Néronde Néronde település Franciaországban, Loire megyében. Lakosainak száma 462 fő (2015). Néronde Saint-Just-la-Pendue, Balbigny, Bussières, Pouilly-lès-Feurs és Saint-Marcel-de-Félines községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Góborfalva Góborfalva (németül Goberling) Városszalónak településrésze, egykor önálló község Ausztriában Burgenland tartományban a Felsőőri járásban. Fekvése Városszalónaktól 5 km-re északra fekszik. Nevének eredete A falut először Kapornoknak hívták, csak később változott neve a német eredetű, a 19. században magyarosított maira. Története 1279-ben "Kapurnuk" néven említik először. 1388-ban "Kapurnuk", 1392-ben "Kapornok", 1428-ban "Kapornok" néven szerepel a korabeli forrásokban. A Fehér-patak völgyében fekvő település egykor fontos út mellett feküdt, ahol vámot is szedtek. Borostyánkő várának uradalmához tartozott. 1388-ban az uradalommal együtt előbb a Kanizsaiak zálogbirtoka, majd 1392-től tulajdona lett. 1446-tól a Königsberg család birtoka volt. 1644-ben Batthyány Ádám vásárolta meg Königsberger családtól, attól kezdve a Batthyány család birtoka volt. A Batthyányak a falut a pinkafői uradalomhoz csatolták. Határában a 15. század óta bányásztak különböző érceket, 1744-óta pedig antimont is. Lakói is nagyrészt a közeli bányában, vagy a Batthyányak üvegkohóiban dolgoztak. Bányája 1999-ig működött, ma bányamúzeum található benne. Vályi András szerint " GOBERLING. Koberling. Német falu Vas Vármegyében, földes Ura G. Batthyáni Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Szalonakhoz nem meszsze, ’s ennek filiája, savanyú vizének tisztító ereje van; fürész malom is van itten, határja hegyes, de jó, vagyonnyai külömbfélék, második Osztálybéli." Fényes Elek szerint " Goberling, német falu, Vas vmegyében, Szalonakhoz 1 óra, 44 kath., 546 ágostai lak., s oskolával. Köves hegyes határ. Fürészmalom. F. u. gr. Batthyáni József, Emanuel és Ferencz. Ut. p. Kőszeg." 1910-ben 668, túlnyomórészt német lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Felsőőri járásához tartozott. 1942-ben a falu roma lakosságát a németek koncentrációs táborba hurcolták, ahol nagy részük elpusztult. Ezzel a település egyetlen számottevő kisebbségét is elveszítette. Nevezetességei Szent Erzsébet tiszteletére szentelt római katolikus temploma 13. századi eredetű. A templomot csak 1957 -ben vásárolta meg az evangélikus egyház, ekkor épült új nyugati tornya is. Hajójában 14. századi , bejárata felett 16. századi freskó maradványa látható. Utoljára 1987 -ben renoválták. Bányászati múzeuma 1990 -től az egykori antimonbányában működik. Világháborús emlékmű. A népiskola épületének legrégibb része 1828 -ban épült. Az ASKÖ Goberling sportegyesületet 1929 -ben alapították. A falu határában egykor savanyúvízforrás tört fel. Just For You (Gwen Guthrie-album) A Just For You című album az amerikai Gwen Guthrie 3. stúdióalbuma, mely 1985-ben jelent meg az Island kiadónál. Az albumról két kislemez látott napvilágot. Az album az R&B/Hip-Hop albumlista 55. helyéig jutott. Megjelenések LP Island Records – 90252-1 A1 Put Love In Control 4:30 Written-By, Arranged By – Raymond Jones A2 Love In Moderation 4:43 Written-By, Arranged By – Jerry Barnes, Katreese Barnes A3 Just For You 4:16 Arranged By [Vocals] – Gwen Guthrie, Written-By, Arranged By – Jerry Barnes, Katreese Barnes A4 I Gotta Have You 4:14 Arranged By [Vocals] – Gwen Guthrie, Written-By, Arranged By – Andy Goldmark B1 I Can't Feel It No More 4:05 Arranged By – David Conley, Joshua Thompson, Producer – Gwen Guthrie, Steven Stanley B2 Oh Donny No 4:13 Written-By, Arranged By – Gwen Guthrie B3 Joy Rider 4:34 Arranged By – Brian Morgan, Shelley Scruggs, Written-By – Brian Morgan, Gwen Guthrie, Shelley Scruggs B4 Thrill Me 3:40 Arranged By – Philip Field, Written-By – Linda Vitali, Philip Field Oettern Oettern település Németországban, azon belül Türingiában. Lakosainak száma 134 fő (2014. január 2.). Népesség A település népességének változása: Jonquières (Tarn) Jonquières település Franciaországban, Tarn megyében. Lakosainak száma 452 fő (2015). Jonquières Carbes, Castres, Cuq, Lautrec, Montpinier és Vielmur-sur-Agout községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Salajna Salajna (németül Konradsgrün) Dolní Žandov településrésze Csehországban, a Karlovy Vary-i kerület Chebi járásában. Korábban önálló település volt. Fekvése Dolní Žandovtól 2 km-re északnyugatra, a Šitbořský patak mentén fekszik. Története Német telepesek alapították. Első írásos említése Chunratsgrün néven 1299-ből származik. Lakói a középkorban földműveléssel és fakitermeléssel foglalkoztak, majd a fából faszenet készítettek. Ezenkívül a 18. századtól kezdődően a környék felszíni bányáiból kis mennyiségben vasércet is bányásztak. Iskoláját 1797-ben alapították. A községnek 4 malma volt, a legrégibb még a 17. században épült. Önkéntes tűzoltóságát 1896-ban alapították. A település 1948-ban vette fel a Salajna elnevezést. Az 1900-ban még 213 lakosú településnek 1993-ban már csak 65 lakosa volt. Historical lexicon of municipalities in the Czech Republic – 1869–2011 Horváth Sz. István Horváth Sz. István (Kolozsvár, 1951. november 13. –) erdélyi magyar közíró, színikritikus, műfordító. Életpályája Középiskolát szülővárosában a 11. számú Líceumban végzett (1970), orosz–magyar szakos tanári diplomát a Babeș–Bolyai Egyetemen szerzett (1975). Hat évig Désen általános iskolában tanított, 1982 után az Electromecanica Kisipari Szövetkezet műszaki fordítója volt Kolozsvárt. 1988-ban Magyarországra települt. Előbb a Köznevelés munkatársa, majd 1990-től a Mai Nap újságírója, ill. a kultúr-rovat helyettes szerkesztője. 1995-1997 között a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat munkatársaként Boszniában, majd Csecsenföldön vezet humanitárius missziót. 1997 óta Kanadában él, ahol előbb alkalmazott nyelvészeti és transzkulturális kommunikációs tanulmányokat folytatott, majd tolmácsként dolgozott. 2004-től saját web design és internet marketing vállalkozást vezet. Írásait a Művelődés, Utunk, Korunk, Igaz Szó, Echinox, Új Élet közli, az Igazság munkatársa. Érdeklődésének központjában a színház áll. Már főiskolás korában a Stúdió '51 alapító tagja, szereplője és rendezője. Ahonnan a kritika távol marad... címmel felveti a műkedvelő színjátszás korszerűsítésének kérdéseit (Korunk 1978/10), színészportrékat mutat be A Hét 1982-es Színjátszó személyek című évkönyvében, a színházi riport művelője. 1980 után állandó pedagógiai rovata volt a Kolozsvári Rádió magyar adásában. Magyarországon írásait közölte a Köznevelés, Mai Nap, Új Tükör, Film Színház Muzsika, IPM, Könyvvilág, Élet és Irodalom stb. Alkalmakként a Magyar Rádió és a NapTV műsoraiban könyv- és sajtószemlével volt jelen. Mikó Imrével és Kicsi Antallal társszerzője a Balázs Ferenc című monográfiának (1983). Vladimir Nabokov Luzsin-védelem c. regényének magyar fordítója (1990, 2008). Bevezető tanulmányt, ill. utószót írt a Kriterion Kiadónál megjelent Tamás Gáspár, Maxim Gorkij, Ivan Bunyin kötetekhez. Kanadai évei alatt kizárólag az interneten publikál; a magyar nyelvű bloggozás egyik úttörője (2002). A rendszerváltozás után bejárta a világot, leginkább Kanadában tartózkodik. Blogjában írja: „Laktam Kolozsváron (tizenvalahány különböző címen), Désen, Budapesten, Hamiltonban, Toronto egyik elővárosában (Ontario, Kanada), aztán Vancouverben (British Columbia), ismét Hamiltonban, majd Winnipegben. Winnipegen. Kinek mi tetszik. Manitoba. Dolgoztam Désen, Kolozsváron, Budapesten, Bijeljinában (Bosznia), Mahacskalában és Haszavjurtban (Dagesztán), Groznijban (Csecsenföld), és az összes fentebb sorolt kanadai helyszíneken.” Forrás Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár . Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0 Acentrogobius Az Acentrogobius a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és a Gobiinae alcsaládjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 20 faj tartozik: Acentrogobius audax Smith, 1959 Acentrogobius caninus (Valenciennes, 1837) Acentrogobius cenderawasih Allen & Erdmann, 2012 Acentrogobius chlorostigmatoides (Bleeker, 1849) Acentrogobius cyanomos (Bleeker, 1849) Acentrogobius dayi Koumans, 1941 Acentrogobius ennorensis Menon & Rema Devi, 1980 Acentrogobius griseus (Day, 1876) Acentrogobius janthinopterus (Bleeker, 1853) Acentrogobius masoni (Day, 1873) Acentrogobius moloanus (Herre, 1927) Acentrogobius multifasciatus (Herre, 1927) Acentrogobius nebulosus (Forsskål, 1775) Acentrogobius pellidebilis Lee & Kim, 1992 Acentrogobius pflaumii (Bleeker, 1853) Acentrogobius simplex (Sauvage, 1880) Acentrogobius suluensis (Herre, 1927) Acentrogobius therezieni Kiener, 1963 Acentrogobius viganensis ( Steindachner , 1893) Acentrogobius viridipunctatus (Valenciennes, 1837) Gare des Eyzies Gare des Eyzies vasútállomás Franciaországban, Les Eyzies-de-Tayac-Sireuil településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Niversac-Agen-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Mauzens-Miremont Gare du Bugue Zsibrik Zsibrik (németül: Sibrick) 1959 óta Mőcsényhez tartozó egykori község a Völgységben, Mőcsénytől mintegy 3 km-re délre, Ófalutól 5 km-re északkeletre. A 6-os számú főközlekedési úttól (Bonyhádtól) mintegy 15 km-re fekszik. Neve Nevét a németek úgy magyarázták, hogy a falu felé vezető rossz úton elakadt szekeresek lovaiknak ezt kiabálták: sib-curükk (told vissza!). Története Aprófalvas térségben található, de a környező településekhez képest is kis népességű volt. Evangélikus temploma 1823-ban épült. Vályi András szerint „Német falu Baranya Várm. földes Ura Pertzel Uraság, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Bonyhadtól 1 órányira; szántó földgyei egyenetlenek, borai sem derekasak, határja 3 nyomásbéli, réttye alkalmatos szénát terem.” 1851-ben Fényes Elek ezt írta róla: „Zsibrik német falu, Baranya vmegyében, 317 evang., 34 ref., 7 kath., 79 zsidó lak. Az evang. fiókgyülekezet az apáti anyaekklézsiához tartozik. Dohányt és bort termeszt. F. u. a Perczel család, s ut. p. Bonyhád.” Népessége kedvezőtlen közlekedési helyzete és mezőgazdasági adottságai miatt a 20. században folyamatosan csökkent, e folyamatot a népességének nagy részét kitevő német anyanyelvű lakóinak második világháború utáni kitelepítése tovább gyorsította. A korábban önálló község Baranya megye Pécsváradi járásához tartozott. 1959-ben a szomszédos, de Tolna megyéhez tartozó Mőcsényhez csatolták. Sokáig nem kapott bekötőutat, így rohamosan elnéptelenedett. 1990-ben a református egyház rehabilitációs központot nyitott. 2001-ben 24 lakosa volt. Érdekességek A mőcsényiek csúfneve régen opszë (ökör) volt. A zsibrikieket krószë-óvere (nagy sütő), krószë-tepszi (nagy tepsi), sivërëkë-jászl (zsibriki kelekótyák), sivrëkë-jászlmann (zsibriki kelekótya emberek) csúfnevekkel illették a környező német falvak lakói. Nevezetességek Evangélikus templom és temető. A templomot 2015 októberében lebontották [5] Fachwerk (hagyományos német favázas) épületek Halastó KIMMTA Drogterápiás Intézet Opteron Az Opteron az AMD x86-os architektúrára épülő processzorcsaládja. Ez volt az első, amely alkalmazta az AMD64 utasításkészletû architektúrát (x86-64-nek is nevezik). 2003. április 22-én jelent meg a SledgeHammer (K8) nevű maggal, és a szerver-piacon az Intel Xeon processzorainak ellenfeléül szánták. A 10h-es mikroarchitektúrára épülő processzorok 2007. szeptember 10-én lettek bejelentve, ezek már négy magosak. Villadecanes Villadecanes település Spanyolországban, León tartományban. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Pampelonne Pampelonne település Franciaországban, Tarn megyében. Lakosainak száma 842 fő (2015). Pampelonne Crespin, Tauriac-de-Naucelle, Mirandol-Bourgnounac, Moularès, Sainte-Gemme, Saint-Jean-de-Marcel és Tanus községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Sinodzsima Hideo Sinodzsima Hideo (Tocsigi, 1910. január 21. – 1975. február 11.) japán válogatott labdarúgó. Nemzeti válogatott A japán válogatottban 2 mérkőzést játszott, melyeken 1 gólt szerzett. Aceros Az Aceros a madarak osztályába, a szarvascsőrűmadár-alakúak (Bucerotiformes) rendjébe és a szarvascsőrűmadár-félék (Bucerotidae) családjába tartozó nem. Nagyon közeli rokonságban állnak az ide tartozó fajok a Rhyticeros nembe sorolt szarvascsőrűekkel. Sok taxonómus egybe is olvasztja a két nemet, és a Rhyticeros fajokat is az Aceros nembe sorolja. Más rendszerek elfogadják a Rhytecorost különálló nemnek. Általánosan az itt felsorolt fajokat sorolják az Aceros nembe, de néhány rendszerezéssel foglalkozó kutató szinte valamennyi Aceros fajt inkább a Rhyticeros nembe sorolja, csak a vöröshasú szarvascsőrűt (Aceros nipalensis) hagyja meg, mint az Aceros nem egyetlen képviselőjét. Rendszerezés A nembe az alábbi 5 faj tartozik: vöröshasú szarvascsőrű (Aceros nipalensis) ráncos szarvascsőrű (Aceros corrugatus) vörösnyakú szarvascsőrű (Aceros waldeni) sárganyakú szarvascsőrű (Aceros leucocephalus) sisakos goge (Aceros cassidix) A következő 5 fajt is ide sorolják olykor goge vagy barázdás szarvascsőrű (Aceros undulatus) vagy (Rhyticeros undulatus) andamán-szigeteki szarvascsőrű (Aceros narcondami) vagy (Rhyticeros narcondami) szumbai szarvascsőrű (Aceros everetti) vagy (Rhyticeros everetti) sárgatorkú szarvascsőrűmadár (Aceros subruficollis) vagy (Rhyticeros subruficollis) pápua szarvascsőrű (Aceros plicatus) vagy (Rhyticeros plicatus) Nagylak (Románia) Nagylak (románul Nădlac, szlovákul Nadlak) kisváros Romániában, Arad megyében. Fekvése Aradtól 40 km-re nyugatra, a Maros jobb partján, a magyar határon fekvő település, határátkelőhely. Története A település alapítója a Monoszló nembeli Gergely a 13. század közepén. A várat a tatárok 1241-ben 7 napi ostrommal vették be, védőit legyilkolták. 1334-ben már egyházas hely volt, majd uradalmi központ lett. 1464-ben szerb telepesek érkeztek ide. A 15. század végén a Jaksics család kastély épített itt, melyet később palánkkal és vizesárokkal erősítettek meg. 1514. május 27-én Dózsa György serege váratlanul rajtaütött az apátfalvi győzelmet ünneplő nemeseken és a kastélyt felgyújtotta, másnap itt húzatta karóba Csáky Miklós csanádi püspököt, a nemesi sereg vezérét. 1518-ban a birtokos Jaksicsok téglából építették fel a várat. 1550-ben Kászim budai pasa foglalta el, de Losonczy István még az évben visszafoglalta és felgyújtotta. 1552-ben Izabella királyné serege foglalta el, majd a török és novemberben ismét magyar kézre került. 1553 júniusában ismét a töröké lett, de 1594-ben Báthory Zsigmond serege visszafoglalta. 1598-ban ismét a török foglalta el és 1616 körül lerombolta. 1699-ben a karlócai béke szabadította fel a török uralom alól. A várnak kevés alapfalmaradványa maradt, a többit a Maros elmosta. 1774-ben még a régi templom és a vár falai is jól látszottak. 1739-ben a szerbek kivándoroltak, helyükre szlovák telepesek érkeztek. A trianoni békeszerződésig Csanád vármegye Nagylaki járásához tartozott. A települést a trianoni béke kettévágta, keleti része Romániához került 1920-ban. Lakosság 1910-ben 14 043 lakosából 7651 szlovák (54,48%), 4330 román (30,83), 1439 magyar (10,24%), 251 szerb (1,78%), 150 német (1,06%) és 106 ruszin (0,75) volt. 2002-ben 8144 lakosából 3844 szlovák (47,20%), 3696 román (45,38%), 264 magyar (3,24%), 218 cigány (2,67%) és 30 német (0,36%). Híres emberek Itt született Faragó Rezső (Nagylak, 1887 . október 23. - Buenos Aires , 1953 . október 26. ) magyar újságíró. Itt született Farkas Sándor ( 1887 ) könyvtáros, utazó és író, Kőrösi Csoma Sándor rokona, több keleti útleírás és úti beszámoló szerzője. Testvértelepülések Gidrafa , Szlovákia Magyarcsanád , Magyarország Nagylak , Magyarország Tótkomlós , Magyarország Myon (Doubs) Myon település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 194 fő (2015). Myon Échay, Bartherans, Éternoz, Lizine, Saraz, Ivrey és Salins-les-Bains községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Mirasierra (metróállomás) Mirasierra metróállomás Spanyolország fővárosában, Madridban a madridi metró 9-es vonalán. Tulajdonosa és üzemeltetője a Consorcio Regional de Transportes de Madrid. Metróvonalak Az állomást az alábbi metróvonalak érintik: 9-es metróvonal Kapcsolódó állomások A metróállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Herrera Oria (Arganda del Rey, 9-es metróvonal) Paco de Lucía (Paco de Lucía, 9-es metróvonal) Nieul Nieul település Franciaországban, Haute-Vienne megyében. Lakosainak száma 1650 fő (2015). Nieul Saint-Jouvent, Chaptelat, Couzeix, Peyrilhac és Saint-Gence községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Pilcomayo megye Pilcomayo egy megye Argentína északi részén, Formosa tartományban. Székhelye Clorinda. Földrajz Pilcomayo Formosa tartomány legkeletibb megyéje. Északon és keleten Paraguayjal határos, az északi határt a megye névadója, a Pilcomayo folyó képezi, amely a Paraguay folyóba torkollva dél felé folyik tovább, a megye keleti határát alkotva. A megye területén található a Pilcomayo Nemzeti Park is. Népesség A megye népessége a közelmúltban a következőképpen változott: 157141 Sopron A 157141 Sopron egy kisbolygó, melyet Sárneczky Krisztián és Szalai Tamás fedezett fel 2004. augusztus 6-án, a Piszkéstetői Obszervatóriumban. A kisbolygót Sopronról, Szalai Tamás szülővárosáról nevezték el. A Sopron elnevezést 2008. május 21-én hagyta jóvá Nemzetközi Csillagászati Unió apró égitestek elnevezésével foglalkozó bizottsága. Yunquera de Henares Yunquera de Henares község Spanyolországban, Guadalajara tartományban. Yunquera de Henares Mohernando, Ciruelas, Tórtola de Henares, Fontanar, Guadalajara és Málaga del Fresno községekkel határos. Lakosainak száma 3875 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Lussac-les-Châteaux Lussac-les-Châteaux település Franciaországban, Vienne megyében. Lakosainak száma 2321 fő (2015). Lussac-les-Châteaux Civaux, Gouex, Mazerolles, Persac és Sillars községekkel határos. Népesség A település népességének változása: B RER-vonal A B jelű RER vonal Párizs egyik elővárosi RER vasútvonala. Színe a térképeken kék, hossza 80 km, összesen 47 állomás található rajta. 1977-ben nyitották meg, legutolsó hosszabbítása 1994-ben történt. Üzemeltetője a RATP és az SNCF. A járaton 900 ezer utas használja naponta, 2004-ben 165 millió utasa volt. Északkeleten két végállomása van, a Gare Aéroport Charles-de-Gaulle 2 TGV, mely a reptérrel biztosít kapcsolatot, és Gare de Mitry - Claye, míg délnyugaton Gare de Robinson és Gare de Saint-Rémy-lès-Chevreuse állomások jelentik a vonal végét. A vonal egy része 25 kV 50 Hz-cel, egy része pedig 1500 V egyenárammal van villamosítva, így csak kétáramnemű motorvonatok közlekedhetnek ezen a viszonylaton. Járművek Az A jelű vonalon általában az alábbi járműtípusok közlekednek: MI 79 MI 84 Tyrrell Racing A Tyrrell Racing Organisation (röviden Tyrrell) egy volt Formula–1-es csapat, amelyet Ken Tyrrell alapított 1958-ban. Kezdetben alacsonyabb osztályokban szerepeltek, majd 1968-tól 1998-ig a Formula–1-ben vettek részt, saját építésű autókkal az 1970-es kanadai nagydíj óta voltak jelen a sportágban. A legnagyobb sikereket az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején érték el, amikor Jackie Stewart három versenyzői- (1969, 1971 és 1973) és egy konstruktőri világbajnoki (1971) címet szerzett csapatának. A későbbiekben már nem szerepeltek ilyen eredményesen, utolsó győzelmüket az 1983-as kelet-amerikai nagydíjon szerezték meg. Leghíresebb versenyzői Jackie Stewart, Jody Scheckter és Jean Alesi volt. A csapat 1998-ban szűnt meg, miután a BAR felvásárolta őket. A csapat története Alacsonyabb osztályokban (1958–1967) A Tyrrell Racing először a Formula–3-ban mutatkozott be, 1958-ban. Ekkor még az alapító, Ken Tyrrell is versenyzett. Miután Tyrrell rájött, hogy nem igazán megy neki a versenyzés, a Formula–Junior nevű kategóriában indított egy csapatot, ahol már nem mint versenyző, hanem csapatvezető volt a csapat tagja. Tyrrell már ezekben az években leszerződtette a csapathoz Jackie Stewartot, aki később, szintén az istálló színeiben, háromszoros világbajnok tudott lenni. 1965-ben, 1966-ban és 1967-ben a BRM-mel együttműködve a Formula–2-ben indultak, ekkor határozták el, hogy 1968-ban Formula–1-es csapatot fognak indítani. A Formula–1-ben 60-as évek Tyrrell 1968-ban végre megvalósította álmát, az Elf és a Ford segítségével beléphetett csapatával a Formula–1-be. A csapat kasztniját a Matra nevű francia cég gyártotta. 1969-ben a Matra úgy döntött, hogy nem marad tovább az F1-ben. Ennek ellenére Jackie Stewart könnyedén nyerte meg ebben az évben a VB-t a Cosworth-motorral hajtott autójával. Egyébként ez volt az első világbajnokság, hogy francia érdekeltségű csapat nyerni tudott az F1-ben. Nagyszerű kezdés volt, rögtön a 2. évükben megnyerték a VB-t. 70-es évek Az 1970-es szezonra a Tyrrell egyesült a francia-amerikai céggel, a Simca-val, ami támogatójuk, a Ford riválisának, a Chryslernek egy leányvállalata. Ekkor a Matra megkérte őket, hogy inkább az ő motorjukat használják a Cosworth helyett. Ám miután Stewart tesztelte azt, arra a megállapításra jutott, hogy a Matra motorja nagyságrendekkel gyengébb a Cosworth-motornál. A Tyrrell költségvetésének nagy részét a Ford és a francia olajcég, az Elf támogatása tette ki. Ez utóbbinak volt egy megállapítása a Renault-val, miszerint nem támogathat Simca-partnert, emiatt Ken Tyrrellnek kevés lehetősége volt, végül a March kasztniját vásárolta meg, ám ez csak ideiglenes megoldás volt, miközben a csapat, nagy titokban, elkezdte első saját autóját tervezni. A csapatot továbbra is támogatta a francia olajipari óriás, az Elf. Tyrrell szerette volna megtartani a tradicionálisan francia, kék versenyautó-színeket a csapat létének nagy része alatt. A March-Ford, ami végül is Tyrrell volt, 1970-ben közepes sikerrel futott, miközben Derek Gardnerrel még mindig dolgoztak a csapat első teljesen saját autóján az angliai Ockham városában. 1970 végén felbukkant a Tyrrell 001-es, ami nagyban hasonlított az MS80-asra, amivel anno mindkét VB-t megnyerték Stewarttal és François Cevert-rel. Stewart 1972-ben gyomorfekéllyel küszködött, de 1973-ban teljesen egészségesen tért vissza a versenypályákra. Ebben az évben ő és Cevert végeztek a VB első két helyen. 1973. október 6-án beárnyékolta a csapatot egy tragédia. Az ez évi amerikai nagydíjon, Watkins Glenben François Cevert elhunyt egy gyakorláson. Stewart a szezon végén visszavonult, valamint az istálló is hirtelen visszalépett, tálcán kínálva a konstruktőri elsőséget a Lotusnak. Stewart a szezon végén hivatalosan is bejelentette visszavonulását, és a Tyrrell, sztárversenyzőjük és francia támogatója nélkül többé sohasem tudtak hasonló magasságokba emelkedni. Ennek ellenére az istálló egy erős középcsapat maradt, és a 70-es években továbbra is tudtak versenyeket nyerni Scheckterrel és Depailler-vel. A legemlékezetesebb győzelmük az 1976-os svéd nagydíjon volt, amikor kettős győzelmet arattak, a Derek Gardner tervezte P34-essel. A P34-es volt az első (és egyetlen) sikeres hatkerekű F1-es autó. 80-as évek 1977-től kezdődően, egészen az 1980-as évek közepéig szinte az összes csapat lecserélte a korábban használt szívómotorokat turbómotorokra, ám a megfelelő anyagi háttér nélkül a Tyrrellnek maradnia kellett a korábban használt Cosworth DFV-nél. Két évtized technikája ötvöződött az istállónál, amely ekkoriban már sokat küzdött pénzügyi nehézségekkel. Ekkor a régi motor megtartása tűnt a legészszerűbbnek. Az utolsó győzelmüket a klasszikus turbómotorral az 1983-as kelet-amerikai nagydíjon szerezték Michele Alboreto révén. Ezzel együtt ez volt a csapat utolsó győzelme is. A csapatot utólag kizárták az 1984-es szezonból, miután ólmot találtak az autóik benzintartályában a kelet-amerikai nagydíjon. Ezek után nem keltett meglepetést, hogy miután a Tyrrellt kizárták, egyhangúlag megszavazták a maximum benzinmennyiség megváltoztatását, ezzel együtt szinte az egész, a turbó-motoroknak kedvező szabálykönyvet is átírták. A Tyrrell a 80-as, 90-es években már csak szenvedett, egyre nagyobb pénzügyi nehézségek jelentkeztek az istállónál, és a klub fokozatosan tönkrement. Az, hogy Ken Tyrrell még ilyen nehézségek és a sikeres éveket meg sem közelítő eredmények ellenére is kitartott, mélyen elismert emberré tették őt a bokszutca berkeiben. 90-es évek A 90-es évek elején még a francia Jean Alesi vezetésével, a Harvey Postlethwaite által tervezett Tyrrell 019-essel még párszor borsot törtek a nagyok orra alá, ugyanis például 1990-ben Alesi két második helyezést is elkönyvelhetett Phoenixben és Monacóban - előbbin a győzelemhez is nagyon közel került az istálló, Alesi ugyanis 30 körön keresztül vezette is a versenyt. A francia a következő idényt már a Ferrarinál kezdte, ám egy nagyobb szponzori segítséggel még Stefano Modenának sikerült egy első soros rajthelyet elérnie a monacói nagydíjon, ahol a 2. helyre kvalifikálta magát, Ayrton Senna mögé/mellé és a következő futamon Kanadában 2. lett a futamon. Ezután már semmi komoly eredményt nem sikerült produkálnia a csapatnak, visszaestek a középmezőnybe. 1998 végén Ken Tyrrell eladta az istállót a British American Tobacco amerikai dohányipari cégnek, és később, a Tyrrell jogutódjaként, megalakult a BAR, az 1999-es VB-n már ezen a néven indultak. A BAR nem igazán tudta megismételni elődje sikereit, bár 2004-ben több dobogós helyezést is sikerült elérniük, főleg a brit Jenson Buttonnal, a japán Szató Takuma egyszer lett dobogós, ám futamot a megalakulásuk óta egyszer sem tudtak nyerni. A BAR jogutódja 2005-ben a Honda gyári csapat lett, ahol Button meg tudta nyerni a 2006-os magyar nagydíjat. Később a Honda kiszállásával Brawn GP néven (2009), majd 2010-től gyári Mercedes csapatként él a jogfolytonosság. A Tyrrell utolsó versenye a japán nagydíj volt, ahol Ricardo Rosset nem tudta magát kvalifikálni, a csapat másik tagja, Takagi Toranoszuke pedig a 28. körben kiesett, miután ütközött Esteban Tuero Minardijával. Ken Tyrrell 2001. augusztus 25-én rákban hunyt el. Teljes eredménylista Jelmagyarázat: D =Dunlop, A =Avon, G =Goodyear, P =Pirelli A félkövérrel jelzett versenyző abban az évben világbajnok lett. 21555 Levary A 21555 Levary (ideiglenes jelöléssel 1998 QF70) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1998. augusztus 24-én. Scholtz Gusztáv Scholtz Gusztáv (Eperjes, 1842. augusztus 1. – Budapest, 1925. július 12.) a Bányai evangélikus egyházkerület püspöke 1906-tól 1918-ig. Élete Budán volt segédlelkész (1866–1868), majd a gölnicbányai (1868–1873), és a budai gyülekezet lelkipásztora (1873-tól) lett. A bányai evangélikus egyházkerület főjegyzője (1894-től), budapesti esperes (1905-től), majd lemondásáig a bányai evangélikus egyházkerület püspöke (1906. szept.–1918. szept.). A Luther Társaság titkára. Farkas Józseffel együtt 1887-től A Protestáns Népkönyvtár szerkesztője. A budapesti farkasréti temetőben nyugszik. Andirá EC Az Andirá Esporte Clube egy 1964-ben létrehozott brazil labdarúgó csapat Rio Branco városából. Az együttes Acre állam első osztályának részt vevője. Discoverer–3 A Discoverer–3 (1959-F02) amerikai felderítő műhold. Küldetés Corona egy amerikai felderítő műhold-rendszer volt, amelyet a légierő (USAF) segítségével a CIA tudományos és technológiai igazgatósága üzemeltetett. A korai Corona kilövéseket a Discoverer–űrprogram mögé rejtették. Részben tudományos-technikai kísérletekre, illetve felderítési célokra alkalmazták. Részben tudományos-technikai kísérletekre, illetve felderítési célokra alkalmazták. A program célja, hogy a felderítési adatokat, képeket egy visszatérésre alkalmas kapszula hordozza. Elsősorban a Szovjetunió, valamit Kína területeiről gyűjtött – katonai és polgári – adatokat visszajuttatva lehetőséget adjon a támadó eszközök elhelyezéséről, mozgásáról, a kódolt kapcsolattartásról, a várható veszélyeztetésről, lehetővé téve a szükségszerű ellenintézkedéseket. A műholdrendszerrel igyekeztek kiváltani az U–2 kémrepülőgépeket. Jellemzői 1959. június 3-án a légierő Vandenbergben lévő indítóállomásáról egy Thor-Agena A hordozórakétával állították Föld körüli pályára. A műholdat beépítették az utolsó fokozatba. A műhold alakja kúp, amelyhez a rakétafokozat hengere kapcsolódik. Technikai hiba miatt nem tudta teljesíteni az előírt programot, nem tudott a meghatározott pályára állni. A Föld légkörébe érve megsemmisült, elégett. Lakópark Modern formájában a lakópark olyan lakóközösség, amely mindig ellenőrzött, gyalogos-, kerékpáros-, vagy gépkocsibejárattal rendelkezik, és amelyet zárt falak, kerítések vesznek körbe. A lakóparkok általában kis lakóutcákból állnak, és számos egyéb létesítménnyel is rendelkeznek. Kisebb lakóparkok esetén ez csak egy parkot, vagy egyéb közösségi területet jelent. A nagyobb lakóparkokban már minden olyan szolgáltatás megtalálható, amely az emberek legtöbb napi szükségletét kielégíti. Puerto de la Cruz Puerto de la Cruz város és településkörzet a Spanyolországhoz tartozó Tenerife szigetének északi részén lévő Orotava völgyben. Nevének jelentése A kereszt kikötője. Régebben angol nevén (Crossport) volt ismert. La Orotavától 4 km-re nyugatra, Tenerife fővárosától, Santa Cruz de Tenerifétől 37 km-re nyugatra, illetve a Los Rodeos észak-tenerifei repülőtértől 25 km-re nyugatra helyezkedik el, amelyek a városból egyaránt a TF5 autópályán érhetők el. A lakókat spanyol nyelven Portuensesnek nevezik. Puerto de la Cruz Tenerife legkisebb településkörzete. A város népessége 31 830 fő (ISTAC, 2003), népsűrűsége 3 646,05/km², és 8,73 km² területet foglal el. Átlagos tengerszint feletti magassága 9 méter. Legalacsonyabb pontja az Atlanti-óceán tengerpartja, a legmagasabb pedig a 249 méter magasságú Las Arenas vulkáni kúp. A La Orotava völgy területén és az óceáni partvidéken mezőgazdaságilag megművelt területek találhatók. A város területének nagy része beépített, déli irányban meredeken emelkedik. A hotelek és egyéb épületek megépítése előtt a terület nagy része mezőgazdasági művelés alatt állt. Jelentős pénzügyi nyomás hatására a város korábbi vidéki-mezőgazdasági jellege fokozatosan turisztikaivá vált. Napjainkban a város lakosságának nagy része urbanizálódott. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Története A város eredete a 16. század elejéig nyúlik vissza. 1502-ben már működött itt egy La Orotavához tartozó tengeri kikötő. 1603-ban megépült egy templom és egy hozzá tartozó tér. Eredetileg egy halászfalu volt, ami a helyi kereskedelemmel együtt növekedett. A kikötő akkor vált a sziget legfontosabbikává, amikor 1706-ban egy vulkánkitörés megsemmisítette Garachicot. A cukorral folytatott kereskedelem helyét fokozatosan átvette a sziget északi részén termelt bor kereskedelme, amely nagy mértékű társadalmi és gazdasági fejlődést hozott magával. A 17. század közepén a helyiek elkezdték hangoztatni a saját közösség létrehozásának igényét, amely az 1651. május 3-án IV. Fülöp spanyol király által kiadott királyi rendelettel valósult meg. Ez alapján a település már saját vezetőt jelölhetett ki. A város 1880-ban megépítette a központjául szolgáló Plaza del Charco teret. A település La Orotava településkörzethez tartozott. 1772-ben a lakosok megszavaztak egy közösségi bizottságot, melyet Puerto de La Orotava néven ismertek. 1808-ban elnyerte a teljes jogú települési autonómiát, és ettől kezdve lett a neve a jelenlegi Puerto de la Cruz. A turizmus a 19. század végétől kezdve játszik fontos szerepet a helyi gazdaságban. Ezekben az években épült a Grand Hotel Taoro és ettől kezdve kezdték átépíteni a régi családi házakat, mint például a Marquesa és Monopol, átalakítva ezeket a városközpont első szállodáivá. A turizmus tényleges felfutása az 1950-es években indult el, amikor a város elkezdett átalakulni Tenerife és a Kanári-szigetek egyik legjelentősebb turistacélpontjává. A városban tartott 2. Ökológiai filmfesztivál során, amelyen a meghívott vendégek előadásokat és kerekasztal-beszélgetéseket tartottak, kihirdették a Tenerifei Kiáltványt (1983. május 29.). Ez volt a spanyolországi környezetvédelmi politikai mozgalmak előfutára, és elindított egy olyan folyamatot, amely a spanyol Zöld párt megalapítását eredményezte. Gazdasági élete Puerto de la Cruz jelentős helyet foglal el a szigetek turisztikai történelmében. Az európai gyarmatosítók által létrehozott, exportra épülő gazdaság a 15. századi spanyol hódítást követően évtizedeken keresztül jelentős kereskedelmi és személyi forgalmat eredményezett. Az első külföldi látogatókat lenyűgözték a Taoro-völgy kedvező időjárási sajátosságai. Mielőtt a tömeges turizmus kialakult volna, a felső tízezer kis létszámú turizmusa volt jellemző, akiket a hely klímája, botanikája és békéje vonzott. A Kanári-szigetek és Európa relatív közelsége volt a fő oka, hogy a kontinensről ideáramló turizmus mögött elsősorban egészségi okok állnak. A 19. sz. elején Puerto de la Cruz környezete számos európai kutatót és exkluzív, felső osztálybeli csoportot vonzott. A város ekkor a vezető kulturális központ volt, ahol számos író és utazó szállt meg, mint például William Wilde és Alexander von Humboldt. Puerto de la Cruz így nagyon kedvező hírnévre tett szert Európában, amely a modern turizmus beköszöntével előnyt jelentett a többi turisztikai célponttal szemben. Látnivalók Martiánez-medencék (Lago Martiánez), a híres kanári-szigeteki építész, César Manrique munkája. Jardín-strand Puerto de la Cruzban, egy híres, pálmafákkal és hotelekkel tarkított strand. Plaza del Charco a városközpontban. Loro Parque, a város külső területén található híres park és állatkert. Ermita de San Amaro, amelyet Szent Amarónak szenteltek. Puerto de la Cruz archeológiai múzeuma, a város fontos őskori leleteivel és a „Guatimac” nevű guancs bálvánnyal. Puerto de la Cruz anglikán temploma a Taoro Parkban. A város angol lakosai építették. Puerto de la Cruzban található a Kanári-szigetek legrégebbi anglikán temetője. Iglesia de Nuestra Señora de la Peña de Francia ( Miasszonyunk temploma a francia ormon ) a város központjában Botanikus kert az El Botánico kerületben. Castillo San Felipe, egy kis kővár a Playa Jardín mellett. La Ranilla, egy halászközösség, amelyet a közelmúltban újítottak fel. A város híres szülöttei Agustín de Betancourt Tomás de Iriarte Tom Hernández Agustín Espinosa Andreas Deris , német énekes Michael Weikath, német gitárjátékos Michael Hennet Sotomayor, Mikel néven ismert, a D'NASH spanyol zenekar tagja Domingo Vega de la Rosa, egy szürrealista festő Testvérvárosok Almuñécar , Spanyolország Düsseldorf (2003), Németország Martinsicuro , (2000), Olaszország Puerto la Cruz, Venezuela I. e. 380 Évszázadok: i. e. 5. század – i. e. 4. század – i. e. 3. század Évtizedek: i. e. 430-as évek – i. e. 420-as évek – i. e. 410-es évek – i. e. 400-as évek – i. e. 390-es évek – i. e. 380-as évek – i. e. 370-es évek – i. e. 360-as évek – i. e. 350-es évek – i. e. 340-es évek – i. e. 330-as évek Évek: i. e. 385 – i. e. 384 – i. e. 383 – i. e. 382 – i. e. 381 – i. e. 380 – i. e. 379 – i. e. 378 – i. e. 377 – i. e. 376 – i. e. 375 Események Római consulok : tribuni militares Születések Démadész, görög szónok Georges Leygues Georges Leygues (Villeneuve-sur-Lot, 1857. október 26. – Saint-Cloud, szeptember 2.) francia politikus, a Harmadik Francia Köztársaság 55. miniszterelnöke. Pályafutása Tengerésztiszti karrierre vágyott, de édesanyja tiltakozása miatt jogot tanult és ügyvéd lett. 1885-ben Lot-et-Garonne parlamenti képviselőjévé választották. Mandátumát haláláig megtartotta. 1894. május 30-tól közoktatási miniszter Charles Dupuy kormányában, majd belügyminiszter Alexandre Ribot harmadik kormányában. 1906-ban gyarmatügyi miniszter Ferdinand Sarrien kormányában. 1914-ben, a háború kezdetén, 58 évesen csatlakozott az alpesi vadászokhoz kapitányi rangban. De hamarosan visszahívták, és a képviselőház külügyi bizottságának elnökévé nevezték ki. 1917-ben Georges Clemenceau a tengerészeti minisztérium élére hívta és a gyarmati ügyek is hatáskörébe tartoztak. 1920. szeptember 24-én kormányalakításra kérték fel. 1921 januárjában számos parlamenti képviselő elégedetlen volt, mert nem lépett fel erélyesen a német kártérítések ügyében. Január 12-én a képviselőház megvonta bizalmát, ezért kénytelen volt lemondani. 1925 és 1933 között többször volt tengerészeti miniszter. Szolgálati ideje alatt felújíttatta a hadiflottát. Nevét viseli az 1933-ban épített könnyűcirkáló, és az 1976-ban felavatott fregatt. Williams FW32 A Williams FW32 egy Formula-1-es versenyautó, melyet a WilliamsF1 csapat indított a 2010-es Formula-1 bajnokság során. A csapat versenyzői az előző évi bajnokcsapattól, a Brawn GP-től érkezett Rubens Barrichello, és a 2009-es GP2-bajnok Nico Hülkenberg voltak. A szezon Az új autóval 2010. január 28-án teszteltek először Silverstone-ban, majd február 1-jén mutatták be Valenciában. A Williams új motorpartnere ebben az évben a sportágból kiszálló Toyota helyett a visszatérő Cosworth volt. Emiatt motorerő tekintetében visszaesés volt tapasztalható, mert közel sem volt olyan erős, mint a rivális Renault vagy Ferrari. A megbízhatósággal nem voltak problémák, kevésszer estek ki a versenyből, és akkor is túlnyomórészt versenybaleset miatt. Egyedül Valenciában történt meg az, hogy Hülkenberg a kipufogó hibája miatt ki kellett, hogy álljon. Pontokat különösen a szezon elején csak ritkán gyűjtöttek, az évad második felében aztán ott voltak a rendszeres pontszerzők között. Legjobb eredményük Barrichello Európai Nagydíjon elért negyedik helyezése volt, illetve Hülkenberg Brazil Nagydíjon szerzett pole pozíciója. Gólyaorr A gólyaorr (Geranium) a gólyaorrvirágúak (Geraniales) rendjébe és a gólyaorrfélék (Geraniaceae) családjába tartozó nemzetség. Tudnivalók A gólyaorrok nemzetsége egyaránt tartalmaz egyéves, kétéves és évelő növényfajokat is. Ezek a fajok főleg a bolygónk mérsékelt öveiben élnek, de a trópusi hegyvidékeken is fellelhetők. A legtöbb gólyaorr-faj azonban a Földközi-tenger térségének a keleti részén található meg. A nagy, ujjas levelek szélesek és kerekek. A virágnak öt szirma van; ez lehet: fehér, rózsaszínű, lila vagy kék; gyakran a fajra jellemző erezettséggel. Termése hosszú, gólyaorr alakú, ötkamrájú toktermés. Mindegyik kamrában egy-egy mag található. Ha a termés meg van érve, akkor szétpattan; az anyanövénytől messzire lövellve a magokat. Habár a nemzetség neve gólyaorr, sok fajnak nincs hosszú, gólyaorr alakú termése. A gólyaorrok bármilyen talajban jól érzik magukat, kivéve a vízzel átitatott talajokat. A termesztett gólyaorrok szaporítása nyáron az idei hajtások dugványozásával és magokkal történik. Tavasszal vagy ősszel pedig tőosztással szaporítható. Néhány lepkefaj hernyója szívesen fogyasztja a gólyaorrféléket; közülük kettő: az aranyfarú lepke (Euproctis chrysorrhoea) és az Amphipyra tragopoginis. A Geranium viscosissimum faj kezdetleges ragadozó növénynek számít. Rendszerezésük A nemzetségbe az alábbi 414 faj tartozik: Geranium aculeolatum Oliv. Geranium aequale (Bab.) Aedo Geranium aequatoriale Halfd.-Niels. Geranium affine Ledeb. Geranium albanum M.Bieb. Geranium albicans A.St.-Hil. Geranium albidum Rydb. Geranium albiflorum Ledeb. Geranium alonsoi Aedo Geranium alpicola Loes. Geranium amatolicum Hilliard & B.L.Burtt Geranium amoenum R.Knuth Geranium amurense Tsyren. Geranium andicola Loes. Geranium andringitrense H.Perrier Geranium angustipetalum Hilliard & B.L.Burtt Geranium antisanae R.Knuth Geranium antrorsum Carolin Geranium arabicum Forssk. Geranium arachnoideum A.St.-Hil. Geranium arboreum A.Gray Geranium ardjunense Zoll. & Moritzi Geranium argenteum L. Geranium aristatum Freyn & Sint. Geranium arnottianum Steud. Geranium ascendens Z.M.Tan Geranium asiaticum Serg. Geranium asphodeloides Burm.f. Geranium atlanticum Boiss. Geranium azorelloides Sandwith Geranium ayacuchense R.Knuth Geranium ayavacense Willd. ex Kunth Geranium balgooyi Veldkamp Geranium baschkyzylsaicum Nabiev Geranium baurianum R.Knuth Geranium bellum Rose Geranium berteroanum Colla Geranium bequaertii De Wild. Geranium bicknellii Britton Geranium biuncinatum Kokwaro Geranium bockii R.Knuth Geranium bohemicum L. Geranium bolivianum R.Knuth Geranium brasiliense Progel Geranium brevicaule Hook. Geranium brycei N.E.Br. Geranium butuoense Z.M.Tan Geranium caeruleatum Schur Geranium caespitosum E.James Geranium caffrum Eckl. & Zeyh. Geranium californicum G.N.Jones & F.F.Jones Geranium campanulatum Paray Geranium campii H.E.Moore Geranium canariense (Willd.) Poir. Geranium canescens L'Hér. Geranium canopurpureum P.F.Yeo Geranium carmineum R.Knuth Geranium carolinianum L. Geranium cataractarum Coss. Geranium caucense R.Knuth Geranium cazorlense Heywood Geranium chamaense Pittier Geranium chaparense R.Knuth Geranium charucanum Standl. Geranium chilloense Willd. ex Kunth Geranium chimborazense R.Knuth Geranium chinchense R.Knuth Geranium chinense Migo Geranium christensenianum Hand.-Mazz. Geranium cinereum Cav. Geranium clarkei P.F.Yeo Geranium clarum Small Geranium clemensiae R.Knuth Geranium collinum Stephan ex Willd. Geranium columbianum R.Knuth galambláb gólyaorr (Geranium columbinum) L. Geranium comarapense R.Knuth Geranium contortum Eckl. & Zeyh. Geranium core-core Steud. Geranium costaricense H.E.Moore Geranium crassipes Hook. ex A.Gray Geranium crassiusculum R.Knuth Geranium crenatifolium H.E.Moore Geranium crenophilum Boiss. Geranium cruceroense R.Knuth Geranium cuchillense R.Knuth Geranium culminicola H.E.Moore Geranium cuneatum Hook. Geranium dahuricum DC. Geranium dalmaticum (Beck) Rech.f. Geranium delavayi Franch. Geranium deltoideum Rydb. Geranium diffusum Kunth Geranium digitatum R.Knuth Geranium discolor Hilliard & B.L.Burtt sallangos gólyaorr (Geranium dissectum) L. Geranium divaricatum Ehrh. Geranium dolomiticum Rothm. Geranium donianum Sweet Geranium drakensbergense Hilliard & B.L.Burtt Geranium dregei Hilliard & B.L.Burtt Geranium duclouxii P.F.Yeo Geranium durangense H.E.Moore Geranium ecuadoriense Hieron. Geranium editum Veldkamp Geranium endressii J.Gay Geranium erianthum DC. Geranium eriostemon Fisch. ex DC. Geranium escalonense R.Knuth Geranium exallum H.E.Moore Geranium exellii J.R.Laundon Geranium fallax Steud. Geranium fargesii P.F.Yeo Geranium farreri Stapf Geranium favosum Hochst. ex A.Rich. Geranium ferganense Bobrov Geranium filipes Killip Geranium finitimum Woronow Geranium flaccidum Small Geranium flanaganii Schltr. ex Knuth Geranium foreroi Aedo Geranium franchetii R.Knuth Geranium frigidurbis Moerman Geranium fuscicaule R.Knuth Geranium gardneri de Lange Geranium gentryi H.E.Moore Geranium glaberrimum Boiss. & Heldr. Geranium glanduligerum R.Knuth Geranium goldmanii Rose ex Hanks & Small Geranium gorbizense Aedo & Muñoz Garm. Geranium gracile Ledeb. ex Nordm. Geranium grandistipulatum Hilliard & B.L.Burtt Geranium graniticola Carolin Geranium guatemalense R.Knuth Geranium gymnocaulon DC. Geranium hanaense A.C.Medeiros & H.St.John Geranium harmsii R.Knuth Geranium harveyi Briq. Geranium hayatanum Ohwi Geranium henryi R.Knuth Geranium hernandesii Moç. & Sessé ex DC. Geranium herzogii R.Knuth Geranium hillebrandii Aedo & Muñoz Garm. Geranium himalayense Klotzsch Geranium hintonii H.E.Moore Geranium hispidissimum (Franch.) R.Knuth Geranium holm-nielsenii Halfd.-Niels. Geranium holosericeum Willd. ex Spreng. Geranium homeanum Turcz. Geranium huantense R.Knuth Geranium humboldtii Spreng. Geranium hyperacrion Veldkamp Geranium hystricinum H.E.Moore Geranium ibericum Cav. Geranium imbaburae R.Knuth Geranium incanum Burm.f. Geranium jaekelae J.F.Macbr. Geranium jahnii Standl. Geranium jinchuanense Z.M.Tan Geranium kalenderianum Ilçim & Behçet Geranium kashmirianum B.L.Sapru & S.K.Raina Geranium kauaiense (Rock) H.St.John Geranium kerberi R.Knuth Geranium kilimandscharicum Engl. Geranium killipianum R.Knuth Geranium killipii R.Knuth Geranium kishtvariense R.Knuth Geranium knuthianum J.F.Macbr. Geranium knuthii Nakai Geranium koreanum Kom. Geranium kotschyi Boiss. Geranium krameri Franch. & Sav. Geranium kurdicum Bornm. Geranium lacustre Veldkamp Geranium lainzii Aedo Geranium lambertii Sweet Geranium lanuginosum Lam. Geranium lasiocaulon Nakai Geranium lasiopus Boiss. & Heldr. Geranium latilobum H.E.Moore Geranium latum Small Geranium laxicaule R.Knuth Geranium lazicum (Woronow) Aedo Geranium lechleri R.Knuth Geranium lentum Wooton & Standl. Geranium leptodactylon Veldkamp Geranium leucanthum Griseb. Geranium libani P.H.Davis Geranium libanoticum Schenk Geranium lignosum R.Knuth Geranium lilacinum R.Knuth Geranium limae R.Knuth Geranium lindovicum Geranium linearilobum DC. Geranium loxense Halfd.-Niels. Geranium lozanii Rose Geranium lucidum L. Geranium macbridei Aedo Kandilla gólyaorr (Geranium macrorrhizum) L. Geranium macrostylum Boiss. Geranium maculatum L. Madeira-gólyaorr (Geranium maderense) Yeo Geranium madrense Rose Geranium magellanicum Hook.f. Geranium magniflorum R.Knuth Geranium makmelicum Aedo Geranium malviflorum Boiss. & Reut. Geranium maniculatum H.E.Moore Geranium mascatense Boiss. Geranium mathewsii Briq. Geranium matucanense R.Knuth Geranium maximowiczii Regel & Maack Geranium meridense Pittier Geranium mexicanum Kunth Geranium miahuatlanum B.L.Turner Geranium microphyllum Hook.f. Geranium mlanjense J.R.Laundon Geranium molle L. Geranium mollendinense R.Knuth Geranium monanthum Small Geranium monticola Ridl. Geranium moupinense Franch. Geranium multiceps Turcz. Geranium multiflorum A.Gray Geranium multipartitum Benth. Geranium multisectum N.E.Br. Geranium nakaoanum H.Hara Geranium nanum Coss. ex Batt. & Trab. Geranium napuligerum Franch. Geranium natalense Hilliard & B.L.Burtt Geranium neglectum Carolin Geranium nepalense Sweet Geranium niuginiense Veldkamp Geranium nivale R.Knuth Geranium niveum S.Watson Geranium nodosum L. Geranium nuristanicum Schönb.-Tem. Geranium nyassense R.Knuth Geranium oaxacanum H.E.Moore Geranium obtusisepalum Carolin Geranium occitanicum Batt. & Pit. Geranium onaei Franch. & Sav. Geranium oreganum Howell Geranium orientali-tibeticum R.Knuth Geranium ornithopodioides Hilliard & B.L.Burtt Geranium ornithopodon Eckl. & Zeyh. Geranium ornithopodum Eckl. & Zeyh. Geranium pallidifolium R.Knuth Geranium palmatipartitum (Hausskn. ex R.Knuth) Aedo Geranium palmatum Cav. Geranium paludosum R.Knuth mocsári gólyaorr (Geranium palustre) L. Geranium pamiricum Ikonn. Geranium papuanum Ridl. Geranium paramicola R.Knuth Geranium parodii I.M.Johnst. Geranium pavonianum Briq. Geranium peloponesiacum Boiss. Geranium persicum Schönb.-Tem. Geranium peruvianum Hieron. Geranium petri-davisii Aedo fodros gólyaorr (Geranium phaeum) L. Geranium pichinchense Aedo & Muñoz Garm. Geranium pilgerianum R.Knuth Geranium pinetophilum R.Knuth Geranium piurense R.Knuth Geranium planum Halloy Geranium platyanthum Duthie Geranium platypetalum Fisch. & C.A.Mey. Geranium platyrenifolium Z.M.Tan Geranium pogonanthum Franch. Geranium polyanthes Edgew. & Hook.f. Geranium ponticum (P.H.Davis & J.Roberts) Aedo Geranium potentillifolium DC. Geranium potentilloides L'Hér. ex DC. Geranium potosinum H.E.Moore mezei gólyaorr (Geranium pratense) L. Geranium pringlei Rose Geranium procurrens Yeo Geranium pseudofarreri Z.M.Tan Geranium pseudosibiricum J.Mayer Geranium psilostemon Ledeb. Geranium pulchrum N.E.Br. Geranium purpureum Vill. apró gólyaorr (Geranium pusillum) L. Geranium pylzowianum Maxim. Geranium pyrenaicum Burm.f. Geranium raimondii R.Knuth Geranium rectum Trautv. Geranium reflexum L. Geranium refractum Edgew. & Hook.f. Geranium reinii Franch. & Sav. Geranium renardii Trautv. Geranium renifolium Hieron. Geranium repens H.E.Moore Geranium reptans R.Knuth Geranium retectum P.F.Yeo Geranium retrorsum L'Hér. ex DC. Geranium reuteri Aedo & Muñoz Garm. Geranium rhomboidale H.E.Moore Geranium richardsonii Fisch. & Trautv. Geranium rivulare Vill. nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum) L. Geranium robustipes R.Knuth Geranium robustum Kuntze Geranium rosthornii R.Knuth Geranium rotundifolium L. Geranium rubifolium Lindl. Geranium ruizii Hieron. Geranium rupicolum Wedd. Geranium ruprechtii (Woronow) Grossh. Geranium sagasteguii Aedo piros gólyaorr (Geranium sanguineum) L. Geranium santanderiense R.Knuth Geranium sarawaketense R.Knuth Geranium saxatile Kar. & Kir. Geranium schiedeanum Schltdl. Geranium schimpffii R.Knuth Geranium schlechteri R.Knuth Geranium schrenkianum Trautv. ex Becker Geranium schultzei R.Knuth Geranium scissum R.Knuth Geranium scullyi R.Knuth Geranium sebosum S.F.Blake Geranium seemannii Peyr. Geranium sepaloroseum Rusby Geranium sericeum Willd. ex Spreng. Geranium sessiliflorum Cav. Geranium shensianum R.Knuth Geranium shikokianum Matsum. Geranium siamense Craib Geranium sibbaldioides Benth. Geranium sibiricum L. Geranium simense Hochst. ex A.Rich. Geranium sinense R.Knuth Geranium sintenisii Freyn Geranium skottsbergii R.Knuth Geranium smithianum R.Knuth Geranium soboliferum Kom. Geranium sodiroanum R.Knuth Geranium solanderi Carolin Geranium solitarium Z.M.Tan Geranium sophiae Fed. Geranium soratae R.Knuth Geranium sparsiflorum R.Knuth Geranium stapfianum Hand.-Mazz. Geranium stoloniferum Standl. Geranium stramineum Triana & Planch. Geranium strictipes R.Knuth Geranium stuebelii Hieron. Geranium subacutum (Boiss.) Aedo Geranium subargenteum Lange Geranium subcaulescens L'Hér. ex DC. Geranium subcompositum Veldkamp Geranium subglabrum Hilliard & B.L.Burtt Geranium sublaevispermum H.E.Moore Geranium subnudicaule Turcz. Geranium subscandens R.Knuth Geranium subulatostipulatum R.Knuth Geranium subumbelliforrme R.Knuth Geranium superbum R.Knuth Geranium suzukii Masam. Geranium swatense Schönb.-Tem. erdei gólyaorr (Geranium sylvaticum) L. - típusfaj Geranium tablasense R.Knuth Geranium taebaek S.J.Park & Y.S.Kim Geranium tafiense Aedo & Muñoz Garm. Geranium tanii Aedo & Muñoz Garm. Geranium tenue Hanks Geranium terminale Z.M.Tan Geranium texanum (Trel.) A.Heller Geranium thessalum Franzén Geranium thunbergii Siebert ex Lindl. & Paxton Geranium tiguense Aedo & Muñoz Garm. Geranium totorense R.Knuth Geranium tovarii Aedo Geranium tracyi Sandwith Geranium transbaicalicum Serg. Geranium traversii Hook.f. Geranium trianae Aedo & Muñoz Garm. Geranium trilophum Boiss. Geranium tripartitum R.Knuth Geranium trolliifolium Small Geranium tuberaria Cambess. Geranium tuberosum L. Geranium umbelliforme Franch. Geranium unguiculatum H.E.Moore Geranium uralense Kuvaev Geranium ussuriense Tsyren. Geranium vagans Baker Geranium velutinum Turcz. Geranium venezuelae R.Knuth Geranium venturianum R.Knuth Geranium versicolor L. Geranium viscosissimum Fisch. & C.A.Mey. Geranium vulcanicola Small Geranium wakkerstroomianum R.Knuth Geranium wallichianum D.Don ex Sweet Geranium wardii Yeo Geranium weberbauerianum R.Knuth Geranium weddellii Briq. Geranium whartonianum Veldkamp Geranium wilfordii Maxim. Geranium wilhelminae Veldkamp Geranium wislizeni S.Watson Geranium wlassovianum Fisch. ex Link Geranium xinjiangense Chang Y.Yang Geranium yaanense Z.M.Tan Geranium yemense Deflers Geranium yeoi Aedo & Muñoz Garm. Geranium yesoense Franch. & Sav. Geranium yoshinoi Makino ex Nakai Geranium yuexiense Z.M.Tan Geranium yunnanense Franch. A fenti fajokon kívül az alábbi 4 hibrid is ide tartozik: Geranium × cantabrigense Geranium × cantabrigiense P.F.Yeo Geranium × magnificum Hyl. Geranium × oxonianum P.F.Yeo Air Atlantique Az Air Atlantique egy Coventryben, az Egyesült Királyságban bejegyzett légitársaság. Charter járatokat üzemeltet Európa, Afrika és a Közel-Kelet teljes területén. Legfőbb repülőtere a Coventry repülőtér. Története A légitársaságot 1969-ben, a Csatorna-szigetekhez tartozó Jersey-n General Aviaton Services néven alapították. Jelenlegi nevét 1977-ben vette fel, mikor Douglas DC-3 típusú gépekkel kezdték el charterjáratok szervezését. A cég 1985 decemberében költözött jelenlegi helyére. Flotta Az Air Atlantique flottája a következő gépekből áll: 2 ATR 72-200 3 ATR 42-300 1 Fairchild Metro III 1 Cessna Citation Charles Floquet Charles Thomas Floquet [ejtsd: floké] (Saint-Jean-de-Luz, 1828. október 5. – Párizs, 1896. január 19.) francia politikus, a Harmadik Köztársaság 23. miniszterelnöke. Élete Jogi tanulmányainak végeztével 1851-ben ügyvéd lett Párizsban és részt vett több radikális lapnak szerkesztésében. 1869-ben a Bonaparte Péter herceg elleni perben szerepelt. 1867-ben az által vonta magára a közvélemény figyelmét, hogy II. Sándor orosz cárt Párizsban az igazságügyi palotában «Vive la Pologne, Monsieur!» szavakkal köszöntötte. A császárság bukása után, 1870. szeptember 5-én Étienne Arago-nak, Párizs mairejének segédje lett. 1871. február 8-án a nemzetgyűlés tagjává választották, ahol azon fáradozott, hogy a párizsi kommunisták és a versailles-i kormány között békét közvetítsen. De nem ért célt, sőt a konzervatív köztársaságiak azzal vádolták, hogy a kommunistákkal cimborál, mire – mandátumának letevése után – börtönbe vetették és június végéig fogságban tartották. 1872-ben a párizsi községi tanács tagjává, 1876-ban pedig Párizsban képviselővé választották. Floquet a szélső balpárthoz csatlakozott és mint kiváló szónok nemsokára nagy befolyásra tett szert. 1882 január havában a Seine département préfet-jévé nevezték ki, mely állásáról azonban nemsokára lemondott. 1885-ben, 1886-ban és 1887-ben ismételten a képviselőház elnökévé választották. 1887-ben báró Mohrenheim orosz nagykövettel megismerkedvén, a kölcsönös tisztelgések alkalmával tanusított magatartásával mintegy elfelejtette az 1867-iki jelenetet és ezzel a kormányképes politikusok sorába lépett. 1888. április 3-án radikális miniszteriumot alakított. Az elnök beleegyeztével az alkotmány reviziójának kérdését is fölvette programjába, ámbár ezen ígéretnek beváltását időhöz nem kötötte. Az első hónapokban azonban Boulanger tábornokkal volt összeütközése, akit végül párbajra hívott ki, melyben július 13-án a tábornokot megsebesítette. Kevesebb szerencsével küzdött Floquet a politikában és amikor a választási reform 1889. február 13-án napirendre került, a radikálisok is elpártoltak a minisztériumtól, akiknek nevében Douville-Maillefeu a törvényjavaslat elnapolását indítványozta. A képviselőház ezt az indítványt Floquet meglepetésére elfogadta, mire Floquet beadta lemondását. Az új választások után, 1889. novemberben a képviselőház ismételten elnökké választotta. Az 1892. évi december havában megindult Panama-botrány azonban Floquet hírnevén csorbát ejtett; a Panama-perben ugyanis kitűnt, hogy Floquet miniszter korában pénzt fogadott el Lessepstől, melyet a Boulanger elleni választási költségekre fordított. E leleplezés hatása alatt 1892. szeptember 3-án, a pótválasztáson Faberot szocialista jelölttel szemben (3227:4399 szavazattal) megbukott. 1894. január 7-én a szenátusba választották. Jegyzetek http://www.senat.fr/senateur-3eme-republique/floquet_charles1411r3.html data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.) Sycomore. (Hozzáférés: 2017. október 9.) Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.) Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 15.) Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.) V. ö. Discours et opinions de M. Charles F. (Párizs, 1885). Forrás Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X Henrik Selberg Henrik Selberg (Laksevåg, Bergen, 1906. február 17. – Oslo, 1993. szeptember 3.) norvég matematikus. Ole Michael Ludvigsen Selberg (1877–1950) matematikus és Anna Kristina Brigtsdatter Skeie fia; Sigmund Selberg (1910–1994) matematikus, Arne Selberg (1910–1989) hídépítő mérnök és Atle Selberg (1917–2007) matematikus testvére. 1962 és 1973 között az Oslói Egyetem professzoraként dolgozott. Főként a komplex analízis és a potenciálemélet területén ért el eredményeket. Ramstein légitámaszpont A Ramstein légitámaszpont az amerikai légierõ legnagyobb külföldi támaszpontja, Németországban, Kaiserslauterntől 12 km-re nyugatra található. Az amerikai légierõ ezt a bázist használja az európai és közel-keleti feladatok ellátására. Innen indul utánpótlás Afganisztánba és Irakba, a sebesült amerikai katonák evakuálásának fő segítőpontja. Valamint ezt a légitámaszpontot használja az USA a legtöbb dróntámadásainak lebonyolítására. 2004-ben 35 000 katona és 6000 civil dolgozott a támaszponton. 2005-ig amerikai atombombákat is tároltak itt. Története A második világháborúban Németország a közeli autópályát használta reptérnek. 1951 áprilisában Franciaország és az Egyesült Államok tárgyaltak egy Németországon belüli támaszpont létrehozásáról, amellyel a légteret felügyelni tudják. A már korábban itt található autópálya-szükségrepülőteret továbbépítették. A déli, landstuhli részt 1952-ben adták át, míg Ramsteint 1953 közepén. A két repteret 1957. december elsején vonták össze, az létesítmény neve Ramstein–Landstuhl lett. 1958. augusztus elsején a bázis nevét Ramstein légitámaszpontra rövidítették. 1971-ig a támaszponton F–84 Thunderjetek és F–4 Phantom II-esek állomásoztak. Később a Military Airlift Command (MAC) - ma Air Mobility Command (AMC) szállítórepülőket is használ. Az Európában állomásozó amerikai légierő (United States Air Force in Europe, USAFE) Wiesbadenből a Ramsteinra költözött 1973-ban. 1974 júniusában pedig itt alakult meg a szövetséges európai légierő főhadiszállása (Headquarters Allied Air Forces Central Europe, HAAFCE). 1988. augusztus 28-án egy légi bemutatón szörnyű baleset részei lettek a nézők. Az olasz Frecce Tricolori bemutatója közben az egyik gép alacsonyabban repült a megengedettnél, így összeütközött társával. A baleset 50 méterrel a föld felett és 300 méterre a nézőktől történt. Az égő roncs a tömegbe zuhant, 70 halottat és majdnem ezer sérültet hagyva maga után. A balesetet követően létrejött a Rammstein együttes, a banda Rammstein című száma a tragédiára való megemlékezés. 1994-ben hagyták el az utolsó F–16-os vadászgépek a repteret. A Rhein-Main légitámaszpont bezárása után 2005-ben Ramstein Európa legfontosabb katonai légitámaszpontjává vált. A nagy kihasználtság miatt egy második felszállópályát és kiszolgáló épületeket (kórházat, hangárokat, stb.) építettek. A Közel-Keleten megsebesült amerikai katonákat ettől kezdve ide szállítják és itt látják el a Landstuhl Regional Medical Centerben. 2005 decemberében a CIA innen szállított rabokat az USA-ba. 2003. március 7. és 2006. április 10. között 150 német katonát vettek fel a légibázis ellenőrzésére. 1576 a tudományban Az 1576. év a tudományban és a technikában. Felfedezések A sarkkutatás kezdete. Martin Frobisher felfedezi a róla elnevezett öblöt és a Baffin-szigetet . a norvégiai Fredrikstad alapítása Születések Bánffihunyadi János - híres alkimista Santino Solari, olasz építész Karácson Imre Karácson Imre (Torna, 1863. február 19. – Konstantinápoly, 1911. május 2.) teológiai doktor, tanítóképző intézet igazgató, történész, orientalista, katolikus pap. Élete A középiskolákat Veszprémben, Sopronban és Győrött végezte. Mint győrmegyei növendékpapot a teológiai tanulmányokra püspöke a budapesti egyetemre küldötte. Ugyanott hallgatta a neveléstudományi előadásokat is. Egyetemi tanulókorában előszeretettel tanulta a keleti nyelveket, különösen az arab és török nyelvet. 1885. július 6-án áldozópappá szenteltetett föl Győrött és másfél évig segédlelkész volt Gyömrőn, azután pedig a győri kisebb seminariumban tanulmányi felügyelő lett. 1888-ban a budapesti egyetemen teológiai doktori oklevelet nyert. 1889-ben lett a győri királyi katholikus tanítóképző tanára s 1891 óta ugyanannak igazgatója. A keleti nyelvek elsajátítása végett két ízben nagyobb utazást tett a Balkán-félszigeten és Kis-Ázsiában, különösen több időt töltött Konstantinápolyban, hol 1911-ben elhunyt. Cikkei a M. Nyelvőrben (1884-85. Tájszók és szólásmódok): a Kath. Hetilapban (1885. Boistwain, tört. elb. francziából); a M. Sionban (1887. Az összehasonlító vallástudomány jelen állása és eddig elért eredményei); a Győri Hirlapban (1890. Magyar történelem a török íróknál, számos útleírás, franczia s török fordítások sat.); a Kath. Szemlében (1890. Darboy érsek végnapjai, Janus Pannonius élete s művei, 1894. A mohácsi mező, Nigjar Khanum, imádság ford. 1895. Szinaszi effendi Divanjából és meséiből ford.) a Hadtörténelmi Közleményekben (I. Rákóczi György 1636. háborúja. Naima török író művéből fordítva); a Hittudományi folyóiratban (1890. A házasság gyökeres érvényesítésének jogalapja, A titokfegyelem az ősegyházban sat.); a győrvidéki tanítóegylet Értesítőjében (A keletről és a kelet iskoláiról c. felolvasása); írt még a Borromaeusba (egyházi beszédek) és a Pallas Nagy Lexikonának is munkatársa. Munkái A XI. és XII. századbeli magyarországi zsinatok és azoknak a külföldi zsinatokhoz viszonya , Győr, 1888, (Ism. Kath. Szemle, Századok 838. 1.) III. Károly háborúja a törökökkel 1737-39. Budapest, 1892, In: Sakir bej és Subbi török történetírók könyvének e háborúra vontkozó fejezetei, (Törökből ford. Különny, a Hadtörténelmi közleményekből) A muhamedanizmus és a kereszténység, Bp., 1892 Két török diplomata Magyarországról a XVIII. században, Bp., 1894, (Sz. István-társulat kiadványai 3.) Szent Imre herczeg, Élet és jellemrajz Függelékül a Szent Imréről szóló régi hymnusok . Győr, 1894 Szent László király, Győr, 1895 Török levéltárak (Századok, 1907) A Rákóczi-emigráczió török okmányai (Bp., 1911) Online Török–magyar oklevéltár ; hagyatékából kiadta Thallóczy Lajos, Krcsmárik János és Szekfű Gyula, (Bp., 1914). Török történetírók III. , Szekfű Gyulával (Bp., 1916) Panagaeus A Panagaeuss a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a ragadozó bogarak (Adephaga) alrendjébe és a futóbogárfélék (Carabidae) családjába tartozó nem. Előfordulásuk A Panagaeus-fajok előfordulási területe Európa, a Közel-Kelet és Észak-Afrika. Rendszerezés A nembe az alábbi 15 élő faj tartozik (lehet, hogy a lista hiányos): Panagaeus abei Nakane, 1997 Panagaeus asuai Ogueta, 1966 Panagaeus bipustulatus Fabricius, 1775 Panagaeus coreanus Nakane, 1997 Panagaeus cruciger Say, 1823 nagy keresztesfutrinka (Panagaeus cruxmajor)'' Linnaeus, 1758 Panagaeus davidi Fairmaire, 1887 Panagaeus fasciatus Say, 1823 Panagaeus japonicus Chaudoir, 1861 Panagaeus panamensis Laferte-Senectere, 1851 Panagaeus piacenzae Dellabeffa, 1983 Panagaeus relictus Semenov & Bogachev, 1938 Panagaeus robustus A. Morawitz, 1862 Panagaeus sallei Chaudoir, 1861 Panagaeus quadrisignatus Chavrolat, 1835 Lusta inicializáció programtervezési minta A számítógépes programozásban, a lusta inicializáció programtervezési minta egy olyan taktika, amely szerint késleltetjük egy objektum létrehozását, vagy valamely számításigényes művelet elvégzését egészen addig, amíg az objektumra vagy a számítás eredményére először ténylegesen szükség lesz. Ezt tipikusan egy változó elérésére szolgáló eljárás vagy egy objektum-tulajdonság (property) definíció bevezetésével valósítjuk meg, amelyben ellenőrizzük, hogy az elérni (használni) kívánt objektum példány (vagy számítási eredmény) létezik-e már. Ha nem létezik, egy új példány kerül létrehozásra és tárolásra a kapcsolódó változóban, és ennek értéke kerül a hívónak (az adatra hivatkozó kódrészletnek) visszaadásra „éppen a kellő időben” (Just In Time) módon. Ezzel a viselkedéssel az objektum létrehozását „elhalasztják” az első használatig, amely bizonyos körülmények között (pl. az objektum ritkább használata esetén), csökkenti a rendszer válaszidejét és gyorsítja az indítást azáltal, hogy elkerüli a nagyméretű objektumok előzetes létrehozását és memóriafoglalását. (Megjegyezzük, hogy akár ellenkező hatást okozhat az általános teljesítményben, ha a késleltetett objektum létrehozás előnyeit „elhasználjuk” a rendszer indító/előkészítő fázisa során.) Több szálon futó kód esetén, a lusta inicializációval használt objektumokhoz való hozzáférést szinkronizálni kell (kölcsönös kizárás/mutex), a versenyhelyzet (race condition) elkerülése érdekében. A késleltetett kiértékelés jól mutatja az alapötlet általános megvalósítását. Az erősen imperatív programozási nyelvekben ez a minta rejtett veszélyeket hordoz, csakúgy mint bármely programozási szokás amely megosztott állapotokra támaszkodik. A „lusta gyár” A programtervezési minták nézőpontjából vizsgálva, a lusta inicializáció gyakran együttesen használt a gyártó metódus programtervezési mintával. Ez a megoldás három elgondolást kombinál: Egy gyártó metódust használunk, hogy példányokat kapjunk egy osztályból ( gyártó metódus programtervezési minta ) A példányokat egy asszociatív tömbben tároljuk (létrehozási paraméterek/létrehozott példány), így amikor legközelebb „ugyanazokkal” a paraméterekkel kérnek példányt a gyártól, „ugyanazt” a példányt adja majd vissza, ami az adott paraméterekkel már létrehozásra került ( többke programtervezési minta ) Lusta inicializációt használunk az objektumok létrehozására, azok csak akkor jönnek létre, amikor először kérik őket a gyártól Példakódok C C-ben a lusta inicializáció egyetlen függvényben vagy egyetlen forrásfájlban kerül megvalósításra, statikus változók használatával. Egy függvényben: Egyetlen forrásfájl használata a fentiek helyett lehetővé teszi, hogy az állapotok megosztásra kerüljenek több függvény között úgy, hogy a nem kapcsolódó függvények elől továbbra is el vannak rejtve. fruit.h: fruit.c: main.c: C# A .NET 4.0-ban a Microsoft elérhetővé tett egy Lazy osztályt, amely lusta (késői) betöltéshez használható. Az alábbi néhány sor mintakód a Fruit osztály lusta betöltését mutatja: Az alábbi egy minta kód C# programozási nyelven. A Fruit osztály maga nem csinál semmit a példában, a _typesDictionary osztály-változó egy szótár/asszociatív tömb amiben a Fruit példányokat tároljuk a typeName (típusnév) alapján. Az alábbiakban egy meglehetősen lényegre törő példáját mutatjuk be a lusta inicializáció programtervezési mintának azzal, hogy a példa enumerációt (felsorolással definiált típust) használ alkalmazott típusként. C++ Az alábbiakban egy C++ példa. Java Az alábbiakban egy Java példát mutatunk be. Kimenet JavaScript Az alábbiakban egy JavaScript példa. Kimenet PHP Az alábbiakban egy példa a lusta inicializációra PHP 5-ben: Python Az alábbiakban egy példa Python programozási nyelven (2.x verziójú Python). Ruby Az alábbiakban egy példa Ruby nyelven, egy távoli szolgáltatástól származó (mint pl. a Google-é) autentikációs token lusta inicializálására. Smalltalk Az alábbiakban egy Smalltalk nyelvű példa, egy tipikus változó-elérést biztosító metódusra, amely a változó értékét lusta inicializáció használatával adja vissza. A fentiek 'nem-lusta' alternatívája egy inicializációs metódus használata, ami már akkor lefut, amikor az objektum létrejön. Ebben az esetben egy egyszerűbb változó-elérésre szolgáló metódus használható az érték kiolvasására. Megjegyezzük, hogy a lusta inicializáció a nem objektumorientált nyelvekben is használható. Scala A Scala programozási nyelvnek beépített támogatása van a lusta változó inicializációhoz. Hivatkozások https://books.google.com/books?id=Qt-bRFetWw0C&lpg=PA30&ots=hW9ax5LeHb&dq=scala%20lazy%20variables&pg=PA30#v=onepage&q=scala%20lazy%20variables&f=false Külső hivatkozások (angolul) Article " Java Tip 67: Lazy instantiation - Balancing performance and resource usage" by Philip Bishop and Nigel Warren Java code examples Use Lazy Initialization to Conserve Resources Description from the Portland Pattern Repository Lazy Initialization of Application Server Services Lazy Inheritance in JavaScript Lazy Inheritance in C# Antibolsevista Comité Az Antibolsevista Comité (Anti Bolsevista Comité ill. Anti-Bolsevista Comité, rövidítve: ABC, korabeli elnevezéssel: (bécsi) Magyar Nemzeti Bizottság) gróf Bethlen István vezetésével Bécsben 1919. április 12-én megalakított ellenforradalmi szervezet. Célja a Tanácsköztársaság megdöntése volt. Kapcsolatban állt az Aradon gróf Károlyi Gyula által alakított ellenforradalmi kormánnyal (Aradi kormány). 1919 május végén gyakorlatilag felbomlott, tagjai közül többen a szegedi ellenforradalmi kormány(ok) tagjai lettek. Tagjai Legitimisták : Szmrecsányi György , Pallavicini György , Beniczky Ödön , gróf Sigray Antal , gróf Zichy János . Nemzeti Egyesülés Pártja: gróf Teleki Pál , gróf Ráday Gedeon , Ángyán Béla, gróf Bethlen István, Gömbös Gyula , gróf Schönborn Károly, Gratz Gusztáv . Függetlenségiek: gróf Batthyány Tivadar , Hédervári Lehel. Tevékenysége 1919 áprilisában egy antant támogatással bíró ellenforradalmi haderő megszervezését tervezték, ám Clemenceau ellenkezése miatt a terv meghíusult. Próbálkoztak a tanácskormány belülről történő megdöntésével is: e tervükkel az éppen Bécsben időző, a Tanácsköztársasággal egyet nem értő szociáldemokrata politikust, Garami Ernőt keresték meg – sikertelenül. Így később önerőből kívánták céljukat elérni. Egyik csoportjuk a Nyugat-Dunántúlon akart akcióba lépni, mások a déli demarkációs vonal menti területeken, ismét mások a francia zónában kívántak tevékenykedni. Ehhez kapcsolódott két nevezetesebb akciójuk, a bankgassei rablás és a brucki puccs. A bankgassei rablás A szervezet működése pénzügyi fedezetének előteremtése végett az ABC képviselői több osztrák bankházzal tárgyaltak, ám az osztrák kormány rosszallása és a fedezet hiánya miatt a tárgyalások nem vezettek eredményre. Ekkor határozták el a bécsi magyar követség kirablását, ahová a tanácskormány – részben élelmiszer-vásárlásra, részben a bécsi forradalom kirobbantására – mintegy 150 millió korona készpénzt küldött. A rablásban valószínűleg a legitimisták és Bethlen csoportja vehetett részt. Május 2-án éjjel – két követségi alkalmazott információi alapján – magyar katonatiszti csoport hatolt be a bécsi magyar követség épületébe, s lefoglalta az ott tárolt pénzösszeget, sőt egy időre letartóztatott két kiküldöttet: Bolgár Elek követet és Fenyő Andor gazdasági megbízottat. Bár a pénz egy részét (69 millió koronát) a nyomozás során visszajuttatták a bécsi rendőrségre, a megszerzett pénz és az önbizalom újabb akciót tett lehetővé. A brucki puccs A sikeres rablást követően a legitimista csoport (Sigray, Pallavicini, Szmrecsányi) május 6-án Bruck an der Leitha osztrák határállomásról kiindulva, Királyhida közelében, 30-40 tiszttel megkísérelte a behatolást magyar területre. Tervük az volt, hogy innen kiindulva az egész Dunántúlt ellenőrzésük alá vonják. Akciójuk a felkészületlenség és a magyar határrendőrség ellenállása miatt összeomlott. Felbomlása A támadás kudarca kiélezte az ABC-n belüli ellentéteket. Ráadásul a tanácskormány nyomására az osztrák kormány addig semleges magatartása is ellenségessé vált a csoporttal szemben. A bomlás harmadik tényezője az volt, hogy május 5-én Aradon megalakult Károlyi Gyula ellenkormánya, az Aradi kormány. A bécsi magyar politikusok utolsó közös akciója annak a nyilatkozatnak megszövegezése volt, melyben kijelentették, hogy Károlyi Gyula kormányának megalakulását helyeslik, a kormányt „pártkülönbség nélkül hazafias törekvésében támogatni fogják.” Otnice Otnice település Csehországban, Vyškovi járásban. Otnice Bošovice, Šaratice, Milešovice, Lovčičky, Těšany és Újezd u Brna településekkel határos. Lakosainak száma 1564 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Sztéfanosz Cicipász Sztéfanosz Cicipász (görög betűkkel: Στέφανος Τσιτσιπάς, a nemzetközi szaksajtóban Stefanos Tsitsipas; Vouliagmeni, 1998. augusztus 12. –) görög hivatásos teniszező. 2018. augusztus 13-án ő lett a legfiatalabb játékos, akit az első húsz hely valamelyikén jegyeztek az ATP-rangsorában. Ekkor a 15. helyet foglalta el. Cicipász teniszcsaládban született, édesanyja profi teniszező volt, édesapja pedig teniszedző. Három éves korában kezdett el ismerkedni a sportággal, majd hatéves kora óta jár versenyekre. Juniorként világelsőségig jutott. Ő lett a harmadik görög játékos, és az első férfi az Open-érában, aki Grand Slam-címet nyert, miután első lett a 2016-os wimbledoni teniszbajnokság fiú páros versenyében. Cicipász 2017-ben nyerte meg első ATP-mérkőzését, és a következő évben gyorsan jutott egyre feljebb a szervezet világranglistáján. 2018-ban két ATP-tornán is döntőbe jutott, a kanadai Montréalban rendezett ATP World Tour Masters 1000-es tornán csak a döntőben kapott ki Rafael Nadaltól, miután a torna során korábban Novak Đokovićot, Grigor Dimitrovot és Kevin Andersont is legyőzte. Demokratikus Progresszív Párt A Demokratikus Progresszív Párt (egyszerűsített kínai: �����, hagyományos kínai: �����, pinjin: Mínzhǔ Jìnbù Dǎng, magyaros: Mincsu Csinpu Tang; rövidítése: DPP) egy tajvani liberális nézeteket valló párt, mely a Tajvan függetlenségét szorgalmazó Pan-Green Coalition („zöld tábor) vezetője. 1986. szeptember 28-án jött létre. Politikai nézetei A párt hivatalosan a függetlenséget támogatja, gyakorlatilag azonban a Kuomintanghoz hasonlóan a status quo ideiglenes fenntartása mellett voksol, mivel a közvélemény és a párttagok nagy része nem akarja provokálni Kínát. Az 1999-es nyolcadik kongresszuson a párt a következőket fogadta el irányvonalként: Tajvan független állam, melynek hivatalos neve Kínai Köztársaság. A status quo megváltoztatásához népszavazást kell kiírni. Tajvan nem része a Kínai Népköztársaságnak , sem a kínai „egy ország – két rendszer” elvnek. Kínának és Tajvannak keresnie kell a békés kommunikációs lehetőségeket a kölcsönös megegyezés érdekében. APSZ Panthrakikósz PAE Az APSZ Panthrakikósz (görögül: Αθλητικός Πολιτιστικός Σύλλογος Πανθρακικός ΠΑΕ, magyar átírásban: Athlitikósz Politisztikósz Szílogosz Panthrakikósz PAE, nemzetközi nevén: Panthrakikos FC), vagy röviden csak Panthrakikósz egy görög labdarúgócsapat, székhelye Komotiníben található. A Panthrakikósz a 2008–2009-es szezonban szerepelt első ízben a görög élvonalban. Játékosok A klub korábbi magyar játékosai, vezetőedzői Erős Gábor Fuveau Fuveau település Franciaországban, Bouches-du-Rhône megyében. Lakosainak száma 9756 fő (2015). Fuveau Belcodène, Châteauneuf-le-Rouge, Gardanne, Gréasque, Meyreuil, Peynier és Rousset községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Tom Gordon, segíts! A Tom Gordon, segíts! (The Girl Who Loved Tom Gordon) Stephen King amerikai író 1999-ben megjelent regénye. Magyarul először az Európa Könyvkiadónál jelent meg a regény, Müller Bernadett fordításában, 2000-ben. Cselekmény A regény a kilencéves Trisha McFarlandról szól, aki egy kiránduláson szem elől veszíti édesanyját és bátyját a maine-i erdőségben és eltéved. Egyetlen társa egy rádió, amelyen estéről estére hallgatja a baseball-meccsközvetítéseket. A nagy Red Sox-rajongó kislány kedvence Tom Gordon, aki még arra is képes, hogy az utolsó pillanatokban megfordítson egy vesztésre álló meccset. Trishának szüksége is van a rádió és Tom Gordon „társaságára”, hiszen az erdőben számos veszély és kísérteties lény leselkedik rá. Lalanne (Gers) Lalanne település Franciaországban, Gers megyében. Lakosainak száma 146 fő (2015). Lalanne Céran, Fleurance, Gavarret-sur-Aulouste, Miramont-Latour, Montestruc-sur-Gers és Pis községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Villafáfila Villafáfila község Spanyolországban, Zamora tartományban. Villafáfila Cañizo, Castronuevo, Villalba de la Lampreana, Villarrín de Campos, Santovenia, Villaveza del Agua, San Agustín del Pozo, Revellinos, Villárdiga és San Martín de Valderaduey községekkel határos. Lakosainak száma 493 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Kleon A Kleon görög eredetű férfinév, a jelentése dicsőség. Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok szeptember 25. Királyfa Királyfa (szlovákul Kráľová pri Senci, németül Königs-Eiden) község Szlovákiában, a Pozsonyi kerület Szenci járásában. Királyfa és Papkörmösd egyesítésével jött létre 1943-ban. Apácakörmösd település már a 19. században egybeolvadt Királyfával. Fekvése Szenctől 4 km-re délkeletre fekszik. Története A község területén az i. e. 1. évezredben germán törzsek laktak, akiket a 6. századtól szlávok váltottak fel. Már a Nagymorva Birodalom idején fontos hely volt, hiszen itt vezetett át a Pozsonyt Nyitrával összekötő út. Körmösdöt 1245-ben Kermesd alakban említi először oklevél. Királyfa neve a középkorban Villa Regia volt. Első említése 1335-ben történik, folyamatosan királyi birtoknak számított, míg Körmös egyházi birtokként a pozsonyi káptalan faluja volt. 1421-ben területén vadászkastély állt, ahol Luxemburgi Zsigmond és Hunyadi Mátyás is többször időzött. Körmösön 1595-ben kápolna állt, mely 1663-ban a faluval együtt egy török támadás során égett le. A támadást csak a kápolna harangja vészelte át. A 17. században mindkét település a Pálffyak birtoka lett, akik 1712 és 1715 között barokk kastélyt építettek ide. A kastélyhoz angolpark és szép barokk híd is épült. A Pálffyak kastélykápolnájában volt egykor a Boldogságos Szűzanya kegyképe, amely 1683-ban Bécs török ostroma idején a hagyomány szerint sokak szeme láttára sűrű könnyeket hullatott. A csodás eset hírére a kápolna búcsújáróhely lett. 1945-ben a kastély és a park is elpusztult, a kegyképnek nyoma veszett. Vályi András szerint "KIRÁLYFALVA. Königsaden. Elegyes falu, és igen szép Kastély Posony várm. földes Ura G. Pálffy Uraság, fekszik az egyik Duna ágának parttyán, Szentczhez 3/4 mértföldnyire, Borsának, és Szencznek szomszédságában. Meg újjíttatá e’ nevezetes Kastélyt G. Pálffy János 1726-dik esztendőben, ’s külső épűleti ékességein kivűl, olly gazdagon tsínosíttatta, és külömbéle drága belső bútorokkal oly pompásan készíttette el, hogy Hertzegi, sőt Királyi mulató helyet szolgáltathat. Itten fogadá FERENTZ Tsászár Mária TERÉZIA Királynét 1751dikben bányászi ruhában, midőn a’ Posonyi Ország Gyűlésére vissza útazott vala." "A’ Vár formára épűlt híres Kastéllyon kivűl, még tágas, és tíszes Úri istálló, és ló oskola is van itten, melly épűleteket újj elevenséggel díszesít a’ nagy pompás kert, mellyen a’ ma nevezetes Brünnig sokáig dolgozgatott, ’s jeles tehetségét általa élő emlékezetben hagyta. A’ kert kő fallal keríttetett, ’s míg Eszterháza fel nem épűlt a’ Hazában, nagy hírrel fénylett, belső ékességeinek némelly részét láthattyák az útazók, a’ két róstéllyos vas kapun által. Nevezetesek itten a’ számos nyári külömbféle mulató házakon, faragott képeken, ’s indiai ízléssel készűlt földi zálán, és igen pomás üveg házon kivűl, a’ mesterséges tsőkön vezetett ugró víz omlások, mellyek a’ nézőt nem kevéssé gyönyőrködtetik. A’ ki pedig a’ ritka külső Országi külömbféle fáknak szemlélésében gyönyörködik, itten magának nem közönséges meg elégedést szolgáltathat. Nem meszsze épűlt a’ nevezetes majorság is, mellyben híres hollándiai módra készűlt sajtok nyomattatnak. Vidékje kies, mellyet az említett épűletek, és igen szép kert szembetűnőképen elevenítenek."" Fényes Elek szerint "Királyfalva, (Königsaden), Pozsony m. tót falu, a Pozsonyból Szeredre vivő országutban, Szenczhez 1/2 órányira, igen kies vidéken: 674 kath., 1 evang., 14 zsidó lak. Fő ékességére szolgál a helységnek a gr. Pálffy Ferencz nagy mulató kastélya, mellyhez egy gyönyörű kert is tartozik, sok különös ritka növényekkel, fákkal, sétáló helyekkel, üvegházakkal, halastóval, mesterséges viz-rohanással s a t. Határa 2 nyomásu s igen termékeny; rétjei szépek; közel Királyfalvához van az uraság majorsága, nevezetes tehenészettel, s sajtcsinálással, és fáczános kerttel. F. u. gr. Pálffy Ferencz, s feje egy uradalomnak." A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Szenci járásához tartozott. 1943-ban Papkörmösddel egyesítették. Népessége 1880-ban 1042 lakosából 827 szlovák, 103 magyar, 59 német anyanyelvű, 7 idegen és 46 csecsemő volt. Ebből 1008 római katolikus, 29 zsidó és 5 evangélikus vallású. Papkörmösd 323 lakosából 289 szlovák, 14 német, 8 magyar anyanyelvű, 1 idegen és 11 csecsemő. Ebből 316 római katolikus és 7 zsidó vallású volt. 1910-ben 938 lakosából 721 szlovák, 185 magyar, 26 német és 6 más nemzetiségű. Papkörmösd 381 lakosából 369 szlovák, 11 magyar és 1 német volt. 2011-ben 1610 lakosából 1495 szlovák és 63 magyar. Nevezetességei Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1736 és 1738 között épült barokk stílusban. Körmös Jézus Szíve tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1898 -ban épült. A Feketevízen átívelő barokk kőhídat a 18. században a Pálffyak építették, mai formáját az 1904 . évi átépítés során nyerte el. Királyfán a Feketevíz partján egy 1924 -ben épített harangláb is áll. A községben 1975 -óta borászati múzeum tekinthető meg. Területén 52°C-os melegvízű forrás tör fel. Az 1500 méter mély kútból feltörő víz ásványianyag-tartalma 9‰. Opálkoronás tangara Az opálkoronás tangara (Tangara callophrys) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a tangarafélék (Thraupidae) családjába tartozó faj. Magyar neve forrással nincs megerősítve, lehet, hogy az angol Opal-crowned tanager fordítása csak. Rendszerezése A fajt Jean Cabanis német ornitológus írta le 1849-ben, a Hypothlypis nembe Hypothlypis callophrys néven. Előfordulása Dél-Amerikában, Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador és Peru területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, valamint ültetvények. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 14 centiméter, testtömege 21–24 gramm. Életmódja Gyümölcsökkel és rovarokkal táplálkozik. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. március 24.) A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2018. március 24.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. március 24.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. március 24.) Forrás ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. március 24.) (angolul) Berényi Gábor Berényi Gábor (Budapest, 1927. december 8. – Budapest, 2014. február 20.) rendező, színházigazgató. Életpályája Szülei: Berényi Imre és Rosenberg Karolin. 1945–1949 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendező szakán tanult. 1949–1953 között a leningrádi Állami Színházi Intézet aspiránsa volt. 1953–1955 között a Magyar Néphadsereg Színháza rendezője volt. 1955–1959 között a debreceni Csokonai Színház főrendezőjeként dolgozott. 1959–1971 között a szolnoki Szigligeti Színház igazgató-főrendezője volt. 1971–1982 között a József Attila Színház főrendezőjeként tevékenykedett. 1982–1992 között a Játékszín igazgatója volt. 1992-ben nyugdíjba vonult. Magánélete 1950-ben házasságot kötött Hegedűs Ágnes (1929–1973) színésznővel. Egy fiuk született: András (1952). 1975-ben Sziklay Erikát vette feleségül. Színházi rendezései A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 113. Filmjei Janika Aranyóra (1987) Díjai Jászai Mari-díj (1957) Érdemes művész (1977) Air New Zealand Az Air New Zealand (IATA-kódja NZ, ICAO-kódja ANZ, hívójele: New Zealand) Új-Zéland nemzeti légitársasága. Aucklandi bázisáról 21 belföldi és 31 nemzetközi úticélra repül 19 Csendes-óceánnal határos országba és az Egyesült Királyságba. Az Air New Zealand a Star Alliance légiszövetség tagja 1999 óta. A légitársaságot 1940-ben alapította Tasman Empire Airways Limited néven egy nemzetközi egyezmény három ország, Új-Zéland, Ausztrália és az Egyesült Királyság között. A Tasman Empire Airways 1965-ben az új-zélandi állam teljes irányítása alá került, amely Air New Zealandra nevezte át.1989-ben a légitársaság nagy részét privatizálták 1989-ben. 2008-ban az Air New Zealand 11,7 millió utast szállított éves szinten. Az új-zélandi légitársaság flottája között találunk Boeing 747, Boeing 767, Boeing 777 és Airbus A320 repülőgépeket. Az Air New Zealand regionális leányvállalatai a Air Nelson, Eagle Airways és a Mount Cook Airline. Az Air New Zealandot a nyolcadik legjobb légitársaságnak minősítették a 2009-es Skytrax világranglistán. Frank Vincent Frank Vincent Gattuso, ismertebb nevén Frank Vincent (North Adams, Massachusetts, 1937. április 15. – 2017. szeptember 13.) olasz származású amerikai színész, zenész, író és vállalkozó. Több Martin Scorsese rendezte filmben is szerepelt: Dühöngő bika (1980), Nagymenők (1990) és Casino (1995). A Grand Theft Auto videojáték-sorozatban Salvatore Leone maffiavezérnek kölcsönözte a hangját. Legismertebb televíziós alakítása az HBO Maffiózók című sorozatában volt, amelynek 5. évadától Phil Leotardo maffiavezér szerepét játszotta. Korai évei A szicíliai és nápolyi ősökkel rendelkező Vincent a massachusetts-i North Adams-ban született, de Jersey City-ben nőtt fel. Apja, idősebbik Frank Vincent Gattuso vasipari munkás és üzletember volt. Két fiú- és egy lánytestvére van (Nick, Jimmy, Fran). Pályafutása Mivel dobon, trombitán és zongorán is játszott, Vincent eredetileg zenei pályafutásról álmodott, de 1976-ban a színészkedés fel fordult, amikor a The Death Collector című gengszterfilmben Joe Pesci oldalán szerepelt. Az alkotást látva figyelt fel rájuk Robert De Niro, és Martin Scorsese figyelmébe ajánlotta őket. Scorsese-t lenyűgözte az alakításuk, és felkérte Vincentet egy jelentős mellékszerepre az 1980-as Dühöngő bikában. A filmben újra Pescivel szerepelt, a főszerepet, Jake LaMotta bokszolót pedig De Niro játszotta. Egyik legjobb alakítását 1987-ben, a Juan José Jusid rendezte Made in Argentina-ban nyújtotta, melyben egy gazdag manhattan-i üzletember szerepét játszotta el. 1989-ben, illetve 1991-ben Vincent két kisebb szerepet kapott a Szemet szemért és Dzsungelláz Spike Lee-filmekben. Scorsese 1990-es filmjében, a Nagymenőkben a Gambino maffiacsalád emberét, Billy Batts gengsztert alakította. Ugyancsak Scorsese rendezte az 1995-ös Casinot, melyben Frank Marino maffiózó szerepét játszotta el Joe Pesci oldalán. 1996-ban Nas rapper Street Dreams című videoklipjében volt látható, amint újra a Casinobeli Frankie Marino-t alakította. Az 1996-os Gotti című életrajzi filmben Robert „DiB” DiBernardo maffiózót, John Gotti maffiavezér üzlettársát testesítette meg. Az HBO sikersorozatában, a Maffiózókban egy könyörtelen New York-i maffiózó, Phil Leotardo szerepét játszotta el. Leotardo a Lupertazzi maffiacsalád tagjaként Tony Soprano egyik fő ellenségévé lép elő a sorozat utolsó évadában. Eredetileg Junior bácsi szerepére hallgatták meg, de David Chase végül Leotardo szerepét adta neki, előbbit pedig Dominic Chianese kapta. 2000-ben a De La Soul All Good? című dalának videoklipjében volt látható. 2003-ban a This Thing of Ours című film főszereplőjeként egy bankrablásra készülő banda fejét alakította. 2009-ben Maffiózókbeli kollégájával, Steve Schirripa-val a Csillagkapu: Atlantisz sorozatának Vegas című epizódjában szerepeltek. 2009-ben a Chicago Overcoat gengszterfilm főszerepében volt látható. 2001-ben Salvatore Leone maffiavezér szinkronhangja volt a Grand Theft Auto III videojátékban. Később visszatért ebbe a szerepbe a Grand Theft Auto: San Andreas (2004) és a Grand Theft Auto: Liberty City Stories (2005) játékokban is. Több reklámban is szerepelt, így a Miller sör, a Peugeot, a Cîroc vodka, az Aflac biztosító és a Permanent TSB pénzügyi vállalat hirdetéseiben is látható volt. 2006-ban kiadta első könyvét, A Guy's Guide to Being a Man's Man címmel, mely pozitív kritikákat kapott. Saját vállalkozásával kézzel sodort szivarokat dobott a piacra, melyek címkéjén saját arcképe látható. Magánélete Vincent a New Jersey-i Nutley-ben él. Feleségével, Kathleen-nel három gyerekük van. Fia, Anthony Vincent kaszkadőrként dolgozik. Dobosként az Atlantic City-i Borgata hotelben is fellépett, amikot Bruce Willis zenekarával zenélt együtt. 2003-ban vezette fel az Aerosmith egyik telt házas koncertjét a Madison Square Garden-ben. Díjai, elismerései Munkássága során 3 díjat és 1 jelölést kapott. Antide Dunod Antide Dunod (Saint-Claude, 1640 körül – Prága, 1696. szeptember 3.) francia jezsuita és diplomata. Salamancában tanult. 1674-ben I. Lipót császár és magyar király Bécsbe hívta és azt a feladatot bízta rá, hogy kössön Svájccal szövetséget XIV. Lajos francia király ellen. Tevékenységének magyar vonatkozása is van: amikor I. Lipót kormánya a törökök ellen folytatott háború folyamán Erdély megszerzését tűzte ki célul, Dunod atyát bízták meg azzal a feladattal, hogy I. Apafi Mihály mindenható miniszterét, Teleki Mihályt a bécsi udvar terveinek megnyerje. Dunod 1685 elején vártlanul a fogarasi udvarban termett és sikerült elérnie, hogy Teleki április 14-én kercisórai birtokán a legnagyobb titokban szerződést kössön vele. E kettős példányban feljegyzett szerződés értelmében Teleki arra kötelezte magát, hogy Erdély Lipót királyt a török ellen segíteni fogja, hogy az erdélyi hadsereg a császárihoz csatlakozik, hogy a császári hadat a szükséges élelmiszerekkel ellátja és hogy a császári hadsereg Erdélyországon keresztül vonulhat Havasalföldre. Cserébe Dunod a császár nevében évdíjat, grófi rangot, közbocsánatot a múltakért és – esetleg – menedéket meg vallásszabadságot biztosított Telekinek. Amikor azután Teleki a megbeszélt terv szerint a fogarasi gyűlésen (1685. október 24.) Erdélynek Magyarországhoz való visszacsatolását javasolta, Dunod azt hangoztatta, hogy a rendeknek azt már csak azért is el kell fogadniuk, mert a török Erdélyt III. János lengyel királynak ígérte, ha ez eláll a szövetségtől. A gyűlés ezt a javaslatot elvetette, azonban mégis követséget indított Bécsbe, Dunod pedig ezalatt Şerban Cantacuzino havasalföldi fejedelem követével tárgyalt. A bécsi kormány azonban nem bízott Telekiben, és attól tartva, hogy mégis a francia-török befolyás érvényesül, 1686 tavaszán Scherffenberg tábornokot küldte Erdélybe. Közben a követség Bécsben elkészítette Dietrichsteinnal azt a tervet, amelynek eredményeképpen Erdély Lipót védelme és uralma alá került volna. Ez a terv Erdélyre nézve előnyösebb lett volna Dunod tervénél, de Buda várának visszavívása annyira megnövelte a császáriak követeléseit, hogy sokkal szigorúbb feltételeket írtak elő, Teleki pedig a nyomasztó helyzet súlya alatt erre is ráállt. I. Lipót Dunod atyát jutalmul widdini püspökké nevezte ki, nehány évvel később azonban Prágába vonult vissza a domonkosrendiek kolostorába. Forrás Bokor József (szerk.). Dunod, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 27. Santa Eulària des Riu Santa Eulària des Riu egy község Spanyolországban, a Baleár-szigeteken. Santa Eulària des Riu Sant Joan de Labritja, Sant Antoni de Portmany és Ibiza (town) községekkel határos. Lakosainak száma 36 605 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Bruckberg (Niederbayern) Bruckberg település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 3911 fő (1987. május 25.). Jordanita fazekasi A Jordanita fazekasi a csüngőlepkefélék (Zygaenidae) családjába tartozó Jordanita nem egyik nem régen leírt rovarfaja. Magyarországon endemikus faj, de hasonló formákat a Balkánon is találtak. Elterjedése a Mecsek és a Villányi-hegység délies, triász mészkőpadjain kialakult karsztbokorerdőibe és az illír sziklafüves lejtősztyeppek területeire esik. Jellemzése Az elülső szárnyak hossza a hím példányokban 12,5–13,1 mm, a nősténynél nem ismert. A habitus nagyon hasonló a Jordanita globulariae fajhoz, de az elülső szárny alapszíne halványabb zöld, kékes fény nélkül, a külső szegély íve domborúbb, a hátulsó szárny inkább barnásszürke. Egzaktul a genitáliák vizsgálata alapján különíthetők el. A hím genitáliában a tegumen mediálisan kiszélesedik, a pulvinus fejlett, a sacculus nyúlványa erőteljes, a saccus inkább téglalap alakú. Az egyik leglényegesebb jellegzetessége az aedeagusban levő apró cornutus, ami átmenetet mutat az ibériai J. vartianae faj felé, s alapvetően elkülöníti a J. globulariae fajtól. Életmódja Repülési idő; a holo- és paratípus július elejéről került elő. A preimaginális stádium és a tápnövény ismeretlen. Védelem A Harkány feletti Tenkes-hegyen az élőhelyen kiterjedt mészkőbányászat indult, a habitat megsemmisülés előtt áll. Fennmaradását a pécsi Tubes hegyen a turizmus, s a tervezett építkezések veszélyeztetik. Epiciklus Az epiciklus (görög eredetű szó, jelentése: mellékkör) a ptolemaioszi és kopernikuszi rendszerben használatos kifejezés olyan csillagászati pálya jellemzésére, melyet egy kisebb kör (epiciklus) alakú pályán mozgó bolygó leír, miközben ennek a körnek a középpontja egy nagyobb kör ívén egyenletesen mozog. A nagyobb kör (deferens) középpontja a Föld. A fogalom a bolygók Földről megfigyelt látszólagos mozgását volt hivatott magyarázni, mivel az ellentmondásban volt az „isteni” tökéletesség miatti elvárt körmozgással és egyes bolygók megtorpanó, visszafelé haladó, hurkot vető mozgásával. A rendszert első ízben Hipparkhosz ógörög csillagász írta le. Hipparkhosz megállapította, hogy a deferens középpontja nem esik egybe a Föld középpontjával, a Nap körpályájának középpontja a sugár 1/24-ed részével van eltolva. Ennek bevezetésére azért volt szükség, mert régóta megfigyelt tény volt, hogy az évszakok egyenlőtlen hosszúságúak. Később Klaudiosz Ptolemaiosz ógörög csillagász ezzel a rendszerrel értelmezni tudta a bolygók viselkedésében észlelt szabálytalanságokat: a fényesség változásait, és különösen a rejtélyes retrográd (hátrafelé haladó) mozgást. A rendszer a későbbi megfigyelések alapján pontatlannak bizonyult a bolygók helyzetének előrejelzésénél. Egyéb jelentések Bolygómű (néha „epiciklus hajtómű”-nek is nevezik), melynek első ismert alkalmazása az i.e. 100 körül készített analóg számítógép, az antiküthérai szerkezet volt. Napjainkban főként nagy áttételt igénylő hajtásokban (pl. sebességváltók) alkalmazzák. Georgette Heyer Georgette Heyer (Wimbledon, 1902. augusztus 16. – London, 1974. július 5.) angol írónő. Élete és munkássága Édesapja George Heyer tanár volt, folyamatosan bátorította Georgette irodalmi törekvéseit. Korán, 17 évesen írta meg első, a "The Black Moth" című regényét, amivel beteg testvérét kívánta szórakoztatni. A könyvet 1921-ben adták ki. 1925-ben férjhez ment Ronald Rougier bányamérnökhöz. Könyveit álnéven írta. Férjét minden kiküldetésére (Tanganyika, Macedónia) elkísérte. Nyilvános szereplést nem vállalt, csak az írásnak (alapgondolat kutatásának) szentelte életét. Elsősorban történelmi regényeket írt, könyveiből több millió példányt adtak el. 1972-ig 57 történelmi regénye jelent meg. Egy tucat detektívregényt írt, de romantikus regényei is igen népszerűek. Művei Detektívregények Alan Alexander Milne által elkezdett humoros detektívregény-stílust fejlesztette tovább. 1935 -ben a Merely Murder (Pusztán csak gyilkosság) 1938 -ban a A Blunt Instrument (Tompa eszköz) 1941 -ben a Envious Casca (Írigy Casca) 1953 -ban a Detection Unlimited (Korlátlan nyomozás) 1963 -ban jelent meg a Nonesuch (Párját ritkító), az amerikai bestsellerlista 3. helyén állt 1972 -ben Lady of Quality (Társasági hölgy) Magyarul A vágy tüze ; ford. Szamay Ilona; Totem, Bp., 1992 A kastély titka ; ford. Szamay Ilona; Totem, Bp., 1995 Frederica ; ford. Bozai Ágota; Gabo, Bp., 2010 Francia négyes ; ford. Bozai Ágota; Gabo, Bp., 2010 Különös özvegység ; ford. Bozai Ágota; Gabo, Bp., 2011 Régi szép színek Alastair-trilógia 1. ; ford. Bozai Ágota; Gabo, Bp., 2012 Az Ördög kölyke Alastair-trilógia 2. ; ford. Bozai Ágota; Gabo, Bp., 2012 Háború és bálok Alastair-trilógia 3. ; ford. Bozai Ágota; Gabo, Bp., 2012 11247 Wilburwright A 11247 Wilburwright (ideiglenes jelöléssel 4280 T-3) egy kisbolygó a Naprendszerben. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1977. október 16-án. THEOS THEOS ( Thailand Earth Observation Satellite ) thaiföldi tudományos Földmegfigyelő miniműhold. Jellemzői A program keretében – gazdaság, mezőgazdaság, halászat, városfejlesztés, tengerpart, környezetvédelm, katasztrófavédelm – fotózza a Föld felszínét. Küldetés Készítette az EADS Astrium SAS (francia). Üzemelteti a Geo-Informatics and Space Technology Development Agency (GISTDA). Megnevezései: COSPAR: 2008-049A; SATCAT kódja: 33396. 2008. október 1-jén a Jazsnyíj településhez közeli Dombarovszkij rakétalőtérről egy Dnyepr hordozórakétával állították alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális pályája 101,4 perces, 98,78° hajlásszögű, a geocentrikus pálya perigeuma 825 kilométer, az apogeuma 826 km volt. Az orosz kereskedelmi rakétaindításokra napjainkban is jellemző, hogy a korábban rendelkezésre álló rakétaindító bázisok más államok területén vannak. A vállalt kötelezettségek teljesítését nagy mértékben befolyásolják az engedélyek (ami alapvetően pénz kérdése). Három-tengelyesen stabilizált műhold (orientációs pontossága ± 0,02°). Szabálytalan alakú, mérete 2,1 × 2,1 × 2,4 méter. Teljes tömege hajtóanyaggal 750 (80 kilogramm hidrazin), műszeres tömege 670 kilogramm. Szolgálati idejét 5 évre tervezték. 26 naponta ugyanazon a helyen végezte fénylépezését. Telemetriai egysége a képeket tömörítve, antennái segítségével küldte a földi vevőállomásokra. A műhold pillanatnyi helyzetét GPS (Global Positioning System) segítségével határozták meg. Az űreszközhöz napelemeket rögzítettek (980 W), éjszakai (földárnyék) energia ellátását újratölthető kémiai akkumulátorok biztosították. Gázfúvókái segítették a stabilitást és a pályaelemek tartását. Műszerei pankromatikus kamera tükör optikával készült, CCD eszközzel, térbeli felbontása 2 méter; multispektrális kamera optika, CCD eszközzel, térbeli felbontása 15 méter. Košljun (Pag) Košljun falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Paghoz tartozik. Fekvése Pagtól légvonalban 5 km-re, közúton 11 km-re délkeletre, a sziget középső részén, délnyugati partján fekszik. Néhány kavicsos stranddal és egy kis autóskempinggel rendelkezik. Története Košljun már évszázadok óta Pag városának nyílt tengeri kikötője volt, melyet a 14. században említenek először. A Pag városát Košljunnal összekötő út a 19. században épült, az egyik legrégibb a szigeten. Košljun mint település viszont viszonylag új hely. Kis halászfaluból a 20. század második felében a turizmus fellendülésével vált üdülőfaluvá. Lakossága zömében csak időszakosan tartózkodik itt, állandó lakhelyük a közeli városban van. 2011-ben 47 állandó lakosa volt. Colleville-Montgomery Colleville-Montgomery település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 2371 fő (2015). Colleville-Montgomery Biéville-Beuville, Hermanville-sur-Mer, Ouistreham, Périers-sur-le-Dan, Saint-Aubin-d’Arquenay és Bénouville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kutyafejű boa A kutyafejű boa vagy pontatlan elnevezéssel zöld kutyafejű boa(Corallus caninus) a kígyók alrendjébe és az óriáskígyófélék (Boidae) családjába tartozó szárazföldi kígyófaj. Elterjedése, élőhelye Dél-Amerika középső részén, elsősorban az Amazonas-medence környékén él, Brazília, Peru, Ecuador és Guyana területén. Síkvidéki trópusi esőerdőkben, fákon élő faj. Többnyire olyan helyet kedvel, ahol nyílt vízfelület is van a közelben. Megjelenése Feje lapos, felszínét apró pikkelyek fedik. Gödörszervei mélyek és feltűnőek, az ajakpajzsok között találhatóak. Testhossza 1,5-2 méter. Alapszíne élénkzöld, hátán apró fehér foltok vagy csíkok láthatóak, rendezetlen formában és nagyon halványan. Ezek a keresztsávok feloldják testének körvonalát, és jól álcázzák az állatot. Hasa piszkosfehér vagy világossárga. Ajakpajzsuk világossárga. A fiatal egyedek alapszíne általában narancsbarna-téglavörös, de lehet sárga is, mintázatuk világoszölddel szegélyezett fehér foltokból áll. Később több vedléssel, fokozatosan, 3-12 hónapos koruk között, kb. 1 méteres hosszúságnál érik el felnőttkori élénkzöld színüket. Életmódja A fákon való élethez specializálódott faj, sohasem megy le a talajra. Napközben, pihenéskor egy vízszintes ágra tekeredve testgyűrűi tetején pihenteti fejét. Ilyenkor zöld színével, mintázatával és mozdulatlanságával szinte észrevehetetlen a fák lombjai között. Főként éjszaka aktív. Vadászat közben farkával megkapaszkodik az ágakban, testét pedig laza S alakú gyűrűben lelógatja, így fejét és nyakát egy gyors mozdulattal képes az áldozat felé "kicsapni". Táplálékát a fák koronájában, lesből elejtett gyíkok, madarak és kis emlősök alkotják. Mint a Corallus nembe sorolt fajoknál általában, ennél a fajnál is feltűnően nagyok a felső és alsó ajkakon levő érzékelőmezők, az ún. hőérzékelő gödrök. Elsősorban ezekkel lokalizálja áldozatait. Méretéhez képest hosszú és erős, a szájának hátulsó feléből eredő görbe fogai vannak, melyek feltehetően a madarak elfogásához idomulva alakultak ki. Ezekkel ugyanis könnyen át tudja döfni a tollakat és meg tudja ragadni áldozatát, amíg testgyűrűivel körülfonja. Zsákmányát szorítással öli meg. Szaporodás Elevenszülő, 7-14 ivadéka lehet. Utódait a fán hozza világra. A fiatal példányok (a felnőttekkel ellentétben) az alacsony bokrokon gyíkokra vadásznak. Acheron Az Acheron amerikai death/black metal együttes volt. 1988-ban alakultak meg, tagjai Pittsburgh-ből, illetve a floridai Tampaból származnak. Története A Nocturnus nevű progresszív death metal zenekar tagja, Vincent Crowley alapította. Nevüket egy mitológiai folyóról kapták. Az Acheron szövegeinek témái a sátánizmus és a keresztényellenesség körül forognak. Első nagylemezüket 1991-ben adták ki. Crowley a Sátán Egyházának tagja is volt, de később elhatárolta magát az egyháztól. 2010-ben feloszlottak, de ugyanezen év decemberében újból összeálltak. Metallal foglalkozó oldalak szerint 2018-ban feloszlottak. Tagjai Sűrűek voltak a tagcserék az Acheron-ban, a jelenlegi felállás a következő: Vincent Crowley - gitár (1988-1991, 1996-1998, 2008), éneklés (1991-), basszusgitár (1992-) Art Taylor - gitár (2009-2010, 2012-) Shaun Cothron - gitár (2011-2012, 2014-) Brandon Howe - dobok (2014-) Diszkográfia Messe Noir (demó, 1989) Rites of the Black Mass (nagylemez, 1991) Alta Xul (demó, 1992) Hail Victory (nagylemez, 1993) Satanic Victory (nagylemez, 1994) Lex Talionis (nagylemez, 1994) Anti-God, Anti-Christ (nagylemez, 1996) Those Who Have Risen (nagylemez, 1998) Compendium Diablerie: The Demo Days (válogatáslemez, 2001) Xomaly (nagylemez, 2002) Rebirth: Metamorphosing into Godhood (nagylemez, 2003) Tribute to the Devil's Music (2003) The Final Conflict: Last Days of God (nagylemez, 2009) Kult des Hasses (nagylemez, 2014) Püspökladány Püspökladány város Hajdú-Bihar megyében, a Püspökladányi járás székhelye. Fekvése A Tiszántúl középső részén, Hajdú-Bihar megye nyugati határán, három tájegység: a Hortobágy, a Nagykunság és a Nagy-Sárrét találkozási pontján fekvő igazi alföldi város. Nyugati szomszédja a Jász-Nagykun-Szolnok megyei város, Karcag. Megközelíthetősége Közúton: Budapest , illetve Debrecen felől a 4-es főúton , Nagyvárad , Berettyóújfalu felől a 42-es főúton , amely a városból Ártándra vezet. Vonattal a MÁV 100-as számú ( Szolnok–Debrecen–Nyíregyháza–Záhony-vasútvonal ), a 101-es számú ( Püspökladány–Biharkeresztes-vasútvonal ) és a 128-as számú ( Békéscsaba–Kötegyán–Vésztő–Püspökladány-vasútvonal ) vonalán érhető el. A környező állomások és megállóhelyek: Kaba , Báránd , Püspökladány-Vásártér Története Püspökladány lakott hely volt már időszámításunk előtt, erről tanúskodnak a város közelében lévő Kincses-dombon végzett ásatások, ahol körülbelül 4000 éves katakomba sírokat tártak fel, melyek Európa-szerte egyedülállóak. Különböző leletek bizonyítják a hely lakottságát a népvándorlás, a honfoglalás és az Árpád-korban is. Viszont a település keletkezésének ideje nem határozható meg pontosan, ez feltehetően a 10-11. századra tehető. Első írásos említése a Váradi Konvent 1351-ből származó oklevele, mely Ladan formában említi a mai név utótagját. A város nevének eredetét szintén homály fedi. Elméletek születtek besenyő, szláv, alán és ősmagyar eredetre, melyek közül legelfogadhatóbb az a tézis, mely Ladányt egy ősi magyar személynévként azonosítja (Vorovszky tézis). A mai név feltehetően birtoktestet jelöl, mégpedig a kisnemesi Bajomi család Ladány nevű birtokát, melyet a váradi püspöknek zálogosított el. A település nevét 1543-ban Pispek Ladan formában említik. A település a Rákócziak birtoka is volt. Rákóczi György idejéből származik a református templomban lévő ún. Rákóczi-harang. A szabadságharc bukása után Püspökladány kincstári birtok lett, majd a 19. század elején az udvar József nádornak adományozta. A települést 1901-ig Püspök-Ladányként említik, a mai névhasználata ezen időponttól él. A középkorban Püspökladány nem volt számottevő település. Népessége évszázadokon át elmaradt a szomszédos Nádudvarétól vagy Kabáétól. A korabeli népességszámlálások szerint 1552-ben 645 fő, 1594-ben 1 300 fő, 1725-ben 1 190 fő, a II. József korában végzett első magyarországi népszámláláskor pedig 2 454 fő lakosa lehetett Püspökladánynak. A város fejlődése a 19. század második feléig igen lassú volt, hiszen a település többször elpusztult és benépesült. Az első lakott részek 1554-ben a törökök betörésekor elpusztultak. Ennek ellenére 1558-ban már Dél-Szabolcs vármegye legnépesebb települése volt, de újra elpusztult, és csak az 1600-as évek elején népesült be újra. A 17. század végétől a források Ladányt oppidumnak, azaz mezővárosnak nevezik, bár a mezővárosi rangot jelentő vásártartási jogot csak 1847-ben kapta meg. Püspökladány az 1876-os megyerendezésig a nagy kiterjedésű Szabolcs vármegye délnyugati végén feküdt annak utolsó településeként, ekkor átcsatolták az újonnan létrehozott Hajdú vármegyéhez, majd az 1950-es megyerendezés során az akkor létrejött Hajdú-Bihar megyéhez került. 1930-ban a Hajdú vármegye déli felén fekvő községeket magába foglaló Hajdúszoboszlói járás székhelyét Püspökladányra helyezték, és nevét Püspökladányi járásra változtatták, és ez így maradt a járások megszüntetéséig 1983 végéig. 1982-ben Kiss Tamás, a HAJDUTERV főmérnöke a kistérség- és a város fejlesztésének hosszú- és nagy távlatú programja - illetve a Püspökladányt várossá fejlesztő általános rendezési tervének - elkészítéséért Pro Urbe kitüntetésben részesült). 1984. január 1-jével Püspökladányt városi jogú nagyközséggé, majd 1986-ban várossá nyilvánították. Népesség A település népességének változása: Népcsoportok 2001-ben a város lakosságának 97%-a magyar, 3%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát. Nevezetességek Püspökladányi Gyógyfürdő: idegenforgalmi nevezetessége a regionális jelentőségű (2004) gyógyfürdő, valamint környezetének természeti értékei. Gyógyhatású vize vetekszik a hajdúszoboszlói gyógyvízzel . Vizét 1987 -ben minősítették gyógyvízzé, hatásos idült ízületi gyulladások és degeneratív gerinc- és ízületi elváltozások ellen. Idegfájdalmak, gyulladások, izomfájdalmak, idült bőrbetegségek kezelésére, illetve érszűkületek bizonyos típusainak gyógyításra hasznosítják. A város adottságai révén kedvez a horgászoknak, vadászoknak, a szekerezést, sőt a lovaglást kedvelőknek. A természeti értékek között említésre méltó az Erdészeti Tudományos Intézet Kísérleti Állomása és a Farkas-szigeti arborétum , amelyet 1924-ben elsősorban a szikes talajok fásításával kapcsolatos kutatások szolgálatára alapítottak. Egyedülálló természeti látnivaló a szikkísérleti erdő. Karacs Ferenc Múzeum A városhoz tartozó Ágota-pusztai természetvédelmi terület legnevezetesebb látnivalója a Hortobágy-Berettyó csatornát átívelő, felújított műemlék fahíd. Műemléki védelem alatt álló MÁV-állomás Petőfi Sándor Általános Iskola épülete Városi Bíróság és ügyészség épülete Református templom Katolikus templom ( Medgyaszay István ) A radarállomást 1975-ben kezdte építeni a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság (LRI) Püspökladánytól 4 km-re északnyugatra. A nagy hatótávolságú radar 1980 . április 25 -e óta szolgálja folyamatosan a polgári repülést . Szent István-emlékmű, Győrfi Lajos alkotása 1848-as emlékmű, Győrfi Lajos alkotása Darvak díszkút, Győrfi Lajos alkotása Szent Imre herceg, Harkányi Ede alkotása Az I. világháború áldozatainak emlékműve, Horváth Géza alkotása A II. világháború áldozatainak emlékműve, Győrfi Lajos alkotása Összetartozás, Ölelkező szobrok, Borsos István alkotása Híd, Annu Eklund alkotása Mosztári híd, Sebestyén Sándor alkotása Befogadás, Antoni Gaberre alkotása Fischamendi őrtorony, Matza Hertiann alkotása Anya gyermekével, Gömbös László alkotása Ádám, Győrfi Lajos alkotása Szent Flórián, Győrfi Lajos alkotása 1956-os emlékkő, Győrfi Lajos alkotása Virágot szedő lányka, Józsa Bálint alkotása Karacs Ferenc, Győrfi Lajos alkotása Petri Pál, Győrfi Lajos alkotása Érdekességek 2010 -ben a Southampton nevű angol városból származó (akkoriban 26 éves) Zach Evans a Google Térképen keresztül egy Püspökladány melletti szántóföld műholdas felvételén elmondása szerint Jézus Krisztus vagy Szűz Mária arcképét látta. A műholdas felvételről készült kép bejárt a világsajtót és a Püspökladány melletti szántóföldet zarándokhellyé tette. Híres emberek Itt született Karacs Ferenc (1770–1838) térkép- és rézmetsző. 1813-ban kiadta Magyarország földképét. Itt született 1912 . augusztus 7-én Csenki Imre karnagy, zeneszerző († 1998 , Budapest ). Itt született 1916 -ban Molnár László néprajzkutató, (†1998, Budapest) Itt született 1926 -ban Székely György Széchenyi-díjas magyar orvos, hisztológus, neurobiológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Itt született 1933 . szeptember 11-én Szűrös Mátyás diplomata, politikus, volt megbízott köztársasági elnök. Itt született 1934 . március 2-án Verebi Sándorné Bartók Éva Munkácsy-díjas nyomottanyag tervező. Itt született 1941 . december 1-jén Alker Imre világbajnoki bronzérmes birkózó, edző. Itt született 1945 . szeptember 14-én Beke Dezső László, a fizikai tudomány doktora (1992.) fizikus, egyetemi tanár Debreceni Egyetem . Itt született 1946 . szeptember 27-én Demetrovics János matematikus, az MTA tagja, az ELTE egyetemi tanára. Itt született 1949 . február 21-én Mezei Béla magyar bajnok labdarúgó. Itt született 1954 . április 17-én Sárvári Győző magyar színész Itt született 1960 . február 22-én Arnóth Sándor , a tragikus balesetben elhunyt magyar politikus, Püspökladány polgármestere , országgyűlési képviselő . († 2011 . március 16. , M3-as autópálya, Bag ) Itt született 1973 . november 11-én Dombi Tibor válogatott labdarúgó, a Debreceni VSC csatára. Testvérvárosok Hämeenlinna , Finnország Fischamend , Ausztria Makfalva , Románia ( Székelyföld ) Hattem, Hollandia Krasnystaw, Lengyelország Air a D-dúr szvitből Az Air a D-dúr szvitből az egyik legismertebb Johann Sebastian Bach-mű, a Zenekari Szvit III. D dúrban, oboára, trombitára, timpanikra (üstdobok), vonósokra és continuóra (BWV 1068) második, „Air” tétele. A C-dúrba transzponált átiratok Air G-húrra néven váltak népszerűvé. Története Harmadik, D-dúr szvitjét Bach (1685–1750) valószínűleg a Lipcsében töltött 1730-as években írta. A művet a szerző életében nem adták elő, a kéziratot Mendelssohn fedezte fel. Ismereteink szerint 1838-ban, a lipcsei Gewandhaus Zenekar előadásában hangzott el először. Az eredetileg vonószenekarra és basso continuóra szánt lassú, dalszerű második tétel 4/4-es ütemben íródott. Ennek átiratai közül a legismertebbet August Wilhelmj német hegedűművész (1845–1908) készítette jó 100 évvel a D-Dúr szvit megszületése után, hegedűre és zongorára. Wilhelmj korának ízlésében alakította át a harmóniákat, a hegedűszóló pedig nem más, mint az első hegedű szólama C-be transzponálva. Így Wilhelmj elérte, hogy a szóló „kényelmesen” ráfér a hegedű legmélyebb és legsötétebb színezetű G-húrjára. Ezért adta Wilhelmj ennek az átíratnak az Air a G húrra nevet. A G-húron való játék a húr elhelyezkedése folytán magas fokú technikát kíván. G-húrra írott művekben szívesen mutatták és mutatják be virtuozitásukat a hegedűművészek. Az Air a G húrra népszerűvé válásában meghatározó szerepe volt Misa Elman, 1891-ben Ukrajnában született, és 1967-ben Amerikában meghalt hegedűművész koncertjeinek és hangfelvételeinek. A D-Dúr szvit Air tételének időközben számos más átírása is született. Gyakran hangzik fel önálló darabként nem csak hegedűn, hanem a legkülönbözőbb hangszereken, így például gitáron vagy fuvolán is, de az Air G-húrra elnevezés most már mindig elkíséri. Nem csak koncertpódiumról hallhatjuk gyakran, dallamát az élet minden területén hasznosítják. Filmek, tévésorozatok zenei betéteként, esküvők örömteliségét, repülőgépek földre szállásakor, az utasok leszállításának könnyedségét hivatott aláhúzni, ugyanakkor előfordulhat gyászzenei szerepben is, vagy éppen a telefonkapcsolásra való várakozást kellene megédesítse a nem mindig magas művészi színvonalon bejátszott melódia. Az eredeti Bach hangszerelésben hallható az Air egy részlete a Sárga tengeralattjáró című Beatles rajzfilmben, amikor a szörnyek tengerébe tévedett tengeralattjáró meggyújt egy robbanó szivart, amit egy bokszoló szörnynek maga adott. Hallgassuk meg MP3 felvételen hallható az Air a D-Dúr szvit ből, az eredeti hangszerelésben, vonósokkal: és a kotta hozzá: PDF -ben Air G húrra kotta és az abból generált gitár hangzás (a „Play” gombra kell kattintani) Az Air G húrra egy a régiségénél fogva érdekes, hengerre készült felvételen, 1920-ból: Robert Gayler hegedűszólója zongorakísérettel – 4'19" Az → itt látható/hallható videofelvételen Julian Lloyd Webber játszik csellón Az „Air” szó jelentése Az air szó ebben az összefüggésben nem ’levegő’ jelentésű, hanem áriát, egyfajta dalt jelent a francia és az angol nyelvben. Az air (ária) jelenthet egyszerűbb hangszeres zenedarabot is, többnyire kétrészes dalformában. A korálzenében a fő dallamrészt jelölték evvel a szóval. Bach korában air névvel illettek egy szvitben fellépő tételt, ha az nem táncos jellegű volt, ugyanis a szvit eredetileg stilizált táncok sorozatát jelentené, egy nyitánnyal bevezetve. Ismertebb felvételek Matthias Bamert – Stokowski's Symphonic Bach Rudolf Baumgartner – Best of Bach Rudolf Baumgartner – Brandenburg Concertos Adolf Busch – Brandenburg Concertos/Suites Wendy Carlos – Switched-On Boxed Set Pablo Casals – Pablo Casals Plays Bach – The Electrical "Recordings Marcel Dupre – The Art of Marcel Dupre John Eliot Gardiner – Orchestral Suites Virgil Fox – The Bach Gamut Vol. 1 Virgil Fox – Virgil Fox – "Encores" Akademie fur Alte Musik Berlin – La Musique d'orchestre Reinhard Goebel – Orchestral and Chamber Works (Collectors Edition) Reinhard Goebel – Orchestral Suites Roy Goodman – The Four Ochestral Suites Brazilian Guitar Quartet – Orchestral Suites arr. for guitar quartet Nikolaus Harnoncourt – Brandenburg Concertos Christopher Hogwood – Orchestral Suites Christopher Hogwood – Orchestral Suites 3 & 4 , Concerto for 2 Harpsichords BWV 1062 Otto Klemperer – Orchestral Suites Ton Koopman – Four Orchestral Suites Ton Koopman – Simply Baroque Sigiswald Kuijken – Orchestral Suites Jeanne Lamon – Orchestral Suites Philip Ledger – Orchestral Suites Raymond Leppard – Works for Orchestra Gunar Letzbor – Four Orchestral Suites Bernhard Lindner – Bach Meets the Future Jacques Loussier – The Best of Bach Neville Marriner – Brandenburg Concertos Neville Marriner – Orchestral Suites Neville Marriner – Works for Orchestra Steven Mauk – The Saxophone and Me: J.S. Bach Yo-Yo Ma – Simply Baroque Yehudi Menuhin – Orchestral Suites & Musical Offering Helmut Müller-Brühl – Complete Orchestral Works Karl Munchinger – Orchestral Suites Karl Munchinger – Orchestral Works Milan Munclinger – Suites for Orchestra Philipp Nicolai – The Synthesizer Through All Ages (From Bach to Satie) Jean-Francois Paillard – Orchestral Suites Vol.2 Re-Mastered Andrew Parrot – Brandenburg Concertos & Orchestral Suites Trenkner-Speidel Piano Duo – Orchestral Suites Max Reger arrangement for Piano Duo Philip Pickett – Orchestral Suites Trevor Pinnock – Brandenburg Concertos Trevor Pinnock – Orchestral Suites Ross Pople – Orchestral Suites & Concerto for Oboe and Violin Felix Prohaska – Orchestral Suites Valentin Radu – Magnificat in D major Karl Richter – Orchestral Suites Karl Ristenpart – Orchestral Suites Karl Ristenpart – Works for Orchestra Rolla János – Four Orchestral Suites Jordi Savall – Orchestral Suites Peter Schreier – Orchestral Suites Steven Slawson – Bach on Wood Ward Swingle – Jazz Sebastian Bach Henryk Szering – Violin Concertos Tomita Iszao – Bach Fantasy various – Bach 2000: The Complete Bach Edition Various – Bach: Greatest Hits Various – Orchestral Works (Bach Edition Volume 1) Herbert von Karajan – Air from Suite No. 3 Herbert von Karajan – Brandenburg Concertos Herbert von Karajan – Brandenburg Concertos and Orchestral Suites Nos. 2 & 3 Helmut Winschermann – Orchestral Suites 3 & 4 + Concertos BWV 1060 & 1063 Johannes W. Schenk – AS TIME GOES B.A.C.H. Raoul Zaadnoordijk – Sampled On Bach Shiro Sagisu- Air on the G String Lásd még a Wikipédiában Händel Vízizenéje , Az F-dúr szvit Air tétele Felhasznált forrás http://imslp.ca/images/5/5f/Bach-air-a4.pdf Az Air tétel kottája PDF-ben Fidelio – Hangversenykalauz – JOHANN SEBASTIAN BACH (1685–1750) – V. Music Dictionary A-C (angolul) The J.S. Bach Home Page (angolul) Hollós Máté: Éremművészet a zenében – Bach: Air a III. (D-dúr) szvitből Kiegészítő irodalom Joshua Rifkin: Verlorene Quellen, verlorene Werke , in: Martin Geck (Her.): Bachs Orchesterwerke. Bericht über das 1. Dortmunder Bach-Symposion 1996. Witten 1997, ISBN 3-932676-04-1 (németül) Philipp Spitta: Johann Sebastian Bach , Leipzig 1873–79, 2 Bände. (németül) További kiegészítések International Music Score Library Project (IMSLP) számos nyelven – Az Air kottája, jól olvasható; PDF IMSLP – A szvit teljes kottája PDF -ben: A Bach Gesellschaft kiadás hasonmása mutopiaproject.org – letölthető: Trombone Quartet és zenekar, többféle forma: MIDI, PDF 1969-es finn labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az 1969-es finn labdarúgó-bajnokság (Mestaruussarja) a finn labdarúgó-bajnokság legmagasabb osztályának harminckilencedik alkalommal megrendezett bajnoki éve volt. A pontvadászat 12 csapat részvételével zajlott. A bajnokságot a KPV Kokkola csapata nyerte. Georgi Hrisztakiev Georgi Georgiev Hrisztakiev (bolgárul: Георги Георгиев Христакиев; Sztara Zagora, 1944. június 28. – 2016. április 4.) olimpiai ezüstérmes bolgár labdarúgó, hátvéd. 1966 és 1973 között 14 alkalommal szerepelt a bolgár válogatottban. Tagja volt az 1968-as mexikóvárosi olimpián ezüstérmet szerzett csapatnak. Sikerei, díjai Olimpiai játékok ezüstérmes: 1968, Mexikóváros Integratív pszichoterápia Az integratív pszichoterápia célja a hatékonyabb, emberközelibb, célravezetőbb alkalmazásokkal, gyorsabban elérni a pszichés egészséget. Módszerspecifikus terápia, a legtöbb hasznos módszert magába integrálja, innen származik a neve. Eszközei sokrétűek, eredményeit azáltal éri el, hogy a terápia során, mindig az adott pillanatban legalkalmasabb módszert használja, akár egy terápiás ülésen belül is. Alkalmazott módszerei: módosult tudatállapot (hipnózis), KIP, ego-state, regresszió, viselkedés terápia, ericksoni terápia, Bradshow (kettős regresszió), NLPt, és még sok más apró eljárás. A különböző módszerek a „szubrutin” eljárással kapcsolhatók össze. Berón de Astrada megye Berón de Astrada egy megye Argentínában, Corrientes tartományban. A megye székhelye San Antonio de Itatí. Települések Önkormányzatok és települések (Municipios y comunas) San Antonio de Itatí Yahapé Forrás turismocorrientes.com.ar Fogjunk tolvajt A Fogjunk tolvajt (eredeti cím : To Catch a Thief) 1955-ben bemutatott, Oscar-díj-as, romantikus thriller. Rendezője Alfred Hitchcock. A film John Michael Hayes forgatókönyvéből készült, ami a filmmel azonos című 1952-es könyvön alapult, aminek írója David Dodge. Főszereplők Cary Grant, mint „nyugdíjas” betörő, akinek a becsülete érdekében el kell kapnia egy ékszertolvajt, és Grace Kelly, aki romantikus érzelmeket táplál iránta. Grace Kelly és Hitchcock ebben a filmben dolgoztak utoljára együtt. Cselekménye John Robie (Cary Grant) egy jómódban élő, „nyugdíjas” betörő, „A Macska”, aki egy Nizza közeli villában él. Amikor a Francia Riviéra több szállodájából értékes ékszereket lopnak el, a rendőrség és a lakosság gyanúja "A Macská"-ra terelődik, a rendőrség ki akarja hallgatni, ő azonban átveri őket és egy nizzai étterem tulajdonosához megy tanácsért, ahol az alkalmazottak ellenséges hangulatban fogadják. Kiderül, hogy a háború előtt John Robie és a többiek bűnözéssel keresték a kenyérre valót. John Robie meggazdagodott, de évekre börtönbe került. A második világháború alatt mindannyian részt vettek a francia ellenállás (a Resistance) munkájában, így a háború után kegyelmet kaptak azzal a feltétellel, hogy feladják a bűnözői életmódot. A többiek úgy gondolják, hogy John Robie megszegte ezt a megállapodást, ezért ellenségesek vele szemben. Bertani, az étterem tulajdonosa, Foussard, a borpincér és a többiek azért is utálják Robie-t, mert a mostani lopások miatt őket is gyanúsítja a rendőrség. A rendőrség az étteremnél is megjelenik, de Robie-nak sikerül elmenekülnie Foussard lánya, Danielle (Brigitte Auber) segítségével, aki motorcsónakon a cannes-i strandig szállítja, ahol Robie fürdőruhában kiúszik a partra. Robie terve az, hogy elkapja az igazi tolvajt, mert csak így bizonyíthatja be az ártatlanságát. Robie az ékszereket biztosító brit társaság ügynökének, egy bizonyos Hughson (John Williams) segítségét kéri, hogy adja meg neki a környéken található gazdag ékszertulajdonosok listáját, hogy kitalálhassa, a tolvaj hova fog legközelebb betörni. Ha sikerül elkapnia a tettest, a biztosítónak kisebb vesztesége lesz, így az ügynök, ha nehezen is, de belemegy az alkuba, de erről értesíti a rendőrséget is. A rendőrfőnöknek mindegy, hogy ki az ékszertolvaj, így hagyja Robie-t ténykedni, de rajta tartja a szemét. Az özvegy Jessie Stevens (Jessie Royce Landis) és lánya, Frances (Grace Kelly) a lista elején helyezkedik el. Ők amerikaiak, akik a birtokukon talált olajból gazdagodtak meg, miután a férje meghalt. Robie a biztosítási ügynök segítségével a két nő közelébe férkőzik és megismerkedik velük. Az özvegynek mint fakitermelő-telep tulajdonos mutatkozik be, Conrad Burns néven és szinte tudomást sem vesz a csinos lányáról. A lány azonban búcsúzáskor szájon csókolja. Hughson azt tanácsolja az özvegynek, hogy a biztonság érdekében tegye a hotel széfjébe az ékszereit, ő azonban úgy gondolja, hogy jobban szereti hordani őket. Robie és Frances másnap a strandon találkozik Danielle-lel, ahol Robie úgy tesz, mintha akkor ismerte volna meg a lányt, Frances azonban rájön, hogy már korábban is ismerték egymást. Frances úgy gondolja, tudja a férfi titkát, de nem buktatja le, mert érdekesnek találja az ékszertolvajlással járó izgalmakat, így felajánlja a részvételét. Robie azonban tagad mindent és elutasítja a lányt. Másnap reggel Jessie felfedezi, hogy eltűnt az összes ékszere. Frances Robie-t vádolja, aki a tolvaj nyomait keresi a helyszínen, majd eltűnik a tető felé, amikor a rendőrség megérkezik. Jessie elhiszi Robie-nak, hogy nem ő a tolvaj, lánya azonban nem. Jessie nem izgatja magát az eltűnt ékszerei miatt, hiszen azok biztosítva vannak. A következő kiszemelt helyszínen este Robie meglát valakit, de nem tudja elkapni az illetőt, majd egy másik éjszaka az illető megtámadja őt, de leesik a magas sziklaparton és kitöri a nyakát. Foussard, a borpincér az. A rendőrség az újságokon keresztül bejelenti, hogy „A Macska” meghalt. Robie felkeresi a rendőrfőnököt és rámutat, hogy Foussard-nak falába volt, így aligha mászkálhatott olyan ügyesen a tetőkön. Már korábban az étteremben látszott, hogy húzta a lábát, így Robie biztos benne, hogy nem ő a tolvaj, csak meg akarta ölni őt. A rendőrfőnök ismét megerősíti, hogy számára mindegy kit kapnak majd el. Foussard temetésén Danielle nyíltan megvádolja Robie-t az apja meggyilkolásával, mire Robie pofon vágja a lányt. A temetőn kívül Frances várja Robie-t és bocsánatot kér tőle, amiért megvádolta, hogy ő a tolvaj. Egyúttal bevallja neki, hogy szerelmes belé. Robie továbbra is folytatni akarja a keresést az igazi „Macska” után, ezért azt kéri a nőtől, hogy szerezzen számára meghívót egy álarcosbálba, amit a listán következő gazdag villában tartanak. A bálon Frances aranyló nagyestélyiben jelenik meg, Robie pedig mint néger rabszolgája, így fekete maszkot visel. A rendőrség emberei is XIV. Lajos korabeli ruhákat hordanak és rajta tartják a szemüket a „néger szolgán” (akiről megtudják, hogy valójában Robie az, amikor Jessie azt kéri tőle, hogy hozza le a gyógyszerét a szobájából, amire a „néger szolga” Robie hangján válaszol). Frances és a néger rabszolga kitartóan táncolnak a bál végéig a nyílt színen. Miután a vendégek már elmentek és leoltják a fényeket, egy sötét árnyat látunk, amint ékszereket vesz magához egy szobában. Robie a tetőn várakozik egy sötét ruhában. Amikor Frances és a néger rabszolga visszatérnek a szobába, kiderül, hogy a maszk alatt Hughson rejtőzött. Robie már nem győz várni, de hirtelen zajt hall. Ahogy közelebb oson a másik alakhoz, a rendőrség is felfigyel a zajra, és lövöldözni kezd Robie-ra, azonban nem találják el. Robie-nak sikerül utolérnie a tolvajt, akinél ott vannak az ékszerek egy kis zsákban, amit leejt a tetőről. Amint ő maga is majdnem leesik a tetőről, Robie elkapja a kezét. Ekkor kiderül, hogy ő Foussard lánya, Danielle. Robie kényszeríti, hogy vallja be, ő volt a tolvaj, és hogy Bertani irányította az akciókat, majd felhúzza a lányt a tetőre. Robie visszatér a birtokára, ahol hamarosan megjelenik Frances és el akar búcsúzni tőle, ezúttal azonban Robie nem engedi el, és szenvedélyesen megcsókolja. Frances megemlíti, hogy az anyja jól fogja érezni a birtokon magát, ennek hallatán Robie kissé megretten. Szereplők Cary Grant - John Robie („A Macska”) Grace Kelly - Frances Stevens Jessie Royce Landis - Jessie Stevens, Frances anyja John Williams - H. H. Hughson, biztosítási ügynök Charles Vanel - Monsieur Bertani, étteremtulajdonos, John Robie barátja Brigitte Auber - Danielle Foussard, John Robie barátja Jean Martinelli - Foussard, borpincér az étteremben, Danielle apja Georgette Anys - Germaine, házvezetőnő John Robie-nál René Blancard - Lepic rendőrségi parancsnok Alfred Hitchcock jellegzetes cameoszerepe: ezúttal a film elején egy utas volt a buszon, aki Cary Grant mellett ült. Bár a filmben Danielle jóval fiatalabb nő, mint Frances, a valóságban Brigitte Auber másfél évvel idősebb volt Kellynél. A film készítése Ez volt Hitchcock első olyan filmje az öt közül, amit a VistaVision szélesvásznú eljárásával készített, és az utolsó filmje Grace Kelly-vel. A film egy sikeres együttműködés kezdetét jelentette Cary Granttel, aki az 1959-es, klasszikus Észak-Északnyugatban szintén egy olyan férfit játszik, akit összetévesztenek valakivel és ezért nyaktörő kalandokon kell keresztülmennie, mielőtt bizonyítani tudja ártatlanságát. A film forgalmazása A Fogjunk tolvajt az egyetlen olyan Hitchcock film, amit a Paramount adott ki és még mindig ők birtokolják a tulajdonjogokat. A többi filmjét Hitchcock megvásárolta az 1960-as évek elején. Ezeket azóta a Universal Studios forgalmazza. Díjak, jelölések A film egy Oscar-díj-at kapott és további két kategóriában jelölték: legjobb operatőr (Robert Burks) legjobb látványtervezés (Hal Pereira, Joseph McMillan Johnson, Samuel M. Comer, Arthur Krams) legjobb jelmeztervezés ( Edith Head ) Kenyában történt légi közlekedési balesetek listája A Kenyában történt légi közlekedési balesetek listája mind a halálos áldozattal járó, mind pedig a kisebb balesetek, meghibásodások miatt történt, gyakran csak az adott légiforgalmi járművet érintő baleseteket is tartalmazza évenkénti bontásban. Kenyában történt légi közlekedési balesetek 2018 2018. június 7., Kenya középső részén. A Fly Sax légitársaság 5Y-CAC lajstromjelű, Cessna C208 típusú kis repülőgépe hajtóműhiba miatt lezuhant. A balesetben 10 fő vesztette életét. Várpark (Dinnyés) A dinnyési Várpark egy turisztikai létesítmény Magyarországon, a Fejér megyei Gárdonyhoz tartozó Dinnyés területén, a Kossuth utca 17. szám alatt. A park központi részét a történelmi Magyarországon állt középkori várak anyaghű makettjeinek együttese alkotja, melyek úgy is vannak elhelyezve hogy egymáshoz viszonyított elhelyezkedésük hozzávetőlegesen megfeleljen az eredeti várak topográfiai viszonyainak. A park ingatlanán 2018-as állapot szerint 35 vármakett áll, ezzel a park bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe. Létrejötte A Várpark létrehozója Alekszi Zoltán volt, aki 2012 elején kezdett foglalkozni egy hasonló létesítmény megvalósításának gondolatával. Az előkészítő munka során igyekezett megfelelő történelmi anyagokat felkutatni a megmakettezni kívánt várakról, alkalmas helyszínt találni, illetve megtervezni a kivitelezés mikéntjét. Az eddig megvalósult várak az eredetivel lényegében megegyező anyagokból készültek, azonos tájolással, méghozzá úgy, hogy minden egyes vár a parkot övező, Nagy-Magyarország formáját idéző sétány mentén, hellyel-közzel az eredeti helyén található meg. A parkot övező sétányt emlékoszlopok kísérik, melyek mind egy-egy magyar királynak, kormányzónak, Árpád-kori, illetve erdélyi fejedelemnek állít emléket. Kérhető a parkban tárlatvezetés, amely nemcsak a fiatalabb, de a felnőtt korosztályok képviselői számára is élményt adó módon kínálnak lehetőséget történelmi ismereteik tovább mélyítésére. Emellett alkalmi programokat is szerveznek a területen, például lovagi napokat, harcosok napját, illetve rendszeresen szerveznek sötétedés utáni díszkivilágítást is. A parkban bemutatott várak Benevár – Mátrafüred , Magyarország, Heves vármegye Bogdán vajda vára – Izakonyha , Erdély Csiklingvár – Bakonycsernye , Magyarország, Fejér vármegye Dézna vára – Dézna , Erdély , Arad vármegye Drégely vára – Drégelypalánk , Magyarország, Nógrád vármegye Földvár vára – Erdély , Barcaföldvár Gracsanica vára – Battyánvölgye, Szlavónia Hátszeg vára – Erdély , Őraljaboldogfalva Hőnig vára – Hőnig , Felvidék Ika vára – Felsőcsernáton , Erdély , Háromszék vármegye I. István király fehérvári vára – Székesfehérvár , Magyarország, Fejér vármegye Kereki vára – Kereki , Magyarország, Somogy vármegye Körösszeg vára – Körösszeg , Partium , Bihar vármegye Kosztajnica vára – Kosztajnica, Szlavónia Kórógy vára – Kórógy , Délvidék , Szerém vármegye László vára – Lászlóvára , Erdély , Krassó-Szörény vármegye Poroszlói földvár – Poroszló , Magyarország, Heves vármegye Rékavár – Mecseknádasd , Magyarország, Baranya vármegye Sebestorony vára – Sebesrom , Erdély , Krassó-Szörény vármegye Sebesvár vára – Erdély , Kissebes Solymári vár – Solymár , Magyarország, Pest megye Solymos vára – Komlóska , Magyarország, Zemplén vármegye Solymos vára – Lippa , Erdély , Temes vármegye Somoskői vár – Sátorosbánya , Felvidék Szabolcsi földvár – Szabolcs , Magyarország, Szabolcs vármegye Szarvaskő vára – Döbrönte , Magyarország Szentmária favár – Liptószentmária, Felvidék, Liptó vármegye Szigeterdő tornya – Dombóvár , Magyarország, Tolna vármegye Talmács vára – Nagytalmács , Erdély , Szeben vármegye Tapolcsány vára – Kővárhely , Felvidék Tátika-vár – Zalaszántó , Magyarország, Zala vármegye Visk vára – Visk , Kárpátalja , Máramaros vármegye Vitányvár – Vértessomló , Magyarország, Komárom vármegye Zalak vára – Sorkifalud , Magyarország , Vas vármegye Zelna vára – Zelna, Szlavónia , Zágráb vármegye Zimony vára – Zimony , Délvidék Rekord 2018. január 4-ével a Várpark bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe, mint a világ legnagyobb, vármaketteket bemutató kiállítása. Gare du Grand Bourg Gare du Grand Bourg vasútállomás és RER állomás Franciaországban, Ris-Orangis településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Villeneuve-Saint-Georges-Montargis-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Ris-Orangis Gare d’Évry-Val-de-Seine Châteaudun Châteaudun település Franciaországban, Eure-et-Loir megyében. Lakosainak száma 12 980 fő (2015). Châteaudun Marboué és Thiville községekkel határos. Fekvése A Loire völgyében, Cloyes-sur-le-Loirtól északnyugatra fekvő település. Története A ma százötvenezer körüli lakosú város helyén a római időkben a krónikák szerint Castrodunum nevű település állt. A középkor elején a Dunois grófság székhelye volt. Dunois a 15. század egyik leghíresebb hadvezére volt, aki Jeanne d’Arc oldalán harcolt az angolok ellen. Szobra most is ott áll a kastély kápolnájában, nem messze Magyarországi Szent Erzsébettől. A várost 1570-ben, majd 1590-ben is az ellenséges hadak porráégették, majd 1723-ban egy véletlenül keletkezett tűzvész semmisítette meg, 1870-ben pedig a poroszok gyújtották fel újra. A várkastély a művészettörténészek a 15. század legtökéletesebb világi építményének mondják. Várfalai a kis Loir folyó partján meredeken szöknek a magasba. A kastély legrégibb része a 10. századból való henger alakú donjon, négy méter vastag falakkal. Nevezetességek Várkastély Offstein Offstein település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Repülőhal csillagkép A Repülőhal (latin: Volans) egy csillagkép. Eredetileg Piscis Volans volt neve. Nincs negyedrendűnél fényesebb csillaga. Története, mitológia A csillagépet Pieter Dirkszoon Keyser és Frederic de Houtman holland hajósok figyelték meg az 1500-as években. Petrus Plancius vezette be 1589-ben, és látható azon a 32,5 cm. átmérőjű éggömbön, amit Jacob Floris van Langren tett közzé Amszterdamban. A csillagkép ott van az 1597-ben vagy 1598-ban Amszterdamban Plancius és Jodocus Hondius által kiadott 35 cm-es éggömbjén, a rajza pedig először Johann Bayer német csillagász 1603-ban kiadott Uranometriájában látható. Látnivalók Csillagok α Volantis: a Naptól 69 fényév távolságra lévő, fehér színű , 4,2 magnitúdós , A5-ös színképtípusú, 10 000 K hőmérsékletű csillag . β Vol: a fényessége 3, m 65, a távolsága 112 fényév. γ Vol: sárga színű kettőscsillag , kis távcsővel már észlelhető. A γ1 Vol csillag hatodrendű, a távolsága 130 fényév, a szintén 130 fényévre lévő párja, a γ2 Vol negyedrendű, F5 színképtípusú. δ Vol: 1 100 fényévre lévő, negyedrendű csillag. ε Vol: negyedrendű csillag, nyolcadrendű kísérővel. Mélyég-objektumok NGC 2434 NGC 2442 Salamonta-ér A Salamonta-ér Borsod-Abaúj-Zemplén megyében ered, Mezőnagymihálytól délkeletre, az egykori Nagyecsér településtől északnyugatra. A patak forrásától kezdve délkeleti irányban halad, majd eléri a Tiszavalki-főcsatornát. A Salamonta-ér vízgazdálkodási szempontból a Bükk és Borsodi-Mezőség Vízgyűjtő-tervezési alegység működési területét képezi. Los Santos (Kasztília és León) Los Santos egy község Spanyolországban, Salamanca tartományban. Lakosainak száma 633 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Szubmediterrán és szubkontinentális xeroterm erdők A szubmediterrán és szubkontinentális xeroterm erdők (Quercetea pubescentis (Doing 1955) Scamoni & Passarge 1959), illetve: európai szubmediterrán és szubkontinentális száraz erdők (Quercetea pubescentis-petreae (Oberd., 1948) Jakucs, 1960) a lomblevelű erdők egyik osztálya. Önálló társulástani osztálynak csak 2002-ben ismerték el, ezért felosztása még vitatott. Valószínűnek tűnik, hogy legalább 5 rendből, több mint 10 asszociációcsoportból áll, és ezekbe mintegy félszáz társulás tartozik. Elterjedésük Jól behatárolható éghajlati övezetet foglalnak el a hűvös mérsékelt övi lombhullató erdők és a mediterrán éghajlatra jellemző, főleg örökzöld növényekből álló keménylombú erdők öve között. Európában Az atlantikus, humid Nyugat-Európában a xeroterm erdők öve viszonylag keskeny, de délkelet felé egyre szélesedik, mígnem Délkelet-Európában, ahol mind a szubkontinentális, mind a szubmediterrán klíma a xeroterm erdőknek kedvez, szélessége eléri az 1000 km-t, Szlovákiától Görögországig. Rendszertani tagolása A taxon rendszertani helyzete sokáig bizonytalan volt; társulástani osztálynak hivatalosan csak 2002-ben ismerték el. Ennek eredményeként tagolása, az egyes alárendelt taxonok rendszertani helyzete némileg még bizonytalan. A magyarországi száraz tölgyesek osztályozása, asszociációik besorolása azért is igen problematikus, mert a Kárpát-medence egyes részein különböző típusú éghajlati hatások dominálnak. Társulástani rendjei és asszociációcsoportjai (részleges felsorolás): A délkelet-európai molyhos tölgyesek ( Orno–Cotinetalia Jakucs 1960) rendje Közép- és Kelet-Európa szubmediterrán molyhos tölgyes erdeit és cserjeerdőit tartalmazza. Magyarországról egyetlen társuláscsoportját ismerjük: pannóniai molyhos tölgyesek ( Orno–Cotinion Soó , 1960) – két alcsoport összesen nyolc társulásával. A szubkontinentális-szubmediterrán xeroterm tölgyesek ( Quercetalia cerridis Borhidi 1996) rendje Közép- és Nyugat-Európa xeroterm tölgyeseit foglalja magában. Magyarországról három társuláscsoportját ismerjük: szubkontinentális száraz tölgyesek ( Quercion petraeae Zólyomi et Jakucs 1957) két alcsoport összesen hat társulásával; balkáni cseres tölgyesek ( Quercion farnetto I. Horvat, 1954) két alcsoport összesen öt társulásával; szubkontinentális tölgyesek és elegyes xeroterm erdők ( Aceri tatarici–Quercion Zólyomi et Jakucs 1957) négy alcsoport összesen 22 társulásával; A délkelet-európai xeroterm fenyvesek rendjének ( Pinetalia pallasianae ) rendjének képviselőit Magyarországon nem találjuk; A kökénycserjések ( xeroterm cserjések , illetve xerofil-kontinentális cserjések ) rendje ( Prunetalia spinosae Tx., 1952) a száraz cserjések és erdőszegélyek társulásait fogja össze — ezt a rendet száraz és mezofil cserjések néven (Borhidi A. nyomán) önálló divízióként tárgyaljuk. 2006-os magyar amerikaifutball-bajnokság A II. Hungarian Bowl a MAFL (Magyarországi Amerikai Futballcsapatok Ligája) által szervezett amerikaifutball bajnokság a 2006-os évben. A bajnokságban 8 csapat vett részt. A döntőre július 1-jén került sor Budapesten a BVSC stadionban a Debrecen Gladiators és Győr Sharks csapata között. Alapszakasz Nagykanizsa Demons – Zala Predators 57-19 Időjárás : 16 °C (esős) Kezdés : 2006 . április 29. 15:00 Helyszín : Nagykanizsa Mindenki Sportpálya Nézőszám : 300 MVP : Horváth Zoltán #27 – Nagykanizsa Demons Az első negyed egyértelmű nagykanizsai fölényt hozott, a második negyedre ez valamennyire kiegyenlítődött. A félidő után várható volt, hogy a Predátorok összeszedik magukat és megpróbálják az eredményt megfordítani. Amire nem lehetett számolni az a sok sérülés volt a zalaiak részéről. Bár a mérkőzés nem volt túlságosan kemény, talán a csúszós, vizes talaj miatt, vagy a játékosok gyakorlatlanságából adódóan az amúgy is relatíve kis létszámmal felálló zalai csapat a mérkőzés alatt mintegy 12 embert veszített. A negyedik negyedre állandósult a nagykanizsai fölény köszönhetően többek között annak is, hogy a zalai védelem folyamatosan vesztette el embereit. A közepes iramú meccsen látható volt, hogy a Démonok nem tétlenkedtek a tél folyamán, nagyon jól megszervezték a védelmüket és köszönhetően a 27-es számmal játszó Horváth Zoltánnak a támadásaik is rendre célba értek. A sok szabálytalansággal tarkított mérkőzést megkímélte az eső, de a 4 és fél órát tartó küzdelem után ismét eleredt. Megjegyzés Döbröntey Tamást, a Zala Predators játékosát tettleges bántalmazás miatt kiállították. Pontok ND – Horváth Z. 15 run ( Takács E. kick) ND – Horváth Z. 6 run ( Takács E. kick) ND – Őri Á. safety ZP – Dombai 5 run (Galambos kick failed) ND – Őri Á. 1 run ( Takács E. kick) ND – Vidovics F. 5 pass from Bodnár A. ( Takács E. kick) ND – Horváth Z. 2 run ( Takács E. kick) ND – Németh M. 5 pass from Katona M. ( Takács E. kick) ND – Őri Á. 1 run ( Takács E. kick) ZP – Dombai 80 run (Galambos kick blocked) ND – Horváth Z. 10 run ( Takács E. kick) ZP – Kósa 44 pass from Dombai (Galambos kick) Szolnok Soldiers – Eger Heroes 35-0 Időjárás : 20 °C (napos) Kezdés : 2006 . április 30. 15:00 Helyszín : Rákóczifalva Sportpálya Referee : Cserjes Károly Nézőszám : 530 MVP : Hajnal Mihály #3 – Szolnok Soldiers Ahogy az várható volt a mérkőzést részben a játékosok létszáma döntötte el, részben pedig az, hogy az előkészületi mérkőzések során a Soldiers egy nagyon egységes csapattá kovácsolódott össze. Bár az egriek néhány tíz fős szurkolótábora folyamatosan lelkesebbnek bizonyult, mint a szolnokiaké a Hősök most sem tudtak felülkerekedni a Katonákon. Az állandó szolnoki nyomás a pályán minden negyedben meghozta az eredményét. Az egrieknek alig sikerült first down-t elérni, játékukra inkább a passzok voltak a jellemzőek. A Szolnok ugyanakkor a biztos futásokra épített és néhányszor a védelem is szerephez jutott, mikor az egriek passzai interception-ökben értek véget. Pontok SS – Sándor Z safety SS – Balogh A. 4 run (Hajnal M. kick) SS – Szarka Cs. 3 run (Hajnal M. kick) SS – FG Hajnal M. 38 SS – Hajnal M. 1 run (Hajnal M. kick failed) SS – Radványi A. 5 run (Hajnal M. kick) Győr Sharks – Budapest Black Knights 12-0 Időjárás : 15 °C (esős) Kezdés : 2006 . május 6. 16:00 Helyszín : Győr Bácsai Sporttelep Referee : Udvardi Gyula Nézőszám : 600 MVP : Becs Péter #50 – Győr Sharks Nagy várakozások előzték meg a hétvégi mérkőzéseket. Szakemberek szerint nagymértékben függött a Bajnokság további alakulása attól, hogy a szombaton és vasárnap pályára lépett négy csapat közül kik távoztak győztes félként. Szombaton a Budapest Black Knights érkezett a Cápák otthonába azzal a tudattal, hogy a liga egyik legerősebb csapatával kell összemérniük tudásukat. A jóslatok szerint a Cápáknak könnyedén kellett volna győzniük, de a Fekete Lovagok keményebb diónak bizonyultak a vártnál. Az első negyed végén a Cápák feleszméltek, hogy nagyobb koncentrációra és összeszedettségre van szükségük, ha nyerni akarják a mérkőzést. A Cápák csak nagy nehezen tudták végül betolni a labdát a Black Knights endzónájába, de a kétpontos (fake field goal) már nem sikerült. A mérkőzés maga nem volt igazán látványos, az esős időjárás miatt egyik csapat sem passzolt sokat. A futások pedig futószalagszerűen érkeztek és hozták stabilan a néhány yardocskát. Pontok GS – Kiss Zs. 3 run (Becs P. kick failed) GS – Schwarz F. 6 run (Bognár M. kick failed) ARD7 Budapest Wolves II – Debrecen Gladiators 13-20 Időjárás : 18 °C (felhős) Kezdés : 2006 . május 7. 15:00 Helyszín : Budapest Wolves Stadion Nézőszám : 700 MVP : Urgyán Dávid #3 – Debrecen Gladiators Az első két negyedben kiegyenlített volt a küzdelem, 2-2 érvényes touchdown-t és két extra pontot hozott össze a két csapat. A Wolves 2 szabálytalankodásai miatt 2 touchdown-t ítéltek érvénytelennek a bírák és ez nagymértékben befolyásolta a mérkőzés végkimenetelét. A két érvénytelennek bizonyuló touchdown-t azonban két remek futással érték el a farkasok, a debreceniek védelme szinte reagálni sem tudott. A harmadik negyedet 13:13-as állással kezdték meg a csapatok. A második félidőben mindkét csapat leeresztett, de az állás miatt az izgalom tetőfokon maradt. A debreceniek megismételték ugyanazt a play-t (halfback option pass), mint az első félidőben és elhúztak 20:13-ra. A Farkasok a végén még görcsösen próbálkoztak, de a Debrecen megszerezte a labdát (fumble recovery) és lejárt az idő. A statisztikák önmagukért beszélnek. A Gladiators támadói több mint 400 yardot produkáltak, a Farkasok a 150-et sem érték el. A Wolves II csapatának leggyengébb pontja a védelem volt, ezen belül is a rengeteg missed tackle, a sikertelen szerelések. Csak ritkán fordult elő, hogy az első ütközés után földre vitték volna a Gladiators labdahordóját. A mérkőzés MVP-je a Debrecen Gladiators irányítója, Urgyán Dávid (#3) lett. Pontok BW – Csizmazia J. 9 run (Beinschroth B. kick failed) DG – Urgyán D. 7 pass from mjhgf (Sviatkó Á. kick) DG – Urgyán D. 33 pass from J. S. Selmser (Sviatkó Á. kick failed) BW – Újfalusi Á. 73 pass from Beinschroth B. (Stumpf M. kick) DG – Urgyán D. 35 pass from J. S. Selmser (Sviatkó Á. kick) Debrecen Gladiators – Szolnok Soldiers 28-2 Időjárás : 22 °C (napos) Kezdés : 2006 . május 13. 15:00 Helyszín : Debrecen Kinizsi Stadion Referee : Udvardi Gyula Nézőszám : 950 MVP : Vékás József #99 – Debrecen Gladiators Szombaton a Debrecen Gladiators fogadta a Szolnok Soldiers-t, akik magabiztosan érkeztek a Gladiátorok otthonában, bár köztudott, hogy a debreceni csapat jóval tapasztaltabb, mint a nemrég alakult szolnoki. Az első félidőben a debreceniek trükkös játékával nem nagyon tudta felvenni a versenyt a Soldiers. A második negyedben szereztek a Katonák két pontot, azonban a második félidőben már nem tudták gyarapítani pontjaikat. A második félidőre a szolnokiak védelme összeszedte magát és már jóval kevesebb pontot tudtak csak érvényesíteni a Gladiátorok. A futásokat jól állította meg a Szolnok, csak a trükkösebb futásokkal nem tudtak mit kezdeni. Pontok DG – Joseph S. 53 run (Sivatkó Á. kick) DG – Hanász R. 24 pass from Urgyán D. (Sivatko Á. kick failed) DG – Joseph S. 46 run (Sivatkó Á. kick) SS – Sándor Z. safety DG – Urgyán D. 5 run (Molnár R. pass from Sivatkó Á.) Zala Predators – Budapest Black Knights 7-25 Kezdés : 2006 . május 14. 15:00 Helyszín : Teskánd Sportpálya Nézőszám : 100 MVP : Márton Richárd #47 – Budapest Black Knights Az első negyedben, 7:0-s állásnál egy 50 perces kényszerpihenőt kellett elrendelniük a szervezőknek a villámlás miatt és kétséges volt az is, hogy le tudják-e játszani a mérkőzést. A villámlás azonban alábbhagyott és folytatódhatott a mérkőzés, bár az eső szakadatlanul zuhogott. A mérkőzés sorsa azonban megpecsételődött a szétázott pálya miatt. Csúszkáltak a játékosok, passzokra nem nagyon volt lehetőség és csak kisebb futásokat láthatott a közönség. A Black Knights helyzetét nehezített az is, hogy a zalaiak védelme most jóval összeszedettebb volt mint az első fordulóban, mikor a kanizsai csapat ellen küzdöttek. Az eső kiegyenlítette az erőviszonyokat, így a Predators-nak többször lehetősége nyílt megközelíteni a Black Knights gólvonalát, de a legtöbb próbálkozás sikertelen maradt. A csúszkálások ellenére a mérkőzésnek egy könnyebb sérültje volt összesen. A negyedik negyedre a zalaiak támadó sora összeszedte magát és keményen megküzdöttek a becsületpontokért. Küzdelmüket siker koronázta, mivel egy szép futással és néhány rövid passzal egy látványos touchdown-t érvényesítettek. Nagykanizsa Demons – Győr Sharks 32-66 Időjárás : 20 °C (napos) Kezdés : 2006 . május 20. 15:00 Helyszín : Nagykanizsa Mindenki Sportpálya Referee : Udvardi Gyula Nézőszám : 310 MVP : Horváth Norbert #38 – Győr Sharks Nagyon izgalmas és sportszerű mérkőzést láthatott a kilátogató mintegy 310 néző szombaton, amikor is a Nagykanizsa Demons csapott össze a Győr Sharks csapatával. Igazi gólzáporos meccs volt, 15 touchdown-t érvényesítettek a csapatok. A Cápák inkább a futójátékukat vetteték be, míg a nagykanizsára inkább az aktív passzjáték volt jellemző. Mindkét csapat nagyon összeszedett volt, de a Cápák védősora erősebbnek bizonyult a Démonokénál. Főként ez döntötte el a mérkőzés végkimenetelét is. A második félidőben volt nagykanizsai oldalról egy erősebb próbálkozás, hogy lefaragjanak a hátrányukból, de már nem tudták megfogni a Cápákat. A harmadik negyedben még inkább megerősítették pozíciójukat a Cápák, ebben a negyedben 26 pontot érvényesítettek. A negyedik negyedre kicsit alább hagyott a mérkőzés dinamizmusa, a Cápák már biztosak voltak a sikerben. Pontok GS – Kohut D. 63 run (Dezső S. kick blocked) ND – Horváth Z. 21 run ( Takács E. kick blocked) GS – Szabó G. 61 run (Dezső S. kick) GS – Horváth N. 2 run (Dezső S. kick) ND – Németh M. 22 pass from Bodnár A. ( Takács E. kick blocked) GS – Horváth N. 1 run (Dezső S. kick blocked) ND – Németh M. 29 pass from Bodnár A. ( Takács E. kick) GS – Szabó G. 1 run (Dezső S. kick) GS – Horváth N. 4 run (Dezső S. kick blocked) GS – Schwarz S. 33 run (Dezső S. kick) GS – Perl B. 58 interception return (Dezső S. kick failed) ND – Németh M. 6 run ( Takács E. kick) GS – Szegesz Sz. 8 run (Szabó G. kick) GS – Sarmon G. 5 run (Dezső S. kick) ND – Cseh-Németh I. 7 pass from Katona M. ( Takács E. kick blocked) Eger Heroes – ARD7 Budapest Wolves II 12-62 Kezdés : 2006 . május 21. 15:00 Helyszín : Eger Városi Stadion Nézőszám : 250 MVP : Csizmazia László #45 – Budapest Wolves II A kis létszámú, újonc Eger valószínűleg sokat elemezte a Wolves II. addigi játékát és az egyetlen használható taktikát választotta, végig passzolta a mérkőzést. Ez olyannyira sikeres volt, hogy a Farkasok első TD-je után az Eger is sikeres drive-ot vitt véghez és 7:6-re módosította az állást. A Farkasok híresen jó futójátékával viszont nem tudtak mit kezdeni, így sorozatosan megnyílt az Eger védőfala. A Farkasok mindig hozták a first down-t. Az Eger mindent egy lapra tett fel már a mérkőzés kezdetétől, de kockázatos passzjátékai rendre sikeresek voltak, köszönhetően a csapat vezéregyéniségének, Herke Zsombornak, aki talán élete egyik legjobb mérkőzését játszotta vasárnap. A második negyedre állandósult a Farkasok fölénye, akkor már látható volt, hogy a meccset a budapesti csapat nyeri. Ugyanakkor az egriek – nevükhöz méltóan – hősies küzdelmet folytattak a pályán és a végsőkig kitartottak. Küzdelmük eredménye, hogy a negyedik negyedben újabb TD-t értek el egy irányító futásból. Bár az eredmény 50 pontos különbséget mutat, a mérkőzés képe alapján az újonc hősöknek nincs miért szégyenkezniük. Eger Heroes – Debrecen Gladiators 0-76 Kezdés : 2006 . május 27. 15:00 Helyszín : Eger Városi Stadion Referee : Cserjes Károly Nézőszám : 250 MVP : Kuruc Stefán #28 – Debrecen Gladiators A múlt heti Wolves elleni mérkőzésből kiindulva küzdelmes játékot várhattunk az Eger Heroes-tól a hétvégén a Debrecen ellen. Hát nem így történt! A Farkasok elleni mérkőzés után az Eger meghatározó emberei kisebb-nagyobb sérülésekkel küzdöttek, ezért kénytelenek voltak tartalékos csapattal kiállni szombaton a Gladiátorok ellen. Ez meg is látszott a játékukon, a fiatal, tapasztalatlan játékosok nem voltak ellenfelei a Gladiátorok mindent elsöprő gépezetének. A motiválatlanság is látszott az Heroes csapatán, mintha minden puskaporukat ellőtték volna a Farkasok ellen. Szombaton a passzok sem sikerültek és first down-hoz is alig jutott az Eger. A Debrecen ezzel szemben 3-4 akció alatt mindig elért a célterületre. A kilátogató mintegy 250 néző a csúnya vereség ellenére is kitartóan buzdította csapatát. Pontok DG – Molnár R. 8 run (TM kick) DG – 43 6 pass from 7 (54 kick) DG – 43 21 run (54 kick) DG – Veress Z. 15 run (54 kick) DG – 23 20 pass from 7 (54 kick failed) DG – TM 3 run (54 kick) DG – Kuruc S. 7 run (54 kick) DG – Tarcsai T. 8 run (54 kick) DG – 33 5 run (54 kick) DG – Fekete J. 7 pass from 50 (54 kick blocked) DG – Kuruc S. 27 run (54 kick) Budapest Black Knights – Nagykanizsa Demons 27-23 Kezdés : 2006 . május 28. 15:00 Helyszín : Budapest BVSC Stadion Nézőszám : 400 MVP : Michaletzky Bálint #15 – Budapest Black Knights Az első negyedben még úgy tűnt, hogy jobb formában vannak a Démonok, rögtön egy touchdown-t érvényesítettek és az extra pont megszerzésére való kísérletük is sikeres volt. A második negyedben azonban a Lovagok nagyon magukra találtak és két touchdown-t is produkáltak, amik után mindkétszer a labda az U alakú kapun túl kötött ki. A második félidőt követően kicsit megint leeresztett a Lovagok gárdája, a Démonok ezt ki is használták és újabb touchdown-t csináltak, de a Lovagok mindenre elszántak voltak, nyerni akartak a hazai pályán. A negyedik negyed ismét a Knights-é volt, aminek a vége hihetetlen izgalmakat hozott. A Lovagok 6 pontos előnnyel álltak a mérkőzés vége előtt 59 másodperccel és náluk volt a labda. Válaszút elé érkezett a csapat és a lehető legjobb taktikát választották. Nem puntoltak, hanem beáldoztak két pontot az előnyükből (safety) és így le is futott a hátralévő idő. Ehhez hozzátartozik, hogy a Démonok nem a jó taktikát választották, mivel az elkapott labdával a játékosuk túl sokáig futott a pályán és ezzel lejárt a Démonok ideje arra, hogy megfordítsák a mérkőzés állását. Megjegyzés Márton Richárdot, a Budapest Black Knights játékosát tettleges bántalmazás miatt kiállították. Pontok ND – Németh M. 7 pass from Bodnár A. ( Takács E. kick) BK – Michaletzky B. 7 run (Nagy P. kick) BK – Buús J. 42 run (Nagy P. kick) ND – Cseh-Németh I. 9 pass from Bodnár A. ( Takács E. kick) ND – Vidovics F. 7 pass from Bodnár A. ( Takács E. kick) BK – Michaletzky B. 1 run (Nagy P. kick) BK – Michaletzky B. 1 run (Nagy P. kick failed) ND – Safety Zala Predators – Győr Sharks 0-0 Kickoff : 2006 . június 3. 15:00 Helyszín : Teskánd Sportpálya Nézőszám : 0 Az időjárás miatt a Teskándi pálya talaja alkalmatlanná vált a játékra, ezért a mérkőzést törölték. Szolnok Soldiers – ARD7 Budapest Wolves II 6-7 Időjárás : 20 °C (esős) Kezdés : 2006 . június 5. 15:00 Helyszín : Rákóczifalva Sportpálya Referee : Cserjes Károly Nézőszám : 650 MVP : Mészáros Lőrinc #30 – Budapest Wolves II A eddig is kitűnő csapatmoráljáról híres Katonák ezen a mérkőzésen igazi profi csapat képét mutatták. Kőkeményen felvették a harcot a Farkasokkal. A játék első felében mindkét csapat a futásra helyezte a hangsúlyt, de egyikük sem tudott kimagasló eredményt elérni. Szinte alig-alig volt first down, az akciók vége sorozatosan punt-okkal fejeződött be. A félidei 0-0-s állás mindenképpen meglepetésnek számított. A 3. negyed végére erősen körvonalazódott, hogy nem bírnak egymással a csapatok és talán hosszabbításra kerül sor. A negyedik negyedre aztán az addigi eső is alábbhagyott és kisütött a nap, az események viszont felpörögtek a pályán. Mintegy 3 perccel a rendes játékidő vége előtt egy szélső futást követően a Farkasok kierőszakoltak egy touchdown-t, mely után az extra pontot is sikeresen megszerezték. A Szolnok ekkor megrázta magát, passzjátékra váltott és mintegy 15-20 másodperccel a vége előtt élményszámba menő touchdown-t ért el. A közönség ekkor már őrjöngött a pálya szélén. A Soldiers ekkor döntés elé került, hogy egyenlítsen és hagyja a döntést a hosszabbításra, vagy egy két pontos akcióval tegyen pontot a mérkőzés végére. Rúgáshoz álltak fel, de a snap-et követően egy fake következett. A szolnoki receiver teljesen egyedül állt a célterületen, de a labda mintegy 10-15 centiméterrel elkerülte. Így egyetlen ponttal a Wolves II. jött ki győztesen az összecsapásból. Pontok BW – Beni A. 5 run (Stumpf M. kick) SS – Szarka Cs. 5 run (Forgács G. pass failed) ARD7 Budapest Wolves II – Nagykanizsa Demons 21-9 Időjárás : 16 °C (felhős) Kezdés : 2006 . június 10. 16:00 Helyszín : Budapest Wolves Stadion Nézőszám : 500 MVP : Püski Zsolt #52 – Budapest Wolves II A mérkőzés első fele hozta a nagyobb izgalmakat, a szebb játékot. A Kanizsa sokkal idegesebb volt, mint az előző mérkőzésein, a Wolves viszont jobban ott volt a pályán fejben, mint a Szolnok ellen, az elmúlt héten. A második félidő lett a küzdelmesebb, harcosabb. A Kanizsa kissé elfogyott elképzelések terén, és mivel a futások nem hoztak túl sok yardot, a passzokra álltak át, de következetesen a #19-cel játszó Németh Milánt tömték labdával, akire viszont már ráálltak a Wolves védői. A félidő így kevés pontot hozott, de végig biztos volt az egyértelmű Farkas győzelem. Ezzel a megnyert mérkőzéssel a Wolves matematikai esélyt sem adott a többi csapatnak arra, hogy a rájátszásba kerüljenek. Pontok BW – Beni 5 run (Stumpf kick) ND – FG Takács E. 40 BW – safety BW – Kiss 5 run (Újfalusi Á. rush failed) ND – Németh M. 37 pass from Bodnár A. ( Takács E. kick blocked) BW – Kiss 67 run (Stumpf kick blocked) Győr Sharks – Eger Heroes 86-6 Időjárás : 20 °C (napos) Kezdés : 2006 . június 10. 15:00 Referee : Jánvári Viktor Helyszín : Győr Bácsai Sporttelep Nézőszám : 650 A meccs igen jó hangulatban zajlott, kevés szabálytalanság zavarta a játék menetét. A cápák gyorsan magukhoz ragadták a vezetést, és magabiztonsan szerezték a pontokat, egyiket a másik után. A bajnokság egyik újonc csapata, az Eger a mérkőzés első felében meg tudta lepni egy irányítófutással a győri védelmet és egy touchdownt tudott szerezni, ami után az extra pont kísérlet sikertelen maradt. Pontok GS – Karakai Á. 3 run (kick) GS – Karakai Á. 4 run (Szabó G. pass from Becs L.) GS – Karakai Á. 4 run (kick) EH – Herke Zs. 5 run (kick failed) GS – Benke M. 18 pass from Nagy R. (kick failed) GS – Szabó G. 26 pass from Becs L. (kick) GS – Kohut D.2 run (Szabó G. pass from Becs L.) GS – Szabó G. 3 pass from Gurumlai G. (Szabó G. pass from Becs L.) GS – Schwarz F. 43 run (kick) GS – Gurumlai G. 34 run (kick) GS – Schwarz F. 20 pass from Szabó G. (kick) GS – Kiss Zs. 7 run (kick) Debrecen Gladiators – Zala Predators 66-20 Kezdés : 2006 . június 11. 15:00 Helyszín : Debrecen Kinizsi Stadion Nézőszám : 700 A mérkőzésről nem készült sem beszámoló, sem statisztika. Budapest Black Knights – Szolnok Soldiers 32-17 Kezdés : 2006 . június 11. 19:00 Helyszín : Budapest BVSC Stadion Nézőszám : 250 Alig tucatnyi szurkoló kísérte el a Katonákat, mégis, szinte az egész mérkőzés alatt feladták a feladatot a Lovagok Angyalainak, akik ritkán tudták túlkiabálni a zöld-sárga "B közepet". A meccs viszont nem kezdődött jól a Szolnokiaknak. A Knights hamar vezetést szerzett, és jól váltogatva a futó és passzjátékot, a félidőre 19 ponttal előzték meg pont nélkül álló Katonákat. Soldiers részről a múlt héten még kőkemény fal, és linebacker sor most elég rezignáltnak tűnt, minden futás alkalmával volt 2-3 missed tackle, és a passzokra sem értek idejében oda. A második játékrészre viszont változott a kép, a Soldiers szemmel láthatólag felébredt, és egyre élénkebben rohamozta meg a Lovagok állásait. A Knights ekkorra a biztosank tűnő vezetés tudatában kissé visszább vett a tempóból, de így sem lehetett könnyelmű, mert a Szolnok többször a red zone közelében ólálkodott. Ugyanúgy, mint egy hete, az addig gyengélkedni látszó szolnoki passzjáték varázsütésre helyre került, és az utolsó pár percben csak úgy röpködtek a complete 20-30 yardos passzok, néha már-már az NFL hangulatát idézve. De ez a későn jött ébredés csak arra volt elég, hogy a második félidő csatáját megnyerjék, a háborút elvesztették vasárnap. Azt azért ki lehet jelenteni, a Szolnoknak ott a helye jövőre a Divízió I -ben, és ha tartani tudják a jelenlegi fejlődési ütemet, komoly ellenféllé válhatnak jövőre. A Black Knights viszont ott van a rájátszásban, ellenfele a tavalyi döntős, Debrecen Gladiators. Pontok BK – Buús J. 11 run (Nagy P. kick) BK – Szerényi G. 13 pass from Micheletzky B. (Nagy P. kick failed) BK – Fábián K. 27 pass from Michaletzky B. (Nagy P. kick failed) SS – Isai G. 16 pass from Hajnal M. (Hajnal M. kick) BK – Szerényi G. 35 pass from Michaletzky B. (Nagy P. kick failed) SS – FG Hajnal M. 14 BK – Michaletzky B. 83 interception return (Vaszkó J. kick) SS – Balogh Á. 3 run (Hajnal M. kick) Rájátszás Debrecen Gladiators – Budapest Black Knights 43-36 Időjárás : 27 °C (napos) Kezdés : 2006 . június 17. 15:00 Helyszín : Debrecen Kinizsi Stadion Nézőszám : 600 MVP : Kuruc Stefán #28 – Debrecen Gladiators Az első negyedet követően a Gladiators elhúzott 1 TD-al és ez a különbség mindvégig megmaradt, bár a Lovagok folyamatosan és sikeresen futottak az eredmény után. Az 1. negyedet követően minden debreceni TD-ra egy Black Knights-os TD volt a válasz. A Lovagok igazi erőssége, a passzjáték ezen a mérkőzésen valahogy nem működött, bár voltak hosszú passzok és sikeres elkapások is, mégis inkább a futójáték dominált. A közönség az utolsó pillanatig felváltva szurkolt mindkét gárdának. Ez is mutatja azt, hogy a Bajnokság egyik legsporszerűbb mérkőzését láthatták. Pontok DG – Kuruc S. 30 run (Vörös L. kick) BK – Buús J. 28 run (20 kick) DG – Kuruc S. 18 run (Vörös L. kick) DG – Hunyadi I. 13 run (Vörös L. kick) BK – Michaletzky B. 2 run (20 kick) DG – Kuruc S. 54 run (Vörös L. kick) BK – Szerényi G. 6 pass from Michaletzky B. (20 kick) DG – Hunyadi I. 19 run (Vörös L. kick) BK – Michaletzky B. 4 run (20 kick) DG – Molnár R. 34 run (Kuruc S. pass from Vörös L.) BK – Michaletzky B. 1 run (Szerényi G. pass from Michaletzky B.) Győr Sharks – ARD7 Budapest Wolves II 29-21 Időjárás : 30 °C (napos) Kezdés : 2006 . június 18. 16:00 Helyszín : Győr Bácsai Sporttelep Nézőszám : 600 MVP : Tóth Zoltán #60 – Győr Sharks A Bajnokság egyik legjobb futó alakulata találkozott a legjobb futás ellen védekező csapattal. Kemény, rakkolós mérkőzésre lehetett számítani. Az első támadást a Farkasok vezették, de a Győr jól felkészült belőlük, így a W2-nek korán le kellett mondania a labdáról. A Győr támadó alakulata ekkor kemény meglepetéseket okozott a W2-nek, erőteljes középső futásokkal, harmadik nagyedik kísérletre megtett first down-okkal apránként menetelt végig a pályán. A Farkasok támadósora ezzel nem tudott mit kezdeni, mindig sikerült 3-4 yardot hozniuk a győrieknek. Ezzel meg is szerezték a vezetést majd érdekes dolgokkal próbálkoztak. Már a legelső kickoff-juk is onside kick volt. Ezt az érdekességet még háromszor eljátszották a mérkőzésen, amelyből egy sikerült a második negyedben. Ezzel együtt a félidőre 11 pontos előnyt szereztek. A második félidőt álmosan kezdte a Sharks, pillanatok alatt sikereket ért el a W2, 4 pontra megközelítve a győrieket. Ez a 4 pont a későbbiekben 2 pontra olvadt köszönhetően egy kihagyott extra pontnak a Győr részéről és egy 2 pontos sikereses kísérletnek a Farkasoktól. Az utolsó pillanatokban a Győr támadott néhány centiméterre megközelítve a Farkasok célterületét. Ott viszont csak harmadik kísérletre tudták centiméterekkel átvinni a labdát a gólvonalon. Mindenesetre ez újabb pontokat hozott a végjátékban. A Farkasoknak viszont már nem maradt idejük az egyenlítésre. A döntőben tehát igazi Kelet-Nyugat gála várható, egyik oldalon a Cápák, másik oldalon a Gladiátorok csapatával. Pontok BW – Bencsik M. 4 run (kick) GS – Gurumlai G. 10 run (kick) GS – Benke M. 43 run (kick) GS – Kiss Z. 3 run (kick) BW – Újfalusi Á. 55 punt return (kick) GS – Szabó G. 4 run (kick failed) BW – Kiss V. 8 run (FG Béni A.) GS – Szabó G. 1 run (kick failed) Döntő Debrecen Gladiators – Győr Sharks 6-7 Időjárás : 24 °C (napos) Kezdés : 2006 . július 1. 19:00 Helyszín : Budapest BVSC Stadion Referee : Udvardi Gyula Nézőszám : 1800 MVP : Berzai Lajos #96 – Győr Sharks A Debrecen a mérkőzés korai szakaszában megszerezte a vezetést a álmosan kezdő Győr ellen. Az extra pontot viszont nem sikerült a sikeresen érvényesített TD után. A Győr ezt követően összeszedte magát és kemény nyomást gyakorolt a Gladiators védelmére. Ugyanúgy, mint a Farkasok elleni elődöntőn 3-4 yardos erőfutásokkal próbáltak lyukat ütni a Gladiators falán. A második negyed közepére tisztán kirajzolódott, hogy ez nem lesz egy pontgazdag mérkőzés és egy-egy apró megvillanás, vagy a nagyon ritka passzjáték egyike fogja eldönteni a meccs végkimenetelét. A félidő végén enyhe debreceni mezőnyfölénnyel vonulhattak az öltözőbe a csapatok, de a pontok számában ez nem mutatkozott. A félidei koncertre az eső alábbhagyott, így a nézők is kicsit átmelegedhettek a ROXX 69 dallamos rockzenéjétől. A második félidő ott folytatódott, ahol az első abbamaradt, a Debrecennek több lehetősége is volt arra, hogy előnyét növelje, de az irányító egy szorongatott helyzetben interception-t dobott, amivel a győri játékos közel 80 yardot futott és alig 2-3 yardra sikerült megállítani őt a célterület előtt. A Győr eredményesen használta ki a helyzetét és TD ért el, és az extra pont sikerese rúgását követően egypontos vezetést szerzett. A győri TD után a Debrecen mindent megtett azért, hogy pontokat szerezni. Az várható volt, hogy a hátralévő 6 percben, aki egyetlen pontot is elér, az nyeri meg a mérkőzést. A 4. negyed végéhez közeledve a Debrecen megközelítette a győriek célterületét és ekkor következett a Gladiators play, ami mint kiderült a játék végeredményét is erősen befolyásolta. A Gladiators passzjátékkal próbálkozott, de a debreceniek egyik blokkoló játékosa a győri védőn térdalatti mélyblokkot csinált, ami szabálytalan. A sárga zászló ebben a pillanatban berepült a pályára jelezve a szabálytalanságot, bár ekkor még nem lehetett tudni, hogy egyáltalán passz lesz-e, vagy futás. A szabálytalanságot követően az irányító egy hosszú passzt dobott, melyet a debreceni receiver sikeresen elkapott és befutott vele a célterületre. A szabálytalan mélyblokk miatt viszont ezt a TD-t a játékvezetők nem adták meg. A debreceni játékos a play-t követően az ott álló játékvezetőnek el is ismerte, hogy igen ez egy picit mélyre csúszott. A mérkőzés korábbi szakaszában már a Győrnél is volt egy meg nem adott TD, szintén szabálytalanság miatt. Az újra játszott kísérlet nem volt sikeres, így alig 1 perccel a lefújás előtt a Győrhöz került a labdabirtoklás joga, akik az egyetlen pontos vezetés tudatában kitérdelték az utolsó másodperceket. Pontok DG – Molnár R. 4 run (Vörös L. kick failed) GS – Szabó G. 1 run (Dezső S. kick) Összegzés Az alapszakasz végeredménye: Rekordok A bajnokságban elért legjobb egyéni eredmények: Passing Attempts : 82 Bodnár Attila ( Nagykanizsa Demons ) Completions : 41 Bodnár Attila ( Nagykanizsa Demons ) Yards : 665 Bodnár Attila ( Nagykanizsa Demons ) Touchdowns : 7 Bodnár Attila ( Nagykanizsa Demons ) Interceptions : 4 Bodnár Attila ( Nagykanizsa Demons ) Rushing Attempts : 93 Horváth Zoltán ( Nagykanizsa Demons ) Yards : 496 Horváth Zoltán ( Nagykanizsa Demons ) Touchdowns : 5 Horváth Zoltán ( Nagykanizsa Demons ), Michaletzky Bálint (Budapest Black Knights) Longest : 80 Dombai Péter (Zala Predators) Receiving Receptions : 23 Németh Milán ( Nagykanizsa Demons ) Receiving Yards : 423 Németh Milán ( Nagykanizsa Demons ) Receiving Touchdowns : 5 Németh Milán ( Nagykanizsa Demons ) Defensive Sacks : 4 Sándor Zoltán ( Szolnok Soldiers ) Interceptions : 3 Papp László ( Szolnok Soldiers ) Kicking Field Goals : 2 Hajnal Mihály ( Szolnok Soldiers ) Statisztikák Nagykanizsa Demons – Zala Predators, 2006. április 29. Szolnok Soldiers – Eger Heroes, 2006. április 30. Győr Sharks – Budapest Black Knights, 2006. május 6. Budapest Wolves II – Debrecen Gladiators, 2006. május 7. Debrecen Gladiators – Szolnok Soldiers, 2006. május 13. Nagykanizsa Demons – Győr Sharks, 2006. május 20. Eger Heroes – Debrecen Gladiators, 2006. május 27. Budapest Black Knights – Nagykanizsa Demons, 2006. május 28. Szolnok Soldiers – Budapest Wolves II, 2006. június 5. Budapest Wolves II – Nagykanizsa Demons, 2006. június 10. Győr Sharks – Eger Heroes, 2006. június 10. Budapest Black Knights – Szolnok Soldiers, 2006. június 11. Debrecen Gladiators – Budapest Black Knights, 2006. június 17. Győr Sharks – Budapest Wolves II, 2006. július 18. Debrecen Gladiators – Győr Sharks Archiválva 2007. szeptember 28-i dátummal a Wayback Machine-ben, 2006. július 1. Az Eger Heroes – ARD7 Budapest Wolves II (2006. május 21.) és a Debrecen Gladiators – Zala Predators (2006. június 11.) mérkőzésekről nem készült statisztika. Közvetítések A II. Hungarian Bowl mérkőzéseit a Sport1 televízió közvetítette felvételről. A küzdelmeket 400.000 ember kísérte figyelemmel fordulóként, és még az Olaszország-Németország futball-VB negyeddöntővel párhuzamosan leadott, II. Hungarian Bowl döntőjének összefoglalójára így is 109.518 néző volt kíváncsi. Látogatottság A II. Hungarian Bowl mérkőzésienek összesen 10140 nézője (563 néző/mérkőzés) volt. A legtöbb nézőt természetesen a döntőn regisztrálták (1800 néző), az alapszakasz legnépesebb nézőszámát a Debrecen Gladiators – Szolnok Soldiers mérkőzése hozta (950 néző). Szponzorok A bajnokság hivatalos szponzorai: Burger King Őrmester Kft. hetek Hungaro-Kábel Observer Sport1 tv Wilson Sláger Rádió Willst du mit mir gehn (dal) A Willst du mit mir gehn Nena német énekesnő harmincadik kislemeze, a hasonló című stúdióalbumáról kimásolt második dal, amely 2005. június 13-án jelent meg a Warner gondozásában. A dalt Uwe Fahrenkrog-Petersennel közösen írta és producerelte. A dance-pop dal a hatodik helyet érte el a német slágerlistákon. Ferreira (Andalúzia) Ferreira egy község Spanyolországban, Granada tartományban. Ferreira Aldeire, La Calahorra, Huéneja, Dólar, Bayárcal, Nevada és Valle del Zalabí községekkel határos. Lakosainak száma 305 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Szucsou óriáskerék A Szucsou óriáskerék egy 120 méter magas óriáskerék Szucsouban (Jiangsu, Kína). Az óriáskerék építése és tesztelése 2009 áprilisában fejeződött be, majd 2009. május 1-jén nyitották meg a közönség számára. Az óriáskerék 60 kapszulája összesen 300 ember befogadására képes. Egy fordulatot kb. 20 perc alatt tesz meg. Kínában további három 120 méter magas óriáskerék van, a Tianjin Eye (2007-ben épült), a Csengcsou óriáskerék (2003-ban épült) és a Csangsa óriáskerék (2004-ben épült). Ezeknél nagyobb csak a 160 méter magas Star of Nanchang, illetve ha befejeződnek a 208 méteres Beijing Great Wheel építési munkálatai, az lesz Kína és a világ legmagasabb óriáskereke. 1992-es Ázsia-kupa Az 1992-es Ázsia-kupa volt a tizedik kontinentális labdarúgótorna az Ázsia-kupa történetében. A zárókört Japánban rendezték 1992. október 29. és november 8. között. A kupát a házigazda Japán válogatottja nyerte meg, miután a döntőben 1–0 arányban legyőzte a kétszeres címvédő Szaúd-Arábiát. Csoportkör Minden időpont helyi idő szerint értendő. (UTC+9) Egyenes kieséses szakasz 11-Tizenegyesekkel Díjak MVP (Legértékesebb játékos) Miura Kazuosi Gólkirály Fahad al-Bísi - 3 góllal Mongomo Mongomo egy település Egyenlítői-Guineában, Wele-Nzas tartományban. 2012-ben elővárosok nélkül 7251, azokkal együtt 53 500 lakosa volt. Történet Mongomót Francisco Macías Nguema alapította. A városban felépült egy kórház, valamint itt található a Kos Ete nevű hotel is. A település labdarúgócsapata a Deportivo Mongomo, amely az Egyenlítői-guineai labdarúgó-bajnokságban szerepel. A 2015-ös afrikai nemzetek kupájának Egyenlítői-Guinea adott otthont, több mérkőzést Mongomóban rendeztek. Cumignano sul Naviglio Cumignano sul Naviglio település Olaszországban, Lombardia régióban, Cremona megyében. Lakosainak száma 448 fő (2017. január 1.). Cumignano sul Naviglio Genivolta, Soncino, Ticengo, Trigolo és Soresina községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: 21649 Vardhana A 21649 Vardhana (ideiglenes jelöléssel 1999 NQ59) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. július 13-án. MPE Agapé Pünkösdi Gyülekezet Az Magyar Pünkösdi Egyházhoz (MPE) tartozó Agapé Pünkösdi Gyülekezet története a két világháború közötti időszakig nyúlik vissza: 1934. augusztus 5-től számítódik a gyülekezet "hivatalos" megalapítása. Az Orczy úton rendszeresen összejöveteleket tartó házi csoport tagja 1934 tavaszán vásárolták meg és hozták rendbe a VII. kerület Aréna út 7. - később XIV., Dózsa György út 7. - szám alatti ház belső udvarában lévő épületet, ami valamikor lovaglóterem volt, majd a zsidó hitközségé lett, és étkeztetésre használták. A többször felújított - és most is átépítésre váró - épület a mai napig is otthont ad a gyülekezetnek. Az MPE Agapé Pünkösdi Gyülekezet nem azonos az Agapé Gyülekezettel. Történet 1934–1959 A közösség 1932-1934 között jött létre és Tomi József vezetésével formálódott valódi gyülekezetté. Az Orczy útról az akkori Aréna u. 7-be 1934. augusztus 5-én költözött a gyülekezet – ez az időpont tekinthető a mai EPK Agapé Pünkösdi Gyülekezet megalakulásának. A megnyitó után a Budapest belső kerületeiben élő pünkösdi hívők csatlakozásával néhány év múlva a tagok száma 300-350 főre nőtt. Az 1934–1939 közötti évek nem csak létszámnövekedést jelentettek, hanem ez az időszak a megújulás ideje is volt: Isten Szentlelkének gazdag kiáradásáé. A gyülekezetben kezdettől fogva énekkar, zenekar, szolgált, szavalók, bizonyságtevők gazdagítottak a hétközi alkalmakat és a vasárnapi istentiszteleteket, akik közül id. Gábos Gyula, Mérész Sándor, Bodó Béla, Horváth József, özv. Révész Antalné rendszeresen írtak az Apostoli Hit című pünkösdi havilapba. A II. világháború idején gyakorlatilag betiltották a gyülekezet istentiszteleteit, mégis az evangélikus egyház névleges felügyelete, valójában testvéri segítségnyújtása mellett zavartalanul folytathatták a gyülekezeti tagok tevékenységüket. A háború szétszórta a tagok egy részét, az imaházat is sérülés érte. A problémákon főleg svéd és amerikai pünkösdiek segítségével sikerült túl jutnia a gyülekezetnek. Az 50-es években a gyülekezet kihalását igyekeztek elérni – sikertelenül. 1960–1984 Tersánszky Rudolf 1958-tól kezdődő vezetése alatt a 60-as években a tagok száma megkétszereződött. Az 1970-es években folytatódott az imaterem korszerűsítése. Felélénkült az ének- és zenei élet, az alkalmi együttesek mellett Bernhardt Gyula vezetésével 30-35 tagú énekkar és a Kisegyüttes szolgált, melyet Búth Ottó alapított és vezetett csaknem három évtizedig. Az akkori idők hithősei közül kiemelkedik Stöckler Bálint, aki 2005-ben bekövetkezett haláláig évtizedeken keresztül volt lelkipásztorok őszinte segítőtársa. Bernhardt Gyula, mint lelkes ifjúsági vezető, majd, mint igehirdető és énekkarvezető volt ismert országosan. Makovei János, Becző Vilmos, Csizmadia Erzsébet a bibliakör és ifjúsági szolgálat területén alkotott emlékezeteset. Fábián Attila 1978-tól kezdődő lelkipásztorsága alatt – felesége aktív és áldozatos közreműködésével – a 80-as évek elején létesült Dunaharasztiban a szenvedélybetegeket utógondozó intézet, amely jelenleg is működik. 1985–2009 Sok más pünkösdi gyülekezethez hasonlóan a kilencvenes évek elején jelent meg az Agapé Pünkösdi Gyülekezeteben is az „új hullám”, amely igyekezett átformálni a közösségi életet. Fábián Attila hiába igyekezett egyensúlyozni a különböző irányzatok között, a 90-es évek második felétől a gyülekezet nagyrészt fiatal-középkorú derékhada más gyülekezetekben talált lelki otthonra, 8 év lelkipásztori szolgálat után így köszönt el az addigi gyülekezeti vezető Mundrucz István is. Az „újjáépítés” Pataky Albert 2002. évi lelkipásztori meghívásával vette kezdetét, vezetésével letisztult az igei tanítás, megnyugodott a gyülekezet. Bérczes Ica és D. Nagy Ibolya szolgálatával megújult a bibliaköri oktatás, ifj Fábián Attila és Kapszáné Fábián Hajni a fiatalokkal való foglalkozás terén jeleskedtek. Schmél Ági irányításával a gyülekezet által támogatott dicsőítő csoport szolgál, a Tfirst Ernő és Gyula által vezetett kamarakórus mellett. D. Nagy András, Bérczes Lajos, Koncz Teri, Hegedűs Ildikó az Evangéliumi Pünkösdi Közösség hitéleti magazinjának, az Élő Víz-nek létrejöttében és működésében szereztek elévülhetetlen érdemeket. 10 éve működik a gyülekezeti honlap, ami mára valódi multimédiás gyülekezeti kommunikációs formává vált. Lelkipásztorok Az Agapé Pünkösdi Gyülekezet lelkipásztorai: Tomi József – 1934–1957 Tersánszky Rudolf – 1958–1974 Deák József – 1974–1976 Simonfalvy Lajos – 1976–1978 Fábián Attila – 1978–1994 Mundrucz István – 1994–2002 Pataky Albert – 2002–2015 Mihály János – 2015– Jordán dinár A dinár Jordánia hivatalos pénzneme. 1949-ben váltotta fel a palesztin fontot. 1995. október 23-án meghatároztak egy fix árfolyamot, az amerikai dollárhoz kötve azt. Jeu de paume az 1908. évi nyári olimpiai játékokon Az 1908. évi nyári olimpiai játékokon a jeu de paume versenyeket a Queen's Clubban (London, West Kensington) tartották meg. A jeu de paume (zsö-dö-pom) a tenisz ősi formája. Éremtáblázat (A rendező ország csapata eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.) Thors (Aube) Thors település Franciaországban, Aube megyében. Lakosainak száma 72 fő (2015). Thors Colombé-la-Fosse, Fresnay, Maisons-lès-Soulaines, Saulcy, Thil és Beurville községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Lama di Castellaneta A Lama di Castellaneta egy folyó Olaszország Puglia régiójának déli részén. A Murgia-fennsík déli részén ered, majd Sant'Andrea Grande mellett a Lama di Laterzával egyesülve a Lato néven folyik tovább. Forrás (olaszul) www.fiumi.com Böszörményi Jenő (lelkész) Böszörményi Jenő (Szentes, 1882. május 6. – Szentes, 1955. február 4.) református lelkipásztor, egyházi író, novellista. Irodalmi munkássága és kiváló előadói készsége révén országos ismertségnek örvendett, jó barátságban állt Móricz Zsigmonddal, aki több novellájának anyagát Böszörményitől kapta.. Élete Édesapja Böszörményi Károly ügyvéd, édesanyja Szathmáry Erzsébet. Elemi és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd a gimnázium után 1899-től a Budapesti Református Theológiai Akadémia hallgatója, 1903-tól Lipcsében ösztöndíjas. Hazatérését követően előbb a Budapest-Kálvin téri Egyházközség segédlelkésze, majd a Budapest-Kőbányai gyülekezet hitoktató lelkésze, egyben a Lórántffy Zsuzsanna Egyesület lelkésze. 1909-1913 között ő szerkesztette az egyesület Olajág című folyóiratát. 1909-ben Budapesten feleségül vette Stőri Paula missziós tanítónőt, akitől három gyermeke született: Imre (1910, jogász), Ede (1911, hitoktató-lelkész, demográfus), Márta (1918, orvos). 1913 elején hívták haza Szentesre és – négy jelölt közül – hatalmas többséggel őt választották meg az újonnan szerveződő felsőpárti lelkészi állásra. Az első világháború kitörésekor bevonult és a 40. honvéd gyalogsági hadosztály tábori lelkészeként két éven át szolgált a délvidéki és galíciai frontokon. Századosi rendfokozattal szerelt le, mint a vöröskeresztes díszjelvény tulajdonosa. 1922-ben Futó Zoltán esperes halálát követően őt választották meg a szentesi nagytemplomi gyülekezet lelkészévé, s 1952-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig itt szolgált. Az egyházi és városi, valamint a megyei szervezetekben fontos pozíciókat töltött be. Jelentősebb tisztségei voltak: egyházmegyei tanácsbíró, a Tiszántúli Egyházkerület közgyűlési tagja, zsinati tag, emellett megyei és városi képviselő. Tevékenységét a humanitás jellemezte. Városi képviselőként számos alkalommal szólalt fel a szegények, elesettek érdekében, cikkei is jelentek meg a témában: „Ha a nyomor annyi változata nem vonult volna fel előttem, nem írnék róla.” 1953-tól utódja Imre Ernő lett. Irodalmi munkássága Számos folyóiratban jelentek meg egyházi és szépirodalmi jellegű írásai, de néhány néprajzi vonatkozású tanulmánya is napvilágot látott. Publikációinak száma 100 fölött van. Első novelláskötetét Verőfényes úton címmel adta ki 1928-ban. Előszavát a jeles egyházfő, Ravasz László püspök írta. Ezt követte három másik kötet és egy színdarab. Könyvei egyházi és világi oldalról is pozitív fogadtatásban részesültek. Novellái nem fikciókon, megtörtént eseteken alapszanak. A szentesi emberről, az alsóbb néprétegek életéről ír példabeszédszerű, erkölcsi tanulságokat is hordozó történeteket, amiket maga is átélt vagy hőseit ismerte. Novellái olvasmányos, irodalmi értékkel bíró írások, melyeket sajátos humorával fűszerez. A Bibó István által szerkesztett Népünk és Nyelvünk c. folyóirat a következő szavakkal jellemzi: Böszörményit nem csupán novelláiról, de rendkívül színes, élvezetes, sokszor mulattató előadásairól is ismerték. Barátja, Móricz Zsigmond mondta róla, hogy Böszörményi az ország egyik legjobb anekdotázó előadója. Az író saját bevallása szerint öt novelláját is Böszörményi szentesi anekdotái ihlették. 72 évesen halt meg Szentesen. A családi sírbolt a református középtemetőben található, ahol Böszörményi Jenő együtt nyugszik felmenőivel, feleségével és gyermekeivel. Főbb művei Ünnepnap Kapernaumban. Budapest, 1912., (Lórántffy Zsuzsanna Egyesület Kiadványai 1.), 1912. „Szivem és testem ujjonganak az élő Isten felé”. Budapest, 1912. (Lórántffy Zsuzsanna Egyesület Kiadványai 2-3.) Aki győz. Budapest, 1913. (Lórántffy Zsuzsanna Egyesület Kiadványai 4.) Krisztus és a bélpoklos. Budapest, 1913. (Lórántffy Zsuzsanna Egyesület Kiadványai 5.) Verőfényes úton. Elbeszélések. Budapest, 1928. Magyar ég alatt. Elbeszélések. Szentes 1929. A magyar ember és a halál . Budapest, 1929 A magyar nép lelkivilága . Budapest, 1929. Egy szatócsbolt története. Mezőtúr, 1930. (Csendes esték 2.) Napsütötte mezőkön . Elbeszélések. Szentes, 1931. (e-Könyvtár Szentes) Kiderül az ég. Falusi történet egy felvonásban. Szentes, 1933. (e-Könyvtár Szentes) A falu tanítót választ. Budapest, 1934. (Missziós füzetek 38.) Virradni kezd . Elbeszélések. Budapest, 1937. (e-Könyvtár Szentes) Böszörményi Jenő válogatott írásai és elbeszélései. Debrecen, 1999. 635 Vundtia A 635 Vundtia egy a Naprendszer kisbolygói közül, amit K. Lohnert fedezett fel 1907. június 9-én. Staudernheim Staudernheim település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Kalka menti csata A Kalka menti csata 1223. május 31-én zajlott a mai Ukrajnában, a Kalka (ma: Kalmiusz) folyó mellett az orosz fejedelemségek, a velük szövetséges kunok és a Mongol Birodalom felderítő seregei között. A csata az oroszok megsemmisítő vereségével végződött, megnyitva az utat a mongolok kelet-európai hódításai (a tatárjárás) előtt és évszázadokra megszabva az orosz fejedelemségek fejlődésének útját. A csatát a Kalka partján vívták, a mai Doneck és Mariupol között. Háttér A mongolok a mai Perzsia, Azerbajdzsán és Grúzia területén áthaladva, Derbenten keresztül törtek be a kelet-európai sztyeppre. A segédcsapatokkal együtt mintegy 25 ezres sereget Dzsingisz kán zseniális hadvezérei, Szubotáj Batur és Dzsebe vezették. Nem hódítani érkeztek, hanem a tervezett későbbi hódítások előtt felderíteni a terepet. Útjuk során szétvertek minden ellenük támadó sereget, bevették az ellenálló városokat, felperzselték a településeket és nagy pusztítást okoztak az őslakosok között. Először a kipcsak nomád kunokra vetették rá magukat, akik hatalmas területeket ellenőriztek a sztyeppén és a mongolok érkezte előtt sokszor törtek rá a szomszédos orosz fejedelemségekre. A kun vezér Kötöny kán lánya férje, a halicsi fejedelem Merész Msztyiszlav udvarában kért segítséget a támadók ellen. A Novgorodi Krónika szerint a kán elhalmozta ajándékaival a fejedelmet, majd ezt mondta neki: „Ma a tatárok elvették a földünket, de holnap eljönnek és elveszik a tiédet is.” Msztyiszlav és más szláv uralkodók, köztük III. Msztyiszláv kijevi, és Szvjatoszláv csernyigovi fejedelem, úgy döntött, hogy az ismeretlen hódítók ellen segítséget nyújtanak a már kiismert kunoknak. Együtt jelentős erőt képviseltek, az egymással évszázadok óta vetélkedő fejedelmek közt azonban ezúttal sem volt egység. A mongolok több küldöttséget küldtek a fejedelmekhez, megígérték, hogy nem támadnak a fejedelemségekre és csak azt kérik, hogy ellenségeiket, a kunokat szolgáltassák ki nekik (ahogy később ugyanezt követelték IV. Béla magyar királytól is). Msztyiszlav azonban bízott a győzelemben, és nem engedett, sőt egyes források szerint a szlávok megölték az egyik mongol küldöttség tagjait. A fejedelmek valószínűleg nem tudtak Dzsingisz kán seregeinek hatalmas ázsiai hódításairól. Az egyesült szláv sereg kilenc napig üldözött egy visszavonuló mongol előőrsöt, amíg el nem értek a Kalka folyóig, ahol a fősereg várakozott. A csata A szláv-kun sereg mintegy nyolcvanezer főt számlálhatott. A had nagysága és a mongolok hátrálása elbizakodottá tette a fejedelmeket, ugyanakkor a szláv sereg különböző részei az üldözés közben nem tudtak egyforma sebességgel haladni. A színlelt menekülés mongol taktikája (mangudai) ezúttal is bevált. A halicsi Msztyiszláv, be sem várva az elmaradókat, támadást vezényelt. A támadók sorait azonban megbontották a mongol könnyűlovasság íjászai. A csatarendet a krónika szerint a kunok rendezetlen visszavonulása is összezavarta. Egyes kutatók más véleményen vannak. Szerintük a kunok rendezetten és hősiesen harcoltak, míg a gyakorlatlan, parasztokból összeverbuvált orosz csapatok soraiban nagy mészárlást hajtottak végre a tatárok. Az oroszok, lovasságuk kivételével gyengén voltak felfegyverezve. A mongolok ráadásul pusztító nyílzáport tudtak zúdítani ellenségeikre. Méltó ellenfélnek a mongoloknak inkább a kunok bizonyultak, ők rendelkeztek nyilakkal, s lovaikkal jobban manővereztek. A könnyűlovasok után a bevált rendben a lándzsás, csatabárdos, pányvás mongol nehézlovasság támadása következett. A könnyelműen előretört seregrészt hamar körbekerítették és lemészárolták. Msztyiszláv fogságba esett, de nem élte túl sokkal a csatát. Dzsebe és Szubotáj parancsára Msztyiszláv és más elfogott hercegek testére pallókat fektettek és a mongolok azokon tartották meg a győzelmi ünnepséget, miközben a fejedelmek megfulladtak. A maradék (főleg kunokból álló) sereg még három napon keresztül védekezett táborában. A kijevi Msztyiszlávot állítólag egy a mongolok oldalára állt orosz, Ploszkin győzte meg arról, hogy adja meg magát és váltságdíj ellenében a mongolok szabadon engedik. Ez azonban nem volt igaz, és a kijevi fejedelem is a mulató mongolok csizmái alatt végezte. A szláv-kun sereg mintegy fele maradt a csatamezőn. Következményei A csata után, a győzelmi ünnep közben érkezett meg a mongol vezérekhez Dzsingisz kán üzenete, melyben azonnal haza rendeli a két vezért, és seregeiket. Ezért a mongolok már másnap elindultak a dél-orosz sztyeppéről. Ezt az elvonulást az orosz fejedelmek úgy értelmezték, hogy a győzelmük ellenére a mongolok nem mernek velük harcolni tovább, és soha többé nem jönnek vissza. Súlyosan tévedtek. 1226-ban meghalt Dzsocsi, Dzsingisz kán legidősebb fia, és az északnyugati ulusz (ország) kánja. Helyére a fia, a szinte még gyermek Batu került, felügyelőjéül, és tanárának pedig a nagy hadvezért, Szübödejt rendelték. Mivel korábban Dzsingisz Dzsocsinak adta a világ ezen részét, "egészen, míg csak a mongol lovak patái felverik a port", Batu úgy döntött, ő majd véghez viszi a hódítást. Hatalmas sereggel tért vissza a dél-orosz területekre és sorra bevette és felégette az egyébként a kalkai csata óta egymással marakodó orosz hercegek központjait. Ezután olyan függésbe kényszerítette őket, amelyet csak 1380-ban, a Kulikovói csata tudott megingatni. Achtrup Achtrup település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: Canestrini Antal Canestrini Antal, Anton Canestrini (Cloz, 1743. május 18. – Gmünd, 1807. március 18.) bölcselet- és orvosdoktor, császári és királyi kincstári orvos Élete Orvosdoktorrá lett 1768-ban Innsbruckban, azután gyakorlati kiképeztetése végett Bécsbe ment; itt ismerkedett meg Crantz tanárral, kivel a kórházak tanulmányozása végett Olaszországba utazott. 1771-ben legfelsőbb parancsból a lengyel határon kitört pestis megfigyelése s tovább terjedésének lehető megakadályozása céljából Magyarországba küldetett; feladatát szerencsésen megoldotta és a pestis terjedésének gátat vetett. 1773-ban hasonló célból a török határon működött sikerrel. 1776-ban Máramaros megyében rendezte a közegészségügyet, mire ezen megye főorvosa s az ottani kincstári bányák orvosa lett Máramarosszigeten. 1778-ban Nagybányán és 1785-ben Schwatzban (Tirol) működött, ahol a himlőoltást meghonosította. Munkái Magyarországot illető munkái: Monita medico-politica ad non paucos, eosque potissimum habitatores ruris. Cassoviae, 1776. Dissertatio historica de peste, quae ab autumno anni 1770 usque ad mensem februarii 1771 in comitatu Zempliniensi grassabatur. U. ott, 1777. Historia de utero duplici alterutro quarto graviditatis mense rupto in Hungaria a. 1781 in cadavere ab auctore invento. Aug. Vin., 1788. Georgij Erihovics Langemak Georgij Erihovics Langemak (oroszul: Георгий Эрихович Лангемак ) (Sztarobelszk (Старобельск/Ukrajna), 1898. július 20. – Moszkva, 1938. január 11.) orosz/szovjet rakéta tervező, főmérnök. Életpálya Édesapja német, édesanyja svájci származású volt. Szülői háttérnek köszönhetően tökéletesen beszélte a német és a francia nyelvet. 1916-ban egy ideig a Szentpétervári Egyetemen japán nyelvet tanult. Októberben besorozták a cári haditengerészet állományába. Alapképzését követően a Botteni-öbölben és a Finn-öböl teljesített szolgálatot. 1917-ben altiszt lett. 1918-ban leszerelték, folytatta nyelvi tanulmányait. 1919. július 10-én besorozták a Vörös Hadseregbe, tüzérségi egységparancsnok. 1922-ben Kronstadt-erőd parancsnokhelyettese. 1928-ban diplomázott a Katonai Műszaki Akadémián. 1927-ben Leningrádba telepítették és GDL (Газодинамическая лаборатория, ГДЛ) Gázdinamikai Laboratórium nevű intézetben, személyes kérvényezésére 1928-tól Nyikolaj Ivanovics Tyihomirov igazgatójának egyik vezető munkatársa. 1927-1933 között légvédelmi rakéták (repülőgép-fedélzeti rakétalövedékek, start rakéták), valamint különböző méretű, szilárd- és folyékony hajtóanyagú rakétafegyvereket fejlesztettek. Nagyban hozzájárult a Katyusa rakéta-sorozatvető létrehozásában. 1933-ban a GDL és a polgári GIRD (Rakétamozgást Tanulmányozó Csoport) egyesítéséből létrejött az RNII (Reaktyivnij Naucsno-Isszledovatyelszkij Insztyitut, vezetője Koroljov) Rakétakutató Intézet. 1937-ben Sztálin sokadik tisztogatási hullámában letartóztatták, megkínozták, majd kivégezték. Szakmai sikerek 1967 -ben emlékére nevét a Hold túlsó oldalán kráter viseli. 1991 -ben megkapta a Lenin-rend kitüntetést. Több kitüntetéssel ismerték el szakmai munkáját. Antigua és Barbuda az olimpiai játékokon Antigua és Barbuda az 1976-os nyári olimpián szerepelt első alkalommal, sportolói még nem szereztek olimpiai érmet, a téli játékokon pedig még nem vettek részt. Az Antigua és Barbuda-i Olimpiai Szövetség 1966-ban jött létre, Brit Nyugat-India 1962-es felbomlását követően, a NOB 1976-ban vette fel tagjai közé, a bizottság jelenlegi elnöke E.P. Chet Greene. Gare du Pallet Gare du Pallet vasútállomás Franciaországban, Le Pallet településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Nantes–Saintes-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de La Haye-Fouassière Gare de Gorges Vanessa Morgan Vanessa Morgan (Ottawa, Ontario, Kanada, 1992. március 23. –) kanadai születésű, jelenleg Amerikában élő színész- és énekesnő. Édesanyja skót, még édesapja dél-afrikai származású. 2010-ig kisebb ifjúsági sorozatokban és filmekben szerepelt, még 2010-ben megkapta a Vámpírunk, a gyerekcsősz című film főszerepét, melyből később sorozat is készült. Filmográfia 2017-ben a Riverdale című sorozat második évadában szerepel, Antonia (Toni) Topaz néven Müncz György Müncz György (Budapest. 1929–Budapest, 2005. január 26.) magyar nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Labdarúgó játékvezetők közül Európában kevesek rendelkeznek más sportágakban is országos minősítésű játékvezetői vizsgával. A másik kedvenc sportága a jégkorong, melyben 1968-ig az első osztályban tevékenykedett. A téli labdarúgó szünetben sorra járta a jégpályákat, hogy segítse a sportszerű játék feltételeinek betartását, betartatását. Magyarországon Kaposi Sándor, korábbi nemzetközi labdarúgó játékvezető kézilabdában tevékenykedett a legmagasabb osztályban. Pályafutása Labdarúgóként 16 évesen az Munkás Testedző Egyesület (MTE) igazolt játékosa, majd szervezői ambícióját megmutatva egyben a csapat intézője lett. 1947-ben nagy reményekkel került az MTK-hoz, ahol az ifjúsági csapatban bontogatta képességeit. 1948-ban már az Újpesti Dózsa ifjúsági csapatát és a felnőtt tartalékot erősítette. Rendszeres játéklehetőség miatt a Gödöllői Dózsába igazolt. Katonaként a Kelenföldi Honvédnál focizott, leszerelés után az Újpesti Cérna játékosa lett. 1955-ben sok társához hasonlóan megsérült, ami a labdarúgó pályafutásának végét jelentette. Labdarúgó-játékvezetőként Nemzeti játékvezetés A játékvezetésből aktív játékosként 1951-ben vizsgázott, 1957-ben NB II-es, országos játékvezető lett. 1961-ben bemutatkozhatott az NB I-ben. Foglalkoztatására jellemző, hogy az 1970-es bajnoki idényben Zsolt István társaságában 7 mérkőzést, 1975/1976-osban Petri Sándor társaságában 17-et, az 1976/1977-esben 21találkozót vezethetett. Az aktív nemzeti játékvezetéstől 1977-ben vonult vissza. NB. II-es mérkőzéseinek szám: 23. NB. I-es mérkőzéseinek száma: 193. Nemzetközi játékvezetés A Magyar Labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1969-től tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. A magyar nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 20. helyet foglalja el 1 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1977-ben búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 4. Világbajnokság A világbajnoki döntőhöz vezető úton Argentínába a XI., az 1978-as labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. Sportvezetői pályafutása A megalakult Budapesti Labdarúgó-szövetség (BLSZ) fegyelmi bizottságának tagja, mint előadó és jegyző. Aktív pályafutását befejezve az MLSZ JB, majd 1990-től Játékvezető Testület (JT) szakmai munkájában tevékenykedett, fő területe a játékvezetők ellenőrzése volt. Írásai A havonta megjelenő Játékvezető című sportlap egyik szerkesztője, több cikk, összefoglalt értőkelő, szabálymagyarázat kapcsolódik a nevéhez. Szent Demeter-fatemplom (Nagylózna) A nagylóznai Szent Demeter-fatemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Szilágy megyében. A romániai műemlékek jegyzékében az SJ-II-m-B-05078 sorszámon szerepel. Mark Donohue Mark Neary Donohue Jr. (Haddon Township, New Jersey, Amerikai Egyesült Államok, 1937. március 18. – Graz, Ausztria, 1975. augusztus 19.) korábbi amerikai autóversenyző. Pályafutása Amerikában 1957-ben kezdett versenyezni egy Corvette-el. Első győzelmét a Belknap County-i hegyi felfutáson szerezte meg. Közben folytatta tanulmányait, és 1959-ben mechanikai mérnökként végzett. 1961-ben megnyerte az SSCA nemzeti bajnokságot. A következő szezonokban is az SSCA bajnokságában versenyzett. 1964-ben a Bridgehampton 500 mérföldes versenyt megnyerte. A következő évben Walt Hangsen csapattársaként indult egy Ferrari 275-ös géppel a Sebringi 12 órás versenyen, de itt csak a 11. helyig jutottak. Ebben az évben Donohue még nyert két divíziós bajnoki címet, SSCA B osztályost egy Ferrari GT350-nel és az SSCA Formula C kategóriát egy Lotus 20B autóval. Walt Hangsen-el együtt szereztek egy 3. helyet a Daytona-i 24 órás versenyen, majd pedig a Sebring-i 12 órás versenyen is egy 3. helyet hoztak össze. 1966-ban egy Ford GT-40-nel indult a Le Mans-i 24 órás versenyen. Nem volt szép emlék számára, hiszen barátja Walt Hangsen ezen autó tesztelése közben vesztette életét. 1967-ben visszatért Le Mans-ba a Shelby American Racing-el és Bruce McLaren csapattársaként. A verseny végén a 4. helyen intették le a csapatot az Endurance Classic osztályban. Ebben az évben a United States Road Racing bajnokságban szerepel Roger Penske Lola T70-es autójával. Hat győzelmet szerezve lesz bajnok. 1968-ban megismétli sikerét ebben a szériában, Roger Penske autójával. Ebben a szezonban kap lehetőséget először az USAC bajnokságban a Penske csapatnál. Két Mosport-i és a Riverside versenyeken. Mosport-ban szerez egy 6. és egy 4. helyet. A Riverside-i versenyen felfüggesztés törést szenved az autója és kiesik a versenyből. 1969-ben ismét kap lehetőséget hat verseny erejéig, legjobb eredménye a Brainerd-i 2. versenyen elért 4. hely volt. Első Indy500-as versenyén a 7 helyen intették le. 1970-ben Indianapolis-ban a 2 helyen ért célba. Megszerezte első pole-ját a Sears Point-i verseny kvalifikációján. Mindeközben a Trans-Am versenyeken növeli hírnevét. Parnelli Jones-al vív nagy csatákat AMC Javelin autójával. Három versenyt nyert, Bridgehamptom, Mont-Tramblant és Road America. 1971-ben már a szezon nagy részén rajthoz áll, megszerzi első győzelmét a Pocono-i oválon, pole-ból indulva, a következő Michigan-i versenyt is megnyerte. Még Ontario-ban szerez egy pole-t. Ebben az évben mutatkozik be a Formula–1-ben is. Mindeközben a Trans-Am sorozatban hihetetlen szezont fut, 12 versenyből hetet nyer. Indul a Can-Am sorozatban a Penske csapat Porsche 917-es autójával és megnyeri az Edmonton-i versenyt. 1972-ben megszerzi az Indianapolis 500-as verseny trófeáját. A Can-Am sorozatban bajnok lett nyolc versenyből hatot megnyert. 1968-tól nem rendszeresen részt vett NASCAR sorozat több kategóriájában. 1973-ban megnyeri a szezonnyitó Riverside-i NASCAR Winston Cup versenyt. Az USAC-ban csak három verseny erejéig ugrik be, de kevés sikert ér el. A CAn-Am bajnokságot megnyeri Roger Penske, Porsche 917/30-as autójával. Kipróbálta magát az IROC versenyein, ahol 1974-ben egy Porsche RSR autóval, és rögtön meg is nyeri a bajnokságot. A Formula–1-ben 1971-ben debütált a Formula–1-ben, miután a Penske csapat szponzorált egy második McLaren autót, amelyet Donohue vezetett az amerikai, és kanadai nagydíjon. Kanadában a McLarennél Jack Oliver helyét vette át. A rajtnál Stewart állt az élre Peterson, Beltoise és Donohue előtt. A heves eső miatt a versenyt a tervezettnél előbb, a 64. körben leintették. Stewart közel 40 másodperccel győzött Peterson és Donohue előtt. 1974-ben visszatért a Penske csapattal és a szezon két utolsó versenyén elindultak saját Penske PC1-es autójukkal. Kanadában kát kör hátrányban értek célba a 12. helyen. Az Amerikai Nagydíjon a 27. körben a felfüggesztés hibája miatt volt kénytelen feladni a futamot. 1975-ben már a teljes idényben indulni szándékozott a csapat. Kezdetben az előző szezonban használt konstrukciójukkal, ám az egyetlen pontszerzés a Svéd Nagydíjon elért ötödik helyezés volt, így áttértek a March 751-es típus használatára. A balesetekkel tarkított Brit Nagydíjon egy újabb ötödik hellyel indítottak, majd a Német Nagydíjon a kerékfelfüggesztés hibája miatt nem sikerült célba érni. A következő, Osztrák Nagydíjat megelőző edzésen egy gumidefektet követően baleset érte. Halála Az Osztrák Nagydíj edzésén szenvedett balesetet a Penske istálló March 751-esével. Egy abroncs hibája okozta a bukást az Österreichring leggyorsabb kanyarjában, az autó egy oszlopnak csapódott, s egy sportbíró életét vesztette a szétrepülő törmelékek miatt. Úgy tűnt, hogy Donohue kisebb sérülésekkel megúszta az esetet, ám erős fejfájás gyötörte, így egy grazi kórházba került, ahol másnap kómába esett és elhunyt. Eredményei Teljes Formula–1-es eredménysorozata (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Les Corts (metróállomás) Les Corts egyike a Spanyolországban található barcelonai metró metróállomásainak. Metróvonalak Az állomást az alábbi metróvonalak érintik: 3-as metróvonal Kapcsolódó állomások Az állomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Maria Cristina (Zona Universitària) Plaça del Centre (Trinitat Nova) 1992–1993-as magyar férfi kosárlabda-bajnokság Az 1992–1993-as magyar férfi kosárlabda-bajnokság a hatvanegyedik magyar kosárlabda-bajnokság volt. Huszonnyolc csapat indult el, az előző évi első négy helyezett az osztrák, magyar, cseh, szlovák és szlovén csapatok részvételével tartott Szuperligában szerepelt, a többiek két csoportban (A csoport: 5-16. helyezettek, B csoport: 17-25. helyezettek plusz a három feljutó) két kört játszottak. Az alapszakasz után a Szuperligában szereplő négy csapat és az A csoport 1-4. helyezettjei az egymás elleni eredményeiket megtartva a másik csoportból jövőkkel újabb két kört játszottak, majd play-off rendszerben játszottak a bajnoki címért. Az A csoport 5-8. helyezettjei play-off rendszerben játszottak a helyezésekért. Az A csoport 9-12. és a B csoport 1-4. helyezettjei az egymás elleni eredményeiket megtartva a másik csoportból jövőkkel újabb két kört játszottak, majd play-off rendszerben játszottak az A csoportba kerülésért. A B csoport 5-12. helyezettjei play-off rendszerben játszottak a kiesés elkerüléséért. A Bp. Honvéd és a Tungsram SC kosárlabda-szakosztálya egyesült Tungsram-Honvéd BT néven. Emiatt, valamint a Szeged SC visszalépése miatt az előző évi kiesők is indulhattak. A Kaposcukor SE új neve Kaposvári KC lett. Az Alba Regia SC új neve Albacomp lett. A Vásárhelyi KK új neve Hódmezővásárhelyi KK lett. A Deko SE új neve Debreceni SI lett. Az Ezüstpart SE új neve Siófoki Azulev KKE lett. A Salgótarjáni Kohász új neve Salgótarjáni KK lett. A Budafoki MTE új neve Budafok KE lett. A Dunai Kőolaj SK új neve Battai KE lett. Alapszakasz B csoport * M: Mérkőzés Gy: Győzelem V: Vereség K+: Dobott kosár K-: Kapott kosár P: Pont Rájátszás 1–8. helyért Negyeddöntő: Tungsram-Honvéd BT–Kaposvári KC 92–78, 91–83, 93–71 és Körmend-Hunor KC–Csepel SC 92–69, 87–79, 88–44 és Szolnoki Olajbányász–Videoton SC 102–74, 79–69, 103–83 és Zalaegerszegi TE-Heraklith–Albacomp 90–85, 91–102, 92–73, 101–110, 97–88 Elődöntő: Tungsram-Honvéd BT–Zalaegerszegi TE-Heraklith 118–78, 68–81, 88–71, 74–85, 93–74 és Körmend-Hunor KC–Szolnoki Olajbányász 68–71, 66–90, 61–71 Döntő: Tungsram-Honvéd BT–Szolnoki Olajbányász 79–72, 71–67, 100–89 3. helyért: Körmend-Hunor KC–Zalaegerszegi TE-Heraklith 87–73, 68–77, 96–100, 80–81 5–8. helyért: Albacomp–Kaposvári KC 85–95, 85–91 és Videoton SC–Csepel SC 86–87, 81–104 5. helyért: Csepel SC–Kaposvári KC 96–107, 74–73, 103–88 7. helyért: Albacomp–Videoton SC 107–86, 86–75 9–12. helyért 9–12. helyért: Hungaropress-Soproni KC–Falco SE 111–90, 94–106, 119–107, 94–78 és Atomerőmű SE–Bajai Bácska KSE 81–88, 76–97, 106–83, 81–86 9. helyért: Hungaropress-Soproni KC–Bajai Bácska KSE 100–90, 92–108, 104–92, 84–95, 108–105 13–20. helyért 11–14. helyért: Atomerőmű SE–Debreceni SI 87–66, 88–74 és Falco SE–MAFC 112–96, 86–104, 98–97 11. helyért: Atomerőmű SE–Falco SE 93–84, 100–109, 89–83 13. helyért: MAFC–Debreceni SI 99–97, 84–91, 96–99 15–18. helyért: Hódmezővásárhelyi KK–Pécsi VSK 88–83, 77–97, 88–69, 86–84 és Nagykőrösi KK–Dombóvári VMSE 104–68, 101–87, 121–77 15. helyért: Hódmezővásárhelyi KK–Nagykőrösi KK 101–92, 93–84 17. helyért: Dombóvári VMSE–Pécsi VSK 79-93, 93-98 19. helyért: Siófoki Azulev KKE–Salgótarjáni KK 85–76, 68–66, 104–101 21–28. helyért 21–28. helyért: Nyíregyházi TK–Miskolci EAFC 114–73, 85–75, 102–78 és Opel Kápolnási-Budafok KE–Univer Kecskeméti SE 79–71, 65–82, 89–83, 92–83 és Kaposvári Honvéd–Testnevelési Főiskola SE 109–111, 49–57, 83–87 és Pécsi PTSE–Battai KE 90–98, 93–97, 96–90, 93–113 21–24. helyért: Nyíregyházi TK–Battai KE 95–84, 113–90 és Opel Kápolnási-Budafok KE–Testnevelési Főiskola SE 92–73, 81–76 21. helyért: Nyíregyházi TK–Opel Kápolnási-Budafok KE 99–82, 97–76 23. helyért: Battai KE–Testnevelési Főiskola SE 107–91, 90–117, 119–111 25–28. helyért: Pécsi PTSE–Miskolci EAFC 84–96, 101–75, 85–89, 90–100 és Kaposvári Honvéd–Univer Kecskeméti SE 97–66, 88–70, 102–78 25. helyért: Kaposvári Honvéd–Miskolci EAFC 71–76, 89–108, 96–84, 78–82 27. helyért: Pécsi PTSE–Univer Kecskeméti SE 114–92, ? Megjegyzés: A ?-lel jelölt meccs eredményét a Nemzeti Sport nem közölte. Forrás Magyar sportévkönyv 1994 Nemzeti Sport 1993.02.21., 02.22., 02.26., 02.27., 02.28., 03.01., 03.04., 03.06., 03.07., 03.11., 03.13., 03.14., 03.20., 03.26., 03.27., 03.29., 04.03., 04.04., 04.05., 04.07., 04.08., 04.10., 04.11., 04.15., 04.17., 04.18., 04.19., 04.22., 04.23., 04.25., 04.26., 05.02., 05.04., 05.06., 05.08., 05.09., 05.20. (rájátszás) Dzset (uralkodó) Dzset az egyiptomi I. dinasztia uralkodója, nevének jelentése Kígyó. Az Uadzset névváltozat alsó-egyiptomi kígyóistennőt takar, akinek alakja Nehbet keselyűistennővel együtt a két királyság isteni védnökeként mindig feltűnik az egyesített koronán (pszent vagy szehemti – „Két Hatalmas”). Egy Abüdoszban előkerült agyagtábla alapján Dzser és Meritneith között uralkodott. Meritneith státusza azonban bizonytalan, lehetett Dzser vagy Dzset felesége is, csak annyi látszik biztosnak, hogy Meritneith Den anyja volt. Dzset sírjában egy Ahaneith nevű nő sztéléjét is megtalálták, róla sem tudni, kije volt. Dzset Manethón listájában talán a Kenkehnész névvel azonosítható. Dzset uralkodásáról semmilyen konkrétum nem ismert. Dzset sírja az abüdoszi temető Z jelű építménye, amelyet Dzser, Meritneith és Anedzsib sírjai vesznek körül. Günther Dreyer rekonstrukciója alapján e sír masztaba-szerű, de favázas-gyékényfonatos felépítménnyel rendelkezett, kettős domb alakban. A sír körül 174 darab melléktemetkezés mutatható ki. A korábban Dzset kenotáfiumának tartott szakkarai 3504-es számú sírról ma már tudjuk, hogy egy Szehemha nevű emberé volt. Warrior (Nina Szublati-dal) A Warrior (magyarul: Harcos) egy dal, amely Grúziát képviselte a 2015-ös Eurovíziós Dalfesztiválon, Bécsben Nina Sublatti előadásában. A dal a 2015. január 14-én rendezett grúz nemzeti döntőben nyerte el az indulás jogát, ahol a zsűri és a nézői szavazatok együttese alakította ki a végeredményt. A dalt maga az előadó szerezte elmondása szerint körülbelül három óra alatt. A zenei alapot Thomas G:son, svéd zenei producerrel közösen véglegesítették. A dal a grúz nőkről szól, akik arra törekszenek, hogy „erősek, harcosak” legyenek. A dalhoz videoklip is készült, melyet David Gogokhia rendezett és 2015. március 11-én mutatták be. A dalt Bécsben először a május 19-i első elődöntőben adták elő, fellépési sorrendben utolsóként, azaz tizenhatodikként. Innen a 4. helyen jutott tovább a verseny döntőjébe. A május 23-án rendezett döntőben fellépési sorrendben huszonharmadikként adták elő. A dal a szavazás során 51 pontot szerzett, ez a 11. helyet jelentette a huszonhét fős mezőnyben és egyben Grúzia második legjobb szereplése a dalfesztiválok történetében. Besenyő Pista bácsi Besenyő Pista bácsi a L’art pour l’art Társulat egyik kitalált figurája. Karakterét Laár András alakítja. Pista bácsi az első Vastyúk is talál szeget című L'art pour l'art műsorban tűnt fel, 1991-ben. Azóta a társulat gyakorlatilag összes tévéműsorában és színházi előadásában látható. Jellemzése és családi állapota Besenyő István, ismertebb nevén csak Besenyő Pista bácsi a Besenyő család feje. Felesége Margit, három gyermekük Evetke,Rücsök és Zigóta. A család része még Anti bácsi, aki lehetséges, hogy Pista bácsi, vagy Margit apja, de ez nem biztos. Lehet, hogy csak egyszer véletlenül rossz lakásba ment haza Besenyőékhez és ottrekedt. Besenyő Pista bácsi egy igazi kocsmai filozófus. Fél- vagy inkább negyedművelt. Konkretizáláson és betű szerinti (félre)értelmezésen alapuló filozófiai és tudományos fejtegetésekben nincs párja. Amikor egy totális félreértelmezésen alapuló tévkövetkeztetésre jut, a másként vélekedőket lesújtóan és elnyújtott hangon „nooormális?” jelzővel illeti, közben a kezével is bolondjelet mutat a homloka előtt. Jókedvű, életvidám, határozott ember, akinek van egy különleges tulajdonsága: mindig igaza van. Akár egyszerre többször is. Pista bácsi felesége egy elnyomott, lenézett, nem túl házias, nem túl okos, nem túl vonzó, vagy még inkább igen csúnya asszonyka, a Margit, akit Pista bácsi rendszeresen a lehető legváltozatosabb módon aláz meg. Pista bácsi Anti bácsit csak öregnek szólítja, titkon reméli, hogy hamarosan eltávozik egy jobb létbe. Gyermekeit, az erőszakos természetű Rücsköt és a sok tekintetben rá hasonlító, fejtegető, betűzgető, jóindulatú, de enyhén debil Zigótát nem tartja sokra. Pista bácsi kedvence a szomszédban lakó nagyon buta, de nagyon feltűnő szépasszony, a Kanca. Amikor csak lehet, csalná vele feleségét. Pista bácsi fő életcélja világcsúcsok elérése. Ezt egy gyermeteg, naiv fiatalemberen, Boborjánon keresztül szeretné elérni, akit folyamatosan furcsábbnál furcsább, persze nem valós rekordhajhász feladatokkal bíz meg. Amennyiben a világrekordot Bobárjánnak sikerül másokkal elhitetnie, csokoládé a jutalma, de ilyen még nem fordult elő. Pista bácsi kora meghatározhatatlan, családja alapján körülbelül negyvennek mondható. Tiritarkán öltözik, hatalmas csokornyakkendőt visel, kicsi, de tömött bajsza van. Kedvenc viselete a piros póló, fekete műbőr kabát, csíkos nadrág, prémes bőrsapka. Kedvenc étele a zsíros szalonna és a füstöltkolbász. Utóbbi nélkül még világkörüli nyereményútra sem megy. Pista bácsi az „élelmeszesedés” nevű betegségben szenved. Ez egy olyan betegség ami hirtelen jön, de hirtelen múlik el. Akkor keletkezik, amikor már nagyon régen nem evett kolbászt, pörköltet, szalonnát. Tünetei a szédülés, fejfájás, össze-vissza beszélés, valamint az, hogy kéken látja a világot. Kolbászfogyasztás esetén azonnal elmúlik. Pista bácsi szokása, hogy filozófiai fejtegetései során az adott témához illően mindig más néven jelentkezik. Pl. Besenyő M.M. István (Besenyő Milyen Margit? István) Besenyő F.K.Á.C. István (Besenyő Finom Kötött Árut Cáfoló István) Besenyő M.M.I.V. István (Besenyő Már Megint Igazam Van István), stb. Példák Pista bácsi konkretizáló fejtegetéseire Pista bácsi az újságban a balatoni öbölátúszásról olvas, ennek lehetetlenségét hosszas monológban fejtegeti. Na kérem, Besenyő István, teljes nevén Besenyő Ö.Á.Ú.C István, Besenyő Öböl Átúszást Cáfoló István aki vagyok, azt mondom kérem, hogy ez hülyeség, ennek nincs értelme kéremszépen. Hová úszhatna kérem át az az öböl és hogyan? Nooormális? Az öböl nem tud kérem átúszni, mert nincs karja, vagy netán adjunk neki úszóruhát? Pista bácsi az út mentén olvassa, hogy Fejér megye. Na kérem, Besenyő F.M.M.C. István, Fejér Megye Menetét Cáfoló István aki vagyok, azt mondom, ennek nincs értelme kéremszépen. Hát hová menne az a megye és hogyan? Oda van kasírozva a térképre aszfaltbetonnal, hát hogyan tudna menni kéremszépen. Nooormális? Amúgy miért ENGEM kérdeznek, hogy Fejér megy-e. Honnét tudhatnám azt én kérem, hogy Fejér megy-e, vagy nem megy. Pista bácsi sok egyéb mellett elemezgeti többek között a szemceruza és bőrradír lehetetlenségét, finom kötöttárú sem létezhet, mert a kötöttárú a füstöltkolbásszal ellentétben nem finom. Példák Pista bácsi rekordhajhász kísérleteire Ezekben a kísérletekben Pista bácsi megbízza a család ismerősét, Boborjánt, hogy instrukciói alapján állítson fel valamely teljesen értelmetlen (persze azon belül sem valós) világrekordot. Amennyiben sikerül, egy tábla csokit kap jutalmul. A próbálkozások többnyire csúfos felsülésssel végződnek. Alább néhány példa a tucatnyi próbálkozásból. Boborján a legtovább élő ember a világon Boborján a legtöbb nyelvet beszélő ember a világon Boborján a világ legnagyobb feketemágusa Boborján a világ legbátrabb embere Boborján „A Körzeti Doktornőt A Legtovább Idegesítő Ember” Család, rokonság, szomszédok Besenyőné Bényei Margit, Pista bácsi felesége (alakítja Pethő Th. Zsolt, korábban Galla Miklós ). Nem túl értelmes, viszont rendkívül csúnya nő. Besenyő Pista bácsi nem különösebben szereti, bár kiszolgáltatja magát vele. Margit szereti a pöttyös dolgokat és férjét, a „Pityu”-t. Besenyő Zigóta, Pista bácsi lánya (alakítja Szászi Móni), a nagyfogú kislány. Régebben Evetke volt, a vastaglábú kislány, alakította Nagy Natália . Besenyő Rücsök, Pista bácsi fia (alakítja Pethő Th. Zsolt). Kissé erőszakos természetű, a bal kezén levő bokszkesztyűvel mindig leüti Zigótát. A gyermekek a családhoz csomagban érkeztek: Margit nyerte őket egy kolbászcsücsök-nyereményjátékon. Besenyő Evettke (alakítja Nagy Natália). Besenyő Pista bácsi és Margit közös gyermeke, Tompika jó barátja (a vastaglábú kislány). Látszik rajta,hogy Besenyő mivel nem jellemző rá az értelmiség. Anti bácsi, teljes nevén Parittya Setét Antal (alakítja Dolák-Saly Róbert ). Nem lehet tudni igazából, hogy Margit, vagy Pista bácsi apja. Sőt, még azt sem, hogy egyáltalán a családhoz tartozik-e. Lehet, hogy csak egyszer véletlenül egy emelettel lejjebb ment haza kutyasétáltatás után, ezt azonban nem vette észre sem ő, sem a család. A zsenialitást és szenilitást ötvöző „zsenilis” öregúr kedvence a bor és a szép nők, de szomorúságára az utóbbihoz nem jut hozzá. Besenyő Február János, Pista bácsi bátyja. Ritkán szerepel, keveset tudni róla, az egyik Nooormális?! epizódban tűnt fel. János hasonlít Pistára, de nagy, lelógó bajsza van, nem szereti az öccsét, akit szeret kínos helyzetbe hozni. Nem szereti továbbá „Laár, de micsoda név ez kérem, miért nem mindjárt Lajhár” művész urat sem. Őt is Laár András alakítja. Kancácska (alakítja Szászi Móni) a tipikus „szőke nő” (bár fekete hajú). Szépségmániás, állandóan sminkeli magát, de nagyon kevés esze van. Féltékeny Margitra és gyakran kifigurázza. Pista bácsi jó kapcsolatban van vele, de szeretne még közelebb kerülni hozzá. Frigid Mirtill (alakítja Szász Móni), szerfölött szigorú, katonás hölgy. Anti bácsi lánya valamelyik régi kapcsolatából, ezáltal lehetséges, hogy Pista bácsi, vagy Margit féltestvére (erre való utalás a Nyálcika Néhai néninél nyaral jelenetben, Banán, pumpa, kurbli, 9. rész). Nyálcika (alakítja Dolák-Saly Róbert), enyhén retartált fiatalember. Frigid Mirtill fia, ezáltal esetleg Pista bácsi, vagy Margit fél-unoköccse (erre való utalás a Nyálcika Néhai néninél nyaral jelenetben, Banán, pumpa, kurbli, 9. rész). Boborján (alakítja Dolák-Saly Róbert), a család ismerőse. Gyermeteg, naiv fiatalember, akit Pista bácsi különféle furcsa feladatokkal lát el. Tompika (alakítja Laár András), Pista bácsi gyerekeinek a játszótársa. Világmegváltó találmányai vannak, de gyorsan megunja őket. Irén (alakítja Nagy Natália), Tompika anyukája. Kancácska megjelenése előtt Pista bácsi az ő kegyeit kereste, akárcsak Anti bácsi, de utóbbi nem járt nála sikerrel. Leginkább szilveszterkor volt a családjával Besenyőék vendége. Az 1994-es szilveszteri műsorban szerepelt a férje is (Galla Miklós alakításában), akivel Margit jól láthatóan rokonszenvezett. Besenyő Pista bácsi szereplései Tévésorozatok és tévéműsorok Vastyúk is talál szeget - 11 rész (1991-1996) Rövid Besenyő-család jelenetek - 8 rész (1998) Vastyúk is talál szeget - 4 rész (1998-1999) Nooormális?? - 10 rész (2000-2002) Banán, pumpa, kurbli - 9 rész (2011- 2012) Teveháton, a cirkuszban (1999) Csirkebefőtt (2003) Színházi estek Rengeteg parittya (eredeti:1990) - Pista bácsi az 1995-ös felújításban látható Winnetou (1997) A brutális katicabogár (2000) Rigoletto, avagy a rotterdami toronyőr (2002) Pucér nők ruhában (2003) Best uff L’art pour l’art (2004) Hófehérke és a svéd törpe (2006) Két férfi, egy nő meg egy férfi (2007) Anyám tyúk, avagy az ember tragédia (2009) Három testőr és a jeti vagy mi a pék (2011) Piroska, a farkas (2012) A postás, aki megeszi a leveleket (2014) A pofon egyszerű, avagy egy szerencsés néző viszontagságai (2015) Halványlila gőz (2017) Dalok A szerelem olyan, mint egy medve (Pista bácsi és Boborján) Besenyő család dal (Pista bácsi, a család és az angyalok, 2009) Besenyő-Boborján-dal (Pista bácsi és Boborján) Pityu-dal (Margit Pista bácsinak, 1995) Tévedés az kis angyalom... (Pista bácsi) Pista bácsi ezeken kívül látható különböző egyéb TV-műsorokban, a Besenyő család különböző jeleneteiben, helyi fellépésekben. Több zeneszámban is szerepel. DVD-lemezek Vastyúk is talál szeget (1998-1999) / Nooormális??? (2000) Nooormális??? (2000-2002) Csirkebefőtt (2003) Best uff L'art pour l'art (2006) Két férfi, egy nő meg egy férfi (2009) Híres mondatok Besenyő Pista Bácsinak számos, már ikonná vált mondata van, pl.: „Noooormális Margit?” „Má' megin' igazam van!” „Há' nem? Há' de!” Korbuly Mihály Korbuly Mihály (Tótbánhegyes, 1868. július 9. – Budapest, 1939. január 18.) vegyészmérnök. Élete Korbuly Mihály 1868. július 9-én született Tótbánhegyesen (ma Nagybánhegyes). Tanulmányait Svájcban, a zürichi műegyetemen és tudományegyetemen végezte. 1901-ben szerezte meg mérnöki oklevelét, bölcsészdoktori oklevelét pedig 1902-ben. 1902-től a budapesti Állatvédelmi és Takarmányozási Állomásegyésze lett. 1904-ben külföldi utat tett a szennyvíztisztítás és halászati igazgatás kérdéseinek tanulmányozása céljából, melynek eredményeként készült tanulmánya alapján állították fel 1906-ban a Halélettani és Szennyvíztisztító Kísérfleti Állomást, melynek 1907-től igazgatója is volt. 1933-ban mint kísérletügyi főigazgató ment nyugdíjba. Budapesten, 1939. január 18-án, 69 éves korában érte a halál. Értekezései hazai és külföldi szakfolyóiratokban jelentek meg. Főbb művei A vízszennyezésekről különös tekintettel a halakra. (Halászat, VI. évfolyam) Az ipari szennyvizek és azok hatása a halakra. Szulfitcellulozegyári szennyvizek. (Kísérletügyi Közlöny, Budapest, 1912.) Castropol Castropol település Spanyolországban, Asztúria autonóm közösségben. Castropol Ribadeo, Vegadeo, Villanueva de Oscos, Boal, El Franco és Tapia de Casariego községekkel határos. Lakosainak száma 3510 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Elektronspin-rezonancia Az elektronspin-rezonancia (rövidítve ESR, angolul Electron Spin Resonance) a spektroszkópiának egy ága. Az anyag fény-abszorbcióját vizsgálja erős mágneses tér jelenlétében. Az ESR hasonló a mágneses magrezonanciához (rövidítve NMR, angolul Nuclear Magnetic Resonance), de ESR esetén az abszorbció az elektronspinek és nem a magspinek rezonanciájának következménye. Az ESR több nagyon hasonló alcsoportra bontható, attól függően, hogy milyen mágneses tulajdonságú elektronspineken történik a megfigyelés. A legelterjedtebb az úgynevezett elektron paramágneses rezonancia ( EPR , angolul Electron Paramagnetic Resonance ). Az EPR általánosan a kémiában és a biológiában használatos, ahol izolált párosítatlan, és így paramágneses spineket vizsgálnak. Nagyon tiszta fémeken, illetve szerves vezetőkben megfigyelhető az úgynevezett vezetési elektronspin rezonancia ( CESR , angolul Conduction Electron Spin Resonance ), ahol a fémek Pauli-szuszceptibilitása mérhető. Antiferromágneses anyagokban megfigyelhető az úgynevezett antiferromágneses rezonancia ( AFMR , angolul Antiferromagnetic Resonance ). Ferromágnesesen rendezett anyagokban az úgynevezett ferromágneses rezonancia figyelhető meg ( FMR , angolul Ferromagnetic Resonance ). Története A jelenséget először Jevgenyij Zavojszkij szovjet fizikus figyelte meg 1944-ben, és párhuzamosan Brebis Bleaney fejlesztette tovább az oxfordi egyetemen. Elmélet Az ESR elméletét legegyszerűbben egy külső mágneses térbe helyezett feles spinű elektron esetén érthetjük meg. A mágneses tér nélkül degenerált és két spinállapot energiája külső mágneses térben úgynevezett Zeeman-hatás kölcsönhatás szerint változik (ahogy a jobb oldali ábrán látszik). Így a két spinállapot közti enrgiakülönbség arányos a külső mágneses térrel. Ekkor ha energiájú fénnyel (elektromágneses hullámmal) besugározzuk a rendszert - ami pont a Zeeman energiakülönbségnek felel meg - a két spinállapot között átmeneteket hozhatunk létre. Tipikus laboratóriumi mágneses tér T így a megfelelö energiájú fény (elektromágneses hullám) frekvenciája GHz. Az itt leírtak megegyeznek az NMR-nél találtakkal. Az egyetlen különbség, hogy a proton mágneses momentuma ezrede az elektron mágneses momentumának, így azonos mágneses térben az abszorbció frekvenciája is ezrede, azaz a MHz tartományba esik. Alkalmazások Kémiai alkalmazása olyan szerves, vagy szervetlen kémiai egyedek esetén elterjedt, amelyekben párosítatlan elektronok vannak jelen, vagyis szabad gyökök és átmenetifémeket tartalmazó szervetlen komplex vegyületek fordulnak elő. A módszernek különös értéke az, hogy mivel egy vegyületben a párosított elektronok nem rezonálnak, a módszer speciálisan csak az ionokat, illetve komplexeket mutatja ki. Disszociációfok A disszociációfok a kémiában előforduló szakkifejezés. Az egyensúlyhoz vezető reakcióknál megmutatja, hogy mennyi a disszociált anyagmennyiség az összes kiindulási anyagmennyiséghez viszonyítva. Oldatok esetén a disszociációfokot általában csak a gyenge savakra vagy bázisokra alkalmazzuk; erős savak vagy bázisok esetében ugyanis a tömény oldatok kivételével 100%-os a disszociáció. A disszociációfokot általában (α) alfával jelölik; 0 és 1 közötti értéket vehet fel. Kiszámítható a disszociációs állandó és a koncentráció ismeretében. A disszociációfok és a disszociációs állandó közti összefüggést az Ostwald-féle hígítási törvény adja meg: ahol Ks a savi disszociációs állandó, c a mol/dm³-ben kifejezett koncentráció. Több nagyságrendbeli különbségeknél a nevező elhanyagolható, így a disszociációfok a savi disszociációs állandó négyzetgyöke lesz. Bázisokkal hasonlóan kell számolni, annyi különbséggel, hogy savállandó helyett bázisállandót (Kb) kell venni. Például: Fehéroroszország az olimpiai játékokon Fehéroroszország sportolói először 1952-ben, a Helsinkiben megrendezett nyári olimpiai játékokon szerepeltek, a Szovjetunió csapatában. A Szovjetunió 1991-es felbomlását követően az 1992-es téli és nyári játékokon a fehérorosz sportolók az Egyesített Csapat tagjai voltak, és először csak az 1994-es téli játékokon képviselte magát az ország önálló csapattal, azóta valamennyi olimpián részt vett. A szovjet időkben közel 130 fehérorosz származású sportoló nyert érmet az olimpiákon, a független Fehéroroszország sportolói eddig 92 érmet szereztek, legeredményesebb sportáguk az atlétika. A Fehérorosz Nemzeti Olimpiai Bizottság 1991-ben alakult meg, a NOB 1993-ban vette fel tagjai közé, jelenlegi elnöke Aljakszandr Rihoravics Lukasenka, az állam köztársasági elnöke. Zászlóvivők 1994. évi téli olimpiai játékok – Ihar Mikalajevics Zsaljazovszki 1996. évi nyári olimpiai játékok – Ihar Vjacsaszlavavics Asztapkovics 1998. évi téli olimpiai játékok – Aljakszandr Uladzimiravics Papov 2000. évi nyári olimpiai játékok – Szjarhej Mikalajevics Listvan 2002. évi téli olimpiai játékok – Aleh Uladzimiravics Rizsankov 2004. évi nyári olimpiai játékok – Aljakszandr Vasziljevics Mjadzvedz 2006. évi téli olimpiai játékok – Aljakszandr Uladzimiravics Papov 2008. évi nyári olimpiai játékok – Aljakszandr Anatolevics Ramanykov 2010. évi téli olimpiai játékok – Aleh Uladzimiravics Antonyenka 2012. évi nyári olimpiai játékok – Makszim Mikalajevics Mirni 2014. évi téli olimpiai játékok – Aljakszej Henadzevics Hrisin 2016. évi nyári olimpiai játékok – Vaszil Vaszilevics Kirijenka Kalkuttai Szent Teréz Kalkuttai Szent Teréz, közismert nevén Teréz anya (születési neve albánul: Agnes Gonxha Bojaxhiu; arománul: Agnesa/Antigona Gongea Boiagi) (Üsküb, 1910. augusztus 26. – Kalkutta, 1997. szeptember 5.) albán nemzetiséghez tartozó, római katolikus apáca, a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend alapítója, a Nobel-békedíj (1979) és számos magas kitüntetés tulajdonosa, aki Kalkutta szegényei között végzett áldozatos munkájával az egész emberiség elismerését kivívta. Ifjúkora Teréz anya Agnes Gonxha Bojaxhiu néven Üsküb (ma Szkopje) városában született, ami akkor az Oszmán Birodalom része volt. Édesapja, Nikollë Bojaxhiu (Nicola Boiagi) sikeres albán építési vállalkozó volt, édesanyja, Dranafile Bojaxhiu (Dranafile Boiagi) a háztartást vezette. Ágnesnek még két idősebb testvére volt. A szülők Prizrenből, Koszovó déli részéről költöztek Szkopjébe, és az albán többséggel ellentétben, a muszlim környezet dacára ‒ katolikus vallásúak voltak. Ágnes 9 éves volt, amikor édesapja váratlanul meghalt, ettől kezdve az anya kézimunka-üzletükből tartotta fenn magát és három gyermekét. E súlyos megpróbáltatás még jobban összeforrasztotta a családot. Az édesanya jelentős szerepet töltött be a Szent Szív egyházközségben, a szegények segítője és támogatója volt. Ágnes állami iskolába járt, de tagja lett a Mária Kongregációnak. Teréz anya emlékei szerint a mély hitből származó szeretet volt az, ami enyhített az apa elvesztésének fájdalmán, és segített összetartani a családot. Édesanyja tevékeny szerepet töltött be az egyházközség életében, mindig igyekezett segíteni a szegényeken, és gyermekeit is ebben a szellemben nevelte. Ágnes is tagja lett a Mária-kongregációnak. Ebben az időben az akkori Jugoszlávia területéről szlovén származású jezsuiták jártak a kalkuttai főegyházmegyébe (Bengália), és lelkes levelekben számoltak be az ottani missziós tevékenységről Skopjében működő rendtársainak is. Szerzetessége A jugoszláv jezsuiták szolgálatot vállaltak a kalkuttai egyházmegyében, ahonnan egyikük írásaiban beszámolt az ottani lehetőségekről. Ágnes (1928-ban) 18 éves korára elhatározta, hogy missziós nővér szeretne lenni Indiában, és jelentkezett az akkor ott szolgálatot teljesítő írországi Loreto nővérekhez (angolkisasszonyok rendjébe). Barátnőjével, Betikával együtt kérte felvételét a Loretói Miasszonyunk anyaházába, akik néhány hónap felkészítés után Indiába, Dardzsilingbe küldték. Szerzetesi fogadalmát itt tette le 1931. május 25-én, a Teréz nevet Lisieux-i Szent Teréz iránti tiszteletből választotta. 1930-tól 1948-ig földrajzot és hittant tanított a kalkuttai Szent Mária szerzetesi iskolában, melynek 1944-től igazgatója lett. 1946. szeptember 10-én Darjeelingbe kellett utaznia lelkigyakorlatra. A vonaton a harmadosztályú kocsiban óriási volt a tömeg, és megdöbbenve tapasztalta azt a nyomort és szegénységet, amely az indiaiak többségének kijutott. Ekkor ébredt rá küldetésére, arra hogy nincs joga a kolostor békéjében, kényelmében éljen, miközben az emberek, akiket szolgálni jött, nyomorognak. Küldetést érzett arra, hogy elhagyja a kolostort, megossza sorsát a szenvedőkkel és Jézust követve a szegények között szolgáljon. 1948-ban Kalkutta érsekén keresztül engedélyt kért XII. Pius pápától, hogy elhagyhassa a közösséget és független apácaként Kalkutta nyomornegyedében dolgozhasson. Levetette szerzetesi öltözékét, fehér szárit öltött, és Patnába ment a missziós orvosnővérekhez, hogy megfelelő egészségügyi ápolónői kiképzést kapjon. Amerikai missziós nővéreknél egészségügyi kiképzésben részesült, majd hamarosan visszatért Kalkuttába, ahol a Szegények Kis Nővéreivel lakott, és engedélyt kért nyomortelepi iskolájának megnyitására. Nemsokára segítői is akadtak, és támogatást kapott az egyházi szervezetektől és a városi hatóságoktól is. A Szeretet Misszionáriusainak alapítása 1950 októberében Teréz anya megkapta a pápai jóváhagyást az új szerzetesrend alapítására. Hitvallásuk: „Szerzetesek vagyunk. A nap huszonnégy órájában Jézus Krisztust szolgáljuk.” A Szeretet Misszionáriusai rend hivatása Teréz anya szavaival: „hogy segítse az éhes, ruhátlan, hajléktalan, béna, vak, leprás embereket, az olyanokat akik nemkívánatosak, szeretetlenek, kitaszítottak a társadalomból és mindenki elkerüli őket”. Az indiai kormány támogatásával egy elhagyott hindu templomot alakítottak át a szegény, magatehetetlen emberek otthonává. Nem sokkal később újabb otthonokat nyitottak a leprások és az árvák számára. A rend egyre több hívet és támogatót talált céljai számára, és az 1960-as években sorra nyitotta az otthonokat szerte Indiában. 1965-ben VI. Pál pápa engedélyezte, hogy a rend más országokra is kiterjessze tevékenységét. Létszámuk rohamos gyorsasággal növekedett, és új otthonok nyílottak szerte a világon. Az első Indián kívüli otthont Venezuelában nyitották, majd Róma, Tanzánia következett. Sorra nyíltak az otthonok Ázsiában, Afrikában, Európában, és megnyílt az első misszionárius ház az Egyesült Államokban, New Yorkban is. Nemzetközi elismerések 1962-ben megkapja a Padma Shri (Pompás lótusz) díjat India elnökétől, és a Nemzetközi megértés díját a Fülöp-szigetek kormányától. Az 1970-es évek elejére Teréz anya és rendje már nagy nemzetközi ismertségnek örvendett. A nagy elismerések sorát az 1971-ben VI. Pál pápa által adományozott XIII. János pápa békedíj nyitotta meg. Még ebben az évben Kennedy-díjat, 1972-ben Nehru-díjat, 1975-ben Albert Schweitzer-díjat, 1985-ben Szabadság Érdemérmet, 1995-ben Kongresszusi aranyérmet vehetett át Teréz anya. 1996-ban megkapta az Egyesült Államok tiszteletbeli állampolgárságát. 1979-ben Teréz anyának ítélték oda a Nobel-békedíjat. Amikor átvette a díjat, megkérdezte: „Hogyan segíthetjük elő a világbékét?” Nagyon egyszerűen válaszolt: „Menjünk haza és szeressük a családunkat.” Az ünnepi banketten való részvételt lemondta, és a kapott 6000 dollárt Kalkutta szegényeinek juttatta el. A Szeretet Misszionáriusainak kalkuttai házát 1986. február 3-án II. János Pál pápa is meglátogatta. Teréz anya ezt a napot élete legboldogabb napjának nevezte. Időskora és halála 1983-ban Teréz anya II. János Pál pápánál tett látogatása során szívrohamot kapott. 1989-ben a második szívroham után már pacemakerrel élt. 1991-ben Mexikóban tüdőgyulladást kapott és súlyosbodtak a szívproblémái. 1991-ben hosszú idő után először tért vissza hazájába, Albániába, és megnyitotta a rend ottani házát. Felajánlotta lemondását a rend vezetéséről, de apácái ösztönzésére mégis maradt a rend élén. 1997-ben előbb csonttörést szenvedett, majd maláriát kapott, melynek következtében súlyos szívkárosodást szenvedett. Szívműtétnek vetette magát alá, de egészsége végképp megrendült. 1997. március 31-én leköszönt a rend vezetéséről és tíz nappal 87. születésnapja után, 1997. szeptember 5-én elhunyt. Halálakor a rend a világ 123 országában 610 missziót működtetett, ahol több mint 4000 apáca és több mint 100 000 önkéntes ápoló dolgozott. Bár India nem keresztény ország, a kormány mégis három napos nemzeti gyászt rendelt el, és állami temetést rendezett. Halálát az egész világ az emberiség nagy veszteségeként értékelte. Boldoggá avatása AZ Apostoli Szentszék Teréz anya halálát követően a szokásos öt év helyett egy évvel elindította a boldoggá avatási eljárást, amely az első lépés a szentté avatás felé. Az avatás feltétele, hogy olyan csodák nyerjenek bizonyítást, melyek Teréz anya közbenjárására történtek. 2002-ben a Vatikán csodának nyilvánította Monica Besra gyógyulását, akinek hasi daganatát elmulasztotta egy medaillon, melyben Teréz anya képe volt. Besra szerint egy fénysugár jött a képből, mely meggyógyította a rákos daganatot. Kezelőorvosai és kezdetben Besra férje szerint az orvosi kezeléstől múlt el a daganat. Dr. Ranjan Mustafi, aki kezelte Besrát azt mondta, hogy nem rákos daganat volt, hanem egy tuberkulózis okozta ciszta. Szerinte: „Ez nem volt csoda.... körülbelül kilenc vagy tíz hónapig gyógyszert szedett.” Besra férje szerint, „A feleségemet az orvosok gyógyították meg és nem valamiféle csoda.” Besra orvosi iratai (ultrahang, felírt gyógyszerek, orvosi jegyzetek) bizonyíthatnák, hogy csoda volt-e vagy sem. Besra azt állította hogy az iratok Betta nővérnél vannak (Szeretet Misszionáriusai). Betta nővértől „no comment” válasz érkezett. A Balurghat Hospital hivatalnokai szerint ahol Besrát kezelték a katolikus rend nyomást gyakorolt rájuk, hogy a gyógyulást csodaként kezeljék. Teréz anyát II. János Pál pápa a missziós világnapon, 2003. október 19-én Rómában csaknem negyedmillió zarándok jelenlétében boldoggá avatta. Az eseményen 27 ország képviseltette magát kormányszinten, de megjelentek a nagy világvallások, a misszionáriusok és a szegények képviselői is, akikért Teréz anya életében annyit tett. A szentté avatáshoz szükség volt még egy csodára. Szentté avatása Az újabb csoda egy 35 éves brazil mérnök tudományosan nem megmagyarázható gyógyulása volt 2008. december 9-én. A férfi betegsége előtt nem sokkal nősült. 2008 első hónapjaiban kezdődött a kálváriája: az év végére nyolc agytályogot diagnosztizáltak nála. A kórházi kezelés hatástalan volt, az eredményei az agyvíz termelődése miatt egyre rosszabbak lettek, állapota véglegesen leromlott. A diagnózis ez volt: többszörös agytályog, elzáródás következtében kialakult hidrokefalusszal. Korábban végeztek már rajta veseátültetést, immunrendszert gyengítő szereket kapott. Kritikus állapotba került, minden valószínűség szerint meghalt volna a hatástalan kezelés után műtét nélkül. December 9-én vitték a műtőbe: ekkor már kómában volt. Technikai okok miatt azonban a műtétet nem kezdték el. Amikor a sebészorvos fél óra múltán visszatért a műtőbe, meglepődve tapasztalta, hogy a páciens ébren van, ül, tünetmentes, teljesen a tudatánál van, és azt kérdezi tőle: „Mit keresek én itt?” Az orvos így vallott az esetről: „Soha nem láttam ehhez hasonlót, tizenhét éves praxisom során a hasonló esetekben mind meghaltak a betegek. Nem tudok tudományos, orvosi magyarázatot adni rá.” A vizsgálatok megerősítették, hogy a betegség rövid idő alatt elmúlt, minden következmény nélkül. A gyógyult férfi újra munkába állt, és folytatta korábbi életét. 2014. december 10-én mondta ki egyhangúlag az orvosi bizottság, hogy a gyógyulás tudományosan nem megmagyarázható. A tanúvallomások bizonyítják, hogy számos imádságban fordultak a beteg gyógyulásáért Teréz anyához, különösen műtétje tervezett napján. Felesége – amikor látta, férje állapota milyen súlyos – azt kérte ismerőseitől, imádkozzanak az általa annyira tisztelt boldoghoz: „Mondjátok meg Teréz anyának, hogy gyógyítsa meg!” A műtőben való várakozás félórányi idejében éppen egy pappal és családtagokkal fohászkodtak Teréz anya közbenjárásáért a kórházi kápolnában. A teológusokból álló bizottság álláspontja is egyöntetű volt: ők arról nyilatkoztak, hogy egyértelmű ok-okozati kapcsolat van Teréz anya segítségül hívása és a hirtelen gyógyulás között. 2015. december 15-én nyilvánított véleményt a Szentek Ügyeinek Kongregációja püspöki és bíborosi bizottsága: ők is egyöntetűen pozitív véleményt fogalmaztak meg. Ferenc pápa 2015. december 17-én engedélyezte a szentté avatási dekrétum kihirdetését, 2016. március 15-én pedig bejelentette, hogy 2016. szeptember 4-én szentté avatják Teréz anyát. Szeptember 4-én, vasárnap ünnepi szentmise keretében történt meg a szentté avatás. Kritika A legátfogóbb, jelentős kutatással és dokumentumokkal ellátott kritikai gyűjteményt Dr. Aroup Chatterjee, egy indiai (kalkuttai) születésű brit orvos készítette, aki rövid ideig még dolgozott is a Teréz által üzemeltetett otthonban; a kutatásain alapult a brit Channel 4 által 1994-ben készített „Hell's Angel” (Pokol angyala) című dokumentumfilmje, illetve az egyik készítő, Christopher Hitchens által 1995-ben kiadott „The Missionary Position: Mother Teresa in Theory and Practice” című könyve, illetve Chatterjee a pénzügyekre és gyakorlatra vonatkozó anyagait a 2003-ban megjelent „The Final Verdict” (A végső ítélet) című könyvében foglalta össze. A vádak között szerepel az, hogy politikai kötődései miatt számos emberi jogilag megkérdőjelezhető döntést támogatott; szélőjobboldali személyekkel tartott kapcsolatot, gyakran pénzügyi érdekből; hogy közreműködött nagy összegű sikkasztásokban; hogy haldoklókat keresztelt vagy kereszteltetett meg azok jóváhagyása nélkül; hogy a szegényekre vonatkozó jótékonysági tevékenysége a valóságban nagyon kevés számú (pár száz) embert érintett és hogy az erre felvett pénzeket térítési tevékenységekre fordították; hogy támogatásokat hinduknak gyakran csak akkor adtak ha azok megkeresztelkedtek. Szintén kutatásokra alapozva mások hasonló kritikákat fogalmaztak meg, illetve ezeken túl felmerült, hogy az egészségügyi ellátás, melyet nyújtottak nemcsak gondatlan, de gyakran egyértelműen elhanyagolt vagy akár kártékony is volt és hogy számtalan esetben könnyen gyógyítható betegségekben hunytak el betegeik, vagy akár amúgy egészséges ápoltjaik; hogy intézményeikben vallási indokok alapján nem alkalmaztak semmiféle fájdalomcsillapítást, illetve a szenvedő betegeket ágyhoz kötözték fájdalomcsillapítás helyett; hogy semmiféle esetben nem támogatta a terhességmegszakítást (beleértve a nemi erőszakot). Adományok felhasználása A Stern német magazin szerint 1991-ben a Szeretet Misszionáriusai által kapott adományoknak csak 7%-át használták fel jótékonysági célra. Haldoklók megkeresztelése Teréz anya bátorította rendje tagjait, hogy kereszteljék meg a betegeket vallásukra való tekintet nélkül. Egy Scripps klinikai beszédében 1992 januárjában ezt mondta: „Ez valami gyönyörű... senki sem hunyt el anélkül, hogy meg ne kapta volna a különleges belépőjét Szent Péterhez. A keresztelőt szoktuk úgy emlegetni, hogy az belépő Szent Péterhez. Megkérdezzük a személyt, hogy akar-e áldást kapni, mely által bocsánatot nyernek bűnei. Soha nem utasították el. 29 000-en hunytak el egyetlen otthonban (Kalighat) akkortól kezdve, amikor elkezdük a munkát 1952-ben.” Bírálók szerint a betegeknek nem volt elég információjuk, hogy megértsék egy keresztény keresztelő vallási jelentőségét, és hogy felelősen dönthessenek, vajon meg akarnak-e keresztelkedni. Emlékezete Róla elnevezett helyek, intézmények Iskolák: Kalkuttai Teréz Anya Katolikus Iskola, Florida, USA Áldott Teréz Anya Iskola, Calgary, Kanada École Mother Teresa School, Alberta, Kanada Teréz Anya Katolikus Iskola, Alberta, Kanada Teréz Anya Katolikus Iskola, Ontario, Kanada Teréz Anya Iskola, Saskatchewan, Kanada Teréz Anya Iskola, Harrison, Canberra, Ausztrália Teréz Anya Katolikus Iskola, Nyugat-Ausztrália, Ausztrália Teréz anya repülőtér , Tirana , Albánia Budapest XII. kerületében róla nevezték el 2012 októberében Boldog Teréz anya térnek a Szent Márton-kegykápolna előtt (a Bürök, Kempelen és Ormódi utca kereszteződésénél) található, korábban névtelen teret. Idős betegek és haldoklók ellátása Kalkuttai Teréz anya szerint 3. A magánytól szenvedő „szomjának” enyhítése: A társas-társadalmi kapcsolat/szocializáció az élet végén, haldokláskor. Szobrok 2014. szeptember 5-én, halálának évfordulóján avatták fel Budapest XII. kerületében, a róla elnevezett Boldog Teréz anya téren felállított szobrát, Mihály Gábor alkotását. A magyar női labdarúgó-válogatott mérkőzései 2010-ben A magyar női labdarúgó-válogatott 2010-ben tíz mérkőzésen lépett a pályára, ebből négy világbajnoki selejtező, a többi barátságos mérkőzés volt. Ősztől a szövetségi edzői poszton Vágó Attilát Kiss László váltotta, az utolsó két mérkőzésen már ő irányította a csapatot. Szövetségi edző: Vágó Attila (174-181) Kiss László (182-183) Tádzsikisztánban történt légi közlekedési balesetek listája A Tádzsikisztánban történt légi közlekedési balesetek listája mind a halálos áldozattal járó, mind pedig a kisebb balesetek, meghibásodások miatt történt, gyakran csak az adott légiforgalmi járművet érintő baleseteket is tartalmazza évenkénti bontásban. Tádzsikisztánban történt légi közlekedési balesetek 1993 1993. augusztus 28., Khorugh repülőtér közelében. A Tajik Air EY-87995 lajstromjelű, Yakovlev Yak-40-es típusú repülőgépére a megengedettnél több utas szállt fel. A gép a terhelést nem bírta, ezért nem tudott felemelkedni. A kifutópálya végén emiatt nagy sebességgel több akadályba csapódott, végül a Pándzs-folyóba esett. A gépen 85 fő utas és 5 fős személyzet tartózkodott. Közülük 82 fő életét vesztette, 4 fő túlélte a balesetet. Châteauneuf (Savoie) Châteauneuf település Franciaországban, Savoie megyében. Lakosainak száma 857 fő (2015). Châteauneuf Betton-Bettonet, Bourgneuf, Chamousset, Chamoux-sur-Gelon, Coise-Saint-Jean-Pied-Gauthier, Hauteville, Saint-Jean-de-la-Porte és Saint-Pierre-d’Albigny községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Buszó Renkin A Buszó Renkin (����; Hepburn: Busō Renkin, ’Páncélozott Alkimista’) sónen mangasorozat, amit Vacuki Nobuhiro, a Ruróni Kensin alkotója írt és rajzolt. A mangát Japánban a Súkan Sónen Jump adta ki, Amerikában pedig a Shonen Jump Advanced sorozatban jelent meg, a Viz Media jóvoltából. A Xebec készített belőle egy 26 részes anime változatot. Készült belőle egy regény is, ami a sorozat eseményeit írja le, valamint megjelent hozzá két dráma CD is. A manga 10 tankóbonkiadást élt meg. Vacuki 2003-tól 2006-ig készítette. Történet A történet egy középiskolás tanulóval, Mutó Kazukival (�����) kezdődik, akit egy rejtélyes szörny ölt meg, miközben Kazuki egy lányt akart megvédeni. Később Kazuki felébred és mivel az iskolai egyenruhájában van, azt hitte hogy álmodik. Azonban rájön hogy nem álmodott, mikor a szörnyeteg megtámadja őt és a testvérét. A lány, Cumura Tokiko (�����), akit Kazuki megmentett, felelősség érzetből ráhelyez egy szív helyettesítő Kakugane medált. Tokiko elmondja Kazukinak, hogy a szörnyeteg egy homunkulusz. A Kakugane – Tokiko magyarázata lapján – egy alkímiai segédeszköz, amit hogyha aktiválnak, felvesz egy olyan alakot, ami a használójára emlékezteti. Ezek az úgynevezett Buszó Renkinek, és csak ezekkel lehet elpusztítani egy homunkuluszt. Kazduki Buszó Renkine egy termetes lándzsa, amit el is nevez Napfény Szívnek, míg Tokiko Buszó Renkine egy kasza, a Valkűr Szoknya. Kazuki csatlakozik a homunkuloszok és a vezetőjük elleni háborúba. Szereplők Mutó Kazuki ( ����� ; Hepburn : Mutō Kazuki ) Cumura Tokiko ( ����� ; Hepburn : Tsumura Tokiko ) Csóno Kósaku ( ���� ; Hepburn : Chōno Kōshaku ) avagy Papillon Mutó Mahiro ( ����� ; Hepburn : Mutō Mahiro ) Rokumaszu Kódzsi ( ���� ; Hepburn : Rokumasu Kōji ) Okakura Hidejuki ( ���� ; Hepburn : Okakura Hideyuki ) Daihama Maszasi ( ���� ; Hepburn : Daihama Masashi ) Szakimori Mamoru ( ��� ; Hepburn : Sakimori Mamoru ) , avagy Captain Bravo Hajaszaka Suszui ( ���� ; Hepburn : Hayasaka Shusui ) Hajaszaka Óka ( ���� ; Hepburn : Hayasaka Ōka ) Zene Az animéhez egy nyitó és két záródal készült. Nyitódal: Fukujama Josiki: Makka na Csikai Záródalok: Jyukai: Hosi Akari (1-13. rész) Kagami Aja: Itosiki Szekai (14-26. rész) Frankenstein-terv A Frankenstein-terv című drámát Mary Shelley regénye alapján Bíró Yvette és Mundruczó Kornél írta. A darab ősbemutatója 2007-ben volt, Mundruczó Kornél rendezésében, 2009-es alapítása óta pedig a Proton Színház játssza Magyarországon és külföldön egyaránt. Az előadás a „szörny” és „teremtője” viszonyát állítja a középpontba, rávilágítva az emberek mássághoz, abnormálishoz való kapcsolatára, bemutatva a 21. századi társadalom működési zavarait is, az idő múlásával alkalmazkodva az abban történő változásokra. 2010-ben a színházi produkció nyomán Mundruczó Kornél Szelíd teremtés – A Frankenstein-terv címmel filmet is készített a Frankenstein-adaptációból. Szerepek Viktória - helyiségtulajdonos, a fiú anyja Frank Viktor - filmrendező Magda - Viktória alkalmazottja Argyelán Péter - Viktória férje Rendőr - aki a nyomozást vezeti Natasa - Viktor asszisztense Rudolf - a fiú, Viktória és Viktor fia Argyelán Tünde - Argyelán Péter lánya, Viktória mostohalánya A történet A színdarab ketté választja az eredeti mű Viktor Frankensteinjét, a feltaláló figuráját anyává és apává, az azonosulás lehetősége miatt, hiszen a szülő-gyerek viszony mindenki számára átélhető. A fiút a szülei két éves korában intézetbe adták, de a véletlen úgy alakítja, hogy visszajön, hogy találkozzon az anyjával. Ekkor egy castingba csöppen, ahol a válogató filmrendező az ő arcában és tekintetében fedez fel valami olyasmit – annak ellenére, hogy más jelentkezőkkel ellentétben egyáltalán nem igyekszik, – mégis, ami miatt megszállottan kezd érdeklődni iránta. Aztán a cselekmény előrehaladtával, mint a regényben, gyilkosság gyilkosságra halmozódik. A fiú nem eredendően rossz. Ahogy a regényben, a Frankenstein-terv is azt vizsgálja, hogy az alkotó és az alkotott milyen viszonyban van egymással. A történet néhol megmutatja a klasszikus rém-romantika jellemzőit: egy belső utazás, önismereti felvetés. A drámáról 2007-ben Mundruczó Kornél alkotása szakított a felelőtlen tudós és fércelt arcú szörnyetege közti morális hajszát feldolgozó hagyománnyal. Az először az Orczy-kert fái alatt megbújó lakókonténerben játszott történet egy éppen castingot tartó filmrendező, F. Viktor és egyik, ellenszegülő „teremtménye”, a Fiú közötti feszültségen alapszik, azaz a regény filozófiája felől közelíti meg a Frankenstein-történetet. A Frankenstein-terv legelső verziója egy filmszinopszis volt, abból készült a színdarab és aztán azt írták vissza filmre. Már 2007-ben, a Bárka Színházzal játszott előadásban is – akkor még amatőrszínészként – Frecska Rudolf játszotta a főszerepet (a Fiú), Monori Lili pedig az édesanyját. Kettőjükből állt össze, íródott meg a történet, Mundruczó Kornél ötlete alapján, Bíró Yvette segítségével, akit a rendező-író az írás folyamata alatt rendszeresen látogatott párizsi otthonában. A Magda nevű 17 éves karaktert kezdetben Mezei Kinga játszotta, aki akkor a Bárka Színház társulati tagja volt. Ágh Márton fülkékre osztotta a díszletet. Célja az volt, hogy a tér nagyon egyszerű és igaz legyen, amit mindenki ismer, de közben erős atmoszférát is hordoz és a konténer ilyen volt. Bár van primer jelentése, közben egy stilizált világ is felépíthető belőle, amit a színészek töltöttek meg valósággal. Ebben a szűkített térben helyet foglaló közönséget is bevonja passzív vagy aktív résztvevőkként a színházi kerettörténet. Így például konkrét szerepük a fikció világában, hogy egy casting közönségét vagy résztvevőit alkotják, majd egy gyilkosság (szem)tanúiként vannak jelen. Az előadásban keverednek a műfaji határok: filmes elemek éppúgy megjelennek benne mint a krimi, a politikai mese, a melodráma jellemzői. Díjak Legjobb előadás – VIII. Pécsi Országos Színházi Találkozó 2008. Legjobb női főszereplő: Monori Lili – VIII. Pécsi Országos Színházi Találkozó 2008. A közönségzsűri díja – VIII. Pécsi Országos Színházi Találkozó 2008. Különdíj – 44. BITEF Fesztivál 2010. Belgrád , Szerbia Vendégszereplések Festival Premiéres 2008. Strasbourg, Franciaország VIII. Pécsi Országos Színházi Találkozó 2008. Neue Stücke aus Europa 2008. Wiesbaden, Németország Nyitrai Nemzetközi Színházi Fesztivál 2008. Nyitra, Szlovákia Temps d’Images Fesztivál, La Ferme du Buisson 2008. Párizs, Franciaország dunaPart – Kortárs Előadóművészeti Platform 2008. Budapest Krakowskie Reminiscencje Teatralne 2009. Krakkó, Lengyelország KunstenFestivalDesArts 2009. Brüsszel, Belgium Bécsi Ünnepi Hetek 2009. Bécs, Ausztria Mladi Levi Fesztivál 2009. Ljubljana, Szlovénia Naujosios Dramos Akcija 2009. Vilnius, Litvánia Homo Novus 2009. Riga, Lettország Festival de Keuze 2009. Rotterdam, Hollandia 20. Európai Kulturális Napok 2010. Karlsruhe, Németország 44. BITEF Fesztivál 2010. Belgrád, Szerbia Bo:m Fesztivál 2011. Szöul, Dél-Korea Santarcangelo Fesztivál 2011. Santarcangelo, Olaszország F.I.N.D. 2013. Berlin, Németország Pécsi Nemzeti Színház 2014. Transitions Central Europe Fesztivál, Onassis Cultural Centre 2015. Athén, Görögország Santiago a Mil Nemzetközi Színházi Fesztivál, 2017. Chile Mark Finley Mark A. Finley (Norwich, Connecticut, 1945–) amerikai adventista lelkész, műsorvezető. Az "It Is Written" (Meg van írva) csatorna műsorvezetője, igazgatója volt (1991–2004), amellyel körülutazta a világot, mint adventista televíziós evangelizátor. Ő volt az első adventista lelkész, a műholdas evangelizációs sorozatokat készített. Könyvei 2000 and Beyond End Time Living The Next Superpower Satisfied Solid Ground Studying Together Thirteen Life-Changing Secrets Revelations' Predictions for a New Millenium Társszerzőként Steven R. Mosley mellett A Religion that Works Confidence Amid Chaos Faith Against the Odds Jerusalem Showdown Hope for a New Century Looking for God in all the Wrong Places Questioning the Supernatural Revelation's Three Most Wanted Unshakable Faith When Faith Crumbles Why So Many Denominations? Társszerzőként George Vandeman mellett The Overcomers CONOR. (Hozzáférés: 2017. október 9.) Estourmel Estourmel település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 461 fő (2015). Estourmel Carnières, Wambaix, Awoingt, Cattenières és Cauroir községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 2006 a jogalkotásban 2006-ban a következő fontosabb jogszabályokat alkották meg: Magyarország (Forrás: Magyar Közlöny) Törvények 2006. évi I. törvény a Magyar Köztársaság és a Bolgár Köztársaság között, a szociális biztonságról szóló, Szófiában , 2005. november 30-án aláírt Egyezmény kihirdetéséről 2006. évi II. törvény a Magyar Köztársaság és Románia között, a szociális biztonságról szóló, Bukarestben , 2005. október 20-án aláírt Egyezmény kihirdetéséről 2006. évi III. törvény a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény, valamint egyes törvények fogyasztóvédelemmel összefüggő jogharmonizációs célú módosításáról 2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról 2006. évi V. törvény a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról 2006. évi VI. törvény a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény módosításáról 2006. évi VIII. törvény a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény módosításáról 2006. évi IX. törvény a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény módosításáról 2006. évi X. törvény a szövetkezetekről 2006. évi XI. törvény az állattenyésztésről szóló 1993. évi CXIV. törvény módosításáról 2006. évi XII. törvény a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény módosításáról 2006. évi XIII. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról 2006. évi XIV. törvény az Európai Unióról szóló Szerződés K.3. cikkén alapuló, az Európai Rendőrségi Hivatal létrehozásáról szóló, 1995. július 26-án kelt Egyezmény (Europol Egyezmény) és Jegyzőkönyveinek kihirdetéséről, valamint a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény módosításáról 2006. évi XV. törvény az Európai Unióról szóló Szerződés K.3. cikke és az Europol Egyezmény 41. cikkének (3) bekezdése alapján az Europolnak , szervei tagjainak, igazgatóhelyetteseinek és az Europol alkalmazottainak kiváltságairól és mentességeiről szóló, 1997. június 19-én kelt Jegyzőkönyv, és az Európai Rendőrségi Hivatal létrehozásáról szóló egyezmény (Europol Egyezmény), és az Europolnak, szervei tagjainak, igazgatóhelyetteseinek és alkalmazottainak kiváltságairól és mentességeiről szóló Jegyzőkönyv módosításáról készült, 2002. november 28-án kelt Jegyzőkönyv kihirdetéséről 2006. évi XVI. törvény a Washingtonban , 1973 . március 3. napján elfogadott, a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény módosításának kihirdetéséről 2006. évi XVII. törvény a Magyar Köztársaság Kormánya és Québec Kormánya között a szociális biztonságról szóló, Ottawában , 2004 . május 12-én aláírt Megállapodás kihirdetéséről 2006. évi XVIII. törvény a Magyar Köztársaság Kormánya és a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság Kormánya között személyeknek az államhatáron történő átadásáról és átvételéről szóló, Budapesten, 1996. április 21-én aláírt Egyezmény kihirdetéséről 2006. évi XIX. törvény a bírósági eljárás elhúzódása miatti kifogás jogintézményének bevezetéséhez kapcsolódó egyes törvények módosításáról 2006. évi XX. törvény a frekvenciagazdálkodásról szóló 1993. évi LXII. törvény módosításáról 2006. évi XXI. törvény a külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény módosításáról 2006. évi XXII. törvény a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény módosításáról 2006. évi XXIII. törvény a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló 2005. évi CLIII. törvény módosításáról 2006. évi XXIV. törvény a helyi önkormányzatok 2006. évi új címzett támogatásáról, az egyes címzett támogatással folyamatban lévő beruházások eredeti döntéseinek módosításáról, valamint a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló 1992. évi LXXXIX. törvény módosításáról 2006. évi XXV. törvény a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény módosításáról 2006. évi XXVI. törvény a földgáz biztonsági készletezéséről 2006. évi XXVII. törvény a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központról szóló 2000. évi CXXVI. törvény módosításáról 2006. évi XXVIII. törvény a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, Rómában, 1980. június 19-én aláírásra megnyitott egyezmény és jegyzőkönyvei, valamint az azokat módosító egyezmények, továbbá a Ciprusi Köztársaságnak, a Cseh Köztársaságnak, az Észt Köztársaságnak, a Lengyel Köztársaságnak, a Lett Köztársaságnak, a Litván Köztársaságnak, a Magyar Köztársaságnak, a Máltai Köztársaságnak, a Szlovák Köztársaságnak és a Szlovén Köztársaságnak az említett egyezményhez és jegyzőkönyveihez történő csatlakozásáról szóló, Brüsszelben, 2005. április 14-én aláírt egyezmény kihirdetéséről 2006. évi XXIX. törvény a kulturális javak fegyveres összeütközés esetén való védelméről szóló 1954. évi Hágai Egyezmény Második Kiegészítő Jegyzőkönyvének kihirdetéséről és a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról 2006. évi XXX. törvény egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség közötti, a csalás és bármely más, a pénzügyi érdekeiket sértő jogellenes tevékenység elleni küzdelemről szóló Együttműködési Megállapodás kihirdetéséről 2006. évi XXXI. törvény a Nemzetközi Büntetőbíróság Statútuma Részes Államainak Első Közgyűlése által, 2002. szeptember 10-én, New Yorkban elfogadott, a Nemzetközi Büntetőbíróság kiváltságairól és mentességeiről szóló Megállapodás kihirdetéséről 2006. évi XXXII. törvény a Magyar Köztársaság Kormánya és a Bolgár Köztársaság Kormánya között a két ország között kötött nemzetközi szerződések felülvizsgálatáról, Budapesten, 2004. november 17. napján aláírt Jegyzőkönyv kihirdetéséről 2006. évi XXXIII. törvény a Magyar Köztársaság Kormánya és a Francia Köztársaság Kormánya között személyeknek az államhatáron történő átvételéről szóló, Párizsban, 1996. december 16-án aláírt Egyezmény kihirdetéséről 2006. évi XXXIV. törvény egyes, az önkormányzatok működését érintő törvények módosításáról 2006. évi XXXV. törvény a villamos energia árszabályozását érintő egyes törvények módosításáról 2006. évi XXXVI. törvény a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló, 1990. július 23-án Brüsszelben aláírt Egyezmény, az Osztrák Köztársaságnak, a Finn Köztársaságnak és a Svéd Királyságnak a társult vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló egyezményhez való csatlakozásáról szóló Egyezmény és az ehhez kapcsolódó Aláírási Jegyzőkönyv, a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló 1990. július 23-i egyezmény módosításáról szóló Jegyzőkönyv, valamint a Cseh Köztársaságnak, az Észt Köztársaságnak, a Ciprusi Köztársaságnak, a Lett Köztársaságnak, a Litván Köztársaságnak, a Magyar Köztársaságnak, a Máltai Köztársaságnak, a Lengyel Köztársaságnak, a Szlovén Köztársaságnak és a Szlovák Köztársaságnak a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló Egyezményhez való csatlakozásáról szóló Egyezmény és az ehhez kapcsolódó Aláírási Jegyzőkönyv kihirdetéséről 2006. évi XXXVII. törvény a Magyar Köztársaság és az Osztrák Köztársaság között a határokat átlépő bűnözés megelőzése és leküzdése érdekében folytatandó együttműködésről szóló, Heiligenbrunnban, 2004. június 6-án aláírt Szerződés kihirdetéséről 2006. évi XXXVIII. törvény a szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló, Párizsban, 2003. év október hó 17. napján elfogadott UNESCO Egyezmény kihirdetéséről 2006. évi XXXIX. törvény az Európai Rádiótávközlési Hivatal (ERO) létrehozásáról szóló, Hágában, 1993. június 23. napján kelt Egyezmény és 2002. december 17-én kelt Módosító Okiratának kihirdetéséről 2006. évi XL. törvény a Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között a kiadatásról és a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló, Budapesten, 1994. december 1-jén aláírt szerződések módosításáról szóló szerződések kihirdetéséről 2006. évi XLI. törvény a vámeljárások egyszerűsítéséről és összehangolásáról szóló, Kiotóban, 1973. május 18-án kelt nemzetközi egyezmény Brüsszelben, 1999. június 26-án létrehozott Módosító Jegyzőkönyvének kihirdetéséről 2006. évi XLII. törvény a Magyar Köztársaság és a Jemeni Köztársaság között a beruházások ösztönzéséről és kölcsönös védelméről Szánában, 2004. január 18-án aláírt Megállapodás kihirdetéséről 2006. évi XLIII. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény módosításáról 2006. évi XLIV. törvény az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény módosításáról 2006. évi XLV. törvény a mozgóképről szóló 2004. évi II. törvény módosításáról 2006. évi XLVI. törvény a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról 2006. évi XLVII. törvény az életüktől és a szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényben meghatározott határidők ismételt megnyitásáról és a kárpótlás lezárásáról 2006. évi XLVIII. törvény a gyümölcsös ültetvények, valamint a gyümölcsös ültetvény méretet el nem érő, gyümölcsfával betelepített területek összeírásáról 2006. évi XLIX. törvény a lobbitevékenységről 2006. évi L. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény módosításáról 2006. évi LI. törvény a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról 2006. évi LII. törvény a polgárőrségről 2006. évi LIII. törvény a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről 2006. évi LIV. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról 2006. évi LV. törvény a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról 2006. évi LVI. törvény az országgyűlési képviselők tiszteletdíjáról, költségtérítéséről és kedvezményeiről szóló 1990. évi LVI. törvény módosításáról 2006. évi LVII. törvény a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról 2006. évi LVIII. törvény a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény módosításáról 2006. évi LIX. törvény az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról 2006. évi LX. törvény a házipénztár adóról 2006. évi LXI. törvény egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról 2006. évi LXII. törvény az Európai Közösség és azok tagállamai, valamint az Albán Köztársaság, Bosznia-Hercegovina, a Bolgár Köztársaság, a Horvát Köztársaság, az Izlandi Köztársaság, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, a Norvég Királyság, Szerbia és Montenegró, Románia és az ENSZ igazgatása alatt álló Koszovó között az Európai Közös Légtér (EKLT) létrehozására irányuló többoldalú Megállapodás kihirdetéséről 2006. évi LXIII. törvény az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény módosításáról 2006. évi LXIV. törvény a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló 2005. évi CLIII. törvény módosításáról 2006. évi LXV. törvény az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról 2006. évi LXVI. törvény az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény, valamint a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításáról 2006. évi LXVII. törvény a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény módosításáról 2006. évi LXVIII. törvény a földgázellátásról szóló 2003. évi XLII. törvény módosításáról 2006. évi LXIX. törvény az európai szövetkezetről 2006. évi LXX. törvény az életüktől és a szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényben meghatározott határidők ismételt megnyitásáról és a kárpótlás lezárásáról szóló 2006. évi XLVII. törvény módosításáról 2006. évi LXXI. törvény a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról 2006. évi LXXII. törvény a közszférában foglalkoztatottak jogviszonyáról szóló törvények módosításáról 2006. évi LXXIII. törvény a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról 2006. évi LXXIV. törvény a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló 2003. évi LXXIII. törvény módosításáról 2006. évi LXXV. törvény az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) keretében 1951. december 6-án létrehozott és 1952. április 3-án hatályba lépett Nemzetközi Növényvédelmi Egyezménynek a FAO-konferencia 1997. novemberi, huszonkilencedik ülésszakán elfogadott, 2005. október 2-án hatályba lépett módosításaival egységes szerkezetben történő kihirdetéséről 2006. évi LXXVI. törvény a Magyar Köztársaság és a Portugál Köztársaság között, Budapesten, 2002. november 4. napján aláírt Konzuli Egyezmény kihirdetéséről 2006. évi LXXVII. törvény a Bernben , 1980. május 9-én kelt, Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezmény (COTIF) módosításáról Vilniusban elfogadott, 1999. június 3-án kelt Jegyzőkönyv kihirdetéséről 2006. évi LXXVIII. törvény az 1949. augusztus 12-én aláírt Genfi Egyezmények egy további megkülönböztető jelvény elfogadásáról szóló, Genfben , 2006. június 19-én aláírt Kiegészítő Jegyzőkönyvének (III. Jegyzőkönyv) kihirdetéséről 2006. évi LXXIX. törvény a Magyar Köztársaság és a Koreai Köztársaság között a szociális biztonságról szóló, Budapesten, 2006. május 12-én aláírt Egyezmény kihirdetéséről 2006. évi LXXX. törvény az Európa Tanácsnak az emberi lény emberi jogainak és méltóságának a biológia és az orvostudomány alkalmazására tekintettel történő védelméről szóló, Oviedóban, 1997. április 4-én kelt Egyezményéhez kapcsolódó, az emberi eredetű szervek és szövetek átültetéséről szóló, Genfben, 2005. május 4-én aláírt Kiegészítő Jegyzőkönyv kihirdetéséről 2006. évi LXXXI. törvény az Európa Tanácsnak az emberi lény emberi jogainak és méltóságának a biológia és az orvostudomány alkalmazására tekintettel történő védelméről szóló, Oviedóban, 1997. április 4-én kelt Egyezményéhez kapcsolódó, az orvosbiológiai kutatásokról szóló, Genfben, 2005. szeptember 28-án aláírt Kiegészítő Jegyzőkönyv kihirdetéséről ' 2006. évi LXXXII. törvény a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés III. cikk (1) és (4) bekezdésének végrehajtásáról szóló biztosítéki megállapodás és jegyzőkönyv, valamint a megállapodáshoz csatolt kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről ' 2006. évi LXXXIII. törvény az Európai Védelmi Ügynökség és annak személyzete részére biztosított kiváltságokról és mentességekről szóló, az Európai Unió tagállamai kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői határozatának kihirdetéséről 2006. évi LXXXIV. törvény a Magyar Köztársaság és az Osztrák Köztársaság között a közös államhatár láthatóságának biztosításáról és az ezzel összefüggő kérdések szabályozásáról, a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság által 1964. október 31-én aláírt és 1987. április 29-én módosított és kiegészített Szerződés módosításáról és kiegészítéséről szóló, Budapesten, 2002. április 8-án aláírt Szerződés kihirdetéséről 2006. évi LXXXV. törvény a Magyar Köztársaság és Románia között a magyar-román államhatár rendjéről, az együttműködésről és a kölcsönös segítségnyújtásról szóló, Bukarestben, 2005. október 20-án aláírt Szerződés kihirdetéséről 2006. évi LXXXVI. törvény a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény módosításáról 2006. évi LXXXVII. törvény egyes törvények mentelmi jogra vonatkozó rendelkezéseinek módosításáról 2006. évi LXXXVIII. törvény a nemzeti agrárkár-enyhítési rendszerről 2006. évi LXXXIX. törvény az Európai Unióról szóló szerződés K.3 cikke alapján létrehozott, a vámigazgatási szervek közötti kölcsönös segítségnyújtásról és együttműködésről szóló, Brüsszelben , 1997. december 18-án kelt Egyezmény kihirdetéséről 2006. évi XC. törvény a Magyar Köztársaság Kormánya és a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság Kormánya között a terrorizmus , a kábítószer tiltott forgalma és a szervezett bűnözés elleni harcban történő együttműködésről szóló, Budapesten, 1996. április 21-én aláírt Megállapodás kihirdetéséről 2006. évi XCI. törvény a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a határokat átlépő bűnözés megelőzésében és a szervezett bűnözés elleni harcban folytatott együttműködésről szóló, Pozsonyban , 2006. október 2-án aláírt Egyezmény kihirdetéséről 2006. évi XCII. törvény a prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló 2004. évi CXXII. törvény módosításáról 2006. évi XCIII. törvény a légi közlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény módosításáról 2006. évi XCIV. törvény a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény módosításáról 2006. évi XCV. törvény az Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény, valamint a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvény módosításáról 2006. évi XCVI. törvény az Országos Rádió és Televízió Testület 2005. évi költségvetésének végrehajtásáról 2006. évi XCVII. törvény az egészségügyben működő szakmai kamarákról 2006. évi XCVIII. törvény [Gyftv.] a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól Kormányrendeletek 1/2006. (I. 4.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság és a Bolgár Köztársaság között a szociális biztonságról szóló, Szófiában, 2005. november 30-án aláírt Egyezmény végrehajtására szolgáló igazgatási megállapodás kihirdetéséről 2/2006. (I. 4.) Korm. rendelet egyes kormányrendeletek fogyasztóvédelemmel összefüggő jogharmonizációs célú módosításáról 3/2006. (I. 13.) Korm. rendelet a hajózási hatóságok feladat- és hatásköréről, valamint illetékességéről szóló 237/2002. (XI. 8.) Korm. rendelet módosításáról 4/2006. (I. 13.) Korm. rendelet a légiközlekedési kötelező felelősségbiztosításról szóló 39/2001. (III. 5.) Korm. rendelet módosításáról 5/2006. (I. 13.) Korm. rendelet az Igazságügyi Hivatalról szóló 144/2005. (VII. 27.) Korm. rendelet módosításáról 6/2006. (I. 13.) Korm. rendelet a kiegészítő gyermekvédelmi támogatásról 7/2006. (I. 13.) Korm. rendelet a 2006. évi decentralizált fejlesztési programok előirányzatainak régiók és megyék közötti felosztásáról, valamint a terület- és régiófejlesztési célelőirányzat felhasználásának részletes szabályairól szóló 90/2004. (IV. 25.) Korm. rendelet és a decentralizált helyi önkormányzati fejlesztési támogatási programok előirányzatai, valamint a vis maior tartalék felhasználásának részletes szabályairól szóló 295/2005. (XII. 23.) Korm. rendelet módosításáról 8/2006. (I. 13.) Korm. rendelet a vasúti piacfelügyeleti bírság mértékére és alkalmazására vonatkozó részletes szabályokról 9/2006. (I. 18.) Korm. rendelet az Európai Közösség és annak tagállamai, valamint Izrael Állam között a polgári globális navigációs műholdrendszerekről (GNSS) szóló Együttműködési Megállapodás kihirdetéséről 10/2006. (I. 18.) Korm. rendelet a decentralizált helyi önkormányzati fejlesztési támogatási programok előirányzatai, valamint a vis maior tartalék felhasználásának részletes szabályairól szóló 295/2005. (XII. 23.) Korm. rendelet módosításáról 11/2006. (I. 20.) Korm. rendelet a külföldi kulturális intézetekről szóló 11/2000. (II. 8.) Korm. rendelet módosításáról 12/2006. (I. 20.) Korm. rendelet az államtitkot vagy szolgálati titkot, illetőleg alapvető biztonsági, nemzetbiztonsági érdeket érintő vagy különleges biztonsági intézkedést igénylő beszerzések sajátos szabályairól szóló 143/2004. (IV. 29.) Korm. rendelet módosításáról 13/2006. (I. 20.) Korm. rendelet a védelem terén alapvető biztonsági érdeket érintő, kifejezetten katonai, rendvédelmi, rendészeti célokra szánt áruk beszerzésére, illetőleg szolgáltatások megrendelésére vonatkozó sajátos szabályokról szóló 228/2004. (VII. 30.) Korm. rendelet módosításáról 14/2006. (I. 26.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és a Szerbia és Montenegró Minisztertanácsa közötti gazdasági együttműködési megállapodás kihirdetéséről 15/2006. (I. 26.) Korm. rendelet a géntechnológiai tevékenység engedélyezési eljárási rendjéről, valamint az eljárás során az Európai Bizottsággal való kapcsolattartásról szóló 132/2004. (IV. 29.) Korm. rendelet módosításáról 16/2006. (I. 26.) Korm. rendelet a termőföld állam által életjáradék fizetése ellenében történő megszerzéséről szóló 210/2004. (VII. 9.) Korm. rendelet módosításáról 17/2006. (I. 26.) Korm. rendelet a területfejlesztési célelőirányzat felhasználásának részletes szabályairól szóló 26/2003. (III. 4.) Korm. rendelet módosításáról 18/2006. (I. 26.) Korm. rendelet a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről 19/2006. (I. 31.) Korm. rendelet a frekvenciasávok nemzeti felosztásának megállapításáról szóló 346/2004. (XII. 22.) Korm. rendelet módosításáról 20/2006. (I. 31.) Korm. rendelet a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási igénybejelentéséhez kapcsolódó megvalósíthatósági tanulmány tartalmáról és értékelésének rendjéről szóló 104/1998. (V. 22.) Korm. rendelet módosításáról 21/2006. (I. 31.) Korm. rendelet a nagyvízi medrek, a parti sávok, a vízjárta, valamint a fakadó vizek által veszélyeztetett területek használatáról és hasznosításáról, valamint a nyári gátak által védett területek értékének csökkenésével kapcsolatos eljárásról 22/2006. (II. 3.) Korm. rendelet a fiatalok lakáskölcsönéhez kapcsolódó állami kezesség vállalásának és érvényesítésének részletes szabályairól szóló 4/2005. (I. 12.) Korm. rendelet és a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet módosításáról 23/2006. (II. 3.) Korm. rendelet a bányafelügyelet hatáskörébe tartozó egyes nyomástartó berendezések hatósági felügyeletéről 24/2006. (II. 3.) Korm. rendelet a veszélyes áruk közúti szállításának ellenőrzésére vonatkozó egységes eljárásról szóló 1/2002. (I. 11.) Korm. rendelet módosításáról 25/2006. (II. 3.) Korm. rendelet egyes festékek, lakkok és járművek javító fényezésére szolgáló termékek szerves oldószer tartalmának szabályozásáról 26/2006. (II. 7.) Korm. rendelet a gazdálkodó szervezetek 2006. évi egyedi termelési támogatásáról 27/2006. (II. 7.) Korm. rendelet a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről ' 28/2006. (II. 7.) Korm. rendelet a műszaki tartalmú jogszabálytervezeteknek az Európai Bizottsággal és az Európai Unió tagállamaival való egyeztetéséről szóló 94/2004. (IV. 27.) Korm. rendelet módosításáról 29/2006. (II. 7.) Korm. rendelet a vízi árufuvarozásról szóló egyes rendeletek hatályon kívül helyezéséről 30/2006. (II. 8.) Korm. rendelet a Nemzeti Települési Szennyvíz-elvezetési és -tisztítási Megvalósítási Programról szóló 25/2002. (II. 27.) Korm. rendelet módosításáról 31/2006. (II. 8.) Korm. rendelet a Nemzeti Települési Szennyvíz-elvezetési és -tisztítási Megvalósítási Programmal összefüggő szennyvíz-elvezetési agglomerációk lehatárolásáról szóló 26/2002. (II. 27.) Korm. rendelet módosításáról 32/2006. (II. 15.) Korm. rendelet a mezőgazdasági termelők kibontakozási hitelkonstrukciójáról és a gazdahitel programról szóló 30/2000. (III. 10.) Korm. rendelet módosításáról 33/2006. (II. 15.) Korm. rendelet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal létrehozásáról szóló 190/2001. (X. 18.) Korm. rendelet és az ezzel összefüggő kormányrendeletek módosításáról 34/2006. (II. 16.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és Québec Kormánya között a szociális biztonságról szóló, Ottawában, 2004. május 12-én aláírt megállapodás végrehajtásáról szóló igazgatási megállapodás kihirdetéséről 35/2006. (II. 16.) Korm. rendelet a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Kormánya közötti postai és távközlési együttműködésről szóló Egyezmény megszüntetéséről 36/2006. (II. 20.) Korm. rendelet a levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló 21/2001. (II. 14.) Korm. rendelet módosításáról 37/2006. (II. 20.) Korm. rendelet a csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének részletes szabályairól szóló 94/2002. (V. 5.) Korm. rendelet módosításáról 38/2006. (II. 20.) Korm. rendelet a termőföld állam által életjáradék fizetése ellenében történő megszerzéséről szóló 210/2004. (VII. 9.) Korm. rendelet módosításáról 39/2006. (II. 20.) Korm. rendelet a decentralizált helyi önkormányzati fejlesztési támogatási programok előirányzatai, valamint a vis maior tartalék felhasználásának részletes szabályairól szóló 295/2005. (XII. 23.) Korm. rendelet módosításáról 40/2006. (II. 27.) Korm. rendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások térítési díjáról szóló 29/1993. (II. 17.) Korm. rendelet módosításáról 41/2006. (II. 27.) Korm. rendelet a nyugellátások és baleseti nyugellátások, valamint a nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátások emeléséről szóló 187/1997. (X. 31.) Korm. rendelet módosításáról 42/2006. (II. 27.) Korm. rendelet a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program működtetéséről szóló 95/1999. (VI. 23.) Korm. rendelet módosításáról 43/2006. (II. 27.) Korm. rendelet az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól szóló 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet módosításáról szóló 329/2005. (XII. 29.) Korm. rendelet módosításáról 44/2006. (II. 28.) Korm. rendelet a Közoktatási Fejlesztési Célelőirányzat működésének részletes szabályairól 45/2006. (II. 28.) Korm. rendelet a közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményekről szóló 287/1997. (XII. 29.) Korm. rendelet módosításáról 46/2006. (III. 7.) Korm. rendelet a terület- és régiófejlesztési célelőirányzat felhasználásának részletes szabályairól szóló 90/2004. (IV. 25.) Korm. rendelet módosításáról 47/2006. (III. 7.) Korm. rendelet a lakás-előtakarékosság állami támogatásáról szóló 215/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet és a lakás-takarékpénztárak általános szerződési feltételeiről szóló 47/1997. (III. 12.) Korm. rendelet módosításáról 48/2006. (III. 7.) Korm. rendelet a fiatalok lakáskölcsönéhez kapcsolódó állami kezesség vállalásának és érvényesítésének részletes szabályairól szóló 4/2005. (I. 12.) Korm. rendelet és a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet módosításáról szóló 22/2006. (II. 3.) Korm. rendelet módosításáról 49/2006. (III. 10.) Korm. rendelet a földgázellátásról szóló 2003. évi XLII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 111/2003. (VII. 29.) Korm. rendelet módosításáról 50/2006. (III. 14.) Korm. rendelet a helyi önkormányzatok által 2004. évben jogtalanul igénybe vett közműfejlesztési támogatás visszafizetésének ütemezéséről 51/2006. (III. 14.) Korm. rendelet a Felsőoktatási Regisztrációs Központról és eljárásának részletes szabályairól 52/2006. (III. 14.) Korm. rendelet a felsőoktatási intézmények képzési és fenntartási normatíva alapján történő finanszírozásáról szóló 8/2005. (I. 19.) Korm. rendelet módosításáról 53/2006. (III. 14.) Korm. rendelet a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény felsőoktatásban való végrehajtásáról és a felsőoktatási intézményekben történő foglalkoztatás egyes kérdéseiről 54/2006. (III. 14.) Korm. rendelet köztisztviselők képesítési előírásairól szóló 9/1995. (II. 3.) Korm. rendelet módosításáról 55/2006. (III. 14.) Korm. rendelet a mezőgazdasági szövetkezeti, szakszövetkezeti járadékok, valamint a mezőgazdasági szakszövetkezeti tagok növelt összegű járadékának kiegészítő emeléséről, továbbá a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról rendelkező 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet módosításáról 56/2006. (III. 14.) Korm. rendelet a növényvédelmi közérdekű védekezés költségei megállapításának és igénylésének részletes szabályairól szóló 160/2005. (VIII. 16.) Korm. rendelet módosításáról 57/2006. (III. 21.) Korm. rendelet a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet módosításáról 58/2006. (III. 21.) Korm. rendelet a kábítószer előállítására alkalmas növények termesztésének, forgalmazásának és felhasználásának rendjéről szóló 162/2003. (X. 16.) Korm. rendelet módosításáról 59/2006. (III. 21.) Korm. rendelet a frekvenciasávok nemzeti felosztásának megállapításáról szóló 346/2004. (XII. 22.) Korm. rendelet módosításáról 60/2006. (III. 23.) Korm. rendelet a szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvény pedagógusokat és oktatókat érintő rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 206/2003. (XII. 10.) Korm. rendelet módosításáról 61/2006. (III. 23.) Korm. rendelet a biológiai anyagok szabadalmi eljárás céljából való letétbe helyezéséről és kezeléséről 62/2006. (III. 27.) Korm. rendelet az egyes pénzbeli szociális ellátások elszámolásának szabályairól 63/2006. (III. 27.) Korm. rendelet a pénzbeli és természetbeni szociális ellátások igénylésének és megállapításának, valamint folyósításának részletes szabályairól 64/2006. (III. 27.) Korm. rendelet az áruk és a szolgáltatások biztonságosságáról és az ezzel kapcsolatos piacfelügyeleti eljárásról szóló 79/1998. (IV. 29.) Korm. rendelet módosításáról 65/2006. (III. 27.) Korm. rendelet az egészségügyi szakellátási kapacitásmódosítások szakmai feltételeiről, eljárási rendjének és az új szolgáltatók befogadásának szabályairól szóló 50/2002. (III. 26.) Korm. rendelet módosításáról 66/2006. (III. 27.) Korm. rendelet a 2005–2007 közötti időszakban az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmére vonatkozó Nemzeti Kiosztási Terv és Nemzeti Kiosztási Lista kihirdetéséről, valamint a kibocsátási egységek kiosztásának részletes szabályairól 67/2006. (III. 27.) Korm. rendelet az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényben meghatározott határidők ismételt megnyitásáról és a kárpótlás lezárásáról szóló 2006. évi XLVII. törvény végrehajtásáról 68/2006. (III. 28.) Korm. rendelet a Felsőoktatási és Tudományos Tanácsról 69/2006. (III. 28.) Korm. rendelet a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottságról 70/2006. (III. 28.) Korm. rendelet a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény végrehajtásáról rendelkező 20/1997. (II. 13.) Korm. rendelet módosításáról 71/2006. (IV. 3.) Korm. rendelet a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról 72/2006. (IV. 3.) Korm. rendelet a végelszámolás számviteli feladatairól 73/2006. (IV. 3.) Korm. rendelet az ikerintézményi (twinning) program fejlesztési tevékenységének ellátásáról 74/2006. (IV. 3.) Korm. rendelet a 2006. évi új fejlesztési célú pályázati felhívások közzétételének és egyedi fejlesztési támogatási döntések meghozatalának egyes szabályairól 75/2006. (IV. 3.) Korm. rendelet az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpontról szóló 105/1999. (VII. 6.) Korm. rendelet módosításáról 76/2006. (IV. 3.) Korm. rendelet veszélyhelyzet kihirdetéséről és a veszélyhelyzet során teendő intézkedésekről 77/2006. (IV. 4.) Korm. rendelet az Útravaló Ösztöndíjprogramról szóló 152/2005. (VIII. 2.) Korm. rendelet módosításáról 78/2006. (IV. 4.) Korm. rendelet a frekvenciahasználati jogosultság megszerzését szolgáló árverés és pályázat szabályairól 79/2006. (IV. 5.) Korm. rendelet a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról 80/2006. (IV. 6.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és Ukrajna Miniszteri Kabinetje között a katonai és műszaki együttműködésről Budapesten, 2006. január 20-án aláírt Egyezmény kihirdetéséről 81/2006. (IV. 6.) Korm. rendelet az Egyetemes Elektronikus Hírközlési Támogatási Kassza működésére, felügyeletére, felhasználására, megszüntetésére és forrásaira vonatkozó részletes szabályokról szóló 134/2004. (IV. 29.) Korm. rendelet módosításáról 82/2006. (IV. 6.) Korm. rendelet a 2006. évi rendkívüli árvízi védekezés költségvetési forrásának biztosításáról 83/2006. (IV. 7.) Korm. rendelet a pénzbeli és természetbeni szociális ellátások igénylésének és megállapításának, valamint folyósításának részletes szabályairól szóló 63/2006. (III. 27.) Korm. rendelet módosításáról 84/2006. (IV. 7.) Korm. rendelet a közalkalmazottakról szóló 1992. évi XXXIII. törvény végrehajtásáról a közoktatási intézményekben tárgyú 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet módosításáról 85/2006. (IV. 10.) Korm. rendelet a veszélyhelyzet kihirdetéséről és a veszélyhelyzet során teendő intézkedésekről szóló 76/2006. (IV. 3.) Korm. rendelettel kihirdetett veszélyhelyzet feloldásáról 86/2006. (IV. 12.) Korm. rendelet a hallgatói hitelrendszerről és a Diákhitel Központról 87/2006. (IV. 14.) Korm. rendelet veszélyhelyzet kihirdetéséről és a veszélyhelyzet során teendő intézkedésekről 88/2006. (IV. 18.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és a NATO Repülőgépfedélzeti Korai Előrejelző és Ellenőrző Program Kezelő Szervezete (NAPMO) Igazgató Tanácsa közötti, a NAPMO-hoz történő csatlakozásról szóló nemzetközi megállapodások kihirdetéséről 89/2006. (IV. 18.) Korm. rendelet a Hágai Nemzetközi Magánjogi Értekezlet Alapszabályának, valamint a Hágai Nemzetközi Magánjogi Értekezlet Huszadik Ülésszakán, 2005. június 30-án elfogadott módosításának kihirdetéséről 90/2006. (IV. 18.) Korm. rendelet az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet módosításáról 91/2006. (IV. 18.) Korm. rendelet az önkormányzat által szervezett közcélú foglalkoztatás 2006. évi előirányzatának módosítási rendjéről és a többlettámogatás igényléséről 92/2006. (IV. 18.) Korm. rendelet a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség szervezetéről, feladat- és hatásköréről, valamint a fogyasztóvédelmi bírság felhasználásáról szóló 89/1998. (V. 8.) Korm. rendelet módosításáról 93/2006. (IV. 18.) Korm. rendelet a környezetvédelmi célú pénzügyi eszközökről (LIFE) szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2000. július 17-ei 1655/2000/EK rendelete végrehajtásához szükséges egyes intézkedésekről 94/2006. (IV. 18.) Korm. rendelet a megyei (fővárosi) földművelésügyi hivatalról és egyes földművelésügyi szakigazgatási feladatokat megállapító jogszabályok módosításáról szóló 44/1991. (III. 14.) Korm. rendelet módosításáról 95/2006. (IV. 18.) Korm. rendelet a veszélyes katonai objektumokkal kapcsolatos hatósági eljárás rendjéről 96/2006. (IV. 18.) Korm. rendelet veszélyhelyzet kihirdetéséről és a veszélyhelyzet során teendő intézkedésekről szóló 87/2006. (IV. 14.) Korm. rendelet hatályának kiterjesztéséről 97/2006. (IV. 20.) Korm. rendelet a 2006. évi rendkívüli árvízvédekezés költségvetési forrásának biztosításáról 98/2006. (IV. 25.) Korm. rendelet a nyugdíjasok távhő-szolgáltatási támogatásáról szóló 212/2005. (X. 5.) Korm. rendelet módosításáról 99/2006. (IV. 25.) Korm. rendelet az elektromos és elektronikai berendezések hulladékainak visszavételéről szóló 264/2004. (IX. 23.) Korm. rendelet módosításáról ' 100/2006. (IV. 25.) Korm. rendelet a magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosításáról szóló 110/1997. (VI. 25.) Korm. rendelet módosításáról 101/2006. (IV. 25.) Korm. rendelet veszélyhelyzet kihirdetéséről és a veszélyhelyzet során teendő intézkedésekről 102/2006. (IV. 28.) Korm. rendelet az Európai Unió által nyújtott egyes pénzügyi támogatások felhasználásával megvalósuló, és egyes nemzetközi megállapodások alapján finanszírozott programok monitoring rendszerének kialakításáról és működéséről 103/2006. (IV. 28.) Korm. rendelet az építésüggyel kapcsolatos egyes szabályozott szakmák gyakorlásához kapcsolódó szakmai továbbképzési rendszer részletes szabályairól 104/2006. (IV. 28.) Korm. rendelet a településtervezési és az építészeti-műszaki tervezési, valamint az építésügyi műszaki szakértői jogosultság szabályairól 105/2006. (IV. 28.) Korm. rendelet a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök közbeszerzésének részletes és sajátos szabályairól szóló 130/2004. (IV. 29.) Korm. rendelet módosításáról 106/2006. (IV. 28.) Korm. rendelet a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatása felhasználásának részletes szabályairól szóló 19/2005. (II. 11.) Korm. rendelet módosításáról 107/2006. (V. 2.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság által az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően alkalmazandó munkaerőpiaci viszonosság és védintézkedés szabályairól szóló 93/2004. (IV. 27.) Korm. rendelet módosításáról 108/2006. (V. 5.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és Izrael Állam Kormánya közötti gazdasági együttműködési megállapodás kihirdetéséről és kötelező hatályának elismeréséről 109/2006. (V. 5.) Korm. rendelet az üvegházhatású gázoknak a Magyar Állam kincstári vagyonába tartozó kibocsátási egységeivel való rendelkezés részletes szabályairól 110/2006. (V. 5.) Korm. rendelet az állam által vállalt kezesség előkészítésének és a kezesség beváltásának eljárási rendjéről 111/2006. (V. 9.) Korm. rendelet a veszélyhelyzet kihirdetéséről és a veszélyhelyzet során teendő intézkedésekről szóló 101/2006. (IV. 25.) Korm. rendelettel kihirdetett veszélyhelyzet feloldásáról 112/2006. (V. 12.) Korm. rendelet a szociális foglalkoztatás engedélyezéséről és a szociális foglalkoztatási támogatásról 113/2006. (V. 12.) Korm. rendelet a jogosult állatorvos hatásköréről és a működésével kapcsolatos részletes szabályokról 114/2006. (V. 12.) Korm. rendelet a felszámolók névjegyzékéről 115/2006. (V. 12.) Korm. rendelet a közúti közlekedésbiztonság egyes állami feladatainak teljesítéséhez szükséges pénzügyi forrásokról és azok felhasználásának módjáról szóló 188/1996. (XII. 17.) Korm. rendelet módosításáról 116/2006. (V. 12.) Korm. rendelet a mezőgazdaságban felhasznált gázolaj utáni jövedékiadó-visszatérítés feltételeiről és szabályairól szóló 216/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet módosításáról 117/2006. (V. 12.) Korm. rendelet a Központi Szolgáltatási Főigazgatóságról szóló 272/2003. (XII. 24.) Korm. rendelet módosításáról 118/2006. (V. 12.) Korm. rendelet a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltatók akkreditációjának, továbbá az akkreditált munkáltatók ellenőrzésének szabályairól szóló 176/2005. (IX. 2.) Korm. rendelet, valamint a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásához nyújtható költségvetési támogatásról szóló 177/2005. (IX. 2.) Korm. rendelet módosításáról 119/2006. (V. 15.) Korm. rendelet a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény végrehajtásáról rendelkező 20/1997. (II. 13.) Korm. rendelet módosításáról 120/2006. (V. 17.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és a Szlovák Köztársaság Kormánya között az államhatáron átvezető turistaútvonalakon turisztikai céllal történő államhatár-átlépésről szóló Megállapodás kihirdetéséről 121/2006. (V. 19.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és az Indonéz Köztársaság Kormánya között a gazdasági együttműködésről szóló megállapodás kihirdetéséről 122/2006. (V. 19.) Korm. rendelet egyes foglalkoztatási célú támogatásokat megállapító kormányrendeleteknek a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményével összefüggő módosításáról 123/2006. (V. 19.) Korm. rendelet a közoktatási intézmény tag részvételével működő iskolaszövetkezetekről 124/2006. (V. 19.) Korm. rendelet a szövetkezet által létrehozott közösségi alapból nyújtott támogatásokra vonatkozó részletes szabályokról ' 125/2006. (V. 19.) Korm. rendelet az egyes kültéri berendezések zajkibocsátási követelményeiről és megfelelőségük tanúsításáról szóló 140/2001. (VIII. 8.) Korm. rendelet módosításáról 126/2006. (V. 22.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és a Brazil Szövetségi Köztársaság Kormánya közötti gazdasági együttműködés kialakításáról szóló Megállapodás kihirdetéséről 127/2006. (V. 30.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és a Horvát Köztársaság Kormánya között a környezetvédelem és természetvédelem terén való együttműködésről szóló Egyezmény kihirdetéséről 128/2006. (VI. 1.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és a Kubai Köztársaság Kormánya közötti gazdasági együttműködés kialakításáról szóló megállapodás kihirdetéséről és kötelező hatályának elismeréséről 129/2006. (VI. 15.) Korm. rendelet a Kormány megalakulásával összefüggésben szükséges egyes kormányrendeletek módosításáról 130/2006. (VI. 15.) Korm. rendelet a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségről 131/2006. (VI. 15.) Korm. rendelet a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet módosításáról 132/2006. (VI. 15.) Korm. rendelet az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól szóló 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet módosításáról 133/2006. (VI. 15.) Korm. rendelet a pénzbeli és természetbeni szociális ellátások igénylésének és megállapításának, valamint folyósításának részletes szabályairól szóló 63/2006. (III. 27.) Korm. rendelet módosításáról 134/2006. (VI. 15.) Korm. rendelet az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény végrehajtásáról 135/2006. (VI. 22.) Korm. rendelet a települési önkormányzat részére szociális nyári gyermekétkeztetés céljából nyújtott támogatás igénylésének, folyósításának és elszámolásának részletes szabályairól 136/2006. (VI. 26.) Korm. rendelet az állami vezetők és az államigazgatási szervek köztisztviselői számára biztosított juttatásokról és azok feltételeiről 137/2006. (VI. 28.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és a Meteorológiai Műholdak Hasznosításának Európai Szervezete (EUMETSAT) közötti együttműködési megállapodás módosításának kihirdetéséről 138/2006. (VI. 29.) Korm. rendelet egyes szociálisan rászorult családok 2006. évi gázár- és távhő-szolgáltatási támogatásáról 139/2006. (VI. 29.) Korm. rendelet a közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményekről 140/2006. (VI. 29.) Korm. rendelet a 2006. évi központi költségvetés céltartalékának felhasználásáról 141/2006. (VI. 29.) Korm. rendelet a szociális szövetkezetekről 142/2006. (VI. 29.) Korm. rendelet a fővárosi, megyei közigazgatási hivatalokról szóló 191/1996. (XII. 17.) Korm. rendelet módosításáról 143/2006. (VI. 29.) Korm. rendelet a Schengen Alap felhasználásának pénzügyi tervezési, lebonyolítási és ellenőrzési rendjének kialakításáról szóló 179/2004. (V. 26.) Korm. rendelet módosításáról 144/2006. (VI. 29.) Korm. rendelet a közigazgatási informatikai feladatok irányításában szükséges azonnali változtatásokról 145/2006. (VII. 11.) Korm. rendelet a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény végrehajtásáról szóló 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet módosításáról 146/2006. (VII. 11.) Korm. rendelet az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól szóló 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet módosításáról 147/2006. (VII. 19.) Korm. rendelet "a Magyar Köztársaság Kormánya és Ukrajna Miniszteri Kabinetje között az V. számú összeurópai közlekedési folyosó közúti csatlakozási pontjairól a magyar-ukrán határszakaszon" című egyezmény kihirdetéséről 148/2006. (VII. 21.) Korm. rendelet a NATO Repülőgépfedélzeti Korai Előrejelző és Ellenőrző (NAEW&C) Rendszere korszerűsítésére vonatkozó NATO E-3A Együttműködési Programjának az Észak Atlanti Szövetség védelmi miniszterei közötti Többoldalú Egyetértési Nyilatkozata (MMOU) kiegészítésének harmadik módosítása kihirdetéséről 149/2006. (VII. 21.) Korm. rendelet egyes országos hatáskörű államigazgatási szervek megszüntetéséről és jogutódlásáról 150/2006. (VII. 21.) Korm. rendelet a budapesti központi szennyvíztisztító telep és kapcsolódó létesítményei projekt, a Zalaegerszeg és térsége szennyvízelvezetési és kezelési projekt és a Veszprém és térsége szennyvízelvezetési és kezelési projekt megvalósításához szükséges egyes közigazgatási hatósági ügyek kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánításáról 151/2006. (VII. 21.) Korm. rendelet az észak-balatoni hulladékgazdálkodási projekt és a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei hulladékgazdálkodási projekt megvalósításához szükséges egyes közigazgatási hatósági ügyek kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánításáról 152/2006. (VII. 21.) Korm. rendelet az M3 autópálya Nyíregyháza - Vásárosnamény közötti szakasz megvalósításához szükséges egyes közigazgatási hatósági ügyek kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánításáról 153/2006. (VII. 21.) Korm. rendelet a bírósági ügyintéző által a büntetőügyekben ellátható feladatokról szóló 34/2003. (III. 27.) Korm. rendelet módosításáról 154/2006. (VII. 21.) Korm. rendelet a katonai oktatási intézmények tényleges katonai állományú hallgatói és hozzátartozóik járandóságaival és szociális érdekeinek védelmével kapcsolatos részletes jogosultsági és folyósítási szabályokról szóló 173/2005. (IX. 1.) Korm. rendelet módosításáról 155/2006. (VII. 26.) Korm. rendelet Magyarország folyóin 2006 tavaszán kialakult rendkívüli árvíz, valamint az ország egyes területein ezen év első hónapjaiban bekövetkezett jelentős belvíz miatt keletkezett károk enyhítéséről ' 156/2006. (VII. 27.) Korm. rendelet a termőföldre vonatkozó elővásárlási és előhaszonbérleti jog gyakorlásának részletes szabályairól szóló 16/2002. (II. 18.) Korm. rendelet módosításáról 157/2006. (VII. 27.) Korm. rendelet a Genfben , 1929. április 20-án aláírt, az 1933. évi XI. törvénycikkel kihirdetett, a pénzhamisítás visszaszorítására irányuló nemzetközi egyezményhez tett nyilatkozat kihirdetéséről 158/2006. (VII. 27.) Korm. rendelet a fejlesztési adókedvezményről szóló 275/2003. (XII. 24.) Korm. rendelet módosításáról 159/2006. (VII. 27.) Korm. rendelet egyes társadalombiztosítási tárgyú rendeletek módosításáról 160/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet a Miniszterelnöki Hivatalról, valamint a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter feladat- és hatásköréről 161/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet az egészségügyi miniszter feladat- és hatásköréről 162/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter feladat- és hatásköréről 163/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet a gazdasági és közlekedési miniszter feladat- és hatásköréről 164/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet az igazságügyi és rendészeti miniszter feladat- és hatásköréről 165/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet a környezetvédelmi és vízügyi miniszter feladat- és hatásköréről 166/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet a külügyminiszter feladat- és hatásköréről 167/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet az oktatási és kulturális miniszter feladat- és hatásköréről 168/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet az önkormányzati és területfejlesztési miniszter feladat- és hatásköréről 169/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet a pénzügyminiszter feladat- és hatásköréről 170/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet a szociális és munkaügyi miniszter feladat- és hatásköréről 171/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet a miniszterek feladat- és hatásköréről szóló kormányrendeletek deregulációjáról 172/2006. (VII. 31.) Korm. rendelet a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítványról szóló 81/1990. (IV. 27.) MT rendelet hatályon kívül helyezéséről 173/2006. (VIII. 4.) Korm. rendelet az illetékhivatalok kijelöléséről 174/2006. (VIII. 11.) Korm. rendelet az állami vezetők és az államigazgatási szervek köztisztviselői számára biztosított juttatásokról és azok feltételeiről szóló 136/2006. (VI. 26.) Korm. rendelet módosításáról 175/2006. (VIII. 14.) Korm. rendelet a felsőoktatási hallgatók juttatásairól 176/2006. (VIII. 14.) Korm. rendelet a lobbitevékenységről szóló 2006. évi XLIX. törvény végrehajtásáról 177/2006. (VIII. 14.) Korm. rendelet az Országos Fogyatékosügyi Tanács szervezetének és működésének részletes szabályairól szóló 67/2001. (IV. 20.) Korm. rendelet módosításáról 178/2006. (VIII. 23.) Korm. rendelet a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény végrehajtásáról szóló 170/2001. (IX. 26.) Korm. rendelet módosításáról 179/2006. (VIII. 28.) Korm. rendelet az igazságügyi és rendészeti miniszter feladat- és hatáskörének változásával összefüggő egyes kormányrendeletek módosításáról 180/2006. (VIII. 28.) Korm. rendelet a Magyar UNESCO Bizottságról szóló 70/1993. (V. 6.) Korm. rendelet módosításáról 181/2006. (VIII. 28.) Korm. rendelet az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet módosításáról 182/2006. (VIII. 28.) Korm. rendelet a környezetvédelmi és vízügyi miniszter irányítása alá tartozó központi és területi államigazgatási szervek feladat- és hatásköréről szóló 276/2005. (XII. 26.) Korm. rendelet módosításáról 183/2006. (VIII. 28.) Korm. rendelet a decentralizált helyi önkormányzati fejlesztési támogatási programok előirányzatai, valamint a vis maior tartalék felhasználásának részletes szabályairól szóló 295/2005. (XII. 23.) Korm. rendelet módosításáról 184/2006. (VIII. 28.) Korm. rendelet a "Mértéktelen sérülést okozónak vagy megkülönböztetés nélkül hatónak tekinthető egyes hagyományos fegyverek alkalmazásának betiltásáról, illetőleg korlátozásáról" szóló, Genfben, 1980. évi október hó 10. napján kelt Egyezmény mellékletét képező "A háborúból visszamaradt robbanószerkezetekről" intézkedő, Genfben, 2003. november 28-án elfogadott V. kiegészítő Jegyzőkönyv kihirdetéséről 185/2006. (VIII. 31.) Korm. rendelet a fontos kombinált nemzetközi szállítási vonalakról és ezek létesítményeiről szóló 1991. évi Európai Megállapodást (AGTC) kiegészítő, a víziutakon történő kombinált szállításról szóló jegyzőkönyv kihirdetéséről 186/2006. (VIII. 31.) Korm. rendelet a közalkalmazottakról szóló 1992. évi XXXIII. törvény végrehajtásáról a közoktatási intézményekben tárgyú 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet módosításáról 187/2006. (IX. 5.) Korm. rendelet a növényvédelmi bírság tételes mértékéről 188/2006. (IX. 5.) Korm. rendelet a csomagolásról és a csomagolási hulladékok kezelésének részletes szabályairól szóló 94/2002. (V. 5.) Korm. rendelet módosításáról 189/2006. (IX. 5.) Korm. rendelet a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékekhez kapcsolódó biztosítékrendszer szabályairól szóló 17/2004. (II. 13.) Korm. rendelet módosításáról 190/2006. (IX. 5.) Korm. rendelet az ikerintézményi (twinning) program fejlesztési tevékenységének ellátásáról szóló 73/2006. (IV. 3.) Korm. rendelet módosításáról 191/2006. (IX. 14.) Korm. rendelet az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól szóló 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet módosításáról 192/2006. (IX. 20.) Korm. rendelet az Európai Unió strukturális alapjaiból és Kohéziós Alapjából származó támogatások hazai felhasználásáért felelős intézményekről szóló 1/2004. (I. 5.) Korm. rendelet módosításáról 193/2006. (IX. 25.) Korm. rendelet a pénzbeli és természetbeni szociális ellátások igénylésének és megállapításának, valamint folyósításának részletes szabályairól szóló 63/2006. (III. 27.) Korm. rendelet módosításáról 194/2006. (IX. 25.) Korm. rendelet az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet módosításáról 195/2006. (IX. 25.) Korm. rendelet a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló, 1979. évi Genfi Egyezményhez kapcsolódó, a savasodás, az eutrofizáció és a talaj közeli ózon csökkentéséről szóló, 1999. december 1-jén, Göteborgban aláírt Jegyzőkönyv kihirdetéséről 196/2006. (IX. 27.) Korm. rendelet a központosított közbeszerzési rendszerről, valamint a központi beszerző szervezet feladat- és hatásköréről szóló 168/2004. (V. 25.) Korm. rendelet módosításáról 197/2006. (IX. 27.) Korm. rendelet a külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény végrehajtásáról rendelkező 101/1998. (V. 22.) Korm. rendelet módosításáról 198/2006. (X. 2.) Korm. rendelet a nyugellátások és a baleseti járadék 2006. évi kiegészítő emeléséről 199/2006. (X. 2.) Korm. rendelet a nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátások 2006. évi kiegészítő emeléséről 200/2006. (X. 2.) Korm. rendelet a járóbeteg-ellátás keretében rendelt gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és gyógyfürdőellátások árához nyújtott támogatások elszámolásáról és folyósításáról szóló 134/1999. (VIII. 31.) Korm. rendelet, valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet módosításáról 201/2006. (X. 2.) Korm. rendelet az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet módosításáról 202/2006. (X. 5.) Korm. rendelet a Nemzeti Fejlesztési Terv operatív programjai, az EQUAL Közösségi Kezdeményezés program és a Kohéziós Alap projektek támogatásainak fogadásához kapcsolódó pénzügyi lebonyolítási, számviteli és ellenőrzési rendszerek kialakításáról szóló 360/2004. (XII. 26.) Korm. rendelet módosításáról 203/2006. (X. 5.) Korm. rendelet a nemzeti filmvagyonba tartozó filmalkotások terjesztésének részletes szabályairól 204/2006. (X. 13.) Korm. rendelet a járóbeteg-ellátás keretében rendelt gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és gyógyfürdőellátások árához nyújtott támogatások elszámolásáról és folyósításáról szóló 134/1999. (VIII. 31.) Korm. rendelet, valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet módosításáról szóló 200/2006. (X. 2.) Korm. rendelet és a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet módosításáról 205/2006. (X. 16.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és a Vietnami Szocialista Köztársaság Kormánya közötti nemzetközi fejlesztési együttműködésről szóló Megállapodás kihirdetéséről 206/2006. (X. 16.) Korm. rendelet a fejlesztési adókedvezményről 207/2006. (X. 16.) Korm. rendelet a számítógépes ingatlan-nyilvántartási rendszerből történő szolgáltatás feltételeit tartalmazó szolgáltatási szerződés kötelező elemeiről 208/2006. (X. 16.) Korm. rendelet a felszíni vizek minősége védelmének szabályairól szóló 220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet módosításáról 209/2006. (X. 17.) Korm. rendelet a polgármester öregségi nyugdíja, valamint közszolgálati járadéka megállapításáról és folyósításáról 210/2006. (X. 17.) Korm. rendelet a szociális foglalkoztatás engedélyezéséről és a szociális foglalkoztatási támogatásról szóló 112/2006. (V. 12.) Korm. rendelet módosításáról 211/2006. (X. 20.) Korm. rendelet az EU Költségvetéséből 2007-től támogatandó egyedi projektek és komplex fejlesztések előkészítéséhez szükséges decentralizált forrás felhasználásáról 212/2006. (X. 27.) Korm. rendelet a "Pályamódosító hitelprogram" keretében nyújtott hitel igénybevételének feltételeiről 213/2006. (X. 27.) Korm. rendelet az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelméről szóló 2005. évi XV. törvény végrehajtásának egyes szabályairól 214/2006. (X. 31.) Korm. rendelet a környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) részt vevő szervezetek nyilvántartásáról 215/2006. (X. 31.) Korm. rendelet a külföldön nyilvántartásba vett adóalany számára adható általános forgalmiadó-visszatérítésről szóló 2/1993. (I. 13.) Korm. rendelet módosításáról 216/2006. (X. 31.) Korm. rendelet az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól szóló 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet és az azt módosító 191/2006. (IX. 14.) Korm. rendelet módosításáról 217/2006. (XI. 9.) Korm. rendelet az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásokkal kapcsolatos eljárásról és a regionális támogatási térképről szóló 85/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet módosításáról 218/2006. (XI. 9.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság által az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően alkalmazandó munkaerőpiaci viszonosság és védintézkedés szabályairól szóló 93/2004. (IV. 27.) Korm. rendelet módosításáról 219/2006. (XI. 9.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és az Osztrák Szövetségi Kormány között az államhatáron átvezető turistaútvonalakon történő államhatár-átlépésről szóló Megállapodás kihirdetéséről 220/2006. (XI. 15.) Korm. rendelet az ENSZ Biztonsági Tanácsa Líbiával kapcsolatos 883 (1993) számú határozata végrehajtásáról szóló 164/1993. (XI. 30.) Korm. rendelet hatályon kívül helyezéséről 221/2006. (XI. 15.) Korm. rendelet a Felsőoktatási Minőségi Díjról 222/2006. (XI. 17.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és a Szlovák Köztársaság Kormánya között a közös kapcsolattartási szolgálati helyeken történő együttműködésről szóló Megállapodás kihirdetéséről 223/2006. (XI. 20.) Korm. rendelet a nemesfémtárgyak ellenőrzéséről és jelöléséről szóló, Bécsben, 1972. november 15. napján aláírt Egyezmény kihirdetéséről 224/2006. (XI. 20.) Korm. rendelet a nyugellátások és a baleseti járadék emeléséről 225/2006. (XI. 20.) Korm. rendelet a nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátások emeléséről 226/2006. (XI. 20.) Korm. rendelet a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatók, intézmények ágazati azonosítójáról és országos nyilvántartásáról 227/2006. (XI. 20.) Korm. rendelet a pénzforgalmi szolgáltatásokról és az elektronikus fizetési eszközökről 228/2006. (XI. 20.) Korm. rendelet a kábítószer előállítására alkalmas növények termesztésének, forgalmazásának és felhasználásának rendjéről szóló 162/2003. (X. 16.) Korm. rendelet módosításáról 229/2006. (XI. 20.) Korm. rendelet a 2007. évre vonatkozó Országos Statisztikai Adatgyűjtési Program módosított és új adatgyűjtéseiről 230/2006. (XI. 20.) Korm. rendelet miniszterek feladat- és hatásköréről szóló kormányrendeletek módosításáról 231/2006. (XI. 22.) Korm. rendelet a lakosság energiafelhasználásának szociális támogatásáról 232/2006. (XI. 24.) Korm. rendelet a Területpolitikai Kormányzati Hivatal megszüntetéséről és jogutódlásáról 233/2006. (XI. 24.) Korm. rendelet az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárak befektetési és gazdálkodási szabályairól szóló 281/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet módosításáról 234/2006. (XI. 24.) Korm. rendelet a magánnyugdíjpénztárak befektetési és gazdálkodási tevékenységéről szóló 282/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet módosításáról 235/2006. (XI. 24.) Korm. rendelet az önkéntes kölcsönös egészség- és önsegélyező pénztárak egyes gazdálkodási szabályairól szóló 268/1997. (XII. 22.) Korm. rendelet módosításáról 236/2006. (XI. 24.) Korm. rendelet a pénztárak központi nyilvántartásával összefüggő egyes feladatokról, a pénztáraknak, valamint a foglalkoztatóknak a pénztártagokra vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettségéről szóló 172/1997. (X. 6.) Korm. rendelet módosításáról 237/2006. (XI. 27.) Korm. rendelet a felsőoktatási intézmények felvételi eljárásairól 238/2006. (XI. 29.) Korm. rendelet nemzeti gyász kihirdetéséről 239/2006. (XI. 30.) Korm. rendelet a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatások 2007. évi irányított területi kiegyenlítési rendszeréről 240/2006. (XI. 30.) Korm. rendelet a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, illetve az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel sújtott települések jegyzékéről 241/2006. (XI. 30.) Korm. rendelet a Magyarország folyóin 2006 tavaszán kialakult rendkívüli árvíz, valamint az ország egyes területein ezen év első hónapjaiban bekövetkezett jelentős belvíz miatt keletkezett károk enyhítéséről szóló 155/2006. (VII. 26.) Korm. rendelet módosításáról 242/2006. (XII. 5.) Korm. rendelet az EGT Finanszírozási Mechanizmus és a Norvég Finanszírozási Mechanizmus végrehajtási rendjéről 243/2006. (XII. 5.) Korm. rendelet az INTERREG III Közösségi Kezdeményezés programok végrehajtásának részletes szabályairól szóló 359/2004. (XII. 26.) Korm. rendelet módosításáról 244/2006. (XII. 5.) Korm. rendelet az építési műszaki ellenőri, valamint a felelős műszaki vezetői szakmagyakorlási jogosultság részletes szabályairól 245/2006. (XII. 5.) Korm. rendelet az építésügyi bírság megállapításának részletes szabályairól 246/2006. (XII. 5.) Korm. rendelet az egyes építésügyi tárgyú rendeletek módosításáról 247/2006. (XII. 5.) Korm. rendelet a műszaki termékek megfelelőségét vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervezetek kijelöléséről szóló 182/1997. (X. 17.) Korm. rendelet módosításáról 248/2006. (XII. 5.) Korm. rendelet az ideiglenes határátkelőhelyek megnyitásának szabályairól, a határátkelőhely területére nem határátlépés céljából történő belépés, tartózkodás, távozás rendjéről, valamint a határterülethez tartozó településekről szóló 184/1997. (X. 28.) Korm. rendelet módosításáról 249/2006. (XII. 5.) Korm. rendelet a Program utakról szóló 317/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet módosításáról 250/2006. (XII. 5.) Korm. rendelet a környezetvédelmi és vízügyi miniszter feladat- és hatásköréről szóló 165/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet kiegészítéséről 251/2006. (XII. 6.) Korm. rendelet egyes gyermekvédelmi és gyámügyi tárgyú kormányrendeletek módosításáról 252/2006. (XII. 7.) Korm. rendelet a településrendezési és az építészeti-műszaki tervtanácsokról 253/2006. (XII. 7.) Korm. rendelet az érettségi vizsga vizsgaszabályzatának kiadásáról szóló 100/1997. (VI. 13.) Korm. rendelet és a felsőoktatási intézmények felvételi eljárásairól szóló 237/2006. (XI. 27.) Korm. rendelet módosításáról 254/2006. (XII. 7.) Korm. rendelet a többcélú kistérségi társulások közösségi busz beszerzésének 2006. évi támogatásáról 255/2006. (XII. 8.) Korm. rendelet a 2007–2013 programozási időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások felhasználásának alapvető szabályairól és felelős intézményeiről 256/2006. (XII. 15.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság és Románia között, a szociális biztonságról szóló Egyezmény végrehajtására szolgáló Igazgatási Megállapodás kihirdetéséről 257/2006. (XII. 15.) Korm. rendelet a Bátaapátiban létesülő kis és közepes aktivitású radioaktív hulladéktároló projektjéhez kapcsolódó egyes közigazgatási hatósági ügyek kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánításáról 258/2006. (XII. 15.) Korm. rendelet a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalról szóló 81/2003. (VI. 7.) Korm. rendelet módosításáról 259/2006. (XII. 19.) Korm. rendelet a Program utakról szóló 317/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet módosításáról 260/2006. (XII. 20.) Korm. rendelet a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatalról 261/2006. (XII. 20.) Korm. rendelet a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal hatósági jogköreivel összefüggő egyes rendeletek módosításáról 262/2006. (XII. 20.) Korm. rendelet a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal által kiszabható bírság mértékére és alkalmazására vonatkozó részletes szabályokról 263/2006. (XII. 20.) Korm. rendelet a Nemzeti Közlekedési Hatóságról 264/2006. (XII. 20.) Korm. rendelet egyes közlekedési tárgyú kormányrendeleteknek a Nemzeti Közlekedési Hatóság felállításával kapcsolatos módosításáról 265/2006. (XII. 20.) Korm. rendelet a légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény végrehajtásáról rendelkező 141/1995. (XI. 30.) Korm. rendelet módosításáról 266/2006. (XII. 20.) Korm. rendelet a mérésügyről szóló 1991. évi XLV. törvény végrehajtásáról szóló 127/1991. (X. 9.) Korm. rendelet módosításáról 267/2006. (XII. 20.) Korm. rendelet a Magyar Bányászati és Földtani Hivatalról 268/2006. (XII. 20.) Korm. rendelet a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény végrehajtásáról szóló 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet módosításáról 269/2006. (XII. 20.) Korm. rendelet a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal hatósági jogkörével összefüggő egyes rendeletek módosításáról 270/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet az Európai Közösség és tagállamai, valamint a Marokkói Királyság között a polgári globális navigációs műholdrendszerről (GNSS) szóló Együttműködési Megállapodás kihirdetéséről 271/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és Románia Kormánya közötti gazdasági együttműködési megállapodás kihirdetéséről 272/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és a Thaiföldi Királyság Kormánya között a gazdasági együttműködési megállapodás kihirdetéséről 273/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalról 274/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal létrehozásáról és működéséről 275/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a Magyar Vasúti Hivatalról 276/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala létrehozásáról, feladatairól és hatásköréről 277/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatalról 278/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a Közlekedésbiztonsági Szervezetről 279/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a Miniszterelnöki Hivatalról , valamint a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter feladat- és hatásköréről szóló 160/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet, valamint más kormányrendeletek módosításáról 280/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a minősített adat kezelésének rendjéről szóló 79/1995. (VI. 30.) Korm. rendelet módosításáról 281/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a 2007–2013. programozási időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások fogadásához kapcsolódó pénzügyi lebonyolítási és ellenőrzési rendszerek kialakításáról 282/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet az államháztartási szervek és a közvállalkozások közötti pénzügyi kapcsolatok átláthatóságáról, valamint az egyes vállalkozásokon belüli pénzügyi átláthatóságról szóló 105/2003. (VII. 18.) Korm. rendelet módosításáról 283/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a tudomány- és innováció-politikával összefüggő egyes jogszabályok módosításáról 284/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a légiközlekedési kötelező felelősségbiztosításról szóló 39/2001. (III. 5.) Korm. rendelet módosításáról 285/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló 4/1997. (I. 22.) Korm. rendelet módosításáról 286/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a hulladékká vált gépjárművekről szóló 267/2004. (IX. 23.) Korm. rendelet módosításáról 287/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a várólista alapján nyújtható ellátások részletes szabályairól 288/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a járóbeteg-ellátás keretében rendelt gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és gyógyfürdőellátások árához nyújtott támogatások elszámolásáról és folyósításáról szóló 134/1999. (VIII. 31.) Korm. rendelet, valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet módosításáról 289/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságról 290/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a közalkalmazottakról szóló 1992. évi XXXIII. törvény végrehajtásáról a közoktatási intézményekben tárgyú 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet módosításáról 291/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet az Állami Foglalkoztatási Szolgálatról 292/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézetről 293/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a gazdálkodó szervezetek 2006. évi egyedi termelési támogatásáról szóló 26/2006. (II. 7.) Korm. rendelet módosításáról 294/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a felnőttképzést folytató intézmények és a felnőttképzési programok akkreditációjának szabályairól szóló 22/2004. (II. 16.) Korm. rendelet módosításáról 295/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőségről 296/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és az Albán Köztársaság Kormánya között Budapesten, 1996. január 24-én aláírt, a nemzetközi közúti személyszállításról és árufuvarozásról szóló Egyezmény módosításáról szóló, jegyzékváltás útján létrejött Megállapodás kihirdetéséről 297/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a közigazgatási hivatalokról 298/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a Központi Szolgáltatási Főigazgatóságról szóló 272/2003. (XII. 24.) Korm. rendelet módosításáról 299/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a biztonsági okmányok védelmének rendjéről szóló 86/1996. (VI. 14.) Korm. rendelet módosításáról 300/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a Magyar Szabadalmi Hivatalról szóló 86/2000. (VI. 15.) Korm. rendelet módosításáról 301/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a köztisztviselői teljesítményértékelés és jutalmazás szabályairól 302/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a védett foglalkoztatók részére fenntartott közbeszerzések részletes szabályairól 303/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet az Igazságügyi Hivatalról 304/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet az Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézetekről 305/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központról 306/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a védjegybejelentések elektronikus úton való benyújtására vonatkozó részletes szabályokról 307/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet az Oktatási Hivatalról 308/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalról 309/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a Balassi Intézet létrehozásáról 310/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a pénzügyminiszter feladat- és hatásköréről szóló 169/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet módosításáról 311/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a Magyar Államkincstárról 312/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalról 313/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a Kincstári Vagyoni Igazgatóságról 314/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a Vám- és Pénzügyőrség szervezetéről, valamint egyes szervek kijelöléséről 315/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a fejlesztési adókedvezményről szóló 206/2006. (X. 16.) Korm. rendelet, valamint az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásokkal kapcsolatos eljárásról és a regionális támogatási térképről szóló 85/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet módosításáról 316/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a gépjármű üzemben tartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 190/2004. (VI. 8.) Korm. rendelet módosításáról 317/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet az Országos Egészségbiztosítási Pénztárról 318/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól szóló 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet módosításáról 319/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet módosítása 320/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a térítési díj ellenében igénybe vehető egyes egészségügyi szolgáltatások térítési díjáról szóló 284/1997. (XII. 23.) Korm. rendelet módosításáról 321/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló 2003. évi L. törvény végrehajtásáról rendelkező 160/2003. (X. 7.) Korm. rendelet, valamint egyes szociális tárgyú kormányrendeletek módosításáról 322/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet az Országos Mentőszolgálatról 323/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet az Országos Vérellátó Szolgálatról 324/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat közreműködését, valamint az egyes hatósági engedélyek kiadását érintő jogszabályok módosításáról, valamint egyes jogszabályi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről 325/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény és a falugondnoki szolgálat működésének engedélyezéséről, továbbá a szociális vállalkozás engedélyezéséről szóló 188/1999. (XII. 16.) Korm. rendelet, valamint a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások térítési díjáról szóló 29/1993. (II. 17.) Korm. rendelet módosításáról 326/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a pénzbeli és természetbeni ellátások igénylésének és megállapításának, valamint folyósításának részletes szabályairól szóló 63/2006. (III. 27.) Korm. rendelet módosításáról 327/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról rendelkező 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet módosításáról 328/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról rendelkező 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet módosításáról 329/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a nyugellátásoknak és a nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátásoknak a vizitdíj bevezetésével összefüggő emeléséről 330/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet az önkéntes kölcsönös egészség- és önsegélyező pénztárak által finanszírozható szolgáltatásokról szóló 263/2003. (XII. 24.) Korm. rendelet módosításáról 331/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a gyermekvédelmi és gyámügyi feladat- és hatáskörök ellátásáról, valamint a gyámhatóság szervezetéről és illetékességéről 332/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet az Egyenlő Bánásmód Hatóságról és eljárásának részletes szabályairól szóló 362/2004. (XII. 26.) Korm. rendelet módosításáról 333/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalról szóló 81/2003. (VI. 7.) Korm. rendelet módosításáról 334/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet az állatvédelmi hatóság kijelöléséről 335/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a növényvédelmi igazgatás szervezetéről 336/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a Nemzeti Földalap kezeléséért felelős szerv kijelöléséről 337/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség szervezetéről, feladat- és hatásköréről, valamint a fogyasztóvédelmi bírság felhasználásáról szóló 89/1998. (V. 8.) Korm. rendelet kormányzati szervezetalakítással összefüggő módosításáról 338/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a földhivatalokról, a Földmérési és Távérzékelési Intézetről , a Földrajzinév Bizottságról és az ingatlan-nyilvántartási eljárás részletes szabályairól 339/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a Termékpálya Bizottságok általános működési rendjének meghatározásáról, valamint a piaci árinformációs rendszer működtetéséért felelős szerv kijelöléséről 340/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a magyar FAO/WHO Codex Alimentarius munka szakmai irányítását végző szerv kijelöléséről és működési rendjéről, valamint a Magyar Élelmiszerkönyv kiadásának rendjéről 341/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a Magyar Takarmánykódex kiadásának rendjéről 342/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet az önkormányzati és területfejlesztési miniszter feladat- és hatásköréről szóló 168/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet módosításáról 343/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet az építésügyi és az építésfelügyeleti hatóságok kijelöléséről és működési feltételeiről 344/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 71/2006. (IV. 3.) Korm. rendelet módosításáról 345/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a Honvédelmi Minisztérium Katonai Légügyi Hivatalról 346/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a polgári légiközlekedés védelmének szabályairól és a Légiközlekedés Védelmi Bizottság jogköréről, feladatairól és működésének rendjéről szóló 104/2004. (IV. 27.) Korm. rendelet módosításáról 347/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a környezetvédelmi, természetvédelmi, vízügyi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelöléséről 348/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a védett állatfajok védelmére, tartására, hasznosítására és bemutatására vonatkozó részletes szabályokról 349/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló 21/2001. (II. 14.) Korm. rendelet módosításáról 350/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a Magyar Tudományos Akadémia hazai tagjai és a Magyar Tudományos Akadémia Doktora címmel rendelkező személyek tiszteletdíjáról, illetve az akadémikus elhalálozása esetén megállapítható hozzátartozói ellátásokról szóló 4/1995. (I. 20.) Korm. rendelet módosításáról 351/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a közszolgálati műsorszolgáltatók létszámcsökkentésének költségvetési támogatásáról 352/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a Schengen Alap felhasználásának pénzügyi tervezési, lebonyolítási és ellenőrzési rendjének kialakításáról szóló 179/2004. (V. 26.) Korm. rendelet módosításáról 353/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a gáz- és távhőszolgáltatók által a 2007. évben igénybe vehető előlegről 354/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a Bolgár Köztársaságnak és Romániának az Európai Unióhoz történő csatlakozását követően a Magyar Köztársaság által alkalmazandó, a munkavállalók szabad áramlására vonatkozó átmeneti szabályokról 355/2006. (XII. 27.) Korm. rendelet a Szülőföld Alapról szóló 2005. évi II. törvény végrehajtásáról 356/2006. (XII. 27.) Korm. rendelet az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet módosításáról 357/2006. (XII. 27.) Korm. rendelet a számviteli törvényhez kapcsolódó, sajátos számviteli szabályokat tartalmazó kormányrendeletek módosításáról 358/2006. (XII. 27.) Korm. rendelet a magánnyugdíjpénztárak, az önkéntes nyugdíjpénztárak, valamint az önkéntes kölcsönös egészség- és önsegélyező pénztárak beszámolókészítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló kormányrendeletek módosításáról 359/2006. (XII. 27.) Korm. rendelet az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet, valamint a kincstári elszámolások beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 240/2003. (XII. 17.) Korm. rendelet módosításáról 360/2006. (XII. 28.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és Románia Kormánya között a Magyar Köztársaság és Románia között a közúti és a vasúti határforgalom ellenőrzéséről szóló, Bukarestben , 2004. április hó 27. napján aláírt Egyezmény végrehajtásáról szóló Megállapodás kihirdetéséről 361/2006. (XII. 28.) Korm. rendelet az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény végrehajtásáról 362/2006. (XII. 28.) Korm. rendelet az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról és a gyógyszerészeti államigazgatási szerv kijelöléséről 363/2006. (XII. 28.) Korm. rendelet a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekkel kapcsolatos állami feladatok ellátásáról és az ehhez kapcsolódó intézményrendszer átalakításáról 364/2006. (XII. 28.) Korm. rendelet a határon túli magyarsággal összefüggő kormányzati feladatok ellátásáról és az ehhez kapcsolódó intézményrendszer átalakításáról 365/2006. (XII. 28.) Korm. rendelet az egészségbiztosítási felügyeleti hatóság kijelöléséről 366/2006. (XII. 28.) Korm. rendelet a közigazgatási hivatalokat érintő egyes kormányrendeletek módosításáról 367/2006. (XII. 28.) Korm. rendelet az orvosszakértői szerv kijelöléséről 368/2006. (XII. 29.) Korm. rendelet a szociális és munkaügyi miniszter feladat- és hatásköréről szóló 170/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet, valamint az ezzel összefüggő, miniszteri feladat- és hatásköröket megállapító egyes kormányrendeletek módosításáról Országgyűlési határozatok (63) 1/2006. (I. 31.) OGY határozat az Országgyűlés bizottságainak létrehozásáról, tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 20/2002. (V. 16.) OGY határozat módosításáról 2/2006. (II. 8.) OGY határozat az Alkotmánybíróság egy tagjának megválasztásáról 3/2006. (II. 8.) OGY határozat az Országos Választási Bizottság tagjainak megválasztásáról 4/2006. (II. 8.) OGY határozat az Egészség Évtizedének Johan Béla Nemzeti Programjáról szóló 46/2003. (IV. 16.) OGY határozat módosításáról 5/2006. (II. 16.) OGY határozat az Országgyűlés bizottságainak létrehozásáról, tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 20/2002. (V. 16.) OGY határozat módosításáról 6/2006. (II. 16.) OGY határozat dr. Dobó László országgyűlési képviselő mentelmi ügyében 7/2006. (II. 16.) OGY határozat Rogán Antal országgyűlési képviselő mentelmi ügyében 8/2006. (II. 16.) OGY határozat Wintermantel Zsolt országgyűlési képviselő mentelmi ügyében 9/2006. (II. 16.) OGY határozat a NATO irányítású koszovói békefenntartásban részt vevő nemzetközi erőkben (KFOR) történő magyar katonai részvételről szóló beszámoló elfogadásáról 10/2006. (II. 16.) OGY határozat az új Országos Fogyatékosügyi Programról 11/2006. (II. 16.) OGY határozat az Országgyűlés felhatalmazásának megadásáról az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 22. §-a alapján a Program Út Szolgáltatási Szerződés megkötéséhez 12/2006. (II. 16.) OGY határozat a nemzeti és etnikai kisebbségi szervezetek költségvetési támogatásáról 13/2006. (V. 16.) OGY határozat az Országgyűlés tisztségviselőinek megválasztásáról 14/2006. (V. 31.) OGY határozat az Országgyűlés bizottságainak létrehozásáról, tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról 16/2006. (VI. 9.) OGY határozat az Országgyűlés tisztségviselőinek megválasztásáról szóló 13/2006. (V. 16.) OGY határozat kiegészítéséről 17/2006. (VI. 9.) OGY határozat az Interparlamentáris Unió Magyar Nemzeti Csoportjának megalakulásáról 18/2006. (VI. 19.) OGY határozat az Országgyűlés bizottságainak létrehozásáról, tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 14/2006. (V. 31.) OGY határozat módosításáról 19/2006. (VI. 27.) OGY határozat Császár Antal László országgyűlési képviselő mentelmi ügyében 20/2006. (VI. 27.) OGY határozat dr. Kerényi János országgyűlési képviselő mentelmi ügyében 21/2006. (VI. 27.) OGY határozat Lasztovicza Jenő országgyűlési képviselő mentelmi ügyében 22/2006. (VI. 27.) OGY határozat Tasó László országgyűlési képviselő mentelmi ügyében 23/2006. (VI. 27.) OGY határozat Tasó László országgyűlési képviselő mentelmi ügyében 24/2006. (VI. 27.) OGY határozat Tasó László országgyűlési képviselő mentelmi ügyében 25/2006. (VI. 27.) OGY határozat a Magyar Televízió Közalapítvány Ellenőrző Testülete elnökének és tagjainak választásáról 26/2006. (VI. 27.) OGY határozat az Országgyűlés bizottságainak létrehozásáról, tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 14/2006. (V. 31.) OGY határozat módosításáról 27/2006. (VI. 27.) OGY határozat az Állami Számvevőszék alelnökeit jelölő eseti bizottság felállításáról 28/2006. (VII. 5.) OGY határozat az Országgyűlés bizottságainak létrehozásáról, tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 14/2006. (V. 31.) OGY határozat módosításáról 29/2006. (VII. 5.) OGY határozat az Országos Rádió és Televízió Testület egy tagjának megválasztásáról 30/2006. (VII. 11.) OGY határozat a 2006. évi önkormányzati és kisebbségi választások pénzügyi támogatásáról 31/2006. (VII. 19.) OGY határozat dr. Böhm András országgyűlési képviselő mentelmi ügyében 32/2006. (VII. 19.) OGY határozat Kuzma László országgyűlési képviselő mentelmi ügyében 33/2006. (VII. 19.) OGY határozat az Országgyűlés bizottságainak létrehozásáról, tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 14/2006. (V. 31.) OGY határozat módosításáról 34/2006. (VII. 19.) OGY határozat a Magyar Rádió Közalapítvány Kuratóriuma Elnöksége és a Hungária Televízió Közalapítvány Kuratóriuma Elnöksége tisztségviselőinek és tagjainak választásáról szóló 2/2004. (III. 2.) OGY határozat kiegészítéséről 35/2006. (VII. 19.) OGY határozat a Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriuma Elnöksége tisztségviselőinek és tagjainak választásáról szóló 21/2003. (III. 13.) OGY határozat kiegészítéséről 36/2006. (VII. 19.) OGY határozat a Magyar Távirati Iroda Rt. Tulajdonosi Tanácsadó Testülete tisztségviselőinek és tagjainak, valamint felügyelő bizottsága elnökének és egy tagjának megválasztásáról szóló 61/2005. (VI. 28.) OGY határozat kiegészítéséről 37/2006. (IX. 20.) OGY határozat az Országgyűlés bizottságainak létrehozásáról, tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 14/2006. (V. 31.) OGY határozat módosításáról 38/2006. (X. 6.) OGY határozat a Kormány iránti bizalom kinyilvánításáról 39/2006. (X. 10.) OGY határozat a legfőbb ügyész megválasztásáról 40/2006. (X. 10.) OGY határozat az Országgyűlés bizottságainak létrehozásáról, tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 14/2006. (V. 31.) OGY határozat módosításáról 41/2006. (X. 10.) OGY határozat dr. Salamon László országgyűlési képviselő mentelmi ügyében 42/2006. (X. 10.) OGY határozat a Magyar Rádió Közalapítvány Ellenőrző Testülete és a Hungária Televízió Közalapítvány Ellenőrző Testülete elnökeinek és tagjainak választásáról szóló 3/2004. (III. 2.) OGY határozat módosításáról 43/2006. (X. 10.) OGY határozat a Magyar Televízió Közalapítvány Ellenőrző Testülete elnökének és tagjainak választásáról szóló 25/2006. (VI. 27.) OGY határozat módosításáról 44/2006. (X. 10.) OGY határozat az ENSZ libanoni békefenntartó missziójában (UNIFIL) való magyar részvételről 45/2006. (X. 19.) OGY határozat dr. Juhászné Lévai Katalin országgyűlési képviselő mentelmi ügyében 46/2006. (X. 27.) OGY határozat az Országgyűlés bizottságainak létrehozásáról, tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 14/2006. (V. 31.) OGY határozat módosításáról 47/2006. (X. 27.) OGY határozat az Állami Számvevőszék 2005. évi tevékenységéről szóló jelentés elfogadásáról 48/2006. (X. 27.) OGY határozat a Közbeszerzések Tanácsának a közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól, valamint a 2005. január 1.-december 31. közötti időszakban végzett tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról 49/2006. (?. ??.) OGY határozat az Országgyűlés bizottságainak létrehozásáról, tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 14/2006. (V. 31.) OGY határozat módosításáról 50/2006. (XI. 15.) OGY határozat az agrárgazdaság 2005. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról 51/2006. (XI. 15.) OGY határozat az Országos Rádió és Televízió Testület 2005. évi tevékenységéről szóló beszámolóról 52/2006. (XI. 15.) OGY határozat az Országgyűlés bizottságainak létrehozásáról, tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 14/2006. (V. 31.) OGY határozat módosításáról 53/2006. (XI. 29.) OGY határozat a géntechnológiai tevékenységgel, annak mezőgazdasági és élelmiszer-előállítási alkalmazásával kapcsolatos egyes kérdésekről és az ezeket érintő magyar stratégiáról 54/2006. (XII. 5.) OGY határozat dr. Kovács Zoltán országgyűlési képviselő mentelmi ügyében 55/2006. (XII. 6.) OGY határozat az Új Magyarország Fejlesztési Terv végrehajtását felügyelő eseti bizottság létrehozásáról 56/2006. (XII. 20.) OGY határozat az Új Magyarország Fejlesztési Terv végrehajtását felügyelő eseti bizottság tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról 57/2006. (XII. 20.) OGY határozat az Országgyűlés bizottságainak létrehozásáról, tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 14/2006. (V. 31.) OGY határozat módosításáról 58/2006. (XII. 20.) OGY határozat az Állami Számvevőszék alelnökeit jelölő eseti bizottság felállításáról szóló 27/2006. (VI. 27.) OGY határozat módosításáról 59/2006. (XII. 20.) OGY határozat a magyar gazdaságban - különösen a közbeszerzések területén - kialakuló vállalkozói „körbetartozások” mérséklése érdekében a társadalmi és szakmai egyeztetések elvégzéséről, valamint a szükséges törvényi szabályozások előkészítéséről 60/2006. (XII. 20.) OGY határozat népi kezdeményezésről 61/2006. (XII. 25.) OGY határozat az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2005. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról 62/2006. (XII. 25.) OGY határozat az adatvédelmi biztos 2005. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról 63/2006. (XII. 25.) OGY határozat a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2005. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról Egyéb fontosabb jogszabályok Miniszteri rendeletek Február 2/2006. (II. 17.) OM rendelet az Országos szakértői, az Országos vizsgáztatási, az Országos szakmai szakértői és az Országos szakmai vizsgaelnöki névjegyzékről, valamint a szakértői tevékenységről szóló 31/2004. (XI. 13.) OM rendelet és a kerettantervek kiadásának és jóváhagyásának rendjéről, valamint egyes oktatási jogszabályok módosításáról szóló 17/2004. (V. 20.) OM rendelet módosításáról 8/2006. (II. 27.) GKM rendelet a mérőeszközökre vonatkozó egyedi előírásokról 9/2006. (II. 27.) IM. rendelet az igazságügyi szakértői területekről, valamint az azokhoz kapcsolódó képesítési és egyéb szakmai feltételekről Március 7/2006. (III. 7.) OM rendelet az érettségi vizsga részletes követelményeiről szóló 40/2002. (V. 24.) OM rendelet módosításáról 12/2006. (III. 28.) OM rendelet a közoktatás minőségbiztosításáról és minőségfejlesztéséről szóló 3/2002. (II. 15.) OM rendelet módosításáról Április 14/2006. (IV. 3.) OM rendelet a szakiskola és a szakközépiskola kilencedik évfolyamán a gyakorlati oktatás támogatásának igényléséről, folyósításáról és elszámolásának rendjéről 16/2006. (IV. 6.) OM rendelet a külföldön kiállított, idegennyelv-tudást igazoló nyelvvizsga-bizonyítványok Magyarországon történő honosításáról szóló 26/2000. (VIII. 31.) OM rendelet módosításáról 17/2006. (IV. 14.) OM rendelet a közoktatási intézmények elhelyezésének és kialakításának építészeti-műszaki követelményeiről szóló 19/2002. (V. 8.) OM rendelet módosításáról 19/2006. (IV. 29.) OM rendelet a nevelési-oktatási intézmények névhasználatáról szóló 31/2005. (XII. 22.) OM rendelet módosításáról Május 26/2006. (V. 5.) GKM rendelet az autógáztöltő állomás építésének és üzemeltetésének szabályairól 27/2006. (V. 5.) GKM rendelet az autógáztöltő állomások építési munkáiról és építésügyi hatósági eljárásairól 20/2006. (V. 5.) OM rendelet egyes közoktatási tárgyú jogszabályok módosításáról 21/2006. (V. 12.) OM rendelet az oktatási miniszter hatáskörébe tartozó szakképesítések megszerzésére irányuló szakmai vizsga szervezésére feljogosított intézményekről szóló 18/2004. (V. 28.) OM rendelet módosításáról 22/2006. (V. 22.) OM rendelet a Sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelve és a Sajátos nevelési igényű tanulók iskolai oktatásának irányelve kiadásáról szóló 2/2005. (III. 1.) OM rendelet, valamint a képzési kötelezettségről és a pedagógiai szakszolgálatokról szóló 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet módosításáról 23/2006. (V. 24.) OM rendelet az alapfokú művészetoktatás követelményei és tantervi programjának bevezetéséről és kiadásáról szóló 27/1998. (VI. 10.) MKM rendelet módosításáról Június 30/2006. (VI. 1.) GKM rendelet az autógáztartályok időszakos ellenőrzéséről 45/2006. (VI. 15.) FVM rendelet A szikvíz gyártásának, töltésének, valamint a szikvizes palack és ballon tárolásának és szállításának Biztonsági Szabályzatáról 35/2006. (VI. 15.) GKM rendelet A közúti járművek forgalomba helyezésével és forgalomban tartásával, környezetvédelmi felülvizsgálatával és ellenőrzésével, továbbá a gépjárműfenntartó tevékenységgel kapcsolatos egyes közlekedési hatósági eljárások díjáról szóló 91/2004. (VI. 29.) GKM rendelet, valamint a közúti közlekedésben használt menetíró készülékekről szóló, 1985. december 20-i 3821/85/EGK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló 124/2005. (XII. 29.) GKM rendelet módosításáról 8/2006. (VI. 19.) MNB rendelet A jegybanki alapkamat mértékéről 46/2006. (VI. 19.) FVM rendelet A 2006. évi iskolatej program első félévének szabályozásáról szóló 115/2005. (XII. 15.) FVM rendelet módosításáról 17/2006. (VI. 19.) HM rendelet A Honvédelmi Minisztérium, a Honvédelmi Minisztérium szervezetei és a Magyar Honvédség szervezetei jogi képviseletének rendjéről szóló 20/2001. (VIII. 9.) HM rendelet módosításáról 1/2006. (VI. 29.) OKM rendelet a kerettantervek kiadásának és jóváhagyásának rendjéről, valamint egyes oktatási jogszabályok módosításáról szóló 17/2004. (V. 20.) OM rendelet módosításáról Július 28/2006. (VII. 11.) EüM rendelet A Magyar Gyógyszerkönyv VIII. kiadásának alkalmazásáról 45/2006. (VII. 11.) GKM rendelet A vasúti társaságok működésének engedélyezéséről 46/2006. (VII. 11.) GKM rendelet A belföldi menetrend szerinti személyszállítás ingyenes utazásai után járó fogyasztói árkiegészítés kiutalásáról 9/2006. (VII. 14.) MNB rendelet „A nándorfehérvári diadal 550. évfordulója” emlékérme kibocsátásáról 3/2006. (VII. 14.) MeHVM rendelet A Miniszterelnöki Hivatalt vezető minisztert helyettesítő államtitkár kijelöléséről 3/2006. (VII. 14.) IRM rendelet A büntetés-végrehajtási szervezet katonai nyomozó hatóságairól ésa bűncselekmények parancsnoki nyomozásáról szóló 16/2003. (VI. 20.) IM rendelet módosításáról 52/2006. (VII. 17.) FVM rendelet A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv alapján a központi költségvetés, valamint az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Garancia Részlege társfinanszírozásában megvalósuló támogatások igénybevételének általános szabályairól szóló 131/2004. (IX. 11.) FVM rendelet módosításáról 4/2006. (VII. 19.) MeHVM–IRM együttes rendelet A polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjai által elkövetett katonai vétségek parancsnoki nyomozásáról szóló 7/2003. (VI. 27.) MeHVM–IM együttes rendelet módosításáról 2/2006. (VII. 19.) OKM rendelet ? 47/2006. (VII. 21.) GKM rendelet Az ITD-H Befektetésösztönzési és kereskedelemfejlesztési tanácsadás célelőirányzat felhasználásának és kezelésének szabályozásáról szóló 29/2005. (V. 5.) GKM rendelet módosításáról 48/2006. (VII. 21.) GKM rendelet A lakossági fogyasztók részére a közüzemi szolgáltató által szolgáltatott villamos energia árának megállapításáról szóló 58/2002. (XII. 29.) GKM rendelet módosításáról 49/2006. (VII. 21.) GKM rendelet A nem lakossági közüzemi fogyasztók részére a közüzemi szolgáltató által szolgáltatott villamos energia árának megállapításáról szóló 59/2002. (XII. 29.) GKM rendelet módosításáról 3/2006. (VII. 21.) ÖTM rendelet A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek 2006. október 1. napjára kitűzött választása, valamint a települési kisebbségi önkormányzati képviselők választása eljárási határidőinek és határnapjainak megállapításáról 10/2006. (VII. 24.) MNB rendelet A jegybanki alapkamat mértékéről 29/2006. (VII. 24.) EüM–KvVM együttes rendelet Az egyes veszélyes anyagokkal, illetve veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes tevékenységek korlátozásáról szóló 41/2000. (XII. 20.) EüM–KöM együttes rendelet módosításáról 53/2006. (VII. 24.) FVM rendelet Az Európai Mezőgazdasági Orientációs ésGaranciaAlap Garancia Részlegéből finanszírozottegységes területalapú támogatás 2006.évi igénybevételével kapcsolatos egyeskérdésekről szóló 24/2006. (III. 31.) FVM rendelet, illetve az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Garancia Részlegéből finanszírozott egységes területalapú támogatásokhoz kapcsolódó 2006. évi kiegészítő nemzeti támogatás igénybevételével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 25/2006. (III. 31.) FVM rendelet egyes jogcímeihez kapcsolódó támogatási összegekről 19/2006. (VII. 24.) HM–EüM együttes rendelet A Magyar Honvédség feladatával kapcsolatos közegészségügyi-járványügyi követelményekről, azok ellátásának, valamint az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálattal való együttműködésének rendjéről szóló 21/2003. (VI. 24.) HM–ESZCSM együttes rendelet módosításáról 4/2006. (VII. 24.) IRM–PM együttes rendelet A pártfogó ügyvéd és a kirendelt védő részére megállapítható díjról és költségekről szóló 7/2002.(III. 30.) IM rendelet módosításáról 5/2006. (VII. 24.) IRM rendelet A bíróságon kezelt letétekről szóló 27/2003.(VII.2.)IM rendelet módosításáról 3/2006. (VII. 24.) OKM rendelet A 2006/2007. tanév rendjéről szóló 4/2006. (II. 24.) OM rendelet módosításáról 4/2006. (VII. 24.) OKM rendelet Egyes ingatlanok műemléki védettségének megszüntetéséről, illetve műemlékké nyilvánításáról 5/2006. (VII. 24.) OKM rendelet A kerettantervek kiadásának és jóváhagyásának rendjéről, valamint egyes oktatási jogszabályok módosításáról szóló 17/2004. (V.20.) OM rendelet kiegészítéséről 17/2006. (VII. 24.) PM rendelet Az országkockázat tőkekövetelményéről szóló 16/2001.(III.9.) PM rendelet, valamint a befektetési vállalkozások országkockázatának tőkekövetelményéről szóló 8/2002. (II. 20.) PM rendelet módosításáról, valamint a könyvvizsgálók által az Állami Pénz és Tőkepiaci Felügyeletnek évente készítendő külön kiegészítendő jelentés szerkezetéről és tartalmáról szóló 38/1997.(XII.18.) PM rendelet hatályon kívül helyezéséről 18/2006. (VII. 24.) PM rendelet A vám- és pénzügyőrség dolgozóinak lakáscélú munkáltatói, valamint a lakhatási támogatásáról szóló 11/2001.(III.1.) PM rendelet módosításáról 6/2006. (VII. 25.) IRM rendelet A kényszergyógykezelés és az ideiglenes kényszergyógykezelés végrehajtásáról, valamint az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet feladatairól, működéséről szóló 36/2003. (X. 3.) IM rendelet módosításáról 7/2006. (VII. 25.) IRM rendelet Az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt, illetve a bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható ismeretlen személy tartózkodási helye felkutatásának, lakóhelye, illetőleg személyazonossága megállapításának és körözése elrendelésének részletes szabályairól szóló 1/2003. (III. 7.) IM rendelet módosításáról 8/2006. (VII. 25.) IRM rendelet A fogvatartottak egészségügyi ellátásáról szóló 5/1998. (III. 6.) IM rendelet módosításáról 9/2006. (VII. 25.) IRM rendelet A bírósági eljárásban az eljárási cselekmények jegyzőkönyv helyett más módon való rögzítéséről szóló 14/2003. (VI. 19.) IM rendelet módosításáról 10/2006. (VII. 25.) IRM rendelet A szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet módosításáról 11/2006. (VII. 25.) IRM rendelet A büntetőügyekben hozott határozatok végrehajtása során a bíróságokra és egyéb szervekre háruló feladatokról szóló 9/2002. (IV.9.) IM rendelet módosításáról 54/2006. (VII. 26.) FVM rendelet A növényvédő szerek forgalomba hozatalának és felhasználásának engedélyezéséről, valamint a növényvédő szerek csomagolásáról, jelöléséről, tárolásáról és szállításáról szóló 89/2004.(V.15.) FVM rendelet módosításáról 32/2006. (VII. 26.) KvVM rendelet A környezetvédelmi és vízügyi előirányzatok felhasználásának és ellenőrzésének szabályairól szóló 3/2004. (II. 24.) KvVM rendelet módosításáról 33/2006. (VII. 26.) KvVM rendelet A vízkészletjárulék kiszámításáról szóló 43/1999. (XII. 26.) KHVM rendelet módosításáról 55/2006. (VII. 27.) FVM rendelet A termőföldre vonatkozó elővásárlási és előhaszonbérleti jog gyakorlásával összefüggő igazgatási szolgáltatási díjról 50/2006. (VII. 27.) GKM rendelet A közüzemi célra és elosztó hálózati veszteség pótlására értékesített villamos energia árszabályozásáról, valamint a közüzemi villamos energia nagykereskedő által hatósági áron értékesített villamos energia árainak megállapításáról szóló 4/2005. (I. 21.) GKM rendelet módosításáról 51/2006. (VII. 27.) GKM rendelet A távhő- és villamosenergia-termelői engedélyekkel rendelkező engedélyes által közvetlenül vagy közvetve lakossági távhő-szolgáltatási célra értékesített melegített víz és gőz hatósági árának megállapításáról szóló 1/2006. (I. 18.) GKM rendelet módosításáról Augusztus 57/2006. (VIII. 3.) GKM rendelet a fémjelzési, nemesfémtartalom-vizsgálati és -hitelesítési tevékenységért, valamint az egyenértékűség megállapítási eljárásért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjakról 62/2006. (VIII. 30.) GKM rendelet az elektromágneses összeférhetőségről Szeptember 8/2006. (IX. 7.) OKM rendelet a felsőoktatási hatósági eljárási díjakról 10/2006. (IX. 25.) OKM rendelet a szakirányú továbbképzés szervezésének általános feltételeiről November 80/2006. (XI. 23.) FVM rendelet A cukoripar szerkezetátalakítási támogatásának egyes kérdéseiről 79/2006. (XI. 23.) GKM rendelet Az autópályák használatának díjáról szóló 110/2005. (XII. 23.) GKM rendelet módosításáról 7/2006. (XI. 23.) ÖTM rendelet A Riasztási és Segítségnyújtási Tervről, a hivatásos önkormányzati és az önkéntes tűzoltóságok működési területéről, valamint a tűzoltóságok vonulásaival kapcsolatos költségek megtérítéséről szóló 57/2005. (XI. 30.) BM rendelet módosításáról 8/2006. (XI. 23.) ÖTM rendelet Az igazságügyi szakértői tevékenység folytatásához szükséges szakmai gyakorlat szakirányú jellege igazolásának eljárási rendjéről 21/2006. (XI. 24.) MNB rendelet A pénzforgalom lebonyolításáról 22/2006. (XI. 24.) MNB rendelet A jegybanki információs rendszerhez szolgáltatandó információk köréről, a szolgáltatás módjáról és határidejéről 81/2006. (XI. 24.) FVM rendelet A Magyar Méhészeti Nemzeti Program alapján 2006/2007. évi végrehajtási időszakban nyújtható méhészeti támogatások igénybevételének részletes szabályairól 80/2006. (XI. 24.) GKM rendelet A villamosenergia-termelői engedélyes által értékesített, közüzemi célra lekötött villamos energia legmagasabb hatósági árainak megállapításáról 9/2006. (XI. 24.) ÖTM rendelet A Turisztikai Célelőirányzat felhasználásának és kezelésének részletes szabályairól szóló 14/2002. (XI. 16.) MeHVM rendelet módosításáról 81/2006. (XI. 27.) GKM rendelet A Magyar Polgári Repülésért Érdeméremről 82/2006. (XI. 29.) FVM rendelet A baromfihús- és tojáságazat rendkívüli piactámogatási intézkedéseiről szóló 64/2006.(IX. 11.)FVM rendelet módosításáról 42/2006. (XI. 30.) EüM rendelet A mentésről szóló 5/2006. (II. 7.) EüM rendelet módosításáról 83/2006. (XI. 30.) FVM rendelet A zöldség-gyümölcs termelői értékesítő szervezetek nemzeti szabályozásról szóló 60/2005. (VII. 1.) FVM rendelet módosításáról December 27/2006. (XII. 5.) HM rendelet A Honvédelmi Minisztérium rendelkezése alatt lévő lakások és helyiségek bérletéről, elidegenítéséről, valamint a lakhatás támogatásáról szóló 6/1994. (IV. 30.) HM rendelet módosításáról 12/2006. (XII. 5.) OKM rendelet a szakiskola és szakközépiskola kilencedik évfolyamán a gyakorlati oktatás támogatásának igénylésének, folyósításáról és elszámolásának rendjéről szóló 14/2006. (IV. 3.) OM rendelet módosításáról 29/2006. (XII. 7.) IRM rendelet' A Szombathelyi Határőr Igazgatóság, a Nagykanizsai Határőr Igazgatóság és a Balassagyarmati Határőr Igazgatóság költségvetési szervek megszüntetéséről szóló 25/2006. (X. 5.) IRM rendelet, valamint a Határőrség határrendészeti szerveinek és nyomozó hatóságainak illetékességi területéről szóló 26/2006. (X. 5.) IRM rendelet hatályon kívül helyezéséről 13/2006. (XII. 7.) OKM rendelet A fontos és bizalmas munkakörök megállapításáról és a biztonsági ellenőrzés szintjéről 10/2006. (XII. 7.) ÖTM rendelet A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény végrehajtásáról a helyi népszavazáson és népi kezdeményezésen című 29/2000. (X. 27.) BM rendelet módosításáról 11/2006. (XII. 7.) ÖTM rendelet A területi és országos kisebbségi önkormányzati képviselők 2007. március 4. napjára kitűzött választása eljárási határidőinek és határnapjainak megállapításáról, továbbá a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvénynek a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint a kisebbségi önkormányzati képviselők választásán történő végrehajtásáról szóló 29/2006. (V. 30.) BM rendelet módosításáról 43/2006. (XII. 8.) EüM rendelet Az állati eredetű élelmiszerekben található peszticid-maradék megengedhető mértékéről szóló 34/2004. (IV. 26.) ESZCSM rendelet módosításáról 45/2006. (XII. 8.) KvVM rendelet Az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekkel érintett földrészletekről 84/2006. (XII. 12.) FVM rendelet Az állatlétszámhoz kötött támogatási jogosultságról szóló 82/2005. (IX.15.) FVM rendelet módosításáról 30/2006. (XII. 12.) PM rendelet A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás 1991. július 1. előtti rendszere alapján fizetett balesetikártérítési járadékok emeléséről szóló 2/1997.(I.31.) PM rendelet, valamint a gépjármű-szavatossági károk 1971. január 1. előtti rendszere alapján fizetett baleseti kártérítési járadékokról szóló 12/1998. (III. 27.) PM rendelet módosításáról 6/2006. (XII. 12.) SZMM rendelet Az egyes szociális szolgáltatásokat végzők képzéséről és vizsga-követelményeiről szóló 81/2004.(IX.18.) ESZCSM rendelet módosításáról 82/2006. (XII. 13.) GKM rendelet A meghatározott össztömeget, tengelyterhelést és méretet meghaladó járművek közúti közlekedéséről, a közútkezelői és a hatósági eljárás, valamint a díjfizetés feltételeiről szóló 4/1999. (II. 12.) KHVM rendelet módosításáról 83/2006. (XII. 13.) GKM rendelet A légiforgalmi irányító szolgálatot ellátó és a légiforgalmi szakszemélyzet képzését végző szervezetről 14/2006. (XII. 13.) OKM rendelet Az alap- és mesterképzési szakok képzési és kimeneti követelményeiről szóló 15/2006. (IV. 3.) OM rendelet módosításáról 31/2006. (XII. 13.) PM–ÖTM együttes rendelet A helyi önkormányzatokat 2005. évben megillető normatív állami hozzájárulásokról, normatív, kötött felhasználású támogatásokról, személyi jövedelemadóról, a bérkiadások kiegészítő támogatásáról, a települési önkormányzatok jövedelemdifferenciálódását mérsékelő kiegészítésről, illetve beszámításról, valamint az államháztartási tartalékról szóló 4/2005. (I. 28.) PM–BM együttes rendelet végrehajtásáról 84/2006. (XII. 14.) GKM rendelet Az ITD-H Befektetésösztönzési és kereskedelemfejlesztési tanácsadás célelőirányzat felhasználásának és kezelésének szabályozásáról szóló 29/2005. (V. 5.) GKM rendelet, valamint a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium egyes előirányzatai felhasználásában, kezelésében részfeladatokat ellátó közreműködő szervezetekről szóló 80/2004. (V. 18.) GKM rendelet módosításáról 12/2006. (XII. 14.) MeHVM rendelet A Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter felügyelete alá, a XIX. EU Integráció fejezetbe a regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelős tárca nélküli miniszter felügyelete alól átkerült egyes előirányzatok felhasználásának rendjéről 85/2006. (XII. 15.) GKM rendelet A belföldi fenntartott postai szolgáltatások legmagasabb hatósági díjairól 12/2006. (XII. 18.) ÖTM rendelet A helyi önkormányzatok egységes irattári tervének kiadásáról 28/2006. (XII. 19.) HM rendelet A katonák illetményéről és illetményjellegű juttatásairól, valamint a közalkalmazottak jutalmazásáról szóló 3/2002. (I. 25.) HM rendelet módosításáról 13/2006. (XII. 19.) MeHVM rendelet A 2007 utáni EU-támogatásokhoz kapcsolódó tervezés és EU-nagyberuházások előkészítése fejezeti kezelésű előirányzat felhasználásának szabályairól szóló 29/2005. (VIII. 22.) TNM rendelet módosításáról 14/2006. (XII. 19.) MeHVM–ÖTM együttes rendelet A regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelős tárca nélküli miniszter felügyelete alá tartozó egyes előirányzatokkal kapcsolatos eljárási rendről szóló 2/2006. (II. 23.) TNM rendelet hatályon kívül helyezéséről 13/2006. (XII. 19.) ÖTM–IRM együttes rendelet A Belügyminisztérium fejezethez tartozó költségvetési szervek gazdálkodási jogkör szerinti besorolásáról, egyes költségvetési szervek középirányító szervként történő elismeréséről, a gazdálkodási jogosítványok megosztási rendjéről szóló 23/2002. (IX. 10.) BM rendelet hatályon kívül helyezéséről 7/2006. (XII. 19.) SZMM rendelet A szociális és munkaügyi miniszter hatáskörébe tartozó egyes szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeinek kiadásáról szóló 2/2006. (VIII. 8.) SZMM rendelet módosításáról 85/2006. (XII. 20.) FVM rendelet Az Új Magyarország Fejlesztési Terv végrehajtását felügyelő eseti bizottság tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról 30/2006. (XII. 21.) IRM rendelet Az igazságügyi és rendészeti miniszter irányítása alá tartozó igazságügyi szakértői szakterületeken az igazságügyi szakértői tevékenység folytatásához szükséges szakmai gyakorlat szakirányú jellege igazolásának eljárási rendjéről 31/2006. (XII. 21.) IRM rendelet Az igazságügyi szakértői szakterületekről, valamint az azokhoz kapcsolódó képesítési és egyéb szakmai feltételekről szóló 9/2006. (II.27.)IM rendelet módosításáról 86/2006. (XII. 23.) FVM rendelet A géntechnológiával módosított, a hagyományos, valamint az ökológiai gazdálkodással termesztett növények egymás mellett folytatott termesztéséről 46/2006. (XII. 25.) KvVM rendelet Az állami tulajdonú közüzemi vízműből szolgáltatott ivóvízért, illetőleg az állami tulajdonú közüzemi csatornamű használatáért fizetendő díjakról szóló 47/1999. (XII. 28.) KHVM rendelet módosításáról 47/2006. (XII. 25.) KvVM rendelet Az árvíz- és belvízvédekezésről szóló 10/1997. (VII. 17.) KHVM rendelet módosításáról 15/2006. (XII. 25.) MeHVM rendelet „Az ÚMFT Tanácsadó Hálózat” programról, az Új Magyarország Fejlesztési Terv regionális és helyi szintű pályázati támogató rendszeréről 32/2006. (XII. 25.) PM–MeHVM együttes rendelet A bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségek elektronikus úton történő teljesítésének szabályairól szóló 13/2006. (IV. 28.) PM–IHM–MeHVM együttes rendelet módosításáról 33/2006. (XII. 25.) PM rendelet A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 8/2004. (III. 10.) PM rendelet módosításáról 34/2006. (XII. 25.) PM rendelet A jövedéki termékek veszteségnormáiról szóló 43/1997. (XII. 30.) PM rendelet módosításáról 35/2006. (XII. 25.) PM rendelet A Start-számlával rendelkező gyermek magasabb összegű állami támogatásra való jogosultságának igazolásáról 36/2006. (XII. 25.) PM rendelet Az egyes szerencsejátékok engedélyezésével, lebonyolításával és ellenőrzésével kapcsolatos feladatok végrehajtásáról szóló 32/2005. (X. 21.) PM rendelet módosításáról 37/2006. (XII. 25.) PM rendelet A kiemelt adózók kijelöléséről, valamint az adóteljesítmény számítási módjáról és az alkalmazásával megállapított értékhatárokról 38/2006. (XII. 25.) PM rendelet A szokásos piaci ár megállapítása iránti kérelem benyújtásának, nyilvántartásának, az éves jelentéstételi kötelezettségnek, a díj kezelésének, nyilvántartásának módjáról és feltételeiről, továbbá az eljárás részletes szabályairól 39/2006. (XII. 25.) PM rendelet A feltételes adómegállapítás iránti kérelem benyújtásának, nyilvántartásának, a díj megfizetésének és visszatérítésének módjáról és részletes feltételeiről, valamint a döntési eljárás részletes szabályairól 40/2006. (XII. 25.) PM rendelet Az illetékekkel kapcsolatos ügyiratok kezeléséről, valamint az illetékek kiszabásáról, elszámolásáról és könyveléséről 41/2006. (XII. 25.) PM rendelet A települési önkormányzat hatáskörébe tartozó adók és adók módjára behajtandó köztartozások nyilvántartásáról, kezeléséről és elszámolásáról szóló 13/1991. (V. 21.) PM rendelet módosításáról 42/2006. (XII. 25.) PM rendelet Az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó közterhek nyilvántartását segítő számítógépes programrendszer engedélyezésének igazgatási szolgáltatási díjáról 86/2006. (XII. 26.) GKM rendelet A Magyar Bányászati és Földtani Hivatal hatósági jogkörével összefüggő egyes miniszteri rendeletek módosításáról 87/2006. (XII. 26.) GKM rendelet A Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal hatósági jogköreivel összefüggő egyes miniszteri rendeletek módosításáról 88/2006. (XII. 26.) GKM rendelet A magyar légtér igénybevételéért fizetendő díjról szóló 116/2005. (XII. 27.) GKM rendelet módosításáról 89/2006. (XII. 26.) GKM rendelet A közúti járművek műszaki megvizsgálásáról szóló 5/1990. (IV.12.) KöHÉM rendelet módosításáról 90/2006. (XII. 26.) GKM rendelet A közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről szóló 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet módosításáról 91/2006. (XII. 26.) GKM rendelet A csomagolás környezetvédelmi követelményeknek való megfelelősége igazolásának részletes szabályairól 29/2006. (XII. 26.) HM–IRM együttes rendelet A katonák szabadságvesztésének, előzetes letartóztatásának és pártfogó felügyeletének végrehajtásáról szóló 1/1979. (VIII. 25.) HM–IM együttes rendelet módosításáról 32/2006. (XII. 26.) IRM rendelet A büntetés-végrehajtási szervek alapító okiratainak kiadásáról, módosításáról szóló 20/1997. (VII. 8.) IM rendelet módosításáról 33/2006. (XII. 26.) IRM rendelet A büntetés-végrehajtási intézetek kijelöléséről szóló 21/1994. (XII.30.) IM rendelet módosításáról 34/2006. (XII. 26.) IRM rendelet A Komárom-Esztergom Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet megszüntetéséről és az Igazságügyi Minisztérium fejezethez tartozó költségvetési szerv középirányító szervként történő elismeréséről, a gazdálkodási jogosítványok megosztási rendjéről és a büntetés-végrehajtási szervek alapító okiratainak módosításáról szóló 32/2002. (XII. 21.) IM rendelet módosításáról 35/2006. (XII. 26.) IRM rendelet Az elzárás , illetőleg a pénzbírságot helyettesítő elzárás végrehajtásának részletes szabályairól szóló 7/2000. (III. 29.) IM–BM együttes rendelet módosításáról 36/2006. (XII. 26.) IRM rendelet A Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézetben a rendőrség és a határőrség hivatásos állományú tagjainak berendelésével betölthető beosztásokról 15/2006. (XII. 26.) OKM rendelet A 2006/2007. tanév rendjéről szóló 4/2006. (II. 24.) OM rendelet módosításáról 14/2006. (XII. 26.) ÖTM rendelet A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek , valamint a kisebbségi önkormányzati képviselők választása költségeinek normatíváiról, tételeiről, elszámolási és belső ellenőrzési rendjéről szóló 4/2006. (VIII. 1.) ÖTM rendelet módosításáról 43/2006. (XII. 26.) PM rendelet Egyes PM rendeleteknek a kormányzati szervezetalakítással összefüggő módosításáról 44/2006. (XII. 27.) EüM rendelet Az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerek forgalomba hozataláról szóló 52/2005. (XI. 18.) EüM rendelet módosításáról 45/2006. (XII. 27.) EüM rendelet A várólista-sorrend kialakításának és az eltérés lehetőségének egészségügyi szakmai feltételeiről 46/2006. (XII. 27.) EüM rendelet A várólista adatainak honlapon történő közzétételére vonatkozó szabályairól 47/2006. (XII. 27.) EüM rendelet Az egyes főbb betegségcsoportok finanszírozási eljárásrendjének kidolgozása, szerkesztése és szakmai egyeztetése lefolytatásának egységes szabályairól 92/2006. (XII. 27.) GKM rendelet A polgári légiforgalmi szolgálat szakszemélyzetének szakszolgálati engedélyéről és képzéséről szóló 3/2004.(I. 13.) GKM rendelet módosításáról 93/2006. (XII. 27.) GKM rendelet A hajózási képesítésekről szóló 15/2001. (IV. 27.) KöViM rendelet módosításáról 94/2006. (XII. 27.) GKM rendelet A Vállalkozói Támogatásközvetítő Zártkörűen működő Részvénytársaság közreműködő szervezetként való kijelölésével kapcsolatban szükséges egyes miniszteri rendeletek módosításáról 95/2006. (XII. 27.) GKM rendelet Egyes miniszteri rendeleteknek a Nemzeti Közlekedési Hatóság felállításával kapcsolatos módosításáról 48/2006. (XII. 27.) KvVM rendelet A légszennyezettségi agglomerációk és zónák kijelöléséről szóló 4/2002. (X. 7.) KvVM rendelet módosításáról 49/2006. (XII. 27.) KvVM–EüM–FVM együttes rendelet A légszennyezettségi határértékekről, a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről szóló 14/2001. (V. 9.) KöM–EüM–FVM együttes rendelet módosításáról 50/2006. (XII. 27.) KvVM rendelet A légszennyezettség és a helyhez kötött légszennyező források kibocsátásának vizsgálatával, ellenőrzésével, értékelésével kapcsolatos szabályokról szóló 17/2001. (VIII. 3.) KöM rendelet módosításáról 51/2006. (XII. 27.) KvVM rendelet A felszín alatti vizek vizsgálatának egyes szabályairól szóló 30/2004. (XII. 30.) KvVM rendelet módosításáról 8/2006. (XII. 27.) SZMM rendelet Egyes ifjúsági, szociális és gyermekvédelmi tárgyú miniszteri rendeletek módosításáról 9/2006. (XII. 27.) SZMM rendelet A személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 1/2000.(I.7.) SZCSM rendelet módosításáról 10/2006. (XII. 27.) SZMM rendelet A személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások igénybevételéről szóló 9/1999.(XI.24.)SZCSMrendelet módosításáról 11/2006. (XII. 27.) SZMM rendelet Az egészségi állapoton, illetve betegségen alapuló szociális rászorultság igazolásának szabályairól 12/2006. (XII. 27.) SZMM rendelet A személyes gondoskodást végző személyek továbbképzéséről és a szociális szakvizsgáról szóló 9/2000. (VIII. 4.) SZCSM rendelet, valamint a személyes gondoskodást végző személyek adatainak működési nyilvántartásáról szóló 8/2000. (VIII. 4.) SZCSM rendelet módosításáról 13/2006. (XII. 27.) SZMM rendelet A szakképzési hozzájárulást a saját munkavállalói részére szervezett képzéssel teljesítő hozzájárulásra kötelezett költségei elszámolásának feltételeiről és az elszámolás szabályairól 48/2006. (XII. 28.) EüM rendelet A kozmetikai termékek biztonságosságáról, gyártási, forgalmazási feltételeiről és közegészségügyi ellenőrzéséről szóló 40/2001. (XI. 23.) EüM rendelet módosításáról 49/2006. (XII. 28.) EüM rendelet Az egészségügyi szakellátás társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló 9/1993. (IV. 2.) NM rendelet módosításáról 50/2006. (XII. 28.) EüM rendelet A természetes gyógytényezőkről szóló 74/1999. (XII. 25.) EüM rendelet módosításáról 51/2006. (XII. 28.) EüM rendelet Az orvosok, fogorvosok, gyógyszerészek és klinikai szakpszichológusok folyamatos továbbképzéséről szóló 52/2003. (VIII. 22.) ESZCSM rendelet módosításáról 52/2006. (XII. 28.) EüM rendelet A sürgős szükség körébe tartozó egyes egészségügyi szolgáltatásokról 53/2006. (XII. 28.) EüM rendelet A törzskönyvezett gyógyszerek és a különleges táplálkozási igényt kielégítő tápszerek társadalombiztosítási támogatásba való befogadásának szempontjairól és a befogadás vagy a támogatás megváltoztatásáról szóló 32/2004. (IV. 26.) ESZCSM rendelet módosításáról 87/2006. (XII. 28.) FVM rendelet A szőlő szaporítóanyagok előállításáról, minősítéséről és forgalomba hozataláról 88/2006. (XII. 28.) FVM rendelet A nemzeti agrárkár-enyhítési rendszerről szóló 2006. évi LXXXVIII. törvény végrehajtásának szabályairól 96/2006. (XII. 28.) GKM rendelet Az Útpénztár fejezeti kezelésű előirányzat felhasználásának szabályozásáról, valamint az országos közúthálózattal összefüggő feladatok ellátásáról szóló 122/2005. (XII. 28.) GKM rendelet módosításáról 97/2006. (XII. 28.) GKM rendelet Egyes hatósági eljárási díjakra vonatkozó miniszteri rendeleteknek a Nemzeti Közlekedési Hatóság felállításával kapcsolatos módosításáról 16/2006. (XII. 28.) MeHVM–PM együttes rendelet A 2007–2013 időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások felhasználásának általános eljárási szabályairól 17/2006. (XII. 28.) MeHVM–PM együttes rendelet A 2004–2006. évi Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program, valamint az EQUAL Közösségi Kezdeményezés pénzügyi végrehajtásáról szóló 11/2004. (IV. 7.) FMM–PM együttes rendelet módosításáról 18/2006. (XII. 28.) MeHVM–GKM együttes rendelet A Kohéziós Alap közreműködő szervezet kijelöléséről 19/2006. (XII. 28.) MeHVM–GKM–KvVM együttes rendelet A Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Program végrehajtásában közreműködő szervezetek kijelöléséről szóló 18/2004. (II. 24.) GKM–KvVM–PM együttes rendelet módosításáról 15/2006. (XII. 28.) ÖTM rendelet Egyes építésügyi tárgyú miniszteri rendeletek módosításáról 14/2006. (XII. 28.) SZMM rendelet A regionális munkaügyi központok illetékességéről 54/2006. (XII. 29.) EüM rendelet A szakellátási kapacitások felosztásának szempontjairól és a szakellátási elérési szabályokról Kormányhatározatok Január 1001/2006. (I. 13.) Korm. határozat A közszolgálat ellenőrzések 2006. évi vizsgálati tárgyköreiről és a vizsgálat alá vont közigazgatási szervekről 1002/2006. (I. 13.) Korm. határozat a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervek jegyzékéről szóló 1085/2004. (VIII. 27.) Korm. határozat módosításáról 1003/2006. (I. 13.) Korm. határozat A Magyarországi Cigányokért Közalapítvány Alapító Okiratának módosításáról 1004/2006. (I. 13.) Korm. határozat A Mező Ferenc Sportközalapítvány Alapító Okiratának módosításáról 1005/2006. (I. 20.) Korm. határozat A lokális, nagy csapadékok okozta veszélyhelyzetekkel kapcsolatos előrejelzési és riasztási rendszerről 1006/2006. (I. 20.) Korm. határozat A Habsburg-kori Kutatások Közalapítvány Alapító Okiratának módosításáról Június 1060/2006. (VI. 15.) Korm. határozat A Kormány megalakulásával összefüggő egyes feladatokról 1061/2006. (VI. 15.) Korm. határozat Az államreform előkészítésével és megvalósításával összefüggő egyes szervezeti és személyi kérdésekről 1062/2006. (VI. 15.) Korm. határozat A fejlesztéspolitikáért felelős kormánybiztos kinevezéséről és feladatairól 1063/2006. (VI. 15.) Korm. határozat A központi közigazgatásban foglalkoztatottak státuszváltozását elősegítő intézkedésekről 1064/2006. (VI. 29.) Korm. határozat a Nemzeti Fejlesztési Tanács létrehozásáról 1065/2006. (VI. 29.) Korm. határozat A fejlesztéspolitika megvalósításával kapcsolatos egyes szervezeti kérdésekről 1066/2006. (VI. 29.) Korm. határozat a közigazgatási informatikáért felelős kormánybiztos kinevezéséről és feladatairól Július 1067/2006. (VII. 11.) Korm. határozat A Konvergencia Tanácsról 1068/2006. (VII. 13.) Korm. határozat A Kormány kabinetjeiről 1069/2006. (VII. 13.) Korm. határozat A kormányzati (köz)alapítványok felülvizsgálatáról 1070/2006. (VII. 21.) Korm. határozat A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervek jegyzékéről szóló 1085/2004. (VIII. 27.) Korm. határozat módosításáról 1071/2006. (VII. 21.) Korm. határozat A 2006. évi kormányzati létszámcsökkentések végrehajtásáról a Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanácsban, 2006. július 5-én született megállapodás végrehajtásáról 1072/2006. (VII. 24.) Korm. határozat A fejlesztéspolitikáért felelős kormánybiztos kinevezéséről és feladatairól szóló 1062/2006.(VI.15.) Korm. határozat módosításáról 1073/2006. (VII. 26.) Korm. határozat A Kormány ügyrendjéről szóló 1088/1994. (IX. 20.) Korm. határozat módosításáról 1074/2006. (VII. 27.) Korm. határozat Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt. vezérigazgatójának felmentéséről és új vezérigazgatójának megbízásáról 1075/2006. (VII. 27.) Korm. határozat A MÁV Zrt. üzletviteléhez (a személyszállítás és a pályavasút működtetéséhez) szükséges 55 Mrd Ft hosszú lejáratú forgóeszközpótló hitelhez kapcsolódó állami kezességvállalásról 1076/2006. (VII. 27.) Korm. határozat A Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégiumról, valamint a tudomány- és technológiapolitikai kormányzati irányítási és végrehajtási rendszerének megújításával kapcsolatos feladatokról szóló 1033/2003. (IV. 18.) Korm. határozat módosításáról 1077/2006. (VII. 27.) Korm. határozat A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervek jegyzékéről szóló 1085/2004. (VIII. 27.) Korm. határozat módosításáról November 1110/2006. (XI. 24.) Korm. határozat A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervek jegyzékéről szóló 1085/2004. (VIII. 27.) Korm. határozat módosításáról 1111/2006. (XI. 24.) Korm. határozat A Magyar Mozgókép Közalapítvány Alapító Okiratának módosításáról 1112/2006. (XI. 29.) Korm. határozat Egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Marokkói Királyság között létrejött euro-mediterrán légiközlekedési Megállapodásszövegének végleges megállapításáról, kihirdetéséről és ideiglenes alkalmazásáról 1113/2006. (XI. 30.) Korm. határozat A hágai Nemzetközi Bíróság bős–nagymarosi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos döntéséből adódó kormányzati feladatokról szóló 1122/2003. (XII. 21.) Korm. határozat módosításáról 1114/2006. (XI. 30.) Korm. határozat Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság Versenyeztetési Szabályzatának jóváhagyásáról szóló 1057/1996. (V.30.) Korm. határozat módosításáról 1115/2006. (XI. 30.) Korm. határozat A lóversenyzés helyzetének rendezéséről December 1116/2006. (XII. 5.) Korm. határozat A kincstári vagyonba tartozó, az országos kisebbségi önkormányzatok használatába adott épületeknek, épületrészeknek az országos kisebbségi önkormányzatok ingyenes tulajdonába adásáról 1117/2006. (XII. 5.) Korm. határozat A Barankovics István Alapítvány támogatásáról 1118/2006. (XII. 5.) Korm. határozat Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt. vezérigazgatójának kinevezéséről 1119/2006. (XII. 7.) Korm. határozat A Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház számára a 2006. évben rendezésre javasolt ingatlanokról és az egyeztető bizottságok 2007. évi működtetési költségének meghatározásáról, valamint egyes, a volt egyházi ingatlanok tulajdoni rendezéséről szóló kormány-határozatok módosításáról 1120/2006. (XII. 8.) Korm. határozat Az Új Magyarország Fejlesztési Terv ágazati operatív programjainak elfogadásáról 1121/2006. (XII. 12.) Korm. határozat A Kormány–Önkormányzatok Egyeztető Fóruma létrehozásáról 1122/2006. (XII. 13.) Korm. határozat A kormányzati fejlesztéspolitika kistérségi szintű képviselőiről 1123/2006. (XII. 15.) Korm. határozat Az Európai Unió döntéshozatali tevékenységében való részvételről és az ehhez kapcsolódó kormányzati koordinációról 1124/2006. (XII. 20.) Korm. határozat A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervek jegyzékéről szóló 1085/2004. (VIII. 27.) Korm. határozat módosításáról 1125/2006. (XII. 20.) Korm. határozat A közigazgatási informatikáért felelős kormánybiztos kinevezéséről és feladatairól szóló 1066/2006. (VI. 29.) Korm. határozat módosításáról 1126/2006. (XII. 20.) Korm. határozat A Magyar Köztársaság Kormánya és az Apostoli Szentszék által 1997. június 20-án aláírt Megállapodás egyes kérdései végrehajtásának áttekintésére létrejövő bizottságba kormányzati képviselők delegálásáról 1127/2006. (XII. 25.) Korm. határozat A Budapesti Agglomerációs Fejlesztési Tanácsba a Kormány képviselőjének kinevezéséről 1128/2006. (XII. 25.) Korm. határozat A Balaton Fejlesztési Tanácsba a Kormány képviselőjének kinevezéséről 1129/2006. (XII. 25.) Korm. határozat A Roma Integrációs Tanács létrehozásáról 1130/2006. (XII. 25.) Korm. határozat Az Új Magyarország Fejlesztési Terv operatív programjai keretében 2007. januárban megindítandó támogatási konstrukciókról 1131/2006. (XII. 25.) Korm. határozat A Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány Alapító Okiratának módosításáról 1132/2006. (XII. 25.) Korm. határozat A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervek jegyzékéről szóló 1085/2004. (VIII. 27.) Korm. határozat módosításáról 1133/2006. (XII. 26.) Korm. határozat A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervek jegyzékéről szóló 1085/2004. (VIII. 27.) Korm. határozat módosításáról 1134/2006. (XII. 27.) Korm. határozat A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervek jegyzékéről szóló 1085/2004. (VIII. 27.) Korm. határozat módosításáról Európai Unió A Tanács rendeletei A Tanács xx/yyyy/EK rendelete (xxxx. yyy xx.) A Bizottság rendeletei A Bizottság xx/yyyy/EU rendelete (xxxx. yyy xx.) A Bizottság végrehajtási rendeletei A Bizottság xx/yyyy/EU végrehajtási rendelete (xxxx. yyy xx.) Forrás complex Georgij Valentyinovics Plehanov Georgij Valentyinovics Plehanov (oroszul: Гео́ргий Валенти́нович Плеха́нов), álnevén Beltov (Gudalovka, 1856. november 29. – Terijoki, 1918. május 30.) orosz forradalmár, marxista teoretikus, az oroszországi szociáldemokrata mozgalom egyik megalapítója, az OSZDMP 1903-as, II. londoni kongresszusától mensevik. Élete és munkássága A Plehanovval foglalkozó szakirodalomban legelterjedtebb felfogás szerint munkásságának fő vonala három szakaszra bontható. Az első: narodnyik (bakunyinista, lavrovista) korszak, fokozatos eltávolodás a narodnyikizmustól, marxistává válás. A legtermékenyebb, második: marxistává válásától, a Munka Felszabadítása csoport megalakításától 1903-ig, a csoport feloszlatásáig és Plehanov mensevikké válásáig tartó két évtizedes időszak. Míg a harmadik: mensevik korszaka, 1918-ban bekövetkezett haláláig tart. Pályakezdése Elszegényedett nemesi családból származott. Anyja, Marija Fjodorovna Belinszkaja, V. G. Belinszkij rokona, rendkívüli szellemiségű volt, gyermeke alapfokú oktatását maga irányította. Plehanov a voronyezsi katonai gimnázium után 1873-ban a pétervári tüzérségi szakiskolában folytatta tanulmányait. 1874-ben átment a Bányamérnöki Főiskolába, ahol kapcsolatba került a narodnyik forradalmi ifjúsággal. 1875-ben ismerkedett meg Pavel Akszelroddal, akinek nagy hatása volt abban, hogy csatlakozott a Föld és Szabadság (Zemlja i Volja) nevű narodnyik szervezethez. 1876-ban „rossztanulás” koholt vádjával elbocsátották a főiskoláról. 1876 december 6-án a Zemlja i Volja demonstrációt szervezett a pétervári Kazany Székesegyház elé, melyen Plehanov beszédet mondott az összegyűlt, mintegy 400 fős tömeghez. Ebben kifejezte a narodnyikok szolidaritását a száműzött politikai foglyokkal, köztük a már 12 éve száműzetésben élő Csernisevszkijjel. A demonstráció után 31 embert tartóztattak le, Plehanovnak a rendőri üldözés elől el kellett hagynia Oroszországot. Franciaországban hamarosan megismerkedett az idősebb forradalmár nemzedékhez tartozó Lavrovval. Egyik neki írt levele tanúsága szerint ez idő tájt a három legkedveltebb szerzője Lavrov, Marx és Csernisevszkij volt. 1877-ben illegálisan visszatért hazájába, előbb Szaratovban, majd Péterváron fejtett ki forradalmi propagandát, s hamarosan a narodnyikok elismert szónokává vált. 1878-ban a doni kozákok körében folytatott szervező tevékenységet. A rendőrség sorozatos letartóztatásai miatt a „nép közé járás” propaganda taktikája teljes kudarcot vallott, s 1879-ben, a Zemlja i Volja voronyezsi kongresszusa után a narodnyikok két szervezetre szakadtak. A Népakarat (Narodnaja Volja) az egyéni terrort pártolta, míg a Fekete Újrafelosztás (Csornij Peregyel) ezzel szemben az általános népfelkelés előkészítését, a paraszti tömegek forradalmi mozgósítását tekintette elsődleges céljának. Az utóbbi szervezetet Plehanov, P. B. Akszelrod, L. G. Deutsch és Vera Zaszulics vezette. 1879-től a rendőrség körözte Plehanovot, elfogásáért vérdíjat tűztek ki, ezért 1880-ban újra emigrációba kényszerült. Emigrációban Plehanov 37 évet töltött emigrációban, Svájcban, Franciaországban és Olaszországban. Kapcsolatba került a szociáldemokrácia vezetőivel, Wilhelm Liebknechttel, Karl Kautskyval, Jules Guesde-del, s alaposan tanulmányozta Marx, Engels és követőik korabeli műveit. Ez szellemi fejlődésében ugrásszerű fejlődést idézett elő, minek következtében az 1880-as évek elején meghaladta a narodnyik ideológiát. Ennek egyik bizonyítéka, hogy 1881 végén lefordította orosz nyelvre a Kommunista Kiáltványt. Erről később így nyilatkozik: „Magamról elmondhatom, hogy a »Kommunista Kiáltvány« olvasása korszakot jelentett az életemben. Megihletett, és azonnal úgy döntöttem, hogy lefordítom orosz nyelvre.” Lavrov közbenjárására 1882. januárjában Marx és Engels írt hozzá előszót. A Munka Felszabadítása (Oszvobozsgyenyije Truda) csoport 1883. szeptember 25-én az egykori Csornij Peregyel genfi emigrációba kényszerült tagjai, Plehanov, P. B. Akszelrod, L. G. Deutsch, V. I. Zaszulics, V. N. Ignatov megalakítják a Munka Felszabadítása (Oszvobozsgyenyije Truda) csoportot, mely határozottan bírálja a narodnyik elveket és politikai gyakorlatot, s bejelenti, hogy legsürgetőbb célja a marxizmus eszméinek terjesztése és az önálló oroszországi marxista munkáspárt megteremtése. A csoport tagjai kapcsolatot tartottak Engelssel és a munkásmozgalom többi vezetőjével. Rövid időn belül lefordították orosz nyelvre Marx és Engels következő írásait: „A szocializmus fejlődése az utópiától a tudományig”, „Bérmunka és tőke”, „A filozófia nyomorúsága”, később a „Louis Bonaparte Brumaire 18-ja”, „Ludwig Feuerbach és a klasszikus német filozófia vége” és más munkákat. A csoportnak a gyakorlati munkásmozgalomtól való elszigeteltsége ellenére is nagy szerepe volt a marxizmus oroszországi elterjesztésében, az oroszországi szociáldemokrata párt megalakításának előkészítésében. 1883. őszén megjelent Plehanov „A szocializmus és a politikai harc” című brosúrája, mely a Munka Felszabadítása csoport első hangsúlyos sajtóbeli jelentkezése volt. Erről a műről Lenin elismerőleg írja, hogy az „Az orosz szocializmus első profession de foi-ja…” A „Népakarat Híradó” szerkesztői, P. L. Lavrov és L. A. Tyihomirov megtagadták a brosúra kiadását, így azt a csoport „A modern szocializmus könyvtára” sorozat első kiadványaként jelentette meg. Lavrov recenziót írt a műről, melyben élesen visszautasította Plehanov kritikáját. Plehanov a „Nézeteltéréseink” (1885) című művében válaszolt Lavrovnak. Plehanov e munkájában részletesen elemzi a narodnyik és anarchista nézetek történetét, – Bakunyin eszméinek bírálata azért is különösen szellemes, mivel a 70-es években maga is buntár azaz bakunyinista volt, – továbbá bírálja az eklektikus közgazdasági elméleteket, melyek szerint Oroszországnak nincsenek meg az adottságai a kapitalizmus létrejöttéhez. Konkrét tényekkel bizonyítja a Marx által feltárt általános tőkés törvényszerűségek érvényesülését az oroszországi fejlődésben. Ennek fontos elemei a munkásosztály létszámának gyors növekedése és a falusi földközösség bomlásának megindulása a kapitalizálódás mezőgazdaságba való behatolásának következtében. A mű legfontosabb következtetése a szociáldemokrata párt megalakításának és a politikai harc fontosságának kifejezése. Plehanov elküldte könyve egy példányát Engelsnek, aki 60 oldal elolvasása után így írt Zaszulicsnak: „ …büszke vagyok rá, hogy az orosz ifjúság közt van egy párt, amely nyíltan és köntörfalazás nélkül elfogadja Marx nagy gazdasági és történelmi elméleteit és határozottan szakított elődeinek minden anarchista és némileg szlavofil hagyományával. S maga Marx ugyanilyen büszke lett volna erre, ha valamivel tovább él. Ez olyan haladás, amely nagy jelentőségű lesz Oroszország forradalmi fejlődése szempontjából. Marx történelemelmélete szerintem alapfeltétele minden rendszeres és következetes forradalmi taktikának; hogy ezt a taktikát megtaláljuk, csak alkalmazni kell az elméletet az illető ország gazdasági és politikai viszonyaira.” Plehanov a 80-as években két programtervezetet is írt az orosz szociáldemokraták számára, melyek azt bizonyítják, hogy fokozatosan szabadult meg a narodnyik nézetektől. Plehanov és Engels 1889. júliusában az orosz proletariátus képviseletében részt vett a II. Internacionálé párizsi alapító kongresszusán, ahol fel is szólalt. A kongresszus után Londonba utazott, ahol személyesen megismerkedett Engelsszel. Majdnem egy héten át minden nap hosszú beszélgetéseket folytattak a legkülönfélébb témákról, s a nagy korkülönbség ellenére barátság alakult ki közöttük. A későbbiekben rendszeres levelekkel tartották a kapcsolatot, s barátságuk Engels haláláig fennmaradt. 1891-ben „Hegel halálának hatvanadik évfordulójára” címmel cikket írt a Neue Zeit számára német nyelven, mely három részletben (1891. évi 7., 8. és 9. számban) jelent meg, melyet Engels igen nagyra értékelt: „Plehanov cikkei kitűnőek.” – írta Kautskynak. A tanulmányt 1892-ben bolgár majd 1894-ben francia nyelvre is lefordították, oroszul csak 1906-ban jelent meg. „Tanulmányával megcáfolt számos Hegelre vonatkozó hamisítást és előítéletet, s jelentősen hozzájárult egy tudományos Hegel-kép kialakulásához.” Plehanov és Lenin Plehanov és Lenin első személyes találkozására 1895 tavaszán került sor, amikor Lenin Svájcba utazott, hogy felvegye a kapcsolatot a Munka Felszabadítása csoport tagjaival. Plehanovra igen mély benyomást tett ez a találkozás, így írt feleségének erről: „Megérkezett ide egy fiatal elvtárs, nagyon okos, nagyon művelt és szónoki képességekkel is rendelkezik. Mekkora szerencse, hogy forradalmi mozgalmunkban ilyen fiatalemberek vannak.” A találkozás új szakaszt jelent a Munka Felszabadítás csoport tevékenységében, mert a Lenin vezette „Harci Szövetség a Munkásosztály Felszabadítására” csoport révén szorosabb kapcsolatba kerül az orosz forradalmi mozgalommal. Ez az időszak Plehanov alkotói tevékenységének egyik legtermékenyebb szakasza, melynek főbb állomásait az alábbi művek sora alkotja: „A monista történetfelfogás fejlődésének kérdéséhez” (1895), „Adalékok a materializmus történetéhez” (1896), „Néhány szó a gazdasági materializmus védelmében” 1896), „A történelem materialista értelmezéséről” (1897), „A »gazdasági tényezőről«” (1897), „A személyiség történelmi szerepének kérdéséhez” (1898) Plehanov életművének következő csomópontja a „Bernstein és a materializmus” című írás, mely 1898 július 30-án jelent meg németül a „Die Neue Zeit” 44. számában. Plehanov az elsők között ismerte fel, hogy a marxizmus újkantiánus revíziója a filozófiai alapok aláásásával az egész eszmerendszert kérdőjelezi meg, így harcos fellépésével jelt adott a filozófiai revizionizmus elleni teoretikus ellentámadás megindítására, melyhez Rosa Luxemburg hamarosan csatlakozott 1898 szeptemberében és 1899 áprilisában a „Leipziger Volkszeitung”-ban közölt két nagy hatású cikksorozatával, mely később könyv alakban is megjelent. Lenin érdeklődéssel követte Plehanov harcát, s ebben teljes mértékben igazat adott neki. Mindazonáltal egymás érdemeinek kölcsönös elismerése mellett az évek során fokozatosan egyre jobban eltávolodtak egymástól. Az első kettejük közötti nagyobb konfliktusról és Plehanov személyiségének számos negatív vonásáról Lenin egyik valószínűleg nem a nyilvánosságnak, hanem csupán emlékeztetőnek szánt feljegyzése tudósít. Plehanov és Lenin politikai nézetkülönbségeinek fontos eleme volt a szövetségesek kérdéskomplexuma. Plehanov Leninnel ellentétben a liberális burzsoáziát a munkásosztály szövetségesének tekintette a cárizmus elleni harcban, aminek következtében sokáig elvtelenül tartózkodott az egyébként újkantiánus „legális marxista” Pjotr Berngardovics Sztruve, a liberálisok vezéregyénisége nyílt kritikájától. „Lenin 1895 és 1897 között írott munkáiban bírálta Sztruve nézeteit és ugyanerre több ízben felszólította Plehanovot is. Abban az időben, amikor a »Zarja« közölte a »Kritikusaink kritikáját«, Plehanov szorosan együttműködött Leninnel, aki figyelemmel kísérte munkáját. Plehanov szívesen fogadta észrevételeit. Erről tanúskodik a közöttük lefolyt élénk levelezés. (Gruppa »Oszvobozsgyenyija truda.« Szb. VI.)” A második törés Plehanov és Lenin között az OSZDMP (Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt) 1903-as, Brüsszelben és Londonban ülésező II. kongresszusa után történt. Ezen a kongresszuson két ellentétes politikai pólus alakult ki, a Lenin vezette bolsevikok (oroszul: bolsinsztvo=többség) és a mensevikek (menysinsztvo=kisebbség) irányzata. „A békülékenység apostola Plehanov lett, aki a kongresszuson Lenint támogatta, de a kongresszus után csakhamar azt követelte, hogy vegyék vissza a szerkesztőségbe a négy volt mensevik szerkesztőt. Lenin nem egyezhetett bele a kongresszus határozatának ilyen megszegésébe, s ezért kilépett a szerkesztőségből. … Plehanov egymaga kooptálta az »Iszkra« szerkesztőségébe az összes régi szerkesztőt. Tetteit »Mit ne tegyünk« című cikkében magyarázta meg. Azt állította, hogy a párt belső békéjének érdekében engedményeket kell tenni az opportunistáknak.” Az első orosz forradalom (1905) idején Plehanov minden fő kérdésben mensevik álláspontot vallott, ám fellépett a likvidátorság ellen, s a pártigenlő mensevikekhez csoportjának élén állt. Plehanov „A marxizmus fő kérdései” című tanulmánya egyik legismertebb, legnépszerűbb művévé vált az eltelt évtizedek során. 1907 végén íródott, németül először 1910-ben jelent meg. Magyarul először 1920-ban Berlinben publikálták, majd Budapesten 1933-ban (Faust kiadás), 1948-ban Justus Pál fordításában (Népszava kiadás), s legutóbb 1982-ben a Kossuth Kiadó Gondozásában. Lenin, Antonio Gramsci, Lukács György, Lucien Séve bírálta a mű hiányosságait a dialektika helyes alkalmazására vonatkozóan. Plehanov fontos szerepet játszott a machizmus és orosz változatának, A. A. Bogdanov empiriomonizmusának kritikájában is. „Materialismus militans” című művét tulajdonképpen három 1908-ban írt terjedelmes nyílt levél alkotja, melyet válaszul szánt Bogdanov neki címzett nyílt levelére. A támadások explicit módon Plehanov mechanikus, dialektikát nélkülöző materializmusa ellen irányultak, ám implicit módon Marx és Engels filozófiája ellen folytak. A bukott forradalom utáni filozófiai reakció hevessége, pusztító mivolta a forradalmárok soraiban, arra indította Lenint, hogy ő is hadba szálljon a marxizmus védelmében, s ugyanebben az évben megírta „Materializmus és empiriokriticizmus” című művét, melyben a szubjektív idealizmus elleni érvelés során Plehanov materializmusának dialektikus korrekcióját is végrehajtotta. A helyzet bonyolultságára jellemző, hogy a politikailag mensevik, filozófiailag materialista Plehanov abban a tudatban harcolt az egyébként bolsevik, ámde idealista Bogdanov ellen, hogy a filozófia és politika közvetlen, dialektika nélküli megfelelésének jegyében a bolsevizmus pozícióit gyengíti. Tükörszerűen ugyanez a közvetlen megfelelés volt Plehanov ellenfeleinek fejében a bolsevizmus és a machista ismeretelmélet hibás összekapcsolásával, ami tovább növelte az eszmei zűrzavart. Plehanov az I. világháború idején „honvédő” azaz szociálsoviniszta álláspontra helyezkedett. Lenin kíméletlenül bírálta ezért. Hazatérése Az 1917-es februári polgári forradalom után hazatért Oroszországba. Fellépett „Lenin Áprilisi tézisei” ellen, elítélte a bolsevikok szocialista forradalomra törekvő stratégiáját. „Továbbra is úgy vélte, Oroszország még nem érett meg a szocialista forradalomra, a II. Internacionálé dogmáit hajtogatta, amelyek szerint a proletariátusnak csak akkor szabad átvennie a hatalmat, ha többséget alkot az országban.” Jegyinsztvo című lapja élesen támadta a bolsevikokat. Az októberi bolsevik hatalomátvétel után elhagyta Oroszországot, a finnországi Terijokiba utazott (ma Szentpétervár külvárosa: Zelenogorszk, oroszul: Зеленогорск). Az eszer Borisz Viktorovics Szavinkov(ru) felajánlotta neki, hogy álljon az élére a forradalom bukása utáni leendő kormánynak, ő azonban ezt határozottan visszautasította. 1917–1918 telén megbetegedett, kórházba került, ahol 60 évesen tuberkulózisban halt meg. „Holttestét Petrográdra szállították és a volkovói temető írók parcellájában temették el, végakaratának megfelelően Belinszkij sírja mellé.” Öröksége Plehanov az első oroszországi marxista teoretikus, meghatározó jelentősége volt az oroszországi marxista mozgalom elindításában és kezdeti elterjesztésében. Elméleti munkái és az oroszországi szociáldemokrata párt létrehozására irányuló politikai tevékenysége nagymértékben befolyásolták az oroszországi marxisták fiatalabb nemzedékét, köztük Lenint, pályájuk kezdetén. Nemzetközi hatása is jelentős, Karl Kautsky, Antonio Labriola, Paul Lafargue, Franz Mehring munkásságával egy sorban említhető, érdemei elévülhetetlenek a marxista esztétika és irodalomkritika első lépéseinek megtételében. „Plehanov a korszak legnagyobb formátumú marxista esztétája.” – írja róla Zoltai Dénes. Lukács György szerint pedig Plehanov a Lenin előtti marxizmus „legjobb elméleti képviselője” Mehring mellett. Munkáit David Boriszovics Rjazanov, a neves marxista történész vezetésével működő Marx-Engels Intézet gyűjtötte össze, s adta ki 1922–1927-ig 24 kötetben. Irodalmi hagyatékát, elméleti örökségét a nevét viselő alapítvány gondozza. Jegyzetek Sziklai László: Plehanov öröksége, Magyar Filozófiai Szemle, 1972. 5–6. szám 548. old. Marx Engels Művei, 4. köt. Budapest, 1959. 565. old. A Szovjetunió Kommunista Pártjának története. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1972. 29. old. Marx Engels Művei, 36. 37. 38. 39. kötetek, Budapest, 1977–79. Lenin Összes Művei, 4. köt. 291. old. (A Profession de fois-val kapcsolatban. 1899 vége vagy 1900 eleje) Plehanov válogatott filozófiai írásai. Kossuth Könyvkiadó, 1972. 611. old. Sziklai László jegyzete. Sziklai László: Plehanov öröksége, Magyar Filozófiai Szemle, 1972. 5–6. szám 545–572. old. Marx Engels Művei, 36. köt. Budapest, 1978. 304. old. Sziklai László: Plehanov öröksége, Magyar Filozófiai Szemle, 1972. 5–6. szám 562. old. D. Valovoj – G. Lapsina: Nevek az emlékoszlopon, Kossuth Könyvkiadó/Kárpáti Könyvkiadó, 1983. 333. old. Marx Engels Művei, 38. köt. Budapest, 1977. 230. old. Plehanov válogatott filozófiai írásai. Kossuth Könyvkiadó, 1972. 623. old. M. Klein, E. Lange, F. Richter: A marxista filozófia történetéhez, Kossuth Könyvkiadó, 1975. 184. old. D. Valovoj – G. Lapsina: id. mű, 335–336. old. Plehanov válogatott filozófiai írásai. Kossuth Könyvkiadó, 1972. 628–629. old. Vörös Gyula: Bevezetés in.: Rosa Luxemburg: Marxizmus, szocializmus, demokrácia. Gondolat Kiadó, Budapest, 1983. 12. old. Lenin Összes Művei, 4. köt. 171. old. (Cikkek a Rabocsaja Gazeta számára. 1899. okt.) Lenin: Hogyan történt, hogy egy hajszál híján kialudt a „szikra”? Lenin Összes Művei, 4. köt. 311–329. old. (Az írás Lenintől meglehetősen szokatlan, műfaját tekintve leginkább naplóbejegyzéshez hasonlító, mely a többszöri találkozások, szópárbajok, csalódások azonnali, részletgazdag érzelmekkel telített lenyomata. Megírás helye és ideje: Zürich, 1900. szeptember eleje, első megjelenés 1924.) Plehanov: Kritikusaink kritikája. in.: Plehanov válogatott filozófiai írásai. Kossuth Könyvkiadó, 1972. 455–485. old. és jegyzetek: u.o. 636. old. A Szovjetunió Kommunista Pártjának története. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1972. 78. old. Lenin Összes Művei, 30. köt. 479. old. Plehanov: A marxizmus fő kérdései. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1982. 12. old. Plehanov: Materialismus militans. in.: Plehanov válogatott filozófiai írásai. Kossuth Könyvkiadó, 1972. 487–608. old. és jegyzetek: u.o. 637-638. old. Sziklai László: Plehanov öröksége, Magyar Filozófiai Szemle, 1972. 5–6. szám 569. old. D. Valovoj – G. Lapsina: id. mű, 339. old. D. Valovoj – G. Lapsina: id. mű, 340. old. Zoltai Dénes: Az esztétika rövid története. Kossuth Könyvkiadó, 1972. 271. old. Lukács György: Az esztétikum sajátossága I. Magvető Kiadó, 1965. 19. old. Művei nyomtatásban Magyarul A marxizmus alapvető kérdései. Népszava Könyvkiadó, 1947. (ford. és bevezette: Justus Pál) A materialista történelemfelfogásról. Szikra. Budapest 1948. A személyiség történelmi szerepének kérdéséhez. Szikra. Budapest, 1949. A monista történetfelfogás fejlődésének kérdéséhez. Szikra. Budapest, 1950. Adalékok a materializmus történetéhez. Szikra. Budapest, 1951. A vallásról. Válogatott írások. Kossuth Könyvkiadó, 1960. Irodalom és esztétika. Válogatott tanulmányok. Kossuth Könyvkiadó, 1962. Plehanov válogatott filozófiai írásai. Kossuth Könyvkiadó, 1972. (szerkesztette és a jegyzeteket írta: Sziklai László) A marxizmus fő kérdései. Kossuth Könyvkiadó, 1982. Oroszul Szocsinyenyija, t. I–XXIV. Goszizdat M.–L. 1922–1927. Insztitut K. Marxa i F. Engelsza. Németül Anarchismus und Sozialismus; Köln: Neuer ISP-Verlag, 1995; ISBN 978-3-929008-87-6 Die Revolutionen 1917; Berlin: BasisDr., 1997; ISBN 3-86163-090-7 Angolul Georgi Plekhanov: Selected Philosophical Works in Five Volumes. Moscow: Progress Publishers, 1974. Művei az interneten Magyarul A monista történetfelfogás fejlődésének kérdéséhez. (1950) MEK Oroszul Összes műve 24 kötetben Németül Marxists’ Internet Archive Deutschsprachiger Teil Angolul Marxists’ Internet Archive http://www.marxists.org/archive/plekhanov/index.htm Georgi Plekhanov Selected Philosophical Works (Volume I) Georgi Plekhanov Selected Philosophical Works (Volume III) Georgi Plekhanov Selected Philosophical Works (Volume IV) Georgi Plekhanov Selected Philosophical Works (Volume V) Monográfiák, másodlagos források nyomtatásban Magyarul Filozófiai Lexikon. Szikra, Budapest 1953. Filozófiai Kislexikon. Kossuth Könyvkiadó, 1964. (283. old.) Filozófiai Kislexikon. Kossuth Könyvkiadó, 1980. (283. old.) Munkásmozgalom-történeti Lexikon. Kossuth Kiadó, 1976. (521. old.) Somogyi János: Plehanov mint ateista. Magyar Filozófiai Szemle, 1962. 1. szám (127–130. old.) Somogyi János: Az ifjú Plehanov politikai-ideológiai fejlődése (1876–1883). Magyar Filozófiai Szemle, 1966. 5. szám (791–810. old.) A. V. Lunacsarszkij: G. V. Plehanov mint irodalomkritikus (in.: „Válogatott esztétikai munkák” Kossuth Könyvkiadó, 1968. 391–484. old. Zoltai Dénes: Az esztétika rövid története. Kossuth Könyvkiadó, 1972. 270–294. old. Sziklai László: Plehanov öröksége. Magyar Filozófiai Szemle, 1972. 5–6. szám (545–572. old.) Dolmányos István: A filozófia és politika helyéről Plehanov életművében. Magyar Filozófiai Szemle, 1973. 3–4. szám (465. old.) M. Klein, E. Lange, F. Richter: A marxista filozófia történetéhez, Kossuth Könyvkiadó, 1975. 179–192. old. Pándi Lajos: G. V. Plehanov eszemei fejlődése (1875–1883) (in.: „A haladó orosz gondolkodás fejlődése a forradalmi demokratizmustól a marxizmusig” II. köt. Budapest, 1980. 429–484. old.) Rózsahegyi Edit: Elmélet és filozófia. Gondolat Könyvkiadó, 1981. 74–97. old. D. Valovoj – G. Lapsina: Nevek az emlékoszlopon, Kossuth Könyvkiadó/Kárpáti Könyvkiadó, 1983. 323–340. old. Oroszul М. Иовчук, И. Курбатова: ПЛЕХАНОВ, Мocквa, Издательство «Молодая гвардия» 1977. (Kölcsönözhető a Központi Szabó Ervin Könyvtárból.) Németül László Sziklai: Zur Geschichte des Marxismus und der Kunst; Budapest: Akadémiai Kiadó, 1978 Detlef Jena: Georgi Walentinowitsch Plechanow: Historisch-politische Biographie; Berlin: Dt. Verl. d. Wiss., 1989; ISBN 3-326-00325-0 Angolul Samuel H. Baron, Plekhanov: The Father of Russian Marxism. Stanford, CA: Stanford University Press, 1963. Plekhanov in Russian History and Soviet Historiography. Pittsburgh: University of Pittsburgh Press, 1995. Monográfiák, másodlagos források az interneten Magyarul Anton Pannekoek: Lenin, mint filozófus. VII. A., B.,C., D. és VIII. fejezetek. Oroszul М. Иовчук, И. Курбатова: ПЛЕХАНОВ, Мocквa, Издательство «Молодая гвардия» 1977. http://www.plekhanovfound.ru/library/viana.htm Angolul V. Fomina: Plekhanov’s Role in the Defence and Substantiation of Marxist Philosophy http://www.marxists.org/glossary/people/p/l.htm#plekhanov https://web.archive.org/web/20100205134512/http://www.spartacus.schoolnet.co.uk/RUSplekhanov.htm Alapítvány http://www.plekhanovfound.ru/o_found.html 470 Kilia A 470 Kilia (ideiglenes jelöléssel 1901 GJ) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Luigi Carnera fedezte fel 1901. április 21-én. Butadiin A butadiin (más néven diacetilén) szerves vegyület, képlete C4H2. A legegyszerűbb vegyület, melyben két hármas kötés található. Az elméleti szempontból érdekes, ám gyakorlati jelentőséggel nem rendelkező poliinek sorozatának első tagja. Előfordulása Jellemző rezgési spektruma alapján kimutatták jelenlétét a Titán légkörében és a CRL 618 protoplanetáris ködben. A feltételezések szerint acetilén és – az acetilén fotolízise során keletkező – etinil gyök (C2H) reakciójában keletkezik: a gyök megtámadja az acetilén hármas kötését, és még alacsony hőmérsékleten is hatékonyan reagál. A Holdon is észlelték. Előállítása 1,4-diklór-2-butin alkoholos közegben kálium-hidroxiddal alacsony hőmérsékleten végzett dehidrohalogénezésével állatható elő: Bisz(trimetilszilil)-védett származéka előállítható a (trimetilszilil)acetilén Hay-kapcsolásával: Canicattini Bagni Canicattini Bagni település Olaszországban, Siracusa megyében. Lakosainak száma 7125 fő (2017. január 1.). Canicattini Bagni Noto, Siracusa és Palazzolo Acreide községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Schuster Lóránt Schuster Lóránt (Budapest, 1949. május 20. –) a P. Mobil együttes vezetője, 1998–2002 között a fővárosi közgyűlés képviselője. Élete Schuster Lóránt 1949. május 20-án született Budapesten Schuster János és Virágh Katalin gyermekeként. Magyar-angol szakon érettségizett a Corvin Mátyás Gimnáziumban. A kecskeméti repülőtéren volt őrkatona, innen hat hónap elteltével leszerelték. Az akkori vezetés tíz éven át nem engedélyezte, hogy együttesének, a Gesarolnak, majd a P. Mobilnak lemeze jelenjen meg. Zenekarvezetőként sajátos felállást valósított meg: nem játszik hangszeren és nem énekel szólót, hanem a színpadon showmanként (konferálás, tapsgép, valamint az általa „vizuális karó” néven emlegetett látványelemek) a közönséget hozza hangulatba. Emellett intézi az együttes ügyeit és a dalszövegek többségét is ő írja. 1985 óta kulturális szolgáltató cége van. Szerkesztett és vezetett is rádióműsorokat, munkatársaival létrehozta a Magyarock Alapítványt. A MIÉP-nek a párt VI. Országos gyűlésén lett tagja. 1998-ban az önkormányzati választásokon a Fővárosi Közgyűlés képviselőjévé választották, valamint tagja volt a Kulturális Bizottságnak is. A Magyar Nemzeti Frontot 2003 elején alakította, ez a front a Magyar Nemzeti Szövetség tagja. Schuster Lóránt előbbinek szervezési alelnöke, utóbbinak pedig főtitkára. Elvált, két lánya és egy fia van: Lívia, Katinka és Jánoska, illetve egy unokája. Diszkográfia Lásd: P. Mobil-diszkográfia Az együttes valamennyi kiadványának készítésében részt vett. Filmjei Kopaszkutya (1981) Könnyű testi sértés (1983) István, a király (1984) Könnyű vér (1990) Díjai Józsefváros díszpolgára (2016) Műve A kintornás szerencséje (rockoperett, 1976) Könyv Kaptafa. Kocsmai beszélgetések Rozsonits Tamással ; Anno, Bp., 2015 Csiriz. Kocsmai beszélgetések Rozsonits Tamással; Anno, Bp., 2018 Forrás MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283 I. e. 460-as évek Évszázadok: i. e. 6. század – i. e. 5. század – i. e. 4. század Évtizedek: i. e. 510-es évek – i. e. 500-as évek – i. e. 490-es évek – i. e. 480-as évek – i. e. 470-es évek – i. e. 460-as évek – i. e. 450-es évek – i. e. 440-es évek – i. e. 430-as évek – i. e. 420-as évek – i. e. 410-es évek Évek: i. e. 469 – i. e. 468 – i. e. 467 – i. e. 466 – i. e. 465 – i. e. 464 – i. e. 463 – i. e. 462 – i. e. 461 – i. e. 460 Paul Valéry Paul Valéry (Sète, 1871. október 30. – Párizs, 1945. július 20.) francia költő, esszéíró, a 20. századi francia költészet kimagasló egyénisége. Élete Paul Valéry a délfrancia Sète városában született 1871. október 30-án. Középiskoláját Montpellier városában végezte, majd jogi tanulmányokat folytatott. 1891-ben bemutatták Stéphane Mallarmé költőnek, akit bálványozott. A Hadügyminisztérium munkatársa volt, majd 1922-ig a Havas hírügynökségnél dolgozott, ezután az irodalomból tartotta el magát. 1925-től a Francia Akadémia tagja, 1938-tól a Collège de France tanára lett. Tevékenyen részt vett a Népszövetség munkájában, megbízottként Magyarországon is járt. Tagja lett a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak. Fiatalon nagyon termékeny költő volt, versei 1889-1892 között különböző folyóiratokban jelentek meg, majd 1892-ben hirtelen lemondott a versírásról. Munkássága Korai verseit később erősen megválogatta és gyökeresen átdolgozta - a parnasszisták és Stéphane Mallarmé hatásától akart szabadulni -, és csupán 1920-ban adta ki André Gide ösztönzésére a Régi versek albuma című kötetében. Valéry első költői korszaka lezárulása után még megírta a Bevezetés Leonardo da Vinci módszerébe (1895) című esszéjét, az Egy este Teste úrral (1896) című novellisztikus filozófiai riportját, és A német hódítás (1897) című politikai tanulmányát, majd két évtizedre elhallgatott. 1917-ben tért vissza az irodalomhoz az Ifjú Párka című terjedelmes költeményével, amely a Varázslatok (1922) című kötettel együtt a francia líra élvonalába emelte. Ez a költemény Rilkére is nagy hatást tett. A kortárs, főként fiatal írókra is hatott, így elsősorban az induló dadaistákra és szürrealistákra (Breton első mestere volt), rájuk azonban elsősorban személyiségével gyakorolt befolyást. A Varázslatok után Valéry költészete ismét elnémult. Nagy számban jelentette meg azonban esztétikai, politikai, filozófiai esszéit, dialógusait. Művei Album des vers anciens (magyarul: Régi versek albuma, 1920) Introduction á la Méthode de Léonard de Vinci (magyarul: Bevezetés Leonardo da Vinci módszerébe (1895, esszé) La Soirée avec Monsieur Teste (magyarul: Egy este Teste úrral, 1896, novellisztikus filozófiai riport) La Conquéte allemande (magyarul: A német hódítás, 1897, politikai tanulmány) Jeune Parque (magyarul: Az ifjú Párka, 1917) Charmes (magyarul: Varázslatok, 1922, verseskötet) L'Áme et la danse (1923, magyarul: Lélek és tánc, 1973, aforizmák) Eupalinos ou l'architecte (1923) (magyarul: Eupalinos vagy az építész, 1973, dialógus) Variété (magyarul: Változatok, 1924-1944, esszé) Mon Faust (magyarul: Az én Faustom (1946, lírai dráma) Magyarul Változatok ; ford. Strém Géza, bev. Gyergyai Albert; Révai, Bp., 1931 ( Világkönyvtár ) Európa nagysága és hanyatlása ; ford. Kemény Katalin; Egyetemi Ny., Bp., 1945 ( Az Egyetemi Nyomda kis tanulmányai ) Európa nagysága és hanyatlása ; ford. Somlyó György; Egyetemi Ny., Bp., 1946 ( Az Egyetemi Nyomda kis tanulmányai ) Valéry Paul versei és oxfordi előadása a költészetről ; ford. Somlyó György; Rose-Fischer Ny., Bp., 1946 Két párbeszéd ; ford., utószó Somlyó György; Gondolat, Bp., 1973 Claudel –Valéry–Emmanuelː Szavak forrása csend ; vál., ford. Szabó Ferenc; Detti Ny., Róma 1985 Stéphane Mallarmé és Paul Valéry versei ; vál., szerk., utószó Szegzárdy-Csengery József, ford. Dobossy László et al.; Európa, Bp., 1990 ( Lyra mundi ) Füzetek ; vál., ford., előszó, utószó Somlyó György; Európa, Bp., 1997 ( Mérleg ) Paul Valéry prózaversei ; ford. Zirkuli Péter; Orpheusz, Bp., 2005 Daniel Ngom Kome Daniel Armand N'Gom Kome (Bangou, 1980. május 19. –) kameruni válogatott labdarúgó. Sikerei, díjai Klub Real Valladolid Spanyol másodosztály bajnok : 2006-07 Válogatott Kamerun Olimpia : 2000 Afrikai nemzetek kupája : 2002 Čmelíny Čmelíny település Csehországban, a Dél-plzeňi járásban. Čmelíny Kasejovice, Čížkov, Vrčeň, Tojice és Mohelnice településekkel határos. Lakosainak száma 130 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Fábián Sándor (költő) Fábián Sándor (Nagyszalonta, 1937. június 16. – Nagyvárad, 2018. június 17.) magyar költő. Fábián Imre bátyja. Életútja Tanulmányait a nagyváradi klasszikus líceumban és a marosvásárhelyi OGYI-ban végezte. 1962 és 1966 között Sarmaságon bányaorvos, 1966 őszétől Nagyváradon üzemorvos. Orvosi és emberi hivatástudattól áthatott verseivel tűnt fel az 1960-as évek elején. Tóth Árpádon iskolázott költői képekben a dolgos hétköznapokat, a tudatosan vállalt, derűs jövőt hitelesen szólaltatta meg Nehéz szépség c. Forrás-kötetében (Tóth István előszavával, 1964). Verstémáinak, metaforáinak valósághátterét orvosi élményei jelentették, legjobb költeményeiben a már-már riporteri jelenítést sikerült lírába oldania, általános emberi jelentéssé emelnie. Gyermekverseket is írt, humoros karcolataival az Utunk "Humorú Tükör" rovatának munkatársa. 1987-ben Vörös csuklyában címmel szamizdat kötete jelent meg négy példányban. Az 1990-es évek első felében Nagyváradon megszűnt a Kelet-Nyugat, helyébe 2002-ben Várad címen irodalmi, művészeti, társadalmi, tudományos negyedévi periodikát indított a nagyváradi Ady Endre Társaság, köztük Fábián Sándor, Indig Ottó, Zudor János, Varga Gábor, Gittai István, Dénes László, Balla D. Károly, Beke György, Toró Tibor. További verskötetei Nehéz szépség. Versek ; Irodalmi, Bukarest, 1964 ( Forrás ) A földhöz tartozom (1967); Több kék (Kolozsvár, 1972); Nyármadár (Kolozsvár, 1976); A piros labda pettyei (verses mesék óvodásoknak, 1979); Tizenötsorosok. Versek ; Dacia, Kolozsvár-Napoca, 1981 Az idő hintói. Versek ; KecsmetionPress, Bp., 1998 Ars brevis vita idem. Válogatott és új költemények, műfordítások ; Várad, Nagyvárad, 2015 FK Lovćen A Lovćen montenegrói labdarúgócsapat Cetinje városából. Jelenleg a montenegrói élvonalban szerepel, ahova a másodosztály első bajnokaként a 2007-ben jutott fel. Története Az 1913 júniusában alapított labdarúgócsapat az első független montenegrói labdarúgó-bajnokság másodosztályába nyert besorolást 2006-ban, amit meg is nyert. 2007 nyarán mutatkozott be az élvonalban, amelyet végül a 6. helyen zárt. A 2008–09-es szezonban a középmezőnyben vitézkedő Lovćen bejutott a nemzeti kupa fináléjába. A 2009. május 13-án Podgoricában rendezett kupadöntőn csak a hosszabbítás utolsó perceiben született döntés, az OFK Petrovac Rotković 118. percben szerzett találatának köszönhetően 1–0-s arányban múlta felül a „cetinjei sasokat”. Peter Schöffer Peter Schöffer (Petrus Schoiffer) (Gernsheim am Rhein, 1425 - Mainz, 1503) az első könyvkereskedők illetve kiadók egyike a régi könyvnyomtatás korában, mégis nyomdászként vált igazán ismertté. Ő tökéletesítette Johannes Gutenberg nagy találmányát, a mozgatható betűkkel történő nyomtatást. Élete és munkássága Peter Schöffer 1425-ben született Gernsheim am Rhein-ban. Iskoláinak végeztével hazatért, majd 1444 és 1448 között az erfurti egyetemre iratkozott be. Párizsban a Sorbonne-on jogot és teológiát hallgatott. 1449-ben másolóként és kalligráfusként tevékenykedett a francia nagyvárosban - ezt egy kézirat kolofonjából tudjuk, amelyben magát Petrus de Gernscheim-nak nevezi. Eztán visszatért Mainzba, ahol 1452-ben nyomdászként dolgozott a negyvenkét soros Biblia elkészítésében. Johannes Gutenberg többször is kölcsönért folyamodott a mainzi jogász Johannes Fusthoz, amiért cserébe részesedést biztosított neki a vállalkozásból. 1455-ben Fust beperelte Gutenberget, befektetett pénzét követelve. Peter Schöffer Fust tanújaként jelent meg a bíróság előtt. Az osztozkodás után Fusthoz került műhelyrésznek Schöffer lett a vezetője és később a tulajdonosa. Már Gutenberg alatt sem csupán segédmunkásként tevékenykedett, annál sokkal fontosabb munkaköre volt. Saját tervezésű betűtípusai annyira jól sikerültek, hogy tipográfusként és nyomdászként szinte túlszárnyalta Gutenberget. Az 1462-ben nyomtatott 48 soros Biblia kolofonjában tűnik fel először a nevét is feltüntető nyomdászjelvénye. Fust és Schöffer utolsó közös munkája Cicero 1466-ban kiadott De officiis című műve volt. Schöffer feleségül vette Fust lányát, majd apósa 1466-ban bekövetkezett halála után átvette a nyomdát. A következő évben Aquinói Szent Tamás Summájának egyik kötetében már - Gernscheimer néven - egyedüli nyomdászként, illetve kiadóként jelenik meg. Műhelyének utolsó terméke a mainzi Psalterium negyedik kiadása, amely 1502. december 20-án készült el. Halálának időpontját e dátum, illetve 1503. április 8. közé tehetjük. Schöffert manapság kiváló nyomdászként, könyvkiadóként és könyvkereskedőként tartjuk számon, aki tevékenységében művészi színvonalat ért el és üzletemberként is rátermett volt. Schöffer nyomdája több, mint 250 egylapos nyomtatványt és könyvet állított elő. Feleségétől, Christina Fusttól négy gyermeke született, akik közül Johann vette át apja mainzi műhelyét. Jelentős munkái Peter Schöffer jelentős alkotásai közé tartozik az 1457-ben Johannes Fusttal közösen készített mainzi Psalterium, amely a kor első háromszín-nyomásos könyve. További fontos munkái: a 48 soros Biblia 1462-ből (szintén Fusttal közösen), az első Németországban nyomtatott füveskönyv, a Herbarius Latinus (1484), az első német nyelven nyomtatott füveskönyv, a Hortus Sanitatis (1485), továbbá a Cronecken der Sassen (1492). Schöffer és Fust alkalmaztak a világon először nyomdászjelvényt. Technika A mainzi Psalteriummal Schöffer a könyvek előállítását kívánta könnyebbé tenni - olyannyira, hogy nem csupán az írnok, de a rubrikátor munkáját is fölöslegessé tegye. Addig csupán magát a szöveget nyomtatták mozgatható betűkből és az iniciálék helyét szabadon hagyták (azt később kézzel festették ki). A Schöffer által nyomtatott szövegbe a kék és piros iniciálékat is belenyomtatták s így ezek a könyvek a nyomdából egyenesen a könyvkötőhöz kerülhettek. Ez a technika azonban költségessége és bonyolultsága miatt nem vált általánossá, így még a 18. században is találkozhatunk kézzel kifestett nyomtatványokkal. Emlékmű Johannes Baptist Scholl darmstadti művész 1836-ban készítette el Gernsheim egyik nevezetességét, a Schöffer-emlékművet. 2003-ban, Peter Schöffer halálának 500. évfordulója alkalmából a város a "Schöfferstadt" elnevezést vette fel. Vásári Mónika Vásári Mónika (Budapest, 1962. december 22. –) magyar színésznő. Életrajz 1962-ben született Budapesten. 14 éve koráig a Magyar Állami Operaház kórusának tagja volt, közben 7 évig hegedült. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában érettségizett, ahol tanára volt Fábry Edit. 1986-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem operett-musical szakán. Diplomaszerzése után egy évadot a Szegedi Nemzeti Színházban töltött, majd 1987-2008 között a Budapesti Operettszínház tagja lett. 2008-2011 között a Soproni Petőfi Színház tagja, majd 2011-től szabadúszó, ismét rendszeresen szerepel a Budapesti Operettszínházban. Mellette rendszeresen fellép a Turay Ida Színház és a Spirit Színház előadásaiban is. 28 évig élt házasságban Kőszegi Ákos színésszel. Két fiuk született: Bendegúz és Soma. 1137 (szám) Az 1137 (római számmal: MCXXXVII) az 1136 és 1138 között található természetes szám. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 1137-es a kettes számrendszerben 10001110001, a nyolcas számrendszerben 2161, a tizenhatos számrendszerben 471 alakban írható fel. Az 1137 páratlan szám, összetett szám, félprím. Kanonikus alakja 31 · 3791, normálalakban az 1,137 · 103 szorzattal írható fel. Négy osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 3, 379 és 1137. Az 1137 huszonnégy szám valódiosztó-összegeként áll elő, ezek közül legkisebb a 2529. Csillagászat 1137 Raïssa kisbolygó Vangsimni állomás Vangsimni (Wangsimni) állomás a szöuli metró 2-es, 5-ös, Kjongi–Csungang (Gyeongui–Jungang) és Pundang (Bundang) vonalának állomása. Le Lorey Le Lorey település Franciaországban, Manche megyében. Lakosainak száma 614 fő (2015). Le Lorey Hauteville-la-Guichard, Cametours, Camprond, Marigny-le-Lozon, Montcuit és Savigny községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Antillai majmok Az antillai majmok (Xenotrichini) egy kihalt újvilági majom nemzetség, amely a Nagy-Antillákon élt. Közép-Amerikában a majmok a Karibi szigetvilágban kihaltak, a földhídon meg fennmaradtak. A nemzetség legutóbb felfedezett faja a hispaniolai majom, mely Hispaniola szigetén élt. Az európaiak megérkezésekor halhatott ki. Fajaik Jamaicai majom (Xenothrix mcgregori) Kubai majom (Paralouatta varonai) Hispaniolai majom (Antillothrix bernensis) Castéra-Verduzan Castéra-Verduzan település Franciaországban, Gers megyében. Lakosainak száma 990 fő (2015). Castéra-Verduzan Ayguetinte, Beaucaire, Bonas, Cézan, Jegun, Larroque-Saint-Sernin és Rozès községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Santa Maria Gloriosa dei Frari A Santa Maria Gloriosa dei Frari-bazilika a ferencesek temploma az olaszországi Velencében. Jacopo Tiepolo dózse a 13. században földterületet adományozott a szerzeteseknek és egy nagyobb összeg felajánlásával egy kisméretű, Szűz Máriának ajánlott templom építését tette lehetővé. Az újabb, nagyobb templomot 1250-ben kezdték el építeni gótikus stílusban valószínűleg Nicolò Pisano tervei alapján. A jelenleg látható épület a harmadik ezen a helyen, építése 1333-ban kezdődött és 1492-ben szentelték fel. Az évszázadok során a templomban számos síremléket emeltek és értékes festményekkel díszítették. Napóleon uralma alatt a szerzetesektől elkobozták a templomot, a 20. század elején, 1902 és 1912 között restaurálták, majd egy évtizeddel később, 1922. június 25-én visszaadták a Ferences rendnek. 1926. február 1-jén Szent Ferenc halálának hétszázadik évfordulóján a templomot XI. Piusz pápa bazilika rangra emelte. Története Assisi Szent Ferenc keleti utazásából hazatérőben valószínűleg 1220-ban kereste fel Velencét, de látogatásáról semmilyen konkrét bizonyíték nem maradt fenn. Velencei tartózkodása nagy hatást gyakorolt a városra, látogatását több, mint egy évszázaddal később Andrea Dandolo dózse is megemlítette Chronicon Venetum című krónikájában. Néhány évvel azután, hogy III. Ince pápa jóváhagyta Szent Ferenc reguláját Jacopo Tiepolo dózse földterületet adományozott a szerzeteseknek és egy nagyobb összeg felajánlásával egy kisméretű, Szűz Máriának ajánlott templom építését tette lehetővé. A szerzetesek lecsapolták a mocsaras területet és és töltésekkel emelték meg a talajszintet. Az első, 1231 körül épült Frari-templom valószínűleg fából és téglából készült és 1234-től tesznek róla említést a források. Ezt az épületet akkor bontották le amikor a második templom elkészült. 1250. április 3-án a pápai legátus Ottaviano Ubaldi bíboros jelenlétében rakták le az újabb, nagyobb templom alapkövét, amelyet ekkortól neveztek Santa Maria Gloriosának, Mária mennybemenetelére utalva. Ez az épület valószínűleg Nicolò Pisano tervei alapján, gótikus stílusban készült. Tájolása pont ellentétes volt a jelenlegi templom tájolásával, erre azért volt szükség, mert a harmadik templom építése alatt a régi templom szentélyrésze használatban maradt. Francesco Dandolo dózse kezdeményezte a harmadik, mai is látható gótikus templom építését. Az építész neve a ferences templomokra jellemző módon nem maradt fenn, valószínűleg egy szerzetes lehetett. A forrásokból csak annyi derül ki, hogy Scipione Bon 1400 körül az építkezésen dolgozott. Az építkezést 1333-ban kezdték el és a munkálatok olyan gyorsan folytak, hogy már három évvel később elkészültek az apszisok és a négyezet. Ugyanekkor építették meg a sekrestyét és a káptalantermet is, a harangtornyot 1361 és 1396 között emelték. A szerzetesek az építkezéshez jelentős anyagi segítséget kaptak a Városi Tanácstól ezenkívül Giacomo Piazza, a Giustiniani család és a római Paolo Savelli is komoly adományokkal járult hozzá a kivitelezéshez. Ennek köszönhetően 1407 és 1420 között elkészültek a templomhajók is. Ugyanebben az évben emelték Federico Corner örököseinek megbízásából a Szent Márk-kápolnát. A Szent Péter-kápolnát Pietro Emiliani vicenzai püspök építtette 1432-ben. A homlokzatot 1441-ben fejezték be. 1468-ban állították fel a főoltárt és helyére került a kórus is. 1473-ban a kórus külső oldalát márvány domborművekkel borították. A főoltárt 1469 február 13-án szentelték fel III. Frigyes császár jelenlétében. Az egész templomot 1492. május 27-én szentelte fel Pietro Pollagari da Trani püspök. A következő évszázadokban a templomban számos síremléket emeltek és értékes festményekkel díszítették. 1797-ben a francia megszállás alatt az oltárok ezüstdíszítését ellopták. Napóleon uralma alatt a szerzetesektől elkobozták a templomot és Tiziano Mária mennybemenetele oltárképét a Galleria dell’Accademiába szállították. A 18. század elején állították fel Canova és Tiziano síremlékeit. A templomot a 20. század elején, 1902 és 1912 között restaurálták, szerkezetét megerősítették, majd egy évtizeddel később, 1922. június 25-én visszaadták a ferences rendnek. 1926. február 1-jén Szent Ferenc halálának hétszázadik évfordulóján a templomot XI. Piusz pápa bazilika rangra emelte. Méretek és az épület külseje A bazilika hosszúsága száz, szélessége harmincegy méter. A főhajó tizennégy a két oldalhajó hét-hét méter széles. A kereszthajó a főhajóhoz hasonlóan tizennégy méter széles, hosszúsága negyvenöt méter. A belső tér legmagasabb pontja huszonnyolc méteres magasságban van. A harangtorony magassága eléri a hetven métert, ezzel a második legmagasabb harangtorony a városban a Szent Márk-bazilika tornya után. A templom homlokzatát a belső háromhajós térnek megfelelően két dísztelen pillér három részre osztja. A tetővonalat kisméretű, vak boltívek sora szegélyezi. A csúcsíves bejárat két oldalát márványoszlopok díszítik. A bal oldali oszlop tetején Szűz Mária a jobb oldali oszlopon Szent Ferenc szobra látható, mindkettő Bartolomeo Bon 15. századi munkája. A csúcsív tetején a Feltámadt Krisztust ábrázoló szobor Alessandro Vittoria 1581-ben készült alkotása. A bejárat feletti lunettában alig kivehető Gaetano Zompini megfakult 18. századi festménye, a Szűz Mária angyalok között. A homlokzat három rózsaablaka közül a bal oldalinak a szegélyén oroszlánok és liliomok láthatók. A jobb oldali rózsaablak keretét Páduai Szent Antal alakjával díszítették. A homlokzat csúcsán és a két pillér tetején egy-egy kioszk áll, velencei-bizánci stílusú oszlopfőkkel. A templom oldalán lévő négy gótikus kapu mind megmunkálásában, mind korát tekintve igen eltérő. A középső bejáraton keresztül lehet a bal oldalhajóba jutni. A bejárat csúcsíves kerete vörös és fehér kőből készült, fölötte egy Szűz Máriát a gyermekkel ábrázoló kisméretű domborművel. A Szent Péter-bejárat szintén vörös és fehér kőből készült, fölötte a lunettában Szent Péter, a csúcsív tetején a Megváltó szobrával. Valószínűleg mindkét szobor a Dalle Masegne testvérek műhelyében készült a 14. vagy a 15. században. A kereszthajó bejárata, amelyet Szent Ambrus bejáratának is neveznek a legegyszerűbb kialakítású a négy közül. Tetejét Szent Ferenc 14. században készített szobra díszíti. Az utolsó, a Szent Márk bejárat a Corner-kápolnába vezet. Fölötte a lunettában a Madonna a Gyermekkel késő gótikus stílusú domborműve az egyik legszebb Velencében. Eredetileg Jacopo della Quercia művének tartották, majd később Pietro Lamberti neve is felmerült, de az 1976-ban elvégzett restaurálás után úgy tűnik, hogy a velencei Bartolomeo Bon munkája. A román stílusú harangtorony építését 1361-ben kezdték meg Jacopo Celega irányításávan, majd a munkát fia Pierpaolo fejezte be 1391-ben. Teljes egészében téglából építették, leszámítva a szintek közötti vékony isztriai kőből készült sávokat. 1490-ben egy villámcsapás következtében komolyan károsodott, ekkor épült a tetején látható nyolcszög alakú dob. 1902-ben a Szent Márk-bazilika harangtornyának összeomlása után alapzatát több száz földbe vert cölöppel erősítették meg. Körülbelül a torony felénél a csatorna felé néző oldalon két egykorú alkotás kapott helyet: a domborművön azt a jelenetet ábrázolták, amikor Szent Ferenc megkapja a stigmákat, az övpárkányzat feletti szentélyfülkében Szűz Mária és a Gyermek szobra helyezkedik el. A templom szentély felőli oldalán kilenc apszist alakítottak ki. A középső, kétszintes kettős ablakokkal megvilágított apszis magassága megegyezik a főhajó magasságával. A többi apszis egyszintes, magasságuk körülbelül fele a középső apszisénak. A templom ablakainak kialakításában két stílust különíthetünk el. Az első típus az apszisokon és közelükben látható, és egymás fölött elhelyezett csúcsíves ikerablakok alkotják, amelyeket egy vagy két áttört erezetű négylevelű lóheredíszes párkányzat választ el egymástól. A homlokzathoz közelebb megfigyelhető másik típusú ablak szintén csúcsíves ikerablak, azonban elválasztó párkányok nélkül. A belső tér A templom latin kereszt alaprajzú háromhajós épület, a kereszthajó végében kápolnasorral. A hajókat tizenkét henger alakú pillér választja el egymástól, amelyeknek törzsét levélcsokrokkal díszített nyolcszögletű abakusz zárja le. A templomhajókat fagerendák kötik össze, ezek semlegesítik a magasba nyúló belső boltívek feszítőerejét, és pótolják a hiányzó külső támpilléreket. A padló vörös és fehér veronai márványból készült. Az ötödik és hatodik oszloppár között álló kórushoz három lépcsőfok vezet fel, majd a szentély is újabb három lépcsőfokon keresztül közelíthető meg. A téglafalak színe éles kontrasztban áll a síremlékek és az oszlopok színével. A templom az oldalfalakban és az apszisok falában kialakított ablakokon keresztül kap fényt. A homlokzat belső oldala (1.) A főbejárat fölött kapott helyet az 1688-ban Negroponte ostrománál elesett Girolamo Garzoni szenátor emlékműve. Az elhunytat állva, teljes harci díszben ábrázolták Velence és a Vallás alakjai között, ahogy egy angyal megkoronázza. Baloldalt Alvise Pasqualigo (†1528), a Szent Márk-bazilika prokurátorának szarkofágját építették a falba. A síremlék még életében elkészült, valószínűleg Lorenzo Bregno tervei alapján. Jobboldalt Pietro Bernardino szenátor, Velence egyik híres diplomatájának kora reneszánsz síremléke látható. Az emlékmű két részre oszlik. Az alsó rész egy háromrészes elegáns urna, rajta többek között Ádámot, Évát, egy sast, és medúzafejet ábrázoló domborművekkel. Az urna Tullio Lombardo késői munkája és már a szenátor életében, 1524-ben elkészült. A felső rész szoborcsoportját 1588-ban a szenátor fiainak, Girolamo és Lorenzo Bernadónénak megbízásából készítették. A három szobor a Megváltó előtt térdelő szenátort ábrázolja, ahogy patrónusa Szent Péter közbenjár az érdekében. A síremlékek fölé Tintoretto követőjének Flaminio Florianinak Szent Antal csodáit ábrázoló nyolc vászonképét helyezték el. A kilencedik vászon, amely Pasqualigo síremléke fölött látható, rajta Szent Antallal és padovai templomával Pietro Muttoni ismertebb nevén Della Vecchia alkotása. A Szent Antal nevét viselő közösség 1439-ben költözött át a San Simeone Profeta-templomból a Frariba. Amikor a törökök 1652-ben megostromolták a velencei fennhatóság alatt álló Krétát Szent Antalt is a város védőszentjei közé választották. A Feszület-kápolna (2.) Az eredetileg a szemközti templomhajóban elhelyezett Feszület-oltárt 1672-ben Agostino Maffei atya megbízásából állították fel, Baldassare Longhena tervei alapján. Az oltáron látható szobrokat Juste Le Court faragta. A két fekete márványoszlop fölött a timpanon közepén két puttó Veronika kendőjét ábrázoló domborművet emel a magasba. A timpanon tetején három angyal a Passió kellékeit tartja a kezében, míg két másik angyal a kereszt előtt térdel. A kereszt lábánál álló fából készült Mária-szobor a szomszédos Szentháromság-kolostorból került ide, miután a kolostort levéltárrá alakították át. Az oltár mellett jobbra a ferencesek egyik jótevője Simonetto Dandolo († 1360) szenátor síremléke kapott helyet. Az urna alatt a venetói Angelo Venturini 18. századi festménye a tanítványait megáldó Keresztelő Szent Jánost ábrázolja. Baldassare Stella atya megbízásából készült 1592-ben az oltár előtt az oszlopnál álló szenteltvíztartó, Girolamo Campagna szignált alkotása. Antonio Canova emlékműve (3.) A fehér márvány síremléket Canova 1794-ben Tiziano síremlékének tervezte, de felállításához nem gyűlt össze a szükséges pénz. Ezután Ausztriai Mária Krisztina síremlékének szánták a bécsi Ágoston rendiek templomába. Canova 1822 októberében meghalt, testét szülőföldjére Possagnóba szállították, de szíve a városi tanács kérésére egy porfir urnában Velencében maradt. Ezután a Velencei Akadémia elnökének, Leopoldo Cicognarának javaslatára az emlékművet Canova számára építették fel. A városból és külföldről is érkeztek felajánlások a kivitelezéshez, így az emlékmű 1827-re elkészült, és elhelyezték benne a művész szívét tartalmazó urnát. Az síremlék a neoklasszicizmus egyik legszebb alkotása, de a fehér márvány éles kontrasztban áll környezetével és nem illik teljesen a templom emlékművei közé. Canova tanítványai készítették, Bartolomeo Ferrari, Rinaldo Rinaldi, Luigi Zandomeneghi, Jacopo De'Martini és Antonio Bosa. Piramis alakú, nyitott ajtaja felé nőalakok és géniuszok közelednek. A bejárathoz legközelebb álló, síró nőalakot a Szobrászat allegóriáját Bartolomeo Ferrari faragta. A mögötte haladó, virágfüzért tartó nők Luigi Zandomeneghi munkái, és a Festészetet és Építészét jelképezik. A három égő fáklyát tartó géniusz, a halhatatlan művészet jelképei Jacopo De'Martini alkotásai. A bejárattól balra ülő, eloltott fáklyát tartó Canova géniuszát, és mellette Velence szárnyas oroszlánját Rinaldo Rinaldi készítette. Az ajtó fölött Antonio Bosa domborművén két angyal Canova képmását tartja, amelyet egy kígyó, a halhatatlanság szimbóluma fog körbe. Giovanni Pesaro dózse emlékműve (4.) A bejárati oldalajtót is magába foglaló 1669-ben felállított hatalmas emlékmű a velencei barokk szobrászat egyik legjelentősebb alkotása. A mindössze két évig (1658-1659) uralkodó Giovanni Pesaro dózse családja Baldassare Longhenát bízta meg a tervezésével. A szobrokat a Drezdából származó Melchiorre Barthel készítette, kivéve a csontvázakat és a dózse trónszékét tartó két szörnyet, amelyek a luganói Bernardo Falcone munkái. Az emlékmű két vízszintes sávra oszlik, a sávokat széles párkány választja el egymástól. Az alsó sávban négy, díszes talapzaton álló, mezítlábas, rongyos ruhájú mór tartja a második szint párkányát. A mórok testét fekete, ruhájukat fehér márványból faragta a művész. Közöttük két fekete csontváz fehér márványon aranybetűkkel írt hosszú feliratot tart a kezében. A két szintet elválasztó sávot metopékkal díszítették. A felső szintet négy fekete márványoszlop tagolja. Középen a dózse vörös márványból kialakított baldachin alatt ül, trónját két szörny tartja. A szörnyek mellett balra egy nyilazó géniusz, középen két koronát tartó, jobbra egy könyvet olvasó nőalak látható. A dózse mellett kétoldalt négy szobor a Vallást az Erényt a Megbékélést és az Igazságot jelképezi. A felső szintet lezáró architávon két angyal a Pesaro család címerét emeli a magasba. A Pesaro-oltárkép (5.) A Szent Péter-kápolna reneszánsz Szeplőtelen fogantatás oltárát Tullio és Antonio Lombardo készítette. Az oltáron látható Tiziano Vecellio híres festménye az 1519 és 1526 között készült Szűz Mária és a Gyermek szentekkel és a Pesaro család tagjaival. Az alkotás a Pesaro Madonna vagy Pesaro-oltárkép néven is ismert. A festmény Jacopo Pesaro megrendelésére készült, aki 1502-ben a Santa Maurai csatában legyőzte a törököket majd később Paphosz püspökévé nevezték ki. Ezzel az alkotással lépett versenybe a család Canal Grande-i ága a San Marco-i ággal, amely a sekrestyét a Bellini-képpel ajándékozta meg. A festmény 2,7 méter széles, magassága 4,85 méter. Egyik jellegzetessége, hogy Tiziano a fő alakokat, Máriát a Gyermekkel nem a kép közepére, hanem jobb oldalra egy hangsúlyos átló felső csúcspontjára helyezte. Az emelvényen ülő Mária, mögötte egy hatalmas oszloppal így is a jelenet főszereplője. A háttér semleges színű oszlopai nagy méretük ellenére sem nyomják el az alakokat, hanem kitöltik a teret. A megrendelő, Jacopo Pesaro a kép bal szélén Mária lába előtt imára kulcsolt kézzel térdel, és várja, hogy a festmény közepén kék ruhában és ragyogó sárga köntösben ábrázolt Szent Péter a Madonna kegyeibe ajánlja. A kép jobb oldalán a Pesaro család tagjai jelennek meg, Jacopo testvérei, a lovagi rangra emelt Francesco piros köpenyben, mögötte Fantino, Giovanni és Antonio. A fehér ruhás kisfiú Leonardo, Antonio fia. Tiziano a testvéreket egyszerű profilban ábrázolta, azonban Leonardo tekintetét a néző felé fordította, így mozgalmasabbá tette a csoportot. Szent Ferenc pártoló mozdulattal ajánlja a Madonna oltalmába a család tagjait. Szent Pétertől balra egy páncélos katona VI. Sándor pápa címerével díszített zászlót emel a magasba, ez arra utal, hogy Pesaro húsz pápai hadihajó parancsnoka volt a törökök elleni győztes csatában. Mellette a két turbános hadifogoly is a győzelemre emlékeztet. A kép felső részén két angyal egy keresztet próbál kiegyenesíteni, ez az egyházat érő folyamatos támadásokat szimbolizálja. Az oltártól jobbra állították fel Jacopo Pesaro síremlékét, amelyet az oltárhoz hasonlóan a Lombardo-testvérek készítettek. A szarkofág, rajta Pesaro alakjával még a megrendelő életében, 1524-ben elkészült, halálakor örököseinek csak a halál dátumát kellett rávésetniük. A Szent Péter-kápolna (6.) A kápolnát Emiliani-kápolna néven is ismerik, ennek oka, hogy Pietro Emiliani vicenzai püspök megbízásából épült 1432 és 1434 között. A megrendelő már életében, 1434-ben elkészült síremlékét a Dalle Masegne testvérek egyik tanítványa készítette, majd a püspök halálakor 1464-ben állították fel a kápolna bejáratával szemközti fal mellett. A gótikus stílusú emlékművön az elhunyt a szarkofágján fekszik, és szentek veszik körül. A jobb oldali falnál áll a márványból készült 3,13 méter széles és 3,85 méter magas oltár, ami szintén a Dalle Masegne-műhelyben készült. Két sorban a Madonna és szentek szobrait helyezték el rajta. A felső sorban Szent Lúcia, Alexandriai Szent Katalin, a Madonna a Gyermekkel, Mária Magdolna és Assisi Szent Klára, az alsó sorban Szent Jeromos, Keresztelő Szent János, Szent Péter, Idősebb Szent Jakab és Assisi Szent Ferenc látható. A kápolna bejárata fölött a nagyméretű Feszület egy 15. századi ismeretlen velencei fafaragó munkája. A bal oldali falon kapott helyet Andrea Michieli más néven Vincentino Utolsó ítélet című vászonképe. A Corner-kápolna (7.) A Corner- vagy más néven Szent Márk kápolna 1420-ban épült Giovanni Corner megrendelésére, aki a kápolnát nagybátyja Marco Corner emlékére Szent Márknak ajánlotta. A kápolna építésére már Giovanni apja, Federico Corner is megbízást adott 1378-ban, de a munkálatok csak 1420-ban fejeződtek be. Federico Corner hadvezér volt, a genovaiak ellen folytatott Chioggia-i háború egyik hőse, aki vagyonát hadihajók építésére ajánlotta fel. Kora reneszánsz síremléke a bejárattal szemben kapott helyet. A valószínűleg Donatello műhelyében készült emlékművön egy angyal hosszú feliratot tart, amelyre az elhunytat dicsőítő szöveget véstek. Az angyalt keretező monokróm freskó Andrea Mantegna vagy tanítványa, Jacopo Parisati műve lehet. A falakon körbefutó márványfríz a Lombardo-testvérek műhelyében készült. Az oltárkép a muranói Bartolomeo Vivarini a Trónon ülő Szent Márk Keresztelő Szent Jánossal, Szent Pállal és Szent Miklóssal című 1474-ben szignált alkotása. A festményt gótikus stílusú, aranyozott fakeretbe illesztették. A trónusán ülő erőteljes Szent Márk modellje egy viharedzett halász lehetett. Figyelemre méltó, hogy a szent trónusa már reneszánsz stílusjegyeket mutat. A kápolna ablakainak egy részét Giovanni Beltrami készítette 1907-ben, a többi ablak a Madonna, Szent Jeromos, Alexandriai Szent Katalin, Szent Márk, Nagy Szent Gergely pápa és Szent Luca alakjával a 15. századból való. A keresztelőkút tetejére helyezték el Jacopo Sansovino 1554-ben készült kisméretű, de szuggesztív Keresztelő Szent János szobrát. A milánóiak kápolnája (8.) A kápolnát 1361-től a dózse engedélyével a Velencében élő scuolákba és testvériségekbe tömörülő lombardiai kolónia tartotta fenn. Saját költségükön rendbe hozatták és díszítették a kápolnát, amelyet 1421-ben a comói Antonio Rusconi püspök szentelt fel. A 15. század vége felé a kolónia Alvise Vivarinit kérte fel egy oltárkép elkészítésére. A művész 1503-ban meghalt, így a képet Marco Basaiti fejezte be. Az öt méter magas és több mint két méter széles. festmény Milánó védőszentjét, Szent Ambrust ábrázolja szentekkel. A pásztorbotot tartó szenttől jobbra Keresztelő Szent János, Szent Sebestyén, Szent Lajos francia király, balra Nagy Szent Gergely pápa, Szent Ágoston és Szent Jeromos látható. A mögöttük álló ismeretlen alakok a testvériség priorjai lehettek. Szent Ambrus trónszéke előtt angyalok zenélnek, fölötte Krisztus megkoronázza Máriát. A két angyal és Szent Sebestyén alakja Basaiti alkotása, a festmény többi része Alvise Vivarini művének tekinthető. Az aranyozott oltár 1503-ból származik. A kápolna padlójában egy márványlap jelzi az 1643 november 28-án Velencében elhunyt Claudio Monteverdi sírját. A falakon lévő festmények jeleneteket ábrázolnak Szent Ambrus és Borromeo Szent Károly életéből. (Giovanni Contarini, 16. század – Szent Ambrus kiűzi az ariánusokat Milánóból, Tizianello, 17. század - Borromeo Szent Károly alamizsnát oszt a szegényeknek, Szent Ambrus megtagadja a templomba való belépést Theodosius császártól, Borromeo Szent Károly vigaszt nyújt a pestisben szenvedőknek) A Szent Mihály-kápolna (9.) A kápolnát 1348-ban ajánlották fel Szent Mihály arkangyalnak. Az oltáron aranyozott keretben szintén aranyozott fából, a 14. század végén készült Szent Mihály arkangyal, Szent Ferenc és Szent Sebestyén szobrai állnak. A jobb oldali falnál állították fel Melchiorre Trevisan emlékművét, amelyet valószínűleg Lorenzo Bregno készített 1500-ban. Trevisan a velencei flotta főparancsnoka volt a törökök ellen vívott háborúban és Modone sikertelen ostrománál vesztette életét 1500-ban. Népszerű volt a ferencesek körében, mert amikor 1480-ban hazahozta Konstantinápolyból a Szent vér-ereklyét, a templomnak adományozta, és jelenleg a sekrestyében látható. A bal oldali falon egy ismeretlen 14. századi francia kereszteslovag sírköve kapott helyet. Valószínűleg azért érkezett Velencébe, hogy innen hajóra szállva jusson el a Szentföldre. A sírkő a templom 1902 és 1912 között végzett restaurálásakor került elő. A ferencesek kápolnája (10.) A kápolna Mária a Gyermekkel és szentekkel oltárképét Bernardino Licinio festette 1524-ben. A festményre jellemzőek az élénk színek és az arcok portréjellege. A Madonnától balra Szent Klára, Szent Bonaventura, Szent Ferenc és Szent Márk, jobbra Keresztelő Szent János, Szent Antal, Toulouse-i Szent Lajos és Szent András áll. A Szent Márk mögötti alak a megrendelő lehetett. A bal oldali falon egy öt ferences szerzetest ábrázoló festményt, szintén Bernardino Licinio alkotását helyezték el. A szerzetesek, Bernardo, Pietro, Accursio, Adinto és Ottone Marokkóban szenvedtek mártírhalált még Szent Ferenc életében. A jobb oldali falba építették be Nicoló Lion síremlékét, aki arról volt nevezetes, hogy ő leplezte le a Tiepolo-féle összeesküvést. A síremlék eredetileg a szomszédos San Nicoletto-templomban állt, ide 1807-ben került, amikor Napóleon parancsára a templomot lebontották és műkincsei szétszóródtak. A kórus (11.) A szerzetesek kórusa az ötödik és hatodik oszloppár között az egyetlen ilyen típusú kórus, amely eredeti helyén maradt meg Velencében. 1475-ben külsejét márványlapokkal borították, rajtuk próféták és egyházatyák domborműveivel. A kórus két szárnyát középen egy boltívvel kötötték össze. A boltív tetején Keresztelő Szent János és a Madonna szobra feltehetően egy toszkán eredetű reneszánsz műhelyben készült. A boltív közepén egy Andrea del Verrocchiónak tulajdonított 1474 körül felállított Feszület látható. A kórus tetején látható nyolc apostol, Szent Ferenc és Szent Antal szobor valószínűleg Vittore Camelio munkája. A kórusüléseket a Vicenzai Cozzi család tagjai faragták, akiknek nem ez volt az első komoly megbízásuk a városban, korábbi műveiket többek között a San Zaccaria és a SS. Giovanni e Paolo-templomokban helyezték el. A kórus a sekrestye felé eső sarkában látható Marco Cozzi szignója és a befejezés évszáma, 1468. A források szerint egy bizonyos Canozzi család tagjai is részt vettek a kivitelezésben. A kórus 4,5 méter magas, 13,7 méter széles és 16 méter hosszú. Összesen 124 ülőhelyet alakítottak ki, ebből ötven a felső, negyven a középső és harmincnégy az alsó sorban található. A felső sorban lévő ülések a legdíszesebbek, mindegyik háttámlájába két-két panelt illesztettek be egymás alá. Az alsó paneleket intarziákkal díszítették, a felsőket domborművekkel. Az intarziák legtöbbször épületeket és velencei utcaképeket ábrázolnak, a gótikus stílusban faragott felső domborművek erős német hatást mutatnak. A domborművek Krisztus és a Madonna mellett boldogokat, szenteket, apostolokat ábrázolnak ezenkívül jobbról az utolsó keretben az alkotó, Marco Cozzi alakját. A középső és alsó üléseket nagyrészt geometrikus mintákkal díszítették. A 18. században a kórus tetejére kétoldalt egy-egy díszes, a kórus egyszerűbb, elegáns vonalaitól teljesen elütő keretbe illesztett orgonát építettek. A jobb oldali, ma is kitűnő állapotban lévő orgonát Gaetano Callido építette 1795-ben a bal oldali Giovanni Battista Piaga munkája 1732-ből. Az orgonákat 1973-ban a Giuseppe Volpi Alapítvány restauráltatta. A szentély (12-16.) A szentély egy tizenhárom méter hosszú és tizenkilenc méter széles területet foglal el. 1469-ben felszentelt oltárát Tiziano Mária mennybevétele című festménye uralja. Az oltárképet két oszlop keretezi, amelyeket architráv köt össze, rajta a Feltámadt Krisztus, Szent Ferenc és Szent Antal szobraival. Az oszlopok és a szobrok Lorenzo Bregno munkái, 1516-ban készültek Germano da Casale a minoriták rendháza főnökének megrendelésére. Ugyanebben az évben szintén ő adott megbízást Tizianónak, hogy készítse el a körülbelül hét méter magas és három és fél méter széles oltárképet, amelyet 1518. május 19-én helyeztek el a főoltárra. A kép huszonegy, három centiméter vastag táblából áll, amelyeket faékek tartanak össze. A festmény Tiziano első fontos egyházi megrendelése volt. A forrásokból kiderül, hogy miközben a művész dolgozott rajta a kép nem tetszett a szerzeteseknek. A megrendelő kezdetben vissza akarta utasítani a művet és csak akkor gondolta meg magát, miután a külföldi követek versengeni kezdtek érte, hogy megszerezzék uraik számára. A kép témája, Szűz Mária megdicsőülése a 6. századtól vált különösen fontossá, amikortól Mária halálának liturgikus ünnepe egyre nagyobb jelentőségre tett szert. A képen Tiziano teljesen elhagyta az építészeti elemeket, nem ábrázolta a tájat ezenkívül jelentős szerkezeti és ikonográfiai újításokat vezetett be. A festményt három sávra osztotta fel, az alsó sávban az apostolokat ábrázolta, a középső szintet foglalja el Mária, akit angyalok kísérnek a mennybe, a legfelső, íves szinten pedig az Atyaisten látható. A csodás eseményt figyelő apostolokat nem rendezett testtartásban, hanem élénken gesztikulálva jelenítette meg, egyes alakokat merész rövidülésben, testük körvonalait a hátuk mögül sugárzó fénnyel emelte ki. Szent Péter melléhez szorítja a kezét, Szent Tamás Mária felé mutat, a piros köpenyes Szent András kinyújtott kézzel előre lép. A mennybe emelkedő Mária ruháját a szél a magasba fújja, így láthatóvá válik meztelen lábfeje, Krisztus követőinek jelképe. A kompozíció egységbe fűzi a valóságot a csodás eseménnyel, az egyik apostol keze a felhőkig ér, Szent András felemelt karja Mária mozdulatát utánozza, és az egyik puttó majdnem rátapos egy apostol fejére. A kép felső harmadában a megnyíló égből az idős férfiként ábrázolt Atyaisten szeretetteljes arckifejezéssel hívja magához Máriát. A Lorenzo Bregno készítette márványkeret szervesen illeszkedik a festményhez, elképzelhető, hogy tervezésében Tiziano is részt vett. A festményt 1817-ben a Gallerie dell'Accademiába szállították, és csak 1919-ben került vissza eredeti helyére. 1974-ben a padovai Antonio Lazzarin professzor restaurálta a képet, kijavította kártevők okozta sérüléseket és eltávolította az évszázadok alatt rárakódott szennyeződést. A szentély bal oldali falát Nicolò Tron 1473-ban felállított síremléke, a veronai Antonio Rizzo műve foglalja el. Az emlékmű méretében és szerkezetében is a velencei reneszánsz szobrászat egyik legjelentősebb alkotása. Nicolò Tron válsághelyzetben vagyona jelentős részét állami célokra ajánlotta fel, ezért kerülhetett síremléke mindössze két évnyi uralkodás után ilyen kitüntetett helyre. Az emlékművet négy sávra osztották fel. A legalsó sáv közepén áll a dózse, mellette kétoldalt a Hit és a Könyörületesség alakjaival. A két szobor Rizzo a Dózse-palotában őrzött híres Éva szobrához hasonlóan kivételesen magas művészi színvonalat képvisel. Nicolò Tron volt az első dózse, akit élőként és nem csak ravatalán fekve ábrázoltak. A második sávban két harcos a Tron család címerpajzsát tartja, középen egy felirattal és két domborművel. A harmadik sávban a ravatalán fekvő elhunyt látható, szarkofágját az Óvatosság, a Bölcsesség, és az Erő alakjai díszítik. A széleken a zenét és a harmóniát szimbolizáló alakok kaptak helyet. A legfelső sávban hét nőalak erényeket testesít meg. A sávok fölött a lunettában középen a Feltámadt Krisztus, két szélén az Angyali üdvözlet látható. A lunetta megtöri síremlék szerkezetének felfelé mutató vonalait és harmonikusan zárja le az emlékművet. Fölötte az Atyaisten szobrát helyezték el. A szentély jobb oldali falára került Francesco Foscari dózse síremléke. Korábban Bartolomeo Bon majd később Antonio és Paolo Bregno művének tartották. A jelenleg Nicolò di Giovanni Fiorentinónak tulajdonított emlékmű a 15. század végén készült és kora sírépítészetének jellegzetességeit tükrözi: ezek a gótikus és reneszánsz elemek keveredése, az elhunyt ravatalon való ábrázolása, az angyalok és erények megszemélyesítése, és a széthúzott függöny, mint a Paradicsom allegóriája. A dózse szarkofágja alatt a Hit, a Remény és a Könyörületesség domborműve látható, fekvő alakja mellett a négy fő erény kapott helyett. A függönyt széthúzó két harcos a dózse címerpajzsát tartja. A síremlék tetején a Feltámadt Krisztus egy kisfiú alakjában veszi magához a dózse lelkét. A szentély bejáratánál felállított 13. század végi fatáblára festett Feszület feltehetően Cimabue egyik umbriai vagy toszkán tanítványa készítette. Ez lehetett az eredetileg a Keresztrefeszítés-kápolnát díszítő csodatévő Krisztus-ábrázolás, amelyet az új oltár építésekor helyeztek ide. Keresztelő Szent János kápolnája (17.) A kápolna 1904-ben kapta nevét, amikor a firenzeiek oltárát, amely eredetileg a főbejárattól balra állítottak fel a kápolnába került. Rajta egy 15. századi íves fakeretben Donatello 1438-ban készült Keresztelő Szent János szobra áll. Az állatbőrbe öltözött, köpenyt viselő, mezítlábas szent jobb kezét szónokias mozdulattal a magasba emeli. A bal kezében tartott felirat Krisztus eljöveteléről tanúsít. Ez a szobor Donatello egyetlen Velencében látható műve. A szobrot 1973-ban restaurálták, két későbbi festékréteget távolítottak el róla, és ekkor került elő Donatello szignója is az 1438-as évszámmal. Mellette kétoldalt a művészileg nem túl jelentős, szenteket ábrázoló szobrokat egy bizonyos Girolamo faragta. A predellán a jelenetek Keresztelő Szent János életéből egy ismeretlen 16. századi művész munkái. Az oltár alatt egy kisméretű faszobor őrzi Boldog Gentile da Matelica relikviáit, aki 1340-ben szenvedett mártírhalált Perzsiában. A bal oldali falon az Imádkozó Szent Ferenc című festmény Umberto Martina 20. századi alkotása. A Santissimo Sacramento-kápolna (18., 20.) Az oltárt Max Organo tervei alapján Vincenzo Cadorin készítette 1910-ben. A falakon két 14. századi síremlék látható, az egyik Arnoldo d'Este (†1337) a másik a firenzei követ Duccio Alberti (†1336) emlékműve. A bal oldali oszlopon egy felirat emlékezik meg a bazilika 1492-es felszenteléséről. A Bernardo-kápolna (19.) A kápolna nevét a Bernardo családról kapta, amely 1482-ben saját költségén felújíttatta. Az oltárt Bartolomeo Vivarini aranyozott fakeretbe illesztett többrészes táblaképe, a Madonna és a Gyermek Szent Andrással, Bari Szent Miklóssal, Szent Péterrel és Szent Pállal díszíti. A képet az 1631-es pestisjárvány után a Madonna della Saluténak is nevezték (salute=egészség). A kép klasszicizáló keretét Jacopo da Faenzának tulajdonítják. A festmény felső részén a halott Krisztus jelenik meg, kétoldalt angyalszobrokkal. A képet 1825-ben elszállították és csak 1909-ben került vissza eredeti helyére. A sekrestye és a káptalanterem (21-24.) A sekrestye 1478-ban kapta jelenlegi formáját, amikor a korábban különálló, legszélső apszist hozzácsatolták. A sekrestye így harmincegy méter hosszú, és majdnem kilenc méter széles. A bejárattal szemben álló barokk Ereklyetartó-oltárt Francesco Penso készítette 1711-ben Antonio Pittoni atya utasítására. A nagyméretű, carrarai márványból faragott domborművek a Golgota szenvedéstörténetét elevenítik meg, Krisztus keresztrefeszítését, levételét a keresztről és sírbatételét. Az első jelenetben a Krisztus vérét felfogó Mária Magdolna alakja látható, ami utalás az oltár legértékesebb ereklyéjére a Konstantinápolyból ideszállított Szent Vérre, amelyet 1480-ban Melchiorre Trevisan admirális adományozott a templomnak. Az ereklyének még abban az évben Tullio Lombardo készített egy kisméretű tabernákulumot, amely most a bejárattól balra látható. Az ampulla, benne kis mennyiségű balzsammal, amely a hagyomány szerint Krisztus vérével keveredett jelenleg az oltár közepén látható. Velencébe kerülése után minden húsvétkor díszes ereklyetartóban, körmenetben vitték körbe a városon. Az oltár tetején az aranyozott fából készült angyalokat egy Bellunóból származó fafaragó, Andrea Brustolon készítette. A bal oldali szentélyfülke oltárán áll Giovanni Bellini 1488-ban szignált képe, a Madonna a Gyermekkel Bari Szent Miklós, Szent Péter, Szent Benedek és Szent Márk társaságában. A megrendelést Bellini tíz évvel korábban kapta a Pesaro családtól, akik az apszist korábban családi kápolnának használták. A festmény közepén a trónon ülő Madonnát jelenítette meg a művész karjában a gyermek Jézussal. A trónszék lábánál zenélő angyalok állnak. A perspektíva olyan tökéletes, hogy úgy tűnik, mintha az alakok kiemelkednének a kép síkjából. A Madonna fölötti félkörívben a festő egy imádságot festett az arany háttérre. A kétoldalt álló szentek közül kiemelkedik Szent Benedek alakja, akit egyszerű ünnepélyes öltözékben, életteli arckifejezéssel ábrázolt a festő. A klasszicizáló stílusú keretet Jacopo da Faenza faragta, feltételezhetően Bellini tervei alapján. A kápolna falán Giambattista Pittoni két kisméretű képe látható a 18. századból. A káptalanterem bejárata fölött Sassoferrato Madonna képe szintén a 18. századból származik. A szomszédos, 17 méter hosszú és 10 méter széles káptalanteremben állították fel Francesco Dandolo dózse (†1339) síremlékét. Az emlékművet Paolo Veneziano képe a Madonna a Gyermekkel díszíti. A Madonna mellett kétoldalt Szent Ferenc és Magyarországi Szent Erzsébet a dózsét és feleségét Mária kegyeibe ajánlja. A kissé merev vonalú alakok még erőteljes bizánci hatásról árulkodnak, de már felfedezhetők rajtuk gótikus elemek is. Az eredetileg aranyozott bizánci szarkofág elején a dombormű Mária halálát jeleníti meg, sarkain két angyal, ezenkívül Szent Márk és János evangelisták jelképei állnak. A káptalanterem szekrényeiben helyezték el a ferencesek 1800-as elűzésekor kifosztott kincstárból megmaradt arany és ezüst ereklyetartókat, kelyheket és miseruhákat. A jobb oldali kereszthajó (25-26.) A kápolnák mellett balról az első síremlék a római Paolo Savelli sírja. Savelli, aki a velencei szárazföldi hadsereg parancsnoka volt Padova ostrománál vesztette életét 1405-ben, a harcok után kitört pestisjárványban. A gótikus szarkofág fölött a hadvezér fából készült lovasszobra a sienai Jacopo della Quercia alkotása. Ez volt az első lovasszobor, amelyet a Velencei Köztársaság egy hadvezérének emeltetett. Az elegáns, egyszerű szarkofág feltehetően a Dalle Masegne testvérek műhelyében készült, de az is lehet, hogy a franciaországi Rinaldino munkája. A sekrestyébe vezető ajtót Benedetto Pesaro emlékműve keretezi. Pesaro a velencei flotta admirálisa volt, aki több jelentős győzelmet aratott a törökök felett és visszaszerezte a köztársaság számára Kefalónia és Lefkáda szigeteit. Pesaro 1503-ban halt meg Korfun, és végrendeletében azt kérte, hogy a templomban temessék el. A síremléket a hadvezér egyetlen fia, Girolamo megbízásából Giambattista Bregno készítette. A reneszánsz síremlék két részre osztották fel. Az alsó részen, a sekrestye bejárata mellett két-két korinthoszi oszlop áll. A felső részen a két szélső oszlop fölött Neptunus és Mars szobrait helyezték el. Az egyenes vonalú szarkofág elején két dombormű Lefkéda és Kefalónia erődítményét ábrázolja. A szarkofág tetején áll az admirális teljes harci felszerelésben, fején tengerészsapkában. A timpanon tetején egy kisméretű Madonna a Gyermekkel az emlékmű egyetlen a valláshoz köthető eleme. Jobbra Boldog Pacificónak, Szent Ferenc egyik társának sírját építették a falba. Az emlékmű eredetileg Scipione Bon szenátor megrendelésére készült, aki saját emlékművének szánta, de később mégis a ferenceseknek adományozta. A szenátort az emlékmű alá temették a padlóba. A márvány szarkofágon a három teológiai erény szobrai között két domborművön a Leszállás a pokol tornácára és Feltámadás jelenik meg. A szarkofág fölötti csúcsíves területen Krisztus megkeresztelését ábrázolta az ismeretlen művész. Az emlékmű legfeltűnőbb része egy gazdagon díszített gótikus boltív. A boltívet növényi motívumok, szentek, zenélő angyalfigurák, és címerpajzsok borítják, és egy Angyali üdvözlet-freskó keretezi. Csúcsán egy Madonna a Gyermekkel szobor áll, alkotója feltehetően Nanni di Bartolo, aki 1424-ben tartózkodott Velencében. A kereszthajó bal oldali falán kapott helyet Jacopo Marcello síremléke, aki aki a 15. század végén volt a velencei flotta főparancsnoka és Gallipolinál vesztette életét 1488. március 31-én. A domborművekkel borított, szép vonalú szarkofágot három görnyedt alak tartja a hátán, tetején a hadvezér páncélos alakja áll. A síremléket egy 15. századi freskó keretezi, amely az elhunyt diadalmenetét ábrázolja. Jobb oldalhajó (27.) A kolostorba vezető ajtó fölött egy fakoporsóban őrzik Luigi dalla Torre apát. holttestét, akit Tristaio Savorgnan gyilkolt meg 1549-ben. A hagyomány szerint a faláda az 1432-ben kivégzett hadvezér Carmagnola maradványait rejti, erre azonban nincs közvetlen bizonyíték és a koporsó mellett látható címer is a Dalla Torre családé. Az elhunytak maradványait átmenetileg ilyen koporsókban őrizték, amíg síremlékük el nem készült. Korábban a Bernardo-kápolnában is voltak ilyen koporsók a falon, azonban 1732-ben az összeset eltávolították. Az ajtó mellett Benedetto Brugnolo filozófus emlékműve feltehetően a Lombardo-testvérek műhelyében készült. A következő, Alexandriai Szent Katalinnak szentelt oltárt Jacopo Palma il Giovane, 16. századi festménye, a Szent Katalin mártíromsága díszíti. A kép közepén imádkozó Szent Katalint egy angyal menti meg a haláltól, miközben a darabjaira tört kerék elpusztítja hóhérait. Az oltár mellett Giacomo Barbaro kapitány (†1511), a törökök elleni harcok egyik jelentős hadvezérének egyszerű, de elegáns vonalú síremléke áll. A Copertinói Szent József-oltár (28.) Az oltár 1564-ben készült el, rajta Alessandro Vittoria szobraival. Jelenlegi formáját 1753-ban kapta, amikor a szobrok egy részét, valamint a stukkódíszítést eltávolították róla és Giuseppe Nogari Copertinói Szent József extázisa című festményével helyettesítették. Az oltár fölötti timpanonon Vittoria két szibillát ábrázoló szobra látható, amelyeknek elhelyezése és kialakítása emlékeztet Michelangelo a firenzei San Lorenzo-templom sekrestyéjében található remekműveire. Az oltár mellett kétoldalt falfülkékben Szent Péter és Szent András szobrait helyezték el. Az átalakítás után is az oltáron maradt a művész egyik legszebb alkotása, az 1565-ben készült Szent Jeromos-szobor. Szent Jeromos arcának kialakításakor a művész modellje Tiziano lehetett. A Bemutatás-oltár (29.) Az oltárt az oltáriszentséget imádó Jézus és Mária Szent Nevének Gyülekezete állíttatta. 1457-ben Maffeo Contarini, Velence patriarchája negyven napos bűnbocsánatot hirdetett azoknak, akik ellátogattak és tiszteletüket fejezték ki a Signum Christi előtt. Az oltárt díszítő Jézus bemutatása a templomban című majdnem öt méter magas és több, mint két méter széles festményt Giuseppe Porta, más néven Salviati festette 1548-ban. A festmény középső harmadában a gyermek Jézust bemutatják az agg Simeon főpapnak, miközben Mária és József oldalról figyelik a jelenetet. Fölöttük egy angyal a töviskoszorút és az ecetbe áztatott szivacsot, a passió szimbólumait tartja. A kép alsó harmadában a megrendelő Valier család védőszentjei állnak, Szent Pál, Szent Heléna, Szent Miklós, Sienai Szent Bernát, Szent Ágoston és Szent Márk. Tiziano emlékműve (30.) Tiziano 1576 augusztusában halt meg pestisben. Végrendeletében azt kérte, hogy a templomban temessék el, a Feszület-oltár elé, amelyre utolsó, félbemaradt Pietà képét festette. A festmény ma a Gallerie dell'Accademiában látható. A törvények tiltották a járványban elhunytak templomban való temetését, de Tiziano esetében kivételt tettek. Síremléke csak évszázadokkal később készült el, felállításához I. Ferdinánd osztrák császár jelentős összeggel járult hozzá. A hatalmas és túlzottan akadémikus emlékművet Canova tanítványai, Luigi és Pietro Zandomeneghi készítették 1838 és 1852 között. A négy oszloppal tagolt emlékmű közepén Tiziano ülő szobra látható, mellette a Tudás géniuszával és a Természet allegóriájával. Kétoldalt négy nőalak a Festészetet, a Szobrászatot, a Rajzművészetet és az Építészetet szimbolizálja. Az emlékmű hátterén öt dombormű a művész leghíresebb festményeit ábrázolja. Középen látható a Mária mennybevétele, balra Veronai Szent Péter mártíromsága (SS. Giovanni e Paolo-templom, sekrestye), jobbra pedig Szent Lőrinc mártíromsága (Santa Maria Assunta, a jezsuiták temploma). Az oszlopok fölött jobbra a Mária és Erzsébet találkozása, balra a Pietà domborműves ábrázolása kapott helyet. A síremlék tetejére helyezték el Velence jelképét a szárnyas oroszlánt. Szent Antal oltára (31.) A fehér márványból faragott oltárt 1663-ban állították fel a Szent Antal testvériség megbízásából, egy másik, fából készült oltár helyére. Tervezésével a testvériség Baldassare Longhenát bízta meg, kivitelezője a feljegyzések szerint Giuseppe Sardi lehetett. Az oltár alsó részét négy oszloppal tagolták, a középen álló Szent Antal-szobor, Giacomo di Caterino munkája 1450-ből való. Mellette a Hit és a Reménység alakját, ezenkívül az oltár tetején álló Feltámadt Krisztus szobrot Bernardo Falcone faragta a 17. században. A felső sávban látható nőalakokat, a Könyörületesség, az Igazság, a Mértékletesség, az Állhatatosság és az Erő allegóriáit Juste Le Court műhelyében készítették. Az oltár mellett a templom belső homlokzatára helyezték el a genovai Francesco Rosa: Páduai Szent Antal feltámaszt egy embert című, 1670-ben készült festményét. A kolostorok A templom kolostorát nagy mérete miatt - több, mint háromszáz helyiségből áll– Ca' Grandénak, Nagy Háznak is nevezték. Az első kolostor, a Chiostro della Trinità, a Szentháromság-kolostor a hozzá kapcsolódó másik, kisebb kolostor a Chiostro di Sant'Antonio, a Szent Antal-kolostor. A kolostorokban számos híres szerzetes is lakott, közülük a legismertebbek Ludovico Donato az első velencei bíboros, Francesco della Rovere aki IV. Szixtusz, Felice Peretti, aki V. Szixtusz néven lett pápa, Paolino da Venezia a Cronologia Magna (1320 körül) szerzője, valamint Vincenzo Coronelli térképész és földrajztudós, aki 1701 és 1707 között a ferencesek rendfőnöke is volt. A 18. század második felében a kolostorokat felújították és Bernardino Maccaruzzi vezetésével részlegesen átépítették. Napóleon uralkodása alatt a szerzeteseket elűzték, a kolostorok egy ideig a hadsereg fennhatósága alá kerültek, ezalatt az épületeteket kaszárnyának használták. Végül 1815-ben királyi utasításra Európa egyik legjelentősebb levéltárává alakították át, ahova a Velencei Köztársasággal kapcsolatos, a 9. századtól a köztársaság bukásáig összegyűlt dokumentumokat helyezték el. Az épületet utoljára 1982-ben restaurálták. A Szentháromság-kolostor nevét az udvar közepén álló kút tetejére helyezett Szentháromság-szoborcsoportról kapta. A kolostor már az első templom idejében megépült, de jelenlegi formáját csak a 16. században nyerte el. Az átalakításhoz a terveket Andrea Palladio készítette, de a kivitelezésre csak halála után 1589 körül került sor. A kutat 1713 és 1714 között Antonio Pittoni atya utasítására Giovanni Trognon építette, a rajta álló szoborcsoportot, valamint mellette Szent Péter és Szent Pál szobrait Francesco Penso, ismertebb nevén Cabianca faragta. A harmincegy méter hosszú és harmincnégy méter széles udvart folyosók szegélyezik, negyvennégy isztriai kőből készült oszloppal. Az évszázadok során a kolostor udvara folyamatosan nyitva állt a város lakossága előtt, azért, hogy a hozzáférjenek a kút bőséges vízkészletéhez. Az 1718-as nagy szárazság ideje alatt ez volt az egyetlen kút a városban amelyik nem száradt ki. A szomszédos Szent Antal-kolostor a 14. század első felében épült, a Szent Antal szobrával díszített kút építését Giuseppe Cesena atya rendelte el 1689-ben. Nem teljesen négyzet alakú oldalainak hossza harmincegy és harmincnégy méter között váltakozik, az oldalfolyosókat harminckét oszlop tartja. A kolostorban a könyvtár mellett térképészeti műhely, nyomda és kórház működött, ezenkívül itt volt a teológiai kar és az inkvizíció tárgyalóterme is. 2006–2007-es cseh labdarúgó-bajnokság (első osztály) A 2006–2007-es cseh labdarúgó-bajnokság a cseh labdarúgó-bajnokság legmagasabb osztályának 14. alkalommal megrendezett bajnoki éve volt. A pontvadászat 16 csapat részvételével, 2006. július 29-én indult és 2007. május 27-én ért véget. A bajnoki címet a Sparta Praha csapata nyerte, mely a klub történetének 34. bajnoki címe. A Marila Příbram és a Slovácko kiesett az élvonalból. A bajnokság rendszere A pontvadászat 16 csapat részvételével zajlott, a csapatok őszi–tavaszi lebonyolításban oda-visszavágós, körmérkőzéses rendszerben mérkőztek meg egymással. Minden csapat minden csapattal két alkalommal játszott, egyszer pályaválasztóként, egyszer pedig idegenben. A pontvadászat végső sorrendjét a 30 bajnoki forduló mérkőzéseinek eredményei határozták meg a szerzett összpontszám alapján kialakított rangsor szerint. A mérkőzések győztes csapatai 3 pontot, döntetlen esetén mindkét csapat 1-1 pontot kapott. Vereség esetén nem járt pont. Változások a 2005–06-os szezont követően Vysočina Jihlava 15. helyezettként. Chmel Blšany 16. helyezettként. Kladno , a másodosztály (Druhá liga) győzteseként. České Budějovice a másodosztály 2. helyezettjeként. A bajnokság végeredménye A Sparta Praha a 2006-2007-es szezon bajnoka. A Sparta Praha és a Slavia Praha részt vett a 2007–08-as UEFA-bajnokok ligájában . A Mladá Boleslav és a Jablonec 97 részt vett a 2007–08-as UEFA-kupában . A Slovan Liberec részt vett a 2007-es Intertotó-kupában . A Marila Příbram és a Slovácko kiesett a másodosztályba (Druhá liga) . Rátót nemzetség A Rátót nemzetség (Rátold) ősei Kézai Simon és más krónikák szerint itáliaiak voltak, akiknek ősei Ratold és Olivér még a 11. század vége felé, 1079 körül Könyves Kálmán korában Nápolyból Apulia tartomány Caserta városából jöttek Magyarországra. A nemzetség ősi jelvénye a hársfalevél volt, amely a belőle származó családok címereiben is megtalálható. Története A nemzetség a Veszprém közelében fekvő Rátót helység területét nyerte a királytól szállásúl, de ezenkívül Váctól délkeletre is jókora területet kaptak adományul, ahol szintén egy Rátót nevű falut telepítettek. A nemzetség ősei közül az oklevelek csak 1219-ben említettek először egy Ratoldot, akinek testvére Gyula 1219 – 1221-ben országbíró, kevei ispán. 1222-ben bihari, 1225-ben vasvári ispán, 1229-től 1231-ig erdélyi vajda, 1235 – 1239 között ismét országbíró, 1235-ben csanádi, 1238-ban kevei ispán. 1229-től Béla ifjabb király híve volt. Ebből az időből a nemzetséghez tatozóként említették még Rolandot vagy Lorándot, aki 1248–1255 között nádor, 1261–78-ig szlavón bán volt és a tatárjárás egyik hőseként emlékeztek rá.1277-től egyúttal országbíró, s pozsony és Zala vármegyék ispánja volt. Roland egyik unokája, Olivér, szintén előkelő méltóságokat viselt; 1336–53 között felváltva Fejér, Zólyom, Vas és Sopron vármegyék ispánja, a királyné udvarmestere, a király tárnokmestere volt. A nemzetség egy másik ágából való Domokos1293-1300 között szintén tárnokmester volt. 1312-1320 között Domokos hasonló nevű unokája nádori méltóságot viselt. Domokos öccsei közül László asztalnokmester volt, Kakast pedig tolnai és bodrogi ispánként említették. Roland 1283-1307 gömöri és borsodi ispán volt. Unokája, Kaplai János (1350–1387) halicsi vajda és országbíró, dédunokája, Loránd fia Paksi Leusták, pedig 1349-51 körül a király udvarmestere, 1352-1358 körül somogyi ispán, Szlavónia helytartója volt. 1336–1356 között Rátót nemzetségből Olivér, Mátyás fia, Loránd unokája a királyné udvarbírája volt, és 1347-52 között egyúttal tárnokmester, és hosszabb-rövidebb ideig Vas, Sopron, Fehér, Zólyom, Szatmár, Ugocsa vármegyék ispánja és nyalábi várnagy. Tagja volt az 1348-ban Aversából hazaküldött fogoly hercegek őrkíséretének is. Ágai és családjai I. Domokos (1238-1240) tárnokmestertől a nemzetség 4 ága származott: Paksi-ág Pásztói-ág Felebi-ág Putnoki-ág Ezen ágakból Borsod megyei volt: Pásztói család, amely Arlón és Vadnán volt birtokos. Kazai Kakas család, amelynek ősi birtoka Kazán volt és uradalma kiterjedt Kazán kívül Kazinc , Igrici , Galgóc és Divény helységekre is. A Rátót nemzetség az idők során több ágra szakadt. és több híres család; Lorántffy, Kazai, Feledi, Putnoki, Jolsvai, Kakas, Gyulafi, Elefánti, Pásztói, Kaplai, Ráday, Tari családok alakultak ki belőle. Nógrád megyei ág A nemzetség úgynevezett nádori ágából származó Porcz I. István, királynéi lovászmester, aki 1265 év végén az ágasvári uradalmat nyerte adományul, amelyhez Tar, Kutasó, Bárkány nógrád megyei helységek is tartoztak; később IV. László király Láposd faluval (ma Nógrádmegyer határában fekvő dűlő) jutalmazta szolgálatait. Kutasó és Bárkány később a Tari családé lett. Fia Domonkos, 1301-ben, III. András király halála után, az addig viselt tárnokmesteri méltóságért, kárpótlásul Nógrád vármegye ispánja lett. 1304-ben testvéreivel: Lászlóval, Kakassal és Leusztákkal együtt Károly Róbert király pártjához csatlakozott. 1308-ban újból Nógrád vármegye ispánja lett. Domonkost Károly Róbert király magas kitüntetésekkel halmozta el. Előbb nejének tárnokmesterévé nevezte ki, majd 1315-ben nádorrá lett. Domokos nevű fia a Pásztóy család őse. III. András híve volt, halála után Vencel mellé állt. 1301-ben ajtónállómester, 1301 – 02-ben nógrádi, 1303-ban Fejér vm.-i ispán. Öccsei közül László fő étekfogó, Kakast pedig tolnai és bodrogi ispánként említették. Pásztói János országbíró (1396 – 98). A Rátót nemzetség Heves vm.-ben birtokos ágából való. 1397-ben a betörő csehek ellen harcolt. A Lackfiak bukása után a király Pásztói Jánost is felmentette tisztségétől. Jolsvai Lesták nádor. A Rátót nemzetség Gömör vm.-i, Jolsván birtokos ágából származott. 1349–51-ben asztalnokmester, 1351-től 1358-ig somogyi, 1356–58-ban Fejér vármegyei ispán, 1387-től udvarmester, 1392-től 1396-ig Fejér vm.-i ispán, nádor, 1393–94-ben gömöri, 1394-ben liptói ispán. 1396. szept. 28-án Nikápolynál török fogságba esett, 1400. január 20-án még fogságban volt. Nem sikerült kiváltani, bár családja erre a célra 6000 forintért a Kanizsaiaknak elzálogosította a Bars vármegyei Hrussó várát és uradalmát. Testvére, László Kisnémedi és Selyp (ma Lőrinci város része) helységek birtokosa volt; 1325-ben azonban összetűzött az Ákos nemzetségbeli Micskkel, a későbbi bánnal, az akkori szigorú törvények szerint, a bírák fejvesztésre ítélték. László csak úgy tudott megmenekülni a halálbüntetéstől, hogy összes jószágait átengedte Micsknek. (Karácsonyi i. m. 14. 1.) Porcz I. István-tól származó Tari IV. László mester, nógrádi, hevesi ispán 1393-ban (1347-1395). Az ő fia Tari Lőrinc 1370 körül Taron született. Mária királynő udvarában nevelkedett. Itt vált lovaggá, Ilsvai Leusták segítette fiatal korában. Báró és királyi tanácsos. Rátót nembeli Tari vagy Pásztói Lőrinc, 1401 április 28-án kardot rántva védelmezte Zsigmond királyt, amikor a többi főurak fogságba vetették. 1404–06-ig királyi pohárnokmester, 1406–1413-ig honti ispán, 1407-ben nógrádi ispán, 1409-ben ő és két társa hívja össze a nógrádi közgyűlést, 1407-ben Pásztónak Buda kiváltságait kéri a királytól, 1407-1409-ben királynéi pohárnokmester, 1408-tól királynéi asztalnokmester Cillei Borbála udvarában, 1407–1408-ban étekfogómester és fősáfár. Birtokai Rátót (Ratold) első birtokait Vas, Veszprém és Pest megyében szerezte. Központja minden valószínűség szerint a Veszprém megyei Rátóton, mai nevén Gyulafirátóton lehetett. Pest megyében lévő birtokaik a mai Rátót, Kisnémedi, Hartyán és Fót területén feküdtek. A nemzetségből kialakult rátóti Gyulaffy család 1255 táján alapította a rátóti prépostságot, melynek 1420-1436 közötti időkből Tamás nevű prépostja is ismert. 1516-ban a csornai prépostság alá rendelték. A prépostság 1526 után elpusztult, javait a zabrdovici premontrei prépostság kapta meg. Kegyúri jogaikat a Gyulaffyak 1644-ig gyakorolták, utánuk azt az Eszterházyak örökölték. A Rátót nemzetség birtoka volt Somogy vármegyében a Szentgáloskérhez tartozó Lapa-puszta is, amely a Rátót nemzetség úgynevezett nádori ágának ősi birtoka volt, és amelyet az 1283 évi birtokmegosztás alkalmával I. Lóránt nádor fiai, Mátyás és Rátót, kaptak. A nemzetség tagjai valószínű, hogy még jóval a tatárjárás előtt, Nógrád megyében is szereztek birtokokat, de ottani birtokaikról okleveles adatok csak a 13. század második felétől kezdve vannak. Gömör vármegyében is hatalmas birtokrészeket kaptak, majd innen Borsod vármegyébe is átágaztak. Serpophaga A Serpophaga a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a királygébicsfélék (Tyrannidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés John Gould írta le a nemet 1839-ben, melybe 6 faj sorolnak: kucsmás vízitirannusz (Serpophaga cinerea) Serpophaga griseicapilla Serpophaga hypoleuca Serpophaga munda Serpophaga nigricans Serpophaga subcristata Ayvalık Ayvalık város az azonos nevű körzetben az Égei-tenger partján, Törökország északnyugati részén (Balıkesir tartomány), Leszbosz görög szigettel szemben. Nevének eredete nem ismert (ógörög: Κυδωνίαι, görög: Αϊβαλί, későbbi alakja: Ayvali görög: Κυδωνίες). Történelem A különböző régészeti kutatások a térségben bizonyították, hogy Ayvalık és környéke már az őskorban lakott volt. Joseph Thacher Clarke régész azt hitte, hogy ő találta meg a Sztrabón által is említett müsziai Cisthene vagy Kisthene (ógörög: Κισθήνη) rézbányák helyét. Később a Trákiai Egyetem régésze, Engin Beksac azonosította Gömeç városközpontja közelében (ma: Kiz Ciftlik) ezt a helyet. Beksac az 1990-es és a 2000-es évek elején történt ásatásokkal bizonyította a tengerparti és a szárazföld belsejében élő népek közötti kölcsönhatást, melynek egyik legfontosabb feltárt eredménye Kortukaya, valamint Altınova városközpontja közelében lévő Yeniyeldeginmeni romjai. Fontos település volt az ókorban Pordoselene is, melynek maradványai az Alibey sziget keleti részén lelhetőek fel. A kalózok állandó fenyegetése a régióban nem tette lehetővé a környék településeinek fejlődését, kivéve a Cunda szigetét (ma: Alibey sziget, görög néven: Moschonisia, melynek neve szó szerint illatos szigetet jelent). A bizánci időszakot követően a 13. században a régió felett az anatóliai Karasi bej uralkodott, majd a következő évszázadokban az Oszmán Birodalom része lett a környék. A görög szabadságharc során (1821–1831) a helybeliek járultak hozzá a haderő fenntartásért, köztük a híres Psorokostaina. Gazdaság A körzet gazdasága nagymértékben függ az olajbogyóterméstől és a turizmustól. Ayvalık mezőgazdasági területének 70%-án olajbogyót termesztenek, majd ebből olívaolajat sajtolnak (Szappan|szappangyártáshoz alapanyag), de nagyobb mennyiségben gyapotot is termesztenek, valamint jelentős a fenyőmag és a mandarin mennyisége is. Az Ayvalıktól 30 km-re található Bağyüzü falu híres a Kozak fajtájú szőlőtermesztéséről. Jelenleg Törökországban 72 millió olajfa van és ebből Ayvalık körzetében 1 750 000 található. A halászat is fontos bevételi forrás. Klíma Az Égei-tenger e térségében mediterrán éghajlat uralkodik, a tél enyhe és csapadékos, a nyár meleg és száraz. Nyáron az átlagos hőmérséklet 24-34 °C között ingadozik. Közlekedés Távolságok Ayvalık településhez képest: Ankara 657 km, Bergama 45 km, Bursa 277 km, Çanakkale 167 km, Epheszosz 239 km, İzmir 155 km, Susurluk 170 km, Trója 154 km messzire van. A városi autóbusz-állomás 1,5 kilométerre délre található a központtól. Görögországba mintegy két óra alatt ér át a szárnyashajó, illetve a komp (csak ez utóbbi szállít motoros járműveket). Ezenkívül gyors közlekedési lehetőséget kínál még az Isztambul és Bandırma közötti kompjárat. A Török Államvasutak autóbuszos csatlakozást kínál Balıkesir felé (6 Eylül Ekspresi, 17 Eylül Ekspresi, Ege Ekspresi, İzmir Mavi Treni). Repülőgéppel Balıkesir vagy İzmir felől közelíthető meg a körzet központja. Önkormányzat 1963-ban lett önálló az önkormányzat. Személyek Photios Kontoglou, író, festő, ikonfestő (itt született) Elias Venezis, író (itt született) Jegyzetek Ayvalık postai irányítószámai TURKISH STATISTICAL INSTITUTE (angol nyelven). (Hozzáférés: 2013. november 10.) TURKISH STATISTICAL INSTITUTE (angol nyelven). (Hozzáférés: 2013. november 8.) Török Statisztikai Hivatal, 2012. Psorokostaina (angol nyelven). (Hozzáférés: 2013. november 9.) Yorulmaz, Ahmet. Ayvalık'ı Gezerken. Geylan Kitabevi, 25, 80. o. (2000). ISBN 975-97240-0-6 TURKISH STATISTICAL INSTITUTE (angol nyelven). (Hozzáférés: 2013. november 9.) İstanbul Deniz Otobüsleri. [2013. november 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 10.) Fordítások Ez a szócikk részben vagy egészben az Ayvalık című török Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a szócikk részben vagy egészben az Ayvalık című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. 64. BAFTA-gála A 64. BAFTA-gálát 2011. február 13-án tartotta a Brit film- és televíziós akadémia a Royal Opera Houseban, melynek keretében a 2010. év legjobb filmjeit és alkotóit díjazta. Díjazottak és jelöltek Kiemelkedő brit hozzájárulás a mozifilmekhez Harry Potter filmsorozat Akadémiai tagság Christopher Lee Legtöbb díj és jelölés Díj 7 díj: A király beszéde 3 díj: Eredet , Social Network – A közösségi háló 2 díj: Alice Csodaországban Jelölés 14 jelölés: A király beszéde 12 jelölés: Fekete hattyú 9 jelölés: Eredet 8 jelölés: 127 óra , A félszemű 6 jelölés: Social Network – A közösségi háló 5 jelölés: Alice Csodaországban 4 jelölés: A gyerekek jól vannak , Harc az egyenjogúságért 3 jelölés: A harcos , A tetovált lány , Toy Story 3. 2 jelölés: Még egy év , Biutiful , Four Lions , Harry Potter és a Halál ereklyéi - 1. rész , Így neveld a sárkányodat Tákosi református templom A tákosi templom 1766-ban épült, 1784-ben nyugat felé nagyobbították. Azóta csaknem változatlan formában láthatjuk. A község sohasem volt jómódú, így nem tudta lerombolni és tartósabb anyagból újraépíteni a templomát. Talán ennek köszönhetjük e múlhatatlan értékű épület fennmaradását. A templom építészete Favázas úgynevezett paticsfalú (cölöpök köré vert vályogból épült) épület. Zsindelytetős, belül ötvennyolc táblás famennyezet díszíti. Az első ránézésre szegényesnek ható egyhajós templom belső berendezési tárgyai egységes egészként hatnak. A táblákat Lándor Ferenc asztalos mester készítette.A fő motívumok: rózsa, tulipán, szívvirág.A templomban faragott szószék, faragott és festett padok vannak. A templom nyugati oldalánál fazsindelyes haranglábat találunk. A jelenlegi építményt 1986-ban építették fel az eredeti 1757-ben készült építmény fényképei alapján. "A templom vagyon fából, melynek napnyugati része igen régen építetett és ideje nem bizonyos. Napkeleti széle kitoldatván, ugyan fából renováltatott 1766-ik esztendőben ilyen írással: "Az Tákosy Nemes Reformata Szent Eklésia építette Egyenlő akaratbul az Közönséges Eklesia Pénzbűl Isten Segedelme Által Ao. 1766. D. 30. Juny. a Vagyon két harang, a nagyobbiknak inscriptiója ez: "Az örökké élő Isten ditsőségére a Tákosi Reformata Nemes Ekklésia közönséges költségén öntettette Ao. 1775." A kisebbik ilyen felülírással vagyon: "Soli Deo Gloria 161 S." és a más oldalon: "Hoc opus fieri Joannes Budai." - olvasható egy 1808-as egyházi jelentésben. 1784-ben nyugat felé bővítették a templomot, és feltehetően ekkor épült a bejárati előcsarnok is. "A templom a toronytól külön álló favázzal bíró ún. "paticsfalú" építmény. A falak alapját 40-45 cm átmérőjű, malomköveken nyugvó fagerendák képezik, ezekbe vannak bevésve két-két méter távolságban a falazat faoszlopai, melyek X alakú keresztkötésekkel s felülről rájuk vésett gerendával vannak megszilárdítva. A keresztkötésekre szegezett fa lécek sárral, mészhabarccsal vannak vakolva." (Csatáry Dezső 1931. évi jelentése.) A templom keleti vége a nyolcszög három oldalával záródik. A mennyezeten 58 festett kazettát látunk, amely népi építészetünk egyik páratlan remeke. Minden kazettán más-más virágmotívumot szemlélhetünk, és a közéjük illesztett feliratos táblákról leolvashatjuk a templomépítés történetét. Külső hivatkozások Légifotók a templomról Forrás Entz Géza: Szabolcs-Szatmár megye műemlékei I-II , Akadémiai, Bp. (1986-87). Várady József: Református templomaink , Borsodi református egyházmegye, Miskolc (1987). Beregi-Nagy Edit: Múltunk Meséi - korunk emberei , Henna-Art Bt., Bp. (2006) 45-50. Babice (Uherské Hradiště-i járás) Babice község Csehországban, Uherské Hradištěban. Babice Huštěnovice, Kněžpole, Kudlovice, Topolná és Spytihněv településekkel határos. Lakosainak száma 1793 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: 64. Golden Globe-gála A 64. évi Arany Glóbusz, azaz Golden Globe-díjátadóra 2007. január 15-én került sor Kalifornia államban, a Beverly Hills-i Beverly Hilton Hotelben. A 2006-os film- és televíziós produkciók jelöltjeinek sorát a Bábel című film vezette 9 jelöléssel, melyek közül végül egyet váltott díjra, a legjobb film (dráma) kategóriában. Helen Mirren színésznő két díjat vehetett át, A királynőben II. Erzsébet brit királynőt, az Elizabeth című tévés alkotásban pedig I. Erzsébetet alakította. Leonardo DiCaprio és Clint Eastwood egy-egy kategórián belül kétszer volt esélyes, de egyikük sem kapta meg a díjat. Eastwood filmje azonban, a Levelek Ivo Dzsimából a legjobb nem angol nyelvű film elismerésével gazdagodott. Martin Scorsese pályafutása második Arany Glóbuszát vihette haza A tégla rendezéséért. Az est abszolút nyertese a Dreamgirls című film volt, mely háromszorosan örülhetett a díjnak, a legjobb vígjáték/musical mellett a legjobb férfi és női mellékszereplő is e filmből került ki, előbbi elismerésnek Eddie Murphy örülhetett. A tévés kategóriákban A Grace klinika és a Betty, a csúnya lány amerikai változata került ki győztesen, utóbbi főszereplőnője lett a legjobb színésznő is kategóriáján belül. A színészi díjazottak között találjuk továbbá Hugh Laurie-t a Doktor Houseért, Alec Baldwint, Bill Nighy-t és Jeremy Ironst. A szórakoztatóiparban tett komoly munkáért járó Cecil B. DeMille-életműdíjat ebben az évben Warren Beatty kapta. Kategóriák és jelöltek Nyertesek félkövérrel jelölve Mozifilmek Legjobb film (dráma) Apró titkok Babel Bobby A királynő A tégla Legjobb film (musical vagy vígjáték) Borat: Kazah nép nagy fehér gyermeke menni művelődni Amerika A család kicsi kincse Dreamgirls Az ördög Pradát visel Thank You for Smoking Legjobb színész (dráma) Leonardo DiCaprio (A tégla) Leonardo DiCaprio (Véres gyémánt) Peter O'Toole (Vénusz) Will Smith (A boldogság nyomában) Forest Whitaker (Az utolsó skót király) Legjobb színész (musical vagy vígjáték) Sacha Baron Cohen (Borat: Kazah nép nagy fehér gyermeke menni művelődni Amerika) Johnny Depp (A Karib-tenger kalózai: Holtak kincse) Aaron Eckhart (Thank You for Smoking) Chiweter Ejiofor (Mr. Tűsarok) Will Ferrell (Felforgatókönyv) Legjobb színésznő (dráma) Judi Dench (Egy botrány részletei) Penélope Cruz (Volver) Maggie Gyllenhaal (SherryBaby) Helen Mirren (A királynő) Kate Winslet (Apró titkok) Legjobb színésznő (musical vagy vígjáték) Annette Bening (Kés, villa, olló) Toni Collette (A család kicsi kincse) Beyoncé Knowles (Dreamgirls) Meryl Streep (Az ördög Pradát visel) Renée Zellweger (Miss Potter) Legjobb mellékszereplő színész Ben Affleck (Hollywoodland) Eddie Murphy (Dreamgirls) Jack Nicholson (A tégla) Brad Pitt (Babel) Mark Wahlberg (A tégla) Legjobb mellékszereplő színésznő Adriana Barraza (Babel) Cate Blanchett (Egy botrány részletei) Emily Blunt (Az ördög Pradát visel) Jennifer Hudson (Dreamgirls) Kikucsi Rinko (Babel) Legjobb rendező Clint Eastwood (A dicsőség zászlaja) Clint Eastwood (Levelek Ivo Dzsimáról) Stephen Frears (A királynő) Alejandro González Iñárritu (Babel) Martin Scorsese (A tégla) Legjobb forgatókönyv Apró titkok Babel Egy botrány részletei A királynő A tégla Legjobb eredeti betétdal A bátrak hazája – „Try Not to Remember” Bobby – „Never Gonna Break My Faith” A boldogság nyomában – „A Father's Way” Dreamgirls – „Listen” Táncoló talpak – „The Song of the Heart” Legjobb eredeti filmzene Babel A da Vinci-kód A forrás Nomád Színes fátyol Legjobb idegen nyelvű film Apocalypto A Faun labirintusa Levelek Ivo Dzsimáról A mások élete Volver Legjobb animációs film Rém rom Táncoló talpak Verdák Televízió Legjobb televíziós sorozat (dráma) 24 A Grace klinika Hármastársak Hősök Lost – Eltűntek Legjobb televíziós sorozat (musical vagy vígjáték) Címlapsztori Nancy ül a fűben Office Született feleségek Törtetők Legjobb televíziós minisorozat vagy tévéfilm Broken Trail Elizabeth Mrs. Harris Prime Suspect: The Final Act Pusztaház örökösei Legjobb színész, televíziós sorozat (dráma) Patrick Dempsey (A Grace klinika) Michael C. Hall (Dexter) Hugh Laurie (Doktor House) Bill Paxton (Hármastársak) Kiefer Sutherland (24) Legjobb színész, televíziós sorozat (musical vagy vígjáték) Alec Baldwin (30 Rock) Zach Braff (Dokik) Steve Carell (Office) Jason Lee (A nevem Earl) Tony Shalhoub (Monk, a flúgos nyomozó) Legjobb színész, televíziós minisorozat vagy tévéfilm Andre Braugher (Thief) Robert Duvall (Broken Trail) Michael Ealy (Sleeper Cell – A terroristacsoport) Chiwetel Ejiofor (A cunami után) Ben Kingsley (Mrs. Harris) Bill Nighy (Gideon lánya) Matthew Perry (A diadal) Legjobb színésznő, televíziós sorozat (dráma) Patricia Arquette (A médium) Edie Falco (Maffiózók) Evangeline Lilly (Lost – Eltűntek) Ellen Pompeo (A Grace klinika) Kyra Sedgwick (A főnök) Legjobb színésznő, televíziós sorozat (musical vagy vígjáték) Marcia Cross (Született feleségek) America Ferrera (Címlapsztori) Felicity Huffman (Született feleségek) Julia Louis-Dreyfus (The New Adventures of Old Christine) Mary-Louise Parker (Nancy ül a fűben) Legjobb színésznő, televíziós minisorozat vagy tévéfilm Gillian Anderson (Pusztaház örökösei) Annette Bening (Mrs. Harris) Helen Mirren (Elizabeth) Helen Mirren (Prime Suspect: The Final Act) Sophie Okonedo (A cunami után) Legjobb mellékszereplő színész, televíziós sorozat, televíziós minisorozat vagy tévéfilm Thomas Haden Church (Broken Trail) Jeremy Irons (Elizabeth) Justin Kirk (Nancy ül a fűben) Masi Oka (Hősök) Jeremy Piven (Törtetők) Legjobb mellékszereplő színésznő, televíziós sorozat, televíziós minisorozat vagy tévéfilm Emily Blunt (Gideon lánya) Toni Collette (A cunami után) Katherine Heigl (A Grace klinika) Sarah Paulson (A színfalak mögött) Elizabeth Perkins (Nancy ül a fűben) ZZ Ceti típusú változócsillag A ZZ Ceti típusú változócsillagok, más néven DA fehér törpe változók vagy DAV fehér törpék nemradiális pulzáló változócsillagok. Jellemzőik Rövid periódusidő (0,5 – 25 perc). Fényességváltozásuk nagyon kicsi, 0,001–0,2 magnitúdó. Típusaik DAV vagy ZZ Ceti csillagok: légkörük hidrogénben gazdag. DBV vagy V777 Her csillagok: légkörük héliumban gazdag. GW Vir csillagok: légkörükre jellemző a hélium, a szén és az oxigén. DOV és PNNV csillagokat is ide lehet sorolni, bár azok még nem fehér törpék a Hertzsprung–Russell-diagram besorolása szerint. Stazione di Soresina Stazione di Soresina vasútállomás Olaszországban, Lombardia régióban, Soresina településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Treviglio–Cremona-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Casalbuttano (Treviglio–Cremona-vasútvonal, kelet) Stazione di Castelleone (Treviglio–Cremona-vasútvonal, nyugat) Nagypáli Nagypáli község Zala megyében, a Zalaegerszegi járásban, a vasi határhoz közel, Zalaegerszegtől 8 km-re, a 74-es főút mentén helyezkedik el. Nevét Páli-ként 1371-ben említették először. A község mai elnevezése - Nagypáli - először 1742-ben, majd az urbáriumokban bukkant fel, viszont Nagypáli, vagy Nagy Páliként a 18. század végétől olvashatjuk így gyakrabban. A falut véglegesen 1925 után kezdték Nagypáliként emlegetni. A településen polgárőrség működik. Fekvése Nagypáli földrajzi koordinátái é. sz. 46.9097117° és k. h. 16.8440747° Nagypáli község Zala megyében Zalaegerszegtől, a településhez legközelebbi járásközponttól és megyeszékhelytől délre, 8 km-re, Zalaegerszeg és Egervár között körülbelül félúton nyugati irányban, a 74-es számú főútra csatlakozó bekötő útra leágazva közelíthető meg. A település földrajzilag a Dunántúl délnyugati részén, a Közép-zalai dombság, ismert nevén Göcsej és Kemeneshát között fekszik, enyhe lejtésű, széles dombhátakon. A Zala folyó vízgyűjtőjéhez tartozik. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 100%. A lakosok 70,7%-a római katolikusnak, 1,5% reformátusnak, 12,7% felekezeten kívülinek vallotta magát (14,6% nem nyilatkozott). Nevezetességei Turul -szobor Eddigi eredmények, díjak és elismerések Falumegújítási Mozgalom Magyarországi települések versenyében 2013 évben az első 10 helyezett között végzett a falu, a falumegújítás egyes területén elért eredményéért kitüntették. 2015-ben a mozgalom bajnoki címének elnyerése a versenyben résztvevő 36 település közül. 2015-ben a mozgalom bajnoki címének elnyerése, mellyel kvalifikáltak a nemzetközi versenyben való indulásra. Tizenegy ország 24 települése pályázott. A Tihanyban rendezett díjátadón a település egyes területén elért eredmény kitüntető címet vehették át 2016. szeptember 9.-én Tihanyban. Napkorona Bajnokság 2011 bajnokságban 1. helyezés 2012 bajnokságban 1. helyezés 2015 bajnokságban 2. helyezés. Nemzetközi Megújuló Energia Bajnokság 2011 évben nemzetközi megújuló energia bajnokságban 8 ország részvételével 5000 ezer lakos alatti kategóriában 600 település közül a második helyezés. Virágos Magyarországért mozgalom különdíj OGY Fenntartható Fejlődés Bizottsága elismerése. Hild János építészeti különdíj A település a MUT (Magyar Urbanisztikai Társaság) által meghirdetett versenyen Köztérmegújítási Nívódíj különdíjban részesítette - „NAGYPÁLI CSODÁI” című munkáért. Peter Strasser Peter Strasser (Hannover, 1876. április 1. - közel Wells-next-the-Sea-hez, 1918. augusztus 6.) német katona, tengerész, fregattkapitány (Fregattenkapitän), a német légierő léghajó (zeppelin) fegyvernemének vezetője (Führer der Luftschiffe). Élete Ifjúkora és pályafutás a tengeri erőknél Strasser 1876. április 1-én született a poroszországi Hannover történelmi városában. 15 évesen lépett be a Német Császári Haditengerészet kötelékébe. Szolgált az SMS Stein és az SMS Moltke fedélzetén, majd Kielben folytatott tanulmányokat az ottani Tengerészeti Akadémián. Folyamatosan lépett előre a ranglétrán, 1895-ben már hadnagyi rangban szolgált. Strasser ez után különböző hadihajókon szolgált, majd átkerült a még csak most alakuló léghajós fegyvernemhez. Pályafutása zeppelinparancsnokként A parancsnok először erre, mint lefokozásra tekintett. Még csak ekkor indult ez a fegyvernem és jövője még elég bizonytalan volt. Azonban Strasser véleménye megváltozott, miután elméleti tanulmányokat folytatott és gyakorlati tapasztalatra is szert tett a LZ17 Sachsen polgári léghajón. Az első világháború kitörésekor még kevés számú léghajó állt a haditengerészet rendelkezésére és ezeket is eleinte tengeralattjáró-elhárító és felderítési célokra használták. Hamarosan azonban a zeppelinek bombázási feladatokat is kaptak, eleinte katonai, majd civil célpontok ellen is. Bombázták Párizst, Antwerpent s más nagy és fontos városokat, kikötőket. 1915. január 19.-20. éjjelén bombázták először zeppelinek Londont, mely súlyos károkat okozott a városban, és még nagyobb lélektani hatást ért el. Strassert a zeppelinek kezdeti sikerei következtében a császár a zeppelin fegyvernem főparancsnokává ("Führer der Luftschiffe") nevezte ki 1916. novemberében. 1917. augusztus 20-án megkapta a legmagasabb német kitüntetést, a Pour le Mérite érdemrendet. Strasser a háború alatt maga is több bevetésen részt vett és több bombázást hajtott végre a brit főváros felett is. A parancsnok 1918. augusztus 6-án az L 70-es jelzésű zeppelinnel készült több angliai város ellen is támadásra, azonban közel Norfolkhoz egy brit repülőgép észrevette és lelőtte a léghajót. A hajó kigyulladt és lángolva a földbe csapódott. A léghajó pusztulását senki sem élte túl. Črnkovec Črnkovec falu Horvátországban Zágráb megyében. Közigazgatásilag Velika Goricához tartozik. Fekvése Zágráb központjától 14 km-re délkeletre, községközpontjától 5 km-re északkeletre, a Túrmező síkságán a zágrábi repülőtér közelében fekszik. Története A Chernkóczy (Črnkovački) család ősi fészke, akikről a falu is a nevét kapta. 1225-ben IV. Béla még szlavón hercegként a zágrábi várhoz tartozó egyes jobbágyokat nemesi rangra emelt, akik mentesültek a várispánok joghatósága alól és a zágrábi mező (Campi Zagrabiensis) nemeseinek közössége, azaz saját maguk által választott saját joghatóság (comes terrestris) alá kerültek. Az így megalakított Túrmezei Nemesi Kerülethez tartozott Črnkovec is. Ezen belül közigazgatásilag a Polje (Campus) járás része volt. A falu és környéke a 16. századtól sokat szenvedett a gyakori török támadások miatt. Amikor 1592-ben Hasszán boszniai pasa végigpusztította a Túrmezőt és mintegy 35000 lakost hurcolt rabságba számos ősi túrmezei család pusztult ki és nem maradt egyetlen ép falu sem. A kerület megszüntetése után a falut is a Zágráb vármegyéhez csatolták. 1857-ben 68, 1910-ben 137 lakosa volt. Trianon előtt Zágráb vármegye Nagygoricai járásához tartozott. 2001-ben a falunak 334 lakosa volt. Nevezetességei Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt kápolnája. Pulai Imre Pulai Imre (Budapest, 1967. november 14. –) olimpiai bajnok magyar kenus, szánkós. Fia Pulai Bence úszó olimpikon. Edzői: 1996-ig Vaskuti István volt, 1996-tól pedig Szabó Attila mesteredző. Kenus pályafutása Pulai Imre 1979-ben kezdett kenuzni. 1985-ben Bp. Honvéd versenyzőjeként az Ifjúsági Barátság Versenyen hatodik volt egyes 1000 méteren, negyedik kettes 500 méteren. 1988-ban vett részt az olimpián, ahol a kenu egyes 1000 méteren hatodik lett. A következő években a világbajnokságokra nem tudott kijutni. 1991-ben a párizsi világbajnokságon 500 méteren egyesben negyedik, négyesben ötödik lett. Az 1992-es olimpián mindkét egyes versenyszámban versenyzett volna, de hátsérülése miatt az 1000 méteres szereplésről le kellett mondania. Az 500 méteres versenyben ötödik volt. 1993-ban, a koppenhágai világbajnokságon egyes 1000 méteren hetedik helyen végzett. Ezen a vb-n szerezte meg első világbajnoki címét a négyes tagjaként (Takács Tibor, Bohács Zsolt, Kolonics György). A következő évben, megvédték elsőségüket (Takács, Horváth Csaba, Kolonics). Ugyanitt egyes 1000 méteren ötödik, 500 méteren második volt. Az 1995-ös duisburgi világbajnokságon az egyes 1000 méteres versenyében aratott győzelme és az 500 méteren szerzett bronzérme után Magyarországon az év sportolójának választották. Egy évvel később az atlantai olimpián a kenu egyes 500 méteres versenyében bronzérmes lett. 1997-ben és 1998-ban nem tudta kiharcolni a világbajnoki szereplés lehetőségét. 1999-ben Novák Ferenc társa lett a kenu kettesben. A páros már első szezonjában, a milánói világbajnokságon ezüstérmes lett 500 méteren. 1000 méteren hetedik helyen végeztek. A négyes 500 méteren (Kolonics, Horváth, Novák) kilencedik helyen értek célba. Novákkal a 2000-es ötkarikás játékokon 500 méteren olimpiai bajnok lettek. 1000 méteren ötödikek lettek. 2001-ben és 2002-ben a válogatókon nem tudták kiharcolni a csapattagságot a világbajnokságra. 2003-ban újabb világbajnoki győzelmét szerzett, ezúttal négyes 1000 méteren (Hüttner Csaba, Joób Márton, Novák). Négyes 500 méteren (Hüttner, Fürdök Gábor, Novák) negyedik helyen ért célba. Miután az orosz Szergej Ulegin elbukott a doppingellenőrzésen, az egységet bronzérmesnek nyilvánították. 2004-ben négyes 1000 méteren (Hüttner, Fürdök, Novák) Európa-bajnok volt. 500 méteren (Buzál Miklós, Ispán László, Novák) ötödik helyen végzett. 2006-ban az Európa-bajnokságon 500 méteren induló négyes tagjaként (Fürdök, Csabai Edvin, Novák) bronzérmesként térhetett haza. Ugyanez az egység a vb-n ötödik volt. 2017 januárjában, az Észt Kajak-Kenu Szövetség felkérte Pulait hogy vezesse öt versenyző felkészítését vezetőedzőként. Szánkózó pályafutása Pulai Imre jelenleg vállalkozó, egy budapesti edzőterem társtulajdonosa. 2005 után fokozatosan sportágat váltott. Szánkóedzésekbe kezdett és el akart indulni a 2006-os téli olimpián. Megalapította a Magyar Szánkószövetséget és bejelentette, hogy indulni kíván a vancouveri téli olimpián, de végül nem kapta meg a zöldkártyát a sportág nemzetközi szervezetétől. 2010 januárjában, a szánkósok lettországi Siguldában rendezett Európa-bajnokságán a 33. helyen végzett. Díjai, elismerései Az év magyar sportolója (1995) Az év magyar kenusa (1994) Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt (1996) A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2000) Fohren-Linden Fohren-Linden település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Bújj, bújj, itt megyek A Bújj, bújj, itt megyek egy gyerekdal. A gyerekek hátratett kézzel szűk körben állnak. Egy gyermek a tüzes lapátot jelképező kendővel a körön kívül jár, és a dal végén valakinek a kezébe adja. Ő lesz a következő körbejáró. Másik változat: a kendőt kapó gyermek addig kergeti a korábbi kendővivőt, míg az beáll a helyére. Kotta és dallam Bújj-bújj itt megyek, Tüzes lapátot viszek, Egyet szólok, kettőt szólok, Harmadikra rádtalálok. Jegyzetek Tüzes lapátot viszek - zeneovi, kezdő csoport. YouTube (2011. máj. 26.) (Hozzáférés: 2017. jún. 20.) (videó) Források Kiss Áron : Magyar gyermekjátékgyűjtemény. Budapest: Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (1891) 197. o. (Hozzáférés: 2017. jún. 19.) Magyar népdalok: Bújj, bújj, itt megyek: … Szerkesztette Ortutay Gyula Budapest: Neumann Kht. (2000) (Hozzáférés: 2017. jún. 19.) (szöveg) Tücsök koma, gyere ki: Gyermekdalok és -játékok óvodásoknak és kisiskolásoknak. Összeállította: Petres Csaba . II., javított kiadás. (hely nélkül): Ábel kiadó. 2007. ISBN 978 973 114 033 9 68. kotta Béres József : Szép magyar ének. Negyedik kiadás. (hely nélkül): Akovita Könyvkiadó Kft. 2016. I kötet., 34. o. ISBN 978 963 88686 9 5 Iskolai énekgyüjtemény I: 6–10 éves tanulóknak. Szerkesztette: Kodály Zoltán . Budapest: Országos Közoktatási Tanács. 1943. 14. kotta Felvételek Bújj, bújj, itt megyek. Zeneker Team YouTube (2012. szept. 28.) (Hozzáférés: 2017. jún. 20.) (videó, szöveg) Dal 3 hangon, önállóan: Bújj, bújj, itt megyek. Hangrózsa Zeneiskola YouTube (2016. okt. 22.) (Hozzáférés: 2017. jún. 20.) (videó) zongora Zaandam Kogerveld vasútállomás Zaandam Kogerveld vasútállomás vasútállomás Hollandiában, Zaanstad községben, Zaandam településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Zaandam–Enkhuizen-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Purmerend Weidevenne vasútállomás Zaandam vasútállomás Balto A Balto 1995-ben bemutatott egész estés amerikai rajzfilm, amely a Balto-trilógia 1. része. A forgatókönyvet Cliff Ruby, Elana Lesser, David Steven Cohen és Roger S.H. Schulman írta, a rajzfilmet Simon Wells rendezte, a zenéjét James Horner szerezte, a producerei Rich Arons és Steve Hickner voltak. Az Amblin Entertainment és az Amblimation készítette, az Universal Pictures forgalmazta. Amerikában 1995. december 22-én mutatták be a mozikban, Magyarországon 1996. október 22-én adták ki VHS-en. Cselekmény A félig husky, félig farkas Balto nem tudja hová tartozik igazán. Ám barátai, Borisz az orosz hólúd, a jegesmedve kölyök, és a gyönyörű husky lány Genna szeretik, és tudják róla, hogy milyen nemes lelkű. Egy napon komoly diftéria járvány tör ki Alaszkában. A gyerekek sorra betegszenek meg és a bajt még az is tetézi, hogy az óriási szélvihar elzárja az utakat. Nincs esély, hogy az életmentő gyógyszerek eljussanak a beteg gyerekekhez, hacsak egy csapat szánhúzó kutya nem vág neki a 600 mérföldes útnak, és hozza el a gyógyszert. Balto áll a csapat élére és nekiindul az életveszélyes útnak... Televíziós megjelenések TV2, Minimax, Paramount Channel Fácánfarkú levéljáró A fácánfarkú levéljáró vagy vízifácán (Hydrophasianus chirurgus) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiiformes) rendjébe, ezen belül a levéljárófélék (Jacanidae) családjába tartozó Hydrophasianus nem egyetlen faja. Előfordulása Közép-Kínától Délkelet-Ázsiáig, valamint Indiában és Indonéziában honos, tavak és mocsarak lebegő vízinövényzetén él. Megjelenése Átlagos testhossza 55 centiméter. Hosszú lábain lévő lábujjaival és karmaival nagy felületen érintkezik a vízen lévő levelekkel, ezáltal megmarad a felszínén. Arca, torka és szárnya fehér, tarkóján sárga dísztollak találhatóak. Nászidőszakban hosszú, fácánszerű farka van. Életmódja A leveleken lépegetve szedegeti rovarokból, apró gerinctelenekből, békákból, halakból és magvakból álló táplálékát. Nagyobb csoportokban él. Szaporodása A nemi szerepek felcserélődtek, egy tojó akár tíz hímmel is párosodhat. A vízinövények leveleire építi lebegő fészkét, a tojó lerakja a tojásokat, melyen a hím kotlik. Ha a nap forrón perzsel, úgy helyezkedik el, hogy testével beárnyékolja a tojásokat. A nedvességtől úgy óvja meg a tojásokat, hogy alájuk gyűri szárnyait, így a tojások a szárnyak belső oldalán nyugszanak. Ha a kakast megzavarják a költésben, akár 15 méter távolságra is elköltözteti a tojásokat! Ügyesen görgeti levélről levélre, s az időnkénti pihenőkben megmelegíti őket. A fiókák kikeklése után a kakas egyedül felügyel rájuk. Amikor a fiókák már tudnak repülni, a vízifácánok kisebb csapatokban hosszú, tengerentúli vándorútra kelnek. Királyok völgye 1 A Királyok völgye 1, más néven KV1 a XX. dinasztiából származó VII. Ramszesz fáraó sírja az egyiptomi Királyok völgyében. Ez az eddig ismert legészakibb sír, a nekropolisz bejáratának közelében helyezkedik el. Már az ókor óta ismert volt, ennek ellenére csak a 20. században, először az ötvenes években, később 1983 és 1985 között mérték fel és tisztították meg. Az egy folyosóból álló sír a XX. dinasztia többi sírjához viszonyítva kis méretű és a fáraó váratlanul bekövetkezett halála miatt befejezetlen. Leírás A kor tipikus sírjainak megfelelően részei egy egyenes tengely mentén helyezkednek el. III. Ramszesz utódai ugyanazt a sémát követték, és a sírokat hasonló módon díszítették. Négy fő részből áll, a bejáratból, egy folyosóból, a szarkofágot tartalmazó sírkamrából és a sírkamra mögött kialakított kisebb helyiségből. VII. Ramszesz hét évig uralkodott, halálakor sírja még nem volt kész. A jelek arra mutatnak, hogy a sírkamrát eredetileg folyosónak szánták, majd ezt a rész szélesítették ki a szarkofág számára és a sírkamra mögötti helyiségnél félbeszakadtak a munkák. A folyosót a Kapuk könyvéből, a Barlangok könyvéből és a Föld könyvéből származó illusztrációkkal díszítették, a sírkamra falain viszont csak a Föld könyvéből láthatók ábrázolások. A képek stílusa, az ábrázolás módja és a témaválasztás szorosan követi az uralkodó elődjének, VI. Ramszesz sírjának (KV9) díszítését, bár tőle eltérően a sírkamra mennyezetén Nut istennő kettős képe látható, ami az előző dinasztia idejére jellemző. A sírkamrában egy mélyedést vágtak a sziklába, ahova a nagyjából kártus alakú a szarkofágot helyezték. Ez a legkésőbbi példája a sírokban elhelyezett szarkofágoknak, ugyanis a későbbi temetkezéseknél egy mély aknát ástak ki amelyet kőlappal fedtek le. A sírt már az ókorban kifosztották, az uralkodó múmiája eltűnt, feltehetőleg megsemmisült, azonban a Dejr el-Bahari-i rejtekhelyen a többi fáraó maradványai mellett előkerült négy csésze rajta a VII. Ramszesz nevével. Feltárások, állagmegóvás A KV1 egyike volt annak a tizenegy sírnak, amit már az ókorban is ismertek, és nyitva állt az utazók előtt. Ebből a korból a falakon 132, a látogatók által felvésett graffitit vettek számba. Köztük található a völgy legrégebbi graffitije, ami i. e. 278-ból származik. Később a sírt kopt szerzetesek lakhelyként használták. Európai utazók már a 18. században felfigyeltek rá, köztük Richard Pococke, aki „A Sírként” említi meg 1743-ban megjelent „Megfigyelések Egyiptomról” című könyvében. Egyiptomi hadjárata alatt Napóleon tudósai tanulmányozták a Királyok völgyét és VII. Ramszesz nyughelyét az „1. sírként” jegyezték fel. A KV 1-et az 1950-es években megtisztították, de a munkáról nem készítettek dokumentációt. 1983-tól a Royal Ontario Museum finanszírozásával Edwin Bock ásatásokat végzett a sírkamrában majd egy évtizeddel később a bejáratnál is. A feltárások során fadarabok, fajansz és kő usébtik, cserépdarabok, valamint a munkások által rajzolt vázlatokkal borított osztrakonok kerültek elő. 1994-ben az Egyiptomi Régiségek Főtanácsa megbízásából letisztították a falakat és a repedéseket bevakolták. A munkálatok során számos ókori graffitit takartak el. Suhatag Suhatag egy városállam Középfölde északnyugati részén. Fekvése Középfölde északnyugati részén, a Magányos-hegy alatt fekszik, innen délre található a Hosszú-tó, rajta a Tóvárossal. Kereskedelmi előnyök Suhatag fekvése miatt baráti és kereskedelmi kapcsolatot ápol a törpökkel és a tündékkel. Bár a törpökkel való jó kapcsolata egyre inkább átfordult rivalizálássá. A város gazdagsága így csak egyre nőtt, egészen a Sárkány érkezéséig. Történelme Uralkodói Girion Girion királyt Szmóg ölte meg, bár megsértette a sárkányt, de a nyíl pikkelyénél tovább nem hatolt át. Szmóg Szmóg első támadása után az emberek nagy része elmenekült. (Többi ember meghalt vagy szintén elmenekült a további támadásai és portyázásai után.) Szmóg nem volt igazi uralkodója Suhatagnak, csak félelemben tartotta. Bard, a sárkányölő Bard Tóvárosban született. A sárkány legyőzése után királynak választották (mivel ő a sárkány gyilkosa), ő vezette népét Az öt sereg csatájában. A királyi rangjához, hozzá járult az előző (Tóvárosi) uralkodó kapzsisága, és emiatt bekövetkezett halála. Bain Ő Bard fia. Apja halála utána ő lett az uralkodó. Brand Ő Bard unokája, Bain fia. A Gyűrűháborúban vesztette életét. II. Bard Brand fia. Bain unokája. Bard dédunokája. A sárkány támadása és halála A sárkány támadása A sárkánynak a fő célja Erebor volt; de így elpusztította Suhatagot is. Suhatag akkori ura Girion próbálta megállítani, de ebben csak a halálát nyerte. A sárkány halála Miután a sárkányt a törpök kiűzték a hegyből, megtámadta a Tóvárost. Az egyetlen aki ellenált, Bard volt. Bard a fekete nyíllal megölte a sárkányt; de a nagy károk miatt az egész város, áttelepült és újjá építette Suhatagot. Gusztáv, a széplelkű A Gusztáv, a széplelkű a Gusztáv című rajzfilmsorozat első évadának tizedik epizódja. Rövid tartalom Gusztáv a virágja védelmében senkit sem kímél. Alkotók Rendezte : Dargay Attila Írta : Dargay Attila, Nepp József Zenéjét szerezte : Gyulai Gaál János Operatőr : Harsági István Hangmérnök : Bársony Péter Vágó : Czipauer János Rajzolták : Cser Zsuzsa, Dékány Ferenc, Görgényi Erzsébet, Szálas Gabriella, Tóth Sarolta Színes technika : Dobrányi Géza , Kun Irén Gyártásvezető : Bártfai Miklós, László Andor Készítette a Pannónia Filmstúdió. La Chapelle-Heulin La Chapelle-Heulin település Franciaországban, Loire-Atlantique megyében. Lakosainak száma 3266 fő (2015). La Chapelle-Heulin Le Loroux-Bottereau, La Haie-Fouassière, Haute-Goulaine, Le Landreau, Le Pallet és Vallet községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Rædwald kelet-angliai király Rædwald (vagy Raedwald, Redwald; †624 körül) a Kelet-angliai Királyság első olyan uralkodója volt, akinek nevén kívül tetteiről is tudunk valamit. Országa a mai Norfolk és Suffolk megyékre terjedt ki. Rædwald eredetileg pogány volt, de megkeresztelkedett, ám templomában a pogány isteneknek is állított oltárt. Befogadta az elűzött northumbriai Eadwine-t, akit 616-ban fegyverrel segített a trónra. A 610-es évek végére ő lett a legbefolyásosabb angolszász uralkodó és megkapta a nagykirályi, bretwaldai címet. Feltételezések szerint a Sutton Hoo-nál talált, gazdag arany- és fegyvermellékletű hajósírba is Rædwaldot temették. Források A Kelet-angliai Királyság egy kis, független angolszász állam volt a mai Norfolk és Suffolk megyék területén (talán hozzá tartozott Cambridgeshire keleti, mocsaras része is). Az angolszászoktól csak kevés írásos forrás maradt fenn, Kelet-Angliáról pedig még a más szász királyságoknál is kevesebb információnk van. Barbara Yorke történész véleménye szerint ennek oka az, hogy az ország hosszabb időre viking megszállás alá került, akik kirabolták a kolostorokat és elpusztították az ott őrzött krónikákat és okleveleket. Rædwald az első olyan kelet-angol király, akiről többet tudunk a puszta nevénél, bár trónra lépése előtti élete gyakorlatilag ismeretlen. A róla szóló legkorábbi és legalaposabb forrás a northumbriai Beda Venerabilis által 731-ben befejezett Historia ecclesiastica gentis Anglorum (Az angol nép egyháztörténete). Ebben a műben Rædwald uralkodása az I. Gergely pápa által küldött 597-es térítő misszió és a northumbriai Eadwine király 625-ös megtérése és házassága közé esik. A későbbi krónikások, például Wendoveri Roger elárulnak néhány további részletet a kelet-angliai eseményekről, de Yorke véleménye szerint a krónikák évkönyv jellege arra kényszerítette az íróikat, hogy az eseményekhez évszámot rendeljenek, akkor is ha nem tudták, hogy pontosan mikor történtek. Ezért ezek az információk óvatosan kezelendők. A késő 8. századi Genealogiae regum Anglorum (Angliai királyainak genealógiája) is tartalmazza a kelet-angliai királyok listáját, ebben azonban Rædwald nincs benne. Megemlítik viszont a 8. századi, Gergely pápa életéről szóló műben, amit a whitbyi kolostorban írtak. A 12. századi Historia Anglorum is említi az Idle-folyó menti csatát, amelyben Rædwald legyőzte a northumbriaiakat. A politikai helyzet Rædwald idején A germán angolszászok (akik között angolok, szászok, jütök és frízek is voltak) az 5. századtól kezdtek betelepülni Britanniába. 600 körülre a meghódított területeken több királyság alakult ki. A 7. század elején Dél-Anglia már szinte teljesen uralmuk alá került. Rædwald ifjúsága idején már kialakultak az uralkodói dinasztiák a többi angolszász országban is. A királyságok elkezdtek egymás között harcolni, már 568-ból ismert a kenti Æthelberht és a wessexi Ceawlin között ütközet. Æthelberht a keresztény frank király, I. Charibert lányát, Bertát vette feleségül. A későbbi krónikák szerint Merciát 585-ben alapította Creoda, bár a hiányos források miatt nagyon keveset tudunk a merciai uralkodói réteg kialalkulásáról. A Humbertől északra Deira és Bernicia királyságai vetélkedtek egymással. Ælle Deira ura volt egészen 588-as haláláig. Fia Eadwine 604-ben száműzetésbe kényszerült, amikor Bernicia ura, Æthelfrith megtámadta őket és egyesítette a két országot, amelyekből később kialakult Northumbria. Családja Rædwald 560-580 között születhetett. Nevének jelentése kb. tanácsadó hatalom. Apja Tytila kelet-angliai király volt és név szerint ismert Eni öccse is. Beda szerint a Wuffing-dinasztia alapítójának, Wuffának volt egyenes leszármazottja: filius Tytili, cuius pater fuit UUffa ("Tytil fia, akinek apja Wuffa volt"). Valamikor az 590-es években megnősült. Felesége neve nem ismert, de Beda szerint pogány volt. Legalább két fia született tőle, Rægenhere és Eorpwald. Volt egy idősebb fia is, akinek a neve nem a Wuffing-házban szokásos, hanem inkább keleti szász volt: Sigeberht. Egyes feltételezések szerint Rædwald felesége korábban házasságban élt az essexi uralkodóház egyik tagjával és Sigeberht ebből a kapcsolatból származott, vagyis Rædwald mostohafia volt. Sigeberht később összekülönbözött mostohaapjával és Galliába kellett menekülnie, de lehetséges, hogy Rædwald azért űzte el őt, hogy ne legyen riválisa Eorpwaldnak a trónutódlásban. Uralkodásának kezdete és megkeresztelkedése Rædwald trónra lépése idején, 597-ben I. Gergely pápa elküldte Canterburyi Ágostont, hogy terjessze a kereszténységet a pogány angolszászok között. Ágoston sikeresen megtérítette a kenti Æthelberhtet és az essexi Saeberhtet és országaikban új püspökségeket alapított. Beda nem ír közvetlenül Rædwald megkereszteléséről, csak Eorpwald fiáéról, de eközben megemlíti, hogy Rædwald Kentben részesült a keresztény szentségekben; ez 604-ben vagy utána történhetett, feltehetően Æthelberht meghívására. Rædwald essexi hercegnőt vett feleségül, amely által szövetségbe került a szomszédos országgal; kenti megkeresztelkedése a másik szomszédjával garantálta a jó kapcsolatokat. Valószínű, hogy ezáltal Kent hatalmi szférájába is bekerült. Megtérést odahaza nem fogadták egyöntetű lelkesedéssel. Felesége és tanácsadói hatására nem kötelezte el magát véglegesen és a templomában két oltárt tartott, egyiket Krisztusnak, a másikat pedig a pogány isteneknek. A történészek úgy magyarázzák a kettős templomot, hogy a teljes áttérés egyet jelentett volna az Æthelberhtnek való behódolással. Elkötelezettségének hiánya miatt Beda igen rossz véleménnyel volt róla és úgy vélte, hogy megtagadta a hitét. Rædwald és Northumbriai Eadwine A berniciai Æthelfrith Achát, a deirai Eadwine nővérét vette feleségül Miután Æthelfrith 604-ben elfoglalta Deirát, megpróbálta megöletni Eadwine-t, aki Merciában, Cearl királynál keresett menedéket és annak lányát is feleségül vette. Eadwine egyik rokonát, aki a britonokhoz menekült, gyanús körülmények között meggyilkolták. Eadwine végül Rædwaldtól kért oltalmat, aki szívesen fogadta és megígérte hogy megvédelmezi. Amikor Æthelfrith ennek hírét vette, követeket küldött Kelet-Angliába és nagyobb összeget ajánlott Eadwine halálért cserébe, de Rædwald visszautasította. Æthelfrith ezután másodszor és harmadszor is próbálkozott, egyre nagyobb mennyiségű ezüstöt kínálva és háborúval is fenyegetőzött. Rædwald megingott és megígérte, hogy megöleti Eadwine-t vagy átadja őt a northumbriai követeknek. Eadwine-nek lehetősége nyílt biztonságos országba menekülni, de ő a kelet-angliai udvarban maradt. Ezután meglátogatta (ténylegesen vagy álmában) a római térítő misszió egyik tagja, Yorki Paulinus, aki biztatta, hogy tartson ki és megjósolta, hogy nagyobb hatalomra tesz szert mint bármely angol király Eadwine cserébe megígérte, hogy ha visszaszerzi örökségét, áttér a kereszténységre. Ezután Rædwaldot pogány felesége megszidta, hogy becstelenséget készül elkövetni és pénzért akarja eladni bajba jutott vendégét. Ennek hatására a király elküldte a northumbriai követeket és hadat üzent Æthelfrithnek. 616-ban (vagy 617-ben) Rædwald összegyűjtötte seregeit és fia, Rægenhere kíséretében Northumbria ellen vonult. Az ellenséggel az Idle-folyó partján, Lindsey királyságának határán találkoztak. A véres és hosszú csatában mind Æthelfrith, mind Rægenhere elesett. Eadwine ezután elfoglalta Northumbria trónját, Æthelfrith fiait pedig száműzte. A 12. századi Huntingdoni Henrik leírása szerint Rædwald három részre osztotta seregét, amelyeket ő, a fia és Eadwine vezetett. A tapasztaltabb harcosokkal támadó Æthelfrith laza formációban harcolt. Mikor meglátták Rægenhere-t, összetévesztették őt Eadwine-nel, rátámadtak és megölték. Fia halálát látva Rædwald dühödten rájuk rontott és lemészárolta Æthelfrithet és harcosait. Uralkodása Az idle-i csata évében meghalt Æthelberht kenti király és utóda pogány fia, Eadbald lett. Ekkoriban halt meg Sæberht, Essex ura is, akinek három pogány fia elűzte a misszionáriusokat. Ebben az időszakban az egyetlen angolszász keresztény uralkodó Rædwald volt. Az ő halála idején azonban Kentben már újra működtek a hittérítők. Rædwald hatalma és befolyása annyira megnőtt, hogy Beda az angolok királyának (Rex Anglorum) és Æthelberht imperiuma örökösének nevezi. Hogy befolyása mekkora volt és hol volt hatalmi központja, az pontosan nem ismert. Az Angolszász krónika is a bretwaldák (nagykirályok) közé sorolja. Halála Rædwald valamikor 624 körül halt meg. Ahhoz, hogy megszerezze a bretwaldai státuszt, néhány évig uralkodnia kellett Æthelberht halála után. Barbara Yorke szerint még azelőtt meghalt, hogy Eadwine 627-ben megkeresztelkedett vagy hogy Yorki Paulinus 625-ben Northumbria püspöke lett. A 13. századi Wendoveri Roger krónikájában kétszer is szerepel a halála: 599-ben és 624-ben. Ma úgy tekintik, hogy az első dátum apjának, Tytilának a halálozási ideje, csak a krónikás hibázott a leírásánál. Utóda a trónon pogány fia, Eorpwald lett, aki később Eadwine hatására megkeresztelkedett. Sutton Hoo Rædwald idejében a kelet-angliai jelentős személyeket a Sutton Hoo-i temetőben (a Deben folyó torkolatánál a mai Woodbridge közelében) halomsírokba temették. Három nagy halom, amelyek mára jelentősen lepusztultak, még ma is látható. 1939-ben az egyik domb alatt (1. halom) páratlanul gazdag angolszász hajósírra bukkantak. A domb alatt egy 27 méteres, a tengeren is járt és megjavított hajót találtak, amelynek közepén egy fülkében rendkívüli sírmellékletet helyeztek el: ékszereket, ezüsttálakat, kelyheket, ruhákat és fegyvereket. Egy furcsa tárgyat is találtak: egy rúd alakú, bronzveretekkel és szarvassal díszített fenőkövet, amely jogarra emlékeztetett és feltételezik, hogy ez volt a bretwaldák hatalmi szimbóluma. Az aranyból és gránátkőből készült tárgyak olyan kidolgozottságúak, amelyek legalábbis egyenértékűek bármelyik korabeli európai uralkodói udvar ékszereivel. A sírban egyedülálló nagyságú, mediterrán eredetű ezüsttárgy-kollekciót is találtak. A sírmelléklet gazdagsága és a hatalmi szimbólumok királyi személyre utalnak, feltehetően olyanra, aki a nagykirályi címet is viselte: vagyis Raedwaldra. A kincsek, legalábbis részben, a vazallus uralkodóktól származhattak. A sírban talált pénzérmék alapján a temetés Rædwald halála idején történt. Ennek ellenére a sír tulajdonosát nem sikerült teljesen biztosan azonosítani, nem lehetetlen hogy a halom alatt egy másik kelet-angliai király (akiknek egyik ismert rezidenciája csak 6 km-re innen, Rendleshamben volt található), vagy egy gazdag külföldi nyugodott. A temetkezés módja és a sírban talált vért skandináv befolyásra utal, Svédországban hasonló Vendel-kori leletekre bukkantak. Egyes vélemények szerint lehetséges, hogy a Wuffing-ház skandináv eredetű volt. A hasonlóságok mellett azonban határozott különbségek is vanak és a Sutton Hoo-i tárgyak olyan sajátságokat és stílust mutatnak, amelyek másutt nem fellelhetőek. Az is lehetséges, hogy a halom csak szimbolikus sír, kenotáfium. Holttestet ugyanis nem találtak benne, csak kémiai jelek utalnak egy test létére, azonban nem kizárható hogy az egy állaté volt (a sírba rakott hús vagy kedvenc állat teste). Feltételezhető, hogy Rædwald keresztény temetésben részesült és a régi hagyományok szerinti sírja csak csak nagykirályi státuszát reprezentálta pogány alattvalói számára. Csibor bácsi csomagol A Csibor bácsi csomagol a Vízipók-csodapók című rajzfilmsorozat első évadának tizenharmadik epizódja. A forgatókönyvet Kertész György írta. Cselekmény Vízipók délben felkel az ágyból, didereg. Érdeklődik azon, hogy miért alszanak a többiek. Csibor bácsi megmondja Vízipóknak, hogy ősz van, majd hóval és jéggel megérkezik a tél, ennivalókat lehetetlen lesz megtalálni. Vízipók ezt beismeri, becsomagol. A szárazföldön sírdogál, ám a kis hangyák vigasztalják, elvezetik egy csigaházhoz, oda is érnek. Vízipók beköltözik, elbúcsúzik a kis hangyáktól, elérkezik a téli álom. Alkotók Rendezte : Szabó Szabolcs , Szombati Szabó Csaba Írta : Kertész György Dramaturg : Bálint Ágnes Zenéjét szerezte : Pethő Zsolt Operatőr : Barta Irén, Polyák Sándor Hangmérnök : Bársony Péter Vágó : Czipauer János Rajzolták : Balajthy László, Haui József , Hegyi Füstös László , Hernádi Oszkár Színes technika : Kun Irén Gyártásvezető : Doroghy Judit, Vécsy Veronika Készítette a Magyar Televízió megbízásából a Pannónia Filmstúdió és a Kecskeméti Filmstúdió Szereplők Vízipók : Pathó István Szürke hangya : Csala Zsuzsa Narancssárga hangya : Mányai Zsuzsa Rózsaszín vízicsiga : Géczy Dorottya Rózsaszín vízibolha : Czigány Judit Nagy béka fiú : Tahi Tóth László Nagy béka apuka : Szoó György Csibor bácsi : Képessy József Halálosabb iramban A Halálosabb iramban (2 Fast 2 Furious) 2003-as amerikai akciófilm, melyet John Singleton rendezett. Ez a második része a Halálos iramban filmsorozatnak. A főszereplők Paul Walker, Tyrese Gibson, Ludacris, Eva Mendes és Cole Hauser. Brian O'Conner (Walker) egy régi barátjával, Roman Piercel (Gibson) együtt Miamiba mennek, hogy elkapjanak egy Carter Verone (Hauser) nevezetű könyörtelen drogbárót. A filmet a Rotten Tomatoes 36%-ra minősítették, 157 értékelő szerint, és a Metacriticen 35 kritikus 38%-ra értékelte. Történet Brian O'Conner, az exzsaru folyamatosan megnyeri az illegális utcai autóversenyeket. Hamarosan találkozik a régi kollégáikkal, akik alkut ajánlanak; Hogy segít elkapni a környék legnagyobb kábítószer-kereskedőjét, Carter Veronét. Brian elfogadja az alkut, és segítségére hívja a régi fekete haverját, Roman Pierce-t, hogy egy üzletembernek együtt vigyenek el egy bizonyos szállítmányt Miami városába. Daniel S. Dickinson Daniel S. Dickinson (Goshen, 1800. szeptember 11. – New York, 1866. április 12.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (New York, 1844–1851). Curel (Haute-Marne) Curel település Franciaországban, Haute-Marne megyében. Lakosainak száma 424 fő (2015). Curel Osne-le-Val, Autigny-le-Petit, Chatonrupt-Sommermont és Chevillon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Andrass Samuelsen Andrass Samuelsen (Haldarsvík, 1873. július 1. – Fuglafjørður, 1954. június 30.) feröeri politikus, a Sambandsflokkurin (Unionista Párt) egykori tagja és elnöke. Az autonómiatörvény 1948-as életbe lépése után Feröer első miniszterelnöke volt. Pályafutása 1906 és 1950 között a Løgting tagja volt. 1913-1916 és 1918-1939 között a Folketingben, 1917-1918 között a Landstingben is képviselő volt. 1924-től 1948-ig az unionisták elnöke volt, az autonómiatörvény 1948-as életbe lépése után pedig Feröer első miniszterelnöke. (A løgmaður tisztséget ezzel egy 1816 óta tartó szünet után állították vissza.) Magánélete Szülei Katrina Malena szül. Mikkelsen és Sámal Joensen Haldarsvíkből. Felesége Beata Emilia, szül. Lindenskov Tórshavnból. Fia, Georg Lindenskov Samuelsen a Dimmalætting kiadója volt csaknem 50 évig, unokája, Lisbeth L. Petersen (1939–) pedig az első nők között vállalt szerepet a feröeri politikában. Přestavlky (Přerovi járás) Přestavlky település Csehországban, Přerovi járásban. Přestavlky Stará Ves, Říkovice, Dobrčice és Horní Moštěnice településekkel határos. Lakosainak száma 274 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Réans Réans település Franciaországban, Gers megyében. Lakosainak száma 277 fő (2015). Réans Campagne-d’Armagnac, Cazaubon, Eauze és Manciet községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Manapa-Tarhuntasz Manapa-Tarhuntasz (������ mma-na-pa-dLAMMA, ������ mma-na-pa-dU, „Tarhuntasz látja őt”) Szeha királya volt a késő bronzkori Anatóliában. Az i. e. 1330-as évek elején születhetett, elődjének fiatalabb fia. Személye a hattuszaszi levéltárban talált táblákról ismert. Élete Manapa-Tarhuntasz Muvavalvisz legfiatalabb fia volt, nem tudni, hogy miért őt jelölte trónra az apja. Mindkét trónt örökölte, az eredeti Szeha királyság mellett a (valószínűleg) frissen elfoglalt Arzava is övé lett. Apja halálát követően azonban azonnal trónviszály tört ki a testvérek közt, elsősorban a legidősebb fiú, Ura-Tarhuntasz elégedetlenkedett, és a legfeljebb nagykamasz korú Manapa-Tarhuntaszt elüldözték. A leváltott uralkodó Karkissza (vagy Karkijasz) területén kért menedéket, amely ország valószínűleg a későbbi Káriával (latinosan Caria) azonos. II. Arnuvandasz, majd II. Murszilisz is Ura-Tarhuntaszt támogatta, a trónra végül egy Ura-Tarhuntasz ellen Szehában kitört lázadás segítette vissza, mivel a szehaiak Manapa-Tarhuntaszt akarták a trónon látni és Ura-Tarhuntaszt elzavarták, illetve valószínűleg meg is gyilkolták, mivel a továbbiakban nincs említés róla. Manapa-Tarhuntasz Szehát visszaszerezte, de Arzavában Uhhacitisz foglalta el a trónt. Ettől kezdve Manapa-Tarhuntasz szabadulni akart a hettita gyámság alól. II. Murszilisz uralkodásának 3. évében (körülbelül i. e. 1318) Uhhacitisz, az arzavai király elutasította a Murszilisz ellen lázadók kiadását. Szövetséget kötött Ahhijavával és Millavandával, végül Manapa-Tarhuntasz is csatlakozott hozzá. Vilusza, amely állam általában Hatti szövetségese volt, ezúttal sem fordult Murszilisz ellen. Az arzavai lázadást Murszilisz legyűrte az apasai (Epheszosz) csatában, Uhhacitisz száműzetésben halt meg a következő évben, a szövetség szétesett. Manapa-Tarhuntasz magára maradva várta Murszilisz esedékes hadjáratát. Manapa-Tarhuntasz végül csak úgy maradhatott Szeha királya, hogy a hettita sereg elé nem a hadseregét, hanem öregasszonyokat és gyermekeket küldött ki városából, akik könyörögtek Murszilisznak a bocsánatért. Murszilisz végül a CTH#69 számon ismert szerződésben megerősítette Manapa-Tarhuntasz uralkodói jogát. Ugyanekkor került kinevezésre Arzavában Pijama-Kuruntasz, Arzava egyes részein Maszkhuiluva, Hapallában Targasznallisz. Szeha pedig egy tartománnyal, Appavijával gyarapodott. Maszkhuiluva és Targasnalli Manapa-Tarhuntasz bátyjai voltak. Uralkodásának meghatározatlan szakaszában keletkezett a CTH#191 számú forrás (KUB 19,5; KBo 19,79), amelyet Manapa-Tarhuntasz-levél néven ismerünk. Ezt a szehai király a hettita uralkodónak írta, de mivel nem nevezi meg a címzettet, ma már nem állapítható meg, hogy ki volt az. Datálása a sok megemlített név ellenére is bizonytalan, II. Murszilisz (1321–1295) idején bármikor keletkezhetett, de akár II. Muvatallisz első éveiben is. Szerepel benne Mira uralkodója, Kupanta-Kuruntasz, akinek ismert egy szerződése II. Murszilisszal. Említésre kerül Pijamaradu, Millavanda ura, aki Vilusza ellen támadt. Ez a bevezetése a későbbi nyugat-anatóliai eseményeknek, amelyek során Arzava végleg meggyengült, helyette Ahhijava, és Tavagalavasz idején Lukka is fontos szereplővé válik. Pijamaradu i. e. 1225-ben már múlt időben beszél róla. Pijamaradu a Szeha fennhatósága alá tartozó Laz szigetéről, ismertebb nevén Leszbosz szigetéről származott, és Atpa, millavandai király leányát vette feleségül. Az események Ahhijava és Vilusza felkeléséhez vezettek, és II. Muvatallisz Szehát használta bázisul az ellentámadáshoz. A továbbiakban Manapa-Tarhuntasz életútja ismeretlen. Muvatallisz Vilusza ellen indított hadjáratában Manapa-Tarhuntasz már súlyos betegségre hivatkozva nem vett részt. Viszonylag hosszú uralkodás után utódját emlegeti a II. Muvatallisz és Alakszandusz viluszai király között kötött szerződés. A hettita források nem tartalmaznak szehai pártütésről vagy trónviszályról szóló információkat, ezért feltételezik, hogy a Muvatallisz alatt említett Maszturi (Manapa-Kuruntasz) Manapa-Tarhuntasz fia lehetett, és a trónöröklés szabályos volt. Luxemburg az 1948. évi nyári olimpiai játékokon Luxemburg a nagy-britanniai Londonban megrendezett 1948. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Andratx Andratx település Spanyolországban, a Baleár-szigeteken. Andratx Calvià és Estellencs községekkel határos. Lakosainak száma 10 930 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Hárslevelű A hárslevelű (szlovákul Lipovina, németül Lindenblättriger, franciául Feuille de Tilleul) a Kárpát-medence őshonos szőlőfajtája a Vitis vinifera Pontian Balcanica ágából. Minőségi fehérborszőlő, hazai elterjedtségét tekintve a kilencedik leggyakoribb fajta. Több magyar borvidéken – Mátrai (Debrő), az Egri és a Villányi borvidékeken – termelik, de leginkább a Tokaji borvidék jellemző fajtája, ahol furminttal keverve a Tokaji aszút állítják elő belőle. A Tokaji-hegység északi, szlovákiai részén és Dél-Afrikában szintén termelik. Jellemzői Tőkéje erős növekedésű, ritka lombozatú, egyenletesen és bőven teremő. Levele ép, kerek; fürtje igen hosszú, laza szerkezetű; bogyói közepesen nagyok, gömbölyűek, vékony héjúak, lédúsak. Napos, száraz fekvésű dűlőkben jól aszúsodnak. Októberi érésű, szárazságra, téli fagyokra és rothadásra érzékeny fajta. Száraz borként a Hárslevelű sűrű, testes, zöldesarany színű, erős fűszer-, virágpor- és virágillatú ital. 1993-as Tour de France Az 1993-as Tour de France volt a 80. francia körverseny. 1993. július 3-a és július 25-a között rendezték. A verseny 20 szakaszból plusz a prologból állt, 3 714,3 km hosszan Le Puy du Fouból indult és a szokásos Párizsi körversennyel végződött. Az útvonal hossza 3 714,3 km volt az immár harmadszor győztes Miguel Indurain 38,71 kilométer/óra átlag sebességgel teljesítette. 20 csapat 180 versenyzője indult és 136 jutott el a Párizsi befutóig. A Seychelle-szigetek a 2012. évi nyári olimpiai játékokon A Seychelle-szigetek a nagy-britanniai Londonban megrendezett 2012. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 4 sportágban 6 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Atlétika Férfi Női * - hat másik versenyzővel azonos eredményt ért el Cselgáncs Férfi Ökölvívás Férfi Úszás Férfi Női Jevhen Valentinovics Lucenko Jevhen Valentinovics Lucenko (Kijev, Szovjetunió, 1980. november 10. –) ukrán labdarúgó-középpályás. Forrás Jevhen Lucenko adatlapja a transfermarkt.com oldalon (angolul) Csicsery-Rónay István Csicsery-Rónay István (Budapest, 1917. december 13. – Budapest, 2011. április 22.) magyar író, könyvkiadó, könyvtáros, politikus (FKGP). Életpályája Szülei: Csicsery-Rónay István és Zichy Mária voltak. 1935-1940 között a Pázmány Péter Tudományegyetem államtudományi szakán tanult. 1937-1939 között a bécsi Konzuli Akadémia diákja volt. 1939-1943 között a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem mezőgazdaság-tudományi szakán tanult. 1954-1957 között a washingtoni Katolikus Egyetem könyvtár szakos hallgatója volt. 1943-1947 között a Teleki Pál Munkaközösség ügyvezető alelnöke volt. 1944-ben a Magyar Függetlenségi Mozgalom politikai bizottsági tagja, valamint az Eb ura fakó című illegális lap szerkesztője és a Rákóczi partizánszázad parancsnok-helyettese volt. 1944-1948 között külügyminisztériumi titkárként dolgozott. 1945-1947 között a Független Kisgazdapárt külügyi osztályvezetője volt, de összeesküvés vádjával 8 hónapra letartóztatták. 1947-1949 között Ausztriában, Svájcban, majd Franciaországban, 1949-1990 között pedig az USA-ban élt. 1949-1956 között a Szabad Európa Bizottság politikai elemzőjeként dolgozott. 1951-1964 között a Hírünk a világban című folyóirat és Bibliográfia című mellékletének kiadója volt. 1956-1979 között a Maryland Egyetem könyvtárosa volt. 1953-tól a washingtoni Occidental Press könyvkiadó tulajdonosa volt. 1983-tól a Democracy International főtitkára volt. 1985-1989 között a New York-i Bartók Béla Alapítvány főtitkáraként dolgozott. 1990-ben hazatelepült. 1990-től a Zichy Mihály Alapítvány elnöke volt. 1990-1993 között a Teleki Pál Munkaközösség Alapítvány alelnöke volt. 1996-tól a Veress Sándor Társaság alelnöke volt. Magánélete 1945-1996 között Tariska Erzsébet volt a felesége. Két gyermekük született; Erzsébet (1946) és István (1950). Művei Russian Cultural Penetration in Hungary ; New York, 1950 Russian cultural penetration in Hungary ; 3. jav. kiad.; Research and Publication Service Hungarian Section, New York, 1952 Száműzöttek naptára ; szerk. Csicsery-Rónay István; Occidental Press, Washington, 1954 A Critical Study of Hungarica in Some Basic Reference Tools (disszertáció); Catholic University of America, Washington, 1957 Költők forradalma. Antológia 1953-1956 ; szerk. és bev. Csicsery-Rónay István; Occidental Press, Washington, 1957 The first book of Hungary ; Watts, New York, 1967 Saláta Kálmán. Történelmi dokumentumdráma ; Occidental Press, Washington, 1984 Magyarország 1945-1947. Két cikk ; Occidental Press, Washington, 1984 Emigrációban. Csicsery-Rónay István írásaiból ; Washington, Occidental Press, 1988 Csalog Zsolt: M. Lajos, 42 éves / Lajos M., aged 42 ; ford. angolra Csicsery-Rónay István, Agi Clark; Maecenas, Bp., 1989 Saláta Kálmán: Fejezetek a Független Kisgazda Párt 1945-ös küzdelméből ; sajtó alá rend., bev. Csicsery-Rónay István; Occidental Press, Washington, 1989 Zichy Mihály Emlékmúzeum, Zala / Musée Commémoratif Mihály Zichy (katalógus); Zichy Mihály Alapítvány, Zala, 1992 Teleki Pál és kora. A Teleki Pál emlékév előadásai ; szerk. Csicsery-Rónay István és Vigh Károly; Occidental Press, Bp., 1992 Nagy Ferenc miniszterelnök. Visszaemlékezések, tanulmányok, cikkek ; összeáll. és bev. Csicsery-Rónay István; Ezerkilencszáznegyvenöt Alapítvány–Occidental Press, Bp., 1995 Koncepciós per a Független Kisgazdapárt szétzúzására, 1947. Tanulmány és válogatott dokumentumok ; vál., jegyz. Cserenyey Géza, Csicsery-Rónay István, Palasik Mária; 1956-os Intézet, Bp., 1998 ( Adalékok az újabbkori magyar történelemhez , 1.) A modern magyar demokrácia alapja, 1945-1947 ; Occidental Press, Bp., 2000 ( Csillagos órák, sorsfordító magyarok , 1.) Teleki Pál ; Occidental Press, Bp., 2000 ( Csillagos órák, sorsfordító magyarok , 2.) Magyarország, az Európai Unió és a NATO ; Occidental Press–Századvég, Bp., 2000 ( Csillagos órák, sorsfordító magyarok , 3-4.) Zichy Mihály ; szerk. Róka Enikő és Csicsery-Rónay István; Occidental Press, Bp., 2001 A harmadik magyar történelmi emigráció ; Occidental Press–Századvég, 2001 ( Csillagos órák, sorsfordító magyarok , 5.) Magyarország a második világháborúban ; Occidental Press–Századvég, 2001 ( Csillagos órák, sorsfordító magyarok , 6-7.) Hám Tibor írásaiból ; szerk. Csicsery-Rónay István; Occidental Press–Századvég, Bp., 2001 ( Csillagos órák, sorsfordító magyarok , 8.) Szombathelyi Ferenc ; szerk. Csicsery-Rónay István; Occidental Press–Századvég, Bp., 2002 ( Csillagos órák, sorsfordító magyarok , 9-10.) Kitekintés: mi történt a világban? ; Occidental Press–Századvég, Bp., 2002 ( Csillagos órák, sorsfordító magyarok , 11-12.) A demokrácia fellegvárának építői. Csicsery-Rónay István, Horváth János, Török Bálint írásaiból ; Századvég, Bp., 2002 Első életem ; Századvég, Bp., 2002 Illyés Gyula, 1. r. ; Occidental Press, Bp., 2003 ( Csillagos órák, sorsfordító magyarok , 13.) Nagy Ferenc: 5 millió magyar a Golgotán. Beszédek, írások, gondolatok ; szerk. és bev. Csicsery-Rónay István; Occidental Press, Bp., 2003 ( Csillagos órák, sorsfordító magyarok , 14-15.) "Szobor vagyok, de fáj minden tagom!". Fehér könyv a Teleki szoborról ; szerk. Bakos István, Csicsery-Rónay István; Occidental Press, Bp., 2004 Saláta Kálmán az ifjú szürkeeminenciás. Fejezetek a Független Kisgazda Párt 1945-ös küzdelméből ; Occidental Press, Bp., 2004 ( Csillagos órák, sorsfordító magyarok , 16.) A történelem szolgálatában. Tanulmányok, cikkek, beszédek ; Occidental Press, Bp., 2005 ( Csillagos órák, sorsfordító magyarok , 17-18.) Csicsery-Rónay István–Cserenyey Géza: Koncepciós per, 1947 ; Occidental Press, Bp., 2006 ( Csillagos órák, sorsfordító magyarok , 19-20.) Ők mertek magyarok lenni. Három történelmi dráma. Teleki. Amikor ránktörtek az alvilág démonai. Két győzelmes esztendő ; Occidental Press, Bp., 2008 Otthon a világban. Jelen a történelemben. Huszadik századi miniatűrök ; előszó Hubay Miklós; Gondolat, Bp., 2009 Díjai American Council of Learned Societies díja (1961, 1962) Joseph Pulitzer-emlékdíj (1992) A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1993) Nagy Imre-emlékplakett (1994) Bethlen Gábor-díj (2002) A Magyar Művészeti Akadémia Aranyérme (2006) Köztársasági Aranyérem (2010) Jegyzetek Bethlen Gábor-díjasok. Bethlen Gábor Alapítvány. (Hozzáférés: 2014. november 18.) Forrás MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283 Most pedig vége a szép időknek A Most pedig vége a szép időknek Figaro C dúr áriája Wolfgang Amadeus Mozart Figaro házassága című operájának I. felvonásából. Mirošovice Mirošovice település Csehországban, a Kelet-prágai járásban. Mirošovice Hrusice, Kunice, Senohraby, Mnichovice és Pyšely településekkel határos. Lakosainak száma 1323 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Bús Iván Bús Iván (Nyíregyháza, 1967. január 5. –) magyar labdarúgó. Sikerei, díjai Ferencvárosi TC : Magyar labdarúgó-bajnokság ezüstérmes: 1988–89 Magyar labdarúgó-bajnokság bronzérmes: 1989–90 Magyar kupa döntős: 1988–89 Menominee megye (Wisconsin) Menominee megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Wisconsin államban található. Megyeszékhelye Keshena, legnagyobb városa Menominee. Lakosainak száma 4317 fő (2013. július 1.). Menominee megye Oconto, Shawano és Langlade megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Manasztirszko Dolenci Manasztirszko Dolenci (macedónul: Манастирско Доленци) település Macedóniában, a Délnyugati körzet Kicsevói járásában, 2013-ig a Drugovói járás része volt, ami teljes egészében beolvadt a Kicsevói járásba. Népesség 2002-ben 109 lakosa volt, akik közül 108 macedón és 1 szerb. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Cannibal Corpse A Cannibal Corpse egy amerikai death metal együttes, mely a New York állambeli Buffalo városában alakult 1988-ban. Pályafutásuk során tizenhárom stúdióalbumot, egy koncertalbumot, két gyűjteményes box szettet és négy DVD felvételt adtak ki. Kereskedelmi szempontból az egyik legsikeresebb death metal együttesnek számítanak, annak ellenére, hogy sem a rádiókban sem a nagy nézettségű zenei TV csatornákon nem lehet találkozni a dalaikkal. Egy 2003-as felmérés szerint világszerte több, mint 1 millió nagylemezt adtak el, melyből az Amerikai Egyesült Államokban 558929 darab talált gazdára. Lemezeiket a Metal Blade Records adja ki. A zenekar olyan témákat dolgoz fel dalaiban, mint a vérengzés, mazochizmus, kínzás, élőholtak, gyilkosság és halál valamint az embergyűlölet. Emiatt több helyen is betiltották koncertjeiket, főleg Németországban, lemezeiket pedig éveken át cenzúrázták erőszakos megjelenésük/dalszövegük miatt. Horrorfilmekből és -regényekből merítenek inspirációt, illetve olyan zenekaroktól, mint Slayer, Obituary, Kreator, Autopsy. Történet A Cannibal Corpse-ot a New York állambeli Buffaloban alapította Chris Barnes énekes, Alex Webster basszusgitáros, Jack Owen gitáros, Bob Rusay gitáros és Paul Mazurkiewicz dobos. A demólemezük kiadása után szerződtették őket a Metal Blade Records-hoz, majd megjelent a debütáló albumuk Eaten Back to Life címen. További két albumot adtak ki Butchered at Birth és Tomb of the Mutilated címen, majd Bob Rusay gitárost felváltotta Rob Barrett, ezt követően pedig kiadták a Hammer Smashed Face névre keresztelt EP-t, aminek címadó dala azóta klasszikussá nőtte ki magát. A The Bleeding kiadását követően a zenekar frontembere, Chris Barnes ki lett utasítva a zenekarból nézeteltérések miatt. A vokálos posztját a ma már emblematikusnak számító George "Corpsegrinder" Fisher töltötte be. Az 1996-ban kiadott Vile album remek visszhangot kapott, és ez volt az első death metal album ami felkerült a Billboard toplistára (#122).[forrás?] A 2004-es The Wretched Spawn kiadása után Jack Owen kilépett az együttesből, hogy a többi projektjével foglalkozzon, az akkor aktuális turnén pedig Jeremy Turner töltötte be a helyét. Ezt követően a Malevolent Creation/Hate Plow/Solstice gitárosa, Rob Barrett lépett be a zenekarba, aki korábban már részt vett két Cannibal Corpse lemez elkészítésében (The Bleeding, Vile). 2006-ban a Cannibal Corpse kiadta a Hate Eternal frontemberével, Erik Rutannal a tizedik lemezét, a Kill-t. A zenekar eddigi történetét rögzítő, számos kulisszatitkát felfedő, rengeteg koncertfelvételét tartalmazó, valamint húszéves születésnapját kikiáltó DVD 2008-ban jött ki Centuries of Torment: The First 20 Years néven. 2009 februárjában megjelent az Evisceration Plague, az együttes 11. nagylemeze. A folytatás 2012 márciusában jelent meg Torture címmel, majd újra masszív turnéra indult a zenekar. 2014 februárjában a Cannibal Corpse kijelentette, hogy új albumot készítenek, az A Skeletal Domaint. Az albumról a "Sadistic Enbodiment" kislemez júliusban jelent meg. Az A Skeletal Domain 2014. szeptember 16-án jelent meg. 2017. november 3.-án megjelent a Cannibal Corpse tizennegyedik stúdióalbuma, a "Red Before Black". Diszkográfia Nagylemezek Eaten Back to Life (1990) Butchered at Birth (1991) Tomb of the Mutilated (1992) The Bleeding (1994) Vile (1996) Gallery of Suicide (1998) Bloodthirst (1999) Gore Obsessed (2002) The Wretched Spawn (2004) Kill (2006) Evisceration Plague (2009) Torture (2012) A Skeletal Domain (2014) Red Before Black (2017) Kislemezek Hammer Smashed Face (1993) Worm Infested (2003) Koncertlemezek Live Cannibalism (2000) Daniel Sánchez Ayala Daniel Sánchez Ayala (El Saucejo, 1990. november 7.) spanyol labdarúgó, jelenlegi csapata a Norwich City, posztja középhátvéd. Pályafutása A Sevilla utánpótláscsapatában kezdett focizni, 2007-ben szerződtette a Liverpool. 2009. augusztus 16-án debütált a nagycsapatban a Tottenham Hotspur elleni elvesztett mérkőzésen, Martin Škrtel helyére állt be a 75. percben. Kezdőként először a Stoke City ellen játszott az Anfielden. Harmadik mérkőzését a Fulham elleni 3–1-re elvesztett mérkőzésen játszotta 2009. október 31-én. 2009. november 12-én 2012 nyaráig hosszabbított a csapatnál. 2010-ben a Hull Cityhez, 2011-ben pedig a Derby Countyhoz került kölcsönbe. 2011. augusztusában, pont két évvel első profi mérkőzése után jelentette be csapata, hogy Ayala az élvonalba feljutott Norwich Cityhez szerződött. Zsitvay Ferenc Zsitvay Ferenc (születési adatai ismeretlenek, 18–19. század) Dorog polgármestere. Élete Teljes név: SITVAY-ZSITVAY (III.) FERENC Született: 1736. VII. 14. Hatvan. Meghalt: 1803. VIII. 30. Dorog. Felesége: szlavniczai Sándor Terézia született: 17. esküvő: 1767. I. 31 Pomáz Meghalt: 1805. XI. 20. Dorog Polgármester. Részt vett több nemesi felkelésben. Komárom, Mosony- és Pozsony vármegye táblabírája. Forrás: Kempelen Béla Családkönyv és Zsitvay Tibor Családtörténeti naptár és leszármazási táblák. Az 1788-as népszámlálás adatai szerint birtokkal nem rendelkező dorogi nemes (nobilis). 1768-tól 1790-es évek elejéig volt Dorog polgármestere. Feljegyzések szerint 11 gyereket nevelt Dorogon. Forrás Solymár Judit - Kovács Lajos: Dorogi lexikon (ISBN 963-00-4973-2) Dorog, 2008. Reszen Reszen (macedónul Ресен) városa az azonos nevű község székhelye Macedóniában. Népesség Reszennek 2002-ben 8748 lakosa volt, akik közül 6431 macedón (73,5%), 1369 török (15,6%), 325 albán, 169 cigány, 58 szerb, 18 vlach és 378 egyéb. Reszen községnek 2002-ben 16 825 lakosa volt, melyből 12 798 macedón (76,1%), 1797 török (10,7%), 1536 albán (9,1%) és 694 egyéb. A községhez tartozó települések Reszen Arvati Aszamati Bolno Brajcsino Volkoderi Gorna Bela Crkva Gorno Krusje (Reszen) Gorno Dupeni Grncsari Dolna Bela Crkva Dolno Perovo Dolno Dupeni Drmeni Evla Zlatari (Reszen) Izbista Ilino (Reszen) Jankovec Jezerani Kozjak (Reszen) Konyszko (Reszen) Krani Kriveni Kurbinovo Lavci (Reszen) Leva Reka (Reszen) Leszkojec (Reszen) Lyubojno Nakolec Oteseno Petrino Podmocsani Pokrvenik (Reszen) Prelyubje Pretor Rajca Szlivnica (Reszen) Szopotszko Sztenye Sztipona Carev Dvor Surlenci Strbovo Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Menouville Menouville egy község Franciaországban. Lakosainak száma 65 fő (2015). Földrajza Menouville Arronville, Frouville, Labbeville, Theuville és Vallangoujard községekkel határos. KerekMese A KerekMese (más formában Kerek mese) magyar internetes rajzfilm- és 2D-s számítógépes animációs sorozat, amelyet Vass Mónika rendezett. A forgatókönyvet Vass Mónika és Tavaszi László írta. Magyarországon a YouTube-on megtekinthető, DVD-n is megjelent, és az M2 is műsorra tűzte az első évadot, és főcímdala nincs. Ismertető A KerekMese ritmusos zenékkel, fülbemászó dallamokkal és vicces, rajzfilmes stílusú animációkkal feledteti el a kicsikkel, hogy szórakozás közben valójában megtanulják a számokat, a betűket, a színeket, és megismerik az állatokat. A sorozat elsődlegesen a YouTube videómegosztón, a hivatalos KerekMese YouTube csatornán teszi közzé az új epizódokat, így bár a televíziós műsorszórásban csupán 30 epizódot ismerhetnek meg a gyermekek, az interneten több, mint 80 rész megtekinthető. Epizódok 1. évad Hal dal C, Cs betűs dal D betűs dal Állathangos dal Alpesi Krokodil Boci, boci tarka Hét napjai dal Bili dal Fogmosó dal Ovi dal Állatok kicsinyei Állatos ABC F betűs dal G, Gy betűs dal J betűs dal Iciri-piciri A török és a tehenek A busz kereke Afrikai kaland Altatódal Dínó dal Bolygós dal Jármű dal K betűs dal L, Ly betűs dal M betűs dal Ellentétes dal Ici pici pók A part alatt Száraz tónak nedves partján Curling a 2012. évi téli ifjúsági olimpiai játékokon A 2012. évi téli ifjúsági olimpiai játékokon a curling versenyeit január 14-e és január 22-e között rendezték Innsbruckban. Összesen két versenyszámban avattak ifjúsági olimpiai bajnokot. Éremtáblázat (A táblázatokban az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.) Tatár Csilla Tatár Csilla (Budapest, 1983. május 27. –) műsorvezető, riporter. Élete 13 évesen, 1996-ban volt első szereplése, amikor a Duna Televíziónál egy verset szavalt. 2002 óta riporter, szerkesztő. 2009-ben szerzett diplomát a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola hallgatójaként. 12 éven át a TV2 műsorvezetője volt, majd 2014 decemberében felmondott a csatornánál és az MTVA-hoz igazolt. Itt első munkájaként az Eurovíziós Dalfesztivál nemzeti válogatóműsorának, A Dalnak lett a műsorvezetője. 2015. május 23-án ő ismertette Magyarország pontjait az Eurovíziós Dalfesztiválon. Előtte 2007 óta minden évben, amikor részt vett Magyarország, Novodomszky Éva látta el ezt a feladatot. Műsorai TV2 csoport Aktív (2002–2011) szerkesztő-riporter Magellán (2002–2006) szerkesztő-riporter Favorit (2007) szerkesztő-riporter Kölykök (2007) line-producer Macsólabor (2009) műsorvezető Megamánia (2010) szerkesztő-műsorvezető MegaBackstage (2012) műsorvezető A Szépségkirálynő (2012, 2013) műsorvezető Mokka (2011–2014) műsorvezető Csak show és más semmi (2018) versenyző Duna Média A Dal ( 2015 ) – műsorvezető, Harsányi Leventével ( M1 , Duna World ) Én vagyok itt! (2015) – műsorvezető ( M2 Petőfi ) Böngésző (2015) – műsorvezető ( M2 Petőfi ) Elővízió ( 2015 , 2016 , 2017 ) – műsorvezető, a magyarországi szavazatok szóvivője ( Duna ) Miss World Hungary – Magyarország szépe (2015) – műsorvezető, Harsányi Leventével ( Duna ) A Dal ( 2016 ) – műsorvezető, Harsányi Leventével ( Duna , Duna World ) Magyarország, szeretlek! (2016) – csapatkapitány ( Duna ) Miss World Hungary – Magyarország szépe (2016) – műsorvezető, Harsányi Leventével ( Duna ) 47. Debreceni virágkarnevál (2016) – műsorvezető, Szente Vajkkal ( Duna World ) A Dal ( 2017 ) – műsorvezető, Harsányi Leventével ( Duna , Duna World ) Díjai Az év műsorvezetője (Glamour Women of the Year, 2012) Az év legfittebb műsorvezetője (Fitbalance Award, 2014) Bessey Bessey település Franciaországban, Loire megyében. Lakosainak száma 448 fő (2015). Bessey Chavanay, Lupé, Maclas, Malleval, Pélussin és Roisey községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Le Menoux Le Menoux település Franciaországban, Indre megyében. Lakosainak száma 427 fő (2015). Le Menoux Ceaulmont, Chavín-kultúra, Le Pêchereau és Badecon-le-Pin községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Areatza Areatza város Spanyolországban, Bizkaia tartományban. Areatza Arantzazu, Zeanuri, Orozko és Artea községekkel határos. Lakosainak száma 1196 fő (2017). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Gare de Chevrières Gare de Chevrières vasútállomás Franciaországban, Chevrières településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Creil–Jeumont-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Pont-Sainte-Maxence Gare de Longueil-Sainte-Marie Balánbánya Balánbánya (románul Bălan, németül Kupferbergwerk) város Romániában, Erdélyben, Hargita megyében. Neve Nevét a tőle nyugatra emelkedő Balán-havasról kapta. A román bălan szó szőkét jelent. Fekvése Hargita megye északkeleti szélén helyezkedik el, 13 km-re a csíkszentdomokosi útkereszteződéstől, a 125-ös országúton, körülbelül egyenlő távolságra Csíkszeredától és Gyergyószentmiklóstól (42 km). A Keleti-Kárpátok központi részén, a Gyergyói-havasok és a Csíki-havasok között, az Olt völgyében fekszik, a folyó áthalad a városon. A tengerszinttől számítva 760–840 m magasan található. Története Határában már a 17. században vasat bányásztak, de 1702-re a vaslelőhelyek kimerültek. A rézlelőhelyet 1785-ben egy Opra János nevű pásztor fedezte fel, a termelés 1803-ban indult meg, 1853-ban már hat bánya működött. Azóta a falu várossá fejlődött. A trianoni békeszerződésig Csík vármegye Felcsíki járásához tartozott. 1954-óta városi rangú település, de 1967-ig közigazgatásilag Csíkszentdomokoshoz tartozott. 1967-óta város. Nicolae Ceaușescu az 1950-es években rohamléptekkel iparosította a várost. Ezrével telepített be a városban épült új lakótelepekbe főleg a Kárpátokon túlról románokat, megváltoztatva a település etnikai összetételét. Míg 1910-ben 402-en lakták (385 székely, 5 román), 1966-ban már 4646 lakója volt, melyből 2507 volt székely/magyar, de már 2110 román is volt. 1977-ben már 12161-en lakták a várost, 3949 székely/magyar és 8190 román. 2002-ben 7902 lakosából 5121 román, 2703 magyar, 54 cigány és 1 német volt. A 2011-es népszámlálás idejére további jelentős népességcsökkenést könyvelhetett el a város, főként a románajkúak hagyták el tömegesen a települést, a román-magyar számarány tovább közeledett egymáshoz (62-38%). 2011-ben hosszú idők óta először magyar nemzetiségű polgármestert választottak a balánbányaiak. Népesség 2011-ben 5864 lakosából 3625 fő román, 2124 magyar volt. Gazdaság Románia egyik legnagyobb rézbányászati központja volt. 2006-ban a bányát bezárták. Látnivalók Római katolikus templomát 1869 -ben szentelték fel Nepomuki Szent János tiszteletére. Festői környéke kedvelt turistaparadicsom. A Várbükk-pataknak a Lok patakkal való összefolyásánál emelkedő hegyfok tetején melyet Vársarkának neveznek várromok láthatók. A város felett 2 km-re 1966 -ban létesített Nagynyír-víztározó látja el vízzel a települést. Határában található az Olt forrása. Határában található az úgyszintén híres Egyes-kő , a Nagyhagymás hegyvonulata, a Tar-havas, melyeket Orbán Balázs A Székelyföld leírásában így jellemez: „a Székely Svájc”. A várostól 2 km-re a Nagyhagymás Nemzeti Park várja látogatóit mely a Nagyhagymás hegyvonulata mellett magába foglalja a Békás-szorost és a Gyilkos tavat is. Búza Barna Búza Barna (Vésztő, 1910. december 30. – Budapest, 2010. október 16.) éremművész, szobrász. Életpályája Eredeti neve Buzi (vagy Buzy) Barnabás. Tanulmányait 1928 és 1935 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte. Mesterei Sidló Ferenc és Szentgyörgyi István voltak. Ferruccio Ferrazzinál tanult mint római ösztöndíjas. 1930-tól kiállító művész. Munkáit kiállították az 1937-es velencei biennálén, ugyanebben az évben Magyarországon a Zala György-éremmel jutalmazták. 1944-ben a katonaságnál büntető századba osztották be. A második világháborút követően Ausztriából tért haza, sokáig politikai üldözött volt, a műtermét is elvették. 1963-tól a Budapest VIII. Kerületi Tanács Tagja volt. 1970-ben egy diófaszobráért VI. Pál pápa emlékérmet adományozott számára. 1971 és 1975 között a kerület parlamenti képviselője volt. 1976 és 1978 között Bagdad városesztétikai tanácsadója volt. Budapesten élt, a Százados úti művésztelepen dolgozott. Elhunyt 2010. október 15-én hajnalban, örök nyugalomra helyezték 2010. november 6-án Sarkadon, a Körösháti temetőben. Művészete Készített kisplasztikákat, portrékat, domborműveket, valamint köztéri szobrokat. Alkotásai fából, kőből, fémből, kerámiából, porcelánból (a Herendi Porcelángyár számára), terrakottából, pirogránitból készültek. Több mint hatvan köztéri szobor, síremlék, relief fűződik a nevéhez. Dolgozott restaurátorként is, többek között a budai vár Szentháromság-szobrán is. Római ösztöndíjas volt már, amikor a monumentalitás, az épületplasztika és a faszobrászat iránt kezdett érdeklődni. Szobrászatát jellemzi a klasszikus iskolázottság, a finom naturalizmus. Emlékezete 2006-ban a NapSziget a Művészetekért Alapítvány Búza Barnáról elnevezett képzőművészeti díjat hozott létre, melyet 2007 -től kezdve minden esztendőben március 1 -jén adnak át a NapSziget folyóirat díjátadást megelőző évfolyamában közölt legkiemelkedőbb képzőművészeti alkotás szerzőjét jutalmazva vele. A díjat Búza Barna unokája, Réczey Bálint adja át. Búza Barna-díjasok: Egyed Tibor (2007), Parrag Emil (2008), Bészabó András (2010), Balogh János (posztumusz, 2010), S. Horváth Ildikó (2011), Buczkó Imre (2013), Kesztyűs Ferenc (2014) Díjai, elismerései 1933: Országos Magyar Képzőművészeti Társulat ifjúsági szobrászati díja, Fiatal művészek kiállítása, Műcsarnok 1934: Magyar Képzőművészeti Főiskola Ferenczy István szobrászati díja 1935-1936 között: a Római Magyar Akadémia ösztöndíja 1936: Balló Ede-díj 1941: Zala György-érem, a Magyar Képzőművészek Egyesületének Kitüntetése 1942: a kultuszminiszter faszobrászati díja a kolozsvári VI. Nemzeti Képzőművészeti Kiállításon; a Benczúr Társaság kitüntető elismerése a Műcsarnok Őszi Tárlatán 1981: a Munka Érdemrend Arany fokozata 1997: a Molnár C. Pál Társaság életmű-díja 1999: a Magyar Kultúra lovagja 2001: Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt 2002: A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje 2008: A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje Egyéni kiállításai 1941 • Műbarát, Budapest ( Czene Bélával , Élesdy Istvánnal) 1943 • Műbarát, Budapest ( Istókovits Kálmánnal ) 1957 • Katona József Múzeum ( Bozsó Jánossal ) Kecskemét 1958 • Déri Múzeum ( Boross Gézával ) Debrecen 1967 • Thorma János Múzeum (Bozsó Jánossal) Kiskunhalas 1972 • Megyei Művelődési Központ, Békéscsaba Művelődési Ház ( Doór Ferenccel ) Tokaj 1974 • Dürer Terem, Gyula 1975 • Kisvárda 1978 • Csepel Galéria, Budapest 1979 • Vármúzeum , Esztergom • Óbudai Klubház, Budapest • Kórház, Kiskunhalas 1980 • Művelődési Központ, Sarkad 1983 • Dózsa György Művelődési Központ, Budapest 1985 • Csepel Galéria, Budapest [Pituk Józseffel] 1986 • Arany János Művelődési Központ, Nagykőrös 1987 • Hevesi Sándor Művelődési Központ [Vincze Lajossal], Nagykanizsa • Városi Művelődési Központ, Berettyóújfalu 1989 • Bartók Béla Művelődési Központ, Sarkad [Kesztyűs Ferenccel] 2001 • Kondor Béla Közösségi Ház, Budapest 2002 • Tihanyi Apátság 2005 • Rétközi Múzeum [Csorba István Kadosával], Kisvárda 2009 • Corvin Művelődési Ház [Vargay Zoltánnal], Budapest 2010 • Herendi Porcelánművészeti Múzeum, Herend 2010 • Soproni Múzeum, Lábasház, Sopron. Részvétele csoportos kiállításokon (válogatás) 1934-től • Nemzeti Képzőművészeti Kiállítások, Műcsarnok, Budapest 1937 • Modern monumentális művészet, Nemzeti Szalon, Budapest 1939 • Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Őszi Tárlata, Műcsarnok, Budapest 1938, 1942 • XXI., XXIII. velencei biennále, Velence 1941 • Magyar Egyházművészeti Kiállítás, Nemzeti Szalon, Budapest 1942 • Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Őszi Tárlata, Budapest 1950-től • Magyar Képzőművészeti Kiállítások, Műcsarnok, Budapest 1955 • Képzőművészetünk tíz éve, Műcsarnok, Budapest 1955-től • Országos Képzőművészeti Kiállítás, Herman Ottó Múzeum, Miskolc 1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest 1960 • Képzőművészetünk a felszabadulás után, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1965 • A Százados úti művésztelep 50 éve, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Magyar képzőművészet a fasizmus ellen, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Művészeti Tárló, Tanács Galéria, Budapest 1969 • Magyar egyházi kultúra, Magyar Akadémia, Róma 1971 • A Művésztelep alapításának 60. évfordulója, Józsefvárosi Művelődési Klub, Budapest 1972 • A 60 éves Százados úti művésztelep, Dürer terem, Gyula 1975 • Jubileumi Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1977 • I. Portrébiennálé, Hatvani Galéria, Hatvan 1978 • Magyar szobrászat, Műcsarnok, Budapest 1979 • Faszobor, Csontváry Terem, Pécs 1981-től • III. Országos Éremművészeti Biennálé, Lábasház, Sopron 1983 • Római iskola I., Keresztény Múzeum , Esztergom 1984 • X. Szabadtéri Szoborkiállítás, Balatoni Úttörőváros, Zánka 1985 • 40 alkotó év, Műcsarnok, Budapest 1988 • Tavaszi Tárlat, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, Műcsarnok, Budapest • Képzőművészeti Kiállítás, Városi Művelődési Központ, Törökszentmiklós 1989 • Téli tárlat '89, Műcsarnok, Budapest 1991 • Egyházi Kiállítás, Vigadó Galéria, Budapest 1994 • Kisszobor '94, Vigadó Galéria, Budapest 1997 • Magyar Szalon '97, Műcsarnok, Budapest 1999 • Művészeti Tárló, Kondor Béla Közösségi Ház, Budapest • Magyarok Európában, Pataky Művelődési Központ, Budapest 2000 • Művészetbarátok 2000, Pataky Művelődési Központ, Budapest 2002 • Művészeti Tárló, Kondor Béla Közösségi Ház, Budapest 2004 • Művészetbarátok 2004, Pataky Művelődési Központ, Budapest 2005 • A nap szerelmesei, Volksbank Galéria, Budapest 2008 • A Százados úti művésztelep, Józsefvárosi Galéria, Budapest • Művészetbarátok 2008, Pataky Művelődési Központ, Budapest. Köztéri művei Oszlopreliefek (alumínium, 1947, Kecskemét, SZTK rendelő) Keresztút (fa, 1951–1957, Székesfehérvár, bazilika) Kortonai Szent Margit (fa, 1952, Budapest, Kapisztrán Szent János-templom ) Ökölvívók (bronz, 1952-1958, Budapest, Népstadion-kert) Kuruc lovas (bronz, 1959, Kazincbarcika, Rákóczi tér) Öntőmunkás (bronz, 1963, Jászberény) Kohászcsalád-dombormű (alumínium, 1961, Ózd, Kohászati üzem Munkásszálló) Zenélő fiatalok (alumínium, 1964, Komló, Művelődési Ház) Irinyi János-szobor (mészkő, 1965, Budapest, XI. ker., Lágymányosi u. 21-23.) Börzsönyi Ferenc síremléke (1965, Budapest, Rákoskeresztúri Új köztemető) Esze Tamás-mellszobor (mészkő, 1966, Sátoraljaújhely, Esze Tamás Általános Iskola) Karikázó fiú (vörösréz, 1965, Vác, Április 4. (???) tér) Olajfúró munkás (bronz, 1968, Eger, MSZMT Székház) Felszabadulási emlékmű (1970, Budapest, XVIII. ker., Kossuth tér) Thorma János-dombormű (mészkő, 1970, Kiskunhalasi Múzeum) Felszabadulási emlékmű (mészkő, 1970, Baktalórántháza) Garay János-mellszobor (pirogránit, 1972, Szekszárd, Garay János Gimnázium) Tóth Bucsoki István-mellszobor (mészkő, 1972, Tatabánya, Felszabadulás tér) Népszínház -Nemzeti Színház-emlékkő (1974, Budapest, VIII. ker., Blaha Lujza tér) Ady-mellszobor (mészkő, 1974, Gyula, Művész-sétány) Szovjet–magyar barátság (pirogránit, 1975, Kisfaludi Strobl Zsigmond eszmei tervei alapján, Budapest, X. ker.) Szovjet-magyar barátság (pirogránit, 1976, Moszkva, Barátság-park) Vadász Elemér-mellszobor és emléktábla (pirogránit, 1977, Székesfehérvár) Kondor Ernő -mellszobor (1980, Balassagyarmat, Helytörténeti Ház) Zalka Máté-mellszobor (pirogránit, 1980, Mezőhegyes, Zalka Máté Szakmunkásképző) Agrárszocialista emlékmű (bronz, 1981, Battonya) Lány mandolinnal (kő, fa, bronz, 1981, Bp. XVIII. ker., Kondor Béla sétány 7.) Textilmunkásnő (pirogránit, 1982, Budakalász, lenfonógyár) Luther Márton szobra (kő, 1983, Lux Elek terve alapján, Budapest, Evangélikus Teológiai Akadémia kertje) Mikes Kelemen-mellszobor (pirogránit, 1983, Battonya, Mikes Kelemen Gimnázium) Ambrus Zoltán-mellszobor (pirogránit, 1985, Gödöllő, Ambrus-nyaraló) Petőfi-mellszobor (pirobronz, 1985, Kisvárda) Anghi Csaba-mellszobor (kő, bronz, 1986, Fővárosi Állatkert) Táncoló kígyók (bronz, 1986, Fővárosi Állatkert) II. Rákóczi Ferenc-mellszobor (pirobronz, 1987, Berettyóújfalu) Mikes Kelemen-mellszobor (pirogránit, 1988, Berettyóújfalu) Márkus László síremléke (1987, Budapest, Farkasréti temető) Petőfi-mellszobor (pirobronz, 1987, Nagykőrös, Petőfi Általános Iskola) Gobbi Hilda-síremlék (pirogránit, 1989, Budapest, Farkasréti temető) Bárdos Lajos-emléktábla (bronz, mészkő, 1989, Budapest, II. ker., Margit krt. 64/b.) Ambrus Zoltán-mellszobor (pirogránit, 1989, Budapest, Margitsziget, Művész-sétány) Molnár C. Pál -mellszobor (1990, Battonya) Fáy András-dombormű (bronz, 1991, Battonya, OTP székház) Kálvin János szobra (bronz, 2000, Budapest) Szent István -mellszobor (bronz, 2001, Baja) Klebelsberg Kuno -mellszobor (bronz, 2005, Lakitelek) Dr. Béres József -dombormű (bronz, mészkő, 2010, Kisvárda, Kisvárdai Városi Könyvtár) és a tudós nevét felvett óbudai Keve utcai általános iskola falán. Vass Lajos-mellszobor (bronz, 2010, Lakitelek) Művei közgyűjteményekben Herendi Múzeum, Herend Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtár, Pécs Magyar Nemzeti Galéria , Budapest Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest M. del Vaticano, Róma Petőfi Irodalmi Múzeum , Budapest Sárospataki Képtár Szombathelyi Képtár, Szombathely Vay Ádám Múzeum , Vaja . La Chapelle-Saint-Aubert La Chapelle-Saint-Aubert település Franciaországban, Ille-et-Vilaine megyében. Lakosainak száma 425 fő (2015). La Chapelle-Saint-Aubert Billé, Romagné, Saint-Jean-sur-Couesnon, Saint-Marc-sur-Couesnon, Saint-Sauveur-des-Landes és Vendel községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Szilágybogya Szilágybogya (Bodia), település Romániában, a Partiumban, Szilágy megyében. Fekvése Zilahtól délre, az Egregy-patak völgyében fekvő település. Története Szilágybogya nevét 1538-ban említette először oklevél Bugya néven. 1600-ban Budgya, Budgia, 1750-ben Bogya, 1808-ban Budgya, Budendorf, Budgyia, 1861-ben Budgya, Bogyie, 1913-ban Szilágybogya néven írták. Szilágybogya 1467 előtt a Dobokai család részbirtoka volt. 1467-ben Dobokai Miklós hűtlensége miatt itteni részbirtokát Mátyás király Mindszenti János, Mátyás és Miklós fivéreknek adományozta. 1558-ban Izabella királynétól és János Zsigmondtól Bánfi Pál, Nyujtódi István, Tót Mihály, Nagymihályi Anna és János, Kendi Katalin és Mihály meg Szalánchi Dorottya és János s mindkét nembeli utódaik a birtokot adományul kapták. 1600-ban Zilhai Literatus Márton zálogbirtoka aki ezt a birtokot Nagy Mihály Páltól vette zálogba. Nagymihályi Pongrácz László eladta (Budgiat) Nagydobai Spáczai Mihály-, János- és Miklósnak. 1837-ben birtokosai: Béldi, Rédei grófok, Kemény báró és Simándi nemesek voltak. 1910-ben 792 lakosából 16 magyar, 453 román volt. Ebből 87 görögkatolikus, 372 református, 13 izraelita volt. A trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Zilahi járásához tartozott. Charles William Stubbs Charles William Stubbs (1845. szeptember 3. – 1912. május 4.) angol lelkész. Liverpoolban született, és számos posztot betöltött. Plébános volt Wavertree-ben és Granborough-ban. Nagyon érdekelte a csoportban dolgozás és a társadalmi kérdések. Mind politikai, mind teológiai értelemben liberális felfogást követett. 1906-ban Truro püspökévé nevezték ki. Válogatott munkái Cambridge and its Story (1912) Co-operation & Owenite Socialist Communities/The Land and the Labourers (1884) The Land and the Labourers (1893) Charles Kingsley and the Christian Social Movement (1899) Social Teachings of the Lord's Prayer (1900) The Christ of English Christian Poetry (1906) Cambridge and its Story (1912) Hymns, including Christ was born on Christmas Night and Carol of King Cnut Átok Az átok vallásos eredetű kifejezés, általános értelemben az áldás ellentettjének tekinthető. Lényegét találóan fejezi ki a szó latin megfelelője: maledictio = „rosszat mondás”. Az átkot mondó célja, hogy verbális úton idézzen elő valamilyen „rosszat” személyek vagy dolgok (tárgyak, helyek) vonatkozásában. Az átok megfogalmazása függ az átokmondás mögötti világnézettől ; a kívánt rossz minőségétől. Vallásos értelemben Vallásos kontextusban az átokmondás feltételezi annak hitét, hogy a világban (vagy azon kívül) létezik egy vagy több olyan erő, amely emberi szándékkal, valamint a szándék szavakkal, ill. bizonyos cselekedetekkel történő kifejezésével befolyásolható. Amennyiben a befolyásolás intenciója az, hogy valamely létező állapota rosszabbra forduljon, átokról (ellenkező esetben áldásról) beszélhetünk. Akit (vagy amit) megátkoznak, azt kiszolgáltatják, mintegy átadják a világban uralkodó negatív erőknek. A „negatív erő” lehet immanens, anyagi természetű, pl. „A fene (=farkas) vigye el!” vagy „A franc (=vérbaj) essen beléd!”, de lehet transzcendens, szellemi természetű is, pl. „Az ördög vigye el!” Az átok végső soron az ima egy fajtájának tekinthető, s mint ilyen, az emberi szerveződés minden szintjén megfigyelhető. Az átokmondás alanya lehet egyén vagy közösség, megfogalmazását tekintve lehet spontán vagy formalizált. Közösségi átok esetén az átok ekvivalens lehet a közösségből való kirekesztéssel. Ennek jelentősége attól függ, az adott közösség miként definiálja magát. Például egy törzsből való kizárás lehetőséget biztosít a kirekesztett személynek, hogy a törzsön kívül – magányosan vagy másokkal társulva – új életet kezdjen. Ha azonban az adott közösség minden javak végső letéteményeseként értelmezi magát, akkor a kiközösítés egyenértékű a végső és visszafordíthatatlan pusztulásra ítéléssel (lásd pl. a katolikus egyház extra ecclesiam nulla salus = „az egyházon kívül nincs üdvösség” dogmáját.) Ha valakit ilyen „végső rosszra” ítéltek, akkor ez gyakran magával vonta azt is, hogy az illetőt lehetőség szerint kitörölték a közösség emlékezetéből. Ennek formalizált aktusa a római vallásban az ún. damnatio memoriae volt, ami azonban továbbélt napjaink politikai gyakorlatáig (l. történelemhamisítás). A köznapi szóhasználatban Az átok műfaja erősebbnek mutatkozik a világnézeti változásoknál: számos átokmondó kifejezés elterjedt a köznapi beszédben is. Ezekben többnyire már nem ismerjük fel a vallásos gyökereket, mi több, a konkrét rossz kívánságot sem mindig halljuk ki belőlük, inkább konkrét tartalom nélküli indulati megnyilvánulásoknak tekintjük őket. Ezek a formulák gyakorlatilag megegyeznek azon kifejezésekkel, amelyekre általában a – profán szóhasználat szerint értett – káromkodás szót hallva gondolunk. Mensáros Zoltán Mensáros Zoltán (Budapest, 1921. november 23. – Budapest, 2008. december 2.) magyar író. Mensáros László (1926-1993) testvére. Életpályája Az 1940-es évek elejétől publikált. 1942-ben a Katolikus Akadémia diákja volt. 1943-ban kilépett a honvédségből az építőiparba. 1943-1947 között a Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatója volt. 1963-1981 között az Építésügyi Minisztériumban dolgozott. 1981-ben nyugdíjba vonult. 1986–1989 között a Hittudományi Akadémia tanulója volt. Művei Böjti szél (regény, 1968) Záporpróba (regény, 1982) Héják talonban (regény, 1987) Párhuzamos magányok (regény, 1994) Jegyzetek Springer Ferenc és Bauer Mária házasságkötése, Bp. IX., 1896. április 29. Mensáros Zoltán gyászjelentése Bereczk Béla gyászjelentése Mensáros Zoltánné, Springer Piroska gyászjelentése Springer Ferenc gyászjelentése Springer Ferencné, Bauer Mária gyászjelentése Bauer Antal gyászjelentése Bauer Antalné, Rosenbach Ida gyászjelentése Forrás MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283 Santa Maria della Consolazione-templom A Santa Maria della Consolazione Róma egyik temploma az Aventinusosn, a Piazza della Consolazione téren, a Tarpeii-szikla tövének közelében. Alapítása egy elítélt nemes nevéhez fűződik, ki 1358-ban két arany forintot adott egy Madonna-kép felállításáért e helyen. Innen ered a templom neve is. A kép ma a presbitérumban található, Antoniazzo Romano készíthette. A templomot 1470-ben szentelték fel, majd 1583-1606 között újjáépítették Martino Longhi vezetésével. Ő alakította ki az épület barokk homlokzatát is. Az épület mellékkápolnái különböző nemesi családok és céhtagok tulajdonát képezték. Pin kód (televíziós sorozat) A Pin kód (eredeti cím: Pin Code) orosz televíziós 3D-s számítógépes animációs sorozat, amelyet Alekszej Gorbunov rendezett. A forgatókönyvet Dimitrij Jakovenko írta, a zenéjét Marina Landa és Szergej Vasziljev szerezte. Magyarországon az M2 adja. Szereplők Pin – A sorozat főhőse, aki egy feltaláló pingvin. Epizódok Miért? Kire vársz királylány? Nano-dadusok Megasütőtök DNS Szálloda a vidám hegymászóhoz Hurrikán – Csak bátraknak Nyomok a hóban A sebesség bűvöletében Boldogulnak nélkülünk is Enceladus – Víz és élet A feladvány A homok szobor Napszél Az őrző Állj meg, kis robotom! Az elektron vadász Mi lehet egy medve fejében? Egy tényleg nagy dolog A párhuzamos világ A kritikus pont Szupravezetés és egy kis szeretet Mindörökké szappanopera A második Nap Valami A világegyetem és a fogyókúra Mese Bibi számára Millióból egy Anti-Pamacs oltás I. rész Anti-Pamacs oltás II. rész Magyar változat A szinkront az MTVA megbízásából a VidArTeam készítette. Magyar szöveg: Angyal Andrea Szerkesztő: Horváth Ádám Márton Hangmérnök és vágó: Wünsch Attila Gyártásvezető: Farkas Márta Szinkronrendező: Nagy Ákos Főcímdal: Nádasi Veronika, Posta Victor Felolvasó, narrátor: Tarján Péter Bácskai János – Tedi Joó Gábor – Pamacs Megyeri János – rendező Nádasi Veronika – Panka Papucsek Vilmos – Tülök Posta Victor – Dokko Potocsny Andor – Pin Seszták Szabolcs – Soma Szokol Péter – Varjú Tarján Péter – rajzoló 6445 Bellmore A 6445 Bellmore (ideiglenes jelöléssel 1990 FS1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eleanor F. Helin fedezte fel 1990. március 23-án. Idő (földtörténet) Az idő (vagy éra) a földtörténeti időskálán az eonnál rövidebb földtörténeti egység, az eont tagolja részekre. Például a fanerozoikum eon három időből áll, amelyeket a fosszíliákból kirajzolódó változások alapján különítettek el: paleozoikum, mezozoikum és kainozoikum. E három eont katasztrófaszerű kihalási események választják el egymástól (a perm–triász kihalási esemény, illetve a kréta–tercier kihalási esemény). Az idő rétegtani megfelelője az időtéma. Egy-egy idő időszakokra tagolható tovább. Kvadratikus test Az algebrai számelméletben a kvadratikus testek a racionális test másodfokú bővítései. Az egytől különböző négyzetmentes számok kölcsönösen egyértelműen megfeleltethetők a kvadratikus testeknek. Ha a bővítésben d pozitív, akkor a kvadratikus test valós, különben képzetes vagy komplex. A kvadratikus testeket behatóan tanulmányozták. Elméletükben több megoldatlan probléma maradt, például az osztályszám-probléma. Definíció A kvadratikus testek a racionális számok másodfokú bővítései. Tehát -ból egy hozzávételével keletkeznek, ahol d négyzetmentes egész szám. (A nevezőből a négyzetgyök bővítéssel eltüntethető, majd felszorzással a négyzetgyök alá egész szám kerül. Ezután kiemelhető belőle a legnagyobb négyzetszám osztó, amiből gyököt vonva egész szorzótényező válik, amivel le lehet osztani. Tehát feltehető, hogy d feltehetően négyzetmentes egész.) A továbbiakban legyen d egy 1-től különböző négyzetmentes szám. Ekkor a halmaz a szokásos műveletekkel kvadratikus test. Ha a test képzetes, vagy komplex, akkor a szám d tetszőlegesen választott, majd rögzített négyzetgyöke. A másik négyzetgyök szintén ezt a testet generálja. Diszkrimináns A test diszkriminánsa d, ha d kongruens 1-gyel modulo 4, különben 4d. Például, ha K a Gauss-racionálisok teste, azaz d = −1, akkor a diszkrimináns −4. A különbségtételt az általános algebrai számelmélet magyarázza. K egészgyűrűjét az 1 és d négyzetgyöke csak az utóbbi esetben feszíti ki. Az első esetben az egészek a rácspontok felénél fekszenek. Az Eisenstein-egészek esetén d = −3, és az egészek éppen a harmadik egységgyökökkel határozhatók meg. A kvadratikus testek diszkriminánsainak halmaza megegyezik a fundamentális diszkriminánsok halmazával. Bevezetése A kvadratikus testek elmélete a binér kvadratikus formák elméletéből alakult ki. Euler és Fermat diofantoszi egyenleteken elért eredményeinek összevetéséből jött létre ez az elmélet, amely további vizsgálódásokra adott lehetőséget. Gauss a Disquisitiones Arithmeticae ötödik fejezetében Fermat, Euler és Lagrange munkásságát mutatja be, és erre alapozva tárgyalja a binér kvadratikus formák elméletét. Habár Gauss az egész számok körében maradt, ma inkább a racionális számok testét bővítik kvadratikusan, ami lehetővé teszi a kvadratikus formák lineáris tényezőkre bontását. Például: Ezzel a kvadratikus számtestek elmélete a binér kvadratikus formák elméletének részévé válik. A racionális számok teste többféleképpen bővíthető a komplex számok résztestévé. Így vizsgálják az algebrai egészek gyűrűjét, amit rendszerint -val jelölnek. Ebbe azok a komplex számok tartoznak, amelyek egy nem triviális, egész együtthatós, normált polinom gyökei. Érdemes azonban csak azokkal számolni, amelyek az adott feladat szempontjából szükségesek. Legyen az algebrai számok legkisebb részteste, amely tartalmazza az algebrai számokat! Ekkor és azt mondjuk, hogy a bővítése az számokkal. Többek között Abel-csoport, és elemei összeszorozhatók elemeivel, mint skalárokkal: tehát a testaxiómákból következnek a vektortér axiómái, tehát felfogható fölötti vektortérként. Mivel véges bővítés, ezért véges dimenziós vektortér fölött. Ha -t az algebrai elem generálja, akkor -nak van egy bázisa, tehát dimenziója ahol az n dimenzió megegyezik minimálpolinomjának fokával. Könnyen megmutatható, hogy másodfokú bővítés, ha fölött, ha minimálpolinomja másodfokú. Tehát számtest. A számtestre jelöli egészgyűrűjét, vagyis egész lezártját -ban. Tehát algebrai egész elemeiből áll, vagyis Tulajdonságai A minden eleméhez van egy polinom, aminek az elem gyöke. Tehát minden eleme algebrai. Így kapjuk a testbővítéseknek ezt a láncát: Vektortérként tekintve fölötti bázisa, vagyis A testnek éppen két automorfizmusa van, az egyik az identitás és a másik a konjugálás: Azaz a Galois-csoport rendje 2. Ha , akkor az elem konjugáltja. A kvadratikus testben a nyom és a norma kifejezhető a testautomorfizmussal lineáris leképezésként: és Mivel a beágyazás gyűrűhomomorfizmust hoz létre, ezért a nyom additív és a norma multiplikatív. Behelyettesítéssel: Így a norma kvadratikus alak fölött. Az alapján, hogy az algebrai egészek gyűrűje, is gyűrű. Ennek viselkedése analóg az egész számok viselkedésével a racionális számok fölött, továbbá . Tehát részgyűrű -ban. Mivel minden alakú elem algebrai egész, ezért kapjuk a beágyazást. Ez a beágyazás valódi, hiszen: Például: Legyen primitív harmadik egységgyök! Ez gyöke a polinomnak, így algebrai egész. Tehát , de . Könnyen eldönthető, hogy mely elemek algebrai egészek: minden elemének egész a normája és a nyoma. Mivel megszámlálható, is megszámlálható, mivel -nak csak véges sok gyöke lehet. Ez azt is jelenti, hogy az algebrai számok megszámlálhatók. Tehát megszámlálhatóan végtelen algebrai számot tartalmaz, tehát megszámlálhatóan végtelen kvadratikus test van. Az algebrai egészek alakja 4-es maradékától függnek. Mivel négyzetmentes, ezért nem osztható 4-gyel, és maradéka 1, 2 vagy 3 modulo 4. Továbbá, ha négyzetmentes, és a hozzá tartozó kvadratikus test, akkor: Példa: A harmadik egységgyök miatt eleme -nak, és típusú. Ellenben a Gauss-egészek -ban a kongruencia miatt alakúak. Egységek A valós és a képzetes kvadratikus testek egységek tekintetében lényegesen különböznek. Például egységcsoportja a 2 elemű ciklikus csoport. Az egészgyűrű egységcsoportja függ attól, hogy valós vagy képzetes kvadratikus test-e. Képzetes esetben: Valós kvadratikus test esetén az egységcsoport bonyolultabb. Belátható, hogy minden valós kvadratikus testben végtelen sok egység van. Az egységek az Pell-egyenlet megoldásai, és a skatulyaelv szerint ennek az egyenletnek végtelen sok megoldása van. Mivel a skatulyaelv nem konstruktív, ezért az egységek csak lánctörtkifejtéssel közelíthetők. A prímfelbontás nem egyértelmű 1843-ban Peter Dirichlet felhívta Ernst Eduard Kummer figyelmét arra, hogy egyes számgyűrűkben a prímfelbontás nem egyértelmű. Kummer ugyanis a számelmélet alaptételét használta az akkor Fermat-sejtés, ma nagy Fermat-tétel bizonyításához. Ez azonban már a testben sem teljesül, ahogy azt a 21 példája mutatja: Legyen egyrészt másrészt . A számok felbonthatatlanok -ben, és nem egymás asszociáltjai; ez a normával is belátható a következőképpen: Tegyük fel indirekt, hogy a 3 felbontható. Ekkor , ahol és nem egységek. Így következtetésképpen . Ezzel alakú, ahol ezért normája . Az egyenlet tehát , ami megoldhatatlan az egész számok halmazán, ami ellentmond a feltevésünknek. Tehát a felbonthatatlan -ben. Hasonlóan megmutatható, hogy is felbonthatatlan. Könnyen látható, hogy és nem asszociáltak. Mivel és konjugáltak, ezért szintén nem lehetnek asszociáltak. Tegyük fel ismét indirekt, hogy a és a a asszociáltja; ekkor . Mivel azonban és nyoma nem egész, az elemek nincsenek benne -ben. Tehát a számok nem asszociáltjai egymásnak. Tehát a -nek van két lényegesen különböző prímfelbontása -ben. Látható, hogy a számelmélet alaptétele, így az egyértelmű prímfelbontás általában nem tételezhető föl. Ma ezekkel a problémákkal a Kummer-féle ideálelmélet foglalkozik. A komplex számokból kiindulva Kummer bővebb körben keresett új ideális számokat, amelyek lényegében egyértelműen bomlanak fel ideális prímek szorzatára. Az ideális számok elméletét Richard Dedekind német matematikus rendszerezte, és ma az ideális számokat a gyűrű Dedekind-ideáljai jelentik. A Dedekind-féle ideálelmélet általánosítja az egyértelmű prímfelbontást, és utat mutat a lényegesen különböző prímfelbontások kezeléséhez, és a számelmélet alaptételéhez analóg egyértelmű felbontás előállításához. Prímfelbontás ideálokban Ha p prímszám, akkor pOK ideál a test OK egészeinek gyűrűjében. A Galois-bővítésbeli prímideálok felbontásának általános elmélete szerint: A harmadik eset csak a diszkrimináns (jele D) prímosztóival fordulhat elő. Az első két esetben a (D/p) Kronecker-szimbólum rendre −1 és +1. Ha p egy, a diszkriminánst nem osztó prím, akkor p akkor és csak akkor hasít, ha a diszkrimináns négyzet modulo p. Az első két eset Csebotarev tétele szerint egyenletesen oszlik el, ha p befutja a páratlan prímeket. A kvadratikus reciprocitás következményeként p hasítási viselkedése csak a p modulo D maradéktól függ. A diszkrimináns és a Legendre-szimbólum segítségével megragadható a páratlan prímszámok viselkedése a kvadratikus testekben: Tétel: Ha páratlan prím -ban, akkor: Ha , akkor és elágazó, Ha , akkor hasít, Ha , akkor tehetetlen. Megjegyzés: A feltételek kizárják a 2-t. A 2 azonban tehetetlen, ha , hasít, ha és elágazó, ha . A tehetetlenségről szóló állítás a prímelemek felbontására is vonatkozik; azonban az efféle kijelentések csak akkor általánosíthatók, hogyha főideálgyűrű, ami biztosítja az elemek egyértelmű felbontását, vagy ami ekvivalens, az osztályszáma 1. Példa: Tekintsük -t! Ekkor a kvadratikus reciprocitás többszöri alkalmazásával kapjuk, hogy a tehetetlen -ben. Mivelhogy . Körosztási testek kvadratikus résztestjei A kvadratikus testek konstruálásának egy klasszikus módja az, hogy veszünk egy primitív p-edik egységgyököt, ahol p páratlan prím. Az általa generált körosztási testben megkeressük az egyértelmű kvadratikus résztestet. A Galois-elmélet szerint ez a résztest egyértelmű, mivel a fölötti Galois-csoportban az indexe 2. A Galois-összegből következően diszkriminánsa p, ha p = 4n + 1 és −p, ha p = 4n + 3. EZ az elágazások elméletéből is megjósolható. Ha p az egyetlen elágazó prím a körosztási testben, akkor a diszkrimináns egyetlen prímosztója p., ami kizárja a −4p és a 4p lehetőségeket. Más körosztási testek Galois-csoportjában van 2-torzió, ezért legalább három kvadratikus testet tartalmaznak. Általában, ha K kvadratikus test, és diszkriminánsa D, akkor a D-edik körosztási test bővítése K-nak. Ez kifejezi azt a tényt, hogy a kvadratikus test konduktora megegyezik diszkriminánsának abszolútértékével. Gluconasturtiin A gluconasturtiin glukozinolát a szinigrinhez hasonlóan a tormában (Armoracia rusticana) található. Mindkét vegyületnek csípős íze van. A kifejlett tormagyökér kivonatában a szinigrin 83%-ban és a gluconasturtiin 11%-ban található. Vladimir Ivanov (labdarúgó) Vladimir Ivanov Ivanov (bolgár nyelven: Владимир Иванов Иванов) (Szófia, 1973. február 6. –) bolgár válogatott labdarúgó, edző. Válogatott A válogatott tagjaként részt vett a 2004-es Európa-bajnokságon. Sikerei, díjai Szlavija Szofija Bolgár bajnok : 1996, 2002 Bolgár kupa : 1996, 1998, 2002 Lokomotiv Plovdiv Bolgár bajnok : 2004 Hluk Hluk település Csehországban, a Uherské Hradiště-i járásban. Hluk Vlčnov, Podolí, Ostrožská Lhota, Kunovice, Uherské Hradiště, Ostrožská Nová Ves, Boršice u Blatnice, Dolní Němčí, Blatnička és Blatnice pod Svatým Antonínkem településekkel határos. Lakosainak száma 4358 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Az 1932. évi téli olimpia magyarországi résztvevőinek listája Az 1932. évi téli olimpiai játékokon a magyar csapat tagjaként két férfi és két női sportoló vett részt. Az olimpia műsorán szereplő nyolc sportág ill. szakág közül egyben indult magyar versenyző. A magyarországi résztvevők száma az egyes sportágakban ill. szakágakban a következő (zárójelben a magyar indulókkal rendezett versenyszámok száma, kiemelve az egyes oszlopokban előforduló legmagasabb érték, vagy értékek): ABC-rendi bontás A következő táblázat ABC-rendben sorolja fel azokat a magyarországi sportolókat, akik az olimpián részt vettek. Lásd még: sportágankénti ill. szakágankénti bontás. Sportágankénti ill. szakágankénti bontás A következő táblázat sportáganként sorolja fel azokat a magyarországi sportolókat, akik az olimpián részt vettek. Lásd még: ABC-rendi bontás. Műkorcsolya Négy magyarországi versenyző volt egy versenyszámban. P–40 Warhawk A P–40 Warhawk a Curtiss gyár által tervezett egyszemélyes, teljesen fémszerkezetű, egymotoros vadászrepülőgép, amely az Amerikai Egyesült Államok Légiereje számára lett kifejlesztve a szintén Curtis gyártotta P–36 Hawk-ból, 1938 októberében szállt fel először. Mivel a sárkányszerkezet fejlesztése a P–36-ból indult, ez lehetővé tette a szolgálatba állítási idő lerövidítését, illetve a fejlesztési és gyártási költségek minimalizálását is. A gyártást 1944 novemberében állították le a 13 738. példány elkészülte után. Az összes gépet a New York állambeli Curtiss-Wright Corporation gyártotta és szerelte össze buffalói üzemében. A típus nem volt kimagasló képességű repülőgép, mégis 28 ország légiereje rendszeresítette és alkalmazta a második világháború összes hadszínterén és azt követően is. A háború utáni elemzések igazolták, hogy noha a német, olasz és japán vadászgépekkel szemben kevéssé volt hatékony, kis- és közepes magasságokban a nagyobb célok, mint az ellenséges bombázógép-erőknek és felderítőknek komoly veszteségeket okoztak. A világháború közepétől (1942. március 26-tól), a légifölény-képességük elavulását követően alacsonytámadó feladatkörben alkalmazták őket az európai hadszíntereken, a Hawker Hurricane-hez hasonlóan. Legismertebb gépek bizonyára a „Repülő Tigrisek” által repült cápaszájas P–40-esek. A Warhawk nevet a United States Army Air Corps választotta ki a típusnak, amely az összes amerikai típusváltozat hivatalos típusnévvé vált. A brit Nemzetközösség országai és a Szovjetunió a Tomahawk nevet adta a P–40B és P–40C változatoknak, majd a Kittyhawk-ot a P–40D és a későbbi változatokra. Továbbfejlesztett változata volt az XP–46 és a P–60. A legutolsó példányokat a Brazil Légierő vonta ki aktív állományából 1958-ban. 2008-ban még körülbelül 19 példány maradt repülőképes állapotban és további 80 van különféle múzeumokban kiállítva. Története A P–36 Hawk üzemeltetése során nyilvánvalóak voltak a típus hiányosságai, ezért a Curtiss a továbbfejlesztésébe kezdett. Tíz gépet építettek át különféle fejlesztési céllal. 1938. október 14-én szállt fel Edward Elliott, a Curtiss berepülőpilótája Buffalóban a tizedik géppel, melynek típusjelzése XP–40 lett. Ebbe a prototípusba már nem a korábbi sorozat PW R–1830 csillagmotorját, hanem a főkonstruktőr Donovan Berlin által tervezett vízhűtéses, turbófeltöltővel felszerelt, tizenkét hengeres Allison V–1710 soros V-motort építették be. A hűtőradiátort, amelyben glikol volt a hőcserélő közeg, a törzs alá építették be. Az USAAC „Vadászhivatalának” (Fighter Projects Officer) egyik tisztje, Benjamin S. Kelsey hadnagy (Lieutenant) ezzel a prototípussal 57 perc alatt körülbelül 300 mérföldet repült le, megközelítőleg 507 km/h-s sebességgel. A leszállás utáni interjúban közölte, hogy hibái ellenére a későbbi változatok körülbelül 100 mérfölddel gyorsabbak lesznek óránként. Kelsey értékelte az Allison motor kiegyensúlyozottságát, kiszámítható teljesítménymutatóit. A V–12-es motor akkora teljesítményt nyújt mint a csillagmotorok, azonban kisebb homlokellenállással rendelkezik, áramvonalasabb burkolatot lehet rá építeni, mellyel körülbelül 5%-kal növelni lehet a végsebességet. A Curtiss mérnökei az XP–40 fejlesztésébe fektették idejüket, a következő lépés a radiátor áthelyezése lett. Kelsey elrendelte, hogy a prototípust a NACA szélcsatornájában kell további teszteknek alávetni, hogy javítsák a légellenállási, aerodinamikai mutatóit. 1939. március 28-tól április 11-ig a gépet a NACA-ben tesztelték. A tesztelési adatok alapján a Curtiss áthelyezte a radiátort az orr alá, mellyel egy új levegő-beömlőnyílást is felszereltek. Más fejlesztések mellett a futómű-aknaajtók és a kipufogók módosításával olyan teljesítményt értek el, mely már az USAAC-nek is megfelelt. Hátszél nélküli repüléssel Kelsey Wright Field-ből átrepülte a gépet a Curtiss buffalói gyárába 570 km/h-s átlagsebességgel. Későbbi, decemberi tesztelések alatt már elérték az 589 km/h-s sebességet is, ami kortársai között is korszerűnek hatott. A gyártást egy addig szokatlan és újszerű módon végezte a New York-i Curtiss, hogy fokozza a termelést: a motorral és légcsavarral felszerelt törzset, valamint a szárnyat külön-külön szerelték össze, majd a kettőt egy nyerges pótkocsin egymás fölé helyezték. A két fődarab így egyszerre érkezett meg a gyártól nyolc mérföldre fekvő buffalói repülőtérre, ahol végszerelték, majd berepülték és helyben átadták az USAAC-nek. Szerkezeti felépítése A Curtiss P-40-es típusa egy monoplán repülőgép volt, feszített sárknyszerkezettel készült, teljes egészében fém építéssel. Konstrukciója 1938-ban megfelelt a kor elvárásainak, ugyanakkor túlzottan előremutató vagy innovatív dolgokat nem hozott a repülésbe. Az amerikai tervezők ekkorra felismerték a V-motor előnyit, így a P-40-esekbe az új konstrukciójú Allison V1710-es motorokat szerelték. A P-40E változatokban a sima szívó motor 857 kW ( 1150 LE ) teljesítménnyel rendelkezett, míg a P-40N változat feltöltött motorja 1014 kW (1560 LE ) adott le 4500 méteres szolgálati magasságban. A V1710 motor glikolos folyadékhűtéssel rendelkezett illetve a kenőolaj is hűtésre szorult, ennek okán került a géptörzs aljára a jellegzetes légcsavar mögötti légbeömlő nyílás, melyen keresztül a hűtőraditorokba áramolhatott a levegő. A pilótafülke mögött elhelyezett kétoldali ablaksor a hátratekintés elősegítése miatt került a gépre, ám az amúgy is rossz kilátással rendelkező pilótafülkéből így sem lehetett maradéktalanul szemmel tartani a hátsó légteret. Emellett a gép pilótái több nehézséggel is küzdöttek. Habár a prototípus készülésekor még nem volt elavult konstrukció, a háború előrehaladtával egyre több hiányossága került felszínre. Elsősorban gyengébb emelkedési képessége illetve a fordulékonyság hiánya okán került nagyobb veszélybe a fürge japán vadászgépektől. A szerkezeti hiányosságokból adódóan a háború végére már alig-alig volt alkalmas vadász feladatok ellátására, és inkább alacsonytámadó repülőnek alkalmazták. A háromtartós szárny középső főtartóját a húrhossz negyedénél helyezték el, a másik kettőt ez előtt és mögött. Ez utóbbiakhoz rögzítették a belépőél szekcióit és a kilépőélen elhelyezett mozgó felületeket, köztük a csűrőlapokat és a fékszárnyakat. A szárny alatt kialakított gondolákban helyezték el a futóműveket. A kerekek 90 fokkal elfordultak a behúzás során, így a szárnyba simulhattak. Emellett a szárnyakban kapott helyet még 3-3 darab 12,7 mm-es géppuska, egyenként 235 darab lőszerrel. A szárnyvégek önálló szerkezeti egységek voltak, így esetleges sérülés esetén könnyű volt azok cseréjének megoldása. Típusváltozatok P–40A P–40B P–40C P–40D P–40E P–40F P–40G P–40H P–40J P–40K P–40L P–40M P–40N P–40Q P–40R RP–40 TP–40 Twin P–40 Luxemburgi labdarúgó-válogatott A luxemburgi labdarúgó-válogatott Luxemburg nemzeti csapata, amelyet a luxemburgi labdarúgó-szövetség (franciául: Fédération Luxembourgeoise de Football) irányít. Még egyetlen világ -és Európa-bajnokságra sem sikerült kijutnia. A válogatott története Luxemburg első hivatalos mérkőzését 1911. október 29-én játszotta Franciaország ellen. A találkozó 4–1-s francia győzelemmel zárult. Első győzelmüket (5–4) 1914. február 8-án szerezték szintén Franciaország ellen. 1920 és 1952 között hat olimpián vett részt a luxemburgi válogatott. Ezek közül 1948-ban és 1952-ben a második fordulóba jutottak. A luxemburgi klubok szigorúan amatőr játékosokat foglalkoztatnak, ami komoly erővel visszafogja a fejlődést. Még egyetlen világbajnokságra sem sikerült kijutniuk. Az Európa-bajnoki selejtezőkben először 1964-ben indultak, amikor a negyeddöntőig jutottak. Előbb Hollandiát ütötték el a továbbjutástól (1–1 és 2–1), ezt követően a negyeddöntőben Dániával játszottak két döntetlent: 3–3 és 2–2, de az újrajátszott mérkőzésen 1–0-ra kikaptak. Az 1996-os Európa-bajnokság selejtezői a korábbi eredményeikhez képest sikeresen zárultak. Három 1–0-s győzelmet arattak, Máltát oda-vissza, a későbbi döntős Csehországot pedig hazai pályán győzték le nem kis meglepetésre. 1995-től 2007-ig Luxemburg nem nyert egyetlen mérkőzést sem. Első győzelmükre 12 év után 2007 februárjában került sor Gambia ellen egy barátságos találkozón (2–1). Ugyanebben az évben, októberben sikerült Luxemburgnak megszereznie első győzelmét tétmérkőzésen. A 2008-as Európa-bajnokság selejtezőiben Fehéroroszországot idegenben verték meg 1–0-ra. Egy évvel később 2008 szeptemberében Svájcot szintén idegenben győzte le 2–1-re. 1972 után ez volt az első győztes mérkőzésük világbajnoki selejtezőn. 2010 október 8-án 0–0-s döntetlent értek el Fehéroroszország ellen. A 2012-es Európa-bajnokság selejtezőiben Albániát hazai pályán verték 2–1-re. A 2014-es világbajnokság selejtezőiben Észak-Írország ellen győztek 3–2-re. A 2016-os Európa-bajnokság selejtezőiben Macedóniát sikerült legyőzniük 1–0-ra. A 2018-as labdarúgó-világbajnokság selejtezősorozatában szoros meccsen, 4-3-ra kaptak ki Bulgáriától az első körben, majd minimális, 1-0-s vereséget szenvedtek Svédországtól a 2. fordulóban. 2017 augusztusában ismét legyőzték a fehéroroszokat 1-0-ra hazai pályán, majd szeptember elején 0-0-s döntetlent értek el Franciaország nemzeti csapata ellen idegenben. 2017. november 9-én barátságos mérkőzésen történelmi, 2-1-es győzelmet aratott Luxemburg a legutóbbi Európa-bajnokságon nyolcaddöntős Magyarország ellen. Ez a bravúr 11. nekifutásra jött össze Luc Holtz válogatottjának. Nemzetközi eredmények Olimpiai szereplés 1948 és 1988 között amatőr, 1992-től kezdődően U23-as játékosok vettek részt az olimpiai játékokon Válogatottsági rekordok Az adatok 2016. október 10. állapotoknak felelnek meg. A még aktív játékosok félkövérrel vannak megjelölve. Ismert játékosok Manuel Cardoni Guy Hellers Jeff Strasser Carlo Weis Szövetségi kapitányok Ernst Melchior (1969-1972) Louis Pilot (1978–1984) Paul Philipp (1985–2001) Allan Simonsen (2001–2004) Guy Hellers (2004–2010) Luc Holtz (2010–) Királyvíz A királyvíz salétromsav és sósav 1:3 mólarányú elegye. Az elegyhez salétromsav 65-68%-os vizes oldatát és sósav 33-37%-os vizes oldatát használják fel. A salétromsav, vagy hétköznapi nevén választóvíz a nemesfémek közül képes feloldani az ezüstöt, de az aranyat és a platinát már nem. Így alkalmas ez utóbbi két értékes fém többi fémtől való hatékony elválasztására. A királyvíz (mintegy „feljavított” salétromsav) viszont már képes az aranyat és a platinát is oldatba vinni. A királyvíz készítésénél az alábbi kémiai reakció játszódik le: A folyamatban naszcens (atomos állapotú) klór és nitrozil-klorid képződik. Ezek a komponensek támadják meg még a nemesfémeket is és oxidálják a következő reakcióegyenletek szerint: Tulajdonságok A királyvíz kémiailag nehezen határozható meg, mert vizes oldatokból létrehozott vizes oldat. Moláris összetétele 1:3 ugyan, de térfogati összetétele változó. Ennek magyarázata, hogy különféle összetételi arányú savakból készíthető, amelyeknek emiatt eltérő lehet a sűrűsége. A salétromsav és a sósav is tartalmaz vizet (hiszen vizes oldat), és elegyítésük során létrejövő reakciótermékek egyike a víz. Ezért térfogati összetételéül 3 és 4 közötti számokat szokás megadni. Egyik változata Chloro(oxo)azane oxide néven ismeretes. Optikai törésmutatója 1,405, felületi feszültsége 36,1 mN/cm, moláris térfogata 52,7 cm3/mol. A Chemical Abstract Service kémiai anyagként tartalmaz bejegyzést a királyvízre. Moláris tömege változatban 82,46644 g/mol; máshol -ként 99,43378 g/mol. Az eltérés magyarázata, hogy különállónak tekintik a salétromsav- és a sósav-molekulát, vagy a nitrozil-klorid változatban a nitrogén közvetlenül kötődik a klórhoz. Nevének eredete A királyvíz a latin aqua regia vagy aqua regis kifejezések tükörfordítása. A regia, azaz „királyi” jelző arra utal, hogy az aranyat is képes oldani. Az eredendően vizet jelentő aqua a középkori vegyészetben homályos értelemben használt fogalom volt, elsősorban lepárlással előállított folyadékokat jelentett. Például: aqua fortis („erős víz” – salétromsav), aqua ardens („égő víz”, alkohol), aqua vitae („az élet vize”, gyógyszerészeti alkohol). Az aqua fortis-ból szalmiáksó hozzáadásával előállított aqua regia első említése a 13. századból származik. Érdekessége Stephan Schwarz írja „A palackozott Nobel-díj érmek” című cikkében Hevesy Györgyre hivatkozva, hogy Nobel-díj érmüket királyvízben oldották fel 1940-ben. A történet szereplői valamennyien Niels Bohr intézetében dolgoztak Koppenhágában. A Nobel-díj érmeket (Max von Laue és James Franck) el akarták rejteni a bevonuló németek elől. Szóba került az elásásuk, ám Hevesy javaslatára feloldották királyvízben, és a laboratóriumi palackok között tárolták egészen a háború végéig. Koppenhága felszabadulása után sikerült visszanyerniük a palackokból az aranyat, amelyet 1950-ben a Nobel-díj-bizottság újraöntetett. Hevesy három évvel később, 1943-ban nyerte el a Nobel-díjat. Megjegyzések Az adat tömegtörtre vonatkozik. Például a 67% tömegtörtű salétromsav móltörtje 37%, a 35% tömegtörtű sósav móltörtje 22%. Jann-Fiete Arp Jann-Fiete Arp (Bad Segeberg, 2000. január 6. –) német utánpótlás válogatott labdarúgó, posztját tekintve csatár. Jelenleg a Hamburger SV játékosa. Pályafutása Klubcsapatban Arp négy évesen kezdett focizni az SV Wahlstedtben. A 2010–2011-es szezonban csatlakozott a Hamburger SV ifjúsági akadémiájához. A 2016-2017-es idényben 26 gólt ért el a Junior B ligában. A 2017-es téli felkészülést a hamburgiak felnőtt csapatával edzette végig - ekkor töltötte be 17. életévét - Markus Gisdol pedig számított rá a HSV első csapatánál is. Ebben az évben kiérdemelte a Fritz Walter-medált az U17-es korosztályban. A 2017-2018-as szezon előtt 2019. június 30-ig meghosszabbította a szerződését. A nyári felkészülést a felnőttekkel végezte, miközben visszautasította az angol bajnok Chelsea ajánlatát. 2017. október 2-án, a Werder Bremen elleni bajnokin csereként beállva bemutatkozott a Bundesligában, ezzel pedig ő lett az első, aki a 2000-es években született játékosként pályára lépett a német élvonalban. Október 28-án ő szerezte a HSV szépítő találatát a Hertha BSC elleni 2–1-es vereség alkalmával, ezzel 17 évesen, 9 hónaposan és 22 naposan ő lett a hamburgi klub történetének legfiatalabb gólszerzője a Bundesligában, és az első olyan gólszerző a német élvonalban aki a 2000-es években született. November 4-én a VfB Stuttgart ellen a 69. percben volt eredményes a 3–1-re megnyert mérkőzésen. Statisztika 2017. november 5. szerint. Pulversheim Pulversheim település Franciaországban, Haut-Rhin megyében. Lakosainak száma 2921 fő (2015). Pulversheim Ungersheim, Ensisheim, Ruelisheim, Wittenheim, Wittelsheim, Staffelfelden és Feldkirch községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Vladimir Prelog Vladimir Prelog (Szarajevó, 1906. július 23. – Zürich, 1998. január 7.) bosznia-hercegovinai horvát vegyész. 1975-ben kémiai Nobel-díjban részesült. Élete Prelog az abban az időben az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozó, bosznia-hercegovinai Szarajevóban született. Még gyermekként, 1915-ben Zágrábba került. Tanulmányait a horvát főváros mellett Eszéken végezte, majd a prágai Cseh Technológiai Intézetben, ahol 1929-ben vegyészmérnöki diplomát szerzett. Vegyészeti Sc. D. fokozatának megszerzése után G. J. Dríza prágai magánlaboratóriumában dolgozott. Feladata olyan ritka vegyi anyagok előállítása volt, amelyek annak idején nem voltak fellelhetőek a piacon. 1941-től nyugállományba vonulásáig Svájcban dolgozott. Zágrábi munkássága 1935-ben Prelog elfogadta a Zágrábi Egyetem Műszaki Karának meghívását, ahol szerves kémiát adott elő, valamint vegyészmérnök-hallgatókat is tanított. Ugyanebben az évben a zágrábi „Kaštel” (ma: Pliva) gyógyszergyárban is kutatni kezdett. Prelog eredményeit a legjobb európai vegyészeti lapok is közölték. Lamma (isten) Lamma (�� vagy �� DINGIR.LAM vagy ��� dlam-ma) sumer eredetű istenség. Neve arra utal, hogy alacsonyabb rangú, aki jótékony és védő funkciójú. A LAM (= virágzik, kibontakozik), néhány esetben a MA (= föld, vidék, terület, térség) utótagot is hozzáteszik. A jótékony és védelmező Baú (dba-u2) istennő himnuszában nem eldönthető, hogy a lam-ma szó az istennő jelzője vagy azonosítása, mert az előtte lévő jel elmosódott, akár dingir is lehet. A későbbiekben több lammát képzeltek el, akik egyfajta szellemként, őrangyalként vigyáztak az emberekre. Ezen lammáknak nem volt külön nevük. A művészetben meglehetősen egységes formában ábrázolták őket, a pecséthengerek bevezető szövegeiben gyakran említik. Később az akkád–asszír lamasszu szobrai hatalmas, szárnyas és emberfejű bikákká alakultak. Ezek a szobrok vigyázták a paloták és templomok átjáróit. Szobrain általában egy vagy két kezét imára emeli valamelyik nagyobb istenhez. Többszarvú fejdíszt visel, ruhája redőzött, hosszú, gyapjú vagy báránybőr. Nyakában nyaklánc, amely mellén és hátán is függővel díszített. A hettitáknál oltalmazó isten (DLAMMA), aki a Telipinusz mítoszban szerepel. Ő várja Telipinusz visszatértét egy galagonyabokor tövében ülve. A Kumarbi-ciklusban önálló története is van, a LAMMA királysága (CTH#343). Kerekes János (zeneszerző) Kerekes János (Budapest, 1913. április 18. – Budapest, 1996. augusztus 16.) zeneszerző, karmester. Neve ma főként az 1950-es évek legsikeresebb magyar operettjének, az Állami Áruháznak a komponistájaként él. Élete Magánúton tanult zeneszerzést Weiner Leónál, a karmesterképzőt a berlini zeneművészeti főiskolán Julius Prüver növendékeként végezte 1931 és '33 között. A német fővárosban naponta hallotta a kor legkiválóbb dirigenseinek, például Otto Klemperernek a koncertjeit. A náci hatalomátvétel miatt el kellett hagynia a várost. Pályája elején zongorakísérőként dolgozott, gyakori kamarapartnere volt Telmányi Emilnek. Az 1936–37-es évadtól a budapesti Operában kapott korrepetitori állást. Innen 1939-ben a magyar zsidótörvények miatt menesztették. 1942-ben munkaszolgálatra hívták be. Az érkező szovjet csapatok fogságába esett, egy temesvári táborba internálták. Itt zenekart szervezett a fogolytársakból. A felszabadulás után, 1946-ban kerülhetett csak vissza az Operaházba. Ekkor már karmesterré léptették elő. Humperdinck Jancsi és Juliskájának vezénylésével debütált. Főként az olasz repertoárban tevékenykedett, elsősorban vígoperákat és operetteket vezényelt. 1981-ben nyugdíjazták. (1998-ban örökös tag címet kapott, posztumusz.) Dalszínházi munkájával párhuzamosan, 1952-től 1957-ig a Honvéd Művészegyüttesnél töltött be irányító posztot, ezt az állását feladva az induló Magyar Televízió zenei „rovatának” lett vezetője, később a komolyzenei műsorok felelőse 1976-ig. Számtalan ismeretterjesztő és portréműsor készült felügyeletével. Egy ideig a Zeneművész Szakszervezetnek is elnöke volt. Farkas Ferenccel, Fényes Szabolccsal a magyar operettszerzők utolsó generációját alkották. Négy színpadi műve mellett több, az ötvenes–hatvanas években népszerű műfajba, a rádióoperettbe tartozó darabot komponált. Számos slágerré vált rövid darabot is írt, például Ambrózy Ágoston szövegére az Elszegődnék Budapestre mackónak című gyermekdalt (1959). Művei Operettek Palotaszálló (1951, Bródy Tamással , Romhányi József , Szenes Iván , Várnai Zseni , Békeffi István , Kellér Dezső és Méray Tibor librettója) Állami Áruház (1952, Barabás Tibor és Gádor Béla librettója) Kard és szerelem (1957, Romhányi József és Semsei Jenő librettója) Boldogságfelelős (1957, rádióoperett, Romhányi József és Tóth Miklós librettója) A majlandi tornyok (1961, rádióoperett, Erdődy János librettója) Hófehérke és a hét óriás (1964, rádióoperett, Kristóf Károly librettója) A szépség nem minden (1967, rádióoperett, Romhányi József és Tóth Miklós librettója) A hazug (1972, Mészöly Dezső librettója) Sárgarigó és az alkirály (1977, rádióoperett, Hárs László librettója) Filmzenék Déryné (1951, Polgár Tiborral) Nyugati övezet (1952) Állami Áruház (1953, Fényes Szabolccsal ) Irány Mexikó! (1968, tv) Házasodj, Ausztria! (1970, tv) Díjai, elismerései 1953 – Erkel Ferenc-díj , III. fokozat 1956 – Kiváló szolgálatért érdemérem (a honvédségi munkáért) 1970 – SZOT-díj 1971 – Érdemes Művész Munka Érdemrend, arany fokozat Szocialista Magyarországért Érdemrend 1998 – A Magyar Állami Operaház örökös tagja (posztumusz) Kassai Lajos Kassai Lajos (Kaposvár, 1960. szeptember 16.) magyar íjkészítő, lovasíjász versenyző, a Magyar Érdemrend középkeresztje tulajdonosa. Íjkészítés Az eredetileg gépszerelő végzettségű Kassai Lajos az 1980-as évek közepétől kezdetben másodállásban foglalkozott íjkészítéssel, majd rekonstruálta a honfoglalás kori magyar íjat, és immáron főállásban, ennek sorozatgyártásába kezdett. Mindenféle hagyományőrző íjat készít, köztük szkíta, magyar, hun (jellegzetes aszimmetrikus íj) avar, mongol, és laminált íjakat. Erősségben 25#-tól egészen 110#-ig gyártja mesterműveit, valamint ezek könnyű változatait gyerekeknek, körülbelül 25# – 40# erősségben. Bár felnőtt férfiak is inkább a 40# – 50# erősségű íjakat használják szívesebben, azért erősebb változatai is népszerűek. Lovasíjászat Az 1980-as évek végén dolgozta ki a lovasíjászat verseny-szabályrendszerét, ezután elkezdte az új sportágat terjeszteni, kezdetben Magyarországon, majd az 1990-es évek kezdetétől Európában, az Egyesült Államokban és Kanadában. Japánban, Kamakurában tanult zen-íjászatot, majd Kínába, Shao-linba utazott tanulmányútra. 2001-ben tapasztalatait a Lovasíjászat című könyvében foglalta össze, amely azóta négy kiadást ért meg, valamint megjelent angol, német, orosz fordításban is. Ő hozta létre a Kaposmérő melletti Kassai-völgyet. Jelenleg már tizennégy országban működik a Kassai-iskola alapján szerveződő lovasíjász központ, amelyek rendszeresen világkupákat szerveznek. 2011-ben a Testnevelési Egyetem elfogadta az általa kidolgozott gyakorlati oktatást és elindította lovasíjász képzést. A világon elsőként Magyarországon lehet lovasíjász tanári diplomát szerezni. Életéről és munkásságáról Kaszás Géza forgatott filmet A lovasíjász címmel (2016). Eredmények A 2014-es lovasíjász világbajnokság győztese. Öt Guinness Világrekordot állított fel: 1998-ban versenyszerűen, váltott lovakkal, 12 órás folyamatos lovaglás közben 286-szor ment végig egy 90 méter hosszú pályán, ezalatt több mint 1000 célzott lövést adott le. 2002-ben egy reggel 6 órától este 6 óráig tartó rekordkísérleten 323 vágta során közel 3000 lövéssel 7126,05 összpontszámot sikerült elérnie, ezzel jóval megdöntve előző rekordját. 2006. június 10-én, eddigi két 12 órás világrekordját megdöntve egy újabb rekordot állított fel, 24 órán keresztül lovasíjászkodott. Szombaton reggel 7 órától vasárnap reggel 7 óráig tartó rekordkísérlet során 661 vágta alatt, 5412 lövéssel 15 596,43 összpontszámot sikerült elérnie, mely 212,35 átlagpontszámot eredményezett. A legutóbbi rekordot tanítványaival együtt, 2009. december 5-én állította fel a Budapest Sportarénában. Vágtató ló hátáról 12 db 30 cm átmérőjű feldobott korongot lőtt le 17,80 másodperc alatt. Majd megdöntve ezt a világrekordot, 2011. december 4-én, ugyanitt 14 korongot lőtt le 19,85 másodperc alatt több mint 8.000 néző szeme láttára. Jelenleg a világ 16 országában tanít. Díjai, kitüntetései A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével ( 2003 ) Magyar Örökség díj ( 2012 ) A Magyar Érdemrend középkeresztje ( 2016 ) Pro Comitatu Somogy díj ( 2016 ) Magyar Nemzetért Ezüstérem ( 2016 ) Pongrátz Gergely érdemkereszt ( 2017 ) Családja Nős, egy lánya (1983) van. Windjana Gorge Nemzeti Park A Windjana Gorge Nemzeti Park Nyugat-Ausztráliában található, Perth városától 1855 kilométernyire északkeletre, Broome-tól 355 kilométernyire keletre helyezkedik el. A völgyszorost a Lennard-folyó vájta ki, mintegy 3 kilométer hosszúságban, illetve 100 méteres szélességben és helyenként 30 méteres mélységben a környező sziklás altalajba. A sziklák a több mint 375 millió éves Napier-hegyhát devon időszakból származó alakzatainak részét képezik. Ugyanilyen sziklák találhatóak a Tunnel-pataknál és a Geikie-völgyszorosban is. A folyó szabadon folyik a nedves évszakban, ugyanakkor a száraz évszakban medencék sorozata látható a helyén, melyet körülölelnek a bozótosok és a fák. A folyó menti növénytakarót a Melaleuca növénynemzetség tagjai, vadon nőtt fügefák, valamint Nauclea orientalis fák alkotják. Catherine Grace Coleman Catherine Grace Coleman dr. (Charleston, 1960. december 14. –) amerikai mérnök, tudós, űrhajós, ezredes. Teljes neve Catherine Grace "Cady" Coleman Dr. Életpálya 1983-ban Massachusetsben az Egyetemen fejezte be kémiai tanulmányait, 1991-ben doktorált. A hadsereg Wright-Patterson Air Force Base bázisán kutató vegyészként a szintetizált vegyületek optikai alkalmazásaival foglalkozott, a fejlett számítógépek és az adatok tárolásának módszertanával. 1992. március 31-től részesült űrhajóskiképzésben a Lyndon B. Johnson Űrközpontban. Három űrszolgálata alatt összesen 180 napot, 04 órát és 00 percet töltött a világűrben. NASA szolgálati idején a repülési szoftver ellenőrzését végezte, majd az űrközpont igazgatójának különleges asszisztense lett. Foglalkozott az űrkörülmények között alkalmazható tehermozgató robotok fejlesztésével, a Nemzetközi Űrállomás (ISS) komfortérzetének kialakításával (akusztika, életszerű laktér), volt bevetés irányító, a NASA képviselője a hasznosítható rakétaelemek újrahasznosításának ellenőrzésénél. 2009-ben leszerelt a hadseregből. Űrrepülések STS–73 a Columbia űrrepülőgép küldetés specialistája. A 2. mikrogravitációs laboratóriumot szállította. Az út során 12 órás időtartamokban 2-2 űrhajós dolgozott a laboratóriumban. A misszió összpontosított az anyagtudomány, a biotechnológia, az égés tudomány, a fizika a folyadékok, és számos tudományos kísérlet végrehajtására. Első űrszolgálata alatt összesen 15 nap, 21 óra, 52 perc, 21 másodpercet töltött a világűrben. 256 alkalommal kerülte meg a Földet , több mint 6 millió mérföld távolságot repült. STS–93 a Columbia űrrepülőgép küldetés specialistája. Legfőbb program a Chandra űrtávcső elhelyezése a világűrben. A távcső lehetővé tette, hogy a tudósok tanulmányozhassák az egzotikus jelenségeket, mint a robbanó csillagok, kvazárok, fekete lyukak. A második űrrepülés időtartama 118 óra és 50 perc, azaz 4 nap, 22 óra és 50 perc. Szojuz TMA–20 fedélzeti mérnöke. A tudományos kísérletek mellett az űrállomás karbantartási munkálataiban is részt vett. Irányította a robotok működését (elfogta a japán Kounatori űreszközt), segítette az érkező űreszközök ( STS–133 , STS–134 , teherűrhajók ) kipakolását, a felesleges anyagok, eszközök átrakodását. Harmadik alkalommal összesen 159 napot, 07 órát és 17 percet töltött az ISS fedélzetén. Szolgálata alatt 63 345 600 mérföldet tett meg, 2544 alkalommal kerülte meg a Földet. Tartalék személyzet STS–83 a Columbia űrrepülőgép küldetés specialistája STS–128 a Discovery űrrepülőgép fedélzeti mérnöke Szojuz TMA–19 fedélzeti mérnöke. Cantabrana Cantabrana település Spanyolországban, Burgos tartományban. Lakosainak száma 28 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Zach Roerig Zachary George „Zach” Roerig (1985. február 22. –) amerikai színész. Elsősorban a Vámpírnaplók című televíziós sorozatból ismert, melyben Matt Donovan szerepét játssza. Gyermekkora Roerig az Ohio állami Montpelierben született Andrea és Daniel Roerig gyermekeként. Van egy húga, Emily, aki 1989-ben született. A Montpelier Középiskolába járt, ahol amerikai futballozott és birkózott. Gyerekként az apjának és a nagyapjának segített sírköveket készíteni. Pályafutása Roerig 2005-ben az egyik főszereplőt alakította a Flutter Kick című rövidfilmben. 2005-től 2007-ig az As the World Turns című szappanoperában szerepelt mint Casey Hughes. Ebben az időszakban kisebb szerepeket kapott két tévéfilmben – a The Prince-ben és a Split Decisionben –, és egy-egy epizódban vendégszereplőként is megjelent a Reba, illetve a Guiding Light című tévésorozatokban. 2008-ban és 2009-ben szerepelt a Friday Night Lights – Tiszta szívvel foci című tévésorozatban. 2009-től a Vámpírnaplók című tévésorozatban Matt Donovan szerepét alakítja. Blaison-Gohier Blaison-Gohier település Franciaországban, Maine-et-Loire megyében. Lakosainak száma 1040 fő (2015). Népesség A település népességének változása: Sulfolobus metallicus A Sulfolobus metallicus a Sulfolobus nem egy termofil és gömb alakú faja. Az archeák – ősbaktériumok – egysejtű, sejtmag nélküli prokarióta szervezetek. Obligát kemolitoautotróf, az energiát például kén oxidációjával szerzi. Típustörzse Kra 23 (DSM 6482). Felhasználási lehetőségei azon a képességén alapulnak, hogy savas és forró környezetekben fém tápközegen növekedni tud. Taxonómia A "metallicus" név latin jelentése "a bányász". A Sulfolobus sp. strain 7r sp. nov. közeli rokona a Sulfolobus metallicusnak hasonló filogenetikai tulajdonságokkal. Mindkettő termoacidofil természetű. Története Először 1991-ben Gertrud Huber és Karl O. Stetter izolálta szolfatára mezőkről Izlandon. Az összegyűjtött mintákat fémmel kiegészített tápközegen növesztették savas feltételek alatt, optimális hőmérsékletnél ami 65�C volt. Miután kimutatták hogy képes kén vegyületeket oxidálni a kutatók megvizsgálták a potenciális oxidáló képességét a kén kibocsátás csökkentéséhez. Anyagcsere Obligát aerob kemolitotróf, mert kéntartalmú ásványokat oxidál például piritet, kalkopiritet, elemi ként és szfaleritet kénsavvá. Képes Vas(II) is oxidálni. Van egy egyedülálló II típusú NADH dehidrogenáza vas-kén klaszterek nélkül amik kovalensen kapcsolódnak egy flavin molekulához. Genetika GC-tartalma körülbelül 38 mol%. Fehérje gének Bár a teljes genomját nem szekvenálták a kódoló szekvenciáit néhány génnek szekvenáltákː Karboxiláz gének Találtak biotin-karboxilázt, karboxil-transzferázt és a biotin-karboxil-szállító-proteint kódoló géneket. Az aminosav maradvány szekvenciáit annak a három fehérjének amik ezen gének által vannak kódolva szintén szekvenálták mikroszekvenálás használatával. Biotin-karboxiláz, a karboxil- transzferáz és a biotin karboxil-szállító fehérje valószínűleg egy fehérje komplex ami segít megkötni a szén-dioxidot az autotrófiához. fox gének Az S. metallicus felszabályozó gének amik segítik a növekedését magasabb kén és vas koncentrációjú környezetekben. Van egy génklasztere a Fox gének amik a membrán fehérjéket kódolják amik hasonlítanak a citokróm c-oxidázra. A gén ami a kén oxigenáz-reduktázt kódolja kifejeződik amikor az archaea kén tápközegen növekszik. A cDNS-t a fox géneknek amik ismertek más kén oxidáló sejtekben a fox gének jelenlétének tesztelésére használják a Sulfolobus metallicusban. Törzsfejlődés Egy 16S rRNS analízist végeztek a Sulfolobales tagjain egy filogenetikai fát készítve. A legközelebbi tag a Sulfolobus LM törzs amivel a 16S rRNS kódoló genom 98,2%-án osztozik. A Sulfolobalesből legkevésbé a Sulfolobus hakonensishez kapcsolódik 15,7% különbség van a 16S rRNS kódoló génjeikben. Az S. metallicus 87,7%-ban hasonlít a S. hakonensisre, 87,6%-ban hasonlít a A. brierleyire, 87,4% hasonlít a M. sedulara, 87,5% hasonlít a M. prunaera, 88,5% hasonlít a A. ambivalens és 88,8% hasonlít a A. infernus. Élettan Gömb alakú. Sejtborítása tartalmaz egy S-réteget, és izoprenil-éter lipideket. A lipidek védik a savas környezettől amiben él miközben fenntartja a stabilitását magas hőmérsékletnél. Magas szintű polifoszfátja van. Biológiai lúgozás Egy kulcsszervezete a réz, kobalt, nikkel és arany biológiai lúgozásának. A biológiai lúgozási technikákat lehet használni hogy fém-szulfidokat válasszanak szét ionos fémekké amiket össze lehet gyűjteni, és hidrogén-szulfiddá. A folyamat savas protonokat és oxidált vasat (Fe3 +) követel meg. A Sulfolobus metallicus egy acidofil nem csak ellenáll a savas feltételeknek amik szükségesek biológiai lúgozáshoz, de termel kénsavat amit képes használni a biológiai lúgozási folyamatban és fenntartja a szükséges szintjét az oxidált vasnak az anyagcseréjén keresztül. A biológiai lúgozást hőmérsékleten elősegítő termofilek mint a Sulfolobus metallicus kimutatták hogy hatékonyabbak mint a mezofilekkel történő biológiai lúgozás. Kén oxidációja Potenciálisan használható hogy felszámoljon redukált kénvegyületeket, mint például H2S közel a városi területekhez amik zavaró szagokat okoznak. Számos iparágnak H2S gáz kibocsátása van, ami jelen van számos környezeti problémában valamint egy büdös szagban. Kimutatták hogy képes oxidálni ezeket a vegyületeket és potenciálisan megszabadít sok ilyen kibocsátástól. Számos az ezen ipari kibocsátások közül magas hőmérsékleten és alacsony koncentrációban fordul elő. Van egy előnye más mikrobákhoz képest a kén oxidációjának feladatában a tény hogy egy termofil, így tudják a redukált kén kezelésére használni ipari hőmérsékleten, aminek más kén oxidálók nem tudnak ellenálni. Archeális foszfolipidek Használ tömegesen termelt archeális foszfolipideket. Ezeknek a lipideknek sokat ígérő alkalmazásaik vannak a gyógyszeradagolásban liposzómákként működve, vagy lehet kenőanyagokként használni őket de költséges lehet szintetizálni. Potenciálisan használható hogy egy olcsóbb módját adja ezen lipidek szintetizálásának. Ha a Sulfolobus metallicus használható mint egy biológiai lúgozó ipari mértékben, a volumene több tonna per napra nőhet. A kutatók képesek centrifugálni az oldatot és elkülöníteni a lipidet a fém kitermelés gátolása nélkül. Cink kötő domének Képes szintetizálni két izoformáját a ferredoxinnak: FdA és FdB. A harmadlagos szerkezete a ferredoxinnak tipikusan cink ionokkal történő elektrosztatikus kölcsönhatásokkal stabilizált. Az S. metallicusban a FdA kötődik a cink ionhoz, de az FDB nem. Ezért az S. metallicus jó modellként szolgál annak a tanulmányozásához hogy hogyan hat a cinkkötés a fehérjék stabilitására mint a ferredoxin. Növekedés és a tolerancia 50 °C és 75 °C között nő (ami azt jelenti hogy egy hipertermofil archaea), savas környezetben 1.0 és 4.5. pH között. 0-3% NaCl között nő. Polifoszfát Képes elviselni akár 200 mM réz-szulfátot. Modellszervezetként használták a fém transzport mechanizmusának tanulmányozásához használva polifoszfátot mert ennek az archeának nagyobb kapacitása van a polifoszfát felhalmozásához mint más Sulfolobusnak. Javasolták hogy a polifoszfátok magas szintű felhalmozódása hozzájárul ezen réz ionok toleranciájának mechanizmusához. A kutatók ezeket az archeákat egy fokozott koncentrációjú fémbe helyezték, és azt találták hogy az exopolifoszfatáz aktivitás növekedett mivel a polifoszfát szint csökkent. Ez azt sugallja hogy a Sulfolobus képes elviselni a fémeket egy polifoszfát mechanizmuson keresztül. Edmund Beaufort, Somerset hercege Edmund Beaufort, Somerset 2. hercege (1406 - Saint Albans, 1455. május 22.) korának egyik legbefolyásosabb angol nemese volt. Hatalmi vitája Plantagenet Richárd yorki herceggel nagyban hozzájárult a rózsák háborújának kirobbanásához. Élete Edmund Beaufort Somerset első grófja, John Beaufort és Margaret Holand kisebbik fia volt. Apai felmenője volt Genti János, Lancaster hercege, III. Eduárd angol király fia. A Beaufortok a Plantagenet-ház Lancaster-ágához tartoztak, de a trón örökléséből egy rendelet kizárta őket. Edmund Beaufort 1448-ban lett Somerset hercege. Fiatal korától kezdve az Angolok által a százéves háborúban megszállt francia területeken vezetett katonai alakulatokat, első parancsnoki megbízását 1431-ben kapta. Részt vett Harfleur 1440-es visszafoglalásában. 1442-ben megkapta Dorset grófjának címét Calais felmentéséért. Sikeres hadjáratot vezetett Anjou tartományban, majd visszatért Angliába. 1448-ban Franciaország helytartójának nevezték ki. A következő években nem sikerült visszavernie a Normandiát érő francia támadásokat, és rengeteg megszállt területet veszítette el. 1449 októberében személyesen adta át Rouen városát VII. Károly francia királynak, majd elveszítette Caent is. A parlamenti ellenzék támadást indított Somerset ellen, de az uralkodó megvédte. 1450-ben a normandiai vereségek miatt Angliában kivégezték a kormány fejét, William de la Pole-t, Suffolk hercegét. Népszerűtlensége és hadvezetési hiányosságai ellenére a király Somersetet nevezte ki de la Pole helyére, így ő lett legfőbb tanácsadója is. Somerset tudta, hogy otthoni népszerűtlenségét csak azzal ellensúlyozhatja, ha megtartja Gascogne-t, ezért parlamenti támogatással sereget és flottát toborzott, de az 1453-as Chatilloni vereség végképp szertefoszlatta reményeit. Ettől kezdve Somerset helyzete jelentősen meggyengült. York, akit feldühített Somerset korábbi kinevezése, mert attól tartott, hogy Beaufort magának akarja megszerezni a trónt a könnyen befolyásolható, gyengeelméjű VI. Henriktől, fokozta a nyomást. IV. Henrik ugyan korábban kizárta a Beaufortokat a trónöröklésből, de York attól tartott, hogy ezt a rendelkezést idővel megváltoztathatják. York a franciaországi térvesztés mellett azzal támadta Somersetet, hogy akadályozza az angliai reformokat. Somerset helyzetének végső megrendülésében közrejátszott mohósága is. A herceg ugyanis hiába tartozott az egyik legnagyobb családhoz, kevés birtokkal rendelkezett, ezért nagyban függött a királyi adományoktól. Miközben újabb és újabb birtokokat szerzett magának, nőtt ellenségeinek száma is. Ez 1453-ban nyilvánvalóvá vált, amikor a király mentális betegsége miatti zűrzavarban, a főurak York mellé álltak. 1453 decemberében Somersetet a londoni Towerbe zárták, ahonnan csak 1455. február 4-én, az uralkodó ideiglenes felépülése után szabadult. York és szövetségesei, félve Somerset bosszújától, a király ellen fordultak, és az első Saint Albans-i csatában legyőzték seregét. A csatában Edmund Beaufort, Somerset hercege meghalt. Érdekesség Egy korabeli krónikaíró szerint Somerset hercegének valaki megjövendölte, hogy egy vár alatt fog elesni. A herceget ugyan egy piacterén ölték meg, de a Várhoz címzett fogadó előtt. Korabeli szóbeszéd szerint valójában Somerset hercege volt Anjou Margit és VI. Henrik fiának, Lancasteri Eduárd walesi hercegnek az apja. A híresztelésnek az adott alapot, hogy az uralkodói frigy és a gyermekáldás között nyolc év telt el, valamint a király elmezavara is gyanúra adott okot. VI. Károly ugyanis kijelentette, hogy a gyerek apja a Szentlélek . A mendemondát a Yorkok is terjesztették, hogy aláássák Somerset reputációját és befolyását. Elevátor algoritmus Az elevátor algoritmus vagy lift algoritmus (ismert még, mint SCAN) egy merevlemez-ütemezési algoritmus, ami meghatározza a lemez fejet tartó karjának (és fejének) mozgatását az olvasási és írási kérelmek kiszolgálásához. Leírása Az algoritmust a lift működéséhez való hasonlóságáról nevezték el így. Az egyszerűség kedvéért képzeljük el a lemezmeghajtót úgy, hogy annak a működését egy bemeneti puffer tárolóba érkező kérések vezérlik, amelyek meghatározzák, hogy a fejeket mozgató kart melyik cilinderre kell pozicionálni, ahol vagy írási vagy olvasási műveletet kell majd végrehajtani. A kisebb cilinderszámok (címek) a lemez tengelyéhez közelebbi, a nagyobb számok pedig a távolabbi cilindereket jelölik. A kar/fej valamilyen kiinduló helyzetétől számítva egy bejövő kérés hatására elindul egy irányba. Lesz egy indikátor, ami azt mutatja, hogy az aktuális mozgás kifelé vagy befelé irányú. Ha egy kérés érkezik, az mindaddig teljesül, amíg az az aktuális mozgás irányába esik, ellenkező esetben tárolódik. Ha nincs ilyen aktuális kérés, akkor a kar irányt vált, és az eddig tárolt kéréseket hajtja végre (valamint azokat a bejövő kéréseket, amelyek „ebbe az irányba esnek”), majd ismét az ellenkező irányú mozgás következik, és így tovább. A módszer egy változata biztosítja, hogy minden kérés egy irányba haladva legyen kiszolgálva. Azaz elindul az adott irányba, és teljesíti a kéréseket, amit arra haladva teljesíteni tud, a többit tárolja. Ha már nincs több ilyen kérés, akkor visszatér az elejére és újra kezdi. Ez a módszer mint „cirkuláris elevátor” (magyarul: páternoszter) vagy „C-SCAN” néven ismert. A megoldás nagyjából azonos teljesítményt ad minden fejpozíció esetében, mivel a fejtől a várható távolság mindig a maximális távolság fele, a normál algoritmus esetében pedig a középső cilinderek több mint kétszer olyan gyakran kerülnek kiszolgálásra, mint a legbelső és legkülső cilinderek. Elemzés A fejmozgás mindkét algoritmus változatban kevesebb, mint a kétszerese az összes cilinderek számánál. A második változat előnye, hogy kisebb a válaszidő varianciája. Maga az algoritmus viszonylag egyszerű. Bár a lift-algoritmus nem mindig jobb a „rövidebb mozgás először” algoritmusnál, ami csaknem megközelíti az optimálist, de a válaszidő varianciája sokkal magasabb. Orbán Miklós Orbán Miklós (Ászár, 1939. április 29.) Széchenyi-díjas kémikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Az izotópcsere-reakciók kutatásának neves tudósa. Életpályája 1957-ben érettségizett a kisbéri gimnáziumban, majd felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karára, ahol 1962-ben szerzett vegyész diplomát. Diplomájának megszerzése után az ELTE Szervetlen és Analitikai Kémiai tanszékén lett oktató. 1962-ben tanársegédi, 1971-ben adjunktusi, 1975-ben docensi, majd 1987-ben egyetemi tanári kinevezést kapott. 1990-ben a tanszék vezetőjévé nevezték ki, ezt a tisztségét 2005-ig viselte. 2009-ben emeritálták az ELTE Kémiai Intézeténél. 1983-ban az MTA, az ELTE, a Brandeis Egyetem és a National Science Foundation által létrehozott oszcilláló kémiai reakciók projektjének vezetőjévé nevezték ki. Számos külföldi egyetem volt vendégprofesszor: Lomonoszov Egyetem, Moszkva (1968); Chelsea College of Science and Technology, London (1969–1970); Brandeis Egyetem, USA (1980–2009). 1965-ben szerezte meg egyetemi doktori címét. 1972-ben védte meg a kémiai tudományok kandidátusi, 1984-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Fizikai-Kémiai, a Szervetlen Kémiai, az Analitikai Kémiai Bizottságnak lett tagja. 1998-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2004-ben pedig rendes tagjává. 1999 és 2005 között a Kémiai Tudományok Osztálya elnökhelyettese volt. Közben a Kémiai Tudományok Doktori Bizottsága tagjai közé is került. Több egyetem (ELTE, BME) doktori és habilitációs bizottságának tagja. 1978-ban a Scientometrics, 1991-ben pedig az Acta Chemica Hungarica című szakfolyóiratok szerkesztőbizottságába került be. Munkássága Kutatási területei az izotópcsere-reakciók kinetikája és mechanizmusa (amelyeknek kimutatta egymás közötti szoros kapcsolatát), a molekulakomplexek stabilitása, oszcilláló kémiai reakciók és egyéb egzotikus kémiai jelenségek. Számos molekulakomplex és a H-híd asszociátum hődinamikai adatait sikerült meghatároznia kalorimetriás, UV- és más spektroszkópiás (IR, NMR) módszerekkel. A módszereknek köszönhetően hét periodikus (oszcilláló) kémiai reakciócsaládot, illetve ennek több mint száz képviselőjét állította elő (például a nem katalizált bromát oszcillátorok csoportjának felfedezése is ilyen módon sikerült), emellett megtalálta több oszcillátorcsaládon belül az úgynevezett minimális oszcillátort. Ennek jelentősége a további variációk származtatásának és előállításának lehetősége. Továbbá sikerült előállítania térben periodikus mozgó kémiai hullámokat bromát és klorit oszcillátorok segítségével, valamint stacionárius kémiai szerkezeteket figyelt meg kialakulás közben és értelmezte ezeket poliakrilamid gélekben. Több mint százhúsz tudományos közlemény szerzője vagy társszerzője. Családja Nős, felesége Vakán Erzsébet gyógyszerész. Házasságukból egy leány-, illetve egy fiúgyermek született. Díjai, elismerései Természettudományos Díj (1987, Eötvös Loránd Tudományegyetem) Széchenyi-díj (megosztva, 1990) – Oszcillációs kémiai reakciók mechanizmusának tisztázása terén elért, nemzetközileg is kiemelkedő eredményeiért. Megosztott díj Kőrös Endrével és Noszticzius Zoltánnal. A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2009) Ászár díszpolgára (2017) Főbb publikációi Chemical Oscillations During the Uncatalyzed Reaction of Aromatic Compounds with Bromate ( Kőrös Endrével , 1978) Stacionary and Moving Structures in the Uncatalyzed Oscillatory Chemical Reactions (1980) Minimal Permanganate Oscillator: The Guyard Reaction in a CSTR (társszerző, 1989) A Transitional Metal Oscillator: Oscillatory Oxidation of Manganese(II) by Periodate in a CSTR (1991) Kémiai periodicitás időben és térben (1998) Pattern Formation During Polymerization of Acrylamide in the Presence of Sulfide Ions (társszerző, 1999) New Heterogeneous Chemical Oscillators: Reduction of Manganese Species by Hypophosphite on a Pt Surface (társszerző, 2004) Periodic Pulses of Calcium Ions in a Chemical System (társszerző, 2006) Oscillations in the Concentration of Fluoride Ions Induced by a pH-Oscillator (társszerző, 2008) Geraldo Majella Agnelo Geraldo Majella Agnelo (Brazília, 1933. október 19. –) olasz származású brazil teológus és katolikus bíboros. Salvador da Bahia nyugalmazott érseke. Az érseki hivatalt 1999. január 13. és 2011. január 12. között töltötte be, ez idő alatt Brazília prímása is volt. 2003-tól nyugalmazásáig a Brazil Nemzeti Püspöki Konferencia elnöke. 2001-ben II. János Pál pápa bíborossá kreálta, címtemploma a római San Gregorio Magno alla Magliana Nuova. Balázs Attila (író) Balázs Attila (Újvidék, 1955. november 5.) József Attila-díjas (2010) író, újságíró, műfordító, szerkesztő. Az Ex Symposion című folyóirat egyik alapítója. Életpályája Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte el. Az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karán tanult magyar nyelv és irodalom szakon 1974-1979 között. 1982-1983 között az Új Symposion folyóirat szerkesztőségének tagja; előbb olvasószerkesztőként dolgozott, később pedig a redakció 1983-ban történt leváltását követően szabadúszóvá vált. 1983-1987 között szabadúszó lett; Ljubisa Ristic mellett rendezőasszisztens, fordító, tolmács volt. 1987-1990 között az Újvidéki Rádiónak volt a munkatársa. 1990-1991 között az Újvidéki Televízió művelődési rovatát vezette. 1991 ősze óta lakik Budapesten. 1991-1994 között a Pesti Hírlap külpolitikai munkatársa volt; egy darabig a horvát frontszakaszon volt haditudósító, ezután külpolitikai újságíró lett. 1994-2012 között a Magyar Rádió irodalmi-művészeti riportereként, szerkesztő-műsorvezetőjeként, dramaturgjaként és hangjátékszerzőjeként működött. Egy ideig a kulturális szerkesztőséget vezette. Munkássága Cikkei magyar és külföldi lapokban egyaránt megjelennek. A szépprózán kívül drámákat és forgatókönyveket is ír, verset azonban ritkábban. Cuniculus című regényével robbant be a vajdasági irodalmi életbe. A szokatlan mű nemcsak szellemes kópéságok sora, hanem egyszersmind a prózai formák felfrissítése, frappáns megújítása is. A regény tematikáját folytatja elbeszélés-gyűjteménye (Világ, én ma felébredtem!). Prózájának jellegzetes vonása az itt-ott a pornográfia határát is súroló erotikus szabatosság (Szerelem, szerelem). A Féderes Manó megreformált családregényében vállalt infantilizmusát mítoszteremtő fantáziával ötvözi; humor és líra, vérbő nyelvezet és mértéktartó nyelvi játszadozás egyidőben van jelen. Abszurd hangjátékot és rádiódrámát is ír. Szerb, horvát, angol nyelvből fordít. Magánélete 1980-ban házasságot kötött Szász Zitával. Egy lányuk született: Anna (1982). Művei Cuniculus (regény, 1979) Világ, én ma felébredtem! (elbeszélések, 1982) Szerelem, szerelem (kisregény, 1985) Szemelvények a Féderes Manó emlékirataiból (regény, 1986) Ki tette a macskát a postaládába? (prózák, 1989) Én már nem utazom Argentínába (elbeszélések, 1995) Király Album (történetek könyve, 1998) Ki tanyája ez a világ (népregény, 2000) A meztelen folyó (folyópróza, 2003) Vágyak gyűjteménye (próza, 2005) Világsarok non-stop (esszé, publicisztika, 2006) Kinek Észak, kinek Dél (regény, 2008) Kinek Észak, kinek Dél vagy A világ kicsiben ; 2. jav. kiad.; Palatinus, Bp., 2010 Világsarok + ; zEtna, Zenta, 2011 (Vulkáni Helikon) Pokol mélyén rózsakert avagy Az ezredes úr golyóstolla ; Palatinus, Bp., 2013 Szép kis történetek. Elbeszélések ; zEtna, Zenta, 2014 (Vulkáni Helikon) Szökés a bolhacirkuszból ; zEtna, Zenta, 2018 Díjai Sinkó Ervin-díj (1980) Forum-regénydíj (1985) Magyar Rádió nívódíjak (1986, 1987, 1991, 1995, 2003) Év Könyve-díj (1999) Soros-ösztöndíj (1999) NKA alkotói öszönndíj (2012) Oholje Oholje, település Szerbiában, a Raskai körzet Novi Pazar-i községében. Népessége Lakosainak száma 1948-ban 213, 1953-ban 255, 1961-ben 297, 1971-ben 267, 1981-ben 294, 1991-ben 286, 2002-ben 179 lakosa volt, melyből 177 bosnyák (98,88%), 1 muzulmán (0,55%) és 1 ismeretlen. Gusztáv és a tanácsadók A Gusztáv és a tanácsadók a Gusztáv című rajzfilmsorozat első évadának tizenkilencedik epizódja. Rövid tartalom Gusztávot annyira kimerítik a kontár autójavítók, hogy mérgében az igazi szakembereket elkergeti. Alkotók Rendezte : Dargay Attila Írta : Dargay Attila, Nepp József Zenéjét szerezte : Pethő Zsolt Operatőr : Henrik Irén Hangmérnök : Horváth Domonkos Vágó : Czipauer János Színes technika : Dobrányi Géza , Kun Irén Gyártásvezető : Bártfai Miklós Készítette a Pannónia Filmstúdió. Sirod Sirod település Franciaországban, Jura megyében. Lakosainak száma 550 fő (2015). Sirod Conte, Syam, Bourg-de-Sirod, Lent, Charency, Gillois, Les Chalesmes és Crans községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Régi magyar írás A Magyarországon hivatalos latin betűs magyar írás 1832-ig használatos (de koronként is változó) alakját nevezzük régi magyar írásnak vagy magyar helyesírásnak. A régi magyar írás szabályai lényegében a mai magyar helyesírás előzményei. A 16. századig tartó szakaszát nevezik ómagyar írásnak is. Története A régi magyar írás a latin betűs írásbeliségből fejlődött ki, tulajdonképpen a latin írásba tartozó régi magyar helyesírásról beszélhetünk. Különösen fontos volt a középkori magyar királyok udvarában kialakult ún. kancelláriai helyesírás (Kniezsa István neves magyar nyelvész kifejezése). Eleinte több helyi változata is kialakult, és szabályait következetlenül alkalmazták. A könyvnyomtatással azonban elkezdődött az egységesülése. Érdekesség, hogy a régi magyar írás története folyamán hatott a székely–magyar rovásírásra. A régi magyar írás helyesírása A régi magyar (latin betűs) írásra hatottak – többek között – a következő írások: Olasz nyelvű írásbeliség : a legkorábbi időkben az Itáliából származó papok hatására; végső soron ide vezethető vissza a gy jelölés. Kancelláriai helyesírás : a magyar királyok kancelláriáján kialakult helyesírás az ország többi részén is éreztette hatását. Ez a magyar hangokat a latin nyelv betűinek kombinációjával fejezte ki, pl. Peer-kódex , Festetich-kódex , Példák Könyve . Huszita helyesírás : pl. mellékjelek bevezetése (a gy -t ekkor a ġ -vel, az ny -et � -nyel, a ty -t � -vel jelölték, de az s -t ſ -sel, az sz -t � -vel írták), pl. Guary-kódex , Müncheni-kódex . Példák a régi magyar helyesírás jellegzetességeire 11–16. század: Az i betű /i/-t és /j/-t is jelölt. 11–15. század: Az u és v szerepe gyakorlatilag azonos volt, az u és v pl. a következőket jelölte: /u/, /ü/ és /v/. 11–16. század: Az /u/-t az u , v és w jelölte. Azonban szórványosan a vv /ú/-t (pl. vvl /úl/ ’olyan’ ), a w /ű/-t (pl. wt /űt/ ) és az uu /ű/-t is jelölt (pl.: mezuul /mézűl/ ’mézként’ ). 11–15. század: Az /ö/ hangra az u -t és az ew -t, az /ő/-re kizárólag az ew -t, az /ü/-re és az /ű/-re pedig az u , v , w és ew jelölést alkalmazták. Az u , v és w -t az /u/ jelölésére is használták, így az /ö/, /ő/, /ü/ és /ű/ hangokra leginkább jellegzetes az ew jelölés volt. 11–16. század: A c betű /k/-t is jelölt a /c/ mellett. 12. század: A c betű /cs/-t is jelölt, lásd pl. gimilcíctul /gyimilcsëktűl/. A régi magyar írásban használt különleges karakterek Jellemző volt a régi magyar írásra, hogy a ma csak az ö és az ü betűn használt kétpontos ékezetet a w-n és az y-on is alkalmazták, � és ÿ formában. Más ékezetes betűk: ē, ū, ý, �, v́. A normál méretű o és u betűből és a fölöttük lévő kis e-ből álló két betűt HTML-ben az alapbetűt követő ͤ vagy ͤ beszúrásával lehet megjeleníteni, tehát oͤ uͤ → oͤ uͤ. (A hasonló karakterek összeállításához l. a Combining Diacritical Marks szócikket.) Az s régi megfelelője a ſ karakter (ſ vagy ſ), a z-é pedig a � (ʒ vagy ʒ). Régi magyar írást őrző emlékek Számos szövegemlék fennmaradt a különböző korokból. Íme néhány: tihanyi alapítólevél (1055) Halotti beszéd és könyörgés (1192 és 1195 között) Ómagyar Mária-siralom (13. század) Példák Könyve (1510) A régi magyar írással kapcsolatos Unicode-os előterjesztés G. Hosszú, P. Krauth: Proposal for extending the annotation of the character “Y WITH DIAERESIS” in the BMP of the UCS. Individual Contribution for consideration by JTC1/SC2/WG2 and UTC, 12th August 2009. ISO/IEC JTC1/SC2/WG2 N3759, http://std.dkuug.dk/jtc1/sc2/wg2/docs/n3759.pdf (elfogadásra került) Webes forráskiadás Országos Széchényi Könyvtár Magyar Nyelvemlékek Az összes ómagyar kori és néhány középmagyar kori nyelvemlék betűhű szövege és néhányuk mai magyarra normalizált változata elérhető és kereshető az Ómagyar Korpusz ban. Forrásmunkák Dr. Hosszú Gábor: A számítógépes paleográfia haszna. Interjú a Magyar Rádió Határok nélkül c. műsorában. 2012. július 10, az első 1:30 perc. (magyarul) Korompay Klára (1999): Néhány szempont a XVI. századi misszilisek helyesírás-történeti vizsgálatához. In: Nóra Kugler & Klára Lengyel (eds.): Tanulmánykötet Keszler Borbála tiszteletére. Budapest, 198–204. Kiss Jenő & Pusztai Ferenc (2003, szerk.): Magyar nyelvtörténet, Budapest: Osiris Kiadó Korompay Klára (2003): Helyesírás-történet. Az ősmagyar kor. In: Kiss & Pusztai (2003), 101-105. Korompay Klára (2003): Helyesírás-történet. Az ómagyar kor. In: Kiss & Pusztai (2003), 281-300. Korompay Klára (2003): Helyesírás-történet. A középmagyar kor. In: Kiss & Pusztai (2003), 579-595. Korompay, Klára (2004): Grammaire et orthographe, au carrefour d’influences linguistiques et culturelles (domaine hongrois, parallélismes français). In: Amadeo di Francesco – Adelin Charles Fiorato (eds.): La circulation des hommes, des œuvres et des idées entre la France, l’Italie et la Hongrie (XVe-XVIIe siècles). Napoli, M. D’Auria Editore, 121–135. Korompay Klára (2006): Helyesírás-történet, művelődéstörténet: két tudományág dialógusa, különös tekintettel a huszita helyesírásra. Magyar Nyelv, Vol 102, No. 2, June 2006, 204–209 Korompay Klára (2009): Előszó. In: János Tsétsi: Helyesírási-grammatikai megjegyzések. Observationes orthographico-grammaticae. Facsimile edition with translation. Translated: Zsuzsa C. Vladár. Sor.: A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai, No. 230, 7–10 Kniezsa István (1952): Helyesírásunk története a könyvnyomtatás koráig. Budapest: Akadémiai Kiadó. Kniezsa István (1959): A magyar helyesírás története. 2., javított kiadás. Ser.: Egyetemi magyar nyelvészeti füzetek. Budapest: Tankönyvkiadó. Megjegyzések Kniezsa István (1959): A magyar helyesírás története. 2nd, revised edition. Ser.: Egyetemi magyar nyelvészeti füzetek. Budapest: Tankönyvkiadó Hosszú, Gábor (2011): Heritage of Scribes. The Rovas Scripts’ Relations to Eurasian Writing Systems. First edition. Budapest, ISBN 978-963-88437-4-6, 3.6.6. szakasz Korompay Klára (2003): Helyesírás-történet. Az ómagyar kor. In: Kiss Jenő és Pusztai Ferenc (2003, szerk.): Magyar nyelvtörténet, Budapest: Osiris Kiadó, 288. o., 291. o. Korompay Klára (2003): Helyesírás-történet. Az ómagyar kor. In: Kiss Jenő és Pusztai Ferenc (2003, szerk.): Magyar nyelvtörténet, Budapest: Osiris Kiadó, 291. o. Halotti beszéd és könyörgés Halotti beszéd és könyörgés Ómagyar Mária-siralom Korompay Klára (2003): Helyesírás-történet. Az ómagyar kor. In: Kiss Jenő és Pusztai Ferenc (2003, szerk.): Magyar nyelvtörténet, Budapest: Osiris Kiadó, 290. o. Korenjak (Maruševec) Korenjak falu Horvátországban, Varasd megyében. Közigazgatásilag Maruševechez tartozik. Fekvése Varasdtól 14 km-re, községközpontjától Maruševectől 2 km-re nyugatra a Zagorje hegyeinek keleti lábánál, a Varasdi-síkság szélén enyhén dombos vidéken fekszik. Története A falunak 1857-ben 111, 1910-ben 166 lakosa volt. 1920-ig Varasd vármegye Ivaneci járásához tartozott. 2001-ben 33 háza és 96 lakosa volt. At Folsom Prison Az At Folsom Prison egy koncertalbum Johnny Cash-től, 1968-ból. Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Az album dalai Első oldal Folsom Prison Blues Dark as a Dungeon I Still Miss Someone Cocaine Blues 25 Minutes to Go Orange Blossom Special The Long Black Veil Második oldal Send A Picture of Mother The Wall Dirty Old Egg-Sucking Dog Flushed From The Bathroom of Your Heart Jackson (June Carterrel) Give My Love to Rose (June Carterrel) I Got Stripes Green, Green Grass of Home Greystone Chapel Otto Kühne Otto Kühne (Berlin, 1893. május 12. – Brandenburg an der Havel, 1955. december 8.) német politikus. A második világháborúban Franciaországba menekült, az ellenállás egyik vezetője volt Lozère régióban 1943 és 1944 közt. A civilben vasutas Kühnének kommunista eszméi miatt kellett menekülnie Németországból. Gerard David Gerard David (Oudewater, Gouda közelében, 1460 körül — Brugge, 1523. augusztus 13.) németalföldi festő északi reneszánsz stílusban. Élete, munkássága Valószínűleg szülővárosában, Haarlemben tanult festeni. 1483-ban már mint kész mester Brugge-be költözött, ahol művészete Hans Memling hatása alá került. Memling halála után (1494) Brugge város vezető festője Gerard David lett. David mindenekelőtt a meghitt Madonna-képek festője, nagy érzékenységgel, figyelemmel, gyöngédséggel idézi meg a családanya alakját, kinek minden gondolata kicsiny gyermekének gondozása, ápolása. Még a 19. században is lelkesen dicsérték a műkritikusok David képeit, az utóbbi évszázadokban már háttérbe szorult, más értékek kerültek előtérbe, David tökéletes mesterségbeli tudással előadott mondanivalója kevéssé talált megértésre. A budapesti Szépművészeti Múzeum David egy korai képét őrzi, a Szent éj címűt, amely Jézus születését ábrázolja. David egyik erőssége a nőalakok ábrázolása, leginkább szembetűnik ez azon a képen, amelyen a Madonnát a szent szüzekkel ábrázolja együtt (1509, Rouen). Egyik fő témája a A Szent család menekülése Egyiptomba, e témát többször is megfestette tájképi háttérrel. David képeinek tájábrázolása nem mindig a saját munkája, hanem Joachim Patenier (másként Patinir) tájképfestő mesteré, aki nemcsak David, hanem például Quentin Massys képeinek tájképi háttereit is formázta. Alkotói korszaka második felében tovább fejlődött, mintegy magabiztossá és nagyvonalúvá vált kompozícióteremtő készsége és képeinek érzelmi kifejezései, például Szent Katalin eljegyzése (National Gallery, London; Krisztus megkeresztelése (Múzeum, Brugge); Krisztus levétele a keresztől (National Gallery, London). A 16. század elején Brugge elszegényedése miatt Antwerpen és Brüsszel vált a művészetek vezető központjaivá, Gerard David is otthagyta Brugge-i városi festői állását és 1515-ben Antwerpenbe települt át. David a 15. századi németalföldi festészet utolsó legkiemelkedőbb mestere. Nagyszentpéter Nagyszentpéter (románul: Sânpetru Mare, németül: Grosssanktpeter, szerbül: Велики Семпетар) falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében, Nagyszentpéter község központja. Az első világháborúig Torontál vármegye Perjámosi járásához tartozott. Fekvése Nagycsanádtól délre, az Aranka-patak mellett fekvő település. Nevének változásai 1839-ben Rácz-Szent-Péter, 1863-ban Rácz-Szentpéter, 1873-ban Szerb-Szent-Péter, 1890-ben Szent-Péter és 1900-ban Szentpéter. Népessége 1900 -ban 11 607 lakosából 5548 román , 2270 német , 400 magyar , 3389 egyéb (3246 szerb anyanyelvű; 8593 ortodox , 2565 római katolikus , 329 görögkatolikus , 85 izraelita , 23 református , 3 evangélikus és 9 egyéb vallású. 2002 -ben az 5844 lakosából 4238 volt román, 769 szerb, 709 cigány , 53 magyar, 41 német és 34 egyéb, 5415 ortodox, 242 pünkösdista , 111 római katolikus, 10 görögkatolikus, 8 református és 58 egyéb vallású. Története Borovsky Samu így ír a településről Torontál vármegye községei című munkájában: „…A középkorban is már Nagyszentpéter néven említik az oklevelek. Nevét Szent Péter tiszteletére szentelt templomától vette. E templom 1333-1335-ben már fennállott, de a falu ekkori birtokosát nem ismerjük. 1421-ben Zsigmond király Marczali Dósa csanádi püspöknek adományozta. 1434-ben Zsigmond király rendeletére Maczedóniai Péter fiát Miklóst az aradi káptalan beiktatta itteni örökös részének birtokába. Később a Maczedóniai Dancs családnak is volt benne része, melyet 1490 március 20-án Miklós 100 forintért elzálogosított Haraszti Ferencz szörényi bánnak. Ezt a részt azonban Maczedóniai család visszaszerezte. A török hódoltság alatt a magyar jobbágyok elmenekültek, s helyükbe szerbek telepedtek; a temesvári defterdár az 1557-1558. években összesen 16 házat irt itt össze, melyeknek lakói mind szerbek voltak. 1561-ben Maczedóniai Péter volt a földesura, a ki 1564-ben Forgách Simonnak adta el. 1582-ben még 12 szerb lakosa volt, a kik juhtenyésztéssel foglalkoztak. 1618-ban Tövisi Vas Benedek volt a földesura, a ki Szentandrási György borosjenei alkapitányra bízta s neki a helység jövedelmeinek harmadát is átengedte. 1655-ben Lessenyei Nagy Ferencz, Milojkovics Miklós és Dienes György nyertek rá királyi adományt. 1690-ben az ippeki patriarchával bevándorolt néhány szerb család telepedett itt le. Ekkor kezdték a helységet Rácz-Szent-Péternek nevezni. 1717-ben mindössze 17 házból állott, de csakhamar gyarapodásnak indult, miután 1718-ban a szomszédos Figed falu lakosai is Szent-Péterre költöztek, de az új rendszerrel nem tudván megbarátkozni; 1722-től kezdve el-elszökdöstek. A következő évtizedekben a falut környező erdőségekben elszaporodtak a rablók. 1738-ban a pestisjárvány lépett fel a helységben. A népesség szaporítása végett a temesvári igazgatóság 1748 táján erdélyi románokat telepített ide, ezek azonban idővel szerbekké lettek. 1752-ben németek is jöttek ide, a kik 1796 táján a Perjámosról ide költözött 30 családdal megszaporodtak. 1779-ben a falut Torontál vármegyébe kebelezték. 1807-ben a gróf Szápáry család vásárolta meg a kincstártól. 1838-ban gróf Szápáry József és Antal volt a földesura. Gróf Szápáry Antal itteni birtokait fia Géza örökölte, kinek halála után fiára, Pálra szállottak. Tőle az aradi görögkeleti román egyház vette meg, a mely most parczellázás czéljából eladta. Kívüle még báró Lipthay Frigyesnek és Reitter Józsefnek van itt nagyobb birtokuk. A község 1333-1335-ben már egyházas hely volt. A görögkeleti szerbek temploma 1759-ben épült. 1865-ben kolerajárvány lépett fel a községben, 1877-ben pedig a Maros árja öntötte el. …” Külső hivatkozások BANATerra térkép Hivatkozások Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.) Forrás Maplandia Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája Izlandi labdarúgó-szövetség Az Izlandi labdarúgó-szövetség (Izlandiul: Knattspyrnusamband Íslands (KSÍ), a vezető labdarúgó-szervezet Izlandon. A KSÍ szervezi a labdarúgó-bajnokságot, az Úrvalsdeild-et, valamint az Izlandi labdarúgó-válogatottat. A szövetség székhelye Reykjavíkban található. Kis-Somlyó hegy A Kis-Somlyó hegy Vas megyében, Kemenesalján, Kissomlyó település fölött emelkedő bazalt tanúhegy. Fekvése A Ság hegytől délre, a Balatont Szombathellyel összekötő 84-es számú főút mellett található. Kialakulása A 220 méter magasságú Kis-Somlyó a 3,9 millió évvel ezelőtt lezajlott vulkánkitörések eredményeként jött létre. A környék másik két hegyétől eltérően azonban nem bazalt, hanem bazalttufa kőzetű. Az első vulkánkitörések heves tufaszóródással kezdődtek. A tufarétegek között kisebb nagyobb vulkáni bombák is fennmaradtak. A későbbi kitörések során lávaömlés is zajlott és a sötétszürke, csaknem fekete bazaltban számos sárgás árnyalatú kis zárvány alakult ki, mely a vulkáni kürtő falából leszaggatott, sok száz méter mélységből a felszínre hozott pannon kori agyag. A tömör egynemű bazalton kívül itt a magmából elillanó gázok következtében üreges, úgynevezett „kenyérkő” is előfordul itt. A kőzetrétegeket feltáró apró, többnyire elhagyott bazaltbányák nyomai pedig máig láthatók. a Kis-Somlyó talajképző alapkőzete a mésztufa és nagyrészt meszes termőtalajok találhatóak itt. A Somlói borvidék A környék a Somlói borvidék része. A borvidék ültetvényei 170-350 m tengerszint feletti magasságban találhatók, ahol lejtésviszonyaik szerint váltakoznak a majdnem lapos, fennsíkszerű platók a nagyon meredek, néhol 45°-os szöget is meghaladó lejtőkkel. Mikroklímájának köszönhetően a borvidék éghajlata kiegyenlített, szélsőségektől mentes. Ez az időjárás nagyban kedvez egyrészt a szőlő cukrosodásának, túlérésének, esetenkénti aszúsodásának. Szőlőhegyére - a magyar örökösödési jognak köszönhetően - a birtokok elaprózódása miatt ma 4-600 négyszögöl nagyságú parcellák a jellemzőek. A szőlők jelentős részének művelésére máig a hagyományos gyalogtőkés módszer jellemző. Az itt termelt borok a ságiakhoz és a somlóiakhoz hasonlóan karakteres, kellemes savas fehérborok. Érdekességek Király-kő – a Kis-Somlyó tetején álló termetes bazaltszikla, ahol egy helyi legenda szerint a tatárjárás idején a tatárok elől menekülő IV. Béla király is megpihent. Oldalán erről szóló emléktábla is található. Krátertó – a hegy pereme alatti sziklás mélyedésben található, melyet erdő vesz körül. A Kis-Somlyó hegy környékének települései Kissomlyó Borgáta Egyházashetye Szakamás Szakamás románul: Săcămaș, falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében. Fekvése Jófőtől keletre, a Maros bal partján futó dévai úton fekvő település. Története Szakamás nevét először 1478-ban, majd 1491-ben említette oklevél p. Zakamas néven, mint Déva vár tartozékát és Jófő város birtokát, és ekkor említették egy idevaló, (valószínűleg nemes) lakosának Zakamasy Péternek nevét is. Későbbi névváltozatai: 1733-ban Szakamás, 1750-ben Szekemas, 1808-ban Szakamás, Szekemas, 1861-ben Szakomás, 1888-ban Szakamás (Szekemás), 1913-ban Szakamás. A trianoni békeszerződés előtt Hunyad vármegye Marosillyei járásához tartozott. 1910-ben 526 lakosából 5 magyar, 503 román volt. Ebből 519 görögkeleti ortodox volt. Orbánfalu Orbánfalu (németül: Urbersdorf) Németújvár településrésze, egykor önálló község Ausztriában Burgenland tartományban a Németújvári járásban. Fekvése Németújvár központjától 5 km-re keletre a Strém-patak bal partján fekszik. Története A település keletkezéséről nincs pontos adat, de a 16. században már létezett. Nevét feltehetően alapítójáról és első birtokosáról kapta. A németújvári uradalomhoz és a németújvári Szent Jakab plébániához tarozott. 1524-től a Batthyány család birtoka volt. Az 1538-as összeírás 31 portát számlált a faluban. 1548-ban 25, 1588-ban 40, 1599-ben 40, 1634-ben 50 portája volt. 1643-ban 64 házában 301 lakos élt. 1787-ben 36 háza és 251 lakosa volt. 1804-ban 35 házában 251 lakos élt. 1828-ban 46 háza és 346 lakosa volt. 1857-ben 47 házat számláltak itt 290 lakossal. 1856-ban új iskolát épültek a településen. 1858-ban egy tűzvészben hat ház égett le, házaikat a károsultak új helyen építették fel újra. 1893-ban a filoxérajárvány itt is elpusztította a szőlőültetvényeket, mely súlyos csapást jelentett a lakosságra. Vályi András szerint: „ORBÁNFA. Orbansdorf. Vas Várm. földes Ura G. Batthyáni Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Német Újvárnak szomszédságában, földgye közép termékenységű, határja többnyire hegyes, szőlejek jó borokat teremnek.” Vas vármegye monográfiája szerint: „Orbánfalu házainak száma 59, lélekszáma 364. A lakosok r. kath. és ág. ev. vallásúak, németajkúak. Postája Strém, távirója Németujvár. Birtokos herczeg Batthyány Fülöp. Határában fogják elvezetni a tervezett körmend-németujvári vasútvonalat.” 1910-ben 377, túlnyomórészt német lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Németújvári járásához tartozott. 1921-ben Ausztria Burgenland tartományának része lett. 1971-ben Németújvárhoz csatolták. 2001-ben 248 lakosa volt. Nevezetességei A Boldogságos Szűzanya tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1908-ban épült. Göncruszka megállóhely Göncruszka megállóhely egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei vasútállomás, Göncruszka településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Szerencs–Hidasnémeti-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Hejce-Vilmány megállóhely Gönc vasútállomás 1993–1994-es kupagyőztesek Európa-kupája A KEK 1993–1994-es szezonja volt a kupa 34. kiírása. A győztes az Arsenal FC lett, miután a döntőben 1–0-ra legyőzte az előző évben győztes AC Parma együttesét. Selejtező 1. A második mérkőzést a HB Tórshavn javára írták 3–0-s eredménnyel. Josef Augusta (jégkorongozó) Josef Augusta (Havlíčkův Brod, 1946. november 24. – Jihlava, 2017. február 16.) olimpiai ezüstérmes csehszlovák válogatott cseh jégkorongozó, edző, szövetségi kapitány. Pályafutása Az 1976-os innsbrucki olimpián ezüstérmes lett a csehszlovák válogatottal. Három világbajnoki ezüst- és egy bronzérmet szerzett a pályafutása alatt. 1999 és 2001 között sorozatban három világbajnokságon aranyérmet szerzett a cseh válogatottal edzőként. 1999-ben még segédedző volt, a következő két tornán már szövetségi kapitányként tevékenykedett. Sikerei, díjai Olimpiai játékok ezüstérmes: 1976, Innsbruck Világbajnokság ezüstérmes: 1974 , 1975 , 1978 bronzérmes: 1969 Világbajnokság aranyérmes: 1999 , 2000 , 2001 Idősbarát Önkormányzat díj Az Idősbarát Önkormányzat Díjat az Idősügyi Tanács javaslata alapján a szociális miniszter és a belügyminiszter alapította 2004-ben, az 58/2004 (VI. 12.) ESZCSM-BM együttes rendelettel. Az alapítók a díj adományozásával az eddigi eredmények elismerése mellett arra szeretnék figyelmet a felhívni, hogy a településeken az önkormányzatok tehetnek legtöbbet a komplex időspolitika érdekében. A díjat pályázat útján azok a helyi önkormányzatok nyerhetik el, amelyek: A szociális gondoskodás körébe tartozó kötelező idősügyi alapfeladataikat teljesítik, és Megvalósítják az együttes rendeletben meghatározott alábbi általános követelményeket: aktív tevékenységükkel - különösen a pályázati lehetőségek kihasználásával - elősegítik az időskorúak helyi szervezeteinek működését, illetve hozzájárulnak szabadidős programjaik megszervezéséhez, példamutató együttműködést alakítanak ki a kistérségük helyi önkormányzataival, valamint a helyi kisebbségi önkormányzatokkal, illetve a civil szervezetekkel és a lakosság önkéntes segítőivel az időskorúak életvitelének javítása érdekében, a helyi közéletbe, illetve annak alakításába széleskörűen bevonják az időskorú polgárokat, illetve szervezeteiket, az a)-c) pontokban meghatározottak megvalósításával kialakították a helyi idősbarát politika azon rendszerét, amely hosszú távon biztosítja e területen az eredményes működést. Odaítélése A díjat öttagú bizottság ítéli oda, évente. Díjazottak 2004 Díjazottak 2004-ben: Móricgát Község Önkormányzata, Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzata Heves Megyei Önkormányzat 2005 Díjazottak 2005-ben: Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzata Gyomaendrőd Város Önkormányzata Kompolt Község Önkormányzata Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata Somogy Megyei Önkormányzat Tiszagyenda Község Önkormányzata 2006 Díjazottak 2006-ban: Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata Budapest Főváros VII. Kerületi Önkormányzata Diósberény Község Önkormányzata Hajdúböszörmény Város Önkormányzata Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat Nyíracsád Község Önkormányzata 2007 Díjazottak 2007-ben: Abasár Község Önkormányzata Budaörs Város Önkormányzata Budapest Főváros VI. Kerületi (Terézváros) Önkormányzata Kunsziget Község Önkormányzata Makó Város Önkormányzata Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata 2008 Díjazottak 2008-ban: Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata Budapest Főváros XVIII. Kerületi Önkormányzata Mórahalom Város Önkormányzata Tiszaújváros Város Önkormányzata Rózsaszentmárton Község Önkormányzata Pusztaederics Község Önkormányzata Idősbarát Önkormányzat Különdíjban részesült: Bihartorda Község Önkormányzata 2009 Díjazottak 2009-ben: Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzata Budapest Főváros XI. Kerületi (Újbuda) Önkormányzata Tokaj Város Önkormányzata Alsómocsolád Község Önkormányzata Beremend Nagyközség Önkormányzata Sárrétudvari Nagyközség Önkormányzata 2010 Díjazottak 2010-ben: Budapest Főváros III. (Óbuda-Békásmegyer) Önkormányzata Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata Kaba Város Önkormányzata Nagykőrös Város Önkormányzata, Pest Megyei Önkormányzat Pitvaros Község Önkormányzata 2011 Díjazottak 2011-ben: Balmazújváros Önkormányzata Csongrád Város Önkormányzata Lippó Község Önkormányzata Lovászpatona Község Önkormányzata Törökbálint Város Önkormányzata Zákány Község Önkormányzata 2012 Díjazottak 2012-ben: Görbeháza Község Önkormányzata Gyula Város Önkormányzata Kerekegyháza Város Önkormányzata Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata Vászoly Község Önkormányzata 2013 Díjazottak 2013-ban: Csikóstőttős Község Önkormányzata Szederkény Község Önkormányzata Vadna Község Önkormányzata Vác Város Önkormányzata Megosztott Idősbarát Önkormányzati Díjat kapott: Budapest VIII. és Budapest IX. Kerületi Önkormányzata Budapest IX. (Ferencváros) és Budapest X. (Kőbánya) Kerületi Önkormányzata Idősbarát Önkormányzat Különdíjban részesült: Alsózsolca Veszprém Zalaegerszeg Budapest I. Kerületi Önkormányzata Budapest II. Kerületi Önkormányzata 2014 Díjazottak 2014-ben: Budapest XV. Kerület Önkormányzata Folyás Község Önkormányzata Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata Üllés Nagyközség Önkormányzata 2015 Díjazottak 2015-ben: Budapest Főváros III. Kerületi (Óbuda-Békásmegyer) Önkormányzata Budapest Főváros XII. kerület Hegyvidéki Önkormányzata Karcag Város Önkormányzata Lenti Város Önkormányzata Orosháza Város Önkormányzata Szanda Község Önkormányzata 2016 Díjazottak 2016-ban: Budapest Főváros V. Kerületi Belváros- Lipótváros Önkormányzata Ebes Község Önkormányzata Földeák Község Önkormányzata Mesztegnyő Község Önkormányzata Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzata Szarvaskő Község Önkormányzata Edmund Joensen Edmund Joensen, teljes nevén Edmund Esbern Johannes Joensen (Oyri, 1944. szeptember 19.) feröeri politikus, a Sambandsflokkurin (Unionista Párt) tagja és korábbi elnöke. 1994-től 1998-ig Feröer miniszterelnöke volt. Pályafutása 1988 óta tagja a Løgtingnek, kivéve miniszterelnöki ciklusát. 1990 és 2001 között az unionisták pártelnöke volt. 1994-től 1998-ig a Folketing tagja volt, és ott is képviselte Feröert, amennyire miniszterelnöki teendői engedték. 2002 óta a Løgting elnöke. A 2007-es dán parlamenti választásokon ismét őt választották a két feröeri képviselő egyikének. A Folketingben most a Feröer-bizottság elnöke, így ő az első feröeri a történelemben, aki bizottsági elnöki tisztet tölt be a dán parlamentben. Magánélete Szülei Hansina szül. Samuelsen Haldarsvíkből és Poul Joensen Oyriból. Nős, felesége Edfríð, szül. Johannesen Norðskáliból. Csigó László Csigó László (1948–) fotóművész, alkalmazott fotográfus. Élete, munkássága Gyerekkora óta fotózik, első címlapképét gimnazistaként készítette. A Budapest folyóiratnak 1970 és 1988 között, közel két évtizeden át volt állandó fotósa, több címlapra került városfotó az ő munkája. Számos író- és színészportét készített könyvek, folyóiratok számára, többek közt a Szép versek című antológia több kötetében is láthatóak az általa készített portrék. A rendszerváltást követően elsősorban alkalmazott fotográfiákat – tárgyfotót, ételfotót – készített, mások mellett Liptai Zoltán 33... kezdetű ételkönyveihez, Frank Júlia gasztronómiai köteteihez. Továbbra is készített város-, illetve épületfotókat, Földes Mária művészettörténésszel több közös kiadványt jegyeznek. 2015-ig összességében kb. 160 könyvben jelentek meg fotói. A Magyar Iparművészeti Főiskolán egy időben óraadó tanárként tárgyfotózást tanított. Jelenleg saját vállalkozásában tárgyfotózással, ételfotózással foglalkozik. Szakmai közélet Magyar Fotóművészek Szövetsége (1980 óta) Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Könyvei, kiállításai Könyvek A több mint 150, Csigó László fotóival illusztrált könyvből csak a sajtóban említett köteteit mutatjuk: Bodosi György: Völgyvallatás Magvető Könyvkiadó Budapest, 1979 182 l. Frank Júlia: Sörfalatok, borkorcsolyák Budapest, Officina Nova, 1994, 64 l. Csigó László: Magyar evangélikus templomok. Szerk. Földes Mária. Budapest Anno Kiadó, 2004. 48 l. Kiállítások Újpesti Minigaléria, Budapest, 1973, Józsefvárosi Pincetárlat, Budapest, 1975 C'est la vie, Váci Madách Imre Művelődési központ, Vác, 2009 Négy elem, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete tematikus, csoportos kiállítása Budapest, Olof Palme-ház 2013 Pumpkinhead 3: Porból porrá A Pumpkinhead 3: Porból porrá a Pumpkinhead-sorozat harmadik része. Ezen kívül még egy folytatás készült. A filmet teljes egészében Romániában vették fel. Történet Húsz éve, hogy Ed Harley megidézte Pumpkinheadet, a bosszú démonát. Amikor az egyik déli kisváros lakói megtudják, hogy a helyi orvos a szeretteik testrészeivel kereskedik, hihetetlen haragra gerjednek. Úgy döntenek, hogy elmennek az erdő szélén lakó boszorkányhoz, Haggishez, hogy segítsen. A boszorkány megidézi Ed Harley maradványaiból a démont, aki a korábbiaknál sokkal nagyobb, és mérgesebb. Szereplők/Szinkronlista Doug Bradley - Bezerédi Zoltán Douglas Roberts - Schneider Zoltán Tess Panzer - Peller Anna és Lance Henriksen - Szersén Gyula Ján Kozák Ján Kozák (Kassa, 1980. április 22. –) szlovák válogatott labdarúgó. Jelenleg a görög Larissa játékosa. Pályafutása 1997-ben debütált a Kassa ifjúsági csapatában, egy évvel később kölcsön adta csapata a belga KSC Lokerennek. A 2000-01 szezonban Csehországba költözött és a Slavia Praha játékosa lett. A két év alatt 13 alkalommal húzta magára a Slavia mezét. A 2002/03-as idényben a Bohemians 1905 Prága akarta megszerezni, de a Slavia játékosa maradt és kölcsönbe az 1. FC Košice csapatába szerepelt. Egy év után, az 1. FC Košice mezét a ligeti Artmedia Petržalkáéra cserélte. Ezt követően részese volt a Vladimir Weiss által vezetett csapatnak, amely kvalifikálta magát a Bajnokok Ligájában. Kozák két gólt szerzett, az elsőt az FC Porto, a másodikat a Glasgow Rangers ellen. 2005/06-os szezon tavaszán az Artmedia kölcsönadta az angol Premiershipben szereplő West Bromwich Albionak. A Premier League negyedik fordulójában debütált 2006 februárjában a Blackburn Rovers elleni mérkőzésen. Összességében hat alkalommal volt kezdő, de Manzer Bryan Robson úgy döntött, hogy Kozák nem való a klubba. A 2006/07-es szezonban visszatért az Artmedia csapatához. A 2008-as téli átigazolási időszakban több kérője is akadt, a görög PAOK Szaloniki és a német VfL Bochum, de Kozák maradt az Artmediában. Jan Kozak volt az Artmedia csapatkapitány, és nem csoda de vele meg is nyerték sőt duplázott a ligeti csapat ugyan is a 2008-as "dupla" a kupát és a Corgon Ligát is megnyerték. Érdekes, hogy az utolsó hazai meccsen az Artmedia stadionban Kozák szerezte az utolsó, és győztes gólt a csapatának. 2009 januárjában a Slovan Bratislava játékosa lett, így miután Juraj Halenár, Branislav Obežera és Radek Dosoudil után a negyedik Artmedia játékos lesz, akit a Slovan megszerez az Artmediától. "Annak ellenére, hogy a rivalizálás nagyon nagy a két pozsonyi klub között nem sajnálom". 2009-ben a Slovanal ismét megnyerte a bajnoki címet. 2010 elején elhagyta a Slovan Bratislavát, és keresett egy új csapatot. 2010. február 5-én aláírta kétéves szerződését a román FC Timisoara csapatával. Így lett a csapattársa, Milos Brzezinski és Marian Cisovský. Utóbbi csapattársa volt az Artmediában. A román csapatban 10 meccs alatt 1 gólt szerzett. A 2010-es Dél-afrikai világbajnokságon tagja volt a szlovák válogatottnak, ez után távozott Temesvárról és pár hónap huzavona után aláírt a görög Larissa csapatához. FC Temesvár Július 21-én debütált a Poli Temesvár csapatában az első idegenbeli mérkőzésen a Gloria Beszterce ellen. Klubsikerei Corgoň Liga Győztes : 1998 ( MFK Košice ), 2005, 2008 ( Artmedia Petržalka ), 2009 ( Slovan Bratislava ) Szlovák Kupa Ezüstérmes: 1998, 2000 (MFK Košice), 2005 (Artmedia Petržalka) Corgoň Liga Ezüstérmes: 2000 (MFK Košice), 2007 (Artmedia Petržalka) Gambrinus Liga Ezüstérmes: 2001 ( SK Slavia Praha ) Beker van Tsjechië: 2002 (SK Slavia Praha) Szlovák Kupagyőztes: 2004, 2008 (Artmedia Petržalka) Petesmalmi Vidrapark A Petesmalmi Vidrapark egy természetvédelem alatt álló, turisták által is látogatható tórendszer a Somogy megyei Lábod község közelében. 1998-ban nyílt meg, 2012-ben megkapta az Örökségünk – Somogyország Kincse elismerést. A 14 tóból álló rendszer mintegy 170 hektáron terül el. Megközelítés A park észak felől közelíthető meg egy kb. 2,3 km hosszú homokos erdei úton. Ez az autóval is úgy-ahogy járható út a Mike és Lábod (illetve Nagykorpád) közötti útból ágazik ki, az elágazást tábla is jelzi. A park A tórendszerben számos vidra él, de azoknak a látogatóknak a kedvéért, akiknek a természetes élőhelyükön nincs szerencséjük megpillantani őket, néhány példányt a bejárat közelében egy külön kifutóban is bemutatnak. A vidrák mellett többféle, vizes élőhelyhez kötődő faj is menedéket lelt a természetvédelmi területen, ahol a Somogy Természetvédelmi Szervezet által kidolgozott területkezelési módszer és az extenzív halászat is ökológiai célokat szolgál. A látogatók számára 2005-ben egy tanösvényt is kialakítottak a területen tájékoztató táblákkal és három megfigyelőkunyhóval. A tanösvény végigjárása során megismerhető a vidrák életmódja és a halastavak élővilága, többek között a helyben előforduló vízimadarak (gázlómadarak, récefélék) és békák. Távolról a fokozottan védett, zavarást nehezen tűrő fekete gólya élőhelye is megfigyelhető. Kis szerencsével rétisast, cigányrécét vagy jégmadarat is megpillanthatunk. Látogatás A park minden nap 10 és 18 óra között tart nyitva, 2012-ben a következő jegyárak voltak érvényben: Felnőtt jegy: 1000 Ft Kedvezményes (gyermek, diák, nyugdíjas) jegy: 500 Ft Családi (szülők és gyerekek): 2000 Ft Támogató jegy: 2000 Ft Polgárháborúk a Római Birodalomban A Római Birodalom területén a Sulla fellépésétől (i. e. 88.) Augustus hatalomra jutásáig (i. e. 30.) tartó időszakban a polgárháborúk egész sorozata zajlott le, ezért ez az időszak a polgárháborúk kora néven is ismert. Később, a császárkor évszázadaiban is sor került néhány véres polgárháborúra. A Julius Caesar-féle polgárháború (i. e. 49.) Az i. e. 49-es nagy polgárháború Cnaeus Pompeius Magnus (röviden Pompeius) és Julius Caesar, illetve híveik között, és Caesar győzelmével ért véget. Okai Crassus halálával az első triumvirátus megszűnt és megbomlott az egyensúly Pompeius és Caesar között. Ehhez az is hozzájárult, hogy meghalt Pompeius felesége, így felbomlott a családi kötelék. Pompeius törvényt hozatott a szenátussal, mely tiltotta hogy valaki távollétében (in absentia) induljon a magisztrátusi választásokon. A dolog jelentősége abban rejlett, hogy Caesar míg proconsuli hivatalát viselte, sérthetetlen volt, azonban ha hivatalát letéve átlépi a város szent határát (pomerium) perbe foghatóvá válik. Caesar ellenfelei nem is titkolták, hogy szándékukban áll több főbenjáró vádpontban beperelni. Caesar tisztában volt azzal, hogy az esküdtek megvesztegetésével még a koholt vádak esetében is számítani kell arra, hogy elítélhetik, így úgy döntött Róma ellen vonul. Események Caesar egyetlen légió élén lépte át Gallia Cisalpina provincia és Italia határfolyóját a Rubicont. Ellenfeleit teljesen felkészületlenül érte ez a lépés, Caesar gyakorlatilag kardcsapás nélkül vette birtokba Italiát és Rómát. Pompeius és hívei pánikszerűen menekültek, zavarukban még a kincstár kiürítéséről is megfeledkeztek, így a polgárháború során végig financiális gondokkal küzdöttek. A döntő csatára Görögországban, i. e. 48-ban Pharszalosznál került sor, amelyet Caesar könnyedén megnyert. Pompeius Egyiptomba menekült, ahol megölték. Caesar Pompeius legyőzése után Egyiptomban hadakozott. I. e. 48-ban trónra ültette VII. Kleopátrát. Ezután Zelánál leverte a pontoszi Pharnakészt, Mithridatész fiát (i. e. 47). Végül Thapszosznál győzelmet aratott Pompeius serege fölött (i. e. 46), és visszatért Rómába, ahol 10 évre dictatorrá választották. i. e. 45-ben, miután Mundánál (Hispania) végképp legyőzte Pompeius híveit, örökös dictatorrá választották. Elhurcolva Az Elhurcolva (Abduction) 2011-ben bemutatott amerikai akció-thriller, amit John Singleton rendezett, a főszerepekben Taylor Lautner, Lily Collins, Sigourney Weaver, Maria Bello, Jason Isaacs, Michael Nyqvist és Alfred Molina látható. A film egy kamasz tinédzserről szól, aki rájön, hogy az anyja és az apja, akik felnevelték, nem az igazi szülei, amikor rábukkan az „eltűnt személyek” honlapon az egyik saját kiskori képére. A filmet a Lions Gate Entertainment adta ki 2011. szeptember 23-án. Cselekménye Nathan Harper (Taylor Lautner) 18 éves tinédzser, Pittsburgh külvárosában él, Pennsylvániában a szüleivel Kevinnel (Jason Isaacs), és Marával (Maria Bello). Visszatérő rémálmoktól szenved, így eljár egy Dr. Geraldine "Geri" Bennett (Sigourney Weaver) nevű pszichiáterhez, hogy kezeljék a tüneteket. Az iskolában Nathan együtt dolgozik Karen Murphyvel (Lily Collins) egy iskolai projekten eltűnt gyerekekkel kapcsolatban. Karen felfedez egy weboldalt, ami életkor-fejlődési technológiát használ, hogy meghatározza, hogyan fog kinézni egy gyerek idősebb korában. Nathan Steven Price egyik fényképét használja és meglátja, hogy milyen nagy a hasonlóság kettejük között. Aggódva hazamegy és átkutatja gyerekkori holmijait, majd megtalál egy régi inget, ami pont ugyanúgy néz ki, mint ami Steven fényképén van. Megpróbálja felvenni a kapcsolatot a weboldal szerkesztőjével, hogy még többet megtudhasson. Amíg a válaszra vár, még több furcsaságot fedez fel gyerekkorából, mint például azt, hogy róla is csak kevés fénykép készült. Amikor elkezdi faggatni erről Marát, ő végül nagy nehezen elárulja, hogy örökbe fogadták. Amíg Nathan feldühödten visszatér a szobájába, két férfi FBI ügynöknek kiadva magukat, érkeznek a házhoz. Mara azonnal megtámadja őket, de az egyik férfi lelövi őt. Kevin, miután észreveszi, hogy mi történik a házban, leveri egyiküket, de őt is megölik, ahogy mondja Nathannek, hogy fusson. Nathan elrohan, de visszatér Karenért, akit a megmaradt ügynök elkapott. Nathan kiszabadítja őt, és követeli az ügynöktől, hogy mondja el, ki is ő valójában. Az ügynök beleegyezik, de azt mondja, hogy egy bomba van a sütőben. Miután meggyőződtek róla, Karen és Nathan megpróbálják elhagyni a házat, mivel már csak 8 másodperc maradt a robbanásig. A lökéshullám belelöki őket a medencébe, ami ezáltal megmenti az életüket a hatalmas robbanástól. Nathan elviszi Karent a kórházba egy apró vágással, amíg megpróbálja felvenni a kapcsolatot a rendőrséggel. Ehelyett Frank Burton CIA ügynök (Alfred Molina) kerül a vonalba, aki elmondja neki, hogy veszélyben van, és hogy küld két embert, akik felveszik majd. Ahogy Nathan vár, Dr. Bennett megjelenik egy csomó lufival, és segít neki és Karennek elmenekülni, anélkül, hogy a biztonsági kamerák látnák őket. A kocsijában Dr. Bennett elmagyarázza, hogy Nathan biológiai édesapja, Martin (Dermot Mulroney) ellopott egy 25 korrupt CIA-ügynök nevét tartalmazó listát Nikola Kozlov szerb terroristától (Michael Nyqvist); Kozlov most azt tervezi, hogy elrabolja Nathant, hogy ezzel arra kényszerítse Martint, hogy adja vissza a listát. Nathan okkal lett örökbe fogadva, hogy így elrejtsék Kozlov elől, de kiderült a személyazonossága, amikor az eltűnt gyerekek weboldalát használta, amit cselként Kozlov hozott létre. Dr. Bennett ad egy címet Nathannek egy menedékházhoz, Arlington megyébe, Virginiába, és elmondja neki, hogy csak két másik emberben bízzon meg: az édesapjában, Martinban, és egy Paul Rasmus nevű férfiban. Kozlov emberei követik őket, de Dr. Bennett eltereli őket egy másik irányba, hogy ezáltal Nathan és Karen elmenekülhessenek, miközben szétválnak. Eközben Burtont figyelmezteti a felettese, hogy minél hamarabb oldja meg a helyzetet; Burton közben rájön, hogy egy volt CIA-ügynök, Bennett is benne van a játékban. Mindketten megérkeznek a menedékhez, újra találkoznak, és a házban találnak pénzt, egy fegyvert, egy fényképet Nathan biológiai édesanyjáról, Lorna Price-ról (Elisabeth Röhm), és egy mobiltelefont. Miután megtudják, hogy Lorna már meghalt, Nathan és Karen meglátogatják a sírját, és meglepődve veszik észre a friss virágokat. Karen beszél a temető vezetőjével, aki elmondja neki, hogy egy bizonyos Paul Rasmus küldte a virágokat, aki Nebraskában él. Mivel tudják, hogy a repülőtéren úgyis megállítanák őket, felülnek egy személyvonatra, hamis személyi igazolványokat használva, amiket a barátjuk, Gilly (Denzel Whitaker) készített nekik. Nem veszik észre, hogy Kozlov egyik embere is a vonaton van, és követi őket. Elrabolja Karent, amikor ételért megy, és amikor Nathan észreveszi, hogy Karen hiányzik, meg tudja védeni magát a támadásától. Nathan felülkerekedik közelharci technikákat használva, amiket még az örökbefogadó apjától tanult, és kilöki a vonatból, miután elveszi a mobilját. Nathan biztonságban találja Karent, de a vonat váratlanul megáll a CIA-nek köszönhetően. Gyalog menekülnek, de hamar körbeveszik őket Burton és ügynökei. Burton rendel valami ételt kettejüknek egy kis étteremben és közben elmagyarázza a helyzetet, amíg a többi CIA-ügynök őrt áll. Burton elmagyarázza az adatokat, amiket Martin ellopott, és Nathan rájön, hogy a házban lévő telefon tartalmazza a listát; továbbá feltételezi, hogy Burton is rajta szerepel. Ahogy Burton megpróbálja kijátszani őket, Kozlov mesterlövészei megtámadják az ügynököket. A zűrzavarban Nathan és Karen elmenekülnek egy kocsival, mielőtt elkapnák őket. Miközben menekülnek, Kozlov emberének a mobilja megcsörren. Nathan Kozlovot találja a vonal másik végén, aki figyelmezteti őt, hogy megöli Karen szüleit, ha nem adja át az adatokat. Kozlov beleegyezik Nathan kérésébe, miszerint egy nyilvános eseményen, a Pittsburgh Pirates baseball meccsen történjen meg a tranzakció. A hívás alatt Nathan rájön, hogy a rémálmai amiatt vannak, hogy 3 évesen látta az édesanyját meghalni, mégpedig Kozlov kezei által. Nathan együtt dolgozik Gilly-vel, hogy jegyeket szerezzenek, és hogy elrejtsenek egy fegyvert az egyik üléshez, azzal a szándékkal, hogy Nathan megöli Kozlovot. Ahogy belép a stadionba, Martin felhívja őt, és elriasztja onnan, de Nathan nem figyel rá. Eközben Kozlov megérkezik, és Karen, elrejtőzve, csinál róla egy fényképet, amit elküld Nathannek, hogy felismerje őt. Végül találkoznak, leülnek és elkezdik nézni a meccset. Kozlov elmondja, hogyan halt meg Nathan biológiai édesanyja. Kozlov megragadja a fegyvert, amíg Nathan össze van zavarodva, és követeli a listát. Nathan eliszkol, Kozlov üldözi őt, a CIA pedig észreveszi őket a tömegben. Nathannek sikerül elmenekülnie, majd Martin újra felhívja, és mondja neki, hogy vezesse Kozlovot a park déli oldalára. Kozlov utoléri Nathant, de mielőtt még megölhetné a fiút, Martin lelövi őt, egy mesterlövész puskát használva egy közeli parki építményből. Burton, a felettese, és a maradék ügynökei hamarosan megérkeznek, és átveszik a testet. Burton kéri a mobilt, megígérve, hogy odaadja a dekódolt eredményeket a felettesének; azonban Martin előzőleg figyelmeztette az ő felettesét Burton korrupciójáról, és ő maga elveszi a telefont, miközben Burtont őrizetbe veszik. Martin felhívja Nathant utoljára, és bocsánatot kér tőle, amiért nem volt az az édesapa, akinek lennie kellett volna, de továbbra is vigyázni fog rá. Bennett megérkezik Karennel, és elmondja, elintézte, hogy együtt lakjon valahol Karennel, amíg eldönti, hogy mit kezd az életével. Ahogy a film befejeződik, Nathan és Karen végre randiznak az üres parkban. Szereplők Taylor Lautner –– Nathan Harper / Steven Price ( Gacsal Ádám ) Lily Collins –– Karen Murphy ( Talmács Márta ) Alfred Molina –– Frank Burton ( Háda János ) Jason Isaacs –– Kevin Harper ( Haás Vander Péter ) Maria Bello –– Mara Harper ( Bertalan Ágnes ) Sigourney Weaver –– Dr. Geraldine "Geri" Bennett ( Menszátor Magdolna ) Michael Nyqvist –– Nikola Kozlov ( Epres Attila ) Dermot Mulroney –– Martin Price ( Laklóth Aladár ) Elisabeth Röhm –– Lorna Price Antonique Smith –– Sandra Burns Denzel Whitaker –– Gilly ( Előd Álmos ) Számlista Train – To Be Loved Lenny Kravitz – Come On Get It Raphael Saadiq – Heart Attack Oh Land – Twist Hot Bodies in Motion – Under My Skin Black Stone Cherry – Blame It on the Boom Boom Blaqk Audio – The Witness Cobra Starship – #1Nite (One Night) Alexis Jordan – Good Girl Matthew Koma – Novocaine Lips Superstar Shyra – DJ Love Song Donora – The Chorus Andrew Allen – Loving You Tonight Edward Shearmur – Abduction Suite Hazai kiadás Elhurcolva Észak-Amerikában DVD-n és Blu-rayen, 2012. január 17-én jelent meg, Magyarországon 2012. május 22-én adták ki. Rothziegel Leó Rothziegel Leó, Leo Rothziegel (Bécs, 1892. december 5. – Vámospércs/Debrecen, 1919. április 22./24./29.) nyomdász, pártmunkás, Ausztria Kommunista Pártjának alapító tagja, zászlóaljparancsnok. Élete Osztrák proletár zsidó családban született, s kezdetben betűszedőként dolgozott. Először a szociáldemokrata ifjúsági mozgalomban működött, ám radikális elképzelései miatt innen kizárták, az osztrák rendőrség egy 1910-es nyilvántartásában már mint anarchokommunista forradalmárt tartotta számon. Az első világháború idején a 49. gyalogezredbe vonult be, ám hamarosan Magyarországon lefogák, ám sikerült megszöknie. Innentől kezdve illegalitásban élt Bécsben, rendszeresen agitált a háború ellen. 1918-ban ismét lefogták, kilenc hónapot ült börtönben, ahol éhségsztrájkot szervezett. 1918 végén szabadult, és részt vett a Vörös Gárda létrehozásában, emellett Egon Erwin Kisch-sel együtt alapító tagja volt Ausztria Kommunista Pártjának, s a Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltása (1919. március 21.) után 1200 fős osztrák zászlóaljat hozott létre, amelynek élén vett részt több (pl. debreceni) ellenforradalom leverésében. A románok elleni harcban halt meg. Josef Czekelius Josef Czekelius, magyaros írásmóddal Czekelius József (Czeckelius József) (Nagyszeben, 1814 – Nagyszeben, 1878. június 14.) császári és királyi adóhivatalnok. Élete Daniel Czekelius testvére. 1814. augusztus 19-én keresztelték meg Nagyszebenben. Előbb szappankészítéssel foglalkozott, később adóhivatali ellenőr lett szülővárosában. Munkái Vorschlag zu einem zweckentsprechenden System des Feldbaues auf Hermannstädter Gebiet. Hermannstadt, 1848. (A nagyszebeni mezőgazdasági egylet által díjazott munka.) Sirályhojsza A sirályhojsza (Fulmarus) a madarak (Aves) osztályának a viharmadár-alakúak (Procellariiformes) rendjébe, ezen belül a viharmadárfélék (Procellariidae) családjába tartozó nem. Rendszertani besorolásuk A sirályhojszákat a két óriáshojszával (Macronectes) együtt a viharmadárféléken belül külön alcsoportba sorolták, azaz legalábbis egyes rendszerezők. Szintén a viharmadárféléken belül a sirályhojszák és az óriáshojszák, valamint az antarktiszi hojsza (Thalassoica antarctica), a galambhojsza (Daption capense) és a hóhojsza (Pagodroma nivea) közös csoportja, alcsaládi vagy nemzetségi szintre gyűjthető össze. Rendszerezés A nembe az alábbi 2 élő faj és 2 fosszilis faj tartozik: északi sirályhojsza (Fulmarus glacialis) ( Linnaeus , 1761) déli sirályhojsza (Fulmarus glacialoides) (Smith, 1840) † Fulmarus hammeri - miocén; Kalifornia † Fulmarus miocaenus - miocén; Kalifornia 16112 Vitaris A 16112 Vitaris (ideiglenes jelöléssel 1999 XK13) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. december 5-én. Saelices de la Sal Saelices de la Sal település Spanyolországban, Guadalajara tartományban. Saelices de la Sal Anguita, Riba de Saelices, Esplegares és Sotodosos községekkel határos. Lakosainak száma 48 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Cushamen megye Cushamen egy megye Argentínában, Chubut tartományban. A megye székhelye Cushamen. Települések A megye a következő nagyobb településekből (Localidades) áll: Buenos Aires Chico Cholila Cushamen Hoyo de Epuyén El Maitén Epuyén Gualjaina Lago Epuyén Lago Puelo Leleque Kisebb települései (Parajes): Lago Rivadavia Fitamiche El Portezuelo El Molle Las Golondrinas Río Chico El Mallin Forrás Information about Cushamen indec.gov 1926–1927-es NHL-szezon Az 1926–1927-es NHL-szezon a tizedik National Hockey League szezon volt. A Boston Bruins és a Pittsburgh Pirates sikerei meggyőzték az NHL igazgatóságát a további amerikai bővülés észszerűségéről. Három új csapattal bővítettek, felvéve a Chicago Black Hawkst, Detroit Cougarst és a New York Rangerst. Ezekkel együtt tízcsapatos ligává vált az NHL, és a tíz csapatot két öttagú divízióba osztották. Az új csapatok kereteit nagyrészt olyan játékosokkal töltötték ki, akik a csődbe ment Western Canada Hockey League-ben (WHL) játszották. A WHL megszűnéséből kifolyólag az NHL maradt az egyetlen élvonalú jégkorongliga Észak-Amerikában. Ebben a szezonban az Ottawa Senators nyerte a Stanley-kupát. Ez volt a tizenegyedik - egyben utolsó - alkalom, hogy a Senators bajnok lett. A liga üzleti változásai 1926. szeptember 26-án tartotta az NHL az évi gyűlését, és ennek folyamán vették fel a Chicago Black Hawkst és a Detroit Cougarst. A chicagói klub megvásárolta a Portland Rosebuds teljes játékoskeretét, míg a Detroit a Victoria Cougarsét. Ugyanakkor egy második New York-i csapatot is felvettek. Toronto több játékost igazolt le a megszűnt liga saskatooni franchise-jából, és a Montréal Canadiens leigazolta George Hainsworth kapust. A többi WHL-es játékost szétosztották a többi csapat között. A WHL-ből érkezett játékosok erős befolyással lettek az NHL-re. A pontkirály Bill Cook volt, a legjobb kapus George Hainsworth volt, és a liga legértékesebb játékosa Herb Gardiner hátvéd lett. Október 26-án egy rendkívüli gyűlésen a tíz csapatot két csoportba osztották szét: a négy kanadai csapat és a New York Americans a Kanadai-divízióba került, a maradék öt amerikai csapat az Amerikai-divízióba. Módosították a rájátszás formáját is. Az új formában a két csoport második és harmadik helyezett csapatai egy két meccses, gólarányos sorozatot játszott, majd a győztes csapatok saját divíziójuk első helyezett csapatjával ugyanolyan szériában találkozott. Ezt követően a két győztes csapat egy öt mérkőzésből álló párharcot (három győzelemig tartó sorozatot) játszott a Stanley-kupáért. A szezon közepén egy Conn Smythe vezette szindikátus 160 000 dollárért megvásárolta a Toronto St. Patrickst, és a csapatot átkeresztelték Toronto Maple Leafsra. Viszont az NHL szabályai szerint a csapat kénytelen volt a St. Patricks névvel végigjátszani a szezont. A következő szezont már az új név alatt játszották. Szabálymódosítások A kék vonalak elhelyezését megváltoztatták. Míg azelőtt 6,096 méterre (20 láb) voltak a középső piros vonaltól, az új szabály szerint a gólvonaltól számítva 18,288 méterre (60 láb) festették. Így nagyobb lett a semleges zóna. Art Ross két újítást vezetett be. Ettől a szezontól egy új fajta korongot használt a liga, amelynek lekerekített szélei voltak. A kaput úgy módosították, hogy a hálózat a kapuban tartsa a korongot. Az alapszakasz A Montréal Canadiens az előző szezont utolsó helyen zárta, miután kapusproblémákkal küzdöttek Georges Vézina betegsége után. Ezt a problémát sikeresen elrendezték George Hainsworth leigazolásával. Továbbá erősítettek Herb Gardiner hátvéd szerződtetésével; Gardiner azelőtt a WHL-ben szereplő Calgary Tigers csapatjával játszott. A Canadiens a Kanadai divízió második helyén fejezte be a szezont, az erős Ottawa Senators mögött. Dave Gill, az Ottawa Senators menedzsere, magához vette az edzői posztot is. Taktikai kérdésekben Frank Shaughnessy segítette; Shaughnessy a Senators egyik volt menedzsere volt a csapat NHA-korszakjában. Az Ottawa az első helyen fejezte be a szezont a Kanadai divízióban. Detroitban nem lett kész az új jégcsarnok időben arra, hogy a Cougars ott kezdhesse az alapszakaszt. Az új csapat tehát kénytelen volt „hazai” meccseit a folyó túlsó partján játszani: összesen 22 mérkőzést bonyolítottak le a Border Cities Arenában az ontariói Windsor városában. A New York Americans jobbszélsőjének, Shorty Greennek a pályafutását abba kellett hagynia miután az 1927. február 27-i mérkőzésen súlyosan megsérült. A New York Rangers 102 kilós hátvédje, Taffy Abel, olyan erővel ütközött Greennel, hogy az vesesérülést szenvedett. Veséjét sürgős műtéttel eltávolították, és Green egészségügyi okokból visszavonult. Tabella Megjegyzés: a vastagon szedett csapatok bejutottak a rájátszásba Stanley-kupa rájátszás Negyeddöntők Montréal Canadiens vs. Montreal Maroons 2:1-es összesítésben a Canadiens nyerte a sorozatot. Boston Bruins vs. Chicago Black Hawks 10:5-ös összesítésben a Boston nyerte a sorozatot. Elődöntők Ottawa Senators vs. Montréal Canadiens 5:1-es összesítésben az Ottawa nyerte a sorozatot. New York Rangers vs. Boston Bruins 3:1-es összesítésben a Boston nyerte a sorozatot. Döntő Boston Bruins vs. Ottawa Senators Az öt mérkőzésből álló párharcot (három győzelemig tartó sorozatot) az Ottawa nyerte 2:0:2-re, így ők lettek a Stanley-kupa bajnokok. NHL díjak E szezonban vezették be a Vezina-trófeát, az elhunyt Georges Vézina emlékére; a liga legjobb kapusának adják. Vézina utódja a Canadiens kapuje előtt, George Hainsworth, nyerte meg elsőként. Hart-emlékkupa - Herb Gardiner, Montréal Canadiens Lady Byng-emlékkupa - Billy Burch, New York Americans O'Brien-trófea — Ottawa Senators Prince of Wales-trófea - Ottawa Senators Vezina-trófea - George Hainsworth, Montréal Canadiens Debütálók Itt a fontosabb debütálók szerepelnek, első csapatukkal. A csillaggal jelöltek a rájátszásban debütáltak. Percy Galbraith, Boston Bruins Eddie Shore, Boston Bruins Harry Oliver, Boston Bruins Duke Keats, Boston Bruins George Hay, Chicago Black Hawks Mickey MacKay, Chicago Black Hawks Dick Irvin, Chicago Black Hawks Frank Foyston, Detroit Cougars Jack Walker, Detroit Cougars Frank Fredrickson , Detroit Cougars George Hainsworth, Montréal Canadiens Art Gagné, Montréal Canadiens Herb Gardiner, Montréal Canadiens Hap Emms, Montreal Maroons Red Dutton, Montreal Maroons Norman Himes, New York Americans Paul Thompson, New York Rangers Bill Cook, New York Rangers Bun Cook, New York Rangers Murray Murdoch, New York Rangers Clarence Abel, New York Rangers Ching Johnson, New York Rangers Ace Bailey, Toronto St. Patricks Butch Keeling, Toronto St. Patricks Carl Voss, Toronto St. Patricks Visszavonulók Itt a fontosabb olyan játékosok szerepelnek, akik utolsó NHL-meccsüket ebben a szezonban játszották. Shorty Green, New York Americans Newsy Lalonde, New York Americans Jack Adams, Ottawa Senators Bert Corbeau, Toronto St. Patricks Korita (Otok) Korita kis hegyi falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Otokhoz tartozik. Fekvése Splittől légvonalban 36, közúton 53 km-re északkeletre, Sinjtől 19 km-re keletre, községközpontjától 10 km-re északkeletre a dalmát Zagora területén, a Kamešnica-hegység nyugati lejtőin fekszik. Története 1857-ben 119, 1910-ben 217 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 3 lakosa volt. Lakosság (1869-ben, 1921-ben és 1931-ben lakosságát Otokhoz számították.) Nevezetességei A település a Kamešnica-hegységbe vezető túraútvonalak fontos állomása. Donja Koritán hegyi menedékház is található. Időzónák listája Ez a Földön jelenleg használt időzónák listája, azok rövidítéseivel. A lista nem tartalmazza a jelenleg már nem használt, illetve a katonai időzónákat. Ajtony vezér Ajtony vezér (? – 1028?) nemzetségfő Szent István uralkodása idején, Magyarországon. Az Árpád-kori Achtum, Ochtum név a török Altyn 'arany' szóból ered. 1000 körül törzsi államot hozott létre az Al-Duna és a Maros-köze tájékán Marosvár székhellyel. Szent István királytól függetlenül gyakorolta hatalmát. A nagyőszi csatában 1028-ban vereséget szenvedett Csanád vezértől, és uradalma széthullott. Élete Anonymus a Gesta Hungarorumban Galad vezér ivadékának írja le, míg Laskai Osvát semmilyen adattal alá nem támasztott prédikája a „Nyírbe”, azaz a mai Nyírségbe valónak mondja. Életéről adatok Szent Gellért püspök 14. századi Nagy legendájában maradtak fenn, de ez csupán szállásterületeit és megkeresztelkedését írja le. Eszerint Marosvárban tartotta székhelyét, 1002-ben Vidinben keleti rítusú kereszténység szerint II. Baszileiosz bizánci császár közreműködésével keresztelkedett meg. Székhelyén monostort épített Keresztelő Szent János tiszteletére, de ez valószínűleg csak felszínes gesztus volt: az akkori elbeszélések szerint hét feleséget tartott, és nem tisztelte a kereszténység előírásait. A Bizánci Birodalom folyamatosan támogatta, ezért hatalmát István megkoronázása után még hosszú évekig meg tudta tartani. Gazdasági és katonai erejére támaszkodva nem engedelmeskedett I. István parancsainak, magát vele egyenrangúnak tartotta. Állama Törzsi államának magja a Maros mente volt, és keleten a Körös folyóig, Erdély nyugati határáig terjedt, délen pedig Vidin és Szörény határolta. Gazdasági alapja az akkori viszonyok között nagyon nagy állatállomány volt, főként lovak és szarvasmarhák. Az uralma alatt élő népek földet is műveltek, megkezdték az áttérést az istállózó állattartásra. Igen sok pásztora harcképzettebb volt földművelő társaiknál, ezzel Ajtony katonai erejének egyik alapjává váltak. Másik fő jövedelemforrása sószállítás volt — a Maroson egészen a Tiszáig mindent megvámolt. 1019-ben II. Baszileiosz bizánci császár főhatósága alá adta magát, és befogadta a görögkeleti hitterjesztőket. I. István 1028-ban lépett fel ellene, amikor külföldi segítségre nem számíthatott, mert a görög uralkodóház kihalt. Csatavesztése és bukása Szent István országot egyesítő hadjáratainak végére, az 1020-as évek második felére a tiszántúli területek, ahol ahol Vata volt a törzsfő, békésen elismerték fennhatóságát. Egyedül a Tiszántúltól délre eső területeket birtokló Ajtony maradt pogány ellenálló. Az államalapító király a leszámolásra 1027 tájékát látta elérkezettnek, ekkor ugyanis belső zavargások robbantak ki Bizáncban, ezáltal elmaradtak a támogatások. A támadás kezdete előtt az egész uradalmat körbezárta, ezt bizonyítja az is, hogy II. Konrád csak nagy kerülővel tudta megtenni az utat Bizánc felé, tehát 1027-ben az ostrom már elkezdődött. Doboka ispán fia, Csanád vezér, Ajtony egykori fővezére, Rév-Kanizsánál átkelt a Tiszán, és a Harangod (Aranka) vizénél a nagyőszi síkon két napig tartó csatában megverte Ajtony seregét, őt magát pedig lefejezte. A Gellért legenda szerint két csatát vívtak, az elsőt Marosvárnál, ahol még Ajtony serege győzött, visszaszorítva a Tiszáig Csanádot. A másodikat Nagyősznél, amely azonban Ajtony halálával végződött. A sík területen emelkedő Oroszlános-halmon Csanád püspökséget alapított, I. István pedig a róla elnevezett vármegye ispánjává tette. Ajtony nemzetségét azonban nem sikerült megsemmisíteni, sőt birtokainak egy része is fennmaradt. Nevét 1329 óta őrzi az Arad és Csanád határán lévő Ajtonmonostora helynév. A krónikák és legendák Csanádról A kivágott nyelv legendája István király miután megelégelte Ajtony uralmát, megbízta Doboka fővezér fiát, Csanádot, hogy teremtsen rendet Ajtony országában, Gyulát adta melléje fővezérnek. Csanád mondája szerint a csata előtt Szent György jelent meg előtte oroszlán képében és harcra buzdította. Csanád és Gyula seregét azonban Kőkenyérnél Ajtony tapasztalt serege megfutamította, de végül a nagyőszi csatában legyőzték. Csanád diadalmasan vágta le Ajtony fejét, majd nyelvét kivágta és a tarsolyában elrejtette. Gyula erről mit sem tudva, Ajtony levágott fejét Szent Istvánhoz vitte, magának tulajdonítva a hőstettet. Ekkor Csanád a tarsolyból elővette Ajtony nyelvét, és bebizonyította, hogy ő győzte le a vezért, Gyulát pedig száműzték. Megjegyzések Az Ajtony elleni hadjárat időpontja, amelynek során életét vesztette, vitatott. Wassyi mészárlás A wassyi mészárlás, a francia vallásháborúk egyik fontos előzménye 1562. március 1-jén történt. Az 1562 januárjában kiadott saint-germaini ediktum engedélyezte a hugenották számára a nyilvános vallásgyakorlást a városokon kívül, és privát módon a városokon belül is. Ennek ellenére a szélsőségesen katolikus-párti Guise család készült a vallásháború kirobbantására. A Lotaringiából visszatérő François de Guise herceg és 200 főből álló kísérete 1562. március 1-jén megállt Wassy-sur-Blaise-ben (Champagne-Ardenne régió, Haute-Marne megye), hogy a herceg misét hallgathasson. A helyi hugenották – mintegy 600–1000 személy – egy pajtában tartották istentiszteletüket azon a vasárnapon. Hangos szóval énekelték Dávid zsoltárait. Az összejövetel a fennálló törvények szerint illegális volt, mivel a városon belül voltak és a pajta nem számított magánháznak. Nem lehet tudni, pontosan hogyan kezdődött az összetűzés, de tény, hogy a fegyveres katolikusok több embert megöltek vagy halálosan megsebesítettek. Az eset folytatásaként a katolikusok szerte az országban megtámadták a hugenotta gyülekezeteket. Toulouse-ban mintegy 3000 hugenottát öltek meg. A hugenották a katolikus templomokat fosztogatták. Guise herceg elfogta az akkor tizenkét éves Károly királyt és anyját, Medici Katalint. Az első vallásháború kitört, a Guise család nyomására az ediktumot visszavonták. Kassina senegalensis A Kassina senegalensis a kétéltűek (Amphibia) osztályába, a békák (Anura) rendjébe és a mászóbékafélék (Hyperoliidae) családjába tartozó nem. Előfordulása Angola, Botswana, Burkina Faso, a Dél-afrikai Köztársaság, Kamerun, Csád, Elefántcsontpart, Etiópia, Gambia, Ghána, Guinea, Kenya, a Kongói Demokratikus Köztársaság, a Közép-afrikai Köztársaság, Lesotho, Malawi, Mali, Mozambik, Namíbia, Niger, Nigéria, Ruanda, Szenegál, Sierra Leone, Szomália, Szudán, Szváziföld, Tanzánia, Uganda, Zambia, Zimbabwe területén honos. Jelenléte bizonytalan Benin, Bissau-Guinea, Burundi, a Kongói Köztársaság, Eritrea, Mauritánia és Togo területén. Sisak Ernő Sisak Ernő (Csávos, 1916 – Temesvár, ?) erdélyi magyar elektromérnök, műszaki író. Életútja, munkássága Középiskolai tanulmányait a temesvári piarista főgimnáziumban végezte 1933-ban; elektromérnöki oklevelet a temesvári Politechnikai Intézetben szerzett. 1953-ban Harkovban doktorált. 1940-től 1949-ig a nagyszebeni villamosműveknél dolgozott. Miután a Szovjetunióból visszatért, a Román Akadémia temesvári műszaki kutatóközpontjába került, s egyúttal oktató- és kutatómunkát végzett a temesvári Politechnikai Intézetben is. 1968-tól a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Temes Megyei Tanácsának elnöke volt. Kutatótevékenysége a kavitáció és a szárnyszelvények áramlásának kérdéseire s azoknak a vízgépekre való alkalmazására összpontosult. Foglalkozott a szélerőgépek áramlástanával is. Új eljárású szélerőberendezést szabadalmaztatott. Több romániai és külföldi tudományos ülésszakon szerepelt dolgozataival. Tanulmányokat közölt a Román Akadémia és a temesvári Politechnikai Intézet kiadványaiban. Szakdolgozatainak száma (közlemények, szakcikkek, szerződéses kutatások, szabadalmak) meghaladja a százat. Ismeretterjesztő írásai a Szabad Szóban, A Hétben, a TETT-ben, Kilátóban és a Karpathen Rundschauban jelentek meg. 22. század A 22. század a 2101-től 2200-ig tartó éveket foglalja magába. Csillagászati előrejelzések 241 holdfogyatkozást figyelhetünk meg. 2117-ben és 2125-ben a Vénusz átvonul a Nap előtt . 2133 - A Vénusz december 3 -án eltakarja a Merkúrt . 2134 - A Halley-üstökös visszatér a belső Naprendszerbe 2177 - A Plútó megteszi a felfedezését követő első teljes periódusát Érdekességek A FAT fájlrendszer 2107. december 31-éig működik. 2160. március 17-én Szent Patrik napja nagyhétre esik, és ezért a szokásos ünnepségeket nem lehet megtartani. Ez utoljára 2008 -ban fordult elő. A 22. század a sci-fiben 2151–2161 Az NX-01 Enterprise felfedezőútjai 2161 A Star Trek ben ekkor alapítják a Bolygók Egyesült Föderációját . Évek és évtizedek Megjegyzés: A huszonkettedik század előtti és utáni évek dőlt betűvel írva. Óriásliliom Az óriásliliom (Cardiocrinum) a liliomfélék családjának egyik nemzetsége. A csoportba három évelő, fagyot jól tűrő faj tartozik. A Lilium nemzetség közeli rokonai, korábban hozzájuk sorolták őket. Leírása Az óriásliliomok magjából több mint öt év alatt fejlődik ki szív alakú, élénkzöld, fényes felületű leveleinek rozettája, amelyből aztán virágzatának magas, egyenes, elágazás nélküli szára kinő. Virágzata 4-20, akár a 20 cm-es hosszt is elérő, fehér alapszínű, illatos, megnyúlt tölcséres virágból áll. Virágzás és magérlelés után a növény elpusztul, de főhagymája körül akár tíz kis sarjhagyma nő ki, melyek aztán méretüktől függően 3-5 év múlva újra virágoznak. Elterjedése A nemzetség valamennyi faja Ázsiában él. A félárnyékos, tápanyagban gazdag, állandóan nedves üde talajokat kedvelik. Dekoratív virágaiért európai kertekben is ültetik. Fajok A nemzetség tudományos neve - Cardiocrinum - a görög kardio, szív és krinum, liliom szavakból ered. Három faj tartozik hozzá: Cardiocrinum cathayanum (E.H. Wilson) Lindl. kínai óriásliliom: 80 cm magas, Közép- és Kelet-Kínában honos Cardiocrinum cordatum (Thunb.) Makino): 100–250 cm-esre nő, Japán lombhullató- és bambuszerdeiben nő Honsú , Sikoku és Kjúsú szigetén, ezenkívül Dél-Szahalinon és a déli Kuril-szigeteken is Cardiocrinum cordatum var. glehnii (F. Schmidt) H. Hara: Virága zöld és tölcséres Cardiocrinum giganteum (Wall.) Makino himalájai óriásliliom: 250–400 cm magas Cardiocrinum giganteum var. giganteum : Kelet-Himalája , Mianmar , Tibet Cardiocrinum giganteum var. yunnanense (Leichtlin ex Elwes) Stearn; Syn.: Cardiocrinum mirabile (Franch.) Makino: A virágok inkább felfelé állnak, közepük élénkvörös; Kína , Mianmar Végh Bertalan Végh Bertalan (szlovákul: Bartolomej Végh, ukránul: Берталон Берталонович Вейг, Bertalon Bertalonovics Vejg, oroszul: Берталон Берталонович Вейг, Bertalon Bertalonovics Vejg) (Magyarország ?. – Ungvár, Ukrajna ?.) csehszlovák, magyar, ukrán és szovjet labdarúgóhátvéd, többszörös kelet-szlovákiai bajnok, az országos szlovák bajnokság ezüstérmese (1933), a magyar NB II Éjszaki csoportjának bajnoka (1944). Később ukrán és szovjet labdarúgóedző, -játékvezető és sportvezető. A Szpartak Uzsgorod csapat történetének első vezetőedzője, amellyel kétszer elnyerte az ukrán labdarúgóbajnoki címet (1946, 1953). Kárpátalján ő volt az elsők között, aki megkapta a „Köztársasági labdarúgó-játékvezető” kitüntető címet (1955). Pályafutása Játékosként A labdarúgó pályafutását a csehszlovák labdarúgó-bajnokság szlovák csoportjában részt vevő UMTE Užhorod ificsapatában kezdte (1930), majd 1932-ben bekerült a klub felnőttcsapatába. Az UMTE az ő részvételével az elkövetkezendő hat év alatt többször megnyerte a kárpátaljai és a kelet-szlovákiai labdarúgó-bajnokságot, és 1933-ban bejutott az országos szlovák bajnokság döntőjébe. Az első bécsi döntés (1938. november 2.) értelmében Felvidék és Kárpátalja egyes részeit visszacsatolták Magyarországhoz, és a visszatért területek futballcsapatai bekapcsolódhattak a magyar labdarúgó-bajnokságba. Végh 1942 nyaráig továbbra is az MTE Ungvár csapatában szerepelt, de azt követően átigazolt a másik helyi klubhoz - az Ungvári AC-hez. Ez a csapat az ő részvételével 1943-ban 2. helyezést ért el NB II Rákóczi csoportjában, míg a következő szezonban az NB II Éjszaki csoport bajnoka lett és feljutott az NB I-be. (Az 1944 augusztusában rajtoló új bajnokság első fordulójában azonban rögtön elmaradt az UAC meccse, mert ellenfele, az újvidéki csapat az Ungvár-t ért bombatámadás miatt hazautazott. Az ungvári csapat így a Ferencváros otthonában játszotta első NB I-es mérkőzését (5:0-ra kikapott), majd 5:2-re veszített a Salgótarjáni BTC vendégeként, aztán a 4. fordulóban hazai pályán 3:1-es vereséget szenvedett a Szentlőrinci AC-től. Több meccset pedig már nem tudott lejátszani a magyar élvonalban, mert jött a front, a bajnokság félbeszakadt, illetve a fővárosi csapatok részvételével hadi-bajnokságként decemberig folytatódott. Majd a II. világháborút lezáró párizsi békeszerződések Kárpátalját a Szovjetunióhoz csatolták, és az Ukrajna része lett. Az Ungvári AC ezzel befejezte magyarországi szereplését.) 1945 tavaszán Végh a korábbi csapattársai jelentős részével együtt átkerült az akkor szerveződő Ungvári Dinamo-hoz, amelyben az aktív pályafutását befejezte. Az új csapata már abban az évben elindult a megyei, később pedig az országos bajnokságban is. Edzőként és labdarúgó-játékvezetőként 1945 őszén őt felkérték a szintén újonnan szervezett Szpartak Uzsgorod ukrán másodosztályú csapat irányítására, amely 1946-ban megszerezte az első országos bajnoki címét és eljutott a szovjet labdarúgókupa negyeddöntőjéig. Az 1948-1949. években Kurucz Ferenc vezetőedző munkáját segítette, amely időszakban az ungváriak ismét jeleskedtek a kupamérkőzéseken és bejutottak az Ukrán labdarúgókupa zárószakaszába, amelyre 1948. október 3-26. között került sor Kijevben a Dinamo Stadionban, és amelyben végül az Ungvári Szpartak akkori ellenfele - az első osztályú Dinamo Kijev - egy végig nagyon szoros, de kiegyenlített meccsen győzött 2:1-re, és a végén megnyerte a tornát. (A kijeviek csapatában akkor már két korábbi ungvári játékos - Láver György és Fábián János - is szerepelt, és a mérkőzés után (1948. október 20.) - a labdarúgás történetében egyedülálló módon - további nyolc kárpátaljai fiatal is meghívást kapott a fővárosi sztárcsapatba, nevezetesen: Tóth Dezső, Mihalina Mihály, Juszt Ernő, Komán Mihály, Szengetovszkij Zoltán, Gazsó László, Godnicsák László és ifj. Györffy Zoltán. Ehhez, a magyar és csehszlovák labdarúgóiskolán felnövő, fiatal kárpátaljai tehetségekből álló csoporthoz két év múlva csatlakozott a munkácsi születésű Popovics Tibor is. A Kijevi Dinamo utánpótlás kerete az ő részvételükkel 1949-ben kis-aranyérmeket szerzett az első ízben kiírt, a szovjet tartalékcsapatok közötti országos bajnokságban. A kijevi csapatban abban az évben már tíz fiatal kárpátaljai tehetség játszott, akik több éven keresztül elismert tagjai voltak a Dinamonak és kiemelkedő eredményeket értek el országos és nemzetközi szinten. Mindeközben a legjobb labdarúgóit nélkülöző Szpartak Uzsgorod 1950-ben újra tarolt, és a második bajnoki cím mellett elnyerte az ukrán labdarúgókupát.) 1953-ban Végh Bertalannak immár másodszor felajánlották az Ungvári Szpartak vezetőedzői posztját, amit el is fogadott. Irányításával az ungváriak harmadszor is Ukrajna bajnokai lettek és újfent eljutottak az Ukrán labdarúgókupa elődöntőjéig. Ezt követően edzői pályafutását a megyei bajnokságban részt vevő különböző csapatoknál folytatta - őrdarmai és beregszászi Kolhoznik, perecsenyi Himik-, majd a profi-labdarúgóedzői tevékenységét a drogobicsi Neftyányik másodosztályú ukrán csapatnál fejezte be. Végh már a negyvenes évek közepén kezdeményezője volt az új megyei, illetve városi labdarúgóedzői és -játékvezetői testületek létrehozásának, valamint a megyei sportbizottság és labdarúgó-szövetség szervezésében és vezetésében is részt vett. Ezenkívül köztársasági labdarúgó-játékvezetőként országos elismerést szerzett. A hatvanas évek elejétől kezdődően a hetvenes évek közepéig az Ungvári városi labdarúgó-szövetséget vezette és egyidejűleg a Kárpátaljai megyei labdarúgó-szövetség Labdarúgóedzői tanácsának az elnöke is volt. Sikerei, díjai Szlovák bajnokság 2. hely (1): 1933 Magyar NB II Északi csoport bajnok (1): 1944 Ukrán bajnokság bajnok (2): 1946, 1953 labdarúgókupa elődöntős (1): 1953 „Köztársasági labdarúgó-játékvezető” kitüntető cím (1): 1955 Szovjet bajnokság labdarúgókupa negyeddöntős (1): 1946 Orcières Orcières település Franciaországban, Hautes-Alpes megyében. Lakosainak száma 715 fő (2015). Orcières Ancelle, Champoléon, Châteauroux-les-Alpes, Freissinières, Réallon és Saint-Jean-Saint-Nicolas községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 220-as busz (Budapest) A budapesti 220-as jelzésű autóbusz Újpest-Központ és Újpest, Erdősor út között közlekedik. A járatot a VT-Arriva üzemelteti. A busz egyedi vonalvezetésének köszönhetően egy nagy 8-ast ír le Újpesten. Újpest-Központból kiindulva érinti a Kertvárost, az új (Erdősor út) és régi Izzó (Izzó utca) lakótelepeket. Visszafelé feltárja a Kertvárost, és a Szakorvosi Rendelő érintésével érkezik meg újra Újpest-Központba. Története 2008. szeptember 6-án a 20-as busz jelzése 220-asra módosult. 2016. június 4-étől hétvégén és ünnepnapokon csak az első ajtónál lehet felszállni. Járművek A busz régebben szóló Ikarus 260-as kocsikkal közlekedett. A 2000-es évek elején a vonalra a Mezőtúri Klímaipari Centrumnál korszerűsített Ikarus 260-asok kerültek, amik új fényezésükkel és FOK-GYEM utastájékoztató rendszerrel hívták fel magukra a figyelmet. 2008 elején a BKV Zrt. óbudai telephelye az ilyen járművek nagy részét Dél-Pestre és Cinkotára küldte, helyébe cinkotai Ikarus 415-ösöket és dél-pesti, az átadott buszokkal megegyező egyedi festésű, ám a BKV GJSz-nél felújított táblás Ikarus 260-asokat kapott. Így innentől fogva a 2008-as paraméterkönyv életbe lépéséig hagyományos kivitelű 260-asok közlekedtek a vonalon. A viszonylat a 2008-as paraméterkönyvnek köszönhetően 2012-ig alvállalkozói alacsony padlós buszokat is kapott. Az Ikarus 260-as és az Ikarus 415-ös buszokat az Óbudai garázs, a Volvo-Alfa Localo buszokat pedig a Nógrád volán biztosította. Hétköznap 5 Ikarus 260-as és 2 Volvo, szombaton 2 Ikarus 415-ös és 2 Volvo, míg vasárnap és ünnepnapokon 2 Ikarus 415-ös és egy Volvo közlekedett a vonalon. A Nógrád Volán kivonulása miatt 2012. május 1-jétől a BKV adott ki alacsony padlós Mercedes-Benz Citaro buszokat a 260-ok mellett. Jelenleg a VT-Arriva Mercedes-Benz Citaro buszai közlekednek a vonalon. Érdekességek Nem sokkal az Izzó lakótelep (Erdősor út) felépülte után felvetődött, hogy két irányban is közlekedjen, de ezt az akkori beköltöző lakók elvetették a nagyobb zaj miatt. Ez azóta nem merült fel.[forrás?] Mothership Connection Az 1975-ös Mothership Connection a Parliament negyedik nagylemeze, ezt tartják az együttes legjobb lemezének. Ez a koncepcióalbum a P Funk mitológián alapszik. 2003-ban a VH1 Minden idők legjobb albumai listáján az 55. lett, ugyanebben az évben a 274. helyre került a Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb albuma listáján. Az album bekerült az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz könyvbe is. Janusz Eksztajn Janusz Eksztajn (Varsó, 1925 –?) lengyel nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Más források szerint Stanisław Eksztajn. Pályafutása Nemzetközi játékvezetés A Lengyel labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) 1970-ben terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bíróinak keretébe. Több nemzetek közötti válogatott- és klubmérkőzést vezetett vagy partbíróként tevékenykedett. A lengyel nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 7. helyet foglalja el 5 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1988-ban búcsúzott. Világbajnokság Kettő világtornára történő kijutás útján Mexikóba a IX., az 1970-es labdarúgó-világbajnokságra, valamint Németországba a X., az 1974-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként foglalkoztatta. Európa-bajnokság Az európai tornára való eljutás útján Belgiumhoz a IV., az 1972-es labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Sportvezetőként A Lengyel Labdarúgó-szövetségnél a Fegyelmi Bizottság elnökeként, a JB -ben játékvezető koordinátorként és ellenőrként tevékenykedett. Folketing A Folketing Dánia parlamentje. Neve annyit jelent, mint „a nép tingje” (ting: törvényhozó gyűlés). 1849 és 1953 között a kétkamarás parlament egyik háza volt (a másik a Landsting), de mivel azonos hatalommal bírtak, nem lehet alsó- és felsőházról beszélni. A különbség az összetételben mutatkozott meg: a Folketing az értelmiség, polgárság és parasztság képviselőit, míg a Landsting a régi arisztokrácia tagjait tömörítette. Az 1953-ban népszavazáson elfogadott új alkotmány értelmében a Folketing az egykamarás parlament. Székhelye 1849 óta a Christiansborg palota Koppenhága központjában. Pártok és választások Parlamenti választásokat Dániában négy évente rendeznek. A Folketingnek 179 képviselője van. 2-2 főt delegál Feröer és Grönland; 135 képviselőt 17 körzetben, az arányosság elve alapján választanak, a fennmaradó 40 helyet pedig országos listák alapján osztják el. A legfrissebb eredmények A 2015. június 18-i választások eredményei: Korábbi eredmények A 2005. február 8-i választások eredményei: Internazális varrat Az internazális varrat (sutura internasalis) egy apró koponyavarrat mely az orrcsontok (os nasale) között található függőlegesen. Hossza kb. 2 cm. Balázs Kőrösi Ibolya Balázs Kőrösi Ibolya (Piski, 1928. március 23. – Kolozsvár, 2015. október 31.) romániai magyar textilművész, batikművész, Balázs Péter felesége. Életpályája A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola textiltervezői és rajztanári szakán szerzett diplomát 1957-ben. Tanárai: Ciupe Mária, Bene József, Szentimrei Judit, Balázs Péter. Szülei: Kőrösi László és Fazakas Rozália 1921-ben Piskin kötöttek házasságot. Az édesapja négyévi frontszolgálatból (1914–1918) az első világháborúból sebesülten tért vissza szülőföldjére, Haró községbe (Hunyad megye). Három elemit járt a piski iskolában, tanítónője Csűrös Piri volt, aki románul tanított, majd 1940-ben Kolozsváron és Debrecenben folytatta gimnáziumi tanulmányait, mivel édesapját a Bécsi döntést követően a piski CFR műhelyből huszonegy évi becsületes munka után mint asztalost több magyar kollégájával együtt áthelyezték a kolozsvári, majd a debreceni MÁV műhelybe. Egy évet Kolozsváron, majd Debrecenben laktak szüleivel és testvérbátyjával 1945 májusáig, amikor a második világháború befejezésekor visszatérhettek elhagyott otthonunkba, Piskire. Közben beiratkozik Kolozsváron az Unitárius Ipari Leányközépiskolába, ahol jó eredménnyel érettségizett 1949-ben. 1949 őszén tehetségkutatás alkalmával felvételizett az akkor induló Magyar Művészeti Intézetbe, ahol hat évet végzett a textiltervezői és rajztanári szakon. Szövéstechnikát Szentimrei Judittól tanult. 1955-ben államvizsgával és versenyvizsgával tanári állást kapott Kolozsváron mint adjunktus a Rajztanárképző Főiskolán 1957–1961 között. 1962 márciusában házasságot kötött Balázs Péter festőművésszel. Házasságukból született egy fiuk, Balázs László, aki bőrgrafikusként alkot és kiállít Kolozsváron és több erdélyi városban. 1962 őszétől adjunktusként folytatta oktatói feladatát a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola textil, divattervezés és stílustörténet katedráján 1983-as nyugdíjazásáig. Előadói beosztása mellett évente több belföldi és külföldi kiállításon is részt vett egyedi tervezésű és kivitelezett munkákkal (emprimé, bútorszövet, drapériák, ruhák és batikolt kendők). A selyembatikolással foglalkozott a legtöbbet, ebben a formában érezte igazán otthon magát, talált rá igazán önmagára. Ebben a művészeti ágban elsősorban a népművészeti motívumok ihlették meg, de később felfedezhetünk munkáiban konstruktivista elemeket is. Az 1957-es, rangos lipcsei iparművészeti kiállításon dicséretben részesült. De nem ez volt az első alkalom, amikor a szakma felfigyelt Kőrösi Ibolya teljesítményére. Hiszen még főiskolásként – IV. éves volt akkor – 1954-ben első díjat nyert Varsóban egy kalotaszegi lakodalmasból ihletődött, hat részes munkával. Kolozsváros című, műemlékeinket megörökítő batikolt kendőjét pedig 1956-ban Bukarestben részesítették elismerésben. 1957-től kezdve valamennyi kolozsvári őszi tárlaton szerepelt alkotásaival, és a bukaresti országos seregszemléken is jelen volt munkáival. Dicséretek és országos negyedik díjak kísérik szerepléseit. 2017. április 9-én bemutatták Németh Júlia róla írt monográfiáját,(amelyet a Komp-Press kiadó jelentetett meg 2016-ban) a Kolozsvári Belvárosi Unitárius Egyház tanácstermében. Ezzel egyidőben emlékkiállítást is rendeztek a munkáiból. Kiállítások 1954 – Varsó , Fiatal Képzőművészek Csoportos Kiállítása (6 batikolt munka) 1954 - Bukarest iparművészeti kiállítás 1956 – Kolozsvár , Iparművészeti tárlat 1957 – Kolozsvár, Iparművészeti tárlat az Etnográfai Múzeum szervezésében 1957 – Bukarest, Iparművészeti tárlat az Etnográfai Múzeum szervezésében 1957 – Lipcse , Iparművészeti tárlat a batik jegyében (ruhák, kendők, bútorszövet) 1958 – Kolozsvár, Megyei Iparművészeti Tárlat 1959 – Petrozsény , ünnepi kiállítássorozat 1959 – Bukarest, Iparművészeti kiállítás 1960 – Bukarest, Iparművészeti kiállítás és verseny 1961 – Szeben , csoportos iparművészeti kiállítás a Brukenthal Múzeumban 1962 – Bukarest, IV. Országos Díszítőművészeti Verseny (IV. díj) 1964 – Bukarest, U.C.O.M., Ajándékok és Emlékek, kiállítás és verseny (pénzjutalom és dicséret) 1965 – Kolozsvár, Megyei Iparművészeti Tárlat 1969 – Kolozsvár, egyéni kiállítás a főtéri Kisgalériában 1970 – Az árvízkárosultak megsegítésére rendezett kiállítás 1972 – Kolozsvár, Megyei Iparművészeti Tárlat 1974 – Kolozsvár, Megyei Iparművészeti Tárlat 1975 – Bukarest, a nők éve alkalmából rendezett kiállítás 1978 – Kolozsvár, egyéni kiállítás a főtéri Kisgalériában 2010 – Kolozsvár, egyéni kiállítás a Kolozsvár Társaság galériájában Tagság Képzőművészek Országos Szövetsége Klábertelep megállóhely Klábertelep megállóhely egy Bács-Kiskun megyei vasútállomás, Lajosmizse településen, melyet a MÁV üzemeltet. Története Az állomás 1905-ben, a Kecskemét-Alsó és Lajosmizse közötti vasútvonal megnyitásakor létesült közvetlenül a Kláber Móric nagytőkés birtokára letelepített cselédek házsora mellett. Az állomás az uradalmi központ közelében, a téglagyár és a Kláber-kúria mellett kapott helyet. A téglagyárhoz rakodóvágány is épült, e mellé az 1980-as években még egy sógyároi vegyianyag raktárat is létesítettek. Az létesítmény a külterületi megállóhelyektől elütő, jelentős méretű állomásépületet is kapott, hogy az ipari üzem forgalmát elláthassa. 1990-t követően a téglagyár és a környéken gazdálkodó TSZ is megszűnt, így az állomás teherforgalma is eltűnt. Előbb a szolgálatot szüntették meg, majd 2013-ban kiemelték a pályából a rakodóvágányokhoz vezető váltókat is. 2014-ben az életveszélyessé vált állomásépületet lebontották, egy évvel később pedig elbuldózerezték az utolsó vasútüzemi épületeket is. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Budapest–Lajosmizse–Kecskemét-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Lajosmizse alsó megállóhely Felsőméntelek megállóhely Pratovecchio Pratovecchio település Olaszországban, Toszkána régióban, Arezzo megyében. Pratovecchio Bagno di Romagna, Castel San Niccolò, Londa, Montemignaio, Pelago, Poppi, Rufina, Santa Sofia és Stia községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Qmmp A Qmmp egy zenelejátszó program, ami minden jelentős hangfájl-formátumot és különböző internetes streameket támogat. Telepíthető Linux, FreeBSD és Windows operációs rendszereken. Bővíthető Winamp kiegészítőkkel és bőrökkel. Elérhetőek angol, ukrán, orosz, lengyel, japán, héber, cseh, litván, német, holland vagy magyar nyelven kommunikáló változatai. Antoine Risso Antoine Risso francia nevén, Antoine Joseph Risso olasz nevén Antonio Giuseppe Risso (Nizza, 1777. augusztus 7. – Nizza, 1845. augusztus 25.) francia-olasz természettudós, botanikus és ichthiológus. Zoológiai szakmunkákban nevének rövidítése: „Risso”. Természettudományi munkásságát elismerve ma iskola, kollégium és egy körút is viseli nevét szülővárosában. A tisztelet jeleként róla nevezték el a risso-delfint. Életútja Risso Nizzában született 1777. augusztus 7-én. A város ebben az időben a Szavojai Nagyhercegséghez tartozott. Édesapja asztalos volt és a fiatal korától a természettudományokat kedvelő Antoine szerencsésnek mondhatta magát, hiszen fiatalon tizenkét éves korában az orvos-botanikus Giovanni Battista Balbis mellé kerülhetett, mint gyógyszertári tanonc. Itt kezdte a természettudományi alapokat elsajátítani. Későbbi munkái is szülővárosához kötötték, dolgozott a városi kórházban, majd igazgatóként gondozta a városi botanikus kertet. Ezek mellett szerteágazó nemzetközi kapcsolatokat is kiépített, hiszen tagja volt számos nemzetközi tudományos társaságnak Párizsban, Torinóban, Londonban, Bázelban és Philadelphiában. Publikációi 1810-ben jelentette meg Nizza halfaunájáról szóló Ichthyologie de Nice írását. Pierre-Antoine Poiteau rajzaival gazdagon díszített "Histoire Naturelle des Orangers" (1818-1822) munkájában az illatos fehér virágok, a tarka ízletes gyümölcsök, a citrusfélék és a narancsok leírásai jelentek meg. 1826-ban összeállította Histoire naturelle de l'Europe méridionale címmel Dél-Európa természettörténetéről szóló munkáját. Nevéhez köthető mintegy ötven faj első leírása. Ismertebbek ezek közül a vaskos csabak, a pisztrángmárna, és a márványos zsibbasztó rája. Zafra-vár A Zafra-vár (spanyol nyelven: Castillo de Zafra) egy 12. századi erődítmény, amely Campillo de Dueñas község területén található, Guadalajara tartományban, Spanyolországban. A vár építése a 12. század végén, vagy a 13. század elején történt a Sierra de Caldereros hegység egyik homokkő kiszögellésén, melyet korábban már a vizigótok és a mórok is erődítménynek használtak, majd ezen romok kerültek keresztény kezekbe 1129-ben. Annak idején stratégiai jelentősége kiemelkedő volt, mivel a meredek hegytető gyakorlatilag bevehetetlen volt és ezért a keresztények és a muszlimok által birtokolt területek között jelentős védelmi szerepet töltött be. A várat végül soha nem sikerült az ellenségnek elfoglalnia és sikeresen nyújtott védelmet Kasztília uralkodóinak támadásai ellen a 13. század során. A Reconquista kiteljesedése a 15. század végén fokozatosan háttérbe szorította az erőd katonai jelentőségét. Annak ellenére, hogy a vár állapota jelentősen leromlott az elkövetkező évszázadok során, az 1971-ben indult kiterjedt felújítási munkáknak köszönhetően ma ismét látogathatóvá vált e magántulajdonban lévő középkori műemlék, mely kizárólag a tulajdonosok beleegyezésével látogatható. Nevének eredete A vár nevének előtagja, a zafra még a nyelvészek szerint is vitatott eredetű szó. Egyes feltételezések szerint az arab nyelvből került át a spanyol nyelvbe, de némiképp bizonytalan a pontos eredet meghatározása és a szónak magának a spanyol nyelven belül betöltött szerepe. A spanyol-ajkú országokban a zafra a késő nyáron, vagy kora ősszel beérő termények összefoglaló gyűjtőneve, mint, amilyen például a cukornád, amely az arab vidékekről került az országba. Néhányan úgy gondolják, hogy az arab zāfar, vagy zafariya szóból ered, melynek jelentése: az aratás ideje. Mások szerint azonban a saʼifah szóból eredeztethető, melynek jelentése gyülekezési idő. Filmkészítési helyszín A vár adott otthont a Trónok harcának hatodik évadában a Ned Stark múltjában felbukkanó helyszínként, az Esküszegő (6. évad, 3. rész), a Vér a véremből (6. évad, 6. rész), illetve az Északi szelek (6. évad, 10. rész) című epizódokban. Szilágyi László (fotóművész) Szilágyi László (Budapest, 1960. október 10. –) Finnországban élő magyar fotóművész. Élete 1960 október 10-én Budapesten született. Itt járta iskoláit is az általánostól a középiskoláig. Az általános iskolában Csáji Attila festőművész – akkor még rajztanárként – szerettette meg vele a képzőművészetet. A fotózással 10 - 11 évesen ismerkedett meg egy – az édesapjától kapott – bokxgépen keresztül. A képszerkesztés alapjait a szomszédjában lakó operatőrtől, Füredi Vilmostól tanulta, majd egy véletlen folytán megismerkedett Budapest egyik legpatinásabb fotóstudiójának tulajdonosaival, Szipál Margittal és férjével Szeghő Józseffel. Náluk figyelte meg a stúdiófotózás fortélyait, és Margit nénitől a „portrézás” varázsát is elleshette. 1989-ben a rendszerváltozás előestéjén családjával Finnországba költözött, ahol azóta is él és alkot. 1999-ben megkapja a finn állampolgárságot. 2009-től 2002-ig négy éven keresztül a finnországi Karkkila nevű kisváros felnőttoktatási intézményében tanítja a fotózás technikáját, illetve a képszerkesztés fiziológiai-pszichológia alapjait, szimbolikát. Jelentősebb kiállításai Tájképek – Tervalammen kartano Vihti, Finnország, 2000 Portrék – Tervalammen kartano Vihti, Finnország, 2001 Képek Thaiföld florájáról és faunájáról – Tervalammen kartano Vihti, Finnország, 2002 Emberek a nagyvilágban – Helsinki főkönyvtár, Helsinki, Finnország, 2003 Útközben – Millenáris Park Budapest, Magyarország, 2004 Emberek a nagyvilágban – Állandó kiállítás Ridasjärvi, Finnország, 2004 Keresztül Európán – Arbatets múzeum, Norrköping Svédország, 2004 Keresztül Európán SMOSZ 30Year Stockholm, Svédország, 2004 Ausztrália – Tervalammen kartano Vihti, Finnország, 2005 Alkonyattól pirkadatig – Stude främjandet Linköping, Svédország, 2005 Képek innen onnan a XXI. századi Kárpátmedencéből – ProArt Galéria Gyergyószentmiklós, Erdély, Románia, 2005 Gyergyói cigányok – Közös vándorkiállítás Kárpáti Zoltán, Budapest, Magyarország, 2007 Emberek a világban; Más kultúrák népei – JHL instituutti, Rasepori, Finnország, 2011 Az utcán a téren; ellesett pillanatok – Balassi-intézet Helsinki, Finland 2013 Jártunk északon, hol éjjel nap sütött – Branislav Nusic könyvtár Törökkanizsa, Serbia, 2014 Loudon megye (Tennessee) Loudon megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Tennessee államban található. Megyeszékhelye Loudon, legnagyobb városa Lenoir City. Lakosainak száma 50 448 fő (2013. július 1.). Loudon megye Knox, Monroe, Blount, McMinn és Roane megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Babócsy András Babócsy András (Budapest, 1967. május 19. –) magyar labdarúgókapus. Pályafutása Első magyar bajnoki mérkőzését a Vasas SC-ben játszotta 1988-ban, amit még több mint 160 követett Magyarországon, többek között az MTK, Stadler FC, Békéscsaba és a Pécs színeiben. 1998-ban külföldre, a kínai Kanton FC-hez igazolt, majd a Finn FC Haka kapusa lett. Itt 1998-2001 között sorban három bajnokságot is nyert a csapattal, András Vilnrotter-Babócsy néven (hivatalos okmányok és a nyelvi eltérőségek miatt használta második családnevét a Vilnrottert). 2002-ben átigazolt a HJK csapatához Helsinkibe, amely újabb két bajnokságot és egy kupagyőzelmet jelentett. 1998 és 2004 között számos alkalommal lépett pályára nemzetközi kupamérkőzéseken (BL, KEK) az FC Haka és a HJK színeiben is. 2003-ban az ötödik bajnokság és a kupa elnyerése évében megválasztották Finnország legjobb kapusának. Ő tartja a finn gólnélküliségi rekordot 882 perccel, amit még az FC Hakával ért el 2001-ben. Volt az FTC utánpótlás kapusedzője. 2011-től a Honvéd Kispest, 2012-től a Pécsi MFC kapusedzője. Sikerei, díjai Valkeakosken Haka Finn bajnok : 1998 , 1999 , 2000 Helsingin JK Finn bajnok : 2002 , 2003 Finn kupagyőztes : 2003 Kvassay Jenő Kvassói és brogyáni Kvassay Jenő (Buda, 1850. július 5. – Budapest, 1919. június 6.) vízmérnök, a magyar vízügyi szolgálat jelentős alakja. Életpályája A köznemesi származású kvassói és brogyáni Kvassay családban született. Apja, kvassói és brogyáni Kvassay Antal (1801-1873), anyja, frankeni Schmidt Hermin (1826-1904) volt. Apai nagyszülei kvassói és brogyáni Kvassay Mihály (1774-1832) és szlavniczai Sándor Erzsébet (1774-†?) voltak. Apai dédapja, tekintélyes és tehetős köznemesi kvassói Károly (1728-1791), Bars vármegye alispánja, királyi táblai ülnök, királyi tanácsos volt. A pesti műegyetemen folytatott gépészmérnöki tanulmányokat, de a mérnöki oklevelet nem szerezte meg. Mezőgazdasági és vízépítési tanulmányokat folytatott a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémián, majd Párizsban a École des Ponts et Chaussées-on. A vízügyi szolgálat működését Franciaországban és Németországban tanulmányozta. 1878-ban kinevezték kultúrmérnöknek, és megbízást kapott a földművelésügyi tárcán belül az általa javasolt mezőgazdasági–vízügyi szolgálat, a Kultúrmérnöki Intézmény megszervezésére, amelynek 1880-ban vezetőjévé nevezték ki. 1891-ben a vízügyi igazgatás egységes irányításának szerveként létrehozott Országos Vízépítési és Talajjavítási Hivatal (1899-től Országos Vízépítési Igazgatóság) vezetője lett, és onnan vonult nyugállományba 1918-ban. A kultúrmérnökség működési köre kiterjedt a belvízrendezésre és -lecsapolásra, az alagcsővezetésre és az öntözésre, a mederrendezésre és a vízmosás-megkötésre, a halászati ügyek felügyeletére. Kvassay nevéhez fűződik a vízjogi törvény megalkotása (1885: XXIII. tc.), valamint az Országos Halászati Felügyelőség és a Közegészségügyi Mérnöki Szolgálat megszervezése. Kezdeményezte a balatoni kikötők és a budapesti szabadkikötő megépítését, szorgalmazta a dunai vízi közlekedés fejlesztését. Vízgazdálkodási, folyószabályozási és mezőgazdasági vízépítési szakirodalmi munkássága is jelentős. Mezőgazdasági vízműtan című munkája évtizedeken át a kultúrmérnökök kézikönyve volt. A Magyar Tudományos Akadémia 1918-ban Wahrman-díjjal tüntette ki. Négy évtizeden át a magyar vízügy legfőbb irányítójaként működve új korszakot hozott a magyar vízépítés történetében. Budapesten hunyt el 1919. június 6-án. Őrbottyánban van végső nyughelye. Házassága és leszármazottai Budapesten, 1889. október 10.-én feleségül vette báró szalai és tavarnai Barkóczy Margit (1856-1937) úrhölgyet, báró szalai Barkóczy Mihály (1821-1895) és báró dezséri Rudnyánszky Auguszta lányát. A házasságukból született: kvassói és brogyáni Kvassay László ( 1890 - 1958 ), rendkivüli követ és meghatalmazott miniszter. Emlékezete Emlékét a róla elnevezett és emléktáblával jelölt, a Ráckevei (Soroksári)-Duna északi bejárati zsilipje (Kvassay-zsilip), valamint Balatonföldváron felállított emlékműve őrzi. Sírja az őrbottyáni temetőben található, az őrbottyáni általános iskola az ő nevét viseli. Munkái A műegyetem (1874) Vizeinkről (1875) Rétmívelés (1877) Note sur le moulinet de Woltmann (1877) Über Natron- und Székboden (1880) Kommentár a vizjogi törvényhez (1886) A Tiszavölgy szabályozásáról (1888) Emlékirat vizszabályozásaink ügyében (1888) Számos cikke és értekezése jelent meg bel- és külföldi lapokban, valamint folyóiratokban. Sall László Sall László (írói álneve: Lukács Zoltán; Nagyvárad, 1961. március 8. ) erdélyi magyar költő, író. Életútja Szülővárosában, az Alexandru Moghioroş Elméleti Líceumban érettségizett (1980); rögtön utána a helybeli Előregyártott Elemek Építővállalatnál helyezkedett el, fizikai munkásként. Egy évtized múltán, 1990-ben családegyesítés címén Svédországba telepedett ki. Első írásai 1979-ben iskolája diáklapjában, a Diákszóban jelentek meg, később helyi és magyarországi lapokban közölt. 1979 és 1988 között két ízben is a nagyváradi Ady Endre Irodalmi Kör vezetőségi tagja volt. Versei a Fáklya, az Ifjúmunkás, az Echinox hasábjain, az Ötödik évszak (Marosvásárhely, 1980), valamint az Alapművelet című (Bukarest, 1985) antológiákban jelentek meg; egy versét Seres Sándor román fordításában a nagyváradi Familia közölte. Lelkes szervezője volt a diákszínjátszásnak és az ifjúsági műkedvelő mozgalomnak. A Kortárs Színpad 71 színjátszókör keretében Őszi monológ címmel 1988-ban színpadi játékot állított össze Palocsay Zsigmond verseiből. Svédországba távozása után sem szakadt meg kapcsolata a magyar művelődési élettel: alapító tagja a göteborgi Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Körnek, filmkrónikái, riportjai folyamatosan jelennek meg a magyar sajtóban, többek között a Székely Útkeresőben (1990). Társszerkesztője az Ady Endre Kör történetét felelevenítő interjúkötetnek (Péntek esti szabadságunk. Gittai Istvánnal és Szűcs Lászlóval, Nagyvárad, 1997). Műfordításai jelennek meg a Várad című irodalmi folyóiratban. Irásaiból Lélegzetvétel (versek, Nagyvárad, 1988); …lem…(versek, Nagyvárad, 1989); Ellenfényben (1990); Péntek esti szabadságunk : a nagyváradi Ady Endre Irodalmi Kör húsz éve / Sall László és Molnár János interjúinak, valamint eredeti visszaemlékezések felhasználásával összeáll. és szerk. Gittai István és Szűcs László. Nagyvárad : Bihari Napló K., 1998. 222 p. ill. A gyermekkor vége (versek, Stockholm , 2003); Fordítás nélkül szárnyaszegett lenne a gondolat (2003) Globál morál (2003) Búcsú Mervel Ferenctől (2004) Erőltetett napló (2004) Bízza szennyesét József Attila mosógépre (2005) Híres vagy, hogyha ezt akartad (tanulmányok József Attiláról , Budapest, 2005); Esszé lájt (2006) ez szé(p) avagy 56 a svéd irodalomban (2006) …vége. Folytatás (versek, Stockholm, 2008). Angyal-festés (Lipcsey Emőke Ördöghinta c. regényéről) A hu.se.t (2010) A svédországi magyar irodalomról (2010) hajnalok európában 2 (2011) Egy váradi görög versek (2012) átszállás (2013) az élet (2013) játssz (2014) Versutánzó szavak ; Holnap Kulturális Egyesület, Nagyvárad, 2016 Fordításaiból Fehérfehérré / Athena Farrokhzad ; [ford. Sall László és Ullholm György Kamilla] ; [kiad. Holnap Kulturális Egyesület]. Nagyvárad : Holnap Kulturális Egyes., 2015. 70 p. Villanueva de Viver Villanueva de Viver település Spanyolországban, Castellón tartományban. Villanueva de Viver Caudiel és Fuente la Reina községekkel határos. Lakosainak száma 61 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Január 13. Január 13. az év 13. napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 352 (szökőévekben 353) nap van hátra. Névnapok: Veronika + Csongor, Gotfrid, Hilmár, Hirám, Ivett, Ivetta, Judit, Jutka, Vera, Veron, Verona, Veronka, Vidor, Yvett, Zonga, Zongor Események Politikai események 1522 – II. Jagelló Lajos magyar király és Habsburg Mária spanyol királyi hercegnő összeházasodik. 1568 – János Zsigmond Erdély első fejedelme jelenlétében, Dávid Ferenc szuperintendens közreműködésével, a Tordán tartott országgyűlés alkalmával, Erdély -ben, a világon először törvénybe iktatják a vallásszabadság fogalmát. Ugyanakkor ezzel a dátummal jelölik az Erdélyi Unitárius Egyház fennállásának kezdetét is. 1713 – II. Rákóczi Ferenc partra száll Dieppe -ben, Franciaországban . 2008 – Több mint 50 ezer ellenzéki tüntet a grúziai Tbiliszi központjában az elnökválasztás végeredménye miatt. 2008 – Nalcsikban – a Kabard- és Balkárföld fővárosában – ismeretlenek az utcán lelövik a szervezett bűnözés elleni csoport és a különleges kommandós alakulat főnökeit. Kulturális események Zenei események 2014 – Shakira új, „Can’t Remember To Forget You” című kislemeze megjelenik Rihanna közreműködésével. Sportesemények 1957 – Forma-1-es Argentin Nagydíj , Buenos Aires - Győztes: Juan Manuel Fangio ( Maserati ) 1974 – Forma-1-es Argentin Nagydíj , Buenos Aires - Győztes: Denny Hulme ( McLaren Ford ) 1980 – Forma-1-es Argentin Nagydíj , Buenos Aires - Győztes: Alan Jones ( Williams Ford ) 2012 – Január 13. és 22. között tartják az I. téli ifjúsági olimpiai játékokat Innsbruckban , Ausztriában . Egyéb események 2012 – Zátonyra fut a Costa Concordia luxushajó Olaszország nyugati partjainál. Születések 1505 – II. Joachim brandenburgi választófejedelem († 1571 ) 1738 – Jan Dekert lengyel kereskedő, nagypolgári politikus, Varsó polgármestere († 1790 ) 1754 – Laczkovics János huszárkapitány, a magyar jakobinus mozgalom egyik vezetője (kivégezték † 1795 ) 1848 – Lilla Cabot Perry amerikai impresszionista festőnő († 1933 ) 1891 – Baghy Gyula színész, költő, író, műfordító († 1967 ) 1903 – Román György magyar festőművész és író († 1981 ) 1903 – Soós Paula matematika–fizika szakos tanár († 1996 ) 1905 – Ábel Olga újságíró, író, műfordító († 1987 ) 1908 – Michel Gyarmathy (Gyarmathy Mihály) magyar származású francia rendező, színházigazgató († 1996 ) 1909 – Helmut Glockler német autóversenyző († 1993 ) 1919 – Robert Stack amerikai színész († 2003 ) 1921 – Csákányi László magyar színész , énekes († 1992 ) 1924 – Paul Karl Feyerabend osztrák származású tudományfilozófus († 1994 ) 1927 – Kautzky József Jászai Mari-díjas magyar színművész 1929 – Nagy Marianna Európa-bajnok műkorcsolyázó († 2011 ) 1932 – Szilvási Lajos író, újságíró († 1996 ) 1946 – Baranyay László zongoraművész és -tanár 1962 – Palik László sportriporter, tereprali-versenyző 1966 – Patrick Dempsey amerikai színész 1967 – Viktor But orosz KGB őrnagy, fegyverkereskedő 1968 – Gianni Morbidelli olasz autóversenyző 1973 – Juan Diego Flórez perui operaénekes 1977 – Orlando Bloom angol színész 1979 – Jang Vej kínai tollaslabdázó 1987 – Oliver James angol labdarúgó 1989 – Alex Diaz kolumbiai labdarúgó 1990 – Liam Hemsworth ausztrál színész 1994 – Bayan Jumah szír úszónő 1997 – Egan Bernal kolumbiai kerékpárversenyző Lipoltov Lipoltov (németül Lapitzfeld) korábban önálló település, jelenleg Tuřany község településrésze Csehországban a Karlovy Vary-i kerület Chebi járásában. Fekvése Csehország nyugati peremén, Tuřany-tól 1,5 km-re nyugatra fekszik. Története Az első világháború után az akkor megalapított Csehszlovákiához csatolták. 1938 és 1945 között a Nagynémet Birodalomhoz tartozott. A második világháború után a csehszlovák nemzetállami törekvések, német lakosságának kitelepítéséhez vezettek. A csehszlovák hatóságok 1948-ban Lipoltov-ra nevezték át, 1950-ben Tuřany községhez csatolták. 2013-as női labdarúgó-Európa-bajnokság (selejtező – 3. csoport) A 2013-as női labdarúgó-Európa-bajnokság selejtezőjének C csoportjában 6 csapat vett részt, hogy közülük egy csapat bejusson a végső szakaszba. Mérkőzések Minden mérkőzés időpontja közép-európai nyári idő szerint értendő A góllövőlista élmezőnye Margrét Lára Viðarsdóttir Isabell Herlovsen Vágó Fanny Hólmfríður Magnúsdóttir Borislava Kireva (Észak-Írország ellen) Ashley Hutton (Magyarország ellen) Otto von Bismarck Otto Eduard Leopold von Bismarck (Schönhausen, 1815. április 1. – Friedrichsruh, 1898. július 30.) porosz családból származó államférfi, 1865-ben gróf (Graf), 1871-ben herceg (Fürst) lett, 1890-es lemondásakor megkapta a Lauenburg hercege (Herzog) nem örökíthető címet. 1862–1871 között Poroszország miniszterelnöke, majd 1871-től a német császárság kancellárja (Reichskanzler). Sikerre vitte a harminckilenc német királyság, fejedelemség, városállam egyesítését. Ezt egymás közötti politikai-hatalmi ellentéteik helyett gazdasági érdekeik előtérbe helyezésével, közös vámunióval kezdte, és több regionális szövetség létrehozásával folytatta. A magát a német ajkú területek vezetőjének tartó Ausztriát diplomáciai manőverekkel izolálta, majd 1866. július 3-án a Königgrätz melletti csatában megverte. A német egységet ellenző Franciaországot 1870–1871-ben háborúban győzték le a poroszok vezette német szövetségesek és Párizs elfoglalása után, 1871. január 18-án a versailles-i kastély tükörtermében kikiáltották a német császárságot. Ezzel Poroszország királya I. Vilmos néven német birodalmi császár, Bismarck pedig a birodalom (Reich) első kancellárja lett, és maradt 1890-ig. Vezetésével a második német császárság egységes, gazdaságilag és katonailag erős nagyhatalom lett, ma is ható szociális, egészségbiztosítási és oktatási rendszerrel. Családja Ősi, de jellegzetes vidéki junker családban született, hat testvére között ő volt a negyedik. Bár családja csak egyszerű nemes volt, mégis IV. Frigyes Vilmos porosz király, amikor 1852-ben követségbe küldte I. Ferenc József császárhoz, megjegyezte, hogy «csaknem több őst számlál mint az én házam, ősei pedig a Hohenzollernekkel vetekedtek vitézségben és fényes tettekben». A junkerek elsősorban keleten élő kisnemesek voltak, akik többsége földjét, kisebb birtokát maga művelte. Gyakran adománybirtok használói voltak, amit katonai szolgálat fejében kaptak. Apja, Ferdinand von Bismarck lovaskapitány családjának ősi birtokát egy Hohenzollern szerezte meg és cserébe Németország északi részén, Schönhausenben adott birtokot. Ez is magyarázza, hogy Ferdinand megvált a porosz hadseregtől, így a napóleoni csatákban sem vett részt. Anyja, Luise Wilhelmine Mencken berlini családjában egyetemi tanár, illetve magas beosztású állami tisztviselő is volt. Apja, Anastasius Ludwig Mencken irányította Nagy Frigyes uralkodása idején a belügyet, a porosz közigazgatás egyik reformálója volt. Későbbi feleségével, Johanna von Putkammerrel 1847-ben házasodott össze. Ezután neje családjának erős protestáns érzülete áthatott rá is, bár szabad ítéletét vallásos kérdésekben is mindig fenntartotta. Felesége húga, Maria Bismarck korábbi menyasszonya volt, aki a házasságkötést megelőzően halt meg. Három gyerekük született, Marie (1848–1926), Herbert (1849–1904) és Wilhelm (1852–1901), felesége 1894-ben halt meg. Fiatalkora A fiatal Bismarck egyénisége kettős hatás alatt fejlődött, hatott rá apja ősiségben a Hohenzollern családdal egyező nemesi büszkesége és anyja polgári racionalitása, műveltsége és érzékenysége. Ezért volt ismert fegyelméről, ugyanakkor közismerten szentimentális, gyakran elérzékenyülő ember volt. Egyévesen a pomerániai Kniephofba, hétéves korában Berlinbe költöztek. Anyja hatására nem kadétiskolában, hanem Berlin legjobb gimnáziumában tanult. Az anyai család révén kapcsolatba került az udvarral is, és életében meghatározó szoros kapcsolat alakult ki a Hohenzollern-ház tagjaival. A göttingeni egyetemen joghallgató volt, később átment a berlini egyetemre, itt államvizsgázott 1835-ben. Egyetemi időszakában számos nővel volt viszonya. Politikai pályafutásának kezdete A napóleoni háborúk után Németországot harminckilenc kisebb államra, városállamra, hercegségre osztották, melyeket a bécsi kongresszuson elsősorban az osztrák kancellár, Metternich sikeres diplomáciai manőverei eredményeként laza szövetség kötött csak össze. A konföderációt az 1815-ben harmincmillió lakosú Habsburg Birodalom vezette. Riválisa, Poroszország harmadannyi lakosával hátrányát a sorozás, és a hároméves kötelező katonai szolgálat bevezetésével próbálta kompenzálni. Bismarck diplomájának megszerzése után előbb a berlini városi bíróság fogalmazója volt, majd rövid idő után átment az államigazgatásba (Aachen városába). Innen 1837-ben kellett távoznia, miután több hölgy társaságában több héttel túllépte kéthetes szabadságát. Később próbált visszatérni az államigazgatásba, egy potsdami hivatalban helyezkedett el, de hamarosan innen is távozott. 1838-ban katonai szolgálatot teljesített. Ezt követően a pomerániai családi birtokot igazgatta bátyjával együtt. Mivel nem elégítette ki a mezőgazdasági tevékenység, élénk társasági életet élt, utazásokat tett Angliába, Franciaországba és Svájcba. 1845-ben eladta a kniephofi birtokot, majd visszaköltözött Schönhausenbe. 1846-ban a szövetkezeti alapon működő jerichowi gáttársaság vezetője lett. 1847-ben váratlanul Berlinbe rendelték a liberálisok által alapítani kívánt parlament helyett összehívott rendi alapú egyesült országgyűlésbe (Vereinigter Landtag) egy visszavonult választott tag helyére. Ide a lovagság képviseletében került be. Erősen konzervatív nézetei, a Hohenzollern-ház egyes tagjaihoz fűződő gyerekkori kapcsolata, de tehetsége révén is a rövid ülés alatt ismertté vált. A liberális irányzattal szemben mint a királyi és rendi előjogok határozott és bátor védője lépett föl. A kozmopolita és humánus német műveltséggel szemben, mely politikai tekintetben egészen francia, angol vagy belga minták után indult, ő a régi porosz katonai és nemesi szellemnek volt képviselője, mely, egyházban és államban a hagyományos erők ápolásától várta a rend biztosítását a forradalom felforgató erejével szemben. Nem annyira a sok tudásnak, mint az erős meggyőződésnek volt embere. Rendtársai fölé különösen az a történeti tudáson alapuló meggyőződése emelte, hogy Poroszország a német nemzet hatalmának letéteményese, és mint olyan, hivatva van egyesíteni az egész nemzetet. Erős teuton érzület nyilvánult meg első beszédében 1847. május 17-én, amikor a franciák elleni háborúnak 1813-ban nem kereste más okát mint azt, hogy «országunkban idegenek parancsoltak». Az 1848-as európai forradalmak következtében a monarchiák meggyengültek és Berlinben is kitört a forradalom. Erős hadserege ellenére az ingadozó király – engedve a liberális nyomásnak – beleegyezett az általános választójog alapján a porosz és a német parlament összehívásába, Bismarckot azonban ekkor még nem választották meg képviselőnek. A forradalom idején a konzervatívok lapja, a Neue Preußische Zeitung egyik alapítója és rendszeres cikkírója volt. Támogatta az ellenforradalmat és a junkerek tulajdonát, előjogait védő junkerparlament egyik kezdeményezője volt. 1849-ben a porosz parlament második kamarájának tagjává választották. Ebben az időben erősen ellenezte a Poroszország vezető szerepét veszélyeztető, királya által is támogatott német uniós törekvéseket. Egyik levelében kijelentette, hogy természetesnek találta volna, ha a német erő és egység első kitörése célul tűzte volna magának Franciaországtól visszaszerezni Elzászt és a német zászlót tűzni ki a strasbourgi dómra, de azt nem bírja megérteni, hogy a lengyelekért lelkesednek, és azoknak akarják visszaadni a tőlük már elfoglalt területet. Meggyőződése és az a bátorság, mellyel azt védte, már akkor a konzervatív pártnak vezérévé és király kegyeltjévé tették. Ellene volt annak, hogy a porosz király a forradalmi frankfurti parlament kezéből fogadja el a császári koronát. Szószólója volt az Ausztriához való jó viszonynak, és a konzervatív szolidaritás érdekében sajnálta, hogy nem porosz hadsereg segítette diadalra I.Ferenc József újonnan trónra lépő fiatal császár ügyét a cári hadsereg helyett Magyarországon 1849 szeptemberében. De az ő praktikus, csupán hatalmi célok iránt fogékony szelleme épp oly távol állt mind IV. Frigyes Vilmos romantikájától, mind a német liberálisok világjavító ábrándjaitól. Meggyőződése szerint a nép királyhűsége és vallásossága, a katonai képzés és fegyelem legbiztosabb alapjai a porosz dinasztiának, de tisztában volt azzal is, mekkora hatalmat nyújt a modern állam számára mindenre kiterjedő szervezete. Az ő gondolkodásában a középkori, feudális viszonyok visszaállításának nem juthatott hely. A fejlődésnek, mind anyagi, mind szellemi tekintetben nem volt ellensége, csak arra törekedett hogy az ne nőjön ki az állam befolyása alól, és veszedelmessé ne válhasson annak alapjaira nézve. Érzéke a műveltség, a kereskedés, a jog, a nyilvánosság iránt megkülönböztette őt régi elvbarátaitól,, és tette őt, kül- és belpolitikai tekintetben hazája legnagyobb reformátorává. 1850-ben a király elérte az Erfurti Szövetség, Unió és a birodalmi parlament megalakulását. A birodalmi parlament létrehozásának ellenzője, Bismarck is tagja (valamint jegyzője) lett. Ebben az évben adta el birtokát és költözött Berlinbe. Az Erfurti Unió fél éven át létezett, az osztrák–porosz háborút követő Olmützben kötött békeszerződéssel feloszlatták és visszaállt a belső (magyar, olasz) forradalmakat leverő, megerősödött Habsburg Birodalom vezette német szövetség. Bismarck győztesnek érezte magát, az olmützi békét porosz érdeknek tartotta, miként, a liberálisok és a forradalmak vereségét is.. Elfogadta azonban IV. Frigyes Vilmos porosz király ajánlatát, és ő lett Poroszország küldötte (követe) az új szövetségi parlamentben (Bundestag), Frankfurt am Mainban 1851 augusztusában. Harminchat évesen, minden gyakorlat nélkül lett a legfontosabb porosz diplomáciai poszt birtokosa. A diétának tizenhét tagja volt, tizenkét nagyobb állam mindegyike egy, a huszonkét kisebb összesen öt megbízottat delegált. Ausztria vezető szerepe ellensúlyozására a kisállamok többségével létrehozta a vámuniót (Zollverein), és évekig megakadályozta az osztrákok csatlakozását. Ezért is vezetett 1852 nyarán első diplomáciai útja Ferenc Józsefhez, aki éppen akkor látogatott először Magyarországra. Így Budán találkoztak, ahol a Szép Juhászné vendéglőben közösen ebédeltek, majd Szolnokot és Kecskemétet is meglátogatta. Magyarországi élményeit igen szemléletesen írja le nejéhez szóló leveleiben. Végül az osztrákok nélkül létrejött gazdasági szövetség a Német Birodalom, illetve a második császárság alapja lett. A gazdasági szövetség az Északi-tenger felé terelte a kereskedelmi forgalmat, amit erősített a Ruhr-vidéki szénre épülő ipar, Ausztria és más Duna menti országok gazdasága továbbra is gyengébben fejlődött, mint a Lajtán túli részek. Ausztriát politikailag gyengítette a krími háború is, a Bismarck által kierőszakolt semlegesség miatt viszont nem támogathatta az Oszmán Birodalom oldalán küzdő nyugati hatalmakat. Ugyanakkor Oroszország is haragudott, mert Ausztriától végül ultimátumot kapott. Bismarck egyensúly-politikája győzött. Mint konzervatív politikus, inkább Oroszországhoz hajlott, de azért több ízben figyelmeztette kormányát, őrizze meg függetlenségét a cárral szemben is. Ez időtől való jelentései, különösen az 1856. április 26-án keltezett,, mutatják, hogy a kisszerű német bonyodalmak épphogy nem fordították el őt a nagy európai viszonyok megismerésétől és helyes megítélésétől. Megjósolta az orosz-franciai közeledést, mint természetes folyományát annak, hogy e két állam között semmilyen téren érdek összeütközése. A porosz állam előnyét abban látta, hogy szabadon szövetkezhet minden hatalommal, még Franciaországgal is, melynek hatalmát s befolyását igen nagyra tartotta. Belső politikai tekintetben híve maradt az uralkodó konzervatív pártnak, és e párt lapjának, a Kreuzzeitungnak, hosszú időn át szorgalmas munkatársa volt. Már akkor kitűnt, hogy milyen jól tudja felhasználni a sajtót. 1858-ban a konzervatív Frigyes Vilmos súlyosbodó elmebaja miatt öccse, Vilmos (a későbbi I. Vilmos német császár) lett a régens, aki liberális elveket vallott. Az akkor konzervatív Bismarckot Vilmos 1859-ben nagykövetnek Szentpétervárra küldte. Itt könnyebb dolga volt, nevezetesen a hagyományos orosz barátság ápolása. Bensőséges viszonyba került a cári udvarral. Eközben otthon alkotmányos válság alakult ki. A több éves belpolitikai krízis oka a porosz magatartás az észak-olasz osztrák területekért Ausztria és Franciaország (meg Szardínia) közötti vitában és ennek okán szükségesnek mutatkozó haderő- és pénzügyi reform. A régens Bismarcknak többször felajánlotta a miniszterelnöki posztot, ő azonban az elfogadást külpolitikai teljhatalomhoz kötötte. Feltételét nem teljesítették, félve erős osztrák-ellenességétől, így inkább Párizsba küldték nagykövetnek 1862 májusában, ahol meg tudta nyerni III.Napóleon császár rokonszenvét. Amíg Párizsban tartózkodott, bizalmas viszonyba került Jekatyerian Orlova-Trubeckajával. Ezt a viszonyt (amely az utolsó volt kalandokkal teli életében) Bismarck felesége tűrte. Szeptember 22-én porosz miniszterelnöknek, két hét múlva a külügyminiszternek is kinevezte Vilmos. Poroszország miniszterelnökeként Első parlamenti beszéde kezdetén egy olajágat mutatott fel a béke szimbólumaként, amivel egyben Orlova hercegnőre emlékezett. Tőle kapta búcsúzóul a szentimentális "vasember". Azt akarta elérni, hogy Németországot ne Ausztria, hanem Poroszország vezesse. De ehhez rendet kellett teremteni a belpolitikában. Azonnal hozzákezdett a katonai reform keresztülviteléhez, de a liberális és haladó párti többségnél, mely a költséget megszavazni nem akarta, hatalmas ellenzékre talált. Az alkotmányos válságot a parlamentarista liberálisok és a királyi hatalom elsőbbségéért küzdő konzervatívok folyamatos csatája tartotta fenn. „Nem a porosz liberalizmuson, hanem az erején nyugszik Németország sorsa” - mondta. Másutt: „A kor nagy kérdéseit nem szónoklatokkal és szótöbbséggel, hanem vassal és vérrel lehet eldönteni.” Harciasan beszélt, de egyensúly-politikát folytatott, hol a liberálisokkal, máskor a konzervatívokkal összefogva oldotta meg a sokszor forradalom széléig feszülő pénzügyi, katonapolitikai vitákat. A katonai reformot, a képviselőház ellenzése dacára, támaszkodva a korona jogára és a felsőházra, végre is hajtotta. Kijelentette hogy a szükséges pénzt ott veszi, ahol találja. Élesen szembe szállott a parlament azon követelésével, hogy szavazatával kormányok sorsa fölött döntsön. A konzervatív parasztokat kijátszotta a radikális városiakat, a szociáldemokrata Ferdinand Lassalle-lal az általános választójog fegyverét tervezte a nép körében népszerűtlen vagyonosok, liberálisok ellen, ugyanakkor a parasztok segítségével kívánta ellensúlyozni a szerveződő munkásságot. Ekkor mindez nem valósult meg, de a fenyegetettség elég volt ahhoz, hogy osztrákellenes külpolitikája támogatását elérje. Ezzel az egyensúly-politikával 1863-1871 között semlegesítette a francia-orosz szövetséget is. A konfliktus kora, mely 1862-től 1866-ig tartott, Bismarckot a legnépszerűtlenebb emberré tette egész Németországban. A parlamenti szónokok állami öngyilkosságnak neveztek politikáját (Sybel), tagadták minden tehetségét, kivéve a kötéltáncosét (Simson), napról napra jogtöréssel és erőszakoskodással vádolták. Még külpolitikája iránt sem volt bizalmuk, bármily erősen hangoztatta a német egyesítést. Különösen népszerűtlen volt az 1863-ban Oroszországgal a lengyel forradalom elnyomása végett kötött egyezménye. Ausztriával szemben már nagyon erélyesen lépett fel. Gróf Károlyi Alajosnak 1862 végén kijelentette, hogy a két német nagyhatalom viszonya nem maradhat a régiben. Amikor a császári követ azt mondta: Ausztria csak nem mondhat le hagyományos befolyásáról, nem engedheti magát kiszorítani Németországból, Bismarck röviden azt válaszolta: tegye át hát súlypontját Budára. Csakis az ő vasakarata tartotta vissza Vilmos királyt a részvéttől a frankfurti fejedelmi gyűlésen, ahol a német uralkodók Ferenc József császár elnöklete alatt személyesen akarták munkába venni a szövetség reformját, csakis ő akadályozta így meg az osztrák hegemónia elismerését. Nagy küzdelmébe került az akkor Baden-Badenben időző királyt rábírni a császári meghívás visszautasítására (1863 augusztus), és amikor ez sikerült, annyira felindult, hogy az előszobában szétzúzott minden poharat és üveget. VII. Frigyes dán király halála következtében 1864 januárjában háború tört ki Schleswig és Holstein hercegségek birtoklásáért, amit az európai nagyhatalmak az 1852-es szerződéssel Dániához csatoltak. A magát a németek vezetőjének tartó Ausztria kénytelen volt a háborúban a poroszok oldalán, azok megerősödéséért harcolni. 1864. október 30-án a legyőzött Dánia aláírta a bécsi békeszerződést, ekkor vált Jütland is a német szövetség részévé. A porosz háborúk történetében először nem a király, hanem a miniszterelnök Bismarck, a tartalékos főhadnagy irányította a hadsereget, az ezt bíráló Friedrich von Wrangel tábornokot azonnal menesztette. A területszerzéses katonai siker megerősítette Bismarckot. Elutasította az osztrákok újabb csatlakozási kérését a német vámunióhoz, és nem engedett a kizárólagos porosz uralomból a megszerzett hercegségek felett. Ennek ellenére a király Bismarck szabadsága alatt megkötötte a gastseini szerződést (1865. augusztus 14.), melyben Ausztriának engedte át Holsteint, megtartotta Schleswig tartományt és a Lauenburg hercegséget Az ekkor grófi címet kapott Bismarck azonban titokban megegyezett III. Napóleonnal, hogy nem áll Ausztria mellé, ha az olaszok harcba szállnak az osztrákok ellen Velence visszaszerzéséért. Az olaszok kötelezték magukat, hogy ők is megtámadják Ausztriát, ha a poroszok három hónapon belül háborút kezdenek. A háború két hétig tartott, 1866. július 3-án az osztrákok Königgrätz (Sadova) mellett megsemmisítő vereséget szenvedtek a poroszoktól. E csata tette híressé Bernhard von Moltke vezérkari főnököt. A csatatéren jelen volt I. Vilmos is, és az erre az alkalomra tartalékos főhadnagyból ideiglenesen vezérőrnaggyá előléptetett Bismarck. A német történelembe a csata a „königgrätzi mészárlás", ez a háború mint „belnémet- vagy testvérháború” néven került be. A csata napján voltak a parlamenti választások, ahol Bismarck politikai ellenfelei is jelentős vereséget szenvedtek. Bismarck porosz nacionalista volt, küzdött a német egység ellen, míg azt Ausztria vezette. Königgrätz után már nem a porosz nagyság érdekelte, a német egység vezére lett. Azonnal nekilátott az új államszövetség alapszerződése, alkotmánya kidolgozásához. A frankfurti szövetség okmányai mellett a másik nagy szövetségi állam, az Amerikai Egyesült Államok alkotmányát tanulmányozta. Hosszú vita, sok kompromisszum után 1867 elején jóváhagyták a német államok képviselői a Bismarck-i alapokmányt. A korszerű európai alkotmányos rend megteremtője lett Bismarck, bár a történelemben később gyakran vádolták demagóg zsarnoksággal, tartották még Hitler prototípusának is. Alkotmánya egy erős, működőképes államot, központi kormányt, modern hivatali rendszert, fejlődőképes gazdasági teret hozott létre a kis államok laza szövetsége helyett. Ennek egyetlen akadálya maradt, az erős Németország létrejöttében ellenérdekelt Franciaország. Az első konfliktust Luxemburg hovatartozása okozta. A holland király fennhatósága alatt álló nagyhercegség fővárosában porosz helyőrség állomásozott, de a területet a franciák meg akarták szerezni. Bismarckot mindez nem érdekelte, és azt remélte, hogy a francia uralkodó és a holland király megegyezik. De I. Vilmos, a többségi liberálisok és a közvélemény a jelentéktelen kérdést nemzeti ügynek tekintette. Bismarck kénytelen volt a konfliktust semlegesíteni. 1867 májusában nemzetközi szerződést írt alá, melynek értelmében Luxemburg független lett, a porosz katonákat pedig kivonták. 1867 nyarán Moltke kíséretében meglátogatta a párizsi világkiállítást is. Ugyanakkor utazott oda II. Sándor cár és miniszterelnöke, Gorcsakov, akik a meggyengült orosz-francia szövetséget kívánták megerősíteni. Ezt a békére törekvő, katonailag gyenge III. Napóleon nem erősítette meg. Ezzel szemben Ausztriával és Olaszországgal kívánta megújítani a Szent Szövetséget 1869-ben, sikertelenül. Senki nem akart háborút, Bismarck is joggal remélte, hogy a békeszerető Napóleon, az akkor gyenge franciák és osztrákok ellenében harc nélkül is létrejöhet az egységes német birodalom. A spanyol trónválság váratlan kitörése Franciaországot szövetségesek nélkül érte. II. Izabella spanyol királynőt a Cortes, a spanyol nemzetgyűlés 1868-ban megfosztotta trónjától. A spanyol trónhoz az európai uralkodóházak többségét rokoni kapcsolat kötötte. A Bourbon-házi rokonság okán a trónra a franciák igényt tartottak, de Bismarck nyomására a poroszok Lipót porosz trónörökös igényét is bejelentették. Lipót ugyan vonakodott, beleegyezését többször visszavonta, de Bismarck, ahogy az új, Franciaország nagyságát visszaszerezni kívánó Gramont külügyminiszter nem engedett. Az augusztusban kitört porosz–francia háború szeptember 2-án véget ért, amikor a sedani csatában a poroszok III. Napóleont és csapatait megadásra kényszerítették, majd bevonultak Párizsba. 1871. január 18-án a versailles-i királyi kastélyban a porosz képviselők kiadták a német császárság alapító kiáltványát, de csak 1871. május 10-én kötött a két hadviselő békeszerződést. Az új császárság visszaszerezte az 1806-ban elvesztett Elzászt, sőt Strassburg mellett Metz területét is. A győzelemért Bismarck I. Vilmostól hercegi (Fürst) címet, és mellé a friedrichsruhi óriási birtokot kapta jutalmul. A német császárság kancellárja Az új német birodalom (Reich) első kancellárjaként az idős politikus gyakran emlegette, hogy unatkozik, hiszen a nagy feladatot befejezte, létrejött a Reich. Makacsa betegségek is gyötörték, ezekre is hivatkozva többször beadta lemondását. Azonban a számtalan önálló államból, királyokból, fejedelmekből modern, egységes államot formálni még nehéz és hosszú munkát követelt. Ehhez elsősorban külső biztonság kellett, megbékélés a szomszédokkal. Ezért már 1873-ban létrehozta a német, osztrák és orosz uralkodó egyezségét Schönbrunnban. A belső politikai stabilitás érdekében kancellári tevékenysége első éveiben a parlamentben a liberálisokkal szövetkezett. A felsőház konzervatív tagjai mellé ellensúlyként a császárral 27 új főrendet neveztetett ki. Tevékenysége javarészt a birodalom belső kiépítésére összpontosult. A régi kizárólagos rideg porosz konzervatív irány már az Északnémet Szövetségben sem volt követhető. Bismarck maga is belátta az alkotmányosabb eljárás szükségét: az 1866. évi nagy diadalok után az előbbi évekre nézve, amikor megszavazott költségvetés nélkül kormányzott, kártalanítást (indemnity-t) szavaztatott meg magának a parlamenttől. Most a déli németek hozzájárulása természetesen jócskán szaporította a szabadelvű elemeket. Különben is, mihelyt a német egység volt a jelszó, nem lehetett mellőzni a liberálisokat, akik mindig azért küzdöttek, míg a konzervatívak sokkal inkább ragaszkodtak az egyes külön dinasztiákhoz. Bismarck még Poroszországot is be akarta olvasztani Németországba, hogy minden partikularizmus megszűnjék, „de hát Poroszország kissé kövér”. De a birodalmi egységen kívül az egyházi politika is szükségessé tette a liberálisabb irányt. A francia háború következtében Olaszország megszállotta Rómát. A német katolikus párt az új császárságtól remélte a pápa világi hatalmának helyreállítását, és amikor ezen reményében csalatkozott, határozott ellenzésbe lépett a birodalmi kormánnyal. A katolikus párthoz, mint legerősebbhez, csatlakoztak a többi birodalomellenes pártok: a hannoveri velfek és a poseni lengyelek, később az elzásziak is. A katolikusok ellenállásával szemben Bismarck az állami hatalom teljével lépett föl. Megújítottnak jelentette ki a régi harcot a pápaság és a császárság közt, és ünnepélyesen kijelentette, hogy „Canossába nem megyünk, sem testileg, sem lelkileg!”. A liberálisok teljes erővel követtek e harcba, az úgynevezett Kulturkampfba, és megszavazták az állami hatalmat erősítő, a papság tevékenységét korlátozó törvényeket. Bár a liberálisok ellenezték a katonai finanszírozás tervezett rendszerét, támogatásuk nélkülözhetetlen volt a politikai katolicizmust képviselő Centrumpárt elleni parlamenti csatákban. Az istenhívő Bismarck nem ideológiai alapon állt ellen a klerikális törekvéseknek, hanem gyakorlati okokból. Féltette az alakuló német egységet a protestáns, lutheránus és katolikus, az egyházi és világi belpolitikai bonyodalmaktól, elsősorban a katolikusok törekvéseitől. Mindez már IX. Piusz alatt elkezdődött, amikor a pápa a königgrätzi, majd a sedani vereség után a vesztesek oldalára állt. A német katolikusok ultramontanizmusát a német császárság ellenezte, ez vezetett a Kulturkampf politikai csatáihoz. Ennek során törvénybe iktatták, hogy egyházi intézményekben, egyházi személyek az államot, az államhatalmat sértő, veszélyeztető vagy becsmérlő kijelentéseikért börtönbüntetés jár. Néhány népszerű katolikus papot, püspököt e törvény alapján le is csuktak. Az ún. Brotkorbgesetz kimondta, hogy azon püspökök és papok, akik az egyház feletti állami, császári hatalmat írásban nem ismerik el, nem részesülhetnek állami juttatásban (Brotkorb). 1871. július 13-án egy fanatikus katolikus merényletet is megkísérelt a kancellár ellen. A politikai küzdelem 1878-ban enyhült, az engedékenyebb új pápa, XIII. Leó alatt közvetlen tárgyalások kezdődtek a Szentszékkel. A Kulturkampfot lezáró megállapodás csak 1887-ben jött létre, melyben a Vatikán elismerte Németországban a polgári házasságot, és az állami oktatást. Bismarckot a pápa a konkordátum megkötésében játszott szerepére tekintettel a Krisztus-renddel tüntette ki, ami példa nélkül álló volt egy nem katolikus (protestáns) esetében. Bismarck maga inkább csak az általános iránnyal törődött, sőt 1872-ben még a porosz miniszterelnökséget is átadta Albrecht von Roonnak, hogy egészen a birodalomnak szentelhesse magát. De csakis az ő ereje volt képes legyőzni a rendkívül hatalmas akadályokat. A felsőházban csak számos új peer kinevezése által lehetett keresztül vinni a reformokat, a konzervatívak pártja nyíltan Bismarck ellen fordult. Haragjuk odáig jutott, hogy 1876 elején egész nyilvánosan vádolták a kancellárt, hogy állását és befolyását anyagi előnyök szerzésére használta fel. A római egyház ellen vívott harcot a centrumpárt erős izgatásra használta fel Bismarck ellen. Egy Eduard Kullmann nevű bodnárlegény 1876-ban még gyilkossági kísérletre is vetemedett ellene. De különben is kétségtelen, hogy a német nemzet egy jelentékeny és jól szervezett része elégedetlen volt az egyházi politikával. Még nagyobb gondot okozott a rossz gazdasági helyzet, melyet mind többen a szabad verseny és szabad kereskedés elve uralmának tulajdonítottak. Ezért Bismarck 1876-tól fogva mind nagyobb figyelmet fordított a gazdasági és társadalmi viszonyokra. Elhatározta a szakítást a szabad kereskedés tanával, és a nemzeti munka minden ága részére az állam oltalmát helyezte kilátásba. Ennek alapján készült az új vámtarifa, mely épp úgy irányult a francia és angol gyártmányok, mint a magyar és orosz gabona ellen. E gazdasági reakcióval együtt járt a politikai is. A régi liberális pártok Bismarck kedvéért nem változtathatták meg meggyőződésüket, Bismarck tehát, hogy gazdasági terveit keresztülvihesse, a konzervatívoknak és a katolikus pártnak támogatására szorult. A liberalizmus ellen kíméletlenül harcolt, még régi junkerkori nézeteire visszatérve, az antiszemitasággal is kacérkodott. Másrészt a centrum megnyerése csak egyházpolitikai engedmények árán volt elérhető. A Rómához való közeledést megkönnyítette IX. Piusz pápa halála és a politikus XIII. Leónak trónra lépése. Lassanként mind többet eltöröltek a Kulturkampf korának törvényeiből, és az egyetértés annál inkább helyreállott, mert a kúria is engedett egyben-másban. A gazdasági hanyatlás másik fontos következése a szociáldemokrata párt erős növekedése volt. Ezzel szemben Bismarck 1878-ban kényszerítő törvényeket hozatott, de később az állam tevőleges beavatkozását tartotta szükségesnek a tagadhatatlan bajok megszüntetésére. „Az állami gépezetet egy csepp szocialista olajjal kell megkenni”. Elfogadtatta a betegek segélyezéséről és a baleset ellen való biztosításról szóló törvényeket. Célját elérte, és a liberális kancellár politikai fordulatot hajtott végre. Kiegyezett a centrumpárti konzervatívokkal, hogy az erősödő munkásmozgalom ellen szövetségest találjon. Már 1871-ben a párizsi kommün alkalmából August Bebel szocialista vezető harcias parlamenti beszéde után Bismarck a forradalmi veszély megjelenését látta. A szocialisták, a munkások mozgalmát a gazdasági fejlődés érdekében állami rendszabályokkal kívánta kordában tartani. Minderre ürügyet adott 1878. június 2-án egy anarchista merénylete a császár ellen. Rendkívüli törvényeket hozott, melyek korlátozták a gyülekezési- és sajtószabadságot, lehetőséget adtak az izgatás elleni kemény fellépésre, kiutasításra, internálásra. A gazdasági alapokat a szabadkereskedelem helyett a védővám-rendszer fenntartásával, adó- és pénzügyi reformmal biztosította. Elvetette a gyárak állami felügyeletét, a munkaidő korlátozását. 1880-tól ő volt porosz kereskedelmi miniszter is. Itt is némileg állami szocializmust hozott be: a porosz vasutak államosítása az ő műve. A birodalom hatalmát és a német nagykereskedő városok érdekét gyarmati politika megkezdésére használta fel. Bár létesültek német telepek déli és keleti Afrikában és Ausztráliában, a német közvélemény nagy gyarmati tervekért éppen nem lelkesedett. Bismarck népjóléti programba kezdett, az volt az elve, hogy az államnak mindazt meg kell adni a munkásságnak, ami indokolt és lehetséges. 1881–1889 között kidolgozta a szociális biztonság törvényrendszerét, amely minden munkást biztosított baleset-, betegség- vagy időskori hátrány esetén. Ezzel megteremtette a mai jóléti rendszer és az egészségbiztosítás alapelveit. Gyakran emlegette ennek kapcsán az „államszocializmus” szót, Karl Marx szocializmus-értelmezése ellentéteként. Szerette volna elérni, hogy I. Vilmos deklarálja, hogy „istenáldotta kormányunk legnagyszerűbb cselekedete volt ez”, amit I. Vilmos azzal utasított el, hogy a birodalom megteremtése fontosabb lépés volt. A birodalmi egység erősítésére a feltámadó francia revánsvágy ellen nacionalista sajtóhadjáratot folytatott, és kelet-Poroszország területéről kiűzte a lengyeleket. Bismarck belpolitikájában minden változatossága és sokoldalúsága dacára, felismerhető két általános vonás. Az egyik az, hogy akár konzervatív, akár liberális irányban mozgott, mindig egészen egy elvet szolgált, skrupulust, kételyt nem ismert, az egész állami életet az általa jónak tartott elvek szerint akarta szervezni. Mindig csak a legközelebbi hatalmi kérdést nézte: a siker elérése volt előtte a fő cél, az eszközökben nem válogatott, a többségeket mindig a pillanatnyi szükség szerint alkotta meg, a sajtónak aszerint adott utasítást. E belső politika tehát minden téren a parlamentáris alkotmányos elvek teljes megtagadása. A másik fővonás az, hogy a belső politika terén is a külügyi politika eszközeivel dolgozott. A szövetségesek szerzése, az ellenfél teljes legyőzése, szinte kiközösítése, az erőszakoskodás, a gyors sikerre való törekvés a természetes fejlődés bevárása és elismerése nélkül, mind ebből folytak. Az az önkényes, tisztán csak a célt, soha az elvet néző eljárás, mellyel Bismarck a pártokat egymásután felhasználta vagy szétmorzsolta, szinte személyessé tette kormányát. Valódi diktatúrát gyakorolt, bár magát mindig a császár szolgájának nevezte. Kérlelhetetlenül üldözte, és üldöztette sajtójával mindazokat, akik vele politikai téren szembe szállottak. Sok ellenzékit, köztük Theodor Mommsent is, a híres római jogászt és történetírót, perbe fogatott „kancellársértés” miatt. Eljárása a párizsi nagykövettel, Heinrich Alexander von Arnimmal szemben is mutatja, mennyire tönkre tudta tenni ellenfelét. Büszke, tekintetet nem ismerő magaviselete sok ellenséget szerzett neki a legmagasabb körökben is. E szempontból némileg Richelieu-höz hasonlítható. Ha e személyes és udvari befolyások élesebben nyilatkoztak, a kancellár „frikciók” ellen panaszkodott, s betegeskedését adva okul, lemondással fenyegetődzött. Különösen feltűnő volt ez 1877 tavaszán, amikor Vilmos császár a lemondási folyamodásra ezt az egy szót írta: „soha”. Sajátos helyzetéből, személyes nagyságából, mindent felölelő munkakedvéből önként folyt, hogy a birodalmi szervezetet nem egészítették ki, sőt még helyettesítéséről sem igen lehetett szó, mert a kancellár végzett mindent, és felelős minisztérium vele, aki minisztereit tetszés szerint változtatta, nem volt elképzelhető. De ha Bismarck belügyi politikája eredményeiben nagyon kétséges, és sohasem támaszkodhatott az osztatlan nemzeti érzelemre, a külügyi, a német birodalom megalapítása óta is, nemcsak a német érdekeket szolgálta, hanem kiérdemelte az egész világ bámulatát. Franciaország legyőzése, Elzász és Lotaringia bekebelezése után Bismarck befejezettnek látta a háborúk és hódítások korát. A birodalmat megszilárdítani, és lehetetlenné tenni bármely nagyhatalmi szövetség létre jöttét ellene, volt legfőbb igyekvése. Ezért Bismarck 1870-től mindenképpen azon volt, hogy jó viszonyt teremtsen hazája és Ausztria-Magyarország közt. E tekintetben hathatós támogatást nyert Andrássyban, aki 1871 végén lépett a külügyi kormány élére. Egyúttal azonban Oroszországgal is megmaradt a „toronymagas barátság”. A három császár szövetsége külső kifejezést is nyert, amikor Ferenc József és Sándor cár 1872 szeptemberben meglátogatták Vilmos császárt. Franciaország ezáltal meglehetősen el volt szigetelve. Bismarck folytonos figyelemmel kísérte az ottani pártalakulásokat, és mint az Arnim-perből kitűnik, jobb szerette ott a köztársaságot egy esetleges monarchia visszaállításánál, mert ez inkább szerezhetett volna szövetségest. Amikor Franciaországban Mac-Mahon kormánya alatt a reakcionárius párt kerekedett fölül, és orosz szövetséget keresett, a viszony olyannyira ellenségessé vált, hogy Bismarck sajtója már nyíltan háborúval fenyegetődzött (1875). A nyugatról egyre fenyegető reváns veszélye annyiban könnyítette Bismarck helyzetét, amennyiben a német parlament annak befolyása alatt kész volt hosszabb időre is megszavazni a katonai költséget. Így történt ez 1874-ben liberális segítséggel, 1881-ben a konzervatívak és a centrum szavazataival és 1887-ben az egyesült konzervatívak, katolikusok és nemzeti liberálisok által (kartell). Franciaországgal szemben azután feltételekkel fenyegetődzött, ha Franciaország újra háborút üzenne és vereséget szenvedne (saigner á blanc). Másodszor pedig támogatta a franciák gyarmati politikáját, terjeszkedését Tuniszban és Tonkingban, hogy ezáltal is feledtesse velük az őket Európában ért veszteségeket. Teljes kibékülésre, vagy csak a reváns szenvedélyének lelohasztására azonban még gondolni sem lehetett 1875 óta a francia viszony mellett, a keleti bonyodalmak miatt, mindinkább előtérbe lépett az Oroszországhoz való viszony is. A két kancellár (Bismarck és Alekszandr Gorcsakov) közt fennállott régi barátság a német birodalom helyreállítása után lehűlt. Oroszország már 1875-ben elfogadta némileg a francia barátságot. De Bismarck, aki nagy személyes tekintélynek örvendett a cárnál, mindent elkövetett, hogy az orosz szövetséget megtartsa, amellett pedig a Monarchiát se idegenítse el. Feladata annál nehezebb volt, mert a Monarchia és Oroszország érdeke homlokegyenest ellenkezett úgy Törökország integritásának, mint a Balkán-félsziget későbbi szervezésének kérdésében. Kijelentette, hogy Németországnak a török ügyekben nincs egyenes érdeke. („Az a kis Hercegovina nem éri meg egy pomerániai muszketéros egészséges csontját.”) Az orosz érdeket mozdította elő, amikor kieszközölte, hogy Osztrák-Magyar Monarchia az orosz–török háborúban semleges maradjon (reischstadti császártalálkozó, 1876 július), de másrészt az európai érdeket, s a Monarchia politikáját támogatta, amikor Andrássyval és Benjamin Disraelivel együtt arra kényszerítette Oroszországot, hogy terjessze európai kongresszus elé a San Stefanó-i béke határozatait. A berlini kongresszusnak 1878 júliusában Bismarck volt az elnöke. Ő mint becsületes alkusz akart eljárni barátai, Ausztria-Magyarország és Oroszország közt. Sikerült is ott korlátokat vonni Oroszország terjeszkedése és befolyása elé, de az orosz közvélemény a nemzetnek e vélt megsértése miatt lángra lobbant Bismarck és Németország ellen, és magával készült ragadni a cárt is. Bismarck e veszélyben, amikor Németországnak orosz és francia támadástól lehetett tartania, rábírta Vilmos császárt az osztrák-magyar szövetség megkötésére. Ez a szövetség, melyet a szövetséges kormányok egy újabb veszélyes pillanatban, 1888 február 3-án egyszerre közzétettek, Világosan Oroszország támadó politikája ellen irányult. Bismarck maga kötötte azt meg Andrássyval, amikor Bad Gasteinból visszajövet Bécsben tiszteletet tette uralkodónknál. Még erősebbé tette e szövetséget Olaszország csatlakozása (1882). Az új királysághoz való jó viszonyt Bismarck 1875-től szorgosan ápolta, ott is ellene dolgozván a francia befolyásnak. E szövetség politikájának adott kifejezést Bismarck híres, 1888. február 6-án tartott beszédében, amikor a birodalom békeszeretetét hangsúlyozva és orosz fenyegetésekkel szemben e büszke szavakban tört ki: „Mi németek csak istentől félünk, más senkitől.” A hármas szövetség megalkotása és megszilárdulása tetőpontra emelte Bismarcknak és az általa vezetett birodalomnak tekintélyét. Külügyi politikáját az egész nemzet osztatlan lelkesedése kísérte. Fényesen nyilatkozott az iránta való tisztelet és hódolat, amikor 1885-ben hetvenedik születésnapját ülte, és amikor egy évvel később az országgyűlést feloszlatta, és az új parlament nagy többséggel megszavazta a katonai kiadásokat. Régebben sokat szenvedett idegbajban, de 1882-től Ernst Schweninger kezelése alatt egészsége újra megerősödött. És mégis ezután kellett Bismarcknak a legnagyobb megpróbáltatásokat kiállnia. Ezek az öreg I. Vilmos császár 1888. március 9-ei halálával vették kezdetüket. Ezután a gégerákban szenvedő III. Frigyes lett császár 99 napra, aki teljes mértékben elismerte ugyan a kancellár érdemeit, de a belső kérdésekben tőle elütő, szabadabb elvű politikát kívánt volna követni. Még jobban elmérgesítette a viszonyt az a terv, a császár egyik leányát I. Sándor bolgár fejedelemhez adni nőül, amit Bismarck határozottan ellenzett, hogy Oroszország sértve ne érezze magát. III. Frigyes halála után II. Vilmos császár, mint Bismarck lelkes tisztelője foglalta el a trónt. A kancellár a császárt fiatalnak, a császár Bismarckot idejétmúlt aggastyánnak tartotta. A parlamenttel még elfogadtatta a haditörvényt, 1889-ben pedig a jóléti rendszerét befejező nyugdíjtörvényt. Azonban az 1890-es választásokat Bismarck korábbi partnerei, a liberálisok és a konzervatívok elvesztették, a szociáldemokraták fölényesen nyertek. Az ifjú császár önérzete mellett Bismarck szinte korlátlan intézkedési jogának nem maradt helye. A császár gyorsabb módon akarta a szociális politika kényes kérdéseit munkába venni, mint azt Bismarck jónak tartotta. 1890. március 15-én összeveszett az őt váratlanul meglátogató császárral, majd három napig írta – inkább a történelemnek, mint uralkodójának – a lemondó levelét. Lauenburg hercege (Herzog zu Lauenburg) címét kapta búcsúként. Bismarck csak nehezen tűrte a kénytelen tétlenséget. Folyton érintkezett a sajtóval és elég élesen feltüntette elégedetlenségét a visszalépése óta követett iránnyal. Különösen két szempontból támadta azt meg: 1. mert szerinte nem kultiválta eléggé az orosz barátságot, és így elősegítette az orosz–francia szövetséget, 2. mert a vám új rendezésében nem volt elég tekintettel a mezőgazdasági érdekek védelmére. Mindkét szempont Bismarcknak a régi konzervatív állásponthoz való közeledését mutatja. Különösen erősen nyilatkozott az ellentét Bismarck és az új kormány közt, amikor 1892 júniusában Bécsbe utazott, Herbert fia esküvőjére. Egy hannoveri kerület be is választotta őt a parlamentbe, de a mandátumot nem fogadta el. Friedrichsruhei magányában leginkább emlékiratai összeállításán dolgozott. Halála Otto von Bismarck 1898 nyarán otthonában hunyt el. Családja nem járult hozzá, hogy az elhunytat bármilyen formában megörökítsék az utókor számára. Úgy vélték a látvány nem volna méltó a „Vaskancellár”-hoz. A család szándéka ellenére azonban két fotográfusnak, Max Priesternek és Willy Wilckének mégis sikerült az elhunyt Bismarckról fényképet készítenie. Tettük miatt a két fotóst perbe fogták, a felvétel pedig több mint ötven évig meg sem jelenhetett. A felvétel nyilvánosságra kerülése hozzájárult a kancellárról kialakult mítosz ledöntéséhez: a Bismarckról készült korábbi képi ábrázolásokkal szemben a kancellár itt egy tragikus, ám hétköznapi élethelyzetben a maga valójában volt látható. Értékelése Otto von Bismarck a történelem leghatalmasabb egyéniségei közé tartozik. Külsejét tekintve erős, magas férfi, katonás tartással, arcán a sűrű szemöldök alól kivillanó szem uralkodott. Testi erejét lovaglással és vadászattal, lelki erejét folytonos tanulmánnyal gyakorolta. Bár elsősorban mindig gyakorlati célok után indult, mély természete előtt minden kérdés problémává vált, melynek megoldásához minden rendelkezésére álló szellemi és anyagi eszközt megmozgatott. Ősereje mindig szenvedélyesen tört ki, nagy, ünnepélyes momentumokban, az a furor teutonicus, mellyel a világot ijesztette, benne egészen megvolt. Kíméletlensége, nyíltsága új érát alkotott a diplomáciai történetben, s hogy a diplomaták régibb mesterfogásait is értette, azt dán és francia alkudozásaiban fényesen megmutatta. Még nyelvében is megvolt az eredetiség zamatja, hasonlatai mindig találók, többnyire a gazda vagy a vadász világából valók volt. Mint szónok csak a tartalom által hatott. A szavak szinte kínnal törtek elő belőle, de azért megtalálta azt a kifejezést, mellyel nemcsak hallgatóira, hanem a világra akart hatni. Hatalmas megjelenése, kíméletlensége, erőszakossága, valamint hűsége uralkodói iránt a Nibelung-ének hőseire, különösen Hagen Tronjére emlékeztetnek. De viselkedése elbocsátását követően megmutatta, hogy lényének volt egy nem dinasztikus vonása is. Történeti jelentőségét különösen abban rejlik, hogy azon korban, amikor a forradalom tanai uralkodtak kizárólag, meg tudta mutatni, minő óriási erkölcsi és szellemi erő áll még a hagyományos hatalmaknak rendelkezésére, ha azt nemzeti értelemben bírták felhasználni. És mint annyi nagy államférfi, ő is tragikus sorsnak áldozata: neki, a Hohenzollern-dinasztia hű szolgájának, ellenkezésbe kellett jutnia ifjú császárával. Grdak Grdak falu Horvátországban Kapronca-Körös megyében. Közigazgatásilag Sokolovachoz tartozik. Fekvése Kaproncától 12 km-re délnyugatra, községközpontjától 2 km-re északnyugatra a Kalnik-hegység keleti nyúlványain fekszik. Története 1880-ban 201, 1910-ben 480 lakosa volt. Trianonig Belovár-Kőrös vármegye Kaproncai járásához tartozott. 2001-ben a falunak 566 lakosa volt. Antológia vol. 4. 1980–1985 – Synth rock albumok 2004-ben ismét kiadták az Omega együttes negyedik 3 albumát, bonusz dalokkal. A 3 CD külön-külön is megvehető. CD: Az arc CD: Omega XI CD: A Föld árnyékos oldalán Közreműködők Benkő László Debreczeni Ferenc Kóbor János Mihály Tamás Molnár György Forrás http://rockdiszkont.hu/cd-magyar/o-o-o-o/omega-antologia-1980-1985-3cd Műkorcsolya a 2002. évi téli olimpiai játékokon A 2002. évi téli olimpiai játékokon a műkorcsolya versenyszámait Salt Lake Cityben rendezték február 14. és 21. között. A páros versenyszámban eredetileg az orosz Jelena Berezsnaja–Anton Sziharulidze-kettős nyert, azonban a NOB utólag megváltoztatta a végeredményt és a kanadai Jamie Salé–David Pelletier-duó is aranyérmet kapott. Műkorcsolyában először fordult elő, hogy az olimpián két páros is aranyérmes lett. Éremtáblázat (A rendező nemzet eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke vagy értékei vastagítással kiemelve.) 1927–1928-as magyar labdarúgókupa A 1927–1928-as magyar kupa küzdelmeibe 169 csapat nevezett. Több egyesület elindította profi és amatőr csapatát is. Az 1928 június 24-én rendezett döntőbe a Ferencváros és az Attila FC jutott. A kupa története során az Attila volt az első vidéki csapat, amelyik a döntőbe került. A sorozat győztese 4. alkalommal a Ferencváros lett. Az 1928–1929 évekre nem írták ki a tornát. Miskolci Nemzeti Színház A Miskolci Nemzeti Színház Miskolc belvárosában található a Széchenyi, illetve a Déryné utcán. A színháznak otthont nyújtó klasszicista és romantikus stílusú épületet 1847 és 1857 között emelték, és a színházi előadások mellett többek között olyan rendezvényeknek nyújt otthont, mint a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál. A színház 2010. június 1-jétől az Európai Színházi Konvenció (European Theatre Convention, ETC) teljes jogú tagja. A színház igazgatója 2015 júniusától Béres Attila. Története A Miskolci Nemzeti Színház a köztudatban az ország első kőszínházaként él, de ez csak az ország mai területére igaz, mivel az első a kolozsvári volt. Talán nem is véletlen, de az első Miskolcra érkezett színtársulat is kolozsvári vándortársulat volt. Az 1815-ben, Benke József vezetésével érkező társulat – tagjaként Déryné Széppataki Rózával – annyira megszerettette a város polgáraival a színjátszást, hogy úgy határoztak, állandó színházat építenek. Az első miskolci színházépület építését 1819-ben kezdték el az akkori Boldogasszony utcában (ma Déryné utca), és 1823. augusztus 24-én, két évvel a kolozsvári után nyitották meg Kisfaludy Károly A tatárok Magyarországban című darabjával. Miskolc első színházépülete 1843. július 19-én tűz martalékává vált. Szinte azonnal elhatározták a színház újjáépítését. Anyagi alapját részben a biztosítótársaság által kifizetett kártérítés és közadakozás fedezte, de még a városban megfordult társulatok is nyújtottak támogatást bevételük egy részéből. A vármegye a régi szomszédságában új telket adományozott egy új színház megépítésére (a telken egy, a tűzvészben szintén leégett katonai szállásépület volt). Szemere Bertalan, a miskolci kaszinó elnöke részvénykibocsátást kezdeményezett, mert az addig meglévő pénzösszeg messze nem fedezte volna az építkezés költségeit. A tervek elkészítésére három építész vállalkozott: a megye Hild Józsefet, Szemere Cassanó Józsefet támogatta, a harmadik Miks Ferenc volt. Cassanó terve 1847. május 13-án már kész volt, s az építkezés ezek alapján indult meg. Az ünnepélyes alapkőletétel 1847. szeptember 3-án történt meg, amelyen jelen volt István főherceg és Szemere Bertalan. Cassanó Miskolcra költözött, később itt nősült meg, de sajátos tény, hogy a színház építését nem felügyelte. Az építkezés az ezt követő két évben részben a forradalom, részben pénzhiány miatt lelassult, csak az 1850-es évek elején gyorsult fel ismét, részben annak is köszönhetően, hogy 1857-re várták Ferenc József látogatását a városba. 1857-ben újabb részvényeket bocsátottak ki, s Szathmáry Király Pál minden követ megmozgatott a határidő tartására, s valóban, el is készült a külső, a látványos belső tér, a színpad és az öltözők. Az új színházépületet az építkezés megkezdésének 10. évfordulóján, 1857. szeptember 3-án nyitották meg Vörösmarty Marót bán című darabjával. A vendégek közt ott volt Jókai Mór és felesége, a miskolci születésű Laborfalvi Róza is, de a pesti színészet színe-java is megjelent. Ekkor már Miskolcon tartózkodott Ferenc József is, de végül nem vett részt a megnyitón, mert az őt a megyehatáron váró Szirmai István gróf az izgalmaktól gutaütést kapott, és a kórházban meghalt. A király kijelentette, hogy hű szolgája halálának napján nem képes színházba menni. Az uralkodót a színházban István főherceg képviselte. A színház első igazgatója Latabár Endre volt, a híres Latabár-színészdinasztiából. Az épület alsó szintjén, a bejárat két oldalán, üzlethelyiségeket alakítottak ki, melyek bérleti díja részben fedezte volna a színház működését, a felsőbb szinten pedig a Nemzeti Kaszinó is helyet kapott. A működtetésben gondot jelentett az olajlámpákkal való világítás gyenge fénye, ezért egy idő után petróleumlámpákra váltották, de az igazi megoldást a légszesszel való világítás megvalósítása (Miskolcon 1882-ben indult el a gázszolgáltatás). Az új tűzrendészeti előírások miatt 1882-től egy tűzoltót kellett alkalmazniuk, majd 1883-ban felépítették a ma is látható tűztornyot a színház tetejére. Az 1896-os millenniumi ünnepségekre készülve bevezették a légfűtést (addig egyszerű kályhafűtés volt), a belső teret is felújították, elegánsabbá tették. Már ekkor felmerült bejárat előtti, az utcára kilógó rész lebontása, de időhiány miatt ez szerencsére nem valósult meg (ez az átalakítási ötlet még ezután is többször felvetődött). A következő felújításra 1902-ben került sor: ablakvágással a színpad természetes megvilágítását segítették elő, új öltözőket építettek, bevezették a villanyvilágítást, a színpad előtt kialakították a zenekari árkot, próbatermet és új igazgatói szobát hoztak létre (addig egyik sem volt). A felújítást Stimm Lajos átgondolt tervei alapján hajtották végre. Az átalakított színház húsvétvasárnapi nyitóünnepségére a köszöntő szöveget Herczeg Ferenc írta, Márkus Emília mondta el. 1914-ben az addig részvénytársasági tulajdonban lévő színház az akkor már öt éve törvényhatósági várossá nyilvánított Miskolc tulajdonába ment át. 1925–26-ban ismét jelentősebb felújítást hajtottak végre, építésze Vágó László volt. A színház nézőterét 400 fővel bővítették, parkettázták ez egész belső teret, a bejáratnál lévő előtérben díszes oszlopcsarnokot alakítottak ki, s erre karzatot nyitottak az emeletről. A felújításról a bal oldali előtérben ma is látható márványtáblán emlékeztek meg. Ezen kiemelik Hodobay Sándor polgármester nevét, az ő kezdeményezésének, energiájának köszönhető a sikeres megvalósítás. Az átalakítások a színházi funkciók mellett a Kaszinót is érintették, bejáratát a Deák utcáról (a mai Déryné utcáról) oldották meg. Nagy felújítást terveztek 1956-ban, amely bontással és építéssel járt együtt. A terveket Bene László és ifj. Horváth Béla készítették. A bővítési igények megvalósítása érdekében lebontották a színház nyugati oldalán álló lakóházat, a bővítésre rendelkezésre álló tér adott lehetőséget a bővítésre: a színházban ruhatárat alakítottak ki a bal oldali nézők számára (addig mindenki csak a keleti oldali ruhatárat használta), ezen az oldalon alakították ki a színészbejárót, díszletraktárat, öltözőszárnyat, jegyirodát, adminisztrációs tereket hoztak létre, átalakítások voltak a nézőtéren, a színpadhoz egy 80 négyzetméteres hátsó színpadot illesztettek, jelentősen korszerűsödött a színpadtechnika, forgószínpad és zsinórpadlás épült, megújult a világítástechnika, s az átalakítások révén az egész épület külső és belső megjelenése szimmetrikussá vált. A felújítási munkálatok 1959-ig tartottak, ez alatt a társulat Diósgyőr-Vasgyárban, egy addig filmszínházként működő épületben tartotta előadásait. A színház ma Az 1990-es években, gyökeresen új elképzelések szerint nagyszabású átalakításokat hajtottak végre. A cél egyfelől egy háromtagozatú színház (próza, zene, balett) színház lehetőségének megteremtése volt, másrészt a meglévő, de nem közvetlenül a színházzal egy egységet alkotó kamaraszínház, valamint a tervezett új játszóhelyek egyetlen nagy komplexumba szervezése volt. Ugyancsak koncentrálni kellett a műhelyek, raktárak elhelyezését, valamint – a többtagozatúság miatt is – új próbatermekre volt szükség. A tervkoncepció vezető építésze Bodonyi Csaba volt, mellette még Horváth Zoltán építész és Hidasnémeti János belsőépítész működött közre. A munkálatok során a színpadot a legmodernebb, számítógéppel vezérelt színháztechnikával látták el, a zenekari árkot bővítették, másrészt befedhetőre alakították, amivel a színpad területét lehet megnövelni. A nézőtér kupolájába hatalmas új csillár került, amely pontos mása Schwabisch Hall (Baden-Württemberg) Szentlélek-templomában található csillárnak. Új lett az akusztikai rendszer is. Megújultak az öltözők, jelentősen változtak a színészellátási feltételek (színészlakások is épültek), de emellett közönségforgalmi terek is barátságosabbak lettek. A Weidlich-palota tűzfali oldalához illesztve színészlakásokat építettek, az udvari részt az új irodaépület zárja le, egyben ez a színészbejáró is. A szépen kialakított Déryné-udvarban áll Déryné Széppataki Róza szobra, és a szoborpark folyamatosan bővül (Laborfalvi Róza, Latabár Endre, Nagy Attila). A felújított Nagyszínházat Bertolt Brecht Kurázsi mamájával nyitották meg. A nagyrekonstrukció megvalósulása révén Miskolcon Közép-Európa egyik legösszetettebb színházi együttese jött létre. A megújult Miskolci Nemzeti Színház összterülete az eredeti méret kétszeresére, 15 074 négyzetméterre növekedett. Az épületegyüttesben – az ekkortól Nagyszínház néven emlegetett eredeti teátrum nagyszínpadán kívül – még négy játszóhely található: Csarnok: Eredetileg díszlet-összeállító térnek, próbaszínpadnak készült. Minthogy a nagyszínpadhoz csatlakozik, forgószínpaddal és megfelelő színpadgépezettel rendelkezik. Külső homlokzati fala vasfüggönyként felhúzható, s ezáltal lehetőség adódott arra, hogy a belső színpad külső résszé is váljon, azaz a Nyári színház szabadtéri színpadát is adja. A csarnoktér alternatív játszóhely, a kísérletező rendezők előadásainak a helyszíne. Körülbelül száz nézőt tud befogadni. Kamaraszínház: 270–300 főnyi nézőt befogadó színház, főleg viszonylag kisebb szereplőgárdát igénylő darabokat adnak elő benne. A Játékszínnel együtt a Miskolci Galéria addigi, Dériné utcai épületében kapott helyet. Játékszín: A Kamaraszínházzal együtt közös előtérből nyílik. Kísérleti, beavató színház. Nézőtere változtatható, a nézők száma maximálisan 100 fő körül lehet. Nyári színház: Szabadtéri játszóhely, nézőtere 500 fős. A nézőteret ponyvával befedték, ezért az időjárás zavaró hatását ki lehet küszöbölni. Önálló színpada nincs, mert a Csarnok teljes funkciójú színpadát használja, de van zenekari árka. A Nyári színháznak – a szabad tér ellenére – kiváló az akusztikája, ezért kiválóan alkalmas zenés darabok, hangversenyek megtartására, így az Operafesztivál rendezvényeinek is fontos színhelye. A színházi épületkomplexumban található a Színháztörténeti és Színészmúzeum is, amely a miskolci színjátszás történetének állít emléket. A felújítás révén kialakult színházi épületkomplexum lehetővé tette egy sikeres új kezdeményezés, a Bartók+ nemzetközi operafesztivál megteremtését, amelyet először 2001 nyarán rendeztek meg – a színházigazgató Hegyi Árpád Jutocsa és Müller Péter Sziámi ötlete alapján. 2011. február 26-tól jeltolmács közvetíti az előadások szövegét, ezzel ez az első színházak egyike, ahol nagyothallók is élvezhetik a színdarabot. (Elsőként a budapesti Nemzeti, harmadikként a kecskeméti Katona színház vezette be, 2011 januárjában, illetve áprilisában.) 2013. április 28-án, a tánc világnapjához kapcsolódóan megalakult a színház keretein belül működő Miskolci Balett. Az épület leírása Kétemeletes, klasszicista, helyenként romantikus elemekkel tagolt színházépület. Eredetileg 29,5 méter széles és 48,5 méter hosszú volt. Az egykor aszimmetrikus épület déli oldalán az utcára kinyúló, négy pillérre támaszkodó portikusz kocsialáhajtóként működött. Az 1957–1959 közötti átépítés során a színház szimmetrikussá lett. A Széchenyi utcára néző (déli) homlokzata 1+3+1, a Déryné utcai (keleti) homlokzata eredetileg 11, majd az átépítés óta 13 tengelyes. A színház első emeleti ablakai félköríves záródásúak, kváderimitációkkal közrefogott, növényi elemekből komponált romantikus köténydíszekkel és egyenes szemöldökdíszekkel. A könyöklőpárkányuk meghosszabbítása övpárkányként fut végig az egész épületen. Az ablakok felett erősen keretelt négyzetformájú ablakok vannak, romantikus könyöklődísszel. Ezek az ablakok a portikusz középső három és oldalsó ablakai felett nincsenek jelen. A portikuszt két oldalról korinthoszi pilaszterek szegélyezik, az ablakai felett pedig fríz futott végig (ezt a frízt az egyik felújításnál eltüntették). A portikuszt a konzolos főpárkány felett timpanon zárja. A földszintet és az emeleteket osztópárkány osztja két részre. A földszinti nyílások klasszicista kereteletlen típusúak. Négyszögletű tornyának első emeletén körablakok vannak, míg a második emeletiek félkörívesen záródnak. A torony itt erkéllyé alakul, majd nyolcszögletesen folytatódik tovább, órát és kisebb kör alakú tornyot tart. A színház igazgatói A Miskolci Nemzeti Színháznak története során – az elődszínházzal együtt – több mint nyolcvan direktora volt. Társulat A jelenlegi társulat (2017-2018) Béres Attila (rendező, ügyvezető igazgató) Rusznyák Gábor (rendező) Cser Ádám (zeneigazgató) Szabó Máté (rendező) Szőcs Artur (rendező) Keszég László (rendező) Kozma Attila (koreográfus) Néhányan a társulat korábbi tagjai közül Az alábbiakban a miskolci társulat tagjai közül sorolunk fel néhányat, akik országosan is ismertek voltak, illetve ismertekké váltak. Örökös tagok A Miskolci Nemzeti Színház örökös tagjai között nem csak színművészek, rendezők találhatók meg, de a művészeti munkatársak, az irodai és a műszaki dolgozók közül is beválasztanak arra érdemes tagokat. Ábrahám István (1945–2002) 1971-től haláláig – két év pécsi tartózkodást leszámítva – volt a miskolci teátrum tagja. Elsősorban bonviván szerepeivel aratott sikereket (pedig eredetileg prózai színész volt), de később drámákban is érlelt alakításokat nyújtott. Miskolc városától két ízben kapta meg a Déryné-díjat. Bánhidi József (1888–1973) 1919-ben érkezett Miskolcra. Főleg prózai szerepekben remekelt, de zenés játékokban is sikeres volt. Népszerű, az egész város életében jelen lévő színész volt. Csapó János (1924–2015) Egy 1958-as évad után 1966-ban telepedett le Miskolcon. Sokoldalú karakterszínész, a tudatos szerepépítés és a szabad komédiázás egyaránt sajátossága. 1976-ban Déryné-gyűrűt kapott, 2006-ban Miskolc város díszpolgára lett. Fehér Tibor (1921–1984) A miskolciak Fehér Pufija 1947-ben szerződött a városba, táncoskomikus és buffó szerepekben volt a legsikeresebb, később karakterszerepekben is remekelt. Szerepelt például Bacsó Péter Tanújában is. Kerékgyártó László tanácsadó. Komáromy Éva (1939–2017) 1961-től volt tagja a miskolci társulatnak. Eleinte főleg szubrett és primadonna szerepeket játszott, de musicalekben és prózai darabokban is megmutatta tehetségét. Elegáns, vonzó megjelenésű színésznő, remek énekhang, nagyszerű tánctudás jellemezte. 1980-ban Déryné-gyűrűt, 2006-ban megyei Prima Primissima díjat kapott. Koncz Boglárka 1982-ben lett segédrendező a színházban, 1985-ben művészeti titkárként, majd 1994-től főtitkárként dolgozik. Kulcsár Imre (1934–2012) Miskolci születésű színész, 1952-től 1959-ig, majd 1965-től a miskolci színház művésze. Sokoldalú karakterszínész, remek orgánum, finom, érzékeny színészi játék jellemzi. Saját irodalmi műsorokkal is fellép. 1982-ben Déryné-gyűrűt, 1999-ben Déryné-díjat kapott Miskolc városától. Máhr Ági (1952–) 1979-ben Csiszár Imre idején jött Miskolcra, azóta tagja a színháznak. A legkülönbözőbb szerepekben hoz létre jelentőset, miközben rendkívüli szerénységgel mindig a színpadi figurát állítja előtérbe. Márffy Vera (1916–1995) 1950-től volt a társulat tagja, de már korábban is játszott Miskolcon. Remek megjelenésű primadonna volt, szép és képzett hangja révén miskolci operaelőadásokban is fellépett. Prózai karakterszerepekben is kiválót nyújtott, tiszta, kiművelt beszédstílusa volt. A várostól Déryné-díjat kapott. Máthé Éva (1924–2004) Miskolcra 1949-ben szerződött, és haláláig a társulat tagja volt, ezalatt mintegy 150 szerepet játszott el. Szeretetre méltó egyéniség volt, egyformán sikeres volt operettekben és drámákban is. 1974-ben Déryné-gyűrűt kapott a várostól. Molnár Anna (1950– ) Miskolci születésű színművész. 1968-ban került a színházhoz, de 1983 után rövid ideig máshol is megfordult. Eredetileg opera- és hangversenyénekes, azonban egy ideje már főleg prózai szerepeket alakít. Péva Ibolya (1941–) 1966-ban jött Miskolcra, azóta a társulat tagja. Rendkívül sokoldalú színésznő, ennek megfelelően szinte bármilyen színpadi feladatot meg tud oldani. Sok filmben, tv-játékban is szerepelt. 2008-ban elnyerte a Gobbi Hilda által alapított Aase-díjat . Pindur István Szcenikus, bútor- és kelléktárvezető. Sallós Gábor (1924–2011) Főrendezőnek szerződött Miskolcra 1963-ban, majd 1968-tól 1979-ig igazgatója is volt a színháznak. Rendezőként, direktorként kortárs magyar drámák bemutatását tartotta fontos feladatának. Természetesen színészként is szerepet vállalt, fanyar humor, sajátos irónia jellemezte játékát. 1981-ben kapta meg a Déryné-gyűrűt. Sebestyén Mihály (1893–1977) Színészi pályafutását Miskolcon kezdte 1915-ben, majd 1926-ban jött vissza ismét: bátyjától, Sebestyén Gézától vette át a színház irányítását. A Sebestyének alatt a miskolci teátrum rendkívül eredményes korszakát élte. 1939-ben, a zsidótörvények miatt kényszerült távozni. Somló Ferenc (1918–2009) 1960-tól volt tagja a Miskolci Nemzeti Színháznak, kiváló drámai színész volt, tehetségét elsősorban ilyen szerepekben kamatoztatta. 1981-ben nyugdíjba vonult, ezután már csak elvétve vállalt színházi feladatot. 1960-ban Jászai Mari-díjat , 1978-ban Déryné-gyűrűt kapott. Somló István (1946–2012) Somló Ferenc fia, 1966-tól haláláig volt a színház művésze. Számos műfajban játszott, drámákban, vígjátékokban, musicalekben, gyerekdarabokban. Szabados Ambrus (1913–1995) Miskolc szomszédságában, Sajószentpéteren született. 1945-ben került Miskolcra, elsősorban drámai epizódszerepekben aratott sikereket. Első miskolci éveiben megromlott egészsége miatt még nem játszhatott, ekkor a színház gazdasági igazgatójaként volt eredményes. Szegedi Dezső (1953–) 1982-től tagja a társulatnak, ahol énekkari tagként kezdte pályafutását. Kisebb karakterszerepektől jutott el a fajsúlyos főszerepekig. Ütő Endre (1923–1978) Tanult színész volt, de Miskolcra már mint díszlettervező került 1951-ben (mert iparművészeti tanulmányokat is folytatott). Színpadi díszleteit megragadó festőiség jellemezte. Varga Gyula (1930–2010) 1959-ben érkezett Miskolcra, remek humorával, fiatalos szerepformálásával lopta be magát a nézők szívébe. Táncoskomikus szerepekben alakított nagyot, de idősebb korában a prózai szerepeket is sikerrel oldotta meg. A Déryné-gyűrűt 1977-ben, a Déryné-díjat 2000-ben kapta meg. Várhegyi Márta (1939–) 1968-tól a Miskolci Nemzeti Színház tagja, Pécsről hívta ide Sallós Gábor. A kiváló primadonna eredetileg operaénekesnek készült. Finom, érzékeny hangja révén vált a miskolci közönség kedvencévé. Színházi díjak A Kilátó díj, amit 2012-ben Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata alapított, évente 100 000 forinttal együtt az évadzáró társulati ülésén kerül átadásra az „évad ifjú színészének”. Arról, hogy ki kapja az elismerést a társulat színészei, a publikum, az Észak-Magyarország olvasói és az Európa Rádió hallgatói együtt döntenek. A 2012–2013-as és 2013–2014-es évadban Rusznák András, a 2014–2015-ös évadban Simon Zoltán vehette át a díjat. 2015–2016-os évadban nem osztottak ilyen nevű elismerést. Az „Év színésze” közönségdíjat is az Észak-Magyarország hirdette meg 2011-ben, a szavazásban közreműködik a BorsodOnline internetes lap is. 2011-ben, 2012-ben, 2015-ben és 2016-ban Jancsó Dóra, míg 2013-ban és 2014-ben Molnár Sándor Tamás lett a díj nyertese. Bonita A Bonita spanyol eredetű női név, jelentése: jó, szép. Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb női név között. Névnapok december 1. Híres Boniták Trenka Bonita Loughborough Loughborough Kelet-Közép-Anglia (angolul East Midlands) régiójának Leicestershire megyéjében található város, a Loughborough University székhelye. 2004-ben mintegy 57 600 lakosa volt. Közel van Nottingham és Derby városokhoz. Híres harangöntődéjéről, gyapjú- és pamutszövészetéről, valamint csipke- és tüllkészítéséről. Testvérvárosok Épinal , Franciaország Gembloux, Belgium Schwäbisch Hall , Németország Zamość , Lengyelország Bhávnagar , India Hírességek Itt született John Paget, gazdálkodó és író, aki miután 1836-ban feleségül vette Wesselényi Polixénát, Erdélybe költözött, és magyarrá lett. A kolozsvári Házsongárdi temetőben van eltemetve. Sallay Edina Sallay Edina (Győr, 1984. augusztus 15. –) filmproducer. Élete A Szegedi Tudományegyetem PR szakán végezte tanulmányait, 2003-tól aktívan dolgozik a televíziózás területén. Szakmai pályafutását a TV2 Tények című műsorában kezdte, első produceri munkája a 2007-ben készült Kívülálló című dokumentumfilm volt. Ezt követően számos nagyjátékfilm és televíziós sorozat producereként közreműködött. Egyik legnagyobb sikere a 2009-ben bemutatott Álom.net című vígjáték, mely a televízióban sugárzott mozifilmek nézettségi listájában a 2. legnézettebb magyar film és a 21. legnézettebb film volt,[forrás?] megelőzve ezzel több amerikai sikerprodukciót, mint pl. a Mr. és Mrs. Smith vagy James Bond filmeket. A 2011-es évben két, nemzetközi koprodukcióban készülő szuperprodukció előkészítését koordinálja vezető producerként, valamint a Pillangók című életrajzi ihletésű szociodráma utómunkájának részletein és forgalmazásának előkészítésén dolgozik. 2010-től tagja a Magyar Audiovizuális Producerek Szövetségének. Forrás Sallay Edina. parabelstudio.hu. (Hozzáférés: 2011. augusztus 29.) 117-es busz (Budapest) A budapesti 117-es jelzésű autóbusz a Kőbánya alsó vasútállomás és a Mélytó utca között közlekedik. A vonalat a Budapesti Közlekedési Zrt. üzemelteti. A járműveket a Dél-pesti autóbuszgarázs állítja ki. Körforgalmi járatként közlekedik az Újhegyi lakótelepen a Gergely utca – Sibrik Miklós út – Harmat utca – Tavas utca – Gergely utca útvonalon. Története Az 1970-es évek közepén újraindult a 17A busz a Pataky István tér és a Vasgyár utca között. 1977. január 1-jén a 17A jelzését 117-esre módosították. Az új 117-es a Gyömrői út – Újhegyi út útvonal helyett a Sibrik Miklós úton és az Újhegyi úti lakótelepen keresztül érte el a végpontját. 1981-től Kőbánya városközpont építési munkálatainak befejeztével a 17-es és a 117-es busz az új autóbusz-végállomásig, Kőbánya, Zalka Máté térig (ma: Kőbánya alsó vasútállomás) közlekedett. A 2008-as paraméterkönyv bevezetése előtt a régi 117-es buszok a hétköznapokon nem közlekedő Újhegy-busz vonalát látta el és az Újhegyi út, Sportligetig közlekedett. 2008. augusztus 21-étől a 117-es busz új útvonalon közlekedik az Újhegyi lakótelepen, a régi útvonalát az új 185-ös busz vette át. 3476 Dongguan A 3476 Dongguan (ideiglenes jelöléssel 1978 UF2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A Bíbor-hegyi Obszervatórium fedezte fel 1978. október 28-án. 1928-as izlandi labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az Úrvalsdeild 1928-as szezonja volt a bajnokság tizenhetedik kiírása. A bajnokságban már csak három csapat vett részt, a győztes a KR lett. Ez volt a klub ötödik bajnoki címe. Heraldika A heraldika vagy címertan (korábban czímerintézmény (Bárczay, előszó), címerészet (Vajay)) a címerekkel foglalkozó történeti segédtudomány. Elnevezését a heroldokról kapta, akik a címerek első középkori szakértői voltak. Két részre oszlik: címerelméletre és címerművészetre. A címerelmélet, elméleti heraldika vagy a szorosabb értelemben vett címertudomány a címerjogot, a címerek történetét érinti, a szabályos és szabályellenes címerekkel, a címerismerettel (régiesen: címerisme) foglalkozik. A címerművészet, a címerábrázolás tana vagy címergyakorlat a címerek szabályos megszerkesztésével, megrajzolásával (kiállításával), leírásával, gyakorlati alkalmazásával, historizálásával és a címerkritikával foglalkozik. A címer olyan, általában pajzson viselt, meghatározott szabályok szerint megszerkesztett színes jelvény, melyet egy család, intézmény vagy testület a saját maga azonosítására örökletes, állandó jelleggel használ. A címerhatározás számára ezen jellemzők teszik lehetővé egy adott címer rendszerezését (szabályos szerkesztési mód, a pajzsok színezése, a címerábrák csoportosíthatósága), valamint meghatározását (örökletes használat). A címer összetevői A címer legfontosabb része a pajzs, mivel az első ilyen megkülönböztető jeleket is a pajzsokon viselték. Ezért a tulajdonképpeni címernek a pajzsot mint alakot tekintjük. A címer többi részei az úgynevezett címerrészek és címertartozékok. A pajzsból, sisakból, sisakkoronából, sisaktakaróból és sisakdíszből álló címert teljes címernek is nevezik. A címer akkor is címer marad, ha csak a pajzsból áll. A többi címerrész el is maradhat, de a pajzs sohasem hiányozhat. A címerpajzsnak a címerábrák elhelyezésére szolgáló felülete a mező. A pajzsot a címerviselő szemszögéből kell szemlélni, mintha az a mellvértjén lenne, vagyis ami szemből nézve vagy papírra vetve a jobb oldalon van, az a viselő szemszögéből és így a heraldikai nevezéktan szerint is bal oldali. A mezőt különféle színekkel lehet bevonni. Ezek lehetnek fémek (arany és ezüst), színek (vörös, kék, zöld, fekete, bíbor) és prémek vagy bundabőrök (hermelin, evet, mál). Ezek összefoglaló neve borítás, míg a fémek és a színek összefoglaló neve mázak. A mezőben különféle címerábrákat lehet elhelyezni. Ezek lehetnek címerképek vagy mesteralakok. Ezért a színezett, borított mezőt heraldikai alapnak vagy egyszerűen alapnak is nevezzük. Így például beszélhetünk kék alapon három aranykoronáról vagy vörös alapon ezüst görög keresztről. A címer három fő alkotórésze tehát: 1. a pajzs, 2. a szín (borítás), 3. a címerábrák. A címerábrák lehetnek címerképek vagy mesteralakok. A címerhatározó klasszifikációs rendszere a címerképeket hat csoportba osztja: 1. emberek, 2. tárgyak, 3. állatok, 4. természeti tárgyak és jelenségek, 5. növények, 6. egyéb címerképek. Az adott képen ábrázolt lény rendszertani besorolását a fej határozza meg, a kentaur ezért került pl. az ember csoportba. Az állatokra is érvényes, hogy azon lények besorolásánál, melyeknek nincs külön neve és két eltérő állat testrészeiből állnak (például medvefejű és oroszlántestű lény), a fej (és annak máza) a releváns, az állatot a fej szerint soroljuk be a rendszerbe (adott példában a medvék közé). A magyar címereken gyakran szerepel a páncélos kar és a láb. Ezek lehetnek levágottak, ha a vágóvonal egyenes és letépettek, ha a vágóvonal cafatos. A címerkép lehet növekvő, ha csak 1/3-a látható, előtűnő ha félig, és előtörő ha a kétharmada látszik. Ha csak a körvonalai figyelhetők meg, árnyéknak nevezzük. A heraldikában rendkívül gyakori az oroszlán és a sas. Sokszor további megkülönböztető jegyekkel is rendelkeznek, mint például lépő, ülő, ugró, ágaskodó, visszanéző stb. oroszlán és más négylábú állatok. Az állatok eltérően színezett csőrét, karmait, patáját, agyarait, fogait, esetleg uszonyait, sörényét, farokvégét stb. a címerleírásban fegyverzetnek nevezzük. Így például beszélhetünk arannyal fegyverzett vörös oroszlánról. A heraldika mai álláspontja szerint az oroszlán csak rendesen növő alakban ábrázolható, hátsó lábain állva, jobb első lábát felemelve. Heraldikai színei vörös vagy arany, ritkábban fekete s csak elvétve egyéb színű. Karmai a testétől eltérő színűek, így ha az oroszlán ércszínű, karmai vörösek vagy kékek, ha pedig a test színes: akkor arany vagy ezüst színűek, de a pajzs, illetve mező színétől mindig eltérő. A fogak és a szemek általában ezüstösek, de ha a mező ezüst, akkor színesek. Az oroszlánt rendszerint koronával a fején ábrázolják. Heraldikai tekintetben a korona mindig nyílt, karikán egy egész és két fél háromleveles dísszel. Teljesen hibásak a zárt koronák. Elhelyezés tekintetében a korona függőleges tengelyirányban legyen, de lehetőleg a pajzs hosszvonalának megfelelően. A koronaábrázolással egybekötve minden előző feltételnek megfelelő címerállat tekinthető oroszlánnak, míg minden más nagymacskához hasonló ábrát (még ha sörényes is, ám például nem ágaskodik) leopárdnak nevezünk. A növények között gyakori a heraldikai liliom és a heraldikai rózsa. A természeti tárgyak közül a magyar heraldikában nagyon gyakori a (hatágú) csillag és a félhold, valamint viszonylag gyakori a nap is. A mesteralakok az osztóvonalak által létrejövő geometriai alakzatok, melyeket eltérő módon színeznek ki, mint a pajzsmező többi részét. Az osztóvonalak által a pajzson létrejövő alakzatok lehetnek mezők vagy mesteralakok, attól függően hogy a színek és más címerábrák milyen szerkezeti alakzatokat eredményeznek. (Lásd szín-alakzat viszony). Ennek ismerete a címerhatározás szempontjából is fontos. A fekete-fehér ábrákon a színeket általában vonalkázással jelölik. A pajzsmező ornamentális vagy geometriai vonalakkal történő díszítése a damaszkolás. Ritka színezési mód az árnyék, amikor a csak a címerábra körvonalai látszanak, s ezen az alap színei áttetszenek. A pajzs tagolása A főbb tagolások: a hasítás, vágás, harántolás, balharántolás, négyelés és harántnégyelés. A főbb mesteralakok a főbb tagolások diminutíváinak tekinthetők: a cölöp, a pólya, a harántpólya, a balharántpólya a kereszt és a harántkereszt. A szín-alakzat viszony dönti el, hogy a tagolások a címerhatározás szempontjából mezőnek vagy mesteralaknak számítanak-e. Az angol heraldikában ezen kívül fő mesteralaknak (ordinary) számít a szarufa, az ágas és a villa is. Az egyéb mesteralakok csoportjába olyan címerábrák képezik, melyek részben a fentiek változatai, részben külön típusok. A fontosabbak a következők: a pajzsfő, a pajzstalp, a telek, a sakkozott, a harántsakkozott, a rutázott, a rácsozott, harántrácsozott stb. pajzs, az ék, a süvegezett, a saruzott pajzs, a ráma, a bizánci, a lepényes stb. A címerpajzs függőleges, vízszintes és harántos vonalakkal történő tagolása általában osztott pajzsot hoz létre. Az osztóvonal lehet egyenes, hullámos, homorú, domború, ormos, fűrészes, fodros, mankós, fecskefarkas, golyós, felhős, vaskalapszerű, keresztalakos, villás, meanderes, lángnyelves, ívelt stb. A pajzs lehet kétszer, háromszor, négyszer stb. osztott. A kétszer osztott vagy felezett pajzsoknál több variáció fordul elő. A függőleges vonallal történő osztás hasított, a vízszintes vágott pajzsot eredményez. Az átlós vonalak szelt pajzsot adnak: a (heraldikai) jobb felső sarokból kiinduló osztóvonal harántolt, a bal felső sarokból átlósan a jobb alsó sarokba tartó vonal balharántolt pajzsot eredményez. (A képen látható számozás a címerleírás szempontjából 1-es számmal jelöli a fő címermezőt. A címerhatározás szempontjai ettől némileg eltérnek.) A háromszor osztott vagy harmadolt pajzsok az előzőek változatai, de itt csak akkor beszélhetünk harmadolt pajzsról, ha az egyes mezők borítása eltérő. Ha ugyanis a két szélső mező máza megegyezik, mesteralakkal (pólyával, cölöppel, harántpólyával, vagy balharántpólyával) van dolgunk, nem harmadolt pajzzsal. A harmadolt pajzsoknak ezenkívül további változataik is vannak. Ha az osztóvonalak egyenesek, ék-, illetve villásosztásról beszélünk, ha pedig a ferde osztóvonalak íveltek, sátorral van dolgunk. Ha a pajzs egyidejűleg hasított és vágott, négyelt pajzsot kapunk, ha egyidejűleg harántolt és balharántolt, harántnégyelt pajzs jön létre. Különbséget kell tennünk a négyelés és a negyedlés között (de. Quadrierung, Wiederquadrierung, en. Marshalling). Ez utóbbi ugyanis a rokoni heraldika eljárása, amikor a pajzson bizonyos szabályok szerint több önálló címert egyesítenek. Ezek tovább öröklődnek és néhány generáció alatt négynél jóval több címermezőt is eredményezhetnek. A címerhatározás szempontjából azonban csak a címermezők száma a releváns. Az ötnél több mezőre osztott pajzsok osztóvonalai általában függőleges és vízszintes vonalak. Ezért ezeket egységesen ötödölt, hatodolt, hetedelt stb. pajzsoknak nevezzük. Ezen címerosztási típusokon kívül a címerhatározó klasszifikációs rendszere más alapváltozatokat nem fogad el. Így például nem foglalkozik az olyan átmeneti típusokkal, amikor a hasított pajzs jobb mezője vágott vagy a vágott pajzs felső mezője hasított. A címerhatározói rendszer mindig a szimmetriát keresi, ezért ezen pajzsok nem háromszor osztottak, hanem csak kétszer. A boglárpajzsokat és az egyéb kispajzsokat nem számítjuk a címermezők közé, csak az általuk kitakart mezőket. A boglárpajzs és más kispajzsok előfordulása egy címeren a címerhatározó klasszifikációja szerint összetett, vagyis osztott címert jelent, hiszen a boglárpajzzsal ellátott címer legalább két különálló címer összetételéből jött létre. Több címer nemcsak egy pajzson belül egyesíthető, ugyanez több pajzzsal is megtehető. Ilyen esetben egyesített címert kapunk. Főképp házasságkötéskor, címeregyesítés (fr. alliance) alkalmával jöttek létre és gyakran láthatók például egy-egy főúri kastély homlokzatán, de egyes intézmények, testületek, joghatóságok, települések is egyesített címereket használtak. A heraldika forrásai A címertan forrásait két fő részre oszthatjuk: írott és képzőművészeti forrásokra. Az írott források közé tartoznak a címerek szóbeli leírásai, mint egyes trubadúrok és címerköltők művei (Chrétien de Troyes, Wolfram von Eschenbach, Ulrich von Lichtenstein, Konrad von Würzburg, Peter Suchenwirt stb.), más írott források, a címermondák stb. A képzőművészeti források közé tartoznak a címeres levelek, pecsétek, pénzérmék, sírkövek, címerkönyvek, címertekercsek, halotti pajzsok, zászlók stb. (8183) 1992 UE3 A (8183) 1992 UE3 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ueda Szeidzsi és Kaneda Hirosi fedezte fel 1992. október 22-én. Maurine Brown Neuberger Maurine Brown Neuberger (Cloverdale, 1907. január 9. – Portland, 2000. február 22.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Oregon, 1960–1967). Heras Anglada Ignacio Ignacio Heras Anglada (Madrid, 1991. augusztus 7. –) spanyol labdarúgó, aki jelenleg a Víkingur Ó. játékosa. Zsupinyászuvölgy Zsupinyászuvölgy románul: Peștera, település Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében. Fekvése Petrozsény (Petroşani) mellett fekvő település. Története Korábban Petrozsény (Petroşani) része volt. 1956-ban a várost alkotó településként adatai Petrozsényhoz (Petroşani) voltak számítva. 1910-ben 103 lakosából 87 román, 10 magyar volt. 1966-ban 378 lakosából 335 román, 42 magyar volt. 1977-ben 147 lakosa volt, melyből 144 román, 3 magyar volt. Az 1992-es népszámlálási adatok szerint 123 lakosából 116 román, 2 magyar volt. A 2002-ben végzett népszámláláskor 102 lakosából 101 román, 1 magyar volt. Roberta Bianconi Roberta Bianconi (Rapallo, 1989. július 8. –) olasz válogatott vízilabdázónő, az Olimbiakósz játékosa. Atef Az atef Ozirisz egyiptomi istenség fehér koronája. Magában egyesíti a hedzsetet, Felső-Egyiptom koronáját az Ozirisz-kultuszhoz kapcsolódó vörösmadártollal. Ez azonosítja Oziriszt a festményeken. A korona az isten alvilág fölötti uralmának a jelképe. A tollakat leszámítva azonos a fehér koronával, a hedzsettel, ami predinasztikus eredetű, és Felső-Egyiptom jelképévé vált. Anton Csorich Anton Csorich von Monte Creto báró (Machichno, 1794. március 29. – Dornbach, 1864. július 15.) horvátországi születésű császári és királyi altábornagy, az 1848–49-es szabadságharcban a császári csapatok tábornoka, 1850 és 1853 között osztrák hadügyminiszter. Báró Franz Csorich de Monte Creto császári és királyi altábornagy unokaöccse és fogadott fia. Életrajza 1809-ben hadapródként lépett a császári hadsereg 2. határőrezredébe. 1813-tól részt vett a Napóleon elleni háborúban. 1835-ben ezredessé, majd 1836-ban a 42. gyalogezred parancsnokává nevezték ki. 1842-ben léptették elő tábornokká. 1846-tól Salzburgban volt erődparancsnok. 1848 tavaszától altábornagyi rangban egy bécsi hadosztály parancsnoka lett. Az október 6-ai bécsi forradalomban a felkelők ellen harcolt, majd Windisch-Grätz parancsnoksága alatt részt vett a város elfoglalásában. Az itt tanúsított magatartásáért később megkapta a Katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztjét. A téli hadjáratban Wrbna László altábornagy hadtestének hadosztályparancsnokaként vett részt. A főváros elfoglalása után ő vezette a Görgei seregét észak felé üldöző császári hadtestet. Részt vett a január végi bányavárosok környéki harcokban, majd átadta az üldözés feladatát Götz és Jablonowski tábornokoknak és visszatért Budára. Részt vett a kápolnai csatában. 1849. április végén ő vette át a mintegy tizenhétezer fős II. hadtest parancsnokságát. Csapataival nyár közepéig a Csallóközben állomásozott, majd részt vett az 1849. nyári Vág melletti harcokban és a peredi csatában. Miután a magyar és a császári főerők elhagyták Komárom környékét, a komáromi vár ostromzárát Csorich egységei biztosították. A várat védő magyar csapatok parancsnoka, Klapka érzékelte, hogy az ostromzárat biztosító császári erők ereje nem éri el a várőrségét, augusztus 3-án kitört és Győrig előrenyomulva napokra elvágta az összeköttetést a császári főerők és Bécs között. Csorich csapatai ekkor feladták csallóközi állásaikat is és Dunaszerdahelyig vonultak vissza. A siker már nem tudta befolyásolni a főhadszíntéren történő eseményeket, Klapka hamarosan kénytelen volt visszavonulni és az erőd körül augusztus 19-én ismét létrejött az ostromzár. Csorich szeptember 1-jén átadta az ostromsereg parancsnokságát Nugent táborszernagynak. A szabadságharc után az I. hadseregben volt főhadsegéd. 1850 júliusától hadügyminiszterré nevezték ki. Minisztersége után 1853-tól hadtestparancsnoki, 1854-től hadsereg-parancsnoki, majd 1858-tól haláláig ismét hadtestparancsnoki beosztást kapott. Königsfeld (Sachsen) Königsfeld település Németországban, azon belül Szászország tartományban. Lakosainak száma 1527 fő (2014. január 2.). Königsfeld Bad Lausick, Colditz és Geithain községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 2013-as wimbledoni teniszbajnokság A 2013-as wimbledoni teniszbajnokság az év harmadik Grand Slam-tornája, a wimbledoni teniszbajnokság 127. kiadása volt. Az eseményt 2013. június 24. és július 7. között rendezték meg Londonban. A mérkőzéseket az All England Lawn Tennis and Croquet Club füves pályáin játszották le. Döntők Férfi egyes Andy Murray – Novak Đoković 6–4, 7–5, 6–4 Női egyes Marion Bartoli – Sabine Lisicki 6–1, 6–4 Férfi páros Bob Bryan / Mike Bryan – Ivan Dodig / Marcelo Melo 3–6, 6–3, 6–4, 6–4 Női páros Hszie Su-vej / Peng Suaj – Ashleigh Barty / Casey Dellacqua 7–6(1), 6–1 Vegyes páros Daniel Nestor / Kristina Mladenovic – Bruno Soares / Lisa Raymond 5–7, 6–2, 8–6 Juniorok Fiú egyéni Gianluigi Quinzi – Chung Hyeon, 7–5, 7–6(2) Lány egyéni Belinda Bencic – Taylor Townsend, 4–6, 6–1, 6–4 Fiú páros Thanasi Kokkinakis / Nick Kyrgios – Enzo Couacaud / Stefano Napolitano, 6–2, 6–3 Lány páros Barbora Krejčíková / Kateřina Siniaková – Anhelina Kalinyina / Irina Simanovics, 6–3, 6–1 Pénzdíjazás A torna teljes díjazása 22 560 000 angol font volt. Ez több mint 40%-os emelést jelentett az előző évhez képest, s ezzel a wimbledoni tenisztorna összdíjazása minden korábbi Grand Slam-tornáénál nagyobb volt. 1928 a vasúti közlekedésben Ez a szócikk a 1928-ban történt vasúti eseményeket mutatja be. Események a világban Megépül az USA -ban az utolsó PRR K4s gőzmozdony Lipovice (Prachatice járás) Lipovice település Csehországban, a Prachaticei járásban. Lipovice Dub, Újezdec, Vlachovo Březí, Budkov és Tvrzice településekkel határos. Lakosainak száma 205 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Hodeng-Hodenger Hodeng-Hodenger település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 284 fő (2015). Hodeng-Hodenger Beauvoir-en-Lyons, Brémontier-Merval, Fry, Ménerval, Mésangueville és Saumont-la-Poterie községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Louis-Charles Mahé de La Bourdonnais Louis-Charles Mahé de La Bourdonnais (Réunion, 1795 – London, 1840. december 13.) francia sakkozó volt, akit a világ legjobb játékosának tartottak, nem hivatalos világbajnoknak 1821-től egészen 1840-ben bekövetkezett haláláig. Élete és pályafutása A sakkot 1814-ben ismerte meg, majd 1818-tól rendszeresen játszott a párizsi Café de la Régence-ben, a sakkozók akkori fellegvárában. Első mestere Jacques François Mouret volt, a kor neves sakkjátékosa. 1820-ban már ő volt a Café bajnoka. Miután meggondolatlansága miatt elvesztette vagyonát, kénytelen volt a sakkjátékból megélni. 1821-ben már őt tekintik a sakk nem hivatalos világbajnokának, miután megverte mesterét, Alexandre Deschapelles-t. 1823-ban legyőzte William Lewist, Nagy-Britannia legjobb játékosát, majd 1825-ben sorra győzedelmeskedett a legjobb angol sakkozók fölött. Kilenc évvel később tért vissza, hogy 1834-ben megvívja leghíresebb mérkőzéssorozatát Alexander McDonnell ellen. A hat mérkőzésből, összesen 85 játszmából álló sorozatban La Bourdonnais 45 győzelmet aratott, McDonnell 27-et, míg 13 játszma végződött döntetlenül. Londonban halt meg koldusszegényen, javait hitelezői kielégítésére el kellett adnia. Véletlenül pont azon a helyen temették el, ahol egy kőhajításnyira régi riválisa, Alexander McDonnell sírja állt a londoni Kensal Green temetőben. Bertrand-François Mahé de La Bourdonnais mauritiusi kormányzó unokája volt. Nevezetes játszmái Alexander MacDonnell vs Louis-Charles Mahé de La Bourdonnais, 16, London 1834, Szicíliai védelem : ószicíliai. Open (B32), 0-1 A gyalogok erejét példázó összecsapás. Louis-Charles Mahé de La Bourdonnais vs Alexander MacDonnell, 3, London 1834, Elfogadott vezércsel : régi változat (D20), 1-0 La Bourdonnais megbünteti MacDonnellt elsietett támadásáért. LaBourdonnais-McDonnell párosmérkőzés játszmái Kalória A kalória (cal) az energia mértékegysége: egy kalória egy gramm víz hőmérsékletét egy °C-kal emeli meg. A kalóriát Nicolas Clément vezette be a hő mérésére 1824-ben. Az SI mértékegységrendszer bevezetésével a joule nagyrészt kiváltotta; ma főleg az élelmiszerek energiatartalmának mérésére használják. Ez a meghatározás valójában az ú.n. kiskalória, más néven grammkalória definíciója. A táplálkozástudomány és a hétköznapi élet egy ennél ezerszer nagyobb mértékegységet nevez kalóriának. Ennek elavult neve: nagykalória; pontosabb neve kilokalória (=kcal). Etimológia A név a francia chaleur (hő) szóból ered Szerepe a táplálkozástudományban Egy kalória közelítő értéke 4,2 joule. Mivel a víz fűtéséhez szükséges energiamennyiséget a nyomás és a víz kezdeti hőmérséklete befolyásolja, a fenti definíció nem egyértelmű; számos különböző definíció van forgalomban, pontos értékük 4,18-4,205 joule között mozog. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy gyakran a kilokalóriát (azaz ezer kalóriát) is egyszerűen csak kalóriának nevezik. A pontos definíciók közül a legelterjedtebbek a 15 °C-os kalória (egy gramm 14,5 °C-os víz egy fokkal való melegítéséhez szükséges energia normális, 101 325 pascalos) légköri nyomáson, kb. 4,1855 J) és a termokémikus kalória (pontosan 4,184 J). Az energetikában néha használják az IT kalóriát (International Table calorie, pontosan 4,1868 J). A kalória és a joule egymás közti átszámítása egymástól eltérő adatokkal történt (U.S. legal 1948: JUS-48, U.S. International: JINT-US). Az emberi szervezet számára szükséges energia a táplálékból (fehérje, szénhidrát, zsír) származik. A legtöbb energiát a zsírok (9,3 kcal/g), ennél kevesebbet a fehérjék (4,2 kcal/g) és a szénhidrátok (4,1 kcal/g) juttatják a szervezetbe. A tápanyagok energiatartalmát hiányosan szokás megadni. Helyesen kJ/kg volna (ez az energiasűrűség mértékegysége), de tömegegységként gyakran 100 g-mal számolnak. Az emberi energiaszükséglet (alapanyagcsere, ill. munkaanyagcsere) időegysége is elavult: kcal/nap mértékegységet használnak a W helyett. Használata A 8/1976. (IV.27.) Minisztertanácsi rendelet (A mérésügyről) a törvény hatályba lépése utáni négy évre még engedélyezte a használatát. A soron következő törvény azért nem tesz említést róla, mert kiadásának időpontjában (1991-ben) már régen érvénytelen volt. A NIST jelenleg is a tiltott mértékegységek között sorolja fel. A táplálkozástudományban használatos régi táblázatok még kalóriában készültek, az élelmiszerek címkéin ezért két mértékegységben is fel szokás tüntetni a termék tápértékét („energiatartalmát”), tehát kJ-ban. Kiegészítés Félreérthető a „kalória” szónak az energiaáram mértékegységeként való használata, ez ugyanis kcal/s, illetve kcal/h óra volna. A kalória az energia mértékegysége, és (nem koherens) tartozéka a Műszaki–technikai mértékegységrendszernek. Ha például a napi energiaszükségletről beszélünk, abban az esetben nem az energia, hanem az energiaáram mértékegységét használjuk. Például a pihenő ember energiaigénye kb. Beszélgetések és mondások A Beszélgetések és mondások (hagyományos kínai: ��, egyszerűsített kínai: ��, pinjin hangsúlyjelekkel: Lún yǔ, magyar népszerű: Lun jü) Konfuciusz bölcseleteit tartalmazza. Technikailag azonban a szerző nem Konfuciusz, mert a mondásokat halála után tanítványai, illetve tanítványainak tanítványai jegyezték le. A műre lehet hivatkozni így is: Konfuciusz Lun jü (Lun yu). "A Lun jü (Lun yu) a világirodalom és az egyetemes emberiség egyik legmeghatározóbb alapműve, mind filozófiai mondanivalójában, mind a történelem során emberek milliárdjaira kifejtett hatásában." A Lun jü története A mű keletkezése az i.e. 5. század végére, 4. század elejére tehető. Legkorábbi megnevezése, a korabeli egyéb filozófiai művekhez hasonlóan, az eszmei szerző neve után Kung ce (Konzi) (��) volt, s csak néhány száz évvel Konfuciusz halála után kezdtek Lun jü (��) néven hivatkozni rá. Kína első császára, Csin Si Huang-ti (Csin Si Huang-ti (Qin Shi Huangdi), ����) i. e. 213-ban nem csak a konfuciánus tudósok százait temettette el elevenen, hanem az ország minden részéből összegyűjtette a konfuciánus műveket s azokat is elégettette. A „nagy könyvégetés” során megsemmisült a Lun jü szinte minden példánya így a zsarnok császár halálát követő időszakban a még életben maradt konfuciánus tudósok saját emlékezetükből és rejtekhelyeken eldugott egyes töredékekből voltak kénytelenek újra lejegyezni Konfuciusz bölcseleteit. De minthogy egyetlen bizonyíthatóan Chin (Qin)-kor (�) előtti példány sem maradt fönn, ezért az elmúlt kétezer év során heves viták alakultak ki arról, hogy a több helyen, többek által újraírt szövegváltozatok közül melyik állhat a legközelebb az eredetihez. A Nyugati Han-dinasztia (��) idején (i. e. 206 – i. sz. 9) a Lun jü-nek már három változata létezett: a Lu lun (��), azaz a Lun jü Lu államból származó változata, mely húsz fejezetből állt; a Chi (Qi) lun (��), azaz a Chi (Qi) államból származó Lun jü, mely huszonkét fejezetből állt; végül pedig a Gu lun (��) – vagy Guwen Lun jü (����), azaz az ősi Lun jü. Ez az archaikus írással íródott változat a hagyomány szerint Konfuciusz házának falából került elő. A napjainkban legszélesebb körben ismeretes, úgynevezett „hagyományosan fennmaradt” Lun jü-re a legnagyobb hatást a Han-kori Chang Jü (Zhang Yu) (��) tette, aki i. e. 48 körül megpróbálta egységesíteni a Lun jü-t. Munkája során a Lu lun-t tekintette az alapszövegnek. A Lun jü általa megalkotott változata a Han-korban olyan nagy népszerűségnek örvendett, hogy jelentőségében túlszárnyalta a többit s végül ez lett az a szöveg, amit i. sz. 175 körül kőtáblába véstek. A későbbi korokban a Lun jü-re, illetve annak értelmezésére a legnagyobb hatással a Szung (Song)-kori (�) {{{2}}} (Csu Hszi) (Zhu Xi, ��, 1130–1200) volt. Zhu Xi (Csu Hszi) kommentárjai azonban, a korábbi kommentátorok munkáitól eltérően, messze túlmennek az egyszerű szövegmagyarázatokon és sokkal inkább Zhu Xi (Csu Hszi) saját filozófiájának egyfajta alátámasztásaként próbálják meg a Lun jü szövegét értelmezni. Ennek ellenére a Song-kortól egészen a császárkor végéig (1911) a Zhu Xi (Csu Hszi)-féle értelmezés volt az melynek szellemiségéhez a császári hivatalnokvizsgákon évszázadokon át igazodni kellett. Mind a mai napig a konzervatív konfuciánus kutatók ezt tekintik egyedül elfogadható értelmezésének, még akkor is, ha a Zhu Xi (Csu Hszi)t időben jóval megelőző kommentátorok esetleg teljesen másként magyaráztak szövegrészeket, sőt még akkor is, ha az újabb archeológiai leletek ellentmondanak ennek az értelmezésnek. Egy ilyen archeológiai lelet a Dingzhou (��) város közelében feltárt sírból előkerült Lun jü-töredék, mely az i. e. 55. év előttről származik. Ez a szöveg több helyen és sokszor jelentős mértékben eltér a hagyományosan elfogadottól. A szöveg szerkezete A napjainkban általánosan ismeretes szöveg húsz fejezetből (� pien (bian)) áll, melyek mindegyike több-kevesebb részre (� chang (zhang)), vagyis mondásokra tagozódik, amelyekből az egész műben nagyjából 500 található – a pontos szám attól függ, hogy egyes kérdéses mondásokat szétválasztunk vagy összekötünk. A hagyományos nyugati sinológia a fejezeteket római számmal, míg a mondásokat arab számokkal jelöli (pl.: XII/3). Az újabb kori sinológusok ettől némiképp eltérően a fejezetek számait is arab számokkal adják meg (pl.: 12/3.). Az eredeti kínai szöveg nem tartalmazott sorszámozást, csupán a könnyebb hivatkozás érdekében, nagyjából a Han-kortól kezdve, a fejezetek első részének első két, illetve három írásjegyét szokás feltüntetni a fejezet egyfajta címeként, de ez a cím semmiféle jelentőséggel nem bír. A legkorábbi szövegekben nem voltak fejezetcímek és nem volt központozás sem. A Lun jü alapfogalmai Konfuciusz filozófiája számos „alapfogalomra” épül. A legfontosabb ilyen alapfogalmak: a helyes út (� tao (dao)), az erények (� te (de)), a tradíciók (� li), az igazság (� ji (yi)), a kötelességtudat (� csung (zhong)), az empátia gyakorlata (� shu), a szavahihetőség (� hszin (xin)), a bátorság (� jung (yong)), a gyermeki szeretet (� hsziao (xiao)), az éberség (� zsen (ren)), a harmónia (� hö (he)), a boldogság (� lö (le)), a tanulás (� hszüe (xue)), a műveltség (� wen), a nevek helyreigazítása (�� cseng ming (zheng ming)), a közép (� csung (zhong)), a tettrekészség (� min), az akaraterő (� csö (zhi)), az elégedettség (� jüe (yue)), a nemesb ember (�� csün ce (jun zi)), a kisember (�� hsziao zsen (xiao ren)), a megfelelő-ember (�� shan zsen (shan ren)), az írástudó (� shi), a kiváló-erényű ember (� hszien (xian)) a tökéletes-bölcs (� sheng). Ezekhez járul még sok-sok ritkábban említett, de ugyancsak nagy jelentőséggel bíró fogalom, amelyek összessége alkotja a konfuciuszi terminológiát. Az „alapfogalmak” fordításakor használt magyar szavak jelentése sokszor ugyan összecseng a napjainkban használt jelentéssel, legtöbbször azonban eltér tőle, s nemritkán pedig, amikor egy fontosabb kifejezéssel találkozunk, nagymértékben el kell vonatkoztatnunk a szó eredeti magyar nyelvű jelentésétől. Kiváltképp a legtöbbet vitatott és legnehezebben értelmezhető fogalmak esetében van így, mint amilyen például az „éberség” (� zsen (ren)), a „tradíciók” (� li) vagy a „nemesb ember” (�� csün ce (jun zi)). A Lun jü jelentősége Konfuciusz bölcseletei – a Lun jü – a világirodalom egyik legrégebbi és legtöbbet olvasott műve. Jelentőségét tekintve csak olyan írásokhoz fogható, mint a Biblia, a Buddha beszédei vagy Platón és Arisztotelész művei. Közel kétezer-ötszáz éve hagyományozódik tovább, nemzedékről nemzedékre alakítva emberek gondolkodását és országok kultúráit. A Lun jü minden bizonnyal a kínai emberek által, hosszú történelmük során, a legtöbbet olvasott és tanulmányozott mű. Ugyanígy a nyugati sinológia is nem kevés figyelmet szentelt már e valóban igen fontos, az egész kínai kultúrát és gondolkodást alapjaiban meghatározó könyvnek. A Han-kortól kezdve a kínai írástudók kommentárok ezreit írták a Lun jü különböző részeihez vagy egészéhez, s szinte minden jelentősebb nyelvre lefordították már, sőt angol nyelven a különböző fordítások tucatjait találhatjuk meg a könyvtárak polcain. Ezen kommentárok és fordítások azonban rengeteg pontban, sokszor igen jelentős kérdésekben is eltérnek egymástól. Magyar fordítások (Időrendi sorrendben, rövid ismertetéssel. A kiadások pontos adatait lásd: „források”) Hamvas Béla : Kungfutse: Lun yü – Kung mester beszélgetései . Ez egy részleges fordítás, mely nagyjából a Lun jü felét tartalmazza, és nem eredeti kínaiból, hanem német nyelvű fordítás alapján készült. Tőkei Ferenc : Konfuciusz, Beszélgetések és mondások . A teljes Lun jü eredeti kínaiból fordítva, jegyzetekkel kiegészítve. Egy későbbi kiadásnál a cím kissé módosult: Konfuciusz beszélgetései és mondásai. Őri Sándor: Konfuciusz bölcseletei – Lun jü . A teljes Lun jü eredeti kínaiból fordítva, a legrégebbi Lun jü szövegek (Dingzhou Lunyu) felhasználásával. Tokaji Zsolt : Konfuciusz, Beszélgetések és mondások . A teljes Lun jü eredeti kínaiból fordítva. Les Sauvages Les Sauvages település Franciaországban, Rhône megyében. Lakosainak száma 644 fő (2015). Les Sauvages Tarare, Machézal, Amplepuis, Joux és Valsonne községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Great White A Great White USA-ból származó népszerű hard rock/heavy metal együttes. Legismertebb száma a "Once Bitten, Twice Shy". Jelenleg öt tag van a zenekarban: Mark Kendall, Audie Desbrow, Michael Lardie, Scott Snyder és Terry Ilous. 1977-ben alakultak meg Los Angelesben. Eredetileg több néven is működtek, pl.: Highway, Livewire, Wires. 1979-ben Jack Russell alapító tagot letartóztatták rablási kísérlet miatt, és 8 év börtönt kapott. Miután kiszabadult, felfogadta Don Costa és Lisa Baker zenészeket, és Dante Fox néven új zenekart alapított. Lisa azonban nem sokkal elhagyta az együttest, hogy belépjen az "Exciter" nevű zenei társulatba. Helyére Butch Say került, akinek az éneklési stílusa hasonlít a Judas Priest énekesének, Rob Halford-nak az éneklésére. Ez után nem sokkal megjelentettek egy-két bemutatkozó demólemezt, majd a 80-as években Great White-ra változtatták a nevüket. A név érdekes módon nem a nagy fehér cápa angol elnevezéséről származik, hanem onnan, hogy az új menedzserük, Alan Niven látta, hogy Mark Kendall kidugja a fejét az autóablakon, mikor a zenekar a "The Trubadour" nevű klubba ment koncertezni. Valaki a közönségből azt mondta, hogy "there goes Great White" (ott megy a nagy fehér). Kendall-nak ugyanis szőkés-fehér színű haja van. Ekkor döntött úgy a banda, hogy tökéletes lesz ez a név. 1983-ban kiadták legelső középlemezüket. 1984-ben és 1986-ban dobták piacra első és második nagylemezüket. Harmadik stúdióalbumuk 1987-ben jelent meg, ezzel a lemezzel érték el legnagyobb sikerüket. Azóta még 10 stúdióalbum került ki a házuk tájáról. Diszkográfia Great White (1984) Shot in the Dark (1986) Once Bitten... (1987) ...Twice Shy (1989) Hooked (1991) Psycho City (1992) Sail Away (1994) Let It Rock (1996) Can't Get There from Here (1999) Back to the Rhythm (2007) Rising (2009) Elation (2012) Full Circle (2017) Great Yarmouth Yarmouth (hivatalos nevén: Great Yarmouth) régi angol kikötőváros az Északi-tenger partján, a tenger és a Breydon Water között elnyúló földnyelven Kelet-Anglia Norfolk megyéjében (a hagyományos beosztás szerinti Norfolk grófságban), Norwichtól 30 km-rel keletre. Nevét onnan kapta, hogy a Yare folyó torkolatában épült. Története Az egykori Gariannonum közelében kialakult település már a normann hódítás előtt lakott hely volt (Pnl); a római megszállás néhány tárgyi emléke fennmaradt. Földnélküli János nyilvánította várossá. 1381-ben a város lakói szétverték Wat Tyler felkelőinek egy csapatját. A napóleoni háborúkban fontos hadikikötő volt; a Níluson aratott győzelem után Nelson hajója is itt kötött ki. Lakosságának alakulása: 1891: 49 320 (Pnl); 1995: 58 700 Gazdasága A középkorban Anglia egyik legfontosabb kikötője volt; forgalma Rotterdaméval, Antwerpenével, Bordeaux-éval és Marseille-ével vetekedett. Az I. világháború előtt Anglia legnagyobb heringhalász kikötője volt több mint ezer halászhajóval. A háború után megcsappant a halállomány, ezért mindinkább teherkikötővé vált, majd az Északi-tengeri olajmezők felfedezése után egyre nagyobb részt kapott forgalmából az olajkutak ellátása. Hagyományos iparágai: kötélgyártás, hajógyártás, selyemfonás malátagyártás. Tengeri fürdőit már a 19. században sokan látogatták. Látnivalói Egy 14. századi erődítmény romjai. A 12. században épült Miklós-templom Anglia egyik legnagyobb plébániatemploma. A római katolikus templomot 1850-ben szentelték föl. A városháza tornya 38 m magas. Nelson admirális emlékműve (Britannia Monument) egy 41 m magas dór oszlop, allegorikus szobrokkal. A városi múzeumban egyebek közt a 13. századi kolostor fennmaradt kerengője is megtekinthető. Több mint 1,5 km-es tengerpart sétányát 1760-ban építették ki. A South Quay (déli rakpart) körüli régi városnegyed öreg házai közül kiemelkedik az Old Merchant’s House; gipszstukkós mennyezete eredeti, több kovácsoltvas építészeti elemét a 2. világháborúban lebombázott házakból mentették ki. Anton Haus Anton Haus (1851. június 13. – 1917. február 8.) szlovén származású osztrák-magyar tengerésztiszt, 1913-17 között a Császári és Királyi Haditengerészet admirálisa. Élete Ifjúkora Haus 1851-ben született Tolmein városában, szlovén családban. Katonai szolgálata Haus 1869-ben csatlakozott a Császári és Királyi Haditengerészethez. A Fiumei Tengerészeti Akadémián szerzett tudása döntően meghatározta későbbi katonai pályafutását. Az akadémia tanáraként megjelent egy publikációja Óceántan és tengeri időjárás címmel. Az 1899-ben kirobbant bokszerlázadás során Haus volt annak a hajórajnak a parancsnoka, amelyet az osztrák-magyar kormány indított Kínába, hogy Japán, a Német Birodalom, az Orosz Birodalom, az Egyesült Királyság, az Amerikai Egyesült Államok, és Olaszország szövetségeseként részt vegyen a felkelés leverésében. A felkelést követően az osztrák-magyar csapatok szereztek egy kisebb gyarmatot, a Tiencsini osztrák-magyar koncessziós zónát. Haus 1902-ig tartózkodott Kínában, majd hazatért. 1912-ben az osztrák-magyar hadiflotta felügyelőjévé nevezték ki, majd Rudolf von Montecuccoli báró visszavonulását követően 1913 februárjától a Császári és Királyi Haditengerészet főparancsnoka. Az első világháborús hadüzenet nem érte váratlanul Haus tengernagyot és törzsét. Még a hadüzenet éjszakáján a Saida vezetésével egy felderítő csoport indult el Pólából, majd egy óra múlva a többi hajó. Közte a Habsburg csatahajó fedélzetén Anton Haus tengernaggyal. Az otrantói tengerzár miatt a Monarchia flottája nem bocsátkozott nagyobb vérveszteséggel járó rizikós csatákra, ami miatt Haust német szövetségesei gyakran kritizálták. Így vált szállóigévé híres mondata: 1916-ban főtengernaggyá nevezték ki. 1917-ben súlyos tüdőgyulladást kapott, majd február 17-én elhunyt Anton Haus főtengernagy halálával IV. Károly egyik legbizalmasabb emberét vesztette el. Helyére Maximilian Njegovan tengernagy került. Tervei között szerepelt az otrantói tengerzár feltörése. Ám ez nehéz feladatnak bizonyult. 1929-es Tour de France Az 1929-es Tour de France volt a 23. francia körverseny. 1929. június 30-a és július 28-a között rendezték. Mivel nem vált be az előző években alkalmazott csapat időfutam forma, megváltoztatták a lebonyolítási szabályt, ismét együtt indultak a versenyzők, kivéve a 12., 19. és 20. szakaszt. Az első szakaszon Aimé Dossche nyert és három szakaszon meg is védte a sárga trikót, a negyediken került az élre Maurice De Waele. A hetedik szakaszon két defektet kapott a belga kerekes és elvesztette a vezető helyet, a Tour de France történetében először hárman viselték egyszerre a sárga trikót. Az első hegyi szakaszon az Aubisque hegyre Lucien Buysse jutott fel elsőnek, ő csapat nélküli, úgynevezett turista kategóriás versenyző volt ebben az évben, a szakaszt végül a spanyol Salvador Cardona nyerte Victor Fontan előtt, De Waele defekt miatt nyolc perccel később ért célba. A tizedik szakaszon Victor Fontan kerékpárja a rajt után nem sokkal villatörést szenvedett, egy kisvárosban szerzett kölcsön kerékpárral folytatta a pireneusi szakaszt, 145 kilométer után feladta a versenyt, mivel a szabályok tiltották a kölcsön kerékpár használatát. A tizedik szakasztól kezdve De Waele vezetett az összetettben, a tizenhatodik szakasz előtt megbetegedett és egy órával az indulás előtt elájult. Az Alycon csapat kérésére egy órával elhalasztották a rajtot, a szakaszon De Waele csak vonszolta a kerékpárt, a csapata segítségével végül 13 perc hátránnyal a 11. helyen ért célba. A körversenyt végül De Waele nyerte meg, Jef Demuysere a második helyen végzet, de mivel italt vásárolt egy szakaszon 25 perces büntetést kapott és csak a harmadik lett. Ottwiller Ottwiller település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 257 fő (2015). Ottwiller Asswiller, Drulingen, Lohr, Petersbach és Siewiller községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Lipová (Chebi járás) Lipová (németül Lindenhau) község Csehországban a Karlovy Vary-i kerület Chebi járásában. A községhez tartozik: Dolní Lažany (Unterlosau), Dolní Lipina (Unterlindau), Doubrava (Taubrath), Horní Lažany (Oberlosau), Žirnice (Neuhaus), Mechová (Mies), Mýtina (Altalbenreuth), Horní Lipina (Oberlindau), Kozly (Gosel), Oldřichov (Ulrichsgrün), Palič (Palitz), Stebnice (Stabnitz). Fekvése Chebtől 7 km-re délkeletre fekszik. Története Első írásos említése 1473-ból származik. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Sormery Sormery település Franciaországban, Yonne megyében. Lakosainak száma 348 fő (2015). Sormery Coursan-en-Othe, Nogent-en-Othe, Saint-Mards-en-Othe, Vosnon, Bœurs-en-Othe, Lasson, Neuvy-Sautour és Turny községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Kváziaritmetikai közép Legyen ⊆ R intervallum, , ∈ valós számok, : R intervallumon értelmezett szigorúan monoton és folytonos függvény. Ekkor az és számok -re vonatkozó kváziaritmetikai közepe a következő, -fel jelölt szám: Hasonlóan, ha adottak az ∈ számok, akkor ezek -re vonatkozó függvényközepe Az f függvényt szokás a közép generátorfüggvényének is nevezni. Nevezik Kolmogorov-középnek is, az orosz Andrej Kolmogorov után. Tulajdonságok Jóldefiniáltság Először azt kell belátnunk, hogy a definícióban szereplő formulák jóldefiniáltak. Ilyen feltételek mellett két értéke között minden értéket felvesz és szigorúan monoton. Ekkor az ( ) és ( ) illetve az legkisebb f( ) és legnagyobb f( ) közé esik, így beleesnek a képhalmazba, azaz f −1 értelmezve van rajtuk. Összefüggés az absztrakt átlagokkal Az absztrakt „átlag” fogalmának többféle ismert axiomatikus felépítése létezik. A fent definiált kvázi-aritmetikai közepek teljesítik az „átlag” leggyakrabban megkövetelt tulajdonságait, úgymint: A következő tulajdonságokat, az ún. középérték-axiómákat: Cauchy középérték-axiómája : : Hiszen ha -mel jelöljük az -k közül a legkisebbet és -mel a legnagyobbat, akkor teljesül ≦ ≦ . Ha szig. mon. nő, akkor ebből f(m) ≦ f( ) ≦ f(M) következik és mivel a számtani közép a legkisebb és legnagyobb érték közé esik, ezért ebből és az inverz ugyanilyen irányú szigorú monotonitásából következik az az egyenlőtlenség, amit be kellett látnunk. Ha f szigorú monoton csökken, akkor ≦ ≦ -ből f(M) ≦ f( ) ≦ f(m) következik, majd ebből szintén az inverz csökkenő tulajdonságából az állítás. Szimmetria -axióma: , ha a elemrendszernek egy permutációja ; vagyis a változók értékeinek cserélgetése a középértéket nem változtatja Ez a tétel a számtani közép ugyanilyen tulajdonságából következik. Egyéb tulajdonságok Ha -mel jelöljük az -k közül a legkisebbet, akkor akkor és csak akkor teljesül, ha x 1 = x 2 = … = x n . Ugyanis, ha a számok egyenlők, akkor a közép egyenlő bármelyikükkel (hiszen ekkor ). Megfordítva, ha a közép a legkisebbik számmal egyenlő, akkor ez az f általi függvényértékekre is igaz; így az jelöléssel , ahol valamely i-re yi = f(m). f szigorú monotonitása miatt f(m) vagy az f( ) számok közül a legkisebb, vagy a legnagyobb. Eszerint egy számtani közép (az yi-k átlaga) vagy a legkisebb, vagy a legnagyobb értékkel egyenlő, amiből a számtani közép hasonló tulajdonsága miatt, mint amit itt bizonyítani szeretnénk, következik, hogy a számok egyenlők. Ha az f( )-k egyenlők, akkor az -k is egyenlők, hiszen f a rá vonatkozó feltételekből következően injektív. Ez m helyett az M maximummal is igaz. Particionálhatóság: A kváziaritmetikai közép számítható blokkonként: :: A kváziaritmetikai közép nem változik, ha néhány elemet a kváziaritmetikai közepükkel helyettesítünk a multiplicitás megtartásával. Ha Invariáns az f függvény skálázására és eltolására: Mivel f monoton, azért is monoton. Kétváltozós esetben teljesülnek a következők: . Két változó esetén a kváziartitmetikai közép teljesíti a kiegyenlítési tulajdonságot: . Érdekes kérdés, hogy ez a tulajdonság a monotonitással, folytonossággal, fixpont tulajdonsággal és a szimmetriával együtt bizonyítja, hogy kváziaritmetikai középről van szó. Erre Georg Aumann az 1930-as években adott választ: általános esetben eldönthetetlen, de lehetséges, ha analitikus függvényről van szó. Reguláris esetben a Centrális határeloszlás-tétel is belátható a kváziaritmetikai közepekre. Ez azt jelenti, hogy approximálja a normális eloszlást. A Kolmogorov–Nagumo-tétel A. N. Kolmogorov és Mitio Nagumo 1930-ban, valószínűségeloszlások „átlagértékeit” vizsgálva jutottak a következő axiomatikus definícióra (Kolmogorov–Nagumo–de Finetti-axiómarendszer): Legyen zárt intervallum; olyan függvény, amely Rögzített i-re folytonos; Rögzített i-re: minden változójában szigorúan monoton; Rögzített i esetén változóiban szimmetrikus (azok permutációira invariáns) Rögzített i-re reflexív, azaz ha minden változója ugyanazon A értéket veszi fel, a függvény értéke is A; teljesíti a dekompozíciós tulajdonságot, avagy a Bemporad-féle asszociativitást : M(x 1 , x 2 , … , x n ) = M(x, x, … , x, x k+1 , x k+2 , … , x n ); ahol x = M(x 1 , x 2 , … , x n ), és 11200 °C) A végtermék hasznosítható: energiahordozóként (fűtőgáz, tüzelőolaj, koksz), vegyipari másodnyersanyagként (pl. a gázterméket szintézisgázzá konvertálva metanol előállításához), egyéb célokra (talajjavítás szilárd, szénben dús maradékkal, fakonzerválás vizes maradékkal, granulált salakolvadék építőipari adalékanyagként, stb.) A pirolíziskoksz formában megmaradt szén talajjavítási célra alkalmazva egyben CO2 tárolási feladatot is ellát. A pirolízis légszennyező hatása kisebb, mint a hulladékégetésé (marad elégetlen szén). Az eljárás bonyolult, előkészítési, gáztisztítási, mosóvíz tisztítási műveletek szükségesek, nagyobb a lehetősége nehezen bomló égéstermékek keletkezésének. Az alkalmazott eljárások: Új, kifejlesztett eljárás az ECO-WASTE rendszer: szabályozott termikus oxidáción alapul, utóégetőben biztosítják a veszélyes anyagok ártalmatlanítását, számítógépes folyamatirányítási rendszer. Fő elemei: hulladék adagoló, biolízis kamra, gázelvezetés, utóégető kamra, submatikus szabályozó rendszer, füstgáztisztító, energia visszanyerő (hőcserélő), kémény. Gázfejlesztő, elgázosítási technológiai rendszer: a szerves anyagok hőbontása min. 850-950 °C hőmérsékleten történik, segédanyagok - levegő, oxigén, vízgőz - segítségével megy végbe, cél a lehető legnagyobb gázkihozatal, elgázosításhoz szükséges energiát a szerves anyagok parciális égetése biztosítja, a gáz termék döntően hidrogént és szénmonoxidot tartalmaz, fűtőértéke jelentősen az alacsonyhőmérsékletű pirolízisgáz fűtőértéke alatt van, a gáztisztításra a pirolízises módszereknél említett komplex tisztítási eljárások alkalmazottak, üvegszerű salakgranulátum keletkezik. Legismertebb technológiák: Siemens-eljárás, Lurgi-eljárás, Noell eljárás, Thermoselect-eljárás. Pomatorhinus A Pomatorhinus a madarak (Aves) osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a timáliafélék (Timaliidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi fajok tartoznak: Pomatorhinus ferruginosus Pomatorhinus ochraceiceps Pomatorhinus superciliaris vörösnyakú sarlóstimália (Pomatorhinus ruficollis) Pomatorhinus musicus Pomatorhinus montanus Pomatorhinus schisticeps Pomatorhinus horsfieldii Pomatorhinus melanurus Pomatorhinus hypoleucos vagy Erythrogenys hypoleucos Pomatorhinus erythrogenys vagy Erythrogenys erythrogenys Pomatorhinus mcclellandi vagy Erythrogenys mcclellandi Pomatorhinus gravivox vagy Erythrogenys gravivox Pomatorhinus swinhoei vagy Erythrogenys swinhoei Pomatorhinus erythrocnemis vagy Erythrogenys erythrocnemis Pomatorhinus gravivox vagy Erythrogenys gravivox Sara Bareilles Sara Beth Bareilles (IPA: [b�ˈ��l�s]; 1979. december 7.) amerikai énekes-dalszerző és zongorista. 2007-ben a Billboard Pop 100 slágerlistáján 41 hétig volt jelen, és három hétig a negyedik helyen szerepelt. 2009-ben Love Song című daláért Grammy-díjra jelölték. Biográfia Korai évek Bareilles a kaliforniai Eurékában született és nevelkedett. Énekelt a Limited Edition nevű gimnáziumi kórusban és a helyi közösségi színház zenei produkcióiban, többek között a Little Shop of Horrorsban mint Audrey. Az Eureka Senior High Schoolban érettségizett 1998 júniusában, és a legtehetségesebbnek ítélték meg az évkönyvben az évfolyamán. A University of California hallgatója volt, ahol is a capella együttesük, az Awaken A Capella tagja volt, Az együttes Gravity dalának előadása szerepelt a Best of Collage A Cappella 2004 című válogatáscédén. Sara az MTV Total Request Live című műsorában, ahol ő és a Maroon 5 együttes visszamentek fiatalabb kaliforniai napjaikba, mikor az együttes még Kara's Flowers néven volt ismert. Fellépett az évi diákkoncerten, az UCLA Spring Singen (az UCLA az University of California, Los Angeles rövidítése), és kétszer nyert is. Karrier Miután 2002-ben diplomázott a főiskolán, Bareilles helyi bárokban és klubokban lépett fel (olyanokban, mint a Hotel Café és a Genghis Cohen Los Angelesben), mielőtt nagyobb közönség előtt énekelt volna. Két demót jelentetett meg 2003-ban, amelyek főként élő felvételekből álltak: a The First One-t áprilisban és a The Summer Sessionsöt októberben. 2004-ben énekesként feltűnt egy független filmben, a Girl Playben az Undertow című dalt énekelve. 2004 januárjában megjelent Bareilles első stúdióalbuma, a Careful Confessions. Az Epic Records A&R vezetőjével, Pete Gibergával szerződött le 2005. április 15-én. Az év hátralevő része dalok szerzésével és átdolgozásával telt a következő albumra. Gravity című száma röviden feltűnik a 2006-os független filmben, a Loving Annabelle-ben. 2006-ban Marc Broussard előzenekara volt a Carencro turnén. 2004 közepe táján a Rocco DeLuca and the Burden nyitóénekese volt nyitó turnéjukon, Guster mellett is fellépett első egyesült királysági turnéján és együtt turnézett Jon McLauglinnal. 2007-ben Aqualung, Mika és James Blunt egyesült királysági turnéjának nyitóénekese volt, és ugyanebben az évben számos Maroon 5 és Polo Nutini-koncerteken volt az előzenekar. 2007 júniusában Bareilles Love Song kislemeze az iTunes-on mint a heti ingyenes kislemez. A következő hónapban a nagyobb kiadónál megjelent debütáló lemeze, a Little Voice az első helyre került az áruház legtöbbet letöltött albumainak listáján megjelenésének első hetében, és a 45. helyen kezdett a Billboard 200-as slágerlistán. Mióta a Rhapsody reklámjában is szerepelt 2007-ben, a Love Song elkezdett felfelé ívelni a pop listákon, a 76. helyről a 16. helyre ugorva egy héten belül. 2007 decemberében a dal a legjobb tíz közé került a Billbord Hot 100-on. Bareilles fellépett a dallal a The Tonight Show with Jay Leno című műsorban 2008 januárjában és az NBC Today című műsorában 2008 februárjában. 2008. február 14-én a Little Voice arany fokozatot kapott. Az album a hetedik helyen végzett a Billboard 200-as listán. Bareilles kislemeze, a Love Song kétszeres platinum lett 2008 áprilisában. Turnézott a Counting Crows-sal és a Maroon 5-tel 2008. júliusban és augusztusban. A virginiai Virginia Beach volt első állomásuk, utolsó pedig az ohioi Cuyahoga Falls. Július 7-én Bareilles lett a hét énekese és júliusban ismét feltűnt a The Tonight Show with Jay Leno-ban. 2008. október 28-án megjelent a Live At The Fillmore DVD-n és CD-n. A kiadványon első nagyobb koncertje látható a híres san franciscoi Fillmore koncertteremben. Diszkográfia Albumok 2004 Careful Confessions 2007 Little Voice 2008 Between the Lines: Live at The Fillmore (CD és DVD) 2010 Kaleidoscope Heart Kislemezek 2007 Love Song 2008 The River (élő) 2008 Bottle It Up Kocsárdi Gergely Kocsárdi Gergely (Zalaegerszeg, 1975. november 24. –) magyar labdarúgó. Pályafutása Nevelőegyesülete a ZTE volt, amelynek 1987-től igazolt játékosa, 1994-ben kapott először profi szerződést. Első évében az NB II-ben szereplő csapat tagja volt, részese volt a feljutást kiharcolóinak, 13 mérkőzésen egy gólt szerzett. Az első mérkőzése az élvonalban az 1994. október 22-én lejátszott Vác FC - ZTE FC találkozó volt, amely 5-2-es eredménnyel zárult. Majdnem egész pályafutását a ZTE-ben játszotta, ahol 2000-től csapatkapitány is volt. A 2-es szám szinte összeforrott a nevével. 2001–2002-ben magyar bajnok lett a ZTE-vel. Az ekkor felvett ZTE-indulóban ő énekel. 2007 nyarán távozott a csapattól, mikor a vezetőség Ivan Dudič-ot igazolta le a helyére. A lakóhelyéhez közel fekvő szlovén NK Nafta Lendva csapatát választotta, habár a ZTE vezetősége felajánlotta számára, hogy a klubnál maradjon, de csak mint marketing szakember. Szlovéniában első mérkőzését 2007. július 30-án játszotta, csapata 3-1-re verte a Livar együttesét, kezdőként végig játszott. Fél évvel később, Dudić Újpestre igazolása után visszatért korábbi csapatához, ekkor másfél éves szerződést írt alá. A 2009–2010-es idényben két emlékezetes jubileumhoz is érkezett: a 400. bajnoki mérkőzését játszotta és megdöntötte Soós István klubrekordját a szereplések tekintetében. 2010 nyarán egyéves szerződéshosszabbítást írt alá. 2010 novemberében az MLSZ játékosbizottságának tagja lett. 2013 júliusában bejelentette visszavonulását, a továbbiakban a ZTE FC utánpótlásának szakmai munkáját segíti. 2014 májusától a ZTE FC klubigazgatója lett. Sikerei, díjai Magyar bajnoki aranyérmes : 2002 Magyar bajnoki bronzérmes : 2007 Magyarkupa -döntős: 2010 27-szeres ifjúsági válogatott 1939-es finn labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az 1939-es finn labdarúgó-bajnokság (Mestaruussarja) a finn labdarúgó-bajnokság legmagasabb osztályának tizedik alkalommal megrendezett bajnoki éve volt. A pontvadászat 8 csapat részvételével zajlott. A bajnokságot TPS Turku csapata nyerte. Bajnokság végeredménye A bajnokság félbeszakadt, mert kitört a Téli háború . A bajnoki tabella végeredménye az aktuális állás szerint lett elkönyvelve. Puy-l’Évêque Puy-l’Évêque település Franciaországban, Lot megyében. Lakosainak száma 2002 fő (2015). Puy-l’Évêque Prayssac, Cassagnes, Duravel, Floressas, Grézels, Montcabrier, Pescadoires, Pomarède és Vire-sur-Lot községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Celine (Vrbovec) Celine falu Horvátországban Zágráb megyében. Közigazgatásilag Vrbovechez tartozik. Fekvése Zágrábtól 35 km-re északkeletre, községközpontjától 1 km-re északnyugatra a megye északkeleti részén fekszik. Története A települést 1460-ban a rakolnok-verboveci uradalom részeként említik először. A török 1591-ben felégette, de 1620 körül újjáépítették. 1857-ben 129, 1910-ben 497 lakosa volt. Trianonig Belovár-Kőrös vármegye Kőrösi járásához tartozott. 2001-ben 917 lakosa volt. Nevezetességei Szűz Mária tiszteletére szentelt kápolnája. "Grobišće" régészeti lelőhely. Lányi Gusztáv Lányi Gusztáv (1951–) magyar szociálpszichológus, az ELTE Társadalomtudományi Karán a szociálpszichológia tanszék docense. Életútja Pszichológusi, majd szociológusi diplomája megszerzése után az ELTE BTK szociológia tanszékén, az ELTE Szociológiai Intézetében és a Politikai Főiskolán oktatott. Másodállásban 1993–1997 között a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Intézetének politológia tanszékén, óraadóként pedig a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szociológiai Intézetében, illetve az ELTE ÁJK politológia tanszékén tanított politikai pszichológiát. Jelenleg az ELTE Társadalomtudományi Karán a szociálpszichológia tanszék docense. Oktatói munkája mellett a Magyar Nagylexikon Kiadó külső munkatársaként 1997 óta a szociológia tárgykör szócikkeit írja, illetve 1999-től a Magyar Pszichológiai Szemle rovatvezetője. Négy önálló monográfiája, számos tudományos cikke, tanulmánya jelent meg, tucatnyi tudományos kiadvány szerkesztője, társszerkesztője. Munkássága Tudományos fokozatai 1990 - CSc Kutatási területei személyiség és politikai kultúra (történelmi szociálpszichológiai és politikai pszichológiai összefüggésekben magyar pszichológiatörténet – magyar eszmetörténet (tudásszociológiai alapokon) A formálódó magyar politológia fontos tudományos eseménye volt 2001-ben, hogy a politikai pszichológia kialakításán fáradozó Lányi Gusztáv két könyvet is megjelentetett. Az egyik a diszciplína alapkérdéseit taglalja, a másik könyv tanulmányai a magyar politikai valóság pszichológiai szempontú elemzései Művei Lányi Gusztáv (szerk.) 1996, Politikai pszichológia. Szöveggyűjtemény. Balassi Kiadó, ELTE Szociológiai Intézet, Budapest Lányi Gusztáv 2001, Rendszerváltozás és politikai pszichológia. Politikai pszichológiai tanulmányok. Rejtjel Kiadó, Bp. Lányi Gusztáv 2005, Politikai pszichológia – Politikai magatartásvizsgálatok. Jószöveg Műhely Kiadó, Bp. Lányi Gusztáv (szerk.) 2006, Politika pszichológiai tükörben. Magyarország: 1990-2005. Jószöveg Műhely Kiadó, Bp. Lányi Gusztáv 2001, Lélek(tan) és politika. Bevezetés a politikai pszichológiába, Bp. Lányi Gusztáv (szerk.) 2011, Ranschburg Pál és a magyar pszichológia, Bp. Bodor Péter; Pléh Csaba; Lányi Gusztáv (szerk) 1998, Önarckép háttérrel, Bp. Lányi Gusztáv 1997, Politikai pszichológia és politikatudomány, MTA Politikai Tudományok Intézete. Etnoregionális Kutatóközpont, Bp. Egyéb publikációi Ki volt Mérei Ferenc? BUKSZ. - 11. (1999) 1. Tudományos észjárás és karizmatikus tudás. Levél Pléh Csabának, BUKSZ. - 14. (2002) 1. Kampányjátszmák. A 2002-es magyar országgyűlési választások néhány politikai�pszichológiai tanulsága, Politikatudományi szemle. - 11. (2002) 1-2. , p. 51-72. /H/arcok. Kampánypszichológiai megfontolások, Valóság. - 45. (2002) 2. , p. 16-23. Szent/ségtelen/ barmunk: a politika, Valóság. - 43. (2000) 9. , p. 28-44. Bibliogr. 43-44. Politikai kommunikáció, test/nyelv/ és szimbólumok : Politikai pszichológiai elemzés/kísérlet/, Valóság. - 42. (1999) 7. , p. 30-57. Bibliogr. 55-57 Kis /magyar/ alkotmánytani pszichológia, Magyar szemle. - 6. (1997) 3-4. , p. 17-36. A politikatudomány diszkurzív fordulata � pszichológia nélkül? Politikatudományi szemle. - 6. (1997) 3. , p. 113-121. Pszichológia és politika : Politikai pszichológia Magyarországon a fordulat évétől a rendszerváltásig, Politikatudományi szemle. - 6. (1997) 1. , p. 153-168. Bibliogr. 164-168. Lélekelemzés és politika : A pszichoanalitikus politikai pszichológiák Magyarországon, Valóság. - 40. (1997) 3. , p. 1-14. Bibliogr. 12-14. Választás, kampány és politikai pszichológia : Választások /után és előtt/ Magyarországon, Valóság. - 39. (1996) 7. , p. 1-34. Bibliogr. 31-34. A negyedik oldal : Karácsony Sándor az 1943-as szárszói konferencián, Valóság. - 37. (1994) 2. , p. 81-89. Rákosi Mátyás politikai antiszemitizmusa : Pszichohistóriai és történelmi szociálpszichológiai elemzés, Világosság. - 35. (1994) 10. , p. 21-47. Bibliogr. 44-47. Rákosi Mátyás, a diktátor : Egy különleges politikai lélektani elemzés, Élet és tudomány. - 47. (1992) 44. , p. 1382-1384. Tömeg, lélektan és politika. [1-2.] Élet és tudomány. - 47. (1992) 42-43. , p. 1315-1317, 1354-1355. A politikai pszichológiáról � Magyarországon. Tudománytörténeti és tudásszociológiai vázlat, Valóság. - 35. (1992) 9. , p. 16-31. Az autonóm politizálás esélyei : Karácsony Sándor példája, Világosság. - 33. (1992) 6. , p. 401-408. Van-e "magyar észjárás"? Valóság. - 28. (1985) 9. , p. 111-115. Hagyomány és megújulás : Karácsony Sándorról és tanítványairól, Valóság. - 31. (1988) 8. , p. 83-100. Pszichológia és politika, Politikatudományi szemle. - 6. (1997) 1. , p. 153. A politikatudomány diszkurzív fordulata - pszichológia nélkül? Politikatudományi szemle. - 6. (1997) 3. , p. 113. Probléma- vagy tudományközpontú "kísérletezés"? - kérdések a pszichológiai tudás szociológiájáról, Pszichológia. - 4. (1984) 2. , p. 269-274. Pszicholingvisztika határai (Pszicholingvisztika horizontja, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1980.) Pszichológia. - 1. (1981) 3. , p. 450-454. Reform-mentalitás: próféták és utópiák? : Karácsony Sándor és Liska Tibor gondolatainak néhány társadalomlélektani motívumáról, Kultúra és közösség. - 14. (1987) 3-4 sz , p. 148-166. Élettörténet és történelmi szociálpszichológia. A történelmi szociálpszichológia néhány metodológiai kérdése, Magyar pszichológiai szemle. - 42. (1985) 1. , p. 60-70. Rejtőzködés és (ön)rostálás. A pszichológia magyarországi viszonyairól a fordulat évétől (1948/49) 1956-ig, Magyar pszichológiai szemle. - 54. (1999) 2. , p. 195-203. A politikai vezetők pszichológiai vizsgálata. - Tájékoztatás a politikai pszichológiáról, Magyar pszichológiai szemle. - 39. (1982) 2. , p. 196-209. A pszichológia "identitás-zavara"? (Pszichológia és ideológia / Hódi Sándor), Magyar pszichológiai szemle. - 39. (1982) 5. , p. 540-544. A futball(tele)vizionálás társadalom-lélektana, Jel-kép. - 4. (1983) 1. , p. 97-103. Mindennapok a Monarchiában : Tarr László : A délibábok országa, Világosság. - 18. (1977) 5. , p. 315-318. Gondolatok Lucien Goldmann könyvéről : L. Goldmann : A rejtőzködő Isten, Világosság. - 19. (1978) 3. , p. 182-185. A magyar pszichológiatörténet helyzete: terepszemle, tervek és javaslatok (Vitaindító előadás) Magyar pszichológiai szemle. - 63. (2008) 3. , p. 559-575. Újkonzervativizmus és politikai elit Magyarországon, Világosság. - 21. (1980) 5. , p. 271-280. Egy antinómius világmodell : Nyíri Kristóf : A Monarchia szellemi életéről, Világosság. - 22. (1981) 3. , p. 180-184. Az idő és "mi" : Az idő társadalmi meghatározottságáról, Világosság. - 23. (1982) 1. , p. 15-23. A meghívott halál : A századelő magyar értelmiségének életérzéséről, Világosság. - 25. (1984) 7. , p. 438-444. Egy társaslélektani "nemzetkarakterológiáról" : Karácsony Sándor magyarságkoncepciója, Világosság. - 26. (1985) 12. , p. 760-767. Autonómia és természetes észjárás : Karácsony Sándor és tanítványai reformtörekvéseiről, Világosság. - 30. (1989) 1. , p. 43. Mi a történelmi szociálpszichológia? - bevezetés egy történelmi szociálpszichológiai elemzéshez, Pszichológia. - 8. (1988) 1. , p. 123-135. Föltámadás és/vagy restauráció? (A "múlt" szerepe a politikai rendszerváltásban), Magyar tudomány. - 38 (100) (1993) 2. , p. 168-176. Hódi Sándor: Táj és lélek [ismertetés] Magyar tudomány. - 35 (97) (1990) 6. , p. 743-745. Karácsony Sándor és az 1943-as szárszói konferencia, Confessio. - 27. (2003) 4. , p. 13-17. Erikson és a pszichohistória, Buksz. - 3. (1991) 4. , p. 420-425. Élettörténet és történelmi szociálpszichológia : a történelmi szociálpszichológia néhány metológiai kérdése, Élettörténet a társadalomtudományokban. - (2007) , p. 11-24. Magyar észjárás - magyar lélek, Karácsony Sándor öröksége. - (1991) , p. 26-41. A rejtőzködés (politikai) pszichológiája : politikai pszichológia Magyarországon a fordulat évétől a rendszerváltásig, Élettörténet és megismerés. - (1998) , p. 224-249. Szomatikus lélek és politikai kommunikáció, Rendszerváltás és kommunikáció. - (1999) , p. 152-189. A politikai magatartás dramaturgiája : az etnometodológia mint politikai pszichológia, Beszélő politika. - (2000) , p. 185-221. A politikai színpad, Írások Huszár Tibor 70. születésnapjára. - (2000) , p. 240-270. Magyarság, protestantizmus, társaslélektan : hagyomány és megújulás konfliktusa Karácsony Sándor életművében : tudásszociológiai vázlatok : kandidátusi értekezés : Budapest, 1987 A régi Magyarország főméltóságai Eredetileg a király által kinevezett és bármikor leváltható országos szerepkörrel is rendelkező udvari tisztségviselők. Később egyeseket közülük az országgyűlés választott meg. Ezek a főméltóságok, koronként esetleg kiegészülve egy-két ispánnal (például pozsonyi és temesi) alkották a királyi tanácsot. Az ország báróinak is nevezték őket – nem összetévesztendő a későbbi báró főnemesi címmel. Az országbárók köre többször átalakult a történelem folyamán. Zsigmond király korában a következő méltóságok viselői számítottak báróknak (zárójelben a latin név). a nádorispán (comes palatinus) az erdélyi vajda (woyuoda Transsiluanus) az országbíró (iudex curiae regiae) Horvátország , Szlavónia , Dalmácia , Macsó és Szörény bánjai (bani) a tárnokmester (magister tavernicorum) a főajtónálló (ianitorum regalium magister) a főasztalnok (dapiferorum regalium magister) a főpohárnok (pincernarum regalium magister) a főlovászmester (agasonum regalium magister) a pozsonyi és a temesi ispán a főkincstárnok (summus thesaurarius) a székelyek ispánja a titkos kancellár A királyi tisztviselők mellett a királyné is rendelkezett hasonló tisztviselőkkel, sőt az egy időben létezett ifjabb királyi udvar is. A méltóságok neve a király körül betöltött eredeti tisztségükből eredt, de a tisztség hamar elvált a tényleges tevékenységtől, amit a helyettesek és beosztottjaik végeztek, kivéve a koronázási ünnepséget. A későbbi időkben a -mester utótag helyett egyre inkább a fő- előtag szerepelt a tisztség nevében (például királyi főlovász). Fajka János Fajka János (Nagykőrös, 1935. június 15. –) magyar grafikus iparművész. Életpályája Fajka János 1962-ben végezte el a Magyar Iparművészeti Főiskolát, előtte a nagykőrösi Arany János Gimnáziumban tanult. 1969-ben a különböző technikákban sokoldalúan jártas Fajka János már a Zománcáru Gyárban folytatta kísérleteit, és megjelentek első zománcképei. 1962 és 1976 óta között önálló textil gyártmány tervező és grafikus. Számos díjat kapott – év legszebb terméke, SZOT grafikai pályázat stb. 1970-től kezdve foglalkozik a tűzzománccal. 1969 és 1992 között mintegy 40 hazai és külföldi önálló kiállítást rendezett. Részt vett nemzetközi Biennálékon Limoges-ban, Coburgban. Művei 1996-ban a távol-keleten, Japánban a tokiói és a hirosimai biennálén is sikert arattak. 2000-ben szerepelt a csehországi Fridek-Mistekben rendezett tűzzománc triennálén. Hazas de Cesto Hazas de Cesto település Spanyolországban, Kantábria autonóm közösségben. Hazas de Cesto Ribamontán al Monte, Meruelo, Escalante, Bárcena de Cicero, Voto és Solórzano községekkel határos. Lakosainak száma 1550 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Kocsóc Kocsóc (szlovákul Kočovce) község Szlovákiában a Trencséni kerületben a Vágújhelyi járásban. Alsó-(Nemes-) és Felső-(Urasági) Kocsóc egyesítése. Fekvése Vágújhelytől 4 km-re keletre a Vág bal partján fekszik. Beckókisfalu és Vágrákó tartozik hozzá. Élővilága A faluban két gólyafészek volt, ezek közül ma a kastély melletti óvoda mellett fészkelnek a gólyák. Története A község területén a bronzkorban a lausitzi kultúra település állt. Ezt bizonyítják az itt előkerült bronztárgyak. A mai települést "Huchk" alakban 1321-ben Károly Róbert adománylevelében említik először, amikor a király Kocsóci Jánosnak adja. Kezdetben Beckó várának uradalmához tartozott. 1396-ban "Hochk", 1405-ben "Kyshask", 1499-ben "Hoczov", 1501-ben "Hoczko", 1502-ben "Hoczovcz", 1522-ben "Koczowcz", 1598-ban "Koczocz" néven szerepel a korabeli forrásokban. 1730-ban Prileszky(?) György alispán barokk kastélyt építtetett ide, melyet később a nagyrákói és kelemenfalvi Rakovszky család örökölt (Marczibányi/Vagyon családokon keresztül) 1880-ban romantikus stílusban építtetett át és három épületszárnyra bővítették. 1884-ben szép parkot építettek ki körülötte. Nagykocsóc 1598-ban 24 portával szerepel a dézsmajegyzékben. 1720-ban 5 adózója volt. 1784-ben 27 háza, 40 családja és 191 lakosa, 1828-ban 26 háza és 292 lakosa volt. Kiskocsóc a Kocsovszky, Bobrovniczky és Rakolubszky családok birtoka. 1598-ban 9 portája adózott. 1784-ben 19 házában 36 családban 156 lakosa élt. 1828-ban 17 háza volt 166 lakossal. 1564 körül Kocsócba érkezett Dubniczky János, valószínűleg Szedlicsnából, ahol az első vagyonát zálogjog címen és vétellel szerezte az ottani Kocsovszky kisnemes családtól. Kocsovszky család a nemességét és vagyonát Károly Róberttől kapta kapta még 1321-ben Nemeskocsócon és Nagykocsócon. Még 14. században a család szerzett részesedést a közeli Vágrákón is. Itt érdekelt volt 1345-től a kisnemes Rakulubszky család is. A kocsóci vagyonrészen kívül Dubnicky János zálogjog címen és vétellel birtokolt a Kocsovszky és Rakulubszky kisnemes családoktól Vágrákón is. Ezeket az akvizíciókat folytatta a Dubnicky család mindkét faluban 17. és 18. század első negyedében. A leghíresebb Dubniczky család képviselője András volt, aki a 17. század végén gyarapította a családi vagyont és többféle közigazgatási hivatalt vállalt. Trencsén megye szolgabírója volt, országgyűlési képviselő és a 18. század első felében a Beckói vár provisor-ja volt. Ő volt a család utolsó férfi sarja. 1727-ben halt meg. Magdolna leánya férjhez ment Prileszky Györgyhöz és így a Dubniczky vagyon a Prileszky családhoz került. Prileszky család Prileszből (Hőlak része) származott. A család egyik ága 18. század felétől Nemesváralján székelt. Prileszky György szintén a megyei közigazgatásban vett részt. Eleinte pénztáros, később szolgabíró és alispán volt. Prileszky család használta a Dubnicky vagyont Kocsócon és Vágrákón 18. század 80-as éveiig, amikor Marczibányi Lőrinc és fia Antal vették meg a birtokait. Antal utolsó férfi sarja volt a Marczibányi családnak, amelyik Puhá és Nemőcből származott. M. Antal nővére Mária hanzlikfalvi Vagyon László felesége lett. Lányuk Juditot nagyrákói és kelemenfalvi Rakovszky Károly vette feleségül. (Vagyon Judit volt az első nő, ki sakkrejtvényt publikált.) Vályi András szerint "Alsó, és Felső Kocsócz, Kocsovce. Két tót falu Trentsén Várm. földes Urai G. Illésházy, és több Uraságok, lakosai katolikusok; fekszik eggyik Vág vize mellett a’ másik pedig Beczkóhoz fél mértföldnyire, határbéli földgyeik termékenyek, réttyeik, tágas mezejek, és fájok van, piatzozások is közel." Fényes Elek szerint "Alsó-Kocskocz, Trencsén m. tót falu, 533 kath., 4 zsidó lak. Felső-Kocskocz, Trencsén m. tót f., a Vágh mellett: 519 kath. 8 zsidó lak. Kat. paroch. templom. Urai mind a kettőnek többen. Ut. post. Trencsén." A trianoni békeszerződésig Trencsén vármegye Trencséni járásához tartozott. 1960-ban hozzácsatolták Vágrákót és Beckókisfalut. Népesség 1910-ben 496, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. 2001-ben 1388 lakosából 1371 szlovák volt. 2011-ben 1467 lakosából 1412 szlovák volt. Nevezetességei Kastélya 1730-ban épült. 1880-ban tulajdonosa, nagyrákói és kelemenfalvi Rakovszky Géza országgyűlési képviselő Steindl Imre , az Országház építőjének tervei szerint romantikus stílusban átépíttette. 1967 és 1972 között felújították. Ma a pozsonyi Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karához tartozik. A képzés mellett konferenciákat, szemináriumokat tartanak benne. A Szentháromság-oszlop 18. századi népi alkotás. A beckókisfalui kúria a 19. század első felében épült. Vágrákó kastélya 1650 és 1655 között épült késő reneszánsz stílusban, 1728 -ban átépítették. Itt születtek, itt éltek Velich István - kertész, gyümölcstermesztő itt született 1870. július 30-án. Hermann Rorschach Hermann Rorschach (Zürich, 1884. november 8. – Herisau, 1922. április 2.) svájci pszichiáter, aki a róla elnevezett tintafolt-teszt kifejlesztése után vált híressé. E projektív teszt segít a szakembereknek a vizsgált személy személyiségstruktúrájának feltérképezésében. Élete Rorschach Zürichben született egy ősi svájci, Thurgau kantonbeli családba. Schaffhausenbe járt iskolába, ahol gazdag intellektuális és kulturális környezet vette körül. Apja rajztanárként dolgozott egy magániskolában. Hermann középiskolai gúnyneve „Klex” (tintapaca) volt. Számos spekuláció kering a gúnynevéről és a róla híressé vált tesztről, melyek között különös egybeesést vélnek felfedezni. A klecksográfia annak idején a svájci gyerekek körében általánosan elterjedt játék volt és abból állt, hogy egy tintapacát ejtettek a papíron, melyet aztán félbehajtottak, így a paca lepkét vagy madarat formázott. Rorschach szorgalmas, rendes diákként minden tárgyból kiválóan teljesítette tanulmányait. Nagy érdeklődést mutatott a rajzolás iránt, és elég tehetséges művész vált belőle. A schaffhauseni tanulmányainak vége felé levelet írt Ernst Haeckelnek, a darwini evolúció elmélet híres pártolójának, amiben tanácsot kért tőle, hogy jövőbeni tanulmányait művészeti vagy természettudományi területen folytassa-e. Haeckel az utóbbit tanácsolta, így 1904-ben beiratkozott a zürichi orvosi egyetemre, majd egy kis időt Neuchatelben (németül: Neuenburgban), Berlinben és Bernben töltött, de idejének nagyobb részében Zürichben tartózkodott. Abban az időben Zürich a világ pszichiátriai központja volt, és a svájci klinikai oktatás nagyobb részét a pszichiátriának szentelték. Így Rorschach már orvosi tanulmányainak korai szakaszában elhatározta, hogy pszichiáter lesz és a szakterület iránti érdeklődése tovább erősödött a klinikai és elméleti pszichiátriai kurzusok folyamán, melyeket a burgenhölzi egyetemi klinikán teljesített. Ez nem meglepő, hiszen olyan tanárai voltak, mint Auguste-Henri Forel és hasonlóképpen híres utódja, Eugene Bleuler (1857-1939), illetve olyan hírességek, mint Carl Gustav Jung, aki éppen akkor dolgozta ki szóasszociációs tesztjét, mellyel a tudattalant kutatta. Sigmund Freud munkássága pedig éppen akkor kezdett népszerűvé válni. 1922. április 2-án Herisau-ban hunyt el váratlanul hashártyagyulladás miatt, ami heveny féregnyúlvány-gyulladás szövődményeként alakulhatott ki. Munkássága Tanulóévei alatt különösen intenzíven érdekelte Oroszország és az oroszok, és Zürichben gyakran találkozott a városban élő orosz csoporttal. Ezen elit csoport tagjai között olyan embereket tartottak számon, mint Constantin von Monakow (1853-1930) neurológus. Rorschach oroszul kezdett tanulni, és 1906-ban, mialatt Berlinben tanult, nyári szünidejét Oroszországban töltötte. Rorschach 1909-ben szerezte meg orvosi diplomáját Zürichben. Ekkor eldöntötte, hogy végleg Oroszországba költöznek, de előbb be akarta fejezni svájci tanulmányait. 1909-ben elvállalt egy pszichiátriai munkakört a münsterlingeni kórházban, így sokkal több fizetést kapott, mint az egyetemi klinikán. 1913-ig az elmegyógyintézetben dolgozott, ahol igen nagy népszerűségre tett szert azáltal, hogy betegeivel színházi előadásokat rendezett és pontos, saját készítésű fényképeket és feljegyzéseket készített róluk. Egy alkalommal vett egy majmot, melyet azért tartott, hogy megfigyelje, hogyan reagálnak rá a betegei, és hogy szórakoztassa őket. K. Gehringgel, egy tanárként dolgozó barátjával Rorschach 1911-ben kísérleteket végzett a tintapacákkal és Jung szóasszociációs tesztjével a diákokon és a betegeken. Leírta ezen kísérleteit, habár akkor még nem gondolkozott nagyon módszeresen. A pszichoanalízis iránti növekvő érdeklődése lehetett az oka annak, hogy ezt a munkát félretette. A pszichotikus és neurotikus betegek által készített művészi alkotások értelmezései kezdték érdekelni, és az, hogy milyen tehetségük van a festéshez. Magánélete 1909-ben eljegyezte Olga Stempelint, egy Svájcban élő orosz lányt. Meglátogatták a lány családját Kazanyban. Ekkor döntötte el, hogy a menyasszonyával végleg Oroszországba költöznek, de előbb be akarta fejezni svájci tanulmányait. 1910-ben megnősült. 1917-ben egy fia, 1919-ben pedig egy lánya született. Bazien Bazien település Franciaországban, Vosges megyében. Lakosainak száma 79 fő (2015). Bazien Ménarmont, Nossoncourt, Sainte-Barbe, Deneuvre, Fontenoy-la-Joûte és Glonville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Saint-Aubin (Côte-d’Or) Saint-Aubin település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 230 fő (2015). Saint-Aubin Auxey-Duresses, Santenay, Chassagne-Montrachet, Meursault, Puligny-Montrachet és La Rochepot községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Lányi Viktor Géza Lányi Viktor Géza (Rákosfalva, 1889. augusztus 8. – Brüsszel, 1962. október 19.) magyar zeneszerző, író, műfordító. Lányi Ernő zeneszerző fia, Lányi Sarolta testvére. Élete Tanulmányait a fővárosi Pázmány Péter Tudományegyetemen és a Zeneakadémián végezte. 1910-től a Pesti Hírlap zenekritikusa volt, de írásai megjelentek a Nyugat folyóiratban és a Zenei Szalonban is. A Tanácsköztársaság idején Reinitz Béla mellett dolgozott, ezért a Tanácsköztársaság bukásakor börtönbe került. 1921-ben Nagy Endre kabaréjának zenei vezetője lett. 1924-től a Terézkörúti Színpad zenei vezetője volt. Petőfi Sándor, Vajda János, Csokonai Vitéz Mihály, Arany János verseire írt dalokat. 1926-tól a Városi Színház opera-főrendezője volt. 1931-től ismét a Pesti Hírlap kritikusa lett. A második világháború után az Új Szó munkatársa volt. Műfordításai Fidelio Faust Don Carlos Traviata Lohengrin A Nibelung gyűrűje Parsifal A bűvös vadász Peter Grimes Ilyenek a nők Fordította még Balzac, Louis Aragon, Dumas, Flaubert, Anatole France, André Gide, Hugo von Hofmannsthal, Victor Hugo, Gottfried Keller, Heinrich Mann, Thomas Mann, Maupassant, André Maurois műveit is. Írásai A 25 éves mozi ( Budapest , 1920) Operakalauz ( Budapest , 1937) Hungária zenei lexikon (szerkesztette, 1945) Sammy Gravano Salvatore „Sammy a bika“ Gravano (Bensonhurst (Brooklyn, New York), 1945. március 12. –), a New York-i olasz maffia egyik híres tagja volt. Az ő vallomása segítségével ítélték börtönbüntetésre John Gotti maffiavezért. Kezdetek Két nővére volt, egy nővére és egy bátyja meghalt még az ő születése előtt. Anyja, Caterina Szicíliában született, és még csecsemőkorában került Amerikába. Apja, Giorlando szintén szicíliai, és illegális úton került Amerikába. Caterina képzett varrónő volt, aki egy zsidó ruhagyárosnak dolgozott. Később ennek a ruhagyárosnak a segítségével saját vállalkozást hoztak létre, melynek üzleti részével Sammy apja foglalkozott. Ez a vállalkozás lehetővé tette a Gravano család számára, hogy kényelmes életet éljen. Sammynek az iskolában tanulási nehézségei voltak, ezért többször megbukott. Mint később kiderült, diszlexiában szenvedett, de akkor ezt még nem ismerték fel. Mivel az iskolában kiközösítették, így inkább az utcai bandákban kereste a társaságot. Hamarosan a Rampers nevű domináns banda tagja lett. 1964-ben besorozták az Amerikai Egyesült Államok hadseregébe, de a vietnámi háborúba már nem küldték el. 1971-ben feleségül vette Debra Scibettát. Élet a Maffiában 1968-ban a Colombo család alkalmazásába került. Ekkoriban Joe Colombo volt ennek a családnak a feje. 1970-ben Sammy egy másik család, a Gambinók kötelékébe került. Ez nagyon ritka eset volt akkoriban, és arra utalt, hogy Sammy megbecsült személyiség. Sammy az első gyilkossági megbízást 1973-ban kapta. A kiszemelt célpont Joe Colucci volt. Ez volt Sammy első gyilkossága. 1974-ben Sammy úgy döntött, hogy felhagy a bűnözéssel, és megpróbál új életet kezdeni. Feleségével Long Islandra költözött, és építőipari munkásként kezdett el dolgozni. Alig 10 hónap után kapott egy telefonhívást barátjától, Alley Boy Cuomótól, aki közölte vele, hogy a rendőrség egy kettős gyilkosság ügyében nyomoz mindkettőjük után. Hogy finanszírozni tudja az ügyvédi költségeit, Sammy visszatért a Maffiához, és innen kezdve már nem volt visszaút. 1976-ban, Carlo Gambino halála után Paul Castellano lett a Gambino család vezére. A Maffia ekkor újra megnyitotta az 1957-ben lezárt tagsági könyvet. Sammy az elsők között volt, akinek a neve belekerült ebbe a könyvbe. Ez azt jelentette, hogy már nem csak alkalmazott, hanem a Cosa Nostra egyik tagja volt. Még ezekben az években beszállt az építőiparba, és vállalkozást alapított. Ekkoriban szinte az összes New York-i építkezést a Maffia felügyelte a korrupt szakszervezeteken keresztül. 1985-ben adócsalás miatt beperelték, de végül felmentették. Gravano szerepe a Gotti-perben 1985 Amerika-szerte balszerencsés esztendő volt a Cosa Nostra számára. A nagyvárosok „családjainak” fejei ellen vádat emeltek, és hosszú börtönbüntetésekre ítélték őket. New Yorkban a manhattani államügyész, Rudolph W. Giuliani bejelentette, hogy a végső Cosa Nostra-pert a Commission (az amerikai maffia vezető testülete) egésze mint bűnszövetkezet ellen kívánja megindítani. Természetesen Paul Castellanót is letartóztatták, és neki szabták ki a legmagasabb óvadékot, 4 millió dollárt. Paul ezt a pénzt könnyen előteremtette, így szabadon védekezhetett. Gotti ekkoriban került szembe Paul Castellanóval. Miután az FBI már egy ideje lehalgatta a bandatagokat, Gotti megijedt, hogy Paul olyan dolgokat hallhat a szalagokról, amik miatt neki gondjai támadhatnak. Itt főleg a kábítószerügyletekről volt szó, amikkel Gottinak nem lett volna szabad foglalkoznia. Gotti ekkor szervezte be Sammyt a Paul Castellano elleni merényletbe. Castellano meggyilkolása után Gotti lett a Gambino család feje, és Sammy Gravano lett az alvezére. 1990. december 11-én letartóztatták Sammy Gravanót. Ekkor már Gotti is előzetesben ült. A tárgyalások alatt hallotta Sammy először azokat a felvételeket, melyeken Gotti Sammy háta mögött ellene beszélt. A felvételek meghallgatása és Gotti beképzelt viselkede után Sammy egyre inkább Gotti ellen fordult. Végül úgy döntött, hogy tanúskodik a főnöke ellen, és így Sammy lett a koronatanú az 1991. február 12-én indult perben. Április 2-án az esküdtszék bűnösnek találta Gottit valamennyi ellene felhozott vádpontban, és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték a szabadlábrahelyezés esélye nélkül. Sammy vallomásának köszönhetően több Cosa Nostra-vezetőt is letartóztattak és elítéltek. A Sammy Gravano elleni per 1994. szeptember 26-án zárult. A bíróság Sammyt 5 évre ítélte, melyet 3 és fél év letöltendő büntetés után feltételes szabadlábra helyezés követett. Visszaesés Gravano szabadon bocsátása után, egy tanúvédelmi program keretében Arizonában telepedett le. Hamarosan azonban felvette a kapcsolatot néhány régi cimborájával és a családjával, és megpróbált egy ecstasyhálózatot létrehozni Arizonában. Eközben annyira könnyelművé vált, hogy a Gambino család ráállított egy bérgyilkos csoportot. Még mielőtt végeztek volna vele, 2000-ben letartóztatták. A 2002-es tárgyaláson 20 év börtönbüntetésre ítélték. Vele együtt letartóztatták a feleségét, Debrát, a lányát, Karent és a fiát, Gerardot is. A felesége és a lánya felfüggesztett büntetést kapott, Gerardot 9 év börtönbüntetésre ítélték. Lánya a TLC televíziócsatornán futó reality műsor, a Maffiózófeleségek egyik szereplője, aki hatalmas hírnévre tett szert világszerte, amikor sok év bujkálás után visszatért egykori lakhelyükre, ahol először egy házibulin jelent meg, ahol a maffiózok „krémje” jelen volt. Azóta sem felejtették el, hogy apja vallomásai miatt sok maffiózó került börtönbe. Saint-Ouen-du-Mesnil-Oger Saint-Ouen-du-Mesnil-Oger település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 209 fő (2015). Saint-Ouen-du-Mesnil-Oger Argences, Canteloup, Cléville, Hotot-en-Auge és Saint-Pierre-du-Jonquet községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Carentino Carentino település Olaszországban, Piemont régióban, Alessandria megyében. Lakosainak száma 327 fő (2017. január 1.). Carentino Bergamasco, Borgoratto Alessandrino, Bruno, Frascaro, Gamalero, Mombaruzzo és Oviglio községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Scorched Earth (videojáték) A Scorched Earth egy népszerű, szabadon másolható (shareware) stratégiai, ezen belül tüzérségi videojáték. A DOS korszakban fejlesztett, eredetileg Wendell Hicken által (Borland C++ és Turbo Assemblerben) megírt, kétdimenziós, körökre osztott harckocsis játékban a játékosok minden kör elején beállíthatják a harckocsi lövegtornyának szögét és erejét. Leírás A Scorched Earth (lefordítva Kiégett Föld) egyike a sok „körökre osztott tüzérségi játéknak”. Ilyenek voltak az első, nagyszámítógépre írt, elektromechanikus írógéppel megjeleníthető játékok. A különböző fegyverek és erőnövelők tömkelegével kiadott Scorched Earth kategóriája őstípusának tekinthető. Jelmondata - „Minden játék anyja” - 1991-ből származik: az Öbölháború alatt Szaddám Huszein azzal fenyegette az Egyesült Államokat, hogy ha iraki földre lépnek, az lesz „Minden ütközet anyja”. A játék sokrétűen testre szabható, állítható a gravitáció és a szél, a költőpénz és a meteorzuhatagok gyakorisága, de hasonlóan nagy a választék a különböző nehezítésekből, amik mindig újabb helyzetet teremtenek. A játékmenet testreszabásán kívül a kreatívabb felhasználók a TALK1.CFG és TALK2.CFG sima szöveges fileokat átírva megváltoztathatják, vagy lefordíthatják a mesterséges intelligencia tüzeléskor képernyőre kiírt csatakiáltását (Elpusztítom az alávaló harckocsid!), vagy utolsó szavait (Vonulj be és láss világot, mi?). Az apró rakétáktól az önállóan célra irányítható többszörös robbanófejeken át a nukleáris fegyverekig minden fegyver megtalálható a játékban. Minden fegyverre fejleszthető nyomkövető, ami a következő körben leadott lövésünk pontosságát növeli. A hagyományos robbanófejeken kívül elérhető még napalm, vannak vadul pattogó bombák vagy föld-fegyverek, amik szó szerint föld alá temetik a többi harckocsit, vagy kicsúsztatják a lábuk alól a talajt. Hogy kiszabaduljanak, a föld alá temetett harckocsiknak, ki kell tüzelniük magukat, ami folyamat közben meg is sérülhetnek; a túl nagyot zuhanó harckocsi meg is semmisülhet. Új taktikai távlatokat nyitnak a különböző felszerelések, az elhárító pajzs, az akkumulátor és a harckocsi ejtőernyő, amik még a legbizarrabb fegyver bevetése esetén is jócskán megnehezítik az ellenfél megsemmisítését. A lövedékek röppályáját megváltoztathatja a szél, befolyásolhatják a pajzsok és a vezető rendszerek, és a lövedéknek néha lehetnek véletlen hatásai is. A falak visszapattinthatják, körbe küldhetik vagy figyelmen kívül is hagyhatják lövedékeinket, csakúgy, mint a plafon. Ahogy a játékosok - és ellenfeleik - a játékban haladnak, egyre jobb fegyverek vásárlására nyílik lehetőségük. A játékot egyszerre kilenc másik személlyel vagy a gép által irányított játékosokkal játszhatjuk. A játék nehézségi fokát a különböző ügyességű ellenfelek beállításával variálhatjuk. Az MI akkor is tovább csatázik a Scorched Earthben, ha a játékosok által irányított harckocsik megsemmisülnek. Ebből a korszakból ismerős még a hasonló Tank Wars nevű játék, és a Commodore Amigára rendszerre kiadott Scorched Tanks. A Tank Warst egy évvel a Scorched Earth megjelenése előtt írta Kenny Morse, 1990-ben. A Commodore a saját oktatási szoftver csomagjában szintén kiadott egy Artillery nevű változatot. Változatok Több változata ismert, a legkorábbi az 1.0b jelzésű, ahol a „b” valószínűleg bétát jelent. A nyilvános változatok az 1.0, 1.1, 1.2 és végül az 1995-ben kiadott 1.5. Az 1.0b annak ellenére, hogy kinézetében hasonlít a későbbi változatokhoz, a teljesen eltérő belső menürendszerrel rendelkezik. Kevésbé sokrétűen állítható és még olyan MI ellenfél elnevezéseket tartalmaz, mint a „Rifleman” vagy „Twanger”, (amik a kicsit korábban kiadott Tank Wars azonos MI megnevezései miatt lettek végül átnevezve). Az első szabadon másolható változat, a kinézetében a ma már jól ismert Scorched Earthöt idéző 1.0 . Az 1.1-es változatba sok más dolog mellett bekerültek különböző fegyverek, pl. napalm, nyomkövető-füst és folyékony föld, valamint a botkormány támogatás és két új halál-animáció. Az 1.1-es változatba - egy később megjelenő hálózati játékmenet hozzáadásának reményében - egy modem ikon is bekerült, de a játék sosem rendelkezett ezzel a funkcióval. A közel egy évvel később, 1992-ben, kiadott 1.2-es változatba több kisebb újítás mellett bekerült két új halál animáció és az együttes-lövés mód is. Az 1.21 és 1.22-es változatok csak nagyon apró frissítéseket tartalmaztak, és a dokumentációjukon kívül mindenhol 1.2 néven futottak. 1993 elején adták ki az 1.23-as változatot, ami 1.23 néven azonosította magát. Az utolsó (1.50) változat egészen 1995-ig nem került kiadásra. Az 1.5-ből kikerült a regisztráció lehetősége, helyette az ingyenesen másolható változatot adták ki, míg a regisztrált változathoz kizárólag postai úton lehetett hozzájutni. A regisztrált változatban a játékos használhatta a három tornyos harckocsit és kivették belőle a shareware emlékeztetőket. Ebben a változatban kerültek bevezetésre lézerek és SuperMag pajzsok, valamint néhány új égbolt és terep. Scorched Earth napjainkban Számos utánzatát gyártották (és gyártják), mint például az Atomic Tanks, a Nasty Armoured Tanks of War, a xscorch (Open Source klón), a Scorched 3D, amikben csak a grafikát és a játékmenetet igazították a mai kor ízléséhez, vagy a teljesen új megközelítésű, egyedi grafikájú Charred Dirt 1999-ben adták ki a Scorched Earth 2000 nevű Java klónját, ami böngészőből fut és többjátékos módot is támogat Ezenkívül létezik még számos változata, mint pl. a WarheadsSE, ahol a játékosok bolygók közt csatáznak, lövedékeikre pedig a bolygók gravitációja is hatással van. A játék eredeti készítője 2005 decemberében utalt rá, hogy hamarosan többet is megtudunk egy hivatalos változatról. Ezt 2006 februárjában blogjában is említette. Ez feltehetőleg azzal a "Scorched Earth Projecttel" hozható kapcsolatba, amit a fejlesztő 2006 márciusában szintén blogjában említett. A Scorched 3D minden tekintetben hű az eredetihez, a gazdasága, a fizikája, a fegyverek és a környezet is az eredeti szakasztott mása. Teljes hálózati támogatással rendelkezik, van benne felügyelet mentes szerver és szerver kereső is. Wendell Hicken hivatalos oldaláról tömörítve tölthető le a Scorched Earth összes eredeti regisztrált változata (az összes ismert változat, az 1.0b-t leszámítva). A zippelt fileban található még egy .MTN szerkesztő, amivel saját terepet készíthetünk, illetve az 1.5 egy HTML formátumú kézikönyve is. Az oldal 2012 augusztusáig biztosított diák licencet a játékosoknak. Fogadtatás 1993-ban a Computer Gaming Worldben azt írták a Scorched Earthről, hogy "ez a legtöbbféleképpen alakítható tüzérségi játék, amivel valaha találkoztak... a legélvezetesebb és függőséget okoz", valamint "elég jó" SVGA grafikája van. A magazin szerint a játék "jó vétel, a csekély" 10 dolláros árért. Nepvant Nepvant település Franciaországban, Meuse megyében. Lakosainak száma 85 fő (2015). Nepvant Brouennes, Lamouilly, Olizy-sur-Chiers és Stenay községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Nepál Nepál (dévanágari: �����) független dél-ázsiai állam. India és Kína közé ékelve, a Himalája területén fekszik. Magyarországnál másfélszer nagyobb, tengerparttal nem rendelkezik. Ázsia egyik legkevésbé fejlett országa. 1768 óta tartó függetlenségét több-kevesebb külső segítséggel sikerült megőriznie. Földrajz Nepál a második legnagyobb vertikális kiterjedéssel rendelkező ország, csak Kína hipszografikus görbéje nagyobb. Nepált öt magassági övezetre ill. hat nagytájra osztják. Ezek az övek kelet-nyugati irányúak. Az északról délre folyó folyók tagolják őket. Domborzat Délen a síkság az indiai Gangesz-síkság része, annak északi pereme. Három nagy folyó alakította ki ezt a tájat: a Kosi, a Narayani, és a Karnali. Éghajlata meleg, párás. Az alacsonyabb hegység (Pahad) 1000–4000 méter magas hegyekből áll. E régiót két hegylánc uralja, a 'Mahabharat Lekh' és a Shiwalik-hegység (más néven Churia-hegység). Itt fekszik a Katmandu-völgy, az ország legtermékenyebb és legvárosiasabb területe. A többi völgytől eltérően az úgynevezett Belső-Tarai (Bhitri Tarai Uptyaka) magassága 2500 méter és gyéren lakott. A magashegység, amely a Himalája része, Nepál északi részén emelkedik. Ebben a hegységben találhatók a világ legmagasabb hegyei, köztük is legmagasabb a 8850 méter magas Mount Everest (Csomolungma). Ez a hegy alkotja a nepáli határt Tibet felé. A világ tíz legmagasabb hegye közül hét Nepál területén található: Lhoce, Makalu, Cso-Oju, Kancsendzönga, Dhaulagiri, Annapurna, Manaszlu. A síkvidék (Nyílt- vagy Külső-Tarai) Az egységes felépítésű felszínen alig észrevehetőek a magasságkülönbségek. A kissé magasabb (bhangar) és az alacsonyabb (khadar) ártéri szintek váltogatják egymást. A hegyláb peremét a Bhabar és a már mérsékelt lejtésű Tarai képezi. A síkság Nepál területének alig 17%-át alkotja, lakosságának azonban közel felét tömöríti. A Churia-hegység (Siwalik) A Himalája legfiatalabb, előhegységi vonulata, mely keletről nyugatra 1800 m-re magasodik. A szabályos redőzött szerkezetű hegység délre meredeken, az északi medencékre lankásabban lejt. Mahabharat-hegység (Alacsony-Himalája) Az ősi kőzetekből álló, áttolt takaróredős szerkezetű hegység átlagmagassága 2000 m, melyből 4000 m-es csúcsok emelkednek ki. Részei: a Mahabharat Lek , a Belső-Tarai , a legfontosabb azonban a Belvidék , mely alacsonyabb helyzetű, sűrűbb népességű ( Katmandu- és Pokhara-völgy). Magas-Himalája A Himalája fő vonulata 6000 m-es átlagos gerincmagasságával, ősi kristályos kőzeteivel, 8000-es csúcsaival magasodik az ország fölé. Az antecedens völgyekkel tagolt vonulat formálásában a jég döntő szerepet játszik, a hóhatár 4000–5800 m között húzódik. Fontosabb vonulatai a Transzhimalája, a "Fő vízválasztó lánc". Vízrajza Felszíni vízfolyások A mintegy 6000 felszíni vízfolyás összhossza 45 000 km. A vízfolyásokat három csoportba osztják: Első osztályú: hó, gleccser, esővíz táplálta, a Himalája magasabb térszíneiről eredő állandó vízfolyások (Koshi, Gandaki (Narayani, Karnali). Második osztályú: a forrásvíz és eső táplálta, az Alacsony-Himalájából eredő közepes, télen csaknem kiszáradó folyók. Harmadik osztályú: eső táplálta, időszakos vízfolyások. Folyói a Gangeszbe ömlenek. Alacsonyabb térszíneken a nagy mennyiségű hordalékot lerakva domború árterek képződnek, melyeken a mellékfolyók elvonszolódnak, tollas szerkezetű vízhálózatot hozva létre. Tavak Nepál állóvizekben viszonylag szegény. A tavak többsége tektonikus eredetű, 3000 m-nél magasabban glaciális eredetűek, a síkságon morotvatavak találhatók. Nepálban 2300 gleccsertó is található, melyek a környékbeli lakosságra egyre nagyobb fenyegetést jelentenek pl.: Tsho Rolpa gleccsertó. Felszín alatti vizek Nepál felszín alatti vízkészlete jelentős, melyet a síkságon ki is aknáznak. Termálvízkészletének gazdasági hasznosítása egyelőre nem kezdődött el. Gleccserek A jégárak víztartaléka igen nagy. Gleccserei ún. turkesztáni típusúak. Éghajlat Éghajlatát a tengerszint feletti magasság, a lejtőkitettség, a Bengáli-öböltől való távolság, valamint a monszun határozza meg. Nepál öt éghajlati zónára osztható, nagyjából a tengerszint feletti magasság szerint, délről észak felé. A szubtrópusi övezet 1200 méter alatt fekszik, a mérsékelt ("meleg mérsékelt") övezet 1200 és 2400 méter között, a hideg ("hűvös mérsékelt") övezet 2400 és 3600 méter között. 3600 és 4400 méter között magashegyi ("alpesi") az éghajlat, 4400 méter felett az örök hó ("tundra") birodalma található. A tagolt domborzatból adódóan azonban a mezo- és mikroklíma rendkívüli változatosságot mutat. Nepálban öt évszak tapasztalható: nyár, monszun, ősz, tél, tavasz. A Himalája blokkolja télen a Közép-Ázsia felől fújó hideg szeleket, egyúttal a monszunszelek északi határát képezi. Talaj A déli területek öntéstalajai közül a szikes usar és a homokos bhur mezőgazdaságilag kevésbé értékes. A magasabb területeken porózus (bhabar) és agyagos (tarai) talajok találhatóak, míg a magashegységi zóna felé egyre gyengébb minőségű, végül váz talajok fordulnak elő. Élővilág, természetvédelem A tájat eredetileg sűrű erdő borította. Minden régió egyik fő problémáját az erdőirtás képezi, amely eróziót okoz és ezzel az ökoszisztémát rombolja. A csökkenő biodiverzitás az állatvilágra is érvényes. Az ország déli részén, a Himalája lejtőin 1800 m tszfm.-ig a természetes növényzet a trópusi esőerdő. Az alacsonyabb szintek erdőit pálmák és bambuszok jellemzik, feljebb a szubtrópusi esőerdőkhöz hasonlítanak. A települések környékén teraszos rizsföldek és banánültetvények vannak. A magasabb szinteken juhar- és tölgyfajok alkotta lombhullató erdők, felettük (3200 m tszfm.-on) fenyvesek, majd havasszépefajok alkotta cserjések nőnek. Felettük a déli oldalakon alpesi rétek, északon és a fennsíkokon szárazfüves félsivatagok terülnek el. A zárt gyepek feljebb felszakadoznak, az utolsó növényfoltok 5000 m tszfm.-on találhatók. Állatvilágában a főemlősöket az asszami bunder (makákó), a rhesusmakákó, a ragadozókat pedig pl. az aranysakál, a farkas, az ázsiai vadkutya, az indiai róka, a bengáli macska, a mocsári hiúz, a ködfoltos párduc, a hópárduc stb. képviselik. Megtalálható még az ajakos medve, az örvösmedve, a himalájai barnamedve, a vörös macskamedve. Él még itt indiai elefánt, vízibivaly és indiai antilop is. Nemzeti parkjai 150 km távolságon emelkedik a felszín közel tengerszintről 8000 méter magasra. Emiatt rendkívül változatosak a tájak. Langtang Nemzeti Park : a Himalájában az első nemzeti park volt. Ez van legközelebb Katmanduhoz. A természeti környezet megőrzése mellett azzal egyenrangú célja a hagyományos nepáli életforma bemutatása. Szágarmantha Nemzeti Park (Mount Everest) : területéhez több más igen magas hegy tartozik. A természeti világörökség része. Csitván Nemzeti Park : az úgynevezett Belső Terai területén fekszik, szintén a világörökség része. Sej Phokszundo Nemzeti Park : Nepál legnagyobb területű nemzeti parkja. Természeti világörökségei Az UNESCO a természeti világörökség nyilvántartásában két nemzeti park és egy völgy szerepel: (Szágarmantha Nemzeti Park , Csitván Királyi Nemzeti Park) , Katmandu-völgy is, természeti értékei miatt. Természeti erőforrások A síkságokon máig a talaj és a víz, a szubmontán övezetekben az erdő a legnagyobb természeti erőforrás. Ásványkincseinek feltárása és azok kitermelése még a kezdeteknél tart. Kevés üveghomok-, mészkonkréció-, lignit- és kőolajkitermelés folyik, valamint az itt található építőkövek kitermelése folyik. Energiatermelésének 90%-át vízierőművek adják. Történelem Óind eredetű nevének jelentése napjainkig még nem teljesen tisztázott. A nepáli állam előtörténete Mintegy százezer éves kőeszközöket találtak a Siwalik és a Mahabharat1 hegyvonulatai között. Hozzávetőlegesen 30 000 éves eszközökre a Katmandu-völgyben is találtak. Az itt és az állam több más helyén is talált neolitkori eszközök bizonyítják, hogy a Himalája vidékén ekkor már élt ember. A földművelés és állattenyésztés Nepál egyes területein már i. e. 2000 körül megjelenhetett. Erre alapozódva i. e. 1000 körül a régióban kis királyságok és nemzetségek szövetségei jöttek létre. Ezek egyikéből, a Shakya nemzetségi szövetségből származott Siddharta Gautama herceg (i. e. 563-483), aki lemondott a királyságról, aszkétikus életet élt és akit Buddha néven ismerünk. I. e. 250-ben a régió az Észak-Indiában uralkodó Maurja Birodalom befolyása alá került, az i. sz. 4. században pedig a Gupta-dinasztia vazallusa lett. I. sz. 645 körül Xuanzang kínai buddhista zarándok adott jó leírást a nepáli királyságról. Dél-Nepál a 11. század végén a dél-indiai Csálukja Birodalom befolyása alá került. A Csálukja-dinasztia uralma idején a királyok által patronált hinduizmus helyett a korábbi buddhizmus ismét elterjedt az országban. A következő időszakra jellemző lett a kisállamok rendszere: 1482-ben a régió három királyságra oszlott: Katmandu, Patan, Bhaktapur. A három királyság közötti évszázados rivalizálás után, a 18. század közepén a gurka Prithvi Narayan sah egyesítette a királyságokat. (Indiából szerzett fegyvereket és segítséget, megvásárolta a szomszédos indiai királyságok semlegességét). Területegyesítő munkáját 1765-ben kezdte, s véres csaták és ostromok után három évvel később, 1768-ban egyesítette a Katmandu-völgyet. Az egységes Nepál A történelmi Nepál régiója a mai államnál lényegesen nagyobb. A Tibetbe vezető hágók birtoklásáért folyó egymást követő háborúkban a nepáliak visszavonulásra és súlyos jóvátétel fizetésére kényszerültek a tibetiek részére. A Nepál határai mentén fekvő kisebb államok birtokáért Nepál és a Brit Kelet-indiai Társaság rivalizált. Ez vezetett az angol-nepáli háborúhoz (1815-16). A háborút követő béke területi katasztrófát jelentett Nepál számára. Sikkim és a Terai vidéke a Társaság birtokába került. A következő évek a királyi családon belüli frakcióharcok az instabilitás periódusát hozták. 1846-ban kiderült, hogy a királynő a gyorsan növekvő hatalmú hadvezér, Jung Bahadur Rana elmozdítását tervezi. Ekkor fegyveres összeütközés tört ki a katonaság és a királynőhöz hű emberek között. Jung Bahadur Rana győztesen került ki a harcból és megalapította a Rana-dinasztiát, több száz herceget és főnököt pedig kivégeztek az országban. A király hatalma névlegessé vált, a miniszterelnök tisztsége örökletes lett és a tényleges hatalom birtokosává lett. A Ranák britpárti politikát folytattak, segítséget nyújtottak 1857-ben a szipoj-lázadás leverésében (és később mindkét világháborúban). A Terai bizonyos részei a britek békés gesztusaként visszakerültek Nepálhoz (hálából a szipoj lázadás idején és az India feletti brit uralom helyreállításához nyújtott segítségért). 1923-ban Nagy-Britannia és Nepál formálisan is barátsági szerződést kötött, ezzel Nagy-Britannia elismerte Nepál függetlenségét. Az 1940-es évek végén az újonnan kialakult demokratikus irányzatú mozgalmak és politikai pártok kritikával illették a Ranák autokratikus uralmát. Közben Tibetben megerősödött a kínai hatalom az 1950-es években, ellensúlyként India katonai segélyt nyújtott északi szomszédjának, hogy megelőzze Nepálban a kínai befolyást. India támogatta Tribhuvan királyt, aki 1951-ben lépett trónra, és az új kormányt, amely leginkább a Nepáli Kongresszus Párt tagjaiból állt. Ez véget vetett a Ranák hegemóniájának a királyságban. A király és a kormány közötti hatalmi harc évei után a király 1959-ben bevezette a pártnélküli panchayat rendszert. Így kormányozták Nepált 1989-ig, amikor a "Jan Andolan" (Népmozgalom) alkotmányos reformokra kényszerítette a monarchiát és 1991 májusában többpárti parlament alakult. A királyság hosszú agóniája 1996-ban a Nepáli Kommunista Párt (Maoisták) harcot indítottak azzal a céllal, hogy a király parlamenti rendszerét szocialista népköztársaság váltsa fel. Ez vezetett a hosszú nepáli polgárháborúhoz, amelynek több mint 12 000 halottja volt. 2001. június 1-jén mészárlás volt a királyi palotában, meghalt a király, a királyné, összes gyermekük, a király három testvére, valamint egy unokatestvére és három nappal később a trónörökösből lett kérész életű király is, Dipendra. (A hivatalos változat szerint Dipendra herceg ölte meg a szüleit, mert elutasították igényét, hogy beleszólhasson felesége kiválasztásába. Utána öngyilkos lett.) A királyi családban történt tömegmészárlás okáról a nepáliak között sokféle spekuláció kelt életre. Dipendra halála után a trónra Bírendra király testvére, Dnyánendra lépett. 2005. február 1-jén Dnyánendra feloszlatta a kormányt, a teljes végrehajtó hatalmat magához vonta, így remélte leverni a maoista mozgalmat. 2005. szeptemberében a maoisták kinyilvánították három hónapos egyoldalú tűzszünetük végét, mert nem teljesültek igényeik. 2006. április 21-én Dnyánendra király a két hete tartó tüntetések hatására lemondott a teljhatalomról és a többpárti demokrácia irányába tett nyilatkozatokat. A tüntetéseknek 14 halálos áldozata volt. A király felkérte az ellenzéki pártokat, hogy állítsanak miniszterelnök-jelölteket. 2005. február 1-je után 2006. április 30-án lett újra miniszterelnöke az országnak, amikor Giridzsa Praszad Koiralát iktatták be hivatalába. A király teljhatalomról való lemondása azonban nem oldotta fel a társadalmi feszültségeket. 2007 decemberében a parlament a királyság megszüntetéséről és a köztársaság kikiáltásáról döntött. A közelmúlt Az országban jelenleg egy nagyobb jelentőségű politikai átalakulás zajlik. A 2008. április 10-én megtartott, az alkotmányozó nemzetgyűlés megválasztásáról kiírt választást a maoisták nyerték meg. Ez megnövelte annak a lehetőségét, hogy a jelenleg uralkodó Dnyánendra nepáli király lemondjon a trónról és a címről, és így ő legyen az ország utolsó királya. Az újonnan megválasztott nemzetgyűlés 564 tagja 560 szavazattal 2008. május 28-án eltörölte a 240 éve fennálló monarchiát és Nepált független, oszthatatlan, szuverén, szekuláris és teljesen demokratikus köztársasággá nyilvánította. A következő választott kormány működési kereteit szintén a nemzetgyűlés dönti el. Májusban a kikiáltott a köztársaság három hetet adott az uralkodónak, hogy elhagyja palotáját. Dnyánendra elfogadta a döntést és betartva a határidőt, önként távozott. Ezzel a 240 éves nepáli királyi államforma megszűnt. Lásd még : 2015 áprilisában 7,9-es erősségű földrengés rázta meg az országot, hatalmas károkat és több ezer ember halálát okozva. Államszervezet és közigazgatás Államforma Államformája köztársaság. 2007. december 28-án, történelmi szavazás eredményeként, a parlament a királyság eltörlése mellett foglalt állást, majd az újonnan megválasztott nemzetgyűlés 2008. május 28-án eltörölte a 240 éve fennálló monarchiát és Nepált demokratikus köztársasággá nyilvánította. Politikai pártok 164 politikai pártot regisztráltak a Nepáli Választási Bizottságnál 2017 elején; A 2013. novemberi választásokon 122 politikai párt vett részt. A legnagyobb pártok 2017-ben: Nepáli Kongresszus ( Nepali Congress ) Nepáli Kommunista Párt (marxista-leninista) ( Communist Party of Nepal - Unified Marxist-Leninist ) Nepáli Kommunista Párt (maoista) ( Communist Party of Nepal - Maoist ) Közigazgatási beosztás 2015-től az országot hét tartomány és 77 körzet alkotja. Népesség Általános adatok Nepál népessége nyelvi, etnikai, kulturális, társadalmi tekintetben igen heterogén - köszönhetően az élénk domborzatnak is. A nepáliban a kaszt és az etnikai csoport fogalma nem is válik el élesen: mindkettőre a jat (dzsát) elnevezést használják, mely leginkább "örökölt csoportként" fordítható. A lakosság (és a gazdasági tevékenység) nagy része a hegyláncok közti, egymással közvetlenül alig érintkező, tál alakú medencékben, az úgynevezett nepáli völgyekben összpontosul. A legfontosabb ezek közül az 1300-1400 méter magasságban elnyúló Katmandui-völgymedence. Az eredeti nepáli törzsek északon a tibetiekkel, délen az indiaiakkal keveredtek. Vallási megoszlás Nepálban (2011) Etnikai, nyelvi megoszlás Az indoeurópai - a hindivel - rokon, nepáli nyelvet beszélő parbatiyák (hegyi emberek) kulturális dominanciája volt jellemző az ország területén. Hozzájuk kapcsolódnak az Indiából érkezett, harcias rajputok, akik egy időben - a késő középkor idején - az ország nagy részén magukhoz ragadták a hatalmat. A folyamatos beáramlás hatására a helyi etnikumok fokozatosan asszimilálódtak a különböző, főleg indoeurópai és tibeti-burmai népekhez. Az ország lakosságának 12,8%-a cshetri, 12,7%-a hill-bahun, 7,1%-a magar, 6,8%-a tharu, 5,6%-a tamang, 5,5%-a newar és 3,9%-a yadav. Ezenkívül gurungok és serpák is élnek itt. A lakosság 49%-ának a nepáli az anyanyelve. Fontosabb nyelvek: Maithili (12,4%), Bhojpuri (7,6%), Tharu (5,9%), Tamang (5,2%), Newari (3,6%) és Magar (3,4%). Vallási megoszlás A lakosság zöme (81,3%) hindu. További vallások: buddhista 9%, muzulmán 3-4%, kirant (nepáli: �������, animizmus, sámánizmus) 3-4%, keresztény 1,4%, Az országban a hindu volt az államvallás 2006 áprilisáig. Gazdaság Nepál az egyik legszegényebb és legkevésbé fejlett ország a világon, a lakosság mintegy egynegyede él a szegénységi küszöb alatt. Lakosainak nagy része parasztként vagy bérmunkásként a földből igyekszik kicsikarni szűkös megélhetését. Mezőgazdaság A magasabban fekvő medencékben búzát, kukoricát, kölest termesztenek. A monszun hatása alatt álló dombvidék jellegzetes terményei: rizs, juta, tea, burgonya, zöldség- és gyümölcsfélék. A sűrűn lakott völgyekben és medencékben nagy munkaráfordítással teraszosítanak minden elérhető termőföldet. A legfontosabb élelmiszernövényt, a rizst főleg a Tarain termesztik. A hegyi legelőkön jelentős az állattenyésztés. A szarvasmarhát, a kecskét és a juhot a völgyekben tenyésztik. A bivalyok főleg a Tarai és a Katmandu-völgy rizsföldjeinek művelésében fontosak, de a hús- és tejtermelés 2/3-át is ők adják. A magas hegyvidékek fő haszonállata a teherhordásra is kiválóan alkalmas jak. Ipar Ipara fejletlen, elsősorban a mezőgazdasági terményeket dolgozza fel. A fővárosi agglomeráció (Katmandu-völgy) a gyáripar központja. Jobbára külföldi segítséggel épült gyapot- és jutafeldolgozók, dohány-, tea- és cukorgyárak, bőr- és faipari üzemek döntő többsége itt található. További ágak: textilipar, cement- és téglagyártás, élelmiszeripar: rizs, cukor, olajos magvak. Jelentős a hagyományos kézművesség (gyapjúszőnyegek, háziszőttesek, fegyverek, ötvös- és bőrdíszműáruk). Kereskedelem Külkereskedelem: Export - termékek: ruházat, hüvelyesek, szőnyegek, textíliák, gyümölcslé, juta áruk Export - főbb partnerek 2016-ban: India 56,6%, USA 11,5%, Törökország 4% Import - áruk: kőolajtermékek, gépek és berendezések, arany, gyógyszer Import - főbb partnerek 2016-ban: India 70,1%, Kína 10,3% Egyéb ágazatok Jelentős a turizmus. Közlekedés Közút A legfontosabb közút az 1964-ben elkészült autóút, amely a fővárost köti össze Tibettel és Indiával. Forgalmas még a Ny-K főút is. Légi közlekedés Nemzetközi repülőtere: Katmandu-Tribhuvan. Van 12 belföldi légikikötő is. Kultúra Nepál kultúráját, társadalmi berendezkedését, lakóinak világképét, mindennapi életét és az ünnepeket egyaránt meghatározza és áthatja az élő vallási gyakorlat. A vallás összeolvad a mindennapokkal. Mindent a vallás előírásai szerint mozgatnak. Vallás Míg Indiában állandó a feszültség az eltérő vallási csoportok között, Nepálban a hinduk, buddhisták és muszlimok békésen élnek együtt. A hinduizmus és a buddhizmus között teljes ökuménia uralkodik. Átvesznek tanokat, beépítenek eszméket a másik vallásából, mint ahogy egymás templomait is használják. A különbözőségek tiszteletével és toleranciájával teljes az egyetértés. A lakosság döntő többsége hindu. Egy hívő hindunak három fő kötelessége van az életben. Az első, hogy ki kell nyilvánítania az istenek iránti tiszteletét. A második, hogy figyelembe kell vennie a kasztok rendjét. A harmadik, hogy halottait a temetési szertartásnak megfelelően el kell hamvasztania. A dharma lényege mindenekelőtt abban nyilvánul meg, hogy a mindenséget benépesítő, egymástól nagyon különböző létezők számára nem egyforma, hanem különböző jogokat és kötelességeket ír elő. A legtöbb templomot Nepálban Siva és Visnu tiszteletére emelik. Azt, hogy melyik éppen kié, rendszerint a bejárat előtt álló szobrok jelzik. Síva előtt a bika, Visnu előtt a Garuda, a szárnyas ember trónol. Kifejezetten nepáli istenség Macsendranáth, az eső, a monszun istene és ura, egyúttal a völgy védelmezője. A legtöbb ünnepet a tiszteletére tartják. Vannak kolostorról kolostorra járó zarándokok, akik szerény felszereléssel imádkozva járnak, s a világtól elvonulva élvezik a megtalált lelki békét. Közelednek a teljes megnyugvás, a nirvána felé. Dacolnak a hideggel, a veszélyekre rá se hederítenek, hiszen Buddhának áldozták magukat, miközben Buddhát (lásd: Buddhaság), a megnyugvást, a megvilágosodást keresik, és biztosak abban, hogy e világi szenvedéseik a reinkarnáció során hasznukra lesznek. Lélekben határtalan a szabadságuk. Csak egy kötöttséget ismernek: Buddha folyamatos dicsőítését. Forognak az imamalmok, imazászlóikat a hegyek között rejtőző sztúpákon tépi rongyosra a metsző himalájai vihar. Kulturális világörökség A Katmandu-völgy nem csak természeti értékei, hanem a nepáli kultúrában betöltött szerepe miatt is a világörökség része. Buddha szülőhelye, Lumbini a világ buddhista vallású embereinek fontos hely. Szokások, illemtan A hagyományos üdvözlési forma a namaszte, vagyis hogy két tenyerüket arcuk vagy mellkasuk előtt összetéve namaszte köszöntést mondanak. A nepáliak általában nem fognak kezet, bár férfiaknál előfordul, hogy így üdvözlik a külföldieket. Szokás szerint engedélyt kérnek, mielőtt távoznak valakinek a társaságából. A nepáliak családcentrikus, vallásos és mély lelki életet élő emberek. A szellem és az alázat számukra olyan értékek, amelyek fontosabbak az anyagi javaknál. A predesztinációnak lényeges szerepet tulajdonítanak; az egyén minden tőle telhetőt megtesz, ám hogy ez mire elég, az végső soron Istentől függ. Egy másik fontos, vallással kapcsolatos fogalom a karma, amely a múltbéli (jó vagy rossz) cselekedetek következményeit jelenti. Valakinek az életében bekövetkező egy-egy esemény e hit szerint az illető előző életének karmájából adódik. Az ország India felé eső részén száriba öltözött asszonyságok láthatók, orrukban, fülükben apró ékszer. Homlokukon piros pont, a tika - néha a férfiakon is - jelzi, hogy templomaikban már elvégezték a reggeli ájtatoskodást. Az ország déli részén a nők és a férfiak társasági összejövetelek alkalmával külön csoportot alkotnak (hasonlóan Indiához). Északon ez kevésbé jellemző. A nepáliak életét meghatározza az osztály- és a kaszthelyzetük, ami társas viselkedésükre is kihatással lehet. A kasztrendszert ugyan hivatalosan eltörölték, a gyakorlatban - főleg vidéken - ma is létező forma. A nőket Nepálban a férfiakkal teljesen egyenlő elbánásban részesítik. Ha olyannal találkozunk, akinek titulusa van, megszólításkor feltétlenül használjuk ezt a címét. Ne érintsük meg mások fejét vagy vállát, még gyerekekét sem. Ez illetlenség. A fej szent és sérthetetlen. Ne érintsünk meg senkit a lábunkkal vagy a cipőnkkel. Ha ez megtörténik, kérjünk bocsánatot. Legyünk mindig udvariasak és tisztelettudóak másokkal szemben. Az alázatot nagyra értékelik. Kerüljük indulataink kimutatását, a kiabálást és agresszív megnyilvánulásokat. A nepáliak rossz szemmel nézik az ilyesmit. Ne feledjük, hogy a társadalmi osztály és a kaszt Nepálban fontos tényezők. Ha valaki nem szívesen tesz meg vagy visszautasít valamit, ne erőltessük a dolgot. Lehet, hogy azért viselkedik így, mert az osztálya vagy a kasztja által rákényszerített szerep ezzel jár. Turizmus Fő látnivalók: Kulturális látnivalók: Katmandu , Pokhara , Pátan , Bhaktapur , Lumbini Természeti látnivalók: A nemzeti parkok, az Annapurna , a Csomolungma , a Fewa-tó ( Phewa Tal ), a Begnas-tó stb. Az ország kultúrája Sport Nepálban a legelterjedtebb sport a futball, amelyet a krikett követ. Ünnepek Nepálban rengeteg vallási ünnep van, szinte minden hónapra jut egy vagy több. Mivel holdhónapokban számítják az időt, ezért az ünnepek évenként más napra eshetnek. A 2015-ös évben: The Evil Within A The Evil Within (Japánban Psycho Break, Saikobureiku) egy 2014-ben kiadott túlélőhorror videojáték, melyet a Tango Gameworks gyártott és a Bethesda Softworks adott ki PlayStation 3-ra, PlayStation 4-re, Xbox 360-ra, Xbox One-ra és PC-re. A játékot a Resident Evil szülőatya, Mikami Sindzsi rendezte. A The Evil Withint pozitivan fogadták, többek között dicsérték a játékmenetet, de kritizálták a karakterek megalkotását, az ijesztő ellenfeleket, az irányítást és a kamerarendszert. Játékmenet A játékos harmadik személyű perspektív kamera előtt irányítja a veterán rendőr nyomozót, Sebastian Castellanos-t. A játék fejezetekből áll, rangsorolás nincs. Célja, hogy a Ruvik nevű ellenfél által alkotott világába zárva, mely a folytonosan alakuló időben és térben repíti Sebet - a való világban vagy a rémálomban - túléljük azokat a borzalmakat, melyek ránk várnak. Ahogy halad a játékos, a képernyő felső részén megjelenik egy jobbra-balra mozgó szem, ami annyit jelent, az ellenfél keresi Castellanos-t. Ha ez kitágul, megtalálták, menekülnie kell, vagy harcolni. A játékos fertőzőtekkel (vagy vadászokkal) harcol a legtöbbször, akik fegyverekkel támadnak ránk - mint balta vagy molotov koktél, később lőfegyver. Ezeket az ellenfeleket hátulról csendben kivégezhetjük, majd a begyűjthető gyufákkal felgyújthatjuk. Az ellenfelek elől mellesleg szekrényekbe vagy ágyak alá lehet rejtőzni - ilyenkor első személyűvé válik a kameranézet, - de ha látják és nem hagyjuk el azonnal, kivégez vagy kiráncigálja onnan és akkor is. A fertőzöttek és Ruvik mellett olyan ellenfelek jelennek meg, mint Ruvik szörnyé vált húga, egy sok kezes teleportálni képes szörny; egy láncfűrészes mészáros; a vasdobozos kalapácsos, aki képes drótköteles csapdát tenni, amivel könnyen kivégzi a játékost, ha nem figyel oda. Továbbá nagyobb termetű szörnyek és mérget termelő csápos ellenféllel is szembe kell néznie. Emellett rejtett, halálos csapdák várnak a játékosra, alkalmanként interakciós menekülés van. Lehetőségünk van guggolásra, mellyel lopakodunk, de a réseken átmenetünk. Sétálni a zajok és neszek elkerülése véget, a haladáshoz sprintelhetünk, de ennek van egy mérője. Viszünk magunkkal egy lámpát, amivel a sötét helyeket megvilágíthatjuk. A játékban szerepel tűz- és közelharc. Seb kézifegyvert, magnumot, puskát, mesterlövész puskát, gránátot és egy nyílpuskát használ az ellenfelek legyőzésekor. leölésük után és a játék alatt található ládák összetörésével muníciót gyűjthet be, valamint zöld folyadékokat és gyufákat. Ezek mellett üvegeket, fáklyát és baltákat, melyeket egyszer használhat. A Státusz menü, ahol megtekinthető a fegyverek, felnyomásakor a játék lelassul, ilyenkor a játékos megtekintheti, mennyi lőszer van nála. A játék egyes pontjain, a medvecsapdák kiiktatásával, a leölt ellenfelek, vagy a bombák hatástalanítása után begyűjtött alkatrészekből készíthet a nyílpuskához különböző típusú nyilakat - mint a robbanós, a sokkolós, a fagyasztós, a mérgezett vagy a vakítós. Megtalálható egy tükör, melynek segítségével átutazhatunk egy kórházba, ahol van rengeteg szekrény, melyeket a játék alatt begyűjthető kulcsok segítségével nyithatunk. Van itt egy mentéspont, ami kórlaphoz hasonló. Valamint egy szék, amibe beülve fejleszthetők a begyűjtött zöld folyadékok pontjaival a képességek (életerőcsík mérő, sprint, ütések és a fecskendő gyógyhatása), a lőfegyverek tűzgyorsasága, tárkapacitása, visszarúgásuk mértéke, pontosságuk vagy a hatótávolságuk, valamint a lőszerek tárhelye. Továbbá a gránátoké, a gyufáké és a fecskendőké. A nyílpuska nem minden lőszere fejleszthető. Ahogy fejlesztünk egyet, úgy drágul a folyadék pontszáma, maximum ötös szintre. A játék folyamán térkép darabokat, újságcikkeket, Castellanos feljegyzéseit, eltűnt személyekről leírást, napló bejegyzéseket, hangfelvételeket és korábban felhasznált tárgyakat gyűjthetünk be. A játék harc nélküli szakaszaiban a játékos felfedezheti a környezetet, begyűjthet lőszereket és fecskendőt. Továbbá feladványokat kell megoldani a továbbjutáshoz, és elkerülni a halálos csapdákat. Vannak feladványok, melyeket ha rosszul old meg a játékos, elhalálozással végződik. Seb életerő csíkja a képernyő bal felső sarkában található, de ez beállítható úgy, hogy ne jelenjen meg. Ezt is fejleszthetjük, és megtalálható benne egy piros csík, ami ha sérüléskor alá megy, kihatással lesz a mozgására, többek között sprintelni nem tud, de ez harc nélküli szakaszban visszanő magától. Sérüléskor az elsősegély csomagok vagy a gyógyászati fecskendők segítenek helyrehozni egészségét, ráadásul sebzéskor a képernyőre vércseppek kerülnek. Az életerő csík mellett megtalálható a jelenleg kézben lévő fegyver ikonja, tára és lőszer helye. Ha társunk velünk van - Joseph Oda, - annak életerő csíkja a miénk alatt jelenik meg annak profilképével. Ha sérül, gondolat átviteli képességgel gyógyíthatjuk. Kidman és Jimenez is velünk tart egy darabon, de nekik nem jelzik az életerejüket. A játék kijátszásakor megtekinthető a teljes játékidő és az elhalálozások száma. Ilyenkor a játékos olyan jutalmakhoz jut, mint 50000 zöld folyadék, Gépfegyver, Rakétavető, Nem Game+ (Nightmare nehézségi móddal). A kapott fegyvereket csak a Nem Game+-ban használhatók, olyankor ismételten használhatók a már beszerzett fegyverek. Ha sikeresen összegyűjti a játékos az összes mappadarabot, lehetősége nyílik arra, hogy egy fejezetet szabadon választva azt újrajátszhassa. Olyankor olyan fegyvert kap, mint az erősebb mesterlövész puska és robbanólövedékű kézifegyver - ezeket szintén fejleszthetjük. Nehézségi módok Casual: A játék legkönnyebb módja. Ennek kijátszásakor a játékos Machine Gunt és Rocket Launchert kap, Karakter modelleket, valamint 50000 Green Gelt. Survival: Normál mód. Ennek kijátszásakor játszható a Nightmare mód. Ennek kijátszásakor a játékos Machine Gunt és Rocket Launchert kap, Karakter modelleket, valamint 50000 Green Gelt. Nightmare: Nehéz mód. Ennek kijátszásakor a játékos Brass Knuckles-t kap jutalmul. A Survival kijátszásakor nyílik meg. Akumu: A Survival mód kijátszásakor nyílik meg. A legnehezebb mód, Seb egyetlen ütéstől meghal. Történet Sebastian Castellanos nyomozó és társai újabb feladata, kideríteni, milyen körülmények között haltak meg a Beacon Mental kórházban a rendőrök. A biztonsági kamera felvételén egy titokzatos csuklyás (nevezetesen Ruvik) hihetetlen gyorsasággal végzett három rendőrrel, majd ejtette foglyul Castellanos-t. Bezárta egy általa alkotott világba, ahol mindenféle szörnyűséggel kell szembenéznie. A világ összeomlik, félelmetes szörnyek és halálos csapdák várnak rá. Horrorisztikus útja során harcolnia kell a túlélésért és rájönnie, mi rejtőzik a gonosz erők mögött. Cselekmény A Beacon Mental kórházba érkezik Sebastian Castellanos, Joseph Oda és egy újonc rendőr, Julie Kidman. A két férfi belép az épületbe, ahol hullák várnak rájuk. Egy túlélőt találnak, aki megemlít egy Ruvik nevű ismeretlent. Oda tanácsára Castellanos megpillantja a biztonsági kamerát. Három rendőrt egy titokzatos idegen hihetetlen gyorsasággal, egyetlen érintéssel meggyilkol. Ezután váratlanul a semmiből megjelenik a nyomozó mögött és leüti. Amikor Seb magához tér, fejjel lefele fellógatva találja magát egy mészáros hullákkal teli kamrájában. Az egyik közeli hullától megszerzi annak kését, kiszabadul, majd amikor kimegy a mészáros, magához veszi a kulcsot és elindul az egyetlen járható úton. Belelép egy drótba, amitől azonnal felbőg a riasztó, a mészáros láncfűrésszel támad rá. Menekül előle, de megsebesíti a lábát, majd darálók közé zárja. A csapóajtón keresztül vérrel teli medencébe ér a csatornába, onnan a sebtől vonszolva magát igyekszik menekülni a macska-egér játékból. Majdnem kiér, amikor felbukkan ismét az ellenfél, de sikeresen eléri a liftet, aztán már a kijáratot. Látja, hogy a város omlik össze. Érte jön egy mentőautó, melyben Kidman, a talált orvos - Marcello Jimenez - és egy páciense - Leslie Withers - ülnek hátul, az autót Oscar Connelly vezeti. Menekülnek az omló város utcáin, Seb a hátsó ülésen meglátja a csuklyást, de csak képzelte. Connelly-vel történik valami, miközben a páciens azt üvöltözi, hogy zuhanás, s mire észbe kapnak, már a hiányos út végén lezuhannak. Sebet a műtőbe viszik. Megállnak vele, aztán otthagyják. Rámászik egy szörnyeteg, de csak álmodta. Egy szobában ébred. Kórházban találja magát, ahol csak egy nővér van, aki kiengedi a szobából. Beülteti egy székbe, odazárja kezeit, majd felemészti a tűz. Ismételten képzelte. Magához tér a mentőautóban és kiszáll. Akikkel együtt utazott, senkit nem talál. Egyedül van. Egy erdőben talál magára és éjszaka van. Elindul az úton. Talál egy lámpást, amit magával visz. Nemsokára Connelly-re talál, aki már fertőzött, ugyanakkor egy kézifegyvert vesz magához. Egy tanyára ér, ahol egy kaput láncfűrésszel kell kinyitnia. Ismételten felbukkan a láncfűrészes mészáros, akit legyőz és fegyverével átjut a kapun. Jimenez megjelenik és elindulnak megkeresni páciensét, Leslie Withers-t. Megtalálják egy kunyhóban a doktor egyik ismerősét, a bátyját, aki szintén fertőzött. Rájuk támad, de Seb elintézi. Nemsokára egy kunyhó alatti járatban rátalálnak Leslie-re, de egy láthatatlanná váló fertőzött megtámadja őket. Amikor menekülnének, megváltozik az idő és a tér, a csuklyás feltűnik, Seb elszakad tőlük. Egy vérfürdővel teli helyre érkezik. Megtámadják, ő mindet legyőzi. Ahogy halad tovább a félhomályú folyosókon, míg el nem ér egy szobába, az annak közepén lévő vértócsából előbukkan egy női szörnyeteg, akinek sok keze van. Túléli a találkozót, a csuklyás ismét feltűnik. Elrepíti egy kórházba. Ott egy alagsorban bejut egy csempés szobába, ami egy kirakós útvonalat nyit meg előtte, az ajtó eltűnik mögötte, amin bejött. Innen sikeresen kijutva megtalálja társát, Joseph-et egy kádban alva. Hirtelen hangokat hall a férfi, ezek ellenére együtt mennek tovább. Ráadásul Joseph arca úgy torzul el, mint Conelly-nek. Nemsokára eljutnak egy nagy csarnokba, ahol egy nagy üvegbe zárva találják Kidmant, akire vizet engednek. Megküzdenek az ellenfelekkel, majd Seb Joseph segítségével beüti a kódot, ami nyitva az üveget. Azonban hiába szabadították ki a nőt, Kidman és Joseph alatt a padló leesik velük együtt. Seb utánuk siet a csatornákban. Nemsokára megtalálja őket, legyőzik a fertőzötteket, majd tovább mennek. Ismét nem töltenek több időt, megint elszakadnak egymástól. Seb ráadásul ismét találkozik a fekete hajú női szörnyeteggel. Miután megtudta a gyenge pontját és elterelte egy tűzkamrához, elintézi. Lejut egy terembe, ahol a szellem Ruvikot és Leslie-t találja. Onnan abba a kórházban, ahol a nővérke van, fényképeket talál egy templomról. A hely hirtelen vaksötétbe borul, tovább haladva újabb ellenfélt lát maga előtt - de csak képzelte. A sötétség után a nappali szabadba érkezik egy erődhöz, amit a fényképen látott. Ott megtalálja Joseph-et és együtt haladva megküzdenek a fertőzöttekkel, Seb ismét a láncfűrészes mészárossal. Bejutva az épületbe a lifttel feljutnak az erőd bejáratáig. Joseph előre sietne, de nem vesz észre egy bombához rögzített drótot. A híd közepe lerobban. Joseph-et vinnék kivégezni, de Seb nem hagyja. Joseph utat csinálva neki tovább haladnak a templomig - meglátják Kidmant és Leslie-t - egy elhagyatott temető és piac között, még egy kutyaszörnnyel is megküzdenek. A templomban Joseph ismételten rosszul érzi magát. Hasogatni kezd a feje, hangokat hall, aztán Sebbel ugyanez történik. Ismételten elszakadnak egymástól, Seb ezután a templom alatti, halálos csapdákkal teli katakombáiba zuhan. Találkozik azzal az ellenféllel, akit a képzeletében látott, mielőtt az erődhöz ment volna. Ráadásul Leslie-t is megtalálja, de az elfut. Nem sikerül utána mennie, de megmutatkozik a vasdobozos fejű ellenfél. Miután megküzdött az ismételten érkező ellenféllel, és kijutott a katakombákból, egy barlangban halad tovább. A tér változásnak hála egy kórházba jut, ahol találkozik Leslie orvosával, aki kutat. Ismételten látja azt a nagy agyat, amit már korábban, majd visszakerül a kórházba. Ott egy újabb szörny ered a nyomába, de sikerült leráznia. Újabb látképben egy napraforgó mezőn fekszik, emberek haladnak el mellette - egyikük felgyújtja és egy kislány sikolyát hallja. A kórház, ahol a nővérke van, talál egy családi portrét, melyen a kisfiú arca kivágva van és bogarak másznak belőle. Onnan egy kastélyhoz jut, annak bejáratánál Leslie-t és orvosát találja. Belépve rögtön utánuk menne, de elkésik, bezárul az ajtó. A házban körbe nézve rengeteg titokra derül fény Ruvikkal és családjával kapcsolatban. Egy újabb időtérbe jutva a napraforgó mezőn találja magát, annak közepén egy istállót. Hirtelen kigyullad és megjelenik Ruviknak egy szörny alakja annak húgával. Megtudja, hogy Ruvik húga az a női szörny, akivel megküzdött, aki ráadásul tűzben vesztette életét, amikor rágyulladt az istálló, miután bátyja kimenekült. A ház rémségei után a csapdákkal teli alagsorból visszajut a kórházba egy térváltozás miatt. Laura, a női szörnyeteg visszatér és ismét megküzd vele. Egy liftig menekül, ahova sikerült bejutnia, de elkapja. A liftet indítva leszakítja néhány kezét. Leérve szembe találja magát Ruvikkal, aki aztán távozik és tovább megy. Visszatér a házba, a kinyitott ajtón keresztül megtalálja Marcellot, Leslie-t egy géphez csatlakoztatva. Nemsokára megjelenik az a szörny, aki elől Seb korábban menekült. Az végez Jimenezzel, Seb elszakad Leslie-től. Egy régi épületbe jut, ahol keresi a nagy szörnyeteg. A parkolóházban legyőzi, ezután a liftbe megy, amin keresztül újabb helyre jut. Az átalakult városba. A város romokban, kettétörve, úszva, egyik magasan kiemelkedve a többitől. Ahogy halad a városban, az úgy alakul, emelkedik vagy omlik. Az ellenfelek itt is megtalálják, még egy vízi szörnyeteg is, ráadásul Kidmant megtalálja, akivel halad egy darabon, de amikor Sebnek eltorzul az arca, majdnem a nőre támad. Ismét egyedül haladva kijut egy gyárból, Leslie-t megtalálja, de az hamar eltűnik. A gyárból kijutva a közeli épület egyikén megtalálja Joseph-et. Nemsokára megtalálják egymást, majd egy buszon Kidmannel együtt menekülnek egy nyomukba eredő szörnyeteg elől. Miután pihentek egyet, ismét harcba keverednek. Miután ezt túlélték, Ruvik a buszt az épületek közzé repíti. A két férfi kiesik belőle, Kidmannel együtt tovább megy a busz. Mind túlélték szerencsére, de Kidmant meg kell keresniük. Seb és Joseph egy darabon együtt halad, de egy lift miatt szétválnak, mivel egyikük tudott csak átjutni. Lakásból lakásba haladva megtalálja Joseph-et, akit üldöz a vasdobozos szörny, de legyőzi. Kijut az utcákra, ahol egy parkban talál Kidmanre és Leslie-re. A nő parancsot kapva ölné meg Leslie-t, de Seb nem engedi. Ráadásul Joseph lövést kap, Kidman üldözőbe veszi Leslie-t, Seb alatt beszakad a padló és a metróba zuhan. Onnan egy újabb csatornában újabb szörnnyel küzd meg, aztán eljut a levegőben lógó, épületek közé szorult metróra, amit korábban Joseph-el láttak. Ruvik ismét változtat a téren - visszatér a kutató szobába, és lát egy beszélgetést Marcello és Ruvik között. Egy látomásban Kidmant látja maga előtt, aztán sajátmagát, amint rálő. A kórházban a nővérke nincs ott, de egy újabb térváltozásban megtalálja Leslie-t, aki elvezeti valahova. Ez meghiúsul, mivel Ruvik beleavatkozik és elszakítja őket egymástól. Seb ezúttal nem messze a Beacon Mental kórházhoz közel ébred és elindul oda, látván néha-néha Leslie-t. Visszatér abba a csatornába, ahol menekült először a láncfűrészes mészáros elől és bejut az egyik lánccal zárt ajtón. A kórházban haladva visszajátszódik az elején, a biztonsági kamerán látott felvétel. Ruvik elkapja, amikor meglőné, de fejbe veri a lámpásával, amitől kigyullad a teste. Elrepíti egy vérrel és hullákkal teli helyre, ahol fertőzöttekkel és a mészárossal küzd meg. Innen kijutva feljut végül a kórház legtetejére. Ott ismét talál egy kutatólabort, az egyik kádban saját magát alva. Nemsokára megérkezik Leslie, nyomában Kidmannel, aztán újra megváltozik a tér, a nagy agyhoz (Erőhöz), amivel korábban találkozott. Ruvik egyesíti Leslie-t az erővel, ennek következtében feléled egy szörnyeteg. Kidmannel nem tudni, mi történt, de Seb mindent beleadva, ha felnyársalta is magát egy vasrúdra, de szerez egy rakétavetőt, majd utolsó lövedékével fejbe lőve Ruvikot, legyőzi. Seb magához tér. Kitépi tarkójából a csatlakozott, kimászik a kádból. Elpusztítja a Ruvik alkotta világának forrását. Egy újabb látomásában Kidmant látja szintén - aki valószínűleg túlélte az esetet. Seb a kutatólaborban ébred ismét, ahol Connely és Marcelo is fekszik - és egy hullazsák, Leslie Withers nevével. Seb rájön, hogy a Beacon Mental kórházban volt a kezdetektől. A bejáratnál a rendőrség érkezik meg. Kilép az épületből és meglátja Leslie-t, de csak képzelte. Ráadásul a városban csend és béke van - az egész csak egy álom volt. Szereplők Sebastian "Seb" Castellanos: A játékos az ő bőrébe bújva játssza a játékot. Veterán rendőr nyomozó, 38 éves amerikai. 183 cm, 79 kg. A Krimson City Police Department-nél dolgozik, Julie Kidman és Joseph Oda partnere. Volt egy kislánya, aki ötévesen halt meg dadájával, amikor kigyulladt házuk. Felesége Myra szintén nyomozó, aki fél évvel lányuk halála után váratlanul eltűnt. Családja elvesztése után elveszve, megtörve, italba menekülve élte megtört életét, míg nem talált rá Ruvik és zárta az általa alkotott világba. Angol hangja Anson Mount, a japán Kinosita Hirojuki. Ruvik: Született Ruben Victoriano néven. A játék során megjelenő titokzatos ellenfél, aki képes eltűni és manipulálni az időt és a teret, emiatt Sebet hol a valóvilágba, hol egy "rémálommal teli" helyre repíti, ahol ráuszítja a rémségeket. Volt egy Laura nevű húga, aki egy tűzvészben halt meg. Angol hangja Jackie Earle Hayley. Joseph Oda: Seb társa, aki a játék egyes részein velünk tart. 33 éves, japán-kanadai felmenőkkel rendelkezik. 175 cm, 67 kg, szemüveges. Nős és van egy kislánya. Kidman meglővi, s bár nem derül ki, hogy belehalt a lövésbe, a játék végén ugyanúgy ott fekszik a kádban, mint Seb. Angol hangja Yuri Lowenthal , a japán pedig Csiba Issin. Julie Kidman: Seb másik társa, újonc rendőr. 27 éves, amerikai, 175 cm, 54 kg. Parancsot kapott, hogy ölje meg Leslie Withers-t, de Seb nem engedte. Kidman elvesztette emlékeit a múltjáról, még a szüleire se emlékszik. Angol hangja Jennifer Carpenter , a japán pedig Kaida Jukó. Leslie Withers: Egy mentális problémákkal szenvedő 25 éves fiatal férfi. Marcelo Jimenez páciense, korábban annak testvéréé, Valerio Jimenezé volt. 172 cm, 51 kg, fehér hajú, sápadt arcú beteg, akit Julie Kidman meg akart ölni, de Seb nem engedte. Ruvik egyesítette őt az erejével, amit Seb legyőzőtt. Angol hangja Aaron Landon. Marcelo Jimenez: Leslie Withers doktora, Valerio Jimenez testvére. 50 évesen halt meg, az egyik nag szörny végzett vele. 178 cm, 71 kg, amerikai. A Beacon Mental kórházban dolgozott. A játék során fény derül arra, hogy Ruvikkal korábban együtt dolgozott kísérletezésekkel, de Ruvik elárulta. Oscar Connelly: 30 évesen elhunyt rendőrtiszt. A játék elején ő vezeti azt a mentőautót, amivel a változó város utcáin menekülnek. Akkor torzul el az arca, majd az erdőben öli meg Seb, miután átváltozott. Angol hangja Kiff VandenHeuvel, japán hangja Hirai Keidzsi. Tatiana Guiterrez: A nővérke, akinek kórházában fejleszti Seb a fegyvereit és képességeit. 38 éves, 174 cm, 56 kg, hosszú fekete hajú. A Silent Hill első videojátékában ismert Lisa Garlandról mintázták. Laura Victoriano: Ruvik 17 évesen elhunyt húga, aki egy kigyulladt istállóban halt meg, melynek szemtanúi lehetünk. A játék során felbukkanó női szörnyeteget Ruvik elhunyt húgáról mintázta, s mivel tűzben égett meg, tűzzel öli meg Seb. Helyszínek A játék egy Krimson City nevű kitalált városban játszódik. A Beacon Mental Hospital nem létező kórház. A játék ebben az épületben, a Ruvik alkotta rémálom világban, olykor a valóságban játszódik egy változó téren, melyet Ruvik változtat. Fejlesztés A The Evil Withint 2010 végén kezdték fejleszteni Project Zwei néven. Az időközben saját videojáték gyártott nyitott, a Resident Evil szülőatya, Mikami Sindzsit választották rendezőnek. A játék jogait a Bethesda Softworks vásárolta meg nem sokkal a fejlesztés után. Mikami mondta, olyan túlélőhorror videojátékot szeretne készíteni, mely a kortárs horror videojátékokban többet nyújt az akció, mint a horror. A játékot 2013 áprilisában jelentették be egy élőszereplős videóval együtt. Kiadás A The Evil Within 2014. október 14-én adták ki PlayStation 3-ra, PlayStation 4-re, Xbox 360-ra, Xbox One-ra és Windows-ra. Japánban Psycho Break címen jelent meg. Készültek letölthető tartalmai (DLC), melyekben Juli Kidmant és az egyik szörnyet, a vasdobozos ellenfelet irányíthatjuk. Az első a vasdobozosé, melyben durva feladványokat oldhatunk meg. Kidmané a játék szerint követhető új helyszínekkel, ellenfelekkel és arra fókuszál, hogy a Castellanos által játszott játék rejtélyeit felfedje. Fogadtatás A The Evil Within többnyire pozitív fogadtatásban részesült. A GameRanking és Metacritic a játék Xbox One-os verziójára 80,27%-ot adott 15 értékelésből és a 100-ból 82-t 17 értékelésből. A PlayStation 4-es verzió 29 értékelésből 75,55%-ot ért el, a PC-s mindössze három értékelésből 65%-ot kapott. Lucy O'Brien, az IGN egyik szerkesztője pozitívan értékelte a játékot, a 10-ből 8.7 pontot adott. Értékelte a játékmenetet, de negatívan értékelte a főszereplőt és a zavaros történetet. Christopher Livingston a PC Gamer-től vegyesen értékelte, 10-ből 6 pontot adott. Dicsérte a játék túlélési részeit, a feszült és gyakran izgalmas atmoszférát, a lopakodást, az izgalmas akciójeleneteket, valamint a játék környezetét. negatívan értékelte azonban a nem túl ijesztős szörnyeket, a szegényes karakter megalkotásokat, a textúrát, a lassú irányítást, a frusztráló kameraállást, a korlátozott videó opciót és a szegényes képarányt. Mindezek ellenére élvezhetőnek mondta. A Game Inforner egyik szerkesztője, Tim Turi a 10-ből 9-et adott. Dicsérte a magas értékű visszajátszást, a jól kivitelezett világítást, a sötét és kiszámíthatatlan világot, valamint az ellenfelek hangjait. Kritizálta ugyanakkor a textúrát és a kiábrándító történetet. Eladások A The Evil Within a második legjobban fogyó videojáték lett az Egyesült Királyságban a megjelenés hetében. Az USA-ban 2014 októberében a harmadik helyre lépett. Az új túlélőhorrorként emlegetett játék rekordott döntött az eladások első hetében, a leggyorsabban fogyó videojátékok egyike lett. Lehetséges folytatás 2016. augusztus 10-én a Bethesda Softworks alelnöke, Pete Hines a Findernek adott interjúban elárulta, nincs kizárva annak esélye, hogy az anyagilag jól teljesítő Rage és a The Evil Within valamikor folytatást kapjon. Érdekességek amikor Seb megtalálja a már fertőzött Oscar Connelly-t, az a jelenet hasonló Mikami Sindzsi 1996-ban megjelent Resident Evil videojátékának egyik részére, amikor a kastély egyik pontján Jill /Chris megtalálja Kennethet, akiből lakmározik a zombi. a főcímdalt és a végén lévő dalt Gary Numan énekli. 900-as évek Évszázadok: 9. század – 10. század – 11. század Évtizedek: 850-es évek – 860-as évek – 870-es évek – 880-as évek – 890-es évek – 900-as évek – 910-es évek – 920-as évek – 930-as évek – 940-es évek – 950-es évek Évek: 900 901 902 903 904 905 906 907 908 909 910 Események 904 III. Szergiusz pápa trónra kerül Chang'an-nak, a Tang-dinasztia fővárosának lerombolása, abban az időben a Föld legnagyobb városa volt Angliában megalapítják a Királyi Pénzverdét Saracens elfoglalja Thesszalonikét Papp Sándor (festő) Papp Sándor (Diós, 1868. május 14. – Temesvár, 1937) magyar festő. Élete és munkássága Tanulmányait Budapesten és Párizsban folytatta, majd az Iparművészeti Iskola tanáraként dolgozott. Később Kolozsváron telepedett le. A pannonhalmi millenniumi emlékmű számára portrékat és tájképeket, valamint freskókat készített Szent Istvánról, Könyves Kálmánról, IV. Béláról és Árpádról. 1920-tól Temesváron élt, ahol 1933-ig a Művészeti Akadémia tanára és igazgatója volt. 1939-es női sakkvilágbajnokság A 7. női sakkvilágbajnokságot a 8. sakkolimpiával egyidejűleg, 1939. augusztus-szeptemberben rendezték meg Buenos Airesben. A Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) által szervezett versenyre 17 ország 20 versenyzője gyűlt össze. Ez volt az első olyan női sakkvilágbajnokság, amelyet Európán kívül rendeztek. A versenyt az ezúttal már angol állampolgárságot kapott, és így Anglia színeiben induló Vera Menchik nyerte, ezzel – a párosmérkőzéseket is figyelembe véve – immár kilencedszer védte meg világbajnoki címét. A verseny lefolyása A 20 résztvevő között körmérkőzés formájában dőlt el a cím sorsa. Az első helyért Vera Menchik és Sonja Graf között folyt nagy küzdelem, egészen kettejük mérkőzéséig, amelyet Menchik nyert, így a 19 fordulóban mindössze két döntetlen mellett 18 ponttal fölényesen szerezte meg az első helyet riválisa előtt. A harmadik a chilei Berna Carrasco lett. A verseny ideje alatt tört ki Európában a második világháború, amely némi zavart okozott a verseny menetében, de a szervezők és a versenyzők közösen úgy döntöttek, hogy folytatják a versenyt. Sonja Graf politikai nézetei miatt korábban visszautasította, hogy részt vegyen az I. Nagynémet női sakkbajnokságon, mondván ő nem kíván "nagynémet" színekért játszani, ezért a német szövetség nem őt, hanem a bajnokságot megnyerő Elfriede Rindert küldte hivatalos résztvevőként Buenos Airesbe. Grafot, mint a kor második legerősebbnek tartott sakkozóját személyesen a Nemzetközi Sakkszövetség akkori elnöke Alexander Rueb hívta meg, és nemzetközi zászló alatt, „Liberty” ország nevében játszott. A verseny után a sakkolimpia és a női világbajnokság több más résztvevőjével együtt Argentínában vagy más dél-amerikai országban maradt. A végeredmény: A verseny utóélete A második világháború miatt a legközelebbi női világbajnoki versenyre csak 1950-ben került sor. Vera Menchik 1944-ben London bombázása idején életét vesztette, így a cím 1944–1950 között betöltetlen volt. Erdős–Ko–Rado-tétel Az Erdős–Ko–Rado-tétel a kombinatorika egyik fontos tétele, amely az ún. metszőrendszerekről szól. Erdős Pál, Ko Csao és Richard Rado 1938-ban találta, de csak 1961-ben publikálta. A tétel állítása Legyenek természetes számok. Ha S egy n elemű alaphalmaz és az S k elemű részhalmazaiból álló halmazrendszer olyan, hogy bármely két eleme metszi egymást (azaz metszőrendszer), akkor Egyenlőség lehet például akkor, ha S összes, adott elemet tartalmazó k elemű részhalmazát vesszük. Kossuth Ferenc Udvardi és kossuti Kossuth Ferenc (teljes nevén Kossuth Ferenc Lajos Ákos, Pest, 1841. november 16. – Budapest, Lipótváros, 1914. május 25.) Kossuth Lajos idősebbik fia, politikus, országgyűlési képviselő. Életpályája Fiatalkora Az ősrégi nemesi származású udvardi és kossuti Kossuth család sarja. 1841-ben született udvardi és kossuti Kossuth Lajos és meszleni Meszlényi Terézia (1809–1865) úrnő gyermekeként. Apai nagyszülei, udvardi és kossuti Kossuth László (1765–1839), uradalmi ügyész és tyrlingi Weber Karolina (1770–1852) voltak. Anyai nagyszülei meszleni Meszlényi János (1772–1846), kisdémi földbirtokos, és kisfaludi Kisfaludy Erzsébet (1782–1839) voltak. 1850. június 18-án, nagynénje, Ruttkayné Kossuth Lujza (1810–1903) és nevelőjük, Karádi Ignác kíséretében apjához vitték Kütahyába és egy ideig itt tartózkodott. Felsőbb tanulmányait testvérével, Kossuth Lajos Tódorral együtt a párizsi politechnikumban és a londoni egyetemen végezte és itt 1859-ben a politikai gazdaságtanból pályadíjat nyert. Mint mérnök-gyakornok Angliában, a Forest of Dean Central Railway építésén dolgozott. 1861-ben Olaszországba ment, mint mérnök a liguriai vasútépítésben vett részt. 1864-ben a Fréjus-alagút fúrásánál és a susai vasútnál lett mérnök, itt osztályfőnök, majd később a műszaki hivatal főnöke lett. Politikai pályafutása a kiegyezés után 1867-ig tevékeny részt vett az akkori emigrációs törekvésekben, egyike volt azoknak a keveseknek, akik az európai sajtóban számtalan cikkel fenntartották a magyar kérdések iránt való érdeklődést; a Nemzeti igazgatóságnál, amelynek titkára volt, különösen az olasz kormánnyal folytatott érintkezésben kiváló szerepet játszott. Az 1867. évi kiegyezés után Magyarországon két ízben képviselőnek választották, de mandátumait nem fogadta el. A Fréjus-alagút bevégezte után mint vasúti kormánybiztos Genovában lakott és az Alta-Itáliai hálózat jelentékeny része felügyelete alatt állott. Erről az állásáról 1873-ban lemondott, és mint a cesenai bánya-társaság vezérigazgatója Cesenába ment. Itt vezette oltárhoz 1876-ban nejét, Hoggins Emiliát, az angol költők által megénekelt Sarah Exeteri őrgrófné dédunokáját. Neje azonban Firenzében 1887. október 30-án meghalt. Cesenából 1877-ben Nápolyba ment, mint a híres Impresa Industriale Italiának vezérigazgatója. E minőségben óriási vas- és acélhidakat stb. épített. Utolsó nagy mérnöki munkája a nílusi acélhidak voltak, amelyeknek építését, egész Európa mérnökeivel versenyezve, ő nyerte el. A bányászat terén kifejtett munkásságáért négy ízben tüntette ki az olasz kormány keresztekkel, lovagi címmel és 1885-ben commendatori címmel. 1894-ben hazakísérte atyja tetemét és elhatározta, hogy hazajön és ez év őszén csakugyan hazajött. November 16-án letette az állampolgári esküt. 1895. április 10-én a tapolcai kerület képviselővé választotta. Hazajövetelét követően a politikai, hírlap-irodalmi és közgazdászati téren jelentékeny munkásságot fejtett ki a Független Magyarország című napilapban. A Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt elnöke lett, de azon belül a megalkuvó politikai irányzatot támogatta. 1905-ben a szövetkezett ellenzék vezérlőbizottsága elnökévé választották. A Wekerle-kormányban 1906. április 8-tól 1910. január 17-ig kereskedelmi miniszter volt. 1907-ben megújította a vám- és kereskedelmi szerződést Ausztriával. Amikor 1909-ben a Függetlenségi Párt két táborra szakadt, kisebbségben maradt Justh Gyulával szemben. A Wekerle-kormány lemondása után Apponyi Alberttel együtt a Függetlenségi 48-as és Kossuth Párt vezetője lett. A két Függetlenségi Párt egyesülésekor az egyre többet betegeskedő Kossuth Ferenc már csak az egyik elnöki tisztet vállalta. Kiadta Kossuth Lajos iratainak egy részét. Házasságai Első feleség, a legendás szépségű, angol Emily Hoggins (†1887) volt, aki Firenzében hunyt el. Neje halála után, 1914. január 12.-én feleségül vette kvassói és brogyáni Kvassay Máriát (1855-1920), kvassói és brogyáni Kvassay Antal (1801-1873) és frankeni Schmidt Hermin (1826-1904) leányát, benyói és urbanói gróf Benyovszky Sándor (1838-1913) politikus özvegyét. Felesége révén kvassói és brogyáni Kvassay Jenő (1850-1919) vízmérnök, sógora volt. Kossuth Ferenc és Kvassay Mária frigyéből nem született gyermek. Főbb művei Indítvány a szabadságharc jubileumának megünneplésére (Bp., 1897); Kossuth Ferenc harminc parlamenti beszéde (Kiadta Hentaller Lajos , életrajzi adatokkal, Bp., 1906); Kossuth Ferenc a kiegyezésről Emlékezete Az ő nevét viseli a Kossuth Ferenc-telep , Budapest XVIII. kerületének egyik városrésze, mivel a területet az ő minisztersége alatt parcellázták. Cegléd országgyűlési képviselője volt a századfordulón, ott utcát neveztek el róla. 2002-ben a tapolcai vasútállomás falán emléktáblát helyeztek el tiszteletére. Mazalik József Alfréd Mazalik József Alfréd (névváltozat: Mazalik Alfréd; Felsőbánya, 1927. november 8. – 2015. október 2.) magyar újságíró, szerkesztő, romániai magyar országgyűlési képviselő. Életútja, munkássága Nagybányán végzett középiskolát (1948), a Bolyai Tudományegyetemen szerzett történelem szakos diplomát (1952). Líceumi tanár Máramarosszigeten. Az itt megjelenő Viaţa Liberă főszerkesztője (1952-56), a Bányavidéki Fáklya helyettes főszerkesztője (1957-59), a Máramarosszigeti Napló szerkesztője (1990), a Bányavidéki Új Szó munkatársa. Cikkeiben Hollósy Simon és Badzey Pál festőművészek máramarosszigeti kapcsolataival foglalkozik. Az RMDSZ máramarosi parlamenti képviselője (1992-1996). Írásaiban megjelenik a városias és a magyarságára büszke Máramarossziget, amely ma már (Padányi Gulyás Béla szavai nyomán) egy „elsüllyedt világ.” Rock to the Rock A Rock to the Rock egy 1968-as Bob Marley and the Wailers válogatásalbum. Számok "Rock to the rock" (Marley) – 2:24 "Rocking steady (Version)" (Marley) – 2:06 "How many times" (Marley/Tosh) – 2:45 "Touch me" (Marley) – 3:01 "Mellow mood (Version)" (Marley) – 2:38 "There she goes" (Marley) – 2:32 "Soul rebel" (Marley) – 3:53 "Put it on (Version)" (Marley) – 3:02 "Chances are (Version)" (Marley) – 3:22 "Love" (Tosh) – 2:53 "Bend down low" (Marley) – 3:30 "The world is changing" (Norman) – 2:39 "Nice time" (Marley) – 2:47 "Treat you Right" (Norman & Pyfrom) – 2:14 "What goes around comes around" (Venneri, Norman & Pyfrom) – 4:15 "What goes around comes around (Version)" (Venneri, Norman & Pyfrom) – 4:08 Kerékgyártó Olga Kerékgyártó Olga, született: Balázs Olga (Debrecen, 1903. június 15. – 1937 után) színésznő. Életútja Atyja Kerékgyártó István református tanító volt (meghalt 1914-ben), anyja Balázs Karolina. Színipályára lépett 1922-ben, Debrecenben, Kardoss Géza társulatánál, ahol mint naiva jutott előtérbe. Ezután Ungvárra kapott szerződést, Horváth Kálmánhoz, majd 1923-24-ben Pécsre ment, Asszonyi Lászlóhoz, utána Újpestre hívták meg, Heves Béla társulatához. 1924–26-ban a Renaissance Színház tagja volt, ahol sok szép sikert ért el. 1926-ban a Royal Orfeumban is szerepelt. 1927-től a Fővárosi Operettszínház tagja volt 1929-ig, majd 1929–30-ban szerződésén kívül a Magyar és a Nemzeti Színházban lépett színpadra. 1930–31-ben a Steinhardt Színpadnál játszott, ezután nem volt szerződése. 1933–35-ben a Komédia Orfeum tagja volt. 1934. július 17-én Budapesten házasságot kötött Klein (később Tolnai) Tibor Gedeon hírlapíróval. Fontosabb szerepei Iluska (Kacsoh P.: János vitéz) Annie (Huszka J.: Bob herceg) Märy (Zenebona) Májusi muzsiká ban a főszerep Szamoshát (folyóirat) Szamoshát – Szatmárnémetiben 1990–1994 között megjelent szépirodalmi és művelődési havi folyóirat. Szerkesztői, működése Alapító szerkesztői: Farkas Elek, Gál Elemér, Gúzs Imre és Kádas József, főszerkesztője Gál Elemér volt. A szerkesztőséggel szorosabb kapcsolatban álltak és közöltek a lapban helyben lakó értelmiségiek éppúgy, mint Szatmárról elszármazottak: Ágopcsa Marianna, Elek György, Gál Éva Emese, Kereskényi Sándor, Krilek Sándor, Lapka Tibor, Máriás József, Nagy Gyula. Első száma a Pleiade című helyi román nyelvű irodalmi és művelődési lap melléklete volt; a 2. számtól önállósult. 1990. július–szeptember között kiadta a Szatmári Román–Magyar Egyesület Barátság című lapját, Lapka Tibor szerkesztésében; 1991 augusztusában, októberében és 1992 szeptemberében Hymnus címmel is volt melléklete. 1236 Évszázadok: 12. század – 13. század – 14. század Évtizedek: 1180-as évek – 1190-es évek – 1200-as évek – 1210-es évek – 1220-as évek – 1230-as évek – 1240-es évek – 1250-es évek – 1260-as évek – 1270-es évek – 1280-as évek Évek: 1231 – 1232 – 1233 – 1234 – 1235 – 1236 – 1237 – 1238 – 1239 – 1240 – 1241 Események Május vége, június eleje – Julianus barát megérkezik Magna Hungariába . június 21. - Julianus barát hazaindul. szeptember 22. – A saulei (šiauliai) csatában a litvánok és a lettek serege legyőzi a Livóniai Kardtestvérek seregét. A keresztesektől azonban nem szabadultak meg, mert a következő évben a lovagrendet a teuton keresztes renddel egyesítik és akik így folytatják Livónia meghódítását. Estei Beatrix magyar királyné, II. András király özvegye II. Frigyes osztrák herceg követei segítségével megszökik az országból. Később külföldön szüli meg fiát Istvánt, a későbbi III. András király apját, akit IV. Béla nem ismer el. II. Frigyes serege betör az országba, mire a magyar seregek Bécsig pusztítanak, végül a felek békét kötnek. A tatárok meghódítják a Volgai Bolgárországot . III. Ferdinánd kasztíliai király serege elfoglalja a móroktól Córdoba városát. Radijja delhi szultán trónra lépése. Az év végén - december 27-én - Julianus barát visszatér első útjáról és hírt hoz a keleten maradt magyarokról, Magna Hungariáról . Škoda 1203 A Škoda 1203 csehszlovák mikroautóbusz. Többféle kivitelben gyártották, a személyszállító változat mellett készült platós, zárt furgon és több más speciális változat is (pl. mentőautó). Elsősorban Csehszlovákiában használták elterjedten. Magyarországon is üzemelt. Alapjául a Škoda 1202 alváza szolgált. 1968-tól gyártotta a Mladá Boleslav-i AZNP autógyár a Vrchlabí-i üzemében. 1973-ban a szlovákiai Nagyszombati Autógyár (TAZ) is elkezdte a modell sorozatgyártását TAZ-Š 1203 jelzéssel. 1981-ben beszüntették Vrchlabíban a sorozatgyártást, ettől kezdve a típus csak a szlovákiai TAZ-nál készült Škoda-TAZ 1203 néven. 1981-ig Vrchlabíban 13 év alatt 69 727 darabot gyártottak. Miután a Volkswagen 1991-ben megvásárolta a Mladá Boleslav-i autógyárat, a TAZ nem használhatta tovább a Škoda márkajelet, így az időközben nagyobb motorral ellátott mikrobuszt 1993-tól TAZ–1500 típusjelzéssel gyártották. 1997-től 1,9 l-es VW dízelmotorral is készült a mikrobusz, azt TAZ–1900 jelzéssel látták el. A TAZ 1999-ben tönkrement, beszüntette a mikrobusz gyártását. 2000-ben a cseh Roman Jirouš - OCELOT cég vette meg a típus gyártási jogát. A cég Žacléřban lévő üzremében rendelésre kis példányszámban, évi kb. 100 darabos mennyiségben gyártja Š1203 és TAZ1500 jelzéssel. Mazaricos Mazaricos egy község Spanyolországban, A Coruña tartományban. Mazaricos Santa Comba, Galicia, Negreira, Outes, Muros, A Coruña, Carnota, Dumbría, Vimianzo és Zas községekkel határos. Lakosainak száma 4014 fő (2017). Turizmus, látnivalók Részben a község területén található Galicia egyik legszebb vidéke, a kis területű Monte Pindo nevű hegység, ahol számos védett növény- és állatritkaságon kívül különleges sziklaalakzatok és egy 10. századi vár romjai is megtalálhatók. Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Petőfi Muzeális Gyűjtemény és Kiállítóhely A Petőfi Muzeális Gyűjtemény és Kiállítóhely, közkeletű nevén: Petőfi Múzeum Aszód legjelentősebb állandó kiállítóhelye (Szontágh lépcső 2.). Az épületegyüttes Az állandó kiállításoknak a múzeum főépülete ad otthont. Ennek téglalap alapú, vegyes falazatú (homokkő, tégla) földszinti részét 1769–1771 között, Podmaniczky II. János jelentős anyagi hozzájárulásával, iskolának építették. A vastag falakra 1872-ben húzták rá az emeletet; az épület ekkor kapta máig megőrzött klasszicista jellegét. Szegmentíves bejáratát rojtos szemöldökpárkány díszíti. 1931-ig az evangélikus egyház gimnáziuma, majd a gimnázium fiú internátusa volt. 1948-ban államosították, majd szükséglakásokká alakították. 1958-ban itt rendezték be az aszódi járás múzeumát. 1962-ben hozták létre a megye múzeumait összefogó Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságát; azóta a Petőfi Múzeum e szervezet egyik tájmúzeuma. A múzeum raktárait, irodáit, restaurátor műhelyét, könyvtárát és tanácstermét a főépület mögött, a kiegyezés után nem sokkal épített, jellegtelen épületsorban helyezték el. Ehhez az épületrészt 1992–1994 között átalakították és kibővítették. Az 1896-ban épített rajzterem jelenleg galéria: itt rendezik az időszaki kiállításokat. A főépület előtti park látnivalói: a fiatal Petőfi Sándor mellszobra Kovács Ferenc kétszeres Munkácsy-díjas szobrász alkotása; az 1770-es bevésett évszámmal jelzett kerti kutat Acsáról , a Prónay-kastélyból szállították Aszódra ; a város három történelmi vallási közösségére (katolikus, evangélikus, zsidó) egy-egy sírkő utal. A múzeum A Petőfi Múzeum gyűjtőterülete a Galgamente 19 települése. Szakmailag felügyeli a kistáj hat falumúzeuma: Dány , néprajzi ház ; Vankóné Dudás Juli Emlékház ( Galgamácsa ); Iklad , falumúzeum ; Tura , falumúzeum ; Verseg , falumúzeum ; Zsámbok , falumúzeum ; tevékenységét. A gyűjteményről a „Galga mente” című állandó kiállítás ad áttekintést. Láposhidegkút Láposhidegkút falu Romániában, Máramaros megyében. Fekvése Máramaros megyében, Nagybányától délre, a Lápos mellett fekvő település. Története Hidegkút (Láposhidegkút) régi magyar község, nevét már 1405-ben említették, ekkor Hydegkwth-nak írták. A település a nagybányai uradalomhoz tartozott, s azzal együtt kapta a szerb fejedelem 1411-ben. 1592-ben a bányai uradalommal a szatmári vár tartozéka volt. 1602-ben birtokosa volt Szabó István fia Farkas. 1654-ben Way Péter, és báró Bánffyaké, majd a gróf Bethlen család szerzi meg. A 19. század közepéig a gróf Bethlen családé volt, amely itt kastélyt is építtetett magának. A 20. században Bartul Gábornak volt itt birtoka. A faluban a 20. század közepéig nagy zöldség- és káposztatermelés is folyt. Láposhidegkút a trianoni békeszerződés-ig Szatmár vármegyéhez tartozott. Nevezetességek Görögkatolikus templom - 1858 -ban épült. Hódmezővásárhely Hódmezővásárhely (horvátul Vašrelj, Vašarelj) megyei jogú város, Csongrád megye második legnagyobb népességű és Magyarország második legnagyobb területű települése, a Hódmezővásárhelyi járás székhelye. Évszázadok óta egyike az Alföld legfontosabb gazdasági és kulturális központjainak, a legsikeresebb egykori mezővárosok közé tartozik. A 20. század közepéig az ország legnépesebb városai közé tartozott: 1920-ban az ötödik, 1930-ban a tizedik helyen állt, 2010-ben már csak a huszonkettedik. 1950 és 1961 között Csongrád megye székhelye volt. Fekvése Hódmezővásárhely a Tiszántúlon, a Maros–Körös közén fekszik. Az Alföld délkeleti részén, Szegedtől 25 km-re található, a 45-ös és a 47-es számú utak találkozásánál. Az országnak Budapest után második legnagyobb közigazgatási területével rendelkező városa, a dél-alföldi régió jelentős oktatási, gazdasági, kulturális és művészeti centruma. A település az elmúlt évtizedben látványos fejlődéseken ment keresztül. Megközelíthetőség és közlekedés Vonattal a MÁV 130-as számú (Szolnok-Tiszatenyő-Kunszentmárton-Szentes-Hódmezővásárhely-Makó) és a 135-ös számú (Szeged-Hódmezővásárhely-Orosháza-Békéscsaba) vonalain érhető el. A két vasútvonal Hódmezővásárhelyi Népkert megállóhely és Hódmezővásárhely állomások között azonos nyomvonalon halad. A környező vasútállomások , megállóhelyek: Kútvölgy megállóhely, Hódmezővásárhelyi Népkert megállóhely, Hódmezővásárhely-Ipartelepek megállóhely. 2020-ra várhatóan megépül a Szegedet Hódmezővásárhellyel összekötő Tram-Train vonal , így Hódmezővásárhelyen villamos is fog közlekedni. Autóbusszal több irányból is megközelíthető, de a város buszpályaudvarára több távolsági és expressz buszjárat nem tér be. A megyeszékhelyre egy átlagos tanítási napon közel 100 busz indul, igaz ezek jelentős része a várost érintő távolsági, vagy megyén belüli (pl. Szeged-Szentes) városközi járat. Speciális menetrend és díjszabás szerint közlekedik a Szegedre óránként induló expresszbusz, amely a vasútállomásról indul. Szegeden kívül gyakran közlekedik autóbusz Makóra és Szentesre, mindkét városba két útirányon át. Maroslele és Földeák felé Makóra, míg Szentesre Barattyos, illetve Mindszent felé lehet eljutni. Budapestre is közlekedik naponta hat autóbuszjárat. Ezen fontosabb úti célokon kívül persze a környező településekre (Orosháza, Székkutas) is közlekedik autóbusz, és a várost érintő több távolsági járat az ország különböző régióiba biztosít utazási lehetőséget. Hódmezővásárhelyen helyi autóbuszközlekedés is van, igaz, a város szerkezetéből adódóan a járatok kevéssé kihasználtak. Jelenleg 9 viszonylat üzemel. Nevének eredete A mai település elődje a 14. században alakult ki két Árpád-kori falu, Hód és Vásárhely összeolvadásával. Hód neve valószínűleg a hód állatnévvel azonos, a Hód-tava neve latinos formában a 13. századból ismert és ma is őrzi egy városrész és a Hód-tavi-csatorna. A Vásárhely név vásártartási joggal bíró települést jelent. A mezővárosi jelleget hangsúlyozó "mező" névelem később toldódott be a Hódvásárhely névbe. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I. (A–K). 4. bőv., jav. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1988. 599. o. ISBN 963-05-4568-3 Horvátul a településnek két neve létezik: a tompaiak által használt Vašrelj, és a bácsalmásiak által használt Vašarelj. Története A terület az őskor óta lakott. A város a 15. században jött létre a korábbi Hód, Vásárhely, Ábrány és Tarján községek egybeépüléséből. Ebben az időben Hódvásárhelynek hívták. 1456-ban kapott mezővárosi rangot Hunyadi Jánostól, aki akkor a kormányzó és egyben a vidék földesura volt. 1552-ben a törökök elfoglalták a várost és egész Csongrád megyét. A törökök kiűzésük után, 1693-ban újra feldúlták a környéket, az elpusztult város csak hat évvel később épült újra. A Rákóczi-szabadságharc után a város a Károlyi család birtokába került. Leírás a településről a 18. század végén: 1873-ban törvényhatósági jogú város lett. Ebben az időben indult igazán fejlődésnek. 1890-ben az ország negyedik legnépesebb városa volt, de a munkanélküliség egyre nagyobb gondot jelentett, és 1894-ben, Szántó Kovács János agrárszocialista aktivista bebörtönzése és az olvasókör könyveinek elkobzása miatt zendülés tört ki. A városházát megostromló szegényeket végül a rendőrség tehetetlensége miatt a városban állomásozó huszárok verték le. Az első világháborút követően a város előbb francia, majd román megszállás alá került. Hódmezővásárhely román megszállása alatt a város nagy károkat szenvedett. Először Bródy Sándor nevezte Hódmezővásárhelyt Paraszt Párizsnak 1909-ben, degradáló jelleggel. Ady Endre azonban szembeszállt Bródyval, a korábban sértő elnevezés pozitív tartalmat kapott, utalva a város jelentős irodalmi életére. A két világháború között a város jelentős területe és népessége ellenére még mindig falusias volt, a belvárost akácfákkal szegélyezett földes utcák vették körül, a város szélén pedig kis proletár házak sorakoztak, nagy gondot jelentett a munkanélküliség, már a századfordulótól folyamatos volt az elvándorlás, ami a város népességének csökkenését okozta. A második világháborúig a város mezőgazdasági jellegű maradt, utána azonban az ipar is egyre jelentősebb szerephez jutott. 1950-től 1961-ig Csongrád megye székhelye volt. 1997-ben a magyar városok közül elsőként Hódmezővásárhely kapta meg az Európa-díj Becsületzászlaját. 2006. július 7-én az Emlékpont megnyitotta kapuit. 2009-ben Hódmezővásárhely Az év települése lett. Szintén még ebben az évben Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város honlapja "Az Év Honlapja" címét nyerte el. 2010. június 19-én a város Magyar Örökség díjat kapott. A város a környező településekkel (Mártély, Mindszent, Szegvár, Székkutas) létrehozta a „Vásárhely és Térsége Területfejlesztési Önkormányzati Társulást”, mely elsősorban a települések idegenforgalmi kínálatának fejlesztését célozza. Önkormányzat A 2010-es választás eredménye A megválasztott képviselők megoszlása jelölő szervezetek szerint az alábbi: A 2018-as időközi választás eredménye Az előrehozott polgármester-választást 2018. február 25-én tartották meg. A 36 700 választópolgárból 22 918 jelent meg az urnák előtt, így a jogosultak 62,45%-a adta le szavazatát. A leadott szavazatok közül 22 745 volt érvényes. Az eredmény még nem jogerős. Népessége A város régóta lakott település, sőt, valamikor az ország egyik legnépesebb városa volt. A 19. század közepétől rohamos népességemelkedés zajlott le. 1857-ben 42 501 lakosa volt, de 1880-ra már 52 424 lelket számláltak. Ennek hátterében állt valószínűleg az is, hogy 1873-ban törvényhatósági joggal ruházták fel a települést. A századfordulón a lakosságszám már túllépte a 60 000-et,[forrás?] szám szerint 60 883 főt számláltak össze 1900-ban.[forrás?] Ezt követően kissé visszafogottabb lélekszám-emelkedés volt tapasztalható, majd kezdetét vette az azóta is tartó csökkenés. 1910-ben még 62 445 lakos, 1920-ban már 60 922 lakos, majd 1930-ra 60 342 lakos maradt a városban.[forrás?] Jelenleg a város lakossága már az 50 000 főt sem éri el. A folyamatos csökkenés legfőbb oka a térségben jellemző szerény népszaporulat és a mezőgazdaság modernizációját követő elvándorlás,[forrás?] kisebb részben a külterületi lakott helyek önálló településsé válása. Ilyenek voltak: Mártély, Kardoskút és Székkutas. 2001-ben a város lakosságának 98%-a magyar, 1%-a cigány és 1%-a egyéb (főleg szlovák és német) nemzetiségűnek vallotta magát. A következő ábra bemutatja, miként változott Hódmezővásárhely lakosainak száma 1784-től: Látnivalók Városháza ( romantikus stílusban Ybl Miklós tervezte) Fekete Sas szálló Károlyi-ház (kúria) Agrármúzeum Bakay-kút (az Alföld első artézi kútja) Nagy András János kút a Kálvin János téren Császtvay-kút Tornyai János Múzeum Kiss Lajos emlékszoba Alföldi Galéria Németh László emlékszoba Csúcsi fazekasház Emlékpont Művésztelep Református újtemplom ( barokk stílusú ) Csomorkányi templomrom (13– 14. század ) Papi-féle szélmalom Zsinagóga ( mór stílusú ) Szentháromság templom Szent István templom Mártélyi holt-Tisza (üdülőhely) Címeres Emlékpark Mártélyi Tájvédelmi Körzet Iskolamúzeum Alföldi Galéria Árvédelmi fal (Kőfal) Bibó Lajos emléktáblája Szent István -szobor Oktatás Felsőoktatás Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola Heller Farkas Turisztikai és Gazdasági Kar kereskedelem és marketing turizmus-vendéglátás Felsőfokú szakképzések idegenforgalmi szakmenedzser reklámszervező szakmenedzser vendéglátó szakmenedzser Kommunikációs és Művészeti Kar fotográfia kézműves Gábor Dénes Főiskola konzultációs központ Turizmus A hódmezővásárhelyi Strand, Termálfürdő és Sportuszodában tíz medence - három fedett és hét nyitott - van. 2012. szeptember elsején átadott új belváros részét alkotó Tornyai János Múzeum bővített és nemzetközi színvonalra korszerűsített múzeum. Kulturálódni vágyókat pedig a Bessenyei Ferenc Művelődési Központ várja. Híres hódmezővásárhelyiek Almási István , KDNP-s politikus, 2012 és 2017 között a város polgármestere (*1944, Elek - †2017, Hódmezővásárhely) Antal Imre , zongoraművész, televíziós személyiség, színész, humorista Bessenyei Ferenc , a Nemzet Színésze Bibó Lajos író Borsodi Ferenc festőművész, grafikus, restaurátor, 1956-ban Ausztriába menekült (*1937, Hódmezővásárhely - †2000, Bécs) Czutor Béla cigányprímás Endre Béla festő (itt volt diák) Itt született Ferrari Violetta színésznő Itt született Nagy Zoltán közgazdasági szakíró Itt halt meg Grezsa Ferenc irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, a Bethlen Gábor Református Gimnázium egykori igazgatója Fodor József festőművész Itt halt meg 1909 -ben Futó Mihály pedagógiai író Gyuricza József kétszeres világbajnok vívó, edző Gombos Katalin színművész, érdemes művész, Sinkovits Imre, a Nemzet Színésze özvegye Grószpéter Attila sakkmester Hajnal Imre pedagógus, matematikus Harmatta János klasszika-filológus Hézső Ferenc festőművész, tanár Huszár Lajos zeneszerző, karnagy Ilosfalvy Róbert operaénekes Imre Lajos neveléstudós Juhász Katalin olimpiai bajnok tőrvívó Kallós Ede magyar szobrászművész Kárász József író Itt született és itt halt meg Kenéz Ernő operaénekes Kenéz Heka Etelka írónő, költőnő, énekesnő, Hódmezővásárhely mecénása Kiss Lajos néprajztudós Koczka Gergő edző, játékvezető Kohán György festő Kovács Ferenc (1823–1895) politikus, az MTA tagja, Hódmezővásárhely korabeli közéletének jeles alakja Labancz Borbála (1930-1990) Jászai Mari-díjas magyar színésznő, a Pécsi Nemzeti Színház örökös tagja Lányi Lala énekes, a Kozmix frontembere Lázár János politikus, 2002 és 2012 között a város polgármestere, 2012 óta a miniszterelnökséget vezető miniszter Lucien Hervé (Elkán László) Franciaországban élt fotóművész Makó Imre állatorvos Marenec Fruzsina, színésznő Moldvay Loránd (1927–1990) geológus itt született. Mucsi Sándor színész, magánénekes Németh László író, a főgimnáziumban tanított a második világháború után (1945–1948) Nyizsnyai Gusztáv zeneszerző, dalköltő Pikali Gerda színésznő, szinkronszínész. Plohn József fotóművész Risztov Éva olimpiai bajnok úszó Rácz Sándor politikus, szabadságharcos Rosztóczy István mikrobiológus (itt töltötte gyermekkorát) Steiner Béla Bessenyei Ferenc-díjas zenepedagógus, zeneszerző,igazgató, népdalgyűjtő. Szabó Samu Kossuth-díjas magyar színész Szántó Kovács János agrárszocialista vezető Szeremlei Sámuel akadémikus, helytörténész, lelkész Szathmáry Zsigmond orgonaművész, zeneszerző Szokolay Zoltán író, előadóművész Tárkány Szücs Ernő néprajzkutató Till Aran(ka) fényképész, szobrászművész Tornyai János festő Vekerdi László matematika- és tudománytörténész Vetró Margit színésznő Testvérvárosai Baja , Magyarország Hatvan , Magyarország Kiskunhalas , Magyarország Ózd , Magyarország Vallauris , Franciaország 1967 Haarlemmermeer, Hollandia 1989 Tamar Izrael 1991 Kelmė, Litvánia 1991 Zgierz , Lengyelország Hechingen , Németország 1994 Arad , Románia 1990 Torda , Románia Nagybánya , Románia Zenta , Szerbia 1967 Aknaszlatina , Ukrajna 1996 Partnerkapcsolatai Ulm , Németország Torontálvásárhely , Szerbia Vidin , Bulgária Sport Hódmezővásárhelyi Tájékozódási Futó Club Hódmezővásárhelyi HLKC Hódmezővásárhelyi Futball Club Hódmezővásárhelyi Kosársuli Pappenheim Pappenheim település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 4049 fő (2015. december 31.). Pappenheim Weißenburg in Bayern, Treuchtlingen, Schernfeld, Solnhofen és Langenaltheim községekkel határos. Kandiyohi megye (Minnesota) Kandiyohi megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Minnesota államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Willmar. Lakosainak száma 42 410 fő (2013. július 1.). Kandiyohi megye Stearns, Chippewa, Renville, Meeker, Swift és Pope megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Skócia első minisztereinek listája Skóciának 1999 óta van saját első minisztere, aki a kormányfői tisztséget tölti be Skóciában. Montcresson Montcresson település Franciaországban, Loiret megyében. Lakosainak száma 1290 fő (2015). Montcresson Conflans-sur-Loing, Cortrat, Gy-les-Nonains, Montbouy és Pressigny-les-Pins községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Bánffy Miklós-díj A Bánffy Miklós-díj a kultúra és a közművelődés érdekében hosszabb időn át, kiemelkedő munkát végző minisztériumi, intézményi és egyéb (gazdasági, üzemeltetői stb.) dolgozók részére adományozható állami kitüntetés. A díjat évente, március 15-én, hat személy kaphatja. A kitüntetett adományozást igazoló okiratot és érmet kap. Az érem kerek alakú, bronzból készült, átmérője 80 mm, vastagsága 8 mm. Az érem Kereszthury Gábor ötvösművész alkotása, egyoldalas, Bánffy Miklós portréját ábrázolja, és BÁNFFY MIKLÓS-DÍJ felirattal van ellátva. 2018 Bán Teodóra a Szabad Tér Színház és a Budapesti Fesztivál és Turisztikai Központ ügyvezetője és művészeti vezetője Dr. Kucsera Tamás Gergely a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára Sárközi Gyula balettmester, a Madách Tánc- és Színművészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola alapítója és művészeti vezetője 2017 Dr. Balogh Júlia, a Magyar Televízió, a Duna Tv, és az MTVA szerkesztő-műsorvezetője Lukácsházi Győző , a Szegedi Szimfonikus Zenekar igazgatója Pál Lajos, zenész, zenetanár 2016 Balázs Istvánné, a Petőfi Irodalmi Múzeum gazdasági igazgatója, Herczeg Tamás , a Szegedi Szabadtéri Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója, Vass József, a Honismereti Hagyományőrző Szabadidő Klub elnöke. 2015 Elekes Botond, kulturális nemzetpolitika kidolgozó Kovács Géza művészeti menedzser, a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Énekkar és Kottatár főigazgatója Turányi Zsuzsanna, a Honvéd Együttes kulturális menedzsere, produkciós titkár 2014 Lászlóné Nagy Ilona, igazgató Szirányi János, igazgató, zenei szerkesztő, hangversenyrendező, zongoraművész-tanár Vincze Andrea, művészeti menedzser 2013 Ertl Péter, a Nemzeti Táncszínház ügyvezető igazgatója Gaálné dr. Merva Mária, a Gödöllői Városi Múzeum igazgatója Kamarell Márta, a kaposvári Csiky Gergely Színház művészeti főtitkára. 2012 Csincsek Réka művészeti tanácsadó, műsorszerkesztő Farkasné Gellért Erzsébet könyvtárigazgató Körner Tamás igazgató, Budapesti Fesztiválzenekar Zentai Zoltánné gazdasági igazgató, Szolnoki Szigligeti Színház Závogyán Magdolna kulturális referens, Zelinka Tamás zenetanár, vezető főtanácsos 2011 Ferencz Mária, a Hagyományok Háza menedzserigazgatója Kelemen Magda, Művészetek Palotája, zenei szerkesztő Simon István, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatási igazgatója Stoller Antal (Huba), Honvéd Együttes Művészeti Nonprofit Kft., Vitézi Ének Alapítvány, nyugdíjas táncművész, koreográfus Szentei Tamás, Debreceni Polgármesteri Hivatal, Kulturális Osztály vezetője Szilárd Csaba, a Magyar Nemzeti Filharmonikus Non-profit Kft. gazdasági igazgatója 2010 Cs. Szabó Mária, a Budai Táncklub vezetője Igric György , a Filharmónia Budapest és Felső-Dunántúl Nonprofit Kft. igazgatója Nyári Sándorné, a Szegedi Szimfonikus Zenekar gazdasági vezetője Péliné Dr. Bán Éva, az Oktatási és Kulturális Minisztérium nyugalmazott vezető főtanácsosa Sáray László, nyugalmazott könyvtárosnak, a Tokaji Írótábor Egyesület titkára 2009 Egerszegi Edit, a Kaposvár Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala Oktatási, Kulturális és Sportigazgatósága kulturális főmunkatársa Fullér Györgyi, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gazdasági igazgatója Megyeri László, a Thália Színház volt igazgatója Merényi Judit|Dr. Merényi Judit, az Óbudai Társaskör nyugalmazott igazgatója Papp Mihályné, a Hagyományok Háza gondnoka 2008 Deák Sándor, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár gazdasági igazgatója dr. Éless Béla, a Budaörsi Játékszín színművésze, rendezője dr. Gyimesi László, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége elnöke Sarkadi Béla, a Duna Televízió Híradó felelős szerkesztője Szabó Péter, a Magyar Képzőművészeti Egyetem kőszobrász-restaurátor szakvezető tanára Székely Szabó Zoltán író, újságíró, humorista Károlyi Dóra, a Magyar Könyv Alapítvány igazgatója 2007 Dr. Cravero Róbert, a Kolibri Színház gazdasági szaktanácsadója Götz Béláné, a Budapest Bábszínház művészeti főtitkára Hermann Krisztina, a Magyar Filmművészek Szövetsége ügyvezető titkára Menkó Terézia, az egri Gárdonyi Géza Színház volt ügyvezető igazgatója Dr. Végh Károly, a Petőfi Irodalmi Múzeum marketing és közönségkapcsolatok főosztály főosztályvezetője 2006 Csányi Tibor, a Békéscsabai Jókai Színház gazdasági igazgatója Gál Iván, a Honvéd Együttes menedzser igazgatója Kelemenné Márton Éva, a Szolnoki Szigligeti Színház művészeti titkára Kozári Miklósné, a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága gazdasági igazgató-helyettese Magi István, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma főosztályvezetője Szűcs Miklós, a Budapesti Kamaraszínház ügyvezető igazgatója 2005 Balogh Józsefné, a Madách Színház színházi főtitkára, Csóti József, a Radnóti Miklós Színház gazdasági igazgatója, Molnár Istvánné, a Somogy Megyei Művelődési Központ gazdasági igazgatóhelyettese, Pusztai Mária, a Nemzeti Kulturális Alapprogram Igazgatósága kollégiumi titkára, Schanda Beáta, a Táncművészeti Főiskola művészeti menedzsere, Vida János, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzati Hivatal Művelődési és Ifjúsági Osztály vezető-főtanácsosa. 2004 Aranyos Károly, a Honvéd Együttes igazgatója Erdeiné Pintér Judit, a Játékszín Teréz körúti Színház Közhasznú társaság gazdasági igazgatója Geretovszky Lászlóné, a szegedi Bartók Béla Művelődési Központ gazdasági igazgatója Miskolczi Péter, az Eurofilm igazgatója Szalay Tamás Attila, a Nemzeti Táncszínház művészeti menedzsere Vajda Márta, a Magyar Színházi Társaság ügyvezető titkára. 2003 Boros Géza, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma művészeti főtanácsosa Lampl Lajos, a MASZK Országos Színészegyesület ügyvezető titkára Laux József előadóművész, kulturális vállalkozó Rózsahegyi János, a Somogyi Könyvtár gazdasági igazgató-főkönyvtárosa Schnitzler László, a Magyar Állami Operaház hang- és video-technikusa Tuza Jánosné, a Mikroszkóp Színpad művészeti titkára 2002 dr. Kratochwill Ferencné (Mimi) művészettörténész Lázár Egon, a Vígszínház gazdasági igazgatója Molnár Ernő, a Honvéd Együttes Budapest Táncegyüttes művészeti titkára Rajnai Miklós, a Magyarok Világszövetsége, Magyarok Háza művészeti és programigazgatója Sárkány József művészettörténész, a Janus Pannonius Múzeum Művészettörténeti Osztály vezetője Tóth Eszter, a szabadkai Kosztolányi Dezső Diáksegélyező Egyesület alelnöke Varázsos út A Varázsos út Gennagyij Szamojlovics Gor orosz író novelláiból összeállított kötet, valamint a címadó novella címe. A magyar fordítás a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatban látott napvilágot 1976-ban. Varázsos út (Волшебная дорога) címen Gennagyij Gornak 1978-ban jelent meg kötete Leningrádban. Novellák Varázsos út A teáskanna Jones – a nagy színész Furcsa história Whyte – a művész A lift Theokritosz kék ablaka Minotaurusz Bartha Lajos tanulmánya: Álom az időről Josta A josta (Ribes nidrigolaria) a Ribes fajhoz tartozó cserjeféle. Általában a feketeribizli és az egres keresztezéseként jellemzik, bár genetikai háttere ennél összetettebb. Különböző latin neveken ismert: (Ribes nidigrolaria), vagy (Ribes x nidigrolaria), vagy (Ribes x culverwellii), vagy (Ribes nigrum x uva-crispa). Származása, elterjedése A jostát mesterségesen állították elő a 20. században, Németországban. Lényegében tényleg a fekete ribizli és az egres közötti faj, ám a több lépéses nemesítő programban egy vad egresfaj is részt vett. A nemesítést 1922-ben kezdte Lorenz Kölnben, a Max Planck Intézetben, munkáját Rudolf Bauer fejezte be. Kereskedelmi forgalomba a növény szaporítóanyaga, és maga a gyümölcs is a hetvenes években került. Nevét a fekete ribizli (Johannisbeere) és az egres (Stachelbeere) német nevének kezdő szótagjaiból alkották meg. Megjelenése, felépítése Kifejezetten gyorsan nő, könnyedén eléri a 2 méter magasságot. Hosszú vesszői tüskétlenek, így a bokor — mind a vesszők, mind a rügyek — inkább hasonlít a ribizlire, mint a köszmétére, bár a vesszők színezettebbek, a rügyek testesebbek. Közepes méretű, háromkaréjú, fényes zöld levelei viszont jobban emlékeztetnek a köszmétére, mint a fekete ribiszkére. Sziromlevelei lilás színűek. Sötét színű, sima héjú, szőrtelen bogyóinak normális átmérője 14–15 mm, tömege kb. 3 g. A gyümölcs húsa zöldes, benne apró magokkal. Kellemes íze mindkét őséére emlékeztet, a tipikus fekete ribizli-íz nélkül: a köszméte frissítő savanyúsága mellett aromája inkább az áfonyáét idézi. Életmódja, termőhelye Április első harmadától virágzik. Termése július közepére általában beérik, termése átlagosan 3,6 kg bokronként (Magyarországon). Felhasználása Bogyójában sok a C-vitamin. Élelmiszerként frissen és feldolgozva is szerteágazóan hasznosítják. Szent Norbert Magdeburgi Szent Norbert vagy Premontrei Szent Norbert (Gennep vagy Xanten, 1080/1085 – Magdeburg, 1134. június 6.) főnemesi családból származott, mint nem elsőszülöttet szülei papi pályára szánták, a világi karrier számára így nem adatott meg. Norbert szubdiakónus lett a kölni érsek szolgálatában. V. Henrik tanácsadójaként Rómába ment, ahol fogságba ejtette II. Paszkál pápát, hogy így kényszerítse ki Henrik császárrá koronázását. Valószínűleg itt keresendő eszmevilágának későbbi megváltozása. A császár által - hűségének jutalmául - felajánlott cambraii püspöki címet azonban visszautasította. A tulajdonképpeni megtérése 1115 körül történt; amikor közvetlenül mellette csapott be egy villám. Ezt követően lemondott az érseknél és a császárnál viselt pozícióiról, valamint az azokkal járó javadalmazásról. Vagyonát a szegényekre hagyta, majd pappá szenteltette magát és vándorprédikátor lett. Németországban, Franciaországban és Belgiumban prédikált Isten szeretetéről, a megbocsátásról és a végítéletről. A laoni püspök kész lett volna befogadni a reformer Norbertet, de az ottani klérus őt túl szigorúnak ítélte és elküldte. Erre a püspök több helyet ajánlott fel neki, hogy ott saját kolostort alapíthasson. Végül Norbert egyik álmában Szűz Mária mutatta meg Norbertnek azt a mezőt, ahol egy romos kápolna állt. Innen, a „pratum demonstratum”-ból származik a Norbert által alapított prémontré-i rend elnevezése. 1120/1121-ben 13 társával azon a helyen alapított kolostort. Az általa alapított szerzetesrend később a római katolikus egyház legnagyobb kanonokrendjévé vált. A speyeri birodalmi gyűlés 1126-ban Norbertet Magdeburg érsekévé nevezte ki. Ekkor a prémontréi közösség új vezetőjévé és első apátjává, Norbert javaslatára, Fosse-i Hugót választották. Norbert Magdeburgban is a Laonban már megtapasztalthoz hasonló ellenállással találkozott. Lelkiismeretességét és azzal párosuló szigorát túlzottnak vélték és szembeszegültek vele, csak nagy nehézségek árán tudott leverni egy zendülést. De kitartásának köszönhetően végül eljött a belső megújulás ideje is egyházmegyéjében. 1129-ben a Miasszonyunkról nevezett apátsági templomot premontrei kolostorrá alakította át. Ez a kolostor lett a rend keletre irányuló törekvéseinek kiindulópontja, amely a vendek és a szlávok megtérítésére irányult, ami egyben a német betelepülést is előkészítette az Elbától és az Oderától keletre fekvő területeken. Norbert, a Német-római Birodalom főkancellári minőségében, ment Lothár császárral Rómába 1132/1133-ban. Út közben azonban maláriában megbetegedett, és betegen tért haza Magdeburgba, ahol már nem gyógyult fel. Életét 1134. június 6-án fejezte be egy hatalmas keleti egyházmegye érsekeként. 1582. július 28-án XIII. Gergely pápa szentté avatta. Mikor Magdeburg később áttért a protestáns hitre, Norbert ereklyéi a prágai strahovi apátságba kerültek, ahol 1626 óta őrzik őket. A premontrei apátság saját sörfőzdés vendéglője is a rendalapító Szent Norbert nevét viseli. Saint-Avit (Tarn) Saint-Avit település Franciaországban, Tarn megyében. Lakosainak száma 269 fő (2015). Saint-Avit Dourgne, Lagardiolle, Lempaut, Lescout és Verdalle községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: II. György moldvai fejedelem II. György, románosan Gheorghe Ghica (1600. március 3. – 1664. november 2.) moldvai fejedelem 1658-tól 1659-ig, majd I. György néven havasalföldi fejedelem 1659-től 1660-ig. Albániából származó, a XVII. században Romániába bevándorolt családból származott. Köprülü Mehmed nagyvezér ültette 1658-ban a moldvai, 1659-ben a havasalföldi trónra. Miután a portának járó adót nem fizette meg, bilincsekbe verve Konstantinápolyba hurcolták. Uganda a 2004. évi nyári olimpiai játékokon Uganda a görögországi Athénban megrendezett 2004. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 4 sportágban 11 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Az ország legjobbja Boniface Kiprop Toroitich volt a 10 000 méteres síkfutás 4. helyezésével. Atlétika Férfi Női Ökölvívás RSC - a játékvezető megállította a mérkőzést Súlyemelés Női Úszás Férfi Gaskó István Gaskó István (Sajószentpéter, 1954. július 21. –) magyar közgazdász, szakszervezeti vezető, 1996 és 2016 között a Liga Szakszervezetek konföderáció, illetve 1991 és 2015 között a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete (VDSZSZ) elnöke. Életpályája 1972 és 1975 között a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán, 1981 és 1986 között a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen tanult. 1975 és 1990 közt az állami vasúti vállalat MÁV-nál dolgozott különböző beosztásokban: Ormosbányán állomásfőnök volt, ezután Kazincbarcikán dolgozott, Budapest-Rákosrendezőn körzeti gazdasági üzemfőnök-helyettes volt, majd a Budapesti Igazgatóság gazdasági főmunkatársa. 1993-tól tagja a MÁV Felügyelő Bizottságának. 1980-ban belépett az MSZMP-be, a szocialista állampártba, amelyből 1989-ben lépett ki. Ugyanebben az évben a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) alapító tagja lett, 1990-ig alelnök. A Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain ő képviselte az MSZDP-t. 1989-ben részt vett a VDSZSZ alapításában. 1990-ben a szakszervezet ügyvezető elnöke, 1991-től elnöke lett. 1993-ban és 1994-ben a Liga konföderáció alelnökévé választották, 1996 óta a Liga elnöke. Azóta több kongresszuson is újraválasztották, amely nagyban köszönhető annak, hogy több sikeres társadalmi akciót szervezett (TB mentés , új Mt. elleni útlezárások ), illetve hogy elnöksége alatt a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája taglétszáma erős növekedésnek indult, szemben más konföderációk stagnálásával vagy csökkenésével. A VDSZSZ élén Gaskó 2007-től kezdve sorozatosan sztrájkokat szervezett az általa vezetett VDSZSZ-szel. A megmozdulás először még a MÁV teherszállító egységének (Cargo) eladásából keletkezett vagyon elosztásáról szólt, később Gaskó úgynevezett „gördülősztrájkokat” szervezett, ekkor a cél már a vasúttársaság átszervezése a vasúti bezárások elleni tiltakozás volt. 2010 januárjában is munkabeszüntetést kezdeményezett a BKV-sztrájk segítésére. A sztrájkok támogatottsága egyre csökkent, ahogy a magyar közélet és politika is hevesen vitatta és kritizálta Gaskó módszereit. Végül 2011 decemberében az új kormány megállapodást írt alá a VDSZSZ-szel, amellyel lezárta a magyarországi szakszervezetek valószínűleg egyik leghosszabb sztrájksorozatát, és vállalta, hogy három év alatt kifizeti minden vasutasnak a Rail Cargo privatizációjából követelt részt . Családja Nős, egy fia (Krisztián) van. Kerékpározás a 2014. évi nyári ifjúsági olimpiai játékokon A 2014. évi nyári ifjúsági olimpiai játékokon a kerékpározás versenyeit augusztus 17. és 24. között rendezték. A fiúknál és a lányoknál is 1–1 csapatversenyt rendeztek, illetve egy vegyes csapat versenyszám is volt. Naptár Az időpontok helyi idő szerint (UTC+8) értendők. Éremtáblázat (A táblázatokban az egyes számoszlopok legmagasabb értéke vastagítással kiemelve.) Sándor László (honvéd) Sándor László (Csíktaploca, 1796 – Kolozsvár, 1849. október 18.) honvéd, táblabíró, 1848-'49-ben nemzetőrtiszt. Urban ezredes kötél általi halálra ítélte, és a Szamosfalva felé vezető út mellett 1849. október 18-án kivégeztette Tamás András csíkszépvízi honvéd alezredessel együtt. Élete Sándor László születésének csak évét – 1796 – ismerjük. Sándor László egyik unokája, Szőrtsey Antal állítása szerint említett Csíktaplóczán lakott ugyan, de Csíkszentmihályon született. A szabadságharc előtt és alatt semmiféle hivatalt nem viselt. Birtokosként a megyei gyűléseken heves ellenzéki beszédeket tartott, ezért „nagyszájú Sándor Lászlónak” nevezték. Asztalos Lajos szerint nem sikerült tisztázni, volt-e rangja vagy sem. Egyes vélemények szerint ugyanis őrnagy volt, mások szerint táblabíró és nemzetőr-százados. Sógornője meglátogatta a börtönben – a Farkas utcai kegyesrendi (később piaristának mondott) gimnázium épületében –, de izgatottságában nem figyelte meg, hogy egyen- vagy polgári ruha volt-e rajta. Küldetésének az volt a célja, hogy tudassa vele: bujdosó fia, János, kész érette kiszolgáltatni magát az osztráknak. Sándor László ezt elutasította: „...én már törődött agg vagyok, az élet rám nézve már semmi beccsel sem bír..., fiam meneküljön, míg a fergeteg elmúlik..., s akkor éljen boldogul”. Sándor Lászlót gyilkosság vétkéért ítélték halálra. A vád szerint ugyanis 17 pálosit, akit Székelyudvarhelyre kellett kísérnie, az úton agyonlövetett. A valóságban ezek hadifoglyok voltak, s Udvarhely felé menet fegyveres csapat támadt rájuk, hogy a foglyokat kiszabadítsa. Sándor László tüzet vezényelt, s a foglyok – de a támadók közül is többen – meghaltak. A kortársak szerint ezek kegyetlen gyilkosok voltak, akik többek között nőket nyúztak meg elevenen, földobott kisdedeket lándzsával fogtak ki. Sándor Lászlót a szabadságharc bukása után Csíktaplocán fogták el, és „a lehető legkíméletlenebb módon hurcolták Kolozsvárra”. Az elítélteket László Márton Ferenc-rendi szerzetes kísérte utolsó útjára, akit egyébként Marci bácsinak neveztek. Emlékezete A sír a kivégzőhely közelében, a kivégzettek emlékére emelt emlékoszloptól néhány száz lépésre, Szamosfalva felé a vasút jobb oldalán volt. Lénárt Dénes iskolásként részt vett a megemlékezésen. A feliratot látta ugyan, de szövegére nem emlékszik. Az 1960-as években a területet parcellázták. Az 1960-as évek vége felé épültek itt az első kis házak. Valószínűleg ekkor tüntették el a síremléket. Egyes állítások szerint a maradványokat 1995-ben egy családi ház alapjának kiásásakor találták meg, innen ismeretlen helyre szállították. Az emlékoszlop alsó részén a havonta kétszer megjelenő kolozsvári folyóirat, az 1848–49. Történelmi Lapok tájékoztatása szerint az alábbi szöveg volt olvasható: A HAZÁÉRT/ÉS A NEMZET JOGAIÉRT/1849. OKTÓBER 18-ÁN/E HELYEN,/A BITÓFÁN VÉRTANUHALÁLT/SZENVEDETT/TAMÁS ANDRÁS ALEZREDES/Sz. CSIKMÁDÉFALVÁN 1784. X/16,/SÁNDOR LÁSZLÓ TÁBLABIRÓ/AZ I. SZÉKELY EZRED 1-SŐ ZÁSZLÓALJÁBAN/NEMZETŐR TISZT/Sz. CSIKTAPLÓCZÁN 1796. –összegzi a helytörténész. A földön heverő egyik kődarab ma kibetűzhető szövege: [...] /48–49-ES/ALEZREDES/SÁNDOR LÁSZLÓ/ŐRNAGY/48–49/VÉRTANUK/EMLÉKÉRE/. Az emlékmű felső része a földön hever, több darab hiányzik belőle. Egykori felirata: HONVÉD/VÉRTANÚK/EMLÉKE. Filippa Duci Filippa Duci (Piemont, 1520 – Tours, 1586. október 15.) királyi ágyas. Élete 1520-ban született Piemont tartomány Moncalieri nevű városkájában, Gian Antonio Duci leányaként. A francia trónörökös, a későbbi II. Henrik 1537-ben az itáliai háborúk idején néhány éjszakát eltöltött egy piemonti lovász, Filippa bátyjának házában. A 17 éves, vonzó lány már az első találkozásuk alkalmával elbűvölte Henriket. Kapcsolatuk rövid ideig tartott, a trónörökösnek azonban tovább kellett utaznia. Csakhogy Filippa addigra már gyermeket várt tőle. Henrik, amikor tudomást szerzett erről René de Montmorency-től, aki Moncalieri-ben maradt, meghagyta, hogy gondoskodjanak a leendő anyáról. 1538 nyarán Filippa leánygyermeknek adott életet, akit apja később törvényesített. Diane de France-nak nevezték el és Diane de Poitiers gondjaira bízták. Diane születése sokakat meglepett az udvarnál, ugyanis 1538-ban a trónörökös már 5 éve volt házas, de még nem született gyermeke feleségétől, Medici Katalintól, ezért egyesek nemzőképtelennek gondolták a férfit. 1541-től I. Ferenc francia király (Henrik édesapja) évi 400 livre tournois életjáradékot biztosított Filippának kártérítésképpen, aki végül Touraine régióban telepedett le. Nem sokkal később, valamikor 1546 után Filippa hozzáment egy olasz arisztokratához, Giovanni Bernadino Sanseverino-hoz. Az egykori királyi ágyas 1582-től visszakerült a francia udvarhoz, ahol kinevezték őt az akkor már idősödő és megözvegyült Medici Katalin királyné egyik udvarhölgyévé. Diane de France kitűnő nevelésben részesült, több hangszeren játszott, beszélt olaszul, spanyolul és latinul. Milánó hercegéhez adták feleségül. Filippa 1586. október 15-én, körülbelül 65 évesen hunyt el Tours mellett. 51-es körzet Az 51-es körzet (angolul Area 51) egy amerikai katonai bázis beceneve, amely Nevadában található, az Amerikai Egyesült Államok nyugati részén. A terület a Groom Lake nevű kiszáradt tóban terül el, melynek déli részén egy nagy területű titkos katonai repülőtér van. A katonai bázis elsődleges célja a kísérleti repülőgépek és fegyverek tesztelése és fejlesztése. Többen állítják, hogy a területen földönkívüli kísérleteket végeznek, ezt az elképzelést azonban eddig senki sem tudta igazolni. Mások szerint kémrepülőgépeket teszteltek itt, de ez az állítás is évtizedeken át bizonyítás nélkül maradt. Végül a CIA 2013. augusztus 16-án ismerte el, hogy a területen teszteltek felderítő eszközöket és fegyvereket. Mindez egyúttal a körzet létezésének hivatalos beismerését is jelentette. A bázis az Amerikai Egyesült Államok Légierejének hatalmas Nevadai Teszt- és Gyakorló Terület körzetébe esik. Habár a létesítményt a 99. Air Base Wing irányítja a Nellis légitámaszpontról, úgy tűnik, hogy a Légierő Repülési Tesztközpontjának (Air Force Flight Test Center, AFFTC) egyik bővítménye, amely az Edwards légitámaszponton van a Mojave-sivatagban. A sivatag a Groom-tótól körülbelül 300 km-re délre fekszik, így a bázist Air Force Flight Test Center néven is hívják (3-as különítmény). Gyakran a Dreamland, Paradise Ranch Home Base, Watertown Strip és Groom Lake neveket is használják a bázisra, illetve a legújabb kifejezés a Homey Airport. A terület a Katonai Műveleti Terület része, és a körbehatárolt repülőteret is annak részeként azonosítják (R-4808N), a katonai pilóták a tiltott terület feletti légteret pedig "The Box"-nak ("A Doboz") hívják. Elég nagy titkolózás övezi a bázist, így rendszeresen válik összeesküvés-elméletek és UFO-elméletek tárgyává. Földrajzi adatok Az 51-es körzet egy nagyjából 155 km² alapterületű földterület, amely az Amerikai Egyesült Államok Nevada államának Lincoln megyéjében található. A körzet a 12 140 km² területű Nellis légibázishoz tartozik, nagy részén az Emigrant-völgyben terül el, amelyet a Groom és a Papoose hegyláncok vesznek körbe. A két hegylánc között fekszik a nagyjából 5 km átmérőjú Lake Groom, egy kiszáradt sóstó. A tó délnyugati részén egy nagyméretű légibázis található. A tó kiszáradt medrét két, több kilométeres kifutópálya szeli át. Az 51-es körzet határos a nevadai atomkísérleti telep (Nevada Test Site, NTS) Yucca Flats területével, ahol az amerikai Energetikai Minisztérium számos atomkísérletet hajtott végre. A Yucca Mountain atomfegyverbunkere nagyjából 64 km-re délnyugatra található a Groom Lake-től. Maga az 51-es körzet megnevezés megkérdőjelezhető, mivel csak az NTS régebbi térképein szerepel, ugyanakkor a nevadai atomkísérleti telep többi területét is hasonló módon számozták. A modern térképeken általában a „Nellis Air Force Bombing and Gunnery Range” kifejezés szerepel, ami a Nellis légibázis lőterét jelzi. A terület kapcsolódik az NTS belső úthálózatához, és burkolt utak vezetnek északnyugat felé Mercuryba, illetve nyugatra, a Yucca Flatsre. A kiszáradt tómedertől északkeletre vezet a Groom Lake Road. Ez a széles, jó minőségű út a Jumbled Hills egyik hágóján halad át. A Groom Lake Road korábban a Groom-medencében található bányákhoz vezetett, de a bányák bezárása óta az utat tovább bővítették. A kígyózó út egy biztonsági ellenőrzőpont mellett is elhalad, bár a bázis körüli lezárt terület ennél messzebbre, keleten ér véget. Azokat a meggondolatlanokat, akik gyalog mennek nyugat felé a Groom Lake Roadon, először a hágót körülvevő hegyekről veszik észre az őrök, több kilométernyire az ellenőrzőponttól. A lezárt területet számtalan figyelmeztető tábla veszi körül: „Fényképezni tilos” illetve „Belépni életveszélyes”. A területet elhagyó Groom Lake Road kelet felé halad tovább, ahol eléri a Tikaboo-völgy alját. Több, távoli ranchhez vezető földút csatlakozik a betonútba, mielőtt az Rachel kisvárosától délre eléri a 375-ös országutat. Ennek az útnak 1996. április 18-án Bob Miller nevadai kormányzó hivatalosan is az "Extraterrestrial Highway", azaz "földönkívüliek országútja" nevet adta, miután az ufórajongók évtizedeken át így hívták. A Groom Lake operatív tevékenységei A Groom Lake nem egy hagyományos légibázis, és általában nem elsővonalbeli egységeket helyeznek ide. Úgy tűnik, hogy a bázis főbb feladata az új repülőgépek kifejlesztése, berepülése, illetve ezek pilótáinak kiképzése. Amint ezeket a repülőgépeket az amerikai légierő haderőbe állítja, a gépeket hagyományos légibázisokról üzemeltetik. Beszámolók szerint a Groom Lake-i bázison kisszámú szovjet tervezésű repülőgép is helyet kapott, melyekhez különféle módon jutottak hozzá. Ezeket a gépeket elemzésekre és kiképzési feladatokra használják. A bázison dolgozók nagy része, úgy tűnik, a Las Vegas-i McCarran nemzetközi repülőtérről ingázik néhány piros-fehér színű, de légitársaság megjelölése nélküli Boeing 737-es utasszállítón. A gépek akár napi ezer embert is tudnak Las Vegas és a bázis között szállítani, és általában a „Janet” hívónevet használják (például "Janet 6"). Állítólag egy kifehérített ablakú busz is szállít utasokat a Groom Lake Road mellett, melyen az a kisszámú alkalmazott utazik, akik az NTS határán túl élnek (bár az nem nyilvánvaló, hogy ezek az emberek a Groom Lake bázison dolgoznak-e vagy pedig az NTS más létesítményein.) A hidegháború során szovjet műholdak fényképeket készítettek a Groom Lake-ről, de ezekből csak általános információk derülnek ki. A képeken semmi különleges nem látszik – légibázis, kifutópálya, hangárok stb. A képek alapján semmi nem támasztja alá a hatalmas, földalatti bunkerekről terjengő mendemondákat. A később készült polgári műholdas fényképeken annyi kivehető, hogy a bázis tovább terjeszkedett, de a felszínen semmi különleges nem látható. Senior Trend / U–2 program A Groom Lake-et a második világháború alatt bombázási és tüzérségi lőtérnek használták, majd 1955-ig elhagyatott volt. Ekkor a Lockheed Skunk Works nevű kutatóintézete a hamarosan elkészülő U–2 kémrepülő kísérleti telepének választotta a helyszínt. A lapos tómeder ideális leszállópályának bizonyult a nehezen kezelhető gép számára, az Emigrant-völgy és az NTS közelsége pedig elrejtette a gépet a kíváncsi szemek elől. Lockheed nekilátott egy ideiglenes bázis létesítésének. A tábor egy pár utánfutóból, műhelyből és szélvédte helyiségből állt. Az első U–2 1955 augusztusában szállt fel a Groom Lake medréből. 1956 közepétől a CIA irányítása alatt a gépek elkezdtek a Szovjetunió és más, hírszerzési szempontból fontos területek fölé repülni. Mindeközben az NTS területén tovább folyt a légköri atomkísérletek sorozata. 1957-ben az U–2-bevetéseket többször megszakította az Operation Plumbbob névre keresztelt kísérletsorozat, amely során két tucatnyi atomtöltetet robbantottak fel. A Plumbbob-Hood robbanás során radioaktív csapadék hullott a Groom Lake területére, és a bázist átmenetileg ki kellett üríteni. Az U–2 fő feladata a Szovjetunió fölé repülés volt, ezért nagyrészt a szovjet határ melletti légibázisokról működtették, például a törökországi Incirlikből és a pakisztáni Pesavarból. A Blackbird program (OXCART / A-10 / A-11 / A-12 / SR-71) Még az U-2 program befejezése előtt a Lockheed elkezdett a gép utódján dolgozni. A CIA megbízásából az „OXCART” program egy Mach 3-mal (a hangsebesség háromszorosával) repülő felderítőgép kifejlesztésével foglalkozott, amely később SR-71 Blackbird néven vált ismertté. Az új gép repülési sajátosságai és karbantartási igényei jelentős infrastrukturális bővítéseket követeltek, így új épületeket húztak fel és a kifutópályát is kibővítették. Amikor 1962-ben felszállt az első A-12 Blackbird prototípus, a Groom Lake kifutópályája már 2600 méter hosszú volt és a bázison több mint ezer ember dolgozott. A bázison az üzemanyagtartályok és az irányítótorony mellett egy baseball-pálya is helyet kapott. A bázis biztonságát is jelentősen növelték – a szomszédos Groom-medence kis bányáját bezárták, és a környező területeket katonai körzetté nyilvánították, ahol az arra tévedőket akár le is lőhették. A Groom Lake bázisról szálltak fel a Blackbird változatai: az A-10, az A-11, az A-12, az RS-71 (amelyet a közhiedelemmel szemben Curtis LeMay tábornok, a légierő vezérkari főnöke nevezett át SR-71-re, és nem pedig egy elnöki tévedés eredménye volt), illetve a félbehagyott YF-12A vadászbombázó és a katasztrofális véget ért D-21 távirányítású repülőgép is. A Have Blue / F-117 program Az első lopakodó repülőgép prototípusa, az F-117-es kistestvére, a Have Blue 1977 végén szállt fel először a Groom Lake-ről. A szupertitkos prototípusok kipróbálását egészen 1981 közepéig folytatták, amikor is a kísérleti repülések helyet adtak az F-117A Nighthawk első szériájának. A berepülések mellett a Groom Lake bázison végezték el a lopakodó repülőgép radarprofiljának beállítását, a fegyverrendszer tesztelését és szintén itt történt az első operatív F-117-es egység pilótáinak kiképzése. Ezután a továbbra is nagyon titkos, de már aktív szolgálatot ellátó F-117-esek a szomszédos Tonopah kísérleti lőterére települtek, majd onnan tovább a Holloman légibázisra. Későbbi programok Miután 1983-ban hadrendbe állították az F-117-esket, a Groom Lake programjai más irányban, de a korábbi intenzitással folytatódtak. A bázist és a száraz tómedren átvezető kifutópályát tovább bővítették, és a mai napig is repülővel szállítják oda Las Vegasból az ott dolgozókat. Az újabban készült műholdas fényképeket látva egyes elemzők úgy vélik, hogy a bázison nagyjából ezer ember él, és naponta körülbelül még ennyien járnak be Las Vegasból. 1995-ben a szövetségi kormány környező földterületeket sajátított ki, többek között azt a közeli hegységet is, ahol a Freedom Ridge névre hallgató pontról nyílt az egyetlen jól látható betekintés a bázisra. A szóbeszéd szerint a Groom Lake bázison kísérleteztek a D-21 Tagboard távirányítású repülőgéppel, egy kis méretű, lopakodó VTOL csapatszállítóval, egy lopakodó robotrepülővel, illetve a bizonyítatlan létezésű Aurora hiperszonikus kémrepülővel. Az amerikai légierő továbbra sem hajlandó megerősíteni vagy cáfolni a Groom Lake-et és az ottani eseményeket leíró találgatásokat. Az amerikai kormány álláspontja Az amerikai kormány hivatalosan sokáig nem ismerte el a Groom Lake bázis létezését. Egészen 2013-ig ez volt a helyzet, amikor azonban a Központi Hírszerző Ügynökség feloldotta egy olyan dokumentum titkosítását, amelyben szó esik az 51-es körzetről. Maga a bázis az amerikai kormány egyetlen térképén sem szerepel. Az amerikai földmérési hivatal, a USGS topográfiai térképein csak a rég elhagyatott Groom-bánya szerepel. A polgári repülés térképein a terület egy hatalmas tiltott zóna, melyet a Nellis lőtér részeként tüntetnek fel. Bár hivatalosan már feloldották a titkosítás alól a Corona kémműhold által készített fényképeket, az 1960-as években készült negatívokból a kérdéses területet kivágták. A USGS Terra nyilvános hozzáférésű műholdképeit 2004-ben eltávolíttatták a webszerverekről (mint például a Microsoft Terraserveréről – Terraserver kép). Nem amerikai forrásból származó képek azonban továbbra is cenzúrázatlan formában érhetők el – többek között ilyen a nagy felbontású orosz műholdak képe, illetve a kereskedelmi rendeltetésű IKONOS és Landsat műholdak képei is. Ezek a képek az interneten könnyen fellelhetők. A szomszédos Nellis lőtérrel ellentétben a területet körülvevő részre polgári repülőknek és a legtöbb katonai repülőnek is tilos a berepülés. A területet radarállomások és földbe rejtett mozgásérzékelők őrzik – a hívatlan vendégeket helikopterek és fegyveres őrök fogadják. Ha véletlenül a Groom Lake körüli tiltott légtérbe repülne, még a Nellis lőtéren gyakorlatozó katonai pilótákat is hosszas faggatásnak vetnék alá a katonai hírszerzés ügynökei. A bázis a közelmúltban több környezetvédelmi és munkaügyi per alperese is volt. A bázison dolgozók több pert is indítottak az ott található veszélyes hulladékokkal kapcsolatban, ám 2002-ben és 2003-ban is egy elnöki határozat mentette fel a légierő nevadai, Groom Lake közelében található helyszínét a környezetvédelmi bevallás alól. Nevada állam kormányzata felismerte, hogy a bázis léte körül jelentős folklór alakult ki, ezért az amúgy elhagyatott terület turisztikai potenciálját kiaknázandó, a közeli Rachel kisváros mellett elhaladó 375-ös út egy részét „Extraterrestrial Highway”-nek, azaz "földönkívüliek országútjának" nevezte el, és gondosan illusztrált úttáblákat helyezett ki. A területen (egyesek szerint a terület mellett) felfedezett „kirándulókat” általában fegyveres őrök – állítólag az EG&G hadiipari cég alkalmazottai – tartóztatják fel, majd átadják őket a Lincoln megyei sheriffnek. A tiltott területre való behatolást általában nagyjából 600 dolláros pénzbírsággal honorálják, bár egyes látogatókat és újságírókat állítólag az FBI ügynökei is felkerestek. Bár a bázison található szövetségi létesítményekre nem vonatkoznak az állami és a helyi adók, ez alól a bázison működő magáncégek nem képeznek kivételt. Az amerikai hadsereg jelentős mértékben foglalkoztat magáncégeket egyes feladatok ellátására – például kutatás-fejlesztés, gyártási folyamatok, biztonságtechnika stb. Egy kutató szerint a bázis csupán 2 millió dollárnyi adóztatható bevételt vallott be a Lincoln megyei adóhatóságnak, amely képtelen volt bejutni a bázisra ellenőrzés céljából. A megye pár lakója szerint a bázis túl nagy terhet ró a megyére, nagyon kevés helyi lakost foglalkoztat (mivel az alkalmazottak nagy részét, úgy tűnik, chartergépekkel szállítják oda Las Vegasból), túlságosan sok földet sajátít ki, és magasak a rendfenntartással kapcsolatos költségek. Fontos és érdekes események a Groom Lake történetéből Kb. 1941 és 1945 között Két leszállópályát marnak a Groom Lake keleti részébe, egy nagyjából 1600 méter (5000 láb) és egy 2300 méter (7000 láb) hosszút. A kifutópályákat a közeli Nellis támaszponton állomásozó egységek landolási kiképzésére használják. A második világháború végétől a pályákat nem használják, állapotuk gyorsan leromlik. 1955. április : Kelly Johnson utasítására a Lockheed egyik berepülőpilótája, Tony LeVier egy eldugott, leszállópályának alkalmas helyszínt keres, ahol az U–2 -vel kísérletezhetnek. LeVier megtalálja a Groom Lake-et, odaviszi Kelly Johnsont illetve a CIA egyik alkalmazottját. A Skunk Works irányítása alatt megkezdődik egy bázis felépítése. július : a "Ranch" munkálatai befejeződnek. A 800 000 dolláros költséggel épült bázison három hangár, egy irányítótorony, egy kantin, egy kifutópálya illetve számtalan lakóautó található. A Skunk works burbanki létesítményéből az első U–2 július 24-én a indul el a bázisra, egy C-124-es szállítógép fedélzetén. augusztus : a Groom Lake bázisról felszáll az első U–2. Augusztus 19-én Eisenhower elnök aláírja a 10633-as számú elnöki rendeletet, amely első alkalommal korlátozza a Groom Lake feletti légteret . A négyszög alakú légtér az annak északnyugati sarkában található atomkísérleti telep (amelyet akkor a Las Vegas Project néven ismertek) légteréhez kapcsolódik és 9 × 16 km méretű. november : egy C-54-es Burbankből a Groom Lake felé tartva a Mount Charlestonba csapódik. A fedélzetén utazó 9 civil és 5 katona közül senki nem éli túl. 1956. ősz : a SAC (Stragic Air Command, Stratégiai Légi Parancsnokság, a haderőnemektől független, az USA nukleáris csapásmérő erőit irányító parancsnokság) hat pilótája a Groom Lake bázison megkezdi kiképzését az U–2-vel. 1957. április 4. : az első radarzavaróval felszerelt U–2 prototípus, a 341-es, berepülés közben Pioche közelében lezuhan, a pilóta életét veszti. 1958. június 20. : Roger Ernst belügyminiszter-helyettes aláírja az 1662-es számú közterületi utasítást, melynek értelmében 15 540 hektár földerületre tiltja meg a belépést "… a nevadai kísérleti teleppel (NTS) kapcsolatban az Atomenergetikai Bizottság számára." Az észak-déli irányban 10 km, a kelet-nyugati irányban pedig 18 km hosszú négyszög az első olyan kisajátítás, mely a Groom Lake bázist veszi körbe. Ez egyébként szinte pontosan a már tiltott légtér alá esik. (Az USA Belügyminisztériuma nem az európai országokban megszokott feladatokat látja el, mivel a rendőrség, tűzoltóság, önkormányzati ügyek stb. az egyes államok hatáskörébe tartoznak. A szövetségi belügyminiszter a természeti kincsek, nemzeti parkok, indián rezervátumok stb. ügyeiért felel.) 1959. szeptember 21. : a USGS egy rutin térképészeti program részeként lefotózza a Groom Lake bázist. A 13-146 számú fényképet állítólag a mai napig meg lehet szerezni. november : radarvisszaverődési kísérletekhez egy teljes méretű A-12 makettet szállítanak teherautóval a Groom Lake bázisra. 1960. szeptember : nagy méretű földmunkák kezdődnek, hogy a Groom Lake bázis felkészülhessen a CIA A-12 OXCART programjára. Az építkezést 1964 közepére fejezik be, a már létező 1600 méter hosszú kifutópályát november 15-ére 2800 méteresre hosszabbítják meg. 1961. augusztus 11. : hatályba lép az NTS és a Groom Lake feletti, R-4808-as légtérkorlátozás, a földfelszín és 20 000 méter (FL600) között tilos a berepülés (akkoriban csak az U–2 tudott olyan magasra repülni – a ford.) A Groom Lake feletti tiltott légtér mérete nem változik. év vége felé : Robert J. Holburyt, a légierő ezredesét nevezik ki a Groom Lake bázis parancsnokává. 1962. év eleje : elkészül az ötmillió liter kapacitású üzemanyagtartály-rendszer január 15. : az R-4808-as tiltott légtér méretét 40 x 36 km-re növelik. A bővítést azzal indokolják, hogy a légierőnek egy titkos program miatt azonnali sürgős szüksége van a légtérvédelemre. Ekkor jön létre a mai napig is fennálló tiltott légtérzóna. február 26. : a 121-es számú, első A-12 Blackbird megérkezik teherautón a Groom Lake bázisra. április 26. : a 121-es számú, első A-12 Blackbird felszáll a Groom Lake bázisról. 1963. február : a bázisra érkezik az első öt CIA -s A-12 pilóta: Collins, Ray, Skliar, Sullivan és Walter. május 24. : a 123-as számú A-12 egy Pitot-cső eljegesedése miatt a utahi Wendovertől 25 km-re délre lezuhan. Collins, a pilóta sikeresen katapultál. július 20. : egy berepülés során az A-12 végre túllépi a 3 Mach -os sebességet. augusztus 7. : az első YF-12A sikeresen felszáll a Groom Lake bázisról. Az YF-12A az A-12 alapján kifejlesztett Mach 3-as elfogóvadász volt. 1964. július 9. : a 133-as számú A-12 leszállás közben lezuhan. A pilóta, Park, 160 méter magasból katapultál. 1965. év eleje : az OXCART programot befejezik. A bázis létszáma eléri az 1835 főt december 28. : a 126-os számú A-12 a felszállás után azonnal lezuhan. Vojvodich, a pilóta, katapultál. 1966. március 5. : a D-21 távirányítású repülő első szabad repülése. A gépet Point Mugu közelében indítják egy Groom Lake-ről felszálló Blackbirdről. július 30. : egy D-21-est indítanak Point Mugu felett, de az nekicsapódik az indító, 135-ös számú A-12-nek és megsemmisíti. A legénység két tagja katapultál, de az egyikük megfullad, mielőtt kimenthetnék a tengerből. Innentől kezdve az összes tovább D-21-est B-52 -es bombázókról indítják. 1967. év közben : a katonai hírszerzés, a Defense Intelligence Agency szerez egy MiG–21 -est és kísérletezésre a Groom Lake bázisra szállítja. A program a Have Doughnut kódnevet kapja, és ezzel kezdetét veszi a MiG-gépekkel való kísérletezés, ami valószínűleg napjainkig is tart. január 5. : a 125-ös számú A-12 a Groom Lake bázistól 125 km-re keletre lezuhan, mert elfogyott az üzemanyaga. Ray, a pilóta, katapultál, de nem tud kiszabadulni katapultülésből és életét veszti. január 10. : az SR-71 program érdekében leállítják az A-12 programot. A programváltás 1968 januárjára befejeződik. május 22. : az első A-12 -esek felszállnak a Groom Lake bázisról és a japán Okinawán található Kadena légibázisra indulnak. Ezzel kezdetét veszi a Black Shield, a gépek első operatív bevetése. A Black Shield keretében a gépek Észak-Vietnam felett végeztek felderítő repüléseket. 1968. június 21. : a Groom Lake bázisról felszáll a 131-es számú A-12 , az utolsó ilyen típusú gép. Az egész A-21-es flottát ezután kivonják a forgalomból és titkos raktárakba szállítják. augusztus 28. : a USGS egy rutin térképészeti felméréssorozat részekén lefényképezi a Groom Lake komplexumot. Az azóta több helyen is publikált fényképet 1994-ben az amerikai kormány betiltotta. 1977. november 16. : az 1001-es számú Have Blue , az F-117A lopakodó repülőgép prototípusa megérkezik a Groom Lake bázisra. december 1. : felszáll az első Have Blue. 1978. május 4. : az első Have Blue lezuhan, miután a futómű sérülése miatt nem tud leszállni. július 20. : felszáll az 1002-es számú, második Have Blue prototípus. 1979. július 11. : a Groom Lake-től 60 km-re északnyugatra, hajtóműtűz miatt a második Have Blue prototípus is lezuhan. 1981. május : az első szériagyártású F-117A tesztelés céljából szállítógépen érkezik a Groom Lake bázisra. június 18. : a 780-as számú első F-117A felszáll a Groom Lake-ről. 1982. február : felszáll a Tacit Blue , az új generációs lopakodó technológiákat bemutató kísérleti gép. április : az A-12 létezését végre feloldják a titkosítás alól. április 20. : a légierő hadrendbeállítási berepülései alatt lezuhan az F-117A -sorozat első szériagyártású gépe. október 15. : az F-117A második szériagyártású gépével tovább folytatódik a légierő hadrendbeállítási tesztsorozata. év vége : az első operatív lopakodó vadászgépraj a Groom Lake bázisról átköltözik a szomszédos Tonopah lőtérre. 1983. április 18. : négy Greenpeace -aktivista az 51-es körzettől nem messze délre halad el, miközben megpróbálnak belopakodni a nevadai atomkísérleti telepre. június : felszáll az első HALSOL, egy nagy magasságban repülő, napelemes, távirányítású gép. A HALSOL program két hónapig tartott. 1984. március : a légierő fegyveres őröket helyez a Groom Lake-től északra és keletre elterülő, 36 000 hektáros nyilvános földterület minden bejáratához, így gyakorlatilag kiterjeszti a tiltott zóna határát. Az őrök az arra járókat arra kérik, hogy ne lépjenek be a területre, így hatásosan (bár valószínűleg törvénybe ütköző módon) megakadályozzák a bejutást az amúgy nyilvános területre. április 26. : Robert Bond tábornok életét veszíti, amikor a Groom Lake bázisról felszálló MiG–23 -asa az NTS területén található Little Skill Mountain oldalába csapódik. augusztus : a márciusi területnöveléssel kapcsolatos kongresszusi meghallgatások során John Rittenhouse, a légierő képviselője azt állítja: bár a légierőnek nem volt felhatalmazása a földfoglalásra, a döntést nála sokkal magasabb szinten hozták. Részleteket csupán a nyilvánosság kizárásával tartott, zárt meghallgatáson mondana. 1985. évközben : a TACIT BLUE program véget ér. 1987. december : a Kongresszus végül is jóváhagyja és legitimizálja a légierő korábbi önkényes területnövelését. 1988. július 17. : a Groom Lake bázisról egy szovjet kémműhold által készített fénykép kerül nyilvánosságra. A képet a Popular Science tudományos havilap és az ufókutatással foglalkozó The Lazar Poster is leközli. 1993. október 18. : a légierő arról értesíti a szövetségi földhivatalt, hogy további 1600 hektár földterületet szeretne elfoglalni annak érdekében, hogy a nagyközönség a Freedom Ridge és Whitesides Peak néven ismert helyekről ne láthasson be a Groom Lake bázisra. 1995. április 10. : a Freedom Ridge és a Whitesides Peak többé nem látogatható, a tiltott zónába kerül, így a nagyközönség még távolról sem tekinthet be a Groom Lake bázisra. 1996. január : a Bechtel Corporation hadiipari cég állítólag elkezdte további 1600 méterrel (5000 lábbal) meghosszabbítani a második kifutópályát (14L – 32R). Ufók, összeesküvés-elméletek és az 51-es körzet Az 51-es körzetet körülvevő titoktartás és minden bizonnyal a modern repüléskutatással való összefonódás, illetve a szokatlan jelenségekről szóló beszámolók mind hozzájárulhattak ahhoz, hogy az 51-es körzet a modern ufók és összeesküvés-elméletek folklórjának központi helyszíne legyen. Az 51-es körzetben állítólag többek között az alábbiak folynak: földönkívüli űrhajók (köztük az állítólag Roswellben lezuhant ) tárolása, tanulmányozása és technológiáinak megfejtése, ezen űrhajók (élő és halott) utasainak tanulmányozása, földönkívüli technológiák alapján repülő szerkezetek gyártása, megbeszélések vagy közös tárgyalások a földönkívüliekkel, különleges energiafegyverek kifejlesztése (például a „csillagháborús” SDI programhoz), időjárásirányítás kifejlesztése, egy állítólagos, háttérből manipuláló világkormánnyal kapcsolatos tevékenységek. egyes terjesztések szerint állati kísérleteket (giliszta) folytatnak a lezuhant űrhajókban talált idegen testekből kinyert anyaggal. Egyesek szerint a Groom Lake (vagy a közeli Papoose Lake) alatt hatalmas földalatti bázist létesítettek, ahol ezeket a feladatokat látják el. Az 51-es körzet a popkultúrában A bázis a Doctor Who (Dreamland), a Futurama, az X-akták, a Seven Days és a Csillagkapu tévésorozatban; a Groom Lake, A függetlenség napja és az Indiana Jones és a kristálykoponya királysága mozifilmben; az Area 51, a Deus Ex, a Tomb Raider III, a Perfect Dark, a Tony Hawk's Pro Skater, Grand Theft Auto: San Andreas illetve a Half-Life számítógépes játékban szerepel. Dale Brown író könyveiben is gyakran szóba kerül. Az Alienware számítógépgyártó Intel alapú csúcsmodelljének neve is Area-51. A bázishoz legközelebb található kisváros a nevadai Rachel, ami így hírnévre tett szert mint az „51-es körzet hivatalos otthona”. Rachel nagyjából háromórányi autóútra található Las Vegastól, és egész évben turisták látogatják. A városkában több vállalkozás is foglalkozik az ufókultusz kiaknázásával, legyen az étterem, szálláshely vagy ufós témájú csecsebecsék árusítása. A városkát évente nagy számban látogatják a repülésért rajongók, akik a Nellis lőtér felett lezajló Red Flag légi hadgyakorlatban részt vevő gépeket szeretnék megpillantani. A városka kis múzeumában fényképeket, térképeket, kitűzőket és más, 51-es körzettel kapcsolatos tárgyakat lehet vásárolni. Az egyik helyi kocsma büszkén állítja ki azt az időkapszulát, amelyet A függetlenség napja filmstábjától kaptak. Angol nyelvű könyvek Rich, Benk Janos, Leo. (1996) Skunk Works. Little, Brown & Company, ISBN 0-316-74300-3 Darlington, David. (1998) Dreamland Chronicles. Henry Holt & Company, ISBN 0-8050-6040-5 Celles (Charente-Maritime) Celles település Franciaországban, Charente-Maritime megyében. Lakosainak száma 330 fő (2015). Celles Ars, Gimeux, Salles-d’Angles, Coulonges, Lonzac és Saint-Martial-sur-Né községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Hollandia a 2002. évi téli olimpiai játékokon Hollandia az egyesült államokbeli Salt Lake Cityben megrendezett 2002. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 4 sportágban 27 sportoló képviselte, akik összesen 8 érmet szereztek. Bob * - egy másik csapattal azonos eredményt ért el Gyorskorcsolya * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Pušća (Zagorska Sela) Pušća falu Horvátországban Krapina-Zagorje megyében. Közigazgatásilag Zagorska Selához tartozik. Fekvése Krapinától 20 km-re délnyugatra, községközpontjától 3 km-re északra, a horvát Zagorje északnyugati részén fekszik. Története A településnek 1857-ben 253, 1910-ben 321 lakosa volt. Trianonig Varasd vármegye Klanjeci járásához tartozott. A településnek 2001-ben 82 lakosa volt. Női 4 × 5 km-es sífutóváltó az 1988. évi téli olimpiai játékokon Az 1988. évi téli olimpiai játékokon a sífutás női 4 × 5 km-es váltó versenyszámát február 21-én rendezték Canmore-ben. Az aranyérmet a szovjet csapat nyerte meg. A versenyszámban nem vett részt magyar csapat. Végeredmény Az időeredmények másodpercben értendők. Eggenthal Eggenthal település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1329 fő (2016. december 31.). Csodatévő Szent Gergely Csodatévő Szent Gergely (ógörögül: Γρηγόριος ὁ Θαυματουργός, latinul: Gregorius Neocaesariensis / Thaumaturgus), (Neokaiszareia, 213 – Neokaiszareia, 270. november 17.) ókeresztény görög püspök, egyházi író. Előkelő pogány családban született Neokaiszareiában, és testvérével, Athenodorosszal együtt 5 éven keresztül tanult Órigenésznél Kaiszareiában. Itt is keresztelkedett meg, majd szülővárosába tért vissza, amelynek rövidesen a püspöke lett. 270-ben hunyt el. Életét négy, legendaszerű életrajz (lat. vita) dolgozta fel, köztük Nüsszai Szent Gergelyé. Gergelynek több írott műve maradt fenn az utókorraː Köszöntőbeszéd – Órigenészhez Kaiszareiából való távozásakor. A beszédben Gergely tanúskodik az őrangyalokba vetett hitéről; A Szentháromságra vonatkozó hitvallás – a Nüsszai Szent Gergely-féle életrajzban szerepel; Kánoni levél – egy ismeretlen püspök részére, a korabeli egyházi fegyelem megismerése szempontjából fontos; Metaphrasis a Prédikátor könyvéhez – a bibliai Prédikátor könyvét próbálja a szerző a nagyközönség számára könnyű, élvezhetőbb nyelvezetű formába átültetni. A régi kéziratok gyakran és tévesen Nüsszai Szent Gergely neve alatt közlik; Ad Theopompum de passibilitate et impassibilitate Dei – filozófiai-apologetikus beszélgetés, amely csak szír nyelven maradt fenn; Philagrioszhoz a lélek egységéről – a Szentháromság tanának rövid kifejtése. A mű hitelessége nem biztos, ugyanis bár szírül az ő neve alatt maradt fenn, a görög változatok Nüsszai Szent Gergely és Nazianzi Szent Gergely neve alatt közlik; Rövid értekezés a lélekről Tatianoszhoz – kétes hitelességű írás, egyesek szerint Hitvalló Szent Maximosz műve; 6 darab homilia – kétes hitelességűek, örmény nyelven maradtak fenn. Forrás Altaner Bertold: Ókeresztény irodalomtörténet (Patrologia) , Szent István Társulat, Budapest, 1947, 124. oldal Neratov (Pardubice járás) Neratov település Csehországban, a Pardubicei járásban. Neratov Lázně Bohdaneč, Bukovka, Přelovice és Živanice településekkel határos. Lakosainak száma 164 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: H1N1 A 2009-es új influenza vírusáról szóló fő szócikket lásd itt: H1N1/09 pandemikus vírus. A H1N1 az A típusú influenzavírus egyik altípusa, az emberi influenza leggyakoribb okozója. Egyes törzsei az emberi populációkban is endemikusak (külső behatás nélkül jelenlévők), ezek okozzák az influenzaszerű betegségek és a szezonális influenza kis részét. Vannak sertésekben (sertésinfluenza) és madarakban (madárinfluenza) endemikus H1N1 törzsek is. 2009 júniusában az Egészségügyi Világszervezet bejelentette, hogy a H1N1 új törzse pandémiát okozott. Mivel az új vírus sertésekből eredt, sokáig sertésinfluenzának nevezték. A H1N1 influenza altípus nevében a „H” a haemagglutinin proteinre, az „N” a neuraminidáz proteinre utal. Számos különböző törzzsé mutálódott, köztük a spanyolnátha vírusa, enyhe emberi influenzák vírusai, járványos sertésinfluenza törzsek és a madarakban talált különböző törzsek. Ezek közül a spanyolnátha 50-100 millió ember életét követelte. Az influenzát okozó H1N1 törzsek általában alacsony patogenitásúak. A 2009-ben megjelent új vírus azonban az esetek egy részében az influenzánál megszokottnál súlyosabb megbetegedést okozhat. Amikor 2005-ben az emberi influenza más vírusaihoz hasonlították az 1918-as vírust, kiderült, hogy a vírus 4400 aminosavja közül csak 25-30 mutatott eltérést – ennyi már elég volt hozzá, hogy a madárinfluenza vírusa emberek közt is terjedővé váljon. Sertésinfluenza A sertésinfluenzát, amelynek nevét kezdetben a 2009-ben megjelent H1N1 vírusra használták, valójában többfajta influenza vírus okozhatja (amelyek közül a sertésekben endemikusakat sertésinfluenza vírusoknak – nemzetközi rövidítéssel SIV – nevezik). A 2009-ben ismert SIV vírusok közt vannak C típusú influenza vírusok is, az A típusúak közül pedig a H1N1-en kívül a H1N2, a H3N1, a H3N2 és a H2N3. A sertéspopulációkban ezek az egész világon elterjedtek. Emberre való átterjedésük nem gyakori, és még akkor is gyakran csak antitestek termelődéséhez vezetnek az emberi vérben megbetegedés nélkül. Ha a sertésinfluenza vírus mégis emberi megbetegedést okoz, zoonotikus sertésinfluenzának nevezik. Az ilyen fertőzéseknek különösen azok vannak kitéve, akik gyakran vannak sertések közelében. Az állatok megfelelően megfőzött húsa nem fertőz. A zoonotikus sertésinfluenza tünetei hasonlóak az influenzaszerű megbetegedések tüneteihez. A sertésekről emberre átterjedt influenza ritkán fertőz tovább emberek közt. A spanyolnátha A H1N1 egy különlegesen virulens törzse okozta 1918 márciusa és 1920 májusa közt a spanyolnátha pandémiát, amely az emberiség történetének egyik legpusztítóbb járványa volt: világszerte 50-100 millió embert ölt meg. A vírus azért volt olyan pusztító, mert az emberi szervezetben az immunrendszer túlzott reakcióját váltotta ki, az úgynevezett citokin vihart. (Hasonló reakciót vált ki az embert megfertőző H5N1 madárinfluenza vírus.) Az immunrendszer citokinok (jelzőmolekulák) tömegét bocsátotta a tüdő szöveteibe, emiatt fehérvérsejtek özönlöttek oda, károsítva a tüdőszöveteket és vizenyőt okozva, ami megakadályozta a légzést. Más pandémiáktól eltérően, amelyek főképp az öregekkel és a gyerekekkel végeztek, a spanyolnátha nagy számban végzett fiatal felnőttekkel, akiknek erős volt az immunrendszere és ezért erős védekező reakciót produkált. A járvány azért kapta a spanyolnátha nevet, mert Spanyolország volt az egyetlen európai ország, ahol az áldozatokról folyamatosan jelentéseket közöltek, miközben más országokban ezt nem engedték szerepelni a hírekben, hogy megelőzzék a pánikot. A Fort Dix-i járvány 1973-ban egy új H1N1 sertésinfluenza vírus járvány okozott a Fort Dix katonai bázison az Egyesült Államokban, amelyben 13 katona betegedett meg, és közülük egy meghalt. A vírust január 19. és február 9. közt észlelték és nem terjedt Ford Dixen kívülre. A 2009-es járvány 2009 áprilisában a H1N1 egy változata - amely a H1N1/09 pandemikus vírus (vagy új H1N1 influenza vírus) nevet kapta - halálos áldozatokkal járó megbetegedéseket okozott Mexikóban. Az első jelentések több, mint száz áldozatról szóltak, a számok azonban később változtak. A kór átterjedt az Egyesült Államokra, majd más kontinensekre is, köztük Európába. A WHO május 18-ai adatai szerint a laboratóriumi vizsgálatokkal megerősített esetek száma 40 országban 8829 volt és 74-en haltak meg, a zömük Mexikóban, a nemzeti egészségügyi hatóságok által a WHO számára szolgáltatott tájékoztatás alapján. Szomszédos országaink közül Ukrajnában a legsúlyosabb a helyzet, a vírus 2009 júniusában jelent meg, de mára (2009. november 1.) négy nyugat-ukrajnai megyében 81 ezer ember szenved vírusos eredetű légzőszervi megbetegedésben, és 2341 embert ápolnak kórházban, a vírus feltehetőleg 48 ember halálát okozta eddig. Ukrajnában a helyzet súlyosabbra fordult, 2009. november 13-án a felmérések szerint, az országban már (Lazorisinec szerint) a kórházakban 65 600 beteget ápolnak influenza miatt, közülük 392-ten intenzív kezelésre, 60-an pedig mesterséges lélegeztetésre szorulnak. A járvány kezdete óta Ukrajnában 1,25 milliónyian betegedtek meg és ebből 239-en haltak meg. 2009. november 18-ára a számok csak tovább növekedtek Ukrajnában. A tárca nyilatkozata szerint a járvány kezdete óta összesen 1,4 millió megbetegedést regisztráltak és halálos áldozatok száma 328. Az új vírus lappangási ideje az Országos Epidemiológiai Központ tájékoztatója szerint maximum hét nap, fertőzőképessége a betegség kezdetét megelőző naptól a kezdetét követő hetedik napig tart.- Az új vírus megelőzésére az Egészségügy Minisztérium oltópontokat állított fel, melynek listáját a járvány hivatalos oldalán, a www.jarvany.hu -n tette közzé. Az oltás szükségessége heves vitákat kavart a lehetséges mellékhatásai miatt, ám a nemzetközi javaslat szerint érdemes oltatnunk a régi, és az új típusú influenza vírus ellen is. Az esetek néhány százalékában előfordulhat fejfájás, hőemelkedés, enyhe rossz közérzet. 2009-es FIFA-klubvilágbajnokság A 2009-es FIFA-klubvilágbajnokság a klubvilágbajnokság hatodik kiírása, melyet 2009. december 9. és december 19. között rendeztek meg az egyesült arab emírségekbeli Abu-Dzabi két stadionjában. A torna házigazdája a 2008–2009-es egyesült arab emírségekbeli első osztályú labdarúgó-bajnokság győztese volt. Helyszínek Abu-Dzabi városa volt a házigazdája az eseménynek. Keretek Minden induló csapatnak 2009. október 29-éig le kellett adnia egy úgynevezett előzetes listát, mely harminc játékos (akik közül legalább három kapus) és legfeljebb huszonkét hivatalos személy nevét tartalmazta. A tornára összesen huszonhárom játékos volt nevezhető (akik közül háromnak kapusnak kellett lennie). E huszonhárom játékosnak rajta kellett lennie az előzetes listán. A nevezési határidő 2009. november 25. volt. Súlyos sérülés esetén lehetőség volt cserére (az új játékosnak is rajta kell lennie az előzetes listán), azonban a cserét legkésőbb a csapat első mérkőzésének kezdete előtt 24 órával be kellett jelenteni. Játékvezetők A torna nyolc mérkőzését az alábbi hét játékvezető és asszisztensei vezették. Mérkőzések A sorsolást 2009. november 12-én tartották Abu-Dzabiban. A mérkőzéseket az egyenes kieséses rendszernek megfelelő szabályok szerint játszották, azaz, ha a rendes játékidő után döntetlen volt az eredmény, kétszer tizenöt perces hosszabbítás következett. Ha ez után sem volt győztes, akkor büntetőpárbajban dőlt el a mérkőzés sorsa. Ez alól az ötödik- illetve a harmadik helyért játszott mérkőzések voltak kivételek, ugyanis ezeken nem volt hosszabbítás, azonnal büntetőpárbaj következett. Ágrajz Minden időpont a helyi (UTC+4) időzóna szerint van feltöntetve Negyeddöntők ---- Elődöntők ---- Statisztikák Végső sorrend A tornán minden pozícióért játszottak helyosztót, kivétel ez alól a hetedik hely volt, ahol az a csapat végzett, amelyik a selejtezőn kiesett. A torna során büntetőpárbajjal véget ért mérkőzés végeredménye hivatalosan döntetlennek minősült. Csodatölcsérfélék A csodatölcsérfélék (éjjelnyílók, Nyctaginaceae) a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjének egyik családja, amit az álkörmösfélék közeli rokonának tekintenek. Közel ötven nemzetségébe mintegy 3000 faj tartozik. Az APG a családot a valódi kétszikűeken belül a core eudicots kládba sorolja. Elterjedésük Fajai főleg a trópusokon, elsősorban Amerikában terjedtek el. Megjelenésük, felépítésük Sok fajuk fásszárú. Forrt, tölcséres leplű viráguk alatt csészére emlékeztető murvalevélkör helyezkedik el. Az álkörmösféléktől leveleik átellenes állása és a fellevelekből kialakult, a virágokat körbefogó, színes csalogatószervük különbözteti meg őket. Életmódjuk Sok fajukat madarak porozzák be. Felhasználásuk Több fajuk kerti dísznövény. Közülük a legismertebb a sok színváltozatban elterjedt nagy csodatölcsér (Mirabilis jalapa), amit Gregor Mendel genetikai kísérletei tettek híressé. A Csúcsformában epizódjainak listája Ez a szócikk a Csúcsformában című sorozat epizódjait listázza. Weißenburg in Bayern Weißenburg in Bayern település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 17 976 fő (2015. december 31.). Weißenburg in Bayern Ellingen, Höttingen, Ettenstatt, Burgsalach, Raitenbuch, Schernfeld, Pappenheim, Treuchtlingen, Alesheim és Bergen községekkel határos. Fekvése Schwabachtól délre fekvő település. Története A település helyén már a rómaiak idején is jelentős település állt Birichiamis néven. A római város alapfalait feltárták, a szabadtéri romkertben láthatók. 867-ben karoling királyi székhely volt, 1339-től pedig szabad birodalmi város. 1802-ben csatolták Bajorországhoz. A 31 bástyával tűzdelt városfal a belső őrjárti folyosón bejárható. Városkapuja az Ellinger-tor a késő középkori Németország kiemelkedően szép városkapuja. Négyszögletű, hatalmas főtornya 14. századi, az előtte levő bejárat két kis tornya és az elővédfalak a 16. század elején épültek. A város két főterét díszkutak ékesítik, és 17-18. századi csúcsos homlokzatú házak veszik körül. A régi Városháza épületében helytörténeti múzeum található sok római kori lelettel. Nevezetességek Városkapu Régi városháza (Rathaus) Evangélikus templom Weste Würzburg - Ötszögletű erődítmény Lanteira Lanteira település Spanyolországban, Granada tartományban. Lanteira Alpujarra de la Sierra, Aldeire, Válor, Bérchules, Jérez del Marquesado, Alquife, Valle del Zalabí és La Calahorra községekkel határos. Lakosainak száma 559 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Fakószemű feketecsiröge A fakószemű feketecsiröge (Agelasticus xanthophthalmus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, azon belül a csirögefélék (Icteridae) családjába tartozó faj. Magyar neve forrással nincs megerősítve. Rendszerezése A fajt Lester L. Short amerikai ornitológus írta le 1969-ben, az Agelaius nembe Agelaius xanthophthalmus néven. Előfordulása Dél-Amerika nyugati részén, Ecuador és Peru területén honos. A természetes élőhelye édesvizű folyók, patakok és mocsarak környéke. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése A hím átlagos testhossza 20,5 centiméter, testtömege 43 gramm, a tojó kisebb, 18 centiméter. Életmódja Rovarokkal és magvakkal táplálkozik. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. május 1.) Az Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. május 1.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. május 1.) Avibase. (Hozzáférés: 2018. május 1.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. április 9.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. május 1.) Carl Albert Andersen Carl Albert „Flisa” Andersen (Oslo, 1876. augusztus 15. – Oslo, 1951. szeptember 28.) norvég olimpiai bajnok és ezüstérmes tornász, olimpiai bronzérmes rúdugró. Az 1900. évi nyári olimpiai játékokon indult atlétaként és magasugrásban a 4. lett, míg rúdugrásban bronzérmes. Az 1906. évi nyári olimpiai játékokon már tornában indult és összetett csapatversenyben aranyérmes lett. egyéni összetettben is indult és a 23. lett. Utoljára az 1908. évi nyári olimpiai játékokon versenyzett tornában. Ekkor összetett csapatversenyben ezüstérmes lett. Klubcsapatai az IF Ørnulf és az Oslo Turnforening voltak. Samsal Dalibor Samsal Dalibor (Dalibor Šamšal) (Fiume, 1985. december 25. –) horvát-magyar alpesisíző. Edzője: Rajko Samsal és Kelen Ádám. Pályafutása A 2006-os torinói, a 2010-es vancouveri és a 2014. évi téli olimpiai játékokon Szocsiban Horvátország színeiben indult; az utóbbin a 18. helyet szerezte meg műlesiklásban. 2009. január 6-án a hazi pályán rendezett, zágrábi világkupa-futamon 21. lett szlalomban. 2013. december 15-én Val d'Isere-ben ugyanebben a versenyszámban 19. lett. 2014-ben kapta meg a magyar állampolgárságot. A 2018. évi téli olimpiai játékokon magyar színekben indult. Óriás-műlesiklásban 44. lett, műlesiklásban nem ért célba. Jegyzetek nemzetisport.hu: A XXIII. téli olimpián induló magyar sportolók. nemzetisport.hu (Nemzeti Sport Online) (magyarul). Budapest: Mediaworks Hungary Zrt. (2018. jan. 31.) (Hozzáférés: 2018. feb. 11.) Mario Matt potukao konkurenciju, ozlijeđeni Kostelić 27, Šamšal izletio!, 2013. december 15. Miklós Edit után Samsal Dalibor is Magyarországért küzd. Nemzeti Sport (2014. okt. 27.) (Hozzáférés: 2018. feb. 22.) Téli olimpia: megvan Marcel Hirscher második aranya is. Nemzeti Sport (2018. feb. 18.) (Hozzáférés: 2018. feb. 18.) Téli olimpia: kiestek a nagy sztárok, Kékesi a 30. műlesiklásban. Nemzeti Sport (2018. feb. 22.) (Hozzáférés: 2018. feb. 22.) Forrás nemzetisport.hu: A XXIII. téli olimpián induló magyar sportolók. nemzetisport.hu (Nemzeti Sport Online) (magyarul) . Budapest: Mediaworks Hungary Zrt. (2018. jan. 31.) (Hozzáférés: 2018. feb. 11.) Tóth Adrienn (öttusázó) Tóth Adrienn (Magyarország, 1990. november 24. –) világbajnok magyar öttusázó. A Budapesti Honvéd SE válogatott sportolója. Sportpályafutása 2005-ben a négytusa ifjúsági A Európa-bajnokságon egyéiben második, csapatban első, váltóban harmadik lett. Az ifjúsági négytusa világbajnokságon csapatban és váltóban győzött. Egyéniben ötödik lett. 2006-ban a junior Európa-bajnokságon váltóban harmadik volt. A 2007-es junior Eb-n egyéniben és váltóban első lett. Az ifjúsági négytusa Európa-bajnokságon egyéniben csapatban és váltóban végzett az első helyen. A világbajnokságon egyéniben 22., csapatban hetedik, váltóban negyedik volt. A junior világbajnokságon egyéniben és váltóban első, csapatban harmadik helyezett volt. 2008-ban a világbajnokságon egyéniben 12., csapatban harmadik, váltóban első volt. A junior vb-n egyéniben hetedik, csapatban és váltóban aranyérmes lett. az ifjúsági négytusa kontinensbajnokságon csapatban és váltóban első helyen zárt. Az ifjúsági négytusa vb-n az egyéni versenyben negyedik, csapatban és váltóban első lett. 2009-ben a junior Eb-n egyéniben hetedik, csapatban és váltóban első helyet szerzett. A 2010-es junior Eb-n egyéniben hetedik, csapatban második, váltóban bronzérmes volt. Az Európa-bajnokságon egyéniben hetedik, csapatban második, váltóban aranyérmes lett. A junior világbajnokságon egyéniben és váltóban ötödik, csapatban második helyezést ért el. A világbajnokságon egyéniben 27., csapatban negyedik, váltóban kilencedik volt. 2011-ben az Európa-bajnokságon egyéniben második, csapatban és váltóban első lett. A világbajnokságon egyéniben 26., csapatban második, váltóban első helyen végzett. A junior Európa-bajnokságon egyéniben hatodik, csapatban első, váltóban második volt. A junior vb-n az egyéni versenyben kilencedik, csapatban és váltóban bronzérmes lett. 2012-ben a vb-n egyéniben 11.-ként, csapatban másodikként zárt. Az Eb-n egyéniben 17., csapatban harmadik volt. A 2012-es londoni olimpián a 20. helyen végzett. 2012 novemberében bejelentette, hogy befejezi sportolói pályafutását. Edzői Hicsák Zsolt (2002–2005) Bognár Gábor (2005–) Díjai, elismerései Junior Prima díj (2011) Zálogát adtad, ó Jézus A Zálogát adtad, ó Jézus az Oltáriszentségről szóló egyházi ének. Dallamát Zsasskovszky Endre, szövegét Tárkányi Béla írta. Források HOZSANNA, avagy Imádságos Zsoltároskönyv: SZVU/142: Zálogát adtad, ó Jézus. andre.lapok.hu (Hozzáférés: 2017. feb. 6.) (szöveg) Szent vagy, Uram!. Szerkesztette Harmat Artúr és Sík Sándor . Budapest: Szent István Társulat . 1974. ISBN 963-360-015-4 142. ének Hozsanna! Teljes kottás népénekeskönyv. Bárdos Lajos és Werner Lajos. A liturgikus reform alapján átdolgozott és bővített, 20. kiadás. Budapest: Szent István Társulat. 2007. ISBN 978 963 361 889 9 142. ének Éneklő egyház: Római Katolikus Népénektár. 7. kiadás. Budapest: Szent István Társulat. 2005. ISBN 963 361 676 X 168. ének Felvételek Ave Maria + Zálogát adtad... YouTube (2010. júl. 18.) (Hozzáférés: 2017. feb. 6.) (videó) 3:01-től. Zálogát adtad,ó Jézus.. Kántor Peti YouTube (2016. nov. 26.) (Hozzáférés: 2017. feb. 6.) (videó) SzVU 142. YouTube (2011. jan. 1.) (Hozzáférés: 2017. feb. 6.) (audió) orgona előjáték Zálogát adtad - Oltáriszentségről - H142. www.szolgalohittan.hu (Hozzáférés: 2017. feb. 6.) (audió) Nylander-próba (MONO- ÉS DISZACHARIDOK NYLANDER-PRÓBÁJA) Redukáló cukrok hatására a reagensben oldható komplexként jelenlevő Bi3+ ionokból fekete fémbizmut csapadék keletkezik, a reakció rokon a Fehling- reakcióval. A folyamat lényege: CHO CH2OH (HO )n + 2 Bi(OH)3 COOH CH2OH (HO )n + 2 Bi + 2 H2O A bizmut(III)-hidroxidot a Seignette-só tartja komplex formában oldatban. Kísérlet: Kémcsőben 0,5 cm3 frissen készített Nylander-reagenshez adjunk 0,5 cm3 1%-os szénhidrátoldatot! Gázlángon forraljuk fel az elegyet, majd hagyjuk lehűlni és figyeljük a változást! Megjegyzés: A próbát az alifás aldehidek (formaldehid kivételével) csak nagyon lassan és gyengén adják, ezért a reakció felhasználható a szénhidrátok és az alifás aldehidek megkülönböztetésére. Nylander-reagens készítése: 10 g nátrium-hidroxidot, 2 g bizmut(III)-dihidroxid-nitrátot és 4 g kálium-nátrium-tartarátot (Seignette-só) oldjunk 100 cm3 vízben. Carl Andersen (tornász, 1899) Carl Rudolf Svend „Karl” Andersen (Koppenhága, 1899. augusztus 11. – Koppenhága, 1983. július 7.) olimpiai bajnok dán tornász. Az 1920. évi nyári olimpiai játékokon indult tornában és a szabadon választott gyakorlatok csapatversenyben aranyérmes lett. Klubcsapata a Gymnastikforeningen Athen volt. Kisigmánd Kisigmánd község Komárom-Esztergom megyében, a Komáromi járásban található. Fekvése A megye északnyugati sarkában, a komáromi kisrégió déli határánál, Komárom városától 11 km-re található. Az M1-es vonalvezetésével megegyezik a közigazgatási határvonala. Az autópálya lejárójától a 13. számú útvonalon érhető el, attól kb. 2 km távolságra. A legközelebbi vasútvonal a Bábolna-Nagyigmánd vasútállomásnál a Székesfehérvár–Komárom-vasútvonalon érhető el, ami a falutól 4 km-re fekszik. Története A település elnevezése a birtokos család nevéből eredeztethető. Első okleveles említése 1440-1446 között ismert, Kyswygman, 1453-ban Kis-Wigman formában. A Kis-előtag Nagyigmándtól különbözteti meg. A jövevény Wigman nemzetség a 11. század elején kapott itt birtokot. Területén több római kori kőemlék került elő. 1935-ben kutatást végeztek a temetőben és a református sírok nagy részében, a halmot borító kőlapként elhelyezett, vagy fejfaként álló római domborműveket, szarkofág- és sírkőtöredékeket találtak. Feltételezések szerint a XIX. századi szőnyi "kőszedésekben" részt vett kisigmándiak hozhatták ide, sírjaik maradandóbbá tételére. A 13. században a falu az Igmánd nemzetségé (1291-ben terra nobilium de Wygman – az Igmánd nemesek birtoka). A 14. század közepén pedig egy része a Héderváry család tulajdona. V. László király zálogbirtokként a Rozgonyiaknak adományozta. 1500 körül a bajnai Both család szerzett itt birtokot, melynek tulajdonába 1511-ben Bakócz Tamás esztergomi érseket iktatták be. A török 1543-ban teljesen elpusztította a falut, melyet a 17. században református magyarokkal telepítették újra. Nemesi község volt. Református egyháza 1796-ban alakult. Műemlék jellegűvé nyilvánított temploma is ekkor épült, késő barokk stílusban. Tornyát 1914-ben kapta. 1809-ben a napóleoni háborúk hadműveleti területébe esett Kisigmánd és környéke. Ma is látható a franciák ellen emelt "Franciasánc". E korszak emlékét őrzi a Francia-kő földrajzi név is. (lásd: Bana) Az 1839. évi tagosítás után némely lakos birtokrésze egész Szentmihálypusztáig jutott ki, így e két puszta összeépült. 1848 után Kisigmándhoz csatolták Szentmihályt, melyet 1292-ben már villa Schentmihal alakban említettek. A középkorban Kisigmándnál jóval népesebb volt. A török korban elpusztult falu egykori hatalmas kiterjedését a felszínen látható maradványok (cserepek, kő- és téglatörmelékek a szántásban) bizonyítják. Elpusztult templomának köveiből építették fel Kisigmándon a római katolikus kápolnát 1820 és 1823 között. A főbejárat fölött márványtáblára vésett sorok ismertetik a kápolna történetét. A községnek 1848-ban a hozzátartozó Szentmihály-, Ghyczy-, Thaly- és Ujpusztával együtt 653 lakosa volt, közülük 148 katolikus, 476 református és 29 zsidó vallású. 1851-ben Esztergom vármegyéhez csatolták. 1864-től újra Komárom vármegyéhez, annak gesztesi járásához tartozik. 1926-tól nagyközség. Ugyanebben az évben megtörtént a faluban a villamoshálózat részleges kiépítése. A község háza 1938-ban épült. A helyi millenniumi ünnepségek keretében 1896-ban Szentmihálypuszta birtokosai egy-egy fát ültettek a hét vezér emlékére. Az Árpádot jelképező fa gyökerei között egy palackba üzenetet rejtettek, és arra kérték ennek megtalálóját, hogy ültessen azon helyre új fákat, s ezen írást tegye ismét az egyik fa töve alá. Az I. világháborúban 80 fő vett részt, ebből 31 halt meg. Emlékükre a Ghyczy család az 1930-as évek elején emlékművet készíttetett, melyet egykori birtokukon, a katolikus kápolna mellett állítottak fel. A két háború között társadalmi élete szervezésnek indult. 1926-ban megalakult a Levente Egyesület, 1930-ban a Polgári Lövészegylet és 1933-ban az Önkéntes Tűzoltó Egylet. Népkönyvtárát 1937-ben kapta a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumtól. 1941 és 1943 között pedig 6 ún. ONCSA-ház épült. Kisigmánd gazdasági életében mindig is a mezőgazdaság játszotta az uralkodó szerepet. A földek háromnegyede szántó volt, melyen nyolc középbirtokos, hét kisbirtokos, és negyven törpebirtokos gazdálkodott. Állattenyésztése már a 19. század végén híres volt: ló, szarvasmarha, sertés és juh tenyésztésével foglalkoztak. Jelene A második világháború harcai 1945. március 27-én értek véget a község területén. A kisigmándiak 1990-ben közadakozásból, Angyal Eszter tervei alapján II. világháborús emlékművet készíttettek, melyet a temetőben helyeztek el. 1946-ban Csémpusztát Kisigmándhoz csatolták, majd Nagyigmánd székhellyel 1971. április 1-jei hatállyal községi közös tanács alakult. 1990-ben lett újra önálló község. 1984-től 1988-ig Komárom közigazgatási vonzáskörzetéhez tartozott. Kisigmánd külterületi lakott helye Ujpuszta, mely már a 15. század környékén betelepült. A törökdúlás utáni újratelepítéskor a Ghyczy-család tulajdonába került. Kisigmándon 1892-ben egytantermes Községi Elemi Népiskola alakult. A szentmihálypusztai Állami Elemi Népiskola pedig 1927-ben létesült. A Nagyigmánddal történt 1971-es egyesítés óta sem iskolája, sem óvodája nincs a falunak. A gyerekek a nagyigmándi általános iskolába és óvodába járnak. Az 1930-as években 3 könyvtára is volt: a Községi Könyvtár 42, a Földműves Szakkönyvtár 37 és az iskolában működő Ifjúsági Könyvtár 82 kötettel. A könyvtár az 1970-es években megszűnt. Épületében jelenleg a közösségi ház működik, az ifjúsági klubbal. A falunak már 1948-ban megépült a sportpályája. 1992-ben öltözőt és konditermet építettek hozzá, 1997-98-ban pedig pályafelújítást végeztek, melynek eredményeként a szabványos pályát alakítottak ki. A szervezett keretek közti sportolási lehetőségeket az 1991-ben megalakult Kisigmándi Sportkör biztosítja a lakosok számára. A mezőgazdaságot a helyi "Harcos" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet irányította, mely 1980-ban a nagyigmándi termelőszövetkezethez került. A rendszerváltás után szövetkezetté alakult. Legjelentősebb gazdasági társasága a FEMTECH Fémszerkezetgyártó-, Szerelő- és Szolgáltató Kft. Legfontosabb vállalkozása a kisigmándi sertéstelep, valamint Újpusztán a Komáromi Agrár Rt. szarvasmarha-tehenészete. Ez utóbbi központi épülete a 19. században épült Ghyczy-kastély. A rendszerváltás után az önkormányzat nagy erőfeszítéseket tett az infrastrukturális elmaradottság felszámolása érdekében. Ennek köszönhetően az utak burkoltak, 1991-ben a lakások 90%-át rákapcsolták a kábeltelevíziós hálózatra. 1993-ban kiépült a digitális telefonhálózat, 1995-ben bevezették a vezetékes gázt. 1997-ben Nagyigmánddal közös beruházásként a csatornahálózat és a szennyvíztisztító megépítése szerepelt. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,8%-a magyarnak, 0,2% bolgárnak, 0,6% németnek, 0,2% szlováknak, 0,2% ukránnak mondta magát (10,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 38,6%, református 27,6%, görögkatolikus 0,6%, felekezeten kívüli 15,3% (17,2% nem nyilatkozott). Nevezetességei Református templom (késő barokk stílus), Római katolikus kápolna, Milkovich kúria, Ghyczy-kastély (Új puszta) Pogrányi íjászfarm Budai fonódó villamoshálózat A budai fonódó villamoshálózat közlekedésfejlesztési projekt, melynek célkitűzése a budai villamoshálózat fejlesztése, hiányzó vágányszakaszok megépítésével észak–dél irányú átmenő vonalak létrehozása volt. A fonódó elnevezés egyaránt utal a villamosviszonylatok összefonódására, valamint a Margit híd alatt kiépítendő vágányfonódásra.[forrás?] A fejlesztés két észak–dél irányú vágánykapcsolat megépítését tűzte ki célul: A Széll Kálmán téri ág a 18-as villamos végállomásától teremtett kapcsolatot a nagykörúti villamosvonal felé, majd arról a Török utcánál leágazva a 17-es villamos vonalára. Ehhez szükség volt a Széll Kálmán téri, korábban csak üzemi menetek által használt vágány átépítésére, a szintén üzemi kapcsolatként használt Török utcai vágánykapcsolat felújítására, illetve a Frankel Leó utcai vágánykapcsolat kiépítésére, amelynek előfeltétele volt a Margit körút vonalában található Frankel Leó utcai gyalogos-aluljáró bontása. A kivitelezés során felújítást kapott a Török utca is. A Bem rakparti ág a Batthyány tér és a Margit híd közötti új vonalszakasz kiépítését tartalmazta a 19-es és 41-es villamos számára egy közbenső megállóval a Bem József téren, amelyet a Margit híd alatt vágányfonódással vezettek át. A villamossal így kiváltható lett a 86-os busz forgalma. Innen a két ág együtt halad tovább a Frankel Leó és Bécsi úton, amelyeket a Tímár utcáig faltól falig felújítottak. Előzmények (1971–1981) A budai villamoshálózat 1972. december 23-án az M2-es metróvonal második szakaszának átadásával és a szentendrei HÉV meghosszabbodásával két részre szakadt: még 1971-ben az építési munkálatok miatt a Batthyány tér és a Margit híd között megszűnt a villamosközlekedés (a 9-est 1972-ben a Batthyány térig vágták vissza), majd a metró átadásához kapcsolódó forgalmi változások miatt a Dél-Budáról Óbuda felé közlekedő járatokat elterelték: a 4-es új északi végállomása a Moszkva (Széll Kálmán) tér, a 18-asé pedig a János Kórház lett. A két megmaradt Frankel Leó úti járat (11, 17) déli végállomását a Margit hídhoz helyezték vissza (1971–72-ben a császárfürdői végállomásig jártak), így azonban nem érték el a metrót, ami miatt a buszjáratok (60, 84, 86, 186) kedvezőbb alternatívának bizonyultak. 1981-ben a buszokkal szinte teljes vonalon párhuzamosan közlekedő 11-est megszüntették, részleges pótlására a 17-est a Bécsi útig hosszabbították. Ez azonban a 11-essel ellentétben a lakótelep szélén haladt, nem érte el a kerület központját. Ráadásul ugyanekkor elindították a 17-essel teljes vonalon párhuzamosan, de ritkább megállási renddel közlekedő 60-as buszt a Batthyány térig, ezzel a villamosnak gyorsjárati alternatívát kínálva. Így a hangsúly a buszhálózatra terelődött, a villamos a forgalmi dugók miatt nem tudott megfelelő szolgáltatást nyújtani. Kivitelezés A projekt előkészítése 2009-ben kezdődött, a kivitelezés pedig 2014 októberében. A műszaki átadás-átvétel 2015. december 23-án történt meg, az utasforgalom pedig 2016. január 16-án indult meg a fonódó villamoshálózaton. A fonódó villamos kivitelezése két másik projekttel állt szoros kapcsolatban: A kivitelezéssel együtt folyt a Széll Kálmán tér felújítása, melynek során a tér teljes vágányhálózata, gyalogos felülete és az utasforgalmi épületei is megújultak. Átépítették a Clark Ádám téri villamosaluljárót, melynek szűk keresztmetszete miatt korábban csak Ganz csuklós villamosok közlekedhettek a budai rakparti villamosvonalon. Az átépítéssel viszont megnyílt a lehetőség Tatra és CAF Urbos 3 villamosok is közlekedésére, melyek 2016 folyamán fokozatosan kiváltották a Ganz villamosokat. Az átépített aluljáróban 2016. március 14-én indult meg a forgalom. További fejlesztési tervek A fonódó villamos további fejlesztési lehetőségei: Déli irányú meghosszabbítás az Infoparkig , ahol az 1-es villamoshoz kapcsolódna Északi irányú meghosszabbítás a külső Bécsi úton a Budapest–Esztergom-vasútvonal Aranyvölgy megállóhelyéig Az 1981-ben megszűnt Pacsirtamező utcai villamos visszaépítése Óbuda jobb feltárása érdekében Kapcsolódó vonalak A villamoshálózat átadásával jelentősen módosult egyes villamos- és buszjáratok útvonala. Megszűnő villamosvonal: 18-as villamos Új villamosvonalak: 47B villamos – a Kamaraerdei Ifjúsági Park tól a Deák Ferenc tér ig közlekedik (kizárólag egy irányban); 56-os villamos – Hűvösvölgy és Budafok, Városház tér között közlekedik; 56A villamos – Hűvösvölgy és a Móricz Zsigmond körtér között közlekedik (a Krisztina tér – Szent Gellért tér érintésével); 59B villamos – Hűvösvölgy és a Márton Áron tér között közlekedik. Módosuló villamosvonalak: 17-es villamos – a Bécsi út / Vörösvári út és Savoya Park között közlekedik (a BAH-csomópont érintésével); 19-es villamos – a Bécsi út / Vörösvári út és a Kelenföld vasútállomás között közlekedik; 41-es villamos – a Bécsi út / Vörösvári út és a Kamaraerdei Ifjúsági Park között közlekedik; 61-es villamos – Hűvösvölgy és a Móricz Zsigmond körtér között közlekedik (a BAH-csomópont érintésével). Megszűnő autóbuszvonal: 86-os busz Új, vagy módosuló autóbuszvonalak: 109-es busz – Óbuda, Bogdáni út és a Batthyány tér között közlekedik; 111-es busz – Óbuda, Bogdáni út és a Batthyány tér között közlekedik; 160-as busz – Békásmegyer, HÉV-állomás és az Óbudai rendelőintézet között közlekedik; 260-as busz – Virágosnyereg út és az Óbudai rendelőintézet között közlekedik; 260A busz – Kocsis Sándor út és az Óbudai rendelőintézet között közlekedik. Érdekességek Szomorú érdekesség, hogy a fonódó első „teljes” napján [2016. március 14-én, amikor a lánchídi alagutat érintő járatok is először közlekedhettek teljes hosszukban] egy halálos közlekedési baleset „avatta fel” a villamoshálózatot (egy személygépkocsi gázolt halálra egy járókelőt a Bécsi úti végállomás üzemi vágányánál, s a balesetben egy ott álló villamos is részes volt). A 41-es villamos Bécsi útig történő meghosszabbításával a leghosszabb villamosvonal lett Budapesten, 18,4 kilométeres útvonalával. Amarantine (dal) Az Amarantine Enya ír dalszerző és énekesnő első kislemeze Amarantine című albumáról. Az amarantine szó örökkévalót jelent, de egy virágra is lehet asszociálni róla. A kislemez több változatán szerepel két, eddig kiadatlan Enya-dal is, a The Comb of the Winds, valamint a Spaghetti Western Theme from The Celts, ami eredetileg ugyanahhoz a dokumentumfilm-sorozathoz készült, aminek zeneanyaga Enya első, The Celts címen is megjelent albumát alkotta. Enya a BBC producere, Tony McAuley emlékére jelentette meg ezen a kislemezen. A kislemez némelyik változatán mindkét bónuszdal szerepel, más változatokon csak a The Comb of the Winds. Változatok A kislemez különböző kiadásai. Amarantine (Single Version) – 3:07 The Comb of the Winds – 3:39 Amarantine (Single Version) – 3:07 The Comb of the Winds – 3:39 Spaghetti Western Theme from The Celts – 1:57 Amarantine (Album Version) Boadicea (Single Version) Orinoco Flow Forrás Diszkográfia Enya hivatalos oldalán. [2006. augusztus 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. augusztus 16.) Budai kapucinus templom A budai kapucinus templom vagy Alsó-vízivárosi Szent Erzsébet-plébániatemplom Budapest I. kerületében, a Fő utca 32. szám alatt található, a Corvin tér szomszédságában. A hétköznapi használatban elterjedt kapucinus templom elnevezés arra utal, hogy a szerzetesrendeknek a második világháború utáni feloszlatását megelőzően a templomot a kapucinus rend tagjai is használták, akik a templommal délről szomszédos hajdani kolostorépületben (Fő utca 30.) laktak. A szocializmus évtizedeiben a kapucinus rend nem működhetett itt, de jelenleg már ismét a rendhez tartozó szerzetesek látják el a templom lelkészi teendőit. Története Középkori és újkori előzmények A mai templom és a hozzá csatlakozó kolostorépület helyén már a középkorban is hasonló funkciót betöltő épület, valószínűleg az Ágoston-rendiek kolostora állt. A török hódoltság idején ugyanitt Tojgun pasa dzsámija, illetve egy törökfürdő helyezkedett el, az előbbinek és utóbbiaknak is több falmaradványa került elő az 1972-73-ban itt végzett ásatások során. A dzsámi két homlokzati fala átalakítva ugyan, de fennmaradt, a mai templom északi és déli falában; az épület déli oldalán egy bemutatott török falrészlet is látható, két szamárhátíves nyíláskerettel, az épületen belül pedig faragott mihráb került elő. Buda 1686-os felszabadítása után a dzsámi már a következő évtől jezsuiták birtokába került, akik miután nagyjából eltüntették a falakon látható török jeleket, plébániatemplomnak használták az épületet, míg a szomszédos török fürdő katonai kórház lett, ugyancsak jezsuita vezetés alatt. Ugyanebben az évben, 1687-ben Széchényi György esztergomi érsek megalapította a budai kapucinus kolostort és pénzadománnyal is segítette a szerzetesrendet, hogy ily módon is elismerje Avianói Márk kapucinus atya azon érdemeit, amelyeket a törökellenes felszabadító hadjáratok megszervezése terén szerzett. A rend főnöke 1688-ban nyújtott be kérelmet a katonai kórház és az egykori dzsámi birtokba vételére, hogy kolostorukat és templomukat ott hozhassák létre, a használatbavételre pedig 1692-ben kaptak lehetőséget. A hazánkban néhány évtizeddel korábban meghonosodott kapucinus rendnek ez lett a harmadik magyarországi rendháza. Az első kapucinus templom A korábban ideiglenes jellegű templomot (amely 1693 és 1702 közt Víziváros plébániatemplomaként funkcionált) 1697-től kezdték átalakítani, Linzi Ottó kapucinus atya irányításával, ekkor került át a bejárat az addigi helyéről, a Várhegy felőli, nyugati oldalról a keleti oldalra. A kész templomot 1716. szeptember 20-án szentelte fel Natali Lukács belgrádi püspök, Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére, a következő évben pedig a kolostor építése is befejeződött. A templom kifejezetten puritán kivitelű volt, hátul a szentélynél egy kis toronnyal, ez azonban tökéletesen megfelelt a kapucinus előírások szerinti, hangsúlyozottan visszafogott építészeti felfogásnak. Az 1760-as években a templom új, a korábbiaknál díszesebb oltárokat kapott. A főoltárt 1760-ban állították fel gróf Zichy Miklós özvegye, Bercsényi Erzsébet költségén, a Szent Erzsébetet ábrázoló oltárkép Schervitz Mátyás alkotása volt; a jobb oldali mellékoltár képének témája Szent Antal látomása, a bal oldalié pedig Szűz Mária volt; mindkét utóbbit az a Vogl Gergely festette 1766-ban és 1768-ban, aki a szentélyben freskót is készített. A Mária-kép helyére később Falconer József Ferenc Szent Ferencet ábrázoló festménye került. Átépítése a 18. században A templomot 1776-77-ben kelet felé megnagyobbították, az épület új, volutás oromzatú, barokk homlokzatot kapott; ez idő tájt alakították át rendezettebb formájúra a kolostorépületet is. Az ekkori felújítások építőmesterének kiléte nem ismert, de nagy valószínűséggel Nöpauer Mátéval volt azonos, aki Budán és környékén ebben az időben számos egyházi épület tervezője és kivitelezője volt. 1787-től a templom, II. József rendeletére ismét plébániai rangot kapott, azóta megszakítás nélkül Alsó-Víziváros plébániatemploma. Teljes újjáépítés a szabadságharc után 1849 tavaszán, a magyar szabadságharc idején az épületegyüttes - főként a kolostor - súlyosan megrongálódott, így teljes újjáépítése vált szükségessé, amire 1854-56-ban került sor. Ekkor alakult ki az épület ma ismert külső formája, melynek terveit Reitter Ferenc irányítása mellett Glaser Rudolf és Szumrák Emil készítette; Reitter irányította felsőbb szinten a kivitelezést is, amelyre a megbízást Gerster Károly pesti építési vállalkozó nyerte el versenytárgyalás keretében. Gerster nem sokkal az építkezés félidejét követően, 1856. január 9-én csődöt jelentett, a kivitelezést emiatt végül Becker Károly fejezte be. A felújítás során a templom korábbi főhomlokzatát lebontották, és az újat némileg hátrébb építették fel; tornyát (a kapucinus hagyománytól eltérően) hegyesre képezték ki, bizonyára a plébániatemplomi rendeltetésre való tekintettel. A tetőszerkezet cseréjével egyidejűleg a szentély fölötti kis tornyot megszüntették, a szentélyt pedig a főhajó teljes szélességére bővítették. A templombelsőt Hils müncheni festő díszítette új festményekkel, a főhomlokzat hármas ablakába pedig – idehaza akkor még szokatlan módon – színes üvegfestmény került, amely Friedrich Baudri kölni üzemében készült. Az újjáépített templomot 1856. november 22-én szentelték fel. A templom a 20. században A templom következő jelentős felújítása 1926-27-ben történt Schömer Ferenc építész irányítása alatt, ekkor többek között márványmozaik került a padlóra, sárga és zöld műmárvány burkolat a pillérekre, valamint új ornamentális festés és számos új freskó a falakra. A második világháború alatt azonban a templom bombatalálatot kapott, így a belső berendezés és díszítés jelentős része megsemmisült, beleértve a 18. századi oltárképeket, a neobarokk szószéket és az üvegablakokat is. A templom belsejét a háború után állították helyre, az oltárépítményekbe új képeket helyezve; külsejét 1968-69-ben renoválták. Az egykori rendházat államosították, az épületegyüttesben irodákat alakítottak ki. 1994-ben bencés öregdiákok kezdeményezésére megalakult a Szent Benedek Bencés Általános Iskola és Gimnázium (későbbi nevén Szent Benedek Általános Iskola és Kéttannyelvű Gimnázium, majd Szent Benedek Iskolaközpont), amely a korábbi kapucinus rendház, a Fő utca 30. szám alatt nyitotta meg kapuit és 2010-ig működött az épületben. Leírása A templom épülete A templom és a hozzá délről kapcsolódó egykori kolostor-iskola épületegyüttes mai formájában a 19. század közepére jellemző romantikus historizáló stílusban készült; az alkalmazott építészeti motívumok többségét a román kori, egy kisebb részét pedig a gótikus építészet formakincséből emelték át. A kapu a keleti főhomlokzat közepén nyílik, fölötte hármas ablaknyílás helyezkedik el, mellette pedig kétoldalt Szent István és Szent László domborműves portréja látható. A lépcsőzetesen kialakított, pártázatos oromfalat kétfelől nyolcszögű pillér keretezi, ezekről ugyancsak nyolcszögű, nyúlánk fiatornyok emelkednek a magasba. A torony kissé a falsík elé ugorva, konzolos alátámasztással emelkedik a bejárat fölé; a homlokfalon félköríves fülkében elhelyezkedő szobor Szent Erzsébetet ábrázolja, Marschalkó János szobrász műve 1856-ból. A torony tetején hegyes gúlasisak emelkedik. A templombelső A belső tér előcsarnokból és fölötte elhelyezkedő orgonakarzatból, négy pár fiókkal tagolt dongaboltozatos hajóból és keskenyebb, fiókos dongaboltozatos, egyenes záródású szentélyből áll. A szentély oldalfalait a földszinten három-három félköríves nyílás töri át, fölöttük teljes szélességben karzat nyílik neobarokk díszítésű tömör mellvéddel. A háromrészes, oszlopokkal tagolt barokk főoltár 1760-ban készült, oltárképe (a világháborúban elpusztult régi oltárkép helyett) Fáy Győző 1954-ben készült, Szent Erzsébetet ábrázoló alkotása; az oltár két oldalszárnyába a külső homlokzathoz hasonlóan szintén Szent Istvánt és Szent Lászlót ábrázoló képek kerültek, ezek Szilágyi János festményei. A főoltárral szemben állva bal oldalon (az ún. evangéliumi oldalon) mellékoltár áll, építményét Bebo Károly készítette az 1760-as években, benne az elpusztult régi helyett Szent Ferencet ábrázoló festmény látható, az orommezőben pedig Szent Klára képe, mindkettő Feszty Masa alkotása; az oltár mellett álló, Szent Sebestyént ábrázoló 18. századi faszobor a kolostorból került ide. A bejárat felé haladva a következő boltszakaszban a Szent Kereszt-oltár található, az azt követőben pedig török kori falmaradvány, illetve nyílás emlékeztet a templom múltjára. A nyílásban a kolostorból származó 18. századi Fájdalmas Krisztus-szobor foglal helyet. A jobb oldali mellékoltár barokk építménye szintén Bebo Károly munkája az 1760-as évekből, régi festményeit Feszty Masa Szent Antal-, illetve Szent Veronika-képével pótolták. A következő boltszakaszban a Lourdes-i oltár helyezkedik el. A balusztrádos karzaton áll az 1926-27-es felújítás során megvásárolt orgona neobarokk orgonaházban. Készítője Garay János volt, a Rieger orgonagyár társtulajdonosa. A barokk fapadok a budavári Nagyboldogasszony-templomból kerültek ide 1876-ban Róth József esperes plébános adományaként, miután ott a helyreállítás során feleslegessé váltak. Harangok Nagyharang: 300 kilogrammos tömegű, B1 alaphangú, 83,3 cm alsó átmérőjű, Seltenhofer Frigyes fiai öntötték Sopronban , 1937 -ben. Kisharang: 150 kilogrammos, D2 alaphangú, 65,5 cm alsó átmérőjű, Szlezák László öntötte Budapesten , 1924 -ben. Harangozási rend Szentmisék előtt negyed órával a kisharang, kezdéskor pedig mindkét harang szól. Védettsége A templom az 1997. évi LIV. törvény alapján 15 157. törzsszám alatt II. kategóriába sorolt műemlék. Érdekességek 1801 -ben a templom kriptájában helyezték örök nyugalomra József nádor és felesége, Alexandra Pavlovna egyetlen közös gyermekét, az újszülöttként meghalt Alexandrina főhercegnőt. Több régi irodalmi forrás is Feszl Frigyest említi a templom kivitelezőjének, amit semmilyen tény nem támaszt alá. A kivitelezést elnyerő Gerster Károly korábban, az 1850-es évek elején valóban társas viszonyban dolgozott Feszllel és Kauser Lipóttal, innen eredhet a szakirodalmi tévedés. A szentély jobb oldali karzatán található, 1813-ban Szent Flórián tiszteletére készített oltárfestmény az akkori Alsó-Víziváros egy részletét ábrázolja a kapucinus templommal és kolostorral. A templomban működik az Avianoi Boldog Márk Budapesti Olasz Lelkészség (jelenlegi lelkésze Ft. Andrea Marchioro OFMCap). Mozart: Zongoraverseny No. 19 Wolfgang Amadeus Mozart No. 19. F-dúr zongoraversenye a Köchel-jegyzékben 459 szám alatt szerepel, és a "Koronázás II." melléknevet viseli. Keletkezése-története Mozart a művet 1784. december 11-én fejezte be. A darab a Koronázás II. melléknevet onnan kapta, hogy Mozart II. Lipót,(magyar király), német-római császárrá koronázásakor, az ünnepségeken, 1790. szeptember 30-án, Frankfurt am Main-ban , a No. 26 (Koronázás I.) zongoraversennyel együtt eljátszotta. Szerkezete, jellemzői Tételei: Allegro 4/4 Allegretto 6/8, (C-Dúrban ) Allegro 2/4 Az első tételén a főtéma pontozott induló jellege uralkodik. A második tétel (kivételesen nem lassú tétel, hanem Allegretto tempójú) a tavaszváró Mozart-melódiák családjába tartozó, ringató álmodozó dallam. A zárótételt kontrapunktikus szövésmóddal felépített, vígoperai finálét idéző dallam uralja. Ismertség, előadási gyakoriság Hangversenyen, hanglemezen, vagy elektronikus médiákban viszonylag ritkábban hallgatható darab. 2006-ban, a Mozart-év kapcsán a Magyar Rádió MR3-Bartók Rádiójának Mozart összes művét bemutató sorozatában hallható volt, a zongoraszólamot Alfred Brendel játszotta, a St. Martin-in-the-Fields Kamarazenekart Neville Marriner vezényelte. Mihajlo Szerhijovics Hrusevszkij Mihajlo Szerhijovics Hrusevszkij (ukránul: Михайло Сергійович Грушевський, lengyelül: Mychajło Hruszewski; Chełm, 1866. szeptember 17. – Kiszlovodszk, 1934. november 24.) ukrán akadémikus, tudós, politikus és államférfi, a 20. század eleji ukrán nemzeti ébredés egyik kulcsfigurája. Az ország egyik legjelentősebb modern történésze, ösztöndíjak szervezője, a forradalom előtti ukrán nemzeti mozgalom vezetője, a forradalmi parlament elnöke, az Ukrán SZSZK kulturális életének vezető alakja. A sztálini tisztogatások idején, tisztázatlan körülmények között hunyt el. Élete 1866. szeptember 29-én született ukrán nemesi családba Chełmben, a Kongresszusi Lengyelország területén. A Kaukázus lábainál, Sztavropolban és Vlagyikavkazban nőtt fel. Lelki szülőföldjét Podóliában, Szesztrinyivka faluban (Podóliai kormányzóság) találta meg, édesanyja (Hlafira Zaharivna Hrusevszki) itt született, apja a helyi ortodox pap volt. Ugyanebben a faluban házasodott össze a kijevi Papi Szeminárium professzorához, Szerhij Fedorovics Hrusevszkijhez. A férfi apja többször kitüntetett katonai tiszt volt (kétszer kapta meg a Szent Anna-rendet, volt Bronzkeresztje és nemesi címe is), a Tarasz Sevcsenko Kijevi Nemzeti Egyetem Történelem Tanszékén diplomázott, később személyesen dicsérhette meg unokáját, amikor az is ide iratkozott be. Történészként Hrusevszkij első tudományos könyvének címe „Bar Szvasztovo: Történelmi megjegyzések XV-XVIII” volt, amely Bar történelméről szólt. Ő írta az ukrán történelem első részletes, tudományos igényű szintézisét, Az Ukrajna-Rusz története címmel. A tízkötetes sorozat ukrán nyelven íródott, az őstörténettől az 1660-as évek végéig tartó időszakot ölelte fel. Munkájában törekedett az egyensúlyra a közemberek és a politikai szervezetek között, ez tekinthető mestermunkájának. A felvilágosodás racionalizmusát ötvözte a romantika történelemszemléletével, pozitív szemlélete szülőföldjének és népének hiteles leírását eredményezhette. Az ukrán irodalom története, Az ukrán nép története és Ukrajna képes története címmel is többkötetes műveket írt, amelyek nagyon népszerűek voltak, utóbbi oroszul is megjelent. A nagy munkái mellett számos részterületet is vizsgált, ezeknél ütközött ki igazán kritikus szemlélete. Személyes bibliográfiája több, mint 2000 különböző címet számlál. Hrusevszkij írásaiban több szemlélet is megjelent.Kezdetben kontinuitást látott az ókortól napjaiig. E szerint Szkítia, a Kijevi Rusz és a kozákok egyaránt az ukrán örökség részei. Úgy tekintett a Halics–Volhíniai Fejedelemségre, mint a Kijevi Rusz egyetlen legitim örökösével. Ez ellentétben állt a hivatalos orosz állásponttal, mely szerint először a Vlagyimir–Szuzdali Fejedelemség, majd a cári Oroszország alakult belőle ki. Hogy bizonyítsa igazát, a „köznép” szerepét hangsúlyozta. Szerinte ez a nép a lázadások helyett hagyta uralkodni a jogos uralkodókat. Hrusevszkij nemcsak a belső, hanem a külső tényezőket is figyelembe vette. Szerinte a ruszok nem viking, hanem szláv eredetűek, a belső széthúzás vezetett a Kijevi Rusz felbomlásához, hangsúlyozta az ukránok változatos etnikai összetételét és a kozákok eredetét is. Úgy gondolta, a jobbágyok menekülése szintén fontos e témában. A 16. és 17. századi ukrán reneszánsz nemzeti szempontjait vizsgálta, szerinte Bohdan Hmelnickij és a kozákok felkelése a Lengyel–litván unió ellen inkább nemzeti és társadalmi, mint egyszerűen vallási jellegű volt. Így általános történelemszemléletét a kontinuitás, nativizmus és populizmus jellemzi. A Hrusevszkij gondolataiban megjelenő állam történelmi szerepéről a mai napig nincs egyetértés. Egyesek szerint a populizmussal szembeni mély ellenvetése végig megmaradt, ebből származhat a demokrácia iránti elköteleződése, míg mások szerint erre csak azért volt szükség, mert előre tervezte a független ukrán állam kialakítását. Tudósként Ösztöndíjak szervezőjeként ő felügyelte a Sevcsenko Irodalmi Társaság átalakulását, amely az Osztrák–Magyar Monarchia kezén lévő Galíciában működött, ebből lett a Sevcsenko Tudományos Társaság. A szervezet az első világháború előtt több száz tudományos kiadványt jelentetett meg, az orosz–osztrák határ két oldalán élő emberek nem hivatalos tudományos akadémiájává nőtte ki magát. Az 1905-ös orosz forradalom után megalapította az Ukrán Tudományos Társaságot Kijevben, az 1907-es intézet a jövőbeni prototípusaként szolgált. Az 1917-es oroszországi forradalmak után bécsi száműzetése alatt alapította meg az Ukrán Szociológiai Intézetet, majd visszatérése után az 1923-ban alapított Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia jelentős alakja lett. Politikusként 1917 előtt Politikai vezetőként először Galíciában jelent meg a színen, ahol a lengyel politikai túlsúly és a ruszin partikularizmus ellen lépett fel, ezek helyett az ország keleti és nyugati részeit egyesítő ukrán identitást pártolta. 1899-ben a galíciai központú Nemzeti Demokrata Párt társalapítója volt. A párt már az esetlenes ukrán függetlenségre készült. 1905 után az orosz állami dumában volt az Ukrán Klub tanácsadója. Az ukrajnai forradalom 1917-ben a kijevi forradalmi parlament, azaz a Központi Rada elnökének választották, fokozatosan irányította az országot egy demokratikus Oroszországban betöltött autonómiától a teljes függetlenségig. Ekkoriban egyértelműen radikális demokrataként és szocialistaként volt jellemezhető. Miután Pavlo Petrovics Szkoropadszkij tábornok német támogatással puccsot hajtott végre, bújkálnia helyett. Úgy érezte, Szkoropadszkij azzal, hogy szociális konzervativizmussal társítja, elárulja az államiság ügyét. A tábornok bukása után visszatért a Direktórium politikai életébe. Hamarosan azonban konfliktusba került vele, 1919-ben emigrált, miután az Ukrán Szocialista Forradalmárok Pártja színeiben mandátumot szerzett, így külföldről is tudta a tevékenységeket koordinálni. Emigrációban, visszatérése Ukrajnába Emigránsként bolsevikpárti helyzetet vett fel. Az Ukrán Szocialista Forradalmárok Pártja más tagjaival együtt megalakította a párt Külföldi Delegációját, amely a bolsevik rezsimmel való megbékélést támogatta. Habár a csoport bírálta a bolsevikokat, elsősorban az ukrajnai centralizmusuk és elnyomó tevékenységük miatt, ezeket félre kellett tenniük, mert a bolsevikok voltak a világforradalom vezetői is. Hrusevszkij és társai felszólították az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaságot, hogy engedélyezzék a pártot, a Külföldi Delegáció is hazatérhessen, de a kormány nem állt deréknak. A delegáció így 1921-ben beszüntette működését, tagjai visszatértek Ukrajnába, Hrusevszkij 1924-ben tért haza. Kései évei és halála Ukrajnába hazatérve a tudományos munkára koncentrált. Mindenekelőtt monumentális történelmi szintézisét írta. A politikai viszonyok megakadályozták visszatérését a közpolitikába, de ennek ellenére bekerült az ukrán értelmiségiek elleni sztálini tisztogatásba. 1931-ben a szovjet sajtó lejárató-hadjáratot indított ellene, Moszkvába száműzték. 1934-ben a politikai rendőrség szoros felügyelete alatt hunyt el a kaukázusi Kiszlovodszkban 68 évesen. Öröksége Habár Hrusevszkij politikai pályája ellentmondásos megítélésű, az ország egyik legnagyobb tudósának és államférfijának tartják. A mai napig híres Ukranában. Már az Ukrán Népköztársaságban jelentős szerepet játszó Volodimir Vinnicsenko és Szimon Petljura is magasztalta, de előbbi túl baloldali, utóbbi túl erőszakos volt, hogy szimbolikus alak legyen. Hrusevszkij arcképe jelenik meg az 50 hrivnyás bankjegyen, Kijevben és Lvivben is múzeum és emlékmű őrzi emlékét. Az utcát, ahol az ukrán parlament, a Verhovna Rada ülésezik, de számos más kormányzati hivatal is található itt, Hrusevszkij utcának nevezik. Az Ukrán Tudományos Akadémia 50 kötetben adta ki összegyűjtött műveit. Családja Mihajlo öccse, Olekszandr, és húga, Hanna is történész lett. Felesége, Maria-Ivanna Hrushevszka (1868. november 8. - 1948. szeptember 19.) az Osztrák–Magyar Monarchia területén, Zborivban született, 1893-ban Lembergben találkozott Hrusevszkijjel, három év után a Borscsiv közelében található Szkala-nad-Zbrucsemben házasodtak össze. 1900. június 21-én Lembergben született meg lányuk, Katerina. 1917 után Maria a Központi Rada tagja volt, emellett az Ukrán Nemzeti Színházban volt pénztáros. Ikes ragozás Az ikes ragozás egy, az irodalmi nyelvre jellemző, visszaszorulóban lévő igeragozási típus a magyar nyelvben az alanyi (általános) és a tárgyas (határozott) ragozás mellett, amely a jelen idejű egyes számú alakokban, mindhárom igemódban érvényesül. Az igéknek azt az ‑ik végződésű csoportját, amelyre kiterjed, ikes igéknek nevezzük. Kialakulása Az ikes ragozás az ősmagyar nyelvben jött létre eredetileg azzal a céllal, hogy a tárgyat (illetve a cselekvés célpontját) egyértelműen megkülönböztesse az alanytól (a cselekvés végzőjétől). Az ősmagyar kor elején ugyanis elsősorban az alapnyelvi SOV (alany–tárgy–állítmány) szórend jelölte a tárgyat, és a tárgyragot csak a határozott tárgynál tették ki (a határozott (tárgyas) ragozás sem létezett még ekkor). Ha azonban a szórend felborult, vagy az alany, ill. a tárgy elmaradt, máris kétértelműség támadhatott, s ennek elkerülésére jöhetett létre egy azóta átmenetinek bizonyult, elcsökevényesedett ragozás, az ikes ragozás, amelynek eredetileg a mediális, történést kifejező igenemként működött: ez a tör–törik párnál mind a mai napig jól megfigyelhető. A mediális ige ugyanis már önmagában arra utal, akivel/amivel történik valami (tehát ami eredetileg tárgy volt), így egyértelművé teszi, hogy nincs szükség mellette tárgyra. Erre a grammatikai szerkezet átértékelődésével kerülhetett sor: Az ikes ragozás időközben elvesztette eredeti szerepét, funkcióját, mivel elterjedt a tárgy teljes jelöltsége, és szétvált az általános és a határozott ragozás. Bár az írók a 17. századig aránylag következetesen használták, és a nyelvtanírók is rendszeresen megkülönböztették ennek alakjait, a félbemaradt ragozás lassú pusztulását nem lehetett megállítani. A nyelv jelenlegi állapotában az ikes igék átvették azt a szerepet, amelynél a cselekvő (az alany) jelöletlen, mert felesleges, ismeretlen vagy lényegtelen. Ilyen az eszik: felesleges jelölni a cselekvő személyét és a cselekvés tárgyát is. Ilyenek a személytelen igék, amelyek ismertetőjele, hogy csak egyes szám harmadik személyben használjuk (esteledik, esik, hajnalodik, harmatozik, illatozik, illik [illendő értelemben], kerekedik [felhő], múlik, pitymallik, sötétedik). Ezek a szavak egyéb mondatrész alkalmazása nélkül is önálló mondatként használhatóak. . Az ikes ragozás visszaszorulása mellett az igetípusok maguk is összekavarodtak: nemcsak egyes ikes igéket használtak iktelenül (pl. búvik ~ búv, rohanik ~ rohan, pökik ~ pök), bizonyos iktelen igéket is elkezdtek ikesen ragozni (pl. szök > szökik, fekszen > fekszik, fesel > feslik). Míg eredetileg az ‑l rag (pl. eszel) kifejezetten az ikes ragozáshoz tartozott, a szerzők egyre inkább használni kezdték s/sz tövű igéknél az eredeti ‑sz rag helyett is (feltehetőleg a két hasonló hang elkerülésére): nézesz helyett nézel, olvassz helyett olvasol, sőt másfajta igéknél is, amelyeknél időközben eltűnt: hívsz, látsz helyett hívol, látol. Mára lényegében kialakult az új rendszer, miszerint az s/sz/z/dz végű igék többnyire ezt a ragot használják. Fajtái Balázs Géza Nyelvhelyességi lexikonjában az alábbi típusokat különbözteti meg: Tiszta, szabályos, állandó : ‑m, ‑l, ‑ik, például tetszik, alszik, nyugszik, eszik, iszik, dolgozik, fogódzik stb. Ingadozó : ‑m vagy -k, ‑l vagy ‑sz, -ik például álmodozik, botlik, ébredezik, költözik, lakik, mérkőzik, távozik, ugrik, utazik, vágyik. Álikes : csak a 3. személyben ikes, például akadozik, bomlik, bújik, egerészik, érik, folyik, gyűlik, hazudik, hullik, illik, kopik, mászik, megjelenik, múlik, nyílik, ömlik, születik, (meg)szűnik, telik, tojik, törik, tűnik, válik, züllik. (Ezek közül nem mindegyik használatos egyes szám első személyben.) Ide sorolhatók a főnevekből képzett, újabb ikes igék is, pl. biciklizik, mobilozik, számítógépezik. Analógiás hatásra más személyben is megjelenhet, például hazudsz helyett hazudol, ez azonban szükségtelen, hiszen itt nem valódi ikes igéről van szó; Vörösmarty például még iktelenül használta ezt az igét: „Jókedvet és ifjuságot hazud” (Előszó). Ingadozó álikes : még a 3. személyben is lehet iktelen, például egerész(ik), heverész(ik), akadoz(ik), bomol/bomlik, tündököl/tündöklik. Ikesedés : ‑s, ‑sz, ‑z, ‑dz végű igék egyes szám 2. személyben ‑l végződést kapnak: mosol, teszel, hiszel, nézel, edzel. Az ‑l rag más végződésű igéknél csak nem standard nyelvhasználatban fordul elő, például adol, kapol, fogol, sütöl, a standard nyelvben adsz, kapsz, fogsz, sütsz. Ugyanígy, olykor az ikes ragozásra jellemző ‑m is előfordul iktelen igéknél, például beszállhatom, haladjam, edzem – a javasolt alak: beszállhatok, haladjak, edzek, hiszen a beszáll, halad, edz nem ikes igék. Fontos tehát felismerni, hogy az ‑ik megléte még nem garancia arra, hogy valódi ikes igével állunk szemben. A megjelenik igénél például kifejezetten furcsán hatna egyes szám 1. személyben az ‑m végződés használata („megjelenem”), a megjelenek azonban minden téren tökéletesen megfelelő. Az ikes ragozás következetes használata elsősorban a tiszta ikes igéknél ajánlott (1. csoport). Az iktelen igék (pl. áll) ikesként való ragozása (pl. álljék) a köznyelvben kerülendő (javasolt alak: álljon). Az ikes ragozás A tisztán ikes igék eredeti ragozása: Igemód A csillaggal jelölt alakok ma már az irodalmi nyelvben sem jellemzőek: egyem helyett egyek, egyék helyett egyen, enném helyett ennék, ennék helyett pedig enne használatos. Az ikes ragozás tehát az irodalmi nyelvben a kijelentő mód első és harmadik személyben őrződött meg némely igéknél, egyes szavaknál a felszólító módban is használatos (pl. szíveskedjék), a feltételes módból azonban gyakorlatilag kiveszett. A köznyelvben főként csak kijelentő módban és az igék egy szűkebb körénél használatos. Megjegyzés: az alábbi táblázatban a jelen idejű, egyes számú, általános (alanyi) ragozású alakok szerepelnek. (Érdemes megjegyezni, hogy eredetileg az enném, hazudnám, dolgoznám alakok is mindkét értelemben használhatók voltak, tehát például Enném egy keveset.) Ahol egy cellában két alak van, ott az első a hagyományos, eredeti alak, a második a ma terjedőben lévő ragozás. Igeidők Az ikes igék ragozása a jelen idejű alakoknál tér el a többitől. A köznyelvi beszélőt az téveszti meg, hogy az ikes igék legtöbbje tárgyatlan (alanyi) ragozású, ám egyes szám első személyben emlékeztet a tárgyas igeragozásra (eszem, iszom, alszom). A Langenscheidt csupán a tárgyatlan igeragozásról tud. Az ik végződés szabályosan megjelenik még az elbeszélő múltban (imperfectum), más igeidőben való megjelenésére csupán a Károli Bibliában előforduló vétkezendik (Ezékiel 33:12), ejéndel (1Móz 2:17) stb. (befejezett jövő idő; futurum perfectum) példák ismertek. Langenscheidt alapján néhány élő és néhány kihalt igeidő: Megjegyzések A Károli Bibliafordításban mediális szerepű ikes ige nem fordul elő; kb. két százalék műveltető, a többség szenvedő értelmű Arra az esetre, ha a cselekvő személye ismeretlen, vagy közömbös, van önálló nyelvi kategória. A latin activa, activum magyarul cselekvő; a passiva, passivum kifejezést viszont félrevezetően fordították szenvedőként. Az eredeti ugyanis csak annyit jelent, hogy nem aktív a cselekvés, a cselekvő. Példa az iszik szóra: „itatják a vendéget” – a vendég nem elszenvedője a cselekvésnek, hiszen ízlik neki az ital. Hasonló értelmű a latin neutra, neutrum. Körülbelüli megfelelője a személytelen ige A jövő idő jele először -ánd, -énd, később -and, -end alakban jelenik meg. A hiátustöltés opcionális; történhet j-vel vagy a valószínűleg régebbi v-vel. A következő variánsok használatára van adat: ejéndik, evéndik, eendik. Meslay-du-Maine Meslay-du-Maine település Franciaországban, Mayenne megyében. Lakosainak száma 2882 fő (2015). Meslay-du-Maine Arquenay, Le Bignon-du-Maine, Le Buret, La Cropte, Saint-Charles-la-Forêt és Saint-Denis-du-Maine községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Nynäshamn község Nynäshamn község (svédül: Nynäshamns kommun) Svédország 290 községének egyike. Stockholm megyében található, székhelye Nynäshamn. Települések A község települései: Nerina A Nerina görög mitológiai eredetű olasz női név, a Nereiné névből származik, mely az egyik Nereidának a neve, akik Néreusz tengeristen leányai voltak. Rokon nevek Nerella : a Nerina olasz alakváltozata. Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepelnek a 100 leggyakoribb női név között. Névnapok Nerina, Nerella május 12. december 25. Saint-Paul-Cap-de-Joux Saint-Paul-Cap-de-Joux település Franciaországban, Tarn megyében. Lakosainak száma 1110 fő (2015). Saint-Paul-Cap-de-Joux Damiatte, Guitalens-L’Albarède, Prades, Puylaurens, Serviès és Teyssode községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Volt egyszer egy lány A Volt egyszer egy lány című lemez Koncz Zsuzsa első önálló nagylemeze, a "pályakezdés minden erényével és hibájával". Kritikailag leginkább eklektikussága miatt ismert, hiszen a hagyományos tánczene-slágerek és a beat-dalok keverednek rajta. Magyarországon 1977-ig Kovács Kati, Koncz Zsuzsa, Zalatnay Sarolta és Harangozó Teri volt az a négy énekesnő akinek önálló saját albuma jelent meg. Az album dalai Volt egyszer egy lány (Illés Lajos-Bródy János) – 3:38 VIII. Henrik felesége voltam (Varannai István-S. Nagy István) – 2:36 Végre, végre (Lovas Róbert-Halmágyi Sándor) – 4:44 Úgy elmennék (Szörényi Szabolcs-Bródy János) – 2:51 Nem, hiszek neked már (Illés Lajos-Bródy János) – 3:41 Színes ceruzák (Szörényi Levente-Bródy János) – 3:15 Rohan az idő (Szörényi Levente-S. Nagy István) – 4:06 Utcák (Schöck Ottó-S. Nagy István) – 3:22 A szél (Bródy János-A. A. Milne- Devecseri Gábor ) – 2:20 Zöldszemű srác (Payer András-S. Nagy István) – 2:15 Órák (Szakály László-S. Nagy István) – 2:38 Régi dal (Szörényi Szabolcs-Bródy János) – 3:18 Grimoár A grimoár mágiatankönyv. Az ilyen könyvekben általában útmutatók találhatók mágikus erővel ellátott eszközök, mint például talizmánok és amulettek készítéséhez; varázslatok, bűbájok és jövendölések elvégzéséhez és emberfeletti lények: démonok, angyalok, szellemek megidézéséhez és segítségül hívásához. Sok esetben a könyvekről is úgy hiszik, hogy mágikus erővel bírnak, ugyanakkor más kultúrákban is megjelenik a szent írásokhoz kapcsolódóan az a hiedelem, hogy természetfeletti erővel bírnak, mint a Biblia esetén. Így bár minden mágiáról írt könyvet grimoárnak tekinthetünk, nem az összes mágikus könyv az. Bár a grimoár kifejezés Európából ered és a történelem során sok európai használta őket, Owen Davies történész rámutatott, hogy hasonló könyvek a világ egészén találhatóak Jamaicától Szumátráig, valamint, hogy a legelső ilyeneket az ókori Keleten írták. A grimoár a modern fikciókban is gyakran megjelenik, mint varázskönyv. A legismertebb ilyen Howard Phillips Lovecraft Necronomicon-ja. Nevezetes könyvek Nevezetes történelmi grimoárok: La Grand Grimoire (wd) – a fekete mágia könyve, népszerű francia varázskönyv. A 16. századi le Dragon rouge ( Vörös Sárkány ) rokona, nincs tisztázva, hogy melyik az eredeti változat. 1823-ban jelent meg először nyomtatásban. Clavicula Salomonis - "Salamon kulcsa" (wd) - alapja az arab mágia és a héber kabbalisztika . Ez volt a legnépszerűbb mágikus útmutató. Legtöbb fennmaradt példánya nem régebbi a 15. századnál, mégis valószínűnek látszik, hogy az alapszöveg legalább ezer évvel idősebb. Több nyelven maradtak fenn példányai kisebb-nagyobb eltérésekkel. 1559-ben mint különösen veszélyes művet az inkvizíció tiltott könyvnek nyilvánította. Lemegeton (wd) - "Salamon kis kulcsairól" - ismeretlen szerzőjű és keletkezési idejű démonológiai varázskönyv. A legnépszerűbb grimoár volt a Clavicula Salomonis után. A legrégebbi fennmaradt példánya a 17. század elejéről származik. A hagyomány Salamontól eredezteti ezt a könyvet is. A legenda szerint 72 démont Salamon belekényszerített és bezárt egy rézedénybe, amit aztán egy tó fenekére süllyesztett. Később ezt az edényt kihalászták és azt gondolva, hogy kincs van benne, kinyitották. Ekkor kiszabadultak a démonok és szétszéledtek a világban. Azóta lehet megidézni őket a könyvben leírt mágikus rítusok és evokációk segítségével. Picatrix (wd) - a rituális mágia és a talizmán legösszefogóbb középkori varázskönyve. Ez az eredetileg arabul írt varázskönyv a korreszpondenciák tanával foglalkozik elsősorban, megőrizve és kiterjesztve a szinkretisztikus szemlélet minden vallást összefogó, egyetemességre törekvő jellegét. A könyv alaptétele szerint a világon minden létezőt láthatatlan szálak kötnek össze, egy tradicionálisan meghatározott rendszer szerint kategorizálva a dolgokat. Az egész könyv nem más, mint egy neoplatonista alapokon álló, hermetikus stílusú útmutató a gyakorló mágus számára; kézikönyv vagy enciklopédia, amely segít eligazodni a mágikus összefüggések szövevényében. Abramelin szent mágiája (wd) - a 20. század mágusaira és okkultistáira talán egy grimoár sem tett olyan nagy hatást, mint az Abramelin mágus Szent mágiája . Ez a könyv olyan – az átlagos európai irányvonaltól kissé eltérő – módszerét mutatja be a rituális mágiának, amely az okkultista Francis King szerint az indiai bhakti-jógával állítható párhuzamba. A kézirat valamikor a 18. században francia nyelven íródott, de valójában egy régebbi, héber nyelvű példány másolata. Az eredeti példányt állítólag egy 14-15. századi Ábrahám nevű würzburgi zsidó a fia, Lamech számára írta. A könyv utasításai szerint hat hónapra el kell vonulni egy világtól elzárt, félreeső helyre, ahol spirituális irányultságú aszketikus életet kell élni, szent iratok tanulmányozásába merülve. A hatodik hónap végén, ha az előírásoknak megfelelően és teljes átérzéssel végrehajtotta az előkészületeket, a mágus megidézheti és megismerheti az ő égi patrónusát, szent őrzőangyalát, aki a 20. századi okkultisták és a metafizikai tradíció néhány kutatója szerint nem más, mint az ember felsőbbrendű énje, az emberfölötti világ kapujának őre. Az angyal megtanítja a mágust a jó és rossz szellemek megidézésének minden fortélyára. Egyéb könyvek A 19. század végén és a 20. században újjáéledő mágia, de különösképp a modern boszorkányság megjelenése új grimoárok születését eredményezte. Ha egy grimoár fő kritériumának az alapvető mágikus tanítások, valamint a hozzákapcsolódó rítusok, igézések, bűvölések és egyéb praktikák leírását tartjuk, akkor ide sorolhatók olyan könyvek is, mint például: Eliphas Lévi : A magas (transzcendentális) mágia tanítása és rituáléja (Dogme et Rituel de la Haute Magie), Aleister Crowley : Mágia - Magick (Book 4) Israel Regardie: Az Arany Hajnal (The Golden Dawn) Charles G. Leland: Aradia, A boszorkányok evangéliuma (The Gospel of the Witches) művei. Az Árnyak könyve ( Book of Shadows ) nem egy konkrét könyvet takar, hanem általános elnevezése a boszorkányok tudományát, ünnepeit, rítusait, énekeit, eszközeit leíró könyveknek. A 20. század végétől létrejött boszorkánytársaságok, de a "Craft" tőlük független művelői közül is jó néhányan Book of Shadows-ok és egyéb boszorkány-grimoárok sokaságát jelentették meg. A Zöld Lámpás: A kezdet A Zöld Lámpás: A kezdet (eredeti cím: Green Lantern: First Flight) színes amerikai rajzfilmsorozat, ami a DC Comics Zöld Lámpás című képregénye alapján készült. A filmet Lauren Montgomery rendezte Alan Burnett és Michael Allen forgatókönyve alapján. A film 2009. július 28-án jelent meg az Amerikai Egyesült Államokban DVD-n. A történet Hal Jordan Zöld Lámpássá válását mutatja meg, ám egyik filmes vagy sorozatos világhoz sem kapcsolódik. Történet A film főszereplője Hal Jordan, a katonai pilóta akinek élete megváltozik mikor találkozik Abin Surral, a körzet Zöld Lámpásával. Abin Sur egy küldetés során halálosan megsebesül, ezért utolsó erejével új tulajdonost kerestet a gyűrűjével, aki Hal-t választja ki. Hamarosan érte is jön a Zöld Lámpás Alakulat néhány tagja, akik elviszik őt főhadiszálásukra, ahol az erejüket adó zöld fény is van. Az alakulat vezetői, az Őrzők nem igazán hisznek abban, hogy Jordan megfelelő a feladatra, de végül beosztják az egyik legtiszteltebb tagjuk, Sinestro alá újoncnak. Ezután megkezdődik a nyomozás Abin Sur halála után, a nyomok pedig elvezetnek Kanjar Ro-hoz, aki megtalálta a sárga fényt, amivel legyőzheti a Zöld Lámpásokat. A csapat mindent megtesz, hogy megállítsa őt és megsemmisítsék a sárga fényt, ám Sinestro-nak más tervei vannak. Betétdalok A film hivatalos zenéjét Robert J. Kral szerezte, a zenei albumot a La-La Land Records adta ki 2009. augusztus 25-én. 5120 Bitias Az 5120 Bitias (ideiglenes jelöléssel 1988 TZ1) egy kisbolygó a Naprendszerben. Carolyn Shoemaker fedezte fel 1988. október 13-án. Feketeházy János Feketeházy János (Vágsellye, 1842. május 16. – Vágsellye, 1927. október 31.) magyar hídépítő mérnök. Életpályája Hatgyermekes családban, a cseh Feketeházy Domonkos (eredetileg Černohaus) és Fekete Anna fiaként született. Apja tanító és a helyi templom kántora volt, így az iskola épületében laktak. Elemi iskoláját Vágsellyén, középfokú tanulmányait Nagyszombatban és a Nyitrai Piarista Gimnáziumban végezte. A bécsi, majd a zürichi műegyetemen tanult, ahol 1866-ban kapott mérnöki oklevelet. 1866-ban gyakornokként részt vett Boszporusz-csatorna és a wien-stadlaui Duna-híd tervezésében. A kiegyezés után hazatért és 1873-tól a Magyar Királyi Államvasutaknál kapott beosztást. A MÁV-nál dolgozott egészen 1892-ig, amikor főmérnöki rangban vonult nyugdíjba. Nyugdíjazása után haláláig Vágsellyén élt, ahol tagja volt a Casino Egyesületnek. 1923-ban baleset érte és amputálni kellett a lábát. Szülővárosában a családi sírboltban nyugszik. Munkássága Különösen a vasszerkezetek tervezése terén végzett nemzetközi viszonylatban is számottevő munkát. Beosztásánál fogva a MÁV összes hídépítésének felügyeletét is ellátta. A vashidak többsége az általa bevezetett szabványtervek szerint épült, emiatt életművének jelentős része ismeretlen maradt. Külföldön is elterjedtek vasúti mozdonyfordító korongjai és hadászati hídszerkezetei. Kéziratban fennmaradtak önéletrajzi feljegyzései. Munkatársa volt a Magyar Mérnök és az Építészegylet szaklapoknak. Mérnöki munkái Az összes 1912 előtt, a Magyar Királyi Államvasutak által épített vasúti híd A Fővámház (ma Budapesti Corvinus Egyetem ) tetőszerkezete (1870-74) Az első Összekötő vasúti híd a Dunán, Budapesten (1873–76) A fiumei forgóhíd A szegedi közúti Tisza-híd (1883) A Keleti pályaudvar vágánycsarnokának acél tetőszerkezete (1884) Az operaház tetőszerkezete (1884) Az Északi Főműhely 22 000 m²-es, öthajós, bazilikás elrendezésű gőzmozdony-szerelő csarnoka és fűtőháza (téves nevén: Eiffel-csarnok ) (1886) A szolnoki vasúti Tisza-híd (1888) Az Komárom és Révkomárom közötti Erzsébet híd (1891–1892) Az Esztergom és Párkány közötti Mária Valéria híd (1893–1895) A budapesti Ferenc József híd (mai neve Szabadság híd ) (1894–1896) Emlékezete Vágsellyén emléktábla és a róla elnevezett Magyar Házban emlékszoba őrzi emlékét. Budapesten (a BME mellett) utcát neveztek el róla. Szegeden a mérnökpanteonban 2008-ban avatták fel szobrát. André Weßels André Weßels (Recklinghausen, 1981. október 21. –) világbajnok, olimpiai és Európa-bajnoki bronzérmes német tőrvívó. VO2 max A VO2 max a test által maximálisan felvehető és szállítható oxigén mennyiségét adja meg. (A néve eredete: V̇ – térfogat, O2 – oxigén, max – maximum), nevezik még maximális oxigén felvételnek is. Mértékét megadják abszolút formában: liter oxigén percenként (l/min); illetve relatív formában: milliliter oxigén, melyet a test 1 kilogramja vesz fel percenként (ml/kg/min). Az utóbbi mennyiség összehasonlítási alapot ad a különböző sportágak versenyzőinek edzettségi állapotuk összehasonlítására. A VO2 max mérése A VO2 pontos méréséhez a sportolót a maximális oxigén-felvételi állapotba kell juttatni. A tesztet legtöbbször sportorvosnál, futógépen, kerékpáron vagy evezőpadon, a terhelést fokozatosan növelve hajtják végre, miközben műszerekkel figyelik a sportoló légzését, mérik a ki- és belégzett oxigén és szén-dioxid mennyiségét, illetve pulzusát. A V̇O2 max a teszt alatt mért legnagyobb oxigén felvételi érték. Becslése kezdő sportolók számára Cooper-teszt A Dr. Kenneth H. Cooper által készített tanulmányban leírt Cooper-teszttel egyszerűen tájékozódhatunk fittségi állapotunkról. A feladat megmérni, hogy a lehető legnagyobb erőbefektetéssel hány métert vagyunk képesek futni 12 perc alatt. Miután ezt lemértük, az alábbi képlettel egy közelítő értéket kaphatunk körülbelüli VO2 max-unkról (ml/min/kg formában): ahol a d12 a Cooper-teszten futott távolság méterben megadva. Az érték jelentése VO2 max értéke kor, nem és edzettségfüggő. Egy átlagos fiatalember VO2 max-a 3,5 liter/perc és 45 ml/min/kg, míg nőknél ez az érték várhatóan 2,0 liter/perc és 38 ml/min/kg. Ezek az értékek edzéssel növelhetőek, de az életkorral csökkennek. Azokban a sportágakban, melyekben az állóképesség fontos része a teljesítménynek (pl. futás, országúti kerékpár, evezés, sífutás), az élversenyzőknek rendkívül magas a VO2 maximuma. Egy átlagos férfi versenyző 70 ml/kg/perc körüli VO2 max-al rendelkezik. Világbajnok kerékpáros és sífutó férfiaknál jellemzően 80 ml/kg/perc (némelyikük 90 ml/kg/perc!), míg nőknél 70 ml/kg/perc feletti értékeket mérnek. A háromszoros Tour de France győztes Greg LeMondnak 92,5 ml/kg/perc-es VO2 maxot mértek, a rekordot a sífutó Bjørn Dæhlie tartja, neki 96 ml oxigént vett fel minden kilogrammja percenként. Érdekes módon a leginkább "tüdőigényesnek" titulált evezés sportolóin nem tud ilyen magas értékeket mérni, ennek oka, hogy a magas abszolút VO2 max érték az átlagosnál nagyobb testtömegen oszlik el. A férfi evezősök tüdeje több, mint 6 liter oxigént tud felvenni percenként, de nem ritka a 8 liter/perc sem. Érdekességképpen állatok VO2 max-át is megmérték, egy átlagos lovon 180 ml/kg/perc-et, szibériai kutyákon 240 ml/kg/perc-et mértek. Kapcsolódó oldalak További közelítő képletek (angol) Források és jegyzetek Ski-VM 1997 Cornell Science News Rozsnyói evangélikus főgimnázium A rozsnyói evangélikus főgimnázium Rozsnyó városának és a Magyarországi Evangélikus Egyháznak is történelmi jelentőségű oktatási intézménye volt. Az intézmény története A kezdetek A rozsnyói oktatásról a XVI. századtól kezdve vannak adataink. Az ágostai evangélikus egyház felügyelete alatt az elemi szintű oktatást sokszor a kántor végezte, a magasabb szintűt meghívott tanítók. Az oktatás színvonalát emelte, hogy a magyar és német hívek közötti versengés részeként minél nagyobb tudású tanítót igyekeztek megbízni. A tanító személye eleinte gyarkan (évente) változott. Az ellenreformáció részeként a városban megtelepülő jezsuiták komoly harcot folytattak az evangélikus iskola felszámolásáért, amely egyes időszakokra (1670–1683; 1688–1705; 1708–1783) sikerült is. A tanított tudományok eleinte a grammatika, retorika, filozófia és teológia voltak (az 1642. évi egyházlátogatás jegyzőkönyve alapján). Az evangélikus középiskola működése Az 1783-ban újra megnyitott intézményben latin grammatikát, német nyelvet oktatnak, ezek 1786-tól a syntaxissal, retorikával, poézissel és a logikával egészülnek ki. 1801-től természetrajzot is tanítanak, az 1804/5 tantervben pedig már a szépírás, földrajz, testtan, mennyiségtan, magyar és egyetemes történelem, logika, pszichológia, és a magyar nyelv tantárgyak is szerepelnek; 1807-től pedig ékesszólástant, fizikát, geometriát és görög nyelvet is tanítanak. A középfokú intézmény az 1791-es pesti zsinat után egészen 1849-ig hatosztályos iskolaként látta el feladatát. A „gimnázium” elnevezés először 1831-ben fordul elő. Az 1848-49-es szabadságharcban az iskola számos tanára és diákja vett részt, épülete honvédek szállásolására szolgált. Nagy változást jelentett az 1851-ben Magyarország területére is kiterjesztett Organisationsentwurf, amely csak négy, illetve nyolcosztályos gimnáziumok működését engedélyezte. Az iskola nagy erőfeszítések árán megszervezte a VII. és VIII. osztályokat, így nyolcosztályos főgimnáziumként működött tovább. Azonban további komoly politikai akadályokat kellett elhárítani, hogy az iskola elnyerje a nyilvánosság és az érettségi vizsgáztatás jogát. (Az Entwurf értelmében csak a nyilvános gimnáziumok adhattak ki államilag elismert bizonyítványt és csak ők végezhettek érettségi vizsgát. A nyilvánossági jogot az oktatásügyi minisztérium adhat.) A politikai akadályok forrása az iskola, illetve Rozsnyó 1848/49-es forradalomban történt szerepvállalása volt. A kormány többek között azt követelte, hogy német legyen a tanítási nyelv, állítsanak ki 12 rendes tanárt. Végül az intézmény magyar és protestáns jellege megtartása mellett 1857-ben sikerült a jogokat megszerezni, bár a természettudományos tárgyakat német nyelven tartották, hogy a tanulók sikeresen felvételizhessenek az orvosi és bányászati akadémiákra. 1883. évi középiskolai törvény testnevelés- és rajztanár alkalmazását írja elő, melynek anyagi fedezetére állami segélyt vesz igénybe az iskola. Az első világháború – csakúgy, mint a többi magyar gimnáziumot – a rozsnyói főgimnáziumot is megrendítette: számos tanár és diák vonult be katonának. Az összeomlás után a csehek bevonultak és Rozsnyót 20 évre megszállták, ami az iskola szempontjából tragikus volt. 1919 augusztusában egy minisztériumi bizottság érkezett a városba, amelynek feladata a középiskolák körüli „rendcsinálás” volt. Berendelték az iskolatanácsot, a tanári kart, továbbá a püspöki titkárt, akitől a bizottság elnöke megkérdezte, hogy az egyházkerület igényt tart-e az intézményre (amelyet nem mellesleg helyi pártfogóság és nem az egyházkerület tartott fenn). Ő erről a csehszlovák állam javára lemondott. A kormányboztos ekkor kimondta, hogy a rozsnyói evangélikus főgimnáziumot (ahogy korábban a premontrei gimnáziumot is) megszünteti, helyette pedig csehszlovák állami középiskolát szerveztetett. A tanári kart elbocsátották. Épületének további sorsa Az épületben a cseh bevonulás után rövid ideig vizsgálati fogház működött, majd a csehszlovák középiskola bérelte az épületét, ez később azonban a volt premontrei gimnázium épületébe költözött. Ezután időnként kaszárnyának használták a csehek. A felszabadulás évében a magyar honvédség katonáit helyezték el benne, illetve egy részét turistaszállásnak rendezték be az ekkoriban megugró turisztikai érdeklődés kielégítésére. 1939-ben az evangélikus egyház – mivel a gimnázium ismételt megnyitását nem látták időszerűnek, hiszen az egykori főgimnázium vonzáskörzetének jelentős része továbbra is megszállva maradt – kereskedelmi középiskolát szervezett dr. Kárpáti Ede igazgatóval az élén, amely a második világháború végéig, 1945-ig működött az épületben. 1945 után az épületet elvették az egyháztól. 1953–61 között itt működött a jogelőd és jogutód nélküli, de annál jelentősebb Rozsnyói Pedagógiai Iskola (tulajdonképpen szakközépiskola, igazgatója Bollobás Béla (1919–2000)), amely egyike volt Csehszlovákia két magyarnyelvű pedagógiai iskolájának – a másik a pozsonyi volt. A pedagógiai iskola megszűnte után alapiskola került az épületbe, ami a mai napig működik és Samo Tomašik nevét viseli. A rendszerváltás után az evangélikus egyház visszakapta az épületet. Az épület A XVIII. század végéig nincs információ arról, hogy az iskola hol volt elhelyezve, de nem volt rendes épülete. A ma is meglévő épület alapkövét 1818-ban tették le, egy év múlva az egyik szárnyát már használatba vették. Az építkezést 1824-ben folytatták, és 1862-ben fejezték be. 1889-ben játszótér, 1892-ben tornacsarnok épül. Az épületet 1904-ben szecessziós stílusban a kor követelményeinek megfelelően átépítették Baumgarten Sándor és Herczegh Zsigmond tervei szerint. A szocializmus idején a homlokzatát elcsúfítva durván átalakították, ma már csak a középrész őrzi a szecessziós formát. Az iskola neves tanulói Fábry Zoltán (1897–1970), író Életem legrosszabb éve Az Életem legrosszabb éve (eredeti cím: Middle School: The Worst Years of My Life) 2016-ban bemutatott amerikai film, amelyet Steve Carr rendezett. A forgatókönyvet Chris Bowman, Hubbel Palmer és Kara Holden írták. A producerei Leopoldo Gout és Bill Robinson. A főszerepekben Griffin Gluck, Lauren Graham, Rob Riggle, Thomas Barbusca, Isabela Moner, Andy Daly, Adam Pally és Retta láthatóak. A zeneszerzője Jeff Cardoni. A tévéfilm gyártója a CBS Films, a James Patterson Entertainment, a Participant Media, forgalmazója a Lionsgate. Műfaja filmvígjáték. Amerikában 2016. október 7-én mutatták be a mozikban. Budai pasa A budai bejlerbej, aki (a többi bejlerbejhez (beglerbéghez) hasonlóan) pasa rangot is viselt, a magyarországi török uralom alatt a budai vilajet kormányzója, katonai és polgári vezetője volt. A budai vilajet fontossága miatt gyakran kaptak vezír rangot is, és ezzel a ranggal az összes magyarországi és boszniai tartomány felett is hatalmat nyertek. Rangja, feladatai A bejlerbejek tartományukban szinte ugyanolyan külső formák között és hatállyal rendelkeztek, mint a szultán Isztambulban. Európai táborozásban a nagyvezír után közvetlenül a budai pasa következett rangban. Mivel székhelyük királyi város volt, jogosultak voltak kocsira és csónakba szállni, fullajtárokat (szolak, pejk) futtatni, ahogy a bagdadi és kairói pasák, kik szintén nagy múltú uralkodócsaládok székhelyein kormányoztak. Hatalmuk tudata erősen élt bennük, gyakran gőgösen viselkedtek (ami egyébként jellemző volt a török vezető réteg más tagjaira is). 1587-ben például Szinán pasa az előtte karddal megjelenő Jurkovit Ferenc császári követ kardját összetörette, mert „Budán is a hatalmas császáré a díván”, és ott tilos a követnek fegyverrel megjelennie. Sokszor képviselték az oszmán államot is államközi tárgyalásokon. Kötelességeik közé tartozott, hogy figyelemmel kísérjék a Habsburg-országok, Lengyelország, az ekkor már hanyatló Velence és a török adófizetőnek tekintett Erdély Isztambulhoz fűződő viszonyát, és szükség esetén tárgyalásokat kezdeményezzenek. A tárgyalások tárgya lehetett adófizetés, határsértések, kereskedelmi sérelmek rendezése. Belügyekben elsősorban katonák voltak, a magyarországi török erők főparancsnokai. Ez jelentette az összes várat, és az itt állomásozó helyőrséget is. A katonák előmenetele, kitüntetése, elmozdítása jutalmazása, büntetése kizárólag tőlük függött, a szandzsákbégeket is elmozdíthatták tisztjükből. A hatalmuk a hivatali élet minden ágára kiterjedt. Beavatkozhattak bírósági ügyekbe, kioktathatták, megbüntethették a kádit; vallási szolgálattevők felett is (ha csak ideiglenesen is) rendelkezhettek. Hívei és hivatalnokai között szolgálati birtokokat oszthatott szét, 6000 akcse éves jövedelemig közvetlenül (berátokkal) adományozhatta a birtokokat, azon felül csak szultáni illetve defterdári jóváhagyással. Ekkor a pasa egy ajánlást írt, ennek tezkere volt a neve. Egyes pasák A Budai vilajet 1541–1686 közötti fennállása során 75 pasa állt az élén. Sokukat, a rátermettek közül is, 1–1,5 év után más pozícióba helyezték, és csak pár év szünet után kerültek vissza. Néhányan a jelentősebbek közül: Szulejmán ( 1541 ): Az első budai pasa, vezíri rangot viselt. Egyes források szerint magyar származású, korábban szolgált Bagdadban és Diarbekriben (ma: Diyarbakır). Kücsük Bali ( 1542 ): visszaverte Buda 1542-es ostromát . Ali ( 1552 ): Drégely és részben Szolnok elfoglalása fűződik a nevéhez, valamint Eger sikertelen ostroma . Güzeldzse Rüsztem ( 1559 – 1563 ):A szolnoki fahíd és négy fürdő (Budán, Esztergomban , Fehérvárott és Lippán ) alapítása fűződik a nevéhez. (Lásd: Rüsztem pasa fürdője ) Szokollu Musztafa ( 1566 – 1578 ): A leghosszabb ideig hivatalban lévő pasa. Bosnyák származású, családjából 19 neves katona vagy államférfi származott, valamint a kor legjelesebb történetírója, Ibrahim Pecsevi . Számos épület és intézmény fűződött nevéhez Budán, életrajzot íratott magáról, mint a reneszánsz fejedelmek. Murád (1651-52): Nevéhez a mára már elpusztult Murád pasa dzsámi fűződik. Szinte az egyetlen szilárd vallási épület volt a budai Várban, amely az alapoktól, teljes egészében muzulmán pénzen és stílusban épült. Szejdi Ahmed ( 1659 – 1660 ): cserkesz származású pasa, aki rabszolgasorból küzdötte fel magát. Nevéhez fűződik a Szejdi-dúlás és Várad elfoglalása. Izmail ( 1660 – 1664 ): Jelen volt Érsekújvár ostrománál , Kanizsa felmentésénél és Zrínyiújvár elfoglalásánál . A szentgotthárdi csatában a török lovasságot vezényelte, s a harcban életét vesztette. Abdurrahmán Abdi ( 1686 ): Az utolsó budai pasa, korábban a krétai Kandia ostrománál jeleskedett, kiváló katona volt. Mazsola (televíziós sorozat) A Mazsola magyar televíziós bábfilmsorozat, amely főszereplője Mazsola. Kesztyűs báb technikával és Bálint Ágnes forgatókönyvírásával készült. A történetekben jó példát mutatnak hétköznapi konfliktusok megoldására a gyerekek és a felnőttek számára egyaránt. Kedves humorral, szeretni való karakterekkel. Mazsola társa Manócska, aki felnőttként gondoskodik róla, tanítja, terelgeti. A Mazsoláról szóló sorozat első adása 1963. november 6-án került képernyőre. 1969-ben indult a sorozat folytatása: Mazsola és Tádé címmel. A sorozat 1982-ben a két főszereplő tragikus halála miatt ért véget. A tv-sorozat születése Bálint Ágnes, a sorozat írója mesélte el 1964 januárjában a Rádió- és Televízió Újságban, hogyan ihlette meg Bródy Vera duzzogó malac rajza. Manócska türelmes felnőtt figuráját pedig napi vonatozásai során formálta meg, látva a sok türelmetlen szülőt az utazók között. A sorozatot humora, a szeretni való bábok nagyon hamar sikeressé tették. A történetek hétköznapi gyerek felnőtt kapcsolatokra adtak jó megoldásokat. Az írónő abból indult ki, hogy nincs rossz gyerek vagy jó gyerek, hiszen a gyerekek még nem tudják, mi a rossz meg a jó. A siker igazi záloga az volt, hogy Mazsola pont olyan, mint egy kisgyerek, rosszaságaival és jóságaival együtt. A siker bizonyítéka, hogy 1964-ben a Rádió- és Televízió Újság szilveszteri címlapján is Mazsola kíván boldog új évet. 1969-ben az alkotók úgy érezték, hogy valami frissítésre lenne szükség. Ekkor került bele a történetbe a kistestvér szerepében Tádé, hogy minden olyan helyzetet eljátszhassanak Mazsolával és a megfontolt, okos Manócskával, ami olyankor fordul elő, ha kistestvér érkezik a családba. Tádét hamar megszerették a nézők, és befogadták a családba. Mese- és hangoskönyvekben A 60-as és 70-es években megjelentek még a "Mazsola" könyvtrilógia, amiket Bálint Ágnes írt a Mazsola, majd a Mazsola és Tádé című bábfilmsorozatok forgatókönyvei alapján. A hangoskönyvek viszont 2006 és 2008 között jelentek meg. Könyvek Mazsola (meseregény, 1965) Megint Mazsola (meseregény, 1966) Mazsola és Tádé (meseregény, 1971) Mazsola (képes mesekönyv, 1980) Hangoskönyvek 2006 Bálint Ágnes: Mazsola 2007 Bálint Ágnes: Megint Mazsola 2008 Bálint Ágnes: Mazsola és Tádé Gyártás Írta és zenéjét szerezte : Bálint Ágnes Rendezte : Kende Márta , Nagy György, Simándi József Bábtervező : Bródy Vera Díszlettervező : Koós Iván , Lévai Sándor Készítette a Magyar Televízió. Szereplők Mazsola : Havas Gertrúd Manócska : Bölöni Kiss István Varjú bácsi : Rebró Mara Egérke : Kaszner Irén Fülöpke : Szöllősy Irén Érdekességek Bálint Ágnes elbeszélése szerint, amikor megtalálta Bródy Vera rajzát, mindjárt felhívta Havas Gertrúdot , hogy akar-e malac lenni? - Akarok! - válaszolta Trudi. Megkönnyítette az írást, hogy közben már hallotta Mazsola hangját. 1964 májusában Mazsola panaszkodik egy újságcikkben, hogy felhasználják a nevét olyan könyvek reklámozására, amik a testvéréről szólnak, pedig neki nincs is testvére. 1964 májusában nívódíjban részesült Bródy Vera a bábfigurák tervezéséért és Havas Gertrúd Mazsola megformálásáért. Vasaló (háztartás) A vasaló ruhaneműk, szövet kisimítására, vasalása céljából használt – régen arasznyi vastégla – téglalap alakú szerkezet, (téglázó vas). Régen többnyire a vasaló faszénnel működött, ma már árammal felmelegítve üzemel. Története A vasaló történetéről az első adat 2000 évvel ezelőttre vezethető vissza. Feltalálásának pontos időpontja nem ismert, de a máig legrégibb, serpenyő alakú vasaló a kínai Han-dinasztia korából (i. e. 206-220) való, melyet homokkal és parázsló szénnel megtöltve használtak, és nyele végét sárkánnyal díszítették. A vasaló több földrajzi területen egymástól függetlenül fejlődött ki, változó, hogy milyen anyagból és alakkal. Magyarország területén a vasaló használatáról az első írásos dokumentum a 17. századból maradt fenn: I. Rákóczi György egy levelében "az vasalt fejér selyem"-re hivatkozik. 1696-ból maradt fenn a vasaló első magyarországi ábrázolása is, a németlipcsei szabócéh pecsétjén. A vasalásra használt eszközökben a 17. század végéig nem használtak hőforrást, azokat közvetlenül a tűzhelyen melegítették fel. Nyelük gyakran különböző módon díszített elefántcsontból készült. Az igazi áttörés a 19. század végén következett be, amikor feltalálták az elektromos vasalót. Mivel azonban elektromos hálózat még nem volt mindenhol, és a költségek is jelentősek voltak, az új elektromos vasalók eleinte nem voltak igazán sikeresek. A húszas és harmincas években aztán az elektromos vasaló is egyre elterjedtebbé vált, az egyedi gyártást felváltotta a gépi tömeggyártás. Az 1920-as évektől kezdve a teához és a borotválkozáshoz vizet is melegítő elektromos úti vasalók is elterjedtek. A harmincas évek közepére pedig a termosztát feltalálása az elektromos vasalók túlmelegedésének problémáját is megoldotta. 1939-re az amerikai háztartások 52 százalékában már használták a vasalót. Az Egyesült Államokban a negyvenes években feltalálták a gőzölős vasalót is, ami további lépést jelentett a könnyű vasalás felé: a vasalóba töltött víz gőzzé válva a talp nyílásain áramlott ki. Vasalómúzeum Az oroszországi Pereszlavl-Zalesszkijben levő múzeum – többek között – háztartási vasalókat is bemutat. Bánki Zsuzsa (színművész) Bánki Zsuzsa (Budapest, 1921. július 31. – Budapest, 1998. január 5.) kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes és kiváló művész. Barlay Gusztáv rendező felesége. Életpályája Apja fogorvos, anyja kozmetikus volt. Iskoláit magánúton végezte. Már négyévesen megtanult olvasni, és az otthoni könyvtár gazdag irodalmi anyagának nagy részét az elemi iskolai évek alatt elsajátította. Rendszerint ő szavalt az ünnepélyeken, és 15 évesen, 1936-ban tette le az érettségit a Veres Pálné Gimnáziumban. 18 éves korára (1939) szerezte meg diplomáját a fővárosi Színművészeti Akadémián. Zsidó származása miatt nem jutott álláshoz egészen 1945-ig. Édesanyja 1944-ben a holokauszt áldozata lett, apja pedig súlyosan megbetegedett (idegösszeroppanás), és csak néhány évvel élte túl. 1939–1945 között a színésznő nem kapott állást színházi társulatban, alkalmi esteken szavalt csupán. A második világháború utolsó évében lett a Nemzeti Színház tagja. 1949–1951 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára volt, majd két évre leszerződött a Madách Színházhoz (1951– 1953). Innen a Petőfi Színházba ment át, ahol 1962-ig maradt. Ekkor véglegesen a Vígszínház társulatának tagja lett. Közben 1976-tól az Újvidéki Akadémia, 1980-tól pedig az Állami Balett Intézet tanáraként is működött. 1987-től a Szomszédok című sorozatban Szöllősiné Zsuzsa szerepét alakította. Férje Barlay Gusztáv rendező volt, gyermekük nem született. Színpadi szerepek A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 108; ugyanitt százhuszonkét színházi felvételen is látható. Shakespeare : Macbeth ....Lady Macduff Shakespeare: Szentivánéji álom ....Titánia Hauptmann: A bunda....Adelhaid Molnár Ferenc : Olympia....Olympia Beaumarchais : Figaro házassága....Cherubin Bródy Sándor : A tanítónő....Tóth Flóra Federico García Lorca : Bernarda Alba háza....Angustias Peter Turrini : József és Mária....Mária Joseph Kesselring: Arzén és levendula....Martha Shakespeare: Ahogy tetszik ....Celia Alekszandr Galin: Vaklárma....Szvetlána Molnár Ferenc: A farkas....A kegyelmesasszony Tankred Dorst : Merlin, avagy a puszta ország....Herzeloide Örkény István : Forgatókönyv....Özv. idősb. Barabás Ádámné Gyurkovics Tibor : Isten bokrétája....Gonda Kornélné Tennessee Williams : Orfeusz alászáll....Vee Alan Ayckbourn: Keresztül-kasul....Fiona Foster Arthur Miller : Alku....Esther Franz Kazimir Károly –Jánosy István: Ramajana....Kaikei Déry Tibor : Tükör....Helén Thurzó Gábor : Az ördög ügyvédje....Edit Thurzó Gábor: Hátsó ajtó....Irén Nyikolaj Pogogyin: Arisztokraták....Szonja Friedrich Schiller : Don Carlos....Eboli Lope de Vega : A hős falu....Pascuala Priestley: Veszélyes forduló....Betty Alekszandr Osztrovszkij: Farkasok és bárányok....Glafira Gosztonyi János : Tiszta szívvel....Magda Jókai Mór -Hevesi: A kőszívű ember fiai....Alphonsine Visnyevszkij: Optimista tragédia....Komisszárnő Illés Endre – Vas István : Trisztán....Izolda Mesterházi Lajos : Az ártatlanság kora....Péter Olga Zilahy Lajos : A szűz és a gödölye....Margit Fehér Klára : A teremtés koronája....Mária Coward: Vidám kísértet....Ruth Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok ....Viola Lev Tolsztoj : Anna Karenina....Betsy Vercors : Zoo avagy az emberbarát gyilkos....Sybil Greame Shakespeare: II.Richárd....York hercegné Gyurkovics Tibor: Fekvőtámasz....Anya Füst Milán : A zongora....Neumanné Csurka István : Eredeti helyszín....Második örömanya Edward Albee : Érzékeny egyensúly....Edna Luigi Pirandello : IV.Henrik....Spina grófnő Milos Rejnus– Václav Renz: Királygyilkosság....Gertrud, dán királyné Jean-Paul Sartre : Altona foglya....Leni Berkesi András : Húszévesek....A meditáló húszéves anyja Jevgenyij Svarc : Az árnyék....Julia Giuli Petőfi Sándor : Az apostol Fehér Klára: Kevés a férfi....Dr. Orlay Ágnes Lavrenyov: Amerika hangja....Merriel Móricz Zsigmond : Betyár....Dea Szigligeti Ede : Fenn az ernyő, nincsen kas....Gizella Szabó Magda : Kígyómarás....Paula Stendhal : Vörös és fekete....De Renalné Filmjei Játékfilmek A tanítónő (1945) Valahol Európában (1948) Egy asszony elindul (1948) Díszmagyar (1949) Körúti tánc (1954) Veszélyes lejtő (1955) Éjfélkor (1957) Germinal (1963) Ha egyszer 20 év múlva (1964) Ketten haltak meg (1965) Fügefalevél (1966) Ünnepnapok (1967) Falak (1968) Szerelmi álmok – Liszt (1970) Hófehér (1983) Hanyatt-homlok (1984) Küldetés Evianba (1988) Pókok (1989) Tévéfilmek Vihar a Sycomore utcában (1959) Gömböc (1962) Ketten - Útikaland (1967) Úton (1967) A százegyedik szenátor 1-3. (1967) Kőrözés egy csütörtök körül (1969) Pásztoróra (1969) Egyszerű kis ügy (1969) Húszévesek (1969) Kalevala (1969) Régi nyár (1969) Bob herceg (1972) Felelet 1-8. (1975) A fantasztikum betör a detektívregénybe, avagy Daibret felügyelő utolsó nyomozása (1977) Baleset (1978) Karcsi kalandjai (1980) A 78-as körzet (1982) A zongora - A lázadó (1983) Széchenyi napjai (1985) A megoldás (1987) Szomszédok (1987-1997) Egy gazdag hölgy szeszélye (1987) A védelemé a szó (1988) Margarétás dal (1989) Díjai Farkas–Ratkó-díj ( 1948 ) Jászai Mari-díjas ( 1953 , 1954 ) Érdemes művész ( 1965 ) Ajtay Andor-emlékdíj ( 1982 ) Kiváló művész ( 1983 ) Locarnói Nemzetközi Filmfesztivál legjobb női alakításért járó díjának birtokosa. Hrastje Plešivičko Hrastje Plešivičko falu Horvátországban Zágráb megyében. Közigazgatásilag Jasztrebarszkához tartozik. Fekvése Zágrábtól 31 km-re délnyugatra, községközpontjától 2 km-re északnyugatra fekszik. Története A település 1384-ben és 1422-ben még "Also-Molona" néven említik a Domagović család birtokaként. A falunak 1857-ben 52, 1910-ben 111 lakosa volt. Trianon előtt Zágráb vármegye Jaskai járásához tartozott. 2001-ben 165 lakosa volt. Tóth Antal (tanár) Tóth Antal (Szeged, Csongrád vármegye, 1843. június 17. – Szeged, 1921. január 14.) kegyes-tanítórendi áldozópap és gimnáziumi tanár, népiskolai felügyelő. Élete A VIII. osztályt szülővárosában befejezve, 1860. szeptember 16-án a rendbe lépett Vácon. A noviciátusi év után mint próbaéves tanár Léván tanított, 1862-63-ban egyúttal magánúton tanulta a teológiát, melyet Nyitrán fejezett be. 1866. március 28-án szerzetesi fogadalmat tett, 1867. augusztus 17-én pappá szentelték. Tanított Szegeden (1864-69), Veszprémben (1869-71), Vácon (1871-1873), majd ismét Szegeden (1873-83), ahol a matematika, fizika és vegytan tanára volt. 1883-tól 1888-ig Kecskeméten igazgatótanár volt és 1888-tól 1917-ig Szegeden az elemi népiskolák felügyelője. 1918–tól haláláig nyugdíjasként élt Szegeden. Sok cikket írt a Szegedi Hiradóba, Szegedbe, Szegedi Naplóba és a Néplapba; czikkei a váczi főgymnasium Értesítőjében (1873. A desinfectióról); a szegedi főgymnasium Értesítőjében (1877. Az alchimisták kora, vázlat a vegytan történetéből, 1882. A természettani és vegytani találmányoknak s felfedezéseknek idő- és névadatos repertóriuma); a Dugonics János Évkönyvében (Nőnevelés). Munkái Szerves vegytan rövid vázlatban a polgári leányiskolák számára. Szeged, 1874. Jubilate Deo! Imádságos és énekes könyv a róm. kath. tanuló-ifjuság használatára. Szeged, 1902. Aczélm. (Niedermayer Antallal). Husz év a tanyai iskolák életéből. Tóth Jánosnak, a tanyai iskolák bold. apostolának emlékezetére. U. ott, 1907. (Különny. a szegedi tanyai iskolák Értesítőjéből. Ism. M. Állam 261. sz.). Teiresziasz Teiresziasz vak jós a görög mitológiában, Euerész és Kharikló fia. Lánya Mantó. Jóstehetségének eredete Egyik változat szerint meglátta Aphroditét, amikor az meztelenül fürdött, aki büntetésből megvakította. Ugyanakkor anyjára való tekintettel jóstehetséget adott neki, és azt a képességet, hogy megértse a madarak beszédét. Más változat szerint Teiresziasz Zeusz papja volt. Egyszer két párosodó kígyót látott, és botjával megölte a nőstényt; ekkor nővé változott. Nőként Héra papnője lett, és gyermekeket szült. Hét év múlva ugyanilyen helyzetben a hímet ölte meg, és ezzel visszaváltozott férfivá. Amikor Zeusz és Héra arról vitatkoztak, hogy a szerelem a nőnek vagy a férfinak nyújt-e nagyobb élvezetet, Teiresziaszt kérték fel a vita eldöntésére, mivel neki mindkét oldalról voltak tapasztalatai. Teiresziasz azt felelte, hogy az élvezet 9 : 1 arányban a nő oldalán van. Héra megharagudott a válaszért, és megvakította Teiresziaszt, Zeusz viszont jóstehetséggel és hosszú élettel kárpótolta. Nevezetes jóslatai Menoikeusz megölte magát, mert Teiresziasz azt jósolta, hogy egy thébai önkéntes halála megmenti Thébait a Hetektől. Az apja gyilkosát kereső Oidipusznak csak annyit árul el, hogy olyan valaki volt a tettes, akit Oidipusz nem igazán akar megtalálni. Halála után Odüsszeusz felkereste őt az alvilágban, és hasznos tanácsokat kapott tőle Héliosz csordájára vonatkozóan Little River megye (Arkansas) Little River megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Arkansas államban található. Megyeszékhelye Ashdown. Lakosainak száma 12 730 fő (2013. július 1.). Little River megye Bowie, Sevier, Howard, Hempstead, Miller és McCurtain megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: 1998-as Fonogram díj átadása Az 1998-as Arany Zsiráf-díjkiosztó Az év hazai albuma Quimby - Diligramm (PolyGram-3T) Ákos - Beavatás (BMG) Cserháti Zsuzsa - Mennyit ér egy nő (Rózsa/Warner) Kispál és a Borz - Bálnák, ki a partra (PolyGram-3T) Sztevanovity Zorán - 1997 (PolyGram-3T) Az év külföldi albuma Chumbawamba - Tubthumper (EMI-Quint) Celine Dion - Let's Talk About Love (Sony) Depeche Mode - Ultra (HMK) Eros Ramazzotti - Eros (BMG) Metallica - Reload (PolyGram) Prodigy - Fat Of The Land (HMK) U2 - Pop (PolyGram) Az év hazai felfedezettje Tunyogi Orsi - Ha lemegy a nap (Sony) Baby Sisters - Jó estét nyár, jó estét szerelem (BMG) Bársony Attila - Bársony Attila (Sony) Publo Hunny - Definition Of Norma' Life (Magneoton) Warpigs - Rapid (PolyGram-3T) Az év hangfelvétele LGT - 424 (BMG) hangmérnök: Závodi Gábor Ákos - Beavatás (BMG) hangmérnök: Dorozsmai Péter Cserháti Zsuzsa - Mennyit ér egy nő (Rózsa) hangmérnök: Tőzsér Attila Sztevanovity Zorán - 1997 (PolyGram-3T) hangmérnök: Kölcsényi Attila Tátrai Band - Különös álom (Magneoton) hangmérnök: Dorozsmai Péter Az év hazai koncertje Cserháti Zsuzsa - Kongresszusi Központ (1997.12.28.) Ákos - Budapest Sportcsarnok (1997.05.24.) Demjén/Cserháti/Mándoki/Charlie/Somló (1997.12.30.) Kispál és a Borz - Petőfi Csarnok (1997.12.13.) Korál - Kisstadion (1997.09.19.) A balgaság dicsérete A balgaság dicsérete a neves reneszánsz humanista, Rotterdami Erasmus fő műve. A mű születése A balgaság dicsérete egy szatirikus filozófiai mű, amelyet Erasmus 1509-ben írt latin nyelven. 1511-ben jelent meg nyomtatásban először. A művet angliai tartózkodása alatt írta a szerzője, amikor Morus Tamásnál vendégeskedett (a két férfi jó barátságban volt egymással). Erasmus a mű írásakor figyelembe vette Faustino Perisaoli De Triumpho Stultitiae című művét is. A mű tartalma A mű valójában a bölcsesség dicsérete, álarcban. Végig a Balgaság beszél benne, minden bekezdés egy-egy önálló téma. Erasmus megragadja az alkalmat, hogy mindent bíráljon, amivel a saját korában nem ért egyet. A király bolondjához hasonlítja magát, mert csak ő lehet őszinte az udvarban, ő mondhat igazat. Szerinte balgának kell lenni ahhoz, hogy bölcs legyen az ember. Formailag dicsér, valójában kárhoztat mindent, ami megmagyarázhatatlan a társadalom mindennapi életében. Beláttatja, hogy mindenkinek fontos, hogy tetszelegjen magának: "Mi más az emberi élet, mint egy nagy színdarab, melyben mindenki önmagától elütő álarcot borít magára?" A műben valamennyi társadalmi réteget érinti, a királyoktól a papokig. Bírálja a tudósokat: "ezek duplán balgák: mert balga embereknek születtek, és mégis a halhatatlan istenek élete után nyúlkálnak, és ugyanakkor lázadó gigászok módjára harcolnak a természet ellen a tudomány ostromgépeivel". Iróniáját az általa is látogatott egyetemekre zúdítja, ahol a diákok sovinizmusban versengenek egymással, mindegyik a saját nemzetére, a saját városára esküszik. "Az angolok a szép külsőt, a zenei ízlést és a bőséges vendéglátást vindikálják maguknak, (...) a skótok azzal hízelegnek, hogy előkelőek, s rokonságban állnak a királlyal, meg hogy kiválóan értenek a dialektika elménckedéseihez. (...) A párizsiak a teológia dicsőségét egyedül maguknak követelik, (...) a zsidók még most is kitartóan várják Messiásukat (...) a germánok óriás termetükkel és mágikus tudományukkal tetszelegnek". Észrevételei a papokat és a szerzeteseket sem kíméli, mert azok híveik hiszékenységével visszaélve kitalált csodákról mesélnek nekik. Karikírozza a templomi prédikációkat, ahol mindenki ásít, szunyókál. Bírálja a teológusokat, akik kényük-kedvük szerint alakítják a Szentírást. Hatása A művet hamarosan lefordították francia és a német nyelvre, majd követte ezeket az angol nyelvű kiadás is. A mű befolyásolta a retorika tanítását a későbbi 16. században. Hatott a művészekre, köztük rajzolásra ihlette az ifjú Hans Holbeint. Magyar nyelvű fordításai majd csak a 20. század elejétől jelentek meg Szabó András, Lányi Margit, 1958-tól Kardos Tibor fordításában is, ezúttal Ifj. Hans Holbein illusztrációjával. Carl Fredrik Hill Carl Fredrik Hill (Lund, 1849. május 31. – Lund, 1911. február 22.) svéd festő, grafikus. A 19. századi skandináv, ezen belül svéd tájképfestészet egyik legjelesebb alakja. Élete A dél-svédországi egyetemi városban, Lundban született, a svéd matematikus, Carl Johan Danielsson Hill gyermekeként. A szülők kezdeti ellenállását megtörve 1870-ben beiratkozhatott a stockholmi művészeti akadémiára, de tanulmányait – időpocsékolásnak érezve – végül három év elteltével félbeszakította. 1873-ban Franciaországba utazott, ahol 1875-ben kapcsolatba került a barbizoni iskola számos alakjával. Lázas munkába kezdett, a Párizs környéki és normandiai falvakat járva festett, s az önmagának diktált iramot fizikailag és mentálisan egyaránt megsínylette: 1878 januárjában üldözési mánia, hallucinációk és egyéb pszichózisok gyanújával befeküdt a passyi elmegyógyintézetbe. Két évig ápolták az intézményben, majd miután elhagyhatta Franciaországot, Dániába költözött. Elmebetegsége azonban mindinkább elhatalmasodott rajta, s 1883-ban úgy döntött, hogy visszaköltözik szülővárosába, Lundba. Hátralévő életét visszavonultan, édesanyja és nővére gondjaira bízva élte le. Életműve Hill realista festőnek indult, s akadémiai évei alatt nagy érdeklődést mutatott Alfred Wahlberg művészete, valamint a francia plein air festészet iránt. Franciaországi tartózkodása során személyesen is megismerkedett azokkal a barbizoni festőkkel, akik munkássága nagy hatást gyakorolt Hill festészetére is: Camille Corot-val, Gustave Courbet-val, a magyarok közül Paál Lászlóval és Munkácsy Mihállyal. Az 1870-es évek derekáig festett tájképeit erős kontrasztok, sötét tónusok, a bitumen alkalmazása jellemzik (Este: Fontainebleau, 1875), de csakhamar művészete az impresszionizmushoz közeledett (Virágzó almafa, 1877), ecsetkezelése egyre szabadabb, könnyedebb lett. Élete utolsó harminc esztendejében, a világtól visszavonultan több ezer rajzot készített, amelyek személyiségzavarban szenvedő szerzőjük sajátos képzeletvilágát tükrözik vissza. Festői és grafikusi életműve csak halála után lett elismert, s bár festészetére is megbecsüléssel tekint az utókor, grafikái elevenebben hatottak a 20. század művészetére. Bomlott elmével, a külvilágtól elzártan készített illusztrációi nagy hatást gyakoroltak a svéd modernisták művészetére, s a mentálisan beteg, a külvilágtól elszigetelten élő Hillnek állít emléket Lars Norén Kung Mej och andra dikter (’Én király és más versek’, 1973) című verseskötete is. Saint-Benoît (Ain) Saint-Benoît egy település Franciaországban, Ain megyében. Lakosainak száma 833 fő (2015). Saint-Benoît Brégnier-Cordon, Conzieu, Groslée, Prémeyzel, Saint-Bois, Les Avenières, Le Bouchage és Brangues községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Manéglise Manéglise település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 1277 fő (2015). Manéglise Angerville-l’Orcher, Épouville, Étainhus, Hermeville, Rolleville, Sainneville, Saint-Laurent-de-Brèvedent és Saint-Martin-du-Manoir községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Rocky-sorozat A Rocky-sorozat egy nyolc filmből álló boksz-saga, melynek központi alakja a kisstílű bokszolóból lett bajnok, Rocky Balboa. A filmek többségét (a Creed kivételével) Sylvester Stallone írta és a főszereplőt is ő alakította, valamint négy részt saját maga rendezett. Rocky Balboa kitalált amerikai ökölvívó, egyike a filmtörténelem legismertebb és legheroikusabb alakjainak. A karakter főszereplésével eddig 7 nagysikerű film készült el. Megformálója minden részben Sylvester Stallone, akinek nagyrészt ez a karakter valamint filmsorozat hozta meg a világhírnevet és a felemelkedést a legnagyobb sztárok közé (a sorozat sikeréhez csak a Rambo-filmek és talán a Feláldozhatók-sorozat hasonlítható). A szereplőt még a '70-es években alkották meg, a filmek többségét (a címszereplő alakítása mellett) Stallone rendezte és írta is. Rocky Balboa akárcsak a szintén Stallone alakította John Rambo vagy John McClane a Die Hard-szériából, mára egyike a filmtörténelem legikonikusabb amerikai karaktereinek. Rocky Balboa kisstílű utcai bokszolóból avanzsál világbajnokká, és lesz minden idők egyik leghatalmasabb ökölvívója, miközben ezzel párhuzamosan az életét az ökölvívás mellett meghatározza a szerelem, a család, a barátság, az odaadás és az elkötelezettség. Rocky megtestesíti a kitartást, az elszántságot, a hitet, az erőt és a győzelmet az emberek számára, a tökéletes sportolót és a minta-életpályát. Szegény utcai bunyósból multimilliomos szupersztárrá és a legnagyobb bajnokká válik, miközben megismerkedik és összeházasodik Adriennel, megszületik és felcseperedik a fia, valamint nagy ellenfelekből legjobb barátok lesznek Apollo Creeddel, a szintén legendás bokszolóval, aki életét veszti a Rocky 4. részében az orosz Ivan Drago kezei által. Rocky nem csak Apollót veszti el, hanem egykori edzőjét, Mickeyt is, később pedig a felesége is meghal. A Rocky sorozat minden része magában hordoz valamilyen tanulságot, és egy követendő példát állít az emberek elé. Stallone pályafutásának is ez a szerep adott akkora löketet, amivel végleg a legnagyobbak közé került. A sorozat részei Rocky (1976) Rocky Balboa (Sylvester Stallone) szerény körülmények között élő, egyszerű észjárású, kisstílű philadelphiai bunyós, aki amatőr meccsekből és egy helyi uzsorásnak történő, kétes pénzbehajtásból tengeti mindennapjait. Egykor meg lett volna a tehetsége a sikerhez, de mostanra már edzője, Mickey Goldmill (Burgess Meredith) is lemondott róla. Azonban Rocky váratlanul esélyt kap a kitörésre; az ünnepelt, mindeddig veretlen nehézsúlyú ökölvívó-világbajnok, Apollo Creed (Carl Weathers) a Függetlenségi Nyilatkozat kihirdetésének kétszázadik évfordulója alkalmából rendezett gálán egy ismeretlennel szeretne kiállni. Apollo nem talált profi ellenfelet és véleménye szerint jó fényt vetne rá, ha nagylelkűen lehetőséget adna egy névtelen bokszolónak elnyerni a bajnoki címet – még akkor is, ha a rendhagyó meccs kimenetele egyértelműnek tűnik. A véletlenszerű választás Rockyra, az Olasz Csődörre esik, aki tudja, hogy a nála sokkal technikásabb és tapasztaltabb Apollo ellen szinte esélye sincs a győzelemre, de ennek ellenére felveszi a kesztyűt és Mickey segítségével kíméletlen edzésbe kezd, hogy bizonyítson. A mindenki által komolytalannak tartott mérkőzés aztán rendkívüli fordulatot vesz… IMDb – 8.0/10 Rotten Tomatoes: 93% Rocky II (1979) Noha a bokszmeccset vitatott pontozással Apollo nyerte meg, súlyos sérüléseket szenvedett a Rockyval történő összecsapás során és büszkeségén is folt esett; pályafutása során először nem volt képes kiütéssel legyőzni ellenfelét (aki ráadásul ezúttal egy amatőr bokszoló volt) és sokak szerint valójában Rocky nyert volna, de a meccset megbundázták. Apollo ezért mindenáron visszavágót akar és célja eléréséhez nem válogat az eszközökben; megpróbálja nyilvánosan megalázni Rockyt, hogy a ringbe csalja. Rocky először hallani sem akar a kihívásról, és felesége, Adrian oldalán igyekszik boldogulni az életben, de képzetlensége miatt a bokszoló nem kap munkát és a bajnoki mérkőzésért kapott pénz is hamar elfogy. Rocky úgy dönt, hogy edzője, Mickey segítségével ismét ringbe száll a bajnokkal az évszázad legnagyobb visszavágójára. IMDb – 6.6/10 Rotten Tomatoes: 67% Rocky III (1982) Miután kiütötte Apollót és elnyerte a világbajnoki övet, Rocky országszerte ismert sportolóvá válik; számtalan reklámfilmben és magazinban szerepel, nagy vagyonra és megbecsültségre téve szert. Miután tíz alkalommal megvédte a címét, Rocky a visszavonulást tervezi, de egy brutális fekete öklöző, Clubber Lang (Mr. T) esélyt követel tőle az öv elnyerésére és arrogáns stílusával sikerül elérnie, hogy Rocky ringbe szálljon vele. Rocky nem veszi komolyan az összecsapást és ennek következményeként megalázó vereséget szenved, ráadásul a meccs után apjaként szeretett edzője, Mickey is meghal. Mielőtt azonban végképp szögre akasztaná a kesztyűt, Rocky váratlan helyről kap támogatást; korábbi riválisa, Apollo Creed felajánlja neki, hogy edzője, Duke segítségével felkészíti őt a visszavágóra. IMDb – 6.1/10 Rotten Tomatoes: 67% Rocky IV (1985) Rocky Balboa már mindent elért a sportágában, pár éve visszavonult a versenyektől és békésen él családjával. Ám egy napon az Amerikai Egyesült Államokba érkezik Ivan Drago (Dolph Lundgren), a gigászi erejű, veretlen szovjet bokszbajnok, aki egy barátságosnak induló jótékonysági meccsen halálra veri Apollót. Felesége tiltakozása ellenére Rocky a Szovjetunióba utazik, hogy egy tét nélküli mérkőzésen revansot vegyen barátja haláláért. Apollo edzőjének, Duke-nak a támogatásával Rocky spártai körülmények között, a zord Szibériában készül Drago ellen, aki ezzel egyidőben a legmodernebb edzőtermekben, orvosok és trénerek segítségével edz. A meccsen nem csupán két bokszoló, hanem Kelet és Nyugat is összecsap. IMDb – 5.8/10 Rotten Tomatoes: 44% Rocky V (1990) Rocky ugyan heroikus küzdelemben kiütötte Ivan Dragót és bosszút állt Apollóért, de komoly árat kell érte fizetnie; a meccsen súlyosan megsérül és agykárosodást szenved, ezért orvosai eltiltják a bokszolástól. A bajt tetézi, hogy pénzügyi tanácsadója minden pénzét elúsztatta, így Rocky feleségével és fiával, Roberttel kénytelen szerényebb körülmények közé költözni. Rocky ismét megnyitja Mickey egykori edzőtermét és hamar felfigyel egy tehetséges fiúra, Tommy Gunnra, aki mesteréül hívja az általa csodált Rockyt. Az Olasz Csődör reméli, hogy saját egykori edzőjéhez, Mickey-hez hasonlóan ő is segíthet a fiatal reménységnek elnyerni a világbajnoki címet, de emiatt egyre jobban elhanyagolja saját fiát, ráadásul egy gátlástalan bokszmenedzser, George Washington Duke (Richard Gant) hatására a gyors sikerről és sok pénzről álmodó Tommy is mestere ellen fordul… IMDb – 4.3/10 Rotten Tomatoes: 21% Rocky Balboa (2006) Tizenöt év telt el az előző rész eseményei óta – felesége halála óta Rocky egyedül él és saját éttermében a régi meccsek felidézésével szórakoztatja vendégeit. Fiával való kapcsolata nem felhőtlen, az ifjabb Rocky úgy érzi, apja hírneve túl nagy árnyékot vet rá és emiatt nem tud boldogulni az életben. Amikor egy számítógéppel szimulált mérkőzés szerint a jelenlegi világbajnok, Mason Dixon (Antonio Tarver) és Rocky Balboa összecsapásából az Olasz Csődör kerülne ki győztesen, Rocky úgy dönt, kiáll a nála jóval fiatalabb bokszoló ellen, hogy bebizonyítsa; még mindig képes a győzelemre. IMDb – 7.5/10 Rotten Tomatoes: 75% Creed: Apollo fia (2015) Adonis (Donnie) Johnson Apollo Creed házasságon kívül született, törvénytelen fia, aki apjához hasonlóan bokszolói karrierre vágyik. A fiatal férfi felkeresi a már visszavonult Rockyt, hogy segítsen neki megvalósítani az álmát. Hamarosan lehetőséget is kap, hogy kiálljon a félnehézsúlyú világbajnok ellen. A Rocky és Apollo első meccsére emlékeztető mérkőzésen Donnie derekasan helyt áll és kivívja nem csupán a nézőközönség, de profi ellenfele elismerését is. Creed II (2018) A bokszoló Adonis Creednek nagy kihívások között kell helytállnia; családi kötelezettségei mellett egy újabb csatára is készül. Edzője, Rocky Balboa ismét mellette van, miközben közös múltjukkal kell szembenézniük. Szereplők Érdemes megjegyezni, hogy a színészek közül csupán Sylvester Stallone (Rocky Balboa) szerepel mind a hét filmben. Burt Young (Paulie; Adrian bátyja, Rocky sógora és barátja), illetve Tony Burton (Tony „Duke” Evers; Apollo, majd Rocky edzője), valamint a meccseket kommentáló Stu Nahan hat részben tűnik fel. Rocky fia az első rész és az utolsó kivételével az összes filmben szerepel és mindegyikben más színész alakítja; sorrendben Seargeoh Stallone, Ian Fried, Rocky Krakoff, Sage Stallone és Milo Ventimiglia. Megjegyzések A Rocky V az egyetlen olyan film, melyben Rocky nem a ringben győzi le ellenfelét; itt egy utcai verekedésben száll szembe az őt eláruló tanítványával, Tommy Gunnal. Továbbá az első részhez hasonlóan ezt a filmet nem Stallone, hanem John G. Avildsen rendezte. A Rocky II az egyetlen a sorozatból, melyben csupán egy küzdelem látható. Rocky: Rocky vs. Spider Rico; Rocky vs. Apollo Creed (első mérkőzés) Rocky II: Rocky vs. Apollo Creed (második mérkőzés) Rocky III: Rocky tíz címvédése; Clubber Lang viadalai; Rocky vs. Mennydörgés; Rocky vs. Clubber Lang (két mérkőzés) Rocky IV: Apollo Creed vs. Ivan Drago; Rocky Balboa vs. Ivan Drago Rocky V: Tommy küzdelmei; Tommy Gunn vs. Union Cane; Rocky Balboa vs. Tommy Gunn (utcai verekedés) Rocky Balboa: Mason Dixon címvédése (nyitójelenet); Rocky Balboa vs. Mason Dixon (számítógépes animáció, majd tényleges mérkőzés) Stallone családtagjai közül többen szerepelnek az egyes részekben. Apja, id. Frank Stallone időmérő a Rocky ban. Bátyja, ifj. Frank Stallone énekest alakít az első három részben. Egyik fia, Seargeoh Stallone a második, másik fia, Sage Stallone az ötödik részben szerepel, mint Rocky fia. Stallone első felesége, Sasha Czack Rocky egyik női rajongóját formálja meg a harmadik részben (a Clubber elleni első küzdelemre készülő Rocky egy szobabiciklin gyakorlatozik, amikor a szőke hajú nő puszit kér tőle). Második felesége, Brigitte Nielsen Ivan Drago feleségének szerepét kapta meg a negyedik részben. Harmadik, jelenlegi felesége, Jennifer Flavin az ötödik részben statiszta. Az első két részben szereplő Butkus valóban Stallone kutyája (a stáblistán „Butkus Stallone” néven tüntették fel). László Erika László Erika (Budapest, 1954. október 30. –) magyar író. Komoly témákról ír könnyed, olvasmányos stílusban, valós történeteinek hősei többé-kevésbé kilógnak a sorból. 2017-ig kilenc regénye jelent meg, legutóbbi könyve a Kis Magyar Szépségipar önéletrajzi ihletésű. Élete Tanulmányait zeneiskolában kezdte, majd közgazdasági szakközépiskolában folytatta. Utóbbinak előnye is volt: megtanult vakon, tíz ujjal gépelni. Mivel nem szívlelte a reál tantárgyakat, inkább az ELTE magyar-angol szakára jelentkezett. Háromszor tett felvételi vizsgát, és ez idő közben elvégzett egy évet az egri Eszterházy Károly Főiskola tanári szakán. Az egyetemi évek alatt filozófiát, pszichológiát is tanult, újságot írt, vitorlázórepült, hőlégballonozott, túrakerékpározott. Szakdolgozatát „A világvallások szerepe a magyar irodalomban” témából tervezte megírni, végül túl nagynak találta a feladatot és inkább Dosztojevszkij Bűn és bűnhődéséről készített értékorientációs műelemzést. Diplomája kézhezvétele után rövid ideig tanított, majd idegenvezető lett és bejárta a fél világot. Az idegenvezetés inspirálta az írásra. Első regénye, a „Mindenütt jó, de…” egy botrányosan megszervezett indiai társasutazás szórakoztató történéseiről szól. Az idegenvezetésbe belefáradva, több mint húsz év után pályát váltott, beiratkozott becsüs iskolákba és a műkereskedelemben helyezkedett el. Jelenleg szellemi szabadfoglalkozású. Könyvei, témaválasztása Műveiben az átlagemberek előtt elzárt világok titkait igyekszik feltárni. Az I love lóvé című könyvében az idegenforgalom, az Egymillió először… (I love lóvé 2.) című regényében a műkereskedés pénzszerző machinációit leplezi le, karriertörténetbe ágyazva. A Szerelmem, Krisztina egy zenetanárnőnek egy kislány tanítványa iránt érzett szerelméről, kiközösítéséről és vesszőfutásáról szól, a Transziregény pedig mélyreható bepillantást enged a melegek, transzvesztiták és transz-szexuálisak világába – a férfiból nővé átváltozó Marlon Xtravaganza akrobata-bártáncos életén és kalandjain keresztül. László Erika 2017-ben megjelent regénye, a Kis Magyar Szépségipar, önéletrajzi ihletésű. A változás korával és az idősödéssel őszintén szembenéző szerző elmeséli a félresikerült plasztikai sebészeti műtétjét és annak összes következményét, bevezeti az olvasót a felelősséget nem vállaló, pénzéhes orvosok, a velük összejátszó, hamis igazságügyi szakértők, valamint a műhibaperek és az igazságszolgáltatás világába. Regényei Mindenütt jó, de… (László E. Piroska szerzői néven, Skíz Könyv- és Lapkiadó Kft., 1991) Léggömb és szerelem (László E. Piroska szerzői néven, Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, 1991) I love lóvé ( Európa Könyvkiadó , 1996) – cseh kiadás: Miluju prachy (Knižní klub, Praha 1999) Így utazunk mi (Magyar Könyvklub, 1997) Szerelmem, Krisztina ( Európa Könyvkiadó , 1998) Egymillió először… /I love lóvé 2./ (Ulpius-ház Könyvkiadó, 2006) Félelmetes fenevadak – depresszió, pánikbetegség (M-Érték Kiadó, 2007) Transziregény ( Európa Könyvkiadó , 2015) Kis Magyar Szépségipar (Stúdium Plusz Könyvkiadó, 2017) Források Librarius.hu - interjú konyvjelzomagazin.hu - interjú Európa Kiadó - Transziregény irodalmijelen.hu - Transziregény cikk ekultura.hu - Transziregény kritika könyves blog eduline ajánló naputonline.hu szerző Félelmetes fenevadak Egymillió először... Kis Magyar Szépségipar noklapja.hu ajánló Video Transziregény - sajtóbemutató Forduló (Románia) Forduló (Socet), település Romániában, a Partiumban, Bihar megyében. Fekvése A Réz-hegység nyúlványai alatt, Almaszeghuta és Füves közt fekvő település. Története 1910-ben 271 lakosából 9 magyar, 262 szlovák volt. Ebből 262 római katolikus, 9 izraelita volt. A trianoni békeszerződés előtt Bihar vármegye Margittai járásához tartozott. Conn Smythe-trófea A Conn Smythe-trófea egy egyéni trófea a National Hockey League-ben, melyet a rájátszás legértékesebb (MVP) játékosa kapja. 1965 óta kerül kiosztásra. A Professional Hockey Writers Association tagja ítélik oda a legjobbnak és a Stanley-kupa átadása előtt adja oda a játékosnak az NHL elnöke. Története 1964-ben hozták létre Conn Smythe emlékére, aki sokat tett az NHL-ért. Eddig hat játékos kapta meg kétszer a trófeát, és egy játékos háromszor (Patrick Roy). A Montréal Canadiens játékosai kilencszer, a Detroit Red Wings és a Pittsburgh Penguins játékosai ötször, az Edmonton Oilers, a Philadelphia Flyers és a New York Islanders játékosai pedig négyszer nyerték el a trófeát. Öt alkalommal fordult elő, hogy a vesztes csapat tagjai közül került ki a díjazott. Boardman (Oregon) Boardman az Amerikai Egyesült Államok északnyugati részén, Oregon állam Morrow megyéjében, a Columbia-folyótól délre, az Interstate 84 mentén, Hermistontól 40 km-re nyugatra, Portlandtől pedig 264 km-re keletre helyezkedik el. A 2010. évi népszámláláskor 3220 lakosa volt. A város területe 10,8 km2, melyből 0,98 km/2 vízi. A településtől 6,4 km-re délnyugatra fekszik a város tulajdonában lévő Boardmani repülőtér. Történet A terület első telepese az 1903-ban ideköltöző Samuel Herbert Boardman, az állami parkok fenntartásáért felelős Oregon Parks and Recreation Department főfelügyelője volt. Boardman és felesége 13 éven át dolgoztak a helyi földek öntözésén; ezalatt a feleség tanított, a férj pedig vasútépítéseken dolgozott. Később a Union Pacific Railroad állomást létesített itt. A helyiség területét 1916-ban jelölték ki; Samuel ekörül kezdett az autópályahivatalnál dolgozni, és résztvenni az útmenti parkok fejlesztésében. A helyi postahivatal 1916-ban nyílt meg, a település pedig 1921-ben kapott városi rangot. Az 1960-as években a Columbia-folyón emelt John Day-gát miatt a várost délre költöztették át; eredeti területének nagy részét a mai gát mögött fekvő Umatilla-tó foglalta el. Éghajlat A város éghajlata a Köppen-skála szerint félszáraz (BSk-val jelölve). A legcsapadékosabb a december–január-, a legszárazabb pedig a július–augusztus közötti időszak. A legmelegebb hónap augusztus, a leghidegebb pedig január. Népesség 2010 A 2010-es népszámláláskor a városnak 3220 lakója, 964 háztartása és 759 családja volt. A népsűrűség 327,9 fő/km2. A lakóegységek száma 1017, sűrűségük 103,6 db/km2. A lakosok 60,1%-a fehér, 0,7%-a afroamerikai, 0,9%-a indián, 2,4%-a ázsiai, 0,3%-a a Csendes-óceáni szigetekről származik, 33%-a egyéb-, 2,6%-a pedig kettő vagy több etnikumú. A spanyol vagy latino származásúak aránya 61,7% (48,9% mexikói, 0,2% Puerto Ricó-i, 12,6% pedig egyéb spanyol/latino származású.) A háztartások 53,2%-ában élt 18 évnél fiatalabb. 54,9% házas, 14,7% egyedülálló nő, 9,1% pedig egyedülálló férfi; 21,3% pedig nem család. 14,7% egyedül élt; 3,9%-uk 65 éves vagy idősebb. Egy háztartásban átlagosan 3,34 személy élt; a családok átlagmérete 3,7 fő. A medián életkor 27,5 év volt. A város lakóinak 35,1%-a 18 évesnél fiatalabb, 11,4% 18 és 24 év közötti, 28,9%-uk 25 és 44 év közötti, 18,8%-uk 45 és 64 év közötti, 5,8%-uk pedig 65 éves vagy idősebb. A lakosok 53,3%-a férfi, 46,7%-uk pedig nő. 2000 A 2000-es népszámláláskor a városnak 2855 lakója, 853 háztartása és 686 családja volt. A népsűrűség 290,7 fő/km2. A lakóegységek száma 947, sűrűségük 96,4 db/km2. A lakosok 55,24%-a fehér, 0,39%-a afroamerikai, 1,93%-a indián, 0,7%-a ázsiai, 0,11%-a a Csendes-óceáni szigetekről származik, 38,74%-a egyéb-, 2,91%-a pedig kettő vagy több etnikumú. A spanyol vagy latino származásúak aránya 50,12% (42,8% mexikói, 0,1% Puerto Ricó-i, 7,2% pedig egyéb spanyol/latino származású.) A háztartások 53%-ában élt 18 évnél fiatalabb. 57,4% házas, 14,4% egyedülálló nő; 19,5% pedig nem család. 14,7% egyedül élt; 4%-uk 65 éves vagy idősebb. Egy háztartásban átlagosan 3,33 személy élt; a családok átlagmérete 3,66 fő. A város lakóinak 38,1%-a 18 évesnél fiatalabb, 11% 18 és 24 év közötti, 30,5%-uk 25 és 44 év közötti, 15%-uk 45 és 64 év közötti, 5,3%-uk pedig 65 éves vagy idősebb. A medián életkor 25 év volt. Minden 100 nőre 109,9 férfi jut; a 18 évnél idősebb nőknél ez az arány 114,8. A háztartások medián bevétele 32 105 amerikai dollár, ez az érték családoknál $32 543. A férfiak medián keresete $30 000, míg a nőké $21 765. A város egy főre jutó bevétele (PCI) $12 297. A családok 16,3%-a, a teljes népesség 20,1%-a élt létminimum alatt; a 18 év alattiaknál ez a szám 26,2%, a 65 évnél idősebbeknél pedig 6,7%. Gazdaság A város mellett, a Columbia-folyónál található morrow-i kikötő Oregon második legnagyobbika. A Portland General Electric két gázerőművet üzemeltet a létesítményben, valamint a városban található egy 1980-ban létesített szénerőművük is, amelyet a tervek szerint 2020-ban leállítanak. A településtől 16 km-re keletre, az Interstate 82 és -84 kereszteződésétől északkeletre található az Umatilla Chemical Depot területén működő Umatilla Chemical Agent Disposal Facility, valamint a helyiségtől 12 km-re keletre van az irrigoni halgazdaság. A The Oregonianban egy 2008 novemberében megjelent cikk szerint a kikötő 36 négyzetkilométeres területén folyamatban van egy adatközpont építése az Amazon.com számára, melynek ellátásához egy 10 megawattos elektromos alállomást terveztek. A helyszínt egy adatközpontokkal foglalkozó weboldal javasolta, miután az Amazon Web Services gyors növekedésnek indult; 2008 elején az Amazon adatai alapján az Amazon S3 29 milliárd elemet tárolt. A beruházással Boardman lett a második város a Columbia-folyó mentén, ahol hasonló méretű adatközpont található (a másik a Google The Dalles-i létesítménye). 2012-ben az Apple bejelentette, hogy szerverfarmot terveznek a Crook megyei Prineville-ben, ahol a Facebook már korábban építtetett egy hasonlót. A kikötőben később a Rackspace is adatközpont építtetését fontolgatta. 2007-ben a Pacific Ethanol, Inc. egy etanol-előállító üzemet hozott létre, amely gabonafélék feldolgozásával évi 150 000 hektoliternyi üzemanyagot állít elő. A ZeaChem bemutató céllal létesített bioüzeme fahulladék feldolgozásával évi 950 hektoliternyi etanolt tudott előállítani, de ezt 95 000 hektoliterre szerették volna növelni. 2013 áprilisában a vállalat pénzügyi gondokra hivatkozva felfüggesztette a termelést, de reményeik szerint később újraindítják azt. Legnagyobb foglalkoztatók A legnagyobb foglalkoztatók a 2013-as adatok alapján: Szénexport Az ausztrál Ambre Energy Limited bejelentette, hogy a helyi kikötőt az Ázsiába irányuló szénszállítmányok átrakóhelyeként használná. Az évi 8 millió tonnányi nyersanyag a Wyomingban és Montanában található Powder-folyami-medencéből vasúton érkezne a kikötőbe, ahonnan a Columbia-folyón uszályokkal St. Helensbe juttatnák; az árut onnan hajókkal juttatnák el a célállomásra (Kínába, Japánba, Dél-Koreába és egyéb ázsiai országokba). A tranzitpont ötlete vitákat szült: egyesek gazdasági fellendülést láttak benne, mások viszont a környezeti hatások miatt aggódtak. 2013. augusztus 12-én lezárult a társadalmi egyeztetés; az állami földhivatal a 2014. augusztus 18-án meghozott döntésében a terminál kialakítását végül nem engedélyezte. Eumysopinae Az Eumysopinae az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a tüskéspatkányfélék (Echimyidae) családjába tartozó alcsalád. Rendszerezés Az alcsaládba az alábbi 18 nem és 51 élő faj tartozik: † Acarechimys † Chasichimys † Eumysops Hoplomys J. A. Allen, 1908 - 1 faj lándzsás tüskéspatkány (Hoplomys gymnurus) Thomas, 1897 Lonchothrix Thomas, 1920 - 1 faj Lonchothrix emiliae Thomas, 1920 Mesomys Wagner, 1845 - 4 faj † Palaeoechimys † Pampamys † Pattersomys Proechimys J. A. Allen, 1899 - 25 faj † Protacaremys † Protadelphomys † Sallamys Thrichomys Trouessart, 1880 - 4 faj Trinomys Thomas, 1921 - 11 faj Euryzygomatomyini - nemzetség (az alábbi 3 nem szorosabb rokonságban áll egymással, mint az alcsalád többi nemével, emiatt az alcsaládon belül nemzetségbe foglalták őket) Carterodon Waterhouse, 1848 - 1 faj Carterodon sulcidens Lund, 1841 Clyomys Thomas, 1916 - 2 faj Euryzygomatomys Goeldi, 1901 - 2 faj Keserű-barlang A Keserű-barlang egy barlang, amely az Aggteleki Nemzeti Parkban található. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt, 1995 óta a Világörökség része. Leírása Szögliget külterületén, földutak elágazásánál, egy kis sziklafal tövében van a bejárata. A barlang nincs feltüntetve a turistatérképeken. A lezáratlan barlang három méter hosszú, 0,7 méter mély, 1,8 méter magas és 2,5 méter függőleges kiterjedésű. A megtekintéséhez engedély és barlangjáró alapfelszerelés szükséges. Előfordul az irodalmában Kis-völgyi (avasi) Keserű-barlang néven is. Kutatástörténete Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a Világörökség része, de akkor még nem szerepelt a nyilvántartásban a barlang. 2002-ben Nyerges Attila, a barlangtani osztály munkatársa rajzolt egy alaprajzi barlangtérképet és egy hosszmetszet barlangtérképet. A barlangtérkép szerint három méter hosszú, másfél méter mély és 1,8 méter magas, a függőleges kiterjedése 3,3 méter, valamint a barlangkataszteri száma 5451-38. Zarlagab Zarlagab, Sarlagab, vagy Nikillagah guti uralkodó a középső kronológia szerint az i. e. 22. század második negyedében. Neve szerepel a sumer királylistákon, valamint említi Sarkalisarri egyik évneve, amely a j-jelölést kapta. j: mu dšar-ka3-li2-šar3-ri2 uš-ši3 e2-an-nu-ni-tim u3 e2-da-ba4 in ka2-dingirki iš-ku-nu u3 šar-la-ak lugal gu5-ti-imki ik-mi-u3 „év (amelyben) Sarkalisarri megalapozta Annunitum istennő és Aba isten templomát Babilonban, és (amelyben) foglyul ejtette Gutium királyát, Sarlakot.” Ez az első kézzelfogható bizonyíték a gutik mezopotámiai jelenlétéről, a korábbiak csak a sumer királylistán alapulnak, illetve a legendás Sarrukín bizonytalan említése. A Sarrukín alatt foglyul ejtett guti uralkodót is Zarlaknak nevezték, így a nevek és események ismétlődése joggal veti fel azt a feltételezést, hogy Zarlak és Zarlagab azonos személy, akiket a későbbi történetírók kevertek Sarkalisarri helyett Sarrukín idejébe. Zarlagab további sorsáról semmit sem tudni, valószínűleg a fogságban halt meg, utódja Sulme lett. A beavatott-sorozat: A lázadó A beavatott-sorozat: A lázadó (eredeti címen: The Divergent Series: Insurgent) egy 2015-ös amerikai akció sci-fi, melyet Robert Schwentke rendezett Veronica Roth által írt a második könyv alapján: A lázadó. Ez a folytatása a 2014-ben bemutatott A beavatott című filmnek és ez a második része a filmsorozatnak. A főszereplők Shailene Woodley, Theo James, Kate Winslet, Ashley Judd, Jai Courtney és Naomi Watts. A filmet az Amerikai Egyesült Államokban 2015. március 20-án mutatják be, Magyarországon egy nappal hamarabb szinkronizálva, március 19-én. Cselekménye Ahogy a szövetségesek után kutat és válaszokat keres a felkelés kezdetekor Tris (Shailene Woodley) és Négyes (Theo James), menekülőben vannak. Miközben Jeanine Matthews (Kate Winslet), az Erudite csoport vezetője vadászik rájuk, Tris és Négyes az idővel versenyeznek, miközben próbálnak rájönni, hogy miért akarják őket elfogni, és hogy miért tesznek meg bármit az Erudite vezetők azért, hogy megállítsák őket. A múltban történt rossz döntésektől kísértve, de kétségbeesetten védve a szeretteit, Tris sorba néz szembe a lehetetlenebbnél lehetetlenebb kihívásokkal, amint feltárja az igazságot a múlttal kapcsolatban, és végül saját világának a jövőjét. Szereplők További magyar hangok: Ács Balázs, Bálint Adrienn, Bárány Virág, Berecz Uwe, Bertalan Ágnes, Beszterczey Attila, Csányi Dávid, Egri Bálint, Élő Balázs, Farkas Zita, Fésűs Bea, Hertz D. Péter, Jakab Márk, Kiss Horváth Zoltán, Mohácsi Nóra, Németh Attila, Nyírő Eszter, Pintér Mónika, Presits Tamás, Sörös Miklós, Szűcs Anna Viola, Vida Bálint, Vida Sára, Nagy Gereben, Gacsal Ádám, Galambos Péter, Bogdányi Titanilla, Baráth István, Epres Attila, Kis-Kovács Luca, Timkó Eszter Oświęcim Oświęcim (kiejtése: [��ˈfj��t͡�im]; németül Auschwitz) város Lengyelországban, a Kis-lengyelországi vajdaságban, az Oświęcimi járásban. Lengyelország felosztása után a Magyarországon is uralkodó Habsburgok egyik címe az „Auschwitz hercege” volt. A város nevének etimológiája Oświęcim a város 800 éves ősi lengyel neve. A város neve különböző nyelveken – lengyelül, németül, csehül vagy latinul jelenik meg írásban. Ilyen előfordulások vannak: Ospenchin (1217), Osvencin (1280), Hospencin (1283), Osswetem (1290), Uspencin (1297), Oswentim (1302), Wswencim (1304), Auswintzen (1312), Oswiecim (1314), Oswencin (1327), Auswieczin (1372), Awswiczin (1372), Uswiczin (1400) Más névváltozatok: Ossvancin, Osvencim, Osvenczyn, Osvacim, Osswanczyn, Ossvijancin, Osswancin, Oswęcim, illetve Ossvencim. Latinul Osswencimen vagy Osviecimensis változattal találkozni. Mivel Oświęcim fontos kereskedelmi központ volt, a német kereskedők saját német névvel illették – „Auswintz”-cal. Az Oppelni és Tescheni Hercegségek okleveleiben is előfordul a németesen hangzó név. A német nyelvterületen kiadott atlaszokban is lehet találkozni ezzel a változattal. Miután a várost a Német Birodalomhoz csatolták, a hatóságok nevét Oświęcimről a német Auschwitzra változtatták. Ezért jelenik meg a koncentrációs tábor nevében Oświęcim német neve. Miután a Vörös Hadsereg 1945. január 27-én felszabadította a várost, visszaállították eredeti nevét, amit ma is visel. Fekvése A város a Soła folyónak a Visztulába torkolásánál fekszik. Története A város története 800 évre tekint vissza, Lengyelországban a legrégebbi Piast-dinasztia-kori vármegyei (kasztelania) városok közé tartozik. A város valamikor egy Oswięczym nevű emberhez tartozott. A fennmaradt oklevelek tanúsága szerint 1179-ben Igazságos Kázmér közvetítésével került át testvére, Görbelábú Mieszko opolei és raciborzi herceg fennhatósága alá. Ettől az időtől kezdve a város sorsa Sziléziához és Kis-Lengyelország történelméhez, sőt a XIV. században a Cseh Királysághoz kötődött. I. Ulászló opolei herceg uralkodása alatt (1272. körül) Oświęcim lvovi városi jogokat kapott. 1281-ben Oświęcim és környéke az újonnan alakult Cieszyni Hercegséghez került, majd 1312–1317 között önálló Oświęcimi Hercegség alakult, melynek uralkodója Ulászló herceg lett. 1327-ben a hercegség függetlenné vált Csehországtól több, mint egy évszázadra. 1445-ben felosztották az Oświęcimi, Zatorski és Toszecki Hercegségre. 1457-ben János herceg eladta a hercegséget IV. Kázmér lengyel királynak, ennek köszönhetően Oświęcim ismét visszatért Lengyelország határai közé. A svéd háborúk idején Oświęcim komolyan megsérült, Lengyelország első felosztása alkalmával 1772-ben a város és környéke osztrák megszállás alá került 1918-ig. 1929–1931 között a város járási székhely lett, azonban 1932-ben a járást megszüntették. A második világháború idején itt létesítették a legnagyobb német koncentrációs tábort és a legnagyobb megsemmisítő tábort, az Auschwitz-Birkenau tábort. A komplexumba tartozott az anyatábor, KL Auschwitz I., a KL Auschwitz II-Birkenau, a KL Auschwitz III-Monowitz és több altábor. Ebben a táborban, mely 1945. január 27-én szabadult fel, 1,1,-1,5 millió különböző nemzetiségű, de 90%-ban zsidó ember tömeggyilkosságának tragikus szimbóluma lett. Jelenleg a néhai tábor helyén az Auschwitz-Birkenau állami múzeum áll, mely 1947-ben alakult és 1979-ben az UNESCO világörökség részévé minősítette. 1952-ben Oświęcimi járás alakult, mely az 1975-ös közigazgatási reform során a Bielskói (lengyelül: Bielsko) vajdaságba került. Az 1999-es új közigazgatási felosztás eredményeképpen az újonnan alapított járás a Kis-lengyelországi vajdasághoz került. Műemlékek Auschwitz-Birkenau állami múzeum Oświęcimi vár a toronnyal Pincerendszer Szent Jacek Kápolna Mária mennybemenetele templom Hívőket segítő Szűzanya-templom Fájdalmas Szűzanya-templom Piactér Városháza Régi lakóházak Temető Zsidó temető Régi zsinagóga Házasságkötő palota Történelmi–néprajzi gyűjtemény Testvértelepülések Kerpen , Németország La Confluence, Franciaország Szambir , Ukrajna Arezzo , Olaszország Breisach am Rhein , Németország Csaca , Szlovákia NSB 87 sorozat Az NSB 87 sorozat egy dízelmotorvonat-sorozat volt. 1941-ben és 1954-ben gyártotta a Strømmen. An–28 Az An–28 a kijevi Antonov tervezőiroda kéthajtóműves, légcsavaros gázturbinás könnyű szállító repülőgépe. Az An–14 továbbfejlesztett változata. 1969-ben repült először. Nagy sorozatban a lengyelországi WSK PZL-Mielec vállalat gyártotta. Az An–28 továbbfejlesztett változata a lengyel PZL M28 Skytruck. Története Az An–28 a csillagmotoros An–14 továbbfejlesztett, légcsavaros gázturbinával felszerelt, meghosszabbított törzsű változata. Az Antonov tervezőirodánál többféle elképzelés is született egy gázturbinás változatra. A GTD–550ASZ gázturbinával felszerelt prototípus An–14M jelzéssel 1969 szeptemberében repült először Kijevben. Ezt a típust 1973-ban nevezték át An–28-ra. Sorozatgyártása azonban csak 1975-ben kezdődött el. Az első előszériák még a Szovjetunióban készültek, majd 1978-ban a sorozatgyártás Lengyelországban, a WSK PZL-Milelec repülőgépgyárban folytatódott. A sorozatgyártású gépekbe már a TVD–10 légcsavaros gázturbinák kerültek, melyek gyártását is Lengyelországba telepítették. A gázturbinát a WSK PZL-Rzeszów gyártotta PZL–10S jelzéssel. Az első sorozatgyártású lengyel gép azonban csak 1983-ban készült el, és 1984-ben repült először. A Szovjetunióban a típus 1986-ban kapta meg a légialkalmassági bizonyítványt. A Lengyelországban PZL An–28 típusjellel gyártott gép megegyezett az eredeti szovjet repülőgéppel. A Szovjetunió eredetileg 1200 darab megrendelését tervezte, de az ország felbomlása miatt ez a gyártási mennyiség nem teljesült. A Szovjetunióban és Lengyelországban gyártott példányokat is beleszámítva, a sorozatgyártás 1992-es befejezéséig összesen 191 db-ot építettek. Lengyelországban kifejlesztették a haditengerészeti járőröző és felderítő változatát, az An–28B1R-t (mely An–28RM Bryza néven is ismert). Ennél a törzs aljára lengyel gyártmányú felderítő lokátort építettek be. Ismert még a gépnek a kanadai Pratt&Whitney PT6A–65B gázturbinával és Hartzell légcsavarral, valamint nyugati avionikával felszerelt változata, az An–28 Safari is. A PZL-Mielec a gépet továbbfejlesztette, ennek eredménye lett a PZL M28 Skytruck és a PZL M28 Bryza. Az An–28-on alapul az Ukrajnában tervezett, továbbfejlesztett, megnövelt méretű változat, az An–38, melyet a Novoszibirszki Repülőgépgyár gyárt. Alkalmazása A típust az Aeroflot regionális járataira szánták. E minőségében a Be–30 vetélytársa volt, mellyel szemben győzött. A Szovjetunió felbomlása miatt azonban a gép tömeges forgalomba állítására nem került sor. A Szovjetunión kívül a típust a Lengyel Haditengerészet és Venezuela légiereje rendszeresítette. 2009 eleji állapot szerint már csak 23 példánya áll szolgálatban, közülük hét darab Oroszországban üzemel. Műszaki jellemzői Teljesen fémépítésű konstrukció. A törzs félhéjszerkezet. A kerekes futóművekre szükség esetén sítalpak szerelhetők. Rövid fel- és leszállási úthossz jellemzi. Felszállási úthossza 260 m, kigurulási úthossza 170 m. Litván Szovjet Szocialista Köztársaság A Litván Szovjet Szocialista Köztársaság, rövidítéssel Litván SZSZK (litvánul Lietuvos Tarybų Socialistinė Respublika, Lietuvos TSR, oroszul Литовская Советская Социалистическая Республика) a Szovjetunió tagköztársasága volt 1940 és 1991 között Litvánia területén. Létrejötte A Molotov–Ribbentrop-paktum értelmében a Szovjetunió átadta Litvániának Vilniust és környékét, egyidejűleg Litvánia és a Szovjetunió kölcsönös segítségnyújtási szerződést kötöttek. 1940. június 14-én a szerződés megszegésére hivatkozva a szovjet kormány több litván miniszter leváltását és további szovjet katonai egységek Litvániában való állomásoztatását követelte. Miután a litvánok nem teljesítették a kérést, a szovjet Vörös Hadsereg június 14–15-én bevonult Litvániába. Ezt követően megalakult az úgynevezett Népi Kormány, amely 1940. július 21-én kikiáltotta a Litván Szovjet Szocialista Köztársaságot, melyet augusztus 3-án vettek fel a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége tagjai közé. 1941–44 között a Litván SZSZK német megszállás alatt állt, majd ismét a Szovjetunió része lett. Lakosság A szovjetesítés, a német megszállás, a különböző harci cselekmények és partizánháború során Litvánia lakossága súlyos emberveszteséget szenvedett: 1940-ben a köztársaság lakossága 2,9 millió fő volt. A német megszállás idején a zsidó lakosság 95%-át, kb. 200 000 főt meggyilkoltak, az 1950-es évek elején mintegy 120 000 főnyi lengyel lakosságot telepítettek ki (repatriatizáció) elsősorban Vilniusból és környékéről, 1953-ig Szibériába, a sarkkörön túli területekre és Közép-Ázsiába deportáltak 135 000 főt, különböző lágerekben ( Gulag ) volt mintegy 150 000 fő. Ezzel párhuzamosan folyamatos volt a lakosság betelepítése is más szovjet tagköztársaságokból, elsősorban az Oroszországi Föderációból, így a lakosság létszáma 1975-re 3,29 millióra, 1989-re 3,69 millióra emelkedik. Államszervezet A Litván SZSZK alkotmányát a Szovjetunió többi köztársaságai alkotmányának mintájára 1940. augusztus 25-én fogadták el. Ennek értelmében a Litván SZSZK törvényhozó szerve a Legfelsőbb Tanács lett, míg a Népbiztosok Tanácsa lett a kormány elnevezése. A köztársaság területén a Szovjetunió Büntető (1961-ig) és Polgári (1964-ig) Törvénykönyve volt érvényben [forrás?]. A földeket és az ipari üzemeket államosították, 1947–1952 között megtörtént az ország teljes kollektivizálása. 1951-ben alkotmányba iktatták, hogy a Litván SZSZK-ban felépült a szocializmus [forrás?]. A Litván Szovjet Szocialista Köztársaság utolsó alkotmányát 1978-ban fogadták el a Szovjetunió 1977-es alkotmánya alapján. Megszűnése A Litván SZSZK Legfelsőbb Tanácsa 1990. március 11-én kinyilvánította a Litván Köztársaság megalakulását és függetlenné válását a Szovjetuniótól. Az ország határai nem változtak a korábbi szovjet köztársaságok közötti határokhoz képest. Számosz Számosz (görög írással Σάμος) sziget az Égei-tenger keleti részén, Görögország területén, közel a török szárazföldhöz. A szigeten született Püthagorasz, a híres filozófus és matematikus a Kr. e. 6. század elején. Földrajz A sziget az Észak-Égei-szigetek egyike Kis-Ázsia partjai előtt. 43 km hosszú és 5-20 km széles. Területe 477 km², lakossága 33 000 fő (2011), népsűrűsége 69 fő/km². Törökország partjaitól az 1,6 - 5 km széles Mükalé-szoros választja el. Számosz jórészt hegyvidékes, de a hegyek között termékeny völgyekben szőlőültetvények, füge- és olajfaligetek húzódnak. Történelem A szigetet már a Kr. e. III. évezredben lakták. A Kr. e. II. évezredben a déli partszakaszon károk és lelegek éltek. Kr. e. 1000 körül a görög szárazföldről iónok vándoroltak be, akik Héra-szentélyt alapítottak itt. Kr. e. 700 táján Számosz - amely időközben tengeri nagyhatalommá vált - több kereskedelmi gyarmatot alapított. Athén felemelkedése előtt jelentős szerepet játszott a ión poliszok között. Hatalmának csúcspontját Polükratész türannisza idején érte el politikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt. Ekkor létesítették a híres eupalinoszi föld alatti vízvezetéket, továbbá a kikötői gátat és a Heraiont. Számosz kezdetben ellenállt a perzsa támadásoknak, majd a fennhatóságuk alá került. Kr. e. 479-ben a perzsa hadsereg szétverése után szabadultak fel. Kr. e. 477-ben más ión városokkal együtt csatlakozott az Attikai Szövetséghez, ellenszegült azonban Athén politikai követeléseinek, ezért Kr. e. 439-ben Periklész vezetésével megostromolták a szigetet és elfoglalták: demokratikus hatalom jött létre. A peloponnészoszi háború vége felé Spárta elfoglalta a szigetet, de az athéniak Kr. e. 365-ben visszahódították. Egy rövid ideig önálló volt, majd Kr. e. 280 és Kr. e. 197 között a Ptolemaidák és a makedónok uralták a szigetet. Ezután a pergamoni király fennhatósága alá került, majd a Római Birodalom része lett. A középkorban a sziget először a bizánci, majd frank, végül velencei befolyás alá került. 1453-tól a törökök uralták, minek következtében a lakosság nagy része elvándorolt. A görög szabadságharc után 1830-ban Számoszt a törökönek ítélték, de a Görögországhoz való csatlakozásáig (1912) önálló hercegségként működött. Máriatövis A máriatövis, népies nevén őszbogáncs, szamárkóró, vagy boldogasszony tövise (Silybum marianum) az őszirózsafélék családjába tartozó növényfaj. Már évszázadok óta a májtisztítás egyik leghatásosabb gyógynövényeként tartják számon. Májvédő és májtisztító hatása orvosilag is elismert és bizonyított. A máriatövis mediterrán térségből származik, de világszerte termesztett növény. Gyógyászati célokra termését hasznosítják. Ez nagy mennyiségű olajat és fehérjét tartalmaz, de májvédő hatását az összefoglaló néven szilimarinnak nevezett vegyületeinek köszönheti. Jellemzése 0,6-1,7 méter magas, gyakran telepekben növő, lágy szárú növény, vaskos szára felálló, elágazó. Zöld leveleinek erezetét klorofillmentes levélszövet szegélyezi, ezért a levelek márványozottnak látszanak. Fészkes virágzatában bíborszínű, ritkán fehér virágai a szár csúcsán egyesével állnak, külső fészekpikkelyei erős, kemény tövisekben végződnek. Bóbitás kaszattermése tojásdad alakú. Gyógyhatása A szilibinin megszünteti vagy csökkenti azoknak az anyagoknak a hatását, amelyek a májszövetek elhalását vagy a máj zsugorodását idézik elő. A szilibinin „méregteleníti” a májat, és elősegíti a regenerálódását. A szilibinin egy rendkívül hatékony antioxidáns - antioxidáns-tartalma többszöröse az E- és C-vitaminénak - amely fokozza a fehérjék szintézisét a sejtekben, és májtisztítás útján támogatja a májműködés helyreállítását. Számos tanulmány számol be a szilibinin szabadgyökmegkötő hatásáról. Emellett a szilibinin segíti a májsejtek osztódását és regenerációját, valamint stabilizálja a májsejtek sejthártyáját is. stabilizálja és erősíti a májsejt-membránokat semlegesíti a szabad gyököket serkenti a májsejtek termelődését felgyorsítja a károsodott májszövetek regenerációját gyulladáscsökkentő hatású segíti az ösztrogén lebontását A máriatövis ajánlott enyhébb emésztési panaszok kezelésre, de hatásos lehet epehólyag-problémák gyógyításában is. Fogyasztása történhet a gyógynövényboltokban vagy gyógyszertárakban kapható étrend-kiegészítők illetve tea formájában is, bár ilyen fajta alkalmazása ritkább, mert hatóanyagai nehezen oldódnak ki. A máriatövist gyakran társítják más növényekkel: gyermekláncfűvel, fecskefűvel, vagy a májtisztítás folyamataiban is bizonyított benedekfűvel. A benedekfű képes felerősíteni a máriatövis hatását, így kombinációjuk a májtisztítás folyamatában még erőteljesebb. Felhasználása A tinktúra (alkoholban kiáztatott nagyon erős hatású növényi kivonat - cseppekben adagolják) fokozza az epekiválasztást, és csillapítja a görcsöket. A teaforrázatot enyhe emésztési zavaroknál, valamint az epeműködés zavarainál használják. Kiegészítő kezelésként az idült májgyulladásnál és májzsugorodásnál, májcirrózisnál alkalmazzák. Sztenderdizált kivonatából készült gyógyszerek a Silegon és a Legalon. Gyakran társítják más gyógynövényekkel, így például gyermekláncfűvel, vérehulló fecskefűvel, articsókával vagy boldófával. Felhasználják még gyógyszeres kezelésben a gyilkosgalóca-mérgezés túlélési esélyének növelésében is. Figyelmeztetés A máriatövisnek mindezidáig semmilyen mérgező hatása vagy káros mellékhatása nem ismert. Rengeteg alapos és dokumentált vizsgálat történt ezzel a növénnyel, egyetlen mellékhatásként kicsit lágyabb székletet okozhat a napi 1500 mg-nál több szilimarin. Érdekesség az elnevezésről A máriatövist más néven Mária tövises tejének mondják. Ennek alapjául az a monda szolgál, amit néhány faluban még mindig mesélnek. Eszerint amikor Mária menekült Jézussal, futtában gyorsan megszoptatta, s miután végzett, egy csepp tej hullott az egyik közeli virágra. Ebből lett a máriatövis. Primošten Burnji Primošten Burnji lakott hely Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Primoštenhez tartozik. Fekvése Šibenik központjától légvonalban 15, közúton 21 km-re délkeletre, községközpontjától 7 km-re északkeletre Dalmácia középső részén fekszik. Primošten Burnji az összefoglaló neve azoknak a településeknek, melyek a Primoštentől északra elterülő három mezőn fekszenek és egykor az egész primošteni régiót élelemmel ellátó települései voltak. Bilini, Bilo, Dolac, Furčićevi, Gašperovi, Gracini, Harambašini, Huljevi, Jurinovi, Juritini, Kalina, Podgreben, Prhovo, Supljak, Šermudovi, Široke és Tribežić ma mind kis települések. Ma már több ház áll itt, mint ahány lakos él. Története A régészeti leletek tanúsága szerint területe már kétezer éve lakott. A 10. században ezt a területet Parathelsiának, majd később a 19. század végéig Bosiljinának nevezték. Bosiljina két régióból a primošteni és a rogožnicai körzetből tevődött össze. A Primostentől mindössze 4 km-re fekvő első kis település Prhovo Szent György templomát már 1298-ban a šibeniki püspökség alapításakor említik. A mai lakosság elődei nagyrészt a bogumilok voltak. A 15. század folyamán ugyanis nyolcvan bogumil család érkezett Boszniából a török hódítás elől menekülve a Šibenikre és a városhoz tartozó területekre védelmet kérve a városi hatóságoktól, akik befogadták és hajón tíz tengeri mérfölddel délebbre szállították őket. A kis öblöt ahol a hajók kikötöttek ma is Bosanski Dolacnak nevezik. Ekkor ez a terület még puszta és sziklás volt. Ezután a menekültek még négy kilométert gyalogoltak kelet felé, hogy távolabb kerüljenek a tengerparttól és megérkeztek egy nagyobb fennsíkra, ahol a šibeniki püspökség segítségével felépítették házaikat és templomukat. Így népesült be a legkorábbi primošteni falu Prhovo, majd valamivel később Široke és Kruševo. A biztonságos élet feltételei egészen addig fennálltak, amíg a 15. század végétől a török csapatok nem kezdték támadni ezt a területet is. Ekkor Prhovo, Široke és Kruševo lakossága a sorozatos támadások és fosztogatások elől a közeli kis Gola Glava (Caput Cista) szigetre menekült, ahol megalapították új településüket Primoštent. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. Primošten Burnjinak 1880-ban 645, 1910-ben 1083 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Lakossága 2011-ben 739 fő volt. Lakossága főként mezőgazdaságból (olivaolaj, füge) és állattartásból élt. 2005-ben Primošten község tanácsa rendeletileg megszüntette a Primošten Burnji elnevezést és az egyes települések visszatértek eredeti neveikhez. Lakosság (1857-ben, 1869-ben és 1921-ben lakosságát Primoštenehez számították.) Nevezetességei Prhovo Szent György tiszteletére szentelt templomát 1298 -ban említik először. Középkori eredetét román építési stílusa és keletelt fekvése is igazolja. Dongaboltozattal fedett, apszisa szabálytalan kerek alaprajzú. A templomot 1936-ban bővítették és a régi templom a szentély szerepét vette át. A gótikus szentségtartó a főoltár mögött, a román stílusú boltív kezdeténél az északkeleti falba van beépítve. Jurlinovi dvoriban kiállítás nyílt a prhovoi plébánia szakrális tárgyaiból, melyeket egykor a plébánia három templomában a prhovoi Szent György, a kruševoi Szent Márton és a širokei Szent Hieronymus templomban használtak. A gyűjteményben az egyházi tárgyak mellett néprajzi tárgyak, az egykori mindennapi élet eszközei is találhatók. Fő természeti látványossága a Lokva Bojana egy 35-40 méter átmérőjű és 8 méter mélységű tó, melyet emberkezek úgy képeztek ki, hogy vize elérhető legyen az állatok számára. A tó annyi vizet képes tárolni, amely a három nyári hónapban eső nélkül is elegendő háromezer szarvasmarha számára. A Bojanához azonban nemcsak vízért jártak az emberek. A víznek varázslatos erőt is tulajdonítottak, ahol találkoztak és barátságok köttettek, harci játékok zajlottak, pásztorok és pásztorlányok szerettek egymásba, majd később házasságot kötöttek. A Bojana körül három nagy halomsír is található, melyek feltárása még nem történt meg és egyikük időközben meg is semmisült. A tó elnevezése valószínűleg a „boj” (harc) szóból származik A múltban ugyanis a víz akkora kincs volt, hogy akinek ilyen tava volt a legnagyobb úrnak számított az egész vidéken. Peyret-Saint-André Peyret-Saint-André település Franciaországban, Hautes-Pyrénées megyében. Lakosainak száma 56 fő (2015). Peyret-Saint-André Monlaur-Bernet, Chélan, Castelnau-Magnoac és Larroque községekkel határos. Népesség A település népességének változása: NSB El 14 sorozat Az NSB El 14 sorozat egy norvég Co'Co' tengelyelrendezésű 15 kV, 16,7 Hz AC áramrendszerű villamosmozdony-sorozat. A CargoNet használja tehervonatok vontatására. Összesen 31 db készült belőle a Thunes Mekaniske Værksted A/S gyárában 1968 és 1973 között. Hollstadt Hollstadt település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1411 fő (1987. május 25.). Az NDK az 1976. évi nyári olimpiai játékokon Az NDK a kanadai Montréalban megrendezett 1976. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 17 sportágban 267 sportoló képviselte, akik összesen 90 érmet szereztek. Atlétika * - egy másik versenyzővel azonos eredményt/időt ért el ** - két másik versenyzővel azonos időt ért el *** - három másik versenyzővel azonos időt ért el Torna * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Úszás * - egy másik versenyzővel azonos időt ért el Sarkadi Cukorgyár megállóhely Sarkadi Cukorgyár megállóhely egy Békés megyei vasútállomás, Sarkad településen, melyet a MÁV üzemeltet. Sarkad állomástól 1 kilométerre, József Szanatórium megállóhelytől 5 kilométerre, Békéscsabától 28 km, illetve Gyulától 12 km távolságra helyezkedik el. Az állomás az Anti útról nyílik, és ott található a Temesvári utca és a Cukorgyári utca. A megállóhelyen minden vonat megáll. Itt kell leszállnia a Kinizsi sporttelepre vagy a Cipzárgyárba tartó utasoknak. A megállóhelytől Gyula-Békéscsaba és Kötegyán-Vésztő-Püspökladány és Kötegyán-Nagyszalonta útirányra indulnak vonatok. Az útvonalon BZMOT és InterPici szerelvények közlekednek. A reggeli és délutáni Bzmot személyvonatnak első kocsija megy Nagyszalontára. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Békéscsaba–Kötegyán–Vésztő–Püspökladány-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: József Szanatórium megállóhely Sarkad vasútállomás 12602 Tammytam A 12602 Tammytam (ideiglenes jelöléssel 1999 RT183) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. szeptember 9-én. 6936 Cassatt A 6936 Cassatt (ideiglenes jelöléssel 6573 P-L) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1960. szeptember 24-én. Message from Yard A Message From Yard egy 1990-es Lee Perry album. Számok Death To Anyone Who Fight (Perry In Space) I Want A Meekie Girl One God In Space Rasta Emotions Come By Me The Joker Money Me A Deal With Message From Yard Magic Dreams Free Up The Rasta Man Vascœuil Vascœuil település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 352 fő (2015). Vascœuil Croisy-sur-Andelle, Elbeuf-sur-Andelle és Saint-Denis-le-Thiboult községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Kaukázus Védelméért emlékérem A Kaukázus Védelméért emlékérem (oroszul: Медаль «За оборону Кавказа», transzliteráció: Za oboronu Kavkaza) második világháborús szovjet katonai kitüntetés, melyet 1944. május 1-jén alapítottak. Tervezője Nyikolaj Moszkaljov volt. Az elismerésről A kitüntetés annak állít emléket, hogy a németek és szövetségeseik elleni küzdelemben az 1942-es nyári német offenzíva során a német előretörés megállítása a Kaukázus előterében milyen áldozatos és hősies helytállást követelt a térséget védő Vörös Hadseregtől, a haditengerészettől, az NKVD katonáitól, valamint az ott élő lakosságtól. A kitüntetést a mellkas bal oldali részén lehetett viselni. Sorrendjét tekintve megelőzte a Kijev Védelméért emlékérem és az attól magasabb elismerések, valamint követte a A Szovjet Sarkvidék Védelméért emlékérem. 1985-ig összesen 870 000 fő részesült ebben a kitüntetésben és egyfajta veterán szovjet katonai kitüntetéssé is vált. Hasonlóan a Szovjetunió által adományozott kitüntetések nagy részéhez már nem adományozható, viszont a gyűjtők körében nagy becsben tartott, népszerű darab. Kinézete A kitüntetés átmérője 32 milliméter és az anyaga sárgaréz. Az emlékérem előnézetén a Kaukázus és annak legmagasabb csúcsa, az Elbrusz látható. A hegy lábánál olajkutak és vonuló tankok csoportja látható, és felette repülőraj száll. Az elülső oldalon körben peremet képeztek, melyet szőlő- és virágmotívumok díszítenek. A perem felső részén egy ötágú csillag látható. Az alsó részen az CCCP feliratot megfelezi egy sarló és kalapács. A hátoldalon olvasható felirat «ЗА НАШУ СОВЕТСКУЮ РОДИНУ», fordítása a szovjet hazánkért. A felirat felett középen sarló és kalapács látható. Az érme minden felirata és képe domború. Az éremhez tartozó 24 milliméteres moaré szalagsáv olívafehér, a széle kékkel szegett, melynek középen fut két 2 milliméter széles fehér sáv, melyet külső szélén kék szegő határol. A belső szegők pirosak. Gatyás ölyv A gatyás ölyv (Buteo lagopus) a madarak osztályának vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj. Előfordulása Európa, Ázsia és Észak-Amerika északi részének tundráin és erdős tundráin költ, rövidtávú vonuló, de enyhébb időben áttelel. Kárpát-medencei előfordulása Magyarországon októbertől márciusig rendszeresen előfordul, változó mennyiségben. A legtöbb télen viszonylag ritka, de egyes teleken jóval nagyobb mennyiségben is megjelenik. A legtöbbször az Alföldön észlelik. A 2012. januárban végrehajtott madárszámlálás eredménye alapján 316 gatyás ölyv telelt Magyarországon. 2018-ban a madárszámlálás adatai alapján 264 itthon telelő gatyás ölyvet figyeltek meg a madarakat számlálók. Alfajai Buteo lagopus kamtschatkensis Dementiev, 1931 Buteo lagopus lagopus (Pontoppidan, 1763) Buteo lagopus menzbieri Dementiev, 1951 Buteo lagopus sanctijohannis (Gmelin, 1788) Megjelenése Testhossza 50-60 centiméter, szárnyfesztávolsága 120-150 centiméteres, testtömege 700-1600 gramm. A tojó nagyobb és testesebb a hímnél. Faroktollainak töve fehér és fekete végszalagja van. A csüdje tollas. Életmódja Kisebb rágcsálókkal, lemmingekkel és pockokkal táplálkozik. Egy helyben lebegve kiszemeli áldozatát, majd lecsap. Szaporodása Május hónapi nászrepülés közben hallatják hangjukat. Lehetőleg a tavalyi fészküket foglalják el. Fészküket sziklapárkányra, ritkán fára vagy földre rakják. A fészek ágakból és gallyakból készül, melyet fűvel és mohával bélelnek ki. Fészekaljuk függ a táplálékállatok számától, általában 2-5 tojást rak, de bőség esetén a 9 darab sem ritka, lemmingek hiányában viszont esetleg nem is költ. Táplálékhiány esetén csak a legerősebb fióka éli túl a költést. Védettsége A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján mint nem fenyegetett faj szerepel. Magyarországon védett, eszmei értéke 50 000 forint. Gombás Pál-díj Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Gombás Pál-díjat adományoz annak a tagjának, aki az alkalmazott kvantumelmélet kutatása területén kimagasló eredményt ért el. A díj névadója Gombás Pál (1909–1971) kétszeres Kossuth-díjas fizikus, egyetemi tanár, az MTA tagja. A Gombás Pál-díj kitüntetettjei 1999 Djotyan Gagik (KFKI-RMKI), a széles sávú lézersugárzás kvantumrendszerekkel történő kölcsönhatása terén elért eredményeiért 2001 Penc Karlo 2002 - 2003 - 2004 Kiss Tamás 2005 Legeza Őrs 2006 - 2007 Kis Zsolt 2008 - 2009 Földi Péter 2010 - 2011 - 2012 - 2013 Ujfalussy Balázs 2014 Szirmai Gergely 2015 Pályi András 2016 Kiss Annamária 2017 Asbóth János Kriva Palanka Kriva Palanka (macedón nyelven: Крива Паланка) egy város Macedóniában. Népesség 2002-ben Kriva Palanka városának 14 558 lakosa volt, akik közül 13 758 macedón (94,5%), 668 cigány, 88 szerb, 2 török, 2 vlach, 1 bosnyák és 39 egyéb. 2002-ben Kriva Palanka községnek 20 820 lakosa volt, akik közül 19 998 macedón (96,6%), 668 cigány, 103 szerb és 51 egyéb. (III.) Childebert frank király (III.) Childebert, "az örökbefogadott", (644 – 662) frank király Austrasiában 657-től haláláig. Élete I. Grimoald austrasiai majordomus fia, aki elérte, hogy Childebertet a király, a gyermektelen III. Sigebert örökbe fogadja. A királynak ezután fia született, a későbbi II. Dagobert, de hogy fia örökségét biztosítsa, a király halála után Grimoald kolostorba száműzte a fiatal Dagobertet. Ezért a tettéért a szomszédos Neustria királya, II. Clovis elfogatta Grimoaldot és Párizsban kivégeztette. Ennek ellenére Childebert megtarthatta a trónt, amit alapot adott annak a véleménynek, hogy igazából Sigebert fia volt, akit Grimoald fogadott örökbe. Rövid uralkodás után 661-ben Neustria régense, Bathildis és a majordomus, Ebroin meghódították Austrasiat, elfogták és a rákövetkező évben kivégeztették Childebertet, aki helyére 662-ben fiát, II. Childerichet ültette a trónra Bathildis. Családja és leszármazottai nem ismertek. Kohászat A kohászat a vas és más fémek érceikből való kinyerésével, finomításával, ötvözésével, öntésével, képlékeny alakításával, hőkezelésével, szerkezetének és tulajdonságainak vizsgálatával, valamint az alkalmazott gépi berendezésekkel foglalkozó komplex tudomány. Vas- és fémkohászat A szűkebb értelemben vett kohászat a metallurgia, amely a fémek ércekből való kinyerésével foglalkozik, csoportosítható az alkalmazott technológia jellege szerint: tűzi kohászat (pirometallurgia), hidrometallurgia, elektrometallurgia. A fémek szerinti csoportosítás: vaskohászat (ide tartozik a vas és acél előállítása), fémkohászat (az összes „nemvasfém” előállítása). Vaskohászat A vaskohászat két fő területe: a nyersvasgyártás és az acélgyártás. Nyersvasgyártás A vaskohászat feladata a vas érceiből a nyersvas kinyerése, majd tovább-feldolgozása öntöttvassá és acéllá. A vas tűzi kohászatának az a lényege, hogy a vasércből, amely alapvetően oxidos vasvegyületek keveréke, az oxigént redukálással eltávolítják. A redukálást szénnel végzik, mégpedig többnyire koksz formájában. A koksz feladata a redukáláson kívül a megfelelő hőmérséklet biztosítása. A nyersvasgyártás nagyolvasztóban, speciális aknás kemencében történik. A nagyolvasztó felső részén (torok) öntik be az ércet, a kokszot és a mészkövet. Az ércből eltávolított szennyezőket salakosítani kell, ezt általában mészkő adagolásával érik el. A megfelelő hőmérséklet biztosítása érdekében a kemencébe jelentős mennyiségű levegőt fújnak be az erre a célra kiképezett fúvókákon át. Az eljárás során nyersvas keletkezik. A redukálódott és megolvadt vas a kohó alján, a medencében gyűlik össze, fajsúly alapján elválva a szintén olvadt salaktól. Innen lehet mindkettőt lecsapolni. Acélgyártás Az acélt nyersvasból vagy/és acélhulladékból (ócskavas) állítják elő. Az acélgyártás célja az alapanyagból a szennyezők eltávolítása, és ötvözőanyagok hozzáadásával a kívánt kémiai összetétel biztosítása. Az acélgyártás eljárásai: konverteres acélgyártás, elektroacélgyártás. A sokáig egyeduralkodónak számító Siemens–Martin-acélgyártás mára gyakorlatilag kiszorult a termelésből, helyét a konverteres és az elektroeljárások vették át. Ezek az módszerek is fel tudják dolgozni a nyersvasat és az ócskavasat. A konverteres eljárásnak több módszere ismert (Bessemer- és Thomas-eljárás), de ma legelterjedtebb az LD-eljárás (az LD betűszó az eljárás kifejlesztésének helyére utal: Linz-Donawitz). Ennél a módszernél a konverterbe töltött folyékony fém felületére ún. oxigénlándzsán át oxigént fújnak. Ennek hatására a fémfürdő felületén – és a fémfürdő folyamatos belső áramlásai következtében az egész tömegében – a szennyezők oxidálódnak (kiégnek), salakba kerülnek. Az ötvözőket külön adagolják a fémhez. A villamos kemencék tisztán ócskavas betéttel is tudnak indulni. Fémkohászat A fémkohászat a „nemvasfémek” érceiből való előállításával (metallurgiájával) foglalkozó tudomány és gyakorlati technológia összefoglaló elnevezése. A fémkohászaton belül elkülönítik a könnyű- és a nehéz- vagy színesfémek kohászatát (a nehéz- és a színesfémek elnevezést a gyakorlatban szinonimaként használják). A könnyű- és nehézfémek közötti választó vonalat általában a 4,5 g/cm³ sűrűségnél vonják meg. A gyakorlat szempontjából legfontosabb könnyűfémek az alumínium, a magnézium és a titán. A színesfémek között a réznek, a nikkelnek, az ólomnak és a cinknek van a legnagyobb jelentősége. Az első fém, amit az ember nagy valószínűséggel megismert, az arany volt. A termésarany rögök hamar felkelthették az emberek figyelmét, amiket kalapálással munkáltak meg. Ez a termésarany 0,2–38% ezüsttel, kevés rézzel és még kevesebb vassal volt szennyezve. Az arany lágy volta miatt szerszámkészítésre nem volt alkalmas, ezért – és szép színe miatt – ékszereket készítettek belőlük. Az ember gyakorlatilag az arannyal egy időben ismerte meg a rezet is, ami szintén előfordul a természetben elemi formában. A kohósítására is hamar sor kerülhetett, mégpedig feltehetőleg véletlenül. A tűzbe került rézérc (pl. malachit) redukálódhatott, így megmunkálható rézdarabot kaptak. A rézolvasztás módszere már az i. e. 7–6. évezredben ismert volt. Az ólmot és a ónt az i. e. 3000 körüli évszázadokban már ismerték. A cink a réz ötvözőjeként jelent meg először, feltehetően cink-oxid tartalmú rézércek redukciója során került a rézbe. A legkorábbi ónbronz leletek az i. e. negyedik évezred végéről származnak, a mai Irán területéről. Az alumínium előállítására csak igen későn került sor, pedig előfordulásának gyakorisága 8% a földkéregben, amivel a harmadik helyen áll az oxigén és a szilícium után. Alumíniumot – hiteles adatok szerint – 1807-ben állított elő Humphry Davy, noha ez még vassal szennyezett alumínium volt. Tiszta alumínium kísérleti előállítása 1825-ben a dán Ørsted, majd két évvel később a német Wöhler nevéhez fűződik. Az iparszerű gyártás a timföld Bayer-féle és az alumínium olvadékelektrolízissel (Hall–Héroult-eljárás) való előállításával valósult meg. Porkohászat A porkohászat olyan eljárás, amely fél- és készterméket fémporokból állít elő. Lényege az, hogy megfelelő finomságú fémporokat állítanak elő, ezeket a kívánt összetételnek megfelelő arányban összekeverik, és az így előállított alapanyagot sajtolószerszámban hidegen sajtolják, végül adott hőmérsékleten hőkezelik (zsugorítják). A porkohászati eljárásokkal lehetőség nyílik olyan anyagok keverésére, amelyek normál ötvözéssel és más eljárásokkal nem elegyíthetők, sőt fémes és nemfémes anyagokat is lehet keverni. Öntészet Az öntészet feladata és célja az, hogy a megolvasztott fémet egy üreges öntőformába öntve öntvényeket állítson elő. Az öntészetet számos szempont szerint lehet csoportosítani. Az öntött fém milyensége szerint: vas- és acélöntészet, fémöntészet (minden, ami nem vasalapú). Az öntési módszer szerint: gravitációs öntés, nyomásos öntés. Az öntőforma anyaga szerint: homokforma, fém kokilla , egyéb. Az öntés termékei igen változatosak. Öntéssel készítik például a gépállványokat és házakat, háztartási gépek, járművek, elektrotechnikai eszközök stb. alkatrészeit. Képlékeny alakítás Képlékeny alakítással a képlékenyen alakítható fémeket alakítják. Eljárásai a kovácsolás, a hengerlés, a húzás, a kisajtolás, a csőhengerlés, a folyatás, a lemezalakítás stb. Fémtan A fémtan (régebbi nevén metallográfia) a fémek és ötvözetek tulajdonságait fémfizikai alapokon tárgyaló és vizsgáló tudomány. Ezen belül foglalkozik a fémek és ötvözetek szerkezetével, a szerkezetvizsgálat módszereivel, a fémek mechanikai tulajdonságaival, a mágneses tulajdonságokkal, a korrózióval stb. Tüzeléstan A kohászati tüzeléstan a kohászati folyamatokban használatos kemencékkel, kazánokkal és más melegítő berendezésekkel, fűtő és hőcserélő berendezésekkel, tűzállóanyagokkal, energiahordozókkal és égéstermékekkel, tüzelési módszerekkel stb. foglalkozó tudomány. Ornitológus Az ornitológus egy görög eredetű szakszó, madártannal foglalkozó tudóst és szakembert jelent. Híres magyar ornitológusok Bechtold István Béldi Miklós Herman Ottó Madarász Gyula Schmidt Egon Híres külföldi ornitológusok James Bond Konrad Lorenz Nikolaas Tinbergen Érdekességek Ian Fleming brit író James Bond ornitológusról nevezte el regényei híres szuperkémjét. Cébazat Cébazat település Franciaországban, Puy-de-Dôme megyében. Lakosainak száma 7947 fő (2015). Cébazat Châteaugay, Blanzat, Clermont-Ferrand és Gerzat községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Tropicarium A Tropicarium (teljes nevén Tropicarium és Óceanárium Budapest) Budapesten a XXII. kerületben, a Campona üzletközpontban található. 2000. május 26-án nyitotta meg kapuit Közép-Európa egyik legnagyobb tengeri akváriumát is bemutató, közel 3000 m2-en elterülő Tropicarium-Óceanárium. Az állatkert bemutatja az édesvizek halvilágát, beleértve a hazai faunát is, a trópusok élővilágát és a tengerek hihetetlen fajgazdagságát(wd) is. Összesen 7 cápa, további 400 halfaj és több tucatnyi trópusi állat csodálható meg. Termek Magyar fauna Selyemmajmok, leguánok, kígyók Esőerdő aligátorokkal Édesvízi akváriumok Hüllő- és rovarház Félsósvízi akváriumok Cápaakvárium Sósvízi akváriumok, korallszirt Rájamedence Małgorzata Tkacz-Janik Małgorzata Tkacz-Janik (Zabrze, 1965. szeptember 17. –) lengyel politikus. Dariusz Szwed társaságában ő vezette a Zöldek 2004 pártot 2010 és 2011 között. 2010. novembere óta a sziléziai regionális parlament tagja. Csomakőrös Csomakőrös (románul Chiuruș) falu Romániában Kovászna megyében. Közigazgatásilag Kovásznához tartozik. Fekvése A falu Kézdivásárhelytől 21 km-re délre, Kovászna központjától 3 km-re délnyugatra a Kőrös-patak partján fekszik. Nevének eredete A falu eredeti neve Kőrös volt, a falu nevének előtagját 1898-ban nagy szülötte, Kőrösi Csoma Sándor emlékére kegyeletből kapta. Története 1464-ben Kewres néven említik. A falu lakói híres szitakötők voltak. 1910-ben 619 lakosából 7 kivételével mind magyarok voltak. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Orbai járásához tartozott. 1992-ben 451 lakosa volt, 450 magyar és 1 román. Látnivalók Itt született 1784 -ben Kőrösi Csoma Sándor ázsiakutató, nyelvész, szobra 1972 óta a falu központjában áll. A kultúrotthonban levő emlékszobában Kőrösi Csoma kiállítás tekinthető meg. Református temploma valószínűleg 14. századi eredetű, 1779 -ben újjáépítették, majd 1815 és 1830 között átalakították. Képgaléria Képek az Ojtozi-szorosról, Csomakőrösről és Zágonról a www.erdely-szep.hu honlapon Joel Sánchez (labdarúgó, 1989) Joel Sánchez (1989. június 11. –) perui labdarúgó, az Universidad San Martín de Porres középpályása. Szent Rita-rózsafüzér A Szent Rita rózsafüzér egy a szemlélődő imádságot segítő eszköz és a füzérrel imádkozott elterjedt imasorozat. Felépítése: egy Szent Rita érem, 1 szem bevezetés és három heted (3-szor 1+7 szem). Az imasorozat Az imasorozatnak több változata is van. Első változat Az éremre a Hiszekegyet imádkozzuk. Az első, különálló szemre egy Miatyánk . Ezt követően az első 7 szemre 1-1 Üdvözlégy Mária... A második különálló szemre egy Miatyánk. A harmadik különálló szemre egy Miatyánk. Forrás Oratio.hu 1.2.3. A Szent Rita plébánia honlapja 1998-as izlandi labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az Úrvalsdeild 1998-as szezonja volt a bajnokság nyolcvanhetedik kiírása. A bajnokságban 10 csapat vett részt, a győztes az ÍBV lett. Ez volt a klub harmadik bajnoki címe. A szerelem rabjai A szerelem rabjai (Amor en custodia) egy argentin televíziós sorozat, Osvaldo Laport és Soledad Silveyra főszereplésével. Magyarországon a Story TV tűzte műsorára, jelenleg a Sorozat+ a Story TV5 és az RTL Klub ismétli. Verziók A 2005 - 2006 között készült mexikói Amor en custodia , Daniel Jorge Aguirre rendezésében. Főszereplők: Margarita Gralia és Sergio Basáñez. A 2009 - 2010 között készült kolumbiai Amor en custodia , Juan Carlos Vásquez és Olga Lucía Rodríguez rendezésében. Főszereplők: Alejandra Borrero és Ernesto Calzadilla. Szinkronstáb Magyar szöveg: Boros Karina Hangmérnök és vágó: Schriffert László Gyártásvezető: Gémesi Krisztina Szinkronrendező : Götz Anna Szinkronstúdió: Hang-Kép Szinkroncsoport Megrendelő: RTL Klub Saint-Philibert (Morbihan) Saint-Philibert település Franciaországban, Morbihan megyében. Lakosainak száma 1529 fő (2015). Saint-Philibert Crac’h, Locmariaquer és La Trinité-sur-Mer községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: P. G. Wodehouse Sir Pelham Grenville Wodehouse (1881. október 15. – 1975. február 14.) brit író. Wodehouse elismert mestere volt az angol prózának, tiszteletnek örvendett mind a kortársak körében, mint Hilaire Belloc, Evelyn Waugh és Rudyard Kipling, mind a modern írók körében (Douglas Adams, Salman Rushdie, Terry Pratchett és Stephen Fry). Seán O’Casey találóan „az angol irodalom cirkuszi bolhájá”-nak nevezte (English literature's performing flea). Ezt a lekicsinylő meghatározást Wodehouse megkedvelte, és egyik önéletrajzi jellegű kötetének ezt a címet adta. A The Times így írt róla: „tréfás zseni, akit az ő korában elismertek, mint a komédia klasszikus és vén mesterét”. Manapság legismertebb a Jeeves-es és Blandings Kastély-os regényeiről és rövid történeteiről, de Wodehouse tehetséges drámaíró és dalszövegíró is volt, társszerzője és írója volt tizenöt darabnak és 250 dalszövegnek vagy harminc zenés vígjátékhoz. Együtt dolgozott Cole Porterrel az "Anything Goes" musicalen, és gyakran együttműködött Jerome Kernnel és Guy Boltonnal. Ő írta a dalszöveget a "Show Boat"-beli „Bill” című slágerhez. Társszerzője volt Molnár Ferencnek is, ő dolgozta át zenés színpadra a Játék a kastélyban című színművét, The Play’s the Thing (A színdarab az igazi) címen. Egyik kritikusa, J. Agate így fogalmazott: „P.G. Wodehouse-t egy kicsivel Shakespeare alá sorolom, és tetszés szerinti távolságra mindenki más fölé.” Élete Wodehouse, akit családja és barátai közül a legtöbben úgy hívtak: „Plum” (a Pelham szó kiejtéséből képezve, jelentése: szilva) 1881. október 15-én született Guildfordban. Bentlakásos iskolába járt, ahol csak hat-hét havonta egyszer látta a szüleit. Elhagyatottnak érezvén magát, Wodehouse nagyon közel került a fivéréhez, aki megosztotta vele művészet-szeretetét. Wodehouse, hogy betöltse az űrt az életében, fáradhatatlanul írt. Jó néhány iskolai szünetet töltött egyik vagy másik nagynénjénél; ebből kitalálható, hogy ez adta neki a "nagynénik libafalkájától" való egészséges rémületet, ez tükröződött a Blandings Kastély-os sorozatban Lady Constance Keeble számos unokahúga és unokaöccse feletti zsarnokságában, valamint Bertie Wooster félelmetes nagynénjei, mint Agatha és Dahlia hatalmaskodásában. A Dulwich College-ban tanult, ahol most a könyvtár róla van elnevezve, de a remélt előmenetelt az egyetemre megakadályozták a család anyagi problémái. Így azután a Hong Kong és Shanghai Banknál (jelenleg HSBC néven ismert) dolgozott Londonban két évig, bár soha nem érdekelte a bankszakma, mint karrier. Részidőben írt, miközben a bankban dolgozott, végül elég sikeresnek bizonyult ahhoz, hogy teljes munkaidős foglalkozásként írhasson. Több évig újságíró volt a The Globe-nál, egy, a napjainkra megszűnt angol újságban, mielőtt végül is elment Hollywoodba, ahol hatalmas összegeket keresett mint forgatókönyvíró. Számos novellájából sorozatot is csináltak és leközölték magazinokban, mint például a The Saturday Evening Post és a The Strand, melyek ugyancsak jól fizettek. Első igazi könyvsikere a Psmith in the City (1910) - Psmith a pénzvilágban. 1940 májusában, a németek franciaországi villámháborúja idején Wodehouse Le Touquet-ban élt, tengerparti villájában. Házi őrizetbe vették, majd néhány hónap múlván internálták; előbb Lille-ben, később a belgiumi Liège fogolytáborában, végül a ma Lengyelországhoz tartozó Tost városka elmegyógyintézetében tartották fogva. Itt írta Money in the Bank című regényét. Végül előrehaladott életkorára való tekintettel ideiglenesen elengedték, és 1941 júniusában a berlini Adlon Hotelba költöztették, ahol állandó felügyelet alatt állt. Itt elfogadta a náci propagandaminisztérium ajánlatát, vállalta, hogy öt politikamentes rádióműsort készít, s azokat felolvassa a berlini rádió USA felé sugárzott adásában. Később a naivitásával magyarázta tettét. Azt állította, hogy „ostoba seggfej” volt életének ebben az időszakában. Az angolszász közvélemény felzúdulással fogadta a tényt, hogy kedvenc humoristája a berlini rádió hullámhosszán hallatja hangját. Pedig hát valójában meglehetősen ártalmatlan, humoros szövegek voltak ezek. Például ilyenek: „Soha nem érdekelt a politika. Egyszerűen képtelen vagyok bárminemű ellenséges érzést felszítani magamban. Valahányszor ellenséges érzület készül fölgerjedni bennem egy ország iránt, egy végtelenül rendes polgárával találkozom. Együtt járkálunk, s nekem minden harcias gondolatom vagy érzésem elenyészik.” Azonban, mint George Orwell a P. G. Wodehouse védelmében című kitűnő tanulmányában írja: „...ha valakire elegendő sarat dobálnak, az meg is ragad rajta, és a sár meglehetősen sajátos módon tapadt meg Wodehouse-on. Az a benyomás maradt meg az emberekben, hogy Wodehouse rádióbeszédei (nem mintha bárki is emlékezne rá, hogy miről volt szó bennük) nem csupán mint árulót leplezték le őt, hanem mint a fasizmussal való ideológiai szimpatizánst is. Még manapság is számos olvasói levélben szerepel az az állítás, miszerint regényeiben »fasiszta tendenciák« mutathatók ki, és e vád azóta is ismételten elhangzik. Mindjárt megkísérlem majd, hogy elemezzem e könyvek szellemi atmoszféráját, de fontos tisztán látnunk, hogy az 1941-es események semmi rosszabbat nem bizonyítanak rá Wodehouse-ra, mint balgaságot.” Sokan tehát anélkül kiabáltak kígyót-békát Wodehouse-ra, hogy tudták volna, valójában mit is tartalmaztak az inkriminált rádióbeszédek. Érdekes, hogy szinte mindenkinél vehemensebben követelte az író felelősségre vonását és megbüntetését Alan Alexander Milne. Pedig ki gondolta volna a Winnie the Pooh (Micimackó) finom és gyengéd szavű szerzőjéről? Később aztán Plum elegáns módon állt bosszút. A The Mating Season (Nászidőszak) című regényében Bertie Wooster több ízben is "émelyítően bárgyú klapanciáknak" nevezi Christopher Robin verseit. (Ez a Christopher Robin, aki az író fia volt, és valójában neki írta Milne az egész történetet, a magyar változatban Róbert Gidává változott.) Később azonban az angol olvasóközönség megbocsátott kedvencének. Könyvei állítólag ott vannak az angol királynő éjjeliszekrényén, és Tony Blair volt miniszterelnök kedvenc írója. Végül is a Nyugat, ahogy a bolondnak nyilvánított és így büntetését szintén elkerülő Ezra Poundban is, nem az ellenséget, hanem a művészt tartotta fontosnak. Az író azonban soha nem tért vissza Nagy-Britanniába. Az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le, és hogy ez a négyéves közjáték mit sem vont le írói munkásságának értékéből, és botlását a legfelső körökben is megbocsátották, bizonyítja az a tény, hogy 93 éves korában Wodehouse-t lovaggá ütötték. Sir P. G. Wodehouse alig néhány héttel élte túl a kitüntetést, életének kilencvennegyedik esztendejében hunyt el egy Long Island-i kórházban. Vérbeli íróhoz méltóan, szinte az utolsó leheletéig dolgozott. Még a kórházi ágyán is gépelte a Sunset at Blandings (Blandingsi napnyugta) című utolsó regényét, amely immár befejezetlen maradt. Ám így, torzóként is kiadták, a szerző arra vonatkozó, részletekbe menő jegyzeteivel kiegészítve, hogy miként kívánta befejezni a cselekményt. Munkái Blandings Kastély Something Fresh (1915) – Magyar címe: Valami új (fordította: Révbíró Tamás, 1998, 2006 - Európa) Leave it to Psmith (1923) – Magyar címe: Forduljon Psmithhez (fordította: Devecseriné Guthi Erzsébet, 1929, 1935 - Pantheon, 1957 - Magvető, 1972 - Európa, 1980 - Kriterion, 1991 - Haxel, 2005 - Ciceró) Magyar címe: Bízza Psmithre! (fordította: Barabás András, 2014 - Ciceró) Summer Lightning (1929) – Magyar címe: Nyári zivatar (fordította: Goerl István, 1930 - Tolnai-Légrády; fordította: Révbíró Tamás, 1976, 1994, 2000 - Európa) Heavy Weather (1933)- Magyar címe: Viharos idő (fordította: Pór Bálint, 1997 - Geopen) Blandings Castle and Elsewhere (1935) – Magyar címe: Blandings és vidéke (fordította: Kövesdi Miklós Gábor, Révbíró Tamás, 2015 - Ciceró) (Tizenkét rövid történet, ebből hat Blandings-ről szól; 1926 és 1931 közt készültek; a "Nyári zivatar" előtt játszódnak) Közülük kettő (Lord Emsworth kis barátnője, Disznó-hééééé!) már korábban is megjelent magyarul a Hahó! c. kötetben (fordította: Kövesdi Miklós Gábor, 2006 - Európa), a másik négy címe: Az úritök őrzője, Lord Emsworth helyesen cselekszik, Társaság Gertrude-nak, A nagymenő, ezeket is Kövesdi Miklós Gábor fordította). Lord Emsworth and Others (1937) – (A címe ellenére a kilenc novella közül csak egy, a "The Crime Wave at Blandings" (magyarul megjelent füzetes formában: Bűnhullám a kastélyban (fordította: Várady György, 1944 - Bányai-Várkonyi), illetve a Hahó! című kötetben (Bűnözési hullám Blandingsben, fordította: Kövesdi Miklós Gábor, 2006 - Európa)) érinti Lord Emsworth-t) Uncle Fred in the Springtime (1939) – Magyar címe: Fred bácsi csúcsformában (fordította: Ürögdi Ferenc, 1990 - Sport) Full Moon (1947) – Magyar címe: Kedélyes kastély (fordította: Gábor Magda, 1948 - Corvina, 1991 - Bembo) Nothing Serious (1950) – (Egy Blandings Kastélyos történet a könyvben levő tízből történetből, a "Birth of a Salesman") Pigs have Wings (1952) – Magyar címe: Szárnyasdisznók (fordította Kiss Marianne és Révbíró Tamás, 2005 - Geopen) Service With a Smile (1961) – Magyar címe: A jókedvű jótevő (fordította: Révbíró Tamás, 1998, 2006 - Európa) Galahad at Blandings (1965) – Magyar címe: Galahad mindent elrendez (fordította: Szennai Éva, 2014 - Ciceró) Plum Pie (1966) – Magyar címe: Tökös-mákos (fordította: Kövesdi Miklós Gábor, 2013 - Ciceró) (Egy Blandings-ben játszódó történet a kilencből, a "Sticky Wicket at Blandings" ( magyar címe: Ebek öröme, fordította: Révbíró Tamás), valószínűleg a "A jókedvű jótevő" előtt olvasandó) A Pelican at Blandings (1969) – Magyar címe: Egy Pelikán Blandingsben (fordította: Lévai Márta, 1999, 2007 - Európa) Sunset at Blandings (1977) Lord Ickenham Young Men in Spats (1936) – Tizenegy történet a Parazita klub tagjairól, az egyikben (Ha Fred bácsi benéz..., magyarul megjelent a Hahó! c. kötetben (fordította: Kövesdi Miklós Gábor, 2006 - Európa)) jelenik meg először Lord Ickenham. Uncle Fred in the Springtime (1939) – Magyar címe: Fred bácsi csúcsformában (fordította: Ürögdi Ferenc, 1990 - Sport) Uncle Dynamite (1948) – Magyar címe: Dinamit bácsi (fordította: Révbíró Tamás, 2001, 2006 - Európa) Cocktail Time (1958) – Magyar címe: Koktéltájm (fordította: Pór Bálint, 2001, 2002 - Geopen) Service With a Smile (1961) – Magyar címe: A jókedvű jótevő (fordította: Révbíró Tamás, 1998, 2006 - Európa) Parazita Klub Young Men in Spats (1936) – (Tizenegy rövid történet a Parazita Klub tagjairól. Ebből hármat Mr Mulliner mesél, közülük egy megjelent magyarul (Mordred tüzes udvarlása in: A rút rendőr románca, fordította: Molnár Zoltán, 2008 - Ciceró). Ugyanitt egy további, Freddie Widgeonről szóló novella is megjelent (Macskainvázió a kastélyban). Két másik történet is megjelent magyarul Pongo Twistletonról és Lord Ickenhamről (Ha Fred bácsi benéz), valamint Percy Wimboltról és Nelson Corkról (A cilinderek rejtélye) a Hahó! című kötetben (fordította: Kövesdi Miklós Gábor, 2006 - Európa) Lord Emsworth and Others(1937) – (A könyvben levő kilenc történetből az egyik a Parazita Freddie Widgeonről szól) Nothing Serious (1950) – (Egy Freddie Widgeon-történet a könyvben levő tíz történetből) Barmy in Wonderland (1952) – Magyar címe: Pupák Csodaországban (fordította Kövesdi Miklós Gábor; Cicero, 2017.) Cocktail Time (1958) – Magyar címe: Koktéltájm (fordította: Pór Bálint, 2001, 2002 - Geopen) A Few Quick Ones (1959) – (Tíz rövid történet) Golfos történetek The Man Upstairs (1914) – (Egy golfos történet a könyvben levő kilenc történetből) The Clicking of Cuthbert (1922) – Magyar címe: Golfőrültek (fordította: Kövesdi Miklós Gábor, 2010 - Ciceró) (Tíz golfos történet, kilencet a golfklub legidősebb tagja (a Korelnök) mesél) The Heart of a Goof (1926) – Magyar címe: A dinka lelke (fordította: Kövesdi Miklós Gábor, 2012 - Ciceró) (Kilenc golfos történet, mindet a Korelnök meséli) Mr Mulliner Speaking (1929) – (Egy golfos történet a könyvben levő kilenc történetből) Lord Emsworth and Others (1937) – (Három golfos történet a könyvben levő kilenc történetből) Nothing Serious (1950) – (Öt golfos történet a könyvben levő tíz történetből) A Few Quick Ones (1959) – (Egy golfos történet a könyvben levő tíz történetből) Plum Pie (1966) – Magyar címe: Tökös-mákos (fordította: Kövesdi Miklós Gábor, 2013 - Ciceró) (Egy golfos történet (magyar címe: Szundi, nem a Korelnök meséli) a könyvben levő kilenc történetből) Jeeves The Man With Two Left Feet (1917) – (Tizenhárom rövid történet gyűjteménye, közülük hat megjelent magyarul A rút rendőr románca c. kötetben (fordította: Molnár Zoltán, 2008 - Ciceró). A másik hét történet egyike az "Extricating Young Gussie", amelyben bemutatkozik Jeeves, Bertie, és Agatha nagynéni; ámbár Bertie vezetékneve valószínűleg inkább Mannering-Phipps, mint Wooster. Bertie-nek van egy Gussie Mannering-Phipps nevű unokatestvére. Bertram-nak nem volt vezetékneve, és ez jelentős vita tárgya marad a Wodehouse tanulmányozók körében azzal kapcsolatban, hogy ő valóban Bertie Wooster volt, vagy csupán Bertie Mannering-Phipps.) My Man Jeeves (1919) – (Nyolc rövid történet, négy Jeeves-ről és négy Reggie Pepper-ről. Ezekből többet újraírt a "Folytassa, Jeeves" részére.) The Inimitable Jeeves (1923) – Magyar címe: Majd a Tóbiás! (fordította: Várady György, 1941 - Széchenyi); Halihó, Jeeves! (fordította: Bakó, 1998, 2007 - Ciceró) (Tizenegy rövid történet) Carry on, Jeeves (1925) – Magyar címe: Ejnye Tóbiás! (fordította: Várady György, 1944 - Széchenyi); Folytassa, Jeeves! (fordította: Révbíró Tamás, 1991 - Európa, 2004 - Ciceró) (Tíz rövid történet, ebből öt valamilyen formában ismétlés a "My Man Jeeves"-ből) Very Good, Jeeves (1930) – Magyar címe: Isten veled Tóbiás! (fordította: Várady György, 1944 - Széchenyi); Igenis, Jeeves! (fordította: Révbíró Tamás (2011 - Ciceró) (Tizenegy rövid történet) Thank You, Jeeves (1934) – Magyar címe: Köszönöm, Tóbiás! (fordította: Várady György, 1941 - Széchenyi); Köszönöm, Jeeves! (fordította: Molnár Zoltán, 2001 - Ciceró) (Az első teljes terjedelmű Jeeves regény) Right Ho, Jeeves (1934) – Magyar címe: Megőrült, Jeeves? (fordította: Kövesdi Miklós Gábor, 2006 - Ciceró) The Code of the Woosters (1938) – Magyar címe: Gáz van, Jeeves! (fordította: Molnár Zoltán, 1998, 2004 - Ciceró) Joy in the Morning (1947) - Magyar címe: Hajómágnás a pácban (fordította: Kövesdi Miklós Gábor, 2009 - Ciceró) The Mating Season (1949) – Magyar címe: Nászidőszak (fordította: Molnár Zoltán, 2003 - Ciceró) Ring for Jeeves (1953) – Magyar címe: Jeeves majd megoldja (fordította: Révbíró Tamás, 2008 - Ciceró) (Ebben Bill Belfry "kölcsönkéri" Jeeves-et Bertie-től- Ez az egyetlen történet a Jeeves-sorozatban, amelyben Bertie Wooster nem szerepel.) Jeeves and the Feudal Spirit (1954) – Magyar címe: Bertie Wooster állja a sarat (fordította: Molnár Zoltán, 2000, 2009 - Ciceró) A Few Quick Ones (1959) – (Egy Jeeves-es történet a könyvben levő tíz történetből) Jeeves in the Offing (1960) – Magyar címe: Jeeves szabadságon (fordította: Molnár Zoltán, 2003 - Ciceró) Stiff Upper Lip, Jeeves (1963) – Magyar címe: Fő a pléhpofa, Jeeves! (fordította: Molnár Zoltán, 1997, 2009 - Ciceró) Plum Pie (1966) – Magyar címe: Tökös-mákos (fordította: Kövesdi Miklós Gábor, 2013 - Ciceró) (Egy Jeeves történet (Jeeves és a kövér pasas) a könyvben levő kilenc történetből) Much Obliged, Jeeves (1971) – Magyar címe: Bravó, Jeeves! (fordította: Molnár Zoltán, 2001 - Ciceró) (Ebben az egy regényben jelenik meg Jeeves keresztnevének egyetlen említése, Reginald) Aunts Aren't Gentlemen (1974) – Magyar címe: A nénikém nem talpig úrinő! (fordította: Molnár Zoltán, 1996, 2008 - Ciceró) Mr. Mulliner Meet Mr Mulliner (1927) – (Kilenc rövid történet) - Magyar címe: Halló Mulliner (fordította: Várady György, 1943 - Széchenyi). Ebben csak nyolc történet van, hiányzik a Portrait of a disciplinarian című történet. Mr. Mulliner meséi (fordította: Kövesdi Miklós Gábor, Révbíró Tamás, 2014 - Ciceró) Ebben már mind a kilenc történet szerepel. Mr Mulliner Speaking (1929) – (Kilenc rövid történet) - Magyar címe: Halljuk Mr. Mullinert! (fordította: Révbíró Tamás, 2016 - Ciceró) Mulliner Nights (1933) – (Kilenc rövid történet) Blandings Castle and Elsewhere (1935) – Magyar címe: Blandings és vidéke (fordította: Kövesdi Miklós Gábor, Révbíró Tamás, 2015 - Ciceró) (Tizenkét rövid novella, ebből öt Mr. Mulliner történet: Majomparádé, A bólogató, Egy narancs leve, Minna Nordstrom felemelkedése, Hajótöröttek (valamennyit Kövesdi Miklós Gábor fordította) Young Men in Spats (1936) – (Tizenegy rövid történet a Parazita Klub tagjairól, ebből hármat Mr Mulliner mesél, közülük egy megjelent magyarul: Mordred tüzes udvarlása in: A rút rendőr románca, fordította: Molnár Zoltán, 2008 - Ciceró) Lord Emsworth and Others (1937) – (Kilenc rövid történet, ebből egyet Mr Mulliner mesél) Eggs, Beans, and Crumpets (1940) – Magyar címe: Ürgék, Szivarok és Pasasok (fordította: Kövesdi Miklós Gábor, 2012 - Ciceró) (Egy Mr Mulliner történet, magyar címe Anselm nagy napja, a könyvben levő kilenc novellából) A Few Quick Ones (1959) – (Két Mr Mulliner történet a könyvben levő tíz novellából) Plum Pie (1966) - Magyar címe: Tökös-mákos (fordította: Kövesdi Miklós Gábor, 2013 - Ciceró) (Egy Mr Mulliner történet, magyar címe George és Alfred, a könyvben lévő kilenc novellából) The World of Mr Mulliner (1972) - Két eredeti történet (Gyűjtemény és két történet) Psmith Forduljon Psmithhez! (Leave it to Psmith) ISBN 9635394780 Mike (Mike at Wrykyn) (1909) – Magyar címe: Mike és Psmith (fordította: Révbíró Tamás, 1997, 1999 - Európa) (Újra kiadva két részben 1953-ban, mint "Mike at Wrykyn" és "Mike and Psmith"; a második rész ugyancsak publikálva lett 1935-ben, mint "Enter Psmith", a magyar kiadás csak a második részt tartalmazza) Psmith in the City (1910) – Magyar címe: Psmith a pénzvilágban (fordította: Révbíró Tamás, 1996, 1998 - Európa) Psmith, Journalist (1915) – Magyar címe: Psmith mint újságíró: egy bohéméletű, bátor cambridgei jogász kalandjai (fordította: Balogh Barna, 1928 - Pantheon); Psmith Amerikában (fordította: Révbíró Tamás, 1999 - Európa) (Amerikai címe: The Prince and Betty. Figyelni kell arra, hogy az Angliában kiadott "The Prince and Betty" és a "Psmith, Journalist" teljesen különböző regények; az amerikai "The Prince and Betty" a két könyv keveredése) Leave it to Psmith (1923) – Magyar címe: Forduljon Psmithhez (fordította: Devecseriné Guthi Erzsébet, 1929, 1935 - Pantheon, 1957 - Magvető, 1972 - Európa, 1980 - Kriterion, 1991 - Haxel, 2005 - Ciceró); Bízza Psmithre! (fordította: Barabás András, 2014 - Ciceró) Iskolai történetek The Pothunters (1902) A Prefect's Uncle (1903) Tales of St Austin's (1903) – (Rövid történetek) The Gold Bat (1904) The Head of Kay's (1905) The White Feather (1907) – (Egy fél-önéletrajzi regény) Mike (Mike at Wrykyn) (1909) – Magyar címe: Mike és Psmith (fordította: Révbíró Tamás, 1997, 1999 - Európa) Ukridge Love Among the Chickens (1906) – Magyar címe: Csirkék és szerelem (fordította: Révbíró Tamás, 2013 - Ciceró) (Az egyetlen teljes terjedelmű Ukridge regény, újraírt változata 1921-ben jelent meg) Ukridge (1924) – Magyar címe: Barátom, az életművész: egy vidám fickó kalandjai (fordította: Balogh Barna, 1928 - Légrády); Az életművész (fordította: Révbíró Tamás, 1984, 2002 - Európa) (Tíz rövid történet, amelyek nyilvánvalóan a "Love Among the Chickens" eseményei előtt játszódnak) Lord Emsworth and Others (1937) – (Három Ukridge történet a könyvben levő kilenc novellából) Eggs, Beans, and Crumpets (1940) – Magyar címe: Ürgék, Szivarok és Pasasok (fordította: Kövesdi Miklós Gábor, 2012 - Ciceró) (Három Ukridge történet (Mabel szerencséje, A boglárka-nap, Ukridge és a mostohabácsi) a könyvben levő kilenc novellából) Nothing Serious (1950) – (Egy Ukridge történet a könyvben levő tíz novellából) A Few Quick Ones (1959) – (Egy Ukridge történet a könyvben levő tíz novellából) Plum Pie (1966) – Magyar címe: Tökös-mákos (fordította: Kövesdi Miklós Gábor, 2013 - Ciceró) (Egy Ukridge történet (Ukridge bankszámlát nyit) a könyvben levő kilenc novellából) Minden más William Tell Told Again (1904) Not George Washington (1907) – (Egy önéletrajzi regény) The Globe By the Way Book (1908) – (Összegyűjtött újságcikkek; Egy összeállítás a "By the Way" rovatból, Wodehouse és Herbert Westbrook által írva, melyek megjelentek a The Globe-ban) The Swoop (1909) A Gentleman of Leisure (1910) - Magyar címe: Az aranyifjú (fordította: Nagy Dóra, 2016 - Ciceró) The Prince and Betty (1912) – Magyar címe: Betty és a herceg (fordító nélkül, 1928 - Légrády) (Amerikában nem adták ki) The Little Nugget (1913) - Magyar címe: Az Aranyrögöcske (fordította: Vitéz Ágnes, 2009 - Haxel) The Man Upstairs (1914) - Tizenkilenc rövid történet. Uneasy Money (1917) - Magyar címe: Meglepő örökség (fordította: Kiss Marianne, 1998 - Geopen) Piccadilly Jim (1918) – (A "The Little Nugget" részleges folytatása) – Magyar címe: Piccadilly Jim (fordította: Vitéz Ágnes, 2001 - Haxel) The Coming of Bill (1920) (Wodehouse legtöbb művétől eltérően nem humoros regény) A Damsel in Distress (1919) – Magyar címe: A bajbajutott várkisasszony (fordította: Margittai Szaniszlóné, 1929 - Légrády); Hölgy a pácban (fordította: Pór Bálint, a versbetéteket N. Kiss Zsuzsanna, 2000, 2010 - Geopen) Jill the Reckless (1921) – (Az 1920-as amerikai kiadás címe: The Little Warrior) – Magyar címe: Jill, a vakmerő. Vígopera prózában elbeszélve (fordította: Vitéz Ágnes, 2006 - Dico) Indiscretions of Archie (1921) - Magyar címe: Utazás az após körül (fordította: Balogh Barna, 1929 - Légrády); Az eszményi vő (fordította: Tábori Mihály, 1943 - Takács) The Girl on the Boat (1922) – Magyar címe: Eszményi Sámuel (fordította: Várady György, 1941, 1942 - Széchenyi, 1999 - Haxel) The Adventures of Sally (1922) – Magyar címe: Sally kalandjai (fordította: Révbíró Tamás, 2004 - Dico) Bill the Conqueror (1924) – Magyar címe: Hódító Bill (fordította: Goerl István, 1931 - Légrády); Hódító Willie (fordító nélkül, de valószínűleg Goerl István 1931-es fordítása, apró javításokkal, 1997 - Haxel) Sam the Sudden (1925) - Magyar címe: Nimród leánya (fordította: Dobosi-Pécsi Mária, 1928 - Légrády); Hűbele Sámuel (fordította: Révbíró Tamás, 1975 - Kozmosz, 1999, 2007 - Európa) The Small Bachelor (1927) - Magyar címe: Legénylakás (fordította: Szennai Éva, 2016 - Ciceró) Money For Nothing (1928) – Magyar címe: Talált pénz (fordította: Balogh Barna, 1928 - Légrády); Talált pénz (fordította: Gy. Horváth László, 1992, 2004 - Európa) Big Money (1931) - Magyar címe: Rengeteg pénz (fordította: Szerb Antal, 1943 - Hungária, 1957 - Táncsics, 1981, 1994, 2004 - Európa) If I Were You (1931) - Magyar címe: Fodrász és főnemes (fordította: Borsos Balázs, 2016 - Ciceró) Louder and Funnier (1932) – (Újságcikkek gyűjteménye, melyek eredetileg a "Vanity Fair" magazin számára lettek írva) Doctor Sally (1932) – (Az amerikai "Crime Wave at Blandings" gyűjteményben található, "The Medicine Girl" címmel) Magyar címe: Dr. Sally (fordította: Vitéz Ágnes, 2000 - Haxel) Hot Water (1932) - Magyar címe: Tüzes víz (fordította: Révbíró Tamás, 2000, 2007 - Európa) Blandings Castle and Elswhere (1935) – Magyar címe: Blandings és vidéke (2015 - Ciceró) (Tizenkét rövid történet: hat Blandings-ről, öt Mulliner-ről szól, (ezeket Kövesdi Miklós Gábor fordította); egy pedig Bobbie Wickham-ről, amely egyik sorozatba sem passzol, címe: Idegnyugtató kúra (fordította: Révbíró Tamás)) The Luck of the Bodkins (1935) – Magyar címe: Öröm az ürömben (fordította: Révbíró Tamás, 2004 - Geopen) Laughing Gas (1936) Magyar címe: Kéjgáz (fordította: Nagy Dóra, 2014 - Ciceró) Summer Moonshine (1938) - Magyar címe: Nyári holdfény (fordította: Vitéz Ágnes, é.n. - Haxel) Eggs, Beans, and Crumpets (1940) – Magyar címe: Ürgék, Szivarok és Pasasok (fordította: Kövesdi Miklós Gábor, 2012 - Ciceró) (A könyvben levő kilenc történetből négy Bingo Little-ről szól, egyet Mr. Mulliner mesél, egy Freddie Fitch-Fitch-ről, az utolsó három Ukridge-ről szól) Quick Service (1940) – Magyar címe: Karikacsapás (fordította: Barabás András, 1987 - Európa, 2012 - Ciceró) Money in the Bank (1946) - Magyar címe: Pénz a bankban (fordította: Pór Bálint, 2002 - Geopen) Spring Fever (1948) - Magyar címe: Tavaszi bezsongás (fordította: Szennai Éva, 2011 - Ciceró) Nothing Serious (1950) – (Egy Bingo Little és egy Conky Biddle történet a könyvben levő tíz történetből) The Old Reliable (1951) – Magyar címe: A leleményes szövetséges (fordította: Nagy Dóra, 2015 - Ciceró) Bring on the Girls (1954) – (Egy önéletrajzi együttműködés Guy Bolton-nal, "Életünk valószínűtlen története zenés vígjátékban, képekkel bizonyítva" címmel.) Performing Flea (1953) – (Címe: "Egy önarckép levelekben P.G.Wodehouse-tól, egy Bevezetővel és További Jegyzetekkel W. Townend-től") French Leave (1956) – Magyar címe: Amikor egy francia angolosan távozik (fordította: Borsos Balázs, 2017 - Ciceró) Over Seventy (1957) - (Visszaemlékezés és újságírás; alcíme: "Egy önéletrajz kitérőkkel") Something Fishy (1957) – Magyar címe: Valami sumákság (fordította: Molnár Zoltán, 1999, 2010 - Ciceró) Ice in the Bedroom (1961) – Magyar címe: Szajré a budoárban (fordította: Molnár Zoltán, 1999, 2007 - Ciceró) Frozen Assets (1964) – Magyar címe: Különös végrendelet (fordította: Vitéz Ágnes, 1998 - Haxel) Plum Pie (1966) – Magyar címe: Tökös-mákos (fordította: Kövesdi Miklós Gábor, 2013 - Ciceró) (Kilenc rövid történet: egy főszereplője Jeeves, egy a Blandingsi-kastélyban játszódik, kettő Ukridge-ról, kettő Bingo Little-ről szól, egyet Mr. Mulliner mesél, egy főszereplője Lancelot Bingley és az utolsó egy golfos történet) Company For Henry (1967) – Magyar címe: Az ellopott levélnehezék (fordította: Molnár Zoltán, 2011 - Ciceró) Do Butlers Burgle Banks? (1968) – Magyar címe: Kirabol a komornyikom (fordította: Dücső Csilla, 1988 - Európa) The Girl in Blue (1970) – Magyar címe: A kék ruhás lány (fordította: Pór Bálint, 2008 - Geopen) Pearls, Girls and Monty Bodkin (1972) – () Bachelors Anonymous (1973) – () Halála utáni publikációk Sok korai munkáját – a legelsőktől kezdve – kiadták könyv formában Wodehouse halála után; e gyűjtemények némelyike alább olvasható The Uncollected Wodehouse (1976) – (Rövid történetek, csak Amerikában adták ki) The Swoop! and Other Stories (1979) – (Csak az Egyesült Államokban lett kiadva. Tartalmazza a "The Swoop"-ot és tíz rövid történet, négy közülük korábban nem volt gyűjteményben) The Eighteen-Carat Kid and Other Stories (1980) – (Csak az Egyesült Államokban lett kiadva. Tartalmazza a "William Tell Told Again"-t, három rövid történetet és egy "Epilógus"-t) A Man of Means (1991) – (Hat korai rövid történet, C. H. Bovill-lel együtt írták) Plum Stones (1993-95) – (Tizenkét történet kategorizált kötetei és más írások) Tales of Wrykyn and Elsewhere (1997) – (Tizenöt korai iskolai történet, tizenkettő közülük Wrykyn-ban játszódik) The Luck Stone (1997) – (Egy kalandregény "Basil Windham" álnéven írva, a sorozat kezdete 1908-ban) What Ho! (2000) – (a Trustees of The P. G. Wodehouse Estate összeállítása. Rövid történetek a következő könyvekből: Young Men in Spats, The Inimitable Jeeves (magyarul: Halihó, Jeeves), Blandings Castle and Elsewhere, Lord Emsworth and Others, Young Man in Spats, The Heart of a Goof (magyar címe: A dinka lelke), Meet Mr. Mulliner (magyar címe: Mr. Mulliner meséi) – Magyar címe: Hahó! (fordította: Devecseriné Guthi Erzsébet (részlet a Forduljon Psmithhez c. regényből), Kövesdi Miklós Gábor, 2006 - Európa) Death At The Excelsior and Other Stories (2003) – (Egy összeállítás nyilvános tárgykörű rövid történetekből) The Politeness of Princes and Other School Stories (2003) – (Egy összeállítás nyilvános tárgykörű iskolai történetekből) A Wodehouse Miscellany (2003) – (Egy összeállítás nyilvános tárgykörű cikkekből, rövid történetekből és költeményekből) A Prince for Hire (2003) – (A "Psmith, Journalist" és a "The Prince and Betty" történetek újabb keveredése, a sorozat kezdete eredetileg 1931) Magyarul Talált pénz. Vidám regény ; ford. Balogh Barna; Légrády, Bp., 1928 ( Pesti Hírlap könyvek ) Betty és a herceg. Regény ; Légrády, Bp., 1928 ( Pesti Hírlap könyvek ) Nimród leánya. Regény ; ford. Dobosi Pécsi Mária; Pesti Hírlap, Bp., 1928 ( Pesti Hírlap könyvek ) Psmith mint újságíró. Egy bohéméletű, bátor cambridgei jogász kalandjai ; ford. Balogh Barna; Pantheon, Bp., 1928 ( Színe-java ) Barátom, az életművész. Egy vidám fickó kalandjai ; ford. Balogh Barna; Légrády Ny., Bp., 1928 ( Pesti Hírlap könyvek ) Utazás az após körül. Vidám regény ; ford. Balogh Barna; Légrády Testvérek, Bp., 1929 ( Pesti Hírlap könyvek ) Forduljon Psmithhez. Regény ; ford. D. Guthi Erzsi; Pantheon, Bp., 1929 ( Színe-java ) A bajbajutott várkisasszony. Regény ; ford. Margittai Szaniszlóné; Légrády, Bp., 1929 ( Pesti Hírlap könyvek ) Nyári zivatar. Regény, 1-2. ; ford. Goerl István; Légrády–Tolnai, Bp., 1930 ( Ragyogó regénytár ) Hódító Bill. Regény ; ford. Goerl István; Légrády, Bp., 1931 ( Pesti Hírlap könyvek ) Köszönöm Tóbiás! ; ford. Várady György; Széchenyi Irodalmi és Művészeti Rt., Bp., 1941 Majd a Tóbiás! Regény ; ford. Várady György; Széchenyi Rt., Bp., 1941 Eszményi Sámuel ; ford. Várady György; Széchenyi Irodalmi Rt., Bp., 1941 Halló Mulliner! ; ford. Várady György; Széchenyi, Bp., 1943 Az eszményi vő ; ford. Tábori Mihály; Takács, Bp., 1943 Rengeteg pénz ; ford. Szerb Antal; Hungária, Bp., 1943 Bűnhullám a kastélyban ; ford. Várady György; Bányai-Várkonyi Ny., Bp., 1944 Isten veled Tóbiás! ; ford. Várady György; Széchenyi Irodalmi és Művészeti Rt., Bp., 1944 Ejnye, Tóbiás! ; ford. Várady György; Széchenyi, Bp., 1944 A jobb mint otthon (Aranybánya) ; írta P. G. Wodehouse; ford. Várady György; Dr. Szerelemhegyi, Bp., 1946 Kedélyes kastély ; ford. Gábor Magda; Corvina, Bp., 1948 Hübele Sámuel. Regény ; ford. Révbíró Tamás; Szikra Ny., Bp., 1975 ( Kozmosz könyvek ) Nyári zivatar ; ford. Révbíró Tamás; Európa, Bp., 1976 Az életművész ; ford. Révbíró Tamás; Európa, Bp., 1984 ( Vidám könyvek ) Karikacsapás ; ford. Barabás András; Európa, Bp., 1987 ( Vidám könyvek ) Kirabol a komornyikom ; ford. Dücső Csilla; Európa, Bp., 1988 ( Vidám könyvek ) Fred bácsi csúcsformában ; ford. Ürögdi Ferenc; Sport, Bp., 1990 ( Unicum könyvek ) Folytassa, Jeeves! ; ford. Révbíró Tamás; Európa, Bp., 1991 ( Vidám könyvek ) Talált pénz ; ford. Gy. Horváth László; Európa, Bp., 1992 ( Vidám könyvek ) A nénikém nem talpig úrinő! ; ford. Molnár Zoltán; Ciceró, Bp., 1996 Psmith a pénzvilágban ; ford. Révbíró Tamás; Európa, Bp., 1996 ( Vidám könyvek ) Hódító Willie ; ford. Goerl István; Haxel, Bp., 1997 Viharos idő ; ford. Pór Bálint; Geopen, Bp., 1997 Fő a pléhpofa, Jeeves! ; ford. Molnár Zoltán; Ciceró, Bp., 1997 Mike és Psmith ; ford. Révbíró Tamás; Európa, Bp., 1997 ( Vidám könyvek ) Különös végrendelet ; ford. Vitéz Ágnes; Haxel, Bp., 1998 Valami új ; ford. Révbíró Tamás; Európa, Bp., 1998 ( Vidám könyvek ) Meglepő örökség ; ford. Kiss Marianne; Geopen, Bp., 1998 Gáz van, Jeeves! ; ford. Molnár Zoltán; Ciceró, Bp., 1998 A jókedvű jótevő ; ford. Révbíró Tamás; Európa, Bp., 1998 ( Vidám könyvek ) Halihó, Jeeves! ; ford. Bakó; Ciceró, Bp., 1998 Szajré a budoárban ; ford. Molnár Zoltán; Ciceró, Bp., 1999 Egy Pelikán Blandingsben ; ford. Lévai Márta; Európa, Bp., 1999 ( Vidám könyvek ) Psmith Amerikában ; ford. Révbíró Tamás; Európa, Bp., 1999 ( Vidám könyvek ) Valami sumákság ; ford. Molnár Zoltán; Ciceró, Bp., 1999 Doktor Sally ; ford. Vitéz Ágnes; Haxel, Bp., 2000 Tüzes víz ; ford. Révbíró Tamás; Európa, Bp., 2000 ( Vidám könyvek ) Bertie Wooster állja a sarat ; ford. Molnár Zoltán; Ciceró, Bp., 2000 Hölgy a pácban ; ford. Pór Bálint; versford.; Geopen, Bp., 2000 Koktéltájm ; ford. Pór Bálint; Geopen, Bp., 2001 Dinamit bácsi ; ford. Révbíró Tamás; Európa, Bp., 2001 ( Vidám könyvek ) Bravó, Jeeves! ; ford. Molnár Zoltán; Ciceró, Bp., 2001 Köszönöm, Jeeves! ; ford. Molnár Zoltán; Ciceró, Bp., 2001 Pénz a bankban ; ford. Pór Bálint; Geopen, Bp., 2002 Nászidőszak ; ford. Molnár Zoltán; Ciceró, Bp., 2003 Jeeves szabadságon ; ford. Molnár Zoltán; Ciceró, Bp., 2003 Öröm az ürömben ; ford. Révbíró Tamás; Geopen, Bp., 2004 Szárnyasdisznók ; ford. Kiss Marianne, Révbíró Tamás; Geopen, Bp., 2005 Megőrült, Jeeves? ; ford. Kövesdi Miklós Gábor; Ciceró, Bp., 2006 Hahó! ; ford. Devecseriné Guthi Erzsébet, Kövesdi Miklós Gábor; Európa, Bp., 2006 ( Vidám könyvek ) A kék ruhás lány ; ford. Pór Bálint; Geopen, Bp., 2008 A rút rendőr románca. Humoros történetek, karcolatok ; vál., ford., bev. Molnár Zoltán; Ciceró, Bp., 2008 Jeeves majd megoldja ; ford. Révbíró Tamás; Ciceró, Bp., 2008 Hajómágnás a pácban ; ford. Kövesdi Miklós Gábor; Ciceró, Bp., 2009 Golfőrültek ; ford. Kövesdi Miklós Gábor, jegyz. Szlávy Tibor; Ciceró, Bp., 2010 Tavaszi bezsongás ; ford. Szennai Éva; Ciceró, Bp., 2011 Igenis, Jeeves! ; ford. Révbíró Tamás; Ciceró, Bp., 2011 Az ellopott levélnehezék ; ford. Molnár Zoltán; Ciceró, Bp., 2011 Ürgék, szivarok és pasasok ; ford. Kövesdi Miklós Gábor; Cicero, Bp., 2012 A dinka lelke ; ford. Kövesdi Miklós Gábor; jegyz. Szlávy Tibor; Ciceró, Bp., 2012 Tökös-mákos ; ford. Kövesdi Miklós Gábor, Révbíró Tamás; Ciceró, Bp., 2013 Csirkék és szerelem ; ford. Révbíró Tamás; Ciceró, Bp., 2013 Bízza Psmithre! ; ford. Barabás András; Ciceró, Bp., 2014 Kéjgáz ; ford. Kövesdi Miklós Gábor, Nagy Dóra; Ciceró, Bp., 2014 Mr. Mulliner meséi ; ford. Révbíró Tamás, Kövesdi Miklós Gábor; Ciceró, Bp., 2014 Galahad mindent elrendez ; ford. Szennai Éva; Ciceró, Bp., 2014 Blandings és vidéke ; ford. Kövesdi Miklós Gábor, Révbíró Tamás ford.; Ciceró, Bp., 2015 A leleményes szövetséges ; ford. Nagy Dóra; Ciceró, Bp., 2015 Fodrász és főnemes ; ford. Borsos Balázs; Ciceró, Bp., 2016 Az aranyifjú ; ford. Nagy Dóra; Ciceró, Bp., 2016 Halljuk Mr. Mullinert! ; ford. Révbíró Tamás; Ciceró, Bp., 2016 Legénylakás ; ford. Szennai Éva; Ciceró, Bp., 2016 Amikor egy francia angolosan távozik ; ford. Borsos Balázs; Ciceró, Bp., 2017 Pupák Csodaországban ; ford. Kövesdi Miklós Gábor; Ciceró, Bp., 2017 Naplemente Blandingsben ; jegyz., függelék Richard Usborne, ford. Kövesdi Miklós Gábor; Ciceró, Bp., 2018 Férfi 200 méteres mellúszás a 2005. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2005. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon az úszás férfi 200 méteres mellúszás versenyeit július 5-én rendezték, Lignano Sabbiadoróban. Mnemotechnika Mnemotechnikán emlékezést segítő módszereket értünk. Az ezekhez használt kulcsszavakat, képeket memoriternek nevezzük. A memoriter vagy angolul mnemonic (IPA: [n�ˈm�n�k], magyaros formában mnemonik), olyan betű- vagy mozaikszó, amely: vagy egy meglévő értelmes szó alkotó betűinek szavakra bontásából ered, vagy több összetartozó fogalom, nyelvi elem (például elv) együttes megjegyzése érdekében az alkotó tagok kezdőbetűiből készített újabb értelmes (létező) szó, vagy pedig más módon segíti hangalakjával másvalami megjegyzését (például morzekódok ). Az angolok igen kedvelik ezt a pedagógiai, emlékezetsegítő eszközt, használata széles körben elterjedt, sőt vicceket is csinálnak belőle találós kérdés formájában (lásd alább). Eredete, haszna A memoriterek gyakran csak szóbelileg (kiejtve) léteznek, néha versbe szedve, és arra használják őket, hogy több elemet (egy listát) megjegyezzenek segítségükkel. Nemcsak az ismétlés révén segítenek emlékezni tényekre, hanem a könnyen megjegyezhető, elemeire felbontható szó, és az elemekhez kapcsolódó adat lista közti asszociációk révén is. Elméleti alapja az, hogy az emberek könnyebben fel tudnak idézni térbeli pontokhoz kötött, személyekhez vagy egyéb „értelmes”, könnyű jelentéssel bíró elemhez kötődő információkat, mint az egymáshoz nem kapcsolódó értelmetlen sorozatokat. Az angol mnemonic szó etimológiája a Mnémoszüné nevű titántól származik, aki az emlékezet megtestesítője volt a görög mitológiában. Nemcsak a szóbeli kultúrában volt nagy szerepe (lásd alább), de ma is növekszik a használata a forgalomban lévő szavak óriási mennyisége miatt. Láncmódszer, asszociációs láncok A mnemotechnika klasszikus módszerei szerint az ember a megjegyzendő adatokat láncszerűen egymáshoz fűzi. Kitalál egy történetet, amiben az adatok a megfelelő sorrendben következnek egymás után. Ennek az a veszélye, hogy ha a lánc egy eleme mégis elfelejtődik, akkor a lánc megszakad. Speciális módszerekkel azonban ez a veszély csökkenthető. A módszerek olyan területeken alkalmazhatók, ahol minden kulcsszóra a megfelelő sorrendben kell emlékezni. A legelterjedtebbek a szám-szimbólum rendszer, a betű-rendszer, és a helyek módszere, ami ezek közül a legrégibb módszer. Nyelv- és szótanulás Választunk egy, a megtanulandó szóhoz hasonló hangzású kulcsszót. Emlékeztetőül képet is alkotunk a kulcsszó és a megtanulandó szó jelentéséből.Például az angol curtain szó megjegyzése: körtemintás függöny felidézésével. Szám-szimbólum rendszer Ebben a rendszerben minden számnak megfelel egy kép. Az egyes képek valahogy kapcsolódnak az egyes számokhoz, például lehet az egy megfelelője gyertya, a kettőé hattyú, a háromé három ágú szigony, a négyé lóhere, és így tovább. A fő szabály: a kapcsolat legyen elég erős, hogy az alkalmazó el ne téveszthesse a sorrendet. Memorizáláskor az egyes megjegyzendő adatokról alkotott képzetet a számnak megfelelőn képpel egy képbe kell foglalni. Ez legyen minél képszerűbb. A tartalom lehet akármilyen értelmetlen, vagy furcsa; sőt egyes ajánlások szerint az a jó, ha furcsa, mert még az is segít megjegyezni a képet (Restorff-hatás). Felidézéskor sorra kell venni az egyes számoknak megfelelő képeket, és azok alapján rekonstruálni a felidézendő adatokat. A fogalmakról sokszor nehéz képzetet alkotni. Ilyenek a hit, a szeretet, és a remény. Itt lehet a hit jelképe egy térdelve imádkozó hívő, a szereteté egy egymást átkaroló pár, és így tovább. A relativitáselméletet jelképezheti Einstein arcképe. Ha ez a negyedik a listán, akkor el lehet képzelni Einstein képét egy négylevelű lóherén. Persze az absztrakt fogalmakhoz még azt is meg kell jegyezni, hogy a fogalomról van szó, különben lehet, hogy a konkrét dolgot sikerül felidézni. Az ókori görögöknek könnyebb volt az absztrakt fogalmakkal, mert szinte mindegyiknek megvolt a maga istene. Például minden művészetnek volt múzsája. A háborút Arész jeleníthette meg, és így tovább. Egy hasonló eljárás a szám-rím rendszer, ahol a képek a számokra rímelő szavakhoz kapcsolódnak. Mindkét rendszer kombinálható a helyek módszerével. Ábécé-módszer Az ábécémódszer a szám-szimbólum rendszerhez hasonló rendszer, amiben a számok helyett a betűkhöz kapcsolnak képeket. Ezekhez jól képesíthető szavakat keresnek, amik az adott betűvel kezdődnek. Ajánlják, hogy a felidézést segítő kép minél több érzékhez kötődjön, és ne csak látvány legyen. Van egy módszer, ami számok és betűk között teremt kapcsolatot. Itt a képek ismét a számoknak felelnek meg. A megjegyzendő szavakat először számokká, majd képsorrá alakítják. Akkor hasznos, ha olyan számokat vagy betűsorokat kell megjegyezni, amikre gyakran van szükség: telefonszámok, igazolványszámok, jelszavak. A rendszer titkosírásként is szolgálhat. Ezt a módszert elsőként Stannislaus Mink von Wennsheim írta le a XVIII. század elején. Dr. Richard Grey 1730-ban egy bonyolultabb rendszert jelentetett meg, amiben magán- és mássalhangzókat is használt. Zene A zenetanulásban is hasznosak lehetnek az efféle módszerek. Példa: a keresztes dúr hangnemekhez: Cérna Géza diót árul, ezért helypénzt fizet cisz. Német nyelvű példa a kvintkörhöz: „Geh Du Alter Esel Hole Fische“ (Menj te öreg szamár, hozz halat). Szükséges, hogy megfelelő szavakat válasszunk, hogy felidézéskor ne tévedjünk. A magyar mondatban lehetne például Gábor, de a cigány szóval kezdeni nem lenne szerencsés. A helyek módszere A helyek módszere, más néven Ars memoriae (az emlékezés művészete) hasznosítja az emberi agy hajlamát a térben elhelyezett részletekre emlékezre. Alkalmazója először részletesen megjegyez egy nagy épületet; ez a mnemonikus palota. Ezután a megjegyzendő dologról szemléletes képet alkot, és elhelyezi a mnemonikus palotában. Felidézéskor gondolatban bejárja az épületet, és sorra veszi az egyes jelképeket. Ez egy gyakori technika volt az ókortól a reneszánszig a szónokoknál és a prédikátoroknál. Az angol nyelv máig őrzi ennek a módszernek az emlékét: elsőként: in the first place másodikként: in the second place és így tovább Az emlékezőművészek máig alkalmazzák ezt a módszert. Solomon Serasevszkij, aki nem tudott feledni, vagy Dominic O'Brien, a nyolcadik memóriabajnok éppúgy, mint Andi Bell. A memorizálás alapelvei Az emlékezet bizonyos elvek mentén működik, amik a memorizálásban is alkalmazhatók: Fantázia Minél több érzék használata Sorozat és rendezés Mozgás, képek helyett film Erotika, szexszel kapcsolatos elképzelések Számozás Pozitív képzetek: a negatív képzeteket hajlamosak vagyunk elfojtani Színgazdagság Asszociáció Kódok Humor Mélyebb benyomások Mnemotechnikai faktorok Fantázia, új nézőpont, kreativitás Vizualizáció, egy folyamat tudatos elképzelése Logika, rendszerfelismerés, a rendszer megtalálása egy bonyolult helyzetben Érzelem: a legerősebb tényező Transzformáció, absztrakt fogalmak képszerűsítése Lokalizáció, különösen a helyek módszeréhez Asszociáció, szabad képzettársítás Találós kérdések memoriterekkel Mi a feloldása a következő memoriternek: ASSUME? "The use of the word ASSUME makes an ASS of U (You) and ME." (magyarul: A: Én azt hittem… (I assumed) B: Hinni a templomban kell, pajtás.) "Mi a feloldása a BOAC betűszónak? (a BOAC már nem létező brit légitársaság)" "Bloody Oful Airline Company" Krivij Rih Krivij Rih (ukránul: Кривий Ріг, oroszul: Кривой Рог, magyar átírásban: Krivoj Rog) város Ukrajna Dnyipropetrovszki területén, az Inhulec és a Szakszahany folyók összefolyásánál. A Krivij Rih-i agglomerációs körzet központja. Jelentős ukrán ipari és kulturális központ. Jellemző iparága az acélgyártás és fémfeldolgozás, mely a Krivij Rih-i vasérc-medence (Krivbasz) érceit dolgozza fel. Becsült népessége 2007-ben 690 629 fő volt. A 2001-es ukrajnai népszámlálás adatai szerint a Krivij Rih-i Városi Tanácshoz tartozó településekkel együtt a város lakossága 712,5 ezer fő volt (1989-ben 769,1 ezer fő). Története A települést a zaporizzsjai kozákok alapították a 17. században az Orosz Birodalom részeként. Első hivatalos írásos említése 1775-ből származik, amikor az Inhulec folyó mentén található postaállomások listájában említik. Ezt tekintik a település alapításának hivatalos időpontjának is. Első tudományos igényű leírása Johann Anton Güldenstädttől származik, aki 1773-ban látogatta meg a területet. 1761-ben már templomot szenteltek, akkorra készült el a Szent Miklós-templom. A város történetének korai időszakának dokumentumai 1941-ben, amikor a második világháború miatt azokat Nyikopolba szállították, megsemmisültek. 1860-ban kisvárosi rangot kapott, abban az időben a Herszoni kormányzósághoz tartozott. Lakosainak többsége a 19. század közepén zsidó volt. A környéken 1881-ben találtak először vasércet, melynek ipari szintű kitermelését Alekszandr Pol archeológus és vállalkozó szorgalmazta. Ettől az időszaktól a várost gyors gazdasági növekedés jellemezte, lakossága gyorsan növekedett. A lakosság etnikai összetétele is jelentősen módosult. Az ipari tevékenység sok oroszt vonzott a városba a Kijevi, a Kurszki és az Orjoli kormányzóságokból. 1919-ben a városi rangot kapott és a Jekatyerinoszlavi kormányzósághoz (Jekatyerinoszlav mai neve Dnyipro) csatolták, járási székhely lett. Az oroszországi polgárháború időszakában Krivoj Rog Nesztor Mahno anarchista mozgalmának egyik központja volt. A város ipara a szovjet időszakban tovább fejlődött. 1931-ben alapították a ma is jelentős acélgyártó vállalatot, a Krivorozssztalt. A második világháború idején, 1941 augusztusában foglalták el a német csapatok, és csak 1944-ben került ismét szovjet fennhatóság alá a város. A háború alatt a város jelentős része elpusztult. Városi jelképek A város szovjet címerét 1972-ben fogadták el. A címer alapja egy harántolt szögletes címerpajzs. A címerpajzs bal oldala piros, a jobb oldala világoskék színű, a rajzolatok ezüst színűek. A pajzs bal oldalán egy bánya, a jobb oldalán egy vegyi kombinát stilizált rajzolata látható, utalva a város nehéziparára. A címerpajzs felső részén a város neve található ukránul, ezüst színben. Krivij Rih jelenlegi címerét 1998. május 20-án hagyta jóvá a városi tanács. Az új címer a város kozák eredetére utal. Krivij Rih 1775-ig a Zaporizzsjai Szics területéjez tartozott. A kerektalpú hasított címerpajzs két részre oszlik, a bal oldala világoszöld, jobb oldala piros színű. A címerpajzs alsó részén egy kozák lőportartó szarú látható. A szarvból (ukránul: rih) készült lőportartó a kozák múlton túl egyúttal a város nevének eredetére, a két folyó, az Inhulec és a Szakszahany összefolyásának az alakjára is utal. A szarv fölött a címerpajzson egy aranyszínű háromágú tölgyfalevél található, két makkal. A háromágú tölgyfalevél az ukrán nemzeti szimbólumra, a háromágú szigonyra (trizub) utal. A címerpajzs körben kartussal díszített. A város zászlaja megegyezik a város címerével, a címerpajzs elemeit tartalmazza. A zászló alakja négyzet, függőlegesen két részre osztva. Bal oldala világoszöld, jobb oldala piros, rajta a címer szimbólumai, a fehér lőportartó szarú és az arany színű háromágú tölgyfalevél. A város pecsétjét ugyancsak 1998-ban, a zászlóval és a címerrel együtt fogadták el. A pecsét kör alakú. Középen a címer szimbólumait, a lőportartó szarut és a háromágú tölgyfalevelet tartalmazza. A pecséten körben a Pecsatka miszta Krivoho Rohu (magyarul: Krivij Rih város pecsétje) ukrán nyelvű felirat olvasható. Testvérvárosai Nyizsnyij Tagil, Oroszország Sárbogárd–Székesfehérvár-vasútvonal A 45-ös számú Sárbogárd–Székesfehérvár-vasútvonal egy egyvágányú, nem villamosított vasútvonal Fejér megyében. Börgönd és Székesfehérvár között közös nyomvonalon halad a 44-es számú Pusztaszabolcs–Székesfehérvár-vasútvonallal. Fekvése A vasútvonal Sárbogárdon, Fejér megye déli részén ágazik ki északi irányba a MÁV 40-es számú Budapest–Dombóvár–Pécs-vasútvonalából. Innen észak-északnyugati irányban halad tovább párhuzamosan, kb. 5 kilométer távolságra a Sárvíztől, annak bal partján. Belsőbáránd előtt északi, majd észak-északkeleti irányba fordulva Börgöndön csatlakozik be a 44-es vonalba, amivel közös nyomvonalon halad tovább északkeleti irányban Székesfehérvárig. Története A vasútvonal Sárbogárd–Börgönd közötti szakaszát 1897. június 22-én adta át a forgalomnak a Bicske–Székesfehérvár–Sárbogárdi HÉV 29 km hosszban. A vonal Börgöndön az 1896. október 1-jén átadott Székesfehérvár–Börgönd– Pusztaszabolcs-vasútvonalba csatlakozott. Forgalom A vasútvonalon a személyszállítást 2009. december 13-tól, a 2009/2010. évi menetrendváltástól szüneteltették, azonban a 2010/2011. évi menetrendváltástól (2010. december 12.) újraindult a személyszállítás. Az újraindulást követően a vonatok a két végponton kívül csak Aba-Sárkeresztúr és Belsőbáránd állomásokon állnak meg. A személyszállítás szüneteltetését megelőző menetrendben a vonalon csak helyközi személyvonatok közlekedtek, a 2008-as menetrendváltásig távolsági személyvonatok is jártak a vonalon. Ez utóbbiak a két megyeszékhelyt, Székesfehérvárt és Szekszárdot kötötték össze Sárbogárdtól a 46-os számú Sárbogárd–Bátaszék-vasútvonalon haladva. Az újraindítást követően Sárbogárd–Komárom közvetlen vonatokat indított a vasúttársaság, ezekből azonban a 2012-es 1. számú menetrend módosítástól kezdve csak 1 db. maradt meg, az is csak Komárom -> Sárbogárd irányban, ezzel egyidőben csökkent a vonatok száma, összesen napi két vonatpár közlekedik a vonalon, menetidejük Sárbogárd és Székesfehérvár között 54 perc. A székesfehérvári vasútállomás átépítése miatt 2014. december 14-e és 2016. július 31-e között a vonalon vonatpótló autóbuszok közlekedtek. Engedélyezett sebesség: Börgöndig 80, Börgönd és Sárbogárd között 60 km/h - azonban ez utóbbi szakasz túlnyomó részén 40-es lassújel található. Járatok A vonalon 2018. február 5-étől 2019. március 31-ig S450 jelzésű vonatpótló autóbuszok közlekednek. Pezenhoffer Antal Pezenhoffer Antal (Zalaszentgrót, 1893. május 21. – Esztergom, 1973. augusztus 24.) római katolikus pap, tanár, demográfus, író, könyvtáros. Életútja Középiskolai tanulmányait a keszthelyi premontrei főgimnáziumban végezte, később teológiát tanult az esztergomi hittudományi főiskolán és a bécsi egyetemen. 1916-ban szentelték pappá Esztergomban. 1916-tól 1919-ig káplánként szolgált Érsekújvárott, illetve Párkányban. 1919 és 1921 között Budapesten hitoktató, majd 1921-től 1949-ig hittantanár volt a Vas utcai felsőkereskedelmi fiúiskolában. 1949-től 1961-ig, nyugdíjba vonulásáig Esztergomban dolgozott főegyházmegyei főkönyvtárosként. A Magyar Statisztikai Társaság 1922-ben, a Szent István Akadémia 1927-ben választotta rendes tagjává. Munkássága Demográfiai tárgyú írásaiban a népszaporulat kérdését az egykézés problémáján keresztül közelítette meg. Nézetei szerint a népesség növekedésére vagy csökkenésére ható legfontosabb tényező a felekezet. A demográfiai viszonyok befolyása a nép szaporodására című, 1922-ben megjelent értekezésében az egykézés elterjedéséért a protestantizmust tette felelőssé. Művét a szakemberek mind az adatkezelés, mind az elemzésben alkalmazott mutatórendszer miatt bírálták. A Magyar katolikus almanach és 1918-tól a Magyar Kultúra című folyóirat munkatársa volt. Az 1950–1960-as években írt, a rendszerváltás után tizenhárom kötetben megjelent, apologetikus jellegű összefoglalásában a Mohács utáni magyar történelem Habsburg-párti feldolgozását adta. Katolikus hitvédelmi írásai szintén posztumusz láttak napvilágot három kötetben. Főbb művei A demográfiai viszonyok befolyása a nép szaporodására. Államférfiaink figyelmébe ajánlva. Budapest, 1922, Szerző. Nemzeti eszme és protestantizmus. Budapest, 1927, Pallas. Felekezeti nagyotmondások. Budapest, 1931, Magyar Kultúra. VI. Sándor meg Luther. Párhuzam a legrosszabb pápa és a hitújító között. Budapest, 1937, Szerző. Magyarország sorsdöntő kérdése: a házasság. Budapest, 1942, Sárkány. A magyar nemzet történelme (a mohácsi vésztől napjainkig). A Katolikus Egyház és a Habsburg-ház történelmi szerepe. Történelmi apologetika. I–XIII. köt. Pilisszentlélek, 1993–2006, Béke és Igazság Pilisszentléleki Modell Alapítvány Út, Igazság, Élet Kiadója. A katolikus hit igazsága. Hitvédelem. I–III. köt. Pilisszentlélek, 2009, Béke és Igazság Pilisszentléleki Modell Alapítvány Út, Igazság, Élet Kiadója. Carl Manicus-Hansen Carl Hans Theodor Manicus-Hansen (Koppenhága, 1877. december 2. – Koppenhága, 1960. szeptember 23.) olimpiai ezüstérmes dán tornász. Az 1906. évi nyári olimpiai játékokon indult tornában és csapat összetettben ezüstérmes lett. (Később ezt az olimpiát a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nem hivatalosnak nyilvánította) Klubcsapata a Akademisk Gymnastikforening volt. Pongrácz Elemér Szentmiklósi és óvári Pongrácz Elemér (Felsőtúr, (Hont vmegye), 1862. november 8. – Budapest, 1944. február 18.) képviselőházi pénztárnok, író, újságíró, helytörténész, múzeumigazgató. Élete Pongrácz Elemér 1862. november 8−án született Pongrácz István tábornok és Pákozdy Róza gyermekeként Felsőtúron. Pongrácz Lajos alispán volt a nagybátyja. Középiskolai tanulmányait Nagyszombatban és Vácon végezte, majd számviteli államvizsgát tett. 1881 és 1885 közt a Budapesti Tudományegyetemen jogot tanult, de tanulmányait nem fejezte be. Egy ideig bedolgozott a Hasznos Mulattatóba, az Üstökösbe és az Új Budapestbe. Miután Pongrácz 1886−ban visszatért szülőmegyéjébe megindította a Honti Hírlapot, megalapította a Hontvármegyei Irodalom− és Művészetpártoló Egyletet. 1888−tól Hont vármegye tisztviselőjeként dolgozott, először al−, majd főszámvevőként. 1893−tól már a magyar országgyűlés képviselőházának pénztári ellenőreként dolgozott, ám kapcsolatát szülőmegyéjével ezután sem szakította meg, 1893−ban és 1894−ben kiadta a Hontvármegyei Almanachot. 1898−ban Matunák Mihály segítségével az ipolysági vármegyeházán egy országos visszhangot kiváltó kiállítást rendezett, s ennek megjelentette a katalógusát is, amely termek szerint mutatja be a mintegy ezer darab tárgyat. A Pongrácz által szervezett kiállítás után nyomban megfogalmazódott egy új múzeum létrehozásának terve is. Már 1898. december 29−én megtartotta alakuló ülését a Hontmegyei Múzeumtársulat, mely a legfőbb célját teljesítette: 1902−ben megnyílt Ipolyságon a Honti Múzeum, melynek Pongrácz Elemér lett az első igazgatója. A Honti Múzeum képes katalógusa című kiadványt is Pongrácz Elemér szerkesztette. Eszerint 1902−ben a múzeum tulajdonát képezte az a 80 darab olajfestmény, melynek szerzői közt ott találjuk Kubányi Lajost, Márffy Ödönt és Vastagh Györgyöt. Szintén gazdag volt a kerámia− és porcelángyűjtemény s az okiratok tára. 1910−től éveken át szerkesztette a Honti Naptárt. A naptárak értékes irodalmi és helytörténeti anyagot közöltek. Szinnyei József lexikona alapján összeállította és különnyomatként megjelentette Budapesten A Pongrácz−család írói című művét (1905). A huszadik század elejétől Pongrácz tartósan Pesten élt. Elkészítette a Borovszky monográfiája számára az Irodalom, tudomány, művészet című fejezetet. 1944. február 18−án hunyt el Budapesten. A Farkasréti temetőben pihent a 20/2. parcellában, de sírja már nincs meg. Az ipolysági Honti Múzeum falán márvány emléktábla örökíti meg Pongrácz Elemér nevét. A táblát a múzeum alapításának századik évében, 2002−ben leplezték le. Művei A hontvármegyei történelmi kiállítás katalogusa. Ipolyság, 1898. A honti múzeum képes katalogusa. Ipolyság, 1902. Borovszky: Hont vármegye és Selmeczbánya sz. kir. város, 1906, Irodalom, tudomány, művészet című fejezet online hozzáférés A Pongrácz−család írói Szerkesztette a Hontvármegyei Almanachot 1893-ra és 1894-re és a Honti Naptárt, munkatársa volt a Hasznos Mulattató, Új Budapest, Nógrádi Lapok, Honti Hiradó, Bolond Istók, Esztergomi Közlöny, Kecskeméti Lapok, Kecskemét, Honti Lapok, Hontvármegye, az Ország-Világ és a Magyar Szalon c. lapoknak. Álnevei Fagyos szent és Pancratius. Forgalmi bélyeg A forgalmi bélyeg olyan postabélyeg, ami kifejezetten azzal a céllal került kibocsátásra, hogy postai küldeményekre ragasztva bérmentesítésre használják - ellentétben az ún. alkalmi bélyegekkel, amiket a posták a bélyeggyűjtők számára adnak ki. Története A bélyegkibocsátás kezdetén minden bélyeg forgalmi bélyeg volt, hiszen bélyeggyűjtők még nem léteztek, a bélyeg ténylegesen csak bérmentesítésre szolgált. Akár évtizedekig jelentek meg azonos bélyegképpel - de különböző fogazással, vízjellel stb. - bélyegek hatalmas példányszámban. A bélyeggyűjtés beindulásával azonban változott a helyzet, és megjelentek a viszonylag kis példányszámú, a bélyeggyűjtők igényeit kielégítő, bélyegképeiken akár különböző motívumokat megjelenítő - így a gyűjtés tárgyát képező - alkalmi bélyegek. A forgalmi bélyegek azonban nem mentek ki a divatból, hiszen nagy példányszámban előállított - ezért olcsó - bérmentesítésre használt bélyegekre továbbra is szükség van. Magyarországon az első nem kizárólag forgalmi célokat szolgáló bélyegek az első világháború előtt és alatt jelentek meg az árvízkárosultak illetve a hadiözvegyek és árvák megsegítésére. Innentõl kezdve gyorsan beindult az alkalmi bélyegek megjelenése is. Ma leginkább az különbözteti meg a forgalmi bélyegeket az alkalmi bélyegektõl, hogy általában egyszerűbb az ábrájuk, gyakran egy színnel nyomják őket, nagy példányszámban készülnek, akár évtizedekig újranyomják őket, és ezért több változatuk van forgalomban, hiszen pontosan ugyanúgy utánnyomni őket nem nagyon lehetséges. Napkút Kiadó A Napkút Kiadó 2003-ban jött létre, az 1999-től megjelenő Napút folyóirat kiadói bázisaként. Elsősorban verseskönyvek, drámagyűjtemények, tanulmánykötetek, műfordítások kiadását tekinti elsődleges céljának. 13 sorozattal rendelkezik, huszonhat nyelvből jelentek meg fordításkötetei. Alapítása A kiadót Szondi György alapította 2003-ban, azzal a céllal, hogy az 1999 óta megjelenő Napút folyóirat mögé kiadói bázist teremtsen, egyúttal lehetőséget biztosítva a periodika megjelentetése mellett a könyvkiadásra. Nevének eredete szintén a folyóiratra utal vissza, és szándék szerint a kiadó neve is Napút lett volna, de mivel az alapítás előtt röviddel ez (mint kiadói név) foglalttá vált, a Napkút elnevezésre esett a választás. Tevékenysége A Napkút Kiadó elsősorban olyan kevésbé vállalt könyvtípusokat igyekszik megjelentetni, melyeknek a nyereséges terjesztése valószínűtlen: verseskönyvek, drámagyűjtemények, tanulmánykötetek, továbbá műfordítások, azok is főleg kisebb népek (pl. bolgár, szerb, finn, norvég, számi, izlandi stb.) irodalmából. A kiadó 13 sorozata is ezen ars poetica jegyében született és él. A sorozatok közül kiemelhető a Kútfő Bibliotéka (friss kutatói összefoglalások a kultúra területén), az Ómúltunk Tára (új tudományos megközelítések, kismonográfiák), a Hang – Kép – Írás (dokumentumok a jelzett hármasságban, ebben szerepelt eddig Mészöly Miklós, Orbán Ottó, Bella István, Szabó Magda), Sánta Ferenc és Lázár Ervin. A Napkút adja ki az évente tíz (minden esetben tematikus) számmal jelentkező Napút folyóiratot, a folyóirat mellékleteként 2006 óta jelentkező Káva-Téka füzetsorozatot, az Eleink őstörténeti folyóiratot, továbbá különböző szerzőktől évi ötven-hetven könyvet. Fontos törekvése a kiadónak, hogy teret nyisson pályakezdő alkotóknak, illetve "visszahozzon" a hallgatásból olyan idősebb írókat, akiknek régóta nem jelent meg új kötete. Utóbbira példa Hubay Miklós, akinek Két kuruc beszélget és Aztán mivégre az egész teremtés? című kötetei a Napkútnál jelentek meg 90, illetve 92 éves korában, tíz év írói visszavonultság után. Hasonlóan a Napkútnál jelent meg kötete hosszú idő után Babics Imrének, Bognár Antalnak, Csörsz Istvánnak, Isztray Botondnak, Kemenczky Juditnak és Sebők Évának. Jellemzően a kiadónál jelentetik meg műveiket 10 év óta, és közel esztendei gyakorisággal: Báthori Csaba, Lászlóffy Csaba, Noth Zsuzsánna és Verrasztó Gábor. A Napkút által meghirdetett pályázatok közül említést érdemel a minden évben ismétlődő Cédrus-pályázat, amelyre műfaji megkötés és terjedelmi korlát nélkül beküldhető bármi, illetve a haiku-pályázat, amelyet 2008 óta minden évben tematikus formában kiírnak, és eredményét, a kiemelt pályaműveket a Napút folyóirat közli. A Napút-levéllel és –éremmel az alkotó életük delelőjén álló művészeket, tudósokat jutalmazza a kiadó (eddigi díjazottak: Bertalan Tivadar, Doncsev Toso, Erdélyi István, Katona Tamás, Lászlóffy Aladár, Mohás Lívia, Radnóti Zsuzsa, Kiss Anna), a Hetedhét Napút-díjat a műfordítói teljesítmény elismeréseként adják ki (Báthori Csaba, Galgóczy Árpád, Gállos Orsolya, Szénási Ferenc, Tasnádi Edit, Bognár Antal, Kovács katáng Ferenc). A kiadó jelmondata: Egyedül együtt jobb. Munkatársak A kiadó tulajdonosa és vezetője Szondi György, tördelőszerkesztő Szondi Bence, szerkesztőségi titkár Szondi Eszter Bojána, szöveggondozó Kovács Ildikó. Szerkesztők: Bába Szilvia (művelődés), Babics Imre (vers), Balázs Géza (nyelvművelés), Bognár Antal (évkönyv), Borbély András (dokumentum), Elek Szilvia (zene), Toót-Holló Tamás (próza), Sebeők János (környezet), Vincze Ferenc (műbírálat), Wehner Tibor (művészet). Elton Az Elton angol eredetű férfinév, jelentése: régi, ősi faluból való. Névnapok február 16. július 20. augusztus 20. Híres Eltonok Elton John , angol énekes Marabu (karikaturista) Marabu, eredeti nevén Szabó László Róbert (Bercel, 1962. március 1. –) magyar karikaturista és képregényrajzoló. Gyermekkora óta Vácott él. Pályafutása Könyvtár-magyar irodalom szakon végzett a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán. Könyvtárosi pályáját feladva kezdett el rajzolgatni az 1980-as években, eleinte csak saját szórakoztatására. Akkoriban a képregényre, kedvenc műfajára még nem igazán volt vevő. A hobbi mellett újságkézbesítő munkát végzett. Az első publikált képregénye a szombathelyi Brrr Zseni Dániel TKF diáklapjában jelent meg 1985-ben. 1987-ben a Galaktika oldalain jelentkezett Hörpölin és Hupcihér fantasztikus kalandjaival. 1988 óta jelennek meg rajzai a sajtóban. A rendszerváltáskor megnőtt az igény a politikai karikatúrára. 1990 óta rendszeresen publikál. 1987-től Sz. L. R. szignóval jelentek meg a munkái, a Marabu művésznevet 1992 óta használja. 1997–2016 között a Népszabadság karikaturistája. 2010-ben három rajzolótársával elindította a Párkocka nevű képsorokat közlő weboldalt. 2017-től a Magyar Nemzet munkatársa. Főbb műfajai: közéleti karikatúra, politikai vicc, szöveg nélküli karikatúra, blődli, geg, börleszk humor, csík képregény avagy képsor (comic strip). Képi világát a legömbölyített vonalak jellemzik. Műveinek főbb megjelenési helyei: Népszabadság, HVG, Hócipő, Kretén, Krampusz, Ludas Matyi, Népszava, Párkocka, Pesti Vicc, Szabad Száj, Veszett Veréb. Művei Képregények Hörpölin és Hupcihér meg a védtelen hölgy ( Galaktika 82, 1987) Hörpölin és Hupcihér: Vészriadó ( Galaktika 83, 1987) Hörpölin és Hüpcihér: Kommandóakció ( Galaktika 84, 1987) Hörpölin és Hüpcihér: Harmadik típusú találkozás( Galaktika 85, 1987) Hörpölin és Hüpcihér: A térkonstruktőr ( Galaktika 86, 1987) Hörpölin és Hüpcihér: Fehér karácsony ( Galaktika 87, 1987) Szivárvány havasán (Krampusz 4, 1990) Robin Hood és csapata (Krampusz 4, 1990) Na ne (Krampusz 4, 1990) Dr. X (Menő Manó 5, 1990) Dilidodó ( Kretén 8-100, 1995–2009; színes újraközlés: Snoopy és barátai 17-27, 2003–2004) Az alkotás folyamata ( Kretén 29, 1998) Doktor Fux ( Kretén 36, 1999) Egy kis Kiss ( Kretén 41-98, 2000–2009; író: Láng István és Marabu) Barbee és Ken ( Kretén 46, 2000) Csöpögő könnycsöppök ( Kretén 51, 91–92, 2001–2008) Barlangászat. A kalandsport. Bevállalod? ( Kretén 74, 2005) Zoo ( Kretén 80-94, 2006–2008) A Dodók nemi élete (Eduárd fapados képregényújság 4-7, Képes Kiadó 2006) Híres férfiak és a nők ( Kretén 83, 2007) címlap (Buborékhámozó 3, 2007) Csöpögő könnycsöppök (Képregény Info 5, 2009 - az 5. Magyar Képregényfesztivál hivatalos kiadványa) Légyrésen Tóbiás kalandjai ( Kretén 100, 2009) Best of nagyon sz@r szóviccek (Nero Blanco Comix 7, 2010) Hé, Dodó! (Nero Blanco Comix 8, 2010) Önálló kötetek Marabu album (Semic Interprint, 1997) Sexy Pixy (Powerfresh ( Egyesült Királyság ), 2000) Hé, Dodó! Marabu Dodóskönyve (Adoc-Semic, 2006) Mi van, Dodó? Marabu második Dodóskönyve (Képregény.hu, 2009) Nahát, Dodó! Marabu harmadik Dodóskönyve (Nero Blanco Comix, 2016) Díjai Brenner-díj ( 1997 ) Magyar Sajtópáholy-tagság ( 2003 ) Alfabéta-díj ( 2006 ), ( 2007 ) és ( 2010 ) a legjobb képsorért (Dilidodó) Joseph Pulitzer-emlékdíj ( 2007 ) Ombudsman ezüstérem (2011) Korcsmáros Pál-díj (2017) Idézetek „A számítógép elszáll, a papír megmarad.” Suszterbogár A suszterbogár (Cantharis rustica) a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe és a lágybogárfélék (Cantharidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A suszterbogár csaknem egész Európában honos. Rendszeresen előfordul és gyakori. Megjelenése A suszterbogár 1-1,5 centiméter hosszú. A lágybogarak tipikus képviselője, melyeket gyengén kitines szárnyfedőikről ismerhetünk fel. A suszterbogár szárnyfedői hosszúak, feketék, előtora vörös vagy sárga, közepén fekete folttal. Csápja - mint valamennyi lágybogáré - hosszú, sokízű és fonalas, lábai vékonyak, hosszúak, a lábfej 4. íze karéjosan kimetszett. Életmódja A suszterbogár virágos rétek, cserjések lakója, ahol a bogár leggyakrabban a virágokon tartózkodik. Mind az imágó, mind a lárva ragadozó életmódot folytatnak. Szaporodása A nőstény a talajba rakja tojásait. A kikelő lárvák sűrűn szőrösek, és félig kifejlett állapotban a talajban telelnek. Meleg, téli napokon előjönnek. Forrás Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest : Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6 Screen Actors Guild-díj szereplőgárda kiemelkedő alakításáért mozifilmben A legjobb filmes szereplőgárda kategóriában átadott Screen Actors Guild-díjat a második, 1996-os díjátadó óta osztják ki minden évben, együttesen értékelve a mozifilmek szereplőit. Legtöbbször, összesen két alkalommal tizenhat színész nyerte meg a díjat ebben a kategóriában. A legtöbb jelölést, hat-hat alkalommal Cate Blanchett és Russell Crowe kapta. Győztesek és jelöltek "†" – az adott film megnyerte a a legjobb filmnek járó Oscar-díjat is. "‡" – az adott film Oscar-jelölést kapott legjobb film kategóriában. (MEGJEGYZÉS: Az „Év” oszlop a filmek bemutatási évére utal, a tényleges díjátadó ceremóniát a következő évben rendezték meg.) Rekordok Többszörös győzelmek Ben Affleck Alan Arkin Christine Baranski Don Cheadle Colin Firth Michael Gambon Woody Harrelson Derek Jacobi Allison Janney Michael Keaton Kelly Macdonald Ryan Phillippe Geoffrey Rush Octavia Spencer Emma Stone Catherine Zeta-Jones Többszörös jelölések Cate Blanchett Russell Crowe Amazóniai nyestmedve Az amazóniai nyestmedve (Bassaricyon alleni) az emlősök (Mammalia) osztályába, a ragadozók (Carnivora) rendjébe, és a mosómedvefélék (Procyonidae) családjába tartozó faj. Elterjedése Bolívia, Ecuador és Peru területén honos. Tóth György (labdarúgó, 1979) Tóth György (Csongrád, 1979. február 8. –) magyar labdarúgó. Alsóbb osztályú kelet-Magyarországi csapatoknál kezdtett futballozni, mikor Békéscsabára igazolt, és fel is jutott az együttessel az NB I-be, ahol eleinte alapembernek számított, de később gyenge teljesítménye miatt kiszorult a csapatból. Ezért eligazolt az NB II-be, előbb a Mosonmagyaróvár, majd a Kecskemét csapataihoz. Cédrusbogárfélék A Cédrusbogárfélék (Rhipiceridae) a rovarok (Insecta) osztályában a bogarak (Coleoptera) rendjébe, azon belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe tartozó család. Madeleine McCann eltűnése Madeleine McCann brit kislány nem sokkal a negyedik születésnapja előtt, 2007. május 3-án tűnt el a portugáliai Praia da Luz üdülőhely egyik apartmanjából. Szülei állítása szerint Madeleine-t egy földszinti hálószobában hagyták kétéves testvéreivel, míg szülei egy, az apartmantól 120 méternyire lévő étteremben ettek. A portugál rendőrség, a Guarda Nacional Republicana első megállapítása szerint a kislányt elrabolták. További nyomozás után a Polícia Judiciária (a portugál nyomozóhivatal) kijelentette, hogy feltételezésük szerint a kislány meghalt a szobában, mielőtt elvitték onnan. A nyomozás során többen is állították, hogy látták Madeleine-t Portugáliában vagy máshol. Annak ellenére, hogy több bizonyítékot is találtak, a rendőrség kijelentette, hogy a nyomozás még messze áll attól, hogy eredményt hozzon. 2007. szeptember 7-én bejelentették, hogy megtalálták Madeleine vérnyomait egy kocsiban, amit szülei 25 nappal az eltűnése után béreltek; ennek következtében anyját, Kate McCannt gyanúsítottá (arguida) nyilvánították. A nyomozásban a brit és a portugál rendőrség együttműködik; hamar nyilvánvalóvá vált a két ország rendőrségének módszerei közti eltérés, például az ügyben érintettek jogi státusát, illetve a nyilvánosságra hozott információk mennyiségét illetően. Az esetet a média figyelemmel követi, és számos híres ember is felhívta rá a figyelmet. Életrajz Madeleine Beth McCann 2003. május 12-én született az angliai Leicesterben. Anyja, Kate háziorvos Melton Mowbrayben, apja, Gerry kardiológus a leicesteri Glenfield kórházban. Madeleine-nek két testvére van, nála két évvel fiatalabb ikrek, Sean és Amelie. A család Rothleyben, Leicestershire-ben él. Madeleine ismertetőjegye a jobb szemén látható kolobóma, a szivárványhártya ritka deformációja: pupillájából sötét csík húzódik szeme aljáig csaknem függőlegesen (az óramutató 7 órának megfelelő állásában). Eltűnése Madeleine 2007. május 3-án este tűnt el egy földszinti apartmanból, mely az Ocean Club része. A nyaralóhely épületei a település különböző pontjain helyezkednek el és bárki bejuthat a területére. Szülei elmondása alapján Madeleine-t és a kétéves ikreket lefektették aludni és a hálószobában hagyták őket, míg a szülők elmentek barátaikkal vacsorázni egy kb. 120 méterre lévő étterembe az Ocean Club területén belül. Kate és Gerry McCann később azt mondták a rendőrségnek, felváltva ellenőrizték a gyerekeket, és hogy kb. 21 órakor (nyugat-európai nyári időszámítás szerint) Gerry még mindhárom gyermeket ott találta. 22:00 körül Kate McCann ment megnézni a gyerekeket, ekkorra Madeleine eltűnt, és az ablak nyitva állt. A portugál rendőrség 22:40-re teszi Madeleine eltűnését. Az épületkomplexum személyzete és vendégei másnap hajnali 4:30-ig keresték a kislányt; a határőrséget és Portugália, valamint Spanyolország repülőtereinek rendőrségét értesítették. Egyes jelentésekben az időpontok eltérnek: Gerry 21:30-kor nézte meg utoljára a gyerekeket. Pistol River Pistol River az Amerikai Egyesült Államok északnyugati részén, Oregon állam Curry megyéjében, a 101-es úttól keletre, a Pisztoly-folyó és a Pistol River State Scenic Viewpoint mellett elhelyezkedő statisztikai- és önkormányzat nélküli település. A 2010. évi népszámláláskor 366 lakosa volt. Területe 21,29 km2, melynek 100%-a szárazföld. A település nevét az azt keresztülszelő, azonos nevű folyóról kapta; a vízfolyás nevét az indiánokkal folytatott Rogue folyami háború idején kapta, amikor James Mace 1853-ban elvesztette pisztolyát. A helyi postahivatalt 1927-ben alapították. A Pisztoly-folyó népszerű a hullámlovagok körében, sokak szerint az állam erre a tevékenységre legalkalmasabb vize; nemzetközi szervezetük itt rendezi meg az éves Pistol River Wavebash versenyt. A településnek van egy 1982 óta létező, nemzetközi dalokat is feldolgozó zenekara, amely rendszeresen koncertezik. Népesség A 2010-es népszámláláskor 84 lakója, 37 háztartása és 26 családja volt. A népsűrűség 54,9 fő/km2. A lakóegységek száma 47, sűrűségük 30,7 db/km2. A lakosok 98,8%-a fehér, 1,2%-a pedig kettő vagy több etnikumú. A háztartások 10,8%-ában élt 18 évnél fiatalabb. 67,6% házas, % egyedülálló nő, 2,7% pedig egyedülálló férfi; 29,7% pedig nem család. 27% egyedül élt; 16,2%-uk 65 éves vagy idősebb. Egy háztartásban átlagosan 2,27 személy élt; a családok átlagmérete 2,73 fő. A medián életkor 60 év volt. Lakóinak 17,9%-a 18 évesnél fiatalabb, 2,4% 18 és 24 év közötti, 9,6%-uk 25 és 44 év közötti, 40,5%-uk 45 és 64 év közötti, 29,8%-uk pedig 65 éves vagy idősebb. A lakosok 50%-a férfi, 50%-uk pedig nő. Raúl Gorriti Raúl Gorriti (Camaná, 1956. október 10. – Camaná, 2015. április 2.) válogatott perui labdarúgó, középpályás. Pályafutása Klubcsapatban 1975-ben a León de Huánuco csapatában kezdte a labdarúgást. 1977–78-ban a Sporting Cristal játékosa volt. 1979–80-ban a Deportivo Municipal csapatában szerepelt. 1981-ben az Universitario, a következő évben ismét a Deportivo Municipal játékosa volt. 1984-ben fejezte be az aktív labdarúgást. A válogatottban 1976 és 1979 között 11 alkalommal szerepelt a perui válogatottban és egy gólt szerzett. Részt vett az 1978-as argentínai világbajnokságon. Chenebier Chenebier település Franciaországban, Haute-Saône megyében. Lakosainak száma 706 fő (2015). Chenebier Champagney, Frahier-et-Chatebier, Chagey, Luze, Étobon és Échavanne községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 3831 Pettengill A 3831 Pettengill (ideiglenes jelöléssel 1986 TP2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Edward L. G. Bowell fedezte fel 1986. október 7-én. Gaboni bozótkakukk A gaboni bozotkakukk (Centropus anselli) a madarak osztályának kakukkalakúak (Cuculiformes) rendjébe, ezen belül a kakukkfélék (Cuculidae) családjába tartozó faj. A magyar név forrással nincs megerősítve. Előfordulása Angola, Kamerun, a Kongói Demokratikus Köztársaság, a Kongói Köztársaság, a Közép-afrikai Köztársaság, Egyenlítői-Guinea és Gabon területén honos. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 14.) Mihályfi Balázs Mihályfi Balázs (Győr, 1965. november 6. –) magyar színművész, építőmérnök. Életpályája 1965-ben született Győrben. 1988-ban szerzett építőmérnöki diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen, majd 1992-ben színész diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Huszti Péter osztályában. 1992-1994 között a szolnoki Szigligeti Színház, 1994-1998 között az Új Színház, 1998-2000 között a debreceni Csokonai Színház, 2000-2004 között ismét a szolnoki Szigligeti Színház, majd 2004-2006 között a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt. 2006-2010 között a Centrál Színház, majd 2010-2011 között a székesfehérvári Vörösmarty Színház színésze volt. Napjainkban több fővárosi, és vidéki színházban is szerepel. Felesége, Tóth Adrienn operaénekes, gyermekük Mihályfi Luca Zsófia, aki 2004-ben született. Színházi szerepei Kárász, Nárcisz bátyja (Arden: Gyöngyélet , Móricz Zsigmond Színház, Nyíregyháza, 1991, r: Gaál Erzsébet) Azor (Marivaux: A vita, Ódry Színpad, Budapest, 1991, r: Magács László) Stanley (Tennessee: A vágy villamosa, Ódry Színpad, Budapest, 1992, r: Huszti Péter) Dandin György (Molière: Dandin György, vagy a megcsalt férj, Ódry Színpad, Budapest, 1992, r: Garas Dezső) Hans (Bergman: Rítus, Ódry Színpad, Budapest, 1992, r: Szikora János) Gyula (Pozsgai: Szeretlek cirkusz, Szigligeti Színház, Szolnok, 1992, r: Molnár György) Henrik, walesi herceg (Shakespeare: IV. Henrik, Szigligeti Színház, Szolnok, 1993, r: Csiszár Imre) Iván, Kercseligethy fia (Gábor: Dollárpapa, Szigligeti Színház, Szolnok, 1993, r: Horváth Péter) Nimród (Dürrenmatt: Angyal szállt le Babilonba, Szigligeti Színház, Szolnok, 1993, r: Vincze János) Carlos, Clavigo barátja (Goethe: Clavigo, Szigligeti Színház, Szolnok, 1993, r: Bagossy László) Frontin, Lucidor szolgája (Maruszki: Próbatétel, Ódry Színpad, Budapest, 1994, r: Simon Balázs) Drakuletz Edelmund báró (Weöres: A kétfejű fenevad, Szigligeti Színház, Szolnok, 1994, r: Csiszár Imre) Altamira gróf, spanyol forradalmár (Stendhal–Illés: Vörös és fekete, Szigligeti Színház, Szolnok, 1994, r: Tasnádi Márton) Fejedelem (Vörösmarty: Csongor és Tünde ‘Üdlak’, Új Színház, Budapest, 1994, r: Novák Eszter) Pap (Brecht: Jó embert keresünk, Új Színház, Budapest, 1994, r: Ács János) Stranz lovaskapitány (Kleist: Homburg hercege, Új Színház, Budapest, 1995, r: Hargitai Iván) Pierrot (Molière: Don Juan, Új Színház, Budapest, 1995, r: Székely Gábor) Pap Ferke (Szép: Patika, Új Színház, Budapest, 1995, r: Novák Eszter) Sir Mordred (Dorst–Ehler: Merlin avagy a puszta ország, Új Színház, Budapest, 1995, r: Hargitai Iván) Leonardo (García Lorca: Vérnász, Új Színház, Budapest, 1996, r: Novák Eszter) Don Félix (Calderón: Két szék közt a pad alatt, Esztergomi Várszínház, 1996, r: Cserje Zsuzsa) Gavril (Radicskov: Január, Új Színház, Budapest, 1996, r: Hargitai Iván) Rosencrantz (Shakespeare: Hamlet, Új Színház, Budapest, 1996, r: Ács János) Fred (Bond: Megváltás, Új Színház, Budapest, 1997, r: Hargitai Iván) Balassi (Mészöly: Balassi, Esztergomi Várszínház, 1997, r: Iglódi István) George Dandin, gazdag paraszt (Molière: George Dandin avagy a megcsúfolt férj, Szentendrei Teátrum, 1998, r: Hargitai Iván) Szvidrigajlov, vidéki földbirtokos (Dosztojevszkij–Szakonyi: Bűn és bűnhődés, Csokonai Színház, Debrecen, 1998, r: Lengyel György) Kovács hadnagy; Jósnő (Németh: Júlia és a hadnagya, Csokonai Színház, Debrecen, 1998, r: Hargitai Iván) Balga, földmívelő, utóbb Csongor szolgája (Vörösmarty: Csongor és Tünde, Csokonai Színház, Debrecen, 1999, r: Parászka Miklós) Kasimir (Horváth: Kasimir és Karoline, Miskolci Nemzeti Színház, 1999, r: Novák Eszter) Hamlet (Shakespeare: Hamlet, Csokonai Színház, Debrecen, 1999, r: Lengyel György) Nagy Lajos, Franciaország királya (Bulgakov: Molière, Csokonai Színház, Debrecen, 2000, r: Hargitai Iván) Csík (Németh: Lovass Anita, Csokonai Színház, Debrecen, 2000, r: Hargitai Iván) János (Németh: Bodnárné, Szigligeti Színház, Szolnok, 2000, r: Verebes István) Harrison Howell, szenátor (Shakespeare–Spewack–Spewack: Csókolj meg, Katám!, Csokonai Színház, Debrecen, 2001, r: Czeizel Gábor) Benedetto, padovai nemes ifjú (Shakespeare: Sok hűhó semmiért, Szigligeti Színház, Szolnok, 2001, r: Iglódi István) Zsigmond (Háy: Isten, császár, paraszt, Szigligeti Színház, Szolnok, 2001, r: Csiszár Imre) Koldus (Csehov: A meggyeskert, Szigligeti Színház, Szolnok, 2001, r: Kaszás Mihály) Tornyai, szolgabíró (Nagy: Tisztújítás, Szigligeti Színház, Szolnok, 2001, r: Szinetár Miklós) Anucskin, nyugalmazott gyalogos tiszt (Gogol: Háztűznéző, Szigligeti Színház, Szolnok, 2002, r: Telihay Péter) A Bevándorlási Hivatal első tisztje (Miller: Pillantás a hídról, Szigligeti Színház, Szolnok, 2002, r: Tordy Géza) szereplő (Madách: Lucifer show, Szigligeti Színház, Szolnok, 2002, r: Verebes István) Almády (Molnár: Játék a kastélyban, Szigligeti Színház, Szolnok, 2002, r: Csiszár Imre) Metellus, római nemes (Füst: Catullus, Szigligeti Színház, Szolnok, 2002, r: Szikora János) Lvov, Jevgenyij Konsztantyinovics, fiatal orvos (Csehov: Ivanov, Szigligeti Színház, Szolnok, 2003, r: Telihay Péter) Reg Willoughby, munkanélküli gyári munkás (Beaufoy–McNally: Alul semmi, Szigligeti Színház, Szolnok, 2003, r: Szikora János) Romain Tournel (Feydeau: Bolha a fülbe, Szigligeti Színház, Szolnok, 2003, r: Bereményi Géza) Földműves (Euripidész: Elektra, Szigligeti Színház, Szolnok, 2003, r: Telihay Péter) Jourdain úr, polgár (Molière: Úrhatnám polgár , Szigligeti Színház, Szolnok, 2003, r: Csiszár Imre) Ronnie, Jane férje (Cooney: A miniszter félrelép, Szigligeti Színház, Szolnok, 2004, r: Szikora János) Áron (Madách: Mózes, Miskolci Nemzeti Színház, 2004, r: Csiszár Imre) George (Steinbeck–Kaufman: Egerek és emberek, Miskolci Nemzeti Színház, 2004, r: Tordy Géza) Klescs (Gorkij: Éjjeli menedékhely, Gárdonyi Géza Színház, Eger, 2005, r: Máté Gábor) Jovo Sztaniszavljevics Kobra (Kušan: A balkáni kobra, Zalai Nyári Színház, Zalaegerszeg, 2005, r: Bodolay Géza) Márton, a vidéki (Görgey: Komámasszony, hol a stukker?, Miskolci Nemzeti Színház, 2006, r: Korognai Károly) Larry (Marber: Közelebb, Vidám Színpad, Budapest, 2006, r: Magács László) Dr. Petypon, orvostanár (Feydeau: Osztrigás Mici (Dáma a Maximból), Katona József Színház, Kecskemét, 2007, r: Bodolay Géza) Fabrizio (Goldoni: Mirandolina, Vidám Színpad, 2007, r: Novák Eszter) Színész (Hill–Mallatrat: Asszony feketében, Vidám Színpad, Budapest, 2007, r: Magács László) Ahmed, titkosügynök (Allen: Semmi pánik, Vidám Színpad, Budapest, 2007, r: Puskás Tamás) Fabrizio (Goldoni: A fogadósnő (Mirandolina), Vidám Színpad, Budapest, 2007, r: Novák Eszter) Groholszkij (Csehov: A szerelmes hal, Vidám Színpad, Budapest, 2008, r: Kiss Csaba) Mike (Belber: Meccs, Centrál Színház, Budapest, 2008, r: Harangi Mária), Gratiano Aragon (Shakespeare: A velencei kalmár, Centrál Színház, Budapest, 2008, r: Puskás Tamás) Finbar (McPherson: A gát, Vörösmarty Színház, Székesfehérvár, 2009, r: Szűcs Gábor) Lopahin, Jermolaj Alekszejevics, kereskedő (Csehov: Cseresznyéskert, Vörösmarty Színház, Székesfehérvár, 2009, r: Guelmino Sándor) Aigisztosz (Szophoklész–Kovács-Cohner: Elektra, Vörösmarty Színház, Székesfehérvár, 2009, r: Galambos Péter) Stanley (Tennessee: A vágy villamosa, Vörösmarty Színház, Székesfehérvár, 2010, r: Harangi Mária) Feste, tréfamester (Shakespeare: Vízkereszt, vagy bánom is én, Vörösmarty Színház, Székesfehérvár, 2010, r: Keszég László) Harry (Shaw–Lerner: My Fair Lady, Szegedi Szabadtéri Játékok, 2010, r: Novák Eszter) Husszein Al-Rúmi emír; Szabédi László költő, egyetemi tanár (Székely: Mórok, Gyulai Várszínház, 2012, r: Csiszár Imre) Balla János (Békeffi–Stella: Janika, Karinthy Színház, Budapest, 2012, r: Honti György) szereplő (Arisztophanész: A nőuralom, Aquincumi Nyári Játékok, Budapest, 2013, r: Papp János) Kerecsényi László, várkapitány (Zalán: A fáklya kialszik, Gyulai Várszínház, 2013, r: Csiszár Imre) Mussfeld (Sütő: Az álomkommandó, Vígszínház, Budapest, 2013, r: Szász János) Polgármester (Móricz: Rokonok, Jászai Mari Színház, Tatabánya, 2013, r: Hargitai Iván) Apa (Spiró: Elsötétítés, Rózsavölgyi Arts & Café, Budapest, 2014, r: Marton László) Aristide Bouteille (Herman–Fierstein: Az Őrült Nők Ketrece, Kultúrbrigád/Átrium Film-Színház, 2014, r: Alföldi Róbert) Őrnagy (Nóti: Nyitott ablak, Karinthy Színház, Budapest, 2014, r: Karinthy Márton) Orsino Herceg, Illíria uralkodója (Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok, Jászai Mari Színház, Tatabánya, 2014, r: Hargitai Iván) Samrajev, Ilja Afanaszjevics, a birtok intézője (Csehov: Sirály, Kultúrbrigád/Átrium Film-Színház, 2015, r: Fehér Balázs Benő) Húber Vilmos, papi nyomdász (Füst: Boldogtalanok, Pécsi Nemzeti Színház, 2015, r: Funk Iván) Gróf Dubois-Schottenburg (Molnár: Egy, kettő, három, Kultúrbrigád/Átrium Film-Színház, 2016, r: Znamenák István) Lancester (Marlowe: II. Edward, Zikkurat Színpadi Ügynökség, 2016, r: Alföldi Róbert) Film- és TV szerepei Egynyári kaland (TV film) színész (magyar ifjúsági sorozat, 2018) Jóban Rosszban (TV film) színész (magyar drámasorozat, 2005-) Ebéd (TV film) színész (magyar tévéf., 2004) Állítsátok meg Terézanyut! (2004) Kontroll színész (magyar thriller, 2003) Kisváros (2001) Razzia az Aranyszarvasban színész (magyar játékf., 1996) Csongor és Tünde - "Üdlak" (TV film) színész (1995) Szomszédok (1993-1996) Könyörtelen idők színész (magyar filmdráma, 1991) Díjai Ivánka Csaba-díj (2002) Zatykó Ferenc (labdarúgó) Zatykó Ferenc (1895. – ?) válogatott labdarúgó, jobbhátvéd. Pályafutása Klubcsapatban A Vasas labdarúgója volt. Jó fizikumú, megbízható, határozottan szerelő, labdarúgó volt, aki inkább az ellenfél támadásainak megakadályozásában tűnt ki. A válogatottban 1919 és 1922 között három alkalommal szerepelt a magyar labdarúgó-válogatottban. Cs. Németh Lajos Cs. Németh Lajos (Karcag, 1940. február 24. –) Aase-díjas magyar színész, szinkronszínész. Életpályája Cs. Németh Lajos és Papp Eszter gyermekeként született. 1958–1962 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1961-ben feleségül vette Tóth Judit színésznőt. Két fiuk született; Balázs (1970) és Bálint (1981). 1962–64 között a debreceni Csokonai Nemzeti Színház tagja volt. 1964–1990 között a Madách Színházban lépett fel. 1990 óta a Budapesti Kamaraszínház, majd 2002-től a Turay Ida Színház tagja. Színházi szerepei Sándor Kálmán : A harag napja....a katona Meilhac-Milhaud: Nebántsvirág....Katona William Shakespeare : Minden jó, ha jó a vége....Bertram Shakespeare: Rómeó és Júlia ....Rómeó; Capulet Shakespeare: Szentivánéji álom ....Lysander Achard: A bolond lány....Cardinal Gozzi: A három narancs szerelme....Tartaglia Füst Milán : Negyedik Henrik király....az ifjú Henrik Németh László : Mathiász panzió....Bélus Müller Péter : Márta....Misi Bertolt Brecht : Koldusopera....Charles Filch Shakespeare: Téli rege ....Florizel Szophoklész: Magyar Elektra....Orestes királyfi Kocsonya Mihály házassága....kikiáltó Balassi Bálint : Szép magyar komédia....Credulus Williams: Tetovált rózsa....Jack Hunter Móricz Zsigmond : Groteszk....a tanító Vörösmarty Mihály : Csongor és Tünde....Csongor Henrik Ibsen : Peer Gynt ....a vőlegény; szakács Wouk: Zendülés a Caine hajón....Junius Urban harmadosztályú jelzőzászlós Szomory Dezső : II. Lajos Király...a bolond Tamási: Énekes madár....Préda Máté Brecht: Kurázsi mama....fiatal katona Illés Endre : Névtelen levelek....Misi Szabó Magda : A meráni fiú....a tárnokmester Shakespeare: Sok hűhó semmiért ....Corrado Madách Imre : Az ember tragédiája ....rabszolga; tiszt; elítélt, Luther Szép Ernő : Patika....Jóvér Jani Háy Gyula : Isten, császár, paraszt....Gara Miklós Görgey Gábor : Komámasszony, hol a stukker?....Márton Gyurkovics Tibor : Fészekalja....Kálmán Görgey Gábor : Galopp a Vérmezőn....őrmester Wesker: A királynő katonái....repülőoktató Stoppard: Íme, egy szabad ember....Brown Polgár András : Töltsön egy estét a Fehér Rózsában....Ménesi Polgár Ernő : Túl az Egyenlítőn....Kelly Shakespeare: Szeget szeggel....Pompeius; Escalus Sütő András : Egy lócsiszár virágvasárnapja....Zauner Knott: Várj, míg sötét lesz....Paul Henderson Szomory Dezső : Takáts Alice....Ferenc Arthur Miller : Édes fiaim....Frank Lubey Molnár Ferenc : A hattyú....Wunderlich Moldova György : Malom a pokolban....Vajda Müller Péter : Szemenszedett igazság....Patu Molnár Ferenc: Az üvegcipő....tizedes Illyés Gyula : A kegyenc....Sidonius Büchner: Leonce és Léna....udvarmester Taylor: Ali Baba és vagy negyven gengszter....Nagypapa Kyle: Zúzódás.... Pier Paolo Pasolini : Mámor....pap Shakespeare: Troilus és Cressida ....Menelaos Rideg Sándor : Indul a bakterház....Jóska csendőr Marlowe: II. Edward angol király.... Barrie: Pán Péter....apa Halász-Kristóf: Handa banda....admirális Wilde: Bunbury....Merriman Popplewell: A hölgy fecseg és nyomoz....Rocher Feydeau: Osztrigás Mici....Étienne Nóti Károly : Hyppolit, a lakáj....Makáts főtanácsos úr Masterson-King: Volt egyszer egy kupleráj... (Texasban!).... Ed Earl Dodd Barillet-Grédy: A kaktusz virága....Norbert Pécsi Ildikó : Hármasban....Bódog Kisfaludy Károly : Kérők....Ferenc Shakespeare: III. Richárd.... Hunyady Sándor : Feketeszárú cseresznye....Nikolics Coward: Vidám kísértet....Mr. Bradman E. Segal: Love Story....III. Oliver Keyes: Virágot Algernonnak....Matt Hámos György : Mici néni két élete....Gál Alfréd Görgey Gábor : Örömállam....Fekete úr Beaumarchais: Figaro házassága....Bartolo Molnár Ferenc: A doktor úr....Sárkány Arisztophanész: Lysistrate....Lakon Zorin: Varsói melódiák....Viktor Dario Fo : Dög bújjék...! (A csöcsös ördög)....inkvizitor Schmitt: Frédérick....Remusat báró McNally: A pókasszony csókja....börtönigazgató Machiavelli: Clízia, szépleány....Damone Herczeg Ferenc : Bohóckirálynő....Hermann professzor Németh Ákos : Haszonvágy....Belovár Schütz: Sajnálom, Mr. tegnap! (Pikáns négyes)....John Szophoklész : Oidipusz király....pásztor Sarkadi Imre : Elveszett paradicsom....János Szophoklész: Oidipusz Kolonoszban....Pásztor Görgey Gábor: Tükörjáték....Beaujolais abbé Csiky Gergely : A nagymama....Örkényi Vilmos báró Bolt: Morus....Wolsey bíboros Anouilh: Médeia....Kreón Móricz Zsigmond : Nem élhetek muzsikaszó nélkül.....Lajos bácsi Tolsztoj: Élő holttest....vizsgálóbíró Kiss József : Az angyalok nem sírnak....Mayer Ernő Kyd: Spanyol tragédia....A spanyol király Egressy-Heltai-Karinthy-Kornis-Molnár-Vaszary: Kakasülő.... Sopsits Árpád : Fekete angyal....Zoli bácsi Ahlfors: Hamu és pálinka....Viggo Barkman Molnár Ferenc: Liliom....Berkovics; öreg rendőr Hašek: Svejk....Wendler; Schröder; Macuna Marlowe: Dr. Faustus....császár Osborne: Dühöngő ifjúság....Redfern ezredes Filmjei Játékfilmek Égrenyíló ablak (1959) Három csillag (1960) Az ígéret földje (1961) Pesti háztetők (1961) Katonazene (1961) Sínek között (1962) Májusi fagy (1962) Angyalok földje (1962) Az utolsó vacsora (1962) Négy lány egy udvarban (1964) Patyolat akció (1965) Háry János (1965) Iszony (1965) A tizedes meg a többiek (1965) (Grisa) Az első esztendő (1966) Kegyenc (1969) Érik a fény (1970) Hekus lettem (1972) Harminckét nevem volt (1972) Csínom Palkó (1973) Ereszd el a szakállamat! (1975) Peer Gynt (1977) Égigérő fű (1979) Jövőre a Balatonnál (1980) Szeretők (1984) Orvosnők (1984) Malom a pokolban (1987) Halál sekély vízben (1994) Charley nénje (2003) Nincs mese (2004) A temetetlen halott (2004) Állítsátok meg Terézanyut! (2004) Rokonok (2006) Nagyvizit (2006) Friss levegő (2006) Szabadság, szerelem (2006) Tévéfilmek Bors (1968) A 0416-os szökevény (1970) Pillangó (1971) Villa a Lidón (1971) Az ozorai példa (1973) Csokonai Vitéz Mihály : Dorottya (1973) A dunai hajós (1974) Mire a levelek lehullanak... (1978) Családi kör (1980) Századunk (1981) A 78-as körzet (1982) Fürkész történetei (1983) Mint oldott kéve (1983) Széchenyi napjai (1985) A fantasztikus nagynéni (1986) Freytág testvérek (1989) Família Kft. (1992) Patika (1995) Kisváros (2001) Tűzvonalban (2009) Jóban Rosszban (2010-) Szinkronszerepei 24 : John Keeler - Geoff Pierson A balfácán (It’s Murphy’s Fault, 1988): Brant főkapitány - Peter J. Elliott A bárányok hallgatnak : Mr. Bimmel - Harry Northup A Bourne-rejtély : Hoffenmein-hullaház vezetője - Hubert Saint-Macary Acapulco szépe : Narciso - Sergio Ramos A Keresztapa : Willie Cicci - Joe Spinell A Keresztapa II. : Camelo atya - Father Joseph Medeglia A Keresztapa III. : Frederick Keinszig - Helmut Berger A királyi ház titkai : Oh Tae Suk O Teszuk - Jung Dong Hwan Alkonyat-Újhold : Harry Clearwater - Graham Greene A nagy Lebowski : Jackie Treehorn - Ben Gazzara A panamai szabó : Maltby - John Fortune A prófécia: Lucien - Jean-Baptiste Chaudoul A sárkány közbelép : Han - Kien Shih A Sárkány – Bruce Lee élete : Bruce apja - Ric Young Az átok : Mr. Dudley - Bruce Dern Ármány és szenvedély: Victor Kiriakis - John Aniston Avatar: Az utolsó levegőidomár : Iroh tábornok - Greg Baldwin Benny és Joon : Thomas - Dan Hedaya Botcsinálta túsz: Jack - John Cullum Candy : Tony Martin - Jim Wyatt Carnivàle – A vándorcirkusz : Samson - Michael J. Anderson Corelli kapitány mandolinja: szállásmester - Vincent Riotta Csillagok háborúja I: Baljós árnyak : Ric Olié - Ralph Brown Csupasz pisztoly 2 és 1/2 : Bush elnök - John Roarke Die Hard 1 - Drágán add az életed!: Joseph Yoshinobu Takagi - James Shigeta Diszkópatkányok: Kamehl Butabi - Dan Hedaya Doktor Zsivágó : professzor - Jeremy Clyde Dragon Ball (Z, GT): Dermesztő - Linda Young Dunai zsaruk: Otto Dirnberger ezredes - Dietrich Siegl Dűne : Egy gésa emlékiratai : báró - Cary-Hiroyuki Tagawa Elemi ösztön : 1. belügyi nyomozó - Stephen Rowe Elpusztíthatatlanok : Gilbert - Peter Jason Édes november : Buddy Leach - Ray Baker Esperanza : dr. Carlos Bárcenas - Octávio Galindo Észak és Dél : Williams - Tom Charnock Exférj újratöltve : Gary - Matt Malloy Extralarge: Sam - Lou Bedford Family Guy : Herbert, Dr. Hartman, Bíró - Mike Henry, Seth MacFarlane, Phil LaMarr Farkasokkal táncoló : Vergődő Madár - Graham Greene Gazdagok és szépek : Jack Hamilton - Chris Robinson Gőg: Agostino Pironi - Nicola Di Pinto Grease : Mr. Lynch - Darrell Zwerling Hanta Boy: Bryson magánnyomozó - Randy Oglesby Harry Potter és a Félvér Herceg : Remus Lupin - David Thewlis Harry Potter és a Főnix Rendje : Remus Lupin - David Thewlis Harry Potter és az azkabani fogoly : Remus Lupin - David Thewlis Harry Potter és a Halál ereklyéi 1. : Remus Lupin - David Thewlis Hé, Arnold! : Wartz igazgató - David Wohl Igazából szerelem : Joe - Gregor Fisher James Bond: Gyémántok az örökkévalóságnak : Vandenburg, kilövésvezető - David Healy James Bond: Polipka : M - Robert Brown Jóbarátok : Jack Geller - Elliott Gould Karate kölyök: Mr. Kesuke Miyagi - Pat Morita Karate kölyök 2: Mr. Kesuke Miyagi - Pat Morita Kémkölyök 2: Az elveszett álmok szigete: Alexander Minion - Tony Shalhoub Kémkölykök 3-D – Game Over : Alexandet Minion - Tony Shalhoub Ki vagy, doki? (A másik Doktor): Mr. Scoones - Edmund Kente Kincses sziget az űrben : Azrael Hands - Giovanni Lombardo Radice Közönséges bűnözők : Sgt. Jeffrey 'Jeff' Rabin - Dan Hedaya Kutyabajnok: Peter Yellowbear - Graham Greene Külvárosi rendőrök: Sovrintendentecapo Antonio Parmesan - Roberto Nobile María Mercedes : Carlos Urbina - Ari Telch Második esély : Elias Caballero - Leonardo Kris Maverick : Joseph - Graham Greene Miért éppen Alaszka? : Holling Gustaf Vincoeur - John Cullum Muriel esküvője: Ken Blundell - Chris Haywood Nightman: Frank Dominus - Earl Holliman Nyomorultak : M. Thénardier - Jon Kenny Ördögi kör : dr. Fausto - Esteban Villareal Pénzhajhászok: Standing Bear - Gordon Tootoosis Philadelphiai zsaru : White - Joe Pantoliano Rambo – Első vér : Arthur Galt seriffhelyettes őrmester - Jack Starrett Rendőrakadémia: parkolófelügyelő - Bill Lynn Rosalinda : Dr. Riveroll - Alberto Inzúa Rubí, az elbűvölő szörnyeteg : David Treviño - Roberto Sen Rudolf – Sissi egyetlen fia : Friedrich zu Schwarzenberg bíboros, Salzburg és Prága érseke - Wolfgang Hübsch Sötét angyal : Sandoval - Fulvio Cecere Star Trek : Sarek - Ben Cross Star Trek II: Khan haragja : Pavel Chekov parancsnok - Walter Koenig Star Trek III: Spock nyomában : Pavel Chekov parancsnok - Walter Koenig Star Trek V: A végső határ : Pavel Chekov parancsnok - Walter Koenig Star Trek: Nemzedékek : Pavel Chekov parancsnok - Walter Koenig Superman : Perry White - Jackie Cooper Superman 3. : Perry White - Jackie Cooper Superman 4. – A sötétség hatalma: Perry White - Jackie Cooper Szellemkutya : Vinny - Victor Argo Szerelmek Saint-Tropez-ban: Pierre Olivier - Sylvain Corthay Tudorok : Gardiner bíboros - Simon Ward Túszharc: Ian Havery - Michael Kitchen Tükröm, tükröm: Henry Fine - George Segal Ütközetben eltűnt: Trau tábornok - James Hong Ütközetben eltűnt 2: Ho kapitány - Bennett Ohta Vadmacska : Anselmo Rios - Julio Alcázar Valkűr : Haans százados - Danny Webb Veszélyes kölykök: Hal Griffith - George Dzundza Vissza a jövőbe III : Chester, a csapos - Matt Clark X-akták : A Cigarettázó Férfi (C. G. B. Spender) Zöld darázs: Politikus - Robert Clotworthy Zsenikém – Az ügynök haláli : Siegfried - Terence Stamp Sutomišćica Sutomišćica (olaszul: Sant'Eufemia) falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Prekóhoz tartozik. Fekvése Zárától légvonalban 5 km-re délnyugatra, Ugljan szigetének közepén, községközpontjától 2 km-re északnyugatra, a sziget északkeleti partján Poljana és Lukoran között, Zárával szemben az azonos nevű öbölben fekszik. Tőle délnyugatra emelkedik a 238 méter magas Vela glava, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a zárai szigetvilágra. Sutomišćica a megye egyik legutóbb kiépített, biztonságos kikötőjével rendelkezik. Története Ugljan szigete a régészeti leletek tanúsága szerint már a kőkorszak óta lakott. Első lakói az illírek egyik törzse a liburnok voltak. Erődített településeik maradványai a Celinjak, Kuranj és Sv. Mihovil nevű magaslatokon (i. e. 4. század) ma is láthatók. A sziget római betelepítése az i. e. 1. századra tehető. Első ismert említése a neves római írótól Pliniustól származik „Lissa” alakban.A rómaiak több villagazdaságot is építettek a szigeten, ezek közül mintegy tíznek máig fennmaradtak a romjai. Közülük a legjelentősebbek a Supetar-fok felé a Gospodski nevű halmon és a Muline-öbölnél Stivonon találhatók, ahol fennmaradt az olajbogyó feldolgozásához épített római malom romja is. A középkorban zárai nemesi családok birtoka volt, akik felépítették saját udvarházaikat, gazdaságaikat. Sutomišćicát 1349-ben említik először. Nevét Szent Eufémia tiszteletére szentelt templomáról kapta, amely akkor már állt. Területe Zárához tartozott, majd 1409-től a várossal együtt a Velencei Köztársaság része lett. A 18. század végén Napóleon megszüntette a Velencei Köztársaságot. Ugljan szigete 1797 és 1805 között Habsburg uralom alá került, majd az egész Dalmáciával együtt a Francia Császárság része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 542, 1910-ben 940 lakosa volt. Az I. világháborút követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Az 1970-es évektől a több munkalehetőség miatt sok fiatal vándorolt ki, illetve költözött a nagyobb városokba és vándorolt ki az Egyesült Államokban és Ausztráliában is. A falunak 2011-ben 336 lakosa volt, akik hagyományosan mezőgazdasággal (főként olívatermeléssel), halászattal és újabban turizmussal foglalkoznak. Nevezetességei Szent Eufémia tiszteletére szentelt plébániatemploma 1349 előtt épült, 1679 -ben barokk stílusban építették át, majd 1889-ben bővítették. A templom egyhajós, latin kereszt alaprajzú. Különálló harangtornya 1836 -ban épült. Szent Jeromos oltárán ismeretlen velencei mester barokk festménye látható. Itt található a zárai Lantana család 1686 -ban épített barokk nyári kastélya. A kastélyt kiterjedt park övezi, melyben egy kis velencei stílusú barokk kápolna áll. Holló László Képzőművész Kör A kiskunfélegyházi Holló László Képzőművész Kör alapvető tevékenysége és célja a hagyományokon alapuló, valamint a kortárs képzőművészeti élet létező kapcsolatát megismertetni helyben, ill. a várossal kulturális kapcsolatban lévő társtelepüléseken élő művészetszerető emberekkel. A tagok önként vállalják az egy településhez tartozás kiskunfélegyháziságát s benne a névadót, Holló Lászlót, mert összeköti őket a képző- és iparművészet iránti alázat, az alkotás felemelő érzésének ténye. A Kör története 1961-ben alakult a Holló László Képzőművész Kör, melynek alapvető tevékenysége és célja a hagyományokon alapuló alföldi tájfestészet, valamint a kortárs képzőművészeti élet létező kapcsolatát megismertetni helyben, ill. a várossal kulturális kapcsolatban lévő társtelepüléseken élő művészetszerető emberekkel. A Kör a mögötte hagyott félszáz esztendő megkoronázásaként 2012-ben megkapta a magyar kultúra napján a Csokonai Vitéz Mihály Közösségi díjat. A köri tagok szakmai és emberi tartása, a hagyományokban gyökerező erős közösségi magatartás a biztosíték arra, hogy a jövőben is még hosszú ideig tesz tanúbizonyságot tagjai kifejezőkészségének gazdagságáról és a köri tevékenység összetartó erejéről. A Holló László Képzőművész Kör jelenlegi tagsága 42 fő. A közösség már több mint 50 éve töretlenül fejlődik. Lényegében két amatőr rajzszakkör lelkes fiataljai, szakmunkások és gimnazisták alapították 1961-ben Bodor Miklós grafikus vezetésével. Később Csenki Tibor vezette a kört egy évig, majd Terescsényi Endre folytatta 2003-ban bekövetkezett haláláig. 2003-tól Molnár István festőművész és Török Tamás grafikusművész a szakmai vezető. A kör folyamatosan fejlődött és a stúdium tanulmányokat készítő emberek munkacsoportjából az idők során együtt alkotó barátság által összekovácsolt, a város képzőművészeti ízlésfejlesztésében alapvető szerepet játszó valódi közösségé vált. A kör célja nem a művészképzés, annak ellenére több nagy hírű alkotónak lett nevelő műhelye. A közösség jelenlegi tagjait egyrészt megállapodott, családos, félegyházi polgárok alkotják, akik a napi munka és egyéb tevékenységük mellett szabadidejük egy részét töltik alkotással, másrészt fiatal, dinamikus egyéniségek, akik szeretnének a művészet rögös útján minél gyorsabban haladni. A tagokat összeköti a látványkultúra fejlesztésére, a biztos vizuális szemlélet kialakítására törekvés, a permanens tanulni akarás, az önkifejezés vágya. A tagság felkészültsége kiegyensúlyozott, alkotói világukra jellemző a reális látásmód, a természetszeretet. Néhány esetben az alföldi festészet sajátosságait éppúgy megfigyelhetjük, mint az elvont képszerkesztést. Az ilyen hosszú életű alkotókör csak úgy tud folyamatosan megmaradni és működni, ha egyrészt ragaszkodik a hagyományokhoz, másrészt meg tud felelni a változó igényeknek, azaz ha jól ötvözi a régi bevált módszereket az új a felgyorsult idő által felkínált kihívásokkal. A Kör története szervesen összefonódott Kiskunfélegyházáéval, a névadó Holló László kultuszának ápolásával. Ezt bizonyítja 2012-ben megjelent ”Festő, élsz eképpen„ című kiadvány, melyet Holló László festőművész születésének 125., valamint a Holló László Képzőművész Kör alapításának 50. évfordulója alkalmából adtak ki. A közösség egyre inkább egyfajta kulturális motorjává vált a város életének. Cél a város művészeti, kulturális életének segítése, az alkotói munka és bemutatkozás feltételeinek javítása. Alkotótábor szervezése. Egyéni és csoportos kiállítások megvalósulásának segítése. Művészeti kiadványok megjelentetésének támogatása. Díjak, elismerések 1986 - Szocialista Kultúráért-díj 2012 - Holló László-díj 2012 - Csokonai Vitéz Mihály-díj A Doktor Addison epizódjainak listája Az itt található lista a Doktor Addison című televíziós sorozat epizódjainak felsorolását, valamint rövid leírását tartalmazza. A sorozat első évada 9 epizódból áll, mely kiegészül a pilottal, melyet A Grace klinika harmadik évadbeli Döntések és kalamajkák című dupla részében rejtettek el. A premierre 2007. szeptember 26-án került sor az ABC csatornán. Az évad befejező része 2007. december 5-én került adásba. Magyarországon az RTL Klub televíziós csatorna mutatta be a sorozatot. A második évad premierje 2008. október 1-jén volt az amerikai ABC televíziós csatornán. Stazione di Consandolo Stazione di Consandolo vasútállomás Olaszországban, Argenta településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Bologna–Portomaggiore-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Portomaggiore Stazione di Molinella Irk Károly Irk Károly (Csernátfalu, 1882. augusztus 28. – Budapest, 1924. július 1.) vegyészmérnök, biokémikus. Az első magyarországi gyógynövénykutató intézet alapítója, Irk Albert (1884–1952) jogász, kriminológus bátyja. Élete Felsőfokú tanulmányait előbb a kolozsvári, majd a budapesti tudományegyetem kémia szakán folytatta, bölcsészdoktori oklevelét végül 1905-ben szerezte meg Budapesten. 1907-től a kolozsvári Gazdasági Akadémián oktatott tanársegédként. 1908-ban az intézmény szervezeti keretén belül megalapította az ország első gyógynövény-kísérleti állomását. 1914-ben állami ösztöndíjjal németországi tanulmányutat tett, amelynek során a német gyógynövény- és illóolajiparról szerzett közelebbi ismereteket. 1915-től a földművelésügyi minisztérium kísérleti osztályának munkatársaként dolgozott, ezzel párhuzamosan korai haláláig az 1918-ban megalakult fővárosi Gyógynövénykutató Intézet tudományos-szakmai munkáját irányította igazgatóként. Munkássága Munkásságával megvetette a magyarországi gyógynövényipar alapjait. Kutatásaiban és írásaiban növényi biokémiával, gyógynövényipari kémiai eljárásokkal és a gyógynövénytermelés gazdasági hasznával foglalkozott. Főbb művei A gázok abszorpció-koefficienseinek a hőmérséklettel való változása sóoldatokban, Budapest, 1905. A magyar borsosmenta olaj mentholtartalmáról, Budapest, 1910 ( Baintner Ferenccel ). Adatok a bivaltejek vizsgálatához, Budapest, 1910 (Baintner Ferenccel). Central Park A Central Park egy 3,41 km² (4 km×800 m) területű nyilvános park Manhattan szívében, New York városában. A Central Park az 50-es utcáktól, a város kereskedelmi negyedétől egészen a 110-es utcákig, vagyis a Harlemig húzódik. A parkba sétálni, kocogni, görkorcsolyázni járnak az amerikaiak és a turisták. A Central Park 150 éves is elmúlt. Mivel rengeteg filmben és tévésorozatban látható, a világ egyik leghíresebb parkja. A parkot Frederick Law Olmsted és Calvert Vaux tervezték. Bár nagy része természetesnek tűnik, valójában gondos tervezés eredménye, több mesterséges tó, sétány, két korcsolyapálya, egy vadaspark és több, sportolásra használható füves terület és játszótér található itt. A vándormadarak gyakran megtelepednek a parkban, ezért a madárbarátok is szeretnek itt tartózkodni. A kocogók, biciklisták és görkorcsolyázók körében népszerű a parkot körülvevő 10 km hosszú út, különösen hétvégenként és este 7 után, amikor az autóforgalom be van tiltva. Története A park születése Manhattan szigetén 1820 és 1850 között rendkívül megugrott a népesség, beépítették a szigetet lakóházakkal, felhőkarcolókkal, gyárakkal, raktárakkal és kikötőépületekkel. A lakóknak szükségük volt már egy tiszta levegőjű zöld területre; ennek először William Cullen Bryant költő, az Evening Post szerkesztője és Andrew Jackson Downing, az első amerikai parktervező adott hangot 1844-ben. Emiatt vásárolta meg New York állam 1853 nyarán ezt a területet Manhattan középnyugati részén több mint 5 millió dollárért és alakított ki rajta parkot ligetekkel, sétányokkal, tavakkal, sziklákkal és állatkerttel. A parkot 1858-ban nyitották meg a látogatók számára. Az 1960-as években a hippik közkedvelt találkozóhelye volt. A park nem volt része az 1811-es városrendezési tervnek. A kezdeti évek Az állam felállította a Central Park Bizottságot, hogy felügyelje a park fejlődését. 1857-ben a bizottság parktervezési pályázatot írt ki. Frederick Law Olmsted író és Calvert Vaux angol építész terve, a Greensward Plan lett a győztes. Olmsted szerint a park „nagy jelentőségű, mint az első igazi park ebben az országban – a demokratikus fejlődés egyik legnagyobb fontosságú eleme”. Olmstedre nagy hatással voltak az 1850-ben Európában tett látogatása során meglátogatott parkok, különösen a Birkenhead Park az angliai Liverpool mellett, ami 1847-ben nyílt meg és a világ első közpénzből kialakított parkja volt. A tervben sok más hatás is érezhető volt, például az idilli, természetes hangulatú temetőké, mint a Mount Auburn (Cambridge, Massachusetts) és a Green-Wood temető (Brooklyn, New York). A legjelentősebb újítást az jelentette, hogy külön utakat alakítottak ki a gyalogosok, a lovaglók és a sétakocsik számára. A belváros zajos forgatagát sikeresen elrejtették a sétányok mélyebbre építésével és a sűrűn ültetett sövénnyel. Mind a 36 hidat Vaux tervezte, több különböző stílusban: némelyik palából és gránitból készült, némelyik neogót stílusú kovácsoltvas, de nincs két egyforma köztük. A szilfákkal övezett sétányok a Bethesda-terasznál futnak össze, egy fákkal körülvett, kövezett területe, melynek közepén tó és szökőkút áll. Mielőtt a park kialakítása megkezdődhetett volna, a területről ki kellett költöztetni lakóit, akik főként szegény német és ír bevándorlók és felszabadított feketék voltak. Legtöbbjük kis településeken élt (Seneca Village, Harsenville, Piggery District vagy a Kegyelmes Nővérek zárdájánál). A terület kisajátításakor (1857) kb. 1600 embert költöztettek ki, Seneca Village-et és a többi település nagy részeit lerombolták. 1860 körülre nyilvánvalóvá vált, hogy Olmsted, bár nagyszerű tervező, a pénzzel nem tud bánni. Az építkezés nagy késedelemmel folyt. Olmsted nem volt hajlandó lemondani, de a bizottság kényleten volt másvalakit megbízni a terv megvalósításával. Andrew Haswell Green, aki azelőtt New York City oktatási bizottságának az elnöke volt, vette át az irányítást, és annak ellenére, hogy nem sok tapasztalattal rendelkezett, sikerült felgyorsítania a lelassult építkezést és befejezni a tárgyalásokat egy további terület megvételéről a 106. és 110. utca között. A parkot 1860 és 1873 között fejezték be. Ebben az időszakban 500.000 köbláb (14 ezer köbméter) talajt szállítottak ide New Jerseyből, mert az eredeti talaj nem lett volna elég jó ahhoz, hogy megtelepedhessen az a rengeteg fa, bokor és egyéb növény, ami a tervben szerepelt. Mire az építkezés 1873-ban befejeződött, több mint 10 millió szekérnyi anyagot szállítottak el a parkból és a parkba – ebben benne volt a talaj és kövek, amiket kiástak, hogy elszállítsanak a parkból, valamint a több mint 4 millió fa, bokor és egyéb növény kb. 1500 fajból, amik a park növényvilágának alapját szolgáltatták. A 20. század A park nem sokkal befejezése után hanyatlásnak indult. Ennek egyik okozója New York hírhedten korrupt vezetése volt. A századforduló környékén a park új kihívásokkal nézett szembe. Feltalálták az autókat, nőtt a légszennyezettség. Az emberek hozzáállása is megváltozott; a parkokat már nemcsak sétára és piknikre használták, hanem sportra és hasonló szórakozásra is. Miután azonban a Central Park Bizottság feloszlott (1870), Andrew Green nem vett többé részt a projektben, Vaux pedig meghalt (1895), egyre kevesebb gondot fordítottak a park fenntartására, nem sokat törődtek a kiszáradt fák, bokrok, a kikopott gyep pótlásával. A hatóságok pár évtizedig keveset törődtek a vandalizmus és szemetelés megfékezésével. Mindez 1934-ben változott meg, amikor Fiorello LaGuardia lett New York első polgármestere. Ő egyesítette a parkkal kapcsolatos öt fenntartó céget, és Robert Mosest bízta meg a park rendbetételével. Moses, aki akkor már közel állt ahhoz, hogy New York egyik legbefolyásosabb embere legyen, nekilátott, hogy rendbehozza a parkot, ami akkor egy letűnt kor maradványának tűnt. Moses egyetlen év alatt nemcsak a Central Parkot, hanem New York több más parkját is rendbetette: a gyepet és virágokat újraültette, a kiszáradt fák és bokrok helyébe újakat ültetett, a falakat homokfúvással lecsiszoltatta, a hidakat kijavíttatta. Nagyobb átalakítások is lezajlottak: a Croton víztározót feltöltötték, hogy létrejöhessen a Nagy Gyep, és a Greensward-terv célját, az idilli táj létrehozásának szándékát kombinálták Moses tervével egy pihenés, szórakozás céljára szolgáló parkról. 19 játszótér, 12 labdapálya, kézilabdapályák épültek, és Mosesnek sikerült pénzügyi támogatást szereznie a New Deal programból és közadakozásból is. 1960–1980 Mikor Robert Moses 1960-ban leköszönt tisztéről, senki nem volt képes a nyomába lépni. Parkfelügyelőként töltött 26 éve alatt nemcsak New York City parkjait tartotta rendben, hanem több új vállalkozásba is kezdett. Távozása után a park újra hanyatlásnak indult, vandalizmus, szemetelés és graffiti tett benne károkat. A '60-as években itt tartott számos rendezvény – szilveszteri bulik, nyári szabadtéri koncertek, béke- és más tüntetések és hasonlók – hatására a park egyre inkább úgy nézett ki, ahogy Moses tevékenysége előtt. A parkban elkövetett bűncselekmények száma nőtt, a pénzügyi támogatás csökkent, és úgy tűnt, egyre inkább elveszett az irányítás a park fölött. A negatívumok ellenére ez a húsz év nemcsak rosszat hozott. 1962-ben először rendezték meg az azóta évenként megrendezett Shakespeare a parkban rendezvényt, a Nagy Gyepen pedig megkezdődött a New York-i Filharmonikusok és a Metropolitan Opera azóta szintén évente megrendezett közös nyári koncertje. 1975-re több csoport is egyesült erővel próbált új megoldásokat találni a park rendbehozására és a színvonal fenntartására. Hogy befolyásuk lehessen az eseményekre, az akkori polgármester, Edward Koch és a park felügyelője, Gordon Davis segítségét kérték. Az ő vezetésük alatt 1980-ban megalakult a Central Park Megőrzőbizottság Bill Beinecke elnökletével és Betsy Barlow Rogers ügyintézésével. 1980-tól napjainkig A Central Park Megőrzőbizottság alapítói nem olyan szervezetet akartak létrehozni, amely hivatalosan alkalmaz embereket a park gondozására, mert ez magas költségekkel járt volna. Ehelyett úgy döntöttek, önkénteseket vesznek fel. Ezzel az is volt a céljuk, hogy jobban felhívják New York népének figyelmét a parkra és hogy azt az érzést keltsék, hogy a park fontos és jellemző részét képezi a városnak. A Bizottság együttműködött a park gondozóságával, és átvállalt minden felelősséget a park helyreállításáért és megőrzéséért. 1981-ben kiadtak egy dokumentumot „A Central Park újjáépítése az 1980-as évekre és az azt követő időszakra” címmel. Ez a park további fejlesztésének tervét foglalta magába, és leírta a szükséges helyreállítási folyamatokat. A park fennmaradásának három kulcstényezője a terv szerint: Az épített örökséget helyre kell állítani – nemcsak a tájat, hanem a hidakat, épületeket és más építményeket, amelyeken nyomot hagyott a húszévnyi elhanyagoltság. Újra kell telepíteni a gyepet. Növelni kell a közbiztonságot, főként éjszaka. Az évek során rengeteg építményt helyreállítottak, és sok időt fordítottak arra, hogy a park visszakapja régi fényét. 2004-ben az önkéntesek összesen több mint 32 000 órát töltöttek munkával a parkban, és helyreállították többek közt a 120 000 m²-es Heckscher-játszóteret, ami épületekből, mezőkből és tisztásokból áll. Látnivalók Konflisállomás működik itt. A Park keleti határát képező Fifth Avenue-n, azaz Ötödik sugárúton a tehetős emberek élnek. Ugyanezen az oldalon, a 70-es utcák magasságában található a világhírű Metropolitan Múzeum és több utcával feljebb a Guggenheim Múzeum. A Park túlsó oldalán kialakított útvonalon a Central Park West található (magyarul a Központi Park Nyugati Oldala), és többek között a Dakota-ház, amely előtt lakóját, John Lennont meggyilkolták. A Sheep Meadow a legcsendesebb rét: tavát kedvelik a romantikus párok, a csónakázók. A labdajátékok szerelmesei a Great Lawn részt látogatják, a kocogók a Reservoir (víztároló) körül futnak. A madarak barátai a Ramble körzet törzsvendégei, de a transzvesztiták találkozóhelye is ugyanez. Nyaranta ingyenes koncertek és Shakespeare-előadások szórakoztatják az odalátogatókat a Lincoln Center szervezésében. Télen korcsolyázni lehet a Wollman-pályán. Élővilág 838 állatfaj lakja, köztük 78-féle lepke, 46 madárfaj és 9 féle szitakötő. A legismertebbek a fák ágain ugráló, az utakon, ösvényeken átszaladó mókusok. Szobrok Bár Olmstednek nem tetszett az ötlet, hogy szobrokat is elhelyezzenek a parkban, az évek során 29 szobrot állítottak fel, legtöbbjüket magánszemélyek vagy szervezetek adományozták. Az első szobrok írókat és költőket ábrázoltak, és a később Irodalmi Sétány néven ismert sétaösvény mellett állították fel őket. Készített szobrokat többek között Augustus Saint-Gaudens és John Quincy Adams Ward is. A Bethesda terasz Vizek angyala című szobrát Emma Stebbins alkotta 1873-ban; ez volt az első olyan szobor Amerikában, amelyre egy női művész kapott megbízást. 1926-ban állították fel Balto, az előző évi alaszkai szérumfutáskor híressé vált szánhúzó kutya szobrát, ami a turisták körében az egyik legkedveltebb szobor, feje fénylik, mert rengetegen megsimogatják. A legidősebb szobor a „Kleopátra tűje”, ami valójában III. Thotmesz fáraó egyik obeliszkje, és az egyiptomi kedive ajándékozta New York városának. A víztározó és csónakázótó mellett az Alíz Csodaországban című meséből ismert Alíz szobra látható, amely a gombán ülő kislányt a macskájával együtt ábrázolja. Az Ötödik sugárút és a 110. utca közelében áll Duke Ellington emlékműve, mely Robert Graham alkotása, és 1997-ben avatták fel. 1872-ben avatták fel John Quincy Adams Ward szobrászművész William Shakespeare-ről mintázott szobrát. Bűnözés Bár a Central Parkot gyakran a nyugalom oázisának tekintik a „sosem alvó város”-ban, valaha köztudottan veszélyes volt, főként éjszaka. Bár biztonságos, voltak olyan időszakok amikor nem számított annak és ehhez több, széles körben közismertté vált bűncselekmény is hozzájárult, például a Central Park-i kocogó esete 1989-ben, mikor a 28 éves Trisha Meilit megerőszakolták és majdnem agyonverték. Ahogy azonban a bűnözés a Central Parkban és egész New York Cityben csökkent, a park rossz hírneve jórészt aktualitását vesztette. A New York-i Rendőrkapitányság felosztásában a Central Park külön körzetnek számít; a parkban történő legtöbb bűnesetet nem idegenek sérelmére követik el, hanem ismerősök egymás ellen. A Central Park körzetnek polgárőrsége is van New York-i önkéntesekből. Ők a rendőrökhöz igen hasonló egyenruhát viselnek, és éjszaka, valamint hétvégeken járőröznek a parkban. A polgárőrség mindig kész bővíteni sorait, a jelentkezéshez bővebb infó: http://www.centralpark.com/pages/general-info/central-park-police/auxiliary-police-program.html A Central Park több mint 25 millió éves látogatóval és kevesebb, mint 100 bűnesettel 2005, amit a 80-as évek beli évi 1000-ről értek el, a világ egyik legbiztonságosabb parkja. Programok A Szabadtéri Színházban 1962 óta minden nyáron ingyenes előadásokat tartanak, gyakran jól ismert színházi és filmszínészek részvételével. Leggyakrabban William Shakespeare műveit adják elő. A New York-i Filharmonikusok szabadtéri hangversenyt adnak a Nagy Gyepen minden nyáron, a Metropolitan Opera pedig két operát ad elő. A parkban több könnyűzenei koncertet is adtak, például King Crimson (1974), Elton John (1980), Simon and Garfunkel (1981), Diana Ross (1983), Paul Simon (1991), a Dave Matthews Band (2003), Jon Bon Jovi (2008) . Céline Dion Céline Marie Claudette Dion (Charlemagne, Québec, 1968. március 30. –) többszörös Grammy-díjas kanadai énekesnő. A québeci nagy családban született Céline akkor vált a francia nyelvű világ tinisztárjává, amikor ügynöke és későbbi férje, René Angélil saját házát terhelte jelzáloggal, hogy Celine első lemezét finanszírozza. 1990-ben Unison című angol nyelvű albuma Észak-Amerika és a világ angol nyelvterületeinek hírességévé tette. Céline Dion első nemzetközi sikereit az 1980-as években érte el, amikor megnyerte 1982-ben a Yamaha World Popular Song Fesztivált és 1988-ban az Eurovíziós Dalfesztivált. Francia lemezek sorozata után 1986-ban szerződést írt alá a kanadai CBS Recordsszal. A 90-es években Angélil segítségével világhírnevet szerzett. Miután leszerződött az Epic Recordsszal és a francia mellett számos angol nyelvű lemezt is elkészített, a popzene történetének egyik legsikeresebb művészévé vált. Számos zenei díj mellett 1998-ban megkapta szülőhazája, Kanada két legjelentősebb kitüntetését. 1999-ben, sikerének csúcsán bejelentette, hogy karrierjét megszakítja, egyrészt, hogy családot alapítson, másrészt, hogy több időt tölthessen férjével, akinél időközben rák kialakulását diagnosztizálták. 2002-ben visszatért a színpadra, és hároméves szerződést írt alá a Las Vegas-i Caesars Palace esti színpadi showjára a Colosseumba, amelyet később öt évre terjesztettek ki. Ikreinek megszületése után, 2011-től az énekesnő újabb hároméves műsorsorozatba kezdett a Colosseum színpadán. Az énekesnő zenéjét számos műfaj alakította, a rocktól az R'n'B-n keresztül a gospel és az európai klasszikus zenei stílus egyaránt. Miközben albumait gyakran vegyes visszajelzések követik, képzett és erőteljes énekhangját mindig elismerés fogadja. Dion minden idők legsikeresebb kanadai művésze, a második legsikeresebb művésznő az Egyesült Államokban, a Nielsen SoundScan forgalmi adatai szerint, és az egyetlen olyan női előadó, akinek két olyan kislemeze is született, amelyek több mint egy millió példányban keltek el az Egyesült Királyságban. Azonkívül 1995-ös D’eux című albuma minden idők legnagyobb példányszámában elkelt francia nyelvű albuma. 2004-ben, miután a lemezeladások átlépték a 175 millió példányszámos határt, az énekesnő Chopard Diamond-díjat kapott a World Music Awards díjátadó rendezvényen, mint minden idők legsikeresebb művésznője. A Sony Music Entertainment szerint Céline Dion már több mint 200 millió albumot adott el világszerte. Élete Gyermekkora és a korai évek Celine egy zeneszerető 14 gyermekes család legkisebb gyermekeként látta meg a napvilágot a kanadai Charlemagne városában, 1968. március 30-án. A család a kanadai francia kisebbséghez tartozott. A zene mindig is a család része volt, maga az énekesnő is Hugues Aufray francia énekes Céline című daláról kapta nevét. Szülei, Therese Tanguay és Adhemar Dion kis klubjukban, a Le Vieux Baril-ben dolgoztak, ahol a család gyermekei rendszeresen felléptek. Céline már ötéves korától arról álmodozott, hogy világszerte ismert és elismert énekesnő lesz. 1973. augusztus 13-án lépett először közönség elé a kis Céline egyik bátyja, Michael esküvőjén, ahol Christine Charbonneau Du fil des aiguilles et du coton című dalát adta elő. 12 éves korában egyik bátyjával és édesanyjával megírta első saját Ce n’était qu’un rêve (Csak álom volt) című dalát. Bátyja, Michel Dondalinger Dion elküldte a felvételt René Angélil ügynöknek és zeneproducernek, akinek a nevét egy Ginette Reno-album hátulján találta. Angélil egyből beleszeretett Céline hangjába, és elhatározta, sztárt farag belőle. 1981-ben jelzálogot vett fel saját házára, hogy kifizethesse Céline első stúdióalbumának, a La voix du bon Dieu című lemeznek a költségeit. A lemez a helyi listák élére került, és Québec sztárjává tette Céline-t. Népszerűsége akkor kezdett világszerte is terjedni, amikor 1982-ben részt vett a Yamaha Music Fesztiválon Tokióban, és megnyerte a legjobb előadó díjat, valamint a Tellement j’ai d'amour pour toi című dala a legjobb dal aranyérmét. 1983-ra az énekesnő lett az első kanadai művész, aki Franciaországban aranylemezt tudott készíteni, melyet a D'amour ou d'amitié című kislemeze ért el, emellett megnyert több Félix-díjat is, köztük a legjobb női előadónak és az év felfedezettjének járó díjakat is. Európába, Ázsiába és Ausztráliába akkor ért el hírneve, amikor Svájcot képviselve részt vett az 1988-as Eurovíziós Dalfesztiválon, és Ne partez pas sans moi című dalával szoros versenyben megnyerte a dublini versenyt. Az amerikai kontinens zeneiparába még ekkor sem sikerült betörnie, aminek részben az volt az oka, hogy akkor még csak francia nyelven jelentek meg dalai. Tizennyolc éves korában, amikor látta Michael Jackson egyik előadását, azt mondta ügynökének, ő is olyan sztár akar lenni, mint Jackson. Bár Angélil bízott Céline tehetségében, tudta, hogy az egész világ meghódításához imázsváltásra van szükség. Az énekesnő kissé háttérbe vonult, ezalatt fogorvosi kezelésnek vetette alá magát, hogy külsején javítson, tökéletesítette angol tudását, majd másfél év múlva rövid hajjal és szűk ruhákat viselve tért vissza. 1989-ben az Incognito Tour egyik koncertjén Céline hangja elment. Először Québec legjobb fül-orr-gégészét, Marcel Belzile doktort kereste föl, aki továbbirányította őt a világ legjobbjához, William Gouldhoz. Az orvos ultimátumot adott neki, mely szerint vagy hangszálműtétnek veti alá magát, vagy három hétig egyetlen szót sem szólhat. Ő az utóbbit választotta, majd az orvos társával, dr. William Riley-val elkezdtek gyakorolni, a hangszálait edzeni, mert orvosai szerint „nem tudott énekelni, és túl régóta, túl rosszul használta őket”. A siker kezdete (1990–1992) Két évvel azután, hogy angol tudását felfejlesztette, 1990-ben az énekesnő elkészítette első angol nyelvű lemezét Unison címmel, melynek címadó dalát ugyanezen évben Laura Branigan énekelte, Laura Branigan című albumán. Új lemezének létrejöttét számos ismert zenész segítette, köztük Vito Luprano és David Foster kanadai producer is. Zeneileg az 1980-as évek soft rock irányzata járta át a dalokat, a kritikusok is jó véleménnyel voltak róla. Jim Faber, az Entertainment Weekly cikkében azt írta, hogy Dion hangja ízléses, nem mesterkélt, és az énekesnő sosem próbált olyan stílust magára erőltetni, ami meghaladná erejét. Stephen Erlewine, az Allmusic kritikusa szerint az új lemez egy jó, kifinomult amerikai bemutatkozás. Az angol nyelvű lemezről a (If There Was) Any Other Way, a The Last to Know, a Unison és a Where Does My Heart Beat Now is kislemezre került. Az utóbbi, egy közepes tempójú soft rock ballada, melyben az elektromos gitár játszotta a fő szerepet, és ami az első olyan kislemez volt, amely bekerült az amerikai Billboard Hot 100-as lista legjobb tíz dala közé; legjobb helyezése a negyedik volt. A Unison album sikerei Európa és Ázsia mellett az Egyesült Államokban is meghozta az egyre fokozódó sikert Céline Dionnak. 1991-ben Dion tagja volt a Voices That Care című dalt előadó népszerű énekescsoportnak. Az előadók között volt többek között Randy Travis, Peter Cetera, Bobby Brown, Luther Vandross, Michael Bolton, Little Richard és Will Smith is, dalukat az öbölháború „Sivatagi vihar” elnevezésű hadműveletben harcoló amerikai csapatoknak ajánlották. Az énekesnő igazi nemzetközi áttörése akkor jött el, amikor Peabo Brysonnal duettben elénekelte a A Szépség és a Szörnyeteg című film betétdalát (Beauty and the Beast). Mind a kritikusok véleménye, mind a bevételek terén sikert hozott a dal, ez volt a második olyan amerikai kislemeze, amely bejutott a legjobb tíz közé, és ami elnyert egy Oscar- és egy Grammy-díjat is. A dal rákerült az 1992-es Celine Dion című stúdióalbumra is, amelyben fokozódott a rock stílus hatása, keveredve a soul és a klasszikus zene elemeivel. A dalokban a korábbi lemezekhez hasonlóan itt is a szerelem kapta a legnagyobb hangsúlyt. A David Foster és Diane Warren közreműködésével készült lemez ugyanolyan pozitív fogadtatásra talált, mint a Unison. Hasonló, bár némileg kisebb sikert könyvelhettek el még az If You Asked Me To, a Love Can Move Mountains és a Nothing Broken But My Heart című kislemezek is. Ez idő tájt jelent meg a következő francia nyelvű stúdióalbum, a Dion chante Plamondon. Ez nagyrészt feldolgozásokat tartalmazott, illetve négy új dal is rákerült. Kanadában és Franciaországban 1991–1992 során, majd 1994-ben a nemzetközi zenei piacokon is kiadták, ez volt az énekesnő első albuma, ami elérte ezt a teljesítményt. Dalai közül a Un garçon pas comme les autres (Ziggy) volt igazán sikeres Franciaországban, amely elérte a listák második helyét, és aranylemez lett. Québecben már a megjelenés napján elérte az aranylemez minősítést, Dion pedig a következő évben egy Félix- és egy Juno-díjat kapott a sikereknek köszönhetően. 1992-re a Unison sikerei Észak-Amerikában is a sztárok közé emelte az énekesnőt, aki ezzel elérte egyik fő célkitűzését: betört az angol nyelvű zeneiparba, és hírnevet szerzett ott. Ezzel párhuzamosan Kanadában élő francia rajongótábora neheztelt rá, mert elhanyagolva érezték magukat. E negatív érzéseket azért sikerült feloldania: az 1990-es Félix-díj átadásakor visszautasította az év angol nyelvű művésze kategóriában neki ítélt díjat, mondván, hogy nem tartja magát angol nyelvű művésznek. Azt nyilatkozta, ő mindig is francia művész volt, és az is marad. A zenei sikerek mellett Céline magánéletében is változások következtek be. Menedzsere, a huszonhat évvel idősebb Angélil a szerelme is lett, bár ezt a nyilvánosság elől hosszú időn át titokban tartották. Úgy gondolták, ártana az énekesnő karrierjének, ha rajongói helytelenítenék kapcsolatukat. Népszerűség (1993–1995) 1993-ban Dion elárulta érzelmeit a nyilvánosságnak. The Colour of My Love című albumának ajánló részében a „szerelme színének” (the colour of her love) nevezte Renét. Félelmeik ellenére rajongóik örültek a hírnek, és a pár 1994 decemberében fényűző esküvő keretében házasodott össze, amit élőben közvetített a kanadai televízió. A szerelmének dedikált album dalainak témája a szerelem és romantika köré épült. Ez volt Céline karrierjének addigi legsikeresebb lemeze, amiből több mint hat millió darab kelt el az Egyesült Államokban, két millió darab Kanadában, és több ország sikerlistáin is elérte az első helyezést. A lemezről készült az első, Amerikában, Kanadában és Ausztráliában is megjelent kislemez Jennifer Rush 1985-ös slágerének feldolgozásával, a The Power of Love című dallal. Ez a dal volt az énekesnő védjegye (signature hit) egészen az 1990-es évek végéig. A Clive Griffinnel énekelt When I Fall in Love az amerikai és a kanadai listákon már csak közepes sikert ért el, de két Grammy-jelölést is kapott, amelyből egyet el is nyert. A The Colour of My Love lett Dion első jelentős sikere Európában is, de főleg az Egyesült Királyság területén. Mind az album, mind a Think Twice című kislemez öt egymást követő héten át birtokolta a brit listák tetejét. A Think Twice hét hétig maradt az első helyen, az énekesnő negyedik olyan kislemeze volt, amely több mint egy millió példányban fogyott el a brit zenei piacon, a The Colour of My Love album pedig ötszörös platinaminősítést ért el, miután kétmillió példányban kelt el. Dion tartotta magát francia gyökereihez, és újabb francia lemezeket is készített az angol nyelvűek között. Az 1994-es, a párizsi Olympia színházban tartott koncertről készült egy élő lemez À l’Olympia címmel. Promóciós dala, a Calling You élő verziója hetvenötödik helyet ért el a francia kislemez listán. Készült egy közös dal az Alvin and the Chipmunks együttessel, a Petit Papa Noël című dalt két nyelven vették föl az A Very Merry Chipmunk című karácsonyi albumra. 1995-ben adták ki a D’eux – az Egyesült Államokban a The French Album – című lemezt, amely minden idők legsikeresebb francia nyelvű lemeze lett. Dalai jelentős részének írója és producere Jean-Jacques Goldman volt, közülük a Pour que tu m'aimes encore és a Je sais pas is óriási sikert aratott. Az előbbi tizenkét héten át tartotta első helyét Franciaországban, majd elérte a platinaminősítést. Az Egyesült Királyságban és Írországban is a legjobb tíz között szerepelt, ami ritka esemény volt francia nyelvű dal esetében. A második kislemez dal, a Je sais pas is elérte a legjobb helyezést a francia kislemezek között, és ezüst minősítést ért el az országban. A két dal angol nyelvű változata rákerült az énekesnő 1996-ban megjelent Falling into You című albumára, If That's What It Takes és I Don't Know címmel. Az 1990-es évek közepén Dion lemezeit még mindig a melodramatikus balladák uralták, de helyet kaptak a tempósabb kortárs popdalok is. A tehetséges Jim Steinman és David Foster igyekezett a divatnak megfelelő számokat írni az énekesnőnek. Bár a kritikusok véleménye változó volt, Céline lemezei jól teljesítettek a nemzetközi lemezlistákon, és 1996-ban harmadik alkalommal is az övé lett a World Music Awards díja az év legtöbb lemezt eladott kanadai énekesnője kategóriában. Az 1990-es években megerősítette helyét a világ legsikeresebb előadói között. Siker a világ zenei piacain (1996–1999) Nem tudod lejátszani a fájlt? Olvasd el a Wikipédia:Médiafájlok lapot. 1996-ban jelent meg Dion negyedik angol nyelvű lemeze Falling into You címmel, amelyben zenéjének további fejlődése mutatkozott meg. Hogy szélesebb közönséghez is elérjen, a dalokban több elemet vegyítettek, a zenét nagyzenekari hangzással, afrikai kántálással és más, gondosan kidolgozott zenei hatásokkal dúsították. Ezek mellett a hegedű, a klasszikus gitár, a harsona, egy brazil pengetős hangszer, a cavaquinho és a szaxofon is segített az új hangzásban. A kislemezek zenei stílusok széles skáláját fogják át. A Falling into You című címadó dalt és a River Deep, Mountain High című Tina Turner-feldolgozást főként az ütőhangszerek jellemzik, az It's All Coming Back to Me Now (Jim Steinman-feldolgozás) és az All by Myself lágyabb rock hangzású, de a klasszikus zongorai hangokkal elegyítve, a slágerlista vezető Because You Loved Me pedig egy ballada, amely az 1996-os A hírek szerelmesei című film betétdala lett. A Falling into You az énekesnő addigi karrierjének legjobb visszhangjára talált a kritikusok részéről. Míg Dan Leroy szerint a lemez nem sokban különbözik az előzőtől, és Stephen Holden (The New York Times) és Natalie Nichols (Los Angeles Times) azt írta, hogy előírásos, olyan kritikusok szerint, mint Chuck Eddy az Entertainment Weekly, Stephen Thomas Erlewine az AMG cikkírója és Daniel Durchholz olyan jelzőkkel halmozta el a lemezt, mint „lenyűgöző”, „szenvedélyes”, „stílusos”, „elegáns” és „hihetetlenül jól összeállított”. Ez lett Dion legsikeresebb albuma mind kritikusi, mind bevételi szempontból. Számos országban került a listák élére, és minden idők egyik legnagyobb eladást produkáló lemeze lett. Az Egyesült Államokban listavezető lett, majd 11-szeres platinaminősítést ért el a több mint 11 millió eladott példány után. Kanadában több mint egy millió kelt el belőle, így gyémántlemez lett. Az IFPI kilencszeres platinaminősítést igazolt, mely elismerést mindössze két másik album szerzett meg a történelem során, azok közül az egyik szintén Céline lemeze, a Let's Talk About Love. Következő évben az album Grammy-díjat nyert mind az év popalbuma, mind pedig az év albuma kategóriákban. Céline Dion világszerte tovább erősítette hírnevét, amikor felkérték, hogy az 1996-os atlantai nyári olimpiai játékok nyitóünnepségén elénekelje a The Power of the Dream című dalát. 1996 márciusában az album további népszerűsítésére koncertturnéra indult az énekesnő, a Falling into You Tour keretében több mint egy éven át adott koncerteket világszerte. A lemezt a folytatásként emlegetett Let's Talk About Love követte 1997-ben. Felvételei Londonban, New Yorkban és Los Angelesben zajlottak, és olyan különleges vendégénekesek vettek részt a produkcióban, mint Barbra Streisand (Tell Him), a Bee Gees (Immortality) és Luciano Pavarotti (I Hate You Then I Love You). További közreműködő volt még Carole King, George Martin, Bryan Adams, valamint a jamaicai származású Diana King, akivel a Treat Her Like a Lady című reggae dalban énekelt együtt. A lemez a Falling into You-hoz hasonlóan sikeresnek bizonyult, világszerte listavezető lett, huszonnégy eladási területen ért el platinalemez minősítést, és az énekesnő karrierjének leggyorsabban fogyó albuma lett. Az Egyesült Államokban, megjelenésének hetedik hetében már elérte a csúcspozíciót, később pedig tíz millió eladott példány után tízszeres platinalemez lett. Kanadában, megjelenésének hetében 230 212 példány kelt el belőle, amivel azóta is rekordtartó. Az országban végül is gyémántlemez lett, miután átlépte az egymilliós eladási határt. Legsikeresebb dala a My Heart Will Go On című klasszikus ballada, amelynek írója és zeneszerzője James Horner és Will Jennings, producere Horner és Walter Afanasieff volt. A Titanic című film betétdalaként világszerte a listák élére került és Dion következő védjegyévé vált, majd Oscar- és Golden Globe-díjat nyert, mint legjobb eredeti filmbetétdal. 1999-ben az énekesnő elnyert további két Grammy-díjat is – a legjobb női popénekes teljesítményért és az év felvételéért –, a dalnak köszönhetően. A My Heart Will Go On és a Think Twice című dalok sikere után Céline Dion volt az egyetlen olyan énekesnő az Egyesült Királyságban, akinek két kislemeze is több mint egymillió példányban kelt el. Az album népszerűsítésére Dion 1998 augusztusában Let's Talk About Love Tour címmel koncertkörútra indult. Kevesebb, mint másfél év alatt 88 koncertet adott Észak-Amerikában, Ázsiában és Európában. Az 1990-es évtizedet Dion három különösen sikeres albummal zárta. 1998-ban végén jelent meg a These Are Special Times című karácsonyi lemez, 1999-ben újabb francia nyelvű albumot készített S'il suffisait d'aimer címmel, majd ugyanezen évben egy válogatáslemez is készült, az All the Way… A Decade of Song A karácsonyi albumon az énekesnő dalszövegíróként is közreműködött, Ric Wake és Peter Zizzo mellett társírója volt a Don't Save it all for Christmas Day című dalnak. Az album dalai az addigi legklasszikusabb hangzásban készültek. Az R. Kellyvel közösen énekelt duett (I'm Your Angel) Dion negyedik „number one” amerikai kislemeze lett, de a világ többi részén is vezető helyeket ért el. Az All the Way… A Decade of Song a legsikeresebb Dion-dalokat és hét újat is bemutatott, köztük az első kislemezdalt, a That's the Way It Is-t, a The First Time Ever I Saw Your Face című Roberta Flack-feldolgozást és a Frank Sinatrával duettben előadott All the Way-t. Ez a lemez is óriási sikert aratott világszerte. Az Egyesült Államokban három hétig tartotta első helyét, majd hétmilliónyi eladott darab után hétszeres platinalemez lett. Az Egyesült Királyságban, Kanadában és Ausztráliában is hasonló sikert ért el. Az évtized végére újabb francia dalok készültek. A S'il suffisait d'aimer minden nagyobb francia nyelvterületen befutott, Franciaországban, Svájcban a belgiumi Vallóniában és Kanadában is. Franciaországban több mint másfél millió példányban fogyott, így gyémántlemez lett. Az 1990-es évek végére Céline Dion több mint 100 millió albumot adott el világszerte, és díjak tömkelegét nyerte el. Tovább erősítette helyét a zeneipar legnagyobb popdívái között, amikor 1998-ban felkérték, hogy a VH1 Divas Live című műsorában szerepeljen Aretha Franklin, Gloria Estefan, Shania Twain és Mariah Carey mellett. Még ugyanezen évben Céline megkapta szülőhazájának két legnagyobb kitüntetését, a Kanada Rend legmagasabb fokozatát és a Québec Nemzeti Rend tiszti fokozatát. Egy évvel később felkerült a Canadian Broadcast Hall of Fame-re, és csillagot kapott a kanadai hírességek sétányán. A '90-es évek végén azt a pop-rock stílust, ami korábbi lemezeire volt jellemző, felváltotta egy jóval felnőttesebb kortárs zenei hangulat. Ettől függetlenül továbbra is a szerelem maradt legtöbb dalának központi témája, ami egyes kritikusokat arra vezetett, hogy Dion zenéjét elcsépeltnek, közhelyesnek tartsák és elutasítsák. Mások ezután is dicsérték, egyfajta technikai csodaként jellemezve előadásait, a These Are Special Times című albumról pedig olyan kritika is született, mely szerint az énekesnő egy zenei olimpikon, aki számára nem létezik sem elérhetetlen cél, sem elérhetetlen hang. Visszavonulás (2000–2002) Tizenhárom album és számos koncert után Dion úgy érezte, nyugalomra van szüksége. Utolsó albumán, az All the Way… A Decade of Song című lemezen bejelentette, hogy háttérbe vonul egy időre a színpadtól, hogy a saját életét élhesse. Férjénél ekkortájt diagnosztizáltak torokrákot, ami szintén a visszavonulásra sarkallta őt. Az énekesnő a szünet idején sem tudott teljesen kikerülni a rivaldafényből. 2000-ben a National Enquirer valótlan tartalmú cikket közölt a párról. A lap tévesen idézte az énekesnő szavait, és főcímként jelentette: „Ikreket várok!” Dion ezért több mint húszmillió dollárra perelte a lapkiadó társaságot. Az Enquirer szerkesztői a következő számban elnézést kértek és visszavonták állításaikat, majd Dion és férje tiszteletére anyagi támogatást nyújtottak az American Cancer Society szervezetnek. Egy évvel az eset után, mesterséges megtermékenyítést követően, 2001. január 25-én megszületett fiuk, René-Charles Dion Angélil. A 2001. szeptember 11-ei terrortámadások után az énekesnő visszatért a színpadra, és az America: A Tribute to Heroes elnevezésű jótékonysági koncerten előadta a God Bless America című dalt. Chuck Taylor, a Billboard cikkírója szerint „Dion előadása eszébe juttatta, miért is ő a kor egyik ünnepelt énekesnője: képes olyan érzelmek tolmácsolására, amelyek felrázzák a lelkünket. Megindító, érzékeny és elegáns – csak ajánlani tudom azoknak, akik a történtek feldolgozásával küszködnek.” Dion 2003-ban a 37. Super Bowl rendezvényen is elénekelte a dalt a San Diego-i Qualcomm stadionban. 2001 decemberében jelent meg Georges-Hébert Germain közreműködésével az énekesnő életrajza My Story, My Dream címmel, amely gyermekkorától 2000-ig tárja föl Dion életének mozzanatait, a szülői háztól a világhírnévig. A könyv Magyarországon 2001-ben Életem, az álmom címen jelent meg az Etoile Kiadó gondozásában. Visszatérés (2002–2003) 2002 márciusában, három háttérben töltött év után jelent meg a találóan A New Day Has Come (magyarul Új nap jött el) címet viselő album. Az album az énekesnő addigi legszemélyesebb tartalmú lemeze, dalaiban Dion érettebb oldala mutatkozik meg. E változás az anyaság miatt érzett felelősségtudat következménye, mert Dion saját szavaival szólva, „az anyaság felnőtté tesz.” „Az új nap Renének, nekem a kisbaba… az A New Day Has Come című dal nagyon jól ábrázolja, hogyan érzem magam most. Az egész albumot jellemzi. A lemez több mint tizenhét országban – köztük az Egyesült Királyságban és Kanadában is – a listák első helyén debütált. Az Egyesült Államokban a Billboard 200-as lista első helyén mutatkozott be, már a megjelenés első hetében 527 ezer példányban kelt el. Ez volt Dion első, listavezetőként debütáló albuma ezen a listán. Az Államokban végül is háromszoros, Kanadában pedig hatszoros platinaminősítést ért el. Bár a lemez kereskedelmi szempontból sikeresnek bizonyult, a kritikusi visszhang inkább felejthetőnek, dalszövegeit pedig élettelennek ítélte. A Rolling Stone magazin és az Entertainment Weekly munkatársainak véleménye szerint Dion zenéje nem lett kiforrottabb a karrierjében tartott szünet alatt, és dalait közhelyesnek, középszerűnek értékelték. Sal Cinquemani, a Slant magazin cikkírója szerint az album „csöpögős, érzelgős popdalok terjengős gyűjteménye.” Az erről az albumról született első kislemez (A New Day Has Come) a Billboard Hot 100 listán elért legjobb helyezése a 22. hely volt. A Hot Adult Contemporary Tracks listán huszonegy egymást követő héten át volt listavezető, megdöntve ezzel a korábbi leghosszabban vezető dal rekordját. A túlszárnyalt rekordtartó dalok Phil Collins You'll Be in My Heart és Dion Because You Loved Me című dalai voltak, melyek egyaránt tizenkilenc héten át tudták megtartani listavezető helyüket. 2002-ben az énekesnő részt vett több jótékony célú koncerten is, köztük a híres VH1 Divas Live koncerten, melyet a VH1 Save The Music Foundation támogatására szerveztek olyan előadók közreműködésével, mint Cher, Anastacia, Dixie Chicks, Mary J. Blige, Whitney Houston, Cyndi Lauper, Shakira és Stevie Nicks. Személyes élményeiből merítve készítette el Dion 2003-ban One Heart című albumát, amelyben élete iránti nagyrabecsülését mutatja be. A dalok jellemzően dance stílusban szólnak, ami eltér a korábbi szárnyaló, melodramatikus balladáktól. Emiatt az új lemez meglehetősen vegyes fogadtatásban részesült. A közepes siker ellenére még a legenyhébb kritikákban is jelen voltak a „kiszámítható” és a „banális” értékelések. A dalok közé került Cyndi Lauper egy 1989-es dalának, az I Drove All Night-nak feldolgozása, ami egy Chrysler-reklámkampány részeként készült, stílusában a dance-pop és a rock and roll jegyeit hordozza. A reklámot változó kritikákkal illették, köztük olyan is volt, ami szerint Dion csak a szponzorai elégedettségét akarta kielégíteni. Azonban többen is, köztük Bonita Stewart, a Chrysler Group Marketing Communications igazgatója azt állította, „a Chryslert lenyűgözte, hogy etnikai hovatartozástól függetlenül kedveli mindenki az énekesnőt.” Hozzátette azt is, hogy az énekesnő „kifinomultságot, romantikát, szenvedélyt hozott a márkának.” 2003 októberében jelent meg egy újabb francia nyelvű lemez, az 1 fille & 4 types, amely az előző kiadványnál jobb fogadtatásban részesült, és azt mutatta, hogy Dion megpróbál kitörni a dívaimázsból. Az album létrejöttét Jean-Jacques Goldman, Gildas Arzel, Eric Benzi és Jacques Veneruso segítette, akikkel korábban is együttműködött már két sikeres francia lemezénél, a S'il suffisait d'aimer és a D’eux megalkotásánál. Az énekesnő maga is az „öröm albumának” titulálta a lemezt, amelynek borítóján a korábbi beállított képekkel ellentétben Dion egyszerű, nyugodt pillanatban látható. Franciaországban, Kanadában és Belgiumban is széles körű sikert ért el és listavezető lett. Franciaországban 700 000 eladott példány után kétszeres platinalemez lett. Erlewine az Allmusic.com-on azt írta, hogy Dion dalai újra a csúcson vannak és hogy az énekesnő „visszatért a popzene alapjaihoz, és olyan színvonalon énekel, ami régen volt hallható tőle.” A One Heart után 2004-ben következett ismét egy angol nyelvű album, a Miracle. Ez Dion és Anne Geddes fényképész közös projektje volt, aminek központi témája a kisbabák és az anyaság. A lemezt jellemzően altatók és más anyai szeretettel és inspirációval kapcsolatos dalok alkotják, köztük a legnépszerűbbek Louis Armstrong What a Wonderful World és John Lennon Beautiful Boy című feldolgozásai lettek. A fogadtatás ismét vegyes volt. Az Allmusic.com-on ötből három csillagot kapott, Stephen Thomas Erlewine szerint „a legrosszabb, ami a lemezről elmondható, hogy nincs benne semmi meglepetés, de a közönség egy ilyen lemezzel kapcsolatban nem is akar meglepetést; nyugalmat várnak, nem számít, hogy ezt felújított dalok vagy újszülöttek fotói formájában kapják meg. A Miracle megadja mindkettőt, ami vonzóvá teszi mind a várandós, mind az új anyák számára, Dion közönségének körében.” Chuck Taylor, a Billboard magazinban azt írta, hogy a Beautiful Boy egy „nem várt drágakő”, és Diont „kortalan és sokoldalú művész”-nek nevezte, ezzel szemben Chuck Arnold a People magazinban azt állította, hogy a lemez túl szentimentális, miközben Nancy Miller az Entertainment Weeklyben úgy vélte, a könyvet, CD-t és DVD-t is tartalmazó csomag csak egy okos ötlet volt az új anyák könnycsatornáinak beindítására. A Miracle a Billboard 200 listán a negyedik, Kanadában pedig első helyen debütált, majd 2005 januárjára platinalemez lett. Bár Céline lemezei kereskedelmi szempontból sikeresnek bizonyultak, nem érték el korábbi munkáinak sem az eladási számait, sem pozitív fogadtatását. A 2000-ben megjelent The Collector's Series, Volume One és a 2003-as One Heart sem felelt meg a kritikusok várakozásának. Dalai kevesebb teret kaptak a rádiókban, mivel a Dion-, Carey- és Houston-féle lírai dalok általánosságban is kevesebb teret kaptak a tempósabb kortárs és hiphopdalok mellett. Ennek ellenére 2004-re Dion világszerte eladott összes lemezének száma átlépte a 175 millió darabot, amiért Chopard Diamond-díjat kapott a 2004-es World Music Awards díjkiosztáson. A World Music Awards hivatalos weboldala szerint ennek a díjnak a kiérdemlése nagyon ritka, nem egy minden évben átadott elismerés, a művészek csak 100 millió eladott album után részesülhetnek ebben. A New Day… Live In Las Vegas (2003–2007) 2002 elején Dion bejelentette, hogy három éven át egy hatszáz előadásból álló showműsor-sorozatba kezd a Las Vegas-i Caesars Palace hotel Colosseum nevű, három páhollyal és 4100 ülőhellyel rendelkező színházában, melyet kifejezetten az énekesnő számára építettek. „Évek óta ez volt a legjobb üzleti döntés a nagyobb előadóművészek között” – írta cikkében a Chicago Sun-Times. Az ötlet akkor fogant meg Céline fejében, amikor még a karrierjében tartott szünet elején látta Franco Dragone O című műsorát. 2003. március 25-én elkezdődött az A New Day… című Céline-show. A nyitóelőadáson számos híresség volt jelen, köztük Dick Clark, Alan Thicke, Kathy Griffin és Justin Timberlake, aki az a televíziós felvétel házigazdája volt. Műsorának elkészítéséhez Dragone-t kérte fel, a produkció a tánc, a zene és a látvány kombinációjára épült. Dion táncosok és különleges effektek körében adta elő legnagyobb sikerű dalait, koreográfusa Mia Michaels volt. Mike Weatherford kritikus szerint az első alkalommal Dion nem volt olyan nyugodt, mint kellett volna, és néha nehéz volt megtalálni az énekesnőt a rengeteg díszlet és táncos között. Ennek ellenére a show Dion tökéletes színpadi jelenléte és egyszerű fellépő ruháinak köszönhetően élvezhető volt. 2004. január 6-án az énekesnő csillagot kapott a hollywoodi hírességek sétányán. Dion estéről estére, heti öt alkalommal lépett fel műsorával a Colosseumban. A műsor a drága jegyárak miatti panaszok ellenére is népszerű volt a közönség körében, és az énekesnő az utolsó előadásig telt ház előtt énekelt. A jegyek átlagos ára 135,33 dollár volt. A Pollstar adatai szerint 2005 első felében összesen 322 000 jegy kelt el, ami 43,9 millió dolláros bevételt jelentett, és 2005 júliusáig 384 műsorból 315 telt házas volt. 2005 végére több mint 76 millió dollárra nőtt a bevétel, ami a 2005-ös Billboard's Money Makers list hatodik helyére juttatta a showműsort. Az A New Day… a hatodik legsikeresebb turné volt 2006-ban Amerikában. A sikernek köszönhetően Dion szerződését 2007-ig meghosszabbították, először még határozatlan időre. 2007. január 5-én jelentették be, hogy 2007. december 15-ig tart a showműsor-sorozat, az utolsó két hónap jegyeinek árusítása március 1-jétől kezdődött. A négy és fél éves koncertsorozat összesen 400 millió dolláros bevételt hozott, és közel 3 millióan láthatták. A hatalmas sikerre tekintettel 2007. december 10-én Európában, majd a következő napon Észak-Amerikában egy koncertfelvétel is megjelent belőle, amely az A New Day… Live in Las Vegas címet viseli. Újabb lemezfelvételek, koncertturnék (2007–2009) Dion újabb francia nyelvű lemeze, a D’elles 2007. május 21-én jelent meg, és azonnal a kanadai listák élére került. Már megjelenésének első hetében 72 200 példányban fogyott. Ez volt a SoundScan működése óta az énekesnő tizedik albuma, és ezek közül is nyolcadik, amely vezető helyen debütált. Kanadában kétszeres platinaminősítést ért el, az első hónapban több mint fél millió darabot szállítottak világszerte. Franciaországban és Belgiumban szintén első helyezést ért el. Az album első kislemeze, az Et s'il n'en restait qu'une (je serais celle-là) már egy hónappal korábban a francia kislemezlista élére került. 2007. november 12-én Európában, 13-án Észak-Amerikában ismét angol nyelvű lemez jelent meg, a Taking Chances. A 2003-as One Heart óta első újabb angol albumon pop-, r&b- és rockzenét ötvöző dalok hallhatók. A dalok elkészítésében közreműködött John Shanks és az Evanescence egykori gitárosa, Ben Moody, Kristian Lundin, Peer Astrom, Linda Perry, Yuna Ito japán énekesnő és az r&b-énekes és dalszövegíró, Ne-Yo. Az énekesnő szerint az album karrierjének pozitív irányú fejlődését mutatja meg, erősebbnek, merészebbnek érezte magát, mint korábban, de ugyanolyan szenvedélyesnek a zenében és az életében is, mint amilyen mindig is volt. Dion 2008. február 14-én a két legutóbbi album népszerűsítésére majd egy éven át tartó, 132 koncertből álló turnéra indult, amelynek során öt kontinens országaiban lépett föl. Becslések szerint a turné több mint 200 millió dolláros bevételt hozott, amivel az év egyik legnagyobb bevételt elérő koncertkörútja lett. 2009-ben az összeg tovább nőtt, összesen 270 millió dollárra. Ez a turné ezzel minden idők második legsikeresebb szólóénekesi turnéja, és összkategóriában minden idők tizedik legsikeresebbje. Az Egyesült Államokban a turné a Billboard Boxscore listáján első helyre kerül, minden egyes koncert telt házzal zajlott mind az Államokban, mind Kanadában. Dion második alkalommal vehetett részt az Idol Gives Back elnevezésű jótékony célú koncerten. 2008-ban hat Juno-díjra jelölték, köztük az év művésze, az év pop albuma (Taking Chances), az év francia nyelvű albuma (D’elles) és az év albuma (Taking Chances és D’elles) kategóriákban. A következő évben újabb három Juno-kategóriában jelölték az énekesnőt; az év dala (Taking Chances), az év zenei DVD-je (Live in Las Vegas: A New Day…) és a Fan Choice Award kategóriákban. 2008. augusztus 22-én a Taking Chances-turnét megszakítva Céline ingyenes, kifejezetten francia nyelvű koncertet adott Québecben, a Plains of Abraham parkban, a város 400. évfordulójának alkalmából. A koncertfelvétel 2008 novemberében Céline sur les Plaines címmel jelent meg DVD-n Québecben, majd 2009. május 20-án Franciaországban. 2008. október végén jelent meg az első, a világon mindenhol egyszerre kiadott angol nyelvű válogatásalbuma az énekesnő legsikeresebb dalaival, amely két verzióban is elérhető; az egylemezes My Love: Essential Collection, illetve a kétlemezes My Love: Ultimate Essential Collection. 2009 májusában Céline Dion az évtized huszadik legsikeresebb, illetve a második legsikeresebb női előadója volt az Egyesült Államokban, a több mint 17,5 millió eladott lemezzel. 2009. júniusban a Forbes egy cikkében azt írta, hogy az énekesnő 100 millió dollárt keresett 2008-ban. 2009 decemberében a Pollstar jelentette be, hogy Dion volt az évtized legsikeresebb szóló koncertet adó énekese, és második legsikeresebb koncertező énekese a Dave Matthews Band mögött. Az évtized során Dion 522,2 millió dollárt keresett, amelynek jelentős része a Caesars Palace-ban töltött ötéves A New Day… showműsor-sorozat eredménye. Koncert és videó megjelenések (2009–2010) 2010. február 17-én Céline Dion dokumentumfilmet jelentetett meg a Taking Chances Tour koncertkörútról Celine: Through the Eyes of the World címmel. A filmen az énekesnő színpadi, színpad mögötti és családi jelenetei is megjelennek, mivel a turnéra családja is elkísérte. 2010. május 4-én a film DVD-n és Blu-rayen is megjelent Taking Chances World Tour: The Concert címen. A 2010-es Grammy-díj átadó rendezvényen Dion együtt énekelte Carrie Underwooddal, Usherrel, Jennifer Hudsonnal és Smokey Robinsonnal Michael Jackson Earth Song című dalát. Szülőhazájában, Québecben Céline lett az évtized művésze, melyet 2009 decemberében a montreali Le Journal de Quebec magazin jelentett be. 2010. januárban a The Los Angeles Times közzétette éves listáját az évben legtöbbet kereső tíz személyről, melynek Dion az élére került, 2000-től 2009-ig minden évben 747,9 millió dolláros összbevételével. Bevételének legnagyobb része a jegyeladásokból származik (522,5 millió dollár). Egy 2010. májusi Harris Poll-felmérés alapján Dion lett a legnépszerűbb zenész az Egyesült Államokban, megelőzve a U2-t, Elvist és a Beatlest is, mind nemi, mind politikai beállítottsági, lakhelyi és bevételi szempontok szerinti szavazók véleménye alapján. A legnépszerűbb zenész lett különösen a női népesség körében, valamint azon demokraták között, akik az Államok keleti vagy déli részén laknak, illetve azok között is, akik jövedelme 35 ezer és 74,9 ezer dollár között van. 2010 szeptemberében Céline duettet énekelt Michael Sardou francia énekessel (Voler). A dal Sardou későbbi albumán jelent meg. Októberben Dion írt és hangszerelt egy új dalt (Entre deux mondes) a kanadai Marc Dupré számára. Új showműsor Las Vegasban, új albumok a piacon (2011–) A People magazin egy 2010. februári interjújában Dion bejelentette, hogy visszatér a Caesars Palace falai közé új showműsorával, a Celine-nel, amely három év alatt hetven előadásból áll, az első 2011. március 15-én volt a Colosseumban. Dion azt nyilatkozta, hogy a műsorban elhangzik „minden olyan dal a repertoáromból, amelyeket az emberek hallani akarnak”, és klasszikus hollywoodi filmek zenéi is köztük lesznek. Az előkészületek idején Dion már huszonhetedik alkalommal lépett fel a The Oprah Winfrey Show-ban, ezúttal annak utolsó évadában, 2010. február 21-én, ahol beszélt a közeledő show-ról és családjáról. 2013-ban a hároméves szerződést meghosszabbították, Céline 2019-ig lép fel a Caesars Palace-ban. Céline hatodik alkalommal énekelt az Oscar-díj átadáson, a 83. Oscar-gálán a Smile című dalt adta elő. Szeptember 4-én Dion részt vett a 2011 MDA Labor Telethon Event-en, ahol az Open Arms című Journey-dal korábban felvett feldolgozását énekelte új showjából. 2011. október 1-jén az OWN Network mutatta be az énekesnő életéről készült Celine: 3 Boys and a New Show című dokumentumfilmet, amelyben családja, néhány hónapos ikrei és a műsor előkészületei kerültek felvételre. A film a TV OWN Canada csatornáján a második legnézettebb műsor volt. Októberben a FlightNetwork.com készített egy felmérést 780 fő részvételével azzal a kérdéssel, hogy mely híresség mellett ülnének legszívesebben egy repülőgépen. Dion volt a legnépszerűbb válasz, a szavazók 23,7%-a választotta őt. 2010 szeptemberében Dion 15. parfümje jelent meg a Celine Dion Parfums kollekcióból, a Signature. 2011. szeptember 15-én Dion részt vett Andrea Bocelli Concerto: One Night in Central Park ingyenes koncertjén a New York-i Central Parkban. 2012 januárjában jelentette be az énekesnő, hogy 2007 után először, ismét stúdióalbummal jelentkezik. 2012-re harangoztak be egy új angol nyelvű válogatásalbumot, a Le journal Montréal cikkében tették közzé, hogy az új lemez 2012 októberében jelenik meg Water and a Flame címmel. Dion azt nyilatkozta, hogy az új albumon új dalok mellett több feldolgozás is lesz a Las Vegas-i showműsorból. A dalok ismertebb producerei Babyface, Ne-Yo és Eg White. Egy Stevie Wonder-duett szintén a lemezre kerül, az énekes Overjoyed című dalát énekli fel Dionnal. Az album megjelenése először 2012. novemberre, majd 2013 elejére csúszott, megelőzte 2012. november 2-án egy új francia nyelvű stúdióalbum, a Sans attendre. Az album már 2012 decemberére gyémánt minősítést ért el Franciaországban több mint 500 000 eladott példánnyal. Az angol nyelvű válogatáslemez megjelenési dátuma végül 2013. november 4-re csúszott Loved Me Back to Life címen. Szintén 2012. januárban az énekesnő fellépett Jamaikában a 16th Jazz and Blues fesztiválon. Az ott készült interjúban azt nyilatkozta, hogy régi vágya volt eljutni erre a fesztiválra, így a Las Vegas-i show szünetében, új albumának felvételének idején szakított időt, hogy ott lehessen. Öt év kihagyás után Céline ismét európai koncerteket adott. 2013 júliusában visszatért Québecbe a Plains of Abraham parkba egy koncert erejéig, majd 2013. november végén - december elején újabb európai koncerteket adott (Sans attendre Tour), közülük kettőt Antwerpenben, hetet pedig Párizsban. Művészete Céline Dion olyan sztárok zenéjén nőtt fel, mint Aretha Franklin, Charles Aznavour, Michael Jackson, Carole King, Anne Murray, Barbra Streisand és a Bee Gees, akikkel későbbi karrierje során együtt is dolgozhatott. Állítása szerint hallgatta Janis Joplin, a Doobie Brothers és a Creedence Clearwater Revival dalait, de azok zenei stílusukában énekelni nem volt lehetősége. Hatással volt rá Whitney Houston is, akihez gyakran hasonlítják Diont. Dalait több zenei stílus alakította, köztük a pop, rock, gospel, r&b és a soul, dalszövegeinek főbb témái a szegénység, éhezés, spiritualitás, illetve a szerelem és romantika. Gyermekei születése után az anyai kötelék és a testvéri szeretet is a visszatérő témák közé került. Zenei stílusa Dionnak elég jelentős kritikákkal kellett mindig is szembenéznie, amik szerint zenéje gyakran megmarad a pop és soul zene kliséinél, és túlságosan szentimentális. A Rolling Stone magazin cikkírója, Keith Harris szerint „Dion szentimentalizmusa inkább bombasztikus és kihívó, mintsem negédes és unalmas lenne… ő áll az Aretha–Whitney–Mariah stílusú lejtő másik végén. Távol áll attól, hogy rendellenes legyen, tulajdonképpen ő egyfajta popzenei érzékenység szimbóluma – minél több, annál jobb, a túl sok sosem elég és minél érettebb az érzelem, annál valódibb.” Az énekesnő francia nyelvű kiadványai az előbbiek ellentéteként érzelmileg mélyebbek és változatosabbak az angol lemezeknél, ennek megfelelően jóval hitelesebbek. Egyes kritikusok azt állítják, hogy dalainak létrejöttéből teljességgel hiányzik az énekesnő részvétele, ettől munkái túlrendezettek és személytelenek. Azonban mivel olyan családból származik, ahol minden testvére és szülei is zenészek, Dion is megtanult hangszereken játszani, zongorázni és gitározni. A Falling into You album felvételei során egy Fender Stratocaster gitárral gyakorolt. Ezen kívül segédkezett számos korai francia dalának hangszerelésében, és mindig próbálta belevonni magát lemezeinek készítési, felvételi munkálataiba. Első angol nyelvű lemezével kapcsolatban (Unison) – amely még angol nyelvi tanulmányai előtt készült – ellenérzései voltak, ami elkerülhető lett volna, ha aktívabban részt vett volna annak létrejöttében. Mire a második angol lemez, a Celine Dion elkészült, az énekesnő sokkal nagyobb részt vállalt a munkálatokból, remélvén, hogy a korábbi kritikák megismétlődését így elkerülheti. Azt nyilatkozta: „A második lemeznél azt mondtam, 'választanom kell, hogy még egyszer beijedek és nem leszek 100%-osan boldog, vagy nem ijedek meg, és az album része leszek'. Ez az én lemezem.” A további kiadványok létrejöttében is egyre inkább részt vett, segített pár dal megírásában is a Let's Talk About Love (1997) és a These Are Special Times (1998) című albumokra is. Az énekesnő gyakran volt a média nevetségének, paródiáinak tárgya, erős akcentusa és színpadi mozdulatai, mimikája miatt gyakran figurázták ki őt olyan showműsorokban, mint a MADtv, a Saturday Night Live, a South Park, a Royal Canadian Air Farce és a This Hour Has 22 Minutes. Mindezekkel kapcsolatban Dionnak nem voltak ellenérzései, és hízelgett neki, ha az emberek időt szántak rá, hogy megszemélyesítsék őt. Egyik kifigurázóját, Ana Gasteyert színpadra is hívta egyik előadásán. Politikai nézeteivel kapcsolatban ritkán nyilatkozott. 2005-ben a Katrina hurrikán katasztrófája után szerepelt a Larry King Live showban, és könnyek között bírálta az amerikai kormánynak a hurrikán áldozatainak megmentésére irányuló lassú reagálását. „Még mindig emberek vannak ott, akik arra várnak, hogy kimentsék őket. Ez számomra elfogadhatatlan… Hogy lehet ilyen egyszerű más országokba repülőket küldeni, és mindenki megölni egy pillanat alatt? A saját országunkat kéne szolgálni.” Az interjú után azt nyilatkozta: „Amikor Larry Kingnek vagy hasonló nagy TV-showban adok interjút, kapásból kell válaszolnom a kérdésekre, ami nagyon nehéz. Van véleményem, de énekes vagyok. Nem politikus.” Hangja, hangszíne Dionra gyakran utalnak úgy, mint a popzene egyik legbefolyásolóbb hangjára. Az 1990-es évek zeneiparára gyakorolt hatásának köszönhetően a pop királynőjeként is említik. A Blender magazin és az MTV 22 Greatest Voices of Music listáján Dion a kilencedik, női versenytársai között a hatodik helyen áll, míg a Cove magazin The 100 Outstanding Pop Vocalist elnevezésű listáján az énekesnő a negyedik legjobb. Gyakran hasonlítják őt Mariah Carey-hez éneklési stílusáért és bálványához, Barbra Streisandhoz hangjáért. Céline-ről több forrás is írja, hogy öt oktávnyi hangot képes kiénekelni. Az énekesnő saját állítása szerint mezzoszoprán. Miután Dion előadott két szólót a Carmen című operából, és tudni szerette volna, énekelhetne-e operát, Kent Nagano, a müncheni szimfonikus zenekar neves tagja azt válaszolta, csak szopránt énekelt. Hangszínét vékonynak, enyhén orrhangúnak és majdnem vibratomentesnek írják le, „reszelős” mély hangokkal és „bell glass-like” magas hangokkal. Diont gyakran dicsérik technikai virtuozitásáért. Stephen Holden a The New York Times egy cikkében így írt róla: „Ms. Dion […] éneklési technikája a belting, magas, vékony, enyhén orrhangú, majdnem vibratomentes szopránnal és jó adag technikai készséggel. Nagyszerűen boldogul a trükkös melizmákkal, a kánonokkal, és hosszan képes kitartani a hangokat a legapróbb ingadozás nélkül. És duettjeiben […] hangja megbízhatóan harmonikus.” Jean-Jacques Goldman egy, a párizsi Libération című napilapnak adott interjújában azt mondta, Dionnak nincs gondja sem a pontossággal, sem a tempóval. Kent Nagano szerint Dion „olyan zenész, akinek jó a füle, kifinomult, és olyan fokú tökéletességgel bír, ami irigylésre méltó.” Charles Alexander a Time-ban azt állította, hogy az énekesnő hangja megerőltetés nélkül suhan a mély suttogó hangoktól a legmagasabb hangjegyekig, egy olyan édes szirén, aki az erőt bájjal ötvözi. Francia nyelvű repertoárjában Dion több árnyalattal és modulációval díszíti hangját, érzelmi intenzitásuk lágyabb és bensőségesebb. Luc Plamondon, francia énekes és dalszövegíró – aki több dalt is írt az énekesnőnek – szerint Dion három énekesnő egyben: a québeci, a francia és az amerikai. Egyéb tevékenységei Kereskedelmi tevékenységek Céline már karrierje kezdetén is több alkalommal a Chrysler reklámarca volt. 1990-ben Dion Nickels névvel étteremláncot indított Kanadában, amiből 1997-ben szállt ki. 2003-ban a Coty Inc.-vel kötött szerződést a Celine Dion parfümök forgalmazására. Legutóbbi – a tizenötödik – illata, a Signature 2011 szeptemberében került piacra, a New York-i Kraftworks NYC ügynökség reklámkampányával támogatva. Céline parfümjei a kezdetektől több mint 850 millió dolláros bevételt hoztak. 2004 októberében az Air Canada kérte fel Diont reklámkampányában való részvételre, hogy új szolgáltatásaikat és korszerűsített egyenruháikat népszerűsítsék vele. Céline You and I című dala az Air Canada reklámhadjáratához készült. Jótékonysági munkája Dion aktív támogatója számos jótékonysági szervezetnek világszerte. 1982 óta támogatja a Kanadai Cisztás Fibrózis Alapítványt (CCFF), és 1993-ban a szervezet nemzeti pártfogója lett. Az alapítványhoz érzelmi szálak is kötik, mivel unokahúga, Karine 16 évesen hunyt el cisztás fibrózisban. 2003-ban Céline számos más híresség, sportoló és politikus mellett csatlakozott a McDonald’s által szponzorált World Children's Day pénzgyűjtési akcióhoz. Az akció több mint száz nemzettől gyűjtött támogatást, melyet árvaházak és gyermek-egészségügyi intézmények részére osztottak szét. Ezen kívül Dion fő támogatója a T.J. Martell alapítványnak, a Diana Princess of Wales alapítványnak és számos egészségügyi és nevelési kampánynak. A Katrina hurrikán pusztítása után Dion 1 millió dollárt ajánlott fel a katasztrófa áldozatainak, majd a 2004-es indiai-óceáni szökőár áldozatai számára rendezett pénzgyűjtő akciót, amellyel szintén több mint 1 millió dollárt segített gyűjteni. A 2008-as szecsuani földrengés után az énekesnő 100 ezer dollárral támogatta a China Children & Teenagers' alapítványt, és levélben is vigasztalásáról és támogatásáról biztosította a bajba jutottakat. Elismerései Céline Dion karrierje során számos díjat és elismerést kapott a zeneiparban világszerte elért sikereiért; többek között öt Grammy-, tizenkét World Music Awards, hét American Music Award, hét Billboard Music Award, huszonegy Juno- és harminckilenc Félix-díjat. 2004-ben, miután lemezeladásai átlépték a 175 millió példányszámos határt, az énekesnő Chopard Diamond-díjat kapott a World Music Awards díjátadó rendezvényen, mint minden idők legsikeresebb művésznője. Ezeken kívül az általa előadott dalok közül további öt kapott Grammy-díjat, valamint több is részesült Oscar-díjban és Golden Globe-díjban, amelyeket a dalszerzők kaptak. Első dala, amely a két utóbbi díjat egyszerre nyerte el, a A Szépség és a Szörnyeteg című 1991-ben bemutatott animációs film The Beauty and the Beast című betétdala volt, majd később a My Heart Will Go On is kiérdemelte mindkettőt. 1999-ben Andrea Bocellivel énekelt duettje, a The Prayer megnyerte a Golden Globe-ot a legjobb eredeti film betétdal kategóriában, Oscar-jelölését a legjobb eredeti dalok között nem tudta díjra váltani, illetve az 1996-ban megjelent Because You Loved Me kislemezt szintén jelölték mindkét jelentős díjra. A 2008-as World Music Awards díjátadó rendezvényen az énekesnő elnyerte a minden idők legtöbb lemezt eladott énekesnője elismerést. 1999-ben Céline csillagot kapott a kanadai hírességek sétányán, majd 2004 januárjában a hollywoodi hírességek sétányán is. Csillagát édesapjának ajánlotta, aki az ezt megelőző hónapban hunyt el. 2007-ben a Forbes magazin Diont a szórakoztatóipar ötödik leggazdagabb nőjének rangsorolta 250 millió dolláros becsült vagyonával, bár ez a lista nem tartalmazta a már nem aktív, visszavonult hírességeket. Szülőhelye elismeréseként a kortárs zenéhez való hozzájárulásáért 1998-ban megkapta a Kanada Rend legmagasabb fokozatát, valamint a Québec Nemzeti Rend tiszti fokozatát, amelyek Kanada legmagasabb kitüntetései. 2008 májusában Nicolas Sarkozy adta át Céline-nek a Francia Köztársaság Becsületrendjét. 2008. augusztusban a québeci Université Laval tiszteletbeli doktorátusában részesült. 2010 októberében az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) jóléti nagykövetének nevezték ki, mely címben az Oscar-díjas Susan Sarandonnal osztozott. Magánélete Céline 1980-ban, tizenkét éves korában találkozott először menedzserével és későbbi férjével, René Angélillel. Kapcsolatuk 1987-ben kezdődött, majd 1991-ben jegyezték el egymást. Esküvőjük 1994. december 17-én volt a montreali Notre-Dame bazilikában. Házassági fogadalmukat 2000. január 5-én Las Vegasban megismételték. 2000 májusában Dion két kisebb műtéten esett át egy New York-i termékenységi klinikán, hogy fogantatási esélyein javítson, miután évek óta húzódó sikertelen kísérleteik után a mesterséges megtermékenyítés mellett döntöttek. Első gyermekük, René-Charles Angelil 2001. január 25-én született. Kilenc évvel később, 2010 májusában férje bejelentette, hogy Céline hat megtermékenyítési eljárást követően, ikreivel 14 hetes terhes. Az ikrek 2010. október 23-án jöttek világra egy floridai egészségügyi központban. Az újabb fiúk egyike az Eddy nevet kapta Dion kedvenc dalszövegírója, Eddy Marnay után, másikuk pedig Nelson lett, az énekesnő Nelson Mandela iránti tiszteletéből. Újszülött gyermekeivel Céline 2010. december 9-én jelent meg a Hello! magazin címoldalán. 2016. január 14-én az énekesnő hivatalos honlapján osztották meg a nyilvánossággal hírt, miszerint Dion férje, René Angélil helyi idő szerint a reggeli órákban, Las Vegasban elhunyt, miután a rák legyőzte szervezetét. Két nappal később, január 16-án az énekesnő bátyja, Daniel Dion is alulmaradt a rákkal való küzdelemben. Diszkográfiája Céline Dion album-diszkográfiája 23 stúdióalbumot, hat élő lemezt, 20 válogatásalbumot, öt jótékony célú lemezt és 138 kislemezt tartalmaz. 1981 és 1987 között Dion csak francia nyelvű lemezeket adott ki Kanadában. Első angol nyelvű lemeze, a Unison 1990-ben jelent meg, és több mint három millió példányban kelt el világszerte. Angol nyelvű stúdióalbumok Unison (1990) Celine Dion (1992) The Colour of My Love (1993) Falling into You (1996) Let’s Talk About Love (1997) These Are Special Times (1998) A New Day Has Come (2002) One Heart (2003) Miracle (2004) Taking Chances (2007) Loved Me Back to Life (2013) Francia nyelvű stúdióalbumok La voix du bon Dieu (1981) Céline Dion chante Noël (1981) Tellement j’ai d’amour… (1982) Les chemins de ma maison (1983) Chants et contes de Noël (1983) Mélanie (1984) C’est pour toi (1985) Incognito (1987) Dion chante Plamondon (1991) D’eux (1995) S’il suffisait d’aimer (1998) 1 fille & 4 types (2003) D’elles (2007) Sans attendre (2012) Encore un soir (2016) Filmográfia Viszonylag kevés színészi megjelenése mellett Céline Dion több mint kétszáz filmben adta énekhangját szereplőknek, vagy szerepelt televíziós műsorokban, vendégszereplője volt televíziós sorozatoknak (A dadus, Angyali érintés). Több koncertfilmje is készült, amelyeken az előadások mellett az előkészületek, a színpad mögötti jelenetek és az énekesnő családi élete is felvételre került. Színészként az alábbi filmekben, dokumentumfilmben szerepelt: Des fleurs sur la neige (1991) Egy életen át (1998) Celine: A világ szemén keresztül (2010) Céline Dion: A dívák királynője (2011) Une Seule Fois , live 2013 (2014, Sony Music) Euridiké (opera) Az Euridiké Jacopo Peri zenés drámája a legrégebbi opera, aminek a zenéje az utókorra maradt. 1600. október 6-án Firenzében mutatták be a Palazzo Pittiben, meglehetősen szerény körülmények között. Az opera története Az Euridiké ősbemutatójára egy kis teremben került sor, a toscanai nagyherceg unokaöcsének lakosztályában. Az előadás költségeit Jacopo Corsi fedezte (aki akkoriban Firenze egyik legelismertebb zeneszerzője, valamint az 1590-es években Peri szerzőtársa volt), akinek ez volt a hozzájárulása a IV. Henrik francia király és Medici Mária házassága alkalmából rendezett ünnepségekhez (Medici Mária a toscanai herceg unokahúga volt). A színpadra állítás igen egyszerű volt. A zenekart Emilio de Cavalieri irányította, és az a beszámolók szerint mindössze egy csembalóból, egy lantból, egy chittaronéből és egy lírai grande-ból állt. Még az Euridiké bemutatásának a napján került sor Caccini Cefalo című művének a premierjére is. A Cefalo, bár jóval konvencionálisabb mű volt, mint Peri operája, sokkal nagyobb sikert aratott annál. Ebben minden bizonnyal nagy szerepet játszott, hogy ezt a darabot összesen száz zenész és énekes szólaltatta meg, látványos díszletek és hatalmas színpadi gépezet segítségével. A Cefalót azonban ennek ellenére hamar elfelejtették, míg az Euridikét az ősbemutató után is többször előadták, annak ellenére, hogy sok mecénás tetszését nem nyerte meg a maga korában nagyon újszerűnek ható alkotás. Az Euridiké ugyanakkor sok zenészt meggyőzött arról, hogy az új stílusnak – a monódiának (egyszólamúságnak) – van jövője. A zeneszerzők Firenze, majd egész Itália szerte rövid időn belül Peri stílusát kezdték utánozni, és ezzel kezdetét vette az opera történetének első fejezete. Szereplők Kórus: pásztorok, nimfák, holt lelkek. Az opera cselekménye Orpheusz és Eruridiké a lakodalmukat ünnepli. A vőlegény, miután egyedül marad, dalában megköszöni boldogságát Vénusznak, majd nem sokkal később hírt kap, hogy szerelmesét virágszedés közben egy kígyó marta halálra. A kétségbeesett dalnok végezni akar magával, de Vénusz közbeavatkozik, és megígéri, hogy elvezeti Orpheuszt az alvilág bejáratához. Amikor ezt Plútó megtudja, nem akarja megengedni neki, hogy élőként alászálljon az alvilágba. De feleségének, Prosperinának is megesik a szíve a szerelmes férfin, és vele együtt könyörög férjének, hogy teljesítse a kérést. Kharón, az alvilág révésze is a dalnok pártját fogja. Végül Plútó szíve is megenyhül, és megnyitja az utat a dalnok előtt. Orpheusz leszáll az alvilágba, megkeresi a holt lelkek között feleségét, majd boldogan vezeti vissza hitvesét az élők világába, ahol befejezik a félbe maradt esküvői ünnepséget. Az opera szövegkönyve és zenéje Az opera szövegkönyvét Ottavio Rinuccini írta, és még nem a mai értelemben vett operalibrettót alkotott, hanem egy felvonások nélküli eklogát írt, majdnem teljes egészében szabadon váltakozó hét és tizenegy szótagos verssorokban. Rinuccini csak hellyel-közzel jelölte az áriaformába öntött részleteket rövidebb és ütemesebb verssorokkal, de szövege irodalmilag egységes és magas színvonalú. Kerülte a nagy feszültségű pillanatokat, a cselekmény legtragikusabb epizódját (a címszereplő halálát) is a színfalak mögé rejtette, így arról csak utólag értesül a közönség. Rinuccini alakjait halványan, nagy líraisággal rajzolta meg. Peri a komponálás közben a többszólamúsággal szemben a monódikus (egyszólamú) stílusra helyezte a hangsúlyt. A recitativók igen szűk hangterjedelemben mozognak. Ez valószínűleg Vincenzo Galilei hatására történt így: az ő elmélete szerint ugyanis a modern éneklésben utánozni kell a rapszodoszok (ókori görög énekesek) kis hangterjedelmű énekeit. Peri a monódia több irányzatát is alkalmazta, ezenkívül énekkari canzonettákkal, madrigálszerű betétekkel, erőteljes egyszólamú kórusrészletekkel és dallamos szólóáriákkal tette változatossá művét. Közben az első hangjegytől az utolsóig ügyelt rá, hogy a megzenésítés pontosan kövesse a beszélt olasz nyelv természetes hangsúlyváltakozásait (prozódiáját). A partitúra nyomtatott kiadása (mint több más korabeli darab esetében) csak az énekhangok dallamvonalát és a basszusszólamot tünteti fel. Hangfelvételek Euridiké/Tragédia/Prosperina – Gloria Banditelli, Orpheusz – Gian Paolo Fagotto, Aminta/Radamanto – Maria Cecchetti, Arcetro – Giuseppe Zambon, Kharón – Sergio Foresti, Dafné – Rossana Bertini, Vénusz – Monica Benvenuti, Plútó – Furio Zanasi, Tirsi – Paolo da Col. Közreműködik: Ensemble Arpeggio. Vezényel: Roberto da Caro. A felvétel ideje: 1992. Németország. A CD-kiadás: 1995. 2 CD ARTS 47276-2 Stereo DDD Keszong Keszong (hangul: ��, handzsa: ��, latin betűkkel: Kaesong) város Észak-Koreában, amely Észak-Hvanghe tartományban, a Keszong iparvidéken található. Egykoron Korjo fővárosa volt Kegjong (�� / ��) néven, kőfallal körülvéve, négy kapuval. Közel található a dél-koreai határhoz, Szöultól mintegy 70 kilométerre északnyugatra. Már az ókorban is fontos ginzengtermelő központ volt, Kínába és Délkelet-Ázsia országaiba szállítottak. A városban világörökségi helyszínek találhatóak. Közigazgatása Korjo-tong (���/���) Heun-tong (���/���) Csanam-tong (���/���) Jokcson-tong (���/���) Kvanhun-tong (���/���) Manvol-tong (���/���) Neszong-tong (���/���) Naman-tong (���/���) Nammun-tong (���/���) Namszan-tong (���/���) Pangdzsik-tong (���/���) Poszon-tong (���/���) Pugan-tong (���/���) Puszan-tong (���/���) Rjonghung-tong (���/���) Rjongszan-tong (���/���) Szongak-tong (���/���) Szongnam-tong (���/���) Szondzsuk-tong (���/���) Szungdzson-tong (���/���) Tonghung-tong (���/���) Tonghjon-tong (���/���) Undok-tong (���/���) Unhak-tong (���/���) Pakjon-ri (���/���) Szamgo-ri (���/���) Togam-ri (���/���) Híres keszongiak Hvang Dzsini , kiszeng , költőnő Cshö Cshunghon (���, Choe Chung-heon) , katonai vezető a Korjo -korban Gromača Gromača falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Dubrovnik községhez tartozik. Fekvése A Dubrovnik városától légvonalban 10, közúton 19 km-re északnyugatra a tengermelléken, az Orašacból északra menő út mellett, Kliševo és Ljubač között fekszik. Története A régészeti leletek tanúsága szerint Gromača területe már ősidők óta lakott. A Gromačka-barlangban a 12 ezer évvel ezelőtt élt őskori ember lábnyomait találták meg. Az itt talált cseréptöredékek korát 4-5 ezer évesre becsülik. Az itt élt első ismert nép az illírek voltak, akik az i. e. 2. évezredtől fogva éltek itt magaslatokon épített erődített településeken és kövekből rakott halomsírokba temetkeztek. Halomsírjaikból egy tucat található a település határában is. Maga a „gromač” főnév is kőhalmot jelent. Az illírek i. e. 35-ig uralták a térséget, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. A Nyugatrómai Birodalom bukása után 493-tól a keleti gótok uralták a területet. 535-ben Dalmáciával együtt a Bizánci Császárság uralma alá került. A horvátok ősei a 7. században érkeztek Dalmáciába és csakhamar megalapították első településeiket. Ezek elsőként a termékeny mező melletti, ivóvízzel rendelkező helyeken alakultak ki. A horvát tengermelléknek ez a része a Neretvától Dubrovnik városáig a középkori Zahumljéhez tartozott, mely kezdetben a horvát nemzeti királyoktól, majd a 12. századtól a horvát-magyar királyoktól függőségben (Hum, Chum néven) önálló hercegséget képezett. Mihály humi herceget („dux Chulmorum”) már a 10. században említik. A 12. században a Zahumlje térségének zavaros történeti időszakában átmenetileg a raškai uralkodók uralma alá került, de 1154-ben Borics bosnyák bán megszerezte tőlük. 1198-ban Endre horvát-szlávón herceg visszaszerezte a magyar koronának, de ténylegesen a Nemanjić-dinasztia hercegei uralkodtak felette. 1326-ban újra a bosnyák bánok uralma alá került, majd Dusán István szerb király foglalta el. 1362-ben visszaszerezték a horvát-magyar királyok, majd 1382-ben I. Tvrtko bosnyák király kezére került. Végül 1399-ben megszerezte a Raguzai Köztársaság. A kliševoi Szent Mihály plébániát 1620-ban alapították hat település Ljubač, Gromača, Kliševo, Mrčevo, Mravinjac és Riđica hívei számára. Gromača hívői azóta is ide tartoznak. A Raguzai Köztársaság bukása után 1806-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. A településnek 1857-ben 225, 1910-ben 290 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A délszláv háború során 1991. október 1-jén kezdődött a jugoszláv hadsereg (JNA) támadása a Dubrovniki tengermellék ellen. Az elfoglalt települést a szerb erők kifosztották és felégették. 1992. májusáig lényegében lakatlan volt. A háború után rögtön elkezdődött az újjáépítés. 1996-ban földrengés okozott súlyos károkat. A településnek 2011-ben 146 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak. Nevezetességei A Kisboldogasszony tiszteletére szentelt temploma 1909 -ben épült, a korábbi templom helyén. A Gromačka-barlang (más néven Za Vlakom) a falu legmagasabban fekvő házából északkeletre, 605 méteres magasságban található. A barlang már ősidők óta ismert, a nyilvánosság számára 1985-ben nyitották meg. Feltárását a zágrábi Velebit Hegymászó Egyesület barlangászati szakosztálya végezte. A barlang hidrológiailag ma is aktív, kis patak folyik benne és időszakosan feltöltődik a 400 négyzetméteres vízfelületű barlangi tó is. 2172 méteres hosszúságával az ország 14. leghosszabb barlangja. Legmélyebb pontja 212 méter, főágának szélessége helyenként eléri a 30 métert, magassága pedig a 20 métert. A barlangot már az ősember is használta, a bejárattól mintegy 300 méterre megtalálták lábnyomait, melyeket a szakértői vizsgálatok 12 ezer évesnek mutattak. Az itt talált cseréptöredékek az újkőkorból, mintegy 5 ezer évvel ezelőttről származnak. Legszebb része az Aragonit-ág láthatatlan aragonit virágaival és sztalaktitjaival , valamint a Vörös korall-ág, melyet sötét színű koraloidok díszítenek. A barlang geomorfológiai, paleontológiai és archeológiai értékei miatt 1986 óta védett. Ókori halomsírok a település hatásában. Gazdaság Gazdaságilag fejletlen elővárosi település. Lakói főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoznak. Többségük a közeli Dubrovnikba jár dolgozni. A közelben építik a Ploče felől Dubrovnikba haladó autópályát, melynek megépülésétől a település gazdasági fellendülését remélik. Moacir Rodrigues Santos Moacir Rodrigues Santos (Belo Horizonte, 1970. március 21. –) brazil válogatott labdarúgó. Nemzeti válogatott A brazil válogatottban 6 mérkőzést játszott, melyeken 1 gólt szerzett. Ribeira de Piquín Ribeira de Piquín település Spanyolországban, Lugo tartományban. Ribeira de Piquín Pol, Meira, A Pontenova, A Fonsagrada és Baleira községekkel határos. Lakosainak száma 554 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Euripidész Euripidész (Szalamisz szigete, i. e. 480 – Arethusza?, i. e. 406) görög tragédiaköltő, Aiszkhülosz és Szophoklész mellett a három nagy görög tragédiaköltő egyike. Élete Szalamisz szigetén született i. e. 480. szeptember 23-án, a szalamiszi ütközet napján. Apját Mneszarkhosznak hívták és állítólag szatócs volt, anyja neve Klito volt, zöldség és gyógynövény árusítással foglalkozott. Más források szerint az apja jómódú ember kellett, hogy legyen, különben nem engedhette volna meg magának, hogy fiának előkelő nevelést biztosítson. Az apjának egy jós azt jósolta, hogy fiát „játékokon szerzett koszorúkkal” látja, így az apja Euripidészt atlétikára taníttatta. Később festészetet is tanult. I. e. 455-ben Euripidész részt vett egy drámai versenyen, ahol a harmadik helyezést érte el. Életének további részéről kevés adat maradt fenn, mivel kortársaitól és pályatársaitól eltérően nem vállalt közéleti szerepet, sem állami megbízást. Visszavonultan, az emberektől elzárkózva élt, többnyire írással és könyvgyűjtéssel foglalkozott. Ugyanakkor korának emelkedett gondolkodóival fenntartotta a kapcsolatot, sokat tanult olyan jelentős szofistáktól, mint Prótagorasz vagy Prodikosz. A szofisták tanítása tükröződik Euripidész azon műveiben amelyek a természettel, vagy a nomosszal (törvényekkel) foglalkoztak. Ezekben a művekben a szofistákra jellemző szónoki monológokat találunk. Más műveiben, főként a homéroszi-hésziodoszi valláskritikában és a lélekről alkotott elméleteiben, Anaxagorasz bölcseletének hatása érezhető. Euripidész két feleséget tartott. Első feleségét Choerillának hívták és három gyereket szült neki. Második feleségét Melittonak hívták. Arisztophanész, a „komédia atyja” nem tartotta sokra Euripidészt, többnyire bírálta műveiben. Ennek ellenére Euripidész alkotásaival ötször nyert első díjat a drámaköltők versenyén, először i. e. 422-ben. Halála után, a makedóniai emigrációban írt Bacchánsnők című műve, a fia előadásában, ugyancsak első díjat nyert. Munkássága Euripidész színdarabjainak tragikus hőseit emberi vagy isteni erők hajszolják bukásba, harcukat azonban önmagukban kell megvívniuk főként az érzelem-értelem terén. Alkotásai színpadi bemutatásán előszeretettel alkalmazta a színpad technikai lehetőségeit: a deus ex machinát. Euripidész drámaírói munkásságának első másfél évtizedéről nem tudunk semmit. Időrendben első, legrégebbi fennmaradt műve az i. e. 438-ban bemutatott Alkésztisz című dráma, melyet egy tetralógia utolsó részeként, szatírjátékként mutatták be. Ebben a műben Euripidész két ismert motívumot olvasztott össze: az önfeláldozó asszony és a halálon is diadalmaskodó hős történetét. Második fennmaradt műve, a hét esztendővel később keletkezett Médeia, mellyel a költő csak a harmadik díjat nyerte el a drámaírók versenyén, az emberi egoizmust és képmutatást igyekszik leleplezni. Egy másik művében, a Hippolütoszban a lélek szenvedélyeinek lángjában felemésztődött szerelmes pár tragédiáját írta le. A jellegzetes vészjósló istenmonológgal (Aphrodité) kezdődő dráma i. e. 428-ban került az athéni közönség elé. A deus ex machina alkalmazása arra enged következtetni, hogy Euripidész hitt az emberi sorsot befolyásoló és irányító isteni erőkben. Az emberi sors tragikumát főként abban vélte felfedezni, hogy az embernek egész életében reménytelenül kell küzdenie, viaskodnia. Az istenek pedig csak akkor szolgáltatnak igazságot, amikor már menthetetlen az ártatlanul pusztuló ember. Euripidész drámáiban nagy gonddal végzi hősei lelkének feltárását. A lelki folyamatok érdeklődésének középpontjában álltak, még a mitikus hősökben is az emberit kutatta, azokat a vágyakat, amelyek a boldogság reményét adták, de végül csak tragédiába és bűnbe sodortak. Művei Alkésztisz (438-ból): tárgya Alkésztisz hűséges szerelme – annyira szerette férjét, hogy saját életét áldozza fel, hogy férjét megmentse. Végül Héraklész megmenti. Medeia (432-ből): Seneca , Corneille és Grillparzer megpróbálták utánozni, kevés sikerrel. Heraklidák: Héraklész fiainak sorsáról szól Hippolütosz: (428-ból): Seneca és Jean Racine próbálták feldolgozni. Andromakhé: Hektor feleségének szomorú sorsáról szól (cselszövés áldozata) Hekabé: Priamosz felesége, aki szörnyű bosszút állt fia gyilkosán, Polümesztór trák királyon . Az esdeklők (vagy Oltalomkeresők) (Hiketides): a Théba alatt eleső hősök anyáinak Thészeusz megengedi, hogy halottaikat eltemethessék. Az őrjöngő Héraklész (424-ből): miután a hős megmenti feleségét és gyermekeit Lükosztól, a nagyzási hóborttól elvakítva ő maga nyilazza halálra szeretteit. Kijózanodása után öngyilkosságot akar elkövetni, de barátja, Thészeusz visszatartja, és magával viszi Athénba. Ión: ennek a romantikus drámának a tárgyát Schlegel is feldolgozta. Trójai nők (415-ből): képsorozat Trója feldúlásáról. Elektra: a bosszú valósághű képe, ugyanakkor az aiszkhüloszi és szophoklészi darabok átalakítása. Heléna (412-ből): Parisz itt nem az igazi Helénát rabolta el. Az igazi Egyiptomba kerül, ahol Theoklümenésztől hajótörött férje, Meneláosz menti meg. Iphigenia a tauruszok között: cselekménye jól ismert Goethe Nachdichtungjából. Phoinikiai (föníciai) nők: Eteoklész és Polüneikész trónviszályát tárgyalja, és az Antigoné karján világgá induló vak Oidipusz képével végződik. Oresztész (408-ból): a halálra ítélt Oresztész szörnyű bosszúja, amelyet Meneláoszon és háza népén töltött ki. Iphigenia Auliszban (406-ból): ez a mű Makedóniában készült, de csak Euripidész halála után került elő. Tárgyát Jean Racine dolgozta fel. Bacchánsnők: Pentheusz thébai király sorsa, akit anyja, Agaué vezetésével a Dionüszosz hatása alatt álló bacchánsnők oroszlánnak látnak és széttépnek. Az isten így állt bosszút azért, mert Pentheusz megtagadta őt. Goethe szerint ez Euripidész legjobb műve. Küklopsz: szatírajáték, a Polüphémosz -kaland dramatizálása az Odüsszeia alapján. Magyar kiadásban Phoinikiai nők - Medeia , Görög és latin remekírók, Franklin, Budapest, 1911. Herakles - Hippolytos , Görög és latin remekírók, Franklin, Budapest, 1909. Euripides drámái , A Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó Vállalata, Új folyam, Budapest, 1911. Euripides elveszett drámáinak töredékei , Görög és latin remekírók, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1926. Iphigeneia Auliszban: Euripidesz színműve , Hellen classicusok magyar fordításokban (1), Magyar Királyi Egyetem, Buda, 1840. Vonszan Vonszan (hangul: ���, Vonszan-si (Wonsan-si), handzsa: ���, latin betűkkel: Wonsan) egy megközelítőleg háromszázezer lakosú település Észak-Korea területén; Kangvon (Kangwon) tartomány székhelye. Történelem A város mai területén a Csoszon-dinasztia idején a 19. században létrejött Vonszandzsin (Wonsanjin) (���; ���) főleg halászattal és kereskedelemmel foglalkozott. 1880-tól orosz érdekeltségbe kerülő város Port Lazarev néven kereskedelmi kikötővé vált. 1910-től a japánok lettek a város urai és elkezdődtek a vasútvonalak építése, először Szöulba 1914-ben, majd később Phenjanba is. A japán uralom idején fontos része volt a város a Koreai-félsziget és a japán anyaország kereskedelmének. A város területén a második világháború idején repülőtér is működött. A japán megszállás alatt a várost iparosították, illetve a legnagyobb áruközvetítő hely lett a Japán Birodalom és gyarmata között. A világháborút követően az ország az új, észak-koreai állam része lett. A koreai háború idején a város és annak környéke is csatatérré változott, és amellett, hogy amerikai bombázók célpontjává vált, dél-koreai, amerikai és angol tengeri egységek vették blokád alá, ami 1951-től a háború végéig tartott (lásd még: Vonszan (Wonsan) blokádja). Földrajz A város 269 km2 területen terül el. A Japán-tenger (Koreai megnevezésben: Keleti-tenger) legnyugatabbi részében, a Koreai-félsziget nyakának keleti csücskében található. A Cshangdok (Changdok)-hegy és a Naphal (Napal)-hegy a város nyugati részén találhatóak. Több mint 20 kis sziget található a város partvonala közelében, olyanok, mint például a Hvangtho (Hwangto) és a Rjo (Ryo). Vonszan (Wonsan) városát tökéletes természetes kikötőnek tulajdonítják. A város közelében található továbbá a Gyémánt-hegység, ami az ország legfőbb turisztikai célpontja. A hegységben található turistaövezetbe egészen 2008-ig dél-koreai turisták is ellátogathattak, egy Korea-közi program keretében. 2008 júliusában viszont északi katonák megölték az egyik turistát, arra hivatkozva, hogy be akart hatolni egy katonai létesítményükbe. Ekkor függesztették fel a déliek a programot. Éghajlat A 38. és 43. északi szélességi fok között elhelyezkedő Észak-Korea éghajlata kontinentális jellegű, négy, jól elkülöníthető évszakkal. Vonszan éves max. hőmérsékletét figyelembe véve a leghidegebb a január a maga 2 °C-kával, a legmelegebb pedig az augusztus. Testvérvárosai Vlagyivosztok Puebla Szkokán Zoltán Szkokán Zoltán (Disznóshorvát, 1930. június 6. – Miskolc, 2003) magyar nemzeti labdarúgó-játékvezető. Pályafutása A játékvezetői vizsga megszerzését követően Borsod megyében különböző labdarúgó osztályokban szerezte meg a szükséges tapasztalatokat. Ellenőreinek, sportvezetőinek javaslatára lett országos NB II-es játékvezető. A legmagasabb labdarúgó osztályban 1968-ban debütálhatott, a Szeged–Videoton (2:1) találkozó vezetésével. Hatéves működés után 1974-ben, a Salgótarján–Haladás (1:1) bajnoki találkozó vezetésével búcsúzott az aktív pályafutástól. Első ligás mérkőzéseinek száma: 50 Több UEFA-kupa torna selejtező mérkőzésén, nemzetek közötti válogatott- és klubtalálkozókon segítette partbíróként a hazai éljátékvezetőket. Fekély A fekély (latinul: ulcus) egy szövethiány, mely az elhalt szövetek lelökődése után keletkezik. A fekély létrejöhet a testfelszínt borító bőr, de az üreges szerveket bélelő nyálkahártya egy részének elhalása révén. Az elhalást a külvilágból származó behatás (fagyás, égés, maróanyag, sugárhatás) okozhatja, de bekövetkezhet a véráram romlásának (lábszár-, gyomorfekély) következményeként. A fedőhámot tönkreteheti még a felszínre törő (gennyesedés, tbc, daganat) folyamat. A hám elpusztulása, a hám alatti szövetek (kötő-, és zsírszövetek, izomzat) károsodásával jár együtt. A fekélyek következménye nagyságuktól, kialakulásuktól és szervi előfordulásuktól függ. A fekélyek gyógyulása egyrészt a kórt okozó tényezőktől, másrészt attól függ, hogy a hámhiány alatti területek milyen mélységig károsodtak. A sérüléses és gyulladásos eredetű fekélyek általában gyorsan, míg a sugár- vagy kémiai hatásra, vérkeringési zavarra visszavezethető fekélyek nehezen gyógyulnak. A felszínre törő és kifekélyesedő daganatok esetében csak akkor lehetséges a gyógyulás, ha a daganatot a környező, még ép területtel együtt kimetszik. A fekély mélyre terjedése érkimaródást, vérzést, vagy az üreges belső szervek (gyomorban, belekben) esetében, átfúródást okozhat. Idült esetekben rákos átalakulás is előfordul, ezért gyógyításuk elsőrendűen fontos. Lásd még gyomorfekély Forrás Egészségügyi ABC Medicina Könyvkiadó Budapest, 1974. ISBN 963-240-705-9 Gronau (Westf.) Gronau település Németországban, azon belül Észak-Rajna-Vesztfália tartományban. Lakosainak száma 46 128 fő. Gronau Losser községgel határos. Népesség A település népességének változása: Adrani Adrani (szerbül: Адрани), település Szerbiában, a Raškai körzet Kraljevoi községében. Népesség 1948-ban 1 291 lakosa volt. 1953-ban 1 370 lakosa volt. 1961-ben 1 537 lakosa volt. 1971-ben 1 709 lakosa volt. 1981-ben 1 899 lakosa volt. 1991-ben 2 065 lakosa volt. 2002-ben 2 198 lakosa volt, akik közül 2 179 szerb (99,13%), 10 montenegrói, 3 horvát, 3 nem nyilatkozott és 3 ismeretlen. Forrás ^ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9 ^ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád : Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9 Paraguayi indián feliratok Paraguay-ban számos sziklarajz ismert. Eredetük nem teljesen tisztázott. A hely neve: Ita Letra. Feliratok Ezen paraguayi indián feliratok, amelyek Paraguay-ban jól ismertek és feltalálási helyük turista látványosság. Ezek a rajzok valószínűleg egyszerű indián falfeliratok. Félreértések Ezen feliratok egy részéről egy dél-amerikai kiadványban szerepelt néhány rajz, fényképek nélkül. A hozzá tartozó leírás indított el a XX. században egy sorozatos feltételezéseken alapuló mende-mondát, amelynek lényege az volt, hogy ezek a feliratok magyar pálos-szerzetesektől származnak, akik Dél-Amerika belső részeinek felfedezésében és az indiánok megtérítésében vettek volna részt. Azonban levéltári iratok közül semmi sem támasztja alá a pálosok dél-amerikai jelenlétét. Egyesek szintén a pálosokhoz kötik a dél-amerikai Pedra da Gavea-i sziklán talált feliratokat, az 1567-ból származó braziliai rovásokat. Azonban ezeknek a feltételezéseknek sincs semmilyen alapja. Megjegyzendő, hogy a Paraguay-i, 1910-ben felfedezett indián barlangrajzok a Cerra Pólilla nevű röghegységben találhatóak. Erről tévesen azt hitték, hogy a nevét a pálosokról kapta. Ezzel szemben a hegység neve molylepkét jelent, így a nevének sincs semmi köze a pálosokhoz. A félreértések tisztázása Egy másik, szintén Fehérné Walter Anna könyvéből származó felirat eredetije látható az alábbi ábrán. A képen világosan látszik, hogy a bal oldali, rovásfeliratnak hitt rajz a jobb oldali, nyilvánvalóan indián barlangfelirat torzított és kiegészített változata. Vagyis ez a felirat eredetije. Más szavakkal, a jobb oldali fényképen látható barlangfelirat lehetett az alapja a bal oldali feliratnak. Így összességében semmi értelme ezeket a paraguayi kőfeliratokat a rovásíráshoz kapcsolni. Orosz Endre Orosz Endre (Kolozsvár, 1871. augusztus 4. – Kolozsvár, 1945. május 31.) erdélyi magyar régész, helytörténész. Életútja Középiskoláit Szamosújvárt az örmény katolikus gimnáziumban és a kolozsvári Tanítóképző Intézetben végezte. Előbb Apahidán (1899–1920), majd Kolozsvárt tanító, 1926-tól a kolozsvári Néprajzi Múzeum őre. Az EKE főtitkára, az Erdély című turisztikai folyóirat szerkesztője (1914–17 és 1930–33). A budapesti Magyar Történelmi Emlékbizottság felhívására 1942-ben a kolozsvári Vigadó nagytermében szabadságharcos kiállítást rendezett, és A 48-as ereklyék ápolása című írásával bekapcsolódott a 48-as Erdély című zsebkönyv munkagárdájába. Munkássága Önszorgalomból régésznek képezte ki magát, s évtizedeken át sok ezer darabból álló ősrégészeti, ősfoglalkozási és néprajzi tárgyat gyűjtött. Kutatásai eredményeit az Erdélyi Múzeum (1902, 1905, 1908), a Hunyad megyei Történelmi és Régészeti Társulat Évkönyve (1910), Orvos-Természettudományi Értesítő (1901, 1903), Archaeologiai Értesítő (1902-12), Természet (1904-06), Erdély (1905-15), a temesvári Történeti és Régészeti Értesítő (1906, 1912), az Arménia (1907), Földtani Közlemények (1912), Numizmatikai Közlemények (1913) hasábjain és a Tanítók Lapjában (1924) közölte. Ez utóbbiban jelent meg 12 folytatásban (majd különlenyomatban is) Az ősembertan alapvonalai című munkája. Kéziratban maradt Apahida községről (1925) és Kolozs bányavárosról írt monográfiája, egy erdélyi turistalexikona, valamint Negyvenévi ősembertani kutatásaim eredményei című műve. Megjelent főbb munkái: Őslénytani adatok az Erdélyi Medence területéről (Kolozsvár 1904) Jelentés a szamosújvári castellum praetoriumának ásatásáról (Szamosújvár 1907) A tasnádi neolithkori őstelep (Szamosújvár 1909) Pótlék Szolnok-Doboka megye őskori leleteinek repertóriumához A néprajzi gyűjtés (Székelyudvarhely 1924). Forrás Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula . Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület . 2002. ISBN 973-26-0698-3 Shine (Tolmacsova ikrek-dal) A Shine (magyarul: Ragyogás) egy dal, amely Oroszországot képviselte a 2014-es Eurovíziós Dalfesztiválon, Koppenhágában. A dalt 2014. március 19-én mutatták be a YouTube-on mint sorrendben az utolsó, harminchetedik versenydalt. Érdekesség, hogy az Eurovíziós Dalfesztiválok történetében, rövid időn belül ez volt a negyedik Shine című dal. 2009-ben a The Toppers Hollandiát, 2010-ben Szopo Nizsaradze Grúziát, 2013-ban pedig Natália Kelly Ausztriát képviselte ugyanilyen című dallal. A Tolmacsova ikrek a dalt Koppenhágában először a május 6-i első elődöntőben adták elő angol nyelven. A május 10-én rendezett döntőben fellépési sorrendben tizenötödikként adták elő a francia Twin Twin együttes Moustache című dala után, és az olasz Emma Marrone La mia città című dala előtt. A szavazás során 89 pontot szerzett, két országtól a maximális 12 pontot begyűjtve, ez a 7. helyet jelentette a huszonhat fős mezőnyben. Heavy on My Heart A Heavy on My Heart Anastacia amerikai énekesnő negyedik, utolsó kislemeze harmadik, Anastacia című stúdióalbumáról. 2005 elején jelent meg, csak Európában és Ausztráliában, és a top 20-ba került a slágerlistán Magyar-, Német-, Olasz- és Spanyolországban. A szövege az énekesnő mellrákkal való küzdelméről szól. Mint azt a kislemezen hallható szöveges üzenetből tudni, a dal bevételeit Anastacia a mellrák elleni küzdelem javára ajánlotta fel. A dalnak francia nyelvű változata is létezik, a Trop lourd dans mon coeur, ami felkerült a kislemez egyes kiadásaira. Videoklip A dal videoklipjét Ronald Vietz rendezésében 2004. november 26. és 29. közt forgatták Bukarestben. A klipben Anastacia próbababát alakít, aki szerelmes lesz egy férfi próbababába, betöri a kirakatüveget és odafut hozzá. Egymásba szeretnek, később azonban az üzlet csődbe megy és a próbababákat kidobják, majd elégetik. Fogják egymás kezét, miközben elolvadnak a tűzben. Más jelenetekben Anastacia egy sötét szobában énekel, teljesen feketébe öltözve, csak az arca és a keze látszik a sötétben. Körülötte üres székek, amik magányát jelképezik. Számlista Heavy on My Heart – 4:27 Underground Army – 4:15 Trop Lourd dans Mon Coeur – 4:27 Special Thanks (Spoken Word) – 1:30 Heavy on My Heart – 4:27 Underground Army – 4:15 Heavy on My Heart – 4:27 Underground Army – 4:15 Trop Lourd dans Mon Coeur – 4:27 Special Thanks (Spoken Word) – 1:30 Heavy on My Heart (videoklip) – 4:27 Cher (megye) Cher (IPA: [���]; a helyi dialektus szerint: Char) a 83 eredeti département egyike, amelyeket a francia forradalom alatt 1790. március 4-én hoztak létre. Elhelyezkedése Franciaország középső részén, Centre-Val de Loire régiójában található megyét keletről Nièvre, délről Allier és Creuse, nyugatról Indre és Loir-et-Cher, északról pedig Loiret megyékkel szomszédos. Települések A megye legnagyobb városai 2010-ben: 1945-ös finn labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az 1945-ös finn labdarúgó-bajnokság (Mestaruussarja) a finn labdarúgó-bajnokság legmagasabb osztályának tizenötödik alkalommal megrendezett bajnoki éve volt. A pontvadászat 12 csapat részvételével zajlott. A bajnokságot a TPS Turku csapata nyerte. Lebonyolítás A 12 csapatot két 6 tagú csoportba osztották. A két csoportgyőztes mérkőzött meg a bajnoki döntőben. A csoport A Sudet Viipuri a hazai mérkőzéseit Helsinkiben játszotta. Bajnoki döntő TPS Turku 2-1 (h.u.) VIFK Vaasa Kupa Elődöntők HPS Helsinki 5-2 HJK Helsinki TPS Turku 4-5 VPS Vaasa Döntő VPS Vaasa 2-0 HPS Helsinki Mijamoto Cunejaszu Mijamoto Cunejaszu (Oszaka, 1977. február 7. –) japán válogatott labdarúgó. A japán válogatott tagjaként részt vett a 2002-es és a 2006-os világbajnokságon. Veszprém Aréna A Veszprém Aréna Magyarország második legnagyobb vidéki sport- és rendezvénycsarnoka. Itt játssza mérkőzéseit Magyarország legsikeresebb kézilabda csapata a Telekom Veszprém. Az aréna több nagyszabású eseménynek szolgált már színhelyeként. Általánosságban A veszprémi rendezvénycsarnok kézilabda-, kosárlabda-, röplabda-, teremlabdarúgás-, küzdősportok-, konferenciák, táncversenyek-, divatbemutatók-, koncertek-, kiállítások-, konferenciák- helyszíne. Alkalmas asztalitenisz, ökölvívás, birkózás, torna, vívás, ritmikus sportgimnasztika, súlyemelés versenyek rendezésére, valamint minden olyan rendezvény helyszínéül, amely a 2000 négyzetméteres küzdőtérhez igazodik - például autós és lovas programokhoz vagy téli-nyári jégrevükhöz. Impozáns, 650 négyzetméteres előcsarnoka önállóan is alkalmas kisebb rendezvények, kiállítások, bálok, partik vagy akár disco helyszínének is, korszerű, százfős sajtóblokkja pedig nemzetközi sportversenyek alkalmával vagy konferenciák helyszíneként használható. A multifunkcionális csarnok teljes területe akadálymentesített. Gépjárművel vagy autóbusszal is könnyen megközelíthető, a gyalogosok és a kerékpárosok is biztonságosan elérhetik. Marian Cozma szobor Marian Cozma 2009. február 7-én, szombaton a Balatonfüred ellen játszott mérkőzés után egy veszprémi szórakozóhelyen töltötte több csapattársával együtt az estét. Az este folyamán dulakodás kezdődött egy másik csoporttal, amiben Marian Cozmát többször megszúrták, ennek következtében meghalt. A Veszprém Handball Fan Club elnöke, Marian Cozma előtti tisztelgésként elkezdte szervezni, hogy egy szobrot állíthassanak az emlékére. A cél elérése érdekében gyűjtést szerveztek és Mihály Gábor, Munkácsy-díjas szobrászművészt kérték fel, hogy készítse el a szobrot. Az emlékművet 2010. február 6-án avatták fel a Veszprém Aréna előtt. Események Telekom Veszprém mérkőzések Magyarország férfi kézilabda-válogatott mérkőzések 2013 az Alba Fehérvár ideiglenes otthona a Eurocup mérkőzésekre 2013 Női kézilabda magyar kupa négyes döntő 2012-13 női EHF-bajnokok ligája -döntő 2011-12 női EHF-bajnokok ligája -döntő 2008-09 női EHF-bajnokok ligája -döntő 2008 EHF Szuperkupa torna Pannon kupa, nemzetközi kézilabda torna X-faktor show Harlem Globetrotters show Tiësto koncert Michael Flatley's Lord of the Dance show Kislippó Kislippó (németül: Lipowitz, szerbül: Lipovica) község Baranya megyében, a Siklósi járásban. Fekvése Villánytól délkeletre, Magyarbóly és Ivándárda között fekvő település. Története A 20. század közepéig Baranya vármegye Baranyavári járásához tartozott. 1910-ben 482 lakosa volt, melyből 100 fő magyar, 279 fő német, 80 fő szerb és 23 fő egyéb nemzetiségű volt. A lakosok közül 320 fő tudott magyarul. 2011-re a kisebbségek aránya nagyon lecsökkent: a 266 fős lakosságnak mindössze 3%-a vallotta magát németnek és 2,6%-a cigánynak. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 96,2%-a magyarnak, 2,6% cigánynak, 0,4% horvátnak, 3,4% németnek, 0,4% szlovénnek mondta magát (3,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 53%, református 6,8%, evangélikus 0,4%, görögkatolikus 0,4%, felekezeten kívüli 24,8% (14,7% nem nyilatkozott). 1978–1979-es kupagyőztesek Európa-kupája A KEK 1978–1979-es szezonja volt a kupa 19. kiírása. A győztes az FC Barcelona lett, miután a döntőben hosszabbítás után 4–3-ra legyőzte a nyugatnémet Fortuna Düsseldorf együttesét. Gondershausen Gondershausen település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Nesztoriosz Nesztoriosz (ógörögül: Νεστόριος, latinul: Nestorius), (kb. 381/386 – 451) szír szerzetes, 428-tól 431-ig konstantinápolyi pátriárka. Az Asszír keleti egyház Szent Nesztorioszként tartja számon. Élete Kinevezése pátriárkává Születési ideje nem ismert pontosan, iskoláit Antiokhiában végezte, a Szent Euprepiusz kolostorban folytatta tanulmányait. Kitűnő szónoki képességeivel és erős hangjával kiemelkedett szerzetes társai közül. Amikor Sziszinniusz pátriárka 427 végén meghalt, II. Theodosziusz császár Nesztorioszt nevezte ki helyére, 428. április 10-én szentelték pátriárkává. Nesztoriosz új tisztségében legelőször lecsapott a korábban már eretnekké nyilvánított manicheus, ennomianus, valentinianus és monatista szektákra. Hamarosan azonban ő is az eretnekség vádja alá került. Máriát Krisztusszülőnek nevezte, és nem Istenszülőnek. Szerinte Máriát csak az ember-Krisztus szülőanyjának lehet tartani, nem pedig Isten szülőanyjának. Konstantinápolyban sokakat fel is háborított Nesztoriosz kijelentése, de nem lépett fel ellene senki, mert Nesztoriosz ellentmondást nem tűrően elfojtott minden zúgolódást. Egyre több incidensre került sor Konstantinápolyban. A teológiai vitát egy külső fél, Kürillosz (Cirill), alexandriai egyházfő segítségével lehetett elkezdeni, aki a konstantinápolyi pátriárka kivonatolt beszédeit elküldte Celesztin pápához. Ezen kívül a császári udvar tisztviselőit meggyőzte, hogy álljanak az ő pártjára, és ítéljék el Nesztorioszt. 430-ban maga Nesztoriosz két levelet küldött a pápának, amelyekben kifejtette nézeteit. De Celesztin pápa nem neki, hanem Kürillosznak adott igazat, Nesztoriosz leveleit pedig istenkáromlásnak minősítette, s kiközösítette Nesztorioszt. Az epheszoszi zsinat A kérdés tisztázására egyetemes zsinatot hívtak össze (Epheszoszi zsinat – 431). Kürillosz hevesen támadta Nesztorioszt, beszédébe bele akarta zavarni, hogy minél előbb bebizonyosodjon az, hogy ellenfele téves nézeteket vall. Nesztoriosz úgy próbált véget vetni a vitának, hogy azt mondta: "Mondjátok hát Istenszülőnek Máriát, és legyen már vége a féltékenykedésnek." Nesztoriosz az ellene felhozott további vádakra nem reagált, csupán annyit válaszolt: "Én nem nevezném Istennek a két-három hónapos csecsemőt! Ezért én tiszta vagyok a ti véretektől. Mostantól fogva nem megyek többé hozzátok." – ezután elvonult a hozzá csatlakozott püspökökkel. A zsinat végül úgy határozott, hogy Nesztoriosz erősen káromolja az Isten Fiát és ezért megfosztották tisztségétől. A döntéssel egyedül az antiokhiai pátriárka, János nem értett egyet, ezért a zsinat őt is megfosztotta rangjától. Végül 433-ban Alexandriai Cirill és Antiochiai János között mégis megállapodás jött létre. Nesztorioszt korábbi kolostorába, Szent Eupriuszba száműzték, Epheszoszban pedig új hitvallást fogadtak el Krisztus természetére vonatkozóan. Későbbi évei Nesztoriosz hívei, akik már Epheszoszban is tömegesen megjelentek, figyelmen kívül hagyták a zsinati végzést és Nesztoriosszal az élen továbbra is terjesztették tanaikat, és főként Szíriából új híveket szereztek maguknak. Tanai további terjesztésének megakadályozására Nesztorioszt 436 körül az egyiptomi Kharga-oázisba száműzték. Ott is halt meg 451-ben. Művei Nesztoriosz műveiből csak töredékek maradtak fennː az F. Loos által összegyűjtött művek között – részben töredékek módon – 15 levél és 30 szentbeszéd található. Ebből dogmatikailag fontos az I. Celesztin pápához írott 3 levele, illetve egy levele Alexandriai Kürilloszhoz ; álnév alatt kiadott, és nem teljes bizonyossággal azonosítható a saját nézeteit igazoló Heraklidesz értekezésé t (lat. Liber Heraclidis) csak 1910 -ben találták meg szír nyelvű fordításban. E műben Nesztoriosz támadja Kürilloszt, Dioszkorosz alexandriai püspököt és a manicheusokat ; Nesztorioszonak egyéb töredékei kerültek elő szír fordításban Szeverosz antiochiai pátriárka (465–538) ugyancsak a 20. században megtalált írásaiban; bizonyosan nem Nesztoriosz műve, hanem valamelyik tanítványáé a neve alatt fennmaradt 12 darab úgyenvezett ellenanathéma (ellenkiátkozás). Ilja Jefimovics Repin Ilja Jefimovics Repin - oroszul: Илья Ефимович Репин - (Csugujev, Orosz Birodalom, 1844. augusztus 5. – Kuokkala, Finnország, 1930. szeptember 29.) világhírű orosz realista festő. Művei mély lelki átélésről és szociális érzékenységről tanúskodnak. Késői képeivel új stílust teremtett, ami miatt halála után a Szovjetunióban különösen nagy tisztelet övezte a szocialista realizmus művészei között. „Haladó” és „realista” felfogása példát mutatott a fiatal szovjet művésznemzedékek számára. Családnevének eredeti, régies írásmódja: Рѣпин. A név magyar átírása nem egységes. A Repin mellett találkozni lehet a Rjepin alakkal is, amely jobban megközelíti az oroszos kiejtést. Élete és munkássága Tanulóévek, pályája kezdete Repin Ukrajnában, egy Harkovtól 35 km-re keletre fekvő kisvárosban, Csugujevben született orosz bevándorlók gyermekeként. A városka katonai iskolájának topográfiai osztályában kezdte tanulmányait, majd miután azt bezárták, apja inasnak adta. Inaséveit 1857 és 1863 között egy helyi ikonfestőnél, I. M. Bunakovnál töltötte, ahol jártasságot szerzett a portréfestésben is. 1863-ban Szentpétervárra utazott és beiratkozott egy rajziskolába. Egyik tanára, Ivan Nyikolajevics Kramszkoj fedezte fel tehetségét, akivel ekkor kezdődött barátsága, és akinek segítségével hamarosan a Művészeti Akadémia hallgatója lett. 1870-ben festő barátaival volgai utazáson vett részt, melyen számos tanulmányt készített. Ezeket később felhasználta egyik leghíresebb képe, a Hajóvontatók a Volgán (1873) megfestéséhez. Egy évvel később sikeresen befejezte akadémiai tanulmányait és vizsgaművével többéves külföldi ösztöndíjat nyert. Szentpétervári évei alatt barátságot kötött Vlagyimir Sztaszov kritikussal, megismerkedett korának híres művészeivel, köztük Mogyeszt Muszorgszkij, Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov és Alekszandr Porfirjevics Borogyin zeneszerzőkkel. 1872-ben feleségül vette Vera Sevcovát, akitől ősszel lányuk, később még két lányuk és egy fiuk született. 1873–1876 között Itáliában és főként Franciaországban élt, tapasztalatokat gyűjtött, dolgozott. Hazatérve szülővárosába, majd Moszkvába ment, végül Szentpéterváron telepedett le. Hazatérése után Szentpéterváron csatlakozott a Képzőművészek Vándorkiállítási Társaságába (Tovariscsesztvo peredvizsnih hudozsesztvennih visztavok) tömörült művészek csoportjához. A csoport jelentős szerepet játszott a 19. századi orosz festészet megújításában, az Akadémia túlzottan merev normáinak oldásában. Repin művészete az 1880-as években teljesedett ki. Szinte minden műfajban otthon érezte magát, témáit ebben az időszakban gyakran az ukrajnai vidéki életből merítette, számos zsánerképet festett. Alkotásaival rendszeresen részt vett a társaság kiállításain, ott mutatta be egyik leghíresebb alkotását is, a Húsvéti körmenet a Kurszki kormányzóságban című képet (1880–1883). A festmény az orosz vidéki élet realista, ám jelképes erejű festői megfogalmazása. Sokalakos képeinek jó néhány szereplője külön tanulmány, minden alak külön él és mégis kompozíciós egységet alkot. Ugyanezt a jellemábrázoló erőt látjuk A zaporozsjei kozákok válasza a török szultánnak című festményen, mely egy valóban megtörtént eseményt ábrázol. A több mint egy évtizeden át, 1878–1891 között készült kép művészi kifejeződése a tekintélyt és hatalmat nem tisztelő kozákság féktelenségének, szabadságának. A festményt III. Sándor cár vásárolta meg elképesztően magas áron, 35 000 rubelért. A pontos és kifejező lélektani ábrázolás Repin művészetének egyik legjellemzőbb vonása. Rettegett Iván és fia, Iván (1885) című kétalakos festménye a fiát önkéntelenül legyilkoló cár tébolyának és a rákövetkező felismerés iszonyatának egyidejű, nagy hatású ábrázolása. A pontosan 300 évvel korábbi eseményt megörökítő kép az 1881. évi cárgyilkosság és azt követő véres megtorlás hatása alatt született. Az alkotást Tretyakov vásárolta meg, de III. Sándor cár megtiltotta nyilvános bemutatását, így csak jóval később kerülhetett a nagyközönség elé. Az 1880-as években a festő szinte sorozatban alkotta meg híres kortársainak portréit is, neki köszönhetők többek között L.N. Tolsztoj, D.I. Mengyelejev, M.P. Muszorgszkij, V.I. Szurikov, I.N. Kramszkoj és Liszt Ferenc közismert arcképei. A századfordulón Repin kapcsolata feleségével megromlott, 1887-ben különváltak. A két idősebb lány a festővel, a két fiatalabb gyerek anyjukkal maradt. Nézeteltérései miatt Repin nemsokára a vándorkiállítási társasággal is szakított. A „zaporozsjei” kép eladásából 1892-ben a Nyugati-Dvina partján birtokot vásárolt (Zdravnyevo, az akkori Vityebszki kormányzóság területén; ma: Fehéroroszország), ott pihent, gazdálkodott, házához műtermet épített, megfestette lányai arcképeit. Az 1894-1907 között a Művészeti Akadémia tanára, két évig rektora is volt, emellett egy magán festőiskolában is tanított; nála tanult többek között B. M. Kusztogyijev és I. E. Grabar. A századforduló ünnepelt művészegyéniségei közé tartozott, több európai művészeti akadémiai is tagjává választotta. Ő kapott megbízást Az Államtanács ünnepi ülésének (teljes címén: Az Államtanács ünnepi ülése 1901. május 7-én, megalapításának 100 éves jubileumán, 1901–1903) megörökítésére. A hatalmas tabló (400 x 877 cm vagy 462 x 853 cm (?), Állami Orosz Múzeum, Szentpétervár) megalkotásában tanítványai, B. M. Kusztogyijev és I. Sz. Kulikov is segítettek. A több mint 80 főt ábrázoló csoportképen az akkori Államtanács szinte minden tagja egyenként felismerhető. Kuokkala, Penates 1899-ben Repin a Finn-öböl partján fekvő Kuokkala finn nyaralóhelyen kisebb földterületet vásárolt, rajta saját vázlatai alapján házat, benne műtermet építtetett. 1907-től szinte már csak új otthonában lakott, melyet a rómaiak családot és éléskamrát védelmező isteneiről Penates-nek nevezett el. A birtokot új élettársára, Natalja Nordmanra íratta. A festőnél csaknem 20 évvel fiatalabb Natalja a női emancipáció híve volt, szakított családjával és Repin társa lett (Hol második feleségeként, hol házasságon kívüli barátnőként említenek). Kuokkalai házukban a kor hírességei közül többen, így D.I. Mengyelejev, F.I. Saljapin, L.N. Andrejev, A.I. Kuprin és Makszim Gorkij is megfordultak. Natalja, aki Szeverova írói álnéven maga is írogatott, hosszú ideig tuberkulózisban szenvedett. 1914 tavaszán, pontosan nem tisztázott okok miatt Svájcba utazott és néhány hét múlva Locarnóban, egy szegények részére fenntartott kórházban meghalt. Mire Repin odaért, az asszonyt már eltemették. 1917 után 1918-ban, Finnország függetlenné válásakor a falu és vele Repin is elszakadt Oroszországtól. 1922-ben Petrográdból átköltözött hozzá Vera nevű leánya, ő lett Penates háziasszonya. Maga Repin begubózott történelmi eseményektől távol eső műtermébe és kedvelt vallású tárgyi képei vagy élénk színekkel megfestett, életörömöt sugárzó zaporozsjei témái közé menekült. Késői korszakának leghíresebb festménye, az 1925-ben befejezett Golgota (USA, Princeton) azonban kilátástalan, tragikus életérzést sugároz. Műveiből 1924-ben Moszkvában, 1925-ben a leningrádi Állami Orosz Múzeumban jubileumi kiállítást rendeztek, melyen 340 képét láthatta a közönség. A festő nem volt jelen. Bár hazaköltözhetett volna, többször hívták és a szovjet pártvezetés is megpróbálta rábeszélni, ő nem élt a lehetőséggel. Soha nem tért vissza a szovjetté lett Oroszországba, saját házában hunyt el és annak parkjában temették el 1930 őszén. Kuokkala települést a finn-szovjet háború következményeként 1940-ben a Szovjetunióhoz csatolták. Egy évvel korábban Repin fia és Vera nevű leánya elhagyta a házat és Helsinkibe menekült. A település nevét Repinóra változtatták, a festő házában emlékmúzeumot rendeztek be. A második világháború harcaiban a ház porig égett. Az emlékmúzeumot az újjáépített házban, részben eredeti berendezéssel 1962-ben nyitották meg ismét. Látod-e, babám, amott azt a nagy hegyet A Látod-e babám amott azt a nagy hegyet kezdetű új stílusú magyar népdalt Bartók Béla gyűjtötte 1917-ben Pozsonyban a 13. honvéd pótzászlóalj legénységétől. A katonák – fiatalok lévén – fogékonyak az újra, így a néhány évtizeddel korábban kialakult új stílusú népdal fontos terjesztői voltak. Feldolgozás: Források Látod-e, babám. Magyar Természetbarát Szövetség (Hozzáférés: 2016. feb. 28.) (szöveg és kotta) Daloskönyv: Dalcím. Szerk.: Kríza Kálmán mek.oszk.hu (1992. dec. 16.) (Hozzáférés: 2016. feb. 28.) (kotta és szöveg) Látod e, babám. Népdalgyűjtemény.net (Hozzáférés: 2016. feb. 28.) (kotta, szöveg, audió) Béres József : Szép magyar ének. Negyedik kiadás. (hely nélkül): Akovita Könyvkiadó Kft. 2016. I kötet., 268. o. ISBN 978 963 88686 9 5 Támlap a Kodály-rendben. MTA Zenetudományi Intézet (Hozzáférés: 2016. okt. 9.) Sárosi Bálint : Nótáskönyv. Második, változatlan kiadás. Budapest: Nap Kiadó. 2012. ISBN 978 963 9658 17 2 207. kotta 101 magyar népdal. Közreműködött Karácsony Sándor és Mathia Károly , szerkesztette Bárdos Lajos , előszó: Kodály Zoltán . VII. kiadás. Budapest: Magyar Cserkészszövetség. 1945. 97. kotta Máriássy István: Elindultam szép hazámból: A legszebb magyar népdalok zongora- vagy gitárkísérettel. (hely nélkül): Rózsavölgyi és Társa. 2004. 30. kotta A mi dalaink. Összeállította: Ugrin Gábor . Budapest: Tankönyvkiadó. 94. o. Felvételek Farsangi matiné 2015-01. VIDEOParades (Hozzáférés: 2016. feb. 28.) (videó) Látod-e babám. Járóka Sándor és zenekara YouTube (2012. dec. 14.) (Hozzáférés: 2016. feb. 28.) (audió, fényképek) Népdal információ. www.cimbalom.nl (Hozzáférés: 2016. feb. 28.) (audió) népdal stílus csárdás stílus 01. Székelyszentmihályi Citerazenekar YouTube (2011. ápr. 11.) (Hozzáférés: 2016. feb. 28.) (audió, fényképek) 1:50–3:00. Kivicsezd meg, babám. Csemadok (Hozzáférés: 2016. feb. 28.) (kotta és szöveg) szöveg- és dallamváltozat. Constantin Alexandru Rosetti Constantin Alexandru Rosetti (1816. június 2. – 1885. április 8.) román költő, hirlapíró és államférfi. Élete Ősrégi bojár családból származott. 1833-ban katonai pályára lépett, de rövid három év után ott hagyta ezt a pályát és 1836-tól kezdve irodalommal foglalkozott. 1843-ban megjelent egy kötet Ceasuru de muljelamire (Megelégedés órái) című költemény-gyűjteménye. Ekkor már piteşti rendőrfőnök volt, mely állástól 1845-ben vált meg, amikor polgári ügyésszé nevezték ki. Még ez évben lemondott ez állásról is és Párizsba ment. A francia demokrata eszmékkel telten tért majd vissza hazájába, melynek 1848-iki forradalmában élénk részt vett, lévén ez időben Bukarest rendőrfőnöke. Hogy demokrata eszméit mindinkább terjeszthesse, már 1846-ban könyvkereskedést nyitott, majd egy forradalmi bizottságot alakított (1847 végén). 1848-ban börtönbe került izgatásai miatt, de a nép kiszabadította és újólag rendőrfőnök lett. Ezután nyomdát és egy lapot alapított Pruncul rombreven (A román gyermek) címen, melyben kérlelhetetlenül és metsző gúnnyal támadta meg az orosz cárt. A porta Fuad efendit küldte a forradalmárok kézrekerítésére. Rosetti Franciaországba menekült. Párizsban fejtett ki lázas munkásságot a román országok szabadsága érdekében. Két lapot is alapított itt a Romania viutoare (A jövendő Románia) és Republica romana (A román köztársaság) címmel (1849). Ugyanezen évben egy felhívást tett közzé az összes elnyomott népek vezetőihez (Apel catra toate partidele), majd a román forradalom apologiáját (Apologia revoluţiuneu romane) és a falusi ember katekizmusát (Cathechismul sateanuluu) írta meg, ez utóbbit Ion Constantin Brătianuval. 1857-ben az orosz protektorátus megszűnése után Rosetti is visszatért hazájába. Ekkor szerkesztett még egy lapot (Romanul), melyet egy ízben (1869) a konzervatív kormány beszüntetett. Tevékeny részt vett ezután minden országgyűlésen és 1866-ban Brateanu után ő volt a legelső tényező, aki részt vett Cuza fejedelem megbuktatásában. Károly fejedelem első kormánya alatt igazságügyminiszter lett. A konzervatívok uralma idején (1869-76) mint képviselő és hírlapiró fejtett ki nagyobb tevékenységet. Ez idő alatt szerkesztett még két lapot: a Libertatea és Conscienţa naţionala (Nemzeti öntudat) lapokat. 1882-ben újra miniszter lett, de csak rövid ideig, mert meghasonlott leghívebb barátjával, az akkori miniszterelnök Brătianuval. Midőn 1882-ben Romániát királysággá kiáltották ki, Rosetti indítványozta azt, hogy Károly fejedelem a románok királyának címeztessék. Munkáit Scrieri din juneţe (Ifjukori iratok) címen fiai Mircea és Vintilla adták ki (Bukarest, 1886, 2 köt.). Forrás Bokor József (szerk.). Rosetti, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X Eurocopter Az Eurocopter Group (jelenleg: Airbus Helicopters SAS) egy globális helikoptergyártó és -támogató vállalat, a legnagyobb helikoptergyártó a világon. Az Eurocopter fő gyártóközpontjai Marignane, Franciaország, Eurocopter Deutschland GmbH Donauwörth, Németországban és Eurocopter España Albacete, Spanyolország. A cégnek ezenkívül 24 leányvállalata van, ideértve a termelési egységeit Ausztráliában, Brazíliában és az Amerikai Egyesült Államokban. Történet Az Eurocopter Group 1992-ben alakult a francia Aérospatiale és a német Daimler-Benz Aerospace AG (DASA) cégek egyesülésével. A cég öröksége azonban a kezdetekhez nyúlik vissza, a francia Blériot-hoz és Lioré et Olivier, valamint a német Messerschmitthez és Focke-Wulfhoz. A cég és elődei számos helikoptertípust fejlesztettek ki, beleértve az első gázturbinás típust is (az Alouette II 1955-ben); bevezették a Fenestron rotort, az első burkolattal ellátott farokmeghajtó rendszert (Gazelle 1968-ban); az első típust, amely jegesedés-gátlóval volt felszerelve (az AS332 Super Puma, 1984-ben); az első sorozatgyártású helikoptert Fly-by-wire repülésirányító rendszerrel (azNH90, először repült FBW módban 2003-ban); az első helikopter, amely használta Fly-by-Light elsődleges ellenőrző- és vezérlőrendszert (egy EC135 tesztben, először 2003-ban repült); és amely elsőnek szállt le a Mt. Everesten (AS350 B3 2005-ben). Ennek következtében az eredeti cégek összefonódtak 2000-ben, jelenleg az EADS teljes tulajdonú leányvállalata lett. Létrehozásakor belépett a spanyol CASA cég is, amely már korábban is részt vállalt a helikoptergyártásban, beleértve a Bo105 összeszerelését is. Jelenleg a cég 7 otthoni bázissal (Marignane és La Courneuve Franciaországban, Donauwörth, Ottobrunn és Kassel Németországban, Albacete és Madrid Spanyolországban), plusz 24 leánycég szerte a nagy világban, az alábbiak szerint: American Eurocopter Corporation (AEC): Grand Prairie, TX and Columbus, MS Australian Aerospace Limited (AA): Bankstown Airport, NSW és Brisbane International Airport, QLD COHC General Aviation Maintenance & Engineering Co., Ltd. (COHC GAMEC): Shenzhen, Kína Eurocopter Canada Limited (ECL): Fort Erie, ON Eurocopter Chile SA: Santiago de Chile Eurocopter China Co. Ltd.: Shanghai, Kína Eurocopter de Mexico S.A. (EMSA): Mexikóváros Eurocopter Indonesia: East Jakarta, Indonézia Eurocopter Japan Co. Limited: Tokió, Japán Eurocopter Malaysia Sdn Bhd: Subang, Selangor, Malaysia Eurocopter Philippines Inc. (EPI): Pasay City, Fülöp-szigetek Eurocopter Romania: Vidombák, Románia Eurocopter South East Asia Pte. Ltd. (ESEA): Szingapúr Eurocopter Southern Africa Limited (ESAL): Lanseria Airport, Dél-afrikai Köztársaság Eurocopter Training Services (ETS): Marignane, Franciaország Eurocopter UK Ltd.: Oxford Airport, Oxfordshire Eurocopter Vostok (Eurovertol): Moszkva, Oroszország Helibras: Minas Gerais és São Paulo, Brazília HELISIM: Marignane, Franciaország HFSI: Rijád, Szaúd-Arábia HFTS: Hallbergmoos, Németország Korean Helicopter Development Support (KHDS): Dél-Kjongszang, Dél-Korea Motorflug Baden-Baden GmbH: Rheinmünster, Németország Vertivision: Marseille, Franciaország 2010-től 140 országban több mint 10 500 Eurocopter helikopter volt szolgálatban mintegy 2800 ügyfélnél. Termékek Helikopterek jelenleg gyártás alatt SA 330 Puma - közepes méretű, két hajtóműves szállító helikopter AS332 Super Puma - közepes méretű, két hajtóműves szállító helikopter AS350 Ecureuil/AStar - könnyű, egyhajtóműves szállító helikopter AS355 Ecureuil 2/TwinStar - könnyű, kéthajtóműves szállító helikopter AS365 Dauphin - közepes, többcélú kéthajtóműves helikopter AS532 Cougar - közepes, két hajtóműves, általános többcélú helikopter AS550 Fennec & AS55 Fennec 2 - egy- vagy kéthajtóműves többcélú helikopter AS565 Panther - kéthajtóműves többcélú katonai helikopter EC120 Colibri (with Harbin Aircraft Manufacturing Corporation) - ötüléses könnyű helikopter EC130 - könnyű, egyhajtóműves, széles törzsű helikopter EC135 - könnyű, kéthajtóműves polgári helikopter EC145 - kéthajtóműves, közepes méretű, többfeladatú helikopter EC155 - hosszú távú polgári szállító helikopter EC175 - közepes, kéthajtóműves általános helikopter EC225 Super Puma - hosszú távú szállító helikopter EC635 - katonai, többcélú könnyű helikopter EC665 Tiger - harci helikopter EC725 Cougar - hosszú távú, katonai szállító helikopter HH/MH–65C Dolphin - közepes méretű, kutató-mentő, partvédelmi helikopter NH90 - közepes, kéthajtóműves, többfeladatú helikopter, fly-by-wire vezérléssel (62,5% részesedéssel az NHI közös vállalatban) Surion - közepes méretű, kéthajtóműves többcélú helikopter, közös együttműködéssel a Korea Aerospace Industries (KAI) vállalattal. UH–72 Lakota - könnyű, többcélú helikopter az Amerikai Egyesült Államok hadserege és haditengerészete részére. Pont-Saint-Martin (Loire-Atlantique) Pont-Saint-Martin település Franciaországban, Loire-Atlantique megyében. Lakosainak száma 5696 fő (2015). Pont-Saint-Martin Le Bignon, Bouguenais, La Chevrolière, Rezé, Saint-Aignan-Grandlieu és Les Sorinières községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gevresin Gevresin település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 118 fő (2015). Gevresin Montmahoux és Villeneuve-d’Amont községekkel határos. Népesség A település népességének változása: La Paz megye (Salvador) La Paz (nevének jelentése: „a béke”) Salvador egyik megyéje. Az ország középső–déli részén terül el. Székhelye Zacatecoluca. Földrajz Az ország középső–déli részén elterülő megye nyugaton egy rövid szakaszon La Libertad, északnyugaton San Salvador, északon Cuscatlán, keleten San Vicente megyével, délen pedig a Csendes-óceánnal határos. Cuscatlán és San Salvador megyékkel alkotott hármashatárán található az ország legnagyobb tava, az Ilopango-tó. Népesség Ahogy egész Salvadorban, a népesség növekedése La Paz megyében is gyors. A változásokat szemlélteti az alábbi táblázat: Mr. T Lawrence Tureaud (Chicago, Illinois, USA, 1952. május 21.) francia származású amerikai színész. Leghíresebb szerepe A szupercsapat őrmestere Bosco 'B.A.' Baracus. A Szupercsapat után A filmsorozat befejezése után birkózó és pankrátor is volt. Később elkészítette az I Pity the Fool című realityt, ezzel beutazta Amerikát, és lelki és fizikai problémákkal küzdő embereknek nyújtott segítséget[forrás?]. 2005-ben a Katrina hurrikán pusztítása után megfogadta, hogy nem veszi fel többet aranyait. Martes A Martes az emlősök (Mammalia) osztályának a ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a menyétfélék (Mustelidae) családjába és a menyétformák (Mustelinae) alcsaládjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 8 faj tartozik: Charronia alnem, 2 faj sárgatorkú nyest (Martes flavigula) Gwatkins-nyest (Martes gwatkinsii) Martes alnem, 5 faj amerikai nyest (Martes americana) nyest (Martes foina) – típusfaj nyuszt (Martes martes) feketelábú nyest (Martes melampus) coboly (Martes zibellina) Pekania alnem, 1 faj halásznyest (Martes pennanti) Forrás Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul) Bahnhof München Westkreuz A Bahnhof München Westkreuz egy elágazó S-Bahn állomás Németországban, a bajor fővárosban, Münchenben a München–Garmisch-Partenkirchen-vasútvonal és a München–Herrsching-vasútvonal találkozásánál. S-Bahn vonalak Az állomást az alábbi vonalak érintik: München–Garmisch-Partenkirchen-vasútvonal S6 S8 München–Herrsching-vasútvonal Kapcsolódó állomások Az állomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: München-Pasing Átszállási kapcsolatok Az állomáson ágazik el az S6-os és S8-as vonal, itt lehetséges átszállni Tutzing felől Herrsching am Ammersee felé és viszont. Freiensteinau Freiensteinau település Németországban, Hessen tartományban. Népesség A település népességének változása: RENFE 250 sorozat A RENFE 250 sorozat egy spanyol Co'Co' tengelyelrendezésű, 3 kV DC áramrendszerű, széles nyomtávolságú villamosmozdony-sorozat. 1982-1987 között gyártotta a MTM, a CAF, a BBC és a KM a RENFE részére. Összesen 40 db készült a sorozatból. Eredeti feladata személyszállító vonatok továbbítása 160 km/h sebességgel és nehéz tehervonatok vontatása. Később a sebességét lecsökkentették 140 km/h-ra, napjainkban már csak tehervonatok vontatására használják, maximális sebessége már csak 100 km/h. Zaynab bint Khuzayma Zaynab bint Khuzayma (arabul: ���� ��� �����, más néven Umm al-Masakin, "A Szegények Anyja", 595-ben született), és Mohamed próféta ötödik felesége volt. Korai halála miatt kevesebbet lehet róla tudni, mint a próféta többi feleségéről. Élete Általában 20-as éveinek végén járóként írták le, de egyes alkalmakkor 48 évesnek említették, és a leírások szerint "gyönyörű" volt. She was known for her "compassion and pity" for the poor. Zaynab első férje Tufail bin Harith volt, aki vagy elvált tőle, vagy röviddel később meghalt. Zaynab ezután első férje testvéréhez, Ubaydah ibn al-Harithhoz ment hozzá. Férje a 624-ben lefolyt badri csatában szerzett sérüléseibe belehalt, amiután az özvegy szegénységben élt. Ibn Kathir XIV. században írt Sirája szerint az első férj Husayn bin al-Harith, a második férj pedig az uhudi csatában elesett Jahsh ibn Riyab volt. Eltérő adatok vannak arról, hogy menekült a házasság elől, vagy hogy sok kérőt visszautasított-e előtte. Some even suggest she had a third husband, who also died. Házassága Mohameddel A következő évben, röviddel Hafsa bint Umarral kötött házasságát követően, Mohamed 400 dírhamnyi vagy 12 font súlyú arny értékű mahrt adott érte cserébe, és felajánlotta, hogy elveszi. Eltérő vélemények vannak arra vonatkozóan, hogyan ajánlották fel a házasságkötést. Ibn Kalbi al-Isaba írásában azt említi, hogy Mohamed közvetlenül a leendő feleségét kérdezte meg. Ezzel szemben Ibn Hisham azt írta, nagybátyja, Quobaisa bin Arm al-Hilali intézte a leánykérést. Az írások szerint a ramadán alatt kötött házasságnak az volt a jelentősége, hogy megmutatta, a csatában elszenvedett halál nem jelenti a hátramaradt család nyomorát és keservét. Ő volt Mohamed első felesége, aki nem volt a kurajs-törzs tagja. Egyszer egy szegény férfi ért a házukhoz, hogy lisztért könyörögjék, és az utolsó adagot adta neki oda a feleség. Azon az estén étel nélkül maradtak. Mohamedre nagy hatással volt a szánalma, és ezt mondta többi feleségének: „Ha van hitetek Allahban … ő szolgáltat majd nektek elegendő táplálékot. Ahogy teszi ezt azokkal a madarakkal, melyek éhesen hagyják el fészkeiket, este pedig telve térnek vissza.” Halála Ezután két éven belül meghalt. Hadídzsán kívül ő volt az egyetlen Mohamed feleségei közül, aki még a próféta életében meghalt. Úgy gondolják, négy évvel a hidzsra után, Rabi asz-Száni hónapban halt meg. Holttestét a ma Dzsannat el-Baqi néven ismert temetőben helyezték nyugalomra, koporsóját Mohamed vitte. Halála után a háztartása Mohamed köreiből senki nem vitte tovább, míg hatodik felesége, Umm Salama be nem költözött, és rögtön meg nem jegyezte: „Elvett enem, és beköltöztetett Zaynab bint Khuzayma, a Szegények Anyjának szobájába". Vorca Vorca (más néven Várca; románul: Vorța) település Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében. Fekvése Marosillyétől északra, Viszka, Baresd és Valealunga közt fekvő település. Története Nevét 1468-ban említette először oklevél p. Warcza; p. Worcza néven, mint Illye város birtokát. 1733-ban Wortza, 1750-ben Vorcza, 1805-ben Vortza, 1808-ban Vorcza ~ Várcza, 1861-ben Vorcza, 1913-ban Vorca néven írták. A trianoni békeszerződés előtt Hunyad vármegye Marosillyei járásához tartozott. 1910-ben 643 lakosából 19 magyar, 624 román volt. Ebből 624 görögkeleti ortodox volt. Női curlingtorna a 2006. évi téli olimpiai játékokon A 2006. évi téli olimpiai játékokon a női curlingtornát február 13. és 24. között rendezték. A tornán 10 nemzet csapata vett részt. Lebonyolítás A 10 részt vevő csapat egyetlen csoportban szerepelt. A csoportban körmérkőzéses formában dőlt el a csoport végeredménye (minden csapat 9 mérkőzést játszott). A csoport első négy helyezettje jutott be az elődöntőbe, ahol a csoportmérkőzések 1. helyezettje a 4. helyezettel, valamint a 2. helyezett a 3. helyezettel játszott. Az elődöntőből a két győztes jutott tovább a döntőbe, a két vesztes a bronzéremért mérkőzhetett. Csoportkör A kalapács azt a csapatot jelzi, amelyik az első endben az utolsó követ lökte. 1. forduló február 13., 14:00 2. forduló február 14., 09:00 3. forduló február 14., 19:00 4. forduló február 15., 14:00 5. forduló február 16., 09:00 6. forduló február 16., 19:00 7. forduló február 17., 14:00 8. forduló február 18., 09:00 9. forduló február 18., 19:00 10. forduló február 19., 14:00 11. forduló február 20., 09:00 12. forduló február 20., 19:00 Egyenes kieséses szakasz Elődöntők február 22., 14:00 Bronzmérkőzés február 23., 13:00 Döntő február 23., 17:30 Az RB Leipzig sikerei Ez a szócikk az RB Leipzig által megnyert összes trófeát tartalmazza. Bajnokság – első osztály 1-szeres Bundesliga ezüstérmes: 2016–17 Bajnokság – másodosztály 1-szeres Bundesliga 2 ezüstérmes: 2015–16 Bajnokság – harmadosztály 1-szeres 3. Liga ezüstérmes: 2013–14 Bajnokság – negyedosztály 1-szeres Regionalliga Nordost bajnok: 2012–13 1-szeres Regionalliga Nordost bronzérmes: 2011–12 Bajnokság – ötödosztály 2-szeres NOFV-Oberliga Süd bajnok: 2009–10, 2014–15‡ Egyéb Szászország kupa (Sachsenpokal)-győztes: 2011, 2013 Utánpótlás 1-szeres Bezirksliga Leipzig-győztes: 2010-2011 1-szeres U19 Bundesliga North/Northeast-győztes: 2014-2015 1-szeres U17 Bundesliga North/Northeast-győztes: 2014, 2015 ‡ Tartalékcsapat Forrás Az RB Leipzig serlegei Stephan von Ljubičić Báró Stephan von Ljubičić (horvátul Stjepan barun Ljubičić) (Vrginmost, 1855. szeptember 25. – Zágráb, 1935. augusztus 16.) horvát származású osztrák-magyar katonatiszt, legmagasabb rangja táborszernagy, családja szerepel a magyar bárói családok listája felsorolásban. Életrajz Stephan Ljubičić polgári családban, egy k.k. hadnagy fiaként, a horvátországi Vrginmostban született. Katonai kiképzése a bánáti Fehértemplomban kezdődött, felsőbb hadi tanulmányait Kamenitzben és Kőszegen folytatta. Ezt követően belépett a k. u. k. Műszaki katonai Akadémiára, majd a magasabb tüzérségi tanfolyamon, a k. u. k. tüzérségi lövészeti iskolán diplomázott. 1877. szeptember 1-jén hadnagyként katonai szolgálatba lépett a 6. Tüzérezredbe, majd 1883. január 1-jétől négy évig, miközben első osztályú századossá léptették elő, 1888. május 1-jén. a vezérkarban, 1893/94-ben vezérkari főnök volt Krakkó védelmében, majd őrnaggyá léptették elő (1894. május 1.) 1894 és 1898 között, 1896. november 1-jétől alezredesként, Ljubičić újra a hadügyminisztérium 6. Részlegéhez került. 1900. május 1-jén ezredesként és vezérkari főnökként a 10. Tüzérségi alakulat élére került, ahol Heinrich Kummer von Falkenfeld ezredest váltotta. Ezt a posztot töltötte be 1906. május 1-én (május 8-i hatállyal) kapott vezérőrnagyi kinevezéséig, a 18. Gyalogos Brigádok Hadosztály parancsnokságával összekapcsolva. 1909–1910-ben a 13. Honvéd Gyalogos Hadosztály parancsnoka volt, altábornagyi rendfokozattal (előléptetve 1910. május 1.; 17-i hatállyal). A hatálybalépése napjától a háború kezdetéig újra a k. u. k. Honvédelmi Minisztérium részlegvezetői posztját töltötte be. Az első világháború kezdetén Ljubičić lovassági tábornokként Kolossváry Dezsőt követte a 45. Landwehr-Infanterie-Division parancsnokaként, és 1914. október 7-én november elsejei hatállyal táborszernaggyá léptették elő. Már szeptember óta, a Limanovai csata alatt a k. u. k. XI. Hadtest vezénylő tábornoka volt. 1915 márciusában Ignaz Edler von Korda alakulata is irányítása alá került, így végül az ún. „Ljubičić-csapat” parancsnoka lett. 1916. augusztusban Ljubičić k. u. k. táborszernagyi rendfokozattal rendelkezési állományba vonult vissza. Ljubičićot 1916. augusztus 8-án Ferenc József császár saját kezével írt levélben osztrák örökös bárói ranggal ruházta fel, amelynek alapján a címert és a megfelelő diplomát augusztus 24-én Bécsben kiadták. Megkapta, többek között, a Osztrák Császári Vaskorona-rend III. osztályát, a Katonai Érdemkeresztet, a Katonai Jubileumi Keresztet, valamint övé lett a Jubileumi Udvari Emlékérem. Családja Fia, Ljubičić Gusztáv (1951–1954. augusztus 5.) a kommunista diktatúra áldozata az Új köztemető 301-es parcella hetedik sorában nyugszik. Unokája, Ljubičić Sándor (1921–2016) volt a Magyar Autóklub keretein belül a gokartsport egyik megteremtője, 1961-ben. Nemzetközi autósversenyek és a Sárga Angyal segélyszolgálat egyik megszervezője, szakíró. Tóth János (rajztanár) Tóth János (Hódmezővásárhely, 1852. január 30. – Budapest, 1893. március 18.) rajztanár. Élete Hódmezővásárhelyen született, ahol a gimnáziumot, majd Budapesten az országos mintarajztanodát és rajztanári képezdét elvégezvén, a vasutépítő-társulatnál hivatalnok, később a mezőtúri, majd a rimaszombati egyesült protestáns gimnáziumnál rajztanár volt. Innét 1884-ben Nagykőrös választotta meg a gimnáziumhoz és a tanítóképző-intézethez a rajz és szépírás rendes tanárának. E tárgyak mellett Kalocsa Balázs buzgólkodásából és áldozatkészségéből több évig a fafaragászatban is tanította növendékeit. Az 1891-92. tanévben elméje elborulván, állásáról kénytelen volt lemondani. Tankönyvei, melyeket tanárutódai is használtak, kőnyomatban jelentek meg: A középkori románépítészet rövid vázlata Magyarországon. A középkori csúcsíves építészet rövid vázlata Magyarországon. A népiskolai rajztanítás módszertana. Adrian McCourt Adrian McCourt (Észak-Írország, 1972. július 13. –) északír nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Polgári foglalkozása igazgató. Pályafutása Nemzeti játékvezetés Játékvezetői vizsgáját követően lakókörzetének Labdarúgó-szövetsége által üzemeltetett labdarúgó bajnokságokban kezdte sportszolgálatát. Az Ír labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottságának (JB) minősítésével a NIFL Premiership játékvezetője. A nemzeti játékvezetéstől 2010-ben munkahelyi elfoglaltság miatt visszavonult. Nemzetközi játékvezetés Az Ír labdarúgó-szövetség JB terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 2003-tól tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül az angolt beszéli. Több nemzetek közötti válogatott, valamint Intertotó-kupa és UEFA-kupa klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának 4. bíróként segített. Az UEFA JB besorolása szerint 3. kategóriás bíró. Az ír nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 14. helyet foglalja el 2 találkozó szolgálatával. A nemzetközi játékvezetéstől 2010-ben üzleti okok miatt visszavonult. Válogatott mérkőzéseinek száma: 3. Labdarúgó-világbajnokság A 2010-es labdarúgó-világbajnokságon a FIFA JB bíróként alkalmazta. Selejtező mérkőzésen az UEFA zónában tevékenykedett. Labdarúgó-Európa-bajnokság A 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokságon az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Dexter dühödt démonai A Dexter dühödt démonai Jeff Lindsay 2004-es regényének magyar fordítása. Az eredeti könyv szolgált alapul a Showtime Dexter című tévésorozatának. Rövid összefoglaló A regény főhőse, Dexter Morgan, egy fiatalember, aki a Miami rendőrség vérképelemző szakértőjeként dolgozik, szabadidejében viszont sorozatgyilkos, egy kis szeszéllyel: csak olyan embereket – általában gyilkosokat – öl, akik szerinte megmenekültek az igazságszolgáltatás elől. Dextert egy titokzatos belső hang – ő a „Sötét Utasként” emlegeti – készteti, aki amint Dexter illően elvégzi dolgát, jóllakottan csöndben marad mindaddig, míg a gyilkos sürgetés újra nem jelentkezik. Dextert kisgyermekként egy konténerbe zárták bátyjával és halott anyjával, ahol két napig ücsörgött egy hatalmas tócsányi vérben. A nagy traumát átélve szociopatává, empátiára és bűnbánatra képtelenné vált. Dexter mostohaapja, Harry Morgan, látta Dexter igazi énjét és tudta, hogy egy nap szüksége lesz a gyilkolásra, hogy kielégítse erőszakos késztetéseit. Harry megtanította Dextert kontrollálni ezeket a vágyakat és hogy csak olyanokat öljön, akik „megérdemlik” a halált. Harry azt is megmutatta, hogyan vegyüljön el az őt körülvevő világban elrejtve igazi énjét az átlagos felszín alatt. Dexter kettős életét évekig észszerűen jól irányítja, de egy újabb sorozatgyilkos felbukkanása felkészületlenül éri. A Miami prostituáltjait terrorizáló gyilkos művészi és játékkal teli stílusa teljesen lenyűgözi. Mialatt a „Miami Slasher” keresztül tombol a városon, Dexter furcsa üzeneteket kap tőle, de a borzasztó bűntettek sorozatát figyelemre méltónak, magával ragadónak találja. Eközben nővére, Deborah a gyilkosságokban látja a menekülési utat az erkölcsrendészetről a gyilkosságiakhoz, s Dexter segítségét kéri ambíciói megvalósításában. Dexter tépelődik, hogy segítsen nővérének elkapni a gyilkost vagy inkább engedjen a vágyának: dőljön hátra és csodálja gyilkos társa munkájának művészetét és szakértelmét. Elbeszélő stílus A Dexter dühödt démonai nevezetes egyes szám első személyű elbeszélői stílusáról, mellyel a sorozatgyilkos meséli el történetét. Dexter időnként félállati, máskor viszont kissé emberfölötti. Szörnyeteg mivoltából adódóan érzelemmentes, mindamellett szelídebbik fele megkérdőjelezi ezeket a követelményeket. Szokatlanul intelligens és erős, ami hihetőbbé teszi képességét más sorozatgyilkosok fellelésére és elkapására. Narrátorként Dexter megpróbálja humoros megközelítésben tálalni az eseményeket, még akkor is, mikor a történet hátborzongatóvá válik. Televíziós sorozat Amerikában az első évad 2006. december 17-én indult, a második évad premierje 2007. december 16-án volt. A harmadik évad 2008. szeptember 28-án indult, a negyedik 2009. szeptember 27-én és december 13-án ért véget. Mahmúd el-Zsajsz Mahmúd el-Zsajsz (arabul: ����� �����, klasszikus vokalizációval Mahmúd al-Dzsajsz, nemzetközi sajtóban Mahmoud Al Jaish; 1964. július 3. –) palesztin nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzetközi játékvezetés 2001-ben került a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bíróinak keretébe. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 2009-ben a FIFA által a játékvezetők esetében felső korhatárnak tekintett 45 éves kora betöltésekor vonult vissza. A szíriai polgárháború lefolyása (2011. május–augusztus) Ez az oldal a szíriai polgárháború lefolyását mutatja be 2011. májustól augusztusig, többek között azt is, hogyan eszkalálódott az összecsapás több szíriai városban. 2011. május Május 1–2. Az egyre gyarapodó letartóztatások valamint a darai és damaszkuszi támadások ellenére a szíriai tüntetők egyre magabiztosabbak lettek. Protesters throughout Syria remained defiant despite intensifying arrests and attacks in Daraa and Douma. A Szíriai Hadsereg Darában továbbra is tankokkal lőtte a lakóházakat. Miközben dara katonai ostroma tovább folyt, a hírek szerint Aszad biztonsági emberei Tel Kalakh városban 40 embert megöltek. Május 2-ig 4000 ember lépte át a libanoni határt. Május 4. Folytatódott Dara halálos katonai ostroma. Damaszkuszban egyre több embert tartóztattak le, péntekre pedig az ima utánra egy nagyobb tüntetésre számítottak. Május 5. – Homsz ostroma A BBC szerint március 15. óta 500 szíriait megöltek, további 2500-at pedig bebörtönöztek. A tervezett letörés jegyében ezen a napon több tucatnyi tankot küldtek Homszhoz. A Szíriai Hadsereg megszállta Damaszkusz több kerületét, melyek között ott volt Saqba is. Damaszkuszban a kormány 300 embert letartóztatott. A Szíriai Hadsereg kivonult Darából. A nap végére a katonák felkészültek Banijasz bevételére. Körülbelül 100 tank és csapatszállító indult meg Rasztan felé, miután a tüntetők ledöntötték a volt szíriai elnök Háfez el-Aszad szobrát a városban, miközben egyre inkább fellángolt a felkelői tűz, annak ellenére, hogy Bassár el-Aszad kormánya tisztogatásszerű letartóztatásokba kezdett. Május 6. – „A Kihívás Péntekje” Május 6-án, a pénteki déli ima után demonstrálók gyűltek össze Szíria legnagyobb városaiban, hogy fellépjenek a kormány ellen. A tüntetések főbb helyszínei Damaszkusz kerületei, Homsz, Hamá, Banijasz voltak és a Szíriai Kurdisztán területei. Videó- és hangfelvételek szerint a tüntetések kezdete után a rendőrség egy órán belül halálos erővel válaszolt. Homszban egy katonai ellenőrző pont elleni támadásban a Szíriai Hadsereg 11 tagját állítólag megölte egy fegyveres csoport. Csak Homszból legalább 3 halottról és 20 sebesültről érkeztek hírek, Homszban és Hamában összesen 16 embert öltek meg, valamint a hírek szerint a szíriai titkosrendőrség letartóztatásába került két ellenzéki vezető, Mouaz al-Khatib és Riad Seif. Damaszkuszban és a környező városokban a hírek szerint több tízezren felvonultak, akik közül 7000 ember temetkezési fátylat öltött, és olívaágakat valamint Banijaszban gyűjtött virágokat vittek. Eközben az arab nyelvű Al Jazeera néhány perces élő helyszíni tudósítása szerint szerint azt kiabálták: „békésen találkozzunk a hadsereggel.”Dara környékén is több ezren részt vettek egy tüntetéses felvonuláson, de mivel a biztonsági erők ostrom alatt tartották a települést, így nem engedték be azokat, akik a bent lakóknak ellátmányt vittek volna. A „Kihívás Napja” után az, Amnesty International azt közölte, hogy Razan Zaitouneh, Wa’el Hammada, Haitham al-Maleh, Hind al-Labwani, Omar al-Labwani, Jwan Yousef Khorshid, Walid al-Bunni és Suheir al-Atassi aktivisták kénytelenek voltak elbújni. Május 7. – Banijasz ostroma A Szíriai Hadsereg nekiállt Banijasz ostromának, mikor május 7-én legalább 6 polgári lakos meghalt, akik közül négyen nők voltak. Május 8. – "Tafas ostroma" Homszban a kormány akciójában kormányellenes aktivisták szerint egy 12 éves fiú meghalt, egy 10 éves fiút pedig letartóztattak. A Szíriai Hadsereg a Dara melletti Tafas területét megostromolta, és ott legalább 250 embert letartóztatott. Május 9. Banijasz, Tafas ls Homsz területén a hadsereg folytatta a házról házra való átkutatást. Eközben Damaszkuszban is folyamatosak voltak a letartóztatások. Itt többen fegyvertüzet is hallottak. Az Európai Unió fegyverembargót és más intézkedéseket foganatosított Szíriával szemben, de Aszad elnököt ezek az intézkedések nem érintették. Május 10. A Szíriai Hadsereg felkészült Hamá ostromára, miközben Homsz, Banijasz, Tafas, Homsz és Damsaszkusz ostroma tovább folytatódott. Az Európai Unió a kormány 13 tagja ellen is büntető intézkedéseket fogadott el, akik között ott volt Maher al-Assad, Bassár testvére, a biztonsági dandár vezetője. Mivel Szíria elnyomja a tüntetőket, Kuvait veszi át az ország helyét az ENSZ Emberi Jogi Bizottságában. Május 11. Mivel fokozódott a helyzet Homsz ostrománál, most már tankokat is bevetettek, melyek elkezdték lőni az épületeket, ahol legalább 5 ember meghalt. Pan Gimun, az ENSZ főtitkára követelte, hogy Darát nyissák meg az ENSZ előtt. Május 12. Aleppóban sok tüntető diákot letartóztattak. Homsz, Banijasz és Tafas ostroma folytatódott. Hamá felé tankokat indítottak meg. Dael, Jassem, és Al-Harah szintén a hadsereg és tankjai ostroma alatt állt. Május 13. – "A Szabad Nők Péntekje" Bassár el-Aszad az előrelátható pénteki tüntetések előtt elrendelte, hogy a hadsereg ne lőjön a tüntetőkre. A biztonsági erők Szíria minden részén ellenőrző pontokat és útblokádokat alakítottak ki. A tüntetések Hamában, Homszban és Kamisliben indultak meg. A kurdok lakta északkeleten több kurd városban is tüntettek. Több ezren vonultak fel Darában, ahol a biztonsági erők figyelmeztető lövéseket adtak le. Több ezren vonultak fel Damaszkuszban is, ahol a megszokotthoz képest hatalmas volt a rendőri jelenlét, főleg Midan kerületében, ahol több ezer alkalmazottat küldtek ki, nehogy az ottaniak átmehessenek Damaszkusz más kerületeibe. Az emberek Banijaszban és Latakiában is próbáltak tüntetni, de itt éles lőszerrel lőttek rájuk. Homszban 3, Damszkuszban 2, Darában 1 embert lőttek meg és öltek meg a biztonságiak. A megemelkedett rendőri és biztonsági szolgálatos jelenlét valamint az egyre fokozódó letörési kísérlet ellenére Damaszkuszban egyre növekedett a tüntetési kedv. Május 14. – Tallkalah ostroma A kormány továbbra is meggátolta, hogy élelmiszer jusson Darába, hogy az embereket kiéheztesse, és így vessen véget a tüntetéseknek. A hadsereg támadást indított Tallkalahnál, négy embert megöltek, és a támadás miatt több százan menekültek el Libanonba. Több városban tüntetések kezdődtek, így többek között Darában is. Damaszkusz külvárosaiban a megölt tüntetőket eltemették. Az északon tüntető kurdok arra szólították fel Szíriában és azon kívül is a tüntető ellenzékieket, hogy hozzanak létre egy közös pártot, mely átalakíthatná Szíriát a jelenlegi diktatúrából demokráciává. Május 15. – izraeli határtüntetések Az izraeli haderő éles tüzében 23 szíriai tüntető meghalt, 350 pedig megsebesült. Május 16. Folytatódtak a Szíriai Hadsereg ostromai az ország több területén, melyek közül a fókusz Tallkalahban volt. Itt 7 civilt a hadsereg orvlövészei megöltek, mikor megpróbáltak átszökni Libanonba. Eddig 5000 ember kelt át ezen a határon. A nemzetközi média hírei szerint Damaszkusz külvárosában földművesek tömegsírokra bukkantak, melyekben legalább 20 holttest feküdt. Ennek hatására a biztonsági erők kijárási tilalmat rendeltek el a csökönyös városban. Május 17. A Homszi Katonai Erők parancsnokát és négy kollégáját Tallkalahban fegyveresek megölték. Mióta a Szíriai Hadsereg ostrom alá vette a várost, 27 polgári lakos halt meg. A legyilkolt tüntetők temetésén előző nap Damaszkuszban több ezren vettek részt. Aleppóban egyetemista hallgatók próbáltak tüntetni, de a nagy biztonságis jelenlétnek köszönhetően gyorsan szétkergették őket. Aktivisták szerdától kezdődően általános sztrájkot sürgettek Szíriában. Szunnita menekültek beszámolói szerint vallási összetűzés alakult ki Tallkalahban, mikor az alavita félkatonai erők összecsaptak a szunnita lakosokkal. Május 19. Az általános sztrájk nem nagyon érintette magát Damaszkuszt, amit sokan a félelem számlájára írnak. A többi városban jelentősebb mértékű általános sztrájkot tartottak. Az USA hat magas rangú kormányzati tisztviselő ellen hirdetett szankciókat, akik között ott volt Bassár el-Aszad is. Mivel a tüntetők megfogadták, hogy a tüntetésük tovább tart, folyamatosan lőtték őket, és folyamatosak voltak a letartóztatások is, Tallkalahot pedig továbbra is ki akarták éheztetni az ostromlással. Május 20. – A Szabadság Péntekje Szíriában 23 embert megöltek, köztük két fiút. A legtöbben Homszban estek el. Első alkalommal asszír keresztények is beálltak a tüntetők közé, akik közül többjüket letartóztattak. A tüntetők felgyújtották a Baasz Párt Abu Kamál-i központját. Dmaszkusz Berze részében négy tüntetőt megöltek, amit a biztonsági erők lezártak, majd elvágták az elektromos hálózattól. A 23 halálos áldozat közül 8-cal Hamában, másik 9-cel pedig Kafr Nabl területén végeztek. Kamisliben a kurdok nagy megmozdulást szerveztek. Több ezer fős tüntetések voltak a következő városokban is: Hamá, Homsz, Sanamin, Hassake, Amouda, Ras al-Ain, Tel, Baniyas, és Latakia. Május 21. A halottak száma péntekről szombatra 76-ra növekedett. Homszban a biztonsági szervek egy temetési menetbe lőttek, ahol 22 gyászolót megöltek. Egy közzétett videón állítólag az látszik, hogy a szíriai katonák tüntetők holttesteit gyűjtik össze és meggyalázzák azokat. Május 24. Emberi jogi szervezetek szerint a polgári áldozatok száma elérte az 1100-at. Megerősítették, hogy azokat a katonákat, akik visszautasították a polgári tüntetőkre való lövést, valóban kivégezte a Szíriai Hadsereg. A jelentések szerint a hónap végére több felkelői csoport is találkozót szervezett Törökországba. Ennek a célja egy átmenei tanács megválasztása, az országoin belüli tüntetők összekapcsolása lenne, a nemzetközi közösségek pedig meg akarják mutatni, mi lenne Aszad valódi alternatívája. Május 25. Hamza Ali Al-Khateeb megkínzott élettelen testét visszaküldték a családjának. A testét három lövés érte, nemi szerveit eltávolították, és az egész testén zúzódások voltak. Hamza 13 éves szíriai fiú volt, szüleivel együtt Dara kormányzóság Al-Jiza falujában lakott. Családjával együtt csatlakozott egy menethez, hogy megtörjék Dara ostromát. Siada területén több száz szíriait őrizetbe vettek, köztük őt is. Itt több száz darait válogatás nélkül öltek meg a szíriai katonák. A hullaszemle szerint azután lőtték le, miután már levágták a nemi szervét. A szíriai orvosi vizsgálat szervezet vezetője, dr. Akram El-Shaar visszautasította, hogy Hamza kínzáson ment volna keresztül. Szerinte csak a rothadás miatt csúfult el a fiú teste. Május 26. Május 26-án a Haaretz arról számolt be, hogy a tüntetők kitörtek Abu Kamál keleti város ostromából, ahol a tüntetők mind Aszad, mind a Hezbollah vezetője, Hassan Nasrallah képeit elégették. Utóbbi a hét korábbi részében egy Aszadot támogató beszédet tartott. A hírek szerint a biztonsági erők kivonultak az iraki határon fekvő városból. A libanoni határnál fekvő Zabadani városában további öt tüntető sebesült meg, miután a biztonsági erők a tüntetőkre lőttek. A hírek szerint Rasztan városában 30.000 tüntető gyűlt össze, akik Aszad-ellenes jelszavakat skandáltak. A tüntetők péntekre még nagyobb tüntetést szerveztek, amivel az ellen akartak tüntetni, hogy a hadsereget a szíriai polgárok érdekei ellen, és nem azok támogatására vetik be. Május 27. – „A Haza Védelmezőinek Péntekje Több ezer tüntető gyűlt össze ezen a „Haza Védelmezőinek Péntekjén”(arabul: ���� ���� ������) az ország minden részén. Összesen 7 tüntető halt meg. A tüntetések helyszínei között ott volt Banijasz, Berze, Qatana, Dajr ez-Zaur, Zabadani, Dael, Daraa, Ablu Kamal és Homsz. Hamában több tízezren tüntettek. Május 28. – „Rasztan és Talbísze ostroma” Május 28-án a hadsereg benyomult Rasztan és Talbisze városaiba. Az ellenzék szerint a katonák gépfegyverekből és tankokból lőtték őket, mikor behatoltak Talibiszébe és házról házra haladva tartóztattak le embereket. A hadművelet előtt a hatóságok elvágták a terület telefonos összeköttetését, a két városba vezető utakat pedig a biztonsági erők és a katonák lezárták. Aznap a Youtube-on egy olyan felvétel jelent meg, mely szerint Darában milyen tüntetések voltak, ahol a tüntetők a 13 évesen meghalt Hamza Ali Al-Khateeb fényképeit vitték magukkal, akit az ellenzékiek szerint megkínoztak és megöltek. A Human Rights Watch – aki felkérte a kormányt az eset kivizsgálására – azt állította, hogy az egyik szíriai kutatójuk beszélt a családdal, akik elmondták, hogy fiúkat egy április 29-i tüntetésen vették őrizetbe. Egy hónappal később visszaküldték a holttestét a családnak, hogy eltemethesse. A test szitává volt lőve, térdkalácsa, álkapcsa és térde el volt törve, nemi szerveit pedig eltávolították. Több médiaforrás is rámutatott, hogy a körülötte kinőtt Facebook- és Twitter-oldalakon megjelenő, aktivistáktól származó, a fiú sorsáról szóló posztok felüdítették a tüntetők felhívásait, és „galvanizálhatja az ország gyengülő tüntetői mozgalmait, ahogy azt Khaled Saeed halála tette Egyiptomban. Jelentős tüntetések törtek ki Hamában, Darayya belvárosában és első alkalommal Aleppóban, ahol több ezren skandálták Hamza nevét. Az egyik, az állami al-Dunya televízióhoz meghívott orvos szerint a sérülések nem hozhatók összefüggésbe semmilyen kínzással, azok hamisak. Miközben a szíriai kormány nem ad hozzáférést a külföldi médiának, hogy megerősítsék vagy megcáfolják mi történt, a fiú halálának története gyorsan és messze eljutott, és több olyan embert is arra inspirált, hogy részt vegyenek a tüntetéseken, akik eddig elzárkóztak ettől. Május 30. Május 30-án a szíriai biztonsági erők állítólag öt embert megöltek, akik között ott volt eg fiatal lány is. Dara és Homsz kormányzóságok városaiban az eddigi legintenzívebb tüntetésekre került sor. Erre válaszul a szíriai hadsereg támadásokat indított, és több, elsősorban Homsz melletti falvakat és városokat ostromlott meg Dara s Hamá kormányzóságokban. Május 31. A média hírei szerint Rasztan és Talbisze felfegyverzett lakosai védvonalakat emeltek a városok köré, így a Szíriai Hadsereg nem tudott ezekbe bejutni. A hírek szerint a hadsereg mindkét városnál tüzérséget vetett be. 2011. június Június 2. Szemtanuk szerint június 2-án a szíriai haderő sok épületet lerombolt a felkelők egyik központjának számító Rasztanban. Emberi jogi szervezetek szerint a Rasztanban és környékén a megtorlások kezdete óta meghaltak száma legalább 41, akik között volt 2 fiatal lány is. A Human Rights Watch egy nyilatkozatot adott ki, mely szerint „A szíriai rezsim szisztematikusan bántalmazza a tüntetőket, amit emberiesség elleni bűntettnek is lehet tekinteni, és amiért az ENSZ-nek felelősségre kellene vonnia a kormányt.” Human Rights Watch makes these assertions in a report titled "'We've Never Seen Such Horror': Crimes against Humanity in Daraa". Június 3. – „A Gyermekek Péntekje” Ezen „A Gyermekek Péntekjének” nevezett napon a Darán kívüli eddigi legnagyobb tüntetést tartották Hamában, ahol nagyjából 50.000 ember vett részt. Országszerte mindenfelé voltak tüntetések, többek között Damaszkusz külvárosaiban és Darában is. A szíriai kormány az ország legnagyobb részén lekapcsolta az internetet, amivel annak 2/3-át kiszűrte. Csak Hamában 64 embert megöltek a biztonságiak. Az amerikai külügyminiszter, Hillary Clinton egyik nyilatkozata szerint Aszad arra játszik, hogy elveszítse a legitimációját. Június 4. Hamában és más városokban tömeges temetéseket tartottak. A pénteki tüntetések halálos áldozatainak a száma 72-re emelkedett. Hamába tanokat küldtek, ezzel előkészítették a város következő ostromát. A szíriai kormány állítólag elkezdett helikopterből tüzelni a tüntetőkre, amivel legalább 10 embert megöltek Rasztanban. Június 5. A vitatott hovatartozású Golán-fennsíkon az izraeli biztonsági szervezetek 13 szíriai tüntetőt megöltek. Június 6. A szíriai állami televízió híradása alapján 120 katonát megöltek Dzsiszr esz-Szugórban, mikor – ahogy ők fogalmaztak – „fegyveres banda” rajtaütésszerű támadást hajtott végre. Június 10. – "Törzsi Péntek" és "Dzsiszr esz-Szugúr ostroma" Június 10-én a Szíriai Hadsereg katonai hadműveletet indított Maarat al-Numan és Dzsiszr esz-Szugúr ellen, a Törökországgal közös nemzetközi határ közelében. Eközben a hírek szerint csapatokat, tankokat, tüzérségi felszerelést és még támadó helikoptereket is szállítottak a területre. Idlib kormányzóságban több ezren elhagyták városaikat, és az Egyesült Nemzetek Szervezete valamint Ankara becslése szerint 2000 ember menekült át Törökországba. Idlibi kormányellenes aktivisták szerint 23 szíriait megöltek, sokan közülük a Maarat al-Numan elleni helikopteres és tüzérségi támadások következtében. A támadásra arra válaszul került sor, hogy előző nap állítólag több tisztviselővel is végeztek. Az északnyugati összetűzéseken felül Aleppóban, Latakiában, és Damaszkuszban is felvonultak a demonstrálók. Aleppóban 50 tüntető aktivista diákot tartóztattak le. Aktivisták szerint Latakiában kilenc tüntetőt lelőttek, Damaskuszban legalább négy tüntetőt megöltek, valamint legalább két másik emberrel végeztek az ország más helyszínein. A kormány szerint egy rendőrt megöltek Damaszkuszban, de a tüntetők azt mondták, ők végig békések voltak, és nem okoztak sérülést egyetlen biztonsági személynek sem. Nagy-Britannia és Franciaország olyan határozattervezetet akart benyújtani az ENSZ BT elé, mely elítélte a szíriai kormány rajtaütéseit. Recep Tayyip Erdoğan török miniszterelnök elítélte, hogy leszámoltak a szíriai tüntetőkkel, és azt mondta, a Szíriai Hadsereg atrocitásokat követett el. A hírek szerint a 15 éves Tamer al-Sharey lehetett a második gyermek, akit a szíriai rendőrség emberei megkínoztak és megöltek. Tamer al-Shareyt állítólag egy rendőr elrabolta, megkínozta, majd megölte. A módszer hasonló volt, mint amit a 13 éves Hamza al-Khateeb esetében alkalmaztak. Egy videofelvételen állítólag a megölt 15 éves fiú teste látható. Június 13. Június 13-ra a felfegyverzett helikopterekkel és tanokkal betörtek a majdnem teljesen kiürült esz-Szugúrba. Sok lakos elhagyta a várost, többen közülük Törökországba menekültek. A szíriai hadsereg állítólag pár olyan katonával került harcba, akik korábban tőlük disszidáltak. Keresték azokat az embereket, akik a nemzetközi sajtónak nyilatkoztak, valamint házról házra járva mindent átvizsgáltak. Több szemtanú szerint az utcán lőttek le több civilt, köztük egy 16 éves fiút. Több szemtanú is arról számolt be, hogy a városba bevonult katonák között sok iráni volt, de az iráni kormány hivatalosan tagadta, hogy akármilyen katonai segítséget is nyújtana ahhoz, hogy Szíria leverje a felkelést. Állítólag kivégezték azokat a katonákat, akik megtagadták, hogy civilekre lőjenek, vagy pedig csak a levegőbe lőttek. Június 14. Dzsiszr esz-Szugúr biztonsága nagyban meggyengült, a szíriai kormány pedig úgy döntött, hogy kitágítja az ostromlott területet, és beveszi az északi Maraat al-Numaan városát is. A Szíriai Hadsereg katonákat küldött Arihába, és ott hat polgárt megölt. Deir Ezzorban is meghalt hat polgár, amikor a biztonságiak az ottani tüntetőket vették tűz alá. A hadsereget beküldték Abu Kamálba is. Egy Darában rekedt újságíró arról számolt be, hogy a hadsereg majdnem az egész várost lezárta, és semmilyen ellátmányt nem enged be. Így Darának az éhséggel kell szembe néznie. 5000 ember van a helyi stadionban, amit most fogdaként üzemeltetnek. Első ízben ezen a napon ítélte el az Arab Liga Szíiának a beavatkozását s a tüntetők elnyomását. Június 16. Miközben tovább folytak a tüntetések valamint Dajr ez-Zaur, Dzsiszr esz-Szugúr és Dara ostroma, a szíriai hadsereg az iraki határ menti al-Boukamal, Hán Sejkún és Maraat al-Numaan indított ostromot.Az utóbbi város polgári lakosságának nagy része elhagyta otthonát. Rami Maklouf, Szíria leggazdagabb üzletembere és a Syriatel tulajdonosa hivatalosan lemondott, hogy „ezután csak jótékonysági munkát végez”, és felhagy az üzleti élettel. Maklouf közel állt Aszad elnökhöz. Pan Gimun, az ENSZ főtitkára elítélte a véres leszámolást. A szíriai ellenzék több tüntetést is szervezett péntekre, aminek a „Saleh al-Ali Péntekje” nevet tervezték. Saleh al-Ali neves szíriai alavita volt, aki a szíriai felkelőket vezette a Francia Mandátum ellen a XX. század elején. A tüntetők abban reménykedtek, hogy sikerül alavita támogatókat is a tüntetés mellé állítani. Június 17. – "Saleh al-Ali Pntekje" A tüntetők ismét azt mondták, hogy ez volt az eddigi legnagyobb tüntetés. Az akivisták szerint országszerte 19 embert öltek meg a biztonsági erők tagjai. A halottak között volt a tüntetés első aleppói halottja is. Több tízezren tüntettek Darában, Dajr ez-Zaurban, Homszban, Hamában és Kiswa városában, valamint több más helyen is. A libanoni Triploiban az ottani, Szíria ellen tartott tüntetésen két ember meghalt, amikor összetűzések alakultak ki a szunniták és az alaviták között. Dzsiszr esz-Szugúrban összesen 2000 embert tartóztattak le, és mintegy 130 embert öltek meg a hírek szerint. Rami Abdel Rahman, a londoni székhelyű SOHR vezetője azt mondta, miután a biztonságiak tüzet nyitottak Homszban egy 5000 fős tömegre, öt embert megöltek. Az állami SANA hírügynökség azt mondta, Homszban a tűzharcban a biztonsági erők egyik tagját megölték, további 30-at pedig megsebesítettek. Abdel Rahman Banijaszból is közölt adatokat, ahol „intenzív tüzet nyitottak, hogy feloszlassák a demonstrációt” Suweida területén pedig több száz tüntetőt oszlatott fel a szíriai katonaság által a helyszínre vezényelt csoport. Hozzátette, hogy Dara kormányzóság és Jableh területén is voltak kormányellenes megmozdulások, Harasztábn és Deir Ezzor belsejében is két-két embert öltek meg. A SANA szerint több városban is voltak menetek, valamint a biztonsági erők hat tagját megsebesítették, mikor fegyveresek megtámadtak egy utánpótlási csoportot Deir Ezzorban. Más, az Agence France Presse nicosiai képviselőjét elérő aktivisták szerint Dara kormányzóág Dael városában a tüntetéseken két embert megöltek, eggyel pedig Dúmában végeztek. Szemtanúk arról is beszámoltak az AFP-bek, hogy egy fegyveres megölt egy rendőrt, négy továbbit pedig megsebesített, miután megtámadta Rikn al-Deen rendőrőrsét. Egy másik összetűzésben Damaszkusz Ábún kerületében tűzharcban három rendőr sebesült meg. Szemtanúk szerint összecsapások voltak Latakiában és Maaret al-Noomanban is, valamint 4000 ember tüntetett Kamisliben és 3000 Amuda belsejében. Abdullah al-Khalil aktivista szerint 2500 ember tüntetett Rakkában, ahol a biztonságiak nem avatkoztak közbe. Június 18. A Szíriai Hadsereg letarolta a török határtól két kilométerre lévő Bdama városát, megszerezte a terület feletti ellenőrzést, és több tucatnyi embert letartóztatott. Menekültek szerint a rendőrök válogatás nélkül lőttek a városban élő, az utcára kimerészkedőm, háttérben megbúvó civilekre is. Az Idlib kormányzóságban és Szíria más részein is használt halálos erőt bevető elnyomásra válaszul tüntetők egész éjszaka az utcán maradtak Madaya, Homsz, Hamá, Latakia területén és Damaszkusz több kerületében is, és nem foglalkoztak az érvényben lévő kijárási tilalommal. Június 19. Az ellenzéki erők létrehoztak egy „Nemzeti Tanácsot”, hogy Jamil Saib, a szóvivőjük egy a török határ mentén tett nyilatkozata szerint „vezesse a Szíriai forradalmat, egybe fogja a résztvevőket és a jelentős politikai erőket, Szírián belül és azon kívül is.” A szíriai biztonsági erők nem engedték, hogy a menekültek Törökországba jussanak, és azokra is lőttek, akik számukra utánpótlásokat akartak szállítani. Aktivisták szerint több ezer embernek nem engedik, hogy elhagyják Szíriát. Június 20. Egy egész órás déli üzenetében Aszad elnök a „vandálokat”, a „radikális és istenkáromló egyéneket” és „külföldi összejátszókat” vádolt a felkelés miatt, de hozzátette, hogy a tüntetők néhány követelésének volt alapja. Azt mondta, a kormány elkötelezett a „reformok” folytatása iránt, és azt tervezte, találkozik a „bizottságokkal”, hogy megbeszéljék az új alkotmány megszövegezésének kérdéseit, és újabb jogosultságokat adott ki. Konkrét határidőt azonban nem adott meg, és nem nevezett meg semmilyen ellenzéki csoportosulást vagy vezetőt, akinek a segítségére számítana. Aszad ezen felül amnesztiát ajánlott azoknak a békés tüntetőknek, de figyelmeztetett arra, hogy a hadsereg folytatja a „terroristák” levadászását. Ezt a terrorista fogalmat használta azelőtt is, hogy azokról a kormányellenes egyénekről beszélt volna, akik szerinte erőszakosan viselkedtek. A beszédében Aszad jelezte, hogy a kormány több mint 64.000 embert vádol „lázadással” vagy „terrorizmussal”. Aszad hozzátette, hogy már augusztusban új parlamenti választásokat tarthatnak, és jobban nem részletezett reformokat léptethetnek életbe szeptember végéig. Az Al Jazeera jelentése szerint az Észak-Szíriából Törökországba a katonai elnyomás miatt elmenekültek között tüntetés alakult ki Aszad ellen, ahol az érintettek levezethették az elnök beszédének meghallgatása után keletkezett belső feszültséget. A beszéd után tüntetők gyűltek össze Damaszkusz külvárosaiban, Latakiában, Banijaszban, Aleppóban, Darában, Homszban, Hamában és több más városban, hogy tüntessenek a kormány ellen. Aktivisták tagadták, hogy Aszad komolyan reformokat akarna, szerintük „gyilkosokkal nincs tárgyalás.” A török kormány küldöttet menesztett Damaszkuszba, aki azt az üzenetet adta át a kormánynak, hogy Maher el-Aszadot le kell váltani, akit a küldött Szíria „legnagyobb orvgyilkosának” nevezett. Június 21. A szíriai kormány a Baasz Párt tagjait arra ösztönözte, hogy Aszad melletti megmozdulásokat szervezzenek, ezeket juttassák el Szíria minél több városába, és fektessenek nagy hangsúlyt arra a Damaszkuszra, melynek helyi tereit több tízezren lepik el. A szíriai ellenzék néhány ellentüntetést tartott, melyet a biztonsági erők megtámadtak, amiben Hamában és Homszban hét kormányellenes tüntető meghalt. Június 22. Egy nagyobb kormányellenes tüntetéstől tartva a rendőrség razziát tartott az Aleppói Egyetemen, és több tucatnyi embert letartóztatott. A biztonsági erők megpróbálták lekorlátozni az ellátások utánpótlását valamint az emberek Aleppót érintő áramlását, mikor útblokádokat telepítettek a várost érintő főutakra. Az ellenzék visszautasította Aszad amnesztiaígéretét. Felkelés tört ki észak-szíriai börtönökben is, mikor a kormány a politikai elítéltek helyett a köztörvényeseket engedte szabadon. Június 23. A szíriai ellenzék minél több embert akart összegyűjteni a péntekre tervezett, „Az Elvesztett Legitimáció Péntekje” nevű rendezvényre. Június 24. – "Az Elvesztett Legitimáció Péntekje" Az eddigi egyik legnagyobb tömeg gyűlt össze Szíriában a pénteki ima után. Ez volt az első alkalom, hogy az emberek Damaszkusz belsejében is elkezdtek tüntetni, ahol rögtön kikergették őket a helyi mecsetből, miközben 6 embert megöltek. További 9 tüntetővel végeztek Szíria egyéb részein, így összesen 15 ember halt meg. Aktivisták szerint azonban a halottak száma akár a húszat is elérhette. A legnagyobb tüntetésre Hamában került sor, ahol mintegy 200.000 ember gyűlt össze. Nagyjából 15.000 ember gyűlt össze a Damaszkuszt Aleppóval összekötő útvonalon. Zabadaniban, Damaszkusz egy másik kerületében most először volt nagyobb tömegű tüntetés. Ezen kívül többek között a következő városokban szerveztek megmozdulásokat: Homsz, Dara, Latakia, Kamisli Amouda, Al-Kisweh, Al-Quasyr. A szíriai kormány útzárakat és táborokat állított fel Aleppó közelében, mivel attól tartottak, hogy sok ember kezd elmenekülni. Az Európai Unió kibővítette a Szíria elleni szankcióit. Június 25. A pénteki tüntetés halálos áldozatainak száma 18-ra emelkedett. A szíriai hadsereg behatolt Szíria távoli, északi falvaiba is, ahonnét érkezésük előtt a lakosok Törökországba menekültek. Mivel katonákat küldtek a határra, így nemzetközileg úgy tünt, mintha Törökország elleni leplezett félelemkeltésbe kezdtek volna. Június 29 Mivel a tüntetés folytatódott a hadsereg egyre több faluba hatolt be Idlib kormányzóságba. Rameh faluban négy embert megöltek. A szíriai hadsereg bevonult Marayn, Ihsim, Barshoun, és al-Bara falvakba is. Június 30. – "Aleppói vulkán" Aleppó szinte minden részén tüntetéseket tartottak, még az olyan kerületekben is, mint Al Masharqah, Seif El Dawla, Alsakhur, Jamiliah, Bab El-Nasr, Bab El-Hadeed, vagy az Egyetem tér. Több tüntetőt megöltek. Aktivisták egy újabb pénteki tömegtüntetést hirdettek meg, ez alkalommal a „Elmentek Péntekje” néven. 2011. július A Kivonulás Péntekje Országszerte nagy tüntetések voltak, az eddig a legnagyobbak. A hírek szerint csak Hamában félmillióan vonultak az utcákra, így eddig ez volt a legnagyobb létszámú megmozdulás. Máshol is több tízezren tüntettek, így többek között Homszban is. Mielőtt a biztonsági erők feloszlatták volna, Aleppóban is tízezren tüntettek.Eddig ez volt a legnagyobb aleppói tömeg. Damaszkusz Hajar al-Aswad kerületében 6000 ember vonult az utcákra. A jordániai Ammánban a szíriai nagykövetség lőtt egy Aszad-párti megmozdulást tartottak. 28 tüntetőt megöltek, legtöbbjüket Idlibben. Július 2. Homszban öt, előző nap Homszban, Damaszkuszban vagy környékükön megölt tüntető temetését tartották, ahol 7000 gyászoló jelent meg. Az Aszad-párti tüntetések tovább folytak Hamában, Dajr ez-Zaurban, Dúma (Szíria)Dúmában, (az ostrom ellenére) Idlibben, Talbiszében, Latakiában és Aleppó Adhamiya kerületében. Franciaországban Strassbourgban és Lyonban is tüntetéseket tartottak. A szíriai kormány erősítést küldött a nemzetközileg is fontos északi Damaszkusz–Aleppó útvonalra. A Hamá–Aleppó útvonalon is sorokban haladtak a tankok Hán Sajkúnnál, Idlib közelében. Július 3. Hamá környékén megjelentek a kormány tankjai és katonái, a hírek szerint a városban lövések hangja hallatszott, és tömeges letartóztatásokat indítottak. Damaszkuszban és környékén folytatódtak az Aszad-ellenes tüntetések, Hajar al-Aswad külvárosában két tüntetőt a rendőrök megöltek. Július 5. Damaszkuszban több tucatnyi embert letartóztattak, a szíriai hadsereg Hamában pedig 11 embert megölt. Július 6. Az Amnesty International felszlította az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy vizsgálja ki, mi történt Szíriában, mert szerintük a tüntetések leverése megvalósíthatta az emberiesség elleni bűntettet. Erre azután került sot, hogy a szervezet elkészített egy jelentést, melyben a hadsereg egy nyugati falu, Tell Kalakh területén májusban történt tisztogatást mutatott be részletesen. A szíriai kormány szerint a halottak többségével bűnbandák végeztek. Július 7. A tüntetők egy újabb pénteki tüntetést szerveztek, ezúttal ennek a „Párbeszéd Nélküli Péntek” nevet adták. Ezzel arra akarták felhívni a figyelmet, hogy nem hisznek abban, hogy ez a szíriai kormány képes lenne bármilyen reformot megvalósítani, a párbeszéd a megölt tüntető magas száma miatt pedig hiábavalóak a tárgyalások. A hamái tüntetés leverésénél az áldozatok száma 22-re emelkedett. Július 8. „A Párbeszéd Nélküli Péntek” Hamában Franciaország és az Amerikai Egyesült Államok nagyköveteinek jelenlétében tüntetést tartottak Hamá Al-Assy terén, ahol a becslések szerint 500.000 ember jelent meg. Aktivisták szerint a felkelések kezdete óta ez volt a legnagyobb egyéni tüntetés, amit eddig tartottak. Damaszkuszban és környékén, Homszban, Idlibben, Dajr ez-Zauran, Kamisliben és Deraa városában. Ez volt az első alkalom, hogy a felkelések szele elérte Damaszkusz központját is. Itt a biztonsági erők felvették, ahogy közelről lőnek a tüntetőkre. Az ellenzék szerint a pénteki tüntetésen 13 embert megöltek, és a jelentések szerint több mint 40 ember megsebesült. Július 10. A Szíriai Hadsereg rajtaütést indított Homszban, ami során legalább egy embert megölt. A tüntetéseken részt vett francia és amerikai nagyköveteket a Szíriai Külügyminisztérium bekérette magához. A Damaszkusz mellett fekvő Demas területén a szíriai kormány megkezdte hivatalosan is az általa nemzeti párbeszédnek nevezett folyamatot, melynek a többpártrendszerbe vezető út kialakítása volt a legfőbb témája. Az ellenzéki vezetők azért bojkottálták az eseményt, mert ez szerintük nem más, mint a tüntetések leverésének az elrejtése, és addig nem vesznek ezen részt, míg a tüntetéseket nem engedik a maguk útján folyni. Július 11. Aszad támogatói megtámadták Franciaország és az Amerikai Egyesült Államok damaszkuszi külképviseleteit. Az USA nagykövetségének munkatársai szerint fizikai károk is keletkeztek, de senki sem sebesült meg. A tisztviselők szerint a hivatalok annak ellenére is lassan válaszoltak, hogy a szíriai kormány korábban ígéretet tett arra, hogy ilyen esetekben adekvált megoldást nyújtanak. A francia nagykövetségnél fegyverekkel a levegőbe lőttek, így akarták feloszlatni az összegyűlt tömeget. Robert Stephen Ford, az USA Szíriába akkreditált nagykövete a kormányt a nagykövetség Facebook-oldalán kritizálta, mikor azt írta, „Július 9-én „Mnhebak” egyik csoportja köveket dobott a nagykövetségünkre, ezzel bizonyos károkat okozva. Erőszakba fordultak események, épp az ellenkezője történt, mint a hamái embereknél, akik végig békések maradtak. Milyen ironikus, hogy a szíriai kormány szabad folyást enged egy USA-ellenes demonstrációnak, miközben máshol a biztonsági erői olajággal békésen felvonuló tömegekbe lőnek bele.” Hillary Clinton amerikai külügyminiszter mind a támadást, mind a magatehetetlen kormányt elítélte, és azt állítottal el-Aszad „elvesztette legitimációját”, és „Aszad elnök nem nélkülözhetetlen, és abszolút semmit nem fogunk azért megtenni, hogy hatalmon maradjon.” Július 13. Jabal al Zawiya faluban négy helybéli lakost ölt meg a szíriai hadsereg. Július 14. A biztonsági erők emberei Dajr ez-Zaurban nyolc embert megöltek, miközben a városban nagy tüntetést tartottak. 2 tüntetővel Homszban, 1 emberrel Aleppóban is végeztek. Aktivisták elkezdtek szervezni egy újabb pénteki tüntetést, ezúttal arra való emlékeztetésül, hogy a szíriai kormánytól 12.000, tárgyalás nélkül fogva tartott tüntető szabadon engedését követelik, a rendezvénynek a "Foglyok Szabadon Engedésének Péntekje" nevet adták. Július 15. – „Foglyok Szabadon Engedésének Péntekje „ Tömegtüntetést tartottak. A jelentések szerint a szíriai biztonsági erők legalább 28 embert megöltek. A tüntetések szétterjedtek voltak, legfontosabb helyszíneik Damaszkusz és környéke, Homsz, Kamisli, Dara, Latakia, Idlib és al-Rakka voltak. Hamában a Mártírok terére 700.000 ember vonult ki, a keleti Dajr ez-Zaur kormányzóságban 350.000 ember ment el tüntetni, Aleppóban pedig 20.000 résztvevőről szóltak a hírek. A külföldön élő szíriaiak tovább folytatták hazájuk nagykövetségei előtt a tüntetéseket. Július 16. Az Irakkal közös határon fekvő Abu Kamál városában a szíriai hadsereg öt tüntetőt ölt meg. Másnap több százan vonultak az utcákra, mielőtt a hadsereg megpróbált volna beavatkozni, hogy elnyomja a tüntetéseket, A tüntetések nagy mérete miatt azonban nem jártak sikerrel. A jelentések szerint a helyszínen volt a Légvédelem vagy 100 hírszerzési ügynöke és legalább négy páncélozott csapatszállító személyzete támadt a tüntetőkre. Aktivisták szerint a tüntetők több tankot is megpróbáltak elfoglalni, és megkíséreltek fegyvereket zsákmányolni a hadseregtől. A kormány szerint az összecsapásokban három katona meghalt. Miután a tüntetők és a hadsereg megállapodott, néhány megszerzett fegyvert és járművet visszaszolgáltattak. Július 17. Miközben Homszban a különböző csapatok összecsaptak, 30 embert megöltek. Ugyanakkor az aktivisták szerint a hadsereg behatolt Aleppó több külvárosába. Több katona a páncélozott csapatszállítóval együtt dezertált a hadseregtől és csatlakozott a tüntetőkhöz. Így tett egy iraki határ menti városban legalább 100 légvédelmi alkalmazott is. Július 18. Ábúnban eltemették a mártírjaikat, este demonstráció tört ki Harasztában, Homszban pedig katonai hadműveletek folytak. Július 21. A Szíriai Hadsereget Homszba küldték, ahol mindenkire, válogatás nélkül lőttek, akit csak az utcán találtak. A hírek szerint legalább 40 embert megöltek. A hadsereg több embert letartóztatott, és több helyszínen rajta csapott. Aktivisták újabb pénteki tüntetést szerveztek, aminek a Hálíd ibn al-Valíd Péntekje nevet adták, amivel egy olyan középkori katonai muzulmán parancsnokra emlékeztek meg, akit Homszban temettek el. Július 22. – "Hálíd ibn al-Valíd Unokáinak Péntekje" Tömegtüntetések voltak, ahol Deir Ezzourban legalább 450.000, Hamában 600.000 ember vett részt. Más városokban is több tízezren tüntettek, mint a Kurd Északkeleten, Darában, a szíriai tengerparton, Homszban és Aleppóban. A szíriai hadsereg katonákat küldött Damaszkusz belvárosába, ahol többeket letartóztattak, és megakadályozták, hogy akármilyen tömeg is összegyűljön. Pénteken a szíriai hadsereg 8 embert ölt meg, többségüket Aleppóban. Július 23. Külföldön több szíriai nagykövetség előtt is tüntetéseket tartottak, hogy így tiltakozzanak az ottani megmozdulások leverése ellen. Július 26. Mivel a tüntetések nem csillapodtak, a hadsereg tankokkal behatolt Damaszkusz Kanakir negyedébe, ahol legalább 250 embert letartóztattak. Ezzel akarták megakadályozni, hogy Damaszkuszban a ramadán alatt is ekkora megmozdulásokat szervezzenek, Az előrejelzések szerint ugyanis a megmozdulások még csak fokozódnak. Július 28. A biztonsági erők ismét megtisztították Damaszkusz külső területeit, négy embert megöltek, többeket letartóztattak. Aktivisták újabb tüntetést szerveztek, melynek "A Hallgatásotok Megöl Minket" nevet adták, amivel Szíria eddig csendben maradt lakosságát akarták rávenni, hogy álljanak ki Aszad elleni tüntetők mellett. Július 29. – "A Hallgatásotok Megül Minket'" Mivel a biztonsági erők szabad utat engedtek a tüntetéseknek, tömeges összejöveteleket tudtak megszervezni. 20 tüntetőt öltek meg országszerte, legtöbbjüket Dajr ez-Zaurban, ahol a kormány megpróbálta megakadályozni a nagy tömegek összejövetelét. A városba beküldték a hadsereget is, akik tankokkal érkeztek, és a tüntetőket lőtték, miközben Darában és Latakiában is több tüntető meghalt. Ezen kívül volt még tüntetés Hamában, Homszban, Kamisliben és Aleppóban is. A szíriai hadsereg Damaszkuszban, a fővárosban tömeges letartóztatásokat hajtott végre. Június óta ez volt a kormány legbrutálisabb válaszlépése. A Szíriai Hadsereg egyik ezredese azt mondta, „több száz társával” dezertált a Szíriai Hadseregből Dajr ez-Zaur városában, csapatának pedig a Szabad Szíriai Hadsereg nevet adta. Július 31. A felkelés eddigi legvéresebb napján országszerte 136 embert öltek meg, mikor a hadsereg tankokkal söpörte el Hamá, Abu Kamál, Dajr ez-Zaur és Harak városát. Ez egy látszólagos próbálkozás volt, hogy a muzulmán szent hónap, a ramadán megkezdése előtt letörjék a tüntetőket. A szíriai kormány szerint a hadsereg támadásai fegyveres bandáknak több épület ellen elkövetett tüzelésére adott válasz volt, valamint arra reagáltak, hogy embereket tüntetésre akartak rávenni. Ezeket az állításokat a tüntetők és az amerikai diplomácia is visszautasította. 2011. augusztus Augusztus 3. Az előző napokban megnövekedett erőszak miatt az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa első alkalommal ítélte el a szíriai tüntetők elleni emberi jogi sérelmeket. Augusztus 3-án Hamában 45 embert öltek meg. Augusztus 4. Aszad egy határozatot adott ki, melyben lehetővé tette több párt megalapítását is Szíriában, valamint választási reformokat jelentett be, melyekkel a tüntetők kedvében akart járni. Ennek ellenére a tüntetések leverése Hamában fokozódott, július 31. óta több mint 200 embert megöltek. Hamában elvágták az elektromos áram ellátását, valamint hiány alakult ki élelmiszerekből és az orvosi ellátáshoz szükséges eszközökből. A szíriai ellenzék egy újabb nagyobb tüntetésre készült péntekre, melynek az "Isten Velünk Van" nevet adták. Augusztus 5. – "Isten Velünk Van'" A pénteki tömegtüntetéseken Deir Ezzurba 30.000 ember vett részt. Hamát teljesen elnyomták, így az emberek nem tudtak kivonulni az utcákra. Kamisli, Aleppó, Dara, Homsz, Damaszkusz kül- és belvárosa szintén az utcára vonult, hogy együttérzésükről biztosítsák Hamá lakosait. 24 polgárt megöltek a biztonsági erők, közülük öttel Damaszkuszban végeztek. Augusztus 6. A szíriai hadsereg Homsz és Deir Ezzour területére tankokkal hatolt be, ahol így próbálta meg rávenni az embereket, hogy hagyjanak fel a tüntetésekkel. Törökország azt mondta, külügyminiszterét Damaszkuszba küldi, hogy közölje a szíriai vezetéssel, Törökország az elnyomás mihamarabbi befejezését szorgalmazza, miközben az Öböl Menti Együttműködési Tanács tagállamaival együtt az erőszakot elítélő közös nyilatkozatot adott ki. Pan Gimun, az ENSZ főtitkára szintén elítélte az erőszakot. Augusztus 7. A helyi emberi jogi szervezetek szerint több mint 70 embert öltek meg Szíriában. Közülük csak Deir Ezzour városában 50-en haltak meg. Több tucatnyi embert letartóztattak, és a hírek szerint aknavetőket és tankokat is bevetettek, hogy a külvárosokat megtámadják. Az Arab Liga első ízben ítélte el a kormány akcióit. Augusztus 8. Valamivel éjfél után Abdullah szaúdi király televíziós beszédben ítélte el a szíriai kormányt, mivel az leveri a tüntetéseket. A király hozzátette, hogy országa visszahívja a Szíriába delegált nagykövetét. A király figyelmeztette Aszadot, hogy vagy kezdjen reformokba, vagy „Szíria a zűrzavar és a veszteség mélységeibe” veti magát. Kuvait, majd később Bahrain is visszahívta nagyköveteit, majd bejelentették, hogy az Öböl Menti Országok Szövetsége hamarosan ülést hív össze, hogy egységes válaszlépést adjanak a Szíriában történtekre. Az SOHR szerint Dajr ez-Zaurban egy gyereket és szülőjét ölték meg a szíriai hadsereg tagjai adzán alatt. Az itteni támadás állítólag délig folytatódott. A katonák behatoltak Észak-Szíriában Maarat an-Numanba is, akik keletről érkeztek, és gyorsan körbezárták a várost, így a helyi ellenzéki erők szerint ellehetetlenült a városba be illetve az onnan ki felé történő közlekedés. A hírek szerint Darában hét, temetésen résztvevő férfival is végeztek, mikor a biztonsági erők rátámadtak a szertartásra. Több tucatnyian megsebesültek. A halálos beavatkozás hatására késő éjszaka tüntetést indítottak, mert a tüntetők a rendőröket tették felelőssé a történtekért. Az Emberi Jogok Arab Szervezetének a vezetője szerint aznap országszerte 24 emberrel végeztek. Eközben az ENSZ politikai ügyekért felelős segédtitkára, Oscar Fernandez-Taranco azt mondta, a szíriai erők 87 emberrel végeztek. Az Anonyums online csoport elfedte a Szíriai Védelmi Minisztérium honlapját egy szöveggel, mely azt sürgeti, hogy a Szíriai Hadsereg álljon le, és vállaljon szolidaritást a tüntetőkkel. Aszad elnök egészségi okok miatt leváltotta Ali Habib Mahmud védelmi minisztert, helyére pedig a hadsereg főparancsnokát nevezte ki, aki Dawoud Rajiha volt. Augusztus 9. Egy ellenzéki forrás arról számolt be, hogy a szíriai erők hajnalban három oldalról megtámadták Sarmin városát Idlib kormányzóságban, ahol zargatták a lakosságot, és tömeges letartóztatásokat foganatosítottak. Idlibbe és a kormányzóság központjának környékére tankokat telepítettek. Dajr ez-Zaur ostroma folytatódott, al-Hawiqa kerületéből tanklövésekről írtak, és a hírek szerint legalább 15 ember meghalt. Rajtuk kívül Idlib kormányzóság más részein további ketten életüket vesztették. Az iraki határ közelében fekvő Abu Kamálból is véres összecsapásokról érkeztek hírek. Hamában öt embert megöltek, köztük ugyanannak a családnak két gyerekét. A szíriai seregek célba vették Binnish területét is, ami a helybéli megfigyelők szerint egy nagy mértékű, a ramadán imáját követő megmozdulásra adott látszólagos válasz volt. A támadásban a falu négy lakója meghalt. Egy ellenzéki honlap szerint a volt szíriai védelmi miniszter, Ali Habib Mahmud holttestét találták meg a saját házában. A szíriai kormány szóvivője rögtön közölte, hogy „betegségben halt meg”, miközben az ellenzék azzal vádolta a kormányt, hogy meggyilkolták őt. Az ellenzék szerint Ali Habib elkezdte fokozatosan megtagadni, hogy a hadsereget beküldje a városokba, mert növekvő ellenállásoktól tartott. Ezért ölték meg őt. Órákkal a feltételezett halála után azonban szerepelt az állami televízióban, ahol tagadta, hogy megölték volna vagy tüzeltek volna rá, és hozzátette, hogy betegség miatt mondott le. Ahmet Davutoğlu török külügyminiszter találkozott Bassár el-Aszad elnökkel, akivel több mint két órán át tanácskozott. Ezután más szíriai vezetőkkel további négy órán át cserélt eszmét, miután akármilyen nyilatkozattétel nélkül elhagyta Szíriát. A hírek szerint Aszad azt mondta Davutoğlunak a megbeszélés alatt, hogy kormánya „az ország stabilitása és a polgárok biztonsága érdekében nem fog engedni a terrorista csoportok nyomásának”, de hozzátette, hogy elkötelezett a reformok mellett. Törökországba történt visszatérte után Davutoğlu azt mondta, kormánya fenn fogja tartani a kapcsolatot Damaszkusszal, valamint felszólította Aszadot, hogy „konkrét lépéseket tegyen”, hogy az összecsapásoknak mihamarabb vége lehessen. Arra nem tért ki, hogy ebbe Aszad beleegyezett-e. Eközben Egyiptom élesen kritizálta Szíriát, hogy bár reformokat ígér, semmit nem valósít meg. Mohamed Kamel Amr külügyminiszter szerint az ilyen reformok „haszontalanok”. Amr sürgette a leszámolások befejezését, és azt mondta, Aszadnak és a népszerű tömegeknek meg kellene egyezniük egy mindkét fél számára előre vivő nemzeti párbeszédben. Az internetes hadviselés keretei között a Védelmi Minisztérium honlapjának meghekkelése miatt a szíriai kormány támogató meghekkelték az Anonymus szervereit, akik azt megégett testek fényképeivel és üzenetekkel árasztották el, melyek szerint az oldalon látható emberek szíriai katonák és civilek, akikkel a Muzulmán Testvériség tagjai végeztek. Augusztus 10. Az SOHR szerint az északnyugati Sarmin és Taftanaz városaiban egy ember meghalt, 13 pedig megsebesült, mikor a hadsereg tucatnyi páncélos csapatszállítóval megerősítve támadást indított a terület ellen. Eközben a hadsereg befejezte Hamá ostromát, ahonnét egy a kormány által szervezett utazáson résztvevő újságíró megfigyelései szerint 40 páncélozott csapatszállítót vontak ki, rajtuk ünneplő katonákkal. Recep Tayyip Erdoğan török miniszterelnök dicsérte a kivonulást és azt, hogy a médiának hozzáférést engedtek. Ezek olyan előrelépések voltak, melyeket Davutoğlu az előző nap sürgetett, és melyek szerinte „olyan jelek, melyek alapján kijelenthető, a kezdeményezéseink hatásosak.” A szíriai kormány még aznap úgy döntött, hogy több tankot visszaküld a városba, és visszavonja a kivonulást. A kormány bejelentette, hogy kivonul Ariha területéről is. Aktivistáknak az Agence France-Presse-nek telefonon adott interjúja szerint a hadsereg tüzet nyitott az aktivistákra Homszban, ahol tizenhét ember meghalt, 20 pedig megesbesült. Szíriának az ENSZ-hez delegált nagykövete, Bashar Jaafari a szíriai helyzetet a folyamatban lévő angliai zavargásokkal hasonlította össze, és hozzátette, hogy ahogy az Egyesült Királyságban és több más országban is, a kormányt úgy választották meg, és az nem „rezsim”. Az Egyesült Királyság küldöttje élesen kritizálta Jaafari érvelését, mikor azt mondta: „Szíriában önöknél olyan a helyzet, hogy több száz fegyvertelen polgárt támadnak meg, és többjüket letartóztatják, többjüket pedig ki is végzik. A szíriai nagykövet által tett összehasonlítás nevetséges.” Egy a The New York Times által korábban elképzelhetetlennek nevezett lépésben a Baasz Prt 41 volt tagja valamint több korabeli tisztviselő is arról beszélt, hogy politikai változások lesznek, és sürgette, hogy minél előbb legyen vége a tüntetők elleni erőszaknak. Az Aszaddal közeli kapcsolatban álló Mohammed Salman volt információs miniszter vezette a mozgalmat. Augusztus 11. A török határ mellett fekvő Saraqeb város egyik lakója arról számolt be, hogy több mint 60 jármű hatolt be a településre, melyek közül 14 tank vagy páncélozott csapatszállító volt. A jelentések szerint a szíriai katonák véletlenszerűen lövöldöztek, a polgárokat pedig „halomra ölték.” Az ellenzéki Helyi Koordinációs Bizottságok megerősítették a jelentéseket. A Homsz kormányzóságban fekvő Qusayr településen tizenegy embert megölt a hadsereg, miközben lerohanta a várost. Az Avaaz szerint Hamá további két lakójával végeztek. Hajnalban a hadsereg támadást indított al-Mousaifara városa ellen. Az Avaaz szerint a hadsereg Dajr-ez-Zaur legalább két kerületét is lőtte. Péntekre ismét nagy tömegtüntetéseket szerveztek, melyeknek ezúttal a Nem Térdelünk, Csak Isten Előtt Péntekje nevet adták. Augusztus 12. – "Nem Térdelünk, Csak Isten Előtt Péntekje'" A tömegtüntetések folytatódtak, miközben huszonhárom embert megöltek a szíriai hadsereg katonái országszerte, többek között ötöt Damaszkusz Saqba és Dúma kerületeiben, mikor röviddel a pénteki imádság előtt tüzet nyitottak a tömegre. A hadsereg az akrivisták értesülései szerint Darában, Dajr ez-Zaurban Idlibben, Aleppóban, Homszban, Hamában és több más városban is közbe avatkozott. Aleppóból a Helyi Koordinációs Központ azt jelentette, hogy a Sabíha vagy civil ruhás katonák egy több száz fős tüntetésen Szíria legnagyobb városában több tucatnyi embert ütlegeltek és összeszúrkáltak. Helybéliek szerint hasonló játszódott le Zabadániban is, ahol a hírek szerint rá is lőttek az egyik helyi mecsetre. A bziztonsági erők jelenléte ellenére 20.000 ember tüntetett Hamában az imádságokat követően. Augusztus 13. A szíriai hadsereg több mint 200 tankkal és páncélozott csapatszállítóval behatolt Latakiába, ahol aktivisták szerint legalább két civilt megöltek. Dajr ez-Zaurban szintén aktivisták információi szerint egy orvlövész egy gyerekkel végzett. A török Hürriyet Daily News napilapnak egy névtelenséget kérú török tisztviselő azt nyilatkozta, lehetséges, hogy Törökország vezetésével Szíriába katonákat küldenek. A beszámoló szerint Ankarát nyugtalanítja a Szíriőban kialakuló felekezeti feszültség, mely lángba boríthatja az amúgy is instabli iraki helyzetet, ahol az arab tavasz forradalmi hullám nyomán már voltak is tüntetések. Az LCC beszámolt egy-egy halálos áldozatról is Qusayr, Daraya és Hamá területéről. Augusztus 14. Az LCC beszámolója szerint Latakiában a hadsereg továbbra is támadásban van, eközben a Szíriai Haditengerészet Földközi-tengeri hadihajóiról is lövik a várost, ahol a Szíria Forradalmi Koordinációs Unió szerint legalább 28-an meghaltak. Az ország többi részén nyolc embert öltek meg, így aznap az emberi jogi aktivisták és a demokrácia mellett kampányolók szerint legalább 36 ember meghalt. A szíriai állami televízió szerint Latakiában két rendőrt és hat fegyveres bűnözőt öltek meg. Augusztus 15. Négy—hat további polgárt öltek meg Latakiában, ahogy a ostrom folytatódott. Ahmet Davutoğlu török külügyminiszter azt követelte, hogy a szíriai kormány erőszakoskodásának „azonnal és feltételek, magyarázkodások nélkül” legyen vége, „máskülönben nincs értelme megteendő lépésekről beszélni.” Houleh területén egy orvlövész az SOHR szerint egy idős férfit lőtt le, mikor a hadsereg megkezdte a hadműveleteit a városban. Németország sürgette, hogy az Európai Unió hathatósabb intézkedéseket vezessen be Aszad és vezetése ellen, és szigorítsa az ellenük kivetett szankciókat. A tüzelések, ágyúzások középpontjába helybéliek, aktivisták és az UNRWA jelentései szerint bekerült egy palesztin menekülttábor is, amit a Palesztin Felszabadítási Front mélyen elítélt. Az Al Jazeerának meg nem nevezett forrásokra alapozott jelentése szerint az iftár utáni tüntetésekben 12 embert megöltek Homszban. Augusztus 16. Az Avaaz beszámolója szerint aznap Latakiában kilenc ember meggyilkolását tudja megerősíteni. A palesztin menekülttábornak otthont adó Al-Ramel kerület lakói arról számoltak be, hogy a Sabíha tagjai fosztogatták őket, holttesteket tisztítottak meg, golyókat távolítottak el, valamint próbálták minden jelét eltüntetni annak, hogy lövöldözések lettek volna. Több százan próbáltak meg elmenekülni, de sokakat bebörtönöztek, vagy arra kényszerítettek, hogy a városban maradjon. Az egyik helybéli azt mondta, attól félt, hogy a kerületüket a földdel teszik egyenlővé. A török kormány cáfolta, hogy a határ mentén ütközőzónát akarna kialakítani, de azt megerősítették, hogy készítenek terveket arra vonatkozólag, ha az elynomás folytatódik. Homszban, Abu Kamálban és Damaszkusz több külvárosában valamint más szíriai városokban is éjszakai tüntetéseket tartottak, válaszul a biztonsági erők megmozdulásaira. Augusztus 17. A szíriai kormány azt állította, kivonul Latakiából és Dajr ez-Zaurból, de Davutoğlu ezt megkérdőjelezte, és azt mondta, a szíriai katonák még mindig jelen vannak Dajr-ez-Zaurban és a tüntetések több más központjában is. Ismét hangoztatta Törökország követelését, hogy „a vérontást meg kell állítani,” és hangsúlyozta, hogy ha az elnyomást nem állítják le, „Törökország természetéből kifolyólag nem maradhat tétlen.” Recep Tayyip Erdoğan török miniszterelnök a líbiai polgárháborúhoz hasonlította a helyzetet, és kitöltötte a mérgét a szíriai kormányon, mondván „Elküldtem a külügyminiszteremet és személyesen is kapcsolatba léptünk, legutóbb három napja telefonon. Ennek ellenére még mindig gyilkolják a civileket.” A forradalom utáni átmeneti tunéziai kormány „konzultációra” visszahívta nagykövetét Damaszkuszból. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének beszámolója szerint Aszad egy telefonbeszélgetésben azt közölte Pan Gimun főtitkárral, hogy minden, a tüntetők ellen indított katonai és rendőri beavatkozást felfüggesztenek. Aszad ígéretének ellenére az aktivisták Homszból 9-16 halálos áldozatról számoltak be. A többségük az esti imádság utáni lövöldözésbe halt bele. Az Al Arabiya beszámolója szerint „több százan” tüntettek Aleppó egyik központi terén, a Saadallah al-Jabiri téren, és ezzel ez volt az eddigi legnagyobb megmozdulás a városban. A végén a biztonsági erők megtámadták az egybegyűlteket. Augusztus 18. Kanada, Franciaország, Németország, az Egyesült királyság valamint az Amerikai egyesült Államok kormánya mind első ízben szólította fel Aszadot, hogy mondjon le. Svájc a semlegessége ellenére visszahívta nagykövetét és elítélte az erőszakot. Az Avaaz szerint délután rajtaütések voltak al-Ramel kerületben, valamint több ágyúlövés volt Latakiában, melyek közül az egyik egy mecsetet talált el. Mindezt annak ellenére történt, hogy Aszad az előz, nap megígérte, hogy beszünteti a biztonságiak bevetését. Az LCC szerint Dajr-ez-Zaurban folytatódtak a letartóztatások és a hadsereg hadműveletei, de lövésekről nem érkeztek hírek. Egy a felkeléseken július 14-ig történt eseményeket elemző jelentésében az ENSZ arra jutott, hogy a szíriai kormány emberiesség elleni bűncselekményeket követhetett el, és tömeges kivégzéseket, kínzásokat hajtott végre, a polgári lakosság ellen válogatás nélkül vetette be a hadsereget, és válogatás nélkül tartóztattak le sokakat. Péntekre újabb tömegtüntetéseket szerveztek, melyeknek ezúttal a „Győzelem Kezdetének péntekje” nevet adták. Augusztus 19. – "A Győzelem Kezdetének péntekje" Szíria szerte állítólag legalább 23 embert öltek meg, közülük 15-öt Dara kormányzóságban, kettőt Dúmában uilletve Harasztában, hatot pedig Homszban. Az ellenzéki aktivisták szerint hat emberrel akkor végeztek, mikor a biztonsági erők lerohanták Inkhil falu templomát. Damaszkusz Qadam kerületében azt skandálták, hogy Aszad elnököt állítsák a hágai Nemzetközi Bíróság elé. A biztonsági erők könnygáz bevetésével próbálták meg feloszlatni a tömeget, de mikor ez nem sikerült, aktivisták és szemtanuk szerint éles lőszert vetettek be, amivel legalább öt embert megsebesítettek. Catherine Ashton, az Európai Unió külügyi biztosa szerint az EU egy a szíriai olaj elleni embargó előkészítésén dolgozik. Az orosz kormány távolságot tartott az EU-tól és a nyugati országoktól, mert szerinte Aszadnak „több időre” van szüksége, hogy kivitelezze a megígért reformokat. Augusztus 20. Az előző nap halálos áldozatainak száma 34-re emelkedett. A szíriai kormány tankok bevetésével újraindította Homsz ostromát, és a helyi lakosságot lőtte, hogy így tartsa őket távol a gyűlésektől. Augusztus 21. Egy médiainterjúban Aszad azt mondta, a reformokat folytatni, a „terroristákat” pedig üldözni akarja. Aszad óvott a külföldi intervenciótól. Két ember meghalt Hamában, mikor a Sabiha cél nélkül tüzet nyitott a város utcáin. Szíriában az ellenzék összegyűlt, hogy egy ellenkormányt alakítson. Augusztus 22. A tüntetések folytatódásával az ENSZ szerint a tüntetés alatt meghaltak száma elérte a 2200-at. Kína és Oroszország ellenszavazata ellenére az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága megszavazta, hogy vizsgálóbizottságot küld a Szíria által elkövetett emberiesség elleni bűncselekmények kivizsgálására. Az ENSZ egyik csoportja meglátogatta Homszot, hogy értékelje az ottani humanitárius helyzetet, és kivizsgálják azokat a feltételezéseket, melyek szerint a szíriai hatóságok megsértették az emberi jogokat. Miután elmentek, a biztonsági erők állítólag tüzet nyitottak, amiben a Human Rights Watch szerint legalább négyen meghaltak. Augusztus 23. Törökországban, Isztambulban a Szíriai Nemzeti Tanács bejelentette, hogy „ők képviselik a szíriai nép követeléseit és aggodalmait.” A svájci Genfben az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa elítélte a szíriai kormányt amiatt, hogy milyen választ adott a felkelésre. Az Emberi Jogok Arab Szervezete szerint Hamá, Homsz és Idlib kormányzóságokban legalább 12 embert megöltek. Augusztus 24. Annak ellenére, hogy a Nemzeti Tanács kiűzött célja az összes szíriai ellenzéki csoport egyesítése lett volna, a turkomannok azt mondták, csoportjukkal vajmi keveset foglalkoztak, és azt mondták, őket meg sem hívták a csoport megalakulására, és a végén is csak mint megfigyelők lehettek jelen az eseményen. Az Európai Unió egyik tisztviselője azt mondta, az EU tíz napon belül embargót szeretne hirdetni a szíriai olajra. Az SOHR szerint Nyugat-Szíriában egy nőt halálra kínoztak, miközben az Al Jazeera jelentése szerint Homszban három civil halt meg rajtaütésekben, egy tüntetővel az éjszaka egy orvlövész végzett Nessieb területén, további öt embert pedig Hamá mellett egy mezőgazdasági területen öltek meg. Az Emberi Jogok Arab Szervezete szerint aznap 13 ember halt meg, és szerintük Dajr ez-Zaurban valamint Damaszkusz külvárosaiban a tüntetőkre lőttek. Az LCC információ szerint országszerte legalább 17 ember veszett oda. Az orosz külügyminisztérium Kína támogatásával egy nyilatkozatot tett közzé, melyben azt sürgették, hogy a nemzetközi közösség ne avatkozzék be „Szíria belügyeibe.” Augusztus 25. A hírek szerint elrabolták Ali Ferzat híres politikai karikaturistát, akit kormányközeli támadók megvertek, majd a damaszkuszi nemzetközi repülőtér közelében szabadon engedtek. Nem lehetett tudni, kik támadták meg, többek szerint ők a szíriai biztonsági erőkből kerültek ki. Néhány jelentés szerint mindkét kezét eltörték, hogy „ezzel figyelmeztessék”, jobb, ha felhagy a rajzolással. A Latakia és Dajr ez-Zaur környékén élők az Emberi Jogok Arab Szervezetének vezetője szerint puskaropogást hallottak a házaik környékén. Az LCC szerint Dajr-ez-Zaurt egész nap tankokkal lőtték, a város mellett közvetlenül délkeletre fekvő Shuhail területén pedig 118 tankot számoltak össze. Az állami irányítású SANA szerint előző délután Homsz kormányzóságban „felfegyverzett terroristák” nyolc katonát – köztük két vezetőt – öltek meg két különböző rajtacsapásban. A jelentés szerint az egyik támadásban legalább hát katona megsérüt, mikor Talbisah belsejében „terroristák” lőtték az egyik buszt. Mahmud Ahmadinezsád iráni elnök első alkalommal fogalmazott meg mérsékelt kritikát a szíriai kormánnyal szemben, mikor azt mondta, „Ha probléma alakult ki a nép és a vezetője között, le kell ülniük, hogy egy összecsapásoktól mentes megoldást találjanak.” A szíriai ellenzék egy újabb pénteki tömegtüntetésre készült, melynek ezúttal a „Nyugalom és Állhatatosság Péntekje” nevet adták. Augusztus 26. „Nyugalom és Állhatatosság Péntekje” Ramadán utolsó péntekjén több ezren tüntettek több szíriai városban is, melyek között ott volt Damaszkusz, Dajr ez-Zaur, Deraa, Dúma, Hamá, Homsz és több Idlib kormányzóságbeli település. Több kormányellenes tüntetésen a biztonsági erők éles lőszert és könnygázt vetettek be. Éjszaka 8 tün tető halt meg, mikor az aktivisták szerint utcai tüntetőket támadtak meg a biztonságiak. Az LCC szerint Qusayr területén hat demonstráló sérült meg, miután a biztonsági erők egy békésen tüntető tömegbe lőttek. A hírek szerint waznap három tüntető vesztette életét Dajr ez-Zaurban. Nawa belsejében egy tüntetőt megöltek egy szemtanú szerint. Egy-egy tüntető életét vesztette Mleeha, Ábún, Bosra és Ma`arrat an-Nu`man városokban. Sok tüntető olyan plakátokat vitt magával, melyeken gratuláltak a líbiai nép sikerének, mert elkergették Moammer Kadhafit. A tüntetés gócpontjaiban élők azt jelezték, hogy a katonaságot tankokkal erősítették meg. Augusztus 27. Hajnalhasadta előtt egyre több tüntetés indult Damaszkuszban, mint a központban, mint a külvárosokban. Több szemtanú is arról számolt be, hogy Damaszkusz Kafarsouseh negyedében a hadsereg elrohant egy mecsetet, ahol több százan tüntettek a kormány ellen, bár a kormányt támogatók egy csoportja is megjelent, ahol Aszadot éltető szlogeneket skandáltak. Több tüntető, többek között a mecset 60 éves imámja is megsebesült. A mecsethez közeli egyik téren a biztonsági erők éles lőszert és könnygázt vetettek be a tüntetők ellen, ahol legalább öten megsebesültek. Egy másik, Moadamiya nevű kerületben valamint Damaszkusz Tijanba területén százak tüntettek. Egy előre az Abaseen térre bejelentett tüntetést megakadályoztak, bár egy nagyjából 60 fős tömeg megpróbált a térre vonulni, de szétkergették őket. Dűmából is több tüntetés haladt Damaszkusz központja felé, miközben Saqba demonstrálóira a biztonsági erők éles lőszert használva tüzeltek. Az egyik aktivista szerint itt egy ember meghalt. Teherán legközvetlenebb figyelmeztetésében Ali Akbar Salehi iráni külügyminiszter azt üzente a szíriaiaknak, hogy a tüntetőknek „jogos követeléseik” vannak, és jhozzátette: „A kormánynak válaszolnia kell a nép jogos követeléseire, legyen ez Szíria, Jemen vagy akármelyik másik ország.” Az Arab Liga is figyelmeztette az országot, hogy hagyjon fel az elnyomással. A tüntetéseken Latakia és Qusayr területén két embert megöltek azt aktivisták szerint. Augusztus 28. A londoni központú As-Sharq al-Awsat arról számolt be, hogy az LCC Forradalmi Bizottságának vezetője, Mohammad Rahhal azt mondta, a tanács arra jutott, hogy „amivel ma szemben állunk, az egy világméretű összeesküvés, amivel csak fegyveres felkeléssel lehet megállítani.” Azt mondta, a tanács azon dolgozik, hogy fegyvereket osszon szét a tüntetők között, hogy meg tudják támadni a kormány elnyomó csapatait. Kritizálta a szíriai polgárháborúra adott nemzetközi választ is, mikor azt mondta: „Az, hogy ezzel a szörnnyel (a szíriai kormánnyal) szembe tudjunk szállni, fegyverekre van szükségünk, főleg azután, hogy világossá vált, világszinten mindenki csak a szavak szintjén támogatja a szíriai felkelést. Előre jelezte, hogy „a tüntetések mozgósításai nagyon hamar véres akciókat eredményeznek.” Az SOHR szerint öt embert megöltek, akik közül ketten az előző nap szerzett sérüléseikbe haltak bele, és legalább további kilenc ember megsebesült. Qadam lakosai szerint a damszkuszi külvárosban a hadsereg és a tőle dezertált és a felkelőkhöz csatlakozó katonák között harcok bontakoztak ki, de az nem világos, hogy valaki megsérült vagy meghalt-e a lövöldözésekben. A Szabad Tisztviselők Mozgalma szerint fHarasztábban „nagy mértékű dezertálás” volt, ami alatt a biztonsági erők tagjai átálltak a felkelők oldalára. Azt is elmondta, hogy a Szíriai Légierő egyik ezredesét, aki a titkosrendőrség tagja volt, fejbe lőve találták meg. A nyilatkozat szerint a Sabíha és a titkosrendőrség tagjai hajtóvadászatot indítottak a dezertőrök ellen Damaszkusz belvárosában. Diplomáciai fronton az Arab Liga bejelentette, hogy Naril Elaraby főtitkárt egy misszió keretében Damaszkuszba küldi, ami egy olyan sürgős beavatkozás, mellyel véget akarnak vetni a krízisnek, miközben a szíriai kormány visszautasította a Liga nyilatkozatát. Augusztus 29. A főváros egyik, Qara nevű külvárosában egy hajnali tüntetésen egy ember meghalt, miközben Sarmin területén öt ember meghalt, és legalább 60 megsebesült, köztük egy gyermek is, mikor a biztonsáégi erők a házról házra járva végzett kutatás alatt tüzet nyitottak. A Libanoni határ mellett fekvő Hitben öten megsebesültek. A hiti eseményeket kihasználva állítólag több tucatnyi szíriai menekült Libanon északi részeire. An activist in Homszban egy aktivista azt mondta a Bloomberg Newsnak, hogy mikor a szíriai hadsereg ismét ostrom alá vette a várost, 15 embert megöltek, több mint 400 pedig megsebesült. Ezeket a számokat azonban külső forrásból nem lehetett megerősíteni. Az AFP egy meg nem nevezett diplomatára hivatkozva azt írta, az EU megállapodott a szíriai olaj behozatalának korlátozásáról szóló terv „körvonalaiban”, amit valószínűleg a háét végén vezetnek be. Miután Oroszország követe találkozott Aszaddal, Moszkva azt hangoztatta, „nincs változás” abban, hogy reformokat sürgetnek Szíriában, de elleneznek mindenféle szankciót vagy bármilyen nemzetközi akciót. Rastanban a hírek szerint több tucat összebeszélt katona dezertált az ellenzék oldalára. A helyszuínről hevces lövésekről és áramkimaradásról szóltak a hírek, a várost pedig egy nagy felfegyverzett csoport vette körbe. Augusztus 30. A böjt megtörésének ünnepének első napján Deraa, Homsz és Damaszkusz külvárosainak utcáin több ezren tüntettek. A biztonsági erők tüzet nyitottak a tüntetőkre, és az LCC szerint legalább egy emberrel végeztek. Egy aktivista szerint Dara kormányzóságban hat embert megöltek, köztük egy 13 éves fiút. Az LCC szerint fosztogatások voltak Rastan, Latakia, Al-Sanamayn, Qara, Qudsaya, Jableh és Qamashli utcáin. Beszüntették az ilyenkor szokásos ünnepléseket, és több szíriai azon szerettei sírjait látogatta meg, akik a felkelés alatt estek el. Zólyomy család Zólyomy család (albisi) Magyarország mára már kihalt családai közé tartozik, mely nevét Zólyom vármegyéből vette. A család egyik őse Zólyomy Dávid 1399-1400 -ban Zólyomi főispán volt, valószínűleg ez okból nyerték leszármazottai a Zólyomi nevet. Története A család előnevét a Bihar megyei Albis helységről vette. A Zólyomy családnak a 15. század vége körül már 30-35 falu volt birtokában. Első ismert ősük László volt, akinek fia Márton mester volt, ki már "de Albis"-néven nevezte magát. Márton két fia: I. Lőrinc (1399) és I. Dávid voltak. Dávid nevét egy 1399 évi oklevél említette: "Magister David, filius quondam magistri Martini de Albeus, Comes Zolyensis" néven. E Dávid a fennmaradt adatok szerint 1402-ben szerezte meg Székelyhíd birtokát, ahol a család csakhamar országos, majd heti vásár tartására is jogot szereztek, majd 1460-ban fa vagy kővár építésére is engedélyt kaptak. A vár építésével egyidőben az Ér-patak partjára felépítették a templomot is. Dávid fia I. Tamás (Zólyomy) volt, kinek neje Kállay Erzsébet volt, de Wágner nejének nevezte Kis-Várday Katát is, akit szerinte tévesen tartanak II. Tamás nejének. I. Tamás gyermekei I. Dávid (1483) és II. Tamás (1480) voltak. I. Dávid gyermekei: Anna (Várday László), I. Mihály (1505), Petronella (1505) (Bánffy Imre) és I. László (1505), kinek neje: Telegdi Fruzsina volt, és gyermekei Kata (1547), férje Forgách Zsigmond és Ferenc voltak. A Zólyomy család ágát II. Tamás vitte tovább. Gyermekei: III. Dávid, I. Miklós(1495, Drugeth Erzse) és I. György voltak. III. Dávid-nak egy fia János született, kinek neje Wesselényi Kata volt, kitől Klára nevű lánya született. I. Miklós (1495 Drugeth Erzse)gyermekei Kata, Ferenc és Imre voltak. I. György fia III. László (1520) volt, kinek öt gyermeke: II. Mihály (1552), Ferenc, Petronella, Anna és III. Tamás (1587, Csáky Kata) voltak, és kik közül III. Tamás volt az aki továbbvitte a családi ágat. Öt gyermeke született: II. György, IV. László, Anna, Magdolna és II. Miklós (1615, Daróczy Zsófia, özv. 1646). A Zólyomy család I. Ferdinánd idejében már a nagyobb birtokos családok közé tartozott, akinek főként Bihar, Zaránd megyékben voltak birtokaik, de nagyobb hírnevet azonban csak a Bethlenek és Rákócziak korában II. Miklós és IV. Dávid által szereztek. A család III. Miklós ágával az 1600-as évek vége körül halt ki. A család ismertebb tagjai IV. Dávid Háromszéki főkapitány, székelység generálisa. Meghalt 1649 . augusztus 1-jén Kőváron , neje: iktári Bethlen Kata volt. III. Miklós ( 1653 - 1664 bujdosó, neje Alia Mária) McLaren MP4/12 A McLaren MP4/12 egy Formula–1-es versenyautó, amit a McLaren tervezett az 1997-es bajnokságra. Pilótái Mika Häkkinen és David Coulthard voltak. A csapat harmadik Mercedes-motoros idényét kezdte meg, sok szempontból teljesen tiszta lappal. Radikálisan áttervezték az autót, ráadásul a 23 évig tartó Marlboro-együttműködést követően már a West cigarettamárka volt a csapat főszponzora, ennek köszönhetően az autók (egyébként Mercedes-versenyszínű) ezüst színben pompáztak, némi feketével és pirossal. A tesztek során nem fedték fel az új festést, akkor teljesen narancssárga autót használtak. Az évad Már a tesztek során látszott, hogy az autó egy hihetetlenül jó konstrukció. Három versenyt nyertek az idényben (Ayrton Senna utolsó győzelme óta az elsőket), de ez lehetett volna akár hét is, ha a motor megbízhatóbban működik - ez volt az MP4/12-es legneuralgikusabb pontja. Hiába fejlesztettek rajta a Francia Nagydíjtól kezdődően, a hibajelenségek csak szaporodtak, és nem volt ritka, hogy az élről kellett műszaki hibával kiállniuk. Az év utolsó versenyét mindenesetre sikerült kettős győzelemmel zárniuk. Ez volt Häkkinen első Forma-1-es győzelme is. A bajnokságot 63 ponttal a negyedik helyen zárták. Az évad közben Darren Heath, az F1 Racing magazin fotósa vette észre, hogy a McLaren-autók féktárcsái kigyorsítás közben is vörösen izzanak, ami felettébb furcsa volt. Kiderült, hogy az MP4/12-esbe beépítettek egy második fékpedált is, amellyel a pilóta a hátsó kerekeket fékezhette. Ezzel az alulkormányozottságot és a kerekek kipörgését akadályozhatta meg a versenyző, ha lassú kanyarok után gyorsított ki. A szisztéma a következő évi autóba is átkerült, de csak két versenyen használhatták, mert a Ferrari óvást jelentett be ellene, és szabálytalannak minősítették. Az autó alapján készült a McLaren MP4-12C utcai autó is, melybe szintén bekerült a különleges kettős fékrendszer. Rodrigo Gimeno Rodri, teljes nevén Rodrigo Gimeno Molina (Valencia, 1979. szeptember 21. –) spanyol labdarúgó, jelenleg a Hércules CF középpályása. Karrierje Az Albacete Balompié nevelése, 2003-ig annak tartalékcsapatában és első csapatában is játszott. 2003-ban a CD Castellón csapatához szerződött, ahol második szezonjában tevékeny részt vállalt abban, hogy a csapat feljutott a másodosztályba. 2007 óta tagja jelenlegi klubjának, a Hércules CF-nek. Europa Nostra Az Europa Nostra műemlékvédelemmel, vidék- és várostervezéssel foglalkozó páneurópai non-profit szervezet 1963-ban az Európa Tanács, valamint több helyi és regionális nem kormányzati szervezet kezdeményezésére jött létre. Az intézmény megalapítása óta jelentős befolyásra tett szert a kontinens épített és természetes környezetének megőrzése, valamint a nemzeti és nemzetközi szervezetek műemlékvédelemmel és területfejlesztéssel kapcsolatos tevékenységének koordinációja területén. Az Europa Nostra az elmúlt évtizedekben szoros kapcsolatot épített ki az Európa Tanáccsal, az UNESCO-val, és az Európai Unióval. Az intézmény költségvetésének jelentős hányada közösségi forrásokból származik, 2004-ben az Európai Bizottság 100 000 eurós támogatás biztosításáról döntött. A 35 európai ország szervezeteit tömörítő Europa Nostra fő feladatának az európai identitás megóvását tekinti, melynek érdekében műemlékvédelmi konferenciákat szervez, számos szakmai folyóiratot jelentet meg, és 1980 óta Europa Nostra-díjjal jutalmazza az európai kulturális örökség megőrzéséhez hozzájáruló építészeket és tervezőket. Előzmények Az európai kontinens kulturális örökségének megőrzése - az integráció felgyorsulásával párhuzamosan, a politikai és gazdasági kérdések mellett - egyre nagyobb hangsúlyt kap az európai fórumokon. Az Europa Nostra 1963-as megalakulásával olyan páneurópai, non-profit szervezet jött létre, amelynek célja, hogy a térségben működő műemlékvédelemmel, vidék- és várostervezéssel foglalkozó civil szervezetek és szakmai egyesületek ernyőszervezeteként elősegítse az európai identitás megerősítését és az épített és természetes környezet megóvását. Az Europa Nostra tagjai között ma több mint kétszázhúsz NGO-t (nem kormányzati szervezetet), százhetven helyi és regionális szervezetet, valamint közel ezer egyéni tagot találhatunk. A kezdeményezés tevékenysége nem korlátozódik az Európai Unió tagállamaira - tagjai ugyanis 35 országból kerülnek ki -, hanem egy szélesebben értelmezett Európa-koncepciót igyekszik megtestesíteni, amelybe beletartozik Oroszország, Ukrajna, valamint a kaukázusi és a balkáni országok is. Az Europa Nostra megalapítása óta jelentős befolyásra tett szert a műemlékvédelem, a vidék- és várostervezés, valamint az épített és természetes környezet megőrzésének területén. A szervezet több évtizedes munkája során szoros kapcsolatot épített ki az Európa Tanács, az UNESCO és az Európai Unió szerveivel. A nemzetközi intézmények mellett az Europa Nostra több szakmai szervezettel is együttműködik, 1991-ben pedig a civil résztvevőket tömörítő szervezet egybeolvadt a dublini székhelyű Nemzetközi Kastély Intézettel (International Castle Institute). Tevékenység Az Europa Nostra elsődleges feladatának a politikai határokon túlmutató, kulturális sokszínűségen nyugvó közös európai identitás megóvását tekinti. Az európai öntudat kialakításának és megőrzésének érdekében a szervezet egyszerre igyekszik elősegíteni az egyes nemzeti és nemzetközi intézmények műemlékvédelemmel és területfejlesztéssel kapcsolatos döntéshozatalát, valamint tájékoztatni az európai közvéleményt. Céljainak eléréséhez az Europa Nostra koordinációs tevékenysége mellett konferenciákat, szakmai műhelyeket, fórumokat és találkozókat szervez, aktívan együttműködik - helyi és nemzetközi szinten egyaránt - a kulturális örökség védelmével összefüggő határozatok kialakításában és végrehajtásában. Szakmai észrevételeit határozatokban, nyilatkozatokban és figyelmeztetésekben juttatja el az érintett felekhez. Mindezek mellett a szervezet széles körű publikációs tevékenységet folytat, minden évben megjelennek írásos formában a konferenciák és fórumok anyagai, az Europa Nostra éves tevékenységét bemutató jelentés (Annual Report), illetve a szélesebb közönségnek szóló Europa Nostra Magazine. Europa Nostra-díj A szervezet 1980 óta ítéli oda az Europa Nostra-díjat azoknak az építészeknek, tervezőknek, üzemeltetőknek és megrendelőknek, akik tevékenységükkel jelentős mértékben hozzájárultak az európai kulturális és természeti örökség megóvásához. 2002-ben az Európai Bizottság az Europa Nostra-val együttműködve alapította meg a Kulturális Örökség Európai Uniós-díjat, az Europa Nostra-díjat. Erre az elismerésre az Európai Unió és az Európai Gazdasági Térség tagállamaiból, illetve tagjelölt országaiból várják a pályamunkákat, míg a többi európai ország (Albánia, Andorra, Azerbajdzsán, Bosznia-Hercegovina, Fehéroroszország, Grúzia, Horvátország, Macedónia, Moldávia, Monaco, Oroszország, Örményország, San Marino, Svájc, Szerbia és Montenegró, Ukrajna, Vatikán) jelentkezői továbbra is pályázhatnak az Europa Nostra-díjra. Évente közel 150 pályamunkából választja ki a Tanács által felkért, elismert szakemberekből álló zsűri a díjra érdemeseket. A pályázatok elbírálása nem kizárólag a benyújtott munkák feldolgozásából áll, minden egyes projektet a helyszínre küldött független szakértő értékel. A zsűri végül plenáris ülésen dönt arról, hogy melyik pályázat érdemes a díjazásra: érmet a kimagaslóan magas színvonalú projektek kapnak, míg a többi győztest oklevéllel jutalmazzák. A pályázatokat három kategóriában lehet benyújtani: ) természeti és épített értékek helyreállítási, rehabilitációs és megőrzési munkái, művészeti gyűjtemények és régészeti lelőhelyek; ) tanulmányok; ) a kulturális örökség megőrző-tevékenységeinek értékelése.A díjazottak között találhatunk ipari létesítményekre és egyházi épületekre, vagy akár egész falvakra vonatkozó rekonstrukciós munkákat. A magyarországi pályázatok között többek között díjazták a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, a Millenáris Park és a volt Arany János Színház épületének helyreállítási és átalakítási munkálatait. Szervezet Az Europa Nostra szervezeti felépítése háromszintű: Elnökség, döntéshozó szervek és Titkárság. Elérhetőség Europa Nostra Nemzetközi Titkárság Hollandia, Hága NL-2514 Lange Voorhout Az Europa Nostra hivatalos honlapja: www.europanostra.org cím: office@europanostra.org Hungaria Nostra Az Europa Nostra magyarországi tagszervezete. Elnök: Ráday Mihály A Város- és Faluvédők Szövetsége, HUNGARIA NOSTRA, 1986-ban alakult azzal a céllal, hogy összefogja, segítse azokat a helyi civil szervezeteket, melyek a magyarországi települések épített és természeti értékeinek védelmével, nemzeti kulturális örökségünk (benne: történeti értékeink, hagyományaink) megőrzésével, a települések szépítésével foglalkoznak. A Szövetségnek jelenleg 247 tagegyesülete van az ország különböző részeiről. Az EUROPA NOSTRA - Európa legnagyobb nemzetközi civil szervezete, az UNESCO partnerszervezete - 1991-ben vette fel tagjai sorába HUNGARIA NOSTRA néven. Az Europa Nostra Tanácsában képviselettel rendelkezik és rendszeresen részt vesz az Europa Nostra rendezvényein, a Tanács ülésein, az Europa Nostra-díjak átadásán. A Szövetség Budapesten irodát tart fenn. Alapszabályába foglaltan több olyan közhasznú tevékenységet vállalt fel, melyek állami illetve önkormányzati feladatkörbe tartoznak. Ennek érdekében folyamatosan együttműködik több szakminisztériummal, országos hatáskörű állami szervekkel. (Pl.: Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium felé szaktanácsot adtunk.) Az Országos Választmány évente több alkalommal ülésezik. 1991 óta kéthavonta saját, országos terjesztésű lapot jelentetett meg Értékmentő néven. A Szövetség megalakulása óta minden év nyarán találkozóra hívja tagegyesületeit valamely tagegyesület székhelyére. A találkozók alkalmával a jelenlévők a település- és környezetvédelem, településszépítés, településfejlesztés, nemzeti kulturális örökségünk, a közösségek helyzete aktuális kérdéseivel foglalkoznak, kicserélik tapasztalataikat, bemutatják eredményeiket. Ezen alkalommal adják át ünnepélyes keretek közt a Podmaniczky-díjakat is. Neto A Neto egy olaszországi folyó. A Crati után Calabria régió második legjelentősebb vízfolyása. A Sila-fennsíkon ered a Monte Botte San Donato lejtőin. Átszeli Cosenza és Crotone megyéket majd a Jón-tengerbe ömlik Rocca di Neto város közelében. Mellékfolyói az Arvo, Ampollino, Lese és Vitravo. A vizét energetikai célokra használják valamint öntözésre. Forrás www.fiumi.com Werben (Elba) Werben település Németországban, azon belül Szász-Anhalt tartományban. Lakosainak száma 1100 fő (2016. december 31.). Népesség A település népességének változása: Forgó Éva Forgó Éva (Horváthné Forgó Éva), (1966. február 5. –) magyar sakkozó, női nemzetközi mester, egyéni magyar bajnok, háromszoros magyar női csapatbajnok, sakkoktató. Sakkpályafutása Az 1980-as években az akkor még létező külön magyar női sakkcsapatbajnokságon a Zalaegerszeg csapatával három alkalommal nyert magyar bajnokságot. 1990-ben szerezte meg a női nemzetközi mesteri címet. 1995-ben megnyerte a magyar női sakkbajnokságot. 2000 óta lényegében csak csapatversenyeken szerepel. Zalaegerszegen több általános iskolában oktatja a sakkot. Játékereje 2014. novemberben a FIDE Élő-pontszámítása szerint 2155 pontja van, amellyel az aktív magyar női sakkozók ranglistáján a 25. Legmagasabb Élő-pontszáma 1997. januárban 2295 volt. Díjai, elismerései Pro Urbe díj (2003) A Zalaegerszegi Csuti-Hydrocomp SK sakkcsapatának tagjaként. Jegyzetek Bóbics László: Sakk: negyven éve az élvonalban (magyar nyelven). Zalai Hírlap online, 2011. január 3. (Hozzáférés: 2014. október 11.) Meleghegyi Csaba: Forgó Éva a női, Horváth Csaba a férfi magyar bajnok, Sakkélet, 1995. 44. vf. 5. szám, 130–137. oldal Eva Forgo – Tournament History (magyar nyelven). chess-db.com. (Hozzáférés: 2014. október 11.) Bedő István: Az azonnali visszajutás a cél (magyar nyelven). ANDÉ Kiadói Bt. – Zalasport, 2014. szeptember 27. (Hozzáférés: 2014. október 11.) A 2014/15 tanévben választható ingyenes és térítéses szakköreink, foglalkozásaink (magyar nyelven). Egervári László Általános Iskola Zalaszentiváni telephelye. (Hozzáférés: 2014. október 11.) Rating Progress Chart – Forgo, Eva (angol nyelven). World Chess Federation. (Hozzáférés: 2014. november 1.) Eva Forgo (angol nyelven). chess-db.com. (Hozzáférés: 2014. október 11.) Honfi György: Pro Urbe kitüntetés a Zalaegerszegi Csuti-Hydrocomp SK sakkcsapatának (magyar nyelven). Terasz.hu Kft. (Hozzáférés: 2014. október 11.) Forrás OlimpBase Ki kicsoda a magyar sportéletben?: I. kötet (A–H). Szekszárd: Babits. 1994. ISBN 963-495-008-6 Gross Arnold Gross Arnold (Torda, 1929. november 25. – Budapest, 2015. január 22. ) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar grafikus. Színes rézkarcaival nagy sikereket aratott. Életpályája Erdélyben, Tordán született, 1929. november 25-én. Édesapja festő és rajztanár volt, ő volt első tanára. 1946-ban jött Budapestre tanulni, előbb iparművészetet tanult, de azt abbahagyta, átment a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1953-ban szerzett diplomát. Kiváló mesterei voltak: Hincz Gyula, Kádár György az Iparművészeti Főiskolán, Konecsni György, Koffán Károly a Képzőművészeti Főiskolán. Ő mégis leginkább Rembrandt és Albrecht Dürer rézkarcait tanulmányozta a Szépművészeti Múzeumban, és sorban alkotta egyedi stílusú, szellemes, ötletes, derűs, humoros, színes rézkarcait. Megrendelésre 3 db nagy méretű olajfestményt is készített: A barátkozások országútján, a volt Hotel Duna Intercontinentalban (ma Hotel Marriott) volt kiállítva, a privatizálás óta magántulajdonban van; a Buda Penta Hotelben található nagyobb festménye; Kölnben is festett nagyméretű festményt, ami magántulajdonban van. Az 1950-es évek végétől számos egyéni és csoportos kiállítása volt Budapesten és vidéken, 1962-től külföldön is. 2015. január 22-én hunyt el Budapesten. Római katolikus vallású volt. Művészete Részletgazdag rézkarcaival vált népszerűvé. Jellegzetes színezési technikájának köszönhetően minden egyes nyomata különbözik a többitől. Képeit jellemzi a csodálatos, gyermeki mesevilág, ahol mindig süt a nap, virágüzletekkel és játékokkal teli. Az ember része a természetnek műalkotásaiban. Képeivel szépet, örömet nyújt, egy mesevilágot, amiben nincs semmi hátborzongató vagy borús. Ars poeticája „Annyi baj, gond, bánat és szörnyűség vesz körül minket a világban, hogy azt nem szabad még a művészetbe is beengedni.” Gross Arnold: Arnold könyve 2008. 2014.09.25-én alakította ki családja az „Arnold” kávézó - galériát Újbudán, a Gárdonyi szobortól a Móricz Zs. körtér felé. A megnyitón még ott volt. Albuma képjegyzéke 109 művet ad. Arnold könyve - 13 képecske. - Megformálja annak szépségét, „ami szóra sem érdemes”. „Jó világ volt Tordán, én legalábbis jól éreztem magamat.” Műveiből Színezett rézkarcaiból: Torda Aranyos völgye (15x21 cm) Tordai műterem I. 1965. Művészetek kertje 1966. (28.5 x 35.5 cm) Tordai műterem II.(részlet) 1970-es évek 26,5x36 cm Tordai kert II. (15x19 cm)(1989) pirosas-zöldes-sárgás-lilás szinezésű. Madarak és angyalok (17x20 cm) Madárvilág II. (13x15 cm)1980-as évek Tordai kert (1989) kékes árnyalat jellemzi Lexikon (2001) India tavasza (12x25 cm) Szépkilátó Amsterdam 1980-as évek; rézkarc, papír; (125×115 mm) Torda édes bércei A kertvége játékai 1988. Hajnal 1983. Római spanyol lépcső 1970-es évek; rézkarc, papír; (210×187 mm) A kék álmok városa; rézkarc, papír; (165×260 mm) Kis-Galéria; rézkarc, papír; (170×130 mm) Tordai műteremház Szép városunk (részlet) Szentendre 1960-as évek (21x38,5 cm) Nyár 1960-as évek (20,5x30 cm) Beszélgetések a barátságról (24,5x39 cm) Domboldal (29x39 cm)1960-as Könyvdísz (tollrajz) Festményei A barátkozások országútján c. nagy olajfestménye 2.40 x 1.20 m-es (1969) 12 lapos mappa Corvina Kiadó (1973) Versek és képek (Adamis Annával) (1979) Gross Arnold emlékkönyve ; fotó Szelényi Károly; Móra, Bp., 1985 Művek ; szerk., bev. Sinóros Szabó Katalin; Dunakönyv, Bp., 1993 Művek ; Szegedi ReProStudio Kft., Szeged, 1997 Művek ; szerk., bev. Sinóros Szabó Katalin; 2. kiad.; Intrada Kft., Bp., 1997 Gross Arnold ; bev. Kovrig Nagy Ádám; Gross Arnold–Medence Csoport Bt., Bp., 2008 Csoportos kiállítása Koller Galéria, Budapest (2009) Három generáció mestergrafikusai: Artner Margit, Gross Arnold, Gyulai Líviusz, Hincz Gyula, Kass János, Orosz István, Reich Károly, Szabó Vladimir, Szalay Lajos, Takáts Márton. Jászi Galéria, Budapest (2010) Cirkusz; Jászi Galéria, Budapest (2010) Angyal és Ördög; Jászi Galéria, Budapest (2011) Bestiárium. Társasági tagságai Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja 1993-tól Díjai Munkácsy Mihály-díj (1955, 1967) Krakkói Nemzetközi Grafikai Biennálé, 1. díj (1966, 1968) MSZOSZ-díj (1993) Kossuth-díj (1995) Érdemes művész (1997) Prima díj (2008) Pro Urbe Budapestért díj (2009) A Nemzet Művésze (2014) HP Deskjet A Deskjet egy brand név a Hewlett-Packard által gyártott inkjet nyomtatókhoz. Ezek a nyomtatók egy tartományba tartoznak, melyek a kis házi nyomtatóktól egészen a nagy ipari nyomtató modellekig tart, habár a legnagyobb modellek ebben a tartományban általában DesignJet néven futnak. A Macintosh kompatibilis ekvivalense Deskwriter brand néven futott, amely az Apple StyleWriter-ével vetélkedett. Szaprofita A név jelentése: korhadéklakó (régiesen televénylakó), görög eredetű szóösszetétel (σαπρός - sapros: lebomlott, korhadt, φῠτόν - phyton: növény). Olyan élőlényekre alkalmazott gyűjtőnév, amelyek elhalt növények vagy állatok szerves anyagaiból, bomlástermékeiből táplálkoznak. A szaprofita szó egyúttal arra az életmódra is utal, amely a lebontó szervezetek sajátja. A szaprofita szervezetek heterotróf életmódot folytatnak, ugyanakkor maguk nem alkalmasak illetve nem képesek a táplálékul szolgáló szervezet megölésére. Ismertebb szaprofiták A szaprofita életmódot folytató szervezetek közé tartoznak egyes mikroorganizmusok, köztük az emberre általában ártalmatlan baktériumok, gombák, növények és állatok is. Amellett, hogy a baktériumok többsége a lebomlott anyag újrahasznosításával, a táplálékhálózatba való visszaforgatásával fontos szerepet tölt be az életközösségekben, az emberi szervezetre közvetlen hatást nem gyakorolnak. Kivételt képez néhány patogén baktérium, köztük a Clostridium tetani, a tetanusz nevű, izommerevséggel és járó és gyakran halálos betegség kórokozója, mely környezetünkben bárhol előfordulhat (például az utcai porban, a talajszemcséken) és amelynek spórái nyílt sebbe kerülve okoznak fertőzést. A gombák közül a penészgombák (köztük az ecsetpenész), az élesztőgombák, valamint a kalapos gombák többsége (így a vadon élő és a termesztett gombák közül a legismertebbek, például az étkezési gombák közül ilyen a csiperke, a laskagomba, a pöfeteg). Bár a gombák többségét "hasznosnak" tekintjük, érdemes megemlíteni, hogy egyes szaprofita gombák is okozhatnak betegségeket. Például az Aspergillus spórái belélegezve a tüdőbe juthatnak, ahol a gombafonalak behálózzák a szöveteket és az Aspergillosis nevű betegséget alakítják ki, elsősorban gyengült immunrendszerű (beteg) emberekben. A növények közül a legismertebb szaprofiták - azaz szaprofitonok - például a madárfészekkosbor (Neottia nidus-avis), a korall-gyökér orchidea(Corallorrhza innata) vagy a fenyőspárga (Monotropa hypopitys). Utóbbi kevésbé ismert, különleges példája a gyökérkapcsoltságnak is (más néven: mikorrhiza), mivel gombák segítségével veszi fel a növény a szerves anyagokat. Az állatok közül például a talajlakó fonálférgek, egyes laposférgek tartoznak a szaprofiták közé. A szaprofiták csoportosítása A szaprofita növényeket szaprofitonoknak nevezik. Az úgynevezett holoszaprofita élőlények teljes mértékben, kizárólag elhalt élőlények szerves anyagaiból építik fel saját anyagaikat. A hemiszaprofita szervezetek a korhadék mellett vagy a levegőből nyert szén-dioxid redukciójával (vagyis fotoszintézissel), vagy más módon egészítik ki anyagcseréjüket. Ide tartoznak egyes növények, például a kéküstökű csormolya (Melampirum nemorosum). A szaprofiták haszna A szaprofita szervezeteknek köszönhető, hogy a talajban kialakul a humusz. Emellett az életközösségeken belüli anyagkörforgalomban is fontos szerepet töltenek be. A szaprofita szervezeteket felhasználják a mezőgazdaságban is, korhasztásra. Ilyenkor arra a fára (tönkre, facsonkra), amelyet nem kívánnak másképp hasznosítani (esetleg "el akarnak tüntetni"), rést vágnak, megcsapolják, és erre oltják rá (például gabonacsíra segítségével) a termeszteni kívánt gombafajt. Szlava Kalisztratovics Metreveli Szlava Kalisztratovics Metreveli (grúzul: ����� ���������� �� ���������, oroszul: Слава Калистратович Метревели; Szocsi, 1936. május 30. – Tbiliszi, 1998. január 7.) Európa-bajnok grúz labdarúgó. A szovjet válogatott tagjaként részt vett az 1960-as és az 1964-es Európa-bajnokságon, illetve az 1962-es, az 1966-os és az 1970-es világbajnokságon. Sikerei, díjai Szovjet bajnok (1): 1960 Szovjet kupa (1): 1960 Szovjet bajnok (1): 1964 Európa-bajnok (1): 1960 Pont-de-l’Isère Pont-de-l’Isère település Franciaországban, Drôme megyében. Lakosainak száma 3363 fő (2015). Pont-de-l’Isère Beaumont-Monteux, Châteauneuf-sur-Isère és La Roche-de-Glun községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Elátkozottak faluja (film, 1995) Az Elátkozottak faluja (Village of the Damned) 1995-ben készített 94 perces amerikai sci-fi horrorfilm. A John Wyndham regényéből (Szemünk fényei) és Stirling Silliphant-Wolf Rilla-George Barclay: 1960-as színműve alapján készült alkotást John Carpenter rendezte. Történet Egy hétköznapi amerikai kisvárosban, Midwichben földönkívüli űrhajó szállt le. Az idegenek hat órára (10-től 16 óráig) az összes lakót elkábították, a külső környezet számára megközelíthetetlenné tették a települést. A hatóságok egy vastag fehér vonallal jelölték meg a szokatlan és megmagyarázhatatlan jelenség hatókörét. A mesterséges álomban a földönkívüliek a városka valamennyi arra alkalmas nőjét megtermékenyítették, majd észrevétlenül eltávoztak. Néhány lakó az öntudatlan állapot következtében megsérült vagy meghalt. Hetekkel később a kisváros orvosát és tiszteletesét egyre több asszony és lány kereste fel, hogy beszámoljanak nekik nem várt állapotukról. A doktor egy idő után aggódni kezdett, mert szerinte sokkal több a terhesség Midwichben, mint az normálisan várható lett volna. Arra is rájött, hogy az összes terhesség az eszméletvesztés napján kezdődött. Kilenc hónap múlva megszülettek az idegenek utódai: kezdetben normális újszülöttekként viselkedtek, de később fehér hajú, üvegesen izzó szemű, telepatikus képességekkel rendelkező gyermekekké váltak. Amikor serdülővé értek, koruknál sokkal fejlettebbeknek mutatkoztak, és azt tervezték, hogy természetfeletti képességükkel elpusztítják a városlakókat. A fiataloknak közös tudatuk volt, és ennek segítségével befolyásolni tudták az embereket, rá tudták őket venni olyan dolgokra, amit azok nem akartak, ráadásul még fájdalmat is tudtak nekik okozni. Nemzőik számára készítették elő a terepet, az idegenek teljes hatalomátvételére. Csak a városka orvosa és felesége sejtette, hogy mire készülnek a szörnyszülöttek, így csak ők akadályozhatták meg a katasztrófát. Szereplők Dr. Alan Chaffee – Christopher Reeve – Weil Róbert Dr. Susan Verner – Kirstie Alley – Prókai Annamária Jill McGowan – Linda Kozlowski – Farkasinszky Edit Frank McGowan – Michael Paré – Gesztesi Károly George atya – Mark Hamill – Szirtes Gábor Melanie Roberts – Meredith Salenger – Juhász Judit David McGowan – Thomas Dekker – Szalay Csongor Ben Blum – Peter Jason – Varga Tamás Callie Blum – Constance Forslund – Ábrahám Edit Madre de Dios megye Madre de Dios megye (a spanyol név jelentése: „isten anyja”) Peru legkeletebbi és legkisebb lakosságú, bár nagy területű megyéje. Székhelye Puerto Maldonado. Földrajz Madre de Dios megye Peru keleti részén helyezkedik el. Középső és keleti területei alacsonyan fekvő síkságok, amelyek bizonyos részei gyakran víz alá kerülnek. Délen az Andok pereme nyúlik át a megyébe, míg nyugaton kevésbé magas dombvidék található. Északkeleten Brazíliával, keleten Bolíviával, délen Puno, délnyugaton és nyugaton Cusco, északon és északnyugaton pedig Ucayali megyével határos. Tartományai A megye 3 tartományra van osztva: Manu Tahuamanu Tambopata Népesség A megye népessége a közelmúltban folyamatosan növekedett, de még így is Peru legkisebb lakosságú megyéje: Gyorsulásmérő A gyorsulásmérő gyorsulás mérésére szolgáló műszer. Mivel azonban a gyorsulást közvetlenül nehéz(kes) mérni, ezért az ilyen műszer a gyorsuláskor fellépő erőt méri, ami Newton 2. törvényének megfelelően: . Tudományos meghatározással: a gyorsulásmérő által mért gyorsulás egy inerciarendszerhez képest értelmezhető. Gyorsulásmérő számtalan helyen használatos, ezek közül néhány példa: az iparban a rezgések felderítésére és mérésére; a repülésben és a harci rakétáknál navigációs célokra; táblagépekben, okostelefonokban és digitális fényképezőgépekben az eszköz érzékeli a kamera elforgatását és annak megfelelően elforgatja a képet. Repülőtereken ilyen eszközzel vizsgálják a kifutópálya simaságát. Elméletileg ilyen eszközökkel kimutathatók a gravitációs hullámok. A Föld felszínén nyugalomban lévő gyorsulásmérő jó közelítéssel 1 g gyorsulást mér függőleges irányban, szabadesésben pedig nullát. A gyorsulás mérése történhet egyszerre egy irányban (egy vonal mentén), két irányban (egy síkban), vagy három irányban (térben). A gyorsulásmérővel szemben támasztott általános követelmények: kis méret, kis fogyasztás és a mérendő gyorsulástartományban képes legyen tartósan üzemelni. Az iparban lényeges szempont az a frekvenciatartomány (tipikusan 10...2000 Hz), amiben a gyorsulás fellép, és a gyorsulás legnagyobb értéke (akár 100 g). Fajtái Szemléltetési célra Gyorsulást fizikai ingával is lehet mérni, de a gyakorlatban ilyen „műszer” nem használatos. Fizikapéldában előfordulhat, hogy egy téglatest alakú tartályban lévő folyadék vízszintestől eltérő felszíne alapján ki kell számítani a téglatest gyorsulását (a gyakorlatban bemutatható, rövid távon kivitelezhető szemléltető eszköz). Piezoelektromos A piezokristályon nyomás hatására elektromos töltés keletkezik, ami mérhető, és összefüggésben van a kristály gyorsulásával. Gyakran használt anyag az ólom-zirkónium-titanát kerámia (PZT) és a kvarckristály. A PZT 150-szer akkora elektromos jelet képes leadni, mint a kvarc, így érzékenyebb, vagyis ugyanolyan gyorsulásnál a mérete kisebb lehet. A kis méret miatt tehetetlensége kicsi, így nagy frekvenciákon is használható. Jól bírja a magas hőmérsékletet. Piezorezisztív A piezorezisztív hatás az, amikor egy félvezető vagy fém elektromos ellenállása megváltozik mechanikai feszültség hatására. A piezoelektromos hatással ellentétben itt nem változik meg az elektromos feszültség, csak az elektromos ellenállás. Ha a mechanikai feszültséget a tárgy gyorsulása okozza, az ellenállás megváltozásából kiszámítható a tárgy gyorsulása. Az ilyen szenzor nagy mértékű gyorsulásoknál használatos. Kapacitív A kapacitív gyorsulásmérőben a gyorsulás elektromos kapacitás megváltozását okozza, ami mérhető. Az érzékelő többnyire szilícium. Előnyösen használható kis frekvenciákon; nagy stabilitás és linearitás jellemzi. Mechanikus A mikro elektromechanikus rendszer (angol rövidítéssel: MEMS) nem sokkal több, mint egy tartókar, ami egy rá rögzített tömeget tart. Gyorsulás esetén a kar és a tömeg elmozdul egyensúlyi helyzetéből és a kitérés mértékéből kiszámítható a gyorsulás. A tömeget és a kart tartalmazó teret hermetikusan lezárják, a benne lévő semleges gáz a mozgásra csillapító hatással bír. A módszer alkalmazása egyszerű, megbízható, a műszer előállítása olcsó. Az elv alternatív kivitele, amikor parányi rugóra piezoellenállást rögzítenek. Pittasoma A Pittasoma a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a szúnyogevőfélék (Conopophagidae) családjába tartozó nem. Rendszerezésük A nembe az alábbi 2 faj tartozik: feketesapkás hangyászpitta (Pittasoma michleri) vörhenyesfejű hangyászpitta (Pittasoma rufopileatum) Előfordulásuk Közép-Amerikában és Dél-Amerika északnyugati részén honosak. A természetes élőhelyük szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők. Megjelenésük Átlagos testhosszuk 18-19 centiméter, testtömegük 96-110 gramm. Veszprémi késelés Koordináták: é. sz. 47° 05′ 35″, k. h. 17° 54′ 26″47.092977777778, 17.907091666667 A veszprémi késelés a 2009. február 8-án hajnalban, a veszprémi Virág Benedek utca 1. számú ház pincehelyiségében található Patrióta lokálban és a bár előtt történt késeléses verekedés és gyilkosság közkeletű elnevezése. A szíven szúrt áldozat, Marian Cozma román válogatott kézilabdázó, az MKB Veszprém KC kézilabdacsapat beállója volt. Rajta kívül a segítségére siető klubtársai közül még két idegenlégiós szenvedett sérüléseket: Ivan Pešić horvát válogatott kézilabdázót vesén szúrták, Žarko Šešum szerb válogatott kézilabdázót pedig fejbe rúgták. A nyomozás Röviddel azután, hogy 2009. február 8-án a magyar hatóságok a feltételezett tetteseket azonosították a felvett tanúvallomások alapján – amelyeket megerősítettek a veszprémi szórakozóhely biztonsági kameráinak felvételei is néhány részlet elérhető az interneten is –, a HERMON Körözésirányító Rendszer adatai alapján a rendőrség országos körözést adott ki Raffael Sándor ellen 19:13-kor, Sztojka Iván ellen 19:37-kor, Németh Győző ellen pedig 23:52-kor. A veszprémi városi ügyészség a nyomozó hatóság kezdeményezésére eközben elkészítette az európai elfogatóparancs kiadásához szükséges indítványát, amely alapján a bíróság haladéktalanul elrendelte a három férfi nemzetközi és európai elfogatóparancsának kiadását is. A körözöttek közül még aznap éjjel az osztrák rendőrök az ausztriai A2-es autópályán feltartóztatták Raffael Sándort és a vele utazó Németh Győzőt. Február 12-én feladta magát Sztojka Iván is, a késeléssel gyanúsított harmadik bűnelkövető. Őt 30 napos előzetes letartóztatásba helyezték, mivel öt napig bujkált a hatóságok elől. 2009. február 16-án Budapesten őrizetbe vették a Veszprém megyei Rendőr-főkapitányság nyomozói Pál Gábort, a késelés negyedik gyanúsítottját. 2009. február 18-án elfogták a veszprémi Cozma-gyilkosság ötödik gyanúsítottját, Bihari Csaba 47 éves zalaegerszegi lakost, közölte a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője. 2009. február 21-én a Veszprém Városi Bíróság 30 napra előzetes letartóztatásba helyezte Raffael Sándort és Németh Győzőt. Az Ausztriából Magyarországra szállított körözöttek a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság szerint alaposan gyanúsíthatóak a Marian Cozma halálával végződött veszprémi késeléses támadásban való részvétellel. A Patrióta lokál üzemeltetői márciusban tettek közzé nyilatkozatot, melyben beszámoltak az ügy néhány további részletéről, többek közt arról, hogy a későbbi gyilkosok kulturáltan szórakoztak Cozma és barátnője belépéséig; akkor azonban szinte egyből kinézték őket maguknak, és lökdösődés indult. A társaság tagjai a közlemény szerint nem jártak korábban a helyszínen, és nem igaz, hogy védelmi pénzt kértek volna a lokál tulajdonosaitól. Mint az üzemeltetők leszögezték: a híresztelésekkel ellentétben van biztonsági alkalmazott a helyen, a rendőrséget is a személyzet hívta először, amint észlelték a dulakodást. A rendőrség 2009 júniusának közepéig több mint 450 tanút hallgatott meg. Az ügyben 26 gyanúsított volt, 14-en előzetes letartóztatásban várták a nyomozás lezárását. 2010 januárjában megtörtént a gyanúsítás, eszerint Raffael Sándor szúrta szíven Cozmát. A Cozma-gyilkosság miatt előzetes letartóztatásban ülő Sztojka Iván rasszistának nevezte a veszprémi rendőrséget és az ügyészséget, miután a véleménye szerint egy ügyész sértegetni kezdte őt a származása miatt. Az érintett ügyészt ezt követően fegyelmi büntetésben részesítették arra hivatkozva, hogy méltatlan magatartást tanúsított, és emiatt a per további szakaszából is kizárták. Következmények Az idegenlégiós kézilabdásokat ért késeléses támadás híre és a román állampolgárságú Cozma tragikus halála azonnal a magyar közvélemény figyelmének központjába került; a gyanúsítottak roma származása, valamint feltételezett (egyazon) bűnszervezethez tartozásuk nagy szerephez jutott az ügy társadalmi megítélésében. 2009. február 19-én a Roma Kutatási Hálózat néhány résztvevője és a levél aláírói nyílt levelet küldtek Sólyom Lászlónak, a Magyar Köztársaság elnökének, mivel a miskolci és a veszprémi események után elszabadult indulatok veszélyeztetik az amúgy is sok nehézséggel terhelt együttélést Magyarország nem roma és roma népessége között. 2009. március 15-i ünnepi beszédében Demszky Gábor a tatárszentgyörgyi és a brutális veszprémi késeléses gyilkosságot határpontként említette, mint olyanokat, amelyek azt jelzik, hogy Magyarországon jóvátehetetlenül tönkrement valami, és ezek a tragédiák mélyen megrázták az országot. A főpolgármester kérésére egyperces néma főhajtással tisztelegtek az ártatlan áldozatokra emlékezve. 2009 tavaszán Kálomista Gábor producer Szíven szúrt ország munkacímmel elkezdte forgatni filmjét a késeléses gyilkosságról, a főszerepben Czapkó Antallal, Csányi Sándorral, Oroszlán Szonjával, Pindroch Csabával és Szabó Simonnal. A filmet először 2009. május 7-én, Veszprémben mutatták be. 2011-ben elkezdték forgatni a Szíven szúrt ország második részét is. 2010. február 6-án közadakozásból szobrot is állítottak Marian Cozmának Veszprémben, a Veszprém Aréna előtt. A szobor Mihály Gábor Munkácsy-díjas művész alkotása. Büntetőeljárás Az ügyészség két részre bontotta az esetet, emiatt külön tárgyalták a gyilkosságot és a garázdaságot. 2010 szeptemberétől a Veszprémi Megyei Bíróságon első fokon Németh Balázs tanácsvezető bíró tárgyalta az emberölés ügyét. A bíró 29 tárgyalási napot tűzött ki. A perben 7 személy volt érintett. Az ügyészség három embert vádolt társtettesként egy rendbeli emberölés, egy rendbeli életveszélyt okozó testi sértést és egy rendbeli maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés bűntettével: Raffael Sándort („Csoki”), Németh Győzőt és Sztojka Ivánt. A negyed- és az ötödrendű vádlottat mint társtetteseket egy rendbeli életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérletével vádolták. További két személyt emberöléssel kapcsolatban elkövetett bűnpártolással vádolnak. Ők Marian Cozma meggyilkolását követően Raffael Sándor és Németh Győző Ausztriába menekülését segítették. A tárgyalás során Raffael Sándor bevallotta, hogy a bár előtt megszúrt valakit, a másodrendű vádlott pedig elismerte, hogy ő szúrta le Ivan Pešićet. 2011. június 23-án csütörtökön első fokon ítélet született az ügyben, miszerint a Veszprém Megyei Bíróság életfogytig tartó fegyházra ítélte a Cozma-gyilkosság első- és másodrendű vádlottját, Raffael Sándort és Németh Győzőt. A harmadrendű vádlott, Sztojka Iván húszévi fegyházbüntetést kapott. Raffael és Németh legkorábban harminc év múlva szabadulhatott volna. A per iratanyaga ekkor már 69 kötet, 17 ezer oldal volt. Az addigi perköltség meghaladta a 73 millió forintot. A fellebbezések után másodfokon folytatódó perben Sztojka Iván védője, Szikinger István a tiszaeszlári perhez hasonlította az eljárást. 2012. április 27-én a két fővádlott büntetését a közös elkövetés hiánya miatt 18 évre, Sztojkáét 8 évre csökkentették, ami felháborodást váltott ki az országban. Orbán Viktor miniszterelnök az országgyűlésben kijelentette, hogy elégedetlen az ítélettel, majd Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter az ítélkezési gyakorlat felülvizsgálatára kérte Darák Pétert, a Kúria elnökét, valamint hogy derítse ki, megfelel-e a társadalom elvárásainak az ítélet. Darák Péter hatáskör hiányában visszautasította Navracsics megkeresését. 2012. július 2-án a Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati kérelmet adott be a Kúriához részben a másodfokú bíróság indoklási kötelezettségének megsértése, részben törvénysértő minősítés és törvénysértően enyhe büntetések miatt. Az ügyészség indítványában a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és új másodfokú eljárás lefolytatását kérte. A Kúria 2012. október 1-jén megállapította, hogy az első- és a másodfokú bíróság ítéleteiben egyaránt voltak hibák, ám a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésre és az eljárás megismétlésére irányuló indítványt alaptalannak találta és elutasította, mert a másodfokú ítélőtábla teljesítette indoklási kötelezettségét, ugyanakkor a minősítésekkel kapcsolatos indítványnak a harmadrendű vádlott esetében helyt adott. Sztojka Iván büntetését 8 évről 13 évre súlyosította, a többiek büntetését helybenhagyta. Nagy Zoltán nyugdíjba vonulása után is kitartott a másodfokú ítélet megalapozottsága mellett. 25 embert a köznyugalmat súlyosan megzavaró csoportos garázdaság elkövetésével vádoltak, büntetőperük 2010 júniusától a Veszprém Városi Bíróságon zajlott Bogdánné Gremsperger Andrea bíró vezetésével, aki 10 tárgyalási napot tűzött ki. A vádiratot egy órán át ismertették. A garázdaságra sok vádlott másképpen emlékezett. Végül 2012. május 25-én hirdettek elsőfokú ítéletet. Az ítélet megállapította, hogy a csoport élvezte a létszámból adódó erőfölényét, a céljuk ténylegesen nem az ismerkedés, hanem a jelenlévő vendégek provokálása volt. A többi vádlottat másfél év és 8 hónap közötti börtönbüntetéssel (másfél év alatt jellemzően felfüggesztve) és egy esetben pénzbüntetéssel sújtották. A 25 vádlottnak különböző arányban a 25 millió 104 ezer forint bűnügyi költséget kell megfizetnie, és különböző időre a közügyek gyakorlásától is eltiltották őket. Az ítélet a fellebbezések miatt nem jogerős. Ezután több vádlott elfogultságra hivatkozva kérelmezte, hogy ne a Veszprémi Törvényszék bírálja el ügyüket. A Fővárosi Ítélőtábla a Szombathelyi Törvényszéket jelölte ki a másodfokú eljárás lefolytatására. 2013. november 15-én született meg a másodfokú ítélet 21 vádlott esetében, 4 vádlott ügyét a bíróság elkülönítette, ítélet később várható. A bíróság kimondta, hogy a vádlottak nem szórakozni indultak a Patrióta lokálba, hanem hogy verekedjenek. Agresszív viselkedésükkel félelmet keltettek a szórakozóhely vendégeiben, többeket bántalmaztak az alagsori diszkóban és később az utcán, valamint az egyik menekülő sértettet több vádlott késsel a kezében üldözte. A másodfokú bíróság nyomatékos enyhítő körülményként vette figyelembe az időmúlást, illetve azt a tényt, hogy a garázdaság törvényi büntetési tétele időközben jelentős mértékben enyhült, legfeljebb öt évről három évre csökkent. A vádlottakat eltérő mértékben kötelezték a több millió forintot kitevő bűnügyi költségek megfizetésére is. Marian Cozma szülei és két lánytestvére egy 2012 . június 4 -én kezdett, Pataki Árpád bíró által vezetett polgári perben 200-250 millió forint kártérítést kér a gyilkosoktól. 2015-ben jelentősen csökkentették kárigényüket, végül a bíróság első fokon 16 millió forint nem vagyoni kártérítést ítélt meg. A Cozma család azonban 2016-ig egy fillért sem kapott a végrehajtási eljárás elhúzódása miatt. Érdekesség 2011. október 9-én, a romániai Gyurgyevóban (Giurgiu) Chauncey Hardy amerikai idegenlégiós kosárlabdást nagyon hasonló körülmények között gyilkolta meg egy bárban egy 15-20 fős társaság. A Gyurgyevói lincselés néven elhíresült eset során ugyanúgy, ahogy Marian Cozma meggyilkolásakor, a támadók hátulról, falka-szerűen rontottak áldozatukra, ütötték, rúgták, székekkel sújtottak le rá, földre kerülése és eszmélete elvesztése után pedig meg is taposták. Torlaki nyelvjárás A torlaki nyelvjárás (bolgárul торлашки диалект [torlaski gyialekt], szerbül торлачки дијалект / torlački dijalekt) több nyelvjárást is magába foglaló délszláv dialektuscsoport, amit Délkelet-Szerbiában, Koszovó északi felében, Északkelet-Macedóniában és Nyugat-Bulgáriában beszélnek. A torlaki nyelvjárás képezi az átmenetet a szerb és bolgár nyelv között (egyes forrásokban külön feltüntetik a kettő mellett a macedón nyelvet is, ami azonban nem különbözik a bolgártól). Néhány nyelvész a sto nyelvjárás archaizáló dialektusának tartja, mások szerint azonban a bolgár nyelv nyelvjárása, így szerbiai beszélői is tulajdonképpen bolgárok. Ezzel szemben a szerbek szerb nyelvjárásként tekintenek rá és szerbeknek definiálják a torlaki macedóniai és bulgáriai beszélőit. A torlakinak nincs semmilyen írásos múltja, a szerb írott nyelv sosem vett fel torlaki elemeket. Elszórtan élnek torlaki beszélők Romániában, Krassóvár környékén, illetve van egy muzulmán bolgár etnikai csoport, akiket Gorani-nak neveznek, s nyelvjárásuk szintén torlaki. A besorolása A vita a torlaki besorolásáról a 19. században kezdődött el. A bolgár és szerb nyelvészek eltérő véleményeket alkottak a nyelvjárást illetően. Szerbia utóbb elfoglalja Macedóniát a bolgároktól, ez vezet a macedón nyelv eszméjének kialakulásához. Pavle Ivić és Asim Peco szerb nyelvészek próbálták a torlaki szerb, azonkívül što jellegét igazolni, velük szemben álltak a bolgár Krste Misirkov, Benjo Conev és Gavril Zanetov. Legfőbb érvük az volt, hogy a torlaki ragozás igen közel áll a bolgáréhoz, míg csak a szókincs mutat što jelleget. Néhány horvát nyelvész is megfogalmazta álláspontját kérdésben: Dalibor Brozović szerint bár a torlaki što nyelvjárás, ám attól igen elkülönül, ezért lehetne akár teljesen külön nyelvjárásnak tekinteni. Tulajdonságai Szókincs A torlaki szókészletben többnyire szerb és bolgár szavak keverednek, de sok a jövevényszó a görög, aromán, török és albán nyelvekből (utóbbi a Gora nevű régióra jellemző, amely közel fekszik az albán területekhez). A krassóvári nyelvjárás elszigetelődött a torlakitól, abban még felfedezhetőek magyar, német, román és horvát jövevényszavak, emiatt a krassóváriak a belső-torlaki nyelvjárásokat és a gorait alig értik. Mahá-nikája A mahá-nikája (thai: ��������, szó szerinti jelentése: „a nagy gyűjtemény”) a thai buddhizmus két fő szerzetesi rendje közül az egyik. A mahá-nikája, vagy „nagy rend”, a lenagyobb théraváda buddhista rend Thaiföldön. A másik a dhammajuttika rend. Általánossában az utóbbit ortodoxabbnak tartják. Története 1833-ban egy Mongkut névre hallgató szerzetes – később ő lett IV. Ráma thaiföldi király – megalapította a dhammajuttika rendet. Egy évtizeddel később a thai állam létrehozta a mahá-nikáját, amelybe azok az elismert szerzetesek kerültek, akik nem tartoztak a dhammajuttika rendbe. Így az ország legtöbb szerzetese a „nagy rendbe” került, amelynek eredetileg semmilyen sajátságos gyakorlata vagy nézete nem volt. Valójában a Thaiföld területén létező különböző nikáják gyűjtőhelyévé vált ez a rend. Kambodzsában hasonló a helyzet. A dhammajuttika rendet Thaiföldről importálták 1855-ben, és az ezen kívül rekedt szerzetesek kerültek a mahá-nikájába (khmer: �������� mohanikaj). Norodom király a dhammajuttika-nikája élére külön pátriárkát ültetett, és Kambodzsa korábbi nemzeti fő pátriárkája lett a mahá-nikája legfőbb vezetője. Thaiföldön egyetlen fő pátriárkát neveztek ki a mahá-nikája és a dhammajuttika-nikája élére. Az elmúlt években néhány mahá-nikájához tartozó szerzetes saját pátriárka mellett kampányolt, ugyanis egymás után több éven keresztül az uralkodó által is támogatott dhammajuttika rendből kerültek ki a pátriárkák. La Plaine (Maine-et-Loire) La Plaine település Franciaországban, Maine-et-Loire megyében. Lakosainak száma 1045 fő (2015). La Plaine Chanteloup-les-Bois, Coron, Saint-Paul-du-Bois, Somloire, Lys-Haut-Layon és Yzernay községekkel határos. Népesség A település népességének változása: César-díjak 1983 A 8. Césarok éjszakáján, melyet 1983. február 26-án a Rex filmszínházban tartottak meg, Catherine Deneuve francia színésznő elnökölt. A díjazottak listájának tanúsága szerint az 1982. évi francia filmtermés kiegyensúlyozott volt; 3-3 díjat vihetett haza Bob Swaim A besúgó című alkotása, valamint Daniel Vigne Martin Guerre visszatér című filmdrámája. A legjobb rendezés díját a lengyel filmrendező, Andrzej Wajda kapta, aki francia-lengyel koprodukcióban dolgozta fel Georges Jacques Danton életének utolsó évét. A jelöltek között ott volt Alexandre Trauner magyar származású díszlettervező, A pisztráng című filmdráma látványtervezője is. A legjobb külföldi film Blake Edwards amerikai filmrendező Viktor, Viktória című alkotása lett. Posztumusz tiszteletbeli Césart adományoztak a 100 évvel korában született Raimunek, a francia filmművészet egyik szupersztárjának, Marcel Pagnol fétisszínészének. A gálán ugyancsak megemlékeztek egy másik színésznagyságról, a betegség miatt távollévő Arlettyről is, akit telefonon élőben köszöntött Jean-Claude Brialy ceremóniamester, valamint Jean-Louis Barrault színész-rendező. 1983-ban az addigi legjobb eredeti vagy adaptált forgatókönyv kategóriát kettéválasztották, hogy külön-külön ismerhessék el a legjobb fikciós történetek alkotóit, valamint az irodalmi művek legsikeresebb filmes átiratainak készítőt. (Három év múlva ismét összevonás következett.) Az 1982-ben tragikus hirtelenséggel elhunyt két színművész, Romy Schneider és Patrick Dewaere emlékének adózva két új kategóriát is alapítottak, a „legígéretesebb fiatal színésznő” és a „legígéretesebb fiatal színész” elnevezéssel. Falucsúfoló A falucsúfoló egy népi irodalmi műfaj, általában egy frappáns, humoros, gúnyolódó történet egy falu lakosairól. A történet középpontjában általában a falubeliek tudatlansága, egy adott témában való járatlansága, tájékozatlansága áll. Önálló műfajt alkotnak a Gyulafirátótról szóló falucsúfolók, a szakirodalom ezeket rátótiáda néven említi. Példák falucsúfolóra A ketyegő fene agyonverése A Ketyegő fene vagy Pittyegő fene (A ketyegő fene agyonverése) egy tréfás történet, falucsúfoló, rátótiáda. A történet szerint a falubeliek az úton hazafelé egy zsebórát találnak, de nem tudják mire vélni. Félve beviszik a faluba, ahol megállapítják, hogy a szerkezet egy ketyegő fene. Mivel veszedelmes lénynek gondolják, botokkal, ásókkal, kapákkal, fejszékkel, cséphadarókkal „agyonverik”. A történetet A magyar irodalom kárpátaljai lexikona az egyik legismertebb rátótiádának nevezi. A Magyar néprajzi lexikon. szerint a ketyegő fene története a Dunántúlon kívül elterjedt volt még Szatmár és Erdély egy részén. A falucsúfolónak több „modern” változata is ismert, ezek olyan elmaradott emberekről szólnak, akik előtt ismeretlen például a vonat, a telefon vagy a mosógép. A történetnek finn, észt, litván, román, görög és flamand változatairól tudunk. A rátóti csikótojás Hasonló falucsúfoló A rátóti csikótojás története. A rátóti csősz a falu határában egy úritököt talál, de nem tudja, hogy mi lehet az. Beviszi a falu tanácsának, ahol a bölcs elöljárók előbb sárkánytojásnak gondolják, majd megállapítják, hogy ez csakis egy csikótojás lehet. .gb A .gb az Egyesült Királyság számára fenntartott internetes legfelső szintű tartomány kód. A .uk kóddal egy időben lett bevezetve. Soha nem használták a .gb tartományt széles körben, és egy idő után a feledés homályába süllyedt. A Domain Name System rendes szabályai szerint az ország internetkódja megegyezik az ISO 3166-1 kódjával. E szerint a lista szerint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a kódja .gb lenne, de ez megegyezik Nagy-Britannia rövidítésével, melybe nem tartozik bele Észak-Írország. Az ezt megelőző JANET Name Registration Scheme szerint az ország a .uk végződést használta, így megkérte John Postelt, az IANA tagját, hogy a .uk címvégződést használhassák. Kolczonay Ernő Kolczonay Ernő (Budapest, 1953. május 15. – Budapest, 2009. október 4.) világbajnok, olimpiai ezüstérmes magyar vívó, edző. Élete Pályafutását 1964-ben úszóként kezdte a Budapesti VSC-ben, majd a Budapest Honvéd öttusázója, 1969-től pedig vívója volt. Itt lett profi vívó, ezen klub színeiben jutott ki több világversenyre is. Az 1976-os montréali olimpiára annak ellenére nem vitték ki, hogy vezette a magyar ranglistát és a világranglistán is a legjobb magyar volt. A bojkott miatt nem vehetett részt az 1984-es Los Angeles-i olimpián sem. Helyette megnyerte az ún. „vörös olimpiát”. Edzőként dolgozott a Budapesti Honvédnál, később pedig a görög válogatottnál. A rendszerváltást követően megalapította a Fless Vívóiskola és Sportklubot. Kolczonay májbeteg volt, átültetésre várt, 2008-ban csatlakozott a Májbetegekért Alapítványhoz. Betegsége következtében 2009 októberében elhunyt. Sporteredményei Három olimpián képviselte a magyar színeket: az 1980-as moszkvai olimpián egyéniben, 1992-ben Barcelonában csapatban szerzett ezüstérmet párbajtőrben, 1980-ban a tőr-, 1988-ban a párbajtőrcsapattal végzett a pontszerző hatodik helyen. A vívó-világbajnokságokon egyéniben kétszer állhatott fel a dobogóra (1979-ben második, 1982-ben harmadik hely). Csapatban elért 3 bronzérme mellett 1978-ban Hamburgban aranyérmet nyert. Kétszeres Universiade-győztes (1979, Mexikóváros; egyéni, csapat). Díjai, elismerései Az év magyar vívója (1979, 1980, 1983) MOB Érdemérem (2014) 12878 Erneschiller A 12878 Erneschiller (ideiglenes jelöléssel 1998 QH11) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1998. augusztus 17-én. Timo Achenbach Timo Achenbach (Witten, 1982. szeptember 3. –) német labdarúgó, az SV Sandhausen hátvédje. Klubcsapatokban Profi pályafutását a Borussia Dortmund II-ben kezdte. 2003 és 2004 közt kölcsönben a VfB Lübeckben szerepelt. 2004 és 2005 közt szintén kölcsönben az 1. FC Köln játékosa volt. A 2005 és 2008 közti időt az SpVgg Greuther Fürthnél töltötte. 2008-tól volt az Alemannia Aachen tagja. 2012 óta az SV Sandhausenben játszik. Válogatottban Háromszor lépett pályára a német U21-es labdarúgó-válogatottban. Egyszeres B-válogatott. Finn labdarúgó-válogatott A finn labdarúgó-válogatott Finnország nemzeti csapata, amelyet a finn labdarúgó-szövetség (finnül: Suomen Palloliitto) irányít. Hazai mérkőzéseiket leggyakrabban az Olimpiai Stadionban játsszák Helsinkiben. Finnország még sohasem szerepelt egyetlen világ és Európa-bajnokságon sem. Az ezer tó és hosszú telek országában a labdarúgás kisebb népszerűségnek örvend, mint sok más európai országban. Bár a labdarúgás hobbiként Finnország egyik legnépszerűbb csapatjátéka (hivatalosan kb. 350 000 finn gyakorolja), a jégkorong, a floorball, a nordic walking meg sok más téli sport nagyobb népszerűségnek örvend. Ráadásul Finnország lakossága nem is elég nagy ahhoz, hogy mindig termelhessenek nemzetközi sztárokat. Történelem Korai szakasz A Finn labdarúgó-szövetség 1907-ben alakult és 1908-ban lett a FIFA tagja, annak ellenére, hogy ekkor Finnország az Orosz Birodalom fennhatósága alá tartozott 1917-ig. Első mérkőzésükre 1911 október 22-én került sor Svédország ellen, melyet 5-2-re elveszítettek. A válogatott eddigi legjobb eredménye az 1912. évi nyári olimpiai játékokon volt, amikor Finnország még az Orosz Birodalmon belüli autonóm nagyhercegség volt. A bronzéremért játszottak Hollandia ellen, de ezt a mérkőzést Hollandia 9-0-ra megnyerte. A 20. század második felében Az 1952. évi nyári olimpiai játékokat Helsinkiben rendezték, ezért automatikusan résztvevői voltak a tornának. Az első fordulóban Ausztria ellen szenvedtek 4–3-as vereséget. Az Európa-bajnokság selejtezőiben először 1968-ban indultak. Részt vettek az 1980-as moszkvai olimpián, melyet több nyugati ország is bojkottált. Finnország egészen az 1980-as évekig Európa egyik leggyengébb válogatottja volt, de ezt követően jobb teljesítményt nyújtottak a selejtezőkben. Az 1980-as Európa-bajnokságról 1, az 1986-os világbajnokságról 2 ponttal maradtak le. Az 1990-es évek közepére egyre több finn labdarúgó került nagyobb európai bajnokságokba. Közülük is kiemelkedett az Ajaxban szereplő Jari Litmanen. Az 1998-as világbajnokság selejtezőinek, a Dániával 1992-ben Európa-bajnokságot nyert Richard Møller Nielsen irányításával kezdtek neki. Norvégiát és Svájcot idegenben sikerült legyőzniük. A pótselejtező eléréséhez az utolsó mérkőzésükön győzniük kellett volna Magyarország ellen. 1–0-ra vezettek, amikor a hosszabbításban egy szerencsétlen öngólt kaptak, ami megpecsételte sorsukat és lemaradtak a pótselejtezőről. A 2000-es Európa-bajnokság selejtezőiben Törökországot idegenben verték 3–1-re. Végül Németország és Törökország mögött a harmadik helyen végeztek. A 2000-es évek Richard Møller Nielsent Antti Muurinen váltotta 2000-ben. A válogatott gerincét a legnagyobb nevek, mint például: Antti Niemi, Sami Hyypiä, Teemu Tainio, Mikael Forssell alkották Litmanennel kiegészülve. A 2002-es világbajnokság selejtezőiben két döntetlent értek el Németország ellen, 5–1-re legyőzték Görögországot és hazai pályán döntetlent játszottak Angliával. A harmadik helyen zártak Németország és Anglia mögött. Finnország volt az egyedüli, aki nem szenvedett vereséget hazai pályán. A 2004-es Európa-bajnokság selejtezőinek 9. csoportjában két vereséggel kezdtek Wales és Jugoszlávia ellen, Olaszországtól szintén kikaptak mindkét alkalommal. Végül a negyedik helyen végeztek három győzelemmel, egy döntetlennel és négy vereséggel. A 2006-os világbajnokság selejtezőiben Örményországot és Macedóniát oda-vissza legyőzték. Hollandia, Csehország és Románia ellen egyetlen pontot sem szereztek. A negyedik helyen fejezték be a selejtezőket 16 ponttal. 2006-ban az angol Roy Hodgsont nevezték ki a szövetségi kapitányi posztra. A 2008-as Európa-bajnokság selejtezőinek A csoportjába kerültek Portugália, Lengyelország, Belgium, Örményország, Azerbajdzsán és Kazahsztán mellé. A selejtezőket jól kezdték, Lengyelországot idegenben verték 3–1-re, Portugáliával pedig 1–1-es döntetlent játszottak hazai pályán. Ezt követte két idegenbeli találkozó; az Örményország elleni 0–0 és Kazahsztán 2–0-s legyőzése. Örményországot hazai pályán 1–0-ra verték. Azerbajdzsán ellen elszenvedték első vereségüket a sorozatban. Szerbiától odahaza kaptak ki 2–0 arányban. A következő két hazai mérkőzésüket megnyerték. Belgiumot 2–0-ra, Kazahsztán 2–1-re győzték le. Ezután három 0–0-s döntetlen következett Szerbia, Lengyelország és Belgium ellen. Azerbajdzsánt 2–1-re verték hazai pályán. Az utolsó mérkőzésükön Portugália ellen nyerniük kellett volna a kijutáshoz, de az eredmény 0–0 lett. A negyedik helyen végeztek azonos pontszámmal, mint Szerbia, de az egymás elleni eredményük rosszabb volt. A kijutásról mindössze három ponttal maradtak le. A 2010-es világbajnokság selejtezőinek 4. csoportjában a harmadik helyen végeztek; öt győzelemmel, három döntetlennel és két vereséggel. Németországgal otthon 3–3-as, idegenben 1–1-es döntetlent játszottak. A 2012-es Európa-bajnokság selejtezőinek E csoportjába sorsolták őket Hollandia, Svédország, Magyarország, Moldova és San Marino társaságában. Első mérkőzésükön Moldovától nem várt 2-0-s vereséget szenvedtek. San Marino-t 8–0-ra verték, Mikael Forssell mesterhármast ért el. Hollandia és Svédország ellen mindkét alkalommal vereséget szenvedtek. Magyarország ellen a 94. percben veszítették el a mérkőzést Helsinkiben. A 2014-es világbajnokság selejtezőinek I csoportjában a harmadik helyen végeztek két győzelemmel, három döntetlennel és három vereséggel. A világbajnoki címvédő Spanyolország otthonában 1–1-es döntetlent értek el. Teemu Pukki révén egyenlítettek a 79. percben. A válogatott szerelése A finn válogatott tradicionális hazai szerelése; fehér mez, kék nadrág és fehér sportszár. A váltómez a leggyakrabban ellenek az ellentéte; kék mez, fehér nadrág és kék sportszár. Játékosok Legtöbb válogatottság Az adatok 2016. március 29. állapotoknak felelnek meg. Legtöbb gól Az adatok 2016. március 29. állapotoknak felelnek meg. Szövetségi kapitányok 2016. június 6-i adatok alapján Stadion A finn labdarúgó-válogatott első számú otthona az Olimpiai Stadion, Helsinkiben. 1938-as megnyitása óta ez a stadion ad otthont a legtöbb válogatott mérkőzésnek. Itt rendezték az 1952. évi nyári olimpiai játékok döntőjét. Sarolta mexikói császárné Sarolta (teljes nevén: Mária Sarolta Amélia Augusztina Viktória Klementina Leopoldina, franciául: Marie Charlotte Amélie Augustine Victoire Clémentine Léopoldine de Saxe-Coburg-Saalfeld; Laeken, 1840. június 7. – Meise, 1927. január 19.) a Szász–Coburg–Gothai-házból származó, I. Lipót belga király és Lujza Mária királyné negyedik gyermekeként született belga királyi hercegnő, aki I. Miksával kötött házassága révén osztrák főhercegné és mexikói császárné. Élete Ifjúkora a belga királyi udvarban Sarolta (Charlotte) belga királyi hercegnő 1840. június 7-én született a laeken-i királyi kastélyban (ma Brüsszel). Édesapja I. Lipót, az első belga király (1790–1865), édesanyja Lipót második felesége, Lujza Mária belga királyné (Marie Louise orléans-i hercegnő, I. Lajos Fülöp francia király leánya volt 1812–1850). Sarolta volt a királyi pár egyetlen leánya. Nevét apja első feleségének, a gyermekágyban elhalt Sarolta Auguszta walesi hercegnőnek, Anglia trónörökösnőjének (1796–1817) neve után kapta. Apja révén Sarolta királyi hercegnő a német Szász–Coburg–Gothai hercegi családból származott, és közvetlen unokahúga volt Viktória brit királynőnek és a királynő férjének, Albert szász–coburg–gothai hercegnek is (a család neve angolosan Saxe–Coburg, csak az első világháború alatt változtatták Windsorra). A maga korában Sarolta hercegnő igen művelt leánynak számított, négy nyelvet folyékonyan beszélt, oktatták filozófiára, történelemre, természettudományokra és zenére is. Feljegyezték róla, hogy rendkívül szerette Johann Sebastian Bach műveit. Már születésekor Európa egyik leggazdagabb hercegnőjének számított. Osztrák főhercegné Sarolta hercegnő 1857. július 27-én Brüsszelben feleségül ment I. Ferenc József osztrák császár legidősebb öccséhez, az idealista és liberális gondolkodású Habsburg–Lotaringiai Ferdinánd Miksa főherceghez (1832–1867), ezzel osztrák főhercegnéi (Erzherzogin von Österreich) rangot kapott. Férjével 1857 és 1859 között Milánóban éltek, ahol Miksa főherceg az Osztrák Császárság lombardiai és venetói helytartójaként működött. A Lombard–Velencei Királyság azonban a Habsburg Birodalom tartománya volt, kormányzása nem jelentett valódi uralkodói hatalmat. A császár 1859-ben leváltotta liberális szellemű öccsét, és helyére Gyulai Ferenc tábornokot nevezte ki. A házaspár visszatért a Trieszt melletti a Grignanoi öbölben épített Miramare kastélyba, amelyet Miksa főherceg építtetett. Mexikó császárnéja III. Napóleon francia császár és Ferenc József osztrák császár világhatalmi terveinek keretében 1864-ben Miksa főherceget kívánták megtenni Mexikó uralkodójának. III. Napóleon sugallatára, és Eugénia császárné unszolására Miksa elfogadta a mexikói royalisták felkérését. A francia intervenciós csapatok által megszállt országrészben tartott népszavazás eredményére támaszkodva a mexikói royalisták restaurálták a monarchisztikus államformát. Ferdinánd Miksa főherceget I. Miksa néven kikiáltották Mexikó császárának (Emperador Maximiliano I de México). Felesége, Sarolta főhercegné Mexikó császárnéja (Emperatriz Carlota de México) lett. 1864 áprilisában a császári pár Mexikóba utazott. Saroltát belga önkéntesek, az ún. Belga Légió (1500 fő) is elkísérte, addig Miksával 7000 osztrák, magyar és lengyel önkéntes tartott. Május 28-án szálltak partra Vera Cruzban. Francia csapatok kíséretében június 12-én bevonultak a császári székhelyre, Mexikóvárosba. A főváros közelében álló Chapultepec palotába költöztek, a régi azték császárok nyaralóhelyére. Miksa széles sugárutat építtetett a császári palotától a városközpontig, amelyet a Császárné sétánynak (Paseo de la Emperatriz) neveztek el. Mai neve a Reform-sétány (Paseo de la Reforma). Sarolta igyekezett uralkodói szerepéhez méltóan élni, utazást tett a távoli Yucatán-félszigetre, megtekintette az ősi Uxmal város romjait. A mexikói monarchiát azonban csak a francia intervenciós haderő tartotta életben. A köztársaság hívei, élükön a megbuktatott elnökkel, Benito Juarezzel, állandó harcot folytattak ellenük. Az észak-amerikai polgárháború (1861–1865) lezárultával az Egyesült Államok blokád alá vette Mexikót, és fegyverekkel támogatta a köztársaságiakat. A Monroe-elvet alkalmazva az Egyesült Államok 1866-ban Mexikó elhagyására kényszerítette a francia csapatokat. Miksa és hívei magukra maradtak. 1866-ban Sarolta császárné Európába utazott, hogy IX. Piusz pápától és III. Napóleon császártól kérjen támogatást szorongatott férje számára. Erőfeszítései kudarcba fulladtak, mély depresszióba esett, egyes kortársak szerint az elmezavar határára került. Sohasem tért vissza Mexikóba. Miksa császár utolsó híveivel Querétaro erődjébe vonult vissza, itt árulás folytán elfogták, hazaárulás vádjával halálra ítélték, és 1867. június 19-én Querétaro közelében kivégzőosztag elé állították. Jelentések szerint utolsó szavai ezek voltak: „Szegény Sarolta”! . Özvegységben Férje kivégzésének hírére a kétségbeesett Sarolta összeomlott, elméje megzavarodott. Bátyja, Fülöp belga királyi herceg, Flandria grófja több kiváló orvossal is megvizsgáltatta, de valamennyien elmebetegnek nyilvánították. Visszavonult a közszerepléstől. Először a Miramare kastélyban élt, azután a Brüsszel melletti Tervuren kastélyában, végül a bouchout-i kastélyban, a flandriai Meise városában. Az első világháború alatt a Belgiumot megszálló német császári hadsereg elfoglalta Meisét is. A kastély kapujára német és flamand nyelvű táblát függesztettek: „E ház lakója Őfelsége Sarolta, Mexikó császárnéja, kinek sógora Őfelsége Ferenc József, Ausztria császára, Magyarország királya”. A kastélyban Ferenc József öccsének özvegye lakott, ezért nem léptek be oda, személyének sérthetetlenségét mindvégig tiszteletben tartották, hiszen az Osztrák–Magyar Monarchia a Német Császárság legfőbb háborús szövetségese volt. Az osztrák császári család és Sarolta főhercegné közötti kapcsolatot Rudolf koronaherceg özvegye, Stefánia főhercegné tartotta. A kortársak szerint Sarolta haláláig úgy hitte, ő továbbra is Mexikó uralkodó császárnéja, férje nem halt meg, és hamarosan visszatér hozzá. Ágyában egy kis babát tartott, akit Max-nak hívott. 60 évvel élte túl férjét. 1927. január 19-én halt meg a bouchout-i kastélyban. Fogadott és vélt utódai A házaspárnak nem születtek gyermekei. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy Miksa főherceg korábbi brazíliai útján szifilisz fertőzést kapott. Miksa császár 1865-ben örökbe fogadta az 1822–23 között uralkodott korábbi mexikói császár, Agustín de Iturbide unokáit, Agustín de Iturbide y Greent és Salvador de Iturbide y de Marzánt. A 2 éves Augustínt kinevezte Iturbide hercegének, és megtette őt a császári trón örökösévé. Ezekkel az intézkedésekkel népszerűségét próbálta növelni, hatalmi bázisát kiszélesíteni. Kivégzése azonban romba döntötte a császárság restaurálásának esélyt. Augustín felnőtt korában lemondott minden trónigényéről, beállt a mexikói hadseregbe, végül tanár lett Washingtonban. Erősen tartja magát az a legenda, hogy Sarolta 1867. január 21-én egy házasságon kívüli fiúgyermeket szült. A gyermek apja a belga báró, Alfred Van der Smissens ezredes lett volna. Ez azt jelentené, hogy Sarolta császárné már teherben volt, amikor Európába utazott, támogatást szerezni férje számára. Egyes források (például André Castelot belga történész) szerint ebből a fiúból lett a Maxime Weygand francia tábornok (1867–1965), két világháború jelentős katonája. Weygand tábornok egész életében visszautasította, hogy ezeket a pletykákat kommentálja. Szüleinek személyazonossága ma is ismeretlen. Más források viszont azt állítják, hogy Weygand tábornok anyja egy ismeretlen lengyel nő volt, apja pedig II. Lipót belga király (Sarolta bátyja), vagy maga Miksa főherceg. Utóélete Mexikóban ma is énekelnek egy Saroltáról szóló gúnydalt, az „Adiós mamá Carlota”-t, amelyet a császárság bukása után Vicente Riva Palacio (1832–1896) mexikói író és ügyvéd szerzett, aki a hadbírósági tárgyaláson Miksa védője volt. Irodalom Gonda Imre – Niederhauser Emil : A Habsburgok. Egy európai jelenség , Gondolat, Budapest , 1978 , ISBN 9-632-80714-6 A.J.P. Taylor: A Habsburg Monarchia (The Habsburg Monarchy), 1809-1918 , Scolar, Budapest , 2003 , ISBN 9-639-19387-9 Joan Haslip: The Crown of Mexico (Mexikó koronája) , ISBN 0-03-086572-7 Rodolfo Usigli: Corona de Sombra (Árnyékkorona) Michel de Grèce: L'Impératrice des adieux (A búcsúzó császárné) , Presses de la Cité, 2000 ISBN 2-26-609362-2 Erika Bestenreiner: Charlotte von Mexiko. Triumph und Tragödie einer Kaiserin (Egy császárné diadala és tragédiája) , Piper Verlag, Berlin, 2007 ISBN 3-492-04681-9 . Szépirodalom, film Juarez, amerikai játékfilm, készült 1939 -ben, rendező Brian Aherne. (Miksa császárral rokonszenvező ábrázolás), a császárné szerepében Bette Davis -szel. Fernando del Paso: „Noticas del Imperio” . Regény Miksa császár és Sarolta (spanyolosan Maximiliano I et Carlota ) életéről, uralkodásuk idején. Liliane Wouters: Charlotte ou la nuit mexicaine (Sarolta avagy a mexikói éjszaka) , Brüsszel , Éditions Les Eperonniers, 1989 . Michèle Fabien: Charlotte , Brüsszel , Éditions Labor, 2000 . Drlupa (Kraljevo) Drlupa (cirill betűkkel Дрлупа), település Szerbiában, a Raškai körzet Kraljevoi községében. Népesség 1948-ban 334 lakosa volt. 1953-ban 349 lakosa volt. 1961-ben 319 lakosa volt. 1971-ben 262 lakosa volt. 1981-ben 200 lakosa volt. 1991-ben 171 lakosa volt. 2002-ben 143 lakosa volt, akik közül 138 szerb (96,5%), 2 jugoszláv és 3 ismeretlen. Carlencas-et-Levas Carlencas-et-Levas település Franciaországban, Hérault megyében. Lakosainak száma 128 fő (2015). Carlencas-et-Levas Bédarieux, Brenas, Dio-et-Valquières, Pézènes-les-Mines és La Tour-sur-Orb községekkel határos. Népesség A település népességének változása: European Robotic Arm A European Robotic Arm (ERA) a Nemzetközi Űrállomás orosz részlegére kapcsolt európai robotkar. Tulajdonságai Bár az űrállomáson van robotkar, a Canadarm2, de ez nem alkalmazható az orosz részlegen súlya miatt. Az európai robotkar kisebb és kevésbé masszív, mint a Canadarm2. Feladata Külső tárgyak mozgatása Űrséta alatt az űrhajósok segítése Az állomás vizsgálata A napelemek cseréje A modulok mozgatása, üzembehelyezése Forrás European Robotic Arm - ESA's description and specifications of the arm from July 2004. ERA - Description, with photos, from Dutch Space. Lázi (Ukrajna) Lázi, ukrán nyelven Лази, település Ukrajnában, Kárpátalján, a Técsői járásban. Fekvése Técsőtől északkeletre fekvő település. Nevének eredete A Láz helységnév ruszin dűlőnévi eredetű, alapja a ruszin лазъ ’erdei kaszáló’ (Чопей 167) főnév, magyarul: 1. ’irtvány, rét, szénatermő hely, tisztás’, 2. ’irtványföldi, szétszórt település’, a román nyelvben laz: ’irtás, füves hely, kaszáló’ (Dr M. 1: 704). A Lázi változat többes számú alak. Holodomor – Keserű aratás A Holodomor – Keserű aratás (eredeti cím: Bitter Harvest) 2017-ben bemutatott kanadai film. A film igaz történet alapján készült, a sztálini diktatúra ukrajnai történéseit dolgozza fel, ahol a kegyetlenségek következtében nagyon sokan éhen haltak. A valóságban a szakértők szerint hét-tíz millió ember halt meg a diktatúra alatt. A filmet George Mendeluk rendezte, a főbb szerepekben pedig Samantha Barks, Max Irons és Terence Stamp látható. Kanadában 2017. március 3-án mutatták be, Magyarországon csak egyetlen alkalommal vetítették a mozik, 2017. június 29-én az Uránia Nemzeti Filmszínház dísztermében. A filmben Sztálint Gary Oliver alakítja. Páldiné Pál Ilona Páldiné Pál Ilona (Jászfényszaru, 1954. október 21. –) olimpikon. országos csúcstartó 400 m-es síkfutásban és 4×400 m-es váltóban. Hatvan város első díszpolgára. Az 1980-as nyári olimpián síkfutásban a 4×400 m-es váltó tagjaként ötödik helyezést ért el. Iskolai testnevelőként dolgozik a Damjanich János Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium-ban. Húti hatalomátvétel Jemenben Ez a szócikk az arab neveket a Magyar Helyesírás Szabályai 221. pontja által a tudományos ismeretterjesztés számára megengedett nemzetközi átírást használja. Amennyiben létezik közismert magyar név, akkor a szócikkben az szerepel. A húti hatalomátvétel Jemenben, más néven a szeptember 21-i forradalom, az Abdul-Malik al-Houthi vezette zaidita hútik (síita szeparatista felkelők) hatalomátvétele volt, amikor Jemen akkori kormányát elűzték a hatalomból. Az események kezdetén a hútik 2014. szeptember 21-én lerohanták az ország fővárosát, Szanaát, és lemondatták a miniszterelnököt Muhammad Bászindavát. Később, 2015. január 22-én, miután a hútik megtámadták az elnöki palotát és több fontos katonai támaszpontot, Abd Rabbuh Manszúr al-Hádi elnök is lemondott. Végül 2015. február 6-án a hútik feloszlatták a parlamentet, és megalapították a milicistákból álló kormányzó bizottságot. Nemzetközileg senki sem ismerte el az általuk vezetett átmeneti kormányt, és széles körben tiltakoztak a belföldi ellenzék képviselői is. A zavargások 2014. augusztus 18-án kezdődtek, amikor a kormány eltörölte az üzemanyagok ártámogatását. Erre válaszul a hútik tömegdemonstrációkat kezdtek szervezni. Szeptember 21-én a hútik elfoglalták Szanaát, de az ország reguláris hadereje hivatalosan nem avatkozott közbe. A hútikkal a harcot sikertelenül felvevő csapatok Ali Mohszen al-Ahmar vezérezredeshez és a konzervatív szunnita al-Iszlah párthoz kötődtek. Miután Szanaában elfoglalták a kulcsfontosságú kormányzati épületeket, a hútik az ENSZ közreműködésével szeptember 21-én aláírtak egy megállapodást, mely szerint „egységkormányt” alakítanak az országban. 2015. januárban újabb fordulatot vett a felkelés, mivel a húti harcosok megszállták az elnöki palotát (Hádi elnök székhelyét), hogy így nagyobb befolyásuk legyen a kormányra, és egy alkotmánytervezet előkészítésébe fogtak. Január 22-én Hádi és a kormány is lemondott, semmint hogy eleget tegyenek a hútik követeléseinek. Három héttel később bejelentették a parlament feloszlatását és ideiglenesen a Forradalmi Bizottság vette át a kormányzást. A hatalommegosztási megállapodás értelmében a Képviselőház azonban továbbra is a helyén maradt. Előzmények 2014. július 30-án a jemeni kormány az ártámogatások átalakításának részeként bejelentette, hogy növekedni fognak az üzemanyagok árai. Ettől azt várta, hogy felszabadulnak a külföldi, befagyasztott támogatások, és így a kormányzatnak nagyobb mozgástere lehet az ország költségvetésben. Erre a lépésre egyébként a Nemzetközi Valutaalap nyomására került sor, mivel a további pénzügyi támogatások folyósításának ezt szabta feltételéül. A kormány a normál benzin árát az addigi 125 jemeni riálról 200 riálra, a tömegközlekedés és a teherkocsik által használt dízel árát pedig 100-ról 195 riálra emelte. A régióban Jemenben volt az egyik legmagasabb az energiahordozók ártámogatása. Az alacsony egy főre eső jövedelem és az egyre nagyobb költségvetési hiány miatt az ország nem engedhette meg magának ezt a nagymértékű energiaár-támogatást főleg úgy, hogy ennek a legnagyobb nyertesei a jómódúak voltak, és nem a szegények. Az üzemanyagár-támogatás legnagyobb nyertesei Száleh befolyásos politikai szövetségesei voltak, például Ali Mohsen al-Ahmar. Ők az olcsón megvett gázolajat külföldön magas haszonnal továbbértékesítették. 2013-ban a jemeni állami hírügynökség által közzétett, a pénzügyminisztériumban készített jelentés szerint az üzemanyag ártámogatására a jemeni költségvetésből 3 milliárd dollár ment el, ami az állami kiadások 20%-át tette ki. Az üzemanyag mellett további szociális támogatásokat is adtak, például alacsonyan tartották még az ivóvíz, a tömegközlekedés és az élelmiszerek árát, mivel ezzel is támogatni akarták a helyi ipar felemelkedését. A pénzügyi források szűkössége miatt a jemeni kormány több mint egy évig tárgyalt a Nemzetközi Valutaalappal azért, hogy hitelből esetleg biztosíthassák az ország számára egyre sürgetőbb finanszírozást. A hitel előfeltétele volt az ártámogatások megszüntetése, de az IMF ezt fokozatosan, a közvélemény folyamatos tájékoztatása mellett ajánlotta megvalósítani. Ennek ellenére nem így vezették be. Az IMF és más külföldi támogatók ezen kívül hangsúlyozták a szociális biztonság megerősítést és azt ajánlották, az ártámogatás megszüntetése által leginkább hátrányosan érintettek számára akár készpénzben nyújtsanak kompenzációt. Az Amerikai Egyesült Államok és az ország több más támogatója ezen kívül 2014 nyarán fokozta a Szociális Jóléti Alaphoz történő hozzájárulását, mert számoltak az ártámogatás eltörésével. A jemeni kormány azonban nem vette figyelembe a javaslatokat. A 2011. novemberben az Öböl Menti Együttműködési Tanács közreműködésével átmeneti kormány alakult, mely Száleh elnöknek a jogszolgáltatás alóli mentességet biztosított. A kormány tagjai egyenlő arányban kerültek ki Száleh Általános Népi Kongresszusi Pártjából és az al-Oslahból, Jemen legnagyobb iszlamista pártjából, a 2011-es forradalom előtti rezsim legnagyobb politikai szereplőjéből. A politikai rendszer átalakítása és más véleményeknek hangot adó erők felszínre engedése, a korrupció visszaszorítása és a felelős kormányzati rendszer kialakítása helyett az egyéni érdekek játszották a legnagyobb szerepet a Bászindváh vezette kormány tevékenységében. Így alakították ki a Szanaában élő elit és törzsi szövetségeseik uralmát. A jemeni kormánynak semmiféle összehangolt gazdasági terve nem volt, a kulcspozícióban lévő miniszterek tevékenységének nem volt igazi ellenzéki fékje, így nem volt ami komolyabb teljesítményre ösztönözze őket azért, hogy tényleg az ország egységének megvalósításáért dolgozzanak. Az üzemanyagár-támogatás megszüntetése elleni tiltakozásnak köszönhetően a hútik akkora népszerűségre tettek szert, hogy be tudtak vonulni Szanaába, és át tudták venni a hatalmat, valamint ki tudták használni a lakosság különböző érdekcsoportjai közötti ellentéteket és az al-Islah vezette kormányzat tevékenység által kiváltott ellenszenvet. Események 2014: Szanaa eleste A hútik elfoglalják a várost Szeptember 18-án a húti katonák Szanaában összecsaptak az al-Islah fegyvereseivel, szeptember 21-re pedig a város belsejébe hatoltak, és elfoglalták a kormány központi épületeit is. Ezután lemondott Bászindváh miniszterelnök, aki a hadsereg és a kormány egyes részeit azzal vádolta, hogy támogatták a forradalmat, és ugyanakkor Hádit is elítélte. A hútik és több más jemeni párt aláírta a Béke és Partnerség Megállapodást, mely alapján új egységkormányt tudtak alakítani. A hatalomátvétel során szeptember 22-ig legalább 340 embert öltek meg Szanaában. A harcok azonban még a hatalommegosztási szerződés aláírása után is folytatódtak. Nyomás alatt a kormány Október 7-én Ahmad Awad bin Mubarakot, Abd Rabbuh Manszúr al-Hádi elnök kabinetfőnökét jelölték Bászindava utódjának, de a hútik nyomására nem fogadta el a felkérést. A harcokban további 223 ember vesztette életét. Október 9-én egy nagyobb csoportosulásban öngyilkos merénylő robbantott bombát Szanaában a központi Tahrir téren. A robbanásban 47 ember meghalt, 75 pedig megsebesült. Legtöbbjük a hútik támogatói közül került ki. Kormányzati vélemények szerint az al-Káida arab-félszigeti szárnya állhatott a robbantás mögött, mely szervezet sem a jemeni kormánnyal, sem a hútikkal nem ápol jó viszonyt. Október 13-án a hútik beleegyezésével Hádi Háled Báháht nevezte ki a Muhammad Bászindava előző havi lemondása miatt megüresedett miniszterelnöki posztra. November 7-én az ENSZ BT szankciókat léptetett életbe Száleh és két húti parancsnok, Abdullah Yahya al Hakim és Abd al-Khaliq al-Huthi ellen, azzal az indokkal, hogy akadályozzák a jemeni politikai folyamatok működését. Az Általános Népi Kongresszus, Száleh politikai pártja erre válaszul Hádi elnököt megfosztotta minden, a pártban viselt tisztségétől, és azzal vádolták, hogy a szankciók megszegésére buzdított. A Béke és Partnerség Egyezmény által létrehozott kormány november 9-én tette le az esküt. A hútik és az Általános Népi Kongresszus azonban nem vett részt az új vezetésben. A hútik decemberben is bekeményítettek, mikor megakadályozták, hogy a hadsereg Hádi által frissen kinevezett vezetője, Hussein Khairan tábornok bejuthasson az irodájába. Őt korrupcióval vádolták meg. A jelentések szerint ezen felül Szanaában elrabolták Shadi Khasrouf aktivistát és ezután több helyen is tiltakozó demonstrációk voltak azért, hogy engedjék őt szabadon. Báháh figyelmeztetett, hogy amennyiben a hútik befolyásolni akarják az állami intézményeket, akkor ő és kormánya le fog mondani, beleértve olyan lépéseket, hogy lemondatták az állami olajtársaság vezetőit, Hudajda város kikötőjének igazgatója nem foglalhatta el az állását, és négy kormányzóság vezetőjét is menesztették. 2015: Hádi lemondása A kormányt elmozdítják a hatalomból 2015. január 18-án a hútik elrabolták Ahmad Awad Bin Mubarakot, az elnök kabinetfőnökét, mert nézeteltérések voltak az ország új alkotmányának tervezetét illetően. A csoport elutasította az aznap nyilvánosságra hozott alkotmánytervezetet, ami azt javasolta, hogy Jement osszák fel hat szövetségi régióra, állítsanak fel korlátot az elnöki tiszt betöltésével kapcsolatban, alakítsanak kétkamarás országgyűlést, és tiltsák be a vallási vagy etnikai alapon szerveződő pártokat. A hútik ehelyett két szövetségi régiót akartak létrehozni, egyet északon, egyet pedig délen. Január 19-én a húti katonák körbevették az elnök szanaai palotáját. Már korábban heves tűzpárbaj bontakozott ki a felkelők és az Elnöki Gárda között, melyben a fegyverszünet megkötéséig legalább nyolcan meghaltak. Hussain Albukhaiti húti aktivista azt mondta, kiprovokálták a csoporttól hogy hétfőn támadjon, mert korábban két állásukat is megtámadták. A hútik megtámadták a Jemen TV és a Saba Hírügynökség központi épületeit is. Azzal vádolták Hádit, hogy megszegte az alkotmánytervezettel kapcsolatban tett ígéreteit, és hogy támogatja az al-Káidát. A kormányoldal a hútik tetteit úgy értékelte, hogy azok "egy puccs irányába tett lépések". Június 20-án a hútikhoz hű erők megtámadták az elnök rezidenciáját, és behatoltak az elnöki palotába. A támadás során Abdel Rabbo Manszúr Hádi elnök bent tartózkodott. Nadia al-Sakkaf információs miniszter szerint az elnök nem sérült meg annak ellenére, hogy fél órán át erős tűz alatt tartották őket. A gárdisták viszonozták a tűzet, majd körbevették a palotát és Hádit könnyen ki tudták menekíteni. Az összetűzésben két gárdista meghalt. A felkelők gyalog és légvédelmi rakétákkal felfegyverzett teherautókkal lepték el Szanaa utcáit, városszerte és az elnöki rezidencia környékén is ellenőrző pontokat állítottak fel, és más kulcsfontosságú épületek, így a hírszerzés központjának a környékén is megerősítették a jelenlétüket. Az ENSZ BT a kialakult helyzet miatt rendkívüli ülést hívott össze. Pan Gimun, az ENSZ főtitkára aggodalmainak adott hangot a romló jemeni helyzet miatt és minden felet a békekötés előmozdítására szólított fel. Abdul-Malik al-Houthi, a húti mozgalom vezetője hosszú beszédet tartott a jemeni televízióban, melyben felszólította Hádit, hogy gyorsabban vezesse be a hútik által követelt politikai változásokat. Ugyanakkor megfenyegette Maribot, egy csökönyösen ellenálló közép-jemeni várost, hogy hamarosan felfegyverkezve fogják megtámadni. Másnap a húti erők elfoglalták Hádi rezidenciáját, de egy húti tisztviselő szerint Hádi akkor jön és megy, amikor csak akar. Jemeni katonai források szerint a hútik Hádi otthona környékén légi támadást indítottak, a szanaai lőszerraktárat pedig harc nélkül elfoglalták. A dél-jemeni kikötőváros, Áden tisztviselői a húti hatalomátvételre – az elnöki palota és rezidencia megszállására – válaszul lezárták a város repülőterét, kikötőit és közúti kapcsolatait. A város biztonsági tanácsa a hútik lépését „az elnök személye és a politikai rendszer elleni puccsnak” minősítették. Január 21-én a hútik és a kormány erői tűzszünetet kötöttek. Előtte az elnöki palota környéki harcokban kilencen meghaltak, 67 ember pedig megsebesült, Közben állítólag találat érte a Hádival és a hútikkal a palotában tárgyalásokat folytató Báhábot, mikor elhagyta a palota épületét. Ezután el kellett rejtőznie. A tűzszünetbe a felkelők több kérését is belefoglalták, többek között kibővítették a hútiknak biztosított képviselői helyek számát a parlamentben és más állami intézményekben. Ezért cserébe a felkelők megígérték, hogy visszavonulnak és szabadon engedik az elnök kabinetfőnökét. A tűzszünet azonban rövid életűnek bizonyult. Január 22-én Hádi és Báháb felajánlották, hogy tárgyaljanak a lemondásaikról, mert a hútik 2014. szeptemberi szanaai bevonulása óta Jemenben gyökeresen megváltoztak a viszonyok. Báháb bejelentette lemondását azért, hogy „elkerülje azt a törvénytelenségeken alapuló politikát, ami szakadékba ránthat”. Mindeközben a vezető húti tisztviselők Hádi lemondását üdvözölték. A húti vezetés egy olyan nyilatkozatot adott, ki, mely szerint a lemondást a parlamentnek is jóvá kell hagynia ahhoz, hogy hatályos legyen. Hatalmi vákuum A lemondások hírére Áden és más dél-jemeni városok tisztviselői kijelentették, nem fognak semmiféle utasítást elfogadni Szanaától, többen pedig kijelentették, szeretnének egy független déli államot. Ádenben, Hudajdában, Ibb-ben, Taizzban és több más jemeni városban is tüntetek január 23-án a húti hatalomátvétel ellen. Ádenben a tüntetők a nemzetközi repülőtér fölé a dél-jemeni zászlót is kitűzték. A hútik egyik jelentős személyisége kilépett, a Facebookon tett bejegyzése szerint azért mert most, hogy Jemenben a hútik lettek „a hivatalos hatalom”, most már inkább közvetítőként dolgozna. Szanaában viszont több tízezren tüntettek a hútik mellett a reptér egyik kifutóján. Ők zöld zászlókat emeltek a magasba, ezen kívül olyan plakátokat emeltek fel, melyeken a szlogenjük olvasható: "Halál Amerikára, Halál Izraelre, Átkozottak a Zsidók, Az Iszlám Győzedelmeskedik.” Január 25-én a Reuters arról számolt be, hogy a Déli Mozgalom több vezetője dél elszakadásáról beszélt, de senki sem pontosította mekkora területre gondoltak. Ugyanakkor visszavonták azt a rendkívüli ülést, melyen Hádi lemondásáról kellett volna dönteni. A húti milicisták a Szanaai Egyetem közelében feloszlattak egy tüntetést, és több ott megjelent újságírót megvertek, illetve őrizetbe vettek. Bin Mubarakot a hútik január 27-én állítólag szabadon engedték. A csoport képviselői szerint átadták őt a Sabva kormányzóságban élő helyi törzseknek. Ugyanezen a napon a hútik vezetője, Abdul Malik Al Houthi egy televíziós beszédében január 30-ra Szanaába találkozót hívott össze, ahol a politikai erők és a törzsi vezetők véget vethetnének a kialakult bizonytalan helyzetnek. A legtöbb résztvevő bojkottálta a találkozót, ahhoz csak Száleh Általános Népi Kongresszusa csatlakozott. Al Houthi a jelentések szerint egy hattagú "átmeneti elnöki tanács" felállítására tett javaslatot, ahol egyenlő arányban képviseltetné magát az ország északi és déli része. Az Al Jazeera szerint a Déli Mozgalom nem hajlandó részt venni a megbeszéléseken, Ádenben pedig több százan tüntettek a javaslat ellen. Maga a Déli Mozgalom is megerősítette, hogy kiszáll az ENSZ által támogatott hatalommegosztási tárgyalásokról, ugyanis ez szerintük "haszontalan". Január vége felé több amerikai hírforrás arról számolt be, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormánya megpróbált tárgyalni a hútikkal, annak ellenére, hogy amerika-ellenes álláspontot képviselnek. Február 1-jén, a hútik által Szanaába összehívott „nemzeti konferencia” utolsó napján a csoport ultimátumot adott Jemen politikai szervezeteinek, mely szerint ha „nem sikerül megoldást találni a fennálló politikai válságra”, akkor a húti „forradalmi vezetőség” átveszi az ország felett az irányítást. A jelentések szerint a hútik tíz harci repülőgépet szereztek meg, és lőszerekkel is felszerelkeztek, melyeket Szadaában tároltak. A húti alkotmány kihirdetése A hútik és a többi jemeni politikai résztvevő között lezajlott majd egyhetes megbeszélést követően a Szanaai Köztársasági Palotából egy húti szóvivő bejelentette, hogy február 6-tól átveszik az ország irányítását. A nyilatkozatban egyúttal feloszlatták a Jemeni Képviselőházat, és bejelentették egy „elnöki tanács” megalakulását, mely a következő két évben vezeti Jement, míg a „forradalmi bizottságok” azért lennének felelősek, hogy egy új 551 fős parlament alakuljon meg. Mahmoud al-Subaihi honvédelmi miniszter lett a Legfelsőbb Biztonsági Bizottság vezetője míg az ország megbízott elnöke Mohammad Ali al-Húthi a Forradalmi Bizottság vezetője lett. Az ENSZ nem ismerte el hivatalosan a hatalomátvételről szóló nyilatkozatot. Az ellenzéki Egységes Tárgyaló Pártok egyik tagja, Mohammed al-Sabri azt mondta, a húti puccs Jemen nemzetközi elszigetelődéséhez fog vezetni. Az Öböl Menti Együttműködési Tanács szintén visszautasította a puccsot, az Amerikai Egyesült Államok pedig figyelmen kívül hagyta a bejelentést. Február 7-re Ádenben, Tazzizban, több más nagy városban és a fővárosban is tüntetéseket szerveztek. A The New York Timesnak Szanaában adott egyik interjúban a Saleh Ali al-Sammad húti vezető visszautasította, hogy a fegyveres hatalomátvételt puccsnak értékelték. Azt mondta, a hútik készek voltak együttműködni Jemen másik két jelentős politikai csoportjával és más országokkal így az Egyesült államokkal is igyekeznek a megfelelő kapcsolatokat kiépíteni. Az állítólagos külföldi befolyás Irán A hútik Jemen népes síita kisebbségéből kerültek ki, és a többségi szunnita ellenzék régóta azzal vádolja őket, hogy szoros kapcsolatokat tartanak fenn Iránnal, a Közel-Kelet legnagyobb síita vezetésű országával, Szaúd-Arábia legnagyobb térségbeli riválisával. Jemen legnagyobb szomszédja és szövetségese pedig éppen Szaúd-Arábia volt. A hútik Szanaai hatalomra kerülését több elemző úgy értékelte, hogy ez egy meglepetésszerű löketet adhat Irán régióbeli befolyásának. Az egyik ellenzéki vezető az Al Arabiyának a parlament feloszlatásának és az irányító bizottságok megalakulásának bejelentése után a hatalomátvételt az iráni forradalomhoz hasonlította. Szerinte ez „az iráni projekt kiterjesztése”. A Reuters egy meg nem nevezett „vezető iráni tisztviselő” 2014. december mondatait idézve azt írta az iráni Jeruzsálemi Gárdának „néhány száz fős” egysége Jemenben van, és ott képzik ki a húti harcosokat. Josh Earnest, a Fehér Ház szóvivője 2015. januárban úgy nyilatkozott bizonytalan, hogy „Irán kiterjeszti a parancsnokságát” a hútikra, de az USA kormánya nevében aggodalmának adott hangot a köztük egyre szorosabbra fonódó kapcsolatok miatt. A következő hónapban John Kerry külügyminiszter azt mondta, Irán közrejátszott a húti hatalomátvételben és a jemeni kormány megbuktatásában. Ali Abdullah Száleh Jemen egykori elnöke, Ali Abdullah Száleh lemondása után is sok téren fontos szerepet játszott a jemeni politikában, még a lemondása után is. A médiában több tudósítás is szólt arról, hogy kapcsolat lehet Száleh és a hútik hatalomra jutása között, az Al Jazeera pedig arról is beszámolt, hogy olyan telefonbeszélgetés hanganyaga jutott a birtokába, melyen 2014. októberben, Szanaa eleste után Száleh és a húti vezetők taktikai megbeszélést tartottak. A Middle East Eye nevű, londoni központú hírportál egy az elnökhöz közel álló névtelen forrásra hivatkozva azt írta, Száleh és fia, Jemennek az Egyesült Arab Emírségekbe delegált nagykövete nem kevesebb, mint 1 milliárd dollár kapott az emirátusoktól, hogy azt a hútik között osszák szét. Ezzel is a Hádi elleni harcokat akarták támogatni. Az ENSZ egy 2015. februári jelentése arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy Száleh „közvetlen támogatást nyújtott a hútiknak a hatalomátvételük idején. Támogatóinak megparancsolta, hogy ne akadályozzák a fegyvereseket, és fiát a hadsereg volt vezetőjét, Ahmed Alit arra utasította, támogassa a hatalomátvételt haderővel is. Száleh pártja, az Általános Népi Kongresszus a hútikkal közösen ellenezte az egységkormány megalakulását. A tárgyalásokról való távolmaradás komoly szankciókat vont maga után Szálehre és a húti vezetőkre nézve. Ezeket az USA és az ENSZ november elején vezette be. A GPC alapvetően kifogásolta a hútik 2015. február 6-i alkotmányos deklarációját. Tíz nappal később azonban a párt bejelentette, hogy visszavonta a kifogásait. Következmények A hútik térnyerésére válaszul egyre több nyugati és ázsiai ország zárta be szanaai kirendeltségeit. Az ENSZ BT egy határozatában sajnálatát fejezte ki a csoport hatalomra jutása miatt, a főtitkár, valamint az Öböl Menti Együttműködési Tanács felszólította az országot, hogy Hádit azonnal helyezzék vissza az elnöki beosztásba. Jamal Benomar, az ENSZ követe az alkotmányos dekrétum után közvetítőként segítette a tárgyalásokat a hútik és a többi nagyobb jemeni párt között. Február 20-án egy bizonytalan megállapodást jelentett be, melyben szerepel a Képviselők Házának visszaállítása és egy olyan, „hagyományos népi bizottság” megalakulása, mely a déliek, a nők, a gyermekek és más kisebbségek érdekeit érvényesítené. Másnap azonban Hádinak el kellett hagynia a rezidenciáját, és a déli parton fekvő Ádenbe kellett menekülnie. Itt kijelentette, hogy a jemeni alkotmány értelmében még mindig ő az ország elnöke, egyúttal elítélte a puccsot. Szaraj (Boszilovo) Szaraj (macedónul: Capaj) település Macedóniában, a Délkeleti körzet Boszilovói járásában. Népesség 2002-ben 937 lakosa volt, akik közül 935 macedón, 2 szerb. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Kaparódarazsak A kaparódarazsak (Sphecidae) az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsének a rovarok osztályának a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendjébe és a fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita) alrendjébe tartozó család. Elterjedésük A sarkvidék kivételével az északi féltekén megtalálhatók – leginkább a meleg mérsékelt övben. Alpesi faj kevés akad, de a sztyeppeken szép számban előfordulnak. A Földön eddig ismert kaparódarázsfajok száma 8000. Magyarországon 220 fajt mutattak ki. Megjelenésük A kaparódarazsak (ásódarazsak, illetve más néven bányászdarazsak) torpajzsának hátsó széle nem éri el a szárnyak tövét. A fajok színezete igen különböző; egyszínűek és változatos módon tarkázottak is előfordulnak; egyesek színezete kifejezetten feltűnő. Nyeles potrohuk és rendkívül hosszú végtagjaik kecsessé, hajlékonnyá teszik megjelenésüket, de egyes fajoknak a többségtől eltérően ülő potroha van. Szőrzetük annyira gyér, hogy csupaszoknak látszanak. Melltájékuk gyengén fejlett. Hátsó lábszárukon a kültakaró tisztogatását segítő sarkantyú nő. Legfőbb szervezeti sajátosságuk az ásóméhek hasonló berendezéséhez hasonló ásóláb – elülső lábukon szorosan egymáshoz álló tüskékből kialakult, fésűs lapátjuk van; ezekkel lapátolják a homokszemeket, amikor fészküket építik. A trópusi fajok nagyobb termetűek a palearktikusaknál. Életmódjuk Többnyire magányosan élő fajok tartoznak ide. Fészkeik a méhek fészkeinél jóval primitívebbek: a fészek rendszerint egyszerű tölcsér, amelyekbe a darázs időnként visszatér. Egyes fajok sárból építenek fészket. A sárfészket kamrákra osztják, bejáratát sokszor kibélelik és elzárják; némely fajok kődarabokat is cipelnek a fészek bejáratához. Több faj fákba rág hosszú járatokat, és oda fészkel. Megesik, hogy több darázs járata találkozik a fában, és ilyenkor az erősebb kiszorítja a gyengébbet. A Chlorioninae alcsalád tagjai költőkamrákat is építenek, és minden petéjüket külön kamrában helyezik el. A lárvák húsevők, az imágók virágok nektárját nyalogatják. A felnőtt darazsak vadásznak is rovarokra, illetve hernyókra, de nem azért, hogy megegyék őket, hanem fészkükbe hurcolják a megbénított áldozatokat, hogy a kikelő lárváknak legyen tápláléka. Minden kaparódarázs fajnak megvan a maga kedvenc zsákmányállata, amit rendszerint a pontosan az idegdúcba döfött fullánk mérgével tesz mozgásképtelenné. Amikor a lárva már eleget evett, jellemzően palack formájú gubót sző maga köré, és többszöri vedléssel ebben alakul át. A kikelt, fiatal darazsak a nyár derekán párzanak. Alcsaládok, nemzetségek és nemek Ammophilini alcsalád - André, 1886 Ammophila Eremnophila Eremochares Hoplammophila Parapsammophila Podalonia Chloriontini alcsalád - Fernald, 1905 Chlorion † Mendampulicini alcsalád - Antropov, 2000 Mendampulex Sceliphrini alcsalád - Ashmead, 1899 Podiina nemzetség - de Saussure, 1892 Dynatus Penepodium Podium Trigonopsis Sceliphrina nemzetség - Ashmead, 1899 Chalybion †Hoplisidia Sceliphron Sphecini alcsalád - Latreille, 1802 Prionychina nemzetség - Bohart & Menke, 1963 Chilosphex Palmodes Prionyx Sphecina nemzetség - Latreille, 1802 Isodontia Isodontia - Sphex Stangeellina nemzetség - Bohart & Menke, 1976 Stangeella 5248 Scardia Az 5248 Scardia (ideiglenes jelöléssel 1983 GQ) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henri Debehogne, DeSanctis, G. fedezte fel 1983. április 6-án. Gare de L’Isle - Fontaine-de-Vaucluse Gare de L'Isle - Fontaine-de-Vaucluse vasútállomás Franciaországban, L'Isle-sur-la-Sorgue településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: d’Avignon–Miramas-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Cavaillon 1291-es szövetségi levél Az 1291-es szövetségi levél egy három belső-svájci völgyközösség, valószínűleg Uri, Schwyz és Nidwalden kantonok elődjei által kötött, a mai Svájc előfutárának tartott szövetséget dokumentáló szerződés. A 19. század óta Svájc alapításának dokumentumaként tekintenek rá, és augusztus eleji keltezésére tekintettel tartják az ország nemzeti ünnepét augusztus 1-én. Tartalma Az okirat latin nyelvű szövegét pergamenre írták. Három pecsét hitelesítette, közülük a baloldali - a szöveg alapján bizonyára Schwyzé - hiányzik. A latin eredeti mellett Stansban őriznek egy német nyelvű fordítást, amit az íráskép alapján 14. vagy 15. századi munkának tartanak. A levél két, gyökeresen eltérő tartalmú részre tagolódik. Az első részben kölcsönös segítségnyújtást vállalnak Uri völgyének lakói (homines vallis Uranie), a Schwyz völgybeliek összessége (universitas vallis de Switz) és a hegyek közötti alsó völgy közössége (communitas hominum Intramontanorum Vallis Inferioris). Utóbbit általában Nidwaldennel vagy Unterwaldennel (Nidwalden és Obwalden együtt) azonosítják, azonban Roger Sablonier elképzelhetőnek tartja, hogy az Urseren völgyről (a Reuss felső folyása, ma Uri kanton része) van szó. Azt, hogy mégis Unterwalden pecsétje látható a levél alján azzal magyarázza, hogy - svájci szerződéseknél nem szokatlan módon - egy vagy több korábbi megállapodás későbbi írásba foglalásával született, és az eredeti szerződő feleket az éppen aktuális szövetségesekkel helyettesítették. Nem tisztázott, hogy milyen politikai, társadalmi különbségek állhatnak a három fél eltérő megnevezése (homines, universitas és communitas hominum) mögött. Korabeli források alapján a kor alpesi társadalmi felépítése kevéssé hasonlított a későbbi kantonok széles körű politikai részvételen alapuló rendszeréhez. A szövetség minden bizonnyal a helyi (világi vagy egyházi) vezető réteg tagjai között, saját érdekeik védelmére köttetett. Az első részben egy korábbi szövetségre hivatkoznak, valamint a kor zavaros viszonyaira mint a szövetség kiváltó okára. Megjegyzendő még, hogy a svájci történetírói tradícióban fontos szerepet betöltő Habsburgok elleni összefogásról és a szabadságjogok védelméről nem esik szó benne. Kikötik továbbá, hogy mindenki továbbra is köteles az addig megszokott szolgáltatásokat nyújtani ura számára. Megegyeznek, hogy bírónak csak közülük valót ismernek el, valamint rögzítik, hogy a pénzért vett bírói hivatal semmis. Ez utóbbi a helyi elit érdekeit védte a megváltozó hatalmi viszonyok esetére. A szerződés második része különböző bűnök megfelelő büntetését taglalja. Többek között gyilkosságért halálbüntetést, gyújtogatásért a közösségből kitagadást, anyagi kár okozásáért kártérítést ír elő. Az okirat végén írásba foglalják, hogy belső viták vagy háborúk esetén amelyik fél a döntőbíró ítéletét nem tartja tiszteletben az ellen a többi szerződő fél köteles a sértett fél mellé állni. A záró rendelkezésben örök érvényűnek nyilvánítják a szerződést. Utóbbi különösen annak fényében figyelemre méltó, hogy a korszak többi szövetségi szerződését határozott időre kötötték. Zürich például 1291-ben három évre kötött szövetséget Schwyz-cel és Urival. Keletkezése A levél keltezése 1291 augusztus elejére szól, azonban az utóbbi évtizedekben felerősödtek a kételyek a levél eredetiségével. Több különböző elmélet is él azzal kapcsolatban, hogy mikor és miért született a dokumentum. A levél pergamenjét szénizotópos kormeghatározás szerint a legnagyobb valószínűséggel 1260 és 1312 között, valamivel kisebb valószínűséggel az 1380-as években készítették. Ez azonban nem zárja ki, hogy a szöveget később, egy korabeli pergamen üresen maradt darabjára írták. 1291-es eredeti okirat A szövetségi levél végén az áll, hogy 1291 augusztusában íródott. Miután I. Rudolf német király július 15-én meghalt, az alpesi völgyek nemessége, csakúgy mint a többi német terület vezető rétege, okkal tarthatott a rend felborulásától, ami saját befolyásukat veszélyeztette. A Rudolf megválasztása előtti interregnum ideje alatt ugyanis a mai Svájc belső területein rendszeresek voltak a kisebb rablóhadjáratok, különösen az alpesi völgyek lakossága és két közeli befolyásos kolostor, az einsiedelni és az engelsbergi között voltak jelentősek a csatározások. Roger Sablonier a többek között a következő okok miatt kételkedik a ebben a verzióban: A szöveg több, egymáshoz kevéssé kapcsolódó megegyezést (katonai segítségnyújtás, bírói hivatalok biztosítása a helyi elit számára, büntetési tételek) tartalmaz. Sem helyre, sem személyekre nem történik utalás. A dátum nem tartalmazza a pontos napot, amikor a szerződést megkötötték, csupán az „augusztus eleje” A latin nyelvű szöveg "meglehetősen kusza", Sablonierben már-már azt az érzést kelti, mintha német minta alapján fordították volna latinra. Emellett az írás számos tekintetben (például a használt rövidítésekben) elüt a kortárs dokumentumoktól. A középkorban és kora újkorban egyedül az 1315-ös morgarteni levélnek tulajdonítottak komolyabb jelentőséget, erről a levélről sehol sem történik említés. A morgarteni levél még indirekten sem utal egy korábbi szerződésre, pedig azt is Uri, Schwyz és Unterwalden kötötte. (Sablonier utóbbira azt a magyarázatot is elképzelhetőnek tartja, hogy az 1291-es felek között Unterwalden helyett Urserenre utal a „hegyek közötti alsó völgy”, ezért nem is volt szó szövetség megújításáról.) 14. századi utólagos írásba foglalás Sablonier szerint a legvalószínűbb, hogy az 1291-es szövetségi levél valójában 1309 körül, több különböző, korábban talán csak szóban kötött megállapodás összevonásának lejegyzésével jött létre. Nem zárja ki ugyanakkor, hogy a megállapodások egy része 1291-ből származik. Az 1309-es dátumot azért tartja a legvalószínűbbnek. A 13. század végén kihalt, kiterjedt birtokokkal és jogokkal rendelkező rapperswili nemesi család örökébe lépő Werner von Homberg ekkortól bírói és egyéb jogköröket kapott Belső-Svájcban VII. Henriknek tett szolgálataiért cserébe. A vele folytatott tárgyalásokhoz lehetett hasznos a helyi vezetők számára egy szövetségi levél amely bizonyította a helyi vezetés képességét a béke fenntartására. Jelentőségének megítélése Az 1291-es szövetségi levél 1936 óta Svájc nemzeti relikviájának számít és a nemzeti ünnepet a tiszteletére tartják augusztus elsején. Mai jelentőségét a 19. században érte el, az előtt gyakorlatilag ismeretlen volt szélesebb közönség előtt. Az első írásos forrás, ami megemlíti az okiratot, 1530 körül keletkezhetett, az első megbízható említés azonban 1724-ból származik, amikor egy schwyzi leltárazás során számba vették. Nem tesz róla említést Aegidius Tschudi 16. századi svájci történetíró sem, aki a svájci konföderáció alapításának évét 1307-re tette. Joseph Thomas Fassbind történetíró a 18. század végén kétségét fejezte ki az irat eredetiségével kapcsolatban. Ennek ellenére a 19. században a levél széles körben a svájci Esküszövetség alapításának dokumentumaként vált ismertté, és 1891-ben már erre hivatkozva rendeztek ünnepségeket Svájc fennállásának 600. évfordulója alkalmából. A dokumentum ma a schwyzi Bundesbrief Museumban tekinthető meg. Zöld Nyíl A 2008 és 2013 között zajlott Zöld Nyíl Miskolci Villamos Projekt átfogó célja Miskolc város kelet-nyugati közlekedési tengelyében hosszú távon fenntartható, versenyképes, környezetbarát, gyors és biztonságos közösségi közlekedés megteremtése és vonzóvá tétele volt, a modern városkép kialakítása a villamosközlekedés komplex fejlesztésének megvalósításával. Közvetlen célja a városi tömegközlekedési szolgáltatás színvonalának növelése volt a meglévő villamospálya korszerűsítésével, hálózatfejlesztéssel a régi diósgyőri végállomástól Felső-Majláthig, továbbá a villamospark korszerűsítése új villamosok beszerzése révén. A projekt ütemezése szerint 2008-ra tervezték a tényleges műszaki tartalom és a kiviteli tervek véglegesítését, a költség-haszon-elemzéssel alátámasztott részletes megvalósíthatósági tanulmány elkészítését, az ezeket magában foglaló Támogatási Kérelem előkészítését, a közgyűlési döntést, a támogatási kérelem benyújtását az EU felé és a munkálatok kezdetét. A beruházás várható befejezése az eredeti elképzelések szerint 2011 lett volna, ami 2014. december 31-re módosult. A projekt teljes nettó költségvetése 37,7 milliárd forint volt. Együttműködő partnerek: MVK Zrt., Miskolc Megyei Jogú Város, Miskolc Holding Vagyonkezelő Zrt. A projekt neve „a modernizáció dinamikájára és a környezettudatos fejlesztésre” utal. A projekt elemei A korábban meglévő villamospálya rekonstrukciója (9,6 km) A pálya meghosszabbítása: új villamospálya építése a régi diósgyőri végállomás és Felső-Majláth között (1,5 km) Az esélyegyenlőségi előírásoknak megfelelően 2,5-3 méter széles peronok, fedett várók kialakítása 31 db új jármű beszerzése A járműtelep korszerűsítése Fejlett utastájékoztató rendszerek telepítése A projekt várt eredményei Az alábbiak megvalósulását remélték a projekttől: csökken az utazási idő és a zajkibocsátás, javul a környezetminőség, biztonságosabbá válik a villamosközlekedés a mozgáskorlátozottak számára, javulnak az esélyegyenlőségi feltételek. A peronok széles fogadóterekké alakulnak esővédővel, padokkal, jegyautomatákkal, és modern utastájékoztatási rendszerekkel. Megteremtődik a kerékpáros közlekedés lehetősége, az új végállomáson B+R (bike and ride) kerékpártároló épül. Intermodális csomópont jön létre a felső-majláthi végállomás megépítésével (egy helyre kerül az autóbusz- és villamosvégállomás, a Lillafüredi Állami Erdei Vasútra is közvetlenül és gyorsan át lehet majd szállni, valamint a későbbiekben egy kerékpárút is ide fog csatlakozni). A villamosközlekedés fejlesztése elősegíti a városrészek fejlődését is. Összességében elmondható, hogy a kerékpárút kiépítését leszámítva a célok megvalósultak. A projekt végrehajtása Járműbeszerzés 2009. március 14-én hirdetett az MVK Zrt. és Miskolc önkormányzata villamosbeszerzési tendert „31 db, a dokumentációban meghatározott műszaki paraméterekkel rendelkező új gyártású, normál nyomtávú, az utastérben 100%-ban alacsony padlós, egyterű villamos, valamint az üzemeltetésükhöz szükséges fontosabb kocsiszíni berendezések és tartalék alkatrészek leszállítása, továbbá a garancia időtartamát lefedő gyártói karbantartás biztosítása”. A határidő május 19. volt. A megadott határidőig a svájci Stadler, a spanyol CAF és az olasz AnsaldoBreda nyújtott be pályázatot. A gazdasági bizottság azonban érvénytelennek nyilvánította az ajánlatokat azzal, hogy az ajánlattevők nem felelnek meg az alkalmassági követelményeknek és/vagy a meghatározott feltételeknek. A második villamosjárműtenderre négy cég nyújtott be pályázatot: Skoda Transportation (Csehország), CAF (Spanyolország), Siemens Zrt. és Siemens AG közösen (Németország) és az AnsaldoBreda (Olaszország). 2010. március 25-én a közgyűlés az AnsaldoBreda mellett döntött, ami vállalta, hogy 2012. január 31. és 2013. január 31. között szállít le 31 darab villamost a városnak. Ezek lettek volna Magyarország legszélesebb villamosai. A pályázat eredményét azonban a Közbeszerzési Döntőbizottság május 2-án formai hibák miatt megsemmisítette (az AnsaldoBreda nem az előírt időre szállította volna a villamost, a második helyezett CAF nem csatolt megfelelően banki garanciát, az egyetlen formailag megfelelő, a Škoda négymillió euróval többért vállalta volna, mint az olasz cég). A 2010. augusztus 7-én hirdetett harmadik pályázat beadási határidejéig, szeptember 20-ig négy cég – Škoda, Solaris, CAF és AnsaldoBreda – nyújtott be pályázatot. A CAF szeptember 17-én a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz folyamodott, és kérte a közbeszerzési eljárás felfüggesztését. A CAF ugyanis megerősítést kért, hogy az az előírás, hogy a villamosokat 100%-ban alacsony padlós konstrukcióban kell legyártani, csak az állóhelyre vonatkozik-e, vagy a teljes utastérre (az alacsony padlós villamost az Európai Bizottság is előírta a projekt támogatásáról döntő határozatában). Az önkormányzat és az MVK Zrt. ezt nem erősítették meg, mert az az ajánlatkérési dokumentáció módosítása lett volna. A Döntőbizottság azonban a CAF-nak adott igazat, és bírság megfizetésére kötelezte a céget és az önkormányzatot. Az ügy azzal végződött, hogy ez a beszerzési tender is eredménytelenül zárult. Miskolc és az MVK Zrt. a Fővárosi Bírósághoz fordult, hogy másítsa meg a Közbeszerzési Döntőbizottság határozatát. 2011. május 25-én kiírták a negyedik tendert is, az első három sikertelensége és a szorító határidők miatt megfogalmazásában is pontosított módon. A beadási határidőre öt cég – az AnsaldoBreda, a CAF, a Ganz-Skoda, a Solaris és az Astra – nyújtott be pályázatot. A közgyűlés szeptember 1-jén ismételten az AnsaldoBreda villamosa mellett döntött, azonban a CAF, a Škoda, és a Solaris jogorvoslati kérelmet nyújtottak be. Kettőt elutasítottak, a Škoda jogorvoslati kérelmének viszont részben helyt adtak, ezért a Közbeszerzési Döntőbizottság megsemmisítette a tender eredményét és új eredményhirdetést írt elő. Erre november 24-én került sor, ahol végül a Škodát hozták ki nyertesnek. Az ügynek azonban még nem volt vége: november 23-án a CAF az eljárással kapcsolatban jogorvoslati kérelmet nyújtott be. A KDB azonban elutasította azt, és bár az AnsaldoBreda azzal fenyegetőzött, hogy a végsőkig hajlandóak elmenni, mégsem tettek jogi lépéseket, így 2012 februárjában megköttetett a szerződés a Škoda 26T típusjelű villamosok legyártására, melyek első példányai 2013 júliusában érkeztek Miskolcra, tízezer kilométeres próbafutásra. Menetrend szerint 2014. január 20-án, 13 óra 54 perckor állt forgalomba a 600-as pályaszámú jármű, melyet társa 2 héttel később követett. A két prototípus minimálisan eltérő kivitelben készült, végül a 600-as (a másodiknak elkészült) villamos lett a sorozatgyártás alapja. 2014. április 7-én érkezett az első sorozatjármű (602). Az utolsó villamost 2014 decemberében szállította le a gyártó, forgalomba állításuk folyamatos volt, 2015 februárjától a teljes flotta üzemben van (utoljára a 617-es pályaszámú állt forgalomba 2015 nyár elején). Minden egyes villamosnak teljesítenie kellett egy 500 km-es próbafutást, majd pedig meg kellett felelniük a Nemzeti Közlekedési Hatóság engedélyeztetési eljárásán is. Csak ezután állhattak forgalomba. Pályarekonstrukció 2010. május 3-án kezdődött meg a villamospálya rekonstrukciója a Tiszai pályaudvar – Thököly utca szakaszon. Ettől az időponttól mind az 1-es, mind a 2-es villamos csak Diósgyőr (Vasgyár) végállomás és a Thököly utca között közlekedett változatlan megállókkal, helyettük egy villamospótló járat, az 1VP látta el a közlekedést a Thököly utca és a Tiszai pályaudvar között, a BVP villamospótló pedig az 1VP-nek egy szakaszán közlekedett. A munkálatok a Thököly utca felől kezdődtek meg, itt a Dayka Gábor utca–Hunyadi utca kereszteződésénél ideiglenes villamosvégállomást alakítottak ki, ami a villamospótlók végállomása is volt, egy hétig. Érdekesség, hogy a pótlásban eleinte a Borsod Volán járművei is részt vettek. 2010. június 18-án az 1-es villamos vonalának nyugati irányú meghosszabbításához is megkezdődtek az előkészületek, a Diósgyőr végállomás és Felső-Majláth közötti szakaszt átadták a kivitelezőnek. 2010. július 5-én a kivitelező megkapta az engedélyt a Széchenyi utcai pályarekonstrukció megkezdésére is (az operafesztivál miatt nem kezdték korábban); a munkálatok elsőként a Déryné utcától keletre eső szakaszon kezdődtek meg, majd 19-én a Déryné utca és a Városház tér között is. A Zöld Nyíl folyamatosan tájékoztatta a lakosságot a munkálatokról és a forgalomváltozásokról. 2010. október 15-én reggel elvégezték az utolsó sínhegesztést a Thököly utcánál, és október 31-én hivatalosan is lezárult a pályarekonstrukció első szakasza. 2010. november 1-jétől a villamosközlekedés a Thököly utcától keletre újraindult, de a munkálatok még folytak az év végéig. A második szakaszban a LÁEV megállóhely és a Zenta utca közt kezdték meg a pályabontást novemberben, egy rövid szakaszon. A 2-es villamos újra a teljes szakaszán közlekedett. 2011. március 1-jétől folytatódtak a munkálatok, az 1-es villamos a Tiszai pályaudvartól a Thököly utcától közlekedett csak, a 2-es villamos szünetelt. A többi útszakaszon három villamospótló buszjárat járt: 1VP (Thököly u.–Diósgyőr), 2VP (Thököly u.–Vasgyár–Diósgyőr) és a lakossági kérésre indult 0VP körjárat (munkanapokon, csúcsidőszakokban a Thököly út–Újgyőri főtér–Thököly út szakaszon). Később a Tiszai pályaudvar–Selyemrét útvonalon szintén villamospótló indult, ezzel a két megállóval, TSVP néven. Az 1-es és 1A autóbuszok útvonala is módosult, a lakosság részéről felmerülő kérést azonban, hogy ezeken is lehessen villamosbérlettel utazni, az MVK nem tartotta igazságosnak. A pályát szeptember 1-jén adták át hivatalosan a forgalomnak, a 2-es teljes útvonalán, az 1-es pedig az újonna létesített kiliáni betétvégállomásig közlekedett. A kedvező időjárásnak és a feszített munkatempónak köszönhetően november 7-től már Diósgyőrig járhattak a villamosok. 2012. január 16-án pedig megindult a menetrendszerű közlekedés Felső-Majláth irányába. A projekt fázisai „0.” ütem: 2010. május 3–9. között a Thököly utcánál, az Ifiház előtt építettek be ún. vágánykapcsolatot, ahol egy váltó segítségével a szerelvény át tudott állni a másik sínpárra. Ez a folyamat egy hétig tartott, ez idő alatt a villamosok a Tiszai pályaudvar–Városház tér, illetve az Újgyőri főtér–Diósgyőr között közlekedtek. A fővonalon csak a TATRA villamosok, mivel a Siemensek csak egy irányba tudnak közlekedni. A Városház tér–Újgyőri főtér között villamospótlók közlekedtek. A 2-es villamos helyett a régi 0-s vonalán a „bécsiek” közlekedtek. Felújították, használatra alkalmassá tették, és egy új váltókapcsolat beépítésével használatba vették a Negyedik utcai régi kis villamos remízt, átmenetileg ide települt át a javítóbázis. „1/1.” ütem: 2010. május 10. és november 1. között a Tüzér utca – Thököly utca között állt le a villamosközlekedés, az összes TATRA átköltözött Diósgyőrbe. Mindkét villamosvonal üzemelt, az 1V értelemszerűen Thököly u.–Diósgyőr, a 2V Thököly u.–Vasgyár viszonylatban. Éjszakánként a szerelvények a diósgyőr-vasgyári körgyűrűben parkoltak, ezért, amikor kisebb volt a forgalom, és nem volt szükség az összes járműre, a körgyűrűben parkoló szerelvények miatt a 2V villamos a Vasgyár végállomás után visszafelé közlekedett, kitolatott a régi 3-as vonalán az 1-es vonalára, irányt váltott, és így ment vissza a Thököly utca felé. A Siemensek nem közlekedtek, mivel csak egy irányba tudnak közlekedni, a Lohner pótkocsik futási engedélye pedig lejárt, az MVK úgy döntött, hogy már nem költ a nagyjavításukra, üzemen kívül helyezte őket. Ezzel újra megszűnt a pótkocsis üzem Miskolcon. A Tiszai pályaudvar–Thököly u. között villamospótlók közlekedtek 1VP jelzéssel, illetve a csúcsidőben, rásegítőjáratként a Búza térről is indult villamospótló, BVP jelzéssel. Ebben a fázisban kicserélték az érintett szakaszon a sínpálya alatti vezetékeket, az alapozást biztosító betonozást, a síneket, de nem bontották fel a mélyen az alapban található masszív vasbeton hosszgerendákat, mert ezek terhelhetősége még ennyi év után is az elvárt többszöröse volt. A sínek közötti régi betonlapokat egy új technológiával egybeöntött keménybetonnal pótolták, mely aszfaltréteget kapott, a sétálóutcai szakaszon pedig díszburkolatot. Megújult a Tüzér u.–Szondi u. közötti üzemi vágánypár is. Megszűnt a Szinvapark előtti váltó (amely már amúgy is nagyon régen üzemképtelen volt), helyette a Centrum áruház előtt épült új, megszűnt a Városház téri váltó is, helyette a Malomszög utcánál épült új. 1/2. ütem: 2010. november 1. és december 15. között Diósgyőr egy rövid szakaszát újították fel, a LÁEV és a Zenta utca között. Ebben az időszakban csak a 2V villamos közlekedett, az Újgyőri főtér–Diósgyőr közötti szakaszon villamospótló. A tél beállta előtt a munkálatok befejeződtek, mindkét vonalon helyreállt az eredeti közlekedési rend. A korábbi nyílt vasúti pálya a belvárosihoz hasonlóan zárt, aszfaltozott lett. 2/1. ütem: 2011. március 1-jén folytatódtak a munkálatok, a Thököly utca és Diósgyőr közötti teljes szakaszon leállt a villamosközlekedés, itt ismét a villamospótlók dolgoztak. A Thököly utcánál kialakított ideiglenes végállomás, és a Tiszai pályaudvar között a TATRÁ-k teljesítettek szolgálatot. Ez idő alatt, a teljes hátralévő pályaszakasz megújult, és elkezdődött a vonalhosszabbítás előkészítése is. Március 1. és június 15. között az 1-es villamos járt a Tiszai pályaudvar és a Thököly utca között, onnantól pedig háromféle villamospótló (1VP, 2VP, 0VP) közlekedett. Érdekesség, hogy a 2-es villamospótló ekkor a Vasgyár érintésével, de Diósgyőrig közlekedett. Az építkezés miatt fél évre teljesen lezárták a Győri kaput, ott csak a belváros felé haladó tömegközlekedés és a célforgalom haladhatott. Ez fennakadásokat okozott, mert egy fontos tranzitútvonal került lezárásra. Hogy csökkentsék a zsúfoltságot, az 1-es és 1A-s buszok is megálltak a villamospótlók megállóiban. 2/2. ütem: 2011. június 16-ától augusztus 31-ig ismét megváltozott a forgalmi rend. Két, eddig kimaradt szakasz felújításába kezdtek: a Tüzér utca és a Tiszai pályaudvar közti rövid szakasz, valamint a Thököly utca megálló környezete is átalakult (a Tiszai pályaudvar nem a projekt része, az később, egy átfogó rekonstrukció keretében alakul át). Emiatt a villamosok a Selyemrét és a Malomszög utca közt közlekedtek. Selyemrét és a Tiszai pályaudvar között TSVP jelzéssel pótoltak villamost, az 1VP és a 2VP pedig a Malomszög utcától indult (utóbbi csak a Vasgyárig). A 0VP megszűnt. Az építkezés ezen szakaszában a 2-es villamos teljes hosszában megújult, az 1-es pedig a Kilián városrészig, a majdani betétvégállomásig. A diósgyőri szakaszon a korábbi nyílt vasúti pályát zárt aszfaltozottra cserélték, négy középperonos megállóval. Jelentős, a projekthez köthető építkezés volt az Újgyőri főtér teljes átalakítása, valamint a meghosszabbítás szakaszán Alsó-Majláthnál a közút Szinva felé tolása, a majdani villamospálya létrehozása miatt. 2011. augusztus 26-án két db Siemens (186, 191) megtette az első teljes kört a Tiszai pályaudvar–Vasgyár–Tiszai pályaudvar között. A megállóknál lassítottak, időnként még meg kellett várni egy-két éppen aktuális munkavégzést, de sikeres lett a próba. 2/3. ütem: 2011. szeptember 1. és november 7. között zajlott, melynek keretén belül a felújítás elért egészen a volt diósgyőri végállomásig, ahol lebontották az eredeti végállomási épületet és megkezdték a meghosszabbítás szakaszával való összekötést. Az 1-es és 1A-s buszok közlekedése helyreállt az év eleji állapotba, KIlián városrész és Berekalja között pedig 69VP jelzéssel közlekedett a 69-es busz . Az építkezés során megszüntették a Vince utcai megállót, mert nagyon közel volt a Zenta utcához és a szűkös hely miatt aligha lehetett volna az új szabványnak megfelelően kivitelezni, csak költséges és nehezen kivitelezhető kisajátítási eljárások árán. 2/4. ütem: 2012. január 16-ától az 1-es villamos Felső-Majláthig közlekedik. Az új szakaszon egy részen a közúti forgalom a villamospályán halad, hivatalosan amíg a kisajátítási eljárások le nem zajlanak. Ezen ütem azonban nem fejeződött be a villamospálya elkészültével, hiszen hátravolt még a teljes szakaszon az "egyedien egységes" megállók kiépítése. Ezek túlnyomórészt egyformák, azonban a díszítőelemeik eltérőek. Egyedül a 2-es villamos önálló megállóiban, a belvárosi megállókban (helyszűkére hivatkozva), és a Zenta utcai KI irányú megállóban nem épült komplett megálló, azonban ezek is megkapták az új, térfigyelő kamerával és menetrenddel felszerelt megállótáblát, valamint ahol szükséges volt, a forgalomtól elválasztó kerítést. Emellett a gyengénlátók érdekeit szem előtt tartva, az összes megálló megkapta a redőzött terelősávokat. A projekthez tartozott még a felső-majláthi új buszvégállomás átadása, melyre 2012 júniusában került sor. Az újonnan épített szakasz különlegessége a Bölcs utca és Alsó-Majláth között a műfüves pályaszakasz. 2/5. ütem: Ebben az ütemben került sor a megállók végleges kiépítésére, mely azonban meglehetősen vontatottan haladt. A megállók egy részében még az építkezés befejezését követően is hiányzik a beépített díszítőelem, az utastájékoztató rendszer kiépítése 2014 folyamán, az úgynevezett OkosPont projekten belül készült el, de 2013-ban sort kerítettek a Széchenyi utca teljes újrakövezésére, hogy az esővíz-lefolyók és a villamosmegállók is szintbe kerülhessenek ezen a szakaszon. Ezen felül azonban még pótmunkára is sort kell keríteni: mivel a projekt ideje alatt a Tiszai pályaudvar előtti terület rendezésére még a végleges tervek sem születtek meg, ezért szükség volt a sínek és a váltók cseréjére azok rendkívüli elhasználódottsága miatt. Bár ez 2013 őszére volt ütemezve, akkor nem került rá sor, és az új villamosok bár nyikorogva, de végig tudtak rajta menni. 2014 januárjának elején aztán két villamossiklás miatt mindössze két nap alatt elvégezték a feltétlenül szükséges munkákat, és január 20-án forgalomba állhatott az első villamos. Tovább azonban nem lehetett halogatni a teljes síncserét, így 2014 júliusától kezdve a Zöld Nyíl tartalékkeretéből biztosítva megindulhatott a Tiszai pályaudvar előtti hurok teljes rekonstrukciója sín- és váltócserével, valamint részben peronépítéssel. Ennek keretén belül 2014. július 14. és augusztus 19. között a Tiszai pályaudvar és a Selyemrét között ismét járt a TSVP. Augusztus 20-tól a külső íven, míg novembertől a belső íven is megindulhatott a forgalom. Az 1-es vonalon 2014 decemberétől már kizárólag Skodák járhattak, ekkoriban kezdtek el felbukkanni a 2-es vonalon is, amire az utastájékoztató rendszer még nem volt felkészítve, és ez okozott kisebb gondokat (mivel a külső kijelző csak az "Újgyőri piac" feliratot tudta megjeleníteni, ezért egy idő után a viszonylatszámon túl már nem is írtak ki semmit). A tapasztalatok tükrében a megállók padjait néhány centiméterrel feljebb emelték, valamint a vakok számára kihelyeztek Braille-írással ellátott megállónév-táblákat. Változások a projekt után A projekt több tekintetben is változást hozott a miskolci tömegközlekedésbe. Bevezették Miskolcon az éjszakai villamosközlekedést. Korábban villamospótló buszok jártak a vonalon az éjjeli órákban. A kezdeti tervek szerint a 2-es villamos ritkításával, a kétirányú kétoldali ajtós járművek kizárólagossá válásával elindulhatott volna az 1A-s betétjárat, így a legfrekventáltabb területeken nagy lehetett volna a járatsűrűség. Erre azonban mégsem került sor, noha a betétvégállomás készen áll. Az Újgyőri főtér radikális átalakítása után egy valódi átszállópont jött létre. Az 1-es busz 2012-től még megmaradt, az 1A-s azonban a Kilián városrészig rövidült. Noha az európai uniós támogatás megítélésének feltétele a párhuzamosságok felszámolása volt, egy Miskolc-szerkezetű városban ennek kivitelezése nagyon nehéz lenne. Ezért több alternatív megoldási javaslat is felmerült. Végül 2015. június 15-től akképp változtatták meg a buszközlekedést, hogy megszűnt az 1A-s járat, helyette (de nem a pótlására) 54-es jelzéssel indult buszjárat, már másabb útvonalon. Az 5-ös és 15-ös buszok a Felső-Majláthon létrehozott új végállomásról indulnak. A 69-es busz a tervek szerint összevonásra került volna a 9-es busszal , ez forgalomtechnikai akadályok miatt nem valósulhatott még meg, így egyelőre a Diósgyőri vár végállomásig hosszabbodott (minden 2. járat erejéiig). Villamospótlók A pályarekonstrukció miatt az 1-es és 2-es villamos, illetve több busz útvonala módosult. 2010. május elejétől, a munkálatok kezdetétől a két villamos csak Diósgyőr és a Thököly utca között közlekedett változatlan útvonalon. A Thököly utcától a Tiszai pályaudvarig közlekedő 1 VP villamospótló autóbusz Thököly utca–Szent Anna tér–Malomszög utca–Szemere kert–Hősök tere–Búza tér–Szinvapark–Soltész Nagy Kálmán út–Üteg utca–Selyemrét–Tiszai pályaudvar útvonalon közlekedett, a B VP jelű villamospótló pedig ugyanezen az útvonalon, de csak a Búza térig. 2010. október 18-án útvonaluk módosult, a Malomszög úti megálló megszűnt, a Szent Anna tér után a Szent István u.–Hunyadi u.–Dayka Gábor u.–Kis-Hunyad u.–Szemere kert útvonalon haladtak a villamospótló buszok. 2010. november elsejétől a villamosok újra közlekedtek a 2-es villamos teljes (Tiszai pályaudvar–Diósgyőr-Vasgyár) vonalán, valamint az 1-es vonalán a Tiszaitól az Újgyőri főtérig. Az Újgyőri főtér és Diósgyőr közt villamospótló busz közlekedett az 1-es villamos vonalán, a megállók a Táncsics tér beiktatását leszámítva változatlanok voltak (Újgyőri piac–Stadion–Bulgárföld–Kilián vr. –LÁEV–Zenta u.–Táncsics tér–Vince u.–Diósgyőr). 2011-ben többféle villamospótló is üzemelt. Tavasszal 1VP Thököly utca és Diósgyőr között, 2VP ugyanezen az útvonalon, de a Vasgyár érintésével, és 0VP a Thököly utca és az Újgyőri főtér között. A nyári időszaktól a villamospótlók a Malomszög utcától indultak, a 0VP megszűnt, a 2VP pedig csak a Vasgyárig ment. A Selyemrét és a Tiszai pályaudvar közt TSVP jelzéssel közlekedett egy járat. Szeptember 1-től november 6-ig a 69-es busz 69VP jelzéssel közlekedett Kilián városrész és Berekalja között. November 14-től pedig már az éjszakai villamospótlók is megszűntek, egész nap villamos jár. A TSVP 2014-ben januárban két napra, majd július 14. - augusztus 20. között visszatért, amíg a Tiszai pályaudvaron elvégezték a szükséges felújításokat. Egy menetjegy érvényes volt egy villamosvonal teljes hosszán, de átszálláskor a másik végén is ki kellett lyukasztani. Megállók A projekt keretein belül létrejöttek a Miskolcon addig ismeretlennek számító fedett villamosmegállók (a Zöld Nyíl előtt csak Diósgyőr városközpontban, az Újgyőri főtéren, és a Tiszai pályaudvaron volt esőbeálló, illetve a Kilián városrésznél és a Bulgárföldön egy távolabb elhelyezkedő fedett megálló). Ezek az „egyedien egységes” jelleget követik, ugyanis a főbb szerkezeti elemek mindegyiknél ugyanazok, eltérés csak a megálló különleges díszítőelemeiben van. Egy-egy megálló része az új megállótábla, amely térfigyelő kamerával egybeépített elektronikus tájékoztató táblát, menetrendet, és segélyhívó gombot tartalmaz. Ezen túlmenően minden megálló egységesen kapott szemetest, ülőpadokat, a forgalomtól elválasztó kerítést (ahol szükséges volt), világítást, látássérült emberek számára kiképezett megállónév-táblákat, valamint virágládákat. A díszítőelemek összhangban vannak a város adott területének látványvilágával, így a következő témák váltogatják egymást a Tiszai pályaudvar felől indulva: tégla és üvegtégla, transzparens felületek és strukturált üvegek, beton és zöldfelület, klasszikus ipari anyaghasználat, tégla és rozsdás acél, élő megállók, low-tech anyagok, fa, kő. A megállók a következőképpen néznek ki: Tiszai pályaudvar : itt még nem épült új megálló, a Kandó Kálmán tér rendezésével fog létrejönni, ám ennek mikéntje még nincs véglegesítve. Selyemrét : ez volt az elsőként elkészült megálló. Díszítőeleme az üvegtégla. Kivitelezésében néhány ponton eltér a többitől. Soltész Nagy Kálmán utca : díszítőeleme a kőfalazat. Szinvapark : itt az eredeti tervekkel ellentétben nem épült megálló, csak klasszikus stílusú, de új megállótábla, valamint ahhoz igazodó stílusban egy digitális kijelzőt tartó kétlábú állvány. A peront egy szintbe hozták az utcaszinttel. Beépített váltó miatt villamosok visszafordítására is alkalmas. Villanyrendőr : nem épült megálló, csak klasszikus stílusú új megállótábla, a Széchenyi utca szűk keresztmetszetére hivatkozva, valamint ahhoz igazodó stílusban egy digitális kijelzőt tartó kétlábú állvány. Emellett dupla vakvezető sávval biztosították a peronok széleit. Városház tér : nem épült megálló, csak klasszikus stílusú új megállótábla, a Széchenyi utca szűk keresztmetszetére hivatkozva, valamint ahhoz igazodó stílusban egy digitális kijelzőt tartó kétlábú állvány. A peronok szélei dupla vakvezető sávval biztosítva. Malomszög utca : díszítőeleme a rétegzett üveglap, KI irányban dupla vakvezető sávval biztosítva. Beépített váltó, villamosok visszafordítására alkalmas. Szent Anna tér : sima üveglap, a tervek szerint villamostörténeti kiállítás lesz itt látható itt képekben, mert itt volt az első miskolci villamos végállomása. Thököly utca : tervezett díszítőeleme volt az üvegmozaik, melynek témája az ifjúság lett volna (utalva a közelben található Ifiházra). Mivel a képekre kiírt nyilvános pályázat eredménytelen volt, így elvetették. Helyette a Herman Ottó Múzeum programjait népszerűsítő vitrineket rögzítettek a hátfalra. Villamosok visszafordítására alkalmas megállóhely. Balázs Győző tér : díszítőeleme az üvegbeton. A megálló neve a projekt közben változott meg, így azt utóbb kellett "Lézerpont"-ról megváltoztatni, melyet az üveg hátfalra helyezett matricával oldottak meg. Gyula utca : díszítőeleme a fazsaluzott beton Károly utca : díszítőelemei mosott kavicsból kirakott grafikák, melyeket Miskolc híres művészeinek művei után készítettek ( Szász Károly , Feledy Gyula , Kondor Béla ) Újgyőri főtér : az 1-es villamos megállójában díszítőelem a 90 fokkal elforgatott téglafal, a 2-es villamos megállójában csak megállótábla bal oldali peronnal. Ez utóbbit az új villamosok érkezéséig nem használták, a 2-es vonalán járó villamosok ugyanis egyirányú, jobb oldali ajtósak voltak, így ideiglenes peront készítettek. Villamosok visszafordítására alkalmas megállóhely, deltavágánnyal is rendelkezik. Újgyőri piac : az 1-es villamos megállójában díszítőelem a hézagos téglafal, a 2-es villamos megállójában csak megállótábla, digitális kijelző nélkül. Vasgyári evangélikus templom : az egyvágányú szakaszon eredetileg csak megállótábla létesült, a keskeny peron és a szűk keresztmetszet miatt. Később egy, a buszmegállókban használatos esőbeállót telepítettek ide. Vasgyár : a 2-es villamos kétvágányos végállomása, csak megállótábla, a keskeny peron és a szűk keresztmetszet miatt, digitális kijelző nélkül. DVTK-stadion : a DVTK-nak és a miskolci sportéletnek szentelt eltolt középperonos megálló (jelenleg még csak szimpla piros üvegfal) Bulgárföld : középperonos megálló, díszítőeleme a fazsindely Diósgyőri Gimnázium : középperonos betétvégállomás, díszítőeleme a táblás faburkolat. Lakossági kérések miatt utólag két zebrás kivitelűre építették át. LÁEV : díszítőeleme a fakocka hátfal. A megálló nevét az üvegen elrontották (LÁÉV), ezt úgy javították, hogy az ékezetet egy felragasztott papírdarabbal letakarták. Zenta utca : Felső-Majláth felé csak megállótábla, a belváros felé megálló, díszítőeleme a gabionhálós terméskő. Érdekesség, hogy a KI irányú megálló a helyszűke miatt keskenyebb. Diósgyőr városközpont. : középperonos megálló, a diósgyőri várnak szentelve (jelenleg még csak üres üvegfal). Villamosok fordítására alkalmas. Bölcs utca : futtatott növényzetből készült díszítés (jelenleg még csak szabadon álló zsinegek a futónövényeknek) Alsó-Majláth (Köln utca) : futtatott növényfalból készített díszítés (jelenleg még csak fából készített rácsozat a növényeknek) Felső-Majláth : az 1-es villamos végállomása, díszítőeleme a Bükki Nemzeti Park fáinak bemutatója A kivitelezés mikéntjével kapcsolatban fontos megemlíteni az elsőként elkészült selyemréti "mintamegállót". Ez néhány ponton eltért a később készültektől (noha utóbb a többihez igazították). A megállótáblánál a menetrend egy kissé eltérő kivitel, valamint ahol a többi megállóban az elektronikus utastájékoztatás található, ott mindössze csak egy térfigyelő kamera került elhelyezésre. A tájékoztató rendszer egy egészen más kivitelű, kétsoros kék doboz volt, mely a megálló hátsó részében tettek ki. A hátfal üvegébe beépítettek egy vonalhálózati térképet is, valamint a megálló eleje és hátulja is teljes egészében el volt zárva kerítéssel, így a zebra felé terelték az embereket. Elsőként ebben a megállóban tesztelték a redőzött terelősávokat is, és az itt kikísérletezett módon rakták le a többi helyen. Kritikák A Zöld Nyíl projekttel kapcsolatban már a kezdetektől fogva felmerültek fenntartások. 2010-ben az önkormányzati választások egyik fő témájává vált: az ellenzéki pártok az MSZP által feleslegesen költséges és félretervezett projektről beszéltek, azonban később a már Fidesz-többségű közgyűlés úgy nyilatkozott, hogy a Zöld Nyíl most már olyan marad, amilyen, de amennyire csak lehetséges, megpróbálják áttervezni. Az MDF azonban egyenesen arról nyilatkozott, hogy véleményük szerint a villamos is felesleges, a sínek helyét le kellene aszfaltozni, és a Győri kapuban négysávos autóúton trolibuszt kellene közlekedtetni. A 2011-es év elején az első nagyobb visszhangot az váltotta ki, hogy az újonnan létesített pályaszakaszon síntörések fordultak elő, ez azonban az építtető cég szerint normálisnak volt tekinthető, és garanciálisan kijavították a hibákat, mely a forgalomban nem okozott számottevő fennakadást. Májusban az első nagyobb meleg hatására a belvárosban a sínek közti tér kitöltésére használt műgyanta-szerű bevonat felpúposodott, a dilatációs hézagok kis mérete miatt. Ez a villamosforgalmat is megbénította, így a kérdéses részeken felbontották a burkolatot, majd újra lerakták, s végül az egész pályaszakaszon nagyobb dilatációs hézagokat vágtak az anyagba. Ez a különleges, kockakő mintázatú anyag sajnos nem bizonyult tartósnak, és a belepréselt mintázat a még viszonylag csekély autós forgalom következtében elkezdett kopni. Az MVK Zrt. a maga részéről annyit tehetett, hogy először elterelte a villamospótló buszokat a belvárosból, majd meg is szüntette azokat, így legalább a buszok nem koptatják a réteget. Valamint még a garanciális időszakon belül speciális műgyanta-réteggel vonatták be a Szinvapark melletti útátjáró felületét (3-as út), hogy a nagy igénybevétel ne terhelje túl. A belvárosi szakaszon sok kritika érte az újonnan beépített esővíz-lefolyókat, amelyek a Széchenyi utca kockakő burkolatához képest pár centiméterrel magasabban voltak, s így a víz nem tudott elfolyni. Esztétikailag pedig azt kifogásolták, hogy a beépítés után szabadon maradt felületet egyszerűen kiöntötték betonnal. A problémát később azzal orvosolták, hogy szintén a projekt költségére újrakövezték a belvárost. Ez azonban újabb kellemetlenségekkel járt, mert a munkagépek csak még tovább rontottak a sínek közti burkolat állapotán. A 2013-as átépítés során a felsővezeték-tartó oszlopokat esztétikai okokból díszborítással látták el, valamint a megállótáblákat is megváltoztatták: gyakorlatilag a korábbiakra hasonlító díszes, de modernizált táblák kerültek kihelyezésre ezen a szakaszon. Mivel a belvárosi három megállóban nem épült esőbeálló, így ezeket dupla vakvezető sávval is ellátták. Kritizálták a meghosszabbítás szakaszát is, azonban ez az uniós támogatás lehívásának feltétele volt, így nem lehetett tőle elállni (noha a meghosszabbításnak ezen változata már évek óta téma volt). Az új városvezetés 2010-ben egy olyan elképzeléssel állt elő, hogy a villamost inkább a Tiszai pályaudvarnál kötik be a vasgyári iparvágányba, s azt így az Egyetemvárosig hosszabbítanák meg. Az elképzelésről azonban hamar letettek. A diósgyőri meghosszabbítás fő problémája az volt, hogy rögtön az akkori végállomás után két sávra szűkült az út, melyet két oldalról szorosan határoltak családi házak illetve a diósgyőri paneltömb. Több megoldást is elemeztek, végül arra jutottak, hogy a családi házas részen, amely főként kocsmákból illetve egyéb kereskedelmi egységekből állt, kisajátítást fognak eszközölni, a házakat lebontják, és a helyükön visz majd az út. Ez részben sikerült is, a házak felét (az úgynevezett „Szilvamag”-ot) lebontották, és egy jövőbeli park építését vázolták fel (ebből lett később a II. János Pál pápa tér). Több épületet azonban egy áttervezés miatt meghagytak, bár nem tettek le arról, hogy egyszer majd kisajátítják őket. Addig is, hivatalosan ideiglenes jelleggel, egy rövid szakaszon a villamospályán vezetik a közúti forgalmat. A Győri kapuban többen kifogásolták, hogy a forgalmat megakasztó hatása lesz az egysávos út mellett épített gömbsüvegsornak. Ezek a félelmek azonban utóbb nem igazolódtak be. Annál inkább az Újgyőri főtéren újonnan létesített egysávos körforgalom életképtelensége, mely már az átadása utáni első naptól kezdve hatalmas dugókat generált. Így utólag, átépítéssel sikerült kivédeni, hogy a város egyik legfontosabb délutáni tranzitútvonala rendszeresen beálljon. További enyhítő intézkedésként több közlekedési lámpát is áthangoltak, melyekből az átépítés után jóval több lett. A kivitelező cégekkel szemben a munka minőségén túl sokkal inkább a munka lassúsága volt a legnagyobb panasz. Erre a megállók szolgáltatják a legjobb példát, melyek némelyike közel négy évvel az építés megkezdése után sem készült el teljesen, miközben az elhanyagoltság és lepusztulás jeleit kezdték el magukon viselni. Maguk a megállók sem a legszerencsésebb módon épültek meg, különös tekintettel a zebrákhoz képesti elhelyezkedésre: habár volt rá ígéret, hogy több helyen a megállók másik végére is kerülhet majd zebra, erre végül csak a Diósgyőri Gimnáziumnál került sor. A Bölcs utcán a megálló hátfalát növényfuttatásra kihelyezett zsinegek alkotják, de a növények hiányoznak, az eső pedig akadálytalanul zúdulhat a padokra. Az ülőpadok magasságára is érkeztek panaszok, melynek hatására a megálló első felében lévő ülőalkalmatosságok egy részét kismértékben megemelték. A villamosok sem állhattak forgalomba a tervezett 2013. december 24-i átadási napon, ugyanis a Tiszai pályaudvar előtti felújítatlan hurok rekonstrukciója nem kezdődött meg. Ehhez feltehetőleg köze volt annak is, hogy a 3-as főút új átvezetése miatt a Kandó Kálmán tér teljes átépítésre fog kerülni a közeljövőben, ha viszont most ideiglenes jelleggel megépítenék a Zöld Nyíl projekten belül az új végállomást, akkor ahhoz a támogatás feltételeképpen 5 évig nem lenne szabad hozzányúlni. Bár az új villamosok próbáztak a régi hurokban, és végig is tudtak rajta menni, 2014 januárjában két siklás is figyelmeztetett rá, hogy a végleges forgalomba helyezést megelőzően, amíg a tér teljesen át nem épül, a síneket és a váltókat saját pénzből feltétlenül ki kell cserélni. A teljes felújításra kiírták a közbeszerzést, addig viszont megerősítették a régi síneket. A sínek és a váltók cseréje 2014 második felében történt meg, a régi geometria alapján, Miskolc saját költségén. Apróbb gondokat okoztak a villamosok kijelzői: az első időkben "1V - Tiszai pu.vill." felirat szerepelt rajtuk, indokolatlanul, a 2-es villamosra pedig fel se voltak készítve, "2V - Újgyőri piac" felirattal, de még inkább üres kijelzővel köröztek. Később a feliratokat aktualizálták, a "V" megjelölést levették, és betáplálták a város akkori 3 vonalának megállóit (egyetlen szombat erejéig Skoda villamos közlekedett a közvetlenül ezután megszüntetett 0-s villamoson). Ambrus András Ambrus András (Gyergyóalfalu, 1925. november 29. –) romániai magyar színész, író. Életpályája Parasztcsaládból származott; szülei: Ambrus Lajos és Gergely Karolina volt. A második világháború miatt középiskolai tanulmányait nem fejezte be. 1945-1948 között a családi gazdaságban dolgozott, később Budapesten beiratkozott a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol diplomát szerzett 1953-ban. 1952-1953 között, valamint 1956-1961 között a Nemzeti Színház tagja volt. 1953-1956 között az Ifjúsági Színházban lépett fel. Később a Jókai, illetve a Thália Színház társulatában lépett fel (1961-1978). 1978-1985 között a Mafilm szerződtette. Főbb szerepei: Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk (Barabás); Bródy Sándor: A dada (Bolygó Lajos); John Steinbeck: Egerek és emberek (Gazda). Önálló estjének, amelyet Petőfi Sándor verseiből állított össze, Ismerjetek meg volt a címe. Színpadi szerepei A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 60. Filmjei Portréfilm Akik kimaradtak a szereposztásból (színészportré többek között Ambrus Andrásról is) (1977) Könyvei Gyergyó. Regény ; Magvető, Bp., 1959 Székely Trianon. Regény ; Kráter, Pomáz, 2005 A mindenható markában ; Kráter, Pomáz, 2008 Alfalutól Budaörsig. Ambrus Andrással beszélget Várhegyi István ; Várhegyi István, Budaörs, 2016 (Kötődések) Megjegyzések 2011. november 29-i lekérdezés Ironman triatlon Az Ironman Triatlon a hosszútávú triatlon versenyek egyik fajtája, amelyet a World Triathlon Corporation (WTC) szervez. Az Ironman megszakítás nélküli 3,86 km úszásból, 180,25 km kerékpározásból és egy maratonból (42,195 km futásból) áll. Az Ironman 70.3, más néven "fél Ironman", amelyet a World Triathlon Corporation (WTC) szervez. Az Ironman 70.3 megszakítás nélküli (1.9 km) úszásból, (90 km) kerékpározásból és (21.1 km) futásból áll Brazíliában történt légi közlekedési balesetek listája A Brazíliában történt légi közlekedési balesetek listája mind a halálos áldozattal járó, mind pedig a kisebb balesetek, meghibásodások miatt történt, gyakran csak az adott légiforgalmi járművet érintő baleseteket is tartalmazza évenkénti bontásban. Brazíliában történt légi közlekedési balesetek 2014 2014. augusztus 13., Santos , São Paulo állam . Az Af Andrade Enterprises and Holdings által üzemeltetett PR-AFA lajstromjelű Cessna Citation 560 XLS+ típusú repülőgép lezuhant. A balesetben a gépen tartózkodó 5 fő utas és 2 fő személyzet tagjai vesztették életüket. A földön 11 fő sérült meg a baleset következtében. Dognácska Dognácska (románul: Dognecea, helyi ejtés szerint Ducnecea, németül: Dognatschka) falu Romániában, a Bánságban, Krassó-Szörény megyében. Fekvése A Szörényi-érchegység északnyugati nyúlványa, a Dognácskai-hegység völgyében, hét kilométer hosszan nyúlik el. Nevének eredete A falutól északra Székesbánya néven (1356, Zekusbanya) középkori település volt, melynek temploma ma is látható. Mai neve először 1722-ből adatolható. Ez szerb eredetű és vagy az oszmán-török doğan ('sólyom') szóból vagy a délszláv dugnati ('marhákat hajtani') szóból származik. Története Környékén a római és a középkorban színesfémeket bányásztak. Vasérckészleteit 1718-ban fedezték föl. Ezután német bánya- és olvasztómunkások települtek be, főként Ausztriából, Stájerországból, Tirolból, Krajnából, Cseh- és Morvaországból és Selmecbányáról. 1721-ben megindult a vasércbányászat és a vaskohászat, 1722-ben a rézbányászat. 1725-ben kb. 1154t ércet termeltek ki. Idehelyezték a négy bánáti bányahivatal egyikét és 1727-ben vásártartási jogot kapott. 1729-ben kb. 550 lakosa volt. 1740-ben a temesvári Andreas Hübner a telep mellett fedezte föl a korabeli Európa egyik legjelentősebb rézérclelőhelyét, amiért később nemességet is kapott. 1741-ben már 18 bányát műveltek a környező hegyekben. Ekkor alakult római katolikus plébániája. Olténiai származású „bufánokat” és cigányokat telepítettek be, akik szenet égettek, fuvaroztak, kovácsműhelyekben dolgoztak és terepmunkákat végeztek. 1761-ben postaállomást kapott. 1764-ben egy színarany telért találtak, de a kitermelt ásványkincsek között szerepelt ólom-, ezüst- és cinkérc is. 1793-ban szabad királyi bányavárosi címmel tüntették ki. 1828-ban bányaváros volt a bányakincstár tulajdonában, 2015 lakossal és piackörzetéhez 27 falu tartozott. 1848. április 21-én, a Krassó megyei szolgabíró érkezése után a bányahivatal elé összegyűlő nép előbb az élelmiszerárakról szóló hirdetmény levételét követelte, majd a szemükben a vármegye hatalmát jelképező magyar zászló visszacserélését a császárira. A 19. század közepén bányászata válságba került. 1855-ben a StEG vásárolta meg, és végképp alárendelődött Resicabányának. Bányáiban 1867-ben száznyolcvanan, kohóiban százhuszan dolgoztak. 1872-ig még kisebb mértékben tovább folyt színesfémbányászata, de azután már csak vasércet bányásztak. 1864-ben egy új ércelőkészítőművet helyeztek üzembe. 1879-ben felavatták a kaszinót. 1897-ben gyógyszertárat nyitottak benne. A század végén a két nagyolvasztót is bezárták. Később a vasérbányászat mellett újraindult a színesfémbányászat is, de korábbi jelentőségét nem tudta visszaszerezni. A különböző nemzetiségek egykor településrészek szerint elkülönülten éltek. Az északi fertályt a felső hídig románok, a két híd közötti részt németek lakták, attól délre ismét románok, a déli végen pedig cigányok. Krassó, majd 1880-tól Krassó-Szörény vármegyéhez tartozott. A településről neveztek el egy ritka ásványt, a dognácskaitot (rézbizmutszulfid). A fél évszázadon át szünetelő bányászatot 1961-ben újraindították. A kitermelés 1991-ig folyt. Népessége 1842 -ben 1306 ortodox és 1019 római katolikus vallású lakosa volt. 1900 -ban 3525 lakosából 2195 volt román, 1262 német, 29 magyar és 18 krassován nemzetiségű; 2206 ortodox és 1300 római katolikus vallású. A lakosság 46%-a tudott írni-olvasni és 2%-a beszélt magyarul. 2002 -ben 1928 lakosából 1751 volt román, 131 német, 25 cigány és 11 krassován nemzetiségű; 1413 ortodox, 198 baptista, 167 római katolikus és 138 pünkösdista vallású. Látnivalók Római katolikus temploma 1733 -ban épült. Benne egy 18. század második feléből származó festett faszobron Nepomuki Szent János kétfelől egy-egy munkaruhás bányász mellett látható. A bányászat emlékei: az egykor duzzasztásra használt két tó, a kisebbik tavon ( 1724 ) tündérrózsák élnek. Az egyik nagyolvasztó ( 1858 ) romjai. Bányászházak és irodaépületek. Az egykori meddőhányó. Híres emberek Itt született 1840 . november 13-án Hermann Emil Gusztáv bányamérnök. 2009–2010-es GP2 Asia Series A 2009–2010-es GP2 Asia Series volt a sorozat harmadik idénye. A szezon 2009. október 31-én kezdődött és 2010. március 14-én ért véget. Négy fordulóból, fordulónként két futamból állt. A pontverseny első három helyén olasz versenyzők zártak. A bajnok Davide Valsecchi lett, mögötte Luca Filippi és Giacomo Ricci volt a sorrend. A második helyen a két pilóta pontegyenlőséggel végzett, kettejük között a több második helyezés döntött Filippi javára. Tesztek Az Asia Series szezonja egy kétnapos teszttel kezdődött Abu Dzabiban október 23–24-én. Végeredmény (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) 526-os busz Az 526-os jelzésű regionális autóbusz Tápiószőlős, autóbusz-forduló és Cegléd, autóbusz-állomás között közlekedik. A járatot a Volánbusz üzemelteti. Története A korábbi 2415-ös járat 2016. december 11-étől 525-ös, 526-os, 527-es, 528-as és 529-es jelzéssel közlekedik. Megállóhelyei Az átszállási kapcsolatok között az azonos útvonalon közlekedő 525-ös busz nincs feltüntetve! Grotta di Cocceio A Grotta di Cocceio (vagy Grotta della Pace) egy ókori földalatti alagút Pozzuoliban, mely összeköti Cumae városát az Avernói-tóval. Története Az Arco Felice Cumae felé néző oldalán nyílik, az úton pár száz méterre az Arcótól. A hosszú alagút ma nem látogatható. Sztrabón feljegyzései szerint i. e. 37-ben építette egy Cocceius nevű építész Marcus Vipsanius Agrippa császár parancsára, hogy Cumaet összekösse a Pozzuoli-öbölben létesített katonai kikötőkkel. Építésekor még a belső megvilágításról is gondoskodtak: 30-40 méterenként nyitott aknákat építettek. Az Octavianus és Marcus Antonius között folyó polgárháború idején használták utoljára, majd a Via Domitiana és az Arco Felice megépítésével elveszítette jelentőségét. 1508–1509-ben Pietro de Pace, spanyol hajóskapitány az alagúton keresztül közelítette meg és fosztotta ki az akkor még kincsekben gazdag Cumae romvárosát. Róla nevezték el Grotta della Pace-nak. A második világháború idején munícióraktárként használták és ennek felrobbantásával az alagút egy része beomlott. Dezső Adolf Dezső Adolf (1852 – Nyitra, 1888. október 9.) katolikus pap. Élete A nyitrai egyházmegye papja volt. 1876-ban szentelték pappá, ezután papnevelő-intézeti elöljáró, majd egyházjogi és történelmi tanár és 1885-ben egyházmegyei könyvtárnok lett. Munkái Napi lapokba s folyóiratokba több eredeti és fordított cikkeket és tudósításokat írt, legtöbbet a Magyar Államba (1883–84.), többnyire névtelenül. A Könyv-Szemlében (1885.) az egyházmegyei könyvtárt ismertette; munkatársa volt a Nyitramegyei Közlönynek is, melybe több komoly és humorisztikus tárcacikket írt. Szaramás Szaramás (románul: Sărămaș) település Romániában, Kovászna megye területén. Története Korábban Kisborosnyó, ma Zágonbárkány (Barcani) része. Az 1910-es népszámlálás eredményei alapján a falu túlnyomó többségét románok lakták. A trianoni békeszerződés előtt Háromszék vármegye Sepsi járásához tartozott. Népessége 1992-ben 696 többségében román lakosa volt. Vallások A lakók 3 kivétellel ortodox keresztények. Žažina Žažina falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Lekenikhez tartozik. Fekvése Sziszek városától légvonalban 10, közúton 13 km-re északnyugatra, községközpontjától 10 km-re délkeltre, a 36-os számú főút mentén, a Kulpa bal partján fekszik. Története A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az ókorban lakott volt. Határában ókori településre utal nyomok és római út maradványai kerültek elő. A plébániatemplom közelében II. Claudius Gothicus római császár pénzérméje került elő. A mai település neve a „šaš” (sás) növénynévből származik. A 13. századig írásos adat nincs róla. E terület a korai Horvát Királyság idejében a gorai plébániához tartozott, mely később zsupánság, majd hűbérbirtok lett. A gorai birtokot mely abban az időben a Kulpa mindkét partjára kiterjedt még a 12. század végén III. Béla király a templomosoknak adta, majd a rend megszüntetése után 1312-től a vránai johannita perjelség gorai birtokához tartozott. Žažina neve ekkor tűnik fel „Sassyna” alakban. 1514-ben a teljes gorai birtokot a Frangepán család szluini ága szerezte meg, majd ennek néhány részét, köztük Žažinát hűbéreseinek adta. A žažinai plébániát 1574-ben említik először. A 16. század végén kihalt a Frangepánok szluini ága és a 17. század elején Žažina már a zágrábi püspökség hrasztovicai uradalmának része volt. A török hódítás előretörését a 16. század második felében a térség is megsínylette különösen az 1580-as és 1590-es években, amikor Sziszek körül súlyos harcok folytak. A hagyomány szerint a település a török háborúk idején is folyamatosan lakott volt. Az akkori mocsaras területek között szárazulatok keletkeztek, ahol a sűrű sás között a lakosság menedékre lelhetett. Innen magyarázza a helyi hagyomány a település nevét, mely a sás növénynévből keletkezett (valójában a név sokkal régebbi eredetű). A népesség azonban a török veszély megszűnése után sem érte el már soha a török háborúk előtti szintet. 1857-ben 208, 1910-ben 247 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. 2011-ben 355 lakosa volt. Nevezetességei Szent Miklós és Szent Vid tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma a település szélén áll. A templomot 1778 és 1788 között a zágrábi székesegyház elöljárója Franjo Popović építtette barokk-klasszicista stílusban. Az apszis közepén található a Szent Miklóst ábrázoló oltárkép. A sokszögletű szószéket 1750-ben készítették. Žažina várát, mely a plébániatemplom és Dužica között állt 1578 -ban a zágrábi püspökség építtette. Egy 1672 -es feljegyzés szerint a kis méretű vár tulajdonosa a Lovinčić család volt. A vár helye és sorsa a mai napig sem tisztázott. 527 Évszázadok: 5. század – 6. század – 7. század Évtizedek: 470-es évek – 480-as évek – 490-es évek – 500-as évek – 510-es évek – 520-as évek – 530-as évek – 540-es évek – 550-es évek – 560-as évek – 570-es évek Évek: 522 – 523 – 524 – 525 – 526 – 527 – 528 – 529 – 530 – 531 – 532 Ghost Ranch Ghost Ranch ("Szellem-tanya") egy 85 km2-es terület közel Abiquiu településhez, Rio Arriba megyében, Új-Mexikóban, az Egyesült Államokban, melyet jelenleg az amerikai presbiteriánus egyház használ és üzemeltet. A terület híres paleontológiai lelőhely, melyen számos triász kori dinoszaurusz maradványait találták meg. Fosszilis csontmaradványokat találtak itt már 1885-ben. Edwin H. Colbert paleontológus 1947-ben írta le azt a területen folytatott ásatást, melynek során ezernél több jó állapotban megőrződött triász kori Coelophysis ragadozó dinoszaurusz maradványaira bukkantak. 1981 óta a Coelophysis Új-Mexikó állam fosszilis jelkép állata. 2007-ben a Hayden-ásatás során a területen találták meg a Dromomeron romeri fosszilis maradványait. Ghost Ranch a témája Georgia O’Keeffe amerikai festő számos tájképének, aki 1949-től haláláig élt itt. Hamvait a területen szórták szét. A területet előző tulajdonosa, Arthur Newton Pack ajándékozta a presbiteriánus egyháznak. Ő volt a Nature magazin kiadója, valamint hozzájárult az Arizona Sonora Desert Museum létrehozásához is. Spanyolország Spanyolország, hivatalos nevén Spanyol Királyság (spanyolul és galiciai nyelven Reino de España, katalánul Regne d’Espanya, baszk nyelven Espainiako Erresuma) független állam Dél-Európában, illetve Észak- és Nyugat-Afrikában (a hozzá tartozó Ceuta és Melilla autonóm városokkal, valamint a Kanári-szigetekkel). A spanyol szárazföld délről és keletről a Földközi-tenger (amelyben az országhoz tartozó Baleár-szigetek fekszenek), északról a Vizcayai-öböl és nyugatról az Atlanti-óceán alkot vele határt. A szárazföldön Portugáliával, Franciaországgal, Andorrával, Gibraltárral és Marokkóval határos. Spanyolország a legnagyobb a három független államból, amelyek az Ibériai-félszigeten fekszenek. Fővárosa Madrid. A modern Spanyolország mai területén több nép is letelepedett, mint például a kelták, az ibérek, a rómaiak, a vizigótok és a mórok. A középkorban, több mint öt évszázadig, nagy területek voltak iszlám uralom alatt, melyeknek egy töredéke 1492-ig állt fenn, amikor az Aragónia és Kasztília keresztény királyságai 770 év után elszakadtak a móroktól. Ugyanabban az évben, Kolumbusz Kristóf elérte az Újvilágot, amivel megalakította a világuraló Spanyol Birodalmat. Spanyolország vált Európa legerősebb államává, de a háborúk és más belső gondok lesüllyesztették az országot. A 20. század közepén Francisco Franco alakított ki diktatúrát Spanyolországban, és demokratikus állam csak 1978-ban alakult ki. Az ország 1986-ban belépett az Európai Unióba, ezután Spanyolország gazdasági és kulturális reneszánszát élte egészen a 2008-ban kirobbant gazdasági világválságig, ekkor ugyanis gazdasága súlyos válságba került. 1992-ben Barcelonában rendezték meg az olimpiát. Az Európai Unió, a NATO, az ENSZ, a Kereskedelmi Világszervezet, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet és a Latin Unió tagja. A nép- és országnév eredete A spanyol szó végső eredete a latin HISPANIOLUS, azaz körülbelül ’hispánka’, amely espaignol alakban került a provanszálba, onnan español írásmóddal a spanyolba, majd a többi (újlatin) nyelvbe. A magyar nyelvben egy észak-olasz nyelvjárási – s-sel ejtett – spagnol alak honosodott meg. Azonban, míg nyelvünkben a „spanyol” szó egyaránt utalhat spanyolországi és spanyol nyelvű személyre vagy dologra, addig a spanyolban megkülönböztetik a spanyol (spanyolországi) és a spanyolul beszélő (spanyol nyelvű) fogalmakat egymástól: előbbire az español, az utóbbira az hispano vagy latino szót alkalmazzák. Az ország önelnevezése – España – a latin HISPANIA folytatása, a középkori spanyolban még Hespaña alakban is előfordult. Földrajz Fekvése, határai Portugáliával és Gibraltárral osztozik az Ibériai-félszigeten. Északon a Pireneusok természetes határt képez Franciaország és Andorra felé. Keleten és délkeleten a Földközi-tengerrel (1663 km) érintkezik, északon a Vizcayai-öböl, északnyugaton illetve délnyugaton a Cádizi-öböl jelenti szintén természetes határát az Atlanti-óceán (711 km) felé. Délen a Gibraltári-szoros választja el Afrikától (14 km). A partok teljes hossza 3144 km. A királyság részei a szárazföldi területeken kívül még: A Baleár-szigetek a Földközi-tengeren 5014 km², két főszigetből (Mallorca és Menorca), két kis szigetből (Ibiza és Formentera), illetve még 150 apró sziklából áll. A Kanári-szigetek az Atlanti-óceánban 7550 km², összesen 7 szigetből és 6 kisebb sziklaszigetből áll. Nyugati szigetei: Tenerife, La Palma, La Gomera, Hierro, keleti szigetei: Gran Canaria, Fuerteventura, Lanzarote és öt kis sziget. 1100 km-re fekszik Cádiztól. Ceuta és Melilla városok Afrika északi részén és több sziget a Földközi-tengeren a Gibraltári-szoros közelében, mint Penon de Velez, Alhucemas és Chafarinas szintén az ország területeit képezik. Nem tartozik Spanyolországhoz a jelenleg is brit koronagyarmat Gibraltár. Domborzat Spanyolország területének nagy részét fennsíkok és hegységek uralják. Az ország átlagos tengerszint feletti magassága 600 m felett van. Geológiailag, morfológiailag a spanyol tájakat három nagyobb vidékre oszthatjuk: Az ország központi részén a Mezeta (Meseta Central Española) felföldje terül el, ami 200 000 km² -t foglal magába, 600–1000 méter közötti váltakozó magassággal, átlagos magassága 700–800 méter. A Kasztíliai-választóhegység (Cordillera Central) osztja két részre, melynek vonulatai a Sierra de Gata, a Sierra de Gredos és a Sierra de Guadarrama. Így alakul ki a választóhegységtől északra az Északi-Mezeta (Meseta Septrentional), attól délre pedig a Déli-Mezeta (Meseta Meridional). Belső peremhegységek vidéke: északon az Asztúriai-hegység, legmagasabb pontja a Torre Cerredo (2648 m, Picos de Europa – masszívum ) északnyugat-délkeleti irányban az Ibériai-hegységrendszer (Sistema Ibérico), legmagasabb hegye a Sierra de Moncayo (2313 m). Külső peremhegységek vidéke: Északon a Kantábriai-hegység 1700 méteres magasságával összekapcsolja az Asztúriai-hegyvidéket a Pireneusokkal, a Kantábriai-tenger mentén vonul végig. Legmagasabb csúcsa a Picos de Europa, 2645 m. A Galíciai-hegység Spanyolország északnyugati csücskében foglal helyet, rengeteg csipkézett öböllel a partvidéken. A Katalóniai-hegység délnyugat felől kapcsolódik ugyancsak a Pireneusok láncaihoz, legmagasabb vonulata a Montseny (1741 m). Az Andalúziai-lánchegység vagy Bétikai-Kordilerrák az ország déli részén emelkedik, a Gibraltári-szorostól a Cabo de la Nao fokáig. Az ország legmagasabb hegyei sorakoznak itt. A peremhegyvidékhez csatlakoznak az Ebro-medence, a Tajo-medence és a Guadalquivir-medence. Vízrajz A Spanyolországban található több mint 1800 folyam és forrás közül csak a Tajo hosszabb 960 kilométernél, és 90 kivételével mind rövidebb 96 kilométernél. Ezek a rövid folyók csak kis vízmennyiséget szállítanak, és az év némely szakaszában ki is száradnak, ám mikor nagy a vízhozam, igen sebesek. A nagy folyók többsége a magas hegységekből ered, átfolyik a központi Mezetán és Portugáliában ömlik bele az Atlanti-óceánba (kivételt képez az Ebro, amely a Földközi-tengerbe torkollik). Az északnyugati partvidéket számos, fjordhoz hasonló sziklás benyúlás tarkítja. A Mezetán keresztül nyugatra folyó folyamok közül a Duero, a Tajo, a Guadiana és a Guadalquivir a legnagyobb. A Guadalquivir az egyik legjelentősebb, mivel a folyó áradásai a közvetlen közelében termékeny völgyet alakítottak ki. A szárazföld belsejében a folyón nagyobb hajók is könnyen hajózhatnak, és Sevillát az egyetlen olyan belföldi spanyol kikötővé teszi, ahonnan óceánjárók is indulnak. Az északi régió legnagyobb folyója a Miño. Az ország legnagyobb gátja az El Atazar gát Madrid közelében, amely a város vízellátását biztosítja. Európa legdélebben fekvő gleccsere a Sierra Nevada hegységben található Mulhacén hegyen van. Éghajlat Spanyolország klímáját négy főbb részre oszthatjuk: mediterrán, kontinentális, óceáni, szubtrópusi. Vadregény (film) A Vadregény (eredeti cím: Into the Woods) egy 2014-es amerikai fantasy-musical a Walt Disney Pictures forgalmazásában, amely az ugyanazon néven futó 1987-es musical darabon alapul. A filmet mozivásznon az Amerikai Egyesült Államokban 2014. december 25-én mutatták be, Magyarországon 2015. január 1-jén. Az első magyar televíziós sugárzást 2017. december 25-én, a Cool TV-nek köszönhetően, élvezhette a nagyközönség. Cselekmény A történetet jól ismert tündérmesehősök útjainak kereszteződése irányítja. A középpontban egy pék (James Corden) és a felesége (Emily Blunt) állnak, gyermekáldásért fohászodnak, ám álmuk nem látszik valóra válni. Rövidesen kiderül, keserűségük oka egy átok, amelyet a szomszéd boszorkány (Meryl Streep) szórt rájuk évekkel ezelőtt, amiért a pék édesapja meglopta mágikus veteményeskertjét. A bűncselekmény netovábbja, hogy a banya édesanyjának varázsbabjait is megfutamította az öreg pék, kívánós felesége kedvéért, aminek következtében a hiú boszorkány külseje elcsúfult. A banya, a kellemetlen ajándék mellett, elrabolta a hamar világra jött kislányt (Mackenzie Mauzy), akit toronyba zárt és Aranyhajnak nevezett el. A közelgő különleges holdállásnak hála a boszorkány szépségének visszanyerésére lehetőség nyílik. Ehhez viszont szükség van egy tejfehér tehénre, vérvörös vállköpenyre, kukoricasárga hajszálra és aranytiszta topánra. Így kapcsolódik be a történetbe Hamupipőke (Anna Kendrick), akinek szíve vágya, hogy elmehessen a királyi bálba; Jankó (Daniel Huttlestone), aki a szegénységből való kijutás végett arra kényszerül, hogy eladja házi kedvencét, Riska tehént; Piroska (Lilla Crawford), aki a nagymamájához sietvén az úton különös alakokkal (Johnny Depp) találkozik. A mese tragikus szokatlansága, hogy a várt boldog vég, egy szerelmes párt kivéve, senki mást nem ér majd el: Piroska anyja és nagyanyja eltűnnek, Hamupipőke és a herceg nem szeret egymásba. Jankó édesanyja, a pékné és a boszorkány pedig meghal. Az egyetlen pár akik boldogságra lelnek Aranyhaj és a hercege. Montenegrói labdarúgó-válogatott A montenegrói labdarúgó-válogatott Montenegró nemzeti csapata, amelyet a montenegrói labdarúgó-szövetség (montenegrin nyelven: Fudbalski savez Crne Gore) irányít. Montenegró 2006. június 3-án vált külön Szerbiától, de a 2006-os labdarúgó-világbajnokságon még közös csapattal Szerbia és Montenegró néven indultak. Első hivatalos mérkőzésüket 2007. március 24-én játszották Magyarország ellen, Podgoricában. Még egyetlen világ -és Európa-bajnokságra sem sikerült kijutnia. Válogatottsági rekordok Az adatok 2016. november 14. állapotoknak felelnek meg. A még aktív játékosok félkövérrel vannak megjelölve. 5281 Lindstrom Az 5281 Lindstrom (ideiglenes jelöléssel 1988 SO1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Schelte J. Bus fedezte fel 1988. szeptember 6-án. 1737 Évszázadok: 17. század – 18. század – 19. század Évtizedek: 1680-as évek – 1690-es évek – 1700-as évek – 1710-es évek – 1720-as évek – 1730-as évek – 1740-es évek – 1750-es évek – 1760-as évek – 1770-es évek – 1780-as évek Évek: 1732 – 1733 – 1734 – 1735 – 1736 – 1737 – 1738 – 1739 – 1740 – 1741 – 1742 Események Határozott dátumú események július 28. – Az orosz-török háborúba belépő császári seregek elfoglalják Ništ . október 11. – A császári hadsereg feladja Ništ. Határozatlan dátumú események Megjelenik a Nagyszombati Egyetem fennállásának százéves évfordulójára Kazy Ferenc műve; a Historia Universitatis Tyrnaviensis . Születések január 29. – Thomas Paine , angol származású, az Amerikai Egyesült Államokban és Franciaországban tevékenykedő politikus, újságíró, esszéista († 1809 ) március 9. – Josef Mysliveček , cseh zeneszerző († 1781 ) május 8. – Edward Gibbon , brit történész († 1794 ) augusztus 5. – Johann Friedrich Struensee , dán miniszter, orvos († 1772 ) szeptember 9. – Luigi Galvani , olasz orvos és fizikus († 1798 ) szeptember 14. – Michael Haydn , osztrák klasszicista zeneszerző, Joseph Haydn öccse († 1806 ) szeptember 15. – Aranka György , magyar író († 1817 ) Me and My Shadows A Me And My Shadows című stúdióalbum Cliff Richard és a The Shadows harmadik nagylemeze, amely 1960 októberében jelent meg. A legendás londoni Abbey Road Stúdióban rögzítették. Hank Marvin és Bruce Welch együtt írta a lemezt Cliff Richarddal. Az album beat lemezek ősalakja volt, mivel a dalok több mint felét ők, vagy Jet Harris, Ian Samwell, illetve barátjuk, Pete Chester írta. Ez volt az első alkalom, hogy egy brit banda ennyi saját dalt tett egy lemezre és ez volt az első jele annak, hogy a lemezpiacon változás következik be a The Beatles után. Mint a Cliff Sings című album, a Me And My Shadows is a második helyre került a nagylemez-listákon. "Igazán nagyon büszke vagyok a lemezre" mondta Cliff. "A legtöbb zenész, mint Eric Clapton és a srácok a Fleetwood Mac-ből inspirálták a mi saját rock and roll-unkat. Ez a rock and roll sem amerikai nem volt, sem "rock az ősemberrel"." Brdo Utinjsko Brdo Utinjsko falu Horvátországban, Károlyváros megyében. Közigazgatásilag Vojnićhoz tartozik. Fekvése Károlyvárostól 23 km-re délkeletre, községközpontjától 7 km-re északkeletre a Kordun területén fekszik. Története 1857-ben 157, 1910-ben 227 lakosa volt. Trianonig Modrus-Fiume vármegye Vojnići járásához tartozott. 2011-ben a falunak 72 lakosa volt. Szlovák Szárazföldi Erők A Szlovák Köztársaság Szárazföldi Erői (szlovákul: Pozemné sily Slovenskej republiky) a Szlovák Köztársaság Fegyveres Erőinek fő komponense. Feladata békében és háborúban egyaránt, hogy biztosítsa a Szlovák Köztársaság szuverenitását és területi egységét. Békeidőben és krízishelyzetben nem katonai fenyegetésekre is reagál. A jelenlegi struktúra Főparancsnokság - Trencsén 1. Gépesített Dandár - Nagytapolcsány 11. Gépesített Zászlóalj - Turócszentmárton Zászlóalj törzs 3 gépesített BVP-2 század minden század, 3 gépesített szakaszból áll minden századnál 1 tűztámogató szakasz található, az alábbi felépítéssel: mesterlövész különítmény páncéltörő raj légvédelmi raj Egy tűztámogató század aknavetős szakasz páncéltörő szakasz légvédelmi szakasz Egy törzstámogató század parancsnoki szakasz felderítő szakasz javító szakasz szállító szakasz 12. Gépesített Zászlóalj - Nyitra Zászlóalj törzs Három gépesített BVP-2 század Egy tűztámogató század Egy törzstámogató század 13. Gépesített Zászlóalj - Léva Zászlóalj törzs Három gépesített BVP-2 század Egy tűztámogató század Logisztikai Támogató Zászlóalj - Nagytapolcsány 2. Gépesített Dandár - Eperjes 21. Vegyes Gépesített Zászlóalj - Tőketerebes Zászlóalj törzs Három gépesített BVP-1 század Egy tűztámogató század 22. Mikuláš Markus Gépesített Zászlóalj - Nagymihály Zászlóalj törzs Három gépesített BVP-1 század Egy tűztámogató század Vegyes Önjáró Tüzérosztály - Nagymihály Három üteg 155 mm Zuzana önjáró löveg Logisztikai Támogató Zászlóalj - Eperjes ABV Zászlóalj - Rozsnyó Műszaki Zászlóalj - Szered Rakétavető Tüzérosztály - Rozsnyó Három üteg RM-70/85 rakéta-sorozatvető . Támogató Zászlóalj - Trencsén Cisternes-la-Forêt Cisternes-la-Forêt település Franciaországban, Puy-de-Dôme megyében. Lakosainak száma 472 fő (2015). Cisternes-la-Forêt Bromont-Lamothe, Combrailles, Gelles, La Goutelle, Pontaumur, Prondines és Saint-Hilaire-les-Monges községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Bárdossy Péter Bárdossy Péter (Budapest, 1969. április 22. –) történész-levéltáros, családtörténeti kutató. Származása Régi, Vas megyei gyökerű nemesi család sarja. A család első említése 1368-ból való. Ősei között olyan személyek találhatóak, mint például az 1033 körül élt Bokon, továbbá Ákos és Mikó mester a Divék nemzetségből (1230 körül), Ivánka comes (1281 körül), Homodeus a Gutkeled nemzetségből (1242 körül), Ivanch a Hont-Pázmán nemzetségből (1180 körül), Belényes bán a Csanád nemből (1190 körül), a Héder nemzetség alapítója, Héder nádor (1150 körül), Reynold a Rozgon nemzetségből (1221 körül), a Bebek család alapítója Ákos a Máté nemből (1200 körül) vagy a gimesi Forgách család őse, Ivánka fia András, aki 1241-ben, a muhi csata után a menekülő IV. Bélának saját lovát engedte át, valamint Telegdy István, II. Ulászló követe. Egyik ősanyja Dobó István (1500–1572), az egri hős testvére volt. Ősei között megtalálható Thuróczy János (1435–1489) történetíró. Apai ági ősapja, Bárdossy János (1738–1819), Szepes vármegyei ülnök, gimnáziumi tanár, levéltáros. Tanulmányai 1987-ben érettségizett a Vági István Építőipari Szakközépiskola magasépítési szakán, ahol 1990-ben magasépítőipari technikusi oklevelet szerzett. 1995–2000 között az Oxford Brookes University általános menedzser képző szakán tanult, ahol 1998-ban megszerezte a Certificate in Management Studies oklevelet, majd a felsőfokú Diploma in Management Studies diplomát. 2006–2009 között a Nyugat-magyarországi Egyetemen tanult, ahol történész-levéltárosi végzettséget szerzett. Diplomamunkáját a Bárdossy család történetéről írta, melyet a későbbiekben könyvben is megjelentetett. Munkahelyei 1992 és 2002 között műszaki területen dolgozott, többek között a Pannon GSM (Telenor) hálózatfejlesztője, majd a Vivendi (Invitel) üzletfejlesztési igazgatója volt. 2002 óta a HungaRoots Kft. ügyvezetője. Genealógiai tevékenysége 1989-ben kezdett foglalkozni saját családja történetének megismerésével. 1999-től kezdődően hobbi szinten, majd 2002-től hivatalosan is megbízásos alapon végez családtörténeti kutatást az egykori Osztrák–Magyar Monarchia területén. Közreműködésével végezték el első olyan genetikai és antropológiai vizsgálatot Magyarországon, mely kifejezetten két család közötti esetleges rokoni kapcsolat kiderítésére szolgált. Számos kutatása között megtalálható prof. dr. Czeizel Endrével, Geszti Péter, Zsidró Tamás, Ocskay Gábor, Petrovszky Kruppa Judit, Kolczonay Ernő, Madaras József, dr. Borókai Gábor, dr. Hegyi Fatime Barbara, Vass Dóra, Baldaszti Péter, Csányi Sándor, dr. Bárándy Gergely és dr. Bárándy Péter, dr. Szekeres Imre, Lezsák Sándor, Grosics Gyula és Bayer Zsolt családfája is. Feldolgozta az alábbi települések teljes anyakönyvi anyagát: Diósd Biatorbágy Tatabánya Törökbálint Gyakorta tart genealógiai témájú előadásokat is. A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság választmányi tagja, a Magyar Levéltárosok Egyesület, a Magyar Történeti Társulat, a Magyarországi Németek Családfakutató Egyesülete (AkuFF) és az Association of Professional Genealogist (USA) tagja. Egyéb társadalmi tevékenysége A magyar alapítású Aranysarkantyús Vitézi Lovagrend nagypriorja. A portugál alapítású Királyi Szent Teotonio Lovagok Testvéri Társasága priorja A Habsburg–Lotaringiai család által alapított Béke Lángja Egyesület (Flame of Peace) szervezet magyarországi képviselője. Kitüntetései a georgiai királyi ház által alapított Sasrend nagykeresztje (2011) Ferenc József-rend lovagkeresztje (2018) Művei Egy magyar néptanító önéletleírása és élményei – Kárpáti János élete , Heraldika Kiadó, Budapest, 2002 ISBN 963-9204-03-X A Bárdossy család története , magánkiadás, 2011 helytelen ISBN kód : 978-963-08-1639-9 Társszerzőként dr. Czeizel Endrével: Kertész Imre és a sors , Galenus Kiadó, Budapest, 2014 ISBN 978-963-7157-39-4 Közreműködőként: Dr. Czeizel Endre : Tudósok, gének, dilemmák – A magyar származású Nodel-díjasok családfaelemzése , Galenus Kiadó, Budapest, 2002 ISBN 0669000207217 Dr. Czeizel Endre: Tudósok - Gének - Tanulságok - A magyar természettudós géniuszok családfaelemzése , Galenus Kiadó, Budapest, 2006 ISBN 9789637157042 Dr. Czeizel Endre: Festők, gének, szégyenek - A magyar festőművész-géniuszok családelemzése , Galenus Kiadó, Budapest, 2007 ISBN 9789637157127 Dr. Czeizel Endre: A magyar festőművész-géniuszok sorsa , Galenus Kiadó, Budapest, 2009 ISBN 0489002141391 Dr. Czeizel Endre: Matematikusok, gének, rejtélyek , Galenus Kiadó, Budapest, 2011, ISBN 9789637157257 Dr. Czeizel Endre: A magyar költőgéniuszok sorsa , Galenus Kiadó, Budapest, 2012, ISBN 978 963 7157 30 1 Dr. Czeizel Endre: Zeneszerzők-Gének-csodák , Galenus Kiadó, Budapest, 2014 ISBN 9789637157370 Major T., Gindele R., Szabó Z., Alef T., Thiele B., Bora L., Kis Z., Rácz T., Havacs I., Bereczky Z.: Evidence for the founder effect of a novel ACVRL1 splice-site mutation in Hungarian hereditary hemorrhagic telangiectasia families , Clinical Genetics, 2016 Vadszamár A vadszamár vagy afrikai vadszamár (Equus africanus) az emlősök (Mammalia) osztályának a páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjébe, ezen belül a lófélék (Equidae) családjába tartozó faj. Olykor Equus asinus africanusnak, illetve Equus africanus asinusnak is hívják. Előfordulása Eredeti elterjedési területébe beletartozott majdnem egész Észak-Afrika, Marokkótól egészen Szomáliáig előfordult. Ezenkívül élt az Arab-félszigeten és Mezopotámiában is. A vadászat, élőhelyének elpusztítása, valamint a háziasított lovaktól és szamaraktól elkapott fertőző betegségek miatt állományai nagyon megfogyatkoztak, eredeti elterjedési területének java részéről ki is halt. Mára a vadszamár csak Afrika néhány északkeleti, eldugott területén fordul elő. Az állat ritka és veszélyeztetett, alig pár száz példánya maradt. Ma már csak Etiópia, Eritrea, Dzsibuti és Szomália és Szudán félsivatagi, sivatagi vidékein él. Ahol még él, mindenütt fenyegeti a háziszamarakkal keveredés. Eredeti elterjedési területének nagyobbik részéről kihalt; már csak Etiópia, Eritrea, Dzsibuti, Szomália és Szudán területén él, valamint egy kis, betelepített állománya Izraelben. Állománya az 1980-as években még ezer egyed körül lehetett, azóta azonban drasztikusan hanyatlanak a populációk. Szomáliából az ott folyó fegyveres harcok miatt valószínűleg végleg kipusztult, állományait a harcok kezdete óta nem vizsgálták. Etiópiában és Szudánban is a kihalás szélén áll, hasonló okokból. Egyedüli stabil populációja Eritreában van, ott nagyjából 400 állat élhet. Nyilvántartott elterjedési területe Etiópiában és Eritreában mintegy 15 000 km². A Természetvédelmi Világszövetség a „kritikusan veszélyeztetett” C2a(i) kategóriába sorolta a fajt, mivel felnőtt egyedeinek száma 200-nál kevesebb. Megjelenése A vadszamár marmagassága alfajonként eltérő, de általában 125–145 centiméter közötti. Testhossza 200 centiméter, farka 42 centiméteres, testtömege 275 kilogramm. A lófélék családjának legkisebb, vadon élő képviselője. Szőrzete felül szürkésbarna, nyáron kissé rőtes árnyalattal. Hasa világosabb, majdnem fehér. Jellemző bélyegei a kereszt alakú fekete csíkok a vállán és a hátán. Farka fekete bojtban végződik. Alfajai Két vadon élő változata van: A núbiai vadszamár (Equus africanus africanus) egérszürke színű, hasa és szája világosabb, a martájon sötét keresztcsík található, háta szíjalt, sörénye rövid, felálló, farka bojtban végződik, karcsú testű, nemes megjelenésű, élénk vérmérsékletű, bátor állat. A szomáliai vadszamár (Equus africanus somaliensis) nagyobb testű, keresztcsíkja a martájon nincs, viszont lábain gyakran keresztcsíkok találhatók. Eritrea Vörös-tengeri partvidékén, Etiópia Afar régiójában és Szomáliában honos. A harmadik alfaj az Atlasz vadszamár (Equus africanus atlanticus) , az Atlasz-hegység vidékén és Észak-Afrikában élt Marokkótól Egyiptomig , de mára kihalt. Életmódja Alkonyatkor vagy éjjel aktív. Késő délutántól másnap reggelig jár táplálék után, a nap legforróbb óráit árnyékban pihenve tölti. A szabad természetben a hímek viselkedése territoriális, a kancák a csikókkal nagyjából harminc fős csoportokat alkotnak. Főként cserjeleveleket, füvet és fakérget eszik. Több mint 25 évig él. Szaporodása Az ivarérettséget 2–2,5 éves korban éri el. Elméletileg egész évben, de rendszerint tavasszal párzik. A vemhesség 12 hónapig tart, ennek végén általában egy, néha két csikó születik. Az elválasztás 6–9 hónap után következik be. Gazdasági jelentősége A vadszamár a világszerte elterjedt háziszamár őse. Háziasítása nagyjából Kr. e. 4000 évvel indult el Egyiptomban és valamivel később Mezopotámiában. A háziszamár világszerte sokfelé elvadult, így az Amerikai Egyesült Államokban és Ausztráliában élő úgynevezett „vadszamarak” csak elvadult háziszamarak, nem e faj egyedei. Húsa ízletes; íze a lóhúséra emlékeztet. Formspring A Formspring egy "kérdezz-felelek" alapú közösségi oldal, mely 2009. november 25-én jelent meg. Az oldalon a regisztrált felhasználók választ adhatnak a nekik feltett kérdésekre, mely kérdéseket névtelen egyének és más regisztrált felhasználók egyaránt megtehetik. Hírességek A Formspring szolgáltatásait több híres média és híresség is igénybe veszi a rajongókkal való kapcsolattartás érdekében, többek között Margaret Cho, az IGN és a Music Television. A rendszert használja Jimmy Wales, a Wikipédia alapítója is. Tóth Margit (tornász) Tóth Margit, (Sztálinváros, 1961. október 27. – Dunaújváros, 2016. december 18.) tornász, olimpikon, magyar bajnok. Életpályája Az 1976-os montreáli olimpián a női torna összetett csapatversenyében 4. helyen végzett magyar csapat tagja. Tagja volt az 1978-as tornász világbajnokságon 4. és az 1981-es világbajnokságon 8. helyezést elért magyar válogatottnak. Több nemzetközi és hazai verseny győztese, bár pályafutása kiteljesedését gyakori sérülései hátráltatták. A nemzetközi mezőnyben hosszú évekig csak ő mutatott be a gerendán nyújtott testű előre szaltót. Sportpályafutása Az 1971-es miskolci úttörőolimpián talajon bronzérmet szerzett. Utána évekig az úttörőolimpiákon és a serdülő bajnokságokon rendszeresen második volt. Ő volt a negyedik dunaújvárosi versenyző, aki országos felnőtt I. osztályú bajnokságot nyert. 1972-ben a serdülő országos bajnokságon a Dunaújvárosi Kohász SI csapatával csapatban bajnoki címet szerzett. Az I. osztályú serdülő bajnokság egyéni összetett versenyén ezüstérmes lett, gerendán bajnoki címet szerzett. A Dunaújvárosi SI csapatával a bajnoki címüket 1973-ban megvédték. Az 1973. évi IX. Nyári Úttörő Olimpián talajon, korláton és gerendán ezüst-, ugrásban bronzérmes, az egyéni összetettben Óvári Éva mögött ezüstérmes. 1974-ben több nemzetközi ifjúsági versenyen szerezte meg a győzelmet, többek között a csehszlovákok elleni, valamint a Szófiában rendezett válogatottak közötti ifjúsági versenyen. Ugyanebben az évben a X. Nyári Úttörő Olimpián iskolája csapatával aranyérmet szerzett. Tagja lett az 1974-es Ifjúsági Barátság Versenyen résztvevő magyar válogatott tornászcsapatának. 1973-ban került be az ifjúsági tornász-válogatott keretbe. 1975-ben (14 éves korában) a felnőtt válogatottnak is tagja lett. 1975-ben az ifjúsági országos bajnokságon egyéni összetettben Lővei Mária és Óvári Éva mögött harmadik, felemás korláton és műszabadgyakorlatban ezüstérmes, míg ugrásban bajnoki címet nyert. Néhány nappal később az I. osztályú ifjúsági bajnokságon Óvári Éva mögött ezüstérmet szerzett. A szerenkénti döntőkben lóugrásban Óvári Éva és Lővei Mária mögött bronzérmes lett, míg korláton Óvári Éva mögött ezüstérmet szerzett. Az 1975-ben, 14 éves korában, Várnában 13 ország részvételével rendezett Arany Homok felnőtt nemzetközi tornászversenyen egyéni összetettben az 1. helyen végzett. A szerenkénti döntőkben gerendán és felemáskorláton első, lóugrásban a 2. helyet szerezte meg. A Kerezsi Endre Kupán Egervári Márta mögött lóugrásban a 2. helyen végzett. Eredményei alapján beválogatták a montreali olimpiára készülő válogatott keretbe. 1975. augusztus végén a Tokióban rendezett nemzetközi ifjúsági meghívásos versenyen felemáskorláton győzött, lóugrásban második lett. Novemberben megnyerte a Lengyelországban rendezett nemzetközi verseny egyéni összetett versenyét. 1975-ös eredményei alapján az Év Ifjúsági sportolója szavazáson is szavazatokat kapott, Fejér megyében az év női sportolójának választották. 1976 májusában 15 évesen a felnőtt magyar bajnokság összetett egyéni versenyén szerzett ezüstérmet Egervári Márta mögött. A szerenkénti döntőkben felemáskorláton bajnoki címet szerzett, gerendán Medveczky Krisztina, lóugrásban Egervári Márta mögött a 2. helyezést érte el. Magyarország képviseletében vett részt az 1976-os montreáli olimpia tornaversenyein, ahol a magyar válogatott csapatban a 4. helyen végzett. A csapatversenyen elért 19. helyezése alapján jogosulttá vált az összetett egyéni döntőben való indulásra, amelyen végül a 17. helyen végzett. A szerenkénti döntőkben elért eredményei: felemáskorlát 14., lóugrás 17., gerenda 19., műszabadgyakorlat 34. helyezés 1976 decemberében az I. osztályú női torna csapatbajnokságon a Dunaújvárosi Kohász SE tagjaként magyar bajnoki címet szerzett. Az 1931 óta rendezett felnőtt női csapatbajnokságokon ez volt az első alkalom, hogy vidéki csapat szerezte meg az első helyet. Néhány nappal később a Dunaújvárosi Kohász csapatával megnyerte az Asztalos János-emlékversenyt, egyéniben csapattársa Óvári Éva mögött a 2. helyen végzett. A Sportiskolák csapatbajnokságán egyéniben és csapatban is az első helyet szerezte meg. 1977 márciusában a II. Amerika Kupa nemzetközi versenyen egyéni összetettben az 5. helyet szerezte meg. Az 1977. májusban rendezett Európa-bajnokság egyéni összetett versenyén a 15. helyen végzett. Az 1977. évi országos bajnokságon ugrásban bronz-, felemáskorláton ezüstérmet nyert. 1978-ban tagja lett a női tornász világbajnokságon résztvevő magyar válogatott csapatnak, amellyel a 4. helyet szerezték meg. 1979-ben lemondta a válogatottságot, mert a sok fogyasztástól idegileg kimerült. 1980-ban megnyerte az országos középiskolai bajnokság egyéni összetett versenyét. 1981-ben visszakerült a válogatottba, és a IX. magyar nemzetközi tornászbajnokságon egyéni összetettben második magyarként a 6. helyen végzett, felemáskorláton és gerendán legjobb magyarként bronzérmet szerzett. Ugyanebben az évben az országos vidékbajnokságon egyéni összetettben és három számban (ugrás, felemáskorlát, talaj) is aranyérmet szerzett, gerendán ezüstérmes lett. 1981. júniusban Kubában a Moncada-versenyen három érmet szerzett: az egyéni összetettben harmadik, gerendán második, felemáskorláton harmadik helyen végzett. Az 1981. évi országos bajnokságon felemáskorláton bronz-,gerendán ezüst-, talajon bronzérmet szerzett. A Nemzetközi Tornaszövetség meghívására 1981 augusztusában részt vett Brazíliában a sportág népszerűsítésére szervezett bemutatókörúton, amelyen a 11 országot képviselő 30 tornász hét városban tartott bemutató versenyt. Az 1981. novemberben Moszkvában rendezett tornász világbajnokságon a csapatban 8. helyen végzett magyar válogatott tagjaként szerepelt. A világbajnokság után Japánban a hagyományos Csunicsi-kupán vett részt, ahol felemáskorláton a 3. helyet szerezte meg. Az élversenyzés befejezése után 1981 végén fejezte be I. osztályú sportpályafutását, és a Testnevelési Főiskola hallgatójaként a sportág II. osztályában folytatta a versenyzést. 1985-ben egyéni összetettben megnyerte az egyetemi és főiskolai országos bajnokságot. 1985-ben a TF elvégzése után testnevelő tanárként kezdett dolgozni, és átigazolt a Ferencvárosi TC sportegyesületébe, ahol edzőként is dolgozott. 2016. december 18-án hosszan tartó betegség után hunyt el. 2017. január 5-én Dunaújvárosban temették el. Díjai, elismerései 1975: Fejér megye: az év sportolója. 1976: Pro Urbe (Dunaújváros) Marc Ravalomanana Marc Ravalomanana (született 1949. december 12-én Imerinkasininában) a merina népcsoportból származó malgas politikus, Madagaszkár elnöke. 2002. május 6-án vette át a hivatalt Didier Ratsirakától a 2001. december 16-án tartott elnökválasztások eredménye körüli vita lezárása után. Ebben Ravalomanana sikeresen érvényesítette akaratát, miszerint az első körben többséget szerzett. 2006. december 3-án választották meg újra, ismét az első körben szerzett szavazati többséggel. A Tiko felemelkedése Svédországban végzett protestáns főiskolán. Mielőtt belépett volna a politikába, gazdag és sikeres üzletember és Madagaszkár legnagyobb tejüzemények, a Tikónak alapítója és tulajdonosa volt. Mielőtt kölcsönt kapott volna a Világbanktól, amiből gyárat vásárolt, házilag gyártott jogurtot árult. Korai politikai pályája 1999. november 14-én az antananarivói önkormányzati választásokon a főváros polgármesterévé választották a szavazatok csaknem felével. A poszton a volt miniszterelnököt, Guy Willy Razanamasyt váltotta. Polgármestersége alatt számos sikert ért el, mint például a főváros rendbetétele. 2001. augusztus 5-én bejelentete szándákát, hogy indulni kíván a december 16-i választásokon. Két hónap után a közvéleménykutatások szerint már népszerűbb volt mint az akkori elnök, Didier Ratsiraka. A választásokat Ravalomanana nyerte Ratsiraka előtt, ám nem szerzett döntő többséget, így szükséges volt egy második kör megtartása is. Ravalomanana azonban visszautasította a részvételt egy újabb választáson, és követelte, hogy az alkotmánybíróság számlálja újra a szavazatokat. Ekkor Ratsiraka támogatói blokád alá vették a fővárost, amit Ravalomanana támogatói birtokoltak. 2002. február 22-én Ravalomanana a választások győztesének nevezte meg magát. Április 29-én a alkotmánybíróság is megerősítette Ravalomanana győzelmét, így május 6-án hivatalosan is letehette az esküt. Az elnökség továbbra is vitatott maradt, bár Didier Ratsirakának 2002. július 5-én a harcok miatt el kellett hagynia az országot, miután elvesztette az uralmát az ország tartományainak nagy részében. Elnöksége Ravalomanana első elnöki ciklusa alatt jelentősen javította az ország infrastruktúráját, és számos fejlesztést vezetett be az egészség- és oktatásügyben. Elnökségét azonban beárnyékolja az a tény, hogy Madagaszkár vásárlóerő paritása csökkent, valamint az, hogy nem tett intézkedéseket a szegénység csökkentésére. 2006. november 18-án az Európából visszatérő elnök repülőgépe nem szállhatott le Antananarivo repülőterén puccskísérlet és a repülőtérhez közeli lövöldözések miatt. Később azonban ezt a puccsot meghiúsították. 2006. december 3-án Ravalomanana újra jelöltette magát elnöknek. A hivatalos eredmények szerint a szavazatok 54,79%-val nyerte meg a választásokat az első körben. A legjobb eredményt Antananarivo tartományban szerezte meg; itt a szavazatok 75,39%-át szerezte. 2007. január 19-én tette le az esküt. 2007 júliusában feloszlatta a Népgyűlést még a megbízatásának vége előtt, egy évvel az alkotmányos népszavazás után. Ravalomanana szerint az új parlamenti választások szükségesek voltak, hogy a Népgyűlés már az új alkotmányos rend szerint működhessen. Személyes élete Ravalomanana ismert erős keresztény hite miatt. Jelenleg ő a vezetője Jézus Krisztus madagaszkári egyházának (FJKM), egy református egyháznak, amelynek Madagaszkáron 2,5 millió követője van. 2005-ben egy beszéde során szándékát jelezte, hogy egy keresztény nemzetet szeretne létrehozni. Ez számos kritikát váltott ki, mivel az alkotmány a szigetállamot világinak nevezte meg, ám a 2007-es madagaszkári népszavazás ezt eltörölte, számos más változást is hozva. Ravalomanana eközben jó farmer személyében is mutatja magát. Elnöksége alatt egy tejüzemet és egy rizsfarmot alakított ki az elnöki palotájának közelében, Antananarivo mellett. Kitüntetései Mauritiuson az Indiai-óceán kulcsa és csillaga rend nagyparancsnokává tüntették ki. Szlovák csuvacs A szlovák csuvacs vagy szlovák kuvasz egy szlovák pásztorkutya. Testfelépítése Testének hossza valamivel nagyobb, mint a magassága. A csuvacs erős háta vízszintes, kétoldalt enyhén lejt a lágyék felé. Egyenes farka alacsonyan tűzött, az állat lógatva hordja, s a csánkjáig ér. A mellkasa a könyökig ér le. A has és az oldalak kissé felhúzottak. A hosszú váll lejtős. A szlovák csuvacs lábai egyenesek, a test alatt helyezkednek el, szépen formált ízületűek. A mellső mancsok kicsik, kerekek és egymáshoz állók, a hátsó mancsok valamivel oválisabb alakúak. A nyak ugyanolyan, mint a fej, amelyet az állat éber állapotban magasra emel. A csuvacs széles, megnyúlt koponyája kissé boltozatos, de a koponya teteje sima. A stop határozott. A szemöldökök között sekély árok húzódik. A széles, erőteljes arcorri rész csak enyhén keskenyedik az orrig, és valamivel rövidebb a koponyánál. Az ajkak feszesek, szorosan záródnak. A fülek magasan tűzöttek, lekerekített végűek és a fej mellett lógnak. A szemek ovális alakúak. A szlovák csuvacs harapása ollószerű. Szőrzete sűrű és dús, a háton nem lehet választék. A fedőszőrzet teljesen beborítja a rövid, tömött, finom aljszőrzetet. Az enyhén hullámos fedőszőrök 5-15 cm hosszúak. A fajtának van gallérja. A szlovák csuvacs szőrzete sima fehér színű. A fültőnél némi sárgás árnyalat megengedett, de nem kívánatos. A szemek barnák, az orr, az ajkak, a szemek pereme és a talppárnák pedig fekete színűek. Jelleme A szlovák csuvacs rendszerint kiegyensúlyozott vérmérsékletű. Meglehetősen nyugodt természetű állat, és szinte mindig igen magabiztos. Noha a szabadban igen mozgékony lehet, zárt helyen nyugodtan viselkedik. Területét rendszeresen megjelöli, a családját és annak birtokát, sőt a hozzájuk közel állónak tekintett személyeket is megvédelmezi. Nagyon hűséges a gazdájához és a családjához, ugyanakkor igen független természetű is. Szereti a társaságot, de a nap egy részében jól megvan egyedül is. Sűrű bundája minden időjárásban megfelelő védelmet biztosít. A csuvacs általában szereti a gyerekeket, és a háziállatokkal, például a macskákkal vagy kisebb termetű haszonállatokkal többnyire jól megfér. Az idegenekkel szemben eleinte óvatosan viselkedik, de ha a gazdája az értésére adja, hogy minden rendben, akkor elfogadja őket. Más kutyákkal szemben kissé hatalmaskodó módon viselkedhet. Méretei Marmagasság: kan: 62-70 cm, szuka: 59-65 cm Testtömeg: 31-44 kg Várható élettartam: 11-13 év Rokon fajták Komondor Kuvasz Abruzzói juhászkutya Pireneusi hegyikutya Akbash – török fajta Anatóliai juhászkutya Tátrai juhászkutya (owczarek) Megjegyzés A csuvacs igen jól alkalmazkodókézségű fajta. Tartható a szabadban is, őrző kutyaként, de sok figyelmet kell fordítani rá, különben túlságosan önállóvá válik. Ha elegendő időt és figyelmet fordítanak a nevelésére, olyan kutyát kapnak, amely szívesen hallgat gazdája szavára, és készségesen engedelmeskedik a parancsoknak – feltéve, hogy azokat ő is észszerűnek találja. Tanítása során nagyon fontos a harmónia és a következetesség. Származási helyén, Szlovákiában munkakutyaként használják, másutt csak igen ritkán látható, az utóbbi esetben elsősorban figyelmes társként kedvelik. PKP ED74 sorozat A PKP ED74 sorozat egy lengyel 3000 V DC áramrendszerű villamosmotorvonat-sorozat. A PESA SA gyártja őket a PKP számára 2007-től. A motorvonatok alkalmasak akár a 160 km/h-s sebesség elérésére is. Jelenleg a PKP Intercity üzemelteti őket. Alaszkai csigaforgató Az alaszkai csigaforgató (Haematopus bachmani) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiiformes) rendjébe, ezen belül a csigaforgatófélék (Haematopodidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt John James Audubon amerikai ornitológus írta le 1838-ban. Előfordulása Kanada az Amerikai Egyesült Államok és Mexikó területén honos. A Csendes-óceán sziklás partjainak lakója Alaszkától a Baja Californiáig. Megjelenése Testhossza 45 centiméter, testtömeg 555-750 gramm. Tollazata fekete és sötétbarna, a szeme sárga, vörös gyűrűvel, a csőre vörös és a lábai rózsaszínűek. Életmódja Az árapály zónában keresgéli puhatestűekből, csigákból, kagylókból és rákokból álló táplálékát. Szaporodása Fészkét kövek közé rakja. Fészekalja 2-3 tojásból áll, melyen mindkét a két szülő kotlik, 26-28 napig. Grozniji járás A Grozniji járás (oroszul Грозненский район, csecsen nyelven Соьлжа-Гlалан кlошт) Oroszország egyik járása Csecsenföldön. Székhelye Groznij. Népesség 1989-ben 99 880 lakosa volt, melyből 85 982 csecsen (86,1%), 8 715 orosz (8,7%), 2 441 kumik, 1 271 ingus, 452 ukrán, 244 avar, 83 örmény, 20 nogaj. 2002-ben 126 940 lakosa volt, melyből 108 988 csecsen (85,9%), 12 112 orosz (9,5%), 2 745 kumik, 300 ingus, 250 ukrán, 212 avar, 92 örmény, 24 nogaj. 2010-ben 118 347 lakosa volt, melyből 114 434 csecsen, 3 348 kumik, 265 orosz, 63 avar, 49 ingus, 31 lak, 21 tatár stb. Ambrózy Sámuel Ambrózy Sámuel (Ambrosius Sámuel) (Szielnic, 1748. március 22. – Selmec, 1806. február 13.) evangélikus lelkész. Élete Tanult Pozsonyban és 1782-ben Jenában, ahonnét visszatérve Nagyfaluban, Árva megyében volt lelkész, később Radványban, 1796-ban Selmecen lett prédikátor; ez utóbbi helyen leány- és fiúnevelőintézetet alapított. Tagja volt a jenai ásványtani társaságnak. Művei Die Gotteshäuser der Christen als die vortrefflichste Anstalt zur Bildung, Veredlung und Beglückung das Menschengeschlechts Schemnitz, 1796. (A selmeczi ág. ev. templom fölszentelésekor mondott beszéd.) Wie muss die Kirchengemeinde und ihr Lehramt beschaffen sein, wenn der Religions-Unterricht beide beglücken soll? U. ott. 1804. (Beköszöntő prédikátori beszéd.) Ankündigung einer neuen und doppelten Erziéhungsanstalt. U. ott, 1804. Zweiter Bericht von der neuen und doppelten Erziehungsanstalt in Schemnitz. U. ott, 1805. Még pozsonyi tanuló korában jelent meg tőle két latin üdvözlő vers Sztrecskó János iskolaigazgató tiszteletére 1780 és 1782-ben. Továbbá évnegyedes folyóiratot alapított és szerkesztett ily címmel: Novi ecclesiastico-scholastici Annales Evangelicorum august. et helvet. confessionis in Austriaca monarchia, melyből Selmeczen Schultzer Jánosnál 1793–1803-ig összesen 9 kötet jelent meg. Koszmosz–209 A Koszmosz–209 a szovjet USZ–A aktív radarfelderítő műhold tesztrepülése. Küldetés A szovjet Legenda tengeri felderítő rendszerhez készült USZ–A típusú, aktív radarberendezéssel felszerelt felderítő műhold. A repülés a radarfelderítő műhold első kísérleti indítása volt, melynek során tesztelték a berendezét. A műholdba a BESZ–5 Buk nukleáris termoeletromos generátor teljes méretű makettjét építették. A Koszmosz–198 programját folytatta. Jellemzői 1968. március 22-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Ciklon-2A hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89,75 perces, 65,04 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 182 kilométer, az apogeuma 343 kilométer volt. Hasznos tömege 3800 kilogramm. Felépítése hengeres, átmérője 1.3 méter, magassága 10 méter. 1968. március 24-én az orbitális egység pályáját 103,10 perces, 65,33 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 887 kilométer, az apogeuma 932 kilométerre emelték. 2010-ben még az űregység orbitális pályáját korrigálták (30 alkalommal), biztosítva a közel körpályás haladási magasságot. Szolgálati idejének vége ismeretlen. Bailey Jay Bailey-Jay Granger (született Bryan Granger, 1988. november 5. –) amerikai transzszexuális pornószínész. Élete Akkor szerzett először ismertséget, amikor egy 2007-es animetalálkozón meztelen felsőtestét mutogatta, és kijelentette, hogy ő férfi. Az eseményről készült videó felkerült a YouTube megosztóra, és ennek hatására a 4chan weboldalon a Line Trap nevet kapta. Több transzneműeket bemutató oldalon is szerepelt és 2010. május 3-án a Grooby Productions jóvoltából megjelent első pornófilmje Bailey Jay is Line Trap címen. Az Evil Angelnél is több filmje jelent meg. Ugyanebben az évben szerződést írt alá a The Star Factory marketingcéggel. Együtt dolgozott Joey Silverával, akit ő mentoraként nevezett meg. 2011-ben elnyerte az AVN Awardot az Év Transzszexuális Előadója kategóriában. Díjak 2011 AVN Award – Az Év Transzszexuális Előadója 2012 AVN Award - Az Év Transzszexuális Előadója Bárium-oxid A bárium-oxid a bárium oxigénnel alkotott vegyülete, oxidja. Képlete BaO. Közönséges körülmények között fehér színű por. Ha szennyezett, gyakran sárgásszürke színű. Mérgező hatású, mint minden vízben oldódó báriumvegyület. Kémiai tulajdonságai A fluorral és a klórral alacsonyabb hőmérsékleten is reagál. Magasabb hőmérséklet szükséges, hogy reakcióba lépjen brómmal és jóddal. Ezekben a reakciókban a bárium halogénvegyületei képződnek. Kénnel való reakcióját tűzjelenség kíséri. Magasabb hőmérsékleten foszforral és arzénnel is reakcióba lép. Ezek a reakciók igen hevesek. Ha foszforral reagál, foszfid és foszfát, ha arzénnel, arzenid és arzenit keletkezik. Bárium-karbiddá alakul szénnel hevítve, ha szilíciummal hevítik, bárium válik szabaddá belőle. Ha hidrogén-halogenid savakban oldják, a bárium halogénsói keletkeznek. Magasabb hőmérsékleten bárium-szulfiddá alakul, ha kén-hidrogénnel reagál, bárium-szulfittá, ha kén-dioxiddal lép reakcióba. A száraz bárium-oxid szén-dioxiddal nagyon lassan reagál, de nedvesen könnyen képződik bárium-karbonát. Már kevés víz hatására is nagy hőfejlődés közben bárium-hidroxiddá alakul. Erősebb bázis, mint a kalcium-oxid. 500 °C körül reakcióba lép a levegő oxigénjével és bárium-peroxiddá alakul. Előállítása Bárium-oxid keletkezik, ha szén jelenlétében hevítenek bárium-karbonátot. Ha a bárium-nitrátot erősen hevítik, igen tiszta bárium-oxid képződik. Felhasználása Korábban bárium-peroxid előállítására használták, amiből hidrogén-peroxidot gyártottak. Felhasználják az üveggyártásban tejüveg készítésekor, bárium-hidroxid gyártásánál, illetve laboratóriumokban vízelvonószerként. Az amerikai demokrácia Az amerikai demokrácia avagy A demokrácia Amerikában (franciául De la Démocratie en Amérique) a francia társadalomtudós, Alexis de Tocqueville klasszikus műve, amely az 1830-as évekbeli Amerikai Egyesült Államok demokratikus intézményrendszerét mutatja be. A megjelenése óta klasszikusnak számító mű azóta is fontos referenciapont, jelentős közgazdasági illetve szociológiai, történelemtudományi alkotás. Tartalma A kötet fő kérdése, hogy a köztársasági demokrácia miért lett olyan sikeres Amerikában és miért bukott el annyi más helyen, például saját hazájában, Franciaországban. Tocqueville analitikusan próbálja az amerikai demokráciát megérteni, bemutatva annak intézményeit és azok funkcióit. Megjósolja a demokrácia jövőjét az Egyesült Államokban, bemutatja a lehetséges fenyegetéseket és a valós veszélyeket. Ezek közé tartozik a többség zsarnoksága: a demokráciában a többség akarata érvényesül, és akik kisebbségbe kerülnek, az ellentétes érdekek miatt sokszor érezhetik a többséget zsarnokinak. Megfigyelései közé tartozik a vallás fontossága az Egyesült Államokban, ami a kormányzattól való elkülönülése után vált jelentőssé. Ehhez viszonyítja a franciaországi állapotokat, ahol a demokrácia és a vallás egészségtelen egysége uralkodik. Tocqueville-nek meglepően sok előrejelzése vált valóra. Helyesen jósolta meg, hogy a rabszolgaságról való vita szétszakítja az Egyesült Államokat (amerikai polgárháború), illetve hogy az Egyesült Államok és Oroszország rivális szuperhatalommá fognak válni. Megjelenése Eredetileg két kötetben jelent meg, az első 1835-ben, a második 1840-ben. Azonnali népszerűség vette körül mind Európában, mind az Egyesült Államokban. Magyarországon hamar lefordították, kiadása a reformkorban nagy feltűnést keltett. Sok kiadása volt a 19. században. A 20. századra a politikatudomány, a társadalomtudomány és a történelem klasszikus művének számított. Gyakori olvasmány az amerikai politikai kultúráról különféle rangos egyetemeken. Magyar nyelvű kiadásai Tocqueville Elek: A democratia Amerikában (Egyetemi Nyomda, Buda, 1843) A demokrácia Amerikában (Gondolat, 1983) Részletek. ISBN 963-281-326-x Az amerikai demokrácia (Európa, 1993) Teljes mű François Furet tanulmányával. ISBN 963-07-5530-0 Teleki Sándor (honvédtiszt) Gróf széki Teleki Sándor József János (Kolozsvár, 1821. január 27. – Nagybánya, 1892. május 18.) 1848-49-es magyar katona, honvédezredes, olasz tábornok, főrendiházi tag és a Petőfi Társaság tagja, Petőfi Sándor "vad grófja". Élete Gyermek- és ifjúkora A tekintélyes főnemesi gróf széki Teleki család római katolikus ágának a sarja. Teleki Sándor 1821-ben született gróf széki Teleki János (1792-1860) és gróf zabolai Mikes Erzsébet (1802-1882), csillagkeresztes hölgy gyermekeként. Apai nagyszülei gróf széki Teleki József (1755-1809) és gróf zabolai Mikes Mária (1760-1846) voltak. Anyai nagyszülei gróf zabolai Mikes János (1761-1815), császári és királyi kamarás, főkormányszéki tanácsos, és gróf zabolai Mikes Róza (†1821) voltak. Sándor egyetlen testvére, gróf bethleni Bethlen Farkasné gróf széki Teleki Róza (1822-1880) volt. Tízéves koráig falun, az erdélyi Nagysármáson nevelkedett; 1830-ban szülei beadták a kolozsvári piaristák konviktusába, ahol öt évet töltött. 1835-ben Táncsics Mihály lett a nevelője. Iskoláit végezve Marosvásárhelyre ment a királyi táblához jurátusnak, ahol az ügyvédi vizsgát is letette. Onnan azután a családi szokás szerint német egyetemekre ment Berlinbe, Halléba, Jénába és Breslauba. 1841-ben megismerkedett Felix von Lichnowsky herceggel, aki karlista generális volt Spanyolországban. Teleki ezután részt vett a karlista harcokban. Barcelonában elfogták és csak Ferdinand de Lesseps francia főkonzul közbenjárására menekült meg a halálbüntetéstől. Franciaországon keresztül jutott vissza Berlinbe, ahol folytatta egyetemi tanulmányait, és baráti viszonyba lépett az akkor már ünnepelt Liszt Ferenccel; akinek társaságában Oroszországba, majd onnan Párizsba ment. Hazatérése után Kővár vidéke megválasztotta egyik követének. Kossuth Lajos és báró Wesselényi Miklós barátságát élvezte és elveiket támogatta. Teleki Sándor állásfoglalása nemcsak az 1846-47. évi erdélyi országgyűlés ellenzékének tevékenységében jelentkezik, hanem mint „népvezérnek” Kővár-vidék szabad paraszt és jobbágy népessége iránti humánus magatartásában, a vidék román nemzetiségű ifjainak támogatásában is. A vadgróf erdélyi országgyűlési szereplése számunkra azért is emlékezetes marad, mert ott elhangzott beszédében nyíltan az úrbéri viszonyok megszüntetése és a jobbágyfelszabadítás mellett foglalt állást. 1846–47-ben – a „vad gróf” vendégeként – három alkalommal is megfordult koltói birtokán a kor híres költője, Petőfi Sándor. Ezek közül a látogatások közül a legemlékezetesebb az 1847. szeptember 9. – október 19. közötti időszak, amikor az ifjú író hitvesével, Szendrey Júliával, itt töltötte a mézesheteket, miközben 28 új verssel gazdagította a magyar lírát. A költemények zöme a híres somfa alatti kőasztalon íródott. 1848-49 1848-ban Kővárvidék főkapitánya lett; a rajongó ifjú azonban beállt közhonvédnek a 10-ik honvédzászlóaljba, ezzel ment le Becskerekre a szerbek ellen harcolni, ahonnan Kossuth Lajos felhívta Pestre, majd annak kérésére újra Erdélybe ment mint kővári főkapitány és kormánybiztos, ahol Bem tábornok előbb őrnaggyá, majd ezredessé nevezte ki, majd az erdélyi hadsereg felügyelőségét bízta rá. Több csatában is részt vett. Kissajónál negyed magával háromszáz fegyveres románon törte magát keresztül. Jelen volt a világosi fegyverletételnél, ahonnan az aradi várba börtönözték be, onnan azonban sikerült megszöknie, ekkor az aradi, békési és csongrád vármegyei tanyákon bujkált és mint Knicsanin szerb tábornok kocsisa jutott Belgrádba s onnan Konstantinápolyba. Ez alatt itthon a császári haditörvényszék halálra és jószágvesztésre ítélte s „in effigie” föl is akasztatta. A szabadságharc után A török fővárosból Franciaországba ment, de III. Napóleon államcsínye után onnan is kiűzték. Londonba, majd Jersey szigetére távozott, ahol megismerkedett és barátságba került Victor Hugóval. Innen Hugo híres nyilatkozata miatt távoznia kellett a nagy költővel és a többi száműzött társával, és Guernsey szigetén települtek meg. A krími háború után ismét Törökországba, onnan Svájcba költözött. 1856-ban, más források szerint 1857-ben Londonban házasságra lépett Jane Frances Bickersteth-tel (1836-1870), Lord Langdale egyetlen leányával, aki Spanyolországból úti képeket írt a Hölgyfutárba. A házasság 1858-ban válással végződött. Az 1858-as mozgalmak idején Nizzában megismerkedett Giuseppe Garibaldival. Az 1859-es hadjáratban azután Szicíliában, Calabriában és Nápolyban harcolt az oldalán, ezalatt az egyik legkedveltebb tábornokává válva. 18 évi száműzetés után került vissza Magyarországra, és a koronázás alkalmával kihirdetett amnesztia folytán a korábban elkobzott vagyonát is visszanyerte. Ezután többnyire koltói birtokán és Nagybányán, időnként Kolozsvárt, Debrecenben és Budapesten élt. Gazdálkodott és írogatott. A Kisfaludy Társaság és a Petőfi Társaság tagjává választotta. A Történelmi Társulatnak alapító tagja volt. Házasságai és gyermekei Első nejét, Lady Jane Bickersteth Harley (1837-1870) kisasszonyt 1856. január 20.-án vette el Londonban. Az angol kisasszony szülei, Henry Bickersteth (1783–1851), Langdale első bárója, és Lady Jane Elizabeth Harley voltak. Ebből a frigyből nem származott gyermek. 1860-ban Párizsban nősült meg másodszor. Neje, a francia származású Mathilde Litez de Tiverval (1836-1910) volt, Philippe Rose Litez Tiverval (1801-1859), tábornok, és Harriett Oxley (1802-1887) lánya. Ebből a második házasságból négy felnőttkort megért gyermekük született: gróf Teleki Sándor ( 1861 - 1919 ). Felesége, kölcsei Kende Júlia " Szikra " ( 1864 - 1937 ), író, újságíró, költő, a Petőfi Társaság tagja, a Magyar Írónők körének az elnöke. gróf Teleki László ( 1863 - 1929 ), Kolozs vármegye főispánja. Neje, Anna D’Aubin ( 1863 - 1940 ). gróf Teleki János ( 1868 - 1937 ), földbirtokos. Neje, alsócsernátoni Damokos Gabriella ( 1873 - 1938 ). Gyermekük, ifjabb gróf Teleki János ( 1893 - 1946 ), országgyűlési képviselő. gróf Teleki Blanka ( 1871 - 1920 ). Férje, domahídai Domahidy Viktor ( 1867 - 1931 ), főszolgabíró, országgyűlési képviselő. Írásai Cikkei a Honvéd-Naptárban (1874. Első találkozásom Bem apóval), a M. Polgárban (1877. 248. l. Egy az Isten. Jókai Mórnak szíves köszönet), a Pesti Hírlapban (1879. 150. sz. Petőfi Koltón, székfoglaló a Petőfi Társaságban), a Koszorúban (III. 1880. Petőfi mint koma Koltón, V. 1881. Egy karácsony estém Hugó Viktornál), a Fővárosi lapokban (1881. 123. sz. Lendvay Marciról), a Vasárnapi Ujság-ban (1881. Sámi Lászlóról, Visszaemlékezés Mészáros Lázárra), a Budapesti Hírlapban (1882. 203., 206. sz. Horay Viktor honvéd százados, 248. Levél Petőfi Sándorhoz, 296. Koszorú-zápor, 298. Morzsák Petőfiről, 1883. 3. sz. Sámi László arcképe előtt, 1884. 268. Találkozásom George Sanddal, 316. Lónyay Menyhértről, 1885. 56. Hugo Viktor születése napján, 1887. 26. Mikor engem fölakasztottak, 57. Utolsó találkozásom Petőfi Sándorral, 1888. 327. Garibaldi mint költő); levelei: K. Papp Miklóshoz, Koltó szept. 26. 1876 (Hölgyfutár 1876. 2. sz.); Teleki Miklósnak szives üdvözlet (M. Polgár 1877. 82. sz.); Koltó máj. 22. 1879. (Szabadság, Nagyvárad, 1879. 133. sz.); Prielle Kornéliának, Kolozsvár ápr. 14. 1881. (P. Hírlap 1881. 105. sz.) Művei Emlékeim . Kiadta a Petőfi Társaság. Budapest, 1879–1880, két kötet Egyről-másról. Ujabb emlékeim . Budapest, 1882, két kötet Garibaldi alatt 1859-ben . Budapest, 1883 Természet után. Humoros elbeszélések. Budapest, 1884 Emlékezete Erdélyben A Kolozsvárt született és Koltón nyugvó Teleki Sándor – a „vad gróf”, ahogy kortársai, többek között Petőfi Sándor nevezték – kalandos életében fontos helyet foglaltak el írókkal-művészekkel való kapcsolatai. „Erős tanulmány volna egy biográfiaírónak Teleki Sándor viselt dolgait megírni a kontinensen – írta Jókai Mór 1876-os erdélyi útja során Koltón tett látogatása után –, ki együtt élt, mulatott, harcolt a földrész minden művelt és barbár nemzetével, tűrte a dicsőséget, kereste a bajt, járt ágyútűzön, tengerviharon s hitelező csordán keresztül sértetlenül; jó barátja volt Victor Hugónak, id. és ifj. Alexandre Dumas-nak, Liszt Ferencnek, Petőfi Sándornak s századunk egyéb versíró, éneklő, muzsikáló, képfestő és szoborfaragó hírneveseinek, segített Garibaldinak országokat hódítani, s más nagy embereknek légvárakat építeni; értekezett királyokkal és császárokkal Magyarország sorsa felől, s lelkesedett földönfutókkal és poétákkal a népszabadságért; teleszedte mellét érdemrendekkel, hogy azokat ne viselje, s bejárta egész Európát azért, hogy felfedezze, milyen szép kilátás van a koltói dombról a kis Buba szőke feje fölött átnézve…” (Úti táskámból). Maga Teleki is szívesen forgatta a tollat: újra meg újra kiadott emlékiratai (először: Emlékeim. I–II. Budapest, 1879–80; Garibaldi alatt 1859-ben, Budapest, 1883), humoros elbeszélései (Természet után, Budapest, 1884) könnyed előadásmódjukkal egymástól időben távoli nemzedékek kedvelt olvasmányai ma is. Életpályájának sok apró részletét erdélyi kortársai közül többen is megírták: emigrációs éveiről Orbán Balázs (Utazás Keleten. Kolozsvár, 1861. VI. 1–2) a jersey-i időkről ugyancsak ő szolgáltat adatokat (Néhány vonás menekült életemből. Pesti Napló, 1881/152), az itáliai emigrációról Giuseppe Cesar Abba (Magyar garibaldisták. Erdélyi Lapok, 1912. 71–72), Koltón tett 1876-os látogatásáról maga Jókai Mór számolt be úti jegyzeteiben (Úti táskámból. In: Megtörtént regék. Összes művei. 61. 336–348). Élete egy-egy mozzanatának erdélyi kortársi forrásai: Gyarmathy Zsigáné: Teleki Sándor „akasztott ember”-éről. Fővárosi Lapok, 1877/89; Törökfalvi Papp Zsigmond: Teleki Sándor Gróf. Nagybánya és Vidéke, 1892. május 22.; Szádeczky Lajos: Gróf Teleki Sándor, Liszt Ferenc és az oroszok. Budapesti Szemle, 1897, 91. kötet 51–71. A két világháború között összefoglalóan Gyalui Farkas írt róla könyvet (Gróf Teleki Sándor regényes élete. Budapest, 1939), ugyanő előadással is szerepelt az EME Nagybányán 1932-ben tartott vándorgyűlésén (in: Az EME Emlékkönyve, 1932. augusztus 25–28. Kolozsvár, 1933), Bitay Árpád (Két moldvai román az olaszországi légióban. Ellenzék, 1924/138) és Hóry Etelka (Magyar hősök Garibaldi alatt. Pásztortűz, 1932. 307–310) Garibaldi zászlaja alatt töltött idejéről szolgáltak ismeretlen adatokkal, Ligeti Ernő életrajzi vázlatot adott róla A 48-as Erdély (Kolozsvár, 1943) című zsebkönyvben. Később Jancsó Elemér közölt Teleki-leveleket (Adatok Teleki Sándor életéhez. StUBB Seria Philologia, 1969/1), s Lakatos István foglalkozott Liszt Ferenccel való kapcsolatával (Hazai Liszt Ferenc-emlékek. Korunk, 1961/1). Emlékezéseinek új kiadását a Magyar Századok sorozatban Görög Lívia gondozta, ezt az 1958-as budapesti kiadást is felhasználta Csetri Elek, amikor, ezekből válogatva s Teleki levelezésével és más, az egykorú sajtóban maradt kisebb emlékezésekkel bőségesen megpótolva sajtó alá rendezte és bevezető tanulmánnyal, jegyzetekkel látta el az Emlékezzünk régiekről (Bukarest, 1973. Fehér könyvek) című kötetet. Ugyanő idézte fel Teleki emlékét halála centenáriumán (Helikon, 1992/12). Születésének 150. évfordulóján a romániai magyar sajtó (de néhány román lap is) megemlékezett róla: Csetri Elek: Teleki Sándor születésének 150. évfordulójára. Igazság, 1971. január 27.; Csetri Elek: Karlista volt-e Teleki Sándor? Korunk, 1971/2. Demény Lajos: T. S. születésének 150. évfordulójára. Előre, 1971. január 27.; Csetri Lajos: În slujba idealurilor înaintate ale vremii. Teleki Sándor. Magazin Istoric 1972/2. Kovács József: Teleki Sándor. Utunk, 1971/6. Teleki Sándor koltói kastélya – amely a második világháború előtt számos irodalmi emléket őrző gyűjteményéről is híres volt – Petőfi Sándor ott töltött mézesheteinek emlékére az 1960-as évektől egy Petőfi-múzeumnak ad otthont, amelyben a „vad gróf” emlékét is őrzi jó néhány tárgyi relikvia. A gyűjteményt s a kastély kertjében lévő somfa alatt nyugvó Teleki Sándor (később a falu temetőjébe áthelyezett) sírját Sebők Mihály, a kastély utolsó gazdájának hűséges embere őrizte meg és tette Petőfi Sándor emlékezete látogatott kegyhelyévé. Koltó még a diktatúra éveiben is évenkénti megemlékezés színhelye volt (ha másképp nem, „Petőfi-bál” vagy „szüreti bál” formájában), ahol a diktatúra bukása után a család leszármazottja, gróf Teleki János is minden évben részt vett családjával. Az erre évente ellátogató nagyszámú vendég nem csak Petőfi és Júliája emléke (1998 óta a kastély parkjában álló kettős szobra) előtt tiszteleg, hanem felkeresi egy-egy szál virággal a kastély egykori gazdájának sírját a falu temetőjében s 2009-ben a kastély kertjében felállított mellszobrát is. 2002 óta a nagybányai magyarság tulajdonába került egykori Zazar-parti házában működik a Teleki Magyar Ház, amely felnőttek és gyermekek számára rendezett programjaival a város és a környék magyarságának második otthona. Programján könyvbemutatók, táncház, kézművesprogramok, hangversenyek, népfőiskolai és honismereti előadások, idegen nyelvi és számítógépes kurzusok szerepelnek. Fennállása óta több mint 60 képzőművészeti tárlatnak is otthont nyújtott, könyvtárral, helytörténeti és régiség-gyűjteménnyel rendelkezik. A Házhoz tartozó kertben 2007-ben állították fel Teleki Sándor mellszobrát, Dinyés László budapesti szobrászművész alkotását. Alapítása óta – az EMKE nagybányai szervezetének munkáját folytatva – több képes falinaptárat és helyismereti-turisztikai könyvet jelentetett meg (Bányavidéki barangolások. Nagybánya, 2005; Nagybánya és környéke. Nagybánya, 2006; 2. javított kiadás 2007; Schönherr Gyula-breviárium. Nagybánya, 2008). Társszervezője az augusztusi Szent István Napoknak, a 2007 óta megrendezésre kerülő Teleki Napoknak. 2002 óta kiosztja a Teleki Ösztöndíjat, amelyben évente kilenc, tanulmányi eredményei alapján arra érdemes nagybányai diák részesül. Örökös tiszteletbeli kurátora Szász György, intézményvezetője Dávid Lajos, programvezető Markó Hajnal. Illinois Zephyr A Illinois Zephyr egy vasúti járat az USA-ban. Az Amtrak üzemelteti 1971. november 14. óta. Évente összesen 209 466-an utaznak a járaton. Neuchâtel-Urtière Neuchâtel-Urtière település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 185 fő (2015). Neuchâtel-Urtière Rémondans-Vaivre, Feule, Pont-de-Roide-Vermondans, Solemont és Villars-sous-Dampjoux községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Ricberht kelet-angliai király Ricberht (óangolul Ricbyhrt) az angolszász Kelet-Anglia királya lehetett a 7. században. Életéről és uralkodásáról keveset tudni. Beda Venerabilis Az angol nép egyházának története (latinul: Historia ecclesiastica gentis Anglorum) c. műve szerint (627 körül) megölte Eorpwaldot. Elődje halála után Szent Béda nem említi, hogy királlyá vált volna. Uralkodása A témával foglalkozó történészek általában úgy tartják, hogy Ricberht – ha egyáltalán uralkodott –, Eorpwaldot követte a trónon és utána három évig regnált. Béda nem említi újból, csak megjegyzi, hogy "és aztán három évig a vidék tévedésben volt" ("et exinde tribus annis prouincia in errore uersata est"), mielőtt Sigeberht és Ecgric nem jutott hatalomra. Journeyman (album) A Journeyman a brit gitáros-énekes dalszerző Eric Clapton 1989-ben kiadott nagylemeze. Az album 1989. november 7-én jelent meg. A lemez Clapton egyfajta a visszatérését jelzi, aki az 1980-as évekre elhatalmasodó alkoholfüggőségét legyőzve újra lemezkészítésbe fogott. Az 1986-ban megjelent August óta ez az első Eric Clapton kiadvány, ami saját dalokat is tartalmaz és nem válogatáslemez. Az album többségében a billentyűs hangszerekkel kiegészített elektromos gitár hangzására épül – tükrözve a 80-as évek rockzenei stílusvilágát, illetve a rock dalokat kiegészítve olyan blues számokat soroltat fel, mint a Before You Accuse Me, Running On Faith és a Ray Charles klasszikus Hard Times. A legsikeresebb dal a lemezről a Bad Love, ami Grammy-díjat nyert a legjobb férfi rockénekes teljesítmény kategóriában és három hétig vezette a Rock Chart slágerlistát. Az albumról a Pretending című szám ugyanezt a slágerlistát öt héten keresztül vezette. Bár a lemez a megjelenésekor mérsékelt üzleti sikert aratott, később ez lett minden idők egyik legnépszerűbb Eric Clapton lemeze és az első dupla-platina Clapton lemez. Az albumról Eric Clapton úgy nyilatkozik önéletrajzában, hogy az egyik kedvenc lemeze. Chevaigné Chevaigné település Franciaországban, Ille-et-Vilaine megyében. Lakosainak száma 2126 fő (2015). Chevaigné Saint-Aubin-d’Aubigné, Saint-Sulpice-la-Forêt, Betton, Melesse, Mouazé és Saint-Germain-sur-Ille községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Irving Ives Irving Ives (Bainbridge, 1896. január 24. – Norwich, 1962. február 24.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (New York, 1947–1959). Slír A slír (vagy slir) speciális molassz. Sekélytengeri, gyakran glaukonitos homokkő (finomhomokos, agyagos aleurolit), mely sok ősmaradványt tartalmaz. A slír nem önálló kőzettípus, kizárólag a miocén korú, a Pannon-tenger közép- és nagymélységű üledékgyűjtőiben kiülepedő homokos agyagok és agyagos homokok összefoglaló neve. Nemzetközileg nem elismert név, csak a német geológiai iskola nevezéktanának része, amelynek alapján Magyarországon is használják, mivel a magyar geológiai kutatások a tudománytörténet kezdetén nagyban támaszkodtak a német eredményekre és nevezéktanra. Magyarországon főleg az Északi-középhegység környezetében fordul elő, Eger mellett vannak a legismertebb feltárásai, például: szécsényi slír formáció. A palócok az apoka névvel illetik. Fontos szerepet játszott az oligocén szenek kialakulásában. A oligocén elején megjelenő tengerelöntés 100–150 méter vastag üledékkel fedte be a mocsaras, lápos területeket, így megfelelő körülményeket teremtve a szénképződésnek. Színe szürke, zöldesszürke, vastagsága 400–600 méter. Alsó miocén első elemét az ipolytarnóci földtani bemutató területen slír alkotja. Itt a Pannon-tenger visszahúzódása a feltöltő munkát végző folyók üledéke fedte be. Amelyre aztán riolittufa hullott, így konzerválva az arra járó állatok nyomait. Az alsó-bádeni emeletben a Soproni-hegységben képződött slír, amely a feküjét képezi a középső- és felső-bádeniban ülepedő lajtamészkőnek. A magyarországi előfordulásokban sokszor vulkáni kőzetek feküje, például a Börzsönyben. Egyéb magyarországi slír formációk: garábi slír formáció – középső miocén, kárpáti emelet putnoki slír formáció – középső miocén, kárpáti emelet tekeresi slír formáció – miocén Slír található például az alábbi formációkban is: szilágyi agyagmárga formáció – miocén nógrádszakáli formáció – miocén Villiersfaux Villiersfaux település Franciaországban, Loir-et-Cher megyében. Lakosainak száma 263 fő (2015). Villiersfaux Ambloy, Houssay, Huisseau-en-Beauce, Marcilly-en-Beauce és Thoré-la-Rochette községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Tali körzet Tali körzet (kínai: ���, pinjin: Tali csü) Tajcsung város egyik körzete Tajvanban. A Tali elnevezés a Taj-li-khit (kínai: ���, pinjin: Tāi-lí-khi̍t) kifejezésből ered, amelyben a Taj-li a hoanja bennszülöttekre utal, a khit a bambusz tutajok vitorlájára utal. Tali hivatalosan 2010. december 25-étől Tajcsung megye egyik körzete. Közigazgatási egységei Tung-hu falu, Hszi-hu falu, Tali falu, Hszin-li falu, Kuo-kuang falu, Su-vang falu, Hsziang-hszing falu, Nej-hszin falu, Csong-hszin falu, Tung-seng falu, Ta-jüan falu, Csia-tian falu, Ren-hua falu, Ren-tö falu, Csian-min falu, Tu-cseng falu, Tung-hszing falu, Ta-ming falu, Jung-lung falu, Ri-hszin falu, Hszi-rung falu, Csang-rung falu, Csin-cseng falu, Li-ren falu, Li-tö falu, Hszin-ren falu és Ruj-cseng falu. Oktatás Egyetem Hsziuping Műszaki Egyetem Középiskolák Cseng Kong gimnázium Nemzeti Tali Középiskola Tajcsung Megyei Tali gimnázium Ta ming gimnázium Csito taj gimnázium Turista látványosságok Tajcsungi angol és művészeti múzeum Közlekedés NH3 (209) - autópálya 3-as főút 63-as főút 74-es főút 129-es út Szárazpatak (Bákó megye) Szárazpatak (románul: Ștefan cel Mare) település Romániában, Moldvában, Bákó megyében. Fekvése A 11A út mellett, Borzești déli szomszédjában fekvő település. Története Szárazpataknak 1930-ban 456 lakosa volt, melyből 201 magyarnak és 231 katolikusnak vallotta magát. A 2002-es népszámlálási adatok szerint 798 lakosából 394 fő volt katolikus és két fő magyar nemzetiségű. Sárgatorkú lombgébics A sárgatorkú lombgébics (Vireo flavifrons) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a lombgébicsfélék (Vireonidae) családja tartozó faj. Rendszerezése A fajt Louis Jean Pierre Vieillot francia ornitológus írta le 1808-ban. Előfordulása Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban költ. Az északi területekről telelni délre vonul, eljut Dél-Amerika északi területeire is. Vonuló faj. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, mérsékelt övi erdők és ültetvények. Megjelenése Testhossza 13-14,8 centiméter, testtömege 15-21,4 gramm. Életmódja Ízeltlábúakkal táplálkozik. Szaporodása Ágak végére építi lógó fészkét. Természetvédelmi helyzete Nagy az elterjedési területe, egyedszáma növekvő. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett kategóriában szerepel a faj. Marcali járás A Marcali járás Somogy megyéhez tartozó járás Magyarországon 2013-tól, székhelye Marcali. Területe 904,24 km², népessége 34 734 fő, népsűrűsége pedig 38 fő/km² volt 2013. elején. 2013. július 15-én egy város (Marcali) és 36 község tartozott hozzá. A Marcali járás a járások 1983-as megszüntetése előtt is mindvégig létezett, és székhelye az állandó járási székhelyek kijelölése (1886) óta mindig Marcali volt. Carlo Rubbia Carlo Rubbia (Gorizia, 1934. március 31. –) olasz Nobel-díjas fizikus. Rubbia Olaszország egy kis városában, a szlovén határ közelében fekvő Goriziában született. Középiskolát elvégzése után a pisai Scuola Normale fizikai karán tanult, ahol a diplomáját a kozmikus sugárzással kapcsolatban szerezte meg. 1958-ban az Amerikai Egyesült Államokba ment, hogy szélesítse a tudását, és megismerkedjen a részecskegyorsítókkal. 1960 körül visszatért Európába az újonnan alapított CERN-be, ahol a gyenge kölcsönhatás szerkezetét vizsgáló kísérleteken dolgozott. 1970-ben a Harvard Egyetem professzora volt, de továbbra is rendszeresen utazott a CERN-be. 1976-ban javasolta, hogy a CERN-beli szuper proton szinkrotront alakítsák át úgy, hogy benne protont lehessen ütköztetni antiprotonnal ugyanabban a gyorsítógyűrűben, emellett elkészítették a világ első antiproton üzemét. Az ütköztető 1981-ben kezdett el működni, és 1983 januárjában bejelentették, hogy sikerült gyenge kölcsönhatást közvetítő W-bozont sikerült létrehozni és megfigyelni a szuper protonszinkrotron mellett épült UA1 detektorban. Pár hónappal később a nehezebben megfigyelhető Z-bozont is megfigyelték. A következő évben, 1984-ben Rubbia és Simon van der Meer megosztva megkapta a fizikai Nobel-díjat. Rubbia tovább dolgozott az UA1-en és a Harvardon 1989-ig. Ekkor elfogadta a CERN főigazgatói posztját, melyet 1993-ig töltött be. Carlo Rubbia jelenleg az olasz Paviai Egyetem professzora, és az ENEA (az biztonságos erőművek olasz intézete) elnöke. 2013. augusztus 30-án Giorgio Napolitano olasz köztársasági elnök örökös szenátorrá nevezte ki. La Remuée La Remuée település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 1298 fő (2015). La Remuée La Cerlangue, Mélamare, Saint-Romain-de-Colbosc és Les Trois-Pierres községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Sterbik Árpád Sterbik Árpád (Arpad Šterbik) (Zenta, 1979. november 22. –) spanyol színekben Európa- és világbajnok szerbiai magyar kézilabdakapus, jelenleg a Telekom Veszprém játékosa. 2005-ben a világ legjobb kézilabdázójának választották. Pályafutása Sterbik kézilabdapályafutását a szerbiai RK ADA csapatánál kezdte. 2001-ben igazolt Magyarországra, a Fotex Veszprém csapatához. Ezzel a csapattal háromszor nyerte meg a Magyar Bajnokságot (2001/02, 2002/03, 2003/04) és háromszor a Magyar Kupát (2001/02, 2002/03, 2003/04). A Veszprémmel a nemzetközi porondon 2002-ben Bajnokok Ligája ezüstérmet szerzett, 2003-ban bejutott a Bajnokok Ligája elődöntőbe illetve 2004-ben a negyeddöntőbe. 2004-ben aztán klubot váltott, az akkoriban több neves játékost igazoló spanyol BM Ciudad Real együtteséhez igazolt, ahol további serlegeket gyűjtött be: a 2006–2007-es, és a 2007–2008-as idényben megnyerték a spanyol bajnokságot, négyszer a spanyol kupát, a spanyol szuperkupát 2004–2005-ös, és a 2007–2008-as szezonban, és nemzetközi színtéren is ért el sikereket: Bajnokok Ligája győztes lett a 2005–2006-os, és a 2007–2008-as szezonban, 2007-ben és 2008-ban pedig a klub-Eb-t nyerte meg. A szerb válogatott kapujában kétszer lett világbajnokságokon bronzérmes: 1999-ben és 2001-ben, a legutóbbi vb-re azonban nem jutott ki a válogatottja. Miután megkapta a spanyol állampolgárságot új hazája csapatában bronzérmet szerzett a 2011-es kézilabda-világbajnokságon. 2011 végén bejelentette, hogy szívritmuszavarai miatt műtét vár rá és emiatt kihagyja a 2012-es Európa-bajnokságot. A pénzügyi nehézségekkel küzdő klubja 2012-re csődbe jutott, ezután igazolt a másik spanyol élcsapathoz, az FC Barcelonához.2014-től négy szezont Macedóniában töltött az RK Vardar Szkopje csapatánál. Ezzel az együttessel tudott újra Bajnokok Ligáját nyerni 2017-ben. Ebben a szezonban Sterbiket választották a Final Four legértékesebb játékosának. 2018-tól újra Veszprémben játszik, kétéves szerződést írt alá. Sikerei Világbajnokság győztese: 2013 3. helyezett: 1999 , 2001 , 2011 Európa-bajnokság győztese: 2018 2. helyezett: 2016 Magyar bajnokság győztese: 2002, 2003, 2004 Magyar kupa győztese: 2002, 2003, 2004 Spanyol bajnokság győztese: 2004, 2007, 2008, 2009, 2012, 2013, 2014 Spanyol kupa győztese: 2008, 2011, 2014 Macedón bajnokság győztese: 2015, 2016, 2017, 2018 Macedón kupa győztese: 2015, 2016, 2017, 2018 Bajnokok Ligája győztes: 2006 , 2008 , 2009 , 2017 SEHA-liga győztese: 2017 , 2018 Az év magyar kézilabdázója (2002) Bajnokok Ligája legértékesebb játékosa: 2017 Rubén Pagnanini Rubén Oscar Pagnanini (San Nicolás de los Arroyos, 1949. január 31. –) világbajnok argentin válogatott labdarúgó. Az argentin válogatott tagjaként részt vett az 1978-as világbajnokságon. Sikerei, díjai Argentin bajnok (2): 1977 Nacional, 1978 Nacional Copa Libertadores (3): 1968, 1969, 1970 Világkupa győztes (1): 1968 Copa Interamericana (1): 1968 Világbajnok (1): 1978 A csengő A csengő (olaszul Il campanello vagy Il campanello di notte [Az éjszakai csengő]) Gaetano Donizetti egyfelvonásos vígoperája. A szövegkönyvet maga a zeneszerző írta Mathieu-Barthélemy Troin, Léon-Lévy Brunswick és Victor Lhérie Az éjszakai csengő (La sonnette du nuit) című vígjátéka alapján. Ősbemutatója 1836. június 1-jén volt Nápolyban, a Teatro Nuovóban. Magyarországi bemutatójára 1926. május 26-án került sor a budapesti operaházban. Cselekménye Helyszín: Sorrento Idő:' 19. század Don Annibale patikus lakodalmán vidáman mulatozik a vendégsereg. Köztük van Enrico is, az ifjú asszonyka unokafivére, aki ugyan remekül elszórakoztatja az egész társaságot, maga azonban csöppet sem örül annak, hogy a szép fiatal leány öreg emberhez készül kötni az életét, holott ő is udvarolgatott neki. Végül a vendégek távoznak és a boldog férj izgatottan készülődhet a szerelmes Serafinájához. A nászéjszaka sajnos rövidnek ígérkezik, mert már hajnalban útnak kell indulnia Rómába, ahol nagynénje végrendeletét bontják fel, s neki, mint érdekelt félnek, mindenképpen jelen kell lennie az izgalmas aktusnál. Ekkor megszólal a patika éjszakai csengője. Egy francia ifjú úr kér sürgősen valami jóféle borocskát, hirtelen támadt rosszulléte ellen. Az álruha természetesen Enricót rejti, aki – míg a patikus a pincébe siet – alaposan felforgatja a ház berendezését, úgyhogy még a házigazda sem igen ismeri ki magát saját otthonában. De már szól is újra a csengő. Enrico most mint rekedt énekes kér a patikus messze földön híres csodaszereiből, amiket természetesen rögtön ki is próbál, mégpedig bámulatos eredménnyel. Alig nyelt el belőlük néhány marékkal, máris úgy szól a hangja, hogy öröm hallgatni, csak persze nem Don Annibale számára, aki minél hamarabb szeretne szabadulni hálálkodó kliensétől. Aztán megszólal a csengő harmadszor is. Ezúttal öreg bácsiként állít be Enrico, aki végtelen hosszúságú receptet olvas fel, ami „felesége” számtalan baján lenne hivatott segíteni. Mikor pedig ez az utolsó „páciens” is eltávozott, Enrico saját mivoltában rángatja a csengőt, hogy idejében figyelmeztesse a patikust a postakocsi indulására. Így tartotta távol a hitvesi ágytól egész éjen át a pórul járt férjet. Azután Don Annibale elutazik, Serafina és Enrico pedig maradnak. Híres részletek Bella cosa, amici cari – Don Annibale cavatinája Non fuggir, t’arresta, ingrata! – Enrico és Serafina kettőse Mesci, mesci – Enrico áriája Diszkográfia Alfredo Mariotti (Don Annibale), Emma Bruno De Sanctis (Serafina), Alberto Rinaldi (Enrico) stb.; velencei La Fenice Színház Ének- és Zenekara, vez.: Ettore Gracis (1964) Deutsche Grammophon 00289 477 5631 Forrás Winkler Gábor : Barangolás az operák világában , Tudomány Kiadó, Budapest, 2004 ISBN 963-8194-41-3 Angels (dal) Az Angels című dal Robbie Williams és Guy Chambers közös szerzeménye, eredetileg Robbie Williams vitte nagy sikerre. Rajta kívül is sokan feldolgozták már, köztük: Jessica Simpson amerikai énekesnő, Yuridia mexikói énekesnő, Beverley Knight, olasz nyelven énekelte Patrizio Buanne, a brit All Angels, a 16 éves angol Declan Galbraith, Verena von Strenge legutóbbi együttese, a Moon Dust, és az American Idol 7. szériájának győztese David Archuleta. Williams eredeti dala kétszeres platinalemez lett az Egyesült Királyságban, világszerte 2 millió példányt kelt el belőle. 2006 októberében az RTE This Note's For You című műsorában Tom Dunne elmondta, hogy a dalt eredetileg Williams egy ír énekessel, Ray Heffernannal írta. Mivel Guy Chambers átírta a dalt, Heffernan 7500 fontot kért a jogokért. Az Angels Robbie Williams debütáló albumának, a Life thru a Lens-nek negyedik kislemeze lett. Megalapozta szólókarrierjét; a dal szinte minden koncertjén szerepel. A 2005-ös BRIT Awards-on a brit közönség megszavazta az elmúlt 25 év legjobb brit dalának, bár a kislemez a listán csak a 4. helyen végzett. Ezután Joss Stone brit soul és R&B énekesnővel adta elő élőben a dalt. A brit digitális tv-csatorna, a Music Choice tanulmánya szerint a dalt előszeretettel játsszák temetéseken. A dal amerikai kiadása 1999-ben jelent meg. A videóban Williams egy New York-i ház tetején énekel és nézi az alatta lévő várost. Az Angels-faktor Amerikában nem működött úgy, mint Angliában. Williams újságíró barátja, Adrian Deevoy szerint, Robbie az EMI amerikai partnerét, Capitol Records-t hibáztatta azért, hogy másképpen kezelték őt. „Az Egyesült Államok nem érdemel iróniát. Az a félelem, hogy nem lesz nagy Amerikában, teljesen az idegeire ment. Az EMI-nak nincs túl nagy befolyása ott.” A Take That életrajzírója, Rick Sky megerősítette: „Nagyon fontos számára, hogy betörjön Amerikába. Kulcskérdés ez. Azt akarta, hogy az EMI ígérje meg, segít neki betörni az amerikai piacra.” A Performing Right Society (brit dalszövegírók, komponisták szövetsége) szerint az Angels a legnépszerűbb karaoke-dal. Háttér Williams azt mondta életrajzírójának, Chris Heath-nek, hogy az Angels a paranormális jelenségekhez való vonzódásáról szól: „Hittem ezekben a dolgokban, amikor a dalt írtam – ez az, amiért megírtam. Az Angels nem valakiről szól, hanem arról, hogy a szeretett személy, aki meghalt, visszatér és vigyáz rád.” (The Daily Telegraph 2009. november 6.) Siker Az Angels 4. helyezést ért el az Egyesült Királyság kislemez listáján 1997-ben, 1999-ben pedig az 57-75. hely között mozgott, majd 2000 januárjában a 71. volt. Európa-szerte bekerült a Top 20-ba. 2008. május 5-én az Angels újra felkerült az ARIA Top 100-as lista 91. helyére. Kiadványok és dalok listája Az Angels című dal alábbi formátumai jelentek meg: UK CD1 (megjelent: 1997. december 1.) Angels – 4:25 Back For Good (élő) – 2:19 Walk This Sleigh – 3:01 UK CD2 (megjelent: 1997. december 1.) Angels – 4:25 Back For Good (élő) – 2:19 Angels (akusztikus verzió) – 4:28 South Of The Border (Mother's Milkin' It Mix) – 7:09 Angels" Enhanced Video UK Limited Edition Postcard Pack (megjelent: 1997. december 1.) Angels (akusztikus verzió) – 4:28 Get The Joke – 2:57 Angels – 4:25 Karaoke Overkill – 3:26 Egyéb előadók Jessica Simpson Jessica Simpson amerikai énekesnő és színésznő, aki a '90-es évek végén jelent meg a zenei élet terén. Hét sikeres dala került be a Billboard Top 40-be és három aranylemeze, illetve két multi-platina lemeze van a RIAA szerint. Az Angels című dal a negyedik kislemezként szerepel az In This Skin című 2004-ben megjelent albumán. Jessica és Joe Simpson, az énekesnő apja és menedzsere azt remélte, hogy a dal Grammy-jelölést hoz majd a lányának, mint riválisainak, Britney Spearsnek és Christina Aguilerának, akik már korábban elnyerték a díjat. Azonban Jessica Simpsonnak nem hozta meg az előadás ezt az elismerést. Jessica Simpson videója. a YouTube -on Dalok listája Angels Angel (Stealth Remix) Fly (B-oldal) Angels (Enhanced Video) Remixek Angels (album verzió) – 4:00 Angels (Dave Anthony Remix) – 4:53 Angels (Junior Vasquez World Mixshow) – 6:32 Angels (Stealth Remix) – 3:12 Angels (Akusztikus) – 4:07 Yuridia Yuridia mexikói énekesnő, a népszerű mexikói La Academia című show-ban adta elő az Angels című dal spanyol nyelvű verzióját, ez lett a debütáló kislemeze is. Az Ángel és Yuridia CD-je, a La Voz de un Ángel (The Voice of an Angel) hetekig a slágerlista első helyén szerepelt. A dal Közép-Amerikában is nagy sikert aratott, El Salvadorban és Guatemalában benne volt a top 10-ben, Costa Ricában és Hondurason az első 20 helyezett közé került. A Billboard Hot latin album listán a 16. helyen végzett a szám. Beverley Knight 2006 márciusában a brit soul énekes, Beverley Knight rögzített egy élő felvételt, az Angels gospel-verzióját. A dal a BBC Rádió 2 műsorában hangzott el élőben Guy Chambersszel közösen. A dal felkerült a Voice - The Best Of Beverley Knight című válogatásalbumra. Beverley előadta a dalt a Live 8 segélykoncert 2005. július 6-i állomásán Edinburghben is. All Angels 2006 decemberében a brit klasszikus zenét éneklő leánycsapat, az All Angels adta elő az Angels klasszikus feldolgozását. Többen arra fogadtak, hogy karácsonyi vezető kislemez lesz a slágerlistákon. Az All Angels videója. a YouTube -on Dalok listája kislemez CD Angels – 3:18 Silent Night – 3:14 Fly – 3:45 David Archuleta David Archuleta 18 éves amerikai szövegíró és énekes, aki az amerikai tehetségkutató versenyen, az American Idol 7. szériájában tűnt fel 2008-ban és 97 millió szavazatot kapott a nézőktől. Az Angels stúdió verziója az ő előadásában egy ideig digitálisan letölthető volt. 2008 második felében elhatározta, hogy újra átdolgozza az Angels című dalt debütáló albuma, a David Archuleta számára. Ez a verzió digitálisan 2008. október 27. óta tölthető le és a lemezt is segít promotálni. David Archuleta előadásában az Angels. a YouTube -on Slágerlistás helyezések Archuleta Angels-verziója a második legjobb verzió lett az Egyesült Államokban, azóta, hogy Robbie Williams előadta az eredetit. A digitális letöltéseknek köszönhetően a 89. helyen végzett a Billboard Hot 100 listán. A kanadai Hot 100 listán a 64. helyen végzett Archuleta dala, magasabb helyezést ért el, mint az eredeti. Kislemez-formátumok Angels (fő verzió) – 4:09 Angels (promóciós verzió) – 3:33 Johann Eduard Erdmann Johann Eduard Erdmann (Valmiera, Lettország, 1805. június 13. – Halle, 1892. június 12.) német filozófus. Élete Dorpátban teológiát tanult, Berlinben filozófiát. 1829-ben szülővárosában papnak választották, 1833-ban lemondott, hogy kizárólag a filozófiának élhessen és a következő évben Berlinben magántanár, 1836-ban rendkívüli, 1839-ben rendes tanár Halléban, mint az egyetemnek egyik leghíresebb tanára. A hegeli iskolának volt hive és humorosan maga nevezte el magát az irány "utolsó mohikán"jának. Mint író világos, ügyes és szellemes e tekintetben az iskolai hívei között páratlan. Ő volt az egyetlen, aki a hegeliánizmusnak amennyire lehetett, Németországban a művelt közönség szélesebb rétegeit is megnyerte. Amennyire Magyarországon Hegel tanai különösen Kerkapoly Károly és Molnár Aladár révén elterjedtek, az Erdmann hatásának tulajdonítható. Legfontosabb műve: Versuch einer wissenschaftlichen Darstellung der Geschichte der neuern Philosophie (3 k., 1834-53); igen elterjedt kisebb kézikönyve is: Grundriss d. Gesch. d. Philos. (3 kiad. 1877-78.) 2 kötetben. Rendszeres művei kevésbé becsesek: Grundriss d. Philosophie (1840. 5 k. 1873); Grundriss der Logik und Metaphysik (1841. 5 k. 1875). Legelterjedtebb: Psichologische Briefe (1851. 6. kiad. 1882), mely a hegeli pszichológia eredményeit népszerű, szellemes módon adja elő; továbbá Berlinben és Halléban nagyobb közönség előtt tartott népszerű felolvasásainak gyüjteménye: Ernste Spiele (3. k. 1875). Életrajzát megírta Rössler Konst. a Preuss. Jahrbücher 70. kötetében (1892). Magyarul megjelent: A psychologia, Erdmann után Molnár Aladár (Pest, 1864). Kisprázsmár Kisprázsmár (románul: Toarcla) falu Romániában, Erdélyben, Brassó megyében. Fekvése Nagysinktől délnyugatra, Morgonda, Brulya és Nagysink közt fekvő település. Története Kisprázsmár környéke már a 8. században is lakott hely volt. Területén e századból származó urnasíros temetkezés nyomait tárták fel. Nevét már 1329-ben említette oklevél Tartlaw néven. Nevét szász tájszólás szerint törtelnnek ejtették. További névváltozatai: 1332–1335 között Tharcla, 1488-ban Tarlen, 1508-ban Tartlenn (Berger 66), 1760–1762 között Prázsmar, 1808-ban Prasmár, Tertlau ~ Tertlen, Toaskle, 1861-ben Prásmár, Tertle, Toaktle Sink, 1913-ban Kisprázsmár Eleinte szabad község volt a királyi uradalomban, később a Nagysink székhez tartozott. A környék szászok lakta településeinek egyike és Nagysinkszék része volt. Plébániája egykor az erdélyi egyházmegye szebeni dékánságához tartozott. Plébánosát 1337-ben Nycolaus néven említették. 1556-ban a hitújításkor lakói lutheránusok lettek. A trianoni békeszerződés előtt Nagyküküllő vármegye Nagysinki járásához tartozott. 1910-ben 868 lakosából 377 német, 483 román volt, ebből 373 evangélikus, 334 görögkatolikus, 157 görögkeleti (ortodox) volt. 1996-ban lakossága már tiszta román volt. Nevezetességek Alexandriai Szent Katalinról elnevezett evangélikus erődtemploma román stílusban épült, nyugati oldalán haranglábbal, karzattal és három hajóval. Eredetileg a főhajónak, és a mellékhajóknak is kazettás mennyezetük volt, csak a karzaté keresztboltozatú, bordák nélkül, az oltár félköríves, félsüveggel fedett. A torony alapzata három oldalon, három félköríves árkád segítségével befelé nyitott. Első emelete keresztboltozattal volt fedve. A főhajót a karzattól egy félköríves diadalív választja el. Kőkerítését lebontották, anyagát elhordták. Hürriyet A Hürriyet (törökül: szabadság) egy török napilap, melynek első számát 1948. május 1-jén adták ki. A lap a Doğan Csoport Doğan Yayın Holding elnevezésű cégének tulajdona. Naponta körülbelül kétmillióan olvassák, az olvasók 60%-a rendszeresen veszi a lapot, 65%-uk felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Törökország és a világ számos városában több mint 52 irodája van és több mint 600 riportert foglalkoztat. A nyomtatást a Doğan Printing Centers végzi Törökországban és Frankfurtban. A Hürriyet 2007 áprilisa óta 67,3%-os tulajdonosa a Trader Media East-nek, ezzel kilenc országban (például Magyarországon és Oroszországban) is jelen van. Naponta 572 000 példányban jelenik meg. A reklámstatisztikák szerint 2007-ben a török reklámpiac 12,2%-át, az újságok reklámpiacának 39%-át adta a Hürriyet. 2007-ben a napilap bevétele elérte a 94 millió lírát. A Hürriyet köztudomásúan nacionalista elveket vall, a mottója Türkiye Türklerindir, azaz „Törökország a törököké”, a logó és a mottó mellett Mustafa Kemal Atatürk képe szerepel a címoldalon. Kiadója többször került konfliktusba az AKP kormányával. PKP Pt31 sorozat A PKP Pt31 sorozat egy lengyel szerkocsis gőzmozdonysorozat volt. Története 1932 és 1940 között 110 db készült belőlük. Lengyelország megszállása után 54 német, 36 szovjet, kettő pedig román állományba került. 1940-ben további 12 került a Német Birodalmi Vasúthoz. Ezeket a DRB a 39.1 sorozatba osztotta be. 1942-ben a Pt31 sorozat mozdonyait a DRB a 19.1 sorozatba sorolta át. 1948-as magyar asztalitenisz-bajnokság Az 1948-as magyar asztalitenisz-bajnokság a harmincegyedik magyar bajnokság volt. A bajnokságot április 11-én rendezték meg Budapesten, a Nemzeti Sportcsarnokban. Forrás Népsport 1948.04.13. 9240 Nassau A 9240 Nassau (ideiglenes jelöléssel 1997 KR3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A Spacewatch program keretében fedezték fel 1997. május 31-én. Kaplice Kaplice település Csehországban, a Český Krumlov-i járásban. Kaplice Bujanov, Svatý Jan nad Malší, Soběnov, Střítež, Benešov nad Černou, Besednice, Dolní Dvořiště, Malonty, Netřebice és Omlenice településekkel határos. Lakosainak száma 7078 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Breconchaux Breconchaux település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 97 fő (2015). Breconchaux Val-de-Roulans, Ougney-Douvot, Roulans, Saint-Hilaire, Séchin, L’Écouvotte és Baume-les-Dames községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Sibinj Krmpotski Sibinj Krmpotski falu Horvátországban, Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Novi Vinodolskihoz tartozik. Fekvése A horvát tengerpart északi részének közepén, Novi Vinodolskitól 14 km-re délkeletre, a Noviból Zengg felé menő főút mellett a megye déli határán a tengerparton fekszik. A megye legdélibb kontinentális tengerparti települése. Története 1857-ben 57, 1910-ben 112 lakosa volt. 1920-ig Modrus-Fiume vármegye Novi járásához tartozott. 2011-ben 39 lakosa volt. 1746 a tudományban Az 1746. év a tudományban és a technikában. Geológia Jean-Étienne Guettard elkészíti Franciaország első ásványtani térképét. Kémia Andreas Sigismund Marggraf leírja a cinket , mint külön elemet. John Roebuck felfedezésével a kénsav gyártása nagyüzemi módon folytatódik. Matematika Jean le Rond d’Alembert megalapozza a komplex számok törvényét. Díjak Copley-érem : Benjamin Robins Születések március 7. – André Michaux botanikus († 1802 ) május 10. – Gaspard Monge matematikus († 1818 ) július 7. – Giuseppe Piazzi csillagász († 1826 ) Giovanni Battista Venturi orvos († 1822 ) PKP SU42 sorozat A PKP SU42 egy lengyel dízelmozdony-sorozat. A PKP üzemelteti. Bevenevek A mozdonynak az alábbi beceneveket adták: Zebra – a festése miatt Vibrator – a vibráló motorja miatt Eleska – a gyári száma: Ls800 Fablok – a gyártó után Jovan Aćimović Jovan Aćimović (Belgrád, 1948. június 21. –) jugoszláv válogatott labdarúgó, edző. Barbara Palmer Barbara Palmer (London, 1640. november 27. - Chiswick, 1709. október 9.) Cleveland 1. hercegnője. II. Károly angol király szeretője. Barbara Villiers néven született, William Villiers, Grandison 2. vikomtja, és Mary Bayning, Bayning 1. vikomtja leányának egyetlen gyermekeként. 1640-ben született és egyike volt II. Károly angol király szeretőinek, aki négy gyermekkel, három fiúval és egy lánnyal ajándékozta meg az uralkodót, ám ezek a gyermekek sajnos nem örökölhették a koronát, mivel fattyúnak születtek. Habár Károly felesége, a királyné tudott viszonyukról, és eléggé haragos lett, amikor megtudta, hogy férje az udvarba hozatta Barbarát, kénytelen volt eltűrni az uralkodó folyamatos házasságtöréseit. Barbara kétszer is férjhez ment, először Roger Palmerhez 1659-ben, Castlemaine 1. grófjához, majd pedig Robert Fieldinghez, aki számos botrányáról volt híres Anglia-szerte. Miután 1660-ban ágyasává fogadta őt a király, Bragança Katalin királyné egyik udvarhölgyeként feltörekvő karriert futott be az udvarnál, és megpróbálta rábírni Károlyt, hogy törvényesítse egyik fiukat, hogy az örökölje majd a koronát. Habár az uralkodó az összes törvénytelen gyermekével bőkezűen bánt, és címeket adományozott nekik, azt azonban mégsem tehette meg, hogy utódjává nevezi ki valamelyiküket. (Károly természetes, hogy nem kívánta előidézni testvérei, anyja és az angol nép rosszallását azzal, hogy egy fattyút tesz trónörökössé.) Hírhedt kurtizán volt, aki pontosan tudta, hogyan lehet vonzó külsejével befolyásolni a nagyhatalmú férfiakat. Szeretői között ott volt Philip Stanhope, Chesterfield 2. grófja, továbbá John Churchill, Marlborough 1. hercege, sőt még XIV. Lajos francia király is. Károlytól született gyermekei: Charles Palmer, Cleveland 2. hercege (1662. június 18. - 1730. szeptember 9.) Henry FitzRoy, Grafton hercege (1663. szeptember 28. - 1690. október 9.) Charlotte FitzRoy, Lichfield grófnője (1664. szeptember 5. - 1718. február 17.) George FitzRoy, Northumberland hercege (1665. december 28. - 1716. június 28.) Igaz, hogy Barbara sem volt hűséges a királyhoz, mégsem vette jó néven, amikor Károly új ágyast választott magának, a még csupán 17 éves és igen vonzó színésznő, Nell Gwyn személyében, akitől két fia született. Barbara Palmer befolyása a király fölött 1676-ra már annyira megszűnt, hogy még abban az évben Párizsba utazott, és csak négy évvel később tért vissza Angliába. 1705-ben megözvegyült első férjétől és nőül ment a szerencsevadász és bigámiával vádolt Robert Fieldinghez. Barbara 68 évesen, 1709-ben halt meg egy ödéma következtében. Második férje három évvel utána hunyt el, 1712-ben. Leszármazottai között megtalálható többek között a néhai Diána walesi hercegné és Sir Anthony Eden egykori brit miniszterelnök is. Find a Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.) Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.) Női egyéni toronyugrás a 2012. évi nyári olimpiai játékokon A 2012. évi nyári olimpiai játékokon a műugrás női egyéni 10 méteres toronyugrás versenyszámát augusztus 8. és 9. között rendezték meg az Aquatics Centre-ben. A női toronyugrás döntőjét a 19 esztendős világbajnok kínai Csen Zso-lin nyerte, aki ezzel megvédte négy évvel korábbi olimpiai bajnoki címét. Az ezüstérmet a 16 esztendős ausztrál Brittany Broben szerezte meg, míg a harmadik helyen a 19 éves malajziai Pandelela Rinong zárt. Versenynaptár Az időpontok helyi idő szerint, zárójelben magyar idő szerint olvashatóak. Eredmény Kékkel az elődöntősök vannak jelölve, zölddel pedig a döntősök. Krsztoar Krsztoar (macedónul: Крстоар) település Macedóniában, a Pellagóniai körzet Bitolai járásában. Népesség 2002-ben 167 lakos volt, akik közül 164 macedón, 2 szerb, 1 egyéb. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Zöld viaszrózsa A zöld viaszrózsa (Anemonia sulcata) a virágállatok (Anthozoa) osztályának a tengerirózsák (Actiniaria) rendjébe, ezen belül az aktíniák (Actiniidae) családjába tartozó faj. Rendszertan Még nem ismert, hogy az Anemonia viridis (Forsskål, 1775) és az Anemonia sulcata (Pennant, 1777) ugyanannak az aktíniafajnak két különböző alfaja, vagy különálló fajok. Előfordulása A La Manche-tól a Földközi-tengerig elterjedt, és az árapályvonaltól számított 6 méter mélységig lapos, napsütötte sziklalapokon és köveken fordul elő. Nyugalmas helyeken nagy tömegekben él. Az Adriai-tenger sziklás öbleiben gyakori, az erősen szennyezett vizeket is elviseli. Alfajai Az alábbi taxonok e faj alfajai lehetnek, bár a WoRMS szerint az összes nomen dubium, azaz „kétséges név”: Anemonia sulcata alabastrina Anemonia sulcata albida Anemonia sulcata parva Anemonia sulcata plumosa Anemonia sulcata rosea Anemonia sulcata rufescens Anemonia sulcata rustica Anemonia sulcata smaragdina Anemonia sulcata spendida Anemonia sulcata typica Anemonia sulcata viridis Anemonia sulcata vulgaris Megjelenése A zöld viaszrózsa 200 igen hosszú, vékony tapogatójával tűnik fel, melyek könnyen letörnek, és rajtuk erős csalánszervek ülnek. A 12 centiméter átmérőt elérő, sárgásbarna-szürke színű állatok mélyebb, kevésbé megvilágított helyeken fehérek, mivel ott hiányoznak az entodermájukban élő szimbionta moszatok, melyek a színeződést előidézik. A világosabb tapogatók csúcsa ibolyaszínű. Életmódja Ez az aktínia csalántokokkal gazdagon ellátott tapogatói segítségével nagyobb zsákmányállatokat, halakat és rákokat is megfog, továbbá ellenségeivel szemben is megvédi magát. A Critomolgus actiniae, Dinopontius acuticauda, Doridicola antheae, Paranthessius anemoniae és Staurosoma parasiticum nevű evezőlábú rákok élősködnek ezen az aktínián. Az utóbbi evezőlábú rákfaj az aktínia belsejében is élősködik. Szaporodása A zöld viaszrózsa petékkel és bimbózással szaporodik, de a hosszirányú osztódás is előfordul. David Blaise Selybi Dávid, (1990–) művésznevén David Blaise mentalista előadóművész. A nagykanizsai Cserháti Sándor Műszaki Szakképző Iskolában esztergályosnak tanult. Tizenhét éves korától fejleszti mentalista képességeit. A David Blaise művésznevet 2009-ben vette fel. Példaképe Uri Geller, és a mentalista hagyományoknak megfelelően a mutatványit ő is kísérletnek nevezi. Mutatványai közé tartozik a kanalak meghajlítása, egy meccs eredményének eltalálása előre, a góllövők többségének megnevezése előre, motorozás bekötött szemmel, a rajzoló megfigyelését követően a figurák utánarajzolása, egy előre megadott számhoz vezető számolás. Családterápia A családterápia, vagy család- és párterápia a pszichoterápia egyik ága, amely családokkal és intim kapcsolatban lévő párokkal foglalkozik a hasznos változásért és fejlődésért. A családtagok közötti interakciók rendszerét, és ezek változását tartja szemmel és segíthet az egyénnek ezekkel a helyzetekkel hatékonyabban megbirkózni. A családi kapcsolatokat mint a lelki egészség egyik fontos elemét hangsúlyozza. A különböző családterápiás iskolák között a hasonlóság az a hit, hogy függetlenül a probléma eredetétől és hogy a kliensek ezt egyéni vagy családi gondnak ítélik meg, a család bevonása a probléma megoldásába gyakran előnyös. A család bevonása rendszerint a terápiás ülésen való részvétellel történik. A korai években a klinikusok a család fogalmát egy nagyon tradicionális módon definiálták, ami általában szülőkből és gyerekekből állt. Ahogy ez a terület továbbfejlődött, a család fogalmát egyre inkább úgy definiálták, mint egy erősebb, támogató közeg, hosszú távú szerepekkel és kapcsolatokkal olyan emberek között, akiket vagy összeköt a vér, vagy nem. A családterápia sikeres volt dilemmák egész sorozatában; nincs olyan emberi kapcsolat vagy pszichológiai probléma, ami ne lett volna kapcsolatban ezzel a megközelítéssel. Történet és teoretikus keretrendszer A családokon történő formális beavatkozás, a család vagy az egyén segítése végett, különféle problémákat megtapasztalva, sok kultúra részét képezte a történelem során. Ezek a beavatkozások sokszor formális folyamatokat vagy rituálékat tartalmaztak, ahol gyakran részt vettek a nagycsalád tagjai, de a közösség nem-rokon tagjai is. A specializálódás felbukkanását követően számos társadalomban ezeket a beavatkozásokat a közösség egy különleges tagja vezette – mint például egy vezér, pap vagy orvos, és így tovább. A családterápia mint önálló professzionális eljárás a nyugati kultúrákban talán a XIX. századi angol és amerikai szociális munka mozgalmakkal magyarázható. Mint pszichoterápiás ág, gyökerei a XX. század elején keresendők a nevelési- és házassági tanácsadás megjelenésében. A formai fejlődése a családterápiának az 1940-es évekre és az 1950-es évek elejére tehető az American Associaton of Marriage Counselors (az AAMFT elődje) 1942-es megalapításával és a különböző független klinikusok és csoportok munkájával – Angliában (John Bowlby a Tavistock Klinikán), USA-ban (John Bell, Nathan Ackerman, Christian Midelfort, Theodore Lidz, Lyman Wynne, Murray Bowen, Carl Whitaker, Virginia Satir) és Magyarországon (D.L.P. Liebermann) – akik a család tagjait együtt kezdték el nézni vizsgálat vagy terápiás ülés céljával. A pszichoanalízis is nagyon erősen hatott rá (a legtöbb alapító pszichoanalitikus múlttal rendelkezik) a szociális pszichiátriával együtt, később pedig a tanulási teória és a viselkedésterápia – és ezek a klinikusok különböző teóriákat kezdtek el kidolgozni a család, mint entitás működésével és természetével kapcsolatban, ami több egyének egyszerű csoportosulásánál. A mozgalom az 1950-es évek közepén nagy reklámot kapott az antropológus, Gregory Bateson és munkatársai (Jay Haley, Donald J. Jackson, John Weakland, William Fry és később Virginia Satir, Paul Watzlawick és mások) Palo altoi (USA) munkájának köszönhetően. A kibernetikából és az általános rendszerelméletből emelt be ötleteket a szociálpszichológiába és a pszichoterápiába, a kommunikáció különleges szerepére fókuszálva. Ez a megközelítés kerüli a tradicionális egyén-pszichológiára és történelmi tényezőkre való fókuszálását – mely magában foglalja az úgy nevezett lineáris ok-okozati összefüggések és tartalom fogalmát – és helyette a visszajelzéseket és a homoesztatikus mechanizmusokat és „szabályokat” hangsúlyozza az itt és most kölcsönhatásokban – az úgynevezett körkörös ok-okozati összefüggést és folyamatot. Ezt a csoportot befolyásolta még az amerikai pszichiáter, hipnoterapeuta és rövid terápiát tartó szakember, Milton H. Erickson – főként az ő innovatív változás-stratégia-felhasználása, mint pl. a paradox irányelvek. A Bateson Projekt tagjai (mint alapítói számos családterápiás iskolának, beleértve Carl Whitakert, Murray Bowent és Böszörményi-Nagy Ivánt) nagyon érdeklődtek az esetleges pszichoszociális okok és a skizofrénia kezelése iránt, különös tekintettel a feltételezett „jelentés” és „funkció” jelekre és tünetekre a családi rendszerben. Lyman Wynne és Theodore Lidz pszichiáterek és pszichoanalitikusok kommunikációs deviancia és szerepek (mint pl. ál-kölcsönösség, ál-ellenségesség) témakörben, skizofréniások családjaiban végzett kutatása szintén befolyásoló tényezővé vált a rendszer-kommunikáció-orientált elméletekre és terapeutákra. Az 1960-as évekkel számos különböző családterápiás iskola jelent meg. Azokból a csoportokból, amelyekre a kibernetika és a rendszerelmélet a leginkább hatással volt került ki a rövidterápia és kicsivel később a Salvador Minuchin-féle strukturális családterápia és Mara Selvini Palazzoli sajátos családterápiás módszere (Milan systems). Részben a bizonyos szempontból szisztémás modellekre való reakcióként jelentek meg a Virginia Satir és Carl Whitaker féle gyakorlati megközelítések, amelyek csekély jelentőséget tulajdonítottak a teoretikus konstrukcióknak és hangsúlyozták a szubjektív tapasztalat és a ki-nem-mondott érzések (beleértve a tudatalattit), hiteles kommunikáció, spontaneitás, kreativitás és a teljesen elkötelezett terapeuta fontosságát. Egyidejűleg és kissé függetlenül alakultak ki a Murray Bowen, Böszörményi-Nagy Iván, James Framo és Norman Paul féle különböző intergenerációs terápiák, amelyek eltérő elméletekkel rendelkeznek az egészség és diszfunkció intergenerációs átadásával kapcsolatban, de mindegyik általában legalább a család 3 generációjával foglalkozik (személyesen vagy elméletben). Ezt vagy közvetlenül a terápiás ülés alatt, vagy „otthonlátogatás” alkalmával, stb. teszi meg. A Pszichodinamikus családterápia, ami az individuális pszichológiával és a tudattalannal foglalkozik a jelenleg fennálló kapcsolatok keretén belül, számos csoport által folytatta fejlődését, amelyekre Nathan Ackerman ötletei és módszerei, a British School of Object Relations és John Bowlby munkája voltak nagy hatással. A többcsaládos csoportterápia, a pszichoedukációs családi beavatkozás előfutára, mint egy pragmatikus alternatívája a beavatkozásnak jelent meg, különösen mint kiegészítő kezelés olyan súlyos mentális zavarokra, amelyek jelentős biológiai alappal rendelkeznek (mint. pl. a skizofrénia). Illetve elméleti kihívást jelent a patogenézis néhány „szisztémás” paradigmájának, amelyek részét képezik számos meghatározó családterápiás modellnek. Az 1960-as évek vége és az 1970-es évek elején született meg a Ross Peck és Carolyn Attneave által létrehozott hálózati terápia és a viselkedési házasságterápia (az 1990-es évektől viselkedési párterápia, illetve párkapcsolati tanácsadás) és viselkedési családterápia. Az 1970-es évek végével a klinikai tapasztalatok súlya – főként a súlyos mentális zavarok kezelésével kapcsolatban – számos eredeti modell felülvizsgálatához és a korai súrlódások, elméleti nyelvi tisztaság mérsékléséhez vezetett. Egy általános „lágyulás” vette kezdetét az eddig egymástól szigorúan elhatárolódó iskolák között a közeledésért tett lépéseken keresztül, úgy, mint az integráció, eklektika – de azért volt még néhányszor pozícióbeli erőfitogtatás egyes iskolák között. Ezek a tendenciák visszatükröződtek a területen belül zajló élénk vitákban és a különböző forrásokból származó kritikákban. Ilyen volt többek között a feminizmus és a posztmodern irányzat, amelyek tükrözték a korabeli kulturális és politikai irányzatokat, és amelyek előrevetítették a későbbi „posztrendszereket”, a konstruktivista és szociálkonstruktivista megközelítéseket (1980-as és 1990-es évek). De ezek a tényezők nem csak visszatükrözték, hanem befolyásolták is a fent említett tendenciákat. Bár még mindig vita van arról, hogy vajon a szisztémás-konstruktivista és az orvosi-biológiai megközelítések szükségszerűen ellentétesek voltak-e, illetve milyen mértékben, egyre növekvő volt a hajlandóság és a tendencia arra vonatkozólag, hogy a terapeuták a segítő és orvosi szakterület más tagjaival is összedolgozzanak egy multimodális klinikai partneri kapcsolat keretein belül. Az 1980-as évek közepétől napjainkig ezt a szakterületet a megközelítések sokszínűsége jellemzi, ami részben az eredeti iskolákat tükrözi vissza, de egyúttal más módszerekre és elméletekre is támaszkodik az egyéni pszichoterápiából és más területekről – ezek a megközelítések és források a következők: rövidterápia, strukturális terápia, konstruktivista megközelítés, megoldás-orientált terápia, narratív terápia, egy sor kognitív és behaviorista megközelítés, pszichodinamikus megközelítések, intergenerációs megközelítések, hálózati terápia és multiszisztémás terápia. A multikulturális, interkulturális és integratív megközelítések kidolgozása még folyamatban van. Sokan eklektikusnak állítják be magukat, mivel több területről származó technikákat alkalmaznak a saját benyomásaiktól és/vagy a kliens igényeitől függően. Ám egy „általános” családterápia iránti mozgalom növekszik, ami be kívánja építeni a szakterület összegyűjtött tudásának legjavát, ami használható lenne sok különböző kontextusban, de mindig lesznek olyan terapeuták, akik csak többé-kevésbé csatlakoznak az adott megközelítés(ek)hez. A családterápia ötletei és módszerei hatással voltak a pszichoterápiára úgy általánosságban: egy több mint 2500 amerikai pszichoterapeuta között végzett kutatás (2006) feltárta, hogy az elmúlt negyedszázad 10 legbefolyásosabb terapeutája közül hárman kiváló családterapeuták, valamint a családi és házassági rendszer modellje volt a második leggyakrabban használt modell a kognitív viselkedésterápia után. Ahogy haladunk a XXI. században, az internet is segít a családterápiás képzéseket és programokat szélesebb körben elérhetővé tenni. Technikák A családterápia számos tanácsadó és más technikát alkalmaz, úgy mint: kommunikációs elmélet média és kommunikációs pszichológia pszichoedukáció pszichoterápia szisztémás coaching rendszerelmélet valóságterápia Az ülések száma helyzetfüggő, de általában 20-50 közötti. Egy családterapeuta általában egy időben találkozik a család több tagjával. A terápiás beavatkozások általában a kapcsolati mintázatokra és nem az impulzusok és a gyermekkori traumák elemzésére fókuszál (mint ahogy ezt egy freudi pszichoanalízis tenné), habár egyes családterápiás iskolák – mint pl. a pszichodinamikus és az intergenerációs – használják pl. a genogramot, mint eszközt a kapcsolati mintázatok generációról generációra történő megfigyelésére. A családterapeutákat általában jobban foglalkoztatja, mi történik a személyek között, mintsem hogy mi történik a személyen belül. Akadémiai források Family Process Journal of Child and Family Studies, ISSN 1062-1024 (Print) 1573-2843 (Online), Springer Journal of Marital and Family Therapy Journal of Family Psychology Family Relations Contemporary Family Therapy Family Matters, Australian Institute of Family Studies Journal of Comparative Family Studies, ASIN: B00007M2W5, Univ of Calgary/Dept Sociology Journal of Family Studies, ISSN 1322-9400 , eContent Management Pty Ltd Journal of Family Therapy, AFT (Association for family Therapy & Systemic Practice in the UK) Context Magazine, AFT, UK Karnac Systemic Thinking and Practice Series Jacques-Louis David Jacques-Louis David (Párizs, 1748. augusztus 30. – Brüsszel, 1825. december 29.) francia festő, a klasszicizmus vezéralakja. Életpályája Kispolgári családban született. Apja vaskereskedő volt, majd adószedői állást vásárolt magának Calvados vidékén. Anyai részről rokona volt François Boucher, a kor neves festője. Miután David apja 1757-ben párbajban életét vesztette, tanulmányait Boucher támogatta. 1782-ben feleségül vette a 17 éves Marguerite Charlotte Pécoul-t. Apósa, királyi építkezési vállalkozó, bőséges hozományt adott lányával, amely biztosította a pár anyagi helyzetét. Gyors egymásutánban két gyermekük született. A nagy francia forradalom idején felesége – megrettenve David forradalmi lángolásától – elvált tőle. David 1792-ben a Konvent tagja lett, 1793-ban a király kivégzésére szavazott. Tagja lett a „Comité de Sûreté Générale”-nak (Közbiztonsági Bizottság), és e minőségében sok letartóztatási parancsot írt alá; áldozatai közül sokan a vérpadra jutottak. Robespierre barátja lett, politikai befolyását a Francia Akadémia ellen használta fel. Kezdeményezte a nemzeti kincsek leltározását, így egyike lett a francia múzeumok megalapítóinak. Aktív szerepet játszott a Louvre, mint múzeum létrehozásában. Részt vett a nagy nemzeti szertartások megszervezésében, ő rendezte Voltaire hamvainak újratemetését a Pantheonban. David hozta létre a vallás helyettesítőjének szánt új rítust, a Legfelső Lény tiszteletét, amelynek legfőbb papja Robespierre lett. Robespierre bukása után őt is börtönbe vetették, de elkerülte a kivégzést, sőt a börtönben is festhetett. Szabadulása után újra összeházasodott feleségével, miután megígérte neki, hogy többet nem foglalkozik a művészetétől távol álló dolgokkal. Ennek ellenére Bonaparte Napóleon tábornokban már korán felfedezte saját legendás hősét, és saját munkásságát teljes szívvel Napóleon császár szolgálatába állította. A waterlooi csata után Brüsszelbe vonult száműzetésbe, mert az itáliai államok nem fogadták be. Az amnesztia után is Belgiumban maradt egészen 1825. évi haláláig, amelyet közlekedési baleset okozott (egy hintó gázolta el). Tanulmányai Már gyermekkorában feltűnt rajztehetsége, ezért édesanyja építésznek akarta taníttatni, különösen, hogy két nagybátyja is ezt a mesterséget űzte. 16 éves korától azonban Francois Boucher javaslatára a neves festő, Joseph-Marie Vien tanítványa lett a Királyi Akadémián. Az akadémián továbbra is elsősorban rajzzal foglalkozott. 1771-ben a Római Díj második fokozatát nyerte el Minerva harca Mars ellen című művével. Évről évre új pályaművel foglalkozott, de az áhított első díj megszerzése csak negyedszerre sikerült (a harmadik kudarc után öngyilkossági kísérletet követett el). 1774-ben végre elnyerte a Római Díjjal járó 6 éves ösztöndíjat az örök városban. Sikeres műve történelmi-mitológiai témájú volt, a "Érasistrate découvrant la cause de la maladie d'Antiochius dans son amour pour Stratonice" címmel, azaz Éraszisztratosz felfedezi: Antiochiusz betegségének az oka az anyósa iránt érzett szerelme. A drámai kompozíció újszerű: az orvos nyugodtságot mutat, amikor rájön a szeleukida uralkodó bántalmainak okára. David mestere, Joseph-Marie Vien társaságában utazik Rómába, aki elnyerte a római Francia Akadémia igazgatói tisztét. Rómában a tanítványt természetesen a kor uralkodó eszmei áramlata, az antikvitás tanulmányozása kerítette hatalmába. Munkássága Még római tanulmányai idején kapta első megbízatását, amelynek alapján 1780-ban elkészítette a marseille-i kórház kápolnája számára a "Szt. Rókus közbenjár a Szűznél a pestisben szenvedők érdekében" című munkáját. Diderot, a filozófus, megdöbbentőnek mondotta a haldoklók ábrázolásának kifejező erejét. 1780 végén tér vissza Párizsba, ahol nagy sikert arat a Louvre magas presztízsű Salonján Bélisaire c. képével. Ez a neoklasszikus alkotás megváltja számára a belépőjegyet az Akadémiába. 1780-1785 között sok hosszú utazást tett még Itáliában; úgy érezte, hogy a klasszikus művészet alkotói számára ennél jobb környezetet el sem lehet képzelni. Ezekben az években alakult ki véglegesen saját klasszicista stílusa. Témái általában klasszikus forrásokból fakadtak. Nagy hatással voltak rá a római szobrok is. Képei tükrözik a kor francia társadalmi légkörét, a hazafiasság, hősiesség, a forradalom iránti önfeláldozás eszméit. Emellett azonban élet-közelibb, szerelmi, sőt erotikus témákat is ábrázolt. Lelkes híve lett a francia forradalomnak, majd Napóleonnak, és művészi munkásságával is az ideológiájukat kívánta szolgálni. Napóleon bukása után, belgiumi száműzetésében, visszatért klasszikus témáihoz, festményein újra megjelent az erotika is. Tanítványai Párizsi mesteriskolájából az 1780-as évek második felétől jeles tanítványok kerültek ki, közülük a leghíresebbek Antoine-Jean Gros és Jean Auguste Dominique Ingres. Műveinek listája Művei időrendi sorrendben (válogatás): Marie-Françoise Buron, (c.1766); egyik unokanővérének portréja François Buron ( 1769 ), magángyűjtemény; egyik nagybátyjának portréja Marie-Josephe Buron, (c.1769); egyik nagynénjének portréja Le combat de Mars et de Minerve, ( 1771 ) Louvre , Párizs Michel-Jean de Sedaine, (c. 1772 ), magángyűjtemény Apollon et Diane attaquant Niobé et ses enfants, (1772), magángyűjtemény La mort de Sénèque, ( 1773 ), Musée du Petit Palais, Párizs Mademoiselle Guimard, (1773-4), magángyűjtemény Érasistrate découvrant la cause de la maladie d'Antiochius dans son amour pour Stratonice, ( 1774 ), École Nationale Supérieure des Beaux-Arts, Párizs Les funérailles de Patrocle, ( 1778 ), National Gallery of Ireland, Dublin Hector (1778), Musée Fabre, Montpellier Patroclész ( 1780 ), Musée Thomas Henry, Cherbourg Saint Roch intercédant auprès de la Vierge pour les malades de la peste (Szt. Rókus közbenjár a Szűznél a pestisben szenvedők érdekében) (1780-ban vásárolva) Musée des Beaux-Arts de Marseille, Marseille . Stanislas Potocki gróf, (1780), Muzeum Narodowe Varsó Bélisaire demandant l'aumône, ( 1781 ), Palais des Beaux-Arts de Lille Keresztrefeszítés ( 1782 ), Église de Saint Vincent à Mâcon Jacques-François Desmaisons, (1782), Albright-Knox art gallery, Buffalo , egyik nagybátyja portréja La douleur et les regrets d'Andromaque sur le corps d'Hector son mari, ( 1783 ), Louvre, Párizs Docteur Alphonse Leroy, (1783), Musée Fabre, Montpellier Le Serment des Horaces , ( 1784 ), Louvre, Párizs Szókratész halála (1787), Metropolitan Museum of Art , New York Les amours de Paris et Helene, ( 1788 ), Louvre, Párizs Antoine Lavoisier és felesége, (1788), Metropolitan Museum of Art, New York Les licteurs ramenant à Brutus les corps de ses fils, ( 1789 ), Louvre, Párizs Comtesse de Sorcy, ( 1790 ), Neue Pinakothek , München Marquise d'Orvilliers, (1790), Louvre, Párizs Le Serment du jeu de paume, ( 1791 ) befejezetlen maradt, a versailles-i kastélyban található Önarckép (1791), Uffizi , Firenze Madame Adélaide Pastoret, (1791-2), The Art Institute, Chicago Portrait de Madame Marie-Louise Trudaine (1791-1792), befejezetlen Le Pelletier de saint Fargeau, ( 1793 ) Marat halála, ( 1793 ), Musées royaux des Beaux-Arts de Belgique, Brüsszel La Mort de Bara, ( 1794 ), Musée Calvet, Avignon Önarckép (1794), Louvre, Párizs A Luxembourg-kert látképe, (1794), Louvre, Párizs Émilie Sériziat és fia portréja, ( 1795 ), Louvre, Párizs Jacobus Blauw, (1795), National Gallery , London Gaspar Mayer, (1795), Louvre, Párizs Pierre Sériziat portréja, (1795), Louvre, Párizs Bonaparte tábornok befejezetlen portréja, (1798), Louvre, Párizs A szabinok , ( 1799 ), Louvre, Párizs Madame Raymond de Verninac portréja ( 1799 ), Louvre, Párizs Madame Récamier, ( 1800 ), Louvre, Párizs Le Premier Consul franchissant les Alpes au col du Grand-Saint-Bernard, (1800-1803), 5 verzió Musée National de Malmaison, Versailles , Charlottenburg Berlin , Musée du Belvedère Bécs Cooper Penrose, ( 1802 ), Tinken Museum of Art, San Diego Suzanne Le Pelletier de Saint-Fargeau, ( 1804 ), J. Paul Getty Museum à Los Angeles Le Sacre de Napoléon, ( 1805 ), Louvre, Párizs VII. Pius pápa portréja, (1805), Louvre, Párizs Sappho és Phaon, ( 1809 ), Ermitázs , Szentpétervár La Distribution des Aigles, ( 1810 ), Versailles Napóleon az irodájában, ( 1812 ), 2 változat National Gallery of Art, Washington , Versailles A Mongez házaspár portréja, (1812), Louvre, Párizs Marguerite-Charlotte David, ( 1813 ), National Gallery of Art, Washington Apelles és Campaspe, c.(1813), befejezetlen, Musée des Beaux-Arts, Lille Léonidas aux Thermopyles, ( 1814 ), Louvre, Párizs Étienne-Maurice Gérard tábornok portréja, ( 1816 ), Metropolitan Museum of Art, New York Jean-Pierre Delahaye portréja, (1816), (62 x 49 cm), 2006 júniusában Delahaye örökösei elárverezték. Comtesse Vilain XIIII és a lánya (1816), National Gallery London Brutus fiának halála Emmanuel-Joseph Sieyès, ( 1817 ), Fogg Art Museum, Cambridge , Massachusetts Cupido és Psyché, (1817), Cleveland Museum of Art, Cleveland Les adieux de Télémaque et d'Eucharis, ( 1818 ), J.Paul Getty Museum, Los Angeles La colère d'Achille au sacrifice d'Iphigénie, ( 1819 ), Kimbell Art Museum, Fort Worth Charlotte és Zénaide Bonaparte, ( 1821 ), J. Paul Getty Museum, Los Angeles Réplique du sacre de Napoléon, ( 1822 ), Musée National du Château de Versailles (a Versailles-i kastély múzeuma, Versailles ). Juliette de Villeneuve, (1824), Louvre, Párizs Claude-Marie Meunier portréja, (73 x 59,5 cm), a család tulajdonában maradt, majd 2006 decemberében 2,7 millió euróért elárverezték. Vénusz lefegyverzi Marsot , ( 1824 ), Musées Royaux des Beaux-Arts, Bruxelles Vörös kutya A Vörös kutya 2011-ben bemutatott, Kriv Stenders által rendezett ausztrál film, ami Louis de Bernières igaz történeten alapuló azonos című regénye alapján készült. Az 1970-es években játszódó film az Ausztrália nemzeti legendájává vált Vörös Kutya életének, valamint a neki köszönhetően valódi közösségé formálódott kis bányásztelep lakóinak története. Összesen tíz díjat kapott, minden idők 21. legnagyobb bevételt hozó ausztrál filmje lett. Cselekmény 1979. november 20., Dampier, kis vasérckikötő Nyugat-Ausztrália Pilbara régiójában, az Indiai-óceán partján. Este egy fáradt kamionos tér be a kis település kocsmájába. Noha a csehó tele van, szokatlanul nagy a csend. A hely rendőre jön át a hátsó teremből, „nem tudom megtenni” mondja, majd elteszi pisztolyát. Kiderül, hátul egy nagyon beteg kutya fekszik. Hamarosan megérkezik az állatorvos, mérgezésre gyanakszik. Ad ellenszert, de nem ígér semmit. Ha a kutya megéri a reggelt, van esélye a túlélésre. A kamionos a kocsmárost kérdezi, hogy mi történt pontosan. Ahogy a Jack nevű férfi mesélni kezd, egy fantasztikus és hihetetlen történet bontakozik ki. Az 1960-as évek végén Pilbara belsőbb, addig szinte néptelen, világvégi területén vasércet találtak. Hamarosan megnyílt a bánya, majd a bányatársaság saját vasútvonala és kikötője. A vasúttal hozott ércet hajókkal szállították tovább Dampierből. A világ minden tájáról érkeztek ide a nyelvet is alig beszélő munkások. Egyesek a nyomor, mások az üldözés, a törvény, vagy éppen önmaguk elől menekültek ide, a világ végére. Ez a világ a férfiak világa volt. Sebtében felállított barakkokban laktak, a cég busza vitte őket naponta a rakodóba. Jack is a jobb élet reményében vállalta a kőkemény munkát a kikötőben. Egy utánfutós kocsival vágott át a fél országon. Már csak pár kilométerre volt a várostól, amikor egy vörös kutyát látott ácsorogni az út közepén. Nem akarta elütni, ezért megállt, kiszállt, odament hozzá, ám ekkor a kutya otthagyta és beszállt a kocsiba. Mivel nem volt hajlandó kiszállni, Jack elvitte magával Dampierbe. A kutya hamarosan a kisváros kedvence lett, mindenkivel jóban volt, de megőrizte függetlenségét, senkit nem fogadott el gazdájának, még az őt megtaláló Jacket sem. Neve egyszerűen Vörös Kutya lett. Rendszeres szokásává vált, hogy bekéredzkedett kocsikba, teherautókra, még a vonatra is felszállt, elvitette magát, majd valahol kiszállt. Senki nem tudta merre jár, de mindig visszatért. Vörös minden autóba beszállhatott, egyedül a bányatársaság munkásbuszát vezető amerikai John Grant nem engedte sohasem felszállni. Vörös eszén azonban nem járt túl. Beszállt az ugyanarra induló kocsikba, mire a lassú busz odaért, Vörös már ott várt. Vörös azonban nem a buszra, hanem Johnra pályázott. Végül összebarátkoztak, majd ő lett Vörös egyetlen és igazi gazdája. Hamarosan John részben Vörösnek köszönhetően barátnőre is lelt a bányatársaság új titkárnője, Nancy személyében. A következő évek gondtalanul teltek. Anekdotaszerű történetekben ismerhetjük meg Vörös életének egyes mozzanatait, miként talált általa párra a mindig csak szülővárosára gondoló olasz Peeto, miként mentette meg az egyik bányász életét, aki a családja halála miatt önmagát vádolta, ezért öngyilkosságot tervezett. Megtudhatjuk, a bányászok hogyan tanították móresre a helyi lakópark kutyagyűlölő és Vöröst is meglövő gondnokát, Vörös Kutya hogyan nevelte meg a gondnok az egész várost terrorizáló gonosz macskáját, majd hogyan lettek ezután elválaszthatatlan jóbarátok. Hogyan választották be Vöröst tiszteletbeli szakszervezeti tagnak, hogyan lett a szedett-vetett szerencsevadászokból valódi közösség, miként váltak a világ minden tájáról érkezett, sokszor a nyelvet is alig beszélő munkások néhány év alatt valódi ausztrálokká. A szép napoknak azonban váratlanul vége szakadt. 1975-öt írunk, négy év telt el Vörös a városba érkezése óta. Egy napon John végre megkérte Nancy kezét. Az eljegyzést közösen megünnepelték, majd John az éjszakát Nancynál töltötte. Másnap motorral indult a városba, de nem érkezett meg. Keresésére indultak, az út mentén találták meg. Egy kenguruval ütközött és meghalt. Vörös nem volt képes felfogni, mi történt a gazdájával, miért nem jön haza. Elindult megkeresni és ezzel kezdődött a Vörös Kutya legendája. Négy éven keresztül vándorolt, bejárta a sivatagot, eljutott Perthbe, Darwinba. Felkéredzkedett autókba, teherkocsikba, tehervonatokon utazott. Néha egy-egy helyen pár hétre megpihent, néha hazatért, de mindig újra elindult. A négy év alatt kb. tízezer kilométert tett meg, gazdáját keresve. Úgy tartják, egy hajóra is felszállt, mert Japánban is látták. Négy év után megöregedve, lefogyva végleg hazatért, belátta, a gazda végleg elveszett. Ezután Nancy viselte gondját. Így telt el az 1979-es év. November 20-án váratlanul görcsrohamokat kapott, valószínűleg mérget evett. A Jack által mesélt történet itt ér véget. A csehóban mindenki Vörös életéért szurkol. A bányatársaság a napokban ajánlotta fel, hogy egy szobrot készíttet a városnak, döntsék el kit ábrázoljon. Míg Vörös a másik helységben az életéért küzd, úgy döntenek, a szobor egyedül őt ábrázolhatja, ő a város jelképe. A bányászok közösen elénekelnek egy dalt Vörösért, ekkor veszik észre, a kutya kiugrott a hátsó ablakon és eltűnt. Kihajnalodván mindenki őt keresi. Keresik a vasúti rakodóban, a kikötőben, a mólón, a lakóparkban, de sehol sincs. Végül a temetőben, Jack sírjánál találják meg, de addigra már nem él. Vörös Kutya 1979. november 21-én halt meg, valószínűleg sztrichninmérgezésben. Az addigra már legendává vált kutya halálát másnap az ausztrál újságok is leközölték. Szobra Dampier bejáratánál azóta is áll. Szereplők Koko - Vörös Kutya (Red Dog) Josh Lucas - John Grant, Vörös egyetlen gazdája Rachael Taylor - Nancy Grey, John barátnője John Batchelor - Peeto, az olasz aki mindig hazavágyik Noah Taylor - Jack Collins, Vörös Kutya megtalálója, a történet elmesélője Keisha Castle-Hughes - Rose, az állatorvos asszisztense, Peeto leendő felesége Loene Carmen - Maureen Collins Luke Ford - Thomas, a városba érkező kamionsofőr Rohan Nichol - Jocko Tiffany Lyndall-Knight - Patsy Costa Ronin - Dzambaski, az orosz Neil Pigot - Rick, az állatorvos Eamon Farren - Dave Marlon - gonosz macska A Vörös Kutya valódi története Vörös Kutya története teljes mértékben a valóságon alapul. Vörös egy Kelpie és ausztrál pásztorkutya keverék volt, nevét szine után kapta. A városba való első megérkezésekor azt hitték, csak a mindent ellepő vörös por miatt vörös a bundája, de miután megrázta magát és ugyanolyan maradt, rögtön ráragadt a Vörös Kutya név. Úgy vélik valószínűleg 1971-ben, Paraburdoo településen született. Noha pontosan sosem derült ki, utazási szokásai miatt első és feltehetőleg meghalt gazdájának egy teherautósofőrt gondolnak. Vörös egész életében szeretett közlekedni, de nagy vándorútjára gazdája halála után indult. Vándorlása során több helyen is eltöltött kis időt, több ideiglenes gazdája is volt, akiktől új neveket is kapott, de mindig továbbment. Évek alatt valódi legenda lett belőle, útvonalát feltérképezték. Személy- és teherautókon, tehervonatokon utazott, de szabadon felszállhatott a távolsági autóbuszokra is. Úgy tartják, egy alkalommal egy új buszsofőr érkezett, aki nem ismerte és ezért nem engedte fel a buszra, de a miután az utasok elmagyarázták a történetét, felszállhatott. Vöröst annyira szerették Dampierben, hogy a bányászoknak köszönhetően rendes, fizető tagja volt a szakszervezetnek és a helyi sportklubnak, valamint saját bankszámlája és ebédjegye is volt. Életében többször meglőtték és megmérgezték, de mindig felépült. 1979. november 18-án eszméletlen állapotban találtak rá, súlyos mérgezést szenvedett. Már úgy tűnt, hogy felépül, de a méregtől agykárosodás alakult ki, végül az őt egész életében kezelő állatorvos kénytelen volt elaltatni. Vörös Kutya 1979. november 21-én pusztult el. Szándékosan jeltelen sírba temették el, legyen halála is ugyanolyan rejtély, mint élete. Röviddel halála után Nancy Gillespie ausztrál írónő összegyűjtötte és kiadta a róla szóló anekdotákat, verseket Vörös Kutya címmel. 1993-ban Beverly Duckett is írt egy könyvet róla, Vörös Kutya, a pilbarai vándor címmel. A film Louis de Bernières brit író Vörös Kutya című könyve alapján készült. Vörös Kutya napjainkra az ausztrál folklór és nemzeti hagyomány része. Szobra Dampier városában mai napig áll. A Vörös Kutya szerepét alakító Koko mindössze egy évvel élte túl a szerepét. Hétévesen, szívrendellenességben pusztult el Perth városában. A film fogadtatása A Vörös kutya minden idők nyolcadik legsikeresebb ausztrál filmje. Ausztráliában 11 nappal bemutatója után már 2011 legsikeresebb ausztrál filmje lett. Hazájában a DVD kiadás minden idők legsikeresebb ausztrál filmje, és harmadik legsikeresebb a teljes nemzetközi mezőnyben. Mivel a film más országokban kevéssé ismert témát dolgozott fel, külföldön nem aratott akkora sikert, mint hazájában. Díjak Australian Film Institute (Ausztrál Filmintézet, AFI): Australian Academy of Cinema and Television Arts (AACTA) díj. Heartland Film Festival: legjobb narrációs film díja. Golden Collar Award (Los Angeles): Koko a legjobb külföldi kutyaszínész. Inside Film Award (ausztrál filmek díja), 2011: Legjobb film Legjobb színész – Josh Lucas Legjobb rendező Legjobb forgatókönyv Legjobb operatőr Legjobb filmzene Legnagyobb mozibevétel Legjobb vágás (jelölés) Legjobb design (jelölés) DVD kiadás A film 2012 végén jelent meg Magyarországon. A kiadvány magyar szinkront és feliratot egyaránt tartalmaz. Könyvek Nancy Gillespie: Red Dog ISBN 978-0722317976 Louis de Bernieres: Red Dog ISBN 978-0375421556 Beverly Duckett: Red Dog, the Pilbara Wanderer Filmzenei album Az 1970-es években játszódó filmben számos, korabeli sláger hallható. A film saját zenéje Cezary Skubiszewski szerzeménye. 1 Red Dog Intro 0:08 2 Evie Let Your Hair Hang Down, Pt. 1 - Stevie Wright 4:03 3 Do The Stomp - The Snowdroppers 2:16 4 Red Dog Road Music - Cezary Skubiszewski 2:17 5 Bom Bom - Daddy Cool 2:42 6 Many Nations - Cezary Skubiszewski 1:50 7 Eagle Rock - Daddy Cool 4:15 8 Jump Into the Fire - Harry Nilsson 7:09 9 Stumblin' In - Chris Norman / Suzi Quatro 3:59 10 Run You Down - Joe Ramirez and His Jumping Jacks / Frankie Mann 2:15 11 Shadow Boxer - The Angels 2:57 12 Clean White Love - Lisa Mitchell 3:54 13 Bellissimo - Jimmy Christo / Cezary Skubiszewski 1:21 14 Wooly Bully - Sam the Sham & the Pharaohs 2:30 15 Move Over Rover - Billy Hall and His Rhythm Boys 1:52 16 Nancy and John - Cezary Skubiszewski 2:41 17 The Search - Cezary Skubiszewski 5:51 18 We Can't Be Beaten - Rose Tattoo 3:25 19 The Fight - Cezary Skubiszewski 3:24 20 Way Out West - Dingoes 2:18 21 Let My Love Open the Door - Pete Townshend Pro Natura díj A Pro Natura díj a hazai természetvédelem érdekében kiemelkedő tevékenységet folytató személyeknek, szervezeteknek adományozható. Évente öt díj adható. Adományozására a Föld napján – április 22-én – kerül sor, a Pro Natura emlékplaketttel egy időben. 2018. évi díjazottak Dr. Dévai György , a Debreceni Egyetem Természettudományi Kar professor emeritusa Dr. Gyulai Iván Jenő , az Ökológiai Intézet igazgatója, a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány elnöke Dr. Harka Ákos , a tiszafüredi Kossuth Lajos Gimnázium nyugalmazott pedagógusa Dr. Szalay István , a Haszonállat-génmegőrzési Központ megbízott igazgatója Szilágyi Gábor Levente , a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság világörökség gondnokság-vezetője 2017. évi díjazottak Baráz Csaba László , a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság osztályvezetője Dr. Gyulai Ferenc , a Szent István Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára Dr. Markovics Tibor , az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság igazgatója Újvárosy Antal , az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság oktatási és ökoturisztikai szakreferense Vajda Zoltán , a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság osztályvezetője 2016. évi díjazottak Dr. Csorba Gábor , a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgató-helyettese Máté Bence , természetfotós, a Fotonatura Kft. ügyvezetője Sárkány-Kiss Endre , nyugalmazott egyetemi docens, a Kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Tagozata igazgatója Szelekovszky László , a Békés Megyei Önkormányzati Hivatal nyugalmazott környezet- és természetvédelmi vezető főtanácsosa, szaktanácsadó Tajti László, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság területkezelési igazgatóhelyettese 2015. évi díjazottak ALFÖLDKUTATÁSÉRT ALAPÍTVÁNY Lendvai Mária , a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság oktatásszervezője, környezeti nevelő Dr. Móczár László professzor emeritus, a Szegedi Tudományegyetem nyugalmazott tanszékvezetője Szarvas Imre tájegységvezető, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Ipolytarnóci Természetvédelmi Területe vezetője, természetvédelmi őr 2014. évi díjazottak Dr. Báldi András , kutatóközponti főigazgató, MTA Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézet Kácsor László , fotóművész, szakíró Magyar Természettudományi Társulat Márton Béla , néprajzi író, nyelvjáráskutató Dr. Molnár Gyula , címzetes docens, nyugdíjas, Szegedi Tudományegyetem Ökológiai Tanszék 2013. évi díjazottak Barcza Gábor , természetvédelmi terület-felügyelő (természetvédelmi őr), Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság Musicz László , titkár, Által-ér Szövetség, Tata Dr. Gaskó Béla , nyugalmazott igazgató-helyettes, Móra Ferenc Múzeum, Szeged Dr. Molnár Zsolt , tudományos főmunkatárs, MTA Ökológiai Kutató Központ, Ökológiai és Botanikai Intézet, Vácrátót Dr. Penksza Károly , egyetemi docens, Szent István Egyetem, Környezet-és Tájgazdálkodási Intézet, Természetvédelmi és Tájökológiai Tanszék, Gödöllő 2012. évi díjazottak Duhay Gábor a Vidékfejlesztési Minisztérium Nemzeti Parki és Tájvédelmi Főosztálya nyugalmazott főosztályvezető-helyettese Dr. Gáspár Vera osztályvezető, a Vidékfejlesztési Minisztérium Natura 2000 Osztálya munkatársa Dr. Iványosi Szabó András a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság nyugalmazott igazgatóhelyettese Dr. Kopek Annamária a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság osztályvezetője Dr. Turcsányi Gábor a Szent István Egyetem MKK-KTI Természetvédelmi és Tájökológiai Tanszék egyetemi docense 2011. évi díjazottak Büki József a Keve András Madártani és Természetvédelmi Szakkönyvtár könyvtárosa Flachner Zsuzsanna (posztumusz) az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézet tudományos főmunkatársa Dr. Isépy István a Budapesti Füvészkert nyugalmazott igazgatója Szomor Dezső a Szomor Ökogazdaság ügyvezetője Dr. Tardy János az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség szakmai tanácsadója 2010. évi díjazottak Érdiné dr. Szekeres Rozália főosztályvezető, KvVM Természetmegőrzési főosztály Dr. Fűköh Levente igazgató, Mátra Múzeum Dr. Kárász Imre tanszékvezető egyetemi tanár, Eszterházy Károly Főiskola Dr. Kovács Eszter docens, Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet Dr. Marián Miklós nyugalmazott muzeológus, Móra Ferenc Múzeum 2009. évi díjazottak Dr. Csepregi István szakmai főtanácsadó, KvVM Duska József Bükki Nemzeti Park Molnár Zoltán Tamási Béri Balog Ádám Gimnázium, Tamási MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete Tihany Dr. Sipos András Szarvasi Arborétum nyugalmazott igazgatója 2008. évi díjazottak Dr. Dénes György geográfus, karszthidrológus Dr. Juhász Lajos egyetemi docens, Debreceni Egyetem Kerekerdő Alapítvány Szombathely Dr. Kerényi Attila egyetemi tanár, Debreceni Egyetem Dr. Schmuck Erzsébet társelnök, Magyar Természetvédők Szövetsége 2007. évi díjazottak Dr. Bankovics Attila tudományos főmunkatárs, Magyar Természettudományi Múzeum Garancsy Mihály főszerkesztő-helyettes, Természetbúvár Dr. Juhász Árpád geológus, közszolgálati kapcsolatokért felelős tanácsadó, Tv2 Szögi Lajos programvezető, Kabay János Általános Iskola, Tiszavasvári (posztumusz) Tirják László igazgató, Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Tömösváry Tibor programvezető, Zöld Folyosó Közalapítvány 2006. évi díjazottak Dr. Budayné dr. Kálóczi Ildikó Hajdú-Bihar Megyei Pedagógiai Intézet Magyar Természetvédők Szövetsége Dr. Majer József Pécsi Tudományegyetem Péchy Tamás Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Salamon Gábor igazgató, Aggteleki Nemzeti Park 2005. évi díjazottak Felföldy Lajos Debreceni Egyetem Dr. Kovács Mátyás főosztályvezető, Természetvédelmi Hivatal Kónya József Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Dr. Suba János Eszterházy Károly Főiskola Dr. Vásárhelyi Tamás Magyar Természettudományi Múzeum 2004. évi díjazottak Dr. Aradi Csaba Hortobágyi Nemzeti Park Dosztányi Imre Természetbúvár Hortobágyi Természetvédelmi Tábor Dr. Kalotás Zsolt Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség Dr. Margóczi Katalin Szegedi Tudományegyetem 2003. évi díjazottak Fintha István Hortobágyi Nemzeti Park Dr. Kárpáti László igazgató Fertő–Hanság Nemzeti Park Nagy Sándor Molnár Gy. Általános Iskola Sánta Antal Természetvédelmi Hivatal (posztumusz) Dr. Victor András MKNE 2002. évi díjazottak Bakonyi Természettudományi Múzeum Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Dr. Gulyás Pálné elnökhelyettes, Pro Natura Díjas Természet- és Környezetvédő Tanárok Egyesülete Lukács László gépkocsivezető, Természetvédelmi Hivatal Prém Jenő elnök, Őrségi Baráti Kör 2001. évi díjazottak Kopasz Margit oktatás-fejlesztő, Környezetgazdálkodási Intézet, Budapest Palkó Sándor természetvédelmi felügyelő, Balaton-felvidéki Nemzeti Park Veszprém Sáfrány József operatőr, rendező-szerkesztő, Budapest Székely Kinga osztályvezető, Természetvédelmi Hivatal Dr. Tóth Albert tanszékvezető főiskolai tanár, Tessedik Sámuel Főiskola , Mezőtúr 2000. évi díjazottak Boross László elnök, Körös Klub, Békéscsaba Dr. Demeter András főosztályvezető, Természetvédelmi Hivatal Dr. Kevey Balázs egyetemi docens, PATE-TTK , Pécs Dr. Kovács Gábor területi felügyelő, Hortobágyi Nemzeti Park Dr. Lakics Éva osztályvezető, Természetvédelmi Hivatal Nechay Gábor szakfőtanácsos, Természetvédelmi Hivatal Dr. Pócs Tamás akadémikus Teszáry Károly tájegységvezető, Duna–Ipoly Nemzeti Park 1999. évi díjazottak Breuer László elnök, Pangea Egyesület, Pénzesgyőr Claudio Caratsch nagykövet, Svájc bécsi nagykövetségének vezetője Dr. Krizsán Józsefné biológiatanár, Mezőtúr Moór Gyula igazgatóhelyettes Balaton-felvidéki Nemzeti Park Veszprém Szentendrey Géza igazgató, Erdei Iskola, Visegrád Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága , Budapest 1998. évi díjazottak Prof. Dr. Jakucs László nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanár NIMFEA Természetvédelmi Egyesület , Szarvas Prof. Dr. Szabó István tanszékvezető egyetemi tanár, PATE Tisza Klub Környezet- és Természetvédelmi Egyesület Szolnok Prof. Dr. Uherkovics Ákos múzeumi osztályvezető Janus Pannonius Múzeum 1997. évi díjazottak Dr. Festetics Antal egyetemi tanár, Göttingen, Németország Haraszthy László igazgató, WWF - Magyarországi Képviselete Gr. Horánszky András nyugalmazott egyetemi docens Dr. Láng Edit osztályvezető MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézet Varangy Akciócsoport Budapest 1996. évi díjazottak Dr. Fekete Gábor akadémikus, MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézet Kállay György elnök, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Dr. Lechmann Antal igazgató, Dél-dunántúli Természetvédelmi Igazgatóság Dr. Surányi Dezső tudományos tanácsadó, Dísznövény Kutató Intézet Dr. Vida Gábor akadémikus, Eötvös Loránd Tudományegyetem 1995. évi díjazottak Dr. Bartha Dénes egyetemi docens, Erdészeti és Faipari Egyetem , Sopron Dunka Béla nyugdíjas, Hortobágyi Nemzeti Park Kovács Gergelyné múzeumigazgató, Postamúzeum Természet- és Környezetvédő Tanárok Egyesülete Dr. Varga Zoltán professzor, egyetemi tanár KLTE 1994. évi díjazottak Gabor Dzsingisz természetvédelmi államtitkár, Hollandia Gyenes Károly az MTV Natura Szerkesztőségének vezetője Dr. Győri Jenő főtanácsos, Természetvédelmi Hivatal Sebes György Általános Iskola Szeghalom Dr. Takács Béla docens, Tanárképző Főiskola, Szombathely 1993. évi díjazottak Balogh János akadémikus, nyugalmazott egyetemi tanár Göncöl Társaság Vác Dr. Luc Hoffmann elnökhelyettes, Világ Természetvédelmi Alap , Svájc Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság, Debrecen Dr. Mészáros Ferenc igazgató Magyar Természettudományi Múzeum Állattára Rakonczay Zoltán megbízott tanszékvezető egyetemi docens, Erdészeti és Faipari Egyetem , Sopron 1992. évi díjazottak Dr. Gallé László tanszékvezető egy. tanár, JATE Szeged Dr. Legány András tanszék-vezető főiskolai tanár, Bessenyei György Tanárképző Főiskola , Nyíregyháza Nagy László természetvédelmi felügyelő, Fertő–Hanság Nemzeti Park Somogyi Győző festőművész, a Káli-medence Egyesület titkára Zsámbéki-medence Tájvédelmi Egyesület Zsámbék Noirémont Noirémont település Franciaországban, Oise megyében. Lakosainak száma 176 fő (2015). Noirémont Froissy, Lachaussée-du-Bois-d’Écu, Maulers, La Neuville-Saint-Pierre, Noyers-Saint-Martin, Reuil-sur-Brêche és Sainte-Eusoye községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Sebastian Jung Sebastian Alexander Jung (Königstein im Taunus, 1990. június 22. –) német válogatott labdarúgó, aki jelenleg a VfL Wolfsburg játékosa. Sikerei, díjai VfL Wolfsburg Német kupa : 2014–15 Német szuperkupa : 2015 Converse A Converse egy USA-beli ruházati vállalat, mely a kora 20. századtól készít már cipőket. 2003 júliusától az iparág vezető cége, a Nike tulajdonában van. Története 1908–1941: A korai évek és Chuck Taylor A harmincas évei végén járó elismert cipőipari menedzser, Marquis M. Converse 1908-ban alapítja meg saját cégét Converse Rubber Shoe Company (másik ismert nevén Boston Rubber Shoe Company) néven Massachusetts állambeli Malden városkában. 1910-ben a Converse már 4 000 pár cipőt gyárt naponta, és 1915-ben elkészíti az első sportcipőjét is, a teniszezőknek. Az igazi fordulópont 1917-ben köszönt be, ebben az évben vezetik ugyanis be a piacra a Converse All Star kosárcipőt. 1921-ben ad munkát a Converse Charles H. "Chuck" Taylor egykori kosárjátékosnak, aki a cipő értékesítője és nagykövete lesz. 1923-tól dedikálja is azokat. 1941–től napjainkig: Háború, csőd és új vezetőség Amikor az Egyesült Államok 1941-ben belépett a második világháborúba, a Converse lábbeliket, parkákat, poncsókat, védő- és egyéb ruházatot szállított a pilóták és a gyalogos katonák részére. Az 1950-es és '60-as évekre a Converse népszerű márkává érett. Converse Évkönyv néven művészi címlappal kiadványokat jelentetett meg, amelyek a cég gimnáziumi és főiskolai, egyetemi sportban betöltött szerepét mutatták be. Ez a felívelés az 1970-es években tört meg, amikor a vállalat és termékei teret vesztettek a frissen megjelent riválisokkal, az Adidasszal, a Nikeval és a Reebokkal szemben, akik radikálisan újszerű formával törtek be a piacra. A Converse még az NBA Hivatalos Cipője címét is elvesztette egy jó időre. Ez aztán oda vezetett, hogy 2001. január 22-én a cég csődbe jutott. Az újjászervezés során a vállalat az utolsó USA-beli üzemét is bezárta, így ezentúl a termékek az ázsiai és európai gyárakban, egyebek mellett Kínában, Indonéziában, Vietnámban, Olaszországban és Litvániában készülnek . 2003. július 9-én a cég elfogadta a versenytársa, a Nike 305 millió amerikai dolláros felvásárlási ajánlatát. Napjainkban többek közt Kirk Hinrich, Jameer Nelson, Andre Miller, Kyle Korver, Alando Tucker, Acie Law, Udonis Haslem, Maurice Evans és Elton Brand NBA játékosok kosaraznak Converse cipőkben. Dévényújfalu Dévényújfalu (szlovákul Devínska Nová Ves, németül Theben-Neudorf, horvátul Devinsko Novo Selo) Pozsony városrésze, korábban falu Szlovákiában, a Pozsonyi kerületben, a Pozsonyi IV. járásban. Fekvése Pozsony központjától 10 km-re északnyugatra, a Morva folyó bal partján fekszik. Építés alatt van az Alsó-Ausztriában 4 km-re fekvő Schloss Hof kastély és a 12 km-re lévő Engelhartstetten település felé menő kerékpárút, továbbá a Morva feletti kerékpáros híd. Története A falu helyén már az újkőkorban és késő bronzkorban is település volt, a kataszterében az 1920-as években avar kori temetőt is feltártak, majd a 9. században szláv törzsek telepedtek itt le. A mai települést 1451-ben említik először, Dévény várának szolgálófaluja volt. A 16. században a török elől menekülő horvátok érkeztek, ezért sokáig Horvátújfalunak is nevezték. Ekkor részben a pozsonyi jezsuiták, részben a máriavölgyi pálosok birtoka. 1635-től a Pálffy család tulajdona lett, akik 1945-ig voltak a falu földesurai. Vályi András szerint „DIVIN ÚJFALU. Horvát falu Poson Vármegyében, földes Ura Gróf Pálfy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Khobl hegyéhez, és Morava vizéhez közel, határja jó gabonát terem, ’s árpát is, réttyei hasznosak, bora is van, piatza Posonban, fája elég, második Osztálybéli.” Fényes Elek szerint „Ujfalu (Dévén), (Theben-Neudorf), (Nova-Vesz), Poson m. tót falu, a cs. kir. Schlosshof mulató kastélyhoz vezető utban, a Morva mellett. Van kath. paroch. temploma, 1188 kath. lak., harminczad hivatala. A magas Kobel hegynek északi oldali határában esik, s benne is mint Hidegkút felé sok kővé vált tengeri csigákat találhatni. F. u. h. Pálffy. Ut. post. Poson.” A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Pozsonyi járásához tartozott. 1972. január 1. óta Pozsony város része. Ekkor kezdődött a városrész keleti felén a lakótelep építése. A városrész északi határában 1991-től épült fel a Volkswagen gyára, ahol 2010 májusáig Škoda Octaviát gyártottak, majd ezt követően a Volkswagen Touareg hibrid változatát. Az éves gyártási kapacitás 200 ezer autóról a 2011-es bővítést követően 400 000-re nő. 2010. augusztus 30-án egy lakótelepi tömbben történt mészárlás irányította a településre a figyelmet. A lövöldözésnek 8 áldozata és 13 sebesültje volt. Az áldozatok emlékére 2010. szeptember 2-án országos gyásznapot tartottak Szlovákiában. Népessége 1910-ben 2817 lakosából 1164 horvát, 917 szlovák, 365 magyar, 201 német, 2 rutén, 1 román és 167 egyéb nemzetiségű volt. 2001-ben 15 502 lakosából 14 486 szlovák, 369 magyar, 264 cseh volt. A 2011-es népszámlálás szerint a városrész 15 612 lakosából 14 448 szlovák, 293 magyar, 218 cseh volt. Nevezetességei A Szentlélek tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 16. század elején épült, főoltára 18. századi . A Morva folyó kedvelt horgászterület Kultúra A szlovákiai horvátlakta falvak egyike. 2001-ben 46, 2011-ben már 67 fő. Kulturális egyesületük az FS Črip. Férfi 5000 méteres gyorskorcsolya az 1928. évi téli olimpiai játékokon Az 1928. évi téli olimpiai játékokon a gyorskorcsolya férfi 5000 méteres versenyszámát február 13-án rendezték az Olimpiai Jég stadionban. Az aranyérmet a norvég Ivar Ballangrud nyerte meg. A Magyarországot képviselő Eötvös Zoltán a 20. helyen végzett. Rekordok A versenyt megelőzően a következő rekordok voltak érvényben: Végeredmény Mindegyik versenyző egy futamot teljesített, az időeredmények határozták meg a végső sorrendet. Az időeredmények másodpercben értendők. Szentföld A Szentföld (latinul: Terra Sancta, héberül: ��� �����) kifejezés Kis-Ázsia azon részre utal, amelynek igen komoly vallási jelentősége van a keresztény és a zsidó vallásban, az iszlámban és a bahái hitben. A mai határokat figyelembe véve a Szentföld a mai Izrael teljes területét foglalná magába, valamint Jordánia és Libanon egyes részeit. A Szentföld legfontosabb része a „Szent város”, Jeruzsálem, mely mind a zsidó vallás, mind a kereszténység legszentebb helye, valamint az iszlám harmadik legszentebb városa (Mekka és Medina után). A Szentföld vallási jelentősége volt a keresztes háborúk mozgatórugója; a terület már a biblikus idők óta fontos zarándokhely. A judaizmusban Az Ószövetség nem utal úgy Izrael földjére, mint a Szentföldre, csak mint a földre, mely az izraelitáknak adatott az Úr által, ezt szokás az Ígéret földjének nevezni. Az Ószövetségben csupán elvétve találkozni a Szentföld, azonban annál gyakrabban a Szentvárosok kifejezéssel, mely Izrael ősi városait jelöli, név szerint Jeruzsálem, Hebron, Tzfat és Tiberias. Ezen városok a judaizmus legszentebb helyei, azonban még e négy város között is kiemelkedő spirituális fontossága volt Jeruzsálemnek, ahol a Biblia szerint Dávid király felépítette az Úrnak templomát. A héber Bibliában Jeruzsálemre, valamint az azt övező területekre isteni ajándékként utalnak, melyek az Isten és a kiválasztott nép között köttetett frigy ékes bizonyítéka. A zsidóság tanulmányozta és megszemélyesítette Dávid királynak azon küzdelmét, mely során megszerezte Jeruzsálemet, valamint az óhaját, hogy ott az Úr tiszteletére templomot emeljen, ezt taglalja Sámuel könyve valamint a Zsoltárok könyve. Jeruzsálem számos zsidó imában feltűnik. A keresztény hitben A keresztény hitvilágban a Szentföld fogalma az Ószövetségben gyökeredzik; a Teremtés könyvében Ábrahámnak megígértetett földet takarja. Az Újtestamentum, mint Izrael földje említi, ezt példázza Máté II. 19. –22.: „Mikor pedig Heródes meghalt, ímé az Úrnak angyala megjelenék álomban Józsefnek Égyiptomban. Mondván: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és eredj az Izráel földére; mert meghaltak, a kik a gyermeket halálra keresik vala. Ő pedig felkelvén, magához vevé a gyermeket és annak anyját, és elméne Izráel földére.” A Szentföld vallási jelentőségét tovább növelte az, hogy Jézus Krisztus e területen született, tevékenykedett prófétaként, itt feszíttetett meg, valamint e földön támadott fel. A keresztény hitben a Szentföld szentségét abból nyeri, hogy ez az a föld, ami Jézus Krisztushoz köthető, ettől válik a keresztény vallás legszentebb helyévé. A keresztény hitben is kiemelkedő fontosságú szerepet kap Jeruzsálem, a szent város, ami annak tudható, hogy a Biblia szerint Jeruzsálemben Jézus Krisztus több prédikációt tartott, itt ment végbe az Utolsó vacsora, valamint a Jeruzsálemhez közeli Golgota hegyén feszítettet meg Jézus Krisztus. Vallási jelentőségét bizonyítja, hogy a Szentföld birtoklásáért indultak a Keresztes hadjáratok, valamint Jeruzsálem 1099-es elestét követően szerte Európából özönlöttek a zarándokok a Szentföldre. Az egyik legismertebb lovagrend, a Templomos rend megalapításában is komoly szerepe volt a Szentföldnek, hiszen a templomos lovagok a Szentföld, valamint a Szentföldre zarándoklók védelmére esküdtek fel. Az iszlámban Az iszlám szentséges helynek tekinti a Sínai hegyet, az iszlám kezdeti időszakában az imairány Jeruzsálem volt, majd Allah parancsára (Korán 2:149 és 2:150) a muszlimok az iszlám szerinti legrégebbi imaház, a mekkai Kába szentély felé fordultak. A bahái hitben A bahái közösség szent helynek tekinti a haifai Kármel-hegyet és Akko környékét, mert a vallás alapítója, Baháalláh száműzetésének végső állomása az akkoi börtön, illetve a környéke lett 1868-tól elhunytáig, 1892-ig. Írásaiban a Kármel-hegyet jelölte ki a vallás központjának. A Bahái Világközpont szerves részét képzi Bahái, más néven Perzsa Kert, mely ma a Közel-Kelet egyik leglátogatottabb és leggondozottabb botanikus kertje. A legfontosabb zarándokhelyek Akkoban Baháalláh sírszentélye, valamint Haifában a hit előhírnöke, a Báb sírszentélye. Villám Spencer, a karibi őrangyal Eredeti cím: Thunder in paradise. Terry Hulk Hogan és Chris Lemmon főszereplésével. 1994-ben mutatták be, nem mondhatni hogy világsikert futott be, de nálunk is bemutatták. Cselekménye: A haditengerészet egykori fenegyerekét, Spencer-t csak Hurrikánként ismerik egész Floridában, mert egy forgószél zabolázhatatlan ereje feszül benne, amit csak katonai neveltetése fékez úgy-ahogy. Spencer önerejéből megépít egy szupermodern harci motorcsónakot, mely legyőzhetetlen és megtámadhatatlan. Mivel a hadseregnek nem adhatja el a hajót, megtartja és bajbajutott embereken segít vele. Társa Martin Bruebacker akit a seregben megmentett és azóta is elválaszthatatlan barátok, nem mellékesen Brue tervezte Mennydörgés (tunder - a csónak) teljes harci rendszerét. Szereplők: Terry Hulk Hogan - Randolph J. Spencer Chris Lemmon - Martin Bruebacker Carol Alt - Kelly La Rew Felicity Waterman - Megan Irene Whitaker Spencer Ashley Gorrell - Jessica Whitaker Spencer Kiki Shepard - Trelawny Patrick Macnee - Edward Whitaker Phil Lester Philip Michael Lester, AmazingPhil (Rawtenstall, 1987. január 30. –) angol YouTuber és rádiós közszereplő 1987. január 30-án született a Lancashire-beli Rawtenstallban. YouTube videók készítésével és a BBC Radio 1 vasárnap esti szórakoztató műsorával vált ismertté, ahol Dan Howellel dolgozott 2013. januárjától 2014. augusztusáig. 2014 szeptemberétől a BBC Radio 1 Internet Takeover nevű adásának az egyik műsorvezetője. Élete Először angol nyelv és nyelvtudományból diplomázott, majd a Yorki Egyetemen a filmművészeti szakon végzett el egy mesterképzést: videózási utómunkálatok speciális vizuális effektekkel. 2011-ben Guinness rekordot döntött a leggyorsabb érmetorony-építés kategóriában, 25 érmét helyezett egymásra 31,617 másodperc alatt. Jelenleg barátjával és videóblogger társával, Daniel Howellel lakik együtt Londonban. Karrier YouTube A fő csatornájára (AmazingPhil) 19 évesen töltötte fel az első videóblogját, azóta több, mint 150 videót osztott meg a csatornáján. 2013. július 6-án érte el az 1 000 000 feliratkozót. 2014 augusztusában már több, mint 2 000 000 feliratkozója és 131 milliós nézettsége volt. 2017-ben feliratkozóinak száma túllépte a négymilliót. A másodlagos csatornáján, a LessAmazingPhilen 2014 októberére már több, mint félmillió feliratkozót és majdnem 10 milliós nézettséget szerzett. 2014. szeptember 12-én Phil Lester és Dan Howell megosztották új játék-csatornájukon az első videót, a csatornának a DanandPhilGAMES nevet adták. Itt 2015. március 8-án érték el az egymillió feliratkozót. Rádió A BBC 2013 januárjában jelentette be, hogy az Egyesült Királyság nemzeti rádióállomásának, a BBC Radio 1-nak vasárnap esti kívánságlistás és szórakoztató műsorának Lester és Howell lesz a házigazdája. Korábban már mind a ketten dolgoztak időszakosan a rádióban, videókat készítettek az adó YouTube csatornájára és két karácsonyi műsort is vezettek. A műsorukat interaktív, audiovizuális adásnak szánták, ahol nézők által beküldött zenei videókat, általuk teljesített kihívásokat is bemutatnak, a hallgatok pedig ezen felül még zenét is kérhetnek. A műsort a BBC Radio 1 weboldalán közvetítették. 2014 augusztusában a rádióadó bejelentette, hogy a műsor ebben a formában utoljára augusztus 24-én látható. A duó azonban nem tűnt el, hétfő esténként kaptak lehetőséget, új műsorukban más népszerű videóbloggerekkel működnek együtt. Egyéb médiaszereplések Lester először egy brit televíziós műsorban a The Weakest Linkben tűnt fel. Ezután Tim szerepét játszotta a Faintheart című brit vígjátékban. Legutóbbi szerepe a Hős6os című animációs filmben volt, ahol az egyik technikusnak kölcsönözte a hangját. .pk A .pk Pakisztán internetes legfelső szintű tartomány kódja. 2005-től kezdve a védjeggyel rendelkezők regisztrálhatnak második szintű domaint, a többiek ma még a következő kategóriák alá regisztrálhatnak: .com.pk : üzletek és magánszemélyek .net.pk : hálózattal kapcsolatos társaságok .edu.pk : oktatási intézmények .org.pk : nonprofit szervezetek .fam.pk : családok és magánszemélyek .biz.pk .web.pk : weboldalak .gov.pk .: kormányzati oldalak .gob.pk : Beludzsisztán kormányának oldalai .gon.pk : az NWFP kormányának oldalai .gop.pk : Pandzsáb kormányának az oldalai .gos.pk : Szindh kormányának oldalai Trélissac FC A Trélissac Football Club negyedosztályú labdarúgócsapat Franciaországban, Trélissac településen. Hazai mérkőzéseiket a Stade Firmin Daudouban rendezik. Forrás Adatlap Koszmosz–279 Koszmosz–279 (oroszul: Космос 279) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Harmadik nemzedékű Zenyit–4 felderítő műhold. Küldetés Meghatározott űrkutatási és katonai programot hajtott végre. Kialakított pályasíkja mentén fotó technikai felderítést, műszereivel atomkísérletek ellenőrzését végezte. Technikai eszközeivel meteorológiai előrejelzést elősegítő fotófelvételeket is készített. Jellemzői Az OKB–1 központi tervezőirodában kifejlesztett, ellenőrzése alatt gyártott műhold. A Zenyit–4 (oroszul: Зенит-4) GRAU-kódja (11F69) ember szállítására kifejlesztett űreszköz, hasznos terében helyezték el a műszereket. Üzemeltetője a moszkvai MO (Министерство обороны) minisztérium. 1969. április 15-én a Bajkonuri űrrepülőtérről egy Voszhod (11A57) típusú hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89 perces, 51,7 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 191 kilométer, az apogeuma 267 kilométer volt. Hasznos tömege 4730 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátor, szolgálati élettartama 10 nap. A Koszmosz–276 programját folytatta. A visszatérő modul 3100 kilogramm, átmérője 2.3 méter, térfogata 5.2 köbméter. Itt helyezték el a kamerákat (fényképező gépeket). Fotóberendezése Ftor-4 (oroszul: Фтор-4), nagy pontosságú, (3000 milliméterek (3-5 méter) közötti felbontású képeket készítettek. A filmek több ezer kép befogadására voltak alkalmasak. Szolgálati ideje maximum 10 nap. 1969. április 23-án 8 napos szolgálati idő után, földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon visszatért a Földre. Nok (kultúra) A vaskori, (i.e. 1000 és i.sz. 300 között) fennállt Nok kultúra Nyugat-Afrika legelső olyan közössége volt, mely már bizonyítottan vasat olvasztott. Fekvése A Nok kultúra a Szaharától délre eső és a Niger és Benue folyók között, Közép-Nigéria területén fekvő háromszögben, Katsina és Sokoto városok közelében található. Története A civilizáció első nyomait véletlenül fedezték fel 1931-ben, a Josi-fennsíkon, Közép-Nigériában, ón bányászat közben az azonos nevű falu közelében. A terrakotta szobrocskák stilizált állati és emberi alakok. Jellemzőik az elliptikus, háromszög alakú szem. Az embert ábrázoló alakok egyéni jellemzői még például a szakáll, ékszerek és extravagáns frizura vagy fejfedő is. A Nok-terrakották funkciója ismeretlen. Egyesek szerint a közösség halott tagjait reprezentálhatták, de van olyan nézet is, hogy fogadalmi ajándék lehetett, esetleg istenábrázolás. A terrakotta szobrocskák pontos feltalálási helyei nem ismertek. Napjainkban egyre nagyobb az érdeklődés irántuk, mind többen próbálják a vaskori társadalmak életét megérteni, amelynek középpontjában a közösség és a technológia találkozása áll, de az antropológusokat főként a vasnak a társadalomban betöltött szerepe foglalkoztatja. A szobrocskák közül egyre több kerül az illegális műkincskereskedők kezére, a legkeresettebb árucikkek a nemzetközi művészeti piacon. Jelenleg a régészeti lelőhelyek pusztítása és fosztogatása nagyban hátráltatja a Nok kultúra kutatását. Régészet A fent is ábrázolt terrakotta fej szobrocskát és társait Peter Breunig és Nicole Rupp német régészek (Goethe Egyetem, Frankfurt) 2010-ben, a fővárostól 160 kilométerre északra, Kushéban találták meg. A fejek a földfelszínhez közel, 60 centiméteres mélységből kerültek elő. A helyszínen folyó kutatásokat nagyban hátráltatja, hogy folyamatosan tűnnek el a kultúrához köthető terrakotta emlékek a több száz közép-nigériai lelőhelyről, és szinte azonnal megjelennek az illegális kereskedelem piacán, majd a műgyűjtőkhöz vándorolnak. Sven Vilhem Nykvist Sven Vilhem Nykvist (Moheda, 1922. december 3. – Stockholm, 2006. szeptember 20.) svéd operatőr. Érzékeny stílusa, letisztult, naturalista képsorai okán a filmtörténet egyik legnagyobb hatású operatőreként tartják számon. Ingmar Bergman állandó munkatársaként több mint húsz filmet készítettek együtt, melyek közül kettő fényképezéséért Nykvist Oscar-díjban részesült. Élete Szülei Belga Kongóban tevékenykedő evangélikus misszionáriusok voltak, s a rokonoknál nevelkedő Nykvist tizenhárom éves koráig csak ritkán látta őket. Középiskolai tanulmányait a stockholmi Városi Fotóművészeti Iskolában végezte. Tizenkilenc éves korától, 1941-től segédoperatőrként dolgozott a stockholmi Sandrews stúdióban, 1943-tól pedig a római Cinecittàban. 1945-ben visszatért hazájába, s még ebben az évben leforgatta első filmjét (Tizenhárom szék). Az elkövetkezendő másfél évtizedben több dokumentumfilm készítésében részt vett, de olyan nagy sikerű játékfilmeket is fényképezett, mint például az Alf Sjöberg rendezte Barabbas (1953) vagy Schamyl Bauman, Ivar Johansson, Gunnar Skoglund és Arne Mattsson játékfilmjei. 1960-tól negyed évszázadon át Ingmar Bergman állandó munkatársa, filmjeinek operatőre volt, bár korábban már egyszer dolgoztak együtt (Fűrészpor és ragyogás, 1953). Több mint húsz filmet forgattak együtt, s közülük kettő fényképezéséért Nykvist Oscar-díjat kapott (Suttogások és sikolyok, 1972, 1973-as Oscar-díj; Fanny és Alexander, 1982, 1983-as Oscar-díj). Az 1970-es években a nemzetközi filmművészet egyik meghatározó alakja lett, és az 1990-es évek közepéig olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Caspar Wrede, Volker Schlöndorff, Louis Malle, Roman Polański, Erland Josephson, Alan J. Pakula, Paul Mazursky, Norman Jewison, Andrej Tarkovszkij, Woody Allen, Lasse Hallström, Liv Ullmann és mások. Első, önéletrajzi ihletésű filmjét 1964-ben rendezte, de rendezői munkássága eltörpül operatőri életműve mellett. Életműve Az idősebb svéd operatőrnemzedék (Julius Jaenzon, Goran Strindberg, Gunnar Fischer) munkái által inspirálva nagy hangsúlyt helyezett a lélektani ábrázolásra, s a fény-árnyék hatásokkal, a látvány részleteivel játszadozva finoman, egyszersmind erősen érzékeltette a szereplők hangulatát és hangulatváltozásait. Hogy e látványelemek jobban érvényesülhessenek, filmjeinek java részét az 1970-es évekig fekete-fehérre fényképezte, s kevés számú színes filmjét is (például Szenvedély, 1969) halvány színezés és tompított tónusok jellemzik. Bergmannal egyetértésben előszeretettel fényképezte filmjeit stúdión kívüli helyszíneken, természetes megvilágítású, nagy hatású tájképek előterében. Általában hosszú vágásokkal, intenzív kamerabeállításokkal dolgozott, a világítást és a látványt egyaránt intuitív módon alakította a felvétel során: az 1973-ban forgatott Jelenetek egy házasságból című filmben például több hosszú beállítás, közel tízperces snitt is található, amelyekre egyedi módon intenzív mélységi szerkesztés és a megvilágítás gyakori változtatása jellemző. Filmográfiája Segédoperatőri munkái I mörkaste Småland, 1943, rendezte Schamyl Bauman Gomorron Bill! , 1945, r. Lauritz Falk és Peter Winner Barnen från Frostmofjället, 1945, r. Rolf Husberg Operatőri munkái 13 stolar / Tizenhárom szék, 1945, svéd, rendezte Börje Larsson, fekete-fehér Saltstänk och krutgubbar, 1946, svéd, r. Schamyl Bauman, fekete-fehér Lata Lena och blåögda Per, 1947, svéd, r. Lennart Wallén, fekete-fehér Maj på Malö, 1947, svéd, r. Schamyl Bauman, fekete-fehér Hin och smålänningen, 1949, svéd, r. Ivar Johansson, fekete-fehér Sjösalavår, 1949, svéd, r. Per Gunvall, fekete-fehér Lång-Lasse i Delsbo, 1949, svéd, r. Ivar Johansson, fekete-fehér Bohus bataljon, 1949, svéd, r. Sölve Cederstrand és Arthur Spjuth, fekete-fehér Loffe blir polis, 1950, svéd, r. Elof Ahrle, fekete-fehér Rågens rike, 1950, svéd, r. Ivar Johansson, fekete-fehér Under södra korset, 1952, svéd, r. Olof Bergström és Sven Nykvist, fekete-fehér När syrenerna blomma, 1952, svéd, r. Ivar Johansson, fekete-fehér Barabbas, 1953, svéd, r. Alf Sjöberg, fekete-fehér Vägen till Klockrike, 1953, svéd, r. Gunnar Skoglund, fekete-fehér Gycklarnas afton / Fűrészpor és ragyogás, 1953, svéd, r. Ingmar Bergman , fekete-fehér Storm över Tjurö, 1954, svéd, r. Arne Mattsson, fekete-fehér Karin Månsdotter, 1954, svéd, r. Alf Sjöberg, fekete-fehér/színes Salka Valka, 1954, svéd–izlandi koprodukció, r. Arne Mattsson, fekete-fehér Der underbara lögnen, 1955, svéd, r. Schamyl Bauman és Mike Road, fekete-fehér Älskling på vågen, 1955, svéd, r. Schamyl Bauman, színes Sista ringen, 1955, svéd, r. Gunnar Skoglund, fekete-fehér Den tappre soldaten Jönsson, 1956, svéd, r. Håkan Bergström, fekete-fehér Blånande hav, 1956, svéd, r. Gunnar Skoglund, színes Ett kungligt äventyr, 1956, svéd–brit koprodukció, r. Daniel Birt, színes Nattbarn, 1956, svéd, r. Gunnar Hellström, fekete-fehér Flickan i frack, 1956, svéd, r. Arne Mattsson, színes En drömmares vandring, 1957, svéd, r. Lars-Magnus Lindgren, fekete-fehér Gäst i eget hus, 1957, svéd, r. Stig Olin , fekete-fehér Synnöve Solbakken, 1957, svéd, r. Gunnar Hellström, színes Damen i svart, 1958, svéd, r. Arne Mattsson, fekete-fehér Laila, 1958, svéd–német koprodukció, r. Rolf Husberg, színes Der Engel, der seine Harfe versetzte, 1959, német, r. Kurt Hoffmann, fekete-fehér Får jag låna din fru?, 1959, svéd, r. Arne Mattsson, fekete-fehér Jungfrukällan / Szűzforrás, 1960, svéd, r. Ingmar Bergman, fekete-fehér Lampenfieber, 1960, német, r. Kurt Hoffmann, fekete-fehér Domaren, 1960, svéd, r. Alf Sjöberg, fekete-fehér A matter of morals, 1961, svéd–amerikai koprodukció, r. John Cromwell , fekete-fehér Der Ehe des Herrn Mississippi, 1961, svájci–német koprodukció, r. Kurt Hoffmann, fekete-fehér Såsom i en spegel / Tükör által homályosan, 1961, svéd, r. Ingmar Bergman, fekete-fehér Mörderspiel, 1961, német–francia koprodukció, r. Helmut Ashley, fekete-fehér Lita på mej, älskling!, 1961, svéd, r. Sven Lindberg, fekete-fehér Nattvardsgästerna / Úrvacsora, 1962, svéd, r. Ingmar Bergman, fekete-fehér Schneewittchen und die sieben Gaukler, 1962, német–svájci koprodukció, r. Kurt Hoffmann, színes Liebe will gelernt sein, 1963, német, r. Kurt Hoffmann, fekete-fehér Tystnaden / A csend, 1963, svéd, r. Ingmar Bergman, fekete-fehér Prins hatt under jorden, 1963, svéd, r. Bengt Lagerkvist, fekete-fehér För att inte tala om alla dessa kvinnor / Valamennyi asszony, 1964, svéd, r. Ingmar Bergman, színes Att älska, 1964, svéd, r. Jörn Donner , fekete-fehér Klänningen, 1964, svéd, r. Vilgot Sjöman , fekete-fehér Älskande par / Szerető pár, 1964, svéd, r. Mai Zetterling , fekete-fehér Lianbron, 1964, svéd, r. Sven Nykvist, színes Persona / Persona, 1966, svéd, r. Ingmar Bergman, fekete-fehér Roseanna, 1967, svéd, r. Hans Abramson, színes Bränt barn, 1967, svéd, r. Hans Abramson, színes Vargtimmen / Farkasok órája, 1968, svéd, r. Ingmar Bergman, fekete-fehér Skammen / Szégyen, 1968, svéd, r. Ingmar Bergman, fekete-fehér An-Magritt, 1969, norvég, r. Arne Skouen, színes Riten / Rítus, 1969, svéd, r. Ingmar Bergman, fekete-fehér En passion / Szenvedély, 1969, svéd, r. Ingmar Bergman, fekete-fehér/színes Fårödokument 1969, 1970, svéd, r. Ingmar Bergman, színes/fekete-fehér Erste Liebe / Első szerelem, 1970, német, r. Maximilian Schell , színes One Day in the Life of Ivan Denisovich, brit–norvég koprodukció, 1970, r. Caspar Wrede, színes Karpfs Karriere, 1971, német, r. Bernhard Wicki , színes The last run / Az utolsó megbízatás, 1971, amerikai, r. Richard Fleischer, színes Beröringen / Érintés, 1971, svéd–amerikai koprodukció, r. Ingmar Bergman, színes Lockfågeln, 1971, svéd, r. Torgny Wickman, színes Siddhartha, 1972, amerikai, r. Conrad Rooks, színes Strohfeuer / Szalmaláng, 1972, német, r. Volker Schlöndorff, színes Viskningar och rop / Suttogások és sikolyok, 1972, svéd, r. Ingmar Bergman, színes Scener ur ett äktenskap / Jelenetek egy házasságból, 1973, svéd, r. Ingmar Bergman, színes Das blaue Hotel, 1973, német–svéd koprodukció, r. Stanislav Barabas, színes The dove, 1974, amerikai, r. Charles Jarrott, színes Trollflöjten / A varázsfuvola, 1975, svéd, r. Ingmar Bergman, színes Ransom, 1975, brit, r. Caspar Wrede, színes Monismanien 1995, 1975, svéd, r. Kenne Fant, színes Black Moon / Fekete hold, 1975, francia–német koprodukció, r. Louis Malle , színes Ansikte mot ansikte / Színről színre, 1976, svéd, r. Ingmar Bergman, színes Le locataire / A lakó, 1976, francia, r. Roman Polański , színes The serpent’s egg / Kígyótojás, 1977, amerikai–német koprodukció, r. Ingmar Bergman, színes En och en, 1978, svéd, r. Erland Josephson és Sven Nykvist, színes Pretty baby, 1978, amerikai, r. Louis Malle, színes Höstsonaten / Őszi szonáta, 1978, francia–német–svéd koprodukció, r. Ingmar Bergman, színes King of the Gypsies, 1978, amerikai, r. Frank Pierson, színes Hurricane / Hurrikán, 1979, amerikai, r. Jan Troell, színes Starting over / Egy elvált férfi ballépése, 1979, amerikai, r. Alan J. Pakula, színes Marmeladupproret, 1980, svéd, r. Erland Josephson, színes Aus dem Leben der Marionetten / Jelenetek a bábuk életéből, 1980, német–svéd koprodukció, r. Ingmar Bergman, fekete-fehér/színes Willie & Phil, 1980, amerikai, r. Paul Mazursky, színes The postman always rings twice / A postás mindig kétszer csenget, 1981, amerikai–német koprodukció, r. Bob Rafelson, színes Cannery Row / A kék öböl, 1982, amerikai, r. David S. Ward, színes Fanny och Alexander / Fanny és Alexander, 1982, svéd–francia–német koprodukció, r. Ingmar Bergman, színes Star 80 / Egy aktmodell halála, 1983, amerikai, r. Bob Fosse, színes La tragédie de Carmen, 1983, francia–brit–német–amerikai koprodukció, r. Peter Brook , színes Un amour de Swann / Swann szerelme, 1984, francia–német koprodukció, r. Volker Schlöndorff, színes Efter repetitionen / Próba után, 1984, svéd, r. Ingmar Bergman, színes Agnes of God / Isten báránya, 1985, amerikai, r. Norman Jewison , színes Dream lover, 1986, amerikai, r. Alan J. Pakula, színes Nobody’s child, 1986, amerikai, r. Lee Grant , színes Offret / Áldozathozatal, 1986, svéd–brit–francia koprodukció, r. Andrej Tarkovszkij , színes The unbearable lightness of being, 1988, amerikai, r. Philip Kaufman , színes Ved vejen, 1988, dán–svéd koprodukció, r. Max von Sydow , színes Another woman / Egy másik asszony, 1988, amerikai, r. Woody Allen , színes New York stories / New York-i történetek c. film Ödipusz, mi fáj? c. fejezete, 1989, amerikai, r. Woody Allen, színes Crimes and misdemeanors / Bűnök és vétkek, 1989, amerikai, r. Woody Allen, színes Buster’s bedroom, 1991, német–kanadai–portugál koprodukció, r. Rebecca Horn, színes Oxen / Az ökör, 1991, svéd–norvég–dán koprodukció, r. Sven Nykvist, színes Chaplin / Chaplin, 1992, brit–amerikai–francia–olasz koprodukció, r. Richard Attenborough , fekete-fehér/színes Sleepless in Seattle / A szerelem hullámhosszán, 1993, amerikai, r. Nora Ephron, színes What’s eating Gilbert Grape / Gilbert Grape, 1993, amerikai, r. Lasse Hallström , színes With honors / Tanulj, tinó!, 1994, amerikai, r. Alek Keshishian, színes Only you / Only you, 1994, amerikai, r. Norman Jewison, színes Mixed nuts / Segítség, karácsony!, 1994, amerikai, r. Nora Ephron, színes Something to talk about / Szóbeszéd, 1995, amerikai, r. Lasse Hallström, színes Kristin Lavransdatter / Kristin Lavransdatter, 1995, német–norvég–svéd koprodukció, r. Liv Ullmann , színes Enskilda samtal, 1996, svéd, r. Liv Ullmann, színes Celebrity / Sztárral szemben, 1998, amerikai, r. Woody Allen, fekete-fehér Curtain call / Szellemtanya, 1999, amerikai, r. Peter Yates, színes Ljuset håller mig sällskap, 2000, svéd–dán koprodukció, r. Carl-Gustav Nykvist, fekete-fehér/színes 17543 Sosva A 17543 Sosva (ideiglenes jelöléssel 1993 PA3) egy kisbolygó a Naprendszerben. Eric Walter Elst fedezte fel 1993. augusztus 14-én. Nevét a szibériai Szoszva folyó után kapta. A Ferencvárosi TC 1955-ös szezonja A Ferencvárosi TC 1955-ös szezonja szócikk a Ferencvárosi TC első számú férfi labdarúgócsapatának egy szezonjáról szól, mely összességében és sorozatban is az 53. idénye volt a csapatnak a magyar első osztályban. A klub fennállásának ekkor volt az 56. évfordulója. Ebben a szezonban is Bp. Kinizsi néven szerepeltek. Mérkőzések NB 1 1955 Őszi fordulók Elhalasztott mérkőzés. Végeredmény Az 1954-1955-ös Magyar Népköztársaság-kupa győzteseként Eredmények összesítése Az alábbi táblázatban összesítve szerepelnek a Bp. Kinizsi 1955-ös bajnokságban elért eredményei. Magyar kupa (folytatását lásd az 1956-os szezonnál) POST POST Betűszó, a Power-On Self Test (bekapcsolási önellenőrzés) rövidítése. A BIOS induláskor végrehajt egy bekapcsolási öntesztet (Power-On Self Test). A POST egy diagnosztikai program, mely leellenőrzi a számítógép összes hardvereszközét, hogy jelen vannak-e és megfelelően működnek-e. Csak a teszt hiba nélküli lefutásakor kezdődhet meg a számítógép indítási folyamatának elindítása. Az indulás során a későbbiekben is végrehajthat tesztfolyamatokat, ahogy a rendszerindulási folyamat megkívánja. A POST ellenőrzés már a PC korszak előtt megjelent, kis- és nagyszámítógépekben egyaránt alkalmazták, pl. az 1970-es években készült PDP–11 kisgépekben is. A PC-ken a POST nagyon gyorsan hajtódik végre, hibátlan működés esetén ez a felhasználó előtt rejtve marad. Ha hibát észlel valamely tesztelt eszköznél, akkor az síphangokkal jelzi a felhasználónak. Azért kell sípjeleket adnia, mert ekkor a videóvezérlő még nem indult el. A sípjelek a BIOS gyártójától függenek, a legnagyobb 2 cég az AMI és az Award. Az AMI BIOS sípkódjait és lehetséges javításukat a következő felsorolás tartalmazza: 1 sípszó: Frissítési hiba. Memóriahibát jelent, melyet csak cserével tudunk kijavítani. Ez a hibajelenség általában a memória vagy a memóriavezérlő hibáját jelzi. Előbbi esetben a memória cseréjével ez megszüntethető, a vezérlő hibája azonban csak az alaplap cseréjével orvosolható. 2 sípszó: Paritáshiba. Memóriahibát jelent, melyet csak cserével tudunk kijavítani. Elképzelhető, hogy a modul érintkezői piszkosak, és emiatt nem érintkezik. Az is könnyen lehet, hogy az alaplapunk megköveteli a paritásos RAM használatát, mi viszont nem ilyet használunk, vagy a beépített memória csupán álparitásos. Erre az alaplap leírása adhat biztos választ. 3 sípszó: 64K bázismemória-hiba. Memóriahibát jelent, melyet csak cserével tudunk kijavítani. Elképzelhető, hogy a modul érintkezői piszkosak, és emiatt nem érintkezik. 4 sípszó: Az időzítő nem működik. Az alaplapon lévő időzítő áramkör nem működik megfelelően. Mivel ennek az egységnek a cseréje nem lehetséges, ezért az egész alaplapot ki kell cserélnünk. 5 sípszó: Processzorhiba . A processzor hibáját jelzi. Ki kell cserélnünk a processzort, amennyiben az foglalatban található. Vizsgáljuk meg, hogy megfelelő pozícióban szereltük-e be a processzort . Ha nem, akkor könnyen lehet, hogy a CPU tönkrement. 6 sípszó: A billentyűzet mikrokontrollerének a hibájára utal. Ez szinte biztos javíthatatlan hiba, tehát a megoldás a billentyűzet cseréje. 7 sípszó: Processzorkivétel -hiba. Vagy a processzor , vagy az alaplap hibáját jelzi. 8 sípszó: Képernyő-memória írás/olvasási hibája. A videokártyán lévő memória hibáját jelzi. Ha a memória olyan, hogy foglalatban van, akkor a RAM cseréjével a hiba megszüntethető. Ha azonban be van forrasztva, akkor ki kell cserélnünk a kártyát. Előfordulhat olyan eset is, mikor bővítve van a kártya memóriája. Ebben az esetben van olyan áramkör , amely foglalatban van, és van olyan, amit a gyártó már beforrasztott. Próbáljuk meg kivenni a foglalatból az összes memóriát nagyon óvatosan, és tegyük a helyére a kártyát. Ha megvan, indítsuk el a számítógépet. Ha a hiba továbbra is fennáll, akkor a beforrasztott áramkörök a hibásak, tehát csak a csere segít. 9 sípszó: ROM ellenőrzési hiba. A BIOS hibáját jelzi. Azonban ehhez pontosan tudni kell az alaplap típusát és gyártási számát, valamint a BIOS verziót és a sorozatszámát. Ekkor tudunk az AMI-tól új áramkört vásárolni. 10 sípszó: CMOS regiszter-hozzáférési hiba. Az alaplap hibájára utal. A javítás nem lehetséges, tehát mindenképpen cserére szorul. 11 sípszó: Cache memória rossz. Az alaplapon vagy egyes processzoroknál a processzorban lévő gyorsítótár hibájára utal. Az alaplapi cache általában foglalatban található, amely így kicserélhető. Award BIOS Post sípkódok: 1 rövid: A rendszer bootol , minden rendben 1 hosszú: Memóriaproblémák 2 rövid: Könnyebb hiba, jelentés a képernyőn 1 hosszú, 2 rövid: Videokártya -hiba 1 hosszú, 3 rövid: Billentyűzetkontroller-hiba folyamatos hang: Nem található memória vagy videokártya Forrás Markó Imre: PC-k konfigurálása és installálása Computer panoráma: BIOS-titkok 2010-es FIA GT1 Abu Dhabi Nagydíj A 2010-es FIA GT1 Abu Dhabi Nagydíjjal kezdődött az FIA GT1 világbajnokság első szezonja 2010. április 16–17-én. Ez volt az első sportautó-világbajnokság, amelyet az FIA felügyelt az 1992-es Magny Cours-i 500 km-es sportautó futam óta. A svájci Romain Grosjean és a német Thomas Mutsch nyerték a bajnoki versenyt a Matech Competition Ford színieiben, a két Phoenix Racing Corvette-et megelőzve. A Phoenix Corvette-tel Marc Hennerici és Andreas Zuber nyerte a bajnoki verseny előtt megrendezett kvalifikálóversenyt. Az Arab Túraautóbajnokság támogatta a versenyt. Időmérő Az időmérőedzést április 16-án este, villanyfényes megvilágítással tartották meg. Mind a 24 autó részt vett az első 20 perces edzésen amit Michael Krumm vezetett az elején. Frédéric Makowiecki vette át a vezetést a Nissan autójával, és az első versenyző lett aki 2:07-es időt ért el, nem sokkal később a Vitaphone Maserati Enrique Bernoldival ért el 2:07-es időt, mindössze 58 ezreddel a második mögött. Az edzés második felében Andreas Zuber ugrott az élre a Phoenix Corvette, 2:06:78-as idővel. Az edzés vége felé a Matech versenyző Natacha Gachnang a hátsó egyenesben kicsúszott és a biztonsági falnak rohant az autóval. Az edzést két percre megállították, míg Gachnangot kiszedték és a törmelékeket eltakarították, majd helikopterrel vitték kórházba, ahol a vizsgálatok szerint a jobb lába tört el. A baleset helyszínén lévő filmezőnek az orra tört el a baleset következtében. Az első edzést elhalasztották, miután kiderült, hogy a fal helyreállítása három óráig is eltarthat. Az FIA végül az első, második és harmadik edzést is törölte. Ezzel Zuber és csapattársa Marc Hennerici szerezte meg a pole-pozíciót. Időmérő végeredmény Az időmérőn az első pilóta gyakorolt, viszont a harmadik edzésen a második pilóta gyakorolt volna. Mivel a második és harmadik edzést is törölték, ezért csak az első pilóta vezethetett az időmérő edzésen. Versenyek Kvalifikálóverseny Az FIA GT1 Világbajnokság első futama délután kezdődött, a pole-pozícióból Marc Hennerici indult és a versenyt repülőrajttal indították el. Az első balkanyarnál Miguel Ramos a #2-es Vitaphone Maserati pilóta megpróbálta megelőzni Hennerici-t, de belefékezett a hátuljába és kicsúszott a pályáról. Miközben próbált visszajönni a pályára, belecsúszott a #7-es Aston Martin versenyzőjébe Tomáš Enge-be, aki a #12-es Mad-Croc Corvette versenyzőjét, Pertti Kuismanent találta el. Mindhárom autó feladni kényszerült az első futamot a baleset miatt. Az első körben megpördült a #9-es Hexis Philippe Dumas-val a volánnál. A balesetek miatt be kellett küldeni a biztonsági autót, majd ezt követően Hennerici vezetett a #11-es Mad-Croc Corvette versenyzője, Alex Müller előtt, Müller mögött az #1-es Vitaphone Maserati pilótája, Andrea Bertolini volt, a #24-es Reiter Lamborghini versenyző Christopher Haase a negyedik, és az #5-ös Matech Ford versenyzője, Romain Grosjean volt az ötödik, aki kilenc helyet javított a rajt után. Két kör után lejött a pályáról a biztonsági autó és Hennerici maradt az élen. Grosjean kezdett felzárkózni és megelőzte Kox Lamborghinijét az ötödik körben, és Piccini Maseratiját két körrel később, majd amikor megelőzte Müller Corvette-jét a nyolcadik körben, akkor már második helyen állt. A boxutcát a 10. körben nyitották, ekkor Hennerici azonnal kiment, Andreas Zuber váltotta a volánnál, ezzel Grosjeannak adva a vezető pozíciót. Három körrel később a Matech Ford és a Mad-Croc Corvette is kiment kiállásra, de a Corvette a lassúra sikerült kiállás miatt a hetedik helyre csúszott vissza. Tíz perccel később a boxutcát bezárták és Thomas Mutsch vette át a második helyet a Matech Forddal, Michael Bartels a harmadik helyen állt a Vitaphone Maseratival. Az élen álló Corvette pilóta Zuber növelni kezdte növelni az előnyét, míg Xavier Maassen a #11-es Mad-Croc Corvette a negyedik helyig jött fel és tartotta ezt a helyet, míg a verseny vége előtt három körrel a motorja tönkre nem ment. Zuber végül megnyerte a versenyt, Mutsch pedig tíz másodpercről kettőre csökkentette a hátrányát. Bartels a harmadik helyre hozta be az autóját, ezzel az ő csapata szerezte az utolsó pontokat a kvalifikálóversenyen. Stazione di Fossacesia-Torino di Sangro Stazione di Fossacesia-Torino di Sangro vasútállomás Olaszországban, Fossacesia településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Ancona–Lecce-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Casalbordino-Pollutri Stazione di San Vito-Lanciano 2016-os Australian Open – férfi egyes Ez a szócikk tartalmazza a 2016-os Australian Open férfi egyes mérkőzéseit. A címvédő az első kiemelt Novak Đoković, aki ezúttal is megvédte címét, és ezzel hatodik Australian Open győzelmét szerezte meg. A 2005-ben döntőt játszó Lleyton Hewitt utolsó tornája volt visszavonulása előtt. A második körben esett ki, mután vereséget szenvedett David Ferrertől. Kiemeltek Novak Đoković (bajnok) Andy Murray (döntős) Roger Federer (elődöntő) Stanislas Wawrinka (negyedik forduló) Rafael Nadal (első forduló) Tomáš Berdych (negyeddöntő) Nisikori Kei (negyeddöntő) David Ferrer (negyeddöntő) Jo-Wilfried Tsonga (negyedik forduló) John Isner (negyedik forduló) Kevin Anderson (első forduló, feladta) Marin Čilić (harmadik forduló) Miloš Raonić (elődöntő) Gilles Simon (negyedik forduló) David Goffin (negyedik forduló) Bernard Tomic (negyedik forduló) Benoît Paire (első forduló) Feliciano López (harmadik forduló) Dominic Thiem (harmadik forduló) Fabio Fognini (első forduló) Viktor Troicki (harmadik forduló) Ivo Karlović (első forduló, feladta) Gaël Monfils (negyeddöntő) Roberto Bautista Agut (negyedik forduló) Jack Sock (második forduló) Guillermo García López (harmadik forduló) Grigor Dimitrov (harmadik forduló) Andreas Seppi (harmadik forduló) Nick Kyrgios (harmadik forduló) Jérémy Chardy (második forduló) Steve Johnson (harmadik forduló) João Sousa (harmadik forduló) 13037 Potosi A 13037 Potosi (ideiglenes jelöléssel 1990 EN3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1990. március 2-án. Rucka Rucka Ali Rucka Rucka Ali (West Bloomfield Township, 1987. január 27. –) amerikai rapper, énekes, humorista. Ismert honlapján, az iTunes Store-on, és YouTube-on megjelentetett szatirikus dalparódiáiról. Az egyik legsikeresebb YouTube-os előadónak minősítették, ahol összesen több, mint 100 millió megtekintése van olyan számokkal, mint a „Ching Chang Chong”, „I'm a Korean” és a „Justin's Beaver”. 6 külön stúdióalbumot adott ki, három közülük szerepelt a Billboard Top Comedy Albums listájában. Témái Eleinte a fehér emberek feltételezett felsőbbrendűségét figurázta ki, így születtek az I can do whatever I’m White, és az I’m afraid Downtown című számai. Milliók bélyegezték rasszistának ezek miatt, de, ahogy ő számol be róluk, többségük le se tudta helyesen leírni angolul a „rasszista” szót, többségük „racest”, „raciest”, „rascisst” és „racit” kifejezéssel minősítette őt. Számos videójában felbukkan Detroit városa is. Készített dalokat ázsiai sztereotípiákról is, így jelent meg a Ching Chang Chong, és az Imma Korean. Előbbi általában az ázsiaiakról, míg utóbbi Kim Dzsongilról szól. Sztereotípiái közé tartozik, hogy egy amerikai számára fejtörést okoz különbséget tenni a kínaiak, a vietnamiak, a japánok és a koreaiak között, továbbá az is, hogy minden ázsiai, aki az Egyesült Államokban lakik, vagy mosodát, vagy kínai éttermet üzemeltet. Ismét jelentek meg ázsiai szatírái, amikor elhunyt Kim Dzsongil (My Korea’s Over), illetve mikor Kim Dzsongun összebarátkozott Dennis Rodman amerikai kosárlabdajátékossal (The Kim Jong Un Song). A 2010-es haiti földrengés kapcsán Rucka Rucka Ali egy saját dalt dedikált a katasztrófának (Don’t be a Playa, Haiti), amiben sok polgárpukkasztó sor között együttérzését fejezi ki, és adakozásra biztatja polgártársait. A zeneszámhoz tartozó videoklipje végén arra kéri a nézőket, hogy küldjék a Haiti szót egy megadott telefonszámra, így 10 dollárral tudnak adakozni az ország károsultjainak. Később a feketékről, a mexikóiakról és a muszlimokról, és a kisebbségekről általában is készített paródiákat, de sok helyen megjelennek a szatirikus mondatok mellett hasonló töltetű zeneszámainak igazi mondanivalója, a tolerancia. Ilyen például az I love Minorities című számában: Ilyen található az I can’t change címűben is, amit egyébként a meggyilkolt fekete fiú, Trayvon Martin emlékére írt, és elítéli George Zimmermant, akinek szerinte bocsánatot kellene kérnie azért, amit tett. Számaiban külön témakörré nőtte ki magát Barack Obama és Oszáma bin Láden személye, róluk is számos zeneszámot írt (I’m Obama, Osama bin found, stb.) 2013 nyarán megjelent Obama been Watchin’ (Obama kukkolt) című száma, amiben az Edward Snowden-ügyet figurázza ki. Egy évvel később pedig az Ebola-járvány kapcsán is jelent meg egy száma, Ebola La La címmel. 2016 októberében megjelent Life is Over (Az élet véget ér) című száma, amelyben az öngyilkosságon gondolkozókat szólítja meg, és igyekszik lebeszélni őket szándékukról. Diszkográfia Straight Outta West B (2008) I'm Black, You're White & These Are Clearly Parodies (2010) A Very Rucka Christmas (2010) Probably Racist (2011) A Very Rucka Christmas: The 2nd Cumming (2011) Rucka's World (2012) Black Man of Steal (2015) I Can Do Whatever I'm White (2009) Don't Be A Playa, Haiti (2010) Take your Pants Off (2010) I'm Afraid (Of Black Ppl) (2010) We're All Asian (2010) Go Cops (2010) Let's Go Jesus! (2010) I Don't Like Old People (2010) Do The Pussyfart (feat. DJ Pussyfarts) (2010) Imma Korean (feat. DJ Not Nice) (2010) Jews & Fags (2011) Fat Violent Dykes (2011) Osama Bin Found (feat. Osama Bin Laden & Barack Obama) (2011) Rebecca's Black (High Day) (2011) Justin's Beaver The Movie (2011) Wutchu Jewin? (feat. Toby Queef & Seymour Schwartz) (2011) Eff Australia (2011) Yo Perry! (2012) My Name's Obama (2012) Gaggi Gaggi település Olaszországban, Szicília régióban, Messina megyében. Lakosainak száma 3240 fő (2017. január 1.). Gaggi Castiglione di Sicilia, Mongiuffi Melia, Taormina, Castelmola és Graniti községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Légcsavar (film) A Légcsavar (angolul: Flightplan) 2005-ben bemutatott amerikai–német thriller. Főszereplő Jodie Foster. Cselekménye Többszöri visszatekintésekből kiderül (amik nem időbeli sorrendben követik egymást), hogy Kyle Pratt (Jodie Foster), aki amerikai repülőgéptervező, Berlinben, a kihalt Alexanderplatz metróállomáson találkozik a férjével, Daviddel (John Benjamin Hickey) aki nem sokkal később lezuhan a házuk tetejéről és meghal. Kyle Pratt elhatározza, hogy férje holttestét Long Islanden (USA) fogja eltemetni, ezért hatéves kislányával, Juliával (aki enyhén agorafóbiás) és férje koporsójával felszállnak egy olyan gépre, amelynek a hajtóművét ő tervezte. Mivel vannak üres helyek a gépen, Kyle azt javasolja a kislányának, hogy menjenek hátrébb, ahol kényelmesen lefekhetnek és aludni tudnak. Mindketten elalszanak, majd amikor Kyle kb. 3 óra múlva felébred, azt veszi észre, hogy a kislánya eltűnt. Kyle minden fedélzetet és utasteret bejár, megnézi a vécéket és a büféket is, de a kislány nincs sehol. Ezért arra kéri a repülőgép parancsnokát, Marcus Rich kapitányt (Sean Bean), hogy az utasok maradjanak a helyükön és a személyzet végezzen egy alapos keresést. A keresés eredménytelen, ezért Kyle azt követeli, hogy a csomagteret és a gépházat is nézzék át, de erre a kapitány nem hajlandó. Eközben gyanús momentum, hogy a kislányra egyik utas sem emlékszik, és sem a berlini repülőtér nyilvántartásában nem szerepel, sem az utaslistán nincs rajta. Kyle a kislány beszállókártyáját sem tudja felmutatni. A kapitány és a személyzet azon a véleményen van, hogy a kislány nem is létezik, csak Kyle találja ki, a férje halála utáni zavart állapotában. Ezért a parancsnok a gép fegyveres kísérőjének (Gene Carson - Peter Sarsgaard) azt az utasítást adja, hogy bilincselje meg a nőt és állandóan tartsa szemmel. Egy pszichológusnő, Lisa, (Greta Scacchi) az utasok közül elbeszélget vele, és elmagyarázza neki, hogy ez az állapot a nemrég bekövetkezett tragikus esemény következménye (ti. a férj halála). Kyle azonban ekkor egy pillanatra észreveszi azt a szívecskét, amit a kislánya az ujjával rajzolt a repülőgép ablakára. A kapitány időközben felvette a kapcsolatot a berlini hullaházzal, ahol a férj meghalt és az igazgató azt az információt adja, hogy Kyle férje és kislányuk, Julia akkor haltak meg, amikor leestek a tetőről. A kapitány és a személyzet most már meg van győződve róla, hogy a kislány csak az anyja képzeletében él, ezért szánalommal tekintenek rá. Kyle kéri, hogy kimehessen a mosdóba, ahol az őr leveszi róla a bilincset. Kyle az álmennyezet egy darabját felnyomja, és babrálni kezd az elektronikai vezérlőszekrénnyel, majd zárlatot okoz, amitől a repülőgép sötétbe borul. Mivel az utasok elé az általa okozott zavar miatt leereszkednek az oxigénmaszkok és kisebb pánik tör ki, Kyle a zűrzavarban észrevétlenül meglép az őr tekintete elől. A belső lifttel leereszkedik a csomagtérbe. Kétségbeesetten keresi a kislányát, még a férje koporsóját is felnyitja (a koporsó elektronikusan le van zárva, ezért a nyitásához egy kódot kell beütni, amit elvileg csak Kyle ismer). Ekkor érzelmileg összeomlik, Carson így találja meg. Újból megbilincseli és visszavezeti az üléséhez. Kyle azt kéri Carsontól, hogy ő fennmaradhasson a gépen, miután az leszállt, hogy megkeresse a kislányát. Carson látszólag fontolóra veszi ezt, és megígéri, hogy beszél a kapitánnyal. Carson ezután újra bemegy a csomagtérbe, és a nyitva hagyott koporsóban elrejtett robbanóanyagot (valószínűleg C4 robbanószert) és robbantószerkezetet vesz elő. A robbanószereket elhelyezi két oldalt a gép orrában és élesíti a szerkezetet. Carson lemászik az elektronika szintjére, ahol Julia békésen alszik (valószínűleg az általa beadott bódítószer hatása alatt). Carson, és az egyik légiutas-kísérő, Stephanie beszélgetéséből kiderül, hogy a gyerekrablást ők hajtották végre (Stephanie meghamisította az utaslistát), és a hullaház igazgatója is benne van az összeesküvésben. Carson azt mondja a kapitánynak, hogy Kyle fel akarja robbantani a gépet, és azt követeli, hogy utaljanak át egy számlára 50 millió dollárt, és leszálláskor várja őt egy másik repülőgép. Carson, és Stephanie vitatkoznak, mert Carson azt mondja, hogy mindenképpen fel fogja robbantani a gépet Juliával együtt, miután megkapták a pénzt, így azt fogják hinni, hogy Kyle tervelte ki az egészet, mert a robbantószerkezetet nála fogják megtalálni. Carson cinikusan azt is elmondja Kyle-nak, hogy a férjét lelökték a tetőről, mert szükség volt egy koporsóra a gépen. A kapitány a közvetlen fenyegetés hatására úgy dönt, hogy kényszerleszállást hajt végre, és az eredeti úticél, New York helyett Új-Fundlandon teszi le a gépet (Goose Bay Airport, Kanada). Az utasok és a személyzet elhagyja a gépet. A kapitány megjegyzéséből („átutaltuk a pénzt, amit kért”) Kyle rájön, hogy miről van szó, és azt követeli, hogy Carson maradjon a gépen vele együtt. Ahogy Carson bezárja a kijárati ajtót, Kyle fejbevágja egy tűzoltókészülékkel, egy csőhöz bilincseli a csuklóját, elveszi tőle a robbantószerkezetet, majd elmenekül. Carson hamar magához tér és a pisztolyával ellövi a bilincset. Kyle a felső szerelőszint felé csalja Carson egy iratcsomó feldobásával. Kyle előbújik és találkozik az addig rejtőzködő Stephanie-val. Rövid beszélgetés után Stephanie rájön, hogy rossz dolgot tett, és elmenekül a gépről. Kyle végre eljut abba a térrészbe, ahol addig nem járt senki és megtalálja az alvó Juliát. Carson szorosan a nyomában van. Carson tudja, hogy Kyle ott van a közelben, ezért ismét cinikusan megjegyzi, hogy a kislányt ő csempészte ki egy ételes kocsival, és a nemtörődöm utasokat hibáztatja, mert közülük senki sem foglalkozott vele, hogy mit visz. Kyle a kislányával együtt behúzódik egy védett részbe, majd berobbantja a detonátort. A kapitány és a személyzet megdöbbenve figyeli, ahogy a robbanástól a gép első futóműve összecsuklik és a gép orra lezuhan a betonra. Még nagyobb meglepetést kelt, amint a füstből Kyle alakja bontakozik ki, kezében az alvó gyerekkel. Az FBI-osok megkezdik a kihallgatásokat a várócsarnokban. A kapitány elnézést kér Kyle-tól, amiért kételkedett abban, amit mondott és megjegyzi, hogy a kislány hasonlít rá. Stephanie-t megbilincselve vezeti el az FBI. Kyle a még mindig alvó gyereket egy autóhoz viszi a döbbent utasok között (akik szintén kételkedtek a létezésében). Julia végre felébred, és megkérdezi, hogy ott vannak-e már. Szereposztás Jodie Foster —Kyle Pratt, repülőgép-hajtómű tervező Peter Sarsgaard —Gene Carson, biztonsági őr a gépen Erika Christensen—Fiona Kate Beahan—Stephanie Greta Scacchi —Lisa Sean Bean —Marcus Rich, a gép kapitánya Michael Irby—Obaid Assaf Cohen—Ahmed Shane Edelman—Mr. Loud Mary Gallagher—Mrs. Loud Haley Ramm—Brittany Loud Forrest Landis—Rhett Loud Fred Tungulsten—Jordan Jana Kolesarova—Claudia Brent Sexton—Elias Marlene Lawston—Julia Pratt, Kyle hatéves lánya Judith Scott—Estella Tonje Larsgard—légiutas kísérő Amanda Brooks—Irene Christian Berkel—a hullaház igazgatója John Benjamin Hickey—David Matthew Bomer —Eric Gavin Grazer—FBI-ügynök Christopher Gartin—Mike Bess Wohl—Katerina Kirk B.R. Woller—Grunick Stephanie Faracy—Anna Cooper Thornton—West Jesse Burch—a 19-es sorban ülő férfi utas Drake Johnston—gyerek a főfedélzeten Lois Hall—nagymama a főfedélzeten Dirk Vahle—helikopterpilóta David Farkas—légiutas kísérő Taylor Luther—igazgató Megjelenése A film DVD-n 2006. január 24-én jelent meg. Bevételek A Légcsavar az amerikai mozikban 89 602 378 dollár bevételt szerzett, és még több mint 223 milliót világszerte. A DVD-kölcsönzésekből 79 millió dollár folyt be. Fogadtatás Az amerikai filmkritikusok véleményét összegző Rotten Tomatoes 38%-ra értékelte 173 vélemény alapján. Roger Ebert filmkritikus úgy írta le a filmet, mint „félelmet keltő thriller, szorosan illeszkedő történettel”. Díjak, jelölések elnyert díjak 2006, ASCAP Film and Television Music Awards, „Top Box Office Films” - James Horner jelölések 2006, Academy of Science Fiction, Fantasy & Horror Films, USA, Saturn-díj „legjobb akció/kaland/thriller” kategóriában 2006, Academy of Science Fiction, Fantasy & Horror Films, USA, Saturn-díj „legjobb színésznő” - Jodie Foster 2006, Teen Choice Awards, „legjobb dráma” A film készítése Forgatókönyv Peter A. Dowling 1999-ben egy telefonbeszélgetés során kapta az ötletet egy barátjától. Az eredeti történet szerint egy repülőtér biztonsági szolgálatánál dolgozó férfi üzleti útra megy az Egyesült Államok és Hongkong között, és az út során a fia eltűnik. Néhány évvel később Billy Ray forgatókönyvíró vette át a szövegkönyvet, kivette belőle a terroristákat, és sokkal nagyobb hangsúlyt helyezett a női főszereplőre, mivel Grazer, a producer úgy gondolta, hogy a szerep megfelelő lenne Jodie Foster számára. A film a főszereplő lelkivilágában végbemenő változásokat is követi, és felhasználja a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások utáni feszültséget és paranoiát. A filmben hangsúlyosan szerepelnek arabnak kinéző utasok, akik egy ponton gyanúba keverednek, de semmi közük nincs az ügyhöz. Dowling és Ray is engedélyt kaptak rá, hogy alaposan megszemléljék egy Boeing 747 belsejét a Los Angeles nemzetközi repülőtéren, hogy tisztában legyenek azzal a helyszínnel, ahol a cselekmény játszódik. A történet alapötlete (eltérő végkifejlettel) hasonló egy 1955-ös epizódhoz az Alfred Hitchcock bemutatja sorozatból. Az epizód címe: Into Thin Air volt. Szereplőválogatás Robert Schwentke rendező reális, naturalista ábrázolást várt a színészektől. Sean Bean részben azért kapta meg a szerepet, mert a nézőkben a róla kialakult „rosszfiú” elvárással félre lehetett vezetni a nézőket, akik a történet során egy jó darabig azt feltételezik, hogy ő is a gyerekrablók kezére játszik. A rendező mind a 300 utas kiválogatásánál jelen volt. Filmezés A belsőépítész csapat elkészítette a nem létező E-474 típus belsejét (beleértve a pilótafülkét is, aminek a történetben szinte semmi szerepe nincs). A gép belső felépítése egy Airbus A380-hoz hasonló. Érdemes megjegyezni, hogy a valóságban sokkal kevesebb üres, tágas tér van kihasználatlanul egy ilyen kategóriájú gépen akár a csomagtérben, akár a szervizjáratokban. A kameraállvány mozgatása és a különböző szögekből történő felvételek érdekében a falak és a mennyezet könnyedén eltávolítható volt. A BE Aerospace több tárgyat rendelkezésre bocsátott a dekorációhoz. Az egyes helyiségek színe és kialakítása a rendező kívánsága szerint az adott helyzethez illő hangulatot sugall. Például egy fehér borításu szoba „baljós, klinikai, hideg”, az alacsony mennyezet bezártságérzetet kelt, a nagy, széles tér pedig a támpont hiányát hangsúlyozza. A repülőgép legtöbb külső felvételénél a repülőgép 1:10 arányban csökkentett modelljét filmezték és a képet az utómunkák során digitálisan feljavították. A gép orrának robbantása során életnagyságú és kicsinyített modellt is használtak. A repüléselektronikai műszereket felére lekicsinyítették, így a robbanás nagyobbnak látszott. Forgatási helyszínek Berlin , Németország Hollywood , Los Angeles , Kalifornia állam, USA Leipzig/Halle repülőtér, Lipcse , Németország Mojave, Kalifornia, USA - a Goose Bay Airport jelenetei Stage 16, 20th Century Fox Studios - 10201 Pico Blvd., Century City, Los Angeles, Kalifornia, USA Van Nuys Armory - 17330 Victory Boulevard, Van Nuys, Los Angeles, Kalifornia, USA Érdekesség Az amerikai légiutas-kísérők szövetsége ( Association of Professional Flight Attendants ) a film bojkottálására szólítottak fel azzal az indoklással, hogy a film a légiutas-kísérőket durva, érzéketlen és közömbös alakoknak ábrázolja, egyikük még terrorista is. A történet elején Kyle a férjével Berlinben hajnali háromkor az U5 vonalra száll fel. A kocsi hátulján az U5 jelzés és a „Hönow” név olvasható, ami a vonal egyik végállomásának neve. Recanoz Recanoz település Franciaországban, Jura megyében. Lakosainak száma 89 fő (2015). Recanoz Bois-de-Gand, Froideville, Arlay, Lombard, Mantry és Vers-sous-Sellières községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: .rs A .rs Szerbia internetes legfelső szintű tartománykódja. Montenegró 2006. június 3-án a deklarálta függetlenségét, és ezzel Szerbia és Montenegró két független államra esett szét. Az általuk közösen használt .yu tartománykódot 2008. február 29-én 12 óráig lehetett regisztrálni, majd 2008. március 10-én 12 órától regisztrálható a .rs tartománykód. Második szintű tartománykódok co.rs - kereskedelmi szervezeteknek. org.rs - nonrpofit szervezeteknek. edu.rs - oktatási intézményeknek. ac.rs - kutatóknak. gov.rs - kormányzati intézményeknek. in.rs - magánszemélyeknek. Joyland A Joyland Stephen King amerikai író 2013-ban megjelent regénye, amely Amerikában egy krimisorozat (Hard Case Crime) részeként jelent meg. Ez a második ilyen kötete A coloradói kölyök után. Cselekmény A regény Joylandben, egy észak-karolinai vidámparkban játszódik 1973-ban, ahol évekkel ezelőtt brutálisan meggyilkoltak egy lányt, akinek szelleme azóta kísért az elvarázsolt kastélyban. Ide érkezik nyári munkára Devin Jones, a New Hampshire Egyetem diákja, aki magánéleti válságban van. Barátnője elhagyta és fogalma sincs, mihez kezdjen az életével. Amikor tudomására jut Joyland titka, elkezd nyomozni, hogy kiderítse, ki lehetett a gyilkos. Joyland jósnője megjósolja neki, hogy a nyáron találkozni fog két gyermekkel, egy piros sapkás kislánnyal és egy kutyás fiúval. Nem sokkal később Devin megmenti egy piros sapkás lány életét. Huckleberry Finn kalandjai (regény) A Huckleberry Finn kalandjai (eredeti címén: The Adventures of Huckleberry Finn) Mark Twain műve (1884), a Tom Sawyer kalandjai c. könyvének (1876) folytatása. Keletkezése Mark Twain eredetileg a Tom Sawyer kalandjai folytatásának szánta a művet, amely végigkísérte volna Huck Finnt felnőttkorán át. A cím eredetileg Huckleberry Finn önéletírása volt. Mark Twain több éven át megszakításokkal dolgozott a regényen és végül elállt attól a szándékától, hogy bemutassa a főhős felnőtté válását. Feltehetőleg írás közben elvesztette az érdeklődését a téma iránt, és jó néhány évre félretette. Egy utazás után, amelyet a Mississippin lefelé tett, Twain visszatért a regényhez. Befejezéskor megváltoztatta a címet: Huckleberry Finn kalandjai (Tom Sawyer bajtársa). Cselekménye Huck és Tom a Mississippi menti, fiktív St. Petersburgban – amelyet a szerző a saját gyermekkori élményeit adó Hannibal (Missouri állam) városról mintázott – élik gyerekkorukat. Huck a falu ifjú páriája, egy részeges csavargó fia, akit senki nem nevel, nem jár iskolába, teljesen törvényen kívül áll, ezért minden szülő tiltja a gyerekét tőle, és ugyanezért minden gyerek irigyli őt, és keresi tiltott társaságát. A "Tom Sawyer kalandjai" végén Tom és Huck hatalmas értékű kincset talál. Huck eközben megakadályozza, hogy Indián Joe bosszúból megölje özvegy Douglasnét, ezért hálából az özvegy fiává fogadja. Huck nem tud megbarátkozni a civilizált életmóddal, és megszökik. A "Huckleberry Finn" kezdetén Huck mégis csak visszatér az özvegyhez, mivel Tom rablóbandát akar alapítani, és abba csak tisztességes, civilizált gyerekek léphetnek be... Felbukkan Huck apja, a részeges csavargó, aki megtudja, hogy fia vagyonos lett. Egyrészt rá akarja tenni a kezét a pénzre, másrészt nem akarja, hogy fia többre vigye, mint ő. Ezért elrabolja az özvegytől a fiút, és a folyó túloldalán, egy lakatlan területen lévő viskóban tartja magánál. Hucknak alapjában véve tetszik új élete: nem kell iskolába járni, egész nap heverészés, pipázás, horgászás. Néhány dologgal azonban nem tud megbarátkozni: apja rendszeresen kékre-zöldre veri, és amikor dolgára megy, Huckot bezárja a viskóba. Egyszer részegen, delíriumos állapotában majdnem megöli a fiát. Huck ezért megszökik, és egy szigeten húzza meg magát. Itt találkozik Jimmel, a szökött rabszolgával, aki szintén bujkál. Ettől kezdve egészen a regény végéig Hucknak lelkiismereti problémái vannak: egyrészt Jim a barátja, akinek szökését segítenie kell, másrészt megvetésre méltó bűnnek tartja azt, ha valaki egy szökött rabszolgát segít. Megunva a szigeti életet, útra kelnek a folyón, és egyik kalandjuk a másikat követi. Két csalót is felvesznek tutajukra, akiket már becsapott üldözőik majdnem utolértek. Velük közös számos kalandjuk azzal ér véget, hogy az egyik csaló Huck távollétében Jimet - mint szökött és körözött rabszolgát - eladja egy farmernak. Huck kinyomozza, hová került Jim, és a segítségére indul. A farmon örömmel fogadják, mint kiderül, épp Tom Sawyert várják vendégségbe, aki rokonuk. Huck Tomnak adja ki magát. Hamarosan megérkezik Tom is, aki - hogy Huckot le ne leplezze - saját öccseként, Sidként mutatkozik be. Ez után a két barát együtt dolgozik azon, hogy a fogolyként tartott Jimet kiszabadítsák. Ez nem állna semmiből, hisz Jim bezárt kunyhójának kulcsához hozzáférnek, egyszerűen kiengedhetnék. De Tom túlságosan kalandvágyó és fantáziadús ahhoz, hogy ezt a megoldást válassza. Kedvenc könyveit tekinti kötelező mintának, melyekben államfoglyok évtizedes rabság után szöknek meg börtöneikből. Mindenféle mulatságos ostobaságot művelve, és nagy riadalmat keltve, elérik, hogy a környék összes farmere összegyűlik, és puskákkal felfegyverkezve várják, hogy Jim női ruhában megkezdje a szökést. Ebben a kalandban Tomot lövés éri, Jim pedig az elfogatást vállalva visszatér hozzá, hogy ápolja. Hamarosan megérkezik Polly néni, Tom nagynénje, és minden rejtélyre fény derül: arra is, hogy nem Tom és Sid, hanem Huck és Tom volt a farm vendégei, és arra is, hogy Jimet gazdája időközben bekövetkezett halála előtt felszabadította, így ő már szabad. Huck lelkiismerete megkönnyebbül, és azt is megérti, hogy egy ilyen jól nevelt fiú, mint Tom, miként vállalhatta egy szökött néger kiszabadítását... Arra is fény derül, hogy Huck apja meghalt, a vagyon ismét az övé, Huck pedig folytatja szabad életét. Fogadtatása A Huckleberry Finn kalandjai kapott néhány barátságos hangvételű kritikát, de összességében a fogadtatása ellentmondásos volt. Az amerikai kiadás megjelenésekor néhány könyvtár kitiltotta az állományából. Az első kritikák a könyv nyerseségére vonatkoztak. A Boston Transcript a következő esetről számolt be: Twain később megjegyezte a kiadójának, hogy "a concordi könyvtár elítélte Huckot, mint ami szemét, és csak a lecsúszottaknak való. Ez minden bizonnyal huszonötezerrel emeli az eladott példányszámot!" Későbbi kritikusok, köztük Ernest Hemingway az utolsó fejezeteket kifogásolták. Hemingway szerint "Az egész modern amerikai irodalom a Huck Finn-től származik, ugyanakkor arra figyelmezetetett, hogy "ott kell megállni az olvasással, ahol Néger Jimet ellopják a fiúktól. Ez a valódi vége. A többi csak szélhámosság." A Pulitzer-díjas Ron Powers megállapítja Mark Twain életrajzában, hogy "Huckleberry Finnt az utolsó fejezetek ellenére remekműnek tartják." Magyar fordításai Huckleberry Finn vándorlásai és kalandjai ; ford. Kemény György; Magyar Könyvkiadó-Társaság, Bp., 1905 Huckleberry Finn kalandjai ; ford. Rákosi Jenő , ill. Pólya Tibor; Athenaeum, Bp., 1921 Huckleberry Finn kalandjai ; az ifjúság számára ford. Szegedy Ila; Tolnai, Bp., 1930 Huckleberry Finn és Tom Sawyer kalandjai ; ford. Koroknay István, ill. Enyvvári Herbert; Révai, Bp., 1936 Huckleberry Finn kalandjai ; ford. Bartos Tibor ; Impresszum, Bp., 1998 Huckleberry Finn kalandjai ; átdolg. Suzanne McCabe, ford. Bocz András, ill. Richard Lauter; Alexandra, Pécs, 2005 ( Illusztrált klasszikusok kincsestára ) Huckleberry Finn kalandjai ; átdolg. Oliver Ho, ford. Edwards Zsuzsanna; ill. Dan Andreasen; Alexandra, Pécs, 2010 ( Klasszikusok könnyedén ) Huckleberry Finn kalandjai ; átdolg. Maria Seidemann, ford. Kincses Edit, ill. Markus Zöller; Ciceró, Bp., 2013 ( Klasszikusok kisebbeknek ) Huckleberry Finn kalandjai ; ford. Baktay Ervin , ill. Edward Windsor Kemble; Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum, Bp., 2014 Lucenay-lès-Aix Lucenay-lès-Aix település Franciaországban, Nièvre megyében. Lakosainak száma 987 fő (2015). Lucenay-lès-Aix La Chapelle-aux-Chasses, Chézy, Gannay-sur-Loire, Gennetines, Saint-Ennemond, Cossaye és Toury-Lurcy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Villányium A villányium a pliocén és pleisztocén fordulójának neve, a magyarországi faunára alapozott korszakolás része. Kezdete a felső pliocénre, vége az alsó pleisztocénre tehető. Megelőzi a csarnótánum (középső pliocén) és követi a biharium (alsó pleisztocén második fele és középső pleisztocén) fauna. A villányium faunakorszaka körülbelül megegyezik a kainozoikumi eljegesedés kezdeti lehűlési periódusával, az Alpok térségének Biber-glaciálisával (Biber) és a Biber–Duna-interglaciálisával, de a faunaváltozás kezdete kissé megelőzi az eljegesedés kezdetét. Az alsó villányium a pliocénre eső rész, ennek neve beremendium, a pleisztocénre eső felső villányium a kislángium. A villányium idején a Kárpát-medencében még nem tapasztalható az eljegesedésre utaló éghajlati változás. Jellemzője a vöröses színű agyagok képződése, ami száraz és meleg éghajlatra utal, emellett azonban már finomszemű löszök is keletkeznek, ami a távoli gleccseriszapok szél általi szállításával jön létre. A lösz lassan túlsúlyba kerül, a dunaföldvári formáció vörös agyagja feküként szolgál a villányium idősebb löszeinek. A meleg és száraz éghajlatot a Kretzoi Miklós által „tevés-struccos faunának” nevezett őslénytani anyag is alátámasztja. A beremendium folyamán mind a csapadékmennyiség, mind az átlaghőmérséklet lassan, de folyamatosan csökkent. Az üledékképződésben jól követhető az éghajlatváltozás a kőzetek esetében is. A mésztartalom miatt fakó, helyenként mészeres, vörösagyagot váltja a lösz, esetenként a vörösagyag travertinóba megy át. Pécsi Márton a Duna 6. és 7. teraszának kialakulását kötötte ehhez az időszakhoz. A Kárpát-medencében ekkor befejező szakaszához érkezett a bazaltvulkanizmus, bár egyes térségekben a pleisztocén közepéig még folytatódott. Az állatvilágban a villányium kezdetét az erdei állattársulások helyett ligeterdők és puszták élővilágának váltása jellemzi. Az egérfélék visszaszorulása feltűnő, amíg a csarnótai fauna leggyakoribb leletei egerek, addig a villányiumban ritkasággá válnak. Ezzel szemben a cickányok szinte minden csarnótaiból ismert neme áthúzódik a villányiumba is. A valódi mókusok helyét ürgefélék foglalják el, megritkulnak a pelék is. A masztodonok ugyanolyanok, mint a korábbi időszakokban. Eltűntek a pocokformák, de csak a beremendiumban, a kislángium idején tömegesen szaporodtak. A majmokat csak a makákók képviselték. Több farkas és rókafaj, valamint a menyétfélék alkotják a ragadozók többségét. A csarnótai és villányium állatvilágának egyik legegyértelműbb elkülönítési lehetősége a lófélék körében adódik. A csarnótaiban még egyetlen lóféle sincsen, a villányiumban villámgyorsan terjedt a Hipparion nem és az észak-amerikai valódi, már egyujjú lovak (Allohippus, Macrohippus). A tevefélék szintén Észak-Amerikából vándoroltak be és jelentősen szaporodtak a szarvasfélék fajai is. Fontos nemei az Eucladoceus, Libralces és az Orthogonoceros. Hasonlóképp a tulokformák is terjedtek, főleg a Leptobos nem fajai. Finta Gergely (szobrász) Finta Gergely, művésznevén Zádory Oszkár (Túrkeve, 1883. február 22. – Budapest, 1947. február 23.) magyar szobrászművész. Életrajz A magyar szecesszió kevésbé ismert művésze. Szüleivel és testvéreivel (Finta Sándor, Finta Sámuel) együtt kisgyermekkorában Nagyváradra költöztek, ott fedezték fel kézügyességét és tehetségét. A nagyváradi kezdő évek után a város 400 koronás ösztöndíjával 1906-ban Párizsba ment, ahol egy ideig Rodin műtermében dolgozott. Ez élete végéig nagy hatással volt művészetére. Kiváló portrékat készített, egy ideig a sèvres-i porcelángyárba is dolgozott. Felfelé ívelő karrierjét az első világháború kettétörte. Több évre internálták Noirmoutier-be (erről Kuncz Aladár ír részletesen a Fekete kolostor-ban), majd 1919-ben hazatért s évekig gyűjtötte a pénzét, hogy a szobrait hazaszállíttassa. Többször kiállított Budapesten, gyűjteményes tárlatokon. 1924-ben megnősült, elvette Fejes Margót, még közösen kijutottak Franciaországba, de felesége hamarosan meghalt. Hazahozott szobrait 1936-ban Túrkevén állították ki egy múzeumban, ami hamarosan összedőlt. Ezután Kopa Kálmán barátjához költözött, aki haláláig segítette a őrizte szobrait, míg azok végleges helyükre, a Finta Múzeumba kerültek. 1947-ben halt meg Budakeszin, a szanatóriumban. Sírja Túrkevén található. A Finta Múzeum falán elhelyezett domborművet Györfi Sándor szobrászművész készítette. Rokonszenves személyisége az internálásban töltött évek hatására, felesége halála után fokozatosan megváltozott, élete végére különccé vált. Kiállítások 1920-as években számos kiállítása volt Budapesten. 1920-ban, Kuncz Aladár bevezetőjével a Nemzeti Szalonban 1923-ban Remsey Jeno festőművésszel a Helikonban 1924-ben hatodmagával az Ernst Múzeumban. Jacques Dimont Jacques Dimont (Carvin, 1945. február 2. – Avignon, 1994. december 31.) olimpiai bajnok francia tőrvívó. Arp Schnitger Arp Schnitger (1648 – 1719) északnémet orgonaépítő mester. Az általa épített és vezetett műhely kb. 170 orgonát állított fel, melyből napjainkban 30 van eredeti, vagy eredetihez igen közeli állapotban. Schnitger nem csak Némethonban épített orgonákat: találkozhatunk orgonáival Portugáliában, Spanyolországban, Angliában, de még Oroszországban is. J.S.Bach is minden bizonnyal találkozott Schnitger-orgonával pályafutása során; de talán Reincken, Buxtehude és Pachelbel is. A Hamburgban, a Szent Jakab templomban álló Schnitger orgona a világ egyik legértékesebb és legfontosabb műemlék orgonája. A hangszer története a 16. század elején történő építésig nyúlik vissza, s az azt követő 200 évben többször is átépítésre került. Olyan orgonaépítő kiválóságok vannak jelen e 200 év átépítési történetében, mint például az idősebb és ifjabbik Hans Scherer, és Gottfried Fritzsche. Arp Schnitger kezei alá 1689-ben került az orgona, s a mester 1693-ra alakította ki az orgona végleges arculatát – így ismerjük ezt az orgonát ma is, ahogy anno a mester 1693-ban befejezte. A hangszer hamar híres lett, és nem kisebb zeneszerző zsenik szólaltatták meg; mint Johann Sebastian Bach, Dietrich Buxtehude és Georg Friedrich Händel. Az organológusok, orgonaépítők és egyházzenészek társadalma már az 1900-as évek elején tisztában voltak a hangszer felbecsülhetetlen értékével. Éppen ezért 1943-ban – hogy megmentsék az esetleges háború okozta pusztulástól – szétszerelvén az orgonát biztonságba helyezték a templom pincerendszerében. Ám az orgona szekrénye és játékasztala a templomban maradt, és egy bombatalálat utáni tűzben annak martaléka lett. 1961-ben ideiglenesen felállították az orgonát a templom egyik mellékhajójában, de így is évtizedekig tartó alapos kutatómunka kellett ahhoz, hogy 1993-ra a Jürgen Ahrend orgonaépítő cég befejezhesse a szakszerű restaurálást. Mikes-ház (Kolozsvár, Karolina tér) A kolozsvári Mikes-ház műemlék épület Romániában, Kolozs megyében. A romániai műemlékek jegyzékében a CJ-II-m-B-07434 sorszámon szerepel. Žimutice Žimutice település Csehországban, a České Budějovice-i járásban. Žimutice Horní Kněžeklady, Temelín, Týn nad Vltavou, Modrá Hůrka, Čenkov u Bechyně, Hluboká nad Vltavou, Dolní Bukovsko, Dobšice, Bečice, Záhoří, Hodětín, Březnice és Hartmanice településekkel határos. Lakosainak száma 608 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Dolany (Plzeň-North járás) Dolany település Csehországban, a Észak-plzeňi járásban. Dolany Chrást, Zruč-Senec, Druztová, Česká Bříza, Nadryby és Hromnice településekkel határos. Lakosainak száma 291 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Sebastiano Venier Sebastiano Venier (1496 – 1578) velencei hadvezér. A Lepantói csatában részt vevő velencei flotta parancsnokaként tevékenykedett. Mosè Venier és Elena Donà fiaként született. Cecilia Contarinit vette feleségül, akitől egy lánya és két fia született. Unokatestvére volt Cecilia Venier-Baffo, a későbbi Nurbanu szultána, II. Szelim oszmán szultán felesége, III. Murad anyja. Először jogászként dolgozott Velencében a kormány, majd Krétán a kormányzó mellett. Később csatlakozott a haditengerészethez. 1570-ben kinevezték a Szent Liga keretein belül az Oszmán Birodalom ellen induló velencei flotta parancsnokává. A lepantói csata előtt vitába keveredett a szövetséget irányító Don Juan de Austriával, mert kivégeztetett négy olasz katonát, ezért az ütközetben kénytelen volt a főparancsnok mellett, nem pedig flottája élén harcolni. A csata után visszatért a Velencei Köztársaságba, ahol nagyon népszerű volt. 1577-ben dózsénak választották, és 1578-ig, haláláig hivatalban maradt. Saint-Cyr-de-Favières Saint-Cyr-de-Favières település Franciaországban, Loire megyében. Lakosainak száma 867 fő (2015). Saint-Cyr-de-Favières Parigny, Vendranges, Commelle-Vernay, Cordelle, Neaux, Notre-Dame-de-Boisset és Saint-Priest-la-Roche községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Kárpáti Gábor Kárpáti Gábor (Komló, 1943. december 19. ) magyar régész, Pécs és a dél-dunántúli régió kiemelkedő kutatója, egyetemi oktató. A neve szinte minden jelentős ásatáshoz hozzáköthető, amely Baranya megyében zajlott az elmúlt fél évszázadban. Szakterülete a középkor, de jelentős római kori feltárásokban is részt vett, főképp Pécsett: Sopianae városának kutatását ő kezdte el a Citrom utcában, a nagypostánál. Pécs világörökségi helyszíneinek feltárója, Janus Pannonius sírjának a megtalálója. Cseh, olasz, angol, német, lengyel, spanyol nyelvű pécsi idegenvezetései híresek. Tanulmányai, pályája Gyerekként "Soha nem akartam más lenni, mint régész, már kisiskolás korom óta... Jól hegedültem, mindenki azt hitte, hogy zenészpályára megyek, de ez nekem soha nem jutott eszembe... Apai ágról műszaki-városi emberek voltak az őseim, édesanyám sásdi parasztcsaládból származott" - mondta egy interjúban 2014-ben. A Tolnai Világtörténelme sorozatot már akkor forgatta, amikor még olvasni se tudott, a képek miatt. A komlói romtemplom is izgatta a fantáziáját, ahol a barátaival játszottak. Már gyerekként minden alkalmat megragadott, hogy ásatáson lehessen: részt például vett Dombay János zengővárkonyi ásatásain az 1950-es években, majd vízhordó fiúként vett Mecsekjánosiban egy római kori villa feltárásán, illetve a komlói középkori temetőkápolna feltárásán. A prágai tavaszig Kárpáti Gábor az általános és a középiskolát is szülővárosában, Komlón végezte. 1962-ben érettségizett. Osztályfőnöke ösztönzésére jelentkezett a prágai Károly Egyetem régész szakára, ahová fel is vették, a magyar állam ösztöndíjasaként. Itt érték a prágai tavasz eseményei 1968-ban. Diplomát hivatalosan végül csak 1981-ben szerzett, mert a diáktüntetések egyik következményeként "diplomavédés nélkül jöttem vissza Magyarországra" - mondta az interjúban. Mint elmondta egy 2013-as interjúban elmondta, azt örtént, hogy amikor a havonta esetdékes bejelentkezésre ment a magyar nagykövetségre, ott épp egy tüntetés volt, és ráfogták, hogy részt vett benne. Minden magyar hallgatót hazaküldtek, őt is, pedig már csak a szakdolgozatvédése volt hátra. Munkahelyei 1970-ig a prágai Nemzeti Múzeumban dolgozott. Ezután a pécsi Janus Pannonius Múzeum régésze lett, itt 1973-ig dolgozott. Egyetemi professzora, aki akkoriban a cseh tudományos akadémia elnöke volt, segített neki elhelyezedni. Ekkor másfél év pécsváradi kitérő következett: a Művelődési Központ előadójaként dolgozott itt, barátja, Kígyós Sándor szobrászművész mellett. Diákklubot, vezetett, ami szellemi műhellyé vált. Meghívtak zenészeket, művészeket, közéleti személyiségeket, mint Hofi Géza és Kudlik Júlia. Ezután visszakerült a Janus Pannonius Múzeumhoz, ahol régész, muzeológus volt 1975 és 2005 között, 1998-tól osztályvezetői beosztásban. 1975-ben Pécs jelentős pénzekhez jutott a pincék és támfalak feltárására és megerősítésére. Az 1976-ban kezdődőtt jakab-hegyi ásatásokat személyesen támogatta Aczél György, illetve a pécsi uránbánya. A pálos romokat néhol 3-4 méteres mélységből kellett kiszabadíaniuk. 2003-ban ment nyugdíjba, de utána még részt vett az M6-os autópályaépítéshez kötődő feltárásokban és a pécsi kispiac helyén végzett ásatásokban. Jelentős munkái A nevéhez fűződik a pécs belvárosi ókeresztény emlékek közül az I. (Péter-Pál), a IV., V. és XIX. számú sírkamrák kutatása. Ezek ma a Világörökség részét képezik. Az egykori római város, Sopianae több részlt is ő tárta fel, mint a fórumot és a közfürdőt, és komoly érdemeket szerzett olyan római kori emlékek megmentésében és bemutatásában is, mint a „Római udvar” a Teréz utca-Jókai utca telkein és a „Római szint” a Kereskedők Házában. Háromszáz kutat tárt fel. "Rendkívül vonzódtam a kerámiához és az üveghez" - mondta pécsi feltárásairól. "Gyakorlatilag Pécsre került az akkor legfejlettebb olasz technika. De nem véletlenül, hiszen itt volt Janus Pannonius is." Janus Pannonius sírját is Kárpáti Gábor találta meg Pécsett. 2014-ben azt állította Pécsről, hogy csak a város 7-8 százalékát tárták fel addig. Pécs belterületén számos kolostort tártak fel a vezetésével: a Szent László karmelita kolostort, a Szent Tamás domokos kolostort, a Szent Ágoston rendi remeték épületét és a Szent Ferenc kolostortemplom szentélyét. Pécsett a Munkácsy utcában megtalálta Mátyás király egykori reneszánsz műhelye Pécsre költözött részének a maradványait. Részt vett a jakab-hegyi pálos kolostor (Pécs határában), és a Pécsváradi Vár feltárásaiban. Ő kezdte meg a pusztabányai üveghuta épületegyüttes feltárását, Jegenyés János üvegművész barátja ösztönzésére. Jelentős feltárásainak listája: 1970-75: Pécsváradi erődített monostor (segédrégészként) 1977-78: a Pécsi Irgalmasok Kórházában a középkori Szent László Karmelita kolostor feltárása 1976-79: Pécsi Ferences kolostor szentélye (ennek alapjai mai is láthatók) 1976-79: Pécs, Memi pasa fürdő (Gerő Győzővel együtt) 1966-1988: Pécs- Jakab-hegy , pálos kolostor: feltárás és konzerválás 1976, 1985-89: Pécs, Szent Tamás dominikánus kolostor 1983, 1996-97: Pécs, Szent Ágoston kolostor és templom 1991: Janus Pannonius sírjának feltárása (Pécsi Székesegyház altemploma). II. János Pál pápa látogatására készülve fűtésrekonstrukciós munkák kezdődtek, eközben véletlenül fedezték fel a költő püspök sírját. 1995-96: Pécs, Teréz u. 9., Jókai utca 11., „Római udvar” insula: feltárás, részleges bemutatás 1993-95: Pécs, Kereskedők Háza (Rákóczi u. 55.): római közfürdő feltárása és a központi épület bemutatása. Ez Pannonia legnagyobb közfürdője lehetett a római korban. 1993-98: Pécs, Rákóczi úti Matáv épület: a római fórum részletének feltárása és megmentése. A parkolóban római városrész bemutatása és egy fürdő hipokausztumos részletének megmentése és bemutatása 1998-2001 Az I. (Péter-Pál) , a IV., V. és XIX. számú ókeresztény sírkamrák kutatása a pécsi világörökségi területen. 2001-ben a IV. számú sírkamrából került elő az a krisztogram, amely a pécsi világörökségi helyszínek szimbóluma lett. 1999: Pusztabánya – koraújkori üveghuta feltárása és bemutatása a Magyar Üvegművészek Szövetségével együttműködve Oktatóként Építészettörténetet oktatott a Pécsi Tudományegyetem Műszaki Karán és anyagismeretet a Pécsi Tudományegyetem Ókortörténeti Tanszékén. Számos ismert régészt indított el a pályán. Magánélete Gyerekkorában hegedült. Először apja tanította, majd a nagyhírű komlói zeneiskola kamaraegyüttesével számos rangos díjat nyert hazai fesztiválokon. Az egyetem első évét egy észak-csehországi kis üdülőtelepen egy erdő közepén töltötte százhúszadmagával, azzal a céllal, hogy megtanuljon csehül. Ezt végül úgy érte el, hogy fejből megtanulta Romain Rolland regényét Jean Christophe-ról, Karel Capek fordításában. A 2014-es pecsiujsag.hu interjú szerint 2009 óta Kozármislenyben él, felesége a tíz évvel fiatalabb Szomorú Valéria, idősebbik lánya a NAV-nál jogász, a fiatalabbik múzeumpedagógus, és három fiúunokája van. Klasszikus zenét szeret hallgatni, és történelmi tárgyú könyveket vagy krimiket olvasni. Kedvence Rejtő Jenő. Elismerései Pécs város Pro Urbe díjasa. Pro Communitate díj Publikációiból 1978: Középkori kutak Pécsett I. - In: Uherkovich Á. (szerk.) A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1979) 23: 165–192. 1983: Középkori kutak Pécsett II. - In: Uherkovich Á. (szerk.) A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1984) 28: 99–115. 1983: Elpusztult középkori települések Pécsváradon. - In: Uherkovich Á. (szerk.) A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1984) 28: 117–130. 2001: Elpusztult középkori települések Pécsváradon. - In: Füzes M. (szerk.) Pécsvárad, pp. 91–96. Szerzetesrendek megtelepülése a középkori Pécsen. - In: Uherkovich Á. (szerk.) Dunántúli Dolgozatok Történettudományi Sorozat 3: 165–176. 1998: Bronzfibula Zengővárról. - In: Romváry F. (szerk.) Pécsi Szemle, tavasz-nyár 1: 11. 1998: Hová temették Janus Pannoniust? - In: Romváry F. (szerk.): Pécsi Szemle, tavasz-nyár 1: 21–27. 1998: Janus Pannonius feltételezett sírhelye? - In: Jankovits L. – Kecskeméti G.: Janus Pannonius és a humanista irodalmi hagyomány. Pécs, pp. 41–49. 2001-2002: A kereszténység és államiság története Baranyában. - In: Huszár Z. (szerk.) Kereszténység és államiság Baranyában. Pécsvárad, pp. 41–49. 2001-2002: Kommentárok a pécsváradi bencés apátsági kolostor alapítóleveléhez. - In: Huszár Z. (szerk.) Kereszténység és államiság Baranyában. Pécsvárad, pp. 55–60. 2001: A bencés kolostor építéstörténete. - In: Füzes M. (szerk.) Pécsvárad, pp. 53–66. 2001: A jakabhegyi pálos kolostor. - In: Füzes M. (szerk.) Kővágószőlős. pp. 51–59. 2002: A pécsi V. számú sírkamra. - In: Merhán O. (szerk.) Műemlékvédelem. 3: 142–144. 2004: Régészeti ásatás a Jókai utca 13. szám alatt. - In: Romváry F. (szerk.) Pécsi Szemle ősz 3: 11–15. 2004: The Buildings and Frescoes of the Early Chirstian Cemetery in Pécs. - In: The Autonomous Towns of Noricum and Pannonia. (Pannonia II.) Ljubljana. Situla 42: 287–290. 70 Panopaea A 70 Panopaea a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Hermann Mayer Salomon Goldschmidt fedezte fel 1861. május 5-én. Ötágú síp Ötágú síp (1973. április – 1975 nyara) amerikai magyar irodalmi folyóirat. Székhely: New Brunswick. Mindössze hat száma jelent meg. Szerkesztői, munkatársai Hamza András alapította és szerkesztette. Jeles munkatársai közé tartozott Faludy György, Harsányi András, Kannás Alajos, Makkai Ádám, Nagy Károly, továbbá Bakucz József, Baránszky László, Bay Zoltán, Flórián Tibor, Kovács Imre, Sári-Gál Imre, Wigner Jenő. Forrás Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 1540. o. ISBN 963-05-6806-3 Koszmosz–2 (műhold) A Koszmosz–2 (oroszul: Космос–2) szovjet 1MSZ típusú technológiai műhold. Küldetés Az OKB–1 tervezőirodában (ma: RKK Enyergija) tervezett és épített 1MSZ típusú műhold. Felépítését, rendszerét tekintve megegyezik a Koszmosz–1 műholdal. Jellemzői 1962. április 6-án Kapusztyin Jar rakéta-kísérleti lőtérről a Majak–2 indítóállásából egy Kosmos-2 (11K63) hordozórakétával juttatták pályára. Az orbitális egység pályája 101,9 perces, 48,9 fok hajlásszögű, elliptikus pálya, perigeuma 215 km, apogeuma 1488 km volt. Hasznos tömege 285 kilogramm. Aktív szolgálatát 1963. augusztus 20-án földi parancsra belépett a légkörbe és megsemmisült. A fedélzeten elhelyezett Majak rádióadók segítették az ionoszféra szerkezetének feltérképezését. Az éjszakai ionoszféra F-rétege magasságbeli és kiterjedésbeli inhomogenitásainak mérése a 20 MHz-es fedélzeti adó jeleinek fluktuációváltozásaiból. Műszeres eszközei mérték a kozmikus sugárzás összetételét, mennyiségét. Az elektronhőmérséklet értékét Langmuir-szondával határozták meg. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított űreszköz. Felépítését tekintve két félgömbbel lezárt hengeres test. A felső félgömbben helyezték el a tudományos készülékeket, külső felületén az érzékelőket. A hengeres részben a szolgálati egységeket (programvezérlő, adatrögzítő, telemetria). Hátsó félgömbben az energía ellátást biztosító kémiai akkumulátorok kaptak elhelyezést. Az egyenletes belső hőmérsékletet cirkuláló (nitrogén) gáz biztosította. A hőegyensúlyt sugárzás elnyelő anyaggal illetve zsalus radiátorral biztosították. Koszmosz–2 hordozórakéta Koszmosz–2 hordozórakéta típusai. Története 1957. október 4-től, az első Szputnyik–1 műhold felbocsátása hirtelen megnövelte a felhasználható hordozóeszközök igényét. Az R–7 Szemjorka rakétából kifejlesztett kettő hordozórakéta, a Szputnyik és a Vosztok állt rendelkezésre. Sürgető feladat lett, hogy egy egyszerű, könnyű és olcsó hordozóeszközt állítsanak elő. Indítható tömegként 450 kilogrammot kellett alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit) állítani. A Mihail Kuzmics Jangel által vezetett OKB–586 (Dnyipropetrovszk, Ukrajna) gyárban 1957-1960 között fejlesztett rakétát választották ki 10 kis műhold szállítására. Az egyfokozatú R–12U hordozórakétát fejlesztették tovább egy második fokozatot ráillesztésével. Koszmosz–2I Koszmosz–2I (63C1; 63SZ1; SL–7; GRAU-kódja: 8K65) soros elrendezésű, folyékony hajtóanyagú kétfokozatú hordozórakéta. Indítások száma: 38 darab, 12 sikertelen. Bruttó tömege: 48 110 kilogramm. Magassága 31, átmérője 1,6 méter. Hasznos teher 300 kilogramm. A Kapusztyin Jar rakétakísérleti lőtérről a Majak–2 indítóállásából hajtották végre a kilövéseket. Szolgálati ideje 1961. október 27-tők – 1967. december 19-ig tartott. 1. fokozat Jelzése Kosmos A–1. Bruttó tömege: 39 515 kilogramm. Tolóerő: 730,500 kN. Magassága 18, átmérője 1,6 méter. Hajtóanyaga: salétromsav/kerozin. Egy darab RD–214 hajtómű mozgatta. 2. fokozat Jelzése Kosmos A–2. Bruttó tömege: 8595 kilogramm. Tolóerő: 105,510 kN. Magassága 7,80, átmérője 1,6 méter. Hajtóanyaga: Lox/UDMH. Egy darab RD–119 hajtómű mozgatta. A 63SZM (63CM), erősebb hajtóművel 450 kilogramm hasznos terhet mozgatott. A Pleszeck űrrepülőtérről 122 darabot (9 sikertelen) indítottak. Szolgálati ideje 1966. május 24-től – 1977. június 18-ig tartott. Koszmosz–2I A Koszmosz–2I (GRAU-kódja: 11K63) a Koszmosz–2I (63C1; 63SZ1) korszerűsített, továbbfejlesztett változata. Szolgálati ideje 1965. október 19-től – 1977. június 18-ig tartott. 450 kilogramm hasznos tehet mellett a 126 sikeres indítások aránya: 93,65%. A rakétákat a Koszmosz–3 és a Koszmosz–3M váltotta. Rózsástövű fenyőtinóru A rózsástövű fenyőtinóru (latinul: Suillus collinitus) az osztatlan bazídiumú gombák (Homobasidiomycetes) osztályában a tinórugomba-alkatúak (Boletales) rendjéhez, ezen belül a gyűrűstinórufélék (Suillaceae) családjához tartozó, ehető gombafaj. Megjelenése A fenyőerdők jellemző gombafaja, mely az erdők talaján terem, tavasztól késő őszig, rendszerint csoportosan. Közepes termetű gombafaj, jellemzően 3 – 10 cm magasra nő. Kalapjának átmérője 5 – 9 cm, fiatalon begöngyölt, később kiterül, színe világos- vagy csokoládébarna. Kalapjának bőre könnyen lehúzható. Termőrétege fiatalon sárga, időskorban sárgászölddé, vagy sárgásbarnává válik. Nyomásra nem színeződik el. Húsa fehéres-sárgás színű, jellegzetes gyümölcsillatú, íze enyhén savanykás. Tönkje hengeres, színe barnássárgás, a tövénél rózsaszínes árnyalatú. Összetéveszthetősége Összetéveszthető a szintén ehető szemcsésnyelű tinóruval és tehéntinóruval, valamint felületesen hasonlít a szintén ehető barna gyűrűstinórura, de ettől egyértelműen megkülönbözteti a gallér hiánya. Mérgező gombával nem téveszthető össze. A rózsástövű fenyőtinorú ehető gombafaj, de felhasználás előtt ajánlatos a kalapbőrt lehúzni, mert nyálkássá teheti az ételt. Pontonx-sur-l’Adour Pontonx-sur-l’Adour település Franciaországban, Landes megyében. Lakosainak száma 2739 fő (2015). Pontonx-sur-l’Adour Bégaar, Gousse, Laluque, Préchacq-les-Bains, Saint-Jean-de-Lier, Saint-Vincent-de-Paul és Téthieu községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Női gyeplabdatorna az 1988. évi nyári olimpiai játékokon Az 1988. évi nyári olimpiai játékokon a női gyeplabdatornát szeptember 21. és szeptember 30. között rendezték. A tornán 8 válogatott szerepelt. Lebonyolítás A 8 résztvevőt 2 darab 4 csapatos csoportba sorsolták. Körmérkőzések döntötték el a csoportok végeredményét. A csoportból az első két helyezett jutott tovább az elődöntőbe, ahonnan egyenes kieséses rendszerben folytatódott a torna. A csoportok harmadik és negyedik helyezettjei az 5–8. helyért mérkőzhettek. Középeurópai Hobo Blues A Középeurópai Hobo Blues a magyar Hobo Blues Band blueszenekar első nagylemeze. Számok Operett – 3:17 Leples bitang – 3:52 Édes otthon – 2:52 Hey Joe – 9:38 Ki vagyok én? – 6:10 Rózsadomb blues – 5:21 Mindenki sztár – 3:49 Középeurópai Hobo Blues II – 3:48 Rolling Stones blues – 5:18 3:20-as blues - 4:26 Az eredeti (Pepita SLPX 17648) LP csak az első 8 dalt tartalmazza. A 'Rolling Stones blues' és '3:20-as blues' bónuszként került fel a későbbi kiadásokra Sveta Jelena (Zengg) Sveta Jelena falu Horvátországban, Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Zengghez tartozik. Fekvése Zengg központjától 4 km-re északra, a Velebit-hegység lábánál a 8-as számú főút mellett, a tengerparton egy kis öbölben fekszik. Története A Zenggtől északra fekvő kis öbölben a 14. század közepén a pálos atyák kolostort építettek, amelyet Szent Ilona tiszteletére szenteltek. A kolostort a török valószínűleg többször feldúlta. A pálosok 1785-ben a rend felszámolása után az épületet végleg elhagyták és az enyészet martaléka lett. A település lakosságát csak 2011-óta számlálják önállóan, akkor 16 állandó lakosa volt. Üdülőfalu, lakói a turizmusból élnek. A part közelében több kiadó apartmanház található. Ceres Ceres (latinul Cerēs, görögül Démétér) a római mitológiában a növények ültetése (főleg a gabonáé) és az anyai szeretet istennője volt. Saturnus és Ops lánya volt és Iuppiter testvére-felesége. Ő szülte Iuppitertől Proserpinát. A testvérei voltak Iuno, Vesta, Neptunus és Pluto. Ő volt Szicília védőistene. Története Általában jogarral, virágokkal és gyümölcsökkel teli kosárral és búzaszálakból szőtt koszorúval ábrázolták. Ceres a mai szicíliai Enna város patrónája volt. A monda szerint egyszer azért könyörgött Jupiterhez, hogy helyezze át Szicíliát a mennyekbe és így jött létre a szigethez hasonlóan háromszögű északi Triangulum csillagkép, amelynek korai neve Szicília volt. A rómaiak I. e. 496-ban fogadták be isteneik közé Cerest, amikor egy pusztító éhínség közepette a Sibylla könyvei azt tanácsolták, hogy imádják az istennő görög megfelelőjét, Démétért is és rajta kívül Korét (Perszephoné-Proserpina) és Iacchust (valószínűleg Dionüszosz, vö. Bacchus). (Más változatokban Ceres, Liber és Libera, azaz Démétér, Dionüszosz és Koré szerepel.) A májusban tartott ambarvalia ünnepen Cerest titkos rituálék során nők személyesítették meg és ünnepelték. Fő ünnepe azonban a cerealia vagy Ludi Ceriales („Ceres játékai”) volt, a Kr. e. 3. századtól, április 12. és április 19. között. A római Aventinus dombon volt temploma. Tisztelete főleg a búzakereskedelem jórészét kezében tartó plebeius osztályokkal forrott össze. Ennek eredete az, hogy a plebeiusok az Aventinus-dombon helyezték el közös pénztárukat, amiből később felkeléseiket és secessioikat fedezték anyagilag. Az Aventinus-dombi Ceres-templom és a támogató plebeius-pénztár összefonódott. Ceres imádásának rituáléiról kevés tényt ismerünk. Ezek közül az egyik fura szokás az volt, hogy rókák farkához égő tárgyakat kötöttek és szabadon engedték őket a Circus Maximusban. Ceresnek 12 isteni segítője volt, akik a földművelés különböző ágazataiért voltak felelősek. A Ceres-kultusz a késői antikvitás korában misztériumvallássá alakult, részben ötvöződött Attis és Magna Mater rituáléival, és egy termékenység-központú kultuszkörré vált. .st A .st São Tomé és Príncipe internetes legfelső szintű tartomány kódja, melyet 1997-ben hoztak létre. Második szintű tartománykódok gov.st saotome.st principe.st consulado.st embaixada.st org.st edu.st net.st com.st store.st Teljes eseményrendszer A teljes eseményrendszer tulajdonképpen az eseménytér felbontása olyan diszjunkt részhalmazokra, melyek együttesen lefedik a teljes eseményteret. Az ábrán a B1, B2, ... , B8 események teljes eseményrendszert alkotnak. Definíció Az A1, A2, ... , An események teljes eseményrendszert alkotnak, ha egymást páronként kizárják és összegük a biztos esemény, azaz ha Ai· Aj = ∅ (ha i ≠ j), és A1 + A2 + ... + An = Ω. Szász-Anhalt települései Ez a lista Szász-Anhalt tartomány települései sorolja fel. Ahlsdorf Aken (Elba) Aland (Altmark) Allstedt Alsleben (Saale) Altenhausen Altmärkische Höhe Altmärkische Wische Am Großen Bruch An der Poststraße Angern Annaburg Apenburg-Winterfeld Arendsee (Altmark) Arneburg Arnstein (Sachsen-Anhalt) Aschersleben Ausleben Bad Bibra Bad Dürrenberg Bad Lauchstädt Bad Schmiedeberg Balgstädt Ballenstedt Barby Barleben Barnstädt Beendorf Beetzendorf Benndorf Berga (Kyffhäuser) Bernburg (Saale) Biederitz Bismark (Altmark) Bitterfeld-Wolfen Blankenburg (Harz) Blankenheim (Landkreis Mansfeld-Südharz) Bördeaue Börde-Hakel Bördeland Borne (bei Staßfurt) Bornstedt (bei Eisleben) Braunsbedra Brücken-Hackpfüffel Bülstringen Burg (bei Magdeburg) Burgstall (Landkreis Börde) Calbe (Saale) Calvörde Colbitz Coswig (Anhalt) Dähre Dessau-Roßlau Diesdorf Ditfurt Droyßig Eckartsberga Edersleben Egeln Eichstedt (Altmark) Eilsleben Lutherstadt Eisleben Elbe-Parey Elsteraue Erxleben (Landkreis Börde) Falkenstein/Harz Farnstädt Finne (Gemeinde) Finneland Flechtingen Freyburg (Unstrut) Gardelegen Genthin Gerbstedt Giersleben Gleina Goldbeck (Altmark) Gommern Goseck Gräfenhainichen Gröningen Groß Quenstedt Güsten Gutenborn Halberstadt Haldensleben Halle (Saale) Harbke Harsleben Harzgerode Hassel (Altmark) Havelberg Hecklingen Hedersleben Helbra Hergisdorf Hettstedt Hohe Börde Hohenberg-Krusemark Hohenmölsen Hötensleben Huy (Gemeinde) Iden (Altmark) Ilberstedt Ilsenburg (Harz) Ingersleben Jerichow Jessen (Elster) Jübar Kabelsketal Kaiserpfalz (Gemeinde) Kalbe (Milde) Kamern Karsdorf Kelbra (Kyffhäuser) Kemberg Klietz Klostermansfeld Klötze Könnern Köthen (Anhalt) Kretzschau Kroppenstedt Kuhfelde Landsberg (Saalekreis) Lanitz-Hassel-Tal Laucha an der Unstrut Leuna Loitsche-Heinrichsberg Lützen Magdeburg Mansfeld Meineweh Merseburg Mertendorf (Sachsen-Anhalt) Möckern Molauer Land Möser (Gemeinde) Mücheln (Geiseltal) Muldestausee (község) Naumburg (Saale) Nebra (Unstrut) Nemsdorf-Göhrendorf Niedere Börde Nienburg (Saale) Nordharz Oberharz am Brocken Obhausen Oebisfelde-Weferlingen Oranienbaum-Wörlitz Oschersleben (Bode) Osterburg (Altmark) Osterfeld (Sachsen-Anhalt) Osternienburger Land Osterwieck Petersberg (Saalekreis) Plötzkau Quedlinburg Querfurt Raguhn-Jeßnitz Rochau Rogätz Rohrberg (Altmark) Salzatal Salzwedel Sandau Sandersdorf-Brehna Sangerhausen Schkopau Schnaudertal Schollene Schönburg (Saale) Schönebeck Schönhausen Schraplau Schwanebeck Seegebiet Mansfelder Land Seehausen (Altmark) Seeland (Sachsen-Anhalt) Selke-Aue Sommersdorf (Landkreis Börde) Staßfurt Steigra Stendal Stößen Südharz Südliches Anhalt Sülzetal Tangerhütte Tangermünde Teuchern Teutschenthal Thale Ummendorf (Börde) Völpke Wallhausen (Helme) Wallstawe Wanzleben-Börde Wefensleben Wegeleben Weißenfels Werben (Elba) Wernigerode Westheide Wethau Wetterzeube Wettin-Löbejün Wimmelburg Lutherstadt Wittenberg Wolmirsleben Wolmirstedt Wust-Fischbeck Zahna-Elster Zehrental Zeitz Zerbst/Anhalt Zielitz Zörbig Zöldhátú remetekolibri A zöldhátú remetekolibri (Phaethornis guy) a madarak osztályának sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjébe és a kolibrifélék (Trochilidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt René-Primevère Lesson francia ornitológus írta le 1833-ban, a Trochilus nembe Trochilus Guy néven. Alfajai Phaethornis guy apicalis ( Tschudi , 1844) Phaethornis guy coruscus Bangs, 1902 Phaethornis guy emiliae (Bourcier & Mulsant, 1846) Phaethornis guy guy (Lesson, 1833) Előfordulása Trinidad és Tobago, valamint Costa Rica, Panama, Kolumbia, Ecuador, Peru és Venezuela területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, cserjések, valamint ültetvények. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 13 centiméter, testtömege 4-8 gramm. Vékony görbe csőre van. Háta fémes zöld, farka elkeskenyedő. Életmódja A magányosan élő állat, nektárral és rovarokkal táplálkozik. Szaporodása Fészkét növényi anyagokből levelekre rakja és pókhálóval rögzíti. Großheide Großheide egy község Németországban, az Aurichi járásban. Lakosainak száma 8538 fő (2016. december 31.). Szász-Lauenburgi Katalin svéd királyné Katalin szász-lauenburgi hercegnő (Ratzeburg, 1513. szeptember 24. – Stockholm, 1535. szeptember 23.), az Aszkániai-házból származó német hercegnő, I. Magnus szász-lauenburgi herceg leánya, I. Gusztáv svéd királlyal kötött házassága révén 1531 és 1535 között Svédország királynéja, a király első felesége, XIV. Erik svéd király anyja. Élete Származása Édesapja I. Magnus szász-lauenburgi herceg (1488–1543) volt, V. János szász-lauenburgi herceg (1439–1507) és Dorottya brandenburgi hercegnő (1446–1519) fia. Édesanyja a Welf-házból való Katalin braunschweig-wolfenbütteli hercegnő (1488–1563) volt, IV. Henrik braunschweig-lüneburgi herceg (1463–1514) és Katalin pomeránia-wolgasti hercegnő (1465–1526) leánya. Hat testvér sorában harmadikként született: Ferenc (1510–1581), trónörökös, 1571-től I. Ferenc néven Szász-Lauenburg uralkodó hercege, aki 1540-ben Szibilla szász hercegnőt (1515–1592) vette feleségül, Dorottya (1511–1571), aki 1525-ben III. Keresztély dán és norvég király (1503–1559) felesége lett, Katalin (1513–1535), I. (Vasa) Gusztáv svéd király (1496–1560) felesége, Klára (1518–1576), 1547-től Ferenc braunschweig-lüneburg-gifhorni herceg (1508–1549) felesége, Zsófia (1521–1571), 1537-től I. Antal oldenburg-delmenhorsti gróf (1505–1573) felesége, Orsolya (1523–1577), aki 1551-ben V. Henrik mecklenburgi herceghez (1479–1552) ment feleségül. Házassága 1531-ben feleségül ment I. (Vasa) Gusztáv svéd királyhoz (1496–1560), Erik Johansson Vasa várúr (1470–1520) és Cecilia Månsdotter Eka (1476–1523) fiához. Egyetlen gyermekük született: Erik herceg (1533–1577), trónörökös, aki 1560-ban apja utódaként, XIV. Erik néven lépett Svédország trónjára. Elhunyta Katalin királyné 1535-ben elhunyt, az uppsalai székesegyházban temették el. 1536-ban Vasa Gusztáv király másodszor is megnősült, Margareta Leijonhufvud-Eriksdottert (1516–1551), az 1520-as stockholmi vérfürdő során kivégzett Abrahamsson Leijonhufvud svéd főúrnak és a király távoli rokonának, Ebba Eriksdotter Vasa úrhölgynek leányát vette feleségül. Di-Gata A Di-Gata (eredeti cím: Di-Gata Defenders) kanadai–luxemburgi televíziós 2D-s számítógépes animációs sorozat. Kanadában a Teletoon vetítette, Magyarországon pedig a KidsCo sugározta. Ismertető Rades népe felett, gonosz erők akarnak uralkodni. Ezt az uralmat akarják megszerezni. Az utolsó reményeik, az embereknek a védelmezőikben rejlik, akik Di-Gata védelmezői. Ezek a védelmezők ifjú harcosok, akik a kiképzésüket még nem is fejezték be, de a világ sorsa máris a kezükben van. Szereplők Seth Melosa Kara Erik Rion Adam Magyar hangok Bogdányi Titanilla – Melosa Szabó Máté – ? Landon Andrea – Kara Baráth István – ? Kossuth Gábor – ? Bognár Tamás – ? Epizódok 1. évad Zűr paradicsomban (Trouble in Paradise) A vadonban (The Road Less Traveled) A győzelem kulcsa (The Key to Victory) Snered a fejvadász (Snered) Balszerencse (Ms. Fortune) Tengernyi gond (Cast-Aways) Szökés Ogana-Gor-ból (Escape from Ogana-Gor) Hiba a levesben (A Flav in the Ointment) Vitus (Vitus) Az elfeledett város (The Town that Time Forgot) Kőbe vésve (Carved in Stone) Az egy (The One) Egy hűvel kevesebb (One Down) A végzetes hajsza (Doom Chase) A harcosok puhánya (Warriors) Tudás (Knowledge) Tolvajverem (Den of Thieves) Nexus (Nexus) A másoló (Replication) Sötétség alászáll (Dark Descent) Körforgás (The Cycle) Mi rejlik odabent? (What Lies Beneath) Feltámadt erő (The Returning) Adam a cselszövő (Adam and Eve of Destruction) A tökéletes alanyok (Perfect Host) Ethos (Ethos) Mecser Lajos Mecser Lajos (Bükkaranyos, 1942. szeptember 23. –) 22-szeres magyar bajnok, Európa-bajnoki második hosszútávfutó atléta. Hét évesen Salgótarjánba költözött szüleivel. A versenyre történő felkészülésben Híres László atlétaedző segítette. Sportpályafutása 1957-ben a Salgótarjáni Bányász Torna Clubban ( SBTC ) kezdett atlétizálni. Az 1964. évi nyári olimpiai játékokon az 5000 méter síkfutás előfutamában kiesett - a harmadik előfutamban kilencedikként ért célba - (14:35,4). 1966. július 8-án, Londonban a 6 mérföldes síkfutásban új Európa-csúcsot állított fel (27:23,8); a budapesti Európa-bajnokságon második lett 10000 méter síkfutásban (28:27,0) - 1 másodperccel lemaradva a győztes Jürgen Haase (28:26,0) mögött -, 5000 méter síkfutásban ötödik helyezést ért el (13:48,0). 1967. július 15-én, Londonban a 3 mérföldes síkfutásban új Európa-csúcsot állított fel (13:03,4); a dortmundi fedett pályás Európa-bajnokságon 3000 méter síkfutásban harmadik lett (8:00,6). 1968. július 3-án Stockholmban 5000 méter síkfutásban új országos csúcsot állított fel (13:29,2) - a csúcsot csak 2002. július 20-án Heusden-Zolderben sikerült megdöntenie Csillag Balázsnak (13:26,96). Az 1968. évi nyári olimpiai játékokon a várakozások ellenére - dobogós helyezést reméltek tőle - csak 22. lett 10000 méter síkfutásban (30:54,8), a maratoni távot pedig feladta. Rossz versenyzésében a sikertelen akklimatizáció - Mexikóváros tengerszinttől számított több mint 2000 méter magas fekvése, ritka levegője - és edzőjének távolléte - Híres Lászlót nem engedték Mecserrel együtt kiutazni az olimpiára - is közrejátszott. 22-szeres magyar bajnok, 7 alkalommal állított fel új országos csúcsot. Visszavonulása után Versenyzői pályafutása befejeztével vattacukor árus, ruhatáros, vízóra-leolvasó; méhészkedéssel foglalkozik. Megírja A hajrá három pillanata (Miért - kiért fut a hosszútávfutó?) című könyvét. 1994-ben Jusztin Ferenccel, Szmolenszky Pállal, Tepkor Zoltánnal megalapította a Rákóczi-emlékfutást. Klubjai Az Olimpiai Bajnokok Klubjának tagja. Elismerései Salgótarján és Nógrád megye díszpolgára. Barbey (Seine-et-Marne) Barbey település Franciaországban, Seine-et-Marne megyében. Lakosainak száma 151 fő (2015). Barbey Villeneuve-la-Guyard, La Brosse-Montceaux, Marolles-sur-Seine és Misy-sur-Yonne községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Luchat Luchat település Franciaországban, Charente-Maritime megyében. Lakosainak száma 506 fő (2015). Luchat La Clisse, Corme-Royal, Pessines, Pisany és Varzay községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Építészeti folyóiratok listája Építészet tematikájú folyóirat. Magyarországi építészeti folyóiratok Építész Közlöny (Magyar Építész Kamara) Alaprajz (Springer Media) Metszet (Artifex Kiadó) OCTOGON (Vertigo) ÁTRIUM (Sanoma Budapest) Tér és Forma a 30-as évek híres avantgárd építészeti folyóirata volt Magyar Építőművészet (MÉSZ) Építészfórum – A legnagyobb magyar építészeti online napilap épülettár.hu Építés, építészet - muszakiak.hu - a műszaki portál Városépítés A rendszerváltozásig a Magyar Urbanisztikai Társaság folyóirata A legrangosabb nemzetközi építészeti folyóiratok El Croquis (spanyol/angol) Detail (német/angol) Architectural Review (angol) A10 (angol) Baumeister (német) Bauen + Wohnen (német) House + Home (angol) Architecture d'Aujourd'hui (francia) Domus (olasz) a+u (Architecture and Urbanism) (japán/angol) AD Architectural Design (amerikai, Wiley, 1930 óta) Egyéb nemzetközi építészeti folyóiratok Ark (finn/angol) Arkitektur (svéd) DK Arkitektur (dán) MAJA (észt/angol) 2G (spanyol/angol) JA (Japan Architect) (japán/angol) Shinkenchiku (japán) GA (Global Architecture) (japán) Biddenham Biddenham egy falu Angliában, Bedfordshire megyében. Bedfordtól nyugatra, az A428 út mellett fekszik. Bedford "lakótelepüléseként" szolgál. Itt található a Bedfordi vasútállomás is. A faluban drága élni. Biddenham ad otthont a Manor kórháznak, ami egy magánkórház. Található itt egy kocsma és egy nemrég épült golfpálya is. A faluban működik a Biddenham Upper School and Sports College is. Ez egy állami iskola, amit 1988-ban hoztak létre John Howard és Pilgrim School egyesülésével. St Gregory's RC Middle School egy katolikus középiskola. Nincs fogadókörzete, így Bedford minden részéről érkeznek ide tanulók. Történelem Ez a terület már a római idők előtt is lakott volt. Ezt bizonyítják az 1861-ben itt talált kőszerszámok, amik ma a British Museum tulajdonában vannak. A római és egyéb szász emlékek is a British Museum tulajdonát képezik. Az 1086-ban kiadott Domesday Bookban csak egy földterületről esik szó, ami William Spek tulajdonába volt. 1086-tól a 20. századig a település nagyrészt mezőgazdasági városként funkcionált. 1900-ban hat farmot tartottak számon. Azonban az emberek más munkák után kellett nézniük. Ma a legtöbb ember Bedfordban vagy Londonban, esetleg távolabb Milton Keynesbe, Cranfieldbe dolgozik. Az faluban már csak kevés munkaadó maradt, az egyház, a kocsmák és éttermek, iskolák, a golfpálya és a magánkórház. A templom, ami a szász időkből való, Idősebb Szent Jakab tiszteletére van felszentelve. A torony a 12. századból, míg a szentély a 14. századból származik. A templomban négy építészeti stílus lelhető fel. A normann és az angol gótikus építészeten belül a korai angol, a díszített gótika és a merőleges gótika. A festett üvegablakok a viktoriánus korban készültek. A faluban sok zsúpfedeles kunyhó maradt meg a 17-18. századokból. 1986-ban helyreállították a falusi tavat és a környékét betelepítették állatokkal. A lakosok egyik nyugodt és kellemes pihenőhelye. 1980 100 legnagyobb slágere Ez a lista a Billboard magazin első Hot 100 zenéjét tartalmazza 1980-ból. Stazione di Gavinana Stazione di Gavinana vasútállomás Olaszországban, San Marcello Pistoiese településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Alto Pistoiese-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Oppio Stazione di Limestre Marcelino Martínez Marcelino Martínez Cao (Ares, 1940. április 29. –) spanyol válogatott labdarúgó. Parigny-la-Rose Parigny-la-Rose település Franciaországban, Nièvre megyében. Lakosainak száma 39 fő (2015). Parigny-la-Rose Varzy, Cuncy-lès-Varzy, Beuvron, Chevannes-Changy, Marcy és Taconnay községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Rogočana Rogočana (olaszul: Rogozzana) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Labinhoz tartozik. Fekvése Az Isztria keleti részén, Labin központjától 3 km-re délnyugatra fekszik. Története A településnek 1880-ban 74, 1910-ben 151 lakosa volt. Az I. világháború után Olaszország, a II. világháború után Jugoszlávia része lett. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben 140 lakosa volt. Koszmosz–315 Koszmosz–315 (oroszul: Космос 315) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Katonai rádiófelderítő műhold. Küldetés Meghatározott űrkutatási és katonai programot hajtott végre. Tselina–0 (oroszul: Целина) rádiófelügyeleti rendszer. Feladata a földi adók (radar és rádió) pontos helyének, frekvenciájának, az alkalmazott eszköz típusának, az alkalmazás módjának (kódolt, nyílt), aktivitásának meghatározása. Hadműveletek során felerősödő kommunikáció ellenőrzése. Lehetőséget biztosítva az előzetes figyelmeztetésre, további eszközök felkészítésére. Jellemzői A dnyipropetrovszki Juzsnoj (DP VO) tervezőirodában kifejlesztett, ellenőrzése alatt gyártott műhold. Üzemeltetője a moszkvai MO (oroszul: Министерство обороны) minisztérium. 1969. december 20-án a Pleszeck űrrepülőtérről egy Koszmosz–3M (11F616) típusú hordozórakétával juttatták magas Föld körüli, (HEO = High-Earth Orbit) körpályára. Az orbitális egység pályája 95,2 perces, 74 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 520 kilométer, az apogeuma 541 kilométer volt. Hasznos tömege 325 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított űreszköz. Henger formájú, átmérője 2 méter, hossza 1 méter, felületét napelemek burkolják. Áramforrása kémiai, illetve a körkörösen elhelyezett 8 napelemtábla energiájának hasznosításának kombinációja (kémiai akkumulátorok-, napelemes energiaellátás – földárnyékban puffer-akkumulátorokkal). Pályasíkjában rögzítette a jeleket, vevőállomás aktivitásánál lejátszotta. 1979. március 25-én belépett a légkörbe és megsemmisült. City Cats A City Cats a nyugatnémet Arabesque együttes második nagylemeze, amely 1979-ben jelent meg. Ez az első Arabesque-album, amelyen a trió a legismertebb felállásban hallható: Sandra, Michaela és Jasmin. Az LP bizonyos országokban Peppermint Jack címmel jelent meg. A dalok A oldal Peppermint Jack 3.08 In the Heat of a Disco Night 3.16 Rock Me After Midnight 3.50 Lucifer's Lover 3.35 Dancing in the Fire of Love 3.30 It's So Hard to Leave You 4.03 B oldal Hell Driver 4.57 City Cats 3.05 Don't Kiss A Crocodile 3.30 Plastic Heart 4.05 (Valamennyi dal a Jean Frankfurter – John Moering páros szerzeménye.) Közreműködők Producer: Wolfgang Mewes Legnagyobb slágerek Peppermint Jack Japán: 1980-ban 19 hétig. Legmagasabb pozíció: 2. hely Rock Me After Midnight Lucifer's Lover Hell Driver City Cats Don't Kiss A Crocodile Montfaucon-d’Argonne Montfaucon-d’Argonne település Franciaországban, Meuse megyében. Lakosainak száma 323 fő (2015). Montfaucon-d’Argonne Avocourt, Cuisy, Épinonville, Malancourt, Nantillois, Septsarges és Véry községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gare de Montfavet Gare de Montfavet vasútállomás Franciaországban, Avignon településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: d’Avignon–Miramas-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare d’Avignon-Centre Gare de Morières-lès-Avignon Az elkerülhető konfliktus Az elkerülhető konfliktus (eredetileg angolul The Evitable conflict) Isaac Asimov egy 1950-es sci-fi novellája, amely az Astounding Science Fiction magazin júniusi számában jelent meg. Olvasható az Én, a robot és a Robottörténetek című novelláskötetekben is. A novella egyébként az Én, a robot 1966-os, első magyar nyelvű kiadásából kimaradt, mivel az akkori kultúrpolitikai vezetés a történetet kényesnek ítélte. Történet A novella Susan Calvin és Stephen Byerley világkoordinátor 2052-es beszélgetése a Gépekről. Ezek a rendkívül fejlett, de személyiséggel nem rendelkező pozitronrobotok az elérhető adatok elemzésével oldják meg a gazdasági problémákat, az utóbbi időben azonban több hibát is vétettek. Byerley úgy dönt, meglátogatja a négy, Gépet tulajdonló régiót, és megkérdezi a problémák okát. A régiók vezetői nem gondolják lényegesnek a hibákat, egyikük még azt is megmutatja, hogy se a robotok nem lehetnek hibásak, se a bevitt adatok. Végül Susan Calvin bizonyítja be, hogy nem is hibáztak a Gépek, a hibásnak gondolt döntések célja vezető helyzetű robotellenes emberek lefokozása volt, másnak nem ártottak. A Gépek ugyanis úgy érezték, ha eltörlik a robotokat, azzal ártanak az emberiségnek. Ezekkel a lépésekkel tudják elérni a kétes értékű sikert: a Gépek irányítják a Földet. Megjegyzések A novellában megjelenik Asimov nulladik törvényének egy korai változata. Később, „hivatalosan” R. Daneel Olivaw vezeti be a törvényt a Robotok és Birodalom című regényben. A novellában szereplő Gépekhez hasonló számítógép jelenik meg Philip K. Dick Isteni vita című novellájában. Megjelenések Angol nyelven Astounding, 1950. június I, Robot ( Gnome Press , 1950) Isaac Asimov ( Octopus , 1981) The Complete Robot ( Doubleday , 1982) The Robot Collection ( Doubleday , 1983) Magyar nyelven Én, a robot ( Móra , 1991, ford.: Baranyi Gyula) Robottörténetek, II. kötet ( Móra , 1993, ford.: Baranyi Gyula) Isaac Asimov teljes Alapítvány-Birodalom-Robot Univerzuma, I. kötet ( Szukits , 2001, ford.: Baranyi Gyula) Én, a robot ( Szukits , 2004, ford.: Baranyi Gyula) Homeobox gének A homeobox-gének (más néven homeotikus gének vagy HOX-gének) működése kulcsfontosságú a többsejtű állatok egyedfejlődése során. A gének elsődleges feladata, hogy kialakítsák az élőlény hosszanti (antero-posterior) tengelyét, pozicionális információt biztosítva az egyes embrionális testszegmensek létrejöttéhez. Működésük nélkülözhetetlen a szegmensekhez tartozó függelékek (például szemek, végtagok, csápok) kialakulásához, valamint négylábú gerincesekben a végtagok fejlődéséhez. Történeti áttekintés Homeotikus mutációkról, mint a környezetünkben fellelhető természetes változatosság egyik formájáról először William Bateson, brit genetikus írt 1894-ben. Olyan testfelépítésbeli zavarokat illetett ezzel a névvel, amelyek egyes szervek és/vagy testrészek számának megváltozásához vezetnek (például csáp helyett a fejükön lábat viselő rovarok, vagy extra bordával rendelkező emlősök). A Bateson által megkezdett munkát a 20. század során az ecetmuslicákkal kísérletező Thomas Morgan és tanítványai folytatták. Morgan híres "Drosophila szobájában" izolálták az első mesterségesen létrehozott homeotikus mutánsokat, melyek később Edward B. Lewis tanulmányainak alanyai lettek. A szóban forgó ecetmuslicák tor vagy potrohszelvényei átalakultak (például nem csak a második torszelvényükön, hanem a harmadikon is szárnyat növesztettek) és mint később arra fény derült, ezért a kromoszómákon egymáshoz közel fekvő, szerkezetükben hasonló gének mutációi a felelősek. Más kutatók hamarosan azt is felfedezték, hogy hasonló gének emlősökben is előfordulnak és mutációik homeotikus elváltozásokat okoznak. Lewis munkásságát a Svéd Akadémia 1995-ben orvosi Nobel-díjjal jutalmazta. A homeobox A homeotikus gének közös jellemzője a szekvenciájukban felfedezhető 180 bázispár hosszúságú DNS szakasz, a homeobox. Különböző fajok homológ homeobox génjei nagyon hasonlóak egymáshoz (innen ered a nevük is, a görög homoios hasonlót jelent). Ennek oka a gének rendkívüli fontossága lehet, hiszen a legkisebb változás is drámai következményeket okozhat az élőlény fejlődésében. A homeodomén A homeoboxot tartalmazó gének (homeodomének - lásd még fehérjedomén) olyan fehérjéket kódolnak (homeobox proteinszegmens: 60 aminosav, helix-turn-helix fehérje), amelyek a DNS-hez tudnak kapcsolódni. Ezek a fehérjék transzkripciós faktorok (TF), azaz más géneket kapcsolnak be. Ezek a TF-ok képesek a bizonyos DNS-szakaszokhoz kötődni, és ezzel bizonyos gének génexpresszióját befolyásolni. Elsősorban azokra a génekre hatnak, amelyek a szöveti morfogenezisért felelősek: például strukturális fehérjéket, növekedési faktorokat, sejtadhéziós molekulákat, szignalizációs molekulákat, extracelluláris mátrixfehérjéket (laminin, fibronektin, kollagének, proteoglykánok, hialuronsa) kódolnak. I. A gerinctelen állatok maximálisan 13 homeobox-szekvenciát tartalmazó génnel rendelkeznek: A különböző állatfajokban azonban ezeknek csak egy része található meg (Drosophilában például 8 a maximális 13 génből: 1 (lab), 2(pb), 4(Dfd) … stb. – lásd ábrán ). Nagy valószínűséggel egyszer volt egy élőlény amelynek megvolt mind a 13 homeobox-génje egyidejűleg. A gerincesekben a homeobox-géneknek bonyolult feladatuk van: ezért léteznek a génekről „kópiák”. A gerincesek több homeobox-génsorozattal rendelkeznek (clusterek), amelyek 3-8 különböző kromoszómán találhatók meg (max. 13/kromoszóma). A különböző sorozatok egymástól különbözhetnek, nem tartalmazzák általában ugyanazokat a géneket. A homeobox-géntartalom különbség felelős az állatok eltérő testfelépítéséért. Például a kígyók nem rendelkeznek lábakkal, de hosszú törzsük van bordákkal. Ezért thorakális meghosszabbodásért (más gerincszelvények „kárára”) a HOXc-6 és HOXc-8 gének amplifikált jelenléte felelős. II. Az emlősökben 4 homeobox-génsorozat van. Ezeket a sorozatokat HOXa, HOXb, HOXc és HOXd sorozatoknak nevezzük(- más könyvek HOX1,HOX2,HOX3 és HOX4-nek nevezi). Elméletileg a sorozatok összesen 4x13=52 gént tartalmazhatnának, de csak 39 van jelen. Ez a 39 gén minden emlősre tipikus. Különböző sorozatok azonos génjeinek hasonló struktúrájuk van – „kópiákról” lévén szó. Például a HOXa1, HOXb1 és HOXd1 hasonló. A homeobox-gének határozzák meg a teststruktúra cranio-caudális irányát, ennek megfelelően ilyen sorrendben helyezkednek el a kromoszómákon is. Az egyes homeobox-gének különböző testrészekben expresszálódnak, ahol aztán a morfogenezist szabályozzák. Példák: génsebészeti kísérletekre: 1. Az egér HOXa3 nélkül nem rendelkezik gégével (=néma), pajzsmiriggyel, thymussal – életképtelen. Egér HOXd3 nélkül nem rendelkezik art. atlantooccipitalissal: ha az anyja megpróbálja vinni, meghal gerincvelő-szakadásban. Ha egérben a HOXa3-at a HOXd3 helyére implantálják az egér normális maradt. Fordítottan is ez volt az eset. Annak ellenére hogy a homeobox-géneknek eltérő funkciójuk van, és strukturálisan különböznek, még „emlékeznek” annak a génnek a feladatára (500 millió év után is) ami helyére implantálták → Analóg gének helyettesítik egymást. 2. Egér HOXd11 nélkül (ez felelős az alkar kialakulásáért: a humerus kialakulása után folyamatosan expressálódik): a kéz a humerushoz nő. 3. Emberben: HOX gének szerepe: Pl.: - ganglionléc fejlődése - az ujjak fejlődésében nélkülözhetetlen a HOX7, melynek hiányában elmarad az ujjak közötti terület apoptózisa - végtagok polaritása: 2 HOX gén felelős a végtagok radio-tibiális és ulno-fibuláris differenciációjáért. Homeobox-gének mutációja általában vetéléshez vezet még intrauterin. (Kivétel: a HOXa13 gén mutációja, mely rendellenes méh-, pollex- és hallux fejlődéssel jár. A mutációt követően a génbe STOP jel kerül. Ritkán fordul elő, például egy michigani családnál.) Montfermier Montfermier település Franciaországban, Tarn-et-Garonne megyében. Lakosainak száma 104 fő (2015). Montfermier Castelnau-Montratier, Saint-Paul-de-Loubressac, Molières és Montpezat-de-Quercy községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Mesék a dzsungelből A Mesék a dzsungelből vagy A dzsungel ritmusa (eredeti cím: Jungle Beat) 2006-os észak-afrikai 3D-s számítógépes animációs sorozat. Ebben a sorozatban nincs beszéd, de a szereplők gyakran nevetnek, sikoltoznak vagy huhognak. A sorozat hangjai Rodney Newman, Gavin Peter, Matthew Gair, Brent Dawes, Dorian Burstein, Adam Neill, Leon Clingman, Irene Van Niekerk, Davina Jogi, Charles Tertiens, Wesley Lerwill, Tinarie van Wyk Loots, Roger Hawkins és Nicola Jackman. A sorozatnak nem készült magyar szinkronja, de a magyar csatornák kétféle címet adtak neki. A JimJam "Mesék a dzsungelből", a Boomerang pedig "A dzsungel ritmusa" címmel sugározza. Előbbi csak az első két évadot, míg utóbbi csak a harmadik évadot sugározza. Cselekmény A sorozat különféle állatokat mutat be, akik igen szokatlan és számukra rendkívül kellemetlen helyzetekbe keverednek, mely gyakran ellenkezik a valódi tulajdonságaikkal. Például sötétségtől reszkető szentjánosbogár és nyakfájdalmakkal bajlódó zsiráf is szerepel a sorozatban. Epizódlista A sorozat egy epizódja általában 5 percig tart. A JimJam egy egész blokkban, míg a Boomerang általában a reklámszünetekben sugározza (de az új epizódok premierje blokkban történik). Emellett a Boomerang a sorozat spinn-offját, a Jungle Beat: Explorerset is sugározza. Doleschall Pál (nyelvész) Doleschall Pál, Pavel Doležal (Szakolca, 1700. január 20. – Bocabánya, 1778. november 29.) nyelvész, evangélikus lelkész, tanár. Élete A végzetes fehérhegyi katasztrófa után hazánkba menekült evangélikus cseh család ivadéka. Kisebb iskoláinak bevégezte után a posztókészítés mesterségét tanulta Sopronban, és csak 1720-ban került az első grammatikai osztályba. Később iskoláit Győrött folytatta, ahol a magyar nyelvet is elsajátította. 1727. április 24-étől a wittenbergi egyetem hallgatója volt. Onnét 1730. július 4-én visszatért Magyarországra, és egy ideig magántanító, azután Prileszky Eleknél udvari lelkész volt. 1744. január 9-én pappá szentelték. Tanító volt Nemescsón és Pozsonyban; 1746-ban Necpálra ment lelkésznek. 1760-ban, mivel egyik filialis beteg hívének kiszolgáltatta az úrvacsorát, a helytartótanács rendeletéből elmozdították hivatalától; később azonban Bocabányán (Liptó vármegye) lelkészkedett. Munkái Imperatorum romanorum nomina et symbola, versibus et rhythmis, utcunque conceptis, ita indicata, ut consonantibus, certo in loco positis, colligi possit, quo seculo quilibit eorum dignitate hac usus, immo et quo seculi eiusdem anno illa sit positus; quibus annexa sunt etiam nonnulla alia observatu digna. Posonii. 1842. Bibli svata rytmovnimi summovniky predstavena… 1745. (Szent Biblia ritmusos versekben.) Sbírka slovenskych a českych přislova… 1746. (Szláv-cseh közmondások gyűjteménye.) Donatuslatino-germanico-hungarico-bohemicus, quem ut desiderata donaret… facilitate… in tabulis quibusdam… commode sistit. Posonii, 1746. (Ujra kiadva u. ott, 1748. és Vácz, 1800.) Grammatica slavico-bohemica, in qua, praeter alia, ratio accuratae scriptionis et flexionis, quae in hac lingua magnis difficultatibus laborat, et genuinis fundamentis, in Hungaria insinuatur; cum appendice… U. ott, 1746. (Az első szlovák nyelvtan.) Ortographia bohemo-slavica. Leutschoviae, 1752. Elementa linguae slavo-bohemicae. U. ott, 1752. Libellus alphabeticus slavicus, cum figuris. Posonii, 1760. Vocabula symphona novo modo tyrunculorum captui accomodata. U. ott, 1760. 2661 Bydžovský A 2661 Bydžovský (ideiglenes jelöléssel 1982 FC1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Zdenka Vávrová fedezte fel 1982. március 23-án. Nolife (televízióadó) A Nolife francia televízióadó volt, mely elsősorban a „geekek, a nerdök és az otakuk” felé irányult. Az adó videojátékokkal, a japán kultúrával, a technológiával és számos egyéb témával foglalkozott. A csatorna mottója a „Il n’y a pas que la vraie vie dans la vie” (Nemcsak való élet van az életben). Az Nolife-ot eredetileg független televízióadóként alapította Sébastien Ruchet és Alexandre Pilot, akik korábban a Pocket Shami nevű produkciós cégükön keresztül számos más francia csatornánál is dolgozott. Később Alexandre Pilot azt mondta, hogy a Nolife-ot azért akarták megalapítani, mivel számos projektjüket visszautasította a többi televízióhálózat. Az adót a Free internetszolgáltató által nyújtott lehetőségeket kiaknázva alapították, így annak fenntartása alacsonyabb költségű, havonta pár száz euróba kerül. A Nolife 2008-ban jelentős pénzügyi nehézségekkel küzdött és új befektetőket kellett keresnie, annak ellenére, hogy a csatorna a francia videojáték- és anime/mangarajongók körében jól ismert volt. Végül az Ankama Games felajánlotta, hogy jelentősen befektet a Nolife-ba a nélkül, hogy átvenne a cég irányítását. Ezt 2008. június 13-án egy megrendezett búcsúműsorban jelentettek be, kevesebb mint két héttel az adó első évfordulója után. Ugyan a csatorna nézőszáma ismeretlen, azonban a Médiamétrie 2009 szeptemberi felmérése alapján a kábel- és műholdas televíziót nézők 12%-a látná szívesen az adót. Ezek ellenére a Nolife vezetősége 2009 júniusában bejelentette, hogy az adó a magas műsorszórási költségek, illetve technikai okok miatt nem fog bekerülni sem a Canalsat, sem a Numericable kínálatába. A Nolife vezetőségének egyik tagja elmagyarázta, hogy ez a döntés a piaci elszigetelődés miatt megkurtította a Nolife reklámbevételeit: a Médiamétrie az ország nézettségi adatainak egyetlen elismert forrása, azonban az még annak ellenére sem veszi számításba az IPTV-s nézettségeket, hogy legalább ugyanannyi francia háztartásban érhető el az IPTV mint a műholdas TV. Következésképpen az adó 2009. augusztus 26-án a nyílt forráskódú szoftverek üzletmodelljét alapul véve Nolife Online néven elindította a fizetős internettelevízió szolgáltatását. A szolgáltatás kínálatában a Nolife legtöbb műsorának elérhető a korábbi epizódjai, kivéve a nem saját gyártású élőszereplős televíziósorozatok, illetve az animével és a japán zenével kapcsolatos adásokét. 2010-ben a Médiamétrie már az IPTV-t is számításba vette az adatai összeállításánál, így a Nolife a többi rétegadóval egyenlő feltételekkel szállhatott be a reklámpiacba. A csatorna helyzete 2014 közepéig stabil volt, azonban akkora már a reklámpiac történelmi mélypontra süllyedt, így az adó bevételei is estek, ezért az még jobban a fizetős internettelevízió szolgáltatásától kezdett függni. Műsorai A Nolife az állandó műsorai között számos japán zenei videoklipet is lead. Napi rendszerességű A 101% a csatorna első számú napi rendszerességű műsora, amelyben híreket, játékteszteket és jelentéseket tesznek közzé. Hidden Palace – videojátékok vagy videojáték sorozatok kevésbé ismert tényei La minute du geek – egy geek kijavítja a szokásos tévhiteket Mon souvenir – egy vendég elmeséli a videojátékkal kapcsolatos legmarkánsabb emlékét Oscillations – valós zenetudományi elemzés egy videojáték zenéjéről OTO – japán zenepiaccal kapcsolatos hírek Retro & Magic (RAM) – videojáték-ipar Temps Perdu – ingyenes internetes játékok elemzései Tôkyô Café – japán kultúra Debug Mode – a Nolife kulisszatitkai Heti rendszerességű J-Top – a Nolife közönsége által leginkább kért japán zenei videoklipek listája Chez Marcus – Marcus (Marc Lacombe) jól ismert francia videojátékos újságíró az otthonában bemutatja a kedvenc játékait Ami Ami Idol : Hello! France – idolokkal kapcsolatos hírek és videoklipek, melyet a Hello! Project közreműködésével készítenek Kira Kira Japon – japán gyártású műsor, melyet a DLE készít a Nolife-nak, melyben számos eredeti sorozat, illetve az Eagle Talon is helyet kap. Műsorvezetője Tanami Aszo Roadstrip – képregényrajzolókkal készített interjúk Temps Réel – demók és jelentések a demoscene -ről Big Bug Hunter – a French Nerd készíti, műsorvezetője Slim (Slimane-Baptiste Berhoun). A műsorban játékok programhibáit mutatják be, illetve azt, hogy ezek hogyan idézhetőek elő Havi rendszerességű Classés 18+ – 18+-os korhatár besorolású videojátékokkal kapcsolatos előzetesek, tesztek és hírek. A francia törvények szerint az ilyen játékok nem kerülhetnek adásba 22:30 előtt, ezért a Classés 18+ kizárólag késő este látható, 16-os korhatárral Superplay Ultimate – egy kiemelkedő játékos egy választott játékkal játszik, miközben kommentálja azt OTO EX – az OTO kibővített változata OTO Play – videojátékok zenei albumának elemzései Format Court – rövidfilmek, interjúk azok készítőivel The Incredible Horror Show – horrorfilmek elemzései EXP – szerepjátékok elemzései Hall of Shame – rossz játékok elemzései The Golden Show – Davy Mourier és Monsieur Poulpe által vezetett humoros műsor Sorozatok Animék Az adón az animék japán hangsávval, francia felirattal kerülnek adásba. Anime szeiszaki sinkó Kuromi-csan Another Bakemonogatari Berserk Black Rock Shooter Blood Lad C-Control Casshern Sins Csikjú sódzso Arjuna City Hunter 3 (cenzúrázatlan változat) City Hunter 91 (cenzúrázatlan változat) City Hunter: Bay City Wars City Hunter: Million Dollar Conspiracy Curitama Deadman Wonderland Dzsjú ó szei Eyeshield 21 (kizárólag az 1. és a 2. epizód) Flag FLCL Fractale Free! Fúdzsin monogatari Fusigi no umi no Nadia Gundam Reconguista in G Haibane renmei Innocent Venus Kami nomi zo siru szekai Karesi kanodzso no dzsidzsó Kuragehime Monster Hunter: Felyne Village Noir Paranoia Agent RahXephon Ruróni Kensin: Cuiokuhen Ruróni Kensin: Szeiszóhen S-CRY-ed Szakamicsi no Apollon Samurai Champloo Szuzumija Haruhi no dzsúucu Top ó nerae! Gunbuster Top ó nerae! 2: Diebuster Top ó nerae! The Movie Top ó nerae! 2: The Movie The Tower of Druaga Vampire Knight (kizárólag az 1. és a 2. epizód) Élőszereplős NerdZ Flander’s Company Noob Lazy Puppy Le Visiteur du Futur CréAtioN J’ai jamais su dire non France Five Cabinda Ez a lap Angola exklávéjáról szól! Ha az azonos nevű városról szeretnél többet tudni, lásd itt. Cabinda vagy Cabindai Köztársaság (a szeparatisták szerint) Angola része. Közel tizenöt éve függetlenségi harc folyik a központi kormányzat ellen. Általános adatok Területe: 7270 km² Lakosság: 155000 fő Fővárosa: Cabinda Pénzneme: 1 kwanza = 100 lwei Hivatalos nyelv: portugál Földrajza Cabinda területe a Kongói Köztársaság és a Kongói Demokratikus Köztársaság közé ékelődik be. Az Atlanti-óceán partján, közel a Kongó folyóhoz terül el. Felszínét hegyek borítják dús trópusi növényzettel (esőerdő). Gazdaság Mezőgazdaság Főleg cukornádat, maniókát, kókuszt, banánt termesztenek. Jelentős a kőolaj-kitermelés. Történelme Portugál felfedezők, misszionáriusok és kereskedők a 15. század közepén érkeztek a Kongó folyó torkolatához, ahol kapcsolatba léptek a Kongói Királysággal. Az évek során Cabindában portugálok, hollandok és angolok létesítettek kereskedelmi lerakatokat, favágó táborokat és kis pálmaolaj-ütő műhelyeket. A folyamatos kereskedelem és a növekvő európai jelenlét konfliktusokat gerjesztett a rivális gyarmati hatalmak között. Portugália 1885-ben támasztott területi igényt Cabindára. Akkor a terület "Cabinda fejedelmeinek és kormányzóinak" kérésére lett a portugál korona védnöksége. A mai Cabinda önrendelkezési joga mellett érvelők erre a mozzanatra építik történelmi és jogi érveiket. Ezzel a szerződéssel Portugália királya és Cabinda fejedelmei között a terület portugál védnökség lett, de a szerződés elismerte a helyi fejedelmek jogait és azt, hogy a terület független Angolától. Az 1920-as évek közepén rögzítették Angola határait a szomszédos gyarmatosító hatalmak tárgyalásain, e folyamat közben lett Cabinda Angola része. Az 1933-as portugál alkotmány különbséget tett Angola gyarmat és Cabinda védnökség között, de 1956-ban Cabinda igazgatását átadták Angola főkormányzójának. Az 1971-es portugál alkotmány fenntartotta Cabinda és Angola jogi megkülönböztetését. A portugál uralom idején Cabinda fontos mező- és erdőgazdasági központtá fejlődött. 1967-ben jelentős tengeri olajmezőket fedeztek fel. Cabinda tengeri fürdői népszerűek voltak az angolai portugálok körében. 1974-ben Portugáliában katonai puccs döntötte meg az évtizedek óta hatalmon lévő rezsimet. Az új kormány úgy döntött, hogy haladéktalanul megadja az összes portugál gyarmatnak a függetlenséget. 1975-ben állapodott meg a portugál kormány és a különböző, egymással is ellenséges angolai felszabadítási mozgalmak Angola függetlenségéről. E szerződés Angola részének tekintette Cabindát, ezért több cabindai politikai mozgalom elutasította, amelyek Cabinda önálló függetlenségét óhajtották. Azóta Cabinda egyrészt rendes angolai tartomány, másrészt folyamatos a politikai tiltakozás e státus ellen. A tiltakozás időnként gerillaakciókban is megjelenik. 131-es busz (Budapest) A budapesti 131-es jelzésű autóbusz az Örs vezér tere és Kisszentmihály, Baross utca között közlekedik. A vonalat a Budapesti Közlekedési Zrt. és a VT-Arriva üzemelteti. Kisszentmihály körül körforgalomban jár a Rákospalotai határút – János utca – Csömöri út – Szlovák út – Rákospalotai határút útvonalon. Története 2007. augusztus 21-én útvonalát meghosszabbították, Rákosszentmihály, János utca helyett Kisszentmihály, Baross utcáig közlekedik. Járművek A 2008-as paraméterkönyv bevezetése előtt csak Ikarus 260-as buszok közlekedtek, de 2008. augusztus 21-től megjelentek a Ikarus 412-es típusú buszok is a vonalon. Herzog Ferenc Herzog Ferenc (Budapest, 1879. február 13. – Budapest, 1952. január 7.) Corvin-koszorús magyar orvos, belgyógyász, fiziológus, patológus, ideggyógyász, kardiológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Jelentős eredményeket ért el az idegrendszeri, valamint a szív- és érrendszeri betegségek élettani hátterének feltérképezése, kórtani kutatása és gyógyászata terén. Herzog József (1880–1941) levéltáros, történész, akadémikus bátyja. Életútja A Budapesti Tudományegyetemen folytatott orvosi tanulmányokat, ezzel párhuzamosan az egyetem anatómiai intézetében gyakornokoskodott. 1902-ben megszerezte orvosi oklevelét, majd 1903-tól 1909-ig Jendrassik Ernő egyetemi ideggyógyászati klinikáján dolgozott gyakornokként. 1906–1907-ben állami ösztöndíjjal német- és franciaországi egyetemeken képezte tovább magát. 1909-ben tanársegéddé lépett elő, s 1914-ig az egyetem II. számú belgyógyászati klinikájának adjunktusa volt. 1911-ben a belgyógyászati diagnosztika magántanárává habilitált a pesti egyetem orvoskarán. 1914-ben a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemre nevezték ki a belgyógyászat nyilvános rendes tanárává. 1922-től már ismét a fővárosban tanított és végezte a klinikai munkát: a Pázmány Péter Tudományegyetem belgyógyászati tanszékének nyilvános rendes egyetemi tanára lett. Egyidejűleg 1922-től 1930-ig a IV. számú, 1930 után az I. számú belgyógyászati klinika igazgatójaként az ott folyó gyógyítómunkát is irányította. 1945-ben állásairól lemondott, 1946-ban népbírósági ítélet alapján kényszernyugdíjba vonult. Munkássága Fő kutatási területe az idegrendszer és a vérkeringés élettani folyamatai, ezek megbetegedéseinek, elváltozásainak patológiája volt. Behatóan tanulmányozta az izmok beidegzését és az izomtónust, a gerincvelői reflexek, főleg a nyújtási reflex fiziológiai folyamatait, az ujjmozgatás ideg-, izom- és ínélettani hátterét, az ízlelés és szaglás agykérgi központjait. Neurofiziológiai alapkutatásainak eredményeként jelentős sikereket ért el a szervi idegrendszeri betegségek patológiája és belgyógyászata terén. Többek között foglalkozott az ideggyulladás, az idegzsába, a sclerosis multiplex, a gerincvelő- és nyúltvelő-elváltozások kóroktanával és diagnosztikai módszereivel, valamint az idegrendszer egyes onkológiai megbetegedéseivel, a gerincvelő és az agyalapi mirigy daganataival. A vérkeringési rendszerre vonatkozó klinikai kutatásai elsősorban a vérnyomás élettani vizsgálatára és a szív elektromos folyamatainak feltárására irányultak. Az ő nevéhez fűződik az elektrokardiográfia (EKG) magyarországi meghonosítása. A szív- és érrendszeri betegségek belgyógyászata terén jelentős eredményeket ért el a környéki keringési, érrendszeri elégtelenségek, a szívritmuszavar és a szívelégtelenség, a reumás szívbetegségek (szívizomgyulladás, szifiliszes aortagyulladás stb.) orvoslásában. Társasági tagságai és elismerései 1932-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1941-ben rendes tagjává választották. Az akadémia 1949. évi átszervezésekor tanácskozó taggá minősítették, s rendes tagságát csak posztumusz, 1989-ben állították vissza. 1927-től rendes tagja volt a Szent István Akadémiának, 1929-től tagja az Igazságügyi Orvosi Tanácsnak, majd az Országos Közegészségügyi Tanácsnak. Tudományos és orvosi eredményei elismeréseként 1930-ban átvehette a Corvin-koszorút. Főbb művei A központi idegrendszer megbetegedéséről polyneuritis degenerativában: Közlés a Budapesti Kir. M. Tud.-egyetem Idegklinikájából. Budapest: Pesti Lloyd-társulat. 1908. Az elektrokardiogramm klinikai értéke. Budapest: Pápay ny. 1911. Belorvosi diagnosztika. szerk. Jendrassik Ernő , Herzog Ferenc. Budapest: Mai. 1926. A hypophysis daganatairól. Budapest: Egyetemi ny. 1927. Klinikai megfigyelések: A IV. sz. belklinika 1922-29. évi és az I. sz. belklinika 1930-35. évi tudományos közleményeinek ismertetése. Budapest: (kiadó nélkül). 1936. Apocalypse 91… The Enemy Strikes Black Az 1991-es Apocalypse 91... The Enemy Strikes Black a Public Enemy negyedik nagylemeze. A Billboard 200-on a negyedik helyig jutott, a Top R&B/Hip-Hop albumlistát pedig vezette. 1991. november 26-án, egymillió eladott példány után megkapta a platina minősítést a RIAA-tól. Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Az album címe két filmre utal: Apokalipszis most és Csillagok háborúja V: A Birodalom visszavág. A lemez mellé megjelent kislemezek: Can't Truss It, Shut Em Down és B-oldala a By the Time I Get to Arizona. Utóbbi videoklipjében a Public Enemy megöli Arizona kormányzóját, Evan Macham-et, aki elutasította Martin Luther King születésnapjának nemzeti ünneppé való tételét. Felix Kroos Felix Kroos (Greifswald, 1991. március 12-én –) német labdarúgó, jelenleg az Union Berlin középpályása. Pályafutása Hansa Rostock Kroos 1997-ben Greifswalder SC-ben kezdte pályafutását, és 2002 nyarán az FC Hansa Rostock-nál folytatta.2009. január 28-án a Német kupa 3. fordulójában mutatkozott be a VfL Wolfsburg ellen. Werder Bremen 2010. június 15-én három évre aláírt a Werder Bremen csapatához, 2010. június 15-én. 2010. november 24-én Kroos debütált új klubjában a Bajnokok Ligájában a Tottenham Hotspur ellen. Személyes Bátyja, Toni Kroos a Real Madrid és a német labdarúgó-válogatott játékosa. (17303) 4629 P-L A (17303) 4629 P-L a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1960. szeptember 24-én. Breitnau Breitnau település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 1734 fő (2014). Lešany (Benešov járás) Lešany település Csehországban, a Benešovi járásban. Lešany Netvořice, Krňany, Krhanice, Týnec nad Sázavou, Chleby és Kamenný Přívoz településekkel határos. Lakosainak száma 741 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: David Gray (labdarúgó) David Peter Gray (Edinburgh, 1988. május 4. –) skót labdarúgó. A Heart of Midlothianban kezdte pályafutását, ahonnan 16 éves korában 50 000 fontért igazolták le a Vörös Ördögök. Pályafutása Manchester United Gray a 2005–06-os szezonban vált fontos tagjává a Manchester United tartalékcsapatának. Leginkább jobbhátvédként lépett pályára. 2006. október 25-én az első csapatban is bemutatkozhatott a Crewe Alexandra elleni Ligakupa-meccsen. Kezdőként lépett pályára a találkozón, a második félidő vége felé állt be helyette Kieran Lee, aki győztes gólt szerzett a hosszabbításban. 2007 januárjában kölcsönben a United fiókcsapatához, a Royal Antwerphez került, hogy tapasztalatot gyűjtsön, de két meccs után olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy a szezon hátralévő részében már nem játszhatott. 2007 novemberében a Crewe Alexandra vette kölcsön, mivel a klub több játékosa is sérült volt. 2009. január 1-jén a szezon végéig kölcsönvette a Plymouth Argyle. 2010-es MotoGP cseh nagydíj A cseh nagydíj volt a 2010-es MotoGP-világbajnokság tizedik futama. A versenyt Brnóban rendezék augusztus 15-én. A királykategória versenyét Jorge Lorenzo, a Moto2-ét az ugyancsak spanyol Toni Elías, míg a 125-ösökét egy harmadik spanyol, Nico Terol nyerte. Mikita Ruszlanovics Sevcsenko Mikita Ruszlanovics Sevcsenko (ukránul: Микита Русланович Шевченко; Horlivka, 1993. január 26. –) ukrán válogatott labdarúgó, a Sahtar Doneck játékosa. Az ukrán válogatott tagjaként részt vett a 2016-os Európa-bajnokságon. Özvegy bülbül Az özvegy bülbül (Pycnonotus melanoleucos) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, a bülbülfélék (Pycnonotidae) családjába tartozó faj. A magyar név forrással nincs megerősítve. Előfordulása Brunei, Indonézia, Malajzia, Szingapúr és Thaiföld területén honos. Lombos erdők, erdőszélek és nyílt síkságok lakója, de megtalálható kertekben és ültetvényeken is. Benárd-barlang A Benárd-barlang egy megkülönböztetetten védett barlang. A Bakonyban található. Régészeti leletek kerültek elő belőle. Leírása A bejárata piros barlang, azaz Ω jelzésű turistaúton közelíthető meg. A nyílása kilenc méterrel a völgy talpa felett van, egy néhány méter magas, 15 méter széles sziklakibúvás alján. Felső triász fődolomitban keletkezett. Leél-Őssy Sándor leírása szerint egy tektonikus hasadék mentén, a fődolomit aprózódása következtében alakult ki. Denevérek is megpihennek a járataiban. Utcai ruhában járható, a bejárásához világítóeszköz ajánlott. A neve 1937-ben bukkant fel az irodalmában. A Benárd-barlang nevet Szecsődy Gy. József adta a barlangnak. Benárd Ágost neve volt az alapja az elnevezésének. Előfordul az irodalmában Benard-barlang (Kolláth 1993), Bernád-barlang (Eszterhás 1984), Bénárd-barlang (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Sobri Jóska barlangja (Bertalan 1938), Sobri Jóska-barlangja (Bertalan 1976), Sobri Jóska buvóhelye (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Zsiványlik (Darnay-Dornyay 1957) és Zsivány-lik (Eszterhás 1984) néven is. Története A helyi lakosok egyik részének régi elmondása szerint Sobri Jóska búvóhelye, míg másik részük szerint az ősember lakóhelye volt. Benárd Ágost, a terület birtokosa hívta meg Szecsődy Gy. Józsefet, hogy vizsgálja át a barlangot. 1937 tavaszán Szecsődy Gy. József megvizsgálta, lefényképezte, klimatológiai méréseket és ásatást végzett benne, amelynek során egy karcos kőedénytöredéket és több más agyagedényt talált. A barlang belső részeinek a nagyon kormos falai alapján feltételezte, hogy sokáig laktak benne. Az ásatás előtt csak hason csúszva lehetett a bejáratán bejutni. Az 1938. évi Turisták Lapjában az lett publikálva, hogy a Nyirád melletti Dabos-pusztánál lévő, egyik karsztos dolomithegy oldalában, 317 méter tengerszint feletti magasságban keletkezett a kis barlang. A főfolyosón kívül egy emeletes tornácból és két mellékágból áll. Történelemelőtti edénytöredékeket talált a talajában a feltáró Szecsődy Gy. József. Néhány helyen hófehér kőrózsák díszítik a falakat. A publikáció egy irodalmi hivatkozás alapján lett írva. Az 1955-ben megjelent, „Bakony útikalauz”ban részletesen le van írva. 1959-ben a hossza alig hat méter volt Leél-Őssy Sándor tanulmánya szerint. Az Agár-tetőnek és a környékének az egyetlen, kis barlangja, amely Dabos-pusztától körülbelül 200 méterre, északkeletre fekszik. Emeletes és kőfülke jellegű barlangnak írta le, amelynek két szintje van egymás felett. A dolomit aprózódásos lepusztulása hozta létre egy tektonikus hasadék mentén. Ezért nem karsztos barlang. Az 1965. évi Karszt és Barlangban napvilágot látott tanulmány szerint Szőcön, Dabos-pusztán van. A Szecsődy Gy. József által talált leletek lehet, hogy őskoriak. Az 1976-ban kiadott, Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában szerepel egy névváltozata és a barlanggal foglalkozó két publikáció. A barlangnévmutató szerint Nyirádon helyezkedik el. Az 1976-ban befejezett, „Magyarország barlangleltára” című kéziratban az olvasható, hogy a Bakony déli részén, Szőcön, a Nyirád melletti Dobospusztától északkeletre, körülbelül 200 méterre található. Egy karsztos dolina oldalában, 317 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata. A hat méter hosszú, mállásos kőfülke fődolomitban jött létre. A kéziratnak a barlangra vonatkozó része egy publikáció alapján íródott. Az 1984-ben napvilágot látott, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában szerepel a neve és két névváltozata, valamint egy térképen van feltüntetve a helye. Az 1984-ben megjelent, Eszterhás István által írt, „Lista a Bakony barlangjairól” című összeállítás említi négy névváltozatát és azt, hogy hat méter hosszú karsztbarlang. 1988-ban a Bakony Barlangkutató Egyesület tagjai vizsgálták át, valamint készítettek egy alaprajzi barlangtérképet és egy hosszmetszet barlangtérképet keresztmetszettel. A felmérés alapján 15 méter hosszú. A kéziratuk szerint forrásbarlang. 1990-ben a Bauxit Barlangkutató Csoport tagjai készítettek egy alaprajzi barlangtérképet és egy hosszmetszet barlangtérképet keresztmetszetekkel, amelyeket 1993-ban a Plecotus Barlangkutató Csoport tagjai aktualizáltak és jelentettek meg a beszámolójukban. A barlangot nyolc méter hosszúnak írták le. Hazslinszky Tamás 1999-es kéziratában téves az a megállapítás, hogy Darnay-Dornyay Béla az 1957-es útikalauzában csak az egyik névváltozatát említette. 2006 óta megkülönböztetett védelem alatt álló barlang. 2008-ban geoládát helyeztek el benne. 2012-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint. A 2013. évi Építésügyi Szemlében kiadott, Varga Gábor által írt tanulmányban a feltételezett, barlangi lelőhelyek közé van sorolva, az olyan lelőhelyekhez, ahonnan nem kerültek elő leletek, vagy a leletek korhatározása nem történt meg. Kappeln (bei Lauterecken) Kappeln település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Drágosfalva Drágosfalva (Drăghia), település Romániában, a Partiumban, Máramaros megyében. Fekvése Déstől északnyufgatra, Galgótól északkeletre fekvő település. Története Drágosfalva nevét 1393-ban említette először oklevél Dragusfalva néven. 1488-ban Dragosfalwa, 1586-ban Dragie, 1733-ban Brugia [Dragia], 1750-ben Dregie, 1805-ben Dragya', 1808-ban Drágia, 1861-ben Drágyia, 1888-ban Dragyia (Draghia), 1890-ben és 1913-ban Drágosfalva néven írták. Drágosfalva, Drágya kezdetben egy Bábához tartozó mező volt. 1541–1546 között Csicsó vára urának, Petru Rareș moldvai fejedelem engedélyével egy bábai ember, Bab Kosztán telepítette be először és ekkor malmot is építtetett ide. A telepítés miatt a bábaiak, mint területük megcsonkítása ellen, a csicsói várnagyhoz és tiszttartókhoz folyamodtak, aki sérelmüket igaznak tartva a falut leromboltatta. Ezután egy János nevű goroszlói román pap, kiment Moldovába Petru Rareș fiához, Iliașhoz, hogy e terület megtelepítéséhez engedélyt nyerjen, aki az engedélyt a telepítésre meg is adta, Ivanacsko nevű vajdáját küldve el határai kijelölésére. Végül az 1552–1561-ig uralkodó Alexandru Lăpușneanu, mint Csicsóvár ura, Maxin János kaczkói vajdának adott telepítésre engedélyt, ki aztán 1552-ben Drágyiát végleg betelepítette. 1553-ban aztán a terület az erdélyi fejedelem birtoka lett, majd 1567-ben Maxin János kapta meg az erdélyi fejedelemtől adományba, kinek halála után fiára Péterre szállt. A Maxin leszármazottaké volt még 1676-ban is. 1685-ben Soósmezei Vajda Balázs, Marján és János, más felől Kaczkói Gyepessi János Maxin László után birt itteni és kaczkói birtokon úgy osztoztak meg a megye két főispánja előtt, hogy Vajdáéknak 3, Gyepessinek 2 ház jutott. 1694-ben birtokosai voltak Vajda János és rokonsága, 1750-ben pedig a Karuly és a Vajda család tagjai, és később is e családok és leszármazottaik voltak az itteni birtokosok. 1910-ben 329 lakosából 8 német, 321 román volt. Ebből 318 görögkatolikus, 8 izraelita volt. A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Magyarláposi járásához tartozott. Nevezetességek Volt görögkatolikus, jelenleg ortodox fatemploma az 1800-as évek közepe előtt épült, másodszor 1854-ben Mihály és Gábor őrangyalok tiszteletére szentelték fel. Alkotmány Alkotmány alatt általában a társadalom működésével kapcsolatos érdekek és célok, az állam belső szabályozására és külkapcsolatára vonatkozó alapelvek, a jogforrási rangsor csúcsán elhelyezkedő, egy alaptörvényben megjelenő összességét értjük. Szabályozási tárgya még az alkotmány és az alkotmányosság védelme. Létrejöhet a társadalmi csoportok, különböző térségek, nemzeti közösségek érdekszövetsége alapján, vagy a központi hatalom által. Megnevezése a világban legelterjedtebb kartális alkotmányokhoz kapcsolható, de átvitt értelemben, visszavetített fogalomként használatos a korábbi történeti alkotmányokra is. Alkotmány, alkotmánytörvény, alaptörvény, konstitúció vagy charta néven jelenik meg. Magyarország alkotmányának 2011. december 31-ig hatályos elnevezése „Alkotmány” volt, ezt váltotta 2012. január 1-jétől az „Alaptörvény” elnevezés. Története A kartális alkotmány megnevezésének alapját az oktrojált (erőltetett, kényszerítő) alkotmányok képezték, amelyek nem az uralkodó és a nép, vagy népképviselet, mint két egyenrangú félnek az egyezségéből keletkezett, hanem a szorult helyzetbe jutott uralkodó kényszerült az engedményre. Később a hatalmában megerősödött főhatalom ezt visszavonhatta, ezért hívják ezt papiros-alkotmánynak. Az írott alkotmány (kartális, rendszeres alaptörvényű, papiros-alkotmány) fogalma az újkor elején fejlődött ki az abszolutizmussal szemben álló polgári eszmék ideológiai eszköztárának elemeként, az isteni tekintéllyel helyett az egyéni érdeket támogatta. Ebben a korszakban az igény felerősödik a népszuverenitással, a jogegyenlőséggel, az emberi jogokkal érvényesülése a szabadságjogokkal és a jogállamisságal kapcsolatosan. A felsorolt igénynek szükségszerűen megváltoztatták és alkotmányban szabályozták a közhatalom gyakorlásának módját, a hatalmi ágak szétválasztását és viszonylagos egyensúlyát, a közhatalom és a társadalom együttműködését. Az első kartális (írott formájú) alkotmány 1787-ben az Amerikai Egyesült Államok-é, radikális polgári átalakuláson átmenő, illetve meggyökeresedett alkotmánytörténeti előzménnyel nem rendelkezett. Ezt a rövid ideig érvényes lengyel alkotmány követte 1791-ben, valamint a francia alkotmányt is 1791-ben fogadták el. Ezt követte Belgiumé, s a német nyelvterületek országaié, majd általánossá vált. A XVIII. századtól, főleg a XIX-XX. században világszerte folyamatosan a kartális alkotmány terjedt el. Az uralkodó által kierőszakolt, vagyis oktrojált alkotmány például 1814-ben a francia, 1849. március 4-én az osztrák alkotmány, valamint a diktatórikus rendszerek (kommunizmus, fasizmus) alkotmánya. Az alkotmány lényeges átalakítása esetén előfordult, hogy az alkotmányozó teljesen új alkotmányt alkot (például Franciaország, Németország). Másutt viszont többszöri módosítás után hosszú ideig hatályos. Erre jó példa az Amerikai Egyesült Államok 1787-ben elfogadott alkotmánya. Az alkotmány helye a jogszabályok között Az alkotmány a jogforrási rangsor csúcsán elhelyezkedő, a többi jogszabály, jogi norma fölé rendelt alaptörvény, ezért nem lehet egyetlen más részletező és kiegészítő szabály rendelkezése ellentétes azzal. Mint belső jogforrás, a társadalmi csoportok illetve a központi hatalom hatáskörébe tartozik a megalkotása, mint külső jogforrás, törvényi formában jelenik meg, legmagasabb szintű és egyedi megnevezésű törvényként. Az alaptörvény feladata a főszabályok, alapelvek és alapértékek meghatározása, a többi jogforrást pedig a részletes szabályozás jellemzi. A kartális alkotmány általában nem tartalmazza valamennyi alkotmányjogi rendelkezést. Az alkotmányjogi szabályokat tartalmazó külön törvényeket organikus-, alkotmánytörvényeknek (sarkalatos törvényeknek) nevezzük. Ide sorolható a parlament működésének szabályai, állampolgárság, választójogi rendszer szabályozása, önkormányzati rendszer szabályozása, bírósági rendszer szabályozása. Különlegesség, hogy Svédországban az alapvető jelentőségű alkotmányjogi szabályokat nem egy, hanem egy adott korszak különböző témájú, több kiemelt rangú törvénye foglalja magában. Ez a törvénygyűjtemény egy kartális alkotmányt alkot. Szokásjog A kartális alkotmányok keletkezésének az időszakától a szokásjog szerepe általában csökkent, mert azok nagy részét jogszabályban foglalták. Előtte a történeti alkotmányoknál, a szokásjognak nagyon jelentős szabályzó szerepe volt. Az alkotmányozás módja A kartális alkotmány megalkotását többnyire a törvényhozás végzi, de esetenként a nép vagy törvényhozáson kívüli közösségi képviselők is feladatot kapnak az alkotmányozásban, illetve lehetséges az alkotmányozó és a törvényhozó hatalom szétválása is. Leggyakrabban a kartális alkotmány elfogadására valamilyen minősített többség vagy különleges eljárás szükséges, ami az alkotmányvédelemnél is használatos. Az alkotmánybíróság tevékeny szerepével, alkotmányértelmezései révén az alkotmányozás önálló szereplőjének tekinthető. Az organikus törvények formailag akár azonosak is lehetnek más törvényekkel, de elfogadásuk különleges eljárással történik. Oktrojált alkotmányozás Az alkotmányozást főleg a központi hatalom végzi, akiknek tükrözi az érdekét. E felfogás szerint az állam feladata a társadalom vezetése, a társadalmi célok meghatározása, melynek az egyes polgárok érdekeit alárendeli. Előfordul olyan, hogy a szorult helyzetbe jutott hatalom kényszerül az engedményre, amit azután bármely pillanatban visszavonhat, ha újra megerősödik. Demokratikus alkotmányozás A demokratikus alkotmányt többé-kevésbé a nép vívja ki. Fontos az önálló alkotmányozó hatalom létrehozása, mert az alkotmány többek között a hatalomgyakorlási rendszer kereteit szabja meg, ezáltal nemcsak a főhatalom akarata jelenik meg benne. Ilyenkor az alkotmányt a társadalmi csoportok, különböző térségek (járások, megyék, régiók, tartományok, szövetségi állam tagjai) és nemzeti közösségek szövetségei hozzák létre. A polgárok egyéni érdekeit tartja szem előtt, célja ezen érdekek érvényesülését segíteni. Az emberek veleszületett jogaik egy részéről lemondanak a közösség, az állam javára, de ellenőrzik a társadalom irányítóit. Így az alkotmány a lehető legmagasabb szintű társadalmi megegyezést fejezi ki, tehát társadalmi szerződésnek nevezhető. Ennek következtében egyensúly jöhet létre az állampolgárok egyéni érdeke, a társadalmi csoportok és a hatalom között. Az alkotmányozás ezáltal biztosíthatja az alkotmány demokratikus jellegét és széles körű elfogadottságát. Az alkotmány szabályozási tárgya Szabályozási tárgya az alkotmányos alapértékek, a társadalom működésével kapcsolatos érdekek, vagyis a közérdek meghatározása. Szabályozási tárgya még az államiság, az alkotmány védelme és az alkotmányosság védelme. Az államiság újjászervezése (megalakulása) biztosítja alkotmányos alapértékek megvalósítását. Alkotmányos alapértékek Ezen elvek az alkotmány minden rendelkezését áthatják, ezért fontos meghatározni az állampolgár jogát és kötelességét valamint a társadalmi célokat és érdekeket. Ide tartoznak a társadalom tagjainak és közösségeinek jogai azok védelmezése és korlátozása, kötelessége, felelőssége és felelősségre vonása, valamint a társadalmi célok és érdekek meghatározása. Az alapvető személyi jogok védelmezése és korlátozása Biztosítja például a szólás-, gondolat-, vélemény- és sajtószabadságot, a gyülekezés szabadságát, a vallásszabadságot , kinyilatkoztatja az élethez, a jó hírnévhez, a munkához való jogot. Vitát generálhat még az élethez való jog értelmezése az abortusszal , a halálbüntetéssel , vagy az eutanáziával kapcsolatban, a lakhatáshoz való jog, vagy a jövő nemzedékeinek jogainak alkotmányba iktatásának szükségessége is. A polgárok jogai, kötelessége és felelőssége Ez a téma a társadalom tagjainak, az állampolgárok jogaival, kötelességeivel és felelősségével foglalkozik, elsősorban azzal, hogy ezek közül melyeket a legcélszerűbb az alkotmányban is feltüntetni. A közösségi jogok védelmezése és korlátozása Ez a szakasz a család és a többi közösség védelmezéséről és az észszerűség keretei közötti korlátozásáról szól. A társadalom közösségeinek kötelessége és felelőssége Ide tartozó közösségek a család, a település polgárai, a kistérség , nagyobb térség (régió, megye, tartomány) és az állam lakosai, nemzeti közösségek és egyéb közjogi feladatokat ellátó közösségek kötelessége és felelőssége. Társadalmi célok és érdekek Egy modern alkotmánynak ki kell mondania alkotmányosság azon legfontosabb elveit, a társadalmi célokat, a társadalom egészének a közös érdekét a szociálpolitika céljait valamint a kulturális célokat. Az állam céljainak meghatározásánál két elterjedt álláspont létezik. Az egyik, jellegzetesen a keleti országokban, illetve diktatórikus rendszerekben (különösen: kommunizmus , fasizmus ) élő felfogás szerint az állam feladata a társadalom vezetése , a társadalmi célok meghatározása, melynek az egyes polgárok érdekeit alárendeli. Az angolszász államfelfogás a polgárok egyéni érdekeit tartja szem előtt, célja ezen érdekek érvényesülését segíteni. A két felfogás az állam tevékenységének határait befolyásolja, de a tevékenység jellege hasonló. A kormányzás ( közigazgatás ) célja az alkotmányos alapértékek és a társadalmi igazságosság tehát a közjó szolgálata. A közigazgatási és közhasznú feladatok megvalósításakor a kormányzás egyféle kiegyenlítő szerepet is betölt, amikor az egyes csoportok érdekeit védve az erkölcs és az igazságosság talaján a közjóra törekszik. A költségvetési szervek közhasznú tevékenysége a társadalom közös szükségleteinek kielégítésére szolgál nyereség- és vagyonszerzési cél nélkül. Ezek olyan a tevékenységek, amit más nem végezhet, vagy a közösségen kívül más nem akarja működtetni. Cél szabályozni alkotmányos szinten az államadósságot , vagyis a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalapok és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak együttes adósságát , illetve kiterjesztve az államháztartási adósságra, melyben a települési és térségi ( járás , megye , régió, tartomány ) adósság is benne foglaltatik. Ezek a szabályok biztosítják az állandóságot a közpénzügyekben, ami magát az állam biztonságát is jelentik. Társadalmi érdek közalkalmazottak és a költségvetési támogatottak alkalmazottjai javadalmazásának, költségtérítésének a behatárolása (felső határa). A jogállamiság betartása. Célja a népszavazás kiterjesztése, mivel a demokráciában a népszavazás a hatalomgyakorlás legfelsőbb döntéshozója. Célja a társadalom működésével kapcsolatos érdekek jogszabályokkal való szabályozása. Célja meghatározni, hogy mely közérdekű tevékenységek támogatása illetve működtetése elismerten közösségi, állami vagy nemzetközi feladat. Az államiság Meghatározott területen élő emberek kormányzattal és szuverenitással rendelkező közössége. Viszonylagos önállósággal rendelkező szervezet. Az alkotmány tartalmazza az államiságra vonatkozó legfontosabb ismérveit, mint az államforma a területiség, jelképek, a belső szuverenitás és a külső szuverenitás fokát. Az állam területei és a jelképei Tartalmazza az állam nevét és jelképeit. Itt meghatározza, hogy mely térségek és lakosok tartoznak az államhoz. Meghatározza a térségekben élő népcsoportokat és a hivatalos nyelveket. Külső szuverenitás Függetlenséggel, önálló államhatalom rendelkezik egy meghatározott területen élő népesség felett. A döntéseket külső felügyelet nélkül hozza meg. Meghatározza, hogy az államhatalom külső szuverenitásának a gyakorlását hogyan szabályozzák a nemzetközi jogszabályok, a nemzetközi szerződések és egyezmények, az állam pénzügyi politikája és a honvédelemmel. Belső szuverenitás Az alkotmányos alapértékek szellemében szabályozza a hatalmi szerkezetét, feladatait és bevételei, a döntések jogának felosztását, a döntéshozatal résztvevőinek meghatározását, a döntéshozatali eljárásokat, a hatalom felelősségét, ellenőrzését, védelmét és felelősségre vonását, valamint a választási rendszert. Meghatározza a társadalmi rendszert, mely tartalmazza a gazdasági rendszert, a jogrendszert és a politikai rendszert. Hatalmi szerkezetek és feladatai Az alkotmány meghatározza az államforma két alapvető összetevőjét, az államszerkezetet és a kormányformát. Az államszerkezet az államnak, mint egésznek és részeinek rendszerét, egymáshoz való viszonyát fejezi ki. Fontos jellemzője a központosítottság vagy decentralizáltság, ez mutatja, hogy az egyes részek milyen fokú önállósággal rendelkeznek. Magas szintű decentralizáció esetében települési és térségi közügyekben a helyi közigazgatási szerv és önkormányzat, országos jelentőségű ügyekben a központi közigazgatási szerv jár el. Meghatározza az állami szervek hatalmi ágainak szétválasztását, szervezeti rendszerét, hatáskörök szintek szerinti elosztásának az elvét, intézményrendszerét, ezek feladatát és így létrehozza hatalmi ágak egyensúlyát. Meghatározza a döntéshozatali eljárások gyakorlásának az elvét, hogy milyen esetben használható a többségi, minősített többségi, egyedi vétójog, megegyezéses döntés és a népszavazás. Demokráciában az alkotmány szabályozza a népszavazás alapelvét, mint például a módját és a döntési jogkörét. Szabályozza, hogy mely kérdésekben döntéshozó és melyekben véleménynyilvánító a népszavazás. A kormányforma lehet monarchia, köztársaság illetve alaki köztársaság. Rendelkezik a közigazgatás rendszeréről, azok egymáshoz és a lakossághoz való viszonyáról. Meghatározza a közigazgatás egyes lépcsőit és azok feladatát. A közigazgatási szerv csak a rá vonatkozó jogszabályokban lefektetett módon, és csakis az közigazgatási eljárás szabályai szerint folytathat eljárást. A törvényhozói hatalom a parlament , a köztársasági elnök vagy az uralkodó ( parlamentáris hatalomgyakorlásnál ) és a helyi önkormányzatok . A végrehajtó hatalom, a köztársasági elnök (prezidenciális hatalomgyakorlásnál a végrehajtó hatalom feje), a kormány , a helyi kormányzás , a rendfenntartók és a honvédség ( hadsereg ). Az igazságszolgáltatói hatalom, az alkotmánybíróság , a bírói szervek és az ügyészség . Közfeladatot ellátó köztestület és társadalmi szervezet , mint például az egyházak és a politikai pártok . Ellenőrző feladatokat ellátó szervezetek, intézmények az Állami Számvevőszék , a jegybank , a választási bizottságok , a közbeszerzési hivatal, a gazdasági versenyhivatal , az országgyűlési biztos és a pénzügyi szervezetek felügyelete . Választási rendszer A hatáskörök, a döntéshozatali eljárásokat, a közjogi feladatok, a nemzeti közösségek, és a térségek érdekeinek figyelembevételével kialakíthatja a hatalmi rendszerének a választási alapelvét. Az államháztartás rendszere Az államháztartás rendszere rendezi az alapvető pénzügyi rendszereket, az elveket, illetve azokat a viszonyokat az egyes szervek közt, melyek érintettek a közpénzügyek és közvagyon kezelésében vagy akár ellenőrzésében. A pénzügyekhez kapcsolódnak a költségvetési szabályok , mely korlátozhatja, vagy tilthatja a hiányt. Például a költségvetési hiány nagysága, nem haladhatja meg a közberuházások mértékét. Mindenképp szabályozásra szorul az egyes helyi önkormányzatok anyagi helyzete is bele értve a pénzügyi forrásokat. Az önkormányzatok kötelező feladataik ellátása mellett, további feladatokat is vállalhatnak annak érdekében, hogy élhetőbbé tegyék az általuk irányított területet. Meghatározza a nem kormányzati szervezetek pénzügyi támogatásának a mértékét és a módját. A döntéshozó kötelessége és felelősségre vonása Képviseleti demokrácia esetében szabályozza, az önkormányzatok feloszlatásának feltételét, a képviselők, a választott elöljárók visszahívásának feltételét. Alkotmányos mulasztás vagy egyéb súlyos kötelességmulasztások esetén, például a közigazgatási bíróság, megszüntetheti a képviseleti megbízást és korlátozza a passzív választójogát. Köztisztviselők esetében meghatározza a közügyektől való eltiltás feltételeit. A döntéshozók védelmezése és korlátozása A hatalom mentelmi joga A képviselők és a választott elöljárók passzív választójoga . A különleges jogrend A rendkívüli állapotra és a szükségállapotra vonatkozó közös szabályok A rendkívüli állapot A szükségállapot A megelőző védelmi helyzet A váratlan támadás A veszélyhelyzet A különleges jogrendre vonatkozó közös szabályok Az alkotmány védelme A kartális alkotmány a jogrendszerben sajátos helyzetű és megnevezésű törvény, ezért védelme egyedileg megoldható. A védelem lehet tartalmi és eljárás jellegű. Tartalmi védelem a kiemelkedően fontosnak ítélt alkotmányos rendelkezések megváltoztathatatlannak nyilvánítása. Eljárásbeli módosítás védelme, minősített többséghez kötött szabály, népszavazás általi megerősítéshez kötése, két alkotmányozó (törvényhozó) szerv általi megerősítéshez kötése, két választási ciklus törvényhozói általi megerősítéshez kötése, az előbbiek kombinációja, és még más megoldások. Eljárásbeli módosítás védelem az alaptörvényen kívül a többi előre meghatározott alaptörvényekre is kiterjeszthetők. Az alkotmányosság védelme Az alkotmánybíráskodás felügyeli a jogszabályalkotást, mivel az alkotmány a jogforrási rangsor csúcsán elhelyezkedő alaptörvény, ezért nem lehet egyetlen más jogszabály ellentétes azzal. Gyakorlatban Jelenleg a legtöbb ország kartális alkotmánnyal rendelkezik. Magyarországon először a Tanácsköztársaság idején, 1919-ben kísérelték meg kartális alkotmány bevezetését, azonban erre végül csak 1949-ben került sor. Huete Huete település Spanyolországban, Cuenca tartományban. Lakosainak száma 1776 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Homiletické listy Homiletické listy szlovák nyelven megjelenő katolikus lap volt a Magyar Királyságban. Szakolcán adták ki 1911 és 1914 között. Havonkénti periodicitással jelent meg. A lap kiadása Ľudovít Okánik nevéhez fűződik. Forrás Malá encyklopédia žurnalistiky, 1982, Pozsony Rudice (Uherské Hradiště járás) Rudice település Csehországban, a Uherské Hradiště-i járásban. Rudice Biskupice, Záhorovice, Uherský Brod, Šumice, Bojkovice és Luhačovice településekkel határos. Lakosainak száma 439 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Homlokrés nélküli legyek A homlokrés nélküli legyek a rovarok közé tartozó kétszárnyúak (Diptera) rendjében a valódilégy-alakúak (Muscomorpha) alrendág egyik csoportja. Jellemzésük Homlokpárnájuk rövid, olykor jelentéktelen. Az ívvarrat alig látható. Pupáriumuk felnyitására nincs külön szervük. Homlokhólyagjuk igen kezdetleges, így a bábbőr felrepedésének vonala változatos. Jean-Jacques Dessalines Jean-Jacques Dessalines (haiti kreol nyelven: Janjak Desalin, Grande-Rivière-du-Nord, 1758. szeptember 20. – Port-au-Prince, 1806. október 17.) a haiti forradalom egyik vezére és a független Haiti első vezetője, 1804-től haláláig I. Jakab néven az ország császára. Ifjúsága A haiti hagyomány szerint Dessalines Afrikában született és rabszolgakereskedők vitték a francia gyarmatra, Saint-Domingue-ra (a későbbi Haiti), ám a történészek szerint már a karibi szigeten látta meg a napvilágot rabszolga szülők gyermekeként. Szülei egy Grande-Rivière-du-Nord település melletti cukornádültetvényen dolgoztak, itt született Dessalines is Jean-Jacques Duclos néven (Duclos az ültetvény tulajdonosa volt és a korabeli szokás szerint magáról nevezte el a rabszolgáit). Két testvére volt, Louis és Joseph Duclos, akik később szintén a Dessalines nevet vették fel. Az ő fiaik később, az ország függetlenné válása és Dessalines császárrá kikiáltása után nemesi rangra emelkedtek. Dessalines (vagyis akkor még Duclos) 30 éves koráig rabszolgaként dolgozott Henry Duclos cukornádültetvényén és idővel a commandeur vagy előmunkási fokozatig vitte. Ezután egy Dessalines nevű szabad fekete vásárolta meg és Jean-Jacques felvette az ő családnevét, amit szabadulása után is megtartott. Három évet dolgozott nála, amíg ki nem tört 1791-ben a rabszolgafelkelés. A forradalom Jean-Jacques Dessalines 1791-ben csatlakozott a Saint-Domingue északi sík vidékén kitört lázadáshoz, melyet Jean François Papillon és Georges Biassou vezetett. Ez volt az a felkelés amely kiszélesedve a haiti forradalommá vált. Dessalines hadnagyi rangot kapott Papillon seregében, és amikor 1793-ban a spanyolok hadat üzentek a forradalmi Franciaországnak, Papillonnal tartott mikor az átvonult Hispaniola spanyol részébe és felvételét kérte az ottani hadseregbe. Ekkor találkozott a sikeres katonai vezetővel, Toussaint Bréda-val (később Toussaint Louverture néven lett közismert), aki szintén rabszolgának született és spanyol színekben harcolt a francia gyarmati erők ellen. 1794-ben a forradalmi párizsi kormány eltörölte a rabszolgaságot, Toussaint pedig átállt a francia hadsereghez, amely a spanyolok és britek ellen küzdött. Dessalines követte őt, egyik alvezérévé vált és 1799-re már tábornoki kinevezést kapott. Dessalines sikeres katonai vezető volt, csapataival elfoglalta Jacmel, Petit-Goâve, Miragoâne és Anse-à-Veau városokat. 1801-ben ő verte le Louverture unokaöccsének, Moyse tábornoknak északi lázadását. Egyúttal hírhedtté is vált arról, hogy lemészároltatta a magát megadó ellenséget és egész falvakat égetett porig. A felszabadult rabszolgák serege kiszorította a spanyol és brit katonákat, Louverture pedig a sziget kormányzójává kiáltotta ki magát. Ő nem kívánt elszakadni Franciaországtól, autonómiát szeretett volna elérni a volt gyarmatnak és új alkotmány megírására adott parancsot. Párizsban eközben Napóleon vette át a hatalmat, aki a gazdasági érdekeket szem előtt tartva és az ültetvénytulajdonosok panaszainak hatására vissza akarta állítani a közvetlen francia fennhatóságot. Sógora, Charles Leclerc vezetésével csapatokat küldött Hispaniolára. Louverture és Dessalines harcba szálltak a francia megszállók ellen, és bár létszámban és fegyverzetben is hátrányban voltak, Dessalines nagy hírnévre tett szert, amikor Crête-à-Pierrot erődjénél ellent tudott állni nekik. 1802. március 4-én Leclerc 18 ezernyi katonája ostrom alá vette az erődöt, melyet Dessalines védett 1300 emberrel. Hogy bizonyítsa elszántságát, Dessalines fáklyát tartott egy nyitott lőporoshordó fölé és kijelentette, hogy maga robbantja fel az erődöt, ha a franciák betörnek. Húsz napig védték a kis erősséget, és közben súlyos veszteségeket okoztak a támadóknak. Végül, amikor fogytán volt az élelmük és a muníciójuk, áttörtek az ostromlókon és bevették magukat a hegyekbe. A franciák oldalán félvér gyarmati katonák is küzdöttek, akiket Alexandre Pétion és André Rigaud vezetett. Ők korábban részt vettek a felkelésben, de később fellázadtak Louverture ellen és kénytelenek voltak a sziget spanyol oldalára menekülni. Crête-à-Pierrot után Dessalines belátta, hogy hosszú távon nem tudnak ellenállni a francia hadseregnek, elárulta Louverture-t és csatlakozott Leclerchez. Louverture-t a franciák tárgyalni hívták, ám mikor megjelent letartóztatták és Európába szállítása után börtönében meghalt. 1802 nyarán világossá vált, hogy Napóleon vissza akarja állítani a rabszolgaságot és októberben Dessalines és Pétion újból lázadást kezdeményezett Párizs ellen. Helyzetüket megkönnyítette, hogy a megszálló európaiak közül sokat elvitt a sárgaláz, maga Leclerc is ebbe a betegségbe halt bele. Leclerc utódja, Rochambeau vikomt brutális módszerekkel próbálta leverni a lázadást, ami egyesítette a faji alapon megosztott felkelőket. Dessalines, a felkelés vezetője sorra nyerte a csatákat a betegségtől meggyengült európaiak ellen, míg végül 1803. november 18-án Vertières-nél döntő győzelmet aratott. A város erődjébe visszavonuló Rochambeau másnap békét kért. December 4-én Napóleon csapatai kivonultak a gyarmat területéről és a haiti forradalom véglegesen győzött. Ez volt a történelem egyetlen sikeres rabszolgalázadása, amely független állam kikiáltásával ért véget. Császársága 1804. január 1-én Dessalines Gonaïves városában kihirdette a volt gyarmat függetlenségét és Haiti (Hispaniola régi indián neve után) megalakulását. Önmagának élethosszig tartó kormányzói címet adott, de néhány hónappal később, 1804. szeptember 2-án kikiáltotta a Haiti Császárságot, melynek október 6-án Le Cap városában I. Jakab néven császárává koronázták. 1805. május 20-án kibocsátotta az alkotmányt, melyben élethosszig tartó uralkodónak nyilvánították Dessalinest, aki maga nevezi meg örökösét. A volt rabszolga, aki három évtizedig gürcölt a cukornádültetvényeken, nem bízott a fehérekben és 1804 februárjában parancsot adott valamennyi fehér férfi meggyilkolására. Titkos utasítása szerint az akciót késekkel és bajonettekkel kellett végrehajtani, hogy a lövések ne riasszák fel a többi áldozatot. A francia férfiakat megölték, a nőket többnyire megerőszakolták (és végül őket is meggyilkolták), házaikat kifosztották. A mészárlásnak 3-5000 ember esett áldozatul. Dessalines az országot fekete köztársaságnak nyilvánította (melyben a félvérek is feketéknek minősültek) és az alkotmányban megtiltotta, hogy fehérek valaha is földbirtokot szerezzenek Haitin. Volt fekete gazdájával, akitől vezetéknevét is kapta, viszont jól bánt; császársága után házába fogadta és munkát adott neki. Az állam jövedelmeinek garantálására kényszermunkarendszert vezetett be. A fekete lakosságnak vagy katonai szolgálatot kellett teljesítenie, vagy a cukornádültetvényeken dolgoznia. A rendeletet szigorúan betartatta, annyira, hogy sokan már a rabszolgaság visszatértét emlegették. A megtermelt cukrot és kávét állami ellenőrzéssel adta el külföldre, elsősorban Angliának és az Egyesült Államoknak. Az így létrejött rendszer hivatalnoki székeit többségében félvérekkel volt kénytelen betölteni, akik a forradalom előtt is szabad polgárok voltak és megtanulhattak írni és olvasni. Halála Dessalines rendszere sokakban elégedetlenséget keltett, beleértve a forradalom alvezéreit, Alexandre Pétiont és Henri Christophe-ot. Összeesküvést szőttek a császár megbuktatására és 1806. október 17-én a fővárostól északra, Pont Larnage-nál (ma Pont-Rouge) meggyilkolták Dessalines-t. Halálának körülményei nem ismertek, egyes verziók szerint Pétion házában letartóztatták és közben akkora ütést kapott a fejére, hogy belehalt, mások szerint lesből lelőtték. Egyes források szerint tömeg lincselte meg: kétszer rálőttek, fejére kardcsapást kapott, végül három tőrszúrás érte. "A zsarnok meghalt!" kiabálták a gyilkosai, majd széttépték és szétvagdosták a testét, amit végül otthagytak a téren. Ma emlékmű áll azon a helyen. A nép nem akarta, hogy kellő tiszteletadással temessék el és végül egy alacsony sorból származó fekete nő, Défilée (Dédée Bazile) vitte el és temette el a császár holttestét. Bár kortársai gyűlölték önkényes vezetői stílusa miatt, a 20. század elejétől kezdve a haiti nacionalisták tisztelték, mint az állam megalapítóját. Róla kapta nevét Haiti himnusza, a Dessalinienne, valamint Dessalines városa. Dessalines dédunokája az a Cincinnatus Leconte volt, aki 1911 és 1912 között betöltötte Haiti elnöki tisztét. Županići Županići (olaszul: Zupanici) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Sveta Nedeljához tartozik. Fekvése Az Isztriai-félsziget keleti felén, Labintól 7 km-re északnyugatra, községközpontjától 4 km-re nyugatra, a Raša szurdokának keleti oldalán fekszik. Története A 18. század végén az Isztriával együtt francia megszállás alá került, majd az I. világháború végéig a Habsburg birodalom része volt. A településnek 1880-ban 169, 1910-ben 232 lakosa volt. Az I. világháború után Olaszország része lett, majd a II. világháborút követően Jugoszláviához csatolták. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 1993-ban a Labini járásból Kršan, Raša és Pićan mellett újra megalakult Sveta Nedelja község, melynek a település is része lett. 2011-ben 139 lakosa volt. FarSight Studios A FarSight Studios (korábban Farsight Technologies) kaliforniai székhelyű videojáték-fejlesztő és kiadó cég, amelyet 1988-ban alapítottak. Európai Neutronkutató Központ Az Európai Neutronkutató Központ (European Spallation Source, rövidítve ESS) egy kutatási célú nagyenergiájú részecskegyorsító, ami nagysebességű protonokat ütköztet nehéz atomokkal. A becsapódás széttöri az atommagot és sok már részecske társaságában neutronokat lök ki belőle (ez a spallációs eljárás). A neutronsugárzás egy nagyon hatásos eszköz az anyagok természetének alapvető tanulmányozására, akár gépalkatrészekről, akár élő szövetekről legyen szó. Az ESS meglévő létesítményei (SNS, J-PARK) a rövid impulzusú protongyorsítót alkalmaznak, ugyanakkor a jövőben megvalósuló ESS létesítmények esetén a tervezés az úgynevezett hosszú impulzusú forrás koncepcióból indul ki, amelyet Mezei Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa dolgozott ki. Ez a megközelítés nagyobb teljesítményt képes elérni a meglévő, Amerikában és Japánban épített központokban használt, rövidhullámú technológiáknál hatékonyabb költségszint mellett. Az ESS lehetőségei A megvalósult amerikai és japán kutatóközpont, valamint az Európában megvalósítandó tervezett ESS kutatóközpont lehetővé teszi a maghasadási technológiák nélküli protongyorsítóra épülő neutron forrás megvalósítását, ami a jövőben kiválthatja az atomreaktorra épülő neutronnyaláb előállítást így biztosítva a kutatásban használatos neutronok állítását. Emellett az ESS a forrás erősségét – tehát a forrásból kiinduló neutronok áramlását – tekintve is kifejezetten lényeges növekedést biztosít. Az ESS-ben a neutronok impulzusos áramlása nagyságrendjét tekintve körülbelül kétszer nagyobb lesz, mint az elmúlt évtizedben teljes üzemben levő legnagyobb teljesítményű neutronforrásoknál. Ez a fejlesztés az ESS-be tervezett műszer fejlesztésekkel karöltve nagyságrendjét tekintve akár háromszor is nagyobb érzékenységével forradalmi újítást fog lehetővé tenni a kísérletek körében. Merően új lehetőségeket kínál egy anyag szerkezetének, funkciójának és fejlesztési lehetőségeinek vizsgálatában. Kivitelezése után az ESS Európa és a világ neutron alapú anyagkutatásokat végző vezető multidiszciplináris központja lesz és nagyban hozzá fog járulni az Európai Unió gazdasági versenyképességének fenntartását és javítását célzó tudásalaphoz. Az ESS az ultravékony és laterálisan gátolt struktúrákon az alábbi területeken végzett fejlett és nagy hatásfokú vizsgálatokban fog új lehetőségeket megnyitni: pl. olvasóberendezések az információtechnológiában, enzimek aktív területének struktúrája, fenntartható energiagazdaságot szolgáló hidrogéntárolási technológiák, porózus közegekben levő multi-komponensű komplex folyadékok harmadlagos olajtermeléshez, metán-víz klatrátok földgáztermeléshez, vagy nanostruktúrák mintáinak meghatározása katalizátorokhoz, orvosi implantátumokhoz, gyógyszerekhez, foton-anyagokhoz, stb. Az újfajta detektor-, műszer- és szoftver technológiák is az innováció mozgatórugói lesznek. Az ESS felhasználása Az ESS a statikus és dinamikus jelenségek valós idejű, valós méretű, valós élethelyzetű, in-situ neutron méréseihez fog hozzájárulni, s közben a nanoméretű eseményekről fog képet adni. Az ESS-ben a neutron egyedi tulajdonságai (mágneses nyomaték, viselkedés hidrogén atomokkal, nehéz elemeken áthatolás, stb.) az intenzitás példátlannak tekinthető növelésével párosítva merőben új lehetőségeknek nyitnak utat a biológia és az oldatokban található nagy molekulák (fehérje folding) terén végzett dinamikus és strukturális tanulmányokban, a polimereken végzett kutatásokban, a lágy kondenzált anyagokkal foglalkozó tudományágakban, a szerkezeti anyagok valós méretű tomográfiájában és radiográfiájában, a szilárd halmazállapot fizikájában és kémiájában, valamint az igen kis energiájú neutronokat alkalmazó részecskefizikai tanulmányokban. Az ESS tehát rendkívül széles körben megfelel a jövő kutatási követelményeinek: nagy hangsúlyt fektet a puha és élő anyagok kutatási lehetőségeire. Technikai paraméterek A tervezett európai ESS egy olyan 5 MW spallációs neutronforrás, mely eleinte 20 egységet fog magába foglalni, de később további egységekkel, nagyobb energiaszintre ill. több célállomásra is bővíthető lesz. A lineáris gyorsítóból jövő kb. 1,3 GeV protonok egy nehézfémből készült céltárgynak nekiütköznek és hosszú impulzusú (2 ms) neutronokat hoznak létre. Az ESS, a '90-es évek elejétől számítva az európai neutronszóródás terén messzemenő elsőbbséget élvező új projekt a világ vezető neutronforrása lesz, ezzel pedig – egyedülálló megoldásként – a legnagyobb neutron intenzitást (számos esetben a jelenleg vezetőnek számító létesítményekben elérhető fluxuscsúcsnál akár két nagyságrenddel nagyobb fluxust) és újfajta műszerezettséget fog biztosítani az anyag szerkezete, jellegzetessége, funkciói és dinamikája terén végzett kutatásokban. Mindez a szinkrotron forrásokkal, NMR-rel, müonokkal és pl. elektronmikroszkópiával biztosítható komplementer képességekkel kiegészítve az anyagon végzett kutatások legfejlettebb eszközeinek teljes vertikumával fogja ellátni Európát. Az említett hosszú impulzusú létesítmény (e technika koncepcióját Mezei Ferenc javasolta és dolgozta ki) jól illeszkedik a legtöbb műszeres követelményhez és jelentősen olcsóbb a mostanában használt ill. épített rövid impulzusú létesítményeknél. Az ESS Project Az ESS születése A világ gazdaságilag élenjáró országait tömörítő OECD szakminiszterei 1999-es ülésükön döntöttek úgy, hogy kerüljön sor három neutronforrás-központ megépítésére. Azóta az első központ már megkezdte működését az Egyesült Államokban, egy másik pedig Japánban épül. Időközben kezdetét vette az Európai Neutronkutató Központ (European Spallation Source - ESS) létrehozását megcélzó projekt is. Az ESS az Európai Neutronkutató Központ angol elnevezésének rövidítése (European Spallation Source). Az ESS jelene Az Európai Neutronkutató Központ (ESS) jelenleg az EU egyik legnagyobb tervezett kutatás-fejlesztési berendezése, amelynek létesítését indokolja, hogy a neutronforrások iránti igény az elkövetkező évtizedekben jelentősen nő. Az USA és Japán konkurencia erősödése és több kiöregedő európai neutronforrás közelgő kényszerű bezárása miatt ez a kutatási piac átrendeződés előtt áll. A megépítendő európai neutronforrás évi 5-6000 kutató számára biztosítana kutatási lehetőséget, ezzel továbbra is lehetővé téve, hogy Európa vezető szerepet töltsön be a neutronkutatás terén. Az ESS lehetséges helyszínei Az ESS befogadására Svédországnak, vagy Magyarországnak van esélye az általuk szervezendő nemzetközi konzorciumon keresztül. Az ESS projekt nemzetközi összefogással megvalósuló, megtérülő beruházás, amely mind a kivitelezési szakaszban, mind működése során több ezer munkahelyet teremt. Az ESS környezetébe települő kutatóhelyek és a high-tech iparágak szereplői további € milliárdok beruházásával az adott térségben, jelentős továbbgyűrűző gazdaságélénkítő hatásokat gerjesztenek. Az EU kutatási infrastruktúrák stratégiai Fóruma (ESFRI) a projekt indításának felgyorsítása érdekében a három helyszín (Bilbao, Debrecen és Lund) értékelésére egy független nemzetközi szakértői csoportot kért fel (SRG), amely mind a három helyszínt alkalmasnak találta a projekt megvalósítására, de időközben Spanyolország visszalépett. A magyar pályázat Az ESS magyarországi megvalósulása mellett számos érv szól. Többek között a hazai neutronkutatás nemzetközi elismertsége, valamint az a tény, hogy az ESS terve jelentős részben egy magyar kutató (Mezei Ferenc professzor) által felfedezett koncepción alapul. A Budapesti Neutronkutató Központ az EU által nemzetközi felhasználói státusszal nyilvántartott hét legjelentősebb tudományos centrum egyike. A projekt megvalósításának nemzetgazdasági paraméterei hazánkban a legkedvezőbbek, a nemzetközi repülőtérrel is rendelkező Debrecen pedig – magyarországi atommagkutatási központ es 40-ezres elit egyetemével egyetemi központ lévén - kiemelkedő lehetőségeket nyújt nemcsak a képzés, oktatás, fejlesztés, hanem a tudományos és kulturális élet terén is. Neutronkutatás Magyarországon 20. században Magyarország tudományos tradíciói között kiemelt szerep jutott a nukleáris tudományágaknak. Magyarországon kutatási célú atomreaktor először 1959-ben létesült. Kutatóink azonban az elmúlt évtizedekben sem pihentek: elég csak az ESS projekt technológiai alapját képező „hosszúimpulzusú” eljárást kidolgozó Mezei Ferencet, és olyan kollégáit említeni, mint Kroó Norbert, Cser László és Rosta László. 1986 és 1992 között a Budapesti Kutatóreaktort (BK) teljesen felújították és korszerűsítették. 2004-ben a létesítmény működési engedélyét további 10 évvel meghosszabbították. A berendezések fejlesztése folyamatosan zajlik; jelenleg 15 kísérleti állomás működik. A BK a nemzetközi közösség számára nyitott létesítmény, a neutronkutató központok európai hálózatának elismert tagja. Általában évi 150 felhasználói üzemnappal működik. Évi 120-150 kísérletre (beleértve a PhD-programok keretében és szerződéses munkákban végrehajtottakat is) kerül sor; az éves jelentésekben általában idézett publikációk száma 90-100 évente. Az ipari és orvosi alkalmazások (például radioaktív izotópok és tudományos műszerek előállítása) jelentős bevételt eredményez. Elég csak azt említeni, hogy az ipari vállalatoknak a reaktor használatához szorosan kapcsolódó forgalma mintegy háromszor akkora, mint a reaktor éves üzemeltetési költsége. A helyszín - Debrecen Az ESS számára Debrecen városa részéről biztosított helyszín 25%-kal nagyobb a szükségesnél és kifejezetten előnyös formával rendelkezik. Ez pedig lehetőséget teremt arra, hogy a befejezését követő évtizedek során a létesítményben esetlegesen megvalósítandó továbbfejlesztésekhez igen sokféle megoldás kínálkozzék: ezek között említhetjük egy további, második célállomás kiépítésének lehetőségét és/vagy a lineáris gyorsítók meghosszabbítását, de mindezt a rendelkezésre álló tér komolyabb korlátozása nélkül. Maga a helyszín 10-15 percnyi autóútra van a városközponttól, 2 km-nél is közelebb található a nemzetközi repülőtér, a legnehezebb osztályokba tartozó közúti szállítójárművek pedig autópályán közelíthetik meg a területet. Valamennyi közmű az ESS által elvárt szinten áll rendelkezésre. Semmilyen környezeti és környezetvédelmi tényező nem akadályozza, hogy egy ilyen magas műszaki szinvonalú létesítmény megvalósulhasson a kijelölt helyszínen. Debrecen dinamikusan fejlődő város. Debrecen a magyar tudományos élet egyik központja. A Debreceni Egyetem számos fakultása és kutatóintézete tud kapcsolódni, mint a képzés, mint a kutatás terén az ESS –hez. Debrecenben működik az MTA Atommagkutató Intézete (ATOMKI) is. Az intézet munkatársai jelentős nemzetközi tapasztalattal rendelkeznek a neutron kutatás terén. Az ESS beruházás nem csak a tudományos életnek tud jelentős lökést adni, hanem gazdaságélénkítő hatása is jelentős. Az 1 milliárd eurós beruházás jelentős magyar építői és technológia beszállításra ad lehetőséget a Magyarországon működő magyar és multinacionális cégek számára. Az ESS működtetéséhez 600 főnyi magasan kvalifikált személyzetet, a városban megforduló év 5-6 ezer kutató számára szálláslehetőséget, kulturális és sport lehetőséget, családtagjaiknak nemzetközi szintű képzést kell biztosítani tudni. A magyar kormány 2008 szeptemberében kormányhatározatban rögzített elkötelezettségét az ESS Magyarországon történő megvalósítása mellett, biztosítva a befogadó helyszín által szükséges költséghányadot. A beruházás megvalósítása a 2009-első félévben várható helyszínkiválasztás után 8 évet vesz igénybe. A beruházás költségeit a létesítmény szolgáltatásait igénybevevő országok fedezik, és vállalják a 40 évre tervezett üzemeltetés és majdani leszerelés költségeit is. Az országok hozzájárulásuk arányában részesednek az ESS által biztosított un. neutron nyalábidőből. A döntés Az ESS kapcsán nincs hivatalos döntéshozó fórum (bármilyen EU-s szerv vagy szervezet), illetve a helyszín nem pályázati úton kerül eldöntésre, hanem az érdekelt országok meggyőzése révén. Azon a helyszínen valósulhat meg a beruházás, amely helyszín kapcsán az ESS megvalósításában érdekelt országok részéről a tudományos és pénzügyi elkötelezettség a politikai döntéshozók szintjén biztosított lesz. 2009 május 28-án került megrendezésre egy kávé melletti nem hivatalos megbeszélés Brüsszelben, ahol egy ad hoc szavazást tartottak a különböző döntéshozó országok az ESS elhelyezéséről. Svédország összesen hét országtól kapott támogatást (Németországtól, Franciaországtól, Lengyelországtól, Dániától, Észtországtól, Lettországtól valamint Norvégiától(nem EU-tag)), Spanyolországot egyedül Portugália támogatta míg Magyarország nem kapott támogatást egy országtól sem, de 17 Eu-s ország nem volt jelen a kávéházban, amelyek közül sok ország(Románia, Szlovákia, Csehország, Ausztria, és a magyar kormányváltás óta már Lengyelország , Németország , és Franciaország)is a magyar helyszínt, Debrecent támogatja . Olaszország és Svájc nem szavazott, hanem a győztes támogatását ígérték, továbbá az Egyesült Királyság sem adott le szavazatot egy jelöltre sem. A szavazás csak informális volt, így a szerződések megkötése és a részletek kidolgozása csak később történik meg. 2009. június 3-án Spanyolország bejelentette, hogy támogatja az ESS svédországi elhelyezését(előtte a magyar helyszínnel egyezett meg ugyanebben) , valamint magára vállalja egy tesztlaboratórium felállítását és különböző komponensek gyártását a kutatóközponthoz. 2011. február 3-án egy szerződéskötésre került sor Párizsban ahol 15 európai ország, köztük Magyarország is támogatja az ESS svédországi elhelyezését így a központ svédországi elhelyezése biztosított. Olin D. Johnston Olin D. Johnston (Honea Path, 1896. november 18. – Columbia, 1965. április 18.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Dél-Karolina, 1945–1965). Gaitana Essami Gaitana Essami (ukrán betűkkel: Гайтана Ессамі, orosz betűkkel: Гайтана Эссами; Kijev, 1979. március 24.), művésznevén Gaitana (Гайтана) ukrán–kongói származású énekes, zeneszerző. Életrajz Gaitana 1979. március 24-én látta meg a napvilágot Kijevben. Ezután öt évet élt családjával a Kongói Köztársaság fővárosában Brazzavilleben, ahol édesapja Klaver Essami született. Az elmúlt öt év során az akkor még kis Gaitanának sikerült elsajátítania a francia és a lingala nyelvet. Ukrán származású édesanyjával 1985-ben visszatér az akkori Szovjetunióba, ahol oroszul és ukránul tanul. A zeneiskoláját Kijevben végezte el, ahol szaxofonozni tanult. Gyermekkori hobbija az asztalitenisz volt, amit mesterszerűen űzött. Énekesnői karrierje 1991-ben kezdődött a Фант-лото Надія elnevezésű tehetségkutató versenyen, ahol harmadik helyezést ért el. Olyan ukrán és nemzetközileg ismert énekesekkel dolgozott háttérénekesként mint, Irina Bilik, Tajiszija Povalij, Anyi Lorak, és Alekszandr Malinyin. Első albumát 2003. decemberében jelentetti meg О тебе (Rólad) címmel. Nagylemeze nagy sikernek örvendett Ukrajnában és Oroszországban is. 2005-ös második stúdióalbuma főként ukrán nyelvű dalokat tartalmazó Слідом за тобою (Nyomodban) néven jelent meg. 2007. elején kiadja harmadik Капли дождя (Esőcsöppek) című nagylemezét. 2008. március 11-én megjelenteti Тайные желания (Titkos vágyak) nevű negyedik albumát. 2012. február 18-án zsűri és a közönség közös döntése alapján, ő képviseli Ukrajnát a 2012-es Eurovíziós Dalversenyen a Be My Guest című dalával. Diszkográfia Albumok 2003 - О тебе 2005 - Слідом за тобою 2007 - Капли дождя 2008 - Kукaбaррa 2008 - Тайные желания 2010 - Только сегодня Kislemezek 2006 - Двa вiкнa 2007 - Шaленій 2009 - Нeщoдaвнo João Morais João Pedro Morais (Cascais, 1935. március 6. – Vila do Conde, 2010. április 27.) portugál válogatott labdarúgó. Pályafutása A válogatottban 1966 és 1967 között 9 alkalommal szerepelt a portugál válogatottban. Részt vett az 1966-os világbajnokságon. Sikerei, díjai Portugál bajnok (2): 1961–62, 1965–66 Portugál kupa (1): 1962–63 KEK-győztes (1): 1963–64 Világbajnoki bronzérmes (1): 1966 Far Cry 3 A Far Cry 3 egy videojáték, amit a Ubisoft Montreal fejlesztett ki és a Far Cry harmadik része. A Dunia Engine 2 hajtja, zenéit Brian Tyler szerezte. Európában 2012. november 30-án jelent meg, és még abban az évben az év akciójátékának nevezték ki. Történet Jason Brody családtagjaival és barátaival landol ejtőernyővel Rook szigetén. Azonban a helyi drogkereskedő/termelő banda, vagy ahogy magukat hívják, "kalózok" , foglyul ejtik őket. Grant (Jason bátyja) és Jason próbál megszökni, azonban Vaas, a kalózok vezetője már a legelején torkon lövi Grantet. Jason menekülésbe kezd a dzsungelen át, mögötte a vérszomjas kalózokkal. Jason a menekülése végén egy hídra kerül, ám a híd leszakad és Jason egy folyóba esik és eszméletét veszti. Egy helyi ellenálló menti meg, akit Dennis Rogers-nek hívnak és ő lesz főhősünk tanítója. Dennis megtanítja Jasonnek, hogyan készítsen különféle gyógyszereket a szigeten található növényekből, és hogyan aktiváljon rádió tornyokat. Első bevetése alkalmával egy ellenséges állomást kell elfoglalnia annak reményében, hogy Jason barátnője, Lisa ott van, de az info tévesnek bizonyul. Dennis Jasont egy hegyen lakó orvoshoz küldi, ahol megtalálja egyik barátját, Daisyt, akit szörnyű sebek borítanak. Dr. Earnhardt egy gombát kerestet meg Jasonnel, amiből gyógyszert tud készíteni Daisynek. Ezután Jason Dennistől megtudja, hol van Lisa valójában. Útja egy barlangba vezet, ahol egy kiadós öldöklés után Vaas leüti Jasont. Miután felébred, egy elhagyatott hotelben találja magát, Lisával és Vaasal, aki benzinnel felgyújtja a helyet. Miután egy zuhanás után kimenti Lisát az éppen összeomló épületből, menekülniük kell. Ezek után Jason elviszi Lisát Dr. Earthard-hoz. Ezután a csapat többi tagjának megmentése következik. Szereplők Jason Brody: A történet főhőse, akit irányíthatunk. Jason mindenáron meg akarja menteni barátait. Grant Brody: Jason idősebb testvére. Riley Brody: Jason fiatalabb testvére. Liza Snow: Kezdő színész, Jason barátnője. Daisy Lee: Daisy egy fiatal úszó, Grant barátnője. Dennis Rogers: Libériai származású egykori autószerelő. Egy a harcosok közül, ő menti meg a főhőst és ő készíti el a tatouját. Dr. Alec Earnhardt: Öreg drogfüggő orvos, aki a kalózoknak dolgozik, ennek ellenére bújtatja a barátainkat. Buck: Buck egy szadista és a főhős barátjának, Keith Ramsay-nek a fogvatartója. Hoyt Volkernek dolgozik. Hoyt Volker: A zsoldosok vezetője. Emellett gazdag drog- és rabszolgakereskedő. Fő bázisa az északi szigetrészen helyezkedik el. Vaas Montenegro: A kalózok brutális, szadista és pszichopata vezetője. Citra testvére. Hoyt Volkernek dolgozik. Sam Becker: Egy CIA ügynök a zsoldosok közt. Citra Talgumai: A helyi törzs vezetője. Vaas testvére. Fegyverek A Far Cry 3 forradalmasította előzményeit. A fegyvereket megvehetjük vagy akár ingyenesen is hozzájuthatunk mellék küldetés teljesítésével és fejleszthetjük is. Távcsővel és különféle szerelékekkel láthatjuk el. Bővebb információ a fegyverekről: http://farcry.wikia.com/wiki/Far_Cry_3_Weapons. A szokásos fegyver típusokon kívül, a játékban vásárolható visszacsapó íj és lángszóró is. A 2012-es év legjobb játéka A Far Cry 3 lett talán a legsikeresebb Far Cry rész. A történet jól kidolgozott és több szálban fonódik. A terület óriási, ami még rátesz egy lapáttal az az, hogy ezek változatosak. Vadásznunk kell, hogy minél több fegyver, gránát, rakéta stb. lehessen nálunk. A egyes növények begyűjtése speciális készítmények elkészítését teszi lehetővé amelyek időleges képességeket adnak mint például, vadászösztön tűz ellen állás vagy vízalatti légzés. A játék során tapasztalati pontokat kapunk amelyeket egy képesség-fa alapján költhetünk el. A megszerzett képességek a főszereplő karján látható tetoválás egy-egy újabb részeként jelennek meg. Az utolsó képesség elérésével teljessé válik a "tatou". 3GP A 3GP egy multimédia tároló formátum, amit a 3GPP írt le a 3G mobiltelefonon való használatra. Az MPEG-4 Part 14 (MP4) egyszerűsített változata. A 3GP fájloknak .3gp vagy .3g2 kiterjesztésük van. A 3GP a videofolyamot az MPEG-4-hez vagy a H.263-hoz hasonlóan, a hangot az AMR-NB vagy AAC-LC formátumban tárolja. Mindig big-endian-ok, azaz először a legnagyobb helyiértékű bájtok tárolódnak és kerülnek átvitelre. A fájlban kép mérete és a sávszélesség is le van írva, tehát a tartalom megfelelően méreteződik a mobilok kijelzőjén. A 3GP fájlok PC-n a Media Player Classic, MPlayer, QuickTime, RealPlayer, VLC Player, Xine, Zoom Player, GOM Player vagy Kmplayer programok segítségével játszhatók le. Számos másfajta formátumba át lehet konvertálni a 3GP Video Converter programmal vagy az MPEG Streamclip és a QuickTime Alternative együttes használatával. A legtöbb 3G-s telefon képes lejátszani a formátumot, és még a videókat is ebben rögzítik. Mikor PC-n nézik a videót, a minősége ugyanolyan, mint a mobiltelefonon. A biztonsági kamerák is ezt a formátumot használják, mivel több órányi felvétel is elfér kis helyen. Ez az oka annak is, hogy a mobilok a 3GP-t alkalmazzák. A videó gyakorlati implementációiban a 3GP két változata használt: 3GPP (a GSM alapú telefonokra) 3GPP2 (a CDMA alapú telefonokra) Mindkettő az MPEG-4 és H263 videón, és az AAC vagy AMR hangon alapul. Isabel (Lost) Isabel egy szereplő az ABC sorozatában, a Lostban. Ő az a nő, aki kikérdezte Jacket, amikor Juliet gyilkosság gyanújába keveredett. A „Többiek”-hez tartozik. Diana Scarwid alakítja. Életrajz Egy éjjel, Isabel odamegy a ketrechez, ahol Jack-et fogva tartják. Elolvassa magában a tetoválás szövegét Jack karján, majd bemutatkozik. Arra kéri Jack-et, jöjjön vele, mert fel kell tennie néhány kérdést. Isabel azzal vádolja az immárom fogva tartott Juliet-et, hogy Danny megölése mellett gyilkossági kísérletet követett el Ben ellen. Behívja Jack-et, Juliet-et, és Tom-ot egy irodába, és megkérdezi Jack-től, Juliet valóban megkérte-e rá, hogy ölje meg Ben-t a műtét alatt.Jack azt mondja, ezt csak Tom-mal akarta elhitetni, hogy káoszt teremtsen. Isabel tudja, hogy Jack hazudik, de nem érti, miért védelmezi Juliet-et. Miután megszületik a döntés Juliet kivégzéséről, Jack és Alex kérésére Ben arra utasítja Isabel-t, Juliet megölése helyett csupán "jelölje meg" őt. Aznap kora este, Juliet ismét odamegy Jack-hez, és felolvassa a tetoválása feltételezett fordítását: „Köztünk jár, de nem közénk való.” Jack azt mondja, bár ez van ráírva, nem ez a jelentése. A "Többiek" – beleértve Isabel-t is – Jack-kel együtt elhagyják a Hydra állomás szigetét, és visszatérnek eredeti lakhelyükre, a "Barakkokhoz". Később, innen is elmennek. Vaszy Viktor Kórus A Vaszy Viktor Kórus Szeged város oratóriumkórusa, melyet szegedi karvezetők felkérésére 1958-ban Szegedi Zenebarátok Kórusa néven alapított a legendás karmester, Vaszy Viktor, aki az énekkart 1979-ben bekövetkezett haláláig vezette. Története Az együttes irányítását az alapító halála után az akkori szegedi főzeneigazgató, Pál Tamás vette át. 1980-tól fenntartását a Délmagyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalat vállalta; ebben az időben az együttes DÉLÉP Szegedi Zenebarátok Kórusa néven működött. A fenntartó vállalat összeomlása és Pál Tamás művészeti vezető Szegedről való elszerződése miatt 1986-ban a kórus megérett az átszervezésre: ismét közvetlenül a város vált fenntartójává, Oberfrank Géza akkori főzeneigazgató vette át a szakmai vezetést Molnár Lászlónak, a Szegedi Nemzeti Színház karigazgatójának közreműködésével. Az énekkar ekkor vette fel alapítójának nevét. Vaszy Viktor Kórus néven első hangversenyét 1987 decemberében adta. Az 1988/89-es évad elején Molnár László, majd végén Oberfrank Géza Szegedről való távozásával munkájukat a színház új karigazgatója folytatta: Gyüdi Sándor vezető karnagy 1988 ősze óta dolgozik a kórussal. Tevékenysége A Vaszy Viktor Kórus az éppen előadandó darabnak megfelelő összeállításban, 16 – 120 fős létszámmal lép fel. A kórusban több-kevesebb rendszerességgel fellépő mintegy százötven énekes nem főhivatásban vesz részt a munkában; a tagok részben a Szegedi Nemzeti Színház énekkarának tagjai, mások ének- és zenetanárok, a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának és Pedagógusképző Karának hallgatói, vagy nem zenei munkájuk mellett kiváló kottaolvasási készséggel és megfelelő énekhanggal rendelkeznek. Számos mai sikeres opera- és hangversenyénekes volt az együttes tagja pályájának kezdetén, t. k. Kónya Krisztina, Somogyvári Tímea Zita, Megyesi Zoltán, Cseh Antal, Cser Krisztián. A kórus repertoárja a barokktól a kortárs zenéig terjed. Számos ritkaság előadása, valamint ősbemutató fűződik nevéhez. Fellépett szinte minden jelentős fővárosi koncert helyszínen (t. k. a Zeneakadémia nagytermében, a Művészetek Palotája Nemzeti Hangversenytermében, a budavári Mátyás-templomban, a Szent István-bazilikában), számos magyar városban, sikeres hangversenyeket adott Németországban, Görögországban, Olaszországban, Franciaországban, Spanyolországban, Romániában és Szerbiában. Hangversenyeinek túlnyomó részében a Szegedi Szimfonikus Zenekar partnere, de a helyi zenekaron kívül fellépett szinte valamennyi magyar szimfonikus zenekarral és számos kamarazenekarral, továbbá külföldi együttesekkel. A Vaszy Viktor nevének felvételét követő negyedszázadban kb. háromszáz hangversenyén mintegy nyolcvan különböző zeneművet adott elő összesen kb. félszáz karmesterrel. Stazione di Gioia Tauro (FC) Stazione di Gioia Tauro vasútállomás Olaszországban, Gioia Tauro településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Gioia Tauro-Palmi-Sinopoli-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: 1773 Évszázadok: 17. század – 18. század – 19. század Évtizedek: 1720-as évek – 1730-as évek – 1740-es évek – 1750-es évek – 1760-as évek – 1770-es évek – 1780-as évek – 1790-es évek – 1800-as évek – 1810-es évek – 1820-as évek Évek: 1768 – 1769 – 1770 – 1771 – 1772 – 1773 – 1774 – 1775 – 1776 – 1777 – 1778 Események Határozott dátumú események január 12. – Megnyílik az első múzeum a publikum előtt Charlestonban , Dél-Karolinában az Amerikai Egyesült Államokban. január 17. – James Cook elsőként lépi át a déli sarkkört . május 26. – II. József német-római császár, magyar trónörökös két hónapos utazásra indul Magyarországra és Erdélybe. július 9. – XIV. Kelemen pápa a szerémi és a boszniai püspökségek egyesítésével megalapítja a diakóvári püspökséget. (Nevét a boszniai püspökség székhelyéről, Diakovárról kapta.) július 29. – Földrengés dönti romba a guatemalai kapitányság akkori fővárosát, Santiago de los Caballeros de Guatemalát , ennek következtében hamarosan a fővárost új helyére, a mai Guatemalavárosba költöztetik át. augusztus 16. – XIV. Kelemen pápa Dominus ac Redemptor noster bullájával feloszlatja a jezsuita rendet . október 13. – Charles Messier francia csillagász felfedezi a Vadászebek csillagképben a Messier 51-et , avagy Örvény-galaxist. december 16. – A bostoni teadélután , az amerikai függetlenségi háború előzménye. Határozatlan dátumú események Felépül a Hongkongban található Hung Shing templom, mely az Ápléjcau sziget egyik fő látványossága. Születések április 6. – James Mill , skót történész, közgazdász, filozófus és pszichológus († 1836 ) május 19. – Jean Charles Léonard de Sismondi , svájci közgazdász és történész († 1842 ) május 31. – Johann Ludwig Tieck , német költő, író, kiadó, műfordító, a romantika képviselője († 1853 ) június 28. – Frédéric Cuvier , francia zoológus és paleontológus, Georges Cuvier öccse († 1838 ) július 13. – Wilhelm Heinrich Wackenroder , német író († 1798 ) július 31. – Ignacio López Rayón , mexikói függetlenségi harcos , a zitácuarói junta összehívója és elnöke († 1832 ) augusztus 30. – Pollack Mihály , magyar klasszicista építész († 1855 ) október 6. – I. Lajos Fülöp , francia király († 1850 ) november 1. – Josef Klieber , osztrák szobrász, éremkészítő és festő, a bécsi képzőművészeti akadémia vezető tanára († 1850 ) november 17. – Csokonai Vitéz Mihály , magyar költő († 1805 ) Dolj megye Dolj Románia déli részén helyezkedik el. Székhelye Craiova (314 437 lakos). Szomszédos megyék: keleten Olt megye, nyugaton Mehedinți megye, északon Gorj megye és Vâlcea megye, délen Bulgária. Etimológiája délszláv, völgyi vagy alsó Zsil jelentéssel. Földrajz A Zsil folyó alsó folyásánál elhelyezkedő megye északi részén alacsony dombvidék húzódik, ettől délre, és egyben a megye nagy részén a Román-alföld síkságai (Közép-Olténiai-, Segarceai-, Băileștilor-síkság) húzódnak, melyek Calafatnál és Bechetnél, a Duna mellett, részben megkötött homokdűnékkel tarkítottak. A megye déli határát a Duna völgye képezi. Mérsékelt kontinentális éghajlatú, évi középhőmérséklete 11,5 °C. Gazdaság A kommunizmus éveiben a megye az ország egyik legjelentősebb ipari régiója volt, mely szint teljes egészében áldozatául esett az 1989-es rendszerváltást követő recessziónak. A megye területének közel háromnegyede mezőgazdasági terület, ahol főképp gabonaféléket termesztenek. Demográfia 2002-ben 734 231 lakosa volt, a népsűrűség 99 fő/km2. A legnagyobb kisebbség a cigány (4,2%) és a szerb és bolgár (1%). 297 fő magyarnak vallotta magát. A 2011-es népszámlálás adatai szerint a megye 660 544 lakosának 90,1%-a román, 4,5%-a roma volt. 192 fő magyar nemzetiségűnek vallotta magát. Települések Dolj megyében 3 municípium, 4 város és 104 község van. Municípiumok Craiova Băilești Calafat Városok Bechet Dăbuleni Filiași Segarcea Községek Földrajz A megye területe 7414 km2. Nincsenek nagy szintkülönbségek. Délen a Duna széles völgye található, középen áthalad a Zsíl folyó. Gazdaság Fontosabb iparágak: járműipar, élelmiszeripar, textilipar, vegyipar, repülőgép ipar. A megyében két dunai kikötő van, Bechetnél és Calafatnál. Doljan Doljan falu Horvátországban, Varasd megyében. Közigazgatásilag Sveti Ilijához tartozik. Fekvése Varasdtól 6 km-re délre, községközpontjától Sveti Ilijától 1 km-re keletre a Varasdi-síkság szélén fekszik. Története Doljannak 1857-ben 93, 1910-ben 179 lakosa volt. A falu 1920-ig Varasd vármegye Varasdi járásához tartozott, majd a Szerb-Horvát Királyság része lett. 1992-ben Sveti Ilija lett község központja, addig a hozzá tartozó falvakkal együtt közigazgatásilag Varasd városáshoz tartozott. Doljannak 2001-ben 115 háza és 391 lakosa volt. Cabrero (Spanyolország) Cabrero egy község Spanyolországban, Cáceres tartományban. Lakosainak száma 361 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Chicago (film, 2002) A Chicago 2002-ben bemutatott amerikai-kanadai filmmusical Rob Marshall rendezésében. A film a szatirikus Chicago című színdarab feldolgozása. A film a jazzkorszakban játszódik, Chicagóban és a hírnév és a botrány közötti összefüggéseket dolgozza fel. A forgatókönyvet Bill Condon írta. A Chicago hat Oscar-díjat kapott, köztük a legjobb filmnek járó díjat. Ez a film volt az első musical az 1968-as Oliver! után, amely elnyerte a legjobb filmnek járó díjat. A Chicago cselekménye Velma Kelly és Roxie Hart körül forog, akiket gyilkosság miatt halálbüntetésre ítélnek és a börtönben találkoznak az 1920-as évek Chicagójában. Velma, hivatásos táncosnő, és Roxie, a színészi ambíciókat dédelgető háziasszony, egymással küzdenek a hírnévért, amely megmentheti őket az akasztófától. A film főszereplői Catherine Zeta-Jones, Renée Zellweger és Richard Gere, mellékszereplői Queen Latifah, John C. Reilly, Christine Baranski, Lucy Liu, Taye Diggs, Colm Feore és Mýa Harrison. Cselekmény Chicago, kb. 1924. A naiv Roxie Hart (Renée Zellweger) meglátogat egy éjjeli klubot, ahol a sztár Velma Kelly (Catherine Zeta-Jones) ad elő (And All That Jazz). Hart párkapcsolati viszonyban van Fred Caselyvel (Dominic West) annak reményében, hogy vaudeville sztárt fog belőle csinálni. Velmát letartóztatták az előadás után férjének és testvérének, Veronicának meggyilkolásának vádjával, mert együtt kapta el őket az ágyban. Miután Roxie rájün, hogy Fred nem fog segíteni neki, hogy betörjön a show businessbe, megöli őt és megpróbálja az egyszerű gondolkodású férjére, Amosra (John C. Reilly) átruházni a vádat (Funny Honey). Ámde a rendőrség és Amos (rájön, hogy megcsalták) átlátnak a mesterkedésein, Roxiet letartóztatják és elküldik a Cook Megyei Börtönbe. Amint Roxie megérkezik és elhelyezik, elküldik a Gyilkosnők Sorába, ahol kivárja a tárgyalását, Matron "Mama" Morton (Queen Latifah) gondozása alatt, aki ellátja a lányokat cigarettával, és más jól megfizetett áruval( When You're Good to Mama). Roxie Velmával találkozik a börtönben, és megtudja a többi nő háttér történetét a Gyilkosnők Sorából (Cell Block Tango). Roxie eldönti, hogy neki Velma ügyvédjére van szüksége Billy Flynnre (Richard Gere, hogy kiszabadítsa őt (All I Care About), és meggyőzi a férjét, hogy beszéljen vele. Billy elvállalja Roxie ügyét, és kiszabadítja őt azzal, hogy sztárrá teszi. Flynn és Roxie manipulálta a sajtót, újra kitalálva Roxie identitását, hogy elérjék ezzel Chicago szerelmét iránta (We Both Reached for the Gun). Roxie lesz az új hírhedt sztárja a Cook Megyei Börtönnek, Velma ellenérzésére és Mama örömére (Roxie). Velma, aki kétségbeesetten próbált visszakerülni a rivaldafénybe, megpróbálja meggyőzni Roxiet egy új vaudevilee előadás elkész1tésére, amint kikerültek a börtönből (I Can't Do It Alone). Roxie visszautasítja és megcsúfolja őt, ugyanúgy ahogy Velma is megcsúfolta Roxiet korábban. Roxie és Velma egymást túllicitálva próbálta egyik a másikat kipenderíteni a sztárvilágból. A helyzet megfordul kettejük között, ezenfelül egy új gyilkosnő, Kitty (Lucy Liu) - egy gazdag asszony, aki megölte a férjét, és annak mindkét szeretőjét - lép a színre. Roxie visszanyeri az emberek figyelmét terhességével, ami hamisan volt megállapítva egy doktor által (akit el is csábított), leginkább Amos örömére; de igazából senki sem veszi észre, hogy ő egyáltalán létezik (Mister Cellophane). A magyar rab, aki ártatlan a szóban forgó gyilkosság ügyében, bűnösnek ítéltetik és felakasztják miután elveszítette utolsó fellebbezési lehetőségét is, ami tovább táplálja Roxie szabadság utáni vágyát. Roxie tárgyalásának napja egyre közeledik, ezért ő és Billy nekiállnak megtervezni a stratégiát ártatlansága bizonyításának érdekében a gyilkossági ügyben, így használva fel hírnevét és mások szimpátiáját iránta (Razzle Dazzle). A tárgyalás már folyik, és egyaránt média jelenséggé is válik, így látva el érzelgős műsortalajjal a rádiós személyiséget, Mary Sunshinet (Christine Baranski). A tárgyalás Roxienak kedvez, amíg Velma meg nem jelenik Roxie naplójával, és cserébe az amnesztiáért felolvas gyanúba keverő bejegyzéseket, amiket Roxie soha nem írt meg. Billy mesteri fogásokkal veri vissza Velma támadását, és végül is Roxiet ártatlannak ítélik. Mindenesetre Roxie médiaszereplése rövid életű: amint kihirdetik az ítéletet, a sajtó figyelme egy új gyilkosnő felé irányul. Roxie elhagyja a bíróságot, miután felfedezi, hogy Billy írta a hamis naplóbejegyzéseket és küldte el Velmának, hogy lerázzák Miss Kellyt. Roxie bevallja Amosnak a hamis terhességet, és, hogy ezt csak a hírnévért tette, így végtére is elhagyja Amos Roxiet. Semmi nélkül maradva, Roxie még egyszer nekivág színpadi karrierjének, több - kevesebb sikerrel (Nowadays). Nemsokkal később felkeresi Velma, aki vele akar megcsinálni egy kétszereplős előadást. Roxie először visszutasítja, az egymás iránt érzett kölcsönös gyűlölet miatt, de végül belevág. A két gyilkosnő, akiknek már nem kell szembenézniük a börtönbüntetés viszontagságaival, végtére is jól kijönnek egymással, és elérik a rég áhított sikereket (Nowadays/Hot Honey Rag). Szereplők Renée Zellweger - Roxie Hart Catherine Zeta-Jones - Velma Kelly Richard Gere - Billy Flynn John C. Reilly - Amos Hart Christine Baranski - Mary Sunshine Queen Latifah - "Mama" Morton Taye Diggs - Bandleader Dominic West - Fred Casely Jayne Eastwood - Mrs. Borusewicz Colm Feore - Harrison Lucy Liu - Kitty Baxter Chita Rivera - Nicky (eredetileg Velmát játszotta az 1975-ös Broadway-i feldolgozásban) Zeneszámok "And All That Jazz" - Velma Kelly és a társulat "Funny Honey" - Roxie Hart "When You're Good to Mama" - Matron "Mama" Morton "Cell Block Tango" - Velma, Mona és a lányok "All I Care About" - Billy Flynn "We Both Reached for the Gun" - Billy, Roxie, Mary Sunshine és a riporterek "Roxie" - Roxie "I Can't Do It Alone" - Velma "Mister Cellophane" - Amos Hart "Razzle Dazzle" - Billy és a társulat "Class" - (Velma és Mama) (Queen Latifah és Catherine Zeta-Jones jelenetét leforgatták, de a film végső változatából törölték. A jelenet később a film DVD-jén és a 2005-ös televíziós premier során leadott változatba visszakerült és a filmzenei albumon is megjelent ez a szám.) "Nowadays" - Roxie "Nowadays / Hot Honey Rag" - Roxie és Velma "I Move On" - Roxie és Velma (a vége főcím alatt) Feljegyzések az egérlyukból A Feljegyzések az egérlyukból (oroszul Записки из подполья) Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij 1864-ben megjelent műve, melynek alapkérdéseiben az író már megelőzi nagyregényeit. Keletkezése Az író felesége betegágyánál alkotta meg e furcsa művét, melyet csak értetlen kritika fogadott, egyébként pedig visszhangtalanul maradt. Közvetlenül ezt követően keletkezett azonban másik igen jelentősnek bizonyuló alkotása, a Bűn és bűnhődés. Műfaja A kisregény eredetileg vitairatnak készült alkotás. Azt a társadalomképet kérdőjelezi meg, melyet Nyikolaj Gavrilovics Csernisevszkij Mi a teendő? című esszéregénye mutatott be. Csernisevszkij a társadalmat kristálypalotának ábrázolja utópisztikus művében, s a jövőt Rousseau Társadalmi szerződés című munkájának fényében az egyén és társadalom megállapodásának eredményeként mutatja be. Dosztojevszkij nem ért egyet a felvilágosodás e tézisével: "Önök hisznek a kristálypalotában, amely örök időkre szól, lerombolhatatlan, tehát amelyre nem lehet majd titokban nyelvet ölteni, és nem lehet zsebben fügét mutatni neki. Nos, hát én talán épp azért félek ettől az épülettől, mert kristályból van, örökre szól, lerombolhatatlan, és most még titokban sem lehet nyelvet ölteni rá. Mert nézzék: ha palota helyett csak tyúkólat találok, és megered az eső, én esetleg bebújok a tyúkólba, hogy ne ázzak meg, de nem tekintem palotának a tyúkólat csupán hálából azért, mert megvédett az esőtől. Önök nevetnek, sőt azt mondják, hogy ebben az esetben tyúkól vagy palota – egyre megy. Igen – felelem én –, ha csupán azért élnénk, hogy ne ázzunk meg". (1. rész, 10. fejezet, részlete) Címe Orosz eredeti címe több jelentéssel bír: podpolje = föld alatti hely – ennek alapján a cím Feljegyzések a föld alól ként is fordítható lenne. A mű főszereplője is egy helyen így nyilatkozik: a podpolje-ről: "lelkemben hordoztam". Ennek alapján az alkotás értelmezhető a saját lelkéről történő feljegyzések leírásaként is. Értelmezések Szereplők Az író egyes szám első személyben fogalmaz, de nem azonos főhősével: „Az emberek mindenütt az író arcát látják a regényeimben – írja Dosztojevszkij –, de én sohasem mutattam meg arcomat ezekben a művekben.” A főszereplő egy negyvenéves, nyugállományba vonult kishivatalnok, ki megfigyeli a világot, s magára vállalja a bíráskodást e világ felett. Ennek a közegnek azonban maga is része, csak lemaradt a tolakodásban. Ez a gogoli figura, kinek prototípusa Gogol hőseiben bukkan fel, odújából kikukucskálva szemléli és utasítja el a kegyetlen világot. Szemlélődő magatartása révén helyzete megalázottságán változtatni nem tud. Már a mű első soraiban, mintegy védekezésként a beteg ember önigazolásával ír: Dosztojevszkij főhőse ellentmondásoktól nem mentes alak, s ezzel szimbolizálja egyúttal az ember összetettségét. Önmagáról közöl megállapításokat, majd ezeket sokszor vissza is vonja, módosítja, s ezzel az olvasó egy önmagában bizonytalan alakot ismer meg: Hatása A mű utóhatása a kedvezőtlen fogadtatás ellenére mégis jelentős volt, s később követőkre akadt többek között Kafka, Camus és Sartre személyében. 7143 Haramura A 7143 Haramura (ideiglenes jelöléssel 1995 WU41) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Otomo, S. fedezte fel 1995. november 17-én. Szláv védelem A szláv védelem megnyitás a sakkban, amely a következő lépésekkel indul: Egyike a vezércsel ellen leggyakrabban alkalmazott védelmeknek. Bár már 1590-ben is elemezték, behatóbban csak az 1920-as években kezdtek el foglalkozni vele. Nevét arról kapta, hogy sok szláv származású mester alkalmazta és fejlesztette tovább az elméletét, köztük Szemjon Alapin, Alekszandr Aljechin, Jefim Bogoljubov és Milan Vidmar. Nagy figyelmet kapott Aljechin és Max Euwe 1935-ben és 1937-ben vívott világbajnoki párosmérkőzésein. Az első 13 világbajnok közül 11-en játszották és különösen Euwe, Mihail Botvinnik és Vaszilij Szmiszlov. Újabban Anand, Ivancsuk, Lautier, Short és más nemzetközi mesterek is szívesen alkalmazzák. Vlagyimir Kramnyik a 2006-os sakkvilágbajnokságon nyolc, sötéttel vívott játszmája közül hatban választotta a szláv védelmet (a másik kettőben a rokon félszláv védelmet). Elméleti irodalma hatalmas és kidolgozott. A Sakkmegnyitások Enciklopédiája a D10–D19 kódok alatt tartja nyilván a szláv védelmű játszmákat. Általános megfontolások Az elhárított vezércsel sok variációjában sötét három fő problémával szembesül: A vezéroldali sötét futó fejlesztése nehéz, mert gyakran blokkolja az e6-ra kerülő gyalog. A gyalogstruktúra támadási célpontokat nyújt világos számára, például az elhárított vezércsel csereváltozatában a kevesebb vezéroldali világos gyalog gyengítéseket kikényszerítő támadása. Világos gyakran játszik Fg5-öt, hogy lekösse a vezért fedő sötét huszárt f6-on és a kötés feloldása nehéz. A szláv védelem ezeket a problémákat kezeli. A vezérfutó kiszabadul, a gyalogstruktúra kiegyensúlyozott marad és Fg5 sem fenyegető, mert a helyén maradó e7 gyalog megelőzi a lekötést. Ha sötét később leveszi a világos cselgyalogot (…dxc4), a c6 támaszgyalog lehetőséget nyújt a …b5 gyaloghúzásra, ami azzal fenyeget, hogy sötét megtartja a nyert gyalogot vagy elűzi az azt már levevő világos figurát és tempót nyer a vezéroldali terjeszkedéshez. Ugyanakkor sötét általában nem képes fejleszteni a vezérfutót, amíg fel nem adja a centrumot …dxc4-gyel, és a futó elmozdítása gyengeségeket hozhat létre a sötét vezérszárnyon. A c4 lépés tempót veszt. Fő változatok A szláv védelem több különböző lépéssorrenddel is előállhat. Lehet 1.d4 d5 2.Hf3 Hf6 3.c4 c6, vagy 1.Hf3 d5 2.c4 c6 3.d4 Hf6 stb. A legfontosabb folytatások: 3.Hc3 e5 (Winawer-ellencsel) 3.Hc3 e6 (félszláv védelem) 3.cxd5 cxd5 (szláv csereváltozat) 3.Hf3 e6 (félszláv védelem) 3.Hf3 Hf6 4.Hc3 (fő vonal) 4… a6 4… dxc4 (elfogadott szláv) 5.a4 (Alapin-változat) 5… Ha6 (Szmiszlov-változat) 5… e6 (Soultanbéieff-változat) 5… Ff5 (cseh változat) 6.e3 (holland változat) 6.He5 (Krause-támadás) 6.Hh4 5… Fg4 (Steiner-változat) 5.e3 (Aljechin-változat) 5.e4 (Szláv csel) 4… e6 (félszláv védelem) 4… g6 (Schlechter-változat) 3.Hf3 Hf6 4.e3 (visszautasított szláv) A szláv csereváltozat keveset kínál sötétnek. A 3.cxd5 cxd5 után világosnak csak a lépéselőnye marad meg, a döntetlenközeli helyzet azonban sötétnek kevés esélyt kínál a nyerésre, kivéve, ha világos túl ambiciózus folytatást választ. A változatok az ECO kódjai szerint D10 A D10 kód alá az 1.d4 d5 2.c4 c6 lépések utáni ritkábban előforduló 3. lépést alkalmazó játszmákat sorolják. D11 A D11 kód alá az 1.d4 d5 2.c4 c6 3.Hf3 lépésekkel kezdődő játszmákat sorolják. D12 A D12 kód alá az 1.d4 d5 2.c4 c6 3.Hf3 Hf6 4.e3 lépésekkel kezdődő játszmákat sorolják. A rotterdami változat folyománya a Landau-változat D13 A D13 kód alá az 1.d4 d5 2.c4 c6 3.Hf3 Hf6 4.cxd5 lépésekkel kezdődő játszmákat sorolják, amely a csereváltozat nevet is viseli. D14 A D14 kód alá az 1.d4 d5 2.c4 c6 3.Hf3 Hf6 4.cxd5 cXd5 5.Hc3 Hc6 6.Ff4 Ff5 lépésekkel kezdődő játszmákat sorolják, amely a szimmetrikus változat nevet is viseli. D15 A D15 kód alá az 1.d4 d5 2.c4 c6 3.Hf3 Hf6 4.Hc3 lépésekkel kezdődő játszmákat sorolják. Háromhuszáros változatnak is nevezik. D16 A D16 kód alá az 1.d4 d5 2.c4 c6 3.Hf3 Hf6 4.Hc3 dxc4 5.a4 lépésekkel kezdődő játszmákat sorolják. Alapin-változatnak is nevezik. D17 A D17 kód alá az 1.d4 d5 2.c4 c6 3.Hf3 Hf6 4.Hc3 dxc4 5.a4 Ff5 lépésekkel kezdődő játszmákat sorolják. Nyílt szláv védelemnek is nevezik. 1.d4 d5 2.c4 c6 3.Hf3 Hf6 4.Hc3 dxc4 5.a4 Ff5 6.Hh4 1.d4 d5 2.c4 c6 3.Hf3 Hf6 4.Hc3 dxc4 5.a4 Ff5 6.He5 A Krause-támadás egyik folyománya 1.d4 d5 2.c4 c6 3.Hf3 Hf6 4.Hc3 dxc4 5.a4 Ff5 6.He5 Hbd7 7.Hxc4 Vc7 8.g3 e5 A Krause-támadás másik folyománya 1.d4 d5 2.c4 c6 3.Hf3 Hf6 4.Hc3 dxc4 5.a4 Ff5 6.He5 Ha6 7.e4 A Krause-támadás harmadik folyománya 1.d4 d5 2.c4 c6 3.Hf3 Hf6 4.Hc3 dxc4 5.a4 Ff5 6.He5 e6 7.f3 Fb4 8.e4 D18 A D18 kód alá az 1.d4 d5 2.c4 c6 3.Hf3 Hf6 4.Hc3 dxc4 5.a4 Ff5 6.e3 lépésekkel kezdődő játszmákat sorolják. Holland változatnak is nevezik. D19 A D19 kód alá az 1.d4 d5 2.c4 c6 3.Hf3 Hf6 4.Hc3 dxc4 5.a4 Ff5 6.e3 e6 lépésekkel kezdődő játszmákat sorolják. Cseh változatnak is nevezik. 1É busz (Budapest) A budapesti 1É jelzésű éjszakai autóbusz a Bécsi út (Vörösvári út) és Közvágóhíd között közlekedett. A vonalat a Budapesti Közlekedési Rt. üzemeltette. Története 1994. február 1-jén megszűnt a 111É és a 175É busz, pótlásukra elindult az 1É jelzésű busz a Bécsi út és a Népliget között. 2000. december 15-étől a Közvágóhídig közlekedett. 2005. szeptember 1-jétől 901-es jelzéssel közlekedik. Biella Biella település Olaszországban, Piemont régióban, Biella megyében. Lakosainak száma 44 616 fő (2017. január 1.). Biella Andorno Micca, Candelo, Fontainemore, Occhieppo Inferiore, Occhieppo Superiore, Pettinengo, Ponderano, Pralungo, Ronco Biellese, Sagliano Micca, San Paolo Cervo, Sordevolo, Tollegno, Zumaglia, Gaglianico, Pollone és Vigliano Biellese községekkel határos. Gazdaság Itt működik 1846 óta a Menabrea nevű sör főzdéje, amely ma a legrégebbi folyamatosan működő sörgyár egész Olaszországban. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Neuilly-lès-Dijon Neuilly-lès-Dijon település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 1826 fő (2015). Neuilly-lès-Dijon Sennecey-lès-Dijon, Chevigny-Saint-Sauveur, Crimolois, Longvic és Ouges községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Tinta Könyvkiadó A Tinta Könyvkiadó magyar tulajdonú nyelvészeti szakkönyv- és szótárkiadó, piacvezető a magyar egynyelvű szótárkiadás és a hazai nyelvészeti szakkönyvkiadás területén. A kiadó bemutatása A Tinta Könyvkiadót 1992-ben alapították a magyar nyelv szókincsének sokoldalú leltározása, vizsgálata és különböző típusú, korszerű egynyelvű magyar szótárak kiadására. 1992–1997 között elsősorban nyelvészeti szakmunkák és szótárak kiadványszerkesztésével foglalkozott más kiadók megrendelésére. Többek között részt vett az Akadémiai Kiadó: Képes diákszótár, A pszichoanalízis szótára; az Unikornis Kiadó: Jókai-szótár; az Aula Kiadó: Kétnyelvű közgazdasági szótársorozat (12 kötet); az Auktor Kiadó: Nyelvművelő kéziszótár című kiadványok előállításában is. A kiadó életében 1998-ban nagy fordulatot hozott a négyéves, önálló fejlesztés eredményeképpen megjelent Magyar szókincstár, rokon értelmű szavak, szólások és ellentétek szótára. A műhöz kapcsolódó nyelvészeti kutatásokat az Országos Tudományos Kutatási Alap is támogatta. A Magyar szókincstárról többek között elismerő kritikát közölt a Magyar Nyelvőr folyóirat és a hetilapok közül a Magyar Narancs is. A nyelvészeti szakkönyvek kiadását támogatja a Nemzeti Kulturális Alap (NKA), az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA), MTA Könyv- és folyóirat-kiadó bizottsága és a Felsőoktatási Tankönyvpályázati Iroda is. A Tinta Könyvkiadó számos könyvét beválasztották a Márai I. és a Márai II. programba. Kiadványait a napilapokon (Magyar Nemzet, Népszabadság, Magyar Hírlap) és a hetilapokon (Heti Válasz, Vasárnapi Hírek) kívül rendszeresen bemutatja a szaksajtó is. Számos méltató ismertetés jelent meg róla az Édes Anyanyelvünk, Magyar Nyelv, Magyar Nyelvőr, Nyelvtudományi Közlemények, Magyartanítás, Mentor folyóiratokban. A könyves szakújságok (Új Könyv Piac, Könyv Hét, Képes Extra) hírt adnak az ott folyó munkálatokról. A kiadó újdonságairól rendszeresen beszámolnak az internetes hírportálok és a Rádió is. Nyelvészeti rádió- és tévéműsorok gyakori vendége Kiss Gábor főszerkesztő. A kiadó munkatársai a Budapesti Könyvfesztiválon és az Ünnepi könyvhéten kívül a legjelentősebb hazai nyelvészeti rendezvényeken, konferenciákon a helyszínen árusítják a kiadványaikat. Az Amerikai Egyesült Államokban a Tintausa cég képviseli[forrás?]. A kiadónak jelenleg 450 kiadványa van, évente 30-35 új könyvet jelentet meg. Nyelvészeti szakértői tevékenység A Tinta Könyvkiadó munkatársai rendszeresen adnak nyelvészeti szakértői véleményt. Ezek a tanulmányok legtöbbször egy-egy szó vagy szókapcsolat pontos jelentését definiálják és adják meg. A szakértői véleményeket általában peres ügyekben használják fel. Egyéb, támogatói tevékenység A kiadó könyvtárbővítési és állománygyarapítási pályázati kiírásaival rendszeresen támogatja a hazai közkönyvtárakat. Rendszeresen támogatja könyvadományokkal a Simonyi Zsigmond országos helyesírási versenyt, a Kossuth Lajos szónokversenyt és a Törökbálinton évenként megrendezésre kerülő Volf György nyelvi vetélkedőt. Szponzorálja a minden év októberében megrendezett Kiss Ferenc Sakk Emlékversenyt, amelyen a meghívott résztvevők a Fekete Paripa Díjért mérkőznek meg egymással. Szótármúzeum Az általa fenntartott és működtetett Szótármúzeum őrzi Kiss Gábor 950 darabból álló szótárgyűjteményét, amelyet – vándorkiállítás formájában – az ország több pontján is bemutattak már (Albertfalva, Győr, Gyöngyöstarján, Eger, Budapest, Karácsond), de készülnek további helyszínekre is. A Szótármúzeum gyűjtőkörébe tartoznak a tintásüvegek és az ezeket ábrázoló apró-nyomtatványok, valamint a könyvkiadáshoz kapcsolódó egyéb relikviák (pl. bagoly). Arany Penna díj A Tinta Könyvkiadó 2000-ben megalapította az Arany Penna díjat (korábbi neve Arany toll díj), melyet a kiadó a legnívósabb szótárt elkészítő szerzőinek ítéli oda. Kiadványok Sorozatok A magyar nyelv kézikönyvei sorozat A sorozatnak 29 kötete látott napvilágot, és évente 3-4 kötet megjelenése várható. Első kötete a Magyar szókincstár. A magyar nyelv kézikönyvei sorozat további darabja a Grétsy László szerkesztésében államiságunk millenniumának tiszteletére 2000 júniusában megjelent A mi nyelvünk című antológia, amelyben 265 írónak és költőnek mintegy ötszáz verse, prózarészlete található a magyar nyelvről. A sorozatban található szólás- és közmondásszótár, etimológiai szótár, kiejtési szótár, helyesírási szótár és idegen szavak szótára, illetve versantológia is. A 13–14. kötet Eőry Vilma főszerkesztésében a 2007 nyarán megjelent Értelmező szótár+ kétkötetes, 2000 oldalas, ötéves fejlesztőmunkával készült kiadvány. Sajtóbemutatóján Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia akkori elnöke meleg szavakkal méltatta az új magyar értelmező szótárt. A címben szereplő + jel arra utal, hogy a szótár a szavak értelmezése mellett bemutatja az egyes szavak és jelentések közötti kapcsolati hálót a szinonimák, az ellentétek, az eredet, a tájnyelvi megfelelők feltüntetésével. Ez az első értelmező szótár, amely a címszavakat fogalomköri elrendezésben is közli. A legutóbbi kötetek a Régi szavak szótára, a Nyelvi játékaink nagykönyve. A sorozatban 2015-ben az Ünnepi könyvhétre jelent meg Bárdosi Vilmos szerkesztésében a Szólások, közmondások eredete című átfogó kézikönyv. Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához sorozat A kiadó 1999-ben indította el a Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához sorozatot, amelynek ma már 203 tagja van. A sorozat köteteinek szerzői neves magyar nyelvészek: Adamik Béla, Adamikné Jászó Anna, Alberti Gábor, Balogh Péter, Bánréti Zoltán, Bencédy József, Cseresnyési László, Forgács Tamás, Géró Györgyi, Havas Ferenc, Hegedűs Rita, Herman József, Hoffman István, H. Varga Márta, Kálmán László, Kemény Gábor, Kicsi Sándor András, Kiefer Ferenc, Kiss Lajos, Klaudy Kinga, Ladányi Mária, Litovkina Anna, Nádor Orsolya, Oszetszky Éva, Őrsi Tibor, Papp Ferenc, Petőfi S. János, Simonsics Péter, Szathmári István, Szili Katalin, Szűcs Tibor, Tolcsvai Nagy Gábor, T. Somogyi Magda és Várnai Judit Szilvia. Ékesszólás kiskönyvtára sorozat A tanulóifjúság számára kifejlesztett 140-200 oldalas, kisméretű, praktikus kézikönyvek sorozata. Kötetei között közmondás- és szólásszótárt is találunk. Ugyanebben a sorozatban jelent meg a Retorika és a Szómúzeum című kötet is. A sorozat szerkesztői: Bárdosi Vilmos és Kiss Gábor. A sorozatban megtalálható szinonimaszótár, közmondás- és szólásszótár, kis etimológiai szótár, de retorikával, újságírással, nonverbális kommunikációval foglalkozó kötetek is. A 21. kötet a Tájszavak címet viseli. A sorozat jelenleg 56 kötetes. Az Ékesszólás kiskönyvtára sorozatban 2015-ben látott napvilágot Dormán Júlia és Kiss Gábor szerkesztésében a Tulajdonságszótár, amely 3150 személyleíró szó magyarázatát és ellentétét, valamint fogalomköri csoportosítását tartalmazza. Mesterművek sorozat 2001-ben indult a Mesterművek sorozat, amely a korábban már megjelent, klasszikus értékeket képviselő munkák újbóli kiadására vállalkozik. Eddig tizenkét kötet látott napvilágot a sorozatban, köztük Sebestyén Gyula Rovás és rovásírás című könyve. Híd szótárak sorozat A kiadó Híd szótárak sorozatában kétnyelvű kisszótárak, társalgási zsebkönyvek jelennek meg. Megtalálhatók angol, német, olasz, spanyol, francia, lengyel, kínai, finn és latin kiadványok, szótárak. Folyóirat A Tinta Könyvkiadó 2006-ban versenytárgyaláson nyerte el a Modern Nyelvoktatás folyóirat kiadásának jogát. A lap gazdája a Magyar Alkalmazott Nyelvészek és Nyelvtanárok Egyesülete, főszerkesztője Medgyes Péter, szerkesztője Dróth Júlia. A folyóiratnak évente négy száma jelenik meg, amelyből kettő összevont. Egyéb kiadványok A könyvkiadó 1999-ben a Frankfurti Könyvvásárra jelentette meg Csernicskó István és Orosz Ildikó The Hungarians in Transcarpathia című könyvét. Ezt a kiadványt anyagilag a Frankfurt ’99 Kht. támogatta. 2001 karácsonyára jelent meg a Nemzet Színészéről Az ember – Vallomások Sinkovits Imréről című kötet, melyben több mint ötven neves személyiség vall a színészóriás emberi nagyságáról, igaz magyarságáról. Grétsy László 70. születésnapjára a Tinta Könyvkiadó gondozásában készült az Éltető anyanyelvünk című kötet, amelyben 106 nyelvész fejti ki véleményét a mai magyar nyelvművelés elméletéről és gyakorlatáról. 2004-ben látott napvilágot a háromszoros olimpiai bajnokról, Papp László ökölvívóról szóló könyv, fiának, ifj. Papp Lászlónak a tollából, Édesapám, Papp Laci címmel. Online szótárak A kiadó honlapján hét elektronikus online szótárt üzemeltet: Angol–magyar informatikai szótár, Angol–magyar műszaki szótár, Angol–magyar közszótár, Latin–magyar szótár és morfológiai elemző, Idegen szavak magyarázó szótára, Baróti Szabó Dávid: Kisded szótár (1792), Magyar tájszótár (1838). A honlapon lévő Idegen szavak szótárára és a Nagy Viktor által létrehozott Latin szótárra nagyszámú külső link mutat. Szintén a Tinta Könyvkiadó üzemelteti a SzóTudásTár nevű online szótári adatbázist, amely a legnagyobb egynyelvű, magyar szótári adatbázis. Online nyelvi játékok Honlapján a kiadó három online nyelvi játékot üzemeltet. A szókincsteszt tel tesztelheti, hogy mennyire ismeri az idegen szavakat, a nyelvi akasztófajáték kal négy témakörből (Szólások, közmondások, Szavak, Idegen szavak, Filmcímek) választva játszhat akasztófát, a legújabb játékuk a Felelj, ha tudsz! szókincsbővítő játék, amiben ugyancsak négy témakör (Tájszótár, Tulajdonságszótár, Magyarító szótár, Szinonimaszótár) közül választva lehet a hasonló nevű retró játék szisztémája szerint játszani. Blog A kiadó blog ot is működtet Anya-nyelv-csavar alátét nélkül címmel, ahol a magyar nyelvről, a magyar szókincsről, a szótárkiadásról, egyéb érdekes nyelvi kérdésekről szakszerűen, heti rendszerességgel ír bejegyzéseket. Díjak, elismerések Kiváló Magyar Szótár díj ( MTA Szótári Munkabizottsága) – Forgács Tamás: Magyar szólások és közmondások szótára, Litovkina Anna: Magyar közmondástár, Eőry Vilma: Értelmező szótár+ Budai-díj – Eőry Vilma: Magyar értelmező szótár diákoknak Fitz József-könyvdíj (Könyvtárosok Országos Egyesületének ajánlása alapján a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma) – Magyar szókincstár Szép Magyar Könyv ’98 ( Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése ) – Magyar szókincstár Pro Cultura díj ( Budapest XI. Kerületi Önkormányzata) – Magyar szókincstár Martin Ødegaard Martin Ødegaard (Drammen, 1998. december 17. –) norvég válogatott labdarúgó, a Real Madrid játékosa, de kölcsönben a holland Vitesse csapatában szerepel. 2014. április 13-án debütált a norvég első osztályban a Strømsgodset színeiben, amivel ő lett a bajnokság legfiatalabb debütálója, valamint a legfiatalabb gólszerző is május 16-tól. 2014. augusztus 27-én 15 évesen és 253 naposan debütált a norvég labdarúgó-válogatottban a egyesült arab emírségekbeli labdarúgó-válogatott ellen, amivel a legfiatalabb válogatott játékos lett. Október 13-án a legfiatalabb labdarúgó lett aki pályára lépett az Európa-bajnokság selejtezőjében. Pályafutása Strømsgodset IF A Strømsgodset korosztályos csapataiban nevelkedett egészen 2014-ig. Szerepelt próbajátékon a Bayern München és a Manchester United csapatánál. 2014 januárjában megállapodás született arról, hogy az első csapat játékosa lesz, de nem került sor végül szerződéskötésre. A szerződésben szerepelt volna, hogy heti két alkalommal a Mjøndalen IF csapatánál edz édesapja, Hans Erik Ødegaard irányítása alatt. 2014. április 13-án debütált az első csapatban az Aalesunds FK ellen hazai pályán a Marienlyst Stadionban csereként és ezzel ő lett a legfiatalabb labdarúgó aki pályára lépett a norvég első osztályban. 2014. május 5-én aláírta a klubbal az első profi szerződését. Május 16-án megszerezte a Sarpsborg 08 csapata ellen az első gólját, amivel a legfiatalabb gólszerző lett a bajnokságban. Július 16-án a bajnokok-ligája selejtezőjében a Steaua Bucureşti ellen debütált, a 85. percben Lars Christopher Vilsvik cseréjeként. Július 26-án a Sandnes Ulf ellen idegenben 3-1-re megnyert mérkőzésen gólt és gólpasszt jegyzett. A mérkőzést követően a médiában felvetődött, hogy szerepeljen a válogatottban. Augusztus 15-én az IK Start ellen két gólpassz fűződött a neve mellé a 3-2-re megnyert bajnoki mérkőzésen. Október 19-én megszerezte a Lillestrøm SK ellen pályafutása első dupláját. Real Madrid CF 2015. január 21-én a Real Madrid megvásárolta Ødegaardot. Spanyol média szerint 3.000.000 €-ért, és norvég média szerint 35 millió korona, az az kb 4.000.000 €-ért vásárolták meg a Strømsgodset csapatától. A Real Madrid bejelentette, hogy először a B csapatban fog szerepet kapni, Zinédine Zidane vezetése alatt, és később pedig a nagy csapatban is szerepet kaphat. Benevezték a Bajnokok Ligában és a 21-es mezszám lett az övé. A Castillában először február 4-én egy 3–3-as barátságos mérkőzésen debütált a Beijing Guoan F.C. ellen. Február 28-án debütált a spanyol bajnokságban az Athletic Bilbao B elleni 2–2-es mérkőzésen az utolsó 20 percben játéklehetőséget kapott. 2015. február 21-én Segunda Division B-ben megszerezte első gólját a Barakaldo CF csapata ellen 4–0-s sikerrel. 2015. április 29-én lehetőséget kapott a nagycsapatban az UD Almería ellen, de a vezetőedző Carlo Ancelotti nem cserélte be. 2015. május 23-án a 2014–15-ös szezon utolsó mérkőzésén a Getafe CF ellen, újra a cserék között kapott lehetőséget, a csapat másodedzője Fernando Hierro az 58. percben a háromszoros aranylabdás Cristiano Ronaldo helyett cserélte be Ødegaardot, így ő lett a spanyol első osztály legfiatalabb debütáló játékosa. SC Heerenveen 2017. január 10-én a több játéklehetőség reményében a spanyol csapat kölcsönadta Ødegaardot a holland bajnokságban szereplő SC Heerenveen. Kölcsönszerződése 2018 nyaráig szólt. Vitesse 2018 nyarán Ødegaard visszatért a Real Madridhoz, és három mérkőzésen pályára lépett a nyári felkészülés alatt a 2018-as Nemzetközi Bajnokok Kupája sorozatban. Augusztus 19-én a 2018–2019-es szezonra a Vitesse csapatához került kölcsönbe. Statisztika 2016. november 11-i állapot szerint. Válogatott 2016. november 11-i állapot szerint. Sikerei, díjai Az Év Norvég fiatal játékosa: 2014 Magánélete Édesapja az norvég labdarúgó Hans Erik Ødegaard, aki szerepelt a Strømsgodset és a Sandefjord Fotball csapatánál, jelenleg a Real Madrid ifjúsági edzője. Martin kedvenc labdarúgója az FC Barcelona aranylabdás argentin válogatott játékosa, Lionel Messi és nagy rajongója a Liverpool FC csapatának. Keresztény családban nőtt fel és mélyen vallásos. 132 Évszázadok: 1. század – 2. század – 3. század Évtizedek: 80-as évek – 90-es évek – 100-as évek – 110-es évek – 120-as évek – 130-as évek – 140-es évek – 150-es évek – 160-as évek – 170-es évek – 180-as évek Évek: 127 – 128 – 129 – 130 – 131 – 132 – 133 – 134 – 135 – 136 – 137 Események Bar Kohba zsidó zelóta vezetésével kitör a második nagy zsidó felkelés . Születések Han-tan Sun kínai író Lucien Favre Lucien Favre (Saint-Barthélemy, 1957. november 2. –) svájci labdarúgó-középpályás, edző, a német Borussia Dortmund vezetőedzője. Pályafutása Játékosként Játékfutása során Favre összesen 24 mérkőzést játszott a svájci válogatottban, egyetlen gólját egy Hollandia elleni mérkőzésen szerezte címeres mezben. Játékosként svájci és francia csapatokban szerepelt, pályára lépett a Lausanne, a Neuchâtel Xamax, a Servette és a Toulouse csapatában is. Pierre-Albert Chapuisat 1985-ben súlyos térdsérülést okozott neki, ami miatt nyolc hónapot kellett kihagynia. 1991-ben fejezte be pályafutását. Edzőként Favre edzői karrierje 1991-ben kezdődött az Echallens csapatánál. Előbb az U14-es, majd az U17-es korosztályt irányította, végül az első csapat élére nevezték ki. Vezetésével a jórészt fiatalokra építő klub feljutott a másodosztályba, ami azóta is a klub legjobb eredménye. Neuchâtel Xamax 1995-ben a Neuchâtel Xamax akadémiájának szakmai igazgatója lett, ezt a posztot két éven át töltötte be. Yverdon-Sport és Servette 1997 januárjában Favrét nevezték ki az Yverdon Sports vezetőedzőjének. 1999-ben az élvonalba vezette a csapatot. A következő szezonban meglepetésre a bajnokság ötödik helyén zártak, ami az Yverdon legjobb bajnoki helyezése az élvonalban. 2000 nyarán a Servette irányítását vette át. 2001-ben csapatával megnyerte a Svájci Kupát, majd a következő idényben az UEFA-kupában szerepelt a Servette-tel. Zürich 2003-ban a Zürich vezetőedzője lett, akikkel kupát, majd bajnoki címet nyert. 2007-ben egymást követő második alkalommal lett a Svájc Super Liga legjobb edzője. Hertha BSC 2007. június 1-jén a német Bundesligában szereplő Hertha BSC vezetőedzője lett. A 2008-09-es évadban a Dárdai Pált is soraiban tudó Hertha a negyedik helyen zárta a bajnokságot. A 2009-10-es szezon a pénzügyi nehézségek miatt már nem volt ennyire sikeres, távozott Josip Šimunić, Andrij Voronyin és Marko Pantelić is. 2009 szeptemberének végén a kiesés ellen harcoló Hertha vezetősége menesztette Favrét. OGC Nice 2016. május 4-én a francia OGC Nice élére nevezték ki, Claude Puel utódjául. Annak ellenére, hogy állítólag az Everton is szerződtette volna a csapat élére, Favre a Nice-t választotta, mondván "belefáradt a várakozásba". Első szezonja végén a nizzai csapat a bajnokság harmadik helyén végzett és kvalifikálta magát a Bajnokok Ligájába. Borussia Dortmund 2018. május 22-én a Borussia Dortmundvezetőedzője lett. Sikerei, díjai Játékosként 17 nemzetközi kupamérkőzés, 4 gól 1985: A Servette csapatával svájci bajnok Edzőként 1994: Feljutás a Nationalliga B-be, a másodosztályba (Echallens) 1999: Feljutás a Nationalliga A-ba, az első osztályba (Yverdon Sport) 2001: Svájci Kupa-győztes ( Servette ) 2005: Svájci Kupa-győztes ( Zürich ) 2006 és 2007: Svájci bajnok ( Zürich ) 2006 és 2007: Az év labdarúgóedzője Svájcban 2011: A Sport1 televízió szavazásán az év edzője Németországban 2012: A VDV játékosszervezet szavazásán az év edzője a 2011-2012-es szezonban Németországban 2013: A Kicker sportmagazin választásán a 2013-14-es szezon őszi idényének legjobb edzője Németországban 2015: A Kicker sportmagazin választásán a 2014-15-ös szezon legjobb edzője Jegyzetek Garin, Erik: Swiss Players in France. RSSSF, 2004. március 27. (Hozzáférés: 2013. február 16.) , watson.ch, 2016-09-13. 11Freunde: Kunst des Zweifelns. Die ungewöhnliche Karriere des Lucien Favre, 2012. július 19. „Favre: "Immer Fortschritte machen"”, 2007. június 1. (Hozzáférés ideje: 2014. január 18.) (német nyelvű) „Jetzt ist Preetz gefragt”, 2009. szeptember 29. (Hozzáférés ideje: 2014. január 18.) (német nyelvű) RAYMOND DOMENECH ENCENSE LUCIEN FAVRE, Le Matin, 2016-10-14. Qui est Adrian Ursea, le nouvel adjoint de Lucien Favre à l'OGC Nice?, Nice Matin, 2016-06-09. Dortmund: megvan az új vezetőedző, 2020-ig írt alá – hivatalos, Nemzeti Sport, 2018-05-22 „Lucien Favre wird Cheftrainer von Borussia Dortmund”, Borussia Dortmund, 2018. május 22. (német nyelvű) http://www.letemps.ch/sport/2011/12/19/meilleur-c-lucien-favre http://www.uefa.com/memberassociations/association=ger/news/newsid=1838840.html http://www.rp-online.de/sport/fussball/borussia/lucien-favre-ist-der-gewinner-der-hinrunde-aid-1.3925876 http://www.kicker.de/news/fussball/bundesliga/startseite/628597/artikel_kicker-spieler-umfrage_de-bruyne-loest-robben-ab.html Forrás Lucien Favre adatlapja a weltfussball.com oldalon (angolul) II. Theodórosz nikaiai császár II. Theodórosz Laszkarisz, magyarosan II. Teodor (görögül: Θεόδωρος Β΄ Δούκας Λάσκαρις, 1221 december – 1258. augusztus 18.) nikaiai császár 1254-től haláláig. Élete A beteges, éppen ezért rövid életű II. Theodórosz édesapjához, III. Ióannészhoz hasonlóan kiváló képességű hadvezér volt. Legfontosabb tette az volt, hogy két hadjáratban (1255; 1256) leverte a trákiai bolgárok lázadását, és több bolgár területet is császárságához csatolt. A Fidzsi-szigetek az 1976. évi nyári olimpiai játékokon A Fidzsi-szigetek a kanadai Montréalban megrendezett 1976. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 1 sportágban 2 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Atlétika Férfi Női A fazekas jóslata A fazekas jóslata ókori egyiptomi irodalmi mű. Az i. e. 3. században keletkezett, eredetileg démotikus egyiptomi nyelven íródott, de csak görög fordításban maradt fenn öt papiruszon. A keretbe foglalt történet főszereplője, a jövendölő – szokatlan módon – nem írnok, hanem egy fazekas (ez utalás lehet Hnumra, a fazekasistenre, aki fazekaskorongján teremti az embereket és más élőlényeket. A fazekas talán az ő inkarnációja. A kerettörténet a Graf 29787 papiruszon maradt fenn az i. sz. 2. évszázadból. A fazekas szentségtörés vádjával kerül Amenhotep fáraó udvarába, ahol transzban mondja el jövendöléseit, a király pedig feljegyezteti ezeket. A jövendölés elmondása után a fazekas meghal, a fáraó pedig Héliopoliszban temetteti el; a feljegyzett próféciát elteszi a szent levéltárba, hogy mindenki hozzáférhessen. Maguk a jövendölések két i. sz. 3. századbeli papiruszon maradtak fenn, a Rainer 19813 és az Oxyrynchus 2332 papiruszon, kissé eltérő változatban. Ezek a természeti és társadalmi rend felborulását írják le az idegen uralom alatt. A szöveg szerint Széth követői, az „övviselők” igazságtalanul uralkodnak, de miután megölik egymást, városuk elhagyatottá válik, Ptah pedig visszatér Memphiszbe Ámonnal és Saival; a szent szobrokat is visszaviszik Egyiptomba. Az új, igazságos király ötvenöt évig uralkodik. A szöveg említi Harsziésze lázadását is, amire i. e. 131-130-ban került sor. A görög szöveg Széthet Tüphónként, Ptahot Héphaisztoszként említi, az igazságtalan uralkodók Egyiptom hellenisztikus görög urai, városuk Alexandria. Sai a sors egyiptomi istene, őt a görög szöveg Agathosz Daimónnal, Alexandria védőistenével azonosítja. Míg a szöveg Memphiszt név szerint említi, Alexandriára csak „a tenger melletti város”-ként és „az idegenek városa”-ként utal, a kor felfogásának megfelelően nem tekinti Egyiptom részének. Amenhotep a XVIII. dinasztia fáraói közül az egyik, a szöveg nem azonosítja konkrétan, melyikükről van szó. A szöveg stílusában és témájában hasonlít a középbirodalmi prófáciákhoz, például Noferti próféciáihoz. Žár Žár település Csehországban, a České Budějovice-i járásban. Žár Olešnice, Trhové Sviny, Nové Hrady, Horní Stropnice és Kamenná településekkel határos. Lakosainak száma 341 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Neuillé-Pont-Pierre Neuillé-Pont-Pierre település Franciaországban, Indre-et-Loire megyében. Lakosainak száma 1968 fő (2015). Neuillé-Pont-Pierre Beaumont-la-Ronce, Neuvy-le-Roi, Rouziers-de-Touraine, Saint-Paterne-Racan, Semblançay és Sonzay községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Westendorf (Ausztria) Westendorf település Ausztriában, Tirolban a Kitzbüheli járásban található. Területe 95,52 km², lakosainak száma 3 652 fő, népsűrűsége pedig 38 fő/km² (2014. január 1-jén). A település 783 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Gordexola Gordexola város Spanyolországban, Bizkaia tartományban. Gordexola Valle de Mena, Okondo, Zalla, Ayala/Aiara, Artziniega és Gueñes községekkel határos. Lakosainak száma 1674 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Kolozsmonostor Kolozsmonostor (románul: Cluj-Mănăștur, németül: Abtsdorf) hajdan önálló falu Kolozsvár mellett, jelenleg Monostori negyed néven Kolozsvár legnagyobb tömbháznegyede. A város délnyugati felén található, északon a Kis-Szamos / Donátnegyed, keleten a Monostori kertek, délkeleten a Hajnalnegyed és Európanegyed, délen a bükki erdő, nyugaton pedig Szászfenes határolja. A lakótelepen mintegy 120 000 ember él. Története Nevét először 1214-ben ecclésia de Clus néven tüntették fel a Váradi Regestrum-ban, majd 1222-ben monasterii beatae Mariae de Clus néven említi az oklevél. A középkorban Erdély egyik legjelentősebb egyházi központja a 11. században alapított kolozsmonostori apátság. Az 1460-as években falakkal erősítették meg, később omladozni kezdett, csak a szentélye maradt épen. A kolozsmonostori apátságon kívül a középkortól délnyugati irányban egy Kolozsmonostor nevű falu volt. Az 1763–1787 között készült katonai térképen a falu négy utcával szerepelt. A 19. században a fatelepi munkások, később a városban dolgozó kőművesek, szobafestők, utóbb cigány zenészek költöztek ide. Az 1890-es években még különálló, településként szerepelt, lakóinak száma 3099 (50,6% magyar, 48% román, 0,5% német) volt. A falu dinamikusan fejlődtt, ami Kolozsvár közelségének tudható be. A falu lakóinak száma 1850–1890 között 1800 fővel emelkedett. A falut 1895-ben csatolták Kolozsvárhoz. A városrészben a 20. század első felében kertes házak voltak, illetve a Kalános utcában laktak a kanálfaragással foglalkozó cigányok. A tömbházakat 1970 decemberében kezdték építeni, az első lakások 1971-re készültek el. A negyedben működik a kolozsvári polgármesteri hivatal kihelyezett irodája. A negyedben épült a Liviu Rebreanu Iskola (1977), Iuliu Hatieganu Általános Iskola (1973), valamint a Spectrum Nemzetközi Gimnázium (2010). Látnivalók Kolozsmonostori apátság más néven Kálvária-templom Görögkatolikus templom (1721) Református templom (1992–2000 között épült) Ortodox templom (?) Siebenbürgenlied Siebenbürgenlied az erdélyi szászok himnuszaként ismert hazafias dal 1846-ból. Az első illetve az utolsó szakasz kezdő sora alapján ismerik még Siebenbürgen, Land des Segens illetve Siebenbürgen, süße Heimat címen is. A zeneszerző Johann Lukas Hedwig, a szöveg írója Maximilian Leopold Moltke volt. Hedwig eredetileg nem Moltke versére írta a dallamot, hanem a brassói Hirscher-áruház alapításának 300. évfordulója alkalmával 1845. október 28-án tartott ünnepélyre. Ebből az alkalomból a (feledhető) szöveget Georg Thomas helyi posztókészítő írta hozzá. A jelenlegi szöveget Moltke 1846-ban írta meg, de a hazafias témának Moltke költészetében már korábban is voltak előzményei: 1844-ben jelent meg a Zwei Lieder für die Siebenbürger Sachsen. Ihrer edlen Nation gewidmet című kötete. Moltke hazafias, az erdélyi tájat és embereket dicsérő versével a dal előbb népdallá, majd az erdélyi szászok himnuszává vált. A dalt azonban évtizedek óta nem az eredeti formában éneklik. Általában csak az első, második és hetedik versszakot adják elő. Az utolsó versszakban található der Eintracht Band (az egyetértés köteléke) kifejezést tévesen értelmezik: Moltke szándéka szerint ez az összes erdélyi nép testvériségre való felhívása. A magyarok és a románok azonban soha nem tették magukévá ezt a dalt, így a szászok az éneklés során gyakran a saját kék-piros szalagjukra (Eintrachtsband) gondolnak. A dal keletkezésének 50. évfordulóján, 1896. május 17-én Hedwig höltövényi szülőházára emléktáblát helyeztek el a zeneszerző fia, Johann Hedwig brassói zenetanár kezdeményezésére. Hedwig kézirata a höltövényi evangélikus egyházközség archívumában található. Szövege Siebenbürgen, Land des Segens, Land der Fülle und der Kraft, mit dem Gürtel der Karpathen um das Grüne Kleid der Saaten, Land voll Gold und Rebensaft. Siebenbürgen, Meeresboden einer längst verflossnen Flut: nun ein Meer von Ährenwogen, dessen Ufer, waldumzogen, an der Brust des Himmels ruht! Siebenbürgen, Land der Trümmer eine Vorzeit, stark und groß deren Tausendjähr'ger Spuren ruhen noch in deiner Fluren ungeschwächtem Ackerschoß! Siebenbürgen, grüne Wiege einer bunten Völkerschaar! Mit dem Klima aller Zonen mit dem Kranz der Nationen um des Vaterlands Altar Siebenbürgen, grüner Tempel mit der Berge hohem Chor, wo der Andacht Huldigungen steigen in so vielen Zungen zu dem einen Gott empor! Siebenbürgen, Land der Duldung, jedes Glaubens sichrer Hort, mögst du bis zu fernen Tagen als ein Hort der Freiheit ragen und als Wehr dem freien Wort! Siebenbürgen, süße Heimat, unser teures Vaterland! Sei gegrüßt in deiner Schöne und um alle deine Söhne schlinge sich der Eintracht Band. Forró rágógumi 2. – Veled akarok járni! A Forró rágógumi 2. – Veled akarok járni! ( Yotzim Kavua, Eis Am Stiel 2 - Feste Freundin, Lemon Popsicle II. - Going Steady) 1979-es izraeli–német kultuszfilm. A Forró rágógumi sorozat második darabja. Történet Amikor új lány, Tammy, érkezik a városba, Benji beleszeret, és kezét-lábát töri, hogy randevút kérjen tőle. Egy buli alkalmával Benji le akarja fektetni, de a lány nem megy bele, ezért Benji inni kezd. Tammy otthagyja a fiút és Huey barátnőjét, Marthát, akit titokban Benjibe szerelmes. Martha bevallja Benjinek, hogy szerelmes belé, és csak azért jár Huey-val, hogy közelebb legyen hozzá. Pensauriói Lénárt Pensauriói Lénárt (14. század – 15. század) katolikus főpap, kánonjogi doktor. 1391-től zágrábi főesperes, 1390–1397 között esztergomi kanonok, általános érseki helynök. 1391-ben intézkedett, hogy Pozsony vármegye plébánosai az eddigi szokás szerint a pozsonyi Szent Márton-templom plébánosától szerezzék be a szentelt olajokat, aki azt Esztergomból hozzassa. Esztergomi házát a káptalanra hagyta. 1392. június 29. és 1404 között zenggi püspök. Bebek Ferenc (főkapitány) Bebek (III.) Ferenc (? – Gyulafehérvár, 1558. augusztus 31.) Gömör vármegye örökös főispánja és Felső-Magyarország főkapitánya. Család származása Mára már kihalt főúri család pelsőczi ágának a sarja. A család első ismert felmenője Máté volt, akinek fiai Detre és Fülöp 1243-ban IV. Béla királytól Gömör vármegyében adományul kapják Pelsőc, Csetnek és Berzéte helységeket. Apja Bebek (II.) János főpohárnok volt. Élete Életének első nevezetes mozzanata 1529-ben történt, amikor I. Ferdinánd híveként Kassánál és Egernél megverte I. Szapolyai János seregét. Gyors pálfordulásként Szapolyai pártjára állt és egy kétes személlyel – Basó Mátyással – sok esetben a törvényt nem tisztelve kiskirályként viselkedtek. Basó Mátyás Murány várának ura volt. A mohácsi vészt követő zavaros időkben számtalan súlyos törvénysértést követett el, így hamis pénzt veretett, szomszédos birtokokat megtámadta és kirabolta. 1549-ben elfoglalták a várát és őt az udvaron lefejezték. Bebek azért kerülte el a felelősségre vonást, mert csatlakozott a Basó elleni ostromhoz. Bebek Ferenc Krasznahorkán és talán Boldogkő várában is veretett hamis pénzt. Első felesége Raskai Dorottya volt, majd második neje Warkóczy Katalin volt. Fia Bebek (IV.) György erdélyi vajda lett. 1528-ban felső-magyarországi főkapitány volt. Hol a Habsburg Ferdinánd, hol pedig Szapolyai pártján állt. Hatalmas birtokaik voltak. Kizárólag csak a saját érdekeit követte. A család tulajdonában volt Fülek, Salgó, Boldogkői vár, Szádvár, Csorbakő vára és a nevezetes Krasznahorka várak. 1554-ben végleg elpártolt Ferdinándtól és az özvegy Szapolyainé Izabella pártjára állt. Ferdinánd az országgyűlés elé idézte, amely 1556-ban száműzetésre ítélte. Miután Izabellával is ellentétbe került, az ellenzéki erdélyi rendek egyik vezetőjeként járt a török portán, ahol I. Szulejmán török szultánnál kieszközölte, hogy nevezzék ki Erdély kormányzójának. Más szóval Erdélyt felajánlotta, elárulta a török szultánnak. Hazatérve 1558. augusztus 31-én Izabella hívei Bebek Ferencet és a Kendi testvéreket tőrbe csalták és meggyilkolták. Az erdélyi országgyűlés Bebek Ferencet hazaárulónak nyilvánította és teljes vagyonát elkobozták. Pop + Paródia A Pop + Paródia című stúdióalbum a Voga–Turnovszky-duó 3 nagylemeze, mely 1989-ben jelent meg, és saját dalokat is tartalmaz, a tőlük megszokott vicces szövegekkel. Az album hanglemezen és kazettán is megjelent. Megjelenések LP Magyarország BRAVO SLPM 37199 A1 - Stars On 33 '88 A2 - Schulz Gizi 2. A3 - Csu - Csu A4 - Ping - Pong A5 - Kürtöskalács B1 - Schulz Gizi 3. B2 - Látlak-e Még B3 - Fehérvár B4 - Népszabadság B5 - Csórók Vagyunk Cachaça A cachaça (ejtsd: [kaˈ�as�]) erjesztett cukornádból készített, magas alkoholtartalmú (38-51% v/v) párlat, Brazília nemzeti itala. Még mindig folyik a harc, hogy a dél-amerikai ország megszerezze a jogot, hogy csak olyan italt hívhassanak cachaçának, amit Brazíliában gyártottak. Az ital Brazílián kívül elsősorban kevert italok, főleg a caipirinha alapanyagaként ismert és fogyasztott, míg szülőföldjén leggyakrabban önmagában fogyasztják. A cachaçát emlegetik még a következő neveken is: pinga, branquinha, maldita, caninha, caxaca, caxa, aguardente, cana, chacha. Gyártása A cachaça közvetlenül a cukornádból préselt cukornádléből készül, így a íze könnyű, aromás, fűszeres – hasonlít a rhum agricole-ként ismert rumfajtához, mely szintén cukornádléből készül. A borokhoz hasonlóan a cachaça ízét is befolyásolja a talaj, az éghajlat, a cukornád típusa, az érleléshez használt hordó fája, a tradicionális eljárások, amiket a gyártás során felhasználnak. Ez az oka, hogy az italt nem lehet leutánozni más cukornádtermelő országokban[forrás?], ezért próbálja a brazil kormány levédetni a cachaça nevet. Kisüzemben főleg Minas Gerais tartományában gyártják, az ország délkeleti részén, míg nagyüzemi gyártás elsősorban São Paulo tartományban délen, valamint Ceará és Pernambuco tartományokban északkeleten található. Az országban a fogyasztás fejenként 8-8,5 liter, körülbelül 16 millió hektolitert gyártanak évente, a negyedét (3-4 millió hektolitert) kisüzemben. Az országból exportált ital 99%-a nagyüzemi eljárással készül. A cachaça előállítása viszonylag egyszerű folyamat, a learatott cukornádat préselik, a kipréselt levet (garapa) erjesztik, majd lepárolják. Cukornád termesztése, aratása, préselése A cachaça a cukornád préselt levéből készített alkoholos ital. Mind a 37 cukornádfajtából készíthető. A növény termesztése trópusi vagy szubtrópusi klímán, minimum 60 cm éves csapadékmennyiség mellett lehetséges. Brazília a világ legnagyobb cukornád termelője, évi több, mint 500 millió tonna termeléssel (ez a világ cukornád termelésének egyharmada). Aratás után a lehető leggyorsabban, legfeljebb 24 órán belül préselni kell a növényt, majd a levét átszűrik, hogy a legkisebb szilárd darab se maradhasson benne. Ezután ülepítéssel elválasztják, majd eltávolítják az egyéb úszó szennyeződéseket. A kipréselt levet általában hígítani kell a kívánt cukorkoncentráció beállításához, így megelőzhető az élesztők működésének megfékeződése. Gyakori hiba, hogy aratás előtt égetéssel távolítják el a cukornád leveleit, ami cukornádültetvényeken általános eljárás. Ezzel hamu kerül a növény levébe, és égett íze lesz az italnak, emellett nagyban elősegíti mikrobiológiai szennyeződését, mivel így könnyen érintkezik a külvilág koszával a növény belseje. Sok esetben szennyeződik az ital petróleummal, aminek két forrása lehet: az őrlőmalomban használt kenőolaj, illetve előfordul, hogy a tároló tartályok kátránnyal béleltek. Erjesztése Az erjesztés előtt a lé szacharóz tartalma 15% m/m, a pH-ja 4,8 és 6,0 között van. Ha a pH eltér, kénsav hozzáadásával állítják be. A hagyományos módszer szerint (caipira eljárás) az erjesztéshez használt tartályt ötödéig feltöltik kukoricaliszttel és egy kevés szója- és rizskorpával. Nagyüzemben az erjedt cukornádmustból kivont élesztőt használják (a legjobb az azonos régióban termett cukornádat használni). Az erjesztéshez tökéletesen higiénikus eszközök és berendezések, jól szellőztethető, világos helyszín szükséges. Az erjesztés három szakasza a bevezető fázis (4 óra), a forrás (12-16 óra), és a befejező fázis (4-6 óra). Kezdetben gyorsan szaporodnak az élesztőgombák, enyhén nő a hőmérséklet és kevés szén-dioxid keletkezik. A második szakaszra erős szén-dioxid képződés jellemző, és zavarossá válik a folyadék, ami a magas sejtaktivitás jele. Az élesztőgombák a hőmérséklet, az alkohol- és a savtartalom növekedésével egyre gyorsabban pusztulnak. Sok esetben a tartály hűtése is szükséges. Így jön létre a lepárlásra alkalmas erjedt must, aminek a cukortartalma ekkorra már 0%. Érdemes megfigyelni az erjesztő helyiséget: ha érett gyümölcs szagát érezzük, az jó jel, míg a savanyú szagok, alkoholszag rosszat jelent. Ha a szobában gyümölcslegyek szállnak, az az ecetsav baktériumok jelenlétére utal, amik savanyú ízt okozhatnak a mustban és így a kész termékben is. Az erjedő garapa (cukornád lé) olyan, mint a forrásban levő, gyöngyöző leves, buborékok jönnek fel benne, az erjedés folyamán keletkező gázok kerülnek ilyenkor a felszínre. Viszont ha a lé tetején hab keletkezik, az szintén hibára utal. A hibák oka gyakran a hozzáértés hiánya, hogy rossz arányban adnak élesztőt a musthoz, stb. Lepárlása A lepárlást kisüzemben 100-1000 literes rézüstökben (alambique) végzik, amit sok esetben a cukornád hátramaradt részeinek elégetésével fűtenek. A lepárlás a tömény alkoholok előállításakor szokásos módon történik: a zárt üstben felszálló gőz egy csőkígyóba jut, ami körül hideg vizet keringetnek, így a gőz kicsapódik. A lepárlás során nyert párlatot három fázisra osztják: az eleje a cabeça (fej), majd a coração (szív) és a lepárlás vége a cauda (farok). Az első részben párolódik le a metanol, az acetaldehid és egyéb felesleges anyagok, így ezt nem használják fel. Általánosságban csak a „szív” (coraçao) fázisból származó italt hasznosítják (ez körülbelül a teljes mennyiség 80-85%-a), a többi részt kiöntik, esetleg újra lepárolják, mivel ezekben nem kívánatos összetevők is előfordulhatnak, a három részt összekeverni nem szabad. A lepárlás további hibái lehetnek, ha nem megfelelő szakértelemmel működtetik az alembiket (túl sok vagy túl kevés gőzt használnak a fűtésre, túl sok erjedt levet töltenek az üstbe stb.). Sokszor viszont ezek az esetek azért fordulnak elő, mert a nagyobb termelés érdekében túltöltik vagy túlhevítik a lepárlót. Így valóban nő a kibocsátás, ám nem kívánatos anyagok is elpárolognak, majd lecsapódnak az italban. Nagyüzemekben álló acéltartályokat használnak folyamatos lepárlási eljárással. Ebben az esetben folyamatosan folyik be az erjedt must a tartályba és állandó melegítés mellett folyamatosan párolog a folyadék. Az említett nemkívánatos anyagok miatt ilyenkor különböző szeparátorokat használnak ezen anyagok elkülönítésére. A folyamatos lepárlás előnye, hogy jobban elkülöníthetőek a hasznos és nemkívánatos anyagok, növeli a termelést, csökkenti az élvezeti értéket rontó hibák lehetőségét, állandó minőséget biztosít és energiatakarékosabb a kisüzemi lepárlásnál. Érdekes, hogy eredetileg a rézszennyeződés elkerülése miatt kezdtek acéltartályokat használni, ám ez érezhető negatív hatással volt a végtermék élvezeti értékére. Ezért az acéltartályokba réz betéteket tesznek ennek a negatív hatásnak a kiküszöbölésére. A kutatók máig sem tudják biztosan, miért van ilyen nagy hatása a réz jelenlétének a kész cachaça ízére. Az italhoz literenként legfeljebb 6 gramm cukor hozzáadása engedélyezett íz korrekció céljából, ami sok termelőt késztet arra, hogy ezzel küszöbölje ki az ital hibáit ahelyett, hogy megpróbálná technológiai fejlesztéssel orvosolni a gyártási folyamat hiányosságait. Literenként 6 és 30 gramm közötti hozzáadott cukorral az italt édesített cachaça-nak kell nevezni. Érlelése, palackozása A lepárlás után egyből palackozott ital a cachaça adoçada, az érleletlen vagy fehér cachaça. Ez általában olcsóbb, alacsonyabb minőségű, ez rendszerint a nagyüzemben gyártott cachaça, kevert italokhoz ezt a fajtát szokták felhasználni. A lepárlás után hordóban érlelt fajta neve cachaça envelhecida, ezt a brazil jogszabályok szerint legalább egy, de gyakran 5, 12, vagy akár 25 évig érlelik különböző, legfeljebb 700 literes fahordókban. Ezek a hordók különböző fákból készülhetnek, például: tölgy (ami vaníliás ízt ad az italnak), jequitibá (fű, fahéj aromát kölcsönöz), ezen kívül gesztenye, mandula, cseresznye, palo balsamo (balzsamfa), umburana, ipê, és így tovább, több, mint 20 féle fafajtát használnak az érleléshez használt hordók gyártásához. Az érlelt (arany) cachaça sötét színű, magasabb minőségű, ezt általában magában fogyasztják. Az érlelt cachaça-knak két fajtája van: a premium és az extra premium. A premium feltétele, hogy az lepárolt ital legalább 50%-át legalább egy éven keresztül érleljék legfeljebb 700 literes hordókban, míg az extra premiumot legalább 3 évig kell érlelni. Ezeken az eljárásokon kívül készítenek még „sárga” cachaçát, amelyhez lepárlás után karamellt és fa kivonatokat adnak, és egyből palackozzák, így egy édesebb ízű ital készül. Fogyasztása Brazíliában több mint 5000 márka létezik az italból, nagyon széles ár- és minőségtartományban. A legolcsóbb kevesebbe kerül, mint egy palack ásványvíz, de vannak több száz reál árúak is (1 real kb. 100 Ft). Az ital eredetileg a cukornádföldeken dolgozó parasztok itala volt, mára Brazília legnépszerűbb itala, az állam és a gyártók is nagyon igyekeznek a cachaça imidzsét megváltoztatni, hogy ne a szegények italaként tartsák számon. Így mostanában elegáns éttermekben, szállodákban szakértők ajánlják az ételhez és alkalomhoz legjobban illő cachaça-t. Brazília-szerte, főleg a nagyobb városokban találhatunk sok cachaçaria-t, kifejezetten cachaça-t kínáló italboltokat. Ezek közül a leghíresebb az 1985-ben nyitott Academia da Cachaça Rio de Janeiro-ban, ahol az italt hagyományos brazil ételekkel együtt élvezhetjük. Elsősorban magában fogyasztják, szobahőmérsékleten, ritkábban jéggel. A cachaça a riói karnevál fontos szereplője: idő és hely hiányában a parádén felvonuló szereplők jellemzően cachaçával (és sörrel) végzik a bemelegítést. Gyakran előfordul, hogy a szamba zenekar dobosai komoly sérüléseket szenvednek (gyakran 8-10 kilós dobjaikkal vonulva) a felvonulás alatt, ám a megfelelő mennyiségű cachaça jótékony tompító és élénkítő hatása miatt mosolyogva, énekelve és fájdalom nélkül mennek végig a teljes útvonalon a világ legnagyobb utcabálján a Sambodromo-ban. Arra viszont sajnos a cachaça sem képes, hogy másnap is elmulassza a törött ujjak vagy felszakadt bőr okozta fájdalmat. Az italt használják a népi orvoslásban is: kígyómarás kezelésére, mézzel és citrommal keverve influenza ellen, vagy gyógynövényeket bele áztatva malária, szifilisz és reuma kezelésére. Azt vallják: ha hideg van, fűt, ha meleg van, hűt, így mindenre jó. Emellett a szegény rétegekben a kezdetektől isszák az éhség legyőzésére is. Legismertebb márkák az Ypióca (nagyüzemi), Cigana Envelhecida („érlelt cigány” - kisüzemi), Cruz do Espírito Santo („Szentlélek Keresztje” – kisüzemi), Meladinha (kisüzemi), Pitú (nagyüzemi) Kelet-Brazília tartományaiból, az Atitude (kisüzemi), Samba e Cana (kisüzemi), Anísio Santiago (kisüzemi) Közép-Brazíliából, az 51 (nagyüzemi), Velho Pescador („Öreg Halász” – kisüzemi), a Maré Alta (kisüzemi), Paratina (kisüzemi) márkák pedig Brazília déli tartományaiból származnak. Az összes megtermelt cachaça kevesebb, mint 2%-át gyártják kivitelre, bár egyre népszerűbb a világ Brazílián kívüli részein is: az ital exportja 1995 és 2003 között több mint 40-szeresére növekedett. A világ más részein viszont szinte kizárólag kevert italok alapanyagaként használják. Ezek közül a kevert italok közül a legismertebb és legnépszerűbb a caipirinha: egy negyed lime-ot long drinkes pohárba teszünk, megszórjuk egy kávéskanál barnacukorral, törőfával összetörjük, zúzott jéggel feltöltjük, végül cachaça-t töltünk rá. A caipirinha-nak több változata lehet: a lime-ot szőlővel helyettesítve caipiruvának, eperrel helyettesítve caipirangónak hívják, de további gyümölcsökkel is variálható. Viszont a caipirinhán kívül is sokféle cachaça alapú kevert ital létezik, többek között például: Batida Abacaxi (6 cl cachaça, ananász darabok, ½ teáskanál cukor) Batida Rio (3 cl cachaça, 1 cl kókuszlikőr, 1 cl fehér rum, 1 cl banánlikőr, 6 cl ananászlé, fél banán , 1 cl tejszín) Best Wishes (1 teáskanál cukorszirup, 3 cl cachaça, 2 cl fehér rum, 1 cl tequila silver, 10 cl citrancslé ) Brasilia (4 cl cachaça, 2 cl kókuszlikőr, 1 cl Blue Curaçao, 5 cl narancslé, 4 cl ananászlé, 1 cl limelé) Találhatók továbbá a piacon speciális cachaça típusok minden szegmensnek: a Domina kifejezetten hölgyeknek készül, a Twist gyümölcsös cachaça koktélt kínál, de lehet kapni előre elkészített caipirinhát is, az Ibé például citromdarabkákkal együtt, fóliazárású 200 ml-es műanyagpohárban kínálják, főleg exportra. A cachaça a harmadik legnagyobb mennyiségben gyártott tömény szeszesital a vodka és a távol keleti soju után. Az ital Brazílián kívül Németországban a legnépszerűbb, az összes export 24%-a érkezik ide, itt csak a sör eladások előzik meg a cachaça eladásokat az alkoholos italok piacán. Rum és cachaça A cachaçát gyakran nem különböztetik meg a rumtól. A cukornádléből készült párlat az Amerikai Egyesült Államokban és az Európai Unióban egyaránt megfelelne a rum törvényi definíciójának, ám Brazília és az italszakma is külön italfajtának tekinti a cachaçát, elsősorban önálló hagyományára hivatkozva. A cachaçával ellentétben a rum alapanyaga többnyire a nádcukorfinomítás során megmaradt melasz, azonban a „mezőgazdasági” rum (ismertebb, francia nevén rhum agricole) szintén nádléből készül. Philipp Melanchthon Philipp Melanchthon (ejtsd: filip melankton; született Schwartzerdt) (Bretten (Pfalz), 1497. február 16. – Wittenberg, 1560. április 19.) német teológus, reformátor, Luther Márton munkatársa. Életrajza Eredeti nevét görög fordításban használta (eredeti német jelentéseː "fekete föld"). Heidelbergben és Tübingenben tanult, ahol már 1514-ben előadásokat tartott Arisztotelész filozófiája és a klasszikusok köréből. 1518-ban a görög nyelv és irodalom tanára lett Wittenbergben. Itt csakhamar Lutherhez csatlakozott, tiszta gondolkodást és világos kifejezési módot adott Luther eszméihez, dialektikai ügyességéhez és exegétikai jártasságához. Szelíden mérsékelni igyekezett Luther heveskedő kitöréseit. 1521-ben adta ki Loci Communes Rerum Theologicarum című művét, amely az első nagy protestáns munka a dogmatikai teológia területén, és a szerző életében több mint 50 kiadásban jelent meg. Az Ágostai hitvallás készítésében (1530) rendkívül fontos szolgálatot tett a protestantizmus ügyének. 1541-ben Wormsba és csakhamar ezután Regensburgba ment, hogy az ottani értekezleteken védje a protestantizmus érdekeit, de míg engedékenysége kárba veszett a pápai követnél, a saját pártját is maga ellen ingerelte engedményeivel. Luther halála után még inkább elvesztette a lutheránusok bizalmát mind a római katolikusoknak a békesség kedvéért tett engedményeivel, mind az úrvacsorai tanban a kálvini irányhoz való közeledésével. Élete végéig folytonos teológiai vitákba bonyolódott, amelyek rendkívül bántották békés lelkületét. Kora tanárként nagyra becsülte, a „Praeceptor Germaniae” (Némethon Mestere) jelzőt adományozták neki. Európa minden részéből özönlöttek hozzá a hallgatók. Írt egy görög és egy latin grammatikát, kommentárokat adott ki több klasszikus íróról, a Septuagintáról, bibliai könyvekről; írt erkölcsi irányú műveket; szerkesztett hivatalos okmányokat, nyilatkozatokat, értekezéseket, válasziratokat; széles körű levelezést folytatott barátaival és kora vezetőivel. Összes művét Bretschneider adta ki Corpus Reformatorum című nagy munkájában (28 köt., 1834-60). Források Tótfalusi István: Kiejtési szótár Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X Mikonya György: Philipp Melanchthon, A Tanító (magyar nyelven) (pdf). MAGYAR PEDAGÓGIA 98. évf. 3. szám 231237. (1998) 231. (Hozzáférés: 2012. február 15.) Műveinek magyarországi kiadásai Scripta quadam magni illius Philippi Melanthonis ... quibus manifestissime declaravit, quid de sacra Domini coena senserit ... , Kolozsvár, 1560 Magyarul Melanchthon Fülöp levele, melyet 1553. okt. 12-dikén Körmöczbánya szab. kir. városához intézett ; szöveggond. Križko Pál; Hornyánszky Ny., Bp., 1897 ( A Luther-Társaság kiadványa ) Apologia azaz Az ágostai hitvallás védelme ; ford. Mayer Endre; Luther-Társaság, Bp., 1900 ( A Luther-Társaság kiadványa ) Melancthon beszéde Luther koporsója felett ; ford. Paulik János; Igehirdető, Nagybánya 1907 Apológia, az Ágostai hitvallás védőirata ; ford., tan. Bohus Imre, jegyz. Reuss András; Luther, Bp., 2017 ( Konkordiakönyv ) Szászbuzdi erődtemplom A szászbuzdi erődtemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Szeben megyében. A romániai műemlékek jegyzékében az SB-II-a-A-12345 sorszámon szerepel. Cachoeira do Sul Cachoeira do Sul város Brazília Rio Grande do Sul államában. Közigazgatási területe 3715 km², 2006-ban becsült lakosságszáma 89,7 ezer fő volt, melynek 84%-a élt a belterületen. Fekvése 68 m tengerszint feletti magasságban fekszik, az állam központi részén (Porto Alegrétől 196 km-re nyugatra) a Jacuí-folyó völgyében. A 18. század közepén érkeztek az első telepesek, 1819-ben vált önálló községgé (municipio). Leginkább kukoricatermesztéséről híres, 1941 óta kukoricafesztiválokat is tartanak itt. Steve Wynn Stephen Alan Wynn (New Haven, Connecticut, USA, 1942. január 27. –) szórakoztatóipari fejlesztő, kaszinómogul, műgyűjtő. Apai ágon zsidó származású, fiatalon a Weinberg nevet Wynnre változtatta. Az 1990-es években tett szert széles körű ismertségre az Egyesült Államokban, amikor beruházásai révén központi szerepet vállalt a Nevada állambeli Las Vegas terjeszkedésében. Milliárdossá 2004-es fejlesztései révén vált, amikor megduplázva addig felhalmozott értékeit 1,3 milliárd dolláros összértékű vagyonnal rendelkezett. Életút Steve Wynn egy New York állam északi részén található elit fiúiskolában, a Manlius Schoolban végezte alapfokú tanulmányait 1959-ig. Édesapja, Michael Weinberg ekkor már sikeres vállalkozást működtetett a szerencsejáték-iparban, az USA keleti részén. Wynn még az előtt elveszítette a szívelégtelenségben legyengült édesapját, hogy diplomát szerzett volna a Pennsylvaniai Egyetem irodalom szakán, 1963-ban. Ezt követően átvette a családra maradt szórakoztatóipari vállalkozást Maryland államban. Sikeres menedzsment-tevékenységgel elegendő tőkére tett szert ahhoz, hogy kisebb részesedést vásároljon a születőben lévő Las Vegas egyik új szállodájában, a New Frontier-ben. 1967-ben így ide költözött feleségével. Wynn jó érzékkel a város gyorsan fejlődő kerületeiben vásárolt földterületeket, melyeket később az 1970-es évek legnagyobb vegasi szállodakomplexumainak, például a Caesar's Palace építőinek értékesített. További szállodákban (mint a legendás Golden Nuggetben) szerzett saját részesedést, nem csupán Las Vegasban, de a szintén kaszinóvárosnak számító Atlantic Cityben is. A menedzsment átvételével e vállalkozásokat gyors ütemben sikerre vitte. A legnagyobb projektek Steve Wynn neve elsősorban nem befektetései és felvásárlásai révén, hanem önálló projektjeinek köszönhetően vált ismertté. Nevéhez fűződnek Las Vegas legismertebb kaszinószállodái, melyek közül az első a mind méreteiben, mind költségeiben, mind szolgáltatásaiban rekordokat döntő The Mirage volt. Az önálló őserdővel, valamint minivulkánnal körülvett óriási komplexumnak Wynn már az építészeti és berendezési koncepciójában is tevékeny részt vállalt. A beruházáshoz a mogul elsősorban kockázati tőkések támogatását nyerte meg, és a Mirage sikere Las Vegas történetének alapvető részévé vált. A második nagy dobást a Bellagio hotel és kaszinó jelentette, alig néhány száz méterre a Mirage komplexumtól. Az olasz reneszánsz építészetet és dizájnt követő beruházást, mely a kaszinók, szökőkutak, exkluzív divatüzletek és éttermek mellett jelentős műkincseket felvonultató galériákkal is büszkélkedhet, a Mirage-hoz hasonlóan jól ismerhetjük az Ocean's Eleven című hollywoodi moziból is. A Bellagio olyan luxuskivitelt honosított meg Las Vegasban, amely a város többi kaszinója, így a Venetian, a Mandalay Bay vagy a Paris Las Vegas számára is iránymutatóvá vált. A Mirage 2000-ben az újonnan alakult MGM Mirage megakomplexum részévé vált, s létrejött az MGM Grand óriásszálloda. Wynn az újabb perspektívát egy beruházási, költségráfordítási szempontból minden korábbinál grandiózusabb vállalkozásban, a Wynn Las Vegas kaszinószálloda építésében találta meg. Az új komplexumot 2005 áprilisában adták át a közönségnek. Ezt követően az új kaszinó testvérszállodája is megnyílt a Kínához tartozó, nagy játékhagyományokkal rendelkező Makaón, 2006 szeptemberében (Wynn Macau). A Wynn-kollekció Steve Wynn hobbiként komoly műgyűjtő tevékenységet folytatott a 19-20. századi európai és amerikai képzőművészek, elsősorban festők alkotásaira fókuszálva. A kollekcióban megtalálhatóak többek között Édouard Manet, Andy Warhol, Vincent van Gogh, Paul Cézanne, Pablo Picasso és Paul Gauguin művei is. A gyűjtemény több fontos darabja állandó jelleggel látható a Bellagio szállodakomplexum díszletei között, de a többi darab is látogatható a nyilvánosság számára Nevada állam művészeti galériájában (Nevada Museum of Art, Renóban), valamint a Wynn Las Vegas szálloda saját galériájában. Lényeges szingularitás A komplex analízisben egy függvény lényeges szingularitása egy erős szingularitás, azaz olyan hely, aminek közelében a függvény furcsán viselkedik. A viselkedést analitikus esetben a nagy Picard-tétel írja le. A szingularitások harmadik fajtája a megszüntethető szingularitás és a pólus mellett. Formális leírás Legyen U a C nyílt részhalmaza, és a az U egy eleme, továbbá f : U \ {a} → C holomorf függvény. Az a pont lényeges szingularitása az f függvénynek, ha szingularitása, de nem megszüntethető és nem is pólus. Például az f(z) = e1/z függvénynek lényeges szingularitása van a z = 0 helyen. Alternatív megfogalmazás A következőkben a komplex szám, és az f(z) függvény nem értelmezhető a-ban, de egy U környezetében igen; továbbá a minden környezetének nem üres a metszete U-val. Ha a : és határértékek egyike sem létezik, akkor a szingularitás lényeges. Holomorf esetben a lényeges szingularitás környékén a Casorati–Weierstrass-tétel és a nagy Picard-tétel szerint viselkedik. Ezek azt mondják ki, hogy a lényeges szingularitás minden környezetében legfeljebb egy kivétellel minden érték fel van véve, mégpedig végtelenszer. A lényeges szingularitás jellemzője, hogy a szingularitás körüli Laurent-sornak végtelen sok negatív fokú tagja van, azaz a lényegi rész végtelen sok tagból áll. Egy kapcsolódó definíció szerint ha van egy pont, ahol az egyik deriváltja sem konvergál egy határértékhez, ha tart -hoz, akkor lényeges szingularitása az függvénynek. All Dead, All Dead Az All Dead, All Dead a negyedik dal a brit Queen rockegyüttes 1977-es News of the World albumáról. A szerzője Brian May gitáros volt. May első balladája volt, amelyen ő zongorázott és ő is énekelt. Egy Bösendorfer hangversenyzongorán játszott. A dal lassú sodrású, lírai mű, a gitárrészek is csak a különös hangulat erősítésére hallhatóak itt-ott (bizonyos helyen például az orgona hangját utánozza). Freddie Mercury háttérvokált énekelt. May egy rádióinterjúban elmondta, hogy a szöveg egy gyermekkori macskájáról szólt, amely elpusztult. A borítószövegben a dalhoz két sor plusz szöveget rendeltek, amely nem szerepel ténylegesen a dalban: „Memories, my memories, How long can you stay, to haunt my days”, azaz „Emlékek, emlékeim, milyen sokáig megmaradtok, hogy kísértsétek a napjaimat”. Eredetileg ugyan elhangzott a zongora-bevezető közben, de később May elvetette az ötletét, a szövegkönyvben mégis benne maradt. Közreműködők Ének: Brian May Háttérvokál: Brian May, Freddie Mercury Hangszerek: Brian May: Bosendorfer zongora , Red Special John Deacon : Fender Precision Bass Roger Taylor : Ludwig dobfelszerelés Hangminta Nem tudod lejátszani a fájlt? Olvasd el a Wikipédia:Médiafájlok lapot. Férfi 55 kilogrammos cselgáncs a 2011. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2011. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon a cselgáncs versenyszámokat Trabzonban rendezték július 27. és július 29. között. Ilulissat-jégfjord Az Ilulissat-jégfjord (inuit nyelven: Ilulissat Kangerlua) egy fjord Grönland nyugati részén, az északi sarkkörtől 250 km-re északra Ilulissat település közelében. 56 km hosszú és átlagosan 7 km széles. A grönlandi jégmezőktől a Disko-öbölig fut nyugati irányba. Keleti végénél a Jakobshavn-gleccser (Sermeq Kujalleq), az északi félteke legaktívabb gleccsere táplálja, amely naponta 19 métert halad. Ez azt jelenti, hogy évente 35 köbkilométernyi jég szakad le róla, és áramlik végig a fjordon (amely ezáltal gyakorlatilag teljesen jéggel van kitöltve). A gleccserről általában nyáron szakadnak le a jéghegyek (borjadzás), amelyek a tengerszinttől számítva akár 100 méteres magasságúak is lehetnek – ami csak a teljes magasság 10-15%-a. A fjord tenger felőli végéig általában 12-15 hónap alatt érnek el, ott azonban mintegy 250-300 méterrel a tengerszint alatt egy morénalerakódás van. Itt a nagyobb jéghegyek fennakadnak, és akár néhány évig is megrekedhetnek, amíg a gleccser és a feltorlódó jéghegyek ereje ki nem mozdítja őket. A feltöredező jéghegyek végül kiérnek a nyílt tengerre, ahol először a tengeráramlásokkal észak felé veszik az irányt, majd dél felé visszakanyarodva kijutnak az Atlanti-óceánra. A nagyobb jéghegyek általában a 40-45. szélességi fokig is elérnek (ez kb. New York magassága), mire elolvadnak. Az Ilulissat-jégfjord 2004 óta az UNESCO Világörökség része, tekintettel hatalmas méreteire és arra, hogy – viszonylag könnyű megközelíthetősége miatt – nagyban hozzájárult a gleccserek és a klímaváltozás kutatásához. Joó József Joó József (Makó, 1891. november 23. – Makó, 1959. július 7.) magyar országgyűlési képviselő. Életpályája Szülei: Joó Sándor és Kádár Julianna voltak. Öt elemit végzett, majd két évig gazdasági iskolába járt. 1914–1918 között katonaként szolgált az első világháborúban; a szerb fronton megsérült, így 1915-ben hadirokkant lett. 1918–1934 között Makón hagymatermesztéssel foglalkozott. 1945-ben belépett a Független Kisgazdapártba. 1947-ben tagja lett a Pfeiffer Zoltán-féle Magyar Függetlenségi Pártnak. 1947 végén visszavonult a politikától, mivel mandátumát törvénytelenül megsemmisítették. Kuláklistára került, földjét elvették, meghurcolták. Magánélete 1918-ban Makón házasságot kötött Miklós Rozáliával (1893-?). Két gyermekük született: Irén (1920-?) és Károly (1922-?). The Project Hate MCMXCIX A The Project Hate MCMXCIX egy svéd indusztriális death metal együttes. 1999-ben alakultak Svédországban. Lemezeiket a Massacre Records, Mouth of Belial, Stormvox Records, Season of Mist, Vic Records, Threeman Records kiadók jelentetik meg. Death metalt játszanak, indusztriális és elektromos zenei elemekkel. Tagjai több különböző svéd zenekarban is szerepeltek. Már 1998-ban megalakultak, és rögzítettek egy három dalból álló demót. Mivelhogy az együttes igazi aktivitása 1999-ben indult be, ezért általában 1999-et szokták megtenni megalakulásuk dátumának. Tagok Lord K Philipson - basszusgitár, gitár, billentyűk, háttér-éneklés, programozás (1999-) Jörgen Sandström - éneklés (1999-) Ellinor Asp - női éneklés (2014-) Dirk Verbeuren - dobok (2014-) Lasse Johansson - gitárszólók (2014-) Diszkográfia Cybersonic Superchrist (2000) When We Are Done, Your Flesh Will Be Ours (2001) Hate, Dominate, Congregate, Eliminate (2003) Armageddon March Eternal - Symphonies of Slit Wrists (2005) In Hora Mortis Nostrae (2007) Deadmarch: Imitation of Blasphemy (2009) The Lustrate Process (2009) Bleeding the New Apocalypse (Cum Victriciis in Manibus Armis) (2011) The Cadaverous Retaliation Agenda (2013) There is No Earth I Will Leave Unscorched (2014) Of Chaos and Carnal Pleasures (2017) Lhuis Lhuis település Franciaországban, Ain megyében. Lakosainak száma 887 fő (2015). Lhuis Ambléon, Briord, Conzieu, Groslée, Marchamp, Brangues, Creys-Mépieu és Saint-Victor-de-Morestel községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kapusy Antal Kapusy Antal (Temesvár, 1929. április 13. – Előpatak, 1978. június 20.) orvos, orvosi és lélektani szakíró, műfordító, szerkesztő. Életútja Középiskoláit szülővárosában végezte (1947), orvosi oklevelét a marosvásárhelyi OGYI-ban szerezte (1954); ugyanitt a mikrobiológiai tanszéken gyakornok, 1957-től az élettani tanszéken laboratóriumi főnök, majd tanársegéd. Súlyos betegsége miatt 1971-ben nyugdíjazták, Marosszentgyörgyre, később Gyimesfelsőlokra költözött, ahol tudományos és ismeretterjesztő irodalmi tevékenységét folytatta. Feladatául tűzte ki az orvostudomány népszerűsítését, a Falvak Dolgozó Népe, Hargita, Megyei Tükör hasábjain egészségügyi tanácsadást szervezett. Munkássága Érdeklődésének középpontjában az öregedés élet- és lélektana állt, orvosi, gerontológiai, biológiai, szociálpszichológiai írásaival jelentkezett. Ezek közül kiemelkedett a Korunkban megjelent Az öregedés lélektana (1971/9), A pszichoszféra védelmében (1972/11) s Génkészlet és magatartás (I–II. 1976/7, 8) c. tanulmánya, valamint A Hétben közölt Az én vezérem bensőmből vezérel (1978/13) s a TETT 1977-es legelső számából a Szabályozott öregedés. A lengyel irodalomból válogatott versek, novellák, regényrészletek fordításával, szépirodalmi ismertetésekkel az Utunk, Korunk munkatársa. A Kriterion Kiadó Korunk Könyvek c. sorozatának szerkesztőbizottsági tagja 1976-tól haláláig. Kötete Az öregedés tudománya (Korunk Könyvek 1974). Svinica Krstinjska Svinica Krstinjska falu Horvátországban, Károlyváros megyében. Közigazgatásilag Vojnićhoz tartozik. Fekvése Károlyvárostól 36 km-re, községközpontjától 15 km-re délkeletre a Kordun területén, a Petrova gora déli lábánál fekszik. Története A falunak 1857-ben 376, 1910-ben 446 lakosa volt. Trianonig Modrus-Fiume vármegye Vojnići járásához tartozott. 2011-ben 209 lakosa volt. Augustus Constantin Augustus Constantin (Râmnicu Vâlcea, 1974. július 7. –) román nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Teljes neve Augustus Viorel Constantin. Pályafutása Nemzeti játékvezetés A játékvezetésből 1992-ben vizsgázott, 1999-ben lett az I. Liga játékvezetője. Első ligás mérkőzéseinek száma: 152. Nemzeti kupamérkőzések Vezetett kupadöntők száma: 2. Nemzetközi játékvezetés A Román labdarúgó-szövetség (FRF) Játékvezető Bizottsága (JB/CCA) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 2002-től tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett. FIFA JB besorolás szerint 2. kategóriás bíró. A román nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 25. helyet foglalja el 1 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 2012-ben búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 1. Világbajnokság A világbajnoki döntőhöz vezető úton Dél-Afrikába a XIX., a 2010-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. Európa-bajnokság Dánia rendezte a 2002-es U17-es labdarúgó-Európa-bajnokságot, ahol az UEFA JB bíróként foglalkoztatta. Aeromys Az Aeromys az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a mókusfélék (Sciuridae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 2 faj tartozik: Aeromys tephromelas Günther, 1873 Aeromys thomasi Hose, 1900 Forrás Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (editors). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3rd ed). Torre Cajetani Torre Cajetani település Olaszországban, Lazio régióban, Frosinone megyében. Lakosainak száma 1345 fő (2017. január 1.). Torre Cajetani Fiuggi, Guarcino és Trivigliano községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Telmányi Emil (hegedűművész) Telmányi Emil (Arad, 1892. június 22. – Holte, Dánia, 1988. június 13.) hegedűművész. Életrajza 1905 és 1911 között a budapesti Zenekadémián Hubay Jenő (hegedű), Koessler János (zeneszerzés) és Herzfeld Viktor (kamarazene) tanítványaként végzett, s szerzett művészi diplomát. 1911-ben Berlinben kezdte hegedűművészi pályafutását; 1912-től már Európa-szerte ismert koncertező művész és kamaramuzsikus volt. Hírnevét különböző európai és amerikai koncertkörutakon alapozta meg. 1919-től mint opera- és hangversenydirigens működött külföldön, e minőségében 1927-ben mutatkozott be a budapesti közönségnek. 1929 után saját (utazó) kamarazenekara élén dolgozott. 1919-től Koppenhágában élt, de hosszú ideig szinte évente szerepelt Magyarországon is. 1940 és 1969 között az århusi konzervatórium tanára volt. 1949-ben, Johann Sebastian Bach szólóhegedű-műveinek korhű előadásakor, az akkordjáték megkönnyítése céljából ívelt vonót készíttetett (Bach-vonó), amely azonban nem azonos a Bach idejében használt barokk vonóval. A modern magyar hegedűművészet egyik kimagasló képviselője, rendkívüli fantáziájú, elmélyült művész. Mindig a magyar zene népszerűsítését szolgálta; Bartók Béla hegedűre írott műveinek meggyőző erejű tolmácsolója, nemzeti zenénk eredményes propagátora volt haláláig. Szmolenszki légikatasztrófa 2010. április 10-én lezuhant a Lengyel Légierő 101-es oldalszámú Tu–154M utasszállító repülőgépe Oroszországban, a szmolenszki katonai repülőtér közelében. A gép fedélzetén a lengyel elnök, Lech Kaczyński, valamint az ország politikai és katonai vezetésének számos tagja utazott a katyńi vérengzés 70. évfordulójának alkalmából tartott megemlékezésre. A repülőgép 96 utasa közül senki sem élte túl a katasztrófát. A katasztrófa Moszkvai idő szerint 10:56, magyar idő szerint 08:56 órakor zuhant le a gép, a lengyel elnökkel a fedélzetén. Kaczyński a katyńi vérengzés 70. évfordulójának alkalmából tartott megemlékezésre igyekezett a lengyel delegáció társaságában. Dmitrij Medvegyev orosz elnök azonnal vizsgálatot rendelt el egy Vlagyimir Putyin miniszterelnök vezette különbizottság felállításával. A szerencsétlenség a repülőtértől 400 méterre történt. A Szmolenszki terület kormányzója, Szergej Antufjev megerősítette egy orosz hírcsatornának, hogy a katasztrófát senki sem élte túl. Az orosz hírügynökségek jelentései szerint a személyzet hibáját sem zárják ki mint a baleset okát. A holttesteket Moszkvába szállították azonosítás végett, és még aznap délután megtalálták Kaczyński holttestét is. A baleset okai A balesetet az első vélemények szerint az okozta, hogy a légi irányítás- és a repülőtér műszerezettségének korlátai ellenére a sűrű ködben a leszállást megkísérlő repülőgép az ereszkedés során túl gyorsan süllyedt (a talajt kifutópálya eleje előtt érte el), és hozzáért a szmolenszki katonai repülőtér melletti erdő fáinak koronájához. A repülőtér nem rendelkezett műszeres leszállító rendszerrel, mivel 2009 decemberéig csak katonai bázisként működött. Az irányítás hiába javasolta a kapitánynak, hogy ne Szmolenszkben, hanem Minszkben vagy Moszkvában landoljon, ő mégis megkísérelte leszállást. Habár az első jelentések még négy leszállási kísérletet valószínűsítettek, valójában csak egy történt. A süllyedés közben a repülőgép hozzáért a fák csúcsához, majd a kifutópályától körülbelül 400 méterre lezuhant. Az elmondások szerint a 26 éves repülőgép jó állapotban volt, előtte egy évvel újították fel. A tragédiát – egyes feltételezések szerint – az okozhatta, hogy a személyzet nem ismerte eléggé a szovjet típus azon tulajdonságát, miszerint ferdéből vízszintesbe hozva a megkezdett ereszkedés során nagyon hirtelen felgyorsul a süllyedés mértéke. 2008 augusztusában a gép egy másik kapitányának már volt konfliktusa Lech Kaczyńskival, mert az orosz–grúz háború idején biztonsági okok miatt a háború sújtotta Tbiliszi helyett az attól 350 km távolságban levő azerbajdzsáni Gandzsában (azeri írással G�nc�) szállt le, a fedélzeten lévő Kaczyński (aki elnökként a fegyveres erők főparancsnoka, azaz a gép kapitányának is elöljárója) határozott utasítása ellenére. Lech Kaczyński akkor emiatt parancsmegtagadással vádolta. Említésre méltó az is hogy ennek a járatnak a másodpilótája volt az a pilóta, aki a 2010-ben lezuhant járat kapitányaként szolgált. Az első értesülések szerint a balesetben szerepet játszhatott maga az államfő, aki sürgethette a pilótát, hogy itt szálljon le, ne repüljön tovább. Később az ügyészségi vizsgálatok során nem találtak arra utaló jelet, hogy a fedélzeten ülők közül bárki sürgette, vagy kényszerítette volna a gép pilótáját a szmolenszki leszállásra. A fekete doboz vizsgálatából viszont egyértelműen kiderült, hogy nem csak a személyzet tartózkodott a pilótafülkében a lezuhanás előtt: a pilótafülkében tartózkodott Andrzej Blasik, a lengyel légierő főparancsnoka és Mariusz Kazana, a diplomáciai protokollszolgálat vezetője, s a gép 15 méterrel a leszállópálya szintje alatt repült. A részletek terén a lengyel és az orosz fél értékelése több ponton eltér. A későbbi vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy a lengyel légierő főparancsnoka is a pilótafülkében tartózkodott, de nem gyakorolt nyomást a pilótára. Egy másik személy is belépett korábban a pilótafülkébe rövidebb időre, de ki is ment onnan még a katasztrófa előtt. A nyomozás végül arra jutott, hogy a tragédia a pilóták hibájából következett be: a repülőgép rendszere automatikusan jelzett a nekik, hogy alacsonyan repülnek, ők mégis figyelmen kívül hagyták a jeleket. „A nyomozócsoport lengyel tagja, Edmund Klich elmondta, hogy a gép személyzete figyelmen kívül hagyta a talaj veszélyes közelségét jelző vagy a gép felemelésére utasító automatikus riasztásokat. »Amikor 100 méteres magasságban voltak, fel kellett volna emelniük a repülőt, nem pedig folytatni a leszállást« – mondta Klich a pilótafülkében elhangzottak alapján.” A lengyel légierő parancsnokának jelenléte ugyanakkor jelenthetett némi nyomást a pilótára. 2010. június 1-jén nyilvánosságra hozták a pilótafülkében a lezuhanás előtti 40 percben elhangozottakat. Eszerint a fedélzeti automatika az utolsó percben legalább tucatszor figyelmeztette a pilótákat arra, hogy növeljék a repülési magasságot, mert a gép közel került a talajhoz. 2011 januárjában került napvilágra az orosz vizsgálóbizottság végső jelentése, mely szerint alkoholt találtak Andrzej Blasik tábornok, a lengyel légierő parancsnokának vérében, aki a zuhanás előtt a pilótafülkében tartózkodott, ezenkívül ő és Kaczynski is nyomást gyakoroltak a pilótákra, hogy a köd ellenére Szmolenszkben landoljanak. A bizottság arra jutott, hogy „hiányosságok mutatkoztak meg a pilóták felkészültségében egy kiélezett helyzetben, illetve abban, hogy döntsenek egy másik repülőtér kiválasztásában”: „rossz hatással volt a pilóták döntési képességére az a tény, hogy a lengyel légierő parancsnoka, a protokollfőnök, valamint a repülőgép fő utasa [a lengyel elnök] pressziót fejtettek ki rájuk”. A bizottság vezetője szerint „a különgép pilótái többször kaptak információkat a kedvezőtlen időjárásról a szmolenszki Szevernij repülőtér légiirányítóitól és egy nem sokkal korábban ott landoló" lengyel "Jak–40-es gép személyzetétől”, ám „a Tu–154-es különgép pilótái mégsem amellett döntöttek, hogy egy másik repülőtéren teszik le a gépet, és ez volt a kezdete a katasztrófához vezető eseménynek”. Az RMF FM lengyel rádióadó arról adott hírt 2010 októberében, hogy a gép pilótája, Protasiuk is tapasztalatlan volt: mindössze néhány órát gyakorolt ilyen típusú gépen, azt is csak másodpilótaként, és nem volt tapasztalata a veszélyhelyzetekben. A pilóta hibáját már napokkal a katasztrófa után is feltételezték. Egyúttal a katonai meteorológusoknak is felrótták 2010 májusában, hogy idejétmúlt jelentést adtak a pilótáknak, és nem értesítették a repülőgép személyzetét a rosszabbodó időjárási viszonyokról, írta a Rzeczpospolita című lengyel napilap. Decemberben Donald Tusk lengyel miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy a balesetről készült orosz jelentés elfogadhatatlan, mert a dokumentum hiányos és/vagy tévedéseket tartalmaz, ezért végkövetkeztetései megalapozatlanok. A lengyel és az orosz vizsgálat nem tudott dűlőre jutni a felelősség megállapítása terén: mindkét fél a másiknak rótt fel különböző hibákat. Reakciók A világon számos vezető részvétét fejezte ki. Nicolas Sarkozy francia elnök szerint a lengyel elnök „igazi hazafi volt, aki egész életét az országának szentelte”. „Elképzelhetetlen tragédiának” nevezte szombaton a Lech Kaczyński lengyel államfőt szállító repülőgép oroszországi katasztrófáját Lech Wałęsa, a Szolidaritás szakszervezet egykori vezetője, volt elnök. „Hetven éve Katyńban a szovjetek likvidálták a lengyel elitet. Ma az a lengyel elit halt meg ott, akik azért utaztak oda, hogy az 1940-ben megölt lengyelek előtt leróják kegyeletüket” – mondta a francia hírügynökségnek Lech Wałęsa. Hasonlóan foglalt állást Aleksander Kwaśniewski volt lengyel elnök is, aki szintén nehezen uralkodott magán. „Az egy elátkozott hely” – mondta Lech Kaczyński elődje. „1940-ben a háború előtti Lengyelország elitjét gyilkolták meg ott, most ott halt meg a Harmadik Köztársaság elitje” – mondta Kwaśniewski. Sólyom László magyar köztársasági elnök a budapesti lengyel nagykövetségen személyesen fejezte ki részvétét Kaczyński halála miatt. Bajnai Gordon miniszterelnök a kormány nevében arra kérte a magyarokat, hogy másnap, április 11-én vasárnap déli 12 órakor kétperces néma főhajtással emlékezzenek az áldozatokra. Egyúttal Kaczyński temetésének napját nemzeti gyásznappá nyilvánította, hangsúlyozva a lengyel-magyar barátság történelmi gyökereit. Az orosz vezetők, élükön Medvegyevvel és Putyinnal nagyon hamar, a leggyorsabban fejezték ki részvétüket a lengyel nemzet felé. Ez a gyorsaság a korábbi lengyel-orosz viszonyhoz képest mindenképp meglepő volt, hiszen az oroszok nagyon sokáig el sem ismerték a Katyńban történteket. A szovjet-érában egyenesen azt állították, hogy az akció német tömeggyilkosság volt. A baleset áldozatai A baleset áldozatai között volt a lengyel állami, politikai és társadalmi élet számos vezetője. A köztársasági elnök és környezete Lech Kaczyński , a Lengyel Köztársaság elnöke Maria Kaczyńska, az elnök felesége Ryszard Kaczorowski, a lengyel emigráns kormány utolsó elnöke Władysław Stasiak, az Elnöki Kabinet vezetője Paweł Wypych, államtitkár az Elnöki Kabinetben Mariusz Handzlik, helyettes államtitkár az Elnöki Kabinetben Parlamenti képviselők Krzysztof Putra és Jerzy Szmajdziński, a Szejm (képviselőház) alelnökei Leszek Deptuła, Grzegorz Dolniak, Grażyna Gęsicka, Przemysław Gosiewski, Izabela Jaruga-Nowacka, Sebastian Karpiniuk, Aleksandra Natalli-Świat, Arkadiusz Rybicki, Jolanta Szymanek-Deresz, Zbigniew Wassermann, Wiesław Woda, Edward Wojtas, a Szejm tagjai Krystyna Bochenek, a Szenátus alelnöke Janina Fetlińska és Stanisław Zając, szenátorok Kormányzati tisztségviselők Aleksander Szczygło, a lengyel nemzetbiztonsági hivatal vezetője, volt védelmi miniszter Andrzej Kremer, külügyminisztériumi helyettes államtitkár Stanisław Komorowski, honvédelmi minisztériumi helyettes államtitkár Tomasz Merta, kulturális minisztériumi helyettes államtitkár Andrzej Przewoźnik, a lengyel nemzeti emlékhelyek védelmére létrehozott bizottság főtitkára Mariusz Kazana, a külügyminisztérium protokollfőnöke Egyéb állami és társadalmi vezetők Janusz Kochanowski ombudsman Maciej Płażyński, a „Wspólnota Polska” (a lengyelek világszövetsége) elnöke, a Szejm volt elnöke Sławomir Skrzypek , a Lengyel Nemzeti Bank elnöke Janusz Kurtyka történész, a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézetének vezetője Piotr Nurowski, a Lengyel Olimpiai Bizottság elnöke A fegyveres erők vezetői A repülőgépen utazott és életét vesztette A Lengyel Köztársaság Fegyveres Erőinek hét legfőbb vezetője közül hat: a főparancsnok (a köztársasági elnök), a vezérkari főnök és mind a négy fegyvernemi parancsnok. (A hetedik, a honvédelmi miniszter nem utazott a gépen.) A tábori lelkészi szolgálat legmagasabb rangú tagjai szintén az utasok között voltak és életüket vesztették, több más katonai vezetővel együtt. Franciszek Gągor vezérezredes , vezérkari főnök Andrzej Błasik altábornagy , a Lengyel Légierő parancsnoka Andrzej Karweta altengernagy , a haditengerészet parancsnoka Tadeusz Buk vezérőrnagy , a szárazföldi erők parancsnoka Bronisław Kwiatkowski altábornagy, a fegyveres erők műveleti parancsnoka Włodzimierz Potasiński vezérőrnagy, a különleges erők parancsnoka Kazimierz Gilarski dandártábornok , a varsói helyőrség parancsnoka Tadeusz Płoski vezérőrnagy, római katolikus tábori püspök Miron Chodakowski dandártábornok, érsek, ortodox tábori püspök Adam Pilch ezredes , evangélikus tábori lelkész Jan Osiński alezredes , tábori lelkész A kormányőrség tagjai Jarosław Florczak alezredes Dariusz Michałowski százados Paweł Janeczek főhadnagy Piotr Nosek hadnagy Artur Francuz törzszászlós Jacek Surówka zászlós Paweł Krajewski zászlós Marek Uleryk zászlós Agnieszka Pogródka-Węcławek alzászlós A személyzet tagjai Arkadiusz Protasiuk ezredes (1974), pilóta Robert Grzywna őrnagy (1974), másodpilóta Artur Karol Ziętek főhadnagy (1978), navigátor Andrzej Michalak zászlós (1973),fedélzeti mérnök Barbara M. Maciejczyk (1981), légiutas-kísérő Natalia Maria Januszko (1987), légiutas-kísérő Justyna Moniuszko (1981), légiutas-kísérő Női kosárlabdatorna az 1984. évi nyári olimpiai játékokon Az 1984. évi nyári olimpiai játékokon a női kosárlabdatornát július 30. és augusztus 7. között rendezték. A tornán 6 nemzet csapata vett részt. Lebonyolítás A 6 résztvevő egy hatos csoportot alkotott, ahol körmérkőzések döntötték el a csoport végeredményét. A csoportkör első két helyezettje játszotta a döntőt, a harmadik és negyedik helyezettje a 3. helyért mérkőzhetett. Az ötödik és hatodik helyezettek kiestek. Egyesült Arab Labdarúgó-szövetség Az Egyesült Arab Labdarúgó-szövetséget (arabul: ������� ������ ���� ���, angolul: Union Arab de Football Association) 1974-ben alapították Tripoliban, Líbiában. Jelenleg 22 arab tagállammal rendelkező sportszervezet. Az UAFA alapvető célkitűzése, hogy az Arab-világ labdarúgóit összefogja és sporteseményeikkel fejlődésüket elősegítse. A nemzeti labdarúgó-válogatottak számára 1962-2002 között nyolc alkalommal Arab Nemzetek Kupáját, 1953-2007 között kilenc alkalommal Pan Arab Játékokat, illetve a Perzsa-öböl nemzeti labdarúgó-válogatottai számára 18 alkalommal Perzsa-öböl Nemzeteinek Kupáját szerveztek. Arab sportegyesületek számára európai mintára Bajnokok Ligáját és Kupagyőztesek Kupáját rendeznek. A legsikeresebb arab nemzetek: Egyiptom, Irak, Kuvait és Szaúd-Arábia. Tagállamok Afrikából 10, míg Ázsiából 12 nemzet tagja az UAFA-nak. Minden UAFA-tagállam egyben tagja a Nemzetközi Labdarúgó-szövetségnek (FIFA) is. Labdarúgó-események Nemzeti labdarúgó-válogatottak számára: Arab Nemzetek Kupája Pan Arab Játékok Perzsa-öbölbeli Nemzetek Kupája Labdarúgó-egyesületek számára: Arab Bajnokok Ligája Perzsa-öbölbeli Kupagyőztesek Kupája Hugo-díjas rövid kisregények A Hugo-díjas és a díjra jelölt rövid kisregények listája. A World Science Fiction Society meghatározása szerint rövid kisregény (novelette) a 7500 és 17500 szó közötti terjedelmű írásmű. A Hugo-díjat ebben a kategóriában 1955-ben osztották ki először, viszont 1957-ben, valamint 1960 és 1966 között nem volt róla szavazás. 1958-ban a regények és a rövid kisregények közös kategóriában versengtek, a díjat Fritz Leiber regénye, a The Big Time kapta. Pope Pope (szerbül: Попе), település Szerbiában, a Raškai körzet Novi Pazar-i községében. Népesség 1948-ban 479 lakosa volt. 1953-ban 549 lakosa volt. 1961-ben 583 lakosa volt. 1971-ben 499 lakosa volt. 1981-ben 393 lakosa volt. 1991-ben 177 lakosa volt. 2002-ben 83 lakosa volt, akik közül 69 szerb (83,13%), 12 muzulmán (14,45%) és 2 bosnyák. Forrás ^ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9 ^ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád : Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9 Johann Matthias von der Schulenburg Johann Matthias von der Schulenburg (Magdeburg, 1661. augusztus 8. – Verona, 1747. március 14.) német Velence (Olaszország)műgyűjtő. Velencei házába számos értékes festményt összegyűjtött, amelyeket később magas áron elárvereztek. Húga Melusine von der Schulenburg kendali hercegnő, brit királyi szerető volt. Jegyzetek Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.) data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.) Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. június 24.) Forrás Allgemeine Deutsche Biographie Khell István Khell István (Bereck, 1889. április 7. – Székelyudvarhely, 1972. április 30.) magyar irodalomtörténész, műfordító. Életútja Középiskolai tanulmányait Kézdivásárhelyen a Római Katolikus Főgimnáziumban, az egyetemet Kolozsvárt és Grácban végezte, ahol magyar-német szakos tanári diplomát szerzett. Szilágysomlyón, majd 1919-től nyugdíjazásáig, 1948-ig, a székelyudvarhelyi Római Katolikus Gimnáziumban tanított. Munkássága A hagyományos népies-nemzeti irányhoz tartozó verseket írt, románból (Ion Al. Brătescu-Voinești) és németből (Herder, Heine) fordított A Hírnök számára, munkatársa volt a Jóbarátnak és a Székely Közéletnek. Románra fordította és a iași-i Convorbiri Literare-ban közzétette Mikes Kelemen 15 levelét (Impresiile lui Clement Mikes despre Principatele Române în "Scrisorile turcești" 1939/10-12). A Hírnökben megjelent fontosabb tanulmányai Baróti Szabó Dávid (1939); Reviczky Gyula vallásos költészete (1939); Tájszavak Mikes leveleiben (1941); Általános érvényű igazságok, vallásos mondások és közmondások Mikes leveleiben (1941). Hesweiler Hesweiler település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Sárszentmihály Sárszentmihály (1898-ig Szent-Mihály) község Fejér megyében a Székesfehérvári járásban. Fekvése A megyeszékhelytől, Székesfehérvártól légvonalban körülbelül 5–6 km-re található, a Sárvíz-csatorna mentén. Tengerszint feletti magassága 112 m. Története A település történeti előzményei Pannonia bronzkori (i. e. 10. század) időszakáig vezethetők vissza, amelyek a római kor, majd a népvándorlás időszakában folytatódnak (malom-szigeti ásatásoknál feltárt épületmaradványok, stb.). Települési folytonosságot jelez a református templom körüli ásatások során feltárt középkori templommaradvány, a körülötte fekvő temetőterülettel. A település temploma már 1436-38-ból írásos említéssel regisztrálható. A honfoglalás, államalapítás és a magyar középkor időszakában a Sárrét területe mind gazdasági, mind védelmi vonatkozásban stratégiai jelentőséggel bírt. A honfoglalás során a Sárrét területe az Árpád-ivadék vezértörzs szállásterületévé vált, s a központi vezéri terület védelmét mocsaras, vízállásos jellege következtében jól szolgáló települések jöttek létre itt (Jenő, Keszi, Ladány, Fevény, Úrhida, Ősi, Keér, Bögöd). A települések gazdasági alapját a jó termőhelyi adottságokkal rendelkező földművelés és állattenyésztés képezte, lakosságuk fejedelmi szolgálatban levő harcos jobbágyréteget alkottak. Sárszentmihály és térsége a történelem során – legújabb időszakunkig – mindvégig megtartotta ezen kettős térségi jellegzetességét, nevezetesen az agrárgazdasági karaktert, s e mellett a katonai/stratégiai jelentőségét. Az első jellegzetessége alapján a térségben létrejövő nagy hűbéri-, majd a török kor elmúltával kialakuló főnemesi uradalmi birtokok, a közelmúltban pedig jövedelmező kollektív szövetkezeti és állami gazdaságok kialakulását tette lehetővé. A második jellegzetessége: stratégiai jelentősége, amely a tatárjárás, török kori végvári harcok, Rákóczi-szabadságharc, s a második világháború frontharcai révén vált ismertté. A falu eredeti neve: Kér, mivel 1002-től az ő nemzetségük birtokában volt. 1324-ben a székesfehérvári káptalan birtoka, majd 1436-ban a székesfehérvári prépost birtoka. Ebben az évben a település neve Zent-Mihal, melyet az 1438-ban végzett határjárás okmánya is igazol. 1438-ban Szent Mihály arkangyalnak szentelt templomot építenek, innentől kezdve egyre gyakrabban említik a falut Szentmihály néven. A törökdúlás idején a falu elpusztul, az 1550-es években a palotai vár birtokaihoz csatolják. 1650-től a Zichy család birtoka. Mivel Szentmihály Fehérvár közelében található, a török hódoltság idejében korán az új szandzsák birtokába került, és a töröknek adót kellett fizetnie. Ezen időszakra esett a reformáció terjedése (1567) és az egyházzá való szerveződés is, az eklézsia a hagyomány szerint a török uralom idején is létezett. A reformátusok 40 Ft-ért vásárolták meg templomukat a törököktől. (A református gyülekezet tagjainak anyakönyvezése 1739-ben indult, a katolikusoknál 1818-cal kezdődően vannak anyakönyvek.) 1650-ben III. Ferdinánd gróf Zichy István és neje Baranyai Máriának és örökösének adományozta a települést, innentől fogva 1930-ig a Zichy nemzetség tulajdonában állt. Az itt született Zichy Jenő gazdálkodott a birtokon. A XVIII. században Szentmihály környékén lévő Pentele, Úrhida és Kiskeszi települések a Farádi Vörös család tulajdonába tartoztak. Pentelét 1826-ban Sárvári és Felsővidéki gróf Széchenyi Lajos megvásárolta, 1945-ig gróf Széchenyi Viktor tulajdona volt. 1891-ben mint kisközség 1569 lakossal rendelkezett. 1898-ban a falu nevét Szentmihályról Sárszentmihályra változtatták. Feltételezések szerint a Sár előtag a Sárvíz-sárrét névből származik. 1930-tól 1945-ig báró Szterényi József tulajdonát képezte a Zichy birtok. Ezt követően felosztásra került a többi nagybirtokkal egyetemben. Az első világháborúba 700 fő vonult be a községből, 71 fő halt hősi halált. A második világháború áldozatai a községben: 28 fő polgári személy valamint 39 katona. Helyiek elbeszélése alapján 1944/45 telén az orosz katonák eltüzelték a református templom padjait az anyakönyvekkel együtt. 1948-ban került sor az iskolák államosítására. Az önkormányzati rendszert 1949-ben megszüntették, helyette tanácsi rendszer kezdte meg működését. A Népfront biztosság 1950. október 11-én közgyűlésen javaslatott tett, hogy a falu nevét Mihály falvára változtassák, de erre nem került sor. 1990 októberéig Sárkeszivel közös tanácsi rendszerben működött a község, ekkor megszűnt a tanácsi rendszer és mind a kettő településen újból önkormányzati rendszer jött létre. A település térségének történeti hagyományainak áttekintése és értékelése számos jelzés-értékű útmutatással szolgálhat a településfejlődés és –fejlesztési célok és eszközök kialakítása során. (A település rendelkezik településtörténelmi monográfiával: Sárszentmihály Sárpentele – Adatok, képek a községek történetéhez, földrajzához, gazdasági – művelődési – szociális viszonyaihoz 1994. (Szerk. Biz.) Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 86,4%-a magyarnak, 0,8% cigánynak, 1% németnek, 0,2% ukránnak mondta magát (13,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 37,9%, református 13,2%, evangélikus 0,7%, görögkatolikus 0,5%, felekezeten kívüli 20,2% (25,9% nem nyilatkozott). Nevezetességei Református templom: az egykori kéri Szent-Mihály templomának helyén, annak romjainak felhasználásával építették 1800 körül. Volt Zichy-kúria és kápolna: egyemeletes épület, amelyhez a kápolna csatlakozik. Épült a XIX. században. Volt Zichy kastély: szecessziós-historizáló, angolos stílusban épült 1900 körül. Híres emberek Itt született 1837 . július 5-én gr. Zichy Jenő politikus, Ázsia-kutató, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Itt született 1909 . július 22-én Zichy Imre amatőr teniszező, gróf, feltaláló. Itt Sárpentelén nőtt fel Széchenyi Zsigmond magyar vadász, utazó, író (1898. január 23. - 1967 április 24.). Közlekedése Közlekedési szempontból a falu helyzete kedvező, 5 kilométerre található Szabadbattyán, amely a 7-es főút és az M7-es autópálya mentén helyezkedik el, de Székesfehérvár sincs messze, ami fontos országos közlekedési csomópont. A falu rendelkezik vasútállomással és egy vasúti megállóval (Sárpentele), amelyek a Budapest-Veszprém-Szombathely fővonal mentén találhatók. A Sárszentmihály község mésziszapbányájához vezető gazdasági vasutat 1954-ben építették ki 5 km hosszban. Az 1960-as évek végén kezelése a MÁV Gazdasági Vasutak Igazgatóságától a bányához került. A forgalom 1991-ben szűnt meg, a pályát 1997-ben bontották fel. A kocsikat - egy kivétellel - szétvágták (az egy megmaradt darab jelenleg Gánton található, mint kiállítási tárgy), a négy mozdony a Csömödéri Erdei Vasútra került. A vasút történetét jelképező fotókat Szűcs Zoltán az 1980-as évek végén örökítette meg. Autóbuszjárattal Székesfehérvár irányából közelíthető meg. Gazdaság Kedvező közlekedési adottságainak köszönhetően a falu határában a Masterplast Group létesített logisztikai központot 2001-ben. Emellett a lakosok többsége a közeli megyeszékhelyen dolgozik. Adatforrások és szakirodalom (Szerk. Biz.) Sárszentmihály Sárpentele – Adatok, képek a községek történetéhez, földrajzához, gazdasági – művelődési – szociális viszonyaihoz, 1994. Kiss Tamás : Sárszentmihály község településrendezési terve Veszprém, 2006. (Telinfo.Sys Munkacsoport, Lásd Orsz. Ter.Rend Tervtár VÁTI ) A Pallas nagy lexikona Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum A Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum Debrecenben található, a Péterfia u. 28. alatt. Az 1982-ben alapított múzeum a Déri Múzeum filiáléja. Épülete Debrecen 1770-ben épült klasszicista stílusú, tornácos, egykori városgazda-házában nyílt meg az emlékmúzeum, Medgyessy Ferenc kétszeres Kossuth-díjas szobrászművész születésének 100. évfordulóját követő évben, 1982-ben. Gyűjteménye A múzeum gyűjteményét Medgyessy Ferenc hagyatéka képezi, állandó kiállítása az alföldi iskola szobrászművészének életművét mutatja be, főleg kisplasztikai alkotásait. A múzeum udvarát Medgyessy bronzba öntött szobrai díszítik. A múzeum egyben kortárs művészeti galériaként is működik, időszakos kiállítások és kulturális rendezvények helyszíne. Fellegvár (Kolozsvár) Koordináták: é. sz. 46° 46′ 29″, k. h. 23° 34′ 54″46.774722222222, 23.581666666667 A Fellegvár (románul Cetățuie) Kolozsváron a Kis-Szamos melletti 405 méter magas dombon levő erőd neve. A dombot eredetileg Kőmálnak hívták, de ma már ezt is Fellegvárnak nevezik. A Fellegvár területe a romániai műemlékek jegyzékében a CJ-II-a-A-07240 sorszámon szerepel. 1702. augusztus 14-én a Kőmál tetejére a katolikusok keresztet állítottak. Az erőd Giovanni Visconti tervei alapján 1713–1723 között épült császári katonai erődítményként, a Rákóczi-szabadságharc leverése után; az erődben a katonai létesítmények mellett börtön is volt. Az öt oldalról földből emelt sáncokkal kerített és kapubástyákkal védett, Vauban-rendszerű csillagvár építéséhez a város kb. 5782 gyalognapszámot adott. A város legjobb szőlőit és szántóföldjét magába foglaló területen az építkezés katonai kíméletlenséggel kezdődött: még azt sem engedték meg, hogy a termést leszüreteljék. 1849-ben itt végezték ki Stephan Ludwig Roth szász evangélikus lelkészt, aki a császár megbízásából a küküllőmenti szász falvak biztosa volt. Az 1880-as évek elején Kőváry László a Fellegvár dombjának északi lejtőjén 50 000 m² területet parcelláztatott fel vasúti alkalmazottaknak házhelyként; így jött létre a Kőváry-telep. 1900 őszén a Sétatér felőli oldalán kiépült a 420 méter hosszú szerpentines sétaút. A sétaút közepe táján állították fel Strobl Alajos Erzsébet királynét ábrázoló mellszobrát. 1901 és 1919 között a város felőli sétányon Árpád, Lehel, Vérbulcs és Örs fejedelmek szobrát állították fel; ezeket 1919-ben elpusztították. Az eredetileg csillag alakú erődítményből ma már csak a fegyvertár, a lőporraktár, három kapuépület és a sáncok láthatók. A 20. század elején a vár sáncai alatt szegények kunyhói álltak; a negyednek Sáncalja volt a neve. A kunyhókat 1962–63-ban lebontották, a hegy oldalát parkosították. A Fellegvár tetején levő Belvedere szálloda az 1970-es években épült. 1995 novemberében a Fellegvár város felőli szélére felállították az ifj. Virgil Salvanu tervezte 26 m magas fémkeresztet. Lizinopril A lizinopril egy szintetikus peptid-származék, orálisan adható, hosszú ideig ható angiotenzin-konvertáló enzim gátló (ACE-gátló) gyógyszer, melyet magas vérnyomás, valamint a kongesztív szívelégtelenség egyes eseteinek kezelésére használnak. Az ACE gátlók csökkentik az angiotensin II képződését, és ezáltal ellazítják az artériás simaizmokat és tágítják az artériákat, így a szív könnyebben tudja a vért pumpálni és a vérellátás javul. Történetileg a lizinopril volt a harmadik ACE-gátló a kaptopril és az enalapril után, és az 1990-es évek elején került be a terápiába. A lizinoprilt számos tulajdonsága megkülönbözteti a többi pril származéktól. A lizinopril nem prodrug (előhatóanyag), mint a többi ACE-gátló, nem metabolizálódik a májban, hanem változatlanul ürül a vizelettel, hidrofil karakterű, 4 ionizációra képes funkciós csoportot is tartalmaz (két savas COOH; két bázikus csoport: egy primer és egy szekunder amin), hosszú féléletidejű (12 óra). Hatása Az ACE inhibitorok előnyös hatása hipertóniában és szívelégtelenségben elsősorban a plazma-renin-angiotensin aldoszteron rendszerének gátlásában mutatkozik. A renin endogén enzim, ami a vesében szintetizálódik és innen jut a keringésbe, ahol az angiotensinogént angiotensin I-é, egy viszonylag inaktív decapeptiddé konvertálja. Az angiotensin I -t ezután az angiotenzin konvertáló enzim , egy peptildipeptidáz, angiotenzin II-vé alakítja. Az angiotenzin II potens vasoconstrictor, ami az artériás érszűkületért és a megnövekedett vérnyomásért valamint a mellékvese stimulálása révén a fokozott aldoszteron képzéséért felelős. Az ACE gátlása a plazma angiotensin II csökkenését eredményezi, ami csökkent vasoconstrictor hatáshoz és aldoszteron képzéshez vezet. Bár az utóbbi csökkenése csekély, kis mértékű szérum kálium szint emelkedés előfordulhat, nátrium és folyadékveszteség mellett. Az angiotenzin II renin szekrecióra gyakorolt negatív „feed-back”-jének megszüntetése a plazma renin aktivitásának növekedését eredményezi. A konvertáló enzim másik funkciója a vasodepressiv kinin peptid bradykinin hatásának lebontása inaktív metabolittá. Ezért az ACE bénítása a keringő és helyi kallikrein-kinin-rendszer fokozott aktivitását eredményezi, ami megakadályozza a perifériás vasodilatációt a prosztaglandin rendszer aktiválásával. A lisinopril gátolhatja a bradikinin, egy hatékony vasodepresszív peptid lebomlását is. Lehetséges, hogy ez a mechanizmus játszik szerepet az ACE inhibitorok hypotoniás hatásában és ez felelős bizonyos mellékhatásokért. A lizinopril csökkenti a vérnyomást a szív ritmusának kompenzatorikus növelése nélkül. Hemodinamikai vizsgálatokban a lizinopril a perifériás artériás ellenállást jelentősen csökkentette. A renális plazma átáramlásra vagy a glomorulus filtráció mértékére nem volt klinikailag lényeges hatással. Szívelégtelenségben a lizinopril a szisztémás perifériás ellenállást csökkenti és a vénás kapacitást növeli. Ez a preload és afterload csökkenését eredményezi (a ventriculáris telődési nyomást csökkenti). Ezenkívül lizinopril kezelés alatt a szívteljesítmény, a stroke index és a telődési kapacitás fokozódik. Akut myocardiális infarktus és stabil hemodinámia esetén a lizinopril megelőzheti a bal ventrikuláris zavart és megelőzi vagy gátolja a szívelégtelenség kialakulását, növeli a túlélési időt - elsősorban nitrátokkal való kombináció esetén. Bár a lizinopril vérnyomáscsökkentő hatásmechanizmusa elsősorban a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer gátlásán alapszik, kimutatták, hogy a lizinopril alacsony reninszinttel járó hipertóniában is rendelkezik vérnyomáscsökkentő hatással. Készítmények Conpress Lisdene Lisonorm (lizinopril + amlodipin) Lisopress Lisopress HCT (lizinopril + hydrochlorothiazid) Li Kaj-fu Kai-Fu Lee (pinjin: Kāifù) 1961. december 3.) IT szektorban igazgató és számítógépes tudomány kutató, a Google Kína egyik alapítója. 2005-ben a Google és a Microsoft között kirobbant vita miatt a figyelem középpontjába került. 2000-ben a Microsoft cég interaktív szolgáltatásainak elnöke lett, egyéves egyezséget kötött a Microsofttal. Kai-Fu Lee egyike a legkiemelkedőbb alakja a kínai internetes világnak. Ő alapította a Google Kína leányvállalatot, ahol 2005. júliusától 2009. szeptember 4-éig dolgozott. Az ő blogját rengetegen olvassák, széles körben követik Kínában. Kai-Fu Lee segít a kínai embereknek megvalósítani karrierjeiket az IT szektorban. Kai-Fu Lee Taipeiben született, Taiwanon, fia Tien-Min Li történész, aki a törvényhozóként dolgozik Sichuanban, Kínában. 1973-ban, Lee az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, Tennessee Oak Ridge középiskolájában végezte tanulmányait. Utána elvégezte a Columbia Egyetemet, ahol Barack Obama az osztálytársa volt. Bachler of Science (BS) diplomát szerzett 1983-ban, majd a Carnegie Mellon Egyetem Ph.D. doktorátusát szerezte meg 1988-ban. Akadémiai kutatások A Carnegie Mellon Egyetemen számítógépes programokon dolgozott. Egy Othello nevű tanulási rendszert fejlesztett, mellyel 1989-ben díjat is nyert egy amerikai versenyen. 1988-ban a doktori disszertációját a Sphinx-ből írta, egy beszéd felismerő rendszert fejlesztett. Apple, SGI, és Microsoft Két év után a Carnegie Mellon egyetemen Kai-Fu Lee kutatóként és fejlesztési vezetőknént dolgozott az Apple-nél 1990-ben. Az Apple cégnél (1990-1996) a R&D csoportnál volt, mely a PlainTalkon és az Apple Newtonon dolgozott, a QuickTime és a QuickTime VR néhány verzióját ő fejlesztette. A Silicon Graphics céghez ment dolgozni 1996-ban, ahol egy évet töltött a VRML divízió vezetőjeként. 1998-ban a Microsofthoz került és Pekingbe, Kínába ment, ahol egy kutatócsoportot hozott létre, mely a MSR Asia nevet kapta. Kai-Fu Lee visszatért az Amerikai Egyesült Államokba 2000-ben és a Microsoftnál interaktív szolgáltatási részlegnek volt a vezetője 2000-től 2005-ig. Microsoft-tól a Googlehez ment, majd saját vállalkozásba kezd 2005 júliusában Kai-Fu Lee elhagyta a Microsoftot a Google cégnél kezdett dolgozni. 2005. július 19-én a Microsoft beperelte a Google-t és Kai-Fu Leet Washingtonban. 2005. december 22-én, mielőtt az ügyben tárgyalásra került volna sor a Google és a Microsoft bejelentette, hogy megegyeztek, rendezték az öt hónapja folyó ügyet. 2006 januárja után Kai-Fu Lee a Google-nak dolgozott Kínában. Kai-Fu Lee segített a Google Kína megalapításában és felügyelte a cég növekedését. Ő volt a felelőse a Google.cn regionális weboldalnak, erősítette a mérnöki és tudományos csapatot. 2009. szeptember 4-én kilépett a Google-től, hogy saját vállalkozásba kezdjen Jelenleg Boon-Lock Yeo dolgozik a Google Sanghaj mérnöki irodájában. John Liu értékesítéssel foglalkozik. Innováció 2009. szeptember 7-én bejelentette egy 115 millió dolláros alap kutatási, fejlesztési célkitűzéseinek részleteit. A vállalkozás felkeltette több befektető érdeklődését, köztük van Steve Chen a YouTube és a Foxconn alapítója. Ju Jeun Ju Jeun (koreaiul: ���; 2003 –) dél-koreai csodagyermek, aki zongorán játszik. Vakon jött a világra, soha nem tanult szervezett keretek között zongorázni, de úgy el tud játszani dalokat, hogy csak egyszer hallotta azokat. Hároméves kora óta zongorázik. Egyszer édesanyja éneklése után kezdett el játszani. Azóta úgy „tanul meg” dalokat, hogy a számítógépen zeneszámokat hallgat. A kislányt örökbe fogadták. A Britain’s Got Talent műsorban híressé vált Connie Talbottal is volt egy közös előadása a dél-koreai Star King című televíziós műsorban. Ju Jeun a régóta énekelő szingapúri Rahimah Rahim énekessel közösen szerepelt Li Hszien-long szingapúri miniszterelnök előtt a Fiatal Nők Muzulmán Szervezete alapításának 55. évfordulója alkalmából 2008. július 4-én rendezett ünnepségen. Nagy-Koksaga A Nagy-Koksaga (oroszul: Большая Кокшага, mari nyelven: Кугу Какшан) folyó Oroszország európai részén, a Volga bal oldali mellékfolyója. Földrajz Hossza: 297 km, vízgyűjtő területe: 6330 km². A Kirovi terület délnyugati részén és Mariföld nyugati felén folyik déli, délkeleti irányban. A Kirovi területen részben erdők nélküli vidéken, részben mocsaras fenyőerdőkön át, Mariföldön vegyes erdőkkel borított partok között halad. Alsó szakaszának partja is erősen mocsaras. A Volgán kialakított Kujbisevi víztározóba ömlik, alig néhány kilométerrel a Kis-Koksaga torkolata alatt. Mariföld területén veszi fel legnagyobb, jobb oldali mellékfolyóját, a Nagy-Kundist (173 km). November elejétől április közepéig befagy. Partjai mentén városok nincsenek. Jelentősebb települések: a Kirovi területen Kiknur és Szancsurszk, Mariföldön a torkolatnál Koksajszk (kikötő a Kujbisevi víztározón). Középső szakaszán, Joskar-Olától 40 km-re nyugatra található a folyóról elnevezett természetvédelmi terület, melyet 1995-ben alakítottak ki. Monthodon Monthodon település Franciaországban, Indre-et-Loire megyében. Lakosainak száma 606 fő (2015). Monthodon Authon, Le Boulay, La Ferrière, Les Hermites, Prunay-Cassereau, Saint-Arnoult, Saint-Martin-des-Bois és Saint-Laurent-en-Gâtines községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Szatmári István (labdarúgó) Szatmári István (Miskolc, 1997. május 23. –) magyar korosztályos válogatott labdarúgó, aki jelenleg az MTK játékosa. 1785 a tudományban Az 1785. év a tudományban és a technikában. Orvostudomány William Withering publikálja az An Account of the Foxglove and some of its Medical Uses című munkáját. Repülés január 7. - Jean-Pierre Blanchard és a John Jeffries először az emberiség történetében átrepülik a La Manche -ot, hőlégballonnal . Díjak Copley-érem : William Roy Születések március 22. - Adam Sedgwick geológus († 1873 ) április 26. - John James Audubon természettudós († 1851 ) július 6. - William Jackson Hooker botanikus († 1865 ) Gordosné Szabó Anna Gordosné Szabó Anna (Debrecen, 1928. július 7. – Budapest, 2012. november 18.) magyar gyógypedagógus, a Gyógypedagógiai Szemle alapító szerkesztője. Kutatási területe Egyetemes és magyar gyógypedagógia-történet . Élete Debrecenben született 1928. július 7-én. Gyermekkorát azonban nem itt, hanem egy Debrecen és Hajdúböszörmény közötti kis településen, Bodán töltötte. Szülei mindketten tanítók voltak, a helyi, elemi népiskolában tanítottak és ott, a tanítói lakásban is éltek, kertjükben gazdálkodással foglalkoztak. Miután az elemi iskolát kijárta, a felső tagozatot Hajdúböszörményben végezte el, majd középiskolai és tanítóképzői tanulmányait Nagyváradon folytatta. Igazából orvos szeretett volna lenni, azonban szülei javaslatára ő és nővére is tanítóképzőbe iratkozott be. A második világháború miatt azonban félbe kellett szakítania tanulmányait, a család Nagyváradról Budapestre menekült. A háború befejeztével visszaköltöztek Debrecenbe, ahol a Szabó Magda Abigél című regényéből is ismert Dóczi Tanítónőképzőben szerzett 1947-ben líceumi érettségit és tanítói diplomát. A Tanítóképző ötödik évfolyamán heti egy órában gyógypedagógiát is tanultak, így jutott arra a felismerésre, hogy ő gyógypedagógus szeretne lenni. Miután leérettségizett és diplomát is szerzett, fejébe vette, hogy a Gyógypedagógiai Főiskolára szeretne járni. Ezért édesapja felutazott Budapestre, az Alkotás utcába, a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára, aki itt találkozott Bárczi Gusztávval és megbeszélték Szabó Anna felvételét. Az iskolához közel a Cházár András Állami Kollégiumban kapott szállást és teljes ellátást a havi családi pótlék fejében, ami akkor 18 Ft volt (a szülei átlagkeresete ebben az időben 400 Ft volt). Élete a főiskolán és a gyógypedagógiában A főiskolára az ő idejében még nem volt felvételi, kérvény alapján került be. Az ő évfolyamán akkor 30, a második évfolyamon 24, a harmadéven kb. 10, a negyedéven nagyjából ugyanennyi hallgató volt. Az akkori főiskola bejárata együtt volt a Gyógypedagógiai Nevelőintézet bejáratával, a kollégisták ellátását pedig a nevelőintézetnek szánt ellátmányból próbálta meg Bárczi előteremteni. Ezen kívül főleg a Vöröskereszttől és a Jointtól kapott adományokból tartotta fent a kollégiumot. Bárczi Gusztávon kívül tanárai voltak még Vértes O. József, Lazíczius Gyula, Kanizsai Dezső, Vértes O. András, Roboz Pál. Ebben az időben tankönyvek még nem voltak, csak néhány litografált jegyzet, amúgy az órai jegyzetekből tanultak társaival. 1949-ben diplomázott. Vissza szeretett volna menni Debrecenbe, a siketnémák intézetébe, azonban Bárczi arra kérte, maradjon a főiskolán és szervezze meg a tanulmányi osztályt, mert akkoriban az adminisztráció igencsak hiányos volt. Így 1952 decemberéig ezzel foglalatoskodott, majd Bárczi Gusztáv és a Közoktatási Minisztérium kérésére a minisztérium Pedagógusképző Osztályára került át, mint a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola ügyintéző főelőadója. Minisztériumi tevékenységének első lépése az volt, hogy az időközben háromévesre lecsökkentett képzési időt 4 évesre állíttatta vissza, és új tantervet is készített. A főiskolára 1954-ben került vissza. Az 1950-es évek politikai változásai közvetlenül rá nem voltak befolyással, nem bocsátották el munkahelyéről, 1956-ig ő maga is az MDP tagja volt, majd 1956 után pártonkívüli. Bárczi Gusztáv után Lovász Tibor lett a főiskola igazgatója, ekkor Gordosné mint igazgatóhelyettes tevékenykedett. Göllesz Viktor, majd Illyés Gyuláné Kozmutza Flóra igazgatása alatt tanszékvezetőként működött tovább. Illyés Gyuláné nyugdíjba vonulásakor, 1979-ben főigazgatóvá nevezték ki, egészen 1991-ig az is maradt. A főigazgatói poszton Illyés Sándor lett az utódja. 1992-ben még új tantervet készített, azonban ennek negyedik változata már annyira eltért az ő eredeti terveitől, hogy szinte semmi sem maradt elképzeléseiből. Illyés Sándor mindent finomított, egy olyan tantervet készítettek együtt, ami, akármi lesz a világból, megállja a helyét. Miután ezt a tantervi előterjesztést Mesterházi Zsuzsa, Csányi Yvonne, Lányiné Engelmayer Ágnes és Illyés Sándor is aláírták az ő tiltakozása ellenére, úgy döntött, hogy főiskolai pályafutását nem folytatja tovább, nyugdíjba vonult. Fő művei, hatása a gyógypedagógiára Gordosné Dr. Szabó Anna élete folyamán olyat tett, amit előtte senki. Bevezette Magyarországon az általános gyógypedagógiát, mint tudományt, azzal, hogy mindazt, amit tudott, tanult és tapasztalt, könyvekbe, cikkekbe foglalta. Számtalan publicisztikai írása és könyve jelent meg, a Gyógypedagógiai Szemlébe írt cikkeket, sőt főszerkesztőként tevékenykedett. Könyveiben a gyógypedagógiát, mint tudományt foglalja össze (Bevezetés a gyógypedagógiába. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1996). Bemutatja, hogy ki a sérült személy, milyen fogyatékosságai lehetnek, és hogyan lehet nevelni a fogyatékos személyeket, embereket (Bevezető : általános gyógypedagógiai ismeretek. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2004). Sokat foglalkozott a gyógypedagógia jogi hátterével is, ismerteti a különböző intézményeket, röviden összegzi az Országos Szakértői és Rehabilitációs Bizottságok munkáját (Bevezető általános gyógypedagógiai ismeretek. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2004). Ezen kívül több műve is szól a gyógypedagógia történetéről (lásd: Gyógypedagógia-történet I. Tankönyvkiadó, Budapest, Gyógypedagógia-történet II. Tankönyvkiadó, Budapest, A magyar gyógypedagógus-képzés története. ELTE BGGYFK, Budapest, 2000). Gordosné Dr. Szabó Anna tevékenysége során olyan életművet hozott létre, ami nélkül ma a képzés alapja talán más, de a gyógypedagógia, mint tudomány és a mai gyógypedagógiai szemlélet elképzelhetetlen lenne. A remekbe sikerült 1997-es Pedagógiai Lexikonhoz (főszerk. Báthory Zoltán, Falus Iván) számos gyógypedagógiai és gyógypedagógia-történeti szócikkel járult hozzá. 2013-ban már posztumusz jelent meg tanulmánya Ranschburg Pál ideg- és elmegyógyászról. a tanulmány címe: Ranschburg Pál folyamatos jelenléte a 110 éves magyar gyógypedagógusképzésben - és "elmélkedés" a képzés jövőjéről. Gordosné által írt főiskolai tankönyvekből Bevezetés a gyógypedagógiába. Budapest : Nemzeti Tankönyvkiadó, 1996. Bevezető : általános gyógypedagógiai ismeretek. Budapest : Nemzeti Tankönyvkiadó, 2004 Gyógypedagógia. Budapest : Tankönyvkiadó, 1982 A gyógypedagógia általános elméletének alapjai. Budapest : Tankönyvkiadó, 1977. Gyógypedagógia-történet I. Budapest : Tankönyvkiadó, 1991. Gyógypedagógia-történet II. Budapest : Tankönyvkiadó, 1983. Szerkesztéseiből Szemelvénygyűjtemény a „Gyógypedagógia-történet”-hez. Budapest : Tankönyvkiadó, 1991. (Első kiad. 1972) Szemelvénygyűjtemény az Andragógia c. tantárgyhoz : a Szociális Szervező Szak számára. Budapest : Tankönyvkiadó, 1975. 217 p. Látássérültek Magyarországon : a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége 80. születésnapjára. Budapest : Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége, 1998. 240 p. ISBN 963 03 8088 9 Gyógyító pedagógia : nevelés és terápia. Budapest : Medicina, 2004. 586 p. ISBN 963 242 757 2 Tippecanoe megye (Indiana) Tippecanoe megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Indiana államban található. Megyeszékhelye Lafayette, legnagyobb városa Lafayette. Lakosainak száma 180 174 fő (2013. július 1.). Népesség A megye népességének változása: (17772) 1998 EP13 A (17772) 1998 EP13 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1998. március 1-jén. Geezer Butler Terence Butler (Birmingham, 1949. július 17.) angol zenész, basszusgitáros. Alapító tagja az angol Black Sabbath zenekarnak. Első zenekara a Rare Red nevet viselte. Itt énekelt Ozzy Osbourne is, aki szintén alapító tagja a brit heavy metal legendának. Tony Iommi és Bill Ward abban az időben a Mithology és a Cumbria nevű zenekarok tagjai voltak, de amikor valami új dologra vágytak, létrehoztak egy közös bandát, amely eredetileg blues zenét játszott, ám végül a világ legelső heavy metál zenekara lettek. Bemutatkozó albumuk, a Black Sabbath, igazán átütő siker lett. Butler volt a zenekar első számú szövegírója. Ozzy azt mondta egy interjúban, hogy Butler írta a Black Sabbath dalok 90%-át, azonban túl szerény ahhoz, hogy ezt valaha is elismerje. Olyan dalok fűződnek a nevéhez, mint a "Black Sabbath", az "N.I.B.", az "After Forever", a "Hand of Doom", az "Into the void" és a "Sleeping village". Ugyan Butler többször is kilépett a zenekarból, majd visszatért, ám 1994-ben végképp megvált a zenekartól. Oka az volt, hogy Iommi a Sabbath karrierje során megismert irányvonalakat akarta továbbvinni, de Butler az igazi kemény zenét akarta játszani. Ezután az egykori Sabbath énekes, Ozzy Osbourne Ozzmosis nevű albumán játszott. A turnék után azonban Butler továbbállt az Ozzmosis dobszólamait feljátszó Dean Castronov társaságában. Butler nem sokkal később visszatért Birminghamba, ahol régi cimborájával, Pedro Howse-al karöltve hozott össze egy együttest, amelynek a Fear Factory énekese, Burton C. Bell lett az énekese. 1995 első negyedére már a boltokba került a Plastic Planet. Az albumot jól fogadták, ám az énekes visszatért saját zenekarához. A Black Science című második G//Z/R albumot és a 2005-ös Ohmwork címűt is Clark Brown énekelte fel. Butler 2006-ban csatlakozott Tony Iommihoz és Ronnie James Diohoz, hogy Heaven and Hell néven újjáalakítsák a Dio-korszakos Black Sabbathot. Azóta a Heaven and Hell tagjaként koncertezik és készít albumokat. Dózsaújfalu Dózsaújfalu románul: Gheorghe Doja, falu Romániában, Moldvában, Bákó megyében. Fekvése A DN"-es út mellett, Rekecsin közelében fekvő település. Története A megye délkeleti részén fekvő település Dózsaújfalu románul: Gheorghe Doja Rekecsin község faluja. Nevének többféle változata ismert: Dózsa, Dózsaújfalu, Dózsa, Újfalu, Dózsa György változatban is említve van. Gare de Naintré-les-Barres Gare de Naintré-les-Barres vasútállomás Franciaországban, Naintré településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Párizs–Bordeaux-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de La Tricherie (Gare de Bordeaux-Saint-Jean, Párizs–Bordeaux-vasútvonal) Gare de Nerpuy (Paris Gare d’Austerlitz, Párizs–Bordeaux-vasútvonal) Big Bethel-i ütközet A Big Bethel-i csata az amerikai polgárháború keleti hadszínterének egyik ütközete volt. 1861. június 10-én zajlott le York megyében és Hamptonban (Virginiában), a Chesapeake-öböl blokádjának részeként. Résztvevői az Amerikai Egyesült Államok és az Amerikai Konföderációs Államok voltak. Az összecsapást a konföderációs erők nyerték meg. Az ütközet lefolyása Ez volt az első szárazföldi csata Virginiában az amerikai polgárháború során. Benjamin Butler vezérőrnagy összetartó oszlopokban vonuló egységeket küldött Hamptonból és Newport Newsból a Little és Big Bethelnél állomásozó előretolt konföderációs előőrsök ellen. A konföderációs katonák visszavonultak Little Bethelből és Brick Kiln Creeknél, amely a Big Bethel-i templom mellett volt található, fedezékbe vonultak. A szövetségiek Ebenezer Pierce vezetése alatt üldözőbe vették őket, és frontális támadást indítottak ellenük, ezeket azonban visszaverték. Átkelés közben a new yorki egységek megkísérelték a konföderációs erőket bal oldalról támadni, azonban ezt a kísérletet is visszaverték. Parancsnokuk, Wynthrop ezredes életét vesztette. Az uniós erők szervezetlenek voltak, és visszavonultak Hamptonba és Newport Newsba. Az összecsapás így minimális veszteséggel (egy fő halott és hét fő sebesült) a konföderációs erők győzelmével zárult. Koszmosz–421 Koszmosz–421 (oroszul: Космос 421) a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Űrhadviselési műhold, DSZ–P1–Ju (oroszul: ДС-П1-Ю) űreszköz. Küldetés Kijelölt pályán mérési etalonként segítette a földi felderítő (radar) rendszerek technikai műveleteinek végrehajtását. Jellemzői A Всесоюзная инженерно-космическая Краснознаменная академия им. А. Ф. Можайского (Leningrád) tervei alapján az OKB-586 építette. Üzemeltetője a moszkvai Honvédelmi Minisztérium (Министерство обороны – MO). Megnevezései: Koszmosz–421; Космос 421; COSPAR:1971-044A; Kódszáma: 5232. 1971. május 19-én a Pleszeck űrrepülőtérről, az LC–133/1 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Koszmosz–3M (GRAU-kódja: 11K63) hordozórakétával állították alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális pályája 92 perces, 71 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 283 kilométer, az apogeuma 492 kilométer volt. Hasznos tömege 325 kilogramm. Alakja hengeres, átmérője 1,2, hossza 1,8 méter. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított űreszköz. Az űreszközhöz napelemeket rögzítettek, éjszakai (földárnyék) energiaellátását kémiai akkumulátorok biztosították. 1971. november 8-án, 173 nap után földi parancsra belépett a légkörbe és megsemmisült. The Return of Pipecock Jackxon A The Return of Pipecock Jackxon egy 1980-as Lee "Scratch" Perry lemez. Számok Bed Jammin' 11:08 Untitled Rhythm 2:42 Give Thankx to Jah 5:49 Easy Knocking 5:10 Who Killed the Chicken 4:46 Babylon Cookie Jar a Crumble 5:23 Some Have Fe Halla 5:39 Philippe Senderos Philippe Sylvain Senderos (Genf, 1985. február 14. –) svájci válogatott labdarúgó, a Houston Dynamo középhátvédje. Pályafutása Servette Már 7 évesen csatlakozott a Servette FC csapat utánpótláshoz, később a juniorokhoz, majd a felnőttcsapatba is bekerült. Arsenal Senderos 2002 nyarán került az Arsenalhoz. Senderos a 2005-06-os szezonban szerezte első gólját a West Brom ellen, amit elveszített az Arsenal 2-1-re. A Middlesbrough ellen is betalált, a végeredmény 7–0 lett az Arsenal javára. Milan Arsène Wenger, az Arsenal menedzsere 2008 augusztusában kölcsönadta az olasz AC Milan csapatának egy teljes évre. Hamar bekerült a kezdőcsapatba, Paolo Maldini helyére. De az első mérkőzése az Európa-ligában a portugál SC Braga ellen volt, és első Seria A-mérkőzése a ACF Fiorentina ellen volt. Az első gólját US Lecce ellen szerezte fejesből, a végeredmény 2-0 lett. 2009 telén visszatért korábbi csapatához. Everton Senderos, mikor visszajött a Milanból, mindössze 2 mérkőzést játszott, majd 2010 januárjában ismét kölcsönadták, az Everton FC-nek, fél évre. A 23-as mezszámot kapta meg, korábban ez Lucas Neill viselte, ám ő tovább állt a Galatasaray SK-hoz. Az első mérkőzését a Wigan Athletic FC ellen játszotta vendégként, amit csapata megnyert 1–0-ra. Válogatott Senderos az U17-es svájci válogatottal megnyerte a 2002-es Európa-bajnokságot Franciaország ellen. 2005. márciusban Francia válogatott ellen Párizsban mutatkozott be, az eredmény 0-0 lett. A 2006-os világbajnokságon benne volt a kezdő tizenegyben. A 2008-as Európa-bajnokságon is részt vett a csapatban. Magánélete Senderos 6 nyelven beszél:angol, francia, spanyol, német, olasz és portugál. Van egy fiútestvére, Julien Senderos aki profi kosárlabdázó, a Meyrin Grand-Saconnex csapat és a svájci válogatott játékosa. Édesapjuk spanyol, neve Francisco Julián Díaz y Senderos, édesanyjuk szerb származású, neve Zorica Novaković. Díjak,sikerek Arsenal FC Győztesek: FA kupa : 2004-05 FA Community Shield : 2004 Döntősök: UEFA-bajnokok ligája : 2005-06 Carling Kupa : 2006-07 FA Community Shield : 2005 Válogatott Győztesek: U17-es labdarúgó-Európa-bajnokság : 2002 Források és jegyzetek Philippe Senderos. [2008. június 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 11.) West Brom 2-1 Arsenal. BBC, 2005. október 15. (Hozzáférés: 2009. szeptember 2.) Arsenal 7-0 Middlesbrough. BBC, 2006. január 14. (Hozzáférés: 2009. szeptember 2.) „Senderos joins AC Milan on season-long loan”, Arsenal.com, 2008. augusztus 27.. [2008. augusztus 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2008. augusztus 27.) Arsenal's Philippe Senderos to join Everton on loan. BBC Sport, 2010. január 25. (Hozzáférés: 2010. január 25.) Senderos Deal Completed. Everton F.C.. (Hozzáférés: 2010. január 27.) Philippe Senderos pályafutásának statisztikái a Soccerbase oldalon Anna Kessel: Arsenal's cultured ministry of defence. The Observer, 2005. április 17. (Hozzáférés: 2007. február 28.) FIBAeurope.com Senderos y sus raíces españolas en Castilla, swissinfo.ch, March 26, 2008 Női középsúlyú cselgáncs az 1992. évi nyári olimpiai játékokon Az 1992. évi nyári olimpiai játékokon a cselgáncs női középsúlyú versenyszámának selejtezőit és döntőjét július 29-én rendezték a Palau Blaugranában. Eredmények A rövidítések jelentése a következő: E : erőnyerő Zeller A zeller (Apium graveolens) a zellerfélék családjába tartozó (népies neve téves, német olvasatban: celler, ui. németül: Sellerie) gyógy- és fűszernövény. Világszerte három változata terjedt el, Magyarországon a gumós változatot termelik. A halványított (termesztése közben árnyékolják) vagy szárzeller és metélő zeller levélnyelében 30–50 mg/100g C-vitamint is tartalmaz, míg a gumós változat csak elenyésző mennyiséget. Ennek levele és gumója adja az illatos, aromás, édeskésen fanyar ízű fűszert. Kiváló idegerősítő és nemihormon-képző hatása van. Jelentős a mész- és foszfortartalma, de inkább ízanyagai teszik közkedveltté. Fogyókúrás hatása is számottevő. Felhasználása Felhasználható nyersen salátákhoz, jól fűszerezi a főzelékeket, mártásokat, hús- és tojásételeket, de a diétás étkeztetésben is fontos szerepe lehet. Csökkenti a vér cukorszintjét. A zellermag görcs ellen is kiváló, emellett vizelethajtó, gyulladás és vérnyomás csökkentő hatása is van.[forrás?] A zellersó (őrölt zellerlevél és só keveréke) grillsültek fűszerezésére alkalmas. Szárított, őrölt állapotában jól zárható edényben kell tartani, így kiváló levesízesítő, vagy a zellerkrémleves alapjául szolgálhat. Fontos: vesebetegek diétájában nem ajánlott az alkalmazása! Gumós zeller A három változat közül egyedül a gumós zeller (Apium graveolens convar. rapaceum) képez szárgumót. Szárzeller A szárzeller, angol zeller, rúdzeller, vagy halványított zeller (Apium graveolens var. dulce, tévesen halványítónak is titulálják, holott semmit sem halványít; sőt azt kell - termesztése során - halványítani) gumója kicsi és tele van gyökérrel, ezért étkezési célokra nem alkalmas. Levelei 30–40 cm hosszúra is megnőnek, a levélnyél 3–4 cm széles, ezt a húsos levélnyelet – árnyékolással (földdel feltöltik, mint a spárgát) halványítva – salátának használják, vagy összeturmixolva leves, koktél készülhet belőle. Magas B1-, és B2-vitamin tartalma mellett kevés C-vitamint tartalmaz. Metélő zeller A metélő zeller (Apium graveolens var. silvestris forma secalinum) lombja ásványi sókban és éterikus olajokban egyaránt gazdag. Külsőre eltér a másik két zellertől, de aki gumós vagy halványított zellert termeszt, annak az a levélszükségletét is biztosítja. Jegyzetek Haulitus Anikó: Mire jó a szárzeller? - recept. HVG, 2014. március 17. (Hozzáférés: 2014. november 3.) Forrás Balázs Sándor : Zöldségtermesztők kézikönyve (1989, 1994), Kempelen Farkas Digitális Tankönytár Saint-Rémy-des-Landes Saint-Rémy-des-Landes település Franciaországban, Manche megyében. Lakosainak száma 217 fő (2015). Saint-Rémy-des-Landes Denneville, Baudreville és Surville községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Vajda László (botanikus) Vajda László (Budapest, 1890. június 28. – Budapest, 1986. november 2.) magyar botanikus, növényfényképész. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Vajda”. Élete Miután végzett a középiskolával, banktisztviselőként kezdett el dolgozni, majd 1913-ban az Eperjes melletti Sóváron (ma Eperjes városrésze) munkálkodott. Itt kezdett el a növények gyűjtésével és fényképezésével foglalkozni. Az első világháborút követően Budapestre költözött át. Tovább szaporította növénygyűjteményét, ekkor már Jávorka Sándor segítségével. Igen nagy értéket képviselő fényképanyagának egy részét unokatestvérével, Vajda Ernővel együtt adták ki 1969-től. A Természettudományi Társaság Botanikai Szakosztályában a kezdetekben csak fényképeit vetítette le, később florisztikai eredményeivel kapcsolatban is adott elő 1936-tól. 1952-ben nyugdíjba vonult. Élete végéig a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárában munkálkodott. Díjai, kitüntetései 1985 : Pro Natura díj Művei Fontosabb munkái a következők: Flora photographica Hungariae , Vajda Ernővel sorozat- füzetekben (Budapest, 1931) Orbán Sándor -Vajda László: Magyarország mohaflórájának kézikönyve (Budapest, 1983) Flora photographica Carpato-Pannonica (Budapest, 1984) Ars (Charente) Ars település Franciaországban, Charente megyében. Lakosainak száma 736 fő (2015). Ars Gimeux, Merpins, Celles, Coulonges, Pérignac és Salignac-sur-Charente községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Viasat Nature A Viasat Nature a Modern Times Group (MTG) természetfilm- és állatvilág-csatornája, ami 2010-ben kezdte sugárzását. 2014. április 29-től új arculattal jelentkezik. 2015-től a Viasat World tagja, amely a korábbi tulajdonos cégből az MTG-ból vált ki. Leadott filmek Gyöngyvirágtól lombhullásig Vad Magyarország Medici Anna tiroli grófné Medici Anna (olaszul: Anna di Cosimo de’ Medici; Firenze, 1616. július 21. – Bécs, 1676. szeptember 11.), a befolyásos Medici-családból származó toscanai nagyhercegnő, II. Cosimo nagyherceg és Habsburg Mária Magdaléna leánya, aki Habsburg–Tiroli Ferdinánd Károly főherceggel kötött házassága révén osztrák főhercegné és tiroli grófné 1646-tól férje 1665-ös haláláig. Klaudia Felicitász német-római császárné édesanyja. Származása A Pitti-palotában született. II. Cosimo de’ Medici toszkán nagyherceg és Mária Magdolna osztrák főhercegnő hetedik gyermeke és harmadik leánya. A szülők 1608-ban kötöttek házasságot. Apai nagyszülei: I. Ferdinánd toszkánai nagyherceg és Lotaringiai Krisztina hercegnő Anyai nagyszülei: II. Károly osztrák főherceg és Bajor Mária Anna hercegnő Testvérei: Mária Krisztina (1609. augusztus 24 – 1632. augusztus 9.), ő soha nem ment férjhez, valószínű, hogy testi vagy szellemi fogyatékossága miatt Ferdinánd (1610. július 14 – 1670. május 23.), ő 1633. szeptember 26-án nőül vette Vittoria della Rovere-t, aki négy gyermeket (Kozimó, egy halvaszületett fiú, Cosimo és Ferenc) szült férjének GianCarlo (1611. július 24 – 1663. január 23.), ő agglegényként halt meg, ugyanis 1644-ben bíboros lett Margit (1612. május 31 – 1679. február 6.), ő 1628-ban hozzáment Farnese Odoardo párma-i herceghez, akinek nyolc gyermeket (Katalin, Ranuccio, Sándor, Onorato, Caterina, Mária Magdolna, Péter és Oktávió) szült Mátyás (1613. május 9 – 1667. október 14.), megszakításokkal Siena kormányzója volt 1629-től, ő soha nem nősült meg Ferenc (1614. október 16 – 1634. július 25.), katonai pályát futott be, s ő sem házasodott meg Lipót (1617. november 6 – 1675. november 10.), ő is volt Siena kormányzója, azonkívül pedig bíboros volt Házassága és gyermekei Anna 1646. június 10-én, 29 éves korában feleségül ment a nála majdnem 12 évvel fiatalabb Ferdinánd Károly osztrák főherceghez, akinek három leányt szült házasságuk 16 éve alatt. Klaudia Felicitász (1653. május 30 – 1676. április 8.), 1673. október 15-én nőül ment az özvegy, 33 esztendős, egy gyermekes apához, I. Lipót német-római császárhoz , akinek két gyermeket (Anna Mária Zsófia és Mária Jozefa) szült egy halvaszületett leány (1654. július 19.) Mária Magdolna (1656. augusztus 17 – 1669. január 21.) Anna főhercegné 1662. december 30-án megözvegyült. Férje csupán 32 évet élt. Az asszony még majdnem 14 évig élt, és sajnos mindhárom gyermeke halálát meg kellett élnie. Legidősebb leánya, Klaudia 22 esztendősen halt meg, Anna pedig még az év szeptember 11-én, Bécsben, 60 éves korában követte őt a sírba. Annának mindössze két unokája született Klaudiától, de sajnos mindkét leánygyermek meghalt, még csecsemőként. Forrás Anna de Medici, Principessa di Toscana (angolul) Imai Maszataka Imai Maszataka (Sizuoka prefektúra, 1959. április 2. –) japán labdarúgó. Futsal-világbajnokság A japán válogatott tagjaként részt vett az 1989-es futsal-világbajnokságon. Buddhizmus Európában A buddhizmus Európában az ábrahámi vallásokhoz képest jóval később vert gyökeret. Annak ellenére, hogy az európaiak és a gyakorló buddhisták között már az ókor óta létezett folyamatos kapcsolat, a buddhizmus mégis csupán enyhe közvetlen hatással volt az európaiakra. A 19. század második felében a nyugati értelmiség felfigyelt a keleti vallásokra, köztük a buddhizmusra, és a 20. században tovább nőtt a követők száma. Európában jelenleg egy és négy millió között van a buddhisták száma, amelyek közül a többség Németországban, Franciaországban, Olaszországban és az Egyesült Királyságban él. Mindössze Oroszországban, Ausztriában és Olaszországban hivatalos vallás a buddhizmus, ám nem szükségszerűen számít államvallásnak. A 17. században bevándorolt kalmük nép által létrehozott Kalmükföld az egyetlen Uráltól nyugatra fekvő hagyományosan is buddhistának számító terület. Azáltal, hogy az európai országok nem fogadják el hivatalos vallásként a buddhizmust, hozzájárultak megkülönböztető bánásmódhoz, amely által – többek között – a buddhisták is csak valamilyen szektához vagy kultuszhoz tartoznak. A hivatalos vallásként történő elismerés lehetővé tenné a buddhisták számára, hogy gyakorolhassanak olyan jogokat, mint a médiához való hozzáférés, pénzügyi támogatások, jogi képviselet, a keresztény egyházzal egyenlő elismerés, és iskolában történő oktatás joga. Az európai nemzetek naptárában nem szerepelnek a kereszténységtől eltérő más vallások vallási ünnepei. Az Egyesült Királyságban például tilos olyan buddhista templomot építeni, amely nem egy már meglévő épületet használna vagy alakítana át. A buddhizmus Magyarországon hivatalosan 1951 óta létezik egyházi formában, amikor Hetényi Ernő megalapította a Buddhista Missziót a németországi Árya Maitreya Mandala buddhista rend tagjaként, amely a mahájána irányzathoz tartozik. A legelső hazai buddhista közösséget azonban már az 1890-es években megalapították Máramarosszigeten, valamint Hollósy József buddhista menedéket vett és megírta a Buddhista Kátét (1893). Ezek alapján a dharma Magyarországon több mint száztíz éve jelent meg. Története Az európaiak első kapcsolata a buddhizmussal azután kezdődött, hogy Nagy Károly az i. e. 3. században elfoglalta India északnyugati részét. A görög gyarmatosítók felvették az indiai buddhizmust és a saját kultúrájukkal kiegészítve egy új szinkretizált kultúrát hoztak létre, amelyet gréko-buddhizmusnak nevezünk. Ez a kulturális hatás (lásd még: Gandhára művészete) évszázadokon át meghatározta az ősi India teljes területét, beleértve a mai Pakisztánt és Afganisztán keleti részét. Asóka király buddhista hittérítőket küldött hellén világba, ahol központokat hoztak létre, mint például a kaukázusi Alexandria államát. A Római Birodalomban a kereszténység 4. században történő emelkedésével, illetve a 7. században az iszlám hódítók perzsa és indiai hadjáratai következtében a buddhizmus és Európa között létező kapcsolat évszázadokra elszakadt. Az iszlám térhódításával a gréko-buddhizmus és az indiai buddhizmus is javarészt elpusztult. Akadémiai körökben az 1870-es években jelentkezett újra érdeklődés a buddhizmus iránt, elsősorban kiemelkedő filozófusokról, Arthur Schopenhauer vagy Friedrich Nietzsche, és más ezoterikus tudósokról, mint Helena Blavatsky lehet beszélni. 1881-ben megalapították az Egyesült Királyságban a Páli Szöveg Társaságot (angolul: Pali Text Society). Európa első buddhista kolostora az 1920-as években épült Buddhista Ház (Das Buddhistische Haus) Berlinben. Ezt követte a második kolostor az 1926-ban átadott Londoni Buddhista Vihára (The London Buddhist Vihara). Az első európai buddhista kongresszus 1933-ban volt Berlinben. 1975-ben alapították az Európai Buddhista Uniót. Legfőbb buddhista építmények Európában Németország A berlini buddhista vihára, vagy más néven a Buddhista ház (Das Buddhistische Haus) egy théraváda templomegyüttes. Ezt tartják Európa legrégibb és legnagyobb théraváda központjának, amely egyben nemzeti örökségi helyszín is. A Buddhista Ház fő épületét Max Meyer építész tervezte Paul Dahlke német orvos számára, aki az első világháborút megelőzően több ízben megfordult Srí Lankán és buddhistává vált. Az 1924-ben elkészült épület többféle buddhista irányzathoz tartozó elemet ötvöz. Dahlke irányítása alatt a németországi buddhizmus központjává vált. 1928-ban történt halála után az épületet a rokonai örökölték. 1941-ben a buddhista találkozókat és a publikálást is betiltotta a náci kormány. A háború után menekültek lakták, állapota leromlott és a bontását is fontolgatták. 1952-ben tudomást szerzett az épületről Asoka Weeraratna, a német Dharmaduta Társaság alapítója. Öt évvel később megvette az épületet, átalakította buddhista templomegyüttessé és bentlakó buddhista szerzetesekkel létrehoztak egy működő vihárát. A templom ma szabadon látogatható. Franciaország 1982-ben Thich Nhat Hanh, vietnámi buddhista szerzetes, és kollégája Chân Không apáca alapították a dél-franciaországi Plum Village Buddhista Központot (Làng Mai), amely kolostorként és gyakorlóközpontként üzemel Dordogne közelében. Az 1960-as évektől kezdve történik itt buddhista oktatás szerzetesek és világi személyek számára egyaránt. A létesítmény jogi irányítója az Egyesített Buddhista Egyház. 1976-ban alapította a tibeti buddhizmushoz tartozó karma kagyü iskola az első Dhagpo helyszínt, amelyhez a 16. karmapa adott tanácsokat. A Dhagpo Kundreul Ling helyet ad könyvtárnak, szerzetesi képzésnek és elvonulási helyszínnek. A ma létező négy Dhagpo a Dhagpo Kagyu Ling, a Dhagpo Kundreul Ling, a Dhagpo Dargye Ling és a Dhagpo Dedreul Ling. Az ezekben történő aktivitások és képzések egymást egészítik ki. Észak-Európa A Skóciában található kagyü iskolához tartozó Szamje Ling kolostor 2017-ben lesz ötvenéves. Területén található Nyugat-Európa legnagyobb buddhista temploma. A szigeten található egy oktatási központ és egy elvonulási helyszín apácák (bhikkhuni) részére. A szamje ling több mint 20 országban hozott létre központokat, köztük Belgiumban, Írországban, Lengyelországban, Spanyolországban és Svájcban. Észak-Európa legelső sztúpáját Vello Vaartnou és az Észt Buddhista Testvériség (vagy észt nyingma) építette 1983-ban Észtországban. 1984-85-ben további három sztúpa épült, és 2009-ben már az ötödik sztúpát (10 méter magas) építette a csoport. Kelet- és Közép-Európa A legnagyobb buddhista templom Kelet-Európában a Kalmükföld fővárosában, Elisztában található Arany templom, amelyet 2005 decemberében nyitottak meg. Magyarországon ezidáig hét sztúpát (emlékhelyet) adtak át hivatalosan: Budapesten 2, Budakeszin, Bükkmogyorósdon (Csernelyben), Zalaszántón, Tar községben és Becskén. A zalaszántó 36 méter magas és 24 méter széles Béke-sztúpa Európa legnagyobb buddhista-szentélye. Redding (Iowa) Redding város az USA Iowa államában. Lakosainak száma 82 fő (2010). Népesség A település népességének változása: Felnémet (település) Felnémet Eger városrésze 1961 óta. 1971-ben a város központi belterületéhez is hozzácsatolták. Földrajzi helyzete Heves megyében, a Bükk-vidék nyugati részén fekszik, az Eger-patak, a Berva és a Tárkányi-patak összefolyásánál, Egertől északra. A 2000-es években ténylegesen össze is épült Felnémet és Eger az egri Nagylapos beépülésével. A városrész a 25-ös főúton található. A városrész központjából Felsőtárkányon át Miskolc is elérhető a 2505-ös közúton. A főutcát a központtól Egerbe 2×2 sávosra bővítették. Története Határában található a felnémeti vár. Természetvédelem Határában a Bükki Nemzeti Park erdőségei találhatóak. A Nemzeti Park székhelye is itt található a régi plébánia épületében együtt a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Bükki helyi csoportja irodájával. Iskolák Korábban az általános iskolája a főúton volt. Amikor kicsinek bizonyult, akkor a város áttelepítette és gimnáziumi osztályokkal bővítette. Ekkortól a Pásztorvölgyi Általános Iskola és Gimnáziumnak hívják. A Berva lakótelepen volt a Berva Finomszerelvénygyár RT. óvodája, ez ma önkormányzati kezelésben áll. Ipara A Berva-völgyben található az Omya kőbányája, valamint Berva Rt. is, bár az már Felsőtárkány földjén épült fel, de a lakótelepei és szociális épületei Felnémeten vannak, és onnan is közelíthető meg. 2011-ig fűrészüzem is működött a vasútállomás mellett. Az üzemek teherforgalmát vasúton korábban a Felsőtárkányi Állami Erdei Vasút szolgálta ki amelynek állomása is volt itt, de a kisvasút itteni szakaszai már megszűntek. A vasúti szállítás ma már kizárólag az Eger–Putnok-vasútvonalon és az iparvágányokon zajlik. Közlekedése A KMKK távolsági, helyközi, szerződéses, a helyi járatok közül a 8-as, 10-es, 11-es, 11-es, 14-es, 14A és 14C számú járatai járnak a településre, valamint néhány társ-Volántársaság távolsági buszjárata. A MÁV-nak két megállója is van a településenː Eger-Felnémet vasútállomás, illetve a falutól északra Almár mh.. A vasút az Eger–Putnok-vasútvonalhoz kapcsolódó Füzesabony–Eger-vasútvonalon Eger-Szilvásvárad között egy szóló Bzmot motorkocsit közlekedtet (a vonal tovább nem járható). Kővel megrakodott tehervonatok a bányából járnak. Kerékpárút húzódik a felsőtárkányi kisvasút helyén az út bal oldalán a tárkányi fűtőházig. A Berva-völgyön keresztül kerékpáros turistaútvonal húzódik a Bükk belseje felé. Hajdan két kisvasútja is volt. Az egyik, a Szarvaskői bányavasút az államosítás után Egri Úttörővasút néven próbált túlélni, majd teljesen megszűnt, a felsőtárkányi még üzemel, de már nem jár idáig. Kultúra A Berva-völgyben található a Cserkészpark és a Bagolyvár Cserkészház. Híres felnémetiek Itt született Kiss Alajos (1857–1929) festőművész. Nevezetességei római katolikus Szent Rozália plébániatemplom . Almáron pálos kolostor romjai Diapozitív A fordítós film vagy diapozitív (röviden dia) egy összefoglaló név, minden átlátszó alapon készült, átnézetben szemlélhető vagy vetíthető pozitív képet így neveznek. Története Amerikában Leopold Mannes és Leopold Godowsky állította elő először, 1933-ban. A szabadalmat megvette a Kodak gyár és 1935-től Kodachrome néven forgalmazta. 1934-ben Wilhelm Schneider Németországban szintén előállított egy többrétegű színes fordítós anyagot, amit 1936-tól a német Agfa cég Agfacolor néven forgalmazott. Ez a szabadalom a második világháború után felszabadult, több világcég (köztük a Kodak is) átvette és részben beépítette saját későbbi filmjeibe. Lényegében e két filmtípus (Kodachrome és Agfacolor) tette lehetővé a színes fényképezés tömeges elterjedését. Az eljárás Mivel a diapozitív nemcsak színes fordítós filmet jelent, hanem minden átlátszó vagy áttetsző anyagra készített pozitív képet, ezáltal sokféle anyagra és sokféle módon készülhetett, a kollódiumos, illetve albuminos üvegnegatívoktól a későbbi klórezüst zselatin, klórbrómezüst zselatin, brómezüst zselatin és pigment eljárásig igen változatos módon és méretben készültek. Magát a diapozitívat kétféleképpen lehet létrehozni: vagy meglévő negatívról kontaktmásolással, kicsinyítéssel, nagyítással, pigmenteljárással, vagy közvetlenül ún. fordítós filmre, amely negatív közbeiktatása nélkül tud ilyen képet alkotni. Felhasználása elsősorban szemléltetés, ismeretterjesztés céljára, ablakdísznek, lámpaernyőnek, vagy edények, porcelánok fotóihoz, a művészi célú képeknek is sokáig ez volt az egyik legfontosabb megjelenési formája (lásd vetítőestek). Több eljárás köztes anyagaként is használták, például kis méretű negatívok nagyobbításához. Anyaga Gyakorlatilag bármilyen módon készülhetett, leggyakrabban kollódiumos vagy albuminos üvegnegatív, klórezüst zselatin, klórbrómezüst zselatin, brómezüst zselatin vagy pigment eljárással készítették. Méretei A legkisebb használt méret a 16 mm-es filmszalagra készített 9,6x7,16 mm-es. A 35 mm-es filmszalagra 18x24 és 24x36 mm-es diák készülhetnek. Gyakori még az 54x54 mm-es, a 73x73-as, illetve a 73x88-as diaméret is. A régebbiek lehetnek 100x100, 90x120, 130x180 mm-es méretűek, de nem ritka az ezeknél nagyobb sem. Fischer József (építész, 1873–1942) Lágymányosi Fischer József (Királyhida, 1873. február 11. – Budapest, 1942. október 13.) magyar műépítész. Életpályája Építőmesteri oklevelet Budapesten szerzett, majd Párizsban az École des Beaux-Arts-ban folytatta tanulmányait. A párizsi világkiállításon a magyar kormánybizottság tagja volt, és néhány kiállítási pavilon megtervezéséért kitüntették. 1908-ban a londoni kiállításon, 1910-ben pedig a bécsi nemzetközi vadászkiállításon aratott sikert magyar pavilonjával. Számos bel- és külföldi pályadíjat nyert. A római Accademia delle Belle Arti tagja volt. Scheer Izidorral együttműködve tervezte a belvárosi Piarista utca 6. szám alatti Staffenberg-házat. Sokat tett a Lágymányos fellendítéséért és építészeti szabályozásáért is. Ilyen art déco lakásszövetkezeti épületek: Budafoki út 17., Zenta utca, 1., 3., 5., Kende utca 1., 3., 5. Továbbá a pesti Belvárosban, a Pilvax köz 2-4. és a Dob utca-Károly körút sarka (kis lőtoronnyal a tetején). Ezek az épületek várszerűek, lekerekített sarkúak, talán a Párizs melletti, késő középkori vincennes-i királyi vár (donjon) ihlette őket, vagy a nagy francia forradalomban lerombolt Bastille. Hasonlítanak az ún. Pannonia házakra is a Margit híd pesti hídfőjénél, de azok építésze más. „Ebihal”-írás Az „ebihal”-írás vagy „békaporonty”-írás a kínai írás ókorban használt formájának, a nagy pecsétírásnak egyik, ecsettel írt artisztikus, kalligrafikus változata. Története Az „ebihal”-írás egykori létezésére, a hagyomány szerint akkor derült fény, amikor a Han-korba, az i. e. 2. században összedőlt Konfuciusz házának fala, és a fal mögül ezzel a különleges stílussal íródott kéziratok kerültek elő. Jellegzetessége, használata Az „ebihal”-írás az elnevezését a Han-korban kapta az írásjegyeket alkotó vonások ebihalszerűen tekergőző formája után kapta. Egy a kalligráfia kedvel kedvelt stílusa volt, de Tang-kor után népszerűsége alább hagyott. További elnevezései A szakirodalomban még a további elnevezésekkel hivatkoznak rá: ko-tou-ven (kedouwen) ��� - 'ebihal' + 'minta' = „ebihal”-írás ko-tou-csuan (kedouzhuan) ��� - 'ebihal' + 'pecsét' = „ebihal” pecsétírás Nem keverendő össze a vietnami írásnak a thai és lao írás ábécéjével megegyező, úgy nevezett ch� Khoa Đ�u ���, vagyis „ebihal”-írásával, bár a kínai előzménye vitathatatlan. Gehlsbach (Gemeinde) Gehlsbach település Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Lakosainak száma 512 fő (2014. december 31.). Népesség A település népességének változása: Angous Angous település Franciaországban, Pyrénées-Atlantiques megyében. Lakosainak száma 104 fő (2015). Angous Charritte-de-Bas, Arrast-Larrebieu, Castetnau-Camblong, Moncayolle-Larrory-Mendibieu, Sus és Susmiou községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Corbières (Aude) Corbières település Franciaországban, Aude megyében. Lakosainak száma 31 fő (2015). Corbières Camon, Lagarde, Caudeval, Courtauly, Gueytes-et-Labastide, Peyrefitte-du-Razès, Sonnac-sur-l’Hers, Tréziers és Val-de-Lambronne községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Temesdoboz Temesdoboz románul: Duboz, falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében. Fekvése Buziásfürdőtől délre, Niczkyfalva és Kádár közt fekvő település. Története Temesdoboz nevét 1399-ben említette először oklevél Dubaz néven. 1405-1410 között Doboz, 1462-ben Dobos, 1489-ben, pedig már Doboz alakban említették. Már a középkorban virágzó helység volt. Legrégibb birtokosai a Dobozi Dánfiak voltak, ők már 1399-ben birtokosai voltak a településnek. A 15. század közepén a helység egy 44-67 faluból álló uradalom központja volt, melynek részeit Dobozi Dánfi László 1447-ben Nagymihályi Lászlónak zálogosította el, kinek özvegye azután a zálogos birtokhoz, a Dobozi Dánfiakkal szemben, 1462-ben jogot formált. 1489-ben a Dobozi Dánfiak birtoka volt, 1607-ben pedig Trombitás István, Tábor Benedek, Sztepan Péter, Radichy Márton és Lugasi Pribék János voltak a földesurai. 1723-1725 között gróf Mercy térképén Dobosch alakban, a csákovai kerületben szerepelt. 1838-ban 30 2/8 egész jobbágytelke volt. Birtokosa a vallás- és tanulmányi alap lett és birtokában volt még a 20. század elején is. A trianoni békeszerződés előtt Temes vármegye Buziásfürdői járásához tartozott. 1910-ben 776 lakosából 8 magyar, 19 német, 749 román volt. Ebből 20 római katolikus, 751 görög keleti ortodox volt. A középkorban Dobozhoz tartozott Bagafalva vagy Bogafalva is mely 1410-ben szerepelt először az oklevelekben. Itt feküdt Baja-Kenézfalva és Boroszlaviczafalva is, melyekről az 1462 évi oklevelekben maradt fenn adat. Itt állt Csagarafalva, Darnótfalva, Felső-Bathfalva és Sztojakfi Jánosfalva is. Nevezetességek Görög keleti temploma - a 19. század közepén épült. Lucius Cornelius Balbus Lucius Cornelius Balbus (i. e. 1. század) római államférfi, író Egy gadesi család sarja volt. Quintus Caecilius Metellus Pius alatt katonának állt és harcolt Sertorius ellen, azután Pompeiust követte, akitől i. e. 72-ben jutalomkánt római polgárjogot, később földbirtokokat kapott. Később Julius Caesarhoz szegődött, akit i. e. 61-ben mint praefectus fabrum Hispaniába kísért. Részt vett i. e. 60-ban az első triumvirátus létrejöttében. Míg a hatalmasoknak hízelgett, addig a néppel erőszakosan bánt, azért magát gyűlöletessé tette. I. e. 56-ban Gades lakói a polgárjog bitorlása miatt vádat emeltek ellene, amely vád éle tulajdonképpen a triumvirek, elsősorban Pompeius ellen irányult. Pompeius kérésére Balbus védelmét Cicero vállalta el. A polgárháború küszöbéb Balbus Julius Caesar pártjára állt s igyekezett Pompeius táborából Cicerót is erre a lépésre rávenni. A háború kitörése után Rómában maradt, és igyekezett rávenni Cicerot, hogy Caesar és Pompeius közt közvetítő szerepet lásson el. Pompeius veresége után végképp Caesar mellé szegődött, aki gyakran megjutalmazta, s sokszor követte tanácsait. Maga Cicero is Balbus közbenjárásának köszönhette, hogy Caesar megbocsátott neki. Caesar megölése után Octavianushoz csatlakozott, és i. e. 40-ben consul suffectusszá választották. Halálának éve nem ismert, fennmaradtak Ciceróhoz írott levelei, Caesar életéről írott emlékiratai, illetve egyéb munkái azonban elvesztek. Sněžné (Rychnov nad Kněžnou járás) Sněžné település Csehországban, Rychnov nad Kněžnou-i járásban. Sněžné Bystré, Olešnice v Orlických horách, Sedloňov, Janov, Nový Hrádek és Dobřany településekkel határos. Lakosainak száma 137 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Neunheilingen Neunheilingen település Németországban, azon belül Türingiában. Népesség A település népességének változása: Carmine Appice Carmine Appice (Brooklyn, 1946. december 15.) amerikai olasz rockdobos, Vinny Appice bátyja. Komolyzenei és dzsessz képzettsége jelentősen hozzájárult dobosi karrierjéhez. 1966-tól dobolt rockzenekarokban, először a Vanilla Fudge, majd a Cactus következett, amelynek révén a USA-ban nagy hírnévre tett szert, de az albumokat Angliában is ismerték. Példaképei Buddy Rich és Gene Krupa, csakúgy mint jóbarátjának, John Bonhamnek. Barátsága Bonhammel mindkét dobos számára alapvető jelentőségű volt a későbbiekben. Már 1972-ben könyvet adott ki The Realistic Rock Drum Method címmel, amely a rockzene minden alapvető témáját összefoglalja, a dobfelszerelés minden elemére külön kitérve. Ez a könyv a doboktatás reformját jelentette. Zenei pályafutása 1960-as/1970-es évek Appice az 1960-as évek második felében tűnt fel a pszichedelikus rockegyüttes Vanilla Fudge dobosaként, ahol Tommy Bogert basszusgitárossal alkottak igen erős ritmusszekciót. Öt albumot készítettek 1969-ig, melyekkel világhírűvé váltak. A Led Zeppelin második és harmadik amerikai koncertturnéján legtöbbször ők voltak a főzenekar, és jó barátságba került a két együttes. Az utolsó Vanilla Fudge albumon (Rock & Roll, 1969) már érezhető a Led Zeppelin hatása, ugyanakkor a két erőteljes stílusú dobos is jó barátságba került. 1980-ban John Bonham halála után neve azok között volt, akikkel a Led Zeppelin folytatását elképzelhetőnek tartották. A Vanilla Fudge utolsó koncertturnéján (1969 nyár) már köztudott volt, hogy a zenekar ebben a felállásban nem folytatja tovább. Appice és Bogert kiváltak, hogy Rusty Day énekessel és Jim McCarty gitárossal megalapítsák a rövid életű Cactus blues rock négyest. 1972-ben Appice és Bogert újra továbblépett, és Jeff Beckkel folytatták a zenélést Beck, Bogert & Appice néven. A formáció két évvel később bomlott fel. Appice dobolt Jan Akkerman 1974-es albumán session-zenészként, majd a KGB nevű együttes tagja lett, ahol két albumot készített a következő években. 1977-ben Appice Rod Stewart zenekarához csatlakozott, akivel az énekes legsikeresebb korszakában egészen 1981-ig dolgozott együtt. Társszerzője volt néhány Rod Stewart-dalnak, mint például az Angliában és Amerikában egyaránt listavezető "Da Ya Think I'm Sexy?". 1980-as/1990-es évek 1981-ben jelent meg Carmine Appice első szólóalbuma Rockers címmel, amelyet amerikai és japán turné követett. Appice már Rod Stewart mellett is több előadó lemezén közreműködött session-zenészként, többek között Tommy Bolin, Paul Stanley, vagy Stanley Clarke szólóalbumain, de az 1980-as években is keresett session-dobos maradt. Játszott Ron Wood, Jeff Beck, Tim Bogert, Ted Nugent szólólemezein, valamint vendégként szerepelt a Pink Floyd A Momentary Lapse of Reason című albumán. 1982-ben a The Best of Vanilla Fudge című válogatásalbum megjelenésének okán újjáalakult a Vanilla Fudge, amelyben Carmine Appice is részt vett. 1984-ben új albumot rögzítettek, majd hamarosan ismét feloszlott az együttes. 1983-ban Ozzy Osbourne zenekarában játszott Appice a Bark at the Moon lemezbemutató turnéján. A Vanilla Fudge újbóli feloszlása után megalapította a King Kobra nevű együttesét, amely a korszak legnépszerűbb irányzatát, a glam metalt követte. A harmadik album megjelenése után lépett ki a zenekarból, és 1989-ben csatlakozott John Sykes csapatához, a Blue Murderhez, ahol 1993-ig játszott. 1993-tól a Joe Lynn Turner énekes nevével fémjelzett Mothers Army zenekarban dobolt két nagylemezen. 1996-ban és 1997-ben Carmine Appice's Guitar Zeus néven készített két albumot olyan társakkal, mint Tony Franklin basszusgitáros és Kelly Keeling énekes, valamint rengeteg neves gitáros közreműködésével (például Brian May, Yngwie Malmsteen, Ted Nugent, Paul Gilbert, Steve Morse vagy Ty Tabor). 1999-ben jelent meg Carmine Appice második szólóalbuma, a V-8, amelyen három dalban énekel is. 2000-es évek Miután 1995-ben Appice újra kapcsolatba került az ex-Vanilla Fudge basszusgitáros Bogerttel, 1999-ben újjáalakították a zenekart, amely azóta is koncertezik. 2005-ben a szintén újjáalakult The Doors és steppenwolf együttesekkel turnéztak együtt, 2007-ben pedig kiadtak egy Led Zeppelin tribute albumot Out Through the in Door címmel. 2001-ben feltámasztották a King Kobra együttest, de egyetlen lemez után újra feloszlott a zenekar. 2004-től az SPV kiadó felkérésére Pat Travers gitáros/énekessel dolgozott együtt. Travers & Appice néven három nagylemezt adtak ki. 2006-ban Appice másik korai együttese, a Cactus is újjáalakult, és a visszatérő koncertek után új stúdióalbumot készítettek. 2006-ban megalapította a SLAMM ütőszenekart, amelyben négy fiatal dobossal szerepel együtt. A Modern Drummer magazin által rendezett 2008-as fesztiválon a SLAMM-mel és szólóban is fellépett. A SLAMM fellépése a fesztiválról kiadott DVD-n is látható. 2009-ben a Michael Schenker Group dobosaként koncertezett. 2010-ben újjáalakult a King Kobra. Társadalmi szerepvállalása 1981-ben Appice jótékonysági munkájának és oktatási tevékenységének elismeréseként Los Angeles polgármestere, Tom Bradley, abban az évben Carmine Appice Napnak nyilvánította május 23-át. 2005-ben hivatalos támogatója lett a Little Kids Rock nevű nonprofit szervezetnek, amely ingyenesen biztosít hangszereket és zenei oktatást a hátrányos helyzetű iskolák tanulóinak az Egyesült Államokban. Appice személyesen vesz részt a programban, hangszereket szállít a gyerekeknek, fellép a szervezet által tartott jótékonysági koncerteken, valamint tagja az igazgatótanácsnak is. Diszkográfia Vanilla Fudge Vanilla Fudge (1967) The Beat Goes On (1968) Renaissance (1968) Near the Beginning (1969) Rock & Roll (1970) The Best of Vanilla Fudge (1982) – válogatás Mystery (1984) The Best of Vanilla Fudge Live (1991) – koncertválogatás Psychedelic Sundae (1993) – válogatás The Return / Then and Now (2002) – újravett dalok, feldolgozások Out Through the in Door (2008) – Led Zeppelin tribute Cactus Cactus (1970) One Way...Or Another (1971) Restrictions (1971) ' Ot 'N' Sweaty (1972) Cactology: The Cactus Collection (1996) – válogatás Barely Contained: The Studios Sessions (2004) – válogatás Fully Unleashed: The Live Gigs (2004) – koncertválogatás Cactus V (2006) Beck, Bogert & Appice Beck, Bogert & Appice (1973) Live in Japan (1974) KGB KGB (1975) Motion (1976) Rod Stewart Foot Loose and Fancy Free (1977) Blondes Have More Fun (1978) Foolish Behaviour (1980) Tonight I'm Yours (1981) Carmine Appice Rockers (1981) V-8 (1999) DNA Party Tested (1983) King Kobra Ready to Strike (1985) Thrill of a Lifetime (1986) King Kobra III (1988) The Lost Years (1999) – válogatás Hollywood Trash (2001) Blue Murder Blue Murder (1989) Nothin' But Trouble (1993) Mothers Army Mothers Army (1993) Planet Earth (1997) Carmine Appice's Guitar Zeus Guitar Zeus (1996) Guitar Zeus II (1997) Ultimate Guitar Zeus (2006) – válogatás Char, Bogert & Appice CBA Live (2000) – koncert Derringer/Bogert/Appice Doin' Business As (2001) Travers & Appice It Takes a Lot of Balls (2004) Live at the House of Blues (2005) – koncert Bazooka (2006) Vendégszereplései 1974: Jan Akkerman – Tabernakel 1975: Flash Fearless vs The Zorg Women – musical 1976: Bo Diddley – 20th Anniversary of Rock N' Roll 1976: Tommy Bolin – Private Eyes 1978: Stanley Clarke – Modern Man 1978: Paul Stanley – Paul Stanley 1978: Les Dudek – Ghost Town Parade 1980: Eddie Money – Playing for Keeps 1980: Eric Carmen – Tonight You're Mine 1981: Ron Wood – 1234 1982: Ted Nugent – Nugent 1983: Chris Mancini – No Strings 1983: Tim Bogert – Master's Brew 1985: Jeff Beck - Flash 1987: Pink Floyd – A Momentary Lapse of Reason – a "Dogs of War" dalban 1992: Jeff Watson – Lone Ranger 1993: Brad Gillis – Gilrock Ranch 1995: Pappo's Blues – Caso Cerrado 1996: Marty Friedman – True Obsessions 1997: Pearl – Pearl 1997: Tommy Bolin – Bottom Shelf 1997: Dragon Attack: A Tribute to Queen – tribute album 2001: Cozy Powell Forever – tribute album 2002: Anita – Skill and a Shout It Lets Out 2004: Danny Johnson – Over Cloud Nine 2004: Stuart Smith – Heaven and Earth Medieval II: Total War Medieval II: Total War a 2002-ben megjelent Medieval: Total War című számítógépes játék folytatása, a Total War széria negyedik része. A sorozat többi részéhez hasonlóan megtalálhatóak benne a valós idejű stratégiai elemek éppúgy, mint a körökre osztott stratégiai elemek. A játékban 1080-tól 1530-ig vezethetünk hadjáratokat Európán kívül Észak-Afrikába, a Közel-Keletre, valamint Dél-Amerikába a középkori haditechnikát segítségül hívva. A háborúk mellett a diplomácia is nagyon fontos elemet képez és elengedhetetlen a győzelemhez. Játékmenet Az egyjátékos mód elkülöníthető négy részre: Grand Campaign (Nagy hadjárat) Egy nemzetet kiválasztva itt kezdhetjük el világhódító utunkat. Minden nemzetnek van egy célja amit a játék végéig teljesítenie kell. Választhatunk hosszú távú és rövid távú cél között. Rövid távú cél lehet egy vagy két adott ország leigázása és 15-20 település elfoglalása. A hosszú távú célba beletartozik 45 település elfoglalása, illetve egy jelentős város birtoklása. Jelentős város lehet Jeruzsálem, Róma vagy Konstantinápoly. Custom Battle (Egyedi csata) Ebben a játékmódban mi állíthatjuk be azt, hogy ki ellen akarunk harcolni, és finomhangolhatjuk a csata körülményeit, helyszínét, időpontját, a környezeti hatásokat (Például essen-e az eső vagy legyen-e köd). Quick Battle (Gyors csata) A számítógép automatikusan generál nekünk egy véletlenszerű csatát. Historical Battle (Történelmi csaták) A valóságban is megtörtént hét fontos ütközetet játszhatjuk végig. Ezek a következők: Az agincourti ütközet , 1415 Angol Királyság – Francia Királyság Arszufi csata, 1191. Angol Királyság – Egyiptomi Birodalom Hastingsi csata Otumbai csata, 1520. Spanyol Királyság – Azték Birodalom Páviai csata , 1525. Német-római Birodalom , Spanyol Királyság – Francia Királyság Tannenbergi csata , 1410. Lengyel Királyság – Német-római Birodalom Setenil ostroma, 1484. Spanyol Királyság – Almoravida Birodalom (itt a spanyolok az ostromlók). A játékhoz több plusz ilyen csata készült, egyet szeretnék itt bemutatni: Maclodioi csata, 1427. Velencei Köztársaság - Milánói Hercegség - A csatában megdöbbentő, hogy mindkét sereg mekkora lovassággal rendelkezik. Választható államok A játékban huszonegy különböző nép szerepel, ezek közül tizenhét játszható Grand Campaign módban. Kezdetben csak öt ország választható: Angol Királyság : Erős íjász és gyalogos egységek, de silány lovasság. Kezdeti területei a mai Angliában és Normandiában terülnek el. Francia Királyság : A nyugati vidék legjobb nehézlovassága, és a puskapor feltalálása után erős gyalogság, de ez előtt viszonylag gyenge gyalogság és íjászok. A játék kezdetén a mai Franciaország jelentős részét uralják. Német-római Birodalom : Korai és közép időszakban egyformán erős gyalogság, lovasság és íjászok, de késői időszakban viszonylag gyenge gyalogság és középszerű távolsági fegyveresek. Területei a mai Németországban, Ausztriában, Olaszországban és Svájcban terülnek el. Spanyol Királyság (Kasztíliai Királyság): Kiváló hajók, jó könnyűgyalogság és lovasság, középszerű íjászok. Gyengéje a késői időszakban van, ugyanis ekkor egyáltalán nem rendelkezik nehézgyalogsággal és lándzsásokkal. Területei a mai Spanyolország jelentős területe. Velencei Köztársaság : Kitűnő gyalogság, középszerű íjászok és már korán is fejlettebb technológia, de szegényes lovasság. Területei az Adriai-tenger partját mossák, illetve ők uralkodnak Kréta szigetén is. A következő országokat az elfoglalásuk után irányíthatjuk: Milánói Hercegség : Hadseregük a velenceire hasonlít: kiváló gyalogság. Lovasságuk javult, de támadásban még mindig gyenge, a velenceiek erős gyarmatosító csapatai helyét pedig fejlett számszeríjászok veszik át. Területe Északnyugat-Olaszország. Szicíliai Királyság : Erős milicista gyalogság, normann lovagok és muzulmán íjászok, de ez mind megszűnik a gyalogságon kívül a késői időszakra. Területe a játék kezdetén dél Itália és Szicília. Skót Királyság : Kiváló, lovasság ellen fölényes pikások és lándzsások, jó könnyűgyalogság, nagyon gyenge és kicsiny választékú lovasság. Területe Skócia, észak Britanniában. Bizánci Birodalom : Jó nehézlovasság, lovasíjászok, és nagyon erős íjászok. Gyengesége abban mutatkozik, hogy a késői korban nem rendelkezik olyan egységekkel amelyek puskaport használnának, kivéve ágyukkal, de azokkal is csak szegényesen. Területük az Égei-tenger partvidékére, Ciprusra és Kis-Ázsiai területekre terjed ki. Orosz Nagyfejedelemség: Lovasíjászok és könnyűlovasság jó keveréke, feledhetetlenül gyenge gyalogság a korai és középső időszakokban. Kései időszakban számos ágyú. Területe a játék elején még csak tükrözi a későbbi Oroszországot. Egyiptomi Birodalom: Erős lovasság, azaz erős könnyű- nehéz- és távolsági lovasság, kiváltképp a mamelukok. Lovas íjászokkal is rendelkeznek, meg kis számban tevékkel (lovasság ellen fölényes) de a közelharci lovasságuk is ütős. Emellett: kiváló gyalogos íjászok. Gyengéjük a gyalogság silány választéka, főleg a nehézgyalogság hiánya. Területük: a mai Egyiptom és Palesztina Almoravida Birodalom : Ez a nép nem mások mint a mórok, berberek. Hadseregük lovasok és gyalogosok hatékony keverékéből áll, nagyon hatékony lándzsásokkal együtt. Sajnos a késői időszakban hadseregük minden része a középszerűre esik vissza. Területük a régi Karthágói területek nagy része, de Korzika, Szicília és Szardínia nincs benne. Török Birodalom Portugál Királyság : Kitűnő könnyűgyalogság és hajók, jó könnyűlovasság, de nincs igazán hivatásos hadsereg. Területük a mai Portugália és függő területek Észak-Spanyolországban. Dán Királyság : Erős, változatos gyalogság ami nagyrészt bárddal vagy karddal van fölfegyverezve (ezért gyengébbek lovasság ellen, de gyalogság ellen fölényesek). Gyengéjük, hogy a nehézlovasságuk erőtlen, könnyűlovassággal meg alig rendelkeznek. Kezdeti területük a mai Dánia területe. Lengyel Királyság : Nagyon erős lovasság. Seregük nagyrészt a magyarokéra hasonlít. íjászai igaz gyengébbek, és a lovasíjászok helyét dárdahajító és számszeríjász lovasság vette át. Ezt ellensúlyozza hogy korai időszakban is jobb gyalogságuk van, és később lesznek kézi ágyúsaik is. Területük a játék kezdetén a mai Lengyelországra terjed ki. Magyar Királyság : Talán a játék legjobb lovasíjászaival rendelkeznek korai időszakban, kései és közép időszakban pedig rettegett nehézlovasság váltja fel. A gyalogság eleinte nagyrészt csak lándzsásokból áll, közép időszakban jelenek meg az egyéb külterületi gyalogság, ami már kardot, baltát és alabárdot is szívesen használ. Gyalogságuk tehát: támadásban középszerű védekezésben Komolyan elfogadható. A hadseregüket még jellemzi a kiváló balkáni íjászok: akárcsak a bizánciak íjászai. Hadseregük fejlődés szempontjából mindig az első országok között áll: bár gyalogságuk sosem lesz tökéletes, fejlődik! A korai időszakban nem igazán fejlettek, olyan középszerűek, de ezt javítják a lovasíjászok. Területük a játék elején a Kárpát-medence nagy része. Van még három nemzet, amit Grand Campaign módban kezdetben nem lehet irányítani: Azték Birodalom Mongol Birodalom Timurida Birodalom Egy hivatalosan kiadott patch-ben azonban az összes néppel játszhatunk. A szászokkal csak a Hastings-i csatában találkozhatunk, és ott is csak ellenük harcolhatunk. Kiegészítő 2007. március 30-án jelentették be a játékot kiegészítő első küldetéslemezt Medieval II: Total War: Kingdoms néven. Megjelenése 2007 őszére várható. Szászvessződ Szászvessződ, románul: Veseud, falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében. Közigazgatásilag Szelindek községhez tartozik. Fekvése Szentágotától délre fekvő település. Története Vessződ, Szászvessződ nevét 1332–133535 között említette először oklevél Wozodya néven. Későbbi névváltozatai: 1373-ban Wessodia, Vessodia (Ub II. 408), 1488-ban Weszod (Berger 66), 1733-ban Vesződ, 1806-ban Szász-Veszöd, 1808-ban Veszöd (Szász-), Zid ~ Ziedt ~ Zindt, Veszent, 1861-ben Veszsződ, Zied Sink, 1888-ban Szász-Vessződ (Wasied, Veseud), 1913-ban Szászvessződ. A trianoni békeszerződés előtt Nagy-Küküllő vármegye Medgyesi járásához tartozott. Kiss Lászlóné Kiss Lászlóné, Lukács Katalin (Szécsény, 1950. május 28. –) válogatott labdarúgó, hátvéd. Az első hivatalos női válogatott mérkőzés résztvevője 1985-ben. Pályafutása Klubcsapatban 1970 és 1992 között a Femina labdarúgója volt. A csapattal két bajnoki címet szerzett. 1992-ben a Renova csapatához igazolt, ahol az 1992–93-as idényben bajnokságot, kupát, és szuperkupát nyert a csapatban. 1990-ben az év női labdarúgójának választották. A válogatottban 1985-től 80 alkalommal szerepelt a válogatottban és 10 gólt szerzett. Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 1987–88, 1990–91, 1992–93 2.: 1988–89, 1989–90 3.: 1984–85, 1985–86, 1991–92 Magyar kupa győztes: 1993 Magyar szuperkupa győztes: 1993 NB II bajnok: 1999–00 az év női labdarúgója : 1990 Statisztika Mérkőzései a válogatottban Magyarázat: A felsorolt válogatott labdarúgó-mérkőzések eredményei mindig a labdarúgó szempontjából értendők. A zöld háttér győztes, a halványpiros háttér vesztes, míg a sárga háttér döntetlennel zárult mérkőzést jelent. A fehér hátterű mérkőzések nem számítanak hivatalos felnőtt válogatott labdarúgó-mérkőzésnek. Rövidítések: Eb – labdarúgó-Európa-bajnokság, vb – labdarúgó-világbajnokság, h.u. – hosszabbítás után. Olivia Newton-John: Live at the Sydney Opera House A Live at the Sydney Opera House Olivia Newton-John 2006 márciusában a Sydney-i Operaházban tartott koncertjei alapján készített DVD kiadvány. A koncertek alapján Olivia's Live Hits címmel CD lemez is készült. A DVD ismertetése 2006. március 14 és 18 között Olivia négy előadásból nagy sikerű koncertsorozatot tartott a világhírű Sydney-i Operaházban. A kíséretet a Sydney Symphony Orchestra nyújtotta. A show elemek, tánckar nélkül, teljesen élő énekkel és kísérettel tartott koncerteken bemutatásra kerültek Olivia több mint harmincéves pályafutásának legismertebb dalai. A koncert egyik érdekessége, duett a kivetítőn megjelent, de már rég meghalt Peter Allen ausztrál énekessel. A zeneszámok között időnként rövid videó bevágások vannak a koncert előtti, színpad mögötti előkészületekről, valamint Olivia vezetésével a Sydney-i kikötőben és a parton tett látogatásról. A koncertek alapján Olivia's Live Hits címmel rövidített CD lemez is megjelent. A koncertek alapján készített DVD 2008-ban jelent meg. A CD és a DVD azonos borítóval jelent meg. A DVD zeneszámai I Honestly Love You (dalrészlet, koncertbevezető) Have You Never Been Mellow ( Have You Never Been Mellow album) Magic ( Xanadu film és album ) Xanadu (Xanadu film és album) Stronger Than Before ( Stronger Than Before album) If Not For You ( If Not For You album) Let Me Be There ( Music Makes My Day és Let Me Be There albumok) Please Mr. Please (Have You Never Been Mellow album) Jolene ( Come on Over album) If You Love Me, Let Me Know ( If You Love Me, Let Me Know album) Physical ( Physical album) Don’t Stop Believin’ ( Don’t Stop Believin’ album) Dancin' (Xanadu film és album) Suddenly (Xanadu film és album) Not Gonna Give Into It ( Gaia: One Woman’s Journey album) Cry Me A River ( Indigo: Women of Song album) The Rumour ( The Rumour album) Heart Attack ( Olivia's Greatest Hits Vol.2 album) Make a Move On Me (Physical album) Twist Of Fate ( Két fél egy egész film és album) (Two of a Kind) Tenterfield Saddler (Video duett a rég meghalt Peter Allen ausztrál énekessel) Can I Trust Your Arms? ( Stronger Than Before album)(A dal szövegét Olivia lánya, Chloé írta karácsonyi ajándékként édesanyja számára) The Dolphin Song ( Physical album) You're The One That I Want ( Grease film és album) Hopelessly Devoted To You (Grease film és album) Summer Nights (Grease film és album) I Honestly Love You ( Long Live Love és If You Love Me, Let Me Know albumok) Serenity (Stronger Than Before album) Zenekari egyveleg a zárófelirat alatt, Olivia életének képeivel. Eredetileg a koncert nagyzenekari nyitánya. Az Olivia's Live Hits CD zeneszámai Have You Never Been Mellow Magic Hopelessly Devoted to You You're the One That I Want Xanadu Suddenly Physical Don’t Stop Believin’ If Not For You I Honestly Love You Közreműködők Sydney Symphony Orchestra Rick King: hangszerelő, karmester Andy Timmons: gitár & vokál, zenei rendező Dan Wojciechowski - dobok Lee Hendricks - basszusgitár Catherine Marx - billentyűsök Warren Ham - fúvósok & vokál Steve Real - vokál Carmella Ramsey - vokál Kiadások USA CD: EMI America 509995 11688 27 (2008. január 15) USA DVD: USA - Capitol/EMI (2008. Január 15) Japán DVD: EMI Music Japan TOBW3351 )2008. január 30) Forrás http://www.imdb.com/title/tt1183689/ Imdb adatlap http://blogcritics.org/music/article/music-reviews-olivia-newton-john-olivias/ Lasbordes (Aude) Lasbordes település Franciaországban, Aude megyében. Lakosainak száma 797 fő (2015). Lasbordes Pexiora, Saint-Martin-Lalande, Saint-Papoul, Villepinte és Villespy községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Jean (labdarúgó) Jean Raphael Vanderlei Moreira (Campo Grande, 1986. június 24. –) brazil válogatott labdarúgó, aki jelenleg a SE Palmeiras játékosa. Sikerei, díjai Klub São Paulo Brazil bajnok : 2008 Fluminense Campeonato Carioca : 2012 Taça Guanabara: 2012 Brazil bajnok : 2012 A válogatottban Brazília Superclásico de las Américas: 2012 Konföderációs kupa : 2013 A fiúk a kocsmába mentek A fiúk a kocsmába mentek az LGT utolsó, 2002-es albuma. A visszatérő nagylemezük, az 1997-es 424 – Mozdonyopera után 1999-ben kétszázezer néző előtt tartottak koncertet a budapesti Felvonulási téren a Westel Kapcsolat Nap keretében. 2002-ben, mielőtt nyáron a Óbudai-szigeten LGT-fesztivált tartottak volna, április 30-án megjelentették új albumukat, mely hamarosan aranylemez lett. Az album dalai A mi kocsmánk (Presser Gábor) De jó lenne észnél lenni (Presser Gábor – Sztevanovity Dusán) Visszamenni nem tudok (Presser Gábor – Sztevanovity Dusán) Megjött Moszkvából a csomag (Presser Gábor) Nem olyan könnyű (Presser Gábor) Nem felejtem el sosem (Presser Gábor – Sztevanovity Dusán) Mikor leszek a tiéd (Presser Gábor) Én úgy emlékszem (Presser Gábor) Miért fáj úgy (Presser Gábor – Sztevanovity Dusán) Mindent megtennék (Presser Gábor) Magyarország (Presser Gábor – Sztevanovity Dusán) Liar/Dead Is the New Alive A Liar/Dead Is the New Alive Emilie Autumn amerikai énekes-dalszerző középlemeze. Az Opheliac album két dala szerepel rajta remixekkel, új dalokkal és egy előzetessel a következő albumból, az Unlaced című dallal. Dallista Liar (Album Version) – 6:01 Dead Is the New Alive (Album Version) – 5:03 Mad Girl – 4:14 Best Safety Lies in Fear – 2:55 In the Lake (Live) – 4:01 Let It Die (Live) – 3:17 Liar (Murder Mix by Brendon Small) – 5:49 Liar (Manic Depressive Mix by ASP) – 4:57 Liar (Machine Mix by Dope Stars Inc.) – 3:57 Liar (Medical Mix by Angelspit) – 5:28 Dead Is the New Alive (Velvet Acid Christ Club Mix) – 5:08 Dead Is the New Alive (Manipulator Mix by Dope Stars Inc.) – 5:11 Thank God I’m Pretty (egy Emilie-dal feldolgozása a Spiritual Front előadásában) – 3:57 Unlaced (Preview Track) – 3:32 Sienhachenbach Sienhachenbach település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Albert Ireton Albert Ireton (Egyesült Királyság, Hertfordshire, Baldock, 1879. május 15. - Egyesült Királyság, Hertfordshire, Stevenage, 1947. január 4.) olimpiai bajnok brit kötélhúzó. Az 1908. évi nyári olimpiai játékokon indult kötélhúzásban brit színekben. A londoni városi rendőrség csapatában szerepelt Rajtuk kívül még kettő brit rendőrségi csapat és két ország indult (amerikaiak és svédek). A verseny egyenes kiesésben zajlott. A döntőben a liverpooli rendőrséget győzték le. Indult még nehézsúlyú ökölvívásban is de az első körben kiesett. Carnac-Rouffiac Carnac-Rouffiac település Franciaországban, Lot megyében. Lakosainak száma 218 fő (2015). Carnac-Rouffiac Albas, Bagat-en-Quercy, Bélaye, Fargues és Sauzet községekkel határos. Népesség A település népességének változása: San Leandro San Leandro város az USA Kalifornia államában. Lakosainak száma 84 950 fő (2010). San Leandro Oakland és Hayward községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Július Július az év hetedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. A római naptárban kezdetben ez az ötödik hónap volt. Ennek megfelelően latinul eredetileg Quintilis („ötös”) volt a hónap neve, csak később Julius Caesarról nevezték át júliusra. A 18. századi nyelvújítók szerint a július: kalászonos. Az Arvisurák szerint Áldás hava. A népi kalendárium Szent Jakab havának nevezi. Egészen a 18. századig a nagyon hasonló női keresztnévből, a Júliából származtatták.[forrás?] A július az északi félgömbön általában a legmelegebb hónap. A legmelegebb júliusi átlaghőmérséklet 2017-ben 41,9 °C volt, majd ez 2018 júliusában megdőlt, mert ekkor 42,28 °C volt az átlaghőmérséklet, mindkettő alkalommal a kaliforniai Halál-völgyben. Ez egyúttal a valaha mért legmagasabb havi átlaghőmérséklet rekordja is. Július eseményei július 1. : A magyar egészségügy napja Építészeti Világnap A köztisztviselők és kormánytisztviselők napja Magyarországon Brunei : a szultán születésnapja Burundi : a függetlenség napja Kanada : Kanada napja Ruanda : a függetlenség napja Kína : a kommunista párt megalakulása Suriname : A szabadság napja Ghána : a köztársaság napja július 2. : Sportújságírók napja Sarlós Boldogasszony ünnepe Curaçao : a zászló napja Feröer : nemzeti emléknap július 3. : Argentína : Gyermeknap július 4. : Nemzetközi szövetkezeti nap Ébredés napja Tonga : az uralkodó születésnapja Amerikai Egyesült Államok : a függetlenség napja . Norvégia : Sonja királynő születésnapja július 5. : Venezuela : a függetlenség napja Zöld-foki Köztársaság : a függetlenség napja Ruanda : a béke és egyesülés napja Szlovákia : Szent Cirill és Metód napja, államünnep július 6. : Comore-szigetek : a függetlenség napja Malawi : a köztársaság kikiáltása július 7. : Salamon-szigetek : a függetlenség napja Jemen : a győzelem napja július 9. : Argentína : a függetlenség napja Palau : alkotmány napja július 10. : Bahama-szigetek : a függetlenség napja július 11. : Népesedési világnap Szent Benedek napja Mongólia : a forradalom győzelmének évfordulója július 12. : São Tomé és Príncipe : a függetlenség napja Mikronézia : Mikronézia napja Kiribati : a függetlenség napja július 13. : Montenegró : a szabadság napja július 14. : Franciaország : a Bastille bevételének napja július 15. : Brunei : nemzeti ünnepnap Egyesült Királyság : az alkotmány napja július 16. : Mexikó : ünnepnap (Lunes del Cerro) Peru : ünnepnap (Virgen del Carmen) július 17. : Irak : a július 17-ei forradalom évfordulója (Jelenleg bizonytalan ünnep) Lesotho : III. Letsie király születésnapja Észak-Korea : az alkotmány napja július 18. : Uruguay : az alkotmány napja július 19. : Kiribati : a függetlenség napja Nicaragua : a szabadság napja július 20. : Kolumbia : a függetlenség napja július 21. : Belgium : a függetlenség napja július 22. : Gambia : a felszabadulás napja Szlovénia nemzeti ünnepe Szváziföld : a király születésnapja július 23. : Egyiptom : a forradalom évfordulója Indonézia : nemzeti gyereknap július 24. : Ecuador , Venezuela : Simón Bolívar napja Vanuatu : a gyermekek napja július 25. : Tunézia : a köztársaság napja Burundi : a 7. köztársaság kikiáltásának napja Puerto Rico : az alkotmány napja július 26. : Maldív-szigetek : a függetlenség napja Libéria : a függetlenség napja július 27. : Fehéroroszország : A Függetlenség napja Kuba : a forradalom napja Észak-Korea : a győzelem napja július 28. : Peru : a függetlenség kikiáltásának napja július 29. : Dominikai Köztársaság : apák napja Peru : a függetlenség kikiáltásának napja Feröer : nemzeti ünnep ( Ólavsøka ) július 30. : A Rendszergazdák Világnapja Vanuatu : a függetlenség napja július 31. : Balatoni Halak Napja Angola : a fegyveres erők napja Benin : a függetlenség napja, nemzeti ünnep Kína : a népi felszabadító hadsereg napja Svájc : a konföderáció napja, nemzeti ünnep július 2. vasárnapja: Vasutasnap július 3. vasárnapja: Polgárőrnap Magyarországon július 3. vasárnapja: Búcsú Törökbálinton Érdekességek A horoszkóp csillagjegyei közül az alábbiak esnek a július hónapba: Rák ( június 21 - július 22. ) és Oroszlán ( július 23 - augusztus 22. ). Július folyamán a Nap az állatöv csillagképei közül az Ikrek csillagképből a Rák csillagképbe lép. Minden évben a július a hét ugyanazon napjával kezdődik, mint az adott év áprilisa , szökőévekben pedig mint a január . Rok Kronaveter Rok Kronaveter (Maribor, 1986. december 7. –) szlovén válogatott labdarúgó, a szlovén első osztályban (PrvaLiga) szereplő Olimpija Ljubljana középpályása. Sikerei, díjai NB I (1): 2012–13 Magyar labdarúgó-szuperkupa (1): 2013 Szlovén bajnok (1): 2015-16 Szlovén bajnokság gólkirálya (17 góllal, holtversenyben): 2015-16 Albert J. Hopkins Albert J. Hopkins (Cortland, 1846. augusztus 15. – Aurora, 1922. augusztus 23.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Illinois, 1903–1909). 1793 az irodalomban Az 1793. év az irodalomban. Megjelent új művek William Blake elbeszélő költeménye: Visions of the Daughters of Albion (Albion lányainak látomásai). William Wordsworth , az angol romantika nagy költője: An Evening Walk (Egy esti séta). Magyar irodalom Gvadányi József második nagy verses elbeszélése, a Rontó Pál. Csokonai Vitéz Mihály megírja első eredeti színdarabját, A méla Tempefői t; a szatirikus (befejezetlen) darabot a költő életében nem adták elő. Születések február 20. – Ponori Thewrewk József magyar író, régiséggyűjtő († 1870 ) március 4.– Karl Lachmann német filológus († 1851 ) április 4. – Casimir Delavigne francia költő és drámaíró († 1843 ) június 20. – Aleksander Fredro lengyel költő, színműíró († 1876 ) július 29. – Ján Kollár cseh nyelven író szlovák származású evangélikus lelkész, költő, esztéta, népdalgyűjtő († 1852 ) december 28. – Karl Friedrich Neuman német orientalista nyelvész, fordító († 1870 ) Norbert Wiener Norbert Wiener (Columbia, Missouri, USA, 1894. november 26. - Stockholm, Svédország, 1964. március 18.) amerikai matematikus, megalapította a kibernetikát – megfogalmazása szerint az állatokban és a gépekben zajló hírközlés, vezérlés és ellenőrzés tudományát. A 20. századi matematika néhány legfontosabb eredményét fogalmazta meg. Élete Apja bevándorló volt, később a Harvard Egyetemen a szlavisztika professzora lett. A fiú csodagyerekként már 3 éves korában tudott olvasni és írni, de csak a Massachusetts állambeli Ayer városka középiskolájában kapott először rendszeres képzést. 1906-ban jelentkezett a Tufts College-ba, ahol 14 évesen matematikusi diplomát szerzett. A Harvardon zoológiát tanult 1 évig, de abbahagyta, miután rájött, hogy nem alkalmas laboratóriumi munkára. Apja javaslatára filozófiát kezdett tanulni, 1913-ban tudományos fokozatot szerzett a Harvardon matematikai logikai témájú értekezésével. A Harvardon kapott ösztöndíjjal először Angliába ment, ahol megismerkedett Bertrand Russell-lel. Később Göttingenbe utazott, ahol David Hilberttel dolgozott együtt. Első szakcikkét 1913-ban tette közzé Cambridge-ben. Az első világháború kitörésekor jelentkezett a hadseregbe, de gyenge látása miatt elutasították. A következő 5 évben tanított a Maine-i Egyetemen, szócikket írt egy enciklopédiába, mérnökösködött, újságíróskodott, matematikus volt a maryland-i egyetemen. Elsősorban a Brown-mozgás elméletén dolgozott, általánosított harmonikus analízissel. 1933-ban tagjává választotta a Nemzeti Tudományos Akadémia, de tagságáról hamarosan lemondott, mert taszították az intézményesített tudomány bizonyos megnyilvánulásai. Ugyanekkor megosztott Böcher-díjat kapott, ezt az elismerést 5 évenként ítéli oda az Amerikai Matematikai Társaság. A második világháború alatt a légvédelmi rendszerek matematikai problémáival foglalkozott. Statisztikai módszereket vezetett be az irányításba és a kommunikációba, s ez a munka vezette el a kibernetika fogalmának megalkotásához. 1940-ben a korszerű számítógépek számára a következő 5 kívánalmat szabta meg: A számítógép aritmetikai egysége numerikus legyen. A műveletsort a gép emberi beavatkozás nélkül, automatikusan hajtsa végre, a közbenső logikai döntéseket is önállóan hozva meg. Legyen lehetőség az adatok tárolására, könnyű előhívására és törlésére. Az összeadás és a szorzás elvégzésére a kettes számrendszert kell alkalmazni. A mechanikus és elektromos kapcsolókat fel kell váltani elektroncsövekkel . A háború után új elgondolások sorával járult hozzá egymástól nagyon különböző területek fejlődéséhez. Ezek közé tartozott a matematikai előrejelzés elmélete és a kvantumelmélet, ahol lehetséges megoldást talált egy Niels Bohr és Albert Einstein által vitatott problémára. A Brown-mozgásra kidolgozott elméleti leírását kvantumjelenségekre alkalmazva mutatta meg, hogy a kvantumelmélet, valószínűségi jellegét figyelembe véve, összhangban van a természettudományok más ágaival. Halála előtt néhány héttel Nemzeti Tudományos Éremmel tüntette ki Lyndon B. Johnson elnök. Magyarul Matematikus vagyok ; ford. Nagy Imre; Gondolat, Bp., 1968 Válogatott tanulmányok ; vál., bev. Tarján Rezső, ford. Tarján Rezsőné; Gondolat, Bp., 1974 Racécourt Racécourt település Franciaországban, Vosges megyében. Lakosainak száma 166 fő (2015). Racécourt Ahéville, Bazegney, Bouzemont, Dompaire és Velotte-et-Tatignécourt községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Országok listája a szomszédos országok száma szerint Ez a lista az országokat és területeket aszerint sorolja fel, hogy szám szerint mennyi országgal határosak. Egyes országok rendelkeznek tengerentúli területekkel és enklávékkal, ezeket a határokat az anyaországhoz számítjuk, amennyiben ezek az illető országok szerves részeit képezik. Az alagutakkal vagy hidakkal összekapcsolt országokat nem számítjuk határosnak egymással. Lucius Iunius Brutus Lucius Iunius Brutus (? – Kr. e. 509) hagyományosan a Római Köztársaság alapítójának és az első consulnak tekintett politikus, a későbbi Iunius nemzetség ősapja, így a legismertebb Iunius, Marcus Iunius Brutus felmenője is. Apja neve Marcus Iunius Brutus, és bátyját is Marcus Iunius Brutusnak hívták. Életéről igen kevés konkrétum ismert, mivel a Brennus vezette fosztogatás (i. e. 390 vagy i. e. 387) alkalmával szinte minden korábbi feljegyzést megsemmisítettek. A hagyomány szerint Brutus vezette a felkelést az utolsó etruszk király, Tarquinius Superbus ellen, mivel annak fia meggyalázta egyik nőrokonát (Lucretia, aki az esemény után öngyilkosságot követett el). Titus Livius szerint a király a testvérét gyilkolta volna meg. Brutus a király elűzése után a 300 főre bővített senatus kezébe adta a hatalmat, majd megválasztották az első két praetort. A consuli magistratum létrehozására csak néhány évtized múltán került sor, Róma első consulja Brutus lett, közösen egy Tarquiniusszal, ami talán a köztársaság kialakulása hagyományos képének felülvizsgálatára is okot adhat. Titus Livius szerint Róma városa ekkor esküt tett, hogy soha többé nem fogad el királyt maga felett. Livius alapján Brutus a consuli évében halt meg az etruszkokkal (Arruns Tarquinius) vívott csatában. Több kutató szerint Brutus consulsága csak későbbi megtoldása a consuli listáknak. Redmond–Szun-sejtés A számelmélet területén a Redmond–Szun-sejtés, melyet 2006-ban Stephen Redmond és Szun Cse-vej mondott ki, azt állítja, hogy minden [x m, y n] intervallum tartalmaz prímszámot, amennyiben x, y, m, n ∈ {2, 3, 4, ...} legfeljebb véges számú kivétellel. Meg is adják ezeket a kivételeket: A sejtést ellenőrizték a 4,5 × 1012 alatti [x m, y n] intervallumokra. A sejtés speciális esetként magába foglalja a Catalan-sejtést és a Legendre-sejtést. Carl Pomerance ötlete alapján összeköthető az abc-sejtéssel is. Kolumbia Forradalmi Fegyveres Erői A Kolumbia Forradalmi Fegyveres Erői, teljes nevén a Fuerzas Armadas Revolucionarias de Colombia – Ejército del Pueblo ("Kolumbia Forradalmi Fegyveres Erői – Néphadsereg", vagy FARC-EP) Kolumbia legrégebbi, legnagyobb, leghatékonyabb és legjobban felszerelt katonai gerillaszervezete, amely 1964-1966 között jött létre, a Kolumbiai Kommunista Párt katonai szárnyaként. Becslések szerint a FARC 12-18 ezer tagot számlál, és Kolumbia területének 35-40%-a felett gyakorol ellenőrzést, leginkább a délkeleti őserdőkben és az Andok lábánál fekvő síkságokon. A FARC-ot az USA és szövetségesei terrorszervezetként kezeli. Áttekintés A FARC-EP-t egy titkárság vezeti, élén a hetvenes éveit taposó Manuel Marulanda Vélez-szel (ismert még Pedro Antonio Marín és "Tirofijo" néven is), és hét másik személlyel, köztük a vezető hadparancsnokkal, Jorge Briceñóval (más néven "Mono Jojoy"). A szervezet katonai vonalakat követve épül fel, és számos városi fronttal rendelkezik. Az "-EP" (Ejército del Pueblo) végződést 1982-ben, a Hetedik Gerilla Konferencián kapta. Ez a tanácskozás azon döntésére utal, mely szerint a gerilla típusú hadviselésről fokozatosan szeretnének áttérni a hagyományos hadseregmodellre. A FARC-EP önmagát egy Simón Bolívar nyomdokain haladó, politikai-katonai marxista–leninista szervezetként jellemzi. Állítása szerint a vidéki szegényeket képviseli Kolumbia tehetősebb rétegeivel szemben, és ellenzi az Amerikai Egyesült Államok Kolumbiára gyakorolt hatását, a természetes források privatizációját, a multinacionális vállalatokat, és a jobboldali félkatonai erőszakot. A FARC-EP szerint jelenleg ezek a problémák motiválják őket a kolumbiai kormány fegyveres úton való megszerzésére. Anyagi forrásaikat számos tevékenységgel biztosítják: többek közt emberrablásokkal, zsarolással, legális vállalkozások támogatásaival, illetve a kokainkereskedelemben való közvetlen és közvetett részvétellel. Tevékenységek A Gerillák főleg a kolumbiai hadsereggel harcolnak. A harcok finanszírozását a drogból fedezik pl: kokain, marihuána. Dibenzo-cikloheptén A dibenzo-cikloheptén (dibenzo-cikloheptadién) két benzolgyűrűből és egy cikloheptángyűrűből álló kondenzált gyűrűs szénhidrogén. Származékai között fontos gyógyszerek vannak: triciklikus antidepresszánsok, antihisztaminok és egyéb szerek. Dibenzodioxin Dibenzodioxin a neve annak a két szerves heterociklusos vegyületnek, amely a dioxinból származtatható le annak molekulájához két benzolgyűrű hozzákapcsolásával. Összegképletük: C12H8O2. A két izomer neve dibenzo[1,2]dioxin, vagy dibenzo-o-dioxin és dibenzo[1,4]dioxin, vagy dibenzo-p-dioxin. A két izomer szerkezeti képlete: A para izomer dibenzo-p-dioxin adatait a jobb oldali táblázat tartalmazza. A peroxid vegyületekhez hasonlóan az orto izomer dibenzo-o-dioxin kémiailag igen instabil. Más információ erre nincs és valószínűleg ezért a két változat megjelölését általában elhanyagolják. A dibenzodioxin azért fontos, mert ez az alap vegyülete a poliklórozott vagy poliklór-dibenzodioxin vegyületeknek, amelyek nagy fontosságú környezetszennyező, mérgező anyagokként ismeretesek. Dolní Moravice Dolní Moravice (németül: Nieder Mohrau) község Csehországban, a Bruntáli járásban. Dolní Moravice Stará Ves, Václavov u Bruntálu, Rýmařov, Malá Morávka és Malá Štáhle településekkel határos. Lakosainak száma 390 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: A Fülöp-szigetek az 1988. évi téli olimpiai játékokon A Fülöp-szigetek a kanadai Calgaryban megrendezett 1988. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 1 sportágban 1 sportoló képviselte, aki érmet nem szerzett. Zemono Zemono falu Szlovéniában, a Goriška statisztikai régióban, a Vipava-völgyben fekszik. Közigazgatásilag Vipavához tartozik. A Zemono-kúria a tizenhetedik században épült a falu egyik magaslatán. Az épület a környék hagyományos építészeti stílusától eltérően palladianista stílusban épült, sokszögletű alaprajzú épület. A felújított épület körül rendezett park és szőlőültetvények találhatóak. Az 1991-es népszámlálási adatok alapján a falu lakossága 72 fő volt, amelyből 69 szlovén, 2 fő délszláv, 1 fő pedig ismeretlen nemzetiségű volt. Allan MacEachen Allan MacEachen (Inverness, Új-Skócia, 1921. július 6. – Antigonish, Új-Skócia, 2017. szeptember 12.) kanadai politikus. Élete 1953 és 1958 illetve 1962 és 1984 között a Kanadai Parlament Szenátusának a tagja volt a Kanadai Liberális Párt képviseletében. 1977–1979 és 1980–1984 között Pierre Trudeau kormányfő kabinetjében miniszterelnök-helyettes volt. Buddhizmus Skóciában A buddhizmus Skóciában kisebbségi vallásnak számít, amelynek a története nem nyúlik vissza messzire a múltba. Skóciában a magukat buddhistának vallók száma a teljes lakosság mintegy 0,13%-át teszik ki (2001). A népszámlálás során megkérdezték, hogy melyik vallásban nevelkedtek, és mi a jelenlegi vallásuk. 6830 ember jelölte meg a buddhizmust jelenlegi vallásaként, amelyből 4704 jelentette azt, hogy ebben a vallásban is nevelkedett. Ezek alapján 3146 fő vette fel a buddhizmust az élete során később. Története A buddhizmus Skóciára legkorábban a Brit Birodalom délkelet-ázsiai terjeszkedése idején gyakorolt hatást, amelynek eredményeképpen skótok is eljutottak a théraváda buddhista hagyományokkal rendelkező Burmába, Thaiföldre és Srí Lankába. Kezdetben az érdeklődés csupán a tudományos körökben volt jellemző, amelynek egyik első eredménye a Páli Szöveg Társaság (Pali Text Society) megalapítása volt. Ez a társaság elsősorban arra vállalkozott, hogy lefordítsa a hatalmas terjedelmű théraváda páli kánont angol nyelvre. A buddhizmus csupán lassan ért el a hétköznapi emberekhez. Az 1950-es években alakult ki érdeklődés a zen buddhizmus felé, majd 1967-ben alapították meg a Szamjé Ling kolostort Csögyam Trungpa rinpocse és Akong rinpocse tibeti lámák. Ez a karma kagyü hagyományhoz tartozó kolostor Délnyugat-Skóciában található, egy Eskdalemuir nevű faluban, és ez Nyugat-Európa egyik legnagyobb tibeti buddhista központja. Ezeken kívül léteznek további, új, buddhizmusra épülő vallási mozgalmak is, mint például az új kadampa hagyomány, a nemzetközi szoka gakkai vagy a triratana buddhista közösség. Ez utóbbinak Balquhidder nevű apró faluban vannak elvonulási helyei. Szamjé Ling A Kagyü Szamjé Ling Kolostor és Tibeti Központot 1967-ben alapították. Itt található Nyugat-Európa legnagyobb buddhista temploma. Martirano Lombardo Martirano Lombardo község (comune) Olaszország Calabria régiójában, Catanzaro megyében. Fekvése A település a Molinara-hegység lábainál fekszik a Savuto folyó völgyében, a megye északnyugati részén. Határai: Aiello Calabro, Cleto, Conflenti, Falerna, Lamezia Terme, Martirano, Nocera Terinese és San Mango d’Aquino. Története Története a szomszédos Martiranóéval függ össze, amelyből 1957-ben vált ki. A Lombardo elnevezés köszönet, amiért Busto Arsizio, lombardiai város lakói segítettek a város újjáépítésében az 1905-ös pusztító erejű földrengés után. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Sacro Cuore-templom Barcs vasútállomás Barcs vasútállomás egy Somogy megyei vasútállomás, Barcs városában, melyet a MÁV üzemeltet. A város délnyugati részén, szinte közvetlenül a Dráva partján épült fel, a kikötő közvetlen közelében. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Gyékényes–Pécs-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Barcs felső megállóhely Péterhida-Komlósd megállóhely Vrátkov Vrátkov település Csehországban, a Kolíni járásban. Vrátkov Mrzky, Tismice, Tuchoraz, Český Brod és Doubravčice településekkel határos. Lakosainak száma 271 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Temesmurány Temesmurány (Murani), település Romániában, a Bánságban, Temes megyében. Fekvése Temesvártól északra, a Mátka vize mellett, Vinga, Hidasliget és Csernegyház közt fekvő település. Története Temesmurány nevét 1328-ban említette először oklevél Murun néven. 1333-ban Moran, 1492-ben Murony néven írták. 1472-ben a falu a Kenézi Muroni-családé, mely még 1520-ban is birtokos volt itt, két másik Muroni előnevű családdal: a Muroni Veres- és a Muroni Weér-családokkal együtt. A török hódoltság alatt is lakott hely maradt. Ekkor románok lakta faluként, 20 házzal említették, 1723-ban gróf Mercy térképén azonban már lakatlan pusztaként volt jelölve. 1780-ig kincstári hivatalnokok és románok haszonbérelték, akik többnyire a temesvári igazgatóság tisztviselői voltak. 1781-ben Kulterer József a kincstártól megvásárolta, majd 1799-ben nemességet szerzett, és felvette a Murányi nevet. A 19. század elején két részre oszlott a birtok, melyből az egyik rész Murányi Murányi Ignáczé, a másik Alsó-Nemeslaki Radványi (Winkler) Miklósné, szül. Murányi Teréz birtoka lett. 1848-ban Murányi Teréz részét gróf Gyulai Sámuel vette meg, 1892-től pedig gróf Gyulai István bírtoka lett. Murányi Ignácz 1867-ben Temes vármegye első alkotmányos főispánja volt, 1869-ben birtokrészét Hodonyi Manaszy Gyuláné, szül. Murányi Erzsébetre hagyta. 1910-ben 1626 lakosából 1375 román, 149 magyar, 97 német volt. Ebből 1379 görögkeleti ortodox, 228 római katolikus volt. A trianoni békeszerződés előtt Temes vármegye Vingádi járásához tartozott. Bartók Béla népdalgyűjtő útjai során Temesmurányt is felkereste. Acsád Acsád falu is itt állt egykor. Nevét 1318-ban említették először Acsádi Dedal fia Pál birtokaként. Később Vojteki Tivadaré lett, kinek fiai Miklós és János 1329-ben, a többi öröklött birtokaikkal együtt, eladták Gál mester királyi jegyzőnek, és övé volt még 1341-ben is. Később azonban Vojteki Miklós és János visszaszerezték. Acsád Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt kőtemploma és plebániája is említve volt. Később a község a csanádi püspöké lett; kit Zsigmond király 1421-ben meg is erősíti birtokában. A 15. század második felében már két Acsád nevű település volt egymás mellett: Nagyacsád és Kisacsád is említve volt az oklevelekben. Nagyacsád 1454-1498 között a Csákiak birtoka, Kisacsád pedig a csanádi püspökségé volt. A 17. század végének hadjáratai alatt elpusztult és az 1723-1725. évi gróf Mercy-féle térképen már az elpusztult helységek közt van feltüntetve. Derzse A környéken feküdt Derzse helység is, melynek emlékét a mai Temesmurány melletti Derzsely nevű völgy őrzi. 1421-ben Derzse szintén a csanádi püspök birtoka volt. Saint-Ennemond Saint-Ennemond település Franciaországban, Allier megyében. Lakosainak száma 651 fő (2015). Saint-Ennemond Aurouër, Gennetines, Trévol, Dornes, Lucenay-lès-Aix és Toury-Lurcy községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Világörökségi helyszínek megoszlása országonként 2009-ben 148 ország 890 helyszíne szerepel az UNESCO Világörökségi listáján. Ezek közül 689 kulturális, 176 természeti, 25 pedig egyszerre természeti és kulturális emlék. A legtöbb természeti emlék – szám szerint 11 – Ausztráliában, a legtöbb kulturális (42), egyben összesítve a legtöbb világörökségi helyszín (44) pedig Olaszországban van. Az UNESCO az országokat öt földrajzi zónába sorolta be: Afrika, arab országok (Észak-Afrika és a Közép-Kelet), Ázsia és a Csendes-óceán térsége (Ausztráliával és Óceániával), Európa és Észak-Amerika (USA és Kanada) és Latin-Amerika (a Karib-tenger térségével). (A térképek 2006-os, a táblázat 2008-as adatokat tartalmaznak.) Lista Az egyes országok világörökségi helyszínei több helyen vannak említve, ha több ország közös helyszínéről van szó (pl. Magyarország helyszíneit a saját sora mellett az Ausztria–Magyarország és a Magyarország–Szlovákia sorokban lehet megtalálni). Borriana Borriana település Olaszországban, Piemont régióban, Biella megyében. Lakosainak száma 896 fő (2017. január 1.). Borriana Cerrione, Mongrando, Ponderano, Sandigliano és Zubiena községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Spiegelau Spiegelau település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 4064 fő (1987. május 25.). Spiegelau Eppenschlag, Schönberg (Niederbayern), Grafenau (Niederbayern), Sankt Oswald-Riedlhütte, Frauenau és Kirchdorf im Wald községekkel határos. Marcin Borski Marcin Borski (Varsó, 1973. április 13. –) lengyel nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Polgári foglalkozása tőzsdei-elemző, hivatásos játékvezető. Pályafutása Nemzeti játékvezetés A játékvezetői vizsgát 1992-ben tette le. Nemzeti labdarúgó-szövetségének megfelelő játékvezető bizottságai minősítése alapján jutott magasabb osztályokba. 1999-től a Ekstraklasa játékvezetője. A küldési gyakorlat szerint rendszeres 4. bírói szolgálatot is végez. Első ligás mérkőzéseinek száma: 162 (2015. július 17.). Nemzetközi játékvezetés A Lengyel labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) 2006-ban terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bírói keretében. 2012-ben az UEFA JB az elit kategória játékvezetői közé minősítette. A FIFA JB központi nyelvei közül a angolt és a spanyolt beszéli. Több nemzetek közötti válogatott, valamint Intertotó-kupa, UEFA-kupa, Európa-liga és UEFA-bajnokok ligája klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának 4. bíróként segített. 2008-tól az UEFA JB talent programjának résztvevője. 2012-től az UEFA JB besorolás szerint a „mester” kategóriába tevékenykedik. A lengyel nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 9. helyet foglalja el 4 találkozó szolgálatával. Válogatott mérkőzéseinek száma: 9 (2015. június 16.). Labdarúgó-világbajnokság A világbajnoki döntőhöz vezető úton Dél-afrikai Köztársaságba a XIX., a 2010-es labdarúgó-világbajnokságra, valamint Brazíliába a XX., a 2014-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. Selejtező mérkőzéseket az UEFA zónában vezetett. Labdarúgó-Európa-bajnokság Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Ukrajnába és Lengyelországba a XIV., a 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokságra, illetve Franciaországba a XV., a 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. 2012-es tornára az UEFA/FIFA JB a 12 fős játékvezetői keretbe delegálta. A nemzetközi torna előtt speciális felkészítő edzőtáborba vettek részt. Elsőként 2012. január 30. - február 2. között, utána április végén a Varsóban folytatódott felkészítésük. 2012-ben 4. játékvezetőként (tartalék) kapott meghívást. Gulf Cup Szaúd-Arábia rendezte a 2014 Gulf Cup labdarúgo tornát, ahol az AFC JB vendég játékvezetőként vette igénybe szolgálatát. Szakmai sikerek 2009-ben a Pilka Nozna magazin az Év Játékvezetője címmel tüntette ki. A Fővárosi Nagycirkusz 2012-es évadja A Fővárosi Nagycirkusz 2012-es évadja 2012. január 21-én kezdődött és 2012. december 31-én ért véget. Rekordmennyiségű, összesen 3 cirkuszi műsort és 2 cirkuszfesztivált mutattak be. Magyar Cirkuszfesztivál A 9. Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál szervezői új hagyományt indítottak el. A kétévente megrendezett nemzetközi fesztivál előtt 2012-ben bemutatkozhattak a legszínvonalasabb hazai produkciók is. 2012. január 21-én és 22-én valamint január 28-án és 29-én az Artistaképző legjobbjait, volt növendékeket és határon túli cirkuszművészeket láthatott a közönség a Magyar Cirkuszfesztiválon. 9. Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál A 9. Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál 2012. február 2. és február 6. között került megrendezésre. 17 ország 50 artistája érkezett Budapestre, a Fővárosi Nagycirkuszba. A másfél évtizedes hagyománynak megfelelően, a művészek ezúttal is „A” és „B” műsorban, három-három előadásban léptek a közönség és a zsűri elé. Az eseménysort a zárónapi gálaelőadások zárták. A fesztivál fődíját a kanadai Chilly & Fly és az orosz Rokashkov's csoport nyerte el. Fesztivál Plusssz A 9. Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivált hagyományosan a Fesztivál Plussz című műsor követte a Fővárosi Nagycirkuszban. A Fesztivál Plussz nemzetközi műsorral örvendeztettette meg azokat, akik lemaradtak a Nemzetközi Cirkuszfesztiválról. A fellépők többsége az „A” Műsorban versenyzett. Kivétel közölük az orosz lábzsonglőr, Timur Kaibjanov és magyar villámgyors átöltöző-páros Sebastian és Krisztina. A humoról az olasz Sterza Family zenebohócai, AJ Silver amerikai cowboy, valamint a német Leonid Beljakov és kutyái gondoskodtak. A szintén német Sorellas duó trapéz számot mutattok be. Díjazott produkciókból sem volt hiány. Fellépett az örmény Elisa Khachatryan, aki a nemzetközi fesztiválon Bronz-díjat nyert, továbbá a fesztivál (egyik) győztese az orosz Rokashkov's csoport. Andrey és Nataly Shirokaloff előadása, nemzetközi versenyen 2 különdíjat kapott, viszont a 4. Moszkvai Cirkuszfesztivál Arany-díját is elnyerte 2009-ben. A régi kastély romjai című produkció egy szerelemi történetét mesélt el, párducokkal és tigrisekkel közreműködve. A műsor ideje alatt választották ki a Fővárosi Nagycirkusz új konferansziéját, a Viasat 3 Újonc című műsora segítségével. A három jelentkezőnek, élőben kellett megmutatni mit tudnak. A nyertes Tóth Olivér lett. Az ezt követő három előadássorozaton (Cirkusz a javából, Cirkuszi Kavalkád, Magyar cirkuszcsillagok) ő látta el a konferanszié szerepét. A Fesztivál Plussz előadásain Berkes Gabriella volt a műsorközlő. Műsorrend Leonid Beljakov – humoros kutyaszám Sorellas – trapéz duó Natalia & Yuriy Volkov – komikus emelőszám Sebastian & Kristina – transzformáció Timur Kaibjanov – lábzsonglőr Sterza Family – zenebohócok Rokashkov's – nyújtó akrobatika Andrey & Nataly Shirolakoff – tigrisek, párducok Sterza Family – zenebohócok AJ Silver – komikus cowboy Leonid Beljakov – klicsko Nathalie Enterline – baton forgató Elisa Khachatryan – magasdrót Finálé Cirkusz a javából! A Cirkusz a javából című előadás 2012. augusztus 26-ig volt látható a Fővárosi Nagycirkuszban. Szinte kivétel nélkül külföldi cirkuszművészeket, artistákat láthatott a közönség, akik nemzetközi színtereken is elismerést szereztek. Az egyetlen magyar fellépője a shownak Veres Henrik, zsonglőr volt. A porondon a mára már legendássá vált Rastelli bohócok szórakoztattak, de találkozhattak a nézők a drótkötélen egyensúlyozó Molly Saudekkel, és a Saabel család lovaival és husky kutyáival is. A lélegzetelállító előadások közé tartozott a Volkov duó légiesen könnyed produkciója, és a Flying Mendonça csoport tagjainak trapézról trapézra repülése is. Alexandra Saabel kézen-egyensúlyozó számával is fellépett. Andrey és Nataly Shirokaloff tigrisekkel és párducokkal bemutatott vadállat produkciója után a 2 órás műsort a Troupe Fantasy akrobatikus műsora zárta. Műsorrend Veres Henrik – zsonglőr Troupe Fantasy – humoros szám Saabel Family – magasiskola lovaglás Rastelli – bohóc passzázs Molly Saudek [1] – kötéltáncos Duo Volkov – levegőszám Saabel Family – szánhúzó kutyák Rastelli – bohóc passzázs Flying Mendonça – trapéz Andrey és Nataly Shirokaloff – tigrisek és párducok Zenekari szám Alexandra Saabel – handstand Rastelli – zenebohócok Troupe Fantasy – ugródeszka Finálé Cirkuszi Kavalkád A Cirkuszi Kavalkád 2012. december 30-ig volt látható a Fővárosi Nagycirkuszban. Hasonlóan a nyári műsorhoz itt is pár kivétel nélkül külföldi artistaművészeket láthatott a nagyérdemű. A show magyar fellépője volt a Troupe Diamond légtornász csoport, az egykerekű számot bemutató Black Roses, valamint Zsilák Olivér, aki édesapjától a világhírű Fuditól tanulta az első zsonglőrtrükköket. A műsor egyik sztárja Simet László, kötéltáncos volt, aki a 2012-es Londoni Olimpiai Játékok záróünnepségén is fellépett, a Cirkuszi Kavalkád műsorán halálkerék számát mutatta be. Állatszámokból sem volt hiány, fellépett a német Maike és Jörg Probst páviánjaikkal és kisállataikkal, az olasz Alíz és Stefano fókáikkal, valamit a szintén olasz szármázú Adele és Franco, akik 2013-ban is Magyarországon maradtak, ugyanis a Magyar Nemzeti Cirkuszban vendégszerepelnek ara papagájaikkal. Találkozhattak a nézők, az orosz létra-egyensúlyozó párossal, Romannal és Gyimával, a Nagycirkusz első etióp vendégművészeivel a Addis Brothers-el. A humorról a 8. Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál francia bohóca, Francesco gondoskodott. Noé Robert svájci légtornász produkciója után a 2 órás műsort a kenyai Athuma Zulu akrobatikus műsora zárta. Műsorrend Roman és Gyima – létra-egyensúlyozók ( Oroszország ) Maike és Jörg Probst – páviánok ( Németország ) Francesco – bohóc ( Franciaország ) Addis Brothers – lábikária ( Etiópia ) Troupe Diamond – gurtni ( Magyarország ) Franco – gaucho ( Olaszország ) Alíz és Stefano – fókák ( Olaszország ) Francesco – bohóc ( Franciaország ) Simet László – halálkerék ( Magyarország ) Maike és Jörg Probst – kisállatszám ( Németország ) Black Roses – egykerekű ( Magyarország ) Francesco – bohóc ( Franciaország ) Zsilák Olivér – zsonglőr ( Magyarország ) Adele és Franco – papagájok ( Magyarország ) Francesco – bohóc ( Franciaország ) Noé Robert – lengőtrapéz ( Svájc ) Athuma Zulu – akrobatacsoport ( Kenya ) Finálé Arszlán Giráj krími kán Arszlán Giráj (krími tatár: Arslan Geray, ������ ����), (1692 – 1767. május 30.) krími tatár kán, II. Devlet kán fia. Első uralkodása Arszlán I. Kaplan kán idejében a núreddin címet birtokolta (1735—1736), II. Fetih kán alatt pedig kalga volt (1736—1737). II. Szelim Giráj 1748-as halála után a szultán Arszlánt nevezte ki krími kánnak. Arszlán unokatestvérét, Szelimet tette meg kalgának, bátyját, Kirimet pedig núreddinnek. Arszlán a kinevezése után elsődleges feladatának tekintette a kánság újjáépítését az 1730-as évek két pusztító orosz betörése után. Folytatta Bahcsiszeráj felépítését, de az egész Krímen támogatta a városok és épületek visszaállítását. Folytatta a félsziget bejáratát védő Perekop várának megerősítését és több kisebb erődöt (Ucs Obe, Csongár, Szivas) is emeltetett. Újjáépíttette az oroszok által lerombolt kezlevi mecsetet, iskolákat és medreszéket renováltatott (elsősorban a bahcsiszeráji nagymecset mellett levőt) és Ahmeszdzsidben, Kezlevben és egyéb városokban nyilvános kutakat építtetett. Uralkodásának másik fontos eseménye, hogy konszolidálta a belső viszonyokat. A Giráj dinasztia több tagja vélt vagy valós sérelmek miatt a kánság határvidékeire költözött és ha lehetőség adódott, lázadást szított a budzsáki és kubanyi nogájok vagy cserkeszek között. Arszlán ezeket a kánfiakat kiengesztelte, ajándékokkal és magas pozíciókkal a fővárosba csábította őket, így növelve az állam belső stabilitását. Külpolitikájában minden szomszédjával a béke megőrzésére törekedett. 1756-ban nem teljesen tisztázott okból, valószínűleg isztambuli intrika következtében a szultán leváltotta a káni tisztségről és helyére Halim Girájt ültette. Arszlán Híosz szigetére távozott. Második uralkodása 1767-ben újból kinevezték kánnak, de útban a Krím felé, a moldvai Kausani városában meghalt. Holttestét Bahcsiszerájba szállították és a káni temetőben helyezték nyugalomra. Ljubelj Kalnički Ljubelj Kalnički falu Horvátországban, Varasd megyében. Közigazgatásilag Ljubešćicához tartozik. Fekvése Varasdtól 20 km-re délkeletre, községközpontjától 6 km-re keletre a Kalnik-hegység völgyében fekszik. Története Lakosságát 1910-ben számlálták meg először önállóan, ekkor 86 lakosa volt. 1920-ig Varasd vármegye Novi Marofi járásához tartozott, majd a Szerb-Horvát Királyság része lett. Lakosságának maximumát 1961-ben érte el 281 fővel. 2001-ben a falunak 53 háza és 150 lakosa volt. Nevezetességei Szent Borbála tiszteletére szentelt kápolnája. Népi építészet. Női műlesiklás az 1994. évi téli olimpiai játékokon Az 1994. évi téli olimpiai játékokon az alpesisí női műlesiklás versenyszámát február 26-án rendezték Øyerben. Az aranyérmet a svájci Vreni Schneider nyerte meg. A Magyarországot képviselő Keszthelyi Szvetlana a 25., Litter Ágnes a 28. helyen végzett. Rácz Ofélia az első futamban nem ért célba, ő helyezetlenül zárt. Eredmények A versenyzők két futamot teljesítettek, a két futam időeredményeinek összege határozta meg a végső sorrendet. Az időeredmények másodpercben értendők. Cafu Marcos Evangelista de Moraes, vagy ismertebb nevén Cafu (São Paulo, 1970. június 7. –) brazil válogatott labdarúgó. 2004 márciusában Pelé a 125 legjobb élő labdarúgó közé sorolta. A Cafu becenevet azért kapta, mert játékstílusa sokakat emlékeztetett Cafuringa, az 1970-es évek legendás brazil csatárának játékára. Azon a napon született, amikor a mexikói vb-n a későbbi győztes brazil válogatott legyőzte Angliát, és apja örömében elhatározta, hogy kisfia egyszer híres focista lesz. Klubkarrier A São Paulo-i születésű fiú a gyerekcsapat, az Otaquaquecetuba után a helyi nagyágyúban, a piros-fekete São Paulo FC-ben lett profi. Ezzel a gárdával nyert két brazil bajnoki és São Paolo állami címet, valamint 2 Libertadores Kupát, (1992-ben és 1993-ban), és ráadásként egy Világkupát, amit éppen a Milan ellen hódítottak el. 1994-ben ő lett Dél-Amerika legjobb nem Európában játszó játékosa. Friss világbajnokként nem is maradt sokáig São Paulóban, mert 1995-ben a Real Zaragoza, a friss spanyol kupagyőztes igazolta le. Itt a válogatott Belsué mellett nem fért be a csapatba, ezért év közben hazatért. Egészen 1997-ig maradt a Palmeirasban, de korántsem volt annyira sikeres a csapat, mint régen. Mindössze egy állami bajnokságot nyertek 1996-ban. Végül a brazil győzelemmel végződött Copa América után az AS Roma igazolta le, de itt sem tudott elérni semmi kiemelkedőt. Végül annyi keserves év után a Romával, 2001-ben bajnoki címet nyertek. A 2002-es világbajnokság után átigazolt az AC Milan csapatához. Nagy szerepet játszott a 2003–04-es bajnoki cím elhódításában és a következő évben is csapata egyik legjobbja volt. Játéka gyors, pontos és hihetetlenül hasznos volt, igazi erőssége lett a Milan együttesének. Válogatottság 1990-ben, mindössze 20 évesen mutatkozott be a válogatottban, de nem vált egyből stabil taggá. Az 1994-es vb-n viszont ott volt Jorginho cseréjeként, és végül a döntőben kapott szerepet a korán megsérült csapatkapitány helyett. Itt olyan jó teljesítményt nyújtott, hogy a brazil focilegenda, Pelé is megdicsérte. 1998-ban is ott volt a világbajnokságon, de a döntőben alulmaradtak a franciákkal szemben. A következő évben kárpótolta magát egy Copa Américával. 2002-ben fantasztikus évet zárt. Ő lett a veretlenül vb-t nyert csapat kapitánya, így ő emelhette a magasba a trófeát. A vb-trófea átvételekor 3 milliárd nézőnek mutatta meg pólóját, melyen az Irine felirat volt látható, ami annak a kerületnek a neve, ahol felnőtt, és amelynek hátrányos sorsú gyerekeiért egy alapítványt is létrehozott. A válogatottságok számában Brazília rekordtartója: 2006. június 9-ig 142-szer ölthette fel a nemzeti csapat mezét. Négy világbajnokságon szerepelt a Seleção csapatában, és 1994-ben és 2002-ben világbajnoki címet szerzett. 1998-ban szintén világbajnoki döntőt játszott, de Franciaország ellen alulmaradt a brazil gárda. A 2006-os vébén ismét szerepelt, ahol csapata a negyeddöntőkig jutott, ezután azonban visszavonult a válogatottól. Felségsértés A felségsértés régi hazai jogunk szerint az államkötelék elleni büntettek köréhez tartoznak: a felségsértés vagy felségárulás vagy pártütés, crimen laesae Majestatis seu perduellionis ; a hűtelenség , nota infidelitatis . A magyar büntető törvénykönyv az elnevezést (felségsértés és hűtelenség) megtartotta, azonban lényegesen eltérő tartalommal. Esetei Régibb jogunk szerint a felségsértésnek esetei a következők voltak: Az 1715. XLIX. t.c. az i.p. alapján a belháború fejeit, Rákóczit és Bercsényit felségsértésben (in nefando atrocis Perduellionis Crimine) bűnösöknek mondta ki. A többi esetek az 1715. VII. t.c. (de Casibus Criminis laesae Majestatis) és az abban idézett régibb törvények (Szt. István II.35. 51., Kálmán II.6.) alapján. A felségsértés büntetése a halál volt, továbbá a bűnös osztályrészére eső, valóságos tulajdonában levő ingó és ingatlan javainak elkobzása. Sőt, az 1715. IX. t.c. a vagyonelkobzást még az ártatlan gyermekek vagyonrészére is kiterjesztette, a törvény indokai szerint azért: «quo vero a crimine laesae Majestatis, patres, metu poenae, etiam in filios ex amissione Portionum suarum redundantis, magis, quam propriae intitu, absterreantur; hocque execrandum et abominabile malum eo magis vitetur», amely szigort csak az 1781. LVI. t.c. szüntette meg. A halálbüntetést régebben kerékbetöréssel s nem ritkán más súlyosbításokkal hajtották végre; tagadhatatlan, hogy a büntetés nem egyszer jellegéből kivetkőzve, a bűnös ártatlan hozzátartozóit sem kímélő [bosszú]]vá fajult. Az 1878. évi btkv-ben Az 1878. évi magyar btkv. szerint a felségsértés az állam, illetőleg ennek leglényegesebb alkotórészei ("alkatrészei") megsemmisítésére irányult erőszakos merénylet. Ezek a leglényegesebb alkotórészek: I. az uralkodó, II. az alkotmány, III. a terület. Az uralkodó sérelmére I. A felségsértést, amelynek tárgya az uralkodó, az követi el aki a királyt meggyilkolja, szándékosan megöli vagy ezeknek a cselekményeknek valamelyikét megkísérli; aki a király testi épségét megsérti vagy őt az uralkodásra képtelenné teszi; aki a királyt az ellenség hatalmába adja, az uralkodásnak gyakorlatában akadályozza, vagy személyes szabadságától megfosztja; az előbbi 2 pontban meghatározott cselekmények valamelyikét megkísérli. Büntetés az 1. pont esetében a halál , a 2. és 3. pont esetében életfogytig tartó, a 4. pont esetében 10-15 évig terjedő fegyház . Az alkotmány sérelmére II. Az alkotmány védelmében felségsértést képez: 1. a trónöröklés törvényes rendjének; 2. a magyar állam alkotmányának, a magyar államot képező országok közt fennálló államközösségnek, a magyar állam és az osztrák-magyar monarchia másik állama között fennálló kapcsolat erőszakos megváltoztatására közvetlenül irányzott merénylet. A büntetés mértéke 10-15 évig terjedhető államfogház. A terület sérelmére III. A terület védelmében felségsértés minden oly merénylet, amely közvetlenül arra irányul, hogy a magyar államnak vagy a monarchia másik államának területe erőszakkal idegen uralom alá jusson, vagy azon államtól, amelyhez tartozik, erőszakkal elszakítsák. Büntetése életfogytig tartó fegyház. Büntetés tárgyát képezik továbbá a felségsértés elkövetésére irányzott szövetség, amely létrejött, mihelyt két vagy több személy a felségsértés elkövetését közös egyetértéssel elhatározza, súlyosabb büntetési tétellel arra az esetre, ha a szövetségen felül előkészületi cselekmény is elkövettetett; 2. az I. alatti felségsértés elkövetésére szövetkezés nélkül tett előkészület; 3. felségsértés elkövetésére intézett egyenes és nyilvános felhívás. A nyilvánosság alatt irat, nyomtatvány, képes ábrázolat terjesztése vagy közszemlére kiállítása is értetvén; 4. a felségsértés feljelentésének elmulasztása, kivéve, ha a célba vett bűntett abbahagyatott. De valamint a büntetendőség határai a felségsértésnél tovább terjednek, mint más bűncselekményeknél (a szövetség, és az előkészületi cselekményeknek büntetendősége), úgy tágasabbak a büntetlenség határai is. A felségsértés büntethetősége megszűnik a cselekmény felfedezése előtti önkényes elállás és a káros következményeknek önerejéből vagy a hatóságnak történt feljelentése folytán történt elhárítása esetében. A főbüntetésen felül a hivatalvesztés és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése is megállapítandó. A királysértés A király iránt tartozó tiszteletnek megsértése nem felségsértés, hanem királysértés; a királynak tettleges bántalmazása, amennyiben a fenti I. pont szerint nem képez felségsértést, királybántalmazás címén büntetendő. Rade b. Hohenwestedt Rade b. Hohenwestedt település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: Afric Simone Afric Simone - eredeti nevén Henrique Simone - (Maputo, 1956. július 17. –) mozambiki származású brazil énekes és dobos. Legismertebb slágerei a Ramaya és a Hafanana. Az '70-es években és a '80-as évek elején világszerte nagy népszerűség övezte. Turnézott többek között a keleti blokk országaiban, így 1982-ben járt Magyarországon is. Pályafutása Simone Brazíliában született, brazil apa és mozambiki származású anya gyermekeként. Apja halála után, 9 éves korában anyjával Lourenco Marquesbe, Mozambik fővárosába (jelenlegi neve: Maputo) költöztek. Később itt figyelt fel rá egy menedzser, aki Londonba hívta. Itt egy jó összeköttetésekkel rendelkező másik üzletembernek köszönhetően más európai városokban is fellépési lehetőségekhez jutott. Eleinte persze be kellett érnie kisebb klubokkal, különböző tévéshow-kkal. Előfordult, hogy csupán dobolni hívták egy együtteshez. Fokozatosan került a középpontba és jutott egyre rangosabb meghívásokhoz. A különféle afrikai nyelvjárások mellett megtanult angolul, franciául, portugálul és németül. Hitvallása viszont az volt, hogy a legfontosabb a zene és a ritmus, ezeket mindenki megérti. Dalainak szövege esetenként valamiféle kevert halandzsa nyelven íródott, zömmel angol és afrikai szavakból. A szerencse Eddy Barclay, francia lemezproducer személyében mosolygott rá, aki megnézte egyik műsorát, és fantáziát látott a támogatásában. 1974-ben jelent meg első albuma, a Mr. Barracuda. Már erről is sláger lett néhány dal, mint például a Barracuda vagy az El Cocodrilo, de a nagy dobást a következő évben kiadott Ramaya című LP jelentette. Erről a címadó felvétel és a Hafanana egész Európában nagy sláger lett, és ahogy kissé pikírten egy magyar újságíró később megjegyezte, „akkoriban minden vurstliban ezek és ehhez hasonló dalok harsogtak a hangszórókból.” A következő esztendőben az Aloha Playa Blanca LP került az üzletekbe. A cím a lemez két slágerét rejti, melyek közül a Playa Blanca bizonyult emlékezetesebbnek: 1984-ben Moonlight and Dancing címmel a Saragossa Band is feldolgozta. Bár a diszkózene igazából Simone sikerei idején kezdett népszerűvé válni Európában, az énekes mégis viszonylag hamar kikerült az élvonalból. Későbbi lemezei már nem voltak igazán sikeresek, ő maga viszont továbbra is vállalt fellépéseket. 1982-ben Budapestre is eljutott, ahol az azóta leégett Budapest Sportcsarnok megnyitásának tiszteletére rendezett diszkógálán lépett fel a holland női trió, a Babe és Vulcano társaságában. 1997-ben a szlovák Maduar együttes feldolgozta Simone két legnépszerűbb slágerét, a Ramayát és a Hafananát. Mindkét új verzió siker lett Szlovákiában és Magyarországon, és talán ez is szerepet játszott abban, hogy a BMG cseh lányvállalata 2000-ben CD-n adta ki az énekes legnagyobb slágereinek válogatását. Állítólag 2007-ig bezárólag ez az egyetlen, hivatalosan kiadott Afric Simone CD. Ismertebb lemezei Albumok 1974 Mr. Barracuda 1975 Ramaya 1976 Aloha Playa Blanca 1978 Boogie Baby 1984 The Best of Afric Simone (válogatás) 1990 Afro Lambada 2000 Best of Afric Simone (válogatás, CD) Kislemezek 1974 Barracuda / Humbala 1975 Ramaya / Piranha 1975 Hafanana / Sahara 1975 Hafanana / Vagabundo 1976 Aloha Wamayeh / Al Capone 1976 Aloha / Marabu 1976 Playa Blanca / Marabu 1977 Maria Magdalena / July 1979 Boogie Baby / Maria Magdalena 1979 Me Gusta Bailar / Jambo Jambo 1980 China Girl 1982 Marria, Sexy Bomba de Paris / Holiday Holland slágerlistás helyezések (Nederlandse Top 40) Ramaya : 1975. július 5-től 10 hétig. Legmagasabb pozíció: 2. hely Hafanana : 1975. október 4-től 7 hétig. Legmagasabb pozíció: 13. hely Playa Blanca : 1976. szeptember 4-től 7 hétig. Legmagasabb pozíció: 14. hely Arsène Lupin kalandjai Az Arsène Lupin kalandjai (eredeti cím: Les aventures d'Arsčne Lupin) 1957-ben bemutatott egész estés francia–olasz film, amelyet Jacques Becker rendezett. A forgatókönyvet Maurice Leblanc, Jacques Becker és Albert Simonin írta, a zenéjét Jean-Jacques Grünenwald szerezte. A Német Szövetségi Köztársaságban 1957. szeptember 13-án mutatták be. A francia királylány dala A francia királylány dala Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékának egyik betétdala. János vitéz a szépséges francia királylány kérésére kijelenti, hogy leszámol a törökkel, megmenti az országot és a francia koronát. A királylány arról ábrándozik, hogy ő is szívesen részt venne a csatában. Források Lehoznám néked a csillagokat: Magyar operettdalok énekhangra, zongorakísérettel. Budapest: Zeneműkiadó. 28. o. Magyar operettek gyöngyszemei: Nagysikerű operettek legszebb dalai énekhangra, zongorakísérettel. Második kiadás. Budapest: Zeneműkiadó Vállalat. I kötet., 28. o. Felvételek Kacsóh Pongrác – Heltai Jenő : Francia királykisasszony dala. Gyurkovics Mária YouTube (2012. feb. 5.) (Hozzáférés: 2017. máj. 27.) (audió) Kacsóh Pongrác – Heltai Jenő : A francia királylány dala. Lehoczky Éva , MRT Szimfonikus Zenekara, Vezényel: Polgár Tibor YouTube (2014. jún. 1.) (Hozzáférés: 2017. máj. 27.) (audió) Kacsóh Pongrác – Heltai Jenő : A francia királylány dala. Benedekffy Katalin ének, Neumark Zoltán zongora YouTube. MOM Kulturális Központ (2014. okt. 2.) (Hozzáférés: 2017. máj. 27.) (videó) Kacsóh Pongrác – Heltai Jenő : A francia királylány dala. Takács Barbara ének, Kovács Éva zongora YouTube. Székesfehérvár (2015. máj. 31.) (Hozzáférés: 2017. máj. 27.) (videó) Kacsóh Pongrác – Heltai Jenő : A francia királylány dala. Molnár Ágnes ének, Beijing Symphony Orchestra (en) , vezényel Kesselyák Gergely YouTube. Beijing (2013. jan. 11.) (Hozzáférés: 2017. máj. 27.) (audió) Kacsóh Pongrác – Heltai Jenő : A francia királylány dala. Fischl Mónika YouTube. Budavári Palotakoncert (2016) (Hozzáférés: 2017. máj. 27.) (videó) Kacsóh Pongrác – Heltai Jenő : A francia királylány dala. Ötvös Csilla YouTube (2010. jún. 16.) (Hozzáférés: 2017. máj. 27.) (videó) San Lorenzo megye (Chaco) San Lorenzo egy megye Argentínában, Chaco tartományban. A megye székhelye Villa Berthet. Települések A megye 2 nagyobb településből (Localidades) áll: Samuhú Villa Berthet Kisebb települései (Parajes): Cordelle Cordelle település Franciaországban, Loire megyében. Lakosainak száma 902 fő (2015). Cordelle Commelle-Vernay, Bully, Dancé, Saint-Cyr-de-Favières, Saint-Jean-Saint-Maurice-sur-Loire, Saint-Paul-de-Vézelin és Saint-Priest-la-Roche községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Közönséges karcsúbagoly A közönséges karcsúbagoly (Hypena rostralis) a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjébe, ezen belül a bagolylepkefélék (Noctuidae) családjába tartozó faj. Elterjedése Egész Európába Skandináviából terjedt el. Kis-Ázsiában és Szibériában széles körben elterjedt. Kedveli az erdők szélét, tisztásokat, tengeri területeket, elterjedt a kertekben, parkokban és termőföldeken, a hegyekben 1600 méterig figyelték meg. Megjelenése lepke: szárnyfesztávolsága: 27–32 mm, az első szárnyak sötét szürkék, világosbarnák. Az enyhén hullámos keresztirányú vonal húzódik a szárny közepén. A fejen jellegzetes, nagyon hosszú orr van. hernyó: zöld hátul sötétebb, az oldalvonala fehér. A fej sárgás-barna. báb: sötétbarna és viszonylag keskeny. Életmódja nemzedék: 1-2 nemzedék évente. A generációs sorozat nagyon egyenetlen, az első nemzedék június / júliusban repül, a második, ha kedvezőek a feltételek, ősszel, ekkor a lepkék is áttelelhetnek. hernyók tápnövényei: közönséges komló (Humulus lupulus) a csalán (Urtica) , vagy málna (Rubus idaeus) és a szeder (Rubus fruticosus) . Weyer Balázs Weyer Balázs (Budapest, 1972. szeptember 13. –) magyar újságíró, az Origo alapító főszerkesztője (2000–2011), világzenei rendezvények ihletője, szervezője. Élete Édesapja Weyer Béla újságíró, a HVG volt berlini tudósítója, édesanyja Galotti Gizella. 1998-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar szakán, egy évvel később pedig az ELTE kommunikáció szakán végzett. 2012-ben a Sheffieldi Egyetem University World Music Studies szakán etnomuzikológus képzettséget szerzett. Már egyetemistaként újságíró volt a Magyar Narancs (1993–1996) és Vasárnapi Hírek (1996–97) lapoknál, 1995-ben a Tilos Rádió munkatársaként, 1997–98-ban pedig az RTL Klub hírszerkesztőjeként dolgozott. A Minőségi Újságírásért Díjat adó alapítvány szakmai zsűrijének tagja. 2000 májusában lett az Origo főszerkesztője, 2010. június 17-én pedig a hírportál szerkesztőségének éléről Weyert az egész Origo-csoport főszerkesztőjévé léptették elő, a lap főszerkesztője Nádori Péter lett. 2011. október 1-ig volt főszerkesztő, ekként a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesületének elnökségi tagja, az Önszabályozó Reklámtestület választmányának tagja. 2012-ben több mint harminc - volt és aktív - főszerkesztővel együtt a média átláthatóságáért, etikus újságírásért életre hívták a Főszerkesztők fóruma nevű társaságot, melynek Weyer alapító vezetője. 2013-ban Poszt címmel indított internetes tartalmakat újraközlő nyomtatott lapot, melynek szeptemberben megjelent első száma egyben az utolsó is volt: az újság többé nem jelent meg. 2015-ben Sáling Gergővel és Pethő Andrással - mindketten korábbi origosok - megalapította a Direkt36 nevű tényfeltáró újságírói csoportot. 2015 óta a Hangvető programigazgatója, a World Music Expo magyarországi kiállításának szervezője, a Budapest Ritmo világzenei fesztivál egyik kitalálója és szervezője. 2006-ig a Színház- és Filmművészeti Egyetem televízió műsorvezető, rendező osztályában oktatott újságírást, valamint tanított az ELTE Média és Kommunikáció Tanszékén, illetve a Független Médiaközpontban is. Az Origónál 1997-ben György Péter ajánlására az akkori Matáv az internetszolgáltatás megindítása előtt tanulmányt rendelt a magyar nyelvű internetes tartalomfejlesztés lehetőségéről, amit Nádori Péter, Pohly Ferenc, Simó György és Weyer Balázs készített el. Ez volt a későbbi origo és annak gazdasági rovatának, az Üzleti negyednek az alapja. A lap 1998 decemberében indult, első főszerkesztője Nádori Péter volt, aki azonban korán elment, őt az RTL Klubtól visszatérő Weyer követte 2000 májusában. Weyer egyike volt azoknak, akik kidolgozták az Origo tartalmi koncepcióját, és ő volt az is, aki a 2015 végén bekövetkezett politikai hátterű tulajdonosváltozásig érezhető, a BBC-t mintának tekintő semleges hangvételű újságírást képviselte. 2011. október 1-jén Vaszily Miklós, az Index.hu Zrt.-től átigazolt új vezérigazgató elbocsátotta Weyert (és az időközben visszatért Nádori Pétert), utólag beismerve: tartott attól, hogy a két alapítónak túl nagy informális hatalma van a szerkesztőségben, és nem tud hatni a lapra, így felelősséget vállalni a cégért. Weyer később úgy nyilatkozott: akkor küldték el az Origótól, amikor a lap a legjobb korszakát élte. Díjai A Magyar Hírközlésért Szakmai Érem 2005 Magyar Ezüst Érdemkereszt 2017 Publikációi Szegény sztárok: Nat King Cole Michael Jackson / / Weyer Balázs - Metsze(t)t 1993 Felelősök (Kóczián Péterrel közösen). Budapest, 1996., Figyelő. Kántor nyomoz. Az invesztigatív újságírásról. (Vajda Évával közösen). In: A nyilvánosság rendszerváltozása. Budapest, 1998., Új Mandátum. Szabadon. A közösségi rádiózás Magyarországon. (Giczey Péterrel, Cs. Kádár Péterrel és Péterfy Ferenccel közösen). Budapest, 1999., Szabad Rádiók Magyarországi Szervezete Hogyan mentsük meg a sajtót, hogy az megmenthessen minket? : a szabad média anyagi és intézményi környezetének kiépítése - Hegymenet : társadalmi és politikai kihívások Magyarországon / szerk. Jakab András, Urbán László- Osiris, 2017 2016-os magyar tekebajnokság A 2016-os magyar tekebajnokság a hetvennyolcadik magyar bajnokság volt. A bajnokságot május 14. és 15. között rendezték meg, a férfiakét Győrben, a nőkét Budapesten, az FTC pályáján. La Vacquerie La Vacquerie település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 301 fő (2015). La Vacquerie Caumont-l’Éventé, La Lande-sur-Drôme, Sallen, Sept-Vents, Biéville és Vidouville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Borsa Brown Borsa Brown (Szobonya Erzsébet, Vác, 1975. november 16. –) álnéven publikáló magyar író. Életrajz Iskoláit Vácon végezte. Érettségi után egy nemzetközi multinacionális cég középvezetője lett, majd második gyermeke születése után családi vállalkozásba kezdett. Emellett online cikkei jelentek meg, elsősorban az anyaság, és nőiesség témájában. Első könyve 2013-ban jelent meg az Álomgyár Kiadó gondozásában, melynek címe: A maffia ágyában. Az első kötetet követte még kettő, 2014-ben A maffia ölelésében, és A maffia szívében. 2015-ben robbant be a köztudatba, Az Arab című regényével, melyet több rangos díjra is jelöltek, és ami még abban az évben az Év Könyve kitüntetést kapta. Az arab című sikerregény, folytatódott, a sorozatnak öt kötete van. Az Arab, Az arab szeretője, Az Arab lánya 1., Az Arab lánya 2., Az Arab fia. Minden regénye a toplisták élére került, sokak szerint magyar írók között az ő könyvei fogynak a legnagyobb példányszámban. Elsősorban romantikus, erotikus témában ír, de emellett fontos, társadalmi problémákra is rámutat, és a pszichológia sem áll tőle távol. Különös, szókimondó, egyedi stílusa miatt vált az olvasók egyik kedvencévé. 2018 tavaszán debütál új regényével, mely A férj prostija címet kapta. Hamarosan megörvendezteti olvasóit, gyermekmesékkel is, melyhez különböző pályázatokat indítanak el. Célja, hogy minden gyermek kezébe kerüljön könyv, és minden korosztály belekóstoljon az olvasás szépségébe. Mottója: Annyiszor élsz, ahány könyvet olvasol. Eddig megjelent könyvei A maffia ágyában (2013) A maffia ölelésében (2014) A maffia szívében (2014) Az Arab (2015) Az Arab szeretője (2016) Az Arab lánya 1 (2016) Az Arab lánya 2 (2017) Az Arab fia (2017) A maffia ágyában bővített kiadás (2016) A maffia ölelésében bővített kiadás (2016) A maffia szívében bővített kiadás (2017) A férj prostija ; Álomgyár, Bp., 2018 Díjak, jelölések Aranykönyv jelölés (2014) Aranykönyv jelölés (2015) Az Év Könyve-fődíj az olvasók szavazata alapján Az Arab című kötettel (2015) Aranykönyv díjazott, 2. helyezett (2016) Jegyzetek https://alomgyar.hu/szerzo/borsa-brown Forrás https://www.nlcafe.hu/magyarorszagkul/20180124/nem-is-kulfoldi-borsa-brown-2017-legsikeresebb-irono/ http://rtl.hu/rtlklub/portre/borsa-brown-nem-o-kereste-az-irast-az-iras-talalta-meg-ot https://www.youtube.com/watch?v=NAUr6IJFwmU http://www.blikk.hu/sztarvilag/kultura/tudta-2017-egyik-legsikeresebb-ironoje-magyar/h3fwj6h Férfi csapat kardvívás az 1912. évi nyári olimpiai játékokon A Stockholmban megrendezett 1912. évi nyári olimpiai játékokon a férfi csapat kardvívás egyike volt az 5 vívószámnak. 11 nemzet indult a versenyen és a magyar csapat nyerte az aranyérmet. Afrika irodalma Afrika népeinek szépirodalmát lehet történelmi, földrajzi és nyelvi alapon is csoportosítanunk. Az ókorban Egyiptomban alakult ki virágzó írásbeliség és irodalom, amely az egész közel-keleti és a görög-római civilizációra jelentős hatást gyakorolt. A középkorban Észak-Afrikában és kisebb részben Kelet-Afrikában bontakozott ki jelentősebb irodalmi élet. Ezek közé tartozott az arab irodalom mellett az elsősorban keresztény vallási témájú kopt, núbiai és etióp irodalom. A 19. századtól kezdve az európai gyarmatosítók hatására Fekete-Afrika területén is sorra születtek a nemzeti irodalmak. Nyelvi szempontból Afrika rendkívül színes képet mutat, a földrész lakói több száz különböző nyelvet beszélnek. Ezek közül a Szaharától északra a több mint 100 millió afrikai beszélővel rendelkező arab nyelv játszik meghatározó szerepet az irodalomban, bár néhol a berber nyelvű irodalom is jelentős. A klasszikus arab nyelv irodalma majdnem másfél évezredes hagyományra tekint vissza. Emellett az arab fordítások őriztek meg számos ókori görög és indiai művet is, amelyek ezek közvetítésével kerültek vissza az európai irodalmi életbe a reneszánsz idején. Kelet-Afrikában nagy hagyományú, jelentős irodalommal rendelkezik a 46 millió ember által beszélt szuahéli nyelv. Nyugat-Afrikában a legjelentősebb hagyományokra visszatekintő irodalom a joruba nyelvé (Nigéria, kb. 20 millió beszélővel), a kölcsönösen érthető mande nyelveké (bambara, mandinka stb., 10-20 millió beszélő), valamint a volof nyelvé (6 millió beszélő). Említésre méltó helyi irodalma van még Közép-Afrikában a lingala (6 millió), Dél-Afrikában pedig a xhosza, a zulu és a tswana nyelveknek (együtt kb. 20 millió beszélő). Fekete-Afrika irodalmi élete azonban döntő mértékben angol és francia nyelvű. Az angol nyelvű irodalom különösen a Dél-afrikai Köztársaságban, Nigériában és Ghánában, a francia nyelvű pedig leginkább Szenegálban, Kamerunban és Maliban virágzik. A francia nyelv Észak-Afrika egyes országainak irodalmában (különösen Algériában és Marokkóban) szintén nagy szerepet játszik az arab mellett. Dél-Afrikában igen jelentős ezenkívül az afrikaans, illetve néhány fekete-afrikai országban a portugál nyelvű irodalom. Az afrikai irodalmak története Régi afrikai irodalmak A szerzők neve magyaros átírásban szerepel! Ókori egyiptomi irodalom A világ első irodalma a mezopotámiai irodalom mellett az ókori Egyiptom irodalma volt. Az első egybefüggő egyiptomi szövegek az i. e. 27. századra tehetőek. Ekkor két különböző írás alakult ki: a hieroglif írás és a hieratikus írás. Az írásjegyeket kőbe vésték vagy papiruszból készült hosszú tekercsekre festették. A szépirodalmi és tudományos művekről másolatokat készítettek. A papirusztekercsből álló könyveket templomi és királyi könyvtárakban őrizték. Az egyiptomi irodalom vallási, erkölcsi, tudományos és világi műveket egyaránt nagy számban hozott létre. A legismertebb ránk maradt vallási művek a halállal és a túlvilággal foglalkoznak: a 23 méter hosszú, színes képekkel díszített Halottak könyve, az Amduat-könyv és a Kapuk könyve. A vallásos líra műfaja a himnusz volt. A legkiemelkedőbb a megrendítően szép leírásokat tartalmazó Aton-himnusz („naphimnusz”), amelynek szerzője valószínűleg Ehnaton fáraó volt. Az intelmek bölcs mondások gyűjteményei, a legismertebbek az Ipuwer intelmei és a Noferti intelmei. Az elbeszélő irodalom egyik fő csoportját a nehéz életsorsokról, kalandos utazásokról, mesés eseményekről szóló tanító vagy szórakoztató elbeszélések alkotják, míg a másik csoportba a történetírás műfaja tartozik. A legismertebb egyiptomi elbeszélések A paraszt panaszai, a Szinuhe története, A hajótörött története, A két testvér története, valamint A Királyfi és a Sors. A világi lírát a zenés kísérettel előadott úgynevezett „hárfás dalok” jelentették. Ezek gyakran komoly filozófiai problémákat, az élet és halál kérdését tárgyalták, mint az Életuntról szóló költemény. A szerelmet és a természet szépségét ünneplő verseket is írtak. Az egyiptomiak rituális táncokkal összekötött vallási misztériumjátékokat is előadtak. A leggyakrabban eljátszott darab Ozirisz története volt. A Ptolemaida uralkodók korától (i. e. 3-1. század) az egyiptomi irodalom nyelve a görög lett. A ma ismert legnagyobb egyiptomi történetíró az i. e. 3. században élt Manethón volt, aki a fáraók dinasztiáinak történetét dolgozta fel. Egyiptom további görög nyelvű szerzői közé tartozik a himnuszköltő Fayumi Iszidórosz (i. e. 3–2. század), valamint a két nagy tudományos író, Euklidész (i. e. 330–275) és Ptolemaiosz Klaudiosz (i. sz. 90–170). Régi etióp irodalom Etióp Biblia (a görög Biblia teljes fordítása + Énokh könyve , 5. század) Kebra Nagaszt („Királyok dicsősége”, őskrónika, 14. század) Akszum Könyve (krónikagyűjtemény, 15–19. század) Régi núbiai irodalom Keresztény egyházatyák levelei és a szentek élete, 8–15. század Régi észak-afrikai arab irodalom Muhammad al-Arabí al-Darkaví (1760–1823) Imám asz-Szujútí (1445–1505) Ahmad al-Tifasí (1184–1253) Maimonidész (1135–1204) al-Makrizí (1364–1442) Muhammad al-Ifraní (1670–1747) Ahmad bin Adzsiba (1747–1809) Ibn Ádzsurrúm (1273–1323) Ibn Battúta (1304–1368) Ibn Haldún (1332–1406) Régi berber irodalom Muhammad Avzal (1670–1748) költő Régi szuahéli irodalom Tambuka története ( Utendi wa Tambuka , eposz – 18. század) Pate krónikája (Bwana Kitini herceg 13–19. századi történetgyűjteménye) Észak-afrikai irodalom, 19–20. század A szerzők neve magyar átírásban szerepel. (A francia nyelven alkotók esetében a francia írásmódú nevet lásd zárójelben!) Arab irodalom Algéria Abdelhamíd ben Hedúga (1925–1996) Ahmed Reda Húhú (1911–1956) Egyiptom Abbász al-Akkad (1889–1964) Ala al-Aszvaní (1957–) Tavfik al-Hakím (1898–1987) Muhammad Aladdin (1979–) Abd el-Rahmán el-Abnudí (1938–) költő Gamal el-Gitání (1945–) Navál esz-Szádaví (1931–) Abd el-Hakím Kaszem (1934–1990) Muhammad Huszajn Hejkál (1888–1956) Jehja Hakkí (1905–1992) Zahi Havassz (1947–) Tahá Huszejn (1889–1973) Szonalláh Ibráhim (1937–) Juszúf Idrísz (1927–1991) Szaláh Dzsahín (1930–1986) Nadzsvíb Mahfúz (1911–2006) – Nobel-díj , 1988 Rauf Muszad (1937–) Alifa Rifát (1930–1996) Ahmed Savkí (1868–1932) Marokkó Lejla Abú Zejd (1950–) Mohamed Sukrí (1935–2003) Mohamed Zafzaf (1942–2001) Szudán Tajeb Szalíh (1929–) Ibráhim Ali Szalmán (1939–1995) Tunézia Abú l-Kászim Esebbí (1909–1934) költő Jusszef Rzuga (1957–) költő Válid Szolimán (1975–) Berber nyelvű irodalom Szí Mohánd (Algéria, 1848–1905) költő Abdellah Mohja (Mohya) (Algéria, 1950–2004) Núbiai nyelvű irodalom Haggág Haszan Oddul (Egyiptom, 1944–) Francia nyelvű irodalom Algéria Jean Amrouche (1906–1962) Távósz Amrús (Taos Amrouche, 1913–1976) Rasíd Búdzsedra (Rachid Boudjedra, 1941–) Szaíd Búlífa (Si Amar U Said Boulifa, 1861–1931) Mohammed Dib (1920–2003) Táhar Dzsaút (Tahar Djaout, 1954–1993) Ásszija Dzsebár (Assia Djebar, 1936–) Mulúd Feraún (Mouloud Feraoun, 1913–1962) Mulúd Maammeri (Mouloud Mammeri, 1917–1989) Rasíd Mímúni (Rachid Mimouni, 1945–1995) Káteb Jászín (Kateb Yacine, 1929–1989) Marokkó Driss Chraïbi (1926–2007) Táhar ben Dzsellún (Tahar Ben Jelloun, 1944–) Mohammed Hajr ed-Dín (Mohammed Khair-Eddine, 1941–) Ahmad Szefrivi (Ahmed Sefrioui, 1915–2004) Malíka Úfkír (Malika Oufkir, 1953–) Tunézia Monszef Gasem (Moncef Ghachem, 1946–) Fekete-Afrika irodalma, 19–20. század A szerzők neve az adott országban szokásos (angolos vagy franciás) írásmóddal szerepel. Afrikai nyelvű irodalmak Kelet-Afrika Szuahéli irodalom Szuahéli Biblia (1879, 1890) Muyaka bin Haji ( Tanzánia , Zanzibár, 1776–1840) Euphrase Kezilahabi (Tanzánia, 1944–) Mwana Kupona binti Msham ( Kenya , 1790–1860) Julius Nyerere (Tanzánia, 1922–1999) Robert bin Shaaban (Tanzánia, 1909–1962) Egyéb nyelvek Faarax Maxamed Jaamac Cawl ( Szomália , szomáli nyelvű, 1937–1992) Tsegaye Gabre-Medhin ( Etiópia , amhara nyelvű, 1936–2006) Mohamed Ibrahim Warsame (Szomália, szomáli nyelvű, 1943–) Okot p'Bitek ( Uganda , acsoli nyelvű, 1931–1982) Ngũgĩ wa Thiong’o (James Ngugi) ( Kenya , kikuju nyelvű, 1938–) Közép-Afrika Bienvenu Sene Mongaba ( Kongói Demokratikus Köztársaság , lingala nyelvű, 1967–) Nyugat-Afrika Joruba irodalom (Nigéria) Joruba népköltészet ( ifa költészet) Joruba Biblia (1862, 1885) Daniel O. Fagunwa (1903–1963) Akinwunmi Isola (1940–) Hubert Ogunde (1916–) Egyéb nyelvek Népköltészet Szungyata, az oroszlán fia. Mandinka nyelvű eposz Mame Younousse Dieng ( Szenegál , volof nyelvű, 1940–) Abubakar Imam ( Nigéria , hausza nyelvű, 1911–1981) Carl Christian Reindorf ( Ghána , ga nyelvű, 1834–1917) Ferdinand Kwasi Fiawoo (Ghána, eve nyelvű, 1891–1969) Gaddiel Robert Acquaah (Ghána, fanti nyelvű, 1956–) Dél-Afrika Tswana irodalom Tswana Biblia (1840, 1857) Sheleng Ositilwe ( Botswana , ?-1972) Sol Plaatje ( Dél-afrikai Köztársaság , 1876–1932) Xhosza irodalom (Dél-afrikai Köztársaság) Xhosa Biblia (1846, 1857) Henry Hare Dugmore (1810–1896) Archibald Campbell Jordan (1906–1968) Samuel Mqhayi (1875–1945) költő Ntsikana (1780–1821) Zulu irodalom (Dél-afrikai Köztársaság) Zulu Biblia (1865, 1883) Mazisi Kunene (1930–) Sibusiso Nyembezi (1919–2000) Benedict Wallet Vilakazi (1906–1947) Egyéb nyelvek Chirikure ( Zimbabwe , sona nyelvű, 1962–) Thomas Mofolo ( Lesotho , szeszotó nyelvű, 1876–1948) Solomon Mutswairo (Zimbabwe, sona nyelvű, 1924) Ndabezinhle Sigogo (Zimbabwe, ndebele nyelvű, 1932–2006) Európai nyelvű irodalmak Angol nyelvű irodalom Chinua Achebe (Nigéria, 1930–) – Széthulló világ (a legismertebb fekete-afrikai regény) Ama Ata Aidoo (Ghána, 1942–) Elechi Amadi (Nigéria, 1934–2016) Raphael Armattoe (Ghána, 1913–1953) Kofi Awonoor (Ghána, 1935–) Ayi Kwei Armah (Ghána, 1939–) J. E. Casely Hayford (Ghána, 1866–1930) Chin Ce (Nigéria, 1964–) Syl Cheney-Coker ( Sierra Leone , 1945–) John Pepper Clark (Nigéria, 1935–) Samuel Ajayi Crowther (Nigéria, 1807–1891) Tsitsi Dangarembga ( Zimbabwe , 1959–) Amma Darko (Ghána, 1956–) Michael Dei-Anang (Ghána, 1919–1977) Unity Dow (Botswana, 1959–) Cyprian Ekwensi (Nigéria, 1921–) Buchi Emecheta (Nigéria, 1944–) Nuruddin Farah ( Szomália , 1945–) Kuki Gallmann (Kenya, 1943–) Bessie Head (Botswana, 1937–1986) Africanus Horton (Sierra Leone, 1835–1883) Samuel Johnson (Nigéria, 1846–1901) Dambudzo Marechera (Zimbabwe, 1952–1987) Meja Mwangi (Kenya, 1948–) Grace Ogot (Kenya, 1930–) Christopher Ifekandu Okigbo (Nigéria, 1932–1967) költő Ben Okri (Nigéria, 1959–) Femi Osofisan (Nigéria, 1946–) Niyi Osundare (Nigéria, 1946–) költő Lenrie Peters ( Gambia , 1932–) Ken Saro-Wiwa (Nigéria, 1941–1995) Wole Soyinka (Nigéria, 1934–) – Nobel-díj, 1986 Ngũgĩ wa Thiong’o ( Kenya , 1938–) Amos Tutuola (Nigéria, 1920–1997) Yvonne Vera (Zimbabwe, 1964–2005) Timothy Wangusa ( Uganda , 1942–) Dél-afrikai Köztársaság Sinclair Beiles (1930–2002) Herman Charles Bosman (1905–1951) Breyten Breytenbach (1939–) André Brink (1935–) Dennis Brutus (1924–) Roy Campbell (1901–1957) John Maxwell Coetzee (1940–) Nobel-díj, 2003 Herbert Isaac Ernest Dhlomo (1903–1953) James Percy FitzPatrick (1862–1931) Athol Fugard (1932–) Nadine Gordimer (1923–) Nobel-díj, 1974 Keorapetse Kgositsile (1938–) Taban Lo Liyong (1939–) Nelson Mandela (1918–) Ezekiel Mphahlele (1919–) Zakes Mda (1948–) Lewis Nkosi (1936–) Alan Paton (1903–1988) Sol Plaatje (1876–1932) Laurens van der Post (1906–1996) Ivan Vladislavic (1957–) Mongane Wally Serote (1944–) Pieter-Dirk Uys (1945–) Afrikaans nyelvű irodalom Breyten Breytenbach (1939–) André Brink (1935–) Jakob Daniël du Toit (1877–1953) Elisabeth Eybers (1915–) Ernst van Heerden (1916–1997) költő Ingrid Jonker (1933–1965) Uys Krige (1910–1987) Antjie Krog (1952–) Cornelis Jacobus Langenhoven (1873–1932) költő C. Louis Leipoldt (1880–1947) költő Eugene Marais (1871–1936) D. J. Opperman (1914–1985) költő Karel Schoeman (1939–) George Weideman (1947–) Francia nyelvű irodalom Mariama Bâ ( Szenegál , 1929–1981) Adame Ba Konaré ( Mali , 1947–) Mongo Beti ( Kamerun , 1932–2001) Calixthe Beyala (Kamerun, 1961–) Ken Bugul (Szenegál, 1947–) Amadou Hampâté Bâ (Mali, 1900–1991) Malcolm de Chazal ( Mauritius , 1902–1981) Florent Couao-Zotti ( Benin , 1964–) Massa Makan Diabaté (Mali, 1938–1988) Birago Diop (Szenegál, 1906–1989) Cheikh Anta Diop (Szenegál, 1923–1986) Doumbi Fakoly (Mali, 1944–) Paulin J. Hountondji (Benin, 1942–) Kama Sywor Kamanda ( Kongó , 1952–) Esther Kamatari (Burundi, 1951–) Ahmadou Kourouma ( Elefántcsontpart , 1927–2003) Camara Laye ( Guinea , 1928–1980) Edouard Maunick (Mauritius, 1931–) Djibril Tamsir Niane (Guinea, 1932–) Ferdinand Oyono (Kamerun, 1939–) Jean Joseph Rabearivelo ( Madagaszkár , 1901–1937) Jacques Rabemananjara (Madagaszkár, 1913–2005) Amadou Lamine Sall (Szenegál, 1951–) Ousmane Sembene (Szenegál, 1923–) Léopold Sédar Senghor (Szenegál, 1906–2001) Ousmane Socé (Szenegál, 1911–1974) Tchicaya U Tam'si (Kongó, 1931–1988) Marie-Léontine Tsibinda (Kongó, 1955–) Portugál nyelvű irodalom José Eduardo Agualusa ( Angola , 1960–) Germano Almeida ( Zöld-foki Köztársaság , 1945–) Arlindo Barbeitos (Angola, 1940–) Amílcar Cabral (Zöld-foki Köztársaság, 1924–1973) Paulina Chiziane ( Mozambik , 1955–) Mia Couto (Mozambik, 1955–) José Craveirinha (Mozambik, 1922–2003) költő Pepetela (Angola, 1941–) Sergio Frusoni (Zöld-foki Köztársaság, 1901–1975) Ungulani Ba Ka Khosa (Mozambik, 1957–) Baltasar Lopes da Silva (Zöld-foki Köztársaság, 1907–1989) Manuel Lopes (Zöld-foki Köztársaság, 1907–2005) Eugénio Tavares (Zöld-foki Köztársaság, 1867–1930) José Luandino Vieira (Angola, 1935–) Irodalmi díjak Tchicaya U Tam'si Award (afrikai költői műveknek) Caine Prize (angol és francia nyelvű afrikai műveknek) Wole Soyinka Díj (angol és francia nyelvű afrikai műveknek) African Commonwealth Writers Prize (angol nyelvű fekete-afrikai műveknek) Grand Prix littéraire de l'Afrique noire (francia nyelvű fekete-afrikai műveknek) Irodalmi Nobel-díjas afrikai szerzők: Nadine Gordimer (dél-afrikai, 1974) Wole Soyinka (nigériai, 1986) Nadzsvíb Mahfúz (egyiptomi, 1988) John Maxwell Coetzee (dél-afrikai, 2003) Lásd még Afrikai költők, írók listája (országok szerint) Egyiptomi költők, írók listája Nigériai költők, írók listája Női szerzők Lejla Abú Zejd (1950–) Ama Ata Aidoo (1942–) Jean Amrouche (1906–1962) Mariama Bâ (1929–1981) Adame Ba Konaré (1947–) Calixthe Beyala (1961–) Paulina Chiziane (1955–) Tsitsi Dangarembga (1959–) Amma Darko (1956–) Mame Younousse Dieng (1940–) Unity Dow (1959–) Ásszija Dzsebár (1936–) Buchi Emecheta (1944–) Elisabeth Eybers (1915–) Kuki Gallmann (1942–) Nadine Gordimer (1923–) Bessie Head (1937–1986) Ingrid Jonker (1933–1965) Esther Kamatari (1951–) Antjie Krog (1952–) Grace Ogot (1930–) Alifa Rifát (1930–1996) Navál esz-Szádaví (1931–) Marie-Leontine Tsibinda (1955–) Malíka Úfkír (1953–) Yvonne Vera (1964–2005) Afrikai születésű szerzők Amerikai (USA) szerzők: Phillis Wheatley (szenegáli, 1753–1784) Brit szerzők: Waris Dirie (szomáliai, 1965–) Olaudah Equiano (nigériai, 1745–1797) Francia szerzők: Albert Camus (algériai, 1913–1960) Olasz (itáliai) szerzők: Leo Africanus (marokkói, 1488–1554) Bibliográfia Keszthelyi Tibor: Az afrikai irodalom kialakulása és fejlődése napjainkig, Akadémiai Kiadó, Bp., 1971 További információk (angol nyelven) African literature Modern African Literature: An Introduction A 20. század 100 legjobb afrikai könyve – a Zimbabwei Nemzetközi Könyvvásár (Zimbabwe International Book Fair) listája Gela vasútállomás Gela vasútállomás egy vasútállomás Olaszországban, Szicília régióban, Caltanissetta megyében, Gela településen. Forgalma alapján az olasz vasútállomás-kategóriák közül az ezüst kategóriába tartozik. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Caltanissetta Xirbi-Gela-Siracusa-vasútvonal Catania–Gela-vasútvonal Fistful of Metal A Fistful of Metal az Anthrax amerikai thrash metal együttes első nagylemeze, amely 1984 januárjában jelent meg. Ezen az albumon még nem a klasszikus felállásban szerepelt az Anthrax. Az énekes Neil Turbin volt, a basszusgitáros pedig Dan Lilker. Mindketten a lemez megjelenése után távoztak a zenekarból. Lilker ezután alapította meg Nuclear Assault nevű együttesét. Art Ross-trófea Az Art Ross-trófeát a National Hockey League-ben a szezon során a legtöbb pontot szerző játékos kapja. Ha holtverseny alakul ki, akkor az a játékos, aki több gólt ütött. Ha így is holtverseny van, akkor az, aki kevesebb mérkőzést játszott és előbb ütött gólt. Ha ilyenkor is döntetlen akkor megosztva kapják. Ez az első a négy nagy NHL-trófeáknak, amiket az Original Six erában szereplő csapatok menedzsereiről vagy tulajdonosairól neveztek el. (A többi díj a Conn Smythe-trófea, a Frank J. Selke-trófea és a James Norris-emlékkupa de egyesek ide sorolják a Jack Adams-díjat is.) Története Az Art Ross-trófeát Arthur Howie "Art" Ross tiszteletére nevezték el aki játékos, bíró, edző és menedzser volt. 14 szezont játszott mint védő és két Stanley-kupát nyert (a Kenora Thistles-szel 1907-ben és a Montréal Wanderers-szel 1908-ban.) Ezután bíró lett majd edző és menedzser az első amerikai csapatnál a Boston Bruins-nál. Három Stanley-kupát nyert a Bostonnal. 1945-ben beválasztották a Jégkorong Hírességek Csarnokába. Elmer Lach nyerte az első trófeát az 1947–1948-as szezon végén. Wayne Gretzky rekordnak számító tíz alkalommal nyerte el a húsz szezonja során. 1980–1981-es és a 2000–2001-es szezon között csak három játékos nyerte el a trófeát (Wayne Gretzky, Mario Lemieux és Jaromír Jágr.) A 2001–2002-es szezon végén megszakadt ez a sorozat mert ekkor Jarome Iginla lett a pontkirály. a 2005–2006-os szezon végén Joe Thornton nyerte a trófeát úgy, hogy szezon közben átigazolt a Bostonból a San Jose Sharksba és így ő az egyetlen, aki két különböző csapatban szerepelt a szezonban és megnyerte az Art Ross-t. A 2006–2007-es szezonban a 19 éves Sidney Crosby lett a pontkirály és így ő a legfiatalabb, aki ezt megnyerte és az összes nagy amerikai sport ligában ő a legfiatalabb, aki pontkirály lett. A 2015–2016-os szezonban Patrick Kane győzött és ezzel ő lett az első amerikai születésű pontkirály a liga hosszú történetében. Montigny-sur-Crécy Montigny-sur-Crécy település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 341 fő (2015). Montigny-sur-Crécy Assis-sur-Serre, Crécy-sur-Serre, La Ferté-Chevresis, Mesbrecourt-Richecourt, Pargny-les-Bois és Pouilly-sur-Serre községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Borscsovocsnij-hegység A Borscsovocsnij-hegység (oroszul: Борщовочный хребет) – hegység Oroszországban, a Bajkálontúl legalacsonyabb, keleti részén. Közigazgatásilag a Bajkálontúli határterülethez tartozik. Elhelyezkedése A Silka folyó jobb oldali, dél-délkeleti partja mentén fekszik. Délnyugat–északkeleti irányú keskeny (30–35 km) sávban, 450 km hosszan nyúlik el. Délnyugaton a Silka kezdetétől (az Onon és az Ingoda egyesülésétől) északkeleten a folyó torkolatáig terjed. A Kelet-Bajkálontúl viszonylag alacsony középhegységei közül a Borscsovocsnij emelkedik a legmagasabbra (Nacsinszkij Golec, 1498 m). A hegység gerincének egy részén fut a vízválasztó a Silka és az Arguny folyórendszere között. Az alacsonyabban fekvő lejtőket sztyepnövényzet, a magasabb hegyoldalakat főként vörösfenyőből álló tajga borítja. A tajgát följebb törpe fenyő és többféle cserje váltja fel. A hegység déli lábánál fekvő Balej városa sokáig a vidék aranybányászatának központja volt. 1982-es labdarúgó-világbajnokság Az 1982-es labdarúgó-világbajnokság a 12. világbajnokság volt, melyet Spanyolországban rendeztek 1982. június 13. és július 11. között. A házigazda spanyolokat a FIFA 1966. júliusában választotta ki. A világbajnokságot Olaszország nyerte, miután a döntőben legyőzte az NSZK válogatottját 3–1 arányban. Ez volt az olaszok harmadik világbajnoki címe 1934 és 1938 után. Ezzel a sikerrel egyenlítettek Brazíliával szemben a vb címekért folytatott küzdelemben (3–3). Ez volt az első világbajnokság, amelyen 24 ország válogatottja vett részt. Ezen a világbajnokságon játszották a „gijóni megnemtámadási szerződés” néven elhíresült NSZK–Ausztria mérkőzést, amelynek következményeként a jövőbeni labdarúgó-világbajnokságokon a csoportkör utolsó két mérkőzését azonos időpontban játsszák. Rendező Spanyolországot a FIFA 1966. július 6-án választotta ki rendezőnek Londonban. Az 1974-es és az 1978-as világbajnokság rendező országairól is ekkor döntöttek. Az NSZK és Spanyolország alkut kötött egymással, miszerint a 74-es torna szavazásánál a spanyolok támogatják az NSZK-t, a 82-es esetében, pedig fordítva. Selejtezők Összesen 109 válogatott nevezett a selejtezőkre. Ez volt az első világbajnokság, melyen a korábbi 16 csapat helyett 24 vett részt. Európát a házigazda spanyolokkal együtt 14 ország képviselte. Dél-Amerikából (CONMEBOL) 4, Észak és Közép-Amerikából (CONCACAF) 2, Afrikából (CAF) 2, Ázsiai (AFC) és Óceániai (OFC) térségből pedig 1-1 válogatott vett részt a tornán. Nagy hiányzója volt a világbajnokságnak az 1974-ben és 1978-ban döntőt játszó Hollandia. A selejtezőben ugyanis Belgium és a Szovjetunió is jobbnak bizonyult. Ugyancsak hiányzónak volt tekinthető Mexikó és Svédország. Voltak viszont nagy visszatérők: Anglia, Csehszlovákia és a már említett Szovjetunió és Belgium, akik egyaránt 12 év után tértek vissza a világ elitjébe. Algéria, Kamerun, Honduras, Kuvait és Új-Zéland első alkalommal jutott ki a világbajnokságra. Kabala A világbajnokság hivatalos kabalája Naranjito volt. Jelentése spanyolul narancs. Spanyol válogatott mezt visel, kezében egy labdával. A narancs Spanyolország tradicionális gyümölcse. Helyszínek A világbajnokság mérkőzéseit 14 spanyol város 17 stadionjában rendezték meg. Játékvezetők A magyar Játékvezető Bizottságot a FIFA JB részéről 1981 nyarán Nyikolaj Gavrilovics Latisev (Szovjetunió) kérdezte meg, hogy kit javasolnak: Palotai Károlyra tettek javaslatot. A FIFA JB 1982. március 15-én tartott ülésén jelölte ki a döntő találkozók játékvezetőit. Az 52 mérkőzésre 41 országból hívtak meg játékvezetőket, ehhez csatlakozott, csak partjelzőként további 4 spanyol sportember. Összesen 45 játékvezető működött közre a 24 együttes 52 mérkőzésén. A világbajnokságra kijelölt játékvezetők 1982. április 1-jétől nem vezethettek nemzetközi mérkőzéseket a részt vevő nemzetek válogatottjainak, klubcsapatainak. A FIFA JB felkérte a nemzeti szövetségeket, hogy a delegált játékvezetőket a nemzeti bajnokságban partbíróként is foglalkoztassák, mert a döntő mérkőzéseken, ha nem vezetnek, akkor partbírói feladatokat kapnak. A FIFA JB-nek vezetői a világbajnokságot megelőző időpontban, 1982. június 8–12. között Madridban felkészítésre hívta össze a játékvezetőket. A tanfolyamon ismertették az állásfoglalásokat, a követelményeket, irányelveket, amelyek nem csak a nemzetközi, hanem a nemzeti bajnokságokban is iránymutatók. A tanfolyamon a játékvezetők szellemi - szabály - tesztet írnak valamint ellenőrzik fizikai felkészültségüket, a Cooper-tesztet teljesítésével. A világbajnoki döntő időszakában a játékvezetők nem működhetnek rádió vagy TV riporterként - szakkommentártorként -, továbbá nem adhatnak interjúkat, nem írhatnak cikkeket a mérkőzésekről vagy a FIFA tevékenységéről. A FIFA JB minden mérkőzésre kijelölt egy hivatalos ellenőrt. A csapatok, csapatvezetők viselkedésével kapcsolatban a mérkőzésellenőr jelentése ugyanolyan fontosságú, mint a játékvezetőé. Az óvásokat is - írásban - e mérkőzés ellenőrének kellett bejelenteni a mérkőzés után azonnal. Lebonyolítás A 24 részt vevő csapatot hat darab négyes csoportba sorsolták. A csoportmérkőzések után az első két helyezett jutott tovább a középdöntőbe. A középdöntőben a 12 csapat négy darab hármas csoportot alkotott. Innen az első helyezettek jutottak az elődöntőbe. Az elődöntő győztesei játszották a döntőt, a vesztesek a bronzéremért mérkőzhettek. Sorsolás A sorsolást 1982. január 16-án tartották Madridban. Eredmények Csoportkör Egy győzelem 2 pontot ért, egy döntetlen 1 pontot ért. A sorrendről a pontszám után a jobb gólkülönbség, majd a több szerzett gól döntött. Díjak Először adták át az Aranycipő díjat, amelyet a legtöbb gólt szerző játékos kapott. A Legjobb fiatal játékos díját először 2006-ban adták át, a FIFA 1958-ig visszamenőleg megnevezte a díjazottat. Gólszerzők Paolo Rossi Karl-Heinz Rummenigge Zico Zbigniew Boniek Falcão Alain Giresse Kiss László Gerry Armstrong Salah Assad Daniel Bertoni Diego Maradona Daniel Passarella Walter Schachner Éder Sócrates Serginho Antonín Panenka Travor Francis Brian Robson Bernard Genghini Michel Platini Dominique Rocheteau Didier Six Klaus Fischer Pierre Littbarski Fazekas László Nyilasi Tibor Pölöskei Gábor Marco Tardelli Billy Hamilton John Wark Lakhdar Belloumi Tedj Bensaoula Rabáh Mádzser Osvaldo Ardiles Ramón Díaz Reinhold Hintermaier Hans Krankl Bruno Pezzey Ludo Coeck Alexandre Czerniatynski Erwin Vandenbergh Júnior Oscar Grégoire Mbida Juan Carlos Letelier Gustavo Moscoco Miguel Ángel Neira Luis Ramírez Paul Mariner Maxime Bossis Alain Couriol René Girard Gérard Soler Marius Trésor Paul Breitner Horst Hrubesch Uwe Reinders Antonio Laing Héctor Zelaya Szentes Lázár Tóth József Varga József Alessandro Altobelli Antonio Cabrini Bruno Conti Francesco Graziani Abdullah Al-Buloushi Fajsal Al-Dakhil Steve Sumner Steve Wooddin Rubén Teribio Díaz Guillermo La Rosa Andrzej Buncol Włodzimierz Ciołek Janusz Kupcewicz Grzegorz Lato Stefan Majewski Andrzej Szarmach Steve Archibald Kenny Dalglish Joe Jordan David Narey John Robertson Graeme Souness Andrij Bal Szergej Baltacsa Oleg Blohin Alekszandr Csivadze Jurij Gavrilov Koren Oganesian Ramaz Sengelia Juanito Roberto López Ufarte Enrique Saura Jesús María Zamora Ivan Gudelj Vladimir Petrović Jozef Barmoš (Anglia ellen) Végeredmény Az első négy helyezett utáni sorrend nem tekinthető hivatalosnak, mivel ezekért a helyekért nem játszottak mérkőzéseket. Ezért e helyezések meghatározása a következők szerint történt: több szerzett pont (a 11-esekkel eldöntött találkozók a hosszabbítást követő eredménnyel, döntetlenként vannak feltüntetve), jobb gólkülönbség, több szerzett gól, nemzetnév. Magyarország és a hazai csapat eltérő háttérszínnel kiemelve. Érdekességek Olaszország a csoportban nyújtott gyenge szereplés (3 döntetlen) után három korábbi világbajnok legyőzésével nyerte meg a tornát. Sorrendben: Argentína , Brazília , NSZK . Az észak-írországi Norman Whiteside volt a legfiatalabb játékos a világbajnokságok történetében a maga 17 évével és 41 napjával, aki pályára lépett. Ez volt az első világbajnokság, amikor mind a 6 kontinens szövetségének legalább egy csapata képviseltette magát. Algéria volt az első afrikai csapat, amelyik európait győzött le. (2-1 az NSZK ellen). A magyar Kiss László volt az első cserejátékos, aki mesterhármast ért el világbajnoki meccsen. A Magyarország – Salvador 10–1 a világbajnokságok történetében az egyetlen mérkőzés, amelyen egy csapat kétszámjegyű gólt szerzett. Antonio Cabrini volt az első játékos, aki tizenegyest hibázott világbajnoki mérkőzésen. Az elődöntőben megrendezett NSZK - Franciaország volt az első meccs, ami tizenegyesrúgásokkal dőlt el. A 120 percnyi játék után 3-3 volt az eredmény és a büntető párbajt a németek nyerték 5-4-re. Breszt (Makedonszki Brod) Breszt (macedónul: Брест) település Macedóniában, a Délnyugati körzet Makedonszki Brod-i járásában. Népesség 2002-ben 189 lakosa volt, akik közül 186 macedón és 3 szerb. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Gráf László Gráf László (Zalaegerszeg, 1942. június 6.) Széchenyi-díjas biokémikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a természetes peptidek szerkezetének és biológiai funkciójának, valamint egyes proteázok működésének vizsgálata és az úgynevezett fehérjeszobrászat. Nevéhez fűződik a rekombináns DNS-technika meghonosítása. Külföldi kutatókkal egy időben fedezte fel a béta-endorfint. Életpályája 1960-ban érettségizett, majd felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar vegyész szakára, itt szerzett diplomát 1965-ben. Három évvel később megvédte egyetemi doktori disszertációját. Diplomájának megszerzése után a Gyógyszerkutató Intézet tudományos munkatársaként kapott állást. 1975-ben a biokémiai osztály vezetőjévé nevezték ki. Közben 1972–1973-ban a San Francisco-i Egyetem ösztöndíjas kutatója volt. 1980–1981-ben, illetve 1984–1986-ban az egyetem külföldi docense volt. 1985-ben áttért az egyetemi életre, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának biokémia tanszékére kapott egyetemi tanári kinevezést. Egy évre rá a tanszék vezetésével is megbízták. 1993-ban az egyetem szerkezeti biokémia doktori programjának vezetője lett. 1998-ban átvette az egyetem Professzori Tanácsának vezetését. A tanszéket 2007-ig vezette. 2010-ben Szilárd Leó professzori ösztöndíjban részesült. Ezenkívül 1981–1982-ben a New York-i Egyetem (CUNY) vendégprofesszora volt. 1972-ben védte meg a biológiai tudományok kandidátusi, 1982-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Biokémiai és Molekuláris Biológiai Bizottságának lett tagja. 1993-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2001-ben pedig rendes tagjává. Több évig az Akadémiai Kutatóhelyek Tanács tagja volt. Akadémiai tisztségei mellett 1986-ban a Magyar Biokémiai Egyesület elnökségi tagjává választották, valamint a Magyar Természettudományi Társulat és az Amerikai Fehérje Társaság (American Protein Society) is felvette tagjai sorába. A Nemzetközi Biokémiai és Molekuláris Biológiai Szövetség (International Union of Biochemistry and Molecular Biology, IUBMB) magyar nemzeti bizottságának titkára. A Peptides (1980–1983) és a Neuropeptides (1980–1995) című tudományos szakfolyóiratok szerkesztőbizottságának volt tagja. Munkássága Fő kutatási területe a természetes peptidek szerkezetének és biológiai funkciójának, valamint egyes proteázok működésének vizsgálata és az úgynevezett fehérjeszobrászat. Munkatársaival közösen sikerült elsőként meghatároznia a sertés és az emberi betalipotropin hormonok aminosavszekvenciáját (tehát egy peptiden vagy fehérjén belüli aminosavak sorrendjét), emellett a sertés és az emberi adrenokortikotróp hormon (ACTH, az agyalapi mirigy által kiválasztott, a mellékvese működésére ható hormon) helyes szekvenciájának felderítése. Nevéhez fűződik a β-endorfin felfedezése, ami külföldi kutatókkal egy időben, de tőlük függetlenül történt. Bevezette és meghonosította a rekombináns DNS-technikát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán. Gráf az elsők között állított elő a gén irányított mutagenezisével (azaz mutáció létrehozása szervezeten belül, itt irányított formában) tripszin mutánsokat. A 2000-es években a proteázok működésmechanizmusával foglalkozik, valamint az úgynevezett fehérjeszobrászat témakörét kutatja. Több mint száznegyven tudományos publikációs szerzője vagy társszerzője. Ebből két könyv és harmincöt könyvfejezet. Munkáit elsősorban magyar és angol nyelven adja közre. Díjai, elismerései Akadémiai Díj (1979) Széchenyi-díj (1998) – A β-lipotropinnal kapcsolatos alapvető munkásságáért, a β-endorfin felfedezéséért, szerkezeti és funkcionális sajátságainak jellemzéséért és egyes proteázok mechanizmusának feltárásában végzett úttörő munkásságáért. Szilárd Leó professzori ösztöndíj (2010) Főbb publikációi Revised Amide Location for Porcine and Human Adrenocorticotropic Hormone (társszerző, 1971) Human Pituitary Growth Hormone: Isolation and Properties of Two Biologically Active Fragments From Plasmin Digests (társszerző, 1974) Comparative Study on Analgesic Effect of Met-enkephalin and Related Lipotropin Fragment (társszerző, 1976) Superactive Antinociceptive Pentapeptide, (D-Met2, Pro5), Enkephalinamide (társszerző, 1977) Endorphins ’78 (társszerk., 1978) Human Somatotropin: Covalent Reconstruction of Two Contiguous Thrombin Fragments (társszerző, 1981) The Human Insulin-Receptor Cdna – The Structural Basis for Hormone-Activated Transmembrane Signaling (társszerző, 1985) β-Lipotropin (1985) Selective Alteration of Substrate-Specificity by Replacement of Aspartic Acid-189 with Lysine in the Binding Pocket of Trypsin (társszerző, 1987) Electrostatic Complementarity within the Substrate-Binding Pocket of Trypsin (társszerző, 1988) Egy cukor. Egy peptid. Egy fehérje… (1994)ű Trypsin Complexed with Alpha(1)-Proteinase Inhibitor has an Increased Structural Flexibility (társszerző, 1995) Two Mutations in Rat Trypsin Confer Resistance Against Autolysis (társszerző, 1998) Chymotrypsin (társszerző, 1998) 40 év nemzeti kutatás: az endorfinoktól az agyi tripszinig (2002) Extended Intermolecular Interactions in a Serine Protease-Canonical Inhibitor Complex Account for Strong and Highly Specific Inhibition (társszerző, 2005) Emilio Carlos Guruceta Emilio Carlos Guruceta (San Sebastián, 1941. november 4. – Fraga, 1987. február 25.) spanyol nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Teljes neve Emilio Carlos Guruceta Muro. Polgári foglalkozása cipőkereskedő. Pályafutása Nemzeti játékvezetés Ellenőreinek, sportvezetőinek javaslatára 1969-ben lett Primera División játékvezetője. 1987-ben autóbalesetben bekövetkezett halálával vége lett, az eredményekben gazdag pályafutásának. Első ligás mérkőzéseinek száma: 186. Nemzetközi játékvezetés A Spanyol labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1974-től tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett. A spanyol nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 16. helyet foglalja el 5 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetés 1987-ben bekövetkezett halálával befejeződött. Világbajnokság A világbajnoki döntőhöz vezető úton Argentínába a XI., az 1978-as labdarúgó-világbajnokságra, Spanyolországba a XII., az 1982-es labdarúgó-világbajnokságra, illetve Mexikóba a XIII., az 1986-os labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. Európa-bajnokság Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Franciaországba a VII., az 1984-es labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Olimpia Az 1976. évi és az 1980. évi nyári olimpiai játékokon a FIFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Nemzetközi kupamérkőzések Vezetett Kupa-döntők száma: 1. UEFA-kupa Az UEFA JB elismerve szakmai felkészültségét, megbízta a döntő első mérkőzés koordinálásával. Szakmai sikerek 1976-ban létrehozott Premio Don Balón díj 1986-ban ismerte el első alkalommal a legjobb játékvezetőt. 1986-ban és 1987-ben megkapta ezt az elismerést. Dömötör-torony A Dömötör-torony Szeged legidősebb, 11. század alapokon nyugvó építménye, a mai Fogadalmi templom (Dóm) helyén állt Szent Demeter-templom egyetlen meghagyott tornya. Története A templom első említése 1199-ből származik. Fennállása évszázadai alatt számos alkalommal átépítették, a 18. századra nyerte el végső formáját. 1709-ben még hat ablaksora (emelete) volt. 1913-ban döntött a város a lebontásáról, hogy a helyén épüljön fel a Foerk Ernő tervezte Fogadalmi templom. A Szent Demeter-templom bontásakor került elő annak falába építve a Dömötör-torony. 1931-ben felújították, és keresztelőkápolnává alakították. Rerrich Béla munkája a torony művészi restaurációja. A falába a vár bontása során előkerült román kori szobrokat, a toronyba vágott új ajtó íves felső részébe pedig Szeged legrégebbi szobrát, a 12. századi „kőbárányt” illesztették. A kápolna belsejét Aba-Novák Vilmos falfestményei díszítik, amelyekkel a művész 1932-ben aranyérmet nyert a páduai egyházművészeti kiállításon. A torony kovácsoltvas kapuja a keresztény liturgia jelképeivel az emberi élet egyes mozzanatait mutatja be, e kovácsoltvas ajtót is Rerrich Béla tervezte. A torony gyakran képezi részét a Szegedi Szabadtéri Játékok díszleteinek. Roland Garros (pilóta) Roland Eugène Adrien Georges Garros (Saint-Denis, Réunion, 1888. október 6. – Saint-Morel, Ardennes, 1918. október 5.) francia pilóta, hadnagy. Elsőként repülte át a Földközi-tengert 1913. szeptember 23-án. Az első világháborúban automata géppuskával szerelte fel gépét, a légcsavaron keresztül tudott lövéseket leadni. A légcsavar lapátjain acéllemezek, deflektorok térítették el a golyókat. Létrehozta így a vadászrepülőgép elődjét. Nevét viseli a Stade Roland Garros, ott tartják évente a párizsi salakpályás Grand Slam-teniszbajnokságot. Ifjúkora Szülei felmenői Toulouse-ból és Lorient-ból települtek át a Réunionra. Négy éves volt, amikor Saigonba költöztek, ahol apja ügyvédi irodát nyitott és elsősorban kereskedelmi ügyekkel foglalkozott. Édesanyja tanította Roland-t, majd 1900-ban Párizsba küldték egy katolikus magániskolába, a Collège Stanislasba. A 12 éves fiú hajón utazott Marseille-be, kísérő nélkül, s ettől kezdve gyakorlatilag önálló életet élt, és felelősséget vállalt minden tettéért. Az érettségi vizsga után felvették Párizsban az HEC-be. A friss diplomás Garros az Automobiles Grégoire autógyártónál kezdett dolgozni. Itt ébredt fel érdeklődése az autósport iránt. Évfolyamtársa apjának segítségével önállósodott, üzletet nyitott az Arc de Triomphe szomszédságában, a Grégoire cég ügynöke lett. 1909-ben Reims mellett nyaralt, és ellátogatott az egy hétig tartó Nagy Champagne-i Nemzetközi Repülős Találkozóra. A repülők, a repülés elkápráztatták a fiatalembert, elhatározta, hogy pilóta lesz. Az autóügynökség nyereségesen működött, 1910 áprilisában megvette a legolcsóbb sportrepülőgépet, a Santos-Dumont Demoiselle-t, a Clément-Bayard cég gyártmányát. Pilótaképzés még nem volt akkoriban, egyedül tanult repülni Issy-les-Moulineaux katonai gyakorló terén Párizs külvárosában. A svájci Edmond Audemars is ott gyakorolt, és életre szóló barátságot kötöttek. Július 19-én vette át Garros pilóta jogosítványát az Aéro-Club de France-tól. Garros, a pilóta John Moisant gazdag amerikai ültetvényes is ellátogatott a Champagne-i Nemzetközi Repülős Találkozóra. Louis Blériot-nál azonnal órákat kezdett venni, majd jogosítványt kapott az Aéro-Club de France-tól. 1910. augusztus 17-én egyfedeles, kétüléses Blériot-n átrepült a La Manche felett és Angliában landolt. Repülőgép-szerelőjét és macskáját vitte magával. Elmondása szerint ez volt élete hatodik légi útja. Moisant és fivére megalapították a Moisant’s International Aviators Ltd. céget azzal a céllal, hogy turnék keretében népszerűsítsék a sportrepülést az Egyesült Államokban. Garrost is meghívták. Egy héten át bemutatókatt tartottak New Yorkban, majd körutazásra indultak a déli államokban. Különleges vonat szállította a Moisant Cirkusz gépeit, pilótáit és szerelőit. A turné első állomása Chattanooga volt, ahol Garros a Demoiselle gépén sebességi versenyt repült autó ellen. Mexikóban és Kubában is tartottak bemutatókat. Garros 1911 tavaszán tért vissza hazájába. Louis Blériot csapatában indult a Párizs–London, Párizs–Madrid, Párizs–Róma versenyeken. Örökös második helyezett volt, s hogy visszavágjon az újságírók ironikus megjegyzéseire, 1912. szeptember 12-én 5000 m rekordmagasságot ért el, és 1913. szeptember 23-án Morane-Saulnier gépen elsőként repülte át a Földközi-tengert. Fréjus (Var) mellől indult, és Tunéziában, Bizerte-ben ért földet. A 730 km-t 2500 m magasságon 7 óra 53 perc alatt tette meg, 500 km-t nyílt víz felett repült. A 250 liter repülőbenzinből csak 5 liter maradt a tartályban landoláskor. Rövid pihenő után visszaindult Franciaországba. Garros a háborúban 1914-ben önként jelentkezett a hadseregbe, bár nem volt hadköteles, mert gyarmaton született. A híres GC12 MS 26-os repülőrajába, Morane-Saulnier L típusú gépre került. Géppuskával szerelte fel gépét, s a propeller lapátjain keresztül tudott lövéseket leadni. Sikerült lelőnie kettő német felderítő gépet (a harmadikat 1918-ban lőtte le). A német repülőkön csak Mauser C96-t és pisztolyokat tartottak arra az esetre, ha ellenséges területre kerülnének. A kis francia egyfedelest már figyelték a németek. Ernst Udet gépe három héten keresztül várt Garrosra. Április 17-én megpillantották gépét, de üzemanyaghiány miatt leszállni kényszerült Garros a németek által megszállt Nyugat-Flandriában, Hülste mellett egy réten. Felgyújtotta gépét, nehogy az ellenség birtokába kerüljön technikai újítása. Berlinbe vitték az automata puskát, a motort és a légcsavart. S amikor megvizsgálták a légcsavart, nem akartak hinni a szemüknek: a lapátokon acéllemezek, deflektorok térítették el a golyókat. Kiszámították, hogy 10 lövedékből csak egy találná el a légcsavar lapátját. Német mérnökök, Anthony Fokker bevonásával később szinkronizálták a lövéssorozatokat és a légcsavar forgását. Garros az elit katonák fogolytáborába került. Többszöri próbálkozás után sikerült megszöknie 1918. február 17-én. Március 6-án a Francia Becsületrend tiszti keresztjével tüntették ki. Visszatért az MS 26-os repülőrajhoz. Október 5-én Ardennes megyében találat érte gépét, amely felrobbant. Roland Garrost Vouziers-ben temették el. Afrikai Labdarúgó-szövetség Az Afrikai Labdarúgó-szövetség (angolul Confederation of African Football, (CAF); franciául Confédération Africaine de Football) 55 tagszövetséggel rendelkező sportintézmény, amely a nemzetközi labdarúgás képviselője Afrikában, szervezi az Afrikai nemzetek kupája, valamint az Afrikai bajnokcsapatok kupája tornákat. A Szövetséget 1957-ben alapították, és 1970-ben kapott először garantált részvételi lehetőséget a labdarúgó-világbajnokságon. A CAF évente kiosztja az Év Afrikai Labdarúgója címet. Ifjúsági csapatok részvételével a CAF az UEFA-val közösen rendezi meg az UEFA/CAF Meridian Kupát. CAF Tagok Regionális Szövetségek Észak-afrikai labdarúgó szövetség (UNAF) 1: CAF tag, de nem-FIFA tag. CAF válogatottak a világbajnokságokon Q – Kvalifikálta magát a 2010-es labdarúgó-világbajnokság -ra. QF – negyeddöntő R1 – első kör (csoportmérkőzések) R2 – második kör (nyolcaddöntő) – Rendező ország. 1 Zaireként az 1974-es labdarúgó-világbajnokság-on. Összesen Kamerun Nigéria Marokkó Tunézia Algéria Dél-afrikai Köztársaság Egyiptom Elefántcsontpart Ghána Szenegál Angola Zaire Togo Legjobb helyezések Kamerun 1× (1990) Szenegál 1× (2002) Ghána 1× (2010) Nigéria 3× (1994, 1998, 2014) Marokkó 1× (1986) Algéria 1× (2014) Tunézia 5× (1978, 1998, 2002, 2006, 2018) Dél-afrikai Köztársaság 3× (1998, 2002, 2010) Elefántcsontpart 3× (2006, 2010, 2014) Egyiptom 3× (1934, 1990, 2018) Zaire 1× (1974) Napjainkban Kongói DK, de ezen a néven még nem jutott ki. Angola 1× (2006) Togo 1× (2006) Részvétel a konföderációs kupán 1992 : Elefántcsontpart 1995 : Nigéria 1997 : Dél-afrikai Köztársaság 1999 : Egyiptom 2001 : Kamerun 2003 : Kamerun 2005 : Tunézia 2009 : Dél-afrikai Köztársaság, Egyiptom 2013 : Nigéria 2017 : Kamerun Részvételek száma (a lehetséges 10-ből) Kamerun Dél-afrikai Köztársaság Egyiptom Nigéria Elefántcsontpart Tunézia Legjobb helyezések Kamerun 1× (2003) Elefántcsontpart 1× (1992) Nigéria 1× (1995) Dél-afrikai Köztársaság 1× (2009) Egyiptom 2× (1999, 2009) Tunézia 1× (2005) Részvétel az olimpiai labdarúgótornán A félkövérrel jelölt csapat megnyerte a tornát. 1896 – nem volt labdarúgótorna 1900 – nem indultak afrikai labdarúgócsapatok 1904 – nem indultak afrikai labdarúgócsapatok 1908 – nem indultak afrikai labdarúgócsapatok 1912 – nem indultak afrikai labdarúgócsapatok 1920 – Egyiptom 1924 – Egyiptom 1928 – Egyiptom 1932 – nem volt labdarúgótorna 1936 – Egyiptom 1948 – Egyiptom 1952 – Egyiptom 1956 – nem indultak afrikai labdarúgócsapatok 1960 – Egyesült Arab Köztársaság, Tunézia 1964 – Egyesült Arab Köztársaság, Ghána 1968 – Ghána, Guinea, Nigéria 1972 – Ghána, Marokkó, Szudán 1976 – nem indultak afrikai labdarúgócsapatok 1980 – Algéria, Nigéria, Zambia 1984 – Egyiptom, Kamerun, Marokkó 1988 – Nigéria, Tunézia, Zambia 1992 – Egyiptom, Ghána, Marokkó 1996 – Ghána, Nigéria , Tunézia 2000 – Dél-afrikai Köztársaság, Kamerun , Marokkó, Nigéria 2004 – Ghána, Mali, Marokkó, Tunézia 2008 – Elefántcsontpart, Kamerun, Nigéria 2012 – Egyiptom, Gabon, Marokkó, Szenegál 2016 – Algéria, Dél-afrikai Köztársaság, Nigéria Részvételek száma (a lehetséges 26-ból) Egyiptom 2× Egyesült Arab Köztársaság néven. Nigéria Marokkó Ghána Tunézia Kamerun Algéria Dél-afrikai Köztársaság Zambia Elefántcsontpart Gabon Guinea Mali Szenegál Szudán Legjobb helyezések Nigéria 1× (1996) Kamerun 1× (2000) Ghána 1× (1992) Egyiptom 2× (1928, 1964) A második Egyesült Arab Köztársaság néven. Marokkó 1× (1972) Algéria 1× (1980) Zambia 1× (1988) Mali 1× (2004) Elefántcsontpart 1× (2008) Szenegál 1× (2012) Tunézia 4× (1960, 1988, 1996, 2004) Dél-afrikai Köztársaság 2× (2000, 2016) Guinea 1× (1968) Szudán 1× (1972) Gabon 1× (2012) Magicicada septendecim A Magicicada septendecim a rovarok (Insecta) osztályának a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjébe, ezen belül a kabócák (Cicadidae) családjába tartozó faj. Egyike a 17 évenként előjövő fajoknak. A Magicicada kabócanem típusfaja. Előfordulása A Magicicada septendecim előfordulási területe Kanada és az Amerikai Egyesült Államok keleti felén van. Megjelenése Az imágó tora fekete, szemei élénkvörösek. A nagy, erezett szárnyai is vörös árnyalatúak. A rokon fajoktól, a potrohán levő széles narancssárga sáv és a nagyon éles cirpelése különbözteti meg. A 13 évenkénti fajok közül, a Magicicada neotredecim hasonlít hozzá a legjobban. Szaporodása A lárva 17 évet tölt a talajban, a fák gyökereinek nedveivel táplálkozva. A tizenhét év leteltével kimászik a földből és egy utolsó vedlés után, átalakul imágóvá. Az imágó egyetlen célja a szaporodás. Ez a hosszú rejtőzködésben töltött idő, és az egyszerre több millió számban előbúvó rovar, valószínűleg a ragadozók által okozott vesztességeket hivatottak csökkenteni. Magicicada septendecula A Magicicada septendecula a rovarok (Insecta) osztályának a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjébe, ezen belül a kabócák (Cicadidae) családjába tartozó faj. Egyike a 17 évenként előjövő fajoknak. Előfordulása A Magicicada septendecula az Amerikai Egyesült Államok keleti felének egyik endemikus állatfaja. Megjelenése Megjelenésben majdnem azonos a szintén 17 évenkénti Magicicada septendecim nevű kabócával. Szaporodása A lárva 17 évet tölt a talajban, a fák gyökereinek nedveivel táplálkozva. A tizenhét év leteltével kimászik a földből és egy utolsó vedlés után, átalakul imágóvá. Az imágó egyetlen célja a szaporodás. Ez a hosszú rejtőzködésben töltött idő, és az egyszerre több millió számban előbúvó rovar, valószínűleg a ragadozók által okozott vesztességeket hivatottak csökkenteni. Chile az 1948. évi téli olimpiai játékokon Chile a svájci St. Moritzban megrendezett 1948. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 1 sportágban 4 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Chile először vett részt a téli olimpiai játékokon. Alpesisí * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Chile az 1952. évi nyári olimpiai játékokon Chile a finnországi Helsinkiben megrendezett 1952. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 9 sportágban 59 sportoló képviselte, akik összesen 2 érmet szereztek. Atlétika Férfi Női * - egy másik versenyzővel azonos időt/eredményt ért el Kosárlabda Álvaro Salvadores Eduardo Cordero Eric Mahn Exequiel Figueroa Hernán Raffo Hernán Ramos Hugo Fernández Juan José Gallo Juan Ostoic Orlando Silva Pedro Araya Rufino Bernedo Victor Mahaña Eredmények 4. csoport NegyeddöntőB csoport Az 5–8. helyért Helyosztó az 5. helyért Labdarúgás Domingo Massaro Domingo Pillado Fernando Jara Irenio Jara Jaime Vásquez José García Justo Albornoz Julio Vial Luis Leal Manuel Roa Rubén González Selejtező Lovaglás Díjlovaglás Díjugratás Lovastusa * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ** - három másik versenyzővel azonos eredményt ért el Öttusa * - egy másik csapattal azonos eredményt ért el Úszás Férfi Boerboel A boerboel dél-afrikai eredetű házőrző és munkakutya-fajta. Testfelépítése A boerboel zömök, izmos nagy testű kutya. Háta vízszintes és erős. Azokban az országokban, ahol ez megengedett, a farkát rendszerint rövidre kurtítják. A mellkasa széles, a lábai erősek és egyenesek, szépen formált mancsokkal. A vastag, erős nyak megfelelően hosszú. Az erős és nagy fej a fülek között kimondottan széles. Az orrnyereg egyenes. Az ajkak húsosak, de nem lóghatnak túlságosan. A fülei közepes nagyságúak és lelógóak. A szőrzet rövid és puha tapintású. A boerboel szőrzetének színe a halványsárgától a sötétvörösig változhat, csíkokkal vagy azok nélkül és fekete maszkkal. A fehérrel rajzolt egyedek preferáltak. Szemeinek színe a világosbarnától a sötétbarnáig változhat. Az arcorri rész mindig fekete. Jelleme A boerboel kiegyensúlyozott, magabiztos és általában nyugodt kutya. Nagyon hűséges, erősen kötődik a családja tagjaihoz, szükség esetén akár élete árán is megvédi őket. Rendkívül bátor és józan, nem kíméli önmagát. A családjával szemben engedelmes és készséges, ugyanakkor önállóan is tud kezdeményezni. Erősen territoriális természetű, éber és figyelmes, nagyszerű házőrző, a lakásba behatolni próbáló betolakodóknak semmi esélye sincs. A boerboel visszafogott módon őrzi a rá bízott javakat, s általában csak akkor ugat, ha valami baj van. Ha kifutóban tartják, azzal megfosztják az emberi társaságtól, amire pedig nagy szüksége van. Odaadó természetét is figyelembe véve egyértelmű, hogy jobb, ha ez a kutya a család tagjaként élhet. Ez a jellemének fejlődése érdekében is hasznos. Ez az eb minden olyan emberrel és állattal rendkívül jól kijön, aki, illetve amely a család tagjának számít. A gyerekekre különösen nagy figyelmet fordít, a szó pozitív értelmében. Az idegenekkel szemben éber, de ha a gazdája nyilvánvalóvá teszi számára, hogy szívesen látott vendégekről van szó, akkor a kutya is elfogadja őket. Általában jól megfér a családhoz tartozó más kutyákkal, de az idegen ebekkel szemben domináns módon viselkedik (például az utcán). Méretei Marmagasság: kan: legalább 66 cm, szuka legalább 61 cm Testtömeg: mindig álljon arányban a marmagassággal Megjegyzés A boerboel értelmes kutya, amely szeret gazdája kedvében járni-ennek megfelelően könnyen nevelhető. Szinte bármit meg lehet tanítani neki. Az is biztos azonban, hogy ez a fajta nem felel meg bárkinek: olyan gazdára van szüksége, akinek természetes tekintélye van a kutyák előtt, és aki igen következetes és harmonikus módon tudja végigvinni a nevelését.Határozatlan, tapasztalatlan és engedékeny személyeknek nem ajánlható. Dél-Afrika és Namíbia vidéki területein az emberek valósággal imádják a boerboelt, ami nem véletlen: ez a kutya már számtalanszor bebizonyította, milyen nagyszerűen tudja őrizni és védelmezni a hatalmas gazdaságokat és az ott élő családokat. Más országokban ritka, ott elsősorban éber társként tartják a fajta rajongói. Tulajdonságai és eredete alapján ez a kutya főként azoknak ajánlható, akiknek nagy tér áll rendelkezésükre, no meg egy jókora, erősen körülkerített kert. A nyüzsgő belváros nem ideális környezet az átlagos boerboel számára. külső hivatkozások Boerboel fajtaismertető a Kutya-Tárban Friedrich Ladegast Friedrich Ladegast (1818 – 1908) német orgonaépítő mester. Pályafutása Ladegast a 19. század kiemelkedő, elismert német orgonaépítő mestere. Az organológia Ladegast munkásságát a késő barokk és a kora romantikus mesterek közé sorolja. Tanulóévei alatt, a restaurálási munkálatok során alaposan és mélyrehatóan megismerte Gottfried Silbermann orgonaépítészetét, hangszereinek menzúráit és intonációját. Ladegast döntő és mély benyomásokat szerzett a híres párizsi orgonaépítő, Aristide Cavaillé-Coll műhelyében is, amely a csúszkaládához és a mechanikus traktúrához való kötődését erősítette és mélyítette. Ladegast a későbbiekben is szoros barátságot ápolt a híres párizsi mesterrel. Ladegast orgonáin különösen a főmű plénumán mutatható ki Silbermann hatása. Ehhez hozzátartozik, hogy Ladegast orgonáiról fokozatosan eltűnnek a magas mixtúrák – melyek fokozatosan egyre alacsonyabb lábszámról indulnak – és a pedálműről is eltűnnek a 4’-nál magasabb regiszterek. A pedál plénuma így Ladegast orgonáin sem lesz más, mint egy mély alap- és aliquot regiszterekkel rendelkező basszusklaviatúra, amely a differenciált barokk pedálszólók eljátszására csak akkor alkalmas, ha manuálokat kopulázunk hozzá. Ladegast végül Weisenfelsben telepedett le, és itt alapította meg orgonaépítő műhelyét is. E műhely falain belül számos jelentős orgona készült el Európa szinte minden tájára. Ladegast orgonái eljutottak Oroszországba, sőt még Dél-Afrikába is. Néhány Ladegast nevéhez fűződő orgona Merseburg, Domorgel 1855-ben készült el a Merseburgi Dóm orgonája. Ladegast ezt az orgonát a múlthoz igazítván az 1665-ből származó homlokzatot változatlan formában őrizte meg. A híres magyar zeneszerző, a romantika egyik legnagyobb alakja, maga Liszt Ferenc is figyelemmel kísérte az orgona épülését. Liszt Ferenc ezen orgona avatására írta a híres B-A-C-H prelúdium és fúga című darabját. Mivel a mű az avatásra nem készült el, ezért Liszt nem kevésbé híres tanítványa, Alexander Winterberger játszotta el mestere „Ad nos” című darabját. Az avatás után Liszt többször is az orgonához ülvén Bach-, és Mendelssohn áriákat kísért. Ez az orgona több zeneszerzőt is inspirált Liszten kívül orgonaművek írására. Például Julius Reubke ezen orgona hatására írta meg a híres nagy szimfóniáját, a 94. zsoltár dallamára. Witteberg, Vártemplom Ladegast 1864-ben fejezte be az orgonát, mely 3 manuálos és 39 regiszteres volt. Az orgona a korábbi, 1767-ből származó homlokzat mögé építette az orgonát. Később, 1894-ben Ladegast kisebb szerkezeti változtatás végzett az orgonán, amikor is a máig álló, neogótikus homlokzatot és orgonaszekrényt készítette el. A 20. század első felének elkorcsosult barokkizáló hulláma ezt az orgonát is elérte – mondván: „Egy Luther-templomban csak Bach-i orgona állhat.”. 1933-ban alaposan átalakították a hangszert. Az 1900-as évek utolsó éveiben azonban egy nagyszabású restaurálási folyamat keretein belül visszaállították az 1894-es szerkezeti és hangzásbeli állapotokat, valamint az orgonát egy Ladegast-stílusban elkészített negyedik manuállal látták el. Az orgona diszpozíciója a forrásban megjelöl könyv 226. oldalán található. Schwerin, Domorgel Kétségkívül ez az orgona Ladegast legjelentősebb orgonája, melyet 1871-ben fejezett be. Ez az orgona emelte Ladegastot a nemzetközileg is híres orgonaépítők élmezőnyébe. Az orgona négy manuállal és 84 regiszterrel készült el. Ladegast ebben az orgonában gyakorlatilag mindent felhasznált korának orgonaépítő tudományából. Mind a 4 manuált és a pedált Barker-emelőkkel látta el, valamint a német orgonaépítészet történetében legelőször alkalmazta a pneumatikus szerkezettel ellátott redőnymozgató rendszert. Ladegast ebben az orgonájában a romantikus hangzásnak sajátos karakterisztikát adott: az orgona diszpozíciójában bőven találunk a manuálokon 16’ és 8’ regisztereket, és a pedálról nem maradhat el a 32’ regiszter sem. Ezek mellett azonban találunk a barokk tradíciókhoz valamelyest igazodó, de azoknál alacsonyabb lábszámról induló mixtúrákat és aliquot regiszterek. Emellett bőven találunk nyelvregisztereket is. Az alacsony mixtúrákkal Ladegast nem a harsogó nyelvek irányába terelte az orgona hangzását, hanem adott neki bizonyos fényt. Az orgona legutolsó restaurálását 1988-ban a Schuke cég végezte. 1953 (szám) Az 1953 (római számmal: MCMLIII) az 1952 és 1954 között található természetes szám. A matematikában A tízes számrendszerbeli 1953-as a kettes számrendszerben 11110100001, a nyolcas számrendszerben 3641, a tizenhatos számrendszerben 7A1 alakban írható fel. Az 1953 páratlan szám, összetett szám. Kanonikus alakja 32 · 71 · 311, normálalakban az 1,953 · 103 szorzattal írható fel. Tizenkét osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 3, 7, 9, 21, 31, 63, 93, 217, 279, 651 és 1953. Háromszögszám. Az 1953 harminc szám valódiosztó-összegeként áll elő, ezek közül a legkisebb a 4191. Honda Civic A Honda Civic egy kompakt családi autó, amelyet a japán Honda Motor Company, Limited készít 1973 óta. Összesen 10 generációja van. Körülbelül 18 500 000 darab készült a kocsiból, mellyel a negyedik helyet foglalja el a legnagyobb darabszámban gyártott autómodellek listáján. Egyedül a Toyota Corolla, a Mercedes-Benz E-osztály és a Volkswagen Bogár platformjaira épülő járművek előzik meg. Ezzel az értékkel 2005-től a Civic lett a Honda világszerte legkelendőbb modellje. A széria az elismertségét a méretkategórián belül korábban példátlan műszaki megoldásaival, felszereltségével, letisztult, de erőt sugárzó megjelenésével, egyszerű, de átgondolt és tartós belső kidolgozásával, kimagasló megbízhatóságú, menetteljesítményű és mindezek mellett rendkívül kedvező üzemanyagfogyasztású motorjaival alapozta meg. Első generáció (1973–1979) Az első debütáló példányok igazi kisautók voltak. A méretéhez képest hihetetlenül tágas négyszemélyes autócskának a városban nem akadt párja. Egy évvel a bemutató után a kis kéthengeres aggregátot 1,2 literes, négy hengeres, 50 lóerősre cserélték, ami az autó viszonylag alacsony tömege miatt meglepően jó menetteljesítményeket eredményezett. 1974-re a hengerűrtartalom 1237 köbcentinél járt, a teljesítménye 52 lóerős lett, és az akkori biztonsági előírásoknak megfelelően módosított lökhárító miatt a Civic hossza 3599 milliméteres. 1975-ben jelent meg a CVCC, azaz összetett örvényvezérelt égésű, 1488 köbcentis, 53 lóerős motor, amivel a Civic katalizátor nélkül teljesítette az amerikai tiszta levegőről szóló törvényt. 1979-ben sikeres működését apró finomításokkal és 63 lóerőre emelt teljesítménnyel zárta. Második generáció (1979–1983) A második generáció az igényeknek megfelelően nagyobb lett, hiszen a tengelytáv 2250 és 2319 milliméteres lett, a karosszériaváltozatoktól függően. A motorok kizárólag a korszerű CVCC vezérlésű négy hengeresek voltak, melyek közül az 1,3 literes 55, a másfeles 67 lóerőt teljesített. Az alapmodellhez négy-, a nagyobb motorhoz ötfokozatú kézi vagy kétfokozatú automataváltót kínáltak. A négy ajtós szedán 1981-ben debütált, és ennél a változatnál mutatkozott be a háromfokozatú automatikus váltó. 1981-től már ködlámpával és fekete fényezésű lökhárítóval készültek az autók, de a kézi váltók is egységesen öt fokozattal gazdálkodtak. Harmadik generáció (1983–1987) Az új generáció nemcsak a kötelező méretnövekedésről, hanem egy kifinomultabb megjelenésről is szólt. A tengelytáv 2451 milliméteresre emelése mellett a szedán és ferdehátú kivitelen kívül készült kombiváltozat is, ami korábban csak az Accord sajátja volt. Az 1,5 literes motor hengerenként háromszelepes hengerfejjel mutatkozott be, melynek teljesítménye ugyan már 76 lóerő lett, de a belépő továbbra is az 1,3-as maradt, 60 lóerővel. Ekkor jelent meg független hátsó felfüggesztés is, ami nem csupán helytakarékosabb volt, de páratlan futáskultúrát eredményezett. 1987-ben a kombiváltozat állandó négykerék meghajtással is elkészült. Negyedik generáció (1987–1991) A szokásos méretnövekedés mellett elindult a motortechnika még rohamosabb fejlesztése is, így megjelent az 1,5 literes, 16 szelepes motor, 92, és az 1,6-os 105 lóerővel. Ez utóbbi a négykerék meghajtású változatokhoz is ideális párosítás volt, különösen alacsony fogyasztása miatt. A háromajtós Si kivitele immár 108 lóerővel készült. A modell megjelenése előtt nem sokkal jelent meg az első VTEC változó szelepvezérléses motor, ami 150 lóerejével és nyolcezret meghaladó maximális fordulatszámával a mai napig etalonnak számít. Ötödik generáció (1992–1995) Az ötödik generáció a VTEC változó szelepvezérlés széles körű elterjedését és a kombikivitel törlését hozta. A négy féle kivitelben is készülő autó 1,5 literes motorja a VTEC-E szelepvezérléssel 102 lóerőt teljesített, amely különösen kedvező fogyasztása miatt is közkedveltté vált az autópiacon. Az 1,6 literes motort VTEC szelepvezérléssel 125, majd 1994-től már 160 lóerővel (VTi) készítették, ami a korának egyik közkedvelt autója lett. Ehhez a kifinomult futómű is hozzájárult, hiszen a méretkategóriában egyetlen autómárka sem kínált hasonló színvonalút. A Honda fejlesztői a biztonságról sem feledkeztek meg, hiszen az új Civic már vezetőoldali légzsákot, sőt ABS-t is kapott. Hatodik generáció (1996–2000) Az előző generáció sikerét folytató modellcsalád immár tekintélyes utas- és csomagtérrel készült, a ferdehátú mellett Kupé- és szedánváltozatban. A korábbi sikeres 1,5-ös motor mellett megjelent a négy szelepes 1,4-es, az 1,6-os pedig különösen alacsony CO2-kibocsátása ellenére is 106 lóerővel büszkélkedhetett, köszönhetően a VTEC tovább fejlesztésének. Az EX kiadáshoz azért 127 lóerősre pumpálták, de a csúcsot továbbra is a 160 lóerős jelentette, amit a VTi megjelölésen túl a különleges légterelő készlet is elkülönített. Hetedik generáció (2001–2005) A korábbi kifejezetten sportos modellek helyett a Civic hetedik generációjának Angliában gyártott 3 és 5 ajtós kivitele már alapvetően családi autó lett, amelyet a magasabb építésmód és a különösen tágas utastér is alátámaszt. Ezek mellett azért a nagy teljesítményű Type-R változatról sem feledkeztek meg, amelyben az új K motorcsalád két liter lökettérfogatú modellje 197 lóerőt kínált. Ellentétben az európai országok többségével, Magyarországon forgalmazták a japán, majd később török gyártású, elsősorban ázsiai és amerikai piacokra tervezett szedán változatot is. Ennek futóművén ugyan szintén egyszerűsítettek a korábbi generációkéhoz képest és a belső tereken is növeltek, de a külső megjelenése arányos maradt, illetve menetdinamikája is a megszokott közvetlenséget hozta. A jól bevált, megbízható, rugalmas és fogyasztás tekintetében a maga idejében szinte verhetetlen D sorozatú benzinmotor család tagjai mellett kapható volt 1,7-es dízelmotorral is, mely Isuzu alapokra épült. Japánban és Amerikában bemutatkozott a hibrid üzemű változat is. Nyolcadik generáció (2005–2011) A nyolcadik generáció immár előrelépés a lendületesebb autók világához, amit olyan formai elemekkel és minőséggel párosítottak, amely a típus hatalmas sikerét hozta. A hibrid változat második generációja mellett a motorpaletta immár 1,4 és 1,8 literes benzinesekből és 2,2 literes dízelesekből áll. Ezt egészíti ki a máig is változatlan minőségű új Type-R változat, amely a várhatóan a sikeres csúcsmodellek méltó utóda lesz. Kilencedik generáció (2011–2016) A Honda az új Civic-et immár nemcsak közúti használatra tervezte, hanem Honda Szóicsiró jelmondatát is szem előtt tartotta. Az utcai változatot ugyanis kétféle felszereltséggel hozták forgalomba. Az egyik a kifejezetten mindennapi közlekedésre szánt, kényelmi felszerelésekkel ellátott, a másik a sportcélú átalakításra előkészített, a versenyautó építés során amúgy is kikerülő extráktól megszabadított, mintegy 40 kg-mal könnyebb változat. De nemcsak az alapgépet kínálja a Honda a versenyzéshez, hanem az olasz Jas Motorsport által összeállított csomagot is, amellyel elkészíthető a rajtra kész versenyautó. Tizedik generáció (2016–tól) A 2016-os Tokyo Motor Show-n, a Honda bemutatta a teljesen új Civic-et elődjeinél sokkal modernebb kinézettel. A létra típusú alváz és az osztómű megmaradt, ellentétben sok konkurens 4x4-es modellel. Kétféle karosszéria volt elérhető a export piacon, a hagyományos, kemény tetős változat illetve a ponyvás változat, amelyet a Barcelona Motor Show-n 2017 májusában mutattak be, melyet kizárólag a Santana gyártott Spanyolországban 2012 és 2017 között. A Civic helyettesítette a népszerű Honda 1300-as modellt a legtöbb piacon. A hazai piacon a hibrid változat negyedik generációjának 2,2-es motoros változata a már említett középkategóriába sorolódott. Biztonság A Honda Civic Euro NCAP teszteredményei: Csurgó-patak A Csurgó-patak a Cserhátban ered, Vanyarc északi határában, Nógrád megyében, mintegy 270 méteres tengerszint feletti magasságban. A patak forrásától kezdve déli irányban halad, majd Vanyarc településtől délkeletre éri el a Vanyarci-patakot. A Csurgó-patak vízgazdálkodási szempontból a Zagyva Vízgyűjtő-tervezési alegység működési területét képezi. Sieversdorf-Hohenofen Sieversdorf-Hohenofen település Németországban, azon belül Brandenburgban. Népesség A település népességének változása: Montilliers Montilliers település Franciaországban, Maine-et-Loire megyében. Lakosainak száma 1220 fő (2015). Montilliers Aubigné-sur-Layon, Cernusson, Faveraye-Mâchelles, Valanjou, Tigné és Lys-Haut-Layon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Pachyramphus minor A Pachyramphus minor a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a Tityridae családjába tartozó faj. Egyes szervezetek az egész családot, a kotingafélék (Cotingidae) családjában sorolják Tityrinae alcsaládként. Rendszerezése A fajt René-Primevère Lesson német ornitológus írta le 1830-ban, a Querula nembe Querula minor néven. Sorolták a Platypsaris nembe is Platypsaris minor néven. Előfordulása Dél-Amerikában, Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Francia Guyana, Guyana Peru, Suriname és Venezuela területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki- és hegyi esőerdők, valamint mocsári erdők. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 16,5-17 centiméter, testtömege 37 gramm. Életmódja Rovarokkal és gyümölcsökkel táplálkozik. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. május 27.) Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. május 27.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. május 27.) Avibase. (Hozzáférés: 2018. május 27.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. május 27.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. május 27.) Montilly Montilly település Franciaországban, Allier megyében. Lakosainak száma 524 fő (2015). Montilly Agonges, Avermes, Bagneux, Marigny, Neuvy, Trévol és Villeneuve-sur-Allier községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Leimen (Pfalz) Leimen település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Lakosainak száma 981 fő (2014. január 2.). Népesség A település népességének változása: Artea Artea város Spanyolországban, Bizkaia tartományban. Artea Zeberio, Arantzazu, Dima, Orozko és Areatza községekkel határos. Lakosainak száma 749 fő (2017). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Kiss Zsolt (labdarúgó, 1965) Kiss Zsolt (1965. április 16. –) labdarúgó, középpályás. Pályafutása 1985 és 1990 között a Rába ETO labdarúgója volt. Az élvonalban 1985. szeptember 14-én mutatkozott be a Pécsi MSC ellen, ahol csapata 2–0-s győzelmet aratott. Az 1985–86-os idényben volt a bronzérmes csapatnak. 1990 és 1993 között a Veszprém játékosa volt. Az élvonalban összesen 124 alkalommal szerepelt és hét gólt szerzett. Sikerei, díjai Magyar bajnokság 3.: 1985–86 David Vržogić David Vržogić (Wuppertal, 1989. augusztus 10. –) szerb származású német labdarúgó, a Dynamo Dresden hátvédje. Perboewatan Perboewatan (mai nevén Perbuatan) egyike volt annak a három vulkáni eredetű hegynek (a többi Rakata és Danan), mely az egykori Krakatau szigetet alkották 1883 előtt. Ez a kúp volt a legalacsonyabb (alig 150 méter) és a legészakibb mind közül. Teljes mértékben megsemmisült az 1883-as kitörést követően. Napjainkban a helyén egy 550 méter mély kaldera található. Kitörések 1680-1681es kitörés Johann Wilhelm Vogel E holland utazó leírta, hogy a hegy 1681 februárjában tüzet okádott. De említést tesz arról, h emberei szerint 1680 májusában is kitört. R. D. M. Verbeek 1880-as utazása során leírja, hogy körülbelül egy 200 éves lávafolyás maradványaira bukkant a Perboewatan-csúcs körül. 1883-as kitörés 1883.május 20-án füstöt kezdett eregetni az akkorra kialudtnak vélt vulkán. 1883 május 27-én a GG Loudon nevű gőzhajó 90 turistát vitt ki a sziget északi részére, vagyis pont Perboewatanra, kirándulás céljából. Mikor kitört a kráter, az ott éppen fényképező fotós lefényképezte a kitörést. 1883 augusztus 27-én hajnali 4:40-kor a kisméretű vulkanikus kúp darabjaira robbant. Helyén most egy vízalatti kaldera található. Torrelodones Torrelodones község Spanyolországban, Madrid tartományban. Torrelodones Madrid, Las Rozas de Madrid, Galapagar, Moralzarzal és Hoyo de Manzanares községekkel határos. Lakosainak száma 23 128 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Nyírófeszültség A nyírófeszültség vagy csúsztatófeszültség olyan mechanikai feszültség, mely a terhelés alatt vizsgált anyagból képzeletben kivágott kis kocka lapjaival párhuzamos irányú, szemben a normális feszültséggel, mely a kis kocka lapjára merőleges. A nyírófeszültséget a görög (tau) betűvel szokás jelölni. A nyírófeszültség definíciója: ahol F a nyíróerő és A a terület. (Illetve: , ahol G a csúsztató rugalmassági modulus, theta(ábrán feltüntetve) pedig a fent említett kivágott kocka torzult élének az eredeti élével bezárt szöge) A valódi nyírófeszültséget az A terület pillanatnyi értékével kell számolni, de mivel ennek értékét bonyolult kiszámítani, a mérnöki gyakorlatban A terhelés nélküli értékével számolnak. Ez a legtöbb anyagnál jó közelítést jelent, nagy deformációt szenvedő anyagoknál (például gumi) azonban helytelen eredményre vezet. A nyírás a terhelés alatti anyag belsejéből képzeletben kivágott kis kocka szögelfordulását (torzulását) okozza szemben a normális feszültség nyúlásával-rövidülésével. Megjegyzendő, hogy egy test olyan pontjában, ahol feszültség ébred, lehet találni olyan síkokat, ahol nyírófeszültség ébred. Csúsztató feszültség vagy tiszta nyírásnál vagy csavarásnál lép fel szilárd testekben. Gépelemek közül tiszta nyírófeszültség ébred egy torziós rúdban vagy a gépkocsi hajtótengelyében. Szegecsekben és bizonyos csavarokban is léphet fel nyírás. A hengeres csavarrúgó majdnem tiszta csavarást szenved, a benne ébredő feszültség nyírófeszültség. Viszkózus folyadékok áramlása során a sebességkülönbséggel rendelkező folyadékrészek között is csúsztatófeszültség lép fel. A szilárd testekhez képest itt az a különbség, hogy csak áramló folyadékokban léphet fel csúsztatófeszültség, nyugvó folyadékok feszültségmentesek. Építmények tönkremenetelét is okozhatja nyírás. Földgát károsodását is okozhatja a föld súlyából származó nyírás. Ács Benjámin Ács Benjámin, névváltozat: Áts (Komárom, 1806 – Andocs, 1858. február 3.) magyar ferences szerzetes, hitszónok, egyházi író. Élete Miután elvégezte elemi és középiskolai tanulmányait, 1822-ben belépett a ferences rendbe. 1829-ben pappá szentelték, majd mint hitszónok működött. 1853-tól hittérítői minőségben az ország 12 helyén szónokolva tanított. Művei A hét fájdalmú boldogságos szűz Mária nyomát követőnek mennybe vezető arany koronája. Pest, 1855 (Újabb kiadásai 1859., 1862., 1863., 1865. és 1869-ben jelentek meg. Ugyanez szlovákul. U. ott, 1860-ban és 1865-ben.) A mi urunk Jézus Krisztus élete. U. ott, 1857. (2. kiadása U. ott, 1858.) Kis Jézus imádása. U. ott, 1857. (Imakönyv. Ugyanez németül. U. ott, 1857. és szlovákul. U. ott, 1862.) Kis arany korona, azaz: az Isten sz. anyjához ébresztő imádságos és énekeskönyv. U. ott, 1875. Közép arany korona. U. ott, 1875. Arany korona. U. ott, 1875. Betegek gyóntatója. U. ott, 1875. (Imák és énekek.) Pápai lemondás A pápai lemondás lehetőségét a Codex Iuris Canonici (a katolikus egyház törvénykönyve) 332. paragrafusa, illetve a Codex Canonum Ecclesiarum Orientalium (a Keleti Egyház Törvénykönyve, CCEO) 44. paragrafusa tartalmazza. A lemondás a kánonjog szerint akkor törvényes, ha önkéntesen történik és megfelelő módon bejelentik. A római katolikus egyház kétezer éves története során eddig öt pápa mondott le: IX. Benedek (1045), VI. Gergely (1046), V. Celesztin (1294), XII. Gergely (1415) és XVI. Benedek (2013). A kánonjog nem nevez meg olyan egyént, vagy testületet, akik számára a lemondást be kell nyújtani, ezzel nyitva hagyva azt a lehetőséget, hogy a lemondás az egész egyházhoz, illetve az egész világhoz szóljon. Egyes kommentárok szerint azonban a pápának legalábbis a bíborosi testületet, illetve annak elnökét értesítenie kell a lemondásáról, hiszen a bíborosoknak egyértelműen értesülniük kell a lemondásról, hogy új pápát választhassanak. Precedensek IX. Benedek 1045-ben pénzügyi juttatásért cserébe mondott le. Erről utóda, VI. Gergely győzte meg, hogy megszabadítsa az egyházat a botrányoktól terhelt főpaptól. A következő évben azonban magának Gergelynek is le kellett mondania, mert a Benedekkel kötött egyezségét szimóniának, vesztegetésnek találták. A történet furcsa csavart vett, amikor Gergely utóda, II. Kelemen pápa halála után (1047) a lemondott IX. Benedek ismét pápa lett. 1294-ben Celesztin, mindössze öt hónapos pontifikátus után, ünnepélyes rendeletet adott ki arról, hogy a pápák lemondhatnak, eloszlatva minden kánonjogi kételyt, majd lemondott. Ezután még két évig élt remeteként és később szentté avatták. XII. Gergely azért mondott le 1415-ben, hogy véget vessen a nyugati egyházszakadásnak. Ekkor rajta kívül már két ellenpápa is igényt tartott a pontifikátusra: Avignonban XIII. Benedek, Pisában pedig XXIII. János. Még lemondása előtt Gergely megbízta a konstanzi zsinatot, hogy válassza meg utódját. A Vatikán 2013. február 11-én jelentette be, hogy XVI. Benedek február 28-i hatállyal lemondott. A pápa közleményben közölte, hogy hajlott kora miatt nem folytathatja hivatalát, és ezzel hat évszázad elteltével az első pápa lett, aki lemondott. Feltételes lemondások A következő esetekben a lemondás nem lépett életbe. VII. Piusz (1800-1823), mielőtt 1804-ben Napóleon koronázására Párizsba indult, lemondási nyilatkozatot írt alá arra az esetre, ha Franciaországban fogságba vetnék. Állítólag hasonló nyilatkozatot írt alá a második világháború idején XII. Piusz, arra az esetre ha elrabolnák a nácik, meghagyva a bíborosoknak, hogy meneküljenek a semleges Portugáliába, és ott válasszák meg az utódát. II. János Pál is írt lemondó levelet. Lemondása akkor lépett volna életbe, ha gyógyíthatatlan betegség gyűrné le, vagy bármi olyan dolog történne, ami megakadályozná hivatala gyakorlásában. Kérdőjeles lemondások A Catholic Encyclopedia említést tesz néhány megkérdőjelezhető hitelességű lemondásról is: ilyen Pontiánusz (230–235), Marcellinusz (296–308) és Libériusz pápa (352–366) állítólagos lemondása. Az enciklopédia szerint létezik egy – megnevezetlen – pápalista katalógus, amely szerint XVIII. János pápa is lemondott. A lemondott pápa egyházjogi helyzete Kifejezetten az esemény ritka volta miatt a lemondott pápa egyházjogi helyzete nem tisztázott. Az egyházjog nem ír elő neki kötelezettséget, de jogot sem, így nem kerül vissza a bíborosi testületbe, de a lemondott (kiérdemesült) püspökök közé sem. Egyes találgatások szerint a lemondott pápának zárt, a nyilvánosságtól teljesen elzárkózó kolostorba illik visszavonulni, hogy fel se merüljön az "árnyékpápaság" lehetősége. Erre viszont a lemondás életbe lépéséig senki nem utasíthatja a jelenlegi pápát, viszont az új pápa megválasztása után ilyen döntés megszülethet, s az ellen a lemondott pápának nincsen joga ellenkezni. Összegezve a lemondott pápa egyházjogilag egy légüres térbe kerül, s ennek a helyzetnek a szokásjog alapú megoldása rajta és utódján áll.[forrás?] XVI. Benedek hivatalos megszólítása a lemondása után: Őszentsége XVI. Benedek, emeritus pápa (vagyis nyugalmazott pápa) lett. Pápai gyűrűjét az első hírekkel ellentétben nem törik össze, amint az a pápa halála után szokás, hanem vésővel használhatatlanná teszik. A nyugalmazott pápa egyszerű fehér reverendát visel. Jean Ladislas Polereczky Jean Ladislas Polereczky (magyarul: Polereczky János László, szlovákul: Ján Ladislav Polerecký; Molsheim, Elzász, 1748. szeptember 4. – Dresden, Maine, 1830. június 8.) francia huszártiszt. A francia huszárezredet szervező Polereczky András fia, az amerikai függetlenségi háború résztvevője. Élete Jean Ladislas 1748 szeptember 4-én született Polereczky András magyar származású francia huszártiszt és az elzászi Marie Francoise Margueritte de Hasselt gyermekeként Molsheimben. Apja családja eredetileg Besztercebányáról származott, hiszen nagyapja, Polereczky Mátyás ott volt ruhakereskedő, majd a kurucok közé állt és II. Rákóczi Ferenc őrnagyaként szolgált. A Rákóczi-szabadságharc bukása után emigrációba kényszerült és két fia, András és ifjabb Mátyás még gyerekként kerültek Franciaországba. András a franciáknál az André Poleretzky de Polereka nevet vette fel. A Polereka nevet vélhetően a család eredetét mutató, Turóc vármegyében található kicsiny falu, Polerieka miatt használták. Polereczky András kezdetben az első számot viselő Bercsényi huszárezredben szolgált, majd ahogy emelkedett a ranglétrán úgy elérte, hogy egy új huszárezred szervezésébe is bevonták. Ez volt a francia hadsereg második huszárezrede. Az ezred részt vett a franciák oldalán az osztrák örökösödési háborúban. Fiai Jean Ladislas és bátyja François Phillipe is a katonai hivatást választották. Ugyanebben az ezredben lettek huszártisztek és bátyja egészen a tábornoki rangig jutott. Az amerikai kaland Jean Ladislas őrnagyként szolgált a francia huszároknál, amikor elhagyta anyaalakulatát, feladta franciaországi életét és elhagyta feleségét is. Az amerikai függetlenségi háborút támogató expedíciós erőkhöz került egy izgalmasnak tűnő és nagy kihívást jelentő katonai misszióba. Armand Louis de Gontaut Lauzun hercegét nevezték ki főparancsnoknak és róla nevezték el őket Lauzuni légiónak. A légió egy lövészezredből, kisebb tüzérségi ütegekből és két könnyű lovas századból egy svadron dzsidásból és egy svadron huszárból állt. Poleretzky őrnagy a huszárokhoz került és itt magyar tiszttársa is akadt Benyovszky Ferenc hadnagy személyében, aki gróf Benyovszky Móricnak, a világhírű magyar utazónak és kalandornak az öccse. A légió szervezési sajátossága volt, hogy kímélendő a francia vért legénységi állományát nem franciák adták, így például a huszárok java része magyar, a dzsidások pedig lengyelek voltak. Amerikába érkezésük után egy évig nem kerültek bevetésre egészen 1771 nyaráig. Ekkor az amerikaiak a még mindig angol kézen lévő New Yorkot tervezték bevenni. A francia huszárok itt kerültek először harci alkalmazásra és a brit lovassággal vívtak ütközetet Fort Washington mellett. A harc során Poleretzky őrnagy lovát egy ellenséges lövedék megölte, ám neki nem esett baja. A csatát egyébként a britek nyerték, de az itt harcoló francia huszárok bátorságát senki sem kérdőjelezte meg. Más csatákban történeti források nem említik nevét, ellenben francia tiszttársa Claude-Etienne Hugau alezredes visszaemlékezésében nem sok jót írt róla, hiszen arról számolt be, hogy nem szívesen ült vele egy asztalhoz, mert gondja volt a katonai és az anyagi fegyelemmel is és ezekért katonai fenyítést is kapott. Az angol kapitulációt (1781) követően hazautazott Elzászba és leszerelt a hadseregtől. 1782-ben visszatért az Amerikai Egyesült Államokba, ahol Bostonban élt a francia államtól biztosított kevéske jövedelméből. 1785-ben farmot vásárolt Maine államban Pownalboroughban (ma Dresden). 1788-ban másodszor is házasságot kötött. Több különböző igazgatási beosztásban dolgozott, például Seguin Island-en volt világítótorony kezelő, majd végül visszatért Dresdenbe és tizenöt évig a város jegyzője volt. Szerény anyagi körülmények között élt, habár többször is kérelmezte, hogy kaphasson amerikai állami nyugellátást, mint a függetlenségi háború veteránja. A várva várt nyugdíj egyetlenegyszer érkezett meg részére 1830-ban, de ő ezt már nem érhette meg, hiszen június 8-án elhunyt. Bardóc Bardóc (románul Brăduţ, németül Bardotz) falu és községközpont Romániában, Kovászna megye északnyugati sarkában. Elhelyezkedése A Keleti-Kárpátokban, a Persányi-hegység, a Baróti-hegység és a Dél-Hargita által közrezárt Baróti-medence északi szegletében található. 503 méteres tengerszint feletti magasságon fekszik a Kormos-patak völgyében, a patak bal partján, az Egres és a Kormos-patakok összefolyásánál. A település közelében legmagasabb pont a Tortoma-tető (701 m). Székelyudvarhelytől (50 km) délkeletre, Sepsiszentgyörgytől (54 km) északnyugatra, Brassótól (60 km) északra található. Legközelebbi város: Barót (7 km). Google Maps A községről A községet Bardoc mellett még három falu alkotja: Erdőfüle (1,5 km), Olasztelek (3,5 km) és Székelyszáldobos (1,5 km). Bardóc a térben is központi szerepet tölt be, ugyanis innen érhető le a község összes települése. Fontosabb látnivalók Az olaszteleki Daniel-kastély : a Daniel család kastélya mely 1609 körül épült Az erdőfülei Boda-udvarház, amely 1713-ban épült Erdőfüle északkeleti dombján, a Fok alatt nárcisz rét található Erdőfüle büszkélkedhet Erdővidék leggazdagabb kopjafás temetőjével Kuvaszó turisztikai övezet: Az egykori Dobó falu templomának és kápolnájának romjai a 14., 15. századból Ceausescu -vadászvilla: a Kovácsok patak mentén van a '80-as években épült Kuvaszó patak völgyében található egy 4 m magas vízesés Magyarhermány felé a Kuvaszótöve nevű helyen kis tavasbarlang található Terület A község területét több mint 8500 ha erdő borítja. A lomblevelű erdők uralkodó faja a régióban a bükk. Az egykor összefüggő övezetet alkotó tölgyerdőknek ma már csak foltjaik maradtak meg. Ennek ellenére Erdővidéken itt található a legtöbb erdő terület. Természeti értékek A község gazdag természeti értékekben és altalajkincsekben. Jelentős értéket képviselnek a vadállományban gazdag, kiterjedt erdőségek, a hegyi legelők és kaszálók, a halban gazdag alhavasi vízfolyások, a nagy hozamú borvízforrások és a hasznosítható ásványkincsek: lignit, vaskő, bentonit, diatomit, féldrágakövek, épületkő, kavics, homok. Gazdaság A lakosság megélhetését, valamint a község gazdaságát az erdőkitermelés, fűrészáru gyártás, állattenyésztés és kereskedelem biztosítja. Bardoc történelme A települést 1332-ben Bandachfolua, majd 1333-ban villa Bardach néven említik először a pápai tizedjegyzékben később bár kiejtésében felvette a mai alakját, de írásmódjában gyakran változott (pl. Bardócz). Nevének eredete pontosan nem ismert. Egyes teóriák szerint egy hasonló nevű székely őstől származhat a név, másik szerint a magyarok előtt a vidéken élő bolgár-szláv törzsek nyomán maradhatott fenn. Benkő József a párductól eredezteti a falu nevét, ugyanis az ősi székelyek párducnak nevezték az itt őshonos hiúzt. Hivatalos neve jelenleg a román Brăduț megnevezés melynek jelentése fenyőcske. Magyarul kiejtésben és írásmódban egyaránt a Bardóc és az ékezet nélküli Bardoc formák is használatban vannak. A népi szájhagyományokban előfordul a Nagybardoc helynévalak is. 1602. augusztus 11-én Básta György császári főgenerális íratta össze és eskette fel az udvarhelyszéki székelyeket Rudolf Császár-király hűségére. Ez alkalommal Bardócról a következők neveit jegyezték fel: Z.Kopasz János, Z.Gáspár Bálint, Z.Sugár Pál, Z.Szocs Antal. Z=Zabad, t.i. szabad székely A falunak már a 14. század elején is volt temploma, melyet 1760-ban a reformátusok újjáépítettek, majd 1803-ban, 1861-ben és 1891-ben megújítottak. Tornya 1702-ből való. A toronyban található nagyharang 1937-ből, a kisharang szintén 1937-ből való. A templomban kőből faragott Úrasztala van, valószínűleg a 18. század végén készült. A szószék feletti korona és a padok nagy része a régi templomból valók. A templom építésekor újrafestették. Az 1635-ben I. Rákóczi György által alapított és 1876-ig fennállt Bardóc fiúszék névadó települése és központja volt. 1910-ben 883 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Homoródi járásához tartozott. Népessége 2011-ben 864 lakosából 854 magyar, 4 román volt, 6 fő pedig nemzetiségéről nem nyilatkozott. Sport Bardocon a sport egyet jelent a focival. A községközpontban a labdarúgás alapkövét 1941-ben Sápi Elemér igazgató-tanító tette le, amikor Bardocra helyezték tanítónak, ő hozta a községbe a labdarúgás szeretetét, és az első bőrlabdát is, ami valódi ritkaságnak számított. A labdarúgás szárnybontogatásába sajnos beleszólt a világháború, emiatt 1944-1951 között nem volt labdarúgás Bardocon. 1952-ben, id. Zajzon Sándor szervező munkájának köszönhetően megszületett az első igazi csapat, melynek tagjai vasárnaponként szórakozásból fociztak, de nem volt felszerelésük. Az első barátságos mérkőzésről 1952-ben tesznek említést, amikor Bardoc csapata Magyarhermánnyal focizott. 1964-ben a csapat felveszi a "Tátra" nevet, és egyesül az erdőfülei csapattal, ezeket az éveket az új öltözõ folyosóján kiállított képek örökítik meg. Az 1987-88-as idényben a csapatnak sikerül feljutnia a megyei II-ből a megyei I osztályba, ennek az osztálynak ma is oszlopos tagja. 1994-ben a csapat nevet cserélt, és felvette akkori fő támogatója, Lőrincz Zsigmond tulajdonában levő, kovásznai Prima fagyigyár nevét, így lett a csapat neve Bardoci Prima. ”Nem az számít, hogy nyerünk vagy éppen veszítünk, még az sem fontos, hogy jók vagyunk-e. Egyedül az számít, hogy játszunk-e.” – áll azon a márvány emléktáblán, amit a bardoci labdarúgás hatvan éves fennállásának tiszteletére állítottak 2014-ben. Szórakozás A Dél-Hargita kiváló vadászterület, a pisztrángban gazdag Kormos vize a horgászok eldorádója. Infrastruktúra A falu három irányból közelíthető meg, Székelyszáldobos irányából a 41-es községi úton Olasztelekről és Erdőfüléből a 42-es községi úton. 2013-ban befejeződött a víz- és csatornahálózat teljes körű kiépítése a falu határában korszerű szennyvíztisztító telep létesült. Ami a villany-, telefon- és internethálózatot illeti: a falu a legmodernebb rendszerekkel büszkélkedhet. A hulladékbegyűjtés hetente (szerdán) történik. A faluban három szelektív hulladékgyűjtőpont is található. Híres emberek Itt született 1740 -ben Benkő József református lelkész, történész, flórakutató, nyelvész. Itt született 1803 -ban Cserey Ignác honvéd ezredes. Itt született 1905 -ben Gáspár Samu református lelkész, költő. Itt született 1964 -ben Lőrincz Zsigmond Kovászna volt polgármestere. Testvértelepülése Geszt , Magyarország Prilly, Svájc Stigmatura napensis A Stigmatura napensis a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a királygébicsfélék (Tyrannidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Frank Chapman amerikai ornitológus írta le 1926-ban, a Stigmatura budytoides alfajaként, Stigmatura budytoides napensis néven. Alfajai Stigmatura napensis bahiae Chapman, 1926 Stigmatura napensis napensis Chapman, 1926 Előfordulása Dél-Amerika északi részén, Brazília, Ecuador, Kolumbia, Peru és Venezuela területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi száraz és nedves cserjések, valamint folyók, vizes élőhelyek. Állandó nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 13 centiméter, testtömege 9–11 gramm. Életmódja Rovarokkal táplálkozik. Hivatkozások A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2016. június 19.) A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2017. április 15.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. április 15.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. április 15.) Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2016. június 19.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. április 15.) Saulges Saulges település Franciaországban, Mayenne megyében. Lakosainak száma 312 fő (2015). Saulges Ballée, Bannes, La Bazouge-de-Chemeré, Chémeré-le-Roi, Cossé-en-Champagne, Épineux-le-Seguin, Saint-Pierre-sur-Erve, Thorigné-en-Charnie és Vaiges községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Csata Zsolt Csata Zsolt (Gyergyócsomafalva, 1992. június 3. –) erdélyi magyar színész, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház társulatának tagja. Életpálya 1992. június 3-án született Gyergyócsomafalván, a család harmadik fiúgyermekeként. Tanulmányait a helyi Köllő Miklós Általános Iskolában kezdte, majd utána az érettségidiplomáját a gyergyószentmiklósi Batthyány Ignác Technikai Kollégiumban szerezte meg. Érettségi után felvételizett a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem színész szakára, ahova elsőre vették fel a Berekméri Katalin és Harsányi Zsolt osztályába. A három év elvégzése után felvételt nyert a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színházhoz, ahol már a mesteri végzése közben színészként dolgozott, és ahol mai napig aktív tag. Színházi szerepek Egyetemen játszott szerepei 2014–2015 Agamemnón – "Bosszúállók" – görög drámákból összeállított vizsgaelőadás, Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem. Tanár: B. Fülöp Erzsébet Dali – Egressy Zoltán: "4x100" – Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem. Rendező: Sebestyén Aba Lafeu – William Shakespeare: "Minden jó, ha vége jó" – rendező szakos hallgató vizsgaelőadása, Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem. Rendező: Horváth Anna. Tanár: Bocsárdi László Játszó – Kokan Mladenović–Góli Kornélia: "Koldusopera" – Csiky Gergely Állami Magyar Színház. Rendező: Kokan Mladenović Carlson – John Steinbeck: "Egerek és emberek" – Csiky Gergely Állami Magyar Színház. Rendező: László Sándor Molina – Manuel Puig–John Neschling: "A Pókasszony csókja" – Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem. Tanár: Patkó Éva 2013–2014 Hot-dog-árus, Paca – Varró Dániel, Presser Gábor: "Túl a Maszat-hegyen" – Nemzeti Színház, Tompa Miklós Társulat, Marosvásárhely. Rendező: Keresztes Attila Vitéz Fonnyadi Ábris, Antonio – William Shakespeare: "Vízkereszt, vagy amit akartok" – színészmesterség-vizsga, Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem. Tanár: Berekméri Katalin, Harsányi Zsolt Pjotr – Alekszandr Nyikolajevics Osztrovszkij: "Erdő" – Nemzeti Színház, Tompa Miklós Társulat, Marosvásárhely. Rendező: Harsányi Zsolt "Egérfogó", improvizáció egy téma körül, Yorick Stúdió, Marosvásárhely. Rendező: Balogh Attila Őr – Szophoklész: "Antigoné" – rendező szakos hallgató vizsgaelőadása, Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem. Rendező: Horváth Anna. Tanár: Bocsárdi László Prézli – Egressy Zoltán: "Kék Kék Kék" – koreográfia szakos hallgató vizsgaelőadása, Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem, Koreográfus – Rendező: Ruszuly Ervin. Tanár: András Lóránt Férj – Artur Schnitzler: "Körtánc" – színészmesterség-vizsga, Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem. Tanár: Berekméri Katalin, Harsányi Zsolt Mr. Martin – Eugene Ionesco: "Kopasz Énekesnő" – mozgásművészeti vizsgaelőadás, Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem. Tanár: Luca Kinga 2012–2013 Asztrov, Versinyin, Tuzenbach – Anton Pavlovics Csehov: "Jelenetek" – színészmesterség-vizsga, Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem. Tanár: Berekméri Katalin, Harsányi Zsolt Szoljonij, Andrej – Anton Pavlovics Csehov: "Három nővér" – színészmesterség-vizsga, Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem. Tanár: Berekméri Katalin, Harsányi Zsolt Cocney, Játszó – Alan Jay Lerner, Frederick Loewe: "My Fair Lady" – Nemzeti Színház, Tompa Miklós Társulat, Marosvásárhely. Rendező: Harsányi Zsolt Fiatal úr – "Tangó" – mozgásművészeti vizsgaelőadás, Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem. Tanár: Luca Kinga "Fából faragott Antal" – mesejáték. Tanár: Papp Éva "Néma jelenetek" – színészmesterség-vizsga. Tanár: Berekméri Katalin, Harsányi Zsolt "31+1" – improvizációból összerakott előadás, színészmesterség-vizsga. Tanár: Berekméri Katalin, Harsányi Zsolt A Csiky Gergely Állami Magyar Színházban játszott szerepei 2017 Maximilian Rabenthal – Jörg Grasser: Rabenthal – Csiky Gergely Állami Magyar Színház. Rendező: Radu Afrim 2016–2017 Fiatal férfi – Tuncer Cücenoğlu: Lavina – Csiky Gergely Állami Magyar Színház. Rendező: Kedves Emőke Shakespeare, 66 Sonnet, Csiky Gergely Állami Magyar Színház. Rendező: Kokan Mladenović Schilling Árpád: EXIT – koprodukció a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Teatrul Clasic Ioan Slavici és a zombori Népszínház között. Rendező: Schilling Árpád Michel Baron – Molière nyomán: A Versailles-i rögtönzés avagy a Majmos ház – Csiky Gergely Állami Magyar Színház. Rendező: Sardar Tagirovsky 2015–2016 Radu Afrim: "A néző élete és halála felszínes és ártatlan történetekben elmesélve" – Csiky Gergyely Állami Magyar Színház. Rendező: Radu Afrim Télegonos – Márai Sándor: "Béke Ithakában" – Csiky Gergely Állami Magyar Színház. Rendező: Boris Liješević Urbán András: "Magyar" – Csiky Gergely Állami Magyar Színház és szabadkai Kosztolányi Dezső Színház, koprodukció. Rendező: Urbán András 2014–2015 Pincér – "Moliendo Café" – koprodukció a Temesvári Állami Német Színházzal: Rendező: Silviu Purcărete Az utca népe, rendőrök, őrmesterek, rokonok stb. – Gerome Ragni–James Rado–Galt MacDermot: Hair . Rendező: Puskás Zoltán (2015) Carlson – John Steinbeck: Egerek és emberek . Rendező: László Sándor (2015) Kokan Mladenović–Góli Kornélia: Koldusopera . Rendező: Kokan Mladenović (2015) Hukvaldy Hukvaldy település Csehországban, a Frýdek-místeki járásban. Hukvaldy Frýdek-Místek, Kateřinice, Příbor, Kopřivnice, Fryčovice, Kozlovice és Palkovice településekkel határos. Lakosainak száma 2048 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Porckopás A porckopás, más néven arthrosis, az ízületeket érintő betegség. A porckopás kezdő lépéseként a porcban lévő porcsejtek már nem, vagy csak kevésbé tudják a szükséges alapanyagokat előállítani. Ilyenkor a porc fokozatosan elvékonyodik, csökken a rugalmassága, és a sima felszíne felbolyhosodik és berepedezik, le is töredezhet. A csont felszínéről ezek a porcdarabkák könnyedén leválnak, begyulladhatnak, és fájdalmat okozhatnak. A pusztuló porc olyan káros enzimeket is felszabadít, amely megtámadja a még ép porcot, tovább fokozva a porckopás súlyosságát. A porc lassan felszívódik, az ízületben találkozó csontvégek összeérnek, ami a csontfelszínek dörzsölődéséhez, ezáltal csontkárosodáshoz és fájdalomhoz vezet. Nem összekeverendő a rheumatoid arthritisszel, mert az arthrosisban a porc kopása, károsodása, és ennek hatásai váltják ki elsősorban az ízület gyulladását, míg a rheumatoid arthritis esetén a gyulladás van előbb, amit követ a porc degenerációja. A porckopás, arthrosis tünetei az ízület rugalmassága csökken fájdalom az ízületben, merevség a mozgás során (különösen az elején) duzzadt ízület, főleg mozgatás után ízületi fájdalom az időjárás változásakor az ízület környékén csontos kinövések (főleg ujjak esetén) különböző fokú gyulladás az ízületben nyomásérzékenység beszűkült mozgástartomány az ízületek recsegése, ropogása A porckopás, arthrosis tünetei leggyakrabban a térdben, csípőízületben jelentkeznek, de a kézízületekben is előfordulhatnak. A bokán és könyökön csak ritkán jelentkezik. Jellemző hogy a porckopásra utaló fájdalom főleg az ízület terhelésére, mozgatására jelentkezik, majd nyugalomba megszűnik, valamint hosszabb pihenés után az első pár lépés nehézkes, fájdalmas, majd az ízület fokozatosan „bemelegedik”. Ezt indítási fájdalomnak nevezik. A porckopás, arthrosis diagnózisai A porckopás röntgenvizsgálattal, korai stádiumban ultrahangvizsgálattal deríthető fel. Néha arthroscopia is szükségessé válhat. A porckopás, arthrosis által veszélyeztetettek Napjainkban egyre gyakoribbá válik a porckopás, szinte már népbetegség lett, ugyanis a 65 év felettiek 100%-át, a túlsúlyos emberek közül pedig minden második embert érint. Magyarországon a becslések szerint mintegy 1-1,5 millió ember szenved a porckopás valamelyik formájától. A mozgásszervi megbetegedések közül is az egyik vezető betegség a porckopás. A versenysportot űzőknél is gyakran alakulhat ki porckopás az ízületeket ért extrém megterhelés és a sportsérülések miatt. A nehéz fizikai munka, a jelentős túlsúlyos és az egyéb mozgásszervi rendellenességek (X-láb, O-láb, csípőficam) komoly rizikófaktort jelentenek, valamint genetikai hajlamot is megfigyeltek a porckopás hátterében. Kutatások bizonyítják, hogy a porckopásban szenvedők átlagéletkora az évek előrehaladtával csökken. A porckopás népbetegségszerű megjelenésének hátterében feltehetőleg a modernkori életvitel, életforma áll: mozgásszegény életmód, rendszertelenség, helytelen táplálkozás és ezek következményeként kialakult túlsúly, elhízás. A porckopás, arthrosis kezelése A porckopás okozta fájdalom csökkentésére nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek szedése javallott. Gyógytornász által irányított torna, úszás, kerékpározás, nordic walking segíti az ízület környéki izmok megerősítését, így csökkenti a porckopás panaszait, lassítva a betegség progresszióját. Nagyon fontos az egészséges testsúly visszanyerése, hiszen a súlytöbblet jelentős plusz terhet rak az ízületekre, valamint a megfelelő mennyiségű és minőségű folyadék fogyasztása, hiszen a porcszövet több mint 50%-a víz. A különböző terápiák kiegészítéseként kondroitin és glükozamin tartalmú étrend-kiegészítő szedése ajánlott, előrehaladottabb állapotban pedig intraartikuláris (ízületbe adott) injekció formájában alkalmazott porcerősítő szerek is hatékonyak. A porckopás legsúlyosabb eseteiben műtétet javasolhat az orvos. Műtéti kezelésként leggyakrabban ízületprotézis beültetését végzik. Ma már a legtöbb ízület protetizálható, leggyakrabban a térd és a csípő. A porckopás, arthrosis megelőzése A porckopás megelőzésében fontos az egészséges, zöldségekben, gyümölcsökben gazdag étrend, a megfelelő testsúly megtartása és a sok folyadékfogyasztás. Fontos a testmozgás, előtte alapos bemelegítés, elkerülve a sportsérüléseket. Azoknak, akik a rizikócsoportba tartoznak, ajánlott glükozamint és kondroinint együttesen tartalmazó étrend-kiegészítő szedése, mely segít fenntartani a porcok rugalmasságát, vízzel való telítettségét, tápanyag ellátottságát (mivel a porcszövetnek nincs saját vérellátása), így védve az ízületeket a porckopástól. Forrás FájdalomKözpont http://www.porcpotlas.hu http://www.porcerosito-porckopas.hu/ http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/tenyeken-alapulo/ch17s04.html Biztos, hogy túl fiatal a porckopáshoz? (hu-HU nyelven). www.fajdalomkozpont.hu. (Hozzáférés: 2018. október 5.) Neustria Neustria volt a neve a nyugati frank királyságnak a 6– 8. században a Meroving-dinasztia uralkodásának idején. Körülbelül a mai Franciaországnak a Maas folyótól nyugatra és a Loire-tól északra fekvő részeit fedte. Nevének jelentése új (terület) (németül neu=új), amelyet a frankok Gallia északi részén vettek birtokukba. A Neustriai Királyság I. Chlothar frank király halála után jött létre, amikor fiai örökölték a Frank Birodalom egyes részeit. Neustria királyai Soissons-ban illetve esetenként Rouen-ban kormányoztak. A 7. században Austrasia és Neustria rivalizáltak egymással, majd a terület Austrasia fennhatósága alá került, amikor Herstali Pipin 687-ben legyőzte Neustria majordomusát a tertry-i csatában. A Meroving-korszak végén a Neustriában keletkezett dokumentumokban Neustria és Francia elnevezéseket egyaránt használták, ami arra enged következtetni, hogy a terület a frankok földjének központi részét képezte. A Karolingok uralkodása alatt Austrasia és Neustria önállósága megszűnt, beolvadtak a Frank Birodalomba. A 11. és 12. században Neustria sokkal kisebb területet jelentett, néha Normandiát értették alatta. Neustria uralkodói I. Charibert (561-567) I. Chilperich (561-584) II. Chlothar (584–629) I. Dagobert (629–639) II. Klodvig frank király (639–657) III. Chlothar (657–673) III. Theuderich (673–673) II. Childerich (673–675) III. Theuderich 675–691 IV. Klodvig (691–695) III. Childebert (695–711) III. Dagobert (711–715) II. Chilperich (715–721) IV. Theuderich (721–737) Farkas Gergely Farkas Gergely (Kecel, 1986. november 3. –) szociológus-közgazdász, országgyűlési képviselő. A Jobbik Magyarországért Mozgalom országgyűlési képviselőcsoportjának általános frakcióvezető-helyettese, a Jobbik Ifjúsági Tagozat elnöke. Életrajz 1986. november 3-án született Kecelen. 2005-ben a kecskeméti Bolyai János Gimnáziumban érettségizett, majd ezután a Budapesti Corvinus Egyetemen szerzett szociológus-közgazdász diplomát hagyományos 5 éves képzésben. Politikai pályafutás A 2003-as párttá alakulás óta segíti a Jobbikot. 2005 őszén, elkezdve Budapesten az egyetemi tanulmányait, kapcsolódott be az Országos Hivatal munkájába, ezzel egy időben pedig társaival megalakította a Jobbik Keceli Szervezetét, melynek azóta is elnöke. 2008 januárjától 2009 nyaráig Vona Gábor felkérésére elnöki kabinetvezető volt a Jobbikon belül. 2009. szeptember 26-án az Jobbik Országos Választmányának alelnökévé választották. Ezt a tisztséget 2012 áprilisáig töltötte be. Mindeközben 2009 szeptemberétől 2010 májusáig Balczó Zoltán európai parlamenti képviselő belföldi asszisztenseként tevékenykedett. A 2010-es választáson az országos lista 25. helyén, valamint a párt Nógrád megyei területi listáján is indult. Utóbbiról szerzett mandátumot. A parlamenti munkája során az Országgyűlés Kulturális bizottságának tagjaként kiemelten foglalkozik az ifjúságpolitika, az oktatás és a kultúra kérdéseivel. Rendszeresen felszólal többek között a köz- és felsőoktatásban tanulók, a fiatalok lakhatási problémáinak megoldása érdekében, az elvándorlás megállításáért, a külföldre kényszerülő magyarok szavazásának elősegítéséért vagy épp az ifjúság hatékonyabb érdekérvényesítéséért. A Jobbik Ifjúsági Tagozat munkájában annak szárnybontogatásától, 2011-től vesz részt. Kezdetben a Jobbik IT-t irányító Országos Szervezőbizottság tagja, majd az szervezet első, 2013. évi Kongresszusán a Jobbik IT elnökévé választották. Az Ifjúsági Tagozat 2015-ös, második, majd 2017-es harmadik kongresszusa tisztségében megerősítette. A 2014. évi országgyűlési választásokon a Jobbik országos listájának 9. helyén szerepelve szerzett újabb képviselői mandátumot. A frakció alakulóülésén általános frakcióvezető-helyettesé választották. A 2018-as választási kampányban pénzt ajánlott az LMP jelöltjének, Midi Melániának, ha visszalép. Farkas Gergely elismerte a megbeszélés tényét, de a pénz fizetése szerinte csak vicces felvetés volt. A politikus a 2018. évi országgyűlési választáson a Jobbik listájának 12. helyéről ismét a parlamentbe jutott, ahol a Jobbik képviselőcsoportja megerősítette általános frakcióvezető-helyettesi tisztségében. A szakpolitikai munkát tekintve továbbra is a Kulturális bizottságban dolgozik, ahol főleg az ifjúság, az oktatás és a kultúra kérdéseivel foglalkozik. Bár a legutóbbi választáson 33,28%-os eredményével második helyezést ért el a Bács-Kiskun megyei 5. egyéni választókerületben, továbbra is aktívan szeretné képviselni a térséget a parlamentben. Egyiptom földrajza Egyiptom (hivatalos neve: Egyiptomi Arab Királyság) ország Észak-Afrika keleti részén. Egyiptom területe 1 001 449 km², ezzel a világ harmincadik legnagyobb országa. A Nílus völgyétől eltekintve az ország nagy része sivatagi táj. A szél homokdűnéket hoz létre, amik akár a 30 méteres magasságot is elérhetik. Meghatározó természeti értéke a Nílus, amit keleten az Arab- (Keleti-) sivatag, nyugaton pedig a Líbiai-sivatag vesz körül. Ezen kívül Egyiptomban hatalmas középhegységek, mészkő- és homokkő fennsíkok találhatók. Határai északról a Földközi-tenger , délről a Líbiai- és a Núbiai-sivatag , nyugatról a Líbiai-sivatag , keletről a Vörös-tenger fogja körül. Domborzata Domborzata nem túl sokszínű, mivel területének nagy része sivatag, ami délebbre haladva egyre magasabb. Északi részének közepén a tengerszint alatt a Kattara-mélyföld található. Az ország legmagasabb hegycsúcsai Sínai-félsziget déli részén törnek a magasba. Földtani szerkezete Délkeleti részén ősföld található, de területének nagy részét a középidőben és az újidőben kialakult üledékes takarók fedik. Vízrajza Egyetlen folyója a Nílus, aminek Egyiptom területén nincs komolyabb mellékfolyója, csak mesterséges öntözőcsatornák ágaznak ki belőle és térnek vissza bele. Legnagyobb tava a Nasszer-tó, ami egy mesterséges víztározó Egyiptom és Szudán határán. Az Asszuáni-gáttal duzzasztották fel. Ezen kívül a tengerpartokon alakultak ki lagúnák, illetve a Szuezi-csatornát vezették keresztül pusztai sós tavakon. Torrente, a törvény két balkeze A Torrente, a törvény két balkeze 1998-as spanyol fekete komédia, melynek írója, rendezője és főszereplője Santiago Segura. Több folytatás is készült hozzá, a nagy sikerre való tekintettel. A film Magyarországon is kultuszfilm-státusba került[forrás?], köszönhetően a rajongók szerint jól sikerült szinkronnak. A film Spanyolországban két Goya-díjat is nyert 1998-ban: Santiago Segura mint legjobb elsőfilmes rendező, Tony Leblanc pedig mint legjobb férfi mellékszereplő lett díjazva. Cselekmény José Luis Torrente egy lusta, bunkó, alkoholista, szexista, rasszista, Atlético de Madrid-szurkoló exrendőr, aki egy lelakott házban él a mozgáskorlátozott apjával, akinek a koldulása a szociális segély mellett Torrente egyetlen bevételi forrása. Egy napon a közvetlen szomszédjukba egy új család költözik, akik a közeli halpiacon árusítanak. Torrente figyelmét felkelti Amparo, a fiatal, nimfomániás nagynéni. Hogy közelebb kerülhessen hozzá, elvállalja, hogy a félénk, extrém erős szemüveget viselő, de mesterlövész unokaöccsét, Rafit megtanítja célba lőni, és elviszi magával éjszakai őrjáratokra. Az egyik őrjárat során gyanús dolgokat észlelnek a nemrég megnyílt kínai étterem környékén. A gyanút beigazolja, amikor Torrente apja rosszul lesz a kínaiaktól ellopott egyik tavaszi tekercstől, amibe heroint rejtettek. Hogy visszaszerezze állását, és hogy jó színben mutassa magát, Torrente úgy dönt, felgöngyölíti az ügyet. Időközben lefekszik Amparóval, amit a nagynéni testvére úgy értelmez, hogy ők ketten mostantól jegyben járnak. Éjjel Rafi segítségével beszöknek a kínai étterem pincéjébe, ahol a Francia, a drogdíler Mendoza embere megkínoz majd megöl egy futárt, aki elvesztette a szállítmányt (valójában Torrente apja lopta el). Kihallgatva a rosszfiúk beszélgetését, megtudják, hogy hamarosan egy újabb bűnöző, bizonyos Farelli fog drogszállítmányt hozni. Jelenlétüket azonban felfedezik, és menekülni kényszerülnek a felfegyverzett futárok elől. Elkövetnek azonban egy nagy hibát: Torrente a helyszínen felejti a rendőrigazolványát. Mivel látszik, hogy a helyzetet ketten nem tudják megoldani, Rafi a barátai segítségét ajánlja. Összehozza Torrentét Malaguitával, a harcművésszel; Bombillával, az elektronikai szakértővel; és Tonetivel, aki mesterkémnek hiszi magát. Miután részegen átmulatták az éjszakát, előállnak egy tervvel: Tonetit bemikrofonozzák, és beküldik a Franciához, hogy kiszedjék belőle a találka helyét és idejét. Az álcája azonban hamar lelepleződik, és a fiú mindent bevall, mielőtt kiugrana az ablakon, és szörnyethalna. A Franciát értesítik a rendőrigazolványról, aki ennek alapján Torrente lakására megy, ahol Torrente apja megpróbálja megállítani őket, de nem jár sikerrel, mert szívrohamot kap és meghal. A bűnözők, mivel Torrentét nem találták otthon, elrabolják Amparót. A helyzetet Lio-Csi, a kínai étterem pincérnője oldja meg, akit Torrente egyszer ugyan piszkált, de most apja és vőlegénye halála miatt bosszút akar állni, s ezért elárulja nekik a találkozó helyét. Ők öten, és az informátor Carlitos a találkozóhelyre mennek, ahol a tervek szerint megkaparintják az ötvenmillió pesetát, amit Mendoza akar kifizetni a drogért. A dolgok azonban rosszul sülnek el, amikor Bombitát Carlitos véletlenül felrobbantja egy autó alá rejtett pokolgéppel - viszont ezzel Farellit is elintézik. Mivel Mendoza csapdát gyanít, végeznek a többi emberrel is, a tűzharcban viszont életét veszti Carlitos és Malaguita is. Torrente azonban örül, mert megszerezte az ötvenmillió pesetát, de végül megesik a szíve a magára hagyott Rafin, akit kiment szorult helyzetéből, lelőve a Franciát, miközben ő is megsérül. Rafi így Amparo megmentésére siethet, a lányt fogva tartó Mendozával azonban Lio-Csi végez hátulról. Miután minden megoldódott, a rendőrség is megérkezik, akik gratulálnak Rafinak a szépen elvégzett munkáért, és akinek kezd kialakulnia egy kapcsolata Lio-Csivel. Torrentét kórházba szállítják, a pénzt azonban nem találják sehol a rendőrök. Azt ugyanis Torrente még idejében kicsempészte, és végül lefizeti a mentőket, hogy induljanak szórakozni. Rücsinéma Rücsinéma (románul: Nima Râciului), falu Romániában, Maros megyében. Története Mezőrücs község része. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Marosi felső járásához tartozott. Népessége 2002-ben 214 lakosa volt, ebből 207 román és 7 magyar nemzetiségű. Vallások A falu lakói közül 159-en ortodox, 48-an görögkatolikus és 6-an unitárius hitűek. La Vie mode d’emploi A La Vie mode d’emploi (magyarul: „Az élet – használati utasítás”) Georges Perec regénye, melyet 1969 és 1978 között írt. Ezért a művéért kapta meg a Médici-díjat. Története A mű egy lakóház ötvenöt évét vázolja fel, lakóival, tárgyaival és a hozzá közvetve vagy közvetlenül kötődő történetekkel, noha a cselekmény fő része a másodperc tört részéig tart, a főhős Bartlebooth halálakor. Abban is egyedülálló ez a könyv, ahogyan szerzője megszerkesztette: minden fejezet egy szobát vagy a lakóház egy konkrét helységét írja le rendszerszerűen, mérnöki pontossággal és egy keresztrejtvény-fejtő ember lelkesedésével. Egyik helyről a másikra haladunk meghatározott menet szerint. Minden tárgy, a helyiségekhez köthető minden emlék, minden, abban a pillanatban megfigyelt személy annyi párhuzamos történetet teremt, hogy a műből a végére egy óriási kirakójáték válik. Természetesen a mű erről szól: egy kirakójátékról. Erről tanúskodik az előszó és két főszereplő tevékenysége is. A mű elhelyezése az Oulipón belül Perec a regény megírásakor készített egy rajzot, amely a lakóház keresztmetszete volt. Ezt felosztotta tízszer tíz négyzetre. Ezután lólépésekkel határozta meg a haladási sorrendet úgy, hogy minden lakás, természetesen, csak egyszer szerepeljen. (Az első fejezet teljesen önkényesen a 6/4-es lakásban kezdődik.) 2010-es síkvízi kajak-kenu világbajnokság A 2010-es síkvízi kajak-kenu világbajnokságot a lengyelországi Poznańban rendezték 2010. augusztus 19-e és augusztus 22-e között. Éry Kinga Dr. Éry Kinga (asszonynevén Kralovánszky Alánné, Budapest, 1932. május 19. –) magyar régész, antropológus. Életrajz Tanulmányai 1950 és 1955 között tanult az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, ahol középkori régészet és okleveles muzeológus végzettséget szerzett. 1952 és 1953 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának biológia szakán tanult. 1965-ben egyetemi doktor fokozatot szerzett. 1996-ban szerezte meg kandidátus/PhD tudományos fokozatát. Díjak A Magyar Nemzetért Emlékérem ( 1990 ) Kuzsinszky Bálint-emlékérem ( 1991 ) Rómer Flóris-emlékérem ( 2004 ) Martí Ventolrà Martí Vantolrà i Fort (Barcelona, 1906. december 16. — Mexikóváros, 1977. június 5.) spanyol labdarúgó-fedezet. A spanyol polgárháború idején Mexikóba emigrált. Fia, José Vantolrá a mexikói válogatottban játszott. Tömörfejűek A tömörfejűek (Holocephali) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának egy alosztálya. Jelenkori képviselőik a tengerimacska-alakúak (Chimaeriformes) rendjébe tartoznak. Rendszerezés † Psammodontiformes Obruchev, 1953 † Cochliodontiformes Obruchev, 1953 † Helodontiformes Patterson, 1965 † Iniopterygiformes Cappetta et al., 1993 † Chondrenchelyiformes Stahl, 1999 † Menaspiformes Stahl, 1999 † Copodontiformes Stahl, 1999 † Squalorajiformes Delsate et al., 2002 Tengerimacska-alakúak Chimaeriformes Obruchev, 1953 Sedmina A Sedmina egy szlovén folkegyüttes, amely 1977-ben alakult Ljubljanában. Két album kiadása után az alapító tagok elváltak és az együttes feloszlott. Mindketten szólókarrierbe kezdtek, Dolenc Duma néven alapított együttest új feleségével, Klarisa Jovanović-csal az 1980-as évek végén, ebből kelt életre az új Sedmina, mellyel az 1990-es években három új lemezt jelentettek meg. Tagok Melita Osojnik (ének, 1977-82) Veno Dolenc (akusztikus gitár, ének) Lado Jakša (klarinét, zongora, furulya) Edi Stefančič (akusztikus gitár) Bozidar Ogorevc (hegedű, viola) Mitja Perko (gitár) Slavko Meglic (basszus) Jean-Pierre Babatunde (ütős hangszerek) Lemezeik Melita & Veno Dolenc (1980) II. Dejanje (1982) Rojstvo idola (1993) Onkraj reke (1997) Stekleni čas (1999) Biharkaba Biharkaba (korábban Kebesd, románul Căbești) település Romániában, Bihar megyében. Fekvése Bihar megye déli részén, Belényestől 15 km-re északra, Nagyváradtól 75 km-re délkeletre fekvő település. Története A települést 1552-ben említi írott forrás Kabafalva néven. 1808-ban Kebesd néven említették, egy 1851-es összeírás szerint ekkor 546 lakosa volt, ebből 540 "óhitű" (román), 4 református (magyar) éd 2 zsidó. A 19. század elejétől a falu a nagyváradi görögkatolikus püspökség birtoka volt. Jelenlegi magyar nevét hivatalos névadás keretében kapta, 1913-ban. A trianoni békeszerződésig Bihar vármegye Belényesi járásához tartozott. Ezt követően végleg Romániához került, a második bécsi döntés nem érintette. Lakossága 1910-ben 1189 lakosa volt, melyből 1174 román, 15 magyar (1,2%) nemzetiségűnek vallotta magát. 2002-ben 982 lakosából 909 román, 69 cigány, 2 szlovák, 1 szerb és 1 magyar (0,1%) nemzetiségűnek vallotta magát. A lakosság fő jövedelemforrása a mezőgazdaság, de a településen néhány fafűrészüzem (gáter) is működik. Forrás Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.) Varga E. Árpád : Erdély etnikai és felekezeti statisztikája , Népszámlálási adatok 1850–2002 között Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János . [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet. Tiszabezdéd megállóhely Tiszabezdéd megállóhely egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei vasútállomás, Tiszabezdéd településen, melyet Tiszabezdéd önkormányzata üzemeltet.. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Szolnok–Debrecen–Nyíregyháza–Záhony-vasútvonal Mátészalka–Záhony-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Tuzsér vasútállomás Záhony vasútállomás Mándok vasútállomás Johannes Heesters Johan Marius Nicolaas "Johannes" Heesters (Amersfoort, Hollandia, 1903. december 5. – Starnberg im Oberbayern, Németország 2011. december 24.) holland származású, de 1936 óta Németországban élt és dolgozott. Színész, zenész és énekes volt. Őt tartották a legidősebb aktív zenésznek, egészen haláláig. Élete és pályája Egy kereskedő család negyedik fiaként született Hollandiában. Apja, Jacobus Heesters (1865-1946) kereskedő, édesanyja, Geertruida Jacoba van den Heuvel (1866-1951), háztartásbeli volt. Tizenhat évesen döntött úgy, hogy színész lesz, ezt követően színészi és énekesi képzést végzett el. Színpadi debütálása 1921-ben volt, 1924-ben szerepelt először filmben, a Cirque Hollandais című némafilmben. 1936-ban Németországba költözött és a berlini közönségtől megkapta a Jopie becenevet. Ekkoriban a főszereplésével játszott színdarabokat többször látta maga Adolf Hitler is. A háború után Bécsben, Münchenben és Berlinben voltak rendszeres fellépései, a hatvanas és hetvenes években számos televíziós műsorban és tévéfilmben szerepelt. 1978-ban megírta emlékiratait Es kommt auf die Sekunde an [A megfelelő másodperc számít] címmel. 2007 óta szembetegségei miatt fokozatosan vesztette el látását, 2009-ben teljesen megvakult. Kisebb szerepeket egészen haláláig vállalt, ám sok időt már nem tudott a színpadon tölteni egészségi állapota miatt. 2008-ban több mint negyvenévnyi távollét után először lépett fel ismét hazájában, mégpedig szülővárosában, a hollandiai Amersfoortban. Heesters kétszer házasodott életében. Először 1930-ban, amikor feleségül vette Louisa Ghijs színésznőt, akitől két lánya született: Wiesje Heesters (1931) és Nicole Heesters (1937). Ghijs 1985-ben elhunyt. Halála után Heesters újra megnősült és 1992-ben feleségül vette Simone Rethel német színésznőt és írót. 2011 szentestéjén hunyt el 108 éves korában, szűk családi körben, a München melletti felsőbajor tartományi Starnberg faluban. Halálát agyvérzés okozta. Juan Osorio Ortiz Juan Osorio Ortiz (Yucatán, 1957. június 24. –) mexikói producer. Élete Juan Osorio Ortiz 1957. június 24-én született Yucatánban. 1989-ben elkészítette a Mi segunda Madre című telenovellát, melynek főszereplője María Sorté volt. 2009-ben a Mi pecado című telenovellát készítette el. 2011-ben elkészítette az Una familia con suerte című sorozatot. Telenovellái Mint vezető producer Mi marido tiene familia (2017) Sueño de amor (2016) Szerelem ajándékba (Mi corazón es tuyo) (2014) Amit a szív diktál (Porque el amor manda) (2012) Una familia con suerte (2011) Mi pecado (2009) Tormenta en el Paraíso (2007) Duelo de pasiones (2006) Velo de novia (2003) Salomé (2001) Sebzett szívek (Siempre te amaré) (2000) Esperanza (Nunca te olvidaré) (1999) (első rész) Vivo por Elena (1998) El alma no tiene color (1997) Para toda la vida (1996) (második rész) Marisol (1996) Si dios me quita la vida (1995) (második rész) María José (1995) Clarisa (1993) Madres egoístas (1991) Días sin luna (1990) Mi segunda madre (1989) La casa al final de la calle (1989) Tal como somos (1987) El padre Gallo (1986) La gloria y el infierno (1986) (második rész) Mint produkciós menedzser La gloria y el infierno (1986) La pasión de Isabela (1984) Toda una vida (1981) Komikus programok El Chapulín Colorado (1977) Todo de todo (1992) Con Permiso (1996) Budurló Budurló (románul: Budurleni, 1920 előtt Budurlău) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében. Története A 18. század elején, a nagyidai határban települt román falu. Első írásos említése 1733-ból való: (románul) Budoreleo. 1786-ban Tholdalagi Pál és Földvári Ferenc birtoka volt. Kolozs vármegyéhez tartozott. 1880-ban 403 lakosából 391 volt román és 10 cigány; 400 görögkatolikus. 2002-ben 135, ortodox vallású román lakosa volt. Nevezetességei Halastó. Fatemploma a 18. században épült, 2009-ben felújították. Mátészalkai járás A Mátészalkai járás Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéhez tartozó járás Magyarországon 2013-tól, székhelye Mátészalka. Területe 624,70 km², népessége 64 810 fő, népsűrűsége pedig 104 fő/km² volt 2013. elején. 2013. július 15-én három város (Mátészalka, Nagyecsed és Vaja) és 23 község tartozott hozzá. A Mátészalkai járás a járások 1983. évi megszüntetéséig is létezett, és székhelye az állandó járási székhelyek kijelölése (1886) óta mindvégig Mátészalka volt. Az 1950-es megyerendezésig Szatmár vármegyéhez tartozott, azután Szabolcs-Szatmár megyéhez. Gare de Pierreville Gare de Pierreville vasútállomás Franciaországban, Pierreville településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Jarville-la-Malgrange–Mirecourt-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Xeuilley Gare de Pulligny - Autrey A guaraní indiánok jezsuita missziói Argentína ás Brazília jezsuita missziói a guaraní indiánok földjén 1983 és 1984 óta képezik a Világörökség részét. A 17. és 18. század folyamán épített öt település trópusi erdő mélyén fekvő lenyűgöző maradványait speciális alaprajz és a fennmaradás különböző állapota jellemzi. A missziók történelme Dél-Amerikába az első jezsuita szerzetesek az 1560-as években érkeztek, és rövidesen megkezdték hittérítő munkájukat a guaraní indiánok között. 1604-ben Claudio Acquaviva megszervezte a jezsuiták paraguayi tartományát, s a jezsuita szerzetesek elkezdték letelepíteni az addig nomád életmódot folytató guaraníkat, hogy megakadályozzák rabszolgasorba vetésüket. 1608-ban a spanyol királytól teljes felhatalmazást kaptak a térítésre és kolóniumok alapítására. A jezsuiták nemcsak megkeresztelték az indiánokat, hanem egy teljesen új életformára tanították: letelepítették és földművelésre, ipari munkákra oktatták őket. Az általuk kialakított termelői közösségeket nevezték redukciónak (reducción). A legelső ilyen indián közösséget 1608-ban alapították Reducción de San Ignacio Guazú néven a mai Paraguay területén. A missziókban az indiánok szigorú fegyelemben éltek, naponta nyolc órát dolgoztak. Minden a közösség tulajdonában volt, a házak és a földek, s a javakat a végzett munka arányában osztották el. Vezetőiket maguk választották, jogaikat és kötelességeiket törvénykönyv szabályozta. Az 1620-as években az éppen csak megalakult redukciókat súlyos veszély fenyegette: a portugál rabszolga-kereskedők rendszeres támadása. A védtelen redukciókból az indiánokat elhajtották, ellenállás esetén a misszionáriusokat megölték. A missziók helyzete 1631-ben már tarhatatlan volt, százezer indiánból mindössze 12000 maradt a redukciókban. Így a belsőbb területekre települtek. A menekültek egy csoportja alapította meg a San Ignacio Miní redukciót 1632-ben, majd 64 évvel később elhagyták, hogy felépítsék azt a missziót, aminek a romjait ismerjük. Az áttelepülések, menekülések egészen 1639-ig tartottak, amikor IV. Fülöp spanyol király fegyvervásárlási engedélyt adott a jezsuitáknak. Az így felfegyverzett indiánok 1641-ben legyőzték a portugálokat, s ezzel véget ért a missziók zaklatott időszaka, gyors fejlődésnek indultak. Már nem csak önellátásra termeltek, hanem a piacra is. Volt pénz díszes templomok építésére, kórházak, iskolák fenntartására. A misszionáriusok létrehozták a guaraní nyelv írását, ők állították fel a La Plata vidékének első nyomdáit. A jezsuita missziók körzete a III. Fülöp spanyol királytól 1608-ban kapott kiváltságlevél alapján szinte állam volt az államban. A redukciókban a jezsuitákon kívül más európai nem telepedhetett meg. Két magyar misszionáriust név szerint is ismerünk: Limp Ferencet és Szerdahelyi Ferencet. A földesurak féltékenysége, amellyel a redukciók működését figyelték, 1735-ben zendüléshez vezetett. 1750-ben Spanyolország lemondott Portugália javára az Uruguay folyótól keletre eső területről, amelyen hét redukció működött. A redukciók virágkorának az európai jezsuitaellenes hangulat nyomán III. Károly által 1767. február 27-én kiadott dekrétum vetett véget, amely kitiltotta a jezsuitákat az összes spanyol fennhatóság alatt álló területről. A redukciók a ferencesek vezetése alá kerültek, akikből hiányzott a megfelelő tapasztalat és szervezőkészség. A telepek lassan elnéptelenedtek, az indiánok nagy részét rabszolgavadászok fogták el. Az épületeket lerombolták, köveiket elhordták, helyüket visszafoglalta az őserdő. A redukciók Nuestra Señora de Loreto d. sz. 27° 30′, ny. h. 55° 32′-27.5, -55.533333333333 A Nuestra Senora de Loreto redukció az egyik misszió, amelyet a jezsuiták alapítottak a 17. században a spanyol gyarmati korszak alatt. A napjainkban már romokban heverő települést 1610-ben alapították, s ma Argentínában, Misiones tartományban, Candelaria megyében fekszik. A romokat teljesen elfoglalta a növényzet, feltárása folyamatban van. A Világörökség listájára 1984-ben került fel. Nuestra Señora de Santa Ana d. sz. 27° 23′, ny. h. 55° 34′-27.383333333333, -55.566666666667 A Nuestra Señora de Santa Ana redukciót 1633-ban alapították. Napjainkban Argentínában, Misiones tartományban, Candelaria megyében fekszik, mindössze 2 km-re a megyeszékhelytől, Santa Anától, és nem messze San Ignacio Miní romjaitól. A redukció épületeiből mindössze néhány falmaradvány maradt meg. Szintén 1984-ben lett a Világörökség része San Ignacio Miní A San Ignacio Miní redukciót 1632-ben alapították a jezsuiták. Napjainkban Argentínában, Misiones tartományban fekszik. A levéltárakból előkerült adatok szerint a redukcióban virágkorában, 1731-ben 4356 ember élt. Miután a jezsuitákat elüldözték, a ferencesek vették át a missziót, amely gyors hanyatlásnak indult, és az 1800-as évek elején teljesen elnéptelenedett. 1817-ben a paraguayi diktátor, José Gaspar Rodríguez de Francia parancsára felégették, és a romokat benőtte a növényzet. 1897-ben fedezték fel újra, de a helyreállítási munkák csak az 1940-es években indultak el. 1943-ban állami műemlékké nyilvánították, 1984-ben a Világörökség része lett. Állapot szempontjából, beleértve azokat az építészeti és szobrászati részleteket, amelyek a "guaraní barokk" néven ismert stílust jellemzik, San Ignacio Miní a leginkább épen fennmaradt a harminc redukció közül, amelyet a jezsuiták építettek azon a területen, amelyen ma Argentína, Brazília és Paraguay osztozik. Szintén turisztikai célponttá teszi könnyű megközelíthetősége. A romok egyes részei még bizonytalanul állnak, ezért állványokkal támasztják meg, ami nem befolyásolja az egyedi sajátosságok vizsgálatát. A település központja a főtér, a Plaza de Armas, amelyen a vallási rendezvényeket tartották. Jobb oldalán állnak a monumentális templom maradványai, amely barokk stílusban épült 1724-ben, és mesterei guaraní indiánok voltak. A templom hosszúsága 74 m, szélessége 24 m. A falakat díszítő domborműveket vörös homokkőből faragták, s az építőanyag szögletesre faragott kőtömbök sora volt, amelyekből kötőanyag nélkül húzták fel a tíz méter magas falakat. A templom bal oldalán álló rendházhoz csatlakozik az iskola, a konyha, az étterem és a műhelyek sora. A többi oldalon és a település többi részén állt az a több mint 200 hosszú kőház, ahol az indiánok laktak, külön a családosok és az egyedülállók. Ezekből mára csak a falak maradtak meg. Az, hogy a redukció aránylag épen maradt, annak köszönhető, hogy a helyét beborító dzsungel lehetetlenné tette, hogy köveit elszállítsák, mint ahogy az más redukciókkal történt. Santa María la Mayor d. sz. 27° 33′, ny. h. 55° 20′-27.55, -55.333333333333 A Santa María la Mayor redukció Argentínában, Misiones tartományban, Santa María megyében fekszik. 1626-ban alapították, és 1744-ben 993 lakója volt. Miután a jezsuitákat kitoloncolták, a település elnéptelenedett. Romjait a dzsungel őrizte meg. A terület többi redukciójához hasonlóan 1984-ben került fel a Világörökség listájára. São Miguel das Missões d. sz. 28,562778°, ny. h. 54,553889°-28.562778, -54.553889 A São Miguel das Missões redukció (portugálul reduções) romjai, amelyek Dél-Brazíliában, Rio Grande do Sul állam északnyugati észén találhatóak, 1983-ban kerültek a Világörökség helyszínei közé. A hely ismert "São Miguel Arcanjo" néven is. Gyakorlatilag csak ennek az egyetlen brazíliai redukciónak maradtak fenn romjai, a többi eltűnt. 1632-ben alapították, és az első időben az itt élőknek a rabszolgavadászok állandó támadásaitól kellett rettegniük. 1687-ben már harmadszor építették újjá a redukciót. A nyugodtabb időszaknak köszönhetően 18. század közepére lakosainak száma elérte a tízezer főt. A misszió épületeit 1735 és 1745 között építették. A templom, az Igreja de São Miguel spanyol reneszánsz stílusban épült, Brazília egyetlen viszonylag ép jezsuita műemléke. 73 m hosszú és 27 m széles, háromhajós templom volt, három méter vastagságú falakkal. Harangtornyában hat harang lakott. A közeli Santo Ângelo városának katedrálisát São Miguel das Missões templomának mintájára építették. A jezsuiták távozása után a spanyol és a portugál hódítók rabszolga-kereskedelme odavezetett, hogy a misszió elnéptelenedett. Az 1986-ban készült A misszió (The Mission) című film, amelynek két főszereplője Robert De Niro és Jeremy Irons volt, a guraraník jezsuita misszióiról szól. A film készítői a forgatáshoz felépítették a São Miguel das Missões redukció mását, amely a filmben San Miguel-misszió néven szerepel. I. Douce provence-i grófnő I. Douce provence-i grófnő (1087. és 1090. között – 1127.) nevéhez fűződik a katalán nyelv és kultúra elterjesztése Provence-ban. Élete I. (Gévaduan) Gilbert milhaud-i, gard-i, arles-i és corbat-i gróf és Provence-i Gerberga grófnő lányaként született, valamikor 1087 és 1090 között. Apját már 1108-ban elvesztette, 1112-ben pedig megörökölte édesanyja birtokait is, és még abban az évben, február 3-án nőül ment III. (Berenguer) Ramón barcelonai grófhoz Arles városában, akinek öt gyereket szült: Almodist, Barcelonai Berengáriát, IV. Rajmund Berengár barcelonai grófot, Berengár Ramónt és Bernátot. A grófné 1113-ban férje jogán hivatalosan is elnyerte Gévaudan grófnéja és Millau vikomtnéja címét. Nevéhez fűződik a katalán nyelv és kultúra elterjesztése Provence-ban, amely segítette a Pireneusok két oldalán fekvő francia és spanyol területek nemzeti értékeinek egyesülését. Dulce és férje leszármazottai uralták Provence tartományt egészen 1267-ig, Provence-i Beatrix grófnő haláláig. Farkas Helga Farkas Helga (1974–?) a magyarországi rendszerváltás utáni első emberrablás áldozata hazánkban. Az emberrablás előzményei Farkas Imre családjával – feleségével és két lányával, Helgával és Kingával – Orosházán élt, ahol a család tulajdonában lévő bárt, sörözőt és fagylaltozót üzemeltették. Farkas Imre tehetős vállalkozó volt, érdekeltségei voltak a vendéglátással egybekötött szerencsejátékban is. Farkas Helga feltűnő jelenség volt, kiterjedt baráti körrel rendelkezett. Ehhez a körhöz tartozott Csapó József – becenevén Jokó – aki udvarolt is a lánynak és Csapó József gyerekkori barátja, Juhász Benedek is. 1989-ben a Farkas család Orosházáról Szegedre költözött, ahonnan naponta jártak vissza Orosházára az üzleteik miatt. 1991 májusában az egyik országos hetilap arról számolt be, hogy Farkas Imre vállalkozásai olyan jól mennek, hogy évi 40 millió forint adót fizet utánuk. Farkas Imre szerint ez a szerencsétlen hír gyakorlatilag egy felhívás volt az emberrablásra. 1991. június 24-én, hétfőn Helga kétüléses, piros Mazda MX-5-ös, BOX-327 rendszámú sportkocsijával Orosházáról Szegedre tartott húgával. Csapó József és Juhász Benedek egy Ladával követték őket. Szeged előtt utolérték a lányokat, és megállították őket. Helga megengedte Csapó Józsefnek, hogy egy rövid szakaszon vezesse a kocsit. Kinga átült a Ladába, amíg Helga és Csapó József tettek egy kört. Az emberrablás és a zsaroló telefonok 1991. június 27., csütörtök – Farkasné megbeszéli lányaival, hogy Orosházáról este két autóval, 19:00 órakor mennek majd vissza Szegedre. Mivel másnap nyaralni mennek, később Farkasné mégis megkéri Helgát, hogy cseréltessen olajat a Mazdájában, ezért Kinga édesanyjával utazik vissza. Sándor – Helga barátja – elkíséri a lányt a szerelőhöz, majd 20:30-kor Helga barátja lakásáról indul vissza Szegedre. Többen is szemtanúi, ahogyan Helga autója kivilágítatlanul hagyja el Orosházát, amit feltűnően közelről – féktávolságon belül – követ egy fehér BMW, melyben három, vagy több személy utazik. 1991. június 27., csütörtök 21:30 – Farkasné hiába várja lányát Szegeden, ezért beül az autójába és kétszer végigmegy a Szeged-Orosháza útvonalon, hátha gyermeke balesetet szenvedett. Ezt követően értesíti a rendőrséget. 1991. június 27., csütörtök 23:00-24:00 – a Farkas lakásra befut az első zsaroló telefon, melyben 500.000 német márka – akkori áron kb. 21 millió forint, ami kb. 1600 havi nettó átlagkereset (2017-ben kb. 300 millió forint) – váltságdíjat követelnek. Az első telefont még Kinga veszi fel. 1991. június 28., péntek 0:00 – Farkas Imre hazaérkezik üzleti útjáról Budapestről. 1991. június 28., péntek 2:00 – az emberrablók megismétlik követelésüket, ezúttal már Farkas Imrével beszélnek. 1991. június 28., péntek reggel – Helga autóját az algyői Tisza hídtól nem messze találják meg. Az autó ülése egy kb. 180–185 cm magas embernek van beállítva és 44-es cipőnyomokat találnak az autó mellett. Sem Csapó Józsefnek, sem pedig Juhász Benedeknek nincs ekkora lába. Egy mindmáig ismeretlen személy tenyérlenyomatát is megtalálják a kocsi visszapillantó tükrén. 1991. június 28., péntek 21:30 – Farkas Imrét egy olyan – előre megrongált – nyilvános telefonfülkéhez küldik, ahol apja hangját Helga hallhatja, válasza azonban nem hallatszik. Apjának szánt válaszát diktafonra rögzítik és azt a következő – már a lakásra érkező – hívás alkalmával játsszák le neki. Ekkor Helga még biztosan életben van. 1991. június 29., szombat reggel – Csapó József és Juhász Benedek rendőrségi megfigyelését rendelik el, a megfigyelés azonban szakszerűtlenül történik. 1991. június 30., vasárnap hajnal – Csapó József és Juhász Benedek értesülnek a megfigyelésükről. Önként jelentkeznek az orosházi rendőrkapitányságon, hogy tisztázzák magukat az ügyben, de érthetetlen módon elküldik őket. 1991. június 30., vasárnap 2:20 – az utolsó, 14. telefonhívás. A zsaroló telefonáló valahányszor ugyanaz a férfi, aki suttogással próbálja felismerhetetlenné tenni hangját, azonban egyszer hibázik, és megfeledkezik az álcázásról. A vizsgálat később 90%-os bizonyossággal Csapó József hangjaként azonosítja. A nyomozás és a jogszolgáltatás 1991. július 18. 19:00 – egy ismeretlen felhívja az ORFK főügyeletét és közli, hogy Bad Heilbrunnban – Münchentől 60 kilométerre délre – tartózkodik és kihallgatott egy beszélgetést, mely szerint Helgát kivitték Németországba és lehet, hogy onnét is továbbviszik. A hívásról szóló feljegyzésből kitűnik, hogy a telefonáló idegesen beszélt és többször kihangsúlyozta, hogy fél a megtorlástól. 1991. – Helga szülei elválnak. 1992. február 23. 9:15 – az MTV1-en, a Vasárnapi Turmix adásában Uri Geller a televízió nyilvánosságán keresztül felszólítja Farkas Helga elrablóit, hogy engedjék szabadon a lányt, vagy ha már nem él, tudassák azt a szülőkkel. 1992. február 24. – Budapestről Szegedre érkezik Uri Geller, hogy megismerkedjen Farkas Helga környezetével. Útközben megállt néhány további helyszínen is, többek között a Lajosmizsénél lévő TOTAL benzinkútnál, mert a zsaroló annak idején a kútnál lévő nyilvános telefonfülkéből telefonált a Farkas családnak. 1992. február 25. – Uri Geller Szegeden, Farkasék lakásában 16:00 és 18:00 óra között várja az eltűnt Farkas Helga hollétéről tájékoztató telefonokat, de a telefonok még a késő esti órákban is csörögnek. 1992. február 26. – Uri Geller elutazik Magyarországról. Legnagyobb eredménye, hogy a lány eltűnésének helyszínén a magas fűben megtalálja Helga klipszének egy darabját. 1992. február 27. – a hivatalos nyomozás befejeződik. 1992. április 21. – Farkas Imre sajtótájékoztatót tart, melyben 25 millió forintot ajánl fel a nyomravezetőnek. 1993. – A magyarországi büntető törvénykönyvbe bekerül az emberrablás bűncselekménye is, azonban ez a minősítés ebben az ügyben – a korábbi elkövetés miatt – már nem alkalmazható. 1995. tavasz – Juhász Benedek több alkalommal beszél feleségének az emberrablásról, de nem tisztáz minden részletet. Juhászné Jójárt Julianna állítása szerint Csapó József és Juhász Benedek a hódmezővásárhelyi országúton állította meg Helga kocsiját és egy Csapó József által bérelt orosházi garázsba vitték a lányt, ahol a szerelőaknában megkötözve rejtegették. Amikor látták, hogy a zsarolásból nem lesz pénz, Csapó József zsákot húzott Helga fejére és egy zsineggel megfojtotta. A holttestet egy elhagyott orosházi csatornába dobták. Mivel attól tartottak, hogy megtalálják a tetemet, ezért egy évvel később összegyűjtötték a maradványokat és egy Gádoros közeli erdőben benzinnel lelocsolták és elégették. 1995. április 5. – a rendőrség a sajtón keresztül üzen Juhász Benedeknek – mint a sikertelen kecskeméti emberrablás harmadik társtettesének –, hogy Farkas Helga ügyében is ki akarják hallgatni. Az újságcikk burkoltan felhívás egy lehetséges vádalkura. Juhász Benedek ekkor Csapó József segítségével Szentesen bujkált. 1995. augusztus – vizet engednek az egykori Pankotai Állami Gazdaság Kajánújfalu melletti öntözőcsatornájába, amely kimossa a mederből a 26 éves Juhász Benedek holttestét, akit hátulról ötször lőttek fejbe egy Parabellum pisztollyal. Az orvosszakértő véleménye alapján Juhász Benedek körülbelül 1995. áprilisa óta halott. Csapó József úgy ismeri a gazdaság területét, mint a tenyerét. 1998. december 1. – A Csongrád Megyei Bíróság 18 év fegyházban eltöltendő szabadságvesztésre, valamint a közügyektől 10 év eltiltásra ítéli Csapó Józsefet. 1999. július 6. – A Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezi a Csongrád Megyei Bíróság elsőfokú ítéletét és új eljárást rendel el. 2000. március – A Csongrád Megyei Bíróság egy másik tanácsa az új eljárás keretében 22 év szabadságvesztést szab ki Csapó Józsefre. 2000. december 5. – A Legfelsőbb Bíróság jogerősen elítéli Csapó Józsefet Farkas Helga elrablása, valamint zsarolás, egy takarékszövetkezet fiókjának kirablása és más bűncselekmények miatt, ugyanakkor felmenti a saját bűntársának meggyilkolása miatt emelt vád alól, ezért az első fokon kiszabott 22 éves szabadságvesztést 10 évre enyhíti. 2006. június 13. – Csapó József feltételes szabadságra bocsátással elhagyja a budapesti, Kozma utcai büntetés-végrehajtási intézetet és Szarvas környéki tanyájára költözik. 2008. július – Juhász Benedek özvegye nyilvánosságra hozza a férje által korábban neki elmondottakat. 2011. június 27. – Pontosan húsz év telt el azóta, hogy elrabolták Farkas Helgát Orosházán. Az elkövetéskor hatályos törvények szerint a gyilkosság ezen a napon elévült, amennyiben más gyilkosság vagy további bűntény nem történt. A gyilkosságokért a mai napig senkit nem vontak felelősségre. Az érintettek ma Farkas Imréné Szegeden él, egy belvárosi vendéglátóhely üzletvezetője. Farkas Imre a Balaton déli partjára költözött és ingatlanfejlesztésekkel foglalkozó céget alapított. Kinga a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát. Csapó József Írországban él és egy informatikai vállalkozást üzemeltet. Socket A A SOCKET A (másik, a lábkiosztásra használt nevén SOCKET462), az AMD processzorgyártó processzorfoglalatainak (ZIF foglalat) egyike, amit a Socket 7 (Super7-es) foglalat kifutása után jelent meg az AMD processzortokozásai sorában. Bár az ezt megelőző, Socket 7 elnevezésű foglalat még az utódok sikeréhez is foghatót kanyarított ki magának annak idején, (néhány más gyártó, mint a Cyrix, sőt maga az Intel is gyártotta ezt a tokozást,) a technológiák fejlődése (miniatürizálás-kisebb gyártási csíkszélesség) előrevetítette az AMD-nél, az újabb ugrást a tokozások (ZIF foglalatok) szabványában. Itt meg kell említsünk egy szintén AMD fejlesztést, ami a Pentium II-es processzoroknál megjelent, Slot 1 megnevezést utánozva Slot A nevet kapott, amihez az AMD saját nevén chipsetet is fejlesztett, amiket manapság már csak technológiai ínyenceknél, gyűjtőknél láthatunk, ugyanis gyorsan "kikopott" a rohamosan fejlődő tokozások piacáról. Mivel az új, AMD Athlon fejlesztéseknél kiderült, hogy az új miniatürizálási technikák lehetővé teszik, ezért az AMD a ZIF foglalatok sorában egy új szabványt vezetett be, ez lett a SocketA (Socket462), a Slot A kísérleti sikertelensége után. Az AMD új platformjai az Athlon-tól eredeztethetőek (ebből adtak ki a korai szakaszban SlotA-s verziót), a Duron (kódneve Spitfire, Morgan, AppleBred), Athlon XP, Athlon XP-M, Athlon MP, és a Sempron processzorok közül jó néhány 3200+ -ig. (PGA 462 lábkiosztással szintén) Ezekből az AMD Athlon (650 MHz - 1400 MHz) AMD Athlon XP (1500+ - 3200+) AMD Duron (600 MHz - 1800 MHz) AMD Sempron (2000+ - 3300+) AMD Athlon MP (1000 MHz - 3000+) AMD Geode NX (667 MHz - 2200 MHz) lett SocketA tokozás köré fejlesztve. Első megjelenése 2000. június 5., a ThunderBird (T-Bird) felbukkanásával egyidős. Ezután jött ki a belépőszintű gépekhez a Duron platform-család, amit igen nagyszámú eladás vitt sikerre. Formailag a Socket7-re annyiban hasonlít ez a tokozás, hogy középen a mag körül nincsenek lábak, ezt a Socket 754 és Socket 939-nél már nem láthatjuk, mert itt a több lábnak még a hűtésben is szerep jut. A tokozás 600 MHz (Duron) és 2333 MHz (Athlon XP 3200+) közötti, tehát a 100 (133) Mhz és 166 (333) Mhz közötti FSB használatát teszi lehetővé. Ezeknél a processzor fajtáknál jelent meg egy technológiai újítás a Dual-Memory (kettős) memóriavezérlő, amely két, egyforma memóriakártya megléte esetén megosztja, (így gyorsítva) az elvégzendő feladatokat. Specifikációk: Double Data Rate (támogatva: 100, 133, 166, 200 Mhz-en), ami a memória és az FSB sávszélességet duplázhatja, Duron, AthlonXP, Sempron processzoroknál, építve a DEC Alpha EV6 sín jellemzőire. A tokozás 600 MHz (Duron) és 2333 MHz (Athlon XP 3200+) közötti, tehát a 100 (133) Mhz és 166 (333) Mhz közötti FSB használatát teszi lehetővé. Az AMD ajánlása szerint a hűtője ezeknek a processzoroknak nem lehet több, mint 300 gramm (10,6 ounces). Férfi egyes szánkó az 1976. évi téli olimpiai játékokon Az 1976. évi téli olimpiai játékokon a szánkó férfi egyes versenyszámát február 4. és 7. között rendezték Iglsben. Az aranyérmet a keletnémet Dettlef Günther nyerte meg. A versenyszámban nem vett részt magyar versenyző. Eredmények A verseny négy futamból állt. A négy futam időeredményének összessége határozta meg a végső sorrendet. Az időeredmények másodpercben értendők. A futamok legjobb időeredményei vastagbetűvel olvashatóak. Dicynodontia A Dicynodontia vagy dicynodonták az emlősszerűek közé tartozó Therapsida őshüllők egy alrendága volt. A dicynodonták különféle termetű növényevők voltak két agyarral. Ez utóbbiról kapták nevüket, amelynek jelentése: „két kutyafogúak”. A Therapsidák legnagyobb változatosságú csoportja: 70 nemük ismert, amelyek közt volt patkány- és ökörméretű is. Jellemzőik Koponyájuk erősen specializálódott: könnyű volt, de erős, a hátulján az emlősszerűekre jellemző nyílások jelentősen megnagyobbodtak, hogy nagyobb állkapocsizmoknak adhassanak helyet. Koponyájuk elülső része és az alsó állkapcsuk általában keskeny volt és a primitív változatokat kivéve fogatlan. Ehelyett a száj elülső része csúcsos csőrt alkotott, mint a teknősöknél vagy a Ceratopsia alrendághoz tartozó dinoszauruszoknál. Úgy rágtak, hogy az alsó állkapcsukat hátramozgatták, ami erőteljes nyeső hatást eredményezett. Nem minden nemnek volt agyarpárja, de soknak igen, ami a nemi dimorfizmusra utalhat. Testük rövid, erős, hordószerű volt, rövid farokban ért véget és erős lábak hordozták. Egyes nemek, például a dinodontosaurusok esetében csak a hátsó lábak voltak egyenesek, mellső lábaik könyökben hajlott tartásúak voltak. A vállöv és az ilium nagyok és erősek voltak. Evolúciójuk története A dicynodonták először a középső perm idején jelentek meg, gyors evolúciós kirajzáson mentek keresztül és a késő perm idejére ők lettek a legsikeresebb és legelterjedtebb szárazföldi gerincesek. Rengeteg ökotípusuk fejlődött ki, amelyek közt egyaránt voltak nagy, közepes és kicsi növényevők és vakondszerű, rövidtagú járatlakók. A perm–triász kihalási eseményt csak két családjuk élte túl. Egyikük, a lystrosaurusok a kora triász indusi korszak legelterjedtebb növényevői voltak. Ezeket a közepes méretű állatokat a zömök, disznótól az ökörig terjedő méretű utódaik, a Kannemeyeriidae váltották fel, amelyek az olenyokitól a ladin korszakig voltak az uralkodó szárazföldi növényevők világszerte. A karni korszakra Traversodontidae cynodonták és a Rhyncosaurus hüllők vették át a helyüket. A nori korszak idejen (a késő triász közepe), amikor – talán a növekvő szárazság miatt – drasztikus hanyatlásuk következett be, a nagy növényevők élőhelyeit a Sauropodomorpha dinoszauruszok foglalták el. A kannemeyeriidák hanyatlása és eltűnése után nem is éltek a bolygón domináns, nagy emlősszerű növényevők egészen a paleocén közepéig (60 millió évvel ezelőtt), amikor az emlősök, a cynodonták leszármazottai diverzifikálódtak és átvették a kihalt dinoszauruszok élőhelyeit. Régebben azt gondoltak, hogy a dicynodonták a triász–jura kihalási esemény során teljesen elenyésztek. Nemrégiben azonban előkerültek bizonyítékok arra, hogy Gondwana déli részén a kréta időszakot is megélték (a mai Queensland) (Thulborn and Turnmer, 2003). Rendszertanuk Taxonómiájuk Alrendág Dicynodontia Nem Colobodectes Öregcsalád Eodicynodontoidea Család Eodicynodontidae Öregcsalád Kingorioidea Család Kingoriidae Klád Diictodontia Öregcsalád Emydopoidea Család Cistecephalidae Család Emydopidae Öregcsalád Robertoidea Család Diictodontidae Család Robertiidae Klád Pristerodontia Nem Dinanomodon Nem Odontocyclops Nem Propelanomodon Család Aulacocephalodontidae Család Dicynodontidae Család Kannemeyeriidae Család Lystrosauridae Család Oudenodontidae Család Pristerodontidae Család Shanisiodontidae Család Stahleckeriidae Filogenetikájuk A lenti kladogram a következő forrás szintézisén alapszik: Mikko's Phylogeny Archive. Metilpentinol A metilpentinol (metilparafinol) színtelen vagy halványsárga folyadék (fp. 122°C). Vízben kevéssé, éterben jól oldódik, a legtöbb szerves oldószerrel keverhető. Az 1950-es években kifejlesztett altató és nyugtató. Antiepileptikus hatása is van. Álmatlanság ellen alkalmazták, de mára már kiszorították az újabb, biztonságosabb szerek. Készítmények Dormison Atemorin Oblivon Forrás Fizikai adatok (ChemBlink) Methylpentynol (Analysis of Drugs and Poisons) Szentpéter (Kolozsvár) Szentpéter egy 12-13. században létezett önálló, saját templommal rendelkező falu volt, Kolozsvártól keletre. Idővel a várfalakon kívül is építkező Kolozsvár és a terjeszkedő falu összeértek. Így jött létre a későbbi Kül-Magyar utca, amelyet a források Szentpéter utcájaként is emlegetnek. Története A helytörténeti vizsgálatok kimutatták, hogy Kolozsváron, az Óvárból kivezető fontos utak mentén már korán mezőgazdálkodó-állattartó települések alakultak, így a várostól keletre fekvő Szentpéter nevű falu is. Tisztázatlan azonban, hogy az összenövés a várossal Szentpéter felől haladt-e a város felé vagy fordítva. Egy 1370-ből származó oklevélből ismert, hogy Kolozsvár keleti határa egészen Szamosfalváig tartott, ami azt jelenti, hogy a város határai túlléptek Szentpéteren. A 15. századi források már egységes külvárosról beszélnek a Külső-Magyar utca mentén, ami arra enged következtetni, hogy Kolozsvár és Szentpéter összeolvadása már korábban végbement. A 15. században a falakon kívüli magyarság külön közösséget alkotott (communitas hungarice nacionis de Coloswar in platea Sancti Petri commorans). Nem rendelkezett külön bírával és esküdtekkel, az elkülönülés egyházi alapon történt, ugyanis a falakon belüli, zömmel német lakosságot a főtéri Szent Mihály-plébániatemplom pasztorálta, míg a falakon kívüli lakosság a vélhetően Árpád-kori eredetű Szent Péter-templomot tekintette plébániájának. A Szent Péter-templom körüli magyar külvárost érintő középkori oklevelekben és különböző kora újkori írott forrásokban a templom mellett említést tesznek az itt álló iskoláról valamint a Hídelvéről ide költözött ispotályról is. Az iskola valószínűleg a Rákóczi-féle szabadságharcok idején pusztulhatott el, amikor a kuruc seregek megtámadták Kolozsvárt. A korabeli iratok egy malomról is beszámolnak, ami itt állt. A malmoknak mindig is fontos szerepük volt a városok életében, nem csak élelmezési szempontok miatt, hanem a céhes iparban (csertörő, posztóványoló és fűrészmalmok, érctörő, kovácsoló és lemeznyújtó hámorok), továbbá a városvédelem (puskaport őrlő malmok), sőt az írásbeliség (papírmalmok) terén is. Birtoklásukról éppen ezért mindig pontos feljegyzések készültek. A szentpéteri malomnál rév is volt, ahol 1704-ben a kurucok átkeltek a Szamoson. A közelben, a folyó északi partja fölé emelkedő Szentgyörgy-hegy alatt fa gyaloghídon lehetett átjutni a vízen. A pallót Segesvári Bálint feljegyzése szerint 1630-ban készítették; vélhetően csak javításról volt szó, amire - jégzajlás és árvíz miatt -gyakran kerülhetett sor. Szentpéter másik ipari létesítménye a téglaégető volt. Felállításáról, késő középkori, kora újkori működéséről semmit sem tudni, de a 16-17. századi Kolozsvár Téglás családnevei minden bizonnyal összefüggnek vele. Magáról a téglacsűrről 1704-ből maradt adat. Szentpéter keleti, Szamosfalva felé eső szélén feküdt, helyét az újkori Téglás utca (részben a mai Mărăști tér alatt) jelzi. São Tomé és Príncipe az olimpiai játékokon São Tomé és Príncipe 1996-ban vett részt első alkalommal az olimpiai játékokon, és azóta minden nyári sportünnepre küldött sportolókat, de sosem szerepelt még a téli olimpiai játékokon. São Tomé és Príncipe egyetlen olimpikonja sem szerzett még érmet. A São Tomé és Príncipe-i Olimpiai Bizottság 1979-ben jött létre, a NOB 1993-ban vette fel tagjai közé. A bizottság jelenlegi elnöke Mr João Manuel da Costa Alegre Afonso. Kék út A Kék út egy nemzetközi turistaút Észak-Európában, Norvégiától Svédországon és Finnországon át Oroszországig. Leírása A Kék út kijelölése szerint az Atlanti-óceán szigetén fekvő Træna szigetén kezdődik Norvégiában. Innen komppal lehet elérni Nesna tengerparti települést, ahonnan a szárazföldi út indul Mo i Rana városba, majd a Skandináv-hegység fjell-vidékein át Svédországba, a Lappföldre. Az Ume-folyó völgyében, többek között a hatalmas Storuman-tó és a kis Slussfors mellett elhaladva, Lycksele városának érintésével jut el az út Umeåba, ahonnan komppal lehet átkelni Finnországba, Vaasa városába. Innen az út Värtsilän keresztül vezet Oroszországba, Karélia fővárosáig, Petrozavodszkig. A Mo i Rana–Umeå szakaszon az út egybeesik az E12-es úttal. Itt rendszeres buszjárat is közlekedik, ami a turistaút nevét viseli. Szofiane Bufal Szofiane Bufal (arabul: ����� �����; Párizs, Franciaország, 1993. szeptember 17. –) marokkói labdarúgó, aki jelenleg a Celta Vigo csapatában játszik,középpályásként kölcsönben a Southampton FCtól. Pályafutása Angers Bufal az Angers SCO ifiakadémiáján nevelkedett, majd 2012 augusztusában, az FC Istres ellen mutatkozott be az első csapatban. A következő szezonban, szintén az Istres ellen kapott először lehetőséget kezdőként, egy 4-2-re megnyert bajnokin. Lille 2015. január 9-én leigazolta a Ligue 1-ben szereplő Lille OSC, ahol hamar bekerült az első csapatba és a 2014/15-ös szezon hátralévő részében 14 bajnokin játszott és három gólt szerzett. A következő idény még jobban sikerült a számára, minden sorozatot egybevéve 35 mérkőzésen kapott lehetőséget és 12 alkalommal volt eredményes, amivel több neves csapat figyelmét is felhívta magára. Southampton 2015. augusztus 29-én a Southampton bejelentette, hogy leigazolta Bufalt. Az átigazolás összegét egyik fél sem hozta nyilvánosságra, de egyes források szerint 16 millió fontot fizetett érte az angol klub. A válogatottban A marokkói válogatottban 2016. március 26-án, egy Zöld-foki Köztársaság elleni afrikai nemzetek kupája-selejtezőn mutatkozott be. Kék üveggolyó A kék üveggolyó (The Blue Marble) nevet kapta az a Földről készült híres fotó, melyet 1972. december 7-én készített az Apollo–17 űrhajó legénysége, körülbelül 45 000 kilométer távolságról. Ugyanezt a nevet viseli a NASA 2002-ben készült modern nagy felbontású képsorozata: a képeket a Terra műhold négy hónapon keresztül készítette és a végeredmény egy olyan kompozit fotó lett, mely bolygónkat 1 km2/pixel részletességgel jeleníti meg. A fénykép 1972. december 7-én készítették az Apollo–17 űrhajósai a fényképet. A fotó azon kevesek egyike, melyen a Földet teljesen megvilágítja a Nap fénye: a készítés időpontjában az űrhajó mögül sütött, így adva a kiváló fényviszonyt. A napfény és a Föld légköre miatt az űrhajósok üveggolyóként látták a bolygót - innen adódik a névválasztás. Történelem A fénykép 1972. december 7-én 10:39-kor (UTC szerint), körülbelül a felszállás után 5 óra 6 perccel készült, illetve nagyjából 1 óra 54 perccel azután, hogy az űrhajó elhagyta a parkoló keringését a Föld körül és megkezdte a Hold felé tartó pályáját. Az Apollo 17 5:33-kor (UTC) került fellövésre, így az űrutazás első néhány órájában Afrikában már nappali világosság honolt. A decemberi napforduló közeledte miatt az Antarktisz szintén meg volt világítva. A fénykép hivatalos elnevezése AS17-148-22727 (az AS17-148-22726-os fotó közel ugyanolyan, mint a híressé vált 22727-es kép, így ezt a változatot is gyakran használják). A fotográfus egy 70-milliméteres Hasselblad kamerát használt, 80-milliméteres optikával. A NASA hivatalosan az egész Apollo–17 legénységet nevezi meg a kép készítőjének — Eugene Cernan, Ronald Evans és Jack Schmitt —, mivel mindannyian fotóztak a fedélzeti Hasselblad kamerával. A küldetés végén sem derült ki, illetve máig nem ismert olyan egyértelmű bizonyíték, amely felfedné a fotós kilétét. Az Apollo–17 volt az utolsó emberi Hold-küldetés. Azóta senki nem járt olyan távolságban, hogy a Kék üveggolyóhoz hasonló egész alakos képet készítsen a Földről. A Kék üveggolyó volt az első tiszta felvétel a megvilágított bolygó arcáról. Megjelenése az 1970-es évek környezetvédelmi aktivizmusának idejében szinte lavinát indított el: sokan a Föld törékenységét, sebezhetőségét és magányos elszigeteltségét látták benne. Mike Gentry, a NASA levéltárosa szerint a Kék üveggolyó az emberi történelem leggyakrabban másolt fényképe. A fénykép eredetileg fejjel lefelé készült: az északi sark délen, a déli sark pedig északon látható. A feldolgozás és kiadás során a képet megfordították. Az űrholdak által készített képsorozatok 2002-ben a NASA kiadott egy átfogó képgyűjteményt, mely azonnali fogyasztásra és további feldolgozásra is alkalmas képeket tartalmazott a Kék üveggömbről. Megjelenésekor 1 km2/pixel felbontásával ez volt az ingyenesen elérhető és továbbadható legrészletesebb képsorozat, mely nem igényelt olyan plusz munkát, mint a felhőréteg eltüntetése és a hiányzó részek elfedése vagy speciális adatformátumok értelmezése. A gyűjteménybe tartoznak még a kisebb felbontásokban elérhető kézi rajzolású felhőzet, vagy az "éjszakai fények" változat. A kiadás nagyon jó visszhangot kapott, így 2005-ben elkészült a következő változat, ami a Kék Üveggolyó: Következő Generáció címet kapta. Ez a verzió már feldolgozásra került egy automatikus "elkülönítési" rendszerrel, mely lehetővé tette a teljesen felhőmentes bolygó havi szintű változásainak megjelenítését. A kiadás még nagyobb, 500 m2/pixel felbontással készült. Az első kiadás kényszerűségből még nem tartalmazott olyan képeket, mely Föld féltekéinek időszakos hó és vegetatív felületét jelenítette volna meg, de ez az új változat már képes volt hatékonyan modellezni az évszakok váltakozását. Ezt a kiadást számos interaktív megjelenítő használta fel, mint például a PS3-ra írt zenei vizualizációs program is. A Supreme Ruler 2010 számítógépes stratégiai játék az NASA eredeti Kék üveggolyó képeit használta fel térképeinek mintázataihoz, illetve a játék második részének (Supreme Ruler 2020) a világtérképei a Következő Generáció 500 m2/pixel részletességű képeiből készültek. A kék üveggolyó kifejezés további előfordulásai A későbbi hasonló képek (beleértve a nagy felbontású képeket) szintén a "kék üveggolyó" becenevet kapták. A "kék üveggolyó"-t, mint kifejezést (a képpel együtt) gyakran használják környezetvédelmi szervezetek, hogy felhívják az emberek figyelmét a környezetvédelem fontosságára. 1974 és 1983 között Amerikában futott egy gyermekeknek szóló televízióprogram, mely a Nagy kék üveggolyó nevet viselte. A Nintendo népszerű Earthbound játéksorozatának Mother kiadása szintén a kék üveggolyót használja fel a logójában. 1983-as Copa América (döntő) Az 1983-as Copa América döntőjét oda-visszavágós alapon a montevideoi Estadio Centenario és a salvadori Estádio Fonte Nova stadionokban játszották 1983. október 27-én és 1983. november 4-én. A döntő egyik résztvevője Uruguay, ellenfele pedig Brazília volt. Az első mérkőzést 2–0 arányban Uruguay nyerte, a visszavágó 1–1-es döntetlennel zárult. Összesítésben 3–1-gyel Uruguay lett a tornagyőztes. Domahidy Pál Domahidai Domahidy Pál (1799. március 3. – Domahida, 1873. február 13.) alispán. Élete Domahidy Pál 1799-ben született Szatmár vármegyében. Felesége Maróthy Ludovika (? 1813. - Domahida, 1893. I. 20.) 1848-1849-ben Kossuth Lajos kormánybiztosa, 1867-1872-ig első alispán és egyházmegyei főgondnok, Szatmár vármegye jegyzője, számvevője, 1840-ben főszolgabírája, országgyűlési képviselője, törvényszéki elnöke, 1840-ben Szatmár vármegye főszolgabírája, 1867-ben első alispánja. Gyermekei: Piroska (? 1832. - Angyalos , 1899. július 6.), István (? 1835. augusztus 1. - Domahida, 1921. szeptember 9.) - főszolgabíró, országgyűlési képviselő Etelka (? 1839. - Nagygéc , 1921) Sándor (? 1841. - ? 1907) - 1868-1875 között kincstári ügyész, 1875-től 1893-ig királyi közjegyző, az ecsedi láp lecsapoló társulat alelnöke és a vármegyei gazdasági egyesület elnöke. Matild (? 1843. - ?) Házastársa Kende Elemér volt 1848-1849-ben Kossuth Lajos kormánybiztosa, 1867-1872-ig első alispán és egyházmegyei főgondnok, a század alkotmányos korszakaiban Szatmár vármegye jegyzője, számvevője, 1840-ben főszolgabírája, országgyűlési képviselője, törvényszéki elnöke, Szatmár vm. főszolgabírája (1840), első alispánja (1867) Munkái Beszéde Kölcsey Ferenc képének Szatmármegye termében történt leleplezésekor megjelent a Magyar Ujságban (1867. 131. sz.) Fotolitográfia A mikro- és nanotechnológiában, illetve a félvezetőiparban a fotolitográfia egy olyan gyártási eljárás, melyet például mikroprocesszorok, és egyéb félvezető eszközök gyártására alkalmaznak. Az eljárás segítségével rendkívül kis méretű elektronikus áramkörök készíthetők: az így készült vezetők vastagsága mindössze néhány tíz nanométer; ez az úgynevezett „csíkszélesség”. Minimális csíkszélességnek nevezzük a kialakítható legkisebb alakzat méretét ez az ún. MFS (Minimal Feature Size). Az eljárás során a félvezető felületére felvitt speciális rétegen maszkot alakítanak ki, mely fény hatására eltávolíthatóvá válik, ezáltal a félvezetőn bizonyos miniatűr struktúrát hátrahagyva. Az így kialakított maszk bizonyos részeket elszigetel, másokat elérhetővé tesz más technológiai eljárások számára. A mikroprocesszorok gyártása során számos ilyen, néhány tized mikrométer vastag réteg kerül egymás fölé, igen bonyolult áramköri struktúrát kialakítva ezzel. A régebbi, kisebb integráltsági fokú eszközöknél a megvilágításra egyszerű fénysugarakat használtak, mivel azonban az alkalmazott hullámhossz határt szab a kialakítható szerkezet méretének, a nanoméretekhez közelítve újabban a megvilágítást speciális optikai eszközökkel, lézerrel, röntgensugarakkal végzik. A fotolitográfa módosulatai az elektron- és ionsugarakkal működő litográfiás berendezések is, melyek alkalmazásával az elérhető legkisebb csíkszélesség elméletileg 5 nm körül van, melyet a becslések szerint (lásd még: Moore-törvény) 2020-ra érnek el. Ez alatt a méret alatt technológiaváltásra lesz szükség. Lépései A fotolitográfiai folyamat különféle mintázatokkal való megismétlése során bonyolult rétegszerkezetek alakíthatók ki. Egy fotolitográfiai folyamat általában az alábbi főbb lépésekből áll: Előkészítés A hordozó, amin az eszközök kialakításra kerülhetnek, szennyezett lehet. A szerves és szervetlen szennyezők eltávolítására a modern tisztatéri félvezetőipari üzemekben sztenderd eljárásokat alkalmaznak, ilyen például a Radio Corporation of America üzemeiben kidolgozott RCA tisztítási eljárás. Az alkalmazott vegyi tisztítási és marási lépések az alkalmazástól is függnek. Egyes esetekbena szennyezőkön kívül a natív felületi oxidréteg eltávolítására is szükség van. A rétegleválasztási lépésekhez a szilíciumlapkákat gyakran 150 °C-ra melegítik, melynek célja a felületre adszorbeálódott páracseppek elpárologtatása. Fotoreziszt-réteg leválasztása A mintadarab felületén fényérzékeny fotoreziszt-bevonatot alakítanak ki például spin-coating eljárással, azaz a mintát forgatva az oldószerben oldott, folyékony, viszkózus rezisztanyagot lecseppentik, kiszárítják. A minta forgatása az egyenletes rétegvastagság, és a száradási foltok elkerülése végett lényeges. A 30–60 másodperces folyamat során 0,5–2,5 µm vastagságú réteg képződik, melynek egyenetlensége tipikusan nem haladja meg a 10 nm-t. A rétegvastagságot befolyásolni lehet a forgatás sebességével, az oldott reziszt összetételével illetve a forgatás időtartamával. A rezisztréteg helyes kialakításakor figyelembe kell venni, hogy milyenek lesznek az eszköz kívánt végső mintázatai: apróbb, finomabb részleteket tartalmazó áramkörök esetén a szóródási jelenségek miatt vékonyabb rezisztet alkalmaznak, hogy elkerüljék a mintázat elmosódását. Maszkolás A mintadarab fölé elhelyezik a fotomaszkot, mely a kívánt mintázat szerint lett kialakítva: tipikusan olyan vékony szűrő, mely bizonyos helyeken átengedi a nyalábot, máshol pedig nem. Expozíció Ezt követi az expozíció, mely során a maszkon át szelektíven megvilágítják a mintadarabot. A fotoreziszt a nyalábra érzékeny, így ahol fény érte, kémiai jellemzői megváltoznak. Marás A levilágított fotorezisztet kémiai vagy fizikai kezelésnek vetik alá, melyben az például szelektíven kioldódik. A rezisztet pozitívnak vagy negatívnak nevezik aszerint, hogy ettől a kezeléstől az exponált területek oldódnak-e le, vagy épp azok maradnak a felületen. A fenti lépéseket más eljárások követhetik: marás, porlasztás, rétegleválasztás, stb. illetve további litográfiás lépések. Miniatürizálási igény A felbontóképesség korlátja A leképező nanolitográfia során az expozíció során a maszkot optikai rendszeren át világítjuk meg, majd a maszk ábráin diffraktálódik, és a minta tetején levő fotorezisztben képeződik le. A maszk és a minta távolsága a hullámhosszhoz képest ekkor igen nagy, ezért Fraunhofer-diffrakciós, azaz távoltéri közelítést alkalmazhatunk. Ebben a közelítésben a felbontás alsó határát a Rayleigh-feltétel adja meg, mely szerint , ahol d a felbontás, a használt fény hullámhossza, NA pedig a leképezőrendszer numerikus apertúrája. A felbontás javítására alapvetően kétféle lehetőség van a fenti egyenlet szerint. A felbontás javul, ha a numerikus apertúrát növelik (pl. nagyobb lencsét alkalmaznak), vagy a hullámhosszat csökkentik. A fotolitográfia fényforrása látható fény volt. A 2000-es évek közepére azonban a vonalszélesség elérte a 100 nanométeres nagyságrendet, így további csökkentéséhez szükségessé vált a forrás hullámhosszának látható tartomány alá csökkentése. Az ultraibolya-tartományba eső forrással működő eszközöket már az ipari gyakorlatban is elterjedten alkalmazzák, és folyik az ennél még rövidebb hullámhosszú, például röntgennyalábos eszközök fejlesztése. Anyagválasztás Problémát jelent, hogy az ultraibolya-sugárzás a hagyományos optikai eszközöket károsítja, az optikai üvegek áteresztése igen lecsökken az UV-tartományban. Emiatt más anyagok, például CaF2 anyagú lencséket kell használni, mely kettős törő tulajdonsága miatt viszont egyéb nehézségekhez vezet. Kb. 157 nm alatti hullámhosszú fény esetén már ezen eszközök sem alkalmazhatók, lencsék helyett csak tükröket lehet alkalmazni, az optikai rendszer tervezése igen összetett feladat. Ahogy a hullámhosszat csökkentik, úgy kell időről-időre újítani a reziszt kutatását is, ugyanis adott fotoreziszt csak adott hullámhosszúságú fénnyel működik. Továbbá vannak hullámhosszfüggő diffrakciós jelenségek a maszk levilágításakor, például a maszkon való fényelhajlás és a fotoreziszt proximity-effektusa. Egyéb nehézségek Nagyobb vastagságú minta esetén számottevő hatást jelenthet a mélységélességből adódó pontatlanság. A kis mélységélesség azt jelenti, hogy a pókuszpont körül kis magasságban lesz a levilágítás leképezése éles, azaz a fókuszsíkhoz képest túl mélyen vagy túl magasan levő síkokban a maszk leképezett mintázata elmosódik. Férfi egyes tenisz a 2011. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2011. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon a tenisz versenyszámokat Trabzonban rendezték. A férfi egyes tenisz versenyeket július 25. és július 29.-e között rendezték. Mérkőzések R = feladta w/o = az ellenfél visszalépett 2000-es UEFA-kupa-döntő A 2000-es UEFA-kupa-döntő 2000. május 17-én került megrendezésre a koppenhágai Parken Stadionban a török Galatasaray és az angol Arsenal csapatai között. Gól sem a rendes játékidőben, sem a hosszabbításban nem esett, így következtek a tizenegyesrúgások, melyek alkalmával a török csapat játékosai nem hibáztak és 4–1 arányban megnyerték a kupát. Cláudio Taffarel, a győztes csapat kapusa lett a mérkőzés embere. Dubrave (Szluin) Dubrave falu Horvátországban, Károlyváros megyében. Közigazgatásilag Szluinhoz tartozik. Fekvése Károlyvárostól 45 km-re délre, községközpontjától 8 km-re délkeletre, a Kordun területén, a Korana bal partján fekszik. Története A falunak 1890-ben 119, 1900-ban 194 lakosa volt. Trianonig Modrus-Fiume vármegye Szluini járásához tartozott. 2011-ben 21 lakosa volt. Mázlista A Mázlista egy kitalált szereplő, szuperhős és szabadságharcos a Marvel Comics képregényeiben. A szereplőt Ann Nocenti író és Art Adams rajzoló alkotta meg. Első megjelenése a Longshot első számában volt, 1985 szeptemberében. A Mázlista először saját egy hatrészes minisorozat címszereplőjeként bukkant fel, mely a televízióműsorok paródiája volt. A sorozat egy idegen zsebdimenzióban, a Mojoverzumban játszódott, ahol a Mojo nevű lény tévécsatornáján gladiátorjátékokkal „szórakoztatta” népét. A Mázlista egyike volt a rabszolga gladiátoroknak, később pedig szabadságharcossá vált. A minisorozat és főszereplője igen népszerű lett, a Mázlista pedig nemsokára csatlakozott a X-Men csapatához. Dubravice (Skradin) Dubravice falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Skradinhoz tartozik. Fekvése Šibenik központjától légvonalban 13, közúton 27 km-re északra, községközpontjától 4 km-re északra, Dalmácia középső részén, a Krka Nemzeti Park nyugati szélén fekszik. Története A települést 1299-ben említik először abban az adománylevélben, melyben Šubić Pál horvát bán újraalapítja a Skradin melletti Keresztelő Szent János kolostort. A középkorban területe részben a skradini, részben pedig valószínűleg a bribiri plébániához tartozott. 1409-ben Dalmáciával együtt a Velencei Köztársaság uralma alá került. Középkori temploma a 15. században épült. Miután 1522-ben Skradint elfoglalta a török egyházi szolgálatát a visovaci ferences atyák látták el. Plébániáját a török kiűzése után 1700-ban alapították és 1773-ig Rupe települést is hozzá tartozott egészen a roki zuhatagig. Területe évszázadokig velencei uralom alatt volt. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. A településnek 1857-ben 726, 1910-ben 894 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A délszláv háború során mindvégig horvát kézen maradt. 2011-ben 594 lakosa volt. Nevezetességei Alexandriai Szent Katalin szűz és vértanú tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma a középkori templom (15. század) helyén épült. A régi templomból csak a mellékbejárat tympanonja maradt meg a reneszánsz "D. O. M." (Deo Optimo Maximo) felirattal. A templomot 1724-ben megújították és bővítették, később is több renováláson ment át. 1977-78-ban kívül-belül felújították és a helyileg védett kulturális emlékek közé sorolták. A felújítás során amikor leverték a vakolatot több helyen régi felirat töredékei kerültek elő. Az épület alaprajza nem szabályos, mivel a dongaboltozattal fedett apszis szélesebb a hajónál. A homlokzaton a főbejárat két oldalán két kisebb ablak, felette kör alakú ablak látható. Legfelül található a pengefallal kiképzett harangtorony, benne két haranggal. Az oltár fából készült Szent Katalinnak a bányászok védőszentjének barokk szobrával, Dubravicén ugyanis még a 18. században is bányásztak vasércet. A délszláv háború idején a templomot több gránáttalálat érte, melynek következtében a tető és falak károkat szenvedtek. Az ismétlődő tűzérségi támadásban a templom körüli sírok nagy része is megrongálódott. A károkat szenvedett templomot 1998-99-ben teljesen felújították. Ennek során a védettséget nem élvező oltárt márványra cserélték, melyen Szent Katalin szobrát helyezték el. A templom körüli temető kerítése 1766-ban épült. Davidson megye (Tennessee) Davidson megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Tennessee államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Nashville. Lakosainak száma 658 602 fő (2013. július 1.). Davidson megye Robertson, Sumner, Wilson, Rutherford, Williamson és Cheatham megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Farkas István (villamosmérnök) Farkas István (1951. június 28.) villamosmérnök, a gödöllői Szent István Egyetem intézetvezető egyetemi tanára, az MTA doktora, a folyamatirányítás, hő- és anyagtranszport, szárítás, megújuló energiaforrások Magyar Köztársasági Érdemrenddel kitüntetett szakértője. Szakmai pályája A Budapesti Műszaki Egyetemen 1975-ben szerzett villamosmérnöki oklevelet. 1976-ban kutató-fejlesztő szakmérnök, 1977-ben egyetemi doktor. 1975-1980 között számítástechnikai mérnökként tevékenykedett, 1980-1983 ösztöndíjas aspiráns (TMB). 1983-tól egyetemi adjunktus, 1986-tól egyetemi docens. 1994-ben nevezték ki tanszékvezető egyetemi tanárrá, 2008-tól intézetigazgató. 1985-ben szerezte meg a műszaki tudomány kandidátusa címet, 1993-tól az MTA doktora. 1994-ben habilitált a műszaki tudományokban. Szent István Egyetem Műszaki Tudományi Doktori Iskola vezetője, a BME Gépészmérnöki Kara Gépesítési Doktori Tanácsának tagja. Kutatási témái Mesterséges látáson alapuló öntözésirányítás Mezőgazdasági termékek szárításának elméleti és kísérleti vizsgálata Szoláris fotovillamos rendszerek energiaviszonyainak elmélete és kísérleti vizsgálata Szakmai szervezeti és bizottsági tagságai a Európai Fotovillamos Rendszerek Bizottság tagja a Európai Tüzelőanyagcellák Alkalmazási Bizottság tagja a FAO Növényházi Termesztés Munkabizottság tagja a Nemzetközi Automatizálási Szövetség, Mezőgazdasági Munkabizottság munkacsoport vezetője a Nemzetközi Napenergia Társaság Európai Tagozatának magyar képviselője a Vegyészmérnökök Európai Szövetsége, Szárítási Munkabizottság magyar képviselője a Magyar Tudományos Akadémia Megújuló Energia Albizottság vezetője, az MTA Energetikai Bizottság, valamint az MTA Energetikai és Környezet Albizottság tagja a Magyar UNESCO Bizottság tagja Díjai, elismerései Széchenyi professzori ösztöndíj 1997-2000 Miniszteri Elismerő Oklevél (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium), 2009 Dr. Kocsis Károly-díj 2011 A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (polgári tagozat), 2013 Publikációs tevékenysége Farkas István mintegy 400 közlemény szerzője, illetve társszerzője, ebből közel 50 szakcikk, 172 konferenciacikk (2013 decemberi állapot szerint). 2 szabadalmi oltalom alá eső tételt jegyez. Munkáira közel 300 hivatkozást kapott, Hirsch-indexe 8. Mikulići (Konavle) Mikulići falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Konavle községhez tartozik. Fekvése A Dubrovnik városától légvonalban 32, közúton 37 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 19, közúton 22 km-re délkeletre, a konavlei mezőtől délkeletre és az Adria-parti főúttól délre, a montenegrói határ mellett, a tengerparttól mindössze 1 km-re fekszik. A falu déli fekvésű, határa általában karsztos, sziklás, erdőkkel és legelőkkel körülvéve. A növényzet általában alacsony mediterrán jellegű, ciprusokkal, olajfákkal és fügefákkal. Az éghajlat enyhe, kifejezetten mediterrán. Története A település legmagasabb pontján Szent György templom közelében található halomsírok tanúsága szerint területe már ősidők óta lakott. Első ismert lakói az illírek voltak, akik magaslatokon épített erődített településeken éltek és kőből rakott halomsírokba temetkeztek. A rómaiak az i. e. 2. században győzték le az illíreket és Epidaurum központtal e területet is a birodalomhoz csatolták. A római hatalmat a népvándorlás vihara rengette meg. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a keleti gótok özönlötték el a térséget, őket 537-től 1205-ig kisebb megszakításokkal a bizánciak követték. A 7. században avarok és a kíséretükben érkezett szlávok, a mai horvátok ősei árasztották el a területet. A várakat lerombolták és az ellenálló lakosságot leöldösték. Így semmisült meg a mindaddig fennálló Epidaurum. A túlélő lakosság előbb az északnyugatra fekvő Župára, majd Raguzába menekült. A település már a középkortól fogva lakott volt. Első írásos említése 1420-ban történt. Területe a 9. és 11. század között Travunja része volt, mely Dél-Dalmácián kívül magában foglalta a mai Hercegovina keleti részét és Montenegró kis részét is. Travunja sokáig a szerb, a zétai és bosnyák uralkodók függőségébe tartozó terület volt. A Raguzai Köztársaság Konavle keleti részével együtt 1419-ben vásárolta meg bosnyák urától Sandalj Hranićtól. 1549-ben a népesség összeírásakor 264 lelket számláltak a településen. Az 1806-ban a Konavléra rátörő orosz és montenegrói sereg a település házait is kifosztotta, közülük sokat fel is gyújtottak. A köztársaság bukása után 1808-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1880-ban 227, 1910-ben 230 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1979-ben nagy földrengés rázta meg a települést számos épületet romba döntve. A délszláv háború idején 1991 októberében a jugoszláv hadsereg, valamint szerb és montenegrói szabadcsapatok foglalták el a települést, melyet kifosztottak és felégettek. A lakosság nagy része a jól védhető Dubrovnikba menekült és csak 1992 októberének végén térhetett vissza. A háború után rögtön megindult az újjáépítés. A településnek 2011-ben 88 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Népesség (1857-ben és 1869-ben lakosságát Pločicéhez számították.) Nevezetességei A Szent György templom középkori eredetű, 1892-ben és 1907-ben megújították. Körülötte középkori sírkövek találhatók. Közelében több mint kétezer éves illír halomsírok találhatók. Közülük a legnagyobb a fekvéséből adódóan domináns szerepet tölt be a falu látképében, róla nagyszerű kilátás nyílik a többi halomsírra, a falura és a tengerpartra. Határában található a Mjesečevićeva-barlang. Gazdaság Lakossága a múltban hagyományosan mezőgazdaságból élt. A fő termények az olajbogyó, a szőlő és a füge volt. A kisállattenyésztés elsősorban házi szükségletre történt. A délszláv háború során a gazdasági eszközök legnagyobb része megsemmisült. Ma a lakosság megélhetése egyre inkább a turizmus, különösen az agroturizmus és a falusi turizmus irányába fordul. Caius Aelius Gallus (jogász) Ez a szócikk Caius Aelius Gallus jogászról szól. A hasonló nevű egyiptomi helytartóhoz lásd: Caius Aelius Gallus! Caius Aelius Gallus (Kr. e. 2. század – Kr. e. 1. század) római jogász, a plebejus Aelia gens tagja volt, Cicero és Varro idősebb kortársa. Életéről semmit sem tudunk. Macrobius szerint igen tanult, művelt ember volt. Egy műve ismeretes, ami legalább 2 (Festusnál 12) könyvből állt, a De Verborum, quae ad Jus Civile perintent, Significatione. A C. Aelius rövidítésből következően több alkalommal bizonyos Caelius Gallusnak, vagy Caecilius Gallusnak tulajdonították a traktátust. Ugyan Pomponius nem említi, és a firenzei indexben sem szerepel, a Digestában három idézete maradt fenn, melyek közül az egyik eredetinek tekinthető, a másik kettő idézet Gaiustól, illetve Paulustól, aki Julianuson keresztül hivatkozik rá (ráadásul a szerzőt itt pusztán a Gallus név jelzi, amely egyébként Caius Aquilius Gallusra is utalhat). Gelliusnál és Festusnál is maradtak fenn töredékei, sőt egyesek szerint Verrius Flaccus úgyszintén megőrzött egy-két sort tőle. Varrónál a hagyományos olvasat szerint két passzusban is szerepel, azonban egyesek szerint ezek is Lucius Aelius Stilóra utalnak, hasonlóan a többi, pusztán Aelius nevet tartalmazó részlethez. Egyes kutatókban felmerült, hogy Gallus azonos azzal a Caius Aelius Gallusszal, aki Egyiptom helytartójaként megpróbálta meghódítani Arábiát. Ha ez így van, akkor Varro nem hivatkozhatott rá. Clark Kent Clark Kent egy szereplő a DC Comics-kiadványokból. Ő valójában Superman, de hétköznapi életét Clark Kentként éli, amikor is a Daily Planet munkatársaként, újságíróként dolgozik. Kent a képregényekben Díjazott újságíró és író. Clark Kent Smallville-ben született Kansas államban, ahol családja farmján nőtt fel. Keresztnevét anyja, Martha leánykori vezetékneve után kapta. Focizott a középiskolában. Az érettségi után Kent egy darabig vándorolt a világban, de végül elvégezte a Metropolis Egyetemet. Párizsban egy világhírű újságíró, Simone D’neige vette szárnyai alá. Kent első újságírói állása a Daily Planetnél volt, ahol kitüntették az első Supermanről szóló sztoriért. Sok cikket írt Supermanről. Több újságírói díjat is nyert, és három regényt is írt. Kent a riportjai miatt sokszor keveredett bajba. Volt, hogy a lakását is felrobbantották, előfordult, hogy őt magát is halottá nyilvánították, nem is egyszer. Clark Kent elvette feleségül egy a Daily Planetnél dolgozó munkatársát, Lois Lane-t. Ők Metropolisban laknak a Sullivan Place 1983 alatt. Nincs gyermekük. Néhány ember kivételével senki sem tudja, hogy Clark Kent kettős életet él, mint Superman. Néhányan azok közül, akik ismerik a titkát: Martha és Jonathan Kent, Lana Lang, Batman, Mr. Mxyzptlk, Acélember és Lois Lane. Először Clark Kentet Superman egy álarcként fogta fel, ami mögé bújva szabadon használhatta erejét. De Kent számára nem csak Superman a fontos. Clark is számít. Örül az újságírói díjaknak, melyeket megnyert. Tudja, hogy ha a bírák tudták volna, hogy Superman az író, máshogy döntöttek volna. Egyéb médiában Christopher Reeve-féle Superman-filmek A Christopher Reeve által megformált Clark Kent esetlen, félénk és kétbalkezes figura volt. A mindig rámenős és akaratos Lois Lane-nel tűz és víz voltak, mint riportertársak. Clark ebben a mozifilm-sorozatban jóval kisebb hangsúlyt kapott, mint másik énje, Superman. Csak a második epizódban kapott némileg több teret, amikor átmenetileg feltárta titkát Lois előtt. Lois & Clark: Superman legújabb kalandjai A Dean Cain által megformált Clark Kent bár még némileg felvillantotta az esetlenséget, mint másik énjét fedező tulajdonságot, de ez a Clark Kent már jóval karakteresebb volt elődeinél. Ebben a tévésorozatban Clark újságírói énje már jelentősen több szerepet kapott, megegyező mennyiségben és jelentőséggel volt színen, mint Superman. Clark ebben a feldolgozásban több éven keresztül próbálta meghódítani Loist, mielőtt a riporternő beadta volna a derekát a hódításnak. Végül összeházasodtak és Clark feltárta neki a titkát. Smallville Az első Superman-feldolgozás, ahol csak Clark Kent-re fókuszálnak, köpönyeges énje nem is szerepel. Itt Tom Welling formálja meg a figurát. A sorozat évadjai alatt a karakter személyiségében fokozatos jellemfejlődés figyelhető meg. Az első évad gátlásokkal küzdő kölykéből fokozatosan egy határozott és megfontolt férfi válik a sorozat negyedik-ötödik évadjára. Superman Returns Az új Superman-filmben Brandon Routh játssza Clark Kentet. A figurája nagyban hasonlít a Christopher Reeve által megjelenítettre. Ügyefogyott és kétbalkezes. Vállait lecsapva hordva, kissé görnyedve jár, hogy elrejtse atletikus termetét. Clark Kent keveset szerepel a produkcióban, inkább Superman-en van a hangsúly. Jean Sasson Jean P. Sasson (Troy, 1947–) amerikai írónő, akinek élete elsősorban a közel-keleti nők körül forog, és ez áll műveinek középpontjában. Sasson egy kisvárosban nőtt fel a könyvek bűvöletében. 1978-ban Szaúd-Arábiába utazott, hogy a rijadi Faisal Speciális Kórház közigazgatási koordinátora legyen. Itt találkozott Peter Sassonnal leendő férjével. 1982-ben összeházasodtak, Sasson otthagyta kórházi munkáját és 1990-ig Szaúd-Arábiában maradtak. A Közel-Keleti idők alatt nagyon sok barátra tett szert köztük az Al-Saud királyi családdal. A legjelentősebb ezek közül Szultána hercegnő barátsága, akinek életét A hercegnő trilógiája mondja el. Sasson jelenleg Atlantában, Georgia államban él. Felmerült némi vita műveivel kapcsolatban. Friderika Monika Adsani által benyújtott plágiummal kapcsolatos vádakat a bíróság elutasította. Művei A fátyol mögött A hercegnő lányai Királyi sivatag Fiamért mindent Szerelem a terror árnyékában Élet a Bin-Laden házban Eszter gyermeke Irak lánya, Majada Ruggiero Rizzitelli Ruggiero Rizzitelli (Margherita di Savoia, 1967. szeptember 2. –) olasz válogatott labdarúgó. Pályafutása Klubcsapatban Pályafutását a Serie B-ben szereplő Cesenában kezdte az 1984–85-ös szezonban, a Serie A-ban az 1987–88-as idényben mutatkozott be. 1988-ban négy szezon után távozott és az AS Roma csapatához igazolt. Hat szezon alatt 29 gólt szerzett. 1991-ben megnyerték az olasz kupát és bejutottak az UEFA-kupa döntőjébe, ahol a visszavágón az ő góljával győzték le az Internazionalét, de mindez nem volt elég és alulmaradtak. 1994 és 1996 között a Torino játékosa volt, ahol 60 mérkőzésen lépett pályára és 30 gólt szerzett. A jó teljesítménye ellenére a Torino 1996-ban kiesett a Serie B-be, Rizzitelli pedig Németországba távozott a Bayern München együtteséhez, melynek olasz edzője volt Giovanni Trapattoni személyében. Az első idénye végén 1997-ben bajnoki címet szerzett a Bayern színeiben. A második idényében jobbára sérülésekkel bajlódott, így kevesebb lehetőséget kapott, ráadásul a posztján riválisa volt a fiatal Carsten Jancker. 1998-ban német kupagyőztes lett. Két szezon alatt összesen 45 mérkőzésen játszott és 11 alkalommal volt eredményes. 1998-ban hazatért a Piacenza csapatához, ahol két évig játszott. 2001-ben fejezte be pályafutását a Cesena játékosaként. A válogatottban Az olasz U21-es válogatottban 1987 és 1989 között 16 mérkőzésen négyszer volt eredményes. Részt vett az 1988-as U21-es Európa-bajnokságon. Tagja volt az 1988. évi nyári olimpiai játékokon résztvevő U23-as válogatott keretének, mellyel a negyedik helyen végeztek. 1988 és 1991 között 9 alkalommal szerepelt az olasz válogatottban és 2 gólt szerzett. 1988. február 20-án mutatkozott be egy Szovjetunió elleni 4–1-es győzelem alkalmával. Részt vett az 1988-as Európa-bajnokságon, de nem lépett pályára egyetlen mérkőzésen sem. Sikerei, díjai Olasz kupa (1): 1990–91 UEFA-kupa döntős (1): 1990–91 Német bajnok (1): 1996–97 Német kupa (1): 1997–98 Német ligakupa (1): 1997 Gréez-sur-Roc Gréez-sur-Roc település Franciaországban, Sarthe megyében. Lakosainak száma 339 fő (2015). Gréez-sur-Roc Saint-Ulphace, La Bazoche-Gouet, Chapelle-Guillaume, Melleray, Montmirail, Saint-Jean-des-Échelles, Courgenard és Théligny községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Friedrichroda Friedrichroda település Németországban, azon belül Türingiában. Lakosainak száma 7410 fő (2010). Friedrichroda Floh-Seligenthal, Georgenthal, Leinatal, Waltershausen és Tabarz/Thür. Wald községekkel határos. Fekvése Erfurttól délnyugatra fekvő település. Története Nevét 1209-ben említette először oklevél. 1595-ben vásár-, 1597-ben pedig városjogot is kapott. A település a Harmincéves háborúban súlyos károkat szenvedett. A városban az 1800-as években különböző textiliák készítése honosodott meg, a helyet később a lakosság tisztító-fehérítő tevékenysége miatt "Thüringia mosókonyhájának" nevezték. Mára a város népszerű üdülőhellyé lett. A város érdekesebb látnivalói közé tartozik a Reinhardsbrunn városrész parkjában álló 1600-ban hivatalnoki rezidenciának épült és 1827-ben fejedelmi vadászkastéllyá átalakított kastély. Az épület helyén egy 1085-ben alapított Benedek-rendi apátság állt, melynek fennhatósága alatt jött létre Freidrichroda település. A kolostort az 1525-ös parasztháborúban rombolták le, de falainak egyes részletei máig láthatók. Nevezetességek Kastély Népesség A település népességének változása: Spitz Gyula Spitz Gyula (Budapest, 1902. március 20. – Mauthausen-Gunskirchen 1945. április) magyar aranyművessegéd, gépkocsivezető, katona, aki szemtanúja volt a Kamenyec-podolszkiji tömegmészárlásnak, és titokban fényképeket is készített a tömeggyilkosság előtt összegyűjtött zsidókról. Néhány társaval közösen arra kérték meg a csendőröket, hogy a kisgyermekeknek enni adhassanak saját ételadagjukból, azonban elzavarták és még feljelentéssel is megfenyegették őket. Spitz maga is zsidó volt, és a háború végén a mauthauseni koncentrációs tábor gunskircheni altáborába került, ahol 1945 áprilisában, röviddel a tábor felszabadulása előtt éhezés és a tífuszos megbetegedés következtében meghalt. Családja Apja Spitz Ignác, anyja Berger Borbála. Felesége Veisz Ilona volt, akivel 1927. augusztus 18-án kötött házasságot Budapesten, a Ferencvárosban. Fia Svéd Iván. Katonai szolgálat Spitz 1940 és 1942 között katonai szolgálatot teljesített, teherautó-vezető volt. Számára is ismeretlen okból nem munkaszolgálatos, hanem fegyveres szolgálatot teljesítő honvéd volt. A háború első hónapjaiban Ukrajnában szolgált, és Kamenyec-Podolszkijban (ma Kamjanec-Pogyilszkij) tartózkodott az augusztus végi tömegmészárlás idején. DMX (rapper) Earl Simmons, (1970. december 18.) ismertebb nevén DMX (Dark Man X) amerikai rapper és színész, aki az 1990-es évek végén vált híressé. Művésznevével tiszteleg Oberheim DMX típusú dobgépe előtt, amelyet ő is használt a '80-as években, hogy megalkossa saját rap beat-jeit. A mai napig a legtöbb példányszámban eladott albuma az 1999-ben megjelent …And Then There Was X, amelyen a "Party Up (Up In Here)" című sláger is szerepelt. Színészként olyan filmekben szerepelt, mint a Könnyű pénz, a Sebhelyek, a Bölcsőd lesz a koporsód, az Öld meg Rómeót!, vagy a Last Hour. Rövid ideig volt egy valóságshow-ja a BET amerikai televíziós csatornán Soul of Man címmel. 2002-ben megjelent a E.A.R.L.: The Autobiography of DMX című életrajzi könyve, amit saját maga írt. Ezen kívül igen magas letartóztatási számot tudhat maga mögött. Magánélete DMX New York Mount Vernon negyedében született, később a város északi részére, Yonkersbe költözött, ahol nagyanyja nevelte fel. Rengeteg időt töltött az utcán, és sűrűn követett el bűncselekményt. Nehéz élete elől a hiphopba menekült, először beatboxolt, később DJ-ként szerzett hírnevet, majd a rappelésbe is belekezdett. Tinédzserként bipoláris zavart diagnosztizáltak nála, ebben az időben rengetegszer tartóztatták le, kamaszkora nagy részét börtönökben töltötte. 1999-ben feleségül vette Tashera Simons-ot. Négy gyerekük született: Xavier, Tocoma, Shawn és Praise Mary Ella Simmons. 2004-ben a Baltimore-ból származó Monique Wayne szülte meg a fiát. Zenei karrierje 1991-ben a The Source magazin „Unsigned Hype” rovatában dicsérték, mint szerződés nélküli hiphopelőadót. Később a Columbia Records Ruffhouse leányvállalatához írt alá 1992-ben, ezután kiadták bemutatkozó kislemezét a „Born Loser”-t, de a dal nem kapott különösebb figyelmet. A Ruffhouse ezen kívül sok más előadót támogatott, akik mind sikeresebbek voltak mint DMX, de mégis megegyeztek abban, hogy a sikertelen kislemez ellenére sem bontják fel vele a szerződést. 1994-ben megjelent a második kislemeze a „Make a Move”, majd Mic Geranimo „Time To Build” című számában működött közre, Jay-Z-vel és Ja Rule-lal. 1997-ben jelent meg újra közreműködőként LL Cool J „4, 3, 2, 1.” című számában, amely nagy sikert aratott. Ezután Mase „24 Hours to Live” és „Take What's Yours”, majd The LOX „Money, Power & Respect” című számában vendégeskedett, ezeknek a megjelenéseknek köszönhetően egyre több figyelem irányult rá. It’s Dark and Hell Is Hot (1998) 1998 májusában a Def Jam kiadó szárnyai alatt megjelentette a „Get At Me Dog” című kislemezét, amely egy csapásra sikeres lett, és megkapta az RIAA-tól az arany minősítést. Első nagylemeze az It’s Dark and Hell Is Hot, amely tartalmazta a „Ruff Ryders’ Anthem” slágert, 1998. május 19-én jelent meg, és rögtön a Billboard 200 lista első helyén debütált az Amerikai Egyesült Államokban. A lemezből több mint 4 millió darabot adtak el, és Simmonst többször Tupac Shakur-hoz hasonlították. Nem sokkal az album megjelenése után DMX-et majdnem letartóztatták, mert egy bronxi sztriptíz-táncosnő azt állította, hogy a rapper megerőszakolta őt. A DNS-vizsgálat után ejtették a vádat, mivel kiderült, hogy ártatlan. Flesh of My Flesh, Blood of My Blood (1998) Még ugyanazon év decemberében DMX megjelentette a második nagylemezét. Az előző albumához hasonlóan ez is az első helyen nyitott a listákon (és 3 hétig ott is maradt), és az első héten 670,000 darabot adtak el belőle. Az album háromszoros platinalemez lett. DMX volt a második olyan rapper, akinek egy évben is megjelent két olyan lemeze, amely rögtön a Billboard 200 első helyén kezdett, ezt elsőnek Tupac Shakur érte el. …And Then There Was X (1999) DMX 1999. december 21-én adta ki harmadik nagylemezét …And Then There Was X címmel. Ez az album is az első helyen nyitott a listákon. A "Party Up (Up In Here)" kislemez sikerének köszönhetően az R&B Top 10-es lista első helyét is elfoglalta. A "What's My Name?" és a harmadik "What These Bitches Want" kislemez is sikeres volt. Az And Then There Was X lett DMX legsikeresebb lemeze, öt alkalommal lett platina. The Great Depression (2001) Miután megoldotta jogi problémáit, Simmons visszatért a stúdióba, hogy befejezze negyedik lemezét, amely a The Great Depression címet kapta. Az album 2001. október 3-án jelent meg, ismét elfoglalva ezzel a Billboard 200 első helyét. A "Who We Be", a "We Right Here" és a "Shorty Was The Bomb" című utcai kislemez is nagy sikereket ért el. A The Great Depression gyorsan túllépte az 1 millió eladott példányszámot, de így sem volt olyan üzleti és kritikai siker, mint DMX előző lemezei. Grand Champ (2003) 2003-ban jelent meg DMX ötödik albuma, a Grand Champ, amely megint listavezető lett. Így DMX lett az első olyan zenész, akinek mind az öt albuma már a megjelenése napján az első helyen nyitott a listákon. Simmons ezután sokáig azt hangoztatta, hogy visszavonul, és a Grand Champ lesz az utolsó lemeze. 2003 júniusában ismét letartóztatták, mivel trágár nyelven beszélt egy koncertjén Saint Kitts és Nevisben. Az ország információs minisztere szerint a koncert előtt egy szerződésben kikötötték, hogy a rapper nem káromkodhat a fellépésen. Végül DMX-et egy 376 dolláros óvadék kifizetése után kiengedték. Year of the Dog... Again (2006) 2006. január 13-án DMX a Columbia Records-hoz igazolt, akik annak idején a "Born Loser" kislemezt is kiadták. Simmons felvette következő albumát, ám a kiadóváltások miatt többször is el lett halasztva a megjelenése. A lemezt végül 2006. augusztus 1-jén adták ki, Year of the Dog… Again címmel. Az album ezúttal csak a második helyen nyitott, száz darabos eladási számmal. Közben DMX közreműködött Busta Rhymes „Touch It” remixében. Ezt a „Lord Give Me a Sign” és a „We In Here” követte. 2007. június 12-én kiadták DMX első válogatásalbumát, ami a The Definition of X: The Pick of the Litter címet kapta. Walk with Me Now and You’ll Fly with Me Later (2010) DMX nemrég aláírt a Bodog Music kiadóhoz, és jelenleg is egy dupla albumon dolgozik, amelyet egy napon akar megjelentetni, a címük Walk with Me Now és You’ll Fly with Me Later. X elmondta, hogy az utóbbi gospel album lesz és várhatólag 2010 nyarán kerül a boltok polcaira. Színészi karrierje DMX első filmszerepe a Könnyű pénz című produkcióban volt, amelyben a másik főszerepet Nas játszotta. Két évvel később Jet Li és Aaliyah mellett szerepelt az Öld meg Rómeót! című akciófilmben. Következő filmje a Sebhelyek volt, amiben Steven Seagal-al együtt játszottak. A filmhez egy dalt is készített, "Ain't No Sunshine" címen, amely az amerikai R&B listán a 67. helyig jutott. 2003-ban ismét Jet Li-vel szerepelt együtt a Bölcsőd lesz a koporsód című filmben, egy évvel később pedig a Drogkirály című produkcióban vállalta el a főszerepet. Sokak szerint ez volt színészi pályafutásának legkiemelkedőbb alakítása. 2006-ban volt egy rövid valóságshow-ja a BET televíziós csatornán, a DMX: Soul of Man. Azóta csak kisebb költségvetésű filmekben játszik, mint a Father of Lies, A halál vámszedői, a Last Hour, Az utca császárai, Kígyódémon és legutóbb a The Bleeding 2009-ben. Harcművészeti karrier Az MTV News értesülései szerint egy olyan MMA küzdelem volt betervezve, amelyben DMX lett volna az egyik ellenfél 2009 decemberében. A harc előtt viszont a rapper lemondta a felkérést, helyére pedig Coolio-t jelölték ki. Egyikük sem harcolt, de az 1 millió dolláros lakosztály kifizetési költségét DMX-nek nyújtották be. Bűnügyi nyilvántartása 1999-ben DMX csatlakozott Jay-Z, Method Man és Redman rapperekhez a Hard Knock Life turnén. Először késelés vádjával tartóztatták le a Colorado állambeli Denverben megrendezett állomáson, majd Yonkers-ben, ahol azt állították, hogy megtámadott valakit; később mindkét ügyben felmentették. Azonban 1999 nyarán Simmons-t és feleségét is letartóztatták állatkínzás, drogbirtoklás és tiltott fegyverviselés miatt. Az esetre azután derült fény, miután DMX menedzser-nagybátyja véletlenül elsütött egy fegyvert egy New Jersey-i szállodában. Végül a bíróságon egy kérelem-benyújtást követően az ítélet próbaidő és közszolgálat lett. 2000 márciusában közúti kihágással kapták el, mivel motorjával túllépte a megengedett sebességhatárt, és a jogosítványa sem volt. Ezután a New York állambeli Cheektowaga-ban tartóztatták le marihuána birtoklásért egy Buffalo-beli koncert után. A Cheektowaga Városi Bíróságra március 21-ére idézték be, de a tárgyaláson nem jelent meg, így letartóztatási parancsot adtak ki ellene. Később feladta magát és beismerte, hogy jogosítvány nélkül vezetett, így 15 napi elzárást kapott, és 400 dollárra megbírságolták. Mióta rapperként szerepel a közéletben, DMX-et olyan különböző törvényszegések miatt tartóztatták le, mint állatkínzás, gyors vezetés, jogosítvány nélküli vezetés, kábítószer-birtoklás és személyazonosság-hamisítás. 1999-ben a Fort Lee Rendőrkapitányság házkutatást végzett nála, másnap pedig feladta magát illegális fegyverbirtoklás miatt. A 2000-es marihuánás eset után 2001-ben jogosítvány nélkül vezetett, marihuána hatása alatt. Szintén 2001-ben fellebezett, de az ítélet enyhítésére való kérését elutasították, majd megvádolták, mert állítólag tárgyakat vágott hozzá a börtönőrökhöz. 2002-ben kábítószerfüggősége miatt rehabilitációs kezelésre jelentkezett. 2004 júniusában a John Fitzgerald Kennedy nemzetközi repülőtéren tartóztatták le, mivel a parkolóban kirángatott egy idegent a kocsijából, és a helyszínre érkező rendőrök több féle drogot és vényre kapható fájdalomcsillapítókat, valamint engedély nélkül tartott lőfegyvert is találtak az autójában. Miután elkapták, szövetségi ügynöknek adta ki magát. DMX elmondása szerint a férfi megakadályozta őt a parkolásban, amikor épp sietnie kellett volna, hogy elcsípjen egy indulni készülő repülőjáratot, és ekkor gurult dühbe. A rövid hajsza során áthajtott a parkoló kijáratánál álló sorompón, ráadásul illegálisan használta a szirénát, és így megtévesztette a menekülőt. 2004. december 8-án feltételesen szabadlábra helyezték, de 2005. október 25-én bűnösnek vallotta magát az ítélet megszegése miatt. 2005. november 18-án 70 napos elzárásra ítélték a feltételes szabadlábra helyezés megsértése miatt. Eredetileg csak 60 nap lett volna a büntetés, de mivel DMX nem jelent meg a bírósági tárgyaláson, kiszabtak rá még 10 napot. Jó magaviseletért 2005. december 30-án kiengedték. 2008. december 31-én DMX bűnösnek vallotta magát kábítószerhasználat, lopás és állatkínzás vádjában, ezért 90 napra ítélték. 2009. május 22-én megállapodási kérelmet nyújtott be. Bűnösnek vallotta magát testi sértés vádjában. Az egész eset akkor kezdődött, amikor 2008. július 2-án Phoenix-ben tartóztatták le, a Sky Harbor repülőtéren, mert nem jelent meg a Miami-i bíróságon. 1075 és 10000 dollár óvadékot kellett volna kifizetnie jogosítvány nélküli vezetés és drogbirtoklás miatt, május 9-én. Két héttel később egy Phoenix-i bevásárlóközpontban tartóztatták le, mert egy egészségügyi ellátást követően hamis személyazonosságot és társadalombiztosítási számot adott meg, majd eltűnt a kórházból. A számla 7500 dollár volt, a papíron pedig a "Tony Jones" név szerepelt. Az eset 2008 áprilisában történt. Az ügyet június 8-án tárgyalták. DMX-et végül 2009 májusában engedték ki. Lelkipásztorkodás 2009-ben DMX azt állította, hogy prédikálni kezd, de emellett továbbra is a zenénél marad. Ez nagy visszhangot váltott ki, mivel zenéiben rengeteg vulgáris, szexuális erőszakú és fajgyűlölői töltet van. Az MTV forrásai szerint DMX egy időre visszavonult a zenéléstől, hogy tanulmányozza a Bibliát és prédikáljon egy pulpitusban, de azóta Mase ösztönzésére visszatért a raphez, és Isten hívására vár. Filmográfia 1998: Könnyű pénz 2000: Öld meg Rómeót! 2000: Backstage 2001: Sebhelyek 2003: Bölcsőd lesz a koporsód 2003: Def Jam Vendetta (hang) 2004: Drogkirály 2006: DMX: Soul of a Man 2008: Az utca császárai 2008: Last Hour 2008: A halál vámszedői 2008: Kígyódémon (V) 2009: The Bleeding TBA: DMX: This Life of Mine Llano de Olmedo Llano de Olmedo település Spanyolországban, Valladolid tartományban. Lakosainak száma 62 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Isola del Gran Sasso d’Italia Isola del Gran Sasso d’Italia község (comune) Olaszország Abruzzo régiójában, Teramo megyében. Fekvése A Gran Sasso-Monti della Laga Nemzeti Park területén fekszik a Ruzzo és Mavone folyók közötti térségben (innen származik elnevezése is: isola, jelentése sziget). A megye délnyugati részén fekszik. Határai: Calascio, Carapelle Calvisio, Castel Castagna, Castelli, Castelvecchio Calvisio, Colledara, Fano Adriano, L’Aquila, Pietracamela, Santo Stefano di Sessanio és Tossicia. Története Első írásos említése 1115-ből származik, amikor Attone gróf, megkapta a teramói érsekségtől a vidék feletti hűbéri jogokat. 1863-ban lett önálló település. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Palazzo Henrici-De Angeli (16. század) San Massimo-templom (15. század) San Salvatore-templom San Giovanni ad Insulam-templom (12. század) Davison megye Davison megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Dél-Dakota államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Mitchell. Lakosainak száma 19 823 fő (2013. július 1.). Davison megye Sanborn, Hanson, Hutchinson, Douglas és Aurora megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Ten Kai A Ten Kai Kitaró, japán zeneszerző 1978-ban elsőként megjelent önálló albuma. Az album CD-n az Amerikai Egyesült Államokban „Astral Voyage” néven jelent meg a Geffen Records kiadásában. Németországban LP formában „Ten Kai” címen a Wergo kiadásában, CD formátumban a Polydor kiadásában „Ten Kai – Astral Trip” címen. Ebből adódóan az utolsó szám címe egyik kiadásban „Astral Voyage”, másikban „Astral Trip”. A lemezt a Geffen Records 1985-ben újra kiadta. Az album dalai By The Sea Side – 5:52 Soul Of The Sea – 2:38 Micro Cosmos – 5:08 Beat – 4:41 Fire – 7:20 Mu – 2:50 Dawn Of The Astral – 5:11 Endless Dreamy World – 2:42 Kaiso – 5:08 Astral Trip vagy Astral Voyage – 7:40 Ádám György (író) Ádám György (Zsilvásárhely, 1882. június 8. – Kolozsvár, 1906. április 2.) író, filozófus. Életpályája Székely család leszármazottja volt. Középiskolai és egyetemi tanulmányait Kolozsvárott végezte. Ígéretes tudományos pálya előtt állt. 24 évesen, tanárjelöltként hunyt el. Tanulmányai Nietzsche Frigyes (Kolozsvári Egyetemi Kör évkönyve, 1903–1904); Kant (Ellenzék, 1904. 34. szám). Hugo Károly élete és költészete (Kolozsvár, 1906). (posztumusz) 1955-ös magyar asztalitenisz-bajnokság Az 1955-ös magyar asztalitenisz-bajnokság a harmincnyolcadik magyar bajnokság volt. A bajnokságot március 4. és 6. között rendezték meg Budapesten, a Nemzeti Sportcsarnokban. Zenés költemény A zenés költemény irodalmi alapanyag felhasználásával létrehozott zenés színpadi mű műfaji meghatározása. Elsősorban versek vagy verses szerkezetű irodalmi alkotások megzenésítésével, színpadra állításával jön létre. Megvalósulási formája közel áll a musical, rockopera szerkezetéhez. Fő jellemzői narratív elbeszélőmódja, prózai és zenés részek váltakozása. A műfaji kategóriába tartozó művek előadhatók oratórikus illetve a drámai cselekményt előtérbe helyező szcenírozott formában is. A Magyar zenei életben a műfaj meghonósítója Szarka Gyula zeneszerző Arany János Toldi című elbeszélő költeménye alapján készült, azonos című zenés költeménye. Fizely János Fizely János (Alsókálnok, 1786 – 1856. október 15.) evangélikus lelkész. Élete Szegény parasztcsalád sarja volt, örökségül csak egy Bibliát kapott. Lőcsén és Pozsonyban a lelkészi pályára készült. 1812-ben a necpáli nemes ifjak nevelőintézetében kezdett dolgozni. Hét év múlva a tiszolci felsőbb iskola vezetésére kérték fel. Itt szintén hét évig igyekezett érvényt szerezni az újabb pedagógiai eszméknek. 1826-ban Sajókazára ment lelkésznek, ahol minden negyedik vasárnap tartott magyar nyelvű istentiszteletet. Ottlétének utolsó éveiben azonban már három egymás utáni vasárnap a magyaroknak és csak a negyediken a szlovákoknak. 1850-ben Csetnekre kapott meghívást mint magyar lelkész, ugyanakkor az akkor még ott lévő grammatikai és syntaxis osztálynak tanára volt. Művei Menssj Šlabikár, Lőcse, 1823. (és Beszterczebánya, 1826. Lőcse, 1836. E kis úttörő munka azért nevezetes, mert hazánkban az elsők egyike ismertette meg a hangoztató mód szerint való olvasást a Pozsonyban 1804 és 1836-ban megjelent Paulini-féle Slabikár mellett; ez volt az első, mely a latin és német olvasásra vezető toldalékok helyett a magyar olvasásra fokozatosan előkészítő toldalékokat mellékelt.) Mint a Solennia tudományos egyesület tagja, az őszi közgyűlésen felolvasást tartott az olvasás-tanítás célszerűbb voltáról, mely a Solennia c. évkönyv XIII. foly. megjelent. Natti Natasha Natalia Alexandra Gutiérrez Batista, művésznevén Natti Natasha (Santiago de los Caballeros, 1986. december 10. –) dominikai énekesnő és dalszerző. Karrierje kezdetén Don Omar Orfanato Music Group kiadójához szerződött. Debütáló albuma 2012 júniusában jelent meg All About Me címmel. Élete 1986. december 10-én született Santiago de los Caballeros városában, a zenével is itt ismerkedett meg. Nyolc éves korában a Fine Arts in Santiago művészeti iskolába kezdett járni, ahol énekórákat vett. 2012-ben leszerződött Don Omar Orfanato Music Group nevű kiadójához, akivel közös száma is megjelent "Dutty Love" címmel. Első stúdióalbumát 2012-ben jelentette meg. Jelenleg a Pina Records előadója. 2018-as, Becky G-vel közös kislemeze, a "Sin Pijama" világsiker lett. Diszkográfia Stúdióalbumok All About Me (2012) Kislemezek Dutty Love (2012, közr. Don Omar) Crazy in Love (2013, közr. Farruko) Perdido en Tus Ojos (2015, közr. Don Omar) Otra Cosa (2017, közr. Daddy Yankee ) Criminal (2017, közr. Ozuna) Amantes de Una Noche (2018, közr. Bad Bunny) Tonta (2018, közr. R.K.M & Ken-Y) Sin Pijama (2018, közr. Becky G ) No me acuerdo (2018, közr. Thalía ) Quién Sabe (2018) Justicia (2018, közr. Silvestre Dangond) Buena Vida (2018, közr. Daddy Yankee ) Porosz Szövetség A Porosz Szövetség (lengyelül Związek Pruski, lettül Prūsijas konfederācija, angolul Prussian Confederation, németül Preußischer Bund) 1440-ben létrehozott szövetségi tömörülés 53 poroszországi nemes (nemzetiségük szerint poroszok, németek, kasubok), 19 porosz város, köztük Danzig, Elbing és Thorn részvételével. Célja a Német Lovagrend Poroszország feletti uralmának megtörése, egyházi-katonai államának felszámolása. Előzményei A lovagrend, mely 1226-ban hozott létre államot a Balti-tenger mellékén, óriási kiváltságokat, s csaknem teljes autonómiát adott a hoszpeszei által létrehozott városainak. Nagyméretű katonai ereje mellett egyensúlyt tudott teremteni, de az olykor kemény és adóztató uralmával szemben a városok már korábban is lázadoztak, melyhez segítséget nyújtott nekik a Hanza. A Német Lovagrend gazdasága és ereje az újabbnál újabb területek megszerzésén alapult. 1410-ben a Lengyelország-Litvánia, mely közös államot képzett 1386 óta, együttes erővel győzte le a német lovagokat, s a lengyelek ezt követően még négy másik háborúban (1414, 1422, 1431-32, 1435) mértek vereséget a lovagokra. A gazdasági és politikai összeomlás, lázadás A német lovagrend katasztrofális 1410-es veresége után nehéz helyzetben volt. Egyes városok a háború folytatását követelték, az elvesztett hatalom visszaszerzésére, de ehhez nem volt pénz. A lovagrendnek pedig szüksége volt hadseregre, hogy hatalmát megtartsa Poroszországban. A következő években már német nemzetiségű zsoldossereget tartott fenn, külön zsoldosvezérekkel, az ehhez szükséges anyagiakat az adók emelésével próbálta előteremteni. 1410-ben létrehozta a Gyíkok Ligáját, főként a livóniai papság és Gdańsk segítségével, hogy hatalma támogatást nyerjen. A további adóemelések miatt 1440. február 21-én létrehozták az ún. Porosz Szövetséget, amelynek vezetője Johannes von Baysen (Jan Bażyński) porosz lovag lett. A fő városok mint Danzig (Gdańsk), Marienburg (Malbork) és Elbing (Elbląg) élvezték a fő vezetők szerepét. Támogatást kértek a szomszédos országoktól, többek közt Lengyelországtól, ami nagyon szerette volna megkaparintani a gazdag porosz és pomerán városokat (utóbbit még 1309-ben veszítette el), valamint kijáratot szerezni a Balti-tengerre. Konrad von Erlichshausen nagymesternek meggyűlt a baja a szövetség ténykedésével, s utódja az unokaöccse, Ludwig sem boldogult velük. 1453-ban a nagymester követelte a Szövetség feloszlatását és azt, hogy ismerjék a lovagrend hatalmát. A Szövetség ekkor fellázadt a teuton lovagok ellen, s 1454-ben segítségül hívták IV. Kázmér András lengyel királyt, felajánlva neki az országot. A király nem habozott a háború megindításával, s von Baysent megtette porosz gubernátorrá, de nagyszámú serege, kiegészülve a porosz és danzigi szövetségesekkel súlyos vereséget szenvedett a Tizenhárom éves háború első csatájában Konitznál. Ezzel szemben Kázmér nem adta fel. A porosz szövetség továbbra is ellenállt a német zsoldosoknak, s jelentős anyagi támogatást adtak ahhoz, hogy Kázmér új, modern sereget verbuváljon. Ehhez 1455-ben 190 ezer magyar forintot folyósítottak, s ebből Kázmér új katonaságot állított ki többségében lengyel, kisrészében magyar és cseh zsoldosokból, seregét továbbá vörösorosz és tatár katonákkal is megerősítette. A danzigi hajók pedig meggátoltak egy dán támadást is, amely a lovagrend megsegítésére irányult volna. 1466-ban a lovagrend teljes vereséget szenvedett, s a thorni békében elvesztette országa jelentős részét, mely mint Királyi Poroszország került a lengyel koronához. Metropol (együttes) A Metropol (vagy Metropol Group) egy erdélyi magyar rockegyüttes, mely 1968-ban alakult Nagyváradon. Virányi Attila 1979-ben megpróbálkozott több külföldi turné megszervezésével, de a romániai koncertiroda nem adott engedélyt a fellépésekre, így csak a hangszereik érkeztek meg a drezdai fesztiválra. 1996-ban az 1994-ben elhunyt Ráduly Béla emlékére rendeztek emlékkoncertet a váradi teátrumban. Tagok Orbán András - gitár , ének Trifán László - gitár, ének Ráduly Béla - ütősök , ének Virányi Attila - basszusgitár , mellotron , ének Lemezeik Metropol (wd) (Electrecord, 1974) Égig érhetne az ének (Sunetul în zbor) (Electrecord, 1978) Vouă (Electrecord, 1979) Metropol 3 (Electrecord, 1981) Din nou împreună (Electrecord, 1986) In Memoriam Ráduly Béla (1995) Munébrega Munébrega település Spanyolországban, Zaragoza tartományban. Munébrega Ateca községgel határos. Lakosainak száma 403 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Médan Médan település Franciaországban, Yvelines megyében. Lakosainak száma 1394 fő (2015). Médan Morainvilliers, Orgeval, Triel-sur-Seine, Vernouillet és Villennes-sur-Seine községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Rőt selyemgomba A rőt selyemgomba (Amanita fulva) a kalaposgombák rendjén belül a galócafélék családjába tartozó Amanita nemzetség egyik nyersen mérgező, Magyarországon is előforduló gombája. Jellemzői Kalapja vörösesbarna, fiatalon karcsú, tojásdad, később kiterül; széle mindig jellegzetesen bordázott; átmérője 4‑8 cm. Lemezei fehérek, sűrűn és szabadon állók, élük finoman rovátkolt. Tönkje fehér vagy hússzínű, csak néha látható rajta kígyóbőrszerű minta; gallérja nincs. Bocskora fehéres, de helyenként vörösbarna elszíneződés is megfigyelhető rajta. A gomba húsa egységesen fehér, vizenyős, illata és íze jellegtelen. Spórapora fehér; a spórák gömbölyűek, méretük 8‑12 μm. Előfordulása Lombos- és fenyőerdőkben egyaránt előfordul, kedveli a savanyú talajú, ingoványos helyeket. Általában erdeifenyők és nyírfák alatt található. Júliustól októberig terem. Hasonló fajok A rőt selyemgomba elsősorban az Amanita nemzetség gallérral nem rendelkező fajaival (selyemgombák) téveszthető össze. Az óriás selyemgomba (A. inaurata) jóval nagyobb méretű; kalapján sokszor burokmaradványok vannak. A narancsszínű selyemgombát (A. crocea) élénkebb színei és mintázott törzse különböztetik meg, húsa pedig fenollal sötétvörös lesz, míg a rőt selyemgombáé csokoládébarnára változik. Mérgezése A rőt selyemgomba nyersen fogyasztva megárthat; főzés után ehető, de csak a hozzáértőknek ajánlott. Kisszállás vasútállomás Kisszállás vasútállomás egy Bács-Kiskun megyei vasútállomás, Kisszállás településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Budapest–Kunszentmiklós-Tass–Kelebia-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Balotaszállás vasútállomás Tompa megállóhely Jean de Dunois Jean de Dunois [ejtsd: dönoá] (Párizs, 1402. november 23. – Lay, 1468. november 24.) gróf. Élete Mint kapitány és kamarás a dauphin, és később VII. Károly francia király szolgálatába lépett és egy ideig mint kezes, a bretagne-i herceg udvarában tartózkodott (1422), amiért a király nagy uradalmakkal ajándékozta meg. A VI. Károly halála után megújult francia-angol háborúnak ő egyik legkiválóbb alakja. 1427-ben felmentette Montargist az ostrom alól és Orléans városát mindaddig hősiesen védelmezte, míg 1429-ben az orléansi szűz felmentésre érkezett. Legyőzte az angolokat Patay mellett 1429. június 18-án, kiszorította az angol hadakat a nyugati tartományokból és közreműködött az angolok kiüzetésében Párizsból. Ez időben nyerte Dunois grófságot, mely után magát ezután nevezte. A főnemesek szövetkezetének a király ellen 1440-ben az ún. «praguerie»-nek ő is tagja volt, de társait hamar otthagyta és a király pártjára állott. 1442-ben kiragadta Talbot angol vezér kezéből Dieppe-t és ezért a király Franciaország tábornokává nevezte ki és Longueville grófsággal ajándékozta meg. XI. Lajos alatt ő is tagja volt az urak ligájának és ezért Lajos 1464-ben összes birtokai- és méltóságaitól megfosztotta, de a conflans-i békében (1465) ismét visszanyerte azokat. Családja Természetes fia volt a burgundi párt által 1407. november 23-án Párizsban meggyilkolt Orleáns-i Lajos hercegnek, V. Károly és szeretője de Cany Albertné második fiának. Unokája, Ferenc, 1505-ben a Longueville herceg címet kapta és IX. Károly és XIV. Lajos a Dunois család tagjait a királyi család hercegeinek jelentették ki, de e méltóságemelés törvényes becikkelyezése elmaradt. 1516-ban megszerezte a család a neufchâteli szuverén fejedelemséget és később Valenain grófság birtokát is. Forrás Bokor József (szerk.). Dunois, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X Imre Sándor (dramaturg) Imre Sándor (Nagyvárad, 1891. december 26. – Ismeretlen hely, 1944 körül) magyar dramaturg, műfordító, író, színháztörténész. Életútja Budapesten érettségizett, ugyanott készült jogi pályára, de már egyetemi évei alatt esztétikai tanulmányokat is folytatott, a színházművészet elmélete és gyakorlata foglalkoztatta. 1923-tól a kolozsvári Magyar Színház dramaturg-rendezője. A romániai magyar drámairodalom fejlődésében jelentős 1923-as és 1924-es Janovics-féle pályázatok lebonyolításában vett részt, az üzleti központú színházzal szemben az erdélyi magyar színház sajátos hivatásáért, a modern színházi formanyelv érvényesítéséért küzdött. Novellákat, verseket, esztétikai cikkeket írt, a Keleti Újság színikritikusa volt (1922–23). Kötete jelent meg Dr. Janovics Jenő és a színház c. alatt (Kolozsvár, 1922), majd összeállította a Dr. Janovics Jenő harmincéves színészi és huszonkét éves igazgatói jubileuma c. emlékalbumot, benne Janovicsról írt színháztörténeti tanulmányával (Nagyvárad, 1924). A nagyváradi Szigligeti Színház számára színdarabbá dolgozta át Tabéry Géza Szarvasbika c. regényét, színpadra alkalmazta Arthur Schnitzler osztrák drámaíró Reigen című drámáját (bemutatás 1921-ben Körtánc címmel). Fordított August Strindberg svéd drámaírótól (Kísértetek szonátája) és Frank Wedekind német drámaírótól (Pandóra szelencéje) műveket. A szatmári Revü című hetilap (1932–33) munkatársa. Ismeretlen helyen halt meg mint munkaszolgálatos a II. világháborúban. Munkái (válogatás) Mint az új bor (színjáték, bemutatta a Fővárosi Operett Színház, Budapest, 1927); Színház (esztétikai tanulmányok és szabadegyetemi előadások gyűjteménye, Nagyvárad, 1939). Aprilia (település) Aprilia egy község (comune) Olaszország Lazio régiójában, Latina megyében. Fekvése A Colli Albani lábainál elterülő síkságon fekszik, Rómától 40 km-re, a Tirrén-tenger partjától 16 km-re. Története A települést 1936. április 25-én alapították, erre utal neve is Aprilia. Hivatalos megnyitására 1937. október 29-én került sor Benito Mussolini jelenlétében. Területén találhatók az egykori volsc város, Longula romjai. Demográfia A népesség számának alakulása: Fő látnivalók Michelangelo bronzszobra – a város főterén áll, 1936 -ban alkotta meg Venanzo Crocetti Monumento ai Caduti (Elesetettek emlékműve) – a második világháborúban elesett katonák emlékére emelték 1960-ban Evoluzione (Evolúció) – Umberto Matroianni szobra, melyet 1998 -ban avattak fel San Michele Arcangelo e Santa Maria Goretti templom – 1952-ben épült Santo Spirito templom – 1996 -ban épült Menotti Garibaldi síremléke Testvérvárosok Mostardas, Brazília (1996) Buja , Olaszország (1997) Montorio al Vomano , Olaszország (2000) Sciacca , Olaszország (2003) Ben Arúsz, Tunézia (2003) Tulcsa , Románia (2003) Cingoli , Olaszország (2004) Forrás http://demo.istat.it/bilmens2016gen/index02.html Jubilee A Jubilee a Sex Pistols kislemezeinek válogatásalbuma, amely 2002-ben jelent meg a Sex Pistols megalakulásának 25 éves évfordulójára (egyben II. Erzsébet aranyjubileumára). Az album tartalmazta a God Save the Queen, az Anarchy in the U.K. és a Pretty Vacant dalok promóciós videóit. A Pretty Vacant koncertfelvétele az együttes 1996-os turnéján készült. A Silly Thing nem egyezik a The Great Rock ’n’ Roll Swindle albumon hallhatóval, ezt a változatot Steve Jones énekli. Az album dalai God Save the Queen Anarchy in the U.K. Pretty Vacant Holidays in the Sun No One Is Innocent My Way Something Else Friggin' in the Riggin' Silly Thing C'mon Everybody The Great Rock 'n' Roll Swindle (I'm Not Your) Steppin' Stone Pretty Vacant (koncertfelvétel) EMI (Unlimited Edition) Grézian Grézian település Franciaországban, Hautes-Pyrénées megyében. Lakosainak száma 90 fő (2015). Grézian Cadéac, Ancizan, Bazus-Aure, Gouaux, Guchen és Lançon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Leleszy Béla Leleszy Béla (Pusztakengyel, 1887. október 10. – Budapest, 1977. július 21.) magyar író, újságíró. Az 1920-as évek második felétől a második világháború végéig tartó időszak sikeres lektűrírója. Főként a korai regényeinek köszönhetően a magyar science fiction irodalom egyik úttörőjeként tartják számon. Élete Eredeti családneve Kovách volt. A Leleszy nevet családja származási helye, a bodrogközi Lelesz után vette föl. A jól szituált földbirtokos családból származó kisfiú 12 éves korában teljes árvaságra jutott. Egy ideig gazdag nagybátyjánál nevelkedett Dél-Amerikában, de mivel nem bírta a klímát, hazatért rokonaihoz. Az egri cisztercita gimnáziumban érettségizett, és szintén Egerben szerzett jogi diplomát. Az egyetem elvégzése után elkötelezte magát az újságírásnak, így Nagyváradon kezdett dolgozni szerkesztő újságíróként. Az első világháború idején beosztották a 68-ik gyalogezredbe, de szerkesztőségi munkája miatt felmentést kapott. 1917-ben Károlyi Mihály békepárti napilapjának felelős szerkesztője. Budapesten, majd Kolozsvárott is dolgozott, de 1919 telén a románok kiutasították Erdélyből. A háború után Budapesten vállalt munkát napilapoknál és szaklapoknál. 1926-ban jelenik meg első regénye, amely meghozza számára a sikert. Ekkor fokozatosan felhagy az újságírással, és kizárólag a regényírásnak szenteli magát. 1928-ban nősült meg, a harmincas években pedig az egyik legismertebb és legsikeresebb magyar lektűríróként tartották számon. 1936-ban az Írók Gazdasági Egyesülete főtitkárává választották, ahol 1945 után igazolóbizottsági tag lett. A kora legelegánsabb írójának tartott Leleszyről így vélekedett Kodolányi János: „Nem követ és nem miniszter, csak egyszerű angol miszter.” A második világháború után a Szikra Könyvkiadó munkatársa lett, itt jelentette meg a demokratikus átalakulást üdvözlő írásait. 1948-ban azonban váratlanul kizárták az Írószövetségből, művei pedig az „elavult könyvek jegyzékére” kerültek. Hatvannégy éves korában a Budapesti Konzervgyárban kényszerült a megélhetésért munkát vállalni, ahol „szenet lapátolt, és udvart sepert”. 1961-ben, végül is a Kőbányai Gépgyártó Vállalattól ment nyugdíjba. 1977-ben, nyolcvankilenc éves korában, Budapesten hunyt el. Munkássága 1923-ban visszhang nélkül maradt a névtelenül megjelentetett, A csodálatos bacilusok című fantasztikus története, pedig első sikerművének vázlatát tartalmazza a füzetke. Leleszy csak három évvel később, 1926-ban futott be a Kamboa titkával. Első népszerű fantasztikus regényében az amerikai utópista író, Edward Bellamy (1850–1898) militarizált társadalom- és Trockij munkahadsereg-ideáját tűzi tollhegyre. A Kamboa titka első része Wells Doktor Moreau szigetének utánérzése, a szadista-mániákus orvos vérátömlesztéssel és operációval „olt” munkakedvet a „lusta négerekbe, arabokba”, míg egy apokaliptikus éjszakán a kísérleti alanyok lázadása elsöpri az őrült doktort és táborát. Urbán László irodalomtörténész így ír róla halála után tizenegy évvel, 1988-ban: Barátja és tisztelője, Vidor Marcell költő, újságíró rövid versében ekként jellemzi Leleszy munkásságát: „Rejt magában nagy fényeket, S írja a kis regényeket. Az utca mohón megveszi: Tíz-húsz fillér egy Leleszy.” Leleszy Béla rendkívül termékeny író volt. Írásai egy része a mai napig nem jelent meg. Néhány regénye, színdarabja, s tervezett nagy műve, a Munka világtörténete jegyzetekben, kéziratban maradt. A MK-jegyzékben 129 kisregénye szerepel. Művei Az alábbiakban Leleszy Béla azon műveinek címe szerepel – a megjelenésük évének sorrendjében –, amelyek a Magyar Könyvészetben fellelhetők: 1926 Kamboa titka . Fantasztikus regény. Légrády Könyvkiadó, Bp., 1926. 1927 Az opál-sziget I-II. Fantasztikus regény. Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat R.-T. (Tolnai Regénytára), Bp., 1927 .; Forrás ny. [193?]; Tibor Kiadás 1943 ; („A merénylet” címen részlet) Galaktika 35 (1979) 85-91. o. Zürzüm-légió I-II. Fantasztikus regény. Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat R.-T. (Tolnai Regénytára), Bp., 1927. Ki teremtett téged? . In Zürzüm-légió II. Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat R.-T., Bp., 1927, 57-123. o. 1928 A sakálfejű csoda I-II. Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat R.-T. (Tolnai Regénytára), Bp., 1928 A Cardigan-sugár . Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat R.-T. (Tolnai Regénytára), Bp., [1928]; Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, Bp., 1990. 1929 A fekete veszedelem I-II. Fantasztikus regény a francia idegenlégió életéből. Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat R.-T. (Tolnai Regénytára), Bp., 1929 ; Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, Bembo, Bp., 1990. 1930 A vörös sirály . Nelson tengernagy regénye. Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat R.-T. (Tolnai Regénytára), Bp., 1930 Az aranyország felé . Hódító Cortez regénye. Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat R.-T. (Tolnai Regénytára), Bp., 1930. 1931 A lángfolyó . Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat R.-T., Bp., 1931 1932 Li-Tay, az aranypillangó . Kalandos regény a kínai artisták és színészek világából. [John Tempest néven] Pesti Hírlap Könyvek 214., Légrády Testvérek (Pesti Hírlap Könyvek 214.), Bp., 1932. jan. 17. A gyémántfutók . Légrády Testvérek (Pesti Hírlap Könyvek 261.), Bp., 1932 . Az ezüsthercegnő . Világvárosi Regények Kiadóvállalat ( Világvárosi Regények 21.), Bp., 1932. A tűz éneke . Világvárosi Regények Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 29.), Bp., 1932. A bűnök kertje . Világvárosi Regények Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 38.), Bp., 1932. Dollár vagy szerelem . [John Tempest néven] Klein Gábor (Mindenki Könyve 17.), Bp., 1932. A tűzhányók völgye . Palladis Rt., Bp., 1932. ( Holtak városa címen. Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, Bembo, Bp., 1994.) 1933 A szőke áldozat . Világvárosi Regények Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 45.), [Bp. 1933]. Fekete szenyorita . Világvárosi Regények Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 55.), [Bp. 1933]. Éjféli kopogtatás . Világvárosi Regények Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 67.), [Bp. 1933]. Viharkisasszony . Világvárosi Regények Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 75.), [Bp. 1933]. Azúr-álom . Világvárosi Regények Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 82.), [Bp. 1933]. A Gibson-express . Világvárosi Regények Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 98.), [Bp. 1933]. 1934 Harmonika Jimmy . Világvárosi Regények Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 114.), [Bp. 1934]. Bert és az ötlövetű . Világvárosi Regények Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 130.), [Bp. 1934]. A repülő halál . Világvárosi Regények Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 137.), [Bp. 1934]. Ne aludj, Sid! Világvárosi Regények Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 144.), [Bp. 1934]. Arizona Milly . Világvárosi Regények Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 149.), [Bp. 1934]. 1935 A gyáva cowboy . Világvárosi Regények Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 154.), [Bp. 1935]. Nászút Texasban . Világvárosi Regények Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 160.), [Bp. 1935]. Vasparipa a Wild-Westen . Világvárosi Regények Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 166.), [Bp. 1935]. Asszonyfarm a gyöngyfolyónál . Világvárosi Regények Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 174.), [Bp. 1935]. A kis Karibu . Világvárosi Regények Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 180.), [Bp. 1935]. Hajsza a Déltengeren . Világvárosi Regények Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 190.), [Bp. 1935]. A torpedóember . Világvárosi Regények Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 197.), [Bp. 1935]. A sárga kantár . Világvárosi Regények Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 205.), [Bp. 1935]. Braga törpéi . Világvárosi Regények Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 214.), [Bp. 1935]. Győzhetetlen Rod . Világvárosi Regények Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 223.), [Bp. 1935]. A quebecki keselyű . Világvárosi Regények Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 130.), [Bp. 1935]. A kékszemű átok . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 236.), [Bp. 1935]. 1936 A láthatatlan lasszó . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 248.), [Bp. 1936]. A fekete musztáng . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 255.), [Bp. 1936]. A nehéz kenyér . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 273.), [Bp. 1936]. A szoknyás serif . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 282.), [Bp. 1936]. A vörös kastély . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 292.), [Bp. 1936]. Az embervadász . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 299.), [Bp. 1936]. A szerencse rabszolgái . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 306.), [Bp. 1936]. Hajsza életre-halálra . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 313.), [Bp. 1936]. Feketék előnyben . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 322.), [Bp. 1936]. A kétlábú csorda . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 329.), [Bp. 1936]. A taxi-lány . Literária. Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 338.), [Bp. 1936]. A tizennegyedik vendég . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 345.), [Bp. 1936]. A strandbetyár . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 353.), [Bp. 1936]. Vámpír . [John Tempest néven] Stádium (Tarka Regénytár II. 1.), Bp., 1936. 1937 Farkaskölykök . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 363.), [Bp., 1937]. Furcsa lányok . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 372.), [Bp., 1937]. A kék lámpás gondola . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 379.), [Bp., 1937]. A tökéletes szerep . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 387.), [Bp., 1937]. A felhőkarcolók fiai . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 394.), [Bp., 1937]. Tündér a farmon . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 404.), [Bp., 1937]. Kártyán szerzett menyasszony . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 411.), [Bp., 1937]. A rövidhullám . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 418.), [Bp., 1937]. A sangháji kosár . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 427.), [Bp., 1937]. Az eladott asszony . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 435.), [Bp., 1937]. Leányrablás . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 442.), [Bp., 1937]. Éjféli esküvő . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 451.), [Bp., 1937]. Megér egy milliót? Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 459.), [Bp., 1937]. Párbaj a víz alatt . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 467.), [Bp., 1937]. A malakkai vőlegény . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 475.), [Bp., 1937]. Lázadás a Tűzföldön . [Fred Gregory néven] Stádium (Tarka Regénytár III. 35), Bp., 1937. 1938 Igazolja magát! Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 482.), [Bp. 1938]. Az aranykaraván . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 492.), [Bp. 1938]. Szép fiú kerestetik! Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 501.), [Bp. 1938]. Az elrabolt vőlegény . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 522.), [Bp. 1938]. Az üvegbörtön . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 530.), [Bp. 1938]. Vérbosszú . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 537.), Bp. 1938; Az arizonai farkas, és más vadnyugati történetek. Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat, Bp. 1988, 101-140. Gyávák előnyben . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 545.), [Bp. 1938]. Az asszony verve jó . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 561.), [Bp. 1938]. Őlordsága titkárnője . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 566.), [Bp. 1938]. Senki többet? Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 574.), [Bp. 1938]. A kék cowboy . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 585.), [Bp. 1938]. A holt tenger kísértete . [John Tempest néven] Stádium (Tarka Regénytár IV. 1.), Bp. 1938. A titokzatos búvárhajó . [Fred Gregory néven] Stádium (Tarka Regénytár IV. 4.), Bp. 1938. A mormonok kincse . [John Tempest néven] Centrum (Tarka Regénytár IV. 16.), Bp. 1938. A láthatatlan dervis . [John Tempest néven] Stádium (Tarka Regénytár IV. 19.), Bp. 1938. Kalózlobogó alatt . [John Tempest néven] Stádium (Tarka Regénytár IV. 43.), Bp. 1938. Kísértetek hajója . Központi Sajtóvállalat Kiadó (Új Élet Regénytár 69.), Bp. 1938. Barcelónai sikátor . Központi Sajtóvállalat Kiadó (Új Élet Regénytár 72.), Bp. 1938. Ezüst örvény . Központi Sajtóvállalat Kiadó (Új Élet Regénytár 75.), Bp. 1938. Hongkongi kémháború . Központi Sajtóvállalat Kiadó (Új Élet Regénytár 78.), Bp. 1938. Fehér kobr a. Központi Sajtóvállalat Kiadó (Új Élet Regénytár 84.), Bp. 1938. Éjféli lovas . Központi Sajtóvállalat Kiadó (Új Élet Regénytár 87.), Bp. 1938. Északi fény . Központi Sajtóvállalat Kiadó (Új Élet Regénytár 90.), Bp., 1938. 1939 A hét alvó leány . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 600.), [Bp. 1939]. Stop! Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 607.), [Bp. 1939]. A rangpuri kaland . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 615.), [Bp. 1939]. Keresd az asszonyt! Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 623.), [Bp. 1939]. Az ártatlan cowboy . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 631.), [Bp. 1939]. A veszedelmes fuvar . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 649.), [Bp. 1939]. Puskával szerzett menyasszony . Hungária (Világvárosi Regények 658.), Bp. [1939]. Munkát vagy életet . Hungária (Világvárosi Regények 665.), Bp. [1939]. A vulkánvölgy aranya . [John Tempest néven]. Stádium, Bp., 1939. 1940 Bill táskát lop . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 691.), [Bp. 1940]. Mexikói esküvő . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 706.), [Bp. 1940]. Az elátkozott kunyhó . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 713.), [Bp. 1940]. Hívásra házhoz megyek . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 753.), [Bp. 1940]. A tengerparti kaland . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 780.), [Bp. 1940]. Montana nyeregben . [Lellei Béla néven] Központi Sajtóvállalat Kiadó (Új Élet Regénytár 180.), Bp. [1940]. A hét angyal erődje . [Lellei Béla néven] Központi Sajtóvállalat Kiadó (Új Élet Regénytár 189.), Bp. [1940]. Az őrs. Tíz lovas élete a honfoglalás idején . Rózsavölgyi és Társa, Bp. [1940]. A titokzatos utas . Magyar Népművelők Társasága (Érdekes Regények. Röptében a világkörül 1.), Bp. [1940]. A sátán hajója . [John Tempest néven] Stádium, Bp., 1940. 1941 A menyasszony megszökik . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 803.), Bp., 1941. Az elveszett nap . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 852.), [Bp. 1941]. A sárkányhegyek üldözöttjei . [John Tempest néven] Stádium (Tarka Regénytár VI. 3.), [Bp.] 1941. A jávai tigris . [John Tempest néven] Stádium (Tarka Regénytár VI. 11.), [Bp.] 1941. A fekete félhold . [John Tempest néven] Stádium (Tarka Regénytár VI. 17.), [Bp.] 1941. A kék folyó lánya . [John Tempest néven] Stádium (Tarka Regénytár VI. 22.), [Bp.] 1941. A haláltorpedó. [John Tempest néven] Stádium (Tarka Regénytár VI. 33.), [Bp.] 1941. Nyugat felé! Grill Károly Könyvkiadó Vállalata, Bp. [1942]. (Uo. 4-7. ezer [1942]; Uo. 7-10. ezer [1943].) 1942 Házasság kötelező . Literária Kiadóvállalat (Világvárosi Regények 902.), Bp., 1942. Esti találkozás . Áchim (Százezrek könyve), Bp. [1942]. Úrilány, kishibával . Áchim (Százezrek könyve), Bp. [1942]. Ütött az óra . Hungária (Százezrek könyve), Bp. [1942]. Éva asszony . Bartha, Bp., 1942. 1943 Akit elkap az ördög . Áchim (Százezrek könyve), Bp., 1943 . Becsületből betörő . Áchim (Százezrek könyve), Bp. [1943]. Magda titka . Áchim (Százezrek könyve), Bp. [1943]. A strandon kezdődött . Áchim (Százezrek könyve), Bp. [1943]. Különös kaland . Áchim (Százezrek könyve), Bp. [1943]. Este is házhoz megy! Hungária (Százezrek könyve), Bp. [1943]. Keleti veszedelem . Hungária (Kis Újság könyvesháza), Bp. [1943]. Megvalósult álom . Hungária (Budapesti Regények), Bp. [1943]. Helyszíni közvetítés . Áchim (Budapesti Regények), Bp. [1943]. A halál estéje. Nándorfehérvár foglya . Áchim (Kis Újság könyvesháza), Bp. [1943]. A hét bűn ágya . Széchényi, Grafika ny. Nagyvárad, Bp. [1943]. Vihar a Balatonon . Magyar Népművelők Társasága (Érdekes Regények. Röptében a világkörül 89.), Bp., 1943. 1944 Életfogytiglan . Hungária (Százezrek könyve), Bp., 1944 . Vásári kaland . Hungária (Százezrek könyve), Bp. [1944]. Az aranyhajú leány . Hungária (Fővárosi Regények), Bp. [1944]. A két tábornok . Történelmi regény. (Borítón: Éjféli látogató) Hungária (Fővárosi Regények), Bp. [1944]. Hetedik mennyország . Hungária (Érdekes könyvek), Bp. [1944]. Vigyázat szép lány! Áchim, Bp. [1944]. 1948. Rabszolgalázadás . Bp. [1948]. Fehér tigrisek . Bp., 1948. 1950 után Az utolsó csillaghajó [kézirat kb. 1954]. Csokonai Kiadó, Főnix Fantasztikus Könyvek, Debrecen, 1990. Platye Platye (macedónul: Плаќе) település Macedóniában, a Délnyugati körzet Ohridi járásában. Népesség 2002-ben 4 lakosa volt, akik mindannyian macedónok. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Cetara Cetara község (comune) Olaszország Campania régiójában, Salerno megyében. Az Amalfi-part többi településével együtt 1997 óta része az UNESCO Világörökségének. Fekvése Cetara egy régi halászfaluból nőtte ki magát. Egy kis öbölben fekszik, amelyet meredek sziklafalak szegélyeznek. Vietri sul Mare szomszédságában fekszik az Amalfi-parton, Amalfi városától mintegy 15 km távolságra, a Falerzio-hegység (a Lattari-hegység egyik déli vonulata) egyik szűk völgyében. Története A település eredete a középkorra vezethető vissza. Az ókorban a vidék nagyrészt lakatlan volt és Vietri sul Mare fennhatósága alá tartozott. Az első halászfalu a 9. században alakult ki ezen a területen. Ugyanekkor szaracénok is megtelepedtek itt, akiket azonban rövid időn belül (a század végéig) elűztek. 1030-ban már az amalfi érsekséghez tartozott, 1120-ban pedig az erchiei bencés apátság birtoka lett. Ugyanebben az időszakban épült fel a déli, tengerparti oldalát védő fal, amelyet később, a 16. században megerősítettek az alkirályi torony megépítésével. Az Amalfi Köztársaság idején mai területének nyugati része a köztársasághoz, míg keleti területei a Salernói Hercegséghez tartoztak. A további évszázadokban az Amalfit is uraló nápolyi nemesi családok birtoka volt. 1861-ben az Olasz Királyság része lett. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Az alkirályi tornyot a 16. században emelték, majd a következő évszázadban megerősítették. Cetara tengerparti oldalának védelmére épült, a török támadások kivédésére illetve a kereskedelmi hajózás biztonságossá tételére. A San Pietro Apostolo-templom a 9. században épült, miután a szaracénokat kiűzték a településről. Az eredetileg román stílusban épült-templomot az évszázadok során többször is átalakították: így épült meg a harangtornya és a kupolája is. A San Francesco-kolostor a 14. század végén épült. A Madonna di Constantinopoli-templom 1868-1870 között épült és súlyosan megsérült az 1910-es árvizekben. Az 1920-as évek elején restaurálták, ekkor épült fel a harangtornya is. Radiotelevisión Española A Radiotelevisión Española a Spanyol Királyság országos közszolgálati rádió és televíziós társasága. Három televíziós és hat rádióadót üzemeltet. A TVE Internacional nemzetközi csatorna Magyarországon is fogható a kábelhálózatokban, míg rádióadásait a világhálón keresztül lehet elérni, illetve a tévé és rádióadások műholdról Európában közvetlenül, kódolatlanul vehetők. Az intézmény jelenlegi formáját az 1973-ban kezdődött átalakítások során nyerte el. A Társaság működését a 2006. június 11-i, a Rádió- és Televízióról szóló Törvény szabályozza. Az RTVE alapjában véve két autonóm entitást fog össze, ez a Radio Nacional de España (RNE) és Televisión Española (TVE). Története Radio Nacional de España A Radio Nacional de España (röviden: RNE, magyarul: Spanyolország Nemzeti Rádiója) megalakulására a Spanyol Polgárháború alatt, Salamancában került sor, a Sajtó- és Propagandaügyi Állami Küldöttség szervezésében. A stúdiókat a salamancai Anaya palotában rendezték be, mely a Sajtó- és Propagandaügyi Hivatal székhelye volt. Az első, 20 kW teljesítményű, Telefunken gyártmányú adó a náci Németország ajándéka volt az újonnan kialakuló Franco-rezsimnek. Korán felismerik a rádiózásban rejlő lehetőségeket, melyeket hatásosan alkalmaztak propagandacélokra. 1937. június 14-étől az RNE a nacionalista hatalmak központi szócsövévé vált. A második világháború alatt a rádió szorosan együttműködött a tengelyhatalmakkal, és rendszeresen beszámolt a háborús eseményekről, mely híreknek forrása a német és olasz fasiszta rádiók voltak. A háború utáni időszakban, a Franco-diktatúra alatt a rádió a rezsim egyik legfőbb propagandaeszközévé vált. Franco 1939. október 6-án meghozott rendelete értelmében a rádió Spanyolország egyetlen hivatalos hírforrásává válik, és a magán rádiós állomásokat erősen cenzúrázzák. Így – jobb híján – a magántársaságoknak szorosra kellett fűzni a kapcsolatot az RNE-vel, ahonnan a híreket beszerezhették. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a hivatalos híreken kívül nem volt lehetőség a hírek más forrásból való beszerzésére. Ezt a helyzetet kívánta feloldani több külföldi szervezet. A BBC spanyol nyelvű adása, a Radio France nemzetközi adása egyaránt hírekkel látta el Spanyolországot, és hasonló célból jött létre a Spanyol Kommunista Párt által üzemeltetett Radio España Independiente (magyarul: független spanyol rádió, közismertebb nevén: La Pirenaica), melyet Moszkvából sugároztak. 1945-re kapja meg végleges, központi antennáját, egy 40 kW-os rövidhullámú adót, melyet a Madrid tartománybeli Arganda del Rey-en építenek fel. Ez a korszakhoz képest egy kiemelkedően nagy teljesítményű adó volt, melyet tengerentúli sugárzásra is felhasználtak. 1955-ben az RNE az EBU-UER tagja lesz. Az ötvenes-hatvanas évek fordulóján az RNE nagy technikai fejlődésen megy át: megkezdődik az FM rendszerű sugárzás, és a sztereó adások is megjelennek. 1956. október 28-án megkezdődik a televíziós műsorok sugárzása. 1964-ben megkezdődik az RNE első nagy átszervezése. Megkezdődik egy középhullámú, az egész országot lefedő adóhálózat kiépítése, 250-500 kW-os teljesítményű adókkal. Ezzel egész Európa jó részét is elérhették. A középhullámú adókhoz hasonlóan elkezdődik egy FM adóhálózat kiépítése is, melyeken jó minőségű sztereó műsorokat sugároznak országszerte. 1971-ben egy új adóközpontot létesítenek, melyet elsősorban a nemzetközi adások közvetítésére használnak. A nemzetközi részleg 1975-ben nagyfokú átalakításon ment keresztül. Franco halála után megváltozott Spanyolország, és vele együtt az RNE is. 1977. október 25-én megszűnt a Franco által hozott hírforrás-rendelet, így a magán rádióadók már szabadon szerezhették be híreiket. A Franco-rezsim alatt több félhivatalos rádióállomás is működött, melyek 1981-ben szövetségre léptek, Radio Cadena Española néven, majd 1989-ben egyesültek az RNE-vel. Televisión Española Az első kísérleti televíziós közvetítésre 1948-ban került sor, amikor a barcelonai Palau Montjuic-ben a Philips Ibérica egy felvevőgépről harminc méterre lévő kijelzőre juttat el képet. Ezt több évi kísérletezés követte, mígnem 1952-ben sor kerülhetett az (akkor még nem Real) Madrid és a santanderi Racing közötti mérkőzés közvetítésére. Ekkor még csak a Franco-rezsim leginkább kiváltságos fővezetői rendelkeztek televíziókészülékkel. A kísérletek tovább folytatódnak, mígnem 1956. október 28-án megindulhat a rendszeres televíziós műsorszórás. A szalagos rögzítési technológia megérkezte előtt minden adást élőben közvetítettek, és az 1963-as áttörést követően már korábban felvett műsorokat is le lehetett adni. 1964-ben adták át a madridi Prado del Reyben létesített stúdiókat. A TVE második adása, a TVE-2 1966. november 15-én kezdte meg a műsorszórást. Ez a fejlődés gyorsabb volt, mint sok más európai országé, és a televíziózás így a Franco-rezsim modernizálásának jelképévé válik. Az 1978-as alkotmány elfogadásáig a TVE státusa tisztázatlan. Ezen változtat az alkotmány 20. cikke, mely a „továbbítás bármilyen módján keresztül történő, valóságos információk közlésére és fogadására” való jogot védelmezi. 1990-ben szűnt meg a TVE monopóliuma, és megjelentek a magán televíziós csatornák is, így az elsők között az Antena 3, a Telecinco és a Canal+. Az RTVE a műholdas televíziózás éllovasa kívánt lenni, így 1994-ben nagy szerepet vállalt a Cotelsat nevű műhold megalkotásában. A digitális televíziózás indulásával az RTVE új csatornákat indított. Törvényi kötelezettségei A 17/2006-os állami rádiós és televíziós műsorszolgáltatásról szóló törvény (Ley 17/2006, de 5 de junio, de la radio y la televisión de titularidad estatal.) az alábbi feltételeket szabja meg: 1. Az ismeretterjesztés elősegítése, az alkotmányos elvek és polgári értékek terjesztése 2. A hírek sokszínűségének, ténylegességének és objektivitásának garantálása 3. Demokratikus viták és a vélemények sokszínűségének érvényesítése 4. Spanyolország nyelvi és kulturális sokszínűségének bemutatása 5. Hozzáférést kell biztosítani a legkülönbözőbb műsorokhoz, amelyek a társadalom azon rétegeit is lefedik, akiket más médiumok nem mutatnak be. 6. Műsorszolgáltatásának célja a lehető legszélesebb közönség elérése, maximális földrajzi és társadalmi lefedettséggel azért, hogy minőséget, sokszínűséget és innovációt sugározzanak. RTVE Vezetése Igazgatótanács Az RTVE élén az igazgatótanács áll (Consejo de Administración), amely az RTVE legfőbb döntéshozó testülete. Ők nevezik ki az RTVE ügyvezető igazgatóját. Az igazgatótanács 12 tagból áll: 8 tagot a Képviselőház, 4 tagot a Szenátus delegál. A delegálandó tagokat kétharmados többséggel szavazzák meg 6 évre szóló kinevezéssel, ami nem újítható meg. A Szenátusból két tag személyére az RTVE valamelyik szakszervezetének kell javaslatot tennie. Elnök Az elnök személyét a Képviselőház szavazza meg és hívja vissza. Az elnök feladata a médium napi működésének ellenőrzése és az igazgatótanács által megfogalmazott irányelvek végrehajtatása. Caix Caix település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 762 fő (2015). Caix Beaufort-en-Santerre, Cayeux-en-Santerre, Guillaucourt, Harbonnières, Le Quesnel, Rosières-en-Santerre és Vrély községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Alliance Française Az Alliance Française egyesületet 1883. július 21-én Párizsban alapították meg Ferdinand de Lesseps, Louis Pasteur, Ernest Renan és Jules Verne, világhírű franciák kezdeményezésére. Jelenleg Franciaországban 29, a világ 131 országában pedig több mint 1070 helyi egyesületet fog össze. Feladata a francia nyelv és kultúra népszerűsítése. 2003-ban több mint 380 000 diák tanult ezekben az intézményekben. Az Alliance Française – úttörőként az egész világon – olyan pedagógiai módszereket vezetett be a külföldi francia nyelvoktatás területén, amelyek a tanulók anyanyelvéhez és tanulási módjához egyaránt igazodnak. Ezek a módszerek ötvözik a hagyományos oktatásmódot és az új kommunikációs módszereket. Az Alliance Française arra törekszik, hogy kulturális kapcsolatain keresztül (konferenciák, kiállítások, művészi alkotások bemutatása és előadások) kialakítsa, illetve elmélyítse a kapcsolatot Franciaország és más országok között. Azon diákok számára, akik Franciaországban szeretnék tanulmányaikat folytatni, az Alliance Française egy szinte megkerülhetetlen kapcsolódási pontot is jelent. Magyarországon öt városban található Alliance Française: Debrecenben, Győrben, Miskolcon, Pécsen és Szegeden. A győri Alliance Française A győri egyesület 1992-ben jött létre Mán Éva franciatanárnő aktív munkájának eredményeként. A szervezet elsődleges célja, hogy egy hasznos és szép nyelvet tanítson meg az érdeklődőknek úgy, hogy felkészüljenek a felvételire és a nyelvvizsgára, hogy közben elmélyült társalgási ismereteket szerezzenek, és elsajátítsák az Európai Unióban használatos adminisztrációs nyelvezetet, megismerjék a franciaországi kultúra különlegességeit, jellegzetességeit. Ennek érdekében az egyesület a tevékenységi körét az alábbiak szerint rögzítette: a francia nyelv oktatása és nemzetközi nyelvvizsga megszervezése különböző célcsoportok számára; sokoldalú kulturális programok szervezése, nemzetközi előadások lebonyolítása; Franciaország sokszínűségének bemutatása élő nemzetközi emberi kapcsolatok kiépítése a európai és frankofón együttműködési programok terjesztésével. Az egyesület 2005-től köszhasznú szervezetként működik több mint 100 fő tagsággal. A pécsi Alliance Française Az Egyesület 1991-ben jött létre helyi franciatanárok kezdeményezésére. Elsődleges céluk a francia nyelv és frankofón kultúra magyarországi terjesztése, együttműködve a helyi oktatási és kulturális intézményekkel. Fő tevékenységeink az alábbiak szerint oszlanak el: a francia nyelv oktatása 50-60 órás illetve 100 órás intenzív tanfolyamokon keresztül különböző célcsoportok számára; kapcsolattartás a helyi francia nyelvet oktató intézményekkel sokoldalú, színvonalas kulturális programok (koncertek, filmvetítések, fesztiválok, konferenciák) szervezése; nemzetközi kapcsolatok kiépítése és támogatása francia nyelvű országokkal. A szegedi Alliance Française A Szegedi Francia Kulturális Egyesület 1991. január 2-án alakult, alapítója és első elnöke Újfalusi Németh Jenő. 2004-ben, közel 200 nyelvtanuló tanult az intézményben. 1996-tól az egyesület a Petőfi Sándor sgt. 36. szám alatt működött, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara és az új Tanulmányi és Információs Központ szomszédságában. A szervezet a kultúrát, a művészetet, és a francia művészeket kívánja népszerűsíteni Magyarországon, és arra törekszik, hogy Franciaország kulturális alkotásait is bemutassa: klasszikus, népi és kortárs zenét, a múlt és a jelen íróit, festőket, gondolkodókat, filozófusokat… A Szegedi Alliance Française egy másik feladata a francia-magyar kulturális együttműködések és cserekapcsolatok megvalósítása. Az egyesület jelenleg körülbelül 100 tagot számlál. 2009 óta Csernus Sándor egyetemi docens a szegedi Alliance Française elnöke, a társaság székhelyét áthelyezte a Dugonics tér 2. sz. alá, az Olasz Intézettel működik közös házban. San Martín megye (San Juan) San Martín egy megye Argentína nyugati részén, San Juan tartományban. Székhelye San Martín. Népesség A megye népessége a közelmúltban a következőképpen változott: Párbér A párbér (ágybér, karc, lélekpénz, latinul lecticale, lectica, metretatio) a római katolikus egyházban egyházközségi adó volt a lelkész ellátása céljából. A párbér az eredetileg önkéntes egyházi adakozásokból (oblatio), jelesül az áldozási oblációkból fejlődött ki. A stóladíjtól, amelynek ugyanaz a rendeltetése, vagyis a lelkész illő ellátásának biztosítása, abban különbözik, hogy a párbér a lelkészt minden különösebb ellenszolgáltatás nélkül illeti meg, míg a stóladíj bizonyos egyházi cselekmények, keresztelés, esketés, temetés stb., ellenszolgáltatásául követelhető. A pénzügyi jog fogalmait alkalmazva, a párbér az egyenes adó, a stóladíj az illeték fogalmának felel meg. Egyházjogi igazolását a párbér a szentírás ama szavaiban találja: Et dignus est operarius mercede sui. A párbér kötelezettségének alapja a parokiális kötelék. Absztrakt mértéke a lelkész illő ellátása. Ahol tehát a lelkész más vagyonból illő jövedelmet húz, a hívek párbérszolgáltatásokra nem kötelezhetők. A parokiális köteléket a lakhely szabályozza. Erre vonatkozik a tétel: quidquid est in parochia, est etiam de parochia. A párbér, minthogy fizetésére csak parókiabeli tagok kötelesek, a párbér-kötelezettség tehát bizonyos személyi minőséghez van kötve, személyi és nem dologi természetű és nem válik dologi teherré a szó magánjogi értelmében (Reallast) azáltal, hogy a kivetés nem személy, hanem vagyon szerint, házak vagy telkek után történik. A kivetési módozat a párbér jogi természetét nem változtatja meg, aminek az a gyakorlatilag fontos következménye van, hogy ha a telek, amely után a párbért kivetették, más vallású birtokosra átmegy, az új birtokos a párbért fizetni nem köteles. A párbérnek a telek után történt kivetési módja mégis azt hozta magával, hogy párbérkötelezettek azok a római katolikus hívek is, akik a parókia területén nem laknak ugyan, de ott ingatlannal bírnak (az ún. forenses). Az a kérdés különben: személyi vagy dologi teher-e a párbér, vitás volt. A magyar királyi vallás- és közoktatásügyi minisztérium annak idején többször is arra az alapra helyezkedett, hogy az egyházi látogatás (canonica visitatio) az irányadó s a kérdést elvileg eldönteni nem lehet. Ha jelesül a canonica visitatio a párbérkötelezetteket fidelis (hivek) vagy parochiani (parókiabeliek) kifejezéssel jelöli meg, a párbér-kötelezettség személyes teher, birtokváltozás esetében tehát a párbér-kötelezettség nem megy át az új birtokosra, ha az személyére nézve nem párbérötelezett. Ellenkező esetben azonban s jelesül ha a párbérkötelezettekként a communitas (község) vagy a coloni vagy sessionalistae (telkes gazdák) szerepelnek, a párbér dologi teher, mely az új, habár más valláshoz tartozó birtokosra is átmegy. A protestánsok ezt a felfogást az 1790-91. XXVI. törvénycikkbe ütközőnek tekintik, s a miatt ismételten felszólaltak. Megjegyzendő azonban, hogy a vitás kérdés itt nem a körül forog: vajon a protestáns vagy más nem római katolikus keresztény a parokiális kötelék alapján tartozik a párbért fizetni hanem a körül: vajon a házak és telkek után kivetett párbér magánjogi természetű, dologi teher-e vagy sem. Vagyis a kérdés nem közjogi, hanem magánjogi természetű. A kérdésnek közjogi részét törvényeinek minden vitát kizáró határozottsággal szabályozták és a párbérmentesség értelmében oldották meg és pedig a protestánsokra nézve az 1790. XXVI. t.c., a görög nem egyesültekre nézve az ugyanabban az évben kiadott királyi rendelet. A katolikus lelkészek az eképpen elesett jövedelemért kárpótlást (bonificatio) nyertek és pedig a vallásalapból, miután a törvény határozottan elrendelte, hogy kárpótlás címen sem az adózó nép, sem a királyi kincstár nem terhelhető. A r. kat. egyházjognak álláspontja természetesen egészen más. A kat. egyház a keresztény egyház egységes és oszthatatlan jellegénél fogva (unum sit ovile et unus pastor) maga mellett más keresztény egyházaknak létjogát el nem ismeri. Minden megkeresztelt egyén felekezeti különbség nélkül a kat. egyház kebelébe tartozik; a parókia területén lakó nem kat. keresztények azért a rájuk nézve is jogilag fennálló parokiális kötelékeknél fogva párbérkötelesek. Az 1790-iki törvényhozás következtében a kat. egyháznak ez alapelve hazánkban érvénytelen. Az 1895. XLIII. t.-c. (a vallás szabad gyakorlatáról) azt rendeli, hogy aki valamely bevett vagy elismert vallásfelekezetből kilép, köteles a kilépés idejéig esedékessé vált egyházi tartozásait annak az egyháznak, amelyből kilépett, megfizetni; az pedig, aki a bevett vallásfelekezetek valamelyikéből kilépett, mindaddig, mig valamely bevett vagy elismert vallásfelekezethez nem csatlakozik, köteles a kilépés idejét követő ötödik naptári év végéig esedékes rendes egyházi járulékokat annak az egyháznak szolgáltatni, amelyből kilépett, de az öt év egyikében sem terhelhető nagyobb járulékkal, mint amennyit a kilépés évében tartozott fizetni. A zsidók sem az egyházjog, sem a magyar közjog szerint parokialis kötelékbe nem tartozván, azoknak párbérmentessége kétség tárgya soha sem volt. A párbér pozitív kötelezettségi fő alapja hazánkban a kanonika vizitáció. A párbér állhat pénz-, munka- v. terménybeli szolgáltatásokból. A párbér továbbá egyéni v. az ún. avertált párbér Egyéni párbér az, amellyel az egyes hívek tartoznak. A közönséges egyházjog szerint a párbér-kötelezettségnek egyedüli s elegendő feltétele a parokiális kötelék; hazai szokásjogunk szerint csak a házasságban élők s az özvegyek párbérkötelesek. A vegyes házasságban élőkre általános érvényű szabály nincs. Avertált párbér alatt a politikai községtől szolgáltatott lelkészi ellátást értjük. Az egyéni szolgáltatásnak a községi szolgáltatással helyettesítése akként keletkezik, hogy a híveknek egyéni szolgáltatásait a politikai község egészben v. részben évi átalányösszeggel váltja meg, v. pedig úgy, hogy a parókia alapítása alkalmával az egyházi szolgáltatások mellett a község közvagyonából bizonyos évi szolgáltatást köt le. Ilyen esetben, ha nem is közvetlenül, de közvetve a párbérhez a nem katolikus községi lakosok is hozzájárulnak; a jogegyenlőség követelményének az 1868. LIII. t.-c. eleget teendő, 23. §-ában elrendelte, hogy különböző vallásfelekezetek által lakott községben v. városban, mely házi pénztárából egyházi célokra v. valamely felekezeti iskola javára segélyt szolgáltat ki, e segélyben igazságos arány szerint minden ottan létező vallásfelekezet részesítendő. A párbér-szolgáltatások körüli jogviták, habár ennek helyességéhez több tekintetben szó fér, a közigazgatási útra tartoznak. Forrás A Pallas nagy lexikona Timon Ákos: A párbér Magyarországon Dombay Lelly Dombay Lelly (Dornis Istvánné) (Selmecbánya, 1914 – Nizza, 1999) képzőművész. Élete Dombay Lelly 1914-ben született a mai Szlovákia területén található Selmecbányán. Magyar származású, Nizzában élt művésznő, akit festő, grafikus, textil- és ruhatervezőként tartanak számon. Kanadai és francia állampolgársága volt. A művészet iránti érdeklődése már egészen fiatalkorában megmutatkozott. Tanulmányait Torontóban kezdte a torontói School of Art iskolában, de folytonos utazások jellemezték életét, megfordult Párizsban, Nizzában. Mindezek ellenére nem adta fel a tanulást Párizsban, az Academie de la Grande Chaumière-ben tanult. Folytonos ingázás jellemzi életét, minden helyszínen próbálta a művészetet magába szívni és minden táj inspirálta. 1976-ban Magyarországon tanult a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán, ahol mestereitől Z. Gács Györgytől és Blaski Jánostól sokat tanult. A 80-as évektől megosztotta idejét Nizza és Leányfalu között. Ihlető forrása a mediterrán táj és a magyar vidék. A tengerben vagy a pusztában a végtelenség érzetét, annak hatását fogalmazta meg meleg színekkel, képei egységes dinamizmusával. 1982 körül sorozatot festett az Alföldről, konstruktív jelleggel. A 90-es években expresszív jellegű madár-sorozatot készített. 1976-tól kapcsolódott be a nemzetközi kiállítási életbe. Egyéni kiállítása volt 1978-ban Párizsban, 1979-ben New Yorkban és Torontóban, 1989-ben a Budapest Galériában. 1982-ben szerepelt a Műcsarnokban, a Külföldön élő magyar származású művészek 2. kiállításán. Művei megtalálhatók jelentős New York-i, párizsi és egyéb külföldi gyűjteményekben. 1999-ben hunyt el Nizzában. Művészetéről könyv készült Hegyi Lóránd szerkesztésében, A mediterrán tradíció vonzásában címmel jelent meg, fekete-fehér reprodukciókkal illusztrálva, magyar és francia nyelven. Divattörténeti munkássága A 30-as évek végétől Budapesten, a Kristóf téren női ruhaszalont vezetett. Saját maga tervezte a textileket és a ruhákat, melyek a korabeli divathoz igazodtak. Visszatért Kanadába 1950-ben és szintén ruhatervezőként dolgozott, majd Franciaországban telepedett le. Művészete Dombay Lelly mindig is nagyon szoros kapcsolatban volt szülőhazájával, bár sokszori kötözései nem ezt mutatják, művészetével átadott üzenetei mégis ezt üzenik a közönségnek. Bármely alkotását elemezzük a harmóniavágy motiválhatta az alkotásban, a csendes szemlélődést állítja előtérbe. Finom mozzanatok és mozdulatok jellemzi, nyoma sincs a heves, ingerült és hirtelen önkifejezésnek. Igazi finom művészetet képvisel. Festészetét figyelemmel követve és művészetét magába szívva a befogadó maga is megnyugvásra lel a békesség és lelki harmónia lesz úrrá rajta. Ámbár ez a finomság árulkodhatna kimunkálatlanságról is, de Dombay Lelly festőnő esetében éppen ellenkezőjét veheti észre a néző. Nála minden az állandóságot, nyugalmi állapotot, vagy a végtelen ismétlődés természetfeletti változatlanságát sugallja. Ugyanakkor a finoman megmunkált részletek és a felület festői gazdagsága életet, változatosságot visz a képbe. Apró mozgásokból logikusan szervezett élet-egységet, ami a változatlanság és a természetből merített változékonyság egységére törekszik. Az érzékeny, minden apró mozzanatra figyelő, a jelenségeket érzelmileg interpretáló női személyiség áll művei mögött. Ez a finom megmunkált jellem hordozza magában a lírai festőnő képét, és mindezek mellett rendkívül fontos számára a táj lelkének lefestése. A pillanatnyi érzések pontos leírása formákban, színekben, akár csak az impresszionista versekben. Alkotásainak témáját egyszerűen választja. Környezetéből inspirálódik. Pl: egy elhagyott strandszék tárgyias mélabúja, a tenger felett szálló madarak kecses mozdulatainak múlandóságot sugalló képe… Személyes témái vannak képeinek, mégis azzal a finomsággal veti vászonra, hogy ez képes elfelejtődni a befogadó számára. Képeinek hangulata: a lírai finomság és a tudatos felépítettség keveredésében, mint egy harmóniájában leljük meg a képei nyugodt hangulatát. Kiegyensúlyozott a személyes hangulat illetve az azon túli rend összemosása. Ezt a profizmust Franciaországból hozta magával. Sokat tartózkodott ott, és talán sehol máshol nem nyúlnak ilyen finoman és visszafogottan a művészethez, ahol mindezek közben olyan szívszorító a hangulati tartalma. . Dombay Lelly a francia Délt választotta második hazájának. S a francia Dél festészeti hagyománya ott él minden művében. De nem csupán az egyes képekben, hanem a harmóniáról és a természet művészi átfogalmazásáról kialakított felfogásában is. Dombay Lelly közvetlenebbül kötődik a táj konkrét élményéhez, mind a látvány, mind a hangulatiság szintjén. Az általa alkalmazott felülettagolás lényege a keskeny, kontúros érzékeny mégis határozott vonalak. Képeinek biztos alapot ad a felülettagolás és az előbb megfogalmazott hajszálvékony peremen táncoló harmónia, az érzékenység és tudatosság között. Ezen nehéz feladatot is olyan könnyen fogta meg művészetében, ahogyan a francia művészet nagyjai tették. Dombay Lelly magába szívta a mediterrán valószínűtlen kékségét, az ezüstös tengeri pára ragyogását, az olajfák Corot-t idéző hamvas szürkeségét, a pálmák fáradt zöld tónusait, s mindezt egyetlen egységes színvilággá építette össze. Nem véletlenül tekinti magát igazi koloristának: valóban festészetében alapvetően a szín hatalmáról, a szín érzelmi tartalékairól, a képfelületet kitöltő szín rejtélyéről beszél. A magyar táj megjelenése festészetében: 1986-ban elkezdte a magyar alföldi tájat feldolgozó képciklusát. Alföldi képei hatalmas, messzire vezető, távoli horizontokat és apró, elárvult magányos motívumokat mutatnak. A színek kiegészülnek a homok sárgájával, a vörös különböző tónusaival, a száraz föld színeivel és a szürke árnyalataival, ezen színek ebben az alföldi táj ciklusban egészen más jelentést tartalmaznak. Eltűnt a mindenek felett álló derű képeiről, de finoman ötvözte a Franciaországban tapasztaltakat a hazai tapasztalatokkal. ízig-vérig francia jelenség, s ő ezt mégis egy merőben más táj, egy merőben más élményvilág festői megragadására alkalmazza. Szándéka mögött a szülőföld és a választott haza egymásratalálásának vágya áll. Utolsó képciklus: Kedvenc motívumát, a tengeri madarakat festi meg újra és újra, megragadva a kecses mozdulatok mögött felvillanó oly sok érzelmi tartalmat. Őszinte pillanatokat rögzít ecseteivel, mély érzelmekkel vegyítve egyre fájdalmasabb hangulat fogható meg közvetlenül képeiben. Lefesti ugyanúgy a szépséget, mint eddig, a kecsességet, azt a finomságot és harmóniát ugyanúgy közvetíti, de esendően törékenyen. Mozdulataik a fájdalmas, pótolhatatlan hiányt, a visszahozhatatlanul elmúlt pillanat örök veszteségét tárják elénk. Dombay Lelly művészete érzelmes, de nem hivalkodó; személyes hangvételű, de nem tolakodó; határozottan halad a maga útján, s mégis szerény. Önmaga harmóniáját illetve harmónia vágyát közvetítik képei, éppen ez, ami végigkísérte életét és művészetét. Egyéni kiállítások 1978 • Galerie de la Tournelle, Párizs 1979 • National Art Center, New York • Koffler Gallery, Torontó 1980 • Mas d'Artigny, St. Paul (FR) 1981 • M. Municipal de St. Paul (FR) • Galerie Montfleury, Cannes (FR) 1982 • Salon du Louvre, Menton (FR) 1982 • Görög templom, Vác 1983, 1985 • Mas d'Artigny, St. Paul (FR) 1985 • Magyar Képzőművészeti Főiskola 1986 • Művelődési Központ, Győr • Kanadai Nagykövetség, Budapest 1988 • Bartók Béla Művelődési Központ, Szeged 1989 • Budapest Galéria, Budapest Válogatott csoportos kiállítások 1976 • Art Gallery of Hamilton (CA) 1977 • Gallery 93., Ottawa 1978 • Magyar Képzőművészeti Főiskola 1979 • Womenart, Lincoln Center, New York 1980 • XVI. Grand Prix International de la Peinture de la Côte d'Azur, Cannes (FR) 1980 • Exposition France-Canada, Cannes (FR) 1982 • Tisztelet a szülőföldnek. Külföldön élő magyar származású művészek II. kiállítása, Műcsarnok, Budapest 1983 • Arteder, Bilbao 1983 • Fiber Art '83, St. Laurence Művészeti Központ, Torontó 1984 • Château M., Cagnes-Sur-Mer (FR) 1985 • 4. éves művészeti kiállítás, Torontó Ducza Anikó Ducza Anikó, Jánosiné (Budapest, 1942. augusztus 8. –) olimpiai bronzérmes tornász, edző. Első férje Jánosi Ferenc röplabdázó, második férje Lantos László úszó, edző, újságíró. Lányai, Jánosi Zsuzsa és Lantos Gabriella tőrvívók. Élete 1942. augusztus 8-án született Budapesten, Ducza László és Ráczy Lenke gyermekeként. 1960-ban érettségizett a Hámán Kató Leánygimnáziumban. A Testnevelési Főiskolán 1970-ben tanári, majd 1974-ben tornász szakedzői diplomát szerzett. 1957 és 1968 között a Bp. Honvéd tornásza volt. 23-szoros magyar bajnok, ebből öt alkalommal összetett egyéniben első. 1962-ben a prágai világbajnokságon gerendán, 1964-ben a tokiói nyári olimpiai játékokon talajon bronzérmet szerzett. 1965-ben és 1966-ban az év magyar tornásza volt. 1969-től edzőként dolgozott. 1969 és 1970 között a Bp. Honvéd, 1970 és 1976 között a Vasas, 1971 és 1972 között a magyar női válogatott edzője volt. 1972-ben a müncheni nyári olimpiai játékokon irányításával a női válogatott csapatban bronzérmes lett. 1976 és 1979 között testnevelő tanárként dolgozott. 1979-től divatáru kiskereskedéssel foglalkozott. Sikerei, díjai Tornászként Olimpiai játékok bronzérmes: 1964, Tokió, talaj 5.: 1964, Tokió, összetett, csapat, 1968, Mexikóváros, összetett, csapat Világbajnokság bronzérmes: 1962, Prága, gerenda (holtversenyben) 4.: 1966, Dortmund, gerenda (holtversenyben) 5.: 1966, Dortmund, összetett, csapat Országos bajnokság összetett egyéni bajnok: 1958, 1961, 1962, 1965, 1966 talaj bajnok: 1957, 1958, 1960, 1961, 1962, 1964, 1965, 1966, 1968 lóugrás bajnok: 1961, 1962, 1964, 1965 gerenda bajnok: 1965, 1966 csapat bajnok: 1965, 1966, 1967 Az év tornásznője: 1965, 1966 Edzőként Olimpiai játékok bronzérmes: 1972, München, női válogatott, csapat Díjai, elismerései A magyar tornasport halhatatlanja (2013) A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2017) Líceum (Eger) Az egykori egri líceum épülete az Eszterházy téren áll a bazilikával szemben, a domb lábánál; főbejárata a Eszterházy térről nyílik. Története A líceumot Barkóczy Ferenc püspök kezdte építtetni 1761-ben, mert ebben az épületben kívánta elhelyezni az általa alapítani kívánt egri egyetemet (universitast). Az első tervező Josef Ignaz Gerl volt. Miután Barkóczy esztergomi hercegprímás lett, őt a püspöki székben 1762. június 29-én Eszterházy Károly követte. Elődje terveit örömmel üdvözölte, és utasította az építészt, hogy az eredetileg földszintesnek szánt épület helyett egyemeleteset tervezzen — ebben a(z 1763 márciusában elkészült) változatban már a csillagász torony és a könyvtár is szerepelt. A tereprendezési munkálatokat 1762-ben kezdték meg. Időközben az angolkisasszonyok mai iskolájának épületében (Kossuth u. 8.) működött, ún. „Foglár-féle jogi iskola” (Collegium Iuridicum) épülete életveszélyessé vált; azt át kellett terveztetni és építeni. Emiatt Egerben több évre le kellett állítani a jog oktatását. Ráadásul a papneveldében se volt elég hely, ezért Eszterházy másodszor is utasította az építészt a tervek átdolgozására, még egy emelet ráépítésére. Gerl ezt erősen nehezményezte, arra hivatkozva, hogy terveit egyszer már jóváhagyták. Ezért a püspök elvette tőle a munkát, kártalanította Gerlt, és a második áttervezést Fellner Jakabra bízta. Az épület felépítéséhez végül is több mint húsz év kellett. Az építészek az alábbi rendben követték egymást: 1761–1764: Josef Ignaz Gerl ; 1764–1779: Fellner Jakab ; 1780–1782: Grossmann József ; kivitelező: Francz József, Povolni János. Eszterházy az építkezést végig figyelemmel kísérte; ha kellett, magánvagyonából pótolta a költségvetés hiányait. Az eredeti terveket többször is megváltoztatta, a belső kiképzés jellegét személyesen határozta meg, a felszerelés beszerzését, a freskók festését ugyancsak személyesen ellenőrizte. Az épület 1785-re elkészült, de az egyetem alapítását sem Mária Terézia, sem utóda, II. József nem engedélyezte. Az 1777-ben kiadott Ratio Educationis 14. paragrafusa kimondta, hogy Magyarországon csak egy egyetem működhet, mégpedig a budai. A tervezett egri Universitas a líceum rangot kapta meg: ez a 18. századi Magyarországon olyan intézményegyüttes volt, amelyben a gimnáziumhoz felsőfokú képzést nyújtó tagozat is kapcsolódott. Különféle egyéb oktatási célokra is hasznosították. Működött itt: papnevelde, tanítóképző (1852-től; ide járt 1878–1881 között Gárdonyi Géza is), jogakadémia, egyházi nyomda és rajziskola is. 1949-ben, az államosítás után a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Főiskolai Karát telepítették ide. A kar a következő évben önállósult; a líceum a főiskola főépülete. Az épület A hatalmas, szabadon álló, kétemeletes épület nagy, négyzet alaprajzú udvart keretez; az udvarba benyúlik a nyugati épület udvari homlokzatának középtengelyében kialakított lépcsőház. Homlokzatainak középtengelyéből erősen kiülő, háromtengelyes, timpanonos középrizalit és kevésbé kiülő, kéttengelyes oldalrizalitok emelkednek ki, a középrizalitban konzolokon nyugvó, első emeleti erkéllyel. A főhomlokzaton a barokk stílusjegyei között a copf stílus (XVI. Lajos stílus) díszítő elemei is megtalálhatók. A főhomlokzat és a két oldal közepét az első emeleten egy-egy nagy terem foglalja el. Ezek olyan magasak, hogy a második emelet mennyezetéig érnek. A főbejárat feletti díszteremben tartották egykor az ünnepélyes vitavizsgákat, amiken a vitafelek a két, az emeleti részen egymással szemben kialakított erkélyről képviselhették álláspontjukat. Mára kissé megkopott mennyezeti freskóját Franz Sigrist (1727–1803) osztrák festő készítette (1794-ben). A freskó a négy tervezett egyetemi fakultást: jogtudomány, teológia, orvosképzés, természettudományok mutatja be szimbolizáltan. Ma különböző ünnepségeket tartanak itt; nemcsak iskolai ünnepségeket, de különböző konferenciákat is. A keleti homlokzat középtengelyében csillagvizsgáló torony emelkedik, az Egri csillagda. Az 53 m magas, vaskos torony alsó szintje enyhe, lesarkított rizalit, amit a főpárkány magasságában timpanon koronáz, az első emeleten pedig konzolos erkély díszít kovácsoltvas mellvéddel. A földszint, a lépcsőházak, emeleti folyosók, könyvtár, kápolna, díszterem egyaránt boltozottak. Az épület keleti oldalán emelt torony ablakait fekete vasspaletta fedi ott, ahol 1776-ban megnyitották az akkor korszerű eszközökkel fölszerelt csillagvizsgálót, az Egri csillagdát. Az egri csillagászati dél a múzeum nagytermén átlósan áthaladó márványcsíkon jeleníthető meg. II. József magyar király 1784-ben betiltotta az intézmény működését, így az osztrák és angol műszerek, amiket nem fejlesztettek tovább, apránként elavultak. A lépcsőkön feljebb haladva egy kicsi szobába, a csillagász melegedőjébe pillanthatunk be, még feljebb a teraszról gyönyörű kilátás nyílik. A teraszon lévő építményt kupola koronázza. Ennek két oldalán hengeres szerkezeteket helyeztek el. Az északi forgó hengerből egy tükör és lencse az alatta lévő szinten kialakított kicsinyke, besötétített szobában álló fehér asztalra vetíti a város látképét. Az 1779-ben üzembe helyezett camera obscurát Edinburghben gyártották. Hell Miksa, az intézmény első csillagásza azért működtette ezt „városnéző eszközt”, hogy szórakoztassa vele a város lakóit és látogatóit. A déli homlokzat középrizalitjában nincs erkély, azt íves oromzat koronázza. A déli oldal nagytermét az érdeklődők is megtekinthetik. Ezt Eszterházy püspök eredetileg egyetemi könyvtárnak szánta; végül a Főegyházmegyei Könyvtár központja lett. A 19 m * 11 m * 15 m-es terembe tíz ablakon jut a fény. Mennyezetének freskóját Kracker János Lukács és segédje (később veje) Zach József festette 1778-ban: a sajátos érzékcsalódást keltő ábrázolásmóddal kupolásnak látszó terem mennyezetén gótikus templomi környezetben a tridenti zsinat egy ünnepélyes ülését láthatjuk. Az északi épületben található kápolna mennyezetét Franz Anton Maulbertsch: Az üdvözültek című freskója (1794) díszíti. A kápolna az államosítás után egy évtizedig üresen állt, majd 1959-ben a Főegyházmegyei Könyvtár tulajdonába került. A színházterem freskója Wittmann János munkája (1781). Műemlék: törzsszáma 2025 (helyrajzi száma: 4949). Val della Torre Val della Torre (piemonti nyelven Val dla Tor ) egy község Olaszországban, Torino megyében. Elhelyezkedése Val della Torre folyója a Casternone, és területe több hegyet is érint: Monte Musinè (1150 m), Monte Curt (1132 m), Monte Arpone (1602 m) és a Monte Lera (1368 m). Szomszédos települések: Almese, Alpignano, Caselette, Givoletto, Rubiana, San Gillio, Varisella és Viù Az utolsó meghajlás (kötet) Az utolsó meghajlás című kötet Sir Arthur Conan Doyle Sherlock Holmes-ról szóló hét (az amerikai kiadásokban, és néhány brit kiadásban nyolc) történetét tartalmazza, ezenkívül a kötetben megjelenő novellák közül az utolsó novella címe is ez. Eredetileg az 1908 és 1913 között publikált különböző Holmes-történetek gyűjteménye ez, ami tartalmazza a vele azonos című, 1917-ben kiadott novellát is. Doyle először "Sherlock Holmes visszaemlékezései"-nek akarta elnevezni a kötetet, de miután a Standard Magazinban megjelent az "Az utolsó meghajlás" című novellája, megváltoztatta véleményét, és erről nevezte el novelláskötetét. Néhány kiadás "Az utolsó meghajlás" helyett mégis "Sherlock Holmes visszaemlékezései" címen jelent meg. A "Wisteria-lak titka" sem e néven jelent meg, hanem - hosszúsága miatt - egy két részből ("Mr. John Scott Eccles rendkívüli felfedezése" és "San Pedro tigrise") álló novellaként. Novellák a kötetben A Wisteria-lak titka A Vörös Kör esete A Bruce-Partington-tervek elrablása A haldokló detektív Lady Frances Carfax eltűnése Az ördög lába Az utolsó meghajlás A legtöbb amerikai kiadásban A rejtelmes doboz története is e kötet része, míg ugyanez a novella az angol kiadásokban a Sherlock Holmes emlékiratai című kötetben szerepel. Hongkong a 2011-es úszó-világbajnokságon Hongkong a 2011-es úszó-világbajnokságon 23 sportolóval vett részt. Szinkronúszás Him Nga Lam Roma mediátor A roma mediátor a romák és nem romák között vállal közvetítő szerepet annak érdekében, hogy a két közösség közötti egyenlőtlenségeket, konfliktusokat és előítéleteket enyhítse. A roma mediátor szerepköre általánosabb kontextusban az interkulturális mediátorénak felel meg, aki etnikai, kulturális vagy nemzeti közösségek között vállal közvetítő szerepet. A roma mediátor feladata, hogy elősegítse a párbeszédet és az együttműködést a roma kisebbség és a különböző köz- vagy helyi intézmények (többségében nem roma dolgozói) között és ez által javítsa a kisebbség információhoz, különböző szolgáltatásokhoz és támogatásokhoz való hozzáférését. A mediáció eszközeit számos szakterületen alkalmazzák, de a roma mediátorok leggyakrabban az oktatáshoz, lakhatáshoz, egészségügyi és szociális ellátáshoz való jog érvényesítésének támogatásában aktívak. Az egyes szakterületeken a mediátorok megnevezése eltérő lehet (például roma dajka, roma pedagógiai asszisztens, roma pedellus, családi koordinátor, esélynövelő koordinátor, családi mentor). A Roma mediátor feladatai A roma mediátorok sokrétű tevékenységet folytatnak. Míg az általános értelemben vett mediáció során a mediátor egy semleges pozíciót tölt be, az interkulturális mediáció sikerességének egyik kulcseleme, hogy a mediátor lehetőleg roma származású és a helyi közösség szerves része legyen, ismerje problémáit, és átlássa az állami intézményrendszer adta lehetőségeket és működési mechanizmusát. A siker szempontjából elengedhetetlen, hogy a roma mediátor egyaránt élvezze a helyi roma közösség és a többségi társadalom képviselőinek bizalmát és elismerését. A közösségi interakciók Számos kutatás támasztja alá a hipotézist, hogy a romák legjelentősebb problémái alacsony szociális és gazdasági státuszukból erednek, míg ezeket a többségi társadalom hajlamos származásukhoz kötni („etnicizálni”). A közösségközi interakciók így gyakran előítéleteken alapulnak, és sokszor vezetnek diszkriminációhoz, társadalmi kirekesztettséghez és a társadalmi egyenlőtlenségek növekedéséhez. A romák folyamatos kudarcélményei az oktatás, a munkaerőpiac, az egészségügyi és szociális ellátás területén is negatívan befolyásolhatják intézményekhez való viszonyukat. A problémák megértése és megértetése komoly előrelépést jelenthet a kirekesztettek és a közintézmények dolgozói közötti partneri viszony kialakításában. Az egyén és az intézmény közötti mély szakadékot kívánja áthidalni a mediátor, aki a problémák feltérképezése után, személyre szabott tanácsadással, felvilágosítással tud szolgálni arról, hogy miként lehet a problémáikat orvosolni. A roma közösség tagjai és a mediátor között sok esetben bizalmi viszony alakul ki, amelyre egy hivatali ügyintéző esetében nem lenne lehetőség. Ezen felül a hivatali környezet és működési mód kevésbé ad lehetőséget arra, hogy a problémákat komplexen, részletekbe menően lehessen kezelni. A roma mediátor szerepe A mediátoroknak komoly szerepük van a megelőzési mechanizmusok kialakításában, a problémák korai azonosításában és kezelésében. Ezekre kiváló példa az oktatás terén kialakult gyakorlat, mely során a mediátor külön figyelmet fordít az iskolából gyakran kimaradó tanulókra. Ilyen esetben a mediátor célja a hiányzás okainak feltérképezése, majd a tanulóval és családjával együtt történő megoldáskeresés. Hasonlóképpen az egészségügy területén a mediátor hatékonyan kiegészítheti a védőnők, orvosok és nővérek munkáját mind a kötelező védőoltásokhoz való hozzáférés kapcsán, mind egészségüggyel kapcsolatos figyelem felkeltéssel, a szűrővizsgálatok fontosságának megértetésével Nem elhanyagolható, hogy a roma mediátor példaképként is szolgálhat a közösség tagjai számára, ezáltal önbizalmat adhat a kisebbség csoportja számára, hogy a szakmai érvényesülés nem vonja okvetlenül maga után a roma identitásról való lemondást. Ezen felül a mediátor sikeresen közvetítheti a roma kultúrát és értékeit a többségi társadalom felé, és hitelesen képviselheti a romák helyi érdekeit. Mindezek összessége elősegíti a kölcsönös együttműködést, és a romák társadalmi integrációját. Nemzetközi kitekintés A mediáció eszközeit a romák társadalmi felzárkóztatására már az 1980-as évek folyamán elkezdték alkalmazni Spanyolországban, amely legfőképpen a család és iskola közötti kapcsolat támogatására szorítkozott. Ugyanezt a feladatot ellátva roma mediátori programok indultak az Egyesült Királyságban és Franciaországban, és az ezredforduló környékén számos pilot projekt indult közép- és kelet-európai országokban az oktatás és az egészségügy terén. A programok javarészt az Európai Unió vagy egyéb nemzetközi szervezet támogatásával valósultak meg. A mediáció eszközeinek használata újabb lendületet kapott a 2010 utáni időszakban, amikor az EU közös lépésekre szólította fel a tagállamokat a roma integráció erősítése érdekében. Ezzel egyidejűleg az Európa Tanács képzési programot indított roma mediátorok számára. A ROMED programban Magyarország is részt vesz. 2011-ben és 2012-ben a projekt keretén belül 20-20 roma származású mediátor vett részt a képzéseken. Míg az első szakasz legfőképp a képzésre korlátozódott, a ROMED második szakasza a mediáció helyi implementációjára helyezte a hangsúlyt. Magyarországon tíz települést választottak ki a mediáció helyi szintű megvalósítására. Roma mediátorok képzésére és alkalmazására többnyire csak különböző projektek keretén belül kerül sor. Ezáltal a mediátorok hosszú távú, fenntartható foglalkoztatása számos kérdést és bizonytalanságot vet fel. Magyarországi jó gyakorlatok A Roma Oktatási Alap „Egy Jó Kezdet” nevű projektje a hátrányos helyzetű roma gyerekek óvodai neveléshez való hozzáférését kívánja komplex módszerek alkalmazásával támogatni. A mediátorok kulcsszerepet töltenek be programban. A családi látogatások alkalmával elősegítik a család és az óvoda közötti kommunikációt, tudatosítják az óvodai nevelés fontosságát a gyermek fejlődésében és sikeres iskolai érvényesülésében. Az ún. Meséd programmal az anyukák olvasási, nevelési szokásaikat fejlesztik, mely mind az anyákra, mind gyermekeik fejlődésére pozitívan hatnak. A szülők egy-egy foglalkozást tartva személyesen is részt vesznek az óvodai nevelésben. Az „Egy Jó Kezdet” program nyolc kelet-magyarországi településen valósul meg. Magyarországon kívül a program Romániában, Szlovákiában és Macedóniában fut. A program 2014-ben már a harmadik szakaszba lépett és felmérések szerint pozitív változásokat váltott ki mind a gyermekek kora gyermekkori fejlesztése, mind az anyák, családok körében. Az egészségügy területén az „Együtt a jobb egészségért, értünk, velünk” nemzetközi program szintén az interkulturális mediáció eszközeit alkalmazza az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés és egészség-tudatos életmód megerősítésére és támogatására a hátrányos helyzetűek körében. A program kezdetétől, 2012-től roma mediátorokat képeztek ki Ózdon, Kántorjánosiban és Nagyecseden. 2013-ban pedig Porcsalma és Nyírbátor is csatlakozott. A program Magyarországon kívül Bulgáriában, Romániában és Szlovákiában is megvalósul. 4105 Tsia A 4105 Tsia (ideiglenes jelöléssel 1989 EK) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eleanor F. Helin fedezte fel 1989. március 5-én. Foulenay Foulenay település Franciaországban, Jura megyében. Lakosainak száma 84 fő (2015). Foulenay Les Deux-Fays, Champrougier, La Chassagne, Chaumergy, Chemenot és Le Villey községekkel határos. Népesség A település népességének változása: The Sun Sessions A The Sun Sessions egy válogatásalbum Elvis Presley 1954 és 1955 közötti felételeiből. Számok „That's All Right” (Arthur Crudup) – 1:57 (1954) „Blue Moon of Kentucky” (Bill Monroe) – 2:04 (1954) „I Don't Care If the Sun Don't Shine” (Mack David) – 2:28 (1954) „Good Rockin' Tonight” (Roy Brown) – 2:14 (1954) „Milkcow Blues Boogie” (Kokomo Arnold) – 2:39 (1955) „You're a Heartbreaker” (Jack Sallee) – 2:12 (1955) „I'm Left, You're Right, She's Gone” (Stan Kesler, William Taylor) – 2:37 (1955) „Baby Let's Play House” (Arthur Gunter) – 2:17 (1955) „Mystery Train” (Herman Parker Jr., Sam Phillips) – 2:26 (1955) „I Forgot to Remember to Forget” (Kesler, Charlie Feathers) – 2:30 (1955) „I'll Never Let You Go (Lil' Darlin')” (Jimmy Wakely) – 2:26 (RCA 1956) „Trying to Get to You” (Rose Marie McCoy, Charles Singleton) – 2:33 (RCA 1956) „I Love You Because” (Leon Payne) – 2:33 (RCA 1956) „ Blue Moon ” ( Richard Rodgers , Lorenz Hart) – 2:41 (RCA 1956) „Just Because” (Sydney Robin, Bob Shelton, Joe Shelton) – 2:34 (RCA 1956) „I Love You Because” (Second version) (Payne) – 3:25 (RCA 1956) Farkas Péter (író) Farkas Péter (Budapest, 1955. november 15. –) magyar író, szerkesztő, újságíró. Életpályája Szülei: Farkas Gyula és Dénes Zsuzsanna. 1976-1979 között a csepeli Ho Si Minh Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakos hallgatója, de öt félév után abbahagyta tanulmányait. 1977-1979 között szellemi segédmunkákból élt. Ezután önálló gazdálkodó Dömsödön 1979-1981 között. 1979-ben – Németh Gáborral – szamizdat kötetet adott ki Túlpartról címmel, részt vett demokratikus ellenzéki megmozdulások szervezésében, lebonyolításában (köztük SZETA, az 1979-es aláírási akciók). 1982-ben emigrál, Aachenben, 1986-tól Kölnben él. Németországban rádiós újságíróként dolgozik és az ASA-European művészeti egyesület egyik szervezője. A nyolcvanas évek végén az Irodalmi Levelek füzetsorozat kiadója Petri Györggyel és Tóth Gábor Ákossal. 1990-től az Edition Nekrophil kiadója. A Gólem című, folyamatosan alakuló hipertextet 1996-tól közli az interneten. További munkái a Magvető Könyvkiadónál jelennek meg. 2005 óta antikvárius. Művei Túlpartról, 1979 Szféra-antológia, 1980-1982. Zárójelentés. Dalos György, Farkas Péter, Fráter András, Garaczi László, Hajdu Zsuzsa, Könczöl Csaba, Mezei Péter, Németh Gábor, Petri György, Tóth Gábor írásaiból ; s.n., Bp., 1982 [ s zamizdat ] Századvégem, 1988 Háló. Szinopszis ; Jelenkor, Pécs, 1996 ( Élő irodalom sorozat ) Gólem – hipertext, 1996-2005 Törlesztés. Kivezetés a Gólemből, Magvető, 2004 Nyolc perc, Magvető, 2007 Kreatúra, Magvető, 2009 Johanna. Cold song ; Magvető, Bp., 2011 Nehéz esők (Hard Rain), Magvető, 2013 Montmotier Montmotier település Franciaországban, Vosges megyében. Lakosainak száma 48 fő (2015). Montmotier Ambiévillers és Fontenoy-le-Château községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 2824 Franke A 2824 Franke (ideiglenes jelöléssel 1934 CZ) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Karl Wilhelm Reinmuth fedezte fel 1934. február 4-én. Kubik Béla Kubik Béla (Vatta, 1860. április – Mezőkövesd, 1914. május 22.) Borsod vármegye főispánja, az önálló törvényhatósági jogot szerzett Miskolc első főispánja, Kubik Gyula neves vasútépítő mérnök testvére. Élete Egyetemi tanulmányait a budapesti József Műegyetemen végezte, ahol mérnöki diplomát szerzett, majd önkéntes éveit letöltvén tartalékos huszárhadnagyi rangban szerelt le, majd bekapcsolódott a Borsod vármegyei közéletbe, ahol csakhamar a megyei törvényhatósági bizottság tagja lett. Eközben aktív sportolója volt és maradt a Magyar Atlétikai Klubnak is. Az 1896-os választásokon jutott be először a parlamentbe az Függetlenségi és 48-as (Justh) Párt (avagy Kossuth-párt) színeiben. Az Országgyűlésben hamar a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt egyik legagilisebb és legtemperamentumosabb tagja lett. Az 1901-es, 1905-ös és az 1906-os választásokon is sikerült bejutnia, mindannyiszor a mezőcsáti választási kerületből. Kubik Béla a második Wekerle-kormány megalakulását követően, 1906 és 1910 között volt Borsod vármegye főispánja. Beiktatásakor mondott beszédében politikai jellegű nézeteit fejtette ki. Először az előző kormány erőszakos intézkedéseiről szólt, amikor a megye megtagadta a kormányrendeletek végrehajtását és visszautasította a kinevezett főispánt, Brezovay Andrást, ugyanakkor beszélt arról is, hogy a fennálló rendet meg kell tartani. Elmondta, hogy közel két évtizede áll a megye szolgálatában, s ennyi idő alatt „több-kevesebb szerencsével igyekeztünk hagyományainkat, újításainkat vármegyénk érdekében érvényesíteni”. Beiktatásakor Miskolc elválása még nem tűnt aktuálisnak, noha az ez irányú törekvések már korábban elkezdődtek. Wekerle Sándor miniszterelnök és Andrássy Gyula belügyminiszter (ezért mindketten Miskolc díszpolgárai lettek) megértette a város, illetve Szentpáli István törekvéseit, de Kubik is sokat segített benne. A Miskolc önállóvá válásáról szóló törvényjavaslatot 1907. november 26-án szavazta meg a képviselőház (1907. évi LI. törvénycikk „Miskolci rendezett tanácsú városnak törvényhatósági joggal felruházásáról”), és ezt követően megkezdődtek a szétválással kapcsolatos tárgyalások. Tarnay Gyula alispán és Szentpáli István polgármester között, a bizottságokban is gyakran igen feszült hangulat alakult ki. Ezeket a villongásokat Kubik Béla korrekten és semlegesen kezelte, és 1908. december 11-én megbízták Miskolc főispáni teendőivel is. A város közgyűlésének alakuló ülése 1908. december 14-én volt, amelyen a megye tisztikara is részt vett, és a levezető elnök Kubik főispán volt. Kubik Béla politikai nézeteit tekintve egyre inkább ellenzékivé vált, minden kormány és kormánypárt ellenzékévé (miközben saját pártja a szövetkezett ellenzék tagjaként épp kormánypárt volt). Azt tartották róla, hogy a megyegyűlésben ő volt az „utolsó kuruc”. 1910 márciusában lemondott főispáni posztjáról, hogy országgyűlési képviselőként megmérethesse magát, de a választásokon Görgey Lászlóval szemben alulmaradt. Ezután visszavonult a közélettől és a Mezőkövesd melletti Csincsepusztán élt. 1914 májusában váratlanul, szívinfarktus következtében hunyt el. Csavarvonal A csavarvonal, más néven hélix térgörbe, mely úgy származtatható, hogy egy henger, kúp vagy gömb felületén egy pont egyenletes sebességgel mozog a felület tengelye irányában, és közben egyenletes szögsebességgel forog a felületen a tengely körül. A csavarvonal fontos a biológiában, a DNS molekula atomjai kettős csavarvonal mentén rendeződnek el, de több protein molekula is csavarvonal alakú. Műszaki alkalmazása is gyakori, rugó, dugóhúzó, csavar, csigahajtás esetén találkozni vele. A sodrott kötélben a pászmák szintén csavarvonal alakban helyezkednek el. A csavarvonal bal- illetve jobbsodrású lehet. Jobbsodrású a csavarvonal, ha a pont tengelyirányú mozgásához az óramutató járásával egyező irányú forgás tartozik (tehát ahogy egy csavar befelé csavarodik). A bal sodrású csavarvonalnál a tengelyirányú mozgáshoz az óramutató járásával ellentétes irányú forgó mozgás tartozik. A jobbforgású csavar elmozdulással és elfordulással nem, csak tükrözéssel vihető át balforgású csavarba és viszont. A legtöbb csavar kötőelem jobbforgású, csak kivételes esetben készítenek balmenetű csavarokat, azokat a csavaron jól látható és el nem távolítható módon jelölni is kell. A fehérjék molekulájának csavarvonala és a DNS A és B alakja jobbsodrású, a Z alakú DNS molekula balsodrású. A csavarvonal menetemelkedése az a tengelyirányú távolság, ami alatt a származtató pont egy teljes fordulatot tesz meg. Hengerre írható csavarvonal Az sugarú, menetemelkedésű csavarvonal vektoros egyenlete: ahol vagy paraméteres egyenlete: A csavarvonal görbülete állandó: csavarodása (torziója) szintén állandó: Megjegyzendő, hogy a hengeres csavarvonal az egyetlen térgörbe, melynél mind a görbület, mind a csavarodás zérótól különböző állandó. Hengerfelületen két tetszőleges pont közötti legrövidebb út (geodetikus vonal) egy csavarvonal szakasz. Ez könnyen ellenőrizhető, ha egyik alkotója mentén felvágjuk a hengert és kiterítjük, akkor a csavarvonal egyenessé alakul. A mókusok ezt jól tudják, ki is használják, miközben futkároznak a fatörzseken. A görbület és csavarodás viszonya: Az összes csavarvonal szükséges és elégséges feltétele az, hogy a görbület és csavarodás viszonya állandó legyen (Lancret tétele). Más csavarvonalak Az félkúpszögű, origó csúcsú, z tengelyű kúpra írt csavarvonal egyenlete: ahol a csavarvonal kezdő sugara, a paramétertől a menetek sűrűsége függ. Ennek a görbének az érintője állandó szöget zár be a kúp tengelyével. A gömbfelületre írt olyan görbe, melynek érintője a gömb egy meghatározott tengelyével állandó szöget zár be, a gömbre írt csavarvonal vagy loxodroma. Forrás Pattantyús Gépész- és Villamosmérnökök Kézikönyve 2. kötet. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1961. Jude Law David Jude Heyworth Law (London, 1972. december 29. –) BAFTA-díjas angol színész, producer. Élete 12 évesen (1984) iratkozott be a National Youth Music Theatre-be, de 17 évesen (1989) kirúgták onnan. Law londoni színpadokon lépett fel. Tehetségére hamar felfigyeltek, még a Broadwayen is megfordult. A brit közönség 1994-ben ismerte meg, amikor Sadie Frost, Sean Bean és Jonathan Pryce mellett játszott a Shopping című filmben, de 3 évvel később Stephen Fry mellett is letette a névjegyét az Oscar Wilde szerelmeiben (Wilde). Első fontosabb hollywoodi filmszerepét 1997-ben kapta Ethan Hawke és Uma Thurman partnereként a Gattaca című utópisztikus sci-fiben. Még szintén abban az évben egy homoszexuális karaktert formált meg Clint Eastwood az Éjfél a jó és a rossz kertjében (Midnight in the Garden of Good and Evil) című filmjében. 1998-ban két angol kisköltségvetésű produkcióban is szerepelt, a Végső vágásban (Final Cut) és a Krokodilok bölcsességében (The Wisdom of Crocodiles). Rá egy évvel David Cronenberg eXistenZ című sajátos filmjében tűnik fel Jennifer Jason Leigh partnereként, de az igazi áttörés Law számára A tehetséges Mr. Ripley (The Talented Mr. Ripley) volt, ahol olyan jól játszott, hogy Oscar-díjra is jelölték a legjobb mellékszereplő kategóriában. 2001-ben főszerepet kap az Ellenség a kapuknál (Enemy at the Gates) című háborús eposzban, a filmben többek között szerepel Joseph Fiennes, Rachel Weisz és Ed Harris is. Ezután Steven Spielberg egy android szerepét osztja rá a nagy sikerű Mesterséges értelemben (Artificial Intelligence). 2002-ben Tom Hanks ellenfeleként, könyörtelen bérgyilkosként tűnik fel a Sam Mendes rendezte A kárhozat útja (Road to Perdition) című gengsztermoziban. Egy évvel később Anthony Minghella "barátságosabb" szerepet szán neki a Hideghegyben (Cold Mountain), egy déli katonaszökévényt alakít a polgárháború sújtotta Amerikában, ami szintén egy Oscar jelölést ért. A filmben illusztris hölgytársaságban, Nicole Kidman és Renée Zellweger mellett dolgozott. 2004-ben Law több produkcióban is feltűnt. Egy vígjátékkal nyitotta az évet, I Heart Huckabees, majd egy nem túl sikeres sci-fiben, a Sky kapitány és a holnap világában (Sky Captain and the World of Tomorrow) játszott főszerepet, melyet producerként is jegyzett. Ezután az Alfie című keserédes vígjáték újbóli feldolgozásában alakított címszerepet. Ezután következett Patrick Marber nagy sikerű színpadi művéből adaptált Közelebb (Closer) című dráma, amelyben Clive Owen, Julia Roberts és Natalie Portman társa volt. Egy jelenet erejéig Law Martin Scorsese Aviátor (The Aviator) című filmjében is feltűnt Errol Flynn szerepében, de a hangját is kölcsönözte A balszerencse áradása (Lemony Snicket) című sötét tónusú mesefilmben. A nagy iramú 2004-es év miatt Law 2005-ben nem vállalt munkát, hanem inkább a munka fáradalmait pihente ki. 2006-ban Sean Penn, Anthony Hopkins és Kate Winslet partnereként tűnt fel ismét a filmvásznon A király összes embere (All the King's Men) című nagy sikerű klasszikus újraforgatásában. Ezután Law figyelme a könnyedebb műfaj felé fordult, a Holiday című romantikus vígjátékban játszott, a partnere ismét Kate Winslet volt. 2016-ban megkezdődik "Az ifjú pápa" forgatása. Law alakítja Lenny Belardot, aki minden várakozás ellenére a legfiatalabb és egyben az első amerikai pápa lesz. Ellentmondásos karaktere a hit és a kétségek kettősségére épül. A sorozatban a régi díszletek kontrasztja az újkori technológia lesz, ezeket a rendező, Paolo Sorrentino nagyon hangsúlyosan mutatja be. Érdekesség, hogy Law úgy alakítja az ifjú pápát, hogy nem katolikus, a forgatás előtt olvasta el a Bibliát, hogy hiteles karaktere legyen. Filmjei Mesterdetektív ( 2007 ) színész, producer My Blueberry Nights - A távolság íze ( 2007 ) Bűnös viszonyok ( 2006 ) Holiday ( 2006 ) A király összes embere ( 2006 ) Alfie ( 2004 ) Aviátor ( 2004 ) Közelebb ( 2004 ) A balszerencse áradása ( 2004 ) Multik haza! ( 2004 ) Sky kapitány és a holnap világa ( 2004 ) színész, producer Hideghegy ( 2003 ) A. I. – Mesterséges értelem ( 2001 ) Ellenség a kapuknál ( 2001 ) eXistenZ – Az élet játék ( 1999 ) A tehetséges Mr. Ripley ( 1999 ) Krokodilok bölcsessége ( 1998 ) Született szerelmesek ( 1998 ) Végső vágás ( 1998 ) Gattaca ( 1997 ) Oscar Wilde szerelmei ( 1997 ) Csillagvirágok ( 1996 ) Éjfél a jó és rossz kertjében ( 1996 ) A daru ( 1994 ) Shopping ( 1994 ) Sherlock Holmes Naplójából - Shoscombe hercege : Joe Barnes ( 1990 ) N.K. Aminata Savadogo Aminata Savadogo (Riga, 1993. január 9. –), művésznevén Aminata, lett–burkina fasói énekesnő, dalszerző. Ő képviseli Lettországot a 2015-ös Eurovíziós Dalfesztiválon, Bécsben a Love Injected (magyarul: Befecskendezett szerelem) című dalával. A döntőben 186 pontot sikerült összegyűjtenie, így a hatodik helyezést érte el. Élete és pályafutása Aminata 1993. január 9-én született Rigában, egy lett–orosz anyától és egy burkina fasói apától. Jelenleg a Lett Tudományegyetem közgazdaságtan szakán tanul. Már 15 évesen szerepelt a Krodziņā pie Paula című műsorban, 17 évesen pedig a Muzikālā banka című showban is. A Koru kari 3 (az ausztrál Battle of Choirs lett változata) című versenyen is indult, a Golden nevű kórus tagjaként. 2014-ben megnyerte a Jaunā talantu fabrika című tehetségkutató műsort. 2015. április 8-án adja ki első stúdióalbumát Inner Voice címmel. Eurovíziós Dalfesztivál Nemzetközi ismeretségre először 2014-ben tett szert, a Dziesma című eurovíziós dalválasztó műsor versenyzőjeként, ahol az I Can Breathe (magyarul: Tudok lélegezni) című dalával ötödik helyezést ért el. 2015-ben visszatért a megújult, Supernova című dalválasztó műsorba, amit meg is nyert, így övé lett a megtiszteltetés, hogy képviselje Lettországot a 2015-ös Eurovíziós Dalfesztiválon, Bécsben. Diszkográfia Albumok Inner Voice (2015) Kislemezei I Can Breathe (2014) Leave Love My Bleeding (2014) Love Injected (2015) Koszorú A koszorú kör alakú levél- és/vagy virágfüzér, mely vágott vagy újabban utánzott művirágból készül. Már az ókorban ünnepi díszül szerepelt az áldozatok és a lakomák alkalmával; a harcban vagy a versenyjátékban a győztest, vagy a kiváló polgárokat is koszorúval szokták volt megtisztelni. Kegyeleti sírdíszként is szolgál. Vučja Lokva Vučja Lokva, település Szerbiában, a Raskai körzet Novi Pazar-i községében. Népesség 1948-ban 222 lakosa volt. 1953-ban 278 lakosa volt. 1961-ben 256 lakosa volt. 1971-ben 245 lakosa volt. 1981-ben 242 lakosa volt. 1991-ben 113 lakosa volt. 2002-ben mindössze 15 lakosa volt, akik mind bosnyák nemzetiségűek. Forrás ^ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9 ^ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád : Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9 Fouquebrune Fouquebrune település Franciaországban, Charente megyében. Lakosainak száma 659 fő (2015). Fouquebrune Chadurie, Charmant, Juillaguet, Magnac-Lavalette-Villars, Mouthiers-sur-Boëme, Torsac, Voulgézac és Boisné-La Tude községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Mettingen Mettingen település Németországban, azon belül Észak-Rajna-Vesztfália tartományban. Lakosainak száma 11 815 fő (2015. december 31.). Népesség A település népességének változása: Páring-hegység A Páring-hegység (románul: Munții Parâng) a Déli-Kárpátok második legmagasabb hegysége (a Fogarasi-havasok után), Romániában, Hunyad megye, Vâlcea megye és Gorj megye határán, a Zsil folyó völgyétől keletre. Legmagasabb csúcsa a Nagy-Páring (2519 m). Domborzat A Páring-hegység 1100 km² területet foglal el. A W alakú főgerince kelet-nyugat irányú, 33 km hosszú.A főgerinc csúcsai: Kis-Páring (2074 m), Cârja (2405 m), Stoienița (2421 m), Gemănarea (2426 m), Nagy-Páring (2519 m), Gruiul (2345 m), Paclesa (2335 m), Ieșul (2375 m), Coasta lui Rus (2301 m), Kis-Szetea (2278 m), Nagy-Szetea (2365 m), Pleșcoaia (2250 m), Mohorul (2337 m), Jézer (2157 m), Urdele (2228 m), Dengherul (2069 m), Păpușa (2136 m), Cioara (2123 m), Galbenul (2137 m), Musetoaia (2058 m), Micaia (2170 m). A főgerinc 1650 méterre alacsonyodik le a Kapacina-hegység találkozásánál. Éghajlat A Kárpátok magashegységeire jellemző éghajlat uralkodik a Páring-hegységben is. Megfigyelhető a különbség az északi és a déli oldal között. A déli oldal melegebb éghajlata hatására a lombhullató erdők 1400 m-ig felérnek. 1850 méter magasság felett az évi átlaghőmérséklet 0 °C alá esik, az éves hőmérsékleti ingadozás 18 °C alá, a fagyos napok száma 250 és 265 közötti. Az uralkodó szél nyugati, északnyugati. A hegycsúcsokon gyakran eléri a 6-5 m/s sebességet, télen a 9 m/s-ot, legnagyobb érték 40-55 m/s is lehet. Gyakori a köd, a felhős időjárás és a csapadék. A magasabb részeken a hótakaró 180-200 napig tart, a védett helyeken vastagsága elérheti a 7-8 métert, amely több évig sem olvad el. 1850 méter alatt a júliusi átlaghőmérséklet 18 és 20 °C közötti, a januári -5 és -6 °C között. A fagyos napok száma 150, télen is bekövetkezhet hirtelen olvadás. A tavaszi átlaghőmérséklet 2-4 °C, hidegebb mint az őszi. Közlekedés A hegységben halad a Szászsebes és Novaci között a DN67C főút (Transalpina). Felsőkarácsonfalva Felsőkarácsonyfalva (Crăciunelu de Sus) település Romániában, Fehér megyében. Fekvése Balázsfalvától keletre, a Kis-Küküllő egyik bal oldali mellékága mellett, Felsőtatárlaka és Oláhbükkös közt fekvő település. Története Felsőkarácsonfalva nevét 1332-ben Karachini néven a pápai tizedjegyzék említwette először, tehát ekkor már templomos hely volt. Papaja 1332-ben 30 dénár pápai tizedet fizetett, és ekkor Vesszős és Bajom után sorolták fel. 1462-ben Küküllővár tartozéka volt, nevét ekkor Karachonfalwa néven említették. 1587-ben Tatarlaka cum Karacziolfalwa, 1733-ban Felső-Kracsunfalva, 1750-ben Felső-Kaacsonfalva, 1760-1762-ben Felső Karácsonfalva, 1888-ban Olah-Karácsonfalva néven írták. 1910-ben 635 lakosa volt, melyből 623 román volt. A 635 lakosból 217 görögkatolikus, 418 görögkeleti ortodox volt. A trianoni békeszerződés előtt Kis-Küküllő vármegye Hosszúaszói járásához tartozott. Közös szavakból A Közös szavakból Sztevanovity Zorán tizenkettedik szólóalbuma, ami 2006. november 20-án jelent meg. A lemez A lemez a Tom-Tom Stúdióban készült Presser Gábor, Sipeki Zoltán és Zorán zenei rendezésében, és a Universal Musicnál jelent meg. A kiadvány jubileumi lemeznek számít, mivel Zorán, Dusán és Presser harminc évvel az album megjelenése előtt, 1976 őszén kezdett el közösen dolgozni. Erről szól a Harminc című dal; érdekessége, hogy néhány sort Dusán is énekel benne. Két dala, a Csak a szerelem és A máshol élők városa 2006 nyarán Presser Gábor T12enkettő című albumán is megjelent. Az utóbbi eredetileg Bruce Springsteen Streets of Philadelphia című dalának a feldolgozása volt, és A körben című maxi-cédén kapott volna helyet, de a jogtulajdonosok nem járultak hozzá a megjelenéshez. Ezért Presser Gábor új zenét írt Dusán szövegére, és ez a változat került fel a lemezekre. Dalok Valamennyi dalt Presser Gábor és Sztevanovity Dusán írta. Penitencia – 4:18 Közös szavakból – 3:23 Ki figyel rám? – 2:31 Alszol a vállamon – 4:09 Harminc – 2:21 Maradj a hangszernél – 5:27 Hiába vársz – 4:41 A máshol élők városa – 2:45 Vihar – 6:33 Csak a szerelem – 4:16 A sziget – 3:55 Teljes játékidő: 44:19 Kubiláj mongol nagykán Kubiláj kán (1215. szeptember 23. – 1294. február 18.) a Mongol Birodalom nagykánja (1260–1294), a kínai Jüan-dinasztia alapítója és első császára (1279–1294). Korábban a mongol kánok egyszerűen birtokolták Kínát, míg Kubiláj deklarálta a Jüan-dinasztia létrehozását. Nevét Kubláj, Kublaj és Hubilai kánként is említhetik, a török nyelvben Kubilay Han-nak ejtik. Toluj és Sorghaghtani Beki második fiaként jött a világra, Dzsingisz kán unokájaként. Bátyja, Möngke örökébe lépett 1260-ban. Kubiláj kán testvére, Hülegü, elfoglalta Perzsiát és megalapította az Ilhánida Birodalmat. Uralkodása Möngke 1259-ben meghalt a Déli Szung elleni háborúban, de a helyére lépő Kubiláj kán folytatta a támadásokat. Ekkorra már darabokra szakadt a mongol világbirodalom, Kubiláj uralma alatt csak Mongólia és Észak-Kína, a volt Csin területe állt. Kubiláj 1264-ben a mai Pekingbe helyezte székhelyét, a várost Tatunak (Daidu, "Nagy Főváros") nevezte el. 1271-ben császárnak kiáltotta ki magát, dinasztiájának pedig a Jüan ("Kezdet") nevet adta. Eközben 1268 óta folyamatosan háborúzott a Déli Szung ellen, amelyet végül hosszú és elkeseredett harc után 1279-ben megsemmisített. Kína tehát a mongolok uralma alatt egyesült. Kubiláj kán uralkodása alatt utazott Kínába Marco Polo, a velencei kereskedő, aki 17 évet töltött Kubiláj birodalmában, s még magas hivatali rangot is kapott. Visszaemlékezéseiben lenyűgöző – és kortársai számára hihetetlen – képet festett a gazdag és fejlett kínai világról, amelynek Szung-kor végi virágzását még nem pusztította el a mongol uralom. Megjegyzendő, hogy Polo csak egy volt az ekkoriban Kínába látogató számos európai közül. Ugyancsak a Jüan-korban érkezett Kínába a pápa küldötte, Montecorvinói János, aki 1307-től Peking érseke lett, valamint a ferences rendi György barát (ő az első magyar, akiről tudjuk, hogy eljutott Kínába). A mongol uralkodók, akiknek nem volt felhőtlen a viszonyuk az általuk kormányzott kínaiakkal, előszeretettel alkalmaztak idegen származású hivatalnokokat, megnyitották Kínát a külföldi kereskedők előtt, és engedték, sőt, sokszor támogatták, hogy a legkülönbözőbb idegen vallások megtelepedjenek a birodalmukban. A Jüan-kor volt a kínai császárság utolsó olyan időszaka, amikor a kínaiakra nem a befelé fordulás volt a jellemző. A Jüan-kori felkelések közül a legjelentősebb a buddhista Fehér Lótusz szekta által szervezett mozgalom volt, amelyet a résztvevők fejfedőjéről "vörösturbánosok" felkelésének neveznek. Az északon kitört, 1351-től 1363-ig tartó lázadást a mongolok végül leverték, de uralmuk véglegesen meggyengült. 1390 Abastumani Az 1390 Abastumani (ideiglenes jelöléssel 1935 TA) egy kisbolygó a Naprendszerben. Pelageja Sajn fedezte fel 1935. október 3-án. 963 Iduberga A 963 Iduberga (ideiglenes jelöléssel 1921 KR) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Karl Wilhelm Reinmuth fedezte fel 1921. október 26-án, Heidelbergben. Victor Ikpeba Victor Ikpeba (Benin City, 1973. június 12. –) nigériai válogatott labdarúgó. Pályafutása Klubcsapatban Pályafutását hazájában az ACB Lagos csapatában kezdte. 1989-ben az RFC Liège-be igazolt, ahol négy szezont töltött. 1993-ban a AS Monaco játékosa lett. Az 1996–97-es idényben francia bajnoki címet szerzett. 1999 és 2002 között a Borussia Dortmundot, egy év megszakítással, amikor kölcsönben a Real Betisben szerepelt. Játszott még a líbiai Al-Ittihad, a belga Charleroi és a katari Asz-Szadd csapataiban is. A válogatottban 1992 és 2002 között 31 alkalommal szerepelt a nigériai válogatottban és 7 gólt szerzett. Tagja volt az 1996. évi nyári olimpiai játékokon aranyérmet szerzett válogatottnak. Részt vett az 1992-es, az 1994-es, a 2000-es és a 2002-es afrikai nemzetek kupáján, az 1994-es és az 1998-as világbajnokságon. Sikerei, díjai Belga kupa (1): 1989–90 Francia bajnok (1): 1996–97 Francia szuperkupa (1): 1997 Líbiai bajnok (1): 2002–03 UEFA-kupa döntős (1): 2001–02 Afrikai nemzetek kupája (1): 1994 Olimpiai bajnok (1): 1996 Az év afrikai labdarúgója (1): 1997 Fiú 1000 méteres rövidpályás gyorskorcsolya a 2016. évi téli ifjúsági olimpiai játékokon A 2016. évi téli ifjúsági olimpiai játékokon a rövidpályás gyorskorcsolya fiú 1000 méteres versenyszámát február 14-én rendezték Gjovikban. A versenyen 1998. január 1. és 1999. december 31. között született versenyzők vehettek részt. A győztes a koreai, Hvang Tehon lett. A 2 magyar indulóból Liu Shaoang bronzérmet szerzett, míg Sziklási András 5. lett. Ceuta Ceuta Spanyolország autonóm városa Afrikában. Marokkó tengerpartján helyezkedik el. Elnevezésének eredete a latin Septa – ahogy a rómaiak nevezték a várost – eltorzulása az arab nyelven keresztül (Sebtah), ez pedig a latin septemből származik és a területen fekvő hét hegyre utal. Fekvése A 28 km² kiterjedésű Ceuta autonóm város Észak-Afrikában, a Gibraltári-szoros közelében, a Földközi-tenger partján fekszik. A várost szárazföld felől Marokkó határolja. Történelem A város stratégiai fontosságú elhelyezkedése miatt már az ókorban is lakott hely volt. Először a karthágóiak létesítettek itt települést, amelyet Abylának neveztek el. Őket a rómaiak követték, akik egészen az 5. század elejéig itt állomásoztak, amikor a vandálok foglalták el. A vandál uralmat rövid ideig vizigót uralom követte, őket váltották a bizánciak. 710-ben az arab seregek elfoglalták a várost, amelyet az Ibériai-félsziget megszállásának egyik bázisaként használtak. A várost 740-ben berber törzsek dúlták fel. 1415-ben a várost a portugálok foglalták el. 1668. január 1-jén azonban, Portugália függetlenségének elismerésért cserébe, VI. Alfonz portugál király hivatalosan is átadta az ellenőrzést a spanyol uralkodó II. Károly részére. Mikor 1956-ban Marokkó elnyerte függetlenségét, Ceuta Melilla várossal együtt spanyol fennhatóság alatt maradt. Éghajlat A város klímája mediterrán. Az enyhe hőmérséklet és a csapadék szintjének egyenetlensége jellemzi. Az évi átlaghőmérséklet 16,6 °C. Közigazgatás Ceuta autonóm város Spanyolország részeként (ezen státuszának elnyerése előtt Cádiz tartomány része volt). Az ország 1986-os európai uniós csatlakozása előtt vámmentes kikötőként üzemelt. Marokkó 2002-ben kísérletet tett a várostól nem messze lévő Petrezselyem-sziget elfoglalására (a terrorizmus elleni harc jegyében), ám ezt a spanyol haditengerészet meghiúsította Gazdaság A város gazdasági életének középpontjában a kikötő valamint az ehhez kapcsolódó iparágak állnak (olajkikötő, halpiacok valamint katonai létesítmények). A város nehezen létezne mezőgazdaság és állattenyésztés nélkül, ugyanis a halászat elsősorban a legfontosabb tevékenység. Az egyenetlen fekvés és a víz, az energia és nyersanyaghiány lehetetlenné tette a nagymértékű fejlődését a városnak. Közlekedés Ceuta fontos kikötőhely. Repülőtérrel nem rendelkezik, viszont rendszeres helikopterjárat köti össze Málaga nemzetközi repülőterével. A határ A spanyol hatóságok az illegális bevándorlás visszaszorítására Ceuta város határán egy három méter magas kerítést emeltek, melyeket szögesdrótokkal és mozgásérzékelőkkel erősítettek meg. Kultúra A város több heavy metal együttes székhelye, közülük a legismertebb a Mördark. A város szülöttei Idríszí (1100–1166), térképész, botanikus. Antonio Dorregaray (1820–1882), spanyol tábornok. Manuel Chaves González (* 1945), politikus. José Martínez Sánchez "Pirri" (* 1945), labdarúgó. Nayim (* 1966), labdarúgó. Carmen Miriam Jiménez Rivas (* 1982), Bellepop tagja. Guillermo Molina (*1984) világbajnok vízilabdázó Testvértelepülések Aci Catena , Olaszország Cádiz , Spanyolország Algeciras , Spanyolország Melilla , Spanyolország Guadalajara , Mexikó Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Ceuta című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Albettone Albettone település Olaszországban, Veneto régióban, Vicenza megyében. Lakosainak száma 2061 fő (2017. január 1.). Albettone Agugliaro, Campiglia dei Berici, Rovolon, Sossano, Villaga, Barbarano Mossano és Vo’ községekkel határos. Népesség A település népességének változása: K.k. Staatsbahn Tarvis–Pontafel A Pontebbana (korábbi nevén K.k. Staatsbahn Tarvis–Pontafel) egy alig 89 km hosszú, kétvágányú villamosított normál nyomtávolságú vasútvonal Udine ésTarvisio között a Velence és Villach közötti vasúti összeköttetésben. A Déli-Alpokon halad át Friuli-Venezia Giulia észak-olaszországi régióban. Egy 4 km-es szakaszon Udinénél a pálya csak egyvágányú. 2000 novembere óta az új nyomvonalon újjáépített pályán 180 km/órás végsebességgel járnak a vonatok. Udinetől Carnia-ig a vasút nagyrészt ugyanazon nyomvonalon halad, mint 1995-ig, ám Carniatól Tarvisioig már új nyomvonalon halad. Csak Pontebba állomás, Ugovizza és Valbruna, valamint az osztrák határnál Thörl-Maglern állomásokat találjuk a régi vonalon. A 49,1 km hosszú pályából Carnia és Tarvisio között 40,6 kilométer alagutakban halad. Az új vonalon a távolsági vonatok menetideje Udine állomástól Tarvisio Boscoverde állomásig jó pályafeltételek mellett csak körülbelül 45 perc, míg a menetidő a régi pályán 100 perc körül volt. Története Tervezése Már a 19. század 60-as éveiben voltak elképzelések, hogy a osztrák Déli Vasutat összekötik Marburg an der Drau (ma: Maribor) és Laibach (ma:Ljubljana) városokon át egy vasútvonallal, hogy összeköttetést teremtsenek a Rudolfsbahnnal Villachtól Triesztig. Két nyomvonal közül választhattak. Egyrészt a Predil-hágótól Görz-ig, ahol kapcsolódna a meglévő hálózathoz Trieszt és Udine irányába. A második lehetőség egy pálya Pontafeltől Udinéig, ugyancsak összekötve a meglévő Görz-Trieszt vonallal. A vasútvonal nagy része Friuli és Veneto között 1886-ban olasz területre esett, és csak a Predil–Görz változat érintette Ausztriát. Végül ez a változat nem épült meg. Később létesült egy szárnyvonal. Ez azonban végül soha nem épült meg. Később úgy döntöttek, a k.k. Staatsbahn Tarvis–Pontafel szárnyvonallal biztosítják az összeköttetést az olasz hálózattal Pontafelnél. Végül a 24,7 km hosszú szakaszt 1879. október 11-én nyitották meg a helyi, majd október 30-án a nemzetközi forgalomnak. A pálya további része Pontafeltől Udinébe végig kis karzatokon és viaduktokon át vezetett a Fella folyó völgyében és gyakran érték súlyos természeti csapások, pl. földrengés. Az üzemeltető nem tudott megállapodni egy közös állomásban, ezért sokáig két állomás volt: egy Pontefelben, egy másik pedig Pontebbana városrészben. Így 1879-ben a hivatalosan is megnyitott Pontebana vasútvonallal megvalósult a vasúti összeköttetés Triest, Udine, Pontafel, Villach, Salzburg és München között. Mivel a régi nyomvonalon haladó pályát sokszor érték és rongálták meg súlyos természeti csapások - 1976-ban és 1978-ban erős földrengés is pusztított - ezért az 1970-es évek végén elkezdték az új nyomvonal építését. Az új szakaszokat lépcsőzetesen, délről északra haladva nyitották meg, az utolsó szakasz Ugovizza Valbruna-től Tarvis-ig az új pályaudvarral 2000. november 26-ra készült el.. Baleset 1918. augusztus 14-én súlyos vasúti baleset történt Uggowitz vasútállomáson. Hibás váltóállítás miatt két kirándulóvonat frontálisan ütközött. Tizenegy ember halt meg a balesetben. Agade Agade – sumer neve KUR.URIKI (ékírással ���, akkádul: A.GA.DĒ, később AGA.DĒKI), ma gyakran Akkád néven említik – volt az Akkád Birodalom fővárosa. A név a tűz koronája kifejezésre vezethető vissza, ami Istárra utal. Valószínűleg Sarrukín, Sumer meghódítója, vagy apja, Laibum alapította, de mindenesetre jelentősen kiépítette és innen irányította birodalmát. Története Pontos helyszíne ismeretlen, noha még i. e. 6. századi szövegek is említik a város romos épületeit. Talán az Eufrátesz a folyamatos mederváltoztatása miatt elmosta azokat. De az is lehetséges, hogy mivel nem volt régi város, nem képződött tell a helyén, és ezért romjai mélyen vannak, az azóta megemelkedett talajvízszint alatt, ami miatt más helyeken is szinte lehetetlen már a feltárás. Egy másik feltételezés viszont helyét a Babilontól és Kistől valamivel északabbra levő Isán Mizjádban sejti, ahol van egy nagy feltáratlan tell. Más utalások alapján úgy sejtik, hogy talán a Tigris és a Dijala folyók összefolyása közelében lehetett. A hellenisztikus korig, az i. e. 3. századig lakott volt. Vallási élete A szövegekből tudjuk, hogy Istár kultusza volt itt a legjelentősebb. Nauort Nauort település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Ruislip (metróállomás) A Ruislip a londoni metró egyik állomása a 6-os zónában, a Metropolitan line és a Piccadilly line érinti. Története Az állomást 1904. július 4-én a Metropolitan line részeként nyitották meg. 1910. március 1-jétől a District line is érintette az állomást, melyet 1933. október 23-án felváltott a Piccadilly line. 2000–2001-es angol labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az angol labdarúgó-bajnokság első osztályának 2000–2001-es kiírása volt a Premier League kilencedik szezonja. A Manchester United nyerte a bajnoki címet története során tizennegyedik alkalommal. Az Arsenal végzett a második, míg a Liverpool a harmadik helyen. Feljutó csapatok A Charlton Athletic 91 ponttal nyerte meg a másodosztályt, a másodikként a Manchester City jutott fel, míg a rájátszást az Ipswich Town nyerte. Kieső csapatok A szezon végén a Manchester City és a Coventry City 34 ponttal esett ki míg az utolsó Bradford City 26 ponttal és mindössze 5 győzelemmel esett ki. Cala d’Or Cala d'Or egy kis település Mallorca délkeleti részén. Jellegzetessége, s egyben védjegye, hogy csak fehér épületek vannak, s ez már messziről feltűnik. Szép, kulturált környezetben kialakított tipikusan nyaralásra fejlesztett település. Külön kikötője van, ahol a minden árkategóriában található jachtok s vitorlások többsége eladó (Cala D'Or Marina). Vízközeben a legtöbb terület magántulajdonban van, így sok helyen kerítés akadályozza a vízparti sétákat. Spanyolul és katalán nyelven beszélnek, de sokan tudnak németül és angolul. Sok olcsó hotel is van, ahol előfoglalás nélkül találhatunk szállást még idényben is. Több homokos strandja van, amik teljesen védett öblökben találhatók (Playa Cala D'Or, Cala Gran, Cala Esmerelda stb.). A közlekedés kiváló, Mallorcán az úthálózat és a benzinkutak sűrűsége nagyon jó, tipikus a körforgalommal irányított kereszteződés. Az Európára illetve Spanyolországra érvényes navigációs rendszerek gyakran eltévedhetnek még 2008-as adatoknál is, így ajánlatos párhuzamosan egy friss térkép használata, vagy a táblák figyelése! Mallorca kicsi, s innen a sziget északnyugati csücskéig (Soller-ba) nem egészen 1 óra 10 perc alatt el lehet jutni kocsival, minden sebességkorlátozást figyelembe véve. Autópályadíj nincs. Aurora (Colorado) Aurora egy város az USA-ban, Colorado államban. Lakosainak száma 325 078 fő (2010). Aurora Denver községgel határos. Népesség A település népességének változása: A város szülöttei John Kerry (* 1943), amerikai politikus, az USA korábbi külügyminisztere Bikár Péter Bikár Péter (Budapest, 1945. november 5.) sokszoros válogatott jégkorong játékos (csatár) és edző. A Magyar Jégkorong Szövetség 2014-ben beválasztotta a magyar jégkorong sport Hírességek Csarnokába (Hall of Fame). Édesapja, Bikár Deján egykori válogatott jégkorongozó és sportvezető szintén Hall of Fame tag. Sportolói karrier OB I-es - felnőtt - pályafutása 1961-ben kezdődött. Játszott - 1961-től 1970-ig a BVSC, 1971-től 1975-ig a FTC, 1976-tól 1977-ig a Volán SC, 1977 és 1979 között a Székesfehérvári Volán csapatában. Pályafutása végén '81-'84 között az OB II-es Pomáz csapatában vezetett le. Válogatott játékosként - 1964-től - ott volt több világbajnokságon, olimpián, úgy mint: 1964. Innsbruck (Téli Olimpiai Játékok), 1965. Tampere B csoport, 1966. Torino (Téli Universiade), 1966. Zágráb, B csoport, 1967. Bécs B csoport, 1969. Szkopje C csoport, 1970. Galac C csoport, 1972. Csíkszereda, C csoport, 1973. Hollandia, C csoport, 1974. Franciaország, C csoport. Játékos pályafutása után - 1982 és 1985 között - edzőként is tevékenykedett Boróczi Gábor mellett a magyar válogatottnál. A válogatott - irányításuk mellett - ott volt a következő nemzetközi versenyeken: 1983. Budapest, C csoportos VB, 2. hely 1984. Thayer Tutt kupa, Franciaország (amit az Olimpián nem szereplő csapatok számára rendezték), 5. hely 1985. Fribourg, B csoportos VB, 8. hely Koszovói labdarúgó-bajnokság (első osztály) A koszovói labdarúgó-bajnokság első osztálya az a koszovói labdarúgás legmagasabb osztálya. A bajnokságot 1945-ben alapították, azóta 2 szezon kivételével folyamatosan megrendezik. A bajnokságban 12 csapat vesz részt. A jelenlegi címvédő a KF Trepça'89. 740 Évszázadok: 7. század – 8. század – 9. század Évtizedek: 690-es évek – 700-as évek – 710-es évek – 720-as évek – 730-as évek – 740-es évek – 750-es évek – 760-as évek – 770-es évek – 780-as évek – 790-es évek Évek: 735 – 736 – 737 – 738 – 739 – 740 – 741 – 742 – 743 – 744 – 745 Események október 26. – sok rombolással és halálos áldozattal járó földrengés sújtja Konstantinápolyt . Sevar király és a Dulo nemzetség uralkodásának vége Bulgáriában . Canterbury Szent Cuthbert püspöki kinevezése. III. Pipin feleségül veszi Laoni Bertradát. A Kazár Birodalom áttérése a zsidó vallásra . III. León bizánci császár az akroinoni csatában legyőzi és megállítja a terjeszkedő arabokat . Születések Bizonytalan dátum Pang, a kínai csan buddhizmus jelentős laikus személyisége (* ?) Aurelio , Asztúria Kantábriai-házból származó királya († 774 ) Arno , Salzburg püspöke, majd érseke. Az Avar Kaganátus megdöntése után az ő érseksége alatt indult meg a Pannóniai Fejedelemség keresztény hitre térítése. († 821 ) Reichenaui Waldo, apát, püspök († 814 ) 740/730 – Másáalláh ibn Aszari al-Baszri , perzsiai zsidó családból származó asztrológus, al-Manszúr kalifa és utódai tanácsadója († 813 után) Sweet 7 A Sweet 7 a Sugababes nevű lánytrió nyolcadik és egyben utolsó albuma, amely 2010. március 15-én jelent meg az Island Records gondozásában. Megjelenését követő évben 2011-ben, az együttes feloszlik. Az album munkálatai 2009 áprilisában kezdődtek, és 2010 januárjában fejeződtek be. Az egyetlen album amelyen egy alapító tag sem szerepel. Az albumról három kislemez jelent meg: a Get Sexy, amely az Egyesült Királyságban a második helyet érte el, míg az About a Girl és a Wear My Kiss a nyolcadik helyet. Felvételek és a harmadik tagcsere Az album elkészítése előtt a csapat szerződést írt alá a Roc Nationnal. A lemezt leginkább New Yorkban és Los Angelesben rögzítették, de néhány alkalommal voltak Londonban is. Keisha az album egyik dalát a No More You-t összehasonlította Rihanna Hate That I Love You, és Take a Bow című slágereivel. A lányok így nyilatkoztak: "Olyan mintha Rihanna a negyedik tagunk lenne". Keisha azt is elismerte, hogy a lányok "kielégültek" a Catfights and Spotlights idején, és azt nyilatkozták hogy nagyon büszkék az albumra. Alig két hónappal az első kislemez a Get Sexy kiadása után, a tervezett 2009. novemberi megjelenés előtt szárnyra kapott a hír, miszerint Amelle Berrabah távozott az együttesből. Keisha azonban cáfolta ezt. 2009. szeptember 21-én azonban bejelentették, hogy a csapat utolsó alapító tagja Keisha Buchanan is elhagyta a bandát, bár a Twitteren azt nyilatkozta, hogy nem az ő döntése volt. Keisha helyét Jade Ewen vette át. Kereskedelmi teljesítmény Az album az Egyesült Királyság lemezeinek listáján, a 14. helyen debütált. Az első héten 11234 példány kelt el belőle. A lányok egyik legalacsonyabb árú lemezévé vált az országban a 2000-es One Touch óta. A következő héten a 29. helyről a 43.-ra esett, és már csak 4125 példányt adtak el belőle. Írországban csak a 35. helyig jutott, és máig a lányok második legalacsonyabb értékű lemeze. A Swiss Albums Charton a 92. helyet szerezte meg, amely a leggyengébb lett az országban, a 2008-as Catfights and Spotlights kivételével. Görögországban az 5. helyen debütált, és két hétig maradt ott. Kislemezek Az album első kislemeze a Get Sexy lett, amely 2009. augusztus 31-én jelent meg. Ez az utolsó olyan dal amelyben Keisha énekel. Néhányan dicsérték a produkcióját és szövegeit, míg mások eredeti és nem eredeti formájában is elutasították. A szám a második helyen végzett az Egyesült Királyságban és Írországban, de Ausztráliában, Ausztriában, Belgiumban, a Cseh Köztársaságban, Németországban, Svédországban, és Szlovákiában is. Az album második kislemeze az About a Girl lett, az első olyan dal, amely már az új felállásban Jade Ewen közreműködésével készült. 2009. november 8-án jelent meg. Az egyetlen olyan dal, amely a nyolcadik helyen végzett az Egyesült Királyságban, és Írországban a legmagasabb húsz kategórián belül. Az album kiadása előtt három héttel, 2010. február 22-én megjelent a harmadik egyben utolsó kislemez, a Wear My Kiss. A dal az Egyesült Királyságban, és Írországban tíz-tízes lett. Dallista 1." Get Sexy" (Keisha Buchanan, Heidi Range, Amelle Berrabah, Bruno Mars, Philip Lawrence ,Ari Levine, Richard Fairbrass, Fred Fairbrass,Rob Manzoli, The Smeezingtons) -3.14 2." Wear My Kiss" (Jade Ewen, Heidi Range, Amelle Berrabah, Fernando Garibay, Mars, Lawrence, Carlos Battey, Steven Battey, Garibay) -3.44 3." About a Girl" (Heidi Range, Amelle Berrabah, Jade Ewen, Makeba Riddick, Nadir Khayat, RedOne) -3.28 4." Wait for You" (Garibay,Bruno Mars, Lawrence) -3.54 5." Thank You for the Heartbreak" (Keisha Buchanan, Heidi Range, Amelle Berrabah, Ryan Tedder, Mikkel Eriksen, Tor Erik Hermansen, Claude Kelly, Stargate) -3.40 6." Miss Everything"(feat. Sean Kingston) (Bruno Mars, Lawrence, Levine, Brody Brown, The Smeezingtons) -3.39 7." She’s a Mess" (Keisha Buchanan, Heidi Range, Amelle Berrabah, Bruno Mars, Lawrence, Levine, The Smeezingtons) -3.26 8." Give It To Me Now" (Christal Johnson, Reggie Perry, Syience) -2.50 9." Crash & Burn" (Jade Ewen, Amelle Berrabah, Heidi Range, Jonas Jeberg, Marcus Bryant, Nakisha Smith, Jeberg) 10." No More You" (Stargate, Shaffer Smith, Eriksen, Hermansen) -4.15 11." Sweet & Amazing (Make It The Best)" (Rob Allen, Eriksen, Hermansen, Martin Kleveland, Bernt Stray, Stargate, Martin K) -3.50 12." Little Miss Perfect" (Stargate, Kelly, Eriksen, Hermansen) -3.53 Hardegsen Hardegsen település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 7694 fő (2016. december 31.). Népesség A település népességének változása: Mary Celeste A Mary Celeste amerikai kereskedelmi vitorláshajó volt, amelyet 1872. december 4-én találtak meg elhagyatva az Azori-szigetektől keletre. A kísértethajón senkit sem találtak, a legénysége nyomtalanul eltűnt. A New Yorkból Genovába tartó hajó jó állapotban volt, és készletekkel is fel volt szerelve. Denaturált szeszből álló rakománya is érintetlen volt, a mentőcsónakja azonban hiányzott. Hajónaplójában az utolsó bejegyzés kilenc nappal korábbról származott. A hajón utazók sohasem kerültek elő. A hajót eredetileg Kanadában építette egy kereskedői csoport, és az Amazon nevet kapta, megépítése után kereskedőhajóként állt szolgálatba. Pályafutása elég szerencsétlenül kezdődött, mert akkori kapitánya még az első útja előtt betegségben meghalt. Miután 1867-ben zátonyra futott, amerikaiak vásárolták meg, kijavították, és Mary Celeste néven ismét kereskedelmi szállításokat végzett. Megtalálása után a bírósági meghallgatás nem tudta kideríteni, hogy miért hagyta el a legénysége. Számos elmélet született a lázadástól a kalóztámadáson, biztosítási csaláson és az alkoholgőzök berobbanásán át a víztölcsérig vagy tenger alatti földrengésig, de teljes egészében egyik sem tudta megmagyarázni a hajó állapotát. Még az óriáspolipokat és a földönkívülieket is megpróbálták felelőssé tenni. Az eset sokáig izgatta a nagyközönség fantáziáját, sokszor szerepelt az újságokban, könyveket írtak róla, filmeket rendeztek történetéből. A Mary Celeste az egyik legismertebb kísértethajóvá vált. Megtalálása után a Mary Celeste többször gazdát cserélt, és folytatta kereskedelmi útjait; eközben egyik kapitánya gyors lefolyású betegségben halt meg Szent Ilona szigetén. 1885-ben egy biztosítási csalás keretében szándékosan zátonyra futtatták Haiti partjainál. Építése és első évei A hajó építését 1860 végén kezdték Joshua Dewis hajóépítő műhelyében, amely a kanadai Fundy-öböl partján fekvő Spencer’s Island faluban állt. A kétárbocos hajótest helyben kivágott fából, karvelpalánkozással készült és brigantinvitorlázattal szerelték fel. 1861. május 18-án bocsátották vízre, és június 10-én Amazon néven regisztrálták a legközelebbi kikötőben, Parrsboróban. A regisztrációs dokumentumok szerint hossza 30,3 m, szélessége 6,9 m, merülése 3,6 m, vízkiszorítása pedig 198,42 regisztertonna volt. Eredeti tulajdonosa egy kilencfős konzorcium volt, melyet Dewis vezetett, és tagjai közé tartozott Robert McLellan, a hajó első kapitánya is. Első útjára 1861 júniusában került sor, amikor Five Islandsből az Atlanti-óceánon át Londonba szállított volna rönkfát (Charles Edey Fay történész szerint a kanadai Windsorból vitt volna gipszet New Yorkba). A berakodás után azonban McLellan kapitány megbetegedett. Állapota gyorsan súlyosbodott, és az Amazon visszatért Spencer’s Islandre, ahol McLellan június 19-én meghalt. Az új parancsnok John Nutting Parker lett, és a hajó folytatta útját. Az Amazon továbbra is balszerencsés maradt; a maine-i Eastportnál egy szorosban halászhálókba futott, Londonból visszatérőben pedig a La Manche csatornában összeütközött egy briggel, amely elsüllyedt. Parker még két évig vezette a hajót, amely főleg a Karib-térségből szállított árut. 1861 novemberében átszelte az Atlanti-óceánt, és Marseille-ben egy festő – feltehetően Honoré de Pellegrin, a marseille-i iskola jól ismert tagja – készített róla festményt. 1863-ban Parkert William Thompson váltotta a kapitányi poszton. 1867 októberében a kanadai Cape Breton Islandnél az Amazon egy vihar során kisodródott a partra, és olyan súlyos károsodások érték, hogy tulajdonosai lemondtak róla. Október 15-én a Glace Bay-i Alexander McBean mint elhagyott roncsot birtokba vette. Új tulajdonosai és átépítése McBean egy hónapon belül eladta a roncsot egy helybeli üzletembernek, aki 1868 novemberében továbbadta a New York-i Richard W. Hainesnek. Haines 1750 dollárt fizetett az Amazonért, majd további 8825 dollárt költött a javítására. Saját maga szándékozott vezetni a hajót, amelyet Mary Celeste néven 1868 decemberében regisztráltatott a New York-i kikötői hatóságnál. A névválasztás oka nem ismert, így hívták Galileo Galilei házasságon kívül született lányát, illetve egy közismert apácát is, talán egyikük inspirálta Hainest. 1869 októberében Haines hitelezői elkobozták a hajót és eladták egy New York-i konzorciumnak, amelynek vezetője James H. Winchester volt. A következő három év során a konzorcium tagsága több alkalommal is változott, de Winchester megtartotta a tulajdontöbbségét. Ebben az időszakban a Mary Celeste útjai nincsenek dokumentálva. 1872 elején tízezer dollárért átépítették és kibővítették a szállítókapacitását. Hossza 31 méterre nőtt, szélessége 7,8 méterre, merülése pedig 4,9 méterre. Beillesztettek egy második fedélzetet is. A rekonstrukció után a Mary Celeste vízkiszorítása 282,28 tonnára bővült. 1872 októberében a tulajdonos konzorcium négy tagból állt: Winchester a vagyon hattizenkettedét birtokolta, két kisebb befektető egy-egytizenkettedet, a hajó új kapitánya, Benjamin Briggs pedig négytizenkettedet. Briggs kapitány és a legénység Benjamin Briggs 1835. április 24-én született a massachusettsi Warehamban, a tengerészkapitány Nathan Briggs fiaként. Négy fiútestvére közül háromból tengerész lett. Briggs hívő keresztény volt, rendszeresen olvasta a Bibliát. 1862-ben, amikor feleségül vette unokatestvérét, Sarah Elizabeth Cobbot, már a Forest King szkúner kapitánya volt, és ezzel a hajóval vitorláztak el földközi-tengeri nászútra. Két gyermekük született: Arthur 1865 szeptemberében és Sophia Matilda 1870 októberében. Mikor Sophia megszületett, Briggs már köztiszteletben álló tengerészkapitány volt. Ekkoriban gondolkodott azon, hogy visszavonul a tengertől, és inkább csak üzlettel foglalkozik; ebben támogatta Oliver fivére, aki szintén kapitány volt, és elege lett a kóbor életmódból. A tervből végül nem lett semmi, de mindketten egy-egy hajóba fektették összegyűjtött vagyonukat: Oliver a Julia A. Hallockban, Benjamin pedig a Mary Celeste-ben vásárolt részt (egyik sem volt szerencsés választás, a Julia A. Hallock 1873. január 8-án egy viharban elsüllyedt a Vizcayai-öbölben, és Oliver Briggs kapitány is odaveszett). 1872. októberében Benjamin Briggs átvette a Mary Celeste parancsnokságát, hogy az átépítése utáni első útján New Yorkból az olaszországi Genovába hajózzon. Az útra felesége és kislánya is elkísérte, míg iskolás korú fia a nagymamánál maradt. Briggs gondosan válogatta ki legénységét. Az első tiszt, Albert G. Richardson Winchester unokahúgát vette feleségül, és már korábban is együtt hajózott Briggs-szel. A második tiszt Andrew Gilling volt, egy 25 éves, dán származású New York-i. Az ellátásért a friss házas Edward William Head felelt, akit Winchester ajánlásával vett fel. A négy matróz a Fríz-szigetekről származó német volt: két testvér, Volkert és Boz Lorenzen, valamint Arian Martens és Gottlieb Goodschaad. Egy későbbi tanúvallomásban „békés és első osztályú tengerészként” írták le őket. Az út előtt anyjának írt levelében Briggs elégedett volt hajójával és a legénységgel. Felesége, Sarah azt mondta, hogy a legénység meglehetősen hozzáértőnek látszott „ha úgy folytatják, ahogyan elkezdték”. Az elhagyott hajó Briggs 1872. október 20-án érkezett a New York-i East River 50-es mólójához, hogy felügyelje a rakomány, 1701 hordónyi mérgező denaturált szesz berakodását. Egy héttel később csatlakozott hozzá felesége és kislánya. November 3-án, vasárnap levelet írt az anyjának, amiben közölte, hogy kedden akar indulni, és hogy „a hajónk csodálatosan takaros és remélem jó utunk lesz”. November 5-én, kedd reggel a Mary Celeste elhagyta az 50-es mólót és bevitorlázott a New York-i kikötőbe. Az időjárás bizonytalan volt, ezért Briggs úgy döntött, hogy megvárja a jobb időt, és lehorgonyzott Staten Island mellett. November 7-ére az időjárás megjavult, és a Mary Celeste kifutott az Atlanti-óceánra. Míg a Mary Celeste várakozott, egy másik brigantin, a kanadai Dei Gratia a közeli Hoboken kikötőjében várta petróleumszállítmányát, amelyet Gibraltárba kellett vinnie. Kapitánya, David Morehouse és első tisztje, Oliver Deveau is Nova Scotiából származott, és köztiszteletben álló, tapasztalt tengerészek voltak. Lehetséges, hogy Morehouse és Briggs ismerte is egymást. Morehouse özvegye 50 évvel később úgy emlékezett, hogy a két kapitány közeli barátok voltak, és a Mary Celeste kifutása előtti estén együtt vacsoráztak. A Dei Gratia november 15-én, nyolc nappal a Mary Celeste után indult el, nagyjából ugyanazon az útvonalon. 1872. december 4-én délután 1 óra körül, amikor a Dei Gratia az Azori-szigetek és Portugália között, az é. sz. 38°20', ny. h. 17°15'-nél járt, a fedélzetre lépő Morehouse kapitányt a kormányos azzal fogadta, hogy mintegy 6 mérföldnyire (9,7 km) egy vitorlást lát, amely bizonytalanul közeledik feléjük. A hajó imbolygásából és vitorlái furcsa helyzetéből Morehouse gyanút fogott, hogy valami nincs rendben vele. Amikor közelebb értek, senkit sem látott a fedélzeten, és a vitorlás nem válaszolt a jelzésekre sem. A kapitány átküldte az első tisztet és egy matrózt, hogy vizsgálják meg az ismeretlen hajót. Közelebb érve meglátták a Mary Celeste feliratot a taton, és miután felkapaszkodtak a fedélzetre, átkutatták a hajót, de egyetlen embert sem találtak rajta. A rossz állapotú vitorlák csak részben voltak felhúzva, néhány teljesen hiányzott, és a kötélzet is sérült volt, egyes kötelek lelógtak a hajó oldalán. A fő fedélzeti lejáró zárva volt, de az elülső és a szükséglejáratot nyitva találták, fedelük mellettük hevert a fedélzeten. A fő fedélzeti nyílás mellett elhelyezett egyetlen mentőcsónak hiányzott, és a kormánykerék melletti iránytű tartója elmozdult a helyéből, üvege betört. A raktérben mintegy 1 méter magasan állt a víz, ami jelentős mennyiség, de nem annyi, amennyivel a legénység ne tudott volna megbirkózni. A fedélzeten egy rögtönzött vízmércét is találtak. Az első tiszt kabinjában megtalálták a hajónaplót, amelyben kilenc nappal korábban, november 25-én reggel 8:00-kor tették az utolsó bejegyzést. Eszerint az akkori pozíciója é. sz. 37°01', ny. h. 25°01' volt, az Azori-szigetekhez tartozó Santa Maria-sziget mellett, mintegy 400 tengeri mérföldnyire (740 km-re) attól a ponttól, ahol a Dei Gratia rátalált. A kabin belseje eléggé elázott, mert láthatóan bejött a víz az ajtón és tetőablakokon keresztül, de amúgy a berendezést meglehetős rendben találták. Briggs kabinjában a személyes holmijait szétszórva találták, hüvelyében hagyott kardja az ágy alatt volt, de a hajó papírjai és a navigációs műszerek hiányoztak. A konyha rendbe volt rakva, kész vagy félkész étel nem volt benne, de raktáraiban még bőségesek voltak a készletek. Tűz vagy küzdelem jelei nem voltak fellelhetők, minden a hajó rendezett elhagyására utalt, feltehetően a hiányzó mentőcsónakba szálltak. Morehouse kapitány úgy döntött, hogy az elhagyott Mary Celeste-et elviszi az 1100 km-re lévő Gibraltárba. A hajózási törvények szerint a hajómentők az elszenvedett veszély mértéke szerint jelentős részt kaptak a hajó és rakománya értékéből. A Dei Gratia nyolcfős legénységét megosztották a két hajó között; Oliver Deveau első tiszt és két tapasztalt matróz átszállt a Mary Celeste-re, Morehouse pedig négy tengerésszel a Dei Gratián maradt. Az időjárás végig nyugodt maradt, de a kis létszám miatt igen lassan haladtak. A Dei Gratia 1872. december 12-én ért Gibraltárba, a ködbe került Mary Celeste másnap reggel. A Mary Celeste-et azonnal lefoglalta az admiralitás bírósága, és előkészítették a hajómentési meghallgatást. A gibraltári meghallgatás 1872. december 17-én megkezdődött a bírósági meghallgatás, amelyet Sir James Cochrane gibraltári főbíró vezetett és Frederick Solly Flood főügyész bonyolított le. Floodról a Mary Celeste-rejtélyt feldolgozó történészek azt írták, hogy az a fajta, „akinek arroganciája és felfuvalkodottsága fordítottan arányos az IQ-jával”, vagy „az a fajta ember, aki miután valamiről véleményt alkotott, semmivel nem lehet attól eltántorítani”. A hajót felderítő két ember tanúvallomása meggyőzte Floodot, hogy bűncselekmény történt, amelyet a New York-i Shipping and Commercial List úgy interpretált december 21-én, hogy „a következtetés az, hogy valahol csalásnak kell lennie, amelynek hátterében az alkohol van.” December 23-án Flood elrendelte a Mary Celeste részletes átvizsgálását, amelyet John Austin tengerészeti felügyelő és Ricardo Portunato búvár végzett el. Austin a hajóorr mindkét oldalán bevágásokat vett észre, amelyeket szerinte egy éles eszközzel végeztek, valamint a kapitány kardján esetleges vérnyomokat észlelt. Jelentésében hangsúlyozta, hogy a hajó nem kerülhetett viharba, mert egy üvegcsényi varrógépolajat álló pozícióban talált. Az nem merült fel sem a jelentésben, sem a meghallgatáson, hogy az üvegcsét a Mary Celeste megtalálása után is felállíthatták. Portunato azt jelentette, hogy a hajótesten nem volt található ütközés vagy zátonyra futás nyoma. Néhány haditengerészeti tiszt is megvizsgálta a hajót, és megerősítették, hogy az orron talált bevágásokat szándékosan ejtették. A korláton foltokat is felfedeztek, ami akár vér is lehetett, valamint egy mély bevágást, amit talán fejszével okoztak. Mindez csak megerősítette Flood meggyőződését, hogy nem természeti csapás, hanem szándékos bűntett áll a rejtély hátterében. 1873. január 22-én elküldte jelentését a londoni Kereskedelmi Tanácsnak, miszerint a szerencsétlenség oka az volt, hogy a legénység részegre itta magát a szállított alkohollal (annak ihatatlanságát nem vette figyelembe), és meggyilkolták a Briggs-családot és a tiszteket. Ezután bevagdosták a hajóorrot, hogy ütközést szimuláljanak, majd elmenekültek a csónakon. Floodnak meggyőződése volt, hogy Morehouse és emberei eltitkolnak valamit, hogy a Mary Celeste-et jóval keletebbre találták meg, és meghamisították a hajónaplót. Hihetetlennek találta, hogy a hajó ekkora távolságot képes volt megtenni legénység nélkül (megjegyzendő, hogy a William L. White 1888–89-ben tíz hónapig sodródott, és eközben 5000 mérföldet (9300 km) tett meg, és 45 másik hajó figyelte meg. A tulajdonos James Winchester január 15-én érkezett Gibraltárba, és kérte a bíróságot, hogy a Mary Celeste leszállíthassa rakományát. Flood 15 000 fontos óvadékot követelt, amit Winchester nem tudott kifizetni. A tulajdonos fülébe jutott, hogy Flood szerint ő esetleg szándékosan olyan legénységet alkalmazott, akik meg fogják ölni Briggset és a tiszteket. Winchester január 29-én tett tanúvallomást, melynek során többször összeszólalkozott az ügyésszel. Vallomásában Briggs makulátlan jellemére hivatkozott és kijelentette, hogy a kapitány csak végszükség esetén hagyta volna el a hajóját. A későbbiekben Flood lázadáselmélete két tényező miatt is megingott: egyrészt a tudományos analízis szerint a kardon és másutt talált foltok nem vértől származtak, másrészt az amerikai haditengerészet egyik kapitánya megállapította, hogy az orrban talált vágások nem emberkéztől származtak, hanem a tenger hajótestre gyakorolt hatásától keletkeztek. Mivel elméletét nem tudta alátámasztani, Flood végül vonakodva ugyan, de kiengedte a Mary Celeste-et a bírósági vizsgálat hatásköréből. Két héttel később a massachusettsi George Blatchford vezetésével és helyben felfogadott matrózokkal a brigantin elindult Genova felé. Április 8-án Cochrane főbíró kiszabta az 1700 fontos mentési díjat, ami a hajó és rakománya összértékének egyötöde volt. Ez jóval alacsonyabb volt a vártnál, egyes szakértők akár két-háromszor ennyit is méltányosnak tartottak volna. A főbíró korábban élesen kritizálta Morehouse kapitányt, hogy első tisztjét küldte el leszállítani a Dei Gratia petróleumrakományát, hogy ő maga a bíróság rendelkezésére állhasson. A rejtély lehetséges megoldásai Bűncselekmény Bár Floodnak nem sikerült bizonyítékot találnia arra, hogy a legénység – vagy akár a Dei Gratia legénysége – gyilkolta volna meg Briggset és tisztjeit, a bűncselekmény gyanúja fennmaradt. Az újságcikkek szerint a Mary Celeste túl volt biztosítva, és esetleg biztosítási csalás állt az eset hátterében, de Winchesternek sikerült megcáfolni a vádakat, és a biztosítótársaságok sem indítottak külön vizsgálatot. A Quarterly Review 1931-es cikke szerint Morehouse lesben állva várt a Mary Celeste-re, átcsalta Briggset és legénységét a Dei Gratiára, ahol meggyilkolták őket. Ám ez az elképzelés nem veszi figyelembe, hogy a Mary Celeste nyolc nappal korábban indult Amerikából, és gyorsabb volt, mint a másik vitorlás. Egy másik elmélet szerint Briggs és Morehouse összejátszott, hogy megszerezzék a mentési részesedést. Ha azonban tényleg csalni akartak, akkor nem egy ilyen figyelemfelkeltő, rejtélyes eltűnést választanak, és ha Briggs végleg el akart volna tűnni, nem hagyta volna hátra a fiát. Voltak olyan elképzelések, hogy marokkói kalózok támadtak volna a hajóra, ők azonban kifosztották volna a vitorlást, márpedig a kapitány és a legénység értékei a Mary Celeste-en maradtak érintetlenül. 1925-ben John Gilbert Lockhart történész felvetette, hogy Briggs vallásos őrületében mindenkit megölt, aztán öngyilkos lett. Lockhart később beszélt Briggs leszármazottaival, bocsánatot kért tőlük, és könyvének későbbi kiadásából kihagyta elméletét. Természeti jelenségek Ha elvetjük a gyilkosságok elméletét, felmerül a kérdés, hogy miért hagyta el Briggs és legénysége a jó állapotban lévő, készletekkel alaposan ellátott vitorlást. Nyilvánvaló, hogy valamilyen különleges és riasztó eseménynek kellett történnie. A Dei Gratia első tisztje, Oliver Deveau a fedélzeten talált mélységmérő rúd alapján úgy gondolta, hogy Briggs a szivattyúi hibája miatt tévesen úgy vélhette, hogy a hajóba gyors ütemben áramlik a víz. Egy víztölcsérrel való találkozás megmagyarázná a Mary Celeste vízzel elárasztott kabinjait és a vitorlák, kötelek tépett állapotát. Ezenkívül a víztölcsért kísérő alacsony légköri nyomás miatt a víz feláramolhatott a hajófenékből a szivattyúkba, és a legénység úgy vélhette, hogy magasabban áll a víz a ténylegesnél, és a hajót az elsüllyedés fenyegeti. Más elképzelések szerint a legénység megijedhetett egy jéghegy miatt, vagy egy földrengés okozta „tengerrengéstől”, vagy hogy a szélcsend miatt az áramlat zátonyra viszi őket. Ennyire délre azonban csak nagyon ritkán jutnak el jéghegyek, és azt más hajóknak is észlelniük kellett volna. Lehetséges, hogy a Santa Maria-szigetnél elállt a szél, és Briggs attól tartott, hogy az áramlat zátonyra sodorja a Mary Celeste-et. Csónakba szálltak és megindultak a sziget felé, de a mentőcsónak elsüllyedt, a feltámadó szél pedig elsodorta a hajót. Ennek az elméletnek a hátulütője, hogy szélcsendben a vitorlák ki lettek volna feszítve, hogy elkapják a gyenge szellőket, márpedig a Mary Celeste több vitorlája fel volt tekerve. Van olyan elmélet, hogy egy földrengés okozta tengerrengés megrongálta a rakományt, és a kiömlő alkohol párologni kezdett, és Briggs attól tartott, hogy a hajó kigyullad vagy felrobban. A nyitva hagyott fedélzeti nyílások szellőztetési próbálkozásra is utalhatnak. Földrengéstől függetlenül az 1886. január 24-i New York World hírt adott egy alkoholszállító hajó felrobbanásáról. Ugyanezen újság 1913. február 9-i cikke a porózus hordókat okolta az alkohol kipárolgásáért a Mary Celeste-en, ami a legénység evakuálását okozta a robbanásveszély miatt, esetleg tényleg történt egy kisebb robbanás, utóbbinak azonban nem találták nyomát. Amikor a rakomány megérkezett Genovába, az 1701 hordó közül 9 volt üres kisebb sérülések vagy szivárgás miatt. Ilyen jellegű rakomány esetében ez elfogadható veszteség volt. 2006-ban Andrea Sella, a University College London tanára egy kísérletet végzett a Channel 5 brit kereskedelmi televízió részére. Elkészítette a raktér modelljét, benne papírból utánozva a hordókat. Butángázzal végzett robbantás után – bár látványos tűzgolyót és lökéshullámot produkált – semmilyen égésnyomot nem fedezett fel a hordóutánzatokon. Az elképzelés támogatói szerint csak ideiglenesen szálltak be a csónakba. A Mary Celeste kötélzetének állapotából feltételezhető, hogy a csónakot azokhoz erősítették, de a kötél elszakadt, a hajó elsodródott, a mentőcsónak pedig elsüllyedt. Nem világos viszont, hogy miért kötötte volna ki a legénység a csónakot a hajóhoz, amiről úgy gondolták, hogy felrobban vagy elsüllyed. Tévedések és feldolgozások Ahogy telt az idő, egyre több kitalált részlet keveredett a Mary Celeste történetébe. Már 1883-ban a Los Angeles Times „feljavítva” ismertette a rejtélyt: „Minden vitorla ki volt feszítve, a kormányt rögzítették, minden kötél a helyén volt… A tűz égett a konyhában. A vacsora érintetlenül és csak kissé kihűlve állt… a hajónaplót a megtalálás órájáig vezették”. Húsz évvel később, az Overland Monthly and Out West Magazine 1906 novemberében azt írta, hogy a Mary Celeste-et a Zöld-foki szigeteknél találták meg, 2600 km-re a tényleges helyzetétől. Egyéb pontatlanságok is szerepelnek, Briggset első tisztnek tudja be, és szerinte élő tyúkok voltak a hajón. A legelterjedtebb interpretáció, amely sok kutató szerint biztosította, hogy a Mary Celeste története sose merüljön feledésbe, az akkor 25 éves Arthur Conan Doyle novellája volt, amely a Cornhill Magazine 1884 januári számában jelent meg. A J. Habakuk Jephson vallomása című írásban kissé megváltoztatta a körülményeket, de a sztori felismerhető maradt: a hajót átnevezte Marie Celeste-re, a kapitányt J. W. Tibbsnek hívták és az út 1873-ban történt Boston és Lisszabon között. A hajónak utasai is voltak, közöttük az elbeszélő Jephson. A novellában egy másik utas, a fanatikus fehérgyűlölő Septimus Goring ráveszi a legénységet, hogy öljék meg a kapitányt és hajózzanak Nyugat-Afrikába, ahol a többi utast is megölték, Jephson kivételével, mert őt Goring tisztelte varázserejű amulettje miatt. Doyle nem hitte, hogy történetét bárki komolyan veszi, de a gibraltári amerikai konzul (aki a hivatalos meghallgatás idején is helyén volt már) vizsgálatot indított, hogy alá lehet-e támasztani valamivel az író verzióját. 1913-ban a The Strand Magazine közölte egy állítólagos túlélő, Abel Fosdyk vallomását, miszerint úszóversenyt tartottak, amit mindenki egy ideiglenes emelvényen állva figyelt. Az emelvény beszakadt a tengerbe, és a legénység vagy megfulladt vagy megették őket a cápák. Az újság ezt valódi történetként tüntette fel, bár számos apró hibát ejtettek: Griggsnek nevezték a kapitányt, Boyce-nak Morehouse-t, Briggs lányát hétévesként tüntetik fel, pedig csak kettő volt, és a legénységet is 13 fősnek írták. Az 1920-as években az ír Laurence J. Keating állt elő egy valódinak beállított túlélő-sztorival, amelyben gyilkosság, őrültek és a Dei Gratiá-t is bevonó összeesküvés szerepelt. Annyira meggyőzően sikerült előadnia a történetet, hogy a New York Herald Tribune 1926-ban „vitathatatlan igazságnak” titulálta. 1924-ben a Daily Express közölt egy történetet, amelyben a Mary Celeste legénysége rábukkant egy elhagyott gőzhajóra, amelynek széfjében 3500 fontnyi aranyat és ezüstöt találtak. A pénzt elosztották, a mentőcsónakokon elhagyták a hajójukat, és új életet kezdtek Spanyolországban. 1904-ben a Chambers's Journalban jelent meg egy cikk, amely szerint a teljes legénységet egy óriáspolip szedte le a Mary Celeste-ről, egyiket a másik után. Bár az óriáskalmár (Architeuthis dux) 15 méteres hosszúságot is elérhet, és előfordult, hogy hajókat támadott meg, nem valószínű, hogy magával vitte volna a kapitány navigációs műszereit. Voltak, akik a Bermuda-háromszöget is említették, bár a hajót az Atlanti-óceán túloldalán találták meg, és a repülő csészealjakat is megvádolták a legénység elrablásával. A Mary Celeste későbbi sorsa A Mary Celeste 1873. június 26-án indult el Genovából és szeptember 19-én érkezett vissza New Yorkba. A bírósági meghallgatások és a rejtélyt övező véres történetek miatt nem tudtak rá legénységet találni, és végül 1874 februárjában a konzorcium áron alul eladta New York-i üzletemberek egy csoportjának. Az új tulajdonosok a Karib-tengerre és az Indiai-óceánra küldték a hajót, de útjain rendszerint veszteséget termelt. 1879 februárjában Szent Ilona szigetén szerepelt a kikötői jelentésekben azzal, hogy kapitánya, Edgar Tuthill megbetegedett, és orvost kellett hívni hozzá. A kapitány meghalt a szigeten, ami csak megerősítette a tengerészek meggyőződését, hogy a Mary Celeste el van átkozva. Tuthill már a harmadik parancsnoka volt, aki idő előtt halt meg. 1880 februárjában a hajó ismét gazdát cserélt, ezúttal egy bostoni társaság vette meg. Új kapitánya, Thomas L. Fleming 1884 augusztusáig szolgált rajta, amikor Gilman C. Parker váltotta fel. Kereskedelmi útjairól nem maradtak fent feljegyzések, de a hajót több ízben új kikötőbe regisztrálták át, utoljára Bostonba. 1884 novemberében Parker összebeszélt néhány bostoni szállítóval, akik értéktelen rakománnyal töltötték meg a Mary Celeste-et, amelyet a hajó papírjain jóval értékesebbnek tüntettek fel, majd az egészet 30 ezer dollárra biztosították. December 16-án kifutottak Haiti fővárosa, Port-au-Prince irányába. 1885. január 3-án a Mary Celeste a Gonâve-sziget déli oldala mentén közelítette meg célkikötőjét, ahol Parker szándékosan ráfuttatta a jól ismert és térképeken is szereplő korallzátonyra, a Rochelois-zátonyra. A hajó alja felszakadt és annyira megsérült, hogy javíthatatlanná vált. A kapitány és a legénység partra evezett a mentőcsónakban, és Parker a rakomány menthető részét 500 dollárért eladta az amerikai konzulnak. A konzul hamar rájött, hogy szinte teljesen értéktelen árut vásárolt, és értesítette a biztosítótársaságot, amely vizsgálatot kezdeményezett, és kiderült a csalás. 1885 júliusában Parkert és a bostoni szállítmányozókat biztosítási csalásért bíróság elé állították. Parkert ezenkívül hajója szándékos megrongálásával is vádolták, ami akkor a tengerészeti törvények szerint akár halálbüntetéssel is sújtható volt. Először a csalást tárgyalták, de az esküdtek egy része nem merte bűnösnek nyilvánítani Parkert, mert akkor szinte biztos volt, hogy a másik vád alapján halálra ítélik. A bíró a költséges újratárgyalás helyett a megegyezést szorgalmazta, és a biztosító végül visszavonta a csalás vádját. A rongálás ügyében Parkert végül felmentették, így büntetés nélkül megúszta az ügyet, ám szakmai hírneve tönkrement, és nyomorban halt meg három hónappal később. Vádlott-társai közül egyik később megőrült, egy másik pedig öngyilkos lett. 2001 augusztusában Clive Cussler tengeri régész bejelentette, hogy megtalálta a Mary Celeste maradványait a korallzátonyon. Több mint száz év elteltével csak néhány fa- és fémdarab maradt a hajóból. A faanyag első vizsgálatai szerint olyan fajta volt, amelyet gyakran használtak New Yorkban a Mary Celeste 1872-es átépítése idején, de a dendrokronológiai analízis alapján olyan fából származott, amely még 1894-ben is életben volt, tíz évvel a hajó elsüllyedése után. A legenda utóélete Nem a Mary Celeste volt az első hajó, amelyet rejtélyes körülmények között, elhagyva találtak meg. Rupert Gould tengerésztiszt és tengerészeti rejtélyek kutatója több ilyen esetet is talált 1840 és 1855 között. Azonban a Mary Celeste volt az, amelynek neve szinte eggyé vált a kísértethajókkal. 1955 októberében a 70 tonnás MV Joyita tűnt el a Csendes-óceán déli részén Szamoa és Tokelau között, fedélzetén 25 emberrel. A hajót egy hónappal később találták meg üresen, 970 km-rel letérve útvonaláról. Az eset leírója, David Wright úgy fogalmazott, hogy „a Mary Celeste esetéhez fogható klasszikus tengeri rejtéllyel” állunk szemben. A rejtélyt több alkalommal is feldolgozták filmen vagy rádióban. Az 1930-as években két rádiójátékot készítettek belőle, 1949-ben pedig színdarabot. Számos könyvet írtak róla, többnyire természeti jelenségeket okolva a titokzatos eltűnésért. 1935-ben a brit Hammer Film Productions stúdió A Marie Celeste rejtélye címmel filmet forgatott, amelyben Lugosi Béla játszotta a megháborodott tengerészt, ám a film nem aratott jelentős sikert. Egy 1938-as rövidfilmben, Az elpusztult hajóban dramatizálva adták elő a különböző elméleteket, a lázadást, az alkoholgőzös robbanást és a természetfölötti magyarázatot. Spencer’s Islanden a Mary Celeste készítésének helyszínén emlékművet és egy hajótest formájú filmvetítőhelyet építettek a hajó és legénysége emlékére. A Mary Celeste szerepelt a Maldív-szigetek és Gibraltár által kiadott bélyegeken. Saint-Symphorien-de-Mahun Saint-Symphorien-de-Mahun település Franciaországban, Ardèche megyében. Lakosainak száma 127 fő (2015). Saint-Symphorien-de-Mahun Lalouvesc, Saint-Julien-Vocance, Saint-Pierre-sur-Doux, Satillieu és Vocance községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: XVII. terv A XVII. terv Franciaország hadműveleti terve volt Németország legyőzésére az első világháborúban. Alapjait Foch marsall dolgozta ki 1908-at követően. Története Franciaország súlyos vereséget szenvedett az 1870-es porosz–francia háborúban. A franciák elveszítették Rajna menti területeiket, Elzászt és Lotaringia egy részét. A francia hadvezetés okulván a súlyos kudarcból hozzálátott a Franciaország keleti részét a német támadásoktól megvédeni képes haditerv kidolgozásához. A folyamatosan fejlődő terv nem számolt egy Belgium felől érkező német támadással, hiszen az 1839-es londoni szerződésben Nagy-Britannia garantálta Belgium semlegességét. A terv hadműveleti területnek tehát csak a Luxemburg és Svájc között húzódó francia-német határzónát tekintette. A francia vezérkar 1898-ban elfogadta a XIV. tervet, mely a határ teljes térségében védelembe rendelte a francia csapatokat. Azt 1903-ban a XV. tervvel cserélték fel, amely továbbra is védekező karakterű volt. Ferdinand Foch kezdeményezésére új haditervet dolgoztak ki, mely már a Németország nyugati térségeibe való betörésen alapul. A tervezet szerint a francia hadsereg létszámbeli fölényét kihasználva két csapással verte volna tönkre a császári német haderőt. A balszárnyon támadásra induló ék Saarbrücken és a Saar-vidék felé támadott volna, míg a délen támadó alakulatok a Vogézeken átvonulva Strasbourg városát vették célba. Az új dokumentumnak a XVII. terv címet adták. Problémák a XVII. tervben Franciaország haditervében komoly problémát jelentett az infrastruktúra hiányos mivolta. Míg a németek korszerű vasúthálózatuk révén gyorsan mozgathatták csapataikat, addig Franciaországban sem a vasútsűrűség, sem a vonalvezetés nem tette ezt lehetővé. A XVII. terv nem számolt azzal, hogy a német hadsereg képes lehet komolyabb ellenállás kifejtésére a határzónában. Ennek megfelelően nem határozta meg az utánpótlás rendszerét, az utánpótlásbázisok helyét. A haditerv nem vette számba egy német támadás lehetőségét sem a határvidéken, sem Belgium felől, ezért nem is tartalmazott védelmi elemeket. Teljes kudarc és összeomlás 1914 nyarán Franciaország csapatai a XVII. terv szerint kezdték meg műveleteiket a Német Császárság ellen. A németek előre elkészített határmenti erődítményeikbe húzódtak vissza, amelyek felőrölték a francia támadók erejét. A franciák minimálisan kitűzött céljaikat sem érték el. A XVII. terv végrehajtása közben kezdődött a német hadsereg támadása a Schlieffen-terv alapján. A francia csapatok csapdába estek Elzászban. Feladták a Németországban elért csekély eredményeket és visszatértek kiindulási állásaikba. A csapatokat hamarosan kivonták az elzászi frontról és a Somme folyó mentén vonták össze őket, hogy a Párizst fenyegető német támadást megállítsák. 2000–2001-es magyar labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az NB I (2001 áprilisától szponzorált nevén Borsodi Liga) 2000-2001-es évadában 2 csoportban 8-8 csapat kezdte meg a küzdelmeket a bajnoki címért. A csoportokat erőelven osztották be: az A csoportba került az 1999-2000-es bajnokság 1., 4-5., 8-9., 12-13. és a másodosztály 2. helyezettje, a B csoportba a 2-3., 6-7., 10-11., 14. helyezettje és a másodosztály bajnoka. A csoportokból a 6-6 legjobb klub jutott be a 12 csapatos rájátszásba, a 2-2 sereghajtó pedig a másodosztályban folytatta. A rájátszásba jutott egyesületek az alapszakasz eredményeit nem, csak a helyezéseik alapján kapott jutalom pontokat vitték magukkal, hogy a hagyományos bajnoki rendszerben, oda-vissza mérkőzve küzdjenek tovább. A Ferencváros gyenge őszi teljesítmény után lett bajnok. A Tatabánya elbúcsúzott az első osztálytól, helyére az alapszakaszban kiesett Haladás került fel. A DVSC kiesőhelyen végzett, de az NB I/B Keleti csoportját megnyerő BKV Előre csapata nem vállalta a feljutást, így a versenykiírás szerint a legjobb kieső maradhatott az élvonalban. 1984-es Formula–1 európai nagydíj Az európai nagydíj volt az 1984-es Formula–1 világbajnokság tizenötödik futama. Statisztikák Vezető helyen: Alain Prost: 67 (1-67) Alain Prost 15. győzelme, Nelson Piquet 15. pole-pozíciója, 12. és Michele Alboreto 2. leggyorsabb köre. McLaren 41. győzelme. Stazione di Mergozzo Stazione di Mergozzo vasútállomás Olaszországban, Mergozzo településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Domodossola–Milánó-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Verbania-Pallanza Stazione di Candoglia-Ornavasso 1824 Haworth Az 1824 Haworth (ideiglenes jelöléssel 1952 FM) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Az Indianai Egyetem fedezte fel 1952. március 30-án. Stoclet-ház A brüsszeli Stoclet-ház (franciául: Le Palais Stoclet, hollandul: Stocletpaleis) 1905 és 1911 között épült Josef Hoffmann(wd) osztrák építész tervei alapján. A ház tulajdonosa a gazdag bankár és műpártoló Adolphe Stoclet volt. A ház külső és belső kialakításának harmóniája miatt ezt tartják Hoffman főművének. A ház története A házat Brüsszel egyik fő közlekedési útvonala, az Avenue de Tervuren/Tervurenlaan mellett építették a Wiener Werkstätte, vagyis a bécsi műhely tagjai. A márvánnyal borított homlokzat meglehetősen egyszerű és már-már a modernizmust idézi, de ennek ellenére számos alkotást található a házon kívül és belül a szecesszió mestereitől: az ebédlőben Gustav Klimt által készített mozaik látható, míg a ház tetejét négy, Franz Metzner által készített rézszobor díszíti. Az építész, a művészek és az iparosok harmonikus munkái a Gesamtkunstwerk egyik kiemelkedő példájává teszik a házat. Az építész Hoffman egységes egésznek tervezte meg a házat, a kertet és a bútorokat is. Stoclet halála után a ház négy lányára maradt. A ház 1976 óta műemléki védelem alatt áll, 2005-től a kert, illetve 2006-tól a házban található műalkotások, bútorok, használati tárgyak is hasonló védelem alatt állnak. Ennek az oka, hogy Stoclet örökösei közül hárman külön szerették volna értékesíteni a házban található műalkotásokat, elsősorban a Klimt-mozaikot. Ezért a belga francia közösség kormánya műemléknek nyilvánította a ház belsejét is, amit az örökösök bírósági úton megtámadtak. 2009-ben a ház felkerült az UNESCO világörökségi listájára. A ház továbbra is a Stoclet család örököseinek tulajdonában van, ezért csak előzetes bejelentkezés után lehet látogatni a jelenleg üresen álló épületet. Megjegyzések Stoclet 1945 szeptemberében létrehozott feleségével egy alapítványt, és a ház tulajdonjogát ez az alapítvány kapta meg. Azonban a házban található műalkotások és bútorok továbbra is a pár tulajdonában maradtak, majd az örökösök között felosztották. 13A busz (Budapest) A budapesti 13A jelzésű autóbusz Budatétény vasútállomás (Campona) és Diósd, Sashegyi út között közlekedik. A járatot 2014. június 1-jétől a Volánbusz üzemelteti. Hajnalban kettő busz indul Budatétény felé, este pedig három Diósd felé. Más időpontokban a 13-as busz közlekedik helyette. Járművek A viszonylaton korábban MAN SL 223 és Volvo 8500-as típusú szóló buszok közlekedtek. A járműveket a VT-Transman állította ki. Ám az új paraméterkönyv bevezetésekor a BKV visszavette a vonal üzemeltetését. 2014. június 1-jétől a Volánbusz MAN Lion’s City típusú autóbuszai közlekednek a vonalon. Megállóhelyei Az átszállás kapcsolatok között a 13-as, a 113-as és a 113A jelzésű járatok nincsenek feltüntetve, mivel a 13A busz üzemidején kívül közlekednek. Valbeleix Valbeleix település Franciaországban, Puy-de-Dôme megyében. Lakosainak száma 134 fő (2015). Valbeleix Besse-et-Saint-Anastaise, Chassagne, Compains, Courgoul, Roche-Charles-la-Mayrand, Saint-Diéry és Saint-Pierre-Colamine községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 966 Muschi A 966 Muschi (ideiglenes jelöléssel 1921 KU) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Walter Baade fedezte fel 1921. november 9-én. Tiszaágtelek Tiszaágtelek (ukránul Тісаагтелек (Tyiszaahtelek / Tisaahtelek), 1995-ig Тісянка (Tyiszjanka / Tisianka)) falu Ukrajnában Kárpátalján az Ungvári járásban, Munkácstól 28 km-re nyugatra a Latorca bal partján. Kisdobronyhoz tartozik. Története A falu a 13. században már létezett. Ekkor a Becsegergely nemzetség birtoka, majd a Baksa nemzetség szerezte meg. Később a Baksa nemzetséggel rokon Eszenyi családé lett. 1446-ban Aghtelek néven említették. A következő századokban a Csapy, Lónyay és az Eszterházy családok birtoka volt. 1910-ben 675, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Szabolcs vármegye Tiszai járásához tartozott. Ma 640 lakosából 635 (99%) magyar. Nevezetességek Református temploma 1872-ben épült a lebontott fatemplom helyén. 1825 Évszázadok: 18. század – 19. század – 20. század Évtizedek: 1770-es évek – 1780-as évek – 1790-es évek – 1800-as évek – 1810-es évek – 1820-as évek – 1830-as évek – 1840-es évek – 1850-es évek – 1860-as évek – 1870-es évek Évek: 1820 – 1821 – 1822 – 1823 – 1824 – 1825 – 1826 – 1827 – 1828 – 1829 – 1830 Események Határozott dátumú események augusztus 25. – Kikiáltják Uruguay függetlenségét. szeptember 11. – 13 év után újra összeül az Országgyűlés. november 3. – Széchenyi István Pesten megalapítja a Magyar Tudományos Akadémiát . Határozatlan dátumú események az év folyamán – A dekabristák felkelése Oroszországban . Vörösmarty Mihály megírja a Zalán futása című hőskölteményét. Az első közforgalmú vasút Stockton és Darlington között. Elkészül Magyarországon – a Veszprém vármegyei Ugod községben – az első, mintegy 14 méter mély artézi kút. VI. János portugál király elismeri Brazília függetlenségét. Születések január 16. – Finály Henrik nyelvész († 1898 ) január 23. – Albert Midlane angol keresztény énekszerző († 1909 ) február 7. – Karl August Möbius német zoológus, ökológus († 1908 ) február 18. – Jókai Mór , író († 1904 ) február 21. – Görgey István honvéd százados, történetíró († 1912 ) március 7. – Mieczysław Woroniecki lengyel herceg, katona, a magyarok oldalán az 1848–49-es forradalom és szabadságharc mártírja († 1849 ) március 21. – Alekszandr Fjodorovics Mozsajszkij orosz tengerésztiszt, a repülés egyik úttörője († 1890 ) május 4. – Thomas Henry Huxley angol biológus († 1895 ) május 23. – Barna Ferdinánd nyelvész, néprajztudós, műfordító, az MTA levelező tagja († 1895 ) június 22. – Duka Tivadar orvos, India -kutató, Kőrösi Csoma Sándor hagyatékának feldolgozója († 1908 ) július 26. – Sbüll Ferenc magyarországi szlovén költő († 1864 ) augusztus 7. – Kondor Gusztáv csillagász, matematikus, az MTA tagja († 1897) augusztus 11. – Türr István katonatiszt, magyar szabadsághős († 1908 ) október 5. – Xántus János természetkutató, etnográfus († 1894 ) október 25. – Johann Strauss zeneszerző († 1899 ) november 5. – Számwald Gyula amerikai altábornagy († 1912 ) november 18. – Lévay József költő, műfordító († 1918 ) november 25. – Szikszai Lajos , Szilágy vármegye alispánja, 1848-as forradalmár és szabadságharcos , politikus Csecsenföld zászlaja Leírása A zöld az iszlám színe, a vörös a függetlenségi harc során kiontott vért jelképezi, a fehér csíkok pedig a fényes jövő felé vezető utat jelentik. Saint-Symphorien-sur-Coise Saint-Symphorien-sur-Coise település Franciaországban, Rhône megyében. Lakosainak száma 3627 fő (2015). Saint-Symphorien-sur-Coise Pomeys, Saint-Denis-sur-Coise, Coise és Larajasse községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Cornu (Prahova megye) Cornu község Prahova megyében, Munténiában, Romániában. A hozzá tartozó települések: Cornu de Jos, Cornu de Sus és Valea Oprii. A községközpont Cornu de Jos. Fekvése A megye nyugati részén található, a megyeszékhelytől, Ploieștitől, harmincnyolc kilométerre északra, a Prahova folyó mentén. A település felett magasodik a 740,2 méteres Sinoiul-csúcs, melyről belátható az egész község. Története A települést 1538-ban alapították. A község „La Mori” nevű részén 1871-ben több, termálvizes forrást fedeztek fel, melyek híresek magas jód tartalmuk miatt. A 19. század végén a község Prahova megye Prahova járásához tartozott és Cornul de Sus, Cornul de Jos, Câmpinița valamint Frăsinet falvakból állt, összesen 899 lakossal. A község tulajdonában volt egy, a 19. század utolsó harmadában épült iskola, valamint két vízimalom, egy-egy a Prahova illetve a Câmpinița folyón. 1925-ös évkönyv szerint a községnek 2711 lakosa volt. 1931-ben Frăsinet falut Breaza de Sus községhez csatolták. 1938-ban Cornu község Prahova megye Câmpina járásának lett a része. 1950-ben közigazgatási átszervezés alapján, a Prahova-i régió Câmpina rajonjához került, majd 1952-ben a Ploiești régióhoz csatolták. 1968-ban ismét megyerendszert vezettek be az országban, a község az újból létrehozott Prahova megye része lett. Látnivalók Termálforrások Ceyloni oroszlán A ceyloni oroszlán az oroszlán kihalt alfaja. Elterjedése Srí Lanka területén volt honos, ahol feltehetően a sziget fő ragadozója lehetett. Nagyjából 37 000 évvel ezelőtt halhatott ki az utolsó jégkorszak környékén, amikor az emberek ezt a kis szigetet is felfedezték. Kékszalagos pitta A kékszalagos pitta (Erythropitta arquata) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pittafélék (Pittidae) családjába tartozó faj. A magyar név forrással nincs megerősítve, lehet, hogy az angol név tükörfordítása (Blue-banded Pitta). Rendszerezés Besorlása vitatott, Irestedt et al., (2006b) helyezte az Erythropitta nembe, ez a besorolás még nem talált általános elfogadásra, sokan még mindig a Pitta nembe helyezik Pitta arquata néven, ismert Pitta arcuata néven is. Előfordulása Brunei, Indonézia és Malajzia területén honos. A trópusi esőerdőkben él. Parvis A parvis (IPA: pa:rvi) a középkori templomépítészetben a főkapu előtt tervszerűen kialakított nyílt tér. Helyenként kövezett – esetleg megemelt vagy lesüllyesztett – járószintű előudvar, másutt bokrokkal-virágokkal díszített előkert. Rendszerint alacsony fallal, támfallal, ritkábban oszlopfolyosóval vették körbe. A francia eredetű parvis szó középkori forrásokban gyakran paradisus vagy παράδεισος (’Paradicsom’) alakban bukkan fel, mint az Isten házát övező Édenkert szimbóluma. Francia nyelvterületen ma is így nevezik a templomok, székesegyházak előtt kialakított díszteret (pl. a párizsi Parvis Notre-Dame esetében). A középkori angol templomépítészet kapcsán gyakran parvis, parvise néven említik a nyugati főkapuhoz csatlakozó zömök torony, a westwerk emeleti kápolnáját, illetve bármely kapuépítmény emeleti helyiségét is. Vavrinecz Mór Vavrinecz Mór (Cegléd, 1858. július 18. – Budapest, 1913. augusztus 16.) zeneszerző, a budavári Mátyás-templom karnagya, a Nemzeti Zenede tanára volt. Életpálya Vavrinecz Mór Cegléden, cseh származású családba született, Vavrinecz Ignác, m. kir. államvasúti főszámvizsgáló és Radler Erzsébet gyerekeként. Zenei műveltségét autodidaktaként, zeneelméleti ismereteit a családi emlékezet szerint könyvekből szerezte meg, de rövid ideig Volkmann Róbert magántanítványa is volt. 1886. október 1-én, 28 évesen lett a Mátyás templom karnagya, s ezt az állást haláláig megtartotta. Állása kezdetben csak névleges volt, mert akkor még folyt a templom Schulek Frigyes által vezetett rekonstrukciója, Vavrinecz Mór tényleges Mátyás templomi működése csak 1893-ban, az újjáépítés befejezése után kezdődhetett meg. Emellett a Budavári Zeneiskolának igazgatója is volt, 1901-től megbízott, 1902-től pedig kinevezett tanárként a Nemzeti Zenede zeneelmélet, összhangzattan tanára lett. Zenei tárgyú írásai, zenekritikái különböző folyóiratokban (Fővárosi Lapok, Zeneirodalmi Szemle) jelentek meg. Egyházi és világi jelentősebb művei operái, melyekkel inkább külföldön aratott sikert, kamarazenei kompozíciói itthon is ismertek voltak, magyar, német és cseh nyelven írt dalait rendszeresen előadták, de a komolyzenei műfajokon kívül Táncos Pali álnéven még táncokat is írt. Egyházzenei műveinek gerincét nyolc miséje képezi, ezek közül öthöz zenekari kíséretet is írt, háromhoz csak orgonakíséret társul. Miséi is nemzetközi sikert arattak. Legismertebb egyházi műve az F-dúr Missa pastoralis, a Karácsonyi mise. Requiem-jét barátjának, Anton Kouklnak, egyik fiatalkori operája (Svitava) szövegírójának halála alkalmából vetette papírra. További nagyobb egyházzenei művei: Stabat Mater, Christus-oratóriuma és két Te Deuma. Zenei stílusán a német romantika és részben a cseh zene hatása is érezhető, Smetanához személyes kapcsolat is fűzte. Vavrinecz Mór fiatalon, 55 éves korában hunyt el súlyos betegségben. Művei (válogatás) Szerzői hagyatéka az Országos Széchényi Könyvtár zenei osztályán, egyes művének kézirata és másolata a Mátyás-templom kottatárában található. Egyházi művei közül csak kevés jelent meg nyomtatásban, több művét pedig saját kiadásában adta ki, kiadói: Schuberth, Lipcse, valamint Budapesten Táborszky Nándor zeneműkiadója és a Rózsavölgyi és Társa Kiadó voltak. Műveit fia, Vavrinecz Gábor 1940-ben foglalta rendszerbe, számos műve az ő másolatában ismert. Operák Ratcliff (1895, Prága) Rosamunda (1895, Frankfurt a. M.) Éva ( Madách Imre Az ember tragédiája nyomán, 1887-91, nem került előadásra) Egyházi művek Stabat Mater (1886) Requiem Krisztus – oratórium 8 mise Zenekari művek D-dúr szimfónia Hero és Leander – szimfonikus költemény Kassandra – szimfonikus költemény Diana vadászata – szimfonikus költemény Enoch Arden – szimfonikus költemény Bacchus ünnepe – szimfonikus költemény Medea halála – szimfonikus költemény Az abidosi menyasszony – nyitány (1888, Budapesti Filharmonikusok) Könyvek Az énektan elmélete (1903, Budapest) A zeneelmélet alapelemei - (tankönyv, 1909) Bevezetés a gyakorlati összhangzattanba (szerzői kiadás, Győr) Mary McGlinchey-gyilkosság A Mary McGlinchey gyilkosság 1987. január 31-én történt az írországi Dundalk városban. A nő az Ír Nemzeti Felszabadító Hadsereg (Irish National Liberation Army) korábbi tagja, egyben a szervezet vezetőjének felesége volt. A gyilkosokat nem sikerült elfogni. A gyilkosság Mary McGlinchey (lánykori nevén Mary McNeill) 1975. július 5-én ment feleségül a Veszett Kutya gúnynevű radikális köztársaságpárti Dominic McGlinchey-hez. Három gyermekük született: Declan, Dominic és Mháire. Utóbbi 15 hónapos korában, agyhártyagyulladás következtében meghalt. A gyilkosság napján, 1987. január 31-én Dominic McGlinchey börtönben volt. A nő egyedül volt otthon két gyermekével a Castle Road-i lakásukban. Az akkor 9 éves Dominic és a 11 esztendős Declan fürdött, amikor Dominic két férfit hallott belépni otthonukba a hátsó ajtón. Lekiáltott anyjának, aki felfutott a lépcsőn az emeletre, és megpróbálta elbarikádozni magát a fürdőszobában. Mary McGlinchey könyörgött a férfiaknak, hogy ne lőjék le, de a gyerekek előtt hétszer meglőtték. A lövedékek közül kettő a fejét találta el. A hatóságok senkit nem vádoltak meg a gyilkossággal. Különböző elképzelések keringtek arról, hogy kik ölhették meg Dominic McGlinchey feleségét. Voltak, akik a London-párti radikálisokra, mások a köztársaságpártiakra gyanakodtak, de felmerült a biztonsági szolgálatok esetleges bűnössége is. 2017-es Roland Garros – férfi egyes Ez a szócikk tartalmazza a 2017-es Roland Garros férfi egyes mérkőzéseit. A címvédő a szerb Novak Đoković volt, aki azonban a negyeddöntőben vereséget szenvedett az osztrák Dominic Thiemtől. Rafael Nadal tizedik Roland Garros trófeájának megszerzéséért indult, amely sikerült is neki, miután a döntőben 6–2, 6–3, 6–1 arányban legyőzte a svájci Stanislas Wawrinkát. Kiemeltek Andy Murray (Elődöntő) Novak Đoković (Negyeddöntő) Stanislas Wawrinka (Döntő) Rafael Nadal (Bajnok) Miloš Raonić (Negyedik kör) Dominic Thiem (Elődöntő) Marin Čilić (Negyeddöntő) Nisikori Kei (Negyeddöntő) Alexander Zverev (Első kör) David Goffin (Harmadik kör, feladta) Grigor Dimitrov (Harmadik kör) Jo-Wilfried Tsonga (Első kör) Tomáš Berdych (Második kör) Jack Sock (Első kör) Gaël Monfils (Negyedik kör) Lucas Pouille (Harmadik kör) Roberto Bautista Agut (Negyedik kör) Nick Kyrgios (Második kör) Albert Ramos Viñolas (Negyedik kör) Pablo Carreño Busta (Negyeddöntő, feladta) John Isner (Harmadik kör) Pablo Cuevas (Harmadik kör) Ivo Karlović (Második kör) Richard Gasquet (Harmadik kör, feladta) Steve Johnson (Harmadik kör) Gilles Müller (Első kör) Sam Querrey (Első kör) Fabio Fognini (Harmadik kör) Juan Martín del Potro (Harmadik kör) David Ferrer (Második kör) Gilles Simon (Első kör) Mischa Zverev (Első kör) Valbondione Valbondione település Olaszországban, Lombardia régióban, Bergamo megyében. Lakosainak száma 1056 fő (2017. január 1.). Valbondione Gandellino, Gromo, Carona, Piateda, Ponte in Valtellina, Vilminore di Scalve és Teglio községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: 1956-os magyar asztalitenisz-bajnokság Az 1956-os magyar asztalitenisz-bajnokság a harminckilencedik magyar bajnokság volt. A bajnokságot február 17. és 19. között rendezték meg Budapesten, a Nemzeti Sportcsarnokban. Emmanuel Adebayor Emmanuel Adebayor vagy Emmanuel Shéyi Adebayor (Lomé, 1984. február 26. –) nigériai származású togói labdarúgó, jelenleg az İstanbul Başakşehir játékosa, korábban a Tottenham Hotspur játékosa, a 2010–11-es szezonban kölcsönben a spanyol Real Madridban játszott. Pályafutása Togo legjobb, nigériai származású labdarúgója. Első profi klubja a Metz volt, melynek vezetői svédországi tornán figyeltek fel Adebayorra, aki a serdülő válogatottal utazott a tornára. 2003-ban a Metztől az AS Monaco szerződtette, de a játék helyett inkább a bíróságra járt: közlekedési balesetet okozott, s ezért felfüggesztett börtönbübüntetést kapott. A balhés játékos később a nagy konkurencia ellenére is kezdő lett. 2006-ban az Arsenal hétmillió fontért szerződtette. 2017. január 31-én a török İstanbul Başakşehir szerződtette. Sikerei, díjai AS Monaco Bajnokok Ligája ezüstérmes: 2004 Arsenal Ezüstérmes Angol ligakupa : 2006–07 Bajnokok Ligája : 2005–06 Real Madrid Király-kupa győztes: 2010–2011 Egyénileg A hónap gólja: 1 – 2007–08, szeptember A szezon gólja: 1 – 2007–08 PFA Év csapata tagja: 2007–08 Az év afrikai labdarúgója-díj : 2008 Források és jegyzetek Átigazolás: Adebayor a török élcsapathoz szerződik (Hozzáférés: 2017. január 31.) History, soccernet.espn.go.com, elérés: 2007. szeptember 22. Méhesfalva Méhesfalva, (1899-ig Pcsolina, szlovákul: Pčoliné, ukránul: Pcsolinij) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Szinnai járásában. 2011-ben 582 lakosából 300 szlovák, 243 ruszin és 15 ukrán volt. Fekvése Szinnától 9 km-re északra az Alacsony-Beszkidek keleti részén a Méhes (Pcsolina) patak partján fekszik. Története A település a 13. század közepétől, valamint a 14. század folyamán a magyar nemesek által a német jog alapján behívott ruszin lakosság betelepítésével keletkezett. 1492-ben említik először, amikor Psolinna néven szerepel. Neve a szláv bčela (= méh) főnévből származik. 1804-ben épített görögkatolikus temploma 1901-ben elpusztult, anyagából 1903-ban épült a mai görögkatolikus temploma. Vályi András szerint "PCSOLINA. Orosz falu Zemplén Vármegyében, földes Ura Gr. Csáky Uraság, lakosai orosz vallásúak, fekszik Csukalotz, és Hosztoritzához egy órányira, határja két nyomásbéli, földgye sovány, zabot középszerűen terem, gabonát ritkán, erdője van, legelője, szántó földgye szűk." Fényes Elek szerint "Pcsolina, orosz falu, Zemplén vmegyében, Szinna fil. 4 romai, 1152 g. kath., 33 zsidó lak. Gör. anya sz. egyház. Nagy erdő. 1509 h. szántóföld. Vizimalom. F. u. Rholl. Ut. p. Szobráncz. " 1910-ben 879, túlnyomórészt ruszin lakosa volt. 1920 előtt Zemplén vármegye Szinnai járásához tartozott. 2001-ben 621 lakosából 405 szlovák, 167 ruszin, 42 ukrán volt. Nevezetességei 1903 -ban épített Szűz Mária tiszteletére szentelt görögkatolikus temploma. 1901 -ben épített, Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt ortodox kápolnája. A községben a Kvasná Voda nevű ásványvízforrás található. Evansville (Indiana) Evansville város az USA Indiana államában. Lakosainak száma 117 429 fő (2010). Népesség A település népességének változása: Vingrau Vingrau település Franciaországban, Pyrénées-Orientales megyében. Lakosainak száma 609 fő (2015). Vingrau Paziols, Tuchan, Salses-le-Château, Espira-de-l’Agly, Tautavel és Opoul-Périllos községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 13 Egeria A 13 Egeria a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Annibale de Gasparis fedezte fel 1850. november 2-án. Sokaság (statisztika) A sokaság vagy populáció a statisztikában mindazon elemek halmazát jelenti, amelyekre statisztikai következtetés irányul. A sokaság lehet véges vagy végtelen, de rendszerint a véges sokaságok is akkorák, hogy a teljes sokaság gyakorlatilag nem vizsgálható, hanem a sokaságból vett minta tulajdonságaiból következtetünk a sokaság tulajdonságaira. Lényeges, hogy a sokaság nem emberek (egyedek), hanem egy őket jellemző ismérv (változó) által felvett vagy felvehető értékek halmaza, pl. macskák vemhességi ideje, gázmolekulák sebessége, kockadobás eredményei stb. A sokaság eloszlását – a változó típusától függően – jellemezhetjük függvénnyel (valószínűségsűrűség-függvény, kumulatív eloszlásfüggvény) vagy paraméteresen (elméleti szórás, várható érték stb.). A szociológiában gyakorlati okokból a statisztikai sokaságnak két típusát szokták megkülönböztetni aszerint, hogy időpontban (álló sokaság) vagy időintervallumban (mozgó sokaság) vizsgáljuk-e. Általában egy nap az a legnagyobb időegység, amit még időpontnak tekintünk (azaz ami alatt a sokaság tulajdonságai számottevően nem változnak). Álló sokaság például egy gyár munkásainak száma 2005. január 1-én; mozgó sokaság ugyanezen dolgozók száma 2005-ben. Barkász Lajos Barkász Lajos (Hódmezővásárhely, 1884. augusztus 25. – Budapest, 1960. március 9.) magyar festőművész. Pályafutása A Budapesti Mintarajziskolában szerzett rajztanári oklevelet. Révész Imre és Ferenczy Károly növendéke volt. Máramarosszigeten és Pozsonyban tanított, majd Budapestre költözött. 1904-től főleg naturalista tájképekkel szerepelt fővárosi tárlatokon. 1925-ben a Nemzeti Szalonban, 1926-ban Hódmezővásárhelyen rendezett gyűjteményes kiállítást. A második világháborút követően az Óbudai Árpád Gimnáziumban oktatott. Két festménye a Magyar Nemzeti Galériában került kiállításra. Chioggia tömegközlekedése Chioggia közösségi közlekedése az ACTV autóbuszain alapul. Ehhez kapcsolódik még néhány velencei hajójárat, amely összeköti a két várost egymással. Az ACTV Az ACTV (Azienda del Consorzio Trasporti Veneziano) 1978. október 1-jén alakult, Velence és környéke tömegközlekedésének kiszolgálására. Jogelődje az Azienda Comunale per la Navigazione Interna (ACNI) volt, melyet 1904. október 22-én alapított a város közössége. 1930. január 1-jétől átkeresztelték Azienda Comunale di Navigazione Interna Lagunare (ACNIL), melyet egészen az ACTV megalakulásáig megőrzött. Autóbuszjáratok Chioggia méretét tekintve kisvárosnak számít, viszont a szomszédos, városias Sottomarina frazionéjával együtt már elég nagy, hogy az ACTV tömegközlekedési járatokat üzemeltessen a területén. A belső területek kiszolgálására öt járat szolgál (1, 2, 6, 7, 21), amihez kapcsolódik még egy (345), mely a külső területeket látja el, kevésbé fontos, ezért jóval ritkábban közlekedik. A járatokon általában MONOCAR „Menarini 201 NU” vagy MONOCAR „Bredamenarinibus 240 N” típusú autóbuszok járnak. Jelenleg a következő autóbuszjáratok közlekednek Chioggiában: Különleges jellegű a telefonhívásra (a zöld szám: 800018221) induló autóbusz: Nyáron, hétvégenként és ünnepnapokon közlekedik egy járat, amely a fürdőzők szállítására szolgál: Velence felől létezik egy helyközi járat is, mely Mestrén keresztül köti össze a két várost: Lobor Lobor falu és község Horvátországban Krapina-Zagorje megyében. Fekvése Zlatartól 7 km-re északra az Ivaneci-hegység déli lábánál az azonos nevű patak partján fekszik. Közigazgatásilag Cebovec, Markušbrijeg, Petrova Gora, Šipki, Stari Golubovec, Velika Petrovagorska, Vinipotok, Vojnovec Loborski és Završje Loborsko települések tartoznak hozzá. Története A Szűzanya tiszteletére szentelt temploma az Ivaneci-hegység lejtőjén emelkedő Gora nevű magaslaton áll. Már évszázadok óta zarándokhely ez és a hely amelyen épült a régészeti leletek alapján már négyezer éve fontos őrhelye volt az itt élőknek, ahonnan az alatta egy szűk szorosban elhaladó utat ellenőrizték. A középső bronzkorból az álzsinegdíszes (Litze) kerámia kultúrájához tartozó sírleletek kerültek itt elő. A plató északi oldalán késő bronzkorból származó házak nyomaira bukkantak és a hely lakott maradt a vaskorban is. Lehetséges hogy már ekkor védőfal is övezte a magaslatot. Lobor helyén rómaiak idején is település állt, melynek bizonyságai azok a római sírok, melyek 1857-ben a mai iskola udvarán kerültek elő. Valamikor az 5. században épülhetett az a nyolcszög alaprajzú keresztelőkápolna, mely egy keresztény bazilika része lehetett. Belsejében feltárták a hatszögletű keresztelőmedence maradványait. Az épület a 7. században semmisülhetett meg, amikor barbár népek, avarok és a mai horvátok ősei foglalták el ezt a területet. Az első fából épített egyhajós keresztény templom csak 800 körül épült fel itt. A feltárások szerint 12 méter hosszú és 6 méter széles volt és maradványai a mai templom harangtornyától délre húzódnak. Apszisában egy fiatal leány sírját tárták fel, aki feltehetően valamelyik birtokos család tagja volt. A templom körül valószínűleg az első megkeresztelkedett horvátok sírjait találták meg. A 9. században egy nagyobb korai román stílusú háromhajós bazilika épült itt, melynek hosszúsága 24 méter, szélessége 12 méter volt. Ennek maradványai éppen a mai templom alatt húzódnak. A templom mészkő tömbökből épült, mindhárom hajója apszisban záródott. A hajókat két gazdagon díszített oszlopsor, előudvarát fal, szentélyét diadalív választotta el. Belsejében nagy számú díszes kőfaragvány volt, melyekből sok töredék máig fennmaradt. Harangtornya később, a 11. században épült. Ennek alapjait szintén feltárták. A templom körüli temető az egész plató területére kiterjedt. Sírjai között sok gazdag emberé volt, amely arról beszél hogy a település lakói között sok nemes ember volt. Az egész területet védőfal övezte. A bazilika a 12. vagy a 13. században tűzvész áldozata lett. Helyére egy kisebb késő román – kora gótikus templomot emeltek, mely ismeretlen körülmények között pusztult el. Ennek alapjain épült a 14. században a mai nagyméretű egyhajós gótikus templom, melyet belül a máig is fennmaradt freskók díszítettek. A templom kívülről is festve volt, ebből azonban mára csak egy a déli oldalon levő Szent Kristóf ábrázolás maradt fenn. A templom első írásos említése 1639-ben az egyházi vizitáció jegyzőkönyvében található. A 18. században barokk stílusban építették át, ekkor újult meg homlokzata és belseje is. Fennmaradt viszont a Szűzanya gótikus szobra. Lobor várát valószínűleg Obrán fia Pocina építtette a 13. században. Először 1257-ben „Castrum Lobor” néven Mária királyné adománylevelében említik. A 14. században a zagorai ispánság tartozéka, majd 1399-től a Cilleieké, Vitovec Jánosé, Corvin Jánosé, később 1525-től a Keglevicheké. A hagyomány szerint a török hét évig ostromolta, mégsem tudta bevenni. A vár a 16. század végén vagy a 17. század elején pusztult el, ma csak romjai láthatók. Helyette a Keglevichek a 17. században barokk kastélyt építettek, mely a 19. század végén nyerte el végső formáját. A család 1905-ben adta el a kastélyt, melynek állaga ezután folyamatosan romlott. A második világháború után államosították és szociális otthon lett belőle. Magát Lobort 1244-ben említik először. Plébániatemplomát 1334-ben a zágrábi káptalan statutuma említi először. Ez a templom nem a mai plébániatemplom helyén, hanem a mögötte emelkedő dombon állt. 1805-ben rossz állapota miatt lebontották és felépítették a mai plébániatemplomot. A település a trianoni békeszerződésig Varasd vármegye Zlatari járásához tartozott. Ma Lobornak 546, a községnek a hozzá tartozó falvakkal együtt 3700 lakosa van. Nevezetességei Lobor várának romjai (13. század), melyet a köznyelv Pusztalobornak (Pusti Lobor) nevez a település feletti 520 méter magas hegyen állnak. A vár a 16. század végén vagy a 17. század elején pusztult el. A település központjában az azonos nevű téren álló Szent Anna plébánia templomot 1334 -ben említik először. 1805 -ben Ivan Babić akkori plébános kezdte meg a régi, rossz állagú templom lebontásával az új építését, mely a 19. század végére nyerte el mai formáját. Főoltárát 1886-ban Jakov Bizjak készítette, központjában a gyermek Szűz Máriát oktató Szent Joachim és Szent Anna ábrázolásával. A 17. századi eredetű Keglevich-kastély kétemeletes kora barokk épület. Ez volt a család birtokainak központja. 1905 -ben Schlenger Móric kereskedőnek adták el, majd 1935-ben dr Janko Pajas vásárolta meg aki felújítatta és szociális intézményt alapított itt. Végül a II. világháború után állami tulajdonba került. Ma szociális otthon működik benne. Legértékesebb része a keleti szárnyban található Szentháromság tiszteletére szentelt kastélykápolna. Falain mitológiai jeleneteket ábrázoló falfestmények láthatók. A Szűzanya tiszteletére szentelt 14. századi templom az Ivaneci-hegység lejtőjén emelkedő Gora nevű magaslaton áll. A hagyomány építését a fehér barátoknak, vagyis a templomos lovagoknak tulajdonítja. Már évszázadok óta zarándokhely. A templomot a 18. században barokk stílusban építették át, ekkor újult meg homlokzata és belseje is. Oltára a 17. század végén készült kora barokk stílusban. Az oltáron a szentségtartó feletti mélyedésben van elhelyezve a gyermekét tartó Szűzanya gótikus szobra. Mellette oszlopok között Szent György, Szent Lőrinc, illetve az oszlopokon kívül Szent Borbála és Szent Katalin szobrai állnak. A felettük levő mélyedésben Mária koronázásának ábrázolása, mellette szent Péter és Pál apostolok szobrai láthatók. Az oltár felül egy feszületben végződik mely alatt Szűz Mária és Szent János apostol állnak. Az oltár melletti falat a 15. században készített gótikus freskók díszítik. A templom is nevezetes, hogy 1946-ban innen került elő az egyik legrégibb horvát nyelvemlék az 1076-ból származó „SUMME” feliratú, fonattal díszített kőtöredék, az egykori Horvát Királyság kiterjedésének legészakabbról előkerült írásos nyoma. A lelet egy része ma a szószék felett látható befalazva, másik részét a zágrábi régészeti múzeumban őrzik. A templom körül már a 11. században temető volt, melyet belülre nyitott árkádsoros fal határol. A temető 1861-ig volt használatban. Az épületegyüttes szép természeti környezetben áll, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a környező hegyekre. Területén a településtől északkeletre 706 méter magas hegyen állnak Osterc várának romjai. A vár 1338 -ban a Kőszegieké, majd 1339 -től királyi vár a zagorai ispánság tartozéka. Ezután 1456 -ig a Cilleieké, majd Vitovec Jánosé, Corvin Jánosé, a Pekry, a Bradacs, a Kastellanovics, a Bojnicsics, a Kerecsényi, végül a Keglevich családé. Pusztalobor várához hasonlóan a Keglevich-kastély felépítese után hagyták a sorsára, azóta pusztul. A Szűz Mária templomhoz vezető út mentén elterülő parkban emelkedő kis dombon, a Rieka-patak meleltt található a Szent Antal tiszteletére szentelt fogadalmi kápolna melyet 1703 -ban Keglevich Péter építettetett. Egy oltár található benne, melyet Páduai Szent Antal tiszteletére szenteltek. Híres emberek Loborban született a neves horvát író és költő Franjo Horvat Kiš (1886.-1924.) Az ő nevét viseli ma a település 160 éves alapiskolája. Džoni Novak Džoni Novak (Ljubljana, 1969. szeptember 4. –), szlovén válogatott labdarúgó. A szlovén válogatott tagjaként részt vett a 2000-es Európa-bajnokságon és a 2002-es világbajnokságon. Sikerei, díjai Jugoszláv kupagyőztes (1): 1991–92 Szlovén bajnok (2): 1993–94 , 1994–95 Szlovén kupagyőztes (1): 1995–96 Görög bajnok (1): 2002–03 Gornji Brgat Gornji Brgat falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Župa dubrovačka községhez tartozik. Fekvése A Dubrovnik városától 6 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 3, közúton 6 km-re északnyugatra, az Adria-parti főútról a bosznia-hercegovinai Trebinjébe menő főút mentén fekszik. A településtől 1 km-re északkeletre található a gornji brgati határátkelőhely. Története A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az ókorban lakott volt. A legrégibb itt élt ismert nép az illírek egyik harcias törzse, az ardiaták voltak, akik az i. e. 4. századból hagyták itt nyomaikat. A magaslatokon épített erődített településeken éltek és kőből emelt halomsírokba temetkeztek. A stratégiai helyeken épített erődökből a nyoma máig fennmaradt a Ruda nevű magaslaton épített illír várnak. Halomsírok találhatók ma is a falu területén Rajčevićin és Bratitován. A rómaiak hosszú harcok után végül i. e. 135-ben verték le az ardiatákat. Közigazgatási központjuk innen délkeletre, a mai Donji Obod területén fekvő Epidaurum városa volt. Ebből a korból nem maradt fenn jelentősebb emlék a falu területén. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a keleti gótok özönlötték el a térséget, őket 537-től 1205-ig kisebb megszakításokkal a bizánciak követték. A 7. században avarok és a kíséretükben érkezett szlávok, a mai horvátok ősei árasztották el a területet. A várakat lerombolták és az ellenálló lakosságot leöldösték. Így semmisült meg a mindaddig fennálló Epidaurum. A túlélő lakosság előbb Župára, majd Raguzába menekült. A falu pontos keletkezése a történelem homályába vész, de a 13. században már bizonyosan lakott volt. 13. századi eredetűnek tartják a Rajčevići Szent János templomot, a 14. század első felében pedig felépült a Szent Borbála templom és akkor még Szent Péter titulussal a Szent Anna plébániatemplom is, melyeket 1328-ban, illetve 1366-ban említenek először. 1441-ben 25 raguzai család települt Gornji Brgatra elsősorban az itteni raguzaii birtokok és a kereskedelmi út védelmére, mivel ez a terület nagyon közel feküdt az akkori raguzai határhoz. Raguzából ugyanis Dubacon, Brgaton és Ivanicán át karavánút vezetett, mely elősegítette a város fejlődését egyúttal azonban fenyegetést is jelentett, mert az ellenség is könnyebben juthatott el a város falaihoz. Ezért a raguzaiak 1441-ben a mai Gornji Brgatnát felépítették Tomba erődjét, melynek maradványai ma is láthatók. A századok során a térséget többször támadták a hívatlan hadak kifosztva a környező falvakat, azért szükséges volt a határ mentén kellő számú határőrséget fenntartani. Ez biztosította a település állandó lakosságát. A lakosság 1806-ban sokat szenvedett a montenegrói és orosz hadak pusztításától, akik sok házat, épületet, nyaralót és több templomot kifosztottak és leromboltak. Az ostromló hadakat a franciák kényszerítették visszavonulásra. A Raguzai Köztársaság bukása után 1806-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. Az iskola 1885-ben kezdte meg működését. 1857-ben 240, 1910-ben 192 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A délszláv háború idején 1991 október 24-én a jugoszláv hadsereg és a szerb szabadcsapatok foglalták el a települést, melyet kifosztottak és felégettek. A lakosság a közeli Dubrovnikba menekült és csak 1992 tavaszán térhetett vissza. A háború után rögtön megindult az újjáépítés, mely 15 évig tartott. 2011-ben 199 lakosa volt, akik főként turizmussal és mezőgazdasággal foglalkoztak. Nevezetességei A Szent Anna plébániatemplom építése 1912 -ben kezdődött és 1914 -ben fejeződött be. Felszentelése 1914. április 26-án volt. A délszláv háború során a szerb erők súlyosan megrongálták, öt évig tartott mire eredeti szépségében helyreállították. A régi Szent Anna templomot 1366-ban még Szent Péter templomként említik. Nem sokkal azelőtt 1348 -ban építették. Anyakönyveit 1611 óta vezették. Idővel kicsinek bizonyult a lakosság számához képest, ezért a hívek 1912-ben új templom építésébe kezdtek. Kőből épített négyszögletes alaprajzú épület apszis nélkül, a nyugati homlokzat előtt négyszögletes előcsarnokkal. Homlokzatán a bejárat felett rózsaablak, felül pedig egy harang számára épített harangdúc látható. Ácsolt famennyezete van. A templom körül található a falu temetője, ezért ma temetőkápolnaként szolgál. A rajčevići Keresztelő Szent János templomot a 13./14. században építették a Gornji Brgatról Žarkovicára vezető út mellé. A négyszögletes alaprajzú, apszis nélküli kora gótikus épület máig jó állapotban fennmaradt, de gazdasági épületként szolgál. Homlokzatát a bejárat felett kereszttel díszített lunetta, felette pedig négyágú rozetta ékesíti. Brgat és Žarkovica között áll a bratitovai Szent György kápolna, mely a 14. századból származik. Az egykori kápláni ház közelében állt a 14. századi Szent Péter kápolna, melyet 1952-ben lebontottak. A Szent Borbála kápolnát 1328-ban építették az azonos nevű hegyen, de ma már nem látható. Tumba erődjének maradványai. Az erődöt 1441-ben építették a raguzaiak a Raguzából a hercegovinai határ felé menő kereskedelmi út biztosítására. Nem kizárt, hogy már előbb is erődítmény állt ezen a helyen. A köztársaság bukása után is megtartotta jelentőségét. 1806-tól a franciák Bosanka határában felépítették Imperijal és Delgorgue erődjeit, melyekkel együtt egy védelmi rendszer része volt. Védelmi szerepe Bosznia-Hercegovina 1878-as osztrák-magyar okkupációjával szűnt meg. Azóta elhagyatva áll. Ruda ókori vármaradványok Ókori halomsírok Rajčevićin és Bratitován. A település északi végén közvetlenül a régi kereskedelmi út mellett, a Szent Anna templom közelében a Raguzai Köztársaság idejében vámház állt, melyhez egy higiéniai-egészségügyi központ tartozott. Az egész objektumból ma már csak az állatok fertőtlenítésére használt medence látszik. Az ovális medence átmérője 510 cm, mélysége 130 cm. Vízszükségletét a közeli forrásból fedezték. A maradványok az egyetlen hasonló rendeltetésű épület maradványai az egykori köztársaság területén. Sport A településen bocsaklub (BK Brgat) működik. Rienzi A Rienzi, az utolsó tribunus (németül Rienzi, der letzte der Tribunen), röviden Rienzi [ˈri�n�i] Richard Wagner egyik ötfelvonásos operája (WWV 49). Librettója Edward George Bulwer-Lytton Rienzi, the last of the Roman tribunes című 1835-ben megjelent regénye alapján készült. Ősbemutatójára 1842. október 20-án került sor a drezdai Hoftheaterben. Magyarországon 1874. november 24-én mutatták be a budapesti Nemzeti Színházban. Története A zeneszerző 1837-ben olvasta Bulwer-Lytton regényét, és még ugyanabban az évben elkészítette a mű szinopszisát. A szövegkönyvvel 1838 nyarára készült el. A komponálással rigai karmesterkedése idején foglalkozott. Az utolsó felvonást Boulogne-sur-Merben fejezte be. A művet a párizsi Opérának szánta – ennek köszönhető, hogy felépítése tökéletesen követi a francia nagyoperákét –, azonban Meyerbeer ajánlólevele ellenére a francia dalszínház nem fogadta el. A darab premierjére végül Drezdában került sor 1842-ben, nem várt sikerrel. Ugyan hosszú ideig műsoron maradt, mégis hossza, valamint a színpadra állítás követelményei nagy terhet jelentettek, úgy az énekesek, mint a közönség számára. 1844-ben Hamburgban már az opera rövidített változatát mutatták. Napjainkban visszatértek az eredeti partitúrához, melynek hossza közel négy óra. Cselekménye Első felvonás A pápa avignoni száműzetését követően Rómában az erkölcs és a közbiztonság mélyre süllyedt. A hatalmat az egymással vetélkedő patríciuscsaládok, mindenekelőtt az Orsinik és a Colonnák gyakorolják. Egy alkalommal Paolo Orsini és emberei Irene, a néppárt általuk gyűlölt vezére, Cola Rienzi húgának elrablására és meggyalázására készülnek. A lányt csak a belé szerelmes Adriano Colonna és hívei időben érkezése és hatásos közbelépése menti meg. Összecsapásuk zaja fellármázza Raimondót, a pápai legátust is. Odasiet, hogy az egyház nevében és a törvények betartására figyelmeztetve szétválassza a küzdő feleket, szavai azonban visszhangtalanok maradnak. Csak Rienzi érkezése és magabiztos fellépése vet véget az összecsapásnak. Rienzit a nép támogatja ezért a patríciusok nem mernek szembeszegülni vele. Úgy döntenek, hogy másnap reggel a város falain kívül folytatják viaskodásukat. Amint távoznak, Raimondo és a római polgárok támogatásukról biztosítják Rienzit és arra biztatják, szálljon szembe a nemesekkel. A férfi felismeri: a másnap reggeli események, a vezető patríciuscsaládok távolléte kivételes alkalmat kínál számára a város feletti ellenőrzés megszerzésére. Az a terve, hogy távozásuk után bezáratja a városkapukat és csak akkor engedi visszatérni a kint rekedteket, ha esküvel fogadják a törvények betartását. A nép távozása után Irenéhez fordul, hogy megnyugtassa, majd bátor viselkedéséért köszönetet mondva a mellette álló Adrianót kérdezi: részt vesz-e a másnapi reggeli összecsapáson. Az ifjú tétovázik: szíve a városé és Irenéé, családi kötelékei azonban a Colonnákhoz szólítják. Rienzi lelkiismeretére bízza döntését, de emlékezteti öccse tragikus halálára, aki a családi hívó szót követve egy hasonló összetűzésben az életét vesztette. Másnap reggel Rienzi intézkedik, hogy tervét véghezvigye. A nép fellelkesül tettén és Cecco del Vecchio, a polgárok egyik vezetője ünnepélyesen átnyújtja neki a város koronáját, de ő visszautasítja, mert nem királyként, csak a nép tribunusaként kívánja a várost szolgálni. Ezek után ünnepélyes esküt tesz, hogy mindig a város érdekeit fogja szolgálni. Közben a patríciusok visszatértnek, de csak egyenként, a törvény szavainak betartására kötelező fogadalomtétel után léphetnek be a városkapun. Míg nyilvánosan hűséget fogadnak Rienzinek, titokban összeesküvésre készülnek ellene. Második felvonás Rienzi irányításával hamar helyreállt a rend. Fiatal rómaiak küldöttsége keresi föl a szenátust, hogy bejelentse: az egész környéken megszűnt minden ellenségeskedés. Rienzi és a képviselők hálát mondanak Istennek, hogy fohászuk meghallgatásra talált és arra kérik a küldötteket, vigyék szét a jó hírt a polgároknak is. A néptribunus első nyilvános audienciáján a patríciusok képviselői is jelen vannak. Amikor Rienzi és bizalmasai távoznak, ők korábbi nézeteltéréseiket feledve tanácskozásra gyűlnek össze. Abban állapodnak meg, hogy megölik Rienzit. Az észrevétlenül a terembe lépő Adriano is hallja szavaikat. Figyelmezteti társait, hogy megszegik esküjüket, a törvény és a rend tiszteletben tartását. A többiek azonban lehurrogják, még apja is ellene fordul, sőt, amikor döntésük még egyszeri átgondolását kéri, eltaszítja magától. A patríciusok tettük elkövetésére a közelgő békeünnepet választják. Adriano elhatározza, hogy értesíti Rienzit. Csakhamar újra benépesül a csarnok. Polgárok, nemesek, szenátorok fogadják a nép békét köszöntő, ünnepélyes menetét. Irene kíséretében megjelenik Rienzi is. Miután köszönti Milánó, a lombard városok, Nápoly, Magyarország, Csehország és Bajorország küldötteit, megkezdődik az ünnepség. Amikor a táncok befejeződnek, Orsini és emberei körbeveszik a tribunust. Előbbi tőrt ránt és Rienzi felé szúr, Adriano figyelmeztetésének köszönhetően azonban a férfi páncélinget visel és így sértetlen marad. A támadót elfogják, a kitörő népharag a tettes halálra ítélését követeli. Rienzi úgy dönt, eleget tesz kívánságuknak és az összeesküvésben részt vevők mindegyikét halálra ítéli. A katonák az épület egy elkülönített szárnyába kísérik a foglyokat. Mindenki távozik, csak Adriano marad a teremben. Most döbben rá, hogy társai elárulásával apja és rokonai hóhérra várnak. Tudja, hogy tettükért büntetést érdemelnek, mégis arra kéri Irenét, lépjen közbe fivérénél és kérjen kegyelmet apja számára. Adriano és Irene kérése meglágyítja a tribunus szívét. Éppen elindul a vesztőhelyre induló menet, amikor közbelép. Hajlandó mindnyájuknak megkegyelmezni, amennyiben nyilvánosan újabb hűségesküt tesznek. A patríciusok ismét elárulják. Nyilvánosan készek esküjüket megerősíteni, titokban azonban hozzáteszik: az a fogadalom amely kényszer hatása alatt történik, semmire sem kötelezi az eskütevőt. Harmadik felvonás A polgárság felháborodva tárgyalja a patríciusok újabb tetteit, akik hadsereget gyűjtve Róma lerohanására készülnek. Megérkezik Rienzi és fegyverbe szólítja a népet. Adrianót Rienzi iránti bizalma, Irene iránt érzett szerelme, másrészt családi kötelékei újra elbizonytalanítják, melyik oldalra álljon. Megkísérli rábeszélni Rienzit, várjon az ütközetre történő jeladással, engedje beszélnie apjával, hátha sikerül elkerülni a vérontást. A tribunus azonban hallani sem akar az ígéretüket ismét megszegő nemesekkel való tárgyalásról és kiadja a támadásra szóló parancsot. Adriano elrohan, hogy családja oldalán harcoljon Irene azonban visszatartja. Az ütközet hamar eldől: a patríciusok megsemmisítő vereséget szenvednek. A veszteségek mindkét oldalon nagyok. Baroncelli a polgárok egyik szószólója Rienzit teszi felelőssé a sok áldozatér, sőt Adriano is ellene fordul, apja és rokonai haláláért szintén a tribunust teszi felelőssé. Rienzi, a győzelem mámorában, ünnepséget rendel. Negyedik felvonás A nép hamarosan elégedetlenkedni kezd Rienzi öntelt és büszke magatartása miatt. Élükön Baroncellivel és Cecco del Vecchióval összegyűlnek, hogy megvitassák a német császártól érkezett ajánlatot, amiben az támogatásáról biztosítja őket, ha átengedik neki a várost. A gyűlésen megjelenik Adriano is, akinek elhatározását megerősítik a várható események. A tér megtelik az ünnepi istentiszteletre gyülekezőkkel. Ide igyekszik Rienzi és Irene is. Éppen a templomba lépne, amikor teljes püspöki ornátusban megjelenik Raimondo és kihirdeti a pápa Rienzi fejére kimondott átkát. Rienzi megdöbben. Megkezdődik a szentmise, csak Rienzi, Irene és Adriano marad a téren. Adriano megkísérli rávenni Irenét, hogy szökjön vele, hagyja el fivérét, hisz mindenki, aki vele szövetségben marad, a pápai átok hatása alá kerül. Irene visszautasítja kedvese ajánlatát, Adriano csalódottan távozik. Ötödik felvonás Rienzi Istenhez fohászkodik. Nem érti a történteket és még mindig bízik a nép támogatásában. Irenét arra kéri, hogy menjen Adrianóval, de a lány nem akarja cserbenhagyni fivérét. A tribunus úgy határoz, még egyszer beszédet intéz a néphez. Őszintén beszámol mindarról, ami vele és velük történt, és az ítéletükre bízza magát. Amint távozik, Adriano keresi föl Irenét. Újra kéri, kövesse őt. Bátyja már nem ura az eseményeknek, maga, hívei, s az egész Capitolium veszélyben van. Már látszanak az épület felgyújtására tett előkészületek. Itt is, ott is fáklyák lobbannak, de Irene nem tágít. Bátyja mellett marad. Róma népe ostromot indít a Capitolium ellen. Rienzi és Irene megjelennek az erkélyen. Az egykor lelkesen támogatott vezető megkísérel beszédet intézni a polgárokhoz, de Baroncelli és Cecco del Vecchio lehurrogják, sőt mindkettőjük megkövezésére szólítják föl követőiket. Láng borítja el az épületet. Adriano berohan, hogy Irenét kimentse a lángok közül, az épület azonban hatalmas robajjal, mindhármukat maga alá temetve összeomlik Híres részletek Nyitány (népszerű koncertszám) Erstehe Roma, neu! – Rienzi monológja (első felvonás) Ih Römer hört die Kunde des holdes Friedens an! – békekórus (második felvonás) In seiner Blüte bleichte mein Leben – Adriano áriája (harmadik felvonás) Der Tag ist da, die Stunde naht – csatahimnusz (harmadik felvonás) Allmächt’ger Vater, blick’herab! – Rienzi imája (ötödik felvonás) Diszkográfia René Kollo (Rienzi), Siv Wennberg (Irene), Janis Martin (Adriano Colonna), Theo Adam (Paolo Orsini), Peter Schreier (Baroncelli) stb.; Lipcsei Rádió Énekkara, a Semperoper Ének- és Zenekara, vez.: Heinrich Hollreiser EMI 5 67131 2 (1974, 1976) [a mű etalonfelvétele] Bory Jenő Bory Jenő (Székesfehérvár, 1879. november 9. – Székesfehérvár, 1959. december 20.) magyar építészmérnök és szobrászművész, egyetemi tanár, 1943 és 1945 között a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora. Leghíresebb alkotása a „magyar Tádzs Mahal”-ként emlegetett székesfehérvári Bory-vár. Felesége Komócsin Ilona (1885–1974) festőművész volt. Élete Székesfehérvárott született 1879. november 9-én. Édesapja géplakatos mester volt, aki hét gyermeket nevelt fel. Bory Jenő szülővárosa ösztöndíjasaként végezte egyetemi tanulmányait Budapesten. 1903-ban kapott építészmérnöki oklevelet, majd beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára. Szobrásznövendék lett Strobl Alajos mellett, festészetet pedig Székely Bertalannál tanult. Két évig volt tanulmányúton Németországban és Olaszországban, ahol többek között kitanulta a márványszobor-készítést is. Feleségével, Komócsin Ilonával Székely Bertalan tanítványaként ismerkedett meg. A lány ekkor Szeged város ösztöndíjasaként végezte a főiskolát. Művészi pályája alatt portrékat és virágcsendéleteket festett. 1911-től 1946-ig a Képzőművészeti Főiskola tanára volt, emellett 1921-1944 között a Műszaki Egyetemen is tanított. 1943-1945 között a Képzőművészeti Főiskola rektori feladatait látta el. Az első világháború során katonaként Szarajevóban művészeti alkotásokra kapott megbízást, amelyekért a király a Ferenc József rend lovagkeresztjével tüntette ki. 1906-1944 között 185 szoborművét állította ki főleg Székesfehérvárott és Budapesten gyűjteményes kiállításain. Több hazai és külföldi elismerést kapott. 1959. december 20-án halt meg otthonában, a Bory-várban. Ott is ravatalozták föl, majd a Csutora temetőben helyezték örök nyugalomra. A Bory-vár A híres székesfehérvári Bory-vár Bory Jenő és felesége közös művészi alkotása, melyet saját elgondolásaik és terveik alapján két kezük munkájaként hoztak létre. Ezzel emeltek emléket művészi álmaiknak, a munka- és a hitvesi szeretetnek. 1923-tól körülbelül 41 éven át építették a várat, melyet Jenő szobrai és Ilona festményei díszítenek. A vár építőanyaga beton és vasbeton, hiszen Bory Jenőt – kutatóként és szakemberként – főleg a beton széles körű alkalmazása foglalkoztatta. A vár kertjében saját szobrait helyezte el, míg a műteremben felesége festményei mellett más neves művészek képei is megtalálhatók. Műalkotásaik az ország minden pontján fellelhetők, egyes eredeti gipszmodellek pedig a vár oszlopos udvarának árkádjai alatt találhatók meg. A vár ma is látogatható, a törvényes örökösök tulajdonába tartozik. A Bory-váron kívüli alkotásai A következő alkotásait láthatjuk a Bory-váron és az ott található szobrokon kívül: Székesfehérvárott Jézus szíve templom Püspökkút A kelő napsugár (szobor) A Zichy liget kerámiavázái A 17. honvéd gyalogezred emlékműve Huszár születik (szobor) Turulmadár, Trianon-emlékmű Szárcsás gyermek Szűz Mária-szobor, Szent István-bazilika Szovjet katonai temető szobrai Kuthy József-emléktábla Kossuth és Petőfi (relief) Borsányi Ilonka síremléke - Térdelő angyal A Janny család síremléke Szent Bernát-szobor Töviskoszorús Krisztus (szobor) Árpád-házi Boldog Margit (szobor) Anya gyermekével (szobor) Erőműi munkások emlékműve Szent György-kút Ybl Miklós (dombormű) Közgazdász-hallgatók hősi emlékműve Dr. Goldziher Ignác (dombormű) Az Ybl Miklós Reáliskola diákhőseinek emlékműve A 69-es gyalogezred emlékműve Külföldön Ferenc Ferdinánd -emlékmű ( Szarajevó , Bosznia-Hercegovina ) Kosztolányi Árpád Nemeskosztolányi, felső- és alsólehotai Kosztolányi Árpád (Szabadka, 1859. január 11. – Szabadka, 1926. december 3.) matematika- és fizikatanár, író, Kosztolányi Dezső apja. Életpályája Édesapja, Kosztolányi Ágoston mint honvéd százados részt vett az 1848/49-es szabadságharcban, anyja Kádár Rozália. A középiskolát szülővárosában végezte. Egyetemi tanulmányokat Budapesten és Berlinben folytatott. 1881-ben tanári oklevelet nyert. Ezután egy ideig Eötvös Loránd mellett dolgozott. 1883-tól a szabadkai főgimnázium matematika- és fizikatanára, 1901-től igazgatója volt nyugdíjazásáig. Szépirodalommal is foglalkozott, verseket és elbeszéléseket írt a korabeli lapokba. 62 éves korában tanult meg szerbül. Munkássága Cikkei Szappanléhártyák, Természettudományi Közlöny , 1880. Folyadékhártyák mint mechanikai tételek bizonyítékai, Természettudományi Közlöny , 1881. Az elektromosság elhelyezkedése, Mathematikai és Physikai Lapok A szülői ház közreműködése a természettudományok oktatásában, Szabadkai Főgymnasium Értesítője , 1886. A percentszámolás tanításának módszere, Szabadkai Főgymnasium Értesítője , 1889. A kamatszámolás reformterve, Szabadkai Főgymnasium Értesítője , 1897. Online Kókainé. Paródia Gyulai Pál Pókainé c. költeményére, Szabadkai Hirlap , 1898. 16. szám. Könyve Az ingamozgás elmélete. Dissertatio inauguralis. Eszék, 1883. Marcus Fuchs Marcus Fuchs (Brassó, 1557 – 1619. április 12.) erdélyi szász evangélikus lelkész. Élete Nicholas Fuchs szászhermányi lelkész fia volt. A brassói gimnáziumban és németországi egyetemeken tanult, 1582-ben Brassóban mint nyilvános tanítót alkalmazták; négy évig mint a gimnázium lektora s négy évig mint a nagytemplom prédikátora szolgált. Meghívásakor megszabták, hogy egy lelkésznek sincs joga világi személyeket pénzbüntetésre ítélni, de ezt csak feltételesen fogadta el. 1590-ben Szászhermányba hívták meg lelkésznek. Forgáts Mihály és Johann Benkner közvetítésével megismerkedett Cirill alexandriai pátriárkával, és a szentek segítségül hívása felől írásban vitatkozott vele. Kézirati munkája: Notatio historica rerum gestarum in Hungaria et Transsilvania... ab anno Christi 1586 usque ad haec nostra tempora (1618-ig). Kiadta Josef Trausch a Chronicon Fuchsio-Lupino-Oltardinum..., Coronae, 1847. című munkának első kötete 80–217. és 227–293. lapjain. Jugoszláv labdarúgó-bajnokság (első osztály) A Jugoszláv labdarúgó-bajnokság (Szerbhorvát nyelven: Prva Liga) volt a jugoszláv labdarúgó-bajnokságok legfelsőbb osztályának elnevezése a Jugoszláv Királyságban és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban. Az elnevezés megmaradt az 1991 és 2003 között fennálló Jugoszláv Szövetségi Köztársaság idején is, végül Szerbia és Montenegró államalakulat létrejöttével szűnt meg végleg. A Jugoszláv labdarúgó-bajnokság volt az egyik nemzeti megmérettetés labdarúgásban, a másik a Jugoszláv-kupa volt. Jugoszláv Királyság (1923-1940) Az első labdarúgó-megmérettetést a Jugoszláv Királyságban ill. Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban 1923-ban rendezték. Az első 4 év kupa-formátumban zajlott, míg az első körmérkőzéses összecsapásokat 1927-től vezették be. 1927 és 1940 között 17 bajnoki évadot rendeztek, amelyet horvátországi csapatok, a (Građanski Zagreb, Concordia Zagreb, HAŠK Zagreb és Hajduk Split), valamint szerbiai (BSK Beograd és Jugoslavija Beograd) nyertek meg. A bajnokságot először a horvát elnevezésű Nogometni Savez Jugoslavije (Jugoszláv labdarúgó-szövetség) irányította, amelyet 1919-ben alapítottak Zágrábban, ás amely később a zágrábi és belgrádi tagszövetség vitája miatt 1929-ben feloszlott. Ennek következtében 1930 májusában a Szövetséget Belgrádba költöztették, amely megkapta szerb elnevezését a Fudbalski Savez Jugoslavije-t. Ettől kezdve ez a szövetség irányította a bajnokságot egészen annak II. világháború miatti félbeszakadásáig. Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság (1945-1992) Bajnokok és gólkirályok ↑ a: 1945-ben egy rendhagyó bajnokságot rendeztek a jugoszláv egység megerősítése érdekében. A bajnokság 8 csapatból állt; a Szerb Szocialista tagköztársaságból, Horvát Szocialista tagköztársaságból, Macedón Szocialista tagköztársaságból, Vajdaság autonóm tartományból, Szlovén Szocialista tagköztársaságból, Montenegró Szocialista tagköztársaságból, Bosznia és Hercegovina Szocialista tagköztársaságból és a Jugoszláv Néphadsereg válogatott játékosaiból. Mindenkori góllövőlista Teljes lista azon játékosokról, akik 100 vagy annál több gólt lőttek az 1946 és 1992 között fennálló Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság bajnokságában.Forrás: RSSSF; Utoljára frissítve 2007. december 14. Híresebb csapatok A jugoszláv első-osztály igencsak sok klubot felvonultatott története során, azonban mégis volt néhány kiemelkedő csapat, főleg a nagyobb városokból. A legfontosabbak: Utód-bajnokságok Az 1990-1991-es jugoszláv bajnokság volt az utolsó olyan bajnokság, amelyben valamennyi tagköztársaság csapata részt vett. Az ország felbomlása a bajnokság széthullását is jelentette egyben, s ennek következtében számos új, kisebb liga született. Szlovénia és Horvátország kilépése 1991 júniusában Szlovénia, majd ugyanezen év októberében Horvátország is kikiáltotta függetlenségét. Ez azt jelentette, hogy labdarúgó-szövetségeik függetlenítették magukat a Jugoszláv Labdarúgó-szövetségtől, s saját, önálló bajnokságot szerveztek. A PrvaLiga Telekom Slovenije 1991 év végén kezdte meg működését, míg a horvát 'Prva HNL 1992-ben. A horvát függetlenségi háború miatt, a bajnokságot csak az 1992-es naptári évben rendezték, 1992 februárja és júniusa között. Mindkét bajnokság azóta felnőttkorába lépett. Az 1991-1992-es bajnokság Az 1991-92-es bajnokság volt az utolsó a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság történetében. Mindezek ellenére Szlovénia és Horvátország csapatai már nem vettek részt e megmérettetésben. A másik 4 tagköztársaságból minden csapat részt vett, de a boszniai háború kitörésével, a bosnyák csapatok nem fejezték be a bajnokságot. A szarajevói Željezničar mindössze 17 fordulót tudott lejátszani a 33-ból, míg a Sloboda Tuzla és a Velež Mostar közel állt a bajnokság befejezéséhez. Mindenesetre a mérkőzések többségét a tervek szerint lejátszották, s a belgrádi Crvena Zvezda nyerte meg az utolsó jugoszláv bajnokságot. Macedónia és a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság Az 1991-1992-es bajnokságot követően a macedón csapatok sem vettek többé részt a jugoszláv-bajnokságban, hanem a új, saját országuk által indított ligában versenyeztek. Az 1992-1993-as bajnokságban a boszniai klubok sem szerepeltek már a háború miatt, kivéve a Banja Luka-i Boracot (a legerősebb boszniai szerb csapat akkortájt), amely átmenetileg Belgrádba tette át székhelyét és az újonnan alakult szerbiai és montenegrói csapatokból álló Jugoszláv Szövetségi Köztársaság bajnokságának tagja lett. A liga a 2002-2003-as szezonig tartotta meg ezen elnevezését, amikor is az ország megváltoztatta elnevezését, s így a bajnokság új neve Szerbia és Montenegró bajnoksága lett. 2006 júniusában Montenegró békés módon kivált az államalakulatból, így a 2006-2007-es bajnokságot követően a montenegrói csapatok is önálló bajnokságot szerveztek a maguk számára. Az utód-bajnokságban immáron csak szerb csapatok maradtak, s a liga elnevezése a Szerb Superliga lett. Bosznia-Hercegovina A boszniai labdarúgás helyzete volt a legkritikusabb mind közül. Az 1992-es polgárháború kitörését követően, amely 1992 nyarára vérbe borította az egész országot, képtelenség volt bármi fajta bajnokságot szervezni, így az 1992-1993-as szezon elmaradt. 1993 végére az ország egyes részeiben bajnokságokat szerveztek, de ahogyan az ország, úgy a labdarúgás is megosztott volt az etnikai vonalak mentén. 1993-ban a boszniai horvátok bajnokságot szerveztek, de ebben csak boszniai horvát csapatok versenyeztek. A bosnyáknál, egy rövid 1994-es fél-szezont leszámítva, amit a Čelik Zenica nyert meg, az 1995-96-os szezonban indult meg az igazi labdarúgó-bajnokság. A boszniai szerbek ugyanebben az évben saját, önálló ligát szerveztek. Ez a megosztottság, azaz 3 különböző liga megléte egy országban, egészen 2000-ig állt fenn. 2000 őszén az UEFA útjára indított egy bajnokságot, a Premijer Liga BiH-ot, amelyben immáron már horvát csapatok is szerepeltek a bosnyákok mellett. A szerb klubok nem kívántak részt venni ebben a bajnokságban, így továbbra is fenntartották saját ligájukat. Az UEFA nyomására a 2002-2003-as bajnoksághoz a szerb csapatok is csatlakoztak, így mára az immáron egységes Premijer Liga BiH lett Bosznia és Hercegovina legmagasabb osztályú labdarúgó-megmérettetése. A korábbi etnikai megosztottságú bajnokságok megmaradtak, azonban immáron másodosztályú bajnokságokként. Két másodosztályú liga létezik, egy a horvát és bosnyák csapatok számára, és egy a szerb csapatok számára. Ezen másodosztályú bajnokságokból lehet felkerülni a Premijer Liga BiH-be, illetve ide esnek ki az első-osztályból búcsúzó csapatok. A mai utód-ligák Bosznia-Hercegovina - Premijer Liga BiH (2000 óta) Horvátország - Prva HNL (1992 óta) Macedónia - Makedonska Prva Liga (1992 óta) Montenegró - Prva crnogorska fudbalska liga (2006 óta; 1992 és 2006 között Szerbiával közös ligában szerepeltek a montenegrói csapatok) Szerbia - Superliga Srbije (1992 óta, 1992 és 2006 között montenegrói csapatok is szerepeltek benne) Szlovénia - PrvaLiga Telekom Slovenije (1991 óta) Jugoszláv Szövetségi Köztársaság bajnoksága(1992-2002) Bajnokok és gólkirályok A Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban szerb és montenegrói csapatok szerepeltek. A liga elnevezése az államalakulat 2003 márciusi, Szerbia és Montenegró átnevezéséig maradt fenn. Honthy Hanna Honthy Hanna (eredetileg Hügel Hajnalka, Hajnal Hajnalka; Budapest, 1893. február 21. – Budapest, 1978. december 30.) Kossuth-díjas színművésznő, operettprimadonna, érdemes és kiváló művész. Élete Hügel János nyomdász és Hanrich Emma varrónő lánya, élete az erzsébetvárosi (akkori nevén) Nefelejts utca egy földszinti udvari lakásából indult. 10 éves korában felvették az Opera balettiskolájába, de a szólókarrierhez nem volt megfelelő a testalkata. Egy gazdag mecénás segítségével színi tanulmányait magánúton végezte el 1914–15-ben Rákosi Szidi, 1915–17-ben Bárdi Ödön tanítványaként, később a világhírű tenorista, Anthes György tanította énekelni. Tehetsége csak a kiinduló pont volt pályájához: hatalmas szorgalommal, minden lehetséges eszközzel küzdött egész életén át azért, hogy képességeihez mért szerephez jusson a magyar színjátszásban. Talán ő volt az utolsó igazi operettprimadonna, még idős korában is, csaknem élete végéig. Évtizedeken át volt a XII. kerületi Deres utca lakója. A híres villa kerítésére nem került emléktábla, se a Nefelejcs utcai szülőházra. Pályája Rákosi Szidi színiiskolájának elvégzése után szerződtette a Népopera, ahol a Tengerész Kató című operettben szerepelt, már mint Hajnal Hajnalka, de a várt átütő siker elmaradt. Ezután Pozsonyban, Debrecenben lépett fel. Férjhez ment dr. Halmos Géza miniszteri tanácsoshoz, aki megalkotta számára a Honthy Hanna művésznevet. 1916-tól a főváros különböző színházaiban – Vígszínház, Revü Színház, Blaha Lujza Színház, Király Színház, Belvárosi Színház – kapott szerződést. 1922-ben, A bajadér című Kálmán Imre-operett Király színházi előadásán mérte össze tudását, tehetségét a kor ünnepelt, nála 14 évvel idősebb primadonnájával, Fedák Sárival. Neve ettől kezdve vált igazán ismertté Budapesten. 1925–27-ben és 1949-től a Fővárosi Operettszínház tagja volt, bár csak egyes szerepekre szerződött. Prózai színházakban is sikerrel szerepelt, de elsősorban az operett és a daljáték műfajának volt vezető énekese, évtizedeken át ünnepelték mint primadonnát. Igazi sztár volt a színpadokon, otthon és külföldön egyaránt hatalmas sikert aratott képességeivel és egyedi hangfekvésével. A második világháború után Gáspár Margit szerződtette a Fővárosi Operettszínházhoz a már jóval 50-en túli primadonnát. Operettek átdolgozásával (Csárdáskirálynő, Luxemburg grófja stb.) kreálták számára a „grande dame” szerepkört, egy-egy korábbi szerepet felnagyítva (Mme Fleury, Cecília). Honthy csak a színháznak élt; ezt magánélete megsínylette, mindhárom férje megélte ezt a tényt. Még 70 éves korában is énekórákra járt, és 80 éves születésnapján is fellépett még egyszer. Filmen keveset játszott, 1941-ben a Régi nyárban korábbi színpadi sikerét elevenítette fel, szerepelt a Déryné (1951), a Díszelőadás (1955) és mint az operett múzsája, a Bástyasétány '74 című alkotásokban. Főbb szerepei Médi ( Schubert – Berté : Három a kislány ) Királyné ( Szirmai Albert : Mézeskalács) Kőrösházy Ilona ( Lehár Ferenc : Cigányszerelem) Friderika ( Lehár Ferenc ) Antónia ( Huszka Jenő : Mária főhadnagy) Anna nagyhercegnő ( Offenbach : A gerolsteini nagyhercegnő) Hansi (Lajtai László: Három tavasz) Juliette, Mme Fleury ( Lehár Ferenc : Luxemburg grófja ) Csárdáskirálynő, Cecília ( Kálmán Imre : Csárdáskirálynő ) Lilian ( de Fries Károly : A romantikus asszony) Júlia (Ábrahám Pál-Földes Imre-Harmath Imre: Júlia) Nadja Petrovna (Ábrahám Pál- Földes Imre-Harmath Imre: Fehér hattyú) Filmjei Játékfilmek Budapesti hangos filmkabaré (1931) Régi nyár (1941) Déryné (1951) Díszelőadás (1955) Bástyasétány '74 (1974) Tévéfilmek Csárdáskirálynő (1963) Nyolcvanéves Cecília (1973) Stolberg-Wernigerode-i Krisztián Ernest Stolberg-Wernigerode-i Krisztián Ernest (Gedern, 1691. április 2. – Wernigerode, 1771. október 25.) német politikus. A Stolberg-ház tagja volt. 1710 és 1771 között a Harz hegységben található Wernigerode grófság élén állt. Jegyzetek Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 24.) Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 11.) Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 30.) Forrás Ernst Förstemann: Graf Christian Ernst zu Stolberg-Wernigerode , Hannover 1886. Padány Padány (szlovákul Padáň) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Dunaszerdahelyi járásban. Fekvése Dunaszerdahelytől 11 km-re délkeletre fekszik. Élővilága Padányon a tónál van gólyafészek. 2013-ban négy fiókát számoltak össze. Története Helyén valószínűleg eredetileg besenyő szálláshely volt, mert egy 1256-ban kelt oklevél "Padan" falut mint a besenyők régi települését említi. Ez egyben a község első írásos említése is. Kezdetben a pozsonyi vár tartozéka volt. IV. Béla egyik későbbi oklevelében a padányi besenyő kocsmáros kérésére a király őt és rokonait nemesi rangra emeli azzal a feltétellel, hogy a király minden hadjáratában részt vesznek. Ezzel a Padányi nemzetség a falu egyedüli birtokosa lett. A család nemesi rangját IV. Béla fia, V. István is megerősítette. Később a Padányiak nemzetsége több ágra szakadt, ezekből lettek a Bíró, Bodó, Kossár, László, Máttyus, Szakál és más nemesi családok. A települést 1288-ban "Terra Padan", 1291-ben "Villa Padan", 1326-ban "Possessio Padan" néven említik az írott források. 1341-ben a pozsonyi káptalan határjelek vizsgálatát végezte, mivel a padányi és petényi nemesek között viszály támadt. Padány lakói veszély idején a falut övező mocsarakban épített sáncok mögé menekültek. Az ingoványban máig láthatók a védősáncok és árkok nyomai, melyek megvédték őket a török támadásoktól is. A 16. században lakói felvették a protestáns hitet, melyet később is megtartottak. A község régi temploma szerepel az elpusztított kálvinista egyházak 1681-es jegyzékében. 1731-ben rendeletileg vették el a padányiaktól templomukat, plébániájukat és annak egész vagyonát, lelkészüket pedig a hatalom elüldözte. A történtek a falu fejlődését is súlyosan hátráltatták. 1884-ben és 1905-ben nagy tűzvészek pusztítottak a településen. A fejlődést az sem segítette elő, hogy 1896-ban Pálffy Sándor gróf magakadályozta, hogy a vasútat és a közútat itt vezessék át. Vályi András szerint „Nagy, és Kis-Padány, két magyar falu Poson Vármegyében, földes Urai külömbféle Uraságok, lakosai katolikusok, többen reformátusok, fekszenek Bőshöz fél mértföldnyire, határbéli földgyeik középszerűek, mint vagyonnyaik, második osztálybéliek.” Fényes Elek szerint „Padány (Nagy), magyar falu, Poson vmegyében, Bőshöz észak-keletre 1 1/2 órányira, 52 kath., 380 ref., 15 zsidó lak. Ref. anyaszentegyházzal, s ekklézsiával. Határának egy része posványos rétség, melly savanyu szénát, nádat eleget ád, sok vízimadarat táplál. Burgonyájok sok és hires. F. u. nemesek. Ut. p. Somorja.” A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásához tartozott. A mai Padány területén feküdt egykor Petény falu is, melyet 1298-ban a pozsonyi vár tartozékaként említenek először. Később lakói közül többen nemesi rangot kaptak, közülük került ki a későbbi birtokos Petényi család őse. Egy 1356-ban kelt oklevél említi Petényi Miklós fiait: Jakabot, Pétert és Andrást. 1553-ban már csak egy adózó portája volt a településnek, mely a török időkben pusztult el. Helyén a későbbiekben major volt, mely a 18. században királyi tulajdon. 1905 és 1945 között Kuffler Viktor volt a birtokosa, aki kastélyt is építtetett ide. A major 1948-ban a Nagymegyeri Állami Gazdaság tulajdona lett. Népessége 1910-ben 637, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 2001-ben 863 lakosából 815 magyar és 45 szlovák volt. 2011-ben 861 lakosából 764 magyar és 69 szlovák volt. Nevezetességei Református temploma 1787 -ben épült klasszicista stílusban , 1816 -ban felújították. A templom mellett áll a vele egyidős lelkészlak. Petény majorban található a Kuffler család neogótikus kastélya. A kastélyt 1906 -ban Kuffler Viktor építtette. 1945-ig volt a család tulajdonában. Ma a Nagymegyeri ÁG farmjának irodaépülete. A majorban máig megmaradt az eredeti szeszfőzde és élesztőgyár épülete, valamint a 20. század elején épített tehénistálló eredeti épülete. Coron (Maine-et-Loire) Coron település Franciaországban, Maine-et-Loire megyében. Lakosainak száma 1606 fő (2015). Coron Chanteloup-les-Bois, La Plaine, La Salle-de-Vihiers, La Tourlandry, Vezins és Lys-Haut-Layon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Milekovo Selo Milekovo Selo falu Horvátországban Krapina-Zagorje megyében. Közigazgatásilag Donja Stubicához tartozik. Fekvése Zágrábtól 20 km-re északra, községközpontjától 2 km-re délkeletre a horvát Zagorje területén a Medvednica parkerdő északi lejtőin a megye déli részén fekszik. Története A településnek 1857-ben 132, 1910-ben 236 lakosa volt. Trianonig Zágráb vármegye Stubicai járásához tartozott. 2001-ben 131 lakosa volt. Bilinszky Lajos Bilinszky Lajos (Kolozsvár, 1868. január 2. – Kolozsvár, 1940. december 7.) magyar középiskolai tanár, tankönyvíró. Életútja Középiskolai tanulmányait Kolozsvárt és Gyulafehérvárt végezte, Kolozsvárt doktorált. 1893-tól a nagyszebeni katolikus leánynevelő intézet igazgatója. Az első világháború előtt írt tankönyveinek átdolgozott, újabb kiadásait éveken át használták a romániai magyar tannyelvű középiskolákban: Világtörténet (I. Ókor; II. Középkor; III. Újkor, Kolozsvár, 1921); Magyar olvasókönyv (I-II. Kolozsvár, 1923); Stilisztika olvasókönyv (Nagyszeben 1924. 6. kiadás); Poétika... (Nagyszeben 1924. 5. kiadás); Román nyelvkönyv (I-IV. Porsche Rezsővel és Todorán Jenővel, Nagyszeben 1922-23). Orville (televíziós sorozat) Az Orville (eredeti cím: The Orville) 2017-es amerikai televíziós sorozat. A főszerepben Seth MacFarlane látható, aki a show alkotója is volt. A sorozat a Star Trek-et parodizálja. Cselekmény Ed Mercer mindig is kapitány szeretett volna lenni, amióta besorozták, egy hajót szeretett volna irányítani. Erre tette fel az életét, jól tanult és sokat dolgozott. Tönkre is ment a házassága emiatt, a felesége megelégelte, hogy sosem volt otthon, ezért megcsalta őt. Ed ezután kicsit megzuhant, ami a munkáján is meglátszott. A főnökeinek is szemet szúrt ez, már nem bíztak benne, pedig szép pályát jósoltak neki. Mindenki azt hitte, hogy még 40 éves kora előtt egy nehézcirkáló parancsnoka lesz, de mostanra teljesen kiábrándultak belőle. Szerencséjére azonban az admirális ad neki egy esélyt, és kinevezi az Orville kapitányának. Az Orville egy felfedező illetve kutatóhajó. Nemrég nyugalmazták az előző kapitányt, a hajó kellő számú legénységgel rendelkezik, de kell még egy kormányos és egy első tiszt. Mercer a haverját, Malloy hadnagyot ajánlja kormányosnak, aki jobb napjain a flotta egyik legjobb kormányosa, rosszabb napjain viszont hülye dolgokat produkál, például kézi vezérléssel akart megoldani egy kacifántos dokkolást, de leszakadt a raktér ajtaja, ezért neki sincs jó híre, de az admirális elfogadja Mercer ajánlását, de csak akkor, ha Mercer képes őt kordában tartani. Az Orville rangidős tisztjei: Alara Kitan: Ő a hajó biztonsági főnöke. Alara kszelajai, ezért nagyon erős, mivel Kszelaján az átlagosnál nagyobb a gravitáció, ezért a normál gravitációval rendelkező bolygókon az átlagosnál nagyobb a fizikai ereje. John LaMarr: Ő a navigátor, de nyolcas szintű kormányos is. Bortus: Ő a parancsnokhelyettes, az űrhajó másodtiszte. Egynemű fajhoz tartozik, a moklanokhoz, náluk csak hím egyedek vannak. Dr. Claire Finn: Ő az egészségügyi tiszt. Hihetetlenül képzett, ért a molekuláris sebészethez, a génmanipulációhoz és az elmegyógyászathoz is. Isaac: Ő a hajó tudományos és gépészeti tisztje. A Kejlon-1 bolygóról jött, a népe alsóbbrendűnek tekinti az emberi fajt és más biológiai életformákat is. Az Orville első tisztjének pedig Mercer volt feleségét nevezik ki, ráadásul ő maga kérte ezt a munkát, mert vezekelni akar amiatt, hogy megcsalta Mercert. Parádsasvár Parádsasvár község Heves megye Pétervásárai járásában. Fekvése Parádsasvár a 24-es számú főút mellett helyezkedik el. Gyönyörű földrajzi, természeti környezetben fekszik a Mátra északi oldalán. A falu Galyatetőtől keletre, a parádi katlan felső végében elnyúló 400 méter magas fennsíkon helyezkedik el. A faluból szemet gyönyörködtető kilátás nyílik az őt körbe ölelő hegycsúcsokra, azaz a Mogyorós-oromra, a Nagy-Lipótra, Galyatetőre, Bagolykőre, a Csór-hegyre, a Vadak-ormára, a Hármas-tetőre és a Vár hegyekre. Közigazgatásilag a településhez tartozik még Rudolf-tanya, Áldozó és Fényespuszta is. Történelem A környékbeli falvak, Parádsasvár, Parád és Parádfürdő története szorosan összekapcsolódik. Először 1549-ben említik írott formában ezen településeket. Ekkor a Mátra ezen területe Országh Kristóf tulajdona. A következő tulajdonos Ungnád Kristóf egri várkapitány volt, aki 1575-ben vette zálogba a területet. 1603-ban a későbbi erdélyi fejedelem, Rákóczi Zsigmond vásárolta meg, s mintegy 100 esztendőig birtokolta. 1676-ban jutott Parádsasvár egy részéhez II. Rákóczi Ferenc és testvére, Rákóczi Júlia. II. Rákóczi Ferenc 1710-ben a Som-hegy alatt alapította meg az üveghutát, mely 1770-ig a régi helyén üzemelt. Maga az üveggyártás ezután sem vonult ki a faluból, a 18. század második felétől 2005-ig szinte folyamatosan jelen volt a településen. Az 1740-es években Grassalkovich Antal terjeszkedett a térségben. 1841 után gróf Károlyi György hajdani bérlő szerezte meg a tulajdonjogot. A 19. században egyre erőteljesebben fejlődött az üveggyártás a faluban. 1881-ben megépült a falu ékköve, a Károlyi-kastély Ybl Miklós tervei alapján, mely ma ötcsillagos luxusszállóként üzemel. Parádsasvár 1947-ben alakult önálló községgé, területe ezt megelőzően Bodonyhoz és Parádhoz tartozott. Elnevezése kezdetben a Sasvár kastélyról Mátrasasvár volt, amit a következő évben változtattak a maira. Népesség A település népességének változása: Népcsoportok 2001-ben a település lakosságának 87%-a magyar, 12%-a román és 1%-a szlovák nemzetiségűnek vallotta magát. Gazdaság A Parádi Üveggyár 2005-ben bezárt. Gyógyvízfeldolgozó üzem (ÉLPAK Zrt.) Turizmus Kastélyhotel Sasvár (Károlyi-kastély) Parádsasvári üvegmanufaktúra Ősjuhar (Acer acuminatilobum) , a világon egyedül a Mátrában megtalálható, nem szaporítható juharfaj. Sérgio Paulo Barbosa Valente Sérgio Paulo Barbosa Valente (Porto, 1980. június 27. –) portugál válogatott labdarúgó, aki jelenleg a Málaga CF játékosa. Sikerei, díjai Klub Málaga CF Intertotó-kupa : 2002 Sevilla FC UEFA-szuperkupa : 2006 UEFA-kupa : 2006-07 Spanyol kupa : 2006-07 Spanyol szuperkupa : 2007 Válogatott Portugália U19 U19-es labdarúgó-Európa-bajnokság : 1999 Saint-Georges-la-Pouge Saint-Georges-la-Pouge település Franciaországban, Creuse megyében. Lakosainak száma 372 fő (2015). Saint-Georges-la-Pouge La Chapelle-Saint-Martial, Chavanat, Le Donzeil, La Pouge, Saint-Hilaire-le-Château és Saint-Sulpice-les-Champs községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Zeykfalva Zeykfalva (románul: Strei, németül: Zeikdorf) falu Romániában, Hunyad megyében. Fekvése Pusztakalántól egy kilométerre délre, a Sztrigy bal partján fekszik. Nevének eredete Első nevét a Sztrigy folyóról vette, román neve ma is megegyezik a Sztrigyével. A magyarban ezt később a Zeyk család alapítójára utaló név váltotta fel. 1377-ben Stryg, 1377-ben Stirik, 1471-ben Zeyfalwa, 1475-ben Zeykh, 1480-ban Zaykfalwa, 1492-ben Zeykfalwa néven írták. Története Innen származott a Zeyk család, amelynek első ismert tagját, Petrus f. Zayk-ot 1377-ben említik. Barcsay Ákos fejedelemnek a 17. század közepén kastélya állt a faluban. 1712-ben említették először református papját, akit a 18. században a Zeyk család alkalmazott. 1766-ban anyaegyház volt, Russal együtt 17 hívővel. Mivel 1802-ben a templom megszemléléséhez a református esperes nem az egyháztagokat, hanem a falu véneit (ortodox románokat) hívta össze, egyházközsége ekkor valószínűleg néptelen volt. 1805-ben pap és egyházfi sem szolgált benne, a templomra egy Beszerikán Lázár nevű ortodox öregember vigyázott. Az egyházközséget az 1850-es években újjászervezték, és a 20. század közepéig létezett. 1742-ben hetivásár tartására kapott szabadalmat. 1886-ig Hunyad vármegye hunyadi járásához tartozott, akkor a hátszegi járáshoz csatolták. 1921 után a földreform mintegy ezer kataszteri holdat sajátított ki a Zeyk-uradalomból a község részére. 1850-ben 204 lakosából 195 volt ortodox vallású román és 9 református vallású magyar. 1910-ben 391 lakosából 273 volt román, 111 magyar és 7 német anyanyelvű; 273 ortodox, 48 református, 30 görögkatolikus, 21 római katolikus és 12 zsidó vallású. 2002-ben 384 lakosából 379 volt román és 4 magyar nemzetiségű; 351 ortodox és 25 pünkösdista vallású. Látnivalók A falu nyugati szélén álló, román – gótikus stílusú, temetővel körülvett ortodox templom a 13. vagy a 14. században épült. Falába római kori köveket építettek. Értékes középkori falfestményeinek (a szentélyben imago pietatis és az apostolok, a hajóban az Angyali üdvözlet , Szent Miklós és más szentek) elrendezése bizánci mintákat követ, de stílusa kései román – korai gótikus . Külső festése a keleti, a déli falon és a kapuzat lunettáján maradt meg, rajta a mesterek portréival. Déli oldalához a Zeyk család 1724-ben református templomot építtetett, melynek fedele 1802-ben már héj nélkül állt. Ismert emberek Itt született 1809 -ben Zeyk László magyar honvédszázados. 2017-es WTA Elite Trophy A 2017-es WTA Elite Trophy a WTA által évente megrendezésre kerülő esemény 2017. évi tornája volt, amelyen a világranglistán elért helyezésük alapján a WTA Finals tornára kvalifikációt szerzett versenyzőket követő 11 játékos és egy további, a rendezők szabadkártyájával induló versenyző indulhatott el. Sérülés vagy egyéb lemondás miatt a távol maradó helyett a ranglista következő helyén álló versenyző indulhatott. Párosban a WTA Finals tornán szereplő párosokat a világranglistán követő négy páros vehetett részt a versenyen, a rendezők két további párosnak adtak szabadkártyát. A címvédő egyesben Petra Kvitová, párosban a kínai Hszü Ji-fan és a török İpek Soylu párosa, a tornán egyikük sem indul ebben az évben. A tornát egyéniben a német Julia Görges nyerte, miután a döntőben 7–5, 6–1 arányban győzött az amerikai Coco Vandeweghe ellen. A párosok versenyét a kínai Tuan Jing-jing–Han Hszin-jün páros nyerte, miután 6–2, 6–1 arányban legyőzték az ugyancsak kínai Csang Suaj–Lu Csing-csing párost. A verseny A harmadik WTA Elite Trophy versenyt 2017. október 31−november 5. között rendezték. Helyszíne a Hengqin International Tennis Center volt a kínai Csuhajban. A torna díjalapja 2017-ben 2 280 935 amerikai dollár volt. A ranglistapontok és a díjazás Az első helyezett 700 ranglistapontot szerezhetett. A párosok ezen a versenyen nem kaptak ranglistapontot. 1 KM − a körmérkőzéses szakaszban szerzett pénzdíjak és pontok. 2 A körmérkőzéses szakaszban a szabadkártyával induló 80 pontot kap egy győzelemért és 0 pontot a vereségért. A lebonyolítás formája A versenyen résztvevő 12 játékost négy háromfős csoportba sorsolták, és a négy csoportgyőztes alkotta az elődöntő mezőnyét. Az elődöntő hagyományos kieséses formában zajlott. A párosoknál a hat csapat két háromfős csoportban versenyzett, és a két csoportgyőztes mérkőzött a bajnoki címért. A helyezések az alábbiak figyelembe vételével dőltek el: 1. A győzelmek száma 2. Ha a győzelmek száma egyenlő volt, akkor a mérkőzéseken nyert játszmák száma döntött 3. Ha ez is egyenlő volt, akkor két játékos holtversenye esetén az egymás elleni eredményt, ha három játékos között volt holtverseny, akkor elsőként a játszmaarányt, másodikként a játékarányt vették figyelembe. Az egyéni versenyen kvalifikációt szerzett versenyzők A 2017. évi versenyre az alábbi táblázatban szereplő versenyzők szereztek kvalifikációt: A versenyen két korábbi Grand Slam-tornagyőztes (Angelique Kerber és Sloane Stephens) vett részt. Sérülés miatt lemondta a részvételt az ugyancsak kvalifikációt szerzett magyar származású brit versenyző, Konta Johanna. A verseny résztvevői 2017-ben összesen 11 WTA-tornagyőzelmet szereztek. A verseny Páros A versenyen az alábbi párosok indultak el: Raluca Olaru / Olha Szavcsuk Alicja Rosolska / Anna Smith Csang Suaj / Lu Csing-csing Tuan Jing-jing / Han Hszin-jün Tang Csien-huj / Csiang Hszin-jü Jang Csao-hszüan / Liang Csen Az indulókat két háromfős csoportba sorsolták, amelyek első helyezettjei kerültek a döntőbe, és mérkőztek meg a tornagyőzelemért. Chabestan Chabestan település Franciaországban, Hautes-Alpes megyében. Lakosainak száma 136 fő (2015). Chabestan Aspremont, Aspres-sur-Buëch, La Bâtie-Montsaléon, Oze, Le Saix és Savournon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Murderdolls A Murderdolls egy 2002-ben alakult amerikai glam metal szupergroup, több ismert zenész közös projektje. Egy nagylemez és annak turnéja után 2004-ben feloszlottak. Hat évvel később 2010-ben tértek vissza. Történet Az együttest Joey Jordison (Slipknot) és Tripp Eisen (Static-X, ex-Dope) hozták össze a Frankenstein Drag Queens from Planet 13 nevű horror punk csapat énekesével. Egyetlen albumuk jelent meg, a 2002-es Beyond the Valley of the Murderdolls, amelynek dalai eredetileg az énekes Wednesday 13 korábbi együttese számára íródtak, habár a kiadó Jordison és Eisen nevével reklámozta a lemezt. Ennek ellenére a csapat nem aratott teljes sikert az Amerikai Egyesült Államokban, viszont Angliában és Japánban nagyon népszerű volt. Eisen a lemez megjelenésének idején kilépett a zenekarból és visszatért a Static-X-hez, így a Murderdolls Acey Slade (ex-Dope) gitárossal indult turnéra. Másfél év koncertezés után a Murderdolls 2004. január 17-én adta utolsó koncertjét. Az együttes hivatalosan nem oszlott fel, a tagok akkor úgy nyilatkoztak, hogy valamikor a jövőben egy második albumot is szeretnének elkészíteni. Mindenesetre azóta Wednesday 13 szólókarrierbe kezdett, Joey Jordison (itt gitáros) visszatért a Slipknotba dobolni, Acey Slade előbb a Trashlight Visionben alkotott tovább, majd létrehozta saját zenekarát Acey Slade and the Dark Party néven, emellett jelenleg Wednesday 13 turnézenekarában is játszik. Eric Griffin basszusgitáros a Murderdolls leállása után különböző zenekarokkal turnézott, majd visszatért korábbi együttesébe, a Synicalba. Ben Graves dobos egy japán turné erejéig csatlakozott a Dope együtteshez, majd az AntiProduct, később pedig a Nocturnal tagja lett. Stílusuk A zenekar hangzásvilágát főleg a tagok zenei ízlése befolyásolta, olyan hard rock és glam rock előadók, mint a Kiss, Alice Cooper, a Mötley Crüe, illetve a horror punk csapat Misfits nyomán. Dalszövegeik szarkasztikus stílusban íródtak, témáik közt megtalálható a nekrofília és a sírrablás. Tagok Utolsó felállás Wednesday 13 – ének (2002-máig) Joey Jordison – gitár , háttérének (2002-máig) Roman Surman – gitár , háttérének (2010-máig) Jack Tankersley – basszusgitár , háttérének (2010-máig) Racci "Dr. Sketchy" Shay – dobok (2010-máig) Korábbi tagok Tripp Eisen – Gitár (2002) Acey Slade - Gitár , háttérének (2002-2004) Eric Griffin – Basszusgitár (2002-2004) Ben Graves – dobok (2002-2004) Diszkográfia Right to Remain Violent ( EP , 2002) Beyond the Valley of the Murderdolls (2002) Women & Children Last (2010) Metán-hidrát A metán-hidrát szilárd anyag, de instabil elegy, amely alacsony hőmérsékleten képződik a tengerek mélyén, a tengervíz keltette nagy nyomás alatt. Kb. 1000-1500 méteres vízmélységben, 5 °C körüli hőmérsékleten a metán hidrát formájában kötődik meg. Több száz méter vastag metánhidrát mezőket eddig már több tenger mélyén is találtak. A metán-hidrát megtalálható a sarkköri jégben, a tundra fagyott talajában, ma ugyanúgy, mint sok millió évvel ezelőtt. A Metán-hidrátból metán szabadulhat fel. A metán-hidrát létrejöttének alapvető feltétele a kellően vastag üledékréteg, amelyben a metán keletkezik. Ha ez az anyag kiszabadul a tengervíz nyomása alól, közvetlenül szublimál és szétoszlik a levegőben, üvegházhatást okozva gyorsítja a globális felmelegedés folyamatát. A Brit Nemzeti Környezetvédelmi Kutató Hivatal a Bermuda háromszöget vizsgálta, hogy a felszabadult metán-e a felelős ottani titokzatos eltűnésekért. Ha a felszínre jut és meggyullad piros színű lánggal ég. Szepsi Csombor Márton Szepsi Csombor Márton (Czombor Márton) (Szepsi, 1594 – 1623 előtt) református lelkész, az első magyar nyelvű európai útleírás szerzője. Élete 1607-től Késmárkon tanult, 1611-től beutazta Erdélyt, és két évig Nagybányán tanult. Miután egy évet még a gönci iskolában töltött, egy ideig telkibányai tanító volt. 1616. május 15-én, 22 évesen külföldre indult, és többnyire gyalog vándorolt „sárga csizmában, verőfényes gránát posztóból csinált palástban," és bejárta Lengyelországot, Csehországot, Sziléziát. Dancikában a gimnáziumi alumnusok (tanulók) közé iratkozott be. 1617. január 21-én hagyta el Dancikát és Porosz Királyságba ment, onnan Dánia felé vitorlázott, majd május elején Svájcba indult, de Angliában kötött ki. Londonban meglátogatta az iskolákat és Canterburyben is volt. 1618-ban Provence-ban, Franciaországban és Párizsban is megfordult. Onnan Németországba ment és 1618. június 19-én a strassburgi egyetem tagja lett, ahonnan Heidelbergen, Nürnbergen és Krakkón át visszatért Magyarországra, és 1620-ban kassai iskolaigazgató, majd 1621-ben Varannón lett lelkész és bedegi Nyáry István Zemplén megyei főúr szolgálatába állt. Két évre rá, egy pestisjárvány során hunyt el. Művei Evropica Varietas, avagy Szepsi Czombor Mártonnak Lengyel, Mazur, Pruz, Dania, Frísia… Britanniai, Tengeren való bujdosásában látott, hallot külömb külömb fele dolgoknak rövid le irása… Kassa, 1620 Vdvari Schola… Bártfa, 1623 (Bedegi Nyáry Ferenc, Nyáry István fia számára írta; Nyári Ferenc és a szerző halála után nyomtatták ki) Kéziratban maradt műve: Utazása 1620. 4-rét 167 lap és ezt kiegészítő másolatok. Egy helyen írja: „Provansban” találkozott egy kobzossal, aki énekelt a hun harcosok keserves állapotjáról, tudniillik a helybeliek mutogatják idegeneknek a környékbeli (hun)halmokat (temetkezési helyeket). Carsten Niebuhr Carsten Niebuhr (Lüdingworth, 1733. március 17. – Meldorf, 1815. április 26.) dán nemzetiségű német matematikus és földmérő. V. Frigyes dán király megbízásából vett részt egy expedídióban, amely Egyiptomot és a Közel-Keletet célozta meg. Tudóstársai közül egyedül ő maradt életben, és hazatérése után a Den Arabiske Rejse (Dán arábiai expedíció) címen kiadott munkájával vált világszerte ismertté. 1772-ben jelent meg Koppenhágában német nyelven, alcíme: Arábia leírása saját megfigyeléseim és az országban gyűjtött hírek alapján. 1776-ig négy kötetben tette közzé tapasztalatait, bár az utolsó kötet csak 1837-ben jelent meg. Az expedíció ötlete Johann David Michaëlistől (1717–1792) származott, aki teológus és filológus volt, és a bibliai kutatásaihoz lett volna szüksége jemeni adatokra. A kezdeményezést Johan Hartvig Ernst Bernstorff (1712–1772) külügyminiszter karolta fel, aki meggyőzte az uralkodót a vállalkozás fontosságáról. Mire Niebuhr hazatért, már VII. Keresztély uralkodott, aki szerint az expedíció elhanyagolható eredménnyel járt. Az alsó-szászországi Lüdingvorth-ban született, amely ma Cuxhaven része. Földműves család leszármazottja, így bár matematikai érdeklődése és tehetsége korán megmutatkozott, csak alapszintű földmérői tanulmányokat folytathatott. 1760-ban egy oktatója hívta fel a figyelmét, hogy csatlakozhat egy tudományos expedícióhoz, amelyet V. Frigyes támogatott, és amelynek elsődleges feladata a Vörös-tenger árapályának tanulmányozása, mérése lett volna abból a célból, hogy az exodus vörös-tengeri átkelési történetére tudományos magyarázat születhessen. Niebuhr nem tudósként, hanem hadnagyi rangú kartográfusként került a csapatba, akinek a feladata a meglévő térképek pontosítása, új térképek rajzolása és az expedíció útvonalának rögzítése volt. A vállalkozásban négy másik fiatal tudós vett részt; Frederik Christian von Haven (1728–1763) filológus, Peter Forsskål (1732–1763) botanikus, Georg Wilhelm Bauernfeind (1728–1763) rézmetsző és festőművész, Christian Carl Cramer (1732–1764) orvos. Rajtuk kívül egy Lars Berggren (?–1763) nevű svéd dragonyos, pomerániai veterán közlegény is a legénységhez tartozott, akinek feladata az öt másik kiszolgálása volt. Őt többnyire nem számítják a résztvevők közé, maga Niebuhr is csak öt emberről beszél munkáiban. 1761 januárjában érkeztek Alexandriába. Kairóban elkészítette a város első tömbszintű térképét, amelyen minden utca és a jelentősebb épületek, építmények (mecsetek, bazárok, kutak, csatornák, paloták, temetők) is rajta voltak. Forsskållal látogatta meg a gizehi piramismezőt, ahol az itt található piramisokon minden addiginál pontosabb méréseket végzett, jelentősen gyarapítva a piramisok jellemző adatainak listáját. Innen felhajóztak a Níluson Felső-Egyiptomba, majd onnan vissza északra, Szuezbe. Innen Niebhuhr látogatást tett a Sínai-hegynél. 1762 októberében Szuezből hajóval Dzsiddáig, mad szárazföldön a Jemen déli kiszögellésénél lévő Mukháig. Az útnak ezen a szakaszán 1763. május 25-én elhunyt van Haven, majd július 11-én Forsskål is. A megmaradt tagok Mukhából Szanaába utaztak, Jemen fővárosába, ám az északiak számára elviselhetetlen sivatagi klíma miatt hamarosan visszatértek a vörös-tengeri kikötőbe. Innen Mumbai következett, azonban az oda vezető úton az expedíció művésze, Bauernfeind is meghalt (1763. augusztus 29.), majd Indiában az orvos, Cramer is. Niebuhr egyedül maradt a vállalkozásban résztvevők közül. Berggren sorsa ismeretlen, még 1763-ban halt meg, de őt Niebuhr tulajdonképpen csak egyszer említi, amikor Cramer nem akart egy lovat meggyógyítani, de neki sikerült. Niebuhr 14 hónapot töltött Indiában, majd Perszepolisz felé vette az irányt, és Biszotunban elsőként másolta le pontosan a behisztuni feliratokat, amely munkája nagy lökést adott az ékírás megfejtésének. Babilon romjait is lerajzolta, járt Bagdadban, Moszulban és Aleppóban is. 1764-ben Palesztinában és Cipruson tett körutat, végül a Torosz-hegységen átkelve megérkezett Isztambulba 1767 végén, ahonnan Bukarest és Varsó érintésével 1768 novemberében érkezett meg Koppenhágába. Koppenhágában telepedett le, de mivel VII. Keresztély sikertelennek minősítette az expedíciót, így megélhetése érdekében aktív katonai szolgálatot vállalt néhány évig. 1772-es első könyve után megnősült, majd 1774-ben és 1778-ban két további kötetet adott ki Arábiával és a Közel-Kelet többi részével kapcsolatban, ezekben jelent meg a behisztuni felirat másolata is. Feltételezte, hogy írásról van szó, mivel korábban sokan egyszerű mintának, díszítésnek gondolták ezeket a jeleket. Korszakalkotó módon ő mutatott rá először, hogy a behisztuni feliraton nemhogy írás van, de az három különböző jellegű, következésképpen három nyelvű szöveg. Később bebizonyosodott, hogy óperzsa, újelámi és akkád nyelvű szövegeket azonosított. Azt is megállapította, hogy balról jobbra kell olvasni. 1776-ban a Svéd Királyi Tudományos Akadémia a tagjává választotta, 1778-ban köztisztviselői állást vállalt a holsteini Meldorfban, és haláláig, 1815-ig ott élt. 1817-ben fia, Barthold Georg Niebuhr kiadta apja életrajzát. A negyedik kötetben az egyiptomi méréseit ismertette, valamint kiadta az elhunyt Forsskål jegyzeteit is. Age of Nemesis Az Age of Nemesis magyar progresszív metal együttes 1997 nyarán alakult Nemesis néven. Első három magyar nyelvű albumuk is ezen a néven jelent meg. Az együttes alapító tagjai: Thorday Ákos énekes, Fábián Zoltán gitáros, Nagy György billentyűs, Pethe György basszusgitáros és Szerecsen Mihály dobos. Története Soha nem kívántak az éppen aktuális zenei irányzatokat figyelembe véve dolgozni, kizárólag az érzelmeiket, hangulataikat fejezték ki. Bemutatkozó albumuk 1998-ban került a boltokba, szerzői kiadásban Nemesis címmel, melyet mind a közönség, mind a kritikusok jól fogadtak. Abban az évben turnéra indultak, más hasonló stílust játszó zenekarokkal közösen. 1999-ben szerződést kötöttek a GULA Records kiadóval, és ez év őszén megjelent az Abraxas című albumuk. Ezzel az albummal a progresszív színtér élvonalába kerültek. Az 1999-es Progfesten már főzenekarként szerepeltek, majd két országos turnét bonyolítottak le. 2000. december 16-án mindenféle nézeteltérések miatt a zenekar első felállása megszűnt. Fábián Zoltán és Nagy György mellé Nagy László dobos, Kiss Zoltán énekes és Berczell Csaba basszusgitáros érkezett. 2001-ben az a formáció vonult stúdióba, az addig rögzített felvételek angol nyelvű verziójának elkészítésére. A csapat azt követően többször bebarangolta Magyarországot, természetesen a kiemelkedő fesztiválokat sem hagyták ki, a Szigeten, a Summers Rockon és a FeZen-en is felléptek. Ennek csúcsaként hatalmas bulit prezentáltak a népes közönségnek 2001-ben a második Progfesten. Időközben szerződést kötöttek az amerikai Laser's Edge kiadóval, ennek eredményeként 2002. július 3-án egyszerre 16 országban jelent meg első angol nyelvű lemezük az Eden. Magyarul sem tétlenkedtek, még abban az évben kiadták harmadik lemezüket Terra Ingocnita címmel. 2004 januárjában kilépett az együttesből Berczel Csaba, helyére Krecsmarik Gábor érkezett. 2004 nyarán olyan együttesek előzenekaraként léptek fel, mint a Judas Priest és a Queensrÿche. 2006-ban, Age of Nemesis-re módosított névvel, az amerikai Magna Carta kiadóval leszerződve dobták piacra második angol nyelvű albumukat, Psychogeist címmel. Diszkográfia Nemesis (1998) Abraxas (1999) Terra Incognita (2002) Eden? (2002) Psychogeist (2006) San Nicola dell’Alto San Nicola dell’Alto község (comune) Calabria régiójában, Crotone megyében. Fekvése A megye központi részén fekszik. Határai: Carfizzi, Casabona, Melissa és Pallagorio. Története A település alapításáról nincsenek pontos adatok. A 15. században albán menekültek telepedtek le területén, akiket a törökök űztek el hazájukból. 1806-ig, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust cosenzai nemesi családok birtoka volt. 1904-ig közigazgatásilag hozzátartozott Carfizzi. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói San Michele Arcangelo-templom San Nicola-szentély San Domenico-templom San Nicola Vescovo-templom Gilpin megye Gilpin megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Colorado államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Central City. Lakosainak száma 5601 fő (2013. július 1.). Gilpin megye Boulder és Clear Creek megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Marymont (metróállomás) A Marymont egy metróállomás Varsóban a varsói M1-es metró vonalán. Szomszédos állomások A metróállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Słodowiec (Młociny, M1-es metróvonal) Plac Wilsona (Kabaty, M1-es metróvonal) Sérigné Sérigné település Franciaországban, Vendée megyében. Lakosainak száma 981 fő (2015). Sérigné Bourneau, L’Hermenault, Longèves, Marsais-Sainte-Radégonde, Petosse és Pissotte községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: De Facto (együttes) A De Facto egy magyar rock együttes, amely 1996-ban alakult. Hatásaik Gothic, Dark Wave, Modern Rock / Metal, Folk, stb... Az együttesről Az egyedi szövegvilágra és zenei hangzásra törekvő zenekart, Tóth Gyula énekes-gitáros alapította 1996-ban. A zenekar hamar ismertté vált a hazai underground körökben. Jó hangulatú koncertjeik révén pedig a potenciális közönség, hamar megszerette a zenekart. 1997-ben el és készült az első Demo hat dallal, amely ugyan nem került terjesztésre de néhány hazai sajtóorgánum pozitív kritikái, biztatásként hatottak a zenekarra. Ezután 2000-ben jelent meg az első kislemez ANTIQUE címmel. Az anyag már kazettán is kijött a Metal Hammer kiadványaként, és egyhamar ismertté váltak szélesebb körben is. Mindeközben egyre több koncertmeghívást kapott a csapat, ahol rengeteg barátság szövődött más zenekarokkal és a zenekar kedvelőivel egyaránt. Ezek a barátságok eredményezték, hogy Gyula 2000-ben életre hívta az első NIGHTBREED fesztivált, ami egyedülálló volt megannyi értelemben. 2003 az első önálló album megjelenésének ideje volt. Az EMPÍREUM album meghozta a várt sikert. A zenei szaksajtó és a közönség is elismeréssel fogadta. Ebben az időben vette komolyabban szárnyai alá a csapatot a Metal Hammer és a Hammer Records, így minden általuk szervezett rendezvényen képviseltethette magát a De Facto. 2004 –ben napvilágot látott a második nagylemez az Evangeliom. Mivel ez már egy kiforrottabb, élettel telibb album lett, azonnal a szívébe zárta a közönség. A zenei sajtó megannyi jó kritikával illette. Ekkorra már a hazai zenei élet megkerülhetetlen szereplője a De Facto. A srácok sikeréhez nagyban hozzájárult a hazai underground legenda, a Negative Art ill. Varga Balázs Zero munkája. 2007 a Karizma lemez debütálása. A zenekar olyan helyekre „szivárgott” be, ahová addig sosem. A Viva és az MTV egy-egy dalukat felvette a játszási listájukba, így még több emberhez eljutván, már komoly rajongótáborral rendelkezett a csapat. A folytatás azonban mégsem alakult a forgatókönyv szerint… A zenekar 2007 őszén beszüntette tevékenységét. Hivatalosan nem oszlott fel, de megszűnt létezni. Valami akkor ott, elfogyott és elfáradt… Majd csend következett. A tagok nem álltak le a zenéléssel. Sok esetben néhányan a zenekarból együtt is muzsikáltak, stúdiózgattak. De a De Facto, csak szunnyadt mély álmában… Az utóbbi években a tagok többször is fontolgatták a folytatást, de valami mindig közbejött… Aztán egyszer csak már nem lehetett elkerülni az elkerülhetetlent… 2015-ben a zenekar új lemezén dolgozik, ami 2016 májusában meg is jelent Nihil címmel. Az album elsőként a 2016/05 havi HammerWorld magazin CD mellékleteként látott napvilágot. Júliusban pedig normál és digipack kiadványként is megtalálható, a hazai CD kínálatban. A zenekar jelenleg új albumát népszerűsíti, koncertjein. Mellette íródnak egy új lemez dalai... Tagok Tóth Gyula - ének, gitár, szövegíró Horváth István - gitár Hary Attila - dob Bangha Tamás - basszusgitár Kocsis István - billentyűk Diszkográfia Antique EP (2000) Empireum (2003) Evangeliom (2004) Karizma (2007) Nihil (2016) Fovea costalis transversus A fovea costalis transversus azon része a csigolyának ahova a borda illeszkedik. Ez a rész a csigolya processus transversus vertebrae-án található. Bogyó Samu Bogyó Samu, 1881-ig Steiner, (Paptamási, 1857. január 7. – Budapest, 1928. április 10.) tanár, matematikus. Nagyváradon és a budapesti egyetemen tanult, majd a budapesti Kereskedelmi Akadémia tanára volt 1883-tól kezdve, egyszersmind több nagy pénzintézet matematikusa. Tagja volt az Országos Közoktatási Tanácsnak és Felső kereskedelmi iskolai tanárvizsgáló bizottságnak. Főbb művei: a Bein Károllyal és Havas Miksával együtt a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából írt Politikai számtan (I-II. 1907); Hétjegyű logarithmus; Táblák a politikai számtanhoz (Havas Miksával együtt, több kiadásban). Ezeken kívül számos szaktanulmánya jelent meg folyóiratokban, tankönyvei pedig a legelterjedtebb kereskedelmi tankönyvekhez tartoztak. Több intézet nyugdíjtervezetét készítette el. Kisvasút A kisvasút olyan vasút, amelynél kisebb a nyomtávolság, mint a normál vasutaknál. A kisvasutak korábban jellemzően helyi árufuvarozásban játszottak szerepet, ahol az akkori technikai viszonyok közt gazdaságosabb volt egy ilyen vasutat üzemeltetni, manapság viszont már inkább a turizmusban van szerepük. Jellemzői A keskeny nyomtávolságú pályák nyomtávolsága lehet például 1067, 1000, 760, 750, 600, 580 vagy 500 mm. A kisvasutat egyszerűbb és olcsóbb felépíteni, kisebb sugarú íveket lehet építeni az alacsonyabb pályasebességnek megfelelően, ami a hegyi terepen nagy előny. A mozdonyok és a kocsik is könnyebbek, ami a pályaépítést olcsóbbá teszi. Ez a kedvező tulajdonság sík területen is jól kihasználható. A kisvasút hátránya, hogy a helyi hálózatok nem alkotnak országos egységet, és ezért hosszabb utakon át kell szállni a „nagyvasútra”, illetve az árut is át kell rakni. Ezt a hátrányt a 20. század elején úgy vélték kiküszöbölhetőnek, ha a keskeny nyomtávolságú vasutak önálló - adott pontokon a nagyvasutakhoz kapcsolódó - hálózatot alkotnak. Magyarországon például elkészítették a kisvasutak országos hálózatának a tervét. A közúti motorizáció fejlődése e tervek tényleges megvalósítását megakadályozta. A kisvasút gyakran alacsonyabb kényelmi színvonalú, mint a normál nyomközű vasút, a kocsik többnyire fapadosak, kályhafűtésűek, és a pályasebesség is alacsonyabb. Ahol a keskeny nyomtáv az elterjedtebb és költenek fejlesztésekre (például Svájcban), ez a különbség nem igazán érezhető. A kisvasutakat nemcsak a nyomtávolságuk és funkciójuk, hanem üzemeltetésük módja szerint is csoportosítani lehet. Léteztek ló-, sőt emberi erővel hajtott ún. könnyen szállítható mezei vasutak is. Története Magyarországon Magyarországon az 1870-es években indult meg az építésük. A legrégebbi a Zsuzsi Vasút, amely 1882 óta üzemel. Az első erdei kisvasút pedig a Pálházi Állami Erdei Vasút, amely 1888 óta működik. A Monarchia vasúti szabályzata szerint harmad- és negyedrendű vasútvonalként épültek: a harmadrendű vasútvonalak közforgalmat ellátó, a másodrendűként besorolt helyiérdekű vasutakkal megegyező funkciójú keskeny nyomtávú vonalak voltak, míg a negyedrendű vonalak közé a csak teherszállítást ellátó erdei, gazdasági és bányavasutak tartoztak. A harmadrendű kisvasutak szabványos nyomköze 760 mm lett a Monarchia egész területén, a negyedrendű vonalaknál gyakori volt a 600 mm-es nyomtáv, de ettől mindkét irányban eltérhettek. Az 1920-as évekre már több ezer kilométer vágányhosszú keskeny nyomközű vasút szelte az országot. Az erdőgazdaságok, nagybirtokok, és bányák sorra nyitották az új szárnyvonalakat, és kötötték be a már meglévő hálózatokba. Elsősorban áruszállítás céljára létesítették őket, de később egyre nagyobb teret nyernek a személyszállításban is. A második világháború után utak hiányában sok helyen ez maradt az egyetlen közlekedési eszköz. Az 1950-es években még épültek új kisvasúti vonalak, azután csak elvétve, főleg turisztikai céllal, úttörővasútként. Az 1960-as évek táján kezdődött meg a kisvasutak dízelesítése: megjelentek a C-50 és Mk48 típusú mozdonyok felváltva a gőz-, illetve lóvontatást. Ezek a mozdonyok még ma is egyeduralkodó típusnak számítanak a legtöbb vasútüzemben. A legtöbb vonal sorsát az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció pecsételte meg. A megmaradt vonalakon a teherforgalom folyamatosan csökkent. 1990-es évekre szinte teljesen megszűnt az árufuvarozás. Ez idő tájt vette át a turisztika a létfenntartó szerepet a kisvasutaknál. Kisvasutak Magyarországon Ma összesen 380 km hosszan utazhatunk Magyarországon kisvasúton. A megmaradt személyszállítást is végző vonalak a 600 mm nyomközű Almamelléki Állami Erdei Vasút és Kemencei Erdei Múzeumvasút kivételével 760 mm nyomtávolságúak. A leghosszabb a 109 km-es Csömödéri Állami Erdei Vasút, a legrövidebb a Pécsi Gyermekvasút, ami csupán 557 méter hosszú. Ezeken a vonalakon kívül még számos üzemelő (760, 600, 500 mm nyomtávolságú) kisvasút található Magyarországon főleg téglagyárakban, és bányákban. Számuk folyamatosan csökken. Kisvasúti nap A kisvasúti napok egy a Magyar Közlekedési Közművelődésért Alapítvány által 1995-ben indított programsorozat. A program már Magyarország határain is túljutott, ezért egyes felvidéki, kárpátaljai, és erdélyi kisvasutaknak is van saját kisvasúti napja. A rendezvényen a házigazda vasutak színes programokkal, és sűrűbb vonatközlekedéssel várják az érdeklődőket. Lehetőség van ilyenkor mélyebben betekinteni a kisvasút életébe, meg lehet ismerkedni a vonalak történetével, illetve a vasút környékének nevezetességeivel. A felújítások, új pályaszakaszok átadása is gyakran ilyenkor történik. A magyarországi kisvasutak napjait rendszerint az alábbi időpontokban rendezik meg: Lemwerder Lemwerder település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 7000 fő (2016. december 31.). Népesség A település népességének változása: Periklész (keresztnév) A Periklész görög eredetű férfinév, jelentése: nagyon híres. Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok július 8. Híres Periklészek Periklész politikus, az athéni demokrácia egyik úttörője. Tulliosz Laureasz Tulliosz Laureasz (? – ?) görög epigrammaköltő Életéről semmit sem tudunk, egyes bizonytalan ókori források szerint Cicero szabadosa volt. Néhány epigrammája közül az egyik egy fiktív Szapphó- sírvers. Műveit jórészt az Anthologia Graeca őrzi. Egy verse: Labdarúgó-Európa-bajnokság A labdarúgó-Európa-bajnokság az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) szervezésében, négyévente megrendezésre kerülő, az UEFA-tagországok férfi labdarúgó-válogatottjai számára kiírt labdarúgótorna. Az európai labdarúgás és egyben az UEFA legfontosabb eseménye. Az elsőt 1960-ban rendezték Európai Nemzetek Kupája néven. 1968-ban változott az elnevezés labdarúgó-Európa-bajnokságra. Történet 1976-ig mindössze a legjobb 4 csapat vett részt a tornán. A tornán résztvevők számát 1980-ban 8-ra, 1996-ban 16-ra növelték. 2008. szeptember 26-án az UEFA arról határozott, hogy 2016-ban 24 csapat vehet részt az Eb-n, és 51 mérkőzést rendeznek. A részt vevő csapatokat minden alkalommal selejtezők során választották ki. 1960-ban és 1964-ben ezek oda-visszavágós, egyenes kieséses selejtezők voltak, ezt követően azonban a selejtezőkben csoportmérkőzések, illetve pótselejtezők döntöttek. 1976-ig a rendező országot a 4 részt vevő csapat hazája közül választották. Ezt követően a selejtezőket megelezően döntötték el, hogy mely ország rendezi a bajnokságot, így ettől fogva már ennek az országnak a válogatottja automatikusan – selejtezők nélkül – kvalifikálta magát a tornára. Érdemes megjegyezni, hogy a címvédő sosem élvezte azt a kedvezményt, hogy automatikusan kvalifikálta magát a következő tornára. Az első ilyen eseményt 1960-ban a Szovjetunió nyerte. Három alkalommal a német (kétszer NSZK-ként) és a spanyol válogatott diadalmaskodott. Rajtuk kívül a franciák mondhatják magukat többszörös győztesnek, ők kétszer nyertek Eb-t. A címvédés első ízben a spanyol válogatottnak sikerült 2012-ben. A harmadik hely sorsát 1980-ig az elődöntő vesztesei között döntötték el, 1984-ben azonban eltörölték a bronzmérkőzést, hivatalosan csak az első két helyet döntik el (a további csapatok rangsorolásánál mindkét elődöntőst harmadiknak könyvelik el). 2000-ben először rendezett közösen két ország Eb-t, ekkor Hollandia és Belgium adott otthont az eseménynek. A 2008-as és a 2012-es eseményt is két ország közösen rendezte. Előbbit Ausztria és Svájc, utóbbit a Lengyelország–Ukrajna páros kapta meg. A 2016-ban esedékes Európa-bajnokságot Franciaország rendezhette. 2020-ra Michel Platini UEFA-elnök új javaslattal állt elő: ne legyen kifejezetten házigazda ország, hanem az egyes mérkőzések rendezési jogát különböző országok egy-egy városa kapja meg. A korábbi rendszerben Magyarország három alkalommal pályázott a rendezésre: 2004-re Ausztriával közösen, 2008-ra önállóan, 2012-re Horvátországgal, de egyik alkalommal sem sikerült elnyernie. A 2020-as tornán Budapest négy mérkőzést rendezhet (három csoportmérkőzés és egy nyolcaddöntő). Eddigi eredmények Győztesek A következő táblázat az 1960 és 2016 között megrendezett labdarúgó-Európa-bajnokságok győzteseit és döntőseit tartalmazza. Pagan metal A pagan metal nem egy önálló zenei stílus, hanem egy gyűjtőfogalom, ahová olyan extreme metal zenekarok tartoznak, melyek a hagyományos, népi kultúrájuk által ihletett szövegeket és/vagy zenéket írnak. Mivel a kereszténység ezeket a hagyományokat általában elnyomta és pusztította, természetes az e vallás iránti ellenszenv. Stílusilag leginkább folk, viking, és black metal zenekarok tartoznak ide, de nem minden ilyen stílusú zenekar pagan metal is. Orvosi atracél Az orvosi atracél (Anchusa officinalis) a borágófélék (Boraginaceae) családjába tartozó atracél (Anchusa) növénynemzetség egyik faja. Nevezik még patikai ökörnyelvfűnek is. Származása, elterjedése Európától a Kaukázusig, Magyarországon gyakori. Száraz, szikár gyepek; száraz, meleg erdők; szántóföldek; zavart, taposott termőhelyek; faültetvények. Száraz talajokon él. Közömbös kémhatású talajokon előforduló faj. Megjelenése, felépítése Kétéves, évelő növény. 20-80 (ritkán 100) cm magasságot elérő, felálló szárú. Az egész növény szemölcsökön álló serteszőrökkel sűrűn borított (ez alapján lehet megkülönböztetni a hasonló megjelenésű erdei gyöngykölestől, melynek hajtása sokkal kevésbé szőrös, majdnem kopasz). Szára rendszerint csak a virágzatban ágazik el. Levelei lándzsásak, a legalsók nyélbe keskenyedők, a felsők ülők, laposak, ép- vagy ritkásan fogas szélűek, körülölelik a szárat. Virágzata sokvirágú, a virágok murvalevelesek, tölcsér alakúak, ötcimpájú pártával. Csészéje kb. harmadáig cimpákra osztott, terméséréskor kb. 1 cm hosszú. Pártája színe eleinte bíbor színű, később lila, kék, ritkán fehér; csöve egyenes és a csészéből felényire kiálló, átmérője és csövének hossza egyaránt mintegy 7–10 mm. Terméskék ferdén tojás alakúak, finom szemölcsűek és bordázottak. Drog, hatóanyagok Gyógyhatása nem ismert. Allantoin, nyálkaanyagok, cseranyagok, toxikus pirrolizidin-alkaloidok. A leveles hajtást a népi gyógyászat a fekete nadálytőhöz hasonlóan használja belsőleg köhögés vagy hasmenés ellen, külsőleg sérülések és reumatikus fájdalmak kezelésére. Hatékonysága ellenére a májkárosító hatású pirrolizidin-alkaloidok nagy mennyisége miatt a drog már nem használatos. A fiatal levelek és hajtások zöldségként való fogyasztása sem tanácsos. Fowleria A Fowleria a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályához a sügéralakúak (Perciformes) rendjéhez, ezen belül a kardinálishal-félék (Apogonidae) családjához tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 8 faj tartozik: Fowleria aurita (Valenciennes, 1831) Fowleria flammea Allen, 1993 Fowleria isostigma (Jordan & Seale, 1906) Fowleria marmorata (Alleyne & MacLeay, 1877) Fowleria polystigma (Bleeker, 1854) Fowleria punctulata (Rüppell, 1838) Fowleria vaiulae (Jordan & Seale, 1906) Fowleria variegata (Valenciennes, 1832) Forrás http://www.fishbase.org/Nomenclature/ValidNameList.php?syng=Fowleria&syns=&vtitle=Scientific+Names+where+Genus+Equals+%3Ci%3EFowleria%3C%2Fi%3E&crit2=contains&crit1=EQUAL - Fishbase Miletz József Miletz József született Örkény, 1865. december 18., meghalt Kispest, 1915. augusztus 20. , postatiszt, eszperantista. Négy évig járt orvostudományi egyetemre, az első magyar eszperantisták egyike. Ő alapította az első eszperantó egyesületet 1901-ben, melynek elnöke is volt. 1903-ban Lengyel és Schwörer segítségével nyelvtankönyvet szerkesztett. Az Esperanto újság , majd 1905-től a Hungara Esperanto újság szerkesztője lett. Forrás Eszperantó Enciklopédia – Enciklopedio de Esperanto eszperantóul Chaco-kanyon A Chaco-kanyon érdekes geológiai képződmény, egyszersmind a korai észak-amerikai indiánok fontos prehisztorikus településterülete. Földrajzi jellege A kanyon egy homokkő táblahegységben alakult ki a Colorado-fennsík közelében. A körülvevő hegységek keleten a San Pedro-hegység, északon a San Juan-hegység, nyugaton pedig a Chuska-hegység. A kanyon északkelet-délnyugati csapású, nem túl nagy mélységű (körülbelül 30 méteres), de nagyon széles (kilométeres nagyságrendű) folyóvízi bevágás révén. Tengerszint feletti magassága 1890 és 1960 méter közötti. Növényzete ritkás bozót, az évi csapadékmennyiség nem haladja meg a 200 mm-t, de az is általában egyben, a nyár végén zúdul le. Felszíni víz az év nagy részében gyakorlatilag nem létezik, forrásai kis vízhozamúak. Sivatagi éghajlata a hőmérséklet szélsőséges ingadozásaiban is jelentkezik: a +40 °C-tól a -30 °C-ig váltakozik. Nagy a napi hőmérséklet-ingadozás is, kevesebb mint 150 nap az éves fagymentes időszak. Geológiája A térség a kréta időszakban homokos, mocsaras tengerpart volt, ebből ülepedett ki a finomszemű, sokszor aleurolitos homokkő. Ez alkotja a késő kréta korú mesa verdei homokkő formációt, helyenként palás szerkezetű, agyagos betelepülésekkel. A kanyon a tercier során mélyen bevágódott a menefee palaformációba tartozó alapkőzetbe is, mivel a térség ekkoriban jóval csapadékosabb volt. Ezt a mély és széles bevágást a quarter során az egyre kisebb erejű vízfolyás hordalékkal feltöltötte, kialakítva a kanyon aljának széles, sík felszínét. Növény- és állatvilág Legjellegzetebb növénye az Artemisia tridentata nevű szúrós, kis termetű cserje és a különböző kaktuszfélék, amikkel az amerikai sivatagok jellemző növénytársulásaihoz csatlakozik. Helyenként cserjés erdők és vörösfenyő, mandulafenyő, borókafenyő borítja. Hasznosítható növényei a zsályaüröm, szirtipimpó, egymagvú boróka, keskenylevelű jukka, amerikai mandulafenyő, kereklevelű bivalyszem, tövises körtekaktusz. Állatai között a cserjét is legelni képes növényevők, mint a jávorszarvas és öszvérszarvas a legjelentősebbek. Ezek vadászatára szakosodott a prérifarkas. Kisebb ragadozója a vörös hiúz, borzok, rókák és a szkunk. Jelentős rágcsáló és denevér populációk is élnek itt. A madarak kis számban képviselik magukat, leginkább a gyalogkakukk, a Cooper-sólyom és a tarka vércse, ezenkívül baglyok, keselyűk és hollók. A hüllőket leginkább a vakondgyíkfélék képviselik. Emberek Mintegy 12 000 éves emberi nyomok találhatók itt, amelyek megelőzik még a clovis-kultúrát is. Az atlatl-kultúra népe következik az i. e. első évezredben, majd az következő évezred közepén a pecos-kultúra. Ez közvetlen őse a puebló népnek, az anasaziknak. A kanyonban kilenc nagyobb telep (magas ház) található, körzetében pedig több ezer kisebb lelőhely koncentrálódik. A kanyon és környéke a chacói kultúra névadója. A kanyonból sugárirányban 640 km hosszúságú úthálózat indul ki. Gare de Rocamadour - Padirac Gare de Rocamadour - Padirac vasútállomás Franciaországban, Rocamadour településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Brive-la-Gaillarde–Toulouse-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Saint-Denis-près-Martel Gare de Gramat Csákyújfalu Csákyújfalu (Huta), település Romániában, a Partiumban, Bihar megyében. Fekvése Kásapatak mellett fekvő település. Története Csákyújfalu korábban Kásapatak (Bogdana) része volt. 1850-ben 139 lakosából 20 magyar, 56 német volt. 1956-ban 80 lakosa volt. A 2002-es népszámláláskor 30 román lakost számoltak össze itt. III. Ramiro leóni király A „Gyermeknek” is nevezett III. Ramiro (961 – 985. június 26.) leóni király 966-tól 984-ig, illetve egyes források szerint 985-ig uralkodott, a Kantábriai-házból származott, I. (Kövér) Sancho (932? – 966) leóni királynak a fia. Édesanyja Teresa Ansúrez. Amint az előneve is utal rá, még kiskorú volt a trónra lépésekor. Ezért az apjának a nővére, az apáca Elvira Ramírez (935–986?) 966-tól 975-ig régensnőként uralkodott. III. Ramiro uralkodásának kezdetén (968 - 971) a kalandozó vikingek (normannok) támadták a királyságot, és a kétfrontos harcot kerülendő, a leóniak békességre törekedtek a mórokkal. A viking veszély elmúltával a királyság harcba keveredett a mórokkal, akiktől a leóni sereg 975-ben Gormaz mellett vereséget szenvedett. Ennek következményeként Elvira helyett III. Ramiro édesanyja, Teresa Ansurez lett az új régensnő. A királyságot a Córdobai Kalifátus kiváló hadvezére, a spanyolok által Almanzornak nevezett Abu Amir Muhammad Ibn Abdullah Ibn Abi Amir, ismertebb nevén Al-Hajib Al-Manszúr (938?–1002) 977-től rendszeresen támadta. III. Ramiro nagykorúvá válása után sem mutatott érdeklődést, avagy tehetséget sem a kormányzásra, sem a hadvezetésre. Almanzor 981-ben nagy győzelmet aratott III. Ramiro felett Ruedánál (nem messze attól a Simancastól, ahol 939-ben III. Ramiro nagyapja, II. Ramiro (898?–951) leóni király diadalmaskodott a mórok ellen). A leóni királyság ezzel a vereséggel elvesztette a teljes Coimbra grófságot. A galíciai nemesség még 981-ben felkelt III. Ramiro ellen. A felkelést Bermudo (953?–999), III. Ordoño (926?–956) leóni király házasságon kívül született fia vezette. A felkelők 982-ben, Monterroso (más földrajzi megközelítés szerint Portela de Areas) mellett legyőzték III. Ramirót, és Bermudót még ebben az évben Santiago de Compostelában királlyá koronázták. III. Ramiro Leónba szorult vissza. Bermudo szövetségre lépett I. García Fernándezzel (938? –995, más jelölés szerint I. Garcíával) a Lara-házból származó kasztíliai gróffal (970–995) és 984-ben – egyes adatok szerint 985-ben – III. Ramirót megfosztották a tróntól. III. Ramiro Astorgába vonult vissza, és hamarosan meghalt. (Az egyik forrásmunka adatai szerint meggyilkolták /megmérgezték?/.) III. Ramiro törvényes fiát (édesanyja Sancha Gómez de Saldaña), Ordoñót (?–1020 körül), megfosztották örökségétől, Bermudo pedig II. Bermudo néven León királya lett (985–999). Sol (metróállomás) Sol metróállomás Spanyolország fővárosában, Madridban a madridi metró 1-es vonalán. Metróvonalak Az állomást az alábbi metróvonalak érintik: 1-es metróvonal 2-es metróvonal 3-as metróvonal Línea C-3 Línea C-4 Kapcsolódó állomások A metróállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gran Vía (Pinar de Chamartín, 1-es metróvonal) Sevilla (Las Rosas, 2-es metróvonal) Callao (Moncloa, 3-as metróvonal) Tirso de Molina (Valdecarros, 1-es metróvonal) Ópera (Cuatro Caminos, 2-es metróvonal) Lavapiés (Villaverde Alto, 3-as metróvonal) Nuevos Ministerios (Estación de El Escorial, Línea C-3) Estación de Atocha-Cercanías (Estación de Aranjuez, Línea C-3) Estación de Atocha-Cercanías (Estación de Parla, Línea C-4) Nuevos Ministerios (Estación de Alcobendas-San Sebastián de los Reyes, Estación de Colmenar Viejo, Línea C-4) Kúttó Kúttó Budapest egyik városrésze a X. kerületben, Kőbánya és Kispest határán. Fekvése Határai: A MÁV szolnoki vonala a Száva utcától – a MÁV lajosmizsei vonala – Ferihegyi repülőtérre vezető út – Üllői út – Száva utca a MÁV szolnoki vonaláig. Története Kőbánya része, amelyet a 20. század elején még itt található Kút-tóról neveztek el. (A városrész eredeti neve Kúttódűlő volt.) Ma a X. kerület egyik legforgalmasabb része, mivel a vasút és a Ferihegyi repülőtérre vezető út–Üllői út vonala közt fekszik. Ebben a városrészben találtató Kőbánya-Kispest kőbányai oldala, ami Budapest egyik legforgalmasabb csomópontja; az M3-as metró, továbbá több MÁV-járat végállomása vagy megállóhelye, ahol szinte az összes keresztülhaladó belföldi és nemzetközi vonat is megáll. A buszoknak – BKV, Volán egyaránt – a kispesti oldalon felépített KöKi Terminál földszintjén kialakított terminál a végállomása. A Budapest Liszt Ferenc nemzetközi repülőtérre a belvárosból tömegközlekedéssel igyekvők nagy része szintén itt áthalad át. Forgalmassága, illetve ipartelepi jellege folytán roppant gyéren lakott terület. Seichamps Seichamps település Franciaországban, Meurthe-et-Moselle megyében. Lakosainak száma 4809 fő (2015). Seichamps Dommartin-sous-Amance, Essey-lès-Nancy, Laître-sous-Amance, Laneuvelotte és Pulnoy községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Bujalaro Bujalaro település Spanyolországban, Guadalajara tartományban. Bujalaro Argecilla, Jadraque, Jirueque, Cendejas de Enmedio, Cendejas de la Torre és Matillas községekkel határos. Lakosainak száma 50 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Moisenay Moisenay település Franciaországban, Seine-et-Marne megyében. Lakosainak száma 1352 fő (2015). Moisenay Saint-Germain-Laxis, Sivry-Courtry, Blandy, Crisenoy, Fouju és Maincy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kiknuri járás A Kiknuri járás (oroszul Кикнурский район, mari nyelven Кикнур кундем) Oroszország egyik járása a Kirovi területen. Székhelye Kiknur. Népesség 1989-ben 16 347 lakosa volt. 2002-ben 13 228 lakosa volt, melynek 20%-a mari. 2010-ben 9 795 lakosa volt, melyből 6 670 orosz, 2 834 mari. Tisztásfalva Tisztásfalva (Curățele), település Romániában, a Partiumban, Bihar megyében. Fekvése Belényestől északkeletre, a Kreszulya-patak mellett, Gyepüsolymos és Pócsafalva közt fekvő település. Története Tisztásfalva nevét 1692-ben említette először oklevél Czuracel, Kuracsel néven. 1808-ban Kuraczel, Karacsel, 1851-ben Kuraczel néven írták. A település egyik földesura 1660-ban Veér György volt. 1910-ben 741 lakosából 8 magyar, 733 román volt. Ebből 732 görögkeleti ortodox, 8 izraelita volt. A trianoni békeszerződés előtt Bihar vármegye Belényesi járásáhot tartozott. Nevezetességek Görög keleti temploma - 1860 -ban épült. Tisztátalan állatok Tisztátalan állatok egyes vallások szerint azok, amelyeket az adott vallás szent iratai vagy hagyományai meg nem ehetőnek vagy utálatosnak tartanak. A Bibliában A Bibliában leghamarabb a tisztátalan állatokról szóló leírást az özönvízzel kapcsolatos leírásban találjuk meg. Itt Noé bárkájába a tisztából hét–hét állat, a tisztátalanból pedig csak két–két állat ment be. De ez az igehely nem mondja el nekünk, hogy melyek a tisztátalan állatok. Bővebb leírást tartalmaz Mózes harmadik könyve 11. fejezete. Itt négy kategóriába sorolja az állatokat: Négylábúak: Ezek közül azok voltak tiszták, amelyeknek körmük teljesen hasadt (Tudományos megnevezésük párosujjú patások vagy artiodactyla ) és kérődzőek . Éppen ezért a fejezet nem tartja megehetőnek a disznót , mert hasadt a körme, de nem kérődzik, és a nyulat . Madarak: Ezeknél nincs egy meghatározott jel, amelyet követni lehetne, hanem felsorolja mindazokat a fajokat, melyek tisztátalanok. Halak: Itt a jel az úszószárny és a pikkely . Mindazok a halak, melyeknek mindkettő megvan, tiszták, azonban amelyeknél nincsenek meg ezek a testrészek, azok ehetetlenek. Egyéb: A negyedik kategória a csúszó-mászó állatok. Ezek általában mind tisztátalanként vannak felsorolva. Az egyetlen tiszta faj a sáska , de ezek közül is csak néhány sáskafaj. A keresztények nagyrészt nem követik a zsidók étkezési előírásait, mert úgy tartják, Jézus eltörölte őket, kivételek azonban vannak. A Hetednapot Ünneplő Adventisták a tisztátalan állatok fogyasztását ellenzik, mivel egészségtelennek nyilvánítják és csak a tiszta állatok fogyasztását hagyják jóvá. Szerintük Jézus nem törölte el a IIIMóz11 fejezetben leírt egészségügyi törvényeket. A Koránban A Korán a 2:173-ban kijelenti, hogy négy dolgot nem szabad megenni az Allahban hívőknek: a dögöt, a vért, a disznót és a nem Allahnak áldozott állatokat. „Hanem megtiltotta (Ő) nektek a tetemet, vért, disznóhúst, s mindazt, mi nem Allahnak áldoztatott. S kit kényszer vezet, s nem vágy, s nem is szegedelem, hát (az) nem vétek számára. Íme! Allah Megbocsátó, Könyörületes.” Történeti nyelvészet A történeti nyelvészet vagy diakrón/diakronikus nyelvészet a nyelvtudomány egyik ága, illetve aspektusa, amely a nyelv változásait kutatja és elemzi. Tárgya lehet: az egyes nyelvek változásának megfigyelése és leírása; az egyes nyelvközösségek történetének leírása; az egyes nyelvek őstörténetének és rokonsági viszonyainak feltérképezése, a nyelvcsaládok körülhatárolása (összehasonlító nyelvészet); a nyelvfejlődés általános törvényeinek és okainak vizsgálata. Története A modern történeti nyelvészet a 18. század végén alakult ki mint a régmúlt korok szövegeinek elemzésével foglalkozó filológia egyik diszciplínája. A tudományág első képviselői jellemzően összehasonlító nyelvészettel, ősnyelvek rekonstrukciójával és nyelvcsaládok definiálásával foglalkoztak, elsősorban a több ezer éves írásbeli kultúrával rendelkező indoeurópai nyelvek kapcsán. Az azóta eltelt időben jelentős történeti nyelvészeti eredmények születtek az uráli, az ausztronéz nyelvcsalád, valamint az amerikai indián nyelvek összehasonlító vizsgálata során. Mára az összehasonlító módszer csak egy részét képezi a tágabb diszciplínaként megfogalmazott diakronikus nyelvészetnek, s előtérbe került az egyes nyelvek, különösen a szociokulturálisan meghatározott standard nyelvi formák kialakulásának és fejlődésének vizsgálata. Elmélete A tudományág kibontakozásának hajnalán a nyelvészek történeti érdeklődéssel fordultak a modern nyelvek felé is, s az élő nyelvjelenségek vizsgálatakor is érvényesítették a diakronitás elvét. Ferdinand de Saussure (1857–1913) svájci nyelvész máig ható elmélete hozott paradigmaváltást a történeti nyelvészetbe. Eszerint egymástól céljában és vizsgálati módszerében is megkülönböztetendő a történeti (diakronikus) és a leíró (szinkrón) nyelvészet. A strukturalista saussure-i elv alapján az elsőbbség a leíró nyelvészetet illeti meg, és a történeti nyelvészet sem határozható meg másként, mint az egymást követő korok és nyelvállapotok szinkrón vizsgálatainak láncolata. Korunk nyelvészei pontosabban fogalmaznak, amikor azt állítják, hogy a gramofon feltalálása előtt nem volt lehetséges egy adott nyelvközösség nyelvállapotának adekvát leírása. A korábbi elemzések alapjául szolgáló írott források nem, vagy csak lassan követik az élő, beszélt nyelv dinamikus változásait. A társadalmi rétegződés és nyelvhasználat viszonyait kutató szociolingvisztika azóta arra is rámutatott, hogy a közösségi nyelvhasználatnak nem létezik egy adott pillanatban kimerevíthető egységes képe, s a nyelvi viselkedésformák életkori, generációs stb. alapon is jelentősen különbözhetnek. Ugyanakkor két időben egymástól távoli nyelvállapot vizsgálatakor az időközben lezajlott változások megragadása is problematikus, amennyiben nem ismerjük az időközbeni nyelvfejlődés egyes szakaszait. Voltaképpen tehát a saussure-i képlet megfordul: egy nyelvállapot szinkrón, egyidejű állapota egyetlen láncszem a nyelvfejlődés folyamatában. Egyes történeti nyelvészeti kutatások homlokterében a nyelv biológiai eredetének kutatása áll, amit a nyelvésztársadalom nagyobbik része nehezen és csak érintőlegesen megválaszolhatónak tart pusztán összehasonlító nyelvészeti kutatások alapján. Ismét mások az egyes nyelvek összevetését a szókincs alapján végzik el, de a pusztán a lexikális tényezőkre fókuszáló vizsgálatok értelemszerűen nem lehetnek mérvadóak a nyelv egésze szempontjából. A történeti nyelvészet nemzetközi folyóirata az 1988 óta Göttingenben megjelenő Historische Sprachforschung. A leírás módszere A történeti nyelvtanok túllépnek ezen a módszertani problémán, és úgy tesznek, mintha valóban hitelesen le tudnának írni egy nyelvállapotot (Franz Bopp, a neves történeti nyelvész mesét is írt a rekonstruált ős-indoeurópai nyelven). A leírás módját tekintve pedig ugyanazt a hagyományos (görög-latin alapú) európai nyelvészeti mintát követik, mint a deskriptív nyelvtanok általában. Felosztják a nyelvet hangtanra, nyelvtanra (alaktanra, ill. mondattanra) és jelentéstanra, majd lépésről lépésre, taxonomikusan minden (nyelvemlékekben szereplő) nyelvi jelenségre magyarázatot adnak (mostanában felbukkannak olyan újabb diszciplínák is, mint a történeti szociolingvisztika és pragmatika, amelyek a nyelvhasználatra fektetik a hangsúlyt, noha ez a terület még az élő nyelvben sem egykönnyen feltárható). Ha tehát előveszünk egy akármilyen történeti nyelvtant, legyen az angol, francia vagy más, jól adatolt nyelvé, nagyjából ugyanazt fogjuk találni. (No persze újabb nyelvészeti paradigmák is begyűrűzhetnek, a generatív iskola például alapvetően más eszközöket és terminológiát használ, mint a fentebb említett hagyományos nyelvészet, igaz, nem is igen műveli a történeti nyelvészetet.) Miben különbözhetnek mégis ezek a történeti nyelvtanok egymástól? Az adott nyelv szerkezete, típusa végül is valamennyire megszabja, hogy milyen legyen leíró nyelvtanának a szerkezete. Egy izoláló típusú nyelvben, mint például kínai, nyilván rövidebb lesz az alaktani fejezet (ha lesz egyáltalán), megnő viszont a terjedelme a szórendiséggel, a szintaxissal, az intonációval foglalkozó fejezeteknek. Az erősen flektáló jellegű ógörögnek ezzel szemben rendkívül gazdag az alaktani változatossága, ezért a görög nyelvtanok javarészt alaktanból állnak, s a mondattan csak viszonylag csekély súllyal esik a latba. A szintén erős flektáló jellegel is bíró latinban pedig a mondattan a legterjedelmesebb s a legbonyolultabb. Úgy látszik, mintha egyszerű volna a dolog: magunk elé vesszük valamely nyelv szinkrón leíró nyelvtanát, és az abban szereplő összes jelenségre történeti magyarázatot adunk. Így kerül összhangba a diakrón és a szinkrón nyelvleírás. De van egy bökkenő. A nyelv korábbi állapotaiból gyakran olyan nyelvi jelenségek kerülnek elő, amelyeknek a későbbi nyelvben nincsen folytatásuk, így a leíró szinkrón leíró nyelvtanban nem szerepelhetnek. Például a mai angolban jóformán nincs sem ige- sem névszóragozás. Valószínű ezért, hogy a morfológiai fejezetek viszonylag szegényesek lesznek. Az angol nyelv őse azonban, az ősindoeurópai, vagy az ebből származó ősgermán, de még az óangol is bővelkedett inflekciós paradigmákban; az angol történeti nyelvtan tehát igenis terjedelmes alaktani fejezettel kell, hogy rendelkezzen (W.F. Bolton A Living Language: The History and Structure of English c. könyvének már a bevezetőjében leszögezi, hogy csakis azokat az óangol nyelvi jegyeket tárgyalja, amelyeknek a mai angolban folytatásuk van, s így például az óangol melléknévragozást hanyagolni fogja, mivel az nyom nélkül eltűnt a nyelvből). A nyelvtipológia tanúsága szerint a nyelvtípus (agglutináló, flektáló stb.) azon túl, hogy nem egyértelmű, nem is állandó, folytonos átalakulásban van. Megeshet ezért, hogy egy nyelv történeti nyelvtana egész másfajta nyelvet ír le, mint ugyanazon nyelv szinkrón nyelvtana. Kétféle történeti nyelvtan van tehát előttünk: egy, amely a szinkrón nyelvtannak ad diakrón dimenziót, és egy, amelyik éppen csak köszönőviszonyban van a szinkrón nyelvtannal, és valaha volt nyelvi jelenségeket próbál megmagyarázni. Egy teljességre törekvő történeti nyelvtannak azonban mind a kétféle feladatnak meg kellene felelnie. Ebben az esetben a mű egy vaskos kötetekből álló kézikönyv formáját ölti fel. A nyelvtörténeti tankönyvek viszont – már csak terjedelmi okokból is – általában megelégszenek azzal, ha a reflexek nélkül kimúlt nyelvi jelenségekről egy-két szóban, szinte csak felsorolásszerűen emlékeznek meg. Így jár el a Bárczi–Benkő–Berrár-féle Magyar nyelvtörténet is: az összetett igeidőknek például (amelyek csaknem nyomtalanul, azaz reflextelenül kihaltak a nyelvből) összesen egy oldalt áldoz. Mayvald–Vayer–Mészáros: Görög nyelvtan Az első típusú nyelvtanok közé tartozik például Mayvald–Vayer–Mészáros Görög nyelvtana. Olyan, mint egy ősmagyar nyelvtan lenne, ha az ősmagyarnak is annyi szövegemléke és grammatikai irodalma maradt volna fenn, mint az ógörög nyelvállapotoknak. Első kiadása 1887-ben jelent meg, ezt Mayvald József írta egy korabeli német nyelvtani munka alapján. 1918-ban Vayer Lajos kiegészítette, s mai formáját 1939-ben Mészáros Ede adta meg. Az ógörög nyelv megnevezés egy kb. 1000 éves korszak azon belül is változó nyelvállapotát jelöl, beletartozik Homérosz nyelve csakúgy, mint Plutarkhoszé, noha egy évezred van közöttük. Ma a gimnazisták és egyetemisták a történetével együtt tanulják az ógörögöt, ami egyfelől a tankönyv alapjában véve újgrammatikus felfogásának köszönhető, másfelől pedig valóban könnyebb megérteni például az ablaut jelenségét, ha ismerjük az okát. A tanulók a szigma tövű főnevek ragozásánál rögtön történetileg elemzik a paradigmát: a tő szigmája (azaz /s/-e) ragok előtt (pontosabban magánhangzók között) kiesik, a két magánhangzó pedig összevonódik. Így például a genosz ’nemzetség, nem’, melynek a töve genesz- birtokos esetben: genesz-osz > gene-osz > genusz mivel e + o = u az összevonás szabályai szerint. Vagy a k-tövű igéknél az igetőhöz járuló tőképző félhangzó j (amely, mivel már régen kiveszett a hang, az adatolt görögben nem létezik, az ábécében nem jelöli betű) hatására kj > tt (phülak- + j + ó > phülattó (ión phülasszó). Ez olyan, mintha a magyar nyelvtant tanuló gimnazisták a bokor ~ bokr- váltakozásnál nyomban a Horger-törvényt (két nyílt szótagos tendenciát) is tanulnák, vagy a mező ~ mezeje váltakozásnál rögtön megtanulnák, hogy ezt egy olyan hang, a γ okozta (ill. ennek felszívódása), melyet igazán ki sem tudnak ejteni. Mayvald munkájával nagyjából egy időben, 1895-ben jelent meg Simonyi Zsigmond Tüzetes magyar nyelvtan történeti alapon c. munkája, amelynek (újgrammatikus) koncepciója közeli rokonságot mutat a Mayvald-féle görög nyelvtannal. Forrás Lakó György: Sajnovics János és a korabeli összehasonlító-történeti nyelvészet. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. 1972. Historical linguistics. Ed. B. Brainerd. Bochum: Brockmeyer. 1983. R. L. Trask: Historical linguistics. New York: St. Martin’s Press. 1996. Theodora Bynon: Történeti nyelvészet. Budapest: Osiris. 1997. Benkő Lóránd: A történeti nyelvtudomány alapjai Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 1998. ISBN 963-18-9109-7 Historical linguistics & lexicostatistics. Ed. Vitaly Shevoroshkin, Paul J. Sidwell. Melbourne: Association for the History of Language. 1999. Cser András – Mayer Gyula: Összehasonlító nyelvészet. = Bevezetés az ókortudományba II. Debrecen: KLTE Klasszika-filológiai Tanszék. 1999. (Agatha, 5.). 7–82 – bibliográfia 77–82. ISBN 963-472-402-7 Cser András: A történeti nyelvészet alapvonalai. Piliscsaba: Pázmány Péter Katolikus Egyetem. 2000. ISBN 963-03-6538-3 H. Tóth Imre : A nyelvtudomány története a kezdetektől a XX. század elejéig. Csomópontok és átvezető szálak. Szeged: JATEPress. 2005. Szojuz–35 A Szojuz–35 (oroszul: Союз–35) a szovjet Szojuz 7K–T űrhajó repülése volt, , melynek során a negyedik állandó személyzetet szállították Szaljut–6 űrállomásra. Küldetés Fő feladatuk az űrállomás karbantartása, javítása valamint az előírt navigációs, csillagászati, műszaki, légkörkutatási, földfotózási, földmegfigyelési, orvosi és biológiai kutatási program folytatása. Az Interkozmosz-program keretében látogatók fogadása, illetve a Progressz űrhajók szállítmányíinak átvétele, hulladékkal történő feltöltése, leválasztása. Jellemzői 1980. április 9-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88.8 perces, 51.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 198 kilométer, az apogeuma 260 kilométer volt. Hasznos tömege 6800 kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve a Szojuz űrhajó napelemtáblák nélküli változatával megegyező. Akkumulátorait az űrállomás napelemtáblái által előállított energiával tatzrottak üzemkész állapotban. Összesen 55 napot, 1 órát, 28 percet és 1 másodpercet töltött a világűrben. Összesen 2917 alkalommal kerülte meg a Földet. Április 10-én 16 óra 16 prckor kapcsolódott a Szaljut–6 I. számú dokkolójával. Az ellenőrzések elvégzését követően átszálltak az űrállomásra. Kipakolták a Progresz–8, majd fogadva a Progresz–9 űrhajót. Május 27-én fogadták a Szojuz–36 űrhajót, benne az első – eddigi egyetlen – magyar űrhajóst, Farkas Bertalant. A visszatérés érdekében kicserélték a személyes berendezéseket (szkafanderek, ülések, fedélzeti napló). Június 3-án belépett a légkörbe, a visszatérés hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Zsezkazgantól 140 kilométerre délkeletre értek Földet. Személyzet (zárójelben a küldetések száma a Szojuz-35-tel együtt) Indításkor Leonyid Ivanovics Popov (1) Valerij Viktorovics Rjumin (3) Leszálláskor Valerij Nyikolajevics Kubaszov (3) Farkas Bertalan (1) Carthago delenda est Carthago delenda est vagy Delenda est Carthago (magyarul: Karthágónak vesznie kell) latin szónoki fordulat volt, amely a Római Köztársaságban a pun háborúk vége felé volt népszerű a Kr. e. 2. században. Hosszabb formái: Ceterum censeo Carthaginem esse delendam vagy Ceterum autem censeo Carthaginem esse delendam ("Továbbá úgy gondolom, Karthágónak vesznie kell".) Gyakran használta beszédeiben az idősebb Cato, Marcus Porcius Cato Maior (Kr. e. 234 – Kr. e. 149). Akkorra már Róma két háborúban is legyőzte riválisát, az észak-afrikai Karthágót, de az mindkét alkalommal gyorsan kiheverte a vereséget és ismét ellenségessé vált. A szónoki fordulatot azok használták, akik elutasították, hogy Róma újabb békeszerződést kössön Karthágóval és amellett kardoskodtak, hogy ehelyett Karthágót el kell törölni a föld színéről. A harmadik pun háború végén ez meg is történt. A város ismét újjáépült, de ezúttal már a Római Birodalom részeként. Heinrich Heine Christian Johann Heinrich Heine (eredeti nevén Harry Heine, Düsseldorf, 1797. december 13. – Párizs, 1856. február 17.) zsidó származású német romantikus költő, író, újságíró. Egyszerre mondják a romantika utolsó költőjének és a romantikát meghaladó realista és modern költőnek. Műveiben a német köznyelv irodalmivá vált. Újságíróként, tudósítóként tárcáinak, utazási élményeinek eddig nem ismert irodalmi színt, elegáns légiességet adott, ezzel együtt pedig magának a német nyelvnek is. Kritikus, politikailag elkötelezett újságíróként, esszéistaként, szatirikusként, vitázóként egyaránt volt csodált és rettegett. Egyike a leggyakrabban fordított német nyelvű költőknek. Megítélése, s az életművéhez való viszony gyakran változott és változik a történelem folyamán, napjainkban is. A romantika jegyében született és általa modernné és egyedivé formált lírája és az egész Európa gondjait látó és elemző publicista és esszéista a nagy triász harmadik tagja, Johann Wolfgang von Goethe, Friedrich Schiller és Heinrich Heine a három klasszikus óriás a német nép irodalmában. Élete Már első művével, a Dalok könyvével nagy sikere volt 1827-ben. Az irodalmi közönség kedvence lett. A szenvedések megéneklésében szinte a „német Byron” lép elénk. Kiemelkedőt alkot a ballada műfajában is, a Gránátosok (Die Grenadiere) cíművel. Heine gránátosainak történetét elsőként Schumann zenésítette meg a Marseillaise dallamának motívumaira épülő, s azt mintegy parodizáló muzsikájával. Belzácár (Belsazar) c. balladájában bibliai történetet dolgoz fel: a babiloni zsarnok önteltsége miatt kihívja maga ellen Jehova haragját, s e miatt alattvalóinak keze által pusztul el. Szerelmi lírájában az a különleges, hogy a mindenki által ismert érzelmi szituációkat rögzíti a mindenki által ismert képekben és hangulatokban a mindennapi élet nyelvén és szókincsével. A gazdag heinei poézis minden szépségét egyesíti a Nem értem, a dal mit idéz fel…(Ich weiss nicht, was soll es bedeuten…) kezdetű, Loreley címen német népdallá vált Heine vers, ami olyannyira népszerű volt, hogy még a náci időkben is szerepelt a tankönyvekben, csak úgy tüntették fel, hogy alkotója ismeretlen. A vers alapja a gyönyörű, sziklás rajnai tájhoz kötődő német népi legenda, mely szerint egy Rajna menti sziklán ülő gyönyörű leány (szirén) okozza a hajósok vesztét: Heine a tengert is másképpen hódította meg lírája számára, mint elődei, a tengert nem mint természeti jelenséget emeli be, hanem a maga végtelenségében, kimeríthetetlen változékonyságában kapcsolatba hozza az emberi lélekkel, az emberi kedélyvilág sokszínűségével. Idézzük a A hajótörött c. vers néhány sorát Mészöly Dezső fordításában: Heine 1831-től 1856-ban bekövetkezett haláláig emigrációban él, s gyötri a honvágy, de verseiben a saját érzésen is képes ironizálni, mint mindenen, több oldalról is megvilágításba kerül ugyanaz az érzés. Később már feltör a zokogás, a magány, Párizs nem tudja pótolni a távoli hazáért, olvashatjuk erről vallomását az Éjszakai gondolatok (Nachtgedanken) c. versben. Heine dalai, balladái, legendái új hangot képviselnek a német romantika történetében, Napóleon kultusza ellentétes a kortárs német gondolkodással, a középkor-kultusszal, a vallás felé való fordulással, a nemzeti irodalomra korlátozódó költészetelképzeléssel. Nyitott a világra, nem politizál közvetlenül, de a szabad gondolkodás híve. Az aggodalom és a remény egyszerre benne van költészetében, egyik legismertebb híres versében A sziléziai takácsok (=Die schlesischen Weber, 1844) címűben mutatkozik meg legközvetlenebbül. Miközben a takácsok kórusa Germánia szemfedelét szövi, reménykedik is a jövőben. Heine dalait sok híres költő, író lefordította, témáit újra feldolgozták, köztük Petőfi, Lermontov, Babits Mihály, Szabó Lőrinc. Heine lírája termékenyítőleg hatott a német romantikus zenére, verseinek legnevesebb megzenésítői közt van Schubert, Schumann, Mendelssohn-Bartholdy, Liszt Ferenc. Heine Tännhäuser c. történelmi románca Richard Wagner számára lett operatéma. A költői-zenei romantika utóéletében később szerepet játszott a francia sanzon is. Heine prózájában is újat hozott, útirajzai nemcsak a művészeti emlékeket, a másságot veszik számba, hanem a tárca, a publicisztika irányába is mutatnak. Középpontba kerül nála a hétköznapi élet, s annak visszásságai, helyenként gunyoros, csipkelődő megjegyzéseket tesz. Heine útirajzai hatással voltak Petőfi hasonló jellegű prózai írásaira. Verseskötetei Dalok könyve (Buch der Lieder, 1827) Új tavasz (Neuer Frühling, 1828) Lírai intermezzo (Lyrisches Intermezzo) Hazatérés (Heimkehr) ebben a kötetben jelent meg a Loreley címen népdallá vált vers Északi tenger (Die Nordsee) Vegyes költemények (Verschiedeme, 1833) Új versek (Neue Gedichte, 1844) Németország : Téli rege (Deutschland : Ein Wintermärchen, 1844) Nyáréji álom (Atta Troll, 1847) Romanzeró (Romanzero, 1851) Vegyes írások (Vermischte Schriften, 1854) A Matrác-sír virágai – Utolsó versei (Letzte Gedichte und Gedanken) Prózája Útirajzok (Reisebilder, 1826-31) Franciaországi állapotok (Französische Zustände, 1830) Francia festők (Französische Maler, 1834) Ludwig Börne (1840) Lutetia (1854) Vallomások (Geständnisse, 1854) Magyarul Százszorszépek. Heine, Hafiz és Mirza Saffy dalaiból ; ford., bev. Berec Károly; Emich Ny., Pest, 1858 ( A Szépirodalmi Közlöny könyvmelléklete ) Dalok ; vál., ford. ifj. Balogh Gyula; Gyurian Ny., Pest, 1861 Idegen virágok. Heine szebb dalaiból ; ford. Sausek Elek; Hang, Kalocsa, 1861 H. Heine 100 költeménye ; ford. Kojazi Lajos, szöveggond. Kálosi Geiza, Tamási István; Bartalits Ny., Pest, 1865 A vallás és bölcsészet történelme Németországban ; ford., jegyz. Steinbach József; Madarász Ny., Pécs, 1871 Szász Károly műfordításai. Heine, Moore, Burns ; Ráth, Bp., 1873 Heine költeményei. 1. füz. ; ford. Endrődi Sándor; Aigner, Bp., 1880 ( Szépirodalmi könyvtár ) Heine emlékiratai. Valóság és költészet ; ford., bev. Zollner Béla; Franklin, Bp., 1894 ( Olcsó könyvtár ) Heine költeményei ; ford. és jellemző bevezetéssel ellátta Endrődi Sándor; Aigner, Bp., 1882 Heine Henrik válogatott költeményei ; ford. Ivanhoe. Sponer Andor; Hornyánszky, Bp., 1894 Heine, Uhland, Lenau költeményeiből ; jegyz. Kohlbach Bertalan; Lampel, Bp., 1900 ( Német könyvtár ) Dalok könyve ; ford., bev. Endrődi Sándor; Lampel, Bp., 1903 ( Remekírók képes könyvtára ) Szemelvények Chamisso, Uhland, Heine és Lenau költeményeiből ; összeáll., jegyz. Osztie József; Franklin, Bp., 1904 Heine válogatott költeményei ; ford. Faragó János; Kilián, Bp., 1904 Heine-dalok. A "Dalok könyvé"-ből ; vál., ford. Tenner Pál; Aradi Ny., Arad, 1905 Idegen költők. Heine et al. ; ford. Bodrogh Pál; Lampel, Bp., 1906 Heine Henrik válogatott költeményei ; ford. Spóner Andor; 2. bőv. kiad.; Benkő, Bp., 1906 Utazás a Harzban ; ford. Oláh Gábor; Franklin, Bp., 1907 Heine Henrik költeményeiből ; ford. Platthy Adorján; Franklin, Bp., 1907 Költemények ; ford. Császár Imre; Schenk, Bp., 1908 Heine dalaiból ; ford. ifj. Szász Béla; Franklin, Bp., 1910 Atta Troll. Nyáréji álom ; ford. Kainthy Frigyes; Athenaeum, Bp., 1912 ( Modern könyvtár ) A német vallástudomány és bölcsészet története ; ford. Naményi László; szerzői, Bp., 1916 Itália, 1-3. ; Dante, Bp., 1920 1. Münchentől Génuáig ; ford. Benedek Marcell 2. Luccai fürdőzés ; ford. Biró Sándor 3. Lucca városa ; ford. Biró Sándor Sabbat hercegnő románca ; ford. Jávor Bella; Awiwa, Bp., 1920 Napoleon dobosa ; ford. Biró Sándor; Dante, Bp., 1922 A matrác-sír virágai. Henrik Heine utolsó versei ; ford. Kiss Gyula; Kosmos Ny., Marosvásárhely, 1922 Schnabelewopski úr emlékei ; ford. Biró Sándor; Dante, Bp., 1922 Firenzei éjszakák ; ford. Biró Sándor; Dante, Bp., 1922 Dalok könyve ; ford. Barát Ármin; Rózsavölgyi és Társa, Bp., 1923 Firenzei éjszakák ; ford. Cserna Andor; Rózsavölgyi, Bp., 1923 ( Kis Helikon ) A bacharachi rabbi. Regény ; ford. Sass Irén; Garai, Bp., 1925 Neue Gedichte ; ford. Dálnoki Nagy Lajos; Vasárnap Ny., Arad, 1929 Költemények ; ford. Gyulai Pál et al.; Franklin, Bp., 1930 ( Élő könyvek. Külföldi klasszikusok ) Várkonyi László: A tizenkilencedik század. Manifesztum versben / Heine: A vándorpatkányok ; Várkonyi László, Bp., 1932 Egy nyáréji álom ; ford. Giszkalay János; Kirjat Széfer, Lugoj, 1935 ( Kirjat Széfer könyve ) Németország. Faludy György átköltésében ; Korunk, Cluj, 1937 Németország. Téli reg e; ford. Kelemen Viktor, bev. Lengyel Emil; Magyar Kiadó, New York, 1945 Heine forradalmi versei ; ford. Gáspár Endre, Kardos László; Faust, Bp., 1946 Vallás és filozófia. Luthertől Hegelig ; ford., bev. Gáspár Endre; Phőnix, Bp., 1948 ( Klasszikus írások ) Heine válogatott versei ; szerk. Vas István, tan., jegyz. Bódi László; Szépirodalmi, Bp., 1951 Üzenet a XX. századnak. Heine harcos írásaiból ; vál., bev. Csehi Gyula; Irodalmi és Művészeti, Bukarest, 1952 ( Haladó hagyományaink ) Versek ; vál., szerk. Róna Ilona, utószó, jegyz. Bodi László; Új Magyar Kiadó, Bp., 1956 ( Világirodalmi kiskönyvtár ) Németország. Téli rege ; ford. Cserny József; Vörös Csillag Ny., Bp., 1956 ( Szabad Hazánkért kiskönyvtár ) Németország. Téli rege ; ford., bev., jegyz. Rónai Mihály András; Országos Béketanács, Bp., 1956 ( Békebizottságok kiskönyvtára ) Gondolatok. Le Grand könyve ; ford. Bíró Sándor; Magyar Helikon, Bp., 1958 Atta Troll. Ein Sommernachtstraum / Atta Troll. Nyáréji álom ; ford., bev., jegyz. Erdődy János; Corvina, Bp., 1958 ( Kétnyelvű klasszikusok ) Kurze Schriften / Rövid írások. Önéletrajz-vázlat ; régi fordítások alapján átdolg. Sz. Lukács Katalin; Terra, Bp., 1958 ( Kétnyelvű kis könyvtár ) Útirajzok ; vál., szerk., utószó, jegyz. Jáhn Anna, ford. Benedek Marcell et al.; Magyar Helikon, Bp., 1959 Versek és prózai művek, 1-2. ; ford. Áprily Lajos et al., vál., szerk., bev. Turóczi-Trostler József, jegyz., szöveggond. Mádl Antal; Európa, Bp., 1960 Heine válogatott versei ; szerk., utószó, jegyz. Mádl Antal; Móra, Bp., 1961 ( A világirodalom gyöngyszemei ) Németország. Téli rege ; ford. Kardos László, jegyz. Mádl Antal; Magyar Helikon, Bp., 1962 Doktor Faust. Táncköltemény ; ford. Eörsi István; Magyar Helikon, Bp., 1962 Vallás és filozófia. Három tanulmány ; ford. Győrffy Miklós et al., vál., utószó, jegyz. Eörsi István; Magyar Helikon–Európa, Bp., 1967 Petőfi – Heine. Válogatás / Petőfi – Heine. Auswahl ; összeáll. Vargha Károly; Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége Irodalmi Szekciója, Bp., 1973 Heinrich Heine versei ; vál. Eörsi István, ford. Áprily Lajos et al., jegyz. Eörsi István, Katona Tamás; Magyar Helikon–Európa, Bp., 1973 ( Helikon klasszikusok ) Vallomások / Írások a matrácsirból. 1849-1856 ; vál., ford., jegyz. Csehi Gyula; Kriterion, Bukarest, 1974 ( Téka ) Firenzei éjszakák ; ford. Katona Tamás; in: Firenzei éjszakák. XIX. századi kisregények ; vál. Borbás Mária; Európa, Bp., 1981 ( A világirodalom remekei ) A bacherachi rabbi. Töredék. El Liszickij a Hád gádjához készült tizenegy litográfiájának hasonmásával ; ford. Tandori Dezső, utószó Hans Marquardt, ford., jegyz. magyar szöveghez alkalmazta Jólesz László; Európa, Bp., 1982 Álmok álmodói. Friedrich Hölderlin (1770-1843) és Heinrich Heine (1797-1856) versei ; ford. Bernáth István et al.; Interpopulart, Szentendre, 1994 ( Populart füzetek ) Németország, téli rege és 22 vers ; ford., tan. Rónai Mihály András, szerk. Csokonai Attila; Fekete Sas, Bp., 1996 Heine-daloskönyv ; ford. Németh István Péter; Városi Könyvtár, Tapolca, 1997 Heinrich Heine legszebb versei ; ford. Babits Mihály et al., vál., szerk., utószó Csokonai Attila; Móra, Bp., 1997 ( A világirodalom gyöngyszemei ) Heinrich Heine válogatott versei ; vál., utószó, jegyz. Halasi Zoltán, ford. Babits Mihály et al.; Magyar Könyvklub, Bp., 2001 Goethe, Hölderlin, Heine versei ; vál., szerk. Lator László, ford. Áprily Lajos et al.; Sziget, Bp., 2005 ( Sziget verseskönyvek ) Firenzei éjszakák. Három elbeszélés ; ford. Györffy Miklós, Lakatos István, Tandori Dezső, utószó Györffy Miklós; Európa, Bp., 2006 A nemes Schnabelewopski úr emlékirataiból Firenzei éjszakák A bacherachi rabbi. Töredék Tankó Béla (filozófus) Tankó Béla (Borberek, 1876. október 1. – Debrecen, 1946. január 26.) filozófiai író, egyetemi tanár. Élete Teológiái tanulmányait Kolozsvárott végezte 1899-ben, azonban diplomája megszerzése előtt egy évet az edinburghi egyetemen töltött. 1900-tól a szászvárosi gimnáziumban tanított. 1914-ben magántanárrá képesítést szerzett a kolozsvári egyetemen, majd még ugyanebben az évben a debreceni egyetemen nyilvános rendkívüli tanár lett, 1916-tól pedig nyilvános rendes tanárként dolgozott. 1936–37-ben az egyetem rektora volt. A filozófia területén Böhm Károly tanította, vele számos tanulmányában is foglalkozott (Böhm és Kant; Besztercebánya, 1913; Böhm filozófiájának pedagógiai jelentősége, Besztercebánya, 1913 stb.). 1912-ben megkapta az MTA Gorove-díját. Fontosabb művei Egyháztörténeti olvasmányok a középiskolák felső osztályai számára (Debreczen, 1907. Három rész.); A főbb vallások története és a keresztyén egyház története a reformáczióig. (A középiskolák V. oszt. számára. Debreczen, 1907); A XIX. század ethikai válsága (Kolozsvár, 1912); A filozófia problémája és problémái (Debrecen, 1917); A világnézet kérdése (Debrecen, 1932); A szabadság problematikája (Szeged, 1936); Kant metafizikai reformja (Kolozsvár, 1943). 2017-es férfi kézilabda-világbajnokság (selejtező) A 2017-es férfi kézilabda-világbajnokság európai selejtezőjét két körben rendezték. Az első körben az a 22 csapat vett részt, amely nem kvalifikálta magát a 2016-os Európa-bajnokságra. Az első körös csapatokat hat csoportba osztották, ahol körmérkőzést játszottak egymással. A csoportgyőztesek jutottak be a selejtező második körébe, ahol csatlakoztak hozzájuk a 2016-os Európa-bajnokság utolsó 12 helyén végzett csapatok. A 18 csapatot összesorsolták egymással, és a párharcok kilenc győztese kvalifikálja magát a 2017-es világbajnokságra. Első forduló Az első forduló sorsolását 2015. június 17-én tartották. 4-es csoport A csapatok megegyeztek egymással, hogy egyetlen helyszínen, három nap alatt egy mini bajnokság keretében mérkőznek meg egymással. Második kör Az első körből továbbjutó csapathoz itt csatlakozott a 2016-os Európa-bajnokság utolsó 12 helyen végzett csapata. A 18 csapatot 9 párba sororlták, és a párharcok győztesei kvalifikálják magukat a világbajnokságra. Sorsolás A második kör sorsolását 2015 január 31-én tartották Krakkóban. A csapatokat két kalapba sorolták, az elsőbe kerültek a kiemeltek. Mérkőzések Az első mérkőzéseket 2016. június 7-9. között rendezték, a visszavágókat pedig 2016. június 14-16 között. Foza Foza település Olaszországban, Veneto régióban, Vicenza megyében. Lakosainak száma 701 fő (2017. január 1.). Foza Enego, Valstagna, Asiago és Gallio községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Észak-kaukázusi Gazdasági Körzet Az Észak-kaukázusi Gazdasági Körzet (orosz nyelven: Северо-Кавказский экономический район, Szevero-Kavkazszkij ekonomicseszkij rajon), Oroszország 11 gazdasági körzetének egyike. Oroszország területének 2%-ára terjed ki, de itt él az ország népességének 12%-a. Az Oroszországi Föderáció alábbi szubjektumai alkotják: Adigeföld Csecsenföld Dagesztán Észak-Oszétia Ingusföld Kabard- és Balkárföld Karacsáj- és Cserkeszföld Krasznodari határterület Rosztovi terület Sztavropoli határterület Földrajzi áttekintés Az európai országrész legdélebbi gazdasági körzete a Kaukázus északi vidékét és előterét foglalja magában. Nyugaton az Azovi- és a Fekete-tenger, délkeleten a Kaszpi-tenger, délen a hegység fővonulatai alkotják a természetes határt. Északi részét az Azovi-tengerbe torkolló Don legalsó szakasza szeli át, melynek partján fekszik a körzet milliós lélekszámú nagyvárosa, Rosztov-na-Donu. A Don-vidék száraz sztyeppjeit délebbre a Sztavropoli-hátság dombvidéke váltja fel, attól délre a Kaukázus előhegyei és hegyláncai húzódnak. Az 5000 m fölé is emelkedő hegycsúcsok közül legmagasabb az Elbrusz. A gleccserek által táplált és a Fekete-tengerbe ömlő folyók közül legnagyobb a Kubány, a Kaszpi-tengerbe torkollók közül leghosszabb a Kuma, de a legnagyobb vízgyűjtő területtel a Tyerek rendelkezik. A nyár – a magashegységi régiók kivételével – forró. A téli hőmérsékletek a körzeten belül nagy eltérést mutatnak, a legenyhébb a Fekete-tenger partja. A csapadék mennyiségét és eloszlását a közép-ázsiai eredetű száraz és a Fekete-tenger felől nedves légtömegeket szállító szelek alakítják. Gazdaság Észak-Kaukázus kisebb köztársaságokra szabdalt, soknemzetiségű vidéke a Szovjetunió felbomlása utáni időkben sok megpróbáltatáson ment keresztül, városainak és gazdaságának egy részét háborúk tették tönkre vagy zilálták szét. Az energiahordozók közül Groznij, Majkop városok környékén helyi viszonylatban számottevő mennyiségű kőolajat, a Sztavropoli-hátságon földgázt termelnek ki. Észak-Kaukázusban kisebb mennyiségben réz-, cink-, ólom-, molibdén-, wolframlelőhelyek is vannak. Északnyugaton, a Donyec-medence ide átnyúló szélén értékes feketeszenet bányásznak. A természeti értékek között külön említhetők az országszerte híres hévizek és ásványvízek, valamint a Fekete-tenger partjának üdülőövezetei. A körzet nehézipari gépgyártása elsősorban a Rosztovi területen összpontosul. Rosztov-na-Donu városban bányagépeket, elektrotechnikai berendezéseket és műszereket, repülőgépeket, helikoptereket, mezőgazdasági gépeket (kombájnokat) készítenek. Taganrogban acélcsöveket, valamint repülőgépeket és hidroplánokat állítanak elő; a város régi kombájngyárát a századfordulón autógyárrá alakították át (TagAZ), ahol Hyundai személykocsik és autóbuszok összeszerelését végzik. Szintén a Rosztovi területen, Novocserkasszkban van az ország egyik legnagyobb villamosmozdony-gyára. A Cimljanszki-víztározó partján fekvő Volgodonszkban atomerőművi berendezések készülnek, ugyanitt atomerőmű üzemel (második blokkját 2009 decemberében helyezték üzembe). A vegyipar helyi alapanyagokra épült, a kőolajat és a földgázt Sztavropol, Krasznodar, Nyevinnomisszk (műtrágyagyártás) vegyikombinátjaiban dolgozzák fel. A körzet mezőgazdasága és élelmiszeripara országos viszonylatban is kiemelkedő. A Don-vidék sztyeppjein nagy területeken vetnek kenyérgabonát, főleg búzát. A Kubáni-alföldön és a Tyerek deltájában kedvező feltételei vannak a rizstermelésnek. Ebben a gazdasági körzetben termelik meg a legtöbb rizst és a legtöbb kukoricát, egyedül itt termesztenek nagy mennyiségben teát (Krasznodar környékén) és citrusféléket. A hosszú nyár és a sok napsütés különösen kedvez a szőlő- és gyümölcstermelésnek, valamint az ezen alapuló boriparnak, üdítőital- és pezsgőgyártásnak. Az állattenyésztést a takarmánynövények vetése és a gazdag legelők segítik. Az északi területeken főleg szarvasmarhát tartanak, a délebbre fekvő hegyes vidéken vezető szerepe és nagy hagyománya van a juhtenyésztésnek, a hegyvidéken pásztorkodást folytatnak. Az itt megtermelt gyapjú fontos exportcikk. A körzet hévizei miatt a gyógyturizmus, vadregényes hegyei és magasba törő hegycsúcsai miatt a kirándulók és az alpinisták kedvelt célpontja. A Fekete-tenger keskeny parti sávján kialakult üdülőhelyei (Szocsival az élen) az ország legkedveltebb idegenforgalmi létesítményei közé tartoznak. SB2C Helldiver Az SB2C Helldiver repülőgép-hordozón üzemeltethető, elsősorban zuhanóbombázó feladatkörre kifejlesztett egymotoros, alsószárnyas, kétszemélyes amerikai repülőgép, melyet a Curtiss-Wright gyártott, elsősorban az amerikai haditengerészet és a tengerészgyalogság részére. A második világháborúban bevetett repülőgép a Douglas SBD Dauntless típusát volt hivatott leváltani, melynél nagyobb repülési sebességre és teheremelésre volt képes. Rossz repülhetőségi jellemzői és nagy méretei miatt sem a pilóták, sem az üzemeltető repülőgép-hordozók kapitányai nem kedvelték. Emiatt több gúnynevet aggattak a típusra, úgymint Big-Tailed Beast („Nagyfarkú szörny”), vagy csak egyszerűen Beast („Szörny”), de a Two-Cee és a Son-of-a-Bitch 2nd Class („Másodosztályú kurafi” a haditengerészeti típusjelöléséből eredően) is gyakori volt. A fejlesztési késedelmek miatt a hadsereg légierői csak 1943 végén tudták szolgálatba állítani A–25 Shrike típusjelzéssel, azonban ekkor már nem volt szükségük precíziós zuhanóbombázó típusra, hiszen elsődlegesen a romboló, közvetlen légitámogató és nagy magasságú bombázó feladatkörök váltak igénnyé az üzemeltető alakulatoknál. A késedelmes teljesítés és a rossz repülési jellemzői miatt a brit és ausztrál repülőcsapatok végül visszamondták a megrendeléseiket. A Curtiss-Wright típusait övező visszaélések miatt a Harry S. Truman szenátor vezette Truman-bizottság nyomozást rendelt el, melynek zárójelentése végül a cég bukásának kezdetét jelentette. Azonban a típus üzemeltetési problémáinak kijavítását követően potens harci repülőgéppé vált a háború utolsó két évében, a csendes-óceáni hadszíntéren. A háború után a francia haditengerészeti légierő is alkalmazta az indokínai háborúban három repülőgép-hordozójáról, illetve a görög légierő is bevetette a görög polgárháború idején. Utolsó példányait az olasz légierő nyugdíjazta 1959-ben. Ammónium-foszfatidok Az ammónium-foszfatidok (E442 vagy Emulgeálószer YN) foszfortartalmú glicerin, ammóniával alkotott vegyületei. Szintetikus úton, valamint glicerin és egyes növényi olajok (például repceolaj) reakciójából is előállítható. Bár általában növényi olaj felhasználásával készül, az állati eredetű zsiradék sem zárható ki. Az élelmiszerekben E442 néven, emulgeálószerként alkalmazzák. Szinte kizárólag csak csokoládé- és kakaótartalmú élelmiszerekben használják, de egyes estekben a lektin helyettesítésére is alkalmazzák. Napi maximum beviteli mennyisége 30 mg/testsúlykg. Az élelmiszerekben alkalmazott mennyiségek esetében nincs ismert mellékhatása. Corrective Optics Space Telescope Axial Replacement A Corrective Optics Space Telescope Axial Replacement vagy COSTAR egy korrektív optika, nem igazi tudományos műszer. A Hubble űrtávcső főtükrének hibáját ellensúlyozó optikai rendszer, mely lehetővé tette a fedélzeten lévő első generációs berendezések számára a fény megfelelő fókuszálását és ezzel tudományos megfigyelésekre való használatukat. A COSTAR-t a Ball Aerospace & Technologies Corporation-nél tervezték és gyártották. A már fent lévő tudományos műszereket nem tudták visszahozni, vagy helyben javítani, ezért "szemüveget" adtak nekik. A főtükör hibájának a feltárása óta beépített műszerek mindegyikét elláttak saját korrektív optikával, ez idővel redundánssá tette a COSTAR-t. A COSTAR a beépítésével a következő műszerek váltak használhatóvá: Faint Object Camera, Faint Object Spectrograph és a Goddard High-Resolution Spectrograph. Installálást az első szervizküldetésen (STS–61) végezték el 1993 decemberében. A küldetés teljes sikert volt, és az Űrtávcső elkezdhette teljesíteni céljait. A Faint Object Camera eltávolításával feleslegessé váló COSTAR-t az utolsó szervizküldetésen (STS–125) eltávolították, helyét a Cosmic Origins Spectrograph-nak adta át 2009 májusában. Making Your Mind Up A Making Your Mind Up (magyarul: Meggondolod magad) című dal volt az 1981-es Eurovíziós Dalfesztivál győztes dala, melyet a brit Bucks Fizz adott elő angol nyelven. Az Eurovíziós Dalfesztivál A dal a március 11-én rendezett brit nemzeti döntőn nyerte el az indulás jogát. A dal gyors tempójú, melyben az énekesek egy kapcsolat indulásáról beszélnek. Az előadás emlékezetes maradt a koreográfia miatt: a négytagú együttes tagjai a dal közben táncra perdültek, majd egy ponton a két férfi énekes lerántotta a két női énekes szoknyáját, mely alatt egy rövidebb szoknya volt. Az április 4-én rendezett döntőben a fellépési sorrendben tizennegyedikként adták elő, a norvég Finn Kalvik Aldri I Livet című dala után, és a portugál Carlos Paião Play-Back című dala előtt. A szavazás során százharminchat pontot szerzett, mely az első helyet érte a tizenkilenc fős mezőnyben. Ez volt az Egyesült Királyság negyedik győzelme. A következő brit induló Bardo One Step Further című dala volt az 1982-es Eurovíziós Dalfesztiválon. A következő győztes a német Nicole Ein Bisschen Frieden című dala volt. A dal a verseny után a slágerlistákon is nagy siker volt, összesen kilenc országban volt listavezető, valamint az első tízbe került olyan országokban is, mint Ausztrália, Új-Zéland és Dél-Afrika. Slágerlistás helyezések *Lh. = Legjobb helyezés. Kelemen Zoltán (operaénekes, 1926–1979) Kelemen Zoltán (Budapest, 1926. március 12. – Zürich, 1979. május 9.) világhírű magyar származású operaénekes (basszbariton) volt, aki különösen Mozart- és Wagner-szerepekben vált ismertté. Élete 1954 és '56 között a budapesti Zeneakadémián, majd – emigrálása után – a római Accademia di Santa Cecilián (Maria Teresa Pediconi) tanult. 1959-ben Augsburgban debütált Kecalként Smetana Eladott menyasszonyában. 1962-ben Wuppertalba és Kölnbe is leszerződött. 1964-től már csak az utóbbi helyen volt tag, de működési területe fokozatosan kiterjedt az egész német nyelvterületre, végül a világ minden jelentős operaházára (Covent Garden [1975-től], La Scala, párizsi Nagyopera, Teatro Colón [1967] stb.). Rendszeresen fellépett a Bayreuthi Ünnepi Játékokon (1962-ben Gustav Neidlingertől vette át Alberich szerepét, amit 1978-ig énekelt), a salzburgi tavaszi és nyári fesztiválon, a New York-i Metropolitanben. Számtalan lemezfelvételen működött közre. 1965. február 15-én Kölnben főszerepet énekelt Bernd Alois Zimmermann A katonák c. operájának ősbemutatóján. Legnevesebb alakítása Alberich (Wagner: A Nibelung gyűrűje) volt, de egyaránt énekelt karakterbariton és buffóbasszus szerepeket. Herbert von Karajan egyik kedvenc énekese volt. Szerepei Beethoven: Fidelio – Don Pizzaro Alban Berg: Wozzeck – Első mesterlegény Boito: Mefistofele – Mefisztó Hans Werner Henze: Az ifjú lord – Massenet: Don Quijote – Sancho Panza Mozart: Szöktetés a szerájból – Ozmin Mozart: Figaro házassága – Doktor Bartolo; Antonio Mozart: Don Juan – Leporello; A kormányzó Muszorgszkij: Borisz Godunov – Rangoni Rossini: A sevillai borbély – Doktor Bartolo Rossini: Hamupipőke – Don Magnifico Smetana: Az eladott menyasszony – Kecal Richard Strauss: A rózsalovag – Lerchenaui Ochs báró Richard Strauss: Ariadné Naxos szigetén – A zenetanár Richard Strauss: Arabella – Waldner gróf Richard Strauss: Az árnyék nélküli asszony – Az egyszemű Wagner: Lohengrin – 4. brabanti nemes Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok – Hermann Ortel Wagner: A Nibelung gyűrűje – Alberich Wagner: Parsifal – Klingsor Bernd Alois Zimmermann: A katonák – Wesener Apátszentmihály Apátszentmihály (1899-ig Bohunicz, szlovákul Bohunice) Jaslovské Bohunice község településrésze, korábban önálló falu Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Nagyszombati járásban. Fekvése Nagyszombattól 13 km-re északra fekszik. Története 1113-ban Bagan, 1216-ban Boguna néven említik, az Árpád-korban Bagonya volt a neve, majd 1899-ig Bohunicznak hívták. Egykor a zobori apátság birtoka volt, templomát Szent Mihály arkangyalnak szentelték és erről kapta új magyar nevét. A mai község területén a középkorban több birtokos osztozott. A legrégibb forrás szerint a zobori Szent Hippolit kolostor a terület birtokosa. Később II. András királytól Sebes nyitrai magiszter kapja meg, majd 1258-ban IV. Béla oklevele Zochudot és Serefelt erősíti meg birtokában. Plébániáját 1397-ben, az esztergomi káptalan oklevelében említik először, első ismert papja András volt. A 16. századtól legnagyobb birtokosai a Pálffyak voltak. Fényes Elek szerint "Bohunicz, tót falu, Pozson- az uj r. sz. Nyitra vgyében, a Blava vizénél: 412 kath., 15 zsidó lak., jó szántóföldekkel, rétekkel; kath. paroch. templommal s egy vizimalommal a Blava vizén. F. u. többen. Ut. post. Nagy-Szombat." A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Nagyszombati járásához tartozott. Korábban Pagyár falut csatolták hozzá. 1958-óta Jászlóval egyesítve alkotja Jaslovské Bohunice községet. Népessége 1910-ben 500, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben Jaslovské Bohunice 1690 lakosából 1654 szlovák volt. Atomerőműve A községhez közel van a bohunicei atomerőmű, amely 1952-től kezdve épült. A1-es blokkjában, 1977-ben 4-es fokozatú nukleáris baleset történt. A korszerűtlen reaktorok nagyobb részét a szlovák kormány az EU-s csatlakozási szerződés alapján, 2008 végéig bezárta, de 2. blokkját a 2009-es gázválság idején átmenetileg újraindították. Ma még két VVER-440-es (paksi) típusú reaktora termel áramot és Nagyszombat számára távhőt. Nevezetességei Apátszentmihály Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1832 és 1836 között épült, később oldalkápolnával bővítették. Főoltára 1871 -ben, orgonája 1841 -ben készült. Plébániája eredetileg 16. századi . 1993 és 1995 között a község új, korszerű plébániát épített. Neobarokk kastélyát 1787 -ben Dezasse Ferenc építtette, akinek 1825 -ben épített sírboltja a temetőben látható. A falurészen egy 1841 -ben készült Szent Flórián szobor található. Csánig megállóhely Csánig megállóhely egy Vas megyei vasútállomás, Csánig településen, melyet a GYSEV üzemeltet. A vonatok csak akkor állnak meg a megállóhelyen, ha van le- vagy felszálló utas. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Hegyeshalom–Szombathely-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Répcelak vasútállomás Dénesfa megállóhely Vicálvaro (metróállomás) Vicálvaro metróállomás Spanyolország fővárosában, Madridban a madridi metró 9-es vonalán. Tulajdonosa és üzemeltetője a Consorcio Regional de Transportes de Madrid. Metróvonalak Az állomást az alábbi metróvonalak érintik: 9-es metróvonal Kapcsolódó állomások A metróállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: San Cipriano (Arganda del Rey, 9-es metróvonal) Valdebernardo (Paco de Lucía, 9-es metróvonal) Plače Plače falu Szlovéniában, a Goriška statisztikai régióban, a Vipava-völgyben. Közigazgatásilag Ajdovščinához tartozik. A falu Male Žablje és Vipavski Križ együtt alkotják Vipavski Križ helyi községet. Juhász-patak A Juhász-patak a Zempléni-hegységben ered, Tornaszentandrás településtől délkeletre, a Szalonnai-karsztvidéken, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, mintegy 190 méteres tengerszint feletti magasságban. A patak forrásától kezdve északnyugati irányban halad, majd Bódvarákónál éri el a Bódva folyót. a patakhoz a Mike-forrás vize csatlakozik. New Amsterdam New Amsterdam város az Amerikai Egyesült Államokban, Indiana államban, Harrison megyében, az Ohio folyóhoz közel. A 2000-es népszámlálás szerint a városban mindössze 1 fő lakik. A településen rendezik meg minden tavasszal a Remembrance Days nevű fesztivált. Elhelyezkedés Az Egyesült Államok Népszámlálási Hivatalának adatai szerint a város teljes területe 0,16 mérföld2 (0,2 kilométer2), melynek 12,5%-át borítja víz. Demográfia A város népességének változása A 2000-es népszámlálás adatai szerint mindössze 1 lakosa volt a városnak, habár egy elírás miatt a valós lakosságszám ekkoriban 31 volt. Ennek ellenére a város most az Egyesült Államok 5 olyan városának egyike, ahol 1 fő a hivatalos lakosság. A másik négy Hibberts Gore Maine-ben, Erving's Location New Hampshire-ben, Monowi Nebraskában és Lost Springs Wyomingban. Története Az első telepesek a város területén James Riley és Jacob Youstler voltak. Ők néhány év után, 1815-ben továbbköltöztek északabbra. A várost hivatalosan a Funk testvérek alapították meg. New Amsterdam korai fejlődése nagyban függött a folyó közelségétől. Az 1860-as népszámlálás adatai szerint ez a város volt a legnagyobb település Harrison megyében. 1937-ben azonban a város épületeinek 75%-a elpusztult az Ohio folyó hírhedt árvízében, az egyetlen ma is fennmaradó épület a város vegyesáruüzlete. A bolt melléképületének oldalán ma is jelzés mutatja az árvíz vízszintjének magasságát. Napjainkban Habár a hivatalos népszámlálási adat szerint a lakosok száma 1, jelenleg 16 ember él a városban.[forrás?] A városban található egy, a helyik által kedvelt vegyesáruüzlet, egy-egy baptista és metodista templom, egy városháza és egy temető. A New Amsterdam Festivalt, vagy más néven a Remembrance Dayt minden évben április második hétvégéjén rendezik meg, és mindenkit szívesen látnak. A fesztiválhoz tartozik a felvonulás, a kirakodóvásár és a versenyek is, díjakkal a győztesek számára. Megjegyzések U.S. Gazetteer: 2000 and 1990. (Hozzáférés: 2011. január 8.) City and Town Census Counts: STATS Indiana. (Hozzáférés: 2011. január 8.) American FactFinder. (Hozzáférés: 2011. január 8.) A Jake és Blake epizódjainak listája Az alábbi lista a Jake és Blake című televíziós sorozat epizódjait tartalmazza. 1. évad: 2008/2009 Az első évad 26 részből áll. Forrás https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_Jake_%26_Blake_episodes Titan Saturn System Mission A Titan Saturn System Mission (TSSM, Titán–Szaturnusz rendszer küldetés) a NASA és az ESA tervezett űrszondaprogramja, melynek során a 2020-as vagy a 2030-as években űrszondát juttatnak a Szaturnusz közelébe, elsősorban két, a földön kívüli élet lehetőségének szempontjából érdekes holdja, a Titán és az Enceladus alaposabb tanulmányozására. A küldetés az ESA Titan and Enceladus Mission (TandEM) és a NASA Titan Explorer 2007 tanulmányainak egyesítésével jött létre. A programban egy keringő egységet, egy, a Titán légkörében körülbelül egy évig lebegő és ott folyamatosan méréseket végző hőlégballont, valamint egy, a Titán legnagyobb tavára, a Kraken Mare-re leszálló úszó egységet terveznek. A két űrügynökség 2009 februárjában a TSSM-mel szemben az Europa Jupiter System Mission előkészítését kezdte meg, de a TSSM programot sem állítják le, csak az EJSM utánra halasztják. Dabel Dabel település Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Népesség A település népességének változása: Right Here (Departed) A Right Here (Departed) Brandy amerikai énekesnő első kislemeze ötödik, Human című stúdióalbumáról. A dalt, ami Brandy első kislemeze, miután 2005-ben otthagyta az Atlantic Records lemezkiadót és leszerződött az Epic Recordsszal, az énekesnő hivatalos weboldalán lehetett először meghallgatni, 2008. augusztus 13-án. Az amerikai rádióadóknak augusztus 25-én küldték el. A dal az elmúlt évek legnagyobb sikere lett az énekesnőtől, listavezető lett az amerikai Billboard Hot Dance Club Play slágerlistán, és elérte a 22. helyet a Hot R&B/Hip-Hop Songs listán. A francia kislemezlistán a top 10-be jutott. Felvételek A dal egyike az utolsóknak, ami elkészült a Human album dalai közül, és egyike az elsőknek, aminek a demóját Rodney Jerkins odaadta Brandynek, miután 2008 júniusában újra együtt kezdtek dolgozni. „Ez volt az első dal, amit felvettünk” jelentette ki Brandy az MTV News-nak adott interjújában. „Másképp hangzik, mint az eddigiek, de visszatértünk, többé nem hagyom ott Rodneyt.” A dal arról szól, hogy az embernek szerettei mekkora érzelmi támogatást tudnak nyújtani. Brandy kijelentette, hogy a 2006-os autóbaleset, melyben egy nő halálát okozta, egyik oka volt annak, hogy feltette a dalt az albumra. A dalt nem kimondottan Brandynek írták, de Bogart azt nyilatkozta, megtiszteltetés, hogy ő énekelte fel, és már korábban is szeretett volna Brandyvel dolgozni. „Azt hiszem, stílusában és koncepciójában is nagyszerű visszatérő dal neki” – jelentette ki. Erika Nuri hozzátette: „Megtiszteltetés, hogy mi írhattuk az album első kislemezdalát, főleg, hogy tudjuk, sok más kiváló dalszerző és producer is dolgozott az albumon. Úgy gondolom, tökéletes visszatérő dal. A régi rajongóihoz is szól, de elég új hangzású azoknak, akik nem hallottak még Brandyről.” A dal premierje Brandy hivatalos weboldalán volt 2008. augusztus 13-án. 2008 novemberében egy remixet is kiadtak, amiben The Game rappel; egy másik remix, amely Sean Kingston közreműködésével készült, decemberben kiszivárgott. Fogadtatása A dal a legtöbb kritikustól pozitív kritikát kapott. Alex Macpherson, a The Guardian munkatársa a dalt a Human album fénypontjának nevezte, Emmanuel Ezugwu, az RWD Magazine kritikusa szerint pedig a dal „örömteli óda a hatalmas nehézségek legyőzéséhez”. A Los Angeles Times munkatársa, Mikael Wood, aki knem volt elégedett az albummal, a dalt az album egyik ritka értékének nevezte. A Digital Spy szerint „Brandy szinte mennyei lénynek hangzik, miközben előadja üzenetét a kölcsönös támogatásról és szeretetről a dalban.” A dal a 83. helyen nyitott az amerikai Billboard Hot 100 slágerlista szeptember 27-i kiadásán, az újonnan felkerült dalok közül a 4. legmagasabb helyen. Bár a következő héten néggy hellyel lejjebb került, lassan emelkedni kezdett, és az album december 9-i megjelenését követően elérte legmagasabb helyezését, a 34-et. A Billboard többi slágerlistája közül a Hot Dance Club Play listán ez lett Brandy első listavezető dala, míg a Hot R&B/Hip-Hop Songs és a Pop 100 listákon a 2. helyet érte el. Kanadában ez lett Brandy legsikeresebb dala a 2002-ben megjelent What About Us? óta: a 95. helyen nyitott a Kanadai Hot 100-on, a következő héten lekerült a slágerlistáról, majd egy hónappal később újra felkerült rá, és elért a 39. helyig. Európában még nem sok helyen adták ki, de Franciaországban, ahol az elmúlt tíz év Brandy-dalai közül ebből adtak el a legtöbbet, a 7. helyig jutott a slágerlistán, csak a letöltések alapján. Svédországban és Svájcban a top 30-ba jutott. Videoklip A dal videoklipje, melyben Brandyt spirituális lényként ábrázolják, amint vigasztalja szeretteit, az énekesnő első együttműködése Little X kanadai rendezővel. A klipet 2008. augusztus 17-én forgatták Los Angelesben. Az utcákon és zöld képernyő előtt forgatott klipben Rodney Jerkins és Brandy öccse, Ray J is szerepel, Brandy barátját Cory Hardrict alakítja. A klip készítését bemutatták a BET Access Granted című műsorában. A klip premierje ugyanebben a műsorban volt szeptember 3-án, valamint délután 3:00-kor (PT) a Yahoo! Musicon. A klip koncepcióját több ötletből választották ki. Brandy szerint a klip ereje a valódiságban rejlik, amit Little X kölcsönöz neki. Brandy angyalként jelenik meg a klipben, és visszatér családja életébe. Az énekesnő a Legenda vagyok című filméhez hasonlította a klip hangulatát. „Szólhat anyáról és lányáról, testvérekről, barátnőről, bármiről… ebből a szempontból univerzális.” Az Access Granteden bemutattak egy olyan jelenetet is, melyben Brandy egy kislánnyal szerepel, ez azonban nem került be a klip végleges változatába. A klip 2008. október 7-én elérte az első helyet a BET 106 & Park műsorának slágerlistáján. A BET: Notarized műsorban 2008 legjobb 100 videoklipje közül a 69. helyre került a szavazatok alapján. Ákos Ernye Ákos Ernye vagy Erne (? – 1275. január után) országbíró háromszor is (1267. január–1270. május; 1274. június; 1274. szeptember–1275. január), ezenkívül még több tisztséget is betöltött élete során. Élete Az Ákos nemzetség Erne ágából származott. Ákos Erdő fia, két fiútestvére volt. Ismeretlen nevű feleségétől egyetlen fia, Ákos István nádor, tartományúr született. A történeti forrásokban 1241-től szerepel. Részt vett az 1241. április 11-én lezajlott muhi csatában. A csatából való meneküléskor átadta lovát IV. Béla királynak, azután megint harcba indult a tatárok ellen; egy időre feltartóztatta az üldözőket, és bár súlyosan megsebesült, sikerült elmenekülnie. Felgyógyulása után követte a királyt, és Trau vára alatt kémkedett a tatárok táboránál. 1246-ban részt vett a II. (Harcias) Frigyes osztrák herceg elleni háborúban. 1250-ben ismét az osztrákok ellen harcolt, 1270-ben részt vett a II. Ottokár cseh király elleni háborúban. 1248 és 1251 között lovászmester és szolgagyőri ispán, 1251 második felében varasdi ispán, 1252 augusztusa és 1260 között erdélyi vajda, 1254-ben borsodi, 1256-ban bácsi ispán, 1262–1267-ben ozorai és sói bán, 1263–1267-ben nyitrai ispán volt. 1264-ben IV. Béla a trónt követelő herceg, a majdani V. István ellen küldte, de serege élén vereséget szenvedett és elfogták, a király és fiának kibékülése után visszanyerte szabadságát. 1270–1272-ben tárnokmester, 1272-ben somogyi és varasdi, 1274-ben szatmári ispán. Birtokainak központja Borsod vármegyében volt, itt építtette fel várát, Dédest. Emlékezete Karczag György Zúgó nyilak c. történelmi regénye mutatja be Ernye bán kalandos életét, az írói képzelet eszközeivel kiegészítve az ismert történelmi tényeket. A könyvet 1970-ben jelentette meg a Móra Ferenc Könyvkiadó . Makkai Sándor Sárga vihar c. romantikus történelmi regényének a muhi csatáról és a király visszatéréséről szóló fejezeteiben leírja Ákos Ernye cselekedeteit ( Szépirodalmi Könyvkiadó , 1980). Bogáthy Zoltán Bogáthy Zoltán, családi nevén Oláh-Bogáthy (Nagyvárad, 1941. szeptember 13. –) romániai magyar pszichológus. Életpályája Középiskolát Nagyváradon végzett 1959-ben, egyetemi tanulmányait Kolozsvárt kezdte és 1964-ben Moszkvában fejezte be. Mint pszichológus 1968-ig a Pedagógiai Tudományos Intézet kolozsvári fiókjánál működött, majd a resicai Kohászati Kombinát lélektani laboratóriumának vezetője lett. Gyógypedagógiai, szociálpszichológiai, ergonómiai, balesetvédelmi, vezetéstudományi és sportlélektani írásait az Előre, a Korunk, A Hét, a TETT, a Viața Economică és a Metalurgia rendszeresen közölte. Munkája: Îndreptarul psihologului industrial (1975). Társszerzője a Psihologia și acțiunea socială című négykötetes műnek (1979). A rendszerváltás után a temesvári Nyugat Egyetem alkalmazott pszichológiai tanszékén tanszékvezető professzor. Istenszülő elszenderedése fatemplom (Jód) A jódi görögkatolikus fatemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Máramaros megyében. A romániai műemlékek jegyzékében az MM-II-a-A-04587 sorszámon szerepel. Nagy István Attila Nagy István Attila (Debrecen, 1947. október 27. –) író, költő, irodalomtörténész. Pályafutása 1972-ben végzett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán. Ezután tíz évig a fehérgyarmati Zalka Máté gimnáziumban tanított magyart, oroszt és filozófiát. 1976-ban védte meg doktori értekezését, amelyet Julow Viktornál írt régi magyar irodalomból. A gimnáziumban töltött egy évtized alatt számos tanulmányt írt, amelyek a Szabolcs-Szatmári Szemlében, a Kritikában, a Napjainkban, az Alföldben láttak napvilágot. Módszertani cikkei, tanulmányai a Magyartanításban, illetve a Köznevelés című hetilapban jelentek meg. 1982-ben a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei tanács művelődési osztályára került, ahol – többek között – az előző évben megnyílt Móricz Zsigmond Színház tartozott hozzá. Két féléven át szemináriumi csoportokat vezetett a tanárképző főiskola magyar tanszékén. 1985-ben államvizsgázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, s még ebben az esztendőben a Városi Televízió stúdióvezetőjévé nevezték ki. Rövid két év múlva ismét taníthatott, mert a Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskola tanára lett. Több éven át volt a Pedagógiai Műhely című megyei módszertani folyóirat szerkesztő bizottságának a tagja. 1989 szeptembere óta a Kelet-Magyarország szerkesztőségében dolgozott, egészen 2007-es nyugdíjaztatásáig. Az elmúlt több mint két évtizedben egy-két év kivételével minden évben megbízták érettségi elnöki teendőkkel. Gyakran még abban az esztendőben is vállalt ilyen feladatot, amikor maga is kérdező tanár volt. Nyugdíjasként azt teszi, amit szeretne, vagy amit engednek. Rendszerezi maga körül a dolgokat, amelyekről, úgy gondolja, hátha érdekel valakit. Eddig a következő önálló munkái jelentek meg 1. Módszertani segédanyag a gimnáziumi irodalomtanításhoz Nyíregyháza, 1982. (Megyei Pedagógiai Intézet) 2. Társadul szegődöm (versek) 1983 3. Arcok és művek (1986) tanulmányok 4. Arcod félhomálya (versek) 1986 5. Gyönyörű álom (novellák) 1991 6. Szavak foglya (versek) 1993 7. Századvégi időfutás (publicisztikai írások) 1994 8. A csoda szomjúsága (válogatott versek) 1995 9. A szerelem szigete (regény) 1996 10. A szóra bírt mindenség (tanulmányok, műelemzések) 1996 11. Összezárt szárnyak (aforizmák) 1977 12. Levelekben az eltűnt ifjúság (levelek) 1998 13. Érettségi bankett novellák) 1999) 14. Kegyelemre ítélve (versek) 2000, 15. Parázsló szavak (versek) 2001, 16. Megrendezett pillanatok (írások a színházról) 2001, 17. Egy lépéssel közelebb (műelemzések) 2002, 18. A fogva tartott képzelet (versek) 2002 19. Egyetlen érzés mámorában (válogatott versek) 2005 20. Két évszázad határán (publicisztikai írások) 2007 21. Az utolsó napsütés (versek) 2010 22. A szerelem szigete (regény) 2013 - united p.c. kiadó 23. Parázsló szavak (versek) 2013 - united p.c. kiadó Albula-vasút A Thusis–St. Moritz-vasútvonal, vagy más néven az Albula-vasút egy 61,7 km hosszúságú, 1000 mm-es nyomtávolságú vasútvonal Svájcban az RhB kezelésében. Építése 1898 szeptemberében kezdődött, az első szakasza 1903. július elsején nyílt meg. Folytatása St. Moritzig 1904. július 10-ére készült el. Később 11 kV 16,7 Hz váltakozó árammal villamosították. 2008. július 7-én a vasútvonal a Berninabahn vasútvonallal együtt felkerült az UNESCO világörökségei listára. Perivale (metróállomás) A Perivale a londoni metró egyik állomása a 4-es zónában, a Central line érinti. Története Az állomást 1947. június 30-án adták át a Central line részeként. Ungváry László Ungváry László (Budapest, 1911. december 8. – Budapest, 1982. szeptember 21.) Kossuth-díjas magyar színművész. Neve Ungvári Lászlóként és Unghváry Lászlóként is szerepelt a stáblistákon. Élete A Színművészeti Főiskolán végzett 1933-ban. A Nemzeti Színházhoz szerződött, amelynek haláláig tagja maradt. 1950 és 1960 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán színpadi mozgást tanított. Színpadi szerepei Shakespeare : Hamlet (Horatio, Hamlet, Polonius) A vihar (Ariel) Macbeth (Banquo, Malcolm) Sok hűhó semmiért (Benedek) Szentivánéji álom (Oberon) Vízkereszt, vagy amit akartok (Orsino) Othello (Cassio) III. Richárd (Clarence) Julius Caesar (Julius Caesar) IV. Henrik (Főbíró) Molière : A fösvény (Cleante) Beaumarchais : Figaro házassága (Almaviva gróf ) Rostand : Cyrano de Bergerac (Christian) Katona : Bánk bán (Ottó, Biberach) Madách : Az ember tragédiája ( Lucifer ) Schiller : Ármány és szerelem (Ferdinánd) Illyés : Fáklyaláng ( Görgey Artúr ) Jonson : Volpone (Mosca) Goldoni : Mirandolia (Ripafratta lovag) Macchiavelli: Mandragora (Timoteus) Filmjei Játékfilmek Az új földesúr (1935) Varjú a toronyórán (1938) Férjet keresek (1940) Európa nem válaszol (1941) Rákóczi nótája (1943) Madách: Egy ember tragédiája (1944) Különös házasság (1951) Semmelweis (1952) A harag napja (1953) Rokonok (1954) A csodacsatár (1956) Csendes otthon (1957) Tegnap (1959) Virrad (1960) Három csillag (1960) Fotó Háber (1963) Az aranyfej (1964) A pénzcsináló (1964) Miért rosszak a magyar filmek? (1964) A tizedes meg a többiek (1965) A Tenkes kapitánya I-II. (1965 - a tévésorozat mozifilmváltozata) A magyar ugaron (1972) Pókháló (1973) Kojak Budapesten (1980) Tévéfilmek A Tenkes kapitánya 1-13. – Báró Eckbert Eberstein császári ezredes (1963) Reggeli a marsallnál – A nemesek marsallja (1967) Fáklyaláng – Görgei Artúr (1969) Só Mihály kalandjai – Berzéthey (1969) Tizennégy vértanú (1970) Egy óra múlva itt vagyok… – Szászváry ezredes (1971) Kínai kancsó (1974) Uraim, beszéljenek! – Miniszter (1974) Beszterce ostroma 1-3. – Behenczy (1976) A halhatatlanság halála – Finge (1976) A bunker (televíziós sorozat) – A tábornok (1978) Díjak, kitüntetések Farkas–Ratkó-díj (1942) Jászai Mari-díj (1953) Kossuth-díj (1953) Érdemes művész (1958) Kiváló művész (1982) Xavier Marmier Xavier Marmier [ejtsd: marmié] (Pontarlier, 1809. június 24. – Párizs, 1892. október 11.) francia író. Élete Esquisses poétiques (Párizs, 1830) című művével lépett fel, majd beutazta 1832 és 1838 között Svájcot, Hollandiát, Németországot és Skandináviát. Ezután 1839-ben az idegen irodalmak tanára Rennes-ben, 1840-ben a közoktatásügyi minisztérium, 1846-ban a Sainte Geneviève-könyvtár őre, 1884-ben pedig ez utóbbinak főkönyvtárosa lett. Ezen hivatalát 1885-ben tette le. Nevezetesebb irodalmi és kritikai munkái: Études sur Goethe (Strassburg, 1835); Lettres sur le Nord (Párizs, 1840); Relation de voyage de la commission scientifique du Nord (u. o. 1844); Histoire de la littérature en Danemark et en Suede (u. o. 1839); Du Rhyn au Nil (u. o. 1846), melyben hazánknak (Hongrie) egy külön könyvet szentel; Du Danube au Caucase (u. o. 1854), melyben ismét rokonszenvesen emlékezik meg Magyarországról, Franciára fordította Johann Wolfgang von Goethe, Friedrich Schiller és E. T. A. Hoffmann műveit. Írt még regényeket is: Les flancés du Spitzberg (Párizs, 1858); Gazida (u. o. 1860); Drames du coeur (u. o. 1868); Vie dans la maison (u. o. 1876); Contes ruses (u. o. 1889) stb., melyek közül A kisértő (fordította Dózsa D., Kolozsvár, 1860) magyarul is megjelent. Marmier 1870 óta a francia akadémiának is tagja volt. Művei 1833: Pierre, ou les suites de l'ignorance 1833-1837: Choix de par aboles de Krummacher , 2 vol. 1837: Lettres sur l'Islande 1838: Langue et littérature islandaises. Histoire de l'Islande depuis sa découverte jusqu'à nos jours 1839: Histoire de la littérature en Danemark et en Suède 1840: Lettres sur le Nord , 2 vol. 1841: Souvenirs de voyages et traditions populaires 1842: Chants populaires du Nord. Lettres sur la Hollande 1844: Poésies d'un voyageur. Relation des voyages de la commission scientifique du Nord , 2 vol. 1845: Nouveaux souvenirs de voyages en Franche-Comté 1847: Du Rhin au Nil , 2 vol. Lettres sur l'Algérie 1848: Lettres sur la Russie, la Finlande et la Pologne , 2 vol. 1851: Les Âmes en peine, contes d'un voyageur . Lettres sur l'Amérique , 2 vol. 1852: Les Voyageurs nouveaux , 3 vol. 1854: Lettres sur l'Adriatique et le Monténégro , 2 vol. Les perce-neige. Du Danube au Caucase 1856: Un été au bord de la Baltique . Au bord de la Néva 1857: Les quatre âges. Les drames intimes , contes russes 1858: Les fiancés de Spitzberg. La forêt noire 1858-1859: Voyage pittoresque en Allemagne , 2 vol. 1859: En Amérique et en Europe 1860: Gazida. Histoires allemandes et scandinaves 1861: Voyage en Suisse 1862: Hélène et Suzanne. Voyages et littérature 1863: En Alsace : l'avare et son trésor 1864: En chemin de fer. Nouvelles de l'Est et de l'Ouest. Les mémoires d'un orphelin. Le roman d'un héritier 1866: Histoire d'un pauvre musicien 1867: De l'Est à l'Ouest, voyages et littérature 1868: Les Drames du cœur. Les Hasards, contes de la vie 1873: Impressions et souvenirs d'un voyageur chrétien. Robert Bruce : comment on reconquiert un royaume 1874: Les États-Unis et le Canada. Récits américains. Trois jours de la vie d'une reine 1876: La vie dans la maison. En pays lointains 1879: Nouveaux récits de voyages 1880: Antonia 1882: Légendes des plantes et des oiseaux 1883: À la maison. Études et souvenirs 1884: En Franche-Comté. Le succès par la persévérance 1885: Passé et présent. Récits de voyage 1889: À travers les tropiques 1890: Au Sud et au Nord. Prose et vers Wieland Ziller Wieland Ziller (1952. december 12. –) német nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Polgári foglalkozása mérnök. Pályafutása Nemzeti játékvezetés 1982-ben lett az DDR-Oberliga, majd 1990-től a Bundesliga játékvezetője. Az aktív nemzeti játékvezetéstől 1997-ben vonult vissza. Első ligás mérkőzéseinek száma: Oberligában – 96, Bundesligában – 42. Nemzeti kupamérkőzések Vezetett Kupa-döntők száma: 1. Nemzetközi játékvezetés A Német labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) 1987-ben terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bíróinak keretébe. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett. A német nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 28. helyet foglalja el 2 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1995-ben a FIFA búcsúzott. Nemzetközi mérkőzéseinek száma: 20. Világbajnokság 1989-ben Skócia rendezte az U17-es labdarúgó-világbajnokságot, ahol a FIFA bíróként foglalkoztatta. A világbajnoki döntőhöz vezető úton Olaszországba a XIV., az 1990-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. Európa-bajnokság Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Angliába a X., az 1996-os labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Sportvezetőként A drezdai labdarúgó körzetben játékvezető ellenőrként tevékenykedik. Istenszülő elszenderedése fatemplom (Marosgórós) A marosgórósi Istenszülő elszenderedése fatemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Temes megyében. A romániai műemlékek jegyzékében az TM-II-m-A-06237 sorszámon szerepel. Története Az 1741-ben épült templomot 1826-ban hozták át ide a Maros völgyéből. Leírása Típusát és stílusát tekintve a vadpataki fatemplomhoz hasonló, azzal a különbséggel, hogy a belső tér nagyobb, és a külső falat bevakolták. A tetőt és a tornyot bádog fedi. A hajó boltozatán, az ikonosztázon és az oltár felső felén részben megmaradtak az eredeti festmények. E574 (európai út) Az E574 európai út Romániában található, délnyugat-északkelet irányú, a Havasalföldi Piteşti-et köti össze a Moldvai Bákóval. Erdély délkeleti részén is áthalad, kétszer is átszeli a Kárpátokat (a Törcsvári és az Ojtozi-hágón keresztül). A romániai útszámozás szerint a 73-as és a 11-es főutak nyomvonalán halad. Oláh János (író) Oláh János (Nagyberki, 1942. november 24. – Budapest, 2016. július 25.) József Attila-díjas magyar költő, író, szerkesztő, a Kilencek költőcsoport tagja, Mezey Katalin férje, Lackfi János, Oláh Katalin és Oláh Mátyás apja. Életpályája Szülei Oláh János és Nagy Etel voltak, anyai nagyapja, Nagy Ferenc a falu kovácsa volt. 1961–1966 között az ELTE BTK magyar-népművelés szakán tanult. 1971–1972 között a Testnevelési Főiskola edzőképzőjét is elvégezte. 1966–1968 között könyvkereskedő, majd művelődési házban volt propagandista. 1968–1970 között szabadfoglalkozású volt. 1970–1971 között kultúrházban dolgozott. 1973–1975 között cselgáncsedző volt. A Remetei Kéziratok című irodalmi és művészeti periodika kiadója, a Kézirat Kiadó vezetője. 1994 óta a Magyar Napló főszerkesztőjeként dolgozott. 1995–2008 között a FOKUSZ Egyesület elnöke volt. Költészete Irodalmi pályája 1969-ben az Elérhetetlen föld című versantológiával indult. Verseiben kevés képet használ. Legfontosabb költői eszközei: lakonikus mondatok, párhuzamok, gondolati paradoxonok, ellentétek. Reflexiós, meditatív hangulatú regényeiben gyermekkori emlékeit dolgozta fel. Az Örvényes partján című novellafüzetében (1988) a második világháború és az azt követő évtized eseményei egy világtól elzárt falusi közösség életében jelennek meg. Magánélete 1971-ben feleségül vette Mezey Katalin Kossuth-díjas írónőt. Három gyermekük született; János (1971), Katalin (1974) és Mátyás (1975). Művei Fordulópont (regény, 1972) Közel (regény, 1976) Visszatérés (regény, 1979) Jel (versek, 1981) Az őrült (regény, 1983) Az Örvényes partján (elbeszélések, 1988) Válogatott versek - Selected poems ( Mezey Katalinnal , 1990) Elbeszélések - Erzahlungen ( Mezey Katalinnal , 1990) Nagyító fény (válogatott versek, 1991) Kenyérpusztítók (dráma, 1994) Vérszerződés (novellák, 2001) Por és hamu (versek, 2002) Száműzött történetek (novellafüzér, 2011) Közel (regény, második, átdolgozott kiadás, 2014) Belső tükör (összegyűjtött versek 1958–2014) Az őrült (regény, második, átdolgozott kiadás, 2014) A szavak lélegzete. A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának versantológiája ; szerk. Oláh János; Fokusz Egyesület, Bp., 2016 "Támadó tűz voltunk". Magyar költők, írók az 1956-os forradalomról ; vál., szerk. Oláh János és Mezey Katalin, életrajzi jegyz. Mórocz Gábor, Mezey Katalin; Magyar Művészeti Akadémia, Bp., 2016 Díjai, kitüntetései Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1974, 1977) SZOT-ösztöndíj (1979) Greve-díj (1992) Az EURÓPA 1968 pályázat díja (1993) József Attila-díj (1994) A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1994) Az MTI-PRESS tárcapályázatának különdíja (1994) Bethlen Gábor-díj (2009) Arany János-díj (2012) Márai Sándor-díj (2012) Magyarország Babérkoszorúja díj (2014) Emlékezete A költő nagyberki szülőházát a család 2017-ben a községnek ajándékozta. Az önkormányzat valamilyen tájházat vagy emlékszobát szeretne kialakítani benne. Küküllődombó Küküllődombó (románul: Dâmbău, németül:Hügeldorf) falu Maros megyében, Erdélyben. Közigazgatásilag Ádámos községhez tartozik. Néveredetét tekintve a „dombó” kifejezés nagy valószínűséggel a szláv „dobovo” szóból származik Fekvése A Kis-Küküllő völgyében fekszik, 330 m-es tengerszint feletti magasságban, Dicsőszentmárton városközponttól 5 km-re délnyugatra, áthalad rajta a 107-es megyei út. Története A szájhagyomány szerint eredetileg Dombó nem a jelenlegi helyén, hanem a nyugatabbra eső Királyfalva felőli völgyben, a “Nyergesek és a Hangás” nevű domboktól körülvett völgyben volt. A második tatár betörés alkalmával (1650 körül) a falu felégettetett és utána ebben a településre alkalmasabb völgyben épült fel. Azt a völgyet, hol a falu újrépült Kisdombónak nevezték el. 1278-ban jelentkezik először az okiratokban Dumbo pataka néven. 1347-ben Dombow, 1348-ban és 1465-ben Dombo formában szerepel. 1332-ben plébániatemploma van, papja, Jakab a pápai tizedjegyzék szerint 26 régi banálist fizet, 1333-ban Simon pap 6 régi banálist, 1335-ben Albert pap 1 garast, majd ismét 5 régi banálist. 1543-ban is szerepel a dombói plébános az okiratokban. Középkori tiszta katolikus lakossága a reformáció idején református lesz, majd továbblépve unitárius, a templommal együtt. A XVIII. században unitárius anyaegyház, és e század elején is az. Lakosság 1018 lakosából 403 román, 580 magyar, 3 német, 4 roma anyanyelvű. Híres emberek Itt született 1886 . augusztus 20-án Ütő Lajos unitárius lelkész, egyházi író, lapszerkesztő. Itt született 1933 . november 16 -án Hunyadi László szobrászművész. Páros műkorcsolya az 1984. évi téli olimpiai játékokon Az 1984. évi téli olimpiai játékokon a műkorcsolya páros versenyszámát versenyszámát február 10. és 12. között rendezték. Az aranyérmet a szovjet Jelena Valova–Oleg Vasziljev-kettős nyerte. A versenyszámban nem vett részt magyar páros. Eredmények Az egyes szakaszokban (rövid program, kűr) kilenc bíró pontozta a versenyzőket. A pontok alapján a bírók mindegyikénél külön-külön kialakult egy sorrend az egyes szakaszokra vonatkozóan és ez egy helyezési pontszámot is jelentett. Az egyes szakaszok eredménye a következő kritériumok alapján alakult ki: „Többségi helyezések száma”. Az a versenyző végzett előrébb, akit a bírók többsége előrébb rangsorolt. A bírók többsége azt jelentette, hogy a legjobb 5 helyezést adó bíró helyezési pontszámait vették figyelembe, de ha az 5. bíró helyezésével még volt azonos helyezés, akkor az(oka)t is figyelembe vették. Ezt az adatot tartalmazza az oszlop. (Pl. a „6×3+” azt jelenti, hogy a versenyző 6 bírónál az első 3 hely valamelyikén végzett.) „Többségi helyezések összege” (a figyelembe vett bírók helyezési pontszámainak összege) „Helyezések összege” (az összes bíró helyezési pontszámainak összege) A versenyszám végeredményét az összesített helyezési pontszám határozta meg, amely az alábbiak összegéből állt: A rövid program helyezési pontszámának 0,4-szerese (az összesítés 28,57%-a), A kűr helyezési pontszámának 1-szerese (az összesítés 71,43%-a). Az alacsonyabb helyezési pontszámmal rendelkező versenyző végzett előrébb. Egyenlő helyezési pontszám esetén a kűrben elért jobb helyezés döntött. Rövid program A rövid programot február 10-én rendezték. Kűr A kűrt február 12-én rendezték. Juhász István műveinek részletes oldala ÍRÓI MUNKÁSSÁGA SZÍNHÁZ Magyarországi bemutatók KISMUTATÓK –bohózat két részben- Ódry Színpad, 1973 Rendező: Karinthy Márton Főszereplők: Bencze Ilona, Benedek Miklós, Székhelyi József VALAHOL EGY SZIGET –színpadi legenda két részben- Veszprémi Petőfi Színház, 1973 Rendező: Pethes György Főszereplők: Dobos Ildikó, Joós László, Göndör Klára TÍZ KÖZÜL KILENC –vígjáték három felvonásban- Békéscsabai Jókai Színház, 1974 Rendező: Orbán Tibor Főszereplők: Dévay Kamilla, Bángyörgyi Károly FÉLBEHAGYOTT NŐK –zenés vígjáték, zene: Illés Lajos, versek: Baranyi Ferenc- Debreceni Csokonai Színház Hungária Kamaraszínháza, l977 Rendező: Orosz György Főszereplők: Kállay Bori, Bessenyei Zsófia, Heller Tamás AUTÓPÁLYÁN –egyfelvonásos- Ódry Színpad, 1978 Rendező: Karinthy Márton Főszereplők: Homoki Magdolna, Vass Gábor EGY SZÍVDOBBANÁS FELE –játék két részben- A Nemzetközi Gyermekév országos drámapályázatának díjnyertes darabja Budapesti Gyermekszínház, 1979 Rendező: Nyilassy Judit Főszereplők: Ambrus Asma, Perlaky István, Detre Annamária MÁZ –komédia két részben- Miskolci Nemzeti Színház, 1979 Rendező: Nyilassy Judit Főszereplők: Máthé Éva, Máthé Eta, Varga Gyula, Kulcsár Imre, Csapó János FERI VILÁGGÁ MEGY –mesebohózat két részben- Budapesti Gyermekszínház, 1982 Rendező: Nyilassy Judit Cirkuszi játékok: Aszalós Károly Főszereplők: Karsai István, Simorjay Emese, Puskás Tivadar, Sirkó László AZ UNOKAÖCSÉM NAGY CSIBÉSZ –játék két részben, szerzőtárs: Ézsiás Anikó- A színház 25. éves, jubileumi drámapályázatának díjnyertes darabja Veszprémi Petőfi Színház, 1987 Rendező: Koloss István Főszereplők: Spányik Éva, Tarján Györgyi, Borbiczky Ferenc FERI VILÁGGÁ MEGY - musical-változat, zene: Mericske Zoltán, versek: Zelki János Madách Színház, 1994 Rendező: Cseke Péter Főszereplők: Kökényessy Ági, Bajza Viktória, Laklóth Aladár, Lesznek Tibor Felolvasószínház a HÖLGYVÁLASZ című hangjáték színpadi változatából, amely díjat nyert a Jókai Színház országos egyfelvonásos drámapályázatán a Szarvasi Viziszínpadon, majd a Békéscsabai TeÁtrium Stúdióban, 2012 nyarán Rendező: Seregi Zoltán a MALAKIÁS NAPJA című, a Kecskeméti Katona József Színház országos drámapályázatán első díjat nyert színdarabból a Kelemen László Stúdiószínházban, 2016. november 10-én este 7 órakor Rendező: Cseke Péter Külhoni bemutatók BLANKA –tévéjáték- Fernsehen DDR, Berlin, 1978 Rendező: Iglói István EGY SZÍVDOBBANÁS FELE (Pola otkucaja srca) Zagrebacko Kazaliste Mladih, Zágráb, 1982 EGY SZÍVDOBBANÁS FELE (Kinderherz) Leipziger Kindertheater, Lipcse, 1984 EGY SZÍVDOBBANÁS FELE (Viola) Divadlo Jiri Wolker, Prága, 1985 Divadlo Ceske Tesin, 1988 FERI VILÁGGÁ MEGY (O Feri szto tszirko) Theatro Vretania, Athén, 1985 FERI VILÁGGÁ MEGY (Ggye tü Feri?) Teatr Junogo Zriteljá, Moszkva, 1985 FERI VILÁGGÁ MEGY (Ivek u bijegu) Zagrebacko Kazaliste Mladih, Zágráb, 1986 TELEVÍZIÓJÁTÉKOK MEGHÁZASODTAM (MTV, 1972, december 1.) Csató Pál nyomán, Gyárfás Miklós bevezetőjével Rendező: Nemere László Főszereplők: Várhegyi Teréz, Dózsa László, Márton András BLANKA (MTV, 1976, július 9.) Rendező: Karinthy Márton Főszereplők: Patkós Irma, Székhelyi József, Tábori Nóra EPIZÓD (MTV, 1978. november 29.) Rendező: Karinthy Márton Főszereplők: Juhász Jácint, Halász Judit, Béres Ilona, Szirtes Ádám AMERIKAI KOMÉDIA (MTV, 1979, október 15.) Aszlányi Károly nyomán Rendező: Karinthy Márton Főszereplők: Bencze Ilona, Lukács Sándor, Szabó Gyula, Máthé Erzsi MÁZ (MTV, 1987. január 21.) A színpadi komédia tévéváltozata Rendező: Mihályfy Sándor Főszereplők: Haumann Péter, Sinkovits Imre, Garas Dezső, Pásztor Erzsi A HIVATÁSOS SZŰZ (MTV, 1988. március 18.) Rendező: Nemere László Főszereplők: Béres Ilona, Sörös Sándor, Tordy Géza, Simorjay Emese FELLEG A VÁROS FELETT (Duna TV, 1994, november 9.) Metszetek Kuncz Aladár regényéből Rendező: Jeli Ferenc Főszereplők: Vajda László, Császár Angela, Cseke Péter RÁDIÓJÁTÉKOK FELJUTNI EGY POLCRA (MR, 1975. november 9.) Rendező: Vass Károly Főszereplők: Ruttkay Éva, Básti Lajos, Balázs Samu, Kohut Magda HÁROMESÉLYES NYÁR (MR, 1978, szeptember 27.) Rendező: Vadász Gyula Főszereplők: Kállay Ferenc, Szemes Mari, Nagy Gábor, Venczel Vera MIT MERÉSZEL, KOVÁCS ÚR? (MR, 1988. június 4.) Rendező: Solymosi Ottó Főszereplők: Békés Itala, Kautzky József, Horkay János A SORSRA BÍZTUK (MR, 1990, szeptember 12.) Rendező: Magos György Főszereplők: Zsurzs Kati, Szakácsi Sándor BŰNTETŐMONDATOK (Szabad Európa Rádió, 1990. október 23.) kétszereplős változat Rendező: Császár László Szereplők: Fórizs Dóra, Gönczöl András NEVETNI IS SZABAD (Szabad Európa Rádió, 1992. december 31.) Rendező: Császár László Főszereplők: Harsányi Gábor, Fórizs Dóra és a Szerző HÖLGYVÁLASZ (MR, 1993. december 19.) Rendező: Solymosi Ottó Főszereplők: Sinkovits Imre, Garas Dezső, Császár Angela BŰNTETŐMONDATOK (MR, 1994. január 24.) Rendező: Vadász Gyula Főszereplők: Bencze Ilona, Avar István, Kránitz Lajos, Buss Gyula KERINGŐ (MR, 1994. április 13.) Rendező: Gáll Ernő Főszereplők: Sinkovits Imre, Törőcsik Mari, Moór Marianna A BARÁTOM SZERETI A BARÁTNŐMET (MR, 1994. augusztus 28.) Rendező: Gáll Ernő Főszeplők: Eszenyi Enikő, Máté Gábor, Szirtes Ági, Vass Éva HA MEGKAPOD LILLÁT (MR, 1994. november 27.) Rendező: Seregi László Főszereplők: Lukács Sándor, Szombathy Gyula, Petrik József, Lengyel Erzsi SZÍNMŰVEK Nyomtatásban ILKA Egy diadalmas életpálya állomásai három felvonásban, utójátékkal -A Millenniumi Országos Drámapályázat díjnyertes műve-(K.u.K.Kiadó, 2002) MALAKIÁS NAPJA - Forrás folyóirat 2017. novemberi számának melléklete Kéziratban SZERELEMMEL GYANUSÍTVA dráma három felvonásban Művészeti Szakszervezetek Országos Drámapályázatán II. díj, 1990 MI TUDJUK MEG UTÓLJÁRA dráma két részben James Joyce pulai napjairól, 2012 DRÁGÁM komédia két részben, 2013 HÁZKUTATÁS színmű két részben, játszódik 1989.október 23-án, 2016 AZ ISMERETLENBE MAGÁVAL színmű két részben, 2016 UTOLSÓ POSTA: MAGYARORSZÁG magántörténelmi színmű egy meg még egy részben, 2017 Egmont-kísérőzene, záróakkord (dráma két részben, játszódik 1989. okt. 23.-án) REGÉNYEK MEGHALNI BELGRÁDBAN (Editorg, 1990) ÉVA ÉVE (Új Magyarország, folytatásokban, 1994) SZŐKÉVEL DUPLÁN SZÁMÍT (GeniaNet, 2008) A kiadó országos regénypályázatán 1. díjat nyert AZ ELSZABADULT LÉGHAJÓ UTASAI (Hungarovox Kiadó,2009) Regényes utazás a kamaszkor tájai fölött TANULMÁNYOK, ESSZÉK SZÍNHÁZ A MOZIBAN 1931-1944 (Atheaneum Könyvkiadó, 2002) A magyar dráma és a beszélőfilm kapcsolata KINCSES MAGYAR FILMTÁR 1931-1944 (Kráter Műhely Egyesület,2007) Az eredeti forgatókönyvből 1931 és 1944 között létrejött hazai mozgóképekről AZ UTOLSÓ UTÁNI FORGATÁS esszé Gaál Béláról (Kassák Irodalmi Díj, 2012) Megjelent a Hamlet a túlparton című irodalmi antológiában, 2016 KÉT ARC A VETÍTŐGÉP FÉNYSUGARÁBAN esszé Makay Árpádról és Hamza D. Ákosról Forrás folyóirat 2017. július-augusztus SAJTÓ Tárcanovellák, karcolatok, irodalmi publicisztikák, színházi beszámolók, színészportrék az Egyetemi Élet (Debrecen) Hajdú-Bihari Napló Alföld Magyar Ifjúság Film Színház Muzsika Élet és Irodalom Új Tükör Pesti Hírlap Új Magyarország Magyar Nemzet hasábjain. Színházi levelek, rádiópublicisztikák, tudósítások a főváros kulturális eseményeiről: új könyvekről és képzőművészeti kiállításokról a KOSSUTH RÁDIÓ és a A SZABAD EURÓPA RÁDIÓ hullámhosszán. DRAMATURGI MUNKÁSSÁGA IRODALMI ÖSSZEÁLLÍTÁSOK Nyitott könyv (I-V. rész), Ünnepi könyvhét (I-VI. rész), Téli könyvvásár (I-V. rész) a Magyar Televízióban 1973-tól 1977-ig, többek között Thomas Mann: Trisztán, Katherine Porter: Fakó ló fakó lovasa, Déry Tibor: Pesti felhőjáték című novelláinak dramatizált részleteivel Rendező: Mihályfy Sándor FORGATÓKÖNYVEK Kalandok és figurák (tévéjáték Balázs Béla novelláiból, MTV, 1973) Rendező: Horváth Tibor Főszereplők: Tolnay Klári, Benkő Gyula, Sinkó László, Gera Zoltán Nincs többé férfi (tévéfilm Sipkay Barna regényéből, MTV-Mafilm, 1974) Rendező: Horváth Tibor Főszereplők: Szakácsi Sándor, Patkós Irma, Benkóczy Zoltán, Markaly Gábor Budapesti mesék (tévéjáték Ambrus Zoltán novelláiból, MTV,1986) Rendező: Nagypál Endre Főszereplők: Sinkovits Imre, Márton András, Takács Katalin, Göndör Klára A Primadonna librettó Krúdy Gyula regénye nyomán, zene: Behár György, versek: Baranyi Ferenc, (Tv Zenés Színház, 1987) Rendező: Bohák György Főszereplők: Pitti Katalin, Bács Ferenc, Vajda László, Oszvald Marika SZÍNPADI ADAPTÁCIÓK Alekszej Alekszin: Bátyám és a klarinét (átdolgozás, Budapesti Gyermekszínház, 1972) Rendező: Nyilassy Judit Millöcker: A koldusdiák (új szövegkönyv, Miskolci Nemzeti Színház, 1978) Rendező: Bor József Szirmai-Bakonyi-Gábor: Mágnás Miska (új szövegkönyv, Veszprémi Petőfi Színház,1987, Szolnoki Szigligeti Színház, 1999) RÁDIÓ-ADAPTÁCIÓK Hevesy András: Jelky András kalandjai (dramatizálás, I-III.rész, MR, 1975) Jules Verne: Sztrogoff Mihály (dramatizálás, I-VI. rész, MR, 1983) ELŐADÁSOK A MÉDIÁBAN IRODALMI ISMERETTERJESZTÉS Erdélyi Dekameron, benne beszélgetés Nemeskürty Istvánnal (Duna TV, 1994) Rendező: Jeli Ferenc DRÁMATÖRTÉNETI ISMERETTERJESZTÉS Cimbora (I-X. rész) A sorozat melléklete Plautustól Szigligetiig, MTV, 1974-1980 Rendező: Kardos Ferenc FILMTÖRTÉNETI ISMERETTERJESZTÉS Tanoda (I-III.rész) Beszélgetések a magyar hangosfilm hőskoráról, filmrészletekkel, MTV, 1999 Rendező: Seres Tamás Tudósklub A hetvenéves magyar beszélőfilm, műsorvezetés, MTV, 1991 Rendező: Szakály István Az örök titok nyomában Beszélgetés a két háború között készült vallásos tárgyú filmekről, a Kincses magyar filmtár című kötet alapján, Duna TV, 2004 Rendező: Dér András Tudásakadémia (I-VI. rész) Részenként egyórás sorozat a magyar beszélőfilm születésének 75. évforduló-ján, riportokkal, filmrészletekkel, műsorvezetés, MTV, 2006. március – április Rendező: Seres Tamás TANÍTÁS A magyar dráma a XX. század első felében A magyar beszélőfilm hőskora, 1931-1944 Előadások a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkarának Kommunikáció tanszékén Gyakorlati dramaturgia (drámaírás) szemináriumok, filmforgatókönyv - írói szemináriumok, 1992-1998 tanévekben, az utolsó két szemeszterben Hubay Miklóssal Hasonló tárgyú előadások és szemináriumok vezetése a székesfehérvári Kodolányi János Főiskola kommunikáció szakos hallgatóinak, 1996-1997 A magyar beszélőfilm hőskorának kiemelkedő alkotásai Előadások a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola film- és színházelmélet szakos hallgatóinak, vetítésekkel, 1998-1999 Műveim színpadi, filmes és rádiós megvalósításáért külön köszönet Frantisek Stíer, Ljerka Damjanov Pintar, Angelosz Szideratosz, Gennagyij Szaveljevics Lejputyin, Vaclav Tomsovsky, Kostas Zergadoglu, Zelimir Mesaric műfordítóknak és rendezőknek külhonban. Mardzan Sarav Baldugín „Mardzan” Sarav (1869 – 1939, mongolul: Балдугийн 'Марзан' Шарав; gyakran: B. Sharav), a 20. század első felének legismertebb mongol festője, portréfestője, a modern mongol festészet megalapozója. Legismertebb festménye, az Egy nap Mongóliában (Монголын нэг өдөр; Mongolín nig ödör) hagyományos stílusban készült. A festmény sok kis jelenetben, sokszor tréfásan ábrázolja a mongolok gyakori elfoglaltságait. Ismert képei a nyolcadik Bogdo gegenről és feleségéről, Dondogdulamról készült portrék. Élete Korai évek Baldugín Sarav 1869-ben született a mai Góbi-Altaj megyében található Tajsir járásban, szegény családban. 20 évesen költözött Urgába (ma Ulánbátor), ahol művészeteket tanult. A 19. század végére létrehozta saját műtermét, ami részt vett olyan urgai vallási központok tervezésében, mint a Gandantegcsinlin kolostor, valamint az 1904 és 1908 között épülő Csojdzsin láma kolostor tankákkal való feldíszítésében. A következő két évtizedben ebben a műhelyben alakult ki a mongol ikonográfia új iskolája. Ebből az időből származik híres alkotása, a hagyományos tibeti-mongol stílusban készült Zöld Tára ikon. Clavières Clavières település Franciaországban, Cantal megyében. Lakosainak száma 212 fő (2015). Clavières Chaliers, Lorcières, Ruynes-en-Margeride, Védrines-Saint-Loup, Auvers, Chastel, Pinols, Julianges és Paulhac-en-Margeride községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Juhász Katalin (vívó) Juhász Katalin, Juhász Nagy Etelka, Tóth Gézáné (Hódmezővásárhely, 1932. november 24. –) olimpiai bajnok magyar vívó. Pályafutása Gyermekkorában kosárlabdázott. Később egy iskolai tanfolyamon ismerkedett meg a vívással. A középiskolai évek után a Szegedi Egyetemre került. A Szegedi Postás és a Szegedi Haladás sportolója volt. 1952-ben magyar ifjúsági bajnok lett. 1956-ban került Budapestre. 1957-ben egyéni magyar bajnoki címet szerzett. Ugyanebben az évben lett a válogatott tagja. Az 1959-es budapesti vb-n egyéni ötödik és csapat világbajnok volt. 1960-ban olimpia harmadik lett csapatban. 1962-ben és 1963-ban vb bronzérmes lett. Az 1964-es olimpián ötödik volt, csapatban aranyérmet szerzett. 1965-ben porcleválással műtötték. Két év után tért vissza, de 1967-ben szerzett vb aranyérme után visszavonult. 1957-től 1967-ig szerepelt a magyar válogatottban. 1963 decemberétől a Magyar Testnevelési és Sportszövetség országos tanácsának tagja lett. 1956-ban a szegedi tudományegyetemen vegyész, 1972-ben a Testnevelési Főiskola Továbbképző Intézetében edzői oklevelet szerzett. Visszavonulása után egy akkumulátorgyár fejlesztőmérnöke lett. 1987-től nyugdíjas. Az Olimpiai Bajnokok Klubjának alapítója, a Mező Ferenc Közalapítvány kuratóriumának tagja. Sporteredményei olimpiai bajnok: 1964, Tokió : csapat ( Ágoston Judit , Dömölky Lídia , Marosi Paula , Rejtő Ildikó ) olimpiai 2. helyezett: 1960, Róma : csapat (Dömölky Lídia, Nyári Magda, Rejtő Ildikó, Marvalics Györgyi) olimpiai 5. helyezett: 1964, Tokió: egyéni háromszoros világbajnok: 1959 , Budapest : csapat (Dömölky Lídia, Morvay Zsuzsa, Nyári Magda, Rejtő Ildikó, Marvalics Györgyi) 1962 , Buenos Aires : csapat (Gulácsy Mária, Marosi Paula, Nyári Magda, Rejtő Ildikó) 1967 , Montréal : csapat ( Bóbis Ildikó , Dömölky Lídia, Gulácsy Mária, Rejtő Ildikó) kétszeres világbajnoki 2. helyezett: 1961 , Torino : csapat (Ágoston Judit, Dömölky Lídia, Nyári Magda, Rejtő Ildikó, Marvalics Györgyi) 1963 , Gdańsk : csapat (Dömölky Lídia, Marosi Paula, Nyári Magda, Rejtő Ildikó, Szalontay Katalin) kétszeres világbajnoki 3. helyezett: 1962, Buenos Aires: egyéni 1963, Gdansk: egyéni világbajnoki 4. helyezett: 1958 , Philadelphia : csapat (Dömölky Lídia, Nyári Magda, Rejtő Ildikó) világbajnoki 5. helyezett: 1959, Budapest: egyéni világbajnoki 6. helyezett: 1961, Torino: egyéni Universiade-győztes: 1957 , Párizs : csapat (Ágoston Judit, Kelemen Vera, Morvay Zsuzsa) Universiade 2. helyezett: 1957, Párizs: egyéni Díjai, elismerései MOB Nők sportjáért Életműdíj (2006) Hódmezővásárhely díszpolgára (2011) A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2018) Családja 1964-től férje Tóth Géza, fiuk Géza (1971). Tungsram A Tungsram az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. védjegye volt. Története Egger Béla és Tsa. Huszár utcai cégéből jött létre az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. 1901-ben. Aschner Lipót igazgató nevéhez fűződik a TUNGSRAM és a T a körben védjegyek bejegyeztetése 1909-ben. E budapesti (eredetileg újpesti) gyárnak a kutató laboratóriumában - főleg a két világháború között - több kutató az erősáramú elektrotechnikához nem kapcsolódó területeken is jelentős eredményeket ért el. Az izzólámpa elterjedését alapvetően befolyásolta az, hogy ez a gyár 1906-ban megvásárolta Just Sándornak és a horvát származású Franjo Hanamannak a volfrámszál előállítására vonatkozó szabadalmát, és megkezdte az izzó gyártását. A későbbiekben újabb szabadalmakkal továbbfejlesztett izzólámpa az egész világon elterjedt, ami a gyár jelentős fejlődését hozta magával. (A Tungsram szó két szó egyesítéséből származik: a volfrám angol nevének, a tungsten szónak, és a német Wolfram szónak az egyesítéséből.) Az első világháború során futott fel a rádiócső gyártás, ami a legprofitálóbb ágazatává vált később a cégnek. 1989.-ben az amerikai General Electric felvásárolja a Tungsramot és a jövőben GE néven működik tovább. 2018. A Tungsram újjászületik: megalakul a Tungsram Csoport, miután a General Electric eladja fényforrás üzletágát és globális autólámpa üzletágát. Az első körben, áprilisban a magyarországi egységek kerültek az új cég birtokába, amelynek új jelmondata: "Örökségünk az innováció". Az új elnök-vezérigazgató Jörg Bauer. Tungsram Magyarországi gyáregységei Budapest - Fényforrásgyár Nagykanizsa - Fényforrásgyár és Logisztikai Központ Kisvárda - Halogén- és Autóipari Lámpagyár Zalaegerszeg - Alkatrészgyár Hajdúböszörmény - Alkatrészgyár Tungsram a világban - Európa - Közel-Kelet - Afrika - Törökország - Észak-Amerika (globális autólámpa-üzletág) Touffreville-la-Cable Touffreville-la-Cable település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 398 fő (2015). Touffreville-la-Cable Anquetierville, Auberville-la-Campagne, La Frénaye, Port-Jérôme-sur-Seine, Triquerville és Villequier községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Szerb labdarúgó-szövetség A Szerb labdarúgó-szövetség (Szerbül: Фудбалски савез Србије, magyar átírásban: Fudbalska reprezentacija Srbije). Szerbia nemzeti labdarúgó-szövetsége. 1919-ben Zágrábban alapították. A szövetség szervezi a Szerb labdarúgó-bajnokságot valamint a Szerb kupát. Működteti a Szerb labdarúgó-válogatottat valamint a Szerb női labdarúgó-válogatottat. Székhelye Belgrádban található. Történelme A Szerb Labdarúgó-szövetséget 1919-ben alapították. 1921-ben csatlakoztak a FIFA-hoz, majd 1945-től 1992-ig a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság színeiben versenyeztek. A szövetség 1954-től tagja az UEFA-nak. Tanuki A tanuki (�) (Nyctereutes procyonoides viverrinus) a nyestkutya egy Kelet-Ázsiában őshonos alfaja. Gyakran hibásan borznak vagy mosómedvének nézik őket a külső hasonlóságaik miatt, pedig ezek a fajták nem rokonai egymásnak. A nyestkutyáknak ezen alfaja főleg Japánban őshonos, de Ázsiaszerte több mérsékelt övi erdőség mentén és fás sztyeppéken is megtalálhatóak. A tanukik a japán néphiedelemben ősidők óta jelen vannak, rengeteg mese és monda szól róluk. Legfőképpen alakváltó képességükről híresek, mellyel átverik az embereket. Gyakran megjelenített figura a japán képzőművészetben. Sokszor láthatóak boltok és éttermek bejáratai előtt is szerencsehozó figuraként. Jellemzői Kinézete A tanuki rókatermetű emlősállat. Fejszerkezete hasonlít a mosómedvéére, szeme körül fekete „álarc” van, ami lehúzódik egészen a nyakáig. Pofája fehér, lábai feketék. Bundájának színe egyedenként változó, az okkersárgától egészen a feketéig terjedhet. Táplálkozása Éjszakai ragadozó állat, főleg gyümölcsökkel, bogyókkal, rovarokkal, halakkal és kisebb emlősökkel táplálkozik. Előfordulása Kelet-Ázsiában őshonos faj, egyedei legnagyobb számban Japánban, Kínában és Észak-Vietnámban találhatóak meg. Mára már Oroszország nyugatabbra eső területein is előfordulhatnak. Az európai kontinensen viszonylag alacsony példányszámban vannak jelen, ugyanis ezekre a területekre főleg betelepítéssel kerültek. Magyarországon 1961-ben ejtették el az első példányt, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Azóta is szórványosan előfordul. A tanuki a népi közhiedelemben Kinézet és szimbólumok A tanukikat legtöbbször ugyanazokkal az attribútumokkal ábrázolják. Fejükön általában nagy kerek bambuszkalap van, ami segít elkerülni a balszerencsét és a betegségeket. A tanukik arcán mindig széles mosoly ül. Két nagy szemük segít jó döntéseket hozni. Egyik kezükben egy szakés kannát tartanak, amire a „hacsi” (�, hachi) kanji van festve. Ez a szerencsehozó szimbólumok számára utal. A szakés kanna az erényt jelképezi. A másik kezében vagy egy üres pénztárca, vagy egy kötelezvény van, ami a bizalom jelképe, és annak is, hogy soha nem fizet. A nagy, bozontos farok a sikerek elérésében ad segítséget, a hatalmas kerek has pedig határozottságot és nyugodt döntéskészséget mutat. Gyakran ábrázolják még őket hatalmas, földig érő herékkel is, melyeket poggyászként vagy dobként használnak utazásaik során. Ez pedig a pénzügyekkel kapcsolatos szerencsét hozza meg. Ez az ábrázolásmód a Kamakura-korban alakult ki. A tanukik óriási heréit nem csak a képzőművészetben jelenítik meg: vidám gyermekdalok és mondókák is elmesélik. Ezt nagyjából így fordíthatjuk: Legendák A tanukikról és az egyéb Jókai-okról (��, youkai, a Sintó hitvilágban létező démon, szellem vagy szörny) szóló legendák és történetek főleg a Buddhizmus Japánban való elterjedése előtt jöttek létre, ugyanis a buddhizmus térhódítása után a szellemvilág már jóval kevesebb figyelmet kapott. A tanukik mágikus erejű lények, akik főképp alakváltó képességeikről híresek. A tanuki átváltozásának fontos eleme a falevél. Sok képzőművészeti alkotáson látható levéllel a homlokán ábrázolva. Egyes területeken azt tartják, hogy nem csak ő maga tud átváltozni, de képes tárgyak alakját is megváltoztatni. Több történet is számol be arról, hogy a trükkös teremtmények pénznek álcázott faleveleket adnak a kocsmárosnak, és így jutnak ingyen szakéhoz és ételhez. Legfőképpen pocakos, alkoholista nőcsábászok és vándorló szerzetesek alakját szeretik felvenni. Bár a tanukikat tréfáik ellenére kedves, szerethető lénynek mutatják be, a Kamakura és Muromacsi korból maradtak fent mítoszok, melyek pontosan ennek az ellenkezőjét láttatják. Kacsi-Kacsi Jama Az egyik leghíresebb fennmaradt legendák egyike a Kacsi-Kacsi Jama (�����). A történet szerint egy gazdának sikerült csapdába ejtenie egy tanukit, aki a földjén ólálkodott, majd fellógatta egy fára, hogy később megfőzze és megegye. Míg a férfi a városon kívül járt, a tanuki az életéért könyörgött a gazda feleségének aki éppen mocsit készített. Az nő szíve megenyhült rajta és elengedte őt. Miután elengedte, a lény ellene fordult, agyonütötte, és megfőzte levesnek a jószívű asszonyt, majd ezután fölvette annak alakját. A levest később felszolgálta a mit sem sejtő férjnek, magát pedig csak az étkezés után leplezte le. A Japán szóbeszédben azóta is jelen van egy bizonyos ironikusan „tanuki-levesnek” nevezett recept. Bunbuku Csagama Ez a történet is a legismertebbek egyike, azonban a tanukikat egy teljesen más oldalukról mutatja be. Egy nap egy igazán szegény ember talált egy csapdába esett tanukit, megmentette, majd az hálából felajánlotta neki hogy teáskannává változik, ő pedig adja el, hogy legyen miből élelmet vásárolni a magának. Egy szerzetes meg is vette tőle és hazavitte a Morindzsi templomba (Morinji, Tatebajasi, Gunma prefektúra). Mikor a szerzetes a tűz felé tette a kannát, az elkezdett mozogni, táncolni, és össze-vissza szaladgálni a szobában. Onnantól kezdve az emberek csodájára jártak a Morindzsi templom, táncoló kannájának. A templomot azóta is híres turista látványosságként tartják számon. Bejárata előtt huszonegy tanuki szobor áll, illetve megtekinthető a híres teáskanna is. A tanuki a populáris kultúrában A tanuki a Japán populáris kultúra visszatérő karaktere, számos filmben, animációs filmben és videojátékban is ábrázolják. Videojátékok A világhírnek örvendő Super Mario Bros. 3, Super Mario 3D Land, New Super Mario Bros. 2 és Super Mario 3D Worldjátékokban a hős, Mario , fel tud ölteni egy tanuki ruhát. A ruha felöltésével képes lesz annak minden, a mitológiából ismert képességét alkalmazni. A Nintendo 3Ds specifikus Animal Crossing videojáték szériában Tom Nook egy visszatérő karakter, egy tanuki, csakúgy mint unokaöccsei, Timmy és Tommy. A Shadow Tactics: Blades of the Shogun című játékban az egyik játszható karakter háziállata és egyben társa egy idomított tanuki, akit Kuma-nak hívnak. Anime és manga A Ghlibli Stúdió Pom Poko című animációs filmje egy csapat tanukiról szól, akik alakváltó varázserejükkel próbálják megmenteni élőhelyüket az emberek pusztításától. Kisimoto Maszasi Naruto című manga és anime szériájában, Gára erejét a testébe zárt egyfarkú tanuki démontól kapja. Oda Eiicsiro One Piece című anime és manga szériájában Choppert gyakran tévesztik össze egy tanukival furcsa megjelenése miatt. Wacuki Nobuhiro Ruróni Kensin című manga szériájában Kamija Kaorut gyakran hasonlítják a tanukikhoz. Takahasi Rumiko InuYasha című manga és anime sorozatában Hacsiemon is egy tanuki, akinek ezt neve is szimbolizálja. Érdekességek November 8-a, vagyis 08.08. a tanuki ünnepének napja. Ezzel a tanuki ábrázolásokon megtalálható nyolc szimbólumra utalnak. A tanukikat finom tapintású szőrük miatt vadásszák, illetve telepítik be bizonyos országokban. Sok ruhára pedig úgy teszik rá bundájukat, mintha az műszőrme lenne. Erre a tényre néhány évvel ezelőtt egy állatvédő szervezet világított rá. Ez az egyetlen kutyaféle, ami téli álmot alszik. 1994. október 31-én egy japán csillagász, T. Kobayashi egy a Naprendszer kisbolygó övében található aszteroidát fedezett fel, mely a " 10154 Tanuki " nevet kapta. 2017-es stockholmi terrortámadás A 2017-es stockholmi terrortámadás helyi idő szerint 2017. április 7-én, 14 óra 50 perckor történt a svédországi Stockholm Drottninggatan(wd) sétálóutcájában. A terrortámadás során a terrorista a tömegbe hajtott és az egyik boltba ütközött a Spendrups sörfőzdétől ellopott teherautóval. A terrortámadásban négy ember halt meg. A rendőrök egy 39 éves üzbég származású férfit vettek őrizetbe. Wien Leopoldau Wien Leopoldau vasútállomás Ausztriában, Bécsben. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Nordbahn Floridsdorfer Hochbahn Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Laugna Laugna település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1313 fő (1987. május 25.). Xemxija Xemxija egy rohamosan növekvő egykori halászfalu a máltai Szent Pál-öböl partján, San Pawl il-Baħar helyi tanácsának területén. Nevének jelentése napos. Elhelyezkedése Málta legnagyobb szigetének északi részén, az északkeletre nyíló Szent Pál-öböl partján, a Bajda-gerinc lábánál épült. A domborzat meglehetősen meredeken emelkedik ki a tengerből, így a településen belül jelentős szintkülönbségek vannak. Az öböl szemközti oldalán áll San Pawl il-Baħar városa. Története Már az őskor óta lakott. Legkorábbi emlékei néhány újkőkorszaki földbe vájt sír, a Ħal Saflieni-i hipogeumban tökéletesedő építmények legkorábbi példái. A bronzkorból néhány keréknyom maradt fenn. Málta első történelmi lakói, a föníciaiak néhány sírt hagytak maguk után, a római uralom idejéből azonban sírok mellett már egy fürdő és a hozzá vezető út is megőrződött. Az öböl volt a sziget egyik fontos kikötője, mivel közelebb esett Melita városához, mint a Nagy Kikötő. Az öböl végében álló Szent Pál-szigeten szenvedett hajótörést Pál apostol 60-ban. Az arab uralomtól kezdve a környék elnéptelenedett, mivel védtelen volt a kalóztámadások ellen. Csak Alof de Wignacourtnak, a Jeruzsálemi Szent János Lovagrend nagymesterének az öböl végébe őrtornya tette lehetővé az újrabetelepítést. 1653-ban a Mistra-öbölnél üteg (battery), 1715-ben Xemxija területén két védőbástya (redoubt) épült. A brit uralomtól kezdve (19. század) a kis halászfalvakban egyre több nyaraló épült. Ide telepítették Málta nyolc föld alatti malmának egyikét, amelyet háború esetén használhatnak. Az üdülőtelep nagy része az 1980/90-es években épült. Nevezetességei Látnivalóit egyetlen útvonalba foglalták össze, ez a Xemxija Heritage Trail. Hét kőkori barlangsír (hipogeum): a földbe vájt hipogeumok végső formájának első példái, ezeknél jelent meg elsőként a jellegzetes vese alakú alaprajz. Egy 45 méteres körön belül találhatók. 3-5 íves helyiségből állnak, bejáratuk a mennyezeten nyílik. Két kisebb sír között a fal leomlott, ezért átjárhatók Két barlang vagy föld alatti menedék: Két mesterséges barlang. Az egymás mellett nyíló helyiségeket természetes és mesterséges falszakaszok választják el egymástól. A kőkortól egészen a 20. századig használták Menhir: őskori emlék Rekonstruált girna : a kőből készült, kupolás épület az őskor óta ismert Máltán Föníciai sírok ( Punic tombs ) Római fürdő és út maradványai ( Roman bath ) Szent Pál forrása: a Veccja nevű részen található az a forrás, amelyet a hagyomány szerint Szent Pál fakasztott ideérkezésekor Mistra-üteg: 1653-ban építtette Jean-Paul de Lascaris-Castellar nagymester az északi Mistra-öböl partján Közlekedése A városon halad keresztül az egyetlen főút a szomszédos Mellieħa, a sziget északi része és Gozo felé. Az öböl a sziget egyik legnagyobb halászkikötője. Autóbuszjáratai: Valletta felől: 43, 44, 45, 50, 52, 452 Buġibba / Qawra felől: 48, 51 Rabat felől: 83 Armier Bay felől: 50 Ċirkewwa felől: 45, 48, 452 Barna József Barna József magyar nemzeti labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Labdarúgóként Fiatal korában Somogy megyében különböző csapatokban futballozott, de az egyetemi tanulmányok miatt befejezte a rendszeres játékot. Nemzeti játékvezetés Az egyetem és a labdarúgás befejezése után pótcselekvésként indult a játékvezetés. 1991-ben tette le a játékvezetői vizsgát. Somogy megyében különböző labdarúgó bajnokságokban szerzete meg a szükséges tapasztalatokat. Elsőként egy Öreglak – Karád találkozón fújta a sípot 1991-ben. 800 mérkőzést vezetett, köztük 4-szer az NB I tartalékoknak a Nagykanizsa – FTC, Zalaegerszeg – Győr találkozókon, 34 NB II-est, 75 NB III-ast és 190 megyei I. osztályút. Sportvezetőként A megyei JB Elnökségének 1993 óta folyamatosan tagja, mindig az oktatás-képzés volt a szűkebb területe. Megyei instruktorként közvetlenül felel a játékvezetők képzéséért. Sikerei, díjai Az NB III-ban 1998-ban, 2000-ben és 2001-ben, valamint 2003-ban a Somogy megyében az Év játékvezetője címet érdemelte ki. Újmosnica Újmosnica (románul: Moșnița Nouă) település Romániában, a Bánságban, Temes megyében. Fekvése Temesvártól keletre, Temesvár, Bükkfalva és Magyarmedves közt fekvő település. Története Újmusnica nevét 1333-ban Monis néven említette először oklevél. 1717-ben Moschnitz, 1808-ban Mosnicza, Moschnicza (Verlassen), Moshnica, 1913-ban Mosnica, 1909-1919 között Mosnicza néven írták. A település szerepelt a Josefin-féle térképen is Old Mosnita néven. Újmosnicát 1902-ben a Mosnica melletti erdő egyik tisztásán alapították Szentesről érkezett Csongrád vármegyei magyar telepesek, a régi Mosnicától pár száz méterre. 1910-ben Mosniczának 1896 lakosa volt, melyből 1018 román, 828 magyar, 40 német volt. Ebből 1001 görögkeleti ortodox, 767 református, 80 római katolikus volt. A trianoni békeszerződés előtt Temes vármegye Központi járásához tartozott. Navassa-sziget A Navassa-sziget (franciául La Navase, haiti kreol nyelven Lanavaz vagy Lavash ) egy apró, lakatlan sziget a Karib-tengeren. Kuba, Haiti és Jamaica között helyezkedik el a Guantánamói-öböltől 160 km-re délre. A szigeten 1857-től guanótermelés folyt, 1917-ben világítótornyot építettek rajta. Egy 1998-as expedíció a szigetet természetvédelmi területté nyilvánította. A lakatlan szigeten időnként haiti halászok létesítenek ideiglenes táborokat. Az Amerikai Egyesült Államok kormánya a szigetet saját, hivatalosan nem csatlakozott területeként tartja számon, a szigetet az USA Halászati és Vadászati Szolgálata kezeli. Bill Warren kaliforniai üzletember azonban tulajdoni jogosultságának megállapítását kérte (sikertelenül) az amerikai bíróságtól, a Guano Islands Act (Guano-szigetek törvény) alapján, valamint Haiti is jogot formál az aprócska szigetre. Szokotra Szokotra (arabul: ��������� , angolul: Socotra) Jemen területéhez tartozó szigetcsoport megnevezése az Indiai-óceánban. Négy szigetből áll: Szokotra, Abd al Kuri, Szamha, Darsza. A szigetek közigazgatásilag a Hadramaut kormányzóság része. Lakossága mintegy 43 ezer fő volt 2004-ben. 1866-ban lett brit protektorátus, majd 1967-ben a függetlenné váló Dél-Jemenhez csatlakozott, amely később egyesült Észak-Jemennel. A szigetcsoport teljes egészében természeti világörökség az UNESCO alapján. Rengeteg endemikus növény- és állatfaj található a szigeteken, ezért az Indiai-óceán Galápagosának is nevezik. A fősziget A fősziget, Szokotra, amely a szigetcsoport területének 95%-át teszi ki a Szomáli-félsziget csúcsától 240 km keletre és az Arab-félsziget partjától 380 km-re délre fekszik. Szélessége 50 km, hosszúsága 132 km. Nagy része kopár, hegyes táj, de a parti síkságokon és a völgyekben datolya, mirha, tömjén, aloé terem és kecskét, marhát tenyésztenek. Legnagyobb települése Hadibo (������ �ādībū, korábbi nevén Tamrida) mintegy 9 ezer lakossal. A szigetet jelenleg Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek csapatai tartják megszállva, de hivatalosan továbbra is Jemen részét alkotja, ahol azonban már évek óta polgárháború dúl. Közlekedés A fősziget repülőterét menetrend szerinti járatok (Yemenia, Felix Airways) kötik össze Szanaa és Áden városokkal, de a szigetre látogató idegenek számát hatóságilag korlátozzák. A szigeten autó sofőrrel együtt bérelhető. Tömegközlekedési eszközök a mikrobuszokra korlátozódnak. Mexikó az 1992. évi nyári olimpiai játékokon Mexikó a spanyolországi Barcelonában megrendezett 1992. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 18 sportágban 102 sportoló képviselte, akik összesen 1 érmet szereztek. Lovaglás * - négy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Ökölvívás RSC - a játékvezető megállította a mérkőzést Öttusa * - egy másik versenyzővel/csapattal azonos időt/eredményt ért el ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el *** - három másik csapattal azonos eredményt ért el **** - négy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ***** - nyolc másik versenyzővel azonos eredményt ért el Torna * - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el 76-os trolibusz (Budapest) A budapesti 76-os jelzésű trolibusz a Keleti pályaudvar és a Jászai Mari tér között közlekedik. A mintegy 4,5 kilométer hosszú viszonylatnak fontos szerepe van az VI., a VII., és a XIII. kerület közlekedésében, ugyanis a Lehel Csarnokhoz biztosít közlekedést. A járatot a Budapesti Közlekedési Zrt. üzemelteti, a járműveket a Kőbányai autóbusz- és trolibuszgarázs állítja ki. Története A járat 1955-ben indult meg ugyanezen az útvonalon. Mindössze annyi változás történt, hogy a nyolcvanas évek második felében a Jászai Mari téri végállomás felé vezető Hollán Ernő (akkor Fürst Sándor) utcai szakaszt átvezették a Pozsonyi útra, így megszűnt a Katona József utcai forduló hurok. A 4-es metró építése miatt a trolik nem tudtak a Baross téren megfordulni, ezért a Keleti pályaudvari végállomás a Bethlen Gábor utcából a Garay utcába került át[mikor?] 2014. március 23-án a Garay utcai végállomását áthelyezték a Kerepesi úti trolivégállomásra. 2016. június 4-étől hétvégén és ünnepnapokon csak az első ajtónál lehet felszállni. Running on Air A Running on Air (magyarul: Levegőn futás) című dal Ausztriát képviselte a 2017-es Eurovíziós Dalfesztiválon, Kijevben. A dalt az osztrák–olasz Nathan Trent adta elő a második elődöntőben. Az előadót az ORF közszolgálati televízió kérte fel, hogy képviselje az országát a dalfesztiválon. 2017-es wimbledoni teniszbajnokság A 2017-es wimbledoni teniszbajnokság az év harmadik Grand Slam-tornája volt, amelyet 131. alkalommal rendeztek meg 2017. július 3−16. között Londonban. A mérkőzésekre az All England Lawn Tennis and Croquet Club füves pályáin került sor a klub és a Nemzetközi Tenisz Szövetség (ITF) közös rendezésében. A versenyen elért eredmények alapján szerzett pontok beszámítottak a WTA és az ATP pontversenyébe. A férfiaknál a címvédő az angol Andy Murray volt, aki ebben az évben a negyeddöntőben kiesett. A nőknél az előző évi győztes az amerikai Serena Williams volt, aki azonban ebben az évben nem vett részt a tornán. A férfiaknál a wimbledoni trófeát nyolcadik alkalommal a svájci Roger Federer szerezte meg, miután a döntőben 6–3, 6–1, 6–4 arányban győzött a horvát Marin Čilić ellen. Federernek ez volt a 19. Grand Slam-tornagyőzelme. A női tornát második Grand Slam-tornagyőzelmét szerezve a spanyol Garbiñe Muguruza nyerte, aki a döntőben 7–5, 6–0 arányban legyőzte az amerikai Venus Williamst. A magyarok közül a nőknél Babos Tímea a főtáblán az első körben szenvedett vereséget az 5. kiemelt dán Caroline Wozniackitól. Gálfi Dalma és Stollár Fanny a selejtezőben indulhatott, de mindketten kiestek az első körben. A férfiaknál Fucsovics Márton az Ilkley Challenger verseny megnyerésével szabadkártyát kapott a főtáblára, és az 1. körben szenvedett vereséget a 16. kiemelt Gilles Müllertől. A másik magyar résztvevő, Balázs Attila a selejtezőből próbálta kivívni a főtáblára kerülést, de a selejtező 1. fordulójában kiesett. Párosban Babos Tímea a cseh Andrea Hlaváčkovával párban a verseny 5. kiemeltje volt és a 3. körben búcsúztak a versenytől. A magyar származású, angol színekben versenyző Konta Johanna a 6. kiemeltként indult és az elődöntőig jutott, a svájci Bacsinszky Tímea a 19. kiemelt helyen indulhatott, és a 3. körben esett ki. A junior fiúknál Piros Zsombor egyéniben a torna 3. kiemeltjeként indult, de az első körben kiesett. Párosban a torna első kiemeltje volt, de kínai partnerével a második fordulóban vereséget szenvedtek és kiestek. Pénzdíjazás A torna teljes díjazása 2017-ben 31 600 000 angol font, amely 3,5 millió font emelést jelent az előző évhez képest. A férfi és női egyéni győztes 2,2 millió angol fontot kap, 200 000 fonttal többet, mint az előző évben, de a párosok díjazása is emelkedik. Döntők Férfi egyes Roger Federer – Marin Čilić, 6–3, 6–1, 6–4 Női egyes Garbiñe Muguruza – Venus Williams 7–5, 6–0 Férfi páros Łukasz Kubot / Marcelo Melo – Oliver Marach / Mate Pavić, 5–7, 7–5, 7–6(2), 3–6, 13–11 Női páros Jekatyerina Makarova / Jelena Vesznyina – Csan Hao-csing / Monica Niculescu, 6–0, 6–0 Vegyes páros Martina Hingis / Jamie Murray – Heather Watson / Henri Kontinen, 6–4, 6–4 Juniorok Fiú egyéni Alejandro Davidovich Fokina – Axel Geller, 7–6(2), 6–3 Lány egyéni Claire Liu – Ann Li 6–2, 5–7, 6–2 Fiú páros Axel Geller / Hszü Ju-hsziu – Jurij Rodionov / Michael Vrbenský, 6–4, 6–4 Lány páros Olga Danilović / Kaja Juvan – Caty McNally / Whitney Osuigwe, 6–4, 6–3 Lóútlevél A lóútlevél olyan kötelező okmány, amelyet minden ló számára ki kell állítani, amellyel az országhatárt át kívánják lépni. A lóútlevél valójában egy hatósági bizonyítvány, amely a ló azonosítására, állategészségügyi forgalomképességének igazolására szolgál, és tartalmazza a tulajdonos adatait is. Az útlevél tartalmazhatja még a tenyésztési-, minősítési- és versenyeredményeket is, segítve ezzel a ló értéknövekedésének dokumentálását. A 29/2000 (VI.9.) FVM és 64/2003 (VI.16.) FVM rendeletek előírása szerint minden 6 hónaposnál idősebb ló részére kötelező kiváltani. Az okmányt kizárólag a ló tulajdonosa igényelheti az erre a célra rendszeresített lóútlevél igénylőlapon. Története A lóútlevél az Európai Unió előírása az állattulajdonosok számára, hogy az 504/2008/EK bizottsági rendeletben szabályozott módon biztosítsa a lófélék Unión belüli zökkenőmentes szállítását. Az adatok helyes bejegyzésével pontosan dokumentálható és nyomon követhető az állatok szállítása, kereskedelme. A fertőző betegségek terjedését gátolja, megvédi a lóhúsfogyasztókat a lovak gyógyszeres kezelése után a húsban maradó szermaradványok káros hatásaitól. A lovak azonosításával ezek a kritériumok teljesíthetőek, feltételük, hogy minden ló azonosításra kerüljön és az azonosító okmányban, vagyis a lóútlevélben bejegyzésre kerülnek a ló azonosító adatai. A lóútlevél kiváltása számos előnnyel jár a tulajdonos részére, az okmány birtokában szabadon szállíthatja lovát, rendezvényeken részt vehet vele, értékesítheti. Mivel az állat életében csak egyetlen ilyen dokumentum váltható ki, a ló egész élettörténetét, egészségi állapotát, tulajdonosait, nyomon lehet követni általa. Megsemmisülése esetén másodlat lóútlevél kiállítása kérelmezhető és adható. A lóútlevél adatai A lóútlevél egy olyan hatsági igazolvány, melybe csak az MgSZH Lóútlevél Iroda írhat bele. A ló hiteles azonosító adatai Ló azonosító szám: a ló azonosítására és nyilvántartására szolgáló, a csikó/ló bélyegzését kódolva tartalmazó, a LÓINFORM által kiadott tizenegy jegyű betű és számkombináció. A ló neve A ló neme A ló tartási helye A ló ivartalanításának dátuma, a műtétet végző állatorvos aláírásával és bélyegzőjével. Tenyésztési információk (a ló tenyésztője, pedigré) Testméretek (marmagasság, szárkörméret, stb.) A ló jegyei Sportinformációk Állatorvosi bejegyzések, azonosítás, kezelések stb. Lóábra A lóútlevélbe a ló fajtáját abban az esetben jegyzik be, ha tulajdonosa tenyésztő egyesületi típusú lóútlevelet váltott ki. Ebben az esetben ugyanis az Egyesület igazolja a ló fajtához való tartozását. Más esetekben ezt a rovatot nem töltik ki. A tulajdonos adatai Név Személyes adatok (születési idő, hely, stb.) Adószám Lakcím Elérhetőség A lóútlevél tipusai Alap Alap és származási lap Egyesületi Deadsoul Tribe A Deadsoul Tribe egy Ausztriában működő progresszív rock/metal zenekar. 2000-ben alapította Devon Graves (eredeti nevén: Buddy Lackey) a Psychotic Waltz énekese. Történet A Psychotic Waltz 1997-es feloszlása után egy évvel Devon Graves családi okok miatt Bécsbe költözött, ahol tovább folytatta zenei tevékenységét. A Psychotic Waltz-ban főleg énekesként szerepelt, új zenekarában viszont énekes-gitárosként debütált, de a jellegzetes fuvolás témák is felcsendülnek. Célja az volt hogy saját dalait és elképzeléseit megvalósítsa, amire eddig korlátozott lehetősége volt, így minden dalt ő komponál és rögzít saját stúdiójában, kivéve a dobokat. Dalai főleg a belső szellem, a természetfeletti jelenségek és személyes tapasztalatok témaköreit boncolgatják. A kompozíciók előadására zenészeket keresett, így szervezte be az akkor 19 éves Adel Moustafa (dob), Volker Wiltschko(gitár), Roland Ivenz (basszusgitár) tagokat. A 2003-as athéni koncertől kezdve új másodgitáros váltotta Wiltschko-t, Roland Kerschbaumer személyében. Többször jártak Magyarországon is, pl. felléptek a 2002-es Summer Rocks-szon, 2004-ben elkísérték a Thresholdot és a Rage-et. Tagok Jelenlegi felállás Devon Graves - ének , fuvola , gitár (2000-napjainkig) Adel Moustafa - dobok (2000-napjainkig) Roland Ivenz - basszusgitár (2000-napjainkig) Roland "Rollz" Kerschbaumer - gitár (2003-napjainkig) Korábbi tagok Volker Wiltschko − gitár (2000-2003) Diszkográfia Stúdió Albumok Deadsoul Tribe (2002) A Murder of Crows (2003) The January Tree (2004) The Dead Word (2005) A Lullaby for the Devil (2007) Kotrórakodó A kotrórakodó egy olyan földmunkagép, amely alapvetően kétféle kotrórendszerrel rendelkezik: elől homlokrakodóval, hátul markolóval. A gép alapjárműve hagyományos kialakítású gumikerekes traktor: merev, zömök gép, elöl kisebb átmérőjű kerekekkel, mint hátul. Bizonyos típusú alapgépeknek lehetnek azonosak is az első és a hátsó kerekeik, mások lehetnek ízeltek is. A kétféle funkció többféle praktikus és gazdaságos munkavégzést tesz lehetővé. Felépítése A kotrórakodó önjáró munkagép, az alapgép kivitele általában hagyományos traktor, melynek első felét a motortér, hátsó részét a vezetőhely vagy vezetőfülke teszi ki. Ez a traktor hordozza a homlokrakodó és a markolószereléket, előbbinek a gémszerkezete a motortér két oldalán csatlakozik a géphez, utóbbi a gép hátuljához középen illeszkedik egy forgócsapon keresztül, amivel a markológém félkörívben forgatható. A markológém oldalkinyúlása miatt egy pár támasztóláb is felszerelésre kerül a traktor végén két oldalt. Minden mozgó alkatrészt hidraulikusan működtetnek. Sok gépnél a markológém nemcsak félköríves forgásra képes, hanem a gém teljes szélességben csúsztathatóvá is válik, mivel az azt hordozó forgócsapot is egy, a gép teljes szélességével megegyező csúszósínre szerelik, amivel megnő a gém hatósugara, valamint az egyik végpontra tolva a markológém merőlegesen a gépre hajtható, így kisebb a munkagép helyigénye és csökken a baleseti kockázat is, ami a hátra kinyúló markológémből adódhat. A homlokrakodó szerkezete és működése olyan, mint a homlokrakodógépeknek, legfeljebb a kisebb szerkezeti sajátosságok másmilyenek. A markoló szerkezete hasonló, mint a markológépeké, de a kialakítás és terheléseloszlás miatt ez arányaiban kisebb; a gém két, nagyjából azonos méretű tagból áll, ennek végén kap helyet alapesetben a kotrókanál. A kisebb méret kompenzálására bizonyos gépeknél a második tag, a kanálszár hossza teleszkóposan növelhető. Alapgép Mint ahogy szó volt róla, a kotrórakodó alapgépe leggyakrabban hagyományos szerkezetű traktor, de lehetnek más kialakítású gépek, traktorok, nagyobb és/vagy ízelt kivitelűek is. A homlokrakodó és markolószerelék nemritkán utólag vagy modulszerűen is felszerelhetőek bizonyos hordozójárműre, akár csak az egyik is, így a kotrórakodó nem mindig önálló, komplett munkagép, hanem más célra is alkalmas gép vagy jármű is lehet átmenetileg, ezáltal mezőgazdasági traktorok vagy kommunális járművek is válhatnak kotrórakodóvá. Működése A kotrórakodók működése a homlokrakodók és a markológépek működésével egyezik meg: a homlokrakodó kotrásra és rakodásra, a markoló rakodásra és árokásásra alkalmas a rajtuk lévő kotrólapát által. Mindkét eszköz a kezelő és vezetőfülkéből irányítható, a homlokrakodó menetirány szerint, a hátrafelé néző markoló a vezetőülés hátrafordításával, az ott kialakított kezelőszervekkel vezérelhető. A kotrórakodó markolója is felszerelhető különböző adapterekkel: légkalapáccsal, kétkanalas markolófejjel stb., ugyanígy a homlokrakodója is alkalmas más, homlokrakodókra való adapterek használatára, mint például raklapvilla. A kotrórakodó kialakítása miatt nem specifikált munkagép, emiatt mindig is a sokoldalúság jellemezte: használható építkezéshez, útépítéshez, bontáshoz, karbantartáshoz, felújításhoz, alapozáshoz, de vasúti alkalmazása is lehetséges vasúti kerekek felszerelésével. Gyakori a gép összkormányzása is, ezáltal mozgékony és fordulékony is. Gyártók Ismert gyártók: Case Caterpillar John Deere Fermec Fiat-Hitachi Ford Hyderma JCB Komatsu Kramer LiuGong New Holland Schaeff Terex Volvo Runya (Técsői járás) Runya, faliu Ukrajnában, a Kárpátalján, a Técsői járásban. Fekvése Técsőtől északkeletre fekvő település. Nevének eredete A Runya helységnév ruszinokruszin dűlőnévi eredetű. A dűlőnév a ruszin руня~рунина ’sík, róna, rónaság’ (Чопей 353) főnév származéka. A magyar Róna név a szó magyarosított alakja. története A 678 m. tengerszint feletti magasságban fekvő településnek 336 lakosa van. From the Bottom of My Lonely Heart A From the Bottom of My Lonely Heart Bonnie Tyler egyik dala a Silhouette in Red című lemezéről. A dal szerzője Dieter Bohlen A dalról A dal bevezetője egy kellemes fuvolaszólóval és tengeri hullámok csobogásával valamint sirályhanggal kezdődik. Ezt a kellemes zenei idillt töri meg egy erőteljes zenei robbanás és a lágy zenét máris felváltja a Modern Talking-féle euro disco stílus. A dallban egy énnekkórus is hallható mint a korábbi Bitterblue című slágernél és külön pikantériád ad a refrénnek a templomi harangok kongása. A szöveg nagyon egyszerű, könnyen megjegyezhető sláger mely nagyon illik Bonnie Tyler rekedt hangjához csakúgy mint néhány másik kislemez dal. Ez a kislemez már csak CD formában jelent meg. A kislemez további dala: Bad Dreams : Dieter Bohlen szerzeménye. A megszokott disco-pop dallamok helyett inkább egy melankólikusabb blues-ra emlékeztető nóta enyhe country kísérettel. Kísértetiesen hasonlít Alannah Myles Black velvet című dalára. Navenne Navenne település Franciaországban, Haute-Saône megyében. Lakosainak száma 1675 fő (2015). Navenne Vesoul, La Demie, Échenoz-la-Méline és Quincey községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Pártay Tivadar Pártay Tivadar (Dombóvár, 1908. szeptember 6. – Balatonszárszó, 1999. augusztus 9.) politikus, újságíró, országgyűlési képviselő, rövid ideig az FKGP elnöke. Életrajza Dombóváron született négy fiú mellé ötödik gyermekként 1908. szeptember 6-án vasutas családban. Apai ágon tősgyökeres kaposvári, anyai ágon dél-német származású. Édesanyját 1918-ban vitte el a spanyolnátha, apja később újranősült. A bajai, soproni és miskolci tanítóképzőben tanult, 1929-ben szerzett tanítói oklevelet a miskolci evangélikus tanítóképzőben. Szintén ebben az évben nősült meg, felesége 24 katasztrális hold szántóföldet és két kat. hold szőlőt hozott a házasságba, két gyermekük (egy fiú, egy lány) született. 1949-ben váltak el. 1955-ben újranősült, ebből a házasságból három fia született. 1930-43 között Arnóton volt evangélikus kántortanító. Tanítás mellett gazdálkodott és több lap külső munkatársa is volt. Újságírói pályafutása 1932-től a Magyar Jövő és a Független Magyarország külső munkatársa, 1945-től a Miskolci Hírlap tulajdonos szerkesztője és a pesti Reggel (1946-49) társtulajdonos felelős szerkesztője. 1956 októberétől 1957 márciusáig a Magyar Nemzet főszerkesztője. 1989 és 1994 között a Kis Újság főszerkesztője. Politikai pályája 1932-ben lépett be a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártba, ahol meredeken ívelt felfelé a karrierje; 1933-ban már felső-magyarországi pártigazgató, 1934-ben pedig az országos intézőbizottság tagja lett. Az 1939-es választásokon minimális, mindössze 84 fős szavazatkülönbséggel maradt alul a kormánypárti Nyilas Ferenccel szemben. 1938-1941 között minden évben önkéntes katonai szolgálatot teljesített Kárpátalján és Erdélyben. Főszervezője volt az FKGP 1943. szeptember 12-én, Miskolcon megtartott háborúellenes nagygyűlésének, amiért még aznap este letartóztatták és behívó nélkül kivitték a keleti frontra harcolni. 1944. február 28-án szerelték le. Magyarország német megszállása után bujkálni kényszerült, alig két hét alatt, április 4-én elfogták és internálták, de sikerült megszöknie. Október 15-éig Budapesten bujkált, majd hazatért Arnótra. November 30-án foglalták el az oroszok a szülőfaluját. Szinte azonnal bekapcsolódott a helyi politikai életbe, januárban már a Miskolci Nemzeti Bizottság és a törvényhatósági, majd a vármegyei nemzeti, aztán a vármegyei törvényhatósági bizottság tagja lett, egyidejűleg pedig újra az FKGP felső-magyarországi pártigazgatója lett. Az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, majd az 1945-ös választásokon a „rendes” Nemzetgyűlésbe is beválasztották. Nagy Ferenc párt- és miniszterelnök politikája elleni tiltakozásképp 1947. március 10-én négy társával kilépett a pártból. Június 10-én Dobi István kifejezett kérésére aztán újra belépett a pártba és a párt központi választási bizottságának a tagja lett. Az 1947-es választásokon ismét megválasztották, majd a párt nagyválasztmányán szeptember 12-én párttitkárrá választották a baloldali pártvezetőség akarata ellenére. Rákosi Mátyás és Tildy Zoltán személyes közbelépésével kölcsönös alkuk révén sikerült helyére Gyöngyösi Jánost megtenni főtitkárnak. Pártay ekkor a párt jobbszárnyának egyik vezetője lett, s élesen bírálta a Dobi-Gyöngyösi-féle baloldal politikáját. 1948 júliusában, miután nem vett részt az iskolák államosításáról szóló szavazáson, az FKGP politikai bizottságának felszólítására lemondott országgyűlési mandátumáról, amit 1948. november 16-án jelentettek be a képviselőházban. 1949. február 28-án letartóztatták és Kistarcsára internálták, majd 1950-ben a recski kényszermunkatáborba küldték. 1953-ban szabadult, ezután 1956-ig fizikai munkásként dolgozott. Az 1956-os forradalom alatt egyike volt azoknak, akik újjászervezték a Független Kisgazdapártot, aminek október 30-ai alakuló ülésén beválasztották az Országos Ideiglenes Intézőbizottságába is. 1956. október 29-e és 1957. március 1-je között a Magyar Nemzet főmunkatársa volt. 1957. május 23-án letartóztatták, de nem állították bíróság elé. 1958. július 1-jén szabadult és munkát is vállalhatott. 1959-ben három hónapig a Belkereskedelmi Minisztérium Szállítási Igazgatóságának főelőadója volt, majd 1963-ig a Főspednél, 1963-1964-ben pedig az I. Számú Belkereskedelmi Vállalatnál dolgozott. Ezután 1968-ig a Bútorértnál volt osztályvezető, majd a Volán Tröszthöz került, innét is ment nyugdíjba 1973-ban. A Történelmi Igazságtétel Bizottság egyik alapító tagja lett. 1988. augusztus 22-én az ő balatonszárszói házában döntöttek a Független Kisgazdapárt újjászervezéséről, melynek november 18-án alapító elnökévé választották. 1989-ben már csak (örökös) tiszteletbeli elnök volt, majd Torgyán József elnökké választását követően, 1991. július 2-án kilépett a pártból. 1992. október 6-án megalapította a Történelmi Független Kisgazdapártot, aminek elnöke is lett. A párt az 1994-es választásokon mindössze két jelöltet tudott kiállítani, akik nem jutottak a parlamentbe. Ezután nem sokkal felhagyott az aktív politizálással. Visszaemlékezései a magánkiadásban megjelentetett „Veszélyes évszázad” című kötetben, továbbá az 1956-os Intézet által kiadott „Pártok 1956” c. kiadványban jelentek meg 1997-ben. Kitüntetése A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (1991) Kotsis Iván-érem A Kotsis Iván-érmet 1989-ben a Magyar Építőművészek Szövetsége alapította a névadó tanítványai és tisztelői javaslatára. A kitüntetést évente osztják ki egy szakmai kuratórium javaslata nyomán, a „szakma fair play-díjaként”, oktatóként és tervező építészként is kiemelkedő minőségben tevékenykedő szakmabeliek részére. Díjazottak 2017 - Tomay Tamás építész 2016 - Nagy Tamás DLA építész 2015 - nincs díjazott (Mónus János építész a kitüntetést nem fogadta el) 2014 - Kerékgyártó Béla filozófus 2013 - Bodrossy Attila építész 2012 - Winkler Barnabás építész 2011 - Cságoly Ferenc DLA építész 2010 - Mátrai Péter DLA építész 2009 - Czigány Tamás DLA építész 2008 - Dr. Krähling János egyetemi docens, építész 2007 - Dr. Reischl Gábor DLA építész 2006 - Kapy Jenő építész 2005 - Varga Levente építész 2004 - Kapsza Miklós építész 2003 - Csomay Zsófia építész 2002 - Dr. Bitó János építész 2001 - Török Ferenc DLA építész 2000 - Borosnyay Pál építész, címzetes egyetemi docens 1999 - Arnóth Lajos építész 1998 - Roth János építész 1997 - Plesz Antal építész 1996 - Dr. Böhönyey János 1995 - Harasta Miklós 1994 - Jurcsik Károly építész 1993 - Bodonyi Csaba építész 1992 - Csaba László építész 1991 - Ivánka András 1990 - Dr. Szentkirályi Zoltán építész Jegyzetek Tomay Tamás kapta az idei Kotsis Iván-érmet (magyar nyelven) (html). epiteszforum.hu, 2017. december 18. (Hozzáférés: 2017. december 18.) Nagy Tamás nyerte el a 2016. évi Kotsis Iván érmet (magyar nyelven) (html). epiteszforum.hu, 2016. december 16. (Hozzáférés: 2017. december 18.) Elmarad a Kotsis Iván-érem átadása (magyar nyelven) (html). epiteszforum.hu, 2015. december 9. (Hozzáférés: 2016. január 3.) Kotsis Iván-emlékérem 2012 Cságoly Ferenc DLA kapja az idei Kotsis Iván-érmet (magyar nyelven) (html). epiteszforum.hu, 2011. december 14. (Hozzáférés: 2012. október 8.) vm. (Vargha Mihály): Csomay Zsófia építész Kotsis-érmes 2003-ban (magyar nyelven) (html). epiteszforum.hu, 2003. december 15. (Hozzáférés: 2012. október 5.) Forrás MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283 Gyürky Antal Gyürky Antal, névváltozat: Gyürki (Felsőszelény, 1817. március 12. – Dorog, 1890. július 31.) magyar borász, mezőgazdász, királyi kataszteri felügyelő, lapszerkesztő, borászati és közgazdasági szakíró. Élete A Hont vármegyei ősrégi nemesi gyürki Gyürky család sarja, amely család a nevét minden bizonnyal Gyürki községről vette, ahol az egész környéken már a 18. században is jelentős mértékű szőlő- és bortermesztés zajlott. Gyürki István megyei főügyész és Madách Anna (Madách Imre, a költő, apjának nővére) fia, Felsőszelényben született 1817. március 12-én, iskoláit Léván és Aradon végezte. Szülei katonai pályára kívánták adni, így bár a gazdálkodás iránti érdeklődése már korán megmutatkozott, 1834-ben a 3. számú huszárezred kadétja lett. Az ígéretesen induló katonai pálya másfél év után egy lovasbaleset miatt megtört, ezt követően a közigazgatási–politikai karrier iránt kezdett érdeklődni. Ügyvédi diplomát szerezve, 1836-tól előbb Hont vármegye tiszteletbeli aljegyzője, majd 21 éves korától szolgabírója lett; négy év után táblabíróvá és rendes főjegyzővé lépett elő, mely hivatalát 1849-ig viselte. Vármegyei tisztviselőként kibontakoztathatta a gazdászat iránti érdeklődését: gazdag könyvtárat gyűjtött össze a kor jeles gazdasági munkáiból, és számos alkalmat megragadott tudása fejlesztésére – azt is vállalta például, hogy főjegyzői munkája mellett szigorlatot tesz a váltótörvényekből, és kitűnő minősítéssel abszolválta azt. Gazdasági cikkeket is ekkoriban kezdett publikálni: először az Ismertető című gazdasági lapban, majd egyre több helyütt. Sokat utazott úgy országszerte, mint külföldön, ezen útjain is a helyi gazdálkodási szokásokat tanulmányozta. Tagja lett a kor több gazdasági illetve tudományos jellegű egyesületének, ezek némelyikében tisztséget is vállalt. A szabadságharc idején Gyürky számos csatában vett részt, egy ideig a honti nemzetőrség parancsnokaként, utána mint parancsőrtiszt Görgei Artúr mellett, századosi rendfokozatban. 1849 májusától hadfogó és szállítóház-parancsnok volt Miskolcon, a világosi fegyverletétel idején már őrnagyi rendfokozatot viselt. A szabadságharc leverése után visszavonult a közélettől és ismét a gazdálkodás terén mélyedt el. Ebben motiválták gróf Széchenyi István nagyívű gazdálkodási elképzeléseket tükröző művei, majd kettejük személyes ismeretsége is, Széchenyi ugyanis nagyszabású, országos borkereskedést kívánt alapítani, és ennek érdekében őt bízta meg, hogy igyekezzék alaposan bejárni az országot és összegyűjteni a legjobb borokat. Bár Gyürky vállalta és végre is hajtotta a megbízatást, Széchenyinek nem jött be az üzlet, így szétváltak útjaik. 1853-ban A tagosításról címmel jelentetett meg tanulmányt, mely a szakirodalomban, sőt még a napisajtóban is jelentős visszhangot kapott; e munkájával főleg a kisebb birtokosokra próbált hatni, rávilágítva számukra az egy tagba rendezett birtokon való gazdálkodás lehetséges előnyeire. A következő években kiadott munkái közül feltétlenül említést érdemel A vinczellérek könyve, mely gyakorlati útmutató volt a szőlővel foglalkozó gazdák számára, vagy a Cselédbarát – ez utóbbi azon felismerésének eredménye volt, hogy egy-egy birtok gazdálkodásának sikere nagy mértékben függ a cselédség jó hangulatú, motivált munkavégzésétől. 1857-ben hat füzetben jelentette meg Szőlészeti s borászati közlemények című tanulmánysorozatát. Borászati találmányai is voltak, ezek egy részét bemutatta például (1856-os évjáratú felsőszelényi asztali borával együtt) a Magyar Gazdasági Egyesület 1857-es kiállításán is. 1858-ban ő alapította az első magyar borászati hetilapot, Borászati Lapok címmel, azzal a céllal, hogy előmozdítsa a hazai szőlőművelés, borkezelés és pincegazdászat minél szélesebb körű és minél magasabb szintű művelését, illetve segítse a hazai borokkal való eredményes nemzetközi kereskedést; az ő nevéhez fűződik a Borászati és Kertészeti Füzetek megjelentetése is. Pesten pedig egy „borcsarnokot” nyitott, melynek kínálatában a legjobb magyar borok is szerepeltek; vállalkozásának eredményei a birtokosok megfelelő anyagi hozzájárulása hiányában maradtak el a várakozásoktól. Borászati szakíróként legmaradandóbb alkotása az Emich Gusztáv kiadásában 1861-ben Pesten megjelent Borászati szótár; ennek az ezredforduló körüli években fakszimile kiadása is megjelent egy dunaszerdahelyi kiadó gondozásában. E szótárral – és életművének más, kisebb jelentőségű darabjaival – lényegében megteremtette az egységes magyar borászati szaknyelvet, feljegyezve nemcsak a Kárpát-medence legfontosabb, filoxéra előtti szőlőfajtáit, de összegezve a magyar borvidékekkel kapcsolatos főbb tudnivalókat is. A kiadvány összefoglalta a borászati kémia akkoriban ismert tudásanyagát, valamint a borászat néprajzi és kultúrtörténeti vonatkozásait is. Idősebb korában, mint lelkes honti lokálpatrióta különböző közéleti megbízatásokat is elvállalt: 1867 után a vármegye törvényszéki bírónak választotta, de volt szőlőváltsági jogbiztos, árvaszéki elnök és Besztercebányán kataszteri felügyelő is; ő volt a Honti Fiókgazdasági Egyesület alapítója, valamint az ipolysági kaszinó egyik igazgatója. Élete utolsó éveit Dorogon töltötte, ott érte a halál is 1890-ben, beszentelt holttestét azonban szülőhelyére szállították és ott helyezték végső nyughelyére. A Szent Sylvester-rend vitéze, a német lovagrend Mária-kereszt tulajdonosa, a Szent István Társulat örökös alapító tagja, a győrvidéki s hevesmegyei gazdasági egyesületek, valamint a bajor frauendorfi Praktische Gartenbau-Gesellschaft tiszteletbeli tagja volt. Írásai Cikkei a Gazdasági Tudósításokban (1839. Hontvármegye éjszaki része), az Ismertetőben (1840. A legjobb juh-etető vályu, Gazdasági fiókegyesület Hontban, Vélemény miként lehet a tűz által okozott károkat legkönynyebben pótolni, Mezei prücskök kiirtása, A hámos lovak és ezek nevelési főelvei), a Pesti Naplóban (1854. 76. sz. A tagosításról, 1862. 216. sz. Koritniczai gyógyintézet), a Gazdasági Lapokban (1855. Egy-két szó a tagosításról, Felhivás a bortermesztőkhöz, Egy kis észrevétel az őszi és tavaszi szőlőtermesztésre nézve, 1861. Hogy lehet erős s bortermő szőlőket nevelni?, Bortermelés czélja, Az alföldi szőlők fontossága, A szőlőmívelés különös módja, Szőlőjavítási kisérletek eredménye, A szőlő elfüvesedéséről, Boraink szerepe a jövő évi kiállításon, Borászaink teendői a jövő londoni kiállítás érdekében, A szőlő mint gyógyszer, Hegyaljai bormivelő egyesület, Szőlőmag értékesítése, A mustár erjedésének befolyása a bor minőségére nézve, Őszi szőlőmetszés, Szőlőtrágyázás, A bor első lefejtése, Uj módja a gyökeres szőlővessző-szerzésnek és szőlőújításnak. 1863. Szőlőkezelés körüli téveszmék, A szőlőszet által nyerhető póttakarmány, 1867. Borászatunk jelen állapota) sat., a Magyar Sajtóban (1856. 107. sz. Gazdasági irodalmunk. 1857. 38. sz. A borkereskedés általában s ujabb tokaji borárulás Pesten), a Szőlőszeti és Borászati Közleményekben (1857. Felhivás a bortermesztőkhöz), a Magyar Évlapokban (1857. Az alsó általános gazdasági kiállításról hazánkban), a M. Gazdában (1861. Nehány szó borászainkhoz a jövő évi londoni kiállítás érdekében), a Székesfehérvári Borász. Csarnokban (1863. Egy kis észrevétel a borszeszesítés kérdésére, Trágyázási kisérlet, Egy borászati iparvállalat, Kell e az egyéves ültetvényeket metszeni?, A szőlő nemes rothadásáról, Szőleink állapota és a nagy lapok tudósításai), a Népkertészben (1865. Borászati levelek), a Borászati Lapokban (1869. A magyar borászat fontossága, Bortermő vidékek ismertetése: Eger, Érmellék, Magyarád, Vörös-bor készítés, Ujabb elvek szerinti szőlőmívelés, 1870. A bor életrendi tekintetben), az Esztergomi Közlönyben (1882. Simor János hetvenötödik primása Magyarországnak, kivonat naplójegyzeteimből) sat. Az Egyetemes Magyar Encyclopaediának is munkatársa volt. Művei A tagosításról és a tagosított birtok elrendezése és míveléséről. A legújabb törvényekhez, hazánk viszonyaihoz és a nép jelleméhez alkalmazva. Pest, 1853. Vinczellérek könyve, avagy a szőlőmívelés s borkezelésnek legalaposabb módja. A növény és vegytan szabályai szerint gyakorlatilag előadva. I. kötet. Pest, 1856. Cselédbarát. A cselédek erkölcsi állapota javítására és értelmi kifejlődésére czélzó mulatva oktató könyv. Szombathely, 1856. A szőlőmívelés és borkezelés ujabb elvei. Pest, 1860. Borászati vegytan röviden s népszerűen előadva. Pest, 1858. (Németűl Wohl Ágost által ford. Bécs. 1860.) Borászati szótár . Pest, 1861. Hangok a Renanismus ellen. Pest, 1864. A borászati ipar fejlesztése. Pest, 1868. A hazai szőlészet. Entz Ferenccel és Gyürki Pállal, Pest, 1868. Gyakorlati útmutatás, miként kell eljárni a szőlődézsmaváltság keresztülvitelénél a feleknek, jogbirtokosoknak és községelőljáróknak. Pest, 1869. Magyar polgári jogok és kötelességek rövid ismertetése. Kérdések és feleletekbe foglalva a falusi népiskolák számára. Pest, 1872. (2. kiadás a legújabb törvények alapján. Bpest, 1877. 3. kiadás, 1880. 4. k. 1890. Pest.) Az uj szolgabirói hivatal kézikönyve. Hivatkozva idevonatkozó törvényekre és rendeletekre, irománypéldákkal és gyakorlati utasítással ellátva. Pest. 1872. Igaz-e Darwin tana az ember eredetéről? és mit mond a tudomány Darwin állításaira. Pest, 1873. Ötvennégy év Hontvármegye történetéből 1820-tól 1874-ig. Vácz, 1875-1883. Két kötet. Népszerű magyarázata a földadó szabályozására vonatkozó 1875. VII. t.-cz.-nek, egyszersmind példákkal ellátott útmutatás a kataszteri munkálatoknál érdekelt gazdák stb. számára. Bpest, 1875. Borászatunk reformjai. Igénytelen fejtegetése azon módoknak és eszközöknek, melyek által hazánk szőlőseinek jövedelmét nagyban lehet szaporítani és borászatunk előhaladását biztosítani. A szőlőmívelés uj rendszere. A tudomány útmutatása után és 40 évi tapasztalatok alapján. Vácz, 1879. Naplótöredékek egy falusi lelkész hátrahagyott irataiból. Vácz, 1881. Gazdasági mellék iparágak és a gazdasági háziipar népszerű ismertetése gyakorlati útmutatással. Különös tekintettel a falusi nép viszonyaira. Koszorúzott pályamű. Vácz, 1884. (2. kiadás. Bpest, 1888.) A szőlő mint kincsbánya. Bpest, 1888. Kisbirtokosok kátéja, útmutató miként boldogulhatnak és mily módon juthatnak jóléthez. Bpest, 1889. A gyümölcs értékesítése. Gyakorlati útmutatás, miként kell az érett gyümölcscsel bánni, gyümölcsöt aszalni, gyümölcsbort csinálni... Bpest, 1889. (Falusi Könyvtár 34.) Az előhaladt borkezelés és pinczegazdászat ismertetése és útmutatás a szüretelés, mustkezelés, a homoki borok tökéletesítésére... nézve. Bpest, 1889. (Falusi Könyvtár 35.) Védekezés a filloxera és a szőlőgomba ellen és a bortermelés folytatásának módja. Gyakorlatilag előadva. Bpest, 1890. Szerkesztette s kiadta Pesten a Szőlőszeti és Borászati Közleményeket 1857-ben 6 füzetben; a Borászati Lapok c. hetilapot 1858 jan. 3-tól 1861. márc. 25-ig, mikor megszűnt; és ennek folytatását a Borászati és Kertészeti Füzeteket 1869-70-ben összesen hat füzetet; a Tájékozó cz. politikai, ipar és kereskedelmi közlönyt 1864. január 1-től júniusig, mely minden másodnap jelent meg; a Borászati Naptárt 1867-re és 1870-re Pesten; a kataszteri Kalauzt 1875 júliustól szept. végeig Váczon, mely havonként kétszer jelent meg. Szerk. és kiadta a Gyakorlati Tanácsokat is öt füzetben. Kiadta Letenyey Lajos összes munkáit (Pest, 1865.) Bohner Roland Bohner Roland (Mohács, 1989. július 6. –) magyar labdarúgó, középpályás. Paksi FC A Mohácsi TE és a Paksi SE utánpótlásában nevelkedett, játszott a harmadosztályban szereplő Mohácsi TE-ben és Paksi FC II-ben is. Először első osztályú mérkőzésen 2009. május 30-án lépett pályára csereként a DVSC ellen 2-0-re elvesztett bajnokin, 23 percet töltött a pályán. Abban az évben az NB III-ban 29 szereplése alatt 17 gólt szerzett. 2010/2011 szezonban NB III-ban 29 szereplése alatt 17 gólt szerzett és ezzel második lett a góllövő listán és megnyerték az NB III-at. Válogatott A felnőtt válogatottba nem kapott meghívót. Sikerei, díjai Ligakupa -döntős: 2010 Ligakupa -győztes: 2011 Magyar bajnoki ezüstérmes : 2011 NB II bronzérmes : 2015 (25173) 1998 SN71 A (25173) 1998 SN71 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1998. szeptember 21-én. Saint-Germain-le-Guillaume Saint-Germain-le-Guillaume település Franciaországban, Mayenne megyében. Lakosainak száma 480 fő (2015). Saint-Germain-le-Guillaume Andouillé, La Bigottière és Chailland községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Bergiai kukorékoló A bergiai kukorékoló a legrégebbi német tyúkfajta. Fajtatörténet Rheinland és Westfalen vidékén keletkezett. Egy monda szerint Bergia grófja 1190-ben hozott magával néhány darab hosszan tartó kukorékoló fajtát mert, hogy a kukorékolása megmentette magát és utódát egy súlyos veszélyben. A bergiai kukorékoló elődeit állítólag a középkorban hozták a Balkán környékéről, ahol a mai napig tenyésztik legközelebbi rokonát, a boszniai kukorékolót. Ezt az elméletet alátámasztja egy molekuláris genetikai vizsgálat, mely a bergiai kukorékolók génállományát összeveti az egyéb európai fajtákéval. Napjainkban a „Bergiai Tyúkfajták Tenyésztői Egyesülete” gondoskodik a fajta fenntartásáról. Körülbelül 35 tenyésztőt tartanak nyilván. Ezzel a fajtát a régi őshonos háziasított állatfajták veszélyeztetett kategóriájába sorolják. Fajtabélyegek, színváltozatok A bergiai kukorékoló egy megnyúlt testű, egyszerű tarajú, fehér füllebenyű, kék csüdű tanyasi tyúkfajtát testesít meg. Karakterisztikus a felfelé ívelő háta. A legjellegzetesebb fajtabélyeg megőrzése érdekében évente kukorékoló versenyeket szerveznek, ahol mérik a kukorékolás időtartamát. Szárnyait szorosan a testhez simulva tarja. Szemek világos vörösek. Csőre erős, vaskos, hosszú, szarvszínű. Színváltozatok: Jellegzetes fekete-aranybarna mintás. Tulajdonságok Egy különleges jellemzője a fajtának, hogy a kakasok kukorékolása ötször olyan hosszan elhúzódhat, mint az egyéb fajtáké, akár 15 másodpercig is tarthat! Hiányzik a kotlási hajlamuk. Bergics Lajos Bergics Lajos (Siklós, 1958. június 15. –) magyar előadóművész, zenetanár. Élete A Nyíregyházi Főiskola ének-zene, népzene tanár szakán végzett; klasszikus hegedű, klasszikus gitár, zongora, zeneelmélet tanulmányokat folytatott. Dél-Dunántúl népzenéjének kutatása mellett Pécsett a Néprajzi Múzeum népzenei hangtárát rendszerezte, Andrásfalvy Bertalan irányítása mellett, majd a kaposvári múzeumban. Népzenét gyűjtött Somogyban, Baranyában és Erdélyben. 1978-tól Pécsett magyar táncházakat szervez. 1983-ban megalakította a Zengő együttest, melyet azóta is vezet. Több lemezük és CD-jük jelent meg. Népzenét oktatott a Siklósi Zeneiskolában, a Baranyáért Alapfokú Művészeti Iskolában, a Táncművészeti Főiskolán és a PTE Művészeti Karán; jelenleg a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában Pécsett. Zenetudományi szakcikkeket ír magyar és külföldi folyóiratokba. Nős, két gyermek édesapja. Díjak A Népművészet Ifjú Mestere (1981) Somogyért Művészeti Díj (1990) Baranya Megye Közművelődés és Közoktatás Díj (1994) Pécs-Baranyai Kulturális Szövetség Nívódíj (2009) Baranya Megye Díszpolgára (2014) Piatra (Constanța megye) Piatra falu Constanța megyében, Dobrudzsában, Romániában. Közigazgatásilag Mihail Kogălniceanu községhez tartozik. Fekvése A település az ország délkeleti részén található, Konstancától mintegy huszonhárom kilométerre északnyugatra, a Tașaul-tó közelében. Története Első írásos említése az 1530-1666-os évek közé tehető, Tașağıl (románul: Tașaul) néven, Nasuh Matrakci török történetíró által, aki 1538-ban I. Szulejmán oszmán szultánt kísérte a IV. Péter moldvai fejedelem ellen vívott hadjárat során. A falu nevét az 1950-es években változtatták Piatra-ra. 7604 Kridsadaporn A 7604 Kridsadaporn (ideiglenes jelöléssel 1995 QY2) egy marsközeli kisbolygó. Robert H. McNaught fedezte fel 1995. augusztus 31-én. Meghalt a cselszövő A Meghalt a cselszövő kezdetű dalt a kórus énekli Erkel Ferenc Hunyadi László című operájában, miután V. László király (látszólag) megbocsátott gyámja, Cillei Ulrik megöléséért. Ez a dal az I. felvonás fináléja. Történelmi háttér Előzmények Zsigmond király 1437-es halála után egy korábban kötött szerződés értelmében I. Albert Habsburg herceg került a magyar trónra, aki 1439. október 27-én meghalt. Özvegye, a várandós Luxemburgi Erzsébet lett a magyar királynő, de ténylegesen nem uralkodott. Erzsébet ígéretet tett a magyar rendeknek, hogy feleségül megy a magyarul folyékonyan beszélő III. Ulászló lengyel királyhoz. A budai országgyűlés 1440. január 1-én Hédervári Lőrinc nádor javaslatára Ulászlót I. Ulászló néven magyar királlyá választotta, és egy nemesi küldöttség tárgyalásokat kezdett vele a trón elfoglalásának feltételeiről. Az egyik feltétel az volt, hogy vegye feleségül Luxemburgi Erzsébetet. 1440. február 22-én Erzsébetnek fia született, a fiú gyámja Cillei Ulrik magyar főúr lett. László születése gyökeresen megváltoztatta a helyzetet, ui. jogilag ő lett Magyarország királya. Emiatt Erzsébet nem tartotta meg az ígéretét, és nem volt hajlandó feleségül menni Ulászlóhoz. A nemesség egy része azonban úgy vélte, hogy a török veszély miatt Magyarországnak felnőtt királyra van szüksége, ezért továbbra is I. Ulászlót támogatta, és március 8-án meg is egyeztek vele. Ulászló április 21-én érkezett meg seregével Magyarországra. 1440. május 15-én Erzsébet fiát titokban királlyá koronázták V. László néven a Visegrádról titokban elvitt Szent koronával, majd az Ulászló-hívektől tartva elhagyták az országot. Később Erzsébet anyakirályné fiát III. Frigyes német-római császár, a fiú nagybátyja gondjaira bízta. 1440. július 17-én Ulászlót magyar királlyá koronázták egy alkalmi koronával, jogi értelemben érvénytelenül. Ennek ellenére ténylegesen ő lett a magyar király. 1443 második felében Hunyadi János megakadályozta, hogy a II. Tvrtko bosnyák király örököséül kijelölt Cillei Ulrik megszerezze a bosnyák koronát. 1444. november 10-én a várnai csatában eltűnt Ulászló király, és a vele harcoló Hunyadi János fogságba esett. 1446-ban az országgyűlés úgy döntött, hogy ha Ulászló május 31-ig nem kerül elő, V. Lászlót elismerik magyar királynak. III. Frigyes német-római császár azonban nem engedte szabadon a gyermek királyt. Átmeneti megoldásként június 5-én Hunyadi Jánost kormányzóvá választották. 1450-ben a korábban Ulászlót támogató Hunyadi is elismerte V. László trónigényét. 1452-ben a magyar, az alsó-ausztriai, továbbá a cseh és a morva rendek szövetséget kötöttek egymással III. Frigyes ellen. A Bécsújhelyre érkező Frigyesen az egyesült rendek 16 ezer fős hadserege ütött rajta, kikényszerítve V. László kiadását, aki ismét Cillei Ulrik gyámsága alá került. 1453-ban Hunyadi lemondott a kormányzói címről. 1456 augusztus 11-én – három héttel a dicsőséges nándorfehérvári diadal után – pestisben meghalt. Az 1456. októberi futaki országgyűlésen Cillei Ulrik lett Magyarország kormányzója. Az országgyűlésen Hunyadi László is megjelent, és megígérte, hogy a királyi birokhoz tartozó Nándorfehérvárt átadja. Az opera ideje 1456. november 8-án Cillei a gyámsága alatt álló, 16 éves V. László királlyal és egy 4000 fős sereggel Nándorfehérvárra ment. A királyt és kíséretét beengedték a Hunyadiak várába, de utána leengedték a kaput védő rácsot és felhúzták a hidat. Cillei és a király fegyveres kísérete a váron kívül maradt. Nem tisztázott, hogyan halt meg Cillei. Egyes vélemények szerint összeszólalkozott Hunyadi Lászlóval, aki megölte. Más vélemények szerint nem valószínű, hogy Cillei – lényegében a Hunyadiak fogságában – fegyverrel támadt volna Hunyadi Lászlóra. Később A hazafelé vonuló V. Lászlón november 23-án Temesváron rajta ütöttek Szilágyi Erzsébet (Hunyadi János özvegye) fegyveresei, és arra kényszerítették, hogy ünnepélyes esküvel adjon amnesztiát a Hunyadi fiúknak. 1457 elején V. László Budára rendelte Hunyadi Lászlót és Mátyást, és az ígéretét megszegve 1457. március 16-án a budai Szent György téren Lászlónak nyilvánosan fejét vétette. Mátyásnak egyelőre megkegyelmezett, és fogolyként magával vitte Bécsbe, majd onnan Prágába. Nem tudni, hogy mik voltak a további tervei vele, mert 1457. november 23-án, három napig tartó rosszullét után az esküvőjére készülő király váratlanul meghalt. Nem érte meg a 18. évét. A király halála után a kiszabadult Mátyást közfelkiáltással királlyá választották. Források Ének-Zene 7. Mozaik Education (Hozzáférés: 2016. aug. 23.) (kotta és szöveg) Pécsi Géza – Uzsayné Pécsi Rita: Énektár: A Kulcs a muzsikához c. tankönyv melléklete. Pécs: Kulcs a muzsikához Alapítvány. 1999. 231. o. Elter Tamás: Meghalt a cselszövő, és jött a rút viszály. Origó (2015. nov. 22.) (Hozzáférés: 2016. aug. 23.) (történelmi háttér) Felvételek Erkel Ferenc : HUNYADI LÁSZLÓ: Meghalt a cselszövő. Magyar Állami Operaház YouTube (2004) (Hozzáférés: 2016. aug. 23.) (videó) Erkel Ferenc : HUNYADI LÁSZLÓ: Meghalt a cselszövő. Palcsó Sándor (V. László), Ilosfalvy Róbert (Hunyadi László), vezényel Medveczky Ádám YouTube (1974) (Hozzáférés: 2016. aug. 23.) (videó) Erkel Ferenc : Hunyadi László: Kórusrészlet - „Meghalt a cselszövő”. Magyar Állami Operaház Énekkara, Szabó Miklós (V. László), vezényel Komor Vilmos YouTube (1966. okt. 19.) (Hozzáférés: 2016. aug. 23.) (audió) Erkel Ferenc : Hunyadi László: Meghalt a cselszövő. Rösler Endre , Udvardy Tibor Dalszöveg klub (Hozzáférés: 2016. aug. 23.) (videó) Piatra Șoimului Piatra Șoimului település Romániában, Moldvában, Neamț megyében. Leírása Környéke ősidők óta lakott. Területén a Cucuteni kultúra nyomait fedezték fel. Piatra Șoimului községközpont, 3 falu: Luminiș, Negulești, Poieni tartozik hozzá. A 2002 évi népszámláláskor 7953 román lakosa volt, ebből 7885 ortodox, 2 római katolikus és a többi egyéb vallású volt. A 2007-ben 8395 lakost számoltak össze itt. 293-as busz (Budapest) A budapesti 293-as jelzésű autóbusz (korábbi nevén Pestszentimre-busz) 2004 és 2009 között közlekedett, Pestszentimre, központ és Pestszentlőrinc, Szakorvosi rendelőintézet között. Története 2004. október 4-én indult a járat Pestszentimre-busz néven, amely Pestszentimre központjától a pestszentlőrinci rendelőintézetig közlekedett. 2008. augusztus 21-én a 293-as jelzést kapta. 2009. december 31-én a járat megszűnt. Képes Történelem A Képes Történelem 25 kötetes történelemkönyv-sorozat, melyet az 1960-as évek és az 1980-as évek között adott ki a Móra Ferenc Könyvkiadó. A sorozatot F. Kemény Márta szerkesztette. Minden 150-160 oldalas kötet a történelem egy-egy korszakáról nyújt átfogó képet, 200-250 fényképet és rajzot tartalmaz, melyeket rendszerint kivágható mellékletként is csatoltak a könyvhöz. A kötetek sikerüknek köszönhetően több kiadást is megéltek. ISSN-je: HU ISSN 0453-6541. A sorozat kötetei Az első kiadások egy része az ISBN bevezetése előtt történt. Magyar történelem: László Gyula : „Emlékezzünk régiekről…” (a Kárpát-medence egykori népeinek története és a honfoglalás; 1979 , ISBN 963-11-1044-3) Hegedüs Géza : Korona és kard (Magyarország a XI–XIII. században; 1970 ) Varga Domokos : Magyarország virágzása és romlása (Magyarország a XIV–XV. században; 1970 ) Lengyel Balázs : A török Magyarországon (Magyarország a XVI–XVII. században; 1971 ) R. Várkonyi Ágnes : Két pogány közt (a Rákóczi-szabadságharc története; 1968 ) Fekete Sándor : Haza és haladás (a reformküzdelmek kora; 1966 ) Márkus István : Forradalom és szabadságharc 1848–49 ( 1966 ) Csaba József–Varga Domokos: Vér és arany (az abszolutizmus és dualizmus kora; 1982 , ISBN 963-11-3021-5) Zalka Miklós : Mindenkihez! (a Magyar Tanácsköztársaság története; 1969 ) Fekete Gyula : Fortélyos félelem igazgat (Magyarország 1919–1945 között; 1970 ) Kende János – Sipos Péter –Blaskovits János–Filyó Mihály: …Míg megvalósul gyönyörű képességünk, a rend (a magyar munkásmozgalom története 1918–1978; 1978 , ISBN 963-11-1569-0) Egyetemes történelem: Varga Domokos: Ős Napkelet (Mezopotámia és Egyiptom, az ókori India és Kína; 1973 , ISBN 963-11-0451-6) Szabó Miklós : Hellasz fénykora (Görögország az i. e. V. században; 1972 ) Falus Róbert : A római birodalom ( 1981 , ISBN 963-11-2498-3) Varga Domokos– Vekerdi László : Európa születése (a feudalizmus kialakulása; 1977 , ISBN 963-11-0909-7) Makkai László : A reneszánsz világa ( 1974 , ISBN 963-11-0086-3 ) Erdődy János : Bocskorosok hadinépe (a nagy európai parasztháborúk; 1969 ) Erdődy János: Küzdelem a tengerekért (a nagy felfedezések kora; 1964 ) Márkus István: Európa élre tör (Európa fejlődése a XV–XVII. században; 1986 , ISBN 963-11-5064-x ) Fekete Sándor: A nagy francia forradalom ( 1972 ) R. Szabó Jenő: Polgárháború Észak-Amerikában ( 1976 , ISBN 963-11-0588-1 ) Randé Jenő : A gépek forradalma (az ipari forradalom története; 1968 ) Gondos Ernő: Az első világháború és előzményei 1870–1918 ( 1977 , ISBN 963-11-0737-x ) Földes Péter: A Nagy Október (a Nagy Októberi Szocialista Forradalom története; 1967 ) D. Major Klára: Lángoló világ (a második világháború története; 1967 ) Egy kötet nem valósult meg: D. Major Klára: Forradalmak százada (a XIX. század forradalmainak története) Új Képes Történelem A Helikon Kiadó az 1990-es években újraindította a sorozatot Új Képes Történelem címen. Ezek kiadása még ma is tart. Forrás a sorozat kötetei az e-Corvina adatbázis Evil or Divine – Live in New York City Az Evil or Divine – Live in New York City az amerikai Dio heavy metal zenekar harmadik koncertlemeze. A felvételek a zenekar 2002-es New York-i fellépésén készültek. Koncert DVD formájában is megjelent. Hicsoldt Pál Hicsoldt Pál (másként: Hiczold, Szamaróc, Trencsén megye, 1701. január 21. – Kassa, 1752. február 18.) bölcseleti doktor, Jézus-társasági áldozópap és tanár. Élete 1719. október 9-én lépett a rendbe Bécsben. 1728-ban a költészet tanára volt Nagyszombatban, ahol 1720-32-ben teológiát tanult; azután ismét a költészetet és etikát tanította ugyanott; 1738-40-ben bölcselettanár és egyszersmind hitszónok volt Kassán; azután szlovák hitszónok Pozsonyban; néhány évig hittérítő; rektor Ungvárt és végül a kassai konviktus kormányzója. Nevét Hitsoldnak is írják. Munkái Vetus Hungarorum in Magnam Dominam Pietas sub poetico schemate restituta... et a poetis Tyrnaviensibus oblata. Tyrnaviae. 1728. Orbis universi de intemerato Virginis ortu consensus. Tyrnaviae, 1730. Panegyricus D. Ivoni dictus. Tyrnaviae, 1730. Fragmenta ungaricae historiae ad a. Chr. 1663. Laureatis honoribus Dni. Lib. Bar. Mednyánszky... Promotore... Cassoviae, 1738. (Ezen munkát Korneli Jánosnak is tulajdonítják.) Triumphi Laureati D. Joannis Francisci Regis, Magni Galliarum Apostoli. Promotore... Cassoviae, 1738. (Elegia. Stöger után De Backer Schmitth Miklós jezsuitát tartja a munka szerzőjének.) Aristoteles redivivus Romano Catholicus. Ex operibus Melchioris Cornaei e Soc. Jesu excerptus. Cassoviae, 1739. Istent játszva Az Istent játszva egy 1997-es amerikai akcióthriller, amelyet Mark Haskell Smith írt és Andy Wilson rendezett. Leírás Eugene, aki sebész, szintetikus drogokkal serkenti magát. Egy műtét során az ő hibájából kifolyólag azonban meghal egy ember. A kórház az utcára küldi, ő pedig a drogokhoz menekül. Egy utcai lövöldözés során Eugene megmenti egy gengszter életét, így bekerül az alvilágba a nagymenő Raymond bandájába, s hol orvost játszik, hol besúgót, s ráadásul Raymond barátnőjével is szoros kapcsolatba kerül. Végül Raymond-ot elkapják, s Eugene-nak mentenie kell az életét... Szereplők David Duchovny - Dr. Eugene Sands Timothy Hutton - Raymond Blossom Angelina Jolie - Claire Michael Massee - Gage Peter Stormare - Vladimir Andrew Tiernan - Cyril Gary Dourdan - Yates Eric Da Re - Digiacomo John Hawkes - Flick Will Stewart - Perry Philip Moon - Casey Pavel Lychnikoff - Andrei Tracey Walter - Jim Sandra Kinder - Sue Bill Rosier - Jerry Keone Young - Mr. Ksi Zene Propellerheads - Spybreak! Álcincérfélék Az álcincérfélék (Oedemeridae) a rovarok (Insecta) osztályában a bogarak (Coleoptera) rendjébe, azon belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe tartozó család. Habitusuk kissé emlékeztet a cincérfélékre, innen ered magyar elnevezésük. Elterjedésük Hozzávetőlegesen 100 nembe sorolt 1500 fajjal minden állatföldrajzi régióban előfordulnak. Európában 122, Közép-Európában kb. 30 kimutatott fajuk van. Magyarországon 26 fajuk fordul elő. Megjelenésük, felépítésük Az álcincérek gyengén kitiniált, nyújtott testű, közepes méretű (5–20 mm) bogarak; testalkatuk emlékeztet a cincérfélékre (virágokon gyakran közösen is fordulnak elő velük). Fejük a szemek mögött nem szűkül el, az előtorba sokszor behúzott. Több esetben megfigyelhető, hogy fejük előrefelé csőrszerűen megnyúlt. Szemeik kidudorodóak, elülső felük túlnyomórészt kimetszett. Rágóik felülről jól láthatóak, mivel a felső ajkuk azokat nem takarja el teljesen. 11 ízű csápjuk hosszú, fonalas. Előtoruk általában szív, a szárnyfedőknél keskenyebb, sokszor vannak rajta gödröcskék vagy kiemelkedések. Párhuzamos szélű szárnyfedőik a potrohot végig befedik, felületén sokszor figyelhetők meg bordák. Lábaik vékonyak (a hímek combja sokszor megvastagszik). Lábfejképletük 5-5-4, az első lábfejízük feltűnően hosszú. Életmódjuk A kifejlett álcincérek nagy része pollenfogyasztó; ezeket főleg tavasszal lágyszárú növények (fészkesvirágzatúak, ernyősvirágzatúak), virágzó cserjék és fák (bodza, berkenye, kőris) virágzatán találhatjuk. A fajok másik része korhadó fákon, fakéreg alatt fordul elő. Lárváik korhadó faanyagban, fák kérge alatt fejlődnek. Rendszerezés Három alcsaládjukat különítik el: bizonytalan helyzetű nemek: Porto-Vecchio Porto-Vecchio település Franciaországban, Corse-du-Sud megyében. Lakosainak száma 11 826 fő (2015). Porto-Vecchio Bonifacio, Carbini, Lecci, Levie, Sotta és San-Gavino-di-Carbini községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Prudhomat Prudhomat település Franciaországban, Lot megyében. Lakosainak száma 723 fő (2015). Prudhomat Autoire, Bretenoux, Gintrac, Girac, Loubressac, Saint-Michel-Loubéjou és Tauriac községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Képes krónika A képes krónika (latinul: Chronicon Pictum) egy latin nyelven írt krónika, illetve az azt tartalmazó kódex, amely 1360 körül készült Nagy Lajos budai udvarában. Szerzője feltehetően Kálti Márk, a székesfehérvári királyi egyház akkori őrkanonoka. A szöveg elejétől a végig egy kéz írása, kalligrafikus könyvírás, minden valószínűség szerint magyar másoló munkája, Kálti Gesta Hunnorum et Hungarorum című kézirata nyomán készítették a scriptorok. Hóman Bálint történész szerint valamennyi fennmaradt magyar vonatkozású krónika ősforrása a Szent László korában készült, de elvesztett Gesta Ungarorum. Forrásai Regino krónikája , az Altaichi Évkönyvek, továbbá az Árpád-ház nemzetségi hagyományai és a Vérbulcsú nemzetség körüli somogy-zalai vidéken lokalizálható dél-dunántúli hagyományok voltak. Domanovszky Sándor szerint Anonymus művén, a magyar őstörténeti gesztán kívül nincs más magyar történeti ősforrás, de Kézai Simon Gesta Hunnorum et Hungarorum című krónikaszövegéről is sokat vitatkoztak a történészek. Sokan a székesfehérvári királyi bazilikából egy török által megmentett Tarih-i Üngürüszt tartják az ősgesztának, tehát elképzelhető, hogy Kálti azt is fölhasználta műve papírra vetése során. A Képes krónikát ma a budapesti Országos Széchényi Könyvtárban őrzik Clmae 404. jelzeten. A 15. században 1458–1490 között még Magyarországon volt, Mátyás király udvarában, ezután először Franciaországba, majd Brankovics György szerb despota udvarába került. A 16. századtól a bécsi Udvari (majd Osztrák Nemzeti) Könyvtár állományába tartozott, ezért korábban bécsi Képes krónikának (Chronicon pictum Vindobonense) nevezték. A trianoni békeszerződés és az azt követően 1932-ben megkötött velencei kultúregyezmény eredményeként, 1934-ben került vissza Magyarországra. A velencei kultúregyezmény és a monarchia felbomlása következtében egyéb magyar kulturális kincsek is visszatérhettek Bécsből Magyarországra, így például ciméliák (Anonymus műve, Gesta Hungarorum...) mellett, 16 hiteles corvina is az Országos Széchényi Könyvtárba került. A középkori történelem, művészet- és kultúrtörténet páratlan értékű forrása. Törzsanyaga 75 (kis)fólió pergamen (kb. 300×210 mm), amelyek elé egy, mögé harmincegy papírlapot kötöttek. Kötése 16. századi papírtáblás fehér bőr, vaknyomásos díszítéssel. Az első pergamenlap üres, a második a címlap. A szöveg a 74. fólión megszakad. Beosztása kéthasábos, teljes szövegtükör esetén 33 soros. A Nekcsei-biblia és a Magyar Anjou-legendárium mellett legbecsesebb kézzel illusztrált művészettörténeti emlékünk a 14. századból. A Képes krónika családja Thuróczy János: A magyarok krónikája - „...Van ugyanis két krónikakötetünk, amely az õ (hunok–magyarok) eredetükrõl és történetükrõl ad felvilágosítást, s amelyet – mint feltehetõ – az egykor megboldogult Károly és Lajos magyar királyok idejében szereztek.” Képes krónika (1358) Teleki-kódex (1462) Csepreghy-kódex (1431) Béldi-kódex (15–16. század) Thuróczi-krónika (15. század vége) A Képes Krónika tulajdonosa a Széchenyi Könyvtár, a krónika engedély nélküli másolása miatt, jogalap nélküli gazdagodás címén, jó hírnevének megsértése miatti kártérítést követel. Közjogi értelemben a Kódex kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény 7. §-ának 4. pontja értelmében kulturális javaknak minősül. Ugyanezen törvény 46. §-a alapján a könyvtárakban muzeális dokumentumként őrzött kulturális javak védettnek minősülnek. Tartalma „Az Úr 1358. esztendejében, áldozócsütörtök nyolcadába eső kedden kezdtem ezt a krónikát a magyarok régi és legújabb cselekedeteiről, származásáról és…” (azaz 1358. május 15-én.) Ezekkel a szavakkal kezdődik a Képes krónika a Chronica Hungarorum, amely Nagy Lajos uralkodása alatt, 1360 körül készült, és Károly Róbert koráig követi a magyar történelem eseményeit. Kiemelten tárgyalja a lovagkirályok mintaképének tekintett Szent László király (Nagy Lajos király példaképe) életét és uralkodását. Díszítései 147 miniatúra díszíti: tíz nagyobb kép az írástükör, huszonkilenc a hasáb szélességében, négy kisebb a lap alján, kerek medalionformában, 99 iniciáléba foglalva és 5 iniciálé kép nélkül. Ezenkívül 82 lapon található lapszéldísz. A fejezetcímeket és a kezdősorokat rubrummal emelték ki. Illuminátora feltehetően Hertul fia, Miklós volt. Története Szövegét öt középkori kódex őrizte meg, ám egyik sem jutott el az 1350-es évekig. A Béldi-kódexben fennmaradt szöveg akkor szakad meg mondat közben, amikor Zách Felicián a királyi család ellen merényletet kísérelt meg ( 1330 tavasza). A Teleki- és a Csepreghy-kódexekben a havaselvei hadjárat ( 1330 ősze) leírásánál a sor és mondat közepén szintén megszakad a szöveg. A Thuróczi-kódexben közölt szöveg nagyon szűkszavúan eljut 1342 -ig, és I. Lajos koronázása után ér véget. Maga a Képes krónika nyilván reprezentációs céllal készült, de befejezetlen maradt. Nem csak a szöveg, de az illusztráció is: több, képnek kihagyott hely kifestetlen maradt. Némelyek feltételezték, hogy Nagy Lajos Katalin nevű lánya és Valois Károly francia trónörökös eljegyzésére szánták ajándéknak. Ennek ellentmond, hogy a címlapon nem látható a lengyel címer, pedig Lajos 1370-től lengyel király is volt, és Katalin is ebben az évben született. Ráadásul a Teleki-kódex bejegyzése szerint a krónikát 1462-ben másolták egy pompás kódexből, amelyet a francia király ajándékozott Brankovics György szerb despotának (egyben magyar mágnásnak). Vannak, akik valószínűsítik, hogy ez nem azonos az ismert Képes krónikával, hanem egy másik illusztrált példány volt, amely elveszett. A műnek a 15. század második felében mégis Magyarországon kellett lennie. Ezt bizonyítja Vitéz János (kb. 1408–1472) humanista tudós, bíboros, esztergomi érsek több, saját kezű bejegyzése. De ebből másolták 1479 után a Dubnici krónika első hét fejezetét is. További 15. és 16. századi jegyzetek is vannak benne magyar és latin nyelven, sőt három helyen török írással, magyar nyelven. A bécsi Udvari Könyvtár katalógusában a 17. század első harmadában szerepelt először. Szerzője Szerzője valószínűleg Kálti Márk, aki a Veszprém megyei Kált birtokáról kapta a nevét. Márk 1342-ben a budai Váralja plébánosa lett, 1352-ben a királyi levéltár őre, 1354-ben szerémi prépost, 1358-ban a székesfehérvári egyház őrkanonokja. Kálti Márk szerzősége mellett foglaltak állást: Toldy Ferenc, Jakubovich Emil, Kardos Tibor, Kristó Gyula és mások. Nem fogadták el a szerzőségét: Erdélyi László Gyula, Karsai Géza stb. Anjou királyainkat egy festő család három generációja szolgálta. A nagyapa, Hertul, talán Nápolyból behívott olasz mester volt, és Károly Róbertnek dolgozott. Az apa, Miklós, I. Lajos király szolgálatában állott. Ő 1373-ban már nem élt, fia, Miklós, pedig ekkor még kiskorú volt, viszont 1385-ben már ő sem élt. Számosan a család második nemzedékébe tartozó Miklósban látják a Képes krónika festőjét – ők felteszik, hogy a festést az 1360-as évek elején vagy esetleg az írással szorosan együtt, azaz az 1350-es évek végén kezdte el. A Képes krónika utóélete A Képes krónika kódexének további történetében is sok a bizonytalanság. Mutatnak nyomok arra, hogy a kódex 1419-ben is Magyarországon volt. A nagy értékű kódex Franciaországba került, ahonnan VII. Károly francia király (1422–1461) adományaként jutott a „despota”, azaz Brankovics György szerb fejedelem (1427–1456) tulajdonába. Abból a körülményből, hogy magyar vonatkozású török glosszák olvashatók benne, a kutatók arra következtettek, hogy a 15. század vége és a 17. század eleje között a kódex egy törökül igen jól tudó magyar ember tulajdonában volt. Utóbb Bécsbe került; mindenesetre Sebastian Tengnagel az udvari könyvtár kéziratairól 1608–1636 között összeállított katalógusában már említi azt. Hosszú évszázadokig Bécsben őrizték, innen ered az elvétve még ma is használatos (régebben általánosabban elterjedt) Bécsi Képes krónika elnevezés. Nemzeti kultúránk és történelmünk e felbecsülhetetlenül becses emléke az 1932. évi velencei egyezmény keretében került vissza Magyarországra. 1964-ben napvilágot látott remekbe szabott hasonmás kiadása, és ezzel széles körben megnyílt a kutatás lehetősége. Kutatni való még temérdek van: számos a fehér folt a krónika szövegtörténetén és a kódex históriáján. Ezek eltüntetése a jövendő történész, irodalomtörténész, művészettörténész, könyvtörténész stb. kutatóinak feladata. Jegyzetek A királyportrék titka Wehli Tünde a Képes Krónikáról, konyv7.hu Hóman Bálint Kézai Simon hún-krónikája, mek.niif.hu Domanovszky Sándor: Kézai Simon mester krónikája, archive.org Lengyel János: Krónikaszerkesztések I. Károly Róbert és Nagy Lajos korában A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményei A Képes Krónika latin eredetijének magyar fordítása. Bp.: Helikon, 1987, 1. jegyzet (55. o.) Titokzatos szerző alkotta a Képes Krónikát. Budapest: mult-kor.hu (2008) Források A 14. századi krónikakompozíció , hirmagazin.sulinet.hu A Képes Krónika képanyaga a Chronicon Pictum Vindobonense - Kepes Kronika - ante 1360 honlapon. Chronicon Pictum EDIDIT HELICON HUNGARICUS BUDAPESTINI. MCMLXIV Veszprémy László , Wehli Tünde: A Képes Krónika könyve, OSZK–Kossuth Kiadó, Budapest, 2009., ISBN 978 963 096 041 0 Képes Krónika 1-2. köt. (Hasonmás kiadás), Helikon – 1987 Csapodiné Gárdonyi Klára: Újabb adalékok a Képes Krónika történetéhez Képes Krónika . Fordító Bellus Ibolya. Kísérőtanulmányok: Dercsényi Dezső: A Képes Krónika és kora. Kristó Gyula: A Képes Krónika szerzője és szövege. —: A Képes Krónika miniatúrái. Jegyz. Kristó Gyula.. Európa, Budapest, 1986 Magyar nyelvű kiadások (nem teljes felsorolás) szerk.: Tarján Tamás: Képes Krónika - A magyarok régi és legújabb tetteiről, eredetükről és növekedésükről, diadalaikról és bátorságukról, (ford.:) Geréb László, Magyar Hírlap és Maecenas (1993). ISBN 963-8164-07-7 , Magyar Elektronikus Könyvtár Képes Krónika (Szerkesztette Dr. Bittsánszky Géza, Szabó Károly 1867-es fordítása felhasználásával) , web.archive.org Képes Krónika – A Magyarok régi és legújabb tetteiről, eredetükről és növekedésükről, diadalaikról és bátorságukról (ford.: Geréb László ), Magyar Helikon , Budapest, 1971 További információk Berkovits Ilona: A Képes krónika és Szent Iistván királyt ábrázoló miniatúrái , epa.oszk.hu Jakubovich Emil: Nagy Lajos király oxfordi kódexe, a Bécsi Képes Krónika kora és illuminátora , epa.oszk.hu (latin) A teljes Képes krónika pdf formátumban itt érhető el. , web.archive.org (latin) Podhradczky József. Chronicon Budense [1365] (1838) – olvashatóbb latin szöveg, latin jegyzetekkel Imre herceg temetése és Vazul megvakíttatása a Képes krónikában Titokzatos szerző alkotta a Képes Krónikát , mult-kor.hu A Képes krónika titka , nja.hu Chronicon Pictum Vindobonense - Kepes Kronika - ante 1360 , scribd.com Egyéb krónikák Kézai Simon Magyar Krónika ( Gesta Hungarorum vagy Gesta Hunnorum et Hungarorum ) Fordította Szabó Károly (mek.oszk.hu) ANONYMUS ( Gesta Hungarorum) Fordította: Pais Dezső (mek.oszk.hu) Thuróczi János Chronica Hungarorum kép formában Gare de Saint-Astier Gare de Saint-Astier vasútállomás Franciaországban, Saint-Astier településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Coutras-Tulle-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Mussidan Gare de Périgueux Gare de Razac A hálózat csapdájában A hálózat csapdájában (eredeti cím: The Net) 1995-ben bemutatott thriller. A filmet Irwin Winkler rendezte, a főszerepekben Sandra Bullock, Jeremy Northam és Dennis Miller láthatók. Cselekménye Angela Bennettnek szó szerint senkije sincs. Apja már gyerekkorában elhagyta, anyja Alzheimer-kórban szenved, így meg sem ismeri őt; még munkatársaival sem találkozott soha, mert telefonon keresztül kommunikál főnökével és kollégáival. Egy egy nappal Angela mexikói nyaralása előtt – Dale, a lány egyik munkatársa egy flopit küld neki, és találkozót beszél meg a lánnyal másnap reggelre, mert telefonban nem hajlandó beszélni a furcsa dologról, amire rájött. Angela hosszú unszolás után hajlandó találkozni a férfival, azonban Dale magánrepülőgépe egy kéménynek ütközik és felrobban. Mexikóban egy férfi, Jack Devlin elcsábítja, majd a hajóján megpróbálja meggyilkolni egy hangtompítós pisztollyal, amiből azonban Angela kivette a tárat. Angela leüti a férfit és egy gumicsónakon megszökik. A papírjait a férfi ellopta, így ideiglenes vízummal utazhat csak vissza az Amerikai Egyesült Államokba. A vízum, amin az ő címe és arca látható, Ruth Marx névre van kiállítva, mert a számítógépes rendszerben ez a név szerepel. Angelának nincs más választása, aláírja a lapot, majd hazautazik. Csakhogy a házán az Eladó feliratot találja és a kocsija sincs sehol. A férfi, aki árusítja a házat, azt állítja, hogy a ház sorsáról néhány nappal korábban egy Angela Bennett nevű nő rendelkezett. Papírok híján Angela néhány rendőrtől kér segítséget, akik utánanéznek Ruth Marxnak, akit köröz a rendőrség. Az adatok mellett Angela fotója található. A lány még csak most kezdi érteni, miféle csapdába került, de egyvalamit biztosan tud: Menekülnie kell… Szereplők Sandra Bullock – Angela Bennett / Ruth Marx Jeremy Northam – Jack Devlin Dennis Miller – Dr. Alan Champion Diane Baker – Mrs. Bennett, Angela anyja Wendy Gazelle – Ruth Marx, az ál-Angela Bennett Ken Howard – Michael Bergstrom Gerald Berns – Jeff Gregg Ray McKinnon – Dale Hessmann Jellemző mondatok a filmben – A jogosítványa. A hitelkártyája. A bankszámlája. A személyazonossága. TÖRÖLVE. – Nincs menekvés, ha a hálózat ellened fordul. Érdekességek A film alapján sorozat készült, de a főszereplőt nem Sandra Bullock játszotta, hanem Brooke Langton. A filmnek készült egy második része is, A hálózat csapdájában 2.0, amit a rendező, Irwin Winkler fia rendezett. Szakmai hibák a történetben Amikor Angela néhány programozóval társalog egy internetes csevegőszobában, a WHOIS paranccsal kérdezi le az adataikat, amik között az életkoruk is szerepel, így választja ki azt a személyt, akitől azután segítséget kér. A WHOIS parancs azonban nem személyek, hanem számítógépek azonosítására való. Az adatok között szerepel, hogy személy szerint ki regisztráltatta az adott gépet, de a regisztráló személy életkora semmiképpen nem. A hazai és a külföldi bemutatók időpontjai Magyarország : 1995 . november 9. Ausztrália : 1995 . szeptember 14. Németország : 1995 . szeptember 28. Argentína : 1995 . október 5. Egyesült Királyság : 1995 . október 6. Belgium : 1995 . október 18. Franciaország : 1995 . október 18. Ausztria parlamentje Ausztria parlamentje (németül: Österreichisches Parlament) a közép-európai ország kétkamarás törvényhozása. Az osztrák törvényhozás csúcsintézménye a parlament alsóháza, a Nemzeti Tanács (Nationalrat). A felsőház a Szövetségi Tanács (Bundesrat). Speciális esetekben a két ház együttes ülést tart, amelynek a neve Szövetségi Gyűlés (Bundesversammlung). A törvényhozás kamarái és a Szövetségi Gyűlés üléseiket a parlament bécsi, ringstraßei épületében tartják. A Nemzeti Tanács 183 tagú, akiket az általános választásokon választanak arányos képviseleti rendszerben. A törvénykezési ciklus ötéves. Előrehozott választást akkor tartanak, ha a Nemzeti Tanács idejekorán feloszlatja magát. A Nemzeti Tanács az "alsó" ház, de valójában hatalma alapján a domináns szerv a parlamentben. Ezért A "parlament" szó gyakran a "Nemzeti Tanácsot takarja Ausztriában. A Szövetségi Tanács tagjait közvetve választják a szavazók. A tagokat a közvetlenül választott tartományi tanácsok választják ki a kilenc osztrák tartományban. A tartományok nagyjából lakosságuk arányában kapnak képviseletet a Szövetségi Tanácsban. Minden országos népszámlálás után ellenőrzik, jól fedi-e a mandátumok elosztása a valós népességarányokat. Jelenleg a Szövetségi Tanács 61 tagú. A Szövetségi Tanács a legtöbb ügyben csak vétójoggal rendelkezik a Nemzeti Tanács döntéseivel szemben, de az utóbbi általában felülírhatja a vétót. A Szövetségi Tanács csak a tartományok jogait és a saját jogait érintő kérdésekben rendelkezik abszolút vétójoggal. A két kamara tagjaiból álló Szövetségi Gyűlés (Bundesversammlung) szerepe jórészt formális. Ritkán ül össze, például az államelnök beiktatására. Különleges helyzetekre azonban az alkotmány rendkívüli jogokkal ruházta fel a Szövetségi Gyűlést. Például kulcsszerepe van abban az esetben, ha elmozdítanák az elnököt. Mindkét ház és a Szövetségi Gyűlés is a bécsi, ringstraße i épületben gyűlésezik. Jelenlegi mandátumok Nemzeti Tanács Osztrák Néppárt (62) Ausztria Szociáldemokrata Pártja (52) Osztrák Szabadságpárt (51) NEOS (10) Peter Pilz listája (8) Egértanya Az Egértanya (eredeti címén: Mouse Hunt) egy 1997-ben készült amerikai vígjáték, Gore Verbinski rendező első filmje. Cselekmény Miután Lars (Lee Evans) és Ernie (Nathan Lane) cérnagyáros apja, Rudolf (William Hickey) elhalálozik, a két fiú felkeresi az apa korszerűtlen gyárát, ahol kiderül, hogy az örökséghez tartozik egy vidéki ház is. A Zeppco International cég ajánlatot tesz Larsnak a gyár megvásárlására, miután Rudolf többször elutasította őket, de a fiú sem fogadja el az ajánlatot, emlékezve apjának tett ígéretére. Amikor ez kiderül, Lars felesége, az önző és pénzéhes April (Vicki Lewis) kidobja a férfit. Közben Ernie vendéglőjébe betér McKrinkle polgármester (Cliff Emmich), de hamarosan szívrohamot kap, amikor az ételében egy csótányt talál. Az ügy következtében Ernie elveszíti a vendéglőjét és a házát. A két hajléktalanná vált testvér elhatározza, hogy megnézik az örökölt házat. A helyszínen megtalálják a ház tervrajzát, amiből az derül ki, hogy 1876-ban építette a híres Charles Lyle LaRue. Mivel az építésznek ez az utolsó műve, amit eddig csak hírből ismertek, "a hiányzó LaRue" néven emlegetik. Alexander Falko (Maury Chaykin), LaRue műveinek gyűjtője, ajánlatot tesz a házra, de Ernie meggyőzi testvérét, hogy többet is kaphatnak érte, ha rendbe hozzák, és árverésre bocsátják. A felújítás során a fivérek azzal szembesülnek, hogy a házban egy intelligens egér lakik. Ernie és Lars megpróbálnak megszabadulni az egértől. Egyre agresszívebb módszerekkel próbálják elpusztítani, de az egér mindannyiszor túljár az eszükön. Ernie megbeszél egy találkozót a Zeppco vezetőivel, de nem jut el a megbeszélésre, mivel balesetet szenved. Hazatérve, folytatódik a háború az egérrel. A harcok közben a ház súlyosan megrongálódik. Lars megtudja, hogy Ernie a háta mögött egyezkedni kezdett a Zeppcóval, és összeszólalkoznak. A vita hevében Lars hozzávág egy narancsot Ernie-hez, de ez elhajol, és a narancs véletlenül az egeret találja el. A fivérek megpróbálják kivégezni az eszméletét vesztett jószágot, de nem viszi rá a lelkük, hogy ártsanak a védtelen egérnek; inkább becsomagolják, és postára adják Kubába, Fidel Castro címére. Megszabadulva az egértől, a kt testvér befejezi a ház felújítását, és készülnek az árverésre. Az árverés során Lars megtalálja az egércsomagot, amely elégtelen címzés miatt visszaérkezett, és egy kirágott lyuk van rajta. Lars és Ernie ismét megpróbálja megölni az egeret. Végül egy csövet vezetnek a falba és megpróbálják vízzel kiönteni az egeret. A víz kitölti a falak közötti teret és elsodorja az árverés résztvevőit, amikor a kikiáltási ár már 25 millió dollárnál tart. A ház összedől, és a testvérek egyedüli vigasza az, hogy valószínűleg az egér is elpusztult. Lars és Ernie a cérnagyárban kénytelen tölteni az éjszakát. Az elpusztíthatatlan egér azonban ide is követi őket, beindítja a gyártósort, és egy darab sajtból sajtgombolyagot készít. A testvérek békét kötnek az egérrel, és az egér ötlete alapján beindítják a gyárat. A sajból készült cérna; az egér pedig tovább dolgozik a termékfejlesztésen. Érdekesség A film egyik jelenetében, Ernie egy afrikai herceget, úgy köszönt, hogy Hakuna Matata . Ez az Oroszlánkirály ban, ahol Nathan Lane, az Ernie-t alakító színész szolgáltatta Timon hangját. Aruba Aruba egy kb. 36 km hosszú és 11 km széles sziget a Karib-tenger déli részén, összterülete kb. 180 km². A Kis-Antillák ún. ABC-szigeteinek része, 29 km-re északra a venezuelai Falcón államhoz tartozó Paraguaná félszigettől. Hollandia alkotmányos része, mint autonóm terület. Lakossága 103 065 fő volt 2009-ben. A sziget éghajlata meglehetősen száraz, kevés helyen találni a karibi térségben megszokott buja trópusi növényzetet. Földrajz Ez a karib-tengeri korallsziget 36 km hosszú és 11 km széles (majdnem három és félszer nagyobb, mint a Szentendrei-sziget.) A sziget déli és nyugati részén lévő fehér homokos strandok, amelyek viszonylag jól védettek az óceáni áramlatoktól. Nagyrészt ezeket a strandokat látogatják a turisták. Az északi, és a keleti partok, amelyek nem rendelkeznek védelemmel, megrongálódtak és érintetlenek maradtak. A sziget sok dombos területet foglal magába, a legismertebb a Hooiberg (165 méter/541 láb), a legmagasabb a Jamanota-hegy (188 méter). Fővárosa Oranjestand (12 ° 19 '70 ° 1'W). Arubától keletre található Bonaire és Curacao. Ezek a szigetek a dél-amerikai kontinentális talapzaton fekszenek, így földrajzilag Dél-Amerikához tartoznak. A Natural Bridge (magyarul: Természetes Híd) egy természetes mészkőhíd a sziget északi partján, 2005-ben népszerű idegenforgalmi célpont volt. Települések A sziget, amelynek népessége csaknem 100 000 fő, nem rendelkezik nagyobb városokkal. A lakosság nagy része két nagy városban lakik: Oranjestand (főváros) (kb. 35000 fő) San Nicolaas (kb. 18000 fő) A szigeten további négy nagyobb település található: Noord (kb. 17000 fő) Santa Cruz (kb. 12000 fő) Paradera (kb. 12000 fő) Savaneta (kb. 11000 fő) Fauna Mivel Aruba elszigetelt, sok olyan állatfaj él itt amivel másol nem találkozhatunk a természetben ( ún. endemikus állatfajok): Cnemidophorus arubensis Crotalus durissus unicolor Athene cunicularia Eupsittula pertinax Flóra Aruba növényvilága eltér az átlagos szigetvilági növényzettől. Gyakoriak a kaktuszok, tüskés bokrok és az örökzöldek. A legismertebb növény az Aloe Vera, ez a pozsgásfaj szerepel Aruba címerén is. Éghajlat A Köppen éghajlati osztályozás szerint Aruba forró és félszáraz klímával (Köppen BHS) rendelkezik.Oranjestan átlagos havi hőmérséklete kis mértékben változik, 29,6° C-ról 29,2° C-ra mérséklődik a Passzátszél által. Az éves csapadékmennyiség 470 milliméter közül van, de ez nagyon változó, például az ún. El Niño évek alatt (1911/1912, 1930/1931, 1982/1983) amikor akár 150 milliméter eső is eshet, vagy az ennél erőteljesebb La Niña években (1933/1934, 1970/1971, 1988/1989), ilyenkor több mint 1000 milliméter eső is eshet. Története Aruba első lakói arawak indiánok voltak. Caquetiosnak nevezik őket, a karibok támadása elől menekültek a mai Venezuelából. A caquetios indiánok sokkal inkább Dél-Amerikához kötődnek, mint a karibi térséghez, mert Aruba távolsága a többi karibi szigethez kenuval nagyon nehézzé teszi az utat. Európaiak először akkor hallottak Arubáról, amikor Amerigo Vespucci és Alonso de Ojeda erre járt 1499 augusztusában. Vespucci négy levelet írt Lorenzo di Pierfrancesco de' Medicinek. Ezek egyikében leírja útjukat Venezuela partjai mentén. Ír egy szigetről, amely brazilfával van benőve és ettől tíz leagua távolságra van egy hely, ahol úgy épültek a házak, mint Velencében. Egy másik levélben leír egy kis szigetet, ahol nagy, magas emberek élnek, és az expedíció úgy gondolta, hogy itt nem érdemes letelepedni. Aruba 1508 és 1636 között spanyol gyarmat volt. Az első pap egy arubai indián főnök, másként kacika volt. Simasnak hívták és ajándékba adtak neki egy fakeresztet. 1508-ban Alonso de Ojedát nevezték ki Aruba, vagy "Nueva Andalucia" első kormányzójának. Spanyolország másik kormányzót is kinevezett, Juan Martinez de Ampuest. Az 1525 novemberében kibocsátott "cédula real", királyi rendelet felhatalmazta Ampuést, hogy újra betelepítse a néptelenné vált Aruba, Curaçao és Bonaire szigeteket. A spanyol uralom alatti bennszülöttek valamivel több jogot élveztek, mint egy átlagos észak-európai farmer akkoriban. 1528-ban Ampuest felváltotta a Welser kereskedőház megbízottja. Aruba holland igazgatás alatt volt 1636-tól, kezdetben Peter Stuyvesant igazgatta. Előtte Stuyvesant különleges megbízatással tartózkodott Arubán 1642 novemberében és decemberében. A Holland Nyugat-Indiai Társaság (West India Company) igazgatása alatt állt „Új-Hollandia és Curaçao” 1648-tól 1664-ig. A Társaság a holland kormány által 1629-ben kibocsátott szabadalom alapján működött, amit Arubára is alkalmaztak. A hollandok egy írt neveztek ki Aruba parancsnokának (Commandeur) 1667-ben. A britek 1799 és 1802, valamint 1805 és 1816 között tartották megszállva. 1806 augusztusában néhány hétig itt tartózkodott Francisco de Miranda tábornok 200 szabadságharcosból álló csoportjával, azután elindult Venezuela felszabadítására a spanyol uralom alól. 1933-ban küldte Aruba az első feliratot a holland királynőnek a külön státusz és autonómia ügyében. A II. világháborúban az itteni olajfinomító volt a legnagyobb a régióban és fontos szerepe volt a szövetségesek ellátásában. Aruba brit védnökség alatt állt 1940-től 1942-ig és az Egyesült Államokéban 1942-től 1945-ig. 1942. február 16-án az olajfinomítót megtámadta az U–156 jelű német tengeralattjáró Werner Hartenstein parancsnoksága alatt. Az akció sikertelen volt. (Az U–156-ot később felfedezte és elsüllyesztette egy amerikai repülőgép, miközben a legénység napozott. A támadást csak egy ember élte túl.) 1944 márciusában Eleanor Roosevelt tett rövid látogatást az itt állomásozó amerikai csapatoknál. Aruba 1986-ig a Holland Antillák része volt, ekkor vált önálló autonóm tagjává a Holland Királyságnak. 1990-ig tervezték a teljes önállóvá válást, de végül lemondtak erről a státuszváltásról. Népesség Lakossága főleg meszticekből áll (fehér-karibi indián 80%), és 20% karibi indián. Vallási megoszlás: római katolikus 82%, protestáns 8%, hindu, muzulmán, konfuciánus, zsidó. Beszélt nyelvek: holland (hivatalos), papiamento (spanyol, portugál, holland és angol pidzsin nyelv), angol (széles körben ismert) és spanyol. Gazdaság 1924 óta a Venezuelából behozott kőolaj finomításából és exportálásán alapult a gazdaság. Manapság már az idegenforgalom és az off-shore tevékenység a meghatározó. Ezen kívül jelentős az aranybányászat, a foszfátbányászat (Aruba Phosphaat Maatschappi), az aloeexport. Külkereskedelmének több mint 60%-át az Egyesült Államokkal bonyolítja le. Közlekedés Közutak hossza: 800 km Repülőterek száma: 1 Kikötők száma: 3 Politika A miniszterelnökök listája: Kultúra Rajtaütés (Knock Off) arubai-hongkongi-amerikai akciófilm, 91 perc, 1998 szereplő(k): Jean-Claude Van Damme Kísérlet (Control) amerikai-arubai akcióthriller, 90 perc, 2004 rendező: Tim Hunter szereplők: Ray Liotta (Lee Ray) Michelle Rodriguez (Teresa) Willem Dafoe (Copeland) Sport Bővebben: Aruba az olimpiai játékokon Bővebben: Arubai labdarúgó-válogatott Jegyzetek Világbank-adatbázis 2010-es népszámlálási adat Forrás Midi Világatlasz , Nyír-Karta és Topográf Kiadó, 2003, ISBN 963-9516-63-5 Romilly-sur-Aigre Romilly-sur-Aigre település Franciaországban, Eure-et-Loir megyében. Lakosainak száma 465 fő (2015). Romilly-sur-Aigre Brévainville és Saint-Jean-Froidmentel községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Riksa Közlekedési Vállalat 2008-ban Magyarországon a Riksa Közlekedési Vállalat engedélyeztetette és forgalomba helyezte RKV-001-es jelzésű környezettudatos háromkerekűjét. Az RKV alapítója még abban az évben 12 darabos riksaflottával kezdte el az akkor még újdonságnak számító szolgáltatásait. 2009 áprilisától a vállalat riksái Riksataxi néven futottak tovább Budapest utcáin. 2009-ben saját készítésű riksák tervezésével és gyártásával bízta meg a Karsai Holding Zrt.-t, hogy olcsóbb és a pesti utcák járdáit jobban tűrő járműveket hozzon létre. Pasquale Buba Pasquale A. Buba (1946. április 16. – 2018. szeptember 12.) amerikai filmvágó. Filmjei The Winners (1975, tv-dokumentumfilm-sorozat, egy epizód) Mister Rogers' Neighborhood (1975, tv-sorozat, hét epizód) Effects (1980) Motorlovagok (Knightriders) (1981) Creepshow - A rémmesék könyve (Creepshow)] (1982, The Lonesome Death of Jordy Verrill rész) A holtak napja (Day of the Dead) (1985) Majomszeretet: Egy félelmetes kutatás (Monkey Shines) (1988) A mostohaapa 2. (Stepfather II) (1989) Két gonosz szem (Due occhi diabolici) (1990, Il gatto nero rész) Mesék a kriptából (Tales from the Crypt) (1990, tv-sorozat, három epizód) A halálos árnyék (The Dark Half) (1993) Árral szemben (Striking Distance) (1993) Szemtől szemben (Heat) (1995) Richard nyomában (Looking for Richard) (1996, dokumentumfilm) A halál ára (The Brave) (1997) Simpatico (1999) Veszélyes körök (The In Crowd) (2000) Kínai kávé (Chinese Coffee) (2000) Szemtanú (I Witness) (2003) Bobby Jones: Egy legenda születése (Bobby Jones: Stroke of Genius) (2004) Babbleonia (2005, dokumentumfilm) Wilde Salomé (2011, dokumentumfilm) Salomé (2013) New York-i Filharmonikusok A New York-i Filharmonikusok, hivatalos nevén Philharmonic-Symphony Society of New York, Inc. rövid neve NYPO, a világ élvonalába tartozó szimfonikus zenekar. Az 1842-ben alapított New York-i Filharmonikusok egyike az USA legrégebbi zenei intézményeinek, a 19. század végétől már a világ zenei életének jelentős részese, Antonín Dvořák IX. Újvilág szimfóniájának ősbemutatóját a zenekar játszotta, több mint százötven éves fennállásuk alatt a legnagyobb művészekkel léptek fel. A standard koncert repertoár mellett a zenekar fennállásától támogatta kortárs kompozíciók bemutatását, köztük Csajkovszkij g-moll zongoraversenye 1881-ben, Sergey Rachmaninov d-moll zongoraversenye 1909-ben, Gershwin F-dúr zongoraversenye 1925-ben, és Stravinsky három tételes szimfóniája, a Symphony in Three Movements 1946-ban. A New York-i Filharmonikusok otthona a 19. század végétől a Carnegie Hall volt, jelenleg 1962 óta Manhattanben, a Lincoln Centerben levő David Geffen Hall. Története A New York-i Filharmonikusok 1842-ben Philharmonic Society of New York néven alakult zenei társaság volt, a New Yorkban alkalmanként fellépő együttes évente alig több mint tíz koncertet adott. Az önálló társaságként működő zenekar maga döntött a koncertek műsora, a karmesterek személye felett, az évad végén a bevételről is. New Yorkban a 19. század második felében formálódó újabb zenekarok néha a New York-i Filharmonikusok riválisai is lettek. A zenekar működése is folyamatosan átalakult, 1909-től már egy felügyelő testület váltotta fel az addigi közös vezetést, a New York prominens személyeiből álló Guarantors Committee. A 20. század elejére New York első számú zenekaraként már évi több mint ötven koncertet adtak, majd a zenekar két másik szimfonikus zenekarral való egyesülése után - 1921-ben a New York's National Symphony Orchestraval majd 1928-ban a New York Symphony Societyval - valamint az 1930-as Arturo Toscanini által vezetett európai turnéjuk óta a világ élvonalába tartozó együttesének számít. Alapítás A New York-i Filharmonikusokat 1842-ben Ureli Corelli Hill amerikai hegedűs-karmester és William Vincent Wallace ír zeneszerző alapította. Alapításkori neve Philharmonic Society of New York lett, az amerikai kontinens harmadik zenei intézményének célja a hangszeres zene megsegítése volt. Bemutatkozó koncertjüket 1842. december 7-én, a Broadway elején lévő Apollo Hallban adták, a programon Beethoven V. szimfóniájával Ureli Corelli Hill vezénylete mellett. A vegyes összeállítású program további műveit két másik karmester vezényelte, a háromórás koncerten a szimfonikus zeneműveken kívül kamaradarabokat és operarészleteket is előadtak. Az önálló társaságként működő zenekar tagjai többségi szavazással döntöttek a koncertek műsora és a karmesterek személye felett, az évad végén a bevételről is. A zenekar az 1860-as évektől koncertjeinek többségét az Academy of Music koncerttermében, később az 1883-ban megnyílt a Metropolitan Operában adta. Beethoven IX. szimfónia, 1846 Alig négyéves fennállásuk után a zenekar egy alapítványi koncertet szervezett 1846-ban, melynek célja új koncerttermük létrahozása volt. A koncert legnagyobb eseménye Beethoven: IX. szimfóniájának amerikai premierje volt, melyen négyszáz zenekari zenész és kórustag vett részt George Loder vezényletével. Az angolra fordított kórusrészt a világon először adták elő angolul. Ugyanakkor a magas, 200 $-os helyárak mellett a várt nagyszámú közönség elmaradt, így az új koncertterem váratott magára. A Filharmonikusok első hét évében a karmesterek egymást váltva léptek fel az együttessel, ez viszont 1849-ben megváltozott, ebben az évben már egyedüli karmesterként Theodore Eisfeld vezényelt az évadban. 1865-ben szintén Theodore Eisfeld vezénylete mellett az abban az évben lelőtt Abraham Lincoln elnök emlékére adott a zenekar koncertet, a koncert különössége volt, hogy Beethoven IX. szimfóniájából az „Örömódát” kihagyták, mivel nem tartották a gyászhoz illőnek. Versengés A zenekar 1876/77-es évadjában a Filharmonikusok vezető karmestere, Leopold Damrosch, aki korábban Liszt mellett Weimarban koncertmester is volt, elveszítvén a támogatottságot elhagyta az együttest és 1878-ban egy új zenekart alapított Symphony Society of New York néven. Az új zenekar a Filharmonikusok riválisa lett. Leopold Damrosch 1885-ben bekövetkezett halála után pedig az alig 23 éves fia, Walter Damrosch vette át a Filharmonikusokkal versengő zenekar vezetését. A versengés a két együttes között tovább folytatódott, Walter Damrosch sikeresen meggyőzte Andrew Carnegie-t New York zenei élete számára egy új koncertterem szükségességéről, melyet Carnegie végül kifejezetten az új zenekar, a Symphony Society of New York számára építtetett. A két együttes között hosszú ideig tartó versengés több mint negyven évig folytatódott, és csak 1928-ban zárult le, amikor a két zenekar egyesült. Carnegie Hall Andrew Carnegie támogatása mellett felépült új koncertterem ünnepélyes megnyitóján vendégkarmesterként Csajkovszkij is vezényelte a New York-i Filharmonikusok riválisaként megszületett új zenekart, a New York Symphony Society zenekarát. Az új koncertterem, első nevén a Music Hall nyitó koncertje 1891. május 5-én volt, s csak később kapta Andrew Carnegie tiszteletére a Carnegie Hall nevet, a kiváló akusztikájú terem a New York-i Filharmonikusok állandó fellépésinek is színhelye lett, majd egészen 1962-ig a New York-i Filharmonikusok otthona maradt. 1891-től a magyar-amerikai karmester, Anton Seidl, azaz Seidl Antal - korábban Wagner asszisztense - irányítása alatt a zenekar anyagi helyzete és zenei jelentősége fellendült. A zenekar az ő vezetése alatt lépett fel először 1892-ben a Carnegie Hallban. A New York-i Filharmonikusok felkérésére komponálta Antonín Dvořák a IX. szimfóniáját, az Újvilág szimfónia ősbemutatója 1893. december 16-án volt a Carnegie Hallban, a koncerten a New York-i Filharmonikusokat Anton Seidl vezényelte. A zenekar népszerű karmestere, Anton Seidl 47 éves korában, 1898-ban bekövetkezett váratlan halála után a Metropolitan Operában tartott búcsúztatóján tizenkétezer ember vett részt, a 39. utca és a Broadway találkozásánál álló Metropolitan Opera akkori épülete körül az utcákat a búcsúztatók tömege lepte el. 20. század Az elkövetkező időszakban 1903 és 1906 között a New York-i Filharmonikusok vezető karmester nélkül működött. Európa élvonalába tartozó karmesterei vendégkarmesterként léptek fel a zenekarral, mint Victor Herbert, Édouard Colonne, Willem Mengelberg, Fritz Steinbach, Richard Strauss, Felix Weingartner és Henry Wood. 1909-ben átalakult a zenekar működése, az addigi zenekari tagok által irányított vezetést egy felügyelő testület váltotta fel, a Guarantors Committee, melynek elnöke Mary Seney Sheldon lett, immár az ő megbízásukra került Gustav Mahler a zenekar élére. Mahler életének ez az időszaka nem kapcsolódott operai tevékenységhez, így zeneszerzőként és karmesterként is a szimfonikus zenekari feladatokra tudott koncentrálni. Az 1909/10-es évadban Mahler 46 koncerten vezényelte a zenekart, magas igényei szerinti próbái mellett ugyanakkor a színvonalas programja financiális veszteséget is jelentett részben a társaságnak, Mahler I. szimfóniájának amerikai bemutatóját a szerző vezénylete mellett tartották 1909. december 16-án. Ebben az időszakban a 20. századi zenekarrá formálódott New York-i Filharmonikusok évi koncertjeinek száma 18-ról 54-re emelkedett, a zenekari tagok fizetése biztosított volt, valamint koncerteket adtak New Yorkon kívül New Englandben is. Mahler 1911-ben bekövetkezett váratlan halála után Josef Stránský lett az új művészeti vezető, az ő vezénylete mellett készítették első lemezfelvételüket 1917-ben. 1921-ben a New York-i Filharmonikusok és egy másik New York-i szimfonikus zenekar, a New York's National Symphony Orchestra egyesüléseként átformálódott zenekart uraló Willem Mengelberg mellett vendégkarmesterként helyt kapott Bruno Walter, Wilhelm Furtwängler, Igor Stravinsky és Arturo Toscanini is. A maestro, 1930 1928-ban a zenekar történetében egy újabb jelentős egyesülés történt, ezúttal is egy másik kiváló New York-i zenekarral, a korábban a Carnegie Hall megnyitásakor Csajkovszkij vezénylete alatt fellépő New York Symphony Society-val. A két zenekar összeolvadása Toscanini irányítása mellett történt, aki az előző években többször volt a Filharmonikusok vendégkarmestere. Az amerikai zenekritikus, Winthrop Sargeant szerint ez inkább egy műtétre emlékeztetett, amely során a Filharmonikusok húsz zenekari tagját elküldték, helyüket a New York Symphony Society megmaradt zenészei váltották fel. Ugyanakkor a két zenekar vezetése optimistán látta az egyesült szimfonikus zenekar jövőjét, melyet nem csak az ország, hanem a világ egyik legjelentősebb zenekarává kívánták tenni. 1930-ban a zenekar egyedüli vezető karmestere Arturo Toscanini lett, akinek vezényletével európai turnén vettek részt. Az európai koncertkörútjukon 1930. május 21-én a Városi Színházban – a mai Erkel Színház – Toscanini vezényletével Budapesten is felléptek, ez volt első magyarországi fellépésük. Még ugyanabban az évben, 1930-ban kezdte el a CBS a Carnegie Hallban adott vasárnap délutáni koncertjeik rádió közvetítését, a közvetítéseket 38 éven át megszakítások nélkül megtartották. Toscanini 1936-ig maradt az együttes élén, de vendégkarmesterként 1945-ig fellépett a New York-i Filharmonikusokkal. A világszintű zenekar a legkiválóbb karmestereket, szólistákat tudta megnyerni, mint Bruno Walter, Arthur Rubinstein, Sir Thomas Beecham, Leopold Stokowski és Dimitri Mitropulosz. David Geffen Hall Leonard Bernstein, akit a zenekar híres, 1943-as próba nélküli beugrásakor ismert meg, 1958 és 1969 között a zenekar vezetője lett. Bernstein vezetése alatt indultak el 1958-ban a New York-i Filharmonikusok és a CBS együttműködésében a televíziós közvetítések is, az élő koncertközvetítések és ismeretterjesztő programok a televíziózás történetét is átalakították. A zenekar történetében az egyik legjelentősebb változás ugyancsak Bernstein vezetése során történt, a zenekar új koncertterme, az 1962-ben átadott Avery Fisher Hall lett, New York zenei életének új korszakát is jelentő nyitó koncert karmestere Leonard Bernstein volt. Az 1962-től kiépült Lincoln Centerben többek között a Metropolitan Opera is és a New York-i Filharmonikusok is új épületet kapott, a zenekar koncertterme, az Avery Fisher Hall neve 2015 óta a David Geffen Hall lett. 21. század 2001-től Lorin Maazel lett a zenekar új zenei igazgatója, aki 1942-ben 12 évesen karmester-csodagyerekként lépett fel először a New York-i Filharmonikusokkal. A zenekar 2008-ban észak-koreai turnén vett részt Lorin Maazel vezetésével, a koncertek az Egyesült Államok és Észak-Korea kapcsolatának javítását célozták. Zenei tevékenysége mellett 2003-ban felmerült a David Geffen Hall, a zenekar koncerttermének felújítása a Lincoln Center felújítása keretén belül, a felújítás időszaka alatt az együttes otthona újból a Carnegie Hall lett volna. A felújítást elhalasztották, Lorin Maazel 2008-ig töltötte be a zenekar vezetői posztját. 2007-től Alan Gilbert lett a zenekar új zenei igazgatója, majd 2017-től Jaap van Zweden. A zenekar bejelentése szerint David Geffen Hall felújítása alatt elhagyják a koncerttermet, két évig New York más koncerttermeiben lépnek majd fel. Felvételeik Az 1920-as évek elejétől kezdtek lemezfelvételeket készíteni. Willem Mengelberg és Arturo Toscanini irányítása alatt a New York-i Filharmonikusok két lemeztársaság, a Victor Talking Machine Company és a Brunswick Records számára készített lemezeket. A Victor Talking Machine Company akusztikai lemezfelvételeit stúdió körülmények között rögzítette Mengelberggel, majd az elektronikus lemezfelvétel kifejlesztésétől már a Carnegie Hallban. Szinte az összes korai elektronikus lemezfelvételt pusztán egy, a karmester felett elhelyezett mikrofon segítségével rögzítették, magát a felvételi szisztémát a Victor Talking Machine Company „Orthophonic”-nak nevezte el. A Brunswick Records saját, szabadalmaztatott elektronikus eljárásával rögzítette Toscanini lemezfelvételeit, a felvételek 1926-ban kezdődtek a Carnegie Hall próbatermében. 1936-ban a Victor Talking Machine Company - melynek tulajdonosa ekkor immár az RCA volt – már többmikrofonos felvételi technikát kísérletezett ki a zenekari hangzás tökéletesítésére. 1971 és 1977 között Pierre Boulez a Columbia lemeztársasággal közösen készített quadrofon felvételsorozatán többek között Maurice Ravel művei hallhatók. Nem klasszikus tevékenység A New York-i Filharmonikusok vonósai hallhatók John Lennon 1971-ben megjelent Imagine albumán. Zenekar vezetői A zenekar fennállása során többféle formációban működött, vezetői eltérő címet kaptak, vezető karmesterként, zenei tanácsadóként vagy zenei igazgatóként álltak a zenekar élén. Archívuma New York-i Filharmonikusok archívuma képi- és nyomtatott anyaga a zenekar történetét 1842-es alakulásától kezdve dokumentálja. A Lincoln Centerben lévő gyűjtemény anyagát jelenleg alapítványi támogatással, a Leon Levy Foundation alapítvány segítségével digitalizálják. Hidas-bérc A Hidas-bérc Magyarország második legmagasabb hegycsúcsa, a Mátrában található, tengerszint feletti magassága az egyes forrásokban más és más: 971, 972, 972,8 vagy kb. 980 m. Mátraházától keletre, Kékestetőtől dél-délkeleti irányba tartó piros jelzésű turistaút közvetlenül a csúcs mellett halad el. A Hidas-bérc nyugati nyúlványának végén előbukkanó sziklacsoport a Pezső-kő, ami geomorfológiai szempontból krioplanációs sziklatorony, tengerszint feletti magassága 952,8 m. 2017 nyarán a Pezső-kő tetején még látszott egy korábbi építmény alapja és az egykori építménybe vezető lépcső maradványa; illetve a Pezső-kőtől a Hidas-bérc irányában kikövezett út, egy másik lépcsősor és a lépcsősor melletti sziklán egy egykori jelzés nyoma is megfigyelhető volt. Korábban a Pezső-kő környékén sífutóversenyeket rendeztek. A Pezső-kő több alkalommal említésre kerül Vekerdy Tamás: Klári emlékei című irodalmi alkotásában is. A Pezső-kőtől mintegy 200 méterre északnyugatra található a Pezső-kút nevű forrás. A Hidas-bérc nyugati oldalánál meredekebb a keleti, itteni három nyúlványa a Hosszú-Vágó-bérc, az Éles-bérc és a Kecske-bérc. Keleti oldalában ered az Ólom-kút nevű forrás, illetve itt kezdődik az először kelet-délkeleti, majd délkeleti irányú Kerékgyártó-völgy, amely végül a markazi Vár-völgybe fut. A Hidas-bérc északi oldala, a Kékes-lapos lankásan kapcsolódik a Kékeshez, a Peres-vágás nevű déli oldala pedig délkeleten a Négyeshatár nyereg felé, délnyugaton a Vályus-kút melletti vadászkunyhó felé lejt. Kőzettanilag a Hidas-bérc felső része – a Kékeshez hasonlóan – főként piroxénandezit anyagú lávakőzetekből és lávabreccsákból épül fel, alsóbb részén azonban már agglomerátum, tufa és tufit is előfordul a lávakőzetek mellett. Ezek a kőzetek a miocén korban lezajlott vulkáni tevékenység eredményeként képződtek. Élővilága Földrajzilag a Magas-Mátrához, növényföldrajzi szempontból a montán bükkös övbe tartozik, jellemző növénytársulása a montán bükkös. Növényvilágának része az apróvirágú pimpó (Potentilla micrantha), az erdei Waldstein-pimpó (Waldsteinia geoides), a fürtös bodza (Sambucus racemosa) és a közönséges aranyvessző (Solidago virga-aurea). A Magyarországon védett növények közül megtalálható itt a szálkás pajzsika (Dryopteris carthusiana), az erdei varjúköröm (Phyteuma spicatum), továbbá a mérgező farkasölő sisakvirág (Aconitum vulparia) és farkasboroszlán (Daphne mezereum). A Pezső-kőn is él közönséges aranyvessző, továbbá fellelhető a védett havasalji rózsa (Rosa pendulina) is. A Pezső-kőtől délnyugatra található forrásláp növénye a szárnyas görvélyfű (Scrophularia umbrosa). A Pezső-kút közelében a szintén védett közönséges tölgyespáfrány (Gymnocarpium dryopteris) fordul elő. 1980-ban Kiszelyné Vámosi Anna az alábbi zuzmótaxonokat írta le a Hidas-bércről: Parmelia scorte var. pastillifera, Crocynia membranacea, Lecidea microsporella, Lecidea parasemea (syn. L. euphorea = L. olivacea = L. dolosa), Lecidea scalaris (syn. L. ostreata, Psora ostreata), Lecidea soredizodes (syn. L. albuginosa), Cladonia degenerans f. dilacerata. A Pezső-kő területén a Lecidea lucida fajt azonosította. A Hidas-bérc környéke a foltos szalamandra egyik magyarországi előfordulási helye, és kaszáspókot is megfigyeltek a bérc 850 méteres szintjénél. Megjegyzések Az interneten gyakran helytelenül Pezsgő-kő néven említik, valamint összetévesztik a hegycsúccsal, azaz magával a Hidas-bérccel. Chloe Bennet Chloe Bennet (Chicago , Illinois, 1992. április 18. –) amerikai színésznő. Élete Chloe Bennet 1992. április 18-án született Chicagoban Chloe Wang néven. Hat bátyja közül három az édestestvére. 2010-ben a The Nightlife című sorozatban debütált. 2012-ben szerepet kapott az ABC Nashville című sorozatában. Ekkor művésznevét Chloe Bennetre változtatta. Az igazi ismertséget azonban az ABC másik sorozata a A S.H.I.E.L.D. ügynökei hozta meg számára, amelyben Skye-t alakította. Haifa Haifa (héberül: ���� Heifá arabul: ������� Hajfá) Észak-Izrael legnagyobb városa és az ország harmadik legnagyobb városa. Lakosságának száma kb. 268 200 fő. Kikötőváros, a Földközi-tenger partján fekszik a Haifai-öbölben, kb 90 km-re északra Tel-Aviv városától. A város dimbes-dombos, mivel a Kármel-hegyen és annak lábánál épült; fontos ipari központ is. Izrael legbékésebb városa; keresztények, muszlimok és zsidók között ritka az összetűzés. Története Mai ismereteink szerint Haifát, illetve a Kármel-hegyet már említik a perzsa (lásd:perzsia), majd görög birodalom történettudósai, az arab, a héber, a muszlim és a keresztény szent könyvek is. Ebből következően alapítása az ókorban történt. Ókori neve biztosan nem ismeretes. Része volt a Mezopotámiai, majd a Szeleukida birodalomnak. Az ókori birodalmak összeomlása után a korai középkorban a szaracénok ellen vívott keresztes háborúk is érintették a várost. Jelentősebb történelmi évszámok Haifa történelmében: 1096-1270-ig a hét keresztes háború; 1914-1918 az első világháború a palesztinai mandátumon átmenő Hidzsáz-vasút leágazó vonala és kikötői mivolta révén ellátási vonal; 1920-1948 a palesztínai mandátum része; 1948-1982 arab-izraeli háborúk részese, és Izrael állam része. Nevezetességek Haifa egyik nevezetessége a Kármel-hegy , amelynek nevét ma is őrzik a Kármeliták . A hegyen található a Kármelita Kolostor és Illés barlangja. A bahái kert, mely Izrael leglátogatottabb botanikus kertje a Bahái Világközpont területén. A német protestáns templomos mozgalom (nem tévesztendő össze a középkori, azonos nevű lovagrenddel) piros cseréptetős városnegyede. A Ben Gurion út mentén elterülő kávéházak, éttermek és butikok a város szórakozónegyedének központja. Raoul Wallenberg dolgozott Haifában egy holland érdekeltségű banknál. Hivatkozások Archivált másolat. [2013. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 22.) Haifa Port. [2008. január 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. május 5.) http://www.jpost.com/Christian-News/Hijabs-kippahs-and-Santa-hats-the-Haifa-Festival-of-Festivals-384800 A bahá’í kertek Turista információk a botanikus kertről Könyvek Történelmi világatlasz, Kartográfiai Vállalat, Budapest, 1981 ISBN 963-351-696-X CM 32. oldal IIB4; 78. oldal IE4; 97. oldal IB1 és IIIC2 Férfi kettesbob az 1998. évi téli olimpiai játékokon Az 1998. évi téli olimpiai játékokon a bob férfi kettes versenyszámát február 14-én és 15-én rendezték. Az élen holtverseny született, az aranyérmet az olasz Günther Huber–Antonio Tartaglia- és a kanadai Pierre Lueders–Dave MacEachern-páros nyerte meg. A versenyszámban nem vett részt magyar páros. Eredmények A verseny négy futamból állt. A négy futam időeredményének összessége határozta meg a végső sorrendet. Az időeredmények másodpercben értendők. A futamok legjobb időeredményei vastagbetűvel olvashatóak. Naváb A Naváb (arab és urdu: ’úr’), egy indiai terület muszlim vallású fejedelme, kormányzója a Mogul Birodalomban. Hindu vallású megfelelője a maharadzsa, ill. rádzsa. A 18. században Nagy-Britanniában és Hollandiában a Brit Kelet-indiai Társaság hazatért, meggazdagodott, magas rangú tisztviselőinek elnevezése. Átvitt értelemben: dúsgazdag ember, magyar alakja ez utóbbi értelemben nábob. Szolgalom A szolgalom (latinul servitus) olyan korlátolt dologi jog, amelynek alapján valaki egy más tulajdonában lévő dolgot valamely célból használhat. A szolgalom alapulhat jogügyleten vagy törvényen. Kialakulása a római jogban A telki szolgalmak A szolgalom eredetileg olyan korlátolt dologi jog, amely egy telek (uralkodó telek, lat. praedium dominans) mindenkori használóját megilleti egy szomszédos telek (szolgáló telek, lat. praedium serviens) tekintetében. A telki szolgalmak két fő csoportja: a mezei telki szolgalmak és a városi telki szolgalmak. Ez utóbbi megkülönböztetés azon alapul, hogy a szolgalom építménnyel (építkezéssel) kapcsolatos-e vagy sem. A telki szolgalmak jelentős része már a posztklasszikus római jogban törvényi szolgalommá alakult. Másként(bővebben): A telki szolgalom ingatlanokhoz kötött (dologi) jog, amelynek alapján valamely ingatlan mindenkori birtokosa a más tulajdonában lévő ingatlant meghatározott terjedelemben használhatja, vagy követelheti, hogy a szolgalommal terhelt ingatlan birtokosa valamely magatartástól tartózkodjék. A telki szolgalmi jog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésének módja ehhez a követelményhez igazodik. Azt az ingatlant, amelynek a javára a szolgalom szól "uralkodó", a szolgalommal terhelt ingatlant pedig "szolgáló" teleknek nevezik. A telki szolgalom csak önálló ingatlan javára vagy terhére jöhet létre, az önálló ingatlanon belül, annak egyes részei vonatkozásában nem. Tulajdonostársak egymás között telki szolgalmat akkor sem alapíthatnak, ha az ingatlant természetben megosztva birtokolják, a használat kérdését a közös tulajdonra vonatkozó szabályok szerint kell rendezniük. Az "uralkodó" telek javára fennálló szolgalom több telket is terhelhet (például a szolgalmi út több telken halad keresztül). A szolgalom az ingatlanokat kölcsönösen is terhelheti (például az út céljára használt területet két szomszédos ingatlan tulajdonosa a határvonal mellett fele-fele arányban adja közös használatba, ilyenkor a két ingatlan tulajdonosa a szolgalom tekintetében egyszerre lesz jogosult és kötelezett). A szolgalom több ingatlan javára is szolgálhat (például ha a szolgalmi út két telek közúttól történő megközelítését is szolgálja: a közúttal érintkező ingatlan a másik kettővel szemben "szolgáló" telek lesz, a középső az elsővel szemben "uralkodó", a harmadikkal szemben "szolgáló" telek, a harmadik pedig mindkettővel szemben "uralkodó" teleknek minősül). Az ingatlant terhelő telki szolgalmi jogot egész ingatlanra, illetve annak természetben vagy területi mértékben meghatározott részére lehet bejegyezni. Az ingatlan természetbeni részét terhelő telki szolgalmi jog esetén a bejegyzéshez vázrajzot kell csatolni, amely feltünteti a szolgalommal terhelt ingatlanrészt. A telki szolgalmi jogra vonatkozó bejegyzésben meg kell jelölni a szolgalom tárgyát (átjárási, vízmerítési, vízvezetési, pinceszolgalom, stb.). Annál az ingatlannál, amelynek mindenkori tulajdonosát a telki szolgalmi jog gyakorlása megilleti, a tulajdoni lap I. részén utalni kell arra az ingatlanra, amelyre a telki szolgalmi jog gyakorlása vonatkozik. A telki szolgalmi jog jogosultjának név szerinti megnevezése helyett a szolgalmi joggal terhelt ingatlan tulajdoni lapján (III. rész) utalni kell az "uralkodó" telekre, amelynek mindenkori tulajdonosát a szolgalmi jog megilleti. A személyes szolgalmak A telki szolgalmak kategóriája mellett a iustinianusi jogban kialakult a személyes szolgalmak kategóriája, amely a haszonélvezet (usufructus), használat (usus), lakáshasználat (habitatio) összefoglaló elnevezése. (A lakáshasználat tulajdonképpen a használat alfaja, szokás volt a régi magyar jogi nyelvben használati szolgalomról és lakásszolgalomról is beszélni.) A személyes szolgalom a telki szolgalomtól abban különbözik, hogy tárgya nem csak ingatlan, hanem ingó dolog vagy jog is lehet, illetve hogy a jogosult nem valamely telek mindenkori használója, hanem valamely egyedileg meghatározott személy. Tehát a jog nem valamely telek, hanem egy bizonyos személy javára szól. A személyes szolgalom nem átruházható (de gyakorlása átengedhető, például a haszonélvező bérbeadhatja a haszonélvezet tárgyát képező ingatlant), legkésőbb a jogosult halálával (jogi személy esetén annak megszűnésével) véget ér. Az élet szép Az élet szép (La vita è bella) 1997-ben bemutatott olasz filmdráma. A film címe Lev Davidovics Trockij Mexikóban írt, végrendelet jellegű feljegyzéséből származik. Történet A történet 1939-ben, Toszkánában indul, ahol Guido ügyetlen pincérként dolgozik nagybátyja védőszárnyai alatt. Beleszeret a szépséges Dorába, akinek évekig udvarol elképesztő ötletességgel. Miután összeházasodnak, Guido könyvesboltot nyit, és megszületik gyermekük, Giosuè. Mikor a fasiszták Olaszországban hatalomra jutnak, sorsuk nehézzé válik, innentől kezdve sok erkölcstelenséggel kell szembenézniük. A körülményeket Guido humorával igyekszik elviselhetőbbé tenni. Mikor apát és fiát deportálják, Dora önként utánuk indul. A táborban Guido, hogy kisfia lelkét megvédje a háború és a halál borzalmaitól, kínjában kitalálja, hogy az egész csak jól megszervezett játék, melynek győztese nyer egy tankot. Guido végül eléri célját, a fia megmenekül, és a film végén újra találkozhat anyjával. Szereplők Roberto Benigni (Guido Orefice) Nicoletta Braschi (Dora) Giustino Durano (Elisèo Orefice, nagybácsi) Sergio Bustric (Ferruccio Orefice) Giorgio Cantarini (Giosuè) Marisa Paredes (Dora anyja) Amerigo Fontani (Rodolfo) Horst Buchholz (Dr. Lessing) Érdekességek Guido feleségét, Dorát Roberto Benigni tényleges felesége, Nicoletta Braschi játssza. Guido (Benigni) táborbeli azonosító száma azonos Charles Chaplin számával, melyet a The Great Dictator (1940) filmben viselt. A filmtörténetben ez volt a második eset, amikor egy személy a saját maga rendezett filmjével megkapta a legjobb szereplőnek járó Oscar-díjat. A másikat Laurence Olivier kapta a Hamlet (1948) filmben nyújtott alakításáért. A film II. János Pál pápa kedvence volt. A filmben kétszer is felbukkan Jacques Offenbach Hoffmann meséi operettjéből „Barcarola” dallama: először Guido udvarlása alatt az operaházban, másodszor amikor a táborban titokban szeretne a feleségével és társaival kommunikálni. Díjak és jelölések A film 3 kategóriában érdemelte ki az Oscar-díjat, köztük a legjobb idegen nyelvű filmnek járót. Benigni alkotása további 52 díjat nyert, és 26 jelölésben részesült. BAFTA-díj (1999) díj: legjobb férfi főszereplő (Roberto Benigni) Cannes-i fesztivál ( 1998 ) díj: Nagydíj Európai Filmdíj (1998) díj: Legjobb európai film César-díj (1999) díj: legjobb külföldi film Oscar-díj (1999) díj: legjobb férfi főszereplő (Roberto Benigni) díj: legjobb idegen nyelvű film díj: legjobb filmzene: Nicola Piovani Passade Passade település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Lakosainak száma 350 fő (2014. január 2.). Népesség A település népességének változása: Killing Time A Killing Time egy Amerikából származó hardcore punk zenekar volt. Tagok: Anthony Comunale, Anthony Drago, Rich McLoughlin, Christopher Skowronski és Carl Porcaro. Volt tagok: Sean O'Brien, Dave Franklin, Alex Gopian, Mike Sentkiewitz és Lars Weiss. 1988-ban alakultak meg New Yorkban. Fennállásuk alatt 3 nagylemezt jelentettek meg. Korábban Raw Deal (Nyers üzlet) volt a nevük. 1989-től 1998-ig működtek (hivatalosan), de 2001-től 2005-ig újból összeálltak egy-két koncert idejéig. A "Tell Tale" című daluk a 2008-as Grand Theft Auto IV videojátékban is hallható. Az 1980-as években virágzó NYHC (New York hardcore) irányzat képviselői közé tartoznak. Diszkográfia Brightside (1989) The Method (1997) Three Steps Back (2010) The X Factor (tizedik évad) A The X Factor egy brit tehetségkutató, melynek legfőbb célja, hogy új popsztárokat fedezzen fel. A műsor tizedik évada 2013. augusztus 31-én vette kezdetét az angol ITV nevű csatornán. A műsor fináléja 2013. december 15-én volt a Wembley Arénában. A műsorvezető az idei évadban is Dermot O'Leary maradt. Hozzá csatlakozott Caroline Flack és Matt Richardson, akik az ITV2-n futó háttérműsort az Xtra Factort vezetik. Gary Barlow, Nicole Scherzinger és Louis Walsh mindhárman visszatértek a műsorba a kilencedik évad sikere után. Tulisa Contostavlos nem tért vissza, ezért az ő helyét a visszatérő Sharon Osbourne vette át, aki a negyedik évadban hagyta el a műsort 2007-ben. A válogatások márciusban kezdődtek meg a mobil válogatásokkal, az ilyen típusú jelentkezésre 23 helyszínen volt lehetőség. Ezek után a producerek előtti meghallgatások áprilisban és májusban zajlottak Londonban, Birminghamban, Cardiffban, Manchesterben és Glasgowban. A zsűri előtti meghallgatások júniusban és júliusban voltak, ugyanezekben a városokban. A 2013-as évadban két típusú válogatás volt a zsűri előtt. Az első típusú az ötödik évadig használt szoba válogatások, akik innen tovább jutottak, azok megméretették magukat a hatodik évadtól használt formában, az arénában is. A 10. évad első ajánlóját 2013. július 25-én tette közzé az ITV The Ultimate X Factor Mash-up címmel. A promóban a korábbi 9 évad kiemelkedő versenyzői tűntek fel, mint a One Direction, Leona Lewis, JLS, Olly Murs, Little Mix, Union J, Amelia Lily, Joe McElderry, Alexandra Burke, Cher Lloyd, Shayne Ward, Misha B és James Arthur. Az ajánlóban elmondják, hogy ez lesz a tizedik évada a műsornak. A győztes 1 millió fontos lemezszerződést nyert és csatlakozhatott Beyoncé Knowles-hez a 2014-es turnéján. A zsűri és a műsorvezetők 2013. május 22-én nyilvánossá vált, hogy a zsűrit az évadban Gary Barlow, Louis Walsh, Nicole Scherzinger és Sharon Osbourne fogja alkotni. 2013. február 22-én napvilágot látott a hír, hogy Tulisa Contostavlos két évad után elhagyja a műsort és nem tér vissza a tizedik évadra. Az első hírek felröppenése után az énekesnő tagadta ezeket a híreket, ám 2013. május 9-én már szinte nyilvánvaló volt, hogy Sharon Osbourne átveszi a helyét a műsorban. Scherzinger eleinte, még nem volt biztos a visszatérésben az új albumon való munkálatai miatt, de visszatért a műsorra és az állítások szerint fizetésemelést is kapott. A műsor kitalálója és volt mentora Simon Cowell, aki jelenleg az The X Factor USA zsűritagja azt nyilatkozta, hogy szándékában áll megjelenni az élő adásokban a műsorban műholdas kapcsolat segítségével. A Tábor adások ideje alatt is megjelent a műsorban, ahol telefonon keresztül elmondta melyik zsűritag melyik kategória mentora lett. Osbourne júliusban elmondta, hogy csak erre az egy évadra tért vissza, ezután az évad után elhagyja a műsort. 2013. augusztusában Louis Walsh bejelentette, hogy a tizedik évad után ő is feláll a mentori székből. Dermot O'Leary visszatért és immáron hetedik éve vezette a műsort az ITV-n. Caroline Flack is visszatért az Xtra Factor műsorvezetői feladataihoz, azonban műsorvezető társa Olly Murs nem vállalta a teendőket az évadban. Május 29-én bejelentették, hogy Murs helyét a humorista Matt Richardson veszi át az Xtra Factorban. Flack az élő adásokban háttér riportokat készített. A kiválasztás menete Jelentkezés és a válogatások Mobil válogatások Az ITV 2012. december 1-jén promózta először a 2013-as showba való jelentkezést, melyet a versenyzők 2013. március 15-ig tehettek meg. A tavalyi év nagy sikere a Mobile Auditions idén is megrendezésre került, azokban a városokban, ahol nem volt meghallgatás a producerek előtt. Idén 23 városban volt lehetőség az ezen módon való jelentkezésre. A válogatások 2013. március 25-én kezdődtek és április 1-én fejeződtek be. Producerek válogatásai A producerek meghallgatásai 2013. április 6-án kezdődtek Londonban, majd április 16-án Birminghamban folytatódtak. A producerek 2013. április 20-án Cardiffban, április 27-én Manchesterben majd végül május 1-jén Glasgowban keresték a jövő sztárjait. Meghallgatások a zsűri előtt Az idei válogatások, az első évadokhoz hasonlóan kisebb szobákban fognak zajlani a zsűri tagjai előtt, háttér zene nélkül, ám akik továbbjutnak megmérettetik magukat nagyobb közönség előtt is. Akik itt is eredményesen szerepelnek, azok jutnak tovább a táborba. A válogatások a kisebb szobákban június 4-én kezdődtek Glasgowban, majd ezt követi birminghami, manchesteri, londoni és a cardiffi válogató. A cardiffi válogató előtt a producerek különleges válogatást hívtak össze csapatok számára, hiszen az utolsó válogató állomás előtt még kevés csapat szerepelt a továbbjutott versenyzők között. Azok a versenyzők, akik bejutottak a londoni aréna válogatásokra július 15-18. között mérettethetik meg magukat újra a zsűri és több ezer fős közönség előtt. A válogatásokat 2013. augusztus 31-én kezdte vetíteni az ITV. Szombaton a szoba válogatások, vasárnap pedig az aréna válogatások kerültek képernyőre. Az előző évekhez hasonlóan idén is rengeteg versenyző tért vissza a válogatásokra. Köztük volt Amy Mottram, aki 2012-ben Tulisa wild card versenyzője volt, de végül az élő show-ba a Gary által választott Chris Maloney jutott. Terry Winstanley, aki a 8. évadban Walsh mentorházáig jutott, de onnan már nem jutott tovább. Johnny Rocco a 4. évadban kapott négy nemet a zsűri tagoktól. John Adams és Curtis Golden 2011-ben a Táborban esett ki. Joseph Whelan, akit a 9. évadban a zsűri nem választott be a legjobb 24 közé, ez félháborodást is okozott a nézők körében. Melanie McCabe, aki az 5. és a 9. évadban a Táborig, a 8. évadban pedig a Mentorok házáig jutott. A Rough Copy nevű formáció is visszatért, ők tavalyeredetileg bejutottak a Mentorok házába, ám egy pénzügyi botrány miatt fel kellett adniuk a versenyt. A Dolly Rockers nevű formáció a 3. évadban a Mentorok házáig jutott. Tábor 2013. április 17-én világot látott az a hír, hogy idén megváltozik a Tábor szerkezete és fontosabb szerepet fog betölteni a műsorban, mint eddig és a külföldön való megrendezés is szóba került, ám végül a műsor ezen részét 2013. augusztus 8-11-ig a Wembley Arénában vették fel. A megszokottaktól eltérően idén a zsűri tagjai már a Tábor első napján megtudták, hogy melyik kategória mentorai lettek. A híreket a producerek telefonon közölték a zsűrivel. Nicole Scherzinger a lányok, Gary Barlow a csapatok, Sharon Osbourne a 25 év felettiek, Louis Walsh pedig a fiúk mentora lett. A versenyzők az első nap megtudták melyik mentorral dolgoznak a műsor további szakaszában. A második napon a versenyzőket három fős csoportokba osztották és közösen kaptak egy dalt, amelyet közösen adtak elő. A csoportok előadását minden zsűritag végighalgatta, majd tanácskozás után a kategória mentora döntötte el, hogy ki jut tovább a harmadik napra. Ugyanezen a napon a versenyzőknek táncpróbán is részt kellett venniük. A Tábor harmadik és negyedik napján közönség is részt vett az előadásokon a Wembley Arénában, az arénában a színpad szélén hat széket helyeztek el. A versenyző előadása után a mentora elárulta, hogy tovább viszi-e őt a mentor házába, ha igen a válasz, akkor a versenyző helyet foglalhatott a hat szék egyikén. Azonban, aki a széken ült az sem volt teljes biztonságban, hiszen ameddig az adott kategória összes versenyzője színpadra nem lépett, addig a mentor mindig változtathatott azon, hogy kik ültek a székeken. Végül a hat előadó a székeken ült tovább jutott a Mentorok házába. A Tábor epizódjai 2013. szeptember 28-29-én kerültek adásba. Mentorok háza A zsűri tagjai a Tábor előtt megtudták, hogy a négy kategóriából, melyikkel fognak dolgozni, ezekkel a versenyzőkkel szeptemberben elutaztak külföldre és egy-egy vendégmentor segítségével eldöntötték hogy melyik 3-3 versenyző képviseli az adott kategóriát az élő adásokban, a helyszínek vendégmentorok és a kiesett versenyzők összegezve a táblázatban láthatóak. Október 1-én kiderült, hogy a Kingsland nevű formációnak nevet kellett változtatnia szerzői jogok miatt, az új nevük Kingsland Road lett. A Code4 és a Rough Copy nevű formációk pedig egy-egy tagjuktól váltak meg. A mentorok háza 2013. október 5-én és 6-án került adásba. Élő adások Az első élő adás 2013. október 12-én került képernyőre. Az előző évektől eltérően bevezettek egy új szabályt az élő adások idejére. A szombati adás végén 10 percre megnyitották a szavazást és aki ezen a napon a legkevesebb szavazatot kapta automatikusan az egyik párbajozó lett. A másik párbajozó a vasárnapi eredményhirdető adásban derült ki. Idén ha döntetlen volt a párbaj utáni állás, akkor a szombaton legkevesebb szavazatot kapó versenyző ment haza. A negyedik élő adástól eltörölték a Flash Vote-ot, és a régi vasárnapi rendszer állt vissza. Az első héten Cher és Ellie Goulding lépett fel a vasárnapi eredményhirdető adásban. Az évad fináléja 2013. december 15-én lesz a Wembley Arénában. Döntősök A döntőbe jutott versenyzők: Jelzések: Az élő műsorok 1. hét (október 12/13.) Téma: '80-as évek Sztárfellépők: Cher és Ellie Goulding Közös produkció: "Get Lucky" A zsűri szavazata arról, hogy ki essen ki: Louis Walsh: Lorna Simpson Sharon Osbourne: nem szavazott Gary Barlow: Shelley Smith Nicole Scherzinger: Lorna Simpson 2. hét (október 19/20.) Téma: Modern szerelmes dalok Sztárfellépők: Robin Thicke és Katy Perry Közös produkció: "Wake Me Up" A Miss Dynamix nevű formáció az egyik tag SeSe Foster betegsége miatt nem lépett fel, de a producerek döntése alapján, továbbjutottak a következő heti adásba. A zsűri szavazata arról, hogy ki essen ki: Louis Walsh: Shelley Smith Sharon Osbourne: Kingsland Road Gary Barlow: Shelley Smith Nicole Scherzinger: Shelley Smith 3. hét (október 26/27.) Téma: Dalok filmekből Sztárfellépők: The Wanted és Lady Gaga Közös produkció:"Locked Out Of Heaven" A zsűri szavazata arról, hogy ki essen ki: Louis Walsh: nem kellett szavazni, mert a többség már megvolt Sharon Osbourne: Miss Dynamix Gary Barlow: Hannah Barrett Nicole Scherzinger: Miss Dynamix 4. hét (november 2/3.) Téma: Disco Sztárfellépők: Szombat: Nile Rodgers és Chic Vasárnap: Little Mix és Taylor Swift ft. Gary Lightbody Közös produkció: "A Night To Remember" A héten nem volt Flash Vote, a szombati extra fellépés miatt idő hiány keletkezett. A zsűri szavazata arról, hogy ki essen ki: Louis Walsh: Kingsland Road Sharon Osbourne: Kingsland Road Gary Barlow: Tamera Foster Nicole Scherzinger: Kingsland Road 5. hét (november 9/10.) Téma: "Big band" Sztárfellépők: Robbie Williams és Céline Dion Közös produkció: "Love Me Again" Simon Cowell ezen héten megjelent a showban. A zsűri szavazata arról, hogy ki essen ki: Louis Walsh: nem kellett szavaznia, a többség már megvolt Sharon Osbourne: Abi Alton Gary Barlow: Abi Alton Nicole Scherzinger: megtagadta a szavazást 6. hét (november 16/17.) Téma: "The Great British Songbook" Sztárfellépők: Gary Barlow és Miley Cyrus Közös produkció: "Never Forget" A zsűri szavazata arról, hogy ki essen ki: Louis Walsh: megtagadta a szavazást Sharon Osbourne: nem kellett szavazni, mert a többség már megvolt Gary Barlow: Sam Callahan Nicole Scherzinger: Sam Callahan 7. hét (november 23/24.) Téma: "The Best of The X Factor" (dalok az előző évadok versenyzőitől) Vendég mentorok: Joe McElderry, Alexandra Burke , Shayne Ward, Little Mix , Olly Murs és Leona Lewis Közös produkció: "Everybody in Love" a JLS-sel Sztárfellépők: Szombat: Olly Murs Vasárnap: JLS a versenyzőkkel, Mary J. Blige ft. Jessie J és One Direction A zsűri szavazata arról, hogy ki essen ki: Louis Walsh: Hannah Barrett Sharon Osbourne: Hannah Barrett Gary Barlow: Hannah Barrett Nicole Scherzinger: Rough Copy 8. hét (november 30./december 1.) Téma: "Musical heroes" és "Jukebox" Sztárfellépők: Rebecca Ferguson és James Arthur Közös produkció: "Burn" Ezen héten két dalt adnak elő a versenyzők, az egyik dalt a közönség választja ki. A zsűri szavazata arról, hogy ki essen ki: Louis Walsh: Tamera Foster Sharon Osbourne: Tamera Foster Gary Barlow: Luke Friend Nicole Scherzinger: Luke Friend A nézői szavazatok alapján Tamera Foster esett ki. 9. hét (december 7/8.) Téma: Elton John és Beyoncé Knowles dalok Sztárvendég: Michael Bublé és Leona Lewis Közös produkció: "Signed, Sealed, Delivered I'm Yours" A zsűri szavazata arról, hogy ki jusson tovább: Louis Walsh: Luke Friend Sharon Osbourne: Rough Copy Gary Barlow: Rough Copy Nicole Scherzinger: Luke Friend A nézői voksok alapján Luke Friend jutott tovább. 10. hét: Finálé (december 14/15.) Téma: új dal; sztár duett Közös produlció: "Lifted" Sztárvendégek: The Killers és Tom Odell , Kitty Brucknell, 2 Shoes, Jedward, Wagner, Johnny Robinson, Diva Fever és Rylan Clark Az adás végén a harmadik helyen végzett Luke Friend búcsúzott a versenytől. Téma: kedvenc előadás, győztes dal Közös produlció: "Roar" Sztárvendégek: Gary Barlow és Elton John , Katy Perry és a One Direction A győztes dala Az idei évben a győztes dala 2013. december 16-án került a boltokba, egy nappal a győztes kihirdetése után. 2013-ban a dal indult a karácsonyi első helyezésért ellentétben az előző két évad győztes dalaival. November 24-én bejelentették, hogy a tavalyi évhez hasonlóan idén is jótékony célokra fordítják a dalból származó bevételeket, a pénzt a Together for Short Lives és Great Ormond Street Hospital kapta. A győztes dala Demi Lovato Skyscraper című dalának a feldolgozása lett, miután Sam Bailey megnyerte a versenyt. A Kajmán-szigetek az 1996. évi nyári olimpiai játékokon A Kajmán-szigetek az egyesült államokbeli Atlantában megrendezett 1996. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 3 sportágban 9 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Atlétika * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Lengyel Erzsi Lengyel Erzsi (Nagykáta, 1929. február 23. – Budapest, 2012. május 21.) Jászai Mari-díjas magyar színésznő Életpálya 1929. február 23-án született Nagykátán. Pályáját 1945-ben Győrben kezdte. 1948-tól egy évadot a Józsefvárosi Színházban töltött. 1949-ben a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött. 1951-től az Úttörő Színházban, 1952-től az Ifjúsági Színházban szerepelt. 1954-ben kapott diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1957-1962 között a budapesti Jókai Színház művésze. 1960-ban megalapította a Kísérleti Színpadot. 1962-től a Thália Színház, illetve annak utódja: az Arizona Színház színésznője volt. Játszott a Cigány Színházban is. Naivaként kezdte később karakter szerepeket alakított kiválóan. Zenés és prózai művekben egyaránt otthonosan mozgott. Jászai Mari-díjas színésznő (1953). Férje: Petrik József Jászai Mari-díjas színész, rendező. (1953-1995) Fontosabb színpadi szerepei William Shakespeare : Szentivánéji álom ...Puck William Shakespeare : Vízkereszt vagy amit akartok ...Mária Szirmai Albert - Bakonyi Károly : Mágnás Miska ...Marcsa Móricz Zsigmond : Légy jó mindhalálig ...Nyilas Misi Móricz Zsigmond : Úri muri ...Rozika Móricz Zsigmond : Csibe ...Lángné Kacsóh Pongrác : János vitéz ...Iluska Bródy Sándor : A tanítónő ...kántorkisasszony Tamási Áron : Énekes madár ...Magdó Tersánszky Józsi Jenő : Kakuk Marci ...Csuri Linka Fejes Endre : Rozsdatemető ...Eszti Kellér Andor : Bal négyes páholy ...Kákosi Ida Kalevala ...Anni Kertész Magda - Pongrácz Zsuzsa: Lelkiklinika ...Joli Pelle János - Kazimir Károly Casanova ...Imer asszony Lehár Ferenc : A mosoly országa ...Mi Kálmán Imre : Csárdáskirálynő ...Stázi Kálmán Imre : Marica grófnő ...Liza Eisemann Mihály : Én és a kisöcsém ...Vadász Frici Luigi Pirandello Liolá és a lányok ...Liolá anyja Mary Chase: Barátom, Harvey ...Betty Chumley Harsányi Zsolt : A bolond Ásvayné ...Bábi, öreg cseléd Márai Sándor : A kassai polgárok ...Szabina, dajka Arisztophanész : Gazdagság ...Chemylosz felesége Noël Coward : Forgószínpad ...Maude Merose Keith Waterhouse - Willis Hall: Hazudós Billy ...Florence Graham Greene : Komédiások ...Catherina mama Csemer Géza : "Löffler-bolt" ...Iluca Csemer Géza : Dögégető ...Jularózsa Szigligeti Ede Cigány ...Rebekka (Cigány Színház) Filmek, tv Ifjú szívvel (1953) Budapesti tavasz (1955) Hajnal előtt (1955) Egymásért (1956) Ünnepi vacsora (1956) Külvárosi legenda (1957) Micsoda éjszaka! (1958) Álmatlan évek (1959) A megfelelő ember (1960) Merénylet (1960) Hosszú az út hazáig (1960) Alázatosan jelentem (1960) Zápor (1961) Nem ér a nevem (1961) Életmentő véradók (1961) Felmegyek a miniszterhez (1962) Angyalok földje (1962) Hagymácska (1962) Isten őszi csillaga (1963) Mélyrétegben (1967) Budapesten harcoltak (1967) A holtak visszajárnak (1968) Utazás a koponyám körül (1970) Gyula vitéz télen-nyáron (1971) Egy óra múlva itt vagyok (sorozat) A hazatérés című rész (1971) Pillangó (1971) Két fiú ült egy padon (1973) Az öreg bánya titka (sorozat) (1973) Asszony a viharban (1975) Megtörtént bűnügyek A müncheni férfi című rész (1976) Keménykalap és krumpliorr (sorozat) Valódi oroszlánbőgés című rész (1978) Fent a Spitzbergáknál (1978) BUÉK! (1978) Csúzli (sorozat) Érteni az emberek nyelvén című rész (1981) Boldogtalan kalap (1981) Kiválasztottak (1981) Glória (1982) A Mi Ügyünk, avagy az utolsó hazai maffia hiteles története (1983) Szálka hal nélkül (sorozat) Palacsinta meztelenül (1984) Alkony (1985) Szerelem első vérig (1986) A fantasztikus nagynéni (1986) T.I.R. (sorozat) Gogol tér 3 című rész (1987) Valahol Magyarországon (1987) A védelemé a szó (sorozat) Zsákutca című rész (1988) Csere Rudi (1988) Fele királyságom (sorozat) (1988-1989) Wish You Were Here (sorozat) Budapest című rész (1990) Kutyakomédiák (sorozat) A bosszúálló" című rész (1992) Rizikó (sorozat) Bélszín Sztroganoff módra című rész (1993) Frici, a vállalkozó szellem (sorozat) (1993) A Szórád-ház (sorozat) 1. rész (1997) Díjak, elismerések Jászai Mari-díj (1953) Munka Érdemérem (1956) Heinz Kwiatkowski Heinz Kwiatkowski (Gelsenkirchen, 1926. július 16. – Dortmund, 2008. május 23.) nyugatnémet válogatott világbajnok német labdarúgó, kapus. Pályafutása Klubcsapatban 1947 és 1950 között a Schalke 04, 1950 és 1952 között a Rot-Weiß Essen játékosa volt. 1952-ben igazolt a Borussia Dortmund csapatához, ahol 300 bajnoki mérkőzésen védett 1966-ig. A válogatottban 1954 és 1958 között négy alkalommal szerepelt a nyugatnémet válogatottban. Tagja volt az 1954-es világbajnok csapatnak. Részt vett az 1958-as svédországi világbajnokságon. Sikerei, díjai Világbajnokság világbajnok: 1954, Svájc 4.: 1958, Svédország Nyugatnémet bajnokság bajnok: 1956, 1957, 1963 2.: 1961 Bukovice (Náchod járás) Bukovice település Csehországban, Náchodi járásban. Bukovice Žďár nad Metují és Police nad Metují településekkel határos. Lakosainak száma 348 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Újpesti vasúti híd Az Újpesti vasúti híd vagy Északi összekötő vasúti híd Budapest egyik vasúti Duna-hídja, amely a Népsziget felett is átvezet. A Budapest–Esztergom-vasútvonal forgalma mellett a gyalogos és a kerékpáros közlekedést is szolgálja. A budai oldalon a hídhoz csatlakozó vasúti pályaszakasz a III. kerületen, Aquincum városrészen vezet át, a pesti oldalon pedig a IV. és a XIII. kerület határán halad, és az M3-as metróvonal Újpest-Városkapu állomásáig tart. A hídtól északra épült fel a Megyeri híd, délre az Árpád híd található. A vasúti hidat 2008-ban felújították, melynek során a Duna főága feletti teljes acél felszerkezetet kicserélték, a pilléreket megerősítették. Kapcsolódó építmények A pesti oldalon a híd folytatásaként több híd található: Váci úti járda-áthidalás Váci út fölötti híd Öbölági híd (az Újpesti-öböl/téli kikötő fölött) Zsilip utca fölötti híd Története Ötlete elsőként 1892-ben, az esztergomi vasútvonal tervezése során merült fel, hogy a főváros bal parti részével is összeköttetést alkossanak. A vasútvonal tulajdonosa, az olasz Fratelli Marsiglia et Co. vállalat, ennek érdekében határozta el az Óbuda és Újpest közötti egyvágányú Duna-híd építését, és 1894-ben látott hozzá a szintén olasz Societa Nazionale delle Ufficine di Savigliane cég. A vasszerkezet gyártását az olasz vállalkozó a Magyar Államvasutak Gépgyárában rendelte meg. A forgalomnak 1896. november 3-án adták át. A forgalom gyorsan nőtt, az egyre nagyobb terhelés miatt a szerkezetet többször meg kellett erősíteni, ezután viszont a híd egészen 1944 augusztusáig teljesítette hivatását. A második világháború során több súlyos légitámadás érte. A megrongált hídra a végső csapást 1944 karácsonyán a visszavonuló német haderő mérte: felrobbantotta. A szerkezet egyetlen nyílása maradt csak meg, ez a háború után Simontornyára került, ahol 2001-ig szolgált vasúti hídként. 1945-ben a szovjet hadsereg ideiglenes pontonhidat épített. Az újjáépítés éveiben az esztergomi személyvonatok Császárfürdő vasútállomásig (Frankel Leó út) jártak. 1950-től a tehervonatokat szükségmegoldásként az Árpád hídra terelték. (Terelő útvonal: Angyalföld MÁV-állomás – az egykori Vizafogó teherpályaudvar bejárata – összekötő vágány az Árpád hídra – Flórián tér – üzemi vágány – Filatorigát vasútállomás – HÉV-sínek – Óbuda vasútállomás). A víz alatti hídroncsok kiemelése és a fel nem robbant 500 kg-os bombák hatástalanítása évekig eltartott, és a mai napig sem fejeződött be. Sok nehézséggel járt a lerobbantott mederpillér és a hídfő helyreállítása is, amit 1953 őszén kezdtek el. A rossz gazdasági helyzet ellenére azért kezdődhetett el a vasszerkezet építése, mert az Összekötő vasúti hídnál ideiglenesen beépített ún. „K”-hidat időközben elbontották, és annak elemeit építették be ide. A munkát tovább nehezítette az 1954. évi dunai nagy áradás, ami elmosta a hídszerelő telepet, a hídanyagon pedig rozsda- és iszapréteg jelent meg. 1955-re készült el az újjáépített híd, amely a Roth–Waagner-féle szerkezet továbbfejlesztése, azaz úgynevezett csavarozott, kettős „K”-híd. Az építkezést a MÁV részéről Nemeskéri–Kiss Géza mérnök vezette, az acélszerkezet szerelését a Ganz–MÁVAG részéről Perényi Miklós fő-építésvezető irányította. Próbaterhelése 1955. május 5-én volt. A hídszerkezetek próbáján 4 darab 424-es sorozatú mozdonnyal terhelték meg az egyes hídnyílásokat. Az első személyvonat – több mint tíz év szünet után – 1955. május 21-én haladt át a hídon. A hidat gyakran nevezik – hibásan – északi összekötő vasúti hídnak is. Ez valószínűleg arra vezethető vissza, hogy a vasúti hidak helyzete Budapesten szimmetrikus, ezért a téves feltételezés, hogy a köznyelven déli összekötőnek ez a híd lenne az északi párja. Valójában a déli vasúti híd az ún. összekötő vasút hídja, amely a MÁV-nak a Duna két partján lévő hálózatainak összekötésére épült Kelenföld és Kőbánya felső között, innen származik a neve. Ezzel ellentétben az Újpesti híd „csak” az esztergomi vasútvonal hídjaként épült. A régi híd adatai Anyaga részben az (ideiglenes) Összekötő vasúti híd elbontott szerkezete, részben új gyártású elem volt. Hossza: 674,40 m Szélessége: 11,90 m Átépítése A 2000-es évek közepére a hídon a mozdony vontatta vonatoknak 10 km/h, motorvonatoknak pedig 30 km/h sebességkorlátozás volt érvényben. Az acélszerkezet felújítása nem lett volna gazdaságos, ezért azt – a pillérek felújítása mellett – teljes egészében lecserélték 2008 nyarán. A gyalogos járdát április 19-étől november 10-éig tervezték lezárni, azonban ez jelentősen elhúzódott. A járdát és a kerékpárutat végül 2009. május 30-án nyitották meg. Teljes hídzár 2008. június 21. és szeptember 21. között volt. Az átépítés idején, szeptember 22-éig az Esztergom felől érkező személyvonatok a Szentendrei HÉV vágányain keresztül a Margit híd budai hídfőjéig jártak. Ezek közül négy pár vonat csak Kaszásdűlőig közlekedett. Mivel a munkálatok teljesen nem fejeződtek be, decemberig, valamint 2009. március 20-ától május végéig a vonatok hétvégente ismét a Margit hídig közlekedtek. A Népsziget és Pest közötti Duna-öböl hídszerkezete változatlan maradt, ám felújították. A híd új, előszerelt darabjait Csepelről TS-80 típusú bárkákon szállították a Duna óbudai szakaszához, ahol két úszódaru (a 200 tonnás magyar „Clark Ádám” és a 300 tonnás német „Atlas”) emelte őket a megerősített pillérekre. Az átépítés óta a hídon a vonatok 80 km/h sebességgel haladhatnak, illetve a híd déli oldalán járda, északi oldalán kerékpárút van. A régi híd két oldalán lévő villamos távvezetéket a járda alá rejtették el. A teljesen dísztelen új híd zöld színű lett. Az átépítés nettó 14 milliárd forintba került. Giordano Bruno és a hermetikus hagyomány Giordano Bruno és a hermetikus hagyomány (Giordano Bruno and the Hermetic Tradition) Frances A. Yates brit történész 1964-es könyve. Témája a hermetizmus története és annak hatása a reneszánsz filozófiára és Giordano Bruno-ra. Yates e művével átalakította a Reneszánsz történeti kutatását. Feltárta benne a reneszánsz művelődést átitató hermetizmust és a korszakban megújuló érdeklődést a kései Antikvitásnak a középkor során fennmaradt miszticizmusa, mágiája és gnoszticizmusa iránt. A régebbi hagyományos értelmezésekkel szemben Yates álláspontja az volt, hogy Giordano Bruno, a vándorló katolikus pap nem a heliocentrikus világkép, hanem a hermetikus hagyomány hirdetése miatt került máglyára 1600-ban. Piazza Navona A Piazza Navona Róma történelmi központjának egyik tere, amelyet három barokk szökőkút díszít. A tér helyén egykor római aréna állt. 1520-ban a téren hirdették ki a Luther Mártont kiközösítő ítéletet, és itt égették el műveit is. A Piazza Navona ma az olasz főváros egyik legnyüzsgőbb tere, amelyet kávéházak és éttermek szegélyeznek. Története A tér helyén 86-ban nagy vízi ütközettel nyílt meg Titus Flavius Domitianus római császár stadionja, a Circo Agonale. Az aréna nagyobb volt, mint a Colosseum: 270 méter hosszú és 55 méter széles; nagyjából 33 ezer ember fért el benne. Elsősorban ünnepségekre és sporteseményekre használták. A mai tér neve valószínűleg az ókori stadion nevének fokozatos torzulásából származik. Az agone görög kifejezés a közönség előtt rendezett játékot, a küzdőteret jelentette. A középkorban a stadionban lovas versenyeket rendeztek, az árkádok alatt pedig boltok, műhelyek működtek. A stadion helyét a 15. században lekövezték, de az így kialakuló tér megőrizte a korábbi aréna hosszú, ovális alakját. A reneszánsz idején karneválokat, ünnepségeket tartottak, IV. Szixtusz pápa pedig 1477-ben ide helyeztette a piacot a Capitoliumról. 1653-ban X. Ince pápa bevezette a Festa del Lagót, az ókori Róma vízi játékainak utódját. Augusztus szombatjain és vasárnapjain a teret elárasztották a szökőkutak vízével, amelyben játszani és hűsölni lehetett. Szökőkutak A Piazza Navonán ma három barokk szökőkút áll. A középső és legnagyobb kút, a Fontana dei Quattro Fiumi, vagyis a Négy folyó szökőkútja. 1647 és 1650 között épült X. Ince pápa megrendelésére. Először Francesco Borrominit bízták meg a tervek elkészítésével, végül azonban Giovanni Lorenzo Berninié lett a megbízás. A kút négy férfi alakja négy kontinens folyóit jeleníti meg: a Nílust, a Gangeszt, a Dunát és a Rio de la Platát. A Nílust jelképező alak fejét lepel borítja, mivel a folyó forrását még nem ismerték akkoriban. A szobor közepén egyiptomi hieroglifákkal dedikált római kori obeliszk emelkedik sziklatalapzatról, amely eredetileg Maxentius római császár arénájánál állt. A tér északi felén található a Neptun-kút (Fontana di Nettuno), a délin a Mór-kút (Fontana del Moro). Mindkettőt Giacomo della Porta építette, az előbbit 1576-ban. A Neptun szobrát körbevevő tengeri nimfákkal a 19. században egészítették ki a szökőkutat. A másik kút közepén álló Mór egy delfint tart a kezében; ez Bernini munkája, amelyet a 17. században helyeztek el. A tritónok szintén későbbi, 19. századi alkotások. Épületek A téren áll a Sant'Agnese in Agone templom, amelyet 1652-ben X. Ince pápa rendelt meg. Az épület azon a helyen áll, ahol a 4. században, Domitianus arénájában a legenda szerint a 13 éves Szent Ágnest meztelenre vetkőztették, de a haja csodálatos gyorsasággal megnőtt, és eltakarta a testét. A lányt ezután lefejezték. A barokk templom homlokzatát Borromini tervezte. Az építkezés 1652-ben kezdődött, és 18 év múlva fejeződött be. A főoltár alá temették X. Ince pápát. A templom mellett áll a Pamphilj család palotája, amelyet Girolamo Rainaldi tervezett. Ebből a családból származott X. Ince pápa is. A palotában, amely 1644 és 1650 között épült fel, egy Pietro de Cortona-freskó van. Az épületben ma a brazil nagykövetség működik. A tér keleti felén áll a San Giacomo degli Spagnuoli, a spanyolok nemzeti temploma, amely előtt 1520-ban elégették Luther Márton írásait. Fontos épület még a téren a Santa Maria dell' Anima és a Santa Maria della Pace templom. Liechtenstein az 1964. évi nyári olimpiai játékokon Liechtenstein a japán Tokióban megrendezett 1964. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 1 sportágban 2 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Permutation (album) A Permutation volt Amon Tobin harmadik albuma. 1998-ban, egy évvel a Bricolage után jelent meg. Számok "Like Regular Chickens" – 5:16 "Bridge" – 5:56 "Reanimator" – 6:34 "Sordid" – 7:11 "Nightlife" – 6:29 "Escape" – 5:54 "Switch" – 3:49 "People Like Frank" – 6:04 "Sultan Drops" – 5:12 "Fast Eddie" – 7:38 "Toys" – 5:16 "Nova" – 4:42 1017 Jacqueline Az 1017 Jacqueline (ideiglenes jelöléssel 1924 QL) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Benyiamin Zsehovszkij fedezte fel 1924. február 4-én, Algírban. Strallegg Strallegg osztrák község Stájerország Weizi járásában. 2018 januárjában 1925 lakosa volt. Elhelyezkedése Strallegg a Joglland hegyvidékén fekszik. Az önkormányzat 4 települést egyesít: Außeregg (256 lakos 2018-ban), Feistritz (435), Pacher (323) és Strallegg (911). A környező önkormányzatok: délkeletre Miesenbach bei Birkfeld, délre Birkfeld, északnyugatra Fischbach, északra Sankt Kathrein am Hauenstein és Ratten, keletre Wenigzell. Története Strallegget először 1295-ben említik írásban. A középkorban a falu birtokosai a Stubenbergek voltak, majd tőlük a pöllaui apátsághoz került. A feudális birtokrendszert 1848-ban számolták fel, ezután a községi önkormányzat 1850-ben alakult meg. Miután Ausztria 1938-ban csatlakozott a Német Birodalomhoz, Strallegg a Stájerországi reichsgau része lett. A második világháború után a brit megszállási zónához került. Lakosság A stralleggi önkormányzat területén 2018 januárjában 1925 fő élt. A lakosságszám 1991 óta (akkor 2063 fő) csökkenő tendenciát mutat. 2015-ben a helybeliek 96,9%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 0,1% a régi (2004 előtti), 1,8% az új EU-tagállamokból érkezett. 4,5% az új EU-tagállamokból érkezett. 0,2% a volt Jugoszlávia (Szlovénia és Horvátország nélkül) vagy Törökország, 1% egyéb országok polgára. 2001-ben a lakosok 99,2%-a római katolikusnak vallotta magát. Látnivalók a Keresztelő Szt. János-plébániatemplom a 18. századi plébánia 18. századi útmenti szentképek Tour de Suisse A Tour de Suisse egy országútikerékpár-verseny Svájcban. A versenyt minden év júniusában rendezik meg, és része az UCI World Tour-nak. Trikók Az összetett verseny győztese : Pontverseny győztese: Hegyi pontverseny győztese: Sprintverseny győztese: Legjobb csapat: Wiesenburg/Mark Wiesenburg/Mark település Németországban, azon belül Brandenburgban. Lakosainak száma 4413 fő (2014. december 31.). Wiesenburg/Mark Ziesar községgel határos. Népesség A település népességének változása: Miller Lajos Miller Lajos (Szombathely, 1940. január 23.) a Nemzet Művésze díjjal kitüntetett, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes (bariton), Miller Zoltán színművész édesapja. Felesége Szabó Katalin. Életpályája Szülei: Miller Lajos és Sebestyén Teréz. Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneakadémián végezte 1961 és 1968 között Sipos Jenő és első felesége, Dobránszky Zsuzsa tanítványaként. 1968-ban, rögtön a diploma megszerzése után az Operaház társulatának tagja lett 1986-ig. 1986 és 1990 között szabadfoglalkozású énekművész volt. 1991-től ismét a budapesti Operaházban énekelt 1997-ben nyugdíjazták, de egy-egy szerepben még láthatta a közönség; 2007-ben vonult vissza végleg az operaszínpadtól. Munkássága Kezdőként Valentint, Wolframot, Don Giovannit, Anyegint, Silviot énekelte majd következtek a Verdi operák hősbariton szerepei, amelyek repertoárjának gerincét alkották (Macbeth, Don Carlos, A végzet hatalma, Ernani, Traviata, Simon Boccanegra). A nemzetközi hírnévhez vezettek a rangos külföldi versenygyőzelmek is. Az 1974-es párizsi Fauré-versenyen a nagydíjat, a dalkategória első diját, valamint a Pompidou-különdíjat nyerte el. 1975-ben a trevisoi Trubadur-versenyen kiváló Luna grófját első díjjal jutalmazták. Rendszeresen énekelt a milánói Scalában és a bécsi Staatsoperben. Fellépett New Yorkban, Houstonban, Philadelphiában és Washingtonban is, de eljutott a Buenos Airesi Teatro Colónba is. Színházi szerepei A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 63. Egyéb színházi szerepei Pjotr Iljics Csajkovszkij : A pikk dáma ....Jeleckij herceg Gaetano Donizetti : Don Pasquale ....Malatesta Erkel Ferenc : Sarolta ....Gyula vitéz Goldmark Károly : Téli rege ....Polixenes Charles Gounod : Faust ....Valentin Ruzitska József : Béla futása....Kálmán Giuseppe Verdi : Traviata ....Georges Germont Díjai Liszt Ferenc-díj (1974) Székely Mihály-emlékplakett (1977) Kossuth-díj (1980) Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában (2004) A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2008) A Magyar Állami Operaház Mesterművésze (2009) A Nemzet Művésze (2014) O Pereiro de Aguiar O Pereiro de Aguiar település Spanyolországban, Ourense tartományban. O Pereiro de Aguiar Orense, Coles, A Peroxa, Nogueira de Ramuín, Esgos, Paderne de Allariz és San Cibrao das Viñas községekkel határos. Lakosainak száma 6228 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 2947 Kippenhahn A 2947 Kippenhahn (ideiglenes jelöléssel 1955 QP1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ingrid van Houten-Groeneveld fedezte fel 1955. augusztus 22-én. Pajares de la Laguna Pajares de la Laguna település Spanyolországban, Salamanca tartományban. Lakosainak száma 112 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Szegedi képregényfesztivál A szegedi képregényfesztivál az első vidéken, rendszeres jelleggel, megrendezésre kerülő képregényes rendezvény. Ezen eseményt legelőször 2009. november 14-én rendezték meg a csongrádi megyeszékhelyen a Somogyi-könyvtárban. A fesztivál története 2009-ben esély mutatkozott arra, hogy Magyarország 3. legnagyobb városában a fővárosihoz hasonló képregényes eseményt szervezzenek. Szeged tökéletes helyszínnek mutatkozott e célra, hiszen a lakosságszám mellett, az alföldi megyeszékhely egy egyetemi-kulturális központ is. Nagy valószínűséggel emiatt, Budapest után, itt található a legtöbb, képregény iránt érdeklődő személy. A „találkozó” létrejöttéhez legjobban a rendezvény helyszínéül szolgál, Somogyi-könyvtár és helyi képregény-fanatikusok járultak hozzá. Társrendezőként a Grand Café mozi is részt vett az 1. fesztiválon, ahol képregényből adaptált japán rajzfilmeket vetítettek. Az esemény egynapos, rendszerint egy novemberi szombaton kerül rá sor. Az I. szegedi képregényes eseményt mind a szervezők, mind a résztvevők sikeresnek ítélték, a maga körülbelül 500 látogatójával, így nem volt kérdéses, hogy a következő években is megrendezik azt. A tervek szerint, ha a lehetőségek úgy adódnak, több napos összejövetellé bővülne a fesztivál. Mivel Szeged a magyar-szerb határ közelében található, olyan elképzelések is felvetődtek, hogy délszláv alkotókat is meghívnának az eseményre. A találkozó egyébként valamennyi látogató számára ingyenesen megtekinthető. A fesztivál céljai A rendezvény elsődleges célja az ismeretterjesztés. A látogatók árnyalt képet kaphatnak a képregényről, mint műfajról, művészeti ágról, megbizonyosodhatnak arról, mennyire színes és sokrétű ez a világ, mennyire változatos a műfaji spektruma. Számos Magyarországon a képregényes szakmában jártas, tapasztalattal rendelkező személy látogat el erre az eseményre, s tart érdekfeszítő, információ dús előadásokat a képregény-történelem gazdag múltjáról és jelenéről. Szó esik többek között a magyar, francia, amerikai és japán kultúrkörről is. A képújságok népszerűsítése is cél, hiszen Magyarországon sokan előítéleteket táplálnak e műfajjal szemben. Manapság a képregények olvasása, gyűjtése egy szubkultúra hazánkban. A fesztivál egyben egy kiállítás is, az első fesztiválon, a 2009-ben elhunyt Dargay Attila képregényrajzolóról és rajzfilmrendezőről emlékeztek meg a szervezők. Ennek keretében a művész úr számos munkáját tekinthette meg az érdeklődő a könyvtárban. A találkozó lehetőséget kínál a fiatal és tehetséges magyar alkotók számára is, akik saját, szerzői kiadású képregényeiket mutathatják meg a nagyérdeműnek. Az eseményen számos képregény-kiadással és –terjesztéssel foglalkozó cég részt vesz, ahol kiadványaik széles skálája megismerhető illetve kedvezményes áron megvásárolható. Nemcsak az utóbbi években megjelent képregények, mangák beszerzésére van lehetőség, hanem a régebbi, ma már antikvárnak számító magyar nyelvű, valamint külföldi, rendszerint amerikai képújságok is fellelhetők korlátozott példányszámban. 294E busz (Budapest) A budapesti 294E jelzésű autóbusz a Határ út metróállomás és Gyál, Vecsési út között közlekedik. A vonalat 2014. május 29-étől a Volánbusz üzemelteti. A járat Gyálon körforgalomként közlekedik az Ady Endre utca – Széchenyi István utca – Vecsési út – Kőrösi út útvonalon. Munkanapokon csak csúcsidőn kívül, illetve hétvégén jár. Munkanapokon a reggeli és délutáni csúcsidőben a 94E busz közlekedik, amely Pestszentimre vasútállomás (Nagykőrösi út) és a Határ út között kevesebb megállóhelyen áll meg. Története 2006. október 1-jén az 54-es, a 94-es és a 294-es viszonylatok kiváltására három gyorsjáratot és egy expresszjáratot indítottak Gyál és Budapest között. 84-es jelzéssel új járat indult, mely Pestszentimre, központtól a Kisfaludy utcán érte el Gyált. A 89-es jelzésű busz a 294-es busz útvonalán járta körbe Gyált. A 94-es busz több megállóban állt meg, illetve új járat indult 94E jelzéssel, mely a 94-es üzemidején kívül közlekedett és kevesebb megállóban állt meg. 55-ös jelzéssel új alapjárat is indult a Boráros tér és Gyál között. Az 54-es busz változatlan maradt. A 2008-as paraméterkönyv bevezetése után a 94-es jelzést 294E jelzésre változtatták. Járművek A vonalon a 2008-as paraméterkönyv bevezetése után megjelentek az alacsony padlós Volvo 7700A buszok is. 2014. június 1-jétől a Volánbusz vette át a járat üzemeltetését Volvo 7900A típusú autóbuszokkal. Megállóhelyei Az átszállási kapcsolatok között a 94E busz nincsen feltüntetve, mert egymás üzemidején kívül közlekednek. *A reggeli órákban az első járat a Szentlőrinci út helyett a Szentlőrinci út (gyorsétterem) megállóból indul Gyál felé. Bukovlyane Bukovlyane (macedónul: Буковљане) település Macedóniában, az Északkeleti körzetben, Sztaro Nagoricsane községben. Népesség 2002-ben 75 lakosa volt, akik mindannyian macedónok. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Laura van der Heijden Laura van der Heijden (Amersfoort, Hollandia, 1990. június 26. –) holland válogatott kézilabdázó. Pályafutása Klubcsapatban Van der Heijden hatévesen kezdett kézilabdázni az LHV Leusden csapatában, közel szülővárosához, Amersfoorthoz. 2005-ben szerződött a Venus Nieuwegein csapatához, ahol négy szezont játszott végig. 2007-ben a csapat feljutott a holland bajnokság első osztályába. 2006-ban van der Heijden négy évre kapott képzést a Papendal Kézilabda Akadémián, ahol szintén az első osztályban játszott. 2009-ben a VOC Amsterdam csapatában folytatta pályafutását, a szezon végén pedig a csapattal holland bajnok és egyben kupagyőztes is lett. Van der Heijdent a szezon végén megválasztották az év jobbátlövőjének Hollandiában. A játékos 2010-ben a német Bundesligában szereplő VfL Oldenburg csapatába igazolt, ahol négy szezont játszott végig. A csapat a 2010–11-es szezonban az EHF-kupában egészen az elődöntőig jutott. A következő szezonban az Oldenburgot egy évre eltiltották a nemzetközi szerepléstől, de így sem volt ez a csapat számára egy sikertelen szezon: az év végén elhódították a Német Kupát. Van der Heijden a következő szezonban (2012–2013) a bajnokság gólkirálya lett. Van der Heijden a 2014 nyarán a dán első osztályban játszó Team Esbjerg csapatába igazolt. A csapat az első helyen végzett az alapszakaszban, ám a bajnoki döntőben az FC Midtjylland Håndbold-tól 23–22-es vereséget szenvedtek, így csak az EHF-kupában indulhattak. Augusztusban azonban az Esbjerg visszavágott a Midtjyllandnak a Szuperkupa döntőjében. Az Esbjerg a 2016–17-es bajnokság döntőjének első fordulójában három góllal (20–17) kikaptak a Midtjyllandtól, ám hazai pályán felülmúlták őket szintén 20–17-re. A büntetőpárbajban van der Heijden szerezte az Esbjergnek az első gólt, annak végén pedig a csapat büntetőkkel legyőzte a Midtjyllandot. Az Esbjerg csapata történelme során megszerezte az első bajnoki címét, és a Midtjyllanddal együtt a Bajnokok Ligája főtáblájára kerültek. Van der Heijden a BL-ben az első két meccsen 20 gólt szerzett az Esbjergnek, és októberben őt választották meg a hónap európai balkezesének. Decemberben az év holland női kézilabdázója gálán is őt választották meg az év holland női kézilabdázójának. 2017 nyarától van der Heijden a Ferencváros csapatában folytatja pályafutását. Egy idényt követően távozott a zöld-fehérektől, akikkel a kupában és a bajnokságban is ezüstérmet szerzett, és a német Bietigheim játékosa lett. Válogatottban Van der Heijden 2007. október 16-án debütált egy Japán elleni 32–29-re megnyert mérkőzésen. 2010-ben játszott a norvégiai Európa-bajnokságon, ahol a 8. helyet szerezte meg a válogatott. Egy évvel később, a brazíliai világbajnokság holland keretébe is bekerült, a vb-n a 15. helyen végeztek. Van der Heijden a 2012. évi nyári olimpia selejtezőtornáján játszó keretbe is bekerült, ám a válogatottnak nem volt elég a továbbjutáshoz a második hely a csoportban, így nem vehettek részt a játékokon. Laura meghívást kapott a 2013-as világbajnokság holland keretébe is. A tornán a 13. helyet szerezte meg a válogatott. Egy évvel később, az Európa-bajnokságon is részt vett, ahol már jobb eredményt értek el az előzőkhöz képest: Dániának a középdöntőben rosszabb volt a gólkülönbsége, mint Hollandiának, így a narancssárgák a 7. helyen végeztek. A 2015-ös női kézilabda-világbajnokságon egészen a döntőig eljutott a válogatott, ahol azonban Norvégia felülmúlta őket 31–23 arányban. Hollandia történelmi sikert aratott, és az ezüstérmet szerezte meg. A válogatott nem jutott ki közvetlenül a 2016. évi riói olimpiára, így selejtezőtornán kellett részt venniük. Hollandia válogatottja felülmúlta mindhárom csoportbeli ellenfelét, és kvalifikálta magát az olimpiai játékokra. Van der Heijden oda is meghívást kapott, a válogatott pedig a negyedik helyet szerezte meg, a bronzmérkőzésen Norvégia győzte le őket 36–23-ra. Van der Heijden a 2016-os Eb-n is részt vett, ahol a válogatott ezüstérmes lett, ismét a norvég válogatott múlta fel őket. Sikerei, díjai Klubcsapatban VOC Amsterdam Holland bajnokság 01 Arany : 2010 Team Esbjerg Dán bajnokság 01 Arany : 2016 VfL Oldenburg Német kupa 01 Arany : 2012 Válogatottban Olimpiai játékok 4. hely : 2016 Világbajnokság 02 Ezüst : 2015 13. hely : 2013 15. hely : 2011 Európa-bajnokság 02 Ezüst : 2016 7. hely : 2014 8. hely : 2010 Tunéziai labdarúgó-bajnokság (első osztály) A Ligue Professionelle 1 (arabul ������� �������� ������ ���� �����) a tunéziai labdarúgás legmagasabb osztálya. A bajnokságot 1921-ben alapították, még a francia megszállás alatt. Kovacsics József Kovacsics József (Vasszentmihály, 1919. szeptember 30. – 2003. december 26.) magyar közigazgatási statisztikus, történeti demográfus, emeritus professzor, a történeti statisztika jeles kutatója. Élete A szentgotthárdi gimnáziumba járt. 1940-ben iratkozott be a Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karára, ahol 1946-ban avatták doktorrá. Pályafutását 1940-ben gyakornokként a Központi Statisztikai Hivatalban kezdte, 1942-ben statisztikai tiszti kinevezést kapott. 1949-ben Thirring Lajos munkatársaként részt vett az 1949-es népszámlálás előkészítésében, majd a Községi Törzskönyvbizottság titkára lett. 1955-ben a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárának igazgatójává nevezték ki. Itt a Magyar Országos Levéltárral együttműködve szervezte meg a történeti statisztikai kutatásokat. A Budapesti Műszaki Egyetemen, majd a pécsi egyetemen oktatott. 1957-ben megvédte kandidátusi disszertációját. 1959-ben került az ELTE Statisztikai Tanszékére tanszékvezető docensként, 1965-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. 1972-ben akadémiai doktori disszertációját védte meg. Tagja volt a Nemzetközi Népességtudományi Uniónak, a párizsi Statisztikai Társaságnak, a statisztikai akadémikusok nemzetközi testületének, a Nemzetközi Statisztikai Intézetnek és a Városstatisztikusok Nemzetközi Szervezetének. Az alapítástól volt elnöke, majd örökös elnöke a Jogi Informatikai Társaságnak. Alapító tagja volt a Magyar Urbanisztikai Társaságnak, a Magyar Tudományos Akadémia Demográfiai Bizottságának és alapító elnöke az MTA Történeti Demográfiai Albizottságának. Művei 1954 Város és községstatisztika. Budapest. 1955 A városgazdálkodási statisztika alapjai. Budapest. 1957 Államtudomány és statisztika. Budapest. 1957 A történeti statisztika forrásai. Budapest. (tsz.) 1958 Statisztika - A mérnök-közgazdász szak levelező hallgatói részére. Budapest. 1961 Statisztika. Budapest. 1962 Statisztika - Egységes jegyzet az Állam és Jogtudományi Karok részére. Budapest. 1962 Dr. Thirring Gusztáv élete és munkássága, 1861-1941. (kézirat) 1963 A fiatalkorúak bűnözésének okai. Budapest. 1963 Magyarország történeti demográfiája. Budapest. (tsz.) 1963 Településstatisztika. Budapest. 1964 Településdemográfia. Budapest. 1977 A közigazgatás statisztikája és organometriája. Budapest. 1980 Bevezetés az államigazgatási informatikába. Budapest. 1991-2002 Magyarország megyéinek történeti statisztikai helységnévtára. Budapest. 2003 Baranya megyei népességtörténeti lexikon. Kitüntetései Eötvös Loránd-aranyérem Fényes Elek-érem (Központi Statisztikai Hivatal) Eötvös József koszorú (MTA, Laureatus Academiae cím) Gengszterosztag Gengszterosztag (Gangster Squad) egy 2013-as amerikai akció-krimi film, melyet rendezte Ruben Fleischer, a forgatókönyvet írta Will Beall. A főszerepekben Josh Brolin, Ryan Gosling, Nick Nolte, Emma Stone és Sean Penn (mint Mickey Cohen). A film nagyjából a Los Angeles-i rendőrkapitányság (LAPD) dolgozói és nyomozói által alkotott csoport történetén alapul, a csapat neve: „Gengszterosztag egyesület”, akik mindent elkövetnek azért, hogy megóvják a várost Mickey Cohen-től és bandájától az 1940-es, 50-es években. Eredetileg 2012. szeptember 7.-én kezdték volna a forgatást, de a 2012-es Aurora felvételei megakadályozták ezt, így a dátumot 2013. január 11-re módosította a Warner Bros. Pictures. Bár a film, a szereplők és az események többsége kitalált, az LAPD-nék tényleg volt egy aktája „Gengszterosztag” néven, amit Clemence B. Horrall az LAPD volt vezetője alkotott meg. Szereplők Josh Brolin –– John O'Mara őrmester ( Kőszegi Ákos ) Ryan Gosling –– Jerry Wooters őrmester ( Zámbori Soma ) Sean Penn –– Mickey Cohen ( Epres Attila ) Emma Stone –– Grace Faraday ( Pikali Gerda ) Nick Nolte –– Bill Parker főnök ( Papp János ) Anthony Mackie –– Coleman Harris tiszt ( Varju Kálmán ) Giovanni Ribisi –– Conwell Keeler tiszt ( Csőre Gábor ) Michael Pena –– Navidad Ramirez tiszt ( Simon Kornél ) Robert Patrick –– Max Kennard tiszt ( Gáspár Sándor ) Mireille Enos –– Connie O'Mara ( Szávai Viktória ) Sullivan Stapleton –– Jack Whalen Holt McCallany –– Karl Lennox Josh Pence –– Daryl Gates Austin Abrams –– Pete Jon Polito –– Jack Dragna James Hébert –– Mitch Racine John Aylward –– Judge Carter Troy Garity –– Wrevock James Carpinello –– Johnny Stompanato Frank Grillo –– Russo Jonny Coyne –– Grimes Hazai média Az Amerikai Egyesült Államokban 2013. április 23-án adták ki DVD-n és BluRay-en, Magyarországon pedig 2013. június 11.-én. Frontenac (Gironde) Frontenac település Franciaországban, Gironde megyében. Lakosainak száma 757 fő (2015). Frontenac Lugasson, Baigneaux, Blasimon, Cessac, Daubèze, Martres és Sauveterre-de-Guyenne községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Frontenard Frontenard település Franciaországban, Saône-et-Loire megyében. Lakosainak száma 230 fő (2015). Frontenard Navilly, Charette-Varennes, Pontoux, Saint-Bonnet-en-Bresse és Toutenant községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Incze Ágnes Incze Ágnes (Budapest, 1955. szeptember 26. –) Balázs Béla-díjas magyar, filmrendező, producer, forgatókönyvíró, vágó. Életpályája 1984-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskola vágó szakát. 2000-2001 között készült el első nagyjátékfilmje, az I love Budapest. 2001 óta az Európai Filmakadémia tagja. Második játékfilmje Randevú 2006. Filmjei Rendezőként Valahonnan valahová (1992) Génbaleset (1993) Öregség (1993) Bűn és bűnhődés (1993) Molly (1994) Utcaseprők (1994) Heroin (1994) Anyaotthon (1995) A kórház (1995) Vastüdőben (1996) A remény (1996) Elveszett család (1996) Emlékszem egy városra (1997) (forgatókönyvíró is) Gyorsulás (1998) Robot (1999) I love Budapest (2001) (játékfilm; rendező, forgatókönyvíró, vágó) Randevú (2006) (játékfilm; rendező, forgatókönyvíró, vágó) Forgatókönyvíróként Városlakók (1997) I love Budapest (2001) Randevú (2006) Vágóként Meteo (1989) Zsötem (1992) Közel a szerelemhez (1998) I love Budapest (2001) Getno (2003) Randevú (2006) (rendező és forgatókönyvíró is) Viszlát, Adél! (2009) Nightfall (2012) Nemzeti Dokumentumfilm (2014) Producerként Viszlát, Adél! (2009) Nightfall (2012) Nemzeti Dokumentumfilm (2014) Díjai A filmszemle díja (1997, 2001, 2004) A filmkritikusok díja (2002) fesztiváldíjak Abbadia San Salvatore {{Olasz település infobox | név = Abbadia San Salvatore | régió = Toszkána | kép = Abbazia di s.salvatore.jpg | képaláírás = A San Salvatore-apátság | címer = | megye = Siena | megye rövidítése = SI | polgármester = Lorenzo Avanzati | körzethívószám = 0577 | irányítószám = 53021 | népesség éve = [[December 2004]] | népsűrűség = 116 | tszf = 822 | terület = 58.9 | szélességi fok = 42 | szélességi ívperc = 53 | hosszúsági fok = 11 | hosszúsági ívperc = 41 | weboldal = www.comune.abbadia-san-salvatore.si.it/ }} Abbadia San Salvatore község (comune) Siena megyében, Olaszország Toszkána régiójában, 110 kilométerre délkeletre Firenzétől és mintegy 60 kilométerre délkeletre Sienától, Monter Amiata térségében. Nevét a Megmentő Apátságáról (Abbadia San Salvatore) kapta. A város valamikor mint a cinnabarit bányászásának központja volt fontos. Látványossága a 15. századi Palazzo della Potesta palota és a Santa Croce templom. Védőszentje Szent Márk. Lakóinak olasz neve: Abbadenghi, Badenghi. Szomszédos községek: Castel del Piano, Castiglione d'Orcia, Piancastagnaio, Radicofani, San Casciano dei Bagni, Santa Fiora, Seggiano. A Kaptár – Túlvilág A Kaptár – Túlvilág (Resident Evil: Afterlife) egy 2010-ben bemutatott 3D-s sci-fi-horrorfilm, rendezője Paul W. S. Anderson, főszereplői Milla Jovovich, Ali Larter, Boris Kodjoe és Wentworth Miller. A film a sorozat negyedik része A Kaptár, A Kaptár 2. – Apokalipszis és A Kaptár 3. – Teljes pusztulás után. A folytatását 2012 szeptemberében mutatták be A Kaptár – Megtorlás címmel. Szereplők Milla Jovovich - Alice ( magyar hang : Détár Enikő ) Ali Larter - Claire Redfield ( magyar hang : Csondor Kata ) Boris Kodjoe - Luther West ( magyar hang : Kálid Artúr ) Wentworth Miller - Chris Redfield ( magyar hang : Zöld Csaba ) Shawn Roberts - Albert Wesker ( magyar hang : Dévai Balázs ) Kim Coates - Bennett ( magyar hang : Haás Vander Péter ) Sienna Guillory - Jill Valentine ( magyar hang : Bertalan Ágnes ) Spencer Locke - K-Mart ( magyar hang : Mánya Zsófi ) Sergio Peris-Mencheta - Angel ( magyar hang : Crespo Rodrigo ) Történet Egy titkos, föld alatti laboratóriumból elszabadult T-vírus teljesen elpusztította a földi kultúrát. Az emberiség nagy része zombivá változott. Alice folytatta a túlélők utáni kutatást, hogy biztonságba helyezze őket. Egy rejtélyes rádióadást követve Alaszkába indult. Itt régi barátjával, Claire-rel találkozott, aki azonban elvesztette az emlékezetét. Együtt mentek egy kisrepülővel Los Angelesbe, ahol egy biztonságosabbnak hitt körzetet kerestek. Merész kényszerleszállás után Alice és Claire összeismerkedett az egykori fegyház területére menekült emberekkel. Az épületet zombik ezrei ostromolták, és egy idő után bejutottak a bevehetetlennek hitt épületbe. Claire testvére is felbukkant, aki megígérte, hogy kivezeti őket a körülzárt erődből. A túlélők az életükért küzdöttek, és abban reménykedtek, hogy sikerül feljutniuk a közelben állomásozó Arcadia hajóra. A kikötőben horgonyzó tengerjáróról ugyanis rádióadást fogtak, melyben a mentőexpedíció tagjai túlélőket keresték. Ám végül kiderült, hogy valójában félelmetes csapdába csalták őket. Fogadtatás A film világszerte 296 221 663 dolláros bevételt szerzett. 2011-ben négy kategóriában jelölték Genie Awardsra, és a producerek Golden Reel-díjat nyertek. Olümpiai játékok Az olümpiai játékok (görög betűkkel τὰ Ὀλύμπια) az ókori Görögországban jelen lévő atlétikai és vallási ünnep volt Zeusz tiszteletére az éliszi Olümpiában. A történeti források szerint a játékokat i. e. 776 és i. sz. 393 között négyévente tartották, összesen 292-t. Az olümpiai játékok a 4 eseményből álló pánhellén játékok részét képezték, amelyeket 2-4 évente rendeztek meg, és amelyek közül az olümpiai játékok voltak a legfontosabbak, a legnagyobb presztízsűek. Ezen játékokat négyévente rendezték. Az első olümpiai verseny megrendezésére i. e. 776-ban került sor. A görögök ezt az időpontot nevezték ki időszámításuk kezdetének, ebből láthatjuk a játékok iránt érzett tiszteletüket. Eredete Az ókori olimpiai játékok történelmi eredete a múlt ködébe vész, de számos legenda és mítosz foglalkozik vele. Az egyik Pelopszról, Olümpia királyáról, Peloponnészosz névadó hőséről szól, akinek felajánlásokat tettek a játékok során. A keresztény Alexandriai Kelemen állítása szerint az olümpiai játékok Pelopsz temetési játékai. A mítosz elmondja, hogyan győzte le Pelopsz Oinomaosz királyt, és nyerte el lánya, Hippodameia kezét Poszeidón segítségével, akinek ő, Pelopsz, korábban a fiúszeretője volt. A mítosz kapcsolódik az Atreusz házának (Atreidák) későbbi bukásához és Oidipusz szenvedéseihez. Egy másik mítosz Héraklészről szól, aki egy versenyt nyert Olümpiában és elrendelte, hogy a versenyt négyévente meg kell ismételni. Apollodórosz szerint Augeiasz éliszi király legyőzésének emlékére rendezett Héraklész játékokat, mivel a molionidákat az iszthmoszi játékokra menet sikerült meggyilkolnia. Egy másik Héraklészhez és testvéreihez, a daktüloszokhoz is kötődik egy monda az olümpiai játékok alapításáról. Ismét egy másik szerint Zeusz állította fel a játékokat, miután legyőzte Kronoszt. Megint másik Iphitosz éliszi királyról szól, aki megkérdezte a Püthiát – a delphoi jósdát – az i. e. 9. században, hogyan menthetné meg népét a háborútól. A jósnő az istenek tiszteletére játékok rendezését tanácsolta. Iphitosz Spártai ellensége ezután a játékok idejére beszüntette a háborút. A játékokat az Olümposz hegye után – amin a görög istenek lakoznak –, nevezték olümpiainak. Bármi is az eredet, a játékok a két legfontosabb antik görögországi rituálé közé számítottak az eleusziszi misztériumokkal együtt. Lefolyása Az első játékokon kizárólag stadionfutás (sztadion vagy dromosz) volt Pauszaniasz Periégétész és Sztrabón szerint, aminek hossza 192,27 méter volt (Héraklész lábméretének négyszázszorosa). A modern stadion szó ebből a hosszmértékből ered. Az olümpiai játékok voltak az elsők, ahol a hagyomány szerint bevezették az atlétikus meztelenséget – innen terjedt át a gümnaszionokra is –, egyesek szerint a spártaiak voltak az úttörők, mások szerint a megarai Orszipposz i. e. 720-ban. Orszipposz vagy elvesztette, vagy eldobta ágyékkötőjét a verseny közben és megnyerte a számot. A küzdősportokban a meztelenség („talpig mezítláb”) egyébként is hagyományos volt, hogy az ellenfél megragadását megnehezítsék. Az olimpiáról minden hellénnek hírt kellett kapnia, hogy biztosan oda érjenek. A játékok előtt kilenc hónapig minden résztvevőnek edzenie kellett hazájában, 30 napig pedig Olümpiában. Már i. e. 1000 körül rendeztek játékokat, de i. e. 776-ból ismert az első lejegyzett eredmény, ezért ezt tartjuk az ókori olimpiák és a görög időszámítás kezdetének. Kezdetben a verseny egy napig tartott és egy versenyszámot rendeztek, a stadionfutást. I. e. 724-ben, a 14. játékokon megrendezték az első kettős stadionfutást (diaulosz, 384,54 méter, összevethető a mai 400 méteres síkfutással). Már a következő, 15. játékokon, i. e. 720-ban a hosszútávfutást (dolikhosz, ennek távja változó, először talán hét stadion volt) is felvették a versenyek közé. Ezek tehát valamennyien futószámok és egyelőre nem sok közük volt a görög sportélet teljességéhez, ahol mindenféle versenytípus jelen volt már a küzdősportoktól a lovas játékokig. I. e. 708-ban, a 18. olümpiai játékokon csatlakozott a programhoz az öttusa (pentathlon), ami stadionfutásból, távolugrásból, diszkoszvetésből, gerelyhajításból és birkózásból állt. Aki három versenyszámot megnyert, az automatikusan megnyerte a versenyt. A versenyprogram utolsó két számát nem is rendezték meg, ha már volt hármas győztes (ez nem azonos a triasztésszel), mivel a győztes már megvolt és a görögök sosem voltak másra kíváncsiak, csak a győztesre. Nem ismerték a második és harmadik helyezett díjazását. I. e. 688-ban ezeket követte az ökölvívás (pügmé), ekkor lett két napossá a rendezvény. I. e. 680-ban a négyesfogat-hajtás (tethrippón). Ehhez a stadion mellett hippodromot is építettek. Harminckét évnek kellett eltelnie, mire a 33. játékokon a lovasversenyt is bevezették (hipposzkelétikón, amit tethripponnal, négy lovas szekérrel futottak). Ugyanekkor szerepelt először a pankráció, ami az ökölvívás és a birkózás nem éppen veszélytelen keveréke. I. e. 520-tól, utolsóként a legősibb sportágat, a fegyveres futást (hoplitodromosz) is felvették a versenyszámok közé. Ekkorra már öt napig tartott a rendezvény. I. e. 724 óta a győztesek a szent olajfáról aranykéssel levágott olajágból font koszorút kaptak, életnagyságú szobrot készítettek róluk és teljes ellátásban részesültek városállamukban. Csak egyéni versenyszámokat tartottak, a csapatverseny ismeretlen volt számukra. Az utolsó feljegyzett ókori olimpia 261-ben volt, de még száz év múlva is tudunk versenyekről ezen a helyen. Sokan próbálták ellenőrzésük alá vonni a szenthelyet, és így a játékokat, a presztízs és politikai előnyök kedvéért. Pauszaniasz szerint i. e. 668-ban Pisza az argoszi Pheidónt küldte, hogy elfoglalja a szenthelyet az élisziektől, s így abban az évben ő személyesen ellenőrizte a játékokat. A következő évben azután Élisz visszaszerezte az ellenőrzést. Xenophón i. e. 364-ben kortársként örökítette meg az élisziek támadását a pentathlon, a játékok zárószáma idején, amikor éppen megint a piszaiak voltak az ellenőrzők. Az élisziek a védőket majdnem az oltárig nyomták vissza, mikor vissza kellett vonulniuk, mert a portikuszból tüzes lövedékeket lőttek rájuk. Éjjel a védő árkádiaiak palánkot építettek, s reggel a védelem erősségét látva az élisziek visszavonultak. Az Élisz-Pisza konfliktussal kapcsolatos az első női játékok, a Héraia születése , ami az olümpiai stadionban tartottak. Eredetileg csak futóversenyből állt. Egyes források – mint Pauszaniasz könyve (Görögország leírása) – szerint Hippodameia gyűjtötte össze a tizenhat nőt, és tette meg őket a Héraia felügyelőivé hálául Pelopsszal kötött házasságáért. Mások szerint a tizenhat nő békeközvetítő volt Pisza és Élisz között és politikai rátermettségük okán lettek a Héraia felügyelői. I. e. 12-ben Nagy Heródes anyagilag támogatta az olümpiai játékokat, hogy segítse a jövőbeli fennmaradását. Végül a játékokat vagy I. Theodosius tiltotta be 393-ban, vagy unokája, II. Theodosius 435-ben, azon kampányuk részeként, amivel a kereszténységet a birodalom államvallásává kívánták tenni. Az olümpiai helyszín fennmaradt egészen addig, amíg a 6. században egy földrengés romba nem döntötte. Versenyszámok A modern olimpiáktól eltérően csak görögül beszélő férfiak vehettek részt az olümpiai játékokon. Bizonyos értelemben "nemzetközi" játékokról volt szó úgy, hogy a nagyszámú görög "városállamból", poliszból vehettek rajta részt az atléták, beleértve a görög gyarmatokat (apoikia) is, amelyek szintén önálló államok voltak. Így voltak résztvevők a Földközi-tenger és a Fekete-tenger távoli partjairól is. A részvételhez kvalifikálnia kellett magát, és nevének szerepelnie kellett a listákon. Úgy tűnik, hogy csak fiatalok vehettek részt, mert Plutarkhosz elmondása szerint egy fiatal embert egyszer elutasítottak, mert túl érettnek nézett ki, és miután fiúszeretője a spártai királyhoz fordult, tanúskodva fiatalságáról, vehetett csak részt a játékokon. A részvétel előtt minden résztvevőnek esküt kellett tennie Zeusz szobra előtt, hogy 10 hónapja edzésben van. Az évek során több versenyszámot hozzáadtak a műsorhoz: ökölvívás (pügmé/pügmakhia), birkózás (palé), pankráció (szabályozott, de kötetlen harc), kocsiverseny, számos futószám (diaulosz, hippiosz, dolikhosz, hoplitodromosz) és a pentatlon (birkózás, stadionfutás, távolugrás, gerelyhajítás, diszkoszvetés – az utóbbi három nem volt önállóan is versenyszám). Az ökölvívás az évszázadok során egyre brutálisabb lett. Kezdetben puha bőrbe csavarták az ujjaikat, de végül fémmel nehezített nehéz bőrt használtak. A kocsiversenyen nem a hajtót, hanem a tulajdonost tekintették a versenyzőnek. Az új számok hozzáadása miatt a fesztivál 1 naposról 5 naposra nőtt, amiből 3-at használtak a versenyek lebonyolítására, a maradék 2 nap pedig a vallási rituáléké volt. Az utolsó napon bankettet tartottak, ahol a versenyzők mellett 100 ökör is részt vett, akiket az első napon Zeusznak áldoztak fel. Egy versenyszám győztese olajágkoszorút kapott és egész Görögországban nagy tiszteletben részesült, különösen szülővárosában, ahol gyakran nagyobb pénzajándékot kapott – Athénban 500 drachmát, egy kisebb vagyont. A szobrászok szobrot készítettek róluk, a költők megénekelték őket. Gyakran mondják, hogy a háborút felfüggesztették a játékok alatt, de mások szerint ez nem igaz, viszont az atléták, akik gyakran katonák voltak, otthagyhatták a hadsereget a játékok idejére, és szabad útjukat garantálták az ellenséges területen keresztül is. Csak férfiak vehettek részt a versenyeken, illetve egy módja volt a női részvételnek, ló- és kocsitulajdonosként. i. e. 396-ban és i. e. 392-ben is Küniszka spártai hercegnő nyerte a négylovas versenyt. Az atléták általában meztelenül versenyeztek, erre nem csak az időjárás volt alkalmas, hanem a fesztivál részben az emberi test teljesítményének ünnepe is volt. A versenyzők alkalomadtán olívaolajat is használtak, amivel a testüket bekenték, nemcsak azért, hogy a bőrük sima és csúszós, hanem hogy vonzó is legyen. Gosztivar Gosztivar (macedónul Гостивар, albánul Gostivari) városa az azonos nevű község székhelye Macedóniában. Népesség Gosztivarnak 2002-ben 35 847 lakosa volt, melyből 16 890 albán (47,11%), 11 885 macedón (33,15%), 4 559 török (12,71%), 1 899 cigány (5,29%), 146 szerb, 34 bosnyák, 15 vlach, 419 egyéb. Gosztivar községnek 2002-ben 81 042 lakosa volt, melyből 53 283 albán (66,4%), 15 870 macedón (19,8%), 7 991 török (10%), 2 237 cigány, 1 661 egyéb. A községhez tartozó települések Gosztivar Balin Dol , Beloviste (Gosztivar) , Brodec (Gosztivar) , Vrutok , Gornya Banyica , Gornya Gyonovica , Gorno Jelovce , Debrese , Dolna Banyica , Dolna Gyonovica , Dolno Jelovce , Zselezna Reka , Zdunye (Gosztivar) , Korito (Gosztivar) , Kunovo (Gosztivar) , Lakavica (Gosztivar) , Lesnica (Gosztivar) , Malo Turcsane , Mitroj Krszti , Padaliste (Gosztivar) , Pecskovo , Szimnica , Szrbinovo , Szusica (Gosztivar) , Sztrajane , Raven , Recsane (Gosztivar) , Trnovo (Gosztivar) , Tumcseviste , Forino (Gosztivar) , Csajle , Csegrane . Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may 1985–1986-os magyar férfi kosárlabda-bajnokság Az 1985–1986-os magyar férfi kosárlabda-bajnokság az ötvennegyedik magyar kosárlabda-bajnokság volt. Húsz csapat indult el, a csapatok az előző évi szereplés alapján két csoportban (A csoport: 1-10. helyezettek, B csoport: 11-17. helyezettek plusz a három feljutó) két kört játszottak. Az alapszakasz után az A csoport 1-6. helyezettjei play-off rendszerben játszottak a bajnoki címért, az A csoport 7-10. és a B csoport 1-4. helyezettjei az egymás elleni eredményeiket megtartva a másik csoportból jövőkkel újabb két kört játszottak az A csoportba kerülésért, a B csoport 5-10. helyezettjei pedig play-off rendszerben játszottak a kiesés elkerüléséért. A Szegedi EOL AK és a DÉLÉP SC egyesült Szegedi EOL-DÉLÉP SE néven. Alapszakasz B csoport * M: Mérkőzés Gy: Győzelem V: Vereség K+: Dobott kosár K-: Kapott kosár P: Pont Rájátszás 1–6. helyért Elődöntőbe jutásért: Bajai SK–Csepel SC 97-77, 69–75, 69–57 és Körmendi Dózsa MTE–Videoton SC 62–80, 77–81 Elődöntő: Bp. Honvéd–Videoton SC 81–78, 99–87 és Zalaegerszegi TE–Bajai SK 101–85, 89–100, 81–79 Döntő: Bp. Honvéd–Zalaegerszegi TE 92–75, 72–92, 104–87 3. helyért: Bajai SK–Videoton SC 93–71, 74–86, 74–71 5. helyért: Körmendi Dózsa MTE–Csepel SC 122–93, 88–81 15–20. helyért 15–20. helyért: BSE–Soproni SE 96–83, 98–102, 90–84 és Egri Tanép–Alba Regia Építők 91–65, 85–116, 73–93 15–18. helyért: Ganz-MÁVAG VSE–Alba Regia Építők 100–90, 86–89, 76–82 és Alföldi Olajbányász–BSE 85–91, 68–69 15. helyért: BSE–Alba Regia Építők 105–94, 110–86 17. helyért: Ganz-MÁVAG VSE–Alföldi Olajbányász 94–91, 73–70 Forrás A magyar sport évkönyve 1986 Népsport 1986.02.09. (A csoport), 02.10. (B csoport), 04.06. (7-14. helyért), 03.02., 03.08., 03.10., 03.17., 03.22., 03.24., 03.30., 04.06. (rájátszás) Méra (Vrancea megye) Méra (Mera) település Romániában, Moldvában, Vrancea megyében. Fekvése A 2M út mellett, Broșteni és Reghiu közt fekvő település. Leírása Egyes források e települést azonosítják az 1279-ben Civitas de Mylko néven nevezett Milkói püspökség egykori székhelyeként, míg más források a Foksány-tól (Focșani) délkeletre fekvő Milkóval (Milcovul) azonosítják azt. Mérának a 2002 évi népszámláláskor 3,914 lakosa volt, melyből 1 magyar, 3913 román volt. Ebből 3895 ortodox, 3 református, 16 egyéb volt. 2007-ben 3,927 lakost számoltak itt össze. Török Nagy Nemzetgyűlés A Török Nagy Nemzetgyűlés vagy egyszerűen a török parlament (törökül: Türkiye Büyük Millet Meclisi) Törökország egykamarás parlamentje, melyet a törökök röviden TBMM-nek vagy Meclis-nek hívnak. A parlament törvényhozói hatalmát a török alkotmány biztosítja. Az első országgyűlés Ankarában jött létre 1920. április 23-án a török függetlenségi háború ideje alatt. Atatürk elképzelései szerint az országgyűlés volt az egyik biztosítéka annak, hogy az Oszmán Birodalom romjaiból felépülhessen a Török Köztársaság. A parlamentnek 550 tagja van, akiket 85 választókörzetből ötévente választanak az arányos képviselet elvén alapuló D'Hondt-módszer segítségével. A 85 választókerület képviseli Törökország 81 tartományát; Isztambul három, Ankara és İzmir pedig kettő-kettő választókörzettel rendelkezik lakosságának nagy száma miatt. A parlamentbe való bekerüléshez a pártoknak el kell érniük a 10%-os parlamenti küszöböt a választások során. 2002-ben kettő, 2007-ben pedig három párt delegálhatott képviselőket az országgyűlésbe. Független képviselők is indulhatnak a választásokon, ám rájuk is érvényes a 10%-os küszöb saját választókerületükre vetítve. A 2002-es választásokon az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) a szavazatok mintegy 37 százalékával közel kétharmados többséget szerzett a parlamentben. Rajta kívül még a Köztársasági Néppártnak (CHP) sikerült bejutnia a nemzetgyűlésbe. 2007-ben három párt került be a parlamentbe. Az AKP - a szavazatok mintegy 47 százalékával - ismét megszerezte a mandátumok közel kétharmadát. A CHP és a Nemzeti Mozgalom Pártja (MHP) mellett a Demokratikus Társadalom Pártja (DTP) is frakciót alakíthatott, amelyet a párt által támogatott, megválasztott független jelöltek hoztak létre. A CHP listáján megválasztott, de a párt frakciójából kivált DSP-képviselők (Demokratikus Baloldal Pártja) nem tudtak frakciót alakítani. Története Parlament a köztársaság kikiáltása előtt Oszmán Birodalom Az Oszmán Birodalom idejében két parlamenti periódust különböztethetünk meg, az első rövid ideig tartott, kétszer voltak választások. Nem sokkal az első választások után a kormány kemény kritikát kapott a képviselőktől az orosz-török háború miatt. Az országgyűlést feloszlatták és új választásokat írtak ki 1877. június 28-ra. A második országgyűlést a szultán oszlatta fel 1878. február 14-én. A második periódus 1908. július 23-án kezdődött. Ekkor az első alkotmányban foglalt egyes szultáni jogokat töröltek el, majd biztosították a szabad sajtót, a gyülekezés és pártalapítás szabadságát, illetve előírták, hogy a kormány ezentúl nem a szultánnak, hanem a parlamentnek tartozik felelősséggel. A nemzeti parlament megalakulása Az első világháború után az antant szövetségesek az Oszmán Birodalom feldarabolása mellett döntöttek, melyet a Sèvres-i béke pecsételt meg. A béke értelmében a törökök csupán a belső anatóliai területeket tarthatták volna meg, minden más az antant hatalmak ellenőrzése alá került volna. A béke feltételei ellen fellépő Mustafa Kemal Atatürk a török függetlenségi háborúban elérte, hogy az antant hatalmak kivonuljanak Törökországból és megalakulhasson a független török állam. Az 1922-ben megalakult új parlament eltörölte a szultánságot, majd 1923. október 29-én kikiáltották a köztársaságot. Köztársaság Egypártrendszer (1923-1945) 1923 és 1945 között az Atatürk által létrehozott Republikánus Párt egyedül uralta a politikai életet. Néhányszor volt ugyan kísérlet más pártok létrehozására, de ezek a törekvések rendszerint kudarcba fulladtak. 1930. november 17-én például felszámolták az Ali Fethi Okyar által létrehozott Liberális Köztársasági Pártot, miután a párt tagjai közé fogadott radikálisan vallásos elemeket. Többpártrendszer (1945 – napjainkig) A Török Köztársaság életében a többpártrendszer 1945-ben kezdődött, amikor Nuri Demirağ létrehozta a Nemzeti Fejlődés Pártját (Milli Kalkinma Partisi). Következő évben alakult meg a Demokrata Párt, mely 1950-ben bejutott a parlamentbe is. 1945 – 1980 Az 1961-es alkotmány értelmében az országgyűlés kétkamarás szervként működött, több mint 600 képviselővel. Az 1982-es alkotmányban egykamarás országgyűlést rögzítettek. A parlament működése Házelnök A jelenlegi házelnök Köksal Toptan, akit 2007. augusztus 9-én választottak meg, ő a török parlament 23. házelnöke. Bizottságok Alkotmányügyi bizottság (26 tag) Igazságügyi bizottság(24 tag) Védelmi bizottság (24 tag) Belügyi bizottság (24 tag) Külügyi bizottság (24 tag) Oktatási, kulturális és sportbizottság (24 tag) Fejlesztési, újjáépítési, közlekedésügyi és turisztikai bizottság (24 tag) Környezetvédelmi bizottság (24 tag) Egészségügyi, családügyi, munkaügyi és szociális bizottság (24 tag) Mezőgazdasági és erdészeti bizottság (24 tag) Iparügyi, kereskedelmi, energiaügyi, információ és technológia valamint természeti erőforrások bizottsága (24 tag) Pályázati bizottság (13 tag) Tervezés és költségvetési bizottság (39 tag) Közberuházási bizottság (35 tag) Emberi jogok bizottsága (23 tag) Európai uniós szabályok összehangolásának bizottsága (21 tag) A mandátumok eloszlása Választási eredmények 2004-ben 50 regisztrált politikai párt volt Törökországban, változatos politikai ideológiákkal, szélső jobboldaltól egészen a szélső baloldalig. Jelenleg négy párt képviselteti magát a parlamentben (a negyedik párt független jelölteken keresztül). A parlament épülete A parlament első épületét a II. Abdul-Hamid szultán kormányát megdöntő Egység és Haladás Mozgalma főhadiszállásából alakították át. Ez az épület ma a török függetlenségi háború múzeumának ad otthont. A második épület ma szintén múzeum, a Köztársaság Múzeuma. A jelenlegi országgyűlésnek helyet adó modern, impozáns épület Ankara Bakanlıklar (Minisztériumok) negyedében található. Corymbium A Corymbium a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjén belül az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó növénynemzetség. A Corymbioideae alcsalád egyetlen nemzetsége. A nemzetség összesen 9 faja a dél-afrikai Cape Floristic Region-ban endemikus. Fajok Corymbium africanum L. , Corymbium congestum E.Mey. ex Steud. , Corymbium cymosum E.Mey. ex DC. , Corymbium elsiae Weitz , Corymbium enerve Markötter , Corymbium glabrum L. , Corymbium laxum Compton , Corymbium theileri Markötter , Corymbium villosum L.f. . Syngnathus A Syngnathus a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pikóalakúak (Gasterosteiformes) rendjébe, ezen belül a tűhalfélék (Syngnathidae) családjába tartozó nem. Tudnivalók A Syngnathus-fajok többsége az Atlanti-óceánban és annak melléktengereiben, valamint a Csendes-óceán keleti felén fordul elő. Körülbelül 3-4 faj az Indiai-óceán nyugati felén is fellelhető. A legnagyobb hosszúk 11-50 centiméter közötti. Rendszerezés A nembe az alábbi 32 faj tartozik: fekete-tengeri tűhal (Syngnathus abaster) Risso, 1827 Syngnathus acus Linnaeus, 1758 - típusfaj Syngnathus affinis Günther, 1870 Syngnathus auliscus (Swain, 1882) Syngnathus californiensis Storer, 1845 Syngnathus caribbaeus Dawson, 1979 Syngnathus carinatus (Gilbert, 1892) Syngnathus dawsoni (Herald, 1969) Syngnathus euchrous Fritzsche, 1980 Syngnathus exilis (Osburn & Nichols, 1916) Syngnathus floridae (Jordan & Gilbert, 1882) Syngnathus folletti Herald, 1942 Syngnathus fuscus Storer, 1839 Syngnathus insulae Fritzsche, 1980 Syngnathus leptorhynchus Girard, 1854 Syngnathus louisianae Günther, 1870 Syngnathus macrobrachium Fritzsche, 1980 Syngnathus macrophthalmus Duncker, 1915 Syngnathus makaxi Herald & Dawson, 1972 Syngnathus pelagicus Linnaeus, 1758 Syngnathus phlegon Risso, 1827 Syngnathus rostellatus Nilsson, 1855 Syngnathus safina Paulus, 1992 Syngnathus schlegeli Kaup, 1856 Syngnathus schmidti Popov, 1928 Syngnathus scovelli (Evermann & Kendall, 1896) Syngnathus springeri Herald, 1942 Syngnathus taenionotus Canestrini, 1871 Syngnathus tenuirostris Rathke, 1837 Syngnathus typhle Linnaeus, 1758 Syngnathus variegatus Pallas, 1814 Syngnathus watermeyeri Smith, 1963 Luigi Cadorna Luigi Cadorna (1850. szeptember 4. – 1928. december 21.) olasz hadseregtábornok, az első világháború idején az olasz csapatok főparancsnoka 1917 novemberéig, a caporettói vereséget követő visszavonulásig. Az első világháborúig Raffaele Cadorna tábornok fiaként született Verbania Pallanza városban, Piemontban. Fiatalon belépett a hadseregbe (1866), és 1908-ban az olasz hadsereg főparancsnoka lett. Később e pozíciójáról lemondatták és csak 1914-ben foglalta el újból e tisztségét. Az első világháború kitörésekor Olaszország semleges maradt, így a hadsereget nem kellett bevetni. Cadorna, mint az olasz csapatok főparancsnoka számított arra, hogy Olaszország hamarosan kilép a Hármas szövetségből és hadat üzen az Osztrák–Magyar Monarchiának, ezért az olasz hadsereg nagy részét a Monarchia és Olaszország határán állomásoztatta. Az első világháború alatt Miután a titkos londoni egyezményt Olaszország aláírta, az olasz hadsereg megkezdte a felvonulást az Osztrák–Magyar Monarchia ellen. 1915. május 23-án, amikor Olaszország hadat üzent a Monarchiának, az olasz csapatok megindultak az Isonzó felé, hogy azon átkelve a Monarchia hátországába vonuljanak. Sor került az isonzói csatákra, megkezdődött az olasz front kialakulása, miután gyors sikereket nem értek el az olaszok. A kimerítő harcok, állandosuló csaták nagy véráldozatot követeltek az olasz hadseregtől, a dezertáló katonákra Cadorna súlyos büntetéseket szabott ki, gyakoriak voltak a kivégzések. 1917 októberében, az osztrák–magyar erők caporettói áttörése után Cadorna főparancsnoki széke megingott. Az olasz csapatok ebben a csatában és az azt követő visszavonulásban több mint 300 000 főnyi emberveszteséget szenvedtek, ez Cadorna olasz főparancsnoki megbízatásának végét jelentette. 1917. november elején Cadornát Armando Diaz vezérezredes váltotta a főparancsnoki tisztségben. A háború után Az olasz kormány az első világháború után kivizsgálta Cadorna főparancsnokként kiadott parancsait, stratégiáját, és megállapította, hogy Cadorna nagymértékben felelős volt a caporettói áttörés olasz kudarcáért. 1924-ben, miután a fasiszták megszerezték a hatalmat Olaszországban, Mussolini Cadornát újból hadseregtábornokká („Olaszország marsalljává”) nevezte ki. Cadorna 1928-ban halt meg Bordighera városában. Kitüntetései A Bath-i Rend Nagy Lovagkeresztje, 1915 -ben. Chalybura A Chalybura a madarak osztályának sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjébe és a kolibrifélék (Trochilidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 2 faj tartozik: Chalybura buffonii piroslábú kolibri (Chalybura urochrysia) Laurel Blair Salton Clark Laurel Blair Salton Clark (Ames, Iowa, 1961. március 10. – Texas, 2003. február 1.) amerikai orvos, űrhajósnő, kapitány. A Columbia-katasztrófa során 2003-ban vesztette életét hat társával együtt. Életpálya 1983-ban az University of Wisconsin-Madison egyetemen szerzett állatorvosi diplomát (BSc). 1987-ben ugyanitt gyermekorvosi szakvizsgát tett. 1987-1988 között az Országos Haditengerészeti Központi Kórház munkatársa. 1989-ben tenger alatti tisztiorvosi vizsgát tett. Haditengerészeti búvár kiképzésben részesült. Többéves gyakorlattal a háta mögött kinevezték a Haditengerészeti tengeralattjárók és búvárok (sugár-egészségügyi) tisztiorvosának. A Naval Aerospace Medical Institute-ban (Pensacola, Florida) hat hónapos repülőorvosi képzésen vett részt. A Haditengerészet (USAF) sebészorvosa lett. Pályafutása alatt a Csendes-óceánon is teljesített szolgálatot. 1996. május 1-től a Lyndon B. Johnson Űrközpontban részesült űrhajóskiképzésben. Űrszolgálata alatt összesen 15 napot, 22 órát és 20 percet (382 óra) töltött a világűrben. 2003. február 1-jén hunyt el a Columbia-katasztrófa során. Férje, Dr. Jonathan Clark sebész tagja volt annak a bizottságnak, ami elkészítette a NASA 400 oldalas jelentését a Columbia-katasztrófáról. Űrrepülések STS–107, a Columbia űrrepülőgép 28. repülésének pilótája. A SpaceHab mikrogravitációs laboratóriumban a legénység 12 órás váltásokban végezte az előírt programokat. Szolgálati idejük alatt több mint 80 kutatási, kísérleti feladatot végeztek, vagy a zárt folyamatot ellenőrizték. Egy űrszolgálata alatt összesen 15 napot, 22 órát és 20 percet (382 óra) töltött a világűrben. 10 670 000 kilométert repült, 255-ször kerülte meg a Földet. Hainburg (Hessen) Hainburg település Németországban, Hessen tartományban. Népesség A település népességének változása: Wagner Sándor Wagner Sándor (Pest, 1838. április 16. – München, 1919. január 19.) magyar festő. Többek közt Gabriel Schachinger tanára. Élete Kezdetben Weber Henrik növendéke volt, majd Bécsben, 1856 és 1864 között pedig a müncheni akadémián Karl von Pilotynál tanult. Korai művei Korai művei, a Dugovics Titusz (1859, Magyar Nemzeti Galéria), Izabella búcsúja Erdélytől (1863-ban maga litografálta) a romantikus történeti festészet szellemében fogantak, az önfeláldozás és a bujdosás drámai erejű megjelenítésével. Akadémikus korszaka 1866-ban a müncheni akadémia tanára lett, s bár ezután is szívesen nyúlt hazai, főleg a népéletből vett témákhoz (Huszárbravúr, Debreceni csikósverseny), művészete egyre inkább külsődlegessé vált, megfelelt a bajor akadémia szellemének. Nagy visszhangja volt a Münchenben festett óriási panorámafestményének, amely Nagy Konstantin császár bevonulását jelenítette meg. Gyakran járt itthon és Olaszországban is. Ugyancsak konzervatív a Pesti Vigadó számára készített Mátyás legyőzi Holubárt című falképe (megsemmisült), amely egykori tanára, Karl von Piloty hatását tükrözi. Ha távol állt is tőle minden újítás, kiváló mesterségbeli tudását tanárként is kamatoztatta. Tanítványa volt – többek között – Szinyei Merse Pál és Gabriel Schachinger is. Emlegetnek egykönyves írókat az irodalomban, ennek a típusnak a megfelelője Wagner Sándor a festészetben, aki a Dugovics Titusz önfeláldozása c. egyetlen művével vonult be igazán a művészettörténetbe, ezen alkotáson keresztül érzékelte a magyar ifjúság nemzedékeken át a magyarok törökellenes, hősies küzdelmét. Strass im Zillertal Strass im Zillertal település Ausztriában, Tirolban a Schwazi járásban található. Területe 5,96 km², lakosainak száma 830 fő, népsűrűsége pedig 140 fő/km² (2014. január 1-jén). A település 523 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Almohaja Almohaja település Spanyolországban, Teruel tartományban. Almohaja Alba, Aragon, Pozondón és Ródenas községekkel határos. Lakosainak száma 18 fő (2017). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Barnafarkú minla A barnafarkú minla (Minla strigula) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a Leiothrichidae családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Brian Houghton Hodgson angol ornitológus írta le 1837-ben, Mesia siva strigula néven. Besorolása vitatott egyre több szervezet sorolja át a Chrysominla nembe, Chrysominla strigula néven. Alfajai Minla strigula castanicauda (Hume, 1877) Minla strigula cinereigenae (Ripley, 1952) Minla strigula malayana (Hartert, 1902) Minla strigula simlaensis (Meinertzhagen, 1926) Minla strigula strigula (Hodgson, 1837) Minla strigula traii J. C. Eames, 2002 Minla strigula yunnanensis (Rothschild, 1921) Előfordulása Dél- és Délkelet-Ázsiában, Bhután, Kína, India, Laosz, Malajzia, Mianmar, Nepál, Thaiföld és Vietnám területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi hegyi esőerdők és magaslati cserjések. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 16–18,5 centiméter, testtömege 14–24 gramm. Életmódja Rovarokkal, bogyókkal és vetőmagvakkal táplálkozik. Hunyadi Mátyás Gimnázium A Hunyadi Mátyás Gimnázium Pestszentlőrinc legrégebbi gimnáziuma volt, épülete a Kossuth tér 2. szám alatt található. Sokan (különösen az ott élők) Steinmetz Miklós Gimnáziumként is ismerik, mivel négy évtizeden keresztül ezen a néven működött az intézmény. Hunyadi Mátyás nevét 1993-ban vette fel, Magyarország egyik legnagyobb uralkodója, Hunyadi Mátyás előtti tisztelgésül. 2011-ben egyházi kezelésbe került, története ezen a néven véget ért. Társiskolájával most már a Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium nevet viseli. Története 1936-ban a megyei várossá alakuló Pestszentlőrincen a kultuszminiszter engedélyezte egy állami gimnázium megalapítását. A város vezetősége az elhelyezéssel és tanári kar megszervezésével kapcsolatban is nehézségekbe ütközött. Végül a Gyöngyvirág utcában található Tündérkertben (ma Dohnányi Ernő Zeneiskola) kezdte el működését a Kecskemétről áttelepült állami gimnázium 6 tanárával az intézmény Pestszentlőrinci Állami Gimnázium néven. A polgári fiúgimnázium első igazgatója dr. Tóth Tivadar lett. A hely azonban nem volt megfelelő, ezért már a következő tanévben átköltöztették az intézményt a Wlassics utcába. Ott működött tovább, az első osztály 1943-ban érettségizett. A háború zűrzavaros időszakát követő években sok változás történt. 1945-től lányok beiratkozását is engedélyezték a gimnáziumba, és a korábbi iskolaszerkezet megváltozásával ez a gimnázium is négy osztályossá alakult. A gimnáziumot 1947-ben költöztették át jelenlegi helyére, a Kossuth tér 2. szám alá. A korábban itt működő általános iskoláé lett a Wlassics utcai épület. Az 1951/52-es tanévben új nevet kapott a Pestszentlőrinci Állami Gimnázium. A város határában életét vesztett parlamenterről, Steinmetz Miklósról nevezték el. A korábban még tágas épület a középiskolai oktatás iránti igény megnövekedésével az 1950-es évek közepére már bővítésre szorult, 1958/59-ben adták át az új szárnyat 12 új tanteremmel. 1965-ben elkészült a tanműhely (politechnika) épülete. Az 50-es évek végétől a gimnáziumban tagozatok indultak (orosz, német, francia, fizika-kémia), amelyeknek eredményessége révén a tanulók országos szinten is előkelően szerepeltek a tanulmányi versenyeken és felvételiken. 1958-tól működik a gimnázium iskolaújságja a Garabonciás, amelyet indulásától kezdve lelkes diákok szerkesztettek tanári segítséggel. A 60-as évek közepén Budapesten elsőként itt alakult meg iskolaklub, amelynek keretében rendszeres rendezvényeket szerveztek a tanulók. 1986-ig a kerület egyetlen gimnáziumaként működött a Steinmetz, generációk sora tanult az intézmény falai között, akik ma is kötődnek régi iskolájukhoz. A rendszerváltás után a gimnázium nevet változtatott. A nagy magyar király után Hunyadi Mátyás Gimnázium néven folytatta működését 1993. március 1-jétől 2011-ig. Az iskola a kerületi diákélet aktív résztvevőjévé vált. Az évente megrendezett Fővárosi Amatőr Színjátszófesztivál és az Országos Amatőr Diákfilmfesztivál főszervezőjeként igyekezett oktatási tevékenységét közérdeklődésre számot tartó kulturális programokkal kiegészíteni. 2008-tól működött az iskolában újra Természettudományi Diákkör. 2011-ben egyházi kezelésbe került, története ezen a néven véget ért. Társiskolájával most már a Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium nevet viseli. Forrás A Sztehlo Iskola honlapja Valence-sur-Baïse Valence-sur-Baïse település Franciaországban, Gers megyében. Lakosainak száma 1131 fő (2015). Valence-sur-Baïse Ayguetinte, Beaucaire, Cassaigne, Condom, Gondrin, Lagardère, Maignaut-Tauzia, Mansencôme, Mouchan és Saint-Puy községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Oakridge (Oregon) Oakridge az Amerikai Egyesült Államok északnyugati részén, Oregon állam Lane megyéjében, az 58-as út mentén, Westfirtől és Eugene-től 64 km-re keletre, valamint Portlandtől 240 km-re délkeletre helyezkedik el. A 2010. évi népszámláláskor 3205 lakosa volt. A város területe 5,7 km2, melyből 0,26 km2 vízi. A várost a Willamette Nemzeti Erdő és a Cascade Range határolja. Oakridge népszerű a túrázók körében: kedvelt horgászóhely, madárles, biciklis útvonal, növényvizsgáló hely, számos vízi sportot űznek a közelben, illetve népszerű a közeli Willamette Pass síközpont is. Az eredetileg itt elhelyezkedő közösséget Hazeldellnek hívták; postahivatalát 1888. július 26-án alapították. Amikor a Southern Pacific Railway 1912 májusában megnyitotta helyi állomását, a cég egyik vezetője az állomást földrajzi okokból Oak Ridge-nek nevezte el; ugyanezen év július 19-én a nevet Oakridge-re változtatták. Oakridge és a közeli Westfir gazdasági fejlődését nagyrészt a vasútnak, a faiparnak és a szórakoztatóiparnak köszönheti. A 20. században Oakridge fő foglalkoztatója a Pope and Talbot-, Westfiré pedig a Hines fűrésztelep volt. 1985-re mindkettő bezárt; ennek erős hatása volt a gazdaságra. A helyi gazdaság lassan áll talpra: 2010-ben egy vegyesboltot, 2011-ben egy pékséget, valamint egy kocsmát és egy másik vegyesboltot nyitottak. Történet A ma Oakridge-ként ismert területet 1852-ben jelölték ki a Közép-Oregonból a Willamette-völgybe érkező telepesek számára. 1888-ban megnyílt a hely első postahivatala Hazeldell néven; később a hely nevét Big Prairie-re, majd Oak Ridge-re változtatták. 1912-ben új települést alapítottak itt; ekkor kapta végleges nevét. Hegyi elhelyezkedése miatt igazi vasút- és favágóvárossá vált, valamint a túrázók kedvenc helye lett. A hirtelen növekedés nagyrészt a Southern Pacific Railroad vasútépítéseinek köszönhető; 1910-ben már javában zajlottak a munkálatok az Oakridge-et a mai Westfirrel összekötő 22-es alagút munkálatai. 1926-ban megépült a Cascade-vonal oakridge-i állomása; a vonal a Willamette-hágón és a Natron Cutoffon haladt keresztül. Az itt közlekedő járatok nagy szerepet játszottak a helyi gazdaságban. A városhoz hozzátartoznak a vonalon járó, a Union Pacific Railroad által mai napig közlekedtetett vonatok. 1946. július 2-án a Pope and Talbot vállalat megvásárolta a város melletti erdőt. A területen 1948-ban megnyitották az első nagy fűrésztelepet, és masszív fafeldolgozásba kezdtek. Mialatt a vasút és a westfiri Hines fűrésztelep növekedése lelassult, a helyi üzem terjeszkedni kezdett, és már több, mint 500 embert foglalkoztatott. A vasútnak és a fűrésztelepnek köszönhetően 1960 és 1970 között nagyobb népességnövekedés volt, amikor Willamette beolvadt Oakridge-be. Ennek ellenére 1978-ban a westfiri üzem bezárt, 1985-ben pedig a Pope and Talbot is megvált minden alkalmazottjától. Az egykori fűrésztelep ma a város tulajdonában áll. Földrajz és éghajlat Földrajz A város tengerszint feletti magassága 370 és 490 méter között váltakozik. A Népszámlálási Hivatal adatai alapján a város területe 5,7 km2, melyből 0,26 km2 vízi. Oakridge a Cascade-hegyvidék lábánál található völgyben fekszik, és minden irányból a Willamette Nemzeti Erdő határolja. Öt vízfolyás van a város közelében, a Salmon-, Salt- és Hills-patakok, valamint a Willamette-folyó északi és középső ágai; utóbbi kettőt védetté nyilvánították. A közeli Diamond Peak-erdőségben fekszik a Diamond Peak pajzsvulkán, mely a város számos pontjáról látható. A Waldo-folyó a világ egyik legtisztábbjaként ismert, az Oregon legnagyobbjai közé tartozó Salt Creek-vízesés 32 km-re északra fekszik. Éghajlat A térség nyarai melegek (de nem forróak) és szárazak; a havi maximum átlaghőmérséklet 22 °C. A Köppen-skála alapján a város éghajlata meleg nyári mediterrán. A legcsapadékosabb a november–január, a legszárazabb pedig a július–augusztus közötti időszak. A legmelegebb hónap augusztus, a leghidegebb pedig december. Népesség 2010 A 2010-es népszámláláskor a városnak 3 205 lakója, 1 437 háztartása és 849 családja volt. A népsűrűség 589,2 fő/km2. A lakóegységek száma 1 605, sűrűségük 295 db/km2. A lakosok 91%-a fehér, 1%-a afroamerikai, 1,8%-a indián, 0,6%-a ázsiai, 1,5%-a egyéb-, 4,5% pedig kettő vagy több etnikumú. A spanyol vagy latino származásúak aránya 5,4% (4,2% mexikói, 0,4% Puerto Rico-i, 0,7% pedig egyéb spanyol/latino származású). A háztartások 24%-ában élt 18 évnél fiatalabb. 42% házas, 11% egyedülálló nő, 6% pedig egyedülálló férfi; 41% pedig nem család. 34% egyedül élt; 16%-uk 65 éves vagy idősebb. Egy háztartásban átlagosan 2,2 személy élt; a családok átlagmérete 2,8 fő. A medián életkor 48 év volt. A város lakóinak 20%-a 18 évesnél fiatalabb, 7% 18 és 24 év közötti, 19%-uk 25 és 44 év közötti, 32%-uk 45 és 64 év közötti, 23%-uk pedig 65 éves vagy idősebb. A lakosok 50,2%-a férfi, 49,8%-uk pedig nő. 2000 A 2000-es népszámláláskor a városnak 3 148 lakója, 1 345 háztartása és 892 családja volt. A népsűrűség 571,3 fő/km2. A lakóegységek száma 1 526, sűrűségük 277 db/km2. A lakosok 92,6%-a fehér, 0,3%-a afroamerikai, 1,6%-a indián, 0,3%-a ázsiai, 0,1%-a Csendes-óceáni szigetekről származik, 1,9%-a egyéb-, 3,3% pedig kettő vagy több etnikumú. A spanyol vagy latino származásúak aránya 5% (4% mexikói, 0,2% Puerto Rico-i, 0,8% pedig egyéb spanyol/latino származású). A háztartások 25,5%-ában élt 18 évnél fiatalabb. 50,6% házas, 10,7% egyedülálló nő; 33,7% pedig nem család. 28,2% egyedül élt; 13,3%-uk 65 éves vagy idősebb. Egy háztartásban átlagosan 2,34 személy élt; a családok átlagmérete 2,83 fő. A város lakóinak 25,9%-a 18 évnél fiatalabb, 3,4%-a 18 és 24 év közötti, 23,6%-a 25 és 44 év közötti, 26,9%-a 45 és 64 év közötti, 20,2%-a pedig 65 éves vagy idősebb. A medián életkor 43 év volt. Minden 18 évnél idősebb 100 nőre 96 férfi jut; a 18 évnél idősebb nőknél ez az arány 99,5. A háztartások medián bevétele 26 622 amerikai dollár, ez az érték családoknál $33 017. A férfiak medián keresete $28 285, míg a nőké $18 672. A város egy főre jutó bevétele (PCI) $12 885. A családok 12,2%-a, a teljes népesség 14,5%-a élt létminimum alatt; a 18 év alattiaknál ez a szám 18,1%, a 65 évnél idősebbeknél pedig 13%. Gazdaság A város fő foglalkoztatójának számító Pope and Talbot fűrésztelep 1992-ben bezárt, így a helyiek előtt két út maradt: vagy rosszul fizető munkakörökben helyezkedtek el, vagy ingáztak Eugene és Oakridge között. A két legnagyobb foglalkoztató ezután az Oakridge-i Iskolakerület és az Egyesült Államok Erdőgazdálkodási Hivatala lett. Az utóbbi években a városban a gazdaság fő mozgatórugói a szabadidős programok, helyi művészek és kézművesek lettek. Számos kis- és középvállalkozás nyílt meg: többek között egy kerékpáros/síbolt, egy túraszervező, egy kiskocsma és egy pékség. Uptown kerület megalapította az Uptown Business Revitalization Association, melynek célja minél több új vállalkozás helybe csábítása. Habár a mai napig nagy a munkanélküliség, 20 évvel a fűrészüzem bezárása után a helyi gazdaság kezd talpra állni. Infrastruktúra Közlekedés Közút A várost keresztülszelő 58-as országút kifejezetten a teherforgalom számára van kijelölve, a 97-es országutat és az 5-ös autópályát köti össze. Vasút A Union Pacific Railroad észak/dél irányú, a nyugati part kétharmadát lefedő teherszállító fővonala a városon halad keresztül. Az Amtrak ugyanezen pályán több személyszállító vonatot is közlekedtet Eugene-ből. Busz A Lane Transport District Diamond Express néven napi 3 járatpárt üzemeltet Oakridge és Eugene és Springfield között. Légi közlekedés A várostól 1,6 km-re nyugatra található az Oakridge-i állami repülőtér. A legközelebbi, a nyugati part városaiba utas-, a világ minden tájába pedig teherszállító gépeket indító repülőtér az Eugene-i repülőtér. Kikötők A legközelebbi nemzetközi kikötők a 233 km-re nyugatra lévő Coos Bay-i, valamint a 240 km-re északra fekvő portlandi kikötő. Oktatás Az Oakridge-i Iskolakerületnek egy általános- (Oakridge Elementary School) és egy középiskolája (Oakridge High School) van. A két iskola szolgálja ki Oakridge-et, Westfirt, illetve az őket övező területeket (a High Praire-t is beleértve). 2008-ban az Oakridge High Schoolt a U.S. News & World Report az USA legjobb iskolái közé választotta. Az Oregoni Egyetem és a Lane Közösségi Főiskola a várostól 65 km-re északra helyezkednek el. Könyvtár Az Oakridge-i Közkönyvtár 2012-ben nyílt meg a városháza mellett, a 48318 E. First St. címen. Az 580 000 dolláros szövetségi támogatással épült intézmény a korábbi, a városháza épületében működő kisebb könyvtárat váltotta ki. Ausztrál sirály Az ausztrál sirály (Chroicocephalus novaehollandiae) a madarak (Aves) osztályának a lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a sirályfélék (Laridae) családjába tartozó faj. Rendszerezés Besorolásuk vitatott, az újabb kutatások helyezték ebbe a nembe, egyes rendszerek még mindig a Larus nembe sorolják Larus novaehollandiae néven. Előfordulása Ausztrália és az Új-Kaledónia területén honos. Kóborlásai során eljut Indonéziába, Pápua Új-Guineába és Vanuatura is. Alfajai Chroicocephalus novaehollandiae forsteri Mathews, 1912 Chroicocephalus novaehollandiae novaehollandiae Stephens, 1826 Megjelenése Testhossza 40-45 centiméter. Szaporodása Fészekalja 1-3 tojásból áll. Fatih Akın Fatih Akın (Hamburg, 1973. augusztus 25. –) török származású német filmrendező, 2004-ben a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon Arany Medve-díjjal jutalmazták Fallal szemben című filmjéért. Élete és munkássága Akın török bevándorlók gyermekeként Hamburgban született, 2000-ben végezte el a Hamburgi Szépművészeti Főiskola vizuális kommunikáció szakát. Játékfilm-rendezőként 1998-ban debütált Kurz und schmerzlos című munkájával, mellyel elnyerte a Bayerischer Filmpreis legjobb debütáló rendezőnek járó díját. A Fallal szemben Akın negyedik filmje, melyet több díjjal is kitüntettek, többek között a berlini filmfesztivál Arany Medve díjával is. 2005-ben Isztambul zenei életéről forgatott filmet Crossing the Bridge: The Sound of Istanbul címmel. 2006-ban a német rendőrség nyomozást indított ellene, mert egy olyan pólót viselt, ahol George W. Bush nevében lévő „s”-betű helyén egy náci horogkereszt volt látható. A rendező mindezekre a következőket válaszolta: „Bush politikáját a Harmadik Birodaloméhoz lehet hasonlítani. Úgy vélem, mióta Bush az elnök, Hollywood olyan filmeket gyárt a Pentagon rendelésére, melyekkel például a kínzásokat és Guantanamót próbálják meg magyarázni. Meg vagyok róla győződve, hogy a Bush-adminisztráció egy harmadik világháborút akar kirobbantani. Azt gondolom, hogy fasiszták.” 2007-ben Akın A másik oldalon (The Edge of Heaven) című filmje elnyerte a cannes-i filmfesztivál legjobb forgatókönyvének járó díjat. Akın filmjeiben legtöbbször a Németországban élő törökök helyzetével foglalkozik. Filmjei Sensin - Du bist es!, 1995 Getürkt, 1996 Kurz und schmerzlos, 1998 Im Juli, 2000 Denk ich an Deutschland - Wir haben vergessen zurückzukehren, 2001 Solino, 2002 Fallal szemben , 2004 Europäische Visionen, 2004 Crossing the Bridge: The Sound of Istanbul, 2005 Soul Kitchen, 2006 A másik oldalon, 2007 New York, I Love You, 2008 The Cut, 2014 Tschick, 2016 Sötétben , 2017 Díjai 1998 Bajor Filmdíj, legjobb debütáló rendező: Kurz und schmerzlos 2004 Berlini Nemzetközi Filmfesztivál , Arany Medve : Fallal szemben 2004 Európai Filmdíj , Legjobb európai film : Fallal szemben 2007 Antalya Arany Narancs Filmfesztivál, legjobb rendező: A másik oldalon 2007 Bajor Filmdíj, legjobb rendező: A másik oldalon 2007 Lux-díj : A másik oldalon 2007 Cannes-i Fesztivál , legjobb forgatókönyv : A másik oldalon 2017 Golden Globe , legjobb idegen nyelvű film : Sötétben Logika A logika az érvényes következtetések és bizonyítások, illetve az ezzel összefüggő filozófiai, matematikai, nyelvészeti és tudományos módszertani kérdések tudománya. A logika a filozófia része egyfelől a hagyományos besorolás miatt, másrészt amiatt, hogy a logikai elméletek szoros kapcsolatban vannak ismeretelméleti és nyelvfilozófiai kérdésekkel. Ezen felül a 19. század vége óta a logika elválaszthatatlanul összefonódott a matematikával. A matematikai elméletek láttathatók logikai elméletekként, a logikaiak pedig gyakran jól vizsgálhatók matematikai eszközökkel. A logika alapfeladata, hogy olyan formai kritériumokat tárjon fel, amelyek szerint egy adott igaz, vagy igaznak feltételezett p1, p2, , …, pn állítások (azaz a premisszák) esetén helyesen következtethetünk egy q kijelentés (a konklúzió) igazságára. Szimbolikusan a következtetés: Amit úgy foglalunk szavakba, hogy: „Tudjuk, p1, p2, , …, pn fennáll. Tehát q is fennáll.” Például érvényes a következő, sokat emlegetett következtetés: Részben a logika, főként az úgynevezett filozófiai feladata, hogy arra válaszoljon, hogy milyen episztemológiai vagy ontológiai előfeltevés vezet egy adott logikai következtetési szabályhoz. A logika azonosítása a formális következtetések tanával és elhatárolása a gondolkodástól a 19. század szüleménye, és főképp a logikai pszichologizmus, valamint a tradicionális logika elleni harc hozadéka. Az európai gondolkodásban emellett a peripatetikusok óta hagyomány a logikát tágabban, mégpedig mint a „helyes gondolkodás ill. beszéd”, ezzel összefüggésben mint tudománymódszertant meghatározni. Azt persze e hagyomány hívei sem tagadják, hogy a következtetések elmélete a logika központi és mindenkor legkidolgozottabb részét alkotta. A logika szó a görög λόγος (logos – ige, szó, beszéd, érv, gondolat, bölcsesség, törvény, számítás stb.: λογική τέχνη, logiké tekhné = a gondolkodás tana, művészete) szóból származik. Valójában a logika egyik definíciója sem problémamentes. A logikának a következtetések tanaként vagy hasonlóan való aposztrofálása többek közt a releváns logika oldaláról támadható, míg a logikát az emberi gondolkodáshoz kötő szerzők számára az okoz gondot, hogy - amennyiben ez egyáltalán szándékuk - hogyan határolódjanak el a logikai pszichologizmustól. Másrészt a 20. század második felétől halmozódó egyes kognitív pszichológiai eredményeket - itt elsősorban a Wason szelekciós feladattal kapcsolatos eredményeket szokás idézni - is lehetséges úgy interpretálni, miszerint az emberi gondolkodás általában nem a formális logika szabályai szerint működik, így a logikát nem lehet pusztán a gondolkodás törvényszerűségeinek tekinteni. A logika főbb jellegzetességei A logika számára alapvető a forma, a séma. Ezen a következőket értjük. Eredetileg a logika az általános és szokásos gondolkodásformákat vizsgálná. A gondolatokba azonban nem látunk bele. Ezek kifejeződéseihez, a nyelvi elemekhez kell fordulnunk, melyek struktúrája feltehetően valahogy kifejezi a beszélő gondolatait. A logika mégsem általában a szavak jelentésével foglalkozik, csak elsősorban néhány jellegzetes, általános használatú szóval. Például az aritmetika nyelvében „hatvány” vagy a „prímszám” vagy az „legnagyobb közös osztó” adott jelentéssel bírnak, míg az euklideszi szerkesztések geometriában ugyanezek a szavak meglehetősen ritkán fordulnak elő, ahogy az aritmetikában is a „kör”, „egyenes” szó. Az említett szavak tudomány- vagy elméletspecifikusak. Az olyan szavak azonban, mint a minden tudományban előfordulnak és alapvető jelentőségűek az ismeretek szabatos megfogalmazásában. Ezeknek a szavaknak is megvan a jelentéselmélete, éspedig ez maga a logika. Innen ered a logika kiemelkedő fontossága az analitikus nyelvfilozófia felől nézve. A logika ugyanis kiváló mintapélda arra, hogy a nyelv egyes szavainak jelentésének elméletét hogyan lehet módszeresen felépíteni. A logikai szavak elméletspecifikus nyelvi környezetekben szerepelnek ugyan, de a logika nem foglalkozik az elméletek konkrét kifejezéseivel, pusztán azt vizsgálja, hogy a logikai szavak milyen elrendeződése, formája sémája tekinthető egy elméletfüggetlen helyes következtetés premisszájának egy konklúziójának. Azt pedig, hogy konkrétan a premisszák igazak-e azt már a konkrét elmélet mondhatja csak meg. A logika tehát nem a speciális szaktudományi igazságok feltárásában érdekelt, hanem a csak a logikai igazságok feltárásában, melyek bár formákra, sémákra vonatkozó igaz megállapítások, de korántsem semmitmondó, „formális” igazságok. Ez csak abban az esetben lenne igaz, ha a logikai igazságok nyilvánvalóságok (trivialitások) lennének. Ez azonban még akkor sincs így, ha a vitaképes emberek a klasszikus logikai szabályokat általában jól, értő módon használják. Bár az említett szavakat elméletről elméletre ugyanolyan jelentésűnek gondoljuk, ez az invariancia csak első közelítésben áll fenn. Ezt a közelítést nevezik klasszikus logikai megközelítésnek. Azonban már ez az elmélet is számos esetben viselkedik kételyekre okot adó módon. Például a kijelentés logikai igazság, mert 1 + 1 = 2. Ez a hamisból minden következik elve. Vannak akik ezt elvetik például a releváns logika propagálói. Egy másik a Ez szintén pusztán logikai okokból igaz, mégis a matematikusok egyik tagját sem tudták még eleddig bizonyítani. Akik emiatt ezt a szabályt elvetik, azok inkább az intuicionista logikát részesítik előnyben. A logika a természetes nyelvben szereplő nemklasszikus logikai viszonyokkal is foglalkozik. Például a változó kontextusú terminusok és kijelentések logikája (dinamikus logika), az időviszonyok logikája (temporális logika), a lehetséges és biztos állítások logikája (modális logika), vagy az elmosódott igazságtartományú tulajdonságok logikája (fuzzy logika). Különböző logikai megközelítések és a logika ágai Történetileg, módszertanilag és tárgyukat tekintve sokszor más és más vizsgálódásokat neveznek logikainak. Ezek a vizsgálódások mind a logika részét alkotják, de más és más céllal, feladattal. Az alábbiakban a logika tudományának vetületeit foglaljuk röviden össze. Formális logika A formális logika a kijelentések közötti sematizálható kapcsolatokat vizsgálja, abból a szempontból, hogy mikor mondhatjuk, hogy egy mondat következik egy mondathalmazból vagy sem. Az első, Szókratészről szóló példában a következtetés nem azért helyes, mert tudjuk: Szókratész rég meghalt, tehát halandó. A következtetés azért igaz, mert esete (instanciája) a következő általános következtetési sémának: Tehát a logika nem a konkrét mondatok igazságértékét, hanem a helyes következtetések általános formáját kívánja feltárni. Drasztikusan szólva: a logikát nem érdekli, hogy igaz, vagy hamis-e az a mondat, hogy „Szókratész halandó”. Annak az eldöntése, hogy egy adott, konkrét p mondat „igaz” vagy „hamis”, arra a tudományra tartozik, amelynek szaknyelvében a p mondat megfogalmazható. A tudományos vizsgálódásban játszott szerepét tekintve a logika legjelentősebb paradigmája, hogy egy helyes és tisztán logikai következtetésben a premisszák igazsága öröklődik a konklúzióra. Ha tehát egy konkrét következtetés egy helyes logikai következtetési séma konkrét esete és az adott tudomány a p1, … , pn premisszákat kivétel nélkül igaznak tartja (mindegy, hogy a tudománynak milyen igazolási módszere van), akkor logikai okokból a tudomány a p kijelentést is igaznak fogja tekinteni. Természetesen az adott tudománynak lehetnek nemlogikai következtetési sémái is. Például az aritmetikában a teljes indukciót érvényes következtetési lépésnek tekintik, míg a primitív rekurzív aritmetikában az indukciónak csak korlátozott formáját szerepeltetik. Ám, mindkét elméletben érvényesek a klasszikus logika következtetési szabályai. A logikai és nemlogikai szemlélet közötti különbséget jól mutatja a következő példa. Az következtetés logikailag helyes, mert a fent említett általános logikai séma konkrét esete. Tudjuk, hogy ha a premisszák igazak, akkor a konklúzió is igaz. Ám, annak az eldöntése, hogy a premisszák igazak-e, például, hogy igaz-e az a kijelentés, hogy nem a logika feladata. Még csak a nemformális logikának sem feladata. Ha lenne a Mikulás tulajdonságait vizsgáló tudomány, akkor annak lenne dolga eldönteni. Természetesen felvethető a kérdés, hogy ha létezik a lappföldi Mikulás, akkor az ő létezése miben áll, ez azonban szintén nem logikai, hanem ontológiai kérdés. Szintén fölvethető, hogy megállapítható-e, hogy az a kijelentés, hogy mindenki ismeri Nilst, igaz vagy sem, de ez meg inkább episztemológiai kérdés, semmint logikai. Lényeges, hogy a „formális” jelző nem azt jelenti, hogy a formális logika nem képes tartalmi, lényegi, tudományos állításokat tenni vizsgálódásának tárgyáról. A formális és nemformális logika olyan szembeállítása, mely a „formális” jelzőt lekicsinylően használja, a formális logika céljainak teljes félreértéséből fakad. Helyesebben úgy kell fogalmazni, hogy a formális logika módszerei és vizsgálódásának tárgya teljesen eltér a filozófia más ágaitól, az episztemológiától és az ontológiától. A formális logikában nem kereshetjük a nemlogikai szavak jelentéselméletét – azt a nyelvfilozófiában kell keresnünk. Mindezeken túl magának a logikának is megvannak a tudományfilozófiai kérdései, melyekre a filozófiai logika keres választ. Filozófiai logika A klasszikus logikának vannak olyan következtetési sémái, melyek egyáltalán nem hagynak terepet a szaktudományoknak abban a tekintetben, hogy egy kijelentés igazságát megállapítsák. Például: következtetés logikailag helytálló, ám ennél többet is állít a logika. A konklúzió függetlenül attól, hogy a kémia igaznak tartja-e a premisszát vagy sem, logikai okokból igaz kijelentésnek, tautológiának minősül. A konklúzió mintegy a logika erejével ráerőlteti az igazságát a kémia tudományára. Például a releváns logika hívei azzal kívánják feloldani ezt a paradoxont, hogy azt mondják, csak olyan logikai következtetések megengedhetőek, melyekben a konklúzió a premisszákban szereplő fogalmakról szól (a példában a konyhasóról vagy a nátriumról). Egy másik, metalogikai kérdés, hogy magukat a helyes következtetéseket mi teszi helyessé. Egy helyes logikai következtetés szükséges velejárója, hogy minden esetben, amikor a premisszák igazak, a konklúzió is igaz lesz. Nem tekinthető tehát egy következtetés helyesnek, ha van olyan szituáció, hogy a premisszák igazak, de a konklúzió hamis. Világos azonban, hogy egy ilyen cáfoló példa jelentősen függ attól, hogy milyen filozófiai alapállásból tekintünk az ’igaz’ és ’hamis’ minősítésekre és az ’eset’ (szituáció, megengedett világ) fogalmára. Például az intuicionisták episztemológiai és ontológiai szempontból is kritizálják a klasszikus logika következtetési szabályait. A kizárt harmadik elvét azért utasítják el, mert igazoltnak látják, hogy van olyan eset, amelyben nincs okunk állítani a „p vagy nem p” mondatot. Így van ez, amikor p a Goldach-sejtés állítása, hiszen nincs se bizonyítva, se cáfolva a sejtés. Az ilyen és ehhez hasonló kérdések tartoznak a filozófiai logika érdeklődési körébe. Materiális logika A materiális logika egy a logika történetében jelentős szerepet játszó, de mára már csak egy jól behatárolható körben használt logikai ág. A Frege előtti, tradicionális logika felosztása formális és materiális részre történt. Míg a formális logika általános következtetési szabályokkal foglalkozott, mint például Arisztotelész szillogizmusai addig a materiális logika a konkrét mondatokkal, azok igazságának megállapításával. Manapság a materiális logika egyfelől az informális logikával, vagy az alkalmazott logikával tekinthető azonosnak, másfelől a episztemológiával rokonítható. A „materiális logika” kifejezéssel először William Occam követői illették Arisztotelész logikáját a 14. szd.-ban. A materiális logika kifejezésnek azonban semmi köze a materializmushoz. Sőt, több esetben a keresztény filozófiaoktatásban, formális vagy (Frege utáni) analitikus logika helyett úgynevezett materiális logikát tanítanak. Az arisztotelészi logikát az egyház ugyanis kellőképpen ideológiamentesnek gondolja ahhoz, hogy beilleszthetőnek lássa a keresztény filozófiaoktatásba, szemben a modern formális logikai elméletekkel, melyek sokszor az egyház számára tarthatatlan ideológiai előfeltételezésekkel terheltek. Informális logika Az informális logika a természetes nyelven kifejtett konkrét érvelések helyességét, a tipikus érvelési hibákat vizsgálja. Segít a mindennapi szituációkban lefolytatott viták, valami mellett vagy ellen érvelő szövegek logikai struktúrájának, esetleges következtetési hibáinak feltárásában. Ily módon az informális logika nem akadémiai tudomány, nem ága a logikának (a megnevezésére használt összetett szó félreérthető), csak a logikának a mindennapi kommunikációban való alkalmazása. Az informális logika vagy informális érvelés egy másik értelemben a tisztán formális rendszerek mondandójának természetes nyelven való kifejtése, a formális nyelv természetes nyelvre való fordítása. (Feltéve, hogy létezik a formális nyelvnek adekvát, természetes nyelvbeli fordítása.) Jellegzetes példája a matematika informális nyelve. A matematikusok feltételeznek egy tisztán formális nyelvet, melyen elvileg bizonyításaik megfogalmazhatók, de sosem formális nyelven írják le a bizonyításokat, csak egy vegyes, nagy fokú formalizáltsággal rendelkező természetes nyelven. A természetes nyelv egy olyan szigorú szabályok szerint működő töredékét használják, amiről az gondolható, hogy semmi akadályba nem ütközik annak lefordítása a matematika formális nyelvére. Szimbolikus logika A szimbolikus logika a formális logika ma művelt ága, mely a formák leírására szimbólumnyelvet alkalmaz. A szimbólumok használatát követően ugyanúgy meglódult a logika tudománya, mint a matematikáé. Olyan sorsfordító, filozófiai következményeket is maga után vonó eredmények láttak napvilágot, mint Gödel nemteljességi tétele vagy a Russell-antinómia. A logika ezen ága elsősorban a nulladrendű, elsőrendű és másodrendű formális nyelvek, vagy ezek módosulatainak logikai tulajdonságait vizsgálja. Tágabb történelmi értelemben ide sorolható Frege fogalomírása vagy Russell típuselmélete. Feladata az extenzionális és intenzionális rendszerek kalkulusainak és szemantikáinak kapcsolatát feltárni. Jellegzetes tevékenysége a következő. Ha adott a természetes nyelv egy töredékét leíró L rendszer – mely mondjuk a deskripciókra, a modalitásokra, az episztemikus minősítésekre koncentrál –, illetve ennek bizonyításelmélete vagy levezetési rendszere, azaz az LC kalkulus és ez kapcsolatba hozható az L nyelv egy jelentéselméletével, az LS szemantikával, akkor pontosan milyen összefüggés van az LC kalkulus és az LS szemantika között. Az LC levezetési rendszer általában vagy a Hilbert-féle módon (sok axiómával és néhány levezetési szabállyal) vagy a Gentzen-féle módon (axiómák nélkül, csak levezetési szabályokkal) épül fel. LS használhatja a halmazelméleti elsőrendű modellek elméletét, a lehetséges világok szemantikáját, vagy valamilyen algebrai jellegű rendszert az L-beli kifejezések értelmezéséhez. A szimbolikus logika főbb feladatai a következők vizsgálata: L valamely T elmélete ellentmondásmentes -e, azaz LC -ben nincs olyan levezetés, mely T -ből egy ellentmondást hoz ki. L valamely T elmélete kielégíthető (konzisztens)-e, azaz van olyan LS -modell, melyben T állításai igazak. LC kalkulus teljes -e az LS szemantikára nézve, azaz minden T elméletre a T elmélet LS szerint érvényes mondatai levezethetők T -ből (az LC levezetési szabályai segítségével). LC kalkulus helyes -e az LS szemantikára nézve, azaz minden T elméletre, a T -ből levezethető mondatok igazak T -ben az LS szemantika szerint. Egy T elmélet negációteljes -e, azaz minden mondat vagy levezethető vagy a negációja levezethető ( T mindent elmond-e tárgyáról, amit a nyelvén meg lehet fogalmazni, vagy vannak-e eldönthetetlen állítások?) A szimbolikus logika nyilván azzal a szándékkal vizsgál egy formális nyelvet vagy a természetes nyelv egy töredékének formalizált változatát, hogy értelmezze annak logikai természetű kijelentéseit. Matematikai logika A matematikai logika a szimbolikus logikából különült el; elsősorban az elsőrendű nyelvek szintaktikájával (tkp. bizonyításelmélet) és szemantikájával (modellelmélet) foglalkozik. Érdeklődési körébe tartozik még a rekurzív függvények elmélete (kiszámíthatóságelmélet), de az utóbbi manapság már inkább a számítógéptudomány része. Néhány bizonyításelméleti kérdés: A Hilbert-kalkulus szerint mely elsőrendű formulák tekinthetőek tautológiának ? Adható-e algoritmus , mely a Hilbert-kalkulus bármely formulájáról megállapítja, hogy tautológia-e? Funkcionálisan teljes-e valamely, néhány n-változós logikai műveletet tartalmazó halmaz? A modellelmélet néhány kérdése: Egy L elsőrendű nyelv M modellje esetén számos matematikai tulajdonság vizsgálható. Csak néhány a sok feladat közül: M atomi modell-e? adott κ számosságra M κ -homogén, κ -univerzális, κ -kompakt, κ -kategorikus, κ -szaturált-e? van-e egy T elmélet adott T tulajdonsághalmazát ( típusát ) elkerülő vagy éppen megvalósító modell vagy sem. A matematikai logika szimbolikus logikában is jól alkalmazható ága az algebrai logika, mely a modellekből alkotható matematikai struktúrák algebrai tulajdonságait hozza kapcsolatba a logikai tulajdonságokkal. Mondhatjuk, hogy a matematikai logika a logika alkalmazása a matematika területén. Más vélemények szerint a matematikai logika a logika matematikai eszközökkel történő megalapozása. A matematikai logika témái elválaszthatatlanul összefonódnak a halmazelmélettel. Tradicionális logika A tradicionális logika nagyjából a logika késő középkori és újkori formáját jelenti, mely az arisztotelészi és skolasztikus logikából alakult ki, és időszaka egészen az XVII. sz. közepéig tartott; sokan a skolasztikusokat is ide értik. A szillogizmusok elméletén túl a következő „logikai alaptörvényeket” említi: Az azonosság törvénye: A = A , azaz minden fogalom egyenlő saját magával A kizárt harmadik elve: A = B és A = non B kizárják egymást (ebben általában ki is merülnek a formális logikai vizsgálataik) A kizárt ellentmondás elve: Amit gondolunk, annak nem szabad ellentmondást tartalmaznia Az elégséges alap elve: Mindennek meg kell, hogy legyen a maga oka Semmivel sem indokolható azonban, hogy miért pont négy és miért pont ez a négy törvény alkotja a gondolkodást meghatározó szabályrendszert, azt pedig egyértelműen téves állítani, hogy az egész logika megalapozható csupán ennek a négy elvnek a felhasználásával. Magának a törvénynégyesnek alapvetőként való első említése az újkorra tehető. A modern logika pont ott kezdődik, amikor Frege valóban megalkotta azt a szabályrendszert, melyre felépíthető (legalább az elsőrendű) logika. Másrészt Frege azt is megmutatta, hogy a mondatok arisztotelészi „alany-állítmány” felbontásnál sokkal hatékonyabb a „függvény-argumentuma” felbontás. Ez nem azt jelenti, hogy Arisztotelész, aki még nem ismerte az utóbbi szerkezeti felbontást, rossz eredményekre jutott volna. Sőt, Arisztotelész tökéletesen megalkotta a logika azon részét, a szillogisztikus logikát, melyet az ő módszerével meg lehetett. A logika természete Objektivitás és logika Azt, hogy a logika a helyes gondolkodásformák tudománya, sokan úgy is értették, hogy a logika a gondolkodással foglalkozik. Ebben az esetben a logika a kognitív pszichológia része lenne. Például John Stuart Mill a logika tudományát határozottan a pszichológia részének tekintette, hasonlóképpen Gustav Fechner, Wilhelm Maximilian Wundt, akik a pszichologizmus jelentősebb képviselői. Ezen felfogás ellen sokan érveltek, épp a 19. századi matematikus-logikusok harcoltak a legélesebben, de rajtuk kívül olyan filozófusok is, mint például Edmund Husserl vagy Ferdinand de Saussure, a jelenlegi akadémikus tudományon (ide értve a filozófiai és a matematikai kutatásokat egyaránt) belül semmiképp nem mainstream áramlat. Frege az Arisztotelésztől eredeztethető felfogásnak a maga korában újdonságnak ható (noha bizonnyal nem előzmények nélküli) platonista értelmezést adott. Eszerint visszautasítandó az a definíció, miszerint a logika "a gondolkodás törvényszerűségeinek vizsgálata", hiszen ez a logikát a pszichológia alá rendelné, ellenben helyes az a felfogás, miszerint a logika a "tiszta gondolkodás" törvényeinek gyűjteménye. A "tiszta gondolkodás" objektumai olyan lelki tartalmak, amelyek a szubjektív jellegű képzetektől eltérően, objektívek. Frege szerint "el kell ismernünk egy harmadik tartományt", amely olyan létezőket (az ún. "gondolati tartalmak") foglal magába, amelyek bár nem kézzelfoghatóak, nem érzékileg tapasztalhatóak, hanem csak gondolatilag léteznek; ámde nem is szubjektívek, hanem igenis objektív létezéssel bírnak. Magyarországon a 20. század legelején – alig pár évtizeddel Frege után – Pauler Ákos épített fel hasonló, anti-pszichologista és platonista logikafilozófiai rendszert, igaz, ez nem Frege hatásának, hanem a közös filozófiai gyökereknek (Lotze, Husserl) köszönhető. Pauler szerint a logika szintén az "Igazság" törvényeinek és nem a gondolkodás törvényeinek regisztrálásával foglalkozik. Korlátozott mértékben elfogadták az arisztotelészi logikabehatárolást a neopozitivisták (logikai pozitivisták) is, amennyiben a tudományok egységes eredetét, metodológiájának egységesítését tűzték ki célul, a logikát pedig az ehhez a célhoz szükséges keretelméletnek tartották. A logika tehát szerintük - akárcsak Arisztotelész Metafizikájában - „metatudomány”, sőt „A Metatudomány”. Mely fogalmak, elméletek nevezhetők logikainak? Alfred Tarski 20. századi matematikus Felix Klein erlangeni programjához hasonló módon a logika fogalmainak behatárolását javasolta. Bár a „Mi a logika?” általános kérdését e cikkében bevallottan megkerülte (Tarski, amint ezt ki is fejtette, valóban nem tudományelméleti szakember, hanem matematikus volt), azt legalább lehetségesnek tartotta, hogy matematikai fogalmakra alapozott kritériumot adjon arra, mik a logika vizsgálati, illetékességi körébe tartozó fogalmak. Eszerint egy adott formális rendszer körében definiálható olyan fogalmak lennének logikai fogalmak/tulajdonságok, amelyek invariánsak a tárgyalási univerzum egy-egy értelmű transzformációira nézve. Tehát ha egy ilyen transzformáció sem változtatja meg egy individuum esetében sem a tulajdonság fennállását, akkor az illető tulajdonság „logikainak” tekintendő. Tarski analízise szerint a halmazelméleti számosságfogalomhoz kapcsolódó fogalmak például logikaiak; az azonban a javasolt definíció alapján eldönthetetlen, hogy a halmazelmélet és a matematika úgy általában, a logika része-e. Ez ugyanis különféle alaprelációk (például az „elemének lenni”) különféle formalizálásától, axiomatizálásától is függ, elképzelhetőek olyan axiómarendszerek, melyek szerint az összes matematikai fogalom „logikai”, de elképzelhetőek olyanok is, melyekre alapozva - nem ez a helyzet. A logika története A logika (mely egy volt a középkori trivium, a „három szabad tudomány” közül a nyelvtan és a retorika mellett) alapelveit Arisztotelész fektette le az Organonban (itt elsősorban egyszerűbb, kvantorokat tartalmazó következtetéseket és néhány modális következtetést vizsgált), illetve a korai sztoikusok (Küsziphosz, Philón) a róluk megmaradt írásokban (ők alapvetően egyedi mondatokkal, és a kijelentéslogika általános szabályaival foglalkoztak). A logika mai modern változatának kialakulása a 19. század végéig váratott magára Gottlob Frege munkásságáig. Ekkor már szorosan összefonódott a matematika megalapozásának filozófiai és technikai problémáival. Egyfelől Bertrand Russell, Wittgenstein és Frege révén résztudományként kialakult a filozófiai logika, másfelől a matematikai alkalmazások nagy mennyisége miatt pl. Alfred Tarskinak és Kurt Gödelnek köszönhetően kivált belőle a matematikai logika. Tradicionálisan (egészen az újkorig) logikának számított minden, ami Arisztotelész Organonjában benne foglaltatnak, így szemiotikai, episztemológiai, retorikai, érveléselméleti témákat. Pichler Győző Pichler Győző (Pest, 1869. július 23. – Bécs, 1904. január 27.) országgyűlési képviselő, hírlapíró. Élete Középiskoláit a piaristáknál, jogi tanulmányait és szigorlatait a budapesti egyetemen végezte. Az egyetemi életben élénk részt vett és 1889-ben a párizsi új Sorbonne megnyitására küldték ki mint a magyarországi egyetemi hallgatók küldöttségének elnökét. A jogot elvégezve, a fő- és székvárosnál szolgált mint fogalmazó-gyakornok. Csakhamar azonban hírlapíró lett és éveken át az Egyetértés belső munkatársa volt. Mikor Kossuth Ferenc hazatért, Pichler lett titkára és élénk részt vett a függetlenségi 48-as párt beléletében. Már mint képviselő tette le a jogi szigorlatokat és az ügyvédi vizsgát. 1896-ban függetlenségi és 48-as párti programmal a kölesdi (Tolna vármegye) kerületben országgyűlési képviselővé választatott. 1901-ben szintén azon kerület mandátumát nyerte el. Pártja csakhamar egyik jegyzőjének választotta meg. A képviselőházban a honvédelmi bizottságnak tagja volt. Hátgerincsorvadásban szenvedett, még 1904. január 25-én ott volt a képviselőházban, másnap Korfu szigetére indult enyhülést keresni, azonban már január 27-én hirtelen meghalt Bécsben. Országgyűlési beszédei a naplókban vannak. Munkája Pichler Győzőnek a képviselőházban 1901. jan. 21. tartott beszéde. Bpest, 1901. (Különnyomat a képviselőház naplójából.) Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái X. (Ótócska–Popea). Budapest: Hornyánszky. 1905. EMD GP50 Az EMD GP50 egy amerikai B-B tengelyelrendezésű dízelmozdony-sorozat. Összesen 278 db-ot gyártott belőle az General Motors Electro-Motive Division 1980 és 1985 között több amerikai vasúttársaság számára. A mozdonyokban egy EMD 16-645F3B típusú dízelmotor van beépítve, melynek teljesítménye 3500-3600 Le. Felsőváros (Szeged) A Felsőváros Szeged egyik történelmi városrésze, amely hozzávetőlegesen a Kiskörút és a Nagykörút között, Szeged belvárosától északkeletre helyezkedik el. A Nagykörúttól északkeleti irányban , de azon kívül eső részét az 1970-es években lebontották, és a helyén lakótelepeket építettek. A Felsőváros Szeged három középkori, - a környezetéhez képest magasabban elhelyezkedő településmagjának az egyike. A középkort derekától kezdve egészen a 20. századig a szegedi kézművesség, céhesség, vízi élet, és a tiszai közlekedés központja volt. Erre Felsőváros utcanevei is utalnak (például Hajós utca, Sóhordó utca, Bárka utca, Maros utca). Sókamarája (a Maroson szállított erdélyi só révén) már a kezdetektől komoly forgalmat bonyolított le. Tabán nevű részében a török tímárság élt, - és a híres lapos sarkú, hímzett virágmintákkal díszített szegedi papucsot készítő papucsosság is ebből a szakmából alakult ki. Szeged-Felsővároson 1908-ban 5 mester és 10–12 segéd hozta létre az „Első szegedi cipő-, csizma- és papucsipari szövetkezet”-et. E papucs különlegessége nem csak a rikító, főként piros színe hanem a szimmetrikussága a hagyományos ,,egylábas" kaptafa alkalmazása miatt. Felsőváros másik része a hódoltság alatt a Fazékször, ahol a nevezetes szegedi bokályokat készítették. Felsőváros temploma a Szent Miklós-templom. Közelében áll a minorita rendház 18. század közepén épült műemlék jellegű épülete. Fontosabb felsővárosi intézmények: az Ifjúsági Ház, a Pick Szeged Zrt. egyik épülete a Novotel Szálloda, a szegedi hajókikötő. Felsőváros népi világát főként Dugonics András, Kálmány Lajos és Tömörkény István örökítette meg. Nevezetességei Szent Miklós-templom – a felsővárosi római katolikus templom, előtte a Golgotát ábrázoló barokk feszület áll. 1754 és 1767 között építették, majd az 1887. évi tűzvész után helyreállították. A templom és berendezése barokk hatást tükröz. A barokk templompadok védett műkincsek. A minorita rend épülete ( Szent György tér) Chlumek Chlumek település Csehországban, a Žďár nad Sázavou-i járásban. Chlumek Otín, Kamenice, Pavlínov és Měřín településekkel határos. Lakosainak száma 167 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Syntrichia ruraliformis A Syntrichia ruraliformis a Syntrichia ruralis agg. tagja, száraz, köves, homokos helyeken élő lombosmoha. Megjelenése Külső megjelenésében a Syntrichia ruralishoz nagyon hasonlít ez a faj, de annál nagyobb méretű, 4–6 cm magas. A levelek nedvesen meredten elállóak, a szélük a csúcsig begöngyölt. A fő különbség a S. ruralis-tól, hogy a levél csúcs ennél a fajnál hosszan keskenyedő és nem hirtelen. A levélér itt is áttetsző, fogazott, hosszú szőrszál formájában fut ki. A többi Syntrichia fajhoz hasonlóan a levélsejtek alakja is hasonló: a levelek tövén áttetsző, hosszúkás sejtek vannak, míg a levél többi részén kerekded, négyszögletes klorofillban gazdag, erősen papillázott sejtek. Elterjedése Magyarországon nagyon ritka, korábbi előfordulási helyén nem találják. Magyarországi vörös listás besorolása: DD. De mégis elmondható, hogy Európában gyakori fajnak számít, elsősorban a tengerparti homokdűnéken Skandináviától Törökországig. Világszinten Európán kívül még megtalálható Észak-Amerikában, Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában. Termőhelye Napos, száraz, köves, homokos, meszes talajokon élő faj. Angliában tömeges tengerparti homokdűnéken. Fontos szerepe van a humusz és nedvesség megkötésében ezeken a kitett helyeken, így az eróziót képes gátolni. Vágánsköltészet Vágánsköltészet a 12–13. századi világi líra egyik jelentős ága, amely szembehelyezkedik a feudális kötöttségekkel és tekintélyelvűséggel. Más elnevezése goliárd-költészet. Művelői Művelői az egyházi iskolákhoz, egyetemekhez tartozó, de az egyház kötelékébe nem lépő, gyakran helyhez nem kötött, vándorló értelmiségiek, diákok voltak. Iskolázottságukból következik, hogy komoly teológiai, irodalmi és zenei képzettséggel rendelkeztek, ugyanakkor a szellemi függetlenség hívei voltak. Jellemzői Többnyire latin nyelvű, világi jellegű, gunyoros, szatirikus, panaszos vagy lázadóhangú költészetükre az antik líra szatirikus hagyományai és Ovidius szerelmi elégiái hatottak. Nyelvi kifejezésmódjukat profán, szabadszájú stílus jellemzi. Szövegeik olyan énekversek, melyeket zenei kísérettel adtak elő, s gyakran meglévő dallamokra, ritmusokra – nem ritkán ismert himnuszok dallamára – írtak. A szövegek szerzője általában ismeretlen, a versek a pénz hatalmát, az erkölcsök romlottságát, a világ rendezetlenségét éppúgy megéneklik, mint a fiatalság, a szerelem, a testiség, a mámor vagy a kocsmázás (taverna) örömeit. Carmina Burana A vágánsköltészet leghíresebb és legbőségesebb gyűjteménye a Carmina Burana, amely kétszáznál is több latin nyelvű diákéneket tartalmaz, kis részben német és francia változatokkal. A kódexre 1803-ban találtak rá a bajorországi Benediktbeuren bencés kolostorában (innen a latin elnevezése is: ’beureni énekek’). A 13. századi szövegeket tartalmazó gyűjtemény nem szerepelt a könyvtár hivatalos katalógusában, egy elhanyagolt könyvcsomagban találtak rá. Ez azt is jelentheti, hogy a szövegek nem voltak összeegyeztethetők a kolostor értékrendjével, szabályaival, olvasásuk valószínűleg tiltott és titkolt lehetett. Hatása A vágánsdalok saját korukban széles körű ismertségre tettek szert; motívumai, képei, ritmusai a népköltészetre is hatottak. A Carmina Burana egyes darabjait Carl Orff, a 20. század egyik legnagyobb zeneszerzője tette ismertté és népszerűvé azonos című oratorikus művével. Anna Nicole Smith Anna Nicole Smith (er. Vickie Lynn Marshall) (Harris County, Texas, 1967. november 28. – Hollywood, Florida, 2007. február 8.), amerikai szexszimbólium, modell és színésznő. A nála 63 évvel idősebb milliárdos olajbáróval, J. Howard Marshallal való házassága miatt felvetődött, hogy csak a pénzéért ment hozzá – ezt Smith tagadta. Férje halála után jogi úton próbált hozzájutni az örökség egy részéhez. Az ügyben (Marshall vs. Marshall) végül az amerikai legfelsőbb bíróság döntött 2006-ban és jóváhagyta a Körzeti bíróság által megítélt 88 millió dollárt. 2007. február 8-án elhunyt, gyógyszermérgezésben. Az ügyet 2011-ben Stern v. Marshall néven újra tárgyalták és megállapították, hogy Smith-nek nincs joga az örökséghez. Élete Smith Texasban született és nőtt fel, elsőként 17 évesen kötött házasságot. Népszerűségét nagyban köszönheti annak, hogy 1993-ban ő volt a Playboy magazinban az év Playmate-je. Dolgozott modellként is ruhacégeknek, köztük a Guess farmergyártónak. Saját TV-műsora is volt, a The Anna Nicole Show. A halála előtti hónapokban ismét a figyelem középpontjába került fia, Daniel Smith halála miatt. Kislánya, Dannielynn Birkhead 2006. szeptember 7-én jött a napvilágra, alig néhány hónapos volt, amikor édesanyja gyógyszer-túladagolás miatt elhunyt. Filmjei Űrbombázók (2007) – Lucy Wasabi Tuna (2003) – önmaga A gyémánt meló (1995) – Colette Dubois Felhőkarcoló (1995) – Carrie Wink A nagy ugrás (1994) - Za-Za Csupasz pisztoly 33 1/3 – Az utolsó merénylet (1994) – Tanya Peters Televízió-műsorok Égessük le Pamela Andersont (2005) – önmaga Az Anna Nicole show (2002–2004) – önmaga Almost Alice Az Almost Alice egy album, mely különböző előadók dalait tartalmazza. Mindegyiket az Alice Csodaországban inspirált. Vannak azonban kivételek is, így például Robert Smith feldolgozta Kathryn Beaumont Very Good Advice című számát. 2010. március 2-án jelent meg a lemez, majd június 1-jén jelent meg az iTunes-on egy bővített változat. A korong első kislemeze az Alice címet kapta, melyet Avril Lavigne ad elő. Ez az egyetlen felvétel, mely a filmben is helyet kapott. Az On Air with Ryan Seacrest nevezetű rádiós műsorban debütált 2010. január 27-én. Ezt követte a Tea Party, mely az észt énekesnő, Kerli száma. A Follow Me Down a 3OH! 3 és Neon Hitch közös felvétele, az album harmadik kislemeze egyben. Nossegem Nossegem település (ejtsd Noszegem) a belgiumi Flamand-Brabant tartományban található Zaventem község része, Brüsszeltől északkeletre 14 km-re fekszik. A települést 1110-ben említik először Nothengem néven. A településről A település része a brüsszeli agglomerációnak, melyet "flamand rombuszként" is emlegetnek. Könnyen megközelíthető mind közúton és vasúton is, hiszen a Brüsszel-Liège vasútvonal mentén fekszik. Kertvárosi jellegű, nyugalmat és biztonságot sugárzó flamand település. Lakói között hasonlóan a környező településekhez jelen vannak az Európai Unió és a nemzetközi vállalatok munkatársai és családtagjaik. Iszap Az iszap olyan a vízben lebegtetett hordalékból kiülepedő vagy a jégár alatt szállított laza üledék, amely tömegének több mint a fele kőzetliszt. Az iszapok kötöttsége szerint megkülönböztetjük a vízben széteső, laza aleuritot az erősebben kötött, tömör aleurolittól. Ezek neve a görög aleuron (= liszt) és lithosz (kő) szavak összevonásából származik. Az aleurit még egyértelműen laza üledék, az aleurolitot már üledékes kőzetnek tekinthetjük. Keletkezése, üledékföldtani csoportosítása A törmelékesnek nevezett szemcsék közül a homok és az kőzetliszt zömmel a fizikai, az agyag a kémiai mállás terméke. Ezeket a szemcséket vagy a szél vagy a víz elszállítja eredeti helyükről (előfordul, hogy e két folyamat többször is váltja egymást). A lerakott, laza üledék szövetét, szerkezetét döntően meghatározza, hogy milyen szállító közegből ülepedett ki, és ennek megfelelően máshogyan is nevezzük őket: a szélfútta, zömmel kőzetliszt méretű szemcsékből álló üledék a lösz; a vízből ülepedő, zömmel kőzetliszt méretű szemcsékből álló üledék az iszap. Lerakódásuk környezete szerint megkülönböztetünk: folyóvízi, tavi, glaciális, tengerparti és sekélytengeri iszapokat. Szemcsék és kötőanyag A törmelékanyag mállása a vízi szállítás közben folyamatos, ezért a vízből lerakódott üledékben túlsúlyba kerülnek a kémiai mállásnak leginkább ellenálló ásványok: kvarc (többség), földpátok (főleg plagioklász), csillámok ( szericit , klorit). Járulékos ásványok: andaluzit , apatit , amfibol, augit , diopszid , epidot , zoizit , gránát , rutil , disztén , turmalin , glaukonit, pirit , hematit , magnetit , ilmenit , sziderit . Az iszap pórusaiban (szemcseközi terében) kiváló másodlagos ásványok összeragasztják, összekötik a törmelékes szemcséket, ezért ezeket az iszapból keletkező aleurolit kötőanyagának (cementjének) nevezzük. Az aleurolit kötőanyagában a leggyakrabban az alábbi ásványok fordulnak elő: agyagásványok, karbonátásványok, kova , vas-oxi-hidroxidok, szulfátásványok, szerves anyagok. Kémiai összetétele Ásványtani összetételéből adódóan az iszap legjelentősebb kémiai összetevője a szilícium-dioxid. Az alumínium jellemzően a törmelékes szilikátokban (főleg a földpátokban) és az agyagásványokban fordul elő, a vas a színes szilikátokban (amfibolok, piroxének), az opak ásványokban (magnetit, ilmenit, hematit) és a cement oxi-hidroxidjaiban, a magnézium a kloritban és a dolomitban, a kalcium kisebbrészt törmelékes kalcitszemcsékben, nagyobbrészt a meszes cementben. A nátrium többnyire nagyobbrészt földpátokban és kisebbrészt gyagásványokban, a kálium nagyobbrészt agyagásványokban és kisebbrészt a káliföldpát maradványaiban van jelen; a kén főleg piritben, anhidritben és gipszben lehet. Iszap a talajmechanikában Ugyancsak az iszap megnevezést használjuk talajok szemnagyság szerinti osztályozásakor a 0,063 és 0,002 mm közötti szemnagyságú frakcióra. A talajmegnevezések sorában a homok (2 mm–0,063 mm) és az agyag (0,002 mm-nél kisebb) között foglal helyet. Barnafossar A Barnafossar (vagy másik változatban Bjarnafossar) vízesés Izland nyugati részén található, Reykjavíktól körülbelül 100 kilométernyire. A Hraunfossar vízeséstől fentebb elhelyezkedő vízesés a Hallmundarhraun lávamező 900 méteres tengerszint feletti magasságából lefelé igyekvő vízfolyások egyike mentén található. A Borgarfjordurnál található Hvítá folyón találhatjuk a Barnafossar vízesést. A meredek sziklafalak közé beékelődött sebes sodrású folyószakasz lenyűgöző látványt nyújt. A Barnafoss az izlandi mitológiában Számos izlandi népmese hozható kapcsolatba a Barnafoss vízeséssel. Ezek egyike két kisfiúról szól, akik a közeli Hraunsás farmról jöttek ide, amikor földműves szüleik otthon hagyták őket, mert istentiszteletre mentek. A fiúknak megmondták, hogy maradjanak otthon, de ők unatkoztak otthon, ezért úgy döntöttek, hogy szüleik után erednek. Hogy lerövidítsék az utat, a vízesés felett akkoriban még átívelő természetes kőhíd felé vették az irányt, hogy azon átkelve jussanak el szüleikhez. Amikor megpróbáltak átmászni a kőhídon, akkor mindketten megszédültek és lezuhantak a mélybe és meghaltak. Mikor édesanyjuk hazaért és rájött, hogy mi történt egy varázsigét mormolt el, amely lehetővé tette, hogy senki emberfia többet át ne kelhessen a hídon. A kőhíd egy nem sokkal ezután jött földrengés következtében összeomlott, így váltva valóra a varázsige hatását. A Skjalfandafljot folyón egy másik vízesés is található a közeli elhagyatott Barnafjell farm közelében. A folyó innentől egy szűk 100 méter mély kanyonban folytatja útját. A legendák szerint egy fiatal és bátor ember egyszer a kanyon legszűkebb pontjánál vetette bele magát a vízbe. A hosszabb 0 fok alatti időjárási helyzetek során telente gyakran előfordul, hogy jéghíd keletkezik a folyó felett a sziklafalakra fagyó vízpermet következtében. Ezt a folyamatot időnként kötél kifüggesztésével is elő szokták segíteni. Az így keletkező jéghídon a folyó két ága közt elhelyezkedő Thingey-szigetről szoktak birkanyájakat átterelni. EMESE park Az EMESE park Szigethalmon az egykori magyar laktanya (légvédelmi rakétabázis) területén található történelmi park, ahol az Árpád-kor elejét megidéző kísérleti régészeti tevékenység, valamint a kor bemutatása történik. A park nevének két magyarázata van. Az egyik szerint Emesére a magyar mondavilág fontos szereplőjére, a másik szerint az angol European Medieval Settlement (Európai Középkori Település) rövidítése. A látszat ellenére az itteni épületek friss építésűek. A parkban működő Várispánság részben a kora Árpád-kori élet bemutatását, részben a kor kísérleti régészeti eszközökkel történő megismerése. A várispánság központja a Lovagterem, amelynek falán kárpitok és tárlók idézik meg a 10.-11. század hangulatát, köré épült a falu, illetve a közeli dombon található egy korábbi Mithrász-szentély helyére épített templom. 7726 Olegbykov A 7726 Olegbykov (ideiglenes jelöléssel 1974 QM2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ljudmila Ivanovna Csernih fedezte fel 1974. augusztus 27-én. Silviu Bindea Silviu Bindea (Balázsfalva, 1912. október 24. – Balázsfalva, 1992. március 9.), román válogatott labdarúgó. A román válogatott tagjaként részt vett az 1934-es és az 1938-as világbajnokságon. EMG-777 Az EMG-777 az Elektronikus Mérőkészülékek Gyára (EMG) által 200-300 példányban gyártott és a MIGÉRT által forgalmazott „programozható grafikus kalkulátor”, ami a gyakorlatban egy teljes értékű, többprocesszoros számítógép volt, beépített CRT kijelzővel és 8"-os hajlékonylemez meghajtóval egybeépítve. A kiterjesztett BASIC programozási nyelv a processzorok közötti feladatmegosztást is kezelte. A készülék, bemutatása évében, az 1983 év őszén megrendezett Brnói Nemzetközi Vásáron aranyérmet, valamint az 1984. évben BNV-díjat nyert. A készülék nullszériáját a 410-es, a többit a 404-es szalagon szerelték össze. A fejlesztés célkitűzései Az 1970-es évek közepére az EMG fejlesztői, Krizs Vladimir irányításával, megkezdték a sikeres EMG 666 utódjának tervezését. Az új készüléknek a megfogalmazott kívánalmak szerint alkalmasnak kellett lennie a következőkre: műszerek vezérlésére a mért adatok grafikus megjelenítésére a kiértékeléshez az adatok feldolgozására, tárolására műszaki-tudományos számításokra magas szintű programnyelven legyen programozható ne igényeljen különleges üzemeltetési környezetet mélyebb számítástechnikai képzettséget a felhasználás helyszínén legyen alkalmazható közvetlenül a felhasználó programozhassa és kezelhesse beszerzési és üzemeltetési költségei mérsékeltek legyenek a felépítéséhez korszerű, azonban könnyen hozzáférhető alkatrészekre legyen szükség A fejlesztés alapját a Tektronix-4051 asztali számítógép alkotta, amely abban az időben a használt tárolóképcsöves megjelenítési technológia miatt COCOM listán volt, ezért beszerzése nehézségekbe ütközött. Ennek ellenére ez lett a fejlesztés alapja, mivel: Szintén műszergyár készítette Alkalmas műszerek vezérlésére A mérési adatok grafikus megjelenítésére BASIC nyelven programozható A fejlesztés során nem volt cél, hogy az EMG-777 bármely más típussal kompatibilis legyen, ami lehetővé tette, hogy több típusból merítsenek ötleteket, illetve kisebb-nagyobb mértékben figyelembe vegyék az Intel ajánlásait. A fejlesztés elején eldőlt, hogy a kiindulási típushoz képest több ponton el fognak térni: A fejlesztés 1977-től 1983-ig tartott, mivel több más termék párhuzamos fejlesztése is folyt, illetve nem volt zökkenőmentes a külső fejlesztőkkel való együttműködés sem, amit az Üzemi híradóban megjelent cikk végéhez fűzött szokatlan megjegyzés is hangsúlyoz. A fejlesztés eredménye egy kis szériás termék lett, amely rengeteg csavart, távtartót tartalmazott, az előlap borítása azonban vákuumformázott műanyagból készült. Felépítése Részei: Számítógépház Billentyűzet korlátozott magyar karakterkészlettel (Á, É, Ó, Ö, Ü, á, é, ó, ö és ü) Nyomtató Az előlapon kapott helyet: a 31 cm-es zöld fényű közepes utánavilágítású CRT kijelző, amely 25 sor, soronként 64 karakter illetve 512 x 400 pixel megjelenítésére képes a 8"-os floppy meghajtó 240 K kapacitással A monitor, floppy és a tápegység a házba fixen volt beépítve. Maga a számítógép 8 darab nyomtatott áramkörön került kialakításra, amelyek élcsatlakozóval csatlakoztak a házban kialakított passzív buszhoz. A busz eleinte wire-wrap vezetékezéssel, később többrétegű nyomtatott áramkörön került kialakításra. A készülékben négy processzor volt. A főprocesszor, Am2901 (4 darab 4 bites bitszelet technikájú ALU-ból felépített 16 bites egység), és 3 darab Intel 8085 perifériális processzor. (Utóbbiak a kijelzőt, a floppyt és a perifériabuszokat kezelték.) A floppyn a következő formátumokban lehetett adatokat tárolni: Soros hozzáférésű ASCII adatfájl Soros hozzáférésű bináris adatfájl Közvetlen hozzáférésű rekordszervezésű ASCII adatfájl BASIC programfájl A BASIC programfájlok titkosított tárolását is megoldották. Lehetőség volt a magyar, angol, német és orosz karakterkészletek használatára, illetve a megjelenített karakterek kiemelésére aláhúzással, inverz megjelenítéssel, villogással, vagy emelt fényerővel Csatlakoztatható volt hozzá: DARO 1154 (Robotron 1154) típusú nyomtató (100 karakter/sor) EMG 666 perifériák a 666 buszon keresztül, amelyet az EMG 666 -hoz fejlesztettek ki IEC-625 buszon keresztül a vonatkozó szabványoknak megfelelő perifériák A készüléket a megfelelően kialakított fogantyúk segítségével lehetett áthelyezni, amihez a használati utasítás két ember közreműködését írta elő, azonban némi ügyességgel egy ember is fel tudta emelni. A memória mennyisége A készülékben található memória mennyiségét a különböző források eltérően adják meg, aminek filozófiai okai vannak. A gyártás kezdetekor úgy gondolták, hogy a kalkulátoroknál szokásos módon csak a felhasználható memória mennyiségét adják meg, így az első ismertetőkben a „64K, 144K-ig bővíthető” formula szerepelt. (Ténylegesen, a gyártás során mindig beépítették a teljes RAM mennyiséget.) A konkurens típusoknál azonban elterjedt a teljes beépített memória mennyiségének megadása, ami értelemszerűen nagyobb, hiszen a rendszer által lefoglalt memóriaterületeket is tartalmazta. Mivel a piacon ez utóbbi jelölés terjedt el, az EMG is kénytelen volt alkalmazkodni hozzá, és a teljes memóriamennyiséget feltüntetni, így végül a „288 K byte, ebből 128 K byte a felhasználói programtár” megfogalmazást használták. A BASIC programozási nyelv A BASIC az 1980-as évek elején elterjedt, általánosan ismert interpreteres programozási nyelv volt. A fejlesztés alapja az ANSI Minimal BASIC előzetes szabványa, illetve „A BASIC programozási nyelv” című kiadvány volt. Mivel a konkurens termékek szolgáltatásaival lépést szerettek volna tartani, több hasonló nyelvjárásból vettek át utasításokat, még az IBM 5100 APL nyelvéből is vettek át ötletet. Gazdasági, politikai környezet A készüléket a tervgazdálkodás keretein belül kellett megtervezni és gyártani, olymódon, hogy a termék ne veszélyeztesse az ESZR számítógépeket gyártó vállalatok, illetve testvéri országok, valamint az EMG számítógépgyártó kapacitását korábban átvevő Videoton érdekeit. Ugyanakkor a hidegháború miatt, a COCOM-lista alapján a Varsói Szerződés országaiba nem lehetett a NATO országokból fejlett eszközöket importálni (ilyen volt például a tárolóképcső). A szocialista országokban a gyártás folyamán a minőség és a határidő nem mindig szerepelt a legmagasabb prioritások között, ezért az onnan beszerzett részegységek gyakran hagytak kívánnivalót maguk után. Hatásai A 777 fejlesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, mely szerint egyes hardver elemek szoftveresen helyettesíthetőek a PRIMO fejlesztésénél is felhasználták. Saint-Gorgon (Morbihan) Saint-Gorgon település Franciaországban, Morbihan megyében. Lakosainak száma 378 fő (2015). Saint-Gorgon Saint-Jacut-les-Pins, Allaire, Béganne és Caden községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Balassa Péter-díj A Balassa Péter-díj művészeti – irodalmi, zenei, képzőművészeti és filmes – területen elért esszé- és tanulmányírói teljesítményért adományozható. A díjat, mely 200 000 forint jutalommal jár, évente egy-egy embernek ítélik oda 2006 óta. A díj névadója, Balassa Péter 2003. június 30-án hunyt el. A József Attila-díjas esztétát, egyetemi tanárt életének 57. évében, hosszan tartó súlyos betegség után érte a halál. Bozóki András kulturális miniszter a díj alapításáról elmondta, szükségesnek érezte, hogy az a hagyomány, mely áthágva a megszokott műfaji határokat, az esszéisztikus írással a szépirodalom és a kritika határterületeit térképezi fel, s az a tanítási mód, ahogyan Balassa Péter a tanítványait, közöttük őt magát is, kezelte, megőrződhessen. Ezért gondolta azt, hogy egy új alkotói elismerést teremt ezen a területen, amelyet az eddigi állami elismerések szinte figyelmen kívül hagytak. A kuratórium tagjai: Almási Miklós , az ELTE esztétika szakának professzora B. Gáspár Judit, pszichológus, Balassa Péter özvegye Ferencz Győző , az ELTE tanára, költő, irodalomtudós Nádas Péter , író és Poszler György , az ELTE esztétika szakának professzora Díjazottak 2016 – Szilágyi Zsófia irodalomtörténész, kritikus 2014 – Szirák Péter irodalomtörténész 2012 – Keresztesi József szerkesztő, kritikus 2011 – Vári György , irodalomtörténész 2010 – Beck András, esztéta, irodalomkritikus 2009 – Takáts József , irodalom- és eszmetörténész 2008 – Thomka Beáta , irodalmár, a JPTE tanszékvezető egyetemi tanára 2007 – Bán Zsófia , irodalmár, az ELTE egyetemi docense 2006 – Takács Ferenc, kritikus, műfordító, irodalomtörténész, az ELTE Anglisztikai Tanszékének docense, a Magyarországi James Joyce Társaság elnöke Chlístovice Chlístovice település Csehországban, a Kutná Hora-i járásban. Chlístovice Rašovice, Černíny, Čestín, Malešov, Nepoměřice, Zbraslavice és Sudějov településekkel határos. Lakosainak száma 740 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Amszterdam Amszterdam (hollandul: Amsterdam) Hollandia fővárosa és egyben legnagyobb települése. A fővárosi státuszát a Holland alkotmány határozza meg, bár a kormány székhelye Hága. Amszterdamnak 851.573 lakosa van a városban, 1.351.587 a városi területen, és 2.410.960 az amszterdami nagyvárosi területen. A város az Észak-Holland tartományban fekszik az ország nyugati részén, de nem Amszterdam a tartomány fővárosa, hanem Haarlem. Amszterdam neve az Amstelredamme-ből származik, amely a város eredetére utal egy gát körül az Amstel folyó partján. A 12. század végi kis halászfalu, Amszterdam lett a holland aranykor (17. század) egyik legfontosabb kikötője a világon, amely az innovatív kereskedelem fejlődésének eredménye. Ez idő alatt a város volt a pénzügyek és a gyémántkereskedelem vezető központja. A 19. és 20. században a város sokat bővült, és sok új külvárost terveztek és építettek. Amszterdam 17. századi csatornái és a 19. és 20. századi amszterdami védelmi vonal az UNESCO világörökségi listáján szerepel. Amszterdam városának legrégebbi történelmi része Slotenben (9. század) fekszik. Hollandia kereskedelmi fővárosaként és Európa egyik legfontosabb pénzügyi központjaként, a globalizáció és a világvárosok (GaWC) tanulmányozócsoportja, Amszterdamot az alfa világvárosnak tekintik. A város Hollandia kulturális fővárosa is. Számos nagy holland cégnek itt van a székhelye, a világ 500 legnagyobb vállalatából hétnek - köztük a Philips, az AkzoNobel, a TomTom és az ING-nek is. Emellett számos vezető technológiai vállalat rendelkezik európai központtal Amszterdamban, mint például az Uber, a Netflix és a Tesla. 2012-ben Amszterdam lett a második legélhetőbb város, az Economist Intelligence Unit (EIU) szerint, és a világ 12. leélhetőbb városa a Mercer szerint. Az amszterdami kikötő a mai napig a második legnagyobb az országban, és az ötödik legnagyobb Európában. A híres amszterdami lakosok közé tartozik a diarisztikus Anne Frank, Rembrandt van Rijn művész és Vincent van Gogh festő, valamint Baruch Spinoza filozófus. Az Amszterdami Értéktőzsde, a világ legrégebbi tőzsdéje, a város központjában található. Amszterdam fő látnivalói, beleértve a történelmi csatornákat, a Rijksmuseumot, a Van Gogh Múzeumot, a Stedelijk Múzeumot, az Amszterdam Hermitaget, az Anne Frank Házat, a Scheepvaartmuseumot, az Amszterdami Múzeumot, a Heineken Experiencet, az Amszterdami Királyi Palotát, a Natura Artis Magistrát, a Hortus Botanicus Amszterdamot, a NEMO Tudományos Múzeumot, együtt évente több mint 5 millió nemzetközi látogatót vonz. A város az éjszakai élet és a fesztivál tevékenységeiről is híres; számos éjszakai klubja (Melkweg, Paradiso) a világ leghíresebb klubjai közé tartozik. Ez a város a világ egyik leginkább multikulturális városa, ahol legalább 177 nemzetiség képviselteti magát. Éghajlat Éghajlatáról érződik az óceán közelsége: a tél jóval enyhébb, mint hazánkban (januári középhőmérséklet 2,2 °C), a nyár viszont hűvös (júliusban 17,4 °C). Sokat esik az eső. Városkép A város névadója az Amstel folyócska, amely itt ömlik az IJssel-tó délnyugati öblébe, az IJbe. Az IJ valaha az Északi-tenger nagy öblének, a Zuiderzeenek a nyúlványa volt, de 1932-ben ezt lezárták, és egy tavat hoztak létre. A tengerszakasz elzárása lehetővé tette, hogy a város megmeneküljön a gyakori áradásoktól, és hogy a tengerfenék egy részét kiszárítsák. A várost az Északi-tengerrel és a Rajnával csatorna köti össze. Az IJ most az Ijssel-tó vizének egy részét vezeti a Nordzeekanal csatornán át az Északi-tengerbe, vize így folyóvíznek tekintendő. Amszterdam 207 négyzetkilométeres területének ötödrészét az öböl, a kikötőmedencék, a csatornák, és a folyók vízfelületei foglalják el. A város körútjait, sugárútjait, a csatornák (grachtok) alkotják, melyeknek hosszúsága 44 km. A város így kb. 100 szigetre tagolódik, melyeket a grachtok fölött átívelő hidak kapcsolnak össze egymással. Méltán nevezhetik a vizek városának, és Észak Velencéjének is. A város központjában található a Dam tér. Az amszterdamiak általában könnyű kis faházakat emelnek, mert a talajt süppedős, ingatag, puha homokréteg alkotja. A házakat valamikor facölöpök, most azonban betonoszlopok tartják. A rengeteg víz ellenére kevés az iható, ezt is az Északi tenger parti dűnék kútjaiból kapják. Hogy ezek a kutak el ne apadjanak, csővezetéken át a Rajna tisztított vizét szivattyúzzák a dűnevidékre, ahol a homok természetes szűrőként tovább javítja a minőséget. Mivel a zsúfolt fővárosban alig van beépíthető terület, ezért fejlesztik az északabbra fekvő kisvárosokat is, innen mára rengeteg ember jár be Amszterdamba dolgozni. Háztartások száma Amszterdam háztartásainak száma az elmúlt években az alábbi módon változott: Népessége 1 345 638 Etnikai összetétel: holland 83% afrikai 8%, ázsiai,európai 9%[forrás?] Címere A város címere a három függőlegesen egymás alatt elhelyezkedő Szent András keresztből áll. A történészek szerint a három kereszt az Amszterdamot fenyegető három legsúlyosabb veszélyt jelképezi: az árvizet, a tűzvészt és a pestist. A címer alján látható felirat „Heldhaftig, Vastberaden, Barmhartig” a város hivatalos jelmondata, jelentése: „Vitéz, elszánt, könyörületes”, amelyet 1947-ben Vilma királynő (1890–1948) adományozott a városnak a második világháború alatti bátorságának elismerésként. Az oroszlánok a 16. században kerültek a címerre. Látnivalók Hollandia művészeti, kulturális terén Amszterdam szerepe vitathatatlan. Számos színház, múzeum található itt, leghíresebb az 1885-ben épített Rijksmuseum, ahol többek között Rembrandt és Vincent van Gogh munkái láthatók. A múzeum 2008-ig felújítás alatt állt, ezalatt a gyűjteménynek több másik múzeum adott otthont. Megemlíthető még a Trópusi Múzeum, amely kiállításait a forró égöv témáinak szenteli, valamint a hajózástörténeti múzeum, a holland tengerjárókkal együtt. Híres épület még a Rembrandt-ház, valamint a Prinsengracht 26. sz. ház, ahol Anna Frank írta naplóját a német megszállás éveiben. Itt látható a világhírű sörfőző cég, a Heineken múzeuma, amit az első Heineken sörgyár épületében alakítottak ki. Ez bemutatja a cég történetét, emellett a sör gyártásának technológiájába is beavatja a laikusokat. A város vigalmi negyede, a piroslámpás negyed szintén ismert turistalátványosság, nem csak a kínált, máshol illegális szórakozások fogyasztóinak, hanem a hangulat iránt érdeklődő kívülállók számára is. Dam tér Királyi palota Múzeumok Rijksmuseum - Hollandia nemzeti múzeuma, itt látható többek között Rembrandt : Éjjeli őrjárat című híres festménye. Ezen kívül számos híres Frans Hals , Vermeer , Jacob van Ruysdael és Jan Steen alkotást őriznek falai között. Érdekességei továbbá a babaház és a delfti porcelán gyűjtemények. Van Gogh Museum - a híres németalföldi festő alkotásait mutatja be: „Krumplievők”, „Arles-i hálószoba”, valamint a Napraforgó -sorozat egyik darabja a leghíresebbek. Stedelijk Museum - modern művészetek múzeuma Hermitage Amsterdam - a szentpétervári Ermitázs amszterdami tagozata Museum het Rembrandthuis - ebben a házban élt Rembrandt 1639-től haláláig. Ma a művész szobáin kívül egy festmény- és vázlatgyűjteménynek ad otthont munkáiból. Anne Frankhuis - ebben a házban élt, majd bujkált a zsidóüldözések elől a Frank család. Anne Frank itt írta híres naplóját. Amsterdams Historisch Museum - a város több évszázados történetébe nyújt betekintést. Tropenmuseum - antropológiai gyűjtemény Nederlands Scheepvaartmuseum - a holland hajózás történetét mutatja be. Kultúra Éjszakai élet Amszterdam híres élénk és változatos éjszakai életéről. Amszterdamban sok kávézó található. Vannak a nagyok és a modernek, meg kicsik és hangulatosak. A tipikus Bruine Kroeg (barna kávézó) régimódi hangulatot áraszt a fények, a gyertyák miatt a kissé régebbi vásárlók számára. A legtöbb kávézó nyáron teraszos. A Leidseplein nyáron gyakori látvány az éttermek tele teraszokkal, ahol sört vagy bort fogyasztanak. Sok étterem található Amszterdamban is. Mivel Amszterdam multikulturális város, számos különböző éttermet találhatunk. Az éttermek széles választékát kínálják a meglehetősen fényűző és drága ételeknek, valamint a rendes és megfizethető ételeknek is. Amszterdam számos diszkóhelyet is magában foglal. A turisták számára a két fő éjszakai szórakozóhely a Leidseplein és a Rembrandtplein. A Paradiso, a Melkweg és a Sugar Factory kulturális központok. Példák a Rembrandtplein közelében található diszkókra: az Escape, az Air, a John Doe és a Club Abe. Szintén figyelemre méltó a Panama, a Hotel Arena (East), a Trouw Amsterdam és a Studio 80. A központi pályaudvar közelében található Bimhuist tekintik a világ egyik legjobb jazzklubjának. A Reguliersdwarsstraat az LGBT közösség és az éjszakai élet fő utcája. Fesztiválok 2008-ban 140 fesztivál és rendezvény volt Amszterdamban. A híres fesztiválok és rendezvények Amszterdamban a következőket foglalják magukban: a Koningsdag (amely Koninginnedagnak nevezték el 2013-ban Willem-Alexander király koronázásáig) (Király napja - királynő napja); a Holland Fesztivál az előadóművészetek számára; augusztusban az éves Prinsengrachtconcert (klasszikus koncert a Prinsen-csatornán); a "Stille Omgang" (csendes római katolikus esti előadás minden márciusban); Amszterdami Gay Pride; A Cannabis Kupa; és az Uitmarkt. A Koninginnedag miatt, amelyet minden évben április 30-án tartottak, több százezer ember utazik Amszterdamba, hogy ünnepeljenek a városlakókkal. Az egész város túlzsúfolva lesz olyan emberekkel, akik a freemarketből vásárolnak termékeket, vagy meglátogatják az egyik koncertet a sok közül. Az éves Holland Fesztivál Európa szerte nemzetközi művészeket és látogatókat vonz. Az Amszterdami Gay Pride egy csónakos felvonulás az amszterdami csatornákon, amelyet minden év augusztusának első szombatján tartanak. Az éves Uitmarkt egy háromnapos kulturális esemény a kulturális szezon elején augusztus végén. Sport Labdarúgás Amszterdam a holland első osztály (hollandul: eredivise) legsikeresebb és egyik leghíresebb csapatának, az Ajax Amsterdamnak a bázisa. A csapatnak korábban az Olimpiai Stadion adott otthont. Ez Amszterdam délkeleti részén található, és 1928-ra építették, a 9. nyári olimpiai játékokra. Később, a 2000-es labdarúgó Európa-bajnokságra - 1996-ban - átadott Amsterdam Arena stadionba tette át székhelyét, amely 140 millió euróba került, 53 346 ülőhellyel, fedett lelátóval, befedhető játéktérrel és a játéktér alatt kialakított, 12 500 férőhelyes mélygarázzsal épült. Futás A város tartja a Dam to Dam Run-ot, egy 16 kilométeres (10 mi) versenyt Amszterdamtól Zaandamig, valamint az amszterdami maratonot. Jégkorong A jégkorong csapat Amstel Tijgers játszik a Jaap Eden jégpályán. A csapat a holland jégkorongbajnokságon versenyez. A jégpálya 400 méteres sávján gyorskorcsolya-bajnokságot tartottak. Amerikai futball Amszterdamban két amerikai futball-franchise van: az amszterdami keresztesek és az amszterdami páncélok. Baseball Az amszterdami kalózok baseball csapata a holland Major League-ben versenyez. Kosárlabda A kosárlabda csapat a MyGuide Amsterdam versenyez a holland premier divízióban, és a Sporthallen Zuid-ban játssza le a játékot. Röplabda Van egy rögbi klub Amszterdamban, akinek edzéseket tartanak az RTC-ben (Rugby Talenten Centrum vagy Rugby Talent Center) és a National Rugby stadionban. Díjak 1999 óta Amszterdam díjazza a legjobb sportolókat az Amsterdam Sports Awards-ban. Boxer Raymond Joval és a helyszíni jégkorong középpályása Carole Thate voltak az elsők, akik 1999-ben megkapták a díjakat. Közlekedés Vasúti Amszterdamot a Nederlandse Spoorwegen (holland vasút) tíz állomása szolgálja ki. Öt nemzetközi állomás: a Sloterdijk, a Zuid, az Amstel, a Bijlmer ArenA és az Amsterdam Centraal. A helyi vasút állomásai: Lelylaan, RAI, Holendrecht, Muiderpoort és Science Park. Az Amsterdam Centraal nemzetközi vasútállomás is. Az állomásról rendszeres járatok indulnak olyan célállomásokra, mint Ausztria, Fehéroroszország, Belgium, Csehország, Dánia, Franciaország, Németország, Magyarország, Lengyelország, Oroszország, Svájc és az Egyesült Királyság. Ezek a vonatok a Hollandse Spoorwegen (Amsterdam-Berlin), az Eurostar (Amszterdam-Brüsszel-London), a Thalys (Amszterdam-Brüsszel-Párizs / Lille) és az InterCityExpress (Amsterdam-Köln-Frankfurt) nemzetközi vonatai. Közúti Amszterdamot 1932-ben tervezték meg úgy, hogy a holland autópályarendszernek egy csomópontja legyen. A második világháború kitörése és a prioritások megváltoztatása ahhoz a jelenlegi helyzethez vezetett, hogy csak az A1, A2 és A4 útvonalak mennek Amszterdamból az eredeti terv szerint. Az A3-ast Rotterdamba 1970-ben törölték a Groene Hart megőrzése érdekében. Az A8-as út, északra Zaandamig és az A10-es körgyűrűig 1968 és 1974 között nyílt meg. Az A1, A2, A4 és A8 mellett számos autópálya, például az A7 és az A6 autópályák főként Amszterdamba mennek. A város körüli A10 körgyűrű összeköti Amszterdamot a holland nemzeti autópálya-hálózattal. Az A10-es csomópontok lehetővé teszik az autók számára, hogy bejussanak a városba azáltal, hogy átkerülnek a 18 városi út egyikére. Ezek a városi utak regionális utak, amelyek nincsenek besorolva, néha központi fenntartás nélkül. A legtöbbet a kerékpárosok veszik igénybe. Az S100 Centrumring egy kisebb körgyűrű, amely kerüli a város központját. A város központjában alig használnak autót. A parkolási díjak drágák, és sok utca az autók számára zárva vagy egyirányú. Az önkormányzat szponzorálja a carsharing és carpooling kezdeményezéseket, mint az Autodelen és a Meerijden.nu. Metró, villamos és busz Jelenleg tizenhat villamosút és öt metróvonal van. Mindegyiket a Gemeentelijk Vervoerbedrijf (GVB) önkormányzati tömegközlekedési szolgáltató működteti, amely a városi buszjáratokat is üzemelteti. Az amszterdami metrót 1977-ben adták át. Mára a hálózat hossza 52 km, az állomások száma 52. Napi forgalma:295 000 fő. Négy díjmentes GVB komp visz gyalogosokat és kerékpárosokat az IJ-tó partjáról Amszterdam-Noord városhoz, és két, a kikötőben keletre és nyugatra közlekedő kompjáratot is üzemeltet. Vannak magántulajdonú üzemeltetésű vízi taxik, vízibuszok, elektromos kölcsönző csónakok és csatornahajók, amelyek az amszterdami csatornákon szállítják az embereket. A regionális buszokat és néhány külvárosi buszt a Connexxion és az EBS üzemeltet. A nemzetközi buszjáratokat az Eurolines indítja az amszterdami Amstel pályaudvarról, az Amszterdami Sloterdijk vasútállomásról az IDBUS és a Megabus város keleti részén található Zuiderzeeweg-től. Az amszterdami központba való könnyebb közlekedés megkönnyítése érdekében a városban különböző P + R parkolók állnak rendelkezésre, ahol az emberek megfizethető áron parkolhatják autóikat. Török esküvői hagyományok A török esküvői hagyományok többrétűek, keverednek bennük az ősi török hagyományok, az iszlám hagyományok és utóbbi időben a modern európai szokások is megjelentek. Akárcsak Magyarországon, Törökországban is általában kétféle ceremónia létezik: a hivatalos jogi és a nem hivatalos vallási. A török állam 1924 óta csak az anyakönyvvezető előtt tett esküt ismeri el, és tiltja az iszlámban megszokott többnejűséget is. Mindazonáltal az ország kelet- és délkelet-anatóliai részeiben még ma is erősen élnek a szokásjogok, sokkal inkább, mint a nyugatiasodott török nagyvárosokban. Esküvői szokások Udvarlás és ígérettétel A hagyományoknak megfelelően a törököknél a házasság általában két család között létrejött egyetértés alapján születhetett csak. A kiszemelt leány családjához szüleivel vagy valamelyik idősebb rokonával megy a fiú háztűznézőbe, ha szimpatikusak egymásnak és mindkét család egyetért, csak akkor jöhet létre a házasság. Az idősebb férfi rokonok megbeszélik a házasság körülményeit, a feltételeket, az ajándékokat. Az esemény török neve söz kesme, azaz ígérettétel. Két-három héttel az ígérettétel után történik a kihirdetés, általában a menyasszonyos háznál, egy közös ima keretében. A vőlegény családjának úgy nevezett „kendőpénzt” (başlık parası) kell fizetnie a lányért, mintegy kompenzálva a családot a lánygyermek elvételéért. A kendőpénz összege régiónként, de akár falvanként is változó; felét az ígérettételkor, másik felét a házasság létrejöttekor fizeti meg a vőlegény. A néprajzkutatók statisztikái szerint a kendőpénz szokása kihalóban van, a nagyvárosokban az esetek 80%-ában már nem fizetnek kendőpénzt a menyasszony családjának, a kis anatóliai falvakban azonban még 63% megfizeti. Ehelyett a modern városokban a vőlegény családja ruhákkal és ékszerekkel látja el az ifjú menyasszonyt, amit ő meg is tarthat. A fiú egy karórát kap a lány szüleitől az esküvőre. A lány a házasságba stafírungot, hozományt (ceyiz) visz, melyet megtart - így ha a házasság később felbomlik, vagy az asszony megözvegyül, lesz miből élnie. A stafírungot a lánygyermek megszületése óta gyűjti a család, egyes darabokat a lány maga hímez, horgol, köt. A stafírung általában ágynemű, takarók, kendők, törölközők, asztalterítők, konyhai eszközök voltak, ma már háztartási gépeket, szőnyeget vagy bútorokat is kap a lány hozományként. Néhol a vőlegény is ad nászajándékba bútort, háztartási eszközt. Szokás, hogy egy héttel az esküvő előtt a stafírungot bárki megszemlélheti. Sok helyütt szokás a házassági szerződés vagy ceyiz defteri írása, melyben felsorolják, ki milyen hozományt vitt a házasságba. Modern városokban, ahol a fiatal pár lakást kap a szülőktől, a szülők megegyeznek ki milyen bútorokat, háztartási gépeket vesz. A lányos szülők veszik általában a hálószoba, konyha felszerelését, a fiús szülők a nappali és a fürdő berendezését. Pár ezer Líráért az egész lakás berendezését meg lehet vásárolni különböző házasoknak kitalált akciók keretében. Jegyesség Az igazi jegyesség, a nişan időpontját a szülők/fiatalok határozzák meg, a lányos háznál tartják az ünnepséget. A fiatalok ujjára valamelyik idős falusi elöljáró városokban családtag, apa, anya, húzza fel a gyűrűt majd vágja el a két gyűrűt összefűző piros szalagot. A rokonok ilyenkor bőséges ajándékkal, főképpen aranyékszerekkel látják el el a menyasszonyt, aki a rontástól védő nazar amuletteket is kap. A nişan-szokások részletei faluról falura változnak, az ajándék mivolta és mértéke eltérő. Ha a jegyesség felbomlik, a szokásjog szerint a felbontó félnek vissza kell fizetnie az addig felmerült költségeket, visszaadni az ajándékokat. Esküvő Az esküvőre 15-20 nappal korábban küldik ki a meghívókat, a közelben lakókhoz a „hívogatót” (okuyucu) küldik ki. Délkelet-Anatóliában az okuyucu poharat vagy törülközőt küld ajándékba a meghívottaknak, így tudatva velük az esküvő közeledtét. Korábban a lakodalom 40 napig tartott, ezt 1921-ben törvényileg egy hétre csökkentették, manapság általában három napig tartanak az ünnepségek. Meg kell azonban jegyezni, hogy a nyugatiasabban élő, nagyvárosi törökök már nem követik ezt a szokást, és hasonlóan az Európában megszokottakhoz, egynapos esküvőt tartanak. Szokásban van a leánybúcsú (kına gecesi, „henna-éj”), amikor is a hennát először a dzsámiba, majd a lányos házhoz, végül a henna-éj helyszínére, a hamamba viszik ha ott tartják. Sok városban ma már a lányos háznál vagy az esküvő előtt akár az utcán is tartják a henna éjt. A hennafestést rituális mosakodás előzi meg, majd a vőlegény családjából egy nagy tiszteletnek örvendő asszony ősi mintákat fest a menyasszony kezére, lábára, mellére, miközben a lány barátnői menyasszonysirató dalokat énekelnek. Városokban a festés helyett a lány tenyerébe tesznek a hennából, így nem látszódik az erősen pirosas sárgás színe az esküvőn. A lánybúcsúval egy időben tartják a legénybúcsút, amikor a vőlegény testét is hennával festik meg. Modern helyeken ilyenkor a férfiak egy szomszédhoz mennek, ahol szintén kapnak a henna esten elfogyasztott édességből. A menyasszonyt az esküvőre azok a barátnői öltöztetik, akik a henna-éjen is vele voltak. Nagyvárosokban ma már szépségszalonokban készül a menyasszony. Néhol a menyasszony fejére vörös fátyol kerül, ez a szokás is némileg módosult, ma a menyasszony derekára kötnek vörös selyemövet. A nomád anatólai török népeknél (jörükök) a menyasszony díszes, sokszínű ruhát viselt, majd lóra ültették és úgy vitték a vőlegény házához, keresztül a falun, miközben énekléssel és lövöldözéssel búcsúztatták. A menyasszonyi ruha a modernizálódó Törökországban is megváltozott, a népviseletet elhagyták, ma már a világ minden táján megszokott módon, modern fehér ruhát visel a menyasszony. Az esküvő fontos szereplője a sağdıc, a násznagy, aki a általában a vőlegény egyik barátja. Ő intézi az esküvői feladatokat, koordinálja az eseményeket, mindig a menyasszony és a vőlegény közelében tartózkodik, szellemes mondataival deríti a vendégsereget, gondoskodik a jókedvről, tanácsokkal látja el a vőlegényt. Egyes falvakban az esküvői menet során néhol elzárják az utakat, ilyenkor a „váltságdíjat” a sağdıc köteles megfizetni, máshol szokás „elrabolni” a menyasszonyt vagy a vőlegényt, ilynekor is a sağdıc köteles kiváltani a fiatalokat. Ez a városokban úgy változott, hogy gyerekek a feldíszített autó elé ugranak némi pénz reményében. Ezért sokan már nem díszítik fel a menyasszonyt szállító autót. Az esküvő után a nászágyat hagyományosan a vőlegény rokonai készítik elő. A hagyományok szerint a menyasszonyt a sógornő (yenge) kíséri a nászágyhoz, a vőlegényt a barátai. A nászéjszakát megelőzően a hodzsa, vagy vallási tanító leveszi az esetleges rontást a fiúról. A nászéjszaka elhálása után a pár az imám elé vonul, aki megtöri a jegyességet (nikah kılmak), ez a vallási esküvő, melyen csak a vőlegény, a menyasszony, a szülők és két tanú vesz részt. Ekkor az imám háromszor megkérdezi a fiatalokat, hogy elfogadják-e egymást férjnek és feleségnek. Polgári esküvő A polgári esküvőket a polgári törvénykönyv szabályozza, Törökországban tilos a többnejűség, és csak az önkormányzat képviselője (az anyakönyvvezető, vagy falvakban a falusi elöljáró, a muhtar) előtt kötött, anyakönyvezett házasság számít törvényesnek. A rokonok közötti házasság tilos, az alsó korhatár fiúknál 17, lányoknál 15 év, azonban ezekben az esetekben szülői beleegyezés is szükséges. Elvált nők a bírósági végzés felmutatása mellett, legkorábban 300 nappal a végzés meghozatala után házasodhatnak újra. 2000 óta a nő választhat, hogyan szeretné viselni a nevét, felveheti a férje nevét, viszont nem tarthatja meg csak a lánykori nevét, vagy használhatja mindkettőt (keresztnév–lánykori vezetéknév–férj vezetékneve formában kötőjel nélkül). A polgári esküvőket rendszerint pénteken tartják, bár törvény szerint bármelyik munkanapon lehet házasodni. A hétvégi esküvő is lehetséges. Hiedelmek, érdekes szokások Törökországban úgy tartják, ha a vőlegény az esküvőn sokat mosolyog, az első gyermek leány lesz. A nászéjszakán a vőlegénynek el kell törnie egy poharat, a hiedelem szerint ez szerencsét hoz. Rossz ómen, ha egy házban két menyasszony tartózkodik. Aki előbb tapos a másik lábára az esküvőn, az hordja majd a nadrágot a házasságban. Amikor a menyasszonyt bemutatják a vőlegény családjának, ajkára méz , cukor és zsiradék keverékét kenik, hogy új családjában mindig „édes” legyen számára az élet. Debrecen (Szerbia) Debrecen (szerbül Дебрц / Debrc) falu Szerbiában. Fekvése Szabácstól 25 km-re délkeletre a Száva jobb partján, a folyó nagy kanyarulatában fekszik. Közigazgatásilag Vladimircihez tartozik. Története 1282 és 1316 között Dragutin István szerb fejedelem székhelye. Várát 1392-ben említik a Macsói Bánsághoz tartozó Dettos földje kerület részeként Garai Miklósé és Jánosé volt. Később a vár már nem szerepel, valószínűleg hamarosan elpusztult, ma csak romjai találhatók a Száva jobb partján. SimCity 4: Rush Hour A SimCity 4: Rush Hour a SimCity 4 játék kiegészítője. Újdonságok U-Drive A kiegészítő telepítése után felülnézetben vezethetünk helikoptert, vonatot, autót, mentőautót, rendőrautót is, melyek során időre különböző feladatokat kell megoldanunk. Utak Új útvonaltípusok jelentek meg: Földfelszíni autópálya Sugárút Egyirányú utca Fizetőkapu Tömegközlekedés Újabb járműfajták segítik a közlekedést: Komp Egysínű vasút Magasvasút Új épületek nagyobb rendőrség nagyobb tűzoltóság + tűzoltó repülő nagyobb kórház nagyobb általános iskola Pak Honjong Pak Honjong (hangul: ���, handzsa: ���, latin betűkkel: Pak Hon-yong; 1900. május 28. – 1955. december 5.) koreai függetlenségpárti, kommunista politikus volt, majd Észak-Korea külügyminisztere. Korai élete Pak 1900. május 28-án született a Dél-Cshungcshong (Chungcheong) tartománybeli Jeszan (Yesan-)ban, egy jangban (yangban) (koreai nemes) család sarjaként. 1919-ben végezte el a Kjongszong (Gyeongseong) Gimnáziumot. 1919-ben részt vett a márciusi elsejei függetlenséget követelő tüntetésen, majd a későbbiekben szerepet vállalt más, hasonló mozgalmakban is. 1921-ben csatlakozott az ekkor még Sanghaj (Shanghai) központtal szerveződő koreai kommunista csoportokhoz. 1925-ben, a Szöulban megalakuló Koreai Kommunista Párt a vezetőjévé választották Korea japán megszállása (1910–1945) során többször is bebörtönözték felforgató tevékenység vádjával, majd 1926-ban kénytelen volt elmenekülni a félszigetről. Ezután Mandzsúrián keresztül a Szovjetunióba menekült, ahol folytatta a tevékenységét. 1940-ben visszatért Koreába, ahol ismételten bekapcsolódott a helyi ellenállás munkájába, ezzel megalapozva későbbi tekintélyét. A felszabadulás után Korea 1945-ös felszabadulása után a Szöulban újjászerveződő Koreai Kommunista Párt főtitkára lesz, majd annak szétválása után a dél-koreai szekciót vezette, amely 1946-ban, miután egyesült más pártokkal, a Dél-Koreai Munkapárt nevet vette fel. Miután 1949-ben egyesült a dél- és az észak-koreai Munkapárt, Pak lett a Koreai Munkapárt egyik alelnöke. Ekkoriban a párton belül négy frakció működött, a Kim Ir Szen (Kim Il-sung) vezette partizán, a Kim Tubong vezette Jenan, Alkszej Ivanovics Hegaj vezette szovjet, illetve a Pak által vezetett, úgynevezett belföldi frakció, amelynek tagjai olyan koreai kommunisták voltak, akik a japán megszállás alatt otthon harcoltak a függetlenségért A párton belül betöltött tisztsége mellett Pakot nevezte ki külügyminiszterré Kim Ir Szen (Kim Il-sung) a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (Észak-Korea) kikiáltása után. A koreai háborút (1950-53) követően a Koreai Munkapártban meginduló tisztogatási folyamatok első áldozata lett Pak Honjong (Pak Hon-yong), akit a Központi Bizottság augusztusi plénumán azzal vádolt meg Kim Ir Szen (Kim Il-sung), hogy külügyminiszterként az Egyesült Államoknak kémkedett. 1955-ben egy koncepciós per során halálra ítélték, és feltételezhetően ki is végezték, egyes adatok szerint egy évvel később. Férfi lesiklás az 1952. évi téli olimpiai játékokon Az 1952. évi téli olimpiai játékokon az alpesisí férfi lesiklás versenyszámát február 16-án rendezték. A számot az olasz Zeno Colò nyerte. Magyar versenyző nem vett részt a versenyen. Végeredmény Mindegyik versenyző egy futamot teljesített, az időeredmények határozták meg a végső sorrendet. Az időeredmények másodpercben értendők. Liessies Liessies település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 527 fő (2015). Liessies Felleries, Trélon, Willies, Ramousies és Sains-du-Nord községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Saint-Gély-du-Fesc Saint-Gély-du-Fesc település Franciaországban, Hérault megyében. Lakosainak száma 9826 fő (2015). Saint-Gély-du-Fesc Combaillaux, Grabels, Les Matelles, Murles és Saint-Clément-de-Rivière községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Bulgan tartomány Bulgan tartomány (mongolul: Булган аймаг) Mongólia huszonegy tartományának (ajmag) egyike. Az ország északi részén terül el, székhelye Bulgan. Terület – 48 700 km 2 Népesség – 61 149 fő (2016) Népsűrűség – 1,26 fő/km² Alapítás éve – 1938 Tartományi székhely Cecerleg . Földrajz Nyugaton Hövszgöl- és Észak-Hangáj-, délen Dél-Hangáj-, keleten Szelenga-, Orhon- és a Központi tartománnyal, valamint északon Oroszországgal határos. A tartomány legnagyobb része hegyes vidék. Hegyei csak néhol emelkednek 2000 m fölé, az északi hegyeket erdő borítja. Az összterület mintegy 20% erdő, de legnagyobb része az erdős sztyepp övezetbe tartozik, délen a száraz füves puszta a jellemző. Bulgan tartományban folyik Mongólia két nagy folyója: északon a Szelenga, délebbre az Orhon. Itt ömlik a Szelengába a Hanuj és a Hövszgöl-tóból kiinduló Eg folyó (Эгийн гол, 475 km). A Szelenga völgyét északon a Bütél-hegység (Бүтээлийн нуруу) kíséri, délen a Büren-hegység (Бүрэнгийн нуруу) választja el az Orhontól; északkeleti csapású vonulataik Szelenga tartományba is átnyúlnak. A tartomány délkeleti határán folyik a Tola (Туул гол), melyet a Bürget-hegység (Бүргэт уул) választ el főfolyójától, az Orhontól. A tartományban számos értékes ásványi kincs lelőhelye, köztük arany-, rézérc és más színesfémérc lelőhelye ismeretes. Cosio di Arroscia Cosio di Arroscia (ligur nyelven Cüxe) egy olasz község Liguria régióban, Imperia megyében Elhelyezkedése Cosio d’Arroscia az Arroscia-völgyben, a Franciaországtól alig 20 km-re helyezkedik el Gazdaság Legjelentősebb bevételi forrása a mezőgazdaság. Elsősorban szőlőt és olajbogyót (olívabogyót) termesztenek. Közlekedés Megközelíthető az A10 autópályán, az Imperia Est vagy az Albenga lehajtóról, illetve az A6-os autópályáról a Ceva lehajtóról. Legközelebbi vasútállomás Ormea , 17 km-re. 2002-es labdarúgó-világbajnokság (keretek) Az alábbiak a névsorok a 2002-es labdarúgó-világbajnokságra Dél Koreában és Japánban. A csoport Dánia Szövetségi kapitány: Morten Olsen Franciaország Szövetségi kapitány: Roger Lemerre Szenegál Szövetségi kapitány: Bruno Metsu Uruguay Szövetségi kapitány: Víctor Púa B csoport Paraguay Szövetségi kapitány: Cesare Maldini Szlovénia Szövetségi kapitány: Srečko Katanec *Elküldték a keretből az első mérkőzés után. Jegyzet: a Jugoszláv válogatottságok nincsenek beleszámítva. Dél-afrikai Köztársaság Szövetségi kapitány: Jomo Sono Spanyolország Szövetségi kapitány: José Antonio Camacho C csoport Brazília Szövetségi kapitány: Luiz Felipe Scolari Kína Szövetségi kapitány: Bora Milutinović Costa Rica Szövetségi kapitány: Alexandre Guimarães Törökország Szövetségi kapitány: Şenol Güneş D csoport Lengyelország Szövetségi kapitány: Jerzy Engel Portugália Szövetségi kapitány: António Oliveira Dél-Korea Szövetségi kapitány: Guus Hiddink Egyesült Államok Szövetségi kapitány: Bruce Arena E csoport Kamerun Szövetségi kapitány: Winfried Schäfer Németország Szövetségi kapitány: Rudi Völler Írország Szövetségi kapitány: Mick McCarthy *Elküldték a keretből a tornát megelőzően. Szaúd-Arábia Szövetségi kapitány: Nasser Al-Johar F csoport Argentína Szövetségi kapitány: Marcelo Bielsa Eredetileg a keretben Ariel Ortega a #23-as számot, Roberto Bonano a #24-es számot kapta az AFA döntése értelmében, mert a #10-es mezt visszavonultatták Diego Maradona tiszteletére. A FIFA ragaszkodott ahhoz, hogy minden keretnek 1-23-ig kell kijelölni a mezeket, így Argentínának módosítania kellett a keretének listáját. Anglia Szövetségi kapitány: Sven-Göran Eriksson Nigéria Szövetségi kapitány: Festus Onigbinde Svédország Szövetségi kapitány: Lars Lagerbäck és Tommy Söderberg G csoport Horvátország Szövetségi kapitány: Mirko Jozić Jegyzet: a Jugoszláv válogatottságok nincsenek beleszámítva. Ecuador Szövetségi kapitány: Hernán Darío Gómez Olaszország Szövetségi kapitány: Giovanni Trapattoni Mexikó Szövetségi kapitány: Javier Aguirre H csoport Belgium Szövetségi kapitány: Robert Waseige Japán Szövetségi kapitány: Philippe Troussier Oroszország Szövetségi kapitány: Oleg Romancev Jegyzet: a szovjet, a FÁK és az orosz válogatottságokat is tartalmazza. Tunézia Szövetségi kapitány: Ammar Souayah Nátrium-alumínium-foszfát A nátrium-alumínium-foszfát (E541) egy kémiai vegyület, melynek kétféle formája létezik: E541i Nátrium-alumínium-foszfát (savas) E541ii Nátrium-alumínium-foszfát (lúgos) Elsősorban élelmiszeripari adalékanyagként alkalmazzák, melyhez alumíniumból, foszforsavból, és nátrium-hidroxidból állítják elő. A savas formáját elsősorban pékáruk alacsony hőmérsékleten történő sütése során, sütőporként alkalmazzák, míg bázikus formában emulgeáló hatása miatt sajtokban fordulhat elő. Egészségügyi hatások Maximum napi beviteli mennyisége 0,6 mg/testsúlykg. A benne található alumínium megzavarhatja a kalcium és a foszfát beépülését a szervezetbe, de alacsony engedélyezett koncentrációja miatt ez a hatás szinte kizárható. Jamagata prefektúra Jamagata prefektúra (japánul:���, Hepburn-átírással: Yamagata-ken) Japánban, Honsú sziget északkeleti részén Tóhoku régiójának déli határán helyezkedik el. A prefektúra székhelye Jamagata. Története A régen őslakosok által lakott Ezo nevű terület mai neve Jamagata prefektúra. A Meidzsi-restauráció alatt ez a terület Akita prefektúrával együtt Dewa tartományként volt ismert. A Heian-korszakban (794-1185) ez a terület a Fudzsivara család uralma alá tartozott. Az Edó-korban (1603-1867) a prefektúra virágkorát élte, mindez a város akkori felépítésének és állomásának volt köszönhető. Később, 1689-ben a híres haiku költő, Macuo Basó is ellátogatott Jamagatába, az öt hónapig tartó Japán északi területein folytatott utazásai során. Földrajza A Jamagata prefektúra a Japán-tenger partján, Tóhoku északnyugati sarkában helyezkedik el. Délről a Nígata prefektúra és Fukusima prefektúra, keletről a Mijagi prefektúra, míg északról az Akita prefektúra határolja. Ezek a határok a hegyvonulatok mentén húzódnak, és hegyvidéki terület miatt a lakosság nagy része a kis kiterjedésű központi síkságra tömörült. A területen több nemzeti park helyezkedik el. Bandai-Aszahi Nemzeti Park Csókai Nemzeti Park Kurikoma Nemzeti Park Zaó-Szan Nemzeti Park Városok Jamagata prefektúrában 13 nagyváros található. Jamagata város Jamagata a prefektúra fővárosa, növekvő iparváros, lakosainak nagy része diák. A legtöbb Jamagatába érkező turista innen indul egynapos kirándulásokra a prefektúra további területeire . Városok és falvak A nagyvárosok körzeteihez viszonyítva Gazdaság Gyümölcsök Japánban a Jamagata prefektúra a legnagyobb kitermelője a körtének és cseresznyének. Valamint nagy mennyiségben termelnek szőlőt, almát, őszibarackot és dinnyét is. Kultúra Fesztiválok A leghosszabb fesztivál a Hanagasza macuri (����), melyet Jamagata városban, augusztus hónap első hetében rendeznek. Ezen a héten több ezer szalmakalapot viselő ember vonul a város központjába, hogy népdalokat énekelve együtt táncolják a Hanagasza táncot, mely eseményre évente akár 300.000 néző is ellátogat. Ezen kívül Jamagata város ad otthont a Jamagata Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválnak is. Februárban a Hólámpás Fesztivál vonzza a látogatókat a Jonezavában található Uesugi szentélyhez. A szentély köré kihelyezett több száz gyertyafényes lámpás sora váj utat a sötét éjszakában. Színtén Jonezavában tartják az Uesugi Fesztivált (����, uesugi matsuri) tavasszal. Szeptemberben az Imoni vonzza a turistákat a prefektúrába, ugyanis a burgonya-pörkölt egész Észak-Japánban híres ételnek számít az őszi évszakban. Sok látogató keresi fel a prefektúrát sajátos stílusú imoni-ja miatt. Művészet Jamagata város vezetőinek támogatásával a Tóhoku Egyetem Művészeti és Dizájn kara 2003-ban elindított egy projektet, melynek keretében a kulturális javak azonosításának érdekében a város buddhista templomait katalogizálták és hasonlították össze. A projekt során százkilencven templomot és műalkotást vizsgáltak meg, és több jelentős buddhista szobrot fedeztek fel. A Hirasimizu kerületben, a Heiszendzsi templomban egy különösen ritka Vairócsana ülő Buddha-szobrot fedeztek fel. További jelentős szobrot találtak a Heian-korból (794-1185), valamint a Kamakura-korból is. 1964-ben épült a prefektúrában a Jamagata művészeti múzeum. Jamadera A Jamadera templomegyüttest más néven Rissakudzsiként is ismerik, melyet 860-ban alapítottak a szent tűzzel, amit a Kiotóhoz közeli Enrjakudzsiből hoztak. Egy elképzelés szerint Jamadera kőarcai húznak határvonalat e világ és a túlvilág között . Sport Az alább felsorolt sportklubok találhatóak Jamagatában. Labdarúgás Montedio Jamagata Röplabda Pioneer Red Wings (Tendo) Közlekedés Repülőterek Jamagata repülőtér (Tokió, Ószaka, Nagoja, Szapporo Japan Airlines ) Sonai repülőtér (Tokió, Ószaka, Szapporo All Nippon Airways ) Vasút Jamagata Sinkanszen Szenzan Vonal Aterazava Vonal Joneszaka Vonal Rikú Nyugati Vonal Rikú Keleti Vonal Virág Nagai Vonal óu Fő Vonal Uecu Fő Vonal Média Újságok Jamagata Sinbun Jonezava Sinbun Sonai Nippo Okitama Times Tv és rádió YBC TV és Rádió (NNN, JRN, és NRN) YTS TV (ANN) TUY TV (JNN) SAY TV (FNN) Rhythm Station ( JFN ) Filmek Jamagata Nemzetközi Dokumentumfilm Festivál Bibliográfia ↑ Nicholas Bornoff 2009: Nicholas Bornoff. National Geographic Traveler: Japán . 3. kiad. Budapest. Geographia Kiadó. 2009 (Magyar) ↑ Kácsor Lóránt ford. 2006: Chris Rowthorn, Ray Bartlett, Justin Ellis, Craig McLachlan, Regis St Louis, Simon Sellars, Wendy yanagihara. Lonely Planet: Japán . Budapest. Park Könyvkiadó. 2007 (Magyar) Kabo-reformok A Kabo-reformok (hangul: �� ��, Kabo kehjok, handzsa: ����, latin betűkkel: Gabo gaehyeok) a koreai Csoszon (Joseon) államban 1894 és 1896 között végrehajtott reformok összefoglaló neve. A Kodzsong (Gojong) uralkodása alatti reformokat a japánok kényszerítették ki, megpróbálva minél nagyobb irányítás alá vonni Koreát. Közvetlen előzményei A Kabo (Gabo)-reformokat az első kínai–japán háború alatt vitték véghez, mely a Tonghak (Donghak)-lázadás nyomán tört ki. A lázongó parasztoktól tartva Kodzsong (Gojong) király kínai katonai segítséget kért, amire válaszul a japánok megjelentek saját katonáikkal, a két fél között pedig kitört a háború, Japán pedig megrohanta a Kjongbok (Gyeongbok) palotát és gyakorlatilag foglyul ejtette a királyt. Ótori Keiszuke Koreába delegált japán miniszter 1894. augusztus 20-án rávette a koreai kormányt, hogy fogadja el a japán reformjavaslatokat, japán konstrukcióban építsen új vasútvonalat és további kikötőket nyisson meg a birodalom előtt kereskedelem céljára. A japán katonai fölény ellenében tehetetlen koreai kormány kénytelen volt engedni a japán reformköveteléseknek, melyek célja Korea politikai irányítása volt. A reformok végrehajtása 1894. július 27-én a japánok által „tanácsolt” reformok kidolgozására és végrehajtására létrejött a Kungukkimucsho (�����; Határozó Tanács, Gungukgimucheo), Kim Hongdzsip (Kim Hong-jip) vezetésével. A kormányt teljesen kicserélték, formális fejévé pedig a Kína-ellenes Hungszon (Heungseon) nagyherceget, a király apját tették meg. Összesen 208 új törvényt hoztak. Új minisztériumokat hoztak létre és korlátozták a király rendelkezési hatásköreit is, melyek egy része a miniszterelnökre, illetve a miniszterekre szállt. Bírósági hierarchiát alkottak meg, megtiltották az elítéltek kínzását, családtagjaik megbüntetését. Új fővárosi és vidéki csendőrség alakult. Átalakították az adórendszert és megszüntették a kereskedelmi monopóliumokat. A reformok jelentős társadalmi változásokat irányoztak elő. 1886-ban felszámolták a rabszolgaságot és a kasztokat: a jangban (yangban) réteg elvesztette kiváltságát. A reform kimondta az egyenlőséget a törvény szemében, azaz társadalmi státustól függetlenül lehetett hivatali pozícióra jelentkezni. A férfiak 20, anők 16 évesen köthettek házasságot, ezzel megszüntették a gyermekmenyasszonyság intézményét; az özvegyek újraházasodási tilalmát is feloldották. A kínai naptár helyett elfogadták a Gergely-naptárat és bevezették az alapfokú nyugati oktatási intézményt, az általános iskolát. Idegennyelv-oktatási törvény keretében japán nyelviskolák nyíltak. A kvago (gwago) vizsgarendszert eltörölték. Novemberben Inoue Kaoru váltotta Ótorit és egy húsz elemből álló új reformlistát prezentált a királynak. Decemberben megszüntették a Kungukkimucsho (Gungukgimucheo)t és létrejött a Csungcshuvon (���, Királyi Államtanács, Jungchuwon). 1895-ben az Idzsongbu (Uijongbu) megszűnt, helyét a modern negak (��, naegak), a „kabinet” vette át. A nyolc tartomány helyett 23 prefektúrát (�, pu (bu)) és 336 járást (�, kun (gun)) alakítottak ki. Új pénzügyi rendszert vezettek be, elfogadták a nyugati mértékegységeket és az árucsere helyett a pénzzel való fizetés lett a kötelező. Nem volt azonban földreform, így a parasztságnak semmilyen haszna nem származott a változásokból. A reformok vége 1895-ben olyasmi történt, ami miatt összeomlott a japánok frissen megszerzett hatalma Korea felett. A kínai–japán háborút lezáró simonoszeki béke nem tetszett az Orosz Birodalomnak, akik Franciaországhoz és Németországhoz fordultak. A három állam közösen követelte Japántól, hogy mondjon le a Liaotung-félszigetről. Japán kénytelen volt teljesíteni a követeléseket, amit Korea úgy vett, hogy a japánok meggyengültek. Újra fellángoltak a japán-ellenes érzelmek az országban, a kabinet tagjait oroszbarátokra cserélték, az udvarban gyorsan csökkent a japánbarátok száma. Miura Goró, aki Inouét váltotta szeptemberben, úgy vélte, radikális eszközökre van szükség, a japánellenes tábort el kell távolítani az udvarból. Miura megnyerte magának a Nagyherceget, aki ugyan nem volt japánbarát, de gyűlölte az oroszokhoz húzó Min királynét. A japánok 1895. október 8-án meggyilkolták a királynét és még néhány embert a palotából, miközben a királyt és a trónörököst fogva tartották. A japán kormány próbálta menteni a menthetőt, Miurát és segítőit visszahívták és bíróság elé állították, Komura Dzsutaró diplomatát küldték rendezni a helyzetet, azonban a királyné meggyilkolása miatt még inkább fellángoló japánellenes hangulatot már nem lehetett kordában tartani, és a Kabo (Gabo)-reformok véget értek. Megítélése A történészek részéről a reformok megítélése vegyes. Michael J. Seth szerint „a Kabo (Gabo)-reformok lépést jelentettek a koreai társadalom átalakulása felé”,, míg Andrew Nahm úgy véli, „csak szerény sikereket ért el a koreai társadalom modernizálását illetően.” Arról sincs egyetértés, hogy mennyire voltak a japánok befolyással a reformokra. Kjong Mun-hvang (Gyeong Mun-hwang) professzor véleménye szerint „Japánnak kevés köze volt a Kabo (Gabo)-reformok lényegéhez, mely olyan mélyen gyökerező problémákra keresett választ, amelyeket csak koreaiak tudtak beazonosítani és megfelelően kezelni.” Nahm szerint azonban „a japánok rákényszerítették Koreára a reformintézkedéseiket”, Seth úgy gondolja, „bár ezeket az erőfeszítéseket Korea legtehetségesebb és legfelvilágosultabb vezetői vitték véghez, és nagyon fontosak voltak a modernizációhoz szükséges lépések megtételéhez, az a tény, hogy mindezt japán katonai nyomás alatt tették, valamint a japán beavatkozás súlya kétértelművé teszik a megítélését.” Bruce Cumings szerint „a gyenge Nagyherceg és a Kim Hongdzsip (Kim Hong-jip)-vezette új kormány megfelelő fedezéket biztosított Ótori Keiszukénak, a japán nagykövetnek, valamint a többi japán és koreai segítőnek ahhoz, hogy reformot reform után küldözgessenek Kodzsong (Gojong)nak aláírásra.” Az év magyar sakkozója Az év magyar sakkozója címet 1964 óta ítéli oda a Magyar Sakkszövetség. A díjat legtöbb alkalommal Portisch Lajos (24) valamint Polgár Judit (19) nyerte el. Szegélyes földibagoly A szegélyes földibagoly (Dichagyris musiva) a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjéhez, ezen belül a bagolylepkefélék (Noctuidae) családjához tartozó védett faj. Elterjedése Közép-, Dél- és Délnyugat-Európában hegyvidéki részein terjedt el. Előnyben részesíti a dombos és hegyes, száraz vidékeket 2500 méteres magasságig. Megjelenése lepke: szárnyfesztávolsága: 38–44 mm. Az első szárnyak gesztenye barna színűek, viszonylag kevésbé mintás. A szárny szélén háromszög alakú fekete foltok húzódnak. A hátsó szárnyak fehéresek világosbarna éllel és határozott rajzolatú erezettel. pete: félgömb alakú, fehér színű hernyó: vöröses sárgától a piszkos sárgás-barnáig változhat a színe, sötét hosszanti sávokkal és átlós csíkokkal, fényesebb hátvonallal. báb: vöröses barna Életmódja nemzedék: többnyire éjszaka júniustól szeptemberig rajzik hernyók tápnövényei: a hernyó polifág, a lágyszárú növényeket fogyasztja szeptemberig, Cichorium intybus, Galium mollugo, Arabis hirsuta, Taraxacum fajokat. Valentin Ceaușescu Valentin Ceaușescu (1948. február 17.) román fizikus, matematikus, Nicolae Ceaușescu és Elena Ceaușescu, román diktátorházaspár első gyermeke, az utolsó a Ceaușescu-családból, aki még életben van. Élete Iskoláit Romániában végezte, a Bukaresti Egyetem hallgatója volt, majd 3 évig az Imperial London College-ben tanult, matematikusi és fizikusi végzettséget is szerezve. Testvéreivel ellentétben nem vett részt a politikában, és atomfizikusként dolgozott az Atomfizikai Intézetben 1970-től egészen napjainkig. Még ugyanebben az évben feleségül vette Iordana Borilăt, aki Petre Borilă kommunista vezető lánya volt. Tőle egy gyermeke született 1981-ben, Daniel Valentin. Házasságukat szülei ellenezték, majd feleségét és fiát száműzték Kanadába. Az 1980-as években részt vett az 1986-ban BEK-et nyert FC Steaua București focicsapat irányításában. A Román Kommunista Párt XIV. kongresszusán a központi bizottság tagjává választották. Az 1989-es romániai forradalomban nem vett részt, szülei kivégzéséről is csak a televízióból értesült. Ezután letartóztatták, és kilenc hónapig börtönben ült. Szabadulása után folytatta tudományos munkáját a kutatóintézetben. Egy 2008-ban adott nyilatkozata szerint apját félrevezették bizalmi emberei, amikor 1989-ben kitört a forradalom. Egyébként sem tartotta igazi szüleinek a néhai diktátorpárt, érzése szerint már korábban meg kellett volna halniuk. Nagy port vert fel 2009-ben, mikor is visszakövetelte az elkobzott festményeit, amiben a bíróság neki adott igazat. Exerodonta xera Az Exerodonta xera a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe és a levelibéka-félék (Hylidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A faj Mexikó endemikus faja. Természetes élőhelye szubtrópusi vagy trópusi nedves hegyvidéki erdők, szubtrópusi vagy trópusi száraz bozótosok, folyók. A fajt élőhelyének elvesztése fenyegeti. Agrigento Centrale vasútállomás Agrigento Centrale vasútállomás egy vasútállomás Olaszországban, Szicília régióban, Agrigento megyében, Agrigento településen. Forgalma alapján az olasz vasútállomás-kategóriák közül az ezüst kategóriába tartozik. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Palermo–Agrigento–Porto Empedocle-vasútvonal Catania–Agrigent-vasútvonal Agrigento–Naro–Licata-vasútvonal Russell Westbrook Russell Westbrook (Long Beach, 1988. november 12. –) amerikai profi kosárlabdázó, az Oklahoma City Thunder játékosa. Hatszoros NBA-All Star. Négyszer volt az All-NBA második csapat tagja, és egyszer az első csapat tagja, valamint első évében az All-Rookie csapatba is beválasztották. Tagja volt a 2010-ben világbajnok, 2012-ben olimpiai aranyérmet szerző amerikai válogatottnak. Univerzális motor Az univerzális motor olyan villamos forgógép, amely képes egyenfeszültségről, és váltakozó feszültségről is egyaránt működni. A szerkezete megegyezik a soros kapcsolású egyenáramú motor szerkezetével, emiatt ha a tápfeszültség pólusát megfordítjuk, az álló- és forgórészben is megfordul az áram iránya, így az erő ami forgatja a motort (-1)*(-1) = 1-szerese, vagyis azonos marad. Váltakozó áramú táplálás esetén a motor állórészének nem csak az ohmos ellenállását kell figyelembe venni, hanem annak az induktív ellenállását is. A vasúti vontatásnál többek között ezét vezették be a 16 2/3 (50/3) Hz táplálást. Az egyen- és váltakozó feszültségű táplálásra egyaránt méretezett motorok esetén feltüntetik a névleges egyen és váltakozó tápfeszültséget is. Jellemzői Az univerzális motorokra jellemző a magas indítónyomaték és magas üresjárati fordulatszám (3000-20 000/min). Az univerzális motorok viszonylag kis méretű kompakt gépek. A fordulatszámuk a tápláló frekvencia által meghatározottnál jelentősen magasabb is lehet. A magas üzemi fordulatszám miatt a forgórész kiegyensúlyozása különösen fontos. A legjelentősebb szerkezeti eltérés az egyenáramú géphez képest, hogy a váltakozó áramú táplálás miatt az állórészt is lemezelt kivitelben kell elkészíteni. Univerzális motorokat gyakran használják háztartási gépekben (kávédaráló, porszívó), kéziszerszámokban (fúrógépek, sarokcsiszolók, fűszegély nyírók), illetve vasúti vontatásban. Az univerzális motorok fordulatszáma (a soros gerjesztésű egyenáramú motorokhoz hasonlóan) a terhelés növekedésének hatására csökken, ennek hatására a hálózati áramfelvétele nő, amelynek hatására az áram négyzetével arányosan növekszik a nyomatéka. Ha a motor tengelyét rögzítjük, akkor az átfolyó áramot az álló és a forgórész - a hálózat tápláló frekvenciájára számított - rezisztenciájának az összege határozza meg. Ebben az állapotban az áram és a nyomaték is nagyon nagy. Ha a gép nincs erre az állapotra méretezve akkor a nagy áram túlmelegedést, a nagy nyomaték törést okozhat. Generátor üzemben értelemszerűen nem célszerű használni, mert a soros géphez hasonlóan a terhelő áram emelkedésével a kapocsfeszültség is emelkedik. Generátor üzemben véletlenszerű polaritással egyenfeszültséget szolgáltat. Az univerzális motorokat tipikusan kétpólusú kivitelben készítik. A kommutáció okozta zavarok miatt általában szükséges rádiófrekvenciás zavarszűrő beépítése. A hatásfok Az univerzális gépek hatásfoka nem különösen magas. A kisebbeké 30% körüli, a nagyobbaké 70-75% körül alakul. A más villamos gépeknél megszokottaktól eltérően nem a leadott, hanem az univerzális motor felvett teljesítményét szokták megadni. A motor indítása Az univerzális motor indítási árama és nyomtéka is jelentős. Az indítóáramot nagyobb teljesítményű motorok esetében a hálózat védelmében, illetve az indító nyomaték korlátozásának érdekében korlátozni kell. Ennek a korszerű megoldása az elektronikus lágyindító berendezés. Régebben soros ellenállásokkal korlátozták az indítóáramot, amelyeket a motor fordulatszámának emelkedésével párhuzamosan fokozatosan kiiktattak. A fordulatszám szabályozása Az univerzális motorok fordulatszámát a kapocsfeszültség változtatásával folyamatosa, vagy (speciális állórész tekercselés esetén) az állórész tekercselés átkapcsolásával fokozatosan valósítható meg. Magyar Interaktív Televízió A Magyar Interaktív Televízió egy Szlovákiában működő internetes televíziós portál, amely 2010-ben kezdte meg működését. Székhelye Pozsonyban található. A portál magyar nyelvű, kiemelten foglalkozik a Szlovákiában élő magyarok kulturális és közéleti tevékenységével. Egyes videói HD minőségben is elérhetőek, akár 1080p felbontásban. A Magyar Interaktív Televízió működésének célja, hogy a felvidéki magyarok kulturális életének szinte minden fontos eseményéről tájékoztasson úgy, hogy az egyes eseményeket teljes terjedelemben közzéteszi a portálon. Alapvető szerepet játszik a szlovákiai magyar kisebbség kulturális és közéleti eseményeinek képi és hangi rögzítésében, terjesztésében és archiválásában. A Magyar Interaktív Televízió fenntartója az Anima Társaság, működtetője a Microgramma Stúdió, producere a Median Produceri Iroda. A portált egy testvérpár, Haraszti Mária és Haraszti Gyula alapította 2010-ben. Működését 2010. november 15-én kezdte el, tevékenységét a szlovákiai Rádió és Tévétanács felügyeli. Műsorszerkezetével megfelel a VoD audiovizuális médiaszolgáltatás törvény szabta feltételeinek. Naponta 2–4 saját videóbejegyzést tesz közzé. Bostoni sortűz A bostoni sortűz Boston Massacre (1770. március 5.) az amerikai függetlenségi háború egyik előzménye. A Bostonba az esemény előtt nem sokkal megérkezett brit katonák a dühöngő tömegbe lőttek, amelyben 5 ember meghalt és még többen megsebesültek. Előzmények 1765-ben érvénybe lépett a bélyegtörvény. Ez minden dokumentumra, legyen az egy hivatalos levél, vagy egy egyszerű szórólap, adót vetett ki, melynek bevételeiből a brit haderő az Észak-Amerikában tartózkodó csapatainak költségét akarta kompenzálni. 1765 októberében az ún. Bélyegtörvény Kongresszus hivatalos tiltakozólevelet intézett Nagy-Britanniába a bélyegtörvény ellen, bár hivatalosan elismerte azt. 1767-től a parlament kiadta a townshendi törvényeket, melyekkel minden amerikai területre behozott árura adót vetett ki. A Liberty-t, John Hancock hajóját csempészettel vádolták, és a bostoni helyőrség 1768. június 10-én lefoglalta. Az utcákon tüntetések törtek ki, ezt a vámtisztek jelentették Londonnak. A sortűz Március ötödikén estefelé a brit Hugh White közlegény, éppen szolgálatban volt, a King Streeten a vámház előtt állt őrt. Egy fiatal parókakészítő tanonc lépett oda hozzá, és John Goldfinch kapitány felől érdeklődött, mivel szerintük nem fizette ki a számláját a boltban. Goldfinch valójában még az ezt megelőző napon kifizette a számlát, ezért figyelmen kívül hagyta a fiatal fiú mondandóját. Hugh közlegény, védve felettesét, megjegyezte, hogy a tanonc beszélhetne udvariasabban is a kapitánnyal. A fiú és Hugh közlegény vitába keveredtek, s a végén a közlegény oldalba vágta a fiút a puskájával. A fiú barátai is bekapcsolódtak a vitába. A kiabálás egyre nagyobb tömeget vonzott a King Streetre, s egyre több feldühödött bostoni polgár vette körbe White közlegényt. A harangokat is megkongatták, így sokan a bostoniak közül azt hitték, hogy kigyulladt valami. Ekkorra már több mint ötven bostoni polgár vette körbe a közlegényt. White eközben erősítésért küldött, és meg is érkezett Thomas Preston kapitány s őrjárata személyében. Az őrjárat William Wemms, Hugh Montgomery, John Carroll, William McCauley, William Warren és Matthew Kilroyb közlegényekből állt. Preston saját elmondása alapján a katonák visszább szorították a tömeget, akik száma addigra több százra nőtt. A tömeg nem hagyta annyiban a dolgot és „tűz” felkiáltással, hógolyóval és más kisebb tárgyakkal kezdték dobálni a brit katonákat. Egy helyi kocsmáros Richard Palmes kezében egy ütővel odalépett Prestonhoz és megkérdezte, hogy a katonák puskái töltve vannak e. Preston kapitány biztosította a kocsmárost, hogy mindegyik fegyver töltve van, de addig nem tüzelnek a katonák, amíg arra parancsot nem kapnak. (Preston kapitány amúgy is nehezen adhatott volna ki tűzparancsot, mivel katonái előtt állt.) Ekkor egy eldobott tárgy fejbe találta Montgomery közlegényt, aki a földre rogyott és elejtette a muskétáját is. Feltápászkodván, káromkodva azt kiáltotta, hogy „tűz”, habár ilyen parancsot nem kapott senkitől. Palmes, a kocsmáros ekkor ütőjével hatalmasat csapott a közlegény karjára és majdnem sikerült Preston kapitányt is fejbe csapnia, de neki is csak a kezét találta el. Hirtelen csend állt be a téren, majd eldördültek az első lövések, a katonák a tömeg közé lőttek, habár a kapitány nem adott ilyen parancsot. Tizenegy ember sérült meg, ebből három amerikai Samuel Grey kötélkészítő mester, egy szökött rabszolga Crispus Attuck , és egy tengerész James Caldwell azonnal meghalt. A megdöbbent amerikaiak elhagyták a teret és a közelben lévő utcákon gyülekeztek. Preston kapitány erősítésért küldött és a 29. gyalogsági ezred katonái azonnal körbevették a vámház bejáratát. Időközben Boston kormányzója is megjelent, aki megígérte, hogy a felelősöket bíróság elé fogja állítani, amennyiben a tömeg feloszlik. Következmény A hazafi Samuel Adams ezt kihasználva tovább feszítette a húrt a britek és a kolóniák közti kapcsolatban. Az ellenállás valamelyest legyengült, amikor 1770-ben a brit parlament az adók nagy részét megszüntette. Csak a teán maradt adó, amit a hazafiak még mindig elleneztek, mondván, hogy csak a saját képviselőjük szabhat ki adókat. A gyarmatok azonban nem bírtak képviselőkkel a brit parlamentben. 1773-ban kiadták a teatörvényt. Ez közvetlen előzménye volt a Bostoni teadélutánnak, ami pedig a Függetlenségi Háború közvetlen előzménye. Escariche Escariche település Spanyolországban, Guadalajara tartományban. Escariche Loranca de Tajuña, Hontoba, Escopete, Pastrana, Yebra, Fuentenovilla és Pezuela de las Torres községekkel határos. Lakosainak száma 175 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Sancheville Sancheville település Franciaországban, Eure-et-Loir megyében. Lakosainak száma 859 fő (2015). Sancheville Baignolet és Villiers-Saint-Orien községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Escaudes Escaudes egy francia település Gironde megyében az Aquitania régióban. Adminisztráció Polgármesterek: 2001 – 2014 Christian Mansenca 2014 – 2020 Bernard Tulars Forrás Recensement de la population 2015, 2017. december 27. Archivált másolat. [2012. november 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 12.) Ez a szócikk részben vagy egészben az Escaudes című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Unió egy Népi Mozgalomért Unió egy Népi Mozgalomért (Union pour un Mouvement Populaire, UMP), eredetileg Unió az Elnöki Többségért (Union pour la Majorité Présidentielle) Franciaország fő konzervatív pártja. Elnökjelöltje a 2007 tavaszi elnökválasztáson Nicolas Sarkozy. Mint a párt korábbi neve is mutatja, általában Jacques Chirac elnök politikájának támogatója. 2004-től kezdve azonban az önállósulás jegyeit mutatja. Jacques Chirac és Jean-Pierre Raffarin kormányának népszerűtlensége a párton belül Nicolas Sarkozy támogatását növelte, aki kezdetben Chirac támogatottja volt, majd az elnök riválisa lett. Az UMP például ellenezte Törökország felvételét az Európai Unióba, amit pedig Chirac nyíltan támogatott. Az UMP abszolút többséggel rendelkezik a nemzetgyűlésben, a szenátusban azonban az UDF (Unió a Francia Demokráciáért) akadozó támogatására szorul. Az UMP az Európai Néppárt és a Nemzetközi Demokrata Unió pártszövetségek tagja. Választások A párt első megmérettetése a 2002-es választásokon volt, ahol nyertek, majd két év múlva a régióválasztásokon alulmaradtak (22 régióból 20-at elvesztettek). Az európai uniós választásokon sem értek el jó eredményeket. Utódpártja 2015. május 30-án Nicolas Sarkozy javaslatára úgy döntöttek, hogy a pártjuk nevét megváltoztatják, és a pártjukat átnevezték Republikánusokká. Nátrium-hipobromit A nátrium-hipobromit egy szervetlen só, képlete NaOBr. Erős oxidálószer. Általában a pentahidrátját állítják elő, ennek képlete NaOBr.5H2O. Sárga vagy akár vörösbarna színe az elemi bróm jelenléttétől származik. Brómos víz és nátrium-hidroxid oldat reakciójából nyerik Br2(l,aq) + 2 NaOH(aq) → NaBr(aq) + NaOBr(aq) + H2O(l). Szerves kémiában 3-aminopiridin előállításához használják. Hevítve nátrium-bromátra és nátrium-bromidra bomlik. Szerelmi bájital (opera) A Szerelmi bájital (olaszul: L’elisir d’amore) Gaetano Donizetti kétfelvonásos operája (opera buffa). A szövegkönyvet Felice Romani írta Eugène Scribe Le Philtre című színműve alapján. A művet 1832. május 12-én mutatták be először a milánói Teatro Cannobianában. Magyarországon először 1838. július 30-án játszották a Pesti Városi Német Színházban, német nyelven. Magyar nyelven abban az esztendőben, november 7-én játszották a Pesti Magyar Színházban, Bájital címmel. Cselekménye Helyszín: falu Firenze környékén. Idő: 1815 körül. Első felvonás Nemorino, a melegszívű, de kissé félszeg falusi legény reménytelenül szerelmes a falu szépébe, a gazdag és olvasott Adinába. A leány azonban más férfit képzel el magának, egy sokkal talpraesettebbet, határozottabbat, egy hőst, ezért rendszeresen kiadja az őt szerelmével ostromló Nemorino útját. A faluba érkezik egy csapat katona, élükön Belcoréval, aki azonnal udvarolni kezd a leánynak. Ez Nemorinót rendkívül féltékennyé teszi. A faluba érkezik egy kuruzsló, a magát csodadoktorként hirdető Dulcamara. A fiú felkeresi és kér tőle Izolda varázsszeréből, amivel annak idején Trisztánt is rabul ejtette. Dulcamara számára ismeretlen ez a varázsszer, de feltalálja magát és varázsszerként egy üveg bordóit ad Nemorinónak. Rögtön hozzá is teszi, a hatás nem lesz azonnali legalább huszonnégy órának el kell telnie, míg mutatkozni fog (addigra neki már bottal üthetik a nyomát). Nemorino megissza a varázsszert és azonnal pityókás állapotba kerül. Így talál rá Adina, aki nem tudja mire vélni a fiú jókedvét. Amikor Belcore váratlanul azzal áll elő, hogy most rögtön tartsák meg a kézfogót, mert másnap tovább kell állniuk, hogy Nemorinót bosszantsa, azonnal beleegyezik. A fiú kétségbeesetten kérleli, legalább a másnapot várják meg (hisz addigra már hatnia kell a csodaszernek), ám bolondnak nézik, kigúnyolják és elkergetik. Második felvonás Az eljegyzésre az egész falut feldíszítik, de Adina mégsem elégedett. Nemorinót hiányolja, hiszen az egészet a fiú megleckéztetésére találta ki. Nemorino, mivel minden pénzét elköltötte a bájitalra katonának áll Belcore csapatába, hogy a zsoldból egy újabb üveget tudjon majd venni. Belcore ugyan kioktatja, hogy ezentúl nem a szerelmi ügyek lesznek legfontosabb tennivalói, de Nemorino nem hallgat rá. Amint megkapja az első adag zsoldját, Dulcamarához rohan egy újabb adag bájitalért. Adina rossz közérzetére hivatkozva elhalasztja az esküvőt. Találkozik Dulcamarával aki boldogan meséli el az együgyű falusi legény esetét, aki, hogy elnyerhesse kőszívű szerelmese kegyeit, mindenét bájitalba fektette, sőt hogy még egy adaghoz juthasson, nem átallott katonának állni. Adinában ekkor tudatosul igazán, hogy milyen értékek rejtőznek Nemorinóban, mit veszít, ha talmi örömök, külsőségek után fut, s nem az állhatatos, érte mindenre kész fiú szerelmét választja. Elrohan Belcoréhoz és visszavásárolja Nemorino katonalevelét. Giannetta ezalatt megtudja, hogy Nemorino másik faluban élő bácsikája váratlanul meghalt, s nagy vagyonát egyetlen rokonára, a szegény parasztlegényre hagyta. Amikor a faluban is elterjed a hír, előkerülnek az eladósorban levő lányok és megkörnyékezik Nemorinót, aki ezt a bájital hatásának tudja be. A sok lány közül egyik sem Adina. A csalódott Nemorino elindul katonának. Már éppen indul, amikor Adina lép elé és átnyújtja neki a Belcorétól visszavásárolt katonalevelet. Neki azonban a szabadság nem kell: ha Adina nem lehet az övé, inkább elmegy a csatába. Most már Adina sem titkolhatja érzelmeit, ennyi szívjóságnak ő sem tud ellenállni. Szerelmesen öleli át Nemorinót. Belcore csak tetteti bosszúságát: várja a következő falu, s benne a következő szép lány. Dulcamara pedig harsog, ő, s az ő szerei minden boldogság, gazdagság és öröm forrásai. Híres áriák, kórusművek Quanto è bella, quanto è cara (Ó, míly szép, míly gyönyörű) – Nemorino: 1. felvonás, 1. jelenet Come Paride vezzoso (Mint a bájos Párizs) – Belcore: 1. felvonás, 1. jelenet Della crudele Isotta (A gonosz Izoldáról) – Adina: 1. felvonás, 1. jelenet Udite, udite, o rustici (Halljátok, Halljátok ó parasztok!) – Dulcamara: 1. felvonás, 2. jelenet Io son ricco, e tu sei bella (Én gazdag vagyok, te pedig szép) – Dulcamara és Adina: 2. felvonás, 1. jelenet Prendi, per me sei libero (Vedd el, kiszabadítottalak) – Adina: 2. felvonás, 2. jelenet. Una furtiva lagrima (Titkolt könnycsepp) – Nemorino: 2. felvonás, 2. jelenet Abd el-Káder Aújszi Abd el-Káder Aújszi (arabul: ������ �����, nemzetközi sajtóban: Abdelkader Aouissi) algériai nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzeti játékvezetés A játékvezetői vizsga megszerzését követően a területi Labdarúgó-szövetség által üzemeltetett labdarúgó bajnokságokban kezdte sportszolgálatát. Az Algériai Labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) minősítésével a Championnat National 1 bírója. A nemzeti játékvezetéstől 1976-ban visszavonult. Nemzeti kupamérkőzések Vezetett kupadöntők száma: 1. Nemzetközi játékvezetés Az Algériai labdarúgó-szövetség JB terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1972-től tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a franciát beszéli. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. A nemzetközi játékvezetéstől 1976-ban búcsúzott. Labdarúgó-világbajnokság Az 1974-es labdarúgó-világbajnokságon, illetve az 1978-as labdarúgó-világbajnokságon a FIFA JB bíróként alkalmazta. Selejtező mérkőzéseket az UEFA és a CAF zónákban vezetett. Afrikai nemzetek kupája Az 1972-es afrikai nemzetek kupáján, 1976-os afrikai nemzetek kupájánilletve az 1978-as afrikai nemzetek kupáján a CAF JB játékvezetőként foglalkoztatta. Olimpiai játékok Az 1972. évi nyári olimpiai játékokon a FIFA JB bírói szolgálatra alkalmazta. Az év orosz labdarúgója Az Év Orosz Labdarúgója díjat a legjobb Premjer Liga-játékosnak osztja ki évente a Szport-Ekszpressz napilap minden orosz élvonalbeli egyesület 11 játékosának összesített szavazata alapján. 2005-ben a brazil Daniel Carvalho volt az első idegenlégiós, aki megnyerte ezt a díjat. Szabad Sajtó-díj A Szabad Sajtó-díj a Szabad Sajtó Alapítvány által odaítélt díj, melyet 1994 óta adnak át 1848. március 15-re emlékezve az újságíráshoz kötődő személyeknek. Fráter Erzsébet Ippi, érkeserűi és bélmezei Fráter Erzsébet (Csécse, 1827. július 20. – Nagyvárad, 1875. november 17.) Madách Imre magyar író felesége, Madách korábbi principálisa, Fráter Pál Nógrád megyei alispán unokahúga, Fráter Loránd dalszerző rokona. Élete Fráter Erzsébet 1827. július 20-án született Csécsén, Fráter József és sarudi Battik Luca házasságából. Apja abba az ippi, érkeserűi és bélmezei Fráter családba született, amelynek egyik legismertebb tagja (Martinuzzi) Fráter György volt. 1843 márciusában ismerkedett meg Madáchcsal, aki Cséhteleken 1845. március 16-án eljegyezte. Az esküvőt Erzsébet 18. születésnapján, július 20-án Csécsén, a katolikus templomban tartották meg. Erzsébet a nagy Ő volt Madách számára, annak ellenére, hogy két teljesen különböző karakterű és vérmérsékletű emberről volt szó. Erzsébet életvidám, fiatal nőként szeretett táncolni, társaságba járni, Madách pedig szív- és tüdőbetegségtől sújtva, inkább zárkózottan élt. De a különbségek őket egyáltalán nem zavarták. Annál inkább anyósát, Madách anyját, Majthényi Annát, aki jómódú, magas hivatalokat betöltő katolikus családból származott. Ennélfogva lenézte az egykor ugyancsak híres Madách Péter leszármazottját, az elszegényedett Fráter József leányát, a ráadásul református Erzsébetet. Könnyelműnek és könnyűvérűnek állította be mindenki előtt. Ez meglátszott családi életükön, hiszen a két asszony sokszor egymás ellen hangolta a fiát, aki mindkettőjükhöz a végtelenségig ragaszkodott, de a családi csetepaték elől sokszor inkább az írásba menekült. Erzsébet férjével annak csesztvei birtokán élt, aki ebben az időszakban nem alkotott nagyobb szépirodalmi műveket. Tekintélye azonban megmaradt, így 1846. július 15-én közfelkiáltással főbiztosnak választották, ezen minőségében felszólalt a megyén átvonuló katonák túlkapásai ellen, valamint kifogást emelt a losonci katonai kórház és az érsekvadkerti tiszti szállás borzalmas állapotával szemben. Augusztus 31-én megszületett első fiuk, Imre, aki még aznap meghalt. 1848. január 1-jén pedig világra jött második fiuk, Madách Aladár. 1849 őszén a költő Csesztvén bújtatta Gracza Antal és Záhony István felvidéki felkelőket, majd 1850 februárjának végén az Erdélyben borzalmas módon, családostól meggyilkolt nővére hagyatékának ügyében utazott le Szegedre Madách Károllyal együtt. 1850 elején a birtokon Udvardy Pétert bújtatták, majd július 14-én férje a testvéreivel osztályos egyezséget kötött, aminek alapján alsósztregovai birtokuk férjét, Csesztve, az anyai birtokrész pedig Madách Károlyt illette meg. 1851. június 7-én megszületett lányuk, Jolán. 1852-ben férje a halálra ítélt Rákóczy Jánost, Kossuth titkárát erdőkerülőként alkalmazta parócai birtokán. Szabadságharcosok rejtegetése vádjával Madáchot augusztusban elfogták, és előbb a pozsonyi vízi kaszárnyában, 1853. március 6-tól pedig a pesti Újépületben majdnem egy évig vizsgálati fogságban tartották. 1853. április 2-án megszületett lányuk, Anna Borbála. Május 7-e körül bizonyítékok hiányában Madáchot elbocsátották ugyan a fogságból, de Pesten kellett felügyelet alatt maradnia. Végül augusztus 20-án hazamehetett, de a családi béke odalett. Amíg börtönben volt, anyja szándékosan megvonta menyétől és unokáitól a megélhetésükre szolgáló jövedelmeket. Ráadásul elterjesztette menyéről, hogy megcsalta Madáchot, amire csupán annyi alapja lehetett, hogy Erzsébet egy alkalommal ismerős férfit fogadott a házukban. Férjét annyira behálózták anyja pletykái, hogy végül úgy döntött, feladja. Erzsébet ugyan megpróbálta helyreállítani a házasságot, de végül 1854. július 25-én aláírták a Heves megyei Ecséden a válási szerződést. Szeptemberben az asszony visszament Jolán lányáért Alsósztregovára, majd vele Cséhtelekre indultak saját édesapjához. Az író anyjával élte le rövid hátralévő életét, aki bőven túlélte menyét. A válási szerződés szerint egész rendes tartásdíjat, évi 840 pengő forintot kap, ám gyermekeit elveszik tőle, a nagyanyjukhoz kerülnek. A két nagyobb azonnal, a kislány is csak tízéves koráig maradhat az anyjával. Fráter Erzsébet Ecsédre (Heves) ment nagybátyjához, majd még visszatért Sztregovára a lányáért, akivel Cséhtelekre utazott apjához és öccséhez. Apja jogot végzett, a közigazgatásban jártas volt, de nagy birtokon rosszul gazdálkodott, alig tudták magukat is eltartani. Az akkor 27 éves Erzsébet elhagyta az apai birtokot (anyja már korában meghalt). Elkezdődött életének utolsó szakasza, amely a bérelt lakásoktól, a hajléktalanságig, lerongyolódva, idegileg tönkremenve vezetett az italhoz és halálához. Elhagyatva indult bihari kálváriájára, amely Váradon, Margittán, Cséhteleken, Tótin, Terebesen és Élesden át vezetett magányos fizikai megsemmisüléséhez. A Temesi Lapok 1875. november 26. pénteki cikke, amelynek címe: Egy nő tragédiája, így szól: „Madách Imre az Ember tragédiája halhatatlan szerzőjének neje szomorú véget ért. Férje halála óta mindig mélyebbre-mélyebbre taszították a csapások, míg végre a napokban elzüllött létét a biharmegyei közkórházban fejezte be. Ott fekszik közszemlére kitéve. Gyermekei távol, gazdag rokonai közel bár, de mégis távol tőle. Egy rokon maradt hű hozzá az ínségben, a nyomorban is: egy szellemgazdag rokon, ki gondoskodik, hogy az elhunyt a végtisztességben részesüljön, de ez – maga is szegény lévén – csak azon reményben teszi, hogy távollevő gyermekei fedezendik a költséget.” Gyermekeinek írt búcsúlevele tele van szeretettel, lemondással, az őt ért igazságtalanságok felemlítésével, a méltányos túlvilági életbe vetett bizakodással. Epileptikus rohama miatt 1875. november 10-én kórházba került és 17-én ott elhunyt. 19-én temették el a református vallás rítusa szerint. Csak két távolabbi rokona kísérte utolsó útjára. Emlékezete Sírja a partiumbeli váradolaszi, románok által az utóbbi ezredforduló környékén teljesen szétdúlt temetőjében volt, amíg 1997-ben Tempfli József római katolikus megyés püspök földi maradványait ki nem mentette és a székesegyház kriptájába nem helyezte. Binaced Binaced település Spanyolországban, Huesca tartományban. Binaced Albalate de Cinca, Alfántega, San Miguel del Cinca, Pueyo de Santa Cruz, Monzón, Binéfar, Esplús és Belver de Cinca községekkel határos. Lakosainak száma 1524 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Prágai Nemzeti Technikai Múzeum A Prágai Nemzeti Technikai Múzeum egy technikatörténeti múzeum Prágában, Csehországban. A múzeum a legnagyobb technikai múzeum Csehországban. A gyűjteményben megtalálható 250 ezer könyv, továbbá több mint 100 vasúti jármű is. Férfi műlesiklás a 2006. évi téli olimpiai játékokon A 2006. évi téli olimpiai játékokon az alpesisí férfi műlesiklás versenyszámát február 25-én rendezték Sestriere-ben. A versenyt az osztrák Benjamin Raich nyerte meg, a második és harmadik helyen is osztrák sportoló végzett. A Magyarországot képviselő Marosi Attila a 42. helyen végzett. Eredmények A versenyzők két futamot teljesítettek, a két futam időeredményeinek összege határozta meg a végső sorrendet. Az időeredmények másodpercben értendők. Sreser Sreser falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Janjinához tartozik. Fekvése Makarskától légvonalban 51 km-re délkeletre, Dubrovnik városától légvonalban 62, közúton 84 km-re északnyugatra, községközpontjától 3 km-re északra, a Pelješac-félsziget középső részén, az északi parton fekszik. Története A régészeti leletek tanúsága szerint Sreser területén már az ókorban is éltek emberek. Az itt élt első ismert nép az illírek voltak, akik magaslatokon épített erődített településeken éltek és kövekből rakott halomsírokba temetkeztek. Több halomsírjuk is található a község területén, köztük Sreser területén is. Az egyik településük a Mala Stražica nevű magaslaton állt, az emberi jelenlétet pedig a hozzá közeli halomsírok igazolják. Az illírek i. e. 30-ig uralták a térséget, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. A római légionáriusok a félsziget több pontján letelepedtek magukkal hozva kultúrájukat, életmódjukat, szokásaikat. A római villagazdaságokban nagy mennyiségű gabonát, olívaolajat, bort, sózott halat és más élelmiszert állítottak elő, melyekkel élénk kereskedelmet folytattak. Ezek a tágas, kényelmesen berendezett épületek központi fűtéssel, díszes mozaikpadlóval, luxustárgyakkal rendelkeztek. Római villagazdaság maradványai találhatók a Sreser határában fekvő Ratnál is, ahol szintén előkerültek a mozaikpadló és a fürdő maradványai. A Kisboldogasszony templomnál fekvő temető bővítésekor római katonák sírjait találták. A Római Birodalom bukása után Dalmácia a gótok, majd a Bizánci Birodalom uralma alá került. A horvátok ősei a 7. században érkeztek erre a vidékre. Az egyházi iratokban már 877-ben említik a stoni püspökséget, melyhez ez a terület is tartozott. Ekkoriban a Pelješac-félsziget Zahumlje területének részeként a tengerparti Horvát Fejedelemség része volt. A stoni püspökséget 925-ben a spliti horvát egyházi zsinat alkalmával is említik. A 12. században a Zahumlje térségének zavaros történeti időszakában a félsziget a raškai uralkodók uralma alá került. 1180-ban a katolikusok esküdt ellensége Nemanja István szerb fejedelem testvére Miroszláv herceg lett az ura. Nehéz időket élt át a katolikus egyház és benne a stoni püspökség. Miroszláv elkergette Donát püspököt is, aki 1211-ben száműzetésben a lokrumi bencés kolostorban halt meg. A püspök távollétében akadálytalanul kezdődhetett meg a pravoszláv hit terjesztése, Miroszláv utóda Péter idejében pedig teret nyert a bogumilizmus is. A katolikusok csak jelentéktelen kisebbséget alkottak. A 14. század-ban a Pelješac-félsziget a Raguzai Köztársaság része lett, mely 1333-ban vásárolta meg Kotromanić István bosnyák bántól. Ezután egészen a 18. század végéig a Raguzai Köztársasághoz tartozott. A köztársaságot képviselő kapitányok kezdetben Trstenicáról igazgatták, majd 1465-ben a szomszédos Janjinán is létesült kapitányság. A gyakori támadások és járványok következtében megritkult népességet a köztársaság a 15. század második felében a török hódítás elől Boszniából és Hercegovinából érkező menekültekkel igyekezett pótolni. Ezek a menekültek azonban bosszúból többnyire az uszkókokhoz csatlakoztak gyakran támadva a Neretva völgyét elfoglaló törököket. Egészen a 16. század végéig tartott az újonnan érkezettek integrálódása a helyi lakosságba és a kapcsolatok megszakadása a neretvamenti területekkel. 1806-ban a térség a Raguzai Köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 228, 1910-ben ugyancsak 228 lakosa volt. A 20. század elején megkezdődött a lakosság kivándorlása Észak-Amerikába és Dél-Amerikába. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború után a lakosság nagymértékű kivándorlása indult meg, ennek következtében a népesség száma folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1997-ben leválasztották Ston községről és az 1997. május 13-án megalakult Janjina község része lett. 2011-ben a településnek 192 lakosa volt. Nevezetességei A Kisboldogasszony tiszteletére szentelt templomát 1767 -ben építették a régi templom helyére. A régi templom első említése 1617-ben történt. A templom körül ősi temető található, ahonnan római kori katonasírok is kerültek elő. A Mala Stražica nevű magaslaton illír erődített település és halomsírok maradványai találhatók. Farleta erődjének maradványai. Gazdaság A lakosság fő bevételi forrása a turizmus, a halászat és a mezőgazdaság. Küstriner Vorland Küstriner Vorland település Németországban, azon belül Brandenburgban. Lakosainak száma 2606 fő (2014. január 2.). Népesség A település népességének változása: Kovács Attila (képzőművész) Kovács Attila (Budapest, 1938. december 15. – Budapest, 2017. április 6.) Munkácsy Mihály-díjas magyar festő. 1964-től Nyugat-Németországban, majd 1984-től Magyarországon és Németországban élő elismert művész. Életútja Felsőfokú tanulmányokat először a budapesti Magyar Iparművészeti Főiskolán (1958–64) folytatott gobelin-, majd díszítőfestő szakon. 1964 nyarán emigrált. 1965-től a stuttgarti Állami Képzőművészeti Akadémia festő szakának hallgatója volt. Ahol 1970-ben festőművészként diplomázott. 1972–ben Kölnbe költözött. 1984–től Budapesten és Köln-ben dolgozott. 1997–2001 között a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőosztályán tanított docensi beosztásban, majd 2001-től egyetemi tanári kinevezést kapott. 2001-ben a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Művészeti Karán megkapja a Doctor of Liberal Arts címet. 2009 nyarán befejezi a tanítást. 2010-ben felszámolta kölni műtermét és véglegesen Budapestre költözött. Munkássága Képzőművészeti pályája 1958- februárjától datálható, ekkortól készíti első absztrakt festményeit, tárgynélküli pasztell képeit. Még ebben az évben egy saját vizuális nyelvelmélet additív alapjainak kidolgozásába kezdett: egy + egy + … (Igen-Nem, 1958, papír, tempera). 1963 őszén az Élet és Tudomány hasábjain meghatározó szellemi találkozása volt Bolyai János matematikus, nem-euklideszi geometriáról született elméleti kutatásainak kivonatával, amely később Kovács életművének egyik alappillére lesz. Nyugat-Németország-ba emigrált, ahol az átmeneti lágerben 1964 július 3. és augusztus 26. között a Nürnberg melletti zirndorfi Ausländerlager-ben elkészíti első szekvenciális rajzait. A 14 darab rajz a Staatliches Museum für Kunst und Design in Nürnberg kutatása szerint a világon az első képzőművészeti szándékú szekvenciális mű, amely sorozat jelenleg a múzeum gyűjteményéhez tartozik. Életművének második, korai nyugat-németországi időszakában, 1964 és 1970 között létrehozott egy egyedi vizuális művészeti nyelvet, amit Vonatkoztatási rendszer-nek, ill. Transzmutációs Plasztikusság-nak nevezett el. 1967–től szekvenciáit matematikai paraméterekkel programozta, azaz egy-egy rajzi szakasza (azonos vizuális értékű rész) mellé számértékeket rendelt, amely mentén az alapformát matematikai sorozatokra emlékeztetően lépésről-lépésre változtatta. Ekkor megismerkedik Max Bense német filozófussal, aki saját esztétikai és filozófiai gondolatainak vizuális megfogalmazását látta a fiatal művész munkáiban, így életének végéig 1990-ig támogatta és jó kapcsolatot ápolt Kovács Attilával. Ez időben, Kovács fokozatosan bevezette művészetébe a tér, az idő, a sebesség és a visszafordíthatatlanság (irreverzibilitás) fogalmait -ami a romantika előtt a vizuális nyelv természetes alkotórésze volt-, hogy a struktúrák két összetevőjét (nyelvezet + artikuláció) pontos paraméterek segítségével (információ) egymástól függetlenül definiálhassa. Azaz matematikai koordináták mentén épített fel egy „x-y-z-t téridő-tengelyen” megvalósított, saját, nem-euklideszi geometriát követő, szekvenciális geometrikus absztrakciót. Az így elkészült, végtelenig folytatható sorozatokat 1973 és 1976 között a „Vizuális struktúrák szintetizálhatóságának és relativálhatóságának funkciótáblázata”-ban rögzítette. Megszületett a szintetikus programozás koncepciója. Algoritmusok mentén rajzolta meg négyzet és kör strukturális analízisét és szintézisét. Transzformációinak egy-egy kiválasztott részét fatáblára kasírozott vászonra, vagy papírra kivitelezte, azaz elkészültek a progresszív-regresszív négyzetek és a koordination p3 művek. 1977-ben meghívást kap a kasseli documenta 6 kiállítására, melyen a Fridericanum termében a p3-ra épülő p13 sorozatában készült szekvenciáit mutatja be. A documenta katalógusában megjelenik „Az átalakítás elve – a transzformációk elmélete„ című tanulmánya. A tanulmány egyik részletén keresztül megérthetjük Kovács struktúra és forma viszonyáról alkotott alaptételét, azaz a struktúra teljesen más valami, mint a forma: s ≠ f. A struktúra relativizálható, a struktúra maga a nyelv. Nevezzük a struktúrát egyszerűen csak hálónak, amelyet a művész - intuíciója alapján - egy négyzetre, téglalapra építi. A hálóban megjelenő forma nem más, mint transzformációjának egy-egy szekvenciája. Közben: 1975-től a meta-quadrat formázott (shaped canvas) tábláit készíti el, ahol a kiindulási, és a végpont is maga a struktúra, a ’háló’, annak változásának művészi végpontja adja meg a formázott vászon határait. Az 1967 és 73 között létrehozott több száz oldalas programfüzete tartalmazza transzformációinak számtanra, lineáris algebrára, paraméterekre épülő algoritmikus sorozatait. Ezen matematikai sorozatok alapján elméletileg rekonstruálható, vagy folytatható nyitott struktúrája, és az abban elhelyezkedő forma vizuális leképzése, azaz a programfüzetében definiált struktúra -és formaszintézis komputer segítségével előállítható és papírra kinyomtatható. Programfüzetének elkészítésével párhuzamosan 1972-ben megfogalmazta egy nem-euklideszi színelmélet kiindulási alapját. Programfüzetére alapozva 1979-ben három szekvenciát írt a német posta teletext rendszerében. 1982-ben, szintén három szekvenciát programozott a Magyar Televízió teletext rendszerében (Képújság). 1984-től elkészítette első metavonalait, amelyeket változó struktúrában helyez el, és így az 1, 2, 3, 4, 5 vonal a változó struktúra pozíciójától függ. 1984-ben Elnyerte a bonni Kunstfonds művészeti díját a „Végnélküli imaginárius oszlopok” Meta-pontok: „Itt van ott ←→ ott van itt” című munkájával. Azaz a nyolcvanas évek két meghatározó programja a meta-vonal pozíciófüggőségben, és a Meta-pontok: „Itt van ott ←→ ott van itt”, Egy homogén euklideszi koordináta-rendszerben a pont helyét két koordináta számadatával adjuk meg, míg egy nem-euklideszi diszkontinuális rendszerben ehhez három számadat szükséges. 1984-től német állampolgárként rendszeresen látogatott Magyarországra, és kölni műterme mellett Budapesten is alkotott. 1995-ben műveiből retrospektív kiállítást rendeztek a Műcsarnokban. 2005-ben a Magyar Képzőművészeti Egyetem megjelentette válogatott írásait: "Az átalakuló plasztikuság", "Művészet és matematika", "Alapelvek és következtetések" címmel. Művei általában kétdimenziós síkban valósultak meg. Vagy síkban indulnak, majd a matematikailag rögzített szekvenciális mozgás ritmusát követve épülnek fel, kilépnek a térbe és egyfajta geometrikus frízt alkotnak a falon. Fatábláinak és papíralapú műveinek feltűnő együtthatója a semmi máshoz nem hasonlítható kimagasló manualitás. A művész minden táblaképe 40 rétegben alapozott hordozóra készült egyedi kivitelezésű festmény. Kovács Attila művei az emberi összpontosítás kivételes példái. A festéket, mint élő anyagot használta, amit tudásának teljes birtokában, irányítottan a kép anyagának egyik összetevőjévé alakított, azaz létrehozott egy „képi igazságot, képi minőséget”. Kovács Attila műveit a nemzetközi múzeumi gyűjtemények, a minimal art, concept art, monochrome, és a non-relational art művészek kontextusában mutatják be. Életművét a megszámolhatóság jellemzi. Az egyszerre egy és összetett saját világát több együttlévő, de külön-külön is értelmezhető alkotóelemből építette fel: „Akármiről gondolkodunk vagy akármit szemlélünk, két különböző útja lehet annak, ahogyan kapcsolatba kerülünk bármivel vagy bárkivel: FOLYAMATOSAN vagy SZAKASZOSAN. Ezért minden létezőt, ami az összes többitől elkülönül, jó, ha mint egyet is és mint összetettet is vizsgálunk. A szakaszosság azonban közvetlen rokona valami olyasminek, amit a művészek nem csak, hogy nem szeretnek, hanem egyenesen megvetnek: ez pedig a MENNYISÉG és annak nyelvi megnevezése a SZÁM.” (Kovács Attila) „Amit látunk, az nem látható elemekből van összetéve, amit gondolunk, az nem gondolatokból van összetéve, hanem nyelvtani szintézis eredménye. Minden nyelvi viszonyulás érzéki a „szállítóeszközök” tekintetében, szabályai ellenben nem érzékiek, hanem strukturálisak. A képi formát meghatározó paraméterek, azaz a kép információs struktúrája nem látható, hanem valamely információs struktúrából eredő forma válik láthatóvá. Az információ formációvá, formává szervezi az anyagot.” (részlet, Kovács Attila: Az átalakítás elve – a transzformációk elmélete., 1977) Kiállítások (válogatás) Egyéni 1969 Galerie Hansjörg Mayer, Stuttgart, Nyugat-Németország 1970 Galerie Studium Generale, Universität Stuttgart, Stuttgart, Nyugat-Németország 1970 Atelier Glasmeier, Gelsenkirchen-Buer, Nyugat-Németország 1971 Galerie Mutzenbach, Dortmund, Nyugat-Németország 1971 Kunstverein, Unna, Nyugat-Németország 1972 Galerie Szepan, Gelsenkirchen, Nyugat-Németország 1972 Galerie Teufel, Köln, Nyugat-Németország 1973 Cologneischer Kunstverein, Köln, Nyugat-Németorszá 1973 Galerie Swart, Amszterdam, Hollandia 1974 Wilhelm-Hack-Museum, Ludwigshafen, Nyugat-Németország 1974 Galerie Jesse, Bielefeld, Nyugat-Németország 1975 Galerie Teufel, Köln, Nyugat-Németország 1976 Albers-Kovács, Museum Ludwig, Köln, Nyugat-Németország 1976 Kovács-Albers, Galerie Teufel, Köln, Nyugat-Németország 1977 Galerie Swart, Amszterdam, Hollandia 1977 Galerie Hermanns, München, Nyugat-Németország 1978 Galerie Hilger + Schmeer, Duisburg, Nyugat-Németország 1979 Galerie Brigitte March, Stuttgart, Nyugat-Németország 1979 Galerie Karin Fesel, Düsseldorf, Nyugat-Németország 1979 Junior Galerie, Düsseldorf, Nyugat-Németország 1980 Galerie Seestrasse, Rapperswil, Zürich, Svájc 1981 Galerie Hermanns, München, Nyugat-Németország 1981 Grafiksammlung Dieter Lohl, Unna, Nyugat-Németország 1982 Artothek, Köln, Nyugat-Németország 1982 Galerie Brigitte March, Stuttgart, Nyugat-Németország 1982 Galerie Czyszczenie Dywanow, Lódz, Lengyelország 1983 Kunstmuseum Hannover, Sammlung Sprengel, Hannover, Nyugat-Németország 1983 Edition & Galerie Hoffmann, Friedberg, Nyugat-Németország 1983 Galerie red and blues, Maastricht, Nyugat-Németország 1986 Galerie Wack, Kaiserslautern, Nyugat-Németország 1987 Wilhelm-Hack-Museum, Ludwigshafen, Nyugat-Németország 1987 Fészek Galéria Mengyán andrással, Budapest 1988 Galerie Hermanns, München, Nyugat-Németország 1988 Galerie Brigitte March, Stuttgart, Nyugat-Németország 1988 Rathaus, Waldshut-Tiengen, Nyugat-Németország 1989 Galerie Wack, Kaiserslautern, Nyugat-Németország 1990 Galerie Karin Fesel, Düsseldorf, Németország 1991 Kassák Múzeum, Budapest 1992 Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest 1993 Galerie Karin Fesel, Düsseldorf, Németország 1993 Szombathelyi Képtár, Szombathely 1993 Fészek Galéria, Budapest 1993 Galerie Ermitage, Berlin, Németország 1994 Collegium Budapest, Insitute for Advanced Study, Budapest Kiscelli Múzeum, Budapest 1995 Galerie Ucher, Köln, Németország 1995 Műcsarnok, Budapest 1995 Galeria u Jezuitów, Poznen, Lengyelország 1998 Szinyei Merse Pál Társaság, Pest Center Galéria, Budapest 2001 Pécsi Tudományegyetem, Pécs 2002 Erzbischöfliches Diözesanmuseum, Kolumba Museum, Köln, Németország 2004 Kunst aus NRW, Düsseldorf, Németország 2005 Galerie Brigitte March, Stuttgart, Németország 2007 Babes-Bolyai Tudományegyetem, Cluj-Napoca (Kolozsvár), Románia 2007 Symmetry: Art and Science, ISIS-Symmetry, Universidad de Buenos Aires, Argentina 2007 Quadrate und Metaquadrate, Galerie B. March, Stuttgart, Németország 2008 Symmetry: Art and Science, ISIS-Symmetry, Haus für Architektur, Lviv, Ukrajna 2009 Bolyai-Kovács, MTA Library, Budapest 2010 B55 Galéria, Budapest 2011 Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest 2013 Neues Museum - Museum für Kunst und Design, Nürnberg, Németország 2013 Kristályok és Adat-formátumok, MTA Könyvtár, Budapest 2014 Idő-geometriák, VILTIN Galéria, Budapest 2015 Péri és Stella után, VILTIN Galéria, Budapest 2016 MAYOR Gallery, London, Egyesült Királyság 2017 Art Brussels, Rediscovery a VILTIN Galériával Csoportos kiállítások (válogatás) 1969 Operationen, Museum Fridericianum, Kassel, Nyugat-Németország 1972 Begegnung-Sammlung Reiser, Museum Ulm, Nyugat-Németország 1972 art 3 Kunstmesse Basel, a Galerie Teufel-lel, Svájc 1973 Programm - Zufall – System, Slg. Etzold, Städt.Museum, Mönchengladbach 1973 Konstruktivismus 1913 – 1973, Rheinisches Landesmuseum, Bonn, Nyugat-Németország 1973 Visuelle Ordnungen, Neue Nationalgalerie, Berlin, Nyugat-Németország 1973 Zeichnungen, Galerie Swart, Amsterdam, Hollandia 1973 art 4 Kunstmesse Basel a Galerie Teufel-lel, Basel, Svájc 1974 Kunst unserer Zeit-Neuerwerbungen, Rheinisches Landesmuseum, Bonn, Nyugat-Németország 1974 Deutscher Künstlerbund Berlin, Gutenberg Museum, Mainz, Nyugat-Németország 1975 Serie-System-Methode, Bonner Kunstverein, Bonn, Nyugat-Németország 1976 1976 Die Reine Form – Von Malewitsch bis Albers, McCrory Corp. Collection, New York and Kunstmuseum, Düsseldorf, Nyugat-Németország 1977 art 8 Kunstmesse Basel a Galerie Teufel-lel, Svájc 1977 documenta 6, Museum Fridericianum, Kassel, Nyugat-Németország 1978 Abstrakte Definition des Raumes, Nationalgalerie, Berlin, Nyugat-Németország 1978 McCrory Corporation Collection New York, Luisiana Museum, Humlebaeck, Nyugat-Németország 1980 art 11 Kunstmesse Basel, Svájc 1980 Konstruktion, Struktur, Konstellation, Galerie Teufel, Köln, Nyugat-Németország 1980 1900 Talets Konstutveckling Belist Genom, Konsthall Malmö, Svédország 1981 Constructivism and the Geometric Tradition, Detroit, USA 1981 Konstruktion in Prozess, Lódz 1982 art 13 Kunstmesse Basel, Svájc 1982 Deutsche Grafik und Zeichnung der Gegenwart, Museum Ludwig, Köln, Nyugat-Németország 1982 Constructivism and the Geometric Tradition, Art Museum, Denver, USA 1983 Constructivism and the Geometric Tradition, San Antonio Museum of Art, Texas, USA 1983 Deutsche Grafik und Zeichnung der Gegenwart, Art Gallery of New South Wales, Sydney, Ausztrália 1983 Constructivism and the Geometric Tradition, New Orleans Museum of Art, New Orleans, USA 1984 Constructivism and the Geometric Tradition, Indianapolis Museum of Art, Indianapolis 1984 Deutsche Grafik und Zeichnung der Gegenwart, Künstlerverein, Oslo, Norvégia 1985 Deutsche Grafik und Zeichnung der Gegenwart, National Art Club, New York 1985 Imaginer, Construire, Musée d’Art Moderne, Paris, Franciaország 1986 Deutsche Grafik und Zeichnung der Gegenwart, Arts Center, Hong Kong 1986 National Museum, Singapur, Shoto Museum, Tokio 1986 Trends in Geometric Abstract Art, The Tel Aviv Museum, Tel Aviv, Izrael 1987 Mathematik in der Kunst der Letzten Dreißig Jahren, Wilhelm-Hack-Museum, Ludwigshafen, Nyugat-Németország 1989 art 20 Kunstmesse Basel, a Galerie Fesel-lel, Basel, Svájc 1992 Grenzenlos, Zeitgenössische Kunst im Exil, Bonn, Németország 1993 Grenzenlos, Zeitgenössische Kunst im Exil, Stuttgart, Németország 1994 Europa-Europa, Das Jahrhundert der Avantgarde in Mittel- und Osteuropa, Kunst- und Ausstellungshalle der BRD, Bonn, Németország 1994 A 80-as évek magyar művészete, Műcsarnok, Budapest 1997 Jenseits von Kunst, Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum, Graz, Ausztria 1998 Der unendliche Raum dehnt sich aus, Staatlichen Kunsthalle, Baden-Baden, Németország 1998 Universidad Simon Bolivar Museum, Galeria de Arte Caracas, Venezuela 2001 Ars Vivendi – Ars Moriendi, Kolumba Museum, Köln, Németország 2001 Bezugssysteme, Edition & Galerie Hoffmann, Friedberg, Németország 2003 150 Jahre Diözesanmuseum Cologne! Schenkungen, Kolumba Museum, Köln, Németország 2005 Concrete Art in Europe after 1945 (Max Bill presentation), Kulturspeicher, Würzburg 2007 Ausgerechnet....Mathematik und Konkrete Kunst, Kulturspeicher, Würzburg 2009 Art Cologne az Edition & Galerie Hoffmann-al, Friedberg, Németország 2011 Denken, Kolumba Museum, Köln, Németország 2012 Rasterfahndung - Das Raster in der Kunst nach 1945, Kunstmuseum Stuttgart, Németország 2013 Primary Struktures, Galerie March, Stuttgart, Németország 2013 DRAWING.OK, VILTIN Galéria, Budapest 2013 National Gallery of Modern Art, New Delhi – Mumbai – Bangalore, India 2013 ArtMarket Budapest a VILTIN Galériával 2014 ARCOmadrid a VILTIN Galériával 2014 Szabadkéz, MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ, Debrecen 2014 Artissima, Torino a VILTIN Galériával 2015 ARCOmadrid a VILTIN Galériával 2015 START Art Fair, London a VILTIN Galériával 2016 ARCOmadrid a VILTIN Galériával 2016 TEFAF Maastricht a MAYOR Gallery London-nal, Hollandia 2016 Art Basel a MAYOR Gallery London-nal, Svájc 2017 TEFAF Maastricht a MAYOR Gallery London-nal, Hollandia 2017 Art Basel a MAYOR Gallery London-nal, Svájc közgyűjtemények Galerie der Stadt, Stuttgart, Németország Städtische Kunstsammlungen, Gelsenkirchen, Németország Städtisches Museum Abteiberg, Mönchengladbach, Németország Kultusministerium Nordrhein-Westfalen, Düsseldorf, Németország Rheinisches Landesmuseum, Bonn, Németország Wilhelm-Hack-Museum, Ludwigshafen a. R., Németország Museum Ludwig, Köln, Németország Museum Kunst Palast, Düsseldorf, Németország Staatsgalerie Stuttgart, Németország Museum Wiesbaden, Németország Muzeum Sztuki, Lódz, Lengyelország Museum für Konkrete Kunst, Ingolstadt, Németország Art Information Center – University of Arts, Osaka, Németország Kupferstichkabinett, Berlin Németország Sprengel Museum, Hannover, Németország Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Waldshut-Tiengen városa, Németország The Tel Aviv Museum, Izrael Louisiana Museum of Modern Art, Humlebaek, USA Amszterdam városháza, Hollandia Wipperführt városa, Németország Szépművészeti Múzeum, Budapest Stiftung Wilhelm Lehmbruck Museum, Duisburg Kiscelli Múzeum, Budapest Kolumba Museum, Kunstmuseum des Erzbistums Köln, Németország Albertina, Bécs, Ausztria Janus Pannonius Múzeum, Pécs Von der Heydt-Museum, Wuppertal, Németország Mondrianhuis, Amersfort, Németország Vass Múzeum, Veszprém Museum im Kulturspeicher, Würzburg, Németország Allianz AG, Berlin, Németország Ludwig Múzeum, Budapest Kunsthalle, Bréma, Németország Paksi Képtár Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest Kunstmuseum Stuttgart, Németország Neues Museum - Staatliches Museum für Kunst und Design, Nürnberg, Németország Museum Haus Konstruktiv, Zürich, Svájc Strukturált vízfelületek (Kút a Krankenhaus Schorndorf kertjében) | Schorndorf, Baden Württemberg, Németország Díjak, elismerések (válogatás) Munkácsy Mihály-díj (2004) Amszterdam városának pályázatáti díja (1987) Észak-Rajna-Westfalia tartomány építészeti hivatalának pályázati díja, Köln (1985) Kunstfonds művészeti díj, Bonn (1984) Német Ipari Szövetség festészeti díja, Köln (1977) Festészeti díj, Köln (1975) Kötetei Az átalakuló plasztikuság… Művészet és matematika… Alapelvek és következtetések… 1967-2005, Magyar Képzőművészeti Egyetem kiadásában, 2005 Kim MacDougall Kim MacDougall (Kanada, Saskatchewan, Regna, 1954. augusztus 29. –) profi jégkorongozó hátvéd. Karrier Komolyabb junior karrierjét a WCHL-es Regina Patsben kezdte 1971–1972-ben. Ebben a csapatban 1974-ig játszott és az utolsó évben megnyerték a Memorial-kupát. A Minnesota North Stars draftolta az 1974-es NHL-amatőr drafton a negyedik körben a 60. helyen. Egyetlen mérkőzésen lépett jégre az NHL-ben a North Stars színeibn nem sokkal a draft után. Utána lekerült az AHL-es New Haven Nighthawksba ahol egy szezont töltött. 1975–1976-ban játszott az IHL-es Fort Wayne Komets és a szintén IHL-es Columbus Owlsban. A következő szezon kimaradt a karrierjéből majd még 1977–1978-ban játszott rövid ideig az AIHA-s Lumsden Lordsban Díjai Ed Chynoweth-kupa: 1974 Memorial-kupa : 1974 Escheburg Escheburg település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: Annaléna Az Annaléna női név az Anna és a Léna nevek összevonásából keletkezett. Rokon nevek Anna, Léna Gyakorisága Az újszülötteknek adott nevek körében az 1990-es évekbeni előfordulásáról nincs adat. A 2000-es és a 2010-es években sem szerepelt a 100 leggyakrabban adott női név között. A teljes népességre vonatkozóan az Annaléna sem a 2000-es, sem a 2010-es években nem szerepelt a 100 leggyakrabban viselt női név között. Almásköblös Almásköblös (románul Cubleșu) falu Romániában Szilágy megyében. Nevének említése 1839-ben Oláh-Köblös, Kubles-rumunyeszk, 1863-ban és 1890-ben Oláh-Köblös, 1900-ban Oláhköblös, majd 1920-ban Cubleșul român néven találjuk. Lakossága Már 1850-ben 276 fős lakosságából, 262 fő román, 5 fő magyar, 6 fő zsidó és 3 fő cigány. 1992-re a 66 főre apadt lakosságból 57 fő román és 9 fő cigány. 1850-ben a felekezeti összetétel szerint 262 fő görögkatolikus, 8 fő református és 6 fő izraelita hivő volt. 1992-re mindenki ortodox lett. Története Eredetileg görögkatolikus fatemploma XVIII. században épült. 1917-ben Jegenye római katolikus filiája. A falu a trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye Hídalmási járásához tartozott. 1941-ben Almásnyíres része volt. Forrás Varga E. Árpád Erdély etnikai és felekezeti statisztikája (1850-1992) CIMEC – Établissements religieux en Roumanie Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.) Pliening Pliening település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 3296 fő (1987. május 25.). Saint-Étienne-de-Puycorbier Saint-Étienne-de-Puycorbier település Franciaországban, Dordogne megyében. Lakosainak száma 112 fő (2015). Saint-Étienne-de-Puycorbier Saint-André-de-Double községgel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Musculus pyramidalis nasi A musculus pyramidalis nasi egy apró izom az ember orrán. Eredés, tapadás, elhelyzekdés Az orrcsont (os nasale) alsó részéről az őt borító fasciáról ered. A homlok bőre alatt tapad a szemöldökök között. Funkció Lefelé húzza a szemöldökök közti bőrt. Beidegzés, vérellátás A nervus facialis ramus temporalis nervi facialis és a ramus zygomatici nervi facialis nevű ágai idegzik be. Leginkább az arteria facialis ramus angularis arteriae facialis nevű ága látja el vérrel. Forrás Interactive Head and Neck A Korean Air 902-es járatának lelövése A Korean Air Lines 902-es járatát repülő Boeing 707-es repülőgépet 1978. április 20-án szovjet vadászrepülőgépek lelőtték, miután súlyos navigációs hiba miatt berepült a szovjet légtérbe. A találatot kapott repülőgép sikeres kényszerleszállást hajtott végre a Korpijärvi-tavon, a finn-szovjet határ szovjet oldalán, a határtól mintegy 30 kilométerre. Az incidensnek két halálos áldozata volt. A repülőgép a párizsi Charles de Gaulle nemzetközi repülőtérről indult, hogy anchorage-i leszállás után Szöul felé folytassa útját. Grönland partjaitól északra kellett volna Anchorage irányába fordulni, de ehelyett a tervezettel pont ellentétes irányba repülve, északról berepült a Kola-félsziget fölé. A Szovjet Honi Légvédelem (PVO) két Szu–15TM vadászrepülőgépe elfogta a gépet, mely, a pilóták szerint, nem vette fel velük a kapcsolatot, ezért a vezérgép pilótája, A. Boszov, két R–60-as rakétát indított a Boeing 707-esre. A rakéták robbanása a gépen azonnal dekompressziót okozott, megölve két utast, miután az azonnal elkezdett süllyedni, a felhőbe érve így a vadászrepülőgépek elvesztették. Mintegy 40 perccel később a tó jegén hajtotta végre a kényszerleszállást. Románfalva Románfalva (szlovákul Rumanová) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban. Fekvése Nyitrától 18 km-re, nyugatra fekszik. Története A települést 1369-ben említik először. Első telepesei románok voltak, innen kapta a nevét. A 16. században a Farkas, a Desseő és Szentpétery, a 18. században az Andrássy, Esterházy és Sándor családok birtoka volt. 1715-ben szőlőskert és 40 ház található itt. 1787-ben 103 házában 422 lakos élt. 1828-ban 55 házát 385-en lakták, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Vályi András szerint „ROMÁNFALVA. Romanova. Tót falu Nyitra Várm. földes Ura Gr. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, és másfélék, fekszik Nagy Bábhoz nem meszsze, és ennek filiája; határjában fája tűzre, és épűletre nints, szőlei termékenyek, legelője elég van, piatza Galgóczon egy órányira, Vágvizén malma; földgyei, réttyei jók.” Fényes Elek szerint „Románfalva, (Romenova), tót falu, Nyitra vmegyében, Kis-Báb fil. 326 kath., 8 zsidó lak. F. u. gr. Eszterházy, gr. Sándor, s a. t. Ut. p. Nyitra.” Nyitra vármegye monográfiája szerint „Románfalu, tót község, 776 r. kath. vallásu lakossal. Postája Kis-Báb, táviró- és vasúti állomás Récsény. E faluról már a XII. század elején találunk feljegyzést, amikor „Tuman”, később pedig „Thaman” néven szerepel. A XIV. században Thaman, vagy magyarosan Tamán és Románfalu két különálló község volt. Később azonban már csak az utóbbiról találunk említést. A községben van gróf Andrássy Dénes kastélya, mely jelenleg Szandtner Ernő bérlő és birtokos lakóházáúl szolgál. A kastélyt e század elején az Andrássy család építtette. Eszterházy József gróf 40 évig bírta zálogban, mig aztán ismét visszakerült az Andrássy-család birtokába. Szandtner Ernő bérlőnek itt szép gazdasága és állattenyésztése van.” A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Galgóci járásához tartozott. Népessége 1880-ban 545 lakosából 490 szlovák, 23 német, 5 magyar, 3 egyéb anyanyelvű és 24 csecsemő volt. 1910-ben 934 lakosából 891 szlovák, 24 magyar és 19 német. 2001-ben 775 lakosából 760 szlovák volt. 2011-ben 795 lakosából 765 szlovák. Nevezetességei Barokk kápolnája a 18. század második felében épült. Az Andrássy-kastély késő klasszicista stílusú, a 19. század közepén épült. Neves személyek Itt született 1742 . október 28-án báró Andrássy Antal rozsnyói püspök. Itt nyugszik Esterházy József , Zemplén vármegye főispánja. 1875 Neruda Az 1875 Neruda (ideiglenes jelöléssel 1969 QQ) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Luboš Kohoutek fedezte fel 1969. augusztus 22-én. 1960-as finn labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az 1960-as finn labdarúgó-bajnokság (Mestaruussarja) a finn labdarúgó-bajnokság legmagasabb osztályának harmincadik alkalommal megrendezett bajnoki éve volt. A pontvadászat 12 csapat részvételével zajlott. A bajnokságot a Haka Valkeakoski csapata nyerte. Omegle Az omegle egy ingyenes csevegőoldal, ami regisztráció nélkül használható. A szolgáltatás véletlenszerűen kapcsolja össze a partnereket privát beszélgetésre. A használatához nem kell telepíteni semmilyen kiegészítőt, ennek az egyszerűségnek is köszönheti népszerűségét. A beszélgetés anonim, a felhasználók „Te” illetve „Partner” néven csevegnek egymással. Az omegle ma már a világ legnépszerűbb véletlenszerű csevegőoldala. A beszélgetések akkor érnek véget, hogy te vagy a partnered a Stop gombbal kiléptek. Ezután ugyanezzel a gombbal a játék újraindítható, és máris megkapod a következő partnered. Kovács Attila (sportvezető) Kovács Attila (Budapest, 1955. június 22.) a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) elnöke volt 1998-1999 között, sportvezető a Soroksári Torna Egyletnél (STE) 1996-tól 1998-ig, a Kispest-Honvéd FC menedzser-társtulajdonosa 2004-től. MLSZ elnöksége: 1998. február 21-én tartotta tisztújító közgyűlését az MLSZ. A nagy előkészületek és előcsatározások után, az ellene folytatott negatív kampány ellenére, Kovács Attila a Soroksári TE elnöke, vállalkozó került az MLSZ élére 58 szavazattal. A jelöltek közül szavazatot kapott még Genzwein Ferenc (38) és dr. Török Ferenc (11). A jelöltekre 109 szavazatot adtak le, amiből kettő érvénytelen volt. Az MLSZ társadalmi elnökévé egyhangúlag Szepesi Györgyöt választották. Az elnökséget egy kis tagegyesület (STE) elnökeként pályázta meg, támogatottságát a személyes képességeken kívül annak is köszönhette, hogy hamar maga mellé tudta állítani a vidéki és a budapesti kis klubokat képviselő tagokat. Az MLSZ válságban volt, a nemzetközi eredmények nem jöttek, a magyar futball nemzetközi szinten sereghajtónak számított, és az Aranycsapat is már nagyon rég volt. A közvetítési jogokat kiszervezték, vele együtt a visszaosztható bevételeket is, a szerencsejáték fogadásokból nagyon kevés jutott a labdarúgásnak. Clinchamps-sur-Orne Clinchamps-sur-Orne település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 1163 fő (2015). Clinchamps-sur-Orne Amayé-sur-Orne, Boulon, Feuguerolles-Bully, Laize-la-Ville, May-sur-Orne és Mutrécy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Ringo Vinda A Ringo Vinda egy bolygó a Csillagok háborúja elképzelt univerzumában. Helyzete Középső Peremvidék (Inner Rim) Leírás A Ringo Vinda egy sárgás bolygó a galaxisban, ami körül egy hatalmas űrállomás van, ami biztosította a nagy csillaghajók gyártását. Történelme YE 19-ben a Köztársaság és a Konföderáció között hatalmas csata zajlott a Ringo Vindánál. Az űrállomás belsejében zajlott a csata, miközben a köztársasági csapatok egyre jobban vonultak a szeparatisták ellen. Azonban a köztársasági erők visszavonultak, mert az egyik klón katona Tipler; azonosító nevén CT-5385 lelőtt egy jedi mestert. A meghibásodását a fejében lévő innhibilátor chip okozta, mely ezáltal aktiválta a 66-os parancsot. Emiatt Tiplert a Kaminora vitték kivizsgálásra. A Galaktikus Birodalom alatt a Ringo Vindánál birodalmi hajók épület az űrállomás körül. Megjelenése filmekben A Ringo Vinda a Klónok háborúja című sorozat 6. évad 1. epizód Az ismeretlen című epizódban jelenik meg. Pakisztán városai Pakisztán városainak listája népesség alapján: Legnagyobb városok A legnagyobb városok elővárosok nélkül, az 1998. és 2017. évi népszámlások alapján: Korábbi adatok alapján: Genti oltár Az olajfestési technika a belgiumi genti szárnyas oltárral aratott fényes diadalt. Az oltár alkotói, Hubert (Huybrecht) és Jan van Eyck testvérek, a flandriai festészeti iskola megalapítói, a németalföldi táblaképfestészet megteremtői, a flamand tájképfestészet előfutárai és a flamand reneszánsz első képviselői voltak. Története Ezt az oltárt Vyd Jodocus, előkelő genti polgár és neje, Burlut Lisbet rendelték meg 1426-ban, eredetileg Hubertnél, akinek halála után a megrendelő kérésére János fejezte be 1432. május 6-án. Hogy melyiküknek milyen része volt a munkában, azt aligha lehet eldönteni; némelyek azt hiszik, hogy Hubert csak a vázlatokat készítette el, mások azt tartják, hogy a két testvér Hubert haláláig együtt dolgozott rajta. Ennek a világhírű poliptichonnak (a több szárnyas szerkezetet poliptichonnak nevezik), azaz szárnyas oltárnak a húsz tábláját kétszázötven alak népesíti be. Ma már a teljes oltár Gentben található, bár a 2019-ig tartó restaurálás alatt a Szent Bavo-templomban csak kétharmada tekinthető meg eredetiben, a további oltárképek a genti Szépművészeti Múzeumban láthatók a restaurálás ideje alatt. Hétköznapokon, mikor be volt csukva az oltár, a felső négy szakaszban az angyali üdvözlet jelenete volt látható, a két alsó szárnyon a középen Keresztelő Szent János és János evangélista alakjai, szoborként megfestve, szélről az ajándékozónak és nejének pompás, realisztikus térdelő alakjai, legfelül a körívekben két próféta és két Szibülla, az erythreai szibilla és a cumae-i szibilla képe. Ünnepnapokon az oltár mindig nyitva volt. A belső részen alul, középen van a fő kép, mely az Apokalipszis nyomán az isteni bárány lábainál fakadó élet forrása képében szimbolikusan a megváltás művét és a szenteknek azt imádó seregét ábrázolja. A vallásháborúk idején külön őrök vigyázták az oltárképet, nehogy a protestánsok – akik helytelenítették a templomok díszítését – megrongálják. II. József magyar király és német-római császár az oltár ábrázolásait helytelenítette. I. Napóleon francia császár elrabolta. Az oltárszárnyak csak az első világháború után kapcsolódhattak újra egymás mellé. 1934-ben néhány táblát elloptak és azóta csak másolat pótolja az eredetit. Az oltárkép részei A két-két oldalszárnyon jobbról vezeklők, remeték, zarándokok, balról fegyveres lovagok és fejedelmek sietnek a szent hely felé. A felső sorban középen látjuk az atyaisten életnagyságú, férfias szépségű, gyöngyökkel és drágakövekkel gazdagon diszített, trónoló alakját. A kereszténység első századainak egyházatyái még többnyire elítélték Isten képi kifejezését, de Krisztus színrelépésével elhárultak az akadályok az ábrázolhatatlanság elől, hiszen a megtestesülése azt jelentette, hogy Isten, az ő egyszülött fiának emberré válása által, látható kifejezési formát öltött. Az Atyaisten a 14. századtól már nem a Fiú képében, hanem saját személyében, trónon ülve, kezében jogarral és glóbusszal jelent meg a képeken. Hubert és Jan van Eyck genti oltárán az Isten piros ruhába öltözötten jelent meg, ami Isten határtalan szeretetének a jelképe. Tőle jobbra Keresztelő János, balra Mária ül, a következő két szárnyon szt. Cecilia orgonázó alakja és éneklő angyalok kara, a két legszélső, keskeny szárnyon Ádám és Éva meztelen alakja látható. A klasszikus kor görög művészei már aktmodell után dolgoztak. A középkorban azonban ez ritkaság volt és szélesebb körű gyakorlata csak a 15. századtól kezdődik; egy ilyen ritka eset figyelhető meg Jan van Eyck genti oltárképén. A női modell igénybevétele csak 1500 után vált általánossá. Fölöttük a két körívben egy-egy jelenet Káin és Ábel történetéből. Nemcsak technikájuk volt új az Eyck testvéreknek, mikor remek művüket megfestették; új volt a felfogásuk, új volt egész művészetük. Magának az ábrázolásnak a tárgya nem volt új, szerepet játszott az már a legrégibb flandriai művészetben, de föléledve, ósdi ridegségét elvesztve, most tárgyul szolgált a természet legragyogóbb ábrázolásának. Nem volt festő előttük, aki olyan éles, szinte túl éles szemmel nézte volna a világot, mint ők, nem volt festő, aki az embert és ami azt környezi, olyan, a legapróbb részletekig menő gonddal teremtette volna meg újra ecsetjével. Igazi naturalisták. Egyenlő pontossággal festik meg az emberi arcot és a kis virág szirmait, festenek szép emberi alakokat is, de nem riadnak vissza a csúnyától sem. A szép, ragyogó színekben, a pompás drága ékkel diszített ruhákban kedvük telik. Művészetük minden tökéletessége dacára is, egy primitívebb korra vall: a kitűnő kompozíció mellett az alakok elrendezése nagyon is szabályos, a vonaltávlat tökéletes alkalmazása mellett a légtávlattal nem mindenütt bánnak egyenlő sikerrel. A genti oltárt, melyet már az Eyck testvérek kortársai is igen nagyra becsültek, Michiel Coxcie 1559-ben II. Fülöp spanyol király számára lemásolta. A másolat részben Gentben az eredeti műnek kiegészítő részét képezi, részben a berlini múzeumban és müncheni képtárban van. Az oltár megrendelői A „Bárány imádása” című táblakép felirata: „PICTOR HUBERTUS EEYCK. MAIOR QUO NEMO REPERTUS INCEPIT. PONDUS. QUE JOHANNES ARTE SECUNDUS (FRATER) PERFECIT. JUDOCI VIJD PRECE FRETUS VERSV SEXTA MAI. VOS COLLOCAT ACTA TVERI”, azaz „Az Eyckből való Hubertus festő, akinél senki sem volt nagyobb, kezdte el ezt a művet, amelyet Johannes, a fivére, a művészetben második, fejezett be Jodocus Vijdt költségére.” Emlékezete Dániel Anna Margot királyné gobelinjei című regényében szó esik az oltárkép néhány táblájának ellopásáról is. Jegyzetek Restoration of the Mystic Lamb, visitgent.be Van Eyck, The Ghent Altarpiece, khanacademy.org Ikonográfiai elemzés: A genti oltár, tudasbazis.sulinet.hu Ikonográfiai elemzés: A genti oltár, tudasbazis.sulinet.hu Jan Van Eyck - (Hubert Van Eyck) 1390 k. - 1441 (1360/70-1426), verslista.hu Forrás A Pallas nagy lexikona Exon Az exonok a DNS olyan régiói, melyek nem vágódnak ki az mRNS-ből, melyek a gén által termeltetett fehérje részegységeit kódolják. A kifejezést először Walter Gilbert használta 1978-ban. A genomnak az exonokat tartalmazó részeit együtt exomnak nevezik. Funkciója Számos génben mindegyik exon része az open reading frame-nek (ORF), mely a teljes fehérjének egy bizonyos alegységét kódolja. Azonban az exon szót gyakran, hibásan, csak a kódoló régiókra használják, pedig több nem kódoló szakaszt tartalmazó exon is ismert a humán genomban. Az ábra egy heterogén nukleáris RNS-t (hnRNS-t) mutat, amely nem szerkesztett mRNS transzkriptumként vagy más néven pre-mRNS-ként fogható fel. Ez egy olyan RNS, ami a DNS-ről íródott át és még semmilyen érett mRNS-sé alakító változtatás nem ment végbe rajta. Az exon tartalmazhat aminosavakat kódoló (piros) és aminosavvá át nem írt – ún. UTR=untranslated region –(szürke) szekvenciákat. A nem használt, nem kódoló intronok (kék) már ki lettek vágva a splicing mechanizmus során, így az exonok összekapcsolódhattak, hogy létrehozzák az érett mRNS-t. Az 5' és 3' vég jelölések segítenek tájékozódni a szekvencián, illetve megkülönböztetni a nem transzlálódó régiókat. A nem transzlálódó, azaz a fehérjeszintézisben nem részt vevő régióknak fontos szerepük van a transzláció szabályozásában, a transzkriptum (az RNS) fél-életidejének meghatározásában. Sőt azonos génről átírt mRNS-ek exon szerkezete sem minden esetben azonos, hiszen az alternatív splicing itt is kulcsszerepet játszik. Az exonizáció Az exonizáció az a folyamat, amelynek során intron szekvenciák mutációja miatt új exonok keletkeznek. Kondroitin A kondroitin egy glükózaminoglikán, amelyben két különböző cukor molekula, az N-acetilgalaktózamin és a glükuronsav váltakozásával alkot hosszú, több mint száz cukormolekulából álló láncot. Általában fehérjékhez kapcsolódva fordul elő. A kondroitin legnagyobb mennyiségben a porcban található, mert nagyon fontos alapanyaga a porcszövet sejt közötti állományának, ugyanis a porc vízmegkötő képességéért és a rugalmasságáért felelős. Ezt alátámasztja, hogy porckopás esetén kimutathatóan csökken a porcban lévő kondroitin mennyisége. Ezen kívül fokozza a porcsejtek proteoglikán- és hialuronsavszintézisét, gátolja a porclebontó enzimek működését. Ezen hatásai miatt a kondroitint glükozaminnal együtt gyakran használják étrend-kiegészítő készítményekben. Klinikailag igazolták, hogy a kondroitin csökkenti az arthritis tüneteit, mérsékli a betegség regresszióját. A kondroitin szokásos adagja felnőttek számára 250-500 mg napi három alkalommal. Kondroitin szedése mellett jelentős mellékhatás nem tapasztalható, csak enyhébb gyomor-bélrendszeri panaszok jelentkezhetnek. A European League Against Rheumatism (Európai Reumaellenes Liga) megerősítette, hogy a kondroitin alkalmazása az egyik legbiztonságosabb módja a porckopás, arthrosis kezelésének. Annami üreginyúl A annami üreginyúl (Nesolagus timminsi) az emlősök (Mammalia) osztályának a nyúlalakúak (Lagomorpha) rendjébe, ezen belül a nyúlfélék (Leporidae) családjába tartozó faj. Elterjedése Vietnam és Laosz határán, a Vietnami-hegység dzsungeleiben él. Megjelenése Hasonlít rokonára, a szumátrai üreginyúlra (Nesolagus netscheri). Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. augusztus 31.) Debreceni kódex A Debreceni kódex az Érdy-kódex után a legteljesebb középkori magyar legendagyűjtemény. A 316 levél terjedelmű művet 6 ismeretlen kódexmásoló készítette 1519-ben. A tartalmazott legendák forrásai: Petrus de Natalibus legendagyűjteménye, a Legenda Aureum és a Temesvári Pelbárt Pomeriuma. A kódex a 18. század közepén került a Debreceni Református Kollégium tulajdonába, amiről a nevét is kapta. Először 1858-ban adta ki Toldy Ferenc A debreceni legendás könyv a Krisztina-legendával együtt címen. A Wolf György-féle Nyelvemléktár XI. kötetében 1882-ben jelent meg. Forrás Magyar irodalmi lexikon . Szerk. Ványi Ferenc. Budapest: Studium. 1926. 203. o. (reprint kiadás, Kassák Kiadó, Budapest, 1993, ISBN 963-7765-38-7) Debreceni kódex, 1519. A nyelvemlék hasonmása és betűhű átirata. Az előkészítő munkát végezték: ABAFFY Csilla és REMÉNYI Andrea, bev.: MADAS Edit, REMÉNYI Andrea, Budapest, Argumentum, Magyar Nyelvtudományi Társaság, 1997. (Régi Magyar Kódexek 21.) A Debreceni kódex az Ómagyar Korpuszban Újvárosi református templom (Makó) A makói Újvárosban található református templom 1882-ben épült, a város legkiforrottabb romantikus építészeti emléke. Az épület tervét 1871-ben készítette Besenbach Aladár tatai építész. 1876. november 5-én rakták le az alapkövet; az építőmesterek Szép Ferenc és Jókai István voltak. Az alapkőletétel hatodik évfordulóján szentelték föl, 1882-ben. A templomot 1932-ben, 1957-ben, 1963-ban és 1974-ben is fölújították. A templom tengelye kelet-nyugati irányú, a keleti vége egyenes záródású. A főbejárat nyitott, tetőzetét négy kettőzött korinthoszi oszlop tartja. Az épületbe három kapun keresztül lehet belépni; ennek megfelelően a homlokzatot háromíves záródású ablak tagolja - ez a nyugati karzatot világítja meg. Fölé rózsaablakot helyeztek el; az ívsorral díszített oromfal kéményformát követ. A kiszögellő kereszthajók tagolják az oldalhomlokzatot, oromzata szintén a kéményformát követi. A koronázópárkány alatt körbefutó ívsor található. A 42 méter magas tornyot a nyugati homlokzaton helyezték el. Élei lecsapottak, ablaki zsalusak. Konzolos párkányon áll a vasrácsos sétáló, aminek közelében alakították ki a toronyőr szobáját. A téglából falazott toronysisak gúla alakú, díszítőelemként övpárkányt és szellőzőnyílást helyeztek el rajta. A templombelső kiképzése reneszánsz hatású. A belső térhez az északi kereszthajó földszintes és karzati bővítménye csatlakozik. A karzatokat négy oszlop tartja. A keleti karzaton állították föl az 1887-ben Dangl Antal által épített orgonát; a hangszert 1901-ben Wergenstein Lipót modernizálta tizenkét változatúra. A kereszthajó déli szárnyában helyezték el a szószékföljárót és raktárszobát. A déli oldal közepén áll az úrasztala és a szószék. Az ablakok közötti falsávok fejezetesek. A hevederívekkel tagolt födém dongaboltozatos. A város helyi közlekedésében részt vevő 5-ös számú autóbusznak van megállója a templom előtt. ESE Hidas Az ESE Hidas egy a Baranya megyei II. osztály Tamási csoportjában szereplő magyar labdarúgó klub. A klub a mérkőzéseit az Erkel Ferenc utcai sporttelepen játssza Hidason Történelem A hidasi sportéletben 1952-ben gyökeres változások történtek. A Rákosi-korszak ’50-es éveiben az egész társadalomra jellemző volt a sportorientáció, amire az Aranycsapat és a helsinki olimpia magyar sportolóinak sikere csak rátettek egy lapáttal – ez a labdarúgásban különösen érezhető volt. Az ipari üzemek helyi mecénásokká váltak, sportlétesítmények épültek, a klubalapításnak egy újabb hulláma kezdődött a mecseki bányavidéken is. Így történt, hogy a hidasi lignitbányászok aktív közreműködésével a Hidasi Bányász Sportkör is megalakult és benyújtotta nevezését a labdarúgó megyebajnokság versenyrendszerébe. 1953.március 15-én a Vasasi Bányász SK elleni bajnoki sporttörténelmi pillanatként él a helyiek emlékezetében: a hidasi focicsapat első hivatalos mérkőzésén 3-1-es győzelemmel debütált. Azóta számtalan győzelem, döntetlen és vereség tanúi lehettek a hidasi meccsre járók, akiknek a létszáma az azóta eltelt 58 évben nagyjából 50 és 1000 között változott – csapat eredményességétől, összetételétől, az ellenfél hírétől, az időjárástól és az életmód változásától függően. A csapatvezetők 1956-ig a régi pályán, a jelenlegi 6-os főút mellett rendezték a hazai meccseket, közben minden második héten teherautókon, majd különféle bérelt öreg buszokon utaztak az idegenbeli találkozókra. 1956-ban átadták az Erkel Ferenc utcában épített, betonkerítéssel övezett „Bányász-sporttelepet”, amelynek kiváló gyepe, nézőtere és öltözőépülete a mai napig használatban van. Az épület az 1990-es évek elején nagy társadalmi összefogás eredményeként renoválva és bővítve lett. A csapat történetének első korszaka egyébként 1966-ig tartott, hiszen akkor a bánya bezárása miatt megszűnt a főtámogató, elveszett a névadó szponzor. A sportkör tulajdonképpen a helyi tanács „felügyelete alá került”. A Bányász kifejezés el is tűnt a csapatnévből. Az Egységes Sportegyesület Hidas elnevezés az írott források szerint csak 1979-ben került be a Baranya Megyei Bíróság nyilvántartásába. Miután a kormány 1989-ben ratifikálta az egyesületi törvényt, 1989.október 16-án jogerős végzés született arról, hogy a klub önálló jogi szervezet lett, felkerült a hivatalos sportegyesületek országos listájára. Az azóta készült statisztikák közül néhány azért sem lehet pontos, mert közel 6 évtized alatt sokat változott a klub körüli személyzet és az információk rögzítésének technikai lehetősége is. Amit csak becsülni lehet, hogy a hidasi felnőtt csapat fennállása óta több mint 1600 bajnoki és 180 kupamérkőzést játszott. Az edzőmérkőzések száma szinte felmérhetetlen, de 400-at biztosan vívtak 2010 teléig. Ezeken a találkozókon 380-400 játékos lépett pályára hidasi színekben. A tősgyökeres „ikonok” közül többen is büszkélkedhetnek azzal, hogy 500-nál több bajnokin viselték a helyi csapatuk mezét. A jelenlegi keretben Daradics Sándor csapatkapitány is elmondhatja ezt magáról. Mellette többen is kaptak már a vezetőktől 100, 200 vagy 300 bajnoki után járó emlékplakettet a mai kerettagok közül. Az eredményekről: a csapat fennállása óta szerepelt már a járási, a megyei III, II, I/B, I és az NB III osztályokban is. Számtalan érem és a 4 bajnoki cím közül a legértékesebb a 2003 júniusában nyert megyei I-es bajnoki cím, amivel a csapat története során először – és eddig utoljára – jutott fel az országos NB III-as bajnokságba. Az 58 év további mérlege: a hidasi kispadokon összesen 26 edző foglalt helyet. A feljegyzések 7 sportköri elnököt tartanak nyilván, de volt köztük olyan is, aki többször töltötte be ezt a felelős tisztséget. Jelen A csapat a 2008/09-es idény óta játszik a magyar labdarúgás hatodik vonalának számító Megye II. Tamási csoportjában, és az elmúlt 3 évben az ötödik helyen végzett. A jelenleg is zajló 2011/12-es szezonban az első helyen áll, Nagykozár csapatát megelőzve. Az egyesület célja az ötödik osztályba való feljutás! Sikerei Megyei Megyei bajnok: 2002/2003 Források és jegyzetek Erkel Ferenc utcai sporttelep. Wildschönau Wildschönau település Ausztriában, Tirolban a Kufsteini járásban található. Területe 97,41 km², lakosainak száma 4 ,204 fő, népsűrűsége pedig 43 fő/km² (2014. január 1-jén). A település 938 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Újvárosi római katolikus plébániatemplom Az Urunk Színeváltozása templom egy klasszicista épület Győrben. -Az első templom: 1696-ban a mostani Kossuth utcai zsinagóga helyén építették a "Salvator" isteni Megváltó tiszteletére a kicsi, de szép "ötkaréjos" gót stílusú templomot. -A második templom: A birtokba adott templomot, melyet az evangélikusok 1705-ben építettek a rábca partján, a már katolikus templomot 1749-ben szentelték fel Szent József tiszteletére, azóta is a harmadik, az az a mai templomot is "József" templomnak nevezik. (honlapunknak is ez a neve) -Győr-Újváros harmadik temploma: Mivel a lakosság rohamosan növekedik, ezért elhatározták egy új templom megépítését a mai helyén. Ennek titulusa: Urunk színeváltozása. Épül 1835-41-ig neoklasszicista stílusban. Ez lesz Győr második legnagyobb temploma. Alapterülete 660 négyzetméter, tervezte Fruhhmann Antal, templomépítő plébános Hetsey József. Sírja az újvárosi temetőben található. E harmadik mai templomnak ismertetjük történetét. Az újvárosi római katolikus plébániatemplom Győrben, az Újváros nevű városrész főutcájának, a Kossuth utcának középső szakaszán, a 42. szám alatt áll. A klasszicista építészet egyik legszebb győri emléke. http://www.gyorujvarosiplebania.eoldal.hu/img/picture/321/imag2192.jpg A templom 1836-41 közt épült Frumann Antal tervei alapján az evangélikusok első ismert győri temploma helyén.https://lh3.googleusercontent.com/-4ChxN5CM3e0/UYQMQNzSINI/AAAAAAAAER8/t6Z2t194z_U/s288/SUC30048.JPG A klasszicista stílusú templom főhomlokzatát vakolatkváderes és enyhe kiülésű párkány két részre osztja. Az erőteljes zárópárkány fölött, az eresz vonalában lapított timpanon látható. A templom kapuja dór oszlopos, a kaputengyelyben az osztópárkány felett félköríves ablak töri meg a homlokzatot. A templom karcsú, hagymasisakos tornya homlokzati elhelyezésű. A szentély külső falán egy barokk vörösmárvány dombormű található, alig olvasható francia nyelvű szövege arról tudósít, hogy „Baron de George Guilleume de Somerlatte” magas rangú francia tiszttel kapcsolatban emelték, aki 1685-1738 közt élt. A szövegből nem derül ki, hogy síremlék vagy csupán emléktábla. https://lh5.googleusercontent.com/-NzCYR8HR11s/T_A1TzwVOsI/AAAAAAAABAM/ffX--E0MDSE/s288/IMAG1854.JPG Szent József kultusza Győr-Újvárosban nagyon régi. A mai templom helyén állt egykor Újváros második temploma, melyet 1749-ben szenteltek fel Szent József tiszteletére, az evangélikusok első ismert győri temploma helyén. Hogy miért Szent József tiszteletére? Valószínűleg az akkor uralkodó II. József "kalapos" király miatt is. (Ekkoriban a templom segítője és fenntartója a város kegyura volt).A rohamosan fejlődő városrész növekvő létszáma miatt, e templom kicsinek bizonyult. Ezért elhatározták egy új templom megépítését a mai helyén, melyet Urunk színeváltozásának tiszteletére emeltek. A templom 9 mellék-kápolnájából Szent József tiszteletére is emeltek egy oltárt. A mai templom melyet 1835-től, 1841-ig építettek, máig Győr második legnagyobb temploma. Nemhiába: Szent József kultusza annyira erős és hű maradt, hogy a mostani templomot is "József" templomnak nevezik. http://www.gyorujvarosiplebania.eoldal.hu/img/picture/62/kezdolap-5.jpg A mai templomban megtalálható a fő oltáron Szent István diakónus szobra (Győr védőszentje) és a város címere, mert akkoriban a templom építését a város kegyura fizette. Ezért helyezték el a város címerét a templomban, ami a főhajó fölött van a mai napig. Szent István egyházunk első vértanúja. Az apostololok által kiválasztott hét segítő szerpap egyike. Krisztus nevéért kövezték meg, a szeretet-szolgálatban eltöltött ifjú életét bátor tanúságtétellel koronázta meg. A reá zúduló kövek között nyerte el a győzedelmi koszorút, hitünk első vértanújaként. A hittérítők és a papságra készülők pártfogója. Az egyhajós templom mindkét oldalán kápolnák sora található. A Transfiguratiót ábrázoló főoltárkép Hemmerlein műve. http://www.gyorujvarosiplebania.eoldal.hu/img/picture/328/imag0333.jpg A szentély két oldalfalán lévő freskók 1858-ból származnak, Franz Lair alkotásai. A jobb oldali Szent László forrásfakasztását, http://www.gyorujvarosiplebania.eoldal.hu/img/picture/329/imag0330.jpg a bal oldali a Szent Korona felajánlását jeleníti meg. http://www.gyorujvarosiplebania.eoldal.hu/img/picture/329/imag0330.jpg A jobb oldali kápolnák egyikében az oltár felett szép Szent Család kép látható, feltehetőleg olasz mester alkotása. http://www.gyorujvarosiplebania.eoldal.hu/img/picture/112/imag1850.jpg A templom orgonáját a pozsonyi Klöckner Károly építette, 1852-53-ban. Az orgona ma is eredeti állapotában működik. Műemlékjellegű, valamint a város egyik legszebb hangú orgonájának számít. http://www.gyorujvarosiplebania.eoldal.hu/img/picture/342/imag0334.jpg A szentély külső falán egy barokk vörösmárvány dombormű található, alig olvasható francia nyelvű szövege arról tudósít, hogy Baron de George Guilleume de Somerlatte magas rangú francia tiszttel kapcsolatban emelték, aki 1685-1738 közt élt. A szövegből nem derül ki, hogy síremlék vagy csupán emléktábla. Érdekesség: Ebben a templomban imádkozott s volt szentmisén Ferenc József császár, még herceg korában. http://www.gyorujvarosiplebania.eoldal.hu/img/picture/330/imag2735.jpg E templom a Szűzanya temploma is. A Templom bal oldali kápolnájában található egy Szűz Mária kegykép, melyhez sok ima meghallgatás kötődik. Az Újvárosiak az Újvárosi Segítő Szűzanyának nevezték/nevezik. Tisztelete elhalványult, most 2011-ben kezdtük el tiszteletét újra elindítani. Bízzunk benne, hogy imáink újra meghallgatásra találnak az Újvárosi Segítő Szent Szűz közbenjárására. http://www.gyorujvarosiplebania.eoldal.hu/img/picture/331/imag3498.jpg Nagy örömünkre 2012-ben két ének is íródott az Újvárosi Segítő Szűzanyához, melyek segítenek bennünket a Szűzanya tiszteletében elmélyülni. Kérjük mi is közbenjárását! Honlapunkon megismerkedhet templomunk történetével, értékeivel, az egyházközség életével, közösségünkkel: http://www.gyorujvarosiplebania.eoldal.hu A templomnak 2 harangja van: A nagyobbik 1200 kg-os tömegével a város második legnagyobb tömegű harangja, alsó átmérője 129 cm, 1973-ban Gombos Lajos öntötte Őrbottyában. Mellette található a Szent József tiszteletére felszentelt 400 kg-os, 82 cm alsó átmérőjű lélekharang, melyet Szlezák László öntött 1927-ben. A harangok megtört, öntöttvas jármon fém harangszéken ülnek. Luis Lucchetti Luis Alberto Lucchetti (La Plata, 1902. november 18. – Buenos Aires, 1990. augusztus 6.) olimpiai bronzérmes argentin vívó, Héctor Lucchetti olimpiai bronzérmes vívó bátyja. Sportpályafutása Tőr és párbajtőr fegyvernemekben is versenyzett, nemzetközi jelentőségű eredményt tőrvívásban ért el. Piedicavallo Piedicavallo település Olaszországban, Piemont régióban, Biella megyében. Lakosainak száma 187 fő (2017. január 1.). Piedicavallo Andorno Micca, Bioglio, Callabiana, Gaby, Rosazza, Valle Mosso, Valle San Nicolao, Campiglia Cervo, Pettinengo, Sagliano Micca és Tavigliano községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Mooser Lajos Ludwig Mooser, vagy ahogy 1864 után magát nevezte, Mooser Lajos (Bécs, 1807. január 30. – Eger, 1881. május 22.) osztrák-magyar orgonaépítő, orgonagyáros, a korai romantikus stílus képviselője. Családneve számos, elsősorban korabeli publikációban tévesen, Moser, vagy Mózer alakban is előfordul. Élete Ludwig Mooser egy több generáción át hangszerkészítéssel foglalkozó család sarjaként jött világra Bécsben, 1807. január 30-án. Édesapja, Peter Anton Mooser (1773 - 1823) zongora- és orgonakészítő mester volt, nevéhez fűződik a helytakarékos, a szoba sarkába állítható sarokzongora, a Winkelfortepiano, valamint a módosított mechanikájú, egy billentyű leütésével több hangot megszólaltató Piano-Forte dopplicato megalkotása. Nagyapja, Joseph Anton (1731 - 1792) és nagybátyja, Joseph Aloys (1770 - 1839) kiváló orgonaépítők Svájcban, Freiburgban működtek, vándorútjuk során mindketten megfordultak a híres elzászi Silbermann-műhelyben is. Az ifjú Ludwig 15 évesen kezdett el ismerkedni a szakmával apja üzemében, ám édesapja egy évvel később meghalt, műhelye pedig megszűnt. Ekkor vándorútra indult, minek végeztével 1827-ben letette a mestervizsgát, s megkapta a hangszerkészítő- és orgonaépítő engedélyt. Salzburgban telepedett meg, ahol a nehéz gazdasági helyzet ellenére sikerült létrehoznia egy zongorakészítő műhelyt, mely évente tíz hangszert állított elő. 1830-ban behívták katonának, ahonnan tíz év után szerelt le, de még a katonaévek alatt házasságot kötött az 1817-ben született Theresával. Három gyermekük érte meg a felnőttkort: Josefa (1840), Karl (1850) és Josef (?). Mindhárman részt vettek apjuk munkásságában, későbbi sorsuk azonban nem ismeretes. Műhelyét egy Salzach-parti birtokon rendezte be, a rajta álló, 1685-ben eredetileg kastélynak emelt épületet Villa Haimerlének nevezte. A birtoknak saját kikötője volt, így orgonáit egyszerűen be tudta hajózni, de számos küldeménye indult útnak a néhány száz méterre található vasútállomásról is. Mooser orgonaépítőként a salzburgi dóm orgonájának 1842–45-ös felújítási- és bővítési munkálataival szerzett magának hírnevet, de közben az 1945-ös bécsi ipari kiállításon egy zongorájával bronzérmet nyert. Kisüzeme fokozatosan orgonagyárrá növekedett, mely legtermékenyebb időszakában 50 főt foglalkoztatott. Itt gyártották sorozatban a sípokat és a munkaigényes alkatrészeket, míg az orgonaszekrény általában a felállítás helyszínén készült el. Az összeszerelést néhány munkás végezte egy munkavezető irányítása mellett, a kész orgonák egy részét Mooser maga nem is látta. A csúcsot az 1861-es esztendő jelentette, amikor az üzem 120 orgonát és mintegy 200 zongorát készített. Magyarországi munkássága Az 1850-es évtized elején Mooser több megrendelést kapott Magyarország különböző vidékeiről, amit minden bizonnyal egy országos bemutatkozó körút előzött meg. Első magyarországi orgonái vízi úton érkeztek Salzburgból. A hajó, fedélzetén nyolc hangszer alkotóelemeivel 1854. szeptember 20-án kötött ki Esztergomban, ahova Mooser nyolc segédje kíséretében már egy nappal korábban megérkezett. A rakományoknak a rendeltetési helyükre szállítása a megrendelők feladata volt. A szokásos munkamódszert követve az orgonákat Mooser dolgozói az ország különböző részeiben párhuzamosan állították fel, miközben több ausztriai munka is folyamatban volt. A mester folyamatosan ingázott a helyszínek között, de közben új rendeléseket is felvett. Emiatt megesett, hogy évek teltek el, mire egy-egy hangszer átadásra került. Elsőként a fóti templom orgonája szólalt meg 1854. december 17-én. Ekkor már megkezdődött az esztergomi bazilika nagyorgonájának építése is, melyet Mooser a templom felszentelésének időpontjára csak a hercegprímás sürgetésének hatására fejezett be. Az 1856. augusztus 31-ei ceremónián Ferenc József is részt vett. Liszt Ferenc maga vezényelte a külön az erre az alkalomra írt művét, az Esztergomi misét, majd Fótra utazott, ahol néhány napig a Károlyi családnál vendégeskedett. Ekkor kipróbálta a fóti templom Mooser-orgonáját is, melyről elismeréssel nyilatkozott. Mooser következő magyarországi székhelye Eger volt, ahova a székesegyház új orgonájának megrendelése miatt érkezett. Mivel egyre több megbízást fogadott el az országból, fiókműhely létesítését határozta el, e célra az érsek a líceum 37. számú termét bocsátotta a rendelkezésére. A székesegyházi orgona építésének nyolc évig tartó munkálatai idején az üzem számos környékbeli templomban állított orgonát. Moosert két fia is elkísérte Magyarországra. Karl általában a helyszíni munkálatokban vett részt, míg Josef apja mellett dolgozott a műhelyben. Ez időszakban a salzburgi orgonagyár egy mindössze tíz főt foglalkoztató kisüzemmé alakult, melyet a mester távollétében a leánya, Josefa vezetett. A későbbi neves orgonaépítő, Angster József vándorútján Párizsból hazatérvén felkereste ezt a műhelyt, azonban Mooser éppen Magyarországon volt, Josefa pedig nem fogadta fel. Mooser közvetlen, barátságos ember volt, aki hamar megszerezte embertársai rokonszenvét. Jól példázza ezt Kassai Vidor színész - Jászai Mari későbbi férje - visszaemlékezése, amelyben így ír: "Lakott akkor [1860-ban] Egerben egy Moser vagy Moozer nevű, szép hosszú, fehérszakállú salzburgi német orgonakészítő. ... Magyarul nem tudott, de magyar ruhában járt ő is, szerette az egri bort és járta a magyar csárdást. Gyönyörű víg öregúr volt". Felesége 1863. szeptember 26-iki halála után Mooser úgy döntött, véglegesen Magyarországra költözik, ezért letelepedési kérelmet nyújtott be az egri városházán. A tanács még ugyanazon évben, a december 2-iki ülésén foglalkozott az üggyel és nemcsak az engedélyt adta meg, hanem díszpolgári címet is adományozott a mesternek. Mooser ezt nagyra értékelte és ettől fogva nevét magyarosan, Mooser Lajos formában használta, aláírásában pedig sosem mulasztott el utalni arra, hogy ő Eger város díszpolgára. Lakása a Hatvani külváros 221-es számú házában volt. Az egri székesegyház nagyorgonáját 1864. augusztus 20-án szentelték fel, a ceremónia Zsasskovszky Ferenc karnagy ez alkalomra alkotott "Ritus benedicendi nóvum orgánum" szerint ment végbe, a virágokkal ékesített hangszert testvére, Zsasskovszky Endre kántor szólaltatta meg. A hivatalos átadásra két hónappal később került sor, utána a mester Lőcsére utazott, hogy aláírja a Szent Jakab plébániatemplom orgonájának felújításáról és kibővítéséről szóló szerződést. Az okmányban foglaltak szerint Mooser vállalta, hogy az orgona munkálatait 1865 őszére befejezi. Mindeközben az ausztriai üzem egyre nagyobb gondot okozott Moosernak, aki állandóan úton volt az éppen készülő valamelyik orgona, Eger valamint Salzburg között. Emiatt számos munka késedelmet szenvedett vagy meg sem valósult, a megrendelők, akiktől Mooser előleget vett fel, elunva a várakozást feljelentést tettek ellene. A műhelyt végül 1865-ben eladták a Mauracher orgonaépítő család cégének. Ezután következett Mooser magyarországi üzemének virágkora. Bár a lőcsei munkálatokkal nagyon vontatottan haladt, közben számos nagyszerű hangszert adott át az ország különböző vidékein. Export-megrendeléseket is teljesített Magyarországról, utolsó ilyen jellegű munkája a gmundeni evangélikus templom orgonája, melyet az idős mester 1877 februárjában fejezett be. A lőcsei orgona végül tizenkét és fél év alatt készült el, hivatalos átadására 1877. február 27-én került sor. Ezzel a mester munkássága is véget ért. A következő év tavaszától Mooser egészsége mind jobban megrokkant, megsüketült, ráadásul rákapott az ivásra, ami anyagilag is tönkretette. Régi munkatársa, a salzburgi születésű Burgfeld Ferenc hangszerkészítő és családja lakott vele egy házban, az egyre többet betegeskedő mestert Burgfeld felesége gondozta. Mooser 1881. május 22-én bekövetkezett haláláról számos hazai újság beszámolt, temetésére két nappal később került sor a Hatvani temetőben. Sírja már nincs meg. Műhelyét Burgfeld vette át, aki mesteréhez hasonlóan Egerben telepedett meg és több, mint két évtizedes munkássága alatt számos ma is működő, kiváló orgonát épített a környéken. Orgonái jellemzése Mooser közel másfélszáz orgonát állított fel az akkori Magyarországon annak ellenére, hogy megrendelői sok esetben nem voltak megelégedve a munkájával. Az orgonaépítés akkoriban változás alatt állt: a mesterek az igényeknek megfelelően mind nagyobb hangszereket készítettek, miközben a méretek növekedését a szakmai háttér csak késéssel tudta követni. További késést okozott, amíg ezek az újítások Magyarországra is megérkeztek. A nagyobb regiszterszám, a több levegőt igénylő változatok alkalmazása miatt az orgonák léghiányosak lettek, ugyanakkor a sok bekapcsolt regiszter szelepeinek nyitása, vagyis a hangszer megszólaltatása a játékos részéről nagyobb erőkifejtést igényelt. A problémát tovább fokozta, hogy a költségek csökkentése érdekében helyben beszerzett fából készített alkotórészek a fa kiszáradása miatt folyamatosan alakultak, ezért az orgona időről időre újbóli beszabályozásra szorult. Mindehhez jött még, hogy a munkák rendre elhúzódtak, emiatt Mooser szavahihetetlenné vált. A hibákat több esetben maga a mester is igyekezett kijavítani, Sárospatakon például saját kezével írta fel az orgonaszekrényre, hogy hány téglát kell a fúvóra helyezni a megfelelő légellátás elérése érdekében. Az egri nagyorgona kijavítására két tervezetet is benyújtott, azonban az idős, megrokkant Moosert nem bízták meg a kivitelezéssel. A mester orgonáinak egy részét - általában azzal az indokkal, hogy azok javítását a hazai orgonaépítők "felelősség, jótállás mellett nem vállalták" - elbontották és helyükbe újat állítottak. Számos orgonája megmaradt ugyan, de kisebb-nagyobb változtatásokat, sokszor teljes átépítést hajtottak rajtuk végre. Magyarországon az egyetlen, közel eredeti állapotú Mooser-orgona a sárospataki református templomban található. Zongorái Mooser zongorái sokkal népszerűbbek voltak kortársai körében, mint orgonái. Korabeli vélemények szerint ezen zongorák szerkezete ugyan nem volt olyan erős, mint más mestereké, azonban kellemes külsejükkel, könnyű játékukkal és kedves hangzásukkal kitűntek azok közül. Érdekesség, hogy a világhírű dalszerző, Giacomo Meyerbeer, gasteini tartózkodásai alkalmával minden esetben Mooser-zongorán játszott. A zongorakészítéssel Mooser akkor sem hagyott fel, amikor Magyarországra költözött. Több tanítványáról is tudunk. Egyikük Stäbel Ferenc, aki 1872 nyarán lépett ki a mester üzeméből és kezdte meg önálló zongorahangolói működését. Szintén dolgozott Mooser üzemében Kobza Ágoston, aki két évvel később, 1874 augusztusában önállósította magát. Kobza nemcsak zongorahangolással, hanem orgonaépítéssel és -javítással is foglalkozott. SJ O Az SJ O sorozat egy svéd 15 kV, 16,7 Hz AC áramrendszerű villamosmozdony-sorozat volt. 1914-ben gyártotta az ASEA és a Siemens. A mozdonyok a Malmbananon továbbították a nehéz vasérc-szállító tehervonatokat, leváltva az addig ott dolgozó gőzmozdonyokat. A gépek a korábbi 10 km/h sebesség helyett 30 km/h sebességgel vontatták a 40 kocsis tehervonatokat. Osl nembeli I. Herbord Osl nembeli I. Herbord (fl. 1230-1270) comes, baranyai ispán, főlovász és főétekfogó mester, az Osl nemzetség sarja, aki a 13. század első felében élt. Élete Apja, I. Osl ispán (comes) volt, aki Szent Mihály arkangyal tiszteletére alapított templomot és monostort prémontrei szerzetesekkel. Osl fia I. Herbord gyermekkora óta a király szolgálatában állt, és a királyi udvarban nevelkedett, játszótársa volt Bélának. IV. Béla magyar király uralkodása alatt, az Oroszországba indított hadjárat alkalmával, ahogy a király mondta: "...a Galicziába vezető nagy kapunál (hegyszoros), mely magyar kapunak neveztetik, a magunk és főuraink szeme láttára dicséretesen harczolt"; ugyanakkor a Dnyeszter folyó mellett szintén férfiasan megállott az ütközetben. Visszatérvén pedig az anyaországba (in corpus Ungarie) gyakran végzett követségeket az országon kívül. 1241-ben, a tatárjárás alatt, birtokait és rokonait otthagyván követte IV. Bélát a tengerparti Klissza várába. Ott az újszülött István herceget, (a későbbi V. István magyar királyt) őrizte, védelmezte a tatároktól. A tatárjárás után visszatért birtokaira, azonban 1242-ben II. Frigyes osztrák herceg támadtást indított a magyar király ellen, és I. Herbord comes hadat vezetett ellene. Ahogy az egyik oklevélben a király kijelentette: "...tisztességgel szolgált minket... Kőszeg vára alatt, melynek erősségét kedves emberei és hívei ajánlásra méltó csatával győztesen bevette, miközben övéiből tízen halálos sebet kaptak; az ő diadalmas ostromuknak köszönhető, hogy ezt a várat visszaadta nekünk az égi hatalom...". Herbord comest érdemeiért IV. Béla azzal jutalmazta meg, hogy neki adományozta a Zala vármegyei Dráván túli Haszna nevű birtokot. Leszármazottjai Felesége neve ismeretlen. Gyermekei között, csak kettőről maradt említés: Katalin, aki Csák nembeli János felesége lett. II. Herbord (fl. 1280-1321) comes, aki tovább vitte a családot és leszármazottjai még éltek a 15. század végén (II. Herbord fia, István fia, János fia, Ferenc fia, Herbortyai Osl János volt). Az utolsó fiú ági leszármazottja, Herbortyai Osl fia János (fl. 1401-1453) volt, aki feleségül vette alsólendvai Bánffy Katalin (fl. 1403-1453) kisasszonyt, alsólendvai Bánffy Zsigmond és Salomvári Beátka lányát, Hahót nembeli Lendvai Miklós dédunokáját. Ennek a Jánosnak és Bánffy Katalinnak lánya, Herbortyai Osl Borbála, aki az utolsó tagja volt I. Herbord ágának, és aki egyben a csébi Pogány család sarjából való csébi Pogány Imrének (fl. 1455-1474) a felesége volt. Gamók A gamók egy Etiópiában élő népcsoport, számuk kb. 1,1 millió (2007), ezzel az ország tizedik legnépesebb nemzetiségét alkotják. Lakóhely Elsősorban a Déli nemzetek, nemzetiségek és népek szövetségi államban élnek, ahol a népesség 7%-át teszik ki. Ezen belül a Gamo-Gofa Zónában (korábban a Semien Omo Zóna egy része) a legmagasabb az arányuk. A gamók földje az Abaya- és a Chamo tavaktól nyugatra fekvő átlagosan 1200 méter magas fennsíkon található. Életmód A gamók ma elsősorban gyümölcstermesztéssel (banán, mangó, papaya) foglalkoznak. A népcsoport országszerte híres szövőiről, akik a fővárosban is nagyobb számban telepedtek meg. Nyelv Nyelvük a gamo-gofa-dawro az afroázsiai nyelvcsalád omói ágának északi csoportjába tartozik. Legközelebbi rokonaik a gofa, a dawro és a welaita nyelvek. Választófejedelem Választófejedelem (németül Kurfürst, latinul elector) a német királyokat, illetve a német-római császárokat választó testület tagja a Német-római Birodalomban. A Német-római Birodalom azon fejedelmei, akik a 13. század közepétől a német királyt, illetve a német-római császárt választották. Az uralkodót a birodalom megalapításától, azaz a Karolingok kihalásától (962) választották, de 1125-ig, a száli frank dinasztia kihalásáig mindig az elhunyt király fiát, testvérét, vagy más közeli rokonát ismerték el uralkodónak. A testület eredete vitatott, először a Sachsenspiegelben (a német középkor legrégebb jogkönyvében, 1220–1235 körül) említik. Eredetileg az összes német uralkodónak választójoga volt, majd ezek számát fokozatosan csökkentették, és 1239 körül rögzítették a választófejedelmek listáját. A cseh király választójogát sokáig vitatták, de a gyakorlatban szinte mindig szavazott. A választófejedelmek jogait és szerepét IV. Károly aranybullája véglegesítette 1356-ban. A választófejedelmek: a mainzi érsek , a birodalom főkancellárja a kölni érsek , Itália kancellárja a trieri érsek , Burgundia kancellárja a cseh király, a birodalom főpohárnoka a rajnai palotagróf (pfalzi gróf), a birodalom főasztalnoka a szász-wittenbergi herceg, birodalmi főmarsall a brandenburgi őrgróf, birodalmi főkamarás. Egyúttal kinyilvánította azt is, hogy minden uralkodóháznak csak egy-egy ága kap választójogot. Országukat nem lehetett megosztani, a méltóságot az elsőszülött örökölte, a választófejedelem saját országában felségjogokat gyakorolt. Ezek az intézkedések megnövelték a választófejedelmek politikai önállóságát: jelentős részben ennek köszönhető a német királyok (császárok) hatalmának csökkenése. A királyválasztás jogát a 15. század végéig egyénenként, később testületileg gyakorolták. Később ugyan már nem gyűltek össze évente, de a testület a középkor végéig felelősséget vállalt a birodalom egységéért. A VI. Orbán pápával 1378-ban kötött egyezménnyel Róma iránt érzett hűségüket is biztosítani próbálták. A Német-római Birodalom története folyamán a választófejedelmek köre többször változott: 1623 . február 25-én II. Ferdinánd császár elvette a rajnai palotagróftól (a harmincéves háborúban a spanyoloktól és a bajoroktól is vereségeket szenvedett V. Frigyestől ) a választójogot és Bajorországnak ( I. Miksa bajor hercegnek ) adományozta. 1648 . október 24-én a vesztfáliai békével Pfalz visszakapta választófejedelmi címét, de Bajorország is megtarthatta azt, így a választófejedelmek száma nyolcra emelkedett. I. Ernő Ágostot, Braunschweig-Calenberg hercegét I. Lipót császár szolgálatai jutalmául 1692 . december 9-én választófejedelemmé tette. Ezzel létrejött a kilencedik választófejedelemség, a hannoveri. 1777 . december 30-án III. Miksa bajor választófejedelem halálával kihalt a Wittelsbach-ház bajor ága, Bajorországot és a választófejedelem méltóságát IV. Károly Tivadar pfalzi választófejedelem örökölte. Ezzel a választófejedelmek száma ismét nyolcra csökkent. A napóleoni háborúk szétzilálták a birodalom szervezetét. 1803 -ban, az 1801 . február 9-ei lunéville-i béke következményeként az egyházi választófejedelemségek javait szekularizálták, a mainzi érsek fejedelemségén kívül az összes egyházi fejedelemséget megszüntették. A mainzi érsek székhelye Regensburgba került át. Négy új világi választófejedelemséget alakítottak: Baden, Württemberg, Hessen-Kassel és Salzburg. Ezzel a választófejedelemségek száma tízre emelkedett, de ennek már nem volt jelentősége, mert a német-római császári cím megszűnésével ( 1806 . augusztus 6. ) a választófejedelmi méltóság is lényegében megszűnt. Csak a hesseni választófejedelem tartotta meg ezt a címet 1866 -ig, amikor országát bekebelezte Poroszország. 1875 . január 6-án halt meg az utolsó választófejedelem, a hesseni Frigyes Vilmos. Wilfred Wallace Wilfred Wallace (1948.) ír nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzeti játékvezetés Pályafutása során hazája legfelső szintű labdarúgó-bajnokságának játékvezetője lett. Az aktív nemzeti játékvezetéstől 1997-ben köszönt el. Nemzetközi játékvezetés Az Ír labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) 1986-ban terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bíróinak keretébe. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett. Az ír nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 11. helyet foglalja el 1 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1994-ben a FIFA 45 éves korhatárát elérve búcsúzott. Európa-bajnokság Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Német Szövetségi Köztársaságba a VIII., az 1988-as labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Nemzetközi kupamérkőzések Az UEFA-kupa 1993/1994 évi tornasorozat első körének első mérkőzését koordinálta. Wilfrid Michael Voynich Wilfrid Michael Voynich (1865. október 31. – 1930. március 19.), Michał Habdank-Wojnicz néven született lengyel forradalmár, Nagy-Britanniában és az Amerikai Egyesült Államokban élő antikvárius, a Voynich-kézirat róla kapta a nevét. Élete Michał Wojnicz Telsiben (ma Litvániában) született, Kovno Kormányzóságban, az akkori Orosz Birodalomban, lengyel-litván nemesi családban. 1885-ben Varsóban Wojnicz csatlakozott Ludwik Waryński forradalmi szervezetéhez, a Proletarjat-hoz. 1886-ban miután sikertelenül próbálták kiszabadítani egyik társukat a Varsói Citadellából, akit korábban halálra ítéltek, Wojniczot letartóztatták és 1887-ben büntetőmunkára Tunkába (Szibéria) küldték. 1890-ben elmenekült Szibériából, Londonba érkezett, és felvette a Wilfryd keresztnevet. 1893-ban feleségül vette forradalmár-társát, Ethel Lilian Boole-t, a híres brit matematikus – George Boole – lányát. 1895-ben, miután Szergej Kravcsinszkij – a titkos forradalmi társaságuk vezetője – meghalt, a Voynich-házaspár befejezte forradalmi tevékenységét, és 1898-ban Voynich könyvesboltot nyitott Londonban, majd 1914-ben New Yorkban. A Voynich-kézirat Voynich mint bibliofil és antikvárius igyekezett minél több könyvritkaságot felkutatni. Az egyik leghíresebb középkori kézirat, amit 1912-ben Villa Mondragonéban, Olaszországban megszerzett, a Voynich-kézirat volt. A művet ismeretlen nyelven írták, amit sok nyelvész próbált megfejteni, sikertelenül. Nebrai korong A nebrai korong egy kb. 3600 éves régészeti lelet, az égbolt legrégebbi ismert ábrázolása. Az UNESCO Nemzetközi Tanácsadó Bizottsága 2013-ban A világ emlékezete program részévé nyilvánította, mint egy kozmikus jelenség legkorábbi konkrét ábrázolását. Leírása A bronzkorong 32 cm átmérőjű, a szélénél alig 1,7 mm vastag, ami a közepén eléri a 4,5 mm-es vastagságot, súlya 2,3 kg. A korongot egy kőládában találták, amely még két kardot, két karperecet és néhány más bronztárgyat tartalmazott. A kerek bronzlapra eredetileg 32 db, aranyfóliából készült kicsi, kerek korongot, egy nagyobb korongot, egy félhold alakú lemezt, egy 120 fokos, 9 cm sugarú körcikkhez tartozó ívet és két, szimmetrikusan elhelyezett, a teljes kör kb. negyed-negyed részét kitevő pántot rögzítettek. A negyed körívű pántok egyike hiányzik. Fémtani vizsgálatok alapján maga a bronzlap két helyről származó alapanyagból készült: az ötvözethez szükséges réz minden valószínűség szerint az ausztriai Salzburg környékéről származik, ám az aranybevonat erdélyi bányából származó aranyból készülhetett. Megtalálása 1999-ben Németországban, a Szász-Anhalt tartománybeli Nebra közelében került elő, fémkeresővel való illegális ásatások során. 2002 februárjában Svájcban a rendőrség egy színlelt vásárlás során lefoglalta a kincset, és az jelenleg a németországi Halle város tartományi múzeuma állandó kiállításának része. Értelmezése A korong az elfogadott értelmezés szerint a Napot, a Holdat és a csillagokat ábrázolja. Segítségével összhangba lehet hozni a nap-naptár és a hold-naptár ciklusát. A korong kerületén, szimmetrikusan elhelyezve két, aranylemezből készült szegélyívet erősítettek, amelyekből az egyik hiányzik. Ezekhez az ívekhez tartozó központi szögek egyenlők és nagyságuk 82–83º. Ez megegyezik azzal a szöggel, amelyet a nyári és téli napfordulói napkelték vagy napnyugták bezárnak egymással, ha a feltételezett lelőhelyről, a Mittelberg dombról (Lipcsétől 60 km-re nyugatra) figyeljük a Nap évi mozgását a horizonton. Így a két pánt a Nap két félévi útját szimbolizálja az adott földrajzi helyhez kötődve. Ennek alapján Wolfhard Schlosser, a bochumi Ruhr Egyetem csillagásza és Harald Meller régész állítja, hogy a korong naptárszámítást segítő csillagászati mérőműszerként funkcionált. Ralf Hansen, hamburgi asztronómus ezt megelőző tanulmányában egy babiloni ékírásos szöveget felhasználva arra a megállapításra jutott, hogy a bronzkori ember már 365 napos napévvel és 354 napos holdévvel számolt. Babiloni csillagászok által nagyjából ezer évvel később leírt szabály szerint: a holdhónapok által meghatározott évbe egy tizenharmadik holdhónapot kell beiktatni akkor, amikor a Hold és a (ma ismert nevén) Fiastyúk úgy jelenik meg, ahogyan a korong is ábrázolja. Zimány Zimány község Somogy megyében, a Kaposvári járásban. Fekvése Kaposvár határától 7 km-re északkeletre, a Kaposvár-Toponártól leágazó bekötőút végén fekvő zsáktelepülés. Címere A község pecsétjén, amely először 1789-ben fordult elő iraton, három álló gabonaszál, mellette egy sarló található. Ez a motívum, a helyi templom stilizált képe és a felemelt jobbjában kardot tartó oroszlán található jelenleg Zimány község címerében. Az oroszlán a Zimányban az 1770-es évektől a 20. század közepéig birtokos gróf Niczky család címerében szerepelt. Története A település neve első ízben 1268-ban fordul elő a fennmaradt írásos emlékekben, Terra Zigma alakban. A 15. század közepén Osztopáni Pál volt a földesura. A 16. században csaknem teljesen elpusztult, majd a török uralmat követő újjáépítés után a 18. században a Wlassics, a Gyulai Gaál és a Niczky családok birtokolták. A két világháború között Eszterházy Miklósnak volt itt nagyobb birtoka. A község határában 1944. március 17-én kilenc bomba hullott az amerikai repülők támadása során. A bombák egy szántóföldre estek, így emberéletben és épületekben nem okoztak kárt. Mai élete A 197 lakóépület hat utcát alkot. A porták jelentős része az 1970-es évek beépítési szokásaira utal: ebben az időben sok régi ház helyére újat építettek. Rendezettség, szerény módosság jellemzi a község képét. A művelődési otthon és könyvtár mellett egy teleházat is átadnak a közeljövőben. Ezen kívül egy ifjúsági klub is működik. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 88,9%-a magyarnak, 9,1% cigánynak, 0,2% lengyelnek, 0,2% németnek, 0,2% románnak mondta magát (11,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 58,6%, református 4,8%, evangélikus 0,2%, felekezeten kívüli 17,6% (17,9% nem nyilatkozott). Nevezetességei Hosszú idő óta hagyományosan visszatérő rendezvény a faluban az augusztus 15-én tartott jókúti búcsú . A község határában lévő, ma már kútfejjel ellátott forrásról azt tartja a néphit, hogy egykor – a történet az idők homályába vész – egy vak embert látóvá tett a vize. Ezen a napon tábori misére gyűlnek össze a kútnál a helybeliek, de sokan eljönnek a környéken lakók közül is. Templom (19. század vége) Augusztus első szombatján rendezik a falunapot rengeteg kulturális műsorral, amelyek egész nap folyamatosan zajlanak. Zimányi Gyula Zimányi Gyula (Makó, 1879. április 10. – Budapest, 1953. december 10.) magyar piarista rendfőnök, gimnáziumi tanár. Életpályája Szülei: Zimányi Imre (1841–1905) bognármester és Auer Róza voltak. 1897-ben lépett a rendbe Vácott. 1902-ben fogadalmat tett, és még ebben az évben pappá szentelték. 1899–1902 között a budapesti egyetemen teológiát tanult. 1902-ben kezdett tanítani Kecskeméten 1907-ig. 1907-ben Budapestre került. 1920–1940 között a Kalazantinum igazgatójaként dolgozott. 1940-től a magyar piarista rendtartomány főnöke volt 1946-ig. 1946-tól gimnáziumi pedagógus volt. Haláláig a rend ügyeivel foglalkozott. A Farkasréti temetőben temették el. 1980-ban hamvait átvitték a Fiumei Úti Sírkertbe. Husband Edward Kimmel Husband Edward Kimmel (Henderson, 1882. február 26. – Groton, 1968. május 14.) amerikai ellentengernagy, az Amerikai Egyesült Államok Csendes-óceáni Flottájának parancsnoka Pearl Harbor megtámadásakor, 1941. decemberében. Élete Husband E. Kimmel a Kentucky állambeli Hendersonban született 1882. február 26-án. 1904-ben fejezte be az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészeti Akadémiáját. A USS New York (BB–34) csatahajón szolgált. Miután 1937-ben kinevezték ellentengernagynak, a 7. Cirkálóhadosztály parancsnoka lett, zászlóshajója a USS San Francisco (CA-38) volt. 1941. februárjában a Csendes-óceáni Flotta parancsnokává nevezték ki, egyúttal ideiglenesen tengernagyi rendfokozatot kapott. A Pearl Harbor-i csata után, 1941. december 17-én Walter Short tábornokkal együtt leváltották, utóda Chester Nimitz lett. Vizsgálatot indítottak ellene. 1942. januárjában felelősnek találták őt a súlyos veszteségekért, rangban ellentengernaggyá visszavetették, 1942. márciusában nyugdíjazták. Kimmel a vizsgálat ideje alatt és élete hátralévő részében mindig azt mondta, hogy nem kapta meg a kellő mértékű tájékoztatást, valamint bűnbakot csináltak belőle. 1968-ban halt meg Grotonban. Eilat Eilat vagy más átírásokban Éjlát, Elát, Élat (héberül ����) dél-izraeli kikötőváros az Eilati-öböl északi csücskén. Innen vezet Izrael egyetlen Indiai- és Csendes-óceán felé vezető víziútja. Fő jövedelmi forrása az idegenforgalom. Fekvése Izrael állam legdélibb csücskében, az Akabai-öböl partján terül el. Keletről Jordánia, nyugatról Egyiptom határolja. Története Ókor Az eredeti, ókori település valószínűleg az Eilat-öböl északi csúcsán volt. Az ókori egyiptomi iratok dokumentálják a kiterjedt és jövedelmező bányászati műveleteket a régióban és a kereskedelmet a Vörös-tengeren keresztül Egyiptommal, Egyiptom IV. dinasztiájától kezdve. Nevét említi a Héber Biblia is Mózes könyveiben, mint a zsidók vándorlásának egyik állomáshelyét. Eilat települése Edom, Midián és a Refidim törzseinek határterületén volt. Az edomiták és az izraeliták között sok harc folyt a Vörös-tenger itteni partvidékért. Amikor Dávid király elfoglalta Edomot, bevette Eilatot is. Utóda, Salamon király a szomszédos Ecjon-Géberben egy flottát építtetett, hogy a távoli Ofírból aranyat szállítson. A Kr. e. 9-7. században egy virágzó zsidó kereskedelmi kikötő volt itt. A rómaiak ideje alatt egy út épült közte és a nabateus Petra között. Középkor A bizánci időszakban is volt itt egy kikötő. A 7. században Mohamed hívei elűzték a zsidókat a Sinai-félszigetről, de menlevelet adtak nekik az ide településre. Ekkor merült fel először az Akaba név. A keresztesek birtokában is volt a terület, de mindössze 50 évig, majd 1167-ben Szaladin (későbbi egyiptomi szultán) elfoglalta a várost. Modern kor Az első világháború után az angolok a török-oszmán birodalomtól foglalták el. 1949-ben kezdték el a zsidók újra betelepíteni a helyet. Először a part közelében egy ideiglenes kibuc telepet létesített néhány bátor vállalkozó. 1956-ban már ötszáz ember élt itt. Izrael Vörös-tengeri kijáratának a lezárása robbantotta ki az 1967 júniusában a hatnapos háborút. Napjainkban tengerparti pihenőhely. A város régi neve UM-RAS-RAS volt, még ma is megtekinthető a régi egyiptomi rendőrőrs Eilaton. ami a MOL HA YAM bevásárló centrum mögött van. Látnivalók Tengeralatti Obszervatórium - a Korallvilág Víz Alatti Obszervatórium és Akvárium. A tenger élővilágát csodálhatják meg a látogatók, a hatalmas ablakokkal ellátott obszervatóriumból. 23 akváriumban látható a Vörös-tenger egzotikus élővilága. A cápákat üvegen át és a medencéjük fölé épített hídról is megfigyelhetjük. Delfin-part. A látogató megnézheti, hogyan etetik és idomítják a delfineket. Lehetőség van delfinek simogatására, illetve műsoruk megtekintésére. Üvegfenekű csónakok kikötője. Az üvegaljú hajóval érdemes körbehajókázni a korallszigeteket. A King City-ben szórakozva ismerhetnek meg bibliai történeteket. Botanikus kert a város északi szélén. A város központjában található reptér ingyen szórakozási lehetőséget nyújt a kisgyermekes családoknak, hiszen a strandról látni lehet a fel- és leszálló repülőgépeket. A város szélén tevegelhetünk is. Szórakozóhelyek Ice Mall Eilat A kör alakú Ice Mall Eilat-ban egy óriási jégkorcsolya pálya van és 7D-s filmkabin, futball pálya és további kikapcsolódási helyek. Környék Timna Valley Park a várostól kb. 25 km-re északra. Kőrézkori rézbánya járatai ( A világ egyik legrégibb bányáit tárták fel. ) A Salamon király oszlopainak nevezett sötétvörös homokkőoszlopok. Az erózió hatására különleges formák alakultak ki. A bibliai szent sátor élethű modellje A Vörös-szurdok ( Red Canyon ) a várostól kb. 20 km-re, az egyiptomi határ közelében. Testvértelepülések Antibes , Franciaország Arica , Chile Durban , Dél-afrikai Köztársaság Los Angeles , USA Szmoljan , Bulgária Kamen , Németország Kampen , Hollandia Sopron , Magyarország Townsend Harris Townsend Harris (1804–1878) amerikai kereskedő, aki, miután Perry „megnyitotta” Japánt a külvilág előtt, 1856-ban első amerikai főkonzulként az országba érkezett, és 1858-ban (egyebek közt a nagyhatalmak kínai büntetőexpedíciójának példájával fenyegetőzve) megkötötte az amerikai–japán „barátsági és kereskedelmi szerződést”, amely magában foglalta az amerikaiak területenkívüliségi jogát (japán bíróság nem ítélkezhetett felettük), a szabott importvámokat és a legnagyobb kedvezmény elvét. (Még ugyanebben az évben hasonló egyenlőtlen szerződéseket kötött Japánnal Hollandia, Oroszország, Nagy-Britannia és Franciaország is.) Mivel a császár nem adta áldását az egyezményre, ez a sógunátus további gyengüléséhez vezetett, és a bukásához is hozzájárult, s a Meidzsi-kor egyik állandó politikai problémája lett ezeknek az „egyenlőtlen szerződéseknek” a módosítása. Harris és egy Okicsi nevű gésa állítólagos szerelméről szól A barbár és a gésa című John Wayne-film. Forrás Gy. Horváth László : Japán kulturális lexikon. Budapest: Corvina. 1999. ISBN 9631347567 Dihidralazin A dihidralazin (INN: dihydralazine) vérnyomáscsökkentő gyógyszer. Kémiailag a hidrazinok közé tartozik. A Depressan nevű gyógyszer hatóanyaga. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Dihydralazini sulfas hydricus néven hivatalos. Vienne (település) Vienne (latinul Vienna Allobrogum vagy Galliae): város Franciaországban (nem tévesztendő össze Bécs, francia nyelven Vienne nevével). Az ugyanilyen nevű kerület központja. Franciaország kulturális és történelmi városa címet viseli. Fekvése A Gore és Rhône folyók összefolyásánál található, Lyontól 31 km-re. Története A település az allobrogoknak volt a székhelye, Diocletianus óta pedig a Provincia Viennensisnek (franciául Viennoise) Gallia Narbonensisban. Augustus 6 km hosszú kőfallal vétette körül; később több császárnak is székhelye volt. Franciaország a kereszténység bölcsőjét tiszteli benne. 413 – 534 valamint 879 – 1032 között a Burgundiai Királyságnak volt székhelye. 1394-ben került Franciaországhoz. 1311 – 1312 között itt tartotta V. Kelemen pápa azt a zsinatot, amelyen a templomos lovagrendet eltörölték. Nevezetességei a Szent Móricról elnevezett gótikus székesegyház ( 12 . – 15. század ) két toronnyal, zöld márványból készített oltárral és két síremlékkel ( 18. század , Michel-Ange Slodtz). az egykori de la Bâtie-erőd ( 13. század ), a Gore jobb partján Pipet-kastély romjai, és a szent szűz nagy méretű szobra, a Gore bal partján. Augustus és Livia temploma (a Római Birodalom korából). 27 méter hosszú, 15 méter széles és 17,3 méter magas épület korinthoszi oszlopsorhomlokzattal és oldalain oszlopcsarnokokkal; továbbá római árkádok és egy 16 méter magas piramis , melyet a körülötte levő négy korinthoszi árkáddal együtt egy cirkusz szögletkövének tartanak. Nagy színház (a római korból) Gazdaság Vegyipar [forrás?] Testvérvárosa Albacete , Spanyolország Saint-Hilaire-la-Gravelle Saint-Hilaire-la-Gravelle település Franciaországban, Loir-et-Cher megyében. Lakosainak száma 716 fő (2015). Saint-Hilaire-la-Gravelle Brévainville, Busloup, Fontaine-Raoul, Fréteval, Morée, Saint-Jean-Froidmentel és La Ville-aux-Clercs községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Nagy Szent Poimén Nagy Szent Poimén (ógörögül: Ὁ Ἅγιος Ποιμήν), (340 körül – 450 körül) szentként tisztelt ókeresztény egyiptomi remete, az úgynevezett sivatagi atyák egyike. Élete Egyiptomi Szent Makariosz és Nagy Szent Arszéniosz kortársa volt. Hat testvérével együtt élt Szkétiszben (a legidősebb neve Anub, egy másiké Paisziosz volt). Szkétisz 407-es elpusztítása után Terenuthisz vidéként élt, és 450 körül hunyt el mintegy 110 éves korában. Az egyház szentként tiszteli, és augusztus 27-én üli ünnepét. Jegyzetek Baán, i. m., 371. o. http://www.greekorthodox.org.au/?ecwd_event=st-poimen-the-greatphanourios-the-great-martyr-newly-appeared-of-rhodes Forrás A szent öregek könyve – A szerzetes atyák mondásainak ábécé-sorrendes gyűjteménye (ford. Baán István), második, javított kiadás, Jel Kiadó, Budapest, 2010, ISBN 978 963 9670 74 7 4323 Hortulus A 4323 Hortulus (ideiglenes jelöléssel 1981 QN) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Paul Wild fedezte fel 1981. augusztus 27-én. Dunaiszky László Dunaiszky László (Pest, 1822. október 15. – Budapest, 1904. július 3.) magyar szobrász. Életpályája Szülei: Dunaiszky Lőrinc (1784–1833) magyar szobrászművész és Brixner Eleonóra voltak. Tanulmányait Münchenben és Bécsben végezte el. Klasszicista stílusban készített emlékműveket, épületdíszítő szobrokat és portrékat. Sírja a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben található. Művei Halászkút ( Budapest ) Katona József mellszobra ( Budapest ) Lendvay Márton szobra ( Budapest ) Szűz Mária a gyermek Jézussal ( Nagyvárad ) Flóra (Kékéd, 1898) Gróf Széchenyi István ( Győr ) Horváth Mihály síremléke ( Budapest ) Széchenyi István -mellszobor ( Budapest , 1877) Törökország a 2002. évi téli olimpiai játékokon Törökország az egyesült államokbeli Salt Lake Cityben megrendezett 2002. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 2 sportágban 3 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Lacrosse az 1908. évi nyári olimpiai játékokon Az 1908. évi nyári olimpiai játékokon a lacrosse-ban két csapat mérkőzött, az egyetlen mérkőzést Kanada 14–11-re nyerte Nagy-Britannia ellen. A lacrosse 1908 után kikerült a hivatalos programból. 1928-ban, 1932-ben és 1948-ban szerepelt még bemutató sportágként. Éremtáblázat (A rendező ország csapata eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.) Aragóniai Antal Aragóniai Antal (Szicília, 1350/55 – Szicília, 1373 körül), katalánul: Antoni d'Aragó, olaszul: Antonio d'Aragona. A Barcelonai-ház szicíliai ágának a királyi főágából származott. Élete I. Lajos szicíliai királynak, II. Péter szicíliai király és Görzi Erzsébet karintiai hercegnő fiának ismeretlen ágyasával folytatott házasságon kívüli viszonyából származó fia. Egy testvére volt, Aragóniai Lajos. Apjuk halála (1355) után a testvérével a nagynénjük, Szicíliai Eleonóra aragóniai királyné udvarában nevelkedtek. Felesége Aragóniai Beatrix (1355 körül–1373 után), Cocentaina és Planes bárónője, I. Péternek, Jérica (katalánul: Xèrica, aragóniai nyelven: Exerica) bárójának és Szardíniai Bonaventurának (II. (Baux) Hugó arboreai király (judex) leánya) a leánya. Ruszkova Ruszkova, 1901–19-ben és 1940–44-ben Visóoroszi (románul: Ruscova, ukránul: Ryskoвa, jiddisül �������) falu Romániában, Máramaros megyében, a történeti Máramarosban. Fekvése Máramarosszigettől negyven kilométerre délkeletre, a Ruszkova Visóba ömlésénél fekszik. A Ruszkova völgye négy-ötszáz méterrel a tengerszint felett terül el, míg a határához tartozó hegyek hat-kilencszáz méteres magasságúak. Nevének eredete Ruszin eredetű nevét patakjáról kapta (magyarul 1353-ban fluvius Orozviz). Először 1373-ban Orozviz, majd 1390-ben Orozfalu, 1411-ben Ruzko, 1442-ben Ruskova, 1479-ben pedig Ruzka alakban írták. Története Ruszin (hucul) jobbágyfalu volt. 1598-ban 21 jobbágyháza közül 12 volt Dolhay Jánosé. 1767-ben 259 jobbágy lakosa a környék román kisnemeseinek szolgált, 123-an pedig a nagybocskói kamarai uradalomnak. 1839-ben 883 lakosát írták össze. 1848-ban görögkatolikus papja, Csopey Dénes nemzetőrtisztként szolgált. Az erdők kitermelése céljából 1916-ban keskeny nyomtávú vasút épült a Ruszkova völgyében. A helyi zsidó közösségnek egykor két zsinagógája is volt, az első világháború után saját rabbival. Ukrán ortodox esperesi központ. A Leordinából való leágazásnál csütörtökönként hetivásárokat tartanak. 1910-ben 2861 lakosából 1655 volt ruszin, 1077 német (jiddis), 75 magyar és 43 szlovák anyanyelvű; 1690 görögkatolikus, 1074 zsidó, 59 római katolikus és 36 evangélikus vallású. 2002-ben 4854 lakosából 4578 volt ukrán, 161 román és 109 cigány nemzetiségű; 4194 ortodox, 550 pünkösdi és 91 adventista vallású. Híres emberek Itt született 1916-ban Hecht Bernát, Michael Howard brit (walesi) konzervatív politikus édesapja. Oktatás Szakközépiskola. Perspektíva Perspektíva szónak konkrét és átvitt értelemben is többféle jelentése van. A szó a latin perspiciere (keresztüllát, átlát) származéka, s a képzőművészetbe gyaníthatóan úgy került be, hogy a falfestményeken, a falra akasztott táblaképeken ábrázolt tér látványának valószerűségét fejezték ki vele: olyan, mintha a tájat magát az ablakon keresztül szemlélnénk. A pespektíva szabályainak megfelelően szerkesztett képen megkülönböztethető a részletek távolsága (távlat), a kép mélysége. Átvitt értelemben egy terv, életpálya várható sikerességére utal, máskor arra, hogy egy nézőpont elég hatékony a megfigyelt jelenség áttekintésére. Jelentése a képzőművészetben Jelentése a képzőművészetben: tárgyak térbeliségi érzetét keltő ábrázolásmód sík felületen. A szemlélőhöz közelebbiek nagyobbnak, a távolabbiak kisebbnek látszanak, a mélységbe vezető vonalak pedig egymáshoz közelednek, és látszólag egy távoli pontban, az ún. enyészpont-ban futnak össze. Ha mindez geometriai precizitással párosul, akkor érvényesül a centrális perspektíva, a korai reneszánsz (quattrocento) nagy felfedezése ez (lásd pld. Piero della Francesca toszkán festő alkotásait, s főleg Leonardo da Vinci alkotásait, Utolsó vacsora c. képén a kép minden perspektíva vonala pontosan a geometriai középpontba vetül, Krisztus arcára). A közvélemény leginkább e korai reneszánsz perspektíva fogalmát ismeri, holott már korábban is törekedtek a művészek a perspektívahatás érzetének benyomását kelteni a méretkülönbségek alkalmazásával (lásd pl. Masaccio freskóit). A szokványos nézőponttól eltérő esetben ismeretes a békaperspektíva, amely a nagyon alacsonyról ábrázolt jelenetekre vonatkozik, ennek ellentéte a madártávlat, azaz a fentről, a magasból való ábrázolás (lásd pld. Camille Pissarro párizsi városképeit). A távlati hatást a rövidülés, a színtávlat és a légi perspektíva is támogatja. Paul Cézanne művészetének megjelenésével a reneszánsz perspektíva egyeduralma megkérdőjeleződött. Levegőperspektíva A perspektíva speciális fajtája, a mélységérzet növelésének eszköze a messze levő tájak ábrázolásánál. A nagyon távoli tájak, hegyek, erdők, építmények, emberek az előttünk levő légréteg miatt halványabbnak, elmosódottabbnak látszanak. A festő a távolabbi látnivalók színét kissé megváltoztatja, például az erdők színét kékes, kékeszöld irányba viszi el, az ég kékjét a horizont közelében fakóbbra, halvány lilára vagy szürkésebbre festi, ezáltal éri el a mélységérzetet. A fotóművészetben divatosak a légi felvételek, melyek által a monumentális épületek formája, városrészek, terek beosztása vagy tájak felszíne kiválóan megjeleníthető. Perspektíva a fotózásban A perspektíva megjelenítése fontos szerepet játszik a kép mondanivalója szempontjából a fotózásban is. A kép készítőjének szándéka szerint kitágíthatja vagy összesűrítheti a teret, eltorzíthatja a valóságos arányokat. Nagylátószögű objektív alkalmazásával a fényképezőgéphez közeli tárgyak aránytalanul nagyobbak, a távolabbiak kisebbek lesznek, a tárgyak közötti távolság látszólag megnagyobbodik, a kép szélein megnyúlnak a tárgyak. Ha közeli függőleges vonalak vannak a képen, és a fényképezőgép érzékelője nem esik azok síkjába, a párhuzamos vonalak (ha lent állunk, általában fent) szemmel láthatóan összetartanak, egy épület esetén a felső rész befelé dőlni látszik. Teleobjektív alkalmazása esetén nemcsak a távoli tárgyak kerülnek közel a szemlélőhöz, hanem a tárgyak egymáshoz is. Normál objektív képalkotása perspektíva szempontjából nagyjából megfelel az emberi szem képalkotásának, az ilyen képeket természetesebbnek, hétköznapibbnak érezzük. Jemen Jemen állam Délnyugat-Ázsiában, az Arab-félsziget délnyugati peremén fekszik. Az arab világ egyik legelmaradottabb, legszegényebb országa. Földrajz Domborzat A Vörös-tenger és az Ádeni-öböl menti keskeny, meleg sivatagi parti síkságok mögött emelkedik a központi fennsík, melynek legmagasabb csúcsa eléri a 3760 m-t és nyári csapadékban gazdag. Jemen nyugati partjait korallzátonyokkal szegélyezett parti síkság, a Tiháma (jelentése: forró föld) kíséri. Délen az Ádeni-öböl partját 10–20 km széles, néhol teljesen elkeskenyedő homokos síkság szegélyezi. A központi fennsíkba mélyedő aszóvölgyek közül hosszával és mélységével kiemelkedik a nyugat-keleti irányú Vádi Hadramaut, amely könnyen elérhető talajvizével oázisok sorát élteti. Északi és keleti részén a fennsíkok lankásan lejtenek a Rab-el-Háli homoksivataga felé. Jemenhez tartozik még az Indiai-óceánban, Afrika szarvának folytatásában elhelyezkedő Szokotra-szigetcsoport, ami 1998 óta (a természeti örökség kategóriában) a világörökség része. Az ország legmagasabb pontja a Nabi Szubeju amely 3760 m. Vízrajz A hegyekben eredő állandó patakok sehol sem érik el a tengert, kiszáradnak a forró és száraz part menti síkságon. Jemennek nincsenek tavai, sem állandó folyói. A legfőbb vízfolyása a Maszila. Éghajlat A partvidék száraz és forró. A csapadékmennyiség évi 100 mm körüli. A hegyvidék nyugati része viszont az Arab-félsziget legcsapadékosabb területe, a csapadékmennyiség néhol eléri az évi 1000 mm-t. Tovább keletre és északra a csapadék mennyisége megint csökken, a Rab-el-Háli sivatagban szinte sohasem esik az eső. Az évi középhőmérséklet a magassággal csökken. Jemen belső területein igen nagy napi és évi hőmérséklet ingadozás jellemző. Élővilág, természetvédelem A forró, száraz parti síkságon ritkás, sótűrő bozótos található. A hegyvidékek természetes növényzetét bozótosok, a völgyekben néhol boróka- és akáciaerdők alkotják. A nyugati lejtőkön a kandeláber alakú kutyatejfajok, a vádikban a tamariszkusz, az oázisokban a datolyapálma igen elterjedt. A keleti országrész bozótos szavannáinak értékes mézgát adó növénye a tömjénfa és a mirhafa. A Rab-el-Háli teljesen kopár, peremén a rövid tenyészidejű ritkás fűfélék csak egy-egy igen ritka zápor után jelennek meg. Nemzeti parkjai Kiépült a természetvédelem intézményrendszere. Természeti világörökségei A Szokotra-szigetcsoport teljes egészében természeti világörökség az UNESCO szerint. Történelem Jemen nem csak a mai állam, hanem az azzal nagyjából egybeeső, az Arab-félsziget többi részéhez képest csapadékos és termékeny terület neve is. Az ókorban, a Kr. e. 1. évezred kezdetén itt alakult ki a térség első civilizációja, a sémi délarabok által létrehozott szábeus kultúra. A délarabok ismereteink szerint négy nagyobb államot alkottak, melyek között folyamatos vetélkedés folyt. A legjelentősebb ezek közül Szabá, a bibliai Sába királysága, mely a civilizáció névadója volt. A jemeni vidék elsősorban tömjéntermelése, illetve az indiai és afrikai tengeri kereskedelem kiaknázása révén páratlan gazdagságra tett szert. A különféle helyben termelt és importált luxuscikkek továbbítására építették ki a veszedelmes beduin vidékeken áthaladó Tömjénutat, mely a Vörös-tenger partvonalát követve a szárazföld belsejében húzódott Jemen és Szíria között. A Tömjénút mentén fontos civilizáló hatást fejtettek ki a nagyrészt nomadizáló arabok körében. Politikailag azonban sosem erősödött meg annyira a térség, hogy komolyabban be tudott volna avatkozni a Közel-Kelet nagy civilizációinak sorsába – igaz, izoláltságuk biztonságot is jelentett. Az egyetlen, Jemen meghódítását célzó hadjáratot észak felől a rómaiak indították Augustus uralkodása alatt Caius Aelius Gallus praefectus Aegypti, de csúfos kudarcot vallottak a nehéz és ismeretlen terepen. A délarab vidék így megmaradt a rejtelmes Arabia Felix-nek (=Boldog Arábia), melynek viszonyairól szinte semmit sem tudtak. Eközben i. e. 115-ben a Himjariták váltak Jemen uraivá. 525-ig tartó uralmuk során a térségben elterjedt a zsidó vallás és a kereszténység – ez utóbbi központja Nadzsrán volt. A keresztény közösségeknek köszönhetően a Bizánci Birodalom fokozottabb figyelmet fordított a térségre, melyet egy nemrég felemelkedett rivális, az abesszíniai Akszúmi Királyság fenyegetett. Az akszúmiak hajdani délarab telepesek és a helyi kusita lakosság leszármazottai voltak – Etiópia kultúrája a mai napig e két alapon működik. Az etiópok már az 5. században beavatkoztak a jemeni ügyekbe, de ekkor még kevés sikerrel. Komolyabb szerepvállalásra a 6. században került csak sor. Ekkor a jemeni Dzú Nuvász király úgy döntött, hogy függetlenségének zálogát a keresztény bizánciakkal és etiópokkal, valamint az Ománt kezükben tartó zoroasztriánus Újperzsa Birodalommal szemben a judaizmus pártolása jelenti. Amikor a nadzsráni keresztények mészárlásába kezdett, az etióp hadsereg Bizánctól kapott flottával átkelt a Vörös-tengeren, és elpusztították a jemeni királyságot. Az etióp helytartó, Ábraha önállósodott, és fiai is örökölték magánbirodalmát. 547-ben egészen Mekka városáig jutottak északon, de innen – mint a Korán is megörökítette – kénytelenek voltak visszavonulni valamiféle járvány miatt. A tömjénkereskedelem mekkai kézbe kerülésével szemben azonban nem tudtak mit tenni. Az etióp iga ellen a jemeniek Bizáncban és Perzsiában is segítséget kértek, és ez utóbbiak 575-ben megsegítésük ürügyén meghódították a területet. Jemen területén 575–631 között perzsa szatrapia létezett, melyet az iszlám által egyesített arabok kényszerítettek megadásra. A területen így is számottevő keresztény és zsidó kisebbség maradt, akik dzimmí-státuszba kerültek. Jemen az iszlám későbbi terjeszkedése során a kalifátus marginális területévé vált, gazdasága pedig eljelentéktelenedett. Megközelíthetetlensége kedvezett a szeparatista törekvéseknek: a 9. század utolsó évtizedében zajdita síita imámátus alakult északnyugati vidékein, a későbbiekben pedig tucatnyi apró emírségre és szultánságra hullott szét. 1513-ban Afonso de Albuquerque, az indiai alkirály vezetésével a portugálok megkísérelték megszerezni Áden kiváló adottságú kikötőjét, ám kudarcot vallottak. 1517-ben az Oszmán Birodalom terjesztette ki hatalmát Jemenre, de ez csak ideig-óráig jelentett valós uralmat. A belső vidéken továbbra is az imám, Áden vidékén pedig a lahedzsi szultán volt a legbefolyásosabb hatalmi tényező. A törökök időről időre próbálták visszaszerezni domináns helyzetüket a térségben, amit beduinlázadások és sikertelen, véres harcok kísértek. A britek 1799-ben Napoleon Bonaparte tábornok egyiptomi hadjárata kapcsán jelentek meg Jemen partjainál, Perim szigetén, majd hamarosan jó kapcsolatokat építettek ki a lahedzsi szultánnal. Végül egy Szokotra körüli konfliktust követően 1839-ben a Brit Kelet-indiai Társaság elfoglalta Ádent, amit 1852-ben szabadkikötővé nyilvánított. A Szuezi-csatorna megnyitásával az amúgy is forgalmas kikötő forgalma többszörösére nőtt, és a térség legfejlettebb, leggazdagabb pontjává vált – helyzete a 20. század közepéig nem sokat változott. Az elkövetkező évtizedekben a britek a térség többi fejedelmét is szövetségesükké tették. Az első világháborút követően a területen két protektorátust hoztak létre, Áden pedig 1935-től koronagyarmati státuszt élvezett. Az első világháborút követően az imámátus Jemeni Mutavakkilita Királyság néven önállósult, és mind a kialakuló Szaúd-Arábia, mind a dél-jemeni brit protektorátusok felé területi követelésekkel lépett fel. Végül vereséget szenvedett, és az 1934-es táifi békében rendezték határait. A királyság 1953-ban az ENSZ-ben kezdte követelni a déli területeket, mely törekvését az arab államok is támogatták. 1958–1961 között az Egyesült Arab Államok tagja volt Líbiával és az Egyesült Arab Köztársasággal (Egyiptom és Szíria) együtt. 1962-ben Nasszer támogatásával köztársasági puccs buktatta meg Abdullah Szallál vezetésével az imámot, aki híveivel az északi hegyekbe menekült. Kitört a hét évig tomboló észak-jemeni polgárháború, melynek hátterében Szaúd-Arábia és Egyiptom szembenállása húzódott. Bár a hatnapos háború következményei miatt az egyiptomiak 1967-ben végül feladták itteni ambícióikat, a monarchista tábor széthúzása miatt a szaúdiak is kihátráltak az imámita párt mögül. Végül Szallál hívei 1970-re konszolidálni tudták az 1962-ben kikiáltott Jemeni Arab Köztársaság helyzetét. Dél-Jemenben eközben egyre fokozódott az elégedetlenség. A briteket és az őket kiszolgáló fejedelmeket mind kevésbé fogadták el a helyiek, és ez különféle merényletekben, sztrájkokban fejeződött ki. A dekolonizációért küzdő ENSZ is kiállt a helyi függetlenségiek mellett. A két nacionalista erő, az észak-jemeni/egyiptomi hátterű FLOSY és a baloldali Nemzeti Felszabadítási Liga egymással sem tudott kiegyezni, így komoly harcokban a Liga leszámolt ellenfelével. A britek 1967-ben az NFL-t ismerték el legitim tárgyalófélnek, és novemberben kivonultak az országból. A genfi tárgyalások során kikiáltották a Dél-jemeni Népköztársaságot. Mind a Jemeni Arab Köztársaság, mind a Dél-jemeni Népköztársaság eltökélt híve volt az egyesítés tervének, azonban viszonyuk igencsak kiegyensúlyozatlannak bizonyult, belső stabilitásukhoz hasonlóan. Északon puccs puccsot követett, délen viszont a kommunisták vették át a hatalmat, és 1970-ben megalakult Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság. Északon végül 1979-ben Ali Abdullah Száleh szerezte meg az elnöki hatalmat, pontot téve az addigi bizonytalanságra. Délen a párton belüli ellentáborok közt 1986-ban került sor véres leszámolásra. Az 1960-as évek óta hol folyó, hol elakadó tárgyalások mostanra hozták meg gyümölcsüket. 1990. május 22-én mondták ki végül a két állam egyesülését. A pozícióját féltő hajdani dél-jemeni pártelit 1994-ben rövid életű elszakadási kísérletet kezdeményezett a hajdani Dél-Jemen területén Jemeni Demokratikus Köztársaság néven. A jemeni polgárháborúban rövid úton Száleh aratott győzelmet, de a térség helyzete évekre bizonytalanná és veszélyessé vált. Száleh elnök a kilencvenes években normalizálta viszonyát a környező országokkal és a világgal. Hajdani szovjet rokonszenveit levetkőzve kapcsolatba lépett a Nemzetközi Valutaalappal és a Világbankkal, és gazdasági átalakításba kezdett, melyet infrastrukturális, oktatási és egészségügyi reformok kísértek. 2001 óta Jemen támogatja az Egyesült Államokat a terrorizmus elleni harcban. A kormányerők 2007 januárja óta háborút folytatnak a síita lázadók ellen az északi tartományokban. Lásd még: Húszi felkelés A 2011-es egyiptomi forradalom idején véres összecsapások voltak a kormánypárti és az ellenzéki tüntetők között, a rendőrségi beavatkozásokban több ember is megsérült, illetve meghalt. Március végén több katonai vezető is támogatásáról biztosította a tüntetőket, fokozva az ország megosztottságát és a tartós konfliktus esélyét. Száleh elnök ajánlatot tett, hogy távozik az év végén, de ezt nem fogadták el a tüntetők. 2012 januárjában hosszas taktikázás után Száleh elnök lemondott pozíciójáról és Ománba, majd onnan az Amerikai Egyesült Államokba utazott gyógykezelés céljából. Lásd még: 2014. szeptember 21-i forradalom (Húszi hatalomátvétel Jemenben) 2015. január 22-én lemondott a jemeni kormány és az államfő, Abed Rabbo Manszúr Hádi is posztjáról. Az erőszak továbbra sem csitult el, sőt 2015. márciusában eszkalálódott, ezzel kezdetét vette a második jemeni polgárháború, amelybe a szomszédos Szaúd-Arábia is beavatkozott. Államszervezet és közigazgatás Alkotmány, államforma Államforma: elnöki köztársaság. Közigazgatási beosztás Jemen területe 21 kormányzóságra (muháfaza), azon belül 333 kerületre (mudírijja) oszlik. Határviták Jemennek határvitája van Ománnal és Szaúd-Arábiával.[forrás?] Mivel kevés olajkincse van a többi arab országhoz képest, ezért nagy szüksége lenne szomszédai bizonyos területére. 1995-ben kisebb háborút vívott Eritreával a vörös-tengeri Hanís-szigetek birtoklásáért, végül 1998-ban a hágai Állandó Arbitrációs Bíróság döntése értelmében megtarthatta a szigetcsoportot. Népesség Általános adatok Városi lakosság aránya: 34%. (2015) Születéskor várható élettartam: a férfiaknál 63 év, a nőknél 67 év. (2015) Népességnövekedés: 2,47%. (2015) Írástudatlanság: 30%. Legnépesebb települések Fontosabb városok: Szanaa, Áden, Taizz, Hudajda (Hodeida). Etnikai megoszlás A lakosság 96%-a jemeni arab, 3% indiai és pakisztáni, 1% szomáliai. Az arab lakosság a partvidéken az afrikaiakkal, délen az indiaiakkal keveredett. Etnikai, nyelvi megoszlás Az országban a hivatalos nyelv az arab, és ez a legfontosabb beszélt nyelv is. Vallási megoszlás A lakosság 99%-a muszlim (kb. 65%-a szunnita, 35%-a síita), 1%-a pedig egyéb vallású (hindu, zsidó, keresztény). Gazdaság Gazdasága: agrárország. Általános adatok Az arab világ egyik legszegényebb állama. A férfiak jelentős része a gazdag arab országokban vállal munkát. Hazai össztermék ( GDP ): 2 400 USD /fő (2007-ben). A GDP összetétele 2014-ben, szektoronként: mezőgazdaság: 9,2%, ipar: 26,8%, szolgáltatások: 64%. Gazdasági ágazatok Mezőgazdaság A lakosság túlnyomó része a mezőgazdaságból él. Fő terményei a mokkakávé, gyapot, datolya, de a 2000-es évek elején már a termőterület mintegy kétharmadán a katcserjét termesztik, melynek kábító hatású levelét rágják. A gyér legelőkön juhot és kecskét tenyésztenek. A tengerparton a halászat és a sókertek adják a megélhetést. Ipar Ipara fejletlen, legnagyobbrészt a kézműipar jellemzi. Az ország fő bevételi forrását a viszonylag minimális kőolaj világpiaci eladása jelenti. Iparágak: kőolajkitermelés és kőolaj-finomítás. Legnagyobb ipari létesítménye Áden kőolaj-finomítója, mely csak részben dolgozza fel a hazai kőolajat. Néhány textilipari és bőráru üzem; élelmiszer feldolgozás; alumínium termékek és cement gyártása; kereskedelmi hajók javítása, csekély földgázkitermelés. Kereskedelem Exporttermékek: nyersolaj , kávé , szárított és sózott hal . Importtermékek: élelmiszer, élőállat, műszaki felszerelések és alkatrészek. Főbb kereskedelmi partnerek 2014-ben: Export : Kína 28,3%, Dél-Korea 23%, Thaiföld 11,2%, Japán 8,1%, Egyesült Arab Emírségek 5,3% Import : Kína 15,9%, Egyesült Arab Emírségek 14%, India 9,6%, Szaúd-Arábia 6,6%, Kuwait 5%, Törökország 4,6% Közlekedés Közutak hossza: 69 263 km, melynek alig több mint 1/10-e szilárd burkolatú. Repülőterek száma: 16. Nemzetközi repülőterek: Szanaa, Taizz, Hodeida, Áden, Mukalla, Marib. Kikötők száma: 7. Áden kikötője jelentős kereskedelmet és tranzitforgalmat bonyolít. Nincs az országban vasúti hálózat. Kultúra Az északi hegyvidéken élő jemeniek többsége síita, míg a Vörös-tenger mellékén és a délen lakók szunniták. Az Észak- és Dél-Jemen közti hosszú konfliktust részben ez a vallási különbség okozta, de szerepet játszott benne a világos bőrű hegyvidékiek és a sötétebb bőrű - jórészt afrikai eredetű - partmenti lakosság közti etnikai eltérés is. Elemzők szerint még jó időnek kell még eltelnie ahhoz, hogy a két Jemen kulturális értelemben is egy országgá forrjon össze. Az ősi Szanaa még napjainkban is az Ezeregyéjszaka hangulatát idézi. Bár sok új létesítmény épült, az óváros falain belül ma is ott vannak a bazárok, a vályogtéglából emelt paloták és a fehér kupolás mecsetek. Kulturális világörökség Az UNESCO világörökség-listáján szerepel: Sibám városfallal körülvett óvárosa; Szanaa óvárosa ( Szanaa a főváros); Zabíd történelmi városrésze. Szokotra-sziget egyedülálló növény- és állatvilággal rendelkező szigete. Vallás Az iszlám jelentése: az Isten iránti odaadás. Hívei egyetlen Istent ismernek el (akit ők Allah-nak neveznek), aki mindennek a teremtője, mindenható, láthatatlan és örökkévaló. Hitvallásuk, amely az iszlámhoz való tartozás feltétele, így szól: "Nincs más Isten Allahon kívül, és Mohamed az Ő küldötte." A legfontosabb vallási kötelességeket az iszlám öt tartópillérének nevezik. Ezek a következők: Hit Istenben és az Ő prófétáiban Rituális ima naponta ötször, Mekka felé fordulva. Ezt mindig mosakodásnak kell megelőznie. Böjt a Ramadán havában. Szegényadó (adomány) vallási és jótékonysági célokra. Mekkai zarándoklat , legalább egyszer a hívő életében. Ezeken kívül még számos előírás szabályozza a hívők életét. Turizmus Javasolt oltások Jemenbe utazóknak: Járványos gyermekbénulás Hastífusz Hepatitis A (Magas a fertőzésveszély.) Hepatitis B (Közepes a fertőzésveszély.) Veszettség Javasolt bizonyos területeken a Malária (csak az északkeleti országrész maláriamentes) elleni tabletta. Kötelező oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki: Sárgaláz Sport Labdarúgás A Jemeni labdarúgó-válogatott eddig nem ért el kiemelkedő eredményeket. Olimpia Az országnak eddig egyetlen érme sincs a játékokról. Jemen az olimpiai játékokon Ünnepnapok Változó időpontúak a muszlim naptár alapján: Külső hivatkozások jemen.lap.hu – linkgyűjtemény Képgaléria Ongo Forrás Midi Világatlasz, Nyír-Karta és Topográf Kiadó, 2003, ISBN 963-9516-63-5 Lactobacillus acidophilus A Lactobacillus acidophilus a Lactobacillus nemzetségbe tartozó baktériumfaj. Néhány országban a Streptococcus salivarius és a Lactobacillus delbrueckii ssp. bulgaricus fajokkal együtt joghurtgyártásban használják. Waldbröl Waldbröl település Németországban, azon belül Észak-Rajna-Vesztfália tartományban. Népesség A település népességének változása: ITU-T Az ITU Telekommunikációs szabványosítási területe az (ITU-T) az International Telecommunication Union (ITU) oldaláról koordinálja a telekommunikációs szabványosítást. A ITU székhelye Genfben van, a szervezet 1992 előtt International Telegraph and Telephone Consultative Committee (CCITT, a "Comité consultatif international téléphonique et télégraphique" francia elnevezése alapján) néven volt ismert, a magyar elnevezése a Nemzetközi Távíró és Telefon (technikai) Konzultatív Bizottság volt. Elsődleges funkciója Az ITU-T a telekommunikációval és távközléssel kapcsolatos nemzetközi szabványosításra szakosodott szervezet. Az általa kiadott nemzetközi szabványok, az (ITU-T) "Ajánlások" (a szót, megkülönböztetésül az általános értelemben vett "ajánlások"tól, nagy kezdőbetűvel írják). Mióta az ITU-T a ITU része, ami az ENSZ egy szervezete, a kiadott szabványok sokkal formálisabbak lettek, és olyan jelzésekkel látták el, amelyekkel egyértelműen és könnyen azonosítani lehet azokat. Az ITU-T a működésével lefedett területet több részre osztotta fel, amelyeket egy egyedülálló nagybetűvel azonosít, ez a "sorozat" azonosítója (lásd később). Minden Ajánlás egy sorozathoz (betűjel) tartozik, amin belül egy sorszám azonosítja, például "V.90". Története Az ITU-T története 1960-ban kezdődött, de a mai nevét és formáját csak 1992-ben nyerte el. A CCITT Ajánlások, amelyek négy évente jelentek meg az őket véglegező "plenáris ülések" után, színekről elnevezett kötetekben. A "szín" egyben a kötet fedőlapjának a színét is jelentette, és a teljes Ajánlat gyűjteményt tartalmazta, így az 1980-ban megtartott plenáris ülés után a Sárga Könyv (Yellow Book), az azt követő plenáris ülés után 1984-ben megjelent a Vörös Könyv (Red Book). A különböző könyvek kisebb, néhány száz oldalas "fejezetekre" voltak osztva, amelyeket külön is meg lehetett vásárolni. A négyéves szabványosítási ciklus miatt a CCITT kicsit késve tudta csak követni az időközbeni változásokat és lassan változtatta a szervezeti felépítését is. Az ITU 1970-1990 közötti újjászervezése Az 1980-as évek elején a személyi számítógépipar fellendülése miatt új, mindenki által elfogadott gyakorlati megoldások kezdtek elterjedni a felhasználók és az üzleti terület képviselői között, az "piacvezető" technológiák viszont általában nem voltak szabványosítva a kommunikációs technológiák között. Ezért a szabványosítási szervezeteknek meg kellett gyorsítaniuk a munkájukat, vagy a meglévő de facto szabványokat kellett kisebb átalakításokkal elfogadniuk, hogy azok valóban szabványként funkcionálhassanak. Sajnos, mind a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (International Organization for Standardization), az (ISO), mind pedig a CCITT nagyon lassan alkalmazkodott megváltozott piaci körülményekhez. Néhány esetben, szerencsére főként a cégek által tulajdonolt "szabványok" esetében volt kusza a helyzet, nem volt tiszta, hogy ki is a győztes (melyik ipari szabványból válik nemzetközi szabvány); ez történt, illetve történik a színes fax technológiával. Egyéb jelenségek is bonyolították a helyzetet: megjelentek az általános nyilvános civil "szabványok", technológiák és szervezetek, például az Internet Engineering Task Force (IETF) mint nem-kormányzati szervezet, vagy a World Wide Web Consortium (W3C), egy nem állami konzorcium. Ezek a jelenségek egyre inkább szükségessé tették, hogy a szabványosítási szervezetek gyorsan és hatékonyan reagáljanak az esetleg előre nem is látható kihívásokra. Az ITU "valós idejű" szabványosítási eljárása: 2000-től napjainkig A ITU területén felmerülő gyakorlati indíttatású, nagy mennyiségű szabványosítási igényre válaszul, az IUT-T áramvonalasította a szervezetét és az eljárásait. Az első indító munkaanyag és elfogadott, teljesértékű ITU-T Ajánlás megjelenése közötti idő ma kevesebb, mint néhány hónap (az estek kisebb részben ennél is kevesebb). Ez azt jelenti, hogy az ITU-T sokkal hatékonyabb jóváhagyási eljárást alkalmaz ma, mint a története során valaha is, ami egyben azt is jelenti, hogy a jóváhagyási eljárás minőséggel kapcsolatos eljárásainak hatékonysága is ugrásszerűen emelkedett. A gyakorlathoz való megfelelése miatti változások az ITU-T-ben Egy szabványnak (amennyiben szükséges) van időbeli fejlődése, vannak valamilyen módosulásai, illetve vannak olyan változatai, amelyek már nem érvényesek. Ez azt jelentette a gyakorlatban, hogy például az 1890-es évek közepén az X.25 (csomagkapcsolt) hálózathoz csatlakozó végberendezéseknél szükséges volt egy olyan működési módot (is) biztosítani, amely lehetővé tette, hogy a berendezés az 1980-ban kiadott (Sárga Könyv), illetve az 1984-ben kiadott (Vörös Könyv) szabványainak megfelelő hálózaton képes legyen működni. Ez a helyzet sajnos még napjainkban is fennáll, különösen ha régebbi szabványról van szó, amelyeket "felülvizsgált" jelzéssel jelölnek, és az eredeti változat "bővítései" változatlan formában érvényben vannak, ugyanakkor újabb kiegészítések is megjelentek, és szintén érvényesek, természetesen az újabb verziókban. Egy szabvány kialakítható úgy, hogy kiegészítések vagy a bővítések önállóan is érvényesek legyenek, és esetleg helyettesítsék a régi változatot. Az ilyen szabványoknál jelent meg a régi elnevezés megtartása mellett a "bis" vagy a "ter" utótag, például a "V.26bis" és a "V.26ter". Sorozatok és Ajánlások Az ITU-T által kibocsátott Ajánlások nevei egy betűből és egy számból állnak. Például, az X.500, ahol X a sorozat azonosítója, és az 500 a sorozaton belüli azonosító. Amikor egy Ajánlás módosul, akkor (többnyire) megtartja az eredeti azonosítóit, ezért a kiadási év fontos információ egy Ajánlásnál. Az "X.500" kifejezés egyrészt utal az eredeti X.500 ajánlásra, és utal a hozzá kapcsolódó, X.5xx azonosítójú ajánlás családra is, amelyek egyes területeket részletesebben is meghatároznak. A legfontosabb ITU-T sorozatok és Ajánlások a következők: E – Átfogó hálózati működés, telefon szolgáltatások, szerviz szolgáltatások, emberi tényezők E.123 Jelölések a nemzeti és nemzetközi telefonszámoknál E.163 Számkiosztási terv a nemzetközi telefon szolgáltatásokhoz E.164 A nemzetközi nyilvános telekommunikációs számkiosztás terv 2. Kiegészítés – Számhordozhatóság G – Átviteli rendszerek és közegek, digitális rendszerek és hálózatok G.165 Visszhang elnyomás G.711 Hang tömörítés (µ-algoritmus) G.722 Hang tömörítés (széles-sávú) G.722.1 Hang tömörítés (széles-sávú, alacsony bitrátával) G.722.2 Beszéd tömörítés AMR-WB (széles-sávú, alacsony bitrátával) G.723.1 Beszéd tömörítés CELP G.726 Hang tömörítés ADPCM G.728 Beszéd tömörítés LD-CELP G.729 Beszéd tömörítés ACELP G.992.1 ADSL (G.DMT) G.992.2 ADSL (G.Lite) G.992.3/4 ADSL2 G.992.5 ADSL2+ H – Audiovizuális és multimédia rendszerek H.223 Multiplexálási protokoll alacsony bitrátájú multimédiás kommunikációhoz H.225.0 Már ismert, mint RTP H.261 Videó tömörítési szabvány, 1991 körül H.262 Videó tömörítési szabvány (az MPEG-2 2. résszel közös szöveg ), 1994 körül H.263 Videó tömörítési szabvány, 1995 körül H.263v2 (mint a H.263+) Videó tömörítési szabvány, 1998 körül H.264 Videó tömörítési szabvány (technikailag illeszkedik az MPEG-4 part 10-hez), 2003 körül H.320 Keskeny-sávú képtelefon rendszerek és végberendezések H.323 Csomag-alapú multimédia kommunikációs rendszerek D Melléklet – Valós idejű facsimile a H.323 rendszerrel G Melléklet – Szöveg konverziók és szöveg TE J Melléklet – H.323 F Melléklet Biztonság K Melléklet – HTTP alapú, szolgáltatás ellenőrzése szolgáló átviteli csatorna a H.323-ban M Melléklet – Távoli kamera vezérlés M.1 Melléklet – Alcsatorna a jelzési protokollok számára (Qsig) a H.323-ben M.2 Melléklet – Alcsatorna a jelzési protokollok számára (Isup) a H.323-ben H.324 Végberendezés a kis bitrátájú multimédia kommunikációhoz H.332 H.323 bővítése lazán kapcsolt konferenciához Q – Központok és jelzések Q.700 A CCITT 7-es számú jelzésrendszerének ismertetése Q.701 A 7-es számú jelzésrendszerének Üzenet átvivő rész (Message Transfer Part) (MTP) funkcionális leírása Q.702 Jelzésrendszer adatkapcsolat Q.703 Jelzésrendszer kapcsolat Q.704 Jelzésrendszer hálózati funkciók és üzenetek Q.705 Jelzésrendszer hálózati struktúra Q.706 Üzenet átvivő rész jelzőrendszer megbízhatósága Q.707 Tesztelés és karbantartás Q.708 Jelzési pont kódok hozzárendelési eljárása Q.709 Elméleti referencia jelzési kapcsolatok Q.710 Egyszerűsített MTP kisebb rendszerekhez Q.711 Jelzéskapcsolatok és ellenőrzési rész funkcionális leírása Q.712 Jelzéskapcsolatok és ellenőrzési rész üzenetek meghatározásai és funkciói Q.713 Jelzéskapcsolatok és ellenőrzési rész formátumok és kódok Q.714 Jelzéskapcsolatok és ellenőrzési rész eljárások Q.715 Jelzéskapcsolatok és ellenőrzési rész felhasználói kézikönyv Q.716 Jelzéskapcsolatok és ellenőrzési rész megbízhatósága Q.931 3. réteg meghatározása ISDN jelzésekhez T – Végberendezések telematikai szolgáltatásokhoz T.4 Group 3 átviteli eszközök (mint a Group 3 faxok ) T.6 Facsimile kódolási sémák és kódolás ellenőrző funkciók a Group 4 Facsimile berendezésekhez (mint a Group 4 tömörítés) T.30 Eljárások dokumentumok eredetijének átvitelére (T.30e színes fax meghatározások) T.31 és T.32 Fax berendezések és adatvégberendezések közötti interfészek kialakítása T.120 – Adat protokollok multimédia konferenciákhoz T.411 – T.424. Ide tartozik a nyílt dokumentum architektúra (ODA and ODIF), és a szabványosított documentum fájl formátum is V – Telefon hálózaton történő hálózati szolgáltatások V.1 Egyenértékűség a bináris jelölő rendszer és a két-feltételes kódolás között V.5 Ajánlás az adat szinkronizálásra a 600, 1200, 2400, 4800 és 9600 bit/s átviteli sebességeknél V.10 Először 1976-ban elfogadott Ajánlás, nemkiegyenlített elektromos áramkörök adatkommunikációs használatára, 100 kbit/s átviteli sebességig V.11 Először 1976-ban elfogadott Ajánlás, kiegyenlített elektromos áramkörök adatkommunikációs használatára, 100 Mbit/s átviteli sebességig V.17 Egy fax protokoll, TCM moduláció esetén, 12 és 14.4 kbit/s sebességektől V.21 Ajánlás full-duplex kommunikációhoz két analóg behívható modem használatával, AFSK modulációval 300 baud -os adatvivő és 300 bit/s átviteli sebességre V.22 Ajánlás full-duplex kommunikációhoz két analóg behívható modem használtával, PSK moduláció használatával 600 baudos adatvivő és 1200 vagy 600 bit/s átviteli sebességre V.22bis A V.22 kiterjesztése QAM modulációval 600 baudos adatvivővel 2400 vagy 1200 bit/s átviteli sebességre, V.22 visszaeső móddal. V.23 Ajánlás half-duplex kommunikációra két analóg behívható modemmel, FSK modulációval 600 vagy 1200 baudos to adatvivőkig 600 vagy 1200 bit/s átviteli sebességig. Egy opcionális 75 baudos ellenirányú csatornával, 75 bit/s-os vivővel. V.24 1964-ben először elfogadott Ajánlás a terminál végberendezések (DTE) és adatvégberendezések (DCE) áramköreinek meghatározásaira. Az Ajánlás megfelel az EIA RS 232 : elektromos és fizikai részletek szabványnak, lásd még V.28 és mások. V.25 1968-ban először elfogadott Ajánlás az automatikus hívó és válaszegységgel ellátott behívó berendezésekre, amelyek a V.24 által meghatározott áramköröket használják, különösen automata hívásoknál. magában foglalja a hálózati visszhang tiltást, visszhang elnyomást és felfüggesztést is. V.25bis A V.25 ajánlás kibővítése soros, a V.24 által meghatározott áramkörökre, normál adatátvitelre. A parancsok formája az aszinkron, szinkron, karakter- és bit orientált (HDLC) eljárások számára érvényes. V.26 1968-ban először elfogadott Ajánlás a full-duplex kommunikációra két analóg fix-vonalon működő modemmel, PSK modulációval az 1200 baudos adatviő és a 2400 bit/s átviteli sebességre. Egy opcionális 75 baudos ellenirányú csatornával, 75 bit/s-os vivővel. V.26bis 1968-ban először elfogadott Ajánlás a V.26 Ajánlás kibővítése, half-duplex kapcsolt vonalon működő modemek kezelésére, kiegészítve egy 1200 bit/s sebességre visszaeső (falling-back) opcióval. V.26ter 1968-ban először elfogadott Ajánlás a V.26 ajánlás kibővítése, half-duplex fix- vagy kapcsolt vonalon működő, szinkron vagy aszinkron adatátvitelre alkalmas modemek kezelésére, kiegészítve egy 1200 bit/s sebességre visszaeső (falling-back) opcióval, elválasztott csatornával a visszhang elnyomásra. V.27 1972-ben először elfogadott Ajánlás full-duplex vagy half-duplex kommunikációra két analóg fix vonalon működő modemen PSK modulációval az 1600 baudos adatvivővel 4800 bit/s átviteli sebességre. Egy opcionális 75 baudos ellenirányú csatornával, 75 bit/s-os vivővel. V.27bis 1976-ban először elfogadott Ajánlás a V.27 kiterjesztésére, "fall-back" modulációs sebességgel, V.26 kompatibilitással az 1200 baudos to adatvivővel 2400 bit/s átviteli sebességre. Egy adaptív kiegyenlítő alkalmazása az alacsony minősítésű vonalakra. V.27ter a V.27bis bővítése behívható vonalakra. V.28 1972-ben először elfogadott Ajánlás az nemkiegyenlített elektromos áramkörök adatátviteli használatára. A V.24 áramkörök meghatározásával együtt az IS 2110 szerinti, 25 érintkezős csatlakozókkal és érintkező kiosztással, ami kompatibilis az EIA RS 232 -vel. V.29 1976-ban először elfogadott Ajánlás a full-duplex kommunikációra két analóg, fix-vonalon működő modem és QAM modulációval a 2400 baudos szinkron adatvivő és 9600 bit/s átviteli sebességre. A visszaesési ráták 7200 és 4800 bit/s, 2400 baudos moduláció mellett. A 7200, 4800 és 2400 bit/s-os alcsatornák multiplexálása összesen 9600 bit/s sebességig opcionálisan. Az ajánlás elsődlegesen a fax átvitelének támogatására készült. V.32 1984-ben először elfogadott Ajánlás full-duplex analóg kapcsolt- vagy fix-vonalon működő modem, QAM modulációval és 2400 baudos adatvivővel a 9600/4800/2400 bit/s átviteli sebességű csoportjára. V.32bis Duplex modem működése és adatátvitel 14 400 bit/s sebességig, általános kapcsolt telefon hálózaton és bérelt pont-pont, 2 huzalos telefon áramkörökön, visszaeséssel 12 kbit/s-ig. V.34 full-duplex adatkommunikáció 28 800 bit/s sebességig, visszaesés az alacsonyabb sebességre, a távoli modem sebességétől és a telefon vonal jellemzőtől függően. Ez az Ajánlás nem hivatalosan mint V.Fast ismert, az ezt megelőző pedig V.FC (V.FastClass). V.34bis Adatkommunikációs protokoll full-duplex adatátvitel esetén, 33,6 kbit/s adatátviteli sebességig, analóg modemek között, behívható vonalakon keresztül. V.42 Hibajavító protokoll V.42bis Adattömörítési eljárások a hálózati adatvégberendezés (DCE) által használt hibajavító eljárások esetén, amelyek hibamentes átvitelt próbálják megvalósítani zajmentes telefonvonalon. A CCITT 1990-ben hagyta jóvá. V.44 Adat tömörítési protokoll V.90 Egy digitális és egy analóg modem pár használata a nyilvános kapcsolt telefon hálózaton (Public Switched Telephone Network PSTN) 56 000 bit/s letöltési sebességig és 33 600 bit/s ellenirányú sebességig, PCM moduláció a letöltési irányban és QAM moduláció ellenirányban. A V.90 Mode 2-ben a PCM ellenirányban szintén megengedett. Ez az Ajánlás nem hivatalosan mint V.Last ismert, és a modemek V.Last kompatibilisek vagy upgrade-elhetők. A szabvány kiadása előtt két teljes ipari szabvány volt érvényben az 56 kbit/s letöltési jelzésre, az X2 és a K56flex. A K56flex egyesíti a K56 és az 56flex szabványokat. V.92 Digitális és analóg modem párok használata a POTS egyszerű telefonhálózatok esetén, 56 kbit/s átviteli sebességig, PCM használatával, kétirányú átkódolással, és "Modem-on-Hold" technológia használatával. A V.90 Mode 2. továbbfejlesztése X – Adathálózatok és nyílt rendszerek közötti kommunikáció X.1 Nyilvános ISDN hálózatok nemzetközi felhasználói szolgáltatási osztályai, hozzáférési kategóriái X.3 A végberendezések listája és beállított attribútumai. X.21 Szinkron adatvégberendezések és adathálózati végberendezések közötti interfészek, nyilvános adathálózatokon X.25 Adatvégberendezések (Data Terminal Equipment (DTE)) és adathálózati végberendezések (Data Circuit-terminating Equipment (DCE)) közötti interfészek és csomag kapcsolt nyilvános adathálózatra kapcsolódó végberendezések számára X.29 A 4. szint (vagy viszonylati réteg, az ISO-protokollok szerint) meghatározása az X.25 kommunikációhoz. Hívás felépítés és X.3 paraméterek egyeztetése az X.29 protokoll segítségével. X.75 Interfészek a adathálózati végberendezések között a hálózatban. X.25-ös üzenetek átvitele. X.110 Nemzetközi útvonalirányítási (routing) alapelvek és útvonalirányítási tervek a nyilvános hálózatokhoz. X.121 Nemzetközi számkiosztási terv a nyilvános adathálózatokhoz (X.25 címzések). X.200 Információ technológia – nyílt rendszerek összekapcsolása – Alap Referencia Modell: Az alap modell X.208 Az Absztrakt Szintaktikai Jelölések (Notation) Egy meghatározása (ASN.1) (érvénytelen, az X.680 helyettesíti) X.209 Alap visszakódolási szabályok meghatározása az Absztrakt Szintaktikai Jelölések Egy-ben (ASN.1) (érvénytelen, az X.690 helyettesíti) X.400 Üzenet kezelési szolgáltatások: üzenet kezelő rendszerek és szolgáltatások áttekintése X.500 Információ technológia – nyílt rendszerek összekapcsolása – A szótár: koncepcionális összefoglaló, modellek és szolgáltatások (közös szöveg a ISO/IEC-el) X.509 Információ technológia – nyílt rendszerek összekapcsolása – A szótár: nyilvános kulcs és attribútumok igazolási keretrendszer. X.520 Információ technológia – nyílt rendszerek összekapcsolása – A szótár: – Választott attribútum típusok X.521 Információ technológia – nyílt rendszerek összekapcsolása – A szótár: – Választott objektum osztályok X.680 sorozat – ASN.1 Szintaxis meghatározása X.690 sorozat – ASN.1 visszakódolási szabályok X.700 Menedzsment keretrendszer a CCITT alkalmazások nyílt rendszerekkel történő összekötéséhez X.701 Információ technológia – nyílt rendszerek összekapcsolása – Rendszer menedzsment áttekintése X.800 Biztonsági architektúra a CCITT alkalmazások nyílt rendszerekkel történő összekapcsolásához Z – Nyelvek és általános szoftver szempontok a telekommunikációs rendszereknél Z.200 A programozási nyelv CHILL Lásd még ITU-T jelöléséhez hasonló jelölésű egyéb, nem ITU-T szabványok: X10 házi automata berendezések interfészei Electronic Data Interchange ANSI szabvány ITU-R Ajánlások, mint például M.1457 Egyéb kapcsolódó területek Az ITU-T hivatalos honlapja Az összes ITU-T ajánlás Szabadelvű Médiaműhely A Szabadelvű Médiaműhely (SZEMM) 2002-ben a Magyar Média Műhely (MMM) névváltoztatásával tűnt fel a sajtóhoz kapcsolódó civil szerveződések világában. Jelenleg bejegyzés előtt áll. Az MMM gyakorlatát folytatva évente egy-két konferenciával jelentkezik, ezeket Budapesten - 2014-ben Bécsben - szervezik az önmagukat európai szellemiségű újságírókként meghatározó sajtóemberek. Molnár Pál, Németh Miklós Attila, Sipos Zoltán, Elmer István dolgozott szervezőként, levezető elnökként. A SZEMM konferenciáin nyújtják át minden évben az Európa-érem néven ismert nemzetközi újságíródíjat. Neves előadók a SZEMM-konferenciákon 2002 óta számos ismert értelmiségi tartott előadást a SZEMM tanácskozásain: Csoóri Sándor (2002), Molnár Tamás (2002), Tamás Ervin (2002) Sasvári Szilárd (2002), Kocsi Ilona (2002), Pálinkás József (2003), Seres László (2003), Blanckenstein Miklós (2003), Szalai Annamária (2003), Kovács Dávid (2003), Balogh László (2003), Zétényi Zsolt (2004), Busch Béla (2004), Balsai István (2004), Tellér Gyula (2004), Vona Gábor (2004), Kondor Katalin (2005), Fricz Tamás (2005; 2015), Zárug Péter Farkas (2005), Deák Ernő (2008, 2014), Duray Miklós (2009), Bauer Edit (2009), Boross Péter (2010), Földi László (2010), Auer János (2011, 2012, 2013, 2014), Grzegorz Górny (2011), Oplatka András (2012), Simon János (2007, 2012), Ivan Busic (2013), Kiss Gy. Csaba (2013), Gérnyi Gábor (2013), Horváth Csaba (2013), Gálik Zoltán (2013), Kiss-Rigó László (2014), Kalmár Ferenc (2014) Molnár Pál, M. Szabó Imre Történet 2002. A konzervatív sajtó esélye 2003. Szellemi környezetvédelem a sajtóban 2003. A nemzeti televíziózás esélye 2004. Jogi gengszterizmus 2005. Áttörés a médiában - Polgári újságírás 2006. Megfélemlíthetők-e az újságírók? 2007. Mindenütt dolgozik az orwelli stáb 2008. Miért nem nyitottunk cukrászdát Bécsben? 2009. Az emberi jogok érvényesülése az Európai Unióban 2010. Titkosszolgálatok a rendszerváltozásban 2011. Az európai gondolkodásmód megújítása 2012. A közszolgálatiság európai tartalma 2013. A kulturális identitás megerősítése az Európai Unióban 2014. A kereszténydemokrácia szerepe az európai integrációban 2015. Politológus a rendszerváltozásban John McKenzie (jégkorongozó) John McKenzie (High River, Alberta, 1937. december 12. – Wakefield, Massachusetts, 2018. június 8.) Stanley-kupa-győztes kanadai jégkorongozó. Pályafutása 1958 és 1979 között volt aktív jégkorongozó. Az NHL-ben 1958 és 1972 között játszott négy csapatban, összesen 691 alkalommal. A Chicago Black Hawks színeiben három, a Detroit Red Wings-ben kettő, a New York Rangersben egy idényen át szerepelt. 1965 és 1972 között a Boston Bruinsban hét szezonon át játszott és kétszer nyert Stanley-kupát a csapattal. 1972 és 1979 között a WHA-ban szerepelt hat csapatban. Edzőként WHA-s játékos pályafutása alatt tevékenykedett. 1972–73-ban a Philadelphia Blazers edzője volt hét mérkőzésen, de lemondott. 1973–74-ben a Vancouver Blazers ideiglenesen kinevezett edzője volt hét mérkőzés erejéig. Sikerei, díjai Stanley-kupa győztes: 1969–70, 1971–72 Saint-Hilaire (Haute-Loire) Saint-Hilaire település Franciaországban, Haute-Loire megyében. Lakosainak száma 165 fő (2015). Saint-Hilaire Agnat, Auzon, Azérat, Champagnac-le-Vieux, Chassignolles és Saint-Martin-d’Ollières községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Omiécourt Omiécourt település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 251 fő (2015). Omiécourt Curchy, Fonches-Fonchette, Hyencourt-le-Grand, Marchélepot, Pertain és Puzeaux községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Agustina Cabo Agustina Cabo (2001. április 17. –) argentin gyermekszínész és szinkronszínész. Ambar szerepét alakítja a Violetta sorozatban Szinkronszínészként a Princesita Sofía rajzfilmsorozatban volt hallható, színészként pedig 2011-től Clarilú szerepét alakítja a El jardín de Clarilú sorozatban. Jegyzetek Ambar (angol nyelven). Violetta Fanon Wiki Agustina Cabo (spanyol nyelven). Doblaje Wiki. Wikia, 2014 Forrás Agustina Cabo. Twitter, 2014. (Hozzáférés: 2014. május 11.) Agustina Cabo. Wikia, 2014. (Hozzáférés: 2014. május 11.) Románia az Eurovíziós Dalfesztiválokon Románia eddig tizenkilenc alkalommal vett részt az Eurovíziós Dalfesztiválon. A román műsorsugárzó a Televiziunea Română, amely 1993-ban lett tagja az Európai Műsorsugárzók Uniójának, és 1994-ben csatlakozott a versenyhez. Története Évről évre Románia már az 1993-as Eurovíziós Dalfesztiválra is jelentkezett, de ekkor a csatlakozni kívánó kelet-európai országok számára Kvalifikacija za Millstreet néven tartottak egy elődöntőt Ljubljanában, hét ország részvételével, és nem sikerült továbbjutniuk. 1994-ben szerepelhettek először a nemzetközi versenyen, de az 1993 és 2003 között érvényben lévő kieséses rendszer értelmében minden második évet ki kellett hagyniuk rossz eredményeik miatt. 1996-ban rendhagyó módon egy előválogatót rendeztek, ahol nem sikerült kivívniuk a részvételt, így első és második szereplésük között négy év telt el. Az elődöntők 2004-es bevezetése óta azon országok egyike volt, melyek mindig döntősök voltak, egészen 2018-ig, amikor a The Humans együttes az elődöntő tizenegyedik helyén végzett és nem kvalifikálta az országot a döntőbe. A legjobb eredményüket 2005-ben érték el, amikor az elődöntő megnyerése után harmadikok lettek a döntőben, majd 2006-ban a negyedik helyen végeztek. 2010-ben másodszor lettek harmadikok, viszont ezután sokáig nem tudtak az első tíz közé kerülni. 2016. április 22-én az EBU törölte a tagjai közül a romániai TVR-t, így nem vehettek részt a versenyen - bár ekkorra már kiválasztották indulójukat, Ovidiu Anton Moment of Silence című dalát. A kizárás oka az volt, hogy a romániai közszolgálati televízió 2007 óta adósságokat halmozott fel, összesen 16 millió svájci frank értékben, amelyet többszöri felszólítás és határidő-kitolás után sem fizettek ki. A tagság elvesztésének további következménye, hogy a TVR nem közvetíthette az Eurovíziós Dalfesztivált sem. 2017-re azonban rendeződött a helyzet, és Románia visszatérhetett a versenybe. Ekkor Ilinca és Alex Florea képviselték az országot Yodel It! című dalukkal, és a 7. helyen végeztek a döntőben. Nyelvhasználat Románia 1994-es debütálásakor még érvényben volt a nyelvhasználatot korlátozó szabály. Ennek értelmében indulóiknak az ország hivatalos nyelvén, vagyis román nyelven kellett énekelniük. Ezt a szabályt 1999-ben eltörölték, azóta főleg angol nyelvű dalokkal neveztek. Románia eddigi tizenkilenc dalából tizenkettő angol nyelvű, két román nyelvű, egy angol és román kevert nyelvű, egy angol és olasz kevert nyelvű, egy román és olasz kevert nyelvű, egy angol és spanyol nyelvű, egy pedig hat nyelvet megszólaltató többnyelvű dal volt. Nemzeti döntő Románia nemzeti döntője a Selecția Națională (magyarul: „Nemzeti válogató”) nevet viseli, és az ország debütálása óta minden alkalommal megrendezték. A kilencvenes években a döntőben tizenhat-húsz dal versenyzett, melyek közül regionális zsűrik választották ki a győztest. 2003-tól elődöntőket is rendeztek, a döntő létszámát pedig tizenkettőre csökkentették. 2014 óta nem rendeznek elődöntőket, a tizenkét fős döntőből választják ki az indulót. A végeredményt egy zsűri, illetve a nézők telefonos szavazás segítségével közösen alakítják ki. Szavazás (1994-2015) Románia a következő országoknak adta a legtöbb pontot: Románia még sosem adott pontot a következő országoknak: Csehország, Grúzia, Montenegró, San Marino, Szlovákia. Románia a következő országoktól kapta a legtöbb pontot: Románia még sosem kapott pontot Grúziától. Forrás: Megjegyzés: A táblázat csak a döntőbeli pontokat mutatja, és nem tartalmazza a 2004 óta megrendezett elődöntőkben adott, illetve kapott pontokat. Szavazás (2017-) Románia a következő országoknak adta a legtöbb pontot: Románia a következő országoktól kapta a legtöbb pontot: Megjegyzés: A táblázat csak a 2016 óta bevezetett szavazási rendszerben kiosztott döntőbeli pontokat mutatja, és nem tartalmazza a 2004 óta megrendezett elődöntőkben adott, illetve kapott pontokat. Konfuciusz temploma (Peking) A Pekingben található Konfuciusz temploma (����) a második legnagyobb konfucianista templom Kínában a Konfuciusz szülővárosában, Csüfuban (Qufuban) található templom után. 1302-ben épült, és 1911-ig tették tiszteletüket Konfuciusz előtt. Méretét kétszer növelték meg, a Ming- és a Csing-dinasztia idején, jelenleg 20 000 négyzetméteres. 1981-től 2005-ig a templom otthont adott a pekingi Capital Múzeum művészeti kiállításának. 2M–3 A 2M–3 szovjet 25 mm-es, kétcsövű hajófedélzeti automata tüzérségi rendszer, melyet főként önvédelmi fegyverként alkalmaztak kisebb hadihajókon. A Tulai Gépgyár gyártották az 1940-es évek végétől, ahol 855 darab készült. Története Eredetileg a 183 és 184-es típusú torpedónaszádok fegyverzetéhez szánták. A Haditengerészeti Tudományos Kutatóintézet (ANIMI) 1945 februárjában adta ki egy 25 mm-es kétcsövű tüzérségi fegyverre vonatkozó harcászati-műszaki követelményeket, majd a Szovjet Haditengerészet Főparancsnoksága 1947 márciusában hagyta azokat jóvá. A Szovjetunió Minisztertanácsa 1949-ben bízta meg az OKB–43-as tervezőirodát a tüzérségi eszköz kifejlesztésével, míg a gépágyút az OKB–16 (napjainkban: KB Tocsmas) készítette. Dunakeszi alsó megállóhely Dunakeszi alsó megállóhely egy Pest megyei vasútállomás, Dunakeszi településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Budapest–Szob-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Rákospalota-Újpest vasútállomás Dunakeszi vasútállomás Belaj (Cerovlje) Belaj falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Cerovljéhez tartozik. Fekvése Az Isztriai-félsziget közepén, Pazintól 16 km-re északkeletre, községközpontjától 8 km-re keletre fekszik. Története A Belaj közelében ma romokban álló Sveti Martin (Schabez vagy Possert) várkastélyát a 11. században építtette Ulrik isztriai őrgróf, 1367-ig az aquileiai pátriárka tulajdona volt, majd 1529-ig a pazini grófsághoz tartozott, amikor a Barbo család birtoka lett. A kastély a 17. század elején az uszkók háborúban súlyosan megrongálódott és azóta romokban áll. A Pazinból a Raša völgybe menő út közelében emelkedő dombon álló négyszögletes alaprajzú kastélyt a Barbo család építtette a 16. század második felében. 1668 és 1945 között az Auersperg család nyári kastélya volt. A településnek 1857-ben 168, 1910-ben 140 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak 2011-ben 16 lakosa volt. Nevezetességei Belaj kastélyát a 16. század második felében a Barbo család építtette. A 17.és a 18. században barokk stílusban építették át. A kastély négyszög alaprajzú, belső udvara felől mind a földszinti, mind az emeleti részen félköríves árkádokkal. Emeletén a kastélyt és környékét ábrázoló festményekből rendezett galéria látható. A földszinten található a Szent Henrik tiszteletére szentelt 15. századi kápolna barokk márvány oltárral. A reneszánsz oltárlapon Szent Henrik oltárképe látható. Falába díszes faragott sírfedőlapok vannak befalazva, melyeket az egykori Čepić-tavi pálos kolostorból hoztak át ide a kolostor 1783-as bezárásakor. Köztük látható a Barbo családnak, Martin Mojsijevićnek Kozljak urának 15. századi sírlapja, valamint több kršani, kozljaki és pazi nemes család sírlapjai. A kastélytól jobbra és balra gazdasági épületek, pincék, istállók sorakoznak. A kastély közelében találhatók Sveti Martin egykori négyszögletes saroktornyos várkastélyának romjai. A várkastélyt a 11. században építtette Ulrik isztriai őrgróf. A 16. században teljesen megújították, de a 17. század elején az uszkók háborúban olyan súlyosan megrongálódott, hogy többé nem állították helyre. A romok közelében egy Szent Márton templom is található. Virtuális valóság A virtuális valóság (angol: virtual reality) speciális, széleskörűen alkalmazható elektronikus technológiák gyűjtőneve. Magába foglalja az oktatás, atlétika, ipari tervezés, építészet és tájrendezés, városrendezés, űrkutatás, orvostudomány és rehabilitáció, modellezés és a tudomány számos területét. Ma divatos kifejezés, témája a mindennapi kommunikációnak, ahogy a tömegkommunikációnak is. A tömegkommunikáció által közvetített virtuális valóság ideája vitatott fogalom. Szemléletét alapvetően meghatározza az, hogy melyik tudományterület képviselője kommunikál róla. A digitális virtuális valóságokat számtalan módon, s egyre nagyobb mértékben érintik, sőt, formálják a jelenlegi világba való berendezkedésünket, számunkra ez kiemelt jelentőségű, mert egy új, minden eddigit felülmúló és számtalan gyakorlati lehetőséget kínáló médiumként jelennek meg. Maga a virtuális valóság is egy közvetítő közeg. Egy médium, melyet a használaton (a hozzáféréstől a magas szintű felhasználói szintig) túl igyekszünk az életünk minden területére kiterjedő „csúcsmédiumként", „hightechmédiumként", sőt, egyfajta utópiaként vagy antiutópiaként címkézni. Meghatározására több definíció is született. György Péter megfogalmazásában a virtuális valóság alatt a digitális technikával létrehozott és az általa felkeltett perceptuális élmény egészét értjük. Egy másik definíció szerint a virtuális valóság egy számítógépes környezet által létrehozott, mesterséges világ, melybe a felhasználók megpróbálnak minél jobban belemélyedni és beleélni magukat az adott virtuális világban történő eseményekbe. A virtuális valóság története Egyesek már az ókori Kelet művészeinek alkotásait is ide sorolják, hiszen már ők is belehelyezték önmagukat a megfestett tájba. A Feszty-körkép már a múlt században azzal érte el különleges hatását, hogy a minél szélesebb látómezőt kitöltő körkép részesének érezhette magát a néző, mivel a valódi tárgyak és a festett kép közötti határ szinte teljesen egybeolvadt. Művészek, előadók és a szórakoztatóiparban dolgozók mindig is foglalkoztak képzeletbeli világok kreációjával. A virtuális valóság első elődjei technikai szempontból a második világháborúban használt repülésszimulátorok voltak, melyeket az Egyesült Államok kezdett kifejleszteni. A következő előd a szórakoztatóiparból került ki. Morton Heilig mozigépész dolgozta ki a Szenzoráma szimulátort, ami az 1960-as években nagy lépésnek számított. A szimulátor segítségével a résztvevő Brooklyn utcáin motorozhatott, miközben érezhette az arcába fújó szelet, a motor rázkódását és a város illatait. A VR szimulátortok a sztereoszkópia elvén működnek. A sztereoszkópia története 1832-ig nyúlik vissza, amikor Charles Wheatstone kitalálta a sztereoszkópikus nézőszemüveget. A sztereoszkópia olyan képalkotási módszereket foglal egybe, mely segítségével egy képben a térlátás illúziója kelthető. Ma a három dimenziós grafika alapja a számítástechnika. A VR-hez vezető út fontos állomása Myron Krueger Artficial Reality nevű programja. Krueger úgy vélte, hogy a számítógép billentyűzete sok embert elriaszt attól, hogy a számítógépet a művészi kifejezés eszközeként használja.Programjával elsőként jelenítette meg a drótok nélküli Mesterséges Valóságot. Találmányának lényege egy számítógéphez csatlakoztatott kamera, amely továbbítja a gépnek a játékos képét, ami azt belekeveri a programba. A szereplők sziluettje színesen jelenik meg, az alakok mozgathatóak, torzíthatóak, bárhová helyezhetőek a képernyőn. Lehetett virtuális hangszeren játszani, festeni, vagy partin részt venni. 1986-89 között valósult meg Tom Furness vezetésével az amerikai légierő Super Cockpit programja. A program lényege a vadászrepülőgépek lehető legtökéletesebb szimulációja volt. A készülék egy pilótafülke utánzata volt, a háromdimenziós teret a kor legmodernebb számítógépei generálták, s monitor helyett a mai VR sisakhoz nagyon hasonló eszközt használtak. A pilóták gyakorolhatták a repülést és a harcot anélkül, hogy felszálltak volna. A szimulátor másik nagy előnye volt, hogy személyi sérülések és anyagi károk nélkül tehették mindezt. A virtuális valóság típusai Linda Jacobson négy különböző típusú virtuális valóságot különböztet meg: Immerzív virtuális valóság Asztali virtuális valóság (otthon készített) Kivetített virtuális valóság Szimulációs virtuális valóság Egyéb típusok Immerzív, egyes szám első személyű virtuális valóság (pl. fejre erősíthető megjelenítők (sisak), optikai kábeles kesztyűk, pozíciókövető eszközök és a térhatású hangrendszer) Kibővített valóság (egy számítógépes grafikával létrehozott átlátszó réteget hoznak létre, amely kiemeli a valóság bizonyos elemeit, illetve segíti a megértést) Ablakon keresztül megtekintett virtuális valóság (a monitoron keresztül tekinthetünk be a virtuális háromdimenziós világba, és olyan eszközökkel navigálhatunk, mint pl. az egér) Tükrözött világ (második személyű megtapasztalást tesz lehetővé, ahol a néző a képzeletbeli világon kívül áll, de kommunikálni képes a kivetített világ személyeivel vagy objektumaival) Waldo World (virtuális személyek) (a digitális bábozás ás a real-time számítógépes animáció elegye) Barlangvilág (egy viszonylag kis méretű, vetített virtuális valóság színház, amelynek irányítását számos számítógép végzi) Autószimulátor környezet (lényegében egy hagyományos szimulátor továbbfejlesztése) Cyberspce (egy globális méretű mesterséges valóság, amely a számítógépes hálózaton keresztül egyszerre több ember által is megtekinthető) Távjelenlét/Távműködtetés ( úgy tűnik, mintha olyan helyen jelennénk meg, ami eltér a valós tartózkodási helyünktől) Látványkupola (immerzív, többfelhasználós, egyprojekciós virtuális valóság környezet, a látványkupolába belépve a felhasználó egy félgömb alakú, teljes immerzivitást nyújtó térben találja magát) A megtapasztalásos tanulási rendszer (célja, hogy a hadsereg számára a virtuális valóságon és mesterséges intelligencián alapuló, magas valósághűségű rendszert biztosítson a valóságszerű katonai gyakorlatok biztosítása céljából) A virtuális valóságtól elvárt tulajdonságok Az egyik legfontosabb tulajdonság, kritérium az, hogy a felhasználónak teljesen bele kell élnie magát, hinnie kell abban, hogy ténylegesen része a mesterséges valóságnak. A másik fontos szempont, hogy a virtuális valóságban megjelenő tárgyaknak természetesnek kell tűnniük. Ideális esetben, megfelelő tapasztalás után ez a világ ugyanolyan megszokott lehet, mint a valóság. Az elképzelt világ törvényszerűségeinek ugyanúgy megismerhetőknek kell lenniük, mint a valóságos világ jelenségeinek. A virtuális valóság létrehozásához szükséges elektronikus berendezések A virtuális valóság létrehozásában óriási szerepe van az úgynevezett nyomkövető rendszereknek, melyek a felhasználó testének, kezeinek, fejének helyzetmeghatározására szükségesek, valamint a tapintási rendszereknek, melyek az erő és nyomás visszacsatolására hivatottak. Az audiorendszerek szerepe sem elhanyagolható, hiszen ezek a rendszerek generálják a virtuális tér hangjait, valamint segítenek a felhasználónak a virtuális térben történő minél pontosabb helymeghatározásban. A képgeneráló rendszerek felelősek a vizuális jelenetek létrehozásáért, míg a képmegjelenítő rendszerek közé sorolhatók a vizuális display-ek és a virtuális sisakok. A virtuális valóság létrehozásának új területe a digitális mozgáskövető szerzorok (digital motion tracking sensors) is. A virtuális valóság alkalmazási területei Számos fontos alkalmazási terület jöhet szóba, amikor a virtuális valóságról beszélünk. A VR segítségével például ma már lehetséges egy tervezési stádiumban lévő lakás teljes bejárása, összes szobáinak megtekintése.Más programok segítségével virtuális múzeumokban tehetünk sétát, sorra megtekinthetjük a világ leghíresebb múzeumainak tárlatait. A VR-eszközökkel az orvoslásban olyan háromdimenziós röntgensugarakat tudnak létrehozni, amelyek segítenek a sebészeknek az egyes beavatkozások megtervezésében vagy akár távoli bekapcsolódást is lehetővé tesznek. Fontos alkalmazási és fejlesztési terület természetesen a hadászat és az űrkutatás is. A virtuális televízióstúdiók megjelenésével a VR gyakorlati használata a televíziózás területén mutat jelentős előrehaladást. E rendszerben a műsorvezetőt (blue box, ill. kontúrtrükk technikával) közvetítik ki. A tévéstúdiót ezekkel a VR módszerekkel be lehet berendezni. A két kép összeadásának eredménye a kimenőképen úgy tűnik, mintha a műsorvezető ebben a nem valóságos - de igen szép térhatású és mozgalmas - térben mozogna. Ma már játékok és rengeteg különböző szimuláció érhető próbálható ki ilyen technikával. Alkalmazzák még többek között a tudományok, a média, a szórakoztatás, az építészet területein. Ezeken kívül a felhasználási lehetőségek tárháza szinte kimeríthetetlen és talán csak a képzelet szabhat neki határt. Mi sem mutathatná jobban a VR alkalmazásának egyre hétköznapibbá válását és a technológia fejlődését, minthogy egy új online középiskola Japánban tartott évnyitóját több, mint 93 diák nézte virtuális szemüveg segítségével, több száz mérföld távolságból. A diákok elé 360 fokos látvány tárult az egyetemi campus adott részéről, ahol az igazgatói beszéd zajlott. A szervezők azt nyilatkozták, hogy ezzel próbáltak lehetőséget adni a diákoknak a szemüvegek első kézből való kipróbálására, melynek a későbbi oktatás szempontjából is nagy jelentősége van. Guatemala zászlaja Guatemala, a Közép-Amerikai Egyesült Tartományok többi négy volt tagjához hasonlóan megtartotta a Szövetség zászlaját. Az állami emblémával ellátott kék-fehér-kék függőleges trikolórt 1871-ben vezették be; az emblémát 1968-ban, majd 1997-ben módosították. A kék az igazság és a kitartás, a fehér a tisztaság és a becsület színe. Az embléma fő motívuma a quetzal, Guatemala nemzeti madara, a szabadság szimbóluma. A feliratszalagon ez olvasható „Szabadság: 1821. szeptember 15.” (Ezen a napon lett független Közép-Amerika.) A puskák azt szimbolizálják, hogy a nép kész megvédeni a szabadságot, a kardok az igazság és a hatalom jelképei, a koszorú pedig a győzelemé. A legutóbbi változtatás a függetlenség dátumának írásmódját érintette. 1997 decemberétől a felirat a napi dátumot „15 de Septiembre” formában adja meg a korábbi „15 de Setiembre” helyett. 2008-ban hivatalosan elfogadtak egy zászlót a guatemalai őslakosság részére. Ez közös lobogója mind a guatemalai maja, valamint a xinka és garifuna népcsoportnak. A zászlóban levő piros-sárga-fekete trikolór képviseli e három népcsoportot. A zászló közepén elhelyezkedő kép ősrégi maja szimbólum, a Q'anil (mag) jele, amely a 20 napos maja naptárból származik. (29639) 1998 VO22 A (29639) 1998 VO22 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1998. november 10-én. Simmone Jade Mackinnon Simmone Jade Mackinnon (Mount Isa, Queensland, Ausztrália, 1973. március 19.) ausztrál színésznő. Magyarországon a McLeod lányai című sorozatból ismerhetjük, ő játssza Stevie Hall Ryant. Élete Balettiskolába járt, de 17 évesen otthagyta, és háttértáncos lett, majd a színészetre váltott. 1993 és 1995 között a Macskák(Cats) musicalben Cassandra-t alakította, és bejárta a darabbal Ausztráliát és Ázsiát. Egy térdsérülés miatt kellett felhagynia a szereppel. Kisebb szerepeket kapott ausztrál és amerikai sorozatokban, többek közt feltűnt Az elveszett világ című sorozatban is. 1999-től a Baywatch Hawaii egyik vízimentőjét alakítja. 2001-ben az amerikai Attila tv-filmben kettős szerepben láthattuk. 2002-ben a Piton 2 amerikai filmben szerepelt. 2003-tól kezdve szerepel a McLeod lányai című sorozatban, azért ment vissza az USA-ból Ausztráliába, mert megtudta, hogy új főszereplőt keresnek a sorozatba . Kitűnő lovas ezért kifejezetten élvezi a lovas jeleneteket, testhezálló számára a volt rodeólovas Stevie Hall szerepe. Mielőtt elkezdett forgatni megnézte a sorozat összes korábbi részét, hogy naprakész legyen. Érdekesség, hogy allergiás a gyapjúra, birkaszőrre. Volt vőlegénye Jason Momoa, aki a Csillagkapu: Atlantisz című sorozatban Ronont alakítja, egy kiállítást rendezett róla “Brown Bag Diaries: My Obsession with Simmone Jade Mackinnon” címmel. 2006 végén váltak szét az útjaik, mert Jason megismerkedett Lisa Bonet-val akitől 2007 közepén 1. majd 2008 végén 2. gyermeke született. Díjai Az ausztrál en:Logie Awards-on: jelölt volt: 2004.-Legjobb év felfedezettje színésznő kategóriában jelölt volt: 2007.-legjobb színésznő jelölt volt: 2007. -Gold Logie - "legnépszerűbb ausztrál televíziós személyiség" jelölt: 2008. -legjobb színésznő Valeria gens A Valeria gens (Valerius nemzetség) egy szabin eredetű ókori római nemzetség volt, amelynek őse, Volesus vagy Volosus a hagyomány szerint még Titus Tatiusszal együtt települt Rómába Romolus idején. Publius Valerius Publicola főszerepet játszott a Római Köztársaság létrehozásában, és Kr. e. 509-ben az első két consul egyike lett. A későbbi Valeriusok (eleinte mind patrícius, utóbb plebejusok is voltak köztük) a köztársaság és a császárkor idején is, mintegy ezer éven át megtartották nagy politikai súlyukat, és több császár is (pl. Diocletianus, I. Constantinus) is a Valerius nevet viselte. A nemzetség tagjai megkülönböztetett tiszteletet élveztek: halottaikat a városfalon belül temethették el, a Circus Maximusban külön, elkerített rész állt a rendelkezésükre a nézőtéren, ahol kis trónt is állítottak nekik, továbbá a Velia domb tövében álló házuk ajtajai egyedüliként nyílhattak kifelé, az utcára. A Valeriusok számos családja ismert, az alábbi cognomenekkel: Corvus vagy Corvinus, Falto, Flaccus, Laevinus, Maximus, Messalla, Potitus, Publicola, Tappo, Triarius, Volusus. Számos más cognomenű Valerius is ismert, ezek feltehetően előbbiek szabadosaitól származtak. A Valerius Corvusok és Corvinusok Marcus Valerius Corvus, consul Kr. e. 348-ban, 346-ban, 343-ban, 335-ben és 300-ban és 299-ben, dictator 342-ben és 301-ben Marcus Valerius Maximus Corvinus, az előbbi fia, consul Kr. e. 289 A Valerius Faltók Quintus Valerius Falto, az első praetor peregrinus, consul Kr. e. 239-ben Publius Velrius Falto, az előbbi fivére, consul Kr. e. 238-ban Marcus Valerius Falto, praetor Kr. e. 201-ben A Valerius Flaccusok Lucius Valerius Flaccus , magister militum Kr. e. 321-ben Lucius Valerius Flaccus , consul Kr. e. 261-ben Publius Valerius Flaccus , consul Kr. e. 227-ben Publius Valerius Flaccus , követ Hispaniában és Karthágóban Kr. e. 218-ban, tiszt Kr. e. 215-ben Valerius Flaccus , Kr. e. 212-ben tribunus militumként szolgált Quintus Fulvius Flaccus seregében, és kitűnt bátorságával Hanno beneventumi táborának megtámadásakor Caius Valerius Flaccus , Kr. e. 209-től flamen dialis, Kr. e. 199-ben aedilis curulis Lucius Valerius Flaccus , az előbbi fivére, consul Kr. e. 195-ben, censor Kr. e. 184-ben Lucius Valerius Flaccus , a hispaniai követ Publius Valerius Flaccus fia, Kr. e. 190-ben a placentiai és cremonai telepítésekért felelős triumvirek egyike Lucius Valerius Flaccus , consul Kr. e. 152-ben Lucius Valerius Flaccus , consul Kr. e. 131-ben Lucius Valerius Flaccus , consul Kr. e. 100-ban és 86-ban, censor Kr. e. 97-ben Lucius Valerius Flaccus , interrex és magister equitum Kr. e. 81-ben Caius Valerius Flaccus , consul Kr. e. 93-ban Caius Valerius Flaccus , propraetor és imperator Gallia Cisalpinában Kr. e. 83-ban, talán az előbbivel azonos Lucius Valerius Flaccus , Kr. e. 100 consuljának fia, praetor Kr. e. 63-ban Caius Valerius Flaccus , Appius Claudius Pulcher barátja, találkozott Ciceróval Kr. e. 51-ben Lucius Valerius Flaccus , Kr. e. 63 praetorjának fia. Cicero kisgyermekként szerepeltette apja perében Kr. e. 59-ben, hogy meglágyítsa a bírák szívét. Kr. e. 48-ban a dyrrachiumi csatában halt meg Pompeius híveként Lucius Valerius Flaccus , Mars flamenje, Cicero kortársa Publius Valerius Flaccus , Carbo vádlója Caius Valerius Flaccus, költő A Valerius Laevinusok Publius Valerius Laevinus, consul Kr. e. 280-ban Marcus Valerius Laevinus, feltehetően előbbi unokája, consul Kr. e. 210-ben Caius Valerius Laevinus, az előbbi fia, consul Kr. e. 176-ban Publius Valerius Laevinus , az előbbi fia, praetor Kr. e. 177-ben Gallia Cisalpinában A Valerius Maximusok Marcus Valerius Volosus Maximus, dictator Kr. e. 494-ben Marcus Valerius Lactuca Maximus, az előbbi fia, consul Kr. e. 456-ban Marcus Valerius Lactucinus Maximus, katonai hatalmú tribunus Kr. e. 398-ban és 395-ben Marcus Valerius Maximus, consul Kr. e. 312-ben, censor Kr. e. 307-ben Marcus Valerius Maximus Corvinus, consul Kr. e. 289-ben Marcus Valerius Maximus Potitus, consul Kr. e. 286-ban Lucius Valerius Claudius Poplicola Balbinus Maximus, consul Kr. u. 253-ban Lucius Valerius Claudius Acilius Priscillianus Maximus, consul Kr. u. 256-ban Valerius Maximus , történetíró A Valerius Messallák Marcus Valerius Maximus Corvinus Messalla, M. Valerius Maximus Corvinus fia, consul Kr. e. 263-ban, censor Kr. e. 262-ben Marcus Valerius Messalla, feltehetően előbbi fia, consul Kr. e. 226-ban Marcus Valerius Messalla, az előbbi fia, consul Kr. e. 188-ban Marcus Valerius Messalla, az előbbi fia, consul Kr. e. 161-ben, censor Kr. e. 154-ben Valerius Messalla , Publius Rutilius Lupus consul egyik legatusa Kr. e. 90-ben az itáliai szövetségesháborúban Marcus Valerius Messalla Niger, consul Kr. e. 61-ben Marcus Valerius Messalla Rufus, az előbbi fia, consul Kr. e. 53-ban Marcus Valerius Messalla Corvinus, az előbbi fia, irodalmár, történetíró, consul Kr. e. 31-ben Potitus Valerius Messalla, consul Kr. e. 29-ben Marcus Valerius Messalla Barbatus, consul Kr. e. 12-ben, Claudius unokatestvére, Domitia Lepida férje, Messalina nevű feleségének apja (vagy nagyapja) Lucius Valerius Messalla Volusus, consul Kr. u. 5-ben Marcus Valerius Messalla, consul Kr. u. 20-ban Marcus Valerius Messalla, Messalla Corvinus dédunokája, consul Kr. u. 58-ban A Valerius Potitusok Lucius Valerius Potitus, a nagy Publicola fivére vagy unokaöccse, consul Kr. e. 483-ban és Kr. e. 470-ben Lucius Valerius Potitus, feltehetően az előbbi fia, consul Kr. e. 449-ben Caius Valerius Potitus, consuli hatalmú tribunus 415-ben, consul Kr. e. 410-ben Lucius Valerius Potitus, ötszörös consuli hatalmú tribunus (Kr. e. 414, 406, 403, 401, 398), kétszeres consul (Kr. e. 393 és 392); Publius Valerius Potitus Publicola, az előbbi fia, hatszoros consuli hatalmú tribunus (Kr. e. 386, 384, 380, 377, 370, 367) Caius Valerius Potitus , talán Kr. e. 410 consuljának fia, consuli hatalmú tribunus Kr. e. 370-ben Caius Valerius Potitus Flaccus, talán az előbbi fia vagy unokája, consul Kr. e. 331-ben. Talán a Flaccusok őse. Lucius Valerius Potitus, talán az előbbi fivére, magister equitum Kr. e. 331-ben; Marcus Valerius Maximus Potitus, consul Kr. e. 286-ban. A Valerius Publicolák Publius Valerius Publicola , consul Kr. e. 509-ben, 508-ban, 507-ben és 504-ben; Publius Valerius Publicola, az előbbi fia, consul Kr. e. 475-ben és 460-ban; Lucius Valerius Publicola , ötszörös consuli hatalmú tribunus (Kr. e. 394, 389, 387, 383, 380); Publius Valerius Potitus Publicola, ld. a Potitusoknál; Marcus Valerius Publicola, consul Kr. e. 352-ben és 350-ben; Publius Valerius Publicola, consul Kr. e. 352-ben, dictator Kr. e. 344-ben; Publius Valerius Publicola , magister equitum Kr. e. 332-ben A Valerius Tappók Lucius Valerius Tappo , praetor Kr. e. 190-ben Szicíliában. Kr. e. 192-ben a cremonai és piacenza|placentiai colonia alapítását vezető triumvirek egyike volt. Caius Valerius Tappo , néptribunus Kr. e. 188-ban; javasolta a polgárjog kiterjesztését Fundi, Formiae és Arpinum lakóira A Valerius Triariusok Lucius Valerius Triarius, propraetor Kr. e. 77-ben, Lucullus legatusa; Publius Valerius Triarius , az előbbi fia. Kr. e. 54-ben előbb harácsolással (repetundae), majd vesztegetéssel (ambitus) vádolta meg Marcus Aemilius Scaurust, akit Cicero mindkétszer felmentett. Caius Valerius Triarius, talán az előbbi fivére, Cicero barátja, Pompeius flottájának egyik parancsnoka A Valerius Volususok A mitikus ős Volusus nevét a korai időkben használták a nemzetség tagjai, illetve időszámításunk kezdete körül éleszették fel: Marcus Valerius Volusus, Publius Valerius Publicola fivére, consul Kr. e. 495-ben; Manius Valerius Volusus Maximus , az előbbi fivére, dictator Kr. e. 494-ben, a Maximusok őse; Lucius Valerius Messalla Volusus, consul Kr. u. 5-ben. Lengyelország földrajza Lengyelország Kelet-Közép-Európa legnépesebb és legnagyobb országa. 2003-as adatok szerint területe 312 685 négyzetkilométer, lakossága pedig 38,6 millió fő (így népsűrűsége 123,5 fő/négyzetkilométer). Lakosságának 98%-a lengyel, 96%-a katolikus. A főbb nemzetiségek (bár elég kis számban, az összes nemzetiség a lakosság mindössze 2%-át teszi ki) a németek, az ukránok, a fehéroroszok, az oroszok, a litvánok és a szlovákok, bár ezek a csoportok is inkább az országhatárokon élnek. Természeti adottságai hasonlítanak Németországéra. Épülő, lapos tengerparttal rendelkezik, turzások és lagúnák tagolják, a szárazföldön dűnesorok követik a partvonalat. Délebbre tóhátság található, amit a Visztula két részre oszt, a Pomerániaia-tóhátságra és a Mazuri-tóhátságra. Legnagyobb tája a Lengyel-alföld. Legmagasabb pontja a Tengerszem-csúcs (Rysy) északnyugati orma 2499 méteres - a csúcs legmagasabb, 2503 méteres pontja már Szlovákiához tartozik. Éghajlata Az ország mérsékelt éghajlata átmenetet képez az óceáni és szárazföldi éghajlat között. Az évi átlagos hőmérséklet 5-7 C°, a hőmérséklet ingadozás keleten 24, nyugaton 22 C° A leghidegebb hónap a január, átlagosan -1, -5 fokkal, a legmelegebb hónap 17-19 C°. Lengyelország határai Lengyelország hét országgal határos (hosszúság szerinti sorrendben): Csehország (796 km) Szlovákia (541 km) Ukrajna (535 km) Németország (467 km) Fehéroroszország (418 km) Oroszország (a kalinyingrádi körzet 210 km) Litvánia (104 km) A tengeri határ 440 km-t tesz ki (a tengerpart hossza Balti-tenger 775 km). Az összes határ hossza 3511 km. Folyók és tavak Lengyelország legnagyobb tavai a tó típusokról bővebben lásd a tó szócikket Legfőbb tájegységek Dél-balti partvidék Pomerániai-tóvidék Északkelet-Lengyelország Nagylengyel-tóvidék Lengyel-alföld (Délnyugati-, Középső- és Keleti-alföld) Szudéták és Szudéták-hegyalja Lublini-fennsík Sziléziai-krakkói-dombság Déllengyelországi-fennsík vagy Délkeleti-fennsík (régen: Galíciai-fennsík ) Lengyel-Kárpátalja Lengyel-Kárpátok (az Északnyugati-Kárpátok lengyelországi része) Források (lengyel nyelven) Mały Rocznik Statystyczny GUS Mały Rocznik Statystyczny Polski 2006 GUS Ni Amorim Ni Amorim (Porto, 1962. március 1. –) portugál autóversenyző. Pályafutása 1998 és 2005 között öt alkalommal állt rajthoz a Le Mans-i 24 órás autóversenyen. Legelőkelőbb helyezését a 2000-es futamon érte el, amikor is összetett kilencedikként zárt, valamint a GTS kategória másodikjaként. Pályafutása alatt megfordult több nemzeti, valamint nemzetközi túraautó-bajnokságban. Államok vezetőinek listája 1952-ben Ezen az oldalon az 1952-ben fennálló államok vezetőinek névsora olvasható földrészek, majd országok szerinti bontásban. Európa Albánia (népköztársaság) A kommunista párt főtitkára – Enver Hoxha (1944–1985) Államfő – Omer Nishani (1944–1953), lista Kormányfő – Enver Hoxha (1944–1954), lista Andorra (parlamentáris társhercegség) Társhercegek Francia társherceg – Vincent Auriol (1947–1954), lista Episzkopális társherceg – Ramon Iglesias i Navarri (1943–1969), lista Ausztria (szövetséges megszállás alatt) Államfő – Theodor Körner (1951–1957), lista Kancellár – Leopold Figl (1945–1953), szövetségi kancellár lista Amerikai főbiztos – Walter J. Donnelly (1950–1952) Llewellyn Thompson (1952–1955) Brit főbiztos –Harold Caccia (1950–1954) Francia főbiztos – Jean Payart (1950–1955) Szovjet főbiztos – Vlagyimir Szviridov (1949–1953) Belgium (parlamentáris monarchia) Uralkodó – I. Baldvin király (1951–1993) Kormányfő – Joseph Pholien (1950–1952) Jean Van Houtte (1952–1954), lista Bulgária (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Vulko Cservenkov (1949–1954), a Bolgár Kommunista Párt főtitkára Államfő – Georgi Damianov (1950–1958), lista Kormányfő – Vulko Cservenkov (1950–1956), lista Csehszlovákia (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Klement Gottwald (1929–1953), a Csehszlovák Kommunista Párt főtitkára Államfő – Klement Gottwald (1948–1953), lista Kormányfő – Antonín Zápotocký (1948–1953), lista Dánia (parlamentáris monarchia) Uralkodó – IX. Frigyes király (1947–1972) Kormányfő – Erik Eriksen (1950–1953), lista Feröer Kormányfő – Kristian Djurhuus (1950–1959), lista Egyesült Királyság (parlamentáris monarchia) Uralkodó – VI. György Nagy-Britannia királya (1936–1952) II. Erzsébet Nagy-Britannia királynője (1952–) Kormányfő – Sir Winston Churchill (1951–1955), lista Finnország (köztársaság) Államfő – Juho Kusti Paasikivi (1946–1956), lista Kormányfő – Urho Kekkonen (1950–1953), lista Åland – Kormányfő – Viktor Strandfält (1938–1955) Franciaország (köztársaság) Államfő – Vincent Auriol (1947–1954), lista Kormányfő – René Pleven (1951–1952) Edgar Fauré (1952) Antoine Pinay (1952–1953), lista Görögország (monarchia) Uralkodó – Pál király (1947–1964) Kormányfő – Nikolaosz Plasztirasz (1951–1952) Dimitriosz Kiouszopulosz (1952) Alexandrosz Papagosz (1952–1955), lista Hollandia (parlamentáris monarchia) Uralkodó – Julianna királynő (1948–1980) Miniszterelnök – Willem Drees (1948–1958), lista Izland (köztársaság) Államfő – Sveinn Björnsson (1944–1952) Ásgeir Ásgeirsson (1952–1968), lista Kormányfő – Steingrímur Steinþórsson (1950–1953), lista Írország (köztársaság) Államfő – Seán T. O'Kelly (1945–1959), lista Kormányfő – Éamon de Valera (1951–1954), lista Jugoszlávia (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Josip Broz Tito (1936–1980), a Jugoszláv Kommunista Liga Elnökségének elnöke Államfő – Ivan Ribar (1943–1953), Jugoszlávia Elnöksége elnöke, lista Kormányfő – Josip Broz Tito (1943–1963), lista Lengyelország (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Bolesław Bierut (1948–1956), a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB első titkára Államfő – Bolesław Bierut (1944–1952) Aleksander Zawadzki (1952–1964), lista Kormányfő – Józef Cyrankiewicz (1947–1952) Bolesław Bierut (1952–1954), lista Liechtenstein Uralkodó – II. Ferenc József herceg (1938–1989) Kormányfő – Alexander Frick (1945–1962), lista Luxemburg (parlamentáris monarchia) Uralkodó – Sarolta nagyherceg (1919–1964) Kormányfő – Pierre Dupong (1937–1953), lista Magyarország (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Rákosi Mátyás , (1945–1956), a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára Államfő – Rónai Sándor (1950–1952) Dobi István (1952–1967), az Elnöki Tanács elnöke, lista Kormányfő – Dobi István (1948–1952) Rákosi Mátyás (1952–1953), lista Monaco Uralkodó – III. Rainier herceg (1949–2005) Államminiszter – Pierre Voizard (1950–1953), lista NDK (Német Demokratikus Köztársaság) (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Walter Ulbricht (1950–1971), a Német Szocialista Egységpárt főtitkára Államfő – Wilhelm Pieck (1949–1960), az NDK Államtanácsának elnöke Kormányfő – Otto Grotewohl (1949–1964), az NDK Minisztertanácsának elnöke NSZK (Német Szövetségi Köztársaság) (szövetségi köztársaság) Államfő – Theodor Heuss (1949–1959), lista Kancellár – Konrad Adenauer (1949–1963), lista Norvégia (parlamentáris monarchia) Uralkodó – VII. Haakon király (1905–1957) Kormányfő – Oscar Torp (1951–1955), lista Olaszország (köztársaság) Államfő – Luigi Einaudi (1948–1955), lista Kormányfő – Alcide De Gasperi (1945–1953), lista Portugália (köztársaság) Államfő – Francisco Craveiro Lopes (1951–1958), lista Kormányfő – António de Oliveira Salazar (1933–1968), lista Románia (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Gheorghe Gheorghiu-Dej (1945–1954), a Román Kommunista Párt főtitkára Államfő – Constantin Ion Parhon (1947–1952) Petru Groza (1952–1958), lista Kormányfő – Petru Groza (1945–1952) Gheorghe Gheorghiu-Dej (1952–1955), lista San Marino (köztársaság) San Marino régenskapitányai: Domenico Forcellini és Giovanni Terenzi (1951–1952) Domenico Morganti és Mariano Ceccoli (1952) Arnaldo Para és Eugenio Bernardini (1952–1953), régenskapitányok Spanyolország (totalitárius állam) Államfő – Francisco Franco (1936–1975) Kormányfő – Francisco Franco (1938–1973), lista Svájc (konföderáció) Szövetségi Tanács : Philipp Etter (1934–1959), Karl Kobelt (1940–1954, elnök), Max Petitpierre (1944–1961), Rodolphe Rubattel (1947–1954), Josef Escher (1950–1954), Max Weber (1951–1953), Markus Feldmann (1951–1958) Svédország (parlamentáris monarchia) Uralkodó – VI. Gusztáv Adolf király (1950–1973) Kormányfő – Tage Erlander (1946–1969), lista Szovjetunió (szövetségi népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Joszif Sztálin (1922–1953), a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára Államfő – Nyikolaj Svernyik (1946–1953), lista Kormányfő – Joszif Sztálin (1941–1953), lista Trieszt Szabad Terület (megszállt terület) Katonai kormányzó – A zóna – Sir John Winterton (1951–1954) B zóna – Miloš Stamatović (1951–1954) Vatikán (abszolút monarchia) Uralkodó – XII. Piusz pápa (1939–1958) Államtitkár – Nicola Canali bíboros (1939–1961), lista Apostoli Szentszék – Domenico Tardini bíboros (1952–1961), lista Afrika Dél-afrikai Köztársaság (monarchia) Uralkodó – VI. György Nagy-Britannia királya (1936–1952) II. Erzsébet Dél-Afrika királynője (1952–1961) Főkormányzó – Ernest George Jansen (1951–1959), Dél-Afrika kormányát igazgató tisztviselő Kormányfő – Daniel François Malan (1948–1954), lista Egyiptom (monarchia) Uralkodó – I. Farúk király (1936–1952) II. Fuad király (1952–1953) Kormányfő – Musztafa el-Nahhasz (1950–1952) Ali Mahir Pasa (1952) Ahmad Nadzsib al-Hilali (1952) Huszein Szirri Pasa (1952) Ahmad Nadzsib al-Hilali (1952) Ali Mahir Pasa (1952) Muhammad Naguib (1952–1954), lista Etiópia (monarchia) Uralkodó – Hailé Szelasszié császár (1930–1974) Miniszterelnök – Makonnen Endelkacsu (1942–1957), lista Libéria (köztársaság) Államfő – William Tubman (1944–1971), lista Líbia (monarchia) Uralkodó – I. Idrisz király (1951–1969) Kormányfő – Mahmud al-Muntaszir (1951–1954), lista Dél-Amerika Argentína (köztársaság) Államfő – Juan Domingo Perón (1946–1955), lista Bolívia (köztársaság) Államfő – Hugo Ballivián (1951–1952), a bolíviai Katonai Junta elnöke Hernán Siles Zuazo, ügyvivő, (1952) Víctor Paz Estenssoro (1952–1956), lista Brazília (köztársaság) Államfő – Getúlio Vargas (1951–1954), lista Chile (köztársaság) Államfő – Gabriel González Videla (1946–1952) Carlos Ibáñez del Campo (1952–1958), lista Ecuador (köztársaság) Államfő – Galo Plaza (1948–1952) José María Velasco Ibarra (1952–1956), lista Kolumbia (köztársaság) Államfő – Roberto Urdaneta Arbeláez (1951–1953), lista Paraguay (köztársaság) Államfő – Federico Chávez (1949–1954), lista Peru (köztársaság) Államfő – Manuel A. Odría (1950–1956), lista Kormányfő – Zenón Noriega Agüero (1950–1954), lista Uruguay (köztársaság) Államfő – Andrés Martínez Trueba (1951–1955), lista Venezuela (köztársaság) Államfő – Germán Suárez Flamerich (1950–1952), a venezuelai Katonai Junta vezetője Marcos Pérez Jiménez (1952–1958), lista Észak- és Közép-Amerika Amerikai Egyesült Államok (köztársaság) Államfő – Harry S. Truman (1945–1953), lista Costa Rica (köztársaság) Államfő – Otilio Ulate Blanco (1949–1953), lista Dominikai Köztársaság (köztársaság) De facto országvezető – Rafael Trujillo Molina (1930–1961) Államfő – Rafael Trujillo Molina (1942–1952) Héctor Trujillo (1952–1960), lista Salvador (köztársaság) Államfő – Óscar Osorio (1950–1956), lista Guatemala (köztársaság) Államfő – Jacobo Árbenz (1951–1954), lista Haiti (köztársaság) Államfő – Paul Magloire (1950–1956), lista Honduras (köztársaság) Államfő – Juan Manuel Gálvez (1949–1954), lista Kanada (parlamentáris monarchia) Uralkodó – VI. György Kanada királya (1936–1952) II. Erzsébet Kanada királynője (1952–) Főkormányzó – Harold Alexander (1946–1952) Thibaudeau Rinfret (1952), ügyvivő Vincent Massey (1952–1959), lista Kormányfő – Louis St. Laurent (1948–1957), lista Kuba (népköztársaság) Államfő – Carlos Prío Socarrás (1948–1952) Fulgencio Batista (1952–1959), lista Kormányfő – Óscar Gans (1951–1952) Fulgencio Batista (1952), lista Mexikó (köztársaság) Államfő – Miguel Alemán Valdés (1946–1952) Adolfo Ruiz Cortines (1952–1958), lista Nicaragua (köztársaság) Államfő – Anastasio Somoza (1950–1956), lista Panama (köztársaság) Államfő – Alcibíades Arosemena (1951–1952) José Antonio Remón Cantera (1952–1955), lista Ázsia Afganisztán (köztársaság) Uralkodó – Mohamed Zahir király (1933–1973) Kormányfő – Sah Mahmúd Khan (1946–1953), lista Bhután (abszolút monarchia) Uralkodó – Dzsigme Vangcsuk király (1926–1952) Dzsigme Dordzsi Vangcsuk király (1952–1972) Kormányfő – Szonam Topgaj Dordzsi (1917–1952) Dzsigme Palden Dordzsi (1952–1964), lista Burma (köztársaság) Államfő – Szao Sve Thaik (1948–1952) Ba U (1952–1957), lista Kormányfő – U Nu (1948–1956), lista Ceylon (alkotmányos monarchia) Uralkodó – VI. György Ceylon királya (1948–1952) II. Erzsébet , Ceylon királynője (1952–1972) Főkormányzó – Herwald Ramsbotham báró (1949–1954), lista Kormányfő – D. S. Senanayake (1947–1952) Dudley Senanayake (1952–1953), lista Fülöp-szigetek (köztársaság) Államfő – Elpidio Quirino (1948–1953), lista India (köztársaság) Államfő – Radzsendra Praszad (1950–1962), lista Kormányfő – Dzsaváharlál Nehru (1947–1964), lista Indonézia (köztársaság) Államfő – Sukarno (1945–1967), lista Kormányfő – Soekiman Wirjosandjojo (1951–1952) Wilopo (1952–1953), lista Indonézia Iszlám Állam (el nem ismert szakadár állam) Vezető – Sekarmadji Maridjan Kartosuwirjo (1949–1962), imám Irak (monarchia) Uralkodó – II. Fejszál iraki király (1939–1958) Kormányfő – Nuri asz-Szaid (1950–1952) Musztafa Mahmud al-Umari (1952) Nureddin Mahmud (1952–1953), lista Irán (monarchia) Uralkodó – Mohammad Reza Pahlavi sah (1941–1979) Kormányfő – Mohammad Moszaddegh (1951–1952) Ahmad Kavam (1952) Mohammad Moszaddegh (1952–1953), lista Izrael (köztársaság) Államfő – Háim Weizmann (1948–1952) Jószef Szprinzak (1952), ügyvivő Jichák Ben Cví (1952–1963), lista Kormányfő – Dávid Ben-Gúrión (1948–1954), lista Japán (Szövetségesi megszállás alatt) majd (parlamentáris monarchia) Japán megszállása 1952. április 28-án ért véget. Uralkodó – Hirohito császár (1926–1989) Kormányfő – Sigeru Josida (1948–1954), lista Katonai kormányzó – Matthew Ridgway (1951–1952), a Szövetségesek főparancsnoka Jemen (monarchia) Uralkodó – Ahmed bin Jahia király (1948–1955) Kormányfő – Haszan bin Jahia (1948–1955), lista Jordánia (alkotmányos monarchia) Uralkodó – Talal király (1951–1952) Huszejn király (1952–1999) Kormányfő – Taufík Abu al-Huda (1951–1953), lista Kína (népköztársaság) A kommunista párt főtitkára – Mao Ce-tung (1935–1976), főtitkár Államfő – Mao Ce-tung (1949–1959), lista Kormányfő – Csou En-laj (1949–1976), lista Dél-Korea (köztársaság) Államfő – Li Szin Man (1948–1960), lista Kormányfő – Csang Mjon (1950–1952) Ji Junjong (1952), ügyvivő Jang Tekszang (1952) Bek Dudzsin (1952–1954), lista Észak-Korea (népköztársaság) A kommunista párt főtitkára – Kim Ir Szen (1948–1994), főtitkár Államfő – Kim Tubong (1947–1957), Észak-Korea elnöke Kormányfő – Kim Ir Szen (1948–1972), lista Libanon (köztársaság) Államfő – Bechara El Khoury (1943–1952) Fuad Csehab (1952), ügyvivő Camille Chamoun (1952–1958), lista Kormányfő – Abdallah El-Jafi (1951–1952) Szami asz-Szolh (1952) Nazim al-Akkari (1952) Szaeb Szalam (1952) Abdallah El-Jafi (1952) Khaled Csehab (1952–1953), lista Maszkat és Omán (abszolút monarchia) Uralkodó – III. Szaid szultán (1932–1970) Mongólia (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Jumdzságin Cedenbál (1940–1954), a Mongol Forradalmi Néppárt Központi Bizottságának főtitkára Államfő – Goncsigín Bumcend (1940–1953), Mongólia Nagy Népi Hurálja Elnöksége elnöke, lista Kormányfő – Horlógín Csojbalszan (1939–1952) Jumdzságin Cedenbál (1952–1974), lista Nepál (alkotmányos monarchia) Uralkodó – Tribhuvana király (1951–1955) Kormányfő – Tribhuvana (1951–1955), lista Pakisztán (monarchia) Uralkodó – VI. György Pakisztán királya (1947–1952) II. Erzsébet Pakisztán királynője (1952–1956) Főkormányzó – Malik Ghulam Muhammad (1951–1955) Kormányfő – Sir Khavadzsa Nazimuddin (1951–1953), lista Szaúd-Arábia (abszolút monarchia) Uralkodó – Abdul-Aziz király (1902–1953) Szíria (köztársaság) Államfő – Fauzí Szelu (1951–1953), lista Kormányfő – Fauzí Szelu (1951–1953), lista Tajvan (köztársaság) Államfő – Csang Kaj-sek (1950–1975), lista Kormányfő – Csen Cseng (1950–1954), lista Thaiföld (parlamentáris monarchia) Uralkodó – Bhumibol Aduljadezs király (1946–2016) Kormányfő – Plaek Phibunszongkhram (1948–1957), lista Törökország (köztársaság) Államfő – Celal Bayar (1950–1960), lista Kormányfő – Adnan Menderes (1950–1960), lista Dél-Vietnám (Vietnám Állam) Államfő – B�o Đ�i (1949–1955), lista Kormányfő – Tr�n Văn H�u (1950–1952) Nguy�n Văn Tâm (1952–1953), lista Észak-Vietnám A kommunista párt főtitkára – Trư�ng Chinh (1941–1956), főtitkár Államfő – Ho Si Minh (1945–1969), lista Kormányfő – Ho Si Minh (1945–1955), lista Óceánia Ausztrália (parlamentáris monarchia) Uralkodó – VI. György Ausztrália királya (1936–1952) II. Erzsébet Ausztrália királynője (1952–) Főkormányzó – Sir William McKell (1947–1953), lista Kormányfő – Sir Robert Menzies (1949–1966), lista Új-Zéland (parlamentáris monarchia) Uralkodó – VI. György Új-Zéland királya (1936–1952) II. Erzsébet Új-Zéland királynője (1952–) Főkormányzó – Bernard Freyberg (1946–1952) Sir Humphrey O'Leary (1952) Sir Willoughby Norrie (1952–1957), lista Kormányfő – Sidney Holland (1949–1957), lista Gyűrűsfarkú maki A gyűrűsfarkú maki vagy más néven katta (Lemur catta) az emlősök (Mammalia) osztályába, a főemlősök (Primates) rendjébe és a makifélék (Lemuridae) családjába tartozó faj. Elterjedése Madagaszkár déli, délnyugati és délkeleti területein él. Változatos élőhelyeken fordul elő, előnyben részesíti a galériaerdőket, a száraz, lombhullató erdőket és bozótosokat. Megjelenése Testhossza 38,5–45,5 cm, farka ennél hosszabb, 56–62,5 cm. Testtömege 2-3,5 kg. Dús szőrzetének alapszíne szürke, a háton barnás, a hasoldalon pedig fehér. Arca szintén fehér, de orra és szemkörnyéke fekete. Legfeltűnőbb rajta a hosszú, fekete-fehéren gyűrűzött farok – a nevét is erről kapta. A két nem nem különbözik feltűnően. Alsó fogsorának metsző- és szemfogai úgynevezett fogfésűt alkotnak, és ezt szőrzetük ápolására használják. Életmódja, élőhelye A katták csoportokban élnek, egy csoportot átlagosan 12-24 egyed alkot, melyben a nőstények a dominánsak. Más lemurfajokhoz képest kevésbé territoriálisak, többnyire csak a szaporodási időben őrzik területüket. A csoport nőstényei egymással rokonságban állnak, mivel a nőstény utódok a szülői csoportban maradnak. A hímek azonban 3-5 éves korukban elhagyják a csoportot, melyben a világra jöttek. A hímek a szaporodási időn kívül gyakran fiúcsapatokat alkotnak. Az egyedek közötti kommunikációban a vizuális, a hanggal és a szaggal történő kommunikációnak is fontos szerepe van. 28 különböző hangjelzésük különböztethető meg. A vizuális kommunikációnak a csoporton belüli kapcsolatokban van jelentős szerepe. Illatmirigyeik - melyek a nemi szervek környékén, a csuklón, valamint a hímek esetében a felkaron helyezkednek el - váladékát a csoporton belüli kommunikáción kívül a területjelzésre használják. Utóbbi esetben illatmirigyeiket különböző tereptárgyakhoz, például faágakhoz dörzsölik, míg előbbi esetben mirigyeik váladékával farkukat kenik be, majd farkukat a magasba emelik. Ragadozóik a fosszák, a ragadozó madarak, de veszélyesek lehetnek rájuk a kutyák is. A katták különféle növényi részekkel, levelekkel, virágokkal, gyümölcsökkel, fakéreggel és növényi nedvekkel táplálkoznak. Alkalmanként ízeltlábúakat is fogyasztanak. Szaporodása A gyűrűsfarkú maki párzási ideje áprilistól júniusig tart. A szaporodási időben a nőstények a táplálékért versengenek egymással, a hímek pedig a nőstényekért küzdenek. A nőstények 4-4,5 hónapos vemhesség után hozzák világra kölyküket - általában egy utód születik, ám nem ritka az ikerszülés sem. Az újszülöttek többnyire anyjuk hasán kapaszkodnak, majd ahogy nőnek, egyre több időt töltenek a nőstény hátán lovagolva. A kölykök 5 hónapos korukig szopnak, azonban már 2 hónapos koruktól kezdve fogyasztanak szilárd táplálékot is. A felnőtt hímek nem vesznek részt az utódnevelésben. Ivarérettségüket a hímek 2,5, a nőstények 3 éves korukra érik el. Élettartamuk a természetben átlagosan 15-16 év, fogságban azonban elérhetik a 33 évet is. Intelligenciája A Duke Egyetem Főemlős Központjában Elizabeth Brannon tanulmányozta a fajt, és az állatok meglepően jól oldották meg a számítógépes feladványokat. Megállapította, hogy a majmok és a félmajmok különbözősége nem annyira értelmi, mint inkább motivációs. A makik egy érintőképernyős monitoron egymás után különböző képeket láttak, és a megjelenés szerinti sorrendbe kellett őket rendezniük. A feladatot ügyesen végrehajtották, de csak akkor, ha valamilyen édességet remélhettek a jó megoldásért. A majmok szórakozásból is megoldanak ilyen feladványokat, és nem várnak jutalmat. A makik viszont igen, sőt, odáig mentek, hogy egymás orra elől happolták el a nyereményt: az a maki, amelyik hamarabb elkészült, odament a társa számítógépéhez, és befejezte annak megkezdett megoldását, hogy ő kaphassa meg a nyereményt. Természetvédelmi helyzete Bár vadon élő létszáma nem ismert, azonban - mint Madagaszkár teljes élővilágát - élőhelyének elvesztése veszélyezteti. Élőhelyük feldarabolódása miatt az egyes populációk elszigetelődnek egymástól, így genetikai állományuk erőteljesen lecsökkenhet, valamint nőhet a beltenyészet mértéke is. Emellett egyes területeken a vadászat is csökkenti állományát, valamint gyakran fogják be őket, és tartják őket házi kedvencként. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a "veszélyeztetett" kategóriába sorolta a fajt. A gyűrűsfarkú makik csoportos állatok, nappal aktívak, emellett külsejük révén is mindig elnyerik a látogatók rokonszenvét. Állatkertekben nagyon gyakori fajnak tekinthető. Magyarországon Budapesten, Debrecenben, Jászberényben, Győrben, Kecskeméten, Miskolcon, Nyíregyházán, Pécsett, Veszprémben, Szegeden és Gyöngyösön mutatnak be gyűrűsfarkú makikat. Rio Mavuba Rio Antonio Zoba Mavuba (Angola, 1984. március 8. –) francia válogatott labdarúgó, jelenleg a Lille OSC játékosa. Posztját tekintve középpályás. Sikerei, díjai Francia bajnok (1): 2010–11 Francia kupagyőztes (1): 2010–11 Nia Vardalos Nia Vardalos (szül. Antonia Eugenia Vardalos) (Winnipeg, 1962. szeptember 24. –) kanadai születésű amerikai színésznő, rendező, író, producer. Legemlékezetesebb alakítása a 2002-es, Oscar-díjra jelölt Bazi nagy görög lagzi, aminek főszereplője és írója volt. Családi élet Nia Vardalos Winnipegben született (Manitoba, Kanada). Görög származású kanadai szülők gyermeke. Szülei Doreen, aki könyvelőként dolgozott, és Constantine "Gus" Vardalos, aki területfejlesztő volt. A Shaftesbury középiskolába járt, majd a Ryerson egyetemre. Vardalos hozzáment Ian Gomez színészhez 1993. szeptember 5-én (férje áttért a görög ortodox vallásra, mielőtt elvette volna). 2008-ban örökbe fogadtak egy kislányt. Ezután írt egy cikket tanácsokkal az örökbefogadással kapcsolatban a The Huffington Postba. Amerikai állampolgár lett 1999-ben. Karrier Vardalos több kisebb tévészerepben játszott, ezek között említésre méltó a The Drew Carey Show és a Two Guys and a Girl. Pillanatok alatt sikeres és ismert lett az általa játszott és írt Bazi nagy görög lagzi című független filmmel (műfaja romantikus vígjáték), amiben a szerelméért és a függetlenségért küzdő asszonyt alakít. A film anyagilag is sikeres volt. A CBS elkezdett egy My Big Fat Greek Life című sorozatot, ami ennek a filmnek a témáján alapult, de ez nem lett sikeres, hét epizód után törölték. Ebben a sorozatban a teljes szereplőgárda játszott, akik a filmben is, kivéve John Corbettet, aki akkor saját műsorán, a Luckyn dolgozott. Következő filmje a 2004-es Connie and Carla, egy musical, ami két asszonyról szól. Ebben szerepelt Toni Collette, David Duchovny és Debbie Reynolds is. Vardalos rendezői bemutatkozása a 2009-es független film, a Bazi rossz Valentin-nap volt (I Hate Valentine's Day. A romantikus filmben egy virágboltos nő nem akar komolyabb kapcsolatba kerülni senkivel. A filmet csak korlátozott példányszámban forgalmazták, és anyagilag sikertelen volt. Ezt követte az erősen kritizált Görögbe fogadva (My Life in Ruins), amiben egy idegenvezetőt játszik Görögországban. Ebben az Oscar-díjas Richard Dreyfuss is szerepelt. Ez volt az első olyan amerikai film, ami engedélyt kapott az Akropolisznál való forgatásra; Vardalos a görög kormánytól kapott erre engedélyt. Vardalos több más híresség mellett támogatja a „The 1 Second Film” művészeti projektet. Elénekelte a The Beatles Golden Slumbers című számát a 2006-os Unexpected Dreams – Songs From the Stars című jótékonysági albumon. 1883 az irodalomban Az 1883. év az irodalomban. Megjelent új művek Paul Bourget francia író: Essais de psychologie contemporaine , első esszéinek 1881–1883 között publikált gyűjteménye Carlo Collodi olasz író világhírű meseregénye könyv alakban: Pinokkió kalandjai (Le avventure di Pinocchio) Auguste Villiers de l'Isle-Adam francia író novellái: Contes cruels (Cudar mesék) Pierre Loti francia író regénye: Mon frère Yves Guy de Maupassant regénye: Egy asszony élete (Une vie) Friedrich Nietzsche négy részből álló filozófiai regénye, az Im-ígyen szólott Zarathustra (Also sprach Zarathustra) első kötete. A második és a harmadik kötet 1884-ben, a negyedik 1885-ben lát napvilágot Ernest Renan francia filozófus, író, történész Emlékezései (Souvenirs d'enfance et de jeunesse) Robert Louis Stevenson skót író ifjúsági kalandregénye könyv alakban: A kincses sziget (Treasure Island) Mark Twain részben önéletrajzi útleírása: Élet a Mississippin (Life on the Mississippi) Jules Verne regénye: A makacs Keraban [Keraban, a vasfejű] (Kéraban-le-Têtu) Émile Zola regénye: A hölgyek öröme (Au Bonheur des Dames) Költészet Victor Hugo La Légende des siècles (A Századok legendája) című nagy verses művének utolsó kötete. Az 1855 és 1876 között írt munka előző két kötete 1859-ben, illetve 1877-ben jelent meg. Dráma Henrik Ibsen : A népgyűlölő (En Folkefiende), bemutató januárban Oscar Wilde 1880-ban írt első színműve: Vera; or, The Nihilists (Vera, vagy a nihilisták); bemutató New Yorkban Magyar nyelven Kiss József Költeményei (1868–1882) Vajda János kötete: Dal és beszély (versek és elbeszélések) Csiky Gergely két új színművének bemutatója: Bozóthy Márta és Cecil házassága Rákosi Jenő darabjai nyomtatásban: A szerelem iskolája (színmű, először 1874-ben játszották) Ida (vígjáték) Szélháziak (énekes bohózat) Születések január 6. – Halíl Dzsibrán libanoni származású amerikai maronita keresztény költő, filozófus, képzőművész († 1931 ) január 10. – Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj orosz, szovjet költő, író († 1945 ) február 5. – Nagy Lajos író, elsősorban novellista, publicista († 1954) február 18. – Níkosz Kazandzákisz görög regényíró, költő, drámaíró, gondolkodó († 1957) április 4. – Juhász Gyula , a 20. század első felében Magyarország egyik legelismertebb költője († 1937 ) április 8. – Supka Géza régész, művészettörténész, író, a Literatura című folyóirat és a Világ című lap főszerkesztője, az ünnepi könyvhét kezdeményezője († 1956) április 30. – Jaroslav Hašek cseh humorista és szatirikus író; legismertebb műve a Švejk, a derék katona († 1923 ) július 3. – Franz Kafka prágai német zsidó író, a 20. század egyik kiemelkedő írója († 1924 ) november 26. – Babits Mihály költő, író, irodalomtörténész, műfordító, a 20. század első felében a magyar irodalom kiemelkedő alkotója, 1929-től a Nyugat főszerkesztője († 1941 ) december 17. – Arvi Järventaus finn regényíró, költő, pap († 1939 ) Ligeti András Ligeti András (Pécs, 1953. augusztus 5. – ) magyar hegedűművész és karmester. Életpályája Ligeti édesapja muzsikus volt, így az ő hatására már gyermekkorában élénk érdeklődést mutatott a zene iránt, és hamar megfogalmazódott benne a gondolat, hogy ő is zenész lesz. Mindössze tizenhét éves volt, amikor felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol először 1970 és 1976 között a hegedű főtanszakon Halász Ferenc, majd 1974–1979 között a karmesterképzőben Kórodi András tanítványa volt. Hegedűművészi tanulmányai befejezése után a Zeneakadémia tanársegéde és a Magyar Állami Operaház koncertmestere lett. 1975-ben megnyerte a Weiner Hegedűversenyt Budapesten, majd 1980-ban az egyesült államokbeli Indiana University Szonáta Vecsernye versenyén lett első helyezett. 1980-tól Solti-ösztöndíjasként a bécsi Zeneakadémián Karl Österreicher professzor tanítványa lett. 1981–1985 között a Magyar Állami Operaházban folytatott karmesteri tevékenységet. 1986-ban Bécsben a neves karmester, Claudio Abbado asszisztense, majd közeli munkatársa lett, s ez lehetővé tette számára, hogy tovább tökéletesítse tudását, később a Mahler Ifjúsági Zenekar irányítását is rábízták. 1988-ban megválasztották a Magyar Zeneművészeti Társaság elnökségi tagjának. Abbado asszisztenseként működött közre Kurtág György és Samuel Beckett Mi is a szó (What is the Word (Op. 30.)) című művének 1991-es ősbemutatóján. Ezután az 1990-es években több huszadik századi zeneszerző művének ősbemutatójának vagy magyarországi premierjének a vezénylését vállalta magára. Ebben az időszakban többek között Kurtág György, Jeney Zoltán, Vidovszky László, Igor Sztravinszkij, Luciano Berio és Alfredo Casella műveit dirigálta. A nyolcvanas évek közepe felé kezdett felfigyelni rá a nemzetközi zenei élet, ettől kezdődően rendszeresen dirigált hazai és külföldi zenekarokat vendégkarmesterként. Többek között a Suisse Romande Zenekar, a BBC Szimfonikus Zenekar, az izraeli, a drezdai, a dortmundi és a Bergeni Filharmonikusok, a Japán Kamarazenekar és a római Santa Cecilia Akadémia rendszeresen visszatérő vendégkarmestere lett. Közben rendszeresen együtt dolgozott az English Opera North társulatával is, illetve öt éven át a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara karmestere, majd három évig igazgató karmestere volt. 1997-től kezdődően 2008-ig volt a Telekom Szimfonikus Zenekarának zeneigazgatója, irányításával a zenekar külföldön is komoly hírnévre tett szert. 2001-ben az Nyugat-Ausztráliai Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője és első állandó vendégkarmestere lett. Közben egyetemi docensként éveken át vezette a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola szimfonikus zenekarát, illetve később ugyanitt a karmesterképző munkát is ő irányította. 2005-ben a Taipei Szimfonikus Zenekar főzeneigazgatója lett. Ligeti karmesterként rendkívül széles repertoárt tudhat magáénak: nem csak a romantikusok és a 20. századi szerzők műveit vezényli rendszeresen, hanem olykor barokk és klasszicista szerzők műveit is dirigálja. A koncertezés mellett rendszeresen vezényel operaelőadásokat is. Művészetét számos rádió- és hanglemezfelvétel örökítette meg. Munkássága elismeréseként több kitüntetésben részesült. Díjai, kitüntetései Bartók–Pásztory-díj (1988, 2001) Liszt Ferenc-díj (1988) Érdemes Művész díj (2002) Az Olasz Szolidaritás Csillagrendjének Lovagja (2003) Kossuth-díj (2007) Karl Heinrich Hertwig Karl Heinrich Hertwig (más írásmóddal: Carl Heinrich Hertwig, Ohlau, 1798. január 10. – Berlin, 1881. július 10.) német állatorvosi író. Élete Felsőfokú orvosi és állatorvosi tanulmányait 1817-ben kezdte Breslauban, majd a tanfolyamok befejezése után nagyobb tanulmányutakat tett Angliában, Franciaországban, Svájcban és Hollandiában. 1829-től főtanító, 1833-tól professzor volt a berlini állatorvosi iskolán. 1873-ban a harmadosztályú Vörössas-renddel tüntették ki. Nagy számú munkái közül a kiválóbbak: Handbuch der Arzneimittelehre (1833); Operationslehre (1847); Chirurgie für Thierärzte (1850); Krankheiten der Hunde (1853). Gurlttal együtt 1835-ben megalapította a Magazin der gesammten Thierheilkunde című folyóiratot. Neckarsulm Neckarsulm település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 25 798 fő (2014. december 31.). Virág Imre (mérnök) Virág Imre (Győrzámoly, 1938) okleveles építészmérnök. Munkája elismeréséül kétszer részesült Építészeti Nívódíjban, továbbá birtokosa Pozsony város érdemérmének és az 1974-es Szálloda építési Oscar-díjnak. 2011-ben a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét. Életpályája Diplomaszerzését követően mérnöktanári posztot töltött be a Győri Építőipari Technikumban, 1966-tól a Győr Megyei Állami Építőipari Vállalat házgyáránál mint előkészítő építészmérnök, 1970-től mint a terméktervező iroda vezetője dolgozott. 1971-től a Győr Megyei Állami Építőipari Vállalat műszaki főosztályvezetője, majd műszaki igazgatója, 1990-től a GYÁÉV - TRANSZ Kft. ügyvezető igazgatója. Több országos pályázaton eredményesen szerepelt. 17 éven keresztül - műszaki igazgatóként - több mint 2500 létesítmény előkészítésében vett részt. 1999 óta önálló vállalkozó, nyugdíjasként konzulens. Szakirodalmi tevékenysége igen széles körű, az "Építéstechnika" szakmai folyóirat szakértői bizottságának tagja. Az EUROBILD Magyar Tagozatának tagja. Szakmai, társadalmi elismerései kétszer részesült Építészeti Nívódíjban, birtokosa Pozsony város érdemérmének, az 1974-es Szálloda építési Oscar-díj-nak. 2011: Aranydiploma. 1884 az irodalomban Az 1884. év az irodalomban. Megjelent új művek Ludwig Anzengruber német író regénye: Der Sternsteinhof Anton Pavlovics Csehov korai regénye: Dráma a vadászaton (Драма на охоте), 1884. augusztus –1885. április Joris-Karl Huysmans francia író, művészeti kritikus „különös esztéta-regénye:” À rebours (Visszájára) Henryk Sienkiewicz lengyel író történelmi regénye: Tűzzel-vassal (Ogniem i mieczem), a trilógia első része. A második rész (Potop) könyv alakban 1886 -ban, a harmadik (Pan Wołodyjowski) 1888 -ban jelenik meg Genfben megjelenik Lev Tolsztoj önéletrajzi jellegű Gyónás a (Исповедь) Mark Twain : Huckleberry Finn kalandjai (Adventures of Huckleberry Finn) Jules Verne : A lángban álló szigettenger (L’Archipel en feu) Dél csillaga (L'etoile du sud) Émile Zola regénye: Életöröm (1884–1885) ? Költészet Leconte de Lisle verseskötete: Les Poèmes tragiques (Tragikus költemények) Paul Verlaine verseskötete: Jadis et Naguère , benne többek között: L’Art poétique (Költészettan); az 1874-ben írt költemény „egyik alapszövege, krédója lett a szimbolizmusnak.” Dráma Megjelenik Henrik Ibsen drámája, a Vadkacsa (Vildanden); bemutató: 1885. január 5. Magyar nyelven Az első Bródy Sándor -könyv: Nyomor (elbeszélések) Kiss József nagyobb elbeszélő költeménye: Mese a varrógépről Mikszáth Kálmán : Nemzetes uraimék, az író első regénye Az apró gentry és a nép (novellák, Scarron álnév alatt) Tolnai Lajos regénye: Az oszlopbáró Csiky Gergely : Buborékok, vígjáték, bemutató a Nemzeti Színházban Nóra, dráma négy felvonásban Születések január 20. – Gábor Andor regényíró, költő, publicista, dalszövegíró († 1953) február 1. – Jevgenyij Ivanovics Zamjatyin orosz regényíró, elbeszélő, drámaíró, műfordító († 1937 ) június 25. – Gyóni Géza , szibériai hadifogságban elpusztult magyar költő, újságíró († 1917 ) június 30. – Szép Ernő költő, író, színpadi szerző († 1953) június 30. – Georges Duhamel francia orvos, költő, író, esszéista († 1966) július 7. – Lion Feuchtwanger német regényíró († 1958) augusztus 4. – Balázs Béla író, költő, filmesztéta, kritikus († 1949 ) augusztus 10. – Panait Istrati román és francia nyelven alkotó román író († 1935 ) szeptember 26. – Reichard Piroska költő, műfordító, kritikus († 1943 ) november 6. – Germanus Gyula nemzetközi hírű magyar orientalista, arab nyelvészeti, kultúrtörténeti író, irodalmár, nyelvész, történész († 1979) december 3. – Laczkó Géza író, műfordító, lapszerkesztő († 1953) Csemiczky Tihamér Csemiczky Tihamér Lajos (Törtel, 1904. március 19. – Budapest, 1960. augusztus 9.) magyar grafikus és festő, gyógyszerész. Életpályája Szülei: Csemiczky Frigyes és Máthé Berta voltak. Gyógyszerésznek tanult, illetve az Iparművészeti Iskolába is járt (1924–1925). 1927-től grafikával foglalkozott; plakátokat, illusztrációkat készített. 1929–1930 között Bortnyik Sándor mellett dolgozott. 1940–1944 között a Film, Színház, Irodalom című hetilap képszerkesztője és karikaturistája volt. 1944-ben az üldözöttek segítője volt, emiatt letartóztatták, de 1945. elején megszökött. 1945 után a Képes Világ felelős szerkesztőjeként dolgozott. 1945–1948 között gyógyszerész volt Abonyban, majd a fővárosban reklámgrafikákat készített. 1964-ben emlékkiállítása volt a Magyar Nemzeti Galériában. Sírja a Farkasréti temetőben található. (1/1-1-25) Kiállításai Egyéni kiállítások 1943 • Alkotás Művészház 1964 • Csemiczky Tihamér emlékkiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (kat.). Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1929 • Országos Magyar Tárlat, Új Művészház, Nemzetközi plakátkiállítás, München 1930 • Könyv- és Reklámművészek Társasága bemutatkozó kiállítása, Iparművészeti Múzeum, Budapest 1934 • Györgyi Kálmán-emlékkiállítás, Iparművészeti Múzeum, Budapest 1960 • Magyar Plakát-Történeti Kiállítás 1885-1960, Műcsarnok, Budapest 1986 • 100 + 1 éves a magyar plakát. A magyar plakátművészet története 1885-1986, Műcsarnok, Budapest 1995 • Plakát Parnasszus I., Szent Korona Galéria, Székesfehérvár Préfailles Préfailles település Franciaországban, Loire-Atlantique megyében. Lakosainak száma 1213 fő (2015). Préfailles La Plaine-sur-Mer és Pornic községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Jenakijeve Jenakijeve (ukránul Єнáкієве, oroszul Ена́киево, átírva Jenakijevo), város Ukrajna keleti részében, a Krinka folyó mellett, a donecki területen, mintegy 60 kilométerre a terület közigazgatási központjától, Donecktől. Területi jelentőségű város, amely a járásokkal megegyező helyet foglal el a közigazgatási rendszerben. Enakieve lakosainak száma 82 629 (2013-as becslés). A város elnevezése története során többször változott. Alapításától 1928-if videlte a Jenekijeve (oroszul Jenakijevo) nevet. 1928–1936 között Alekszej Rikov bolsevik politikus után Rikove (oroszul Rikovo) volt a neve. 1936-ban az Ordinyikidze nevet kapta Grigorij Ordzsonikidze után. Az 1941–1943 közötti német megszállás alatt ismét Rikove volt a város neve, majd 1944 júniusában visszakapta a napjainkban is használt eredeti nevét. Fontos regionális szénbányászati, kohászati, vegyipari és feldolgozóipari központ. Ipara idejétmúlt és emiatt olyan baleseteket szenvednek el itt, mint 2008 júniusában történt szénbányaomlás. A várost 1898-ban alapították, összeolvasztva a Péter Vas- és Acélmű körül épült számos munkástelepet. Az első itteni szénbányát 1883-ban hozták létre. A település 1925-ben kapott városi rangot. 1958-ra a város és üzemei jelentősen kiterjedtek és lekebelezték a környező falvakat, Szimjukuót, Evrát és Ciminenit. A falvak lakóinak el kellett költözniük, mert az állataik nem éltek meg az öntödék tövében, az egyre szennyezettebbé váló földeken. Az Jenakijevei Vas- és Acélművek Ukrajna egyik legrégibb öntőüzeme. Viktor Fedorovics Janukovics, Ukrajna korábbi elnöke (2010-2014) Enakievében született. A szovjet Atomrobbantásokkal a Népgazdaságért program részeként 1979-ben Jenakijeve mellett próbálkoztak azzal, hogy nukleáris robbantással segítsék a szénbányászatot. A radioaktív bányavíz kezelése azóta is problémákat okoz. Luiz Vinhaes Luiz Augusto Vinhaes (Rio de Janeiro, 1896. december 10. – Rio de Janeiro, 1960. április 3.) korábbi brazil labdarúgóedző. Kjókai no Rinne A Kjókai no Rinne (���RINNE; Hepburn: Kyōkai no RINNE), melyet gyakran RIN-NE-ként stilizálnak egy manga, melynek szerzője Takahasi Rumiko. 2009. április 22-én jelent meg a Shogakukan kiadó hetente megjelenő Súkan Sónen Sunday magazinjában. A sorozat Mamija Szakuráról szól, aki egy gyerekkori incidens következtében képes látni a szellemeket; a másik főszereplő pedig Rokudó Rinne, akinek felmenői között ember és sinigami keveredik. Rinne az élők között ragadt szellemeknek segít tovább lépni, és elviszi őket az újjászületés kerekéhez. Szereplők Rokudó Rinne (�� ���; Hepburn: Rinne Rokudō) A történet főszereplője, félig ember-félig sinigami, aki az emberek világában él, bár nagyanyja már nem egyszer ajánlotta fel, hogy éljen vele. Nagyapja haláláig vele élt, de miután magára maradt, beköltözött az iskolája üres klubhelyiségébe. Nagyanyja helyett végzi el a sinigami kötelességet, bár ehhez különféle -valódi sinigamik számára felesleges- eszközökre is szüksége van. A Túlvilág Haori-ja (�����; Hepburn: Yomi no Haori) egy drága kabát, amelyet ha visel, Rinne láthatatlanná válik az egyszerű halandók számára, de használhatja szellemek láthatóvá tevése érdekében is. Annak következtében, hogy kifejezetten szegény, örül, ha pénzhez jut, és szívesen fogadja mikor a diákoktól ételt, vagy egyéb ajándékot kap. Nem hajlandó lakbért fizetni, megvenni az iskolai egyenruhát, és más közös költségekben részt venni. Rinne keresztneve hiraganával és nem kandzsival van írva, így nincs rejtett jelentése mint sok más Takahasi karakternél. Rinne a Buddhizmusban szereplő állandó körforgás, vagyis a "reinkarnáció" rövidítése. Családneve, Rokudó, "hat utak"-at jelent, utalva a reinkarnáció hat módjára (deva, asura, ember, állat, éhes szellem és pokol). Mamija Szakura (�� �; Hepburn: Sakura Mamiya) A történet hősnője, aki kicsiként eltűnt, de visszatért Tamako segítségével, és képessé vált a szellemeket és a spirituális lényeket látni. Ennek köszönhető, hogy kezdetektől fogva képes látni Rinnét, és hogy nem ijed meg Rokumon démoni alakjától. Nyugodt természete ellenére hezitálás nélkül megdorgálja Rinnét, ha úgy érzi, hogy a fiú problémákat okoz Szakura barátainak. Szakura japánul cseresznyevirágot jelent. Mamija kandzsival van írva, jelentése buddhista szekta és sintó szentély, de azt is jelentheti "igazi hercegnő". Tamako (��) Tamako Rinne nagyanyja, egy fiatalos külsejű sinigami. Ragaszkodik a "kisasszony" (onee-szan) megszólításhoz, és idegessé válik, ha Rinne "nagyi"-nak, Szakura pedig néninek (oba-szan) nevezi. 50 évvel a történet kezdete előtt Tamako eljött egy haldokló férfi lelkéért, akibe szempillantás alatt beleszeretett. A túlvilágon alkut kötött egy pappal, aki összeeskette őket: a férfi kapott még 50 évet, de cserébe Tamakónak az átlagos shinigami munkák tízszeresét kell elvégeznie, ha nem teljesíti, akkor a leszármazottjait sújtja a teher. Az alkut nem teljesíti, és egy nap Rinne azon kapja magát, hogy sinigami teendőket lát el. Tamako igyekszik rávenni unokáját, hogy éljen vele, és segít neki ajánlatokat keresni; Rinne nagy döbbenetére Tamako megjelenik az unokája osztálytársainak álmaiban, és egy rémisztő maszkot viselve megfenyegeti őket, persze Rinne érdekében. Tamako azt jelenti: "lélek gyerek". Rokumon (��) Rokumon egy szerződéses fekete macska: ezek a macskák szerződést kötnek sinigamikkal, együtt dolgoznak velük, a gonosz szellemeket elpusztítják, de emellett átkokat, rossz ómeneket és fenyegetéseket is magukkal hozhatnak. A kinézete többnyire egy átlagos fekete macska emberi arccal, viszont ha meg akar ijeszteni másokat, óriási démon macska fejjé változik. Aranyos kiscicává is át tud alakulni, ha például ételt akar szerezni. Az élők világában egy démon macskaként tűnik fel, és Szakuráék osztálytársait rémisztgette. Állítása szerint Tamako küldte, hogy szerződést kössön Rinnével, de a fiú nem megy bele, mert nem tudná miből támogatni a segítőt. Később találkozik Szakurával, akivel megosztja Rinne sinigami kötelességeinek igazi okát. Közben Rinne talál egy levelet, melyből kiderül, hogy Tamako kirúgta Rokumont, aki Rinnétől remél támogatást. Végül megkötnek egy szerződést, melyben az áll, hogy Rokumon maga keresi meg a saját megélhetését. Ageha (�) Mint Rinne Ageha egy olyan sinigami, aki felelős azért, hogy az eltévedt lelkeket átszállítsa a túlvilágra. Rinnétől eltérően rettentően gazdag és kicsit gondolatlanul kótyavetyéli el a pénzét. Kezdetben utálatos és türelmetlen Rinnével szemben, akire először versenytársaként tekint. Miután Rinne beleegyezik, hogy segítsen neki megtalálni az eltűnt nővérét a dolgok kezdenek rendbe jönni. Ageha nagy döbbenetére kiderül, hogy a nővére szándékosan szökött meg, hogy össze házasodjon Szabatóval, aki Rinne apja, éli gondtalan életét és közben esküdt ellenség minden derék sinigaminak. Ezek után Ageha többször segít Rinnén és barátain. Maszato (���; Hepburn: Masato) Maszato a pokolban egy gazdag démon, aki bosszút akar állni Rinnén. Maszato kiskorában a Démon Általános Iskolába járt, s azt a feladatot kapta, hogy vegye el egy kis nyuszi lelkét és vigye magával a pokolba. Viszont mikor megpróbálja a nyuszi lelkét elvenni nem sikerül neki, ekkor megjelenik Rinne és közli vele, hogy a nyuszi még nem áll készen arra hogy átlépjen, majd fejbe kólintja egy kereszttel. Maszato nagyon berág Rinnére és onnantól kezdve ellenségként tekint rá. Pár évvel később újra találkoznak és Maszato ahol csak tud beleköt Rinnébe és próbálja megkeseríteni a fiú életét. Maszato nevének jelentése "szűk látókörű személy". Rokudó Szabato (�� ��; Hepburn: Sabato Rokudō) Szabato Rinne apja aki a fiát lepasszolja a nagyanyjának. Szabato gyakran settenkedik be a fia szobájába hogy az összekuporgatott pénzét ellopja. Ő a Damasigami szervezet vezetője és szeretné ha Rinne később átvenné a családi vállalkozást. A Damasigami társaság egy olyan szervezet akik olyan lelkeket csalnak "lopnak" át a túlvilágra akik még nem állnak arra készen hogy továbblépjenek. Rinne ezt a munkát mocskosnak találja ezért nem hajlandó az apjával együtt működni. Szabatóról tudni kell hogy hatalmas nőcsábász és a sinigamik ellensége. Szabato neve kandzsival van írva, jelentése � (szaba) "makréla" és � (dzsin) "ember". Ez azért van, mert apja, egy ember volt aki meghalt, és végül makrélává reinkarnálódott. A Rokudó a körforgás hat útját jelenti. Dzsúmondzsi Cubasza (��� �; Hepburn: Tsubasa Jūmonji) Cubasza egy olyan ember aki éppen úgy mint Szakura látja a szellemeket. Ők ketten akkor találkoztak mikor Cubasza beiratkozott abba az iskolába ahova Szakura járt. Cubaszát annyira lenyűgözte az, hogy Szakura is látja a szellemeket hogy soha nem felejtette el a lányt még akkor sem miután elmentek. Ugyanis Cubasza a gyerekkorát apja ördögűzés üzlete miatt költözéssel töltötte. Rinnétől eltérően, Cubaszának nagyon kevés toleranciája van, mivel nem segíti a szellemek békés továbbjutását a túlvilágra. Helyette jobban szereti őket erőszakosan elküldeni. Ezek a különböző nézetek konfliktust alakítanak ki Rinne és Cubasza között nem beszélve arról hogy mind kettőjüknek tetszik Szakura. Brindisi-Casalei repülőtér A Brindisi-Casalei repülőtér olasz nyelven: Aeroporto di Brindisi-Casale vagy Aeroporto del Salento) (IATA: BDS, ICAO: LIBR) Olaszország egyik nemzetközi repülőtere. Puglia régiójában fekszik, Brindisi városának központjától 6 kilométerre. Jelentősen kibővítették 2007-ben a schengeni normáknak megfelelően. 2010-től a Ryanair egyik bázisa. Légitársaságok és úticélok Air Berlin (Berlin, Köln, Nürnberg, München , Zürich ) Alitalia (Milánó–Linate, Milánó-Malpensa , Róma–Fiumicino , Velence) Blu-express (Róma–Fiumicino) Helvetic Airways (Zürich, Bern) Jetairfly: (Brüsszel) easyJet (Milánó–Malpensa), Párizs, Genf Ryanair (Bergamo, Bologna, Brüsszel, Cuneo , Eindhoven, Girona, London–Stansted , Párizs, Pisa, Róma, Stockholm, Torino , Treviso, Verona) Volotea (Velence) XL Airways (Frankfurt) Taragudo Taragudo község Spanyolországban, Guadalajara tartományban. Taragudo Alarilla, Hita, Guadalajara, Torre del Burgo és Espinosa de Henares községekkel határos. Lakosainak száma 48 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Virág Mihály (hidrológus) Virág Mihály (Makó, 1947. január 8. – Makó, 1992. február 2.) Pro Aqua-díjas hidrológus, mérnök, a Virág-féle grafoanalitikus szerkesztés megalkotója. Kutatási területe: elsősorban a Tisza és a Dél-Dunántúli vízfolyások hidrológiája. Életpályája Makói kubikus család tehetséges gyermeke volt, akit a békéscsabai Vízgazdálkodási Technikum Leningrádba és Krakkóba javasolt küldeni főiskolai tanulmányokra. Miután ezeket nem vállalta – Krakkóba még elment volna, de Leningrádot megtagadta – megbízhatatlanság bélyegét sütötték rá; a bajai Vízgazdálkodási Felsőfokú Technikum maradt a számára. Itt Dr. Zsuffa István professzor értő kezei alatt vált az egyik legkiválóbb hazai hidrológussá. Az 1970-es makói árvízvédekezésben már nélkülözhetetlen szakértő munkatársként működött közre korszerű valószínűség-elméleti ismereteivel, nagy munkabírásával. Árvízi védekezőként kapta meg első katonai behívóját, melyet az árvízvédelmi katonai összekötő hatálytalanított, ám a védekezés végén már nem kerülhette el a sorozást. Szovjetunióba, a kazahsztáni területekre, a Kara-kum sivatagba vezényelték lokátoros kiképzésre. Hazatérve a Budapesti Műszaki Egyetem különbözeti szakára iratkozott be, ahol sikeres alapszigorlatot tett. Tanulmányai jelentek meg, mégis alapszintű házi feladatok megoldására kötelezték. Ekkor hívta meg Zsuffa István a szaküzemmérnöki tanfolyam tanárául. Virág Mihály 1968-ban még főiskolai hallgatóként Bernier és Roux francia nyelvű tanulmányainak beható értékelése során olyan mátrix-aritmetikai megoldást talált a Moran-modell alkalmazására, amellyel az addig elméleti szintű modell a gyakorlat részévé válhatott. Ezután Rózsa Pál professzornak a módosított mátrixok adjungáltjai számítását célzó alapvető tételeinek megalkotásánál is szerepet kapott. Ezt a munkát Zsuffa István is felhasználta kandidátusi értekezéséhez. Az 1970-es években Virág Mihály sok munkát fordított az 1970. évi tiszavölgyi árvíz valószínűségi értékelésére. A Bernier és Veron cikke nyomán végzett számítások mellett Gnyegyenkó és Fisher-Tippet matematikai jellegű műveit is feldolgozta. Minden bizonnyal ő alkalmazta először az évi minimumok valószínűségének becslésére az adekvát Weibull-függvényt. Rövid szegedi tartózkodás után 1973-ban Pécsett, a Dél-Dunántúli Vízügyi Igazgatóságnál talált haláláig működési területet, ahol magas színvonalú munkával Eszéky Ottó munkatársával – Lászlóffy Woldemár közreműködése mellett – többek között elkészítették a Dél-Dunántúl vízfolyásainak részletes műszaki-hidrológiai feldolgozását is. A vízgyűjtő feltárás időigényes munkája mellett elméletileg megalapozott becslési eljárások kidolgozására, hidrológiai és statisztikai jellegadatokat feltüntető térképekre is szükség volt, amelyekkel Virág Mihály és munkatársai megalapozták a III. Vízgazdálkodási Kerettervet is, évekkel annak kidolgozása előtt. Virág Mihály a kisvízfolyások rendezéséhez is egyértelmű számítási eljárást dolgozott ki Sorrensen grafoanalitikus módszerének invertálásával. A tározódás vizsgálatára szolgáló Virág-féle grafoanalitikus szerkesztés egymaga is jelentős helyet biztosít számára a magyar hidrológiában. A legutolsó, a Hidrológiai Közlöny 1990. évi 6. számában megjelent, Eszéky Ottóval közös cikkében kifejezte, hogy a kisebb vízfolyások tényleges vízemésztő képességének meghatározásában elsődleges szerepe a helyszíni mérésekből származó tényezőknek van. Munkássága, matematikai ismeretein alapuló elméleti tudása, gyakorlati tevékenysége igazolta: „Legjobb gyakorlat – ha az nehéz is – a jó elmélet”. Kimagasló munkásságát, eredményeit posztumusz Pro Aqua díjjal jutalmazták. (Pro Aqua emlékéremmel tüntethető ki a Magyar Hidrológiai Társaságnak az a rendes tagja, aki a Társaságban jelentős szakmai, illetve társasági szervező munkát végzett). A bajai Eötvös József Főiskola Vízépítési és Vízgazdálkodási Intézetének Lászlóffy Woldemár Hidrometriai Mérőtelepén, Magyaregregyen található Virág Mihály és Eszéky Ottó közös emléktáblája. A mérőtelepen mindkét szakember hosszú időn keresztül tevékenykedett - oktatott, kutatott. Családja 1970–1991 között felesége Göldner Ildikó műszaki rajzoló, geodéta, grafikus. Két gyermekük született: Bernadett (1973), aki közgazdász diplomát szerzett a Pécsi Tudományegyetemen és Dániel (1976), aki örökölte édesapja matematikai tehetségét, a Szegedi Tudományegyetemen fizikát és csillagászatot hallgatott. Virág Mihály testvére, Kiss Lajosné Virág Rozália nyugdíjazásáig az Alsó-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóságon dolgozott. Publikációi Virág Mihály: Hidrológiai események jövőbeni előfordulásának jellemzése. Hidrológiai Közlöny , 1972/8. (p. 332-334) Virág Mihály: Árvízhozamok javítása a kiöntések miatt. Vízügyi közlemények , 1974/3. (p. 449-454) Szappanos Ferenc - Széles István - Virág Mihály: A Kapos vízrendezése tározással. Vízügyi közlemények , 1976/4. (p. 531-544) Virág Mihály - Eszéky Ottó: Kisebb vízfolyások tényleges vízemésztő képessége. Hidrológiai Közlöny , 1990/6 (p. 357-358) Tanulmányai Virág Mihály - Eszéky Ottó: Dél-Dunántúl lefolyási viszonyainak jellemzése. Vízgyűjtők hidrológiai feltárása XX. Pécs, 1981. október. Beke Sándorné - Virág Mihály - Eszéky Ottó: Árvízi lefolyás. Vízgyűjtők hidrológiai feltárása XXI. Pécs, 1983. április. Beke Sándorné - Virág Mihály - Eszéky Ottó: Kisvízi lefolyás. Vízgyűjtők hidrológiai feltárása XXII. Pécs, 1986. június. Virág Mihály: Mértékadó árhullám. Vízgyűjtők hidrológiai feltárása XXIII. Pécs, 1986. szeptember. Dalek faj A dalekok a Ki vagy, Doki? brit televíziós sci-fi sorozat kitalált, mutáns földönkívüli lényei. A dalek egy faj a Skaro bolygóról. A dalekek kaled mutánsok tank- vagy robotszerű, közlekedésre és támadásra használt páncélzatba ültetve. Szánalmat, lelkiismeretet nem ismerő lények, melyeket arra teremtettek, hogy kiirtsanak mindent, ami nem dalek, és egyedüli fajként uralják az univerzumot. Minden érzést eltávolítottak belőlük, a gyűlöletet kivéve és a vágyat arra, hogy megtisztítsák az univerzumot az összes nem-dalek lénytől. A dalekeket Terry Nation találta ki, és Raymond Cusick tervezte. Először a sorozat második történetében, a The Daleks-ban szerepeltek, és azonnal hatalmas sikerre tettek szert. Két filmet is készítettek a dalekok főszereplésével. A sorozattal egybeforrt a dalekok személye, és ugyanannyira ismertek, főleg Nagy-Britanniában, mint a sorozat címszereplője, a Doktor. A brit kultúra részévé vált a hatvanas évektől a "fotel mögé rejtőzés, amikor egy dalek felbukkan". A dalekek története A dalek keletkezéstörténet első változata A dalekekkel először a Ki vagy, Doki? második történetében, a The Daleks-ben találkozunk, amikor a Doktor, Susan, Ian és Barbara a Skaro nevű bolygón landolnak a sorozat első idegen bolygón játszódó részében. A dalek faj itt egyike a Skaro-n őslakos fajoknak, a thal-ok mellett. A dalekok eredetileg a békés "dal" faj voltak, de a thal-okkal folytatott nukleáris háború során mutálódni kezdtek, ezért robotgépekbe kellett rakni őket ahhoz, hogy életben maradjanak. A dalekek a mutálódás miatt egyre agresszívabbakká váltak, míg a thalok békések lettek tőle. A dalekeket azért kellett gépbe ültetni, mert eltorzultak a mutációtól, míg a thal-oknak sikerült a sugárzásra gyógyszert kifejleszteniük. Az epizódban a dalekek foglyul ejtik a Doktort és társait, hogy rávegyék őket arra, hogy megszerezzék a thal-ok sugárzás elleni gyógyszereit. Azonban a gyógyszerek nem hatnak kedvezően a dalekekre, ezért sugártámadást rendelnek el. A Doktor és társai szövetkeznek a thal-okkal és végül sikerül kiirtaniuk az összes daleket. A dalekek történetét a sorozatban később átdolgozták a Genesis of the Daleks című történetben, ahol a Doktorra azt a feladatot bízták az Idő Urai, hogy változtassa meg a történelmet: érje el, hogy ne szülessenek meg a dalekek, vagy ha mégis megszületnek, ne legyenek annyira agresszívak, máskülönben eljön az idő, amikor egyedül ők fogják uralni a világegyetemet. A Genesis of the Daleks szerint, ellentétben a The Daleks című történettel, a Skaro bolygón élt humanoid faj neve nem dal, hanem kaled. Ugyanúgy háborúztak a thal-okkal, azonban a kaledek már eleve agresszív lények. A kaled tudósok látták, hogy a nukleáris háború a fajuk végét jelenti, ezért az őrült kaled tudós, Davros, felgyorsította a mutációt, s az így létrejött mozgásképtelen lényeket behelyezte egy fém szerkezetbe, hogy azzal közlekedhessenek. A nevük "dalek" lett, a "kaled" anagrammája. A dalekeket Davros úgy hozta létre, hogy ne legyenek érzelmeik, és legfőbb céljuk az legyen, hogy ők legyenek az egyedüli létforma az univerzumban. Azonban a dalekek Davros ellen fordultak, mert ő sem volt dalek, ezért annak érdekében, hogy a dalekek uralják egyedül a világot, őt is megpróbálták megölni. A negyedik Doktor itt próbált beavatkozni, és megállítani a dalekeket, de mint később kiderült, néhány dalek és maga Davros is megmenekült. A Doktor ekkor megsemmisítette az ott talált dalekeket és Davrost biztos helyre börtönözték. A dalekek később újra visszatértek a Remembrance of the Daleks című történetben: egy megmaradt kis csapat néhány őrült földi emberrel karöltve kiszabadította Davrost, aki a Necros bolygón az emberi DNS felhasználásával egy új dalek generációt hozott létre, akik csak neki engedelmeskednek: a necrosi dalekeket (később királyi dalekek). Ezek szembenálltak a régi úgynevezett renegát dalekekkel, s sor került egy nagy összecsapásra közöttük, azonban a Doktor elpusztította az összes daleket. Davros azonban megmenekült és részt vett az Időháborúban immár a még újabb és még felszereltebb időháborús dalekek oldalán. A Stolen Earth és a Journey's End című részekből megtudjuk, hogy Davrosról mindenki úgy tudta, hogy ő is odaveszett az Időháborúban, az utolsó pillanatban azonban Caan dalek (a Skaro szekta nevű titkos társaság tagja) áttörte az időzárat, amibe a Doktor zárta az egész Időháborút, és vész időeltolással megmentette Davrost. Davros saját testéből új dalekeket teremtett, és elrabolta a Földet sok más bolygóval együtt, amiket a valóságbomba hatásának terjesztéséhez akartak használni. A bombával el tudták volna pusztítani az egész világot a dalekeken kívül, aminek a segítségével ők lettek volna a világ urai. Azonban a Doktor megakadályozta a bomba felrobbantását, és kiirtotta a dalek fajt. A Victory of the Daleks című részből azonban kiderül, hogy néhány dalek átszökött egy téridő-repedésen, és a részben egy gépezet segítségével új, tisztább dalek fajt sikerül teremteniük. Az új faj első öt képviselőjének sikerült megszöknie a Doktor elől, hogy újraépíthessék a birodalmukat. A kétezres években készült remake sorozatok a fenti történet számos elemét átírták. A dalekek A dalekek egyikei a Doktor legádázabb ellenségeinek. A dalekek a sorozat védjegyei, a brit popkultúra részei. Külső szintetikus páncélt hordanak, ami nélkül nem sokáig képesek túlélni: ez közel embernagyságú, óriási pöttyös borsszóróra emlékeztet, forgatható fejrészükből egy szemrúd nyúlik ki (ez a legsérülékenyebb részük), két mechanikus karjuk közül az egyik egy sugárfegyver (ez olyan, mint egy elektromos habverőfej), a másik pedig egy manipulátor kar, ami furcsamód leginkább egy WC pumpára emlékeztet. A páncélzat belsejében foglal helyet maga a dalek, ami egy, kb. focilabda méretű, leginkább polipra emlékeztető nyálkás, mutáns lény, általában egy szemmel. Bár eredetileg csak sima talajon voltak képesek közlekedni, csakhamar szert tettek a rövid távra alkalmas, lökhajtással történő felemelkedés képességére, majd ezt hamarosan valamilyen antigravitációs megoldásra cserélték le. Bár elég szűk látókörűek, ami az érzelmeket illeti, egyébiránt szuperintelligensek, jól alkalmazkodnak mindenfajta kihíváshoz, gyorsak, kreatívak, céltudatosak, bátrak, és végtelenül lojálisak a saját fajtájukhoz. A dalekek rendkívül agresszív, kissé hisztérikus, a világegyetem fölötti uralomra törekvő lények, minden más élőlényre a "Megsemmisíteni (Exterminate)!" csatakiáltással reagálnak. Szigorú parancsuralmi rendszerben élnek. Nagyon jellegzetes, gépiesen monoton, szinte visítós és rekedtes beszédüknek a magyar szinkronja sajnos elég gyatrára sikerült. A dalekok hangszínéért a BBC két hangmérnöke, Raymond Cusack és Brian Hodgson felelősek. A Cusack által kidolgozott hangokat Hodgson átfuttatta egy gyűrűmodulátoron, amitől a hangok jellegzetes reszelős karakterüket elnyerték. Rádiójelekkel is képesek egymással kommunikálni és segítséget hívni. A közönséges szürke dalekeken túlmenően léteznek magasabbrendűek is. Például az ezüst színűek általában a tudósok, egy-egy nagyobb csapatot a fekete parancsnok dalekek irányítanak, az arany dalekek pedig a legfelső irányításhoz tartoznak, élükön a dalek császárral. A páncélzatuk szinte áthatolhatatlan. A fegyvert gyakran használják, mivel a dalekeket arra kondicionálták, hogy ők a világegyetem legfelsőbb teremtményei s mindenki más alájuk van rendelve vagy éppen kiirtandó. Egy dalek, ha egyedül marad, mindig az elsődleges főparancsot követi: pusztítani, és hódítani! A dalekek hatalmas űrbéli birodalmat irányítottak. Mindig sok gondot okoztak, nemegyszer csak hajszál híján sikerült megúszni a velük történt találkozást. A Földet is többször próbálták meghódítani, először közvetlen erőszakkal, legutoljára már sokkal rafináltabban, titokban beépülve a Föld irányításába. Többször próbálták őket végleg kiirtani, mindeddig sikertelenül. Például egyszer az Idő Urak visszaküldik a negyedik Doktort a Skaro bolygóra, hogy akadályozza meg a létrehozásukat, vagy legalábbis érje el, hogy ne legyenek ilyen agresszívek, de ez a terv sem járt sikerrel. Sőt, ez a próbálkozás vezetett végül a dalekek és az Idő Urak ellentétéhez, amely végül a végzetes Időháborúba torkollott. Dalek magyar hangok Holl Nándor: Sec dalek (2. évad: A Szellemhadsereg, A végítélet napja) Clos-Fontaine Clos-Fontaine település Franciaországban, Seine-et-Marne megyében. Lakosainak száma 272 fő (2015). Clos-Fontaine Quiers, La Croix-en-Brie, Gastins és Grandpuits-Bailly-Carrois községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Velden am Wörther See Velden am Wörther See (szlovénül Vrba na Koroškem) osztrák mezőváros Karintia Villachvidéki járásában; az ország egyik legnépszerűbb és legismertebb üdülőhelye. 2016 januárjában 8952 lakosa volt. Elhelyezkedése Velden am Wörther See Karintia déli részén fekszik, a Wörthi-tó nyugati partjánál. Az önkormányzat 30 falut és egyéb települést fog össze: Aich (131 lakos), Augsdorf (489), Bach (132), Dieschitz (114), Dröschitz (216), Duel (149), Fahrendorf (122), Göriach (304), Kantnig (2), Kerschdorf (301), Köstenberg (151), Kranzlhofen (185), Latschach (121), Lind ob Velden (843), Oberdorf (293), Oberjeserz (173), Oberwinklern (147), Pulpitsch (67), Rajach (227), Saisserach (14), Sankt Egyden (351), Selpritsch (760), Sonnental (420), Sternberg (67), Treffen (78), Unterjeserz (191), Unterwinklern (67), Velden am Wörther See (2249), Weinzierl (136), Wurzen (317). A környező települések: délre Sankt Jakob im Rosental, délnyugatra Rosegg, nyugatra Wernberg, északnyugatra Ossiach, északra Feldkirchen in Kärnten, keletre Techelsberg am Wörther See és Schiefling am Wörthersee, délkeletre Ludmannsdorf. Története Velden első említése 1150-ből származik. Neve a "legelő" jelentésű velben szóból származik. A település már a 12. századtól kezdve Hohenwart várához tartozott, amelyet előbb az Ortenburgok, majd a Cilleiek, a Szt. György-lovagrend és a Habsburgok birtokoltak. 1545-ben a Khevenhüller-család szerezte meg Landskron és Velden várait. Amikor a protestáns Khevenhüllerek az ellenreformáció miatt Németországba távoztak, Velden a Dietrichstein grófokhoz került. A veldeni önkormányzat 1850-ben jött létre. A 19. és 20. században mérete több alkalommal változott, de az 1973-as közigazgatási reform idejére mérete kb. megegyezett az eredetivel. 1853-ban megindult a tavon a menetrendszerű hajóközlekedés a "Maria-Wörth" nevű lapátkerekes gőzössel. Tizenegy évvel később, amikor a klagenfurti vasutat meghosszabbították Villach felé, a tó partja is könnyebben elérhetővé vált. Ugyanebben az évben megnyitották az első veldeni fürdőhelyet és hamarosan felvirágzott az üdülési és egészségturizmus. 1881-ben egy nagy tűzvész elpusztította a város régi épületeinek nagy részét; helyükön a gazdag polgárság és nemesség villákat építtetett. A helység neve 1893-ban változott Velden am Wörther See-re. 1947-ben mezővárosi rangra emelték. Lakossága A Velden am Wörther See-i önkormányzat területén 2016 januárjában 8952 fő élt, ami növekedést jelent a 2001-es 8545 lakoshoz képest. Akkor a helybeliek 93,1%-a volt osztrák, 3,6% német, 1,8% boszniai állampolgár. A szlovén kisebbség aránya 2,8% volt. 78,7% római katolikusnak, 7,2% evangélikusnak, 1,2% muszlimnak, 8,6% pedig felekezet nélkülinek vallotta magát. Látnivalók Augsdorf plébániatemploma Kranzlhofen Keresztelő Szt. János-temploma (első említése 1175-1181 közötti) Velden westrandi Szűz Máriának szentelt katolikus temploma 1937-ben épült a veldeni kastélyszálló a veldeni kaszinó 1922-ben emelt épülete a Wörthi-tó melletti villák és szállodák külön stílust képviselnek az osztrák építészetben. Ennek az irányzatnak elsődleges képviselője Franz Baumgartner (1876-1946) volt. Ő tervezte a következő épületeket: Mösslacherhaus, Hotel Kointsch (1909), Hotel Mösslacher (1912), Hotel Carinthia (1924/26), Villa Stelzer (1925), a tűzoltóság épülete (1925), Haus Klützke (1925/30), Haus Hilde Gessenharter (1930), Haus Seeblick (1933) az I. Ferenc József trónra lépésének 60. évfordulóján emelt Kaiserbrunnen (Császárkút) a vasútállomás mellett Testvértelepülések Gemona del Friuli , Olaszország Bled , Szlovénia Jenei Anikó Jenei Anikó (Budapest, 1965. március 16. –) válogatott labdarúgó, hátvéd. Az első hivatalos női válogatott mérkőzés résztvevője 1985-ben. Pályafutása Klubcsapatban 1984-től a Ferencvárosi László Kórház labdarúgója volt. Négyszeres magyar bajnok a csapattal. A válogatottban 1985 és 1993 között 44 alkalommal szerepelt a válogatottban és egy gólt szerzett. Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 1984–85, 1985–86, 1986–87, 1988–89 2.: 1991–92, 1992–93 3.: 1987–88, 1989–90, 1990–91 NB II bajnok: 2001–02 az év női labdarúgója: 1988 Statisztika Mérkőzései a válogatottban Magyarázat: A felsorolt válogatott labdarúgó-mérkőzések eredményei mindig a labdarúgó szempontjából értendők. A zöld háttér győztes, a halványpiros háttér vesztes, míg a sárga háttér döntetlennel zárult mérkőzést jelent. A fehér hátterű mérkőzések nem számítanak hivatalos felnőtt válogatott labdarúgó-mérkőzésnek. Rövidítések: Eb – labdarúgó-Európa-bajnokság, vb – labdarúgó-világbajnokság, h.u. – hosszabbítás után. Vele Mune Vele Mune (olaszul: Mune Grande) falu Horvátországban, a Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Matuljihoz tartozik. Fekvése Fiume központjától 27 km-re, községközpontjától 17 km-re északnyugatra a Tengermelléken, az Isztria-félsziget északi határán a Žejane – Vodice út mellett fekszik. Története A középkorig emberi jelenlétnek nincs nyoma a településen. A középkorban előbb az aquileai pátriárka, majd a goricai grófok uralma alá tartozott. 1394-ben a Velencei Köztársaság foglalta el és a raspori kapitányság alá csatolták. Mune sokat szenvedett 1411 és 1420 között a Magyar Királyság és a Velencei Köztársaság közötti harcokban. Az elmenekült lakosság helyére Dalmáciából vlach pásztorok települtek erre a vidékre. A 15 és 16. század fordulóján sorozatos török támadások érték, majd több nemesi család birtoka volt. A településnek 1857-ben 647, 1910-ben 714 lakosa volt. A II. világháború idején felégették. A károkat a mai napig sem sikerült teljesen helyreállítani, mivel a lakosság egy része többé nem tért vissza, csak a hétvégéket töltik itt. Az ősi lakosság isztroromán nyelve itt már kihalt, csak a közeli Žejanén beszélik még. Vele Munénak 2011-ben 119 lakosa volt. Nevezetességei Szent Mária Magdolna tiszteletére szentelt plébániatemploma a 16. században épült az elpusztult régi templom helyén. A temetőben áll a Szent Kereszt kápolna. 1887 Virton Az 1887 Virton (ideiglenes jelöléssel 1950 TD) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Sylvain Julien Victor Arend fedezte fel 1950. október 5-én. Post-bop A post-bop elnevezés alatt jazz-zenét játszó kiszenekarokat értünk. A stílus a hatvanas évek elején nyerte el végleges formáját olyan zenészek és zenekarvezetők által, mint John Coltrane, Miles Davis, Bill Evans, Charles Mingus, Wayne Shorter és Herbie Hancock. A post-bopra egyaránt hatással volt a hard bop, a modális jazz, az avant-garde jazz és a free jazz, de nem mondható el, hogy ezek közül bármelyikkel is azonosulna, vagy ellenkezne. A post-bop viszonylag újabb fogalom, így (a northern soullal egyetemben) saját időszakában nem használták. A legtöbb "post-bop" lemez a Blue Note Records nevű kiadónál készült. A műfaj kulcsalbumai: Speak No Evil (Wayne Shorter), The Real McCoy (McCoy Tyner), Out to Lunch (Eric Dolphy), Miles Smiles (Miles Davis), Maiden Voyage (Herbie Hancock), Search for the New Land (Lee Morgan). Sok post-bop zenész dolgozott egyéb műfajokban is, főleg kései hard bopban. A hetvenes évek elején számos vezető post-bop egyéniség a fúziós jazz irányába indult. Post-bop művészek részleges listája Gilad Atzmon Terence Blanchard Carla Bley Ron Carter Tony Williams Chick Corea Andrew Cyrille Miles Davis Eldar Djangirov Eric Dolphy Antonio Farao Charlie Haden Jim Hall Herbie Hancock Joe Henderson Conrad Herwig Deborah Henson-Conant - a kilencvenes években Andrew Hill Freddie Hubbard Bobby Hutcherson Milt Jackson Keith Jarrett Howard Johnson Rahsaan Roland Kirk Harold Land Wilbur Little Joe Lovano Cecil McBee Branford Marsalis Wynton Marsalis Pat Metheny Charles Mingus Lewis Nash Junko Onishi Art Pepper- a hetvenes években Joshua Redman Sonny Rollins Woody Shaw Wayne Shorter McCoy Tyner Mal Waldron Phil Woods Kenny Garrett Ira Sullivan Maria Alm Maria Alm település Ausztriában, Salzburg tartományban a Zell am See-i járásban található. Területe 125,41 km², lakosainak száma 2 079 fő, népsűrűsége pedig 17 fő/km² (2014. január 1-jén). A település 802 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. A település részei: Aberg (70 fő, 2011. október 31-énen (in Klammern Einwohnerzahl Stand 31. Oktober 2011 ) Alm (861) Bachwinkl (54) Enterwinkl (108) Griesbachwinkl (120) Hinterthal (227) Krallerwinkl (163) Schattberg (169) Schloßberg (51) Sonnberg (190) Kovács Gyula (politikus) Kovács Gyula, Strasser (Felsőireg, 1874. október 4. – ? [1933 után]) politikus, országgyűlési képviselő, Tisza István első (sikertelen) merénylője. Életrajza A Tolna megyei, ma Iregszemcse egyik részét képező Felsőiregen született Strasser Henrik és Ney Regina fiaként. Középiskolai tanulmányait Pécsett végezte és itt is vonult be önkéntesen a honvédségbe. Önkéntesi éve lejártával tartalékos hadnagy lett a 44. ezrednél. Ezután Bécsben tanult az agrártudományi egyetemen (Hochschule für Bodenkultur), majd gazdasági tanulmányútra ment külföldre. Hazatérte után Tolna megyében intenzív gazdálkodásba kezdett és csakhamar a helyi gazdák szószólója lett. Agrárpolitikusként a Nagyatádi Szabó István vezette, 1909-ben alakult Országos 48-as Függetlenségi Gazdapárt színeiben az 1910-es választásokon jutott országgyűlési képviselői mandátumhoz a gyomai kerületben. A Gazdapártból azonban csakhamar átült a Justh Gyula vezette Függetlenségi és 48-as (Justh) Párt frakciójába. 1912. június 4-én az ellenzéki obstrukciót rendszeresen durván és erőszakosan letörő Tisza István házelnök a véderőtörvényt önkényesen elfogadtatta, a feldühödött ellenzéki képviselőket pedig karhatalommal kivezettette a parlament ülésterméből. Kovács, az elsők között kitiltottak egyike pár nappal később, június 7-én egy revolverrel a kezében hirtelen berontott az ellenzéktől mentes terembe és az újságírói karzatról leugorva a padsorok között rohanva, magából kikelve „Van még itten egy ellenzéki képviselő!” felkiáltással háromszor is rálőtt a házelnökre, aki a döbbenettől mozdulni sem tudott. Egyik lövés sem talált (a golyók nyoma ma is látszik a faburkolaton). Mikor negyedszerre is meghúzta a ravaszt, már saját fejére célzott, fegyvere gyenge lőerejének köszönhetően azonban tettét maradandó károsodás nélkül túlélte, a golyót is sikeresen kioperálták a koponyájából. Tisza az esetet követően folytatta az aznapi ülést. Kovácsot ezt követően bíróság elé állították, ahol „mélyebb öntudatzavarra” hivatkozva végül is felmentették. Későbbi sorsáról keveset tudni; nyugatra emigrált, az 1933-as Katolikus lexikonban még élőként tüntették fel. Halálának helye és ideje ismeretlen. Csíkolt zebralevél A csíkolt zebralevél vagy csíkos zebralevél (Calathea zebrina), a nyílgyökérfélék (Marantaceae) családjába tartozó zebralevél nemzetség egyik faja. Örökzöld, évelő, ritka, de kedvelt szobanövény. Elterjedése Brazília délkeleti részén őshonos, esőerdők fáinak tövében árnyékos helyen él. Megjelenése Levelei tojásdadok, hosszuk 45 cm vagy több. A levelek színi része sötétzöld, rajta az levélerek mentén világos sávokkal. A fonák sötétvörös színű. Szára közepes vagy hosszú. Levelei bársonyos tapintatúak, a növény általában 100 cm magas. Virágai nem feltűnőek. Szobanövényként Levelei este függőlegesen állnak. Ha szobanövényként tartják, leveleit nem szabad törölgetni és lemosni, mivel levele könnyen sérül. Magas hőmérsékletet igényel, minimum 16 °C-ra van szüksége. Tartása során óvni kell a nagy hőingástól és közvetlen napfénytől. Túl árnyékos helyen azonban jellegzetes levélmintázata nem jelenik meg. Obermodern-Zutzendorf Obermodern-Zutzendorf település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 1691 fő (2015). Obermodern-Zutzendorf Bouxwiller, Buswiller, Kindwiller, Kirrwiller, Menchhoffen, Val-de-Moder, Ringendorf, Schalkendorf, Schillersdorf, Uhrwiller és Uttwiller községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 1961-es finn labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az 1961-es finn labdarúgó-bajnokság (Mestaruussarja) a finn labdarúgó-bajnokság legmagasabb osztályának harmincegyedik alkalommal megrendezett bajnoki éve volt. A pontvadászat 12 csapat részvételével zajlott. A bajnokságot a HIFK Helsinki csapata nyerte. Kimnowak A Kimnowak 1993-ban alakult magyar pop-rock zenekar. Az együttest Novák Péter énekes, Nagy Gergely basszusgitáros és Pribil György gitáros alapította. Bár a zenekar 2003 után inaktív volt, végleg csak Pribil György 2013-as halálával szűnt meg. Albumok Tűz van, babám (1994) Fekete zaj (1995) Ég és Föld (1997) Utcazene (1997) Lepkegyűjtő (1999) Tartós slágerek! (2001) (válogatásalbum) A HÁZ (2003) Maxik, egyéb Gyémánt (maxi) (1996) Égésföld (színházi kísérőzene) (1997) Ringasd el magad / Ide doki kell (maxi) (1997) Hellósziaszevasz (maxi) (1997) Nem lakik itt senki (maxi) (1999) Ne félj (maxi) (2000) Díjak, elismerések Arany Zsiráf díj 1995 díj: év hazai felfedezettje (Tűz van babám) 1996 díj: év hangfelvétele (Fekete zaj) Tagok Nyíri Sándor – dob Novák Péter – ének Pribil György – gitár Nagy Gergely – basszusgitár Sárik Péter – billentyűs hangszerek Babos Károly – ütőhangszerek Kiadó(K) A Sony Musictól a szerződés lejártával elköszöntek, s új albumaikat a Tom-Tom Recordsnál készítik. EXPO 2015 Az EXPO 2015 világkiállítást 2015. május 1. – október 31. között, Milánóban rendezték, „Nutrire il pianeta, energia per la vita” olasz, illetve „Feeding the Planet, Energy for Life” angol nyelvű mottó köré szervezve. Ez a második milánói világkiállítás; az elsőre 1906-ban került sor. Milánó a rendezés jogát 2008-ban a törökországi İzmirrel szemben nyerte el. Résztvevő országok A résztvevő országok listája: Magyar vonatkozások A magyar pavilon jelmondata: „From The Purest Sources” (a.m. A legtisztább forrás(ok)ból). A magyar részvétel koncepciója a biológiai sokféleség fenntartása mellett a jó ételekre, egészséges életmódra és az élelmiszerbiztonságra alapult. Három fő téma köré szerveződött: az egészséges hagyományok, a vizek országa és a jövő öröksége. A kiállítás célja, hogy bemutassa a hazai természetes, ásvány- és termálvizeket, a hungarikumokat, Magyarország GMO-mentességét és a magyar élelmiszertermékek eredetének nyomonkövetésére szolgáló kifinomult informatikai rendszer erényeit. 2015. október 23-án Magyar Nappal ünnepelte az 1956-os magyar forradalmat az EXPO 2015.[forrás?] Virágkákafélék A virágkáka (Butomus umbellatus) a virágkákafélék (Butomaceae) családjának egyetlen faja. Rendszertani helyzete A virágkákafélék a hídőrvirágúak rendjének (Alismatales) egyik monotipikus – azaz egyfajú – családja. Korábban több nemzetség és faj is tartozott ide (4 nemzetség 13 fajjal). A molekuláris kladisztikai vizsgálatok azonban egyértelműen igazolták, hogy a külső hasonlóság nem tényleges filogenetikai rokonság eredménye, és a korábban idesorolt fajok nagy részét áttették a hídőrfélék (Alismataceae) családjába. Származása, elterjedése A melegebb vizű árkok, csatornák, patakok mentén, illetve mocsarak partvidékén Európa nagy részén megtalálható. Megjelenése, felépítése 60–150 cm magasra nő. Az iszapban kúszó gyöktörzsében sok a keményítő. Keskeny (1 cm széles), háromélű, tőálló, fényes mélyzöld levelei akár 1 m hosszúra is megnőhetnek. Virágai magas (2 m-es) tengelyen ülő, legfeljebb 30 virágot tartalmazó, álernyős virágzatba tömörülnek; a fehéres-rózsaszín virágok egy-egy tőkocsány csúcsán nyílnak. Minden virágnak 6 lepellevélből álló takarórendszere van. A porzótáj 9 porzót tartalmaz: hatot a külső, hármat a belső porzókörben. A termőtáj hat termőlevél részleges összenövéséből alakult ki. A magházból fejlődő termés ún. tüszőcsokor, amin három lepellevél is marad. Életmódja, termőhelye Hazánkban a mocsaras, lápos területeken igen gyakori; a mocsári növényzet egyik legszebb faja. Júniustól augusztusig virágzik. Felhasználása Keményítőben gazdag gyöktörzsét (régies magyar nevei: elecs, alacs, elecske) régebben gyűjtötték, majd hamuban sütötték meg. Dekoratív levelei és hosszú virágzása miatt kertekbe is telepítik (főleg Nyugat-Európában). A gyöktörzs osztásával ivartalanul könnyen szaporítható. Ganz CSMG A Ganz CSMG (Ganz csuklós, ipari csuklós, ICS) egy kifejezetten Budapestre készített nyolctengelyes csuklós villamostípus, mely a kis kapacitású UV villamos és a budapesti vonalhálózaton sikertelenül működő FVV Házi csuklósok lehetséges alternatívájaként került forgalomba. Napjainkig is jelentős szerepet játszanak a budapesti közösségi közlekedésben. Az idők során számtalan variánsuk alakult ki. A szakzsargonban az Ipari Csuklós név rövidítéseként „ICS”-nek (mivel a házi csuklósokkal ellentétben ezek már ipari gyártásban készültek), csatolt üzemmódban pedig „Góliát”-nak nevezik. Ganz csuklósok teljeskörűen a 47-es, a 47B, a 48-as és a 49-es vonalakon, részlegesen pedig a 19-es vonalon közlekednek. Altípusok GCSM–1 A jármű prototípusa a Ganz gyárban 1964-ben készült el. Ez még mindössze hattengelyes volt, egy csuklóalagúttal (3730-as). 1965-ben a középrészt megtoldották, így nyolctengelyesre bővítették, két csuklóval. A GCSM–1 típus 1967 és 1970 között készült, 1301–1335 közti kocsiszámokon. Ezen a típuson két áramszedő volt, nem volt viszont indítóautomatika és kettős sínfék sem. Azonkívül a vezetőfülke még nem volt elválasztva az utastértől. Csatlásuk kezdetben még nem volt alkalmas több kocsi rendszeres összekapcsolására. Sebességmérővel nem rendelkezett. Volt utastéri fűtés, és kifelé szóló hangszórók az ajtók felett, melyek közé viszonylatjelző tábla került. CSMG–2 1970 és 1976 között készült a második széria. 1336–1390 és 1420–1451 közti számozással kerültek forgalomba. Egy áramszedőjük van, akkumulátoros sínfék, korszerűbb kontroller. Sebességmérő azonban továbbra sem volt, mint ahogy elhagyták a fűtést és a kifelé szóló hangszórókat is. A vezetőfülke nem volt leválasztva. Az 1336–1370 psz. kocsiknál az első ajtó mögötti ablaknál még nem voltak ülések. Az 1371-től kezdve tették lehetővé ott is a leülést. Az 1972-ben készült kocsikat (1371–1390) 1976-ban sorrendben átszámozták 1400–1419 közé. Az 1974-től készült villamosokon a tetőellenállásokat takaró védőlemezek magasságát egységesítették. CSMG–3 1977 és 1978 között gyártották őket, a nagykörúti villamosforgalom kiszolgálására. Kocsiszámuk 1452–1481 közötti. Csatlásuk erősebb, kaptak vezetőfülkét, sebességmérőt, valamint tachográfot is. Változtatások Az idők során a BKV-nál számtalan módosítást hajtottak végre a típus járművein. Egységesítették a három különböző szériát. A típusjelzés CSMG–E lett. A 2000-es évek eleji főjavítások során a villamosok komolyabb felújításon estek át. Az ablakokat átépítették a régi lehúzhatóról korszerűbb, oldalt eltolható fajtára. Újabban karcolás védő fólia is kerül rájuk. A gumipadlót felváltotta a csillámpadló. Az ülések borítását kicserélték a piros és fekete műbőrről barna kárpitra. A beltér dekoritlemezei új mintázatúak lettek. A plafon burkolata sima lett és eltűntek a szellőzőcsatorna nyílásai. A világítást kicserélték a korábbi izzósor helyett fénycsőre. A kocsikba fűtés is került. A vezetőfülkében a napellenző korszerűbb lett, és fölé került – a viszonylatszám tábla alá – az útirányt mutató tábla. Nagyobb lett az ablaka, új műszerasztalt és zárható fülkeajtót építettek be. Néhány kocsi a KCSV-7 típussal megegyező ajtóvezérlést is kapott. Ezeket a felújításokat a Combinók érkezésével a Hungária kocsiszínből kiköltöző 80 villamoson is elvégezték. 2007-ben az 1434-es pályaszámú villamosba motoros működtetésű áramszedőt építettek be, hogy kipróbálják ennek a lehetőségét a Ganz csuklósokon. 2008 nyarán az áramszedőt működtető motort kiszerelték az 1434-esből, s visszaalakították kötéllel vezérelhetővé, valószínűleg a nagy alkatrészhiány hatására. Érdekességként megjegyezhető, hogy 2008 őszén, szintén az 1434-esbe szereltek egy lengyel gyártmányú utasszámláló berendezést, mely az ajtók felett egy infraérzékelővel van kapcsolatban. Eleinte a 2-es északi részén (Jászai Mari tér – Havas utca), majd 2009 januárjától jellemzően a 47-es és 49-es vonalon közlekedik az utasszámláló berendezéssel. Korszerűsített változatok KCSV–5 Az 1303-as számú, súlyos balesetet szenvedett villamos volt az alapja ennek a korszerűsítési projektnek. 1994-től közlekedik, egyenáramú szaggatós rendszerrel. Fékezéskor a jármű képes visszatáplálni a keletkező energiát a hálózatba, ha az adott szakaszban közlekedik felvevő villamos. Utoljára 2007 júniusában szállított utasokat; 2009 július elsején törölték az állományból. KCSV–7 Az 1996–1999 között korszerűsített kocsik külön típust képviselnek. Selejtezések 2009 július elsején törölt először a BKV Ganz csuklós villamosokat az állományából. 1303 : 1,24 millió km-t tett meg, utoljára 2007 júniusában szállított utasokat a 24-es villamoson. 1403 : 1,82 millió km-t tett meg, 2007 januárjában szállított utoljára utasokat. 1405 : 1,85 millió km-t tett meg, míg 2007. május 17-én a 37-es villamos Hungária körúti megállójánál az 1427-essel összeütközött; a villamoson ketten súlyosan meg is sérültek (az 1427-est helyreállították). Az 1405-ös kocsit 2010. január 28-án a Sörgyárnál található „ócskavas telep”-re szállították. További érdekessége a selejtezésnek, hogy a 1403 eredetileg 1374, a 1405 pedig 1376-os pályaszámmal álltak forgalomba; míg a 1303 az 1984-ben balesetet szenvedett, majd 1994-ben helyreállított KCSV–5 villamos volt. Az első nagyobb selejtezési hullám 2013 júliusában volt, amikor 15 villamost töröltek a BKV állományából. Ezek pályaszámai: 1302, 1304, 1305, 1306, 1308, 1309, 1311, 1312, 1322, 1334, 1338, 1358, 1414, 1436, 1449 2014 júliusában újabb villamosokat selejteztek, ezek pályaszámai: 1452, 1453, 1456, 1457, 1462, 1463, 1470. 2015 márciusában selejtezett kocsik pályaszámai a következőek: 1432, 1454, 1455, 1458, 1459, 1460, 1464, 1472. Pár járműbe a FUTÁR nyomkövető berendezést sem építették be. 2015 június 30-án selejteztek újabb villamosokat, ezek pályaszámai a következők: 1406, 1408, 1409, 1410, 1411, 1412, 1421, 1426, 1429, 1431. 2016-ban is nagyobb selejtezési hullámok történtek. Júniusban az 1416, 1424, 1446, 1465, 1466, 1467, 1471, 1474, 1478, 1479, míg szeptember végén az 1333, 1413, 1415, 1417, 1420, 1425, 1428, 1447, 1480, 1481 pályaszámú villamosokat selejtezték le. 2016. december 31-én az alábbi pályaszámú villamosokat törölte állományából a BKV: 1307, 1310, 1314, 1315, 1316, 1317, 1319, 1320, 1324, 1368, 1422, 1423, 1430, 1435, 1473, 1475, 1477 Értéknövelő felújítást követően 38 jármű marad meg tartósan a típusból. Az 1305-ös kocsi és az 1468-1469-es páros nosztalgiajárműnek van félreállítva. Forrás A villamosok.hu leírása Mezotrion A mezotrion gyomirtószer sokfajta kétszikű gyom ellen. Egyszikű gyomok ellen mérsékelten hatásos, ezért más készítményekkel kell kombinálni. Elsősorban kukoricaföldön használják, mert a kukorica (a többi egyszikűhöz hasonlóan) nagyon gyorsan elbontja a mezotriont. Jól használható vetés után, kelés előtt és állománykezelésre egyaránt. Hatásmód A gyomnövények a levélen és a gyökéren keresztül veszik fel a mezotriont, amely a háncs- és a faszövetben szállítódik a gyökér és a csúcs irányába. Szisztémás hatású: gátolja a gyom HPPD enzimjének működését. Az enzim nélkül a gyom nem képes életben maradni. A mezotrion összezavarja a növény leveleiben a karotinoidok képzéséért felelős folyamatokat. A karotinoidok a növényekben egyrészt a napsugarak hasznosításában, másrészt a túlhevülés elkerülésében játszanak szerepet. A mezotrion a kukoricában is okoz némi károsodást, és visszaveti annak növekedését, de a kukorica néhány hét múltán ismét erőre kap, és ezt követően a rövid ideig gátolt pigmentképzés a normálisnál gyorsabb ütemben indul újra. A permetszer hatására a vizsgált fajták egy részénél a normálisnál 15 százalékkal magasabb lett a termésben a karotinoidok (lutein és zeaxantin(en)) koncentrációja. A zeaxantin a szem retinájának védelmében játszik fontos szerepet, és jelenlétével csökkenti az öregkori szembetegségek kialakulásának esélyét. Számottevő mennyiségben csak a kukoricában található meg, így koncentrációjának megemelkedése igen kedvező. A mezotrion elsősorban a magról kikelő kétszikű gyomok ellen hatékony 120–170 g/ha dózisban. A gyomok 2–6 leveles fejlettsége, az intenzív növekedés időszaka a legkedvezőbb kijuttatási időpont. A mezotrionra kiemelkedő érzékenységet mutató libatop fajok, szerbtövis, selyemmályva, csattanó maszlag ellen, vagy 250–500 g/ha atrazinnal(en) kombinálva 6 levelesnél fejlettebb állapotban is jó hatékonyság érhető el. A magról kelő egyszikű gyomok közül a kakaslábfű, a pirók újjasmuhar(en) és a vadköles közepesen érzékeny a mezotrionra, ezért érdemes S-metolaklórral(en) kombinálni. Története Megfigyelték, hogy a Callistemon citrinus(en) cserje gyökérnedve gátolja a gyomok csírázását. A cserje alól gyűjtött talajmintából kimutatták, hogy a leptospermon(en) okozza a csírázásgátlást. A mezotrion a leptospermon szintetikusan előállított analógja. Hatása az emlősökre Az emlősökben a tirozin lebontásának első két lépése: tirozin p-hidroxi-fenil-piroszőlősav(en) homogentizinsav. A mezotrion gátolja a tirozin lebontásáért felelős második enzimet, a p-hidroxi-fenil-piroszőlősav-dioxigenázt(en) (HPPD). Ezután a vér tirozinszintja a tirozin-aminotranszferáz(en) enzim aktivitásától függ, mely a különböző emlős fajok között nagyon változó. A tirozin tartós magas plazmaszintje tirozinémiát(en) okoz, mely súlyos máj-, szem-, bőr- és idegkárosodással társul, és néhány év alatt akár halált is okozhat. Az állatkísérletek szerint a patkány veleszületett TAT-aktivitása kicsi, ezért mezotrion hatására ki van téve a tirozinémiának, míg az egér és a nyúl nem. Patkánynál és nyúlnál nagy adag mezotrion hatására a magzat súlygyarapodása elmaradt a normálistól, míg egérnél nem volt számottevő különbség. Patkány és nyúl esetén a magzat enyhe csontváz-torzulását is tapasztalták, míg egérnél ez csak a legnagyobb mezotrion-adagnál fordult elő. A mezotrion LD50-értéke patkánynál bőrön át >2000 mg/tskg, szájon át >5000 mg/tskg. Az ember TAT-aktivitása az egéréhez hasonlít a legjobban a három állat közül, így a mezotrion kevéssé mérgező a számára. (A vizsgálatokat 250–1000 mg/tskg mezotrionnal végezték.) Önkénteseken egyszeri 0,5 mg/tskg mezotrion beadása után semmilyen következményt nem tapasztaltak. Wilhelm Meendsen-Bohlken Wilhelm Meendsen-Bohlken (Brake, 1897. június 25. – Köln, 1985. augusztus 20.) német tiszt. Az első és a második világháborúban is a haditengerészetben harcolt, elnyerte a Vaskereszt Lovagkeresztjét is. Engayrac Engayrac település Franciaországban, Lot-et-Garonne megyében. Lakosainak száma 163 fő (2015). Engayrac Bourg-de-Visa, Beauville, Dondas és Saint-Maurin községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Daliah Lavi Daliah Lavi (Shavei Tzion, 1942. október 12. – Asheville, Észak-Karolina, USA, 2017. május 3.) izraeli színésznő. Filmjei Mozifilmek Hemsöborna (1955) Brennender Sand (1960) Candide, avagy a XX. század optimizmusa (Candide ou l'optimisme au XXe siècle) (1960) Un soir sur la plage (1961) La fête espagnole (1961) Le puits aux trois vérités (1961) Im Stahlnetz des Dr. Mabuse (1961) Le jeu de la vérité (1961) Egy amerikai Rómában (Two Weeks in Another Town) (1962) Das schwarz-weiß-rote Himmelbett (1962) Il demonio (1963) A hús és a test (La frusta e il corpo) (1963) Das große Liebesspiel (1963) Old Shatterhand (1964) Cyrano és d'Artagnan (1964) DM-Killer (1965) Lord Jim (1965) La Celestina P... R... (1965) Schüsse im 3/4 Takt (1965) Tíz kicsi indián (Ten Little Indians) (1965) The Silencers (1966) The Spy with a Cold Nose (1966) Casino Royale (1967) Jules Verne's Rocket to the Moon (1967) A főmegbízott (Nobody Runs Forever) (1968) Some Girls Do (1969) Catlow (1971) Tv-filmek Mrs. Harris und der Heiratsschwindler (1991) Tv-sorozatok Schwarzer Peter (1970, egy epizódban) Sez Les (1972, egy epizódban) Hallo Peter (1975, egy epizódban) Musik liegt in der Luft (1995, egy epizódban) Duell zu dritt (1997, egy epizódban) Kelmans–Seymour-sejtés A matematika, azon belül a gráfelmélet területén a Kelmans–Seymour-sejtés kimondja, hogy bármely 5-szörösen összefüggő gráf, ami nem rajzolható síkba, tartalmazza homeomorf részgráfként a K5 5 csúcsú teljes gráfot. A sejtés nevét Paul Seymour és Alexander Kelmans matematikusokról kapta, akik egymástól függetlenül megfogalmazták – Seymour 1977-ben, Kelmans 1979-ben. A Kuratowski-tétel szerint egy síkba nem rajzolható gráf szükségképpen tartalmazza homeomorf részgráfként vagy a K5 teljes gráfot, vagy a K3,3 teljes páros gráfot. A Kelmans–Seymour-sejtés pontosítja ezt egy olyan feltétel megadásával, ami garantálja a két gráf közül az egyik létezését. Ebban az értelemben a Wagner-tétel topologikus minor-analógiája; a Wagner-tétel kimondja, hogy a 4-szeresen összefüggő síkba nem rajzolható gráfok tartalmazzák K5-t gráfminorként.. 2016-ban a Georgia Tech matematikaprofesszora, Xingxing Yu és két PhD hallgatója, Dawei He és Yan Wang bejelentették a sejtés bizonyítását. Bizonyításuk online hozzáférhető. A tétel precíz megfogalmazása Minden 5-szörösen összefüggő nem síkbarajzolható gráf tartalmazza homeomorf részgráfként a K5 teljes gráfot. Beleg vasútállomás Beleg vasútállomás egy Somogy megyei vasútállomás, Beleg településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Dombóvár–Gyékényes-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Kutas megállóhely Ötvöskónyi megállóhely Molnyija hordozórakéta AA Molnyija (orosz betűkkel: Молния, GRAU-kódja: 8K78) az R–7 rakétacsaládba tartozó négyfokozatú szovjet űrhajózási hordozórakéta. A Vosztok rakétából fejlesztették ki. Története Az OKB–1 tervezőirodában fejlesztették ki 1960-ban a marsszondák indításához. A fejlesztési munka 1960 januárjában indult és az előzetes tervek már májusra elkészültek. Sorozatgyártását a kujbisevi CSZKB-Progressz vállalat végezte. A hordozórakéta alapja a kétfokozatú R–7 interkontinentális ballisztikus rakéta. A rakéta harmadik fokozata (I blokk) az R–9A interkontinentális ballisztikus rakéta második fokozatának konstrukcióján és hajtóművén alapul, míg a negyedik fokozat (L blokk) a Luna hordozórakéta harmadik fokozatán alapult, de utóbb új hajtóművet kapott. Első indítására 1960. október 10-én került sor a bajkonuri űrrepülőtérről. Fő feladata űrszondák és nagy magasságú pályán keringő műholdak pályára állítása volt. Az 1960-as években főként ezt a hordozórakétát használták a Mars és a Vénusz tanulmányozására indított szovjet bolygóközi űrszondák indításához, illetve a Holdra indított szondákhoz (a Luna–4-től a Luna–14-ig tartó sorozathoz). Később a Molnyija távközlési műholdak pályára állítására, valamint a Prognoz kutató műholdakhoz és több, Koszmosz jelzéssel repült katonai műholdhoz is alkalmazták. Az 1960-as évek közepén modernizálták, a rakéta első és második fokozata új hajtóműveket kapott. A modernizált változat típusjelzése Molnyija–M (GRAU-kódja: 8K78M) lett. Az 1960-as évek végétől főként távközlési műholdak indítására alkalmazták. 1970. február 19-én indították először a Pleszeck űrrepülőtérről. Később az indítások többsége, összesen 229 indítás Pleszeckből történt. Egy alkalommal végeztek kereskedelmi indítást a típussal, amikor 1995 decemberében ezzel a rakétával állították pályára az indiai Iris–1C Nap-kutató műholdat. Az utolsó, már Molnyija–M változatú rakétát 2010. szeptember 30-án indították, szintén Pleszeckből. Feladatkörét a Fregat rakéta-végfokozattal ellátott Szojuz–2 hordozórakéta vette át. A Molnyija szolgált alapul a későbbi háromfokozatú Voszhod és Szojuz hordozórakéták kifejlesztéséhez. Nedde Nedde település Franciaországban, Haute-Vienne megyében. Lakosainak száma 475 fő (2015). Nedde Beaumont-du-Lac, L’Église-aux-Bois, Faux-la-Montagne, La Villedieu, Eymoutiers, Rempnat és Saint-Amand-le-Petit községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Plouguiel Plouguiel település Franciaországban, Côtes-d’Armor megyében. Lakosainak száma 1777 fő (2015). Plouguiel Camlez, Tréguier, Minihy-Tréguier, Penvénan és Plougrescant községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Nourredine Kourichi Noureddine Kourichi (Ostricourt, 1954. április 12. –) algériai válogatott labdarúgó. Frízia uralkodóinak listája Frízia a mai Hollandia területén lévő királyság, illetve hercegség volt a középkorban. Fenformin A fenformin a biguanidok csoportjába tartozó vércukorcsökkentő gyógyszer. 1957-ben fedezték fel. Az 1958-tól kezdődő klinikai vizsgálatok hatékonynak mutatták, emésztőrendszeri mellékhatásokkal. 1973-tól kezdve az eladások csökkenni kezdtek, mert néhány negatív tanulmány látott napvilágot a tejsav-acidózis veszélyéről. 1976 októberében az FDA egyik bizottsága azt javasolta, hogy vonják ki a forgalomból. 1977 májusában az FDA formális eljárást kezdeményezett, aminek eredményeként 1978. november 15-én az USA-ban végleg kivonták a szert a forgalomból. 1977-ben az USA-ban 385 000 kezdődő cukorbeteg szedte a gyógyszert. Ralph Nader amerikai ügyvéd a szer betiltását követelte a kormánytól. A gyártó Ciba-Geigy Corp. tiltakozott, mondván, sok beteg számára nincs megfelelő alternatíva. Ennek ellenére 1977 júliusában az FDA „az általános egészségre közvetlen veszélyt jelentő szer”-nek nyilvánította, és 90 napot adott az orvosoknak a kezelés kiváltására (inzulinnal, diétával vagy más gyógyszerrel). A tejsav-acidózis a fenformin esetén 100 000 betegből évi 64 esetben fordult elő, és ezek fele halálos kimenetelű volt. A másik biguanid, a metformin ennél jóval biztonságosabb évi 3 esettel. Ennek ellenére a fenformin néhány országban ma is forgalomban van (pl. Olaszországban, Brazíliában, Uruguay-ban, Kínában, Lengyelországban, Görögországban, Portugáliában), és a tejsav-acidózisos esetek továbbra is előfordulnak. Helivágása Helivágása (1892-ig Haligóc, szlovákul Haligovce, németül Helbingsau) község Szlovákiában az Eperjesi kerület Ólublói járásában. Fekvése Szepesófalutól 7 km-re keletre, Ólublótól 20 km-re északnyugatra, a Hársas-patak bal oldali völgyében fekszik. Története A község területén már az őskorban éltek emberek. Az Akszamith-barlangban 1874-ben a paleolitikumból származó maradványokat tártak fel. Határában pedig kőkorszaki és újkőkori települések maradványait találták. A falu a 14. században keletkezett irtványtelepülés. Először 1338-ban említi "Helinguagasa" néven, ekkor Illés fia Arnold birtoka. 1433-ban elfoglalták a husziták, ennek következtében a falu elnéptelenedett. 1458-ban Akszamith Péter huszita kapitány megerősített tábort hozott létre itt. 1523-ban a falu a vöröskolostori karthauzi uradalom része lett. 1789-ben 89 házában 566-an laktak, 1828-ban már 105 ház volt 761 lakossal. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, favágással, szövéssel, fuvarozással, drótozással, mészégetéssel és lenolaj préseléssel foglalkoztak. Vályi András szerint "HALIGÓCZ. Harihotz, Halgólcz. Tót falu Szepes Vármegy. földes Urai Doloviczényi Urak, lakosai katolikusok, fekszik Ófalutól más fél mértföldnyire, barlangjában külömbféle állati tsontok találtatnak, mind legelője, mind földgye valamivel alább való mind Richvaldnak" Fényes Elek szerint "Haligocz, tót falu, Szepes vmegyében, egy völgyben elszórva: 719 r., 20 görög kath., 2 evang. lak., kath. paroch. templommal. Dunajeczhez s Gallicziához csak 1/2 órányira esik. Lakosi földmivelésből s gyolcsszövésből élnek. Van itt egy Penina nevü barlang, mellyben különböző iszonyú nagy állatok csontjai találtatnak. F. u. b. Palocsay Horváth. Közel a helységhez találtatik egy Szmerdsonka nevü kamarai kénköves fördő, s ásványviz. Fél órányira a Dunajecz partján pedig Veresklastrom fekszik, melly hajdan camaldulensisek zárdája volt. Most a lechniczi urad. tartozik, s itt van az udvarbiróság is, és 21 kath., 8 zsidó lak. Ut. p. Késmárk. " A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Szepesófalui járásához tartozott. Népessége 1910-ben 583, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 683 lakosából 682 szlovák volt. 2011-ben 674 lakosából 651 szlovák volt. Nevezetességei Határában található az Akszamith-barlang, melyet Akszamith Péter huszita kapitányról neveztek el. Ez a környék búvóbarlangjainak legnevezetesebbike. 1874 -ben Róth Sámuel és Badányi Mátyás a paleolitikumból származó maradványokat tártak fel benne. Sarlós Boldogasszony tiszteletére épült plébániatemplomát 1896 -ban építeték egy korábbi templom helyén. Szűz Mária tiszteletére szentelt ortodox temploma 1896 -ban épült neoromán stílusban. A faluban mai is vannak még jellegzetes magas tetejű, zsindellyel fedett faházak. Lights (album) A Lights Ellie Goulding angol énekesnő és dalszövegíró első stúdióalbuma, mely 2010. március 1-jén jelent meg az Egyesült Királyságban. Kiadója továbbra is a Polydor maradt (az ő gondozásában jelent meg az An Introduction to Ellie Goulding is). A produceri munkákat Richard Stnnard, Frankmusic, Starsmith és Fraser T. Smith végezték. A kritikusoktól pozitív visszajelzéseket kapott a lemez. Négy kislemez jelent meg a Lights-ról; Under the Sheets, Starry Eyed, Guns and Horses és a The Writer. 2010 végére a szigetországban 387 600 példány kelt el a korongból. Háttér Ellie megszakította egyetemi tanulmányait, hogy fejleszthesse énekesi képességeit. 2009. szeptemberében a Polydor kiadóval kötött szerződést. Ennek ellenére első kislemeze, az Under the Sheets egy másik kiadó, a Neon Gold Records gondozásában jelent meg. Ellie albumán rengeteg szám romantikus történeteket mesél el. Első dala, amelyet ő írt, a Wish I Stayed, mely helyet kapott a lemezen. Egy interjúban említette, a Starsmith-fel való találkozás véletlen szerencse volt. "Olyanok vagyunk, mintha testvérek lennénk. Sokat vitatkozunk, de nélküle semmire sem jutnánk." Fogadtatása A Lights pozitív kritikákat kapott. A Metacritic olvasói 100-ból 64 pontot adtak a lemeznek. Neil McCormick dicsérte az "elektro-dance háttérzenét". Mike Diver szerint "egy elvárásoknak megfelelő gyűjtemény", míg Camilla Pia szerint "Tele van (az album) szikrázó poppal, népies szívvel és elektronikus szegéllyel, elképesztően fertőző, az elragadó kórus, a dalszövegek a szerelemről: első hallgatás után benne marad a fejünkben az egész. Bright Lights Az album 2010. november 29-én újra megjelent, Bright Lights néven, hat teljesen új számmal. Eddig két kislemez jelent meg a kibővített korongról, az Elton John által felénekelt Your Song feldolgozása, valamint az album címadó száma, a Lights. 2011 márciusában megjelent az album amerikai változata, mely számokat tartalmaz mind az eredeti, mindig a bővített korongról. 1891 Gondola Az 1891 Gondola (ideiglenes jelöléssel 1969 RA) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Paul Wild fedezte fel 1969. szeptember 11-én. Tarazona Tarazona község Spanyolországban, Zaragoza tartományban, Szent Attila, spanyolul: San Atilano szülővárosa. Tarazona Borja, El Buste, Bulbuente, Vera de Moncayo, Grisel, Santa Cruz de Moncayo, Torrellas, Los Fayos, Ágreda, Cervera del Río Alhama, Fitero, Tudela, Cascante, Monteagudo, Novallas, Vierlas, Malón, Barillas, Ablitas, Vozmediano, Añón de Moncayo, Trasmoz, Litago, Lituénigo és San Martín de la Virgen de Moncayo községekkel határos. Lakosainak száma 10 538 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Söllingen Söllingen település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 1689 fő (2016. december 31.). Népesség A település népességének változása: Magyar Natúrpark Szövetség 2005. október 14-én, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Füzér településen megalakult a Magyar Natúrpark Szövetség, melynek létrehozását a Körösök Völgye Natúrpark Egyesület kezdeményezte. Az alapító dokumentumot a Magyarországon működő nyolc Natúrpark - az Írottkő Natúrpark Egyesület, a Soproni-hegység Natúrparkért Egyesület, az Őrség-Vendvidék Natúrpark Egyesület, a Vértes Natúrpark, az Ipolymente-Börzsöny Natúrpark Egyesület, a Körösök Völgye Natúrpark Egyesület, a Kerka-Mente Natúrpark Egyesület illetve a legújabb Nagy-Milic Natúrpark vezetői látták el kézjegyükkel. Az így létrejött Magyar Natúrpark Szövetség által lefedett terület összesen 342564 ha; az ország 151 települése tartozik a Szövetséghez, a teljes népességszám 437855 fő. Natúrpark fogalma A natúrparkok a nemzeti parkokhoz hasonlóan többek között az oktatás és a felüdülés színterei, a turizmus kiemelt célterületei. Az ország jellegzetes természeti, tájképi és kultúrtörténeti értékekben gazdag helyszínei, ahol a természetben történő kikapcsolódás, felüdülés, gyógyulás, a fenntartható turizmus és a természetvédelmi oktatás, nevelés és ismeretterjesztés megvalósítására van lehetőség. Magyarországon a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 2004. évi módosítását követően lehet hivatalos jogi kategóriaként említeni a natúrparkokat. Szervezeti felépítés A Magyar Natúrpark Szövetség elnökének Pap Jánost, a Körösök Völgye Natúrpark Egyesület elnökét választották meg. Az Elnökség évente legalább kétszer, a Közgyűlés évente legalább egyszer ülésezik. Ezen kívül különböző szakmai bizottságok is részt vesznek a szövetség munkájában, többek között a Környezetvédelmi Bizottság, Természetvédelmi Bizottság, Mezőgazdasági és vidékfejlesztési Bizottság, Halászati és erdőgazdálkodási Bizottság, Helyi értékvédelmi és kulturális Bizottság, valamint az Idegenforgalmi Bizottság. Alelnökök Debreceni Lajos ( Körösök Völgye Natúrpark Egyesület ) ügyvezető alelnök, napi operatív munka irányítása dr. Forján Mihály ( Körösök Völgye Natúrpark Egyesület ) természetvédelmi ügyek Nyári László (Nagy-Milic Natúrpark Kht.) környezetvédelmi ügyek Bakos György (Írottkő Natúrpark) kulturális ügyek A Magyar Natúrpark Szövetség tagjai Írottkő Natúrpark Egyesület Soproni-hegység Natúrparkért Egyesület Őrség-Vendvidék Natúrpark Egyesület Vértes Natúrpark Ipolymente-Börzsöny Natúrpark Egyesület Körösök Völgye Natúrpark Egyesület Kerka-Mente Natúrpark Egyesület Nagy-Milic Natúrpark Kht. A Magyar Natúrpark Szövetség székhelye: 5600 Békéscsaba, Szent István tér 7. A Szövetség céljai A fenntartható környezetvédelem terjesztése a magyar társadalomban Valamennyi Magyarországon működő Natúrpark közös érdekének védelme, képviselete hazai és EU szinten Kulturális Örökségvédelem az egységes kultúrtáj megőrzése érdekében Természetvédelem , az élőhelyek, fajok védelme Környezetvédelem , a környezeti káros hatások minimalizálása Településfejlesztés, a falvak megújítása Turizmus , a környezettudatos turizmus támogatása Környezeti nevelés Társadalmi és a gazdasági szereplők közötti együttműködés támogatása Hagyományápolás Helyi termékek előállításának támogatása és piacra juttatása A Szövetség feladatai A már működő Magyarországi Natúrparkok összefogása, érdekvédelme A fenntartható környezetvédelem elméleti és gyakorlati oktatása Együttműködés más nemzetek hasonló tevékenységet folytató szervezeteivel Szakmai tapasztalatcsere biztosítása a Szövetségen belüli Natúrparkok között Évente egy alkalommal országos találkozó szervezése rotációs rendszerben a magyar Natúrparkokban Engel Tevan István Engel Tevan István (Budapest, 1936. november 9. – Budapest, 1996. október 12.) magyar grafikus, Tevan Margit ötvösművész fia. Életpályája Tanulmányait a Magyar Iparművészeti Főiskola (1955–1957) és a Magyar Képzőművészeti Főiskolán (1957–1962) folytatta, mesterei: Bánhidy Antal, Kádár György. Két évre megkapja a Derkovits-ösztöndíjat is. Franciaországban, a Szovjetunióban, Lengyelországban, Olaszországban is járt tanulmányúton. 1976–1977 között a békéscsabai grafikai művésztelepen dolgozott. Munkásságának jelentős része könyvillusztráció és egyedi rajz. Egyéni humorú sokszor groteszk művek jellemzik művészetét. Korai művein egy lapon, mozaikszerűen elhelyezett jelenetekben ábrázolta témáit. Későbbi grafikái egyszerűbb kompozíciójúak, az ábrázolt jelenetek színpadszerűek. Művészete utolsó szakaszában színpadi témák ihlette (Katona József, Bulgakov), festői hatású, nagyobb méretű ceruzarajzokat alkotott. Válogatott könyvillusztrációi Kurt Tucholsky: A gripsholmi kastély (1967, Magyar Helikon, Budapest, ) Jules Supervielle: A gyermekrabló (1969, Magyar Helikon, Budapest) James Joyce: Dublini emberek (1970, Magyar Helikon, Budapest) Turgenyev: A puszta Lear királya (1971, Magyar Helikon, Budapest) E. T. A. Hoffmann: Diótörő és egérkirály (Budapest, 1977) Páskándi Géza: A legkisebb óriás (1984, Móra Ferenc Ifjusági könyvkiadó, Budapest) Páskándi Géza: A szalmabábuk lázadása (1985, Móra Ferenc Ifjusági könyvkiadó, Budapest) Szologub: Undok ördög (Budapest, 1986). Egyéni kiállításai 1973 Fényes Adolf Terem, Budapest (kat.) 1974 Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba 1979 Helikon Galéria, Budapest (kat.), München 1980 Dortmund Galerie Park, Witten (Német Szövetségi Köztársaság) 1981 Művelődési Ház, Szentendre 1983 Galerie Boudet, Toulouse 1986 Dorottya u. Galéria, Budapest (kat.) 1986 Fészek Klub, Budapest 1987 Békéscsaba 1987 József Attila Könyvtár, Miskolc 1987 Eötvös K. Könyvtár, Veszprém 1987 Belgrád 1988 Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanári Klub, Budapest 1989 Katona L. Városi Könyvtár, Vác 1990 Békés megyei Könyvtár, Békéscsaba 1990 Jewish Community Center, Los Angeles 1993 Balassi Kiadó Galéria, Budapest 1993 Ericsson Galéria, Budapest 1994 Pannónia Galéria, Sopron 1995 Újlipótvárosi Klub Galéria, Budapest 1995 Pestújhelyi Közösségi Ház, Budapest 1995 Bálint Zsidó Közösségi Ház, Budapest 1996 Lánchíd Galéria, Budapest [Tevan Margittal] 1996 Jüdische Gemeinde, Darmstadt 1996 MOL Székház Galéria, Szolnok 1996 Kossuth Klub, Budapest (kat.) 1997 Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba 1999 Kék Iskola Galéria, Budapest, Csepel Művei közgyűjteményekben British Museum, London Cannon Hill Centre, Birmingham (GB) Damjanich János Múzeum, Szolnok Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtár, Pécs Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Memorial Museum of Hungarian Speaking Jewry, Cfat (IZR) Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest Veres Péter Múzeum, Balmazújváros Díjai 1978, 1982, 1986: az Európa Kiadó nívódíja 1980: a Móra Kiadó nívódíja; 1980, 1984, 1993, 1995: Vásárhelyi Őszi Tárlatok díjai; 1989: a Szakszervezetek Megyei Tanácsának különdíja, XXVI. Alföldi Tárlat, Békéscsaba; 1990: Memorial Foundation for Jewish Culture, New York ösztöndíja; 1994: III. Nemzetközi Biennálé, 36. Arany Toll-díj, Belgrád; 1996: Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje, polgári tagozat. Étoutteville Étoutteville település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 794 fő (2015). Étoutteville Anvéville, Ectot-lès-Baons, Grémonville, Harcanville, Hautot-Saint-Sulpice, Veauville-lès-Baons és Yvecrique községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Camariñas Camariñas település Spanyolországban, A Coruña tartományban. Camariñas Muxía és Vimianzo községekkel határos. Lakosainak száma 5419 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Férfi szkeleton a 2002. évi téli olimpiai játékokon A 2002. évi téli olimpiai játékokon a szkeleton férfi egyes versenyszámát február 20-án rendezték a Utah Olimpiai Parkban. Az aranyérmet az amerikai Jim Shea, Jr. nyerte meg. A versenyszámban nem vett részt magyar versenyző. A sportág 1948 után került be ismét a téli olimpia programjába. Végeredmény A verseny két futamból állt. Az összesített időeredmények határozták meg a végső sorrendet. A vastagbetűvel jelzett idő volt az adott futam legjobb ideje. Kőolaj A kőolaj (más néven ásványolaj) a Föld szilárd kérgében található természetes eredetű, élő szervezetek bomlásával, átalakulásával keletkezett ásványi termék. Fő összetevői folyékony halmazállapotú szénhidrogének, de lelőhelyén, annak földrajzi helyzetétől függően oldatban, nyomás alatt gáznemű, valamint szilárd halmazállapotú szénhidrogéneket is tartalmazhat kisebb-nagyobb mennyiségben. Mivel a kőolaj ezeknek a vegyületeknek a komplex elegye, alkotórészei közé kell sorolnunk a szénhidrogéneknek (a kőolajban kisebb mennyiségben található) számos kénnel, nitrogénnel, oxigénnel (és egyéb kémiai elemekkel) képzett vegyületeit is. Ezeken kívül vizet és szilárd ásványi szennyezőanyagokat is tartalmaz. A kőolaj viszonylag magas fajlagos energiatartalma, könnyű kitermelése, szállítása, tárolása és alkalmazhatósága miatt az egyik legfontosabb, legszélesebb körben alkalmazott fosszilis energiaforrásunkká vált. Felfedezése A kőolaj ismerete az ókorba vezethető vissza, de csak vagy a föld színén való természetes előfordulása, vagy véletlenség (például vízkút fúrása) következtében bukkantak rá. Mezopotámiában gyógyszerként, kozmetikai anyagként és olajlámpa égőanyagaként, Egyiptomban pedig balzsamozásra használták. A középkorban a bizánciak és a velenceiek használták tengeri csatákban. A kőolaj összetételét Magyarországon először Winterl József Jakab, a budai egyetem vegytantanára vizsgálta 1788-ban: a muraközi kőolajat bontotta párlatokra. A természetes előfordulásokból gyűjtögetett kőolajat kenőzsírként, gyógyszerként és világításra használták egészen a 19. századig. Eredete A kőolaj szerves eredetű ásvány: elhalt tengeri (növényi és állati) egysejtű élőlények, plankton anaerob (levegőtől elzárt) bomlásterméke. Egy eredetileg Lomonoszov orosz tudós által javasolt és később Mengyelejev és a francia Marcellin Berthelot által kifejtett, és 1951 óta Nyikolaj Kudrjavcev geológus, majd az utóbbi években Thomas Gold osztrák származású brit asztronómus és számos orosz és ukrán geológus által támogatott vélemény szerint a kőolaj jó része nem biológiai folyamatok eredménye, hanem még a Föld keletkezése idején képződött mélyen fekvő lerakódásokból szivárog a felszín felé. A nem biogén elmélet modern megfogalmazása Kudrjavcevtől ered, aki a kanadai athabaszkai kátrányhomok (angol: tarsand) fenomenálisan terjedelmes olajlerakódásait megvizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy elképzelhetetlen, hogy ilyen óriási olajlerakódás biológiai folyamatok következménye lehessen; különben is, szénhidrogéneket Naprendszerünkben bárhol találhatunk, még üstökösökben is. Mindezek ellenére a mai tudományos közösség túlnyomó része azon a véleményen van, hogy a nem biogén úton keletkezett kőolaj mennyisége a biogén forrásból keletkezettnél lényegesen kisebb. A biogén eredet elméletét a következő tények támasztják alá: A kőolaj ugyanazokat az elemeket tartalmazza (például szén , hidrogén , oxigén , nitrogén , kén , foszfor ), mint amiket a szerves vegyületek és élőlények. Viszont ezeket az elemeket más-más arányban tartalmazzák a szerves anyagok és a kőolaj. Azonos a nyomelemek , illetve a szén izotópjainak koncentrációja. A kőolajban elhalt élőlények maradványait találhatjuk meg. Geológiai és földrajzi lelőhelye A kőolajcsapda A képződött kőolaj keletkezési helyéről általában elvándorol. Gazdaságosan azok a geológiai készletek hasznosíthatók, amelyekben az olaj nagy koncentrációban van jelen. A kőolaj felhalmozódásához egy megfelelő geológiai alakzat szükséges, amelyben egy nagy permeabilitású (áteresztőképességű) kőzetet felette egy nem áteresztő réteg határol, melynek, hogy az olaj ne vándorolhasson tovább valamelyest dóm alakúnak (antiklinárisnak) kell lennie. Az ilyen megfelelő geológiai alakzatot kőolajcsapdának nevezik. A nagy permeábilitású, porózus, likacsos és repedezett kőzet lehet homok, szemcsés mészkő, vagy dolomit és a kőzet annál alkalmasabb a kőolaj tárolására, minél repedezettebb, lukacsosabb. A gyakorlatban az üres tér az össztérfogatnak kb. 25–40%-a. A csapdában általában az olajtartalmú réteg alatt egy vizet, felette pedig egy gázt tartalmazó réteget is találunk, úgyhogy sokszor a fúrás helyének megválasztásától függ, hogy az eredmény víz, olaj, vagy gáz. Földrajzi előfordulása Egy szénhidrogénmező kialakulásának ideje 1–2 millió év. Az üledékréteg vastagságának el kell érnie a 600–700 métert.[forrás?] Nagy szénhidrogéntelepek csak olyan helyen találhatók, ahol csekély a kéregmozgás, ami a kőolajcsapdáknak hosszú változatlan élettartamot enged meg. Ilyen helyeket a szárazföldi táblák mozdulatlan, nagy kiterjedésű üledék rétegeiben, hegységrendszerek üledékes előtereiben találhatunk. Az üledékképződés a Földön rendkívül egyenlőtlenül oszlott meg, így a legszélesebb körben a mai földrészek kialakulása idején fellépő lemeztektonikai mozgások alkalmával a földtörténeti középkorban az egykori Tethys-óceán területén folyt le. Ez a terület magában foglalta a mai Texas, Venezuela, Karib-tenger, Közel-Kelet, Kaszpi-tenger, Közép-Ázsia, Dél-Kína, Indokína és Indonézia vidékeit. Ezeken a területeken lelhető föl a Föld kőolajkészleteinek 70%-a. Legnagyobb előfordulási mélység 15 km. Típusai A kőolaj fizikai tulajdonságait az határozza meg, hogy milyen szénhidrogén-típus annak fő alkotórésze. Eszerint a kőolajat négy fő csoportba oszthatjuk: paraffinos (paraffinbázisú) nafténes (nafténbázisú) aszfalténes (aszfaltbázisú) intermediát (átmeneti bázisú) Megkülönböztetünk Ural, Brent, Dubai Light, Bonny Light, West Texas Intermediate (WTI) típusú kőolajat származási helyre való utalás szerint (ami utal a minőség jellegére is). Kéntartalma szerint megkülönböztetnek kis kéntartalmú („édes”), és nagy kéntartalmú („savanyú”) kőolajokat. A kőolaj, mint tőzsdeáru Ár és világpiac A legdrágábban kitermelhető olaj ára jelenti azt a legmagasabb árat, amelyet még valaki hajlandó fizetni a kőolajért. 1974 és 2000 között az Északi-tengerből kitermelt Brent-féle olaj kitermelése volt a legköltségesebb. Ez ekkor hordónként 12–14 dollár körül ingadozott. A kőolaj ára nemzetközi ár, tehát a világpiaci ár és kereslet függvényében alakul. Az egyes belföldi árakat ebből származtatják. A kőolaj-készletek globális alakulása éves szinten meghatározott mintázatot vesz fel. Év elején, az első félévben általában túlkínálat, míg az év végén a második félévben általában hiány alakul ki. Az OPEC 2008-2009 során egy 75 dolláros hordónkénti árat határozott meg célárnak, amelyet 2011-re több, mint 50 dollárral lépett túl a kőolaj világpiaci ára. Akkor a kitermelés visszafogásával érték el az áremelkedést. Egyúttal saját célárukat túllépve elősegítették az amerikai palaolaj kitermelés felívelését, amely később, 2014-2016 közt az olajárak esését vonta maga után a globális kőolaj-többlet kialakulásával. 2016 végén az OPEC tagállamok megállapodtak a kitermelés csökkentéséről az olajárak emelése érdekében, amely 2017 második félévétől indult el látványosan. Eközben a határidős árak 2018 elején már csökkenést mutatnak. Ez az úgy nevezett "backwardation" állapot, ami akkor lép fel, amikor a piaci túlkínálatból átlépnek a készletek a kínálati hiány állapotába. Ez a folyamat a múltban előre tudta jelezni a piac várható alakulását. A volt szovjet olajpiac A társaságoktól alacsonyabb áron vették át a kőolajat, mint amennyi a nemzetközi ár volt (rubelben számolva). Ez pazarláshoz vezetett. Nem történtek meg a szükséges beruházások sem az olajiparban. A Szovjetunió felbomlása után Kuba kőolajellátása erőteljesen csökkent, ez időlegesen radikálisan átrendezte az ország társadalmi, gazdasági berendezkedését. Az amerikai olajpiac Az USA-ban központi árszabályozást vezettek be. A finomítók a belföldön kitermelt kőolaj árának és az importált olaj árának súlyozott átlagát vették alapul, amikor meghatározták a különböző kőolajszármazékok és üzemanyagok árát. 1981-ben adták föl ezt a politikát, amikor az gazdaságilag tarthatatlannak bizonyult. Kőolajfeltárás A kőolajmezők felderítése során olyan helyeket keresnek, ahol a kőolajcsapdát alkotó három kőzet egyszerre van jelen. A keresést repülőgépre telepített mágneses illetve földfelszíni hálózatos gravitációs terepfelméréssel végzik. Modernebb felderítő eljárás, mikor robbantásokkal keltett szeizmikus rezgéseket elemeznek érzékeny detektorokkal. Következő lépcsőfok a próbafúrások elvégzése. A próbafúrásokat függőlegesen végzik, ám ahol erre nincs mód beépítés vagy kemény földtani réteg jelenléte miatt, ott úgynevezett terelt fúrásokat végeznek. 2006-ban volt utoljára olyan év, amikor az adott évben feltárt új kőolaj- és gázkészletek aránya megegyezett a kimerülő kőolaj és gázkészletek arányával. Ez az arány 2012-ben 50% volt, 2017-ben pedig már csak 11%-ot fedezett az újonnan felfedezett készletek mennyisége a kimerülő mezőkhöz viszonyítva. 2017-ben 6,7 milliárd hordó olaj- és gázkészletet tártak fel újonnan. Azonban a Rystad Energy norvég olajipari elemzőcég számításai szerint a 2017-ben feltárt lelőhelyek nyersanyagai közül 1 milliárd hordónyi kitermelése olyannyira gazdaságtalan lenne, hogy jelenlegi technológiáinkkal nem megoldható annak gazdaságos kitermelése. Olajfúró torony A Rotary-fúrórendszeres eljárásban a lyukat (pithole) speciális kialakítású acél vagy iparigyémánt borítású fúrófejjel fúrják, amely körbe forogva szilánkokká aprítja a kőzetet. A fúrólyukba a fúrás során béléscsövet csúsztatnak annak érdekében, hogy ne omoljon be. A fúrófej előrehaladtával a rudazatot folyamatosan toldják 9 m-es szakasszal. A fúrás közben keletkező törmeléket bentonitalapú iszap keringetésével hozzák a felszínre. A fúrófejeket a terep keménységének a függvényében óránként esetleg naponként cserélik. A csere a rudazat hosszától függően akár 10 órán át is eltarthat. A fúrási sebesség a kőzet keménységétől függ, kemény kőzetnél 300 mm/óra, homokos kőzetnél 60 m/óra is lehetséges. Az elkészült fúrólyuk teljes béléscsövezése után a csöveket átlövik, hogy a kőolaj a nyílásokon keresztül a felszínre áramolhasson. iszapvödör (ülepítő tároló) öblítőiszap szűrő (a fúrási törmeléket választja el a folyadéktól) szívócső iszap szivattyú dízel meghajtású generátorral táplált motor, ami a mechanikus részeket mozgatja rezgő tömlő emelődob álló tömlő öblítőiszap tömlő liba-nyak (a tömlő meghajlítása) szállító csigasor emelő kábel koronacsigasor fúrótorony csőtámasz csövek előkészítve csőtároló forgatóbója alatti forgótömítés fúrószár forgatóasztal padló harang csatlakozó kitörésgátló gyűrű kitörésgátló elfojtó része furat fúrófej kútfej kifolyó Kőolajtermelés Az első kőolajvezeték megépítése 1865-ben az Egyesült Államokban történt, amikor a fúrótoronytól a közeli farmra juttatta a kitermelt olajat Samuel van Sycle. 2009 és 2015 között napi 11 millió hordóval több kőolajat termeltek ki, míg az előrejelzések szerint 2015 és 2021 közt csak napi 4,1 millió hordónyi kőolajjal többet fognak kitermelni. Kereslet 2013-ban napi 91,9 millió hordó, 2014-ben napi 92,8 millió hordó, 2015-ben napi 94,5 millió hordó, az előrejelzések szerint 2016-ban napi 95,5 millió hordó kőolajra volt, lesz kereslet a világban. A négy legnagyobb fogyasztó az Amerikai Egyesült Államok, Kína, Japán és India. India a várakozások szerint hamarosan átveszi kőolajfogyasztásban a harmadik helyet Japántól. A kőolaj-felhasználás története A természetes kőolaj- és bitumenlelőhelyeket már a legrégibb ókorban is kiaknázták, és az útépítéstől a festésig, vagy múmiák preparálásáig számtalan célra alkalmazták ezt az anyagot. Csak a felszínre szivárgó kőolajat hasznosították. A legtöbb egykor feljegyzést a gyógyszerként való alkalmazásáról találjuk. A kőolajnak még egy fontos felhasználási területe volt, ám ez csak a kései antikvitásban terjedt el: a görögtűz. Hérodotosz számolt be a babilóni szurokról, aszfaltról amellyel a négyezer éve épült házak tégláit és utcaköveket tapasztottak egybe, s amellyel később aztán a szent fürdők medencéit, vízvezetékeket tették vízhatlanná. Az aszfalt szó görög eredetű, jelentése biztonságos, hibátlan. Hasonlóan görög a petróleum is, amely görögül magát a kőolajat jelentette. A Római Birodalom területén kevés kőolajlelőhely volt, ennek következtében a kőolaj felhasználása egyedi területekre korlátozódott, a hajóépítés mellett leginkább a mágia és az orvoslás használta. A Közel-Keleten a legelterjedtebb alkalmazási területe az épületek szigetelése volt, ám kötőanyagként nemcsak az építészetben hasznosították, hanem használati eszközök díszítésénél is: mozaikok készítésénél vagy az egyszerűbb berakásos technika alkalmazásánál is bitumenbe ágyazták a nemritkán értékes anyagból (elefántcsont, drágakő, lazúrkő) megformált elemeket. Az épületek mellett a fontosabb csatornák és gátak szivárgását is e technikával akadályozták meg. Víztaszító tulajdonsága még a hajózásban jutott fontos szerephez: hajókat, csónakokat szigeteltek, és a nádcsónakok alját is ezzel tapasztották össze. Mezopotámiában gyógyszerként, kozmetikai anyagként, és olajlámpa égőanyagaként használták. Az ókori Kínában sem volt ismeretlen a kőolaj, elsősorban sós oldat, illetve só kinyerésére használták fel, ami akkoriban értékesebb volt az olajnál. Másodsorban a haditechnika alkalmazta, már a puskapor feltalálása előtt pumpa segítségével lőtték az égő folyadékot az ellenségre. Az ősi Japánban is már legalább 3000 évvel időszámításunk előtt használtak aszfaltot – fazekasáruk ragasztására, vízhatlanná tételére. Az ókori Egyiptomban már sokoldalúan használták a kőolajat: azt az üveggyártás terén, robbanóanyagok létrehozatalánál, fáklyáknál, hajók javításánál, múmiák tartósítására, valamint gyógyászati célokra. Az Amerikai Egyesült Államokban a Mississippi és a Sziklás-hegység környékén, valamint Kaliforniában az ott élő indiánok régtől kezdve találtak aszfalt-tavakat, kőolajszivárgásokat. Az első feljegyzés szerint egy jezsuita misszionáriust 1656-ban az indiánok egy ilyen olajforráshoz vezettek. Az európai betelepülők csak 1783-ban adnak hírt az olaj hasznosításáról, akkor is mint hashajtó és reuma elleni gyógyszerről. A kőolaj származékait a magyar történelemben először Nándorfehérvár 1071-es bevételéről írva említi meg a Képes krónika, mondván, hogy a vár görög-bolgár-arab védői „gépezeteikből kénköves tüzet fújtak a magyarok hajóira”. Ugyaninnen tudjuk, hogy az 1127–1130-as magyar–bizánci háborúban „a görög hadigépek kénes lángot szórtak a magyar sajkákra, és a vízen gyújtották meg azokat”. A muhi csatában a támadó mongolok „naftával” bekent, tüzes nyilakkal gyújtották föl a magyar sátortábort. Valószínűsítik, hogy 1552-ben Dobó István Eger védelméhez felhasználta a környékes sekélyen települő és helyenként felszínre jutó kőolajat, illetve az abból nyert gyúlékony anyagokat. Evlija Cselebi beszámolt arról, hogy Szigetvár ostrománál 1566-ban „néhány ezer török harcos a vár fáira szurkot, naftát és kátrányt öntvén, azokat meggyújtotta”. A kőolaj-finomítás és termékei A kőolaj alkotóelemeire való szétválasztását desztillációnak vagy frakcionálásnak hívjuk. Ennek során a 400 °C-ra felmelegített kőolaj-gőzt egy toronyban vezetik fölfelé, ahol fokozatosan hűl, és így az egyre könnyebb alkotóelemek válnak folyékonnyá: pakura, kenőolajok, dízel, benzin. A kőolaj sokféle, változatos összetételű szerves vegyületet tartalmaz. Ezeket nem tiszta állapotukban nyerik ki, hanem alkalmazási területeik szerinti csoportonként választják el. Így a finomítás jelentése szélesebb értelemben magába foglalja a termékek szorosabb értelemben vett finomításán, vagyis tisztításán, kívül a kőolaj részekre bontását, kondenzációját, vagyis frakciókra bontását, amit frakcionálásnak is nevezünk. Így nyerjük a különböző üzemanyagokat/fűtőanyagokat: benzint, paraffin lámpaolajat, lökhajtásos repülő, gyorsjárású dízel, hajódízel üzemanyagot, kazánfűtőolajat, ill. pakurát. Az atmoszferikus desztilláció legkönnyebb párlatának ún. finomdesztillációval való részekre bontásával különböző speciális oldószereket (például petróleumétereket) nyerünk. Finomításhoz tartozik az atmoszferikus maradék különböző kenőolaj (orsó-, könnyű gép-, motor-, és nehéz henger-olaj) alapanyagaira szolgáló frakciókra bontása is vákuumdesztillációval, valamint egyéb speciális termékek, úgymint paraffinviasz, különféle vágóolajok és kenőzsírok gyártása, finomítása, és a termékek kritikus tulajdonságainak megjavítására szolgáló adalékanyagok gyártása és a megfelelő termékekbe keverése is. Finomítással nyert termékek (termék – szénatomszám – felhasználás-tulajdonságai): Nyers benzin, petróleum (gazolin), könnyűbenzin, nehézbenzin – C 5 –C 10 – oldószer, sebbenzin, motorbenzin: jellegzetes szagú, könnyen párolgó, tűzveszélyes folyadék, jó oldószer, üzemanyag. Leválasztási hőmérséklet: 50-150 °C Világítóolaj (petróleum, kerozin) – C 11 –C 12 – traktor, repülőgép, rakéta hajtóanyaga, benzingyártás, PETRÓLEUM: jellegzetes szagú, halványsárga folyadék. Leválasztási hőmérséklet: 150-250 °C Gázolaj (dízelolaj) - C 13 –C 20 – autók, traktorok, mozdonyok, hajó- és teherautó-motorok hajtóanyaga, GÁZOLAJ VAGY DÍZELOLAJ: kellemetlen szagú, sárga színű folyadék. Leválasztási hőmérséklet: 250-350 °C Kenőolaj (paraffinolaj) - C 20- C 26 Gépalkatrészek kenőanyaga, vazelin és paraffin (gyertyagyártás), paraffinviasz (vízlepergető anyagok készítése) Pakura (párlási maradék; ) – sötétbarna, sűrű folyadék, visszamaradó anyaga az aszfalt; krakkolással rövidebb láncú szénhidrogéneket állítanak belőle elő Bitumen – C 31 –C 50 – útépítés, szigetelés Atmoszferikus desztilláció Az atmoszferikus desztilláció maradéka a pakura. Ezt korábban elsősorban fűtőolajként eltüzelték. Ma pedig vákuumdesztillációval különböző kenőolajpárlatokat állítanak elő belőle, illetve fehéráru gyártására használják fel (krakkolás, hidrokrakkolás, kokszolás). Előrejelzés A Nemzetközi Energiai Ügynökség idén negyedik alkalommal csökkentette a 2015-ös kőolaj-keresletre vonatkozó előrejelzését. 2015-ben naponta 90 millió hordó kőolajra volt szükség. Ez éves szinten 32,850 milliárd hordó olajat jelentett. A 2014 decemberi 60 dolláros (WTI) árfolyamon számolva nyersanyag árra vetítve 1,971 billió dollár forgalmat jelentett a kőolajat kitermelő országok számára 2015-ben. Széll Kálmán tér A Széll Kálmán tér (1951 és 2011 között: Moszkva tér, régi divatos szleng nevén: Kalef) Budapest és a budai oldal egyik legforgalmasabb közlekedési csomópontja. A teret 1929-ben nevezték el Széll Kálmánról, Magyarország egykori miniszterelnökéről, majd 1951. november 9-én lett Moszkva tér a neve. 2011. május 12-én a Fővárosi Közgyűlés 2011. április 27-i döntése értelmében ismét visszakapta korábbi nevét. 1938 és 1941 közt építették ki jelentős forgalmi csomóponttá. A szűkebb értelemben vett tér maga a II. kerületben, azon belül is az Országút nevű városrészben található, míg a vele logikailag összefüggő (de nem mindenhol Széll Kálmán térnek hívott) terület Budapest I., II. és XII. kerületének határán fekszik. A tér 2015. január 12. és 2016. május 10. között teljesen megújult, közlekedési rendszere, építészeti arculata letisztultabb képet kapott. Története A középkorban Logod kapuja nyílt erre a területre, majd a török uralom után agyagbánya nyitását engedélyezték itt, amiből még a 19. század második felében is termeltek ki nyersanyagot egy környékbeli téglavető üzem számára. A bánya helyén fokozatosan bányató keletkezett, amelyet telente korcsolyapályának használtak. A fővárostól kibérelt területen szabályos sporttelep létesült, 1914-ben a klub csarnokot is épített hozzá, mellette télen korcsolyapálya, nyáron több teniszpálya működött. 1892-ben épült meg a Vérmező utcával párhuzamos bevágásban haladó jobb parti körvasút. A területet 1929-ben nevezték el Széll Kálmán térnek; 1938-ban kezdték meg forgalmi csomóponttá alakítását, amivel 1941-ben végeztek. 1945 elején a teret és épületeit a németek és az oldalukon harcoló magyar csapatok illetve a várost ostromló szovjetek közötti harcok során súlyos károk érték. A tér nevét 1951-ben változtatták Moszkva térre. A metró budai szakaszának megnyitásakor, 1972-ben a forgalmat teljesen átszervezték. A régi kis épület, a „gomba” helyére ekkor emelték a metróbejárat legyező alakú betoncsarnokát, amely a tér arculatát máig meghatározza. Nappal a közutakon folyamatos az autóforgalom, a légszennyezés mértéke a kritikus időszakokban a megengedett határok körül mozog. A téren alig maradt hely park vagy pihenőhely számára. A villamossínek között kisebb zöldterületet alakítottak ki, közepén 1979 óta csobogókút áll, amelyet a görög kommunista szabadságharcosok emlékére emeltek. A tér egyik legszebb épülete volt a Magyar Posta Vezérigazgatóságának korábbi, a tér fölé magasodó székháza, amelyet 1923 és 1925 között emeltek Sándy Gyula tervei alapján. Az épületet 2008-ban szállodai konzorcium számára négymilliárd forintért adta el a Posta, azóta állaga ijesztően romlott, és az alacsony árat is hivatalból vizsgálták. 2017-re elkészült a belőle Buda Palota néven kialakítandó épület terve.. A tér a környékbeliek, illetve hétvégén a kirándulók kedvelt találkozóhelye, a nyolcvanas évektől pedig reggelente a „feketén” munkát vállalók gyülekezőhelye is lett, amit a pesti köznyelv „emberpiacként” emleget. Korábbi nevei A tér 1929 előtt névtelen közterület volt. Gödör néven emlegették, amit az itt lévő agyagbányáról kapott. 1929-ben nevezték el Széll Kálmán térnek az egykori magyar miniszterelnökről. 1951-ben a szovjetbarát állam városvezetése a tér nevét Moszkva térre változtatta. A rendszerváltás után felmerült a tér átnevezése Antall József térre, de ez a lépés nem történt meg. Végül 2011. május 12-től a Fővárosi Közgyűlés döntése alapján a teret ismét Széll Kálmán térnek hívják. Kalef Kalef, ritkábban Széllkalef volt a tér kedvelt elnevezése az 1950-es és az 1970-es évek között. A „Kalef” a Kálmán férfinév egyik becéző formája. Berta Zsolt azonos című regénye a kalefaktor szóból eredezteti a tér elnevezését. A második világháború előtt a kalefaktor a fűtő szakmát jelölte, a Széll Kálmán tér pedig az alkalmi munkából élő fűtőinasok piaca volt. A Budai Várnegyedben és környéken lévő gazdag háztartások számára reggelente itt bízták meg a fűtőinasokat, hogy kihamuzzák és megrakják a kandallójukat. A Moszkva téri ücsörgést, nézelődést és randevúzást a korabeli szlengben kalefozásnak is nevezték. A „kalefozzunk” jelentése: találkozzunk a Moszkva téri óra alatt. Az 1980-as években ez átalakult „az óra alatt!”-tá. Az 1990-es évekre teljesen kikopott ez a kifejezés. A nyolcvanas évekig a fiatalok hétvégenként a Moszkva téren találkoztak, hogy itt szerezzék be az információkat az aktuális házibulikról, ahogy erről Török Ferenc Moszkva tér című 2001-es filmje is szól. Fekvése A Rózsadomb és a Várhegy közötti völgyben, a Margit körút, a Krisztina körút és a Szilágyi Erzsébet fasor találkozásánál fekszik, az I., a II. és a XII. kerület határán; a tér maga a II. kerülethez tartozik, annak Országút nevű városrészében. Dél-Buda, illetve egyes budai zöldövezetek – Rózsadomb, Pasarét, Pesthidegkút, Zugliget, Hűvösvölgy, Hegyvidék –, továbbá néhány környező település – Nagykovácsi, Budakeszi – és a kedvelt budai kirándulóhelyek felé közlekedő villamos- és autóbuszjáratok átszállóhelye, végállomása. Itt van az M2-es metróvonal egyik forgalmas állomása, melyet 1972-ben adtak át a forgalomnak és 2006 nyarán teljesen felújítottak. A téren van jelenleg a 4-es, a 6-os villamos, illetve a szünetelő 59A végállomása. 2016-ig a 18-as, 2007-ig az 56-os és 1972-ig a 44-es is itt végállomásozott. A téren jelenleg áthalad a 17-es, az 56-os, az 56A, az 59-es, az 59B és a 61-es villamos. 1990-ig megkerülték hurokvágányokon a villamosok a teret. Akkor alakult ki a jelenlegi elrendezés. Határai: Krisztina körút 8., Várfok utca 28. és 17., Margit körút 105., Dékán utca 1., és 2., Szilágyi Erzsébet fasor 1., és 2., Krisztina körút 55. (A házszámok 1.-től 11.-ig a II. kerülethez, 12.-től 21.-ig a XII. kerülethez tartoznak.) Közösségi közlekedés A tér és a vele logikailag összefüggő részek (Várfok utca, Krisztina körút határos szakasza stb.) a BKK Zrt. egyik legfontosabb közlekedési csomópontjává nőtte ki magát; ma számos buszjárat (16-os, 16A, 21-es, 21A, 22-es, 91-es, 102-es, 128-as, 129-es, 139-es, 140-es, 140A, 142-es, 149-es, 155-ös, 156-os, 222-es) illetve villamosjárat (4-es, 6-os, 59A) végállomása, amiken felül három buszjárat (5-ös, 39-es, 116-os) és hat villamosjárat (17-es, 56-os, 56A, 59-es, 59B, 61-es) is érinti. A téren ezeken felül megáll az M2-es metró is, a terület esetleges rendezésével kapcsolatban pedig távlati tervként felmerült a Budapesti Fogaskerekű Vasút meghosszabbítása is egészen idáig. A 2015–16-os rekonstrukció A tér közlekedési gondjainak megoldása, városképi rendezése állandóan napirenden volt, de átfogó rendezési tervet csak 2011 júniusában fogadtak el. A tervek megvalósításának – a finanszírozás mellett – jelentős forgalomszervezési akadályai is voltak, hiszen fenn kellett tartani a villamos- és buszjáratokat, de a tér nem bővíthető, mivel két oldalról is dombok határolják. 2012 szeptemberében kiírták a felújításhoz a tervpályázatot, majd a tér felújításáról szóló szerződést 2014. november 24-én írták alá. A felújítás 2015. január 12-én kezdődött; január végén az emblematikus, 1941 óta ott állt köztéri órát a Kiscelli Múzeumba szállították. A kivitelezési munkákat a Széll Kálmán tér 2014 Konzorcium (WIS Holding Zrt., KÉSZ Építő és Szerelő Zrt.) végezte el nettó 5,3 milliárd forintért. A felújítás több mint 400 napig tartott, a teret 2016. május 10-én nyitották meg. Tarlós István június 17-én hivatalosan is átadta. Nem sokkal később kiderült, hogy a munkák egy részét felületesen végezték el: Már két nappal a használatbavétel után cserélni kellett a szökőkút vízellátó rendszerét. A talaj vízáteresztő képességének problémái miatt az ide ültetett fák nagy része néhány hónap múltán kiszáradt. A régi óra helyére került digitális kijelző – a kivitelező szerint azért, mert az eredeti tervekkel ellentétben az oszlopba zsúfolták a vezérlőszerkezetet – 2017. január-februárban nem, illetve megbízhatatlanul működött. A BKK cáfolta, hogy eredetileg a metró- vagy a kiszolgálóépületben akarták volna elhelyezni a vezérlést. Amíg nem működött a digitális kijelző, valaki analóg faliórát ragasztott a betonoszlopra. A BKK szerint február 8-ra megjavították az órát, ekkor néhány hetes próbaüzem kezdődött. Lavau (Yonne) Lavau település Franciaországban, Yonne megyében. Lakosainak száma 475 fő (2015). Lavau Saint-Privé, Batilly-en-Puisaye, Champoulet, Faverelles, Arquian, Saint-Amand-en-Puisaye, Saint-Fargeau és Saint-Martin-des-Champs községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Asendorf (Diepholzi járás) Asendorf község Németországban, Alsó-Szászországban, a Diepholzi járásban. Lakosainak száma 2929 fő (2016. december 31.). Történelme Írott forrásban elsőként 1091-ben tűnik fel. Turn Around, Look at Us A Turn Around, Look at Us című lemez a Bee Gees együttes Ausztráliában megjelent harmadik nagylemeze. Új számot nem tartalmaz, a korábban kislemezen megjelent számaik szerepelnek az albumon. Az album dalai Turn Around, Look at Me (Capehart) – 2:16 The Battle Of The Blue and The Grey (Barry Gibb) – 2:05 The Three Kisses Of Love (Barry Gibb) – 1:46 Theme From 'The Travels of Jaimie McPheeters' (Winn, Harline) – 1:51 Every Day I Have To Cry (Arthur Alexander) – 2:05 I Want Home (Barry Gibb) – 2:24 Cherry Red (Barry Gibb) – 3:07 All Of My Life (Barry Gibb) – 2:36 I Am The World (Robin Gibb) – 2:34 I Was a Lover, a Leader Of Men (Barry Gibb) – 3:38 Wine and Women (Barry Gibb) – 2:52 Peace Of Mind (Barry Gibb) – 2:20 Közreműködők Barry Gibb – ének, gitár Robin Gibb – ének, gitár, harmonika Maurice Gibb – ének, gitár, basszusgitár, zongora Az album dalaiból megjelent kislemezek The Battle of the Blue and the Grey / The Three Kisses of Love 1963 Peace of Mind / Don't Say Goodbye 1963 Turn Around, Look at Me / Theme from 'The Travels of Jaimie McPheeters' 1964 Peace of Mind / Don't Say Goodbye 1964 I Was a Lover, a Leader of Men / And the Children Laughing 1965 Wine and Women / Follow the Wind 1965 Cherry Red / I Want Home 1966 Monday's Rain / All of My Life 1966 EP-k Timber! / Take Hold of That Star / The Battle of The Blue and Grey / The Three Kisses of Love 1963 Wine and Women / Follow the Wind / Peace of Mind / Don't Say Goodbye 1965 Turn Around, Look at Me / Everyday I Have to Cry / Wine and Women / Peace of Mind 1965 New York Mining Disaster / I Can’t See Nobody / Spicks And Specks / I Am The World 1967 Huszár Pufi Huszár Károly (született Hochstein Károly) ismertebb nevén Huszár Pufi, külföldön Charles (Huszár-)Puffy vagy Karl (Huszár-)Puffy (Budapest, 1884. szeptember 3. – Szovjetunió, 1941. július) színész, forgatókönyvíró, kupléénekes. Élete A külföldön Puffy néven híressé váló burleszk-színész 1884-ben Budapesten született Hochstein Károly néven, zsidó családban. Édesapja az újvidéki születésű Hochstein Mór orvos, édesanyja Hochstein Zsófia. 1909. június 29-én Budapesten, a Terézvárosban házasságot kötött Medek Ilonával, Medek Sándor és Majer Mária lányával, esküvői tanúja Heltai Jenő újságíró volt. Harmincéves korában lett az első magyar moziszkeccs főszereplője (Pufi cipőt vesz, 1914), ezután karrierje is beindult. Magyarországi szereplései után külföldön, többek között Amerikában is szerencsét próbált, és sikerei egymást követték. A harmincas években vásárolta meg a Verőce és a Dunakanyar egyik legszebb pontján álló impozáns Swadló-villát, ahol rendszeresen töltötte szabadságát, majd ott is lakott. Ezután a kastélyt mókásan csak „Huszár-laktanya”ként emlegették. Gyakori vendégei közé tartozott Karinthy Frigyes író is, aki két tárcanovellájában is megörökítette Pufi alakját (Levél a faluból, Rákászok). Többször vendégeskedett nála Gózon Gyula, Rajnai Gábor és Kabos Gyula is. Pufi személye a falu számára is emlékezetes maradt. Több filmben is játszott Németországban és az Egyesült Államokban, egyebek között olyan klasszikusokban, mint Fritz Lang Dr. Mabuse, a játékos (Dr. Mabuse, der Spieler, 1922) és Josef von Sternberg A kék angyal (Der blaue Engel, 1930) című filmje. A hangosfilm korában hazatért szülőföldjére, Magyarországra, ahol kisebb szerepeket kapott több filmben. Zsidó származású lévén megpróbált elmenekülni Magyarországról, amikor megkezdődött a zsidóüldözés. Mivel az Atlanti-óceánon történő átkelés a német flotta tengeralattjárói miatt kockázatos volt, így kelet felől próbálták megközelíteni az Egyesült Államokat. Feleségével eljutottak Moszkvába, innen Tokióba akartak hajózni, ám a terv nem sikerült. Végül a Jaroszlavszkij pályaudvarról a Transzszibériai expresszel mentek az onnan 9289 kilométerre fekvő Vlagyivosztokig, ahová 1941 júniusában jutottak el, azonban a kikötőbe már nem értek el, mivel a Vörös Hadsereg katonái letartóztatták és a Gulágra került a kazahsztáni Karaganda környékén. Pufi kevéssel táborba kerülése után rossz bánásmód, valamint az étel és ital hiánya mellett betegségei ellátatlanságába halt bele, 1941 júliusában. Huszár Pufit a film hőskorának egyik első magyar világsztárjaként ismeri a nemzetközi filmtörténet, de a horror első filmjének kiemelkedő színészeként is számon tartják, azonban legnevezetesebbek burleszkfilmjei. Kifinomult, önzetlen, kedves társasági embernek ismerték. Hazai filmjeinek többsége megsemmisült. Itterswiller Itterswiller település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 249 fő (2015). Itterswiller Bernardvillé, Eichhoffen, Epfig és Nothalten községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kincses Pál Kincses Pál (16. század – 17. század) protestáns reformátor, lelkész, teológiai író. Kincses Pál részt vett az 1591-es csepregi hitvitán, ahol ekkor még nem fejtette ki nyíltan az úrvacsora-tan lutheri értelmezésével kapcsolatos kétségeit. 1596-97-ben került Bátkay István mellé Kőszegre evangélikus lelkésznek. Kincses elutasította az evangélikus lelkészek által aláírásra rendelt Formula Concordanciae-t, melyben a lutheránus hitelvek össze voltak gyűjtve és nem zárkózott el a kálvini tanoktól. Vitába keveredett az akkori evangélikus esperessel, aki felszólította Kincsest, hogy írja alá az egyezséget, ő azonban ragaszkodott meggyőződéséhez, s emiatt hamarosan el is kellett hagynia Kőszeget. 1596-ban Beythe István püspöknek írt panaszos levelet, mely szerint a Formula Concordanciae aláírását erőltető Reczés János tevékenysége a felekezeti szakadás veszélyét jelenti. Nehéz meghatározni, hogy Kincses a lutheri vagy a kálvini hitújítás hívének tekinthető-e, mert Nyugat-Magyarországon a 16. század végén a nyílt szakítás a két irányzat között még nem következett be. Kincses Pál ennek a képlékeny átmeneti szakasznak tipikus képviselője volt. Forrás Kokas Károly: Könyv és könyvtár a XVI-XVII. századi Kőszegen. Szegletkő - 2005. Pünkösd - II. évfolyam, 1. szám Decimomannu Decimomannu település Olaszországban, Szardínia régióban, Cagliari megyében. Lakosainak száma 8161 fő (2017. január 1.). Decimomannu Decimoputzu, San Sperate, Uta, Villasor, Assemini, Villaspeciosa és Siliqua községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Girolamo Balbi Girolamo Balbi (latinul Hieronymus Balbus, magyarosan Balbus Jeromos; (Acellini) (Velence, 1460 körül – Róma, 1530. november 11.) gurki püspök. Élete Tanulmányait Rómában és Padovában elvégezve, 1485. táján Párizsba ment, ahol 1489-ben az egyetemhez a humán tárgyak tanárává nevezték ki. Az általa felidézett irodalmi harcok következtében kénytelen volt elmenekülni. 1493 elején Vitéz János veszprémi püspök birtokán találjuk részint Somogy megyében, részint Veszprémben. 1494 elejétől a bécsi egyetemen előbb a római jogból, majd a humán tárgyakból is mint rendes tanár előadásokat tartott; ezeket azonban tanártársaival való folytonos civódásai miatt 1497-ben abbahagyta. Ezen év vége felé ismét Magyarországra (Budára) jött; minthogy itt sem tudott boldogulni, visszatért Bécsbe és folytatta előadásait. 1499 elején azonban újra elhagyta Bécset, hogy időközben szerzett vagyonával Magyarországon át hazájába visszatérjen, de a Vértesben rablók kifosztották és félholtan ott hagyták a erdőben. (Mindezt ő maga leírja: Elegia hodoeporicon-jában.) Ily állapotban kellett Bécsbe visszatérnie. Innen még ugyanazon évben a jog és humán tárgyak tanárául a prágai egyetemre hívták meg, de részint aljas hízelgései, részint erkölcstelen magaviselete miatt itt sem volt soká maradása. 1501 táján újból Magyarországra jött és itt alapította meg szerencséjét. Még 1510 előtt kanonokká lett (mikor lett pappá nem tudjuk); 1513 végén mint váci préposttal és királyi titkárral találkozunk vele. 1514-ben egri őrkanonok volt. 1515 elején váci prépostságát és egri őrkanonokságát a pozsonyi prépostsággal cserélte fel. Az egyházi állásaival járó kötelességekkel azonban keveset törődött és 1510-től csaknem egészen a politikának élt. Mint II. Lajos és Anna hercegnőnek három éven át (1510–1512?) nevelője és Szakmáry György kancellár bizalmas embere könnyűszerrel kieszközölte, hogy a legfontosabb diplomáciai küldetésekben alkalmazzák. 1513-ban megszerezte a pécsi székeskáptalan éneklőkanonoki javadalmát. 1515-ben I. Miksánál Innsbruckban járt; midőn Ulászló király azon év március 18-án Pozsonyba érkezett, hogy Miksa császárral a családi szövetséget megkösse, a császárral volt többek közt Balbi Jeromos is. 1516-ban részt vett a három császár találkozóján Bécsben, 1518-ban Zsigmond lengyel királynak Bona hercegnővel való esküvőjén képviselte az ország nádorát és nagyon fontos diplomáciai misszióban járt el. Ugyanazon év őszén mint magyar követ az augsburgi birodalmi gyűlésen a törökök elleni harcra buzdított és a magyarországi pártviszályok lecsillapítására iparkodott a német császár közreműködését megnyerni. 1520. október 23-án ugyanazon minőségben V. Károlynak Aachenben német császárrá való koronázásánál volt jelen és ugyanazon év végén ákosházi Sárkány Ambrus zala megyei főispánnal elment Innsbruckba, hogy II. Lajos nővérét, Anna hercegnőt, Ferdinánd osztrák herceggel való eljegyzésére elkísérje s egyúttal Mária osztrák hercegnőt II. Lajos számára eljegyezze. 1521. április 3-án a wormsi országgyűlésen, mint magyar követ, a törökök ellen hatalmas beszédet tartott és Luther Márton megtérítésén is fáradozott. Innét csak azért tért vissza hazánkba, hogy annak elhagyására megtegye az előkészületeket, annyira megrettentette őt a törökök gyors előnyomulása. Miután a pozsonyi prépostságot zelei Aczél Ferencnek bérbe adta, Ausztriába ment, ahol Ferdinánd császár nagyon szívesen fogadta. 1523 elején már mint választott gurki püspök Rómába ment, hogy mint Ferdinánd követe VI. Adorján pápát trónra léptekor üdvözölje. 1524 júniusában ismét Budán járt és a cseh eretnekek megtérítése dolgában érdekes memorandumot dolgozott ki az esztergomi érsek számára. Innét Rómába utazott és itt töltötte életének hátralévő éveit mint VII. Kelemen pápa házi prelátusa és Kelet-Európa politikai ügyeiben tanácsadója, miközben 1526. június 13-án leköszönt a gurki püspökségről. 1527 februárjában Firenzében járt követségben. 1529. augusztus 1-jén a pápai udvar előtt a törökök ellen fényes beszédet tartott. 1530 februárjában jelen volt V. Károly koronázásánál Bolognában. Ugyanazon év május és június havában Ferdinánd királynál járt Innsbruckban, hogy királyi tanácsosi rangjával járó fizetése ügyét rendezze. Munkái Iratainak legnagyobb részét Retzer József kiadása: H. Balbi opera poetica oratoria ac politico-moralia e cod. mss. primisque typis coll. et praefat. est Jos. Retzer, Vindobonae, 1791–92. két kötet, foglalja egybe. Ezek: Költeményei, melyek nagyobb részt még a 15. században több kiadásban láttak napvilágot, párizsi irodalmi ellenfelei ellen intézett dialógusa a Rhetor gloriosus (1493?), a wormsi országgyűlésen (1521), VI. Adorján pápa előtt (1523.) és VII. Kelemen előtt (1529.) tartott beszédei, a német császárnak római császárrá való koronázásáról írt államtudományi munkája (1530), végül filozófiai és történeti művei: De civili et bellica fortitudine (1526.), De Turcorum origine… (1526.), De pace inter christianos principes ineunda. De intutibus (1526.), De fortuna et providentia. Werbőczy István Tripartitumának első nyomtatott kiadása (1517) végén Balbi Jeromos latin verse olvasható, melyben a szerző a két leghíresebb görög törvényhozó, Lykurgos és Solon mellé van állítva. Tarcafő Tarcafő, (1899-ig Toriszka, szlovákul: Torysky,németül: Siebenbrunn) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Lőcsei járásában. 2011-ben 354 lakosából 209 szlovák és 129 ruszin volt. Fekvése Lőcsétől 14 km-re északkeletre a Lőcsei-hegység déli részén, a Tarca partján fekszik. Határa mindig gazdag volt erdőkben, rétekben legelőkben. Itt ered a Tarca-folyó és a település erről kapta a nevét is. Története A falut 1284-ben IV. László király oklevelében "Tarchafeu" néven említik először. Az oklevél mindazonáltal nem bizonyítja a falu létezését, hiszen a Tarcafő nevet elsősorban a hely megjelölésére használja. A település területe a középkorban Lőcse városához tartozott. Lőcse város tanácsa 1537.május 3-án kelt határozatával úgy rendelkezett, hogy a városhoz tartozó ezen területet a vlach jog alapján ruszinokkal telepíti be. A korabeli források a falut "Torizka", "Torizka alias Kystarcza", illetve németül "Siebenbrunn", azaz a Tarca hét forrása után Hétforrás néven említik. Lakói, akik később elszlovákosodtak Lőcse városának adófizetéssel és robottal tartoztak. A falu név szerint ismert első bírája 1551-ben egy bizonyos Jacko volt. A 16. században malom és fűrésztelep működött a területén, lakói juhtenyésztéssel, erdei munkákkal foglalkoztak. 1598-ben 28 ház állt a településen, ezzel már a nagyobb falvak közé tartozott. A lakosság száma ezután is lendületesen gyarapodott, 1667-ben 47 jobbágyháza és 16 zsellérháza volt. 1773-ban 67 ház állt itt. 1787-ben 88 házában 785 lakos élt. 1828-ben 185 háza volt 1336 lakossal. A növekedés lendülete csak a 19. század végén tört meg, 1880 és 1890 között ugyanis sok lakója kivándorolt a tengerentúlra. A ruszin lakosság a görögkatolikus hitet hozta magával. Első fatemplomuk a 17. században épült. 1663-ból ismert a falu első plébánosa Szambronszky Lukács is, aki ebben az évben építteti fel a falu első plébániáját. A falu második fatemploma 1730-ban épült és Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelték. A szent látható a falu 1788-ból származó pecsétjén is, melyet a falu mai címere is megőrzött. 1861-ben már kőből épült fel a falu mai temploma klasszicista stílusban a Segítő Szűzanya tiszteletére. Az iskola meglétéről az első forrás 1800-ból származik. A falu lakói hagyományosan állattartásból, pásztorkodásból, favágásból, fuvarozásból, fazsindely készítésből, szűcsmesterségből éltek, a nők pedig főként vászonszövéssel foglalkoztak. Vályi András szerint " TORISZKA. Toris. Tót falu Szepes Várm. földes Ura Lőtse Városa, lakosai katolikusok; határja meglehetős." Fényes Elek szerint " Toriszka, orosz falu, Szepes vmegyében, ut. p. Lőcséhez 2 1/2 óra, hegyek közt: 458 g. kath. lak. Lőcse város birja." 1910-ben 886, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Szepes vármegye Lőcsei járásához tartozott. 2001-ben 416 lakosából 399 szlovák és 10 ruszin volt. Nevezetességei A Segítő Szűzanya tiszteletére szentelt görögkatolikus temploma 1861 -ben épült klasszicista stílusban . Kápolnája a 19. század elején épült. Tobias Sippel Tobias Sippel (Bad Dürkheim, 1988. március 22.) német labdarúgó, aki kapusként játszik. Jelenleg a Borussia Mönchengladbach játszik a Bundesligaban, valamint a Német U21-es labdarúgó-válogatottban. FC Kaiserslautern 2007-ben szerződtette az 1. FC Kaiserslautern profi csapata. Sippel eleinte Jürgen Macho és Florian Fromlowitz mögött harmadik számú kapus volt. Majd második számú kapus lett Jürgen Macho távozásával. A 2007-08-as szezonban Fromlowitz sérülésével ő lett a kezdő kapus. A 2008-09-es szezontól ő lett a kezdő kapus és több mérkőzésen is remekül védett. A 2009-10-es szezonban az ő remek teljesítménye is közre játszott abban h az 1. FC Kaiserslautern feljusson újra a Bundesligaba. Nemzetközi pályafutás Sippel 2008 óta a Német U21-es labdarúgó-válogatott tagja, ahol nyolcszor lépett pályára. 2010. május 13-án a Német labdarúgó-válogatott edzője Joachim Löw beválogatta őt a Málta elleni barátságos mérkőzésre, de nem kapott lehetőséget Manuel Neuer mögött. Sikerei, díjai U21-es labdarúgó-Európa-bajnokság : 2009 3-as villamos (Brüsszel) A brüsszeli 3-as jelzésű villamos a Churchill és az Esplanade megállók között közlekedik az észak-déli prémétro alagúton keresztül. 2007. július 27-én lett megszüntetve, újraindítása a vonalhálózat átszervezésének keretében történt meg. 2008. június 30-án indult újra közel egy év szünetelés után. 2009. augusztus 31-én meghosszabbították az Esplanade megállállóig a 3-as és 4-es vonalak végállomáscseréje miatt, míg addig csak a Gare du Nord/Noordstation megállóig közlekedett. Ez a vonal hamarosan megkaphatja a lámpás kereszteződésekben az elsőbbséget egy távirányítású rendszernek köszönhetően. 2001-ben a STIB PCC 7700-as kocsikat üzemeltet a 3-as vonalon. 2008 nyara óta pedig T3000-es és T4000-es Bombardier villamosok közlekednek rajta. Engelbert Az Engelbert germán eredetű férfinév, a szóösszetétel első eleme az angil, angel törzsnév, a második részének jelentése fényes, híres. Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok július 10. november 7. Híres Engelbertek, Engelhardok I. Engelbert kölni érsek Engelbert Humperdinck német zeneszerző Klement Engelbert magyar válogatott labdarúgó Jennifer Bennett Jennifer Bennet (1971. május 4. –) amerikai nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Polgári foglalkozása professzionista játékvezető. Pályafutása Nemzetközi játékvezetés Az Amerikai labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) 2003-ban terjesztette fel nemzetközi női játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bíróinak keretébe. A FIFA JB központi nyelvei közül a angolt beszéli. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának 4. bíróként segített. Labdarúgó-világbajnokság Oroszország a 3., a 2006-os U20-as női labdarúgó-világbajnokságot, Chile a 4., a 2008-as U20-as női labdarúgó-világbajnokságot rendezte, ahol a FIFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. 2008-as U20-as női labdarúgó-világbajnokság --- Kínában rendezett 2007-es női labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. Kemal Alispahić Kemal Alispahić (Szarajevó, Jugoszlávia, 1965. március 13. –) boszniai labdarúgó-középpályás, edző. Karl Pearson Karl Pearson (London, 1857. március 27. – Coldharbour, Surrey, Anglia, 1936. április 27.) angol matematikai statisztikus, a modern statisztika alapjainak megteremtője, az eugenetika támogatója. 1911-ben a londoni egyetemen megalapította a világ első statisztikai tanszékét. Támogatta az eugenetikát, valamint ő írta meg Sir Francis Galton életrajzát. Születésének 150. évfordulóján 2007. március 23-án Londonban konferenciát tartottak a tiszteletére. Családja Carl Pearson, később Karl Pearson (1857-1936) William Pearson és Fanny Smith második gyermekeként született. Három testvére volt: bátyja Arthur és húga, Amy; illetve apjának volt egy törvénytelen fia, Frederick Mockett. Pearson édesanyja, Fanny Smith, tengerész családból származott; édesapja Edinburghban jogot hallgatott, majd sikeres ügyvéd lett, később Királyi Tanácsos. Mindketten Yorkshire közelében nőttek fel. Carl Pearson nevét a Heidelbergi Egyetemre való beiratkozáskor véletlen elírták, majd 1884-től a hivatalos neve is ez lett – valószínűleg Karl Marx neve után döntött így. Okleveles történész és germanológus. Az 1880-as éveket Berlinben, Heidelbergben, Bécsben, Lenzkirchben és Broxleggben töltötte. Olvasta Goethe, Spinoza, Dante és Rousseau műveit, valamint megalapította a Férfiak és Nők Klubját, a nemek közötti ellentétek, eltérések csökkentése céljából. 1890-ben feleségül vette Maria Sharpe-ot, aki a Kenrick, Reid, Rogers és a Sharpe családokkal volt rokonságba. Neves felmenői: Samuel Rogers, költő (1763-1855) Sutton Sharpe, ügyvéd (1797-1843) Samuel Sharpe, egyiptológus és filantropológus (1799-1881) John Kenrick, nonkonformista (nem anglikán) lelkész Karl és Maria Pearsonnak két lánya, Sigrid Loetitia Pearson és Helga Sharpe Pearson, és egy fia született, Egon Sharpe Pearson. Egon kiemelkedő statisztikus lett, a Neyman-Pearson alaplemma kidolgozója. Apja nyomdokaiba lépve a University College alkalmazott statisztikai tanszékének vezetője lett. Tanulmányai, korai munkássága Egészen 9 éves koráig otthon tanították, ezután a University College magániskolában folytatta tanulmányait, amit egy betegség miatt 16 évesen meg kellett szakítania. 1875-ben ösztöndíjat kapott King’s College matematika szakjára. Többek között Stokes, Clerk Maxwell, Caylay és Burnside és Routh óráit látogatta. 1879-ben diplomázott, doktori fokozatot szerzett. Ezek után Németországba utazott, ahol a Heidelbergi Egyetemen fizikát tanult. Tanárai G.H. Quincke és a metafizikus Kuno Fischer voltak. Nem sokkal később a berlini egyetemre iratkozott be, ahol középkori és 16. századi német irodalmat, szociológiát tanult, valamint római jogot Brunstól és Mommsentől, fiziológiát Emil du Bois-Reymondtól hallgatott. A német irodalmat illetően olyannyira kiemelkedő tudással rendelkezett, hogy felajánlották neki a Cambridge-i Egyetemen a német tanszék vezetői posztját. 1880-ban visszatért Angliába. Ekkor felkereste Inner Temple-t, hogy jogot tanulhasson – apja nyomdokaiba szeretett volna lépni. 1881-ig tanult, de soha nem helyezkedett el ügyvédként. A jog után visszatért a matematika tudományához; professzorokat helyettesített 1881-ben a King’s College-on, majd 1883-ban a University College-on. 1884-ben a University College (London) alkalmazott matematikai és mechanikai tanszékének elnökévé jelölték. William Kingdon Clifford után ő lett a Common Sense és a Exact Sciences című újságok szerkesztője. 1891-ben a Greshami Egyetem Geometriai Tanszékének elnökévé jelölték; itt találkozott Walter Frank Raphael Weldon zoológussal. A két kutató sikeresen együttműködött egymással a biometria és az evolúciós kérdések terén egészen Weldon haláláig, 1906-ig. Weldon mutatta be Pearsont Charles Darwin unokaöccsének, Francis Galtonnak, aki szintén érdeklődött az evolúciós elmélet, az öröklődés és az eugenetika iránt. A közös kutatási terület rendkívüli módon összekapcsolta Galtont és Pearsont. Miután Galton 1911-ben meghalt, Pearson elkezdte megírni barátja életrajzát, forrásokat gyűjtött: leveleket, fotókat, valamint felállította Galton családfáját is. Az első kötet 1914-ben, a második 1924-ben, az utolsó pedig 1930-ban jelent meg. A nyomtatási költségeket maga Pearson fedezte. Az életrajz összefoglalta Galton munkásságát, életét, személyiségét. Úgy gondolta, hogy Galton lesz Erasmus Darwin legnevesebb unokája (és nem Charles Darwin). Mikor Galton meghalt, a londoni egyetem Eugenetikai Tanszéke (később Genetikai Tanszék) vezető nélkül maradt. Pearson volt az első jelölt a vezetői posztra; Galton saját elképzelései szerint irányította a Tanszéket. Einstein és Pearson Albert Einstein 23 évesen barátaival, Maurice Solovine-nel és Conrad Habricht-tel együtt kialakították saját tanulócsoportjukat, az Olimpia Akadémiát. Az első olvasásra javasolt könyv Pearson: A tudomány nyelve című műve volt. Ez a könyv több olyan témát is érintett, melyek később szerepeltek Einstein és más tudósok munkáiban, elméleteiben. Pearson azt állította, hogy a világban való lét a benne élők relatív képességeitől függ. Úgy gondolta, hogy ha valaki a fénynél gyorsabban lenne képes mozogni, akkor az egy visszafelé levetített filmhez hasonló képet látna. Pearson olyan további témákban fejtette még ki véleményét, mint például a negyedik dimenzió, antianyag, vagy a kozmológia. Pearson könyvében kifejtette idealista felfogását, miszerint egyfajta képek, szimbólumok lehetnek az elmében. Politika és eugenetika Pearson nyíltan pártolta a „harcot” az „alsóbbrendű fajok” ellen, a szociáldarwinizmus nevében. Remélte, hogy ez a tudomány álláspontja is, mivel ez egyfajta „mérőszáma” az emberiségnek. Úgy gondolta, hogy ha August Weismann csíraplazma-elmélete helyes, tehát a szerzett tulajdonságok nem öröklődhetnek, akkor a nemzet kiadásai, amiket taníttatásra, életkörülmények javítására költ, felesleges, mivel akkor csak az adott generáció lesz képzett, hosszabbtávú „haszon” azonban nincs- az ő gyermekeik nem öröklik a szerzett tudást, így őket újból tanítani kell. „Egy elfajult és megromlott rétegből sem lesz soha egészséges csoport csakis az oktatás, a törvények és a jó egészségügyi körülmények által. Még ha az adott generáció tagjai elfogadható tagjaivá is válnak a társadalomnak, attól az ő leszármazottjaiknak (ha egyáltalán képesek az adott körülmények között szaporodni) ugyanezen a javulási folyamaton kell keresztülmenniük – ami egy véget nem érő körforgást eredményez.” (Előszó, A tudomány nyelve). Előadásokat tartott, melyek leginkább a szüfrazsett mozgalmakkal illetve Karl Marx elképzeléseivel foglalkozott; ezek alapján Pearsont kortársai szabadgondolkodónak és szocialistának vélték. Később kiderült, hogy valóban szocialista elveket vall, olyannyira, hogy 1920-ban a Brit Birodalom Érdemrendjének tiszti, 1935-ben pedig lovagi kinevezését is elutasította. Statisztika Pearson újravizsgált, átalakított néhány klasszikus statisztikai módszert: Korrelációs együttható: első lejegyzője Francis Galton volt, Pearson a lineáris regresszióval való kapcsolatát vizsgálta. Momentumok módszere: Pearson a leíró statisztikában használta ezt a fogalmat P-érték: a nullhipotézis megtartásának vagy elvetésének eldöntésére szolgáló mutató. Pearson-féle khí-négyzet próba Tudományos munkásságának összefoglalója Középkori és 16. századi német irodalmat tanult a berlini és a heidelbergi egyetemen (1879-1880). Jogot hallgatott (1881.) A Matematika Professzorának választották (1881 – King’s College, London, 1883- University College, London). Megalapította a Férfiak és Nők Klubját a nemek közötti egyenlőtlenségek leküzdésének céljából. Az alkalmazott matematikai és mechanikai tanszék elnökévé választották (University College, London, 1884). A Geometria Professzorává választották (Gresham College, 1891). Együttműködött Walter Frank Raphael Weldonnal a biometriai és az evolúciós elmélet részletesebb megismerése céljából (1891-1906). Weldonnal és Francis Galtonnal megalapították a Biometrika című lapot. – 1901. Megalapította az alkalmazott statisztikai tanszéket a biometrikai laboratóriummal együttműködve (University College, London). Kiadta az Eugenetikai Évkönyvet (1925). Publikációi The New Werther (1880) The Trinity, A Nineteenth Century Passion Play (1882) The Trinity: a nineteenth century passion-play (E. Johnson, Cambridge, 1882) A history of the theory of elasticity and of the strength of materials from Galilei to the present time (University Press, Cambridge, 1886-1893; editor) The Ethic of Freethought (1886) Die Fronica (1887) The moral basis of socialism (W. Reeves, London, 1887) The positive creed of freethought: with some remarks on the relation of freethought to socialism (W. Reeves, London, 1888) Enthusiasm of the market place and of the study (1885) The common sense of the exact sciences (Kegan Paul & Co, London, 1885; editor) Matter and soul (1886) The ethic of Freethought: a selection of essays and lectures (T. Fisher Unwin, London, 1888) The Grammar of Science (1892), Dover Publications, 2004 edition, ISBN 0-486-49581-7 The grammar of science (1892) The new university for London: a guide to its history and a criticism of its defects (T. Fisher Unwin, London, 1892) On the dissection of asymmetrical frequency curves (1894) Skew variation in homogeneous material (1895) Reaction! A criticism of Mr Balfour's attack on rationalism (1895) Regression, heredity and panmixia (1896) The chances of death and other studies in evolution (E. Arnold, London, 1897) Online version at [1] and vol.2 only at archive.org at [2] On the criterion that a given system of deviations from the probable in the case of a correlated system of variables is such that it can be reasonably supposed to hove arisen from random sampling (1900) National life from the stand-point of science An address delivered at Newcastle (A. & C. Black, London, 1901) Mathematical contributions to the theory of evolution (1904) A mathematical theory of random migration (1906) Studies in national deterioration (1907) A first study of the inheritance of vision and of the relative influence of heredity and environment on sight (London, 1909) On a practical theory of elliptical and pseudo-elliptical arches, with special reference to the ideal masonry arch (with W. D. Reynolds and W. F. Stanton; 1909) A second study of the statistics of pulmonary tuberculosis: marital infection (London, 1908; editor) The groundwork of eugenics (1909) The problem of practical eugenics(1909) The treasury of human inheritance (Dulau & Co., London, 1909; editor) Nature and nurture, the problem of the future: A presidential address (1910) A preliminary study of extreme alcoholism in adults (with A. Barrington, London; 1910) Supplement to the memoir (by Ethel Elderton) entitled: The influence of parental alcoholism on the physique and ability of the offspring: A reply to the Cambridge economists (1910) A second study of the influence of parental alcoholism on the physique and ability of the offspring (1910) A monograph on albinism in man (with Edward Nettleship and Charles Usher; 1911) The academic aspect of the science of eugenics: A lecture delivered to undergraduates (1911) Eugenics and public health: An address to public health officers (1912) Tuberculosis, heredity and environment (1912) Darwinism, medical progress and eugenics: The Cavendish lecture, an address to the medical profession (1912) Social problems, their treatment, past, present, and future A lecture (1912) On the correlation of fertility with social value: a cooperative study (1913) On the handicapping of the first-born (1914) Tables for statisticians and biometricians (London, 1914; editor) Mendelism and the problem of mental defect (1914) Tables for Statisticians and Biometricians (1914) A statistical study of oral temperatures in school children, with special reference to parental, environmental, and class differences with M. H. Williams and Julia Bell (1914) The life, letters and labours of Francis Galton (Cambridge University Press, Cambridge, 1914) The life, letters and labours of Francis Galton (three volumes: 1914, 1924, 1930; available in full at Galton website) On the torsion resulting from flexure in prisms with cross-sections of uni-axial symmetry only (with A. W. Young and Ethel Elderton; 1918) A study of the long bones of the English skeleton (London, 1919) Tracts for computers(London, 1919; editor) On the construction of tables and on interpolation (London, 1920) The science of man: its needs and its prospects (London, 1920) Side lights on the evolution of man (London, 1921) On the sesamoids of the knee-joint (Cambridge, 1922) Tables of the incomplete G-function: computed by the staff of the Department of Applied Statistics, University College (London, 1922; editor) Study of the data provided by a baby-clinic in a large manufacturing town (Cambridge, 1922) Francis Galton, 1822-1922, a centenary appreciation (London, 1922) Charles Darwin, 1809-1882, an appreciation(London, 1923) On the relationship of health to the psychial and physical characters in school children (Cambridge, 1923) Home conditions and eyesight: some recent misinterpretations of the problem of nurture and nature' On the skull and portraits of George Buchanan (Oliver & Boyd, Edinburgh, London, 1926) The right of the unborn child (Cambridge University Press, London, 1927) The skull and portraits of Henry Stewart, Lord Darnley, and their bearing on the tragedy of Mary, Queen of Scots (1928) Tables of the incomplete beta-function (The Proprietors of Biometrika, London, 1934; editor) Tables of Incomplete Beta Function (1934) Díjak, elismerések 1896 – A Royal Society tagjává választották (FRS) 1898 – Darwin-éremmel díjazták 1911 – Tiszteletbeli diplomát kapott a St. Andrew Egyetemtől. 1911 – doktori címet kapott a Londoni Egyetemtől 1920 – A Brit Birodalom Érdemrendjének tisztjévé jelölték (elutasította) 1932 – A berlini Antropológiai Társaság Rudolf Virchow-éremmel jutalmazta 1935 – lovagi címet ajándékoztak neki (elutasította) Ezeken kívül megválasztották a cambridge-i King’s College, az edinburgh-i Royal Society és a londoni University College tiszteletbeli tagjává. Pearson kutatásai nemcsak a matematikában és a statisztikában volt kiemelkedőek, hanem közvetve hatással volt a biológiára, az epidemológiára, az antropometriára, a gyógyszerészetre és a társadalomtörténetre is. 1901-ben Weldonnal és Galtonnal együtt elindították a Biometrika című lapot, melynek fő témája és egyben célja a statisztikai elméletek kibővítése volt; az újságot egészen haláláig szerkesztette. Ezen kívül Pearson 1925-ben megalapította az Eugenetikai Évkönyvet (ma Humángenetikai Évkönyv). 1936. április 27-én halt meg. Simon Károly (pedagógus) Simon Károly (Marosvásárhely, 1913. január 3. – ?) erdélyi magyar pedagógus, gyógypedagógus, pszichológus. Életútja Középiskolai tanulmányait a marosvásárhelyi Református Kollégiumban végezte, a kolozsvári I. Ferdinand Egyetemen 1937-ben filozófia–szociológia szakon, majd 1941-ben Szegeden pedagógiából szerzett tanári oklevelet. 1937-től a kolozsvári Református Kollégiumban, az Unitárius Főgimnáziumban és a Református Leánygimnáziumban tanított. 1942–46 között Kolozs megye levéltárosa, utána a kolozsvári tanítóképző tanára, majd igazgatója. 1953-tól nyugdíjazásáig a kolozsvári magyar siketnéma iskola tanára. Munkássága Magyarra fordította és alkalmazta a bukaresti egyetem lélektani laboratóriumának kiadásában megjelent összes lélektani kérdőívet és tesztet (Gyöngyössy M. Auréliával), ezeket használták az összes magyar tannyelvű iskolában a tanulók egyéniségvizsgálatánál. Neveléstani, lélektani, társadalomtudományi írásai az Erdélyi Fiatalokban és a Keleti Újságban jelentek meg. Kötetei A tehetség és kiválasztásának módszere (Kolozsvár, 1945); Hogyan tanítsunk? (Palkó Jánossal, Kolozsvár, 1946); Olvasókönyv a magyar tannyelvű süketnéma iskolák IV. osztálya részére (Halászné Mózes Margittal, Bukarest 1960). Étreux Étreux település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 1482 fő (2015). Étreux Boué, La Neuville-lès-Dorengt, Oisy, Vénérolles és Wassigny községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Somewhere in Time A Somewhere in Time a brit Iron Maiden hatodik nagylemeze, mely 1986. szeptember 29-én jelent meg. Európában az EMI, az Egyesült Államokban pedig a Capitol jelentette meg (Itt 2002-ben újra megjelent a Sanctuary/Columbia Records gondozásában). Az albumon újításként a kornak megfelelő gitárszintetizátorokat is használtak, ennek ellenére ez lett az addigi legkeményebb és leggyorsabb albumuk. Bruce Dickinson énekes ekkoriban alkotói válságban volt, így ötleteit nem használták fel, mondván nem hozták az elvárható szintet. Így a dalok nagy részét Steve Harris mellett főként Adrian Smith szerezte. A kislemezként is kiadott dalokat - Stranger in a Strange Land és Wasted Years - egymaga írta. A koncertek alkalmával a Wasted Years és a Heaven Can Wait dalokat szokták a legtöbbször előadni. Ez utóbbi előadásánál a rajongókat is fel szokták hívni a színpadra, hogy velük adják elő a dal középső részét. A gitárszintetizátorok használata kikövezte az utat a következő, Seventh Son of a Seventh Son című albumhoz, melyen szintén előbukkan pár helyen a hangszer. Ez volt az első olyan stúdióalbumuk, melyre egynél több évet kellett várni a megelező album óta. Ennek az oka a minden korábbinál hosszabb stúdiózás volt, valamint a Powerslave lemez hosszú, monumentális turnéja. Ezt az albumot is nagyban megihlették a filmek, könyvek valamint a történelmi események. Az Alexander the Great dal Nagy Sándorról szól. A lemez a UK Albums Chart listáján a 3. míg a Billboard 200-on a 11. helyen nyitott. A 2008-as Maiden Heaven: A Tribute to Iron Maiden feldolgozásalbumon a Wasted Years dalt a Devildriver, míg a Caught Somewhere in Time-ot a Madina Lake dolgozta fel. Közreműködők Bruce Dickinson – ének Dave Murray – gitár , gitárszintetizátor Adrian Smith – gitár, gitárszintetizátor, vokál, valamint ének a "Reach Out" dalban. Steve Harris – basszusgitár , vokál, basszusszintetizátor Nicko McBrain – dob Martin Birch – producer, hangmérnök, keverés Albert Boekholt – mérnök asszisztens Ronald Prent – mérnök asszisztens Forrás Kerrang! Maiden Heaven Track Listing Revealed! Somewhere in Time a metalkingdom.net oldalon. Tövis feletti izom A tövis feletti izom (musculus supraspinatus) egy izom az ember vállánál. Eredés, tapadás, elhelyezkedés A lapocka (scapula) fossa supraspinata nevű részéről ered. A felkarcsont (humerus) tuberculum majus humeri nevű részén tapad. Funkció Stabilizálja és távolítja (abductio) a felkarcsontot (humerus) . Beidegzés, vérellátás A nervus suprascapularis idegzi be és az arteria suprascapularis látja el vérrel. Fröttmaning (metróállomás) A Fröttmaning egy metróállomás Németországban, a bajor fővárosban, Münchenben a müncheni metró U6 metróvonalán. Nevezetességek a közelben Allianz Arena Metróvonalak Az állomást az alábbi metróvonalak érintik: U6 Kapcsolódó állomások A metróállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Garching-Hochbrück Kieferngarten Obersendling (metróállomás) Az Obersendling egy metróállomás Németországban, a bajor fővárosban, Münchenben a müncheni metró U3 metróvonalán. Metróvonalak Az állomást az alábbi metróvonalak érintik: U3 Kapcsolódó állomások A metróállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Thalkirchen (Tierpark) Aidenbachstraße John Russell Bartlett John Russell Bartlett (Providence, Rhode Island, 1805. október 23. – Providence, Rhode Island, 1886. május 28.) jeles amerikai etnológus, történetíró és bibliográfus. Élete Előbb kereskedő volt, de 1849-től a történelemnek és etnológiának szentelte életét. Gallatin barátjával, akit a Reminiscences of A. Gallatin című munkájában (1849) megörökített, megalapította az American Ethnological Society-t, és amellett hosszú éveken át a New York-i Historical Society titkára is volt. 1850-ben az Észak-Amerika és Mexikó közti határvonal megállapítása végett kiküldték biztosnak és három éven át bejárta a Mexikói-öböl és Csendes-óceán közt elterülő prériket, valamint Texas és Új-Mexikó nagy részét. Az expedíció tudományos eredményeit maga a kormány tette közzé (1857-1858). Személyes tapasztalatait pedig Personal narrative of explorations and incidents in Texas, New-Mexico, California etc. (New-York, 1854, 2 kötet) című művében írta meg. Egyéb művei közül legfontosabb: Catalogue of books relating to North and South-America (New York, 4 kötet). Forrás Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.) SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.) http://www.ibwc.gov/About_Us/Commish_History.html Sörtésfejű gébics A sörtésfejű gébics vagy más néven borneói sörtésmadár (Pityriasis gymnocephala) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, a Pityriaseidae családba tartozó, Pityriasis nemének egyetlen faja. Rendszerezés Besorolása vitatott, egyes rendszerezők a varjúfélékhez (Corvidae) sorolják. Előfordulása Borneó szigetén él, Brunei, Malajzia és Indonézia területén egyaránt előfordul. Megjelenése Nagysága 25 centiméter. Tollazata sötétszürke, kivéve vörös fejét, egy fülszerű foltot és narancssárga fejtetejét. Férfi síakrobatika-ugrás a 2018. évi téli olimpiai játékokon A 2018. évi téli olimpiai játékokon a síakrobatika férfi ugrás versenyszámát február 17-én és 18-án rendezték. Az aranyérmet az ukrán Oleksandr Abramenko nyerte. A versenyszámban nem vett részt magyar versenyző. Eseménynaptár Az időpontok helyi idő szerint (UTC+9), zárójelben magyar idő szerint (UTC+1) olvashatóak. Eredmények Selejtező A selejtező 1. fordulójában minden versenyző egy ugrást teljesített, a kapott pontszám alapján az első 6 versenyző jutott a döntőbe, a többiek a selejtező 2. fordulójába kerültek. A selejtező 2. fordulójában a versenyzők két ugrást teljesítettek, a jobb eredmények figyelembevételével a 6 legjobb jutott be a döntőbe. A döntőben három fordulót rendeztek, mindig a négy legjobb versenyző jutott tovább. A 3. fordulóban kapott pontszám határozta meg a végső sorrendet. A rövidítések jelentése a következő: Q : továbbjutás helyezés alapján Wilhelmus Bekkers Wilhelmus Johannes Bekkers (Hollandia, Gelderland, Arnhem, 1890. augusztus 21. – Hollandia, Gelderland, Arnhem, 1957. november 13.) olimpiai ezüstérmes holland kötélhúzó. Az első világháború utáni olimpián, az 1920. évi nyári olimpiai játékokon indult kötélhúzásban. A döntőben a brit, londoni rendőrségi csapat ellen kaptak ki, majd az ezüstéremért küzdöttek meg a belgákkal. A verseny Bergvall-rendszer szerint zajlott. Rajtuk kívül még négy ország indult (amerikaiak, belgák, britek és az olaszok). Maszaoka Siki Maszaoka Siki (japánul: ����, Hepburn-átírással: Masaoka Shiki) (Macujama, 1867. szeptember 17. – Tokió, 1902. szeptember 19.) japán író, költő, irodalomkritikus és újságíró. Az 1894–95-ös első kínai–japán háborúban a Nippon című napilap riportere volt. Ő a megújítója az addig hokkuként ismert, általa haikura átkeresztelt versformának. A haiku négy nagy mestere egyikének tartják (Macuo Basóval, Josza Buszonnal és Kobajasi Isszával együtt). A 20. század elején sikerült újra népszerűvé tennie a vaka versformát is. Néhány verse Faludy György fordításában jelent meg magyarul. Valgioie Valgioie (piemonti nyelven Valgiòje, frankoprovanszál nyelven Voudjiň) egy 709 lelket számláló település Torino megyében. A Sangone-völgyben található, és a Susa- és Sangone-völgyi Hegyi Közösség tagja. Történelem Már az ókorban is létezett, a longobárd időszakban Valocia, Valogia és Vologia néven is ismert. Korábban Vallis Judeaként említik. A területén druidák nyomai is felfedezhetők. A Valle Judea elnevezés 16. századi dokumentumokban is fellelhető. A 13. század végéig Valgoie a Savoyai Grófsághoz tartozott, amikor 1294-ben Faydito Vilmos elcserélte V. Amadé savoyai gróffal. 1310-ben azonban a Faydito-család adósságai miatt kénytelen volt eladni a területet, amely így a Savoyai-ház uralma alá került. Bristol Rovers FC A Bristol Rovers FC egy angol labdarúgóklub Horfield-ben, Bristol egyik kerületében. Stadionjuk a Memorial Stadium, ami 12 011 néző befogadására alkalmas. Jelenleg a League One-ban szerepelnek. A klubot 1883-ban alapították meg akkor még Black Arabs FC-ként, az elkövetkezendő években hívták őket Eastville Roversként és Bristol Eastville Roversként, végül 1898-ban véglegesen megváltoztatták a nevüket Bristol Roversre. A klub hivatalos beceneve a The Pirates, azaz A Kalózok mivel Bristol tengerparti város. A klub helyi beceneve a The Gas a helyi gázművek miatt, amely a korábbi otthonuk szomszédságában, az Eastville Stadium mellett volt. A fő riválisaik a Bristol City, a Cardiff City és a Swindon Town. Utánpótlás Központ. A legsikeresebb utánpótlás játékosuk Scott Sinclair aki 2005-ben írt alá a Chelsea-hez. A jelenlegi keret tagjai: Chris Lines, Ben Swallow, Charlie Reece, Eliot Richards, Charlie Clough és Mike Green. Minden Akadémián végzett játékos kereshet profi szerződést. Sikerei Southern Football League Győztes: 1904-05 Football League Third Division South Győztes: 1952-53 Football League Third Division Győztes: 1989-90 League Two Play-off győztes: 2006-07 Football League Third Division South Cup Győztes: 1934-35 Watney Cup Győztes: 1972 Football League Trophy , Döntős: 1989-90, 2006-07 Gloucestershire Cup Győztes 32-szer: 1888-89, 1902-03, 1904-05, 1913-14, 1924-25, 1927-28, 1934-35, 1935-36, 1937-38, 1947-48, 1948-49, 1950-51, 1953-54, 1954-55, 1955-56, 1958-59, 1962-63, 1963-64, 1964-65, 1965-66, 1967-68, 1973-74, 1974-75, 1981-82, 1982-83, 1983-84, 1984-85, 1988-89, 1989-90, 1992-93, 1993-94, 1994-95 Rekordok Legnagyobb bajnokságbeli győzelem 7–0 (v Brighton & Hove Albion , 1952 november 29.) 7–0 (v Swansea City , 1954 október 2.) 7–0 (v Shrewsbury Town , 1964 március 21.) Legnagyobb kupa győzelem: 6–0 (v Merthyr Tydfil, 1987 november 14.) 15–1 (v Weymouth, 1900 november 17.) Legnagyobb bajnokságbeli vereség: 0–12 (v Luton Town , 1936 április 13.) Játékosok Legtöbb mérkőzés: 546 - Stuart Taylor, 1966 - 1980 Legtöbb gól: 242 - Geoff Bradford, 1949 - 1964 Legtöbb gólt lövő játékos egy szezonban: 33 - Geoff Bradford, 1952-53 Egyéb Rekord nézőszám: 38 472 (v Preston North End , FA Kupa , 1960 január 30. Yamaha FZR1000 Az 1987-es Yamaha FZR1000 kiemelkedett a többi motor közül mivel csúcssebessége több mint 250 km/h volt. Az 1989-es modell már még jobb volt: gyorsulása 0-60 2,9 s volt, csúcssebessége több mint 270 km/h. Earth Division Az Earth Division a Mogwai tizedik középlemeze, amelyet 2011. szeptember 12-én adott ki a Rock Action Records az Egyesült Királyságban és 13-án a Sub Pop az Amerikai Egyesült Államokban. Az albumból nem tudtak promóciós változatot megjelentetni, mivel a PIAS Entertainment Group logisztikai központja, ahol a kópiákat tárolták, a 2011-es angliai zavargások során leégett. A lemezt a Hardcore Will Never Die, But You Willel egyidőben vették fel. Számlista Az összes dal szerzője a Mogwai. Fogadtatás A Pitchfork Media a lemezt 6,4 pontra értékelte a 10-ből, ezt azzal indokolták, hogy az album szerintük nem volt akkora áttörés, valamint hűvös és nyugodt; úgy érzékelték, hogy a zenekar „filmzene módban” van. Heather Steele, a The 405 kritikusa ezzel egyetértve a következőket tette még hozzá: „az Earth Divisionnek nincs meg az egyedisége, inkább egységes csendre hasonlít”. A pontozásban viszont engedékenyebb volt, ő 8 pontot adott; szerinte „a dalok pillanatképek vegyes stílusukról, és megmutatják, mire képesek”. Michael Brown, a Drowned in Sound írója szerint a négy szám „teljesen különbözik, de legalább annyira fontosak, mint az album [Hardcore Will Never Die, But You Will], amelyről kimaradtak”. Szerinte ha a Mogwai akusztikus lemezt szeretett volna készíteni, „nem ez lett volna a legrosszabb döntésük”. Andy Gill, a The Independent szerzője másokhoz hasonlóan filmzenealbumnak sorolta be, és négy csillagot adott a lehetséges ötből. Férfi súlylökés a 2008. évi nyári olimpiai játékokon A 2008. évi nyári olimpiai játékokon az atlétika férfi súlylökés versenyszámát augusztus 15-én rendezték a Pekingi Nemzeti Stadionban. A kvalifikáció során az A-szint 20,30 méter, míg a B-szint 19,80 méter volt. Rekordok A versenyt megelőzően ezek a rekordok voltak érvényben a férfi súlylökésben: A versenyen új rekord nem született. Eredmények Az eredmények méterben értendők. A rövidítések jelentése a következő: Döntő A 12 döntőbe jutott súlylökő közül három sorozat után csak a legjobb 8 folytathatta. A kis sárkány kalandjai A kis sárkány kalandjai (eredeti címén Dragon, der kleine dicke Drache) német televíziós gyurmafilmsorozat. A forgatókönyvet Steven Westren írta, Thomas Schneider rendezte. Magyarországon 2014. február 18-ától az M2 tűzte műsorra. Ismertető A főhős, egy kék színű, kedves kis sárkány, aki szereti a csokis kekszet és a narancsos juice-t ketchuppal. Ez a kedves kis sárkány barátságos és segít másokon, csak egy kissé naiv. Az utóbbi említett tulajdonsága hozza legtöbbször nehéz helyzetbe, amelynek következtében a barátaival együtt számos sok kalandokba keveredik. Szereplők Kis sárkány – Kék színű, kedves, barátságos és segítőkész sárkány. Cica – Szürke színű kóbor cica, a kis sárkány befogadja, és cicának is nevezi el. Magyar hangok Gubányi György István – Narrátor / Kis sárkány Fellegi Lénárd – Strucc Dömök Edina - Egér Harcsik Róbert – Krokodil Élő Balázs – Hód A szinkron az MTVA megbízásából a Protone Stúdióban készült. Epizódok 1. évad A sárkány új barátja A cica A légy A nyaralás A kis sárkány hobbija A nagytakarítás Ábrándozás A szörny A levélgyűjtemény A Hold A furcsa zaj A szuperhős A páfrány A hósárkány A cicafürdetés Boldog Karácsonyt! A garázsvásár Egy zavaros nap Halloween A piknik A játékvonat A meglepetésbuli A tüsszögés Egy különleges nap Valentin-nap Fogfájás 2. évad A boltvezető-helyettes A limonádé-árus A pizsamaparti A húsvéti nyúl Az alma A répa A cica takarója Az új tánc A cica születésnapja A viszketés Az alkalmatlankodók A kiskocsi A nehéz döntés A találmány A hód segédje A rosszkedvű krokodil A fényképalbum A bélyeggyűjtés A koncert A kalapács A szánkó A táborozás A cica új mutatványa Rejtélyes esetek A tavasz Ki miben a legjobb? 3. évad A sárkány bereked A sárkány illemet tanul Sárkány doktor bácsi A sárkány és a gumiabroncs A sárkány csomagot kap Az új játék A kincsvadászat Ki, mit hozott? Egy esős nap A titkos jótevő A sárkány korcsolyázni tanul Csokit vagy csínyt? Bohóc a dobozban A csiga A strucc meglepetés partija Az árnyékos kuckó A Legjobb Barátok Klubja A bolondos nap A zenekar A turista Az üstökös Az őszi mulatság A szuperhős segéd A palacsinta sütés A karácsonyi ajándék Felfordulás a házban Barry Ackroyd Barry Ackroyd (1954. május 12. –) angol operatőr. Angliában, Manchesterben született. Rendszeresen dolgozik együtt Ken Loach rendezővel, eddig tíz közös filmjük készült el. Lolif Lolif település Franciaországban, Manche megyében. Lakosainak száma 559 fő (2015). Lolif Les Chambres, Bacilly, Marcey-les-Grèves, Montviron, Saint-Jean-de-la-Haize és Subligny községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Mészáros Károly (labdarúgó) Mészáros Károly (Szentes, 1929. október 20. – 2013. december 3.) labdarúgó, kapus. Pályafutása 1950-1953 között Kecskeméten volt katona. 1952-től Szegeden szolgált. 1953 és 1954 között a Szegedi Honvéd labdarúgója volt. Az élvonalban 1953- szeptember 20-án mutatkozott be a Dorog ellen, ahol csapata 1–0-s győzelmet aratott. 1956 és 1962 között a Szegedi EAC csapatában szerepelt. Az élvonalban összesen 148 mérkőzésen védett. 1989-ben nyugdíjba vonult. Edzői voltak, többek közt: dr. Kalocsay Géza, Lakat Károly és Szűcs György. Palatinus Károly Palatinus Károly (1919 – 1999) labdarúgó, csatár. Pályafutása 1939 és 1947 között az élvonalban szerepelt négy klubcsapatban. Két-két idényen át szerepelt a Törekvés, majd a Gamma csapatában. 1944–45-ben a Bp. MÁVAG, 1945 és 1947 között az MTK csatára volt. Sikerei, díjai Magyar bajnokság 4.: 1942–43 Bunkósszárnyú pipra A bunkósszárnyú pipra (Machaeropterus deliciosus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a piprafélék (Pipridae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Philip Lutley Sclater angol ornitológus írta le 1860-ban, a Pipra nembe Pipra deliciosa néven. Előfordulása Az Andok hegység nyugati lejtőin, Ecuador és Kolumbia területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki- és hegyi esőerdők. Magassági vonuló. Megjelenése Testhossza 10 centiméter. Életmódja Kisebb bogyókkal és rovarokkal táplálkozik. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. július 24.) A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2018. július 24.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. július 24.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. október 27.) Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2017. október 27.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. július 24.) Arandilla Arandilla település Spanyolországban, Burgos tartományban. Arandilla Peñaranda de Duero, Hontoria de Valdearados, Coruña del Conde és Brazacorta községekkel határos. Lakosainak száma 164 fő (2017). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: 2012-es China Open – női egyes Ez a szócikk tartalmazza a 2012-es China Open női egyes mérkőzéseit. A címvédő a harmadik kiemelt Agnieszka Radwańska volt, aki ezúttal a negyeddöntőben vereséget szenvedett a kínai Li Nától. A tornagyőzelmet a világelső Viktorija Azaranka szerezte meg, a 87 percig tartó döntőben 6–3, 6–1-re felülmúlva a második kiemelt Marija Sarapovát. A fehérorosz játékos pályafutása tizenharmadik egyéni WTA-diadalát aratta, a márciusi Indian Wells-i sikere óta az elsőt. A Sarapova elleni kemény pályás mérlege ezzel továbbjavult 6–2-re, míg döntőbeli találkozásaik során már az ötödik sikerét aratta egy vereséggel szemben. Ez utóbbiakból négyre ebben a szezonban került sor: ezt megelőzően januárban az Australian Openen, majd márciusban az említett Indian Wells-i viadalon Azaranka nyert, míg az áprilisi stuttgarti versenyen Sarapova. Kiemeltek Viktorija Azaranka (győztes) Marija Sarapova (döntő) Agnieszka Radwańska (negyeddöntő) Petra Kvitová (második kör) Angelique Kerber (negyeddöntő, feladta) Sara Errani (első kör, feladta) Li Na (elődöntő) Samantha Stosur (második kör) Marion Bartoli (elődöntő) Caroline Wozniacki (harmadik kör) Ana Ivanović (harmadik kör) Dominika Cibulková (első kör) Marija Kirilenko (első kör) Kaia Kanepi (visszalépett) Roberta Vinci (első kör) Lucie Šafářová (első kör) A tokiói tornán elődöntőbe jutó négy játékos a második körben kezdi meg a szereplést: Angelique Kerber Nagyja Petrova Agnieszka Radwańska Samantha Stosur Főtábla Q = kvalifikációból felkerült WC = szabadkártyás R = feladta PR = védett ranglista w/o = az ellenfél visszalépett Selejtező Kiemeltek Ana Tatisvili (első kör) Volha Havarcova (második kör, szerencsés vesztes) Bojana Jovanovski (feljutott) Laura Robson (feljutott) Babos Tímea (első kör) Mandy Minella (első kör) Lourdes Domínguez Lino (feljutott) Petra Martić (első kör) Jelena Vesznyina (feljutott) Pauline Parmentier (második kör) Casey Dellacqua (első kör) Heather Watson (második kör) Morita Ajumi (feljutott) Barbora Záhlavová-Strýcová (visszalépett, még versenyben volt Tokióban) Johanna Larsson (második kör) Galina Voszkobojeva (második kör) Mathilde Johansson (első kör) Főtáblára jutottak Lara Arruabarrena Vecino Jelena Vesznyina Bojana Jovanovski Laura Robson Polona Hercog Camila Giorgi Lourdes Domínguez Lino Morita Ajumi Szerencsés vesztes Volha Havarcova ( Kaia Kanepi visszalépése miatt) Kévin Borlée Kévin Borlée (Woluwe-Saint-Lambert, 1988. február 22. –) Európa-bajnok belga atléta, futó. Pályafutása Kezdeti sikerek Futó ikertestvéréhez, Jonathanhoz, valamint szintén futó nővéréhez, Oliviához hasonlóan édesapja, Jacques Borlée volt az edzője pályafutása kezdetén. Ahogy Jonathan, úgy Kevin is 18 évesen érte el első jelentős felnőtt sikerét. Mindketten szereztek egy-egy aranyérmet a 2006-os fedett pályás belga bajnokságon. Kevin 400, míg fivére 200 méteren lett bajnok. 2008. május 31-én Cédric Van Branteghem, Kristof Beyens és a két testvér 27 éves belga rekordot döntött meg négyszer négyszázon Neerpeltben. Négyesük 3:02,51-ot futott, amely több mint egy másodperccel volt jobb a régi csúcsnál, azonban 0,1-del elmaradt az olimpiai kvalifikációs idejétől. Mindössze két héttel később - a Beyens helyén futó Nils Duerinckal - 3:02,13-ra javították a nemzeti rekordot, és kvalifikálták magukat Pekingbe. Peking Pályafutása első olimpiáján, Pekingben két versenyszámban, négyszázon, és a négyszer négyszázas váltóval indult. A négyszáz elődöntőjében 44,88-as új belga rekordot futott, ennek ellenére nem jutott döntőbe. A váltóval, Jonathan, Van Branteghem és Arnaud Ghislain társaként kvalifikálta magát a döntőbe, egy újabb nemzeti rekorddal, 3:00.67-el. A döntőben aztán elképesztő új belga csúccsal, 2:59,37-dal az ötödik helyen értek célba. Költözés Amerikába A 2008-as szezon vége után Jonathannal együtt az Amerikai Egyesült Államokba, Tallahassee-be költöztek, hogy a Florida Állami Egyetemre járhassanak, azzal a céllal, hogy itt edzessenek. Ezalatt indulási jogot szereztek a kollégiumi bajnokságra, ahol Jonathan első, míg Kevin negyedik lett négyszáz méteren. Jonathan egyébiránt épp Kevin belga csúcsát megdöntve, 44,78-dal győzött. Valamivel később a váltóversenyen aranyérmet szereztek egyetemüknek. Néhány hónappal később, első alkalommal szerepelt a világbajnokságon. Berlinben elődöntős volt 400-on, a belga váltóval pedig negyedikként zárt a döntőben Ausztrália váltója mögött. Sérülés, majd sikerek Közvetlenül a világbajnokság után világossá vált, hogy Kevin Jonathanhoz hasonlóan sérülésben szenved, méghozzá ugyanabban. Mindkettejüknek fáradásos törés alakult ki a bokájukban, de Jonathannál ez hat héttel korábban jelentkezett. Az eset igen hasonló egy svéd gátfutó ikerpár, Susanna és Jenny Kallur esetéhez. Nekik a sípcsontjukban alakult ki fáradásos törés, igaz, nem ugyanazon a lábukon. A 2010-es évben tört be a nemzetközi élvonalba. A márciusban, Dohában rendezett fedett pályás világbajnokságon az amerikaiak váltója mögött ezüstérmet szerzett a belga csapattal. A Borlée-ikrek mellett Van Branteghem és Duerinck futott a döntőben, négyesük 3:06,94-dal, új fedett pályás nemzeti rekorddal lett második. Eddigi pályafutása legkimagaslóbb sikereit azonban a barcelonai Európa-bajnokságon érte el. Négyszáz méteren - az újabb belga csúcsot futó Jonathannal ellentétben - csak a hetedik legjobb idővel jutott elődöntőből döntőbe. Egy remek rajt után úgy tűnt visszaesik, azonban az utolsó 50 méteren egy nagy hajrával megfogta az élen haladó Michael Binghamet és Martyn Rooney-t, és lett Európa-bajnok. Gaston Roelants 1962-es, valamint Karel Lismont 1971-es sikere után ez volt Belgium harmadik férfi atlétikai aranyérme a kontinensbajnokságról. A váltóval is esélye lett volna a győzelemre. Arnaud Destatte, Van Branteghem és Jonathan társaként végül az oroszok és a britek egysége mögött bronzérmet szerzett. 2011-ben a fedett pályás Európa-bajnokságról is megszerezte első érmét. A váltóval - 3:06,57-re faragva a fedett pályás belga rekordot - a franciák és a britek váltója mögött zártak harmadikként Párizsban. Július 9-én Madridban 44,74-dal megfutotta új egyéni legjobbját. Egyéni legjobbjai magyarázat: NR = országos rekord Magánélete Édesapja, Jacques Borlée szintén futó volt, 1980-ban részt vett a moszkvai olimpiai játékokon. Ikertestvére, Jonathan is futó, több nemzetközi bajnokságon szereztek együtt érmet a belga váltóval. Nővére, Olivia Borlée, aki ugyancsak futó egy olimpiai ezüst-, valamint egy világbajnoki bronzérmet szerzett eddigi pályafutása alatt. Poszeidón-templom A Poszeidón-tempül (más néven Dór-templom) Taranto és egyben az ókori Magna Graecia egyik legrégebbi építménye, a város görög gyökereinek egyetlen fennmaradó emléke. A romtemplom a Castello Aragonese előtti téren áll. A romok egy részét 1926-ban elbontották. A ma látható két dór oszlopot az i. e. 5 században építették az egykori tarantói akropolisz részeként. Valószínűleg Poszeidón tiszteletére épült, de nem kizárt, hogy Perszephoné vagy Aphrodité számára. Az i. e. 3 században a rómaiak érkezésével pusztulásnak indult. A 6. században egy ideig gabonatárolóként szolgált, majd a 10. században keresztény templomként. A 14. században agyagművesek használták. Somlay Artúr Somlay Artúr (eredeti nevén Schneider Artúr; Budapest, 1883. február 28. – Budapest, 1951. november 10.) kétszeres Kossuth-díjas magyar színész, színészpedagógus. Élete Édesapja vasúti tisztviselő volt, hat gyereket nevelt. A későbbi színészfejedelem többször ellógott hazulról, hogy mindenféle társulatokban felléphessen. Apja egy ideig járt utána, hazavitte, de egy idő után belenyugodott abba, hogy fiából „komédiás” lesz. A negyvenes évek végén, a kitelepítések kezdetekor, a művész számos nehéz helyzetbe került színészkollégája mellett állt ki. Az akkori időszak kulturális főhatalmassága, Révai József, eleinte még hallgatott Somlay szavára, egy idő után azonban már kiüzent az előszobába: nem ér rá. Somlay hazament, fogott egy üveg konyakot és egy doboz altatót, s az éjszaka folyamán mindkettőt elfogyasztotta; 1951. november 10-ének hajnalán így érte a halál. Pályája A Vígszínház színiiskoláját végezte, majd 1900-ban lépett színpadra. Egy-egy évadot játszott Kecskeméten, Pozsonyban, Zomborban, Kolozsvárott, Debrecenben. 1905-ben vendégként fellépett a Vígszínházban, 1906-ban pedig a Városligeti Színkörben. 1906–1907-ben Győrött, 1907-ben a Thália Társaságnál és a Fővárosi Kabaréban, utána pedig Miskolcon, illetve a Magyar Színházban lépett fel. 1908–1921 között a Nemzeti Színház tagja volt. 1921-ben Berlinben forgatott mozifilmet. Ezt követően 1922–23-ban, 1925-ben, 1929–30-ban a Belvárosi Színházban, 1923-ban, 1926-ban, 1929-ben, 1933-ban a Magyar Színházban, 1924–26-ban pedig a Renaissance Színházban lépett színpadra. 1927-től 17 éven át a Vígszínházban szerepelt. 1935–36-ban a Nemzeti Színházhoz szerződött, 1929-ben meghívták az Új-, 1923-ban, 1928-ban, 1930–31-ben és 1939-ben az Andrássy úti-, 1942-ben a Nemzeti-, 1944-ben az Új Magyar Színház egy-egy bemutató előadására. 1925 júliusában a bécsi Kammerspiele színpadán, 1931-ben magyarországi és erdélyi városokban lépett fel alkalmi társulatával. 1945-ben a Víg- és a Márkus Parkszínház foglalkoztatta. 1946–1951 között ismét a Nemzeti Színház tagja volt. 1948-tól 1950-ig tanított a Színművészeti Főiskolán. Főként hősszerelmes szerepekben voltak kiemelkedő eredményei, de társadalmi kérdéseket feldolgozó, dialógusos színművekben és népi drámákban is jelentőset alkotott. Elsöprő lendületével, hibátlan játékával, érzelmes, szenvedélyes metakommunikációjával megújította a magyar színművészetet. Aprólékosan kidolgozott lélekábrázolásait a külsőségek pontos megjelenítésével párosította. 1912-től, a némafilm időszakától kezdve több filmet forgatott, és fellépett a rádióban és pódiumon is. Regény- és drámaírással is próbálkozott. Díjai, elismerései Kossuth-díj (1948, 1951) Kiváló művész (1950) A Nemzeti Színház örökös tagja (1948) Főbb szerepei Színház Theseus ( Shakespeare : Szentivánéji álom ) Sári bíró ( Móricz Zsigmond ) Tiborc, Petur bán ( Katona József : Bánk bán ) Edgár ( Strindberg : Haláltánc) Oswald ( Ibsen : Kísértetek) Hamlet (Shakespeare) Lala Kalil ( Herczeg Ferenc : Bizánc) Rendező ( Wilder : A mi kis városunk) János mester ( Márai Sándor : A kassai polgárok) Jegor Bulicsov ( Gorkij : Jegor Bulicsov és a többiek) Lear király (Shakespeare) Film Ma és holnap (1912) Simon Judit (1915) Faun (1917) Ilona (1921) Az orvos titka (Párizs, 1929 – 30) Az új földesúr (1935) Budai cukrászda (1935) Rozmaring (1938) A falu rossza (1938) A piros bugyelláris (1938) Halálos tavasz (1939) Fűszer és csemege (1940) Zárt tárgyalás (1940) Semmelweis (1940) Hazajáró lélek (1940) Gyurkovics fiúk (1940) Erzsébet királyné (1940) A kegyelmes úr rokona (1941) Életre ítéltek (1941) Európa nem válaszol (1941) Végre (1941) Haláltánc (1941) Édes ellenfél (1941) Szerető fia, Péter (1942) Egy asszony visszanéz (1942) Magdolna (1942) Intéző úr (1942) Lelki klinika (1942) Keresztúton (1942) A harmincadik (1942) Halálos csók (1942) Alkalom (1942) Szováthy Éva (1943) Szerelmi láz (1943) Féltékenység (1943) Aranypáva (1943) Benedek-ház (1943) Madách (1944) A két Bajthay (1944) Gyanú (1944) Kétszer kettő (1944) Hazugság nélkül (1945) Valahol Európában (1947) Ludas Matyi (1949) Különös házasság (1951) Nyugati övezet (1951) Művei Veszedelem (dráma) (1908) Emlékezete Alakja felbukkan (említés szintjén) Kondor Vilmos magyar író Budapest noir című bűnügyi regényében: amikor a főhős bűnügyi újságíró először szemtől szemben találkozik a könyv negatív főszereplőjével, az a legelső gondolata, mintha személyesen Somlay Artúrral találta volna szembe magát. Tradruk templom A Tradruk templom (tibeti: ����������������, wylie: khra-’brug dgon-pa, kínai: csanycuk köpa, azaz Csangdzu kolostor) a Jarlung-völgyben a legkorábbi geomantikus (isteni kinyilatkozás általi) templom a Dzsokhang után, és egyes források szerint ez a templom a korábbi. A Tradruk templom Kína Tibeti Autonóm Területának prefektúrában, Nêdong megyében található, mintegy hét kilométerre délre a megye székhelyétől, Cetang településtől. Az alapításáról szóló legenda A Csangdzu kolostor a legnagyobb és legjelentősebb királyi alapítású építmény a Jarlung-völgyben. Állítólag a 7. században alapította Szongcen Gampo király. Egy legenda szerint a Csangdzu tizenkét geomantikus templom egyike volt, amelyeket azért építettek, hogy lefogjanak egy óriási fekvő női ogrét (tibeti: ��������, wylie: srin mo, szanszkrit: �������, ráksaszi). Úgy tartják, hogy a Tradruk a bal vállát szorította le, a Kacel és a Gyama kolostor a jobb vállát és a Lhászában álló Dzsokhang a szívét. Egy másik legenda szerint a kolostor helyszínén eredetileg egy tó helyezkedett el, amelyben egy ötfejű sárkány élt. Szongcn Gampo meditáció által sikeresen segítségül hívott egy sólymot, amely legyőzte a sárkányt és megitta a tó összes vizét, így megépülhetett a templom. Ez a legenda megmagyarázz a templom nevét. Története A Tradruk a Dzsokhang templommal együtt a két legrégibb tibeti templom. Triszong Decen (755–797) és Mune Cenpo idején a Tradruk a három királyi kolostor közé tartozott. A Langdarma (841–846) király idején és a dzungáriai mongolok megszállása alatti buddhistaüldözések során a kolostor hatalmas károkat szenvedett el. Loszang Gyaco, az 5. dalai láma (1642–1682) idején, 1351-ben felújították és kibővítették falait, majd a 7. dalai láma idején arany tetőt kapott és tovább növelték a méretét. A 18. század végén állítólag már 21 templom állott a területén. A kulturális forradalom idején több épületét is lerombolták. Az 1980-as években a kolostort felújították és 1988-ban újra felszentelték. A komplexum alapterülete ma 4667 meter2 és műemlékvédelem alatt áll. Építészet és műtárgyak A templom közepe a legbelső kápolna, amely állítólag egészen Szongcen Gampo idejéig vezethető vissza. A legenda szerint különféle Buddha és Tárá szobrokat rejtett magába. Ma agyagszobrok vannak benne, amelyek közül némelyikben az eredeti maradványai is megtalálhatók. A Tradruk legfontosabb kincse egy több ezer gyönggyel díszített thangka, amelyet állítólag Vencseng hercegnő készített a saját kezével. Vencsenget ábrázolja fehér táráként (istennő). A thangkát a középső kápolna felső emeletén őrzik. Ez a Vencseng által készített három thangka egyike. A másik kettő az 5. dalai láma ereklyetartó sztúpáiban van a Potala palotában Lhászában és Sigace városban. Ugyanebben a teremben áll még a nyolcéves Padmaszambava híres „beszélőszobra”. A fő épület körül van még néhány kisebb szentély. Szertartások Minden év júniusában a Tradruk templomban szertartásos táncokat tartanak. Az esemény neve Métok Csöpa, azaz „virágfelajánlás” (wylie: me tog mchod pa). Nova Vas (Kršan) Nova Vas (olaszul: Villanova) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Kršanhoz tartozik. Fekvése Az Isztriai-félsziget keleti részén, Labintól 20 km-re, községközpontjától 10 km-re északra, az Učka-hegység nyugati lejtőin, a Čepić mező északi peremén fekszik. Története Területe már ősidők óta lakott volt. A történelem előtti időkben erődített település állt itt. Ezt bizonyítják az itt talált római sírkövek és épület maradványok. A középkorban a kožljaki uradalomhoz tartozott. A 15. és 16. században több csoportban isztroromán lakosság telepedett itt le. A falunak 1857-ben 291, 1910-ben 255 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal de, a Čepić-tó lecsapolásáig halászattal is foglalkoztak. 2011-ben 68 lakosa volt. Nevezetességei A temetőben található a Szentlélek tiszteletére szentelt egyhajós középkori eredetű temploma, melynek északi falát 16. századi falfestmények díszítik. A fennmaradt festményen a Három királyok látogatása látható, szentek, apostolok és próféták kíséretében. Az alkotást a raguzai Balázs mesternek tulajdonítják. Vámoslucska Vámoslucska (1899-ig Lucska, szlovákul: Lúčky) község Szlovákiában, a Kassai kerület Nagymihályi járásában. Fekvése Nagymihálytól 6 km-re keletre, a Széles-tó déli partja közelében fekszik. Története A régészeti leletek tanúsága szerint már a 8. századtól éltek itt emberek. A település első írásos említése 1336-ból származik. A község története során helyi és nagymihályi nemesek birtoka volt. Magyar nevének előtagját a Szeretván volt vámos révéről kapta, mely már a 15. században működött. 1427-ben 24 jobbágyház állt a településen, később a házak száma csökkent. Itt állott 1443-ban Lucska várkastélya, ekkor a Lucskai család birtoka. Eredete, sorsa ismeretlen. 1599-ben 15 adózó háztartása volt. A 17. század folyamán a lakosság száma jelentősen csökkent. 1715-ben 6 adózója volt, 1720-ban pedig már csak nemesek lakták. 1828-ban 41 házában 350 lakos élt, határában szőlőt és komlót termesztettek. A 19. században birtokosai a Sztáray és Szemere családok voltak. Vályi András szerint " LUCSKA. Tót falu Ungvár Várm. földes Ura G. Sztárai Uraság, lakosai külömbfélék, fekszik Nagy Szalacskához nem meszsze, és annak filiája, határja jó, vagyonnyai jelesek." Fényes Elek szerint " Lucska, tót-orosz-magyar falu, Ungh vármegyében, Nagy-Mihályhoz keletre 1 1/4 mfldnyire a szobránczi portautban: 44 római, 152 gör. kath., 134 ref., 13 zsidó lak. Ref. szentegyház. Jó föld. F. u. gr. Stáray Albert, Szemere György." 1920-ig Ung vármegye Szobránci járásához tartozott. A falu régi református temploma 1640-ben épült, a második világháború során megsemmisült. A háború után újat emeltek helyette. Népessége 1910-ben 506, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. 2001-ben 512 lakosából 469 szlovák és 32 magyar volt. 2011-ben 529 lakosából 440 szlovák volt. Nevezetességei Református temploma 1947 és 1959 között Juraj Byrtus tervei szerint épült. Kévin Mayi Ulrich Kevin Mayi (Lyon, Franciaország, 1993. január 14. –) gaboni származású francia labdarúgó, aki jelenleg a Gazélec Ajaccio játszik középpályásként a Ligue 2-ben. Az U19-es korosztályos válogatottal szerepelt a 2012-es U19-es labdarúgó-Európa-bajnokságon. 2012. május 7-én debütált a bajnokságban az Olympique de Marseille ellen, csereként. Megjegyzés Includes Coupe de France, Coupe de la Ligue, Trophée des champions Includes UEFA-szuperkupa Julius von Payer Julius Johannes Ludovicus von Payer, magyaros formában Payer Gyula (Schönau, 1841. szeptember 2. – Veldes, 1915. augusztus 30.) osztrák–magyar monarchiabeli katonatiszt, sarkkutató, hegymászó, térképész és tájképfestő. Katonai pályájának kezdete Julius Payert fiatalon íratták be az egyik neves kadét kollégiumba Lobzowába, ami Krakkó városához közel fekszik. 1857 és 1859 között a bécsújhelyi Theresianum Katonai Akadémia kadétja volt. 1859-ben alhadnagyi beosztásban szolgált a 36. gyalogezredben Veronában. Részt vett az 1859-es solferinói csatában. 1860 és 1863 között továbbra is Veronában szolgált. 1863-ban kinevezték történelemtanárnak a kismartoni katonai iskolába. Még ebben az évben elnyerte a hadnagyi rangot. 1866. június 24-én részt vett a custozzai csatában; hősiessége elismeréseként kitüntették. Payer mint hegymászó 1862-től kezdett szabadidejében a dél-tiroli Alpok és a Magas-Tauern hegycsúcsainak meghódításába, megmászásába. 1864–1868 között bejárta az Adamello-Presanella hegycsoportot. Elsőként mászta meg az Adamello-hegyet (3554 méter). Túráiról részletes topográfiai térképeket készített; eredményeinek köszönhetően Payer a bécsi Ausztriai Térképészeti Hivatal egyik munkatársa lett. Payer mint felfedező 1868-ban August Petermann német geográfus meghívására részt vett az 1869–1870-es második német északi-sarki expedícióban. 1871-ben előexpedíciót vezetett Karl Weyprechttel együtt a Novaja Zemlja szigetcsoport felé. 1872 és 1874 között az osztrák–magyar északi-sarki expedíció egyik vezetője volt: az expedíció eredményeképpen fedezték fel a Ferenc József-földet. 1874. október 1-jén a felfedezésért 44 guldennel jutalmazták, 1876. október 24-én pedig megkapta az örökletes lovagi rangot. Még ebben az évben megírta az expedícióról szóló Die Österreich-Ungarische Nordpol Expedition in den Jahren 1869–1874 című művét. Időközben (1874-ben) kilépett a hadseregből. Payer mint festő 1877-ben megházasodott Fanny Kann-nal, egy frankfurt am maini elvált asszonnyal; a házasságból két gyermekük született: Jules és Alice. 1877–1879 között festészetet tanult Frankfurtban, 1880 és 1882 között pedig Münchenben. Monumentális festménysorozatot alkotott John Franklin sarki expedíciójáról, illetve saját északi-sarki felfedezőútjáról. Festményeiért a Müncheni Akadémia nagy medálját is elnyerte. 1882 és 1890 között festőként dolgozott Párizsban, itt ismerkedett meg Munkácsy Mihállyal is, akitől elsősorban a fekete és fehér szín használatát, a különböző kontrasztok alkalmazását tanulta meg. 1884-ben egy fertőzés eredményeképpen elvesztette az egyik szeme világát. Festményeit Párizsban, Münchenben, Berlinben és Chicagóban is kiállították, utóbbi helyen 1894-ben aranyérmet kapott alkotásaiért. 1890-ben elvált feleségétől, visszatért Bécsbe, és festőiskolát alapított hölgyek részére. 1892-től kezdve gyakran betegeskedett, de ebben az évben alkotta meg az egyik legismertebb képét: a „Sohasem hátrálunk meg” című festményt. Idős kora 1895-ben szeretett volna bekapcsolódni a német déli-sarki expedícióba, ám ez végül betegsége miatt elmaradt. 1903-tól szinte minden évben Bad Veldesben (ma: Bled, Szlovénia) kúrálta betegségét. 1912-ben még egyszer utoljára egy nagyívű vállalkozásba kezdett: expedíciót szervezett, mely során egy tengeralattjáróval jutott volna el az Északi-sarkra. A felfedezőút nem valósult meg, Julius Payer 1915. augusztus 30-án meghalt Veldesben szívrohamban. Szeptember 4-én a bécsi Zentralfriedhofban temették el. Halála után Dél-Tirolban egy fennsíkot róla neveztek el (Payerhütte), Bécsben a Vega–Payer–Weypracht-kaszárnya nevében őrzi emlékét. 1875-ben Munkács díszpolgárává választották. Nick Mason Nicholas Berkeley "Nick" Mason (Birmingham, 1944. január 27. –) a Pink Floyd dobosa, aki az együttes 1964-es megalakulása óta állandó tag. Bill Mason dokumentumfilmes fiaként született Mason Birminghamben, de London Hampstead nevű városrészében nőtt fel. Tanulmányait a Regent Street-i Műszaki Főiskolán végezte, ahol Roger Waters, Bob Klose és Richard Wright társaságában 1964-ben megalapította a Sigma 6 nevű zenekart, a Pink Floyd korai elődjét. Pályafutása Pink Floyd Mason dobol az összes Pink Floyd albumon 1967 óta, bár a David Gilmour vezette években kiadott A Momentary Lapse of Reason című lemezen minimális a közreműködése, mindössze három dalban játszik: a Learning to Fly, az On the Turning Away és a Yet Another Movie alatt, mivel előtte nem gyakorolt hosszú időn keresztül. Az összes Pink Floyd dal közül mindössze háromnak szerzője, bár a korai években több dalnál is társszerzőként van feltüntetve. Ez a három dal a The Grand Vizier's Garden Party az Ummagummáról, a Speak to Me a The Dark Side of the Moonról és a Nicks Boogie. A korábbi konfliktusaik ellenére (Waters beperelte Masont és Gilmourt, mert szerinte nem volt joguk a Pink Floyd nevet használni a szétválásuk után, de végül peren kívül megegyeztek) Mason és Waters már nem haragszanak egymásra. 2002-ben Mason csatlakozott Waters In the Flesh turnéjához két este erejéig, ahol újra eljátszották együtt a Set the Conrols for the Heart of the Sun című számot, amely a Pink Floyd korai éveinek meghatározó műve. 2006-ban újra csatlakozott a Waters turnéhoz néhány európai állomáson, valamint Los Angeles-ben és New York-ban. 2005 júliusában Mason, Gilmour, Wright és Waters együtt játszottak a Live 8 koncerten Londonban, amely a koncert egyik legnagyobb szenzációja volt. 2006. május 1-jén csatlakozott Gilmourhoz és Wrighthoz a Royal Albert Hall színpadán, ez volt a Waters utáni Pink Floyd újraegyesülése. Egyéb munkái 1981 májusában megjelent Mason első szólóalbuma, a Nick Mason's Fictitious Sports. Az lemezt két évvel korábban (1979. november) vették fel. Nick volt az album co-producere, de az összes dalt Carla Bley billentyűs írta. Ezen kívül még egy szólóalbuma jelent meg, ez a Profiles, amit a 10cc gitárosával, Rick Fennel rögzített 1985-ben. Két dalt kivéve az összes instrumentális szám, az egyikben közreműködik David Gilmour és Maggie Reilly is. 2004. október 28-án megjelent a Pink Floyd Inside Out - Kifordítva című könyve, amely az egyetlen olyan könyv a Pink Floydról, melyet az együttes egyik tagja írt. A könyv Nick Mason személyes Pink Floyd története. A képekkel gazdagon illusztrált könyv a kezdetektől kíséri figyelemmel a Pink Floyd történetét egészen a The Division Bell turné végéig, illetve az újra nyomott kiadás utóiratában olvashatunk a Live 8 koncertről is. A könyv szerkesztésében Philip Dodd segített. Fülszövegében olvasható Alan Parker kritika: „Olvasás közben annyiszor törtem ki nevetésben, hogy a feleségem azt hitte, Tourette-szindrómám van. Részletekben gazdag, remekül megírt könyv, mely önkritikus és vicces. Alapmű – intelligens és művelt rock and roll memoár, tele őszinteséggel és humorral.” A megjelenését követően Mason számos országban és nagyvárosban turnézott a könyvvel, a dedikálásra Magyarországon is nagyon sok rajongó ment el. A könyv borítóját Storm Thorgerson tervezte. Család és hobbi Mason kétszer házasodott, az első 1969. január 2-án volt Lindy Rutterrel, a második pedig Anette Lyntonttal 1990. május 21-én. Négy gyermek édesapja, két lánya, Chloe (1971. április 2.) és Holly (1975. március 24.) az első házasságából született, míg két fia, Guy (1990. március 31.) és Cary (1991. szeptember 24.) a másodikból. Családjával Wiltshire városában élnek Nyugat-Angliában. A Floyd felvételek és koncertek mellett a legtöbb időt fiatalkori hobbijának szenteli, mégpedig az autókkal. Mason szenvedélyes autógyűjtő, valamint autóversenyző, jogosítványát 1961-ben tette le. Első saját autója egy 1930-as Austin Seven Chummy volt 20 fontért, amit Roger Waters a Regent Steet-i Műszaki Főiskolán kölcsön szeretett volna kérni, de Mason nem adta oda neki, bár később mégiscsak kölcsönkapta. Az autó állítása szerint nagyon lassú volt, de később 1978-ban vett egy Ferrari 250 GTO-t, 250 GTO rendszámmal. Többször is indult a Le Mans-i 24 órás verseny is, ahol először 1979. június 9-június 10-én vett részt, s 18-adik lett, ami az eddigi legjobb eredményének számít. 1984-ben csatlakozik a Rothmans Porsche-csapathoz a Life Could Be A Dream forgatására. Munkássága Lemezei Nick Mason's Fictitious Sports 1981 - Nick Mason's Fictitious Sports Rick Fenn-nel 1985 - Profiles 1987 - White Of The Eye ( filmzene ) 1988 - Tank Mailing ( filmzene ) Producerként 1971 - Principal Edwards Magic Theatre - The Asmoto Running Band 1974 - Principal Edwards Magic Theatre - Round One 1971 - Robert Wyatt - Rock Bottom 1976 - Gong - Shamal 1977 - The Damned - Music for Pleasure 1978 - Steve Hillage - Green ; Közreműködött Steve Hillage, továbbá Mason a Leylines to Glassdom című számon is dobol. Könyvei 1998 - Into the Red: 22 Classic Cars That Shaped a Century of Motor Sport (Mark Hales-szel) 2004 - Pink Floyd Inside Out - Kifordítva Prókai Éva Prókai Éva (Budapest, 1964. február 2. –) magyar színésznő. Édesapja Prókai István, testvére Prókai Annamária. 1989-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán operett-musical szakon. Ezt követően néhány évig játszott a Rock Színházban, de egyetlen színháznak sem volt tagja. Színpadi szerepei 'A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 24.. Akárkié ( Leonard Bernstein : West Side Story) Cinella ( Hans Christian Andersen – Várkonyi Mátyás – Béres Attila : A bábjátékos) Tiffany Richards (Jean Kerr: Mary, Mary) Avice ( William Somerset Maugham – Verebes István : Csodás vagy, Júlia) Auguste ( Dürrenmatt : Meteor) Marion (Frisby: Lány a levesemben) Lépj be a S.A.S.-ba! Molly ( Bertolt Brecht : Koldusopera) Rosetta ( Georg Büchner : Leonce és Léna) Frodita ( Ben Jonson : Volpone) Columbia (Richard O'Brien: Rocky Horror Picture Show) Dolly ( Lev Tolsztoj : Anna Karenina) Bride (John Millington Synge: A szentek kútja) Charity ( Neil Simon : Sweet Charity) Roma Giza ( Miklós Tibor : Csillag Nápoly egén) Szajha ( Victor Hugo : Nyomorultak) Vigyázz NATO, jön a magyar! Filmjei Miss Arizona (1988) Tévéfilmek Világok boltja (1975) A száztizenegyes (1982) Kaméliás hölgy (1986) Razzia az Aranysasban (1991) Privát kopó (1993) Bermudai labdarúgó-bajnokság (első osztály) A Bermudian Premier Division a bermudai labdarúgó-bajnokságok legfelsőbb osztályának elnevezése. 1963-ban alapították és 10 csapat részvételével zajlik. A bajnok a CFU-bajnokságban indulhat. Kaffka Margit Kaffka Margit, teljes nevén Kaffka Margit Emília Johanna, névváltozat: Kafka (Nagykároly, 1880. június 10. – Budapest, 1918. december 1.) író, költő. Ady Endre a „nagyon-nagy író-asszony”-nak nevezte a magyar irodalom egyik legjelentősebb női íróját, a Nyugat nemzedékének fontos tagját. Indulását nemcsak Kiss József és A Hét íróköre befolyásolta, hanem – saját vallomása szerint – Szabolcska Mihály is. Életpályája Apja Kaffka Gyula (1851–1886) főügyész volt, de korán meghalt, így a család szerény körülmények között élt. Anyja Urai Uray Margit (1860–1934). 1880. június 15-én keresztelték. Ösztöndíjasként tanult Miskolcon, a szatmári irgalmas nővérek tanítóképző zárdájában, ennek fejében egy évet tanított a városban. Ezután Budapesten tanult tovább, és 1902-ben az Erzsébet Leányiskolában polgári iskolai tanári oklevelet szerzett. Visszatért Miskolcra, és a polgári leányiskolában tanított irodalmat és gazdaságtant; tanítványai imádták. Itt jelentek meg első írásai is, versek, novellák, és ekkoriban vált a Nyugat állandó munkatársává is. Szoros baráti kapcsolatban állt Kosztolányival, Babitscsal, Szabó Dezsővel és Balázs Bélával is. 1905. január 5-én ment férjhez Fröhlich Brúnó erdőmérnökhöz. A következő évben született meg gyermekük, László. Férjét 1907-ben a Földművelődésügyi Minisztériumba helyezték, így Kaffka elszakadt az általa nem kedvelt Miskolctól, de a pár házassága néhány év alatt tönkrement, elváltak. Budapesten 1910–1915 között tanárként dolgozott, közben 1914. augusztus 18-án Szegeden férjhez ment Bauer Ervin elméleti biológushoz, Balázs Béla testvéréhez. Az első világháború kezdetekor elhagyta a tanári pályát, és csak a szépirodalomnak élt. 1912-ben jelent meg első (és talán legfontosabb) nagyregénye, a Színek és évek, amely az értékeit vesztett dzsentritársadalommal és a századfordulón élő nők sorsával foglalkozik. Másik nagy sikert aratott regényét, a Hangyabolyt – amelyben a zárdában töltött éveket idézi fel – 1917-ben adták ki. Az I. világháború után, tizenkét éves fiával együtt a spanyolnáthajárvány áldozatává vált. Művei Versek (1904) Levelek a zárdából (naplóregény, 1905) A gondolkodók és egyéb elbeszélések (elbeszéléskötet, 1906) Online Kaffka Margit könyve ; Athenaeum, Bp., 1906 Képzelet-királyfiak (meseregény, 1909) Csendes válságok (elbeszéléskötet, 1910) Online Költészettan. A polgári leányiskolák 4. osztálya számára ; szerk. Frőhlichné Kaffka Margit, Istvánffyné-Márki Gabriella, Nagy Béla; Athenaeum, Bp., 1910 ( A polgári leányiskolák magyar nyelv és irodalmi tankönyveinek sorozata ) Csonka regény és novellák (elbeszéléskötet, 1911) Online Tallózó évek (verskötet, 1911) Süppedő talajon (elbeszéléskötet, 1912) Színek és évek (regény, 1912) Utólszor lyrán. Új versek. Anthologia a régebbi versekből ; Athenaeum, Bp., 1913 ( Modern könyvtár ) Mária évei (regény, 1913) Szent Ildefonso bálja (elbeszéléskötet, 1914) Két nyár. Novellák ; Nyugat, Bp., 1916 ( Nyugat folyóirat könyvei ) Állomások (regény, 1917) Hangyaboly (regény, 1917) Kis emberek, barátocskáim (ifjúkori írások, 1918) Az élet útján. Válogatott gyűjtemény régi és legújabb költeményeiből ; Nyugat, Bp., 1918 A révnél (elbeszéléskötet, 1918) Álom. Kaffka Margit kiadatlan elbeszélései ; Franklin, Bp., 1942 Kaffka Margit összes versei ; Franklin, Bp., 1943 Babamúzeum ; Ifjúsági, Bp., 1951 ( Kispajtások mesekönyve ) Kaffka Margit válogatott művei ; vál., bev. Bodnár György, sajtó alá rend. Szücs Éva; Szépirodalmi, Bp., 1956 ( Magyar klasszikusok ) Lázadó asszonyok. Összegyűjtött elbeszélések, 1-2. ; sajtó alá rend. Kozocsa Sándor; Szépirodalmi, Bp., 1958 Hullámzó élet. Cikkek, tanulmányok ; vál., bev., jegyz. Bodnár György; Szépirodalmi. Bp., 1959 Kaffka Margit összes versei ; sajtó alá rend., jegyz., bibliogr. Kozocsa Sándor; Magyar Helikon, Bp., 1961 ( Kis magyar múzeum ) Marie, a kis hajó ; Móra, Bp., 1962 ( Kispajtások mesekönyve ) Csendes válságok. Elbeszélések ; összegyűjt., szerk., utószó Kozocsa Sándor; Szépirodalmi, Bp., 1969 Levelek a zárdából. Elbeszélések ; Kriterion, Bukarest, 1970 Az élet útján. Versek, cikkek, naplójegyzetek ; összegyűjt., szerk., bev., jegyz. Bodnár György; Szépirodalmi, Bp., 1972 Képzelet-királyfiak ; vál., szerk., utószó Győri János; Móra, Bp., 1980 Mária évei ; utószó Bodnár György; Bethlen, Sopron, 1994 ( Kaffka Margit műveiből ) Mirjam és Mária. Misztikus és mitikus elbeszélések ; Bethlen, Bp., 1995 ( Kaffka Margit műveiből ) Kaffka Margit naplói ; Nap, Bp., 2008 ( Különleges könyvek ) A lélek stációi. Kaffka Margit válogatott levelezése ; sajtó alá rend., előszó, jegyz. Simon Zsuzsanna; Nap, Bp., 2010 Julián De Guzmán Julián Bobby de Guzmán (Toronto, Kanada, 1981. március 25.) visszavonult kanadai labdarúgó, középpályás. Forrás Adatlapja a Deportivo hivatalos honlapján Ez a szócikk részben vagy egészben a Julian de Guzman című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Bejelentette visszavonulását Julian de Guzman (Hozzáférés: 2017. január 31.) Oberteuringen Oberteuringen település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 4558 fő (2014). Nick Powell Nicholas Edward "Nick" Powell (Crewe, Anglia, 1994. március 23. –) angol labdarúgó. Posztját tekintve középpályás. Pályafutása Crewe Alexandra Powell ötéves korától szülővárosa csapatával, a Crewe Alexandrával edzett, 2004-ben lett hivatalosan a klub akadémiájának a tagja. A felnőtt csapatban 2010. augusztus 19-én, egy Cheltenham Town elleni bajnokin mutatkozott be, Clayton Donaldsont váltotta csereként. Mindössze 16 éves volt, ezzel ő lett a Crewe második legfiatalabb játékosa, aki valaha pályára lépett az első csapatban. 2011. augusztus 20-án, a Shrewsbury Town elleni megkapta profi pályafutása első piros lapját. Mindössze nyolc percet töltött a pályán, amikor a Terry Gornell ellen szabálytalansága miatt azonnal kiállította a játékvezető. Október 15-én, az AFC Wimbledon ellen első gólját is megszerezte. Decemberben a hónap legjobb fiatal játékosának választották meg a The Football League-ben. 2012. március 10-én, egy Gillingham elleni találkozón duplázni tudott, ezzel 4-3-as sikerhez segítve csapatát. Ő lett az első olyan játékos, aki a Crewe Alexandra által kiosztott mind az öt egyéni díjat elnyerte. A csapat bejutott a League Two rájátszásába, melyet meg is nyert. A döntőben Powell szerezte a vezető gólt a Cheltenham Town ellen, csapata végül 2-0-ra győzött, és feljutott a League One-ba. A 2011/12-es idényben ő lett a klub házi gólkirálya, minden sorozatot egybevéve 16 gólt szerzett. Manchester United 2012. június 12-én a Crewe Alexandra és a Manchester United vezetői bejelentették, hogy megegyeztek Powell átigazolását illetően. A középpályás július 1-jén csatlakozott a Vörös Ördögökhöz, akik 4 millió fontot fizettek érte. Többször is kölcsönadták, többször pedig sérülés gátolta, ám négy év alatt mindössze 3 bajnokin, összesen kilenc tétmérkőzésen bizonyíthatott. A 2015-16-os idény végén nem hosszaították meg a lejáró szerződését. Válogatott Powell 2009. november 5-én, Észak-Írország ellen debütált az U16-os angol válogatottban. 2010. augusztus 25-én az U17-es csapatban is lehetőséghez jutott, Törökország ellen. Három nappal később, egy Ausztrália elleni meccsen szabadrúgásból gólt szerzett. Részt vett a 2011-es U17-es Eb-n is, ahol a csoportmeccsek során gólt szerzett Franciaország ellen. Az angolok végül az elődöntőig jutottak. Az U18-as válogatottban 2012. március 7-én, a lengyelek ellen mutatkozott be. Sikerei, díjai Crewe Alexandra A League Two rájátszásának győztese : 2011/12 A kitajok korjói hadjáratai A Tang-dinasztia (��) a VIII. század elején élte fénykorát, a VIII. század második felében azonban felkelés robbant ki, melyet levertek, de a vidék megosztott maradt, ami újabb felkelésekhez vezetett. Hszien Cung császár (��) 818-ra az ország legnagyobb részén helyre tudta állítani a császári hatalmat. A IX. század második felében a kormányzat ismét meggyengült, és újabb felkelések törtek ki, a dinasztia 907-ig egyre hanyatlott, majd független királyságokra esett szét. 916-ban Kína északi részén mongol eredetű törzsek, a kitajok jelentek meg. A mongol nyelvet beszélő népesség 947-ben a mai Peking környékén saját államot hozott létre, amely a Liao nevet kapta. Közben délen 960-ban megalakult a Song dinasztia (��). . A koreai félszigeten a 9. század végén az egyesített Silla királyság három utódállamra oszlott fel (Silla, Hubekcse, Thebong). A megosztottság végét a Thebongból kiinduló, Vang-dinasztia által végrehajtott egyesítés jelentette, a rivális államok elfoglalásával és az ellenséges népek visszaszorításával. Ennek során újra létrejött az egységes Korea, Korjó néven (918–1392). A Korjó királyságra folyamatos veszélyt jelentett az északnyugati határvidéken megjelenő kitajok, akik összesen három hadjáratot indítottak a Korjó királyság ellen. Az első hadjáratot 993-ban, a másodikat 1010-ben, a harmadikat 1018-ban. Korjó Az új állam létrejöttében fontos szerepet játszott a hadsereg. Van Gon (Thedzso király) utódjai megosztották a hatalmat a katonai vezetőkkel, bár később a katonaság helyzete folyamatosan vesztett jelentőségéből. Hadsereg A hadsereg két királyi hadseregből és hat őrseregből állt. A királyi hadseregben jól felszerelt és kitűnően kiképzett harcosok voltak. Státuszuk és befolyásuk is nagyobb volt. Fő feladatukként az uralkodót védelmezték. Hadseregben lovas és gyalogos egységek egyaránt megtalálhatóak voltak. A hadsereg létszáma háború esetén rendkívüli mozgósítással kiegészült ( vészhadsereg). Királyi hadsereg: Üngjangun 1000 fő Jonghogun 2000 fő Őrsereg: Csváuvi 13000 fő (állandó alakulat) Shinhovi 7000 fő (állandó alakulat) Hüngvi 13000 fő (állandó alakulat) Kümovi 7000 fő (kiegészítő alakulat) Cshonuvi 2000 fő (kiegészítő alakulat) Kámmunvi 1000 fő (kiegészítő alakulat) Liao Birodalom A kitajok a 900-as években a kínai Tang dinasztia gyengülésével kezdtek el megerősödni. A Liao dinasztia (�) volt az első olyan "barbár" dinasztia, mely hatalomra jutott Kína területén. A kitaj hatalmat a Yelü törzsből származó Abaoji (�����) szervezte meg és 907-ben császárnak kiáltotta ki magát ( Taizu császár ���, 907–927). Abaoji egy hadjárat során vesztette életét, utódja fia Taizong lett (927–947). A kitajok állama 947-ben vette fel a Liao nevet, majd ettől kezdve másfél évszázadig uralkodtak Északkelet-Kínában. Uralkodásuk idején fokozatosan elkínaisodtak, a korszak legmeghatározóbb vallásává, pedig a buddhizmus vált. 1. hadjárat Előzmények 925-ben Balhé állam utolsó trónörököse fellázadt a kitaj uralom ellen, de miután vereséget szenvedett Korjóba menekült, ahol védettséget kapott. Ez azt eredményezte, hogy a Liao Birodalom megszakította a diplomáciai kapcsolatait Korjóval, de az invázió veszélye még nem állt fenn. A kitajok a déli Song Birodalmra is fenyegetést jelentettek, ami együttműködéshez vezetett a Song Birodalom és Korjó között. Végül 993-ban a kitajok Xiao Xunning nevezetű tábornok vezetésével támadást indítottak Korjó ellen. 993. augusztus végén, Korjó határ menti hírszerző forrásai tudomást szereztek a közelgő kitaj invázióról. Az értesülés után Szongdzsong király gyorsan mozgósítatta a hadsereget és három hadseregcsoportba osztotta erőit, ezután parancsba adta, hogy foglalják el az északnyugati védekező állásokat. A helyzet komolyságát mutatta az is, hogy Szongdzsong király is elutazott Pjongjang tartományba, hogy személyesen adhasson ki utasításokat. A háború 993. októberében a kitaj hadsereg átkelt a Yalu folyón keresztül Korjóba. A hatalmas hadsereg körülbelül nyolszázezer főt számlált. A hintázó hadviselésnek köszönhetően kezdetben a kitajok sikereket értek el, azonban a korjói katonák vad ellenállása végül megakadályozta a kitajok előrehaladását Pongszan-gun városnál. Ahogy előzőleg a kínaiak ellen sem, Korjó most sem adta meg magát, szilárdan ellenállt a frontális támadásoknak. Végül a korjói harcosok megállították Xiao Xunning hadseregét a Csongcsong folyónál. A gyors és kitartó ellenállás és a hatalmas költségek miatt a kitajok eldöntötték, hogy felhagynak a további kísérletekkel, hogy meghódítsák a félszigetet, helyette a megállapodásra törekedtek Korjóval. A tárgyalások: A meghiúsult hadjárat után a kitajok megpróbáltak tárgyalás útján győzedelmeskedni. Xiao Xunning alázatosság nélkül követelte, a Balhé-i területek feladását Shengzong császárnak. Illetve kérte, hogy Korjó szakítsa meg kapcsolatait a Song dinasztiával és hogy Szongdzsong király fogadja el a hűbéri státuszt a Liao császár felé és fizessen éves tiszteleti adót. A korjói udvarban heves vitát váltott ki a követelés, így nem tudtak egyszerre, egységesen fellépni az ultimátum elutasítása mellett. A hivatalnokok két részre oszlottak, voltak akik az ultimátum elfogadását sürgették. Ők úgy gondolták, hogy ha elfogadják a követeléseket a Liao császár megbékélne, és az ellenséges hadsereg parancsnoka Xiao Xunning megakadályozná a további betöréseket az országba. Az ellenzéket azok a magas rangú katonai parancsnokok alkották, akik maguk is szembe néztek a kitaj hadakkal a harcok alatt, köztük volt Szo Hi tábornok is az Andzsutól északra lévő hadtest parancsnoka. Amíg a hivatalnokok a fővárosban Kegjongban vitatkoztak, addig Xiao tábornok az Andzsuban állomásozó korjói főhadiszállásra mért közvetlen csapást. A támadást ugyan gyorsan visszaverték, de újabb felfordulást okozott az udvarban. A pánik lecsillapítása végett Szo Hi tábornok önként jelentkezett a tárgyalások lebonyolítására Xiao tábornokkal. A tárgyalásokon Szo Hi tábornok lenyűgöző diplomáciai érzékével meggyőzte Xiao Xunning tábornokot, hogy nincs alapja Liao területi követelésének, hiszen, mint a Kogurjó királyság jogos utód állama Korjót jogosan illeti meg az a földterület. Ráadásul egy ügyesen burkolt fenyegetésben emlékeztette Xiao tábornokot, hogy a Liaodong félsziget egyszer már tartozott Kogurjó uralma alá. Így a mandzsúriai területek köztük a kitajok fővárosa Liaoyang is Korjót illetné meg. Következmények A tárgyalások eredményeként a kitajok hat körzet fennhatóságát engedték át Korjónak. Ezzel a Korjó királyság területe már egészen a Yalu folyóig terjedt. A fogolycserét követően a kitaj hadak visszavonultak a Yalu folyó túloldalára. Az ezt követő évben Korjó és Liao formális diplomáciai kapcsolatot létesített. Ennek előremozdítása végett Korjó felfüggesztette diplomáciai kapcsolatát a Song dinasztiával. 2. hadjárat Előzmények Szongdzsong király tartva a további támadásoktól a védelem megerősítése mellett döntött. A paraszti munkások hatalmas erődöket építettek a parti síkságokon és előhegyeken, illetve a Csongcson és a Yalu folyó között. A korszerűsített védelmi erődítmények építésének befejeztével Korjó újra felvette a kapcsolatot a Song dinasztiával. Shengzong császár nem nézte jó szemmel Korjó megerősödését és hogy korjói csapatok vannak a Yalu folyó déli oldalán. Nemtetszésének hangot adva követelte az előzőleg átadott 6 körzet visszaszolgáltatását. Szongdzsong király azonnal visszautasította a követelést, így nőtt a feszültség a két állam között. Az invázióhoz az ürügyet egy Káng Dzso nevű tábornok szolgáltatta, aki 1009-ben letaszította a trónról Mokdzsong királyt és katonai uralmat vezetett be. A kitajok meg akarták torolni a király halálát, ezért elindították második hadjáratukat Korjó ellen. A háború A támadást maga Shengzong császár vezette négyszázezer fős seregével. Káng Dzso tábornok sikeresen ellenállt az első kitaj támadásoknak, ami többek között az új haditechnikai fejlesztéseknek volt köszönhető (pl: páncélkocsik, melyek külsején éles pengék voltak elhelyezve a lovas csapatok ellen). A támadók végül elfogták Káng tábornokot, aki viszont nem volt hajlandó semmilyen együttműködésre, ezért kivégezték. Káng Dzso halálhíre után a korjói udvar teljesen pánikba esett. A miniszterek követelték az azonnali és feltétel nélküli megadást. Hjondzsong király azonban elutasította miniszterei kérelmét és egyik tábornoka tanácsát fogadta meg. Abban a reményben, hogy a fennmaradt korjói erők időt nyerjenek az udvart egy déli kikötővárosba Nadzsuba költöztette. Közben Shengzong császár folytatta útját dél felé, majd bevette a fővárost Kegjongot is. Hjondzsong király közben megpróbált békét kérni, erre Shengzong megparancsolta, hogy engedje át a hat körzetet, illetve Hjondzsong királynak Liao fővárosába Liaoyangba kell mennie, ahol bemutatja hódolatát a Liao dinasztia felé. A korjói király visszautasította az ajánlatot, hiszen az a hűbéri státusz elfogadását is jelentette volna. A katonai sikerek ellenére a kitajoknak csak kisebb előnyük volt, mivel az ellátási útvonalak nem voltak teljes mértékben biztosítva. A császár tartva attól, hogy teljesen elszigetelődik Korjó szívében visszavonta seregeit. Az észak felé tartó visszavonulásnál azonban hatalmas pusztítást vittek végbe. 3. hadjárat A kitajok 1018-ban harmadszorra is megtámadták az országot. Liao állam egy hidat épített a Yalu folyón, majd Xiao Baiya nevezetű tábornok irányítása alatt lévő kétszázezer fős sereg megtámadta Korjót. Betörve az országba egyszerre heves ellenállásba ütköztek és ahogy haladtak dél fele az ellenállás csak merevebb lett. A korjói haderők parancsnoka Káng Gám Csán lett, akinek ezelőtt még nem volt katonai tapasztalata. A korjói hadsereg körülbelül százezer embert számlált. A kitajok azonban előnyben voltak, hiszen a seregük nagyobb része lovasság volt, míg a korjói sereg döntően gyalogosokból állt. Káng Gám Csán tábornok Hünghvádzsin településnél győzelmet aratott. Xiao tábornok azonban folytatta útját dél felé, a döntő ütközetre Kvidzsunál került sor ahol a korjói erők a maradék kitaj hadakat is szétverték. Káng Gám Csán győzelmét Korea három hősies győzelme közé sorolják a kogurjói Ülcsi Mundok és Li Szun Sin admirális győzelme mellett. Következmény 4 évvel később a két ország tárgyalások útján békemegállapodást kötött, a kitajok soha többet nem szállták meg Korjót, mivel az erőviszonyok a mindkét állammal határos dzsürcsenek felé tolódott. 1125-ben a kitaj államot a dzsürcsik megsemmisítették, a kitajok maradéka Turkesztánba menekült, ahol megalapították a rövid életű karakitaj (Nyugati Liao) államot (1125–1220.) Dunkerque-i szerződés A dunkerque-i szerződést 1947-ben kötötte Anglia és Franciaország. Ez volt az első európai biztonsági paktum a második világháború után. A szerződés hat cikkből állt, és 50 évre szólt. A szerződés értelmében támadás esetén az államok katonai és egyéb támogatást és segítséget nyújtottak a megtámadott félnek. A szövegből az is kiderül, hogy elsősorban az esetleges német agresszió ellen irányult, és francia ösztönzésre született, mert ebben az időben Franciaországot nagyon sebezhetőnek vélték. A szerződés közvetlen előzménye az ambiciózusabb brüsszeli szerződésnek (1948). Források és jegyzetek Honvédelmi Minisztérium Autricourt Autricourt település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 132 fő (2015). Autricourt Cunfin, Chaumont-le-Bois, Riel-les-Eaux, Belan-sur-Ource, Charrey-sur-Seine és Grancey-sur-Ource községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Huzal A huzal (a köznyelvben gyakran drót) fémből készült, általában kör keresztmetszetű ipari termék. Néha huzalnak hívják a műanyagból készült hasonló termékeket is. A huzalokat általában a kohászat állítja elő hengerléssel, húzással, kisajtolással, és az előállított huzal lehet kész- és félkésztermék is. Az előállított terméket feltekercselve hozzák forgalomba. A huzalok átmérője a néhány század millimétertől a 12–14 milliméterig terjedhet. Felhasználási területük az anyaguktól és az átmérőjüktől függ. Huzalt használnak például villamos vezetékekhez (anyaguk általában vörösréz vagy alumínium, felsővezetékek acélhuzallal), lágyvas huzalokat használhatnak például csomagoláshoz, kötözéshez, vörösréz huzallal tekercselik a transzformátorokat, a villamos motorokat, volfrám huzalból készül az izzólámpák izzószála, ezüst- vagy aranyhuzalt használnak ékszerkészítéshez, acélhuzal pászmákból áll a drótkötél, de általában huzalból készülnek a csavarok, a spirálrugók, a betonacél, a hegesztőpálca és -huzal, de huzalból fonják az ún. drótkerítéseket is. Lenningen Lenningen település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 7942 fő (2014). Somlyói Eller Gizella Somlyói Eller Gizella (Hadad, 1903 – ? 1944.) erdélyi magyar költő, író, hírlapíró, Győri Ernő felesége. Életútja, munkássága Első versei a bécsi Panorámában jelentek meg, 1927-től a Brassói Lapok munkatársa volt, de a Temesvári Hírlap, az Ellenzék, a Keleti Újság is közölte írásait. Ekkor már Szilágysomlyón élt és a Szilágy-Somlyó c. lap főmunkatársa. Nyugtalan, minden iránt érdeklődő riporter volt, Kacsó Sándor visszaemlékezése szerint sajtóperek tömegét zúdította magára, ezért férje tanácsára végül felhagyott az írással és illatszerboltot nyitott. Néhány cikke Az aranyszőke ördög (Ellenzék, 1923. március 8.); Bolond tavaszi dal (Ellenzék, 1923. április 25.); A néma száj megszólal (Ellenzék, 1923. augusztus 31.); A halott királynők meséje (Ellenzék, 1923. november 1.); Carcinolysin: a rákbetegség új gyógyszere (Temesvári Hírlap 1924. jan. 13.); *Aki még ismerte Bem apót és jó pajtása volt Petőfinek (Ellenzék, 1924. május 13.); Látogatás a régi szép kolozsvári színésznők varrónőjénél (Ellenzék, 1924. május 26.); Egy régi bérház emlékezései (Ellenzék, 1924. október 9.); Az embersugár (Temesvári Hírlap, 1926. október 3.); Mesét mondok Miklóskának (Keleti Újság, 1934. július 15.). Lolme (Dordogne) Lolme település Franciaországban, Dordogne megyében. Lakosainak száma 199 fő (2015). Lolme Saint-Romain-de-Monpazier, Lavalade és Marsalès községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Vighizzolo d’Este Vighizzolo d’Este település Olaszországban, Veneto régióban, Padova megyében. Lakosainak száma 900 fő (2017. január 1.). Vighizzolo d’Este Carceri, Piacenza d’Adige, Ponso, Sant’Urbano, Este és Villa Estense községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Kemenessömjén Kemenessömjén község Vas megyében, a Celldömölki járásban. Fekvése Kemenessömjén Vas megye keleti szélén, a Kisalföld déli részén fekszik, a Kemeneshát és a Marcal-medence találkozásánál, mintegy 5 km-re észak-északnyugatra Celldömölktől. A falu területének nagyobb része enyhén hullámos síkság, a Cinca-patak mellékén főként megművelt területekkel, rétekkel, amelyet északnyugatról szőlőhegyek szegélyeznek. Története Őskori emlékek A környék történelméről legkorábbi adatok az újkőkor idejéből származnak. Ebben a korban még összefüggő erdőségek borították a tájat. Ekkor vándoroltak be a Marcal-medence irányából a Nyugat-Balkán felől érkező újkőkori közösségek. Ők ismertették meg a már itt élő emberekkel a fejlettebb gazdálkodó életformát. Megélhetésüket főként juh-, kecske-, szarvasmarha-, és sertéstenyésztés biztosította, de az erdőirtással nyert területeken már földműveléssel is foglalkoztak.Ebből az időkből származnak a dunántúli vonaldíszes kerámia kultúra leletei, amelyek -többek között- Kemenessömjéntől néhány km-re, Tokorcson kerültek elő. Az ezt követő, az úgynevezett lengyeli kultúra idejéből szintén tártak fel a régészek ősi településmaradványokat. A bronzkorban a Rába völgye fontos közlekedési útvonal volt a vándorló népcsoportok számára. A makói kultúra egyik fontos települése volt a közelben, Ostffyasszonyfa határában, amelynek maradványai a Pannonia-Ring építésének estek áldozatul. Ekkor az itt élő népek már kiterjedt kereskedelmet folytattak a leletek tanúsága szerint.A későbbiekben érkeztek a területre a halomsíros kultúra megalapítói. Központi településük és bronzműves központjuk a közeli Ságon volt. Ők honosították meg a jellegzetes hamvasztásos urnamezős temetkezési stílust. A vaskori (Kr. e. 8-7. századtól) népességnek valószínűleg szintén a Sághegyen volt a központi telepük. Ennek nyomai azonban mára teljesen eltűntek. Azonban községünktől nem messze -Csönge határában- egy kis település maradványaira bukkantak. A feltárt földbe mélyített, lekerekített sarkú, négyszögletes, faszerkezetes, tapasztott falú házrészlet a kor vízparti telepeinek egyedülálló emléke. Az időszámításunk előtti 5. században jelentek meg a tájon a nyugat felől érkező kelták. Legismertebb emlékük a Sitke és Ostffyasszonyfa közötti Földvár-major helyén épült erődítmény. Sáncai és területe mára beerdősült. Magas szintű termelési ismeretekkel rendelkeztek: vaskohászat, vasekék használata; ezenkívül valószínűleg ekkor terjedt el a szőlőművelés is. Római Birodalomtól a honfoglalásig Dunántúl, az egykori Pannónia Kr. u. 43-tól a Római Birodalomhoz tartozott. A tartomány fejlett úthálózattal rendelkezett. Kemenessömjén mellett egy hadiút haladt el, Vönöck-Kemenesmihályfa irányába, melynek nyomai ma is láthatók. Ezek egykor 4–5 m széles, domború, jól kavicsozott utak voltak. A Sághegyen már a római korban is bányásztak bazaltot, melyet Savaria útjainak burkolásához használtak fel. A hegy körüli villák az egykori szőlőműveléssel állhattak kapcsolatban. A folyók átkelőhelyeinél út- és őrállomások működtek. Közelükben voltak a kisebb települések, és álltak a földbirtokkal rendelkezők lakóhelyei, birtokközpontjai. A római uralom Pannóniában több, mint 300 éven át tartott, aminek a népvándorlás vetett véget. Kr.u. 379-ben Pannóniába a gót-hun-alán népcsoport tört be. A hun-birodalom szétesése után a nyugati országrész elnéptelenedett. A terület csakúgy, mint a Kárpát-medence jelentős része szinte a népek országútjává vált. Az egykor virágzó római kori kultúra lassan feledésbe merült, csak az itt-ott fellelhető romok jelezték, hogy valaha szebb időket is látott a táj. A vidéken a keleti gótok, majd a longobárdok telepedtek le. A VI. században e népek elhagyták Itália felé a területet, és nyomukban az avarok elfoglalták a Dunántúlt. A község délkeleti határában feltárt avar kori sírok azt bizonyítják, hogy a falu már ekkor létezhetett, vagy legalábbis a környéke lakott volt. A VII. században a frankok betörtek az avar szállásterület nyugati gyepűvidékére, majd 795-ben a nyugati avar országrész meghódolt a frank király előtt. A terület kb. a Marcal folyó vonaláig a Frank Birodalomhoz tartozott. A IX. században Szvatopluk vezetésével a morvák feldúlták Pannóniát. 895 tavaszán Árpád fejedelem a magyar fősereggel átkelt a Vereckei-hágón, és megkezdődött a honfoglalás. Vas megye területére Öcsöb, Őse és Bulcsú vezérletével érkeztek meg a magyarok. Erről az időszakról nagyon kevés tárgyi emlék maradt fenn. Ezek közül érdemes megemlíteni a Kemenesszentmártonban és Celldömölk egyik temetőjében talált lovassírokat. A középkor A község első írásos említése 1280-ból való, illetve más források szerint 1331-ből, ahol a falut és nemeseit említik (nobiles de Semyen). A falu egykor a Cinca-patak közelében helyezkedett el, és csak később, a tatárjárás pusztításai után épült újjá a mai helyén. Ezt látszik igazolni az is, hogy a Cinca patak partoldalain több Árpád-kori és középkori lelőhelyet fedeztek fel a régészek. A falu neve feltehetően a Simeon (Simon) görög név magyar változatából, a Semjénből származik. A hagyomány szerint erre a vidékre a honfoglalás idején egy Simeon nevű vitéz érkezett. Hasonló eredetű településneveket máshol is találunk az országban: ilyen pl. Érsemjén, Kállósemjén, Kérsemjén... stb. A Kemenes előtagot csak később kapta a község, ez a tájra, a Kemeneshátra, illetve a Kemenesaljára utal. A Kemenessömjén névvel csak az 1863-ban megjelent "Magyarország helységnévtárában" találkozhatunk. 1339-ben már a falu Kisboldogasszonynak szentelt templomáról is megemlékezik az írás. A község egyik első birtokosai az Osl nemzetségbeli Ostffyak voltak. 1346-ban Osl két fia, János mester és Domonkos macsói bán megosztották itt birtokaikat. Hosszú évszázadokig az Ostffy család maradt Sömjén birtokosa, itteni tulajdonaikról egészen az 1780-as évekig vannak kimutatható adatok. A török hódoltság A falu a török hódoltság idején, főleg Pápa eleste után került nehéz helyzetbe. Feltehetően a székesfehérvári török iszpáhik adóztatták meg Sömjént. Ekkor a földtulajdonosok között találjuk Török Bálintot is, akit jól ismerhetünk Gárdonyi Géza: Egri csillagok című regényéből. A szomszédos község, Kemenesmihályfa római katolikus plébániáján őriznek egy -ebből a korból fennmaradt vasból kovácsolt- kettős keresztet, a kereszt csúcsán török félholddal. A hagyomány szerint a félhold a kereszten azt jelentette, hogy a törökök kirabolták Kemenesmihályfát. Valószínűleg Kemenessömjént is. Egy 1549-ből származó rovásadójegyzék szerint 6 és fél porta, 6 adómentes új ház, egy nemesi kúria, és 15 zsellér volt a faluban. 1553-ban pestisjárvány tizedelte meg a falu lakosságát, melynek során 4 ház néptelenedett el. A XVI. században többször cserélt gazdát a község. A hadiszerencsétől függően hol a Magyar Királysághoz, hol a Török Birodalomhoz tartozott. 1567-ben a törökök ellen felvonuló császári csapatok Kemenessömjénen vonultak keresztül. A feljegyzések szerint 27 jobbágy volt ennek a kárvallottja. 1570-ben tűzvész pusztított a községben, 9-10 ház égett porrá. 1600 után az enyingi Török István pápai várkapitány a falu egyik részének birtokosa. A község birtokosa még a szintén pápai Esterházy család is. Ez idő tájt jelentek meg a községben a későbbiekben olyan fontos szerepet játszó kisbirtokosok is. Egy 1649-ben történt összeírás szerint a sömjéniek úgy emlékeztek, hogy Pápa vesztésekor kezdtek a töröknek adót fizetni, nevezetesen Cseri basának, török földesuruknak 25 forintot, a császárnak (bár valószínűleg inkább a szultánnak) pedig 5 forintot évente. Bethlen hadjáratakor a segédcsapatul szegődött Juszup iszpaha hódoltatta meg őket, és ettől kezdve 30 forintot, 10 pint vajat és mézet adtak. 1664 környékén újra nehéz idők jöttek, a török hadak szinte az egész vidéket felégették, és a környező falvak összefogva segítettek Asszonyfa kis palánkvárának védelmében és újjáépítésében. Amikor a törökök Thököly második felkelésének segítése ürügyén a Dunántúlra rontottak, 40 falut égettek porrá. Ekkor történt meg Kemenesalja csaknem teljes pusztulása. Számtalan egykori falu soha nem épült újjá, nevüket csak a határrészek nevei őrzik. Az újkor 1697-ben Kemenessömjénnek 450 lakosa volt. Temploma a viszontagságok során nagyon romos állapotba került, 1550-ben még a római katolikusoké, de a reformáció során az evangélikusok kapták meg, akik később újjáépítették. 1732-ben, az ellenreformáció idején azonban fegyveres erővel elvették tőlük. Berzsenyi Dániel 1799-től 1804-ig élt Sömjénben. Itt indult el költői pályafutása. Egykori présháza a Kis-hegyen áll, ma műemlék. A költő emlékét ma is büszkén őrzi a település. Az 1835-ös évből származó összeírás szerint ekkor már 49 nemesi család élt itt. A XIX. század második felében Savanyú Jóska bakonyi betyár többször is megfordult a községben. Sömjénben akkor járt, amikor bujdosnia kellett a Veszprém megyei hajdúk elől. A veszprémi hajdúk csak a megye határáig üldözhették. A betyárvilágban a juhászok voltak a legjobb segítői. A fennmaradt elbeszélések szerint a sömjéni cseri juhásznál mindig jutott számára egy jó falat, egy pohár bor, és szállás. 1888-ban épült az evangélikus templom, iskolával és tanítói lakással együtt, a helyi nemesség anyagi támogatásával. Ebből a korban születtek meg a község napjainkig meglévő kastélyai is, a Radó-kastély (1880), a Berzsenyi-kastély (1905), és a napjainkra már lebontott Deutsch-kúria. A katolikus templommal szemben található az Erzsébet-park. Nevét az 1896-ban, a honfoglalás millenniumának tiszteletére ültetett négy hársfáról kapta. Névadója Erzsébet magyar királyné. A XX. század Egy 1908-as statisztika a következőképpen jellemzi a falut: Lakosság száma: 776 fő. Színmagyar. Utolsó távírda és utolsó vasúti megálló: Vönöck és Celldömölk. Plébánia és utolsó posta: Kemenesmihályfa. Anyakönyvi kerület, körjegyzőség, ágostai evangélikus gyülekezet: helyben. Csendőrség: Celldömölk Rabbiság: Nagysimonyi. Majorok: Cserfás major (Berzsenyi-major), Tómajor (Szűts major). Hatóságok: bíró, helyettes bíró, közgyám, szülésznő, vágóbiztos. Iskolák: ágostai evangélikus iskola. Földbirtokos: Dr. Berzsenyi Jenő, Radó Dénes, Deutsch Mór. Vállalkozók: ács, kovács, vegyeskereskedő, vendéglős. Az 1920-as évek közepén Kemenessömjénben járt Kodály Zoltán zeneszerző, aki sok-sok itt gyűjtött népdallal gazdagította zeneköltészetünk tárházát. Az 1930-as években Dr. Holéczy Zoltán orvos, régész ásatásokat végzett a községben, és a Radó-cseren avar kori sírokat talált. A leleteket a Nemzeti Múzeum őrzi. 1936-ban a sömjéni hegyen állítottak emlékoszlopot Berzsenyi Dánielnek. Ez évben járt itt Berzsenyi nyomában Németh László költő is. 1945. március 27-e jelentette a község számára a második világháború végét. A front átvonulása szerencsére sem anyagi, sem polgári áldozatokat nem követelt. 1952-ben alakult meg a község első termelőszövetkezete, "Vörös Csillag" néven. A megalakuláskor 27 tagja volt. Az indulás utáni években nem igazán tudott kifejlődni a szövetkezeti mozgalom, így a gazdálkodás többször is válságba került. 1956 tavaszán 34 tagja volt a termelőszövetkezetnek. Ez évben megalakult egy másik szövetkezet is, "Kemenesalja" elnevezéssel. A község lakóinak nagyobb részét foglalta magába, taglétszáma 60 fő volt. Ez a szövetkezet már az első években is eredményesen gazdálkodott, figyelembe véve az első szövetkezet hibáit. Az 1956-os forradalom hatására mindkét TSZ feloszlott. 1959. január 1-jén alakult újjá a termelőszövetkezet, "Előre" néven. Ennek már a lakosság 90%-a tagja volt. 1968. január 1-jén a sömjéni és a mihályfai szövetkezet egyesült, "Sömjénmihályfa Mezőgazdasági Szövetkezet" elnevezéssel. 1975-ben pedig beolvadt a kemenesszentmártoni "Úttörő" MTSZ-be, amely 2001 tavaszán jogutód nélkül feloszlott, vagyona felszámolás alatt áll. 1978-ban megszűnt a sok időt megért sömjéni iskola, bár az utóbbi évtizedekben már csak kihelyezett tagozatként működött, az 1-4. osztályosok tanultak itt, a felsősök Kemenesmihályfára jártak át. A falu Kemenesmihályfával két alkalommal is egyesült Sömjénmihályfa néven, először 1939. január 1-jétől 1946. szeptember 1-jéig, másodszor 1982. január 1-jétől 1993. január 1-jéig. A lakosság mindkétszer a szétválás mellett döntött, bár a két falu az elmúlt néhány évtized során földrajzilag már összeépült. A századvég felé haladva a fejlődés lépcsőfokai már gyorsuló ütemben követték egymást. 1981-ben épült fel a minden szükséges eszközzel ellátott orvosi rendelő. 1982-ben készült el a helyi vízmű. A községben minden udvaron elérhető már a vezetékes víz, mely részben a Vönöck mellett fúrt kutakból származik. 1993.január elsejétől Kemenessömjén (és vele együtt Kemenesmihályfa) újra önálló településsé vált. 1995-ben korszerű fűtésre térhettek át a község lakói, minden utcába eljutott a vezetékes gáz. 1996-ban kapcsolódott be a falu ténylegesen a telefonhálózatba. Eddig csak a posta, és a TSZ-iroda rendelkezett :telefonkapcsolattal, ezentúl a lakók számára is lehetővé vált a rácsatlakozás. 1997-ben épült ki a kábeltelevízió-rendszer, ekkor még Kemenesmihályfával közös központtal. 1999-ben felavatták és felszentelték a község új jelképeit: a címert és a zászlót. 2000. január 1-jétől önálló jegyzőség alakul Kemenessömjénben. 2004. tavaszától a Celldömölki Kábeltelevízió rendszeréhez kapcsolják a települést, melynek során elérhetővé :válik a széles sávú internet-hozzáférés is. Ezzel egyidőben kialakításra kerül az Ifjúsági Klub (eMagyarország :pont), ahol bárki hozzáférhet az internethez. 2005.: Elkezdődött a szennyvízhálózat kiépítése. 2006.: A község központjában álló, egykori Berzsenyi-kúria (a szocializmus évei alatt egy ideig Tanácsház) felújítása után ide költözhetett a polgármesteri hivatal, és a könyvtár. A régi könyvtár helyiségét, mely az evangélikus templomban van, visszakapta az egyház. A vegyesbolt átalakítása és kibővítése miatt az addig vele egy épületben működő posta új helyszínt kapott, a csaknem 2 évig az eMagyarország-pontnak helyet adó épületben, ahol sokkal korszerűbb körülmények között működhet tovább. Az eMagyarország pont (Ifjúsági Klub) a kultúrházban kapott új otthont. Elkészült a község szennyvízcsatorna-hálózata, a határ délkeleti részén, a Cinca patak mellett természetközeli technológiával működő (gyökérzónás) tisztítómű létesült. Népessége A népesség alakulásáról 1697-től vannak információk, ezeket a következő táblázat foglalja össze: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90,8%-a magyarnak, 0,5% németnek mondta magát (9,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 24,4%, református 2,2%, evangélikus 52%, görögkatolikus 0,2%, felekezet nélküli 4,8% (16,5% nem nyilatkozott). Nevezetességei Berzsenyi Dániel egykori présháza a Kis-hegyen, ma műemlék. Radó-kastély Berzsenyi-kastély Neves lakói 1799-től 1804-ig itt lakott Berzsenyi Dániel író, költő 1841-ben itt született Steuer Jónás Gyula pesti kávéház-tulajdonos Rise to Power A Rise to Power az amerikai Monstrosity death metal zenekar 2003-ban megjelent negyedik albuma. Az albumot a Hammer Audio stúdióban vették fel Jason Suecof hangmérnök közreműködésével. A lemez 2003. szeptember 23-án jelent meg a Conquest Music kiadónál. Az albumon már 2001-ben elkezdtek dolgozni, de végül még lebonyolítottak egy mexikói turnét a Sepultura társaságában, így a felvételek csak 2002 elején vették kezdetét a floridai Morrisound stúdióban. A felvételek és a turné alatt megjelentettek egy válogatásalbumot Enslaving the Masses címmel, mely 2002 áprilisában jelent meg. Az album kritikai fogadtatása nagyrészt negatív volt. John Serba az Allmusic egyik kritikusa kijelentette, hogy a zenekar a műfajt túlságosan az 1990-es évek elejére jellemzően, továbbá tipikusan és egysíkuan értelmezi, így elmarad az olyan műfajújítoktól, mint a Nile, vagy az olyan zseniális dalszerzőkből álló zenekaroktól, mint például az Absu." Továbbá azt is kijelentette, hogy a zenekar nem tud elszakadni, a már sokszor újrahasznosított Morbid Angel, Suffocation, Slayer riffektől, témáktól. Az ének terén pedig Glen Benton (Deicide) hasonlóságot vélt felfedezni. A Chronicles of Chaos webzine egyik írója Brian Meloon az album értékelésére 6 pontot adott a 10-ből, és kijelentette, hogy a lemez hasonló mint az előző In Dark Purity, melyet jobb alkotásnak vélt. A kritikusok többsége megállapította, hogy a Monstrosity stílusa változatlan: kemény riffeken alapuló death metal, melyet hörgő ének, gitárharmóniák, blastbeat tempók jellemeznek." Meloon hozzátette, hogy az album megállja a helyét, mint új sorlemez, de semmi különös." A negatív kritikák ellenére a death metal tábor pozitívan véleményezte a lemezt. Számlista "The Exordium" (Harrison, Molina, Norman) – 3:16 "Awaiting Armageddon" (Harrison, Molina, Norman) – 3:43 "Wave of Annihilation" (Harrison, Molina, Norman) – 3:47 "The Fall of Eden" (Norman) – 2:09 "Chemical Reaction" (Harrison, Molina, Norman) – 4:14 "A Casket for the Soul" (Avery, Hall, Harrison) – 4:31 "Rise to Power" (Avery, Harrison) – 4:14 "Visions of Violence" (Avery, Harrison, Norman) – 3:42 "From Wrath to Ruin" (Harrison, Molina) – 3:45 "Abysmal Gods" (Avery, Harrison) – 2:29 "Shadow of Obliteration" (Harrison, Molina, Norman) – 12:03 Német-római Birodalom A Német-római Császárság vagy Német-római Birodalom, eredeti (korabeli) nevén Szent Római Birodalom (majd a 15. századtól – az itáliai területek elvesztése után – A Német Nemzet Szent Római Birodalma – Heiliges Römisches Reich deutscher Nation) egy hatalmas kiterjedésű politikai hatalom volt Közép-Európában. A császári cím német és olasz királyságok feletti hatalmat jelentett, melyet a Római Birodalom császáraitól származtattak ("translatio imperii"). A császárt a birodalom legtekintélyesebb fejedelmei választották mint primus inter pares (első az egyenlők között) és a pápa koronázta meg. Gyakorlatban a császár hatalmának nagysága a hadseregétől és szövetségeitől függött. A birodalom története egészen a Frank Birodalom végéig nyúlik vissza. A 843-ban megkötött verduni szerződés rakta le az új állam alapjait. Hivatalosan 962-ben alakult meg, és majdnem egy évezreddel később, 1806-ban bomlott fel. Valójában a birodalmat a későbbi korok gyakran csak egyfajta keretnek tekintették, amelyen belül rengeteg kisebb, független hercegség, püspökség, királyság, város és birodalom létezett. Ha mai viszonyok között vizsgáljuk a kiterjedését, akkor a császárság magában foglalta Németország, Ausztria, Csehország, Liechtenstein, Szlovénia, Belgium és Luxemburg – egyes időszakokban Hollandia és Svájc – teljes területét, ezen felül Franciaország, Olaszország és Lengyelország – bizonyos időszakokban – Hollandia, Svájc egyes részeit is uralta. Egyes vélemények szerint a birodalom átmenet egy állam és egy vallásos konföderáció között. Voltaire véleménye a birodalomról: A birodalom elnevezése A magyar Német-római Birodalom elnevezés a későbbi Német Nemzet Szent Római Birodalma egyszerűsített változata (latinul Sacrum Imperium Romanum Nationis Germanicae, ném. Heiliges Römisches Reich Deutscher Nation). Miután először III. Leó pápa, 800-ban római császárrá koronázta Nagy Károly frank uralkodót, számos különböző elnevezés vált használatossá. A letűnt Római Birodalom feltámasztása és az új keresztény egyház együttesen szolgáltatott jogi alapot a számos keresztény ország és nép fölötti uralkodásra. A rómait fejezte ki Nagy Károly Imperator Romanorum címe („a rómaiak császára”), míg III. Ottó aki univerzális, nemzetek feletti keresztény birodalomról ábrándozott felvette a „Jézus Krisztus szolgája”, a „világ császára" címeket. 1034-ben II. Konrád birtokának még a Római Birodalom nevet adta. A birodalom szakrális jellegének hangsúlyozására a sacrum ("szent") jelzőt 1157-től I. Frigyes használta kifejezve befolyási szándékát Itáliára és az Egyházra. Az antik hagyományokat tükröző Imperium Romanum, 'Római Birodalom' elnevezéssel párhuzamosan a két jelző (Szent Római Birodalom) együttes használata 1254 óta ismert. Az 1512-es kölni birodalmi gyüléstől a birodalom elnevezése: a Német Nemzet Szent Római Birodalma. (németül: Heiliges Römisches Reich Deutscher Nation, latinul: Imperium Romanum Sacrum Nationis Germanicæ), Ennek egyszerűsített Német-római Birodalom alakja a magyar történeti irodalomban gyökeresedett meg. A német történész szakma nem használja. A birodalom struktúrája, hivatalai, címei Megalakulásakor a Német-római Birodalom európai nagyhatalomnak számított. Ezt nemcsak katonai, gazdasági ereje, hanem az erős központi hatalom is indokolta. A sajátos történelmi háttérrel rendelkező államalakulat azonban évszázadok sikerei után végleg eltűnt a történelem színpadáról. Először a nyugati, latin nyelvű területek vívták ki maguknak a részleges önállóságot, a 12. századtól pedig a német területeken is egyre gyakoribbá vált ez a fajta függetlenedési törekvés. Erre kiváló alkalmat biztosított az invesztitúraharc. Ekkor vetette meg függetlenségének alapjait a későbbi Svájc is. A 14. század elejére a császárok hatalma szinte csak attól függött, hogy a birodalom mekkora területére terjed ki családjának hatalma. A császári hatalom hanyatlását, elenyészését a harmincéves háború és az 1648-as vesztfáliai béke adta meg. Ekkor a birodalom 294, külügyeiben is önálló államra esett szét. A központi hatalomnak nem maradt szinte semmi befolyása a birodalomra. A rómaiak királya és a német királyi címek Nagy Károly 800-ban a frank királyi cím mellé felvette a rómaiak királya (vagyis Itália királya) címet is, amely a későbbi korokban is megmaradt, és a császár jelzője, egyik hivatalos címe lett. A Keleti Frank Birodalomban még a Karoling családból került ki az uralkodó. IV. (Gyermek) Lajos halálával azonban kihalt a Karolingok német ága, azt követően az uralkodó mindig az öt legnagyobb germán törzs (frankok, bajorok, türingiaiak, szászok és svábok) vezetője közül került ki. Ahogy a császári hatalom egyre gyengébbé vált, úgy erősödtek egyre inkább a világi és egyházi méltóságok, akik közül a legfontosabbak összegyűltek, és az ő választásuk során foglalhatta el a trónt a császár. Ez már a 13. század derekán leszűkült a hét választófejedelemre (három egyházi és négy világi méltóság). Működésének jogi alapját az 1356-ban kiadott Német Aranybulla jelentette. A megválasztás után az új uralkodó először Milánóba ment, hogy Lombardia vaskoronájával Itália királyává koronázzák, majd Rómába utazott, hogy ott a pápa koronázza őt császárrá. Ez a szokás egészen 1508-ig jellemezte a törvényes császári cím megszerzésének menetét. A császári cím azonban már egyre kevesebb tényleges hatalommal járt. 1648-ban a vesztfáliai békével csak a közös hadsereg védelemre való szervezése maradt a kezében, néhány elhanyagolható adófajta kivetése mellett. Az 1400-as években jelent meg a Reichstag intézménye, vagyis a birodalmi gyűlés. Ennek súlya a későbbi korokban növekedett, és 1663-ban érte el azt a hatalmat, hogy döntései a birodalom minden részén jogerőssé váltak. A birodalom részei A birodalom tartományainak három fő típusa különíthető el: Világi fejedelemségek. Ezek élén hercegek , fejedelmek, néhány kivételes esetben királyok álltak. Egyházi méltóságok. Ezeket leggyakrabban püspökök , érsekek , bíborosok irányították, néha püspök-herceg nek is nevezték ezen uradalmak vezetőjét. Ebben az utóbbi esetben a püspök-herceg nem csupán az egyházi élet ura volt, hanem a világi hatalmat is ő koordinálta. Szabad császári városok . 52 folyamatosan megőrizte rangját, de 36 egy idő múlva elvesztette szabadságát. A vesztfáliai béke a birodalmat több száz ilyen egységre bontotta fel. Ezért aztán a kortárs politikusok, művészek, de a köznép között is hamar elterjedt a birodalom egyik találó beceneve a Flickenteppich, vagyis a foltozott szőnyeg. Reichstag A 15. század előtt a Reichstagot csak szükség esetén hívták össze, tehát nem volt a gyűlésnek sem rendszeres időpontja, sem helye. A 15. századtól szerepe megnövekedett, de csak a vesztfáliai béke után, 1663-ban vált igazán meghatározóvá a Birodalmi Gyűlés. A későbbiekben sem sikerült állandó helyet találni ezen gyűléseknek, bár Worms és Nürnberg több Reichstagnak adott otthont. A Reichstag a birodalom törvényhozó szerve volt, bár nem hasonlított egy mai értelemben vett parlamentre, hiszen ezen a gyűlésen csak a tartományok uralkodói, vezetői vettek részt, illetve képviseltették magukat. A vesztfáliai béke után a császár csupán a birodalmi gyűlés összehívásának és feloszlatásának jogával rendelkezett, annak döntéseit végre kellett hajtania. Megjegyzendő azonban, hogy a nagyjából 300 körül ingadozó államocskák ritkán értettek egyet egyes kérdésekben, és mivel igen alacsony volt a vétózók számának határa, ezért a gyűlés lassú és kevésbé hatékony szervezet volt. A Reichstagnak három háza alakult ki. A választófejedelmek tanácsa: a hét választó és a császár, illetve ezek képviselői. A Hercegek háza : a világi és egyházi uralkodók ülése. Gyakran ezt is két házra bontották: A világi ház: itt üléseztek a birodalom világi uralkodói. Ide tartoztak azok, akiket megilletett a hercegi , nagyhercegi, fejedelmi, a Pfalz grófja és az őrgrófi cím. Mindegyikük külön szavazattal rendelkezett, sőt voltak olyanok is, akik több voksot is leadhattak, hiszen egyszerre több területet is birtokoltak. Erre a diétára voltak meghívva a birodalom bárói és grófjai is, akiket a törvény négy kollégiumba osztott. Ezek területi alapon osztották fel a főurakat: Wetterau , Svábföld , Frankónia és Vesztfália . Mindegyik kollégium egyetlen szavazattal rendelkezett, amelyet külön tanácskozás során hozott meg. A klerikus ház: az egyházi méltóságok tartották üléseiket ebben a házban. Ide tartozott minden püspök , több apát , valamint a Német Lovagrend és a Máltai Lovagrend nagymestere. A császárság többi apátja is részt vehetett az üléseken, de őket két ( Svábföld és Rajna-vidék ) kollégiumba osztva egyetlen, kollektív szavazat illetett meg. A harmadik házban kaptak helyet a szabad császári városok képviselői. Bármennyien eljöhettek erre az ülésre, ugyanis ennek a háznak mindössze két szavazata lehetett: Svábföld és Rajna-vidék kollégiuma ugyanis egy-egy közös szavazattal rendelkezett. A másik két házhoz képest a városok rendjének kisebb hatásköre volt, amely a későbbiekben hátráltatta a német gazdaság fejlődését. Császári bíróságok A Német-római Császárságban az akkoriban elterjedt gyakorlathoz híven kétféle bíróság működött: A császár személyes jelenléte mellett zajló uralkodói bíróság. Ez leginkább azt jelentette, hogy a császár által felhatalmazott testület elnököl a bíróságon, ritkább esetekben maga az uralkodó. Az úgynevezett Reichskammergericht , vagyis a birodalmi kamarai bíróság volt a másik igazságszolgáltató rendszer. 1495 -ben hívták életre, és a császári reform szerint ez volt a birodalom legmagasabb fokú bírósága. Bárki fordulhatott ehhez a bírósághoz, aki nem olyan területen élt, amelynek uralkodója rendelkezett azzal a joggal, hogy döntése ellen nem lehet fellebbezni. A Reichskammergericht hírhedt volt hosszú, elnyúló vizsgálódásairól. Gyakran a felperes nem érte meg a bíróság határozatát. Leginkább a birodalom egyes császári birtokainak különböző joghatósága és törvényei lehetetlenítették el a bíróság működését. Ítéletei ellen a birodalmi gyűléshez lehetett fellebbezni. A császárok azon felfogása, hogy ők a római birodalom császárainak jogutódai, s a római jog a császár joga, így a reform keretében átvitték a birodalmi gyűlésen, hogy a bíróságnak, ha nem talál a helyi (szokás)jogban megoldást, akkor a római jogot kell alkalmaznia. V. Károly az 1532-ben kiadott Constitutio Criminalis Carolina törvénykönyvében azt köti ki, hogy ha az abban megjelölt szabály ellentétes a helyi szokásjoggal, akkor a szokásjog lerontja a törvénykönyvi szabályt. Birodalmi körzetek A birodalmi körzeteket (németül: Reichskreis) 1512-ben hozták létre a császári reformok részeként. Ezen reformnak az volt a feltett szándéka, hogy visszaállítsák a birodalom központi hatalmát. Persze ez nem járt sikerrel, a birodalmi körzetek mégis sokáig fennmaradtak a császárság intézményrendszerében. Egészen az 1790-es évekig, a francia forradalmi csapatok bevonulásáig, változatlanul fennmaradtak. A körzeteket olyan céllal alakították ki, hogy azok megkönnyítsék a birodalom védelmi ügyeit, és a császári adók beszedését. De ezen beosztás alapján vettek részt a Reichstagon is az egyes császári birtokok képviselői. Mindegyik körzet saját gyűlést tarthatott, az úgynevezett Kreistagokat, amelyen közös álláspontot alakíthattak ki a birodalmi gyűlésen tárgyalt kérdésekben. Kezdetben a császári reform hat körzetet állapított meg 1500-ban: a Bajor körzet a Sváb körzet a Felső-rajnai körzet az Alsó-Rajna és vesztfáliai körzet a Frankóniai körzet és az Alsó-szászországi körzet Később 1512-ben az alábbi négy körzettel bővült a birodalom: a Burgundiai körzet az Ausztriai körzet a Felső-szászországi körzet és a Rajna-vidéki körzet Azonban Svájc, az olasz területek és Csehország valamint néhány kisebb hercegség (Montbéliard, Schmalkalden) kívül maradt a birodalmi körzeteken. Története A Német-római Birodalom történetének kezdetét hagyományosan 962-re datálják, amely I. Nagy Ottó uralkodásának kezdetét jelöli, de több történész szerint a birodalmat valójában Nagy Károly császárrá koronázásával hívták életre 800-ban, Rómában. A verduni szerződéssel 843-ban végképp kettévált a hajdani nagy birodalom keleti és nyugati része. A legtöbb történelmi tanulmányban 843-tól datálják a császárság első uralkodóját, nevezetesen II. Német Lajost. Ő még a Karoling-dinasztia tagjaként lépett trónra a Keleti Frank Birodalomban. 911-ben a királyság területén élő törzsek már nem elégedtek meg a nemzetségfőknek kijáró tisztelettel és birtokkal, súlyuknak megfelelően lehetőséget követeltek a legfelsőbb hatalom birtoklásához is. Így alakulhatott ki az első királyválasztás a birodalom történelme során. Az öt legnagyobb germán törzs, a türingiai, a sváb, a bajor, a frank és a szász vezetői közül választották meg a következő uralkodót. Ezért szakadt meg 911-ben a Karolingok uralma, mert a fejedelmek egy szász vezetőre voksoltak, I. Konrádra. Utódja szintén szász származású volt, a 919-ben a fritzlari birodalmi gyűlésen megválasztott I. Madarász Henrik. Az ő trónra lépése mérföldkőnek számított a birodalom története során, hiszen ő volt az, aki elismertette a Nyugati Frank Birodalommal a nem Karoling származású uralkodók hatalmát. Ezzel elismerték a két birodalom elválását egymástól hivatalosan is. Később, 936-ban az aacheni gyűlésen Henrik saját fiát, Ottót jelölte ki utódjául. Ezzel megalakult az 1024-ig trónon lévő Szász-ház. Henrik gyermeke, a későbbiekben Nagy Ottónak nevezett uralkodó szintén igen jelentős lépéseket tett a birodalom fejlődéséért. Ő győzte le a pogány magyarokat az Augsburg melletti síkon. 962. január 31-én fejére helyezték a császári koronát. Ekkor kezdődött a birodalom szoros összefonódása az egyházzal. A császárok Ottó óta valóban a római császárok utódainak érezték magukat, de mindössze csak az Augustus címet vették fel, hiszen az „igazi” római császár a távoli Konstantinápolyban uralkodott. II. Szent Henrik utód nélkül halt meg, így a Szász-dinasztia 1024-ben véget ért. A trónért folyó harcokból a szász Száli-dinasztia került ki győztesen. II. Konrád birodalma komoly változáson ment át kevesebb, mint egy év alatt. A győztes uralkodó megnyerte a csatát, de arra már nem maradt elég ereje, hogy fenn is tudja tartani hatalmát. A különböző törzsek ezért önálló életet kezdtek, és Konrád hatalma névlegessé vált. A trónon III. Henrik követte. Ottó az egyház védelmezőjének szerepében püspökségeket alapított a birodalom szinte minden pontján. A püspököket maga nevezte ki, és birtokkal, hatalommal látta el őket. VII. Gergely pápa idejében kirobbant az invesztitúraharc, amely 48 évig tartott. IV. Henrik uralkodása alatt érte el csúcspontját a pápasággal vívott küzdelem, és az 1122-es wormsi konkordátum vetett véget. A Stauf-dinasztia (más néven Hohenstauf-dinasztia) első uralkodója III. Konrád már ennek az egyezménynek az elfogadásával lépett trónra 1138–ban. 1147-ben közös német–francia keresztes hadjárat indult a Szentföldre. Az 1158-ban Roncaglia mezején összeült birodalmi gyűlés újabb szabályokat alkotott az Alpoktól északra fekvő területeknek. A Staufok uralma is hanyatlani kezdett, amikor 1212-ben II. Frigyes trónra lépett. Nem bizonyult túl jó uralkodónak. Szembeszállt a pápával, amikor kijelentette, hogy Róma is az ő fennhatósága alá tartozik, ráadásul az 1228-as keresztes hadjárat idején magának követelte Jeruzsálem trónját is. A császár majdnem minden idejét Szicília szigetén töltötte, hogy ideális államát megalkossa. Távollétében a birodalom irányítását egyre inkább a hercegek vették át. Szinte minden kiváltságát átengedte a főuraknak, de ami még jelentősebb volt, ezt írásba is fektette. 1220-ban kiadta a Confoederatio cum principibus ecclesiasticis című rendeletét, amelyben Frigyes a pénzverés jogát, a vámokat, a bíráskodás jogát és az erődítés jogát is átadta a birodalom egyházi méltóságainak. 1232-ben pedig a nemesség unszolására megszületett a Statutum in favorem principum rendelet is, amely a világi hercegek mindegyikének ugyanolyan jogokat biztosított, mint az 1220-as törvény. A birodalom története ekkor érkezett el ahhoz a fordulópontjához, amely később a teljes tagoltság anarchiájába süllyeszti az államot. Mindamellett Frigyes uralma alatt történt meg, hogy 1226-ban Konrád, Mazóvia fejedelme a poroszok megtérítésére behívta országába a Német Lovagrendet, és a városiasodás, a kereskedelem igazi virágkorát élte ebben az időben. Az egyházi és világi urak Frigyes halála után, 1250-ben egymás ellen választottak uralkodókat. Egészen 1273-ig, I. Rudolf megválasztásáig a birodalom történetében interregnumról beszélhetünk, hiszen nem volt olyan császár, akit az egész birodalom elfogadott volna. A Staufok utáni uralkodók már teljesen kiárusították a birodalmon belüli birtokaikat, hiszen nem volt értelme megtartani őket. Így Rudolf volt az első császár, aki már nem a császári birtokokra támaszkodva próbálta érvényesíteni akaratát, hanem a kiterjedt Habsburg családi területek kihasználásával adott súlyt szavainak. Az 1346-50-es nagy pestisjárvány után kb. másfél évtizeddel, IV. (Luxemburgi) Károly - aki 1355. április 5. óta birtokolta a császári címet - 1356-ban, a tartományurak nyomására, kiadta az Aranybulla nevű okiratot. Az irat meghatározta a német-római császár megválasztásának módját, kijelölve hét választófejedelmet - három egyházit és négy világit: (trieri, mainzi, kölni érsekek, szász fejedelem, cseh király, brandenburgi őrgróf, rajnai palotagróf). IV. Károly 1378-ban bekövetkezett haláláig viselte a császári koronát. Még életében, 1376-ban német királlyá (hivatalos nevén: a rómaiak királyává) választatta fiát, Vencelt. Vencel uralkodása nem volt olyan dicsőséges, mint apjáé, ugyanis többször letaszították a trónról, sőt, fogságba is vetették. Soha nem koronázták meg császárnak. 1381-re újra fellobbant – a még IV. Károly alatti – a városháború lángja. Mainz, Worms, Speyer, Frankfurt és Strassburg csatlakozásával létrejött a sváb és rajnai városok nagy szövetsége, ami ekkor 41, később 70 tagot számlált. E szövetség ellenében lovagi és fejedelmi egyesülések alakultak. Vencel Németországban kezdetben arra törekedett, hogy a hercegek, lovagok és a városok közötti örökös viszálykodásoknak véget vessen, és 1383-ban a nürnbergi birodalmi gyűlésen ünnepélyesen kihirdette a közbékét, és eltörölte az összes szövetkezést. 1384-ben a heidelergi egyezményben a fejedelmek megígérték ugyan, hogy nem működnek a városok ellen, azok pedig pedig lemondanak a védelmükre létrehozott saját katonai szerveződésekről, de a háborút már nem kerülhette el. A délnémet szövetség 1385-ben egyesült a svájcival, majd az utóbbi 1386-ban Sempachnál, 1388-ban Näfelnél győzelmet aratott az osztrák sereg felett. Vencel 1389-ben a bohémiai Cheb (németül Eger) várában fejedelmi gyűlést hívott össze, hogy a közbéke feltételeit megállapítsa. Ezen gyűlésen cserben hagyta a városokat – holott azokat röviddel előbb még ő buzdította ellenállásra, eltiltván azok egymás közti szövetségkötését. 1400 augusztusában a választófejedelmek Vencelt letették a német királyi trónról, és helyére Rupert pfalzi választófejedelmet tették. 1401. január 6-án koronázták meg Kölnben. Rupert 1401-ben hadjáratot indított – Firenze támogatásával – az Itáliai-félszigetre, melynek célja Milánó meghódítása volt. 1401 őszén átkelt az Alpokon, de csapatai felbomlottak, de nem sikerült győzelmet aratnia, sőt, otthon is ellenségeket szerzett. Saját hívei közül előbb a mainzi választóval került viszályba, majd a birodalmi jogoknak területükön való érvényesítése miatt a badeni őrgróffal és a württembergi gróffal. 1405-ben a sértett II. János érsek utóbbi két fejedelemmel és 17 sváb birodalmi várossal létrehozta ellene a Marbachi Szövetséget, amelyet Rupert kénytelen volt elismerni. Rupert helyzetét a birodalmon belül az 1410-ben a mainzi érsekkel harcban álló hesseni és braunschweigi-lüneburgi tartományurakkal megkötött Marburgi Szövetség ugyan megerősítette, de ezt már nem tudta kihasználni.1410. május 18-án Landskrone várában, közel Oppenheimhez befejezte életét. 1410-ben a választófejedelmek többsége nem Luxemburgi Zsigmondot, hanem unokatestvérét, Jodok morva őrgrófot támogatta. Zsigmond puccsszerűen 1410. szeptember 20-án, amikor még csak négy választófejedelem volt a helyszínen, saját magát nyilvánította német királynak. Október 1-jén azután a választók többsége Jodokot választotta királynak, és érvénytelennek tartották Zsigmond címét, de ő továbbra is használta azt, mindenféle hatalom nélkül. A helyzetet az oldotta meg, hogy Jodok 1411. január 18-án váratlanul meghalt. Némi diplomáciai huzavona után Zsigmondot Frankfurtban 1411. július 21-én német királynak nyilvánították. Ezt követően hívták össze a történelmi jelentőségű konstanzi zsinatot (1414-1418), ahol egész Európát sikerült a tárgyalóasztalhoz ültetni. A zsinat elsődleges feladata az 1378 óta tartó, egyházszakadással fenyegető helyzet felszámolása volt. Ekkor ugyanis 3 pápa volt, s mindegyiknek megvoltak a saját támogató országai. Zsigmondnak végül sikerült elérnie, hogy a három pápát lemondatták, és helyettük egyet, V. Mártont választották meg. 1419-ben Zsigmond bátyja, Vencel halála után joggal formált igényt a cseh trónra is. Konstanzi lépéseivel azonban maga ellen hangolta a cseheket, és elkezdődött a 17 évig tartó huszita háború, amelynek leverésére keresztes háborút hirdetett. Végül 1434-ben döntő csapást mért a táboriták seregére. A huszita háborúk vége felé érte el legnagyobb sikerét, ugyanis 1433-ban IV. Jenő pápa német-római császárrá koronázta, de már csak 4 évig, 1437-ben bekövetkezett haláláig viselte a császári koronát. Utóda - mint német király - Albert magyar király lett. Albert is csak 3 évig volt német király, mert 1439-ben bekövetkezett halála utána ezt a címet Frigyes osztrák herceg szerezte meg. A birodalom egyre inkább elmélyült politikai válságában, és immár a magánbirtokaikra visszavonuló, saját érdekeket követő császárok sem tettek semmit az összbirodalom fennmaradásáért. A válság igen súlyosnak tűnt, hiszen III. Frigyes nem hívta össze a Hoftagot, a birodalmi gyűlést sem. Ezzel több éven keresztül tulajdonképpen megszakadt a kapcsolat a császárság bizonyos részei között. Több herceg saját birodalmát kezdte el építgetni, így aztán ismét fellángoltak a háborúk. Ebben a lehetetlen helyzetben szerezte meg a trónt 1438-ban II. Albert, és végül sikerült megteremtenie a Habsburgok uralmát a császári trónon. Az uralkodók és a hercegek is belátták, hogy amennyiben meg akarják őrizni hatalmukat, reformokat kell eszközölni. A császári reformokat végül III. Frigyes indította el, ugyanis amikor pénzt kért a birodalomtól saját birtokainak védelmére I. Mátyás, magyar király ellen 1486-ban a hercegek csak nehézkesen reagáltak a császári kérésre. Ezért Frigyes és a hercegek úgy döntöttek, hogy létrehozzák a Reichstagot, amelyen a birodalom császári birtokainak vezetői találkozhatnak, és megvitathatják a közös ügyeket. A Habsburgoknak ezen a birodalmi gyűlésen sikerült elfogadtatniuk a dinasztikus rendet, és helyreállították a Landfriedent is. I. Miksa apja nyomdokaiba lépve 1495-ben Wormsba hívott össze egy Reichstagot, amelyen a hercegek és a császár megegyeztek a Reichsreform, vagyis a császári reform végrehajtásában. Ennek a reformnak a keretében alakultak meg a birodalmi körzetek és a Reichskammergericht (a Császári Kamara Bírósága) is. 1517-ben a wittenbergi vártemplom kapujára Martin Luther kitűzte 95 tételét, melyekkel megújítani kívánta egyházát. Ez a cselekedete indította el a reformációt, amely bizonyos értelemben a birodalom fennállásának utolsó felvonásaként is értékelhető. V. Károly több kontinensre kiterjedő birodalmában a német fejedelmek a reformációban a császári hatalomtól való függetlenedés újabb lehetőségét látták. Jóllehet, a mindenkori császárok a kereszténység védelmezőinek számítottak, Károly – a franciák elleni háború miatt – nem tudott kellő erőket mozgósítani ellenük. 1522-ben felkeltek a német birodalmi lovagok, majd 1524-ben kitört a német parasztháború. Ezeket ugyan elfojtották, de a reformáció eszméje immár a birodalom minden zugában elterjedt. Az evangélikus hitre több fejedelem is áttért, hathatós támogatásukkal háborút is indítottak vallásuk elfogadásáért. 1547-ben ugyan a schmalkaldeni háborút elvesztették, 1555-ben az augsburgi vallásbékében azonban az Ágostai hitvallást követő lutheri irányzatot egyenjogúsították a katolikussal. A katolikus hit és a pápa mellett kitartó tartományokból (Bajorország, Ausztria) kiindulva azonban hamarosan terjedni kezdett az ellenreformáció (katolikus restauráció). Mindezek mellett – főként a birodalom déli részében – a kálvini tanok is terjedni kezdtek. A világkereskedelmi útvonalak kora újkori áthelyeződése az atlanti térségre gyökeresen megváltoztatta a Német-római Császárság pozícióit, gazdasági és demográfiai visszaesést eredményezve a császárságban. A vallási ellentétek pedig megbénították a birodalom intézményeit. Az ellentétek odáig fajultak, hogy 1608-ban egyes tartományi urak és hercegek vezetésével megalakult a Protestáns Unió, majd válaszul 1609-ben a Katolikus Liga. Végül 1618-ban a prágai defenesztrációval kezdetét vette a harmincéves háború. A birodalom egész területe hadszíntérré változott. A harcokba több európai nagyhatalom is beavatkozott (Franciaország, Svédország), de részt vett pl. Erdély és Hollandia is. A hatalmas anyagi és emberáldozatokkal járó háborút – melyben a császárság népességének harmadát elvesztette 1648-ban a vesztfáliai béke zárta. A vesztfáliai béke garantálta a birodalom államainak az önálló külpolitikát is. Ezzel a német-római császárok végképp elvesztették európai politikai hegemóniájukat. A Birodalom városai, gazdasága elvesztette korábbi meghatározó szerepét Európában. A birodalom államai a 17. század végén és a 18. század elején számos háborúban vettek részt, melynek során azonban csupán saját államuk, nem a birodalom területét kívánták növelni. 1672-ben kezdődött a francia–holland háború, majd 1688 és 1697 között az augsburgi liga háborújában vett részt a német államok egy része. 1701-től 13 éven keresztül a spanyol örökösödési háború foglalkoztatta a birodalom seregeit. Mindezek következtében a 18. században a Német-római Birodalom területén két birodalom is igen jelentős hatalomra tett szert. Az egyik a Magyarország trónját is megszerző Habsburg Birodalom volt, míg a másik az 1701-ben megalakult Porosz Királyság. Kettejük küzdelme, az 1740-ben kitört az osztrák örökösödési háború, valamint az 1756-ban kirobbant hétéves háború szélesebb nemzetközi konfliktussá fajult. 1792-ben a francia forradalom következtében a szomszédos francia monarchia összeomlott. Napoléon Bonaparte tábornok 1804-ben a franciák császárává koronáztatta magát, és e minőségében önmagát kívánta elismertetni Nagy Károly örökösének. Napóleon már 1804-től titkos tárgyalásokon javasolta II. Ferencnek, hogy mondjon le német-római császári címéről, és vegye fel az Ausztria császára új, örökletes uralkodói címet. Ferenc ezt először elutasította, de a harmadik koalíciós háború és az austerlitzi csata jobb belátásra bírta. 1806. augusztus 6-án II. Ferenc lemondani kényszerült a német-római császári címről. Ezzel hivatalosan megszűnt a Német-római Birodalom, és helyén különböző utódállamok – részben Napóleon által kreált csatlós monarchiák – jöttek létre. A Birodalom területe, lakossága A Birodalmat északon Dánia, a Balti- és az Északi-tenger, keleten Lengyelország, míg délen és délkeleten a Habsburgok területe határolta. Délen a Birodalom területéből alakult meg Svájc, míg nyugaton Franciaország és Németalföld helyezkedett el határainál. A Birodalom a megalakulásakor 470 000 km² kiterjedésű volt, népsűrűsége 1000 körül 10 fő/km². A 11. század közepén területe elérte a 900 000 km²-t, lakossága a 10 millió főt. Három évszázad múlva, a pestisjárvány küszöbén már 14 millióan laktak itt. A Birodalom lakossága etnikailag összetett. A németeken kívül számos germán és szláv népcsoport élt. A szlávok a birodalom keleti, míg a germánok a birodalom nyugati részén éltek. A Német-római Birodalom vallásilag is sokszínű volt. Az ország középső és északi részén protestánsok, míg a déli részén a katolikusok voltak túlsúlyban. Végkövetkeztetések A történészek és a németek szerint saját történelmüket alapvetően három momentum határozta meg. Az egyik maga a Birodalom volt, a másik a reformáció és harmadikként a két nagyhatalom Poroszország és a Habsburg Birodalom szembenállását említették meg. Ezek a nagy horderejű történelmi események mind a császárság idejében zajlottak le. Éppen ezért érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon miért nem volt működőképes a birodalom, hiszen a szomszédos Franciaország is hasonló alapokról indult. A következő okokat lehet megemlíteni: A Német-római Birodalom már a kezdetektől igen föderalisztikus elvek, módszerek alapján működött. Az uralkodót mindig választották, és ezért cserébe, a hála jeleként a császári birtokokat rendszeresen el kellett ajándékozni. Gátolta a császárság fejlődését a birodalom összefonódása – és konfliktusa – a katolikus egyházzal. A birodalom széttagoltságát erősítette az a tény is, hogy a császárság északi és déli tartományainak egészen más gazdasági partnerei voltak. Északon a Hanza-szövetség volt a meghatározó, amely a Balti-tengeren és az északi vizeken kereskedett, míg délen Itália, a Velencei Köztársaság és a Földközi-tenger jelentette a fő kereskedelmi útvonalakat. A mai német történészek – különösen Heinz Schilling – több szempontból is kétségbe vonják, hogy a birodalmat a mai értelemben államnak lehetne nevezni. Tény, hogy a birodalom képes volt fegyveresen megvédeni magát ellenségeitől. De nem rendelkezett központi irányítású hadsereggel, nem volt egységes külpolitikája, a gazdaságirányítás nem volt központosított. Döntően ezek azok a fő szempontok, amelyben a birodalom különbözött a mai kor államától. Jully-sur-Sarce Jully-sur-Sarce település Franciaországban, Aube megyében. Lakosainak száma 259 fő (2015). Jully-sur-Sarce Bar-sur-Seine, Bourguignons, Chappes, Fouchères, Lantages, Rumilly-lès-Vaudes, Villemorien, Villiers-sous-Praslin, Virey-sous-Bar és Vougrey községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Nagy kiábrándulás A nagy kiábrándulás egy történelmi időszak volt az Amerikai Egyesült Államokban. Ez egy keresztény meghatározás, fogalom; azzal kezdődött, hogy 1844. október 22-én elmaradt a sok keresztény által kiszámolt Jézus Második Eljövetele. Bekövetkezése 1831 és 1844 között egy baptista szónok, William Miller indította el azt a megújító szellemet, amelyet később a történészek második nagy ébredésnek neveztek el. Ennek nyomán több mozgalom is indult a vallás megújítására. Köztük a Miller által kidolgozott újabb tételeket támogató, millerita mozgalom is. Miller tizennégy pontot állított fel a Biblia értelmezésére vonatkozóan, melyre a Dániel 8:14 próféciája indította. Később kiszámolta, hogy Jézus valamikor 1843. március 21. és 1844. március 21. között visszatér a Földre. Miután ez az időszak elmúlt, Samuel Sheffield Snow (1806–1890) módosította az időpontot 1844. október 22-ére, a karaita zsidók jom kippur ünnepére hivatkozva. Amikor Jézus nem tűnt fel, Miller követői megtapasztalták azt, amit ma „nagy kiábrándulás”-nak nevezünk; több ezer hívő hagyta el a mozgalmat, de a keresztény vallást is. Közülük néhányan a Bibliájukat kezdték lapozgatni, hogy megtalálják a csalódásuk okát. Az a kevés hívő, aki kitartott Miller mellett, arra a következtetésre jutott, hogy Jézus 1844. október 22-én elkezdte az ítélet végrehajtását a mennyben, és a Földre csak később kerülhet a sor. Miller is nagyot csalódott, beismerte tévedését, de az 1849-ben bekövetkezett haláláig várta a második eljövetelt. Hatása Hetednapi Adventisták A Hetednapi Adventista Egyház történeti iratai gyakran említik az 1844. október 23-i reggelt, a Hiram Edson (1806–1882) látomást. Edson azt állította, hogy a látomásból kiderült, hogy William Miller által előre jelzett dátum tény és igaz. Későbbi Biblia-kutatásai és további látomásai rávezették őt és a korai hetednapi adventistákat, hogy 1844-ben Krisztus az égi szentély második szobájába vonult át, hogy megkezdje az igazak és gonoszak megítélését; ki az aki megérdemli, hogy az égbe jusson. Ez az ítélkezés előzi meg a második eljövetelt, amiről úgy gondolják, hogy már nagyon közel van. Számos, a doktrínával (investigative judgement doctrine) kapcsolatos kérdést csak Desmond Ford dolgozott ki az 1970-es években. Charles Taze Russell és Jehova Tanúi Jonas Wendell, az adventista hitszónok átélte az 1844-es hitehagyást. Miután felállított egy bibliai időszámítást, 1878-ra tette a Második Eljövetel dátumát. 1870-ben azonban kiadott egy füzetet, melyben 1873-ra tette annak bekövetkezését. Charles Taze Russell és családja a Bibliában kereste a választ a nagy kiábrándulás okára; hamarosan nagy hatással lettek rá Wendell szónoklatai és a millerita mozgalom. 1874-re jósolta a Második Eljövetelt. Egy ideig, George Storrs (1796–1879) és George Stetson munkatársa volt a világméretű misszionáriusi tevékenység megfogalmazásában, elindult a Bibliakutató mozgalom, megalakult a Watchtower. 1933-ban egy nagyobb egyházszakadás történt, amikor az új vezetés 1914-re (?) helyezte át a második eljövetel dátumát, a fő ág ekkor Jehova Tanúi névvel kezdte megkülönböztetni magát a mozgalom többi szervezetétől. Sokan visszautasították ezt és a mai Bibliakutatók legtöbbje 1874-et tartja a második eljövetel kezdetének. Tanulmányok Vallási esettanulmányok készültek a nagy kiábrándulásról, mint kiemelkedő példa arra, hogy milyen pszichikai hatása van a tömegekre a téves próféciáknak; példa a kollektív disszonancia jelenségének bekövetkezésére. Ilyen jelenségek elég gyakran előfordulnak vallási közegben. Az elméletet Leon Festinger mutatta be, az új hiedelmek és az áttérések megnövekvő számának magyarázatára, hogy csökkentse a be nem következett próféciák eredményezte feszültségeket, disszonanciát. Az elmélet szerint a hívők feszült, stresszes állapotba kerültek, amikor 1844-ben Jézus nem jelent meg újra az embereknek, és ezt sokféleképpen magyarázták. A különböző megoldások a meghiúsulást átélő átesett csoportok tanainak részeit alkotják. Egyéb kapcsolódó mozgalmak Bahái hit A bahái hívők úgy gondolják, hogy William Miller értelmezése az előjeleket és a dátumot illetően is nagyrészt helyes volt. A Báb 1844. május 23-án kijelentette, hogy ő a kereszténységben és az iszlámban megjövendölt Megígért. Októberben, amikorra 18 személy egymástól függetlenül felismerte a Báb állását, szétküldte őket, hogy osszák meg az örömhírt. Tanításaiért 8 év alatt tízezer követője és ő is mártírhalált halt. Tanításai megalapozták a bahái hitet, amelynek alapítójának, Baháalláhnak a végső száműzetési helye a szentföldi Akko városa volt a Kármel hegy közelében. Több bahái könyv is említést tesz Miller és a millerita próféciákról, melyek közül a legjelentősebb William Sears Thief in the Night című könyve. Bottovó Gernyő (szlovákul: Bottovo) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Rimaszombati járásban. Fekvése Rimaszombattól 14 km-re délkeletre, a Szútori patak partján található. Története A trianoni diktátumig területe Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. Ekkor még Gernyőpuszta és Leánymezőpuszta településrészek találhatók mai területén, de nem volt önálló település. A község csak a 20. században, 1926-ban lett önálló település, ekkor alakították ki Dobóca, Cakó és Rimaszécs határából, a korábbi Coburg családi birtokok területén. Építését 1922-ben kezdték cseh, morva és szlovák telepesek. 1938 és 1944 között ismét Magyarország része volt. Lakói főként a mezőgazdaságból élnek. Népessége 2001-ben 217 lakosából 193 szlovák volt. 2011-ben 204 lakosából 181 szlovák. Nevezetességei A község határában 1962 -ben létesített víztározó található. Ivan Krasko szlovák író emlékműve. Arantxa Rus Arantxa Rus (Delft, 1990. december 13. –) junior Grand Slam-tornagyőztes, egykori junior világelső holland hivatásos teniszezőnő. Eddigi karrierje során egy páros WTA-tornagyőzelmet szerzett, emellett 14 egyéni és 8 páros ITF-tornát nyert meg. Legelőkelőbb egyéni világranglista-helyezése a hatvanegyedik, ezt 2012 augusztus 13-án érte el, párosban a 114. helyezés, amelyre 2018. július 23-án került. Grand Slam-tornákon a legjobb eredménye a 2012-es Roland Garroson elért negyedik kör. 2008 óta tagja Hollandia Fed-kupa-válogatottjának. WTA döntői Egyéni * 2009-től megváltozott a tornák rendszere. Az egymás mellett azonos színnel jelölt tornatípusok között nincs teljes mértékű megfelelés. Páros Győzelmei (1) * 2009-től megváltozott a tornák rendszere. Az egymás mellett azonos színnel jelölt tornatípusok között nincs teljes mértékű megfelelés. King of Rock and Roll A King of Rock and Roll az amerikai Dio heavy metal zenekar kilencedik kislemeze. Csak Spanyolországban jelent meg 1986-ban. A borító fekete-fehér mind az elülső és a hátsó lapon (utóbbi a fedőlap tükörképe). A lemez nem tartalmaz koncertfelvételt, a dal közben hallható tömeg a stúdióban lett hozzáadva. Chrenka Edit Chrenka Edit (szlovákul Edita Chrenková; Érsekújvár, 1936. május 9. –) szótárszerkesztő, szótáríró, műfordító. Élete 1954-ben érettségizett Érsekújvárott, majd a pozsonyi Comenius Egyetem magyar–orosz szakán szerzett tanári oklevelet 1959-ben. Olaszországi tanulmányúton volt. A Szlovák Tankönyvkiadó szerkesztőjeként dolgozott. Elkészítette a szlovák-magyar szótár több változatát is Tankó Lászlóval közösen. Emellett orosz és olasz szótárakat is szerkesztett. Művei Nyelvészeti írásokat, könyvkritikákat és recenziókat publikál szlovák és magyar nyelven. Több szlovák–magyar és magyar–szlovák szótár szerkesztője. Elismerései 2014 Turczel-díj 2006 Érsekújvár díszpolgára 2004 Bél Mátyás-díj Visoncourt Visoncourt település Franciaországban, Haute-Saône megyében. Lakosainak száma 39 fő (2015). Visoncourt Éhuns, Baudoncourt, Brotte-lès-Luxeuil, Mailleroncourt-Charette, Servigney és Villers-lès-Luxeuil községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Garamújfalu Garamújfalu (szlovákul Nová Dedina, korábban Tekovská Nová Ves) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában. Garamapáti, Garamsolymos és Garamújfalu egyesítésével jött létre a mai település. Fekvése Lévától 9 km-re északkeletre fekszik. Története A régészeti leletek tanúsága szerint már az újkőkorban is éltek itt emberek, a vonaldíszes kerámia népének emlékei kerültek itt elő. Garamújfalut 1331-ben "Vyfalv" néven említik először, de Garamapáti már 1075-ben szerepel I. Géza király adománylevelében. Garamújfalu ősi nemesi község. 1332-ben "Nova Villa" alakban szerepel a pápai tizedjegyzékben. Gímes várának uradalmához, majd 1367-től Léva várához tartozott. 1381-től a nagyváradi püspökségé, a 18. századtól a Lipthay, Urbanszky és Jeszenszky családoké volt. 1534-ben 25 porta után adózott. 1601-ben 75 házán kívül plébániája, 2 kúriája és kocsmája is volt. 1715-ben Garamapátival együtt szőlőskert, kocsma, két kézműves és 33 adózó háztartás található a faluban. Iskoláját 1746-ban említik először. 1828-ban 68 háza és 457 lakosa volt. 1878-tól posta, 1908-tól jegyzőség működik a községben. Vályi András szerint "Garam Újfalu. Bars Várm. földes Urai Liptay, és több Uraságok." Fényes Elek szerint "Ujfalu (Garan), Novejza, Bars m. tót falu, ut. p. Báthoz 1 1/2 mfd. 485 kath., 8 evang. lak. Kat. paroch. templom. Van bora, buzája, jó rétje, erdeje. F. u. többen" A trianoni békeszerződésig mindhárom település Bars vármegye Lévai járásához tartozott. 1918-tól Hronská Nová Ves volt a hivatalos neve, majd 1928-tól Tekovská Nová Ves alakra változtatták. Garamapáti és Garamújfalu községeket 1960-ban egyesítették, Garamsolymost 1974-ben csatolták hozzá. Népessége 1880-ban 625 lakosából 470 szlovák és 80 magyar anyanyelvű volt. 1890-ben 663 lakosából 560 szlovák és 93 magyar anyanyelvű volt. 1900-ban 664 lakosából 476 szlovák és 164 magyar anyanyelvű volt. 1910-ben Garamapátinak 216 lakosából 173 szlovák és 31 magyar anyanyelvű, Garamsolymosnak 465 lakosából 455 szlovák és 10 magyar anyanyelvű volt. Garamújfalunak 770 lakosából 638 szlovák és 108 magyar anyanyelvű volt. 1921-ben 776 lakosából 754 csehszlovák és 20 magyar volt. 1930-ban 815 lakosából 809 csehszlovák és 1 magyar volt. 2001-ben Garamújfalu 1565 lakosából 1550 szlovák volt. 2011-ben Garamújfalu 1554 lakosából 1520 szlovák. Neves személyek Lipthay András (1796-1871) választott püspök. Nevezetességei Garamújfalu Szent Pál megtérése tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1752 -ben épült. Garamsolymos Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelt római katolikus temploma 2000 -ben épült. Alapkövét II. János Pál pápa szentelte fel 1995 . július 1-jén , szlovákiai látogatásakor. Szent Cirill és Metód kápolna. Szent Orbán kápolna. Szent József kápolna a garamsolymosi temetőben. Hétfájdalmú Szűzanya kápolna. Clémont Clémont település Franciaországban, Cher megyében. Lakosainak száma 724 fő (2015). Clémont Argent-sur-Sauldre, Brinon-sur-Sauldre, Sainte-Montaine és Cerdon községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Fudzsivara no Kijoszuke Fudzsivara no Kijoszuke (japánul: ����, Hepburn-átírással: Fujiwara no Kiyosuke) (Kiotó?, 1104 – Kiotó, 1177. július 17.) japán költő, tudós. Apjának, Fudzsivara no Akiszuke költőnek segédkezett a Sikasú („Szóvirágok gyűjteménye”) szerkesztésében. Apjával ellentétben nemcsak verseket írt, hanem az irodalommal elméleti szinten is foglalkozott. Tíz évvel az első antológia után összeállította annak folytatását: Soku sikasú („Szóvirágok gyűjteményének folytatása”, 1164). Egyik költeménye, melynek a fordító, Kosztolányi Dezső a Tegnap címet adta: Szerpuhovszko-Tyimirjazevszkaja A Szerpuhovszko-Tyimirjazevszkaja (oroszul: Серпуховско-Тимиря́зевская ли́ния) a moszkvai metró 9-es számozású, szürke színnel jelölt vonala. Nyolc kocsiból álló, 81–717/714 típusú szerelvények közlekednek rajta. Forrás A Szerpuhovszko-Tyimirjazevszkaja vonal a moszkvai a metró hivatalos honlapján (oroszul) ] Malcolm David Kelley Malcolm David Kelley (1992. május 12.) amerikai színész. Legismertebb szerepe Walt Lloyd a Lost című misztikus kaland-dráma sorozatban. Első évadjában (2004-2005) főszereplőként volt a stáb tagja, a második évadban (2005-2006) viszont már nagyon ritkán szerepelt. A harmadik évadban csupán egyetlen rövid szerepe volt, méghozzá az évad fináléjában, az A Tükör túloldalán című epizódban. Vendégszerepelt az Amynek ítélve, az Esküdt ellenségek és a My Name Is Earl című televíziós sorozatokban. Filmográfia Lost (2004-2005) ( tévésorozat főszereplő), (2005-2007) (visszatérő vendégszereplő) … mint Walt Lloyd Esküdt ellenségek / Law & Order: Special Victims Unit (2006) ( tévésorozat vendégszereplő) … mint Nathan Phelps My Name Is Earl (2006) ( tévésorozat ) … mint Alby Knights of the South Bronx (2005) (film) … mint Jimmy Washington Utcai tánc / You Got Served (2004) (film) … mint Lil Saint Antwone Fisher története / Antwone Fisher (2002) (film) … mint a fiatal Antwone Fisher Hildebrandt-fényseregély A Hildebrandt-fényseregély (Lamprotornis hildebrandti) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a seregélyfélék (Sturnidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Kelet-Afrikában egy viszonylag kis területen, Kenya középső részén és Tanzánia északkeleti területein endemikus. Nyílt szavannák, bozótos területek madara. Megjelenése Testhossza 19 centiméter, súlya 57 gramm. Melle, torka, feje, háta, szárnyai és farka a felnőtt egyedeknél fémesen fénylő, sötétkék. Ezzel éles ellentétben has és szárnyai alsó fele narancssárgás vagy rozsdavörös. Farka rövid, tollazata fénylő. Szemei vörösek, csőre és lábai szürkék. A fiatal madarak tollazata jóval fakóbb és matt színű. Torkukról és mellükről hiányzik a kék szín. Szemeik sötétbarnák. Változatos hangrepertoárja van, éles füttyöket és lágy trillákat egyaránt hallat. Életmódja A nyílt társulásokban őshonos, de ma már előfordulhat a szántókon, falvakban, városokban is. Kis csapatokban táplálkozik a talajon. Olykor társul a közeli rokon pompás fényseregély (Lamprotornis superbus) csapataihoz is. Rovarokat, más kisebb gerincteleneket, gyümölcsöt, magvakat gyűjt. Szaporodása Bokorra, faodúba vagy sziklaodúba fűből építi gömb alakú fészkét, tollakkal béleli. A tojó 3-4 tojást rak, melyeken felváltva költenek a hímmel 12 napig. A fészek építésében, a kotlásban és a fiókák nevelésében mindkét szülő részt vesz. Stráž nad Nežárkou Stráž nad Nežárkou település Csehországban, a Jindřichův Hradec-i járásban. Stráž nad Nežárkou Vydří, Chlum u Třeboně, Hatín, Číměř, Příbraz, Pístina, Staňkov, Nová Bystřice, Novosedly nad Nežárkou, Lásenice és Plavsko településekkel határos. Lakosainak száma 842 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Enguera Enguera település Spanyolországban, Valencia tartományban. Enguera Anna, Ayora, Bolbaite, La Font de la Figuera, Mogente, Montesa, Valencia, Quesa, Vallada, Xàtiva, Chella, Valencia és Almansa községekkel határos. Lakosainak száma 4926 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Champrond-en-Gâtine Champrond-en-Gâtine település Franciaországban, Eure-et-Loir megyében. Lakosainak száma 638 fő (2015). Champrond-en-Gâtine Le Thieulin községgel határos. Népesség A település népességének változása: Zofahl Lőrinc Zofahl Lőrinc, Laurentz Zofahl, névváltozat: Czofal (Pest, 1791. szeptember 3. (keresztelés) – Pest, 1863. szeptember 5.) magyar építész. Életpályája Zofahl András pesti születésű keményítőkészítő és Weiss Anna fia. Építészeti tanulmányait 17 évesen kezdte, egyidejűleg a Schwartz József által vezetett városi rajziskolában is képezte magát hat évig. 1808. június 23. és 1811. június 23. között inas volt Brein Fülöp pesti építőmester mellett. Ezt követően a bécsi Képzőművészeti Akadémia építészeti osztályának hallgatója volt 1811-12-ben. Bizonyítványa 1812. augusztus 29-én kelt, kiállította Ferdinand von Hohenberg, az építészeti osztály vezetője. 1813 közepe és 1815. július 25. között Aloys Pichl bécsi főhercegi udvari építésznél működött rajzolóként és kőművesként. Pesten munkálkodott, főleg teréz- és józsefvárosi lakóházakat épített 1831 és 1843 között. 1836-tól tagja volt a Szépítési Bizottságnak. Épületeivel jelentős mértékben járult hozzá a biedermeier kori Pest kiépítéséhez. Elhunyt 1863. szeptember 5-én éjjel fél tíz órakor, élete 72., házassága 33. évében. Örök nyugalomra helyezték 1863. szeptember 8-án délután fél 4 órakor a Kerepesi úti temetőben. Neje Hartl Erzsébet volt, aki 12 évvel élte túl, elhunyt 1875. november 1-jén. Művei Esztergomban Fürdő Szálló Gyöngyösön Orczy-kastély (ma Mátra Múzeum ) átépítése, (1828 körül) Hajóson templom Pesten Röszler-Muráty-ház ( József nádor tér 7., 1833) Rottenbiller-ház (Váci u. 59., 1837) A Kerepesi úti temető kápolnája Garancsi István Garancsi István (Mátészalka, 1965. november 30. –) magyar üzletember, a székesfehérvári MOL Vidi FC labdarúgóklub tulajdonosa és elnöke, a Magyar Természetjáró Szövetség elnöke, a NAV online pénztárgépeihez SIM-kártyát szállító Mobil Adat Kft. többségi tulajdonosa. A 2017-es Befolyás-barométer szerint ő Magyarország 7. legbefolyásosabb személye. Élete Tanulmányai Garancsi István 1980-ban kezdte meg tanulmányait a debreceni Fazekas Mihály Gimnázium matematika tagozatán, az érettségi vizsgát 1984-ben tette le. Az egyetemet Pécsen végezte el 1985 és 1989 között közgazdász szakon. Munkássága 1989–1990: Pécsen a Mecsekvidéke Takarékszövetkezetnél kirendeltségvezető. 1990–1991: az MNB Pécs Közigazgatási Osztályán, 1991-ben pedig az OTP Értékpapír Főosztályán főeladó. 1991–1994: vezető üzletkötő a K&H Bank Brókerházban. 1994–1996: a Takarék Bróker Rt. ügyvezető igazgatója, 1996-tól elnök-vezérigazgatója, 2000–2001-ig vezérigazgatója. 2001. május 28-tól az Esztergom és Vidéke Takarékszövetkezet Igazgatóságának elnöke. A MET-csoport révén 2018 májusáig érdekelt volt a magyarországi gázkereskedelemben is. CD-Hungary Zrt. 2001 nyarán az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. eladta a CD Hungaryt. Az értékes ingatlanokkal rendelkező vállalat a Garancsi István és Hernádi Zsolt által 20 milliós alaptőkével létrehozott Szinva 2001 Kft. tulajdonába került. Videoton FC 2007. december 12-én a Garancsi István tulajdonában álló Futball Invest 2007 Zrt. felvásárolta a csőd szélén álló Fehérvár FC-t működtető Fetév Invest Kft-t. Ezzel Garancsi István a labdarúgó-egyesület 81%-os tulajdonosa lett. Garancsi István szakértők bevonásával három munkanap alatt az egyesület ügyeit rendezte és december 18-án benyújtotta a fellebbezését a november 30-án visszavont licenccel kapcsolatban. 2009. február 11-én Futball-F 2007 Kft. az ÁMV Kft-től megvásárolta a Fehérvár FC üzletrészének további 12%-át, így Garancsi István a Fehérvár FC üzletrészének 99,99%-nak tulajdonosává vált. Magyar Természetjáró Szövetség 2012. május 12-én a Magyar Természetbarát Szövetség közgyűlése új alapszabály elfogadásáról döntött, mellyel a szervezet neve Magyar Természetjáró Szövetség lett. A szervezet elnökévé Garancsi Istvánt, a természetjáró és kerékpáros turizmus, úthálózat és közlekedés fejlesztéséért felelős miniszterelnöki megbízottat választották. Market Építő Zrt. 2015 áprilisában Magyarország miniszterelnöke és a Nemzetközi Úszó Szövetség (FINA) elnöke aláírta a 2017. évi úszó világbajnokság rendezéséről szóló megállapodást Lausanne-ban. A „vizes vb” létesítményeinek tervezésére, megvalósítására kiírt tendert a Market Építő Zrt. nyerte 38,6 milliárd forint értékben, a szerződést május 12-én megkötötték. A szerződés aláírását lehetővé tévő kormányhatározat azonban csak később, május 26-án jelent meg a Magyar Közlönyben. Az engedélyek megszerzése körül is bonyodalmak és problémák merültek fel, amit az Országgyűlés gyors törvénymódosításokkal igyekszik korrigálni. Ryan Ledson Ryan Graham Ledson (Liverpool, 1997. augusztus 19. –) angol utánpótlás válogatott labdarúgó, jelenleg az Oxford United FC középpályása, a 2014-ben U-17-es Európa-bajnok Anglia csapatkapitánya. Pályafutása Ryan Ledson végigjárta az Everton FC korosztályos csapatait, 2002-2014-ig szerepelt a liverpooli csapat akadémiáján. 2014 augusztus 19-én írta alá első profi szerződését az Everton csapatával, 17. születésnapján. 2014 decemberében az Everton spanyol menedzsere, Roberto Martínez lehetőséget adott az akkor 17 éves Ledsonnak a felnőtt csapatban az FK Krasznodar elleni Európa-liga mérkőzésen. Több lehetőséget nem kapott az első csapatban, ezért 2015 november 20-án a Cambridge United FC csapatához igazolt kölcsönbe, ahol 27 bajnoki, és egy FA-Kupa mérkőzésen kapott lehetőséget, gólt azonban nem szerzett. 2016 augusztus 25-én 3 éves szerződést kötött az Oxford United csapatával, az átigazolási összeget nem hozták nyilvánosságra. Az Oxford United csapatánál hamar beilleszkedett a fiatal középpályás, és a nagy rivális Swindon Town FC ellen debütált a csapatban 2016. szeptember 10-én. Szeptemberben megsérült a jobb térde, ezért meg kellett operálni, és 6 hetet kihagyott. November 5-én tért vissza egy Merstham elleni FA-Kupa mérkőzésen. 2017. január 21-én a Rochdale AFC otthonában 4-0-ra nyert Ryan Ledson csapata, az Oxford United FC, a mérkőzés nagyon különleges volt a fiatal középpályás számára, hiszen a találkozó 73. percében megszerezte pályafutása első felnőtt gólját. Egy héttel később, január 28-án a Newcastle United FC ellen 3-0-ra nyertek az FA Kupa 4. fordulójában, és továbbjutottak a következő körbe. Válogatott Ryan Ledson végigjárt minden angol korosztályos válogatottat: az U16-os csapatot szolgálta a 2012-2013-as , az U17-es csapatot a 2013-2014-es szezonban. A 2014-es U-17-es Európa-bajnokságon aranyérmet nyert csapatával. A Hollandia elleni fináléban a büntetők döntöttek, az első angol büntetőt ő értékesítette. Bekerült a torna álomcsapatába is. Később szerepelt az U18-as, az U19-es, és az U20-as csapatban is, többször csapatkapitányként. 2012 és 2016 között Ledson összesen 37 mérkőzésen szerepelt a különböző utánpótlás-válogatottakban, és 4 gólt is szerzett. Statisztika 2016. szeptember 26.-án frissítve Sikerei, díjai U17-es Európa-bajnok (1): 2014 U19-es Eb bronzérmes:2016 2014-es U17-es Európa-bajnokság A torna All Star csapatának tagja Anarhichas Az Anarhichas a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül az Anarhichadidae családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 4 faj tartozik: Anarhichas denticulatus Krøyer, 1845 Anarhichas lupus Linnaeus, 1758 - típusfaj Anarhichas minor Olafsen, 1772 Anarhichas orientalis Pallas, 1814 Forrás Anarhichas FishBase Eat Static Az Eat Static egy angol instrumentális space-rock/techno/psytrance együttes, amelyet az Ozric Tentacles tagja, Merv Pepler alapított. Rajta kívül még két tag volt a zenekarban: Steve Everitt és Joie Hinton. 1989-ben alakultak a somerseti Frome-ban. Fennállásuk alatt 9 stúdióalbumot jelentettek meg. Főbb témáik közé tartoznak az ufók és a földönkívüliek. Diszkográfia Prepare Your Spirit (1992) Abduction (1993) Implant (1995) Science of the Gods (1997) Crash and Burn! (2000) In the Nude! (2001) De-Classified (2007) Back to Earth (2008) Dead Planet/Human Upgrade (2015) Last Ship to Paradise (2017) Brit tengeralattjárók a Balti-tengeren (I. világháború) A brit admiralitás 1915-ben elhatározta, hogy új tengeri-frontot nyit a Balti-tengeren, ezért először hét darab E-osztályú tengeralattjárót, majd négy C-osztályú tengeralattjárót küldött a térségbe. A hajók kezdetben sikereket értek el, de 1916-tól lényegében nem tudtak jelentős eredményeket felmutatni, a szárazföldi német előrenyomulás következtében a Finn-öbölbe szorultak vissza. A breszt-litovszki béke aláírását követően a brit admiralitás utasította a megmaradt brit tengeralattjárók legénységét, hogy Arhangelszken át térjenek haza. Ezt követően a legénység elsüllyesztette hajóit. Az angol tengeralattjárók tevékenysége A Brit Királyi Haditengerészet tengeralattjárói 1914. őszétől nem tudtak jelentős eredményeket elérni az Atlanti-óceánon, mivel a német partok ellen kiépült blokád megakadályozta a német kereskedelmi hajózást, s a legtöbb német szállítóhajó semleges kikötőkbe hajózott a blokád kiépülését követően. Intenzívebb forgalom egyedül a Balti-tengeren folyt, itt Dániával és Svédországgal folyt az áru-és nyersanyagszállítás Németországba. Az orosz tengeralattjárók a német hajók ellen nem tudtak valamire való eredményt elérni, s főleg aknarakási műveleteket hajtottak végre. A brit admiralitás 1915. nyarán elhatározta, hogy új tengeri-frontot nyit. Tengeralattjárók küldéséről döntöttek a Balti-tengerre, hogy azok az orosz kikötőkből indulva tizedeljék meg a német haditengerészet balti-tengeri erőit. 1915. augusztus hónapjának folyamán hét angol E-osztályú tengeralattjáró indult el, s kísérelte meg az áttörést a Kattegat-szoroson keresztül. A hét hajó közül csak öt (E1, E8, E9, E18, E19) érte el a számukra kijelölt bázist, a Finn-öbölbeli Helsingforsot. Az HMS E11 az átkelés során megsérült, így visszafordulni kényszerült, az HMS E13-ast egy német torpedónaszád süllyesztette el augusztus 18-án. A brit vezetés E-osztályú tengeralattjárók után pár héttel további kisebb, C-osztályú partvédő tengeralattjárókat küldtek a Balti-tengerre. A korábbi brit hajók áttörését követően felriasztott német hajók miatt a négy C-osztályú hajó kénytelen volt megkerülni Észak-Európát, és a Fehér-tengerről az oroszok által már kiépített csatornahálózat segítségével jutottak el a baltikumi kikötőkig. A megérkezett angol hajók nyomban harcba indultak, hogy a korábbi sikertelenségtől megcsappant orosz morált helyreállítsák. Az HMS E8-as komoly győzelemre tett szert, mikor az SMS Prinz Adalbert páncéloscirkálót 1915. október 23-án megtorpedózta. A német hadihajó lőszer raktára a levegőbe repült, s hatszáz fős legénységével elsüllyedt. November 7-én az HMS E19-es tengeralattjáró elsüllyesztette az SMS Undine kiscirkálót, majd a brit hajók utolsó jelentős eredményeképpen december 17-én a Max Horton parancsnoksága alatt álló HMS E9-es elsüllyesztette az SMS Bremen kiscirkálót, emellett pedig eddigre összesen négy acélt és vasércet szállító hajót süllyesztett el. A brit tengeralattjárók 1916 januárjától nem voltak képesek további jelentős eredményeket elérni. Max Horton és az HMS E1-es parancsnoka, Noel Laurence visszatértek Angliába. 1916. májusának végén egy német hadihajó elsüllyesztette az HMS E18-ast. A német csapatok eközben előrenyomultak a keleti fronton. Elfoglalták Rigát, Dvinszket, az Ösel és Dagö szigeteket, így a brit tengeralattjárók a Finn-öbölbe szorultak vissza. Az Orosz Birodalom 1917-re végzetesen meggyengült, katonailag összeomlott és forradalmak törtek ki a területén, amelyek a monarchia eltörlésével végződtek. A bolsevikok hatalomba kerülésével megkezdődő breszt-litovszki béketárgyalások lassú irama miatt német csapatok elfoglalták a mai Észtország és Lettország összes kikötőjét. A breszt-litovszki béke 1918. március 30-án történő aláírását követően a brit admiralitás utasította a megmaradt tengeralattjárók legénységét, hogy Arhangelszken át térjenek haza. Ennek következtében 1918. április 4-én a brit tengerészek a Helsinki-öbölben elsüllyesztették a megmaradt három C-osztályú és négy E-osztályú tengeralattjárót. Camenița Camenița Camenița románul: Camenița, falu Romániában, a Bánságban, Krassó-Szörény megyében. Fekvése Szikesfalu mellett fekvő település. Története Cameniţa korábban Szikesfalu (Sicheviţa) része volt. 1956-ban vált külön településsé 21 lakossal. 1966-ban 52, 1977-ben 49, 1992-ben 28, a 2002-es népszámláláskor pedig 14 román lakosa volt. Lukács István (irodalomtörténész) Dr. Lukács István (Letenye, 1958. november 13. –) horvát származású magyar irodalomtörténész, az MTA doktora. 2011-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szláv és Balti Filológiai Intézet igazgatója. Anyanyelvi szinten beszél magyar, horvát, szerb és szlovén nyelven. Életpálya és munkásság 1958. november 13-án született Letenyén. Általános iskolai tanulmányait Tótszerdahelyen kezdte 1966-ban. 1974-től a budapesti Horvát-szerb Gimnázium diákja volt. 1979 és 1983 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanult és szerzett diplomát magyar-horvátszerb szakon. 1988 és 1992 között a ljubljanai Edvard Kardelj Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar lektora. 1993-tól az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Szláv és Balti Filológiai Intézetében a Szláv Filológiai Tanszék munkatársa, horvát és szlovén irodalmat tanít. 1993-ban a Kossics Alapítvány létrehozója Bajzek Máriával. 1995-ben Friedrich Nietzsche eszméinek hatása Ivan Cankar és Miroslav Krleža irodalmi munkásságára (Vplivi filozofije Friedricha Nietzscheja na literarno dejavnost Ivana Cankarja in Miroslava Krleže) című disszertációjával megszerezte az egyetemi kisdoktori fokoztot (dr. univ. fokozat) a szegedi József Attila Tudományegyetem (JATE) Bölcsészettudományi Karán, majd 1997-ben a PhD-fokozatot. 1996-tól az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szláv és Balti Filológiai Intézet Szláv Filológiai Tanszékének adjunktusa. 1996 és 1999 között a Riječ című magyarországi horvát nyelvű folyóirat szerkesztője, majd főszerkesztője. 1999-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szláv és Balti Filológiai Intézet Szláv Filológiai Tanszékének docense lett, 2003-ban habilitált. 2004-től a Zágrábi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának vendégtanára, ahol magyar irodalmat ad elő. Ugyanebben az évben az Opera Slavica Budapestinensia című könyvsorozat sorozatszerkesztője lett. 2003 és 2008 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szláv és Balti Filológiai Intézet Szláv Filológiai Tanszékének vezetője. 2009-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanára. 2005 és 2008 között az ELTE BTK Kari Tanácsának tagja volt. 2007-től a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság tagja (tagság: Plénum, Társadalomtudományi Kollégium, Irodalomtudományi Bizottság, Stratégiai Bizottság), ezzel egy időben egyetemi tanár a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központban. 2008-tól a Slavia Centralis (Maribor) című nemzetközi szlavisztikai folyóirat szerkesztőségi tagja. 2010-ben nagydoktori címet szerzett a Magyar Tudományos Akadémián. 2011-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szláv és Balti Filológiai Intézetének igazgatója. Felesége, Dr. Lukácsné Dr. Bajzek Mária fordító, az ELTE BTK Szláv és Balti Filológiai Intézet Szláv Filológiai Tanszékének adjunktusa, szlovén nyelvész. Pályafutása kezdete óta kutatja a horvát-szlovén, horvát-magyar és magyar-szlovén irodalmi kapcsolatokat, valamint a mindhárom nemzet által igen kedvelt Mátyás királyt övező mítoszokat, a Mátyásról szóló népdalokat és történeteket. Tudományos közleményeinek jelentős része a 19. és a 20. század fordulójának irodalmi korszakaihoz (premodern, modern, avantgarde) és nevesebb íróihoz (Silvije Strahimir Kranjčević, Miroslav Krleža, Ivan Cankar, Srečko Kosovel) kapcsolódik, de nem kerülték el a figyelmét az ezt megelőző évszázadok irodalmi jelenségei (horvát passióhagyomány, szlovén romantika) és mellőzött vagy elfeledett szerzői, sem pedig térségünk irodalmi kapcsolatrendszerében a posztmodern kor komparatív szempontból figyelemre méltó irodalmi párhuzamai (Ivan Slamnig, Esterházy Péter). Komparatisztikai vizsgálódásaiban a hagyományos filológiai módszereken kívül sikerrel alkalmazza a modern és a posztmodern irodalomtudomány legkülönfélébb iskoláinak eredményeit. Legjelentősebb kroatisztikai eredménye egy Csíksomlyón felfedezett, mikházai provenienciájú kaj-horvát nyelvű dramatizált Mária-siralom szerzőségének megállapítása, a szöveg filológiai és irodalomtörténeti elemzése, közreadása és fordítása. Bemutatta a horvát passióhagyomány közel évezredes történetét, a középkori kezdetektől egészen a közelmúltban gyűjtött folklórszövegekig. Az értekezés kiemelkedő része az Andrija Knezajićnak tulajdonított planctus (siratóének) elemzése és forrásainak azonosítása, amely a legrégebbi, kaj-horvát nyelven íródott passiószöveg. A Knezajić-féle passióval a szerző megtalálta a horvát szenvedéstörténeti hagyomány hiányzó láncszemét, és így teljessé tette a műfaj történetét. Tudományos tevékenység A középkori horvát planctusok barokk kori erdélyi felbukkanása Az illír nemzeti mozgalom alkotóinak magyar kapcsolatai A kelet-közép-európai emberiség-költemények horvát vonatkozásai A horvát századforduló irodalmának szecessziós gyökerei Miroslav Krleža "hungaricáinak" mélyrétegei A szlovén szépirodalom magyar mitikus alakjai A szlovén és a horvát kéziratos énekeskönyvek magyar vonatkozásai Publikáció Könyv Külföldön megjelent Paralele. Slovensko-madžarska literarna srečanja. Maribor, 2006, Zora. 152 p. Magyar nyelven megjelent Térközök. Horvát-magyar irodalomtörténeti tanulmányok. Budapest, 2004. ELTE BTK Szláv Filológiai Tanszék. 196 p. (Opera Slavica Budapestinensia. Litterae Slavicae). Közel s távol. Szlovén-magyar irodalomtörténeti tanulmányok. Budapest, 2005. ELTE BTK. Szláv Filológiai Tanszék. 194 p. (Opera Slavica Budapestinensia. Litterae Slavicae). Könyv szerkesztése A vend kérdés. Válogatás eszmék és téveszmék bőséges tárházából. Budapest, 1996. Kossics Alapítvány. Radoszáv Miklós: Szerelmeskönyv. Versek és versfordítások – Nikola Radosav: Istočne razglednice. Pesme (kétnyelvű verseskötet). Budapest, 1996. Slovenika. István Póth: Hrvatska drama na mađarskoj pozornici. Pečuh–Budimpešta, 1997. Hrvatsko kazalište. Slovensko-madžarski jezikovni in književni stiki od Košiča do danes. Budapest, 1998. Kossics Alapítvány. Hasonlóságok és különbözőségek – Ujemanja in razhajanja. Tanulmányok a magyar- szlovén irodalmi kapcsolatok köréből /Študije o slovensko-madžarskih literarnih stikih. Budapest, 1998. Kossics Alapítvány. A csend relációi – Relacije tišine. (Kricskovics-emlékkönyv). Budapest, 1999. Budapesti Horvát Önkormányzat. Hrvati u Budimu i Pešti. Budimpešta, 2001, Hrvatska samouprava Budimpešte. Zastrašivanje strašila. Antologija mađarske kratke priče. Zagreb, 2001. Naklada MD. Mađarski kulturoskop. Kolo (Zagreb), 2002/3, 141-235. (Magyar irodalmi és tudományos panoráma: tanulmányok és fordítások). Stjepan Blažetin: Porcija besmisla. (verseskötet). Pečuh, 2003. Hrvatski znanstveni zavod. Hrvatski književni jezik. Zbronik radova. Budimpešta, 2003. Hrvatska samouprava Budimpešte. Opera Slavica Budapestinensia. Linguae Slavicae. Litterae Slavicae. Symposia Slavica. Budapest 2004-. Sorozatszerkesztő: Lukács István (Eddigi kötetetek: Nyomárkay István : Nyelveink múltja és jelen; Milosevits Péter : Az emberiségkölteménytöltől a trükkregényig; Zsilák Mária: Dynamika jazyka Slovákov v Madarsku; Lukács István: Térközök; Nyomárkay István, Vig István: /szerk./ Kis szláv lexikográfia; Stepanović Predrag: A régi szerb irodalom története; Lukács István: Közel s távol. Szlovén-magyar irodalomtörténeti tanulmányok; Petar Milošević: O deseterca do hiperteksta; Kiss Szemán Róbert: Magyarország panaszától Szlávia panaszáig; Zsilák Mária /szerk./: Aktualne problémy slovakistiky; Nyomárkay István: Rövid horvát és szerb nyelvtörténet; Petar Milošević: Danas, juče, prekjuče. Skice i eseji o našoj književnosti u Mađarskoj; Lukács István, Mladen Pavičić / szerk./ Szlovén irodalmi antológia I-II.; Dudás Mária /szerk./ A bulgarisztika ma; Heé Veronika, Oleg Fedoszov /szerk./ A cseh szak 50 éve; Zsilák Mária /szerk./ Aktuálne problémy slovakistiky). Na brzu ruku skupljeni skup. Budimpešta, 2005. Hrvatska samouprava Budimpešte Hrvatski kupido. Zbornik radova. Budimpešta, 6. ožujak 2008. ; szerk. Stjepan Lukač; Hrvatska samouprava II. okruga–Croatica, Bp., 2009 Az illír mozgalom. A horvát nemzeti megújhodás kordokumentumai ; szerk., vál., komment. Lukács István, ford. Kálecz-Simon Orsolya, Lukács István; ELTE Eötvös József Collegium, Bp., 2013 Tanulmánykötet Milosevits Péter tiszteletére ; szerk. Lukács István; ELTE BTK Szláv Filológiai Tanszék, Bp., 2015 ( Opera Slavica Budapestinensia Litterae Slavicae ) Monográfia, monografikus tanulmány Dramatizált kaj-horvát Mária-siralom Erdélyből 1626 – Dramatizirani kajkavski Marijin plač iz Erdelja 1626. Budapest, 2000. Slovenika- Hrvatska samouprava Budimpešte. 260 p. (kétnyelvű). A megváltó Mátyás király színeváltozásai a szlovén néphagyományban és szépirodalomban. Budapest, 2001. Lucidus Kiadó. 160 p. Friedrich Nietzsche eszméinek hatása Ivan Cankar irodalmi munkásságára. FilológiaiKözlöny, 1996/3-4, 181-209. Der kajkavische planctus aus Siebenbürgen 1626. Studia Slavica Hung. 46 (2001), 25– 61. Tri „dobre zgodbe“ o kralju Matjažu. Historični seminar 5. Znanstvenoraziskovalni center SAZU. Ljubljana, 2006. 61-81. Gyűjteményes kötetben megjelent tanulmány Hazájában idegen, idegenben hazátlan. Ivan Cankar és Bécs. In: “Azok a szép (?) napok...”. Tanulmányok a Monarchia irodalmairól. (Szerk.: Fried István.) Szeged, 1996. 90-99. Antun Gustav Matoš “hungaricái” (A nyers elutasítástól egy józanabb megítélésig). In: A “szükséges népszövetség” a művelődés történetében (Irodalmi-kulturális érintkezések a Monarchiában). (Szerk.: Fried István.) Szeged, 1996. 69-78. A van és a nincsen genealógiájához. In: Töprengések Kundera “szépséges szép üveggolyójá”-ról (Kapcsolatok, hasonlóságok, jelenségek az irodalom Monarchiájában). (Szerk.: Fried István.) Szeged, 1997. 101-111. Antroponímiai észrevételek Miroslav Krleža és Ivan Cankar novellahősei kapcsán. In: Szláv századforduló. Irodalomtörténeti tanulmányok. Budapest, 1997. 101–106. Ikarosz, a csatakos szárnyú. Portré-vázlat Silvije Strahimir Kranjčević horvátxköltőről. In: (B)irodalmi álmok – (B)irodalmi valóság. monarchia irodalmairól, művészetéről. (Szerk.: Fried István, Hódosy Annamária, Kelemen Zoltán.) Szeged, 1998. 103–118. Az ismeretlen-ismerős klasszikus – Petőfi Sándor a szlovéneknél. In: Petőfi a szomszéd és rokon népek nyelvén. Budapest, 2000. Lucidus Kiadó. 213–222. A horvát irodalmi szecesszió. In: Lélektől lélekig (Osztrák-magyar közép-európai összefüggések). (Szerk: Fried István.) Szeged, 2000. 85–96. Költői térhelyzet, költői léthelyzet a XIX. századi horvát és magyar költészetben. In: Osztrák-magyar modernség a boldog (?) békeidőben (Osztrák-magyar-kelet-közép- európai összefüggések). (Szerk.: Fried István.) Szeged, 2001. 87-97. Antun Gustav Matoš magyar vedutái. In: Croato-Hungarica. A horvát-magyar történelmi kapcsolatok 900 éve alkalmából. (Szerk.: Milka Jauk-Pinhak, Kiss Gy. Csaba, Nyomárkay István.) Zagreb, 2002. 475–486. A XX. század eleji horvát líra enfant terrible-je (Janko Polić-Kamov). In: "Lelkek a pányván". (Osztrák-magyar-közép-európai művelődési kapcsolatok). (Szerk.: Fried István.) Szeged, 2002. 49–57. Az orosz irodalom 19. századi horvát recepciója. In: Bevezetés a XIX. századi orosz irodalom történetébe I-II. Szerk.: Kroó Katalin. Budapest, 2006. II. kötet: 739-754. Cikk szerkesztett könyvben Miroslav Krleža ismeretlen árnyai In: Hungaro-slavica 1997. Studia in honorem Stephani Nyomárkay. Budapest, 1997. 183-188. Dramatizált kaj-horvát Mária-siralom Erdélyből 1626. In: A magyar színjáték honi és európai gyökerei. Tanulmányok Kilián István tiszteletére. Miskolc, 2003. Miskolci Egyetemi Kiadó. 76-101. Mađarska književnost u Maretićevoj Čitanci iz 1896. godine. In: «Osmišljavanja». Zbornik u čast 80. rođendana akademika Miroslava Šicela. (Szerk.: Vinko Brešić.), Zagreb, 2006. FF press. 135-138. Miroslav Krleža dionüsziája. In: A Duna vallomása. Tanulmányok Käfer István hetvenedik születésnapjára. Piliscsaba, 2006. Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar. 442-446. Egyetemi segédlet A szlovén irodalom története (a kezdetektől a két világháború közötti irodalomig) („Szláv civilizáció” című digitalis tananyag (HEFOP 3.3.1-P-2004-09-01341/1.0- 4123-079/2005.sz.) (2006) http://www.btk.elte.hu/slav/szlavtsz/slav_civil/main.html A horvát irodalom története („Szláv civilizáció” című digitalis tananyag (HEFOP- 3.3.1-P-2004-09-01341/1.0-4123-079/2005.sz.) (2006) http://www.btk.elte.hu/slav/szlavtsz/slav_civil/main.html Szlovén irodalmi antológia I. (kétnyelvű). Szerk.: Bajzek Mária, Lukács István, Mladen Pavičić. ELTE BTK, Szláv Filológiai Tanszék, Budapest, 2007. 307 p.(Opera Slavica Budapestinensia. Litterae Slavicae). Szlovén irodalmi antológia II. (kétnyelvű). (Szerk.: Lukács István, Mladen Pavičić.) ELTE BTK, Szláv Filológiai Tanszék, Budapest, 2008. 340 p.(Opera Slavica Budapestinensia. Litterae Slavicae) Antologija hrvatske poezije. Oktatási segédanyag ; szerk. Lukács István; Balassi, Bp., 2009 ( Opera Slavica Budapestinensia Litterae Slavicae ) Folyóiratcikk Lektorált külföldi folyóiratcikk Tko je prevoditelj spisa "A' Horvátok a' Magyaroknak"? (Ki fordította "A horvátok aMagyaroknak" című röpiratot?). Jezik, (Eszék) 1999. 127–146. Moč imena: simbolika imen pri Miroslavu Krleži in Ivanu Cankarju (A név hatalma: névszimbolika Miroslav Krleža és Ivan Cankar műveiben). Slavistična revija, ( Ljubljana ) 1999/4. 469–481. Hrvatska postmoderna književnost u Mađarskoj (A horvát posztmodern irodalomMagyarországon). Književna revija, (Eszék) 2002/3-4. 83–88. Marginalije uz hrvatsko-mađarske književne odnose (Megjegyzések a horvát-magyar irodalmi kapcsolatokhoz). Kolo, (Zágráb) 2002/3. 141-144, 153-158. Začetnik hrvatske vizualne poezije. Ladislaus Simandi (1655.-1715.) (A horvátvizuális költészet első alkotója). Republika, ( Zágráb ) 2004/3, 56-61. Lektorált idegen nyelvű itthoni folyóiratcikk Poetična funkcija srednjoistočno europskih parodija i travestija u 19. stoljeću (Aközépkelet-európai paródiák és travesztiák poétikai szerepe). Studia Slavica Hung.,48/1-3 (2003). 181-188. Zu den Anfängen der koratischen visualen Dichtung. Ladislaus Simandi (1655-1715). Studia Slavica Hung., 49/3-4 (2004). 305-313. Siromašan pesnik siromaha. Studia Slavica Hung. 52/1-2 (2007). 257-262. Lektorált magyar nyelvű folyóiratcikk A műfaji megjelölés bizonytalanságai (A szlovén regény magyar recepciójának kezdeteihez). Studia Slavica Savariensia, 2003/1-2, 282-291. A Jesse-vessző esete egy ószláv aorisztosszal. Magyar Nyelv, 2004/3, 313-321. Nem lektorált magyar nyelvű folyóiratcikk Az ismeretlen-ismerős klasszikus – Petőfi Sándor a szlovéneknél. Kisebbségkutatás, 1999/3, 348–354. Demiurzi Krležinih legendi (Krleža legendáinak demiurgoszai). Riječ, 1999/3, 59–63. Párhuzamos életrajzok a Monarchiából. Kállay Béni és Silvije Strahimir Kranjčević. Európai utas, 1999/2, 15–20. A „nagy Szomorú”. Portrévázlat France Prešeren szlovén költőről. Európai utas, 2000/1, 57-58. Egy kis nemzet nagy fia. Kétszáz éve született France Prešeren szlovén költő. Korunk(Kolozsvár), 2000/8, 106-109. France Prešeren és a népköltészet. Életünk, 2000/11–12, 998–1003. A horvát irodalom mediterrán arculata. Limes, 2003/6, 45-56. Szegényhorvátköltő szegényemberversei. Antun Branko Šimić (1898-1925). Tiszatáj , 2005/6, 45-55. Sem utódja, sem őse? Ivo Andrić – két part között. Ex Symposion 2007/61-62, 15-18. A középkori passióhagyomány továbbélése Marko Marulić költészetében Tiszatáj, 2008/6, 106-115. Nemzetköti konferencia kiadványban megjelent lektorált cikk Slovensko-madžarska literarna ujemanja in razhajanja (Szlovén-magyar irodalmi hasonlóságok és különbözőségek). In: Murkov zbornik. Maribor, 1999, 519–523. A szlovén irodalom magyar irodalomtörténeti megközelítésben. In: Szomszéd népek – szomszéd kultúrák. (Szerk.: Bokor József, Szíjártó Imre) Maribor – Szombathely , 2001. 9–18. Meditativno-refleksivna lirika u hrvatskoj i mađarskoj književnosti u drugoj polovici 19. stoljeća (Medidatív-reflexív líra a horvát és a magyar irodalomban a 19. század második felében). In: Drugi hrvatski slavistički kongres. Zbronik radova II. Szerk.: Dubravka Sesar, Ivana Vidović Bolt) Zagreb, 2001. 191–198. Hrvatska postmoderna književnost u Mađarskoj (A horvát posztmodern irodalom Magyarországon). In: O Slamnigu. Osijek, 2003. 357-364. Začetki recepcije slovenskega romana v madžarskem prevodu (A szlovén regénymagyar nyelvű fordításai recepciójának kezdete). In:Slovenski roman. Mednarodni simpozij Obdobja – Metode in zvrsti. Ljubljana, 5.-7. decembra 2002. Univerza v Ljubljani, Ljubljana, 2003. 511-520. Prilog hrvatskoj vizualnoj poeziji (Adalék a horvát vizuális költészethez). Ladislaus Simandi (1655-1715). In: Hrvatski modernizam 20. stoljeća. Medij hrvatske književnosti 20. stoljeća. Zagreb, 2004. 95-106. Altagama. Martjanska pesmarica – vir za identifikacijo Andrije Knezajića (Matyánci énekeskönyv – Andreas Knezaic azonosításának forrása). In: Prekmurskanarečnaslovstvenaustvarjalnost. Murska Sobota , 2005. 299-305. Vrnitev k periferiji (Visszatérés a perifériára). In: Vloga meje. Slovenski slavistični kongres. Lendva 2005. (Szerk: Miran Hladnik) Ljubljana, 2005. 33-36. Slavistično društvo Slovenije. Dvije «dvojezične» pjesme protovizualnoga Ladislausa Simandija (1655-1715). (A protovizuális Simándy László két «kétnyelvű» verse). In: Na brzu ruku skupljeni skup. Budimpešta, Hrvatska samouprava Budimpešte, 2005. 85-93. Siromašni pjesnici o siromasima (Attila József i A. B. Šimić). In: Zbornik radova s Međunarodnog znanstvenog skupa o hrvatskom književniku Antunu Branku Šimiću. Szerk.: Vlado Pandžić. Drinovci, 2008. 301-323. Hazai konferencia kiadványban megjelent cikk Lektorált idegen nyelvű cikk Ivan Mažuranić i mađarski klasicizam (Ivan Mažuranić és a magyar klasszicizmus). In: Bibliotheca Croatica Hungariae. Književnost i jezik Hrvata u Mađarskoj. (Szerk.: Ifj. Blazsetin István.) Pécs, 1996, 82-90. Krleža – Bog – Ady (Krleža – Isten – Ady). In: Bibliotheca Croatica Hungariae. Hrvati u svjetlu prožimanja kultura i jezika. (Szerk.: Ifj. Blazsetin István) Pécs, 1997. 62–67. Na međi alterizma i modernizma. O Prekomurskoj (Martjanskoj) pjesmarici I. (Alteritás és modernitás határán. A Murántuli (Martyánczi) énekeskönyvről). In: Slovensko-madžarskijezikovniinknjiževnistikiodKošičadodanes. (Szerk.: Nyomárkay István, Lukács István) Budapest, 1998. 237–245. Krležin put do Nietzschea – preko Budimpešte (Krleža útja Nietzschéig – Budapesten keresztül). In: Hrvatski znanstveni zbornik. Pécs, 1998/1, 36–41. "I... digoh se u balonu!" Geneza i metamorfoza motiva "čežnje za višim sferama” u Kranjčevićevoj lirici (“És… léghajón emelkedem!” A “felsőbb lét utáni vágyakozás” motívumának genézise és metamorfózisa). In: VI. Nemzetközi Szlavisztikai Napok. (Szerk.: Gadányi Károly.) Szombathely – Pécs, 1998, 413-420. Slovensko-madžarska literarna ujemanja in razhajanja (Szlovén-magyar irodalmi hasonlóságok és különbözőségek). In: Murkov zbornik. Maribor 1999. 519–523. "Pjesnici iznad svijeta". S. S. Kranjčević i Jenő Komjáthy ("Költők a világ felett". Silvije Strahimir Kranjčevič és Komjáthy Jenő.). In: Međunarodni znanstveni skup. Knjiga 4. Pečuh, 2000. 146–153. Hrvatski znanstveni zavod. Franjevci u Transilvaniji u 17. stoljeću. (Ferencesek a XVII. századi Erdélyben) In: Hrvati u Budimu i Pešti. (Szerk.: dr. Stjepan Lukač. Budimpešta, 2001. 259–273. Hrvatska samouprava Budimpešte. Meditativno-refleksivna lirika u hrvatskoj i mađarskoj književnosti u drugoj polovici 19. stoljeća (Meditatív-reflexív líra a horvát és a magyar irodalomban a 19. század második felében). In: Drugi hrvatski slavistički kongres. Zbronik radova II. Ur. Dubravka Sesar, Ivana Vidović Bolt. Zagreb, 2001. 191–198. Još jednom o palici iase i paliczi Jesse (Najnoviji prilog jednom poglavlju) (Még egyszer a palici iase és a paliczi Jesse-ről. In: Hrvatski znanstveni zbornik. Pečuh, 2001/2002, IV/V/1-2, 24-31. Alternative standardizacije i kanonizacije na rubnim područjima. Sakralna erotika u Martjanskoj pjesmarici (A standardizáció és kanonizáció alternatívái a peremvidékeken. Szakrális erotika a Martyánci énekeskönyvben.) In: Hrvatski književni jezik. Zbornik radova. (Szerk.: Stjepan Lukač) Budimpešta, 2003. 53-60. Lektorált magyar nyelvű cikk A magyar irodalom szlovéniai fogadtatásának természetrajzához. In: Magyarirodalomfordításokban (1920–1970). II. HankissJánosTudományos Ülésszak. (Szerk.: Gorilovics Tivadar.) Debrecen, 1998. 132–142. Kossuth Lajos Tudományegyetem. A Triumphuscaesareuspolyglottus… szláv anyaga. In: Interkulturáliskommunikáció: nyelvi éskulturálissokszínűségEurópában. (Szerk.: Nagy Sándor Iván) ELTE BTK Lengyel Filológiai Tanszék, MTA Modern Filológiai Társaság. Budapest, 2006. 88-97. Lexikon-szócikkek Milan Taritaš, Radojica Tautović, Veselko Tenžera, Vojo Terić, Momčilo Tešić, Gordana Todorović, Miroljub Todorović, Miroslav Toholj, Stjepan Tomaš, Rade Tomić, Ljubica Tomić-Kovač, Slobodan Tomović, Stevan Tontić, Zaim Topčić, Josip Torbarina, Dragica Torić-Drenovac, Todor Tošić, Stanislav-Saša Trajković, Goran Tribuson, Djordje Trifunović, Marija Trinajstić, Miodrag Tripković, Djordjija Tripunović, Marina Trumić-Kisić, Mirjam Tušek, Juraj Tušek, Milan Tutorov.Világirodalmi Lexikon 15. Budapest, 1993. Akadémiai Kiadó. Bírálat, recenzió Megszólalt a RIJEČ. Barátság, 1996. december 15, 1591. (Radnóti Miklós: Neskladnom vremenu usprkos. Osijek, 1997. Prijevod: Stjepan Blažetin ml.) Povijesni prijevod (Történelmi műfordítás). Riječ, 1997/2, 104–105. (Lőkös István: Zrínyi eposzának horvát epikai előzményei. Debrecen , 1997. Kossuth Egyetemi Kiadó.) Új fejezet a magyar Zrínyi-kutatásban. Hajdú-Bihari Napló, 1998. április 15. (Tóth János: Szentpéterfa. Egy nemzetiségi település szociológiai és történeti képe. Lucidus Kiadó, Budapest, 2000. 192 old.). Vasi Szemle, 2001/3, 370. (István Nyomárkay: Kroatističke studije. Zagreb: Matica hrvatska, 2000. 303 s.) Studia Slavica Hung. 46 (2001) 185–187. Prevoditeljeva pripomena uz prijevod Esterházyjeva romana Sedamnaest labudova. (A műfordító megjegyzése Esterházy Tizenhét hattyúk című regényéhez) Kolo (Zágrán), 2002/3, 217-218. Riječ/i, Rič/i, Reč/i – ostalo je mukla tišina. (Szó, szó, szó – a többi néma csend) Neven. Prilog Srpskih novina, 2003. maj, 10. Lőkös István legújabb könyveiről. Árgus, 2003/5, 93-96. Porcija pomaka (Egy adag elmozdulás). Hrvatski glasnik, 2003. július 24. 10. Grad bez druge obale (A másik part nélküli város). In: Nebo nad Osijekom. (Szerk.: Helena Sablić-Tomić). Osijek, 2003, 85-88. Quo vadis, Kricskovics. Táncművészet, 2003/3, 16-17. Kricskovics Antal új produkciója elé. Táncművészet, 2004/1, 37. Zvonimir Mrkonjić. Hitel, 2005/1, 5-6. (Lőkös István: Nemzettudat és regény. Debrecen 2004.). Nacionalna svijest u hrvatskim romanima. Studia Slavica Hung. 50 (2005) 1-2. Posztmodern újraértelmezés. Kricskovics Antal: Héjanász. Hommage à Bartók Béla. Zene, Zene, Tánc. 2006/1, 11-12. ( Fried István : A Névadás lehetségessége. Pozsony/Bratislava: Madách-Posonium, 2004, 168 p.) Studia Slavica Hung. 51 (2006) 184–185. A megértés alakzatai (Kricskovics Antal: Rítusok varázsa). Zene, Zene, Tánc 2006/3, 14-15. Népszerűsítő cikkek, megemlékezések U spomen. Dr. Ivan Mokuter (1927.-1999.). Jezik, (Zágráb) 2000/4, 160. István Fried – dobitnik Herderove nagrade (Fried István - Herder-díjas). Riječ, 1999/4, 79. Prigodom osamdeset i petog rođendana Istvána Pótha (Póth István nyolcvanötödik születésnapja alkalmából). Studia Slavica Hung. 46 (2001) 429–430. edrag Stepanović pri šezdesetoj (Stepanović Predrag hatvan éves). Studia Slavica Hung. 47/3-4 (2002) 477–478. Marska, 1956. (A folyóirat 56-os tematikus számának szerkesztése). Republika 2006/11, 28-67. Elektronikus formában közzétett mű “Szláv civilizáció” című digitalis tananyag (HEFOP-3.3.1-P-2004-09-01341/1.0-4123-079/2005.sz.) In: http://szlavintezet.elte.hu/szlavtsz/slav_civil/main.htm http://szlavintezet.elte.hu/szlavtsz/slav_civil/horvat-irodalom.htm Egyéb szakmai tudományos előadások (Nem publikált) Idegen nyelven A ljubljanai egyetem Bölcsészettudományi Kara Szlovén Nyelv és Irodalom Tanszéke meghívásának eleget téve, két előadás 1999-ben: NietzschehatásaIvanCankarirodalmimunkásságára, NévszimbolikaCankar ésKrležairodalmiműveiben. A Zágrábi Egyetem Bölcsészettudományi Kara Horvát Nyelv és Irodalom Tanszéke meghívására előadás 2002-ben a 2001-ben megjelent Dramatizáltkaj-horvátMária-siralomErdélyből 1626 című könyv témájában. A Ljubljanai Egyetem Bölcsészettudományi Kara Szlovén Nyelv és Irodalom Tanszéke meghívásának eleget téve előadás 2004. április 5-én: Költőkavilágfelett (Simon Gregorčič, Silvije Strahimir Kranjčević, Jenő Komjáthy) A Szlovén Tudományos és Művészeti Akadémia Tudományos-kutatási Központja Történeti Szemináriuma meghívásának eleget téve előadás 2004. április 6-án: Honnana “megváltó” Mátyáskirályalakjaaszlovéneknél? címmel. Mađarska književnost u Kranjčevićevoj Nadi. Kolokvij o hungarološkim istraživanjima u Hrvatskoj. Zagreb, 2004. november 11-12. Maretić i mađarska književnost. Znanstveni kolikvij o Tomislavu Maretiću u povodu 150. godišnjice rođenja. Zágráb, 2005. XII. 13. Integrali, konstruktivizem, vizualna in konkretna poezija. Ljubljanai Egyetem, BTK, Oddelek za slovenistiko. Ljubljana, 2007. március 12. Začetki konstruktivizma. Maribori Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Maribor, 2007. november 26-27. Krležin krvav trolik: Žena, Smrt i Lira. Hrvatski Kupido. Međunarodni znanstevi skup. Budapest, 2008. március King Matthias in the Slovenian tradition until today. Matthias Rex 1458-1490. Hungary at the Dawn of the Renaissance. International Conference. May 20-25, 2008. Pjesnici o siromasima (A. B. Šimić, A. József, S. Kosovel). Međunarodni znanstveni skup o Antunu Branku Šimiću. Drinovci, 2008. június 5-6. Magyar nyelven Szlovén-magyar irodalmi kapcsolatok. Keszthely, 1996. március 8. Szabadelvű Társaskör. A magyarországi horvátok története és kultúrája. Tatabánya, 1996. május 8. Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés, Népismereti Szabadegyetem. A magyarországi szlovének kultúrájának múltja és jelene. Budapest, 1996. szeptember 27. Magyarországi Nemzetiségi Alkotók I. Találkozója. Horvát-magyar irodalmi kapcsolatok. Budapest, 1996. december 13. “Ezerszáz éves magyar-horvát kapcsolatok” c. ünnepség a XXI. kerületi Önkormányzat Polgármesteri Hivatala. A magyar-horvát irodalmi kapcsolatok történeti áttekintése. Kecskemét, 1997. január 23. Kultúrák Találkozása III. Horvát Kulturális Napok. Kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központ. Egy XVII. századi horvát Mária-siralom nyelvészeti és képzőművészeti összefüggései. Modern Filológiai Társaság közgyűlése. 2003. # A szlovén irodalom vázlatos áttekintése. Idegennyelvű Könyvtár. 2004. szeptember 29. A csöndet életre keltő szó. Zvonimir Mrkonjić horvát költő laudációja a Bethlen-díj alkalmából. MTA Díszterem. Bethlen Gábor Alapítvány. Budapest, 2004. november 2. A „Manzárd” halmazállapotai. Kiš 70. Nemzetközi Tudományos Konferencia Danilo Kiš születésének 70. évfordulója alkalmából. ELTE Szláv Filológiai Tanszék. 2005. május 12-13. Szakmai fordítások Cikkek France Bernik: A szlovén Matica kulturális küldetése. Európai utas, 1994/3, 70-72. Marko Juvan: Prešeren szonettjei és a költői önreflexió. Tiszatáj 2000/12, 104-113. Műfordítások Tomaž Šalamun : Uroš (vers) – Katarina Zrinka Matijević: A múzeum lángoló termei (vers) – Alojz Ihan: A földön állok (vers) – Feri Lainšček: Redő (regényrészlet). Pannon Tükör, 1996/6, 43-49. Dubravka Ugrešić: A folyam-regény forszírozása (regényrészlet) Pannon Tükör, 1998/4. 32–35. Árpád Göncz: Nasljeđe. In: Árpád Göncz: Nasljeđe. Preveli s mađarskoga: Stjepan Blažetin ml., Janja Horvat, Stjepan Lukač, Marin Mandić. Zagreb, 1997, 31-48. Hrvatska sveučilišna naklada. Tislér Jolán: Szivárványtükörben – Jolanka Tišler: V zrcalu rodice. A verseket fordította: Lukács István. Zala Megyei Önkormányzati Közgyűlés Nemzeti és Etnikai Bizottsága, 1998. Péter Esterházy (Lili Csokonai): Szedemnajszt laboda (fragment). Kolo (Zágráb), 2002/3, 219-224. Szegényhorvátköltő szegényemberversei. Antun Branko Šimić (1898-1925). Tiszatáj, 2005/6, 49-55. (Az alábbi versek fordítása: Szegényemberek, Szegényemberek napja, Szegényemberek tekintete, Két szegényember ebédje, Déltől délig táplálkozó szegényemberek, A szegényemberhez, Ablakok a szegényemberek házain, Szegényembreke szerelme, Post scriptum, Pohárköszöntő, Vég) Gáspár Nagy: Vječno ljeto: napunio sam 9 godina (Republika, 2006/11, 50.) Szlovén irodalmi antológia II. (kétnyelvű). Szerk.: Lukács István, Mladen Pavičić ELTE BTK, Szláv Filológiai Tanszék, Budapest, 2008. 340 p. (Opera Slavica Bud apestinensia. Litterae Slavicae). (Az alábbi költők: Lili Novy, France Balantič, Ivan Hribovšek). Kézilabda a 2005. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2005. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon a kézilabda mérkőzéseket július 4. és 8. között rendezték San Vito al Tagliamentóban. A fesztiválon csak női válogatottaknak rendeztek versenyt. eatyourkimchi Az eatyourkimchi egy angol nyelvű blog, melyet Simon és Martina Stawski indított el 2008-ban, amikor Dél-Koreába költöztek. A videoblog 2011-ben a 18. legnépszerűbb volt Dél-Koreában. Videóikban a koreai mindennapi élet mellett népszerű K-pop-videoklipeket elemeznek a K-pop Music Monday rovatukban, de interjúkat is készítettek már, olyan nevezetes előadókkal, mint a 2PM vagy az MBLAQ. A blog a népszerű koreai ételről, a kimcshiről kapta a nevét. A blog A videoblog a Koreában élő külföldiek szemszögből mutatja be az országot, a kultúrát, a szokásokat, olyan módon, ahogyan azt a hagyományos útikönyvek nem tudják. A videók humoros oldalról közelítik meg a témákat és azoknak készülnek, akik jobban szeretnek videókat nézni, mint blogbejegyzéseket olvasni. A videók számos témakört lefednek, a hétköznapi élettől a gasztronómián át a zenéig, készült videó például arról, hogyan működnek a koreai mosógépek, az asztali csengő az éttermekben és hogyan kell befizetni a számlákat. A videoblognak állandó rovatai is vannak, mint a K-pop Music Mondays, vagy a WANK (Wonderful Adventure Now Korea). Háttér Simon és Martina Stawski egy kanadai házaspár, akik 2008-ban költöztek Dél-Koreába angolt tanítani. Megérkezésük idején Észak- és Dél-Korea között feszült volt a helyzet, ezért a pár a reptéren videót készített az aggódó szülőknek, hogy tudassák, jól vannak. A videóban a házaspár egy szundubu ccsige nevű, tofuból készült ételt fogyaszt. Később azonban a blog kinőtte magát és általánosságban Koreáról kezdtek el blogolni. Stawskiék története beleillik a Koreában zajló és az internetnek köszönhető társadalmi változások folyamatába. 2002 előtt Koreában nem volt elérhető saját blogszolgáltatás, azóta azonban egyre nő a bloggerek száma és köztük a Koreában élő külföldieké is. 2008-ban a YouTube is megjelent a koreai piacon, ami a The Korea Times szerint sokak életét megváltoztatta, így a Stawski családét is. A videoblogolás azonban még 2011-ben sem volt nagyon megszokott Koreában, Martina Stawski szerint azért, mert kevesen veszik a fáradságot, hogy videókon keresztül mutassák be az országot. Közönség és fogadtatás A The Korea Herald az „ország 21 leghasznosabb weboldala” közé sorolta a blogot, a Hiexpat.com-on pedig a legjobb koreai expat blognak szavazták meg. A blog készítőit meghívták televíziós műsorokba is, mint például a Heart to Heart, a Quilt Your Korean Map, az SBS csatorna Star King című műsora és az igen népszerű Running Man. A blog olyan népszerű lett, hogy a párt rendszeresen megállítják az utcán Koreában és fényképet kérnek tőlük, az egyik koncerten pedig, amire elmentek, a rajongóik nem csak a fellépő együtteseknek, de nekik is készítettek plakátot. A pozitív fogadtatás mellett negatív élményekben is volt részük, vannak, akik nem nézik jó szemmel a kritikai megjegyzéseiket, Simonnal pedig olyan szerződést akart aláíratni az iskola, ahol dolgozott, ami megtiltotta volna a videók készítését. 2012-ben döntöttek úgy, hogy teljes idejüket a blognak szentelik és feladják a tanári állásukat. A blognak nemzetközi a közönsége, 187 országból látogatják, 45%-uk amerikai, de jelentős látogatószám érkezik például Szingapúrból is. 2012 szeptemberében a YouTube-csatornájuknak több mint 220 000 feliratkozója volt, mintegy 62 millió videomegtekintéssel. A blog weboldalát havonta 750 000-szer töltik le. A blog rajongóinak – akárcsak a K-pop-sztárok rajongói klubjainak – nevük is van, nasties. Ronchois Ronchois település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 160 fő (2015). Ronchois Conteville, Flamets-Frétils, Haudricourt és Illois községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Barta Barri Barta Barri (szül. Barta Barnabás) (Budapest, 1911. augusztus 16. – Madrid, 2003. december 7.) magyar származású spanyolországi színész. Élete Karrierje Magyarországon indult, trapéztáncosként és táncosként lépett fel Európa szerte cirkuszokban, produkcióival ismerettséget is szerzett magának. Egy évvel a második világháború befejezését követően úgy döntött szakít a cirkusszal és Spanyolországban színésznek csapott fel. 1949-től kezdett karakterszínészként feltűnni filmekben és televíziós produkciókban. Nevét gyakran írták Barta Barry-nak is. Többször szerepelt az Almeríában forgatott spagettiwesternekben, illetve olasz, vagy egyéb olasz-spanyol kooprodukciós filmekben. Szereplő volt olyan filmekben, mint A halott cowboy nem cowboy (1969), a Frank Mannata igaz története (1969), vagy a Charles Bronsonnal és Alain Delonnal készített Vörös nap (1971) c. filmalkotásokban. 1986-ban visszavonult a filmektől és üzletemberként dolgozott tovább. A cirkuszban szerzett képzettsége révén jellegzetes mozgáskultúrával bírt, ezért idősebb korában is jó kondícióban volt az akciójelenetek forgatásánál a westernekben, vagy a bűnűgyi filmekben. 1960. június 15-én feleségül vette Maria Cañetét, akitől egy gyereke született. Ismert magyar szinkronhangjai Faragó András, Kautzky József, Vajda László. 20266 Danielchoi A 20266 Danielchoi (ideiglenes jelöléssel 1998 FK26) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1998. március 20-án. Cameron A. Morrison Cameron A. Morrison (Rockingham, 1869. október 5. – Québec, 1953. augusztus 20.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Észak-Karolina, 1930–1932). Remig A Remig férfinév a latin Remigius név rövidülése. Jelentése valószínűleg: hajós, evezős. Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok október 1. Híres Remigek Békefi Remig történész, ciszterci szerzetes (1858–1924) Kubovics Remigius bencés áldozópap Papp A. Remig építész, New Yorkban az amerikai-magyar mérnöktársaság megalapítója Temlényi Remig Miklós (1724–1786) kegyestanítórendi áldozópap és rendfőnöki segédigazgató Csíky Ibolya Csíky Ibolya (Kolozsvár, 1945. április 9. – 2017. március 21.) erdélyi magyar színésznő. Élete Először Kolozsvárott a városi stúdiószínpadon szerepelt közönség előtt Rosaura szerepében (Goldoni: A furfangos özvegy). 1965 és 1969 között a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben tanult. 1969-től halálig a Nagyváradi Állami Színház társulatának a tagja volt. Utolsó szerepe Füst Milán Máli néni című darabjának címszerepe volt. Lánya, Vindis Andrea, a Kolozsvári Állami Magyar Színház és a Kolozsvári Állami Magyar Opera színésznője, fia, László orvos. Színpadi szerepeiből Molnár Ferenc : Liliom…Julika Madách Imre : Az ember tragédiája…Éva Móricz Zsigmond : Úri-muri…Rozika Eugene O’Neill : Boldogtalan hold…Josie Bertolt Brecht : Koldusopera…Polly Edward Albee : Nem félünk a farkastól…Martha Alexandru Kirițescu: Szarkafészek…Zoe Sütő András : Anyám könnyű álmot ígér…Nagy Rózsi Kós Károly : Budai Nagy Antal históriája…Bese Anna Madách Imre : Az ember tragédiája…Éva Tennessee Williams : Orpheusz alászáll…Lady Díjai Poór Lili-díj Szentgyörgyi István-díj Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje Lombardia vaskoronája Lombardia vaskoronája (Corona Ferrea) Európa egyik legrégebbi antik ereklyéje és királyi jelképe. A monzai Keresztelő Szent János-katedrálisban őrzik, Milánótól, a modern Lombardia központjától nem messze. Ókor A Vaskorona nevét a belsejében lévő, egy centiméter vastag vaspántról kapta, ami állítólag Jézus Krisztus egyik vasszegéből készült, amellyel keresztre feszítették. A hagyomány szerint ezt a szöget először Nagy Konstantin római császár kapta anyjától, Helénától, a kereszt megtalálójától. A szeg a népvándorlás idején került a lombard királyok birtokába, amikor megszállták Észak-Itáliát. A legenda szerint Theodelinda lombard királyné részt vett a megtalálásában. A korona a Lombard Királyság, majd a későbbi középkori Itáliai Királyság egyik szimbólumává vált. A korona külső része hat arany- és lakk rétegből lett összekovácsolva olyan értékes kövekkel, amelyeket ugyanolyan becsben őriznek, mint a keresztet. Kis formája és vasalásos konstrukciója azt jelzi, hogy egy nagyobb korona része lehetett, amit a monzai székesegyháznak ajándékoztak, ahol szent ereklyeként őrzik. Ám a kis formát az is indokolhatja, hogy - bizonyos történelmi dokumentumok szerint - később két aranylemezt eltávolítottak belőle. Középkori használat A 9-től a 19. századig Itália királya a mindenkori német-római császár volt. Paviában sokuk koronáztatta meg magát a Vaskoronával, a királyság formális jelképével. Híres császárok, mint Nagy Károly, I. (Nagy) Ottó, IV. Henrik és I. (Barbarossa) Frigyes is. 1026. március 1-jén Heribert, Milánó bíborosa, II. Konrádot Milánóban koronázta meg vele, Pavia helyett. Modern kori használat 1805. május 26-án I. Napóleon francia császár is ezzel a koronával koronázta magát az általa kreált Itáliai Királyság uralkodójává Milánóban, hatalmas pompa közepette. A trónra ülve a milánói bíboros felruházta a királyi jelképekkel és feltette a Vaskoronát az oltárra, majd visszahelyezte a fejére, a lombard királyok koronázásának szövegét kiáltva: „Dieu me la donne, gare à qui la touche” („Isten adja nekem, hogy óvjam ki érintse meg”). Erre az alkalomra 1805. június 15-én Napóleon megalapította a Vaskorona-rendet. Bonaparte bukása, és Lombardiának az Osztrák Császársághoz való csatolása után, 1815-ben I. Ferenc osztrák császár 1816. január 1-jén újraalapította, Osztrák Császári Vaskorona-rend néven. I. Ferdinánd császár ezzel koronáztatta magát a Lombard–Velencei Királyság királyává, 1838. szeptember 6-án. 1859-ben, amikor Ausztria a solferinói csatában súlyos vereséget szenvedett a francia császári csapatoktól, és ennek nyomán az osztrákok kivonulni kényszerültek Lombardiából, a Vaskoronát Bécsbe vitték. A császári kincstárban (Schatzkammer) őrizték 1866-ig, a porosz–osztrák–olasz háborúig. A háborút lezáró békeszerződés értelmében, ekkor visszaadták az Olasz Királyságnak. Ostichthys hypsipterygion Az Ostichthys hypsipterygion a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának nyálkásfejűhal-alakúak (Beryciformes) rendjébe, ezen belül a mókushalfélék (Holocentridae) családjába tartozó faj. Előfordulása Az Ostichthys hypsipterygion elterjedési területe a Csendes-óceán nyugati részén van, a Japánhoz tartozó Okinava-sziget vizeiben. Az Új-Kaledóniához tartozó Chesterfield-szigeteknél is észrevették. Megjelenése Ez a hal legfeljebb 17 centiméter hosszú. Életmódja Szubtrópusi, tengeri halfaj, amely a korallzátonyokon vagy ennek közelében él. 355 méteres mélységekbe is leúszik. Coulomb-féle csavargó mérleg A Coulomb-féle csavargó mérleg taszító vagy vonzó erők hatásának mérésére szolgáló készülék, mely a fonalak vagy sodronyok torziós rugalmasságán alapszik. Coulomb elektromos erők vonzásának és taszításának mérésére szolgáló készülékének következő szerkezete van: Egy tágas üveghenger kör alakú üvegfedéllel van ellátva, melynek közepén kör alakú nyílás van; ezen nyílás fölé hosszú üvegcső van függélyesen alkalmazva, a cső felső végére körbeosztáson mozgó torziós mikrométer van alkalmazva. A csavarható tengely alsó része csíptetőben végződik, mely egy, igen vékony ezüst sodrony egyik végét tartja. A sodrány másik végén kis, csíptetővel ellátott és egy szigetelő anyagból készült vékony, könnyű pálcika felvételére szolgáló, vízszintesen átfúrt henger csüng. A tágas üveghenger fél magasságában vízszintesen lengő pálcika egyik végének sellakből készült folytatása kis bodzabél gömböcskét hord, másik vége pedig papírkorongot, mely a gömböcske ellensúlyozására és a lengések csitítására szolgál. A fedél kerületéhez közel, a nyugvó bodzabélgömböcske felett egy második nyílás van, melyen át egyenlő nagyságú, szintén szigetelő nyéllel ellátott bodzabélgömb vezethető be. A nagy üveghengeren a csüngő gömböcske magasságában 360 fokra beosztott papírszalag fu körül. Ha p. a második gömböcske elektromos töltést kap, és az oldalnyíláson át a hengerbe a csüngő gömböcske magasságába bocsáttatik, akkor ez utóbbi a töltés felét átveszi és az elektromos taszításnál fogva egyenlő helyzetéből addig tér ki, míg az ezüst-sodrony torziós rugalmassága azt engedi. A kitérés szöge, valamint a sodrony csavarodásának szöge a ngy henger beosztásáról leolvasható. Ha most a keskeny cső tetején levő torziós mikrométert visszafelé csavarjuk, akkor a kitérített gömböcskét valamely kisebb távolságra - kisebb kitérési szögbe - visszakényszeríthetjük. Ez utóbbi szögből és a torziós mikrométer által leírt szögből és a torziós mikrométer által leírt szögből a sodrony csavarodásának szögét megtudhatjuk. A két helyzetnek megfelelő adatok már elégségesek a taszító hatás és a taszító tömegek kölcsönös távolsága közötti összefüggés meghatározására. Az elektromos töltések változtatása által az elektromos mennyiségek és a taszító hatás közötti összefüggés is megállapítható. Hasonló szerkezetű készüléket használt Coulomb a mágneses hatások törvényeinek kipuhatolására. Wallertheim Wallertheim település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Kovács Kálmán (jogász) Dr. Kovács Kálmán (Kisgyőr, 1913. november 1. – Budapest, 1991. január 23.) jogász, az állam és jogtudományok kandidátusa, egyetemi tanár, politikus. Élete Korai évei A Borsod vármegyében található Kisgyőrött született. 1932-ben, miután a kisújszállási református gimnáziumot elvégezte, a Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára iratkozott be, francia-német-magyar szakra. Pár év múlva azonban a kultuszminiszter úgy határozott, hogy a tanárok csak igazgatójuk engedélyével vehetnek részt bármilyen politikai mozgalomban és tevékenységben, így 1935-ben átiratkozott a jogi karra, ahol aztán 1939-ben (más forrás szerint 1943-ban) jogi doktorátust szerzett. Közben 1933 és 1934 között a Radikális Párt tagja volt, de 1936-tól már a KMP-vel működött együtt, ahol 1945 májusában a Központi Vezetőség tagjává is megválasztották. A második világháborúban is szolgált, előbb a határőrségnél, majd 1942-ben a keleti fronton, de 1944-ben az újabb behívója ellenére nem vonult be, így bujkálni kényszerült. Mindezen tevékenységeivel párhuzamosan, 1941-től egy biztosítótársaságnál dolgozott tisztviselőként. 1944-ben lett Kisújszállás városi főjegyzője és a helyi KMP párttitkára is. Később Debrecenbe ment, ahol az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselőjévé választották. Még az Ideiglenes Nemzeti Kormányban is helyet kapott, az Igazságügyminisztérium politikai államtitkára volt 1945. november 21-ig. Innen Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispáni székébe került a távozni kényszerült Baráth Endre helyére. Főispánsága Kovács Kálmán főispáni beiktatása után megszűntek az utcai tömegtüntetések, bár elődjéhez hasonlóan neki sem volt egyszerű a budapesti élelmiszerigényeket úgy teljesíteni, hogy közben vármegyéjében se legyen nélkülözés. A vármegye élén a helyi közellátás mellett a Szolnoki vasúti Tisza-híd újjáépítésének irányítása és a szolnoki gyermekkórház áthelyezési és felszerelési munkálatai foglalták le. Kovács felsőbb utasításra 1946 márciusában egy körlevélben elrendelte, hogy minden olyan tisztviselőt, aki ellen tüntetés volt, előzetes bizonyítási eljárás nélkül állásukból azonnal fel kell függeszteni. 1946 tavaszától azonban a viharos időszakban már Kovács sem kerülhette el a népszerűségcsökkenést. Az ekkortól mind erősebben jelentkező vetőmaghiány és közellátási zavarok hatására már nem csak a KMP utasítására vonultak az utcára az emberek egy-egy tisztviselő elleni tiltakozsként, hanem saját szervezésben is tüntettek. A vármegyében több helyütt is, például Tószegen, Jásztelken és Pusztamizsén is az éhezők és vetőmag nélkül maradt gazdák a magtárak feltörését követelték. A főispán ekkor már nem tudott gátat vetni az elszabadult indulatoknak, így kiadott egy rendeletet, melyben felmentette a helyi nemzeti és termelési bizottságokat a felelősség alól, ha az éhezők az erőszaktól sem riadnak vissza. Ezt követően csak arra kötelezte ezen szervezeteket, hogy jegyzőkönyvet vegyenek fel arról, hogy mennyi vetőmagot osztottak ki. Az 1946-os rendkívül aszályos év második felében a hasonló indulatok csak fokozódtak. A vármegye települései a felsőbb hatóságokat már arra kérték, hogy kölcsön vagy segély formájában utaljanak ki vetőmagot. A pengő hiperinflációja miatt azonban pénzük sem volt arra, hogy a szabadpiacon szerezzék be a hiányzó mennyiséget, ugyanakkor még az is kétséges volt, hogy az aszálykárt egyáltalán hivatalosan el tudják-e ismertetni. A forint augusztusi bevezetése utáni stabilizáció és központi árszabályozás után a mezőgazdaságból újabb tőkekivonást eszközölt a kormányzat, hogy az ipari termelésbe irányítsa azt át, így a mezőgazdaságból élők helyzete még rosszabbra fordult. Ez természetesen az FKGP népszerűségét hihetetlen magasságokba emelte, ami a KMP-t kényszerhelyzetbe hozta. Kovács főispáni széke ekkor komolyan megingott. Végül a kommunisták hivatalosan is zászlajukra tűzték a szocializmus megvalósítását, és november 10-én a Rákosi Mátyás részvételével a szolnoki városháza előtt lezajlott nyilvános nagygyűlésen került bejelentésre, hogy Kovács helyett az új „parasztfőispán” Földi István lesz. Budapesten Kovács Kálmán 1946. október 15-én, azaz még főispánsága alatt a Közlekedés és Postaügyi Minisztériumban előbb osztályfőnök lett, majd az Elnöki Osztály, később pedig az Elnöki Főosztály vezetője lett. Ezután az Igazgatási és Szervezési Főosztályt és a minisztériumi titkárságot is vezette. 1954-ben Erdei Ferenc igazságügyminiszter javaslatára az igazságügyi tárcához került annak ellenére is, hogy nem mindenki értett ezzel egyet az MDP Központi Vezetőségében. Még abban az évben a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a miniszter első helyettesévé nevezte ki. 1954 és 1955 között a Magyar Jogász Szövetség elnöke is volt. 1957-ben a személyi változások következtében felmentették a minisztériumi állásából Nezvál Ferenc és Földes László javaslatára, ugyanakkor az MSZMP Központi Bizottsága már korábban javasolta elmozdítását, és ezzel egyidejűleg a Művelődésügyi Minisztérium Színházi Osztálya élére javasolta, amit aztán az illetékesei el is fogadtak. Ettől az állásától 1959. július 15-én vált meg. 1951 és 1957 között elvégezte a Lenin Intézetet, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karának esti tagozatán magyar-orosz szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. Régi barátja, a volt miniszter Molnár Erik javaslatára jogtörténettel kezdett foglalkozni. 1959. július 15-től végre teljesült régi vágya, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán egyetemi tanárrá, a magyar állam- és jogtörténeti tanszék vezetőjévé nevezték ki. 1969-ben megvédte kandidátusi disszertációját, és elnyerte az MTA CSc fokozatát. 1983-ban vonult nyugállományba. Művei A magyar büntetőjog és büntetőeljárási jog története 1848-1944-ig , Budapest, 1971 A magyar állam és jog fejlődése , Budapest, 1981 Zur Geschichte des ungarischen Strafrechts und Strafprozessrechts 1000-1918 , Budapest, 1982 Ezeken kívül megannyi mű szerkesztője, de több tankönyvet, tanulmányt, kisebb cikket és recenziót is írt. Kitüntetései A Köztársasági Elnök Elismerésének Koszorúja (1946) Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozat (1947) Szocialista Hazáért Érdemrend (1967) Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970) Munka Érdemrend arany fokozat (1970, 1973) Szocialista Magyarországért Érdemrend (1978) Munka Vörös Zászló érdemrendje (1983) Flores Flores Indonézia egyik jelentősebb szigete Jávától keletre, a Kis-Szunda-szigetek szigetívének része. Elnevezése a portugálból vagy a spanyolból ered, jelentése ’virágok [szigete]’. Területe 13 540 km² (kb. akkora, mint a Dél-Dunántúl), népessége 2003-as becslések szerint mintegy 1,5 millió. Legnagyobb városa Maumere, mintegy 70 ezer lakossal (1992). Flores keletre helyezkedik el Sumbawától és Komodótól, nyugatra Lembatától és az Alor-szigetívtől. Tőle délkeletre van Timor, délre, a Sumba-szoroson túl Sumba, északra, a Floresi-tenger túloldalán pedig Celebesz. Kempen Kempen település Németországban, azon belül Észak-Rajna-Vesztfália tartományban. Lakosainak száma 34 630 fő (2014. december 31.). Népesség A település népességének változása: 2004-es U21-es labdarúgó-Európa-bajnokság A 2004-es U21-es labdarúgó-Európa-bajnokság a tizennegyedik ilyen jellegű labdarúgó-torna volt ebben a korosztályban, melyet 2004. május 27. és június 8. között rendeztek meg Németországban. Az Európa-bajnoki címet Olaszország szerezte meg immáron ötödik alkalommal. Az első 3 helyen végző együttes kijutott a 2004-es olimpiára. Selejtezők A sorozatban induló 48 válogatottat 10 csoportba sorsolták. A selejtezők után a 9 csoportgyőztes és a 6 legjobb csoport második folyathatta és nyolcaddöntők keretein belül összesorsolták őket. Itt oda-visszavágós alapon megmérkőztek egymással. Az így kialakult 8 résztvevő közül választották ki később a torna házigazdáját. Olimpia A 2004. évi athéni olimpiai játékokra a következő együttesek jutottak ki: Olaszország Szerbia és Montenegró Portugália Görögország (mint rendező) Simone Koch Simone Koch (Drezda, 1969. október 25. –) német műkorcsolyázó. Pályafutása Simone Koch hosszú éveken keresztül az SC Einheit Dresden színeiben korcsolyázott. Az első tripla ugrásait, Ingeburg Walternél (edző a Dresdner EC-ben) tanulta. Később Ingrid Lehmann lett az edzője, az SC Einheit Berlinben folytatta pályafutását. 1983-ban 14 évesen már junior világbajnok volt. 1984-ben a Junior világbajnokságon egy másik NDK-beli korcsolyázó, Karin Hendschke megelőzte. Az ezután következő években Simone Koch Katarina Witt első számú konkurenciája lett. 1989-ben titkos esélyesnek számított az Európa-bajnokságon. A hazai bajnokságon azonban ketten is, Evelyn Großmann és Simone Lang is megelőzte, így ki sem jutott az Európa-bajnokságra. 1992-ben és 1993-ban elindult hazája bajnokságán, de a nemzetközi versenyeken való indulásra nem szerzett már jogot. Simone Koch jelenleg Berlinben él. Házas, férje Günter Schnabel. Három gyermekük van. Schautek Gyula Schautek Gyula (Budapest, 1969. január 22. –) az ázsiai harcművészetek, főleg a taekwondo kiváló magyar válogatott versenyzője, majd 2006 óta Too Kyun Taekwondo Klub vezető edzője. Mestere Patakfalvy Miklós, a Magyar Taekwondo Szövetség elnöke szerint Schautek Gyula specialitása az önvédelem, de a töréstechnikától a versenyküzdelmekig, a taekwondo minden területén otthonosan mozog. Életútja Budapesti születésű lévén általános és középiskolai tanulmányait Budapesten végezte. 1989-ben a Simon Ferenc Cipő és Bőripari Szakközépiskolában érettségizett. Nem helyezkedett el a cipő- és bőripari szakmában, különböző területeken dolgozott, mert érdeklődésének középpontjában a sport állt. Jelentős sport-verseny karriert futott be, verseny-sport karrierjének vége felé jelentkezett a SOTE edzői szakára, 1998-2000 közt végezte el ezt a szakot. A taekwondóval 1984-ben került kapcsolatba a mostani Hermina u. 23. alatti Általános Iskolában, Patakfalvy Miklósnál. Akkor még az ITF taekwondot gyakorolták. Az első bajnokságon 1985-ben vett részt, az itt elért eredménye inspirálta arra, hogy az edzést és a versenyzést komoly színvonalon végezze. Ezt követte több ifjúsági verseny, amiből akkortájt nagyon kevés volt. A következő lépés már felnőtt versenyzőként történt. 1987-ben kis kitérőt tett néhány klubtársával a Kick-box felnőtt magyar bajnokságra. Kék övesen 4 kuep-osként 57 kg-ban felnőtt Kick-box magyar bajnok lett. Ez az esemény elindította a versenysport felé, ugyanekkor visszatért a taewondohoz is. 1988-ban azonban meg kellett szakítania a versenyzést, mert behívták katonának. Szolnokon teljesített sorkatonai szolgálatot a légi desszant mélységi felderítő állományában. Taekwondo gyakorlására nem volt lehetősége, de a karate alapjaival azért sikerült megismerkednie. Elsajátította bizonyos szinten a katonai közelharcot és az önvédelmet. 1990-ben szerelt le és visszatért a klubjához, amelyben közben komoly változások történtek. A klub kilépett az ITF szövetségből és felvette a kapcsolatot a WTF-el. Ez óriási különbséget jelentett a versenyzésben. 1991-ben vizsgázott fekete övre elsők között a magyar WTF szövetségen belül. Megváltoztak a verseny szabályai, a technikák, a formagyakorlatok. Az átállás nem volt egyszerű, de aztán lassan sikerült. Az első WTF Taekwondo bajnokságot 1992-ben rendezték. Schautek Gyula itt természetesen már indult, és minimális különbséggel lett második. 1993-ban vizsgázott 2. dan fokozatra. 1992-től 2001-ig szinte minden bajnokságon indult. 1992-től 1998-ig volt a Magyar válogatott tagja. 1997-ben vizsgázott 3. dan fokozatra, 2005-ben 4. dan fokozatra. 2004- től 2008-ig irányította a Magyar WTF Taekwondo Bemutató válogatottat. Mindeközben elkezdett foglalkozni a koreai harcművészetek egy másik ágával a hapkido-val is. Napjainkban már nem versenyez, de azért természetesen a rendszeres edzéseket nem hagyta abba. 2006-ban Schautek Gyula saját egyesületet hozott létre, a Too Kyun Taekwondo Klubot, amelyben legjobb tudása szerint próbálja a taekwondóban és más harcművészetekben szerzett tapasztalatait átadni tanítványainak. Magyarország területén működő és a Magyar Taekwondo Szövetséghez tartozó saját klubjában 2. Kup fokozatig jogosult vizsgákat tartani, az MTKDSZ Vizsgáztatási Szabályzatának megfelelően. 2008-ban sikeres fekete öves vizsgát tett Bang KyungWon koreai nagymester előtt. 2013-ban sikeres vizsgát tett az 5. dan fokozatra. Napjainkban már mint klubedző tevékenykedik és próbálja a több mint kétezer éves hagyományokra visszanyúló taekwondo-t népszerűsíteni és megszerettetni az érdeklődőkkel. 2000 óta a taekwondó olimpiai sportág. Schautek Gyula gyakran jár tapasztalatcserékre, tanfolyamokra, legutóbb 2015 október 12-25 között a szöuli egyetem taekwondo tanszékének meghívására vett részt kéthetes edzői tanfolyamon, amely intenzív elméleti és gyakorlati foglalkozásokat foglalt magában. Fontosabb hazai eredményei 1987 Kick-box Magyar Bajnokság, 1. helyezés (57 kg) 1992 Taekwondo Magyar Bajnokság, 2. helyezés (54 kg) 1993 Taekwondo Magyar Bajnokság, 1. helyezés (54 kg) 1994 Taekwondo Magyar Bajnokság, 3. helyezés (58 kg) 1995 Taekwondo Magyar Bajnokság, 1. helyezés (54 kg) 1996 Taekwondo Magyar Bajnokság, 1. helyezés (54 kg) 1997 Taekwondo Magyar Bajnokság, 1. helyezés (54 kg) 1998 Taekwondo Magyar Bajnokság, 2. helyezés (72 kg) 2000 Taekwondo Magyar Bajnokság, 2. helyezés (72 kg) Forma gyakorlat Magyar Bajnokság, 2. helyezés Fontosabb nemzetközi eredményei 1991 Boeskul Trophea, 1. helyezés ( Hollandia ) 1992 Bécs Bajnokság, 3. helyezés ( Ausztria ) 1993 Nyilt Osztrák Bajnokság, 3. helyezés (Ausztria) 1994 Nyílt Osztrák Bajnokság, 3. helyezés (Ausztria) Több nemzetközi versenynek is résztvevője volt: Nyílt Osztrák Bajnokság, Nyílt Holland Bajnokság, Nyílt Német Bajnokság, Nyílt Belga Bajnokság, Nyílt Horvát Bajnokság stb. Duplin megye Duplin megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Észak-Karolina államban található. Megyeszékhelye Kenansville, legnagyobb városa Wallace. Lakosainak száma 60 084 fő (2013. július 1.). Duplin megye Wayne, Lenoir, Jones, Onslow, Pender és Sampson megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Pécsi erőmű A Pécsi erőmű (Pannon Hőerőmű Zrt.) Magyarország egyik legnagyobb biomassza erőműve, 200 MW összteljesítménnyel. Két 35 MW-os és az egyik 65 MW-os egységében földgázt, míg a negyedik (65 MW-os) egységében fát (biomasszát) égetnek tüzelőanyagként. Szerves ásványok A szerves vegyületekként megjelenő ásványok, melyek földtani és környezeti folyamatok során képződnek, túlnyomó többségben a bioszféra növényi vagy állati anyagainak közreműködésével jönnek létre a földkéreg legfelső zónáiban vagy a Föld felszínén. Ezek szerves kémiai alapon 3 nagy csoportba vannak sorolva: Szerves savak sói Szénhidrogének Kevert szerves vegyületek Jellemzésük A szerves ásványok zöme molekularácsos anyag. A szerkezet felépítésében leggyakrabban van der Waals és gyenge hidrogénkötések szerepelnek. Éppen ezért a szerves ásványoknak kicsi a keménységük, alacsony az olvadáspontjuk és a stabilitásuk is csekély. Ritkán jelennek meg jól fejlett kristály formájában, persze van néhány kivétel (mellit, whewellit). A jól ismert megjelenési formájuk inkább az apró kristályokból álló tűs vagy lemezes-pikkelyes halmazok, vagy pontszerű hintések. Jelenleg körülbelül 50 szerves ásvány ismert. Előfordulásuk A szerves ásványok szén- és lignittelepekben, barlangi guanótelepekben, illetve fosszilizálódott fák társaságában lehet rájuk akadni. Előfordulnak olyan szerves ásványok is, amelyek kontaktmetamorf vagy hidrotermás ércesedésekben úgyszintén megjelennek. Az osztályba tartozó fontosabb ásványok Hartit Humboldtin Mellit Whewellit Evenkit Organikus vegyületek 10.A Szerves savak sói 10.AA formiátok , acetátok , stb.: 05 formikait, 10 daskovait, 20 acetamid , 25 kalklacit, 30 paceit, 35 hoganit 10.AB Oxalátok : 05 humboldtin, 10 glusinszkit, 15 moolooit, 20 sztyepanovit, 25 minguzzit, 30 wheatleyit, 35 zsemcsuzsnyikovit, 40 weddelit, 45 whewellit, 50 kaoxit, 55 oxamit, 60 nátroxalát, 65 coskrenit- (Ce), 70 levinsonit-(Y), 75 zugshunstit-(Ce), 80 novgorodovait 10.AC Benzol-sók: 05 mellit, 10 earlandit, 15 pigotit 10.AD Cianátok : 05 julienit, 10 kafehidrociant 10.B Szénhidrogének 10.BA Szénhidrogének: 05 fichtelit, 10 hartit, 15 dinit, 20 idrialit, 25 kratochvilit, 30 karpatit, 35 filoretin, 40 ravatit, 45 simonellit, 50 evenkit 10.C Egyéb szerves ásványi anyagok 10.C amber 10.CA Egyéb szerves anyagok: 05 refikit, 10 flagstaffit, 15 hoelit, 20 abelsonit, 25 kladnoit, 30 tinnunculit, 30 guanin , 35 urea , 40 uricit Forrás Ásvány- és kőzettan alapjai. (Hozzáférés: 2018. augusztus 20.) Magyarország ásványai. (Hozzáférés: 2018. augusztus 20.) 1988-as finn labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az 1988-as finn labdarúgó-bajnokság (Mestaruussarja) a finn labdarúgó-bajnokság legmagasabb osztályának ötvennyolcadik alkalommal megrendezett bajnoki éve volt. A pontvadászat 12 csapat részvételével zajlott. A bajnokságot a HJK Helsinki csapata nyerte. Lebonyolítás Az alapszakasz 12 csapat részvételével zajlott. Az alapszakasz végén az első 6 helyezett csapat a felsőházban, az utolsó 6 pedig az alsóházban játszott a továbbiakban. Terni Szent Bálint Terni Szent Bálint (latinul: Valentinus, 3. század - 269, Interamna) püspök és vértanú. Élete Interamna (ma Terni) püspökeként működött és több nyomorékot, illetve egy Craton nevű filozófus születésétől fogva összezsugorodott fiát gyógyította meg imáival. Ez utóbbi csodálatos gyógyulás hatására nem csak Craton és családja, hanem Interamna kormányzójának fia, Abundius is elfogadta a keresztény hitet. Abundius apja, a pogány Placidus kormányzó ezért elfogatta, megkínoztatta, majd lefejeztette Bálint püspököt. A püspök hívei rejtekben eltemették Bálint holttestét, és virrasztottak sírja felett, de tettükért őket is kivégezték. Tisztelete Ugyanebben a korban élhetett Római Szent Bálint is, aki a szerelmespárok és a fiatalok védőszentje. Egyes történészek szerint a két Bálint ugyanaz a személy lehetett, tiszteletük mindenesetre az évszázadok folyamán összefonódott, így gyakran tekintik Terni Szent Bálintot a szerelmesek védőszentjének is. Egy ehhez kapcsolódó legenda arról tanúskodik, hogy Bálint püspök titokban eskette meg a szerelmes párokat. Ez azért volt különleges, mert a törvény abban az időben tiltotta a férfiaknak a katonai szolgálat előtti házasságkötést. Egy további történet arról számol be, hogy ő volt az első, aki egy pogány férfit és egy keresztény nőt összeadott. Kezdetektől fogva ismert a szerelmesek iránti rokonszenve és az értük végzett tettek sora. Talán ezért is lett halála után az ő védőszentjük. 10510 Maxschreier A 10510 Maxschreier (ideiglenes jelöléssel 1989 GQ4) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1989. április 3-án. Indóház tér (Szeged) Az Indóház tér Szeged egyik kapuja, hiszen vonattal érkezők nagy része itt érkezik meg a városba. Története A tér 1854, az első szegedi pályaudvar átadása óta tölt be fontos szerepet a város életében. 1902-ben elkészült az állomás új épülete, 1908 óta pedig villamos köti össze a teret Rókus pályaudvarral. 2011-ben a teret teljes mértékben felújították. 2012 március eleje óta pedig a 2-es villamos köti össze a Rókusi körút és a Csongrádi sugárút sarkán található Európa Ligettel. Közösségi közlekedés Villamosok végállomása található a téren: 1, 2 Autóbuszjáratok végállomása található a téren: 11, 21, 90, 90F További buszok, amelyek áthaladnak: 20 Sankt Martin (Pfalz) Sankt Martin település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: 3032 Evans A 3032 Evans (ideiglenes jelöléssel 1984 CA1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Edward L. G. Bowell fedezte fel 1984. február 8-án. Birken-Honigsessen Birken-Honigsessen település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Hajítógép A hajítógép avagy katapult mechanikus szerkezet, állványra helyezett hideglőfegyverfajta. A lőpor feltalálása előtt az ókor és a középkor meghatározó ostromgépe illetve tábori tüzérsége volt. A hajítógépek a mechanikus energia tárolására és felszabadítására alkalmas szerkezetek, az egyszerű emberi erővel működtetett lövedékvetőkhöz képest nehezebb lövedékeket, nagyobb távolságra képesek eljuttatni. A hajítógépek legbonyolultabb változatai a trebusék voltak, melyek Szaladin egyiptomi szultán hadseregében óriási szerepet játszottak és a hajítógépek használatának csúcspontját jelentették a szultán Szentföld elleni sikeres hadjáratai, nem sokkal később ugyanis az oszmán haderőben megjelentek az ágyúk, amik aztán az egész világon elterjedtek. Tulajdonságok A hajítógépekben a mechanikus energia tárolására és felszabadítására különböző szerkezetek szolgálnak, melyeket három fő csoportba sorolhatunk. Ezek: a rugós hajítógépeknél használt rugó, a torziós szálköteg vagy fonat és az ellensúly. A hajítógépeket az ókor és középkor során sok változatban és méretben használták, a görög és római seregek tábori tüzérségétől eltekintve, ezek a szerkezetek a hadviselés hosszantartó ostromainak eszközei voltak. A hajítógépekről fennmaradt írások és illusztrációk felettébb hiányosak és pontatlanok, a szerkezetekből pedig kevés régészeti lelet maradt fenn. Amit a hajító- és ostromgépekről tudunk, annak alapja a gyakorlati régészet és az 1860-as évek óta végzett kutatások, mint például Sir Ralph Payne-Gallwey által felépített és kipróbált szerkezetek voltak. A hajítógépek közös tulajdonsága, hogy működtetéséhez több emberből álló kezelő személyzet szükségeltetett. Típusok Rugós hajítógép A rugós hajítógépek egy vagy több rugalmas kar (íjnál kettő) illetve rétegelt falemez erejét használják nyíl vagy kő hajítására. Legelterjedtebb formái az állványra szerelt íjak voltak. A rugós hajítógépek a többi szerkezethez képest alacsony hatásfokúak, ostrom feladatokra teljesen alkalmatlanok. A rekonstruált változatok kisméretű lövedék célba jutatására 146 méter maximális távolságon volt képes. A klasszikusan rugóval működtetett katapultoknak az első világháború lövészárokharcai az újjászületés időszaka volt, a katonák kisméretű katapultokat építettek, hogy gránátokat dobjanak át az ellenség védelmi állásaiba. Catapulta A torziós szálköteggel működő szerkezet, a ókor és a középkor legelterjedtebb és leghatékonyabb ostromgépe volt. A rekonstruált változatokkal végzett kísérletek alapján ezek a szerkezetek akár a 365 méter hatótávolságot is elérhették, az ellensúllyal működtetett hajítógépekhez képest, azonban a lövedékek tömege nem haladta meg a 22 kg-ot. Ballista A ballista nagyméretű számszeríjhoz hasonló szerkezet, melynek erejét két megcsavart szálköteg torziós energiája szolgáltatja. A ballista alkalmas volt nyilak és kövek pontos, alacsony röppályán való célba juttatására. A rómaiak különböző méretű szerkezeteket készítettek tábori használatra és ostromokhoz. A megcsavart szálkötegek ereje akár 400 méter távolságra is képes volt hajítani a ballista kisméretű, legfeljebb 4,5 kg súlyú lövedékét. Ellensúllyal működő hajítógépek Az ellensúllyal működtetett hajítógépek, a többi mechanikus szerkezethez képest, nagyobb hatótávolságon, nehezebb lövedékek kilövésére voltak képesek. A szerkezet gyorsasága és ereje a torziós erővel működtetett katapultokhoz képest elmaradt ugyan, de a hatalmas ellensúly és az erőkar hosszúsága és erős ácsolása lehetővé tette 100 kg-nál nehezebb lövedékek célba juttatását is. A Sir Ralp Payne-Gallwey által felépített szerkezet és az elvégzett számítások alapján, a becsült legnagyobb változat 9070 kg-ot nyomott és 15,2 méter hosszú hajtókara akár 136 kg súlyú lövedék elhajítására is képes volt. Ezek a szerkezetek általában túlságosan nehezek voltak tábori használatra, így a harcoló felek csak ostromokhoz állították fel. A hatalmas ellensúly miatt a hajítógép működtetéséhez megfelelő csörlők és segédeszközök mellett is sok ember kellett. Története Görög és római kor Európában az első katapultokat az ókori görögök alkalmazták a Kr. e. 400-300-as években. Arisztotelész (Kr. e. 384 - Kr. e. 322.) az ilyen találmányokról még mint viszonylag újakról ír a Politika c. művében. Archimédesz sok ilyen mechanikus szerkezetet készített Szürakuszai Kr. e. 211 római ostromnál. A római seregek Szürakusza ostromától kezdve kezdtek el ostromgépeket használni a Makedónia, Spárta és Aetolia elleni háborúkban. A rómaiak különböző méretű és fajtájú gépeket alkalmaztak a csatatereken vívott harcok alatt és az ostromoknál. Középkor A középkorban az 1250-es évektől a trébuchet-k (ejtsd: trebusé) élték rövid aranykorukat, amikor a puskapor használatának elterjedésével a 14. századtól a kovácsoltvas ágyúk vették át az ostromfegyverek szerepét. Ebben az időszakban a katapultok voltak az első fegyverek, melyeket biológiai hadviselésre használtak. A középkori „baktériumháborús” hadviselés lényege, oszladozó állati vagy emberi tetemek bejuttatása az ostromlott vár belsejébe, hogy ott betegségeket, legfőképp pestist terjesszenek. Puskapor utáni idők A katapultokat utoljára első világháború lövészárok harcaiban alkalmazták nagy tömegben, ahol a katonák gránátokat hajítottak a senki földjén keresztül az ellenséges állásokba. A háború kezdeti időszaka után a katapultokat felváltották a fejlett gránátvetők. Kicsiny katapultokat használnak az agyaggalamb lövészet célpontjainak kilövéséhez. Cassel (Nord) Cassel település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 2311 fő (2015). Cassel Hardifort, Sainte-Marie-Cappel, Steenvoorde, Terdeghem, Wemaers-Cappel, Zuytpeene, Bavinchove, Hondeghem, Oudezeele és Oxelaëre községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Február 3. Február 3. az év 34. napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 331 (szökőévekben 332) nap van hátra. Névnapok: Balázs + Airton, Arion, Ariton, Balmaz, Blazsena, Celerina, Csinszka, Izrael, Oszkár, Oszlár Események Politikai események 1642 – Az erdélyi országgyűlés II. Rákóczi Györgyöt fejedelemmé választja, trónját csak 1648 . október 11-én foglalja el. 1643 – Gyulafehérváron házasságot köt II. Rákóczi György , akkor váradi kapitány és Báthory Zsófia , a Báthori-család somlyói ágának utolsó sarja. E házasság révén kerültek a Báthory birtokok a Rákóczi-család birtokába. 1949 – Kezdetét veszi a Mindszenty József hercegprímás elleni kirakatper. 1977 – Tafari Benti etióp vezetőt puccsal távolítják el a hatalomból. 2008 Boris Tadić , a Demokrata Párt elnöke – Szerbia jelenlegi államfője – a szavazatok 50,6%-ával győz a szerbiai elnökválasztás második fordulóján. Hervé Morin francia védelmi miniszter az Europe 1 rádióban bejelenti, hogy a lázadókkal vívott harcokban életét veszítette Daoud Soumain csádi vezérkari főnök. Tudományos és gazdasági események 1966 – A Luna–9 szovjet holdszonda – első automatikus űrállomásként – leszáll a Hold felszínére. Egyéb események 1944 – Budapesten 8,6 fokot mértek, amely rekord magas minimum hőmérsékletnek számít. 1959 – Buddy Holly repülőgépre ült egy négyüléses Beechcraft Bonanza gépre J. R Richardsonnal (The Big Bopper) Ritchie Valens-el és a pilótával, Roger Petersonnal, hogy a következő fellépésük helyszínére Moorhead-ba (Minnesota) repüljenek. A repülőgép erős havazásban szállt fel, és néhány mérfölddel távolabb lezuhant. Mindannyian életüket vesztették. Don McLean American Pie című számában emlékszik meg a balesetről a dal híres sorával: " The day the music died " ("...a nap, amikor a zene meghalt"). 1998 – A dél-tiroli Cavalesében az amerikai légierő túl alacsonyan szálló Grumman EA-6B Prowler vadászgépe letépi a Monte Cermisre vivő függővasút kábelét. A lezuhanó kabin 19 utasa és a felvonókezelő életét veszíti. 2016 – Pécs -Árpádtetőn 10,9 fokot mértek, amely rekord magas minimum hőmérsékletnek számít. A korábbi napi minimum hőmérsékleti rekordot Budapest tartotta az 1944-ben mért 8,6 fokkal. Születések 1676 – Esterházy Antal kuruc tábornagy († 1722 ) 1736 – Johann Georg Albrechtsberger osztrák zeneszerző , orgonista († 1809 ) 1757 – Kitaibel Pál orvos , botanikus , kémikus († 1817 ) 1774 – Roykó János magyar író († 1838 ) 1809 – Felix Mendelssohn-Bartholdy német zeneszerző († 1847 ) 1823 – Spencer Fullerton Baird amerikai természettudós, ornitológus, ichthyológus és múzeumi kurátor († 1887 ) 1829 – Orbán Balázs író, néprajzi gyűjtő († 1890 ) 1837 – Széchenyi Béla koronaőr, utazó († 1918 ) 1845 – Károlyi István politikus, országgyűlési képviselő, az MTA tagja († 1907 ) 1857 – Wilhelm Johannsen dán botanikus († 1927 ) 1868 – Füzeséry Árpád sportvezető, ügyvéd († 1948 ) 1868 – gróf Almásy Imre főispán , a felsőház tagja († 1929 ) 1870 – Hegedűs Gyula magyar színész († 1931 ) 1874 – Gertrude Stein amerikai írónő († 1946 ) 1881 – Galamb József magyar gépészmérnök († 1955 ) 1882 – Neuber Ede orvos, bőrgyógyász, higiénikus, az MTA tagja († 1946 ) 1887 – Georg Trakl osztrák expresszionista költő, író († 1914 ) 1889 – Risto Ryti finn politikus, köztársasági elnök († 1956 ) 1890 – Kner Imre magyar tipográfus, nyomdász, könyvművész († 1944 ) 1893 – Gaston Julia algériai francia matematikus († 1978 ) 1898 – Alvar Aalto finn műépítész , designer († 1976 ) 1899 – Koszorús Ferenc magyar katonatiszt, az ún. csendőrpuccs megakadályozója 1944-ben († 1974 ) 1904 – Luigi Dallapiccola olasz zongoraművész és zeneszerző († 1975 ) 1905 – Paul Ariste észt nyelvészprofesszor († 1990 ) 1909 – Simone Weil francia író , filozófus († 1943 ) 1911 – Jehan Alain francia orgonaművész, zeneszerző († 1940 ) 1920 – André Loens francia autóversenyző († 1957 ) 1920 – Tony Gaze ausztrál autóversenyző († 2013 ) 1922 – Johnny Moorhouse amerikai autóversenyző († 1999 ) 1926 – Hans-Jochen Vogel német szociáldemokrata politikus, miniszter, Berlin főpolgármestere 1929 – Zilai János magyar szőlész, egyetemi tanár († 2009 ) 1930 – Csoóri Sándor kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-díjas magyar költő, esszéíró, prózaíró, politikus, a nemzet művésze († 2016 ) 1933 – Béri Géza , magyar költő, író, műfordító († 1979 ) 1935 – Richard Utley brit autóversenyző 1939 – Michael Cimino Oscar-díjas amerikai filmrendező († 2016 ) 1942 – Arató Péter villamosmérnök, az MTA rendes tagja 1945 – Szabó Tünde magyar színésznő, Déryné-díjas 1947 – Apró Attila magyar rendező 1947 – Paul Auster amerikai író 1948 – Drapál János magyar motorkerékpár -versenyző, világbajnok († 1985 ) 1948 – Henning Mankell svéd színházi rendező és író († 2015 ) 1950 – Alvaro Vitali olasz filmszínész 1957 – Békés Csaba magyar történész 1957 – Chico Serra brazil autóversenyző 1959 – Ferzan Özpetek török filmrendező 1960 – Joachim Löw német labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya 1962 – Bozó László meteorológus , kandidátus, az MTA tagja 1964 – Görög László magyar színművész 1965 – Maura Tierney amerikai színésznő 1970 – Warwick Davis angol színész 1975 – Ruttkay Laura Jászai Mari-díjas magyar színésznő 1978 – Joan Capdevila világbajnok spanyol labdarúgó 1980 – Markus Esser német kalapácsvető 1984 – Artyom Szilcsenko világbajnoki bronzérmes orosz szupertoronyugró 1998 – Jang Hao ifjúsági olimpiai bajnok kínai műugró Bouchevilliers Bouchevilliers település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 79 fő (2015). Bouchevilliers Amécourt, Mainneville, Mesnil-sous-Vienne, Saint-Pierre-es-Champs, Talmontiers és Neuf-Marché községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Tero Nieminen Tero Nieminen (Espoo/Helsinki, 1973. május 20. –) finn nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzeti játékvezetés A játékvezetői vizsgát 1998-ban tette le. Nemzeti labdarúgó-szövetségének megfelelő játékvezető bizottsága minősítése alapján 2006-tól a Veikkausliiga játékvezetője. A küldési gyakorlat szerint rendszeres 4. bírói szolgálatot is végez. Első ligás mérkőzéseinek száma: 94 (2008-2015). Nemzetközi játékvezetés A Finn labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 2008-tól tartja nyilván bírói keretében. 2011-től az UEFA JB besorolása szerint 3. kategóriás bíró. Több nemzetek közötti válogatott, valamint Európa-liga és UEFA-bajnokok ligája klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának 4. bíróként segített. 2014-től nem szerepel a FIFA JB nyilvántartásában. Válogatott mérkőzéseinek száma: 1 (2011. november 8.). Labdarúgó-Európa-bajnokság U17-es labdarúgó-Európa-bajnokság Törökország rendezte a 2008-as U17-es labdarúgó-Európa-bajnokságot, ahol a FIFA/UEFA JB asszisztensként foglalkoztatta. Bolaños de Campos Bolaños de Campos település Spanyolországban, Valladolid tartományban. Lakosainak száma 334 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: KkStB 91 sorozat A kkStB 91 sorozat egy szerkocsisgőzmozdony-sorozata volt a cs. kir. Államvasutaknál (kkStB). A kéthengeres, telítettgőzű, C tengelyelrendezésű mozdonyt a Bécsújhelyi Mozdonygyár szállította 1876-ban. A kkStB 91.01-07 pályaszámú mozdonyok a Niederösterreichischen Südwestbahnentől jöttek, ahol B sorozat 1B-7B pályaszámokat viselték az 1878-as államosításig. A mozdonyok 1887 után új kazánt kaptak (lásd a táblázatban). Az első világháború után a Osztrák Szövetségi Vasutak (BBÖ) átvette az összes mozdonyt a sorozat és pályaszáma megtartásával. A BBÖ a 91 sorozat 01,02, 03, 04, 05, 07 számú mozdonyait 1923 és 1931 között kölcsönadta a Győr–Sopron–Ebenfurti Vasútnak (GYSEV). A sorozat utolsó mozdonyát 1936-ban selejtezték. A mozdonyok a NÖSWB 1–7B szerkocsival és a kkStB 3 sorozatú szerkocsival üzemeltek. Kézirat (dokumentum) Valamennyi olyan kézzel írt dokumentumot (könyv, feljegyzés, levél, napló (napló stb.) kéziratként (görögül autographon, latinul manuscriptum) értünk, mely szerzője miatt vagy tartalmánál fogva kiemelkedik az egyéb kézírásos iratok közül. Nyomdai vonatkozásban minden olyan irat, amit nyomtatás érdekében nyomdába leadnak (tehát nemcsak írás, hanem lehet például grafika vagy ábra is). Kéziratnak nevezik a nem a nagyközönségnek szánt műveket is, ilyen lehet egy színdarab, forgatókönyv, vagy csak valamilyen kidolgozandó mű vázlata. Az autográf kézirat olyan eredeti, saját kézzel írt szöveg (eredeti kézirat, levél, okmány, aláírás), melynek szerzője jelentős, neves személy. Általában a személy hagyatékának darabja. Ismert kéziratok Kódexek Voynich-kézirat Voraui kézirat Holt-tengeri tekercsek Lorschi méháldás Saint-Jean-sur-Tourbe Saint-Jean-sur-Tourbe település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 99 fő (2015). Saint-Jean-sur-Tourbe Somme-Tourbe, Courtémont, Hans, Laval-sur-Tourbe és Somme-Suippe községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Harsányi Attila (építész) Harsányi Attila (Győr, 1943. március 29. –) építész, amatőr helytörténész. Élete A győri Hild József Építőipari Technikumban végzett, ezután a Magyar Vagon és Gépgyárban (1961–69), a Győri Állami Építőipari Vállalatnál (1969–70), majd a Győri Tervező Vállalatnál (1970–90) és a Pannonplan Tervezőiroda Kft-ben (1990–2003) dolgozott. Ötszörös magyar válogatott kézilabdázó (1967–68), NB I-ben Győri Vasas ETO-val 1961-ben II., 1963-ban III. helyezést ért el. Magánkezdeményezője és építész tervezője Mátyás király tér rendezése (2001) II. világháborús emlékoszlop (1944. IV. 13.) állítása (2003) Fiala Géza emléktáblák (1990 ill. 2005) Mátyás király szobor posztamens (2008) Napórák (Múzeumház terasz-Bécsi kapu tér 4-2014) - (Klapka utca 4-1999) Publikáció Győr-Gyárváros Munkástelepe 1917-2002 (szerző: Harsányi Attila-2003; kiadó: MALAWI Bt.) Gyárváros Győrben (társszerző, 2007) Gyárvárosi Iskola 1910-2010 (társszerző, 2010) SZÁZ ÉVES GYŐR-GYÁRVÁROS MUNKÁSTELEPE 1917-2017 (szerző-kiadó: Harsányi Attila-2017) Díjak Dr. Kovács Pál ezüst emlékérem (2008) Kós Károly-díj (2010) Szülőföldünk Honismereti Fotópályázat díjazottja (2007-08-09-10-11-12-13-14-15-16-17-18) Szép Környezet – Jó Közérzet győri kertpályázat II. hely (2011) Gyárváros Szolgálatáért (2016) Patric Patric (Murcia, 1993. április 17. –) spanyol labdarúgó, posztját tekintve hátvéd, jelenleg az olasz Lazio játékosa. Pályafutása FC Barcelona Patric Murciában született, Mula községben. 2008-ban, 15 évesen csatlakozott az FC Barcelona utánpótlás akadémiájához, a La Masiához. Posztja eredetileg védekező középpályás, de Eusebio Sacristán a B csapat vezetőedzője többször is a védelem jobb oldalán számított a játékára. 2012. szeptember 22-én debütált a katalánok tartalékcsapatában, amikor Gerard Deulofeu cseréjeként a második félidőben beállt a Hércules CF elleni másodosztályú bajnokin (3-0). November 26-án a felnőttek között is pályára lépett; Carles Puyolt váltotta az AFC Ajax ellen 1-2 arányban elveszített Bajnokok Ligája mérkőzésen. Első gólját 2015. február 28-án szerezte, az RCD Mallorca elleni hazai 2-4-es vereség alkalmával. Az idény végén a katalánok tartalékcsapata kiesett a Segunda Divisionból. Lazio 2015. június 8-án Patric négy évre szóló szerződést írt alá az olasz Lazióhoz. Augusztus 30-án, a Chievo ellen debütált az olasz élvonalban. Statisztika 2017. február 1-jén frissítve. 2012-es IIHF divízió I-es jégkorong-világbajnokság A 2012-es IIHF divízió I-es jégkorong-világbajnokság A csoportját Ljubljanában, Szlovéniában, a B csoportját Krynica-Zdrójban, Lengyelországban április 15. és 21. között rendezték. Résztvevők A világbajnokságon az alábbi 12 válogatott vett részt. Eredmények A mérkőzések kezdési időpontjai helyi idő szerint vannak feltüntetve. B csoport Error: Goals/Progression mismatch: N1 = 6 N2 = 7 PN = 6 Melanie Brown Melanie Janine Brown (ismert Mel B, Melanie B és Melanie G néven is; Harehills, 1975. május 29. –) brit énekesnő, a Spice Girls volt tagja. Karrierje Harehillsben, Leedsben született, fehér angol anya és fekete apa lányaként. Van egy húga, Danielle, aki színésznő. Az Intake High Schoolba járt, Leedsben. Lancashireben dolgozott táncosnőként egy ideig. Jelentkezett egy meghallgatásra, amiben sikereket ért el, így indult el karrierje a Spice Girlszel 1996-ban. Első számuk, a Wannabe hatalmas sikert aratott. Az együttesben Mel B néven volt ismert, hogy megkülönböztessék Mel C-től (Melanie Chisholm), kihívó és érdekes kinézete után kapta a Scary Spice becenevet. A Spice Girls 2001-ben feloszlott, ezután Mel szólókarrierbe kezdett. Ő volt az első Spice Girl, aki szólókarrierbe kezdett: első számát Missy Elliott-tal közösen vette fel, ez volt az I Want You Back, ami 1998. szeptember 14-én jelent meg és sikert aratott több országban is. Következő kislemeze, a Word Up (1999. június 28.) a brit slágerlistán a 14. helyig jutott, az 1990-es években ez volt a legsikertelenebb dal Spice Girls-tagtól; később az albumára nem került rá. A 2000-ben megjelent Tell Me című dala, melyben volt férjét ostorozza, sikeres lett; a 4. helyet ért el. 2000. október 9-én jelent meg első szólóalbuma, a Hot. Rá egy hónappal megjelent a Spice Girls harmadik albuma, a Forever. Ez a brit listán a 2., míg a Hot a 28. helyet érte el. 2001-ben jelent meg a Feels So Good kislemez, ami az 5. lett a listán, majd a kislányának, Phoenixnek írt Lullaby, ami a 13. Az albumról megjelentetni tervezett ötödik kislemezt, a Hottert végül nem adták ki, ahogy az album 2001 júliusára tervezett újrakiadására sem került sor. 2004 áprilisában felkérték, hogy színésznőként szerepeljen a Rent című musicalben. 2005. június 13-án megjelent a Today című kislemeze, június 27-én jött az album hozzá, az L.A. State of Mind. Az albumból az első héten csak 670 darab fogyott el, összesen 1500, és a slágerlistán sem ért el előkelő helyezést, mindazonáltal Mel B nem tartja bukásnak, mert nem várt tőle sikert és nem is népszerűsítette, csak ajándékba szánta a rajongóknak. 2007 decemberében újra összeállt a Spce Girls egy turné erejéig, ami 2008 februárjában ért véget. Kiadtak egy válogatásalbumot, amin két új szám is szerepelt, a Headlines (Friendship Never Ends) és a Voodoo. 2007-ben a Dancing with the Starsban is szerepelt. 2008 júniusában azt nyilatkozta, felvett tíz számot új albumára. 2008 őszén felkerült az internetre a Whose Is It című új dal. Magánélet Peter Andre-val volt egy rövid kapcsolata. A SpiceWorld turnén kezdődött kapcsolata Jimmy Gulzar táncossal, 1998. szeptember 13-án összeházasodtak. 1999. február 19-én született gyermekük, Phoenix Chi. 2000-ben elváltak. 2006-ban Melanie-nak Eddie Murphyvel volt kapcsolata, 2007. április 3-án született gyermekük, Angel Iris, akit Murphy sokáig nem ismert el. 2007. június 6-án hozzáment Stephen Belafonte producerhez Las Vegasban. Diszkográfia Albumok Hot (2000) L.A. State of Mind (2005) New Album (2013/2014) Kislemezek I Want You Back (1998) Word Up! (1999) Tell Me (2000) Feels So Good (2001) Lullaby (2001) Today (2005) For Once in My Life (2013) Filmográfia 1993 Coronation Street - Amy Nelson 1997 Spice World - önmaga 1998 Creche Landing 2000 Fish 2001 This is My Moment 2002 Voodoo Princess 2003 Burn It - Claire 2003 LD:50- Lethal Dose - Louise 2003 Bo' Selecta - önmaga 2004 The Seat Filler - Sandie 2004 MTV Cribs - önmaga 2005 Telling Lies - Maggie Thomas 2005 A Bear's Tail - önmaga 2005 Avid Merrion's Xxxmas Special - önmaga 2006 Love Thy Neighbor - Lonnie 2007 Dancing With The Stars - önmaga (5. évad, 2. helyezés) 2007 Giving You Everything - önmaga 2009 Loose Women - önmaga 2009 Mel B - Totally Fit - önmaga 2010 Dance Your Ass Off host (2. évad) - önmaga 2010 Mel B: It's a Scary World - önmaga 2010 The X Factor (Ausztrália) - vendég mentor 2010 The X Factor (Ausztrália) - mentor (lányok) 2010 The X Factor (Ausztrália) - mentor (fiúk) 2010 America Got Talent - zsűritag Konsztantyin Georgijevics Zirjanov Konsztantyin Georgijevics Zirjanov (oroszul: Константи́н Гео́ргиевич Зыря́нов; Perm, 1977. október 5. –) orosz válogatott labdarúgó, jelenleg a Zenyit Szankt-Petyerburg középpályása. Pályafutása Zirjanov szülővárosának labdarúgócsapatában, az Amkar Permben kezdte a pályafutását, ahonnan hat sikeres szezont követően 2000 tavaszán a Torpedo Moszkvához igazolt, ahol újfent hat évet töltött. A már 30 éves középpályás 2007-ben igazolt a szentpétervári Zenyit Szankt-Petyerburg csapatához, ahol pályafutásának legfényesebb időszakát tölti. 2007 augusztusában 6 góllal járult hozzá egyesülete első orosz bajnoki címéhez, megválasztották a 2007-es év legjobb orosz labdarúgójának, 2008-ban Orosz Szuperkupa-győztes lett, majd a skót Rangers elleni találatának is köszönhetően UEFA-kupa-aranyérmet szerzett. A válogatottban Egyesületében egyre jobb teljesítményt nyújtó Zirjanovot a holland mesterdző, Guus Hiddink hívta be először az orosz labdarúgó-válogatottba. A szbornajában 2006. május 27-én mutatkozott be egy 0–0-ra végződött Spanyolország elleni barátságos találkozón, állandó szerephez azonban csak 2007 márciusa óta jut. A 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokságra készülő orosz válogatott Kazahsztán elleni, 2008. május 23-án rendezett barátságos mérkőzésen lőtte első válogatott gólját. A 2008. június 14-én rendezett Görögország elleni Európa-bajnoki-csoportmérkőzésen Zirjanov góljával nyert az orosz labdarúgó-válogatott. Díjai Egyéni Az Év Játékosa Oroszországban : 2007 . Klubcsapattal Zenyit Szankt-Petyerburg : Orosz bajnok: 2007 . Orosz Szuperkupa-győztes: 2008 . UEFA-kupa -győztes: 2008 . Stazione di Ponte nelle Alpi-Polpet Stazione di Ponte nelle Alpi-Polpet vasútállomás Olaszországban, Veneto régióban, Ponte nelle Alpi település Polpet frazionéjában. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Calalzo–Padova-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Belluno Stazione di Faè-Fortogna Stazione per l'Alpago 1988-as magyar tekebajnokság Az 1988-as magyar tekebajnokság az ötvenedik magyar bajnokság volt. A bajnokságot április 23. és 24. között rendezték meg Szombathelyen, a férfiakét a Sabaria pályáján, a nőkét a Latex pályáján. Objektumorientált adatmodell Az objektumorientált adatmodell az objektumorientált programozás módszertanának egy része. Olyan adatbázis, amely intelligens elemekből épül fel. Az intelligencia itt azt jelenti, hogy az egyes adatbáziselemek (objektumok) „tudják”, hogy kik ők, mire használhatók, s miként kapcsolódnak a többi adatbáziselemhez. Az objektumorientált adatbázisok az objektumorientált programozási nyelvek térhódításával terjedtek el. Hatékonyságukban jelenleg még alulmaradnak a relációs adatbázisokkal szemben. Fő jellemzői becsomagolás (angolul encapsulation): az objektum adatok és műveletek összessége adat absztrakció (angolul data abstraction): adatokat absztrakt módon lehet ábrázolni öröklődés (angolul inheritance): az alacsonyabb szinteken lévő objektumokból (szülő) levezetett magasabb szintű objektumok (gyerek) öröklik a szülők tulajdonságait. többalakúság (angolul polymorphism): ugyanazt az utasítást az egyes objektumok saját előírásaiknak megfelelően értelmezik. Vigyázat, vadnyugat! A Vigyázat, vadnyugat! (eredeti cím: E poi lo chiamarono il magnifico) 1972-ben bemutatott olasz–francia–jugoszláv western-vígjáték, amelynek főszereplői Terence Hill, Gregory Walcott és Yanti Somer. A rendezője és írója E.B. Clucher, a producere Alberto Grimaldi, a zeneszerzői Guido és Maurizio de Angelis. A mozifilm a Produzioni Europee Associati, a Les Productions Artistes Associés és a Jadran Film készítette gyártásában készült, a United Artists Europa forgalmazásában jelent meg. Műfaját tekintve akciófilm, filmvígjáték és westernfilm. Olaszországban 1972. szeptember 9-én a mozikban, Magyarországon viszonylag kevés késéssel bemutatták, a mozikban feliratos változatban vetítették. Az első magyar változatot az MTV1-en 1984. december 26-án, a második magyar változatot az RTL Klub-on 2000. augusztus 12-én vetítették le a televízióban. Cselekmény Apja utolsó kívánságának megfelelően Tom a vadnyugatra utazik, hogy végre megtanulja, mi az élet. Bár a versek jobban érdeklik, mint a lövöldözés, és szívesebben pattan a bicikli nyergébe, mint egy lóéba, lassan neki is el kell fogadnia a helyi játékszabályokat. Ezio Marano Ezio Marano művésznevén Alan Abbott (Brescia, 1927. augusztus 6. – Róma, 1991. április 26.) lombardiai születésű olasz színész. Pályafutása Karrierjét az 1950-es években kezdte milánói színházban Giorgio Strehler színházi rendező irányítása alatt. Ekkortájt igen sok lombard nyelvű darabban lépett fel, lévén ez volt az anyanyelve is. Tagja volt különböző társulatoknak és dolgozott a RAI-nál is. Első jelentősebb szerepe egy 1973-as, Napóleonról szóló olasz televíziós sorozatban volt. Filmes karrierjét Mauro Severino rendezőnél kezdte 1968-ban. Népszerűségre tett szert a Bud Spencer-Terence Hill filmekben, így Az ördög jobb és bal keze c. spagettiwesternben Görény szerepében, valamint a Bűnvadászok c. krimi-vígjátékban egy huligán banda fejeként. Federico Fellini Ginger és Fred c. filmjében is látható volt egy kisebb mellékszerepben. Míg a színházban meghitt, melankolikus figurákat alakított, addig a filmekben karakterszerepeket, többnyire groteszk, karikatúra benyomását keltő jellemeket formált meg. A színházban mindig otthonosabban mozgott, s Olaszországban népszerű színésznek számított a színházi alakításai miatt. 1988-ban szenvedett egy olyan sérülést, amelynek szövődményei három évvel később újra jelentkeztek nála, ami végül a halálát okozta 1991 tavaszán. Filmjei Az ördög jobb és bal keze (Lo chiamavano Trinità...), 1970 Egy gyík a nő bőrében (Una lucertola con la pelle di donna), 1971 Afrikai Scipio (Scipione detto anche l'africano), 1971 A munkásosztály a Paradicsomba megy (La classe operaia va in paradiso), 1971 Fehér agyar visszatér (Il ritorno di Zanna Bianca), 1974 Bűnvadászok (I due superpiedi quasi piatti) 1977 Veszett kutya (La belva col mitra), 1977 Ginger és Fred (Ginger e Fred), 1986 Magyar hangjai Az alábbi magyar színészek szinkronizálták Ezio Maranót az adatok szerint: Beregi Péter, Incze József és Sörös Sándor. Mindegyik egyetlen alkalommal. SN Brussels Airlines Az SN Brussels Airlines (SNBA) Belgium korábbi nemzeti légitársasága volt, amely elsősorban a Brüsszel Zaventem repülőtérről üzemelt. Az SNBA elnevezés lényegében a Delta Air Transport vállalatot takarta, amely a korábbi állami légitársaság, a SABENA egyik leányvállalata és utóda volt. Az SNBA elsősorban Brüsszelt kötötte össze más európai nagyvárosokkal, de a SABENA hálózatát átvéve Afrikába is indított járatokat. Az SNBA és a Virgin Express angol diszkont légitársaság 2005-ben egyeztek meg arról, hogy az SNBA átveszi az irányítást a Virgin Express felett, majd a két vállalat 2006-ban bejelentette, hogy összeolvadnak. Az új cég 2006. november 7-én vette fel a Brussels Airlines elnevezést. Története Az SN Brussels Airlines vállalat 2002-ben alakult, amikor belga befektetők csoportja (vállalatok, bankok és befektetési alapok, illetve a belga szövetségi és a vallon regionális kormány) létrehozta az SN Airholding nevű vállalatot, amelynek vezetője Etienne Davignon lett. Miután 2001-ben a korábbi állami légitársaságot, a Sabenát a Swiss Air felvásárolta, Belgiumban nem maradt nemzeti légitársaság. 2002 februárjában az SN Airholding átvette az ellenőrzést a Delta Air Transport vállalat felett, amely a Sabena leányvállalata volt és nevét SN Brussels Airlines-ra változtatta. 2002-ben az egész vállalatot átszervezte az új vezérigazgató, Peter Davies és tanácsadója, Prof. Jean Frederic Mognetti. Első számú célkitűzésük volt, hogy a vállalat működését nyereségessé tegyék és a befektetők részére profitot fizessenek - amit három év alatt sikerült elérni. 2005. április 12-én az SN Airholding irányító részesedést szerzett Virgin Express légitársaságban és 2006. március 31-én bejelentették a két vállalat összeolvasztását. 2006. november 7-én a zaventemi repülőtéren összehívott sajtótájékoztatón jelentették be, hogy a közös vállalat neve Brussels Airlines lesz. Flotta Az SN Brussels Airlines légiflottájában a következő repülőgépek voltak megszűnése előtt: Karlsdorf (Türingia) Karlsdorf település Németországban, azon belül Türingiában. Népesség A település népességének változása: Hvorosztyankai járás A Hvorosztyankai járás (oroszul Хворостянский район) Oroszország egyik járása a Szamarai területen. Székhelye Hvorosztyanka. Népesség 1989-ben 14 634 lakosa volt. 2002-ben 16 098 lakosa volt, melynek 82,8%-a orosz. 2010-ben 16 302 lakosa volt, melynek 83,6%-a orosz, 4,9%-a kazah, 2,7%-a tatár, 1,2%-a ezid, 1,2%-a csuvas. Juneteenth A juneteenth a rabszolgaság eltörlésének emléknapja az Amerikai Egyesült Államokban. Maga a juneteenth szó az angol June ('június') és nineteenth ('tizenkilencedik') szavak összevonásából keletkezett, tükrözve azt, hogy az ünnep dátuma június 19. A dátum annak az évfordulója, hogy 1865. június 19-én Gordon Granger vezérőrnagy északi csapatai bevonultak a texasi Galvestonba, és a tábornok kihirdette a rabszolgaság eltörlését. Ezzel a polgárháború után újraegyesült ország utolsó rabszolgatartó államában is szabaddá váltak a feketék. Történelmi háttér Az Egyesült Államokban az 1860-as évekre komoly feszültség alakult ki a rabszolgatartó déli államok és a rabszolgatartást tiltó északi államok között. 1860-1861 telén kivált az Unióból hét déli állam, és együtt megalakították az az Amerikai Államok Konföderációját. 1861 áprilisában háború tört ki a Konföderáció és az Unió között. Ez a polgárháború 1865 áprilisában az északiak győzelmével végződött. Még a polgárháború folyamán Lincoln elnök proklamációt adott ki, amelyben 1863. január 1-jei hatállyal szabadnak nyilvánította az összes rabszolgát. 1865-ben elfogadták a 13. alkotmánymódosítást is, amely az alaptörvényben is rögzítette a rabszolgaság tilalmát. Noha a rabszolgaság így de jure illegálissá vált, a rendelkezésnek csak az uniós csapatok által ellenőrzött területeken lehetett de facto érvényt szerezni. Texas, amely a Konföderációnak a harcok helyszínétől legmesszebb eső részében volt, a déliek 1865 áprilisi kapitulációja után még hónapokig nem került tényleges katonai ellenőrzés alá, és így itt a rabszolgaság egészen az uniós csapatok júniusi bevonulásáig eltartott. A 3. számú napiparancs A Texast megszálló Gordon Granger vezérőrnagy 1865. június 19-én hirdette ki híressé vált 3. számú napiparancsát, amely a következő szavakkal kezdődött: Chris Herd Chris Herd (Perth, 1989. április 4. –) ausztrál labdarúgó. 2010 és 2015 között az angol Aston Villa játékosa volt. Bernardo Fernandes da Silva Bernardo Fernandes da Silva (São Paulo, 1965. április 20. –) brazil válogatott labdarúgó. Nemzeti válogatott A brazil válogatottban 5 mérkőzést játszott. Mutzig Mutzig település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 5926 fő (2015). Mutzig Dangolsheim, Dinsheim-sur-Bruche, Dorlisheim, Gresswiller, Molsheim, Rosenwiller és Soultz-les-Bains községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Mezőtárkány Mezőtárkány község Heves megye Füzesabonyi járásában. Jellegzetes halmazfalu. Elhelyezkedés Mezőtárkány az M3-as autópálya füzesabonyi lehajtójától mindössze 6 km-re található. A Debrecen–Füzesabony-vasútvonalnak megállója található itt. Története Mezőtárkány Árpád-kori település. Nevét 1279-ben terra Tharkan néven említette először oklevél. 1323-ban az egri káptalan birtoka volt, ekkor Egyházastárkány néven szerepelt. 1329-ben Egyházastárkány és Altárkány, 1358-ban Egyházastárkány és Kápolnástárkány, másként Altárkány, a káptalan birtokai voltak. 1380–1481 közötti oklevelekben, hol Egyházas-Tárkány, hol Törpeszeg, hol Mező-Tárkány vagy Közép-Tárkány néven fordult elő. 1423-ban Mező-Tárkány néven országos vásártartásra kapott jogot a királytól, ekkorra városi jelleget nyert. A helység többi részeiben a köznemesek, a Tárkányi Bodó család voltak a földesurak. 1493-ban az egri püspökség számadásai szerint Alsótárkány Borsod vármegyéhez tartozott. Az egri püspökség 1494 évi számadáskönyvei szerint szintén az egri káptalan földesúri hatósága alá tartozott, az 1546 évi adóösszeírás szerint pedig az egri püspökség birtoka volt, 5 portával. Eger 1552. évi ostroma során a felvonuló török hadak Mezőtárkányt is elpusztították. 1552-ben csupán 1 portát írtak itt össze, s megjegyzi az összeírás, hogy e helységtől az adó második részlete már nem volt behajtható. A 17-18. század fordulóján többször is elnéptelenedett, majd ismét betelepült: 1635-ben fél, 1647-ben 1 1/4, 1675-ben 1 1/4 portája volt ugyanekkor egy malmot is felvettek az összeírásba. 1686-ban itt 1 1/4 porát vettek fel. 1693-ban az egri káptalan birtokában találjuk. A napóleoni háborúk idején a vármegye nemesi felkelő lovasságának egyik állomáshelye volt. A község mindvégig az egri káptalan tulajdona maradt, de a 20. században a gróf Milványi Cseszneky család is birtokot vásárolt Mezőtárkányban. 1910-ben 2980 lakosából 2977 magyar volt. Ebből 2916 római katolikus, 52 izraelita volt. A 20. század elején Heves vármegye Egri járásához tartozott. A második világháborút követően került sor a település villamosítására, s a termelőszövetkezet megszervezésére. Laskó Mezőtárkány határában feküdt egykor Laskó (Lakso) falu is, a hasonló nevű patak partján, melyet Széchenyi Tamás vajda, később országbíró, 1350-ben Bék nemzetségbeli Szentdomonkosi Varju Miklósnak adományozott, hű szolgálataiért. 1484-ben, már csak puszta; ekkor az egri káptalan birtokában volt. Népcsoportok 2001-ben a település lakosságának 95%-a magyar, 5%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát. Látnivalók Római katolikus temploma - 1773 -ban épült. Mezőtárkány római katolikus plébániája a Hevesi Főesperesség Kápolna-Füzesabonyi Kerületéhez tartozik, Füzesabonyból ellátva. A R.k. anyakönyvei 1678 és 1710 között Mezőkövesden, 1720-tól 1895-ig helyben maradtak fenn. 1895-től önálló állami anyakönyvi kerület. Műemlék jellegű épülete a római katolikus templom és a plébániaház. Védőszentje Olajbafőtt János evangélista. A templomban lévő 1776-ban készült főoltárkép és a XVIII. század végéből származó mellékoltárkép Kracker János Lukács egri festő alkotása. Az 1776-ban készült, copf stílusú szószék Steinhauser Antal műve, a keresztelőmedencét 1815-ben Giovanni Adami és Mózer József készítette. A templom szépítésére 1996-ban is sor került: Kriston Endre kőfaragó mester irányításával felújították a kripta lépcsősorait; az oltár vörösmárvány misekönyvtartót, ambőt kapott. A két világháború áldozatainak száma 133 fő, emléktábla őrzi nevüket. Ezomeprazol Az ezomeprazol (INN: esomeprazole), az omeprazol S-izomerje specifikus, célzott hatásmechanizmussal csökkenti a gyomorsósav-szekréciót. Az ezomeprazol a parietális sejtekben lévő protonpumpa specifikus inhibitora. Az omeprazol R- és S-izomerjeinek farmakodinámiás aktivitása hasonló. Az ezomeprazol gyenge bázis, mely a parietalis sejt intracelluláris canaliculusának savas környezetében aktiválódik, ahol a H+K+-ATP-áz enzimet, azaz a protonpumpa működését gátolja. Mivel a sósavképződés utolsó lépcsőjét gátolja, ezért mind a bazális, mind az inger hatására képződött sósavtermelést egyaránt hatásosan csökkenti. Készítmények Nexium (AstraZeneca) Morfémaosztályok (nyelvészet) A leíró nyelvtan egyik területe, az alaktan, azaz a morfológia foglalkozik a szavak, szóalakok felépítésével, szerkezetével. A szavakat felépítő szóelemeket, a szóelemek típusait, fajtáit, ezek rendszereit vizsgálja. A nyelvtudományban a szóelem fogalmát a morféma terminus jelöli. A morféma a nyelv legkisebb olyan egysége, amely önálló jelentést vagy strukturális szerepet hordoz. A morfémák több szempont szerint osztályozhatóak. A morfémák típusai Tőmorféma és toldalékmorféma tőmorféma (szótő) : a magyarban affixumok ( toldalékok ) járulhatnak hozzá. toldalékmorféma , azaz affixum (prefixum, szuffixum, infixum, circumfixum, transzfixum). A magyarban a legtöbb toldalék szuffixum (a tő mögött áll), ám a felsőfok jele ( leg- ) prefixum, hiszen a tő előtt foglal helyet. Szabad és kötött morfémák Szabad morfémá nak nevezzük azt a szóelemet, amely önmagában, más szóelemtől függetlenül is előfordulhat a mondatban, pl. térkép, szeret, harap . Toldalékmorféma nem lehet szabad, ám a tövek sem feltétlenül azok, pl. hav -. Azok a morfémák tartoznak ide, amelyek csak egy másik tőmorfémával vagy toldalékkal együtt fordulhatnak elő, pl. -t, -k, bokr- . A kötött morféma nak alakja és jelentése is járulékos. Kötött morfémáknak tekintjük azokat a szótöveket, amelyek nem önálló szavakban , hanem csak a toldalékos alakokban fordulnak elő. Szabad morfémák típusai (mindig tőmorfémák) szükségszerűen szabad tő : ha nem toldalékolható , mindig ugyanabban az alakban áll. Pl. talán potenciálisan szabad tő : nem feltétlenül kell inflexiós morfémával (jellel vagy raggal ) ellátnunk, de néha felvehet inflexiós toldalékokat . Pl. fent - fentebb relatíve szabad tő : ahhoz, hogy a mondatban megjelenjenek, el kell őket látnunk toldalékokkal . Ez lehet testes morféma, ám lehet zéró morféma is. Passzív tő (fiktív tő) Származékszavakban élnek, önállóan nem, csupán toldalékosan fordulnak elő. Úgy ismerhető fel, hogy mi a szótő, ha a tövet és a toldalékot más szavakban is fel tudjuk ismerni. Például: for-dul – mor-dul; for-dít – boly–dít; for-og – kavar-og; for-gat – takar-gat Egyalakú és többalakú szótövek Egyalakú szótövek : a toldalék nélküli és a toldalékos alakjuk azonos, például a hang és a hall szótövek valamennyi toldalékos alakjukban változatlanok. Pl. hang-ot, hall-j, hall-ott stb. A többalakú szótövek : bizonyos toldalékok előtt más alakban fordulnak elő, mint önállóan: bokor – bokr-(o)t, zörög – zörg-(ö)tt, fa – fá-t, alszik – alud-j-on Relatív tő és abszolút tő Az olyan szóalakok szerkezetében, amelyben a szótőhöz több toldalék (affixum) kapcsolódik, kétféle szótövet különböztethetünk meg: az abszolút tövet és a relatív tövet. abszolút szótő : a szó szerkezetének toldalék nélküli alakja, mely alaktanilag, azaz morfológiailag tovább nem tagolható. relatív szótő : az a toldalékkal ellátott alak, amelyhez a következő toldalék kapcsolódik. Például: barátságosabban: barát + ság + (o)s + (a)bb + an barát: abszolút szótő barátság: relatív szótő barátságos: relatív szótő barátságosabb: relatív szótő barátságosabban: barát + ság (képző) + os (képző) + (a)bb (jel) + an (rag) Mintaelemzés eszik: esz-: abszolút tő, lexikai tő, kötött tő, sz-t v-vel váltakoztató igető -ik: egyes szám harmadik személyű, ikes ragozású igei személyrag eszik: zárt szóalak egyétek: e-: abszolút tő, lexikai tő, kötött tő, sz-es v-s tőtípusú igető gy-: felszólító mód jele egy-: relatív, szintaktikai tő -étek: többes szám második személyű határozott ragozású igei személyrag egyétek: zárt szóalak Egyéb szótövekkel kapcsolatos tudnivalók Magánhangzó a toldalék előtt Megkülönböztetünk előhangzót és kötőhangzót. Előhangzó : A toldalék előtti magánhangzó hozzátartozik a toldalékhoz : a toldalék előhangzója. Általában akkor előzi meg az előhangzó a toldalékot , ha a szótő mássalhangzóra végződik: pl. négy-et, öt-öt, hat-ot, nyolc-at . Kötőhangzó : Egy másik értelmezés a toldalék előtti magánhangzót elválasztja a toldaléktól , azaz a szótő és a toldalék közötti kötőhangzónak tekinti. Álmorfémának is szokták nevezni, mivel az így értelmezett kötőhangzó nem önálló része a szó szerkezetének. Damian Lewis Damian Watcyn Lewis (1971. február 11. –) Golden FIPA-díjas brit színész és filmproducer. Eddigi legismertebb alakítása Az elit alakulat című filmsorozat Richard D. Winters őrnagyának a megformálása volt, amelyért 2002-ben Golden Globe-díjra jelölték, s amelyért ugyanabban az évben a biarritzi (Franciaország) nemzetközi tévéfilmfesztiválon elnyerte a fődíjat. 2007 szeptemberétől az NBC Life című két évadot megélt sorozatában a főszereplőt, Charlie Crews nyomozót alakítja. E krimisorozat Magyarországon először 2008 nyarán futott, mégpedig a TV2 műsorán Életfogytig zsaru címmel. 2011 októberétől a Showtime amerikai tévécsatorna Homeland című sorozatában alakítja Nicholas Brody őrmestert. A Homelandban nyújtott alakításáért 2012-ben Emmy-díjat kapott. 2006 februárja óta a Brit Egyesült Királyság keresztény jószolgálati követe. Élete Fiatalkora, pályája indulása Damian Lewis 1971. február 11-én látta meg a napvilágot a London északi részén fekvő St. John's Woodban. Családja a jómódú középosztályhoz tartozott. Anglia egyik elitiskolájában, a legendás Eton College-ban érettségizett. A nagynevű londoni Guildhall School of Music and Dramában szerzett diplomát (1993). (Akkoriban ott tanult a későbbi James Bond, Daniel Craig és a kétszer is Oscar-díjra jelölt Ralph Fiennes öccse, Joseph Fiennes is.) Majd a méltán híres Royal Shakespeare Company tagja lett és számos színdarabban játszott Angliában, illetve vendégszerepelt az USA-ban is. Az angol színészt tehetsége mellett a lassan a védjegyévé váló vörös haja tette igazán népszerűvé. Színházi karrierje Első színházi munkái közül kiemelendő, hogy Shakespeare Sam Mendes rendezte Hamletében, Londonban és a Broadwayn Laertes szerepét játszotta 1995-ben. A Royal Shakespeare Company-ben Adrian Noble rendezésében alakította Borgheimot Henrik Ibsen Little Eyolf című darabjában (Swan Theatre, Stratford-Upon-Avon, 1996-1997). Fontos ifjúkori színházi szerepei közé tartozik még Brandon Patrick Hamilton Rope című darabjában (Birmingham Repertory Theatre, 1993); Rómeó William Shakespeare Rómeó és Júliájában (Birmingham Repertory Theatre, 1994), illetve Hamlet ugyanő Hamletében (Regent’s Park Open Air Theatre, 1994); Horace Molière Nők iskolája című komédiájában (Almeida Theatre, 1994); Wittipol Ben Jonson The devil is an ass című darabjában (Barbican Pit Theatre, 1996); Posthumus Shakespeare Cymbeline-jében (Royal Shakespeare Company, 1997/1998); Don Juan a Sok hűhó semmiért című Shakespeare-vígjátékban (Royal Shakespeare Company, 1996/1998); és Hamupipőke hercege, valamint Piroska farkasa Stephen Sondheim Into the woods című mesemusicaljében (Donmar Warehouse, 1998). Ezután 2004-ben lépett újra színpadra: Helen McCrory partnereként Danielt játszotta Joanna Lauren Five gold rings című darabjában a londoni Almeida Theatre-ben. Majd az ugyancsak londoni Nemzeti Színházban lévő Lyttelton Theatre-ben Marianne Elliott rendezőnőtől megkapta egy Ibsen-darabban, a Samuel Adamson-féle Pillars of the Community-ban Karsten Bernick szerepét (2006). Filmes karrierje Első jelentősebb szerepét a David Suchet-féle Agatha Christie: Poirot című filmsorozatában játszotta, amikor a Gyilkosság a diákszállón című epizódban Leonard Bateson karakterét formálta meg. 1997-ben szerepet kapott a Robinson Crusoe kalandos élete című angol filmben, ahol Pierce Brosnan mellett játszhatott. A Warriors című BBC-filmsorozatban boszniai ENSZ veteránt alakított. Majd következett a nemzetközi áttörés: Steven Spielberg látta őt a Sam Mendes rendezte Hamlet Laerteseként a Broadwayn. Alakítását annyira meggyőzőnek találta, hogy szerepet adott neki az HBO tévécsatorna Az elit alakulat című minisorozatában. Az amerikai Richard D. Winters őrnagy szerepe pedig Golden Globe-jelölést hozott Damian Lewis számára. Új filmes távlatok nyíltak meg előtte. Művészi szempontból tévéfilmes karrierjének eddigi legfontosabb állomásai a már említett Warriors és Az elit alakulat című sorozatokon kívül az angol kultuszfilmnek számító The Forsyte Saga, valamint Shakespeare Sok hűhó semmiért című komédiájának az újrafeldolgozása ShakespeaRe-Told címmel. Mozifilmjei közül a kritikusok körében a legnagyobb elismerést Martha Fiennes Chromophobia című sötét vígjátéka, s különösen Steven Soderbergh és Lodge Kerrigan megrázó drámai alkotása, a Keane aratta. Ezeken kívül még számos, nagyon különböző műfajú mozifilmben játszott főszerepet (például újabban Menekülés a Colditz-ból, A helyzet, A pék). 2009-ben fejeződött be a Life - Életfogytig zsaru című NBC-krimisorozat amelynek mindkét évadában Charlie Crews nyomozót alakította. Következő televíziós sorozatszerepét 2011-ben kapta a Showtime tévécsatorna Homeland című drámájában. Az amerikai sorozat az izraeli Hatufim című sorozaton alapul. A Homeland első évada nagy sikert aratott, mind a sorozat, mind a két főszereplő, Damian Lewis és Claire Dames Emmy-díjat kapott. Magánélete Abban az évben, amikor a Sok hűhó semmiért című darabban Don Juant alakította, súlyos motorbalesetet szenvedett. Percekre elvesztette az eszméletét. Mégis három hónap múlva már újra a színpadon állt. Rendkívül megviselte édesanyja, Charlotte elvesztése (édesanyja autóbaleset következtében hunyt el 2000-ben Indiában). 2007. július 4-én feleségül vette Helen McCrory angol színésznőt. A párnak ezidáig egy leány (Manon, 2006) és egy fiú (Gulliver, 2007) gyermeke született. Londonban élnek. Közéleti tevékenysége, jótékonyság Támogatja a The Prince's Trust nevű brit jótékonysági szervezetet, amely főként a 14-30 év közti, veszélyeztetett fiatalokat segíti iskolába, tanfolyamra járni vagy munkába állni. 2006 februárja óta a Brit Egyesült Királyság keresztény jószolgálati követe. Küzd az országok közti igazságosabb kereskedelmi kapcsolatokért (úgynevezett "trade justice ambassador for Christian Aid, a UK Charity"). A Bolivia For Sale című brit dokumentumfilm (2006) riportereként felemelte szavát Bolívia kereskedelmi kizsákmányolása ellen az ország földgázkészleteinek a nemzetközi fosztogatása miatt. Ugyanitt a szegénysorsú bolíviaiak folyóvízhez való jogát alapvető emberi jognak nevezte. 2006 májusában Anglia képviselőjeként vett részt a Soccer Aid nevű jótékonysági labdarúgó versenyen, amelyet Robbie Williams brit énekes kezdeményezett. Augusztus végén pedig az európai golfcsapatot erősítette az All*Star Cup nevű jótékonysági versenyen. Mindkét jótékonysági sporteseményt közvetítette az ITV. 2006. november 10-én vendégként szerepelt a BBC Have I Got News For You című kritikus-szatirikus közéleti műsorában. Filmjei Egyéb filmszerepek Részt vett a Daisy Goodwin főszereplésével készült Essential Poems c. tévésorozatban is, amelyet 2003-ban mutatott be a BBC-2. 2003. február 14. Essential Poems: First Flush. Rendezte: Alannah Richardson. Damian Lewis felolvasta és eljátszotta benne Andrew Marvell To His Coy Mistress c. versét. 2003. február 17. Essential Poems: The Grass is Greener. Rendezte: Alannah Richardson. Damian Lewis felolvasta és eljátszotta benne Rupert Brooke Jealousy , valamint Edward Thomas Like the Touch of Rain c. versét. Producer 2006: Normal for Norfolk 2007: The Baker - A pék Damian Lewis-interjúk James Mottram : Rising to the challenge. Filminterview. Damian Lewis. In: Metro.co.uk. 2008. február 28. Ileane Rudolph: Damian Lewis Shares His "Gorgeous" Life. In: TV Guide. 2007. október 17. Fred Topel: 'Life' Goes On for Damian Lewis. Special to Hollywood.com. 2007. Liz Hoggard: Red hot: The irresistible rise of Damian Lewis. In: The Independent. 2006. szeptember 9. Rebecca Murray: Damian Lewis talks about "Dreamcatcher". In: Hollywood Movies Guide. 2006. március 21. Stefanie Marsh: My philosophy: Damian Lewis. In: The Times. 2005. november 1. Much Ado About Nothing - Damian Lewis. In: BBC. Press Office. 2005. október 20. Masterpiece Theatre: The Forsyte Saga. Series I. An interview with Damian Lewis. Lesley White : The charmer. In: Sunday Times. 2002. november 17. Jay Rainer: Shooting Star. In: guardian.co.uk. 2002. március 10. Camille Desmoulins Camille Desmoulins (ejtsd: kamil démulen) (Guise, Aisne, 1760. március 2. – Párizs, 1794. április 5.) ügyvéd, újságíró, a francia forradalom egyik kimagasló alakja volt. Élete Jogi tanulmányai után ügyvéd lett. Már korán belebonyolódott a forradalmi eseményekbe, mivel rajongott a szabadság, egyenlőség ideológiája iránt. 1789. július 12-én ő izgatta a népet, aminek egyik következményeként megostromolták a Bastille-t és kitört a forradalom. Desmoulins a Palais Royal kertjében egy falevelet tűzvén a kalapjába adta meg a jelet a népnek a kokárdák viselésére és hadba szólította őket. Lapjában, a Révolutions de France et du Brabant-ban a rousseau-i szabadság és egyenlőség elveit hirdette. Jó barátja volt Georges Jacques Dantonnak és Maximilien de Robespierre-nek is. Harcostársa volt Marat-nak is, akivel Brissot és Danton mellett a Cordeliers klubot alapították. XVI. Lajos király 1791. júniusi szökését követően 1791 júliusában egy aláírásgyűjtésbe fogtak a Jakobinus és Cordeliers klub tagjai Danton és Desmoulins vezetésével, és egy köztársaságpárti mozgalom bontakozott ki, melyet egy petíció formájában kívántak átadni a hatalomnak a Champ-de-Mars-on emelt oltáron. 1791. július 17-én a nemzetőrség fegyverrel verte szét a gyülekezést, miután azok meglincseltek két embert. Ez volt a Mars-mezei sortűz. 1792. augusztus 10-én és szeptemberben is nagy szerepe volt Danton mellett a monarchia megdöntésében és a nép lincselésre hangolásában. 1792 szeptemberében tagja lett a Konventnek mint a Hegypárt tagja és Párizs követe. A király perében annak kivégzésére szavazott. A Girondisták és a Hegypárt harcában nem volt olyan radikális, mint Robespierre és Marat, a megegyezésre is hajlott velük Dantonnal egyetemben és kivégzésükkel nem értett egyet. 1793 szeptemberétől mindinkább elfordult Robespierre-től, és a rémuralom kialakulásával lapjában, a Vieux cordelier-ben maró gúnnyal lépett fel ezek ellen a túlkapások ellen. Nem támogatta a hébertistákat sem, de ez sem mentette meg attól, hogy Dantonnal egyetemben 1794. március 31-e éjszakáján le ne tartóztassák és április 5-én ne végezzék ki. Desmoulins és Danton özvegyei nem sokkal később követték férjeiket a vérpadra. Magyarul Levelek a francia forradalomból. Mirabeau, Camille Desmoulins, XVI. Lajos levelei ; ford. Bródy Béla; Bécsi Magyar Kiadó, Bécs, 1921 ( Barna könyvek ) 1520 a tudományban Az 1520. év a tudományban és a technikában. Események november 28. – Ferdinand Magellan portugál hajós elsőként érte el a Csendes-óceánt miután áthajózott Dél-Amerikában az azóta róla elnevezett szoroson 1520– 1590-es évek Árforradalom, az árak fokozatosan többszörösükre nőnek, az Amerikából érkező nemesfémek és a bányahozamok emelkedése miatt. Az első Amerikát ábrázoló térkép. A csokoládé Spanyolországban. Tudomány Scipione del Ferro olasz matematikus kidolgozza a harmadfokú egyenletek megoldását Születések Leonard Digges matematikus ( 1559 ) Johannes Acronius Frisius orvos és matematikus ( 1564 ) Vincenzo Galilei tudós és zenész ( 1591 ) Pesszimizmus A pesszimizmus az a fajta vélekedés, hogy általánosságban a dolgok rosszak, és csak egyre csak romlanak; ellentétben optimizmussal, ami a dolgok általános javulásában és a jó oldal szemléletében hisz. Egyszóval az optimista pozitívan, a pesszimista negatívan tekint a jövő felé. Egy gyakori példa a következőképpen szemlélteti a különbséget: amikor egy fél pohár vizet lát, az optimista azt mondja rá, hogy félig teli; a pesszimista viszont, hogy félig üres. A pszichológiai pesszimizmus arra a hitre való hajlam, hogy az élet értéktelen vagy ártalmas és hogy ez a világ a lehetséges világok legrosszabbika. A leghíresebb példa rá Arthur Schopenhauer filozófiája. Irodalmi alkotások némelyike is foglalkozik vele, például Stephen King Állattemető című regénye. Nagy pesszimisták A filozófia és a művészet története számos nagy pesszimistát tud említeni. Az ember a halálhoz való reménytelen viszonya miatt mindenáron szeretne optimista lenni, ezért nehezen fogadja el a nagy pesszimisták végletes álláspontját. Ennek ellenére nem kevesen írták be nevüket a pesszimizmus kultúrtörténetébe: Friedrich Nietzsche, Arthur Schopenhauer, Jonathan Swift, Franz Kafka, Hieronymus Bosch, Madách Imre, Kemény Zsigmond, Füst Milán, Erich von Stroheim, Andrej Tarkovszkij és még sokan. Stubičke Toplice Stubičke Toplice falu és község Horvátországban Krapina-Zagorje megyében. Közigazgatásilag Pila, Sljeme és Strmec Stubički tartozik hozzá. Fekvése Zágrábtól 20 km-re északra a horvát Zagorje területén a Medvednica parkerdő északi lejtői alatt a Vidak és Topličina patakok összefolyásánál a megye déli részén fekszik. Története Stubičke Toplice melegvizes forrásait valószínűleg már a rómaiak is ismerték. Erről tanúskodik az a két Hadrianus császár korabeli pénzérme, amit a medencék ásása közben találtak. A település első írásos említése II. András királynak 1209-ben kelt oklevelében történt, melyben megerősíti birtokaiban Vratislav ispánt és híveit, egyben kijelöli birtokuk határait. Stubica az ispán egyik legnagyobb birtoka volt, területe a mai Gornja Stubicától Stubički Toplicáig terjedt. A 14. század elején a nagy kiterjedésű susegrad-stubicai uradalom része, a későbbiekben többször "Teplitz bey Stubicza" alakban szerepel. Közelében zajlott az 1573-as parasztfelkelés végzetes csatája. Ennek emlékére építették a Kapelščak dombon a Szent Katalin kápolnát, melyet 1622-ben említenek először. A település története már évszázadok óta szoros kapcsolatban van termálvízén keresztül a fürdéssel és a gyógyítással. Az első medencét még 1776-ban építették, a fürdő építése azonban csak 1811-ben kezdődött. A fürdő létesítése Maksimilijan Vrhovac püspöknek a horvát kultúra nagy mecénásának az érdeme aki 1806-ban megvásárolta a stubicai uradalmat és megkezdte egy korszerű fürdőkomplexum kiépítését. 1813-ban adományából a Szent Katalin kápolnát is átépítették és ma plébániatemplomként szolgál. A településnek 1857-ben 289, 1910-ben 538 lakosa volt. Trianonig Zágráb vármegye Stubicai járásához tartozott. Stubičke Toplice község 1993-ban alakult meg. Szent József plébániáját 1994-ben alapították, plébániatemploma a Szent Katalin templom lett. 2001-ben a falunak 1788, a községnek összesen 2752 lakosa volt. Nevezetességei Termálvize meglehetősen magas hőfokon nagy mélységből (43-63°C) tör a felszínre. Összetétele, hatásfoka a nagy hírű Karlovy Vary gyógyvízéhez hasonló, enyhén radioaktív. Stubičke Toplice legnagyobb szállodája a Hotel "Matija Gubec" 220 ággyal, koktélbárral, 250 fős kongresszusi teremmel, 600 férőhelyes zenés étteremmel, nemzetközi konyhával rendelkezik. Gyógyrehabilitációs speciális kórháza Horvátország egyik legismertebb turisztikai gyógyközpontja. A fürdő egész évben fedett és félig fedett medencékkel, szaunákkal, wellness szolgáltatásokkal, kozmetikai és masszázs szalonokkal várja a látogatókat. Tavasztól őszig nyolc nyitott medence áll rendelkezésre. A gyógyfürdőben hamarosan kezdetét veszi egy 105 millió euró értékű gyógy-turisztikai komplexum építése. A komplexum 125.000 négyzetméternyi területén összesen három (egy öt- és két négycsillagos) szálloda, egy termálvizes wellness- és gyógyfürdő övezet, egy nagy vízi park, valamint egy kongresszusi, kereskedelmi és gyógyító központ kialakítását tervezik. 1573-as parasztfelkelés emlékére építették a Kapelščak dombon a Szent Katalin kápolnát, melyet 1622-ben említenek először. A kápolnát 1813-ban Maksimilijan Vrhovac püspök építtette át. 1994-től plébániatemplom, ekkor teljesen megújították, környezetét rendbetették. A templomtól kitűnő kilátás nyílik a Medvednica-hegységre, a Krapina-folyó völgyére és a környező völgyekre. Florida Panthers A Florida Panthers a Florida állambeli Sunrise profi jégkorongcsapata, mely a National Hockey League keleti főcsoportjában játszik a Atlanti divízióban. Hazai meccseiket a BankAtlantic Centerben bonyolítják le. Klubrekordok Pályafutási rekordok (csak a Canadiens-nel) Legtöbb mérkőzés: 573, Robert Švehla Legtöbb gól: 160 Olli Jokinen Legtöbb emberelőnyben lőtt gól: 66, Scott Mellanby Legtöbb emberhátrányban lőtt gól: 12, Tom Fitzgerald Legtöbb gólpassz: 229, Robert Švehla Legtöbb pont: 358, Olli Jokinen Legtöbb kiállitásperc: 1702, Paul Laus Szezonrekordok Legtöbb gól: 59, Pavel Vlagyimirovics Bure (2000–2001) Legtöbb emberelőnyben lőtt gól: 19, P. V. Bure (2000–2001) Legtöbb gólpassz: 53, Viktor Nyikolajevics Kozlov (1999–2000) Legtöbb pont: 94, P. V. Bure (1999–2000) Legtöbb kiállitásperc: 354, Peter Worrell (2001–2002) Kapusrekordok - pályafutás Legtöbb mérkőzés: 317, Roberto Luongo Legtöbb shutout: 26, Roberto Luongo Legtöbb győzelem: 108, Roberto Luongo Kapusrekordok - szezon Legtöbb mérkőzés: 75, Roberto Luongo (2005–2006) Legtöbb shutout: 7, Roberto Luongo (2003–2004) és Tomáš Vokouň (2009–2010) Legtöbb győzelem: 35, Roberto Luongo (2005–2006) Bureå Bureå város Svédország északi részén, Västerbotten megye Skellefteå községében. A község székhelyétől, Skellefteåtól szűk 20 km-re délre fekszik a Botteni-öböl partján, melybe itt torkollik bele a Bureälven folyó. Nyugati határában vezet az E4 európai út. Tőle mintegy 5 km-re nyugatra található a Skellefteå-i repülőtér. Onkofertilitás Az onkológia és a termékenységkutatás határterülete az onkofertilitás, azaz a daganatos betegséggel érintettek termékenységének vizsgálata, a reprodukciós lehetőségek javítása. A kifejezést 2006-ban alkotta meg Dr. Teresa K. Woodruff, az Oncofertility Consortium alapítója. A rák gyógykezelése során alkalmazott eljárások, mint a kemoterápia, radioterápia és a sebészeti eljárások nullára csökkenthetik a későbbi sikeres terhesség esélyét, ezért az onkofertilitási kutatások a termékenység megőrzésének lehetőségeire fókuszálnak. A rákbetegek mintegy 10%-a 40 évesnél fiatalabb, így a kérdés évente 135 000 embert érint csak az Egyesült Államokban évente. Az American Cancer Society 2012-es statisztikája alapján az Amerikai Egyesült Államokban leggyakrabban előforduló tumor a prosztatarák, évi kb. 240 000 diagnosztizált új esettel. Ezt szorosan követi az emlőrák, mely nők esetében a leggyakoribb daganattípus, majd mindkét nemnél második helyen a tüdőrák szerepel. Az emlőrák kiemelt jelentőséggel bír, mivel nagy számban érint termékeny korú, fiatal nőket is. A 2012-ben a várható új esetek száma 226 870-re tehető, ezáltal a nőkben kialakuló rosszindulatú daganatok 29%-át képezi. Magyarország női lakosságának leggyakoribb daganata is az emlőrák, évente kb. 5600 újonnan felfedezett esettel a nők daganatos halálozásának 16-18%-áért felelős. Ahogy a szűrővizsgálatok elterjedésével és a korai diagnózissal a daganatos betegek túlélési esélyei egyre javulnak, az érintett nők, férfiak és gyermekek termékenységének megőrzése egyaránt kritikus fontosságú lesz a páciensek és családjaik számára. A termékenység könnyű megőrzésének lehetősége a későbbi családalapítás reményét nyújthatja a daganatos betegséggel diagnosztizáltak számára. Az onkofertilitás magában foglalja a rák kezelése után felmerülő reproduktív kérdéseket is, köztük a családtervezést, komplex fogamzásgátlást, a kezelés alatti hormonkezeléseket, béranyaságot és az örökbe fogadást is. Termékenység-megőrzési program A European Society of Human Reproduction and Embryology (ESHRE) a termékenység megőrzését kiemelt feladataként kezeli 2007-ben alapított, „Fertility preservation in severe diseases” (vagyis „A termékenység megőrzése súlyos megbetegedések esetén”) című alprogramjának keretében. A program célja, hogy azoknak a rákos megbetegedéseknek kezelése során, illetve egyéb súlyos betegségeknél, melyek önmagukban, vagy kezelésüknél fogva a termékenységet veszélyeztetik, kiemelt figyelmet fordítsanak a termékenység megőrzésére, és minden esetben ajánlják fel ennek lehetőségeit, módszereit a páciensek számára. A fertilitásprezervációs nemzetközi tudományos világtársaság, az ISFP (International Society of Fertility Preservation), más nagy jelentőséggel bíró nemzetközi tudományos társaságokkal együtt kiemelten foglalkozik – az ESHRE-hez hasonlóan – az elfogadott szakmai ajánlások széles körű terjesztésével, a módszerek mihamarabbi bevezetésének támogatásával. Férfiak termékenysége A férfiak számára rendelkezésre álló, bevált termékenység-megtartó lehetőségek közé tartozik a sperma fagyasztva tartósítása (krioprezerváció), melynek során a spermamintát leveszik, lefagyasztják és spermabankban tárolják a jövőbeni felhasználásig és a heréből történő sebészeti spermavétel (Testicular sperm extraction, TESE), amikor egy rövid műtét során közvetlenül a herékből jutnak a spermához, majd lefagyasztják azt. A kísérleti módszerek közé tartozik a hereszövetbank (Testicular Tissue Banking), amikor a hereszövet egy részét műtétileg eltávolítják és lefagyasztják. A kutatók jelenleg is dolgoznak rajta, hogyan lehetne ezt a szövetet a későbbiekben a termékenység megtartására felhasználni. Azokat a férfiakat, akik nem tettek óvintézkedéseket és a kezelés során elvesztették nemzőképességüket, a szülővé váláshoz hozzásegítheti női partnerük spermadonortól származó spermával asszisztált reprodukciója, vagy természetesen az örökbe fogadás is lehetőség marad. Nők termékenysége Az elmúlt években a rákbetegségen túljutott nők gyermekvállalási lehetőségei jelentősen bővültek. A bevett módszerek közé tartozik az embriófagyasztás (hormonális stimuláció révén több petesejt érik be, ezeket eltávolítják, megtermékenyítik és lefagyasztják), a petesejtfagyasztás (az előzővel megegyező, de nem termékenyítik meg a petesejteket), valamint a petefészek áthelyezése a medencei sugárterápia megkezdése előtt, vagy a besugárzás alatti leárnyékolása is opció lehet. A páciensek termékenysége az áthelyezett petefészkeket érő szóródó sugárzás által is károsodhat, és a petefészek áthelyezése vagy árnyékolása sem nyújt védelmet a kemoterápia hatásaival szemben. A kísérleti módszerek közé sorolható a petefészekszövet-fagyasztás, tehát a petefészek műtéti úton való eltávolítása, fagyasztva tárolása és ha a feltételek megfelelőek a gyermekvállalásra, visszahelyezése. Folynak a kutatások azon a téren is, hogy az eltávolított petefészekszövetben található éretlen petesejtek megérését ki tudják váltani. Sterilizáló hatású rákkezelés után a nő választhatja a béranyaságot vagy az örökbe fogadást. Újabban azt is vizsgálják, mik a lehetőségek, ha a terhesség ideje alatt diagnosztizálnak rákot a nőbetegben. Petesejtfagyasztás A petesejtfagyasztás lényege, hogy hormonális stimuláció, és a petesejtek in vivo megérlelése után azokat megtermékenyítés nélkül lefagyasztják és fagyasztva tárolják. A felhasználás kívánt idejében a petesejtek felolvasztásra kerülnek, majd mesterséges megtermékenyítés után az embriót a méhbe helyezik. Az eljárást az 1970-es években dolgozták ki állatkísérletek segítségével, az első ember fagyasztott petesejtekből 1986-ban született. A hűtési folyamat viszonylagos lassúsága miatt kezdetben nagyon kevés petesejt élte túl a fagyasztás, illetve kiolvasztás fázisait, aminek következtében a fagyasztot petesejtekkel csak minimális, 2% körüli születési rátát voltak képesek elérni. A vitrifikáció, egy kifinomultabb, ultragyors fagyasztási technika megjelenésével az érett petesejtek 80-95%-a túlélte a folyamatot, és a kezdeti klinikai eredmények összemérhetők a friss petesejtek felhasználásával történő módszerekével (45-65% terhességi ráta, 40% élve születési ráta). 2007-ben történt a leírt módszerrel elért első születés, ezután máig egyre több olyan tanulmány jelenik meg, ahol érett petesejtek lefagyasztása, fagyasztva tárolása majd kiolvasztását követően elfogadható klinikai terhességi arányról és élve születési arányról számolnak be. A petesejt-fagyasztási módszer kizárólag menstruációs ciklussal rendelkező páciensek esetében alkalmazható, ugyanis csak így eredményezhet a petefészek hormonális stimulációja érett petesejteket, pubertáskor előtti alkalmazása tehát nem javasolt. Hátránya továbbá, hogy a petefészek hormonális stimulálása időigényes – kb. két hetet vesz igénybe – ami frissen diagnosztizált malignitás esetében végzetes késlekedést is jelenthet a terápia megindításában. Alternatívát jelenthet éretlen petesejtek gyűjtése a petefészekből, majd azok in vitro megérlelése (IVM, in vitro maturation). Éretlen petesejtek a menstruációs ciklus luteális és follikuláris fázisában is gyűjthetőek, de akár eltávolított petefészek szövetből is kinyerhetők, tehát a gyűjtés a később ismertetett petefészekszövet-fagyasztással párhuzamosan is elvégezhető. Az in vitro petesejtérlelést követően az érett petesejtek lefagyasztásra kerülnek. A módszer alkalmazásával 2008-ig 2000 egészséges gyermek született. HCG hormon adása után 36 órával történik a petesejtek begyűjtése, tehát a teljes procedúra 2–10 nap alatt elvégezhető. Akár serdülőkorban vagy előtte is elvégezhető lenne, bár ezzel kapcsolatban nem ismeretes tanulmány. A kinyert petesejtek érlelését követő megtermékenyülési arány 60-70% is lehet, de a terhességi ráta alacsonyabb a klasszikus mesterséges megtermékenyítést követő módszernél. Előnyei miatt (petefészek-stimulációt nem igényel, gyors, végrehajtjató partnerrel nem rendelkező vagy fiatal pácienseknél is) perspektivikus megoldás az éretlen petesejtek laboratóriumi érlelésének kidolgozása, mely azonban még gyerekcipőben jár. Nem ismeretes adat arra nézve, hogy rákos megbetegedésben szenvedő pácienseknél végrehajtott IVM eredményes élve születéssel zárult volna. Ez az eljárás tehát azoknak a felnőtt pácienseknek javasolt, akik nem rendelkeznek partnerrel a termékenység megőrzését célzó módszer kiválasztásának és igénybe vételének idejében. Embriófagyasztás A termékenység képességének megőrzésére leggyakrabban alkalmazott, jól bevált módszere az in vitro fertilizáció (IVF)-embrió krioprezervációval, melynek eredményeképpen Európában évente több ezer gyermek születik. Az eljárás első lépése a kontrollált petefészek-stimuláció, mely számos petesejt megérlelését, majd gyűjtését teszi lehetővé. Ez 2–4 hetet vesz igénybe, ami problémát jelenthet, ha a kemoterápia vagy sugárterápia megkezdése nem tűrhet halasztást. Ennek kiküszöbölésre továbbfejlesztették a stimulációs protokollt, így a teljes procedúra idejét legfeljebb 2 hétre rövidítették (a hormonális stimulációt a női ciklus bármely fázisában elindíthatóvá tették). A módszer hatékonysága hasonló a korábban alkalmazottakhoz, és a rákterápia megindításában sem feltétlenül okoz késlekedést, tehát biztonsággal alkalmazható. Nagyszámú tanulmány azonban még nem áll rendelkezésre ezen eljárással kapcsolatban. Ha azonban a kemoterápiás ciklusok már megkezdődtek, nem javasolt a stimuláció és embriófagyasztás, mivel ez számottevően növelheti a rossz minőségű, beágyazódásra alkalmatlan embriók kialakulását. Míg a petesejtek lefagyasztása még tökéletesedés alatt álló, kifinomult technológiát igényel, az embriók fagyasztva tárolása már jól bevált, széles körben elterjedt, nagy hatékonysággal bíró módszer. Az embriók fagyasztása egyszerű, kiolvasztásuk és transzferálásuk után magas (30-40% körüli) terhességi ráta érhető el. A fagyasztás történhet „lassú fagyasztásos" módszerrel vagy vitrifikációval is, az alkalmazott módszer az adott IVF centrumtól, annak saját tapasztalataitól függhet. Az embriófagyasztás hátránya, hogy egyedülálló pácienseknél nem alkalmazható – hacsak az nem kíván spermadonáció segítségével gyermeket szülni. Stabil párkapcsolatnál is fennállhat a lehetősége annak, hogy a páciens gyógyulása után partnert kíván váltani (főleg fiatal páciensek esetén), ezért érdemes lehet megfontolni a beteg saját, párjától független termékenységének megőrzését is. Sok országban az embriók fagyasztva tárolásának időtartama korlátozott; könnyen előfordulhat így, hogy az embrió kiolvasztásának és felhasználásának ideje jóval azelőtt érkezne el, hogy a pár gyermeket akarna. Az eljárással szemben szólnak a hormonális stimuláció okozta mellékhatások vagy a fentebb leírt, rákterápiában okozott valószínű késlekedés is. Összességében az embriófagyasztás tehát egy alaposan kidolgozott, sikerrel alkalmazható technika, mely 25-35%-ban terhességhez vezethet, de a fent részletesen felsorolt hátrányai miatt sok esetben nem alkalmazható módszer, különös tekintettel a fiatalok esetén. Petefészekszövet-fagyasztás A kísérleti módszerek közé sorolható a „petefészekszövet-fagyasztás”, tehát a petefészek műtéti úton való eltávolítása, fagyasztva tárolása és ha a feltételek megfelelőek a gyermekvállalásra, visszahelyezése. Ez a termékenység megőrzésének legkorszerűbb és nemzetközileg is széles körben vizsgált módja. A még kutatási stádiumban lévő módszer az egyetlen ismert lehetőség a még pubertás előtt álló rákos betegek termékenységének megőrzésére, illetve azok számára, akiknek kemoterápiás kezelése semmilyen késlekedést nem szenvedhet. Magyarországon a Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet kapott elsőként engedélyt arra, hogy elérhetővé tegye a petefészekszövet-fagyasztást a rákos megbetegedéssel diagnosztizált, gyermekre vágyó nők számára. A kutatási fázisnak köszönhetően az eljárás ingyenesen is elérhető lesz a magyarországi páciensek számára. Mivel a petefészekszövet nagyon jól fagyasztható, a termékenység az eljárás segítségével csaknem teljes mértékben megőrizhető. Egy eltávolított petefészekszövet-csíkban több ezer petesejt található, amely – gondos szövettani vizsgálatot követően – visszaültetve azt is lehetővé teszi, hogy a betegségből felgyógyult reménybeli édesanyák akár természetes úton is képesek legyenek a gyermekvállalásra. A visszaültetett petefészekszövetnek köszönhetően visszaállítható a hormonműködés, amely szintén jelentősen javítja az életminőséget. Az eljárásról folyamatosan gyűlnek a klinikai adatok, de világszerte újdonságnak számít. Ennek fő oka, hogy több év onkológiai szempontból tünetmentes periódus szükséges ahhoz, hogy biztonsággal visszaültethető legyen a petefészekszövet, így világszerte több ezer ilyen petefészekszövet vár még visszaültetésre. Az eljárás hátrányaként említhető még, hogy minimál-invazív sebészeti eljárást igényel. A petefészekszövet-tárolás és -fagyasztás ugyanakkor egyéb előnyei miatt várhatóan világszerte a legelterjedtebb termékenységmegőrzési technológiává növi majd ki magát. Gyermekek termékenysége A pubertás előtt álló gyerekek termékenységének megőrzésére kevesebb lehetőség van, mint a felnőttek esetében. Ezek közé tartozik fiúknál a heréből történő sebészeti spermavétel, lányoknál pedig a petefészekszövet levétele. Pénzügyi, etikai és jogi megfontolások Az onkofertilitással kapcsolatos költségek meghaladhatják a fiatal páciensek anyagi lehetőségeit, az USA-ban több szervezet nyújt lehetőséget ezek csökkentésére. Ezek közé tartozik a Fertile Hope és a Fertile Action. Kalifornia állam törvényhozásának 2011/428-as törvénye szerint a biztosítótársaságoknak kötelességük egészségbiztosítási ajánlatukban szerepeltetni ajánlatot a termékenység megőrzésére is. Ráadásul, az USA legfelsőbb bírósága 2012-ben foglalkozott először az onkofertilitás és a társadalombiztosítás összefüggéseivel az Astrue v. Capato esetben – az egyhangú döntés szerint az apa halála után fogant gyermek nem jogosult árvasági ellátásra. Vizsgálják a döntéshozási folyamat etikai kérdéseit a serdülő gyermeket érintő onkofertilitási döntésekkel kapcsolatban is. 1058 Évszázadok: 10. század – 11. század – 12. század Évtizedek: 1000-es évek – 1010-es évek – 1020-as évek – 1030-as évek – 1040-es évek – 1050-es évek – 1060-as évek – 1070-es évek – 1080-as évek – 1090-es évek – 1100-as évek Évek: 1053 – 1054 – 1055 – 1056 – 1057 – 1058 – 1059 – 1060 – 1061 – 1062 – 1063 Események Határozott dátumú események március 17. – Lulach skót király elesik az ellenfelével, Malcolm Canmore -ral vívott csatában, aki III. Malcolm néven követi őt a trónon. (Ezzel véget ér a Dunkfeld-ház uralkodása és elkezdődik a Alpin-ház uralmának korszaka. III. Malcolm 1093-ig uralkodik.) április 5. – X. Benedek ellenpápa megválasztása. (Egy évvel később lemond.) december 6. – II. Miklós pápa megválasztása. Határozatlan dátumú események II. Boleszláv lengyel király trónra lépése. A varaville-i csata. Elkezdődik a parmai székesegyház építése. András elfoglalja a veszprémi püspöki széket. Születések május 12. – Szünadéné avagy Szidónia magyar királyné, I. Géza magyar király felesége († 1095 ) Bizonytalan dátum Muhammad ibn Muhammad al-Gazáli , arab nyelvű perzsiai ( Horászán tartomány, ma Irán ) muszlim teológus és filozófus , a szúfizmus alapeszméinek egyik kidolgozója († 1111 ) I. Balduin avagy Baudouin de Boulogne francia nemes, keresztes lovag , Edessza grófja, 1100–1118 között Jeruzsálem királya († 1118 ) I. Olaf avagy I. Olaf Svensson vagy Éhes Olaf , Dánia királya († 1095 ) I. Bohemund antiochiai fejedelem , tarantói herceg és Antiochia fejedelme volt az első keresztes hadjárat egyik vezetője († 1111 ) I. Odo, Burgundia hercege († 1103 ) 2012-es Milwaukee IndyFest A 2012-es Milwaukee IndyFest volt a 2012-es Izod IndyCar Series szezon nyolcadik futama, melyet 2012. június 16-án rendeztek meg a Milwaukeeban található 1,0 mérföldes oválpályán. Rajtfelállás Verseny statisztikák A verseny alatt 5-ször változott az élen álló személye 5 veresenyző között. Kovács Mária (színművész) Kovács Mária (Keszthely, 1926. március 21. – Budapest, 2003. július 19.) Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes művész. Életpályája 1946–1948 között a Belvárosi Színház színésze volt. 1948–1949 között a Magyar Rádió színtársulatának tagja volt. 1950–1951 között a Nemzeti Színházban lépett fel. 1951–1954 között a Szegedi Nemzeti Színházban játszott. 1955–1957 között a Békés Megyei Jókai Színházban volt látható. 1958–1965 között az egri Gárdonyi Géza Színházban szerepelt. 1965–1978 között a Miskolci Nemzeti Színház művésznője volt. 1978–1981 között a győri Kisfaludy Színház tagja volt. Színházi szerepei A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 128. Bródy-Gyöngy: Nincsenek véletlenek....Szobalány Lavrenyov: Amerika hangja....Sally Schiller: Ármány és szerelem...Sophie Gyárfás Miklós : Hatszáz új lakás....Magdi Mihajlov-Szamojlov: Titkos háború....Grusa Vetkina Rahmanov: Viharos alkonyat....Cselédlány Mikszáth Kálmán : A Noszty fiú esete Tóth Marival....Mari Fast: Harminc ezüstpénz....Hilda Háy Gyula : Erő....Barbara Hilton Davidoglu: Vas és acél....Marica Fazekas Mihály : Lúdas Matyi....Tojásáruló asszony Lavrenyov: Összeomlás....Tatjána Kerekes János : Állami áruház....Iványiné Barát Endre : Fekete arany....Horváth Irén Iszajev-Galics: Nem magánügy....Ljuba Popova Heltai Jenő : A néma levente....Zilia Duca Dumas: A kaméliás hölgy....Gautier Marguerite Katona József : Bánk bán....Melinda; Gertrudis Bródy Sándor : A tanítónő ....Tanítónő Niccodemi: Hajnalban, délben, este....Anna Molière : Tartuffe....Dorina Zapolska: Dulszka asszony erkölcse....Julinka Szendrő József : Rikkancs szerelem....Heléna Gorkij: Kispolgárok....Tatjána Mikszáth Kálmán : Az eladó birtok....Zsuzska néni Gyurkó-Herbst: Ítélnek az istenek....A művésznő Dunajevszkij: Szabad szél....Paulette Honti Sándor: A látszat csal (Jelentéktelen ember)....Az operaénekes felesége Papp István : Árgyélus királyfi....Tündérilona Kohout: Ilyen nagy szerelem....Lida Bejach: A lehetetlen nő....Barbara Gorkij: Ellenségek....Tatjána felesége Jókai Mór : Az aranyember....Athalie Ibsen: Nóra....Nóra Darvas József : Kormos ég....Klári Móricz Zsigmond : Úri muri....Rhédey Eszter Danek: Szemtől szembe....Olga Vancsurova Arbuzov: Vándorévek....Egy lány Shaw: Szent Johanna....Johanna Tabi László : Különleges világnap....Elli Visnyevszkij: Optimista tragédia....Komisszárnő Darvas József : Hajnali tűz....Varga Mihályné Kálmán Imre : Csárdáskirálynő....Krisztina grófnő Gabet-Clairville: A Cornevillei harangok....Suzanne Vincze Ottó : Párizsi vendég....Thusnelda grófnő Mesterházi Lajos : A tizenegyedik parancsolat....Márta Abay Pál: Halló nagyvilág....Rikkancs Scribe: Egy pohár víz....Hercegnő Abody Béla : Nyomozás....Edit Miller: Édes fiaim....Lydia Lubey Kiritescu: Szarkafészek....Margareta Aldea Madách Imre : Az ember tragédiája....Második boszorkány; Második polgárleány Gáspár Margit : Hamletnek nincs igaza....Anna García Lorca: Yerma....2. mosóasszony Abay Pál: Riói éjszakák a Halló nagyvilág című zenés táncos revüben.... Gárdonyi Géza : Ida regénye....Panni Brecht: Koldusopera....Első lány; Kocsma Jenny Dobozy Imre : Holnap folytatjuk....Takarítónő Vörösmarty Mihály : Csongor és Tünde....Ledér; Éj királynője Szophoklész: Aias....Tekméssa Lászlóffy Lajos: Hamupipőke....Anni Zeller: Madarász....Mimi grófnő Schiller: Stuart Mária....Stuart Mária; Erzsébet Jókai Mór : A kőszívű ember fiai....Baradlayné Tabi László : Most majd elválik....Molnár Zsuzsa Tolsztoj: Rakéta....Sunykin kisasszony O’Neill: Vágy a szilfák alatt....Egy asszony Molnár Ferenc : Olympia....Eugénia Jókai Mór : Szerelem bolondjai....Ilonka Gárdonyi Géza : Egri csillagok....Egerszegi Mária Németh László : Nagy család....Kata Gárdonyi Géza : Fehér Anna....Manci Williams: A vágy villamosa....Blanche Hubay Miklós : Római karnevál....Margit Trenyov: Ljubov Jarovája....Pánovka García Lorca: Bernalda Alba háza....Bernarda Jókai Mór : A lőcsei fehér asszony....Júlia O’Neill: Amerikai Elektra....Christine Camus: A művész élete.... Szabó Magda : Leleplezés....Anna Szakonyi Károly : Adáshiba....Vanda Sós György : Köznapi legenda....Ápolónő Sarkadi Imre : Sipos család....Mari William Shakespeare : Macbeth....Lady Macbeth Betti: Bűntény a Kecskeszigeten....Agata Euripidész: Médeia....Médeia Herlihy-Noble: Tizenévesek....Lilian William Shakespeare : Hamlet, dán királyfi....Gertrud Tóth Miklós: Jegygyűrű a mellényzsebben....Kartalné Berkesi András : Siratófal....Teréz Gerencsér Miklós : Ferde ház....Paula Vancura: Szőrmók Maci....Hortenzia Barta Lajos : Szerelem....Szalayné Tersánszky Józsi Jenő : Kakuk Marci....Méltósága Makarenko: Az új ember kovácsa....Varvara Bregel Cocteau: Rettenetes szülők....Yvonne Brecht: A kaukázusi krétakör....A szakácsnő Nestroy: A talizmán....Második lány Osztrovszkij: Zivatar/Vihar....Marfa Ignatyevna Kabanova Euripidész: Hekabé....Hekabé Csehov: Ivanov....Zinaida Szavisna Móricz Zsigmond : Nem élhetek muzsikaszó nélkül....Zsani néni Ibsen: Kísértetek....Helene Alving Dürrenmatt: Fizikusok....Mathilde von Zahnd Nádas Péter : Takarítás....Klára Polgár András : 'Csak egy nap a világ'....Herczegné Örkény István : Macskajáték....Cs. Bruckner Adelaida Hugo: Nyomorultak....Cosette Hangjátékok Hazalátogató (1983) 1900 Évszázadok: 18. század – 19. század – 20. század Évtizedek: 1850-es évek – 1860-as évek – 1870-es évek – 1880-as évek – 1890-es évek – 1900-as évek – 1910-es évek – 1920-as évek – 1930-as évek – 1940-es évek – 1950-es évek Évek: 1895 – 1896 – 1897 – 1898 – 1899 – 1900 – 1901 – 1902 – 1903 – 1904 – 1905 Az 1900-as év volt a 19. század utolsó éve és egyben az 1900-as évek első éve. Szökőév volt, ezért 366 napból állt, tehát a február 29 napos hónap volt. Események Határozott dátumú események január 1. Megjelenik a Huszadik Század című folyóirat első száma. Az Osztrák–Magyar Monarchiában bevezetik az aranykoronát a forint helyett. február 27. – Az FC Bayern München megalapítása. június 2. – Az Egyesült Államokban élő indiánok hivatalosan is az összes polgárjog birtokosai lettek. június 20. A Német Birodalmi parlament, a Reichstag elfogadja a második flottatörvényt. (A törvény az építendő csatahajó számát megduplázta, 19-ről 38-ra emelte. Az ütemezés szerint az utolsónak 1920-ra kellett elkészülnie.) A kínai Bokszerlázadás kezdete. augusztus 20. – Megalakul Vázsonyi Vilmos irányításával a Polgári Demokrata Párt . szeptember 8. – Minden idők leggyilkosabb hurrikánja elpusztítja Galvestont; az áldozatok száma meghaladta 6000 főt. szeptember 24. – A párizsi világkiállítás alkalmából Euróoában tartózkodó Mozaffar ad-Din perzsa sah bécsi tartózkodása után, ahol találkozik I. Ferenc József császárral és királlyal, Budapestre érkezik. október 2. – Házasságot kötött Albert flamand gróf , belga királyi herceg és Wittelsbach Erzsébet hercegnő . október 17. – Németországban Bernhard von Bülow herceg alakít kormányt. november 19. – Elindulnak Budapest utcáin első gyűjtőútjukra a Posta által forgalomba állított automobiloknak nevezett járművek (valójában motoros levélgyűjtő triciklik). december 5. – Berlinben aláírják a hármas szövetség első haditengerészeti megállapodását. december 14. – Max Planck német fizikus a Berlini Fizikai Társaságban ismerteti a modern fizika alapját képező kvantumelméletet. (Ezt a napot tekintik a kvantummechanika születésnapjának). Határozatlan dátumú események az év folyamán – Oroszország megszállja Mandzsúriát . Porosz-Lengyelországban a porosz kormány a lengyel elemi iskolákban a vallásoktatásban kötelezővé teszi a német nyelv használatát. Az 1893 -ban megalakult Lengyel Királyság Szociáldemokráciája (SDKP) egyesül a Litvánia Szociáldemokráciája balszárnyával, és létre jön a Lengyel Királyság és Litvánia Szociáldemokráciája nevű munkáspárt (SDKPiI). Meggyilkolják I. Umbertó olasz királyt , utóda III. Viktor Emánuel . Az év témái 1900 a légi közlekedésben július 2. – A Ferdinand von Zeppelin által tervezett LZ-1 jelzésű léghajó elindul első próbaútjára; 1900 a vasúti közlekedésben június 24. – A budapesti villamosok alkalmazottai munkakörülményeik javításáért sztrájkba kezdenek. november 9. – Átadják a Szigetvárt és Kaposvárt összekötő vasutat . november 16. – Megindul a forgalom a Kaposvár – Barcs vasútvonalon. 1900 a filmművészetben The Two Blind Men , rendezte Georges Méliès 1900 az irodalomban Megjelenik Lyman Frank Baum: Óz, a csodák csodája c. műve 1900 a sportban március 18. – az Ajax Amsterdam megalapítása február 27. – Az FC Bayern München megalapítása május 14. – október 28. II. nyári olimpiai játékok megrendezése Párizs -ban, 21 ország sportolóinak részvételével. Lásd még: 1900-ban alapított labdarúgóklubok listája Születések január 2. – William Haines , amerikai színész († 1973 ) január 5. – Yves Tanguy , francia festő († 1955 ) január 7. – Fettich Nándor , régész, ötvös, az MTA tagja († 1971 ) január 14. – Barcsay Jenő , grafikus, festőművész († 1988 ) január 25. – Theodosius Dobzhansky , genetikus, zoológus († 1975 ) január 25. – Fekete István , író († 1970 ) január 26. – Xavier Cugat , katalán-kubai zenekarvezető († 1990 ) február 2. – Józef Kowalski, Lengyelország legidősebb embere, az utolsó lengyel–szovjet háborús veterán († 2013 ) február 11. – Hans-Georg Gadamer , német filozófus († 2002 ) február 20. – Jorgosz Szeferisz , irodalmi Nobel-díjas görög költő, író és diplomata († 1971 ) február 22. – Luis Buñuel , spanyol filmrendező († 1983 ) március 9. – Howard Aiken , amerikai mérnök, a számítástechnika úttörője († 1973 ) március 23. – Erich Fromm , német származású pszichológus és filozófus († 1980 ) március 31. – Szabó Lőrinc , költő, műfordító († 1957 ) április 5. – Spencer Tracy , amerikai színész († 1967 ) április 11. – Márai Sándor , író († 1989 ) április 21. – Hans Fritzsche , Német náci hivatalos († 1953 ) április 24. – Elizabeth Goudge , angol író († 1984) április 25. – Wolfgang Pauli , osztrák származású Nobel-díjas svájci fizikus († 1958 ) április 26. – Charles Richter , amerikai geofizikus és feltaláló († 1985 ) április 29. – Götz Gusztáv , Európa-bajnok evezős († 1970 ) május 1. – Ignazio Silone , olasz író († 1978 ) május 5. – Háy Gyula , magyar drámaíró, műfordító, Kossuth-díjas († 1975 ) május 23. – Hans Frank a Harmadik Birodalom tisztségviselője († 1946 ) június 5. – Gábor Dénes , Nobel-díjas magyar fizikus, villamosmérnök, a holográfia feltalálója († 1979 ) június 25. – Lajos Ferenc battenbergi herceg battenbergi herceg, India alkirálya és főkormányzója, Burma grófja, illetve várgrófja, Romsey bárója, a Brit Királyi Hadsereg parancsnoka († 1979 ) június 29. – Antoine de Saint-Exupéry , francia pilóta és író († 1944 ) július 11. – Gecse Árpád , szobrász, festőművész († 1999 ) július 15. – Passuth László , író műfordító († 1979 ) július 19. – Remenyik Zsigmond , író († 1962 ) július 24. – Bay Zoltán , magyar származású atomfizikus († 1992 ) augusztus 4. – Bowes-Lyon Erzsébet brit királyné "Anyakirálynő" († 2002 ) augusztus 19. – Gilbert Ryle , brit filozófus († 1976 ) szeptember 3. – Urho Kekkonen , Finnország elnöke († 1986 ) szeptember 12. – Haskell Brooks Curry matematikus, a kombinatorikus logika kutatója († 1982 ) szeptember 26. – Hacsatur Kostojanc szovjet-örmény neurofiziológus, az MTA tagja († 1961 ) október 5. – Kumorovitz L. Bernát történész, levéltáros, az MTA tagja, a magyarországi pecséttani kutatások kiemelkedő alakja († 1992) október 7. – Heinrich Himmler , Német náci hivatalos és SS vezetője († 1945 ) október 13. – Ghislaine Dommanget francia színésznő, monacói hercegné († 1991 ) november 1. – Bruckner Győző kémikus, gyógyszervegyész, a magyarországi szerves kémia kimagasló jelentőségű alakja, az MTA tagja († 1980 ) november 1. – Komáromy Andor, magyar karmester , zeneszerző , zenei rendező († 1983 ) november 2. – Gegesi Kiss Pál orvos, gyermekgyógyász, gyermekpszichológus, az MTA tagja († 1993 ) november 4. – Lucreţiu Pătrăşcanu , román kommunista aktivista és szociológus († 1954 ) november 4. – Luigi Lucioni, olasz származású amerikai festő († 1998 ) november 8. – Margaret Mitchell , amerikai írónő , az „Elfújta a szél” c. regény szerzője († 1949 ) November 11. – Halina Konopacka , lengyel sportoló († 1989 ) November 14. – Aaron Copland , amerikai zeneszerző († 1990 ) november 15. – Rédei László , matematikus († 1980 ) november 16. – Nyikolaj Fjodorovics Pogogyin (Sztukalov), szovjet újságíró , drámaíró († 1962 ) november 19. – Anna Seghers , német írónő , Radványi László felesége († 1983 ) november 30. – Dusóczky Andor , orvos, az első magyar okleveles sportorvos († 1971 ) december 3. – Richard Kuhn , Nobel-díjas osztrák vegyész († 1967 ) december 10. – Joó Rózsi , magyar színésznő († 1979 ) december 11. – Tek Pista , szlovén mesemondó († 1973 ) december 19. – Féja Géza , író, újságíró, szerkesztő († 1978 ) Kemény István (költő) Kemény István (Budapest, 1961. október 28. –) József Attila-díjas magyar író, költő. Kemény Lili és Kemény Zsófi apja. Élete és munkássága 1961-ben született Budapesten. Édesanyja tanítónő, 1999-ben elhunyt édesapja szobrász volt. Középiskolai tanulmányait Budaörsön végezte. Az érettségi után négy évig jogot tanult, majd átjelentkezett az ELTE-re, ahol 1990-ben magyar–történelem szakon szerzett diplomát. Írásaival először a diákírók, diákköltők sárvári találkozóján szerzett elismerést. Első, ma is „vállalható” versének az 1980–1981 folyamán született Tudod, hogy tévedek címűt tartja, amely válogatott versei 1998-as gyűjteményének nyitódarabja lett. 1984-es bemutatkozó kötetét 2006-ig hét versgyűjtemény követte. Számos kritikusa nemzedéke legjelentékenyebb költői között tartja számon. Parti Nagy Lajos szerint „költészetén immár több nemzedék nőtt fel, a sajátja is bizonyos fokig és az utána jövők is. Alapember, nem nagyon kerülhető meg, noha nem mondhatnám, hogy bárkinek útjában állna.” Első prózakötetét, Az ellenség művészete című kisregényt 1989-ben adták ki. Az Élet és Irodalomban 1992-től 1996-ig közzétett tárcáiból készült összeállítás 1997-ben jelent meg. Első nagyregénye Kedves Ismeretlen címmel 2009-ben látott napvilágot. A 2006. februári Holmiban nagy visszhangot kiváltott esszét publikált a Domokos Mátyás által szerkesztett Ady-szemelvénygyűjtemény kapcsán. Írt drámát, rádiójegyzetet, fülszövegeket, ponyvaregényt (álnéven), dialógusokat a Barátok közt című sorozat számára, és több fordítása (többek között tucatnyi Nick Cave-magyarítása) is megjelent. Fontosabb művei Verseskötetek Csigalépcső az elfelejtett tanszékekhez (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest, 1984) Játék méreggel és ellenméreggel (1987) Témák a Rokokó-filmből (Holnap, Budapest, 1991) A koboldkórus (József Attila Kör – Pesti Szalon, Budapest, 1993) A néma H (Pesti Szalon, Budapest, 1996) Valami a vérről. Válogatott és új versek (Palatinus, Budapest, 1998) Hideg. Versek 1996–2001 (Palatinus, Budapest, 2001) Élőbeszéd (Magvető, Budapest, 2006) Állástalan táncosnő. Összegyűjtött versek 1980-2006 (Magvető, Budapest, 2011) A királynál (Magvető, Budapest, 2012) Kemény István legszebb versei ; vál., szerk., utószó Németh Zoltán; AB-art, Bratislava, 2016 Nílus. Versek ; Magvető, Bp., 2018 Regények Az ellenség művészete (Holnap, Budapest, 1989) Kedves Ismeretlen (Magvető, Budapest, 2009) Tárcák Család, gyerekek, autó (Palatinus, Budapest, 1997) Dráma A félszent. Tragédia három felvonásban ( Bartis Attilával ; In Pompeji , 1995. 4. sz.) Esszék A Kafka-paradigma ( Vörös Istvánnal ; Széphalom, Budapest, 1994) A világ leírása, részlet ; fotó Bartis Attila , szöveg Kemény István; Deák Erika Galéria, Bp., 2016 Lúdbőr. Esszék ; Magvető, Bp., 2017 Komp-ország, a hídról (In Holmi , 2006. 2. sz. 220–226. o.) Idegen nyelven Franz Josef Czernin–Kemény István: Gedichte zweisprachig. Versek két nyelven ; Kortina, Wien–Bp., 2009 + CD ( Dichterpaare ) Zsivogovorene ; bolgárra ford. Martin Hrisztov; Ergo, Szófia, 2010 ( Moderna evropejska lira ) Discurso vivo ; spanyolra ford. María Elena Szilágyi Chebi; Baile del Sol, Tegueste, 2011 ( Deleste ) Díjai Kilencek-díj (1986) A Szépirodalmi Könyvkiadó Nívódíja (1988) KISZ-díj (1988) Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1989) A Jövő Irodalmáért Jutalom (1989) Holnap Kiadó Nívódíja (1990) Soros-ösztöndíj (1994) Hidas Antal-díj (1994) Graves-díj (1995) Déry Tibor-díj (1997) József Attila-díj (1997) Zelk Zoltán-díj (2001) Arany János-ösztöndíj (2002) Palatinus-díj (2002) JAK-díj (2004) Székely Bicska-rend (2006) Palládium díj (2007) Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díj (2007) Márai Sándor-díj (2010) Hévíz Irodalmi Díj (2016) Babits Mihály Alkotói Emlékdíj (2016) Country Joe and the Fish A Country Joe and the Fish egy amerikai rockegyüttes volt, mely a vietnámi háború ellen szervezett zenés tiltakozásaival és szókimondó politikai állásfoglalásával vált híressé. Diszkográfia EP-k Talking Issue #1 ( 1965 ) Country Joe and the Fish ( 1966 ) Stúdióalbumok Electric Music for the Mind and Body ( 1967 ) I-Feel-Like-I’m-Fixin’-to-Die (1967) Together ( 1968 ) Here We Are Again ( 1969 ) CJ Fish ( 1970 ) Reunion ( 1977 ) Koncertalbumok Live! Fillmore West 1969 ( 1996 ) Válogatásalbumok Greatest Hits (1969) Life and Times of Country Joe and the Fish (1971) Collector’s Items: The First 3 EPs (1980) Collected Country Joe and the Fish (1988) Lagartera Lagartera település Spanyolországban, Toledo tartományban. Lagartera Candeleda, Oropesa, Torrico, Herreruela de Oropesa és Calzada de Oropesa községekkel határos. Lakosainak száma 1422 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Azovói német nemzetiségi járás Az Azovói német nemzetiségi járás (oroszul Азовский немецкий национальный район) Oroszország egyik járása az Omszki területen. Székhelye Azovo. Népesség 2002-ben 22 346 lakosa volt, melynek 29,3%-a német. 2010-ben 22 925 lakosa volt, melynek 61,08%-a orosz, 19,68%-a német, 7,86%-a kazah, 5,06%-a ukrán, 1,32%-a tatár. Mezőőrke Mezőőrke (románul Urca) település Romániában Kolozs megyében. Fekvése Kolozs megye déli részén, Kolozsvártól délkeletre, Tordától keletre, Aranyosegerbegy és Györgyed között fekvő település. Története 1238-ban Heurke néven jelentkezik a forrásokban. 1318-ban Szent Margit tiszteletére szentelt római-katolikus temploma volt, mely később nyomtalanul eltűnt. A település a 15. század folyamán fokozatosan elnéptelenedett, majd később román lakossággal települt újra. A trianoni békeszerződésig Torda-Aranyos vármegye Tordai járásához tartozott. Lakossága 1910-ben 1042 lakosa volt, ebből 917 román, 95 magyar és 30 cigány nemzetiségű. 2002-ben 1016 lakosából 1008 román, 6 magyar és 2 cigány nemzetiségűnek vallotta magát. Forrás Léstyán Ferenc : Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6 Cassuéjouls Cassuéjouls település Franciaországban, Aveyron megyében. Lakosainak száma 112 fő (2015). Cassuéjouls Huparlac, Laguiole, Soulages-Bonneval és Argences-en-Aubrac községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Laggania A Laggania a Dinocaridida osztályának a Radiodonta rendjéhez, ezen belül az Anomalocarididae családjához tartozó nem. A Laggania nem eddig egyetlen felfedezett faja, a Laggania cambria Walcott, 1911. Tudnivalók A Laggania a kambrium kori a Anomalocarididae-k egyike volt. Körülbelül 60 centiméteres hosszával, jóval kisebb volt, mint rokona, az Anomalocaris. A Laggania szájánál két fogókar volt; ezeken kefeszerűen elhelyezve, hosszú tüskék ültek. Nem volt legyező alakú farka, mint nagyobb rokonának. A rövid nyúlványokon ülő összetett szemei a fogókarok mögött helyezkedtek el; emiatt a tudósok szerint ez az állat, nem volt csúcsragadozó, mint az Anomalocaris, hanem inkább a tengerfenéken járt vadászni. Karjaival a homokot szűrte, kutatta át, a benne megbúvó zsákmányok felkeresésére. A Nagy Phyllopod bed-ben 108 Laggania példányt fedeztek fel. Ez a szám, az ottani állatvilágnak a 0,21%-át teszi ki.Sablon:Gpb abundance A Lagganiát először 1911-ben, Charles Doolittle Walcott írta le. Ő, akkor azt hitte, hogy ez az állat, a tüskésbőrűekhez tartozó tengeriuborka. Castagneto Carducci Castagneto Carducci település Olaszországban, Toszkána régióban, Livorno megyében. Lakosainak száma 9071 fő (2017. január 1.). Castagneto Carducci Bibbona, Monteverdi Marittimo, San Vincenzo, Sassetta és Suvereto községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Sainte-Luce-sur-Loire Sainte-Luce-sur-Loire település Franciaországban, Loire-Atlantique megyében. Lakosainak száma 15 172 fő (2015). Sainte-Luce-sur-Loire Carquefou, Saint-Julien-de-Concelles, Basse-Goulaine, Nantes és Thouaré-sur-Loire községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: (4953) 1990 MU A (4953) 1990 MU egy földközeli kisbolygó. Robert H. McNaught fedezte fel 1990. június 23-án. Leo és Fred, avagy igaz történetek két jó barátról A Leo és Fred, avagy igaz történetek két jó barátról 1987-ben bemutatott magyar rajzfilm, amely azonos című televíziós rajzfilmsorozat első évadja alapján készült moziváltozata. Az animációs játékfilm rendezője és írója Tóth Pál, producere Mikulás Ferenc, zeneszerzői Márta István, Másik János és Sztevanovity Zorán. A mozifilm a Pannónia Filmstúdió gyártásában készült, a Helikon Film forgalmazásában jelent meg. Magyarországon 1989. január 12-én mutatták be a mozikban. Rövid tartalom Tíz történet a cirkuszi oroszlánról és idomárjáról. Mit tegyen egy oroszlán, ha a fellépés előtt ellepik a szúnyogcsípések, és ha lelepleződik, hogy nem járt iskolába, vagy ha netán szerelembe esik? És milyen gyönyörűen muzsikál egy kiöregedett cirkuszi oroszlán az idomárjával. Alkotók Mesélő : Székhelyi József Írta és rendezte : Tóth Pál Dramaturg : Szetistványi Rita Zenéjét szerezte : Márta István , Másik János , Sztevanovity Zorán Operatőr : Bacsó Zoltán , Magyar Gyöngyi, Pethes Zsolt, Polyák Sándor, Pugner Edit Hangmérnök : Bársony Péter, Nyerges András Imre, Zsebényi Béla Vágó : Szarvas Judit Animátorok : Balajthy László, Horváth Mária , Király László, Polyák Zita, Szutor Gabriella, Tóth Pál, Weisz Béla Rendezőasszisztens : Bajusz Pálné Gyártásvezető : Vécsy Veronika Produkciós vezető : Mikulás Ferenc Készítette a Pannónia Filmstúdió Jelenetek A film a rajzfilmsorozat első évadból álló 1984-ben jött létre, 10 epizódot kiválogatva a Magyar Televízió megrendeléséből. Az összekötő jeleneteket Czipauer János és Mikulás Ferenc állította össze. Lukáš Lupták Lukáš Lupták (1990. július 28. –) szlovák labdarúgó, 2012 óta az élvonalbeli MFK Ružomberok középpályása. Ivalo Ivalo (északi számi Avvil, kolta számi Âˊvvel, inari számi Âˊvvel) a legnagyobb településrész Inari község területén, Finnországban, Lappföldön. 2003-ban 3998 lakosa volt. Korábban Kyrö néven volt ismert. Ivalo Inari templomos falutól 38 km-nyire fekszik, az Inari-tó déli partján. Története A 19. században az Ivalo mellett lévő folyó, az Ivalo-folyó aranyfolyóként volt ismert. A második világháború után a németek az egész települést felgyújtották. Közlekedés Ivalótól délre található az ivalói repülőtér, amely Finnország legészakibb repülőtere, ez köti össze a térséget Helsinkivel. Mineo Mineo település Olaszországban, Szicília régióban, Catania megyében. Lakosainak száma 5117 fő (2017. január 1.). Mineo Aidone, Caltagirone, Grammichele, Licodia Eubea, Militello in Val di Catania, Palagonia, Piazza Armerina, Vizzini és Ramacca községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Trani Trani város (közigazgatásilag comune) Olaszország Puglia régiójában, Barletta-Andria-Trani megyében, az Adriai-tenger partján. Az ókori Turenum a 9. században indult gyors fejlődésnek, miután a szomszédos Canosa feldúlását követően megszilárdult a helyi püspök hatalma. A 11. században élte virágkorát. A kelettel való gyümölcsöző kereskedelmi kapcsolatainak és egyre jelentősebb egyházi szerepének köszönhetően a század végén elkezdték katedrálisának építését, amely az apuliai romanika egyik kiemelkedő alkotása. A városbeli építkezésekhez főleg a környékén kitermelt márványszerű mészkövet, az úgynevezett trani márványt használták, ennek köszönhetően alakult ki a történelmi központ egységes, fehér városképe. Itt élt Dél-Itália egyik legnagyobb zsidó közössége. A város hanyatlása az Anjou hatalomátvétellel kezdődött. A gazdasági téren megrendült város megpróbált a jog terén előnyre szert tenni. 1586-ban, a városba telepítették a Sacra Regia Udienzát, amely a király nevében a végrehajtói feladatokat látta el a vidéken. Ennek köszönhetően Trani lett a Terra di Bari adminisztratív központja, funkció amit közel kétszáz évig meg is tartott. Napjainkban Puglia egyik legjelentősebb idegenforgalmi célpontja. Fekvése Az Adriai-tenger partján fekszik, Baritól északnyugatra, Bisceglie és Barletta között. A szárazföld belseje felé Andria és Corato határolják. Az óváros egy félszigeten fekszik. Ettől délre, egy természetes öbölben alakult ki a kikötője. Az öböl egy mára már kiszáradt folyó torkolatából alakult ki. A város területe enyhén a tengerpart felé lejt. Legmagasabb pontja 226 méter, átlagos magassága 7 méter. Geológiája Geomorfológiai szempontból tekintve Trani területe átmenetet képez Bari tengerparti síksága (ami itt már jelentősen leszűkül) és a Murgia dombos vidéke között. A pugliai tengerpartot a pleisztocénben és a holocénben lerakódott tengeri üledékrétegek alkotják, míg a Murgiát a krétában keletkezett, majd később, az Appenninek orogenezise során kiemelkedett mészkő- és dolomitrétegek. A trani márvány A város környékének kőfejtőiből származik az úgynevezett trani márvány, amely tulajdonképpen könnyen megmunkálható dolomit. Fényes felületének köszönhetően kiváló építő- és díszítőanyag. Az úgynevezett apricenai márványhoz hasonlít leginkább, ellenálló, tömör és elefántcsont fehér, sárgás-vörös erezettel. A mintázat és színezet alapján több típusa ismert (biancone, bronzetto, filettato, fiorito). A középkor óta használják építőanyagként és az avorio nevű változatát, amelynek minősége más olasz építőanyagéval vetekszik, más olasz városokba is szállítják. Trani és a környező települések jelentősebb épületeinek meghatározó anyaga. Éghajlata A városnak jellegzetes mediterrán éghajlata van, hosszú és meleg nyarakkal, valamint enyhe telekkel, kevés csapadékkal. A város mikroklímáját befolyásolják az Adriai-tenger felől érkező szelek is. A Köppen-féle éghajlatosztályozási rendszerben a C osztályba tartozik. Története A város alapítása A város nevének eredetét bizonytalanság övezi. Valószínűleg a latin Tirenumból vagy Turenumból származik. A legendák szerint a görög hős, Diomédesz fia, Türrénosz (Τυρρηνός; latinul Tirrenus) alapította (neki tulajdonítják Arpi alapítását is), majd később Traianus római császár építtette újjá, aminek bizonyítéka az egyik városkapura vésett epigramma: Tirrenus fecit, Traianus me reparavit - Ergo mihi Tranum nomen uterque dedit, azaz Tirrenus alapított, Traianus felújíttatott/kijavíttatott – tehát mindkettő a Tranum nevet hagyta rám. A régészeti kutatások szerint a város területét már az újkőkorszakban lakták, az első tulajdonképpeni településnyomok pedig a bronz- és vaskorból (i. e. 15-11. század) származnak. A kutatók szerint mind a természetes kikötő, a termékeny mezőgazdasági hátország valamint a kedvező klíma hozzájárultak a város területének benépesüléséhez. A stratégiai helyen kiépült város neve (Turenum) először a Tabula Peutingerianán jelenik meg viszont nem szerepel a 217-ből származó Itinerarium Provinciarum Antonini Augustin. A trani történész, Arcangelo Prologo véleménye szerint a várost az i. e. 3 században alapították Trana vagy Tranae néven, ami halászatra és kikötőként használt természetes medencét jelölt a korabeli latin nyelvben. A rómaiak idejéből számos régészeti lelet maradt fenn: egy patakot elzáró gát, egy Constans császár idejéből (4. század) származó márványoszlop, egy őskeresztény kripta maradványai a katedrális alatt, egy 3. századi síremlék, valamint egy császárkorból származó oroszlánt ábrázoló szobor. A Nyugatrómai Birodalom bukása után (476) Bizánc fennhatósága alá került. A 7-9. század közötti időszakból is maradtak fenn régészeti emlékek, amelyek alapján tudni, hogy az Apuliát folyamatosan fosztogató szaracénok Tranit sem kímélték. A legrégebbi írásos emlékek a város történetét illetően a 9. századból származnak. A város ekkor a longobárdok fennhatósága alatt volt, majd ismét a bizánciak hódították meg 881-ben és kezükben tartották egészen a normannok érkezéséig. 1009-ben Melus (Meles Barensis) vezetésével vallási és főként gazdasági okok miatt felkelés tört ki Bariban a bizánci hatalom ellen, amely átterjedt Trani területére is. A felkelőket a normannok segítették, akik fokozatosan terjesztették ki hatalmukat a vidékre. Ezt látva azonban Melus fia, Argürosz átállt a bizánciak oldalára, és a Pápai Állammal szövetkezve megpróbált fellépni a normannok ellen. A pápai seregek a civitatei csatában azonban alulmaradtak, így a normannoknak sikerült hatalmukat megszilárdítani Dél-Itáliában. A város lakossága 1018-ban is fellázadt, majd 1042-ben ismét. A város aranykora A bizánciak jelentősen hozzájárultak a város fejlődéséhez és tengeri kereskedelem kibontakozásához. Miután a szaracénok 813-ban felégették Canosát, Trani püspöksége vette át a vezető szerepet a vidék vallási és politikai életében. A 11. század elején Trani püspöke hatalmas területeket birtokolt. A kelettel való gyümölcsöző kereskedelmi kapcsolatainak és egyre jelentősebb egyházi szerepének köszönhetően a század végén elkezdték katedrálisának építését. A bizánciakat követő normannok is támogatták a tengeri kereskedelmet és annak megerősítése érdekében kiváltságokat adományoztak a városnak. A keresztes hadjáratok különösképpen segítették a város gazdasági megerősítését, hiszen a Szentföldre hajókat indító apuliai kikötők felé vezető út egyik fontos állomása lett. Ugyancsak a 11. század végéről származik az úgynevezett Ordinamente et consuetudo maris nevű törvénykönyv, amely tengeri kereskedelmet szabályozta. A kutatók bizonytalanok ezen törvénykönyv keletkezésének pontos időpontjáról, hiszen az évszázadok során többször is átírták. A fennmaradt változat a 16. századból származik és valószínűleg egy 14. századinak a másolata. A 11. század elején a virágzó tengeri kereskedelemnek köszönhetően tehetős amalfi, ravellói, velencei és genovai családok telepedtek meg a városban és alakították ki saját negyedeiket. Ezek közül a velencei volt a legjelentősebb, aminek bizonyítéka, hogy 1231-től a tengeri köztársaság consult állomásoztatott Traniban. Firenzéből is érkeztek kereskedők, hogy megerősítsék kapcsolataikat az Adriai-tengerpart városaival. A normannokat a Stauf-ház királyai követték. II. Frigyes uralkodása alatt megerősítették a védműveit, 1233-ban pedig egy várat is építettek. A város Manfréd király kedvenc tartózkodási helye volt, itt vette el Angelina Ilonát, második feleségét 1259-ben. A város ekkor élte aranykorát, az Adriai-tenger egyik jelentős kikötője volt. Itt élt Dél-Itália egyik legnagyobb zsidó közössége. A Giudeccának nevezett negyedben négy zsinagógát tartottak fenn: a nagy zsinagógát később katolikus templommá alakították át (Santa Anna), napjainkban múzeum, míg a Scola Nova nevűt ötszáz esztendő keresztény birtoklás után ismét megnyitották. A város hanyatlása Az Anjou uralom kezdetével a Nápolyi Királyságban megindult a város hanyatlása, ami hosszú ideig, a Barcelonai-ház uralkodásának idején is tartott. A nagyszámú zsidó közösség miatt a királyságban egy szállóige terjedt el: Fugite Tranenses, ex sanguine Judae discendentes, azaz fussatok a traniak elől, mert zsidó vérből származnak. A folyamatos üldöztetések miatt a zsidó közösség szétszóródott. A város 1496–1509 között valamint 1528-ban Velence fennhatósága alatt volt. A gazdaságilag megrendült város megpróbált a jogi téren előnyre szert tenni, ugyanis a király parancsára 1586-ban, a városba telepítették a Sacra Regia Udienzát, amely a király nevében a törvény végrehajtási feladatokat látta el a vidéken. Ennek köszönhetően Trani lett a Terra di Bari adminisztratív központja, funkció amit közel kétszáz évig meg is tartott. Ebben az időszakban számos tehetős család választotta lakhelyéül, pompás paloták és könyvtárak épültek, és fellendült a kulturális élet is. A 17. században megalapították az Accademia dei Pellegrinit, amelynek elévülhetetlen szerepe volt a város irodalmi és színházi életének felvirágoztatásában. 1622-ben Lorenzo Valerii megalapította Trani első nyomdáját. 1792-ben pedig megnyitotta kapuit a város színháza is. A francia forradalom szele elérte a Nápolyi Királyságot is. 1799-ben kikiáltották a tiszavirág életű Parthenopéi Köztársaságot, amelyhez Trani is csatlakozott. A köztársaságnak végül a francia csapatok vetettek véget, akik elűzték Nápolyból a Bourbon királyt, helyére pedig Napóleon testvérét, Bonaparte Józsefet ültették. A trani felkelőket a Broussier tábornok vezette francia csapatok verték le. A modern város Bonaparte József akaratából Traniból Bariba helyezték át az azonos nevű provincia székhelyét, ami a város hanyatlásához vezetett. A kulturális élet viszont továbbra is virágzott. Valdemaro Vecchi kutatásainak köszönhetően ismét nagy érdeklődés övezte az egykori hagyományokat. 1817-ben a városba helyezték a Terra d’Otranto és a Terra di Bari legfelsőbb bíróságának hivatalait, amelyből 1861-ben Puglia fellebviteli bírósága lett és amelyet 1923-ban Bariba helyeztek át. A város továbbra is fontos szerepet tölt be a régióban, számos állami hivatal székel benne. A második világháború szele sem kerülte el. 1943. április 27-én, húsvét hétfőjén szövetséges (amerikai és brit) repülők bombázták a várost, amelynek során leégett többek között a város színház és harmincöten meghaltak, valamint huszonhaton megsebesültek. A helyiek ezt az esemény véres húsvétként emlegetik. 1952-ben Trani lett az első pugliai város, ahol idegenforgalmi irodát nyitottak a turisztikai potenciál kiaknázására. Kikötője jelentős forgalmat bonyolít le, de sporteseményeknek (vitorlázás) is helyszíne. 2009-től Barlettával és Andriával megosztva egy új megye központja. Népessége A város lakossága 2009. január 1-jén 53 825 fő volt, ebből 26 425 férfi és 27 400 nő. A lakosság kor szerinti megoszlása: 0–14 év között: 8797 fő (ebből 4498 férfi, 4299 nő), 15–64 év között: 36 992 fő (ebből 18 425 férfi, 18 567 nő), 65 év felett: 8036 fő (ebből 3502 férfi, 4534 nő). A népesség számának alakulása: 2007. december 31-én a városban 1008 bevándorlót tartottak számon. A legtöbben a következő országokból érkeztek: Vallási élet Trani lakosságának túlnyomó része római katolikus keresztény. A Trani-Barletta-Bisceglie(-Názáret) Érsekség (Archidioecesis Tranensis-Barolensis-Vigiliensis (-Nazarensis)) a Bari-bitontói Főegyházmegyének van alárendelve. A Trani Egyházmegyét (Dioecesis Tranensis) valószínűleg a 6. században alapították. A 11. században érsekségi rangra emelték (Archidioecesis Tranensis). 1818-ban egyesítették Trani és Bisceglie érsekségeit (Archidioecesis Tranensis et Vigiliensis). 1828-ban XII. Leó pápa a názáreti érseki címet Trani érsekére ruházta át (Archidioecesis Tranensis et Nazarensis et Vigiliensis). 1860-ban a barlettai érsekséget is hozzácsatolták (Archidioecesis Tranensis et Barolensis (et Nazarensis et Vigiliensis), majd 1980-ban az érsekséget a Bari-bitontói mitropolitának rendelte alá II. János Pál pápa. 1986-ban felvette mai nevét. A püspök a trani katedrálisban (San Nicola Pellegrino) székel. Barlettában és Biscegliében társkatedrálisok vannak (Santa Maria Maggiore illetve San Pietro Apostolo). Az érsekséghez 61 plébánia tartozik. Az egyházmegye területére eső összlakosság 95,6%-a római katolikus (2004-es adat). Trani védőszentje Peregrinus Szent Miklós, ünnepét június 2-án tartják. Városkép A régészek által feltárt leletek tanúsága szerint Trani őskori és ókori központja a mai történelmi központtól keletre helyezkedett el. A lakosság védelmi okok miatt húzódott nyugatra, a mai óváros által elfoglalt félszigetre. A 9. században, a sorozatos szaracén támadások miatt falakkal vették körbe. E védművekből mindössze a keleti kapu, az úgynevezett Porta Aurea vagy Porta Antica maradt fenn a Via del Cambio és Via la Giudeca között húzódó kis sikátorban. Ezen kívül még három kapuja volt. A Porta Vassalla a tenger felé vezetett, a falakon kívüli, tengerparti negyedekbe, a katedrális mögött állt. A Porta Nova az Andria felé vezető út mentén, a mai Mazzini téren állt. A Porta Barletta, mint azt neve is mutatja a barlettai út mentén, a város nyugati oldalán állt. A falak vonalvezetéséről csak sejtések vannak, nem tudni, hogy a katedrális a falakon belül vagy azokon kívül épült meg. Korabeli dokumentunokból ismert, hogy több templom is a falakon kívül épült meg (Santa Lucia, Sant’Agnese, stb.) így a katedrális helyzete is kérdéses. A város fő utcája a mai Via Beltrani volt. A 11. században a város keleti irányban terjeszkedett tovább, a kikötő körül. A falakon kívül megépültek a Santa Maria di Colonna és San Francesco kolostorok. A fő terjeszkedési útvonal a mai Via Ognissanti volt. A 13. században falakat építettek az újabb városrészek köré és megépült a város nyugati részén az úgynevezett normann-Stauf vár is. A 14. században építették meg a Porta Andriát. Az Anjouk uralkodása idején terjedt el a kőépületek építésének a divatja és a trani márvány használata az építkezéseken. Ebben az időszakban jelentősen megváltozott az utcaszerkezet is. A 14. és 15. századokban rendezték a katedrális körülötti városrészt, hogy minél inkább kiemeljék annak jelentőségét. A 18. században láttak hozzá a kikötő keleti oldalának kiépítéséhez (Borgo) a gyorsan felemelkedő polgárság számára. A tudatos városépítés bizonyítéka a négyzetrácsos utcaszerkezet. A falakon kívül tágas paloták épültek és a városi élet központja hamarosan áttelepedett ide a romos, düledező óvárosból. A 19. század végén a vasútállomás építésével a város déli irányban terjeszkedett tovább. A 9-12. századi városrész A város legrégebbi részének központja a katedrális körüli tér, valamint az ide befutó Via Beltrani. Északnyugaton a Via Pedro Alvarez határolja, délnyugaton a Piazza Mazzini, délkeleten a Via Cambio, keleten pedig a kikötő. Nevezetes épületei: San Nicola Pellegrino-székesegyház San Martino-templom San Giovanni Lionelli-templom San Lorenzo-templom San Giacomo-templom Santa Lucia-templom Santa Teresa-templom Ognissanti-templom (a templomosok temploma) Castello Normanno-Svevo Érseki palota Palazzo del Seminario Palazzo Caccetta Palazzo Candido - a 17. században építette Domenico Lanza, a névadó család megbízásából. 1834 óta városi hivataloknak ad otthont. Palazzo Carcano - 18. századi nemesi palota. Palazzo Cerdani - az épület a 17. század eleján épült. Kezdetben a San Giovanni Lionelli-kolostor tulajdona volt, majd a Lepore Campitelli család szerezte meg. Palazzo Beltrani Palazzo Filisio Palazzo Gadaleta Palazzo Lambert Palazzo Petagna-Vischi - a 17. században építette Partenio Petagna. A későbbiekben a Vischi, majd a Carcano és Lepore családok birtokolták. 1811-ben a város vásárolta meg és itt rendezték be a bírósági nyilvántartó irodákat. Palazzo Torres - a névadó spanyol család által, a 16. században építtetett palotában székelt 1861 és 1923 között az apuliai fellebbviteli bíróság. Palazzo Valenzano A zsidó negyed A trani zsidó negyed a Via La Giudea, a Via Leopardi, a Via Scola Nuova, a Via Sinagoga és a Via Rodunto körül alakult ki. A városban már a kasztíliai kiűzésük előtt telepedtek le zsidó családok. Beniamino Tudela feljegyzései szerint 1168-ban kétszáz zsidó család élt a városban a Porta Antica körüli utcákban, köszönhetően a II. Frigyes által kiadott türelmi rendeleteknek. A 13. század elejére már négy zsinagóga működött a városban. A helyi közösség egy sajátos rituáléja volt egy engesztelő körmenet, annak emlékére, hogy a 13. században egy zsidó asszony szentségtörést követett el azáltal, hogy megszentelt ostyát sütött ki olajban. A szentségtörés jelzéseként az ostyából ömleni kezdett a vér, amiből egy üvegcsét ma is ereklyeként tisztelnek a Sant’Andrea-templomban. A zsidó negyed nevezetes épületei: Santa Maria Nova-templom Sant’Anna-templom San Donato-templom San Nicola Piccinino-templom Palazzo Bianchi Palazzo Filangeri Palazzo Gattola Mondelli Palazzo Lopez A 12-18. századi városrész A 12. századtól kezdődően a város kelet felé terjeszkedett a kikötő mentén. Az óvároshoz képest tágasabb utcák és terek jellemzik. A mai Piazza Marconi helyén állt az egykori vásártér, a platea rerum venialium. Két fő utcája volt, a mai Via Ognissanti és a Via Pagano. Nevezetes épületei: Sant’Antonio-templom Sant’Andrea-templom San Francesco-templom Santa Chiara-templom San Toma-templom Palazzo De Angelis Palazzo De Angelis-Ventricelli Palazzo Forges Davanzati Palazzo Sarlo A 18. század második felében népesült be a kikötő keleti partja, amelynek központjai a Piazza Quercia és a Piazza Plebiscito. A tudatos várotervezés jele a négyzethálós utcaszerkezet. A negyed északi részén terül el a városi park (Villa Communale) Nevezetes épületei: San Domenico-templom Sant’Antonio Abate-templom Madonna del Carmine-templom San Rocco-templom Sant’Antonio-erőd Palazzo Antonacci-Telesio Palazzo Di Gennaro-Soria Palazzo Palumbo-Quercia A 19. századi városrész A 19. században a város dél felé terjeszkedett, ezt a részt Borgónak nevezték el. Fejlődésében fontos szerepet játszott a város déli részén megépült vasútállomás. Központja a Piazza della Republica, fő utcája pedig a Via Cavour, amelyi összeköti a vasútállomást a 18. századi városrész északi végében található városi parkkal. Nevezetes épületei: Palazzo Barbera Palazzo Bianchi Palazzo Campione Palazzo De Gemmis Palazzo Discanno Palazzo Di Lillo Palazzo Di Meo Palazzo Elifani Palazzo Fabiano Palazzo Maioni Palazzo Pugliese Palazzo Savoia A város környékének látnivalói A város határában is számos látnivaló található: Santa Maria di Colonna-apátság Casale di Giano Santa Geffa-barlangtemplom Kultúrája Oktatás A városban tíz iskola, nyolc gimnázium, három műszaki középiskola és két szakiskola működik. A városban kihelyezett tagozatokat működtet a casamassimai LUM Jean Monnet magánegyetem. 2000 és 2007 között a bari Niccolo Piccini Zenekonzervatórium is működtetett egy tagozatot Traniban. A Giovanni Bovio könyvtárat 1870-ben alapították. Múzeumok A városban mindössze egy múzeum működik, az 1975-ben alapított Egyházmegyei Gyűjtemény ( Museo dell'Arcidiocesi di Trani-Barletta-Bisceglie-Nazareth). A múzeum a katedrális szomszédságában álló Palazzo Lodispotóban székel. A kiállított tárgyak között vallási kegytárgyak láthatók, valamint a katedrális restaurálása során feltárt, különböző korszakokból származó régészeti leletek. Külön részleg foglalkozik 17-18. századi fából készült, festett ereklyetartókkal. A képzőművészeti részleg elsősorban a város különböző templomaiból összegyűjtött festményekből áll. 2009-ben nyitotta meg kapuit a múzeum zsidó részlege is az egykori zsinagógában, a mai Sant’Anna-templomban. A gyűjtemény a trani zsidó közösség életét mutatja be korabeli dokumentumok és tárgyak révén. Színház A város színházi életét a Teatro Trani művészeti egyesület szervezi. Mivel a városnak nincs külön színháza, az előadásokat különböző helyszíneken tartják, mint például a város két mozijában a Teatro Imperóban és a Teatro Supercinemában. A Santa Maria di Colonna-apátságban minden év augusztusában többnapos színházi fesztivált rendeznek Trani di Scena címmel. Helyi média Traniban, a régió székhelyének, Barinak közelsége miatt nincsenek helyi lapok, sem helyi televízió adók. Két helyi rádióadó működik a városban a Radio Bomba valamint a Radio Canale 63. Hagyományok A helyi hagyományok a keresztény ünnepekhez kapcsolódnak. A nagypénteki körmenet egyik érdekessége az asszonyok menete. A fekete ruhába (általában selyem) öltözött asszonyok, gyertyát tartva kezükben, csak fehér zoknit viselve vonulnak végig a város utcáin. Egy különleges esemény, amelyről a helyiek előszeretettel emlékeznek meg 1259. június 2-án történt. Ezen a napon érkezett a városba a mindössze tizenhét esztendős lány, Heléna, Epirusz királyának lánya, Manfréd szicíliai király kiszemelt felesége. Hozománya Korfu szigete volt valamint Durazzo városa. Esküvőjüket a várban ünnepelték meg. Annak ellenére, hogy esküvőjük előre eltervezett volt, boldog családi életet éltek, míg 1266. február 26-án a királyt a Benevento melletti csatában meggyilkolták, ezzel véget vetve a Stauf-ház dél-itáliai uralkodásának. A királyné Lucera várában értesült az eseményekről. Udvara elpártolt tőle, férjének illő temetést sem rendezhetett. Egy trani család sietett segítségére, akik remélték, hogy ezáltal elmenekülhetnek Heléna szülőhazájába, Epirusba. Tervük azonban nem sikerült, mivel a bizánci császár megdöntötte az epirusi király hatalmát, másrészt pedig támogatóik Anjou Károly, az új király mellé álltak. A szökevény királynéra Traniban találtak rá. Fogolyként halt meg öt évvel később, mindössze huszonkilenc évesen a lagopesolei várban. Gyermekeit Nápolyban, a Castel dell’Ovóban és a Castel del Montéban tartották foglyul. Konyhája Trani konyhája a régió jellegzetes alapanyagait használja fel és kevéssel tér csak el a környező településekétől. Tipikusan helyi fogás a maccarun-o forne, azaz a kályhában sült makaróni különböző zöldségfélékkel. Fűszeresebb étel a cicorie e pasta, azaz cikória és tészta, valamint a mignulicchi e pasta, amikor a cikóriát káposztával helyettesítik. A cime di rapa e pasta brokkolival kevert tészta. Az egyik legnépszerűbb főétel a grigliata di pesce misto, azaz a grillezett hal, amely mellé padlizsános, cukkinis köretet szolgálnak fel. A pizzafélék közül különös népszerűségnek örvendek az úgynevezett calzone zárt pizzák, amiket általában hússal, hagymával, mozzarellával töltenek meg. Ünnepek alkalmával gyakoriak a tenger gyümölcseiből készült ételek (kagylók, rákfélék). A borok mellett nagy népszerűségnek örvend a diólikőr. Borászat Traniban és környékén jelentős szerepe van a borászatnak. A rosso di Trani nevet viselő vörösbor 13-15%, míg az édeskés Moscato di Trani (muskotály) alkoholtartalma ennél is magasabb. Ez utóbbinak 1974 óta D.O.C. (denominazione di origine controllata) státusza van, ami azt jelenti, hogy e borféleség ezen a néven csak ezen a vidéken termelhető (Tranin kívül Biscegliében, Ruvóban, Coratóban, Andriában, Canosában, Minervinóban, Cerignolában, Trinitapoliban, Barlettában, Terlizziben és Bitontóban). Két típusa van, a dolce naturale (természetesen édes) valamint a magasabb alkoholtartalmú liquoroso. Ez a bor Apulia egyik legrégebbi fajtája. Már az 1000-es évek elején kereskedtek vele a velenceiek, akik a későbbiekben megszerezték a kizárólagos forgalmazási jogát. A 14. században Trani grófja, féltve a bor hírnevét és minőségének romlásától tartva, a velenceiek tiltakozása ellenére, betiltotta forgalmazását a Nápolyi Királyságon kívül. Leandro Alberi híres, az 1500-as évek elején írt Descrittione című művében is említést tett a kiváló minőségű borról. Sportélete A város legjelentősebb sportlétesítménye a tízezer fő befogadására alkalmas városi stadion (Stadio Comunale). A városban működő sportegyesületek: Fortis Trani - az országos negyedik osztályban játszó labdarúgócsapat Juve Trani - kosárlabdacsapat A Trani Cup teniszbajnokságot 2004 óta rendezik meg, és ez része az ATP Challenge Tournak. Gazdasága Trani gazdaságának vezető ágazata évszázadokon át a kőkitermelés volt. Napjainkban a tercier szektor dominál, 53%-os részesedéssel, ezt követi az ipar 40%-val valamint a mezőgazdaság 7%-val. Az ipari ágazatok közül jelentős szerepe van az építőiparnak (a kőkitermelés továbbra is zajlik), valamint a textilipar (kötöttárugyártás, cipőgyártás). A városban számos kis üzem működik, amelyekben bútrot, kovácsoltvas és márvány dísztárgyakat készítenek. A mezőgazdaság a terméketlen hátország miatt a szőlészet és az olivatermesztés révén van jelen. A városban nagy hagyománya van a kézművességnek. A fából készült bútordaraboktól kezdve a turistáknak szánt emléktárgyakig, mindent faragnak. A trani mesterek nagy hírnévnévnek örvendenek Olaszország határain kívül is, például I. Zogu albán király palotájának bútrait a trani Gusmani család tagaji készítették. Elsősorban az oliva fáját használják fel szilárdsága és büykös szövete miatt. Közlekedése Tranit érinti az A14-es, Bolognát Tarantóval összekötő autópálya (Autostrada Adriatica). Nápoly felől az A16-os autópályán közelíthető meg, amely a 45 km-re fekvő Canosa di Puglia mellett ér véget. A tengerparti városokkal (Bari, Giovinazzo, Bisceglie, Barletta, Molfetta) az SS16-os főút köti össze valamint az SS16 bis, amely az előbbivel párhuzamosan halad, de elkerüli a városközpontokat. Az SP130-as megyei út Andriával, míg az SP238-as Coratóval köti össze. A szomszédos településekkel a STP Bari autóbusz-társaság révén van összeköttetése. A városban három autóbuszvonal üzemel, ezeket az Amet Spa. vállalat üzemelteti. Trani a Pescarát Leccével összekötő vasúti fővonal, az úgynevezett „adriai vasút” mentén fekszik. Rendszeres járatok kötik össze Barival Foggiával és Barlettával. A pályaudvar a város délnyugati részén található. A legközelebbi repülőtér a Bari-Palese, de elérhető közelségben van a foggiai Gino Linosa repülőtér is. A kikötő Trani kikötője egy természetes, jól védett öbölben alakult ki, amely egykoron egy folyó torkolata volt. A kikötő vízfelülete 137 000 km2, átlagos mélysége 4-5 méter. Partja 1850 méter hosszú, ebből 900 méter rakodó part. A kikötőhöz tartozó logisztikai terület 248 800 km2-en terül el. A kikötőt két hullámtörő védi a Molo San Nicola valamint a Molo Sant’Antuono. A kikötő nyugati részét a halászhajóknak tartják fenn, míg keleti részét a személyszállítónak, valamint a magánjárműveknek. Ez utóbbi akár 600 kisebb vízijárművet is képes befogadni. Trani a mozivásznon A városban számos filmet forgattak: Testvérvárosai Dubrovnik Fátima Ischia Patrick Bruel Patrick Maurice Bruel Benguigui (Tlemcen, Algéria, 1959. május 14. –) francia dalszerző, énekes, zenész, színész. Élete és karrierje Szülei tanárok voltak. 1960-ban elváltak, anyja második házasságából lett két féltestvére David Moreau (1972) és Fabrice Moreau (1975). 1962-ben kikiáltották Algéria Franciaországtól való függetlenségét. Ekkor nagyon sok francia Franciaországba költözött, ők voltak a feketelábúak. Köztük ők is, ők a zsidó feketelábúak közé tartoznak. Párizsban külvárosában Argenteuil-ben telepedtek le anyjával. 5 éves korától nagy hatással volt rá Georges Brassens, Serge Reggiani, Jacques Brel és Serge Gainsbourg. A IV. Henrik líceumba jár Párizsba, iskola után jár focizni. 1978-ban válaszol egy hirdetésre Alexandre Arcady, szintén feketelábú, akkor éppen debütáló filmrendező keres, egy feketelábú akcentusú fiút az első filmjéhez a Coup de Sirocco-hoz. A filmben Gérard Jugnot-val és Marie-Anne Chazel-lel játszik együtt. A labdarúgó VB helyett, a nagy focirajongó, elválallja a szerepet. A film forgatása után New Yorkban tölt egy kis időt, itt találkozik Gerard Presgurvic zenész, dalszerzővel, akivel később több lemezen is együtt dolgoznak. Később több tévéfilmben is és színházban is játszik. 1983-ban szintén Arcady rendezésével a Le Grand Carnaval című mozifilmben, Philippe Noiret-val, Richard Berry-vel, Gérard Darmon-nal játszik együtt. 1984 elején mutatkozik be a televízióban, mint énekes. Az első De Face címet viselő album nem hoz nagy sikereket, mégis lehetőséget kap egy L'Olympia-beli koncertre és egy három hónapos turnéra. Két filmben kap szerepet, Claude Lelouch és Georges Lautner drámájában játszik. Az Alors regarde című új lemeze, meghozza a sikert, három millió példányban kel el. A Casser la voix című száma különösen nagy sikert arat. 1989-ben ismét Arcadyval dolgozik és Claude Brasseur mellett játszhat. 1990-ben a Vannak napok... és vannak holdak, újabb Claude Lelouch drámában Gérard Lanvin, Annie Girardot, Vincent Lindon, Paul Préboist, Serge Reggiani a partnerek. A Zenith béli fellépése és az azt követő turné gyümölcse, mely koncertekről két film is készül, a Si ce soir 1991-es dupla koncertlemez. 1990 és 1992 között három Victoires de la musique díjat gyűjt be. Ez a két év koncertezéssel telik Nyugat-Európában, Kanadában és Tuniszban is fellép. Claude Zidi kérte fel egy főszerepre. 1993-ban csatlakozott a Restos du Coeur Alapítvány által működtetett Les Enfoirés-hez. 1994-ben a harmadik albumának a Bruel nevet adja. A kezdő Palais Omnisports de Paris-Bercy-ben rendezett koncertet, másfél éves turné követi, melynek eredménye az On s'était dit...koncertlemez. A Les cent et une nuits de Simon Cinéma című Agnès Varda 1995-ös vígjátékban Marcello Mastroianni, Jean-Paul Belmondo, Alain Delon, Robert De Niro és a kor legnagyobb színészeivel játszhatott együtt. A Sabrina című filmben Harrison Ford mellett kap egy kisebb szerepet. 1996-ban a Jaguár című filmben Jean Reno a partnere. Ebben az évben kitüntetik a Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendje lovagi címmel. Ismét Arcadyval dolgozik és több filmes szerepet vállal. Julien Clerc és Johnny Hallyday koncertjein vendégeskedik, néhány duó erejéig. 1999-ben 40 évesen jelenik meg Juste Avant című albuma, melyen több szám is előkelő helyet foglal el a slágerlistákon. 2002-es Entre deux lemeze a 30-as évek zenei stílusát idézi. Charles Trenet, Jean Renoir által jegyzett dalok is szerepelnek a dupla albumon. A duó albumon többek között: Charles Aznavour, Renaud, Sandrine Kiberlain, Emanuelle Béart, Jean-Jacques Goldman, Johnny Hallyday, Francis Cabrel, Zazie, Alain Souchon is közreműködik duettparnerként. 2004-ben a cunami áldozatok megsegítésére írta a "Et puis la terre" című dalt, mellyel a Vöröskeresztet támogatta. A dalt többek között Francis Cabrel, Lara Fabian, Garou, Alain Souchon, Yannick Noah, Jean-Jacques Goldman, Johnny Hallyday, Gerard Darmon, Zazie, Isabelle Boulay, Claire Keim, Patrick Fiori, Axelle Red, Pascal Obispo, Maxime Le Forestier, Julien Clerc, Natasha St-Pier, Mimie Mathy, Charles Aznavour, Lorie, Dany Brillant, Véronique Sanson, Maurane, Ophélie Winter, Sandrine Kiberlain énekli. 2006-os albuma a Des Souvenirs devant, a negyedik helyet érte el a slágerlistákon. 2012-es Lequel de nous című lemeze Franciaországban és Belgiumban a slágerlistákon az első helyig jutott. 2015-ös Très souvent, je pense à vous... című lemezével Barbara énekesi pályája előtt tiszteleg Barbara számaival. A legjobb helyezést Svájcban a 4. hellyel érte el. Profi pókerjátékos. Magánélete 2001-ben Saint-Tropez-ben ismerkedett meg, majd 2004-ben házasodott össze Amanda Sthers-szel Párizsban. Oscar fiuk 2003-ban született. Leon fiuk 2005-ben. Három évi házasság után külön élnek. 2009 óta új barátnője Céline Bosquet, manöken és tévébemondó. 2013 óta Caroline Nielsennel élnek együtt. Díjai Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendje lovagi cím (1996) Victoire de la musique (A legtöbb külföldön eladott francia album: 1993) World Music Awards (A lenagyobb példányban eladott francia lemez: 1992) Victoire de la musique (Koncertfilm rendező: 1992) Victoire de la musique (Az év férfi előadója: 1992) Victoire de la musique (Az év videoklipje: Casser la voix: 1990) Lemezei De face (1986) Alors, regarde (1989) Bruel 3 (1994) Juste avant (1999) Entre deux (2002) Des Souvenirs devant (2006) Lequel de nous (2012) Très souvent, je pense à vous... (2015) Koncertlemezek Live Olympia 87 (1987) Si ce soir... (1991) On s'était dit... (1995) Rien ne s'efface... (2001) Entre deux à l'Olympia (2003) Des Souvenirs... ensemble (2007) Seul ou preqsque (2009) Live 2014 (2014) Válogatás lemezek L'Essentiel (2001) Puzzle (2004) DVD-k Des souvenirs ensemble (2007) Rien ne s efface (2005) Entre-deux (2003) Tour 95 (1995) Filmjei Szex, szerelem, terápia /Tu veux... ou tu veux pas? (2014) Hogyan nevezzelek? (2012) Paris Manhattan (2011) Titkos állami ügyek (2006) A farkas (2004) Búcsúdal (2001) Kutyába se veszlek (1999) A szerelem filozófiája (1998) A jaguár (1996) Sabrina (1995) Vannak napok... és vannak holdak (1990) Ne vedd el tőlem a napot (1984) Damjanich utca A Damjanich utca Budapest VII. kerülete Ligetváros negyedét nyugat-kelet vonalban határoló patinás utcája. A Dózsa György út és a Rottenbiller utca között húzódik, körülbelül 700 méter hosszan. Szélessége kb. 40 m. A környék legnevezetesebb utcája, amely a terület bevásárlóutcája is egyben. Sok híres ember lakott itt. A 70-es trolibusz mintegy háromnegyed részén végighalad. Az 1970-es évek végéig útteste keramitburkolatú volt, ami csapadék esetén balesetveszélyessé tette. Története A 19. század elején a Külső Három Dob utca (Aussere Drei Trommel Gasse) része volt. Mostani nevét 1874-ben kapta Damjanich Jánosról, aki az 1848–49-es forradalom és szabadságharc tábornoka, a veressipkás zászlóalj parancsnoka, az aradi vértanúk egyike volt. Az ún. Csikágó szélső utcája, mai épületeinek zöme a millennium környéki építkezési bumm terméke. A szép nagy, világos polgári bérlakások lakói művészek, tudósok, politikusok, dzsentrik, orvosok voltak. 1901. december 8-án a Regnum Marianum Közösség számára az 50. sz. épület udvarában kápolnát szentelt fel a Szeplőtelen fogantatás nevére Majláth Gusztáv Károly gyulafehérvári megyés püspök, a későbbi címzetes érsek, az utóbb épült templom elődjeként. A kápolna Budapest ostroma alatt szőnyegbombázás áldozata lett, s átköltöztették egy utcáról nyíló alagsori terembe. A Mária kongregáció papjai a házban laktak, ahol még szegény gyermekek számára konviktus is volt. A papok innen jártak a környező iskolákba hitoktatást tartani. Egy időben cserkészet is működött benne. 1951. november 24-én az RMK atyáitól a kommunisták elvették a házat, őket pedig plébániákra szórták szét. (Az utca torkolatával szemben, 1926-ban felépült nagytemplomot addigra már felrobbantották.) 1933-ban benzinkút létesült a 40. és 42. sz. alatt, 1927-ben Reiss Zoltán tervei alapján épült 5+1 emeletes két egymással szemben elhelyezkedő lakóház között. A 27-es villamosjáratnak, amely a Városliget között közlekedett, Budapest ostroma vetett véget. A mellékelt 1938-as fényképen az egykori 27-es villamos a Rottenbiller utca felé döcög, a házak ma is így néznek ki. A villamos mögött a Murányi utca torkolata és az 1893-ban Wellisch Alfréd tervei szerint épült háromemeletes eklektikus lakóház, a Damjanich utca 37. (Murányi u. 52.) látható. Az utca elején, a 11–15. sz. alatt a 20. század elejétől villamos-, közepétől trolibuszremíz és -javítóműhely üzemelt, ma pedig a SPAR szupermarketje. Az utcában több hivatal, pl. a Munkarehabilitációs Intézet a 48. sz. és vendéglátóipari egység, pl. 1959 novembere óta a Capri eszpresszó (21. sz.) látogatható. Utóbbiban gyakran megfordultak a művészvilág és a média képviselői, pl. az elbűvölő Hajas Ilona társaságában. Híres lakói Xántus János (etnológus) , 44. sz. Salamon Ferenc (történész) , 52. sz. Gyóni Géza költő, 28/a Karinthy Frigyes író a 27. sz. alatt született Kéthly Anna politikus az 51. sz. alatt élt és dolgozott A Regnum Marianum Ifjúsági Centrum atyái 1951-es szétszórattatásukig az 50. sz. alatt működtek Liffa Aurél geológus, mineralógus, 42. sz. Vihar Béla költő, 26/b Örkény István író, 39. sz. Németh Marika operaénekes-nő, 58. sz. Kibédi Ervin színész, 31/a Faragó János első szabadon választott polgármester, 31/a Eötvös Gábor artista, 27. sz. Gáti József színész, színiakadémiai tanár Antal Imre (műsorvezető) , zongorista, 42. sz. Faludy György költő szülőháza az 54. sz. Für Lajos politikus, 42. sz. Bartha Alfonz operaénekes, 58. sz. Gereben Ágnes történész, 17. sz. Német spicc Minden német spitz, függetlenül attól, hogy milyen méretű vagy színű, egy családot képez és egy tipikus "spitz" kinézettel rendelkezik. A német spiccek közé öt típus sorolható: Wolfspitz (Keeshound) Nagyspitz Középspitz Kisspitz Törpespitz (Pomerániai) Történet A Német spitzek (Deuscher spitz) Közép-európa legrégebbi kutyafajtája. Valószínűleg az úgynevezett tőzegkutya (Canis familiaris palustris Rüthimeyer ) leszármazotjai, mely a kőkorszakban elterjedt háziállat volt, ezek a kutyák a vikingekkel kerültek a mai Németország és Hollandia területére. Eredetileg a mai Nagyspitzhez hasonlítottak leginkább ezek a kutyák, és belőlük alakult ki később a másik három típus. Küllem A spitzek gyönyörű szőrzetükkel hódítanak. A gazdag aljszőrzet és a hosszú, egyenes és elálló fedőszőr adják a jellegzetes kinézetet. Különösen feltűnő rajtuk a nyak körüli sörényszerű gallér, a bozontos szőrzetű farok amit a hátukon fölkunkorítva hordanak, és a rókaszerű fej élénk szemekkel. Mindez és a kicsi, hegyes, felálló fülek adják a spitznek a karakteres, hetyke kinézetet. Felépítésük kvadratikus, melyet a faroktartás csak erősít. Az időjárással szemben "közönyös" fajta, szőrzetük megvédi őket az esőtől, hótól és hidegtől. Viszonylag hosszú életűek. Jellem Sosem félősek vagy agresszívek, gond nélkül ajánlhatóak családi kutyának városban vagy vidéken egyaránt. Élénkek, néha kissé túlzottan ugatósak. Ragaszkodóak a gazdájukhoz, de idegenekkel szemben bizalmatlanok. Könnyen taníthatóak. Rokon fajták Olasz volpino Eurázsiai Elo® Finn spicc Ennetières-en-Weppes Ennetières-en-Weppes település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 1302 fő (2015). Ennetières-en-Weppes Prémesques, Bois-Grenier, Capinghem, La Chapelle-d’Armentières, Englos, Escobecques, Lille és Radinghem-en-Weppes községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Ostrovec-Lhotka Ostrovec-Lhotka település Csehországban, Rokycany-i járásban. Ostrovec-Lhotka Terešov, Zbiroh, Podmokly, Mlečice, Líšná és Skryje településekkel határos. Lakosainak száma 98 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Magyar Talajtani Társaság A Magyar Talajtani Társaság önálló, társuláson alapuló társadalmi, szakmai, érdekvédelmi szervezet. Története A talajkutatók szakmai tevékenységének alkalmanként otthont adott a Magyarhoni Földtani Társulat, a Gazdatisztek Egyesülete, a Természettudományi Társulat és a Földtani Intézet. Ezek az alkalmi összejövetelek vezettek először a Magyar Agrártudományi Egyesület létrejöttéhez, melynek első szakosztályaként 1952-ben alakult meg a Talajtani és Agrokémiai Szakosztály. Az Egyesület szakosztályai közül elsőként vette fel a társaság elnevezést a Magyar Talajtani Társaság 1957-ben. Célkitűzése A talajtan és rokontudományai művelésével foglalkozó szakemberek összefogása. A talajtani tudományok bemutatása (művelése), terjesztése és az érdekeltek tudományos és gyakorlati továbbképzésének segítése. A talajtani kutatásokhoz kapcsolódó kulturális örökség ápolása, megőrzésének elősegítése. A talajtani tudományt művelők szakmai és közösségi érdekeinek képviselete és védelme. A tagok kezdeményezésének, javaslatainak megvitatása, esetenként továbbítása a rendelkezésre álló csatornákon a döntési szervekhez. Szakosztályai Oktatási és Ismeretterjesztési Szakosztály Talajásványtani Szakosztály Talajbiológia Szakosztály Talajfizika Szakosztály Talajgenetikai és Talajtérképezési Szakosztály Talajkémiai Szakosztály Talajszennyezettségi Szakosztály Talajtechnológiai Szakosztály Talajtermékenység, Tápanyag-gazdálkodás Szakosztály Talajvédelmi Szakosztály Szervezete Elnök: Tóth Tibor Elnökhelyettes: Szabóné Kele Gabriella Titkár: Bakacsi Zsófia Szervezőtitkár: László Péter Szervezőtitkár: Pirkó Béla Kincstárnok: Fuchs Márta Honlap szerkesztő (megbízott): Koós Sándor Örökös elnök: Stefanovits Pál Tiszteletbeli elnök: Várallyay György 1964-es magyar labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az 1964-es labdarúgó bajnokságot a Ferencváros nyerte a Honvéd és a Tatabánya előtt. Az 1964-es Európa-bajnokságon a magyar csapat Spanyolország és a Szovjetunió mögött a harmadik helyen végzett. Camot 315–316 A Camot a MÁV és a GYSEV vontató-motorkocsi sorozata volt. Összesen 2 darab épült a sorozatból a Ganznál. Történet Előzmények A személyforgalom állandó csökkenése a vasúti mellékvonalakon kívül a fővonalakon is érezhetővé vált. Ebből kifolyólag a gőzüzem egyre gazdaságtalanabbá vált. A MÁV az 1930-as évek elején ez okból kezdte el ritkítani a vonatokat, ezeken belül a gyorsvonatokat is. Ezért a Ganz az idők során több vontató motorkocsit ajánlott a MÁV-nak, a vonatok holtsúlyának csökkentésére. Több motorkocsi tesztelése után a Ganz a MÁV-val közösen elemezte 80 darab motorkocsi fenntartásának költségeit és az azok egy évben megtehető kilométereinek számát. A számításoknál egy motorkocsi éves teljesítményének 80 000 km-t vettek alapul, ami 80 motorkocsinál 6 400 000 km-t tesz ki. Ez azt jelentette, hogy az összes személyvonat kilométereinek 52,8%-át lehetne a 80 darab motorkocsival motorizálni. A motorkocsik gázolajigénye a kiváltott gőzmozdonyok 16 000 vagonnyi szénigényét váltaná fel. (Az 1930-as években a magyar szénbányák termelése 1932-ben 683 000 vagon volt.) A gázolaj a teljes széntermelés tömegének 2,35%-át helyettesítené, és ára a szén árának csak 3,05%-a lenne. A MÁV elvárásai A motorkocsikat kb. 80 ülőhellyel és egy megfelelő poggyásztérrel kell ellátni. A motorkocsiknak két darab négytengelyű – „Pullmann” – kocsit, amelyek egyenként 40 tonna önsúlyuak, 90 km/h legnagyobb sebességgel vagy 8–10 darab szabványos kéttengelyű, 20 tonna önsúlyu személykocsit 60 km/h legnagyobb sebességgel történő vontatására alkalmasnak kellett lenniük. Ezeket a feltételeket úgy kellett teljesíteni, hogy a vontatandó szabványos személy- és gyorsvonati kocsikon semmilyen változtatást nem volt szabad eszközölni. Az előírt sebességhatárok (60 ill. 90 km/h) az akkori személy- ill. gyorsvonatok utazósebességei voltak. Egy másik kikötés a motorkocsi nagy sebessége ellenére annak nyugodt futása volt, kényelmessé téve az utasoknak a hosszú utakat. Ez azért is fontos volt, mert a Ganz korábban gyártott BCmot, de főleg BCymot motorkocsijainak futása még jól kiépített fővonalon is nagyon rossz volt, mivel BCmot motorkocsik oldalirányú mozgása a rövid, 6200 mm-es tengelytáv (a háromtengelyü BCymot-nál a 3100 mm-es tengelytáv) miatt nagyon erős volt. Az új Ganz motorkocsinak rendelkeznie kellett egy olyan berendezéssel, amely óránként 300–400 kg, a személykocsik fűtéséhez szükséges gőzt tud termelni. A Ganz erre a feladatra több prototípust is készített, többször módosította a terveit a próbákon szerzett tapasztalatok alapján. A MÁV az elődtípusokkal történt sok sikertelen próba után a Ganz sikeres próbát végzett motorkocsijait Camot 315–316 pályaszámmal sorozta be. A végleges kivitel: Camot 315–316 Az elvárásoknak a Ganz négytengelyű, kétmotoros motorkocsija felelt meg. A motorkocsik felépítése és külseje A motorkocsi vázánál és forgóvázainál a Ganz már egy újabb technológiát használt szemben a BCmot motorkocsiknál használt szegecseléssel: A Camot motorkocsik elemei acélból lettek összehegesztve. Ezáltal a motorkocsi könnyebb szerkezetű volt, mintha szegecselt lett volna. Mindazonáltal a váz így is elég erősnek bizonyult nagy tömegű vonatok vontatására, amit a szabványos vonó- és ütközőberendezéssel ellátott motorkocsik a vázuk deformálódása nélkül végre tudtak hajtani. A nagy sebesség elérése céljából a kocsitest külső alakja sima. A motorkocsik eleinek áramvonalasra tervezését az átjáróajtók miatt nem lehetett megtenni. A motorkocsi belső tere teljesen fából készült. A könnyűfémkeretes ablakokat az utastérben, a felszállóajtókban és a vezetőállásokon is le lehet húzni. A motorkocsik homlokfalán található üvegek biztonsági üvegből készültek, amik védelmet nyújtanak például madarak ellen. A motorkocsik vezetőállása és belsö tere A motorkocsik mindkét végén megtalálható vezetőállások úgy vannak kialakítva, hogy azokból a vontatott személykocsikba egy homlokajtón keresztül át lehet menni. A motor a vezetőállással egy térben van elhelyezve. Ez a tér egyben poggyásztérként is szolgál. A vezetőállások mögött találhatók a felszálló előterek, amelyekből egy-egy 32 vagy 40 fős harmadosztályú szakaszokba jut az utas. A szakaszokat a kocsi közepén lévő rövid folyosó köti össze, amelyből az egyik oldalon a WC és mosdó, a másik oldalon az önműködő gőzkazán fülkéje nyílik. Ez a gőzkazán csak a pótkocsik fűtését végzi. A motorkocsi utasterének fűtését – a korabeli Ganz motorkocsihoz hasonlóan – a motor hűtővize oldja meg. A motorkocsik gépészeti berendezései A dízelmotorok a forgóvázakban lettek elhelyezve. Egy motor saját forgóvázának mindkét kerekét hajtja, így a motorkocsi tapadósúlya annak súlyával egyenlő. A hajtás egy irányváltón és egy ötfokozatú mechanikus váltón keresztül történik. A motorok Ganz-Jendrassik-féle VI JaR 170 típusú 220 LE névleges teljesítményű dízelmotorok, amelyek a névleges teljesítményüket 1200 min−1 fordulatnál adják le. A dízelmotorok legnagyobb teljesítménye 275 LE, amelyet a motorok 1450 min−1 fordulatnál teljesítenek. Az irányváltómű kapcsolása – ami a fogaskerekek eltolását jelenti – elektromosan, sűrített levegővel történik. Az irányváltó és a sebességváltómű közötti kapcsolatról csuklós tengely gondoskodik. A sebességváltó öt fokozatú, mechanikus váltómű, amelynek vezérlése szintén elektropneumatikus. Az elektropneumatikus vezérlés nemcsak a motorkocsi két motorjának egyidejű vezérlését tette lehetővé, hanem lehetőséget biztosított két motorkocsi egyidejű vezérléséhez (ún. szinkronkapcsolat) is. 1065 Évszázadok: 10. század – 11. század – 12. század Évtizedek: 1010-es évek – 1020-as évek – 1030-as évek – 1040-es évek – 1050-es évek – 1060-as évek – 1070-es évek – 1080-as évek – 1090-es évek – 1100-as évek – 1110-es évek Évek: 1060 – 1061 – 1062 – 1063 – 1064 – 1065 – 1066 – 1067 – 1068 – 1069 – 1070 Események Kínában a köztisztviselőknek elrendelik a felvételi vizsgát. VI. Alfonz leóni király trónra lépése ( 1109 -ig uralkodik). december 27. – II. Sancho kasztíliai király trónra lépése ( 1072 -ig uralkodik). december 28. – A Westminsteri apátság felszentelése. Assais-les-Jumeaux Assais-les-Jumeaux település Franciaországban, Deux-Sèvres megyében. Lakosainak száma 788 fő (2015). Assais-les-Jumeaux Airvault, Le Chillou, Pressigny, Saint-Loup-Lamairé, Thénezay, Craon, La Grimaudière és Moncontour községekkel határos. Népesség A település népességének változása: I. e. 15 Évszázadok: i. e. 2. század – i. e. 1. század – 1. század Évtizedek: i. e. 60-as évek – i. e. 50-es évek – i. e. 40-es évek – i. e. 30-as évek – i. e. 20-as évek – i. e. 10-es évek – i. e. 1-es évek – 1-es évek – 10-es évek – 20-as évek – 30-as évek Évek: i. e. 20 – i. e. 19 – i. e. 18 – i. e. 17 – i. e. 16 – i. e. 15 – i. e. 14 – i. e. 13 – i. e. 12 – i. e. 11 – i. e. 10 Események Lugdunumban , Gallia központjában létesül a Római Birodalom első, Rómán kívüli pénzverdéje. Születések Germanicus , római hadvezér. Ferde hátú A ferde hátú (hatchback) jelző olyan személygépkocsikra használatos, amelyeknek a karosszériája ferde, lejtős, rendszerint a hátsó ablakot is magába foglaló csomagtartófedéllel rendelkező formában végződik. Főleg kiskategóriás autók tartoznak ide, de sportkocsikból és sportkupéból is van ferde hátú változat, ezeknél előfordulhat, hogy az ablak külön is nyitható. Jellemzők A ferde hátú autók általában kisebb méretű járművek, de nagyobb típusoknak is van ilyen változata. A lejtős farrész praktikusan a hátsó szélvédővel együtt nyíló csomagtartófedéllel rendelkezik a jobb pakolhatóságért. Emiatt a ferde hátú autók minimum háromajtósak, mivel az ablakos csomagtartófedél is ajtónak minősül. A ferde hátú autókat gyakrabban az ajtói számával nevezik három- és ötajtós modelleknek: 2 vagy 4 utasajtó + a csomagtartóajtó. A ferde hátú autóknak alapvetően két mérete van. Az első a limuzinnál rövidebb változat, ez a hagyományos méretű ferde hátú gépjármű. A másik a limuzinnal megegyező méretű. Bizonyos típuskínálatban az első változat a kisebb méret, ahol a limuzinváltozat ennek a csomagtartóval bővített változatának felel meg, míg egy másiknál a második változat szerepel, ahol a limuzinváltozat van ferde hátúvá alakítva, ezáltal a limuzinhoz képest nagyobb a csomagtartó mérete. Ez utóbbi átmentet képez a limuzin és a kombi típus között. Van olyan kínálat is, ahol limuzin nem, csak ilyen, nagyobb ferde hátú változat kapható. A nagyobb ferde hátú autók csak ötajtós kivitelben készülnek, mivel az alapjukat a limuzinváltozat képezi. A háromajtós ferde hátú autókból gyakran kabrió változat is készül. (52387) 1993 OM7 Az (52387) 1993 OM7 egy földközeli kisbolygó. Eric Walter Elst fedezte fel 1993. július 20-án. Federico Chiesa Federico Chiesa (Genova, 1997. október 25.) olasz válogatott labdarúgó, jelenleg a Fiorentina játékosa. Sokan az olasz labdarúgás egyik legnagyobb tehetségének tartják. Pályafutása Klubcsapatban Az US Settignanese és a Fiorentina korosztályos csapatiban nevelkedett, utóbbiban lett profi. 2016. augusztus 20-án a Juventus FC ellen mutatkozott be az olasz élvonalban, az első félidőben volt pályán. Szeptember 29-én az Európa-ligában az azeri Qarabağ FK ellen a 67. percben Federico Bernardeschi cseréjeként debütált. December 8-án az azeri klub elleni csoportmérkőzés visszavágóján megszerezte első gólját a felnőttek között. 2017 januárjában 2021-ig meghosszabbították a szerződését. Január 21-én a Chievo Verona ellen megszerezte a bajnokságban az első gólját. A válogatottban Tagja volt a 2017-es U21-es Európa-bajnokságon résztvevő olasz U21-es labdarúgó-válogatottnak Lengyelországban. Statisztika 2018. március 31. szerint. Család Édesapja, Enrico Chiesa 22-szeres olasz labdarúgó-válogatott labdarúgó. 1999 és 2002 között ő is szerepelt a Fiorentina csapatában. Simple Authentication and Security Layer A Simple Authentication and Security Layer (SASL) egy autentikációs és adatbiztonsági szoftverfejlesztési keretrendszer internetes protokollok számára. Szétválasztja az azonosítási mechanizmusokat az alkalmazásprotokolloktól, elméletben bármilyen SASL által támogatott azonosítási mechanizmust elérhetővé tesz SASL-t használó alkalmazásokban. Az autentikációs mechanizmusok a proxy autentikációt is támogatják, ami egy felhasználónak lehetőséget ad egy másik felhasználó szerepének betöltésére. Adatbiztonsági réteget is tartalmaz, ezzel adatintegritási és adatbizalmi szolgáltatásokat nyújt. Például a DIGEST-MD5 eljárás egy olyan mechanizmus, amely adatbiztonsági réteggel hoz létre. A SASL-képes alkalmazások tipikusan támogatják a Transport Layer Security (TLS) protokollt is. 1997-ben John Gardiner Myers a Carnegie Mellon egyetemen írta meg az eredeti SASL specifikációt (RFC 2222). 2006-ban ezt a dokumentumot felváltotta a RFC 4422, amelyet Alexey Melnikov és Kurt Zeilenga írtak. A SASL egy IETF Standard Track protokoll, 2010-től a Proposed Standard szabványcsoportba tartozik. SASL mechanizmusok Egy SASL mechanizmus kérések és válaszok sorozatát implementálja. A következő SASL mechanizmusok definiáltak: "EXTERNAL", ahol az autentikáció implicit a kontextusban (pl. az IPsec -et vagy TLS -t használó protokollok) "ANONYMOUS", azonosítatlan vendég hozzáféréshez "PLAIN", egy egyszerű szöveges jelszómechanizmus. A PLAIN felváltotta a LOGIN mechanizmust. "OTP", egyszeri bejelentkezést biztosító jelszómechanizmus. OTP felváltotta az SKEY mechanizmust. "SKEY", egy S/KEY mechanizmus. "CRAM-MD5", egy egyszerű kérés-válasz séma, ami HMAC-MD5 protokollra épül. "DIGEST-MD5", HTTP Digest azonosítással kompatibilis kérés-válasz alapú séma, az MD5-öt használja. DIGEST-MD5 adatbiztonsági réteget biztosít. "NTLM", egy NT LAN Manager autentikációs mechanizmus "GSSAPI", Kerberos V5 autentikáció a GSSAPI-n keresztül. GSSAPI adatbiztonsági réteget biztosít. GateKeeper (és GateKeeperPassport), egy kérés-válasz mechanizmus, melyet a Microsoft fejlesztett az MSN Chat számára A GS2 mechanizmus-család támogat tetszőleges GSS-API mechanizmusokat SASL-ben. Jelenleg szabványosítva van, RFC 5801. SASL-képes alkalmazásprotokollok Alkalmazás protokollok a SASL kommunikációs reprezentációjukat profilokkal definiálják. Egy protokollnak van egy szolgáltatás neve (pl. "ldap") egy közös tárban [[Generic Security Services Application Program Interface|GSSAPI]] és Kerberos. szolgáltatásokkal. 2010-ben a SASL-t támogató protokollok közé tartoznak: AMQP BEEP IMAP LDAP IRC (IRCX vagy Charybdis kiegészítéssel ) POP SMTP IMSP ACAP ManageSieve XMPP Subversion saját "svn" protokollja Stazione di Pozzuolo Martesana Stazione di Pozzuolo Martesana vasútállomás Olaszországban, Lombardia régióban, Pozzuolo Martesana településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Milánó–Velence-vasútvonal Milánó-Bergamo-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Trecella (Milánó–Velence-vasútvonal, Milánó-Bergamo-vasútvonal, kelet) Stazione di Melzo (Milánó–Velence-vasútvonal, Milánó-Bergamo-vasútvonal, nyugat) Visztula A Visztula (lengyelül Wisła, németül Weichsel) Lengyelország legfontosabb és leghosszabb folyója, a Balti-tenger vízgyűjtőjének legnagyobb folyója. Hossza 1047 km. Forrása 1106 m magasan a Barania Góra hegy nyugati lejtőjén van, mely a Sziléziai-Beszkidekben fekszik. (Két patakból folyik össze, a Fehér- és Fekete-Visztulából, ez utóbbi a hivatalos forrás.) A folyás iránya alapvetően északi. Közepes vízhozama (torkolatánál) 1054 m³/s, a legnagyobb vízszint különbség 10 m. A Visztula rendkívül szennyezett: a 894 km hosszú szabályozott partja 93%-ban túlságosan szennyezett, és 7% (a Radomka és Świder között) III. osztályú víztisztaságú. Évente kb. 2,2 millió m³ hordalékot szállít a Balti-tengerbe, ebben többek között kb. 5000 t konyhasót naponta a szénbányákból, nő a bakteriális szennyezés is. Az ókorban a Visztulát ismerték és leírták a geográfusok. A folyó neve akkor Vistla és Vistula volt, legrégebbi alakját pedig *Wīstlā-ként lehet rekonstruálni. Korábban a nevét kelta, germán, illetve szláv eredetre próbálták visszavezetni, vagy a *weys „úszik” tőre. Ma a nyelvtörténészek azt tartják, hogy a Visztula nevét az indoeurópai népek korábbi népektől vették át. A Visztula deltája Biała Góra helységnél, kb. 50 km-re a torkolat felett a Visztula két ágra bomlik: a bal oldali a Leniwka, a jobb oldali a Nogat, ezt a széles deltát Żuławynek hívják. Gdańska Głowánál a Leniwka újból elágazik keletre, az új ág neve Szkarpawa, ez árvízvédelmi okokból zárt zsilippel van ellátva. A következő ág, a Martwa Wisła (Holt Visztula) Przegalinánál ágazik el és a Gdański-öbölbe ömlik. A 14. századig a Visztula torkolata két fő ágra bomlott: a keleti ág az Elblągi Visztula, a kisebb ág Gdański Visztula volt. 1371-től a főág a Gdański Visztula lett. Az 1840-es árvíz után új ág, a Wisła Śmiała keletkezett. 1890-1895-ben Świbno mellett ágvágást létesítettek. Fontosabb mellékfolyói Jobbparti A forrástól számítva: Soła Skawa Raba Dunajec Wisłoka San Wieprz Świder Narew – 1962ig Bug Skrwa Drwęca Osa Liwa ( Nogatba) Balparti A forrástól számítva: Dłubnia Szreniawa Nida Czarna Opatówka Kamienna Iłżanka Radomka Pilica Bzura Brda Wda Wierzyca Víztározók Wisła Czarne Tározó Wisła városnál Goczałkowicei-tó Włocławeki-tó Keményfy János Keményfy János, 1933-ig Hartmann János (Újsóvé, 1875. október 23. – Budapest, 1943. december 27.) irodalomtörténész, kritikus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1938). A 19–20. század fordulójának legjelesebb Petőfi-szakértői közé tartozott. Életútja Felsőfokú tanulmányait a kolozsvári és a berlini tudományegyetemeken végezte, bölcsészdoktori és középiskolai tanári oklevelét Kolozsváron szerezte meg. 1901-től Déván, 1906-tól Nagyváradon, 1908-tól 1914-ig Székelyudvarhelyen volt középiskolai tanár. 1918-tól Budapesten élt, és előbb a X. kerületi tisztviselőtelepi, illetve a III. kerületi állami gimnázium, később a Kőrösi Csoma Gimnázium tanára volt. 1923-tól 1939. évi nyugdíjazásáig az V. Kerületi Állami Bolyai János Reáliskola tanára volt. Munkássága Irodalomtörténészi munkássága elsősorban Petőfi Sándor életművének alkotás-lélektani elemzésére irányult, de foglalkozott id. Ábrányi Emil, Vajda János és Mikszáth Kálmán irodalomtörténeti jelentőségével is. Konzervatív szellemiségű irodalmi kritikái főként a Budapesti Szemle és a Napkelet című folyóiratokban jelentek meg, ez utóbbinak 1923-tól 1937-ig szerkesztőhelyettese, 1937-től 1940-ig szerkesztője is volt. Társasági tagságai és elismerései Tudományos eredményei elismeréseként 1938-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Főbb művei Élet: Keményfy dalai. Kolozsvár, 1897. Petőfi Sándor. in: Budapesti Szemle XXXVI. 1908. 382. sz. 1–25. Egy fejezet Petőfi költészetéről. in: Budapesti Szemle XXXVIII. 1910. 400. sz. 35–50. Petőfi-tanulmányok. Budapest, Franklin, 1910, 123 p. A „Nyugat” irodalomtörténete. in: Budapesti Szemle LXV. 1937. 87–106. Mikszáth világa. in: Budapesti Szemle 1942. (1940-ben elhangzott akadémiai székfoglaló beszéde) 500 év humora: Magyar szerzők vidám írásai. Szerk. Keményfy János. Budapest, Franklin, 1942, 22 p. Giuseppe Massa Giuseppe Massa (Nápoly, 1948. április 26. – Nápoly, 2017. október 17.) olasz labdarúgó, csatár, edző. Pályafutása A Flegrea korosztályos csapatában kezdte a labdarúgást. 1965–66-ban az Internapoli játékosa volt. 1966 és 1972 között a Lazio csapatában játszott, ahol tagja volt az 1968–69-es Serie B bajnokcsapatnak. 1972 és 1974 között az Internazionale, 1974 és 1978 között a Napoli labdarúgója volt. A nápolyi csapattal 1976-ban olasz kupa-győztes lett. 1978 és 1981 között az Avellino, 1982 és 1984 között a Campania csapatában szerepelt. 1984-ben vonult vissza az aktív labdarúgástól. Edzőként a Napoli ifjúsági csapatánál tevékenykedett. Sikerei, díjai Olasz bajnokság – másodosztály (Serie B) bajnok: 1968–69 Coppa delle Alpi győztes: 1971 Olasz kupa (Coppa Italia) győztes: 1976 Angol-olasz ligakupa (Anglo-Italian League Cup / Coppa di Lega Italo-Inglese) győztes: 1976 Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK) elődöntős: 1976–77 2004 Lexell A 2004 Lexell (ideiglenes jelöléssel 1973 SV2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Nyikolaj Sztyepanovics Csernih fedezte fel 1973. szeptember 22-én. I. e. 159 Évszázadok: i. e. 3. század – i. e. 2. század – i. e. 1. század Évtizedek: i. e. 200-as évek – i. e. 190-es évek – i. e. 180-as évek – i. e. 170-es évek – i. e. 160-as évek – i. e. 150-es évek – i. e. 140-es évek – i. e. 130-as évek – i. e. 120-as évek – i. e. 110-es évek – i. e. 100-as évek Évek: i. e. 164 – i. e. 163 – i. e. 162 – i. e. 161 – i. e. 160 – i. e. 159 – i. e. 158 – i. e. 157 – i. e. 156 – i. e. 155 – i. e. 154 Események Római consulok : Cn. Cornelius Dolabella és M. Fulvius Nobilior Census Rómában : 328 316 besorozható polgár. Bernd Riexinger Bernd Riexinger (Leonberg, 1955. október 30. –) német politikus és szakszervezeti alkalmazott. 2012-ben ő lett a Baloldali Párt társelnöke. Aich Aich (korábban Aich-Assach) osztrák község Stájerország Liezeni járásában. 2017 januárjában 1300 lakosa volt. Elhelyezkedése Aich Felső-Stájerország északnyugati részén fekszik, az Enns folyó mentén. Északról a Dachstein-hegység, délről az Alacsony-Tauern határolja. Egyéb jelentős folyóvize a Seewigtalbach, amely itt torkollik az Ennsbe. Aich a Gröbmingi kirendeltség (járás alatti közigazgatási egység; az utolsó ilyen Ausztriában) része. Az önkormányzat 2 katasztrális községben (Aich és Gössenberg) 5 települést egyesít: Aich (695 lakos), Assach (283), Auberg (58), Gössenberg (133), Petersberg (131). A környező önkormányzatok: északkeletre Gröbming, keletre Michaelerberg-Pruggern, délnyugatra Schladming és Haus. Története Aich első említése 1074-ből származik, amikor Gebhard salzburgi érsek egy itteni tanyát adományozott az admonti apátság számára. Más 12. századi végrendeletek a salzburgi székesegyház kanonokjai vagy a garsteni apátság számára is hagyományoztak itteni földbirtokokat. 1525-ben a reformáció során fellázadó parasztok megrongálták Assach templomát. A templomot a protestánsok vették birtokba, majd az ellenreformáció megindulása, 1597 után visszakerült a katolikus egyházhoz. 1680-ban pestisjárvány pusztított a régióban: Aichban 151-en, Assachban 43-an haltak meg. 1714-ben a járvány visszatért és az egyházközségben összesen 200 újabb áldozatot szedett. Egy 1716-os újabb fellángolásban 17-en vesztették életüket, de egy hónap után a járvány elült. A falu első iskolája 1790-ben épült. Carl Schmutz 1822-es stájer lexikona szerint Aich ekkor 60 házból állt, 328 lakossal (valamint 23 lóval és 2 ökörrel). A vasút 1875-ben érte el a községet. 1898-ban önkéntes tűzoltóbrigád alakult, 1902-ben megnyílt az első bank. A második világháború végén amerikai repülőgépek bombát dobtak Aichra, de csak az evangélikus iskola ablakai törtek be, személyi sérülés nem történt. A falut az amerikaiak szállták meg 1945. május 18-án, majd átkerült a brit megszállási zónához. A 2015-ös stájerországi közigazgatási reform során a szomszédos Gössenberg községet Aich önkormányzatához kapcsolták. Lakosság Az aichi önkormányzat terület 2017 januárjában 1300 fő élt. A lakosságszám 1951-2015 között gyarapodó tendenciát mutatott. 2015-ben a helybeliek 94,3%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 3,2% a régi (2004 előtti), 1,1% az új EU-tagállamokból érkezett. 1,3% a volt Jugoszlávia (Szlovénia és Horvátország nélkül) vagy Törökország, 0,1% egyéb országok polgára. 2001-ben a lakosok 75,5%-a római katolikusnak, 19,7% evangélikusnak, 1,3% mohamedánnak, 3,4% pedig felekezet nélkülinek vallotta magát. Látnivalók Assach késő gótikus Szt. Miklós-plébániatemploma az 1717-es pestis után épített Dorni Szűz Mária-kápolna Aichban a Friedenskircherl kápolna a Stoderzinken hegyen 1898 m magasságban a Gradenbach-vízesés Courbépine Courbépine település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 734 fő (2015). Courbépine Bernay, Boissy-Lamberville, Folleville, Malouy, Menneval és Plasnes községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Karner Antal Karner Antal (Sopron, 1794. január 20. – Győr, 1856. szeptember 30.) megyéspüspök. Életútja A teológiát Győrött végezte. 1817. január 27-én pappá szentelték. Az Augustineum első győri egyházmegyés növendéke volt. Bécsben teológiai doktorátust szerzett. Hazatérve püspöki titkár, 1831 után irodaigazgató, 1832-től szentegyházi kanonok. 1838-tól a pesti Központi Papnevelő Intézet rektora, és a királyi helytartótanács tagja. 1839-től bácsi választott püspök. 1840-től szentadalberti prépost. A magyar kormány székesfehérvári püspöknek terjesztette föl, V. Ferdinánd király 1848. június 25-én ki is nevezte, de 1849. október 27-én új kinevezést kapott Győrbe. 1850. január 7-én megerősítették, május 12-én püspökké szentelték. Egyházmegyéjét június 9-én foglalta el. Karner alapította az egyházmegye kisszemináriumát. Forrás Magyar katolikus lexikon I–XV. Főszerk. Diós István ; szerk. Viczián János . Budapest: Szent István Társulat. 1993–2010. Cserei Miklós Nagyajtai Cserei Miklós (1780 előtt – Mezőzáh, 1844. december 30.) erdélyi kormányszéki tanácsos. Élete Cserei Mihály bíró és Berzenczei Ágnes fia. 1804-ben erdélyi törvényes királyi táblához kinevezett számfeletti, tiszteletbeli bíró, 1809-ben számfeletti bíró, 1815-ben rendes bíró lett. 1823-tól 1817-ig Háromszék főkirálybírói helytartója, 1819-ben kormányszéki tanácsos, majd 1826-ban nyugdíjazták. 1813-ban az erdélyi határszélek kijárására kinevezett bizottság tagja, 1822-ben a török birodalommal folyó kereskedés jobb karba állítására rendelt bizottság elnöke volt. Nagy tudománypártoló és színházbarát volt, Kazinczy barátja és levelezőpartnere. Nagy könyvtárat gyűjtött, kéziratos hagyománya is jelentős volt: az anyag az erdélyi történelemre, jogi és politikai intézményekre, közigazgatásra, honismeretre és statisztikára vonatko-zott. Kéziratgyűjteménye jelentős a XIX. század eleji erdélyi magyar művelődési törekvésekre és a színészetre nézve. Halála után könyvtárát az utódok eladták Burián Pál kolozsvári antikváriusnak. A hagyatékot Buriántól Timotei Cipariu, balázsfalvi román tudós, tanár vette meg 1846-ban. Az anyagban megtalálható volt többek között Benkő József kéziratos Transsilvania specialisa. Az anyag a balázsfalvi Központi Könyvtárból a Román Akadémia kolozsvári könyvtárába került, jelenleg is ott található. A magyarok eredetéről irt munkája Berzenczey Miklósnál Monostorszegen elégett. Egy műve jelent meg, egy Tacitus fordítás. A könyv nemcsak irodalmi élményt nyújt az olvasónak, de a fordító - talán mondhatnánk szerzőt is - állást foglal korának irodalmi vitáiban, nevezetesen az ortológusok és neológusok között dúló harcban, Cserei Miklós, mint a "conservatív párt" tagja erősen ellenzi a nyelvújítást, feleslegesnek tartja azt, s a fordításhoz fűzött lábjegyzetekben (meglehetősen nagy terjedelemben) meg is adja az ehhez szükséges magyarázatot. Politikai meggyőződéséhez a nekrológ ad útmutatót: A három utolsó erdélyi országgyűlésen a conservatív párt egyik értelmesebb és kitűnőbb szónoka vala, ki a méltatlan megtámadásoktól, a divatos vélemény-türelmetlenségtől vissza nem rettenve, meggyőződését s az ősi alkotmány iránti ragaszkodását minden alkalommal kinyilvánította. Munkái Tacitus Kájus Kornélius Históriájának öt könyvei, fordította nagyajtai Cserei Miklós Kolozsvárt a Kir. Lyceum betűivel, 1840. Kazinczy Ferenc levelei hozzá, Széphalom, 1812. jún. 14. (Hazánk és a Külföld 1870. 17. sz.), 1821–28-ból (Ellenőr 1879. 474. 476. sz.). Kazinczynak hozzá irt leveleinek száma a százat meghaladja, melyek a m. tud. akadémia kézirattárában és Cs. M. hátrahagyott kéziratai közt az Erdélyi Múzeumba kerültek. Leon Radzinowicz Leon Radzinowicz, Sir (Łódź, 1906. augusztus 15.- Haverford, 1999. december 29.) lengyel származású brit kriminológus. Életpályája Łódźban, Lengyelországban született. 1924-től a párizsi, 1926-tól a genfi, ezután a római egyetemen tanult. 1938-ban költözött Cambridgebe és az angolszász büntetési rendszert tanulmányozta. A második világháború kitörése után végleg Angliában maradt. A Cambridge-i Egyetem kutatási igazgatóhelyettese volt 1946 és 1949 között. 1949 és 1959 között ő volt a bűnügyi tudományok tanszékének vezetője. 1959 és 1973 között a kriminológia professzoraként tanított, 1960 és 1972 között pedig a Kriminológiai intézet igazgatója volt. 1966 és 1975 között a Columbia Egyetemen a jogtudományok és a kriminológia docenseként dolgozott. 1970-ben avatták lovaggá. Haverfordban hunyt el, Pennsylvania államban. Emlékezete A Parish of the Ascension Burial Ground-ban temették el Cambridgeben, feleségével, Isolde-dal együtt. A Manchester City FC 2016–2017-es szezonja Ez a szócikk a Manchester City FC 2016–2017-es szezonjáról szól, mely a 115. a fennállása óta, 88. az angol első osztályban és 20. a Premier League-ben. A szezonban trófeát nem nyertek, a ligakupából a negyedik körben a városi rivális Manchester United, az FA-kupában az elődöntőben, hosszabbítás után az Arsenal búcsúztatta őket. A Bajnokok Ligájában a csoportkörből még továbbjutottak, ott az AS Monaco idegenben szerzett több góllal jutott tovább. A bajnokságban 78 pontot szerezve a harmadik helyre értek oda a bajnok Chelsea és a második Tottenham mögé. Játékosok Felnőtt keret A szezon közben távozott játékosok dőlttel jelezve. Mérkőzések Bajnokság Bajnoki tabella Utolsó frissítés: 2017. május 20. Forrás: premierleague.com A rangsorolás alapszabályai: 1. összpontszám, 2. gólkülönbség, 3. szerzett gólok száma. (B): Bajnokcsapat, (K): Kieső csapat, (F): Feljutó csapat, (I): Kupainduló, (R): A rájátszás győztese, (KGY): Kupagyőztes Statisztikák Bajnoki helyezések fordulónként Magyarázat GY: győzelem, D: döntetlen, V: vereség Díjak Premier League A hónap játékosa A Premier League szponzora választja minden hónapban Premier League A hónap edzője A Premier League szponzora választja minden hónapban Etihad A hónap játékosa A szurkolóktól a legtöbb szavazatot kapott játékos Etihad Az év játékosa A szurkolóktól a legtöbb szavazatot kapott játékos David Silva Simsay Ildikó Simsay Ildikó (Budapest, 1942. október 19. – Budapest, 1997. április 28.) festőművész, grafikus. Pályafutása 1961 és 1967 között a Magyar Iparművészeti Főiskola festő szakán tanult, mesterei Blaskó János, Ridovics László és Z. Gács György voltak. 1965 és 1970 között minden nyáron eltöltött egy-egy hónapot a Paksi Művésztelepen, itt Gábor Jenőtől és Gyarmathy Tihamértől tanult. 1991-ben hozta létre a Folyamat Társaságot. A Képző- és Iparművészeti Társaságok Szövetségének, az MFT-nek, a Magyar Vízfestők Társaságának és a VUDAK-nak is tagja volt. Családja 1968-ban férjhez ment Szily Géza festőművészhez, gyermekeik: László (1970) újságíró, Sarolta (1974) filmoperatőr, világítástervező. Díjak, elismerések 1981: I. Festészeti Triennálé II. díja, Szolnok; 1988: Hatvani Tájképbiennálé aranydiplomája; 1990: Szolnoki Képzőművészeti Triennálé, I. díj; 1992: Hatvani Tájképbiennálé bronzdiplomája; 1993: Hatvani Portré Biennálé bronzdiplomája; 1993: IV. Képzőművészeti Triennálé díja, Szolnok; 1994: A Nemzetiségi és Etnikai Kisebbségi Alapítvány Nívódíja; 1997: 44. Vásárhelyi Őszi Tárlat díja. Egyéni kiállítások 1967 • Béri Balogh Ádám Múzeum, Szekszárd 1971 • Csepel Galéria, Budapest 1977 • Stúdió Galéria, Budapest 1981 • Béri Balogh Ádám Múzeum, Szekszárd 1982 • Kossuth Lajos Művelődési Ház, Kölesd 1984 • Erdei Ferenc Művelődési Központ, Kecskemét 1984 • Galerie Mensch, Hamburg 1989 • Im Kaffehaus "Zum heilige Leonard", Bécs 1990 • Ostakademie, Königstein in Taunus (D) 1991 • Small Galéria, Budapest 1991 • Bonifaziushaus, Fulda 1992 • Schloß, Deufringen 1992 • Galerie I, Airport Hotel Hamburg 1995 • Art Forum et Galerie, Mülheim 1996 • Szerb templom, Balassagyarmat 1997 • Emlékkiállítás, Vigadó Galéria, Budapest • Szolnoki Galéria, Szolnok. Válogatott csoportos kiállítások 1969-76 • Stúdió-kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest 1975 • A kecskeméti művésztelep alkotóinak kiállítása, Cifra Palota, Kecskemét 1981 • Festészet, Budapesti Történeti Múzeum, Budapest • III. Képzőművészeti Triennálé, Szolnoki Galéria, Szolnok 1986 • Mai Magyar Művészet, Művészetek Háza, Szekszárd 1988 • Országos Tájképfestészeti Biennálé, Hatvani Galéria, Hatvan 1991 • Barlangkultúra, a Folyamat Társaság kiállítása, Budapest Galéria, Budapest 1992 • VI. Országos Rajzbiennálé, Nógrádi Történeti Múzeum, Salgótarján • Az idegen szép, Barcsay Terem, Budapest • Liget Galéria, Budapest 1993 • Színes Víz, Ernst Múzeum, Budapest • VII. Képzőművészeti Triennálé, Szolnoki Galéria, Szolnok 1994 • KMG, Dunaszerdahely 1996 • Grenzenelos. 15 Künstler aus Ungarn, Haus des Hostens, München 1997 • Magyar Szalon '97, Műcsarnok, Budapest. Művek közgyűjteményekben Damjanich János Múzeum Szolnok • Kecskeméti Képtár, Kecskemét • KMG, Dunaszerdahely • Rippl-Rónai József Múzeum, Kaposvár • Szombathelyi Képtár, Szombathely. Stazione di Pregnana Milanese Stazione di Pregnana Milanese vasútállomás Olaszországban, Lombardia régióban, Pregnana Milanese településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Torino–Milánó-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Rho Stazione di Vittuone-Arluno Lilin A Lilin, vagy más néven Lilim, de mondják Lil In-nek is (egyes számban lili) különös teremtmények csoportja az izraelita folklórból. Ők Lilithnek, Ádám első feleségének lányai Samael démontól, akit gyakran azonosítanak a Sátánnal (más források szerint magától Ádámtól származnak). Ők voltaképp mind démonok, szerepük a succubusokéhoz hasonló. A mitológia szerint Lilith megszökött Ádámtól, és a szabad sorsot választotta még akkor is, mikor az őt felkereső angyalok tudomására hozták, hogy minden nappal, amit Istentől távol tölt, száz gyermeke hal meg. A lili férfi változata a lilu, a mezopotámiai mitológia démona. Továbbélésük napjainkban Gyakori szereplői a popkultúrának, megjelennek könyvben, képregényekben, szerepjátékban, video játékban. Könyv Neil Gaiman regénye, a Stardust ( 1999 ), amelyben a Lilim egy kis házban, az erdő mélyén élő ősöreg boszorkány -királynő triád a Másvilágról. Lilith – A Fekete Hold erósza Animáció és film A Neon Genesis Evangelion népszerű anime sorozatban a hetedik angyal Tabris (Kaworu Nagisa), az emberiségre használja a "Lilim" kifejezést, ezzel jelölve, hogy tulajdonképpen ők is Lilith leszármazottai. Adam és Lilith a sorozatban gigászi ősi lények, akik életet adtak a világnak, újraegyesülésük azonban a világvégét hozza el. Zene Lilin a címe a Danzig zenekar harmadik számának a 6:66 Satan's Child albumon. Somogyi Győző Somogyi Győző (Budapest, 1942. július 28. –) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar grafikus és festő kiváló művész. A magyar történelmi viseleteket, a népi építészetet kutatja és rajzolja. A Magyar Művészeti Akadémia tagja (1997). Életpályája Somogyi Viktor és Borzák Róza házasságából született. 1956–1960 között a Képzőművészeti Gimnáziumban tanult. 1960–1964 között a Kossuth Nyomdában segédmunkásként, majd szakmunkásként dolgozott, itt tanulta meg a sokszorosító grafikai eljárásokat. A papi hivatást választotta, 1962–1968 között a budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémia hallgatója volt. 1967-ben szentelték pappá. 1968-ban doktorált egyháztörténetből. 1968–1975 között munkáspapként tevékenykedett. 1971–1975 között a Tömő utcai kápolnában segédlelkészi beosztásban szolgált, a lelkészi szolgálat mellett fizikai munkát is kellett vállalnia, hogy fenntartsa magát. 1972-ben Markó György nyomdász a szitanyomás művészetét mutatta meg neki. Az 1970-es években kijutott Párizsba, Rómába, Romániába, legnagyobb hatást gyakorolt művészetére az 1980-as görög útja. 1973 óta rendez grafikai kiállításokat, és ettől az évtől kezdve a Művészeti Alap és a Magyar Képzőművészeti Szövetség tagja. 1975-ben kilépett az egyházi rendből és szabadfoglalkozású képzőművész lett. 1980 óta elsősorban fest. 1985 óta Salföldön gazdálkodó. 1997 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 2004 óta elnökségi tagja. A Káli-medence Környezetvédő Társaság tagja. Művészetének témáit a természetből, a mindennapi életből, a bibliából és a hadtörténelmi eseményekből meríti. Hagyományos ikonszerű történelmi-népies stílus jellemzi, de a 20. század stílus irányai, köztük a konstruktivista művészet, is hatást gyakoroltak rá, főleg tájképfestményeire. Legnagyobb alkotása 100 magyar hadtörténelmi személyiség arcképének megfestése (1986–1996), amely eredendően A magyar hősök arcképcsarnoka címen jelent meg kiállításokon és könyvalakban. „A Magyar hősök arcképcsarnoka Attila hun királytól Maléter Pál ezredesig bezárólag azon hősöknek kíván emléket állítani, akik viharos történelmünk során a hazát védelmezték. A művész különös gonddal festette le az ábrázoltak öltözékét: az egyenruhák, fegyverek, címerek, rendjelek korhűek, aprólékos kidolgozásuk komoly előtanulmányokra vall.” Kiállításai (válogatás) Egyéni 1973-1976, 1978, 1980, 1984, 1986, 1988, 1992 • Budapest 1975-1976 • Kaposvár 1976 • Frankfurt am Main 1977 • Balmazújváros • Miskolc 1978 • Szeged • Komló 1979 • Mohács • Veszprém • Tapolca 1980 • Szófia 1981 • Miskolc 1982 • Szekszárd 1983 • Zürich • Siófok • Balatonboglár • Komárom 1984 • Kiskunhalas , Veszprém 1985 • Mór • Kecskemét • Tihany • Keszthely 1986 • Zalaegerszeg 1987 • Bécs • Dömös • Sárvár 1988 • Gödöllő 1990 • Székesfehérvár • Aszód • Révfülöp 1991 • Püspökladány • Ajka 1992 • Tapolca • Siófok 1993 • Pécs • Dombóvár • Keszthely 1996 • Magyar hősök arcképcsarnoka , Néprajzi Múzeum , Budapest 2003 • Tájkép, térkép , Ernst Múzeum , Budapest 2004 • Móra Ferenc Múzeum , Szeged • Keresztény Múzeum , Esztergom 2006 • Új művek , Egry József Emlékmúzeum, Badacsony 2009 • Látvány, tartalom és életforma - Somogyi Győző kiállítása , Mű-Terem Galéria, Debrecen • Forrás Galéria, Budapest • Krizsán András - Somogyi Győző: A Balaton-felvidék tájba simuló népi építészete - könyvbemutató és kiállítás , Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ), Budapest 2010 • Somogyi Győző grafikái , Regionális Összművészeti Központ (REÖK), Szeged 2011 • „...Kössünk kardot az pogány ellen...” - Somogyi Győző kiállítása , Művészetek Háza, Kőszeg Csoportos 2006 • A nagy visszatérők , Nagykőrösi Arany János Művelődési Központ, Nagykőrös 2008 • A Nap utcai fiúk - Szomjas György 12 játékfilmjének képeire 12 művész válaszol, Forrás Galéria, Budapest Festményeiből Tanya Mikonoszon (1981) Csemniczky Boldizsár (1990) Balaton . Szent György-hegy Könyvei Páncélos lovagok (Bodor Ferenccel, 1983) Barczy Zoltánnal: A szabadságharc hadserege (1986) Magyar huszárok (1987) Királyért és hazáért (Barczy Zoltánnal, 1990) Káli medence (1992) Belső tárlat (1993) Tihany (társszerző, 1995) Az erdélyi fejedelemség hadserege (B. Szabó Jánossal, 1996) Magyar hősök arcképcsarnoka (1996) Magyar-bizánci háborúk (B. Szabó Jánossal, 1998) Nagy huszárkönyv (Ságvári Györggyel, 1999) Elfelejtett háború (2000) Honvédhuszárok 1920-1945 (Ságvári Györggyel és Szabó Péterrel, 2001) Kis huszárkönyv (2001) Megélt aranykor. Salföldi beszélgetések (2004) Magyar királyok arcképcsarnoka (2006) Az Árpád-ház szentjei (2007) A szabadságharc katonái (2011) Magyar hadizászlók (2011) Mária Terézia magyar katonái (2011) Díjai, kitüntetései Az Országos grafikai biennále nagydíja, Miskolc (1977) Március 15. díj (1983) Munkácsy Mihály-díj (1988) Pro Natura díj (1992) Magyar Művészetért Díj (1992) Mednyánszky László-díj (1994) Kiváló művész (1997) Prima Primissima díj (2003) Kossuth-díj (2012) Magyar Örökség díj (2014) A Nemzet Művésze (2014) Damnatio memoriae A damnatio memoriae egy latin kifejezés a szakrális büntetésre, amelynek szó szerinti jelentése: „az emlékezet elátkozása” (azaz kitörlése). Ez a fajta büntetés megtiltja az elátkozott személy megemlékezését. A nyilvánvalóan mágikus gyökerekkel bíró eljárás haláluk után érte azokat, akiket a közösség haragja életükben nem érhetett utol. (Megtörtént az ilyesmi például a rossz emlékezetű császárokkal haláluk után vagy nem uralkodókkal, mint Crispus.) Az emlékezetből való eltávolítás, azaz az emlékek (szobrok, feliratok) eltávolítása az uralkodó halála után történhetett meg, s csak abban az esetben, ha az utána következő uralkodó vagy a senatus úgy döntött, hogy az illető ezt megérdemelte. Ha így döntöttek, akkor beolvasztották vagy átalakították a szobrait, kivakarták a feliratokról a nevét a létezése afféle szimbolikus eltörléseként. Ez a közösségi elátkozása valaki emlékének viszonylag ritka esemény volt. Hasonló eljárásról, bár kevésbé szakrális körülmények között, az ókori Egyiptomból van tudomásunk: uralkodók az általuk nem kedvelt elődök nevét rendszeresen kivakartatták a feliratokon, falakon. Egy kevésbé híres, de a damnatio memoriae ismérveinek megfelelő példa a „kiáltó múmia”. Hatsepszut fáraónő esetében az indokot nem sikerült megfejteni, viszont az Ő emlékének eltörlése kudarcba fulladt. Somogyi Ildikó Somogyi Ildikó Mihaela (szül. Kovács) (Kolozsvár, ?) erdélyi magyar matematikus, egyetemi oktató. Élete A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem matematika szakát végezte. 1996 óta tanársegéd, majd 1998-tól adjunktus a BBTE matematika és informatika karán. 2006-ban doktorált numerikus analízisből. Munkássága Kutatási területe a numerikus analízis, azon belül az integrálok közelítő kiszámítása. Tanulmányait Somogyi Ildikó néven jegyzi. Könyvei Somogyi Ildikó Miheala: Numerikus analízis , Kolozsvári Egyetemi Kiadó , 2008, Szakcikkei (válogatás) Somogyi, Ildikó: Practical quadrature formulas optimal from efficiency point of view. Stud. Univ. Babeş–Bolyai, Math. 52, No. 1, 141–147 (2007) Somogyi, Ildikó; Trimbitas, Radu: On an adaptive algorithm based on embedded cubature formulas on triangle. PU.M.A., Pure Math. Appl . 17, No. 3-4, 483–491 (2006). Somogyi, Ildikó: The study of remainder for some cubature formulas for triangular domain. Stud. Univ. Babeş–Bolyai , Math. 49, No. 1, 87–92 (2004). Somogyi, Ildikó; Trîmbiţaş, Radu: The study of an adaptive algorithm for some cubature formulas on triangle. Stud. Univ. Babeş-Bolyai, Math. 51, No. 4, 195–206 (2006). Coman, Gh.; Oprişan, A.; Somogyi, I.: Optimal quadrature formulas with respect to the error. Stud. Univ. Babeş–Bolyai, Math. 51, No. 3, 41–50 (2006). Somogyi, Ildikó: About some cubature formulas. in: Trîmbiţaş, Radu T. (ed.), Proceedings of the international symposium on numerical analysis and approximation theory , Cluj-Napoca, Romania, May 9–11, 2002. Dedicated to the 75th anniversary of Professor Dr. Dimitrie D. Stancu, honorary member of the Romanian Academy. Cluj-Napoca: Cluj University Press (ISBN 973-610-166-5/pbk). 430–436 (2002). Coman, Gheorghe; Somogyi, Ildikó: Homogeneous numerical integration formulas. in: Lupşa, Liana (ed.) et al., Analysis, functional equations, approximation and convexity. Proceedings of the conference held in honour of Professor Elena Popoviciu on the occasion of her 75th birthday , Cluj-Napoca, Romania, October 15–16, 1999. Cluj-Napoca: Editura Carpatica (ISBN 973-97664-9-8). 45–49 (1999). Somogyi, Ildikó: Almost optimal numerical method. Stud. Univ. Babeş–Bolyai, Math. 44, No.1, 85–93 (1999). Helyet az öregeknek A Helyet az öregeknek egy 1934-ben készült magyar filmvígjáték Szőke Szakáll, Bársony Rózsi és Verebes Ernő főszereplésével. Történet Polgár Antal vidéki papírkereskedő fiainak, Ferinek és Viktornak jól megy a sora: mindketten a közös vállalatuk vezérigazgatói, Viktor pedig éppen most készül elvenni egy szép és fiatal bárónőt. A menyasszony rokonai szeretnék, ha Viktor apja is ott lenne az esküvőn, ezért Viktor és Feri elutaznak apjukhoz, hogy magukkal Pestre Nagy nehezen rávették, hogy adja el az üzletét és menjen velük. Pesten aztán másképpen kell élnie: a sokféle szépítkezési eljáráson túl azt is el kell tűrnie, hogy minden egyes étkezésnél valaki a háta mögött álljon és meg kell ismerkednie a grapefruittal és a pirítossal. Polgár úrral együtt a barátjának, a helyi cukrásznak a leánya, Éva is Pestre jön, aki nem mellesleg szerelmes Polgár úr szoknyavadász fiába, Feribe. Amikor egy másik nővel, Lilikével, a táncosnővel találja, elmegy Fekete úrhoz, a tánctanárhoz, akiről tudja, hogy szerelmes belé. Ezzel akarja féltékennyé tenni Ferit, ami sikerül is. Viktor és Feri cége a csőd szélén áll, ezért más lehetőség nem lévén Viktor csalással próbálja meg elkerülni az anyagi összeomlást. Amikor erre édesapja rájön, követi őt üzleti tárgyalására, és a vevő előtt elmondja, hogy az áru hamis. Ezzel anyagilag tönkretette a fiát, de a becsületét megmentette. Ezután Polgár úr fiai apjuk pesti, titokban megvásárolt papírüzletében dolgozik, amit egy nap Éva is meglátogat, és Ferivel megíratja a meghívót az eljegyzésükre. Szereplők Szőke Szakáll - Polgár Antal, papírkereskedő Bársony Rózsi - Dobos Éva Verebes Ernő - Feri (Polgár fia) Dénes György - Viktor (Polgár fia) Halmay Tibor - Fekete, tánctanár Gózon Gyula - Dobos, cukrász Erdélyi Mici - Lilike, táncosnő id. Latabár Árpád - Körmendy Balla Kálmán - Báró Király Kató - Báróné Fenyő Emil - Inas Simon Marcsa - Kata, cseléd Ihász Lajos - Alkalmazott Fehér Pál - Énekes a hajón Zala Karola - Vendég az eljegyzésen Huszár Pufi - Boltos Szigeti Jenő - Szabó úr, pedellus Báthory Giza - Borsodiné, kézimunka boltos 2012-es Párizs–Roubaix-kerékpárverseny A 2012-es Párizs–Roubaix-kerékpárverseny a 110. volt 1896 óta. 2012. április 8-án rendezték meg. A verseny része a 2012-es UCI World Tournak. Elsőként a belga Tom Boonen haladt át a célvonalon, második a francia Sébastien Turgot, míg harmadik az olasz Alessandro Ballan lett. Azzanello Azzanello település Olaszországban, Lombardia régióban, Cremona megyében. Lakosainak száma 635 fő (2017. január 1.). Azzanello Borgo San Giacomo, Castelvisconti, Villachiara, Casalmorano és Genivolta községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Rajki Márton Rajki Márton, született: Klein Mór (Zenta, 1901. szeptember 23. – Budapest, 1959. július 30.) ügyvéd, 1956-ban az újpesti Forradalmi Bizottság elnöke, a Keresztényszocialista Párt alapító tagja, majd a megtorlások áldozata. Fiatalkora, tanulmányai Dr. Rajki Márton, az 1956-os forradalom megtorlásának egyetlen ügyvéd áldozata – eredeti nevén Klein Mór – zsidó vallású családban született Zentán, 1901-ben. Apja tehetős fűszerkereskedő volt, emellett 40 holdon gazdálkodott a Zentához tartozó Gunarasi-tanyán. A fiatalember szülővárosában végezte a középiskolát. 1919-ben, a szerb megszállás elleni tiltakozásképpen egy diákmozgalom élére állt. A szerbek által megkövetelt feltételeket nem volt hajlandó betartani. 1920 nyarán átszökött Magyarországra. Budapesten beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi Fakultására. Egyetemi éveiben több alkalommal illegálisan átlépte a határt. Egy alkalommal elfogták a szerb hatóságok, Topolyára vitték, bebörtönözték. Menekülését apja lélekjelenlétének köszönhette, aki a börtönben addig alkudozott fiáért, míg nem kevés aranyért cserébe 15 nap után elengedték. Megmenekült, de a szerb hatóságok kitoloncolták az országból. 1938-ig nem látta szüleit. Az erősen magyar érzelmű ifjú egyetemi évei alatt fokozatosan jutott el a további életét meghatározó keresztény értékvilághoz. Tanulmányai utolsó éveit Nürnbergben végezte, a Handelshochole-ban. 1924-ben tért vissza Magyarországra, és befejezte felsőfokú tanulmányait. Jogászi pályáját Nyírbátorban kezdte. 1926-ban érkezett Újpestre, ahol Dr. Décsi István ügyvéd mellett dolgozott. 1928-ban ügyvédvizsgát tett, és Újpesten kezdett praxist. Ugyanabban az évben feleségül vette Kaiser Ilonát. A kapuvári német családból származó feleségétől 1932-ben született fia, György. A család 1935-ben nevét Rajkira változtatta. Az immáron Dr. Rajki Márton életében fordulópontot jelentett, amikor Dr. Csík József, az újpesti főplébánia apátja 1938-ban megkeresztelte. Az apát ösztönzésére Rajki 1938-ban belépett az újpesti Katolikus Körbe. Ekkor már a Pestvidéki Kamara választmányi tagja volt, és munkájának eredményeként házat vásárolhatott az Erzsébet utcában. A II. világháborúban és a megszállás után 1942-ben behívták katonai szolgálatra, három hónapon keresztül karpaszományos honvéd volt Kecskeméten. Leszerelése után nem sokkal, 1943-ban két hetes páncéltörő kiképzést kapott. 1944 júniusában a második zsidótörvény alapján zsidó származása miatt munkaszolgálatra vitték Pestszentlőrincre. A kemény fizikai munkát jól tűrte, hiszen fiatal korában sokat birkózott, vívott, remek ökölvívónak számított. Dr. Rajki Márton egy rövid eltávozás alkalmával október 24-én megszökött a táborból, hazamenekült, és lakásában bujkált. Később megtudta, hogy szökése után a századát Németországba vezényelték. A II. világháború után nagy lelkesedéssel vállalt szerepet a közéletben. Keresztényszocialista nézetei a Kisgazda Párt felé irányították. A párt újpesti főtitkára lett, szervezte a napról napra nagyobb taglétszámú helyi szervezetet. 1945 áprilisában azonban komoly nézeteltérései támadtak egyes helyi kisgazda vezetőkkel. A konfliktus központjában az a kérdés állt, hogy milyen mértékben ajánlatos együttműködni a Kommunista Párttal. Dr. Rajki fontosnak tartotta a Kisgazda Párt függetlenségét, s amikor véleményével kisebbségbe került, lemondott főtitkári posztjáról, sőt a pártból is kilépett. A rövid kisgazda epizód után segélyezési akciókat szervezett; legnagyobb ilyen akciója a munkaszolgálatosok számára való gyűjtés volt. Karitatív tevékenysége a háborúban tovább erősödött katolikus hitéből táplálkozott. Hithű katolikusként élt, hivatalos szerepet vállalt az újpesti Katolikus Főplébánia életében is, 1945-től ő lett a főplébánia egyházközösségének az ügyésze. Ellátta több egyházi személyiség bírósági védelmét az ún. háborús bűnösök pereiben. Védte többek között Dr. Csík József újpesti apátplébánost, aki azért került a vádlottak padjára, mert az Újpesti Turul Egyesület vezetőségi tagja volt. Dr. Rajki Mártonnak a kommunisták is szerepet szántak. Ezért kereste meg Rajkit Földes László képviselő vezetésével egy parlamenti képviselőkből álló csoport, nem sokkal azután, hogy Pócspetri községben, hamis vád alapján elítélték a helyi plébánost. Az állam képviselői arra próbálták rávenni az újpesti ügyvédet, hogy vegyen rész olyan programokban, melyek a keresztény felekezetek és az állam kiegyezését szimbolizálják. Dr. Rajki Márton nem ellenezte a küldöttség törekvéseit, ezért egy egyeztető értekezlet szervezését javasolta. A hatalom képviselői felkérték, hogy szervezze meg a tanácskozást. A program nem sokkal később békésen lezajlott, de a rendezvényen Rajki nem volt hajlandó előadást tartani. Az 1950-es évek elején ügyvédi és közéleti tevékenységét erősen visszavetette súlyos betegsége. Felépülése után munkaközösségben folytatta a pályát. Az 1956-os forradalomban 1956. október 24-én a munkaközösség rendszeres napi feladatát végezte kollégáival, amikor futótűzként terjedt a hír, hogy az újpesti városháza mellett nagy tömeg gyülekezik, és ledöntik az épület szomszédságában álló szovjet katonai emlékművet. Dr. Rajki – akárcsak a többi ügyvéd –, délben kiment a közeli térre, majd a rövid munkaszünet után visszatért dolgozni. Este kíváncsiságból ismét kisétált a térre, ahol a mai városháza mellett több ezres tömeg hallgatta a ledöntött szobor megmaradt talapzatára kapaszkodó szónokokat. A tömeg rövidesen Forradalmi Bizottság megalakítását kívánta. A legtöbb ember Gálhidi Béla tanácselnök- helyettes bizottsági elnökké való megválasztását követelte. Az egyik, korábban ismeretlen szónok, Kósa Pál odalépett Dr. Rajkihoz, és arra kérte, segítsen előkeríteni Gálhidit. Dr. Rajkinak régi jó barátja volt a tanácselnök-helyettes, így elindult megkeresni őt a Tanácsházán. Később mindketten lementek a térre, ahol a városvezető rövid beszédet mondott a nyugalom és a rend fenntartásának szükségességéről. Ezt követően irodájába hívta valamennyi szónokot. A következő néhány órában megalakult a Forradalmi Bizottság. Az egymás számára többnyire ismeretlen emberek bemutatkoztak, beszéltek magukról, biztosították egymást, hogy Újpest nyugalmának fenntartása a legfontosabb ebben a képlékeny helyzetben. Az újpesti Forradalmi Bizottság Rajki Mártont választotta elnökké. Hatásköre nem volt világos, hiszen a részletek kidolgozására nem volt idő és lehetőség. A legfontosabb feladat a közbiztonság helyreállítása volt. A rendőrségnek nyomát sem lehetett látni, a kapitányság teljes legénysége – tartva az emberek haragjától – kivonult a városból. A Forradalmi Bizottság polgárőrséget állított fel. Az őrségnek biztosítani kellett a közbiztonságot, ugyanakkor össze kellett gyűjteni a fegyveres civileket, ellenőrizni kellett őket, nehogy a fegyverekkel bárki is megzavarja a közrendet. A rendelkezést Rajki Márton adta ki. A mindenki által helyeselt döntés eredményeképpen fegyelmezett csoportokat szerveztek a kósza fegyveresekből. A tömeg megnyugtatása érdekében Dr. Rajki felnyittatta a Magyar Nemzeti Bank újpesti fiókjának páncélszekrényét. Október 26-án a bank vezetői tudatták a Forradalmi Bizottság elnökével, hogy a páncélszekrény kulcsát őrző négy emberből csak hármat találnak, az üzemek dolgozói azonban követelik a bérüket. A Forradalmi Bizottság elnöke engedélyt adott a páncélszekrény zárjának feltörésére. Így Újpesten mindenki időben megkapta a járandóságát. Ugyanezen a napon a Forradalmi Bizottság nevében Dr. Rajki tárgyalt a Magyar Dolgozók Pártja újpesti vezetőivel, akik azt ígérték, hogy értesítik a Honvédelmi Minisztériumot: Újpesten rend van, nem kell katonaságot küldeni a nyugalom fenntartására. Az ígéret ellenére Újpestet két irányból szovjet tankok közelítették meg. A tömeg fegyveres harcra készült. Október 27-én az elmenekült rendőrség küldöttséget menesztett a Forradalmi Bizottsághoz, hogy egyeztessék, miként tudnak együttműködni a későbbiekben a rend fenntartásában. A tömeg az akkori Tanácsháza előtt észrevette a régi rendszer egyenruháit viselő embereket. Azt követelték, tartóztassák le a küldöttség tagjait. A hangulat egyre fenyegetőbb lett, ezért a polgárőrség parancsnoka tehetetlenségében Dr. Rajkitól kért segítséget. Az elnök, akinek a fegyverek tömeges megjelenésével egyre kevésbé volt befolyása az eseményekre, rövid beszédben felhívta az épület előtt álldogáló ezrek figyelmét a törvényességre és az erőszak veszélyeire. A tömeg azonban nem csitult, így az elnök javaslatára a rendőröket a polgárőrség védelmében kicsempészték az épületből. Dr. Rajki Márton ebből az esetből levonta a tanulságot: a tömeget képtelen irányítani. 1956. október 27-én lemondott a Forradalmi Bizottság elnöki tisztéről, és átadta a vezetést Kósa Pálnak. Másnap bejelentette, hogy a továbbiakban nem vállalja a bizottsági tagságot sem. Négy napos elnöki tevékenysége alatt senkit nem ért bántódás, az általa vezetett testület törekvése arra irányult, hogy a tisztviselőket újra munkába állítsák, és megteremtsék a város nyugalmát. A Keresztényszocialista Párt Dr. Rajki figyelme ekkor a régóta tervezett pártalakítás irányába fordult. Dr. Csík József plébános javaslatára, néhány barátjával elhatározta, hogy létrehoznak egy keresztényszocialista pártot. A következő napokban számos párt kezdte meg a működését, több közülük kereszténynek vallotta magát. Dr. Rajki azt kívánta elérni, hogy a valódi keresztényszocialista gondolat is megjelenjen a városban és az országos politikában. A Keresztényszocialista Párt október 30-án született meg. Helyiséget Gálhidi Béla segítségével kaptak, a Repülőszövetség korábbi újpesti irodái felett november 1-jétől tábla hirdette a párt létezését. Az újonnan alakult párt egy alkalommal jelent meg Újpest közéletében. November elején Kósa Pál tanácskozásra hívta a kerületben szerveződött pártok képviselőit, itt adhatta elő elképzeléseit Dr. Rajki Márton is. A párt csupán a jelszavak szintjén született meg, hiszen a későbbre összehívott programalkotó értekezletre – akárcsak a hivatalos elismerésre – a szovjet bevonulás miatt nem került sor. Az újpesti harcok során az ügyvéd nem mozdult ki lakásából, családjával együtt várta a fegyveres küzdelem végét. November 12-én a Forradalmi Bizottság Tanácsházán tartózkodó tagjait az épületbe behatoló szovjet egységek váratlanul letartóztatták, és ismeretlen helyre hurcolták. Letartóztatása, kivégzése Dr. Rajki Márton számára sem volt világos, hogy később milyen megítélés alá esik szerepvállalása. Politikai véleményét azonban nem rejtette véka alá. Hosszú memorandumot fogalmazott Kádár Jánosnak, amiben javaslatot tett az ország helyzetének tisztességes rendezésére. Ebben a keresztényszocialista, a kisgazda, a szociáldemokrata és a kommunista erők összefogását vetette fel. A fogalmazványt azonban nem adta postára. 1957 márciusában érte el a forradalmárokkal szemben folytatott eljárás. Tanúként kihallgatásra kellett mennie. A kérdések megválaszolása után haza engedték, de a kihallgatást követő bizonytalan időszakban már sejtette, hogy nem kerülheti el a felelősségre vonást. Az Újpesten lezajlott forradalmi események résztvevői ellen folytatott nyomozás egyre nagyobb méreteket öltött. A nyomozószervek rengeteg embert behívtak Újpestről tanúskodni. A vádlottak száma 1957 őszéig 33-ra emelkedett. 1957. május 14-én éjjel a rendőrség letartóztatási paranccsal érkezett a Rajki család Erzsébet utcai házához. A letartóztatás során a tanúként áthívott szomszédok szeme láttára egy pisztolyt kíséreltek meg elrejteni a lakásban, amit terhelő bizonyítékként találtak volna meg. A kísérletet azonban meghiúsította a családdal szimpatizáló szomszéd, akit emiatt a rendőrség bántalmazott. A letartóztatott ügyvédet május 14-től május 20-ig majdnem mindennap kihallgatták. Ezután a tevékenységével kapcsolatos tanúk meghallgatása következett. A nyomozás vége előtt, júliusban még néhány alkalommal faggatták a nyomozók, majd 1957 szeptemberében az ügyet átadták a bíróságnak. Dr. Rajki Mártont a népi demokratikus államrend elleni szervezkedés szervezésével és vezetésével vádolták, mely a legszigorúbb vád volt a hatalom szemében. Az 1958 áprilisában megkezdett tárgyalásnak 93 ülésnapja volt, az ítélet 1959. március 15-én (vasárnap!) született meg. Rajki Mártonra – tíz társával együtt – az elsőfokú bíróság halálbüntetést szabott ki. A szervezkedés vezetése mellett gyilkosságra való felbújtásnak minősítették békére szólító beszédeit. Dr. Rajki a bíróság előtt nyíltan vállalta politikai hovatartozását. Hangot adott meggyőződésének, miszerint a kommunista rezsim elleni összeesküvés nem elítélendő, hangoztatta álláspontját, hogy bűnt nem követett el. Véleménye szerint vallásos meggyőződése miatt került bíróság elé, s ezt a tárgyalásokon is többször kijelentette. A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú tárgyalás előtt enyhítésre javasolta Dr. Rajki Márton ítéletét. A tanácselnök, dr. Borbély János – akit a családtagok csak „vigyorgó halálnak” hívtak – nem kegyelmezett. 1959. július 28-án kihirdették a másodfokú ítéletet, mely hét ember halálbüntetését mondta ki. Köztük volt Dr. Rajki Márton is. A halálos ítéletet 1959. július 30-án hajtották végre. Életének utolsó pillanataiban Dr. Rajki Márton ügyvéd fennhangon hirdette a békét. A 301-es parcellában földelték el hamvait, ezt követően lovas rendőrök túrták szét a sír helyét, hogy azt ne lehessen látogatni a hozzátartozóknak sem. A temetés helyét a sírásó árulta el a családtagoknak, akit ezért – államtitok megsértése miatt – börtönbüntetésre ítéltek. Az 1989-es "újratemetésig" a hatóságok zaklatásának volt kitéve mindenki, aki az ott eltemetetteket felkereste. Dr. Rajki Márton volt az egyetlen kivégzett ügyvéd. Emlékére a Budapesti Ügyvédi Kamara dísztermében emléktáblát helyeztek el, s később Újpesten az egyik teret is róla nevezték el. Ken Blum Kenneth Blum (Hackensack, New Jersey, 1971. június 8. –) amerikai jégkorongozó. Pályafutása Komolyabb karrierjét a Lake Superior State University csapatában kezdte 1989-ben és csak ezt az egy szezont játszotta itt, mert a következő szezonban átkerült az OHL-es Ottawa 67's-be, majd továbbment a Hamilton Dukesba. Az 1989-es NHL-drafton a Minnesota North Stars választotta ki a kilencedik kör 175. helyén. Az 1991–1992-es szezont a Guelph Stormban és a Niagara Falls Thunderben töltötte. Felnőtt karrierjét ennek a szezonnak a végén az ECHL-es Winston-Salem Thunderbirdsben kezdte meg, majd átigazolt a szintén ECHL-es Toledo Stormba és innen is továbbállva a Roanoke Valley Rebelsben fejezte be az 1991–1992-es idényt. A következő szezont a Roanoke Valley Rampageban játszotta le. 1993–1994-ben a Richmond Renegadesben játszott. A következő bajnoki szezonban a CoHL-es Flint Generalsben szerepelt. 1995–1996-ban a Detroit Falconsban és az AHL-es Carolina Monarchs játszott. Még ebben és a következő bajnoki szezonban rollerhokizott is a San Jose Rhinosban. 1996–1997-ben a CoHL-es Saginaw Lumber Kingsban és a rollerhokis Oklahoma Coyotesban, a San Jose Rhinosban, a Buffalo Wingsben és a Ottawa Wheelsben található meg. 1997–1998-ban Saginaw Lumber Kingsben (amely akkor már UHL-es) és a Madison Monstersben játszott valamint rollerhokizott a Buffalo Wingsben. A következő szezonban is szerepelt a Buffalo Wingsben és játszott még a Tupelo T-Rexben és a Mohawk Valley Prowlersben majd visszavonult. Négy év szünet után visszatért a NEHL-es Oneida County/Mohawk Valley Cometsbe. Majd újabb két év szünet után egyetlenegy mérkőzés erejéig játszott az UHL-es Flint Generalsban. 2011-ben egy mérkőzésen jétszott az FHL-es Rome Frenzy nevű csapatban és 2 gólt ütött. Bílsko (Olomouci járás) Bílsko település Csehországban, a Olomouci járásban. Bílsko Vilémov, Senice na Hané, Loučka, Senička és Cholina településekkel határos. Lakosainak száma 223 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Vital Faliero de’Doni Vital Falier de'Doni (vagy más néven: Vitale Faliero Dodoni vagy Vitale Faledro), (? – 1095 decembere) léphetett dózseként harminckettedikként Velence trónjára. Igen kiemelkedő, nagyhírű uralkodója lett a Serenissimának, aki rendezte a város külügyeit, és megpróbálta helyrerázni a mindig zavaros velencei belpolitikát. Ő maga az egyik legtehetősebb családból származott, és életének javát maga mögött hagyta, amikor a nép a város vezetésére választotta meg. A consiglio Vital nagyszerű politikus volt, aki köztudottan Velence köztársasági jellege mellett állt ki. Ezért a korábban már megalakult Consiglio Minor egyik tagja lett. A tanácsnak az volt a feladata, hogy a dózse döntését segítse a komolyabb, az egész várost érintő ügyekben. Vital elődje azonban merész politikusként nem szívlelte meg a tanács javaslatait, és ezért Domenico Selvo dózse 1084-ben Korfu mellett végzetes csatát vesztett a normannok ellen. A súlyos hadi és emberveszteségek után a dühödt nép elűzte trónjáról Domenicot. Ebben nagy szerepe volt a tanácsnak is, és abban Vitalnak, aki így akarta megbüntetni a dózsét azért, mert nem hallgatott a consiglio érvelésére. Dózseként Velence élén Revans a normannokon Ezek után a nép és elsősorban a tanács megválasztotta Vitalt dózsénak. Személyében igen nagy karakter, a krónikák alapján Doge illustre lépett a kereskedőváros kormányrúdjához. Trónra emelkedése után két fontos cél lebegett szeme előtt. Egyrészt meg akarta szilárdítani a város politikai berendezkedését, másrészt pedig rendezni akarta a kényes külügyeket, amely egyre sürgetőbbé vált. 1084 végén sietve újra kellett szerveznie a velencei flottát, amelynek hatalmas hányada odaveszett elődje hadi vállalkozásainak köszönhetően. A gazdag családi vagyonból és a tanács tagjainak magánvagyonából hamarosan újraépült a velencei hajóhad, amely így már képes volt visszavágni a fenyegető normann csapatoknak. Falier parancsnoklata alatt a flotta kihajózott az Adriai-tengerre, és ugyanabban az évben revanst vett a szégyenletes vereségért a normannokon. Caonia fontos kikötője előtt, Botrinonál zajlott le a két hatalmas flotta ütközete. A dicső győzelemmel a velencei diplomácia lezárta a korábbi évek háborúit, és ezzel sikerült felszabadítania az Adria medencéjét is az idegen uralomtól. A csata helyszíne a mai Albánia északi részénél feküdt, amely akkoriban Bizánc fennhatósága alatt állt, de rövid időre Velence birtokába került. Bizánci hála A császár, Alexiosz Komnénosz nem rejtette véka alá háláját, hiszen Vital a konstantinápolyi kereskedők életét is megkönnyítette nem is beszélve arról, hogy a normannok a balkáni területekre is szemet vetettek. A császár hálája szinte túlzott volt. 1084-ben Alexiosz aranybullában garantálta a velencei kereskedők adó- és vámmentességét az egész keleti birodalom területén, valamint Bizánc minden kikötőjének és piacának szabad használatát. Ezen felül Alexiosz három címet is adományozott Vitalnak. Egyrészt megerősítette őt Dalmácia hercege címében, másrészt elismerte őt Horvátország hercegének is. Ez utóbbi rövid konfliktust keltett a szomszédos Magyarországgal, ugyanis annak királya, I. László is felvette a horvátok királya címet. Harmadrészt a császár kialakított egy újabb címet, a nagy jövedelmet biztosító protosevasto rangját, amely egyfajta udvari elismerés volt Bizánc részéről. Belpolitika és katasztrófák A hatalmas előnyök a kiváló külpolitikai kapcsolatok miatt a gazdaság újra meglódult. A sikeres háborút sokan a velencei nép büszkeségének helyreállításaként is üdvözölte. Ezért kiváló uralkodóként tartották számon. Faliero nekiláthatott tehát másik nagy céljának megvalósításához. Az évtizedek óta a köztársaság és a monarchia között lebegő Velence politikai viszonyait az előbbi felé igyekezett elmozdítani. Vital megerősítette a tanács jogait, és törvénykezésével igyekezett megalapozni egy nemesi köztársaság alapjait. Faliero ugyanis egy olyan köz által irányított államban hitt, ahol az alsóbb rétegeknek nem jut akkora szerep, sőt a politikába igazán nem tudnak beleszólni. De a befolyásos és tehetős nemeseknek beleszólást biztosított a dózse. Vital újabb pénzt veretett, amelyen a S. Marcus Venecia felirat volt látható. De hiába indult olyan népszerű uralkodónak, hamarosan elpártolt mellőle a szerencse és a természet katasztrófákkal sújtotta a velenceieket. Hatalmas tengeri viharok pusztították a kereskedelmi flotta hajóit, amely a gazdaságot vetette vissza, míg földrengések rombolták a köztársaság épületeit. Ezért Faliero regnálásának utolsó éveit ezen természeti csapások orvoslására fordította. A hiábavaló központi próbálkozások után a velenceiek szemében egyre népszerűtlenebb és esetlenebb lett. Végül 1095 decemberében halt meg, de temetésénél a velenceiek már megvetéssel emlékeztek meg róla. Sírja a Szent Márk-bazilika árkádjában látható. Flower (XIA-album) A Flower a dél-koreai Kim Dzsunszu (Kim Junsu), művésznevén XIA harmadik nagylemeze, mely 2015. március 3-án jelent meg. Az albumon közreműködik Tablo, Dok2 és Naul a Brown Eyed Soulból. A lemez első helyen debütált a Kaon (Gaon) albumlistáján. (5362) 1978 CH Az (5362) 1978 CH egy kisbolygó a Naprendszerben. Gibson, J. fedezte fel 1978. február 2-án. Pestimrei vasúti baleset A pestimrei vasúti baleset a 142-es vasútvonal történetének legsúlyosabb balesete. A baleset során egy Budapest felé tartó tehervonat és egy Lajosmizse felé közlekedő személyvonat ütközött frontálisan Budapest közigazgatási területén, Gyál-felső megállóhely közelében. Az egy (más források szerint kettő) halálos áldozattal, igen jelentős anyagi kárral járó, hosszú üzemzavart okozó balesetet a figyelmetlenség, a forgalmat irányító vasutasok jelzéseinek félreértelmezése, egy rossz helyet megvilágító zöld fényű lámpa, illetve a vonatok megfékezetlensége okozta. A baleset előzményei 1966. január 21-én este kifejezetten zord téli idő uralkodott Budapest déli területein. A -13 C°-os hideg és az enyhén szeles idő is hozzájárult ahhoz, hogy a baleset megtörténjen. Ezen az estén a városból kifelé tartó személyvonatokkal ellentétes irányban mozgó tehervonat is közlekedett a vasútvonalon. A Budapest felé tartó tehervonat a tervek szerint Pestimre állomáson találkozott volna a Lajosmizsére közlekedő személyvonattal. A MÁV 2799-es számú tehervonata Ócsa állomásról indult útnak Budapest felé. A tehervonatot a Hámán Kató Fűtőház gőzmozdonya továbbította Budapestre. A vonatot Ócsán állították össze a kora esti órákban, a korszak követelményeinek megfelelően a vonat utolsó kocsiján zárfékező foglalt helyet. A fékező jelenléte azonban gyakorlatilag fölösleges volt, mivel a vonat utolsó néhány kocsiját a mozdonyvezető kérésére (a fékrendszert működtető kompresszor elégtelen teljesítménye és a hideg miatt várható műszaki problémák miatt) a fékrendszerből kiiktatták, ennek pedig később végzetes következménye lett. Az ellenirányban közlekedő személyvonatot a ceglédi fűtőház mozdonya továbbította. A mozdony igen rossz műszaki állapotban volt, a szerelvény pedig a megszokottnál hosszabb volt. A Pestimre (később Pestszentimre) állomásra behaladó vonatot az állomás személyzete az előírások szerint fogadta. A személyvonat megállása után a kezdőponti váltókezelő jelezte, hogy a vonat utolsó kocsija az összezárási határon kívül állt meg és félő, hogy az ellenirányban áthaladó tehervonat ezt az utolsó kocsit elsodorja majd. Az állomási szolgálattevő ezért a forgalmi iroda előtti kis térre lépett és lámpájával a mozdony irányába előrébb jelzést adott. A vonat hamarosan megmozdult. Az állomás személyzete megriadva vette észre, hogy a vonat nem csak előrébb húz, hanem sebességét egyre fokozva Gyál felé elhagyja az állomást. A végponti váltókezelő hiába kiáltotta fel a mozdonyra az azonnali megállásra vonatkozó utasítást, a mozdony elhaladt mellette. A vonat kihaladását észlelve a pestimrei szolgálattevő kétségbeesve hívta fel a gyáli forgalmi irodát kérve, hogy a Budapest felé tartó tehervonatot állítsák meg. A tehervonat éppen abban a percben haladt át gyáli állomáson. A gyáli forgalmista utasította a pestimrei oldalon szolgálatot teljesítő váltókezelőt, hogy a vonatra kiabálja fel a megállásra vonatkozó utasítást. A váltókezelő az utasítást sikerrel teljesítette: az utolsó teherkocsin elhelyezkedő zárfékező visszajelezte, hogy meghúzta a vészféket. A vészfék azonban hatástalan maradt, hiszen a tehervonat utolsó kocsijait a vonat fékrendszeréből még Ócsán kiiktatták. A Pestimre és Gyál állomások között egymás felé tartó vonatok megállítására a korszak technikai szintjén a forgalmat irányító személyzetnek nem volt már lehetősége. A két mozdony személyzete ugyan még észrevehette volna a szemből közeledő járművet, ám a személyzetet a rossz technikai állapotban lévő gép és az összefagyott szén csákányozása kötötte le. Az ütközés A két mozdony személyzete körülbelül 100 méter távolságból észlelte az ellenirányból érkező járművet. A mozdonyvezetők már hiába hozták működésbe a fékeket, azok már nem tudtak elégséges hatást kifejteni. A két vonat Gyál-Felső megállóhelytől néhány száz méterre, már Budapest közigazgatási területén összeütközött. Az ütközéskor mindkét vonat mozdonya kisiklott és súlyosan megrongálódott. A tehervonat vonatvezetője az ütközés helyszínén belehalt sérüléseibe. Megsérült a MÁV további hat munkatársa, illetve a személyvonat 13 utasa is. Teljesen összeroncsolódott a tehervonat három kocsija, további 3 kisiklott és az árokba borult, 11 teherkocsi pedig megrongálódott. A személyvonat vagonjai is megsérültek. A baleset után a sérülteket az összes elérhető eszköz segítségével igyekeztek orvosi ellátáshoz juttatni. A sérültek kórházba juttatásában a BKV egyik busza is részt vett, ezt az egyik vasutas intette le. A pályát csak másnap reggelre sikerült megtisztítani a roncsoktól. A megrongálódott távközlési hálózatot és síneket szintén másnap reggelre állították helyre. A baleset okainak vizsgálata A baleset okainak vizsgálatakor számos kérdés fogalmazódott meg. Ezek közül talán a legfontosabb az volt, hogy miért indult el a személyvonat Pestimre állomásról engedély nélkül. A személyvonat vonatvezetőjének vallomásából kiderült, hogy a vonat megállásakor nem közölték velük, hogy meg kell várniuk a szemből érkező tehervonatot. A vonatvezető megvárta, míg a vonat az állomáson eltölti az előírásszerű egyperces tartózkodását, majd vonatkísérők a helyükre jelzést adott a sípjával. Ugyanakkor tekintetével kereste az állomási szolgálattevőt, de a vonatból gomolygó gőz és az állomáson tartózkodó emberek miatt csak nehezen tudta megpillantani. Végül sikerült megpillantania a kihaladást engedélyező jelző zöld fényt, a vonat pedig elindult. Hasonló vallomást tett a személyvonat mozdonyvezetője is, aki a peronon haladó emberek és a vonat melletti gőzpamacsok miatt nem látta a forgalmi szolgálattevőt. A vonatot elmondása szerint azért indította el, mert a vonatvezető erre vonatkozó jelzést adott. Fontos vizsgálandó kérdés volt, hogy miként pillanthatott meg a vonatvezető zöld fényjelzést. A forgalmi szolgálattevő saját bevallása szerint fehér fénnyel adott "előrébb" jelzést a mozdony irányában és a balesetet vizsgáló bizottság is fehér üveget talált a szolgálati lámpában. Az üveget azonban a szolgálattevő később is kicserélhette. Később megtalálni vélték a magyarázatot. A vonatvezető az állomás zöld neonfénnyel kivilágított névtáblájának földre vetült fényét pillanthatta meg a gőzön keresztül és ezt vélte szabad jelzésnek. A vizsgálat választ keresett arra is, hogy miért rohant egymásba gyakorlatilag fékezés nélkül a két vonat. Gyál és Pestimre között a pálya egyetlen enyhe ívtől eltekintve egyenes, végig jól belátható, a két vonat személyzetének már messziről észre kellett volna vennie egymást. A kérdésre két magyarázat is felmerült. Az egyik szerint a mozdonyok rossz műszaki állapotával való küzdelem annyira lekötötte a vonatok személyzetét, hogy nem hajoltak ki a mozdonyból a kellemetlenül hideg éjszakába a pályát és a jelzéseket megfigyelni. A másik magyarázat szerint ha ki is tekintettek volna, akkor sem volt sok esélyük észlelni az ellenirányból érkező vasúti járművet. Ennek oka az volt, hogy Pestimre és Gyál között a vasútvonal egy gyorsan urbanizálódó területen fut keresztül, ráadásul egy forgalmas közúttal párhuzamosan. A hideg menetszélben hunyorogva vélhetően nem lehet jól megkülönböztetni a vasúti járművek világítását az utcai lámpák, közúti járművek és lakások világításától. Ítéletek, következmények A balesetvizsgáló bizottság a balesetet előidéző vétkesekként a vonatok személyzetét nevezte meg. Alig három hónappal az események után a személyvonat vonatvezetője 32 hónap börtönbüntetést kapott, mozdonyvezetőjét pedig 4 év letöltendő börtönbüntetésre ítélték. A személyvonat mozdonyán dolgozó fűtő egy év felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Meldrum-sav A Meldrum-sav barnásfehér szilárd anyag (op. 96°C). Vízben jól oldódik. Erős sav, amit sokáig „rendellenesnek” tartottak, mert sokkal erősebb, mint a hozzá legjobban hasonlító dimetil-malonsav. A rejtélyt 2004-ben Ohwada oldotta meg munkatársaival, különböző számítások alapján. Előállítás A vegyületet először Andrew Norman Meldrum állította elő 1908-ban malonsavból és acetonból kénsav és ecetsav-anhidrid jelenlétében: Meldrum azt hitte, hogy a β-hidroxi-izopropil-malonsav β-laktonját állította elő (lásd az ábrán). Lásd még Karbonilvegyületek (magyar Wikipédia) Forrás ChemNet ChemicalBooks Sigma-Aldrich Bílá Voda Bílá Voda település Csehországban, a Jeseníki járásban. Bílá Voda Javorník és Złoty Stok településekkel határos. Lakosainak száma 314 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: A Mancs őrjárat A Mancs őrjárat (eredeti cím: PAW Patrol) 2013-ban indult amerikai televíziós 3D-s számítógépes animációs sorozat, amelynek az alkotója Keith Chapman, a rendezője Jamie Whitney, a producere Patricia Burns. A tévéfilmsorozat a Guru Studio, a Spin Master Entertainment, a TVOKids és a Nickelodeon Productions gyártásában készült. Műfaját tekintve akciófilm-sorozat, kalandfilmsorozat és filmvígjáték-sorozat. Magyarországon a Nickelodeon és a Nick Jr. tűzte műsorára, majd az RTL Klub is műsorára tűzte a Kölyökklub című műsorblokkban. Ismertető A különleges problémamegoldó képességekkel és készségekkel rendelkező 10 éves Ryder nevű kisfiú és kutyákból álló csapata minden egyes epizódban megment valakit a Kaland-öbölben valamilyen vészhelyzetben Szereplők Főszereplők Straub Norbert – Ryder Kántor Kitty – Katie Czető Roland – Chase Szalay Csongor – Marshall Kováts Dániel – Rocky Baráth István – Rubble Pekár Adrienn – Sky Czető Ádám – Zuma Holl Nándor – Turbó Kapitány Mellékszereplők Kocsis Mariann – Goodway polgármesterasszony Pál Dániel – Alex Holl Nándor – François Szabó Máté – Jake Solecki Janka – Yumi gazda Boldogság.hu A Boldogság.hu, a Republic tizenhetedik albuma, mely 1999-ben jelent meg. Az eredeti kiadó, az MI5 Records néhány év után megszűnt, így az album nehezen beszerezhetővé vált, egészen 2007-ig, amikor az EMI a Boldogság.hu és az Üzenet című albumokat dupla-CD-n újra megjelentette. Az album dalai Ne meneküljek! ( Tóth Zoltán ) (4:03) A kisdobos ( Bódi László ) (4:11) Kurdisztánba a hegyek közé (Bódi László) (4:01) Négy indián (Tóth Zoltán) (2:55) Vízöntő (Bódi László) (4:21) Soha ne menj oda (Bódi László) (3:09) Ébredni hosszú álomból (Tóth Zoltán) (4:55) A víz alatt (Bódi László) (3:55) Róka jár az udvaron (Tóth Zoltán) (2:21) Kísérlet ( Boros Csaba –Bódi László) (3:35) Nem jöttél, nem is írtál (Bódi László) (4:12) A szerelő (Boros Csaba–Bódi László) (4:51) Ima a vándorokért (Tóth Zoltán) (3:14) Lajhár (Tóth Zoltán) (3:37) Kis borzasztó (Patai Tamás–Bódi László) (3:02) Csodákban lépkedem (Bódi László) (4:56) Közreműködők Nagy László Attila – Premier dobok, ütőhangszerek, vokál Patai Tamás – Fender Stratocaster, Gibson Les Paul Custom gitárok, vokál Tóth Zoltán – Fender Telecaster, Gibson T1 gitárok, A-90 Roland master keyboard, zongora, vokál Boros Csaba – Rickenbacker 4001 basszusgitár, Fender Stratocaster gitár, vokál Bódi László – ének, orgona, zongora, vokál Budapest Juventutis Zenekar, művészeti vezető: Presztolánszky András – szimfonikusok Csejtey Ákos – szaxofon Cser György – vokál Fekete-Kovács Kornél – trombita Gulyás Ferenc – tekerőlant, ének Habarits „Éljen” Béla – vokál Schreck Ferenc – harsona Szabó András – hegedű Szilágyi „Bigyó” László – vokál Videoklip Ne meneküljek (a Duna Televízió felvétele) Toplistás szereplése Az album eredeti kiadása nyolc héten át szerepelt a Mahasz Top 40-es eladási listáján, legjobb helyezése 6. volt. Az Üzenettel közös újra kiadott változat három héten át szerepelt a listán, legjobb helyezése 26. volt. Forrás A Boldogság.hu a Republic weboldalán Allmusic EMImusic Damon Hill Damon Hill, teljes nevén Damon Graham Devereux Hill (London, 1960. szeptember 17. –) visszavonult brit Formula–1-es versenyző, világbajnok. A kétszeres világbajnok Graham Hill fia, így Nico Rosberg mellett ő az egyetlen pilóta, akinek apja is világbajnok volt. Karrierjét későn, 23 évesen kezdte motorversenyzéssel, és csak 1985-ben váltott az autóversenyzésre, előbb a Formula–Ford, majd a brit Formula–3-as sorozatban versenyzett. Itt három szezont töltött, ezalatt négy futamot sikerült megnyernie. Ezt követően ismét feljebb lépett, és 1988-tól 1991-ig a Formula–3000-ben szerepelt. Formula–1-es karrierje 1992-ben kezdődött a Brabham csapatnál. Első versenye a brit nagydíj volt. Első győzelmét 1993-ban, a magyar nagydíjon aratta. 1994-ben megnyerte a brit nagydíjat (érdekesség, hogy rajtszáma a 0-s volt), ez apjának hosszú pályafutása alatt egyszer sem sikerült. Az 1990-es évek közepén Hill volt az akkor kétszeres világbajnok, Michael Schumacher egyik legkeményebb ellenfele. Párharcukat sok vitás eset kísérte. 1996-ban nyolc futamgyőzelmet aratva sikerült megnyernie a világbajnokságot, csapattársát, a kanadai Jacques Villeneuve-öt megelőzve. 1997-ben vb-címvédőként az Arrowshoz szerződött, miután a Williams nem hosszabbította meg szerződését. Itt a magyar nagydíjon érte el legjobb eredményét, amikor második lett. Palik László kommentátor vele kapcsolatos megjegyzése internetes mémmé vált. 1998-ban a Jordanhez igazolt, és még egy évig itt versenyzett, majd visszavonult. Itt egy futamot nyert még 1998-ban, és hozzásegítette a csapatot a valaha volt legjobb konstruktőri eredményéhez, egy harmadik helyhez. Szabadidejében zenész, korábbi csapatfőnökével, Eddie Jordannel egy rockbandát is alapítottak, amely a futamok kísérőprogramjaként koncertezett. Rövid ideig szakkommentátorként is tevékenykedett. Gyermekkora Damon Hill 1960. szeptember 17-én, London Hampstead nevű városrészében született, a kétszeres világbajnok, Graham Hill fia. Apja két évvel Damon születése után szerezte első világbajnoki címét. Két testvére van, Samantha és Brigitte. Brigitte korábban színésznő volt, később egy amerikai autóversenyző, Derek Hill menedzsere lett. Kamaszként Hill Hertfordshireban lakott, ahol családja egy 25 szobás palotát birtokolt; és egy nívós középiskolába járt. A család birtoka azonban 1975-ben elúszott, ugyanis apja pilótaként lezuhant magángépével, és Hilléknek nagy összegű kártérítést kellett fizetniük az elhunyt utasok (egy feltörekvő versenyző, Tony Brise, valamint négy szerelő) hozzátartozóinak. A család egy szerény külvárosi hajlékba költözött, és Hill kőműves-inasként és futárként dolgozott, hogy eltartsa családját. Pályafutása A Formula–1 előtt Hill 1983-ban motorversenyzéssel kezdte karrierjét. 1984-ben nyert is egy versenyt a Brands Hatch-i pályán. Ezután abbahagyta a motorversenyzést, és egy franciaországi versenyzőiskolában az autóversenyzés alapjait is elsajátította. Ebben az évben még nem indult versenyen, de 1985-ben már egész évre szóló szerződést kapott, a Formula–Ford sorozatban szereplő Van Diemen csapat versenyzője lett. Itt a szezon során összesen hét versenyen diadalmaskodott. A következő évtől kezdve a Formula–3-ban szerepelt. Ebben a szériában az itt töltött három év alatt három különböző csapatnál szerepelt. 1989-ben ismét feljebb lépett, ekkortól kezdve a Formula–3000-ben versenyzett, előbb a Mooncraft, majd a Middlebridge Racing színeiben. Hill itt nem tudott versenyeket nyerni, legjobb eredménye a három alkalommal megszerzett pole pozíció volt. 1989-ben Hill a Formula–3000-en kívül még elindult egy versenyen a BTCC-ben is a Donington Parkban, egy Ford Sierra volánjánál, valamint ugyanebben az évben a Le Mans-i 24 órás autóversenyen is részt vett. A Formula–1-ben Brabham Hill Formula–1-es karrierjét 1992-ben kezdte a korábban már egyéni és konstruktőri világbajnoki címet is szerzett, ám ekkor már anyagi nehézségekkel küzdő Brabham csapatnál. Az előző évben, miközben a Formula–3000-ben versenyzett, már a Williams tesztpilótája volt. Hill, bár a szezon elején került a Brabham csapatához, csak a harmadik versenyen mutatkozhatott be, miután az olasz hölgy versenyző, Giovanna Amati szponzorai nem tudtak fizetni a csapatnak. Ezután Amati nem is kapott újra szerződést a Formula–1-ben. Hill a szezon során kétszer, a magyar és a brit nagydíjon is kvalifikálta magát a versenyre, miközben ez csapattársának, Eric van de Poele-nek csak egyszer sikerült. Később, ezt az évet leszámítva, a Hungaroringen minden versenyen pontot szerzett. Williams 1993 Amikor Nigel Mansell a CART-sorozatba távozott, az ekkor háromszoros világbajnok, a szezon végén a 4. címét is megszerző Alain Prost mellé több, nála tapasztaltabb pilóta (például Martin Brundle, Mika Häkkinen) közül Hillt szerződtették. Hill fizetése már ekkor elég magas, 500 000 dollár volt. Első teljes szezonjában nagyon sokat profitált Prost tapasztalataiból. A Brazil- és az Európa-nagydíjon jól versenyzett, mindkétszer felállhatott a dobogó 2. fokára, miközben csapattársa mindkét versenyen mögötte végzett (először kiesett, majd harmadik lett). A francia nagydíjon is pole pozícióból indulhatott, de a futamot végül a Williams által jobban támogatott Prost nyerte. Hill nem nyújtott túl megbízható teljesítményt a szezon ezen szakaszában, ugyanis négy alkalommal is kiállni kényszerült, ebből kétszer, Silverstone-ban és Hockenheimben az első helyről. Ezután viszont a brit pilóta egy hármas győzelmi szériát produkált, a magyar, a belga és az olasz versenyen sem talált legyőzőre. Hill nagyban hozzásegítette csapatát a konstruktőri győzelemhez, ám az egyéni verseny második helyéről végül Ayrton Senna leszorította őt, miután megnyerte az év utolsó két nagydíját. Hill csapattársa, Prost a szezon végén világbajnoki címet ünnepelhetett. A Formula–1-ben az előző év világbajnoka hagyományosan az 1-es rajtszámot kapja. Ám mivel az 1992. évi világbajnok, Nigel Mansell 1993-ban már nem versenyzett a Formula–1-ben, az 1-es rajtszámot nem osztották ki. A Williams két pilótája a 0 és a 2 közül választhatott. Hill a 0-t választotta, így Jody Scheckter után a második olyan pilóta lett, aki ezzel a rajtszámmal versenyzett. Hill egyébként ezt később is megtartotta. 1994 1994-ben a háromszoros világbajnok Ayrton Senna lett Hill csapattársa. Miután az előző évi világbajnok ismét nem versenyzett (Prost 1993 végén visszavonult), így Hill megtartotta a 0-s rajtszámot. A világbajnokság kezdete előtt Sennát tartották a vb-cím legfőbb várományosának, de miután betiltották az elektronikus segédeszközöket, a Benetton, főleg Michael Schumacher révén folyamatosan jobbnak bizonyult a Williamsnél. Az San Marinói Nagydíj futamán Senna életét vesztette egy tragikus balesetben. Később, 2004-ben Hill úgy nyilatkozott a balesetről, hogy szerinte ez azért történt meg, mert Senna egyszerűen túl gyorsan vette be azt a kanyart, miután egy biztonsági autós periódus után még túl hidegek voltak a gumijai. A következő verseny Monacóban volt, ahol Hill csapattárs nélkül állt rajthoz. A szezon ezután a spanyol nagydíjjal folytatódott, melyet Hill, mindössze egy hónappal Senna halála után meg is nyert, hasonlóképpen apjához, aki 26 évvel korábban hasonló módon nyert, miután csapattársa, Jim Clark életét vesztette. A szezon utolsó négy versenyére a csapatfőnök, Sir Frank Williams Coulthard helyére visszahozta a csapathoz az 1992. évi világbajnokot, Nigel Mansellt, versenyenkénti 900 000 eurós fizetésért, de az elsőszámú pilóta Hill maradt. Senna halála után a világbajnoki cím két legfőbb várományosa Hill és Schumacher lett. Bár a német pilóta a szezon első felében jobban teljesített – egy alkalommal 37 pont is volt köztük a különbség –, Hill a brit nagydíj megnyerésétől kezdve fokozatosan felzárkózott Schumacher mögé. A németet ezen a versenyen kizárták, miután a felvezető körben előzött, és nem töltötte le a kiszabott büntetést. Schumachert a brit nagydíjat követően a belga nagydíjon ismét kizárták, de ekkor már súlyosabb büntetést kapott: a következő két versenyen nem vehetett részt. Mivel Hill mindhárom versenyt megnyerte, pillanatok alatt fölzárkózott Schumacher mögé. A szezon 14. és 15. versenyét felváltva nyerték meg, így az utolsó futamra maradt a döntés a világbajnoki címet illetően. A szezonzáró ausztrál nagydíjon sokáig Schumacher vezetett, de amikor az első boxkiállás után visszatért a pályára, Schumacher kicsúszott, és a falat is eltalálta (nem tudni, hogy autója megsérült-e vagy nem). Az ötödik kanyarban Hill utolérte Schumachert, és lehúzódott a belső ívre, hogy megelőzhesse. Ám a hatodik kanyarhoz érve a két autó összeütközött, tönkretéve Hill futóművét, így mindketten kiestek. Ezzel megmaradt Schumacher 1 pontos előnye Hillel szemben, így ő lett a világbajnok. 1994 végén Hillt megválasztották a BBC Év Sportolójának. 1995 Az 1995-ös szezon előtt ismét Hillt tartották a bajnokság egyik fő esélyesének. Ebben az évben a Williams volt a regnáló konstruktőri világbajnok, miután legyőzték a Benettont. Hill csapattársa erre az évre David Coulthard lett, aki első teljes szezonját kezdte a Formula–1-ben, így egyértelmű volt, hogy ebben az évben Hill lesz az első számú versenyző az istállónál. A szezon rosszul indult Hill számára, ugyanis Brazíliában mechanikai probléma miatt kicsúszott és kiesett, ezután azonban kétszer is győzni tudott, így a győzelmek után már ő állt a pontverseny élén. Később viszont Schumacher és a Benetton folyamatosan jobbnak bizonyult a Williamseknél, és a szezon végén mindkét vb-címet ők nyerték. Ebben az évben Hill több látványos hibát is vétett, például a brit és az olasz nagydíjon, de az utolsó versenyen, Adelaide-ben az F1 egyik legsimább győzelmét aratta, két körrel megelőzve a második helyezett Panist. A csalódást keltő szezon után a csapatfőnök, Frank Williams igyekezett egyre több lehetőséget biztosítani a Hillnél sokkal fiatalabb német Heinz-Harald Frentzennek. Ám mivel Hillnek még 1996-ra is szerződése volt a csapattal, egy évig még biztosan nem maradt csapat nélkül. 1996 1996-ban a Williams az egyik leggyorsabb autó volt a mezőnyben, így Hill ismét a világbajnoki címért harcolhatott. Csapattársa ebben az évben az újonc, előző évi Champ Car-bajnok Jacques Villeneuve volt, aki a szezon során meglepően megnehezítette Hill dolgát. Monacóban, ahol apja általában jól szerepelt, ebben az évben kiesett. Ezt a versenyt egyébként Olivier Panis nyerte, első és egyetlen győzelmét aratva. Az utolsó futamon Villeneuve-nek még volt matematikai esélye a világbajnoki címre, és ezért minden tőle telhetőt meg is tett, megszerezte a pole pozíciót is. A versenyen azonban végül Hill diadalmaskodott, Villeneuve pedig kiesett, így a világbajnokságot 19 pontos előnnyel fejezte be. Annak ellenére, hogy a világbajnoki címet Hill szerezte meg, a következő évre már nem hosszabbítottak vele szerződést, helyére a német Heinz-Harald Frentzen került. Hill végül a második legsikeresebb Williams-pilóta lett 21 győzelmével. A Williamsnél csak Nigel Mansell volt nála eredményesebb. Hill a szezon során nyolc győzelmet szerzett, és mindig sikerült viszonylag előre kvalifikálnia magát. Végül simán, 19 ponttal nyerte a világbajnokságot. A második helyen újonc csapattársa, Villeneuve végzett. Azzal, hogy Hill világbajnok lett, Nico Rosberg 2016-os világbajnoki címéig az egyetlen olyan pilóta volt, akinek apja is világbajnok volt. Az év végén Hill ismét megnyerte a BBC Év Sportolója díjat, ezzel a harmadik ember lett (az ökölvívó Henry Cooper és a korábbi Formula–1-es világbajnok Nigel Mansell után), akinek kétszer is sikerült ezt az elismerést begyűjtenie. Arrows Miután a Williams nem hosszabbított szerződést Hillel, a szezon előtt csapat nélkül volt. Több helyről is kapott ajánlatot, többek között a Ferraritól és a McLarentől is. Ám Hill, mindenki meglepetésére a 20 év alatt egyetlen futamot sem nyerő, az előző évben is csak egyetlen pontot szerző Arrowshoz szerződött. Világbajnoki címének megvédése a gyenge autóval lehetetlen volt. A szezon nem is indult jól számára, ugyanis az ausztrál nagydíjon épphogy csak kvalifikálni tudta magát a versenyre, majd a futamon is korán kiállni kényszerült. Az Arrows, amely ebben az évben Bridgestone gumikat és Yamaha motorokat használt, ezt követően sem volt versenyképes, és Hill egészen a brit nagydíjig még pontot sem tudott szerezni. Az év legjobb futama az Arrows és Hill számára is a magyar nagydíj volt. Az időmérőn már azzal meglepetést keltett, hogy a harmadik helyen zárt, előtte ugyanis az időmérőkön a kilencedik helynél sosem tudott előrébb végezni. Az első pár kört leszámítva végig vezetett a versenyen, egészen addig, amíg az utolsó körben egy hidraulikai probléma miatt drasztikusan le nem lassult az autója. A második helyen autózó Villeneuve fél kör alatt utolérte, és félig a füvön autózva megelőzte Hillt, megnyerve ezzel a magyar nagydíjat, sorozatban másodszor. A magyar tévéközvetítésben Palik László kommentárja: „Hova tűnt Damon Hill, hova tűnt Damon Hill?” szállóigévé, internetes mémmé vált. Ez volt az Arrows első dobogós helyezése az 1995-ös ausztrál nagydíj óta. Jordan 1998 Annak ellenére, hogy Magyarországon a második helyen végzett, Hill mégsem maradt az Arrowsnál, hanem a Jordanhez szerződött. Csapattársa ebben az évben Ralf Schumacher, Michael Schumacher öccse lett. A szezon első fele ismét nem alakult jól számára, egyetlen pontot sem szerzett. Első jobban sikerült versenye a kanadai nagydíj volt, ahol bár kiesett, a verseny során vezetett is, és többször harcolt Michael Schumacherrel. Első pontjait ebben az évben a német nagydíjon szerezte meg, itt a negyedik helyen végzett. Belgiumban, ahol szakadó esőben rendezték a versenyt, és emiatt csak nyolcan értek célba, a brit pilóta megszerezte a Jordan történetének első győzelmét. Ezen a versenyen egyébként a második helyen Hill csapattársa, Ralf Schumacher végzett, így az első győzelem egyben az első kettős győzelem is lett az istálló számára. Ez volt Hill első győzelme azóta, hogy 1996 végén elszerződött a Williamstől, amely ebben az évben egyetlen futamot sem tudott nyerni sem Villeneuve, sem Frentzen révén. Év végén a Jordan, nagyrészt Hillnek köszönhetően, a konstruktőri versenyben a negyedik helyen végzett. Ez volt a csapat addigi legjobb eredménye. 1999 Az 1999-es szezonnak Hill és a csapat is nagy reményekkel vágott neki. Ez a csapat részéről sikerült is, Hill részéről már kevésbé, ez az év ugyanis már nem sikerült olyan jól számára, mint 1998. Csak nehezen tudott alkalmazkodni a szabálymódosításokhoz, például ahhoz, hogy slick helyett bordázott gumikat használtak az autókon, emellett csapattársa, Heinz-Harald Frentzen – korábban ő került Hill helyére a Williamshez – is a szezon nagy részében legyőzte őt. Visszavonulását a kanadai nagydíjon való kiesése után jelentette be. A búcsút eredetileg a szezon végére tervezte, de miután a francia nagydíj sem alakult jól számára (Frentzen nyerte a versenyt), úgy döntött, hogy rögtön visszavonul. A csapatfőnök, Eddie Jordan azonban rábeszélte Hillt, maradjon a szezon végéig, hogy a csapatnak legyen ideje megtalálni az utódját. A szezon második felére a holland Jos Verstappent szerződtették tesztpilótának. Hillnek ebben az évben már nem sikerült versenyt nyernie és dobogóra sem állhatott. Frentzen viszont sokáig esélyes volt még a világbajnokság megnyerésére is, de végül a harmadik helyen végzett összetettben, csakúgy, mint a Jordan. Hill legjobb eredménye ebben az évben egy San Marinóban elért negyedik hely volt. Három futammal a szezon vége előtt olyan pletykák kezdtek elterjedni, hogy az utolsó három versenyre Hill helyet cserél a Prostnál versenyző Jarno Trullival, ám végül a brit pilóta a Jordannél fejezte be az évet. Harcok Michael Schumacherrel 1994, Spa-Francorchamps : A két pilóta összeért a Les Combes kanyarban. A verseny után Schumacher egy versenyes eltiltást kapott, de nem közvetlenül ezért az ütközésért. 1994, Szuzuka : Az esős japán verseny elején Schumacher magabiztosan vezetett, egészen addig, amíg Brundle balesete miatt le nem állították a versenyt. Miután újrarajtolt a futam, Hill sokáig keményen harcolt a nála esőben jobban vezető Schumacherrel, majd meg is előzte, ezzel az utolsó futamon dőlt el köztük a világbajnoki cím. 1994, Adelaide : Az év utolsó versenye előtt Schumacher 1 ponttal vezetett. Az első boxkiállás után Schumacher az 5. kanyarban hibázott, és elhagyta a pályát. Mire visszajött, Hill már utolérte, és a Flinders Street kanyarban megpróbálta megelőzni a német versenyzőt, de a belső íven kilökte. Ennek következtében megsérült Hill autójának bal első futóműve, de Schumacher autója is megsérült, ezért mindketten kiestek. Schumachernek így megmaradt az 1 pontos előnye Hillel szemben. 1995, Silverstone : Hill hazai versenyén, 11 körrel a verseny vége előtt megpróbálta megelőzni Schumachert. A két pilóta ismét összeütközött, és mindketten kiestek. Hill egy egyszerű versenybalesetnek titulálta az esetet, míg Schumacher adelaide-i ütközésükhöz hasonlította a dolgot. 1995, Spa-Francorchamps : Ezen a futamon Schumacher csak a 16. helyről indult, miután az időmérő edzésen ütközött, Hill pedig a 8-ikról. A 17. körben, az első boxkiállások után azonban már Schumacher vezetett, de Hill folyamatosan dolgozta le hátrányát. Amikor Hill megpróbálta volna megelőzni, „Schumi” folyamatosan feltartotta őt, egészen addig, amíg Hill hibára nem kényszerítette Schumachert, aki elhagyta a pályát. 1995, Monza : A verseny 24. körében, miközben Schumacher Taki Inouét próbálta lekörözni, Hill nekiment Schumachernek, és ismét kiestek. Hill az incidens után egy versenyes eltiltást kapott. Hill szerint Inoue volt a hibás, amiért hirtelen irányt változtatott előtte. 1995, Nürburgring : A 18. körben Hill megpróbálta megelőzni a németet, de Schumacher zárta az ívet, így Hill nekiment a Benetton hátuljának. Később, nem emiatt az ütközés miatt, Hill kiesett, míg Schumacher megnyerte a versenyt. 1997, Hungaroring : A gyenge Arrows -zal harmadik helyről rajtoló Hill a rajtnál először feljött a második helyre, majd a 11. körben simán megelőzte a nála sokkal jobb autóval versenyző Schumachert, és az élre állt. Sisakja Damon Hill ugyanolyan festésű sisakot viselt, mint apja, Graham Hill. Sisakjának alapszíne sötétkék volt, teteje körül pedig függőlegesen sok kis evező helyezkedett el. Az evezőkkel apja a Brit Evezős Klub-béli tagságára utalt (Graham Hill és felesége, Bette itt találkoztak először). Damon Hill ugyan nem volt tagja a klubnak, csak az apja iránti tiszteletből használta ezt a festést, a klub mégis hálás volt neki, hogy továbbvitte a hagyományt. A Formula–1 után Visszavonulása után Hill egy zárt körű autókölcsönzőt alapított Michael Breennel Leatherhead, Surrey-ben (Prestige and Super Car Private Members Club P1 International). Bár az autókölcsönző alapításában közreműködött, ezután nem vállalt szerepet az üzletben, hanem egy Audi- és egy BMW-kereskedést nyitott. Részt vett mind versenyautóval, mind motorkerékpárral a Goodwood Festival of Speeden, 2005-ben pedig tesztelt egy GP2-es autót, ami a több éves kihagyás után egész jól sikerült számára. Szerepelt egy híres angol reklámban az egyik legismertebb kommentátorral, Murray Walkerrel, melyben a Pizza Hut egy termékét népszerűsítették. Ebben a reklámban, miközben Hill és Walker pizzát rendelnek, humoros formában elhangzanak Walker korábbi Hillel kapcsolatos mondatai, például: „Hill finishes second… again!”, valamint „He's lost it! He's out of control!” 2005-ben szerepelt az egyik nagy sikerrel futó brit tv-sorozatban, a Top Gear-ben, ahol megfutotta az addigi legjobb időt, 1:46,3-et. Ezt az időt azóta többen megdöntötték, Nigel Mansell például 1:44,6-et, Jenson Button és Lewis Hamilton 1:44,7-et teljesített. A legjobb idő (1:44,4) a sorozat rejtélyes tesztpilótájáé, The Stig-é. A sorozat műsorvezetője tréfásan arról beszélt, hogy a Stig tulajdonképpen Hill, de ő tagadta ezt. 2006 áprilisában Hill a BRDC (British Racing Drivers' Club) elnöke lett, ahol elődje Jackie Stewart volt. A BRDC a tulajdonosa a silverstone-i pályának, így e pálya működtetéséért és fejlesztéséért is felelős. Első komolyabb médiaszereplése a BRDC elnökeként 2006 júniusában volt, amikor megvédte az addigi legjobb brit pilótának számító Jenson Buttont. Ebben a nyilatkozatában Hill elmondta, hogy szerinte nem a pilóta, hanem a Honda gyenge autója felelős Button visszafogott teljesítményéért. Hill 2006-ban kis időre visszatért az autóversenyzéshez, amikor Silverstone-ban a Grand Prix Masters keretében egy 600 lóerős autót tesztelt. Később egy interjúban azt mondta ezzel kapcsolatban, hogy élvezte a tesztet, és elképzelhetőnek tartotta, hogy versenyeken is rajthoz áll (később a sorozat megszűnt, így a teszten kívül nem vett részt a versenysorozatban). Hill kétszer szerepelt szakkommentátorként az egyik brit tv-csatornán egy másik korábbi brit versenyzővel, Martin Brundle-lel. Ezenkívül több interjújában elmondta véleményét a Formula–1 aktuális történéseivel kapcsolatban. Zenei karrierje Damon Hill a Sex, Hitler and the Hormones nevű punkegyüttes gitárosa, melyet régi barátaival alapított néhány éve. Több versenyhétvégén is felléptek már. Korábban, még aktív versenyzőként, ugyancsak a versenyek keretében lépett fel egy korábbi együttesével, melynek többek között akkori csapatfőnöke, Eddie Jordan is tagja volt. Legsikeresebb együttese a The Conrods volt, amely 2003-ig volt aktív. Ezt az együttest Hill visszavonulása után alapította, és többek között a Rolling Stones és a Beatles számait dolgozták fel. Ez a banda is Formula–1-es versenyeken, valamint TV-műsorokban és kisebb rendezvényeken szerepelt. Magánélete Nős, felesége Georgie (1961. április 29. –), négy gyermek apja. Gyermekei: Oliver (1989. március 4.), Joshua (1991. január 9.), Tabitha (1995. július 19.) és Rosie (1998. február 1.). Idősebb fiuk, Oliver Down-szindrómával született, ezért Hill és felesége sokat jótékonykodik a betegséggel kapcsolatos kutatások segítése érdekében. Teljes Formula–3000-es eredménysorozata (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Teljes Formula–1-es eredménysorozata (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Nagy útifű A nagy útifű vagy széles levelű útifű (Plantago major) az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe, az útifűfélék (Plantaginaceae) családjába, a Plantago nemzetségbe tartozó lágy szárú, évelő növényfaj. Európában, Észak- és Közép-Ázsiában őshonos, de gyepeken, útszélen világszerte elterjedt. Népiesen nagy útilapu névvel is illetik. Jellemzői Lágy szárú, évelő növény. Tőrózsája 15–30 cm átmérőjű. Az egyes levelek nyelesek, oválisak, tipikusan 5–20 cm hosszúak, 4–9 cm szélesek (néha akár 30 cm hosszúságot és 17 cm szélességet is elérhetnek, innen az útilapu népies név), sima szélűek, csúcsban végződnek; 5-9 párhuzamos ér fut végig rajtuk. A virágok aprók (1–2 mm szélesek), zöldes-barnás színűek halványlila, később sárgásbarna porzóval, négytagú, sárgás szegélyű pártával; 13–15 cm (néha akár 70 cm) hosszú felálló száron tipikusan 5–15 cm hosszú, keskeny füzérvirágzatot alkotnak. Májustól szeptemberig virágzik. Szélbeporzású, virágpora 1 µm-nél nagyobb átmérőjű, közepes mértékben allergizál, jelentősége kicsi, mivel pollentermelése mérsékelt. Alfajok Négy alfaja ismeretes: Plantago major subsp. major , Plantago major subsp. intermedia (DC.) Arcang, Plantago major subsp. sinuata (Lam.) Peruzzi & N.G.Passal., 2003, Plantago major subsp. winteri (Wirtg.) W.Ludw. Egyes nemesített változatai kerteket díszítenek: ilyen a lila levelű ’Rubrifolia’ és a tarka levelű ’Variegata’ változat. Gyógyhatása Közeli rokona a lándzsás útifűnek (Plantago lanceolata), valamint a réti útifűnek (Plantago media) – hatóanyagaikban megegyeznek. A gyógyszeripar és a népgyógyászat mindhárom faj leveleit felhasználja, de a lándzsás útifű a legjobb erre a célra. A lándzsás útifűhöz hasonlóan a népi gyógyászatban köhögés csillapítására használják. A friss leveleket sebek gyógyítására, a magot enyhe hashajtóként használják néha. A homeopátia előnyben részesíti ezt a fajt, foghúzás utáni fájdalmak csillapítására, középfülgyulladás, ágybavizelés és bőrkiütések kezelésére. Klamp Klamp település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: Nagyabony Nagyabony (1899-ig Nagy-Abony, majd Nemesabony, újabban ismét Nagyabony; szlovákul Veľké Blahovo, korábban Veľký Aboň) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Dunaszerdahelyi járásban. Fekvése Dunaszerdahelytől 2 km-re északnyugatra fekszik. Keresztül folyik területén a Kis Duna Tőkési ága, amely egyaránt alkalmas halászatra és üdülésre. Története A mai falu területe évszázadokon át mocsaras, nádas terület volt. A község azon a földön keletkezett, amelyet III. István király adományozott Csehországból érkezett telepeseknek. 1162-ben "terra Oboni" alakban említik először. Később "Fulobon, Csukár-Nagy Abony, Felabony, Nemesabony, Csallóköz-Abony" néven szerepel az írott forrásokban. Neve az ősi magyar Aba személynévből származik. Lakói Pozsony várának várjobbágyai voltak, akiknek II. András kiváltságokat adott, melyeket 1236-ban IV. Béla is megerősített. 1240-ben és 1256-ban a 3 falura terebélyesedett Abony a szintén három vagy kéthelyes Karcsaiakkal állott perben. 1298-ban Felabonyban III. András 300 holdat Olgyay András fia Péter mesternek adományozott Rajna menti hadakozásoknál szerzett érdemeiért. Ugyanezen hadakozások során szerzett érdemeikért 1299-ben III. András király Felabony várjobbágyait is nemesi rangra emelte. 1312-ben Sikeabony területén birtokosaik megosztoznak. 1332-ben már három Abony nevű falu létezett a község területén az esztergomi káptalan oklevele szerint. 1336-ban és 1346-ban Csukárabonyt említik. Az 1354-ben tartott vizsgálat során, melyben az Olgyai család magvaszakadása utáni birtokügyeket próbálták tisztázni, egy Rény nevű területet foglaltak el, mely ellen többen tiltakoztak. Felabony nemeseit 1356-ban I. Lajos király is megerősíti azzal, hogy ellenség támadása esetén kötelesek hadba vonulni. 1360-ban több más helységgel Abonyt megkapják az óbudai Szt. Klára apácák. 1364-ben az abonyi nemesek pert vesztenek ellenük. 1380-ban I. Lajos Csukárabonyt, Nagyudvarnokot és Barlabást Pókatelki Miklós fia Jakabnak és testvéreinek, Jánosnak és Tamásnak adományozza. Ezt 1383-ban is megerősítik. 1425-ben Nagyabonyt 8 egyenlő részre osztják fel. Története során több nemesi család birtoka volt. Az Ordódy család kastélya 1760 és 1765 között épült, ma már nem látható. 1828-ban 131 házában 940 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Vályi András szerint "Nagy Abony, magyar falu Poson Vármegyébe, fekszik Csallóközben Szerdahely mellett, lakosai katolikusok, Plébánusok is vagyon. Határja az előbbenihez hasonló, ’s javai is, első osztálybéli." Fényes Elek szerint "Abony (Nagy), magyar falu, Pozson vgyében, Szerdahelyhez egy fertálynyira: 519 kath., 2 evang., 358 ref., 28 zsidó lak., egy csinos úri lakházzal és kerttel, kath. paroch. templommal. Földjei termékenyek; rétje nem sok, de jó szénát terem. F. u. több közbirtokosok és nemesek; az igen régi Csiba család innen veszi eredetét. Ut. p. Somorja." A községnek 1895-től van vasútállomása és postahivatala. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásához tartozott. 1938 és 1945 között Magyarországhoz tartozott. Népessége 1910-ben 999, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 2001-ben 1242 lakosából 1068 magyar és 125 szlovák volt. 2011-ben 1448 lakosából 1071 magyar és 307 szlovák volt. Nevezetességei A Szentháromság tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1761 -ben épült, a 20. század elején átalakították. Főoltárképe 1883 -ban készült. A templommal szemben, az út túlsó oldalán egy 18. századi eredetű, háromszög alaprajzú kápolna áll. Híres emberek Itt született 1764-ben Bihari János zeneszerző, hegedűművész. Emlékére a környék magyar lakossága évente szabadtéri ünnepséget tart. Damond Jiniya Damond Jiniya (USA, Kalifornia, Palm Springs, 1974. december 16.) amerikai énekes, aki a Diet of Worms együttes tagjaként ismert, de megfordult a Savatage soraiban is. Az éneklés már gyermekkorában érdekelni kezdte, mivel nagyanyja és nővére is énekesek/előadók voltak. 9 évesen már anyjával lépett színpadra, és megnyert számtalan amatőr tehetségkutató versenyt. Tini korában a punk és a metal felé fordult olyan előadók hatására, mint Prince, Mr. Bungle, Black Sabbath, Jane's Addiction vagy Janis Joplin. Ezután számos helyi zenekarban megfordult, majd megalapította a Diet of Wormsot, mellyel eddig három nagylemezt készített. Majd 2001-ben Dan Campbell javaslatára a Savatage énekeseként turnézott a 2001-ben megjelent Poets and Madmen lemez körútján. Első fellépése a Savatage-al 2001. április 19-én volt Springfield-ben. Diszkográfia Diet of Worms To Thine Own Self (1997) The Aquarius (2000) Tantrum Land (2000) Giuseppe Terragni Giuseppe Terragni (Meda, 1904. április 18. – Como, 1943. július 19.) olasz építész, kiemelkedő hatása volt a 20. század modernista mozgalmára. Tanulmányait a milánói Politecnicón végezte. A két világháború között vezető alakja volt a milánói racionalizmusnak. Jelentős épületei közül kiemelkednek a comói Casa del Fascio fasiszta pártszékház (1932-36) és a Sant'Elia óvoda. Pestyéni Gergely Pestyéni Gergely (? – 1554 januárja) országbíró. Életrajza Pestyéni Gergely életéről viszonylag kevés adat maradt fenn. Előbb Szent-Királyon, (Martonosi) Pestyéni Gergely mint földesúr szerepelt az okiratokban, majd 1505-ben Csongrád megye országgyűlési követe. 1521-ben a fennmaradt adatok szerint Perényi Ferenc váradi püspök szolgálatában állt, mint Nagyváradi udvarbíró. 1527 márciusában pedig már mint udvarmester vett részt I. János magyar király Budán tartott országgyűlésén. 1530. február 14-től 1540-ig I. János király országbírója, e tisztségben 1540-től 1554. III. 13-ig Nádasdy Tamás követte. 1532 tavaszán Visegrád várát Zudi Kozár Miklós várnagy mint János király hadvezéreinek, Pestyéni Gergely országbírónak és Athinai Simon budai udvarbírónak adta fel a várat. 1554 januárjában halt meg. Kajgana (Gerzence) Kajgana falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Gerzencéhez tartozik. Fekvése Belovártól légvonalban 36, közúton 47 km-re délkeletre, községközpontjától 2 km-re északkeletre, a Monoszlói-hegység keleti lejtői alatt, az Ilova-folyó jobb partján, a Kajgana-patak torkolatánál, Gerzence és Tomašica között fekszik. Története A térséget a 16. század közepén szállta meg a török. A lakosság legnagyobb része az ország biztonságosabb részeire menekült, másokat rabságba hurcoltak. Ezután ez a vidék mintegy száz évre lakatlanná vált. A török uralom után a területre a 17. századtól folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. A település 1774-ben az első katonai felmérés térképén a falu „Dorf Kaygana” néven szerepel. A település a Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Kajgana” néven találjuk. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében ugyancsak „Kaigana” néven 82 házzal, 416 katolikus vallású lakossal találjuk. A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Garesnicai járásának része lett. A településnek 1857-ben 451, 1910-ben 546 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 99%-a horvát anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 96%-a horvát volt. 2011-ben a településnek 271 lakosa volt. Nevezetességei Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt kápolnája. Lagruère Lagruère település Franciaországban, Lot-et-Garonne megyében. Lakosainak száma 370 fő (2015). Lagruère Villeton, Calonges, Fauillet, Le Mas-d’Agenais, Sénestis és Tonneins községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Rivenich Rivenich település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: 8117 Yuanlongping A 8117 Yuanlongping (ideiglenes jelöléssel 1996 SD1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A Beijing Schmidt CCD Asteroid Program keretében fedezték fel 1996. szeptember 18-án. Klang (Moselle) Klang település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 241 fő (2015). Klang Buding, Hombourg-Budange, Kédange-sur-Canner, Kemplich és Veckring községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Rábamolnári Rábamolnári Püspökmolnári község településrésze, egykor önálló község Vas megyében, a Vasvári kistérségben. Fekvése Szombathelytől 30 km-re délkeletre a Rába bal partján fekszik. A mai Püspökmolnári községnek a nyugati részét képezi. A településnek ezt a részét érinti a szombathely-nagykanizsai vasútvonal és itt található a község vasútállomása is. Főutcája a Rába felé vezető Petőfi Sándor utca déli végében a százéves hársfával, a község egyik nevezetességével. Története Molnárit 1275-ben említik először, amikor a helyi nemes Molnári nemzetség birtoka volt. 1329-ben Molnar, 1411-ben Molnary, 1464-ben Kysmolnary néven említik. A Molnárik után a 16. században a Polányi és a Darabos család volt birtokos a községben. Még a század során lakossága felvette az evangélikus hitet. A 17. században a Nádasdy család birtoka volt. 1698-ban 230 lakosa volt a községnek. 1744-ben Mária Terézia királynő Sallér István nádorhelyettesnek adta, aki emeletes kastélyt épített a faluban. 1785-ben 285 lakost számláltak a településen. Vályi András szerint "MOLNÁRI. Magyar falu Vas Várm. földes Urai több Urak, lakosai katolikusok, fekszik Rába Hidvégnek szomszédságában, és annak filiája, határja síkon fekvő, földgye termékeny, réttye jó, fája elég van." A 19. század elején házassággal a Festetics család birtoka lett, akik a kastélyt 1815-ben romantikus stílusban építették át. 1828-ban 344 volt a lakosság száma. Fényes Elek szerint "Molnári, magyar falu, Vas vmegyében, a Rába mellett: 228 kath., 51 evang. lak. Kastély. Erdő. F. u. gr. Festetics László. Ut. p. Vasvár." 1857-ben gróf Festetics György apátságot alapított itt, később a kastély mellett korszerű tejgazdaságot létesített és elérte, hogy itt haladjon át a szombathely-nagykanizsai vasútvonal. A vasút építése nagy lendületet adott a település fejlődésének. Vas vármegye monográfiájában "Molnári, magyar község, a szombathelyről N.-Kanizsa felé vezető vasútvonal mentén. Házainak száma 75, a lakosoké 638. Vallásuk r. kath., ág. ev. és ev. ref. Vasútállomás. Postája és távírója helyben van." 1907-ben a Rába- előnevet vette fel, megkülönböztetésül a hasonló nevű településektől. 1910-ben 523 lakosa volt. A molnári kastélyt az 1920-as években a Kinsky család tönkremenetele miatt lebontották. 1949-ben Püspöktamásival egyesítették, így jött létre a mai Püspökmolnári község. Nevezetességei Százéves hársfa. Híres emberek Innen származott Molnári Kelemen, aki 1417 és 1438 között győri püspök volt. Itt született 1882 . január 11-én Prinz Gyula geológus, geográfus, néprajzkutató. Itt van eltemetve gróf Festetics György (1815-1883), az Andrássy-kormány király személye körüli minisztere. Nicolás Amodio Nicolás Amodio (Montevideo, 1983. március 10. –) uruguayi labdarúgó, a Lecce középpályása. Rendelkezik olasz állampolgársággal is. Korábban Olaszországban volt a Napoli, a Treviso, a Mantova, míg hazájában a Peñarol labdarúgója is. Forrás Nicolás Amodio adatlapja a transgermarkt.com oldalon (angolul) STS–111 Az STS–111 jelű küldetés az amerikai űrrepülőgép-program 110., a Endeavour űrrepülőgép 18. repülése. Küldetés A 13 napos repülés célja operatív (gyakorlatias, hatékony) űrszolgálat teljesítése. Jellemzői Az ISS 4. személyzetét (1 orosz, 2 amerikai) váltotta az 5. személyzet (1 orosz, 2 amerikai). Ez volt a Francia Űrügynökség (CNES) utolsó küldetése, űrhajós csoportját megszüntette és átadta az ESA részére. A beépített kanadai Canadarm (RMS) manipulátor kart 50 méter kinyúlást biztosított (műholdak indítás/elfogása, külső munkák [kutatás, szerelések], hővédőpajzs külső ellenőrzése) a műszaki szolgálat teljesítéséhez. Az MPLM teherűrhajót visszaemelte az űrrepülőgép rakterébe. Első nap Eredetileg 2002. május 30-án tervezték indítását, de a rossz időjárás miatt csak június 5-én a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták, Solid Rocket Booster(SRB) segítségével Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC39–A (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról emelkedett a magasba. Az orbitális pályája 91,9 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 387 kilométer, az apogeuma 384 kilométer volt. Felszálló tömeg indításkor 116 523 kilogramm, leszálló tömeg 99 385 kilogramm. Szállított hasznos teher 12 058 kilogramm. Június 7-én dokkoltak, majd első feladatként megkezdték a legénységi ülések cseréjét. Hasznos teher Az olasz MPLM Raffaello teherűrhajóval logisztikai árút (víz, élelmiszer, ruházat, személyes tárgyak, orvosi- eszközök, berendezések, kutatási- kísérleti anyagok és eszközök) szállítottak. Visszafelé bepakolták a csomagoló anyagokat, a szemetet. A beépített kanadai Canadarm2 (RMS) manipulátor kart segítségével kiemelték az űrrepülőgép rakteréből és az űrállomás Unity kikötőmoduljához csatlakoztatták. Elválást követően az űrrepülőgép lassú sodródással távolodott, majd 450 méter távolságban indították a főmotorokat. Űrséták Első űrséta (kutatás, szerelés) alkalmával a P6 rácselem szerelési munkálatait végezték. A P6 rácselem két napelemszárny és az ideiglenes radiátorok hordozója. Második űrtevékenységük célja az STS–110 küldetésén telepített Mobile Base System (MBS), és a Mobile Transporter (MT) platformokat visszanyerték. A harmadik űrsétán az űrállomás Canadarm2 manipulátor egyik mozgató csuklórendszerét cserélték. (zárójelben a dátum és az időtartam) EVA 1: Chang és Perrin ( 2002 . június 9. , 7 óra 14 perc) EVA 2: Chang és Perrin (2002. június 11. , 5 óra 00 perc) EVA 3: Chang és Perrin (2002. június 13. , 7 óra 17 perc) Tizenharmadik nap 2002. június 19-én Kaliforniában az Edwards légitámaszponton (AFB) szállt le. Összesen 13 napot, 20 órát, 35 percet és 56 másodpercet töltött a világűrben. 9 300 000 kilométert (5 800 000 mérföldet) repült, 217 alkalommal kerülte meg a Földet. Egy különlegesen kialakított Boeing 747 tetején visszatért kiinduló bázisára. Személyzet (zárójelben a repülések száma az STS–111 küldetéssel együtt) Kenneth Dale Cockrell (5), parancsnok Paul Scott Lockhart (1), pilóta Franklin Chang Diaz (7), küldetésfelelős Philippe Perrin (1), küldetésfelelős – Francia Űrügynökség (CNES) Valerij Grigorjevics Korzun (2), küldetésfelelős/ISS parancsnoka – Orosz Szövetségi Űrügynökség (RKA) Peggy Annette Whitson (1), küldetésfelelős/fedélzeti mérnök Szergej Jevgenyjevics Trescsov (1), küldetésfelelős/fedélzeti mérnök – (RKA) Tartalék személyzet Scott Joseph Kelly pilóta Alekszandr Jurjevics Kaleri fedélzeti mérnök Dmitrij Jurjevics Kondratyjev fedélzeti mérnök Visszatérő személyzet Kenneth Dale Cockrell (5), parancsnok Paul Scott Lockhart (1), pilóta Franklin Chang Diaz (7), küldetésfelelős Philippe Perrin (1), küldetésfelelős Jurij Ivanovics Onufrijenko (2), ISS parancsnoka/küldetésfelelős – (RKA) Carl Erwin Walz (4), fedélzeti mérnök/küldetésfelelős Daniel Wheeler Bursch (4), fedélzeti mérnök/küldetésfelelős 153 (szám) A 153 (százötvenhárom) a 152 és 154 között található természetes szám. A 153 az első 17 természetes szám összege, ezért a 153 háromszögszám. A 153 a kilencedik hatszögszám. Az első öt természetes szám faktoriálisának az összege is 153. A 153 Harshad-szám, mert osztható a tízes számrendszerben vett számjegyeinek összegével. A 154-gyel Ruth–Aaron-párt alkot. Obědovice Obědovice település Csehországban, a Hradec Králové-i járásban. Obědovice Kratonohy, Kosičky, Káranice és Chýšť településekkel határos. Lakosainak száma 284 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: STS–114 Az STS–114 jelű küldetés az amerikai űrrepülőgép-program 114., a Discovery űrrepülőgép 31. repülése, 907 nap után az első repülés a Columbia-katasztrófa után. A 17. küldetés a Nemzetközi Űrállomásra (ISS), Küldetés A 13 napos repülés célja operatív (gyakorlatias, hatékony) űrszolgálat teljesítése. Jellemzői A beépített kanadai Canadarm (RMS) manipulátor kart 50 méter kinyúlást biztosított (műholdak indítás/elfogása, külső munkák [kutatás, szerelések], hővédőpajzs külső ellenőrzése) a műszaki szolgálat teljesítéséhez. Az OBSS rendszerrel újabb 15 méterrel meghosszabbították a manipulátor kinyúlási távolságát. Első nap Tervek szerint az Atlantis űrrepülőgép repült volna. A Discovery karbantartása során megállapították, hogy nem megfelelően szereltek be egy alkatrészt az oldalkormány-féklap rendszerben. Emiatt az egész flottát felülvizsgálták, a többi űrrepülőn is javítani kellett ezt a hibát. Mivel a Discovery javításával már készen voltak, az Atlantisra pedig még várni kellett, ezért a Discovery-t indították. Eredetileg 2005. július 13-án indították volna, de egy szenzor meghibásodott a külső üzemanyagtartályban, ezért az indítás július 26-án a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták, Solid Rocket Booster(SRB) segítségével Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC39–B (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról emelkedett a magasba. Az orbitális pályája 91,59 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 350 kilométer, az apogeuma 355 kilométer volt. Felszálló tömeg indításkor 121 483 kilogramm, leszálló tömeg 102 913 kilogramm. Az STS–107 katasztrófáját követően bevezették a mentő űrrepülőgép STS–3xx - STS–300 (Atlantis)/Szojuz űrhajó készenlétét. A mentő űrrepülőgép négy fővel indulva hozna vissza űrhajósokat, illetve a Szojuz űrhajó két fordulóval tudna az űrállomáson rekedt űrhajósokból állományt menteni. Az indításnál néhány darab levált a külső üzemanyagtartályról, de ezek nem érték el, nem rongálták meg az űrrepülőgépet. A jelenség vizsgálata, megszüntetése miatt a következő űrrepülőgép indítás az STS–121 lett. Új technikai eszközközként az űrrepülőgépre telepítették az Orbiter Boom Sensor System (OBSS). A mozgás érzékelő rendszer tartalmazott egy képalkotó berendezést, a Laser Dynamic Range Imager (LDRI), valamint egy Thermal Protection System (TPS) – termikus védelmi rendszert. Videofelvételek segítségével ellenőrizték az űrrepülőgép külső felületének állapotát. A legénység segítséget nyújtott az űrállomás karbantartási munkálataiban. A dokkolás megszűnésével az űrrepülőgép lassú sodródása következett, 450 méter távolságban indították a főmotorokat. Hasznos teher () Tesztelték az űrrepülőgép technikai, biztonsági módosításait. Az űrállomásra egy új giroszkópot és a Raffaello szállítómodult (MPLM) vitték. Logisztikai árút (víz, élelmiszer, ruházat, személyes tárgyak, orvosi- eszközök, berendezések, kutatási- kísérleti anyagok és eszközök) szállítottak. Az űrrepülőgép rakteréből – James Kelly és Wendy Lawrence irányításával – a Canadarm2 segítségével emelték ki az MPLM tehermodult, majd csatlakoztatták az űrállomáshoz. Visszafelé bepakolták a csomagoló anyagokat, a szemetet. Az űrrepülőgép külső vizsgálatát az űrállomás kameráinak segítségével is elvégezték, segítve a sérülések feltérképezését. Űrséták Az első űrséta (kutatás, szerelés) alkalmával gyakorolták az űrrepülőgép termikus védelmi rendszerének javítását. Elhelyezték a platformban (külső, automatikus laboratórium) a kutatási, kísérleti anyagokat. A másodikon beszerelték az új giroszkópot. A Canadarm (RMS) manipulátor kar és az OBSS rendszer segítségével szerelési, javítási anyagok tárolóit helyezték el, majd folytatták az űrrepülőgép külső karbantartási munkálatait. Visszanyerték az elhelyezett kutatási, kísérleti anyagokat. (zárójelben a dátum és az időtartam) EVA 1: Steve Robinson és Nogucsi Szóicsi ( 2005 . július 30. , 6 óra 50 perc) EVA 2: Steve Robinson és Nogucsi Szóicsi (2005. augusztus 1. , 7 óra 14 perc) EVA 3: Steve Robinson (2005. augusztus 3. , 6 óra 01 perc) Tizenharmadik nap 2005. augusztus 9-én Kaliforniában az Edwards légitámaszponton (AFB) szállt le. Összesen 13 napot, 21 órát, 32 percet és 48 másodpercet töltött a világűrben. 9 300 000 kilométert (5 800 000 mérföldet) repült, 219 alkalommal kerülte meg a Földet. Egy különlegesen kialakított Boeing 747 tetején visszatért kiinduló bázisára. Személyzet (zárójelben a repülések száma az STS–114 küldetéssel együtt) Eileen Collins (4), parancsnok James McNeal Kelly (2), pilóta Nogucsi Szóicsi (1), programfelelős JAXA , Stephen Kern Robinson (3), programfelelős Andy Thomas (4), programfelelős Wendy Barrien Lawrence (4), programfelelős Charles Joseph Camarda (1), programfelelős Visszatérő személyzet Eileen Collins (4), parancsnok James McNeal Kelly (2), pilóta Nogucsi Szóicsi (1), programfelelős (JAXA) Stephen Kern Robinson (3), programfelelős Andy Thomas (4), programfelelős Wendy Barrien Lawrence (4), programfelelős Charles Joseph Camarda (1), programfelelős Courcerac Courcerac település Franciaországban, Charente-Maritime megyében. Lakosainak száma 308 fő (2015). Courcerac Aujac, Blanzac-lès-Matha, Matha, Migron, Mons és Prignac községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Pszichodiagnosztika A pszichodiagnosztika (az ógörög ψυχή [pszükhé] „lélek” és διάγνωση [diágnose] – kórmegállapítás, kórisme szavak összetételéből) a pszichológia egy részterülete, amely olyan módszerek kidolgozásával és gyakorlati alkalmazásával foglalkozik, amelyek segítségével egy ember reakciómódjai, teljesítőképessége, és személyisége megismerhetővé válik. Módszerei anamnézis és exploráció szisztematikus megfigyelés különféle diagnosztikus tesztek Tesztalkotás Klasszikus Tesztelmélet Modern Tesztelmélet Teszttípusok pszichometrikus tesztek projekciós tesztek (pl. TAT - Tematikus Appercepciós Teszt, rajztesztek, történetbefejező teszt) teljesítmény tesztek (pl. intelligencia tesztek( IQ ), (MAWI), színes Raven -gyerekeknek, standard Raven-felnőtteknek) A tesztek alkalmazásának irányzatai szelekciós célok predikció - előrejelzés kutatás eszközei Néhány ismertebb pszichológiai teszt Bender A és Bender B próba Goodenough- féle emberalak-ábrázolás teszt Piaget-teszt Rey -Osterrieth Komplex Teszt (Gestalt-ábrákkal) színes és standard Raven (Raven's Advanced Progressive Matrices) Magyar Weschsler Gyermek Intelligencia teszt MAWI Rorschach teszt (projektív) Frostig teszt Forrás Pszichológiai lexikon (2002.) Magyar Könyvklub, Budapest ISBN 963-547-563-2 ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar: Példatár az emberalak-ábrázolás és a vizuomotoros koordináció diagnosztikus értékeléséhez Kovács Áron Kovács Áron (Budapest, 1973. május 19. –) műsorvezető, énekes. Élete Általános iskolai tanulmányait a Münnich Ferenc Általános Iskolában végezte. Középiskolai éveit a Leövey Klára Gimnáziumban járta ki. Egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Egyetemen folytatta, magyartanárnak tanult. 1997-ben a Kifutó című műsorban tűnt fel. A Rádió Rock műsorvezetője. A Reload együttes tagja. 2011-től a KÁOSZ Központ nevű együttes frontembere. Magánélete 1996-ban ismerte meg feleségét, Boda Gabriellát. Két gyermekük van egyikőjük Máté, aki 2007-ben született. A másik gyermekük Luca, aki 2014-ben született. Szereplései Sztár FM Mobil Party Szerencseszombat (lottósorsolás) Popdaráló (2008) Áll az alku A sztárok a fejükre estek Overdose - A futam Class Délután (2009 november - 2010 március) Class Shop (2010. június 4 - 2010 december) Class 40 (2010 január - 2016. május 1.) RockReggel (2016. május 17. - 2017 tavasza) Szerencse Szombat Észbontók Színházi szerep A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 1. Terry Sanford Terry Sanford (Laurinburg, 1917. augusztus 20. – Durham, 1998. április 18.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Észak-Karolina, 1986–1993). Bernhard Severin Ingemann Bernhard Severin Ingemann (Thorkildstrup, Falster sziget, 1789. május 28. – Sorø, 1862. február 24.) dán író és költő. Élete 1807-ben egyetemi hallgató lett, 1818-1819-ben külföldi tanulmányutat tett. 1822-ben lektor, 1842-ben igazgató lett a sorøi egyetemen. Szentimentális, naiv költő. A lírai költészet terén sok becses művet alkotott, regényei és elbeszélései pedig kincseivé váltak nemzetének. Nevezetesebb munkái Valdemar den Store og hans maend (1824; költeménygyűjtemény) Valdemar Seir (1826) Erik Menvede Barndom (1828) Kong Erik og de Fredlöte (1833) Prinds Otto of Danmark og hans Samtid (1835) Dronning Margarethe (epikus költemény, 1836) Lands by börnene (1852) Bell (bei Mendig) Bell település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Lakosainak száma 1387 fő (2014. január 2.). Népesség A település népességének változása: I Don’t Want To/I Love Me Some Him Az I Don’t Want To/I Love Me Some Him Toni Braxton amerikai énekesnő harmadik kislemeze második, Secrets című albumáról. Az I Don’t Want To, melyet R. Kelly írt, egy szomorú szerelmes dal, amely 1997 nyarán a 19. helyig jutott a Billboard Hot 100-on, és bár más listákon nem volt olyan sikeres, mint az előző két kislemez, a Hot Dance/Club Play slágerlistán ez is az első helyre került. Az USA-ban dupla A-oldalas kislemezként jelent meg az I Love Me Some Him című dallal. Videoklip és remixek Az I Don’t Want To videoklipjét akkor forgatták, amikor Braxton már nagyon kimerült a promóciótól és a Kenny G.-vel közös turnétól. A klipet Billie Woodruff rendezte és egy nap alatt forgatták le. Toni egy fehér szobában sétál farmernadrágban és fehér felsőben. Az I Love Me Some Him című dalhoz nem készült videoklip. Változatok I Don’t Want To (Album Version) – 4:15 I Love Me Some Him (Album Version) – 5:07 I Don’t Want To (Album Version) – 4:15 I Don’t Want To (Frankie Knuckles Classic Club Mix) – 10:54 I Don’t Want To (Deep Jays Delight) – 9:02 I Don’t Want To (Album Version) – 4:15 I Don’t Want To (Frankie Knuckles Radio Edit) – 4:17 I Don’t Want To (Frankie Knuckles Franktified Club Mix) – 10:57 I Don’t Want To (Album Version) – 4:15 I Don’t Want To (Frankie Knuckles Radio Edit) – 4:17 You’re Makin’ Me High (Hot Ice Dancehall Mix feat. Mad Cobra) – 4:50 I Don’t Want To (Frankie Knuckles Franktified Club Mix) – 10:57 I Don’t Want To (Album Version) – 4:15 I Don’t Want To (Frankie Knuckles Remix) – 10:59 I Don’t Want To (Instrumental) – 4:19 I Love Me Some Him (Album Version) – 5:07 Un-Break My Heart (Billboard Award Show Version) – 4:12 I Don’t Want To (Classic Club Mix) – 10:54 I Don’t Want To (Franktified Club Mix) – 10:57 I Don’t Want To (Frankie Knuckles Classic Club Mix) – 10:54 I Don’t Want To (Franktified Dub Mix) I Don’t Want To (Deep Jays Delight) – 9:02 You’re Makin’ Me High (Norfside Mix) I Don’t Want To (Classic Club Mix) – 10:54 I Don’t Want To (Franktified Club Mix) – 10:57 I Don’t Want To (Frankie Knuckles Director’s Cut) – 11:28 I Don’t Want To (Deep Jays Delight) – 9:02 I Don’t Want To (A Cappella Reprise) – 5:28 Bernhard Vogel Bernhard Vogel (Göttingen, 1932. december 19. –) politikus, miniszterelnök. Életpályája A Müncheni, illetve a Heidelbergi egyetem politikatudományt, történelmet, szociológiát és közgazdaságtant tanult, majd 1960-ban elnyerte a doktori címet is. Ezt követően a Heidelbergi Egyetem oktatója. 1965-től 1967-ig a Bundestag tagja. 1967 és 1976 között a Rajna-pfalzi tartomány kultuszminisztere, 1974-től a tartományi Kereszténydemokrata Unió elnöke. 1976 és 1988 között Rajna-vidék-Pfalz miniszterelnöke. 1976 és 1977, illetve 1987 és 1988 között a német Szövetségi Tanács elnöke. 1992 és 2003 között Türingia miniszterelnöke. 1989 és 1995 között és 2001 és 2009 között a Konrad-Adenauer-Stiftung (KAS) elnöke, 2010 óta a KAS tiszteletbeli elnöke. Vogel az egyetlen politikus, aki két különböző tartomány miniszterelnöke is volt. Standard modell A részecskefizika standard modellje (gyakran magyarban is nagy kezdőbetűkkel írják: Standard Modell (SM), ejtsd sztenderd modell) az elektromágneses, a gyenge és erős kölcsönhatást, valamint az alapvető elemi részecskéket leíró kvantumtérelmélet. Összhangban van a kvantummechanikával és a speciális relativitáselmélettel. Majdnem minden kísérleti teszt igazolja jóslatait, a korábbi kivételek legjelentősebbikét, a Higgs-bozon létezését már igazolták. A modell közvetlen előzményei és részei az elektrogyenge kölcsönhatások Glashow–Weinberg–Salam-modellje és az erős kölcsönhatások elmélete, a kvantum-színdinamika (QCD). A standard modell Részecsketípusai A modell alapvető részecskéi között vannak egyrészt az anyagot felépítő ún. anyagi részecskék. Ezek mind feles spinűek, azaz fermionok. A kvarkok és leptonok tartoznak ide. A fermionokra érvényes Pauli-elv miatt nem omlik össze egy anyaghalmaz, hanem kénytelen egy bizonyos térfogatot kitölteni. A kvarkok az erős és elektrogyenge kölcsönhatásban is részt vesznek, míg a leptonok csak az elektrogyengében. A másik típusú részecskék a – kölcsönhatásokat – közvetítő részecskék. Az elektrogyenge kölcsönhatást közvetítő foton, két W-bozon, és a Z-bozon valamint az erős kölcsönhatást közvetítő gluonok tartoznak ide. Ezek mind egyes spinűek, azaz bozonok, spinjük miatt vektorbozonoknak is mondjuk őket. Bozonokra nincs Pauli-kizárás, ezek közül akárhány lehet azonos kvantumállapotban, ami nagyon sok bozonnal nagyon kifinomult kölcsönhatást tesz lehetővé. A harmadik típusú részecske a már kísérletileg is igazolt nulla spinű Higgs-bozon, amiből a standard modellben egy van, de a kiterjesztett elméletekben több. A Higgs-bozon az önmagával és a többi részecskével való kölcsönhatásaival tömeget „kölcsönöz” az anyagi részecskéknek és a közvetítő részecskék egy részének. Szimmetriája és sérülése A modell egy mértékelmélet, amelynek a Lagrange-függvénye tehát lokálisan invariáns egy mértékcsoport transzformációival szemben. A mértékcsoport esetünkben az SU(3)×SU(2)×U(1). A közvetítő bozonokat a modell mértékterei írják le, ezért őket mértékbozonoknak is hívjuk. A mértékterek a klasszikus elektrodinamika (skalár- és vektor)potenciáltereinek kvantumtérelméleti megfelelői. A Higgs-bozon nélkül azonban a standard modell, ami az említett mértékcsoporttal szemben mértékinvariáns, nem nyújtaná reális leírását a világnak. A mértékinvariancia fenntartása esetén ugyanis a modell részecskéinek nem lehetne tömegük, márpedig az elemi részecskék többségének van tömege. Ha ezeket a tömegeket kézzel beletennénk a Lagrange-függvénybe – amiből a hatáselv segítségével a mozgásegyenletek származtathatók – akkor ezzel nemcsak a mértékinvarianciát rontanánk el – amit el is kell rontanunk, hiszen az SU(2)-szimmetria a világnak szemmel láthatóan nem egzakt szimmetriája, hanem egy fontos elvi problémába is ütköznénk. Az elmélet nem lenne renormálható, azaz a számítások közben fellépő végtelen mennyiségeket nem lehetne konzisztens módon eltávolítani hozzárendelve őket véges számú fizikai mennyiséghez – például töltés –, mintegy "lenyeletve" őket velük. Ennek orvoslására találta ki Peter Higgs még a standard modell felépítése előtt a Higgs-mechanizmust, ami egy mértékinvariáns skalártér nem mértékinvariáns alapállapotán keresztül spontán sérti a mértékinvarianciát. Esetünkben csak egy részét, az alapállapot ugyanis mértékinvariáns marad egy SU(3)×U(1) mértékcsoporttal szemben, azaz csak a gyenge kölcsönhatás mértékinvarianciája sérül, alacsony energián, azon, amelyen mi is látjuk a világot. Nagy energiájú folyamatoknál a szimmetria kezd helyreállni. A sértés előtti és utáni U(1) szimmetria egyébként nem ugyanaz az U(1), előtte a hipertöltéshez, utána az elektromos töltéshez kapcsolódó szimmetriáról van szó. Valójában tehát nem az SU(2) sérül a semmire, hanem az SU(2)×U(1) szimmetria egy másik U(1)-re. A Higgs-mechanizmuson keresztül a sértett szimmetriához tartozó mértékbozonok és a hozzá tartozó kölcsönhatásban részt vevő anyagi részecskék tömeget nyernek a Higgs-bozon belső átrendeződése folytán. Elveszíti ugyanis három szabadsági fokát az eredeti négy közül, s ez a három csatlakozik a sértett gyenge kölcsönhatás így tömeget nyerő három mértékbozonjához. Részecskecsaládok Az anyagi részecskéket három családba rendezhetjük, mindegyikbe a hat-hatféle kvarkból (kvarkízből) ill. leptonból (leptonízből) kettő-kettőt téve (ld. a táblázatot). A LEP kísérleteinek sikerült 1989-ben bebizonyítaniuk, hogy csak három család létezik. Ezt a Z-bozon szélességének mérésével érték el. A standard modell nem nyújt azonban elméleti magyarázatot arra, miért van ez így. Erre a nagy egyesített elmélettől várunk magyarázatot. Anyagi világunk túlnyomó többségét az első család fermionjai építik fel. Előrejelzések és tesztjeik A standard modell megjósolta a W- és Z-bozonok, a gluonok, a top kvark és a charm kvark létezését mielőtt felfedezték volna azokat. Azok a paramétereik, melyeket előre tudtak jelezni nagyon jól egyeztek a kísérletileg mért értékekkel. A CERN nagy elektron-pozitron ütköztetőgyűrűje több előrejelzést vizsgált a Z-bozon bomlásával kapcsolatban, és egyezőnek találta azokat. Pár adatot olvashatunk alább arról, hogy milyen számszerű értékeket jelzett előre a modell, és milyen értékeket mértek később: Feynman-diagramok A kölcsönhatásokat Feynman-diagramon, vagy ennek matematikai modelljén, Feynman-gráfon szokták ábrázolni. A részecskéket különböző vonalak jelképezik, és a vonalak találkozása egy kölcsönhatást jelöl. A fermionokat egyenesek, a gluonokat rugósszerű vonalak, bozonokat hullámvonalak jelölik. A standard modell hiányosságai A standard modell nem tartalmazza a részecskék világában kis jelentőségű gravitációt és nem egyesíti az erős kölcsönhatatást sem az elektrogyenge kölcsönhatással, amilyen módon a elektrogyenge elmélet egyesíti az elektromágneses kölcsönhatást és a gyenge kölcsönhatást. A standard modell nem képes számot adni az elméletben szereplő 19 (!) szabad paraméter értékéről (részecsketömegek, keverési szögek, csatolási erősségek). A standard modell komplikációi számos problémába csoportosíthatók: 1. mértékprobléma : A standard modell három mértékcsoport direkt szorzata, amelyek közül csak az elektrogyenge rész paritássértő . A modell tartalmazza, de nem magyarázza az elektromos töltés kvantáltságát (ez nagyon fontos az atomok semlegessége szempontjából). Megoldást jelenthetnek többek között a nagy egyesített elméletek (GUT), vagy mágneses monopólusok létezése. 2. fermionprobléma : A közönséges földi anyagok az első családból megkonstruálhatók. Nem tudjuk, miért van három család, amelyek közül a másik kettő az elsőnek nehéz másolata. Nem ad magyarázatot a fermionok tömegére, amelyek ráadásul öt nagyságrendi különbségen belül szórnak. Megoldást jelenthetnek összetett fermionok, családszimmetriák, extra téridő dimenziók, például szuperhúrok . 3. Higgs/hierarchia-probléma : A standard modell egy Higgs-bozont tartalmaz – amit 2012, július 4-én jelentettek be, hogy sikerült ki is mutatni – a W-,Z- és fermiontömegek generálása céljából. A Higgs-bozon tömege nem lehet túl nagy (elméleti megfontolások és a kísérleti eredmények alapján <1 TeV), mert különben túl erős lenne az önkölcsönhatása (A 2012, júl. 4-én bejelentett érték 125-126 GeV). A magasabb rendbeli számolások viszont divergens járulékot adnak a tömegéhez, és a végtelen értéket csak úgy lehet elkerülni, ha történik valami magasabb energiákon, azaz valami új elmélet kezd érvényessé válni. Ilyenek lehetnek a nagy egyesített elméletek, de ez 10 14 GeV nagyságú Higgs-tömeghez vezetne, vagy a gravitáció belépése, ami viszont a Planck-tömeg (10 19 GeV) nagyságúhoz, azaz 1 TeV-nél jóval nagyobbakhoz. Megoldást összetett W- és Z-bozonok (de ezzel eldobnánk a rendkívül sikeres SU(2)×U(1) elektrogyenge elméletet), Higgs-bozon helyett fermion kötött állapotok, a technicolor vagy összetett Higgs-részecskék jelenthetnének. A talán legnépszerűbb megoldást a szuperszimmetria létezése jelentené. 4. erős CP-probléma : A standard modellbe bevezethető egy P-, T- és CP-sértő tag, ami a neutronnak elektromos dipólmomentumot adna. Ennek létező kísérleti limitjei viszont a bevezetendő tag együtthatója 10 −10 nagyságrendű lenne. Ez a kis szám nem érthető, ahogy általában a sok nagyságrenddel eltérő paraméterek nem elfogadhatóak. A megoldást a CP-sértés jelenlegi explicit mechanizmusa helyett például egy spontán sértett extra U(1) szimmetria bevezetése jelenthetné, ami viszont egy új részecske, az axion megjelenésével járna. 5. gravitonprobléma : a gravitáció kívül esik a standard modellen és az általános relativitáselméletet – ami nem kvantumelmélet – nem is lehet a többi kölcsönhatás elmélete módjára kvantumtérelméletté tenni. Egy másik probléma a kozmológiai állandóé. Ez a vákuum energiájának tekinthető, aminek értéke a spontán szimmetriasértés során a megfigyelhető értéknél 50 nagyságrenddel nagyobb korrekció során alakul ki, ami nyilvánvalóan elfogadhatatlan. A megoldást itt Kaluza-Klein-modellek , szupergravitáció, sokdimenziós szupermembrán-elméletek felé keresik. 6. neutrínóprobléma vagy napneutrínó-probléma : az érvényes napmodellekhez képest a Földre a Napból a vártnál jóval kevesebb neutrínó érkezik, mintha a Nap energiatermelése az észleltnél jóval kisebb lenne, vagy valami történne a neutrínókkal útközben. A jelenlegi földi kísérletek az elektron-neutrínókat tudják érzékelni, azaz például ha ezek müon-neutrínókká tudnak átalakulni ún. neutrínóoszcilláció során, akkor magyarázni tudjuk a hiányt. Ehhez a standard modellel ellentétben a neutrínóknak tömeggel kell rendelkezniük. 1998 -ban erre a Super-Kamiokande kísérlet bizonyítékot talált, s emiatt újabb 10 paramétert kell bevezetni a standard modellbe. 7. csatolási állandók problémája : a három kölcsönhatás csatolási állandói különbözőek, ami gátja az egyesítésnek, mert ahhoz egy univerzális csatolási állandóval kell rendelkezniük. Szerencsére a három csatolási állandó energiafüggő és 10 15 GeV környékén értékük közel ugyanaz, ami azt jelzi, hogy ez a nagy egyesített elméletek skálája. Sajnos azonban nem egy, hanem három különböző pontban metszi egymást a három csatolási állandó, márpedig az egyesítéshez egy közös metszésponttal kellene rendelkezniük. A szuperszimmetrikus elméletek ezt a problémát megoldják. 8. sötét anyag problémája Az Univerzum anyagának többségét nem látjuk, csak a gravitációját érezzük. Mi lehet ez az anyag? Tömeges neutrínók? A legkönnyebb szuperszimmetrikus részecskék, amiket megmaradási törvény véd a bomlástól (R-paritás)? Valami egyéb? Rábaszentmárton Rábaszentmárton (korábban Németszentmárton, németül: Sankt Martin an der Raab, horvátul Sveti Martin, szlovénül: Sveti Martin) mezőváros Ausztriában, Burgenland tartományban, a Gyanafalvi járásban. Fekvése Gyanafalvától 3 km-re délnyugatra, a Rába jobb partján fekszik. Döbör (Doiber), Farkasdifalva (Neumarkt an der Raab), Gerese (Gritsch), Rábaőr (Oberdrosen) és Velike (Welten) falvak tartoznak hozzá. Nevének eredete Nevét a Szent Márton tiszteletére szentelt középkori templomáról kapta. Története Területe már a római korban is lakott volt. Ezt bizonyítja az iskola utcájától északra található római halomsír. 1964-ben Franz Csenar földbirtokos egy 83 cm. magas fehér márvány torzót talált ezen a helyen, mely Ikaroszt, Daidalosz fiát ábrázolta. 1981-ben Franz Lauda szántóföldjén egy római sírkő bazalt tufából épített alapzata került elő, magát a sírkövet sajnos nem találták meg. A Burgenlandi Tartományi Múzeumban találhatók egy itt feltárt kora császárkori római női sírból származó pénzérme, két fibula és bronz övcsat. A pénzérme Traianus császáré volt. A szántások során vélhetően több római halomsír is elpusztult. A mai települést 1387-ben említik először, de ennél sokkal régebbi lehet. Régi temploma már a 13. században állt, plébániáját is ekkor alapították. Templomát Szent Márton tiszteletére szentelték. Korábban ez a terület az Őrvidékhez tartozott, ahová királyaink a csatlakozott népekből határőrzőket telepítettek. A 12. században a németújvári grófok birtoka volt, majd 1183-ban III. Béla király az akkor alapított szentgotthárdi ciszterci apátságnak adta. 1266-ban IV. Béla a dobrai vár uradalmához csatolta. 1387-ben Luxemburgi Zsigmond Dobra várát az uradalommal együtt a Széchy családnak adományozta. 1605-ben a Rába völgyével együtt Bocskai hajdúi dúlták fel. 1607-ben a dobrai uradalom a Batthyány család birtoka lett. 1697-ben 222 lakosa volt. 1704-ben a környék településeivel együtt kuruc hadak égették fel. 1720-ban mindössze 14 házat számláltak a faluban. Temploma a középkori templom felhasználásával a 18. század közepén épült. Plébániájához tartoztak Döbör, Farkasdifalva, Gerese, Kistótlak, Rábaőr és Velike falvak. 1787-ben 74 házában 458 lakos élt. 1830-ban 76 háza és 559 lakosa volt. 1857-ben 81 házat és 570 lakos számláltak a településen. Fényes Elek szerint " Rába-Szent-Márton, ném. falu, Vas vmegyében, közel Stájerországhoz, 154 kath. lak., paroch. szentegyházzal. F. u. gr. Batthyáni nemzetség. Ut. p. Keresztur." Vas vármegye monográfiája szerint " Rába-Szent-Márton, 96 házzal és 645 németajkú r. kath. lakossal. Postája helyben van, távírója Gyanafalva. Határában fogják elvezetni a tervezett gyanafalva-muraszombati vasútvonalat. Itt van a körjegyzőség székhelye. Lakosai önsegélyző szövetkezetet tartanak fenn. Plébániája 1698-ban már virágzott; kegyurak gróf Batthyány Ferencz örökösei. Földesura a Batthyány-család volt." 1910-ben 3533 lakosából 3286 német, 59 magyar, 188 egyéb nemzetiségű lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Szentgotthárdi járásához tartozott. A békeszerződések Ausztriának ítélték. A második világháborúban a települést súlyos károk érték. A templom egy orosz tüzérségi lövedéktől kigyulladt, tetőszerkezete és tornya teljesen megsemmisült. Az újjáépítés a háború után rögtön megindult, de a település fejlődése csak 1955, az orosz csapatok kivonulása után kezdődött meg. Bevezették a házakba az elektromos áramot, elkészült a közvilágítás, kiépült a vízvezeték és végül 1978-ban a csatornahálózat is. 1971. január 1-jén hat községből megalakították Rábaszentmárton nagyközséget. Ekkor zárták be a csatlakozott falvak iskoláit és a gyerekek ezután a központba jártak iskolába. Az új iskolaépület 1975-ben lett készen és Josef Reichl nevét vette fel. 1979-ben mezővárosi jogot kapott. 2001-ben 2095 lakosa volt, melyből 2055 német, 13 szlovén, 7 magyar, 20 egyéb nemzetiségű volt. Nevezetességei Szent Márton püspök tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemplomát 1746 -ban építették barokk stílusban egy 13. századi templom helyén. A Római Múzeum egy római villa és környékbeli római halomsírok maradványait mutatja be. A községi galériában a helyi művészek alkotásai láthatók. Híres emberek Itt született 1859. augusztus 4-én Kárpáti Kelemen paptanár, régész, történész. Yesterday (Toni Braxton-dal) A Yesterday Toni Braxton amerikai énekesnő első kislemeze hetedik, Pulse című stúdióalbumáról, ami 2010. május 4-én jelent meg. A dal remixében Trey Songz is közreműködik. A dal mérsékelt sikert aratott a Billboard Hot R&B/Hip-Hop Songs slágerlistán, ahol a 12. helyig jutott, de ez már az énekesnő ötödik dala egyhuzamban, ami nem került fel a Billboard Hot 100-ra. Megjelentetése A dalt 2009. szeptember 29-én mutatták be Braxton hivatalos weboldalán. Ez az énekesnő első kiadványa az Atlantic Records kiadónál. A remix 2009. november 20-a óta letölthető az amerikai iTunes Store-ból. Braxton és Songz először a Soul Train Music Awardson adta elő, 2009-ben. Az Egyesült Királyságban február 22-én jelent volna meg, végül azonban kitolták a megjelenést május 3-ig. A Yesterday Braxton első kislemeze az országban a 2003-ban megjelent Hit the Freeway óta, mert a Libra csak importként volt kapható, és nem jelentek meg kislemezei az Egyesült Királyságban. Fogadtatása A Yesterday az amerikai Billboard Hot R&B/Hip-Hop Songs slágerlista 96. helyén nyitott. 2010. január 2-án 39 hellyel feljebb ugrott, a 12. helyig, ezzel ez Braxton legsikeresebb dala a listán a 2000-ben a 6. helyet elérő Just Be a Man About It óta. Videoklip A dal eredeti, szólóváltozatához és a Trey Songz remixhez is készült videoklip Bille Woodruff rendezésében. (Woodruff korábban Braxton Un-Break My Heart és He Wasn't Man Enough című dalainak klipjét rendezte.) A forgatás 2009. október 8-án kezdődött Los Angelesben. A klipből október 28-án kerültek fel képek Braxton hivatalos weboldalára. A klipet először a The Wendy Williams Showban mutatták be, november 20-án. A klip, melyben szerepel Brooke Hogan énekesnő, Shannon Brown, valamint Ron Artest, a Los Angeles Lakers játékosa, arról szól, hogy Braxton ráébred, hogy a barátja (Brown) megcsalja egy másik nővel (Hogan). Nicorvo Nicorvo település Olaszországban, Lombardia régióban, Pavia megyében. Lakosainak száma 325 fő (2017. január 1.). Nicorvo Albonese, Borgolavezzaro, Mortara, Robbio, Ceretto Lomellina és Castelnovetto községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Dampierre-sur-Boutonne Dampierre-sur-Boutonne település Franciaországban, Charente-Maritime megyében. Lakosainak száma 276 fő (2015). Dampierre-sur-Boutonne Aulnay, Blanzay-sur-Boutonne, Coivert, Saint-Georges-de-Longuepierre, Saint-Séverin-sur-Boutonne, La Villedieu, Chizé és Le Vert községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Burgund sisak A burgund sisak (armet) a kései lovagkor sisaktípusa. A lovagi tornákon használták. A teljes lovagi fémvértezet része volt. Valószínűleg Olaszországban alakult ki a 15. században a hundsgugelből. Zárható pántos sisak volt. Jellemzői Az armetet gyakran tévesztik össze a zárt sisakkal. Míg a zárt sisak (vö. a mellékelt alsó képen) teljes vizorral, valamint nyak-áll védővel rendelkezett és reteszekkel erősítették a sisakhoz, addig az armetet csuklópántos arcrésszel rendelkezett, mely hátrafelé nyílt ki. A legnépszerűbb a 15-16. században volt, amikor a lovagok lemezpáncélt viseltek a csatában. Leginkább Itáliában, Franciaországban és Spanyolországban használták, míg Nyugat-Európában és Angliában a sallert részesítették előnyben. Az első olyan viszonylag könnyű sisak volt, mely teljesen befedte a fejet és a nyak mozgatásával együtt forgott. Körbefogta a nyakat, az arcrésze jellegzetesen előre ugró sisakrostéllyal volt ellátva. A nyakvédőt szíjjal csatolták a páncélhoz. A kör alakú védőpánt a nyakat és a vállat védte. A heraldikában Néha előfordul címersisakként sisakdísszel ellátva. Ebből alakult ki a heraldikai sisak, mely a 17. században jelent meg és csak a címertanban fordul elő. Egyes változatai kettős rostéllyal és egy alsó kengyellel is rendelkeztek. Az olasz nemesi címerek heraldikai sisakjai számára azt is előírták, hogy a vizir felső részének zárva, az alsónak nyitva kell lennie. Angliában a pántos sisakra hasonlító, de sisakrostéllyal ellátott sisak (en: barriers helm, helm with an opening) a baronetek és a lovagok számára volt fenntartva. Mivel a baronet címet 1611-ben hozták létre, ez a korabeli sisakfajta (melyet 1600 körül vettek használatba) megfelelőnek tűnt a rangjuk jelölésére. Kende (település) Kende (szlovákul: Kendice) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Eperjesi járásában. Fekvése Eperjestől 8 km-re délre a Tarca jobb partján fekszik. Története A község területe ősidők óta lakott. Az újkőkorban a bükki kultúra emberének települése állt itt, később a péceli, majd a puhói kultúra embere lakott itt, valamint a Nagymorva birodalom idejéből is találtak településmaradványokat. 1249-ben IV. Béla király adománylevelében "Kendy" alakban említik először. 1338-ban "Ketkendy", 1427-ben "Kendi", 1478-ban "Naghkendi, Kyskendi" alakban szerepel a forrásokban. A 13. században az Aba nembeli Péter és Jób mester birtoka. A 14. században Sáros várának uradalmához tartozott. 1427-ben 26 portája adózott. A 15 és 17. század között két faluból, Kis- és Nagykendéből állt. 1787-ben 84 házában 641 lakos élt. 1828-ban 98 háza és 704 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, gabonakereskedelemmel, állattartással foglalkoztak. A 19. században határában homokbánya működött. Vályi András szerint "KENDE. Kendicze. Német falu Sáros Várm, földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, és más félék, fekszik Eperjeshez 3/4 mértföldnyire, ’s az Uraságoknak lakhelyeivel ékesíttetik, határja jó termékenységű, réttye sarjút is terem, legelője elég, fája is, piatzozásra alkalmatos." Fényes Elek geográfiai szótárában "Kende, tót falu, Sáros vmegyében, a Tarcza mellett, Eperjeshez délre 1 mfdnyire: 642 kath., 4 evang., 69 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Földje is, de rétje különösen jó; erdeje van. F. u. többen." Lakói mezőgazdasággal, állattartással és fuvarozással foglalkoztak. A 19. században homokbánya nyílt a településen. 1920 előtt Sáros vármegye Eperjesi járásához tartozott. Ma lakói főként földműveléssel, zöldségtermesztéssel foglalkoznak, illetve a környék magáncégeinél dolgoznak. Népessége 1910-ben 602, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. 2001-ben 1617 lakosából 1517 szlovák és 90 cigány volt. 2011-ben 1819 lakosából 1650 szlovák és 76 cigány volt. Nevezetességei Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1819 -ben épült klasszicista stílusban . Barokk-klasszicista kastélya 1792 -ben épült. Klasszicista kápolnája a 19. század elején épült. Klasszicista kúria a 19. század elejéről. Színhőmérséklet A színhőmérséklet a látható fény egy jellegzetessége. Egy fényforrás színhőmérsékletét az általa okozott színérzet és egy hipotetikus feketetest-sugárzó által létrehozott színérzet alapján határozzák meg. Izzólámpák esetében, mivel a fény izzásból származik, a színhőmérséklet jól egyezik az izzószál hőmérsékletével. A nem hőmérsékleti sugárzás elvén működő fényforrások, mint például a fénycsövek esetében közvetlen fizikai jelentése nincsen. Ezért ilyenkor inkább korrelált színhőmérsékletről beszélünk. Elterjedt jelölése: CCT (Correlated Color Temperature) Alkalmazásai Ergonómia A különböző színhőmérsékletek befolyásolják az ember hőérzetét és koncentrálóképességét. Tradicionális okokból a színhőmérséklet fordított hőmérsékleti asszociációkat okoz. A kékebb árnyalatok, bár magasabb színhőmérsékletűek, alacsonyabb hőmérséklet érzetét keltik. Hasonlóképp a vörösebb árnyalatok melegebbnek tűnnek. Ennek oka, hogy vörössel az izzást, a tüzet hozzák összefüggésbe, míg a kékkel inkább a jeget, illetve a vizet. Ezért hideg munkahelyeknél az alacsonyabb színhőmérsékletű (melegfehér), míg meleg munkahelyeken inkább a magasabb színhőmérsékletű (hidegfehér) árnyalatokat alkalmazzák. További hatása, hogy a melegebb árnyalatok pihentetőbben hatnak, míg munkahelyeken a hidegebb fehér árnyalatokat használják, ugyanis segítik a koncentrációt. Fotográfia A 'fehér fény,' mint tudjuk, különböző színű fények keveréke. A különféle fényforrások fényei nem azonos arányban tartalmazzák a fehér fény összetevőit, tehát színük is különbözik egymástól. Az emberi szem bizonyos határok között alkalmazkodik az adott fény színéhez, így a kisebb mértékű eltéréseket mi nem érzékeljük. A fényforrások valós színe az adott fényforrás által kisugárzott energia hullámhossz szerinti eloszlásával írható le. Ez a jelleggörbe megmutatja, hogy az adott fényforrás mennyi energiát sugároz ki a különböző színű komponensekből. Az ábrán néhány fényforrás jelleggörbéje látható. A kisugárzott energia nagyságát a görbe alatti terület adja meg. A látható tartományban kisugárzott energia hullámhossz szerinti eloszlására jellemző szám a színhőmérséklet. Mértékegysége a kelvin, jele K. (A színhőmérséklet jele 1972 előtt kelvin (K) volt.) A színhőmérsékletet régebben miredben adták meg, mired = 1 000 000 / K. Egy ideális termikus fényforrás által kisugárzott fény színhőmérséklete megegyezik annak kelvinben kifejezett hőmérsékletével. A nem ideális termikus sugárzók (például izzószál) és a nem termikus sugárzók (például fénycső) színhőmérséklete megegyezik annak az ideális termikus sugárzónak hőmérsékletével, amellyel azonos színű fényt sugároz ki. Az izzólámpák színhőmérséklete csak kevéssé tér el az izzószál hőmérsékletétől. A termikus sugárzók közös tulajdonsága, hogy az általuk kisugárzott energia hullámhossz szerinti eloszlását leíró jelleggörbéjük folytonos. Ilyen folytonos jelleggörbék az ábra a., b. és c. görbéi. A színhőmérséklet emelkedésével a fény vörös összetevői csökkennek, míg kék összetevői növekedek, tehát minél magasabb a fény színhőmérséklete, annál "kékebb", és minél alacsonyabb a fény színhőmérséklete annál "vörösebb" lesz a színe. Az ábra c. görbéjén egy magas színhőmérsékletű fényforrás (10 000 K), míg b. görbéjén egy alacsony színhőmérsékletű fényforrás (2800 K) hullámhossz szerinti energiaeloszlása látható. Az a. görbe közepes színhőmérsékletet jelöl (5600 K). A színes fotonyersanyagok - szemünkkel ellentétben - nem alkalmazkodnak a különféle fényforrások eltérő színhőmérsékleteihez, ezért a filmek gyártása során definiálni kell egy színhőmérséklet-értéket, amelynél a film színhelyes képet ad. Nem megfelelő színhőmérsékletű világítás alkalmazásánál a nyersanyagok feltűnő elszíneződéssel reagálnak a különbségre. A ma használatos filmek többsége napfény színérzékenyítésű napfényfilm, tehát 5600 K-re van hangolva, mivel az általános (ún. fotográfiai) napfény 5600 K színhőmérsékletű. Az ábra a. jelű görbéje mutatja a fotográfiai napfény hullámhossz szerinti energiaeloszlását. Gyártanak még ún. műfényfilmeket, amiket 3200 K-re érzékenyítenek, mivel a speciális fotóizzók 3200 K színhőmérsékletű fényt sugároznak. A lumineszcens sugárzók (például fénycső, kompakt fénycső, nátriumlámpa, higanygőzlámpa stb.) sávos színképpel sugároznak. Az egyes sávok élesen elkülönülnek egymástól, valamint az átlagos energiaszintből magasan kiemelkednek, tehát az ilyen fényforrások fénye jellegzetesen elszínezi a fotónyersanyagot, így nem (nagyon) alkalmasak fotográfiai használatra. Ilyen fényforrásra mutat példát az ábrán d.-vel jelölt színkép. A színhőmérséklet fogalmát a lumineszcens fényforrásokra is kiterjesztették, de természetesen nem fotográfiai értelemben. A ma használatos vakuk fénye – a napfényhez hasonlóan – 5500-5600 K színhőmérsékletű, tehát fotográfiai szempontból napfénynek tekinthető. A napfény színhőmérséklete évszaktól, napszaktól függően folyamatosan változik. Derült időben, átlagos napsütés esetén ez kb. 5600 K. Hajnalban vagy naplementekor a színhőmérséklet 2500 K-re is csökkenhet, viszont borult, párás, ködös időben 6-10 ezer K-re is növekedhet. Nyílt tengeren, illetve magas hegyekben a színhőmérséklet 10-20 ezer K-t is elérheti. Néhány színhőmérsékleti adat: Gyertya: 1900 K Háztartási izzólámpa: 2800 K Stúdióvilágítás: 3200 K Reggeli, délutáni alacsony napállás: 4800 K Átlagos napfény, vaku: 5600 K Napos idő, árnyékban: 6000 K Nappal, kissé felhős égbolt: 8000 K Borult, ködös idő: 10 000 K Felvételkészítésnél a fény színhőmérsékletének módosítására színhőmérséklet-módosító szűrőket alkalmaznak. Ezek a szűrők narancs (ámbra) vagy kék árnyalatukkal, fokozatuknak megfelelően csökkentik vagy növelik a rajtuk áthaladó fény színhőmérsékletét. A legáltalánosabban használt színhőmérséklet-módosító szűrők a skylight szűrők, amelyek kis mértékben csökkentik a fény színhőmérsékletét, melegebb tónusúvá teszik a képet. A legtöbb ilyen szűrő egyben az UV-tartomány egy részét is kiszűri. A konverziós szűrők lehetővé teszik, hogy műfény megvilágításban napfény-film alkalmazásával, illetve napfény megvilágításban műfény-film alkalmazásával is színhelyes képet kapjunk. A 85 (KR-12) jelű (narancs színű) konverziós szűrő 5600 K-ről 3200 K-re, míg a 80B (LB-12) jelű (kék színű) konverziós szűrő 3200 K-ről 5600 K-re módosítja a színhőmérsékletet. A digitális fényképezőgépek többségénél lehetőség van a kívánt "nyersanyag színérzékenyítés" beállítására. Ezt a videotechnikából átvett "fehéregyensúly-állítás" (régebbi szóhasználattal "fehérszint-állítás") kifejezéssel jelölik. Az olcsóbb eszközöknél ez néhány előre programozott lépésben történik, drágább, illetve professzionális eszközöknél az előre programozott lépések mellett lehetőség van folyamatos hangolásra is. Urraca kasztíliai királynő Urraca (1081. június 24. – 1126. március 8.) Kasztília és León királynője (1109 – 1126) a királyságoknak az utolsó uralkodója volt a Navarrai-házból. Apja, VI. (Bátor, Vitéz) Alfonz (1040 – 1109) leóni és kasztíliai király. Az édesanyja VI. Alfonz második felesége, Burgundiai Konstancia (1046 – 1093), akinek VI. Alfonz a második férje volt. Ő a Burgundiai Hercegséget uraló Capet hercegi házból származott, amely dinasztia a francia királyokat adó Capeting-dinasztia oldalága volt. Urraca még az apja életében férjhez ment Burgundiai Rajmund (1050? 1059? – 1107) grófhoz, aki a mórok elleni harcok végett érkezett a királyságba és az apósa – egyebek mellett – Galicia grófjává tette. Az apja halálakor özvegyen trónra lépő királynőnek a nemesség nyomására újra meg kellett házasodnia. Még 1109-ben férjhez ment a Navarrai-ház aragóniai ágából származó I. (Harcos) Alfonz (1073 – 1134) aragóniai királyhoz (egyidejűleg I. Alfonz pamplonai/navarrai király). A teljesen eltérő egyéniségű felek házassága a kezdetektől fogva konfliktusoktól terhelt volt, I. Alfonz – átmenetileg – még el is záratta Urracát. A házastársak 1111-ben már szétváltak és 1114-ben a pápa a házasságukat érvénytelenítette. A két időpont között a kasztíliaiak és az aragóniaiak között komoly harcokra is sor került, azonban a házasság érvénytelenítése után I. Alfonz tulajdonképpen már feladta a Kasztília (és León) megszerzésére vonatkozó elképzeléseit és Urraca halálakor beletörődött abba, hogy Urraca fia legyen a királynő utóda. A királynő fia pedig a Burgundiai Rajmund gróffal kötött házasságából származó VII. Alfonz (1105 – 1157), az első kasztíliai és leóni uralkodó a Burgundiai-házból. Urraca egyébként házasságon kívüli kapcsolatot létesített Pedro González de Lara (1080? – 1130) gróffal, amelyből született gyermekeket törvényesítették. (A kapcsolatot egyes forrásmunkák a királynő harmadik házasságának tartják.) Ancient Scream Therapy Az Ancient Scream Therapy a magyar Blind Myself együttes negyedik nagylemeze. Az album 2006-ban jelent meg a Hammer Music alkiadójaként működő Edge Records gondozásában. Az Ancient Scream Therapy a hónap lemeze lett a magyar Metal Hammer magazinban, míg a Hungarian Metal Awards szavazásán az év legjobb albuma és legjobb stúdióprodukciója címeket szerezte meg. A lemezt 2007 márciusában a német Tiefdruck-Musik jelentette meg Európában. Ez volt a zenekar első nagylemeze, amely nem a HSB Stúdióban, Hidasi Barnabással készült, hanem az érdi Bakery stúdióban. Az album producerei Bodnár Péter és Varga Zoltán voltak. Bodnár a Hollywoodoo basszusgitárosaként vált ismertté, majd 2005-ben csatlakozott a Blind Myselfhez, ahogy Szabó László, a The Idoru dobosa is. A lemezen több vendég is szerepel. A Téglás Zoltán (Ignite) vendégszereplésével felvett Lost in Time című dalhoz Gróf Balázs készített animációs videoklipet, amely világszerte nagy feltűnést keltett. A Lost in Time mellett a Go Get a Life! dalra forgattak még klipet. Ezen az album hallható a Blind Myself első teljesen magyar szövegű száma, a Sólyomszemmel, amelynek elkészítésében szövegíróként és énekesként is részt vett Pálinkás Tamás (Isten Háta Mögött). Az album dalai Wax Lost in Time (feat. Téglás Zoltán ) Go Get a Life! Ancient Scream Therapy (feat. Danni Powell) The Agony of My Nice Side Judgement 2021 The Buried Alive Exercise (feat. Berger Dalma) Illegal Society Sólyomszemmel (feat. Pálinkás Tamás) When One Day Ends Szabó György (füvesember) Szabó György (Gyuri bácsi; Miskolc, 1928. április 15. –) magyar természetgyógyász, a népi gyógyítás művelője, „a bükki füvesember”. Élete Szabó György Miskolcon született 1928. április 15-én. Édesapja iparosember, édesanyja háztartásbeli volt. Az elemi és polgári iskolák elvégzését követően könyvkereskedői képesítést szerzett, és a könyviparban helyezkedett el. 1988-ban nyugdíjba vonult. Idős korában fordult a természetgyógyászat felé. 2010-ben Fitoterapeuta oklevelet szerzett. A Bükki Füvészmester és Népgyógyászati Egyesület alapítója. Egy interjúban elmondta, hogy Sajókazincon élt ősei – nagyanyja, Balogh Bori, valamint a felmenői – javasasszonyok voltak, és hagyományos gyógyítással foglalkoztak. Tevékenysége A nevével fémjelzett termékeket a 2014. novemberében alapított Bükki Füvesember, Gyógynövényekkel az Egészségért Egyesület, röviden Bükki Füvesember Egyesület (más forrásban Bükki Füvesember és Népgyógyászati Egyesület) forgalmazza Györgytea márkanév alatt. Az egyesület célja, hogy őrizze és kutassa a népi gyógyítás hagyományait, a gyógynövények ismeretét és használatát. A szervezet legfontosabb feladatának a gyógynövényekkel kapcsolatos ismeretterjesztést nevezi meg, mely a gyakorlatban nyilvános előadásokon és gyógynövénytúrákon történik. Emellett Szabó György gyógynövénykertjének fenntartásával, illetve a gyógyászati termékeik forgalmazásával foglalkoznak. Évente közel 100 előadást tart a gyógynövényekről, azok különböző betegségek elleni használatáról. Az előadások után a résztvevők kérdéseire is válaszol. Gyógyító tanácsadást nem csak az előadásain, interneten keresztül, de 1991-től bükkszentkereszti rendelőjében is folytat, ahová Magyarországon kívül, a határon túlról is nagyon sok beteg érkezik. Cukorbetegség elleni teája Ausztráliától Brazílián át, Svédországtól Afrikáig ismert. Az ÁNTSZ és a kórházak is számos alkalommal hívták meg rendezvényeikre előadást tartani. Egyik műve[pontosabban?] a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézete forrásmunkáinak jegyzékében szerepel. 2013 júliusában Györgytea mintabolt néven Budapest V. kerületében megnyílt első mintaboltja. 2013. június 6-án az ünnepi könyvhétre jelent meg Szabó György lánya, Lopes-Szabó Zsuzsa A bükki füvesember nyomában című könyve. Bírálatok 2008-ban a Tékozló Homár internetes fogyasztóvédelmi oldal tett közzé egy fogyasztói panaszt, mely arról számolt be, hogy a Lopes-Szabó Zsuzsanna által vezetett Pharmaherb által forgalmazott Diabess-Györgytea nevű, a csomagolásán cukorbetegeknek ajánlott termék betegtájékoztatójában arról írnak, hogy fogyasztása cukorbetegeknek nem ajánlott. A cég közleményben úgy reagált, hogy a terméket az OGYI a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, illetve a cég saját biológiai-orvosi részlegén végzett vizsgálatok után gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású termékként nyilvántartásba vette, azaz a forgalmazás az engedélynek megfelel. Nézetük szerint a betegtájékoztató valóban ellentmondásos, aminek az az oka, hogy bizonyos költséges klinikai vizsgálatok elvégzésére nem volt anyagi lehetőségük, ezért kellett a terméken feltüntetni, hogy „általános óvatosságból cukorbetegek részére a használata nem javasolt”. A cikksorozat következtében reklámfelügyeleti eljárás indult a Pharmaherb ellen. A gyógyszerészet és az orvosszakma képviselői részéről több ízben bírálat érte. 2013-ban Csupor Dezső farmakológus, Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Karának Farmakognóziai Intézetében dolgozó egyetemi adjunktusa és a Ködpiszkáló bloggere egy, Szabó György nevével terjedő körlevélben közzétett 76 gyógyászati tanácsot véleményezett. Véleménye szerint ezek közül 29 tanács elfogadható, a téves javaslatok között viszont több kimondottan káros. 2018 márciusában, a Magyar Érdemrend lovagkeresztjének átvételekor Boldogkői Zsolt, a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Biológiai Intézetének tanára cikkében azt állította, hogy Szabó György bizonyos kijelentései nem állnak összhangban az orvostudomány által elfogadottakkal, szerinte Szabó tételeivel szemben állna a kuruzslás vádja. A professzor a biológiai fogalmak inadekvát alkalmazása, illetve gyógyászati tanácsai áltudományossága miatt bírálta Szabót. Ezzel kapcsolatban Szabó nevében a lánya úgy nyilatkozott, hogy egyes esetekben a szakmaiatlan kijelentéseket nem ő maga teszi közzé, csak neki tulajdonítják. Állítása szerint több ízben kellett fellépniük olyan internetes tartalomszolgáltatókkal szemben, akik „Gyuri bácsi” nevében, de engedély nélkül tettek közzé gyógynövényekkel kapcsolatos tanácsokat. Egyes, természetgyógyászattal foglalkozó internetes magazinok a „gyógyszerlobbi” összeesküvését látták a bírálatok mögött. Díjak, elismerések 2006-ban Bükkszentkereszt Önkormányzata a Stuller Ferenc díjat adományozta munkahelyteremtő tevékenységéért és a község jó hírének öregbítéséért. 2007-ben a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Közgyűlés Alkotói Díjában részesült. 2010-ben Bükkszentkereszt Önkormányzata díszpolgári címet adományozott neki. 2011 szeptember 3-án a gyöngyösi Eszterházy Károly Egyetem (régi néven Károly Róbert Főiskola ) tiszteletbeli főiskolai tanár címmel tüntette ki. Az intézmény szenátusa a cím adományozásával a több mint hét évtizedes gyógyító munkáját ismerte el. 2012. május 12-én a Magyar Természetgyógyászok Szövetsége Természetgyógyászatért-díjjal tüntette ki. 2013. augusztus 20-án Fazekas Sándor vidékfejlesztési minisztertől – a miniszter saját felterjesztése alapján – a Fleischmann Rudolf-díjat, az elismerés indoklása a következő volt: „a népi gyógyítás hagyományainak megőrzése, a gyógynövények gyógyhatásának, egészségmegtartó erejének széles körben történő megismertetése területén végzett több évtizedes példaértékű munkája elismeréseként”. Magyar Tudományos Akadémia dísztermében a díjazott „évezredes népi gyógyászatunk” nevében – Macalik Ernővel együtt – ő vehette át a Magyar Örökség díjat . 2014-ben a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Príma Díj közönségdíját kapta. 2015 októberében a Nemzetgazdasági Minisztérium Magyar Gazdaságért díját vehette át. 2018. március 15-én vette át a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét Fedémesi-patak A Fedémesi-patak a Heves–Borsodi-dombságban ered, Fedémes településtől keletre, Heves megyében, mintegy 250 méteres tengerszint feletti magasságban. A patak forrásától kezdve délnyugati irányban halad, majd Bükkszék nyugati részénél éri el a Tarna-patakot. Egyetlen mellék vízfolyása a Bolyai-patak. A patak keresztülhalad útja során Bükkszéken is, ahol érinti a Pósvár maradványait. Az 1300-as években (1332-1337 közt) itt állt a várhoz tartozó Pósváralja település. A faluban található a bükkszéki termálfürdő. Környezetvédelem A Fedémesi-patak az 1238,04 hektár kiterjedésű, Natura 2000 természetvédelmi terület közelében halad el. A Hevesaranyosi-Fedémesi dombvidék kiemelt jelentőségű különleges természetmegőrzési terület Heves megye északi részén, mely a Bükki Nemzeti Parkhoz tartozik. A patak vízgyűjtőjén cseres-tölgyesek, gyertyános-tölgyesek és bükkösök alkotnak erdőséget. Számos orchideafaj él az erdőkben ezen a vidéken: fehér- és piros madársisak (Cephalanthera damasonium, C. rubra), széleslevelű-, Müller- és kisvirágú nőszőfű (Epipactis helleborine, E. muelleri, E. microphylla), madárfészek-kosbor (Neottia nidus-avis), bíboros kosbor (Orchis purpurea), szúnyoglábú bibircsvirág (Gymnadenia conopsea). A patak menti természetvédelmi területeken megtalálhatóak a fokozottan védett rigópohár Cypripedium calceolus és a légybangó (Ophrys insectifera) telepei is. A patak mentén előforduló félszáraz, szálkaperjés réteken vitéz-, bíboros kosbor és tarka kosbor (Orchis militaris, O. purpurea, O. tridentata) is előfordul. A résben árvalányhajjal borított erdős-sztyeppréteken tarka nőszirom (Iris variegata), nagyezerjófű (Dictamnus albus), tavaszi hérics (Adonis vernalis), csepleszmeggy (Cerasus fruticosa), bugás macskamenta (Nepeta pannonica), foltos véreslapu (Hypochoeris maculata), és közösségi jelentőségű piros kígyószisz (Echium russicum) és Janka-tarsóka (Thlaspi jankae). További növényfajok a patak környékén, partjai mentén: éles sás (Carex acuta), bánsági sás (Carex buekii), mocsári gólyaorr (Geranium palustre). A patak mentén fekvő Bükkszéken megoldott a keletkező szennyvíz megfelelő szintű kezelése a helyi szennyvíztisztító által. Türje Türje község Zala megyében, a Zalaszentgróti járásban. A településen polgárőrség működik. Fekvése Türje Zala megye északkeleti részén a Zala kanyarulatától kissé keletre, a Keszthelyi-fennsíkot a Kemenesháttól elválasztó árok síkságán fekszik (Alsó-Zala-völgy). Türje megállóhely a Bajánsenye–Zalaegerszeg–Ukk–Boba-vasútvonalon található, ahol Zalaegerszeg és Celldömölk között közlekedő személyvonatok állnak meg (ezek közül néhány vonat Celldömölktől Győrön át gyorsvonatként tovább közlekedik Budapestre). A települést jelentősebb közút nem érinti, de minden irányból jól megközelíthető mellékutakon. Zalaszentgróttal sűrű autóbusz összeköttetésben áll, de rendszeresen járnak járatok Sümeg és Zalaegerszeg irányába is, továbbá Budapest, Győr és Veszprém is közvetlenül elérhető a községből. Története Türje kialakulása a 11. századra tehető. A premontrei monostor 13. század eleji alapításakor már valószínűleg jelentősebb helynek számított, mivel a rend csak ilyen helyekre költözött. Első említése 1234-ből való. Ekkor a Türje nemzetség birtokolta, mint valamennyi környező települést. (A nemzetség esztergomi érseket is adott az országnak.) A prépostság 1268 és 1358 között hiteles helyként is működött. A 14. századi Türje három részből: Kis-, Nagy- és Szenttamástürjéből állt. Az utóbbi kettőben templom is működött. A 15. századtól a birtokos nemesei több vitába is keveredtek, amelyek során sokszor raboltak ki jobbágyokat is. Türje ekkor jelentős településnek számított a Budáról Velencébe tartó kereskedelmi út mentén. A törökök először 1532-ben pusztítottak a településen. A károk enyhítése végett 1535-ben vásártartási jogot kapott Türje mezőváros. 1566-ban a sümegi vár csapatai elfoglalták és felgyújtották a templomot és a monostort, ami a két torony kivételével leégett. Később se kapta vissza a türjei prépost a templomot, hanem a veszprémi püspök birtokába került, aki végvárrá alakította azt. És bár a várat a törökök nem sokszor ostromolták, a lakosság rendszeres adót fizetett nekik. Az utolsó Bécs elleni támadás során szinte teljesen elnéptelenedett. Az 1690-es években gyorsan visszatelepült. 1703-ban mezővárosi jogokat kapott a település egyik része Belső-Türje néven. A város mellett egy kisebb falu is létezett (Felső- vagy Kis-Türje néven). A Rákóczi-szabadságharcban Türje a kurucok egy jelentős támpontja volt, amelyet 1707-ben Rabutin tábornagy felgyújtott. Az 1720-as években kezdett visszatelepülni a premontrei rend: 1724 és 1779 között épült új rendházuk, amelyben 1785-ig a perneggi, majd a hradischi monostor irányítása alá tartozott, végül 1802-ben függetlenedett. Az 1850-es évekig a település folyamatosan nőtt. Birtokosa nagyrészt a prépostság volt. Magyar és német lakosai a földművelés mellett szőlőtermesztéssel foglalkoztak. A 19. század második felében lelassult a város fejlődése, megmaradt mezőgazdasági településnek. 1876-ban mezővárosi jogait is elvesztette. Az Ukk–Csáktornya-vasútvonal 1890-es megnyitásával kezdődött Türje kis mértékű iparosodása. Itt volt a Balatonszentgyörgy felé vezető vonal leágazása is, amely azonban Zalabér-Batyk vasútállomás 1970-es megépültével elkerült innen. Érdekesség, hogy 1909-ben a Türje-Balatonszentgyörgy-vasutat meg akarták hosszabbítani Bérbaltavár, Csehimindszent, Rum irányába egészen Szombathelyig, kvázi egy Szombathely-Balaton-vasút kialakítása érdekében. Az 1960-as években ipar települt a községbe. Állami gazdaság, varroda és fuvarozó vállalat nyílt a faluban. Így a települést nem jellemezte, és nem jellemzi az elvándorlás. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 89,4%, cigány 7,6%, lengyel 0,18%, német 1,43%, román 0,65%. A lakosok 74,7%-a római katolikusnak, 0,24% ortodox kereszténynek, 2% reformátusnak, 0,55% evangélikusnak, 8,6% felekezeten kívülinek vallotta magát (13,56% nem nyilatkozott). Nevezetességei Plébániatemplom (barokk, román tornyokkal), aminek északi falán Szent László-legenda -freskót találtak. A mostani Magyarországon ilyen csak néhány helyen volt ismert eddig: Tereske , Ócsa és Vizsoly templomában, valamint két Felső-Tisza vidéki templomban. Volt premontrei rendház (ma szociális otthon) Híres türjeiek Árvay Gergely (1790–1872) premontrei szerzetes, kanonok, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja Göndör István (1950) politikus, országgyűlési képviselő (MSZP) Kunc Adolf (1841–1905) premontrei tanár, igazgató, Szombathely történetírója Párkányi József (1920–2012) római katolikus pap, jogász, nyugalmazott püspöki helynök, kanonok Sáfár Anikó (1948) színésznő Stekli Ilona (?) fazekas, népi iparművész Szacsky Mihály (1947) szomatológus Szacsky Róbert, zongoraművész, dzsessz-zenész, a Dimenzió együttes egykori tagja Szentgróti Fülöp (1218 körül–1272) esztergomi érsek Szigeti Ferenc (1930) a Ferencváros labdarúgója, Dalnoki Jenő pályaedzője Szilvási Lajos (1932–1996) író Török Tivadar (?) festő, grafikus karikaturista Türje nembeli Dénes (?–1254) nádor Vértes Árpád (1940) Hévíz polgármestere Vértes Attila (1934–2011) Széchenyi-díjas vegyészmérnök, közgazdász gróf D' Orsay Olivér 1845-1932 ménesparancsnok Mezőhegyes. A Nóniusz tájfajta tenyésztője. Irodalom Lángi József, D. Mezey Alice (2002): Beszámoló a türjei volt premontrei prépostsági templomban feltárt Szent László-legenda falképciklusról. Műemlékvédelmi Szemle, 2002/2. sz. Henszlmann, I. (1876): Magyarország ó-keresztyén, román és átmeneti stylü mű-emlékeinek rövid ismertetése , (Old-Christian, Romanesque and Transitional Style Architecture in Hungary). Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest Testvértelepülések Gyergyóalfalu , Erdély , Románia Hegyhátsál Szputnyik–10 A Szputnyik–10-t (oroszul: Спутник–10) a Vosztok űrhajó ötödik prototípusának repülése. Küldetés Televíziós közvetítéssel folyamatosan ellenőrizték, követték a teljes próba eseményeit. A Szputnyik–9 és a Szputnyik–10 sikere alapján megvolt az alap a tényleges, emberes küldetésre. Jellemzői 1961. március 25-én a Bajkonuri űrrepülőtér 1. sz. indítóállásából egy Vosztok K (8K72K) típusú hordozórakétával juttatták alacsony Föld körüli pályára. Az orbitális egység pályája 88,4 perces elliptikus pálya perigeuma 164 kilométer, az apogeuma 230 kilométer volt. Hasznos tömege 4695 kilogramm. 1961. március 25-én egyetlen Föld körüli repülést követően a vezérlőközpont irányításával automatikusan megkezdte a hagyományos ballisztikus, ejtőernyős visszatérést. A visszatérő kapszulából a próbababát katapultálták, de Zvjozdocska kutya az űrkabinban folytatta a leereszkedést. A kísérleti repülés teljes sikert hozott. A Vosztok-program keretében a Vosztok–1 volt a történelem első olyan űrrepülése, amely során egy űrhajós, Jurij Gagarin jutott el a világűrbe. Ő lett az első ember a történelemben, aki elhagyta a Föld légkörét. Személyzet Zvjozdocska nevű kutya, műszerekkel felszerelt életnagyságú bábu (orosz beceneve: Ivan Ivanovics), valamint egerek és tengerimalacok. Alekszandr Grigorjevics Zarhi Alekszandr Grigorjevics Zarhi (oroszul: Александр Григорьевич Зархи; Szentpétervár, 1908. február 18. – Moszkva, 1997. január 27.) orosz szovjet forgatókönyvíró, filmrendező. Életpályája Az akkori főváros, Szentpétervár külvárosában született; sokgyermekes családban, apa nélkül nevelkedett. 1925–1927 között a leningrádi filmművészeti technikumban, utána a helyi proletkult filmrészlegénél tanult. Indulásától kezdve bő húsz éven át a Szovkino, majd az ebből alakított Lenfilm munkatársaként Joszif Hejficcel közösen készítették filmjeiket. Önálló rendezőként 1951-ben elváltak útjaik. Az 1950-es évek elejét a Szovjetunióban a művészeti élet teljes megmerevedése jellemezte, amikor már az is eredménynek számított, ha egy rendező filmkészítésre megbízást kapott. Zarhi a minszki filmstúdióban készített két filmet belarusz népi témákból, ezek egyike a „belarusz Lúdas Matyi” története volt (Furfangos Nyesztyerka); utána a Moszfilm Stúdió munkatársa lett. Önálló rendezőként az Egymásra találtak című színes filmjével (1957) aratott jelentős sikert. Az Egymásra találtak igazi szocialista realista alkotás, mely a hruscsovi úgynevezett „olvadás” korának bizakodó hangját árasztja és morális megtisztulásra, a munkában bátor kezdeményezésre buzdít. Színhelye egy kohászati kombinát építkezése, ahol egy megkérgesedett munkásnő (Inna Makarova) alakítja) látszólag ellenáll udvarlójának, a munka gyorsításáért veszélyt is vállaló szerelőnek (Nyikolaj Ribnyikov alakítja), ám közben legyőzi saját gyengeségeit, abbahagyja az ivást, „megváltozik”, végül férjhez megy szerelméhez. Az optimista hangvételű, egyszerű történetet a külső helyszínek és a szereplők hiteles játéka teszik életszerűvé. Ezután újabb hasonló, korabeli munkáskörnyezetben játszódó filmeket vártak el a rendezőtől. Következő filmjének cselekménye egy szibériai híd szerelési munkálatai körül bonyolódik A Csillagos jegy (1962) moszkvai fiatalok észtországi hely- és munkakereséséről szól, akik végül szintén „megjavulva” utaznak haza Moszkvába. A tanmese jelleghez járul „a dilettáns színészi játék, ami teljesen elviselhetetlenné teszi az élet szépségeit dicsérő szólamokat.” Önálló rendezőként Zarhi legismertebb alkotása az Anna Karenina, Lev Tolsztoj regényének filmváltozata. Ugyanekkor forgatta Szergej Bondarcsuk a másik nagy Tolsztoj-regény filmváltozatát, a Háború és békét. A szovjet kultúrpolitika igényelte a korábbi nyugati Tolsztoj-adaptációkat felülmúló, színvonalas orosz filmfeldolgozások elkészítését. Az Anna Karenina parádés szereposztásban készült. A címszerepet Tatyjana Szamojlova, Vronszkijt, Anna Karenina regénybeli szerelmét a színésznő korábbi férje, Vaszilij Lanovoj játszotta. Központi szerepet kapott mások mellett Nyikolaj Gricenko (Karenin), Ija Szavvina (Dolly), Anasztaszija Vertyinszkaja (Kitty) és Jurij Jakovlev (Sztyiva Oblonszkij) is. Bár a film a regénynek inkább csak a szerelmi vonalát emelte ki, belföldön és külföldön egyaránt sikerrel vetítették. Zarhi utolsó filmjét a szovjet állam első külügyi népbiztosáról (1918–1929), Georgij Vasziljevics Csicserinről készítette. Filmek 1928 – Dal a fémről – (Песнь о металле) – (Rövidfilm. Társrendező Joszif Hejficcel) 1930 – Arcomba fúj a szél (Ветер в лицо) – (Társrendező Joszif Hejficcel) 1931 – Délben (Полдень) – (Társrendező Joszif Hejficcel) 1933 – Az én hazám (Моя Родина) – (Társrendező Joszif Hejficcel) 1935 – Forró napok (Горячие денёчки) – (Társrendező Joszif Hejficcel) 1936 – Viharos alkonyat (Депутат Балтики) – (Társrendező Joszif Hejficcel) 1939 – A kormány tagja (Член правительства) – (Társrendező Joszif Hejficcel) 1942 – Szuhe-Bator (Его зовут Сухэ-Батор) – (Taskent, Mongolkino, Lenfilm. Társrendező Joszif Hejficcel) 1944 – Szevasztopol hősei (Малахов курган) – (Tbiliszi stúdió.Társrendező Joszif Hejficcel és Sz. Gyerevjanszkijjal) 1946 – Az élet nevében (Во имя жизни) – (Lenfilm Stúdió. Társrendező Joszif Hejficcel) 1948 – Boldog aratás (Драгоценные зёрна) – (Lenfilm Stúdió. Társrendező Joszif Hejficcel) 1950 – Baku fényei (Огни Баку) – (Társrendező Joszif Hejficcel és R. Tahmaszibbal. Bakui stúdió; bemutató: 1958) 1952 – A póruljárt kérő (Павлинка) – (Belaruszfilm; a belarusz színház előadása filmre felvéve) 1955 – Furfangos Nyesztyerka (Нестерка) – (Belaruszfilm; a belarusz folklór népi alakjáról) 1957 – Egymásra találtak (Высота) – (Moszfilm Stúdió) 1959 – Emberek a hídon (Люди на мосту) – (Moszfilm Stúdió) мостостроительного 1962 – Csillagos jegy (Мой младший брат) – (Vaszilij Akszjonov Csillagos jegy című műve nyomán) 1967 – Anna Karenina , 1–2. rész (Анна Каренина) – (Forgatókönyvíró is, V. Katanyannal) 1973 – Városok és évek 1–2. rész (Города и годы) – (Moszfilm–DEFA produkció. Konsztantyin Fegyin regénye alapján; forgatókönyvíró is, V. Valuckijjal) 1976 – Elbeszélés egy ismeretlen színész (Повесть о неизвестном актёре) – (Forgatókönyvíró is, V. Valuckijjal) 1980 – Huszonhat nap Dosztojevszkij életéből (Двадцать шесть дней из жизни Достоевского) 1986 – Csicserin (Чичерин) – (Társrendező és társíró: V. Loginov) Senozan Senozan település Franciaországban, Saône-et-Loire megyében. Lakosainak száma 1119 fő (2015). Senozan Asnières-sur-Saône, Boz, Charbonnières, Saint-Martin-Belle-Roche és La Salle községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 6154 Stevesynnott A 6154 Stevesynnott (ideiglenes jelöléssel 1990 QP1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henry Holt fedezte fel 1990. augusztus 22-én. Földessy Gyula Földessy Gyula (Nyíregyháza, 1874. október 18. – Budapest, 1964. december 18.) Kossuth-díjas irodalomtörténész, kritikus, címzetes egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Életútja 1902-ben magyar–német szakos tanárként végzett a budapesti egyetemen. 1900-tól 1919-ig a budapesti V. kerületi főreáliskolában, 1919 májusától augusztusig a II. kerületi Mátyás király Gimnáziumban tanított. Ezután nyugdíjazták. 1929 után az MTA Szótári Bizottságában dolgozott. 1945-ben címzetes nyilvános rendes egyetemi tanári, 1946-ban címzetes gimnáziumi igazgatói kinevezést kapott. Munkássága Az 1910-es években Ady Endre szűkebb köréhez tartozott. 1911-ben lett kötetei gondozója, a költő „poéta-adminisztrátora”. 1919-ben publikálta első írását Adyról. Kiadta a költő fiatalkori verseit, hátrahagyott munkáinak Az utolsó hajók című gyűjteményét, válogatott cikkeit, tanulmányait és összes költeményeit. 1924–1925-ben az Ady-Múzeum szerkesztője volt Dóczy Jenővel. Fő műve az Ady minden titkai című kommentárgyűjtemény, amely a költő verseinek keletkezéstörténetét, motívumainak hátterét és összefüggéseit elemzi. Goethe Faustjának fordítójaként is ismert. Díjai, elismerései 1960 áprilisában a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. 1951-ben „Ady Endre műveinek összegyűjtésében és kiadásában szerzett érdemeiért” megkapta a Kossuth-díj ezüst fokozatát. 1954-ben Munka Érdemrenddel, 1959-ben a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével, 1964-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával jutalmazták. Főbb művei Monográfiák, tanulmánygyűjtemények Petőfi elbeszélő költészete (Budapest, 1902) Petőfi (Budapest, 1911) Arany János, az ember és a költő (Budapest, 1917) Ady Endre (Budapest, 1919) Ady-tanulmányok (Budapest, 1921) Újabb Ady-tanulmányok (Berlin, 1927) Ady-problémák (Budapest, 1929) Tanulmányok és élmények az irodalomtörténet, esztétika és filozófia köréből (Budapest, 1934) Egy nagy szepesi költő. Lám Frigyes (Budapest, 1936) Az ismeretlen Ady (Budapest, 1941) Ady, az ember és a költő (Budapest, 1943) Ady minden titkai. Ady-kommentárok (Budapest, 1949, 1962) Szerkesztett és sajtó alá rendezett kötetek Ady Endre: Az utolsó hajók (Budapest, 1923) A fekete lobogó. Ady harca a klerikális reakció ellen ( Király Istvánnal ; Budapest, 1950, 1952) Ady Endre válogatott cikkei és tanulmányai (Budapest, 1954) Ady Endre összes versei I–II. (Budapest, 1955, 1958) Lillian Gish Lillian Diana Gish (Springfield, Ohio, 1893. október 14. – New York, 1993. február 27.) amerikai film-, színpadi és televíziós színésznő, akinek pályája 75 évet ölelt fel 1912 és 1987 között. Az 1920-as és 30-as évek prominens filmsztárja volt, különösen a D. W. Griffith által rendezett filmekben, melyek közé tartozott az 1915-ös nagy hatású Birth of a Nation (Egy nemzet születése). A hangosfilmekben betöltött szerepei ellentmondásosak voltak, de tartalmaztak emlékezetes munkákat, mint a vitatott Duel in the Sun (Párbaj a napon-1946) című westernt vagy a szokatlan Night of the Hunter (A vadász éjszakája-1955) című thrillert. Számottevő televíziós produkciókban is szerepelt az 1950-es évek elejétől az 1980-as évekig, és pályáját is az 1987-es The Whales of August (Bálnák augusztusban) című tévéfilmmel zárta Bette Davis oldalán. Az Amerikai Filmintézet (AFI) Lillian Gish-t a 17. helyre sorolta minden idők legnagyobb színésznői között. 1971-ben életművéért Oscar-díjat kapott, 1984-ben pedig az Amerikai Filmintézet Életműdíjat vehette át. Gyermekkora Lillian Diana Gish az Ohio állambeli Springfieldben született az episzkopális vallású Mary Robinson McConnell és a német lutheránus James Leigh Gish gyermekeként. Apja elhagyta a családot mielőtt Gish értelme nyiladozni kezdett, az anyja pedig színjátszásból igyekezett eltartani a családot. Mikor Lilian, és a húga Dorothy elég nagyok voltak, csatlakoztak a színházhoz, és több ízben egymástól távol léptek fel különböző produkciókban, ezen kívül modellként is dolgoztak. A Gish-ek első néhány amerikai generációja a Dunkard testvériség tiszteletesei közé tartozott, mely egy kisebb, konzervatív, német baptista vallási csoportot takart. Lillian szépapja a Pennsylvania Merchant fedélzetén érkezett Amerikába 1733-ban, és William Penntől kapott földadományt. Üknagyapja harcolt a Függetlenségi Háborúban, és Pennsylvániában temették el, mint a többi harcost. Ebben az a különös, hogy a Dunkardokat sokkal pacifistább vallási irányzatnak tartják, mint az Amishokat, vagy a Kvékereket. Lillian levelezése egy pennsylvaniai főiskola professzorral bizonyítja, hogy a családi hátterét illetően hiányosak voltak az ismeretei. 1912-ben a Gish nővéreket barátnőjük, Mary Pickford mutatta be D. W. Griffith-nek, és segített nekik szerződéshez jutni a Biograph Studiosnál. Lillian Gish rövidesen Amerika egyik legkedveltebb színésznőjévé vált. Bár 19-éves volt ekkor, a stúdiónak azt mondta csak 16 éves. Karriere Első színészi feladatuk Griffith egyik rövidfilmjében, az An Unseen Enemy (A láthatatlan ellenség) című rövidfilmben várta a nővéreket. Lillian rövidesen Griffith leghíresebb filmjeiben vált sztárrá, játszott a The Birth of a Nation (Egy nemzet születése) című alkotásban, ahol Elsie szerepét alakította, az Intolerance (Türelmetlenség), a Broken Blossoms (Letört bimbók), a Way Down East (Út a boldogság felé) és az Orphans of the Storm (Árvák a viharban) című filmekben. Lillian Gish némafilmkarrierjének egyik emlékezetes csúcspontja a Way Down East című filmhez kötődik, ahol Gish karaktere öntudatlanul sodródik egy jégtáblán a dühöngő vízesés felé, miközben hosszú haját uszályként húzza a vízben. Több mint 25 rövidfilmben tűnt fel filmszínésznőként, és a következő két évben vezető filmcsillag pozíciót szerzett. Egyre többet emlegették A némafilm First Ladyjeként. Ezután olyan pompás, irodalmi alkotásokon alapuló filmekben kapott szerepet, mint a Nathaniel Hawthorne Skarlátbetű című regényén alapuló mozifilm. Az MGM 1928-ban mégis megszüntette a szerződését a The Wind (A szél) című filmjének sikertelensége után, bár ma egyöntetűen az a vélemény, hogy a film a némafilmkorszak egyik legfigyelemreméltóbb alkotása, Gish játéka pedig lenyűgöző. Egy filmet is rendezett Remodeling Her Husband (Átnevelem a férjem) címmel. Ez úgy történt, hogy D. W. Griffith felállította a felszerelést a forgatáshoz, de arra gondolt, hogy a stáb talán hatékonyabban dolgozna egy nő irányítása alatt. Gish, aki sokkal jobban szeretett a kamera előtt dolgozni elvállalta a feladatot, de ez lett az egyetlen rendezése, és később riportereknek megjegyezte, hogy szerinte a rendezés férfimunka. Hangosfilmekben csak visszafogott sikerei voltak, az 1930-as és 1940-es években inkább színpadon játszott, például Ophelia szerepét Guthrie McClintic 1936-os Hamletjében (John Gielgud és Judith Anderson társaságában), és egy rövid ideig futó feldolgozásban Marguerite szerepét a Kaméliás hölgyben. Az előző szerepéről büszkén állította: „Feslett Ophéliát játszottam!”. A mozifilmekhez visszatérve Gish-t a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar-díjra jelölték az 1946-os Duel in the Sun (Párbaj a napon) című filmért. A karakter betegsége és halála úgy tűnt adózás egykori némafilm alakításai emlékének. Egész hátralévő életében feltűnt még filmekben, legemlékezetesebb talán a Night of the Hunter (A vadász éjszakája) ahol egy vidéki őrangyalt játszott, aki hivatalát igyekszik megvédeni egy gyilkos prédikátortól (Robert Mitchum). Az Elfújta a szél készítésénél is több szerep kapcsán felmerült a neve, kezdve Ellen O'Harától (aki Scarlett O'Hara anyja) egészen Belle Watling-ig (a kegyvesztett prostituált). Az első szerepet Barbara O'Neill, a másodikat Ona Munson játszotta végül a filmben. Gish számos alkalommal jelent meg a televízióban az 1950-es évek elejétől az 1980-as évek végéig. A legnevezetesebb munkája ebből az időszakból egy főszerep a The Trip to Bountiful (Út az ismeretlenbe) eredeti változatában 1953-ban. Nagyasszonyként tért vissza a Broadway színpadára az 1965-ös rövid életű Ánya című musicalbe Mária Fjodorovna Császárnő szerepére. Emellett Gish lett a szószólója a némafilmművészetnek, gyakran tartott beszédeket és bemutatókat a klasszikus filmek repertoárjából. 1975-ben ő volt a háziasszony a Silent Years (A csendes évek) című PBS filmsorozatnak, ami a némafilmkorszakról szólt. Gish 1971-ben Életmű Oscar-díjat kapott „páratlan művészetéért és a filmművészet fejlődéshez nyújtott közreműködéséért”. 1984-ben Tiszteletbeli Életműdíjat kapott az Amerikai Filmintézet ítészeitől másodikként a színészek közül (az első ilyen díjat Bette Davis kapta 1977-ben), és azóta is egyetlen némafilmszínésznőként. Lillian Gish-nek csillaga van a Hollywood Walk of Fame-en a Vine Street 1720 szám alatt. Utolsó filmje a Whales of August (Bálnák augusztusban) című alkotás volt 1987-ben, 93 éves korában, Vincent Price, Bette Davis és Ann Sothern oldalán. A film két Maine állambeli idős nővérről szól. Utolsó filmbeli megjelenése egy rövidke szerep volt Jerome Kern 1988-as Show Boat (Úszó színház) című filmjének stúdiófelvételén Frederica von Stade és Jerry Hadley társaságában, ahol szenvedélyesen alakította az idős hölgyet a pár mondatos utolsó jelenetben. A közel évszázados színészi karrierjének utolsó mondatai ezek voltak: „Jó éjt, drágáim!”. Sokan felháborodtak azon, hogy Gish nem kapott Oscar-jelölést a Bálnák augusztusbanért, de ő maga derűsen nyilatkozta, hogy jobb is így, legalább nem kell feldolgoznia a vereséget Cher-rel szemben (aki az Oscar-díj nyertese lett ugyanabban az évben a Moonstruck (Holdkórosok) című filmért. Magánélete Lillian Gish sohasem ment férjhez és nem született gyermeke. Az együttműködés Lillian és D. W. Griffith között olyan szoros volt, hogy néhányan úgy sejtették több is volt közöttük munkakapcsolatnál, amit Gish sohasem erősített meg, de sokan úgy gondolták a környezetéből, hogy legalábbis közük volt egymáshoz. Az tény, hogy D. W. Griffith halála után Lillian mindig „Mr. Griffith”ként beszélt a férfiről a hátralévő életében. Közel állt hozzá Charles Duell producer és a drámakritikus és szerkesztő George Jean Nathan. Duellhez fűződő kapcsolata szenzációhajhász híreszteléssé fajult, amikor az 1920-as években a férfi beperelte Gish-t, majd kapcsolatuk részleteit nyilvánosságra hozta a botránysajtóban. A politikai zűrzavar időszaka alatt-mely az Egyesült Államok első világháborús kiugrásától a Pearl Harbor-i támadásig tartott Gish szókimondóan anti-intervencionalista volt. Aktív tagja volt az America First Committee-nek (Amerika Elsősorban Bizottság), egy intervencióellenes szervezetnek, amit Robert E. Wood ezredes alapított olyan légügyi úttörőkkel, mint Charles Lindbergh aki a szervezet szóvivője volt. Lillian Gish azt állította, feketelistára került a ténykedése miatt a filmiparban és a színházban, és ez mindaddig tartott, amíg írásos nyilatkozatot nem tett arról, hogy visszavonja a nézeteit és sohasem fedi fel, hogy valaha egyetértett velük. Egész életében szoros kapcsolatot ápolt testvérével, Dorothyval, ugyanúgy, mint barátnőjével Mary Pickford-dal. Másik életre szóló barátnője Helen Hayes volt, Gish lett Helen fiának, James MacArthurnak a keresztanyja. Halála Álmában halt meg, természetes halállal, 1993. február 27-én, 99 éves korában, és a Szent Bartholomeo Episzkopális Templomban helyezték örök nyugalomra New Yorkban. A birtokát, ami több millió dollárt ért, Hayes-re hagyta, aki egy hónappal később szintén elhunyt. A birtok értékesítéséből befolyt összeget a későbbiekben a művészeti kiválóságok díjazására fordították. Művészi hagyatéka Róla és nővéréről nevezték el a Dorothy és Lillian Gish Díjat, amelyet 1994 óta minden évben kiosztanak „annak a férfinek vagy nőnek, aki leginkább hozzájárult a világ szépségéhez, az emberiség boldogságához és az élet megértéséhez” . A díjjal 300 ezer USA dollár is jár, a díjazottak között olyan nevek szerepelnek, mint: Ingmar Bergman , Bob Dylan vagy Arthur Miller . Ohio-ban, Masillon városában egy utca őrzi Lillian Gish nevét, aki fiatalkorában rövid ideig élt is ott, és szeretettel emlékezett vissza a településre egész életében. Testvére, Dorothy mellé temették a Szent Bartolomeo Episzkopális Templom kolombáriumába, a templom kriptájába. Az ohio-i Bowling Green-i Állami Egyetem az otthona a Gish Filmszínháznak és Galériának, ami a Gish testvérek életművének állít emléket. A Smashing Pumpkins' 1991-es debütáló albumának címe Gish, melyet Lillian Gish után neveztek el. Lillian Gish volt a vezető karaktere a rövid életű The Biograph Girl című 1980-as színpadi musicalnek, ami a némafilmkorszakról szólt. A Simpsons című rajzfilmsorozat egyik részében Nagypapa egy Lillian Gish posztert tesz Homer játékszobájába. Gish Springfiled-ben született, ugyanabban a városban, ahol a Simpsons játszódik. François Truffaut Day for Night (Amerikai éjszaka) című filmjét a Gish nővéreknek ajánlotta. Pedro Almodóvar Mindent anyámról című filmjét többek között Lilian Gishnek ajánlja. Válogatott filmjei 1987 - Bálnák augusztusban (The Whales of August) ... Sarah Webber 1986 - Édes szabadság (Sweet Liberty) ... Cecelia Burgess 1985 - Huckleberry Finn kalandjai(Adventures of Huckleberry Finn) ... Mrs. Loftus 1967 - Szerepjátszók (The Comedians) 1960 - Kitaszítva (The Unforgiven) ... Mattilda Zachary 1955 - A vadász éjszakája (The Night of the Hunter) ... Rachel 1955 - A pókháló (The Cobweb) 1948 - Portrait of Jennie ... Mary nővér 1946 - Párbaj a napon (Duel in the Sun) 1928 - A szél (The Wind) 1919 - Letört bimbók (Broken Blossoms) ... a lány, Lucy Burrows 1916 - Türelmetlenség (Intolerance) 1915 - Egy nemzet születése (The Birth of a Nation) ... Elsie Stoneman Velociraptor mongoliensis A Velociraptor mongoliensis egy Theropoda dinoszauruszfaj, a Velociraptor típusfaja. Ez az egyik legismertebb dinoszaurusz. Sikerét az Őslényparknak köszönheti, melyben a Tyrannosaurus rex mellett ez a faj is főszerepet kapott. Egy értékes, és páratlan fosszília egy Velociraptor mongoliensis, és egy Protoceratops andrewsi küzdelmét örökítette meg. Elsőnek Osborn készített róla leírást Ovoraptor djadochtari néven. Leírása Az állat 2,07 méter hosszú volt, csípőmagassága 0,5 méter. Tömege 15–19,7 kilogramm lehetett. 2007-ben, Alan Turner, Peter Makovicky és Mark Norell őslénykutatók, kollégáikkal együtt tollszár csomókról számoltak be egy Mongóliából előkerült jól megőrződött Velociraptor mongoliensis mellső lába esetében, igazolva a tollak jelenlétét ennél a fajnál. Hátcsigolyák és a hozzá csatlakozó bordák keskeny törzset képeztek. A medenceöv köti össze gerincoszlopot a hátsó végtagokkal. Ezért tökéletes összhangban van a többi résszel. A hosszú szeméremcsont messzire előrenyúlik, így lehetségessé válik a helyváltoztatásban szerepet játszó izmok megtapadása is. Villacsontja erősen nyitott „V” alakot mutat. Keskeny törzse, és kecses hátsó lábai azt mutatják, hogy a futáshoz alkalmazkodott. A combcsontja erős, de rövidebb mint az alsó rész, amely a lábtővel együtt megnyúlt, így a lépés hossza is megnő. Hátsó lábai második ujjai módosultak. Ezen ujjakon nagy karmok helyezkedtek el. (E módosulat a dromaeosaurusok jellegzetességei.) E karmok visszahúzhatók voltak, és 180°-ban el tudtak fordulni. A második lábujj csontszerkezete lehetővé tette, hogy az állat mindig felemelve tartsa karmát. A farokcsigolyák nyúlványai különlegesen megnyúltak. Belőlük alakult ki a merev rácsozat, amelyre az izmok tapadtak. Futás közben a Velociraptor mongoliensis farka kormányként szolgált, és egyensúlyban tartotta az állatot. Nyakának jellegzetessége az S alakú görbület. Koponyája egyedülálló. „Lapos”, elnyúlt koponyája kétoldalt, az orr- részén enyhén homorú, és ebben különbözik a többi Dromaeosauridae-ától. A koponyán található különféle üregekben a harapáshoz szükséges izmok tapadtak meg. Fogai hátra hajlottak, és az élük recézett volt. A tudósok feltételezik, hogy kisebb csoportokban élt, és csoportosan vadásztak. A Velociraptor mongoliesist gondos szülőnek gondolják, bár erre utaló fosszíliákat még nem találtak. Tervel-csúcs A Tervel-csúcs (Vrah Tervel \'vr&h 'ter-vel\) az Antarktisz Livingston-szigetén a Tangra-hegység Friesland-hegyhátának egy 810 méter magas hármas csúcsa. Északkeletre a Pestera-gleccserre és a Zagore-tengerpartra, délnyugatra a Charity-gleccserre nyílik kilátás. A csúcsokat Tervelről, Bulgária egyik kánjáról nevezték el, aki 718-ban megállította az Európára törő arabokat. Elhelyezkedése A csúcsok koordinátája d. sz. 62° 42′ 58″, ny. h. 60° 16′ 16″-62.716111111111, -60.271111111111, ami 1,2 km-rel a Szent Metód-csúcstól nyugatra, 1,57 km-rel a MacKay-csúcstól kelet-északkeletre, a Barnard-csúcstól 5575 km-rel északkeletre van. (1995/96-os bolgár topológiai felmérés és 2005-ös feltérképezés.) Szputnyik–6 A Szputnyik–6-t (oroszul: Спутник-6) szovjet mesterséges műhold-sorozat tagja, biológiai technikai műhold. Küldetés A Vosztok űrhajó kifejlesztéséhez, a rendszer tesztelésére szolgáló Vosztok 1K műhold harmadik példánya volt, amely élőlényeket (kutya) szállított. A negyedik, amely az ember szállítására alkalmas eszköz automatikus ellenőrzését biztosította éles körülmények között. Szakmai programja megegyezett a Szputnyik–5 egységgel. A televíziós felvételek folyamatosan nyomon követték a kutyák viselkedését. A program irányítását a Kalinyingrádban felépített irányítási központból végezték. Az orbitális egység kettő részből állt: az ember szállítására alkalmas fülke és a műszerrekesz. A fülkébe helyezték el az állatokat (életfenntartó eszközöket, az élettani folyamatokat mérő- ellenőrző műszereket), az egyéb tudományos kutatásokra való felszerelést, és a biológiai kísérletek számára szükséges növényeket. A televíziós eszközt és a rádiótechnikát. Folyamatosan ellenőrizték a tájoló berendezést, a szögsebességet, a hőmérsékletet, a zajt, a leszállást elősegítő automatikus rendszert. Jellemzői 1960. december 1-jén a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy (8K72) Vosztok típusú hordozórakétával állították Föld körüli pályára. Az orbitális egység pályája 88,47 perces elliptikus pálya perigeuma 166 kilométer, az apogeuma 232 kilométer volt. Hasznos tömege 4563 kilogramm. Aktív szolgálati ideje 1960. december 2-án befejeződött. 17 Föld körüli keringést követően automatikus parancsra a gömb alakú visszatérő kabin a pályakorrekciót segítő hajtómű hibája miatt, nem megfelelő szögben hatolt be a Föld légkörébe, nem a kijelölt körzetben ért volna Földet, ezért a levegőben megsemmisítették. Személyzet A Pcsolka (kicsi méh) és Muska (kicsi légy) kutyák, 40 egér, 2 patkány, rovarok, gombakultúrák, biosejt kultúrák és sok növény (kukorica, búza, borsó és hagymák magja. Leonardo Vinci Leonardo Vinci (Strongoli de calabria vagy Nápoly ?, 1690 – Nápoly, 1730) olasz barokk zeneszerző, a helyi dialektusban írt, népies nyelvű nápolyi commedia per musica képviselője volt. Élete és munkássága 1690-ben valószínűleg Calabriában született, de egyes kutatók szerint Nápolyban látta meg a napvilágot. A nápolyi Poveri di Gesu Cristo konzervatóriumban folytatott zenei tanulmányokat. Gaetano Greco tanítványa volt. Tanulmányai befejezése után San Severo herceg nápolyi karmestere lett. 1725-ben kinevezték az Alessandro Scarlatti halálával megüresedő királyi ének- és zenekar vezetőjévé. Ezt az állást öt évvel később bekövetkezett haláig betötlötte. Zenei pályája, mint zenés komédiák szerzője indult, de sajnos ezekből a darabokból csak egy maradt az utókorra. A Le Zite’n galera 1722-ben került bemutatásra. A darab külsőleg az opera seria formáját követi, de az áriák részben a népies canzone stílusban íródtak. A recitativók Pergolesi és a későbbi opera buffa parlando-stílusára mutatnak előre. Vinci zenés komédiáinak nagy közönsége volt, ez tekintélyt kölcsönzött, a sokáig alacsonyabbnak tartott műfajnak. Vinci azonban nemcsak mint zenés komédiák, hanem mint opera seriák szerzője is nagy hírnévre tett szert. Operáinak a száma meghaladja az ötvenet, de írt egyházzenei műveket, serenatákat, oratóriumokat is. Misererjének ósiási híre volt Itália szerte, akárcsak La morte d’Abele című oratóriumának. Önálló operái mellett közreműködött számos más szerző, többek között Alessandro Scarlatti, egyes színpadi műveinek az elkészítésében. Vígoperáiban kibővíti időben a formai szerkezetek tendenciáját, az együttesek gyakran túlsúlyba kerülnek az áiák rovására, ezzel gyakorlatilag a későbbi opera buffa formáját előlegezi meg. Vokális dallamainak vezetése hangszeres jellegű, ez Alessadro Scarlattihoz közelíti művészetét. Operái Le doje lettere (1719) Lo cecato fauzo (1719) Lo scagno (1720) Lo scassone (1720) Lo Barone di Trocchia (1721) Don Ciccio (1721) Li zite 'ngalera (1722) La festa di Bacco (1722) Publio Cornelio Scipione (1722) Lo castiello sacchiato (1722) Lo labberinto (1723) Semiramide (1723) Partenope (1723) Silla dittatore (1723) Farnace (1724) La mogliera fedele (1724) Turno Aricino (1724) Ifigenia in Tauride (1725) La Rosmira fedele (1725) Il trionfo di Camilla (1725) Elpidia (1725) L'Astianatte (1725) Didone abbandonata (1726) Siroe, Re di Persia (1726) L'asteria (1726) Ernelinda (1726) Gismondo, Re di Polonia (1727) La caduta dei Decemviri (1727) Catone in Utica (1728) Medo (1728) Flavio Anicio Olibrio (1728 ) La Semiramide riconosciuta (1729 ) Alessandro nell'Indie (1729) Farnace (1729) La Contesa dei Numi (1729) Massiminiano (1729) Artaserse (1730) James Roday James David Rodríguez (San Antonio, Texas, 1976. április 4. –) amerikai színész, aki James Roday néven vált ismertté. Jelenleg a Psych – Dilis detektívek című sorozatban láthatjuk, ahol egy látnok nyomozót alakít, Shawn Spencert. Életpályája Roday a Texas állambeli San Antonioban született. Félig mexikói. Ő Jim Rodríguez egyetlen gyermeke, aki dolgozott a Boardwalk Auto Grop-nál. A középiskolát San Antonioban végezte el. Ezután a New York-i egyetem színművészeti karán tanult. 1999-ben alapította meg barátjával, Brad Raider-rel a Red Dog Squadron nevű non-profit színházat, ahol rendezőként és színészként is tevékenykedik. 2006 óta Maggie Lawsonnal, a Psych – Dilis detektívek sztárjával él kapcsolatban. Karrier Roday különféle színpadi produkciókban szerepelt,mint a Három nővér, Vízkereszt, vagy amit akartok. Ő írta a Skinwalkers forgatókönyvét, írótársaival Todd Harthanal és James DeMonacoval. Díjai és jelölései 2006 - Satellite Award jelölés - legjobb vígjáték vagy musical színész televíziós sorozatban - Psych – Dilis detektívek 2007 - People magazin - A legszebb emberek, 62. helyezés 2008 - NCLR ALMA Award jelölés - kiváló vígjáték színész televíziós sorozatban - Psych – Dilis detektívek 2009 - Ewwy Award jelölés - legjobb vígjáték színész televíziós sorozatban - Psych – Dilis detektívek Ráckanizsa község Ráckanizsa község a Pomurska statisztikai régió része Szlovéniában. Földrajzilag tulajdonképpen nem a Muravidék, hanem a Muraköz része, ami különben Horvátországban terül el. A község települései Ráckanizsa községhez a következő falvak tartoznak: Murafüred (Ráckanizsa település része) (Gibina), Kopriva, Ráckanizsa, Ligetfalva (Šafarsko), Šprinc. (Zárójelben a szlovén név szerepel, de legtöbbször a helyi magyarok is ezeket a névváltozatokat használják, mivel a települések magyar nevüket jórészt csak a 19. század végi földrajzinév-magyarosítások idején kapták, és ezek azóta feledésbe merültek.) Nidarosi érsekség A Nidarosi érsekség egy katolikus érsekség volt a késő középkorban, amely Norvégia területét fedte le. Székhelye Nidaros (a mai Trondheim) volt, az érseki székesegyház pedig a Nidarosi katedrális. Az érsekség a 12. század közepétől a reformációig állt fenn. Történelem Norvégiában a királyok terjesztették el a kereszténységet: I. (Jóságos) Haakon (934-961) munkáját Olaf Tryggvason (995-1000) és Szent Olaf (1015-1028 folytatták. Olaf Tryggvason 997-ben alapította meg Nidaros városát, ahol palotát és templomot emeltetett. Uralkodása alatt terjesztette a kereszténységet Norvégiában, Orkneyn, Shetlandon, Feröeren, Izlandon és Grönlandon. Szent Olaf püspökséget alapított Nidarosban, és egy Grimkill nevű szerzetest tett meg püspöknek. A norvégiai püspökök először a Brémai érsekség, később az egész Skandináviáért felelős Lundi érsekség alá tartoztak. A norvégok saját érsekség iránti igényét III. Jenő pápa elégítette ki, amikor 1151-ben legátusként Skandináviába küldte Nicholas Breakspeart (a későbbi IV. Adorján pápát). A pápai megbízott Jon Birgerson korábbi stavangeri püspököt nidarosi érsekké nevezte ki. Az érsekség alá rendelték Oslo (1073), Bergen (1060 k.), Stavanger (1130), Hamar (1151), Orkney (1070), Izland (Skálholt, 1056; Hólar, 1105), valamint Grönland püspökeit. A katedrálist kibővítették, és csak 1248-ban készült el. Többször leégett, de mindig helyreállították. A reformációidején, 1521-ben Eric Walkendorf érseket száműzték. Utódja, Olaf Engelbertsen, aki a király akaratának végrehajtója volt a lutheranizmus bevezetésében, II. Keresztély pártfogoltja révén 1537-ben szintén menekülni kényszerült III. Keresztély elől. Oszada Micsijaszu Oszada Micsijasu (Szaitama, 1978. március 5. –) japán válogatott labdarúgó. Nemzeti válogatott A japán U20-as válogatott tagjaként részt vett az 1997-es ifjúsági labdarúgó-világbajnokságon. 1080° Snowboarding A 1080° Snowboarding gyakran csak 1080°-ként hivatkoznak rá, egy multiplayer versenyzős snowboard videojáték amit a Nintendo fejlesztett és adott ki először 1998. február 22-én Nintendo 64-re Japánban. A játékos egy snowboardost irányít az öt közül külső nézetből (TPS nézet) és gombkombinációk használatával ugorhat és trükköket vihet véghez nyolc pályán keresztül. Az 1080°-ot 1997. november 21-én jelentették be, majd kilenc hónap fejlesztés után kritikai elismerést gyűjtött be és megnyerte az Interactive Achievement Award díjat az Academy of Interactive Arts and Sciences-től. Az 1080°-ból több mint egymillió példányt kelt el, és a második részét, az 1080° Avalanche-t 2003. november 28-án adták ki Nintendo GameCubera. Játékmenet A játékos egy snowboardost irányíthat a hat játékmód valamelyikében. Az 1080°-ban két trükk játékmód (a trick attack és a contest), három verseny játékmód (a race, a time attack és a multiplayer), egy tréning játékmód (training) és egy beállítások játékmód (options) van. A játék célja az, hogy a játékos minél előbb a pálya végére érjen vagy az, hogy minél több pontot szerezzen a trükkök kombinálásával. Trükk módok Az 1080°-ban két trükk játékmódjában, a trick attackben és a contestben, a játékos a teljesített trükkökből kap pontot. A contest játékmódban a játékosnak trükköket kell véghez vinnie és zászlókat kell kikerülnie a pontokért. A Trick attack játékmódban a játékosnak az erre a célra kialakított pályákon kell trükkláncokat teljesítenie. A játékban 25 trükk szerepel, ezen trükkök mindegyikét control stick körkörös mozgatása, az R gomb és a B gomb kombinációjával lehet kivitelezni; a pontokat a trükk összetettsége és a véghezviteléhez szükség idő alapján kapja a játékos. A trükkök két típusaba sorolhatók, a grab trükkök (fogások), amiben a snowboardos bizonyos módokban fogja meg a deszkát és a spin trükkök (forgások) amikben a snowboardos bizonyos fokban megpörgeti a deszkát. Az 1080°-os fordulat kilenc gomb kombinációjából jön létre, ezzel ez a játék legöszetettebb trükkje. Verseny módok Az 1080°-ban három verseny játékmód van; ezekben a győzelem úgy érhető el, hogy a játékos különböző útvonalakat választ a pályán és a snowboardosát úgy egyensúlyozza az ugratások után, hogy az nem veszít a sebességéből. A trükköket is számolja a játék a verseny játékmódokban, de ez nem befolyásolja a verseny végeredményét. A match versenymódban a játékos az MI irányította snowboardosok ellen kell versenyeket megnyernie. A játék méri azt, hogy a játékos milyen gyorsan teljesíti a pályát és a játékosoknak van egy sérülésmérője ami megtelhet ha a snowboardos elesik vagy fellökik. A match versenyeken a nehézségi szintet könnyűre, közepesre vagy nehézre lehet állítani ami a pályák bonyolultságát és azok számát határozza meg. Ha a játékos nem tudja legyőzni az MI irányította ellenfeleket, akkor újra kell kezdenie a pályát. Ha a játékosnak három esélye van, hogy megtegye ezt, ha ez nem sikerül neki akkor az a játék végét jelenti. Szereplők A játékos először öt snowboardos közül választhat: kettőt Japánból, egyet Kanadából, egyet Amerikából és egyet az Egyesült Királyságból. Minden snowboardosnak eltérnek a képességei és különböző pályákra és játékmódokra alkalmasak, mivel mindegyikőjük eltér különböző területekben, minta a technika, a sebesség és a súly. A három további snowboardos bizonyos pályák és játékmódok teljesítésével vállnak elérhetővé. Minden szereplőnek kezdetben nyolc snowboardja van és egy további meg lehet nyitni a játék folyamán. Mindegyik deszka különböző helyzetekre alkalmas, mivel mindegyiknek eltérő erősségei vannak az olyan kategóriákban mint az egyensúly és az irányíthatóság. Fejlesztés Az 1080°-ot 1997. november 21-én mutatták be a Nintendo SpaceWorld kiállításán; Vertical Edge Snowboarding munkacímen. A játék megjelenése előtt az újságírók az 1998 januári Nintendo Gamers' Summiton játszhattak vele. Az 1080°-ot Giles Goddard és Colin Reed programozta, a Nintendo fejlesztette és adta ki valamint Sigeru Mijamoto volt a producere. Goddard és Reed korábban a Wave Race 64-et programozta, amiből több mint 1 millió példány kelt el és hatalmas kereskedelmi sikert aratott. A folytatásában a Wave Race: Blue Storm-ban benne van az 1080° szereplői közül Ricky Winterborn. Az 1080° fejlesztésében Goddard és Reed a „skinning” nevű technikát alkalmazták, hogy kiküszöböljék a szereplőket alkotó poligonok egybelógását. A programozásuk során az átlagos animáció és az inverz kinematika kombinációját használták, amivel azt érték el, hogy ha a szereplők ütköznek valamivel akkor annak a tárgynak az alakja, iránya és a játékos sebessége kihatással van a szereplő kinézetére. Tommy Hilfiger ruhái és a Lamar snowboardjai feltűnnek az 1080°-ban product placement jegyében. Az 1080° zenéjét Kenta Nagata komponálta, aki a Mario Kart 64 és más Nintendo játékok zenéjét is. Az 1080° fejlesztése 1997 áprilisában vagy májusában kezdődött és 1998 márciusában ért véget. A játékot 1998. február 28-án adták ki Japánban és 1998. április 1-jén Észak-Amerikában. A Nintendo visszatartotta a játék európai kiadását mivel azt remélték, hogy ha télen adják ki az megnöveli az eladások számát; az 1080° végül 1998. november 30-án jelent meg Európában és a PAL területeken. Fogadtatás és hatása Kritikai fogadtatás A kritikusok általában dicsérték az 1080°-ot aminek 88/100-as átlagpontszáma van a Metacriticen és 90,49%-a a GameRankingsen. 1999-ben megnyerte az Academy of Interactive Arts & Sciences az év konzolos sportjátéka díját és a GameSpot az egyik legjobb játéknak nevezte mind a sport mind a versenyjátékok körében. Az 1080° ezen időszak alatt a legjobb snowboardos játéknak nevezték mivel „annyira jó,...hogy a kiadó óriás Electronic Artsnak több év és egy jóval erősebb konzolra volt szüksége, hogy egy szilárd vetélytársat adjon” az SSX franchise személyében. Az Edge szerint a játék „a snowboardos élményt eddig legjobban emuláló videojáték” a „higgadtság hangulatával” ellentétben a ezen időszak bármely egyéb Nintendo játékkal. A játék grafikája ezen időszak alatt a legmagasabb minőséget jelentette a Nintendo 64 számára. A kritikusok dicsértéka grafika olyan általános elemeit mint a kidolgozottsága, egyenletessége és a poligon átlógások hiánya. Dicsérték a kamera használatát, a játék „nagyon szolid” fizikai modelljét, a versenyzők sebességének érzetét, és a játék hó effektjeit (a nap megfelelően tükröződik a hóban, a porhó és a hó eltérően néz ki és eltérően viselkedik). A kritikusok szerint a grafikai hibák a véletlen pop-upok (a játékos szeme láttára felbukkanó tereptárgyak), helytelen árnyékok, és a játék akadozik ha a versenyzők fák mellett haladnak el; ezeket a problémákat azonban csak kisebb jelentőségűeknek tulajdonították. Bár az Edge pozitív kritikát írt, de hibákat találtak a játék MI-jában; azt állították, hogy az 1080° „csaló” gépi ellenfelektől szenved. Kritizálták a MI egyszerűségét és azt, hogy a verseny vége előtt gyorsan felzárkóznak a játékosra; azt is hozzátették, hogy a MI „egy sor előremeghatározott útvonalat” követ és azt, hogy a játékos megtanulhatja, hogy hol szokott elesni a MI így „lehetőséget adva, hogy lehagyja [a számítógépet], de ez csak kis elégedttséget hordoz magában”. Az Edge azt is hozzá tette, hogy a PAL kiadás késése „őszintén szólva nevetséges”. Úgy gondolták, hogy a Nintendo említésre méltó játékok hiányában „bármilyen minőségi cím egy kis nehézséggel az eladási listák élére kerülhet”. Az Allgame az 1080° „erősen technikai” irányítási rendszerét a játék egyik erősségei közé sorolta még a kezdeti nehézségek ellenére is. A CVG pozitívan írt az irányítási rendszerről, de nem értett egyet annak nehézségével, hozzátéve, hogy „az irányítást annyira briliánsan ültették be, hogy tökéletesen tudsz játszani egy kezeddel a stickkel és a Z gombbal”. A GameSpot a játék irányítására azt írta, hogy „alaposan bonyolult” és a „egyedül a guggolás - ami a szuper szűk kanyarokhoz van - szórakoztatóvá teszi”. A zenét általában dicsérték, az IGN szerint ez „egy csillogó példája annak amit a formátumon el lehet érni” és az Allgame az „eddigi egyik legjobb N64 zenének” hívta. Azonban a Gamebits kritizálta a zenét mivel szerintük ez minimális és elégtelen. Az 1080° hangeffektusait is dicsérték. Az Official Nintendo Magazine 2006-os tesztjében Steve Jarratt azt írta az 1080°-ra, hogy „dicsekedhet a videojátékokban való hó legjobb megjelenítésével”. Pozitívan nyilatkozott az irányításról és a játék multiplayer részéről is. Eladások és hatása Az 1080°-ból 1 230 000 példány kelt el összesen, ebből több mint 23 000 Japánban. Azonban nem lett olyan sikeres mint a programozók korábbi játéka, a Wave Race 64 amiből 1 950 000 példány kelt el és ebből 154 000 Japánban. 2001-ben az 1080° egyik snowboardosa, Kensuke Kimachi a Super Smash Bros. Melee egyik trófeáján is látható volt. Az 1080° Avalanche-t, az 1080° folytatását 2003-ban adták ki Nintendo GameCubera; az Avalanche keményebb kritikai fogadtatásban részesült, 73/100-as átlagpontszámot elérve a Metacriticen a „képfrissítési problémák és a korlátozott játékmenet” miatt. Az 1080° a Nintendo Virtual Console rendszerére 2008. január 15-én került fel Japánban, 2008. január 18-án Európában és 2008. január 28-án Észak-Amerikában. A Golden Forest nevű pálya zenéje a Super Smash Bros. Brawl-ban is hallható. Fordítás Ez a szócikk részben vagy egészben az 1080° Snowboarding című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Megjegyzések 1080° Snowboarding (������� ���������; Hepburn: Ten Eiti Sunōbōdingu) Szezon (sport) A csapatsportbajnokságokban a szezon kifejezés jelöli azt az időszakot, amikor mérkőzéseket rendeznek a csapatok között. Például a Major League Baseball egy szezonja nagyjából április 1. és október 1. között tart; a labdarúgásban augusztustól májusig, bár egyes országokban a kemény tél miatt még tavaszi-őszi rendszer van érvényben. Egy év több részre van osztva, gyakran ezeket is szezonnak hívják. Ezek az előszezon, amikor edzenek a következő szezonra, a rész, amikor az ellenfelek ellen játszanak, és az utószezon, amikor nincsenek mérkőzések. Forrás Treccani Pete Cornish Pete Cornish (?–) angol műszaki tervező, aki főként elektromos gitárok tartozékainak, effektjeinek, erősítőinek tervezésével és megépítésével foglalkozik. Leginkább a jól kidolgozott, teljesen saját felépítésű padlóeffektjeiről híres, és kulcsfontosságú szerepe volt abban is, hogy a régen különálló effektek az idők elteltével egy „multieffekt” egységbe zsúfolódtak. Többek között dolgozott Pete Townshend, Mark Knopfler Brian May, David Gilmour, Andy Summers és Jimmy Page számára. LBV 1806-20 Az LBV 1806-20 egy fényes kék változó egy lehetséges kettős csillagrendszerben, a Naptól 30 000–49 000 fényévre található a galaxis központja felé. A teljes rendszer tömege 130–200 naptömeg, és a becslések szerint a változó fényerő akár 40 milliószorosa lehet a Napénak, így hasonlóan olyan ragyogó, mint az éta Carinae vagy a Pisztoly-csillag, amelyek a legfényesebb ismert csillagok (amelyek mindegyike fényes kék változó). A nagy fényesség ellenére szinte láthatatlan a Naprendszerből nézve, mert a látható fénynek kevesebb mint egy milliárdod része jut el hozzánk, a többit elnyeli a közbeeső csillagközi gáz és por. A csillag fényessége 8 magnitúdó a 2 mikrométeres közeli infravörös hullámhosszon, ami a számítások szerint a látható hullámhosszon mindössze 35 magnitúdó. Képzelt elméletek A jelenlegi csillagkeletkezési elméletek szerint egy csillag legfeljebb 120 naptömegű lehet, de az LBV 1806-20 óta már mértek legalább 130 naptömeget is. Egyes mérések után a csillagot 150–200 naptömegűre becsülték. Akadt némi vita, hogy vajon az LBV 1806-1820 egyetlen csillag, vagy egy halmaz. A fényerejét nagy felbontású képalkotóval készítették, amelynek eredményei arra utalnak, hogy az LBV 1806-1820 egy csillag. Azonban a legújabb nagy felbontású spektroszkópokkal kiderült, hogy a csillagnak lehet egy társa, és hogy a tömeg a csillagrendszerben kevesebb mint 130 naptömeg. Elhelyezkedés Az LBV 1806-1820 középpontjában áll a G10.0-0.3 rádióködnek, és része a Cl * 1806-1820 csillaghalmaznak, amely maga is része a W31-nek, ami az egyik legnagyobb H II régióban van a Tejútrendszerben. Az 1806-20 halmaz néhány igen szokatlan csillagból áll, beleértve a két szénben gazdag Wolf–Rayet-csillagot (WC9d és WCL), két kék hiperóriást és egy Magnetárt (SGR 1806-20). Schiltach Schiltach település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 3789 fő (2014. december 31.). Gávavencsellő Gávavencsellő nagyközség Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Ibrányi járásban. Fekvése Szabolcs-Szatmár-Bereg megye északnyugati részén, Ibránytól keletre kb. 15 km-re, és Rakamaztól északkeletre kb. 20 km-re, Tokajtól északkeletre 25 km-re, vagy Nyíregyházától 25–30 km-re. A település megközelíthető az ÉMKK 4201-es (Nyíregyháza - Ibrány - Gávavencsellő) és 4243-as (Nyíregyháza - Nyírtelek - Rakamaz - Gávavencsellő) viszonylatán, továbbá a Trans - Tour '90 Közlekedési Kft járataival. Története Gávavencsellő két település: Gáva és Vencsellő egyesüléséből jött létre 1971-ben. Gáva Gáva neve 1304-ben, a pápai tizedlajstromban tűnik fel először. Nevét ekkor Gana, majd Gawa formában írták az oklevelekben. A település birtokosai a 13. században a Vayak voltak. 1425-ben a Losonczy családnak volt itt birtoka. 1436-ban a Tatár család szerzett itt birtokot. 1460-ban a Bulyi, Ráskay, Márki családoknak volt itt részbirtoka. A 19. század elején a jászói prépostság, és mellettük még a Bessenyey, Csécse, Csizy, Vida, Koczog családnak és még más családoknak volt itt birtokuk. A 20. század elején a jászói prépostságnak, valamint Kömmerling Jánosnak, Frankel Sámuelnek, és Pethő Antalnak volt itt birtoka. Gáva 1950-ig Szabolcs megye Dadai felső járásának székhelye volt. Vencsellő Vencsellő nevét az oklevelek 1407-ben említik először, nevét már ekkor is mai alakjában írták. I. László király is járt a településen, itt folytatta az 1092-ben Szabolcs várában megkezdett zsinatot. Vencsellő egykor az Ecsedi uradalomhoz tartozott, birtokosai a Báthori-család tagjai voltak. Később a Tárkányi, majd az Upory család birtokában állt. Utolsó birtokosa a Dessewffy család volt. Önkormányzat és közigazgatás A község polgármesterei a rendszerváltás óta a következők voltak: Karakó László (1990–2010; 1988–1990 tanácselnök), Fidesz Vojtó Mihályné (2010–2018), független Berecz János (2018–óta), Fidesz Népesség 2001-ben a település lakosságának 97%-a magyar, 3%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát. Közlekedés Vonattal a MÁV 118-as számú (Nyíregyháza NYK–Kóta–Buj–Herminatanya–Balsai Tisza-part) vonalán volt elérhető. Itt azonban 2009. szeptember 17-től ideiglenesen szünetel a forgalom. Nevezetességei Dessewffy-kastély A Dessewffyek Vencsellőn épült kastélyának magja egy a 18. század második felében készült barokk kiskastély, amely mellé egy másik kastélyt építettek klasszicista stílusban a 19. század elején. A két épületet 1898 -ban összeépítették. 1944-ben kápolnájának tornyát felrobbantották, ekkor bal oldalszárnyát és udvari oszlopcsarnokát lebontották. 1950-ben erősen átalakították. Az Európai Unió a szegregáció felszámolását célzó beruházásokra adott 135 millió forintos támogatást a településnek. A pénzt azonban egészen másra használták fel. Az okokról érdeklődő riportert a polgármester kizavarta a hivatalból. Képtár A kastély parkja A műemlék épület mintegy 10 hektáros parkja évszázados fákkal védett történelmi kert, melynek értékét a különböző juharok, gyertyánok, platánok és kocsányos tölgyek kora és mérete jelzi, s mellettük még sok értékes cserjefaj is meghúzódik. A kastélyt a település önkormányzata idegenforgalmi célból magánkézbe adja. Az új tulajdonos a műemlékvédelmi szakhatóság jóváhagyásával eredeti állapotának megfelelően helyreállítja majd az épületet. Nyírvidéki Kisvasút Híres emberek Itt az egykori Ó-Vencsellőn született 1837 szeptember 22-én Vályi János , eperjesi görögkatolikus püspök. Itt született Komócsy József ( Vencsellő , 1836 . március 25. – Budapest , 1894 . június 19.) - költő, újságíró Itt járt iskolába Cserhát József Batsányi-díjas költő (1915–1969) A település szülötte Kozák András (1943–2005) Kossuth-díjas színművész. Itt született Pásztor József (1957–), a Békéscsabai Előre emblematikus labdarúgója és edzője, 9-szeres válogatott Itt nevelkedett Seres János, sokszoros válogatott salakmotor versenyző (1960.-) [forrás?] Mór (település) Mór (németül: Moor) Fejér megye harmadik legnépesebb települése Székesfehérvár és Dunaújváros után. A Móri járás székhelye. Fekvése A város Fejér megye északnyugati részén, a Vértes és a Bakony hegység között fekvő völgyben, a Móri-árokban helyezkedik el. A megyeszékhelytől, Székesfehérvártól kb. 26 kilométerre északnyugatra fekszik, átlagos tengerszint feletti magassága 200 m környékére tehető. A közel tizenegyezerhektáros, változatos tájegyüttes főleg dombsági, illetve hegységi felszínekből tevődik össze. Fejlődésének története a Vértes kialakulásához kapcsolódik. Az évmilliók során lerakódott folyóüledék és lösz által fedett területet völgyek és süllyedékek sűrűn szabdalják. A legnagyobb dombsági magasságok a Szőke-hegyen (283 m) és a Dobosi-hegyen (269 m) mérhetők, a Vértes táblás röghegységszerkezetének egyik kiugró pereme, a Csóka-hegy (479 m) a térség legmagasabb pontja. Megközelítése Közúton a 81-es számú, Székesfehérvár-Győr úton.Vonattal a Székesfehérvár–Komárom-vasútvonalon. Gasztronómia A svábok lakta Mór kitűnik a többi hasonló nemzetiség lakta településtől, abban, hogy csak itt készítenek katzenpratze-ét azaz „Macskapraclit”. Azt mondják erről a lakodalmi süteményről: „Ha megiszol 2 pohár bort és megeszel 1 macskapraclit az az érzésed támad, hogy csak 1 pohárral ittál, és ezt követően addig eszel iszol míg szét nem pukkadsz”. A kvircedlit és a nuss-stanglit itt is készítik a többi sváb lakta településhez hasonlóan. További ételkülönlegessége a „paprikás-leves”. Történelme 1758-ban Mór Mária Teréziának köszönhetően mezővárossá lett. Ő telepítette be a svábokat a török hódoltság miatt elnéptelenedett Mórra. 1848. december 30-án Perczel Mór honvédtábornok és Jellasics horvát bán seregei a város határában vívták móri ütközetet, amely a magyar csapatok vereségével végződött. A vereség következtében megnyílt az út a császári csapatok számára Pest-Buda elfoglalására. Mór 1984-ben – akkor 100. magyar városként – városi rangot kapott. 2002. május 9-én ebben a városban, a Dózsa György utcában történt a magyar kriminalisztika eddigi legvéresebb bankrablása, a köznyelvben csak „Móri bankrablás”-ként vagy „Móri mészárlás”-ként ismert eset, ami 8 halálos áldozatot követelt. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 83,4%-a magyarnak, 1,1% cigánynak, 8,3% németnek, 0,5% románnak mondta magát (16,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 42,2%, református 6,5%, evangélikus 3,7%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 17,1% (29,3% nem nyilatkozott). Nevezetességei Láncos-kastély Lamberg-kastély Kapucinus templom és rendház Magyar templom Pincesor Híres emberek Itt született 1848 . november 15 -én Wekerle Sándor magyar miniszterelnök. Itt született 1862 . június 29 -én Radó Antal író, költő, műfordító, irodalomtörténész. Itt született 1962 . május 17 -én Krausz Ferenc fizikus. Itt született 1992 . január 21 -én Szolnoki Roland labdarúgó. Testvérvárosai Freudenberg , Németország Valdobbiadene , Olaszország Nyárádszereda , Románia Wolsztyn, Lengyelország Christian Hoffmann von Hoffmannswaldau Christian Hoffmann von Hoffmannswaldau (korábban Christian Hofmann von Hofmannswaldau) (Boroszló, 1616. december 25. – Boroszló, 1679. április 18.) német barokk költő, író. A protestáns patrícius családból származó Hoffmanswaldau a boroszlói Elisabeth Gimnázium és a gdański Akadémiai Gimnázium után a Leideni Egyetemre járt (1638–1639), ahol a már Boroszlóban megkezdett jogi- és államtudományi tanulmányait folytatta, de filológiával és költészettel is itt kezdett el foglalkozni. 1639-ben egy fejedelemmel közösen tanulmányútra indult Angliába, Franciaországba és Olaszországba. 1642-ben utazott vissza. 1647-ben beválasztották a boroszlói városi tanácsba, amelynek haláláig tagja maradt. A protestáns érdekek képviselőjeként és szószólójaként többször utazott Bécsbe tárgyalni (1657, 1660, 1669-70). Hoffmanswaldau az olasz manierista irodalom, a concetto nyelvművészet követője volt. Sok költeményét, éléselméjű epigrammáját, szépirodalmi fordítását már az 1640-es években megírta, de nyomtatásba nem kerültek. Az elkövetkező évtizedekben Hoffmanswaldau már csak két átfogóbb munkára vállalkozott: 1652-ben lefordította németre Giovanni Battista Guarini Il pastor fido című alkotását, 1664-ben pedig megírta a Helden-Briefe (Hőslevelek) című, 14 fiktív levelezést tartalmazó elbeszélő költeményét, amelyet Publius Ovidius Naso Hősnők levelei című munkájáról mintázott. Csak 1679-ben határozta el írásai egy részének kiadását. Erotikus hangvételű Lust-Getichte verseit 1695-ben, Benjamin Neukirch antológiában, Herrn von Hoffmannswaldau und andrer Deutschen auserlesene und bißher ungedruckte Gedichte (Hoffmannswaldau úr és más németek válogatott és eddiglen ki nem nyomtatott költeményei) címen adta ki. Hoffmannswalsau irodalomtörténeti megítélése sokáig e verseken alapult. Hoffmannswaldau azonban nem csak az ironikus és frivol történetek mestere volt. Erről vallásos dalok, melankolikus hangú gondolatai az ember elmúlásáról, sírversek, a helyes életről elmélkedő lírikus párbeszédek, valamint Théophile de Viaus filozófiai hátterű Mort de Socrate (Szókrátész halála) című írásának fordítása tanúskodik. Legfontosabb művei Centuria Epitaphiorum: […] Das ist: Hundert auserlesene und Sinnreiche Grabschrifften. o.J. [1662?]. Des Sinnreichen Ritters Baptistae Guarini Pastor fido. 1678. - Deutsche Ubersetzungen Und Getichte. 1679. Benjamin Neukirchs Anthologie. Herrn von Hoffmannswaldau und andrer Deutschen auserlesener und bißher ungedruckter Gedichte erster [- anderer] theil. Szerkesztve Angelo George de Capua und Ernst Alfred Philippson. Tübingen 1961-65. Kovásznai György Kovásznai György, (Budapest, 1934. május 15. – Budapest, 1983. június 28.) magyar festő, animációs rendező, író. Animációs filmjeinek egyedi sajátossága a kamera alatti, kockáról kockára történő festés, rajzolás, ami a festőiségnek egy mozgó, folyamatosan változó bravúros jellegzetességet ad. Pályakép Édesapja Kovásznai József, a BSzKRt. tisztviselője, édesanyja, Hamvai Mária fogászasszisztens volt. Nevelőapját ausztriai katonai szolgálatra kényszerítették, a család 1944 végén tért vissza Budapestre, de vagyonuktól, lakásuktól megfosztva kellett újrakezdeniük az életet. Innentől kezdve a három gyermekes család nélkülözve, szegénységben élt, kezdetben a Józsefvárosban majd Angyalföldön. Kovásznai már 15 éves korában elhatározta, hogy festőművész akar lenni, 1949-ben beiratkozott az OTI szabadiskolába, ahol tanára Szántó Piroska életre szóló hatást tesz rá. 1952-ben kezdett el a Képzőművészeti Főiskola festő szakára járni, 1954-ben azonban elhagyta az iskolát, amelyre így emlékezett vissza: “Egyszerűen azért jöttem el, mert a tanárokat tehetségteleneknek, a szellemet pedig ostobának tartottam.” Innentől bányákban dolgozott, majd 1957-ben visszatért a Képzőművészetire, ahol festészetét felháborítónak, botrányosnak tartották, még ugyanebben az évben kirúgták az intézményből. 1961-ben Nepp József animációs rendező kereste meg Kovásznait, hogy dolgozzon vele dramaturgként: ekkor írta meg az “Öcsi és a Varázsló” forgatókönyvét. A későbbiekben animációs és natúrfilmekhez, játékfilmekhez is ír forgatókönyveket. 1963: A Pannónia Filmstúdióban elkészítette első önálló animációs filmjét, a Monológot. A film bemutatását nagy nehézségek árán érte el a Pannónia Filmstúdió, a Corvin moziban rendezett bemutató közönségsiker. Kornissal további 4 közös filmet hoztak létre: “Gitáros fiú a régi képtárban” című kísérleti animációja (1964), ami a Pannónia Filmstúdió egyetlen betiltott filmje maradt a rendszerváltásig.”Reggeltől estig. Valami más.” (1967),”Egy festő naplója” (1968), “Házasodik a tücsök” (1969). 1963-1982-ig 26 animációs filmet készített változatos technikákkal. Az első festményfilm, az Átváltozások 1964-ben készült el. Első egész estés animációs filmje, a ma is ismert Habfürdő pedig 1979-ben készült el. Ezt a filmet azonban nem fogadta közönségsiker, a kortárs művészek és a nézők is elfordultak tőle. 1983-ban érte a halál, második egész estés animációsfilmje, a francia-magyar koprodukciójú “Candide” előkészítése közben. Kovásznai György nem csak festett, jelentős írói életművet hagyott hátra, benne önéletrajzi, filozófiai írásokkal, drámákkal. Filmográfia A monológ ( Korniss Dezsővel ), 1963 (12,5′) Tükörképek, 1965, (6,5′) Gitáros fiú a régi képtárban (Korniss Dezsővel), 1964 (7,5′) Átváltozások , 1964 (6, 5′) Mesék a művészet világából, 1965 (10′) A fény öröme, 1965 (13′) A Napló, 1966 (10,5′) A gondolat, 1966 (50”) Reggeltől estig (valami más) (Korniss Dezsővel), 1967 (9,5) Hamlet , 1967 (14, 5′) Ballada, 1968 (7,5′) Egy festő naplója (Korniss Dezsővel), 1968 (7′) Várakozni jó, 1969 (4,5′) Glória Mundi ( Bélai Istvánnal ), 1969 (2′) Házasodik a tücsök (Pásztortánc) (Korniss Dezsővel), 1969 (6,5′) Hullámhosszak 1970 (10′) Fény és árnyék (forgatókönyv: Hankiss Elemér ), 1970 (11,5′) Város a szememen át, 1971 (10′) Rügyfakadás No. 3369, 1971 (18,5′) Kalendárium, 1972 (9,5′) Körúti Esték, 1972 (9′) Ça Ira, 1973 (10,5′) A 74-es nyár emléke, 1974 (10,5) Ez volt a divat, tévésorozat, 1976 Rövid visszapillantás 20,5′ A háború után 20,5′ Csak divatosan 20,5′ Víziók 20,5′ Magánszámok és táncok 20,5′ Fiatalok divatja 20,5′ Habfürdő , egész estés animációsfilm, 1979 (79′) Emlékfilm: Riportré – Kovásznai, 2010 (Rendező: Igor Lazin, Török Ferenc), 1982 YouTube Gare de Vervins Gare de Vervins vasútállomás Franciaországban, Vervins településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: La Plain-Hirson-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Marle-sur-Serre Gare de La Bouteille Kenderike A kenderike (Carduelis cannabina) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Skandinávia északi felének és Izland kivételével egész Európában fészkel. Költ Kis-Ázsiában és Északnyugat-Afrikában is. Magyarországon általánosan elterjedt, gyakori madár. Kedvelt élőhelyei a lankás dombvidékek.De megtalálhatjuk az alföldön, erdőszéleken, vasúti töltések melletti bokrosokban, szőlőhegyeken, öreg temetőkben. Megjelenése Testhossza 12,5–14 centiméter. Karcsú és hosszú farkú, rövid, szürke csőrű madár. A háta és dolmánya valamennyi tollazatban barna, torka krémfehér, közepén jellegtelen sötét pettyezettel. A fejoldal a szem fölött és alatt világos mintájú, piszkos szürke pofája közepén világos folt van. Kézevezői fehéren szegettek. A hím homloka és melle vörös, ősszel barnásvörös és részben elfedik a világos tollszegélyek. Tarkója egyöntetűen szürke. A nőstény tollazatában nincs vörös szín, tarkója barnásszürke, a mellén és a fejtetőn finoman sávozott. Alfajai Összesen hat alfaját különítik el. Carduelis cannabia cannabina - Európától Nyugat-Szibériáig és Észak-Afrika Carduelis cannabia autochtona - Skócia Carduelis cannabia nana - Madeira Carduelis cannabia meadewaldoi - Kanári-szigetek Carduelis cannabia harterti - Kanári-szigetek Carduelis cannabia bella - Kis-Ázsiától a Kaukázusig és Kína délnyugati részéig Életmódja Sűrű bokros területeken, kertekben, továbbá tövises, rekettyés tengerparti hangásokban, helyenként gyümölcsösökben fészkel. Mozgékony és aktív, gyakran rövid, szakaszos felrepülésekkel változtatja helyét. A párok egymás társaságában maradnak egész nyáron. Röptében száraz, de kissé orrhangú életerős „tigg-itt” vagy „tett-ett-ett” hangot ad, különösen intenzív, amikor szárnyra kap. Éneke rövid, kerepelő hangok egyvelege, dallamos füttyökkel ékesített hívóhangként jellemezhető. Néha elnyújtott, gyors tempójú strófákat ad elő, de többnyire „takarékon” énekel. Énekének gyakori elemei a hívóhangon kívül a „piú”, „trrrüh” és a „tu-ki-jű” motívumok. Magevő madár, fiókáit is elsősorban apró gyommagvakkal táplálja. Különösen kedveli a félig érett magvakat, nyáron például a gyermekláncfű termését. Télen a kenderikék csapatokba verődve járják a határt és főként a gazos tarlókon, mezsgyék közelében táplálkoznak. Szaporodása Fészkét vadrózsa- vagy galagonyabokorban, borókában, fiatal lucfenyő ágai között, szőlőtőke alkalmas hajlatában, mindig alacsonyan, néha alig arasznyira építi a talajtól. A párok kora tavasszal alakulnak ki, és csakhamar megjelennek a kiszemelt költőhelyen. A hím egy kiemelkedő ponton gyakran és hosszan énekel. Amikor párja már a fészek helyét keresi, énekelve biztosítja a revírjét. A fészek száraz növényi szálakból, háncsdarabkákból, finom gyökerekből, néha mohából épül, a csészét finom gyökérszálakkal, szőrszálakkal béleli. A fészekalja 5-6 tojásból áll. A tojó egyedül kotlik. A hím többnyire a közelben tartózkodik, és ha párja elhagyja a fészket, nyomban mellé szegődik. A fiókák 10-12 nap alatt kelnek ki. A tojó az első napokban melengeti őket, később már mindkét szülő etet. A fiókák 11-13 napos korukban hagyják el a fészket. Szüleik még legalább tíz napig etetik és gondozzák őket. Kárpát-medencei előfordulása Magyarországon elég gyakori fészkelő, részben állandó és telelő madárcsapatok vannak, a fészkelő állomány nagyságát 60 000-100 000 párra becsülik. Az ország egész területén megtalálható, de leggyakrabban a Dunántúli-dombságon és a Dunántúli-középhegységben és Északi-középhegységben tűnik fel. Természetvédelmi helyzete Állomány Európában stabil. Itthon sem fenyegeti veszély, de élőhelyeinek megszüntetése a helyi populáció csökkenését okozhatja. Védett madár, természetvédelmi értéke 25 000 Ft. Szerepel az IUCN Vörös Listáján. Hemmersheim Hemmersheim település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 710 fő (1987. május 25.). Rorodt Rorodt település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: M1RA A M1RA Michelisz Norbert autóversenyző csapata, amely TCR nemzetközi sorozatban vesz részt. A csapat a 2017-es szezonban debütált. TCR nemzetközi széria Honda Civic Type R TCR (2017) A M1RA két Honda Civiccel teljesítette első szezonját a sorozatban. Első szezonjukban megnyerték a csapatok bajnokságát, míg versenyzőik Tassi Attila a remek második, míg rutinos olasz csapattársa Roberto Colciago az ötödik pozícióban zárta a szezont. A hungaroringi és a burirami hétvége során maga a csapat alapítója Michelisz Norbert is részt vett, a hungaroringi nyitófutamon a pole-pozicíóból indulva a második helyen végzett Buriramban viszont meg is nyerte a nyitófutamot. Továbbá a szezon során vezetett M1RA autót a fiatal olasz Giacomo Altoè és a TCR Germany kétszeres bajnoka Josh Files is, mindketten dobogóra állhattak a csapat színeiben. Hyundai i30 N TCR (2018-) 2018. február 23-án a M1RA csapata bejelentette, hogy Hondáról Hyundaira váltanak. Az egyelőre nem dőlt el, hogy a M1RA melyik bajnokságban áll rajthoz a Hyundaijokkal. Érdekességek Névválasztás Magyarázatot igényel a csapat elnevezése. Az M1 arra utal, hogy Magyarország első számú versenycsapatát akarják létrehozni, az RA a Racing rövidítése. Az M1RA kiejtése viszont „Mira” lesz, ami Michelisz Racingként is értelmezhető. Ennek a szónak több nyelven jelentése van: olaszul ’cél’, spanyolul ’látvány’, oroszul ’béke’. Mirának hívják Michelisz Norbert kislányát is. Donnenheim Donnenheim település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 309 fő (2015). Donnenheim Bilwisheim, Brumath, Mittelhausen és Wingersheim-les-Quatre-Bans községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Sainte-Thérence Sainte-Thérence település Franciaországban, Allier megyében. Lakosainak száma 193 fő (2015). Sainte-Thérence Lignerolles, Mazirat, Saint-Genest, Teillet-Argenty és Terjat községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Lunar Orbiter-program A Lunar Orbiter-program öt Hold körül keringő űrszondából állt, melyek 1966 és 1967 között végezték a holdfelszín fényképezését. A program célja Az Apollo-program előkészítésére a NASA öt űrszondát küldött Hold körüli pályára, melyek feltérképezték a felszínt és megfelelő leszállóhelyeket kerestek a későbbi Surveyor-szondák és Apollo-expedíciók számára. A munka során a Hold felszínének 99%-át lefényképezték 60 méteres felbontással. Az első három expedíció elsődleges célja az volt, hogy leszállási helyeket derítsen föl az Apolló expedíciók számára. Ezek az űrszondák egyenlítő-közeli pályákon keringtek. E feladat sikeres végrehajtása után a Lunar Orbiter-4-et közel poláris pályára állították térképező feladattal azért, hogy felvételeivel egyenletesen fedje le a Hold látható oldalát. Lunar Orbiter szondák (zárójelben az indítás dátuma) Lunar Orbiter-1 ( 1966 . augusztus 10. ); Lunar Orbiter-2 ( 1966 . november 6. ); Lunar Orbiter-3 ( 1967 . február 5. ); Lunar Orbiter-4 ( 1967 . május 4. ); Ez az űrszonda közel poláris pályán keringve a Hold látható oldalát egyenletesen lefedte felvételeivel. Az új évezredben történt meg ezeknek a klasszikus fotótechnikával készült, de elektronikusan továbbított felvételeknek a digitális újraföldolgozása. Lunar Orbiter-5 ( 1967 . augusztus 1. ); Nagyboldogasszony-székesegyház (Chilpancingo de los Bravo) A mexikói Chilpancingo de los Bravo városban található Nagyboldogasszony-székesegyház a Chilpancingo-Chilapai egyházmegye központi temploma. Története Az első itt álló templomot a 16. század közepén építették. 1813-ban ez a szegényes, szalmatetős templom kiemelkedő történelmi szerepet játszott, ugyanis szeptember 13-án itt ült össze a chilpancingói kongresszus, amelynek során itt olvasták fel José María Morelos Sentimientos de la Nación függetlenségről szóló írását is. Később, de nincs róla dokumentum, hogy mikor, már kőtemplom épült helyébe; annyi bizonyos, hogy ez 1876-ban már állt. 1902. január 16-án egy erős földrengés jórészt elpusztította a templomot, ezért ismét újjá kellett építeni. Az új templom plébániáján 1910-től 1934-ig az építkezésben is segítséget nyújtó Margarito Escobar szolgált, 1929-ben pedig Miguel Leyva felelt az időközben sokáig elhúzódó építkezésért: a falakat az ő idején fejezték be. A betonból készült boltozatot az 1936-tól itt tevékenykedő Agustín M. Días idején építették, a két tornyot Galo Soberón y Parra és Miguel Leyva tervezte. 1957. július 28-án újabb földrengés pusztított a városban, ekkor az egyik torony is ledőlt, majd az 1985. szeptember 19-i és a 2007. április 13-i földrengés ismét okozott benne károkat. A 2011 decemberében történt újabb rengés először úgy tűnt, helyrehozhatatlan pusztítást végzett, de később kiderült, hogy a hibák többsége viszonylag könnyen javítható. Molsberg Molsberg település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Gare de Vielmur-sur-Agout Gare de Vielmur-sur-Agout vasútállomás Franciaországban, Vielmur-sur-Agout településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Montauban-Ville-Bourbon-La Crémade-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Damiatte - Saint-Paul Courgeon Courgeon település Franciaországban, Orne megyében. Lakosainak száma 373 fő (2015). Courgeon La Chapelle-Montligeon, Comblot, Corbon, Loisail, Mauves-sur-Huisne, Réveillon és Saint-Mard-de-Réno községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gare de Bessèges Gare de Bessèges vasútállomás Franciaországban, Bessèges településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Bessèges-Robiac-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Risano Stazione di Risano vasútállomás Olaszországban, Pavia di Udine településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Udine-Cervignano-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Lumignacco Stazione di Santo Stefano Udinese Szír-Jordán-árok A Szír-Jordán-árok (arabul ����� [el-Ghor vagy el-Ghawr], héberül �������� ����������, angolul Jordan Rift Valley) a dél-törökországi İskenderuni-öböltől az Akabai-öbölig húzódó, 700 km hosszú és a peremét alkotó sasbércek sorozatával együtt átlagosan 150 km széles árokrendszer a Közel-Keleten, az összességében 5600 km hosszú Afrikai-árokrendszer tagja. Fő részei: az Orontész völgye, a Bekaa- (Biká-) völgy, a Hula- (Hule-) völgy, a Jordán völgye, a Tiberias-tó, a Holt-tenger vidéke, a Vádi Araba és az Akabai-öböl. Tájai Az árok legészakibb peremterülete a Törökország területére eső Nur-hegység a Torosz-hegység része. Az ároknak a hegység keleti előterében fekvő felső szakaszát az Orontész szeli át. A nyugati oldalán sorakozó hegységek következő tagja a 175 km hosszú Libanon-hegység. A tengerpart felé több töréslépcsővel leereszkedő hegység meredek szerkezeti lejtővel tekint a Bekaa-völgy (Biká-völgy) felé. A szír-libanoni határvidéken fekszik az erősen karsztos Antilibanon-hegység. Az Antilibanon déli szomszédságában, attól csak egy szerkezeti vonalon kialakult völgymedencével elválasztva magasodik Szíria legcsapadékosabb vidéke, a Hermon-hegység. A politikai híradásokból ismert Golán-fennsík 700–1000 m magas bazaltplató, amely nyugaton tekint a Jordán-folyó árkára. A Libanon-hegység déli folytatásában fekvő Galilea legmagasabb hegye a szerkezeti vonalak határolta Meron. A Galileai, majd a Júdeai-hegyek keleti előterében fekszik az árok Jordán-folyó által átszelt, legmélyebb szakasza. A Jordán által átszelt Tiberias-tó víztükre 212, a Holt-tengeré (amely a folyó végtava), 405 méterrel fekszik a világtenger szintje alatt. Földünkön sehol sem állhatunk mélyebben a tengerszint alatt, mint a Holt-tenger kopár, legfeljebb sókivirágzásoktól fehérlő, sziklás partján. A Szír-Jordán árok legdélebbi szakasza a Vádi Araba hegylábfelszínekkel övezett kopár völgye, amely dél felé a legmélyebb pontján az 1240 m-es Akabai-öbölben folytatódik. Pattada Pattada település Olaszországban, Szardínia régióban, Sassari megyében. Lakosainak száma 3077 fő (2017. január 1.). Pattada Benetutti, Buddusò, Bultei, Nughedu San Nicolò, Oschiri, Ozieri, Nule és Osidda községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Klasszikus zene A klasszikus zene fogalma alatt három, különböző jelentéstartalmat értünk. Legtágabb értelmében – ekkor komolyzenének is nevezzük – a zene legáltalánosabb felosztási kategóriája szerinti terület a dzsessz, a könnyűzene, az alkalmazott zene (színház, film) és a népzene mellett. E jelentésében évezredes múltú, folyamatos és határozott tradícióval bíró, szilárdan megalapozott, mégis dinamikus esztétikai szempontrendszerrel bíró művészet, amely művelői, a zeneszerzők és az előadók útján (optimális esetben) műalkotásokat hoz létre. (Esetenként a klasszikus zene fenti meghatározását csak a nyugati zenekultúrára vonatkoztatják, annak történelmi jelentőségére és más zenekultúrákra gyakorolt hatására hivatkozva, ez azonban nélkülöz bármely elfogulatlan tudományos megközelítést.) Esztétikai értelemben bármely, a legkülönbözőbb értelemben vett – társadalmi vagy szakmai közmegegyezés szerinti – magas kvalitással bíró zene. Ez értelemszerűen nem csak a komolyzenére vonatkozik, hiszen beszélünk „klasszikus dzsesszről”, a „rockzene klasszikusairól” és „klasszikus magyar népdalról”. Ilyen alkalmazásában tulajdonképpen nem zenei terminus, esztétikai normaként rendkívül széles körben használjuk: példaszerű, mintaszerű, a maga nemében tökéletes stb. (még csak nem is feltétlenül a művészetek körén belül). Legszűkebb értelmében a klasszikus zene – mint zenetörténeti korstílus – a bécsi klasszika szinonimája; a bécsi klasszikus zeneszerzők: Haydn, Mozart és a fiatal Beethoven (esetenként egyúttal az őket követő, kortárs kisebb mesterek) munkásságának elnevezése; illetve az a stíluskorszak, melyben e zeneszerzők tevékenykedtek: nagyjából az 1780-tól 1820-ig terjedő időszak. Hasonlóképpen a bécsi klasszika közvetlen előzményét gyakran preklasszikának nevezik. (Közkeletű, de súlyos terminológiai tévedés a bécsi klasszikát „klasszicizmus” névvel illetni. A klasszicizmus törekvéseinek középpontjában a klasszikus ókor művészeti eszményeinek újjáélesztése áll, ezzel szemben Haydnt, Mozartot és Beethovent a zenetörténet-írás saját jogán tekinti klasszikusnak: elsőrangúnak, mértékadónak, példaértékűnek. Ezért ők nem klasszicisták, hanem a szó klasszikus értelmében klasszikusok.) Ričice (Proložac) Ričice falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Proložachoz tartozik. Fekvése Splittől légvonalban 53, közúton 75 km-re keletre, Makarskától légvonalban 25, közúton 53 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 6, közúton 15 km-re északnyugatra a dalmát Zagora területén, Imotska krajina északnyugati részén fekszik. A település nevét földrajzi jellegzetességéről kapta. Télvíz idején a dombok között több patakocska, horvátul ričica csordogál, melyek közül a legnagyobb a Vrbica. Ezek a patakocskák aztán egy nagyobb időszakos vízfolyásba, a Ričinába folynak. Ričicén a Proložaci Ričina folyik keresztül, melyet Suvajának neveznek. 1979-ben a Suvaján a Ričice nevű nagy gát építésébe kezdtek, hogy ezáltal egy mesterséges tavat alakítsanak ki. A tónak az Imotski-mező vízellátását kellett biztosítania. A tó vize nagy termőterületet, valamint Parlovi és Topalušići települések több házát is elöntötte és nagyban hozzájárult a lakosság számának csökkenéséhez. Az el nem öntött területen megmaradt valamennyi magasabb fekvésű termőföld. Az egyik ilyen magasabb fekvésű helyen áll a plébániatemplom, a plébániaház és az iskola. Története A térség már a történelem előtti időben lakott volt, első ismert népe az illírek voltak. Róluk mesélnek az ókorból fennmaradt halomsírok. Az illír háborúk végeztével az 1. század elején e terület is Dalmácia római tartomány része lett. A római jelenlétet az e vidéken előkerült számos régészeti lelet (pénzek, ékszerek, használati eszközök, fegyverek) is igazolja. A horvátok ősei a 7. században vándoroltak be erre a vidékre. A bencés atyák délre fekvő Opačacnál a Vrljika-folyó forrásánál építették fel kolostorukat, innen végezték a térség lakóinak keresztény hitre térítését. A 14. századtól a hívek lelki gondozását a ferencesek vették át, akik az elpusztult kolostort újjáépítették. A település első említése Stjepan Vukčić Kosača bosnyák herceg oklevelében történt "civitate Rixeachi" alakban. A határában levő Gradina nevű két régészeti lelőhely neve, fekvése és leletei arra engednek következtetni, hogy itt állt Ričice középkori vára. Az egyik lelőhely a Szent János templom közelében fekvő kis magaslaton található, ahol történelem előtti és római település maradványai is előkerültek. A másik a 499 méteres Gradina nevű hegyen található, ahol ma is láthatók a középkori várfalak maradványai. Ez a hely fekvésénél fogva kiválóan alkalmas volt a Metković és Split irányából erre vezető utak ellenőrzésére. A török 1463-ban meghódította a közeli Boszniát, majd néhány évvel később már ez a terület is uralmuk alá került. Az 1699-es karlócai béke török kézen hagyta. Végleges felszabadulása csak az újabb velencei-török háborút lezáró pozsareváci békével 1718-ban történt meg. Ezután 1797-ig a Velencei Köztársaság fennhatósága alá tartozott. A felszabadított területre Hercegovinából és a környező falvakból új lakosság települt, akik a proložaci plébániához tartoztak. 1734-ben Blašković püspök elrendelte, hogy Ričicének saját káplánja legyen, aki a településen lakik. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, 1809-ben az Illír tartományok része lett, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1857-ben 590, 1910-ben 835 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később a Jugoszláv Királyság része lett. A második világháború után a szocialista Jugoszláviához került. A lakosság elvándorlása az 1970-es évektől vette kezdetét. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 1390 lakosa volt. Nevezetességei Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1910 -ben épült, felszentelése 1911-ben a szent ünnepén történt. A templom faragott kövekből épült, a hajó hosszúsága 16, szélessége 7 méter, a szentély 4 méter hosszú. A hajó mindkét oldalán félköríves záródású ablakok láthatók. A homlokzat közepén nagy körablak, felette pedig két kis ablakocska látható. Felül a harangtoronyban két harang található. 1942-ben egy földrengés megrongálta, de az erős szél és a hideg is kárt tett benne, mely után helyre kellett állítani. 1963-ban tetőzetét cserélték. 1972-ben átépítették a liturgikus teret. Az oltár és a szentségtartó Bože Radovan spliti mester munkája. A szentségtartó ajtaját a spliti Mate Komar készítette. A szentély falára a varasdi Ivan és Marija Drašković testvérpár készített nagyméretű faliképet. A temető közepén állt régi Keresztelő Szent János templom közvetlenül a török uralom alóli felszabadulás után épült. 1733 -ban már bizonyosan állt, azonban hosszúsága ekkor még csak mintegy négy méter volt. A templomot lebontották és alapjain azonos méretű halottasházat építettek, melyet 1996-ban temetőkápolnának rendeztek be. Ričice középkori várának romjai a Gradina nevű magaslaton. A víztározó építésekor 1980 és 1982 között a „Parlovi“ és „Pratrova glavica“ nevű helyeken két középkori temetőt tártak fel. Ennek során 140 sír került elő, melyek főként a 15. századból származtak. A sírköveket a Szent János templom mellé vitték át és ma is ott láthatók. Dontreix Dontreix település Franciaországban, Creuse megyében. Lakosainak száma 402 fő (2015). Dontreix Auzances, Chard, Charron, Les Mars, Mérinchal, Charensat és Montel-de-Gelat községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Pattantyús brigád A Pattantyús brigád (más néven Pattantyús műszaki brigád) öt gépészmérnökből álló munkaközösség a Győri Vagon- és Gépgyárban. A kutatók 1957-ben – megosztva – megkapták a Kossuth-díj III. fokozatát, az indoklás szerint „a Diesel-forgattyústengely zömítő-sajtoló eljárással történő [gyártástechnológiájának] kidolgozásáért, valamint számos jelentős technológiai feladat közös kidolgozásáért”. A brigád tagjai 1957-ben a Pattantyús-Ábrahám Gézáról elnevezett brigád tagja volt: Bors János (1913–1985) gépészmérnök, a vagongyár melegüzemének vezetője (Szocialista Munkáért Érdemérem, 1954) Kapuváry Jenő (1919–1995) gépészmérnök, a vagongyár szállítógépüzemének vezetője, a gyár főmérnöke, majd műszaki igazgatóhelyettese (Munka Érdemrend ezüst fokozata, 1969) Maróti Lajos (1896–1974) gépészmérnök, a vagongyár főtechnológusa, majd főmérnöke (Munka Érdemérem, 1956) Pécsi Sándor (1921–1988) mérnök, a vagongyár központi szerszámüzemének vezetőhelyettese, majd a gyár főmérnöke (Munka Érdemérem, 1961; Szakma Kiváló Dolgozója, 1961, 1963, 1971) Rátz Sándor (1926–1995) gépészmérnök, a vagongyár motorszerkesztési osztályának vezetője, majd főosztályvezetője (Munka Érdemérem, 1954; Munka Érdemrend ezüst fokozata, 1969) A brigád öt tagja között formálisan két Kossuth-díjat osztottak meg: Bors és Maróti, valamint Kapuváry, Pécsi és Rátz kapott megosztott díjat. Nevükhöz fűződik a Ganz–Jendrassik-féle dízelmotorok forgattyústengelyének gyártástechnológiájában bevezetett zömítő-sajtoló (melegmegmunkáló) eljárás kidolgozása. Ezt a technológiát Magyarországon korábban nem alkalmazták. Flávio Costa Flávio Rodrigues da Costa (Carangola, 1906. szeptember 14. – Rio de Janeiro, 1999. november 22.) brazil labdarúgó-fedezet, edző. Tarsoly Elemér Tarsoly Elemér (Berekböszörmény, 1928. február 5. – Budapest, 1986. április 11.) színész. Élete 1952-ben szerezte diplomáját a Színiakadémián. Ezt követően haláláig játszott a Nemzeti Színháznál. A közönség elsősorban népi alakok, karakter- és epizódszerepek megformálójaként láthatta. Elismerések Jászai Mari-díj (1957) Fontosabb színházi szerepei Balga ( Vörösmarty Mihály : Csongor és Tünde ) Ürögi Bence ( Illyés Gyula : Az ozorai példa) Tipptopp ( Csokonai Vitéz Mihály : Karnyóné ) Gyuri ( Szigligeti Ede : Liliomfi ) Filmjei Egy pikoló világos (ff., magyar játékfilm, 1955) Budapesti tavasz (ff., magyar játékfilm, 1955) A vasrács (magyar tévéfilm) Megtörtént bűnügyek (ff. + színes, magyar tévéfilmsorozat, 1976) Az a szép fényes nap (színes, magyar tévéfilm, 1981) William Shakespeare: Téli rege (magyar színházi felvétel, 1979) Szemszín A szemszín a szem szivárványhártyájának látható színe, melyet a gének határoznak meg. Szemszínek Hat szemszíntípus van: kék, barna, zöld, szürke, arany, albínó. Kék szem Egy 2008-as kutatás szerint a kék szem egy genetikai mutáció eredménye, ami 6-10 ezer évvel ezelőtt ment végbe. Minden ember, akinek kék a szeme, egy közös ősre vezethető vissza, aki ebben a korban élt és a barna szemszíne mutálódott. A kék szem előfordulása Európában, illetve és Amerika, Kanada és Ausztrália európai eredetű lakosságában a legnagyobb. Skandináviában 80%, Nagy-Britanniában 50% feletti ez az arány. A kék szem foltokban megtalálható Észak-Afrikában, Irán és Pakisztán és Kasmír területén is. Maga a kék szín nem festékanyag révén jön létre, hanem a fény szóródásának eredménye. A fény hullámhosszával összemérhető méretű szórócentrumokon bekövetkező szórást nevezik Tyndall-jelenségnek. A szórt fényben a rövidebb hullámhosszú - azaz kék színű - komponensek intenzitása nagyobb. Zöld szem A tiszta zöld szemszín a legritkább a Földön, mindössze az emberek 2 százalékának zöld a szeme. "...Ha mindkét szülőnek zöld a szeme, akkor a gyerekeik is zöld szeműek lesznek, mivel a szülőknél mindkét (azaz mind a négy), a szemszínt meghatározó gén a zöld színt kódolja...." Habár a zöld szemet sokan a kékhez gondolják közelebb állónak, valójában a barna szemnek egy kisebb pigmentációjú változata. A végleges szemszín általában hároméves korra alakul ki, de sok embernek még ez után is változik a szeme. Barna szem A barna szem előfordulásának aránya a legnagyobb a világon, ez tartalmazza a legtöbb melanint. A legelterjedtebb szemszín Ázsiában és Afrikában, míg a legritkábban Észak-Európában, illetve a Baltikumban fordul elő. Heterokrómia A heterokrómia egy szemmutáció, amikor is az egyik szem színe eltér a másiktól. Embernél, állatnál is előfordul heterokrómia. Haliczky András Frigyes Haliczky András Frigyes (németül: Andreas Friedrich Haliczky, latinul: Andreas Fridericus Haliczky, Bát, Hont vármegye, 1753. január 16. – Pest, 1830. április 12.) bölcseleti doktor, egyetemi tanár. Élete A papi pályára lépett, és Bécsben végezte a teológiát, ezen pályát azonban elhagyta s a tanári képzőt hallgatta ugyanott. Azután gimnáziumi tanár volt Nagyszombatban, Besztercebányán, 1776-ban Budán és 1787-től a humaniorákat tanította Trencsénben. 1792. április 5-én a Pesti Egyetemen a német nyelv és irodalom tanárának nevezték ki 600 forint fizetéssel, a tanszékét május 14-én foglalta el. 1827. október 31-én nyugalomba vonult 800 forint évi nyugdíjjal és a nagy arany emlékéremmel. Pesti könyvvizsgálói minőségben is működött. Nevét Halitzkynak is írta. Művei Die Dauer der Freundschaft an Ludw. v. Lindner, vor dessen Abreise nach Mexico, wo er nunmehr Professor der Chemie ist. Neusohl, 1787. Lob Ungarns, ein Gedicht in deutschen Jamben, dem edlen Jünglinge Carl von Kempelen gewidmet. Ofen, 1787. Kriegs-Lied eines k. k. Hussaren bei Jassy. Ofen, 1788. Neujahrsgedichte auf den 1. Jäner 1788. dem Herrn Carl Gruber von Grubenfels zugeeignet von A. F. H. Ofen, 1788. Rechenkunst für Gymnasien. Übersetzt. Ofen, 1788-89. Három rész. Schematismus des Königreichs Hungarn, und der dazu gehörigen Theile, für das Jahr 1790. Ofen. (Névtelenül.) Antrittsrede bei Eröffnung des Lehrstuhles der deutschen Sprache u. Literatur. Gehalten den 14. Mai 1792. Ofen. Artikel des Ofener Reichstages vom Jahre 1792. Aus dem Lateinischen übersetzt. Pest. (Névtelenül.) Gedicht zur Namensfeyer der Frau Elise v. Trottner. Gewidmet von sämmtlichen Kunstgenossen. Pest den 19. Nov. 1794. Hely n. Elegie auf Hannchens Tod an Hrn. Ignaz von Fröhlich. Pest, 1795. Epistel an Hrn. Ignaz Fröhlich. Pest den 1. Mai 1795. (Költemény.) Klaglied auf den Tod des Erzherzogs von Oesterreich und Palatinus von Ungarn A. 1795. XXIV. Sept. Pest. Ode auf die feierliche Ankunft Sr. königl, Hoheit des Erzherzoges von Oesterreich Joseph Anton als Höchstdieselben die Würde des Statthalters von Ungarn antraten. Pesten, 1795. Ode dem Andenken Sr. Excellenz des nunmehr verherrlichten Grafen Joseph Teleki von Szék, Obergespanns der löbl. Ugotscher Gespannschaft gewidmet. Pest, 1796. Der edle Mann in einem Liede. Von H. Wien, 1796. Epistel an I. I. Stunder. Pesth, 1797. (Költ.) Ode auf die freudenreiche Ankunft ihrer kaiserl. Hoheit Alexandra Pawlowna Grossfürstin aller Reussen der hohen anvermählten Sr. königl. Hoheit Josephs Antons Erzherzogs v. Oesterreich und Palatinus des Königreichs Ungarn. Ofen. 1800. Ode auf... Laurentius von Festetics, erstgebornen Sohns des k. k. Kämmerers Anton Festetics von Tolna. Pesth, 1802. Danzer J. C., Systema generale stenographiae Samuelis Taylor... ad linguam latinam accomadavit. Pesth, 1802. ( Schedius Lajossal együtt fordította.) Ad Aloysium Privitzer... consilii... eg. littlis hgrci concipistam, et incl. cottus Baranyensis tab. jud. assessorem. Pesthini. 1803. In memoriam diei, quem Pesthum urbs libera atque regia seculo a recuperatis postliminis privilegiis absoluto celebravit 10. calend. Novemb. 1803. Pesthini. Rechenkunst zum Gebrauche der Gymnasien. Ofen, 1803. (Jutalommal kitüntetett mű.) Epitaphium in sepulchro dni Ernesti Végesy protribuni caes. reg. incisum. Pestini. (1804.) Handbuch des Reitens zum Behuf der Offiziere bei der Cavallerie. Aus d. Französ. übersetzt. Pestini, 1805. Ode auf den Tod des Gr. Jos. Teleki... 1805. Paucula epigrammata. Pestini, 1807. De carmine Aurelii ad Venerem. (Pestini, 1807. Költ.) Ad legatum M. Britanniae D. Bathurst ex Hungaria in patriam redeuntem. Pestini, 1809. Dienst-Reglement für die Infanterie des Adels von Ungarn bei der Insurrection. Pestini, 1809. Abrichtungs-Reglement der Insurrection des Adels in Ungarn. Pestini, 1809. Exercier-Reglement für die Infanterie der Insurrection des Adels. Pestini, 1809. Reglement für die Bürger-Miliz im Königreich Ungarn. Pestini, 1809. Gedicht an Herrn Ladislaus Vida von Felső-Pencz und Fegyvernek, als derselbe die Direction der ungr. nation. Schauspieler Gesellschaft übernahm, und auf eigene Kosten ein Theater errichtete. Pesth, Hornung, 1809, Übersetzt. Ofen, 1810. (Szemere Pál költeménye, a magyar szöveggel együtt. Ism. Annalen der Literatur. Wien, 1811. III. 75.) Ad Alex. Madách de Stregova et Kelechin diem onomasticum celebrantem. 15. calendas Aprilis 1810. Hely n. Methodus ex dulci succo caulium zeae mays decerpto ante fructu syrupum et zacharum conficiendi. Germanico sermone edidit Ivan. Neuhold, latinum convertit... Budae. 1812. Dissertatío de saccharo quod ex caulium Zeae mais acerisque succo producitur. Ad compend. germanico stilo redegit L. Mitterpacher, latine reddidit... Budae. 1813. (Burger János munkája után.) Auszug aus Chaptal's Rosier's Parmentier's und Dussieux's Abhandlungen über den Bau des Weinstock's und über die Kunst Wein, Brantwein und Essig zu bereiten. Aus dem Lateinischen des Abtes Ludwig Mitterpacher übersetzt. Budae, 1814. Inscriptiones adventui summorum Europae principum Francisci, Alexandri et Friderici Vilhelmi Budae Pesthique VII. calend. Novembris 1814. celebrato accomodatae. Budae. Belehrung und Vorbeugungs- u. Heilmittel gegen die Seuchen des Hornviehes, wie auch gegen die epidemisch ansteckenden, u. gegen einige sporadische Krankheiten d. Pferde, Schafe u. Schweine. Aus dem Lateinischen übersetzt. Budae, 1816. Memoria viri immortali laude digni e sepulcro in lucem revocata. Budae, 1826. (Kitaibel Pál emlékére.) Szerkesztette a pesti Ephemerides politico-litterariae c. hetilapot Spielenberg halála után 1791-92-ben. Költeményei jelentek meg a pesti Musen-Almanachban ( 1801 , 1804 , 1809 ), az Ungarische Miscellenben (III. 1805 .) és a Vaterländischer Almanachban ( 1821 ). Karsai Elek Karsai Elek (Miskolc, 1922. június 14. – Budapest, 1986. május 23.) történész, szociológus, egyetemi docens, levéltáros. Az 1945-1990 közötti magyarországi történetírás egyik meghatározó alakja. Élete Az Országos Rabbiképző Intézetben, majd a Budapesti Tudományegyetemen filozófiát, szociológiát és pszichológiát tanult. 1947-ben szociológiából szerzett bölcsészdoktori oklevelet. 1947-49 között a Budapesti Tudományegyetem társadalomtudományi intézetének tanársegéde. 1950-től a Magyar Országos Levéltár levéltárosa, majd főlevéltárosa, 1974-től a SZOT Központi Levéltárának igazgatója. Fő kutatási területe a két világháború közötti Magyarország és főként a második világháború időszakának története. 1966-ban SZOT-díjat kapott. Felesége Karsai Lucia (Widmar Lucia) volt (1949-1959), fiai Karsai László történész, valamint Karsai György színháztörténész. Második felesége Szemes Márta (1961-1986). Munkái Gyermekmunka a gyáriparban a kapitalizmus kialakulásától az első világháború kezdetéig (Bp., 1947) A szocializmus útján a magyar nép szabadságáért (Bp., 1947) A fehér terror ( Pamlényi Ervinnel , Bp., 1951) Az ellenforradalom hatalomra jutása és rémuralma Magyarországon 1919-1921 (összeáll., társszerk. Kubitsch Imrével és Pamlényi Ervinnel, Bp., 1953) A magyar nép története, 2., 1849-1945 (Almási Jánossal és Pamlényi Ervinnel, Bp., 1954) A fasiszta rendszer kiépítése és a népnyomor Magyarországon 1921-1929 (összeáll., társszerk., Bp., 1956) Iratok az ellenforradalom történetéhez (társszerk., I-V., Bp., 1956-76) Vádirat a nácizmus ellen (Dokumentumok. Szerk. Benoschofsky Ilonával, I-II., III. kötet önállóan, IV. kötet Karsai Lászlóval Bp., 1958-67, 2014.) Darutollasok. Szegedtől a királyi várig (Pintér Istvánnal, Bp., 1960) A berchtesgadeni sasfészektől a berlini bunkerig (Bp., 1961) „Országgyarapítás” – országvesztés (I-II, Bp., 1961) Iratok a Gömbös-Hitler találkozó történetéhez (Bp., 1962) „Fegyvertelen álltak az aknamezőkön… ”. Dokumentumok a munkaszolgálat történetéhez Magyarországon 1939-1945 (I- II, Bp., 1962) A budai Sándor palotában történt 1919-1941 (Bp., 1963) A budai vártól a gyepűig 1941-1945 (Bp., 1965) Számjeltávirat valamennyi magyar királyi követségnek (Bp., 1969) A felszabadulás krónikája (M. Somlyai Magdával, Bp., 1970) Sorsforduló. Iratok Magyarország felszabadulásának történetéhez, 1944. szept.-1945. ápr. (szerk. M. Somlyai Magdával, I-II, Bp., 1970) Ítél a nép (Bp., 1977) Szálasi naplója (Bp., 1978) A Szálasi per ( Karsai Lászlóval , Bp., 1988). Camplong-d’Aude Camplong-d’Aude település Franciaországban, Aude megyében. Lakosainak száma 353 fő (2015). Camplong-d’Aude Fabrezan, Lagrasse, Moux és Ribaute községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Csücsköstalpú pajzs A csücsköstalpú pajzs egyrészt az alul hegyes csücsökben végződő pajzsok gyűjtőneve, másrészt az alul jellegzetes csücsökkel ellátott pajzsforma neve. A háromszögű pajzsból Spanyolországban alakult ki a 14. században. A negyedelt címerek egyre több mezőjének elhelyezésére a 16. század végén Hierome de Bara feltalálta a csaknem négyszögű csücsköstalpú pajzsot, mely azonban előfordult már Erzsébet, Jülich grógnőjének és d'Aerschot úrnőjének 1307-es pecsétjén is. A negyedeléshez oldalait a pajzs peremével párhuzamosan lefelé húzták. Annak érdekében, hogy a pajzs ne váljon egyszerű négyszöggé, az alsó sarkait lekezerítették és az alját csücsökkel látták el. Csupán ez emlékeztetett arra, hogy a csücsköstalpú pajzs a háromszögű pajzs leszármazója. Ezt a csatában már nem használták. Mivel Spanyolországban ekkoriban kezdtek megjelenni és elterjedni az osztott címerek, mindenképpen olyan pajzsformára volt szükség, ahol a címerek az alsó mezőkben is jól ábrázolhatók és láthatók. Idővel ez a pajzsforma főleg Magyarországon terjedt el, bár ott nem a negyedelésre használták. Ez a forma felelt meg a legjobban a magyar heraldika legfontosabb jellemvonásának, a természetes ábrázolásmódnak, amikor pl. az oroszlán hármas halmon áll. Ekkoriban a tárcsapajzsból kialakult reneszánsz pajzsot is gyakran látták el alsó csücsökkel. Ailleville Ailleville település Franciaországban, Aube megyében. Lakosainak száma 262 fő (2015). Ailleville Arrentières, Bar-sur-Aube, Montier-en-l’Isle és Proverville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Pteroptochos castaneus A Pteroptochos castaneus a madarak (Aves) osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a fedettcsőrűfélék (Rhinocryptidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Argentína és Chile területén honos. A természetes élőhelye mérsékelt övi erdők és bokrosok, valamint szubtrópusi és trópusi erősen leromlott egykori erdők. Megjelenése Átlagos testhossza 23 centiméter. Forrás ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2015. szeptember 13.) (angolul) ABBA (album) ABBA címmel jelent meg a svéd ABBA együttes harmadik stúdióalbuma 1975-ben. A rajongók körében "A limuzinos album" (a lemezborítón az együttes tagjai egy limuzinban pezsgőznek) néven vált ismertté a lemez. A Waterloo dal Eurovíziós sikerét követően az együttes egyre nagyobb nemzetközi elismerést és népszerűséget tapasztalt maga körül. Az I Do, I Do, I Do, I Do, I Do daluk a toplisták élére ugrott Ausztráliában, később ugyanez történt a Mamma Mia dallal is. Az SOS és a Mamma Mia slágerré váltak mind az Egyesült Államokban, mind pedig az Egyesült Királyságban. Az albumot CD-n először 1987-ben adták ki Nyugat-Németországban, később világszerte. Svédországban 1988-ban jelent meg cd-n az album az eredeti 11 dallal. Később további három alkalommal került a zenei piacra digitálisan javított minőségben, először 1997-ben, majd 2001-ben, végül pedig 2005-ben az "ABBA-Összes stúdióalbum" szett megjelenésekor. Dalok listája A oldal: Mamma Mia (Andersson, Stig Anderson, Ulvaeus) – 3:32 Hey, Hey Helen (Andersson, Ulvaeus) – 3:17 Tropical Loveland (Andersson, Anderson, Ulvaeus) – 3:06 SOS (Andersson, Anderson, Ulvaeus) – 3:23 Man in the Middle (Andersson, Ulvaeus) – 3:03 Bang-A-Boomerang (Andersson, Anderson, Ulvaeus) – 3:04 B oldal: I Do, I Do, I Do, I Do, I Do (Andersson, Anderson, Ulvaeus) – 3:17 Rock Me (Andersson, Ulvaeus) – 3:06 Intermezzo No. 1 (Andersson, Ulvaeus) – 3:48 I've Been Waiting for You (Andersson, Anderson, Ulvaeus) – 3:41 So Long (Andersson, Ulvaeus) – 3:06 Kislemezek So Long /I've Been Waiting for You (1974 november) I've Been Waiting For You /King Kong Song (1974 november) (csak Ausztráliában) I Do, I Do, I Do, I Do, I Do /Rock Me (1975 április) SOS /Man in the Middle (1975 június) Mamma Mia /Intermezzo No. 1 (1975 augusztus) Bang-A-Boomerang /Intermezzo No. 1 (1975) (csak Franciaországban) Rock Me (1976) (Ausztrália, Új-Zéland és Jugoszlávia) Nem album dalok " Baby " A dalt 1974 október 18-án a Glen Stúdióban vették fel, majd végül a dal szövegét újra írták, és Rock Me lett a címe. A Baby először CD-n jelent meg a Thank You For The Music Box részeként. " Crazy World " A dalt 1974 október 16-án rögzítették a Glen Stúdióban, mely végül nem került kiadásra. A dal végül a Money, Money, Money kislemez B oldalán jelent meg. " Here Comes Ruby Jamie " A dalt 1974 szeptember 16-án vették fel a Glen Stúdióban. A dalban Benny Andersson énekel. A dal a Thank You For The Music részeként jelent meg. "Medley: Pick a Bale of Cotton/On Top of Old Smokey/Midnight Special" A dalt 1975 május 6-án rögzítették a Glen Stúdióban. A dal eredetileg az 1975-ös Stars Im Zeichen Eines Guten Sterns című német jótékonysági albumon jelent meg. A dal az 1978-ban megjelent Summer Night City című kislemez B oldalán szerepelt, kis változtatással, melyet tévesen remixként neveztek. " Rikky Rock 'N' Roller " A dalt 1974 szeptember 15-én rögzítették a Glen Stúdióban, mely először CD-n jelent meg a Thank You For The Music részeként. A dalt 1976-ban Jerry Williams is kiadta. Zenekar ABBA Benny Andersson – szintetizátor , zongora , billentyűs hangszer , vokál Agnetha Fältskog – vokál Anni-Frid Lyngstad – vokál Björn Ulvaeus – gitár , vokál Ulf Andersson – alt szaxofon , tenorszaxofon Ola Brunkert – Dob Bruno Glenmark – trombita Rutger Gunnarsson – basszusgitár Roger Palm – dob Janne Schaffer – gitár Finn Sjoberg – gitár Bjorn Utvous – gitár Mike Watson – basszus Lasse Wellander – gitár Hyperion (fa) A Hyperion óriás örökzöld mamutfenyő (Sequoia sempervirens) fa Észak-Kaliforniában, a Redwood Nemzeti Parkban, amely 115,55 méteres magasságával a világ legmagasabb élő fája. (Fatömegét tekintve azonban nem a legnagyobb örökzöld mamutfenyő, ezt a címet a szintén észak-kaliforniai Lost Monarch birtokolja.) A Hyperiont 2006. szeptember 8-án fedezte fel Chris Atkins és Michael Taylor. Magasságát Stephen Sillett állapította meg. Korábban a csaknem 113 méter magas Sztratoszféraóriást tartottak a világ legmagasabb fájának. A Hyperiont a park egy elhagyatott részében találták. Pontos helyét nem tárták fel a nyilvánosság előtt, nehogy a sok emberi látogató megzavarja a környék ökoszisztémáját. A Hyperion fája a becslések szerint 502 m³ volumenű. Kutatók szerint a fa azért nem nőhetett valamivel még magasabbra, mert a csúcsánál a harkályok károkat okoztak benne. Sztanyiszlav Galimovics Hazsejev Sztanyiszlav Galimovics Hazsejev (oroszul: Станислав Галимович Хажеев, románul: Stanislav Hajeev; Kastak, 1941. december 28.) belarusz nemzetiségű szovjet, majd Dnyeszter-melléki katonatiszt, 1992-től 2012 januárjáig a Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság védelmi minisztere volt, 2012-től a Dnyeszter Menti Köztársaság Fegyveres Erőinek főszemlélője. Rendfokozata vezérezredes. Élete Belarusz családban született Oroszország Cseljabinszki területén fekvő Kastak nevű faluban. Apja tisztviselő volt. Az általános iskolát szülőhelyén végezte. Ezt követően Szverdlovszkban Szuvorov-iskolába (kadétiskola) járt, majd a Taskenti Össz-haderőnemi Katonai Akadémián (VOKU) tanult, ahol 1963-ban végzett. A Szovjet Hadseregben végigjárta a szakaszparancsnoktól a hadosztály-törzsfőnökig terjedő beosztásokat. 1963-tól hat évig a Turkesztáni Katonai Körzetben szolgált. 1972-ben elvégezte a Frunze Katonai Akadémia parancsnoki tanfolyamát, ezt követően az Odesszai Katonai Körzetben, majd a Bajkálon-túli Katonai Körzetben szolgált. 1983–1986 között katonai főtanácsadóként dolgozott Vietnámban. Hazatérése után az Észak-kaukázusi Katonai Körzetbe helyezték és kinevezték a Vlagyikavkazi Katonai Főiskola parancsnok-helyettesévé. 1992-től szolgál a Dnyeszter-melléki Fegyveres Erőknél, ahol először altábornagyi rendfokozatot kapott. Még ugyanannak az évnek az őszén kinevezték a Dnyeszter Melléki Moldáv Köztársaság védelmi miniszterévé. Hazsejev szerepel az Európai Uniónak a Dnyeszter-melléki állam vezető tisztviselőivel szemben 2008 februárjában elfogadott, az EU területére beutazási korlátozást elrendelő határozatának listáján. (A korlátozó intézkedéseket 2009-ben és 2010-ben is meghosszabbították, jelenleg 2011. február 27-ig érvényesek.) 2012. január 19-én a Dnyeszter-melléki Moldáv Köztársaság elnöke, Jevgenyij Sevcsuk felmentette védelmi miniszteri beosztásából, és egyúttal a Dnyeszter-melléki Moldáv Fegyveres Erők főszemlélőjévé nevezte ki. Utóda a védelmi miniszteri poszton Alekszandr Lukjanyenko lett. Hazsejev nős, egy fia van. Politikai nézetei Hazsejev a Dnyeszeter Melléki Moldáv Köztársaság feltétlen híve, hisz annak életképességében. Véleménye szerint Moldova és a Nyugat a Dnyeszter-melléki állam felszámolására törekszik. Ez ellen az Oroszországgal fenntartott kapcsolatok és a védelmi képességek növelése nyújt védelmet. Donáttornya Donáttornya (más alakban: Dónát-tornya) egy középkori mezőváros volt Szentestől keletre. A Mágocs-ér és a Kórógy-ér összefolyásánál állt – az ásatások szerint mindhárom parton. A Kórógytól keletre 2-300 méter hosszan folytatódott. A „Donát” nevet feltehetőleg első tulajdonosáról kapta – bár egyéb ismeretünk nem maradt fent ilyen nevű földbirtokosról – míg a „-tornya” utótag templomára utal. A város a tizenöt éves háború idején pusztult el véglegesen. Területe ma Szentes Dónát nevű határrészét alkotja. Története Az oklevelekben 1446-ban jelenik meg először a név, ekkor Donáttornya Szekcsõi Herczeg és a Hédervári család birtokában volt, később Hunyadi János birtokába került. Hunyadi kézen vándorolva Hunyadi Mátyás, Szilágyi Erzsébet végül Corvin János kezébe került. Ekkor élte virágkorát, a környező települések közül kiemelkedett. Viszonylagos önállóságát mutatja, hogy 1465-ben bírája és esküdtjei voltak. 1482-ben Szentes bírája, Ákos Pál is ide költözött át. 1484-ben Mátyás király a földesúri joghatóság alóli kivétellel ajándékozta meg a donátiakat, akik polgári peres ügyeiket így saját bíróságuk előtt intézhették. A virágkornak véget vetett a város újbóli elajándékozása: Corvin János Dánfi Andrásnak ajándékozta, aki később végrendeletében a nyúlszigeti domonkos apácákra hagyta. Ettől kezdve a falu nem tudott ellenállni a környező földbirtokosok hatalmaskodásainak. 1499-ben 100 családfő lakott a városban, amiről 500 fős lakosság feltételezhető. Az 1500-as években elnéptelenedett. 1562-ben újratelepítését tervezték, de nem sikerült. 1589-ben már mint adózásra képtelen falu szerepel az összeírásokban. A Szentes történetét bemutató Petrák-krónika szerint templomának falai az 1700-as évek elején még álltak, de idővel a környékbeliek elhordták a köveit építkezésekre. Pusztulásáról két feltételezés él: Az 1920-as években a templom régészeti feltárása során falain égésnyomokat, közelében sok, rendszertelenül fekvő emberi csontvázat talált Csallány Gábor régész, melyek szerinte az itt legyilkolt lakosok maradványai voltak. Más vélemények szerint a több rétegű, szabálytalan elrendezésű templom körüli temető sírjait találta meg; így a város nem tűzvészben, fosztogatásban pusztult el, hanem lassan néptelenedett el, lakói Szentesre költöztek az adóterhek miatt. Érdekességként megemlíthető, hogy 1514-ben a donáttornyai parasztok feldúlták és felégették a közeli Szeg települést (ma Szegvár). Kutatása, feltárása A városról 15. századból több tucat oklevél maradt fent, így az első kutatások (Szeremlei Samu, illetve Borovszky Samu munkássága) ezek alapján indultak meg a 19-20. század fordulóján. Az első ásatásokat Csallány Gábor végezte, több avar kori temetőt is feltárt a környéken. A középkori Donáttornya maradványaira a Dóczi-tanyánál akadt rá. Az 1920-as években Zalotay Elemérrel együtt tárták fel a város középkori templomát. Az 1940-es években illegális ásatásokat folytattak a helyszínen, újra kiásták a templom alapjait és nagy számú középkori kerámiát találtak. Ásatási dokumentáció egyik esetben sem maradt fent, a kiásott leletek eltűntek. A határrész ma A város nevét őrzi ma is Szentes Dónát nevű határrésze. A határrészt nyugatról a Kórógy-csatorna, keletről Nagymágocs, északról Fábiánsebestyén határolja. Északi részén fut a Szentes-Fábiánsebestyén országút és a vele párhuzamos Kiskunfélegyháza–Orosháza-vasútvonal, ahol Dónát megállóhely is őrzi a nevét. (A menetrendben helytelenül Donát névvel szerepel, a megállóhely táblája viszont a helyes Dónát alakot mutatja.) Régebben élt a Külső-Dónát és Belső-Dónát elnevezés, hivatalosan a határrész két egykori tanyasi iskoláját különböztették meg vele (Belső-dónáti iskola, Külső-dónáti iskola). Az egykori falutól délre kunhalom található. 6197 Taracho A 6197 Taracho (1992 AB1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Inoda Sigeru és Urata Takesi fedezte fel 1992. január 10-én. Burkhard osztrák őrgróf Burkhard a mai Ausztria alapját képző osztrák őrgrófság első őrgrófja volt. Az őrgrófságot 996-ban említette egy dokumentum először. Burkhardról csak annyit tudunk hogy kb. 960 és 976 között töltötte be a posztját, azelőtt hogy I. (Babenberg) Lipót hatalomra jutott volna. Forrás Genealogie Mittelalter James Watson Gerard James Watson Gerard (New York, 1867. augusztus 25. – New York, 1951. szeptember 6.) amerikai politikus, diplomata. Élete Ifjúkora Gerard 1867-ben született New York állam fővárosában, New Yorkban. 1890-ben végzett a Columbiai Egyetemen, majd a New York-i Jogi Akadémia hallgatója volt. Politikai karrierje Politikai karrierjéről igen kevés forrás található. Ismert tette azonban, hogy a Demokrata Párt kampányát segítve nagyvonalú pénzügyi támogatást nyújtott a pártnak. Sokan gondolják, hogy ezzel nagyban hozzájárult Wilson elnök 1913-as megválasztásához. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy az elnök a forrongó európai kontinens Németországának amerikai nagykövetévé nevezte ki Gerardot 1913-ban. Érdekesség, hogy német nagykövetté való kinevezése előtt néhány hónapig spanyol nagykövet volt. Gerard igen erős ellenérzésekkel viseltetett a németek iránt, egyes források szerint undorodott tőlük. Valószínűleg emiatt utálta a német-amerikaiakat is. Az 1917-es hírhedté vált New York-i beszédében kijelentette, hogy a német külügyminiszter állítása szerint az Egyesült Államok azért sem nyerheti meg a háborút, mert területükön több mint félmillió német bevándorló él, s az anyaország elbukása esetén ők támadnák meg az Államokat. Erre válaszul Gerard kijelentette, hogy az országban több mint félmillió lámpaoszlop van, s ebben az esetben ide kötnék fel a német-amerikaiakat. Életének két fontosabb önéletrajzi műve maradt fenn, amelyben németországi tartózkodásának történetét mondja el. További élete 1917-es lemondása után néhány közéleti szereplést leszámítva a nyilvánosságtól visszavonultan élt. 1951-ben szülővárosában hunyt el, 84 éves korában. Művei My Four Years in Germany (1917) Face to Face with Kaiserism (1918) Szicsevkai járás A Szicsevkai járás (oroszul Сычёвский район) Oroszország egyik járása a Szmolenszki területen. Székhelye Szicsevka. Népesség 2010-ben 13 405 lakosa volt. Kopaonik A Kopaonik (szerb cirill írással Копаоник, albánul Kopaoniku) egyike Szerbia legmagasabb hegységeinek. A hegység Szerbia középső részén található, a Raskai körzetben, míg kisebb déli nyúlványai átnyúlnak Koszovó északi részére. Kraljevótól délre, Novi Pazartól keletre, Kosovska Mitrovicától északra, az Ibar jobb partján fekszik. Északnyugatról indulva 120 km hosszúságban délkelet felé húzódik. Legmagasabb pontja a Páncsics-csúcs 2017 méterrel magasodik a tengerszint fölé. Geológiailag a Vardar-övezet része, megtalálható benne az ofiolitsorozat és a mélytengeri üledéksor. Gyakoriak a földrengések. A Kopaonik Szerbia legnépszerűbb síközpontja. Huszonöt síliftje óránként 32000 síelőt képes felvinni a hegyre. A hegység északnyugati részén, a Kopanik-fennsíkon 1981-ben nemzeti parkot hoztak létre, amely mintegy 118,1 km² kiterjedésű területen fekszik. Flóra és Fauna Kopaonik növényvilágát számos bennszülött faj jellemzi (balkáni nyír, jegenyefenyő, lucfenyő, tiszafa, valamint számos juharféle és tűnyalábos fenyők és tölgyfafélék jellemzik. Csúcsai Páncsics-csúcs (2017 m) (szerbül Панчићев врх / Pančićev vrh ) Suvo Rudište (1975 m) Gobelja (1934 m) Karaman (1934 m) Mali Karaman (1927 m) Mala Gobelja (1834 m) Pajino Preslo (1804 m) Nebeska Stolica (1793 m) Oštro Koplje (1789 m) Koszovóban Bećirovac (1788 m) Šatorica (1750 m) Koszovóban Történelme A területen a középkorban igen jelentős bányászat folyt. Az itt kitermelt anyagokat Dubrovnikba szállították elsősorban, amellyel igen élénk kereskedelem zajlott. A környéken számos régi templom és kolostor található, mint például a Đurđevi stupovi, a Studenica kolostor, a Sopoćani-kolostor és a Gradac kolostor. A vidéken számos régi erőd maradványait és várak romjait lehet megtalaálni. A legközelebbi középkori vár Maglič vára. Walter Rudolf Hess A nemzetiszocialista politikusról lásd: Rudolf Heß Walter Rudolf Hess (Frauenfeld, 1881. március 17. – Locarno, 1973. augusztus 12.) svájci orvos, fiziológus. 1949-ben António Egas Monizzal közösen orvostudományi Nobel-díjjal tüntették ki, mert felfedezte, hogy a köztiagy koordinálja a belső szervek aktivitását. Tanulmányai Walter Hess a Thurgau kantonban fekvő Frauenfeld városában született 1881. március 17-én, Clemens Hess fizikatanár és felesége, Gertrud Fischer három gyermeke közül a másodikként. Apja, aki egy kis meteorológiai állomást is működtetett, már fiatalkorában megtanította a műszerek gondos kezelésre. A középiskolát a helyi gimnáziumban végezte, utána pedig 1900-ban beiratkozott a Lausanne-i Egyetem orvosi szakára. Tanulmányait Bern, Berlin, Kiel és Zürich egyetemein folytatta és végül 1906-ban az utóbbi városban lett az orvostudományok doktora. Karrierjét sebészasszisztensként kezdte Münsterlingenben és közben tanulmányozta a vérkeringést és érrendszert. Kidolgozott egy műszert a vér viszkozitásának mérésére, amit később a vérsüllyedési módszerek megjelenéséig gyakran használtak a klinikai gyakorlatban. 1907-ben azonban a jobb megélhetés reményében Zürichbe költözött, Otto Haabtól két év alatt megtanulta a szemészetet és Rapperswilben magánpraxisba kezdett. Miután megteremtette az anyagi alapokat, feleségül vette menyasszonyát, Louise Sandmeiert. Két gyermekük született, Gertrud 1910-ben és Rudolf Max 1913-ban. Egyetemi karrierje Bár a praxis jól jövedelmezett, 1912-ben mégis elfogadott egy állást a Zürichi Egyetem élettani intézetében. A következő évben privátdocenssé nevezték ki, noha a belgyógyászati tanszék vezetője dohogott a matematikai képletek túlzott alkalmazása miatt a disszertációjában. Az első világháború kitörése után - bár Svájc nem tartozott a harcoló felek közé - többször behívták rövidebb időre a svájci hadseregbe, hogy katonaorvosként teljesítsen szolgálatot. 1915/16-ban egy évet dolgozott együtt Max Verwornnal a németországi Bonnban, ahol szívesen látták, mert az orvosok és kutatók nagy része frontszolgálatot teljesített. 1916-ban az zürichi élettani intézet igazgatója megbetegedett és lemondott. Az intézet vezetését ideiglenesen Hess látta el. A tanszék egy tapasztaltabb német tudóst szeretett volna igazgatónak, de a Hesst támogató munkatársak és diákok tiltakozása miatt a kanton oktatásügyi minisztere maga kezdett vizsgálódni az ügyben és végül a svájci tudóst nevezték ki professzornak és az intézet igazgatójának. Hess ezt a pozíciót egészen 1951-es visszavonulásáig megtartotta. Modernizálta az egyetemen az oktatási módszereket, elindított egy kurzust a kísérleti módszerekről és az elsők között használt mozgóképet a tanításban. Tudományos munkássága Eleinte a vérkeringés és a légzés szabályozását vizsgálta, de egyre inkább érdekelte ezen funkciók szabályozása. Azt már a 20. század elején tudták, hogy a hipotalamusz kapcsolatban van az autonóm idegrendszer szimpatikus ágával, és szerepet játszik több alapvető élettani funkció szabályozásában. Hess ezért a köztiagyat kezdte komolyabban vizsgálni, és eredményeiért már 1932-ben Marcel Benoist-díjat kapott. A 30-as években újabb kísérletekbe fogott: macskák agyát stimulálta elektródákkal. Ilyesmivel már mások is próbálkoztak, de Hess jelentős módszertani újításokat vezetett be: az addig szokásosnál jóval vékonyabb, mindössze 0,25 mm átmérőjű elektródákat használt (amivel egyszerre csökkentette az ingerelt területet és az elektróda sebzését), alaposan csökkentette az elektródára adott feszültséget (és ezzel az ingerelt területet). Eredményei esetenként drámaiak voltak. Amikor a hipotalamusz hátsó részét ingerelte, a macskák vészreakciókat mutattak: vérnyomásuk megemelkedett, légzésük gyorsult, a hátukat felgörbítették, a szőrük felállt, morogtak és fújtak. Ez odáig fajulhatott, hogy megtámadták a legközelebbi kutatót vagy épp ellenkezőleg, pánikszerűen elmenekültek (például egy nyitva felejtett tetőablakon át). Amikor viszont hipotalamusz elülső részét ingerelte, az állatok gyakran elaludtak, szívverésük lassult, vérnyomásuk csökkent. (Ezt a következményt mindaddig nem tudták értelmezni, amíg az alvást a környezeti ingerek, illetve a stimuláció hiánya miatt fellépő, passzív folyamatnak tekintették). A tapasztalatokat összesítve az derült ki, hogy a hipotalamusz hátulsó része a szimpatikus, az elülső pedig a paraszimpatikus idegrendszer működését szabályozza: ez köti össze az észleléshez szükséges agykérgi területeket az autonóm idegrendszer közvetlen szabályozóival. A reakciók összetett jellegé Hess úgy értelmezte, hogy a stimulált idegrendszerű macska valódi félelmet él, és azt a látóterében lévő lehetséges forráshoz, tehát a legközelebbi kísérletvezetőhöz köti — ezt az elképzelést közvetett módon más vizsgálatok megerősítették. Felfedezéseiért 1949-ben Egas Monizzal megosztva orvostudományi Nobel-díjat kapott. Később még a mozgás mechanizmusát és a meteorológiai viszonyok emberi szervezetre gyakorolt hatását vizsgálva is tett fontos felfedezéseket tett. Személyisége Szigorú vezető és tanár volt, aki sokat követelt magától, de diákjaitól és munkatársaitól is. Nem volt vallásos, de többször hangsúlyozta, hogy tekintettel kell lenni a tudományos megfigyelések korlátaira is. Megkövetelte, hogy humánusan bánjanak a kísérleti állatokkal, de vehemensen védte az állatkísérletek jogát. Walter Rudolf Hess 1973. augusztus 12-én hunyt el szívrohamban, 92 éves korában. (5949) 1985 RL3 Az (5949) 1985 RL3 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henri Debehogne fedezte fel 1985. szeptember 6-án. Alsócsobánka Alsócsobánka (románul Ciubanca, németül Untertschowanka) falu Romániában Kolozs megyében, Déstől nyugatra. Első írásos említése 1314-ből való. 1910-ben 494 román lakosa volt, 1956-ban 450. 1919 előtt Kolozs vármegyéhez tartozott. Magyar hadtörténet a hidegháború idején A második világháború után a vesztesek közé tartozó Magyarország a Szovjetunió érdekszférájába került. Sztálin elkerülhetetlennek tartotta a harmadik világháború közeli kitörését, ezért Magyarországot is erejét messze meghaladó fegyverkezésre és hadseregfejlesztésre kényszerítette. 1950 és 1953 között Jugoszlávia volt a fő potenciális ellenség. 1953-tól, Sztálin halála nyomán, valamint a súlyos magyar gazdasági nehézségek miatt csökkentették a hadsereg létszámát, a fegyverkezés ütemét. 1955-ben szovjet vezetéssel létrejött a Varsói Szerződés szervezete. 1956-ban a szovjet csapatok leverték a magyarországi forradalmat. Az 1960-as években a szovjet katonai doktrína megváltozott, előtérbe került a nukleáris fegyverek alkalmazása. Magyarországon is jelentős számban tároltak bevetésre kész nukleáris fegyvereket. Több nagyszabású hadgyakorlatra is sor került ebben a szellemben. Az 1980-as évek végére világossá vált, hogy a hidegháború szemben álló felei által felhalmozott hatalmas mennyiségű nukleáris fegyver már nem szolgálhat értelmes katonai célokat. A hidegháborús fegyverkezési hajsza, különösen az amerikai „csillagháborús” tervekre keresett válasz végleg kimerítette a Szovjetunió gazdasági erőforrásait, ami a rendszerváltáshoz vezetett ott és az úgynevezett „szocialista tábor” többi országában is. A második világháború utáni sztálini katonai doktrína A második világháború után a vesztesek közé tartozó Magyarország a Szovjetunió érdekszférájába került, elsősorban azért, mert területét – Kelet-Közép-Európa túlnyomó részével együtt – a szovjet hadsereg foglalta el. A szovjet politikai és katonai vezetés elsőrendű feladatának az új európai status quo megszilárdítását tartotta, és ennek megfelelően fejlesztette ki katonai doktrínáját. Mintegy ezer kilométer mélységű előretolt védelmi, azaz ütközési övezetet hozott létre határaitól nyugatra. Az 1947-48-ban megkötött „barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási” egyezményekkel az elfoglalt, a fasizmus alól felszabadított majd megszállva tartott országokat a Szovjetunió stratégiai céljai elfogadására és támogatására kényszerítette. Sztálin a második világháború után meg volt győződve a következő, harmadik világháború elkerülhetetlenségéről. A szovjet stratégák arra számítottak, hogy a következő háború végső eredménye, hosszú küzdelem után, a Szovjetunió győzelme lesz. Úgy értékelték, hogy ebben a háborúban a szárazföldi haderőnek, ezen belül is elsősorban a harckocsi- és a tábori tüzércsapatoknak lesz meghatározó szerepük, a harc fő terepe pedig Európa lesz. Ennek megfelelően Sztálin úgy döntött, hogy az 1945-re kifejlődött szovjet háborús potenciált, benne a 12,5 millió fegyverben álló katonával, nem csökkenti jelentős mértékben. A Szovjetunió 1949-ben robbantotta fel első atombombáját, de a katonai doktrínájában egyelőre nem számolt a nukleáris fegyverek harctéri alkalmazásával. Az atombombát – az Egyesült Államok által felrobbantott két ilyen töltethez hasonlóan – az ellenség hátországi céljai, fővárosai, ipari központjai elleni eszköznek tekintette. A koreai háború után, annak tapasztalatai felhasználásával, majd a harctéri nukleáris fegyverek megjelenésével került sor aztán a szovjet katonai doktrína továbbfejlesztésére az 50-es évek derekán. Magyarország a Jugoszlávia ellen tervezett háború frontvonalában 1949 novemberéig Magyarország számára a szovjet stratégák a fő ellenségként az Egyesült Államokat és európai szövetségeseit jelölték meg, bár konkrét hadműveleti tervek ebben az időben még nem készültek. A szovjet-jugoszláv viszony gyors romlásával azonban Magyarország egy sokkal közelebbi lehetséges konfliktus homlokterébe került. A tekintélyes katonai erőt képviselő jugoszláv haderővel szemben megkezdődött a Magyar Honvédség felkészítése egy onnan induló támadás kivédésére. Hozzáláttak a jugoszláv határ műszaki megerősítéséhez és elaknásításához. A teljes védelmi rendszert 600 km hosszúságban 100–160 km mélységűre tervezték. Az 1950 és 1955 között elvégzett munkák költsége 6,3 milliárd akkori forint volt, azaz az első ötéves terv összes beruházásának 22,5%-át tette ki. Összehasonlításképpen a honvédelmi tárca teljes költségvetése 1951-ben 5,2 milliárd forint volt. A szovjet hadműveleti tervek ebben az időben abból a feltételezésből indultak ki, hogy az „imperialista tábor” Jugoszláviával együtt indít majd támadást a szocialista országok ellen, ezt védelmi hadműveletekkel kell elhárítani, majd ellentámadásba kell átmenni. A magyar vezérkar Hadműveleti Csoportfőnökségének 1950-ben készített tervei szerint az ellentámadás során elérendő célpontok délen Belgrád, Olaszország irányában Trieszt és Milánó, nyugaton München voltak. A háborús mozgósítási tervek szerint a honvédség kezdeti létszáma elérte volna a 435 ezer főt. Háború esetén 3 magyar hadsereg, összesen 30 hadosztály felállításával számoltak, azzal, hogy a honvédség keretébe összesen 850 ezer embert lehet mozgósítani, illetve végszükség esetén 1 millió fős hadsereg is megszervezhető. A Jugoszlávia elleni támadási tervek szerint két magyar hadsereg, két szovjet hadsereggel egy Déli Front keretében a főcsapást Erdővég (Vukovár és Bánmonostor között átkelve a Dunán), a kisegítő csapást Kishegyes irányában hajtotta volna végre. Ezzel egyidejűleg román és bolgár szövetségesek keletről támadtak volna az ottani szovjet csapatokkal együtt. E tervekhez illeszkedően rendezett több hadgyakorlatot a magyar hadvezetés 1952 során. A „jugoszláv konfliktus” csak a magyar hadvezetés körében szedett áldozatokat, mivel a Rajk László és társai elleni per mellékpereiben elítélték és kivégezték Pálffy György altábornagyot, Korondi Béla és Németh Dezső ezredeseket, majd egy évvel később Sólyom László és Illy Gusztáv altábornagyokat, Beleznay István, Merényi Gusztáv, Porffy György és Révay Kálmán vezérőrnagyokat. A honvédség fejlesztési programjai 1947-53 A magyar hadsereg fejlesztési ütemét alapvetően határozták meg a szovjet katonai vezetés stratégiai elképzelései és igényei. A Magyar Kommunista Párt Katonai Bizottságának 1947 őszi tervei szerint a magyar haderő 1952-re érte volna el a párizsi békeszerződések által engedélyezett létszám felső határát. Ezután azonban szinte félévente fogalmazódtak meg új, a fejlesztést gyorsító és radikálisan megnövelt célokat kitűző tervek, amelyek végrehajtása óriási anyagi terheket jelentett az országnak. A fegyveres erők és testületek a nemzeti jövedelemből 1950-ben 13,9%-ot, 1951-ben 15,2%-ot, 1952-ben 25,5%-ot és 1953-ban is még 24,3%-ot kaptak. A tisztek létszáma 1950 és 1953 között meghatszorozódott. Illetményül alig haladta meg a kor szakmunkás átlagbérét. A hadseregben minden téren szolgai módon másolták a szovjet modellt, szokásokat, nem utolsósorban a szovjet tanácsadók (a katonai zsargonban „tadók”) révén. Ebben az időszakban a magyar hadseregben összesen 153 szovjet tanácsadó volt, alezredestől altábornagyi rendfokozatig. A tanácsadók azonban nagy tapasztalataik révén sikeresen hozzá is tudtak járulni a magyar katonák számára ismeretlen hadseregfejlesztési feladatok, gyakorlati problémák megoldásához. Magyarország gazdasági életében egyre fokozódó nehézségeket okozott ― az egyéb végletekig eltúlzott beruházások mellett ― a hadsereg erőltetett ütemű fejlesztése. 1950-ben az ország összes költségvetési kiadásainak mintegy 20 százalékát fordította a honvédségre. 1952-ben a hadsereg létszáma túlhaladta a 200 000 főt (továbbá 40000 polgári alkalmazottat is foglalkoztattak). Az 1951-ben Magyar Néphadseregre átnevezett magyar haderő létszáma 1953 január 1-re már elérte a 210 000 főt, a tiszti állomány csaknem 30 000 főt tett ki. A gazdasági nehézségek politikai válsághoz vezettek, ennek nyomán Nagy Imre lett a miniszterelnök. 1953 őszén hosszú vajúdás után gazdasági kiigazítás indult be, amelynek keretében ― más beruházások visszafogása mellett ― a hadsereg létszámát és költségvetését is jelentősen csökkentették. A szovjet csapatok Magyarországon maradása, a Varsói Szerződés megalakítása A párizsi békeszerződés értelmében a Szovjetunió jogot kapott arra, hogy az Ausztriában a nyugati szövetségesekkel együtt megszálló feladatokat ellátó csapatai összeköttetésének biztosítására Magyarországon is csapatokat állomásoztasson. Az Ausztriában állomásozó négy szovjet hadosztály mellett azonban Magyarországon is a szükségesnél jóval nagyobb létszámot, ugyancsak körülbelül négy hadosztályt állomásoztattak. A szovjet haderő fő bázisai Magyarországon Debrecen, Szolnok, Kecskemét, Cegléd, Tököl, Székesfehérvár, Hajmáskér, Pápa (település), Komárom (Magyarország), Győr, Körmend és Szombathely térségében voltak. Az osztrák államszerződés aláírása után a szovjet csapatokat kivonták Ausztriából, ezért magyarországi tartózkodásuk is okafogyottá vált. Kivonásukról azonban szó sem volt, sőt az Ausztriából távozó szovjet csapatok egy részét is Magyarországon helyezték el. A szinte a második világháború lezárása után azonnal elkezdődött hidegháború a nyugati szövetségesek részéről is komoly politikai és katonai erőfeszítésekkel járt. 1949-ben létrejött a NATO és az ötvenes évek közepére megérett az Nyugat-Németország felvétele is a nyugati katonai szövetségi rendszerbe. 1954 végén a szocialista országok képviselői értekezletet tartottak Moszkvában és egyhangúlag úgy döntöttek, hogy az NSZK NATO-csatlakozása esetén létrehozzák saját nemzetközi katonai szövetségi rendszerüket. Ennek megfelelően 1955 májusában Varsóban megkötötték a Varsói Szerződést. Létrehozták a szerződés hatálya alá rendelt fegyveres erőik Egyesített Parancsnokságát Konyev marsall vezetésével. Magyarország nyolc szárazföldi és két vadászrepülő-hadosztályt jelölt ki az egyesített fegyveres erők állományába. A magyar haderő és az 1956-os forradalom 1956 februárjában az SZKP XX. kongresszusa többek között szakított a harmadik világháború elkerülhetetlenségének dogmájával és hitet tett a különböző társadalmi berendezkedésű országok békés egymás mellett élésének politikája mellett. Hruscsov „titkos” beszéde, amelyben leleplezte Sztálin bűneit, köztük a Vörös Hadsereg parancsnoki állományának lefejezését a második világháború előestéjén, erjedési folyamatokat indított el szerte a „szocialista táborban”, de különösen Lengyelországban és Magyarországon. A szovjet vezetés azonban gyorsan felismerte, hogy a reformkövetelések messze túlmutatnak az általuk elképzelhetőnek tartott kereteken, ezért már 1956 nyarán katonai terveket kezdtek kidolgozni arra az esetre, ha szükségesé válna a „szocialista vívmányok” megvédése Magyarországon. A részletes tervet „Hullám” fedőnévvel Malasenko ezredes készítette el Andropov budapesti szovjet nagykövet és Tyihonov altábornagy(wd), a Bata István honvédelmi miniszter mellett tevékenykedő szovjet katonai főtanácsadó irányításával. Ez a terv azonban még azzal számolt, hogy rendszerellenes megmozdulás esetén elsősorban a magyar államvédelmi szervek, a rendőrség, illetve szükség esetén a magyar hadsereg lépnek fel. A szovjet erők – a 2. és a 17. gárda-gépesítetthadosztály – a magyar erők támogatására a legfontosabb budapesti objektumok védelmére, valamint az osztrák határ lezárására vonulnának fel. A magyarországi szovjet katonai vezetés már 1956 október elején számított a megmozdulások kibontakozására. Október 22-én már tudomásuk volt a másnapra tervezett nagy tüntetésről is. A legfelső magyar politikai vezetés is tudott a készen álló szovjet katonai tervekről, és Gerő Ernő – nem bízva a Magyar Néphadsereg határozott fellépésében – ezek ismeretében fordult a szovjet vezetéshez katonai segítséget kérve az „ellenforradalmi, fasiszta elemek” ellen. Hruscsov ezt azzal a feltétellel engedélyezte, hogy azt a magyar kormány, Hegedüs András miniszterelnök írásban is kéri. Gerő erre ígéretet tett. Október 23-án este 22 órakor a szovjet csapatok helyőrségeikből megindultak Budapest felé. A szovjet vezetés október 24-én a déli órákban úgy értékelte – reálisan – hogy addigra számos fontos objektum a felkelők kezébe került, a rendőrség dezorganizálódott, magyar hadsereg határozott parancsot nem kapott, sok katona és egyes egységek átálltak a felkelők oldalára. A fegyveres felkelők létszáma együttesen mintegy 2000 fő volt, leginkább a főváros VIII. és IX. kerületében tevékenykedtek. Gyors leküzdésükhöz a városi harcok körülményei között az addigra a fővárosba érkezett 6000 szovjet katona (290 harckocsival) kevés volt, ezért a szovjet hadvezetés egy sor más magasabb egységet riadóztatott Kárpátalján és Romániában is. Október 28-án Nagy Imre új kormányt alakított és a háttérben folyó politikai egyeztetések eredményeképpen bejelentette a szovjet csapatok kivonását Budapestről, ami október 30-án 15 órakor megkezdődött és másnap a déli órákban befejeződött. Október 31-én azonban a szovjet vezetés konzultációkat kezdeményezett a Varsói Szerződés tagállamaival és a „szocialista tábor” más országaival, így Jugoszláviával és Kínával is. Ezek eredményeképpen arra döntésre jutott, hogy a magyar forradalmat le kell verni. Azonnal megindult tovább szovjet csapatok beáramlása az országba. November 1-én emiatt Nagy Imre felmondta a Varsói Szerződést és kinyilvánította Magyarország semlegességét. a kormány az ENSZ-hez fordult és a nyugati hatalmak segítségét is kérte, ez azonban az adott nemzetközi erőviszonyok között nem hozhatott eredményt. A szovjet katonai vezetés új haditervet dolgozott ki a forradalom leverésére, ami a „Forgószél” nevet kapta. November 4-én hajnali négy órakor a szovjet erők megindították a támadást Budapest ellen, és a főváros környékén települt különböző felkelő erők egy részének ellenállását leküzdve elfoglalták a főváros stratégiai pontjait. Az egész országban összesen 17 szovjet hadosztály, 60 000 katonával vett részt a támadásban. A szovjet csapatok a harcok során jelentős veszteségeket szenvedtek, 669 fő meghalt, 51 eltűnt, 1986 megsebesült. 30-35 főt ezen felül a saját parancsnokaik lőttek agyon a helyszínen fegyelmezési célból. A veszteségek zömét a szovjetek még októberben, a Budapestről történt kivonás előtt szenvedték el. Magyar részről a halottak száma – a felkelők mellett együtt a civil áldozatokkal – 2500 fő körül volt, közülük mintegy 2000 Budapesten. A magyar hadsereg létszáma ebben az időben 120 000 fő volt, 700 harckocsival. A szovjetek jó előre elfogták a hadsereg vezetőit, élükön Maléter Pállal, november 4-i támadásukkor pedig azonnal bekerítették a hadsereg körleteit, ezért azok érdemi ellenállást nem tudtak kifejteni. Konyev marsall 1956 november végén egy Magyarországon tartott szovjet parancsnoki értekezleten bejelentette, hogy az ide küldött szovjet csapatok többségéből megalakul a szovjet Déli Hadseregcsoportot. A szovjet katonai doktrína változásai, Magyarország szerepe A hatvanas évek derekára a szovjet katonai doktrína alapvetően megújult, elsősorban a nukleáris fegyverek alkalmazása tekintetében. Elkerülhetetlennek tartották ezek alkalmazását, mivel arra számítottak, hogy ha a nyugatiak a háborúnak a hagyományos fegyverekkel vívott szakaszában vereséget szenvednek, mindenképpen bevetik az atomfegyvert. Részletesen kidolgozták a hadászati terveket, bennük a „nyugatiak” és „keletiek” csapásainak sorrendjét, várható következményeit, a háború kimenetelével kapcsolatos várakozásokat. A harc lefolyására vonatkozóan az volt az alapvető elképzelés, hogy az ellenséges csoportosulásokat mindkét fél atomrakétákkal támadja majd, a támadó műveleteket pedig harckocsi-csoportosulások lendületes tevékenységével kell végrehajtani. Malinovszkij marsall szovjet honvédelmi miniszter katonai vezetők előtt elmondott beszédében 1961 májusában azt is elismerte, hogy nem látható előre, miképpen fognak viselkedni a csapatok és magasabb egységek egy atomcsapás elszenvedése után. Nagy a valószínűsége annak, hogy a túlélők demoralizálódnak és beszüntetik az aktivitást. Ez vonatkozik mindkét fél erőire. Ebben az esetben a győzelem vagy vereség közötti végső döntést a harcmezőn tevékenykedő megmaradt kisebb aktív osztagok fogják eldönteni. Az elképzelések és tervek szerint a háború váratlan kirobbanása esetén a kisebb, nagy népsűrűségű országokban Nyugat-Európában, vagy Magyarországon, a korábbi háborúk elején szokásosan végrehajtott általános mozgósítás el is maradhat, mivel „nem lesz mit mozgósítani”. Ezért óriási jelentősége lett a váratlanság tényezőjének. Az a fél, amelyik váratlanul támad nukleáris rakétákkal, olyan előnyöket szerezhet, amelyek meghatározhatják a háború végső kimenetelét. Emiatt tovább nőtt a jelentősége a katonai felderítés és általában a hírszerzés szerepének. Grecsko marsall, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka szerint 1961-ben a NATO állományában 50 hadosztály, 38 hadműveleti-harcászati rakétaegység, 17 atom-tüzérosztály állt állandó harckészültségben. 1963-as hírszerzési adatok szerint az Egyesült Államok és a NATO összesen 501 rakétával (236 interkontinentális, 105 közepes hatótávolságú és 160 atomtengeralattjáróról indítható ballisztikus rakétával rendelkezett. A nukleáris robbanófejek összesített száma 1965-ben a nyugati oldalon mintegy 50 000 volt. A magyar katonai vezetés Olaszország és az NSZK irányából 110 atombombázó-repülőgép, 10-12 Matador és 3-5 Jupiter típusú rakéta Magyarország elleni alkalmazásával számolt. Hadgyakorlatok 1964-ben szovjet kezdeményezésre nagyszabású szovjet-magyar „hadijátékot” szerveztek, amelynek során modellezni kívánták egy következő háború kirobbanásának következményeit a „Délnyugati Front” térségében. A szovjet hadászati elképzelések szerint a Magyarországon állomásozó szovjet Déli Hadseregcsoport és a Magyar Néphadsereg célja ebben az esetben az eljutás Észak-Olaszországba, a Pó síkságára. A második lépcsőben a román hadsereg harcolt volna. A feltételezések körvonalazásában nehézséget okozott a semleges Ausztria, illetve a nem VSZ-tag Jugoszlávia helyzete. Ezen úgy tették túl magukat, hogy feltették: a világméretű ellenségeskedések kirobbanásakor Ausztria a NATO-hoz Jugoszlávia a VSZ-hez csatlakozna katonailag. A hadijáték kiinduló feltételezése volt, hogy a nyugati erők tömeges atomcsapást mérnek Magyarország és a Kárpát-medence stratégiai fontosságú pontjaira. Ennek ellenére az ellentámadás során a magyar 5. hadsereg a szovjet egységekkel karöltve, az erdő-hegyes terepen napi 50-60 kilométert előrehaladva összesen 14-16 nap alatt elérheti hadműveleti céljait, a Pó-síkság elfoglalását. A 60-as években több hasonló nagyszabású hadijátékra és hadgyakorlatra került sor. Némelyik alkalmával nagyobb mennyiségben mozgattak az ország területén atomfegyvereket is. A nemzetközi katonapolitikai és stratégiai helyzet az 1980-as évek végén Szűcs Ferenc altábornagy, az MNVK 2. Csoportfőnökségének (felderítés) vezetője 1987-ben átfogó előadásban értékelte a magyar katonai vezetők számára a nemzetközi katonapolitikai helyzetet. Megállapította, hogy a mindkét fél által felhalmozott 30-50000 nukleáris robbanófej, különösen Csernobil fényében, sokszorosan felülmúlja a katonai szükségleteket. A nukleáris elrettentés, azaz a MAD-doktrína teljes mértékben érvényesült, ugyanakkor el is érte lehetőségei végső határát. A telítettség miatt a hadügy nyugaton is új utakat keres. A kozmikus hadszíntér és a tudományos-technikai fejlesztés mellett megkezdődik a hagyományos fegyverrendszerek reneszánsza. Ismertette, hogy a hírszerzés értékelése szerint időarányosan halad az Egyesült Államok és a NATO korábban elfogadott 1978-1995-ös távlati fejlesztési tervének végrehajtása a hagyományos fegyverrendszerek 80%-ának felújítására. A kozmikus hadszíntérre vonatkozó csillagháborús tervek, hivatalos nevén a stratégiai védelmi kezdeményezés (Strategic Defense Initiative, SDI) végrehajtásával Szűcs altábornagy értékelése szerint a nyugati fél a döntő stratégiai erőfölény elérését célozza, biztosítani kívánja a VSZ erőire mérhető, büntetlen stratégiai első csapás lehetőségét. Ez a program a fegyverkezési verseny olyan új fokát jelenti, ami a gazdasági megterhelés fokozásával a szocialista országokban társadalmi és szociális feszültségeket gerjeszt. A nyugati katonai doktrína fejlesztésének másik iránya a rugalmas reagálás(wd) elvének továbbfejlesztése. Ennek jegyében telepítették Nyugat-Európába a Pershing II(wd) rakétákat és a szárnyasrakétákat, amelyeket a keleti céljaiktól mindössze 4-10 perces repülési távolságra helyeztek el. Ezzel lehetővé vált egy európai szovjet támadásra olyan, a központi szovjet területeket érintő nukleáris ellencsapás, ami nem az Egyesült Államok területéről, stratégiai rakétákkal történik. Jegyzetek Mo-atom 15. o. Mo-atom 16. o. Mo-atom 17. o. Mo-atom 18. o. Mo-atom 20. o. Mo-atom 23. o. Hajma 154. o. Mo-atom 25. o. Mo-atom 26-29. o. Mo-atom 30-32. o. Mo-atom 37. o. Mo-atom 40. o. Mo-atom 42. o. Mo-atom 45. o. Mo-atom 46. o. Mo-atom 48. o. Mo-atom 49. o. Mo-atom 50. o. Mo-atom 51. o. Mo-atom 63-64. o. Mo-atom 88. o. Forrás ↑ Hajma: Hajma Lajos: A katonai felderítés és hírszerzés története (Word). Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem. [2015. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 4.) ↑ Mo-atom: Horváth Miklós – Kovács Vilmos: Magyarország az atomháború árnyékában. Bp: Zrínyi. 2016. ISBN 978 963 327 658 7 Gare de Villiers - Neauphle - Pontchartrain Gare de Villiers - Neauphle - Pontchartrain vasútállomás Franciaországban, Villiers-Saint-Frédéric településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Saint-Cyr-Surdon-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Hipobrómossav A hipobrómossav egy instabil sav. Képlete HBrO. Csak oldatban fordul elő. Kémiai és fizikai tulajdonságai nagyon hasonlítanak a hipoklórossavéra. Vizes oldatban részlegesen OBr− hipobromit anionra és H+ protonra disszociál. A hipobromit sók sárga színűek, instabilak, bromid és bromát sókra bomlanak. Víz és tiszta bróm reakciójával lehet előállítani: Az egyensúly eltolható higany(II)-oxid hozzáadásával, mely a hidrogén-bromiddal reagál. Az oldatot a HBrO 6%-os koncentrációjáig lehet dúsítani: Használják fehérítőként, oxidálószerként, szagtalanítóként és fertőtlenítőként. Melegvérű gerincesekben főleg az eozinofilek termelik az eozinofil peroxidáz enzim segítségével, bromidot felhasználva. Gyógyfürdőkben is bromidot használnak fertőtlenítőszerként, ebből oxidálószerrel való reakcióval hipobromit keletkezik, az eozinofil peroxidázhoz hasonló módon. A hipoklórossavval együtt használva különösen hatékony. Brómsavra és hidrogén-bromidra bomlik: 0 °C-on kell előállítani és tárolni. Gyenge sav és erős oxidálószer. Savas oldatban a standard potenciálja HBrO/Br− +1,34 V. OpenShift Az OpenShift egy a Red Hat által fejlesztett platform szolgáltatás. A privát felhőre kínált verzió neve OpenShift Enterprise. A szolgáltatást működtető szoftver nyílt forráskódú. A fejlesztők git-et használhatnak különböző nyelven írt szoftverek telepítésére. Az OpenShift megengedi lefordított kódok futtatását is a platformon, amennyiben képesek futni Red Hat Enterprise Linux operációs rendszeren. Az OpenShift gondoskodik a szolgáltatások elérhetőségéről és az alkalmazás skálázhatóságáról. Szolgáltatások Az OpenShift a következő nyelveket támogatja: Node.js Ruby Python Perl Java Adatbázisok: PostgreSQL MySQL MongoDB Korlátok Az alkalmazások 1 GB háttérttároló kapacítást kapnak, amelyre maximum 40000 fájlt helyezhetnek el. Egy alkalmazás 512 MB memóriát használhat és a hálózati forgalom 512 kb/mp sebességre van korlátozva. Ingwiller Ingwiller település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 4106 fő (2015). Ingwiller Niedersoultzbach, Bischholtz, Lichtenberg, Menchhoffen, Obersoultzbach, Rothbach, Schillersdorf, Sparsbach, Weinbourg és Wimmenau községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Estadio BBVA Bancomer Az Estadio BBVA Bancomer (más néven Estadio Rayado) egy labdarúgó-stadion a mexikói Új-León államban található monterreyi agglomerációban, Guadalupe község területén. A CF Monterrey otthona. A stadionban César Montes szerezte az első gólt. Története A CF Monterrey korábban több helyszínen, legutoljára az Estadio Tecnológicóban játszotta hazai mérkőzéseit, amelyet az új stadion felépültével lebontanak. A BBVA Bancomer stadion mintegy 200 millió dolláros költséggel épült, így az Estadio Omnilifével együtt Mexikó legdrágább stadionja lett. Az avatásra 2015. augusztus 1-én Enrique Peña Nieto elnök jelenlétében került sor, másnap látványos ünnepséggel nyitották meg a stadiont. Az épület A modern stílusú, szabálytalanul hullámzó alakú stadiont az építő cég, a Populous szerint Monterrey ipari öröksége és a város jelképe, a Cerro de la Silla hegyek formája ihlette. A stadionban két étterem működik, minden szék pohártartóval van felszerelve, a nézők pedig az ingyenes WiFi és telefonjuk segítségével kapcsolatba léphetnek az óriáskivetítőkkel is. A környezetvédelem jegyében az épület környékén 2100 fát is elültettek. A névhasználati jogot 10 évre a BBVA Bancomer vásárolta meg. Személynévtár A személynévtár (idegen szóval onomasticon) tulajdonnevek (személynevek) listája, máskor helységnevek jegyzéke. Korábban cédulákon, könyvalakban, ma már (elvileg) számítógépes adatbázis formátumban. Például: letölthető tanulmány török nevekről OpenSymphony Az OpenSymphony egy nyílt forráskódú szoftver projekt volt, kifejezetten azzal a céllal jött létre, hogy vállalati szintű Java EE komponenseket hozzon létre. Az OpenSymphony 2009-2010 környékén befejezte működését, ám néhány alprojektjét még karban tartják máshol. Patrick Lightbody volt a fő programozók egyike a cégnél. OpenSymphony alprojektek WebWork - Web alkalmazás fejlesztési keretrendszer. SiteMesh - Web prezentációs réteg. OSCache - gyortár komponens web alkalmazások gyorsításához. Quartz - Ütemező OSWorkflow - folyamat kezelő OSUser - szolgáltató-független felhasználói biztonság keretrendszer Povegliano Povegliano település Olaszországban, Veneto régióban, Treviso megyében. Lakosainak száma 5211 fő (2017. január 1.). Povegliano Arcade, Giavera del Montello, Ponzano Veneto, Villorba és Volpago del Montello községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Bódis Kriszta Bódis Kriszta (Budapest, 1967. június 9. –) író, pszichológus, dokumentumfilmes. Családja Lánya 1997-ben, fia 2002-ben született. Életpályája Bódis Kriszta pszichológia és esztétika szakon végzett az ELTE-n. Közel száz dokumentumriportot készített a Magyar Televíziónak a kilencvenes évek végén a marginális csoportokról, társadalmi kérdésekről: prostitúcióról, kiszolgáltatottságról, homoszexualitásról, kirekesztésről, társadalmi előítéletekről, szolidaritásról, többek között a romák helyzetéről és a roma kultúráról is. Ugyan ebben a témában jó néhány díjat begyűjtő, nagyobb lélegzetű dokumentumfilmet rendezett. Például a Rabszolgavásárt, amely az emberkereskedelemről szól, vagy a Falusi románc- meleg szerelem címűt, amelyben egy leszbikus szerelem történetét követi, vagy a Bári sej- Nagy lány-t, amely az oláh cigány közösségek nőkkel kapcsolatos szokásairól szól, vagy a Amari kris-t, az oláh cigány hagyományokat és etikát, a cigány törvényt (romani kris) mutatja be. A filmezés során a megismerésre törekedett, ezért hosszú időt töltött és bensőséges kapcsolatot alakított ki azokkal a közösségekkel, emberekkel, akikkel, akikről forgatott, hogy minél hitelesebb hangon szólaljanak meg a filmjei. Közben tanított többek között az ELTE Interkulturális Pedagógia és Pszichológia szakán és Szociálpszichológia tanszékén, a JATE Romológia szakán és a Miskolci Egyetem kulturális antropológia szakán. Közel húsz éve közvetlen a nyomorban élők között dolgozik (elsősorban Ózdon) azért, hogy olyan támogatások, szolgáltatások rendszerét működtesse, amely lehetővé teszi a nyomorból való kitörést. Ez a tevékenység 1998-ban kezdődött,amikor önkénteskedve egy cigánytelep közepére (az ózdi Hétes-telepre) alkotótábort szervezett, majd ebből a programból egy komplex teleprehabilitációs munka fejlődött ki, amelyet 2011-től rendszer szintű modellként a Van Helyed Alapítvány keretei között működtetett “Alkotásközpontú szociális és integrációs modell” néven. Ennek során a Hétes telepen élők építő közösséggé formálódtak, fürdőházat építettek, focipályát, közösségi tereket hoztak létre, de a Van Helyed csapata adósságkezelést, tanítást és alkotó munkát is folytatott a telepen élő romákkal összefogva. Bódis módszerében központi helyen van az alkotás, azon belül az írás, filmezés és fotózás. Ennek egyik legismertebb produktuma a Valovi Rap. Fontosnak tartja, hogy a kirekesztett közösségek az alkotáson keresztül megtapasztalják, hogy képesek értéket teremteni. Képesek változtatni sorsukon. Ezt a szemléletet és módszert Bódis alkotásközpontú nevelésnek nevezi. 2014-től az ózdi Van Helyed Stúdió alapítója és szakmai vezetője, ahol munkatársaival a hátrányos helyzetű, többségében roma diákok eredményes továbbtanulását segítik. Célja, hogy a családok bevonásával patronálja a gyermekek fejlődését. Hátrányt kezelnek és tehetséget gondoznak. A Stúdió növendékei a fejlődés ciklusa mentén megkapják azokat a lehetőségeket, szolgáltatásokat amiket egy átlagos, vagy egy jobb családi háttér szisztematikusan meg tud adni a gyermekeknek. Oktatást, fejlesztést, alkotási lehetőséget, zene és nyelvtanulást, sportot, játékot, korszerű környezetet, szocializációs mintákat. Néhány év után már kézzelfoghatóak az eredmények. Minden diákjuk sikeresen felvételizik és egyre többen tanulnak tovább országszerte, Budapesten is neves gimnáziumokban. Bódis a Van Helyed Rendszer kiépítésén dolgozik. Olyan oktatásfókuszú, egymásra épülő szolgáltatások rendszerén, amelyek képesek megtörni a nyomor reprodukciós köreit. Mindeközben ismert társadalmi aktivista, közéleti személyiség, verseket és prózát húszéves kora óta publikál rangos irodalmi folyóiratokban. Társadalmi aktivistaként Bódis Kriszta 2008-ban a Tarka Magyar! demonstrációt szervező mozgalom szóvivője volt. A tüntetéssel a szervezők arra akarták felhívni a figyelmet, hogy a magyar politika is felelős az országban tapasztalható kirekesztő és szélsőséges magatartás miatt. Az eseményen 5000 ember vett részt. Eddig három regényt írt: Kemény vaj (2003), Artista (2006), Carlo Párizsban (2014). A kemény vaj egy szép és okos prostituált fejlődésregényén keresztül többek között a női alávetetettségről az egyenjogúság hiányáról, az emancipáció igényéről beszél. Az Artista nevelőotthonban élő és onnan szökdöső fiatalok sorsáról szól fiktív dokumentarista interjúbetétek segítségével több nézőpontból. A Carlo Párizsban ifjúsági regény (is), amely egy okos, tehetséges és jóérzésű 15 éves telepi cigány fiú viszontagságairól, kalandjairól, sportkarrierjéről szól. Bódis Kriszta a Szépírók Társaságának tagja. Számos szakmai és munkásságát elismerő díjjal jutalmazták, többek között háromszor kapott Tolerancia díjat. Kapott televíziós Nívó díjat, 2013-ban pedig Raoul Wallenberg-díjat. Bódis Kriszta 2015-ben a Glamour szerkesztőségének döntése alapján az Év hősnője elismerésben részesült. Művei Könyvek Mind csak idegenyebb úgy (Versek, 2002, JAK, Budapest) Kemény vaj (Regény, 2003, Magvető, Budapest) Artista (Regény, 2006, Jelenkor, Pécs) Artista (2009, Voland & Quist, Dresden), német nyelven Carlo Párizsban (regény, Tilos az Á, 2014) Van Helyed ; szerk. Bódis Kriszta; "Van Helyed" A Közös Jövőnkért Alapítvány, Bp., 2014 Van Helyed Rendszer. A sikeres integráció. Elvek és módszerek. A Van Helyed szakmai műhely kiadványa ; "Van Helyed" A Közös Jövőnkért Alapítvány, Bp., 2016 Szereplései antológiákban Egyszer volt...Mese antológia (szerző a Csipke Józsika című mesével, 2003, Csimota Kiadó) Éjszakai állatkert. Antológia a női szexualitásról (testvér-szerkesztő, szerző, 2005, Jonathan Miller Kft.) Szomjas oázis. Antológia a női testről (szerző, 2007, Jaffa Kiadó) Válogatott filmográfia Válogatott filmográfia 1995 Petra - színes dokumentumfilm, 19 perc 1996 Apa - színes dokumentumfilm, 25 perc 1997 Egymás mellett - színes dokumentumfilm, 25 perc 1997–1999 Ott leszünk mi boldogok - dokumentumfilm (Szanyi Gyöngyi társrendezővel) 1998-2000 Isten Adóssága (dokumentumfilm): kitörési kísérlet a Hétes roma telepről. 2001 Szegény kisfiú (dokumentumfilm): a kisiskolásokról és a kiközösítés lélektanáról. 2000-2002 Rabszolgavásár /I. Ennél jobb helyet úgyse találsz, 54 perc /II. Mélykút-puszta, női börtön, 34 perc/: kétrészes dokumentumfilm az emberkereskedelem áldozatairól és a prostitúcióról, női szemmel. 2000-2005 Amari kris -Mi eskünk (dokumentumfilm): Az oláh cigányok még soha nem dokumentált törvénykezési szokásáról –a Romani kris-ről 2004-2006 Falusi románc -meleg szerelem (dokumentumfilm): egy leszbikus értelmiségi nő és heteroszexuális roma szomszédasszonyának bontakozó kapcsolatáról. 2005-2007 Báriséj-Nagylány (gender dokumentumfilm): egy békési lovári (oláh cigány) közösség nőkkel kapcsolatos hagyományairól. 2010 Virrasztás (dokumentarista kisjátékfilm): kitalált történet kitalált szereplőkkel. A hasonlóságok azonban nem szándékosak, nem véletlenek, hanem elkerülhetetlenek. A romák elleni rasszista sorozatgyilkosságok áldozatainak állít emléket, egy békés világ reményében. 2010-2012: Alkotásközpontú program Van Helyed Filmes-Média Műhelyét alapítja meg és vezeti. A műhelyben közösségi alkotások születnek: VHA Műhely válogatott munkái: 2011: Valovi rap (klip), Big bro (kisfilm) 2011-2012: Zordok földje (kisjátékfilm) 2008-2013 cseppgyerek.blog.hu (média blog) Díjai, elismerései Tolerancia díjak: (1995, 1997, 2000) MTV Nívódíj (1997) Dialektus Antropológiai Filmfesztivál Fődíj (2004) Bezeredj díj (2005) NKA alkotói ösztöndíj (2005) Filmjus alkotói ösztöndíj (2006) Kamera Hungária különdíj, (2006) Film.dok Fesztivál rendezői díj (2006) Filmjus alkotói ösztöndíj (2007) Film.Dok. fesztivál zsűri rendkívüli díja (2007) "100 éves a Nőnap" Állami elismerés (2008) Emberség díj (2008) Emberség díj (2009) Európai Bizottság a Szegénység és a kirekesztés elleni küzdelem évének arca (2010) Literaturhaus NÖ in Krems, írói ösztöndíj (2010) Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje (2010) Plural+ Nemzetközi Filmfesztivál Global Block díja a Van Helyed Média és Filmes Műhely mentoráltjaival közösen. (2011) Sociale Marie díj (2012) Wallenberg díj (2013) Év Hősnője Glamour (2015) Koyaanisqatsi A Koyaanisqatsi - Kizökkent világ (eredeti címe: Koyaanisqatsi) Godfrey Reggio kultikussá lett Qatsi-trilógiájának első, és egyben legismertebb darabja, amelynek zenéjét Philip Glass, képeit a Baraka rendezőjeként is ismert Ron Fricke alkotta. A narrációt nélkülöző vizuális költemény szótlanságát így magyarázta Reggio: "nem a nyelv szeretetének hiánya az oka, hogy ezekben a filmekben nincsenek szavak. Ez azért van, mert álláspontom szerint a nyelv lealacsonyodott állapotban van. Már nem képes leírni a világot, amelyben élünk." A film címe A hopi nyelvben a Koyaanisqatsi az egyensúlyát vesztett életet jelöli. A címbeli szó utal a kaotikus és a nyugtalansággal teli életre is. A film elején és végén ugyanaz a dal csendül fel, amely a címszót ismételgeti. A film trailere, hangsávja. A film témája Az Egyesült Államok különböző helyszínein felvett film a modern ember és a természet megváltozott viszonyáról, az elidegenedésről, az őrült módon felgyorsult életről, annak visszásságairól, ugyanakkor az ember kiszolgáltatottságáról, alkotásainak törékenységéről is szól. A filmben több visszatérő elem is van, mint a felhők mozgása vagy a rakéta, amelyet fellőnek, de amely a film végén felrobban és visszazuhan. Lényeges elem a filmben a pusztulás, továbbá az idő és a modern ember kapcsolata. Ezt a film technikája is magyarázza. A mű dokumentumfilm szerepet is betölt: jól megörökíti például a St. Louis-ban épült először híres, később hírhedtté vált Pruitt-Igoe háztömbök lerombolását, amelyet helikopterről filmeztek. A film technikája A mű a time-lapse és a slow motion technikákat alkalmazza nagy mértékben. A filmet - költségkorlátok miatt - eleinte 16 mm-es filmre forgatták, később azonban 35 mm-re váltottak. Az évekig tartó forgatás több kameratípus használatával történt, sőt, saját készítésű szerkezeteket is alkalmaztak. Egyes jelenetek, például a Boeing 747-es felszállásának felvétele, amely egyben a leghosszabb megszakítás nélküli felvétel a filmben, mintegy két hétig készült. A film főbb helyszínei Harlem Bronx St. Louis Los Angeles-i nemzetközi repülőtér Times Square Santa Fe Chicago Washington D.C. (6009) 1990 FQ1 A (6009) 1990 FQ1 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eleanor F. Helin fedezte fel 1990. március 24-én. Charlemagne (település) Charlemagne (�a�.l�.ma�) Montréal külvárosa a Rivière des Prairies folyó északi partján, 24 km-re Montréal belvárosától északkeletre. Charlemagne Céline Dion énekesnő szülővárosa, a hely egyik fő utcáját róla nevezték el, bár a québeci kormány nem egyezett bele, mondván, hogy csak legalább egy éve elhunyt személyek kaphatják meg ezt a megtiszteltetést. Ennek ellenére Charlemagne városi tanácsa nem akart az énekesnő halálára várni, hogy kifejezhessék elismerésüket. A városban ezen kívül szobrot is emeltek az énekesnő tiszteletére. A város további híres szülötte Camille Laurin politikus. Rácz László (labdarúgó, 1961) Rácz László, Vaszilij Karlovics Rac (Nagyszőlős, 1961. március 25. –) szovjet válogatott labdarúgó, bal oldali középpályás. Pályafutása Klubcsapatban A Kárpátaljai Fancsikán nőtt fel. 1972-ben kezdte a labdarúgást. Először a nagyszőlősi, majd a lvovi sportiskola növendéke volt. 1978 és 1980 között a Karpati Lvov, 1980–81-ben a Nivi Vinnica labdarúgója volt. 1981-ben szerződött a Gyinamo Kijevhez. A kijevi csapattal négyszeres szovjet bajnok és szovjet kupagyőztes lett. Az 1985–86-os idényben a Kupagyőztesek Európa-kupáját megnyerő csapat tagja volt. 1991-ben a Ferencvároshoz igazolt, de eltitkolták, hogy egészségi problémái vannak. A Fradiban csak 7 bajnoki mérkőzésen szerepelt és egy gólt szerzett, de ezzel is az 1991–92-es bajnokcsapatnak a tagja lett. 1992-ben fejezte be az aktív labdarúgást. A szovjet válogatottban 1986 és 1990 között 48 alkalommal szerepelt a szovjet válogatottban és 5 gólt szerzett. Tagja volt az 1986-os mexikói és 1990-es olaszországi világbajnokságon részt vevő csapatnak. 1988-ban, az NSZK-ban megrendezett Európa-bajnokságon az ezüstérmes csapat tagja volt. Sikerei, díjai Klubbal Szovjet bajnokság bajnok (4): 1981, 1985, 1986, 1990 ezüstérmes (2): 1982, 1988 bronzérmes (1): 1989 Szovjet kupa győztes (4): 1982, 1985, 1987, 1989 Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK) elődöntős (1): 1986–87 Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK) győztes (1): 1985–86 negyeddöntős (1): 1990–91 UEFA-szuperkupa döntős (1): 1986 Magyar bajnokság : bajnok (1): 1992 Válogatottal Világbajnokság második csoportkörös (1): 1986 Európa-bajnokság ezüstérmes (1): 1988 Ecsedi János Ecsedi János, Etsedi (Érkeserű, 1776 – ?, 1813. augusztus) református gimnáziumi tanár. Élete Érkeserűi (Bihar megye) származású, Etsedi János lelkész és Ákossy Julianna fia. Debrecenben tanult és 1791 áprilisában lépett a felső osztályba (subscribált). 1798-tól köztanító, 1801-től főiskolai senior volt. Ezután külföldre ment, majd 1803-ban Komáromban választották meg tanárnak, ahol Katona Mihály református lelkész-tanárt váltotta a katedrán, ő ajánlott a gimnázium számára Ecsedit. Még 1811-ben is ugyanitt működött. 1812-13-ban Kömlődön teljesített szolgálatot. Munkái Halotti beszéd Darányi Krisztina asszonynak Domonkos Mihály élete párjának sirja felett 1805. márcz. 30. Komárom. (Farkas János ev. ref. lelkész prédikácziójával együtt.) Halotti beszéd, melyet néhai tek. ns. Darányi Julianna ifjú-asszony Sárközy Zsigmond élete párjának hideg tetemei fölött tartott 1807. jan. 6. U. ott. Halotti beszéd, melyet néhai... Pázmándy Johanna ifjú-asszonynak... Karácson Dániel úr igen szeretett élete párjának hideg tetemei felett tartott... szept. 22. 1807. U. ott. Halotti beszéd, melyet néhai ns. nemzetes Szarka János tetemei felett tartott aug. 11. 1811. U. ott. (Tóth János prédikácziójával együtt.) Boljenovići Boljenovići falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Stonhoz tartozik. Fekvése Dubrovnik városától légvonalban 44, közúton 63 km-re, községközpontjától légvonalban 6, közúton 9 km-re északnyugatra, a Pelješac-félsziget középső-délkeleti részén fekszik. Története Az itt élt első ismert nép az illírek voltak, akik magaslatokon épített erődített településeken éltek és kövekből rakott halomsírokba temetkeztek. Az illírek i. e. 30-ig uralták a térséget, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. A Római Birodalom bukása után Dalmácia a gótok, majd a Bizánci Birodalom uralma alá került. A horvátok ősei a 7. században érkeztek erre a vidékre. A 9. században már létezett a stoni püspökség, melynek egyházi fennhatósága alá ez a terület tartozott. Ekkoriban a Pelješac-félsziget Zahumlje területének részeként a tengerparti Horvát Fejedelemség része volt. A 12. században a Zahumlje térségének zavaros történeti időszakában a félsziget a raškai uralkodók uralma alá került. Több birtokos után a 14. század-ban a Pelješac-félsziget a Raguzai Köztársaság része lett, mely 1333-ban vásárolta meg Kotromanić István bosnyák bántól. Ezután egészen a 18. század végéig a Raguzai Köztársasághoz tartozott. 1806-ban a térség a Raguzai Köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 288, 1910-ben 149 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború után lakosságának száma a kivándorlás miatt fokozatosan csökkent. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a 87 lakosa volt. A lakosság régebben főleg halászattal és mezőgazdasággal foglalkozott, ma már főként a turizmusból él. Nevezetességei A falutól keletre található a 16. században épített Nagyboldogasszony templom. Eredetileg reneszánsz stílusban építették, de a felújítások során elveszítette stílusjegyeit és szépségét. Liturgikus tárgyai közül kiemelkedik egy értékes kehely. Az Angyali üdvözlet templom ugyancsak 16. századi, de csak 1754 -ben említik először. Az 1960-as években útépítés miatt áthelyezték. A Szent Péter és Pál templomot a Kovačević család építtette a 16. században, első említése 1754-ben történt. Szent Fülöp és Jakab apostolok tiszteletére szentelt temploma a 12. században épült, mellette középkori temető van. Az eredeti román stílusú templomból mára csak a szentély maradt meg. Gazdaság A lakosság fő bevételi forrása a turizmus mellett a halászat és a mezőgazdaság. Jametz Jametz település Franciaországban, Meuse megyében. Lakosainak száma 253 fő (2015). Jametz Remoiville, Bréhéville, Delut és Vittarville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kopcsányi Márton Kopcsányi Márton, (előfordul Kopcsányi Pap Márton néven is; írásmódok: Kopcsányi (Pap) Márton, Kopchányi, Kopchani és Koptsani. Kopcsány, 1579 – Nagyszombat, 1638. július 28.) ferences szerzetes, egyházi író. Előbb esztergomi kanonok volt, majd 1608-ban a kanonokságról lemondott és belépett a ferences szerzetes rendbe. 1616-tól vikárius, később a mariánus provincia tartományfőnöke lett. Híres szónok és egyházi író volt. Művei Keresztyén imádságos könyvecske. Bécs, 1616 ( Újabb kiadás: Bécs, 1622 ) Az evangéliomok és epistolák, melyeket esztendő által olvastat az anyaszentegyház vasárnapokon és az ünnepeken… Bécs, 1616. (Némelyek ezt a munkát Pázmány Péternek tulajdonítják.) Szerzetes rendtartó fenyítő tüköre. Bécs, 1630. (Bizonyosan szent Bonaventura püspök munkájának fordítása. Egy példánya sem ismeretes.) A boldog Szűz Mária élete, magában foglalván a hét ünnepén tizenhárom prédikációt, az ő hét örömét és hét epeségét, az ő tizenkét csillagú koronáját, nevének s nevezetének és az olvasónak magyarázatját, az ő nagy méltóságát, e világon való foglalatosságát és az ő segítségül hívását a litániákkal. Bécs, 1631. (A prédikációs könyv újabb kiadása: Eger, 1772). A keresztyéni tökéletes életre intő tíz hétre rendeltetett nyolcvan elmélkedések tanulságokkal és könyörgésekkel a Krisztus Jézus szenvedéséről és különféle üdvösséges dolgokról a Szentírásból (elmélkedéseinek gyüjteménye, Bécs, 1634; Nagyszombat, 1715). Aranyosbánya Aranyosbánya, 1911-ig Offenbánya (románul: Baia de Arieș, régen Baia, Ofenbaia, németül: Offenberg) város a romániai Fehér megyében. Fekvése Az Erdélyi-szigethegységben, Topánfalvától 25 km-re keletre, az Aranyos jobb partján fekszik. Nevének eredete Az Aranyosbánya név először 1325-ben fordul elő (Onumberg seu Aranyosbánya). Előtagja utalhat az Aranyos folyóra, de az itt már akkor is bányászott aranyra is. A magyarba is átkerült, német eredetű neve a 'kemence, kohó' jelentésű Ofen szóból származik (először 1427-ben, Offon Banya). Ugyanezen név tükörfordítása lehet az 1334-ben előforduló latin Monte Fornacis ('a kohó hegye') adat. A középkori névalakot ugyan csak 1911-ben, a helységnévrendezés idején tették hivatalossá, de már korábban felelevenítették, valószínűleg a kincstári bányaigazgatás: egy 1891-es említés szerint Aranyosbánya, régi nevén Offenbánya. Mai román neve is az előbbi, hivatalossá tett magyar nevet követi (baia 'bánya', Arieș 'Aranyos'). Története Német bányászok alapították. Károly Róberttől 1327-ben nyert bányavárosi jogokat. Nemes- és színesfémeket (aranyat, ezüstöt, ólmot, rezet) bányásztak itt. 1606-ban egy tatár betörés elpusztította, valószínűleg ezután vált román többségűvé. Birtokosa, a kincstár az 1770-es években négy olvasztókemencét épített benne, amelyek mellé Csíkszentdomokosról székely vasmunkások települtek be. Római katolikus egyházközsége 1775-ben létesült újra, és 1795-ig a bolgár ferencesek gondozták. Az úgynevezett „Aranynégyszög” egyik csúcsa volt, Brád, Nagyág és Zalatna mellett. 1782. április 16-án a kincstári uradalom jobbágyai a királyhoz írt folyamodványukban a szabott mértéket meghaladó, a vármegye által követelt adók és járandóságok miatt panaszkodtak. A parasztok részt vettek az 1784-es mozgalomban, Cloșca november 9-én ért Offenbányára. 1782-ben találták itt azt a kőzetmintát, amelyet 1786-ban mint új ásványt, szilvanitot írtak le. A görögkatolikus egyház 1832-re nőtt önálló egyházközséggé. A helyi Tordoșan ügyvéd már 1848 pünkösdjén fegyverkezésre szólította fel a parasztokat. Június 18-án Iosif Moga jegyző hirdette ki a jobbágyfelszabadítást, amiről a parasztok itt is úgy tudták, hogy az első balázsfalvi gyűlés vívta ki. Október 25-én a Iosif Moga vezette felkelők lefegyverezték magyar és német nemzetőrségét. Mivel az arany kemény kőzetekben, apró szemcsékben volt található, amelyet csak nehezen tudtak kinyerni, a kitermelés már nem volt jövedelmező, bányászai és kohászai nyomorban éltek. A kiegyezés után a magyar kormány elsősorban szociálpolitikai intézkedésként állított fel új hutákat a településen. Három bányájában 1867-ben hivatalosan 115 főt dolgozott, de Élisée Reclus 1873-as látogatása idején egy idevalósitól úgy hallotta, hogy az egész aranybányászat összesen négy bányászt és négy ellenőrt foglalkoztat. 1879-ben két tellúrércbányája működött, összesen 58 bányásszal. Rudolf Bergner 1884-ben három hivatalnokról és hatvan munkásról tud, akiket elrománosodott németekként azonosított. 1876-ban Torda vármegyétől, ahová korábban tartozott, az újonnan létrehozott Torda-Aranyos vármegyéhez csatolták. 1889-ben Munteana néven román takarékpénztára alakult, 1894-ben megnyílt első gyógyszertára. 1912-ben épült meg a települést Tordával összekötő keskeny vágányú vasút, amely jelenleg használaton kívül van. 1922-től gimnázium működik benne. A 20. század első felében piritet bányásztak közelében. Az aranybányászatot 1945-től a kommunista hatalom kezdte ismét fejleszteni, korszerűbb eszközökkel. 1951-ben megnyitották a Pacea ('Béke') aknát. 1953-ban cianidos flotálóüzemet adtak át. Ugyanekkor kezdték el a blokkházak építését – ma már 680 blokklakás található a településen. A női munkaerőt az 1978-ban átadott textilgyárban foglalkoztatták, amely magánkézben ma is működik, bár munkásainak száma már jóval kevesebb a kezdeti 1240 főnél. Aranyosbánya 1998-ban kapott városi rangot. 2004-ben az aranybánya bezárt. 1850-ben 1482 lakosából 1064 volt román, 212 német, 152 magyar és 29 cigány nemzetiségű; 909 ortodox, 463 római katolikus, 95 görögkatolikus és 15 református vallású. 2002-ben 3292 lakosából 3241 volt román és 39 magyar nemzetiségű; 3194 ortodox vallású. Látnivalók Ortodox temploma 1769-ben épült, belsejét 1829-ben az abrudbányai Simion Silaghi festette ki. Római katolikus temploma 1787-ben épült. Németh Zsolt (politikus, 1984) Németh Zsolt (Pécs, 1984. december 14.), magyar politikus, országgyűlési képviselő Élete A pécsi Zipernowsky Károly Műszaki Szakközépiskola informatikai szakmacsoportjában érettségizett. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem BTK történelem szakán végzi tanulmányait. Szakterülete a 20. század második felének geopolitikája és geostratégiája. Angolul, németül, arabul, latinul, görögül beszél. 2006-tól 2008-ig a Pécsi Tudományegyetem Ókortörténeti és Régészeti Tanszék demonstrátora. Ugyancsak 2006-tól egy évig mérnök asszisztensként dolgozott az azóta bezárt Elcoteq üzemében. Politikai pályafutása 2007-ben lépett be a Jobbikba. 2008 - ban az akkor újra megalakult pécsi szervezet elnökévé választották, amely tisztséget azóta is betölt. 2009 elején a Baranya megyei választmány választotta elnökének. 2009 tavaszán helyi kampányfőnökként és szervezőként vett részt pártja életében. Kampányfőnöksége idején került sor Pécsett a 2009-es polgármester - választással párhuzamosan egy időközi önkormányzati választásra, ahol Fogarasi Gábor jobbikos képviselőjelölt 10,1%-ot ért el. Ugyanebben az évben az az európai parlamenti választáson a Jobbik képviselőjelöltje és megyei kampányfőnöke. A 2010-es magyarországi országgyűlési választásokon a Jobbik egyéni képviselőjelöltje és szintén megyei kampányfőnöke. A voksoláson végül a Baranya megyei területi listáról szerez mandátumot. Az Országgyűlésben először a Honvédelmi és rendészeti bizottság majd a Külügyi bizottság tagja. A Jobbik frakció delegáltjaként vesz részt a bécsi székhelyű EBESZ Parlamenti Közgyűlés munkájában. Tagja a Magyar - Perzsa, a Magyar - Albán, a Magyar - Maghreb és Masrek országok, a Magyar - Marokkói, a Magyar - Orosz, a Magyar - Szaúd-Arábiai és a Magyar - Török IPU baráti tagozatoknak, illetve alelnöke a Magyar - Egyiptominak. A 2014-es magyarországi országgyűlési választáson a Baranya megyei 1 számú egyéni választókerületében indult, és harmadik helyen végzett, 16,53 százalékot kapott, ezzel nem jutott be a parlamentbe. Gare de Bornel - Belle-Église Gare de Bornel - Belle-Église vasútállomás Franciaországban, Bornel településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Épinay-Villetaneuse–Le Tréport-Mers-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Chambly Gare d’Esches Lajo Lajo (okcitán nyelven L’Atgièr) község Franciaország déli részén, Lozère megyében. 2011-ben 106 lakosa volt. Fekvése Lajo a Margeride-hegységben, 1220 méteres (a községterület 1064-1436 méteres) tengerszint feletti magasságban fekszik, a Limagnole patak (a Truyère mellékvize) forrása közelében, Saint-Alban-sur-Limagnole-tól 12 km-re északkeletre, Le Malzieu-Ville-től 11 km-re keletre. Nyugatról Saint-Alban-sur-Limagnole, északról Le Malzieu-Forain, keletről Chanaleilles (Haute-Loire megye), délről Sainte-Eulalie községek határolják. Le Malzieu-Ville-lel a D14-es, Saint-Albannal a D987-es megyei utak kötik össze. A községhez tartoznak La Rouzerie, La Roche és L’Estival települések. Története A község a történelmi Gévaudan Apcher-i báróságához tartozott. A L’Hospitalet-hágónál már 1198-ban kápolna és zarándokkórház állt, mely a 17. században elpusztult. A faluról az első írásos említések a 17. századból származnak. 1837. május 2-án vált önálló községgé, korábban Saint-Albanhoz tartozott. Nevezetességei Temploma 1824 -ben épült. Gránitból épült jellegzetes házak. A Saint-Roch-kápolna a megyehatáron áll a L’Hospitalet-hágónál (1309 m), fontos zarándokhely (itt halad el egyben a Via Podiensis zarándokút Saugues - Saint-Alban közti szakasza is). Egy középkori zarándokkórház helyén épült 1900 -ban. A község területén két 19. századi gránitkereszt található. La Roche-ban 19. századi malom található. Szemünk fényei A Szemünk fényei (eredeti angol címén: The Midwich Cuckoos) John Wyndham 1957-ben kiadott tudományos-fantasztikus regénye. Magyar nyelven F. Nagy Piroska fordításában jelent meg 2009-ben a Metropolis Media Group Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatában. 1960-ban Wolf Rilla és 1995-ben John Carpenter rendezésében film is készült a regényből: Elátkozottak faluja címmel. Történet A regény cselekménye egy Midwich nevű képzeletbeli angol faluban játszódik valamikor a hidegháború idején. A történetet egy külső szemlélő, Richard Gayford szemszögéből ismerjük meg, aki a történet kezdetén szintén a falu egyik lakója, azonban közvetlenül nem érintett a történésekben. A regény két részből áll, a második rész kilenc évvel később játszódik mint az első. Első rész Midwich egy napra furcsa álomba merül. Egyik pillanatról a másikra mindenki összeesik és elalszik a faluban, illetve egy, a falu központjából kiinduló néhány mérföldes félgömb alakú körzetben. A hatóságok látszólag tehetetlenek és hírzárlatot rendelnek el. Mint később kiderül a falu központjában egy, az űrből érkezett idegen faj szállt le, akik az alatt az egy nap alatt, amíg a falu lakói öntudatlanul feküdtek, ahol összeestek, mesterségesen megtermékenyítették az összes nőt a faluban. A megszülető gyermekek, az idegenek, külsőleg mindössze egyetlen jellegzetességben térnek el az emberektől: aranyszínű szemük van. Idővel azonban a másik jellegzetességre is fény derül: az azonos nemű gyerekeknek közös tudata van, azaz amit az egyik fiúgyerek megtanul, azt azonnal tudja a többi fiúgyermek is, és ugyanez igaz a lányokra is. Közös tudatuk segítségével befolyásolni is tudják az embereket, és rá tudják őket venni olyan dolgokra, amit azok nem akarnak, illetve fájdalmat is tudnak nekik így okozni. Az angol kormány, illetve hadsereg várakozó álláspontra helyezkedik a kialakult helyzettel kapcsolatban, Bernard Westcott ezredest küldik a faluba, aki a Gayford házaspár segítségét kéri a események megfigyeléséhez. A kezdeti nehézségek és problémák után az ügy látszólag nyugvópontra jut, a gyermekek számára speciális iskolát hoznak létre a faluban, és a lakók visszatérnek normális mindennapi életükhöz. A faluban egyedül Gordon Zellaby aggódik továbbra is a lehetséges következmények miatt, ezért úgy dönt, hogy a kormány megfigyeléseitől függetlenül ő is megpróbálja kiismerni az idegeneket. Elmélete szerint az idegenek stratégiája a falubeli nők megtermékenyítésével olyan, mint a kakukkfiókáké, akiket az anyjuk idegen madár fészkébe rejt, majd ott megszületve csak felhasználják a másik fajt a saját túlélésük érdekében, akár olyan áron is, hogy az őket etető madarak és azok saját fiókái elpusztulnak. Második rész Kilenc évvel később a Gayford házaspár már nem lakik a faluban, de egy véletlen találkozás folytán Richard Gayford csatlakozik Westcott ezredeshez, akivel együtt visszatérnek a faluba egy „baleset” kivizsgálására. Mint kiderül, a gyermekek hirtelen felindulásból - különleges képességeiket használva - megöltek egy helybeli fiatalembert. A törvény azonban tehetetlen velük szemben, semmilyen retorziót nem lehet alkalmazni. A falubeliek felháborodnak a döntésen, és bosszút akarnak állni, de ez csak újabb emberek halálához vezet. A gyermekek látszólag érinthetetlenek, ráadásul az események kicsúsznak a kormány és az emberek irányítása alól: a gyermekek karantén alá helyezik a falut, azaz a falubeliek nem képesek többé elhagyni Midwicht. Kiderül, hogy az események hátterében az áll, hogy a vasfüggöny túloldalán, a Szovjetunióban is volt egy hasonló település, ahol egy másik idegen kolónia nevelkedett, azonban az oroszok az idegenek képességeit látva megijedtek, és atomfegyver bevetésével elpusztították az ottani idegen gyermekeket a település összes lakójával együtt. Ez az út azonban a demokratikus Anglia számára járhatatlan, és ezt az itteni gyermekek is jól tudják. Ultimátumot intéznek ezért az angol kormányhoz Westcott ezredesen keresztül. A helyzet megoldása Gordon Zellaby kezében van - ő az egyetlen, aki elegendő ismerettel rendelkezik a gyerekekről az eltelt kilenc évben elvégzett megfigyeléseinek köszönhetően, és akiben a gyermekek még megbíznak. Zellaby pedig egy öngyilkos küldetés mellett dönt - a határozatképtelen angol kormány helyett maga vállalja a feladatot, és fölrobbantja magát a gyermekekkel együtt, mert az idők folyamán arra a következtetésre jutott, hogy az idegen gyermekek életben hagyása az emberiség kihalásához vezetne, tekintve, hogy a gyermekek egy fejlettebb fajt képviselnek az evolúcióban. Megjelenések angol nyelven The Midwich Cuckoos , Michael Joseph, 1957 magyar nyelven Szemünk fényei , Galaktika Fantasztikus Könyvek , Metropolis Media Group, Budapest, 2009, ford.: F. Nagy Piroska Alekszandr Vlagyimirovics Mosztovoj Alekszandr Vlagyimirovics Mosztovoj, nyugaton Aleksnadr Mostovoi, cirill betűkkel Александр Владимирович Мостовой (Leningrád, Szovjetunió 1968. augusztus 22. –) visszavonult orosz labdarúgó. Karrierje legnagyobb részét a spanyol Celta Vigóban töltötte. Itt kapta az El Zar (A cár) becenevet. Sikerei, díjai Szpartak Moszkva : Bajnok : 1987, 1989 Benfica : Portugál bajnok : 1993-94 Kupagyőztes : 1991-92 Celta Vigo : Intertotó-kupa -győztes: 2000 Kupadöntős : 2000-01 Válogatott SZU U21 : U21-es Eb : 1990 Oroszország : Legendák kupája: 2009 William M. Calder William M. Calder (Brooklyn, 1869. március 3. – Brooklyn, 1945. március 3.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (New York, 1917–1923). Rácz Pál (politikus) Rácz Pál (Bors, Bihar megye, Románia, 1928. január 4. – Budapest, 1986. március 22.) magyar politikus, lapszerkesztő, miniszterhelyettes, diplomata, külügyi munkatárs, a Magyar Népköztársaság volt New York-i ENSZ küldöttségének vezetője 1980-86 között. Életútja Rácz Pál fölműves családból származott. 1939–1941 közt két osztályt végzett a kolozsvári Református Gimnáziumban. 1941-ben apját a magyar rendőrség kommunista szervezkedés miatt letartóztatta, családja visszaköltözött Bors községbe. Rácz Pál 1942-től mezőgazdasági munkát végzett, majd Nagyváradra ment el munkát vállalni, volt kifutó, sörgyári segédmunkás, közben folytatta gimnáziumi tanulmányait is. 1944-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba. 1945 májusában Budapestre került. 1946-tól a Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetsége sajtóosztályán előadó, 1948. januártól a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség országos központja titkárságának munkatársaként működött, majd a Magvető szerkesztőségében dolgozott. 1948. októberben átkerült a Külügyminisztériumba, ahol a költségvetési osztály munkatársa lett. 1948. novemberben elkezdte a hat hónapos külügyi kollégiumot; 1949. júniustól segédfogalmazó, majd a politikai osztályon a román-albán ügyek előadója volt. 1950. májustól a berni magyar követségen attasé, illetve II. osztályú titkár. 1952 és 1963 között kisebb megszakításokkal az ÁVH/BM állományában látott el feladatokat. Belgrádi külszolgálata alatt 1954-ben a KÜM Sajtóosztálya munkatársaként 3 hónapot Genfben töltött a koreai és az indokínai kérdést tárgyaló külügyminiszteri konferencián. 1955-ben a KÜM Sajtóosztálya munkatársaként a négyhatalmi kormányfői értekezlet miatt Genfben tartózkodott. 1957 júniusában kiutasították az Amerikai Egyesült Államokból. 1957-ben a magyar kormány megbízásából Péter János és Szarka Károly társaságában több afrikai és ázsiai országban tett hivatalos látogatást, melyek során ismertették az ún. "magyar kérdéssel" kapcsolatos hivatalos magyar álláspontot. 1975 március 22 és 1980 március 27 között az MSZMP Központi Bizottságának tagja volt. Többször volt külügyminiszterhelyettes és külügyi államtitkár. Felsőfokú nyelvvizsgája volt angol, francia, spanyol és román nyelvből. A Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, a nagy munkásmozgalmi parcellában temették el. Magánélete Első felesége Horváth Magdolna (sz. 1934) D-249-es (SZT. tartótiszt); második felesége Barna Ágnes Regina (sz. 1949). Tanulmányai Külügyi Kollégium (6 hónapos) (1949) Külügyi Akadémia (levelező tagozat) (1953) Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem Foglalkozásai, beosztásai Nagyváradi Sörgyár (1938–1945) kifutófiú, segédmunkás FÉKOSZ Országos Központ Sajtó Osztály (1946–1947) munkatárs MADISZ Országos Központ (1948.01–1948.10) vezető MAGVETŐ c. ifjúsági lap (1948.01–1948.10) szerkesztő Külügyminisztérium Költségvetési Osztály (1948–1949) N/A Külügyi Kollégium (6 hónapos) (1949) hallgató Külügyminisztérium Politikai Osztály (1949.06- 1950) előadó MNK Nagykövetség, Bern (1950–1953) attasé, II. o. titkár, BM állományban titkos munkatárs Külügyminisztérium Politikai Főosztály, Nyugateurópai Osztály (1953.01–1953.11) előadó, osztályvezető-helyettes MNK Nagykövetség, Belgrád (1953) Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem (1953–1955) I. titkár (a BM állományában titkos munkatárs) MNK Nagykövetség, Belgrád (1955) titkos munkatárs, MNK Nagykövetség, Washington (1955–1956) II. o. titkár, New York (1956–1957) a magyar ENSZ-küldöttség tagja, MNK Nagykövetség, Párizs (1957–1960) ideiglenes ügyvivő, II. o. tanácsos, Külügyminisztérium IV. Területi Főosztály (1960–1963) főosztályvezető, MNK Nagykövetség, Kairó (1963–1968) nagykövet, Külügyminisztérium (1968–1969) főosztályvezető Külügyminisztérium (1969–1970) miniszterhelyettes, Belügyminisztérium (1970–1974) miniszterhelyettes, III. főcsoportfőnök Külügyminisztérium (1974–1976) miniszterhelyettes Külügyminisztérium (1976–1980) államtitkár New York (1980–1986) a magyar ENSZ-küldöttség vezetője főhadnagy (1952–1957 március) százados (1957 március – 1962) őrnagy (1962. április 15. – 1970. november 20.) r.vezérőrnagy (1970. november 20.) miniszterhelyettes, III. főcsoportfőnök Jonas Alströmer Jonas Alströmer, eredeti nevén Jonas Alström (Alingsås, Västergötland, 1685. január 7. – 1761. június 2.) svéd mezőgazdász. Élete Alströmer Alingsås városában született Västergötland tartományban, Svédországban. 1707-ben Alberg stockholmi kereskedő hivatalnoka lett Londonban. Alberg üzlete három év múlva csődbe ment, Alströmer önálló hajóbróker lett. Később iparral szeretett volna foglalkozni, így szülőfalujában 1724-ben gyapjúgyárat alapított, ami a kezdeti nehézségeket követően jól ment. Ezután cukorfinomítót hozott létre Göteborgban, ezzel tökéletesítve bizonyos dolgokat a burgonyatermelés, a bőrszárítás, az evőeszközök és a hajógyártás terén. A legnagyobb sikereket a juhok bevezetésével érte el. Később iparral volna foglalkozni, így szülőfalujában 1724-ben gyapjúgyárat alapított, ami a kezdeti nehézségeket követően jól ment. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia hat alapítója között volt 1739-ben. 1748-ban a Sarki Csillag-rend lovagi fokozatával tüntették ki. Ezután eredeti Alström családnevét a nemesség jeléül Alströmerre változtatta. A Stockholm Exchange státuszával is kitüntették. Két házasságából négy fia született: Patrik, August, Clas és Johan. Clas híres természettudós lett. 1961-ben, halálának 200. évfordulóján postabélyeget adtak ki emlékére. Gulácsi Tamás Gulácsi Tamás (Békéscsaba, 1984. december 29. –) magyar színművész. Életpályája 1984-ben született Békéscsabán. 1997-2003 között a Csabai Színistúdióban, majd 2003-2006 között a Pesti Magyar Színiakadémián tanult. 2006-2009 között a Kaposvári Egyetem színművész szakos hallgatója volt. 2009-2012 között a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja volt. 2012-2013 között szabadúszó volt. 2013-tól a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház színésze. Felesége, Kosik Anita színésznő, akivel 2017-ben házasodtak össze. Filmes és televíziós szerepei Fej vagy írás (2005) Nekem Budapest (2013) Hacktion (2013) Baráth Botond Baráth Botond, (Budapest, 1992. április 21. –) magyar labdarúgó, jelenleg a Budapest Honvéd játékosa, hátvéd. Pályafutása A Budapest Honvédban 2012 augusztus 5-én debütált a Honvéd felnőtt csapatában. Csereként állt be a 69. percben, Vidovic helyére. Válogatott 2018. októberében meghívót kapott Marco Rossi szövetségi kapitánytól a görög és az észt válogatott elleni Nemzetek Ligája mérkőzésekre készülő magyar válogatott 25 fős keretébe. Sikerei, díjai Magyar bajnokság (NB I) bajnok: 2016–17 George LeMieux George LeMieux (Fort Lauderdale, 1969. május 21. – , ) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Florida, 2009–2011). Momčilo Đokić Momčilo Đokić (szerbül: Moмчилo Ђoкић; Kuršumlija, Szerb Királyság, 1911. február 27. – Fehértemplom, Jugoszlávia, 1983. április 21.) szerb labdarúgó-középpályás, edző. A Jugoszláv királyság válogatottjának tagjaként részt vett az 1930-as világbajnokságon. Némethy Gergely Némethy Gergely más alakban Némethi (? – Székelyderzs, 1612. szeptember 4.) hajdúkapitány, Bocskai István tanácsosa, a Bocskai-szabadságharc egyik fontos alakja. A tizenöt éves háborúban tűnik fel 1603-ban, amikor az Erdélybe küldött sereggel először Székely Mózes ellen harcolt. Az álmosdi ütközet előtt Bocskai mellé állt Lippai Balázzsal együtt és megszállta Felső-Magyarországot 1604-ben. Október 17-én egy kisebb sereggel útját állta a bevonuló Giorgio Basta generális seregének, aki viszont Osgyánnál megsemmisítette, ez köszönhető testvére Némethy Balázs meggondolatlanságának, aki ezért kiérdemelte a „Hűbele Balázs” nevet. Ezután Kassa védelmében vette ki a részét, majd hajdú-tatár seregével betört Nyugat-Magyarországra, s Stájerországban is tett portyázást. Báthory Gábor vele szerezte meg az Erdélyi Fejedelemséget. Feleségül vette Kendi Sándor lányát, Krisztinát, és ezzel bejutott az erdélyi főrendek közé. Kendi Kornis Boldizsárral összeesküvést szőtt a fejedelem ellen, de ő ebben nem vette ki a részét és végig hű maradt Báthoryhoz. 1609-től Udvarhelyszék főkapitánya, 1611-től belső-szolnoki főispán. Az 1611-ben betörő havasalföldi-kozák sereggel szemben a barcaszentpéteri csatában az erdélyi sereget vezette. Miután Báthory török segítséggel megmenekült Némethy Botfalu erődtemplomát kezdte ostromolni, amit szász felkelők védtek. Itt megsebesült és a sebébe belehalt. Podjebrád Szidónia szász hercegné Podjebrád Szidónia (Prága, 1449. november 14. – 1510. február 1.) cseh királyi hercegnő, szász hercegné, Podjebrád Katalin magyar királyné ikertestvére. Testvérei Édestestvérei Boček ( 1442 . július 15. – 1496 . szeptember 28. ) Viktorin ( 1443 . május 29. – 1500 . augusztus 30. ), Münsterberg, Opava hercege és Kladsko grófja, aki háromszor nősült (1. feleség: Ptáčková Margit cseh úrnő, 2. feleség: Cieszyn Zsófia hercegnő, 3. feleség: Montferrati Margit), és összesen 7 gyermeke született, öt leány (Johanna, Magdolna, Anna, Ursula és Apollónia ) és két fiú (Lőrinc és Bertalan) Barbara (Borbála) ( 1446 – 1469 ), első férje Lipé Henrik, a második pedig Ronov János lett (Idősebb) Henrik ( 1448 – 1498 ) Brandenburgi Ursula (Orsolya) őrgrófnőt vette nőül, aki nyolc gyermeket szült neki, öt fiút (Albert, György, János, Károly és Lajos) és három leányt (Margit, Magdolna és Szidónia) Katalin (1449–1464), Szidónia ikertestvére, Corvin Mátyás magyar király első felesége volt, ám a királyné , miután fiúgyermeket szült, a fiával együtt meghalt. Szidónia Féltestvérei (Ifjabb) Henrik ( 1452 . május 18. – 1492. július 1.) Wettin Katalin türingiai tartománygrófnőt, Szász Vilmosnak és Habsburg Anna magyar hercegnőnek , Albert magyar király és Luxemburgi Erzsébet – Zsigmond magyar király és Cillei Borbála lánya – lányának a lányát vette el, akitől egy fia, Frigyes és egy leánya született, Anna, ágyasától, Vojkova Katalintól pedig egy másik Frigyes nevű fiú Frigyes ( 1453 – 1458 ) György ( 1454 / 55 – 1459 / 62 ) Ludmilla ( 1456 . október 16. – 1503 . január 20. ) Liegnitzi Frigyes herceg felesége lett, akinek három fiút szült, Jánost, Frigyest és Györgyöt. János ( 1456 után– 1459 ) Élete I. (Podjebrád) György cseh királynak és első feleségének, Sternbergi Kunigunda cseh bárónőnek a harmadik leánya. Ő volt Podjebrád Katalin későbbi magyar királyné ikertestvére, aki Hunyadi Mátyás király első felesége lett 1463-ban. Apai nagyszülei: Podjebrád Viktorin kunštáti (kunstadti) báró és Wartenbergi Anna glatzi várgrófnő Anyai nagyszülei: Sternbergi Smil és Pardubicei Barbara Szidónia édesanyja néhány nappal ikerlányai születése után meghalt gyermekágyi lázban, csupán 24 évesen. Apjuk 1450-ben újranősült, második hitvese a 20 éves Rozmital Johanna lett, akivel 21 évig voltak házasok. Frigyükből két fiú és két leány született. A hercegné 1510. február elsején, 60 éves korában hunyt el. Családja 1459 novemberében Szidóniát eljegyezték a 16 éves III. Albert szász herceggel, akihez 1464. május 11-én feleségül is ment. Meissenben telepedtek le. Szidónia elvakult katolikus asszony volt, aki gyűlölte a háborút és a vele járó erőszakot. 1500. szeptember 12-én a hercegné megözvegyült. Frigyükből kilenc gyermek született, két leány és hét fiú. Többé nem ment férjhez. Katalin (1468. július 24 – 1524. február 10.), először Habsburg Zsigmond főherceghez, Tirol (hercegesített) grófjához ment nőül, második hitvese pedig Braunschweig-Calenberg Erik herceg lett, ám csak a második frigyből származott gyermek, egy Anna Mária nevű kislány, aki korán meghalt. György (1471. augusztus 27 – 1539. április 17.), aki Jagelló Barbara lengyel királylányt vette el, kitől 10 gyermeke született, öt fiú (Kristóf, János, Wolfgang, Kristóf és Frigyes) és öt lány (Anna, Ágnes, Krisztina, Magdolna és Margit) Henrik (1473. március 16 – 1541. augusztus 18.), aki Mecklenburg Katalin hercegnőt vette nőül, kitől hat gyermeke származott, három fiú (Móric, Szeverinó és Ágost) és három lány (Szibill, Emília és Szidónia) Frigyes (1474. október 26 – 1510. december 14.), aki nem nősült meg, s gyermekeiről sem tudunk Anna (1478. augusztus 3 – 1479) egy ismeretlen nevű, halvaszületett fiú (1479) Lajos (1481. szeptember 28 – 1498 után) János (1484. június 24 – 1484. június 24.) János (1498. december 2 – 1498 vége?) (6053) 1993 BW3 A (6053) 1993 BW3 egy földközeli kisbolygó. Robert H. McNaught fedezte fel 1993. január 30-án. Jamie Lynn Jamie Lynn (Northridge, Kalifornia, 1981. február 25. –) amerikai pornószínésznő. 2005-ben Jamie Lynnt a Penthouse kedvencének választották. A pornóiparban 2003-ban kezdett dolgozni, miután a cég ahol addig dolgozott megszűnt. Nyolc hónapon keresztül fotósokkal dolgozott együtt, majd találkozott Jesse Capellivel, aki a Penthousenál volt. Ő Cam Smith-hez fordult. A Penthouse két napos fotózásra kérte fel. 2005. januárjában kapta meg a Penthouse a hónap kedvence címet, 2006-ban pedig az év kedvence is ő lett. FTV lány videókban szerepelt kezdetben. Kenneth Germeshausen Kenneth Joseph Germeshausen (Woodland, Kalifornia, 1907 – Weston, Massachusetts, 1990) az MIT villamosmérnöki karának nyugalmazott egyetemi tanára, a nagy sebességű fotózás feltalálója, a tyratron úttörő munkása. Életpályája Germeshausen 1907-ben született a kaliforniai Woodland-ban. Villamosmérnöki tanulmányait 1931-ben fejezte be az MIT-n. Hamarosan társas viszonyt alakított Harold E. "Doc" Edgerton egyetemi tanárral a nagy sebességű fotózás és a sztroboszkóp gyakorlati alkalmazásának tanulmányozására. 1934-ben csatlakozott hozzájuk az újonnan végzett Herbert E. Grier és együtt alapították meg az azóta híressé vált Edgerton, Germeshausen és Grier, Inc. (EG&G) honvédelmi céget, amit csak 1947-ben részvényesítettek. Munkásságuk a radar-, és atomfegyverek fejlesztése területén alapvető fontosságúnak tekinthető. Germeshausen az EG&G vezérigazgatója volt nyugdíjba vonulásáig (1972). Több mint 50 szabadalom őrzi nevét, melyek legfontosabbjai a nagy-energiájú rövidtartamú elektromos impulzus gerjesztésével és mérésével foglalkozik. 83 éves korában hunyt el a Massachusetts-beli Weston-ban. Feleségével közösen alapította meg a napjaink egyik legfontosabb jótékonysági intézményét a Germeshausen Foundation Inc, melyet Pauline Germeshausen 2005 februárjáig személyesen irányított. Kenneth Joseph Germeshausen ismertebb tanítványai: Jay Wright Forrester az MIT Sloan Menedzsment Iskolájának egyetemi tanára, a rendszerdinamika megalapítója, az amerikai haditengerészet “Forgószél” nevű analóg számítógépe, a SAGE (“Bölcs”) nevű légvédelmi rendszer fejlesztője, a véletlen-elérésű mágnes-mag memória feltalálója. Robert Langer az MIT vegyészmérnöki karának egyetemi tanára, a biokompatibilis polimertechnológia felfedezője (20 milliárd U$D ipar), az akadémia és az ipar közötti híd neves és nagyon aktív (>500 találmány) építője. Brooke Burns Brooke Elizabeth Burns (1978. március 16.) amerikai színésznő, egykori divatmodell. Színészi pályafutását a Baywatch és a Baywatch Hawaii című televíziós sorozatokban kezdte. Élete Brooke Elizabeth Burns 1978. március 16-án született Dallasban, Betsy és Brad Thomas Burns lányaként. Édesanyja háztartásbeli, édesapja pedig ápoló volt. Két lánytestvére van. 12 éves koráig balettozott, amit ínszalagszakadás miatt abbahagyott, majd 15 évesen modellkedni kezdett. 16 éves korában elköltöztek Európába, de lakott már Párizsban, Milánóban és Németországban is. Karriere 1998-tól 2001-ig a Baywatch című sorozatban játszotta Jessie Owens-t. 2004 és 2005 között a Tiszta Hawaii-ban kapott főszerepet, amely 21 részből állt, 2006-ban pedig a Pepper Dennis című sorozatban láthattuk. Kisebb szerepeket is kapott, pl. Ally McBeal, Divatalnokok (Just Shoot Me) és CSI: Miami. 2001-ben Vicki Vale-ként jelent meg a Batman commercials-ban. 2009-ben az Árnyékok köztben (Dancing Trees) valamint a Szeretők (Mistresses) című filmben játszik Holly Marie Combs oldalán. Magánélete 1999-ben hozzáment Julian McMahon színészhez, akitől 2000 júniusában született egy lánya, Madison Elizabeth, házasságuk azonban 2001-ben véget ért. 2003-tól 2004. június 2-ig Bruce Willis volt a párja, akivel el is jegyezték egymást, de végül különváltak. Brooke jelenleg Los Angelesben él. Mona Marshall Mona Marshall (született Mona Mortica Ianotti, 1947. augusztus 31. –) amerikai szinkronszínésznő. Gyakran fiatal fiúk hangját kölcsönzi. Nem csak japán animékben, de amerikai rajzfilmekben is hallható a hangja. Híresebb szerepei Sheila Broflovski és Linda Stotch a népszerű South Park-ból, és Kite a .hack videojáték-sorozatból. Szerepei Animék .hack//Unison - Kite Arc the Lad - Poco Armitage: Dual-Matrix - Julian Moore B-Daman - Bull Bastard!! - Young Gara Black Jack - Nomad Bleach - Kuroszaki Icsigo (child) Bobobo-bo Bo-bobo - Young Bo-bobo, Lambada, LOVE Carried by the Wind: Cukikage Ran - Ran Cukikage Cardcaptor Sakura: The Sealed Card (2. film) - Syaoran Li Chobits - Minoru Kokubundzsi Cowboy Bebop - Wen Digimon Adventure / Digimon Adventure 02 - Izzy Izumi Digimon Tamers - Terriermon Digimon Frontier - Lucemon Digimon Data Squad - Frigimon, fiatal Thomas, King Drasil 2-9000-WZ Eiken - Grace Lin FAKE - Bikky Fusigi Júgi - Bousin Gatchaman (1994) - Mickey Dugan (Eagle Riders szinkron), Jimmy (OVA) Ghost in the Shell: S.A.C. 2nd GIG - Utcai gyerek (RED DATA) Ghost Slayers Ajasi - Kjoszai Kavanabe Idaten Jump - Ajumu Jamato Kjo Kara Maoh! - Wolfram von Bielefeld Last Exile - Luciola Love Hina - Motoko Aojama MÄR: - Emokis Magic Knight Rayearth - Ascot Mahoromatic - Feldrance, fiatal Suguru Misato Moribito: Guardian of the Spirit - Chagum Naruto - Inari, fiatal Haku , Rjugan Noein - Aszuka Kaminogi Omisi Magical Theater: Risky Safety - Juja Fukami Groove Adventure Rave - Plue Rozen Maiden - Dzsun Szakurada Ruróni Kensin - Cukajama Jutaró Saber Marionette J Again OVA - Otaru Mamija Saban's Oliver Twist - Artful Dodger Szaijuki Reload - Ginkaku, kisebb szerepek Trigun - Elizabeth, Kite, kisebb szerepek Spiral Zone - Katerina Anastasia, Duchess Dire, kisebb szerepek Squirrel Boy - Esther Flatbottom Tencsi Mujo! Rjo-Ohki OVA 3 - Rjoko, Rea Maszaki Tencsi Mujo! GXP - Rjoko, Rjo-Ohki, Noike Kamiki Dzsurai, Szuiren Cukikage Ran - Ran TranZor Z - Toad (Siro Kabuto) Vampire Princess Miyu TV - Macukaze Wolf’s Rain - Toboe X-TV - Nataku Zatch Bell! - Júta, Hirofume Zentrix - TZ/Little Rock Rajzfilmek A bolygó kapitánya - kisebb szerepek Fraggle Rock - Mokey Fraggle, Cotterpin Doozer G.I. Joe: A Real American Hero - Vena, kisebb szerepek Inspector Gadget (pilot epizód) - Penny Jackie Chan kalandjai - Po Kong, Bai Tsa, Vanessa Barone James Bond Jr. - Tracy Milbanks, kisebb szerepek Jem and the Holograms - D'Nisha Cross K10C: Kids' Ten Commandments - Miriam, Ephraim, Hannah A kis hableány - Aquata Rugrats - kisebb szerepek Scooby és Scrappy-Doo - kisebb szerepek South Park - Sheila Broflovski , Linda Stotch , Veronica Crabtree, kisebb szerepek Pókember - Betty Brant Transformers - Luisa, Aron, Hassan Filmek Akira - Takasi, kisebb szerepek (2001 Pioneer szinkron) Arthur's Missing Pal - Rosie the Truck Driver Chihiro Szellemországban - kisebb szerepek Digimon: Revenge of Diaboromon - Izzy Izumi Digimon: Battle of Adventurers - Terriermon, Gargomon, Rapidmon Digimon: Runaway Locomon - MarineAngemon, Terriermon Digimon: The Movie - Koushiro „Izzy” Izumi, Terriermon Gorgeous (film) - Bu Macskák királysága - kisebb szerepek Mondo Holocausto! - Mother Superior Onmjodzsi - Szuke Hime Sakura Wars: The Movie - Leni Milchstrasse Son of the Mask - Baby Alvey (ének) Street Fighter Alpha – A film - Shun The Thief and the Cobbler - Nurse/Witch (Majestic Films szinkron; kisebb szerepek a Miramax Films szinkronban) Treasure Planet - kisebb szerepek Chicken Little - kisebb szerepek Horton Hears a Who! (film) - kisebb szerepek Ninku - Fuszuke Little Alvin and the Mini-Munks Ponyo a tengerparti sziklán Cloudy with a Chance of Meatballs - kisebb szerepek Videojátékok .hack//G.U. vol. 1//Rebirth - Azure Kite .hack//G.U. Vol. 2//Reminisce - Azure Kite .hack//G.U. Vol. 3//Redemption - Azure Kite .hack//INFECTION - Kite .hack//MUTATION - Kite .hack//OUTBREAK - Kite .hack//QUARANTINE - Kite Aedis Eclipse: Generation of Chaos - Quinn Atelier Iris 2: The Azoth of Destiny - Poe Ar tonelico: Melody of Elemia - Hama Brave Fencer Musashi - Musashi Brave Story: New Traveler - Wataru Blue Dragon - Shu Conflict: Global Terror - Carrie Sherman, női hírbemondó Digimon World - kisebb szerepek Drakengard - Seere, Angelus Eternal Sonata - Beat, Ludwika Final Fantasy Crystal Chronicles: Ring of Fates - Yuri Grandia III - Bianca Guild Wars Factions - Countess Danika Zu Heltzer Illbleed - Michel Ratchet and Clank - Helga Ratchet and Clank 3: Up Your Arsenal - Helga, Helen Rocket Power: Beach Bandits - Eric Golem Jr. SkyGunner - Ciel Shin Megami Tensei: Persona 3 - Ken Amada Star Ocean: Till the End of Time - Niklas, Roger S. Huxley, Robin Wind Suikoden IV - Chiepoo Suikoden V - Toma, Subala, Richard Suikoden Tactics - Kyril Tales of the World: Radiant Mythology - Aurora Tales of Vesperia - Belius The Granstream Saga - Korky Trauma Center: New Blood - Marcy Bloom, Sister Catherine Jackson, Chandler Forbes Wild Arms 4 - Belial Wild Arms 5 - Carol Anderson Dokumentumfilmek Adventures in Voice Acting - Önmaga Nagycég Nagycég (románul: Ţagu, németül: Groß-Zegendorf) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében. Fekvése Besztercétől 60 km-re délre, a megye délkeleti szegletében, Kiscég és Szénásbudatelke közt fekvő település. Története 1327-ben Cheeg néven említik először a források. A középkorban római-katolikus lakossága volt, mely a reformáció idején felvette a református vallást, de a 17. századi háborús időszakok alatt számuk annyira megcsappant, hogy a település hívek hiányában filia lett, mely Nagysármáshoz tartozott. A 17. század folyamán román jobbágyok telepedtek le a faluban. A trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye Mezőörményesi járásához tartozott. Lakossága 1910-ben 666 lakosa volt, ebből 536 román, 96 magyar, 21 német és 13 cigány nemzetiségű volt. 2002-ben 692 lakosából 604 román, 72 cigány és 16 magyar volt. Hivatkozások Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.) Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro Forrás Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6 Bolleville (Seine-Maritime) Bolleville település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 599 fő (2015). Bolleville Auzouville-Auberbosc, Beuzevillette, Foucart, Lanquetot, Raffetot, Trouville és Yébleron községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Mattenheim József Mattenheim József (? -?) molnár, az Abaligeti-barlang feltárója. A malmát hajtó Abaligeti-forrás Paplikának nevezett előüregének megbontásával 1768-ban egy társával bejutott a barlang főágába, s feltárta azt – a vízfolyással szemben haladva – a járat végén lévő tóig, hogy megkeressék a malmot hajtó elapadt patak forrását. A hagyomány szerint ő állíttatta az abaligeti Hármaskeresztet. Állítólag tizenöt gyermeke született a molnárnak, de születésük után egymás után meghaltak. Már a nyolcadikat temette el, amikor fogadalomból emeltette a kálváriát. Emlékezete Emlékét őrzi az Abaligeti-barlangnál 1957 -ben elhelyezett emléktábla. Forrás Hármaskereszt Lajos francia királyi herceg (1682–1712) Louis de Bourbon, magyarosan Bourbon Lajos (ismert még mint Franciaországi Lajos, franciául: Louis de France; Versailles, 1682. augusztus 6. – Marly-le-Roi, 1712. február 18.), a Bourbon-házból származó francia királyi herceg, Burgundia hercege, Monseigneur Louis de Bourbon, a Nagy Dauphin és Bajorországi Mária Anna legidősebb gyermeke, aki 1711-től a Francia Királyság trónörököse le Petit Dauphin (magyarul: Kis Dauphin) megnevezéssel. Apját mindössze egy évvel élte túl, ám még így is nagyapja, XIV. Lajos francia király, a Napkirály életében elhunyt, így sosem lépett a francia trónra, amit viszont Savoyai Mária Adelheid hercegnőtől született, egyetlen felnőttkort megért fia, a későbbi XV. Lajos örökölt. Atyai nagybátyja V. Fülöp spanyol király, Anjou hercege volt, aki az első Bourbon volt a spanyol trónon. Élete Származása Lajos herceg 1682. augusztus 6-án született a Versailles-i királyi kastélyban, a Bourbon-ház fő ágának tagjaként. Apja, Lajos, Bourbon hercege, XIV. Lajos francia király és Hasburg Mária Terézia spanyol infánsnő legidősebb fia volt. Apai nagyapai dédszülei XIII. Lajos francia király és Habsburg Anna királyné (III. Fülöp spanyol király leánya), míg apai nagyanyai dédszülei IV. Fülöp spanyol király és Bourbon Izabella királyné (IV. Henrik francia király leánya) voltak. Anyja a Wittelsbach-házból származó Bajorországi Mária Anna, Ferdinánd Mária bajor választófejedelem és Henrietta Adelheid savoyai hercegnő legifjabb leánya volt. Anyai nagyapai dédszülei I. Miksa bajor választófejedelem és Ausztriai Mária Anna főhercegnő (II. Ferdinánd német-római császár leánya), míg anyai nagyanyai dédszülei I. Viktor Amadé savoyai herceg és Bourbon Krisztina hercegnő (szintén IV. Henrik francia király leánya) voltak. Lajos származásilag a spanyol és osztrák Habsburg-család dinasztikus, valamint a francia Bourbonok és a spanyol Habsburgok dinasztikus házasságaikból származott, így mind atyai, mind anyai felmenői közeli rokoni kapcsolatban álltak egymással, több esetben első és másod-unokatestvérek között létrejött frigyek kapcsolatából. Szülei házasságából rajta kívül még két fiúgyermek született. Testvére között van Fülöp, Anjou hercege, 1700-tól Spanyolország királya, valamint Károly, Berry hercege. Idősebb öccsének, Fülöpnek, Savoyai Mária Lujzával majd Farnese Erzsébettel kötött házasságából származó gyermekei révén Lajos unokaöccsei és unokahúgai között olyan személyek vannak mint a későbbi I. Lajos, VI. Ferdinánd és III. Károly spanyol királyok, Mária Anna Viktória portugál királyné, I. Fülöp parmai herceg, továbbá Mária Terézia infánsnő, aki Lajos unokájának, Lajos Ferdinándnak lett a felesége, valamint Mária Antonietta, Szárd–Piemonti Királyság királynéja is. Házassága és gyermekei A pfalzi örökösödési háborún belül zajló francia–savoyai konfliktus során 1696-ban a Savoyai Hercegség vereséget szenvedett és különbékével kivált a háborúból. 1696. szeptember 15-én Torinóban, II. Viktor Amadé savoyai uralkodó herceg és Lajos francia trónörökös, a Nagy Dauphin, az ifjabb Lajos herceg apja, szerződést kötöttek, ebben a békekötés zálogaként Viktor Amadé Ferenc herceg és Orléans-i Anna Mária hercegnő legidősebb, ekkor még csak tizenegy éves leányát, Mária Adelheid savoyai hercegnőt hivatalosan eljegyezték a Nagy Dauphin legidősebb fiával, az ekkor tizennégy éves Lajossal, Burgundia hercegével, a Kis Trónörökössel. Magát a házassági szertartást 1697. december 7-én, a versailles-i kastélyban tartották meg. A házasságot a menyasszony fiatal kora miatt még néhány évig nem lehetett „beteljesíteni”. Kapcsolatukból összesen három fiú született, az első kettő meghalt gyermekkorban, csak a legfiatalabb érte meg a felnőttkort. Gyermekeik: Lajos herceg (1704. június 25 – 1705. április 13.), Bretagne hercege , csecsemőként meghalt. Lajos herceg (1707. január 8. – 1712. március 17.), Bretagne hercege, trónörökös , kisgyermekként meghalt. Lajos herceg (1710. február 15 – 1774. május 10), Anjou hercege , trónörökös, dédapját követvén Franciaország királya . Burgundia hercege Lajos herceg – apjával, a Nagy Dauphinnel ellentétben – erőszakos természetű, senkit sem tisztelő, arrogáns kamasz volt. Kiváló tanítója, François Fénelon (Cambrai jövendő érseke) sok éven lankadatlan erőfeszítéssel dolgozott jellemének formálásán. Lelkes és érdeklődő fiatalemberré nevelte, akit erős önbizalom és elhivatottság fűt. 1702-től, 20 éves korától nagyapja, XIV. Lajos király behívta a királyi Államtanácsba (Conseil d’en haut), ahol részt vehetett a fontos államügyek tárgyalásában. Beavatták az egyházzal, a diplomáciával és a hadsereggel összefüggő államtitkokba is. Határozott gondolkodású személyiség volt, de nem sok hadvezéri tehetség szorult bele. 1708-ban, a spanyol örökösödési háború során a király-nagyapa a 26 éves Lajos herceget egy hadsereg parancsnokaként Flandriába küldte. Tanácsadónak a tapasztalt Louis-Joseph de Vendôme herceget (1654–1712) adta melléje, aki az 1705–1706-os itáliai hadjáratban sikeresen harcolt unokafivére, Savoyai Jenő császári tábornaggyal szemben. Lajos hadserege Flandriában ismét Savoyai Jenővel és Marlborough hercegével került szembe. Vendôme herceg nyomatékos tanácsa ellenére Lajos herceg ütközetet erőszakolt ki, és 1708. július 11-én az oudenaarde-i csatában súlyos vereséget szenvedett. Az udvarba visszatérő, önhittségében sértett Lajos hercegnek el kellett viselnie az udvar tagjainak gúnyos megjegyzéseit, csak felesége, Mária Adelheid hercegné védelmezte őt hevesen mindenkivel szemben. Lázadó természete hamarosan a király abszolút hatalmával elégedetlen főurak közé vitte. Klikk szerveződött köré, a „Burgundi frakció”, ahogy a kortársak nevezték. A csoport vezéralakjai között volt Lajos korábbi tanítója, Fénelon érsek, Cambrai érseke (aki a herceg számára írta meg a Mesék és a Telemakhosz c. műveit); gyermekkori nevelője, Paul de Beauvilliers herceg, Charles Honoré d’Albert, Chevreuse hercege (Colbert rokona) és Louis de Rouvroy, Saint-Simon hercege, híres történelmi emlékiratok szerzője. Ez az magas rangú arisztokrata csoport olyan politikai reformokat akart, amelyek korlátozzák a király abszolút hatalmát. A király és népe közé főnemesi tanácsokat kívántak beiktatni, ennek tagjai önmagukat a nép kizárólagos képviselőiként határozták meg. A polgárokat kizárták volna ezekből a testületekből. A központi királyi hatalom számos jogosítványát a tartományok uraira ruházták volna. Az arisztokrácia által „segített” (azaz ellenőrzött) uralkodói hatalomgyakorlás a 18. század elején már utópisztikus elképzelés volt. Lajos, Burgundia hercege – ha király lesz – mindenesetre ebből a szellemi, ideológiai környezetből, ezekkel a támogatókkal lépett volna a királyi trónra. Arat a halál Lajos herceg apja, a Nagy Dauphin, XIV. Lajos király egyetlen fia 1711. április 14-én elhunyt. Lajos, Burgundia hercege Franciaország fő trónörökösévé lépett elő. 1712 elején azonban kanyarójárvány tört ki az országban, amit a királyi kastélyokba is behurcoltak. Lajos trónörökös családjának minden tagja megkapta az akkoriban halálos kockázattal járó betegséget. Elsőként Lajos felesége, Mária Adelheid hercegné halt meg február 12-én. Lajos herceg nem hagyta sorsára beteg feleségét, halálig vele maradt. Néhány nap múlva, február 18-án Marly kastélyában meghalt maga Lajos herceg is, a Francia Királyság trónörököse. 29 éves volt. Korai halálával meghiúsultak mindazok reményei, akik trónra lépésétől az abszolút monarchia megreformálását remélték. Három héttel ezután, március 8-án belehalt a fertőzésbe Lajos második fia, az ötéves Lajos herceg (Louis II de Bourbon) is, aki rövid életének utolsó heteiben apja után Burgundia hercege és a királyság új trónörököse lett. A trónöröklés 1712-ben XIV. Lajos már 74 éves volt, ebben az időben ez matuzsálemi kornak számított. Elveszítette minden gyermekét, legidősebb unokáját és egy kivételével annak fiait is. Lajos burgundiai hercegnek és kisfiának halála után az öröklés rendjében a király legfiatalabb, egyetlen életben maradt dédunokája, a kétesztendős Lajos, Anjou hercege következett, ő lett a trón várományosa. A kisfiú gyenge egészségű volt. Rajta kívül már csak nagybátyja (az elhunyt Nagy Dauphin harmadik fia), Károly, Berry hercege örökölhette volna XIV. Lajos trónját. (A második fiúnak, Károly bátyjának, V. Fülöp spanyol királynak az utrechti békeszerződés értelmében – elismerésének feltételeként – le kellett mondania francia trónigényéről.) XIV. Lajos, aki öccsének, Fülöp orléans-i hercegnek utódait nem szívesen látta volna a trónon, törvényesítette saját szeretőitől született fiait is, és szerződésekben jogokat biztosított számukra is, törvényes utódainak váratlan halála esetére. Két évvel később, 1714-ben meghalt a Nagy Dauphin harmadik fia, Károly, Berry hercege, a „tartalék trónörökös” is. A Francia Királyság trónjának egyenes ági öröklése egyetlen négyéves fiúcska életén vagy halálán múlott. Ha XIV. Lajos utolsó dédunokája sem éli túl dédapját, akkor a vér szerinti, de mellőzött Orléans-iak, vagy a „törvényesített Bourbonok” (azaz a királynak a kegyencnőitől született) fiai következtek volna. Felrémlett egy „francia örökösödési háború” kockázata, hiszen a Francia Királyság trónjára az Orléans-i ház és más királyi családok bejelenthették volna igényüket. De erre nem került sor, 1715-ben, XIV. Lajos elhunytakor dédunokája, az ekkor ötéves Lajos herceg lépett a trónra, XV. Lajos néven. Nagykorúságáig régenstanács felügyelete alatt uralkodott. Publier Publier település Franciaországban, Haute-Savoie megyében. Lakosainak száma 6912 fő (2015). Publier Champanges, Évian-les-Bains, Larringes, Marin és Thonon-les-Bains községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 20 Massalia A 20 Massalia a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Annibale de Gasparis fedezte fel 1852. szeptember 19-én. Twiggs megye (Georgia) Twiggs megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Georgia államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Jeffersonville. Lakosainak száma 8481 fő (2013. július 1.). Twiggs megye Wilkinson, Laurens, Bleckley, Houston, Bibb és Jones megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Andamáni drogó Az andamáni drongó (Dicrurus andamanensis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a drongófélék (Dicruridae) családjába tartozó faj. A magyar név forrással nincs megerősítve. Előfordulása Az Indiához tartozó Andamán-szigetek területén és Mianmarban honos. Erdős élőhelyek lakója. Alfajai Dicrurus andamanensis andamanensis Beavan, 1867 Dicrurus andamanensis dicruriformis (Hume, 1873) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. április 17.) Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása Birdlife.org William Mullen William Mullen (Cardenden, 1928. március 30. –?) skót nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Teljes neve William Joseph Mullan. Polgári foglalkozása tanár. Pályafutása Nemzeti játékvezetés 1962-ben lett az I. Liga játékvezetője. Az aktív nemzeti játékvezetéstől 1973-ban vonult vissza. Nemzetközi játékvezetés A Skót labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1965-től tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. A skót nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 8. helyet foglalja el 6 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1973-ban búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 8. Világbajnokság A világbajnoki döntőhöz vezető úton Németországba a X., az 1974-es labdarúgó-világbajnokságra és Argentínába a XI., az 1978-as labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. Európa-bajnokság Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Belgiumba az IV., az 1972-es labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Olimpia Az 1972. évi nyári olimpiai játékok labdarúgó tornájának mérkőzésein a FIFA JB játékvezetői szolgálatra alkalmazta. Brit Bajnokság 1882-ben az Egyesült Királyság brit tagállamainak négy szövetség úgy döntött, hogy létrehoznak egy évente megrendezésre kerülő bajnokságot egymás között. Az utolsó bajnoki idényt 1983-ban tartották meg. Horváth Jenő (zenész) Horváth Jenő (Dés, 1900. január 2. – Szolnok, 1919. augusztus 1.) magyar zenész, dalszerző. Életút, pályája Egy erdélyi muzsikus cigány-család hatodik gyermeke. Zenei tehetsége már nagyon korán megmutatkozott. Édesapja tanította hegedülni és nyolcévesen már közönség előtt is fellépett. Családjával Erdély számos települését bejárta. Tíz és tizenhat éves kora között különböző cigányzenekarokban játszott prímásként. Már ekkor kitűnt szenvedélyes előadásmódjával és rendkívüli improvizációs képességével. Mások művei mellett saját szerzeményei is voltak, melyekhez szöveget is költött, de mivel a kottát nem ismerte és nem jegyezte le őket, így ezekből csak nagyon kevés maradt fenn. 1916-ban az erdélyi román betörés elől családja egy részével Budapestre költözött. Itt érte az első világháború vége és az 1918-1919. évi forradalmak. A Tanácsköztársaságnak lelkes híve lett és aktívan részt vett annak propaganda tevékenységében. 1919 májusától augusztusig vidéki toborzókörutakon szuggesztív előadásmódjával, virtuóz hegedűjátékával és hatásos toborzódalaival (melyeket ő énekelt el) igyekezett az embereket a Vörös Hadseregbe való belépésre ösztönözni. 1919 augusztus elsején részt vett a Szolnok környékén lezajlott románok elleni harcokban, ahol életét vesztette. Művei Havasok, havasok. (Csak a szövege maradt fenn töredékesen) Ha bor van... (Csak a szövege maradt fenn töredékesen) Sirató. ( 1916 ) Még azt mondják, picike babám. (Feltételezhetően az ő műve. 1916 - 1918 között.) Kun Béla most azt üzente. ( 1919 ) Fel, fel vörösök. ( 1919 ) Gyere vár a hadsereg. ( 1919 ) (Ennek a dalnak további érdekessége, hogy 1929-ben egy amerikai cég - persze más szöveggel - reklámzenéjül választotta, ezáltal az USA-ban és Kanadában nagy ismertségre tett szert.) 2005-ös svéd túraautó-bajnokság A 2005-ös svéd túraautó-bajnokság volt a sorozat 10. kiírása. A szezon május 22-én vette kezdetét és szeptember 18-án ért véget. Nyolc fordulóból, tizenhat futamból állt. A bajnok a svéd Richard Göransson lett két honfitársa, Thed Björk és Johan Stureson előtt. Csapatok és versenyzők C = Független bajnoki résztvevő Morteaux-Coulibœuf Morteaux-Coulibœuf település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 628 fő (2015). Morteaux-Coulibœuf Barou-en-Auge, Beaumais, Bernières-d’Ailly, Damblainville, Fresné-la-Mère, Louvagny, Norrey-en-Auge, Vicques és Villy-lez-Falaise községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Estação da Luz Estação da Luz vasútállomás Brazíliában, São Paulo városában. Jeszenszky Iván Jeszenszky Iván (Szeged, 1945. május 18. –) magyar író. Életrajza 1945. május 18-án született Szegeden, 1952-ben családjával együtt deportálták Ebesre – a 12 hortobágyi zárt kényszermunkatábor egyikébe –, ahol édesanyja sajnálatos módon öngyilkosságot követett el. 1955-ben családjával kiutasították Magyarországról és áttoloncolták az akkori Jugoszláviába. 1965-ben politikai üldözöttként menekülniük kellett és végül Svájcban kötöttek ki, ahol édesapja 1985-ben meghalt. 1999-ben feleségével és három gyermekével visszatelepült Magyarországra, ahol az ALTERRA Svájci-Magyar Kiadó Kft. alapítója és vezetője lett. Tevékenysége a volt kitelepítettek érdekében Dokumentumok felkutatása levéltárakban, rendszeres előadások középiskolákban, egyetemeken, községekben, TV- és rádióműsorokban stb., emlékművek felállítása (legutóbb 2007. október 13-án - XVI. Benedek pápa áldásával - Ebesen, az 1945 és 1953 között az ország összes munkatáborában meghalt valamennyi áldozat tiszteletére, ahol Sólyom László államelnök, valamint Tempfli József püspök voltak a díszvendégei). Úgyszintén a kitelepítésekkel kapcsolatosan az ebesi Széchényi Ferenc Tájmúzeum keretén belül állandó, egyedülálló kiállítás szervezője és alapítója (az interneten is megtekinthető), melyet t.k. iskolák is rendszeresen látogatnak rendhagyó történelem órák megtartása alkalmából. Ebes első templomának egyik alapítója, támogatója, jótékonysági koncertek szervezője, t.k. a Kitelepítettek c. dokumentumregény szerzője, melyet 2000-ben az akkori oktatási miniszter, Pokorni Zoltán középiskolai ajánlott olvasmánnyá nyilvánított. Kitüntetések: 2006 - POFOSZ (Magyar Politikai Foglyok Szövetsége) 2007 - A Magyar Köztársaság Elnökétől, Sólyom László Elnöktől - Ezüst érem 2011 - "Pro Villa" (Ebes Községért) kitüntetés arany fokozata Főbb művei Kitelepítettek. Dokumentumregény ; Littera Nova, Bp., 1995 ( Kronosz könyvek ) ISBN 9639032646 Kitelepítettek a Magyar Elektronikus Könyvtárban Aranylövés ; Alterra, Bp., 1998 ( Mimikrimi könyvek ) Az igazi Callas. Monodráma ; Alterra, Bp., 2009 Az igazi Callas a MEK-ben Jeszenszky-krónika, 1818-1900. Egy mezővárosi kisnemes és emlékezései a XIX. századból ; sajtó alá rend., jegyz., utószó Dobszay Tamás, szerk. Jeszenszky Iván; Alterra, Bp., 2010 Jeszenszky-krónika a MEK-ben Hulla hopp avagy A nagy párizsi tolvajtánc ; Alterra, Bp., 1996 ( Mimikrimi könyvek ) Delfinidin A delfinidin egy antocianidin, általánosan egy növényi pigment, és egy antioxidáns. A delfinidin adja a violák és a delphiniumok kedvelt kék árnyalatát. Szintén ez a vegyület felelős a szőlő kékes-vöröses színéért például a Cabernet Sauvignon színét is ez a vegyület adja, és megtalálható az áfonyákban és a Concord szőlőkben valamint a gránátalmákban is. A delfinidin, mint más antocianidin is pH-érzékeny, és a kék, lúgos oldatból vörös, savas oldatba változik. Ian Gillan Ian Gillan (Hounslow, 1945. augusztus 19.) énekes és dalszövegíró. A Deep Purple zenekar második szólóénekeseként vált híressé, korábban az Episode Six zenekar énekese volt. 1976 óta saját zenekarával és szólóban is készített albumokat. Zenei pályafutása Deep Purple 1969-ben került Rod Evans helyére a Deep Purple-be. Az új (klasszikus) felállással felvett, első kislemezükön hallható Hallelujah című dal mérföldkőnek számít. Lendületes heavy hangzása már akkor meglepte a közvéleményt, véget vetve a Beatles korszaknak. Rendkívül színes, érces, kemény hangjával, óriási hangterjedelmével nagyban hozzájárult a Deep Purple új hangjának kialakításához és sikereihez. Négy, a rocktörténelemben klasszikusnak számító nagylemezt vesznek fel: Deep Purple in Rock (1970), Fireball (1971), Machine Head (1972), Who Do We Think We Are (1973). 1973-ban már sok nézeteltérés támadt a zenekar "nagyágyúja", Ritchie Blackmore és Gillan között, ezért Gillan a basszusgitáros Roger Gloverrel kilép a Deep Purple-ből. 1984-ben újra egyesül a Deep Purple és kiadják a nagy sikert aratott Perfect Strangers c. albumukat. Sajnos Gillan hangjából kezd eltűnni az az ércesség, ami a korábbi albumokon még hallható volt. Blackmore többször nyilatkozta, hogy Gillan nem vigyázott eléggé a hangjára (sokat ivott és dohányzott). Ez tovább súlyosbította a Blackmore és közte már korábbról is meglévő ellentétet. Ezért a The House of Blue Light album kiadása után kilépett a Deep Purple-ből. Helyét Joe Lynn Turner vette át, aki Blackmore másik, Rainbow névre keresztelt zenekarának az énekese volt a nyolcvanas évek elején. 1990-ben Turnerrel veszik fel a kevésbé sikeres Slaves and Masters albumot. A következő lemezük megjelenése előtt a kiadó kész tények elé állítja a zenekart: vagy visszahívják Gillant, vagy nem jelentetik meg a The Battle Rages On albumot. Gillan hangja ekkor már árnyéka önmagának. 1994-ben Ritchie Blackmore végleg kilép a Deep Purple-ből. Black Sabbath 1983-ban lép be a Black Sabbath zenekarba, melynek egy évig tagja. Vele készítik el a Born Again és a Gillan Tapes című albumukat. Szólóban Ian Gillan énekli Jézus szerepét Andrew Lloyd Webber, Jézus Krisztus szupersztár című rockoperájának eredeti felvételén. Diszkográfia Episode Six Put Yourself in My Place (1987) BBC Radio 1 Live 1998/1969 (1997) The Complete Episode Six (1991) Cornflakes and Crazyfoam (2002) Love, Hate, Revenge (2005) Deep Purple Deep Purple in Rock ( 1970 ) Fireball ( 1971 ) Machine Head ( 1972 ) Who Do We Think We Are ( 1973 ) Perfect Strangers ( 1984 ) The House of Blue Light ( 1987 ) The Battle Rages On ( 1993 ) Purpendicular ( 1996 ) Abandon ( 1998 ) Bananas ( 2003 ) Rapture of the Deep ( 2005 ) No What?! (2013) Infinite (2017) Concerto for Group and Orchestra ( 1969 ) Made in Japan ( 1972 ) Deep Purple In Concert – BBC Radio sessions 1970/1972 ( 1980 ) Scandinavian Nights – Live in Stockholm 1970 ( 1988 ) Nobody's Perfect ( 1988 ) In the Absence of Pink – Knebworth '85 (1991) "Live in Hungary-Budapest '87" ( 1999 ) Gemini Suite Live '70 ( 1993 ) Come Hell or High Water ( 1994 ) Live at the Olympia '96 ( 1997 ) Total Abandon: Live in Australia ( 1999 ) Live at the Royal Albert Hall – Concerto's 30th Anniversary ( 2000 ) Live at the Rotterdam Ahoy ( 2001 ) Live in Europe 1993 ( 2006 ) Live at Montreux 2006 ( 2007 ) Ian Gillan Band Child in Time ( 1976 ) Clear Air Turbulence ( 1977 ) Scarabus ( 1977 ) Live at the Budokan ( 1978 ) Gillan Gillan (aka The Japanese Album ) ( 1978 ) Mr. Universe ( 1979 ) Glory Road ( 1980 ) Future Shock ( 1981 ) Double Trouble (live) ( 1981 ) Magic ( 1982 ) Black Sabbath Born Again ( 1983 ) Gillan Tapes ( 1983 ) Gillan & Glover Accidentally on Purpose ( 1988 ) Garth Rockett & the Moonshiners Garth Rockett & The Moonshiners Live at the Ritz ( 1990 ) Szóló Naked Thunder ( 1990 ) Toolbox ( 1991 ) Cherkazoo and Other Stories ('73/'75 solo sessions) ( 1992 ) Dreamcatcher ( 1997 ) Gillan's Inn ( 2006 ) Gillan's Inn (Deluxe Tour Edition) ( 2007 ) One eye to morocco (2009) The Javelins Sole Agency and Representation ( 1994 ) Egyebek Jesus Christ Superstar ( 1970 ) William P. Frye William P. Frye (Lewiston, 1830. szeptember 2. – Lewiston, 1911. augusztus 8.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Maine, 1881–1911). Pallazit A pallazit egy kő-vas meteorit típus. Centiméteres méretű olivin kristályok vannak beágyazva egy nikkel-vas fém-mátrixban. A nagyobb fémes vasnikkel felületeken megjeleníthető a Widmanstätten-mintázat is, ha a felületet étetéssel kezeljük. Eredete Egy kisbolygó méretű égitest ütközés hatására történt szétdarabolódása során kerülhetnek a bolygóközi térbe pallazitmeteorit-darabok. A kisbolygó méretű test köpeny-mag határáról származhatnak a kőzetminták. Ásványos összetétele A két fő alkotó ásvány, fémes nikkel-vas és az olivin. Mellettük kisebb mennyiségben tartalmaznak még schreiberzitet, troilitet és foszfátokat is. Névadó tudós A pallazitok Péter Simon Pallasról (1741-1811) kapták a nevüket. Pallas az orosz cár székvárosában, Szentpétervárott tanított, amikor 1772-ben tudomására jutott, hogy Krasznojarszk közelében a hegyekben egy érdekes kőzet található. Pallas a helyszínre utazott és ott tanulmányozta a kőzetet. Később, 1776-ban részletes leírást is adott róla. Ezt a leírást Chladni fölhasználta a meteoritekről írott könyvében. Pallazit hullások és találások Hullások A pallazitok ritka meteorittípust képviselnek. Mindössze 61 ismert meteorit esemény ismert: hullások és találások. Ezek közül 10-et találtak az Antarktiszon és csak négynek a hullását figyelték meg. A négy hullás a következő: Mineo meteorit, Mineoban, Szicília déli részén. 1826 májusában. Egy 46 grammos mintát találtak meg. Zaisho meteorit, Zaiso, Japán . 330 grammos mintát találtak egy megfigyel tűzgolyó esemény nyomán 1898. február elsején. Marjalahti, Karélia, Finnország . 45 kilogrammos testet gyűjtöttek be 1902 júniusában egy fényjelenséggel kísért detonáció után. A Marjalahti meteoritot a Helsinki Geológiai Múzeumban őrzik. (A lelőhely ma Oroszország része.) Omolon meteorit, Omolon , Magadani terület , Oroszország . Egy rénszarvaspásztor észlelte a hullást 1981 május 16-án. Két évvel később 250 kilogrammnyi anyagot találtak a helyszínen. Egy meteorológia állomásról is észlelték a hullást. Ismertebb találások Brenham meteorit, Brenham, Kansas , USA . 1890-ben találtak mintegy 20 darabot 1000 kilogramm össztömeggel a Haviland Kráter közelében. Később még 454 kilogrammnyi tömeget begyűjtöttek a környékről. A meteorit teljes tömegét 4,3 tonnára becsülik. Szép darabja van kiállítva a (487 kg) a Chicagói Field Múzeumban. Még 2005-ben és 2006-ban is találtak újabb darabokat belőle. Huckitta, Északi terület, Ausztrália . Egy 1400 kilogrammnyi tömeget találtak 1937-ben, és korábban már (1924) találtak egy 1 kg-os darabot is, amit Alice Springsbe vittek. Fukang meteorit, Fukang, Xinjiang Tartomány, Kína . Egy 1003 kg tömegű pallazitot gyűjtöttek be 2000-ben. Imilac, Atacama-sivatag , Chile . 1822 óta ismert a lelőhely. Az össztömegét 920 kg-ra becsülik. Brahin meteorit, Gomel Terület, Fehéroroszország . 1810 óta ismert a lelőhely. Sok kisebb darabot begyűjtöttek már belőle. Az össztömegét 820 kg-ra becsülik. További 227 kg-os darab került elő 2002-ben 3 méteres mélységből. Esquel meteorit, Esquel, Chubut, Argentína . Egy 755 kg tömegű pallazitdarab volt beágyazódva a talajba és ismert volt már 1951 előttről. Krasznojarszk meteorit, Krasznojarszk , Jenyiszej vidék, Oroszország . A 700 kg-ra becsült tömegű testet 1749-ben fedezték föl mintegy 200 kilométerre déli irányban Krasznojarszktól. A fő tömege, ami 515 kg-ot nyom, a moszkvai Orosz Tudományos Akadémián őrzik. 1990-ben egy 198 kg-nyi testet találtak Pallasovka város közelében. Ezt a várost Pallas-ról nevezték el. Ecuador az 1968. évi nyári olimpiai játékokon Ecuador a mexikói Mexikóvárosban megrendezett 1968. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 6 sportágban 15 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Úszás * - egy másik versenyzővel azonos időt ért el Astra 3A Az Astra 3A egy luxemburgi kommunikációs műhold. Küldetés A műhold biztosítja a teljes körű televíziós műsorszóró szolgáltatást, beleértve a HDTV és más fejlett audiovizuális és a széles sávú szolgáltatásokat. Szolgáltatást Németországban, Ausztriában és Svájcban végez. Jellemzői Gyártotta a Boeing Satellite Systems (amerikai), üzemelteti a Société Européenne des Satellites-Astra (SES Global – korábban SES Astra) Európa műhold üzemeltető magáncége. Felépítése az Astra 2D műholddal megegyező. Társműholdja az JCSat 8 (japán) űreszköz. Megnevezései: COSPAR: 2002-015B; SATCAT kódja: 27400. 2002. március 29-én a Guyana Űrközpontból, az ELA-2. számú indítóállványról egy Ariane–4 (4L H10-3) hordozórakétával állították közepes magasságú Föld körüli pályára (MEO = Medium Earth Orbit). Az orbitális pályája 1436,09 perces, 1,76° hajlásszögű, Geoszinkron pálya perigeuma 35 787 kilométer, az apogeuma 35 797 kilométer volt. Alakja henger, átmérője 2,17; magassága 3,15 (pályán 7,97) méter, tömege 1512 kilogramm. Szolgálati idejét 12 évre tervezték. Három tengelyesen stabilizált (Nap-Föld érzékeny) űreszköz. 66 televíziós csatorna, valamint videó és internet szolgáltatást végez. Telemetriai szolgáltatását antennák segítik. Információ lejátszó KU-sávos, 16 aktív+ 4 tartalék transzponder biztosította Európa lefedettségét. Az űreszköz felületét napelemek borítják (1 600 W), éjszakai (földárnyék) energia ellátását újratölthető kémiai akkumulátorok biztosították. A stabilitás és a pályaelemek elősegítése érdekében (monopropilén hidrazin) gázfúvókákkal felszerelt. Le Clapier Le Clapier település Franciaországban, Aveyron megyében. Lakosainak száma 79 fő (2015). Le Clapier Cornus, Fondamente, Romiguières és Roqueredonde községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Szigethi Károly Szigethi Károly (1949. –) háromszoros magyar bajnok labdarúgó, kapus. Pályafutása Az Újpesti Dózsa csapatában mutatkozott az élvonalban 1972. november 12-én a Tatabányai Bányász ellen, ahol csapata 3–1-re győzött. 1972 és 1977 között 48 bajnoki mérkőzésen szerepelt újpesti színekben. Háromszor bajnok és egy-egy alkalommal ezüst-, bronzérmes illetve magyar kupa-győztes lett a csapattal. 1977 és 1979 között a Székesfehérvári MÁV Előre csapatában szerepelt és 28 mérkőzésen lépett pályára. Utolsó mérkőzésen a Vasastól 4–2-re kapott ki csapata. Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 1972–73, 1973–74, 1974–75 2.: 1976–77 3.: 1975–76 Magyar kupa (MNK) győztes: 1975 Nagydévényi meteorit A Nagydévény, vagy nemzetközi nevén Gross-Divina egy 1837-ben Magyarországon hullott meteorit neve. A meteorit hullása A Nagydévény meteorit 1837. július 27-én a déli órákban hullott le a Trencsén vármegyei Nagydévény (Divina) és Budatin községek határában (Zsolna közelében), ahol a földeken dolgozó parasztok észlelték a jelenséget. Lottner János, Nagydivina község juhásza, aki szintén szemtanúja volt a hullásnak, a becsapódási helyre ment, begyűjtötte a kőzetdarabot és hazavitte. A kőzet még meleg volt. Átadta aztán földesurának, Lasanszky Ludovika asszonynak, Csáky gróf özvegyének a követ. Lasanszky Ludovika asszony egy év múlva a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta a meteoritot. A meteorit össztömege 10,5 kg, típusa H5 kondrit. Háfra Mari Háfra Mari - született Háfra Marishka, táncos, magyar modell, manöken, fotómodell. Az 1970-es és 80-as évek híres manökenje. Élete Háfra Mari Jazz-balettra és néptáncra járt, folyamatosan képezte magát, vidéki lányként került fel Budapestre, ahol a Maxim Varieté táncosa lett. A táncosnőből lett modellt nemcsak fotózták, ő is fényképezőgéppel a nyakában utazott. Az 1980-as évek egyik legismertebb modellje, helyi szépségversenyek után találta meg a helyét a modellszakmában. Divatbemutatókra és fotózásokra egyaránt szívesen hívták. Az Ez a Divat Szerkesztősége rendszeresen foglalkoztatta, de a magyar Playboy címlaplánya is volt. Számos fotója jelent meg, címlapok is. Külföldi lapokban is láthatták. Sokan Zámbó Jimmy egykori kedveseként ismerik, szerelmük történetéről könyvet is jelentetett meg,/2001-ben/ Szerelem a királyság előtt – Zámbó Jimmy menyasszonya voltam címmel. /Dolgoztak is együtt, láthatjuk Zámbó Jimmy videóklipjében szaxofonosként is./ 2014-ben részt vett Hajas László Alternative Hair Show-ban, ahol egyköri manökenek voltak a kifutón. Férjezett, 2 fia van, Dávid és Áron. Fotósai voltak Többek közt: Módos Gábor, Lengyel Miklós, Lussa Vince fotóművészek. Courtisols Courtisols település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 2453 fő (2015). Courtisols Bussy-le-Château, La Cheppe, Chepy, L’Épine, Marson, Moncetz-Longevas, Poix, Saint-Memmie, Sarry és Somme-Vesle községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Tüzes topázkolibri A tüzes topázkolibri (Topaza pyra) a madarak osztályának a sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjébe, ezen belül a kolibrifélék (Trochilidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Dél-Amerikában Brazília, Kolumbia, Peru, Venezuela és Ecuador trópusi esőerdejeiben honos. Alfajai Topaza pyra amaruni Hu, Joseph & Agro, 2000 Topaza pyra pyra (Gould, 1846) Szendiszűcs István Szendiszűcs István, Szendi Szűcs (Szombathely, 1955–) képzőművész. Szombathelyen, Várpalotán és Budapesten tanult. Karrierjét 1973-ban a Vasi Műhely grafikusaként kezdte, majd 1975-től keramikusként, 1980-tól restaurátorként folytatta. Hamarosan budapesti fotósként találta magát. 1987-től szabadfoglalkozású művész, 2004-től üvegfreskók és táblaképek alkotója. 2010-től Szombathely egyik szegénynegyedében él. Leopoldina Német Természettudományos Akadémia A Leopoldina Német Természettudományos Akadémia (németül: Deutsche Akademie der Naturforscher Leopoldina) a legrégibb akadémia a német nyelv területén. 1652-ben alapították Academia Naturae Curiosorum néven Schweinfurtban. Története 1687 óta az akadémiának a neve Sacri Romani Imperii Academia Caesareo-Leopoldina Naturae Curiosorum, röviden Leopoldina, I. Lipót német-római császár után. 1878-ban költözött Halleba. 2008. július 14-én a német nemzeti akadémia lett. Elnökök 1652–1665 Johann Lorenz Bausch – Jason I. ( Schweinfurt ) 1666–1686 Johann Michael Fehr – Argonautoa I. (Schweinfurt) 1686–1693 Johann Georg Volckamer – Helianthus I. ( Nürnberg ) 1693–1730 Lukas Schröck – Celsus I. ( Augsburg ) 1730–1735 Johann Jakob Baier – Eugenianus I. ( Altdorf bei Nürnberg ) 1735–1769 Andreas Elias Büchner – Bacchius ( Erfurt , Halle) 1770–1788 Ferdinand Jakob Baier – Eugenianus II. (Nürnberg) 1788–1791 Heinrich Friedrich Delius – Democedes II. ( Erlangen ) 1791–1810 Johann Christian Daniel von Schreber – Theophrastus Eresius IV. (Erlangen) 1811–1818 Friedrich von Wendt – Diocles Carystius IV. (Erlangen) 1818–1858 Christian Gottfried Daniel Nees von Esenbeck – Aristoteles III. (Erlangen, Bonn , Breslau ) 1858–1862 Dietrich Georg Kieser – Scheuchzer I. ( Jena ) 1862–1869 Carl Gustav Carus – Cajus II. ( Dresden ) 1870–1878 Wilhelm Behn – Marco Polo I. (Dresden) 1878–1895 Hermann Knoblauch – Thomas Johann Seebeck (Halle) 1895–1906 Karl von Fritsch (Halle) 1906–1921 Albert Wangerin 1921–1924 August Gutzmer 1924–1931 Johannes Walther 1932–1950 Emil Abderhalden 1952–1953 Otto Schlüter 1954–1974 Kurt Mothes 1974–1990 Heinz Bethge 1990–2003 Benno Parthier 2003–2010 Volker ter Meulen 2010 márciusa óta Jörg Hacker Híres tagok Johann Wolfgang von Goethe (1749–1832), Sektion Botanik Adelbert von Chamisso (1781–1838), Sektion Botanik Charles Darwin (1809–1882), Sektion Naturforscher Werner von Siemens (1816–1892), Sektion Physik Marie Curie (1867–1934), Sektion Physik Otto Hahn (1879–1968), Sektion Chemie Albert Einstein (1879–1955), Sektion Physik, 1933 kizártak Niels Bohr (1885–1962), Sektion Physik Werner Heisenberg (1901–1976), Sektion Physik Carl Friedrich von Weizsäcker (1912–2007), Sektion Physik Lupste Lupste (macedónul: Лупште) település Macedóniában, a Délnyugati körzet Makedonszki Brod-i járásában. Népesség 2002-ben 67 lakosa volt, akik mindannyian macedónok. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Osztrák labdarúgó-szuperkupa Az osztrák labdarúgó-szuperkupa (Hivatalos nevén:ÖFB-Supercup) egy 1986-ban alapított, az Osztrák labdarúgó-szövetség által kiírt kupa volt, amely 2004-ben szűnt meg. Tradicionálisan az új idény első meccsét jelentette, s az előző év bajnoka játszott az előző év kupagyőztesével. A legsikeresebb csapat az Austria Wien gárdája, hat győzelemmel. Története A szuperkupát 1986-ban alapították és 2004-ig minden évben megrendezték. Egy mérkőzést rendeztek és amennyiben döntetlen eredmény született büntetőkkel dőlt el a kupa sorsa. Abban az esetben, ha ugyanaz a csapat nyerte a bajnokságot és a kupát is, akkor a bajnok a kupadöntőssel játszott. Mérkőzések Az alábbi táblázatban szerepelnek az osztrák labdarúgó-szuperkupa összes hagyományos lebonyolítású döntői, 1986-tól 2004-ig. Berry–Esseen-tétel A Berry–Esseen-tétel a centrális határeloszlás-tételben említett konvergencia sebességére ad mennyiségi választ egy adott maximális hibahatár figyelembevételével, a közelítő normális eloszlás és a valóságos minta középértékére vonatkozóan. A tétel több változatban is létezik, mivel azt két matematikus Andrew C. Berry (1941-ben), Carl-Gustav Esseen (1942-ben) ) egymástól függetlenül fedezte fel, és ők és más szerzők is folyamatosan finomították a tételt az idők során. A valószínűségszámítás elméletében, és a statisztika területén, a centrális határeloszlás-tétel azt állítja, hogy egy véletlenszerű mintavétel középértékének az eloszlása a normális eloszláshoz konvergál, ha minták száma elég nagy és tart a végtelenhez. Eloszlástételek esetében, melyeknél a konvergencia lényeges szerepet tölt be, jelentősége van a konvergencia sebességének. Itt a tételben szereplő standardizált összeg-eloszlás görbék esetében az lehet érdekes, hogy milyen gyorsan simulnak rá a standard normális eloszlás görbéjére. A sebességgel kapcsolatos kifejezésben szerepel egy C konstans. A különböző szerzők kutatásai során ez a C érték több változáson ment keresztül. 1942-ben Essen 7,59-re értékelte, majd 0,7882 (van Beek (1972)), 0,7655 ( Shiganov (1986), 0,7056 ( Shevtsova (2007)), 0,7005 (Shevtsova (2008)), 0,5894 ( Tyurin (2009)), 0,5129 ( Korolev & Shevtsova (2009)) és 0,4785 ( Tyurin (2010)). A konvergencia sebessége, vagyis az az időtartam, mely után az adott jelenség elegendően jól simul a normális eloszlás görbéjéhez, lényeges lehet egyes folyamatok kiértékelése során, mivel számos jelenség a centrális határeloszlás-tétel szerint viselkedik, és ezek között műszaki berendezések működésénél meghatározó lehet. BBC Short Trips A BBC Short Trips egy kétrészes antalógai, amit a BBC Books adott ki a Ki vagy, Doki? című tévésorozat alapján a Virgin Decalog sorozatot követően. Három kötet jelent meg 1998 márciusa és 2000 márciusa előtt, míg végül a BBC úgy döntött, hogy abbahagyja. A Short Trips címet szintén használja a Big Finish Productions, amit a BBC engedélyezi. A War Crimes című novellát kiadták a Galaktika 2013 novemberi számában Háborús bűnök címmel. Anthony Jung Anthony Jung (Villajoyosa, 1991. november 3. –) spanyol születésű német labdarúgó, aki jelenleg a Brøndby IF játékosa. Pályafutása Jung fiatalon a Wiesbadenben csapataiban kezdte a labdarúgást. 2005-ben az Eintracht Frankfurt akadémiájára került, ahol 2010-től a második csapat tagja lett. 2012 januárjában s felnőtt csapat akkori edzője Armin Veh elvitte a katari edzőtáborba az első csapattal. A nyári átigazolási időszakban ingyen igazolt az FSV Frankfurt klubjához, ahol 1 évig volt a klub játékosa az első, illetve a második csapatnál. A 2013-14-es szezon előtt ingyen csatlakozott az RB Leipzig csapatához, ahova 3 évre írt alá. A Német U20-as labdarúgó-válogatott tagjaként két mérkőzésen szerepelt. Jurovo Jurovo falu Horvátországban, a Karlovác megyében. Közigazgatásilag Žakanjéhoz tartozik. Fekvése Károlyvárostól 24 km-re, községközpontjától 3 km-re északnyugatra a Kulpa bal partján a szlovén határ mellett fekszik. Története Jurovo a község egyik legősibb települése, mely a 17. században épített Zrínyi-kastély körül alakult ki. A 18. és 19. században e vidék legjelentősebb településének számított. A kastélynak a maga korában rendkívül szép környezete volt halastóval és 225 hektáros mintagazdasággal. Maga a kastély a Zrínyiek után a Benić, a Modrušan és a Vranyczany családok birtoka volt. A 19. században sok híres ember megfordult itt, így vendége volt Janko Drašković, Bogoslav Šulek, Ljudevit Gaj és Ivan Mažuranić is. A kastélyt 1956-ban bontották le, ma csak alapjai látszanak. 1857-ben 90, 1910-ben 103 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Zágráb vármegye Károlyvárosi járásához tartozott. Tűzoltóegyletét 1951-ben alapították. 2011-ben 84-en lakták. Nevezetességei Egykori híres kastélyának ma csak alapjai látszanak. A helyiek a Kulpa partján strandot alakítottak ki. Üzenetorientált köztesréteg Üzenet-orientált köztesréteg (angolul Message-oriented middleware (MOM)) egy szoftver vagy hardver architektúra, mely az elosztott rendszerek közti üzenetek küldésében és fogadásában segédkezik. A MOM segítségével az alkalmazás egyes moduljai elhelyezhetők heterogén platformokon, így csökkentve a többféle operációs rendszerre és hálózati protokollra átnyúló szoftverek fejlesztésének komplexitását. A köztes réteg egy elosztott kommunikációs réteget valósít meg, amely elrejti a fejlesztő elől a különböző operációs rendszerekhez és hálózati interfészekhez tartozó sajátosságokat. Az olyan APIk, amelyek átnyúlnak különböző platformokra általában MOM-ot használnak. A MOM olyan komponenseket kínál, amely minden, a kliens-szerver kommunikációban részt vevő elemben elhelyezésre kerül, és általában az aszinkron hívásokat támogatja a kliens és a szerver között. A MOM csökkenti a szoftverfejlesztők munkáját a kliens-szerver mechanizmusban lévő mester-szolga kapcsolat megvalósításánál. Eredet Motiváció A bankok a hatvanas évek óta az ügyfeleik adatait a központi számítógépükben tárolták. Ezek a gépek továbbra is nagy terhelés alatt állnak. Ezeken eszközöltek néhány újítást. Habár az úttörő volt, hogy a bankok olyan PC alapú alkalmazásokat mutattak be, melyek olyan szolgáltatásokat nyújtottak az ügyfeleknek, amilyenek eddig a központi számítógéppel nem voltak megvalósíthatók. Ezek valamelyest csökkentették a központi gépek hasznosságát. Ideális esetben ezek a PC-s alkalmazások összeköttetésben vannak a központi géppel, és megosztják egymással az adataikat. A központi számítógép adataihoz való hozzáférés két fő előnnyel jár: Az új PC-s alkalmazások helyettesítik a nem felhasználóbarát központi terminálokat. új módon tudják hasznosítani ezek a PC-s alkalmazások a központi gép adatait - ezek eddig megszorításokba ütköztek a központi gép szoftvere miatt Az 1980-as évek végéig a rendszer integrátoroknak nehéz dolga volt ezeknek az alkalmazásoknak az összekapcsolásánál. A fejlesztők a következő problémák találták magukat szembe: minden egyes rendszerhez külön szoftveradaptereket kellett létrehozni, amelyek értelmezik az adatokat a cél rendszer számára (és vissza is) a feldolgozási sebesség az egyes rendszerekben különböző lehet. Például, ha a központi számítógép lassabb mint a PC, akkor annak be kell várni a központi gépet így lassítva a PC-s alkalmazást. Ezzel szemben ha a folyamatok, amelyek ki lettek helyezve külső szerverekre erőforrás megtakarítási okokból, futnak lassan, akkor a központi gépnek kell ezek befejezését megvárnia. az integrátoroknak egy hálózati hidat kell a központi számítógép hálózata és a PC hálózat közé telepíteni ha a két rendszer különböző protokollt használ. Ez az átjáró átalakítja a csomagokat a forrás hálózat protokolljáról a cél hálózatéra és továbbítja azokat a cél hálózatba. Ezek a problémák nehézzé tették az integrációt. Mivel minden szituáció különbözik valamelyest ezért ekkora integráció szükséges minden alkalommal amikor két alkalmazást különböző platformokon össze akarunk kötni. Mivel ilyen nagy egy-egy rendszer integrációjának költsége ezért az IT részlegek többet foglalkoztak ezzel, mint magával az alrendszer kifejlesztésével. A fejlesztőknek olyan szoftverre volt szükségük, ami az alkalmazások között helyezkedik el, és kezeli az egyes rendszerek közti kommunikációt. Ennek a szoftvernek elég intelligensnek kellett lennie, hogy lekezelje a különböző platformok, programozási nyelvek, hálózati protokollok és hardverek közti különbségeket. El akarták rejteni ezeket a konverziókat, hogy csak az éppen fejlesztett alkalmazás funkcióival keljen foglalkozniuk. Az 1980-as évek végére olyan köztesrétegek kezdtek kialakulni, melyek ezzel a problémával foglalkoztak. A kezdeti köztes rétegek csak bizonyos platformokat, vagy programozási nyelveket támogattak, ezért kevésbé voltak hasznosak. Az idő előrehaladtával azonban egyre fejlettebbek lettek, és több platformot, nyelvet illetve protokollt kezdtek támogatni. A köztes rétegek azon képessége, hogy heterogén hálózatokban lévő különböző rendszereket képes összekapcsolni csak egy példa ennek a technológiának a hasznosságára. A napjainkban használatos köztes rétegek sok olyan új funkciót tartalmaznak, amelyekkel kibővítik az alkalmazást mellyel együttműködnek. Előnyök A fő ok az üzenet-orientált kommunikációs protokoll mellett, hogy képes raktározni (buffer), útválasztást alkalmazni vagy épp átalakítani az üzenetet amíg eljuttatja a küldőtől a fogadóig. Szinkronizáció A MOM tartalmaz egy alkalmazások közötti kommunikációs szoftvert, amely az aszinkron üzenettovábbításon alapul, nem pedig kérés-válasz kommunikáción. Az aszinkron rendszerben lévő üzenetsorok ideiglenes tárolóként működnek addig amíg a cél program elfoglalt vagy nincs csatlakozva. A legtöbb aszinkron MOM rendszer biztosít perzisztens tárat, amelyből visszaállíthatók ezek az üzenetsorok. Ez azt jelenti, hogy a küldőnek és a fogadónak nem szükséges egyszerre kapcsolódnia a hálózatra ezzel megoldva az időszakos kapcsolódással járó problémákat. Ebből az is következik, hogy a fogadó program esetleges hibája esetén a küldő tovább folytathatja a munkáját. A küldendő üzenetek felhalmozódnak az üzenetsorban esetleges későbbi feldolgozásra amikor a fogadó újraindul. Útválasztás Sok üzenet-orientált köztes réteg az üzenetsoroktól függ. Néhány implementáció az üzenet rétegre bízza az útvonalválasztás, míg mások a kliens alkalmazásra. Vannak azonban olyanok is, amelyek mindkét megközelítést használják. Vannak olyan megvalósítások amelyek a broadcast vagy multicast címzést használják. Átalakítás Az üzenet-orientált köztes rétegben a fogadó által kapott üzenetnek nem feltétlen kell megegyeznie a küldő által küldöttel. A MOM-ba épített intelligencia képes átalakítani az üzeneteket mind a küldő mind a fogadó igényeinek megfelelően. Következésképpen az útválasztással és a broadcast/multicast funkciók segítségével egy alkalmazás képes kiküldeni egy üzenetet a saját natív formátumában és kettő vagy több alkalmazás pedig fogadja azt az általuk használt natív formátumban. Számos modern MOM rendszer kifinomult üzenettranszformáló eszközt tartalmaz amelyek segítségével a programozó képes megadni átalakítási szabályokat egyszerű fogd és vidd műveletekkel. Hátrányok A legfőbb hátránya az üzenet-orientált köztes rétegnek, hogy egy plusz komponensre van szüksége az architektúrába, az üzenettovábbító komponensre. Ahogy minden rendszernél, további komponens hozzáadása teljesítmény és megbízhatóságbeli csökkenést jelenthet, valamint bonyolultabb és drágább lehet a karbantartása. Ráadásul, számos alkalmazások közötti kommunikáció lényegében szinkron kommunikáció, melynél a küldő meg akarja várni a választ mielőtt folytatná a működést. Mivel az üzenet-orientált kommunikáció eredendően aszinkron ezért nem fog illeszkedni ilyen helyzetekben. Ennek köszönhetően a legtöbb MOM rendszerben vannak arra lehetőségek, hogy csoportosítsuk a kérést illetve választ egy pszeudoszinkron tranzakcióba. A szabványok hiánya A szabványok hiánya problémákhoz vezet az üzenet-orientált köztes réteg használatakor. Az összes nagyobb terjesztőnek megvan a saját implementációja, APIja illetve menedzsment eszközei. Van azonban remény, hogy végül szabvánnyá válik az aktívan fejlődő OpenMAMA. A Java EE tartalmazza JMS (Java Message Service) APIt, amely a legtöbb MOM terjesztő által implementálva van és megpróbálja elrejteni a részletes MOM API megvalósításokat, bár a JMS nem definiálja a formátumát az üzeneteknek, ennélfogva a JMS rendszerek nem átjárhatók. A Microsoft MSMQ-ja nem támogatja a JMS-t de vannak más által fejlesztett termékek hozzá amelyek kiegészítik ezzel a funkcióval. Az IBM WebSphere Message Brokere támogatja a JMS-t és még sok már modern funkciót is tartalmaz. Advanced Message Queuing Protocol (AMQP) egy olyan szabvány amely meghatározza az üzenetküldő szerver és kliens formátumait és protokollját is, így ennek az implementációi átjárhatók. AMPQ rugalmas útválasztást biztosít, tartalmazza a népszerű üzenettovábbító paradigmákat mint a P2P, fanout, publish/subscribe és a kérés-válasz. Támogatja még a tranzakciókezelést, üzenetsor használatát, elosztottságot, biztonságkezelést, klaszterezést, összevonást és a heterogén platformok támogatását. Java alkalmazások melyek az AMQP-t használják általában Java JMS-t használva íródnak. Más implementációk biztosítanak API-kat C#, C++, PHP, Python, Ruby és más programozási nyelveknek. Trendek Az AMPQ-t egyre több alkalmazásba adoptálják, ahol átjárható protokollra van szükség üzenet-orientált köztes réteghez. Egyéb protokollok amelyek üzenet-orientált köztes réteghez vannak használva: XMPP és Streaming Text Oriented Messaging Protocol. Fejlesztés alatt lévő MOM protokollok: RestMS viselkedésében hasonló az AMQP-hez de RESTful HTTP transzport fölé készült SPB egy minimális üzenet keretező protokoll amely magas szintű MOM protokollok szállítására használható Egy további trend, hogy hardverbe ültetik bele az üzenet-orientált köztes réteg funkcióit - többnyire FPGA vagy egyéb speciális chippekbe. Szendrei József (labdarúgó) Szendrei József (Karcag, 1954. április 15. –) válogatott labdarúgó, kapus. Az 1986-os mexikói labdarúgó-világbajnokság résztvevője. Pályafutása Klubcsapatban 1972-ben Szolnokon mutatkozott be az NB II-ben. 1974 és 1976 között sorkatonai szolgálatát töltötte a Kossuth KFSE csapatában. Ezután 1980-ig ismét a Szolnoki MÁV MTE kapusa volt. 1980-ban igazolt az élvonalba, az újonc Nyíregyháza együtteséhez. Innen egy év múlva az Újpesti Dózsához szerződött, ahol egészen 1987-ig védett. Újpesten az 1986-87-es idényben bajnoki második és háromszor MNK győztes (1982, 1983, 1987) lett a csapattal. 1987-ben Spanyolországba szerződött. Egy idény a CD Málaga csapatában játszott, ahol bajnokságot nyert a SEGUNDA DIVISION-ban Kubala László edző irányítása alatt, majd négyet a Cádiz CF-ben (Spanyol első osztály). Itt fejezte be az aktív labdarúgást. Egyik legemlékezetesebb mérkőzés hazai pályán, a Johan Cruyff vezetése alatt játszó (bajnok) Barcelonát 4-0-ra megverte a Cádiz CF. Néhány név az akkori Barcelona összeállításából: Zubizarreta, Alexanco, Koeman, Bakero, Laudrup, Salinas. A válogatottban A magyar válogatottban 1985 és 1988 között 10 alkalommal védett és 6 gólt kapott. Tagja volt az 1986-os mexikói világbajnokságon részt vevő csapatnak. Egy mérkőzésen, a Kanada elleni 2-0-s győzelemmel végződön védett. Sikerei, díjai Magyar bajnokság 2: 1986–87 Magyar Népköztársasági Kupa győztes: 1982, 1983, 1987 Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK) negyeddöntős: 1983–84 Eszterházy Miksa-díj (2013) Marinje Zemlje Marinje Zemlje falu Horvátországban, Split-Dalmácia megyében, Vis szigetén. Közigazgatásilag Vishez tartozik. Fekvése Splittől légvonalban 57 km-re délnyugatra, Vis városától légvonalban 3, közúton 8 km-re délre, Vis szigetének délkeleti oldalán fekszik. A Vis városát Komižával összekötő régi úton autóval 15 perc alatt érhető el. Nyolc településrésze az út mentén sorakozik. A faluból utak vezetnek a közeli Mala Travna- és Stiniva-öblökbe. Története Vis szigete már a történelem előtti időkben is lakott volt. Az enyhe éghajlat, a termékeny föld és a halban gazdag tenger már a nagyon korai időkben is bőséges feltételeket biztosított az emberi letelepedéshez. Az ősi indoeurópai kultúra már az i. e. 2. évezredben is virágzott a szigeten. Ezt igazolják a szigeten több helyen található halomsírok és az ősi várromokat jelölő „gradac”, illetve „gradina” helynevek. A település valószínűleg a 17. században keletkezett, amikor a sziget a Velencei Köztársasághoz tartozott. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1805-ben a sziget az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de 1811-ben a tengeri fölényben levő angolok elvették a franciáktól. Napóleon végső veresége után újra az osztrákoké lett. A településnek 1880-ban 193, 1910-ben 307 lakosa volt. 1918-ban elfoglalták az olasz csapatok, az olasz uralom 1921-ig tartott. Ezután az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború után a szocialista Jugoszláviához került. A jugoszláv időszak sziget gazdasági stagnálásának időszaka volt, a lakosság száma az ötödére esett vissza. 1991-től a független Horvátország része, de 1992-ig a JNA katonái állomásoztak a szigeten. A jugoszláv katonák csak 1992 május 30-án hagyták el végleg a szigetet, helyükre horvát csapatok érkeztek. 2011-ben 63 lakosa volt, akik a hagyományos olajbogyó- és szőlőtermesztés mellett halászatból éltek és csak az utóbbi években nyitottak a turizmus irányába. Egyre több a kiadó magánszállás a településen. Népesség (1857-ben és 1869-ben lakosságát Vis városához számították.) Nevezetességei Szent Vid tiszteletére szentelt 14. századi gótikus temploma a településtől északra az azonos nevű magaslaton áll. Kapuzata 17. századi. Keleti oldalán található a szűk kis apszis, ahol a falazott oltár áll. Belső terében az oldalfal mentén két falazott kőpad is található. Homlokzatán a bejárat két oldalán két kis ablak, a bejárat felett kis rózsaablak látható. A homlokzat felett egykor kis harangtorony volt, mely idővel valószínűleg leomlott. A 17. században még temető volt körülötte, mely mára elpusztult. Sport Kultúrházában bocsapálya működik. Itt különösen vasárnaponként gyűlnek össze a helyiek és baráti társaságuk. Rennell-szigeti csata Az 1943. január 29-én és 30-án zajlott Rennell-szigeti csata volt az utolsó jelentős vízi ütközet az Amerikai Egyesült Államok és a Japán Birodalom haditengerészete között a második világháború csendes-óceáni harcainak részét képező guadalcanali hadjárat során. Az ütközet a Salamon-szigetek déli részén lévő Rennell-sziget és Guadalcanal szigete között folyt le. 1942 utolsó napján a japán hadvezetés parancsba adta a guadalcanali csapatok kivonását a szigetről. A Ke elnevezésű hadművelet január 14-én kezdődött, a tényleges evakuáció pedig január 28-án. Ennek támogatására a japánok torpedóbombázókkal kezdték támadni a Guadalcanaltól délre található amerikai hadihajókat, amelyek feladata egyrészt japán hajók megtámadása volt, másrészt egy a szigetre utánpótlás csapatokat szállító szövetséges hajókonvoj védelmezése. A japán repülők egy nehézcirkálót elsüllyesztettek, egy rombolót súlyosan megrongáltak és visszavonulásra kényszerítették az amerikai erőket. Részben e csatának köszönhetően a japán csapatok kivonása február 7-én sikeresen lezárult. Előzmények A guadalcanali hadjárat 1942. augusztus 7-én vette kezdetét, amikor szövetséges (főleg amerikai) csapatok szálltak partra Guadalcanal és Tulagi szigetein, valamint a Florida-szigeteken (mind a Salamon-szigetcsoport tagjai). A szigetek elfoglalása több okból is stratégiai fontosságú volt: japán bázisok létrehozásának megakadályozása, az új-guineai hadjárat támogatása, a rabauli japán támaszpont elleni támadás előkészítése, az USA és Ausztrália közötti hajózási útvonalak védelme. A guadalcanali tengeri csata (november 12-15.) után a japán haditengerészet rombolói és tengeralattjárói csak a legszükségesebb ellátmányt és kisszámú utánpótlást voltak képesek eljuttatni a szigetre a Guadalcanalon lévő Henderson repülőtérről felszálló szövetséges vadászgépek, valamint a közelben tartózkodó amerikai repülőgép-hordozók miatt. Az akadozó hadtáp 1942 december elején már komoly problémát jelentett, a napi 50 fős veszteség egy részét betegségek és alultápláltság áldozatai tették ki. December 12-én a japán haditengerészet javasolta Guadalcanal kiürítését. Bár a hadsereg vezetői közül egyesek továbbra is bíztak a sikerben, s így ellenezték a visszavonulást, a birodalmi hadvezetés a császár beleegyezésével 1942. december 31-én parancsba adta a teljes csapatkivonást és egy új védelmi vonal létesítését Új-Georgián. A Ke hadműveletnek elnevezett akció 1943. január 14-én kezdődött, és fontos részét képezte a légi fölény megteremtése a január 28-án induló evakuáció alatt. A szövetségesek a Ke előkészületeit újabb japán támadás előzményének vélték. William Halsey admirális, a guadalcanali hadjáratban részt vevő szövetséges csapatok parancsnoka a helytelenül értelmezett helyzetet megpróbálta kihasználni egy felettesei által sürgetett feladat végrehajtására: az 1. tengerészgyalogos hadosztály felváltására, amely az augusztusi partraszállás óta harcolt a szigeten. Halsey a feltételezett japán támadás alatt le akarta kötni a hadihajók figyelmét, hogy azok ne zavarhassák meg a csapatok cseréjét lebonyolító konvojt. A január 29-én a Salamon-szigetek déli vizeire küldött, öt akcióegységbe rendezett amerikai erő 2 támadó repülőgép-hordozóból, 2 segéd repülőgép-hordozóból, 3 csatahajóból, 12 cirkálóból és 25 rombolóból állt. A hadihajók előtt haladt a 4 szállítóhajó 4 romboló védelme mellett (Task Group 62.8). A csapatszállító konvoj előtt, a Rennell-sziget és Guadalcanal között helyezkedett el egy Robert C. Giffen ellentengernagy parancsnoksága alatt álló támogató egység (Task Force 18): a Wichita, Chicago és Louisville nehézcirkálók; a Montpelier, Cleveland és Columbia könnyűcirkálók; a Chenango és Suwanne segéd repülőgép-hordozók; valamint nyolc romboló. A TG 62.8 és a TF 18 mögött 400 km-rel haladt az Enterprise támadó repülőgép-hordozó és kísérete. A térségben lévő további hordozó és csatahajó egységek az Enterprise mögött 240 km-rel voltak. Giffen ellentengernagy és nehézcirkálója, a Wichita és a két segéd repülőgép-hordozó nem sokkal korábban érkezett az észak-afrikai partokról, ahol a Torch hadműveletben vettek részt. A Chicago is ekkor érkezett vissza a déli-csendes-óceánra a hat hónappal korábbi Savo-szigeti csatában elszenvedett sérülései kijavítása után. A csata Január 29-én 21 órakor a TF 18 hajóinak négy Tulagiról érkező rombolóval kellett volna találkoznia, hogy a következő napon velük együtt érjen a Salamon-szigetek közepén északnyugat-délkelet irányban futó Új-Georgia-szoros (a Slot, ahogy a szövetséges katonák nevezték) Guadalcanaltól északra lévő szakaszára, és fedezze a csapatok partraszállását. A Ben Wyatt parancsnoksága alatt álló segéd repülőgép-hordozók azonban túl lassúak voltak (18 csomó, 33 km/h), ezért Giffen 14 órakor hátrahagyta őket két rombolóval, és 24 csomós (44 km/h) sebességgel a találkozási pont felé indult. Mivel a szövetséges hírszerzés jelentette, hogy japán tengeralattjárók tartózkodnak a térségben, Giffen olyan alakzatban rendezte el cirkálóit és rombolóit, amely az ezek elleni védekezésre volt a legalkalmasabb, nem pedig a vadászrepülőgépek ellenire. A cirkálók két, egymástól 2300 méter távolságban lévő oszlopban haladtak. A Wichita, a Chicago és a Louisville a haladási irány szerinti jobb, a Montpelier, a Cleveland és a Columbia a bal szárnyon (ebben a sorrendben). A hat romboló félkör alakban helyezkedett el, 3 km-re a cirkálók előtt. Az amerikai hajókat valóban követték tengeralattjárók, így helyzetük és mozgásuk ismert volt a japán tengerészeti főparancsnokság előtt, ami a támadás mellett döntött. A délután közepén 32 G4M „Betty” torpedóbombázó szállt fel a mundai (Új-Georgia) és a buka-szigeti repülőterekről. (Az egyik gép motorhiba miatt visszafordult.) Támadás január 29-én Napnyugtakor a TF 18 északnyugati irányban haladt 80 km-re északra a Rennell-szigettől és 160 km-re délre Guadalcanaltól. Több hajó radarja is azonosítatlan repülőgépeket jelzett 100 km-re nyugatra. Giffen tartotta magát a teljes rádiócsendhez, és semmilyen parancsot nem adott. A sötétedés miatt a légijárőrök visszatértek a két segéd repülőgép-hordozóra, így a hajók fedezet nélkül maradtak. A japán torpedóbombázók déli irányban kerülték meg a TF 18-at, hogy a sötétebb keleti égbolt irányából közelíthessenek felé. Az első hullám 16 gépe 19 óra 19 perckor támadott. Az összes kilőtt torpedójuk célt tévesztett, egyiküket pedig lelőtték. Giffen úgy vélte, ezzel vége is a támadásnak, és a bombázást gyakori irányváltásokkal elkerülni igyekvő hajókat ismét egyenes vonalba rendelte vissza az eddig követett útvonalra. Az amerikaiak haladását figyelemmel követő japán repülők jelzőfények ledobásával segítették a következő támadást. A második hullám 19 óra 38 perckor indult. A Chicagót két találat teljesen megbénította; a Wichitát eltaláló egyetlen torpedó nem robbant fel; az amerikaiak pedig két bombázót lőttek le. 20 óra 8 perckor Giffen hátramenetbe parancsolta a hajókat, és lelassította őket 15 csomós (28 km/h) sebességre, valamint beszüntettette a légvédelmi tüzet, így a japánok elvesztették őket szem elől, és 23 óra 35 perckor visszavonultak. A sötétben a Louisville-nek sikerült elvontatnia a Chicagót déli irányban, a TF 18 többi hajójától kísérve. Támadás január 30-án Halsey rögtön lépéseket tett a megsérült Chicago védelmére: figyelmeztette a kísérő hordozókat, hogy napfelkeltekor azonnal küldjék fel légijárőreiket, és utasította az Enterprise-t és kíséretét, hogy közelítsen a TF 18 felé, egyesítse saját légijárőreit a már levegőben lévőkkel, és a flotta vontatóhajóját, a Navajót a Louisville felváltására küldte, ami reggel 8 órakor meg is történt. Napfelkelte és 14 óra között számos japán felderítő közelítette meg a TF 18-at. Bár mindegyiket elüldözték az amerikai gépek, mégis sikerült meghatározniuk a Chicago helyzetét. 12 óra 15 perckor 11 „Betty” torpedóbombázó támadta meg a sérült cirkálót. Az amerikaiak tudtak az érkezésükről, mert egy Salamon-szigeteki ausztrál katonai hírszerző (a csendes-óceáni szigeteken tevékenykedő Coastwatchers tagja) figyelmeztette őket, 16 órára becsülve az érkezési idejüket. Ennek ellenére Halsey a cirkálókat a Chicago hátrahagyására utasította, és Efate kikötője felé küldte, amit 15 órakor értek el. A Chicagót és a Navajót csupán hat romboló védte. 15 óra 40 perckor az Enterprise 69 km-re volt a Chicagótól, de tíz légijárőrje már a sérült hajót vigyázta. Négyük üldözőbe vett és lelőtt egy felderítő „Betty” bombázót. 15 óra 54 perckor az Enterprise radarja ellenséges gépeket jelzett, amiknek fogadására újabb tíz repülőt akartak küldeni, a segéd repülőgép-hordozókon azonban problémák adódtak az indítással, így ezek a gépek lekésték a harcot. Elelinte úgy tűnt, a „Betty”-k az Enterprise-t akarják megtámadni, de miután hat gép tüzelni kezdett rájuk, a Chicago felé fordultak. Négy másik gép üldözni kezdte őket, amint elérték a Chicagót kísérő rombolók légvédelmi tüzét. A vadászgépek és a tüzérek nyolcat lelőttek közülük, de ezek többsége le tudta dobni a torpedóit, mielőtt lezuhant. Az egyik torpedó a La Vallette romboló elülső gépházát találta el, 22 ember halálát és komoly károkat okozva. A Chicago négy újabb találatot kapott, egyet a híd előtt, a többit a műszaki helyiségekben. Ralph O. Davis kapitány elrendelte a hajó elhagyását. A Chicago fara süllyedni kezdett, és 20 perc múlva víz alá került. A Navajo és a rombolók 1049 túlélőt mentettek ki, a legénység 62 tagja azonban életét vesztette. Az utolsó japán torpedóbombázó hullám már nem találta meg az amerikai hajókat. A Navajo elvontatta a La Vallette-et, a TF 18 megmaradt hajói pedig incidens nélkül elérték Espiritu Santo szigetét. A csata után A japán győzelmet ünneplő híradások egy „csatahajó” és „három cirkáló” elsüllyesztéséről szóltak. Az amerikai hadsereg ugyanakkor megpróbálta visszatartani a Chicago elsüllyesztésének hírét; Chester Nimitz admirális, a csendes-óceáni erők parancsnoka azzal fenyegetőzött, hogy „lelövi” azt, aki kiszivárogtatja a sajtónak. Halsey és Nimitz Giffent hibáztatta a vereség miatt, ezt az ellentengernagy teljesítményéről szóló hivatalos értékelésbe is beleírták. Ezen túl azonban a csatának nem volt hatása Giffen karrierjére – 1943-44-ben is vezetett szövetséges csatahajókból és cirkálókból álló akciócsoportokat a Csendes-óceánon, később pedig altengernaggyá léptették elő. A csata alatt és után (január 30-31.) a vadászgépektől nem zavart szövetséges szállítóhajók sikeresen lecserélték a guadalcanali tengerészgyalogos hadosztályt friss egységekre. A várt támadásra készülve a Korall-tengeren szövetséges erőket vontak össze. Hogy nem lesz offenzíva, és hogy a csata célja a japán csapatok kivonásának fedezése volt, csak a Ke hadművelet lezárulása után vált világossá a szövetségesek előtt. A kimenekített japán erők közül sok fontos szerepet játszott a Salamon-szigeteki hadjárat további csatáiban. Bibliográfia Crenshaw, Russell Sydnor. South Pacific Destroyer: The Battle for the Solomons from Savo Island to Vella Gulf. Naval Institute Press (1998). ISBN 1-55750-136-X Dull, Paul S.. A Battle History of the Imperial Japanese Navy, 1941–1945. Naval Institute Press (1978). ISBN 0-87021-097-1 Frank, Richard B.. Guadalcanal: The Definitive Account of the Landmark Battle. New York: Penguin Group (1990). ISBN 0-14-016561-4 McGee, William L.. The Six-Month Struggle for Guadalcanal, The Solomons Campaigns, 1942–1943: From Guadalcanal to Bougainville—Pacific War Turning Point, Volume 2 (Amphibious Operations in the South Pacific in WWII). BMC Publications (2002). ISBN 0-9701678-7-3 Morison, Samuel Eliot. Chapter 15, The Struggle for Guadalcanal, August 1942 – February 1943, vol. 5 of History of United States Naval Operations in World War II. Boston: Little, Brown and Company (1958). ISBN 0-316-58305-7 Aranysarkantyús lovag Az aranysarkantyús lovag a magyar királykoronázások után I. (Szent) István király kardjának érintésével felavatott lovagok megnevezése és rangja. Nem volt valódi lovagrend, tagsága nem járt semmilyen külön kiváltsággal, kötelességekkel és nem voltak rendi szabályaik sem. A felavatott lovagoknak azonban valószínűleg joguk volt a szertartás során a csizmájukra felcsatolt valódi aranysarkantyút viselni, amiről a nevüket kapták és a kalapjukon, a forgó alatt szintén kis aranysarkantyút hordtak. Rendjelük nem volt, bár ezt a felavatottak többször is kérelmezték. 1918-ban IV. Károly díszjelet adományozott az 1916-os budapesti koronázásán felavatott lovagoknak. A lovagok avatásának szokása (talán magyar hatásra) megvolt a lengyel királykoronázásokon (1311 óta) és Csehországban is (legalább a 15. századtól). Története Az aranysarkantyús lovagok avatása a királykoronázás fényét volt hivatva emelni. Ezért nem alakították ki a rend szervezetét sem és csak a magyar történeti hagyományok részét képezte a koronázás szertartásrendjében, amikor a megkoronázott király első tette az arra alkalmas és/vagy kijelölt személyek lovaggá ütése volt. Itt az eredetileg teljesen egyházi szertartáshoz egy fontos világi elem járult. Az aktus rendje már a középkorban kialakult. A források az Anjou-uralkodók idején említik először az aranysarkantyús lovagok avatását, de utalnak arra, hogy már az Árpád-házi királyok idején is része volt a ceremóniának. A sarkantyú mindig is a lovagság hatalmi szimbóluma volt és egyesek díszes kivitelű sarkantyúkat viseltek. A reprezentatív darabok aranyból is készülhettek. Nagy Lajos anyja, Erzsébet királyné búcsújárása során, 1343-as római bevonulásakor a díszkíséretében ötven aranysarkantyús vitéz is volt. V. László királyt Újlaki Miklós vajda avatta lovaggá 1440-es koronázásán. A 15. században már rendszeres volt az aranysarkantyús lovagok avatása. Dózsa György a szendrői törökök közül párbajt vívott egy Ali nevűvel, akit meg is ölt, miután egy csapással vágta le páncélos jobb karját. Ezért a király Budán aranysarkantyús vitézzé ütötte, kardot, arany nyakláncot, bíborruhát, Belgrád és Temesvár között negyventelkes falut adományozott, és a címerébe karddal átütött emberi kart nyert. Eleinte nem kötötték ki előre, hogy kiket lehet lovaggá ütni. Miksa király 1563-as koronázásán avatták lovaggá a török elleni háborúkban kitűnt vitézeket: Thury Györgyöt, Székely Antalt, Gyulaffy Lászlót és Hennyey Miklóst. A lovagi avatásra sok olyan ember is odatolakodott, aki méltatlan volt erre a kitüntetésre, ezért a lovagok avatását abba kellett hagyni. 1598-ban Mátyás főherceg avatta aranysarkantyús lovaggá Nádasdy Ferencet és Pálffy Miklóst a töröktől visszafoglalt Győrben. 1608-ban, II. Mátyás király koronázásakor avattak újabb lovagokat. Basta generális címei között szerepelt az Eqves Avrat is. Később felhagytak a találomra elvégzett lovaggá avatással. Először az 1609: 73. tc. említi azokat a fiatal nemeseket, akiket a magyar király a koronázás után lovaggá szokott ütni. I. Lipót kilencéves fiát, Józsefet 1687-ben koronáztatta magyar királlyá. Mivel fiatalkorú volt, nem avathatott lovagokat, ezért Lipót először aranygyapjas lovaggá ütötte, letétette vele az aranygyapjas vitézek esküjét, és így lovagi értelemben joga lett lovagokat avatni. A pozsonyi koronázásokon az aranysarkantyús vitézek felavatása a ferencesek templomában történt. Idővel a felavatottak nagy része az ország előkelő családjaiból került ki, de megtalálható volt köztük szinte minden társadalmi réteg tagja. A 19. század végétől az aranysarkantyús vitézzé avatandók személyére a miniszterelnök tett javaslatot. Számuk igen változó volt. III. Károly király koronázásán 6, Mária Teréziáén 44, II. Lipótén 33, V. Ferdinándén 27, I. Ferenc Józsefén 28, IV. Károlyén pedig 47 lovagot avattak. Az előbbitől teljesen eltérő volt a pápai Aranysarkantyús Lovagrend (Ordine dello Speron d'Oro). Valószínűleg a 14. században jött létre, mint az „Arany lovagság” (Militia aurata) gyülekezete. Később többször átalakult. A Szent Szilveszter-rendet valószínűleg IV. Piusz pápa 1559-ben alapította, tagjait lateráni udvari palotagrófoknak és az arany milícia lovagjainak nevezték. Jelvénye: arany, fehér-zománcos máltai kereszt, szárai között sugarakkal, alsó karjáról kis arany sarkantyú függ, a középpajzson kék zománcon szt. Szilveszter képe látható, ezzel a körirattal: «Sanctus Silvester pont. max.», hátlapján: «MDCCCXLI» évszám «Gregorius XVI restituit» körirattal. 1841-ben XVI. Gergely pápa kétosztályú renddé változtatta: a Szent Szilveszter és az Aranysarkantyú Rendje fokozatokkal. 1905-ben ezt X. Piusz pápa (1905-1914) két külön rendre osztotta: a Szent Szilveszter-rendre és az Aranysarkantyú Rendre, melyet a második legmagasabb pápai rendként egy osztályban a legfontosabb tisztségviselők kaphatnak meg. A rend neve az aranysarkantyúra utal, melyet a lovagok a lovagi társaságba való felvételükkor kaptak. 1770-ben Wolfgang Amadeus Mozart is megkapta. Semjén Zsoltnak 2002-ben adományozta a rendet a Szentszék. Herceg Batthyány-Strattmann László orvost (1870–1931), akit II. János Pál pápa 2003-ban boldoggá avatott, 1923. november 10-én a pápa az Aranysarkantyú Rend lovagkeresztjével tüntette ki. Legutóbb 2006-ban a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend Régense testőrségének, a Nagy Magisztrátusi Gárda lovasparancsnokának, Sir dr. Kertész-Bakos Ferencnek, a Nemzetközi Szent György Lovagrend (Anglia) lovagjának adományozták az Arany Sarkantyút. Delgermörön A Delgermörön (halha mongol: Дэлгэрмөрөн, t.á.: Delgermörön, kiejtés szerint: Dilgirmörön, jelentése: széles folyam) folyó Hövszgöl tartományban, Mongólia északi részén. A Szelengát létrehozó két nagy folyó egyike; (a másik az Ider.) Földrajz Hossza: 445 km, vízgyűjtő területe: 26 600 km², vízhozama a torkolatnál 33 m³/s. Az Ulán Tajga-hegységben, az orosz határhoz közel ered. Kezdetén előbb dél felé, majd jellemzően délkelet felé folyik, többnyire 150–300 m mély völgyben. Az év 128-175 napján fagyott. Bajanzürh járásban található rév, míg beton híd csak a tartományi székhelynél, Mörön városnál van a folyón. Miután Tömörbulag járásban (Hövszgöl tartomány) egyesül az Ider folyóval, létrejön a Szelenga. A Delgermörön jelentősebb mellékfolyója a Beltesz (92 km) és a Bügszejn (110 km). Vendémiaire Vendémiaire (ejtsd: vandémier), magyarul: Szüret hava, a francia forradalmi naptár első, őszi hónapja. Megközelítően – az évektől függően egy-két nap eltéréssel – megegyezik a Gergely-naptár szerinti szeptember 22-étől október 21-éig terjedő időszakkal, amikor a Nap áthalad az állatöv Mérleg csillagképén. A latin vindemia, illetve a francia vendanges, „szüret” szóból származik, amelyre „szeptemberben és októberben került sor”, olvasható Fabre d’Églantine költő javaslatában, melyet 1793. október 24-én, a „Naptárkészítő Bizottság” nevében nyújtott be a Nemzeti Konventnek. Meg kell jegyezni, hogy ez a szüreti időszak csupán a Föld északi féltekéjén igaz. Noha a naptárat egyetemesnek szánták, készítőit erősen befolyásolta a francia vidéki élet. E hónap nevét viseli a francia haditengerészet F-734 lajstromjelű, Prairial osztályú fregattja. Grand Champ A Grand Champ DMX amerikai rapper ötödik stúdióalbuma. A lemez 2003-ban jelent meg és olyan slágerek szerepelnek rajta, mint a kislemezként kiadott "Where the Hood At?" és a "Get It on the Floor". Az albumból első héten 321 ezret adtak el és már megjelenésekor a Billboard 200 első helyén kezdett. Az album bár hamar platina lett és elfoglalta az első helyét a listákon, hamar elveszítette a népszerűségét. Háttér Az albumon eredetileg a "Ruled Out" című dal is szerepelt volna, amelyben DMX egykori barátját Ja Rule-t támadta, de a Def Jam Records (akik Rule Murder Inc. nevű kiadójának jogait is birtokolják) ellenezte a dolgot és kérte a szám eltávolítását. A "Fuck Y'all" című dal eredetileg a The Great Depression című album kislemeze lett volna, de a címe és tartalma miatt nem adták ki, mert valószínűleg nem kapott volna akkora visszhangot és nem játszották volna a rádiók. Az Egyesült Királyságban kiadott változat tartalmazta az "X Gon' Give It to Ya" slágert, amely eredetileg a Bölcsőd lesz a koporsód című film betétdala volt. A Grand Champ-et kiadták egy "edited" verzióban, amelyben a drog illetőségű, valamint a trágár szavakat hangeffektekkel helyettesítették. Ez volt a legtöbbet cenzúrázott album DMX alkotásai közül, beleértve a Year of the Dog... Again-t. A sima verzióban a "Where the Hood At?" "reloaded" és "slugs" szavait is kivágták. Az "edited" változatban viszont csak a "slugs" szó volt megvágva. Az album címe utalás az amerikai utcai kutyaviadalokra. A "grand champion" nevet az a harci kutya kapja, aki legalább 5 menetet teljesít, vereség nélkül. Ez volt DMX utolsó albuma, amely a Def Jam kiadónál jelent meg. Avis-ház Portugália államformája 1139-től 1910-ig királyság volt. Az első dinasztiából, a Burgundiai-házból 1385-ig kerültek ki az uralkodók. 1385-től 1580-ig a Burgundiai-ház oldalágából, az Avis-házból (Dinastia de Avis, Casa de Avis) származtak a portugál királyok; az ő uralmuk Portugália középkori történetének legsikeresebb korszakát jelentette. A dinasztia alapítója, I. (Nagy, Jó) János (*1357 - †1433) király, az Avis Lovagrend Nagymestere, I. Igazságosztó Péter (*1320 - †1367) király és Teresa Lourenço (*? - †?) házasságon kívüli kapcsolatából született. (Az 1580-tól 1640-ig tartó spanyol uralom után a független Portugália királyai és királynői a Bragança-házból kerültek ki, amely dinasztia az Avis-ház (más írásmóddal Aviz-ház) oldalága.) A családfa I. A1. I. Jó János (*1357 - †1433) király, uralkodott: 1385 – 1433; h: Lancasteri Filippa (*1359 - †1415); h. k: Inês Pires Esteves (*? - †?), B1. (h. k.) I. Alfonz (*1377 - †1461), Bragança első hercege, a Bragança-ház őse; 1. h: Beatriz Pereira de Alvim (*1380 - †1415?/1420?), 2. h: Constança de Noronha (*1395 - †1480), B2. (h. k.) Branca (*1378 - †1379), B3. (h. k.) Beatrix (*1386? - †1447); h: Thomas Fitzalan (*1381 - †1415), 12. Earl of Arundel, B4. Branca (*1388 - †1389), B5. Alfonz (*1390 - †1400), B6. I. Ékesszóló Eduárd (*1391 - †1438) király, uralkodott: 1433 – 1438; h: Aragóniai Eleonóra (*1402 - †1449), őket lásd II.A1. alatt! B7. Péter (*1392 - †1449 /csatában elesett/), Coimbra első hercege, h: Urgelli Izabella (*1409 - †1443) grófné, C1. Péter (*1429 - †1466) infáns, 5º Condestável de Portugal, aragóniai trónkövetelő, C2. János (*1431 - †1457 /megmérgezték?/) infáns, Antiochia (valójában címzetes) hercege; h: I. Sarolta (*1442 - †1487) ciprusi királynő , ( Lusignan-Poitiers ház ), C3. Izabella (*1432 - †1455) királyné; h: V. Afrikai Alfonz (*1432 - †1481) király, őket lásd II.B4. alatt! C4. Jakab (*1433 - †1459), kardinális, Lisszabon érseke, C5. Beatrix (*1435 - †1462), h: Klevei Adolf (*1425 - †1492), Ravenstein ura, C6. Filippa (*1437- †1493). B8. Henrik , Tengerész Henrik (*1394 - †1460), Viseu első hercege, B9. Izabella (*1397 - †1471); h: III. Fülöp (*1396 - †1467), Burgundia hercege, ( Valois-ház ), B10. Branca (*1398 - †1398), B11. János (*1400 - †1442) infáns, 3º Condestável de Portugal; h: Bragança Izabella (*1402 - †1465), CA1. Jakab (Diogo) (*1425 - †1443) infáns, 4º Condestável de Portugal, CA2. Izabella (*1428 - †1496) királyné; h: II. János (*1405 - †1454), Kasztília és León királya, ( Trastámara-ház ), CA3. Beatrix (*1430 - †1506); h: Ferdinánd (*1433 - †1470), Viseu második hercege és Beja első hercege, 6º Condestável de Portugal; őket lásd II. B6. alatt! CA4. Filippa (*1432? - †1450?). B12. Ferdinánd (*1402 - †1437 /a mórok fogságában halt meg/) infáns, Szent (valójában Boldog ) Ferdinánd . II. A1. I. Ékesszóló Eduárd (*1391 - †1438) király, uralkodott: 1433 – 1438; h: Aragóniai Eleonóra (*1402 - †1449), őket lásd I.B6. alatt is!; h. k: Johanna Mánuel de Villena (*? - †?), B1. (h. k.) János Mánuel (*1420 - †1476) püspök, B2. János (*1429 - †1433), B3. Filippa (*1430 - †1439), B4. V. Afrikai Alfonz (*1432 - †1481) király, uralkodott: 1438 – 1481; 1. h: Coimbrai Izabella (*1432 - †1455), őket lásd I.C3. alatt is!; 2. h (képviselők útján megkötve, és érvénytelenítve): Johanna "La Beltraneja" (Kasztíliai Johanna) (*1462 - †1530), ( Trastámara-ház ); (h. k. (?): Mária Soares da Cunha (*? - †?), ), C1. (első házasságból) János (*1451 - †1451), C2. (első házasságból) Szent (valójában Boldog ) Johanna (*1452 - †1490), C3. (első házasságból) II. Tökéletes János (*1455 - †1495) király, uralkodott: 1481 – 1495; h: Viseui Eleonóra (*1458 - †1525), őket lásd II.CA6. alatt is!; 1. h. k: Ana de Mendonça (*? - †?), 2. h. k: Beatrix de Santarém (*? - †?), D1. Alfonz (*1475 - †1491 /balesetben meghalt/) infáns; h: Aragóniai Izabella (*1470 - †1498), ( Trastámara-ház ), D2. (1. h. k.) György (Jorge de Lencastre) (*1481 - †1550), Coimbra második hercege; h: Beatrix de Mello (Beatrix de Vilhena) (*? - †1535), D3. János (*1483 - †1483), D4. (2. h. k.) Beatrix (*1485? - †?); h: Amador Barracho Correia (1480 körül? - ?), (C4.? (h. k.) Álvaro Soares da Cunha /*1466?/1473? - †1557/; 1. h: Maria Machado (*? - †?), 2. h: Inês da Mota (*? - †?), ), B5. Mária (*1432 - †1432), B6. Ferdinánd (*1433 - †1470), Viseu második hercege és Beja első hercege, 6º Condestável de Portugal; h: Beatrix (*1430 - †1506) hercegné, őket lásd I.CA3. alatt is! CA1. János (*1448 - †1472), Viseu harmadik hercege és Beja második hercege, CA2. Jakab (Diogo) (*1450?/1460?/ - †1484), Viseu negyedik hercege és Beja harmadik hercege, II. János király (őt lásd II.C3. alatt) megölte; h. k: Eleonóra de Sotomayor (*1450?/1455? - †1522), DA1. (h. k.) Alfonz (*1480 - †1504), 8º Condestável de Portugal; h: Joana de Noronha (*1470 körül? - †?), CA3. Eduárd (*? - †?), CA4. Dénes (*? - †?), CA5. Simon (*? - †?), CA6. Eleonóra (*1458 - †1525) királyné; h: II. Tökéletes János (*1455 - †1495) király, őket lásd II.C3. alatt is! CA7. Izabella (*1459 - †1521); h: II. Ferdinánd (*1430 - †1483), Bragança harmadik hercege, II. János király (őt lásd II. C3. alatt) kivégeztette, ( Bragança-ház ), CA8. I. Szerencsés Mánuel (*1469 - †1521), (Viseu ötödik hercege és Beja negyedik hercege), király, uralkodott: 1495 – 1521; 1. h: Aragóniai Izabella (*1470 - †1498), 2. h: Aragóniai Mária (*1482 - †1517), (az első feleség húga), (mindketten Trastámara-ház ), 3. h: Habsburg Eleonóra (*1498 - †1558), őket lásd III.A1. alatt! CA9. Katalin (*? - †?). B7. Eleonóra (*1434 - †1467) császárné; h: III. Frigyes német-római császár (*1415 - †1493), ( Habsburg-ház ), B8. Eduárd (*1435 - †1435), B9. Katalin (*1436 - †1463), B10. Johanna (*1439 - †1475) királyné; h: IV. Nemzésképtelen Henrik (*1425 - †1474), Kasztília és León királya, ( Trastámara-ház ). III. A1. I. Szerencsés Mánuel (*1469 - †1521), (Viseu ötödik hercege és Beja negyedik hercege), király, uralkodott: 1495 – 1521; 1. h: Aragóniai Izabella (*1470 - †1498) (Alfonz infáns /lásd: II.D1./ özvegye), 2. h: Aragóniai Mária (*1482 - †1517) (az első feleség húga), (mindketten Trastámara-ház ), 3. h: Habsburg Eleonóra (*1498 - †1558), őket lásd II.CA8. alatt is! B1. (első házasságból) Mihály (*1498 - †1500) infáns, B2. (második házasságból) III. Kegyes János (*1502 - †1557) király, uralkodott: 1521 – 1557; h: Habsburg Katalin (*1507 - †1578), h. k: Izabella Moniz (*? - †?), C1. (h. k.) Mánuel (*1521 - †1543), később Eduárd néven Braga érseke, C2. Alfonz (*1526 - †1526), C3. Mária Manuéla (*1527 - †1545) infánsnő; h: II. Okos Fülöp (*1527 - †1598), spanyol király, ( Habsburg-ház ), C4. Izabella (*1529 - †1529), C5. Beatrix (*1530 - †1531), C6. Mánuel (*1531 - †1537), C7. Fülöp (*1533 - †1539), C8. Dénes (*1535 - †1537), C9. János Mánuel (*1537 - †1554), infáns; h: Habsburg Johanna (*1536 - †1573), D1. I. Óhajtott Sebestyén (*1554 - †1578 /csatában elesett/) király, uralkodott: 1557 – 1578. C10. Antal (*1539 - †1540). B3. (második házasságból) Izabella (*1503 - †1539) császárné, férje: I. Habsburg Károly (*1500 - †1558), spanyol király (lemondott), (V. Károly német-római császár), ( Habsburg-ház ), B4. (második házasságból) Beatrix (*1504 - †1538), férje: III. Károly (*1486 - †1553), Savoya hercege, ( Savoyai-ház ), B5. (második házasságból) Lajos (*1506 - †1555), Beja ötödik hercege, 9º Condestável de Portugal; h. k: Violante Gomes (*? - †?), CA1. (h. k.) Antal (António, Prior do Crato) (*1531 - †1595); kikiáltott király: 1580; II. Fülöp, spanyol király (később I. Fülöp néven portugál király) elűzte (Franciaországban halt meg). B6. (második házasságból) Ferdinánd (*1507 - †1534), Guarda első hercege; h: Guiomar Coutinho (*1510 - †1534?) CB1. Lujza (*1531 - †1534?), CB2. N (*1533 - †1534?), B7. (második házasságból) Alfonz (*1509 – †1540), kardinális, Lisszabon érseke, B8. (második házasságból) Mária (*1511 – †1513), B9. (második házasságból) I. Kardinális Henrik (*1512 - †1580), (kardinális, Braga, Lisszabon, Évora érseke), király, uralkodott: 1578 - 1580, az utolsó uralkodó az Avis-házból, B10. (második házasságból) Eduárd (*1515 - †1540), Guimarães negyedik hercege; h: Bragança Izabella (*1514 - †1576), CC1. Mária (*1538 - †1577); h: Farnese Sándor (*1545 - †1592), Párma hercege, ( Farnese-ház ), CC2. Katalin (*1540 - †1614); h: I. János (*1543 - †1583), Bragança hatodik hercege, 11º Condestável de Portugal, ( Bragança-ház ), CC3. Eduárd (*1541 - †1576), Guimarães ötödik hercege, 10º Condestável de Portugal. B11. (második házasságból) Antal (*1516 - †1516), B12. (harmadik házasságból) Károly (*1520 - †1521), B13. (harmadik házasságból) Mária (*1521 – †1577), Viseu hatodik hercegnője. Jelölések * = születés † = elhalálozás condestável de Portugal: a Portugál Királyság összes haderejének a főparancsnoka h., 1. h:, 2. h, ...: = házasság, első házasság, második házasság … h. k: házasságon kívüli kapcsolat infáns, infánsnő: a királyi hercegeknek és hercegnőknek a címzése volt a korabeli Portugál Királyságban N: ismeretlen nevű, avagy keresztnevű Megjegyzések Vitatott, hogy ez a kapcsolat egyáltalán fennált-e. Csak feltételezés az, hogy Álvaro Soares da Cunha V. Alfonz király természetes gyermeke lett volna. Portugáliai Johanna és IV. Henrik király leánya volt Johanna "La Beltraneja", V. Alfonz király második felesége. Johanna infánsnő I. Károly spanyol király (V. Károly német-római császár, Habsburg-ház) és Portugáliai Izabella királyné leánya volt. A házasság számának jelölése arra figyelemmel történt, hogy az elől szereplő házastársnak hányadik házassága. 4632 Udagawa A 4632 Udagawa (ideiglenes jelöléssel 1987 YB) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Takuo Kojima fedezte fel 1987. december 17-én. Daniel-André Tande Daniel-André Tande (Narvik, 1994. január 24. –) norvég síugró, 2014 óta a Síugró-világkupa tagja, a 2018-as sírepülő-világbajnokság győztese. Karrierje 2014-ben indult először világkupa versenyen Bad Mitterndorfban. 2015 végén megszerezte első győzelmét, viszont az áttörést a következő év jelentette számára. A 2016–2017-es négysáncverseny második, majd a harmadik állomásán is nyerni tudott, így nagy előnnyel érkezhetett Bischofshofenbe. Egészen az utolsó ugrásáig tartotta az első helyet, de az ugrása közben kioldott az egyik síléce és csak 117 méterre szállt. Így jelentősen visszacsúszott és csupán a harmadik helyen zárt Kamil Stoch és Piotr Żyła mögött. Ennek ellenére az év többi részén kiegyensúlyozott volt a teljesítménye, ennek köszönhetően tudta megtartani összetettbeli harmadik helyét Andreas Wellingerrel szemben. Travels in Constants, Vol. 12 A Travels in Constants, Vol. 12 a Mogwai ötödik középlemeze, amelyet 2001. március 18-án adott ki a Temporary Residence Limited. A lemez a kiadó „Travels in Constants” sorozatának része. A dalok szerepelnek a Come On Die Young 2014-es ismételt kiadásán. Leírás A lemez mindhárom számát 1999-ben vették fel a cowdenbeath-i Sub Station stúdióban; producerei Kevin Lynch és Michael Brennan Jr. A borítón Stevie Chalmers látható, amikor az 1967-es Európa-kupa döntőjén az Internazionale ellen játszott mérkőzésen berúgta a Celtic FC számára győztes gólt. Számlista Az összes dal szerzője a Mogwai, kivéve az Arundel dalé, amelyet David Pajo írt. Innes Ireland Robert McGregor Innes Ireland (1930. június 12. – 1993. október 22.) brit autóversenyző, volt Formula–1-es pilóta. Pályafutása 26 éves korában kezdett el versenyezni, amikor vett magának egy Lotus XI sportautót. Nagyszerű formájának köszönhetően 1959-ben a Lotus főnöke Colin Chapman leigazolta a Formula–1-es csapatába. A Lotus 16-os azonban rendre cserbenhagyta. 1960-ban a Lotus 18-sal versenyezve, a szezonnyitó argentin nagydíjon, eltört a sebességváltója és két másodpercen múlott a futamgyőzelme. Az 1961-es évad utolsó versenyén győzni tudott. A következő évben a csapat azonban már a fiatal Jim Clark-ot szerződtette. Ebben az évben egy magánerőből benevezett Lotussal indult, de nem sok sikerrel. 1963-ban és 1964-ben a British Racing Partnership színeiben versenyzett, a csapat saját karosszériája azonban nem volt a legtökéletesebb. Utoljára a Reg Parnell Racing Lotus csapatában szerepelt. 1993-ban rákban halt meg, nem sokkal az után, hogy átvette a Brit Autóversenyzők Klubjának irányítását. Teljes Formula–1-es eredménysorozata (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Suaux Suaux település Franciaországban, Charente megyében. Lakosainak száma 412 fő (2015). Suaux Chasseneuil-sur-Bonnieure, Cherves-Châtelars, Genouillac, Lussac, Mazières, Nieuil és Vitrac-Saint-Vincent községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Us Us egy község Franciaországban. Lakosainak száma 1310 fő (2015). Földrajza Us Santeuil, Vigny, Ableiges, Frémécourt, Le Perchay és Théméricourt községekkel határos. Németország a nulladik évben A Németország a nulladik évben (eredeti cím: Germania anno zero) Roberto Rossellini 1948-ban bemutatott filmje. A film a második világháború utáni Berlinben játszódik. A film a locarnói filmfesztiválon a zsűri nagydíját is megnyerte. Szereplők Edmund Moeschke (Edmund Koeler) Ernst Pittschau (Edmund apja) Ingetraud Hinze (Eva Koeler) Franz Krüger (Karl-Heinz Koeler) Barbara Hintz (Thilde) Díjak Locarnói Nemzetközi Filmfesztivál ( 1948 ) díj: Nagydíj – Roberto Rossellini díj: legjobb forgatókönyv – Roberto Rossellini, Carlo Lizzani, Max Kolpé Külső hivatkozások Németország nulla évben a PORT.hu -n (magyarul) Németország nulla évben az Internet Movie Database oldalon (angolul) Részlet a filmből Részlet a filmből Megjegyzések Egyes filmadatbázisokbanː Németország, nulla év az 1991-es magyar szinkronos változat címe szerint, illetve gyakranː Németország nulla évben Elbai nőszőfű Az elbai nőszőfű (Epipactis albensis) a kosborfélék családjába tartozó, Magyarországon védett vadvirág. Megjelenése Az elbai nőszőfű 9–30 cm (maximum 38 cm) magas, lágyszárú, évelő növény. Magányosan nő. Felső részén sűrűn szőrözött szárán 1-4 világoszöld levelet fejleszt. A levelek 3–5 cm hosszúak, 1–2 cm szélesek. Az alsó levelek elliptikusak, tompa végűek vagy rövid csúcsúak, a felsők keskenyebbek, szálas-hosszúkásak, murvalevélszerűek. A legalsó levél sokszor kimondottan magasan ered. Augusztus–szeptemberben virágzik. Virágzat többé-kevésbé egy oldalra forduló, 5-10 virágból álló laza fürt. Vízszintesen álló vagy kissé bókoló virágai kicsik, nem feltűnőek. A mellettük fejlődő murvalevelek lándzsásak, az alsók hosszabbak mint a virágok, a felsők olyan hosszúak vagy rövidebbek, mint a magház. A külső lepellevelek (szirmok) sárgászöldek, 6–10 mm hosszúak, 2,5–4,5 mm szélesek. A belső lepellevelek fehéreszöld színűek, kb. 6–7,5 mm hosszúak és 4–4,5 mm szélesek. A 6–8 mm-es mézajak töve barnásbíbor színű, vége rövid, szív alakú, sárgászöld, széle felfelé görbül. Önmegporzó, az ezt megakadályozó rostellum hiányzik. Termése toktermés. Hasonlít hozzá a Müller-nőszőfű (Epipactis muelleri), amely a száraz, meszes talajú élőhelyeket részesíti előnyben. Elterjedése Közép-európai faj, Ausztriában, Németországban, Csehországban, Lengyelországban, Szlovákiában és Magyarországon honos. Magyarországon az Északi-középhegység, Zempléni-hegység, Cserhát, Börzsöny, Dunántúli-középhegység, Balaton-felvidék, Nyugat-Dunántúl, Kőszegi-hegység, Nagyalföld, Tiszántúl térségeiben találhatók állományai. Életmódja Árnyékos, párás, nyirkos, üde talajú lomberdőkben, ligeterdőkben (pl. bükkösökben, völgyalji gyertyánosokban) található sokszor patakok, folyók mentén. A meszes talajt nem kedveli, élőhelyein a talaj kémhatását pH 4,5-6,8 között mérték (átlagosan 5,5). A többi kosborfajhoz hasonlóan gombákkal él együtt gyökérkapcsoltságban, de szimbiontáit még nem vizsgálták. Ismertek klorofillhiányos példányai, amelyek tápanyagszükségletük döntő részét a gombáktól szerzik be. Hajtásai június-júliusban jelennek meg és július végétől augusztusig virágzik. A kisebb példányok később bontanak szirmot és egyes években a virágzás szeptember végéig, októberig elhúzódhat. A virágok 1-2 hétig nyílnak. Csak önmegporzással szaporodik, a pollenszemcsék sokszor már bimbós állapotban a bibére kerülnek. A megtermékenyülési hatékonyság jó, a virágok 75%-a termést hoz. Természetvédelmi helyzete Az elbai nőszőfű viszonylag kis elterjedési területe ellenére stabil, nem elszigetelt populációkkal rendelkezik és több országban védett, ezért a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett státusszal szerepel. Magyarországon eddig 50 állományát mérték fel, teljes egyedszáma 1-2 ezer körüli. 1996 óta védett, eszmei értéke 50 000 Ft. Elbai szlávok Az elbai szlávok a korai középkorban az Elba vidékén élő nyugati szláv népcsoportok neve. (alsószorb nyelven: Połobske Słowjany, lengyelül: Słowianie połabscy, csehül: Polabští Slované, németül Elbslawen. A németek a középkorban minden, a környezetükben élő szláv népet gyűjtőnéven vendeknek (is) neveztek, ezért gyakran az elbai szlávokat, illetve különböző törzseiket is ezen a néven említik a források. A korai középkorban, a 6. századtól az Elba alsó folyása mentén a szlávok nyugat felé, az ottani germánok, a szászok és a frankok pedig kelet felé igyekeztek terjeszkedni. A folyó alsó szakaszánál évszázadokon keresztül ellenségesen áll egymással a két népcsoport. Az Elba középső szakaszánál ezzel szemben túlnyomórészt békés együttélés alakult ki az elbai szlávok és a szászok között. A 10. század második felétől kezdve a szász-elbai szláv kapcsolatok német-szláv kapcsolatokká alakultak. II. Ottó német-római császár egyezségre jutott az elbai szlávokkal és a lengyelekkel is. Az elbai szláv törzsek közé tartoztak az abodriták/obodriták (Obotriti), liutics/luicsok (Lutitiani), polábok („Elba mellettiek”), Waigri (Wagrier) valamint a rethraiak (Redarier), tollenseiek (Tollenser), Circipani (Zirzipaner, lengyelül: Czerespienianie) és kessiniek (Kessiner), mely utóbbiak csak kisebb csoportok voltak. Két törzs, az Obotriti és a Lutitiani játszottak jelentősebb politikai szerepet. Az obodritákat első ízben 789-ben említik, Nagy Károly legendás, az Elba térségében élő vilcek (Wilzen) elleni hadjárata (Wilzenfeldzug) kapcsán, majd amikor a 9. században több ízben is felkelést szerveztek a szászok és frankok ellen. A luticsok (Lutitiani) a 983. évi felkelésükkel veszélyeztették az elbai püspökség korai német településeit. Az általuk szervezett szövetség még később is, 1120 körül, egy rövid időre hatalmi tényezőnek számított. A térség német helyi hercegei és grófjai egészen a 12. századig azt tartották legfontosabb feladatuknak, hogy az Elbától keletre élő szlávokat leigázzák és keresztény hitre térítsék. A legbefolyásosabb helyi uralkodó a Welf ágból való III. Henrik szász herceg volt, aki 1147-ben keresztes hadjáratot vezetett a vendek ellen, amiben a dánok is részt vettek. A 8. században néhány szláv népcsoport eljutott az Elbától nyugatra is. A mai Elba menti Dannenberg és Hitzacker városok területén megerősített településeket hoztak létre, de a szászok ott nem támadták őket. Ezeket a nyugat-elbai szlávokat a 11. század kezdetén Drevani-nak nevezték. A 11. század második felében a forrásokban Polabi és Polabini néven bukkanak fel. Utódaik, a polábok (illetve dravéno-polábok), akik a lüneburgi vendek földjének Luchow-Dannenberg és Wustrow körzetében egészen a 18. század kezdetéig megőrizték ősi kultúrájukat és nyelvüket. Később azonban ez a szláv eredetű helyi népesség beolvadt a többségi német lakosságba. Az elbai szlávoknál írásbeliség nem alakult ki, de német egyházi források szógyűjteményekben dokumentálták nyelvük egy késői állapotát. Kalakocs-patak A Kalakocs-patak a Börzsönyben ered, Pest megyében, mintegy 450 méteres tengerszint feletti magasságban. A patak forrásától kezdve északnyugati, majd déli irányban halad, majd eléri a Bernecei-patakot. Szabó Magda Magyar–Angol Kéttannyelvű Általános Iskola A Szabó Magda Magyar–Angol Kéttannyelvű Általános Iskola 2006 óta működik Budapest második kerületében. 2009-ben vette fel Szabó Magda magyar írónő nevét. Története Az iskola 2001-ben alakult, az épületben korábban óvoda működött. Először a Pasaréti Gimnázium része volt, 2006. szeptember 1-től lett önálló: Rózsabimbó Tehetséggondozónak nevezték, 2009-ben változtatták meg a nevét Szabó Magda Magyar–Angol Kéttannyelvű Általános Iskolára. Kezdetben 6 diák járt egy osztályba és két tanár tanított itt. Ez az ország első Szabó Magdáról elnevezett iskolája. Szabó Magda halálának évfordulója előtt egy nappal, november 18-án teljesedett be a Bimbó úti Tehetséggondozó Általános Iskola régóta dédelgetett terve, hogy az országban elsőként az ő iskolájukat nevezhessék el az írónőről. Az épület egyébként csupán néhány száz méterre van Szabó Magda egykori, Júlia utca 3. szám alatti lakásától, ahol többek között az Abigél, az Ókút, A szemlélők, a Régimódi történet és a Für Elise született. Az oktatás jellege A Szabó Magda Magyar–Angol Kéttanyelvű Általános Iskola oktatásában fontos szerepe van a CLIL, vagyis Content and Language Integrated Learning nevű finn eredetű, Magyarországon a 80-as évek végén megjelenő újszerű nyelvtanítási módszernek. A diákok órainak jelentős része angol nyelvű. Az alapból magas óraszámú angol mellett legalább 3 tantárgyat is angol nyelven tanítanak, ez a biológia (Biology), a földrajz (Geography), a kultúra és civilizáció (Culture) és a testnevelés (Physical Education). E mellett a történelem tantárgy oktatásában is heti egy óra keretében megjelenik az angol nyelvűség. Az angol anyanyelvi országokban tanárnak tanuló, az ELTE cserediákprogramján résztvevő tanár jelöltek órákat adnak és hallgatnak az iskolában. Az országban különlegesnek számít továbbá, hogy az iskolában különböző elektronikus eszközök segítségével is tanulnak a diákok: az okos telefonok mellett tabletek és laptopok segítségével. A diákok internetes kereséssel válaszolnak kérdésekre vagy a tanár által az interneten összeállított kvízeket töltenek ki. Az iskolának fontos jellemzője az osztályok kis létszáma, ami lehetővé teszi, hogy az egyes gyerekek nagyobb figyelmet kapjanak. A elmaradottakat reggelente korrepetálják és a tehetségeseknek tehetséggondozó szakköröket tartanak. Ünnepségek, események, programok Apák napja: egy amerikai eredetű ünnep, ahol vicces és érdekes sportvetélkedőket tartunk, ami alatta gyerekek és apukáik együtt játszanak. Gála: minden év végén megtartjuk a június közepén lévő előadást, ahol minden osztály az évi gála fő témájából tart egy rövid színjátékot vagy táncot, esetleg énekes produkciót. Piknik nap: június elején az egész iskola ellátogat a Margit szigetre ahol közösen piknikezünk és sport versenyeken veszünk részt . Szabó Magda napok: nagyszabású, többnapos programsorozat minden év októberében. Itt történik az elsősök és új diákok avatása, meglátogatjuk Szabó Magda sírját a Farkasréti temetőben, 2013 óta irodalmi esten veszünk részt a Marczibányi téri Művelődési Központban, az iskolában pedig beszélgetünk Szabó Magda egykori barátaival, ismerőseivel, s általában ilyenkor rendezzük meg a Szabó Magda emlékversenyt is. Farsang: az alsósoknak jelmezes játékokat rendezünk, a felsősök pedig bulit tartanak. Halloween: amerikai eredetű ünnep, amikor az alsósok félelmetes jelmezekbe öltöznek és játékokat játszanak, a felsősök jelmezes bulit szerveznek. Csillagmese: 2006-tól szervezzük meg ezt a decemberi programunkat. Ezen a napon az iskolában alszunk, napközben vicces, érdekes programokon veszünk részt pl.: mozi, mézeskalácssütés. Anyák napja: ezen a napon a szeretetünket mutatjuk meg anyukánk felé, az édesanyák bejönnek az iskolába és programokon vesznek részt. Hírességek vendéglátása: Sok híresség járt az iskolánkban pl.: Pély Barna, Kovács Lázár, Esztergályos Cecília, Fodor Rajmund. Velük a diákok beszélgetnek. Gyereknap: egy hétig tart az osztályok izgalmas programokon vesznek részt. Projekt hét: minden tanár meghirdet egy témát, a diákok pedig nagy küzdelmet folytatnak, hogy melyik csoportba sikerül jelentkezniük. A héten több nap az adott témával foglalkoznak és a végén bemutatják egymásnak eredményeiket. Csodatükör meseíró verseny: a diákok megírják saját meséiket és ezt felolvassák egymás előtt. A legjobbak értékes díjakat kapnak. Osztálykarácsonyok: az osztálykarácsony a téli szünet előtti nap zajlik. Az osztálykarácsony előtt két héttel a diákok kihúzzák egyik osztálytársuk nevét és mindennap valami kicsi ajándékkal kedveskednek neki: ezt angyalkázásnak hívjuk. Az osztálykarácsonykor nagyobb ajándékot adunk egymásnak. Sütivásár: egy olyan program, amin minden gyerek sütit süt és az iskolában mindenki kiállítja a portékáját. Egy híres zsűri tag is eljön a zsűrizésre (pl.: Kovács Lázár) Bolhapiac: a bolhapiacon használt ám jó állapotban lévő játékainkat, könyveinket adjuk el. Sport: Iskolánk már két füves pályával rendelkezik, és nagy hangsúlyt fektet a sportolásra. A foci a legnépszerűbb: többször rendeztünk házi foci versenyeket, valamint megmérettettük magunkat a kerületben is. Támogatjuk az egyéni sportolókat, diákjaink több országos és európai versenyen vettek részt és értek el kiemelkedő eredményeket. Tanulmányi versenyek A tanulók sok tanulmányi területen próbálhatják ki magukat egyaránt iskolai, kerületi, vagy akár országos versenyeken is. Történelemből 2011 óta minden évben megrendezésre kerül a Históriai Vetélkedések nevű iskolai csapatverseny. Továbbá több kerületi versenyen is részt vettünk és veszünk évről évre; matematikából jeles tanulóink 2005 óta rendszeresen vesznek részt a házi versenyeken, illetve a Zrínyi Ilona Matematika Versenyen, tavaly óta pedig a Bolyai Matematika Csapatversenyen is. Az irodalmat kedvelő diákok több különböző országos és nemzetközi meseíró versenyen szerepelhettek, valamint a Kazinczy, illetve a Vers- és prózamondó versenyen is. A jó helyesíróink, minden évben 2011 óta részt vesznek a Simonyi Zsigmond Helyesírási Versenyen. 2015-ben Büki Regina 3. helyezést ért el. Mivel kéttannyelvű iskola vagyunk, diákjaink több alkalommal jeleskedtek angol tudásukkal és szép kiejtésükkel. Nem csak részt veszünk, hanem rendezünk is nagyszabású versenyeket. Nagy sikereket értünk el angol nyelvű országos dráma rendezvényeken, angol szép kiejtési, illetve vers- és prózamondó versenyeken. Év diákja díj Az év diákja díjat 2012 óta minden év végén megrendezésre kerülő gálán adják át egy végzős tanulónak, aki több éven keresztül volt az iskola tagja, valamint dicséretre méltó jegyei vannak. A díj egy Szabó Magdás plakettel jár, illetve sok dicsérettel és nagy elismeréssel. Az év tanára kategóriában is díjat osztunk ki. Eddigi év diákjai: Ambrus Dániel (2012) Mészáros Anett (2013) Bereczky Bianka (2014) Szieben László (2015) Zsabjani Zsabjani (macedónul: Жабјани) település Macedóniában, a Pellagóniai körzet Dolneni járásában. Népesség 2002-ben 56 lakosa volt, akik közül 55 macedón és 1 szerb. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Gumósujjú harlekinbéka A gumósujjú harlekinbéka (Pseudis bolbodactyla) a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe és a levelibéka-félék (Hylidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A faj Brazília endemikus faja. Természetes élőhelye a száraz vagy nedves szavannák, szubtrópusi vagy trópusi nedves bozótosok, szubtrópusi vagy trópusi időszakosan nedves vagy elárasztott rétek, mocsarak, édesvízi tavak és mocsarak, víztározók, pocsolyák. A fajt élőhelyének elvesztése fenyegeti. Inno Setup Az Inno Setup egy Jordan Russell által készített, nyílt forráskódú, Delphivel készített telepítőszoftver-készítő program. A fejlesztés 1997-ben kezdődött, az általa készíthető telepítőprogramok kinézete többször átalakult és képességeik is fejlődtek. Az 5.1.0-s bétaverziótól már a 64 bites architektúrákat is támogatja és Windows Vista-kompatibilis. A program háromszor kapta meg egymás után a Shareware Industry Awards-díjat, 2002 és 2004 között. Általános tulajdonságok Az Inno Setup, és az általa készített telepítőszoftverek az összes ma használatban lévő Windows-verzión képesek futni, a Windows 2000-től a Windows Vistán keresztül a Windows 10-ig. A telepítők állhatnak egyetlen EXE fájlból, de lehetőség van darabolásra: a 4-es verziótól akár CD- vagy DVD-méretű darabokat is lehet készíteni. Tömörítés terén több módszerből választhat a felhasználó, az egyszerű ZIP-es (deflate) tömörítésen kívül rendelkezésre állnak a hatékonyabb Bzip2 és LZMA algoritmusok. A beépített Pascal programozási lehetőség segítségével, amely a RemObjects Pascal Script használatával van megvalósítva, a telepítő képes a felhasználó által megírt parancsok végrehajtására, és dinamikus könyvtárak (DLL-ek) betöltésére. A telepítőprogramok Windows 2000/XP-stílusú varázslós felülettel rendelkeznek. A megszokott oldalakon kívül a felhasználó készíthet Pascal nyelven újabbakat információk megjelenítéséhez vagy bekéréséhez, ebben előre megírt osztályok segítenek. Van eltávolító, tartalmazhatnak több nyelvet, levédhetőek jelszóval, és futhatnak csendes módban is. Az egyszerű fájlkitömörítésen kívül képesek a megadott programok verzióinak összehasonlítására, használatban lévő fájlok lecserélésére, DLL-ek, OCX-ek és típuskönyvtárak regisztrálására, betűtípusok telepítésére. Tudnak parancsikonokat készíteni (az asztalra, a startmenübe és a gyorsindítóba) és bejegyzéseket írni a rendszereíró adatbázisba és az INI-fájlokba. Az Inno Setup támogatja a Unicode karakterkódolást. Windows Installer-technológiát használó telepítőket sem lehet vele készíteni. Az 5.1.2-es verziótól hivatalos magyar fordítást is tartalmaz. A fejlesztés története A fejlesztés 1997-ben kezdődött, korai szakaszában még 16 bites architektúrákra is lehetett telepítőket készíteni. A 2000 áprilisában megjelent 1.2.16-os verzió volt az utolsó, amely támogatta ezt. A 2.0.0-s bétaverzió újdonsága volt a Martijn Laan által készített My Inno Setup Extensions funkcióinak átvétele. A varázsló más kinézetet kapott, valamint ekkor jelent meg az összetevők és a felhasználói feladatok készítésének a lehetősége, emellett a fordítóprogramot szintaxiskiemelővel látták el. A következő bétaváltozatban (2.0.1) került bevezetésre a más nyelvekre való fordítás. A 3.0-s verzió megjelenése is számos új funkciót hozott, főként a fordítóprogramhoz: beépített hibakereső (debugger) került bele, valamint bővült a szkriptfájlvarázsló. Ettől a verziótól szűnt meg a Windows NT 3.51 támogatása. A 4.0.0-s verzió további dolgokat vett át a My Inno Setup Extensionsből: ekkor épült be a Pascal programozás lehetősége, a többnyelvű telepítők támogatása, és a 2 gigabájtos fájlméret túllépésének lehetősége a nem FAT-típusú fájlrendszereken. A 4.1-es, és 4.2-es verziók során jelent meg az LZMA módszerrel való tömörítés, a telepítő ikonjának cserélhetősége, majd a saját üzenetek a többnyelvűség támogatásának további fejlesztéseként. Az 5-ös változat a varázslót vezérlő kód újraírásával kezdődött, ennek eredményeképpen egyszerűbb lett saját oldalak és egyedi telepítési menet létrehozása. Lecserélték a varázslóknál használt képeket és a fordítóprogram ikonját új, modernebb változatokra. Az 5.1.0-s verzió hozta el a 64 bites architektúrák támogatását, majd ezt követően jelent meg számos, Windows Vistával való kompatibilitást elősegítő javítás. A fordítóprogram Az Inno Setup fordítóprogramjában (angolul Inno Setup Compiler, Compil32) van lehetőség azon szkriptfájlok megírására, melyekből később telepítőprogramok készíthetőek. Egy szövegszerkesztőt tartalmaz, ezenkívül rendelkezik egy varázslóval, mely segítségével néhány lépés alatt elkészíthető egy egyszerű telepítő. A varázsló használata során megadhatóak a telepítő fontosabb paraméterei, úgymint a program neve, verziója, a kiadó cég vagy szervezet, a telepítés helye, a becsomagolandó fájlok, az elkészítendő parancsikonok, a licencet tartalmazó szövegfájl, a különböző felvilágosításokat tartalmazó szövegfájlok, a nyelvi fájlok, az ikon, a jelszó, a kimeneti könyvtár, és a telepítőprogram fájlneve. Ezekből az információkból a program egy kész szkriptfájlt hoz létre, melyből azonnal elkészíthető a működő telepítő. Az Inno Setup a varázsló kapacitásánál jóval több dolog testreszabását teszi lehetővé, azonban ezeket már a felhasználónak kell megadnia a szkriptfájl módosításával. Ezekről a program súgójában lehet tájékozódni. Parancssoros fordítás Az Inno Setuphoz egy parancssoros fordítóprogram is tartozik (angolul Inno Setup Command-Line Compiler, iscc), mellyel grafikus felhasználói felület nélkül, automatikusan elkészíthetőek a szkriptfájlokból a telepítőprogramok. A művelet háttérben is végrehajtható, ilyenkor nem jelenik meg a parancssor-ablak, csak az esetleges hibaüzenetek. Hátránya, hogy nem tartalmaz tesztfuttatást, és így nem készül naplófájl a telepítő futásáról, megnehezítve a telepítés során felmerülő hibák felderítését. Kiegészítők Mivel az Inno Setup forráskódja nyílt, számos kiegészítő program, eszköz készült funkcióinak bővítésére. A hivatalos honlapról elérhető egy Inno Setup QuickStart Pack nevű csomag, amely tartalmazza az ISTool és az Inno Setup Preprocessor kiegészítőket, valamint lehetőséget nyújt a titkosító modul letöltésére is, amelyet jogi okok miatt nem lehet csatolni az eredeti készlet mellé. ISTool A QuickStart Pack első tagja az ISTool, amely szükségtelenné teszi a szkriptfájlok kézzel történő megírását: az összes testreszabható érték egyszerűen beállítható egy egyszerűen használható felületen. A programot Bjørnar Henden készítette, és a magyar nyelvet is támogatja. Inno Setup Preprocessor A QuickStart Pack másik tagja az Inno Setup Preprocessor (ISPP), melynek segítségével a szkriptfájlokban elhelyezett különböző direktívák segítségével új funkciókhoz juttathatóak a telepítőprogramok. Ilyen például a bejelentkező képernyő, vagy a háttérzene, melyek az Inno Setup eredeti verziójával készített változatokban nem érhetőek el. További kiegészítők Inno Setup Script #Includes (ISSI) : az ISPP-ra épülő Inno Setup kiegészítés, amely néhány sor elhelyezésével új funkciókkal egészíti ki a telepítőket. Ilyen például betöltőkép, háttérkép és háttérzene hozzáadásának lehetősége. Elérhető magyar nyelven is. Inno Setup Form Designer (ISFD) : segítségével a telepítőprogram varázslójához készíthetőek új lapok egy grafikus felhasználói felület segítségével, így nem a felhasználónak kell kézzel megírnia a kódot, hanem automatikusan generálódik. UninsHs : Lehetőséget nyújt olyan telepítők készítésére, melyek rendelkeznek a Windows Installerben és az InstallShieldben megtalálható összetevők módosítása (modify) és javítás (repair) funkciókkal. Innounp : GPL -licenc alatt álló parancssoros alkalmazás, az Inno Setuppal készített telepítőprogramok visszafejtésére használható. Bórsav A bórsav (INN: boric acid) (ortobórsav vagy acidum boricum, vagy közönséges bórsav H3BO3) egy gyenge sav, melyet először 1702-ben Homberg orvos a bóraxból állított elő, és antiszeptikus, rovarirtó tulajdonságai miatt használnak. A vegyiparban alapanyag. Fehér por, vízben oldódik. Ásványa a szasszolit. Ismerjük még a metabórsavat HBO2 és a pirobórsavat v. helyesebben tetrabórsavat. E savak a bór-trioxid HBO3 és víz vegyületeinek tekintendők. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Acidum boricum néven hivatalos. Szerkezete Az ortobórsav színtelen, vízben rosszul oldódó szilárd anyag. Rétegrácsos szerkezetű. A rétegeket hidrogénkötések kapcsolják össze. Ezek a kötések gyengék, a rétegek emiatt egymáson könnyen elmozdulhatnak. A bórsav valójában nem háromértékű, hanem csak egyértékű savként viselkedik. Ez a tulajdonsága azzal magyarázható, hogy datív kovalens kötést alakíthat ki egy vízmolekulával a bóratomja akceptor jellege miatt. A bórsavhoz kötődő vízmolekulában az oxigén-hidrogén-kötések gyengülnek, így ez a vízmolekula tud protont átadni más vízmolekuláknak: Tehát az ortobórsav vizes oldata BO3−3-ionokat nem tartalmaz. Kémiai tulajdonságai A bórsav hevítés hatására tetrabórsavvá (H2B4O7) alakul. Ez a vegyület nem ismeretes szabad állapotban, sói viszont stabilak. Ez a vegyület további hevítés hatására az üveg olvadékára hasonlító bór-trioxiddá bomlik. Ha a bórsav hidrogénatomjait alkilcsoportokkal helyettesítjük, a bórsav észterei keletkeznek. Ezek a vegyületek a lángot jellegzetes zöld színűre festik, ezért az analitikában a bór kimutatására használják őket. Előfordulása a természetben A bórsav a természetben megtalálható vulkanikus eredetű gőzökben (Ezek vulkános vidékeken törnek elő a földből). A gőzök lecsapódnak és kis tavakban gyűlnek össze. A bórsav egyes sói a természetben nagyobb mennyiségben találhatók meg, mint maga a bórsav. A legjelentősebb természetben megtalálható sók a colemanit (CaB3O4(OH)3 · H2O), a bórax (Na2B4O7 · 10 H2O), a borokalcit (CaB4O7 · 4 H2O) és a boracit (2 Mg3B8O15 · MgCl2). Előállítása A vegyület előállítható a természetes bórsav bepárlásával is. Főként azonban a természetben előforduló bórásványokból (például bórax, boracit) állítják elő sósavval vagy kénsavval. A bórax reakciója sósavval: Na2B4O7·10H2O + 2 HCl → 4 B(OH)3 + 2 NaCl + 5 H2O. Felhasználása A bórsavat fertőtlenítő (antiszeptikus) hatása miatt a gyógyászatban alkalmazzák. Felhasználják tűzálló üvegek és zománc készítésére is. Az élelmiszeripar tartósítószerként alkalmazza. Alkalmazzák még pirotechikában is a fémporok passziválására, atomerőművekben neutronelnyelésre. Emellett a mezőgazdaságban lombtrágyázásra, mive a bór alapvető szerepet játszik a növények tápelem felvételében, a szénhidrátok és egyéb asszimiláták szállításában és felhalmozásában, a gyökér- és szállítószövetek kialakításában, valamint a virág- és termésképzésben. Tolvajok (film, 2012) A Tolvajok, angol címén The Thieves (hangul: ���, Toduktul, latin betűkkel: Dodukdeul) 2012-ben bemutatott dél-koreai akciófilm, melyet Cshö Donghun (���, Choi Dong-hun) rendezett. A főszerepben neves koreai és hongkongi színészek láthatóak, Szöulban, Puszan (Busan)ban, Hongkongban és Makaón forgatták. A film egy makaói kaszinóban elrejtett 20 millió dollár értékű gyémánt elrablásáról szól. A film Dél-Koreában igen sikeres volt, 12,9 millió eladott jeggyel minden idők második legnézettebb koreai filmje lett. Magyarországon a 8. koreai filmfesztivál keretében az Uránia Nemzeti Filmszínház vetítette 2015. novemberében. Történet Macao Park profi tolvaj, akinek épp egy nagyon drága gyémántra fáj a foga, melyet a hongkongi maffiózó Vej Hung (Wei Hong) kaszinójában őriznek Makaón. Park terve, hogy visszavásároltatja az ékszert a maffiózóval. A rabláshoz Park összegyűjt egy meglehetősen zilált csapatot. Egykori társát, Popie-t, akivel négy évvel korábban összetűzésbe került, a gyönyörű Yenicallt, aki az átverés és a kötélmászós munkák mestere, Zampanót, Popie egyik munkását, aki a huzalok kezelésében kiváló, Chewing Gumot, az idősödő csalót, valamint Hongkongból az ékszertolvajlásra specializálódott Chent és két csatlósát Andrewt és Jonnyt, akikhez csatlakozik a szép Julie, aki széftörésre szakosodott. Popie magával hozza a börtönből épp kiengedett széftörő Pepsee-t is, ennek azonban Park nem örül, mivel a nő a barátnője volt évekkel korábban, és rosszul sült el a kapcsolatuk. Ráadásul Popie nyomában járnak a rendőrök egy friss galériarablás miatt, amit Yenicallal és Zampanóval vittek véghez. A csapat megérkezik Makaóra, hogy kirabolja a kínai gengsztert, azonban semmi sem úgy sül el, ahogy tervezték, közben pedig a csapatot belső viszályok és félreértések szabdalják fel klikkekre. Ráadásul Parknak talán nem is a gyémánt az igazi célpontja. Szereplők Kim Junszok (���, Kim Yoon-seok) : Macao Park I Dzsongdzse (���, Lee Jung-jae) : Popie Kim Hjeszu (���, Kim Hye-soo) : Pepsee Cson Dzsihjon (���, Jun Ji-hyun) : Yenicall Kim Szuhjon (���, Kim Soo-hyun) : Zampano Kim Heszuk (���, Kim Hae-suk) : Chewing Gum O Dalszu (���, Oh Dal-soo) : Andrew Simon Yam: Chen Angelica Lee: Julie Derek Tsang: Jonny Usch (Eifel) Usch település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Bolonyai szász evangélikus templom A bolonyai szász evangélikus templom Brassó Bolonya városrészében, a Kertész utca (Str. dr. Ion Cantacuzino, Gärtnergasse) 2. szám alatt áll. A bolonyai szász és magyar evangélikusok közösen építették 1777-ben, az egykori leprakórház kápolnája helyén. Története A templom helyén egykoron a városi leprakórházhoz és menhelyhez tartozó, Szent Borbálának szentelt gótikus stílusú kápolna és temetője állt, melyet legelőször 1413-ban említenek. A járványok megszűnése után a kórházat fogadóvá alakították át, a kápolnát a reformáció után elhagyták, a 17. századi ütközetekben és dúlásokban megrongálódott. Bolonyában, a jellemzően magyarok által lakott brassói elővárosban a 18. századtól kezdődően fokozatosan növekedett a németajkúak száma, a szászok terjeszkedő és beolvasztó politikájának köszönhetően. A bolonyai szászok 1713-ban a romos Szent Borbála-kápolnát és a mellette levő fa imaházat nevezték ki evangélikus istentiszteleteik helyéül. 1718-ban csatlakoztak hozzájuk a belvárosból kiszorított magyar evangélikusok, és a két közösség felváltva használta a templomot. A kápolna és az imaház kicsinek bizonyult a gyülekezetek számára, így 1777-ben felépítették a ma is álló épületet, melyet továbbra is felváltva használtak a szászok és a magyarok. A két közösség között azonban folyamatosak voltak a súrlódások, így 1783-ban a magyarok saját evangélikus templomot építettek maguknak, kiköltözve a szászokéból. Gyülekezetének 1860-ban 672 tagja volt. Keresztelőmedencéjét 1870-ben adományozta J. C. Simon kerámiagyáros, orgonáját 1939-ben készítette a brassói Karl Einschenk. Leírása Tágas, késői barokk stílusú, rokokó díszítőelemekkel ékesített épület. A nyugati homlokzaton elhelyezkedő kisméretű harangtoronyban három harang van, egy 400, egy 280, és egy 200 kilogrammos. Az átalakított paplakban 1995-től menhely működik. A templomhoz temető is tartozik, melyet a 20. század közepéig használtak temetkezésre. Itt nyugszik többek között Johann Martin Honigberger szász orvos és gyógyszerész. A romániai műemlékek jegyzékében az épületegyüttes a BV-II-a-B-11340 sorszámon szerepel. Bersée Bersée település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 2209 fő (2015). Bersée Cappelle-en-Pévèle, Auchy-lez-Orchies, Coutiches, Faumont, Mérignies és Mons-en-Pévèle községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Horváth Lajos Ottó Horváth Lajos Ottó (Zirc, 1963. augusztus 16. –) Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes művész. Életpályája A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1985 és 1989 között végezte el, Szirtes Tamás osztályában. Évfolyamtársa volt többek között Kökényessy Ági, Kautzky Armand, Györgyi Anna és Schnell Ádám. A főiskola után a szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződött 1991-ig, majd több évnyi szabadúszás után 2006-tól volt a debreceni Csokonai Színház, 2010 és 2013 között Magyar Színház, majd 2013 óta a Nemzeti Színház társulatának tagja. Fellépett még többek között a Győri Nemzeti Színház, a Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázis, a Budapesti Kamaraszínház, a Soproni Petőfi Színház, a Veszprémi Petőfi Színház, a Jászai Mari Színház, a Thália Színház, a Bárka Színház, a Gárdonyi Géza Színház és a Gyulai Várszínház színpadán is. Színpadi szerepei mellett filmekben is látható. Ritkán szinkronizál is. Felesége Ráckevei Anna színésznő. Színpadi szerepei A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 62. Boris Vian: Mindenkit megnyúzunk....Apa Sütő András : Egy lócsiszár virágvasárnapja....Nagelschmidt Füst Milán : Feleségem története....Störr Molnár Ferenc : Olympia....Kovács huszárkapitány Molnár Ferenc: Az üvegcipő....Sipos Lajos Csehov : De mi lett a nővel?....Aljosa Csehov: Három nővér....Andrej Prozorov Csehov: Platonov....Platonov William Shakespeare : Vízkereszt, vagy amit akartok ....Nemes Böffen Tóbiás William Shakespeare: Ahogy tetszik ....Olivér, Orlando bátyja William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi ....Laertes William Shakespeare: Macbeth ....Macbeth Carlo Goldoni : Mirandolina....Ripafratta lovag Gogol : Egy őrült naplója....Popriscsin Edmond Rostand : Cyrano de Bergerac....Christian de Neuvillette Harvey Fierstein: Kakukktojás....Ed Stanisław Wyspiański: Novemberi éj....Konstantin Pavlovics nagyherceg Makszim Gorkij : Jegor Bulicsov....Pavlin, pópa William Somerset Maugham: Imádok férjhez menni....William Cardew John Webster : Amalfi hercegnő Lope de Vega: Furfangosok....Lucindo Thury Zoltán : Katonák....Udvardy Pál Hans Henny Jahnn: III. Richárd megkoronázása....Buckingham herceg Dosztojevszkij : Bűn és bűnhődés ....Raszkolnyikov James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget....Frank Chambers Gábor Andor : Ciklámen....Lehotai Arthur Miller : Az ügynök halála Mihail Afanaszjevics Bulgakov : A Mester és Margarita....Ha-Nocri Eugene O'Neill: Amerikai Elektra....Brant Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Egy őrült naplója....Popriscsin Friedrich Dürrenmatt : Play Strindberg....Kurt Bereményi Géza: Katharina Blum elveszett tisztessége....Dr. Hubert Blorna Bertolt Brecht : Puntila úr meg a sofőrje, Matti....Pekka Surkkala, bolsevik Euripidész : Iphigeneia ....Agamemnón Euripidész: Oresztész....Meneláosz Németh Ákos: Müller táncosai....Horváth Feri Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij : A Karamazov testvérek....Dimitrij Harvey Fierstein: Őrült nők ketrece....Dindon Marguerite Duras: Ketten egyedül....Férfi Henrik Ibsen : Nóra....Helmer, ügyvéd Harold Pinter: A szerető....Richard Arthur Laurents: West Side Story....Doc Kiss Csaba: Kun László....Kőszegi Henrik Háy János : Háromszögek....Férfi Szép Ernő : Lila ákác....Angelusz papa; Bizonyos úr Szabó Borbála: Facér pasi naplója....Facér pasi Verebes Ernő (Cervantes regénye nyomán, Benyhe János fordítását felhasználva): Don Quijote....Herceg Henrik Ibsen: Brand....Prépost Tamási Áron : Vitéz lélek....Lázár Galambos Péter , Kovács-Cohner Róbert: Boldogságlabirintus....Sámuel Bence, festőművész, grafikus, költő William Shakespeare: Szentivánéji álom....Theseus; Oberon Bánffy Miklós (A nagyúr című műve alapján): Isten ostora....Berik, gót herceg Witold Gombrowicz : Operett....Wladyslaw Filmjei Játékfilmek Video Blues (1992) Anyád! A szúnyogok (2000) Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél (2001) Üvegtigris (2001) Szép napok (2002) Üvegtigris 2. (2006) Liberté '56 (2007) Üvegtigris 3. (2010) Matula kalandpark (2011) Viharsarok (2014) Tévéfilmek Holnapra a világ (1990) Kisváros (1994) Szigetvári vértanúk (1996) Mert szabad vagyok (2001) Milleniumi mesék (2001) Kivilágos kivirradtig (2005) Méhek tánca (2007) Hajónapló (2010) Marslakók (2011) Kossuthkifli (2013) Díjak, kitüntetések XVII. Országos Színházi Találkozó - a Pesti Súgó különdíja (De mi lett a nővel? - Csehov elbeszéléseiből összeállított darabban nyújtott teljesítményéért Gyabronka Józseffel és Honti Györggyel , 1998) Jászai Mari-díj (1999) Story Ötcsillag-díj (2011) XV. POSzT - a színész zsűri legjobb férfialakítás díja (Isten ostora, Nemzeti Színház, 2015) Érdemes művész (2016) Megjegyzések 2015. április 22-i lekérdezés Szigeti Oszkár Szigeti Oszkár (Miskolc, 1933. szeptember 10. – 1983. május 6.) magyar válogatott labdarúgó, világbajnoki résztvevő. Pályafutása Klubcsapatban 1952-ig a Pereces csapatában játszott. Ezt követően igazolt a Diósgyőrbe. Kezdetben balszélső és balösszekötő poszton játszott. Pályafutása vége fele már bal- és középhátvédként szerepelt a csapatban. 1967-ben vonult vissza 278 bajnoki mérkőzéssel a háta mögött. A válogatottban 1958-ban 1 alkalommal szerepelt a válogatottban. Háromszoros utánpótlás válogatott (1955–56), 11-szeres B-válogatott (1956–59). Tagja volt az 1958-as svédországi világbajnokságon részt vevő csapatnak, de pályára nem lépett. Kurta tevenyakúak A kurta tevenyakúak (Inocelliidae) az ízeltlábúak törzsének a rovarok osztályának és a tevenyakú fátyolkák (Raphidioptera) rendjébe tartozó család. Rendszerezés A családba az alábbi 2 nem és 3 faj tartozik Inocellia - 1 faj Inocellia crassicornis Negha (Navás, 1916) - 3 faj Negha inflata Negha meridionalis Negha longicornis Forrás ITIS szerinti rendszerbesorolás Burnt Oak (metróállomás) A Burnt Oak a londoni metró egyik állomása a 4-es zónában, a Northern line érinti. Története Az állomást 1924. október 27-én adták át Burnt Oak (Watling) néven a London Electric Railway részeként. Mai nevét 1950 körül kapta. Napjainkban a Northern line vonatai szolgálják ki. Suba Dani Suba Dani (Zsilvajdejvulkán, 1911. január 13. – Nagybánya, 1974. szeptember 18.) erdélyi magyar ifjúsági író, újságíró, grafikus. Életútja, munkássága Középiskoláit Petrozsényben, majd Nagyenyeden és Szászvároson végezte (1926). 1934-től a Nagybányai művésztelep növendéke, itt a Szabad Festőiskolában tanult, Thorma János és Krizsán János irányításával. Volt kifutófiú, alkalmi és bányaüzemi munkás, napszámos, tisztviselő, rajzoló. 1932-től kezdett közölni a sajtóban (Petrozsényi Újság, Zsilvölgyi Napló, a dévai Erdélyi Napló, Mi Megyénk, Új Cimbora, Jó Estét). 1940–42 között mint dél-erdélyi menekült Salgótarjánban, Budapesten és Felsődernán dolgozott, 1943-ban a nagybányai erdőigazgatóságon kapott munkát. 1948–55 között különböző lapok külső munkatársa, majd a szatmárnémeti Dolgozó Nép és a Bányavidéki Fáklya belső munkatársa volt (1955–57), ugyanott a Tartományi Múzeum igazgatója (1957–58), a Minisztertanács Sajtó és Nyomtatványok Főigazgatóságának lektora (1958–60). Ezt követően 1968-ig Máramaros tartomány Néptanácsán és az Alkotóházban dolgozott. Első írása 1933-ban a Petrozsényi Újságban jelent meg. Versekkel, riportokkal, rajzokkal, könyvismertetésekkel jelentkezett a Nagybánya és Vidéke, Új Nemzedék, majd a Dolgozó Nő, Világosság, Erdély, Egység, Utunk, Dolgozó Bányavidék, Szabad Élet, Romániai Magyar Szó, Vörös Zászló, Előre, Művelődés, Szatmári Hírlap, Colţ de Ţară, Flacăra, Pentru Socialism, Cultura şi Viaţa c. lapokban. Művei Marika és Danika kalandjai (gyermekmese folytatásokban, Új Cimbora, Kolozsvár, 1935); Hétköznap, vasárnap (novellák, Nagybánya, 1948); Lányok a faluban (Nagybánya, 1966); A zsák (vidám jelenet, Nagybánya, 1968). Szerkesztése Szerkesztette az Erdőnek – rónának egy a hangja c. verses-zenés irodalmi összeállítást (Nagybánya, 1966). Fordításai Fordításában adta ki 1962–65 között a Nagybánya Tartományi Népi Alkotók Háza Constantin Belu Egy útiláda története (Nagybánya, 1962), valamint Ludovic Bruckstein Váratlan vendég (Nagybánya, 1962) és Fehér lepke (Nagybánya, 1965) c. színpadi játékait. Sonia Natali Sonia Natali (Prato, 1951. augusztus 17. – ) olasz énekesnő, aki a Sonia e le Sorelle nevű együttes alapító tagjaként kezdte pályáját az 1960-as évek derekán, alig 13 évesen. A triót két lánytestvérével, Nadia és Luana Natalival együtt hozták létre, ötéves közös működésük alatt elsősorban dallamos beat-, yé-yé és hully-gully stílusú számokat játszottak. 1967-től Sonia szólókarriert kezdett kiépíteni, bár a későbbiekben is gyakran kísérték a nővérei is. Szólistaként sikerre vitte Cher Mama című számának olasz változatát; szintén szólistaként vett részt a Festival delle Rose 1967-es rendezvényén a Gianni című számmal (Pino Donaggióval együtt), az 1968-as Festivalbaron a Cammino sulle nuvole című dallal, illetve az 1969-es sanremói dalfesztiválon, ahol a Non c’é che lui című számot adta elő Armando Savinival. Diszkográfia Kislemezek a Sonia e le Sorelle tagjaként 1964 : Se mi lascio baciar / Non ti accorgi di me (La voce del padrone, MQ 1906) 1964 : Non sei più niente per me / Bianco, rosso, giallo, rosa (La voce del padrone, MQ 1941) 1965 : Sulla sabbia c'era lei / Tutto quello che piace a me (La voce del padrone, MQ 1973) 1965 : La ragazza può fare / No, ragazzo, no (La voce del padrone, MQ 2000) 1966 : Lo faccio per amore / Un colpo di sole (La voce del padrone, MQ 2036) 1966 : Un riparo per noi / Lo faccio per amore (La voce del padrone, MQ 2062) Kislemezek szólistaként 1967 : Mama / Mondo mondo (La voce del padrone, MQ 2088) 1968 : Gianni / Qui (La voce del padrone, MQ 2104) 1968 : Cammino sulle nuvole / A scoltatemi (La voce del padrone, MQ 2126) 1968 : Tanti auguri amore / Johnny guitar (La voce del padrone, MQ 2140) 1969 : Non c'è che lui / Due mani, due ali (La voce del padrone, MQ 2153) Venezuela az 1998. évi téli olimpiai játékokon Venezuela a japán Naganóban megrendezett 1998. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 1 sportágban 1 sportoló képviselte, aki érmet nem szerzett. Venezuela először vett részt a téli olimpiai játékokon. Bert McCann Robert Johnston McCann (Dundee, 1932. október 15. – 2017. szeptember 12.) válogatott skót labdarúgó, csatár. Pályafutása A Dundee North End korosztályos csapatában kezdte a labdarúgást. 1953-54-ben a Dundee United, 1954 és 1956 között a Queen’s Park játékosa volt. 1956 és 1965 között a Motherwell csapatában szerepelt kilenc idényen át. 1965-66-ban a Hamilton Academical együttesében fejezte be a pályafutását. 1959 és 1961 között öt alkalommal szerepelt a skót válogatottban. Seres József (képzőművész) Seres József (Szerencs, 1942. szeptember 5. –) költő, szobrász, grafikus. Életpályája Gépipari technikumban végzett, ahol finommechanikát tanult. Ezt követően a Hegyaljai Képzőművész Csoportnál tanult, később tanított is, mégpedig művészeti anatómiát; közben grafikusként dolgozott. 1971-ben hagyta el Magyarországot; Olaszországban tartózkodott, majd a következő évben Kanadában telepedett le. Torontóban a képzőművészeti főiskolát (Ontario College of Art) látogatta, ahol 1979-ben szerzett diplomát. 1979 és 1981 között a Kanadai Magyar Írók Szövetségének alelnöke volt. Könyvei Évszakok nélkül (versek, Toronto 1978.) Ezerkilencszázötvenhat (dráma, Toronto 1998.) Légy vendégem (versek, 1999.) Palackposta (versek, 2001.) Paul Dukas Paul Abraham Dukas (Párizs, 1865. október 1. – Párizs, 1935. május 17.) francia zeneszerző, zenekritikus, zenetudós és tanár. A megfontolt, zárkózott természetű muzsikus maximalista és nagyon önkritikus volt, számos művét sutba dobta és megsemmisítette. Legismertebb műve A bűvészinas (L'apprenti sorcier) című szimfonikus scherzo, melynek fénye elhalványította összes többi fennmaradt művét. Pedig ezek között van az Ariane et Barbe-bleue (Ariadné és a Kékszakáll) című opera, egy szimfónia, két jelentős mű szóló zongorára és a La Péri című táncköltemény is. Abban az időben, amikor a francia zeneszerzőket konzervatív és progresszív kategóriába sorolták, Dukas nem tartozott egyikbe sem, viszont mindegyiküket csodálta. Zenéjére egyaránt hatással volt Beethoven, Berlioz, Franck, d’Indy és Debussy. Zeneszerzői pályája mellett zenekritikusként is tevékenykedett: legalább öt francia újságba írt rendszeresen tudósításokat. Később a Párizsi Konzervatórium (Conservatoire de Paris) és az École Normale de Musique zeneszerzés professzorává nevezték ki, ahol tanítványai közé tartozott Maurice Duruflé, Olivier Messiaen, Manuel Ponce és Joaquín Rodrigo. Élete és művészete Gyermekkora Dukas Párizsban született, egy háromgyermekes zsidó család második gyermekeként. Apja, Jules Jakob Dukas, bankár volt, édesanyja, Eugénie Gompertz tehetséges zongorista. Amikor Dukas ötéves volt, édesanyja meghalt harmadik gyermekének, Marguerite-Lucie-nek a születésekor. Dukas zongorázni tanult, de nem mutatott különösebb zenei tehetséget, viszont 14 éves korában, felépülvén egy súlyos betegségből komponálni kezdett. 1881 végén, tizenhat évesen beiratkozott a párizsi konzervatóriumba. Zongorázni Georges Mathias-nál, összhangzattant Théodore Dubois-nál, zeneszerzést pedig Ernest Guiraud-nál tanult.. Iskolatársai közé tartozott Claude Debussy, akivel szoros barátságot kötött. Két korai nyitánya maradt fenn ebből az időből, a Goetz de Berlichingen (Götz von Berlichingen, 1883) és a Le Roi Lear (Lear király, 1883). Ez utóbbinak a kéziratát az 1990-es években fedezték fel és 1995-ben mutatták be. Ifjúkora Dukas számos díjat nyert, köztük a rangos Római-díj második helyét, a Velléda című kantátájával, 1888-ban. Csalódottságában, hogy nem sikerült elnyernie az 1. helyezést, 1889-ben otthagyta a konzervatóriumot. A kötelező katonai szolgálat letöltése után kezdte meg kettős karrierjét, mint zeneszerző és zenekritikus. Kritikusi pályája 1892-ben kezdődött, amikor tudósítást írt Richard Wagner A Nibelung gyűrűje című tetralógiájának a londoni Covent Garden-beli előadásáról, Gustav Mahler vezényletével. Ez a cikke a La Revue Hebdomadaire-ben jelent meg; később írt a Minerva, a La Chronique des Arts, a Gazette des Beaux-Arts és a Le Courrier Musical folyóiratokba is. Párizsi zeneszerzői bemutatkozása Polyeucte-nyitányának előadása volt, amelyet 1891-ben komponált, és amelyet a Lamoureux zenekar adott elő Charles Lamoureux irányításával, 1892 januárjában. A mű, amely Pierre Corneille tragédiáján alapul, mint annyi más francia kompozíció ebben az időszakban, Wagner hatását tükrözi, de egységes és felmutatja az egyéniség jegyeit is. Bár Dukas számos művet írt, tökéletességre törekvő egyénisége folytán sok darabját megsemmisítette, mivel nem volt megelégedve velük. Csak kevés kompozíciója maradt fenn. A Polyeucte után, 1892-ben opera írásába fogott. Saját maga írta meg a librettót Horn et Riemenhild címmel, de csak egy felvonás zenéjével készült el „túl későn ismerve fel, hogy a mű kidolgozottsága inkább irodalmi, mintsem zenei”. A C-dúr szimfóniát 1895-96-ban, 30-as éveinek elején komponálta. A művet Paul Vidal karmesternek ajánlotta, és az ő vezényletével mutatták be 1896-ban. Egy Dukas-ról írt tanulmányban, melyet Irving Schwerké a zeneszerző életének vége felé publikált, ez áll: „Ez a mű … a modernizmus pazar megjelenése klasszikus köntösben. Eszmei gazdagsága, nemes kifejezésmódja és építkezésének szilárdsága a kortárs zeneszerzés egyik legkiválóbb teljesítményévé teszi, és nagyszerű cáfolatát nyújtja annak az általános vélekedésnek, hogy egyetlen francia zeneszerző sem írt még jelentős szimfóniát.” Akárcsak César Franck híres d-moll szimfóniája, Dukas műve is háromtételes, szemben a szokásos néggyel. Schwerké ezt írta róla: A mű a bemutatón vegyes fogadtatásban részesült. A később karmesterként ismertté vált Désiré-Émile Inghelbrecht a zenekarban játszott a premieren és így írt: „A darab, amely ma már oly világos a számunkra, nemcsak a közönség tiltakozását váltotta ki, hanem a zenészekét is.” A mű a későbbiekben nagyobb sikert aratott, amikor a Lamoureux zenekar 1902-ben felelevenítette. A szimfóniát egy újabb zenekari mű, Dukas messze a legismertebb kompozíciója, A bűvészinas (L'apprenti sorcier) című szimfonikus scherzo követte, egy rövid darab (10-12 perc közötti előadási időtartammal, amely Goethe költeményén (Der Zauberlehrling) alapul.) Már Dukas életében arról írt a The Musical Quarterly, hogy e mű világhíre nem csupán az ő többi alkotását borította árnyékba, hanem az eredeti Goethe verset is. E darab népszerűsége magát Dukas-t is bosszantotta. 2011-ben a Grove Dictionary of Music and Musicians fogalmazta meg, hogy „A bűvészinas népszerűsége és a felvidító Disney filmváltozat (Fantázia) bizonyosan gátolta Dukas művészetének teljes megértését, minthogy ez az egy mű messze ismertebb, mint a szerzője.” A századelő A bűvészinast követő évtizedben Dukas két összetett és technikailag igényes, nagylélegzetű művet alkotott szóló zongorára: a Zongoraszonátát, Saint-Saëns-nak ajánlva (1901), és a Variations, interlude et finale sur un thème de Rameau című darabot (Variációk, közjáték és finálé egy Rameau-témára) (1902). Dukas zongoraműveiben a kritikusok felfigyeltek Beethoven hatására, vagy még inkább „Beethovenre, ahogy őt César Franck értelmezte a francia elme számára”. Dukas komponált még két kisebb művet zongorára. A Szonáta, amelyet Edward Lockspeiser kritikus úgy jellemzett, hogy „óriási és kissé rejtélyes”, nem vált repertoár-darabbá, de az utóbbi időkben olyan jeles művészek kacérkodtak vele, mint Marc-André Hamelin és Margaret Fingerhut. Lockspeiser úgy fogalmaz a Rameau Variations-ról, hogy „jobban kidolgozott és megnyugtatóbb … Dukas új és átható szellemmel tölti meg a konvencionális formát.” 1899-ben még egyszer az operakomponálás felé fordult. Második kísérletét, a L'arbre de science-t (A tudás fája) befejezetlenül hagyta, de még ugyanabban az évben elkezdett dolgozni egyetlen befejezett operáján, az Ariane et Barbe-bleue-n (Ariadné és a Kékszakáll), amely Maurice Maeterlinck librettóján alapul. Az író a szövegkönyvet Edvard Griegnek szánta, de 1899-ben mégis felajánlotta Dukas-nak. Dukas hét évig dolgozott rajta és végül az Opéra-Comique-ban mutatták be, 1907-ben. Ezt az operát gyakran hasonlítják Debussy Pelléas et Mélisande-jához, amelyet már akkor bemutattak, amikor még Dukas a saját operáján dolgozott. Nem csupán arról van szó, hogy mindkét mű Maeterlinck-darab megzenésítése, hanem zenei hasonlóságok is felfedezhetők: Dukas még idéz is Debussy művéből. Bár az opera figyelemre méltó elismerést aratott, sikerét elhomályosította Richard Strauss nagyszerű művének, a Saloménak a párizsi bemutatója, pont ugyanabban az időben. Mindazonáltal, Dukas operáját a premier után nem sokkal bemutatták Bécsben (ahol igencsak felkeltette Arnold Schönberg körének figyelmét), Frankfurtban, Milánóban és New Yorkban. Nem vált a repertoárok rendszeres darabjává, Arturo Toscanini támogatása ellenére sem, aki sikerrel vezényelte New Yorkban három éven keresztül. Sir Thomas Beecham pártfogása sem bizonyult elegendőnek, pedig ő úgy jellemezte, hogy „egyike korunk legkitűnőbb lírai drámáinak”, és színpadra állította a Covent Gardenben 1937-ben. Az érdeklődés az 1990-es években éledt fel iránta, amikor Párizsban előadták a (Théâtre du Châtelet-ban, 1990) és Hamburgban (Staatsoper, 1997), illetve a 2007-ben a párizsi Opéra Bastille-ben. Dukas utolsó nagy műve a pazar keleti balett, a La Péri volt, 1912-ben. A mű, amit a komponista „táncköltemény”nek nevezett, egy fiatal perzsa hercegről szól, aki elmegy a világ végére, hogy megszerezze a halhatatlanság lótuszvirágát, amelyet egy tündér, a La Péri őriz. Hogy élénkítse a balett nagyon nyugodt kezdetét, a szerző egy rövid fanfárt illesztett a darab elé („Fanfare pour précéder La Péri”), amellyel időt adott az akkori idők jellemzően zajos közönségének, hogy helyet foglaljanak, mielőtt a darab ténylegesen elkezdődne. A La Péri-t az orosz-francia táncosnő, Natalia Trouhanova számára írta Dukas, és ő is mutatta be a Châtelet-ban, 1912-ben. Gyagilev is tervezte műsorra venni az Orosz Balettel, de ez végül nem valósult meg. A társulat koreográfusa, Michel Fokin viszont színpadra állította A bűvészinast, balettként, 1916-ban. 1916-ban Dukas feleségül vette a portugál származású Suzanne Pereyrát (1883-1947). Egy gyermekük született, Adrienne-Thérèse, 1919 decemberében, aki 1958. március 25-én repülőgép-szerencsétlenség áldozata lett, Miami közelében. Halálát megelőzően New Yorkban lakott. Kései évek Életének utolsó éveiben Dukas a zeneszerzés hírneves professzorává vált. Amikor Charles-Marie Widor erről a posztról 1927-ben visszavonult, Dukas-t nevezték ki a helyére. Emellett a párizsi École Normale de Musique-ben is tanított. Számos tanítványa között találjuk Jehan Alaint, Elsa Barraine-t, Francis Chagrint, Carlos Chávezt, Maurice Duruflét, Georges Hugont, Jean Langlais-t, Olivier Messiaent, Manuel Ponce-t, Joaquín Rodrigo-t, David Van Vactort és Xian Xinghait. Tanárként konzervatív volt ugyan, de mindig bátorította a tanítványait, például így: „Nyilvánvaló, hogy Ön valóban szereti a zenét. Soha ne feledje, hogy azt a szívével kell írnia, nem a fejével.” Tanítási módszeréről azt mondta, hogy „segíteni kell a fiatal muzsikusokat, hogy kifejezzék magukat, összhangban a saját természetükkel. A zene szükségképpen kifejez valamit, de ugyancsak ki kell fejeznie valakit, jelesül: a szerzőjét.” A Grove felhívja a figyelmet arra is, hogy az európai zene történetében való széles jártassága, illetve Rameau, Scarlatti és Beethoven műveinek kiadásában végzett munkája „különleges tekintélyt szerzett neki a történelmi stílusok tanításához.” A La Péri után Dukas már nem fejezett be egyetlen nagyobb szabású kompozíciót sem, jóllehet – kortársához Jean Sibeliushoz hasonlóan – gyakran szóltak arról a hírek, hogy jelentős művön dolgozik. Többéves hallgatás után, 1920-ban alkotott egy darabot barátja, Debussy halálának emlékére, abban a kollektív tiszteletadásban, amelyben rajta kívül Bartók, Manuel de Falla, Goossens, Malipiero, Ravel, Albert Roussel, Erik Satie, Florent Schmitt és Sztravinszkij vett részt. A zongoradarab címe: La plainte, au loin, du faune.... Ezt egy Pierre de Ronsard-szonett, az Amours megzenésítése követte, énekhangra és zongorára, 1924-ben, a költő születésének négyszázadik évfordulójára. Nem sokkal a halála előtt egy szimfonikus költeményen dolgozott, amelyet Shakespeare A vihar című drámája inspirált, melyet még 1918-ban franciára fordított, az opera-változat elkészítésének tervével. Életének utolsó évében az Académie des Beaux-Arts (Szépművészeti Akadémia) tagjává választották. Bár kora francia zenéjének sem a progresszív, sem a konzervatív irányzatához nem csapódott, mindegyikükhöz jó barátsággal és elismeréssel viszonyult. 1920-ban Vincent d’Indy tanulmányt közölt Dukas zenéjéről; Debussy élete végéig a barátja maradt, bár úgy érezte, hogy Dukas zenéje nem eléggé francia; Saint-Saëns közösen dolgozott Dukas-val Guiraud befejezetlen operájának teljessé tételén, és mindketten foglalkoztak Jean-Philippe Rameau műveinek újrafelfedezésén és kiadásán; Fauré pedig neki ajánlotta II. zongorás kvintettjét, 1921-ben. Dukas-nak 1935 első hónapjaiban háromszor is komoly szívproblémái voltak, teljes pihenésre kényszerült. Májusban újra tanítani kezdett, de tüdőödéma következtében május 17-én, 69 évesen meghalt. Elhamvasztották és hamvait a párizsi Père-Lachaise temető kolumbáriumában helyezték el. Művei A szerző által kiadott művek Polyeucte (Polyeuctus), zenekari nyitány (1891) Symphony in C ( C-dúr szimfónia ), (1895–96) L'apprenti sorcier ( A bűvészinas ), (1897) Piano Sonata ( Esz-moll zongora szonáta ), (1899–1900) Variations, Interlude et Finale sur un thème de Rameau (Variációk, közjáték és finálé egy Rameau-témára), zongorára (c.1899–1902) Ariane et Barbe-bleue ( Ariadné és a Kékszakáll), opera (1899–1907) Villanelle (Villanella ), kürtre és zongorára (1906) Prélude élégiaque sur le nom de Haydn (Elégikus prelűd Haydn nevére), zongorára (1909) Vocalise-étude (alla gitana) (Vocalise-etűd, cigányosan), énekhangra és zongorára (1909) La Péri , balett ( táncköltemény ) (1911; később kiegészítve a Fanfare pour précéder La Péri -vel (1912)) La plainte, au loin, du faune…(pièce écrite pour Le tombeau de Claude Debussy) , zongorára (1920) Amours , (Szerelmek), szonett énekhangra és zongorára (1924) Allegro ( Allegro ), zongorára (1925) Modéré ( Moderato ), zongorára (?) (1933; posztumusz kiadás: 1936) Korai publikált művek Air de Clytemnestre , énekhangra és kisegyüttesre (1882) Goetz de Berlichingen (Götz von Berlichingen), zenekari nyitány (1883) Le roi Lear (Lear király), zenekarra (1883) Chanson de Barberine (Barberine dala, Alfred de Musset versére, szoprán hangra és zenekarra (1884) La fête des Myrthes (A mirtuszok ünnepe), kórusra és zenekarra (1884) L'ondine et le pêcheur (A hableány és a halász, Théophile Gautier versére ), szoprán hangra és zenekarra (1884) Endymion ( Endümión ), kantáta három szóló énekhangra és zenekarra (1885) Introduction au poème "Les Caresses" (Bevezetés „ Az ölelés ” című költeményhez), zongorára (1885) La vision de Saül ( Saul látomása), kantáta három szóló énekhangra és zenekarra (1886) La fleur (A virág), kórusra és zenekarra (1887) Fugue ( Fúga ) (1888) Hymne au soleil (Himnusz a Naphoz ), kórusra és zenekarra (1888) Velléda (Velléda ), kantáta három szóló énekhangra és zenekarra (1888) Sémélé ( Szemelé ), kantáta három szóló énekhangra és zenekarra (1889) Elvetett illetve megsemmisített művek Horn et Riemenhild (Horn és Riemenhild ), opera (1892) L'arbre de science (A Tudás fája), opera (1899) Le fil de parque (A Párkák fonala), szimfonikus költemény (c.1908) Le nouveau monde (Az új világ), opera (c.1908–1910) Le sang de Méduse ( Medúza éneke), balett (1912) Symphony No. 2 (II. szimfónia) (1912 után) Violin Sonata (Hegedűszonáta), (1912 után) La tempête (A vihar), opera (c.1918) Variations choréographiques , balett (1930) Egy cím nélküli zenekari darab a Boston Symphonic Orchestra számára (1932) Serfőzy Zseni Serfőzy Zseni, Serfőzy Eugénia Lilla (Szeged, 1876. szeptember 23. – Nyíregyháza, 1899. június 7.) színésznő, énekesnő. Családja Serfőzy György dunagőzhajózási hivatalnok és Unger Mária leánya. Testvérei Serfőzy György, Serfőzy Etel (Halasi Béláné), Serfőzy Mariska (Németh Elekné), Serfőzy Ida (Várady Aladárné) színészek. 1898. október 8-án Debrecenben házasságot kötött Rubos (Hruboss) Árpád színésszel. Életútja Szegeden járt zeneiskolába, majd 1895-ben elszerződött Polgár Károly zombori színtársulatához; később Halmai Imre társulatának tagja volt Szabadkán, azután Komjáthy Jánosnál működött, Debrecenben. Mint szubrettprimadonna előkelő nevet vívott ki. Öngyilkosságot követett el, felakasztotta magát. 1900. június 9-én volt a sírkőleleplezése, melynek ez a felirata: »Játszott... ha keble vérzett, szíve fájt, Játszott... és játszótársul hívta a halált.« Pucioasa Pucioasa város Dâmbovița megyében, Munténiában, Romániában. Fekvése A Ialomița folyó mentén helyezkedik el, 20 km-re a megyeszékhelytől, Târgoviștétől. Bukarest és Brassó városoktól egyaránt kb. 100 km-re fekszik. Történelem Első írásos említése 1649-ből származik. Régi neve: Podurile. Négy falu egyesüléséből jött létre: Șerbănești (első említése: 1538), Podurile de Jos, Podurile de Sus (első említése: 1461) és Zărăfoaia. A 19. század közepétől a település egyre inkább gyógy- és fürdővárosi jelleget vesz fel, köszönhetően az itt található, kénben gazdag ásványvizeknek. Népesség A népesség számának alakulása: 1930 - 5772 lakos 1948 - 4643 lakos 1956 - 9259 lakos 1966 - 11 212 lakos 1977 - 13 555 lakos 1992 - 16 601 lakos 2002 - 15 263 lakos Testvérvárosok - Cartaxo - Portugália - Alcazar - Spanyolország - Vadul lui Voda - Moldova Gazdaság A lakosság nagy része a mezőgazdaságban dolgozik. Jelentős a település turizmusa, köszönhetően a város gyógyforrásainak. 1990–1991-es magyar női kosárlabda-bajnokság Az 1990–1991-es magyar női kosárlabda-bajnokság az ötvennegyedik magyar női kosárlabda-bajnokság volt. Húsz csapat indult el, a csapatok az előző évi szereplés alapján két csoportban (A csoport: 1-10. helyezettek, B csoport: 11-17. helyezettek plusz a három feljutó) két kört játszottak. Az alapszakasz után az A csoport 1-6. helyezettjei és a B csoport 5-10. helyezettjei az addigi pontjaikat megtartva egymással, az A csoport 7-10. és a B csoport 1-4. helyezettjei az egymás elleni eredményeiket megtartva a másik csoportból jövőkkel újabb két kört játszottak. Ezután a csapatok a középszakaszban kialakult helyezések alapján play-off rendszerben játszottak a végső helyezésekért. A Tungsram SC–Pécsi VSK elődöntő második meccse Pécsett 76–74-es pécsi vezetésnél 44 másodperccel a vége előtt félbeszakadt, mert a Tungsram által delegált időmérő és a műsorközlő között dulakodás történt. A bírók lefújták a meccset, pedig az érintettek eltávolítása után folytatni lehetett volna. A Pécs két büntetővel jött volna, így (mivel az első meccset is megnyerte idegenben) jó esélye lett volna a döntőbe jutásra. A szövetség azonban újrajátszást rendelt el, amelyen a Tungsram győzött, és később a harmadik meccset is megnyerve a döntőbe jutott. A Szarvasi Főiskola Medosz SE új neve Szarvasi Dózsa TSZ SE lett. Alapszakasz B csoport * M: Mérkőzés Gy: Győzelem V: Vereség K+: Dobott kosár K-: Kapott kosár P: Pont Középszakasz 15–20. helyért * M: Mérkőzés Gy: Győzelem V: Vereség K+: Dobott kosár K-: Kapott kosár P: Pont Rájátszás 1–4. helyért Elődöntő: BEAC-Gépszev-Villért–MTK-VM 65–67, 61–71 és Tungsram SC–Pécsi VSK 72–93, (74–76,) 72–58, 76–52 Döntő: Tungsram SC–MTK-VM 43–68, 58–63 3. helyért: BEAC-Gépszev-Villért–Pécsi VSK 75–79, 87–80, 84–74 5–8. helyért 5–8. helyért: Soproni VSE–Szarvasi Dózsa TSZ SE 79–78, 85–73 és BSE–Diósgyőri VTK-SeM 69–63, 68–63 5. helyért: Soproni VSE–BSE 61–76, 67–62, 62–75 7. helyért: Diósgyőri VTK-SeM–Szarvasi Dózsa TSZ SE 95–93, 68–72, 72–79 9–12. helyért 9–12. helyért: Szeged SC–Kecskeméti SC 91–111, 69–62, 81–67 és Sabaria-Carbon SE–Egis-OSC 75–71, 74–82, 84–71 9. helyért: Szeged SC–Sabaria-Carbon SE 75–69, 78–85, 73–75 11. helyért: Egis-OSC–Kecskeméti SC 63–81, 77–98 13–16. helyért 13–16. helyért: Szekszárdi KSC–Alba Regia Építők-Albacomp 80–71, 77–65 és Ganz-MÁVAG VSE–Testnevelési Főiskola SE 62–65, 64–66 13. helyért: Szekszárdi KSC–Testnevelési Főiskola SE 80–70, 57–55 15. helyért: Ganz-MÁVAG VSE–Alba Regia Építők-Albacomp 72–58, 77–65 17–20. helyért 17–20. helyért: MÁV Nagykanizsai TE–Ferencvárosi Vasutas 70–52, 70–56 és Közgáz-Masped SC–BKV Előre 82–72, 68–81, 72–76 17. helyért: MÁV Nagykanizsai TE–BKV Előre 76–50, 81–79 19. helyért: Közgáz-Masped SC–Ferencvárosi Vasutas 73–67, 70–57 Forrás Magyar sportévkönyv 1992 Nemzeti Sport 1991.04.07., 04.08., 04.12., 04.13., 04.15., 04.19., 04.20., 04.21., 04.22., 04.26., 04.27., 04.29. (rájátszás) Áram-védőkapcsoló Az áram-védőkapcsoló (ismert még: FI relé, érintésvédelmi relé, ÉV-relé és életvédelmi relé, illetve ÁVK néven is; angolul: Residual-current device, németül: Fehlerstromschutzschalter) olyan elektromos kapcsolókészülék, amely lekapcsolja a mögötte lévő hálózatot, amennyiben (relatíve kicsi) szivárgó áramot észlel. Ilyen eset például akkor fordulhat elő, ha egy vezető vagy egy fogyasztó földzárlatos lesz, illetve ha valaki véletlenül megérinti a hálózat feszültség alatt álló részeit. A készülék a tényleges áramütés kialakulása előtt lekapcsol. A „FI relé” névnek nincs köze a görög ábécé φ, Φ (fí) betűjéhez, hanem az a német nevéből származtatott rövidítés, amelyben az F a német Fehler (magyarul: hiba) és az I nagybetű az SI mértékegységrendszer szerint az áram egyezményes jele. Gyakran az életvédelmi relé kifejezés használatos – utalva ezzel az eszköz tényleges feladatára –, miközben a köznyelvben a FI relé megnevezés terjedt el leginkább. Működési elve Működése azon az egyszerű elven alapul, hogy Kirchhoff csomóponti törvénye értelmében – általános 230 V váltakozóáramú hálózatot feltételezve – a fázisvezetőben folyó áram értéke megegyezik a nullavezetőben folyó árammal. Amennyiben a fázisvezetőn folyó áram különbözik a nulla vezető áramától, akkor valahol szivárgás van, például testzárlatos a fogyasztó vagy megérintettünk egy feszültség alatt álló fémrészt (amely lehet például egy megsérült szigetelésű vezeték), így az áram egy része nem szabályos fogyasztói áramkörön, azaz nem a fázis és nulla vezetők között halad. Ebből adódóan az érintésvédelmi relé a fázis- és a nulla vezetékekben kialakult aszimmetriát érzékeli. A „különbség miatt feltételezett hiba” elvére épülő megoldás eredményeként, a relé nem „tud” az elfolyás okáról és helyéről, csak annak tényét érzékeli. Amennyiben ez az úgynevezett hibaáram a relére jellemző küszöbértéket meghaladja, a beépített elektromechanikus modul azonnal bontja a hálózatot. Háromfázisú, 400 V-os hálózaton a fentiek úgy érvényesek, hogy normál üzemben a három fázisban folyó áram (vektoriális) összege megegyezik a nullavezetőben folyó árammal és ezt az egyensúlyt figyeli az áram-védőkapcsoló. Ha I1+I2+I3≠In, akkor a föld felé folyik az áram, ezért a relé kiold. Ebből következik, hogy egy háromfázisú ÁVK nem helyettesíthető 3 darab egyfázisúval mert mindhárom leoldana. Lényeges különbség a normál biztosítók (olvadóbiztosító vagy kismegszakító) és az érintésvédelmi relé között, hogy az érintésvédelmi relé 2-3 nagyságrenddel érzékenyebb a biztosítónál, illetve a kismegszakító csak az átfolyó túláram ellen véd, míg a FI relé a szivárgó áramok ellen nyújt védelmet az átfolyó áram nagyságától függetlenül. Például amíg egy alacsony értékű szokványos biztosító kioldási értéke 6 A túláram, addig az életvédelmi relé már 30 mA-es szivárgó áram esetén elvégzi a lekapcsolást, ráadásul igen gyorsan, korszerűbb változatok akár kevesebb, mint 20 ms alatt. Alkalmazási területe A jelenleg érvényben lévő szabványok szerint minden olyan új építésű elektromos szekrény (kapcsolószekrény) kötelező része, amelyet „A képzetlen személyek által használt és általános használatra szánt, legfeljebb 20 A névleges áramú csatlakozóaljzatok számára” telepítettek. A régebbi kialakítású és hasonló célú elektromos szekrények pótlólagosan felszerelhetőek érintésvédelmi relével. Érintésvédelmi relé alkalmazása a következő esetekben szükséges: általános használatú fémházas elektromos készülékek testzárlatakor előforduló áramütések elkerülésére; vezetékek vagy feszültség alatt álló részek véletlen érintési lehetősége miatt; tűzvédelmi célból: a kialakult tűz okozta károk mérséklésére, illetve az elektromos tűz kialakulási esélyének csökkentésére; készülékvédelmi célból: az aszimmetrikus áramok kárt okozhatnak a többfázisú berendezésekben; kisgyerekek véletlen csatlakozó aljzatba nyúlása esetére (bár erre a célra vakdugók vagy speciális védett csatlakozó aljzat beszerzése ajánlott, a FI relé lehet a második biztos védelmi szint, ha a vakdugó véletlenül kint maradt stb.) kisállatok esetleges vezetékrágásából eredő károk megelőzésére;az állat védelmére speciális, nem szokványos hálózati áramokat és feszültségeket használó munkakörnyezetben. Felépítése Egy egyfázisú FI relé felépítése az ábrán tanulmányozható: Az L (fázis) és az N (nulla) vezeték azonos irányban van átvezetve az áramváltó vasmagján, amelynek felmágnesezése így a két áram (előjelhelyes) összegével arányos. Alaphelyzetben mindkét vezetékben azonos nagyságú, de ellentétes irányú áram folyik, ezért az áramváltó 3 vasmagját nem mágnesezik fel, mivel a mágneses terük eredője éppen nulla. Amennyiben valamilyen hiba esetén az áramváltó után az L vezetőtől a föld felé folyik valamekkora áram, az N vezetőben visszafolyó áram nagysága ennyivel kisebb lesz. A különbség miatt a mágnesezések nem egyenlítik ki egymást, és a vasmag felmágneseződik. A vasmagon lévő 2 szekunder tekercsben ettől feszültség indukálódik, de mivel zárt kört képez, áram is folyik. Az 1 elektronika észleli az áramot, és ha az meghaladja a küszöbértéket, a főérintkezőket bontja, így a fogyasztók felé menő hálózatot leválasztja a bejövő hálózatról. A lekapcsolás olyan gyors (25–40 ms), hogy gyakorlatilag azonnal megszakításra kerül, és így az áramütött személy szinte fel sem fogja, hogy „megrázta az áram”. Lényeges szempont, hogy a védővezetőt (földelés) nem szabad átvezetni az áramváltón, hiszen akkor az azon visszatérő árammal együtt már nincs különbség. Ezért az igen elterjedt TN-C-S rendszereknél a védővezető és a nullavezető összekötése (föld nullázása) csakis a FI relé előtt megengedett, utána szigorúan tilos, azaz onnantól a fázis (L), nulla (N) és föld (PE) vezetékeket csakis elkülönítve, egyértelműen megjelölve kell vezetni. Korszerűbb FI relé típusok már hibaként érzékelik a relé utáni szabálytalan nullázást is, aminek eredményeként azonnal leoldanak és visszakapcsolásuk nem is lehetséges a hibás kötés kijavitásáig. Hangsúlyozni szükséges, hogy fázis-nulla közötti rövidzárlat , túlterhelés stb. ellen az érintésvédelmi relé semmilyen védelmet nem ad, hiszen akkor a fázis(ok) és nulla ág(ak)ban is ugyanakkora áram folyik, vagyis nem lép fel aszimmetria. Tesztkapcsoló A készüléken található egy 4 tesztelésre szolgáló nyomógomb, melyet működtetve az áram egy része nem folyik át az áramváltón, hanem kikerüli azt, ilyenkor a relének azonnal le kell kapcsolnia. Ezt a vizsgálatot beüzemeléskor és évente kétszer célszerű elvégezni. Korábban a legtöbb gyártó havi rendszerességű tesztet javasolt, de a folyamatosan fejlődő előállítási technológiák miatt ez sok típus esetében lecsökkent évi kettő alkalomra. Fontos megjegyezni, hogy ez a vizsgálat csak arról ad felvilágosítást, hogy a relé működik-e, de arról nem ad felvilágosítást, hogy a hálózat is védett-e. Az egész hálózat védettségét bizonyító legbiztosabb teszt, ha a relével védett szakaszon egy helyesen bekötött csatlakozó aljzatnál vagy fogyasztónál egy megfelelő tesztlámpával áramkört létesítünk a fázis- és a földvezető között. A FI relé szabályos felszerelése és tökéletes működése esetén még azelőtt leold, hogy a lámpa izzószála egyáltalán kivilágosodna, jelezve ezzel a hibátlan érintésvédelem meglétét. Léteznek speciális kézi teszterek, amelyek a hálózati aljzatba dugható csatlakozóba épített egyszerű tesztlámpáktól egészen az LCD kijelzős, digitálisan programozható változatokig terjednek. Ez utóbbiak igen részletes képet tudnak adni a vizsgált hálózatról, így az ott felszerelt életvédelmi reléről is. Mérhető velük a tényleges hibaáram, amelyre a leoldás bekövetkezik, de a relé sebessége és karakterisztikája is vizsgálható. Érzékenysége Az érintésvédelmi relé érzékenysége független a hálózatból felvett áramtól, és nem fogyaszt energiát. A készülék megszólalási érzékenységét a védett helytől függően választják meg. Mivel az emberre a 70 mA-es áram már életveszélyes lehet, a megszólalási érzékenységet általában 30 mA-ben határozza meg a szakma elfogadott szabályrendszere. Az épületek vezetékezésében gyakran felléphet valamennyi átvezetés (szivárgás) – különösen nedves környezetben, nyirkos falakban, pl. pincékben vezetett régi öreg szigetelésű vezetékek esetében stb. – ezért a kisebb értékű megszólalási érzékenység a készülék felesleges lekapcsolásait okozhatná. Speciális célokra gyártanak 10 mA, 100 mA, 300 mA és 500 mA megszólalású készülékeket is. A 10 mA-es változat felhasználására kiváló példa egy elektromos motorokkal üzemelő pezsgőfürdő, ahol csak a fürdő motorjait tápláló kört szokás külön ilyen magas szinten biztosítani, míg a többi áramkörnek megfelelő a 30 mA-es relé is. Az 500 mA-es relé egy nagyobb épület összegző fő reléje lehet, ahol cél az, hogy az egész épület is védve legyen, de külön alkörök biztosítják az egyes kisebb áramkörök védelmét (jellemzően emeletek, speciális szobák, műhelyek kerülnek ilyen módon alhálózati szegmensekre). Az elektromos érzékenység és hibatűrés közötti helyes arány megtalálása csak az egyik fontos tényező, amelyet a gyártók igyekeznek fejleszteni. A másik szempont a fizikai környezeti behatások, hőmérséklet, páratartalom, légszennyezettség, amelyek káros hatásait szintén megpróbálják minél jobban kiküszöbölni. Az elektromechanikus leoldó modul képén látható, hogy az alkalmazott megoldás egyfajta kompromisszumot követel meg a környezeti behatásokat illetően, mivel a fémek, rugók, műanyagok eltérő hőmérsékleti dilatációja, rugalmasságváltozása kedvezőtlenül befolyásolhatják a relé működését intenzív környezeti körülmények között. A legtöbb gyártó meg is adja azt a hőmérsékleti és légszennyezettségi tartományt, ahol szavatolják a relé adatlapján feltüntetett értékek meglétét. Mivel legtöbbször igen nagy áramok átvezetését és megszakítását kell egy ilyen relének elvégeznie, muszáj mechanikus (ezüst ötvözetből, korábban kadmiumos ötvözetből készült) érintkezőket is tartalmaznia, amelyek a 100 A-es tartományban is megbízható megszakítást tudnak produkálni egy terhelés alatt lévő hálózaton. Ilyenkor a megszakítás pillanatában intenzív elektromos ív keletkezik, melyet az ötvözőanyag használata ugyan csökkent, de emiatt szokás megadni a relé maximális üzemszerű lekapcsolásainak számát is, amelyet az érintkezők még elviselnek. Az elektromos és elektromechanikus alkatrészek közötti összhang stabil megtalálása sokéves gyártói tapasztalaton és kutatáson alapul. Egyes tűzvédelemre szánt relék leoldási árama 3A is lehet,ez kifejezetten testzárlat,túlmelegedés elleni védelemre szolgál. Típusai „AC” típus – Kizárólag szinuszos váltakozó áramú környezetben használható megfelelően, illetve ilyen környezetben működik hibamentesen. Egyéb környezetben (pl. szokványos elektromos felszereltségű családi ház) túl sok hibás leoldást eredményezhet. Mindazonáltal ez a legelterjedtebb típus. A külső behatásokra (vihar, hőmérséklet, betáplálási oldalról érkező impulzusok) viszonyított túlérzékenysége veszélyes lehet ott, ahol egy hibás leoldásból eredő hosszabb áramkimaradás anyagi kárhoz, állománypusztuláshoz (pl. állatfarm) vagy életveszélyhez (pl. kórház) vezet. Egyes gyártók speciális visszakapcsoló automatikákat gyártanak, amelyek előre beállítható feltételrendszer alapján el tudják végezni a visszakapcsolást, direkt az ilyen esetek megelőzésére. A visszakapcsoló modulok alkalmazása egy családi ház esetében túlzónak mondható, de különösen kritikus, a folyamatos áramellátástól nagyban függő helyzetekben ezt a lehetőséget sem szabad figyelmen kívül hagyni. Az „AC” típusú relé jele: egy téglalapban látható szinuszhullám. A típusra jellemző gyenge lökőáram-állóságra több gyártó is igyekezett jó megoldást találni. Az egyik elképzelés szerint rövid (30–50 ms-os) késleltetést iktatnak be, amitől így még nem minősül szelektív, azaz nagyobb mértékben késleltetett relének, illetve a másik megoldás szerint próbálják a megszólalási érték alatti hibaáramokat minél jobban elnyomni. A két megoldás kombinációjával ráadásul még jobb eredményt lehet elérni. Az ilyen FI relék szokványos típusjele mellett egy kis keretben egy cápauszonyra emlékeztető, valójában a lökőáramok általános felfutási görbéjét ábrázoló jel látható, míg más gyártók egy keretbe rajzolt kis villámmal jelölik ugyanezt. Ez a plusz védelem és jelölési mód más típusú relék esetében is megjelenhet. „A” típus – Az előző továbbfejlesztéseként jött létre, amikor már nem csak a szekunder oldalon megjelenő (pl. 30 mA) gerjesztési hibaáram puszta előfordulását „figyeli” a beépített elektronika, hanem annak a jelleggörbéjét is igyekszik alapszinten kiértékelni. Itt még nincs bonyolult áramkör, például IC használatban, csupán az áramváltó tekercséhez jól megválasztott diódapárok és kondenzátorok illetve ellenállások megfelelő szűrőkapcsolásáról van szó, amelyekkel „felfogható”, illetve elnyomható a nemkívánatos impulzus. Ez a típus már sokkal inkább megfelel egy átlagos felhasználási környezetnek, ahol egyszerre vannak jelen váltakozóáramú és egyenáramú eszközök a hálózaton (pl: mosógép, sütő, számítógép, telefontöltők, fényerő szabályozós lámpák, digitális háztartási eszközök, szórakoztató elektronikák stb.). Ezt a típust már érdemes családi házak, irodák érintésvédelmi biztosítására használni, de a külső behatásokra (vihar, lökésszerű impulzus a betáplálási oldalról) még mindig adhat ritkán téves leoldásokat. A lökőáram-állóságra vonatkozó plusz védelmi lehetőségek és az azokhoz tartozó plusz jelölési módok megegyeznek az előző „AC” típusnál tárgyaltakkal. Az „A” típusú relé jele: egy téglalapban egy szinuszhullám együtt, egymás alatt ábrázolva egy egyenirányított áramot jelző két fél felső hullámmal, a két jel egyforma méretű a téglalapban) „S” – Ez a típus késleltetett leoldású, (Selective, ang.) Olyan környezetben használatos, ahol utána fűzve további nem késleltetett relék is vannak a hálózaton. Ilyen környezetek lehetnek nagyobb elektromos rendszerrel felszerelt épületek, műhelycsarnokok, irodaházak, ahol kisebb hibák esetén ki kell küszöbölni a teljes épület betáplálási leoldását, miközben az egyes alszakaszok érintésvédelme továbbra is fontos. Ilyen esetben az „S” típusú, úgynevezett összegző fő relé csak akkor old le, ha az egész hálózaton következik be hibaáram elfolyás, ami már az épület tűzbiztonságát veszélyezteti. Az életvédelmet továbbra is az alszakaszok egyéb típusú nem késleltetett reléi látják el, amelyek csak az adott szakaszt áramtalanítják, megvédve ezzel az ott dolgozókat. Figyelni kell arra, hogy „S” jelzésű relé véletlenül ne kerüljön olyan környezetbe egyedüliként, ahol a késleltetett leoldásra nincs szükség, hiszen éppen a gyors leoldás képessége az, amely miatt az életvédelmi funkció megvalósul. Jele: a fentiek valamelyike, plusz egy nagy „S” betű. "B" és „Si” típus (az Si rövidítés feloldása Super immunized, azaz megnövelt immunitású) – Ez ma a legkorszerűbbnek mondható típus, ahol a beépített elektronika fel van készítve a szekunder tekercsen ébredő áram jelleggörbéjének pontos kiértékelésére. Itt az ártól függően létezik mikrokontrollert tartalmazó „okos" elektronikás változat, illetve az „A” típusnál tárgyalt passzív elemekből megfelelően felépített – a hasznos jeleket erősítő és a nemkívánatos jeleket elnyomni tudó – viszonylag egyszerű megoldás is. Ezáltal az ilyen típusú FI relé képes arra, hogy kiszűrje a hibás és felesleges leoldásokat, megelőzve ezzel a többi típusnál tárgyalt káreseményeket. Az „Si” relék jól viselik a nagyfrekvenciás zavarokat, egyenáramú összetevőkből eredő impulzusokat és a betáplálási oldali lökések legnagyobb részét, mindezt úgy, hogy a tényleges hibaáramokra akkor is képesek reagálni ha azoknak szinte semmi köze a váltakozó áram szabályos szinuszgörbéjéhez (lásd hibaáram ábra). Egy átlagos családi ház vagy iroda biztosítására ez a típus felel meg a leginkább, mivel az ilyen helyeken szóba jöhető hibaáramok változatosságát átfogóan képes lefedni. A precíz elektronika miatt az ára a többi típushoz mérten jóval magasabb, emiatt Magyarországon még kevesen forgalmazzák. A típuscsalád jele: egy téglalapban egy egyenirányított áramot jelző két fél felső hullám egy kisebb méretű szinuszhullámmal fölötte. Olyan is előfordul, hogy egy szaggatott vonal párban egy szinuszhullámmal, vagy egy szaggatott vonal és egy egyenes vonal együtt. Ha az adott típus „Si” jellemzővel is bír, akkor ezt vagy teljesen kiírva vagy rövidítve tüntetik fel, de az is lehetséges, hogy csak a típusszámból lehet erre következtetni a gyári adatlap alapján. Az „Si” rövidítés és az „S” (szelektív) jelölés könnyű összetéveszthetősége miatt terjedt el a „B” típus megnevezés, ám gyártótól függően megjelenhet az „F”, „G” vagy K”, de az „A+” is, miközben a hivatalos gyártófüggetlen szakirodalomban egyöntetűen „B” jelöléssel hivatkoznak rá. A megkülönböztetés valódi oka annak a képességnek a jelzése, hogy az ilyen relé megfelelően tudja kezelni az egyenáramú komponensekből adódó hibaáramokat is. A két típusváltozat („Si” és B”) nem teljesen azonos karakterisztikát jelent, mivel erre még nincs egységesen szabványosított gyártói megegyezés. De annyi közös pont mindenképp megállapítható, hogy az „Si” és a „B” típusok minden esetben egy speciálisan bővített „A” típust jelölnek, megfelelő egyenáramú komponens hibakezeléssel. Az „Si” vonal emellett inkább a túlérzékenység és hibás leoldások kiküszöbölésére fókuszál, míg a „B” vonal pedig a mindenkor megfelelő hibaáram-jelleggörbe kiértékelést kezeli hangsúlyosabban. Belátható, hogy mindkét törekvés végül ugyanazt a célt szolgálja, azaz a minél pontosabb hibaáram-kezelés egyúttal a téves leoldások számait is csökkenti. Speciális típusok A bonyolultabb, komolyabb tudású típusokból néhány nagyobb gyártó speciális szabályozható változatokat is készít, egyedi igények kiszolgálására. Ilyen lehet például egy nagyfrekvenciás áramokat használó műanyaghegesztő műhely, ahol a helyi igények szerint pontosan beállítható karakterisztikájú FI relére van szükség az ott dolgozók biztonsága érdekében. Bonyolult kórházi vizsgálati berendezések esetében is előfordulhat, hogy az eszköz elektronikai sajátosságaihoz tökéletesen illeszkedő érintésvédelmet kell kiépíteni. Szintén speciális FI relét igényel egy nagy áramú, de törpefeszültségű (pl. 1000 A, 24 V) munkakörnyezet is, vagy egy olyan munkahely, ahol csak egyenirányított árammal dolgoznak. A szabályozható FI relék esetében az adott feladatnak és a gyártó által biztosított lehetőségeknek megfelelően beállítható lehet a leoldási áram, a leoldási sebesség, a várható hibaáram frekvenciája és/vagy feszültsége, a leoldási érzékenység határai stb. A nagy áramú alkalmazások esetében legtöbbször már nem is lehetséges a DIN-sínes kivitelbe belesűríteni az összes szükséges összetevőt, így ezek a relék gyakran egy többkomponensű rendszer részegységei, ahol külön egységet képez az áramváltó, valamint a megszakító modul. A 0,5 kA-es tartományban és fölötte már nem megoldható az átvezetés és megszakítás a FI relén keresztül, azt külön erre méretezett megszakítónak kell végeznie. Az ilyen rendszerben használatos FI relék fizikai kivitele is eltér a hagyományos változatoktól, a csatlakozások méretezése és a beépített megszakító rész hiánya igazodik az áramváltóról érkező kisebb áramokhoz, meghagyva ezzel a helyet a bonyolultabb elektronika számára. Különböző típusok felhasználási területei Gyakran léteznek olyan igények, ahol csak egy kisebb szakasz, alegység védelme szükséges, ahol pontosan behatárolható a használt áramköri elemek jellege. Oda nem szükséges és nem is gazdaságos a nagyobb tudású megoldást választani, bőven elég a feladatot megfelelően ellátni tudó típus alkalmazása. A fejlettebb karakterisztikájú FI relék létezése azért nem szorította ki az „AC” típust, mert ahol felesleges a bonyolultabb hibaáram-kezelés, ott kihasználatlan volna a szélesebb spektrumú védelmi képesség. Egy fürdőszoba vagy egy jakuzzi biztosításakor például nem követelmény, hogy viharálló és egyenáramú tranzienseket jól tűrő védelmet alakítsunk ki, hanem a minél gyorsabb és érzékenyebb relé alkalmazása a cél. Egy ilyen helyre tökéletesen megfelel egy 10 mA-es „AC” típusú relé, amely csakis ezt a kis kört biztosítja önállóan, speciálisan védve a vizes helyiségben, nedves környezetben ott tartózkodókat. Ha pedig a távollétünkben valamilyen tápoldali zavar miatt leoldás következik be, a jakuzzi ugyan áram nélkül marad a kézi visszakapcsolásig, de ez ilyenkor természetesen nem fog senkinek sem problémát okozni. Ugyanez igaz egy építkezésen kialakított felvonulási szekrényre is, ahol szintén a gyors és hatékony életvédelem a cél (a csuromvizes és netán zárlatos betonkeverő mellett dolgozó munkás szempontjából). Ilyen esetekben nem szükséges a speciális jelleggörbék kezelése, csak a hibaáramra adott azonnali válaszreakció fontos, majd a hiba elhárítása után a relé visszakapcsolásával a munka folytatható. Azokon a helyeken, ahol az egyenáramú alkalmazásokból eredő hibaáramokra is számítani lehet, illetve a folyamatos áramellátás követelménye miatt fontos a jó lökőáram-állóság, ott a nagyobb tudású, bonyolultabb felépítésű, jobb hibatűrésű FI reléket kell alkalmazni. Azaz ilyenkor már nem elég az alap „AC” típus használata, hanem feladattól függően kell a további típusok közül választani. A vezérelv itt az, hogy minden esetben pontosan meg kell feleltetni a védelmi megoldást az adott védelmi igénnyel. Kivitele Az érintésvédelmi relé készülhet egyfázisú (kétpólusú: L+N) és háromfázisú (négypólusú: L1+L2+L3+N) kivitelben. Háromfázisú fogyasztók esetében háromfázisú érintésvédelmi relét szükséges beszerelni. Kiviteli változatai Az egyes kiviteli változatokat az angol szakirodalom szerinti megnevezés alapján gyűjtöttük össze, mivel a hazai szakma még nem rendelkezik hasonlóan elfogadott és elterjedt rövidítésrendszerrel. Nálunk inkább a leíró jellegű, hosszabb megnevezési változatok ismertek. RCCB ( R esidual C urrent Operated C ircuit- B reaker - without Integral Overcurrent Protection) Hibaáram által működtetett áramköri megszakító - túláramvédelem nélkül. RCBO ( R esidual C urrent Operated Circuit- B reaker with Integral O vercurrent Protection) Hibaáram által működtetett áramköri megszakító beépített túláramvédelemmel. SRCD ( S ocket-Outlet incorporating a R esidual C urrent D evice) Fali Csatlakozó-aljzatba épített Hibaáram-védelmi Eszköz FCURCD ( F used C onnection U nit incorporating a R esidual C urrent D evice) Biztosítóval együtt szerelt Hibaáram-védelmi Eszköz PRCD ( P ortable R esidual C urrent D evice) Hordozható Hibaáram-védelmi Eszköz CBR ( C ircuit- B reaker incorporating R esidual Current Protection) Áramköri Megszakítóba épített Hibaáram-védelmi Eszköz RCM ( R esidual C urrent M onitor) Hibaáram Monitor MRCD ( M odular R esidual C urrent Device) Moduláris Hibaáram-védelmi Eszköz Névleges árama Lényeges, hogy az érintésvédelmi relé névleges üzemi árama (pl. 25 A), megegyezzen, vagy nagyobb legyen, mint az utána bekötött kismegszakító értéke. A névleges áram meghatározása a FI relé esetében a relé belső kialakítását befolyásoló tényező, ezért ez az adat csak arra használatos, hogy egy adott környezetbe ne kerülhessen kisebb teherbírású relé, mint amekkora a védendő hálózat teljes terhelése. Ha például egy épület fogyasztásmérő melletti főbiztosítója 25 A-es, akkor ott nincs szükség egy 80 A-es vagy még nagyobb névleges áramértékű relére. A FI relék esetében a szükségesnél nagyobbra választott névleges áramérték nem jelent túlméretezési hibát az érintésvédelem szempontjából, hiszen alapesetben a választott relé hibaáram leoldási értéke 30 mA-es kell legyen. A védelmi képesség tehát független a FI relé névleges áramától, de a példában tárgyalt helyre egy legalább 25 A-es névleges áramú relé való, mert a főbiztosító miatt úgysem folyhat nagyobb áram az adott szakaszon. A FI relé névleges áramának megválasztására az a kialakult szakmai gyakorlat, hogy az összterheléshez viszonyított minimum megfelelő helyett az adott típusból válaszható következő, nagyobb (a példánál maradva egy 40 A-es) névleges áramú relét építenek be. Szokás feltüntetni még a maximális áramot, amelyet az adott kivitel rövid ideig még elvisel (ez általában 1-3 kA), illetve ha túláramvédővel kombinált FI reléről van szó, akkor az arra jellemző értékeket is megadják. Sokszor igen eltérő a feliratozás részletessége, mert van hogy az összes lényeges információ megtalálható (kicsit zsúfolttá is téve ezzel a rendelkezésre álló helyet), de van olyan is, amikor csakis a gyári adatlap átnézésével ismerhető meg az összes tulajdonság. Belső felépítése Egyfázisú érintésvédelmi relé főbb részei: bevezető csatlakozók kivezető csatlakozók (az áramváltó mindig a védett oldali áramkörön dolgozik) reset (csak a mobil, illetve a feszültségfüggő reléknél) vezetősín (megszakító érintkezőkkel) szolenoid érzékelő tórusz tekercs (áramváltó) elektronika teszt gomb teszt vezeték Pólusok száma 2-pólusú (1 fázis + 1 nullvezető) 4-pólusú (3 fázis + 1 nullvezető) Névleges feszültsége Névleges feszültség (Un [V]) a hálózatban, amelyre az érintésvédelmi relé készült (Tipikusan 230 V a 2-pólusú, illetve. 400 V a 4-pólusú érintésvédelmi relékre.). Gyári adatlap Az alábbi példatáblázatban látható adatokat és jellemzőket szokták a gyártók feltüntetni. Kisebb eltérések lehetnek, pl. nem adják meg a részletes leoldási időket egyszeres, kétszeres hibaáramokra, vagy a vizuális visszajelzésre vonatkozó adatok hiányoznak stb. de a többi fontos jellemző pontos megadása a gyártó érdeke is. Feszültségfüggő változat Az érvényben lévő, Magyarországon is elfogadott FI reléket leíró szabványok kimondják, hogy azok leoldási módozata csakis elektromechanikus lehet. A tisztán elektronikus (feszültségfüggő) megoldásokat a szakma életveszélyesnek minősítette, így alkalmazásuk nem felel meg a szabályozásnak. Az elektronika ugyanis csak akkor működőképes, ha kap tápfeszültséget és szabályos hibamentes áramkör részét képezi. Ebből kifolyólag hamis biztonságérzetet kelthet az az elképzelés, hogyha látszólag nincs áram, akkor a balesetveszély is megszűnik. Egy épület áramellátása akkor is szünetel, ha a nullavezető megszakadt, ám ilyen esetben a fázisvezető jelenléte tovább hordozza az áramütés lehetőségét, ráadásul igen kockázatos formában, hiszen az ott tartózkodók abban a tévhitben vannak, hogy az épületben nincs áram, tehát szerintük életveszély sincs. Legtöbbször igen nehéz, vagy akár lehetetlen kívülről eldönteni, hogy az adott relé pontosan milyen belső felépítésű, illetve milyen lekapcsolási metódust alkalmaztak az elkészítésénél, így erről csak a hivatalos gyári adatlap adhat megbízható információt. Ám ezen kiviteli forma használata sem minden esetben jelent azonnal hibás döntést, hiszen a csatlakozóaljzat-köztes-tag felépítésű FI relék legtöbbször feszültségfüggő kialakításúak. Az ilyen mobil FI relé ad hoc alkalmazása kárt nem okoz, de használatuknál lényeges, hogy a felhasználónak megfelelő tájékoztatás útján mindenképpen tudnia kell róla, hogy az így kapott védelem csak kiegészítő jellegű, azaz igen ritkán, de előfordulhat olyan szerencsétlen eset, amikor a körülmények úgy állnak össze, hogy az alkalmazott relé ellenére is megmaradhat az áramütés veszélye. Felhasználása Magyarországon Magyarországon a FI relét jellemzően a betáplálási oldalon, az egész alhálózatot védve szokás beszerelni, általános védelmet adva ezzel az ott lévő összes vezetéknek, fogyasztónak és csatlakozó aljzatnak. Helyes működése csakis ott garantált, ahol a hálózat kivitelezése megfelel az érvényben lévő szabványoknak. Az 1970-es és 1980-as években (vagy még korábban) készült épületek, társasházak vakolt alumínium vezetékes, illetve sokszor földelővezető nélküli, esetleg a földelést a vízvezetékrendszerre kötötten utólag kiépítve tartalmazó vezetékezésben legtöbbször nem szerelhető összegző FI relé, mert a folyamatos hibaáramok jelenléte miatt nem lehet bekapcsolni sem, mert azonnal megszakítja a betáplálást. Ilyenkor egyes végponti fogyasztóknál általában lehet egyedileg védelmet kiépíteni, de az egész épület, ház, lakás, stb. védelme nem megoldható a teljes hálózat korszerűsítése, újra kiépítése nélkül. Általánosságban elmondható tehát, hogyha egy helyen már kiépített és működő összegző FI relé(ke)t látunk, ott vagy korábban elvégezték már a korszerűsítést, vagy eleve az aktuális szabványoknak megfelelően kivitelezett elektromos hálózatot szereltek fel az épületben. Története A világ első hibaáram-védelmi rendszerét Henri Rubin fejlesztette ki Dél-Afrikában. Az elektromos árammal kapcsolatos balesetek komoly kockázatot jelentettek a dél-afrikai aranybányákban, ezért Henri Rubin az F.W.J. Electrical Industries cég mérnökeként 1955-ben kifejlesztett egy harmonikus mágneses erősítésű egyensúlyi rendszert a probléma megoldására. A korai hideg katódos kivitel működési feszültsége 525 V, érzékenysége pedig 250 mA volt, míg ezt megelőzően a hasonló szerkezetek életvédelem szempontjából semmiképpen nem megfelelő 10 A-es „érzékenységűek” voltak. Az érzékenyebb változatot több aranybányában is telepítették, ahol megbízhatóan működött. Rubin eközben elkezdett egy teljesen új megoldáson is dolgozni, amelynek segítségével nagyban növelni tudta az érzékenységet. 1956-ban Harmonikus mágneses erősítésű egyensúlyi rendszer néven be is nyújtotta rá a szabadalmat. A prototípus működési feszültsége 220 V, a névleges árama 60 A, míg az érzékenysége állítható volt 12,5 és 17,5 mA között. Az újszerű kialakításának köszönhetően nagyon gyors leoldási sebesség volt rá jellemző. Ezek az értékek együttesen már bőven az emberi szív és keringési rendszer által elviselni képes határokon belül voltak. A rendszer megszakítóval, biztosítóval és rövidzár-védelemmel is el volt látva, amelyek együttesen a mostani FI relék elődjévé tették. Rubin készüléke az eredeti prototípus kiegészítéseként később már azzal a képességgel is rendelkezett, hogy le tudott kapcsolni a megszakadt nullavezető esetében is. Ez különösen fontos volt az elektromos tüzek elleni védekezésben. Egy aranybányákhoz közeli faluban élő nőt ért áramütéses háztartási balesetet követően néhány száz otthonban F.W.J. gyártmányú 20 mA érzékenységű eszközöket szereltek fel az 1957 és 1958 közötti időszakban. Az F.W.J. Electrical Industries nevű cég a későbbiekben is folytatta a 20 mA-es egyfázisú és háromfázisú magamp eszközök gyártását. Miközben Rubin a magamp-on dolgozott, megpróbálkozott a tranzisztoros megoldással is, de a korai tranzisztorok még túl megbízhatatlannak bizonyultak. Később, amikor már fejlődött a félvezetőgyártás, Rubin cége, illetve más cégek is elkezdtek tranzisztor alapú hibaáram-védelmi készülékeket gyártani. 1961-ben Charles Dalziel a Rucker Manufacturing cégnél kifejlesztett egy tranzisztor alapú megoldást, amelyet Ground Fault Circuit Interrupter (GFCI)-nek neveztek. Ez nyers fordításban Földzárlati Áramköri Megszakító-t jelent. Néha rövidítették GFI-nek (Ground Fault Interrupter, Földzárlati megszakító) is. Ez a megnevezés a nagyérzékenységű érintésvédelmi eszközökkel kapcsolatosan még mindig használatban van az USA-ban. Az 1970-es évek elején az észak-amerikai GFCI eszközök voltak a legelterjedtebb megszakító típusok, majd a fali csatlakozó aljzatba beépített változat vált általánossá a 80-as években. Az elosztó panelbe (kismegszakító dobozba) telepített változatok gyakori lekapcsolását a gyenge vagy nem megfelelő szigetelések okozták. De gyakoriak voltak a hibás leoldások akkor is, amikor túlságosan hosszú vezetékezésű áramköröket szereltek. Ezeknél már alaphelyzetben annyi szivárgóáram volt jelen, hogy egészen kis további hibaáramra azonnal leoldott a védelem. Az észak-Amerikában elterjedt megoldásként a fali csatlakozóaljzatba szerelt változat mérsékelte ezt a problémát. Könnyen belátható, hogy ezzel a megoldással tulajdonképpen csak kényelmesen elfedték a teljes hálózaton jelentkező hibaáramokat, miközben védelmet biztosítottak a végpontokon, amelynek szükségessége nedves környezetben (pl. fürdőszoba) különösen fontos volt. Az európai szerelési gyakorlatban inkább a betáplálási oldali megoldásokat részesítették és részesítik ma is előnyben, amellyel az egész hálózatnak lehet védelmet biztosítani, ideértve a teljes vezetékezést is. Ennek hátránya, hogy egy fogyasztói hiba esetén az egész hálózat lekapcsolásra kerül, vagyis nem szelektív a leoldás. A fali csatlakozóaljzat kivitelű felhasználás Európában nem terjedt el. Megjegyzések Hanem esetleg a kezelő testén át a föld felé. De természetesen csak az adott relé kiépítésének megfelelő áramtűrési határokon belül. Célszerűen az évente kétszer esedékes óraátállításkor lehet ezt is rendszeresen elvégezni. Az előírt tesztelési gyakoriságot a relé adatlapja, vagy egy hozzá csomagolt kiegészítő információs lap tartalmazza. Ezt a tesztet csak erre kiképzett szakembereknek szabad elvégezni Ezért kell viszonylag nagy erő a FI relé bekapcsolásához, mert gyakorlatilag akkor „húzzuk fel” a főrugót is, ami majd elvégzi a gyors szétkapcsolást, amikor szükséges. Hosszabb távollét esetén egy vihar miatti hibás leoldás után kiolvadó hűtő, egy akkumulátora kimerülése után „megbolondult” riasztó komoly gondokat okozhat Azaz például egy 30 mA-es relé nem old le még 20 mA-en sem. Attól függően, hogy az adott gyártó az egyen(irányított)áram mely ábrázolási módjával próbált utalni az egyenáramú hibakezelési képességre. Lásd a fordításokat alább Természetesen csak a gyártó által az adott relére megadott határokon belül. Amely szerelési móddal a feszültségfüggő kialakítás is kiküszöbölhető. Ezért került itt megemlítésre. Magyarországon „áram-védőkioldó” néven ismert. A nagyobb áramokat is átvezetni képes kivitel értelemszerűen magasabb árú az alkalmazott erősebb és teherbíróbb alkatrészek miatt. EN 61008-1 a túláramvédelem nélküli és EN 61009-1 a túláramvédelemmel együtt szerelt relékről. Minden korszerű FI relé gyári adatlapjának kötelezően tartalmaznia kell a használt leoldási módozatot és a gyártás során alkalmazott szabványokat. Sőt, teljesen hiányzó védelem esetén legalább egy plusz védelmi vonalat ad. A forgalmazó ország hivatalos nyelvén készült felhasználói kézikönyv, leírás segítségével. Ez nemcsak Magyarországon volt gyakorlat, hanem pl. Angliában és az USA-ban is. Megfelelő szabványos védőföldelés esetében. Az angol „Second-harmonic magnetic amplifier-type core balance system” megnevezésből eredő „magamp” név sokáig rajta is maradt az eszközön. Second-harmonic magnetic amplifier-type core balance system (South African Patent No. 2268/56 and Australian Patent No. 218360) Amelyeket Charles Dalziel határozott meg az University of California egyetemen (Berkeley, USA) Stilfontein aranybányász falu Johannesburg közelében. Amelynek neve később FW Electrical Industries-re változott Hivatkozások Navigálás a változó előírások tengerében VI. (villanyszaklap.hu) Hibaáramvédelem FI relé segítségével (ABB, Angol nyelven) Villanyszerelési szaklap cikke a tiltott nullázásról (villanyszaklap.hu) Villanyszerelési szaklap átfogó cikke a védővezetős érintésvédelemről (villanyszaklap.hu) Megger gyártmányú kézi FI relé teszterek. (Angol nyelven) Fluke gyártmányú multifunkciós kézi teszterek. (Angol nyelven) Az áram emberi szervezetre gyakorolt hatásai (TÜV, Angol nyelven) Electric shock - Electrical Installation Guide (Angol nyelven) GE TeleREC ÁVK Visszakapcsoló rendszer B típusú komplex vezérlő elektronikájú FI relék (Angol nyelven) Schneider szabályozható FI relék (Német és Angol nyelven) Moeller szabályozható, nagy áramú, akár 1800 amperes FI relék (Angol nyelven) Az Érintésvédelmi Munkabizottság 2013-as állásfoglalása a feszültségfüggő áram-védőkapcsolókról (Schneider Electric) Charles F. Dalziel, Transistorized ground-fault interrupter reduces shock hazard, IEEE Spectrum, January 1970. (Angol nyelven) Fordítás Ez a szócikk részben vagy egészben a Residual-current device című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Források Műszaki Egyetem - Érintésvédelmi Gyakorlati Útmutató Szivárgóáram-védelmi készülékek kiválasztása Általános Műszaki Információk - Villamos kifejezések, védelmi rendszerek Műszaki Egyetem - 0,4 kV-os elosztószekrények és készülékeik Villanyszerelő portál - A FI relé működése The RCD Handbook (Angol nyelven) Szabványok IEC 60755 szabvány - General requirements for residual current operated protective devices (Általános követelmények különbözeti áram működtetésű védőkészülékekre) MSZ EN 61008 szabványsorozat - Áram-védőkapcsolók, beépített túláramvédelem nélkül, háztartási és hasonló alkalmazásokra (RCCB-k) MSZ EN 61009 szabványsorozat - Áram-védőkapcsolók, beépített túláramvédelemmel, háztartási és hasonló használatra (RCBO-védőkapcsolók) Valódi lappantyúformák A valódi lappantyúformák (Caprimulginae) a madarak osztályának a lappantyúalakúak (Caprimulgiformes) rendjébe és a lappantyúfélék (Caprimulgidae) családjába tartozó alcsalád. Rendszerezés Az alcsaládba az alábbi 11 nem és 72 faj tartozik: Gactornis – 1 faj nyakörves lappantyú (Gactornis enarratus vagy Caprimulgus enarratus) Siphonorhis (Sclater, 1861 ) – 2 faj jamaicai estifecske (Siphonorhis americanua vagy Siphonorhis americana) más néven (Siphonorhis americanus) – kihalt haiti estifecske (Siphonorhis brewsteri) Nyctiphrynus ( Bonaparte , 1857 ) – 4 faj füles lappantyú (Nyctiphrynus mcleodii) más néven (Otophanes mcleodii) yucatáni lappantyú (Nyctiphrynus yucatanicus) más néven (Otophanes yucatanicus) pápaszemes lappantyú (Nyctiphrynus ocellatus) Nyctiphrynus rosenbergi Phalaenoptilus (Ridgway, 1880 ) – 1 faj téli estifecske (Phalaenoptilus nuttallii) Nyctidromus (Gould, 1838 ) – 1 faj kurjangó (Nyctidromus albicollis) Caprimulgus ( Linnaeus , 1758 ) – 57 faj karolinai lappantyú (Caprimulgus carolinensis) síró lappantyú (Caprimulgus vociferus) Puerto Ricó-i lappantyú (Caprimulgus noctitherus) barnatorkú lappantyú (Caprimulgus ridgwayi) rozsdás lappantyú (Caprimulgus rufus) kubai lappantyú (Caprimulgus cubanensis) Salvin-lappantyú (Caprimulgus salvini) guatemalai lappantyú (Caprimulgus badius) selymes lappantyú (Caprimulgus sericocaudatus) hegyi lappantyú (Caprimulgus saturatus) tükrös lappantyú (Caprimulgus longirostris) fehérfarkú lappantyú (Caprimulgus cayennensis) fehérszárnyú lappantyú (Caprimulgus candicans) foltosfarkú lappantyú (Caprimulgus maculicaudus) szerrádó lappantyú (Caprimulgus parvulus) perui lappantyú (Caprimulgus anthonyi) cayennei lappantyú (Caprimulgus maculosus) – kihalt gyászos lappantyú (Caprimulgus nigrescens) roraima lappantyú (Caprimulgus whitelyi) Spix-lappantyú (Caprimulgus hirundinaceus) rozsdásnyakú lappantyú (Caprimulgus ruficollis) dzsungel lappantyú (Caprimulgus indicus) európai lappantyú (Caprimulgus europaeus) kantáros lappantyú (Caprimulgus fraenatus) namíbiai lappantyú (Caprimulgus rufigena) sivatagi lappantyú (Caprimulgus aegyptius) Sykes-lappantyú (Caprimulgus mahrattensis) tárimi lappantyú (Caprimulgus centralasicus) núbiai lappantyú (Caprimulgus nubicus) pompás lappantyú (Caprimulgus eximius) szélesfarkú lappantyú (Caprimulgus macrurus) maharadzsa lappantyú (Caprimulgus atripennis) Fülöp-szigeteki lappantyú (Caprimulgus manillensis) celebeszi lappantyú (Caprimulgus celebensis) Donaldson-lappantyú (Caprimulgus donaldsoni) feketevállú lappantyú (Caprimulgus nigriscapularis) fütyülő lappantyú (Caprimulgus pectoralis) zairei lappantyú (Caprimulgus prigoginei) szürkefejű lappantyú (Caprimulgus poliocephalus) ruwenzori lappantyú (Caprimulgus ruwenzorii) madagaszkári lappantyú (Caprimulgus madagascariensis) hindu lappantyú (Caprimulgus asiaticus) más néven (Caprimulgus asiatica) fokföldi lappantyú (Caprimulgus natalensis) márványos lappantyú (Caprimulgus inornatus) csillagos lappantyú (Caprimulgus stellatus) szavanna lappantyú (Caprimulgus affinis) foltos lappantyú (Caprimulgus tristigma) szunda-szigeteki lappantyú (Caprimulgus concretus) Salvadori-lappantyú (Caprimulgus pulchellus) erdei lappantyú (Caprimulgus batesi) uszályos lappantyú (Caprimulgus climacurus) más néven (Scotornis climacurus) szegélyesfarkú lappantyú (Caprimulgus clarus) más néven (Scotornis clarus) mozambiki lappantyú (Caprimulgus fossii) más néven (Scotornis fossii) Mees-lappantyú (Caprimulgus meesi) andamáni lappantyú (Caprimulgus andamanicus) solala lappantyú (Caprimulgus solala) Veles (Bangs, 1918 ) – 1 faj csónakfarkú lappantyú (Veles binotatus) korábban (Caprimulgus binotatus) Macrodipteryx (Bangs, 1918 ) – 2 faj hosszúszárnyú lappantyú (Macrodipteryx longipennis) cifraszárnyú lappantyú (Macrodipteryx vexillarius) más néven (Cosmetornis vexillarius) Hydropsalis (Wagler, 1832 ) – 2 faj létrafarkú lappantyú (Hydropsalis climacocerca) ollósfarkú lappantyú (Hydropsalis torquata) más néven (Hydropsalis brasiliana) Uropsalis (Miller), 1915 ) – 2 faj fecskefarkú lappantyú (Uropsalis segmentata) lantfarkú lappantyú (Uropsalis lyra) Macropsalis (Sclater, 1866 ) – 1 faj hosszúfarkú lappantyú (Macropsalis forcipata) Eleothreptus (Gray, 1840 ) – 1 faj sarlósszárnyú lappantyú (Eleothreptus anomalus) Forrás ITIS szerinti rendszerbesorolása Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar nevek egy része A Newcastle United FC 2013–2014-es szezonja A Newcastle United FC az angol élvonal első osztályban, a Premier Leagueben szerepel. Tavaly, a sok sikertelen meccs és pénzügyi gondok miatt a csapat majdnem a másodosztályba, a Championshipbe került, de a szezon második felében javult a játékuk és végül felküzdötték magukat a 16. helyre, ami éppen a bentmaradáshoz volt elég. Ennek köszönhetően a csapat nem indul semmilyen nemzetközi kupasorozatban. A csapatnak egymásután 4. éve az első osztályban, anélkül, hogy kiestek volna. Ez az év a Newcastle 121.éve a profi ligák történelmében. Statisztika 2013. december 13-a szerint Átigazolás Érkezők Teljes költség:~8,5 millió Euró Fodor Zsóka Fodor Zsóka, születési nevén Fodor Erzsébet (Budapest, 1942. május 28. –), magyar színművész, szinkronszínész, bemondó. Pályája Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában tanult. 1965-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, ahova csak második nekifutásra, de érettségi nélkül vették fel, amire abban az időben még volt lehetőség. Majd a Katona József Színházhoz szerződött Kecskemétre. 1966-tól 1970-ig a József Attila Színházban és az Irodalmi Színpadon játszott. 1970-1972 között a Békés Megyei Jókai Színház tagja volt, majd egy évig a Magyar Televízió bemondója is volt. 1974-ben ismét a Békés Megyei Jókai Színházhoz szerződött, majd 1979-től a Szegedi Nemzeti Színházban játszott 1995-ig. Az 1960-as években kezdett filmekben szerepelni, 25 filmben és több mint 300 színdarabban játszott, 240 filmhez adta a hangját. Ismertté a Barátok közt című tévésorozat tette, amelyben Kertész Magdit alakította 1998 és 2009 között. Családja Édesanyja Hittaller Róza. Édesapja Fodor Béla. Szülei válása után a bátyja édesanyjukhoz, ő pedig édesapjukhoz került. Az apja azonban nem sokat foglalkozott vele, újranősült, és különböző családoknál helyezte el, akiket megbízott és megfizetett a nevelésével. Bátyja, Fodor Béla Tamás Venezuelába emigrált 1956 után. Fodor Zsóka kétszer kötött házasságot. Első férjét, Jánost az Irodalmi Színpadon ismerte meg, másodszorra Henkel Gyula színészhez ment feleségül, de egyik kapcsolatából sem születtek gyermekei, és mindkettő válással végződött. Színpadi szerepei A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 1. Johnson: Volpone....Canina Shakespeare: A makrancos hölgy ....Kata Váljunk el!....Cyphien Molnár Ferenc: Liliom....Juli Simon: Furcsa pár....Mickey Wesker: Konyha....Anne Shakespeare: II. Richard....Királyné Falstaff....Lepedő Dolly Csurka István: Döglött aknák....Zsófi Szakonyi Károly: Hongkongi paróka....Mara Schiller: Ármány és szerelem....Lady Milford Leo Fall: Sztambul rózsája (operett)....Desirée Galopp a vérmezőn....özvegy Mihalicsné Kálmán Imre: Marica grófnő....Cecília Molnár Ferenc: A doktor úr....Marosyné Oscar Wilde: Bunbury, avagy hazudj igazat!....Lady Bracknell Marc Camoletti: Leszállás Párizsban Jókai Mór - Földes Mihály: A kőszívű ember fiai Friedrich Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása....Claire Zschanassian, SZÜL. Wascher multimilliomosnő Filmjei Játékfilmek Háry János ( 1965 ) A kőszívű ember fiai ( 1965 ) Köznapi legenda ( 1966 ) Requiem ( 1981 ) Az én kis nővérem ( 1997 ) Csonka délibáb ( 2015 ) Tévéfilmek Ivan Iljics halála ( 1965 ) Az asszony beleszól ( 1965 ) Vidám vasárnap (házmester) ( 1966 ) Az OP-ART kalap (eladó a kalapüzletben) ( 1967 ) Őrjárat az égen ( 1970 ) Sólyom a sasfészekben ( 1973 ) Keménykalap és krumpliorr 1–4. ( 1974 ) A labda ( 1974 ) Mint oldott kéve 1–6. ( 1983 ) Labdaálmok (személyzetis) ( 1989 ) Helló Doki (I. rész, 1996 ) Barátok közt ( 1998 – 2009 ) Képtelen történet (2014) Elismerések Pepita-díj ( 2008 ) Magyar Toleranciadíj ( 2011 ) Pepita Különdíj ( 2012 ) Mirambeau (Haute-Garonne) Mirambeau település Franciaországban, Haute-Garonne megyében. Lakosainak száma 69 fő (2015). Mirambeau Espaon, Boissède, L’Isle-en-Dodon, Martisserre, Cadeillan és Garravet községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Bursa (tartomány) Bursa Törökország egyik nyugati tartománya, a Márvány-tenger partján. Nyugaton Balıkesir, délen Kütahya, keleten Bilecik és Sakarya, északkeleten Kocaeli, északon Yalova határolja. Területe 10963 km², népessége a 2004-es népszámlálás szerint 2 331 000 fő. Székhelye Bursa, mely az Oszmán Birodalom fővárosa volt Edirne meghódításáig. A tartományban található a régió legmagasabb hegysége, az Uludağ és az azt övező Uludağ Nemzeti Park. Robert Buckley Robert Earl Buckley (Los Angeles, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok, 1981. május 2. – ) amerikai színész, a One Tree Hill (Tuti gimi-ből illetve a Rúzs és New York című televíziós sorozatból ismert. Karrier A California egyetemen szerzett közgazdász diplomát (University of California, San Diego, CA). Gazdasági tanácsadóként dolgozott, majd Los Angelesbe költözött, hogy a szórakoztatóiparban dolgozhasson. Első filmes szerepe 2006-ban a "When a Killer calls" című film volt. Ez valamennyire meghozta neki az ismertséget, ugyanis egymást követték a felkérések: Teenage Drama, Petrified, Robot Battle. Dolgozott íróként és szabadúszó producerként is. Feltűnt a Fashion House telenovella 62 epizódjában illetve megjelent a Szellemekkel suttogó "A boldogtalan médium" című epizódjában. 2008-ban megkapta Kirby Atwood szerepét a Rúzs és New Yorkban. Együtt szerepelt Brooke Shields-dzel, Kim Raverrel, Lindsay Price-szal. Még ugyanebben az évben, december 6-án mutatták be "Flirting with Forty", vagyis az "Egy negyvenes nő és a flört" című filmjét, melyben Heather Locklearrel szerepel. 2009. június 10-én bekerült a One Tree Hill (Tuti gimi) című CW-n futó sorozatba, Clayton, a sportügynök szerepében. Magánélete Jelenleg Shantel Vansanten-nel jár, akivel a One Tree Hill forgatásán szerettek egymásba, a sorozatban is egy párt alkotnak. Inoue Orihime Inoue Orihime (�� ��; Hepburn: Orihime Inoue) Kubo Tite Bleach című manga- és animesorozatának egyik főszereplője. A sorozatban egy középiskolás diáklány, aki a főhős, Kuroszaki Icsigo osztálytársa és barátja. Mint Icsigo többi barátja, Orihime is rendelkezik saját szellemi erőivel, melyek gyorsan megmutatkoznak, miután Icsigo halálisten lesz. A történet során Orihime tudomást szerez Icsigo halálisteni küldetéséről, és úgy dönt, hogy vele tart, amikor elmegy a Lelkek Világába, hogy megmentse Kucsiki Rukiát. Orihime komoly érzelmeket táplál Icsigo iránt, melyek a sorozat előrehaladtával egyre mélyebbé válnak, de nehézségekbe ütközik, hogy kimutassa őket. Ezek az érzései azonban már a történet kezdetétől fogva nagy hatással lesznek cselekedeteire és sorozatbeli fejlődésére. Orihime a sorozat elején meglehetősen mókás és ügyetlen szereplőnek mutatkozik. Lidérccé változott bátyjával való találkozása és Icsigo iránti érzéseinek mélyülése következtében azonban komoly, felelősségtudó és odaadó jellemvonásai is megjelennek. Orihime emellett a sorozat egyik humorforrása is, ami szokatlan hóbortjainak és testi adottságainak köszönhető. Megítélése a különböző publikációkban eltér; míg Carl Kimlinger „ügyefogyottnak”, addig Ramsey Isler „örökkön édesnek” nevezi. A manga- és animesorozatok mellett Orihime megjelenik még a Bleach alapján készült videojátékokban és animációs filmekben is. Rendkívül népszerűvé vált a mangaolvasók és animerajongók között, magasan áll a Bleach szereplőinek népszerűségi listáján. Népszerűségének köszönhetően számos őt mintázó reklámtermék, köztük plüssfigurák, kulcstartók és egyéb figurák is készültek. A mangáról és animéről szóló publikációk többnyire dicsérően írnak Orihime jelleméről, vonásairól és sorozatbeli fejlődéséről. A szereplő megalkotása és az alapelgondolás A manga megalkotója, Kubo Tite megállapítása szerint Icsigo mellett Orihime arcát volt a legnehezebb megrajzolni, a sorozatbeli fontosságára való tekintettel ezért sokat gyakorolta a szereplő megrajzolását. Amikor Kubót megkérték, hogy készítsen karácsonyi plakátot a Bleach egy női szereplőjével, először Rukiára gondolt, később változtatta meg Orihimére, mivel őt sokkal szimpatikusabbnak találta erre a feladatra. Orihime a Lelkek világa fejezet után a második női főszeplővé vált, ebből kifolyólag más Súkan Sónen Jump sorozatokban, illetve különleges „Sónen Jump” plakátokon is a központba került. Az „Orihime” név egy ősi japán meséből, a Tanabatából származik, amely a Tanabata ünnep alapjául is szolgál. A manga első kötetének egyik borítóján Orihime nevét „Vegá”-ra változtatták, ami szintén a Tanabata-történetre utal. Vegát, az északi félteke egyik csillagát Orihimével, a Tanabata legenda hercegnőjével azonosítják. Kubo Titét egy interjúban arról kérdezték, hogy Orihime és Icsigo barátságát szeretné-e többé tenni a történet előrehaladtával. Kubo azt válaszolta, hogy már rengetegszer tették fel neki ezt a kérdést, de semmiképp sem szeretne a Bleachből egy szerelmes történetet csinálni, mivel sokkal izgalmasabb jellemvonásokkal is rendelkeznek a szereplők és „mást is tehetnek ahelyett, hogy románccá alakul kapcsolatuk”. Az eredeti animesorozatban Macuoka Juki személyesíti meg, akinek alakítását díjazták a 2007-es Szeijú Awardson. Az angol nyelvű változatban a távol-keleti származású Stephanie Sheh, míg a magyar nyelvű változatban a nagy „animés múlttal” rendelkező Bogdányi Titanilla kölcsönzi a hangját. A szereplő ismertetése Múltja Orihime és 15 évvel idősebb bátyja, Szora egy alkoholista apa és egy prostituált anya mellett nőttek fel. Amikor Szora 18 éves lett, megelégelte a „családi” légkört, és elmenekült Orihimével, aki akkor hároméves volt, és felnevelte őt. Nem tudni, hogy élnek-e még a szülei. Hat évig boldogan éltek együtt, annak ellenére, hogy Orihimét csúfolták az iskolában a szokatlan hajszíne miatt. Szora adott neki egy hajcsatot, de nem viselte, mert túl gyerekesnek tartotta. Egy nap Szora súlyosan megsérült egy autóbalesetben, és életét vesztette a Kuroszaki klinikán. Ettől fogva viseli Orihime a hajcsatjait. Egy évvel a tragédia után találkozott Ariszava Tacukival, aki megvédte őt a kötekedő társaitól és örökre jó barátok lettek. Kapcsolatai és személyisége Orihime hosszú, fényes, narancssárga hajat visel, csatokkal a fülei mögött, melyeket hajtűkkel erősít meg. Szinte sosem veszi le ezeket a hajtűket, mivel ezekben hordja bátyja emlékét és a spirituális energiáját, a Hat virágpajzsot. A haját kibontva hordja és sosem vágja le, mert ez jelképezi a barátságát és tiszteletét Tacuki iránt. A legfeltűnőbb testi vonása kamaszkora ellenére meglepően fejlett alakja. Nagy mellei gyakran szolgálnak viccek forrásául a sorozatban. Egy komikus jelenetben, amikor Orihime együtt ebédelt barátnőivel, Tacuki megkérdezte tőle, hogyan lehet az, hogy ilyen sok kalóriadús ételt eszik és mégis jó alakja van, mire egy másik lány azt válaszolta, hogy mind a mellére megy. Orihime meglehetősen keményfejű, s ezt gyakran megszenvedik társaik. A színes mangában barna, az animében lilászöld színű szeme van. Orihime barátságos, a maga módján humoros, gyengéd és kedves. Gondoskodó személyiségű, Juzuhoz hasonlóan. Kitűnő tanulmányi eredménye dacára sokszor naiv, bután és bolondosan viselkedik, főleg ha Icsigóval találkozik. Ennek ellenére Tacuki szerint Orihime a fekete öves karatét sodan (első) szinten teljesítette, amikor közösen edzettek. Szembetűnően reménytelen eset, ha technológia közelébe kerül: még egy mobiltelefon használatához sem elég ügyes, ezért nincs is neki. Nagyon szereti az ázsiai virágmintás ruhákat. Orihime főzési stílusa meglehetősen rémes, undorítóan vagy szokatlanul főz, az ételei egyáltalán nem ízletesek, ami szintén gyakori humorforrás a sorozatban. Csupán Macumoto Rangiku és Cukabisi Tesszai találták ízletesnek a főztjét. A kedvenc étele a vörösbabkrém és a vajjal bekent édesburgonya. Orihime gyakran gondolkozás nélkül cselekszik vagy „zöldségeket” hord össze, ezért sokszor hozza magát kellemetlen helyzetekbe. Gyakran álmodozik tátott szájjal bambulva, nagy képzelőereje van, sokszor véletlenszerű helyzetekben kezd el fantáziálni Icsigóról vagy hogy bokszbajnokká válik és kioszt néhány pofont. Amikor a jövőbeli elképzeléseiről kellett portrét rajzolnia az iskolában, pusztító robotnak ábrázolta magát. Orihime már a sorozat elején bensőséges érzelmeket táplál Icsigo iránt, amely szerelemmé válik és egyre mélyebb lesz a sorozat folyamán. Ezeket az érzéseit már felfedte Macumoto Rangiku és Icsigo előtt is, bár utóbbi akkor éppen aludt. Féltékeny Icsigo és Rukia kapcsolatára, de ennek ellenére jó barátságot és együttműködést alakít ki Rukiával. Kiteljesedő szerepénél fogva, Orihime felhagy kezdeti bolondozásaival, és több figyelmet fordít hiányosságainak és belső zűrzavarának leküzdésére. Tudja, milyen érzés egyedül lenni, Icsigóhoz hasonlóan ő is erősebbé szeretne válni, hogy megvédhessen másokat. Orihime különös hatást gyakorolt Ulquiorra Ciferre Las Nochesben töltött napjai alatt. Ulquiorra képtelen volt felfogni az emberi szív értelmét, Orihime lelki összetörését, ezért kérdezgette erről, mikor egyedül voltak. Később Icsigóval vívott harca alatt Icsigo úgy nyilatkozott Ulquiorráról, hogy „sokkal emberibbé vált”, mely megvilágítja Orihime empatikus jellemének befolyását Ulquiorra saját érzelmi kapacitására. Halála előtt Ulquiorra megfogja Orihime kezét, akinek viszonzott gesztusán keresztül rátalál saját emberi szívére. A sorozatban való szereplésének áttekintése Miután Kuroszaki Icsigo Kucsiki Rukia erejének elvételével halálisten lesz, és Orihime előtt megjelenik lidérccé változott bátyja, előjön spirituális képessége, a Sun Sun Rikka, amely hat tündérszerű lényből áll, akik a Szorától kapott hajcsatjában laknak. A későbbiekben Orihime ezeket a manókat használja harc közben. Akkor szerez róluk tudomást, amikor Isida Urjú számtalan lidércet csalogat Karakura városba, hogy versengjen Icsigóval, ki tud többet legyőzni. Orihimére és társaira is rátámad egy lidérc, aki átveszi felettük az irányítást. A könnyek közt vergődő Tacukit látva, Orihime úgy dönt, most ő menti meg Tacukit, hogy viszonozza barátságát. Ekkor jön elő teljesen véletlenül a hat tündér, akik segítségével legyőzi a lidércet és megmenti társait. Miután Rukiát visszaviszik a Lelkek Világába és halálra ítélik, Orihime is csatlakozik társaihoz, hogy megmentsék őt. Joruicsi komoly edzésnek veti alá őket, hogy felvehessék a harcot a náluk jóval erősebb halálistenekkel, és Orihime megtanulja tudatosan előhívni a Hat virágpajzsot. A Lelkek Világában a csapat szétválik, és Orihime társa Urjú lesz. Első ellenfelük Ikkanzaka Dzsiróbó lesz, aki ellen megmutatkoznak Orihime békeszerető jelleméből adódó hiányosságai, ezután próbálják kerülni a harcot. Orihime ötletére elveszik két halálisten egyenruháját, akiket Orihime puszta kézzel győz le. Mint kiderült, Tacuki alapos edzésnek vetette alá, megtanult egy fekete öves karatéhoz hasonló harcművészetet. Aramaki Makizó azonban leleplezi őket és foglyul ejti Orihimét, amíg Urjú kénytelen megküzdeni Kurocucsi Majurival. Orihimét a 11. osztaghoz viszik, de a kapitány, Zaraki Kenpacsi az oldalukra áll, s elindulnak Rukiáért, közben kiszabadítják a többi elfogott társat. Rukiát sikeresen megmentik, de már nem tudják megállítani az áruló Aizen Szószukét, a kivégzés kitervelőjét, aki elmenekül Hueco Mundóba. Ezután Icsigóék visszatérnek az élők világába. Az animében Orihimét meglátogatja halott bátyja, Szora, és megnyugtatja, hogy sikeresen eljutott a Lelkek Világába, ahol a lelke békére lelt. Rövidesen megjelenik három fura alak, akik egy, a Pokol kapujához hasonlító portált nyitnak meg, amely beszippantja Orihimét. Vezetőjük, egy szőke kislány, feladatokat ad Icsigóéknak, amiket meg kell oldaniuk, hogy kiszabadítsák Orihimét. Egyre bonyolódnak az események, míg végül kiderül, hogy Kiszuke tesztelte képességüket három új módosított lélekkel, Lilinnel, Clouddal és Novával. Hamarosan azonban igazi ellenségek bukkannak fel: a bountok. Orihime segítőtársa Claude lesz, akit egy fura füles plüssbábuba rak. Orihime először Icsigónak segít megmenteni a harcképtelenné vált Urjút, akit elfogtak a bountok, majd Rukiával marad, akivel kénytelen megküzdeni, amikor Mabasi Riz nevű bábja megszállja őt. Orihime képes lesz elég motivációt adni Rukiának, hogy felülkerekedhessen a bábon. Később csatlakozik a barátaihoz, amikor a bountok megtámadják a Lelkek Világát. Orihime a harcok alatt főként gyógyítással foglalkozik. Kicsivel később az arrankarok megkezdik Karakura város lerohanását. Megjelenik két espada: Yammy Riyalgo és Ulquiorra Cifer. Orihime Csaddal Tacuki megmentésére siet, aki az espadák közelében tartózkodott, amikor megérkeztek. A Yammy Riyalgóval vívott harcban Orihime Sun Sun Rikkájának a támadó „komponense”, Cubaki elpusztul, ezért nem segíthet a további harcokban. Ez kicsit szomorúsággal tölti el, viszont örül annak, hogy így nem lesz terhére Icsigónak. Azonban a vaizard Usóda Hacsigen, akivel Orihime rögtön jó barátságot alakít ki, képes lesz feltámasztani Cubakit, így Orihime elmegy a Lelkek Világába, hogy felkészüljön a következő támadásra Rukiával. A két világ közötti úton Ulquiorra Ciferrel találkozik, aki megfenyegeti, hogy megöli a barátait, ha nem megy el vele Hueco Mundóba. Orihime beletörődik helyzetébe, elfogadja és önként vele tart. Lehetőséget kap, hogy búcsút vegyen egy barátjától, természetesen Icsigót választja, akinek - bár éppen alszik - kimutatja érzéseit, elég közel hajol hozzá, hogy megcsókolja, de már nem lesz rá képes. Orihime utolsó szavait egy jegyzetfüzetbe írja le: „Viszlát, boldog szép napok.” Las Nochesbe való megérkezés után Aizen Szószuke, az arrankarok jelenlegi vezetője, arra kéri Orihimét, hogy mutassa meg a képességeit Grimmjow karjának meggyógyításával. A megfélemlített Orihimét egy szerény szobába vezetik, ahol új arrancar-egyenruhát kap. Később Aizen felfedi igazi célját előtte, arra kéri, hogy a Sun Sun Rikkát használva javítsa meg a Hógjokut, mely szükséges az arrancarok teremtéséhez és az ő uralkodói tekintélyének megszerzéséhez. Orihime úgy dönt, hogy az erejét felhasználva inkább elpusztítja a gömböt, de mielőtt megvalósíthatta volna a tervét, Icsigóék megérkeznek Hueco Mundóba, hogy megmentsék őt. Tudomást szerez a történtekről Ulquiorrától, aki közli vele, hogy a barátainak esélyük sincs, és csak bolondok jönnek úgy Hueco Mundóba, hogy nincsenek tisztában a képességeikkel. Ettől Orihime összetörik és sírni kezd. Jelenlétét sem fogadja mindenki szívélyesen, Loly és Menoly nem nézi jó szemmel, hogy Aizen ekkora fontosságot tanúsít neki, így többször is megkínozzák és megpróbálják megölni. Első alkalommal Grimmjow lép közbe, hogy viszonozza a szívességet, hogy Orihime meggyógyította a karját, és elviszi a sérült Icsigóhoz és arra kéri, gyógyítsa meg, hogy egy igazi csatát vívhasson vele. Icsigo kemény harcot vív Grimmjow-val, de Orihime biztatása erőt ad számára, így képes lesz legyőzni. Ezután Orihime és Icsigo barátaik megkeresésére indulnak, de Nnoitra Jirugával keverednek harcba, akinek a fracciónja, Tesla elfogja Orihimét. A csata eldől, amikor megjelenik Zaraki Kenpacsi, legyőzni Teslát, majd Nnoitrát is. Orihime meg akarja gyógyítani Kepacsi sebeit, de Coyote Starrk megállítja és Aizen elé viszi. Aizen igazi tervére fény derül, mindig is az volt a célja Orihime elrablásával, hogy azzal Hueco Mundóba hívja a halálisteneket, és addig elpusztíthatja a védtelen Karakura várost. Aizen azonban hátrahagyja Orihimét, aki csatlakozhat a barátaihoz, de még közte és Icsigo között ott áll Ulquiorra, akik csatájának szemtanúja lesz. Orihime próbál segíteni a kimerült Icsigónak az Ulquiorrával való küzdelemben, de Loly és Menoly újból kínozni kezdik, elszaggatják a ruháját és ki akarják tépni a szemét, majd Yammy is megérkezik, aki meg akarja őt ölni. Icsigo nem tud neki segíteni, de időközben Urjú is a helyszínre ér, akit Icsigo arra kér, hogy az élete árán is védje meg Orihimét. Az egyenlőtlen küzdelemben Icsigo teljesen kimerül, Ulquiorra közli Orihimével, hogy most láthatja annak az embernek a halálát, akibe minden reményét belevetette, majd ceroval egy hatalmas lyukat üt Icsigo mellkasába, és Urjút is könnyen legyőzi. Orihime pánikba esik, gyógyítani próbálja Icsigót, de semmi hatást nem tapasztal. Icsigo meghallja Orihime hangját, s mint lidérc-Icsigo veszi fel a harcot, de valójában egy új lidércszintet ért el, ebben a formájában győzi le Ulquiorrát. A csata után Orihime hátramarad Las Noches dómjának tetején, hogy meggyógyítsa Urjú sebeit. Miután Icsigo Aizen Szószukét is legyőzte, a barátai, köztük Orihime, a helyszínre sietnek, hogy segítsenek a kimerült Icsigónak, majd visszatérnek az élők világába. Képességei és készségei Orihime ereje a Hat virágpajzsban (����; Sun sun rikka; Hepburn: Shun shun rikka, ’A pajzsos hibiszkusz hat virága’) rejlik, mely hat tündérszerű lény, akik a hajcsatjában tartózkodnak. Mindegyik tündér más megnyilvánulása Orihime szellemének, mindegyik eltérő megjelenésű és személyiségű, és mindegyik egy virág nevét viseli. Orihimének kezdetben varázsigére volt szüksége, hogy használja technikáit, ám később az edzések után már a gondolataival is képes lesz irányítani őket. A varázsige egyébként a szükséges tündérek neveinek kimondásából állt, majd ezt követte a technika neve és a varázsige: vatasi va kiozecu szuru (������); én ezt elutasítom (Példa: Krizantém, Mályva, Lily, hármas védőpajzs, ezt én elutasítom.) Orihime erejének egyetlen gyenge pontja a magabiztosságában rejlik, ugyanis az önbizalomhiány gyengítheti vagy meghiúsíthatja a technikáit. A Hat virágpajzs megnyilvánulása négyféle lehet, hármas védőpajzs, hasító pajzs, fordított pajzs és siten kósun. A hármas védőpajzs (����; szanten kessun; Hepburn: santen kesshun, ’mennyei hármas pajzs’) Orihime védekező technikája. Varázsigére három tündér, Lily, Hinagiku és Baigon egy háromszög alakzatot vesz fel, és egy mindent visszaverő pajzsot képez. Mivel a pajzs elhárít minden negatív hatást, s légzsákszerűen működik, ezért Orihime képes megvédeni a körülötte lévőket is. Ezen képessége a sorozat folyamán fejlődik, még Ulquiorra Cifer támadását is kivédte és megvédte Icsigót. Annak ellenére, hogy a pajzs megrepedt, hőstettet hajtott végre. A hasító pajzs (����; koten zansun; Hepburn: koten zanshun, ’mennyei vágópajzs’) Orihime támadó technikája. A varázsige megidézi Cubakit, aki egy keskeny pajzsot képez, mely az anyagot két irányba téríti el, gyakorlatilag kardként vágja át ellenfeleit. Azonban, ha Cubaki elpusztul, Orihime nem használhatja ezt a technikát, míg Cubaki újra életre nem kel. A koten zansun a legkevésbé hatásosabb technikája, de nem valamilyen erőhiány, hanem Orihime békeszerető természete miatt. Miután a technikai eljárása (az ellenfél kettévágása) változtathatatlanul halálos kimenetelű, Orihimének nagy akaraterőre és gyilkos szándékra van szüksége, hogy működjön, ennélfogva egy erős ellenség blokkolhatja a támadást. A fordított pajzs (����; szóten kissun; Hepburn: sōten kisshun, ’mennyei gyógyító ikerpajzs’) Orihime gyógyító technikája, mely túltesz egy egyszerű gyógyításnál. Varázsigére megjelenik két tündér, Ajame és Sunó, és egy félovális pajzsot képez, ami vagy aki körül Orihime szeretné. Amíg a pajzs aktív, elhárít minden sérülést maga körül. Lényegtelen, hogy a sérülés milyen súlyos és hogy élő vagy élettelen dolgon alkalmazzák, a pajzs minden sérülést meggyógyít, illetve kijavít helyben és időben visszafelé haladva a sérült területen, visszaállítva az eredeti állapotokat. Még a halottakat is feltámasztja. Minél súlyosabb a sérülés, annál tovább tart a művelet, és attól is függ, hogy élőn vagy élettelenen alkalmazzák. A technika végrehajtásához Orihimének szüksége van a gyógyítani kívánt test valamely részére. Cubakit azért nem tudta meggyógyítani, mert túl kicsi részekre esett szét egy küzdelem során. Ezen képessége iránt érdeklődött Aizen Szószuke is, szerinte még az „istenek hatalmát is megszentségteleníti”. A siten kósun (����; Hepburn: shiten kōshun, ’négy mennyei elutasító pajzs’) technikát azután fejleszti ki Orihime, hogy Icsigo elvesztette halálisteni erejét. A technika elsőre a hármas védőpajzsra hasonlít, Orihime egy háromszög, pontosabban piramis alakú pajzsot állít fel, azonban Cubakit a piramis csúcsába állítja. Ha a pajzsra lesújtanak, az visszafordítja a támadást egy koncentrált kitörés formájában az ellenfél támadásának ellenkező irányába. Mivel a pajzs a támadás erejét fordítja vissza és nem magát a támadást, így közelharci támadások visszafordítására használható. A Hat virágpajzs „tündérei” Ajame (���) (Nőszirom; magyar szinkron: Írisz): Ajame egy félénk lánytündér, akinek a testét nála nagyobb ruha fedi. Súnóval együtt gyógyít. Az eredeti animében Ajame hangját kölcsönző szeijú Szakuragava Tomoe, angol szinkronhangja Philece Sampler. Baigon (��) (Japán kajszibarack; magyar szinkron: Mályva): Baigon egy kopasz férfitündér, akinek az arcát maszk takarja. Lilyvel és Hinagikuval pajzsot állít a támadások kivédésére. Az eredeti animében Baigon hangját kölcsönző szeijú Janada Kijojuki, angol szinkronhangja Liam O’Brien. Hinagiku (���) (Százszorszép; magyar szinkron: Krizantém): Hinagiku egy férfitündér, aki egy nagy szemkötőt visel, mely szarvban végződik. Lilyvel és Baigonnal pajzsot állít a támadások kivédésére. Az eredeti animében Hinagiku hangját kölcsönző szeijú Kisio Daiszuke, angol szinkronhangja Kirk Thornton. Lily (���) (Liliom; magyar szinkron: Lily): Lily egy lánytündér, aki fényes, rózsaszín hajat, átlátszó sárga védőszemüveget és kék fürdőruhát visel. A popsiján egy tetoválás van. Baigonnal és Hinagikuval pajzsot állít a támadások kivédésére. Az eredeti animében Lily hangját kölcsönző szeijú Kugimija Rie, angol szinkronhangja Kate Higgins. Sunó (��) (Orvosi ziliz; magyar szinkron: Jázmin): Sunó egy kedves fiútündér, aki copfot visel. Általában csak ő és Cubaki beszél Orihiméhez. Ajaméval együtt gyógyít. Az eredeti animében Sunó hangját kölcsönző szeijú Noda Dzsunko, angol szinkronhangja Dorothy Elias-Fahn. Cubaki (��) (Kamélia; magyar szinkron: Nárcisz): Cubaki egy forróvérű, nagyszájú férfitündér, aki a Hat virágpajzs egyetlen támadó tündére. Gyakran megtámad másokat, ha felidegesítik, beleértve Orihimét is. Támadás közben könnyen megsérülhet, mivel ekkor nem képes védekezni az ellentámadások ellen. Orihime dühe és gyilkos szándékai erősebbé teszik, de félénk természete kontrollálja Cubaki erejét. Cubaki egyszer már megsemmisült, mikor a 10. Espada, Yammy Riyalgo apró darabokra törte. Mivel túl apró darabokra esett szét, ezért Orihime nem találta meg azokat, s nem gyógyíthatta meg őt. Csak később, Hachi segítségével tudta újra feltámasztani. Az eredeti animében Cubaki hangját kölcsönző szeijú Morikava Tosijuki, angol szinkronhangja Wally Wingert. Megjelenése a manga- és animesorozaton kívül Orihime a Bleach rajongótáborán kívül is hírnevet szerzett, köszönhetően egy rövid kis animációnak, a Loituma lánynak, melyben Orihime egy póréhagymát pörget. Az öt képkockából álló animáció az anime második epizódjából származik. Először a Loituma finn népi zenekar „Ievan Polkka” című számának a háttéraláfestéseként mutatták be, innen származik a Loituma lány elnevezés. Orihime kisebb szerepet játszik két Bleach-filmben, a Bleach: Elveszett emlékek és a Bleach: A gyémántpor lázadás című egész estés mozifilmekben, illetve játszható karakter számos videojáték adaptációban, mint a Heat the Soul videojáték-sorozatban. A Bleach Beat Collection Season 2 lemezén ő kapta a főszerepet egy szólóénekben, a „La La La”-ban és a „Holy Fight” duettben Kucsiki Rukia mellett. Kritikák és a szereplő megítélése A mangáról és az animéről sokféle publikáció jelent meg, melyek dicsérték Orihime vonásait és fejlődését. Jarred Pine-nak, a Mania Entertainment írójának tetszett Orihime fejlődése a manga első fejezetében, mivelhogy a lidérccé változott bátyjával való összecsapása „több dimenziót” adott a szereplőhöz, mely megváltoztatta a kezdetben róla alkotott „bögyös cicababa” képet. Carlos Santos, az Anime News Networktől, egy tipikus szereplőnek találta. Megjegyezte, hogy mint minden szereplő, ő is nagyon érdekes volt jellemének és annak köszönhetően, hogy hatalmát „divatkellékek” által használja. Carl Kimlinger a második évad kapcsán jegyezte meg, hogy „Orihime növekvő segítségre szorulása, ami egyre nyilvánvalóbb hóbortos külseje ellenére is, szomorkás alapot biztosít Isidával közös jeleneteihez, melyek közül a legemlékezetesebb nem egy harc, hanem egy rég várt viszontlátás.” D. F. Smith, az IGN-től, panaszkodott azokra az alkalmakra, amikor Orihime csatlakozik a barátaihoz, hogy megmentse Rukiát, mivel a legtöbb ilyen jelenet nevetséges és az unalomig ismételt volt. Ramsey Isler (szintén IGN) „örökkön édesnek” nevezi Orihimét, szerinte több összetettséget és érzelmi töltetet ad a sorozat „Gyenge vagyok, erősebbé kell válnom!” témájához, emellett ellentéte a „legényes férfiak” egymással viaskodó táborának. Hacsival való találkozását jól kidolgozottnak találja, szerinte „a mézesszájú nagy alak nagyszerű kiegészítést ad Orihime jelleméhez.” Ramsey Isler kitért arra is, hogy Orihime cselekedetei „mindig jól megjósolhatók, agyafúrtak és a kis történetecskéi a legrokonszenvesebb és legmegszerethetőbb szereplővé teszik.” Orihime alakját az olvasók már a mangából megkedvelték, ötödik helyet ért el az első népszerűségi szavazáson. A második alkalommal nem került be az első tíz helyre (12. lett), de a harmadikon tizedik, az azt követőn pedig nyolcadik helyezést ért el, Kira Izurut 123 szavazattal felülmúlva. Orihime népszerűségére való tekintettel sokféle őt ábrázoló termék jelent meg, mint plüssfigurák, kulcstartók és bábuk, még jellegzetes hajcsatjai is kaphatók cosplayhez. Az első Szeijú Awardson, 2007 márciusában Macuoka Juki a „Legjobb mellékszerep színésznője” kategóriában a győztesek között volt Orihime megszemélyesítéséért. Stephanie Sheh, Orihime angol hangja az egyik legjobb szinkronszínészként kapott díjat Carl Kimlingertől. Kimlinger egyébként egyik kritikájában úgy nyilatkozott, hogy Sheh „Orihiméje csemege, bármennyire is sánta a párbeszéde”. Carlos Alexandre, a popcultureshock.com-tól szintén értékelte Sheh munkáját, megjegyezte, hogy jól visszaadja Orihime „pezsgő” egyéniségét. Jonathan Tah Jonathan Glao Tah (Hamburg, 1996. február 11. –) német válogatott labdarúgó, jelenleg a német első osztályban szereplő Bayer Leverkusen és a német válogatott hátvédje. Klub karrier Bayer Leverkusen A mindössze 19 éves, nagy tehetségnek tartott Tah-t 2015 nyarán a Bundesliga egyik élcsapata, a Bayer Leverkusen igazolta le 7,5 millió euró ellenében. Mivel szezonkezdet előtt a védelem alapembere, Ömer Toprak megsérült, így Tah az idény elejétől rendre a kezdőcsapatban kapott helyet. A bajnokság mellett 2015 augusztusában a Lazio ellen bemutatkozhatott a Bajnokok ligája kvalifikációs szakaszában, majd szeptemberben a BATE Boriszov ellen a BL csoportkörében. Mivel a Bayer a csoportjának 3. helyén végzett, így Tah 2016 februárjában a Sporting ellen az Európa-ligában is debütálhatott. Meggyőző teljesítménye miatt, a tapasztaltabb Papadópuloszt kiszorítva, Toprak felépülése után is a kezdőcsapatban kapott helyet. 2017. január 28-án Jonathan Tah az első gólját szerezte a német első osztályban. Bár a csapata az első félidős remeklés után meglepetésre kikapott 3-2 a vendég Mönchengladbach csapatától. Statisztika 2017. július 14. szerint. Válogatottság Tah fiatalkora óta több korosztályos német válogatottban is szerepelt. Az U19-es nemzeti 11-gyel részt vett a 2015-ös Európa-bajnokságon, ahol csoportkörben búcsúzó csapat csapatkapitánya volt. 2016 márciusában a Joachim Löw meghívta felnőtt válogatott keretébe. Első mérkőzésén, az Anglia ellen 2-3 arányban elvesztett találkozón egy félidőt kapott. Antonio Rüdiger sérülése után bekerült a németek 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokságra készülő keretébe. Avondance Avondance település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 40 fő (2015). Avondance Ruisseauville, Planques és Azincourt községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Hirosima Hirosima (japánul „���”; „Hirosima-si”) város Japánban, a fő sziget, Honsú nyugati részén. Hirosima prefektúra székhelye és a Csúgoku régió legnagyobb városa. 1945. augusztus 6-án, a második világháború alatt atomtámadás érte. Története A településen akkor köszöntött be az első fordulat, amikor 1593-ban a nagy hatalmú Móri család feje, Móri Terumoto (1553–1625) daimjó felépítette várkastélyát. A Hirosima-dzsó, a Széles-szigeti kastély adott nevet a körülötte kifejlődő városnak is. A Móri, majd a Fukusima család uralma után az Aszano család birtokába került a város. Az 1868. évi Meidzsi-restauráció vetett véget az Aszano család uralmának. 1889-ben megyei rangú város lett és kiépült a kikötője. 1894-ben indult meg Kóbe és Simonoszeki között a Hirosimát is bekapcsoló vasúti forgalom. Az 1894–95. évi orosz–japán háborúban a császári főhadiszállást a Hirosima várkastélyban rendezték be. A város ipara, kereskedelme és oktatási intézményei rohamos fejlődésnek indultak. 1940-ben, a második világháború elején 350 000 lakosa volt. Az atomtámadás 1945. augusztus 6-án délelőtt 8 óra 15 perckor az Amerikai Egyesült Államok légierejének egy B–29-ese, az Enola Gay, amelynek Paul W. Tibbets ezredes volt a parancsnoka (a gépet Tibbets anyjáról neveztek el) atombombát dobott a településre. A bombát az amerikaiak Little Boy-nak , vagyis kisfiúnak nevezték el. Urán 235-ös izotópon alapuló fissziós (maghasadás elvű), 15(± 20%) kilotonna TNT-egyenértékű robbanó erővel rendelkező atomfegyver volt, „puska” típusú bombának megépítve. A vakító villanással és gombafelhővel kísért atombomba-robbanás a halottak és a romok városává tette Hirosimát. Az atomtámadás az utólagos becslések szerint 90-140 ezer ember életét követelte, 70 ezer ember azonnal meghalt, a többiek pedig később, a sugárzás okozta betegségek következtében vesztették életüket. Két év múlva, 1947-ben Hirosima polgárai „Soha többé Hirosimát!” jelszóval tartották meg háromnapos Béke-ünnepségüket, ami azóta is a város legnagyobb ünnepe. 1949-ben a kormány a Béke és az Emlékezés Városává nyilvánította Hirosimát és rendkívüli mértékben támogatta az újjáépítést. A lakosok száma 1960-ra érte csak el a háború előtti lélekszámot, de 1972-ben már 534 000 ember élt a városban. II. János Pál pápa 1981-ben meglátogatta az Atombomba Emlékmúzeumot, ahol beszédet mondott a Béke emlékparkban összegyűlteknek. Közlekedése 1961 óta van repülőtere. Saint-Lumine-de-Coutais Saint-Lumine-de-Coutais település Franciaországban, Loire-Atlantique megyében. Lakosainak száma 2114 fő (2015). Saint-Lumine-de-Coutais Machecoul-Saint-Même, Saint-Mars-de-Coutais és Saint-Philbert-de-Grand-Lieu községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Stazione di San Giovanni in Persiceto Stazione di San Giovanni in Persiceto vasútállomás Olaszországban, San Giovanni in Persiceto településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Verona–Bologna-vasútvonal Ferrara-Modena-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Crevalcore Stazione di Osteria Nuova Zsaru vagy csirkefogó? A Zsaru vagy csirkefogó? (eredeti cím: Flic ou voyou) 1979-ben készült színes, francia bűnügyi vígjáték. Ez volt Jean-Paul Belmondo első közös filmje Georges Lautner rendezővel. A produkcióban inkább a vígjátéki, semmint a bűnügyi elemek dominálnak. A Zsaru vagy csirkefogó? kiugró sikert ért el Franciaországban, csak Párizsban több mint egymillió néző látta. Ennek köszönhetően a következő években a Belmondo–Lautner páros elkészítette a Szabadlábon Velencében (1980), A profi (1981) és a Kellemes húsvéti ünnepeket! (1984) című filmeket. A cselekmény A helyszín a csodaszép Nizza. Bertrand felügyelőt és alkalmi barátnőjét meggyilkolják egy lakásban. A tettesek a felügyelőt egy autóba ültetik, újra lelövik, a kocsit pedig egy szakadékba lökik. A meggyilkolt rendőr özvegyét rövidesen felkeresi egy Antonio Cerutti nevű férfi, aki állítása szerint annak a prostituáltnak a testvére, aki mellett a felügyelőt valójában megölték. Madame Bertrand egy jelenlévő barátjára bízza Ceruttit. A rámenős Cerutti – aki a börtönből frissen szabadultnak mondja magát – átlát a szitán, miheztartás végett megjegyzi, hogy sejti, nem a rendőri fizetésből futotta az elhunytnak ilyen luxusra. Kilátásba helyezi, hogy hamarosan visszatér. Az özvegytől egyenesen Cerutti mamához megy. A néző számára ekkor kiderül, hogy a vagány férfi valójában nem az asszony fia. Cerutti mama locsog-fecseg, elmondja például, hogy lányát egy Mario nevű alak szédítette. Langlois úr vendéglőjében az ál-Cerutti a maga módján (néhány pofonnal és ökölcsapással) megpróbálja szóra bírni Mariót, aki viszont keveset tud. Utána maga a vendéglős kerül sorra, akinek a felesége is jelen van. A trió végül bevallja, hogy mi történt valójában: a bűntett helyszínén két nyomozó, Rey és Massard jelentek meg elsőként, ők vitték el a hullát máshová. A két korrupt zsaru Musard úrnak dolgozik, aki a szerencsejáték-üzletet tartja kézben. Az ál-Cerutti egy este elrabolja Musard urat, és meztelenül kirakja az utcára egy telefonfülke közelében. Ezzel a trükkel néhány órára kivonja a férfit a forgalomból. Közben elmegy Musard úr kaszinójába, és robbanóanyagot helyez el az irodában. A robbanás nyomán óriási pánik támad. Az ál-Cerutti arra számít, hogy Musard az akcióval a nizzai alvilág másik fejesét, Achille-t gyanúsítja majd. Miután távozik a kaszinóból, útközben segít egy elegáns nőnek, akinek lerobbant a kocsija. A nő házába mennek, ahol rövidesen ágyba kerülnek. Az asszony szintén ott volt a kaszinóban a robbanás idején. Másnap, reggeli közben együtt olvassák az esetről szóló sajtóhíreket. Hamarosan elválnak, hiszen az asszony – Edmonde Puget-Rostand – írónő, dolgoznia kell. Az ál-Cerutti visszatér Bertrand özvegyéhez, ahol már jelen van Musard úr riválisa, Achille. A férfi megtagadja, hogy fizessen Ceruttinak. Megjelenik Rey és Massard. Rey leüti Ceruttit. Az alélt férfit pisztollyal a kezében kiteszik az országútra, nem messze Mario hullájától. Cerutti alig tér magához, már ott a rendőrség. Beviszik, s némi ütlegeléssel színezve kihallgatják. Éppen a folyosón viszik a zárkájába, amikor megjelenik egy fiatal lány, aki apjaként kiált utána. Grimaud felügyelő gyorsan az irodájába tessékeli a Charlotte nevű lánykát. Rövidesen sor kerül Cerutti és Charlotte találkozására. A lány Angliában nevelkedett eddig, de eljött az iskolából, a férfi pedig valójában rendőr. Egyébként tényleg apáról és lányáról van szó. Cerutti Edmonde-hoz küldi Charlotte-ot. Mivel Grimaud is rájött arra, hogy őrizetese valójában rendőr, Cerutti titkos szövetséget ajánl neki, hogy rács mögé juttassák Musard-t és Achille-t. Mario meggyilkolásának helyszíni rekonstrukciója közben Cerutti megszökik. Autós hajsza során sikerül leráznia üldözőit. Edmonde-hoz megy, ahol békésen vacsorázgatnak négyesben. (A negyedik személy Edmonde férje.) Charlotte azzal próbálja felhívni magára a figyelmet, hogy azt állítja, állapotos. Cerutti és Edmonde azonban tudják, hogy mindez csak mese, hogy foglalkozzanak kicsit a lánnyal. Cerutti még aznap este elmegy Langlois úr vendéglőjébe. Hazaküldi a kuncsaftra váró kurvákat, és benzint locsol szét a helyiségben. Utána úgy tesz, mintha Musard urat hívná, majd a Langlois házaspár szeme láttára felgyújtja a vendéglőt. Achille-nek a házaspár természetesen azt bizonygatja, hogy a gyújtogatás Musard úr parancsára történt. Langlois elejtett megjegyzése azonban gyanút ébreszt Achille-ben. Elküldi nyomozni Reyt és Massard-t, akik Cerutti mamához mennek látogatóba. Az asszony persze elmondja, hogy neki nincs fia. Közben az ál-Cerutti kimegy a repülőtérre. Itt elfogja azt a kábítószer-szállítmányt, ami egy játékmaciban érkezik Musard számára. Utána felhívja őt, s úgy beszél, mintha Achille utasítására cselekedne. Mellesleg kilátásba helyezi, hogy pár perc múlva újra felrobban Musard irodája, ami be is következik. Grimaud felügyelő kávézgatás közben örömmel olvassa a bandaháborúról szóló újsághíreket. Massard és Rey már tudják, hogy Cerutti valójában nem az, akinek mondja magát, de még mindig nem tudják, kicsoda valójában. Hamarosan ez is kiderül: Cerutti nem más, mint Borovitz felügyelő Párizsból, a korrupt zsaruk réme. Massard a lebukás elől Velencébe akar menni, hogy ott várja ki a bandaháború végét, Rey azonban végezni akar Borovitz felügyelővel. Egy ízben a nyomába ered, de Borovitz csapdába csalja egy szaunában. Miután Rey megpróbálja megölni, Borovitz bezárja egy szaunafülkébe, és forró gőzt enged rá. Később a hullát liften felküldi Achille lakásába, és kihívja rá a rendőrséget. Achille-t letartóztatják. Massard ráébred arra, hogy egykori megbízója, Achille fölött eljárt az idő. Elmegy Musard-hoz, és szövetséget ajánl neki. Álarcosok egy presszó teraszáról elrabolják Borovitz lányát. Massard felajánlja Borovitznak, hogy visszaszerzi a lányt, amennyiben a felügyelő tisztára mossa őt. Mivel Grimaud felügyelő megtagadja a segítségét, Borovitz magánakcióba kezd. Kiviszi Achille-t a rendőrségről, s a szaunában megpróbálja szóra bírni. Kiderül, hogy Achille tényleg semmit nem tud Charlotte elrablásáról. Jelentkezik azonban Musard, és alkut ajánl Borovitznak. Találkát beszélnek meg, ahol Massard jelenik meg Charlotte-tal. Valójában Massard megölte a lány őrzőit és Musard-t, hogy elnyerje Borovitz bizalmát Charlotte visszajuttatásával. Borovitz úgy tesz, mintha hálás lenne. Átadja kocsija kulcsát Massard-nak, hogy az immár fölöslegessé vált Achille-t ő vigye vissza a rendőrségre. A rendőrségi rádión viszont azt a felhívást teszi közzé, hogy Achille Massard segítségével megszökött. Massard az autóban visszautasítja Achille ajánlatát, hogy szökjenek meg: ő komolyan elhitte, hogy Charlotte visszajuttatásával sikerült elsimítani régebbi zűrös ügyeit. A rendőrök rövidesen megállítják Massard kocsiját, és megkísérlik letartóztatni a férfit. Erre Massard – még mindig Achille-lal az autóban – menekülőre fogja, de karambolozik. A kigyulladt kocsi égve zuhan egy töltésről a közeledő vonat elé. A nizzai alvilágot a rendőrség immár lefejezte. Borovitz és Charlotte búcsút vesznek Edmonde-tól… Érdekességek A film előzménye, hogy Belmondo és Lautner kölcsönösen kinyilvánította azon óhaját, hogy szeretnének egymással dolgozni. Miután csatlakozott hozzájuk Michel Audiard forgatókönyvíró, elkezdtek megfelelő témát keresni. Szerették volna, ha filmjük tele lenne akciókkal, váratlan fordulatokkal, valóságos figurákkal. Az alapanyagot Michel Grisolia L'Inspecteur de la mer (A tenger felügyelője) című regénye szolgáltatta. Egész pontosan a könyv egyik jelenete, és főleg egyik szereplője tűnt érdekesnek számukra. Belmondót örömmel töltötte el, hogy lényegében két szerepet játszik egyszerre. Lautner kívánsága az volt, hogy ezúttal főleg színészi eszköztárát csillogtassa meg, kevesebb kaszkadőrmutatványa legyen. A sanzonénekesként is ismert Marie Laforêt további két filmben volt Belmondo partnere: Az arany bűvöletében (1984), Kellemes húsvéti ünnepeket! (1984). A szereplők közül többen a magánéletben barátságot ápoltak Belmondóval. A Charles Gérard-ral való barátság azonban csúnyán ért véget. 1980-ban Gérard egy újságinterjúban lényegében azt állította, hogy ő nevelte fel Belmondo három gyerekét, ő járt a szülői értekezletekre, és a gyerekek is hozzá fordultak a problémáikkal, nem az apjukhoz. Belmondo beperelte a lapot és a barát-kollégát: mindkét pert megnyerte. Gérard-ral hosszú időre megszakította a barátságot, de a 2000-es években kibékültek és ma már újra jóbarátok. A Belmondo ellenfelét alakító Claude Brosset jó barátja lett Belmondónak és ez a barátság mindvégig kitartott és addig még négy másik filmben dolgoztak együtt. Brosset 2007 -ben meghalt. Főszereplők Jean-Paul Belmondo – Antonio Cerutti / Stanislas Borovitz ( Sztankay István ) Georges Géret – Theodore Musard ( Láng József ) Jean-François Balmer – Massard nyomozó ( Mikó István ) Claude Brosset – Achille Volfoni ( Konrád Antal ) Julie Jézéquel – Charlotte ( Jani Ildikó ) Michel Beaune – Marcel Langlois ( Gruber Hugó ) Tony Kendall – Rey ( Csurka László ) Catherine Lachens – Simone Langlois ( Tóth Judit ) Juliette Mills – Madame Bertrand ( Dallos Szilvia ) Venantino Venantini – Mario ( Végvári Tamás ) Charles Gérard – Cazauban ( Bodor Tibor ) Michel Galabru – Grimaud felügyelő ( Fillár István ) Marie Laforêt – Edmonde Puget-Rostand ( Bánsági Ildikó ) Michel Peyrelon – Camille ( Zenthe Ferenc ) További szereplők magyar hangja: Balázs Péter, Balázsi Gyula, Cs. Németh Lajos, Dallos Szilvia, Képessy József, Kránitz Lajos, Szabó Ottó, Szokolay Ottó, Trokán Péter, Varga T. József Díjak 1980 Golden Screen-díj ( NSZK ) Pikkelysömör A pikkelysömör (psoriasis) egy bőrbetegség, ami a bőrt, körmöket, ízületeket, nagyon ritkán a nyálkahártyákat érinti Krónikus, kiújulásra hajlamos betegség, gyakran hosszú teljesen tünetmentes szakaszok súlyos bőrtünetekkel járó szakaszokkal váltakoznak. Elterjedtsége Magyarországon 2% körül van. Kialakulásában veleszületett hajlam és környezeti, „provokáló” faktorok is szerepet játszanak. Nem fertőző betegség. Jelenleg véglegesen nem gyógyítható, de többnyire tünetmentesíthető, bár ma már a teljes gyógyulást megcélzó gyógyszerek is megjelentek. Okai A betegség genetikus jellegű, a psoriasisra hajlamosító génnek eddig 7 fajtáját azonosították. Az örökletes betegség megjelenéséhez egy kiváltó faktor is szükséges. Ez a faktor lehet külső vagy belső: vagyis lehet dohányzás és/vagy elhízás, nem megfelelő táplálkozás, és lehet stressz is; ha ezek együttes értéke elér egy bizonyos küszöböt, akkor jelenik meg a pikkelyes bőrelváltozás. (Mint általában minden genetikailag meghatározott tulajdonság vagy betegség kialakulásához az örökletes tényezők mellett a külső környezetből származó hatások szükségesek. Az, hogy ilyen esetekben milyen mértékben játszanak szerepet az örökletes tényezők, és milyen mértékben a környezeti hatások, a két tényező egymáshoz viszonyított relatív erősségétől függ. Erős genetikai meghatározottságú betegségeknél az állapot lényegében a környezeti tényezőktől függetlenül is kialakul, míg fordítva, erős külső hatások lényegében mindenkinél tudnak kóros állapotot, így pl. rosszindulatú tumort is okozni. Az esetek többsége a két szélsőség között van.) Tünetek A legfeltűnőbb tünetek testi jellegűek, azonban a modern orvostudomány arra is figyelmet fordít, hogy számos lelki betegség is összefüggésben áll a pikkelysömörrel. A bőrön foltszerű (plakk) fokozott elszarusodást mutató elváltozások jelennek meg az elszarusodó sejteket termelő hámsejtek gyorsabb osztódása következtében. Az izolált plakkok összefüggő, nagyobb kiterjedésű bőrelváltozásokká folyhatnak össze. Fontos hangsúlyozni, hogy a betegség nem fertőző és a beteg környezetére egyáltalán nem veszélyes, azonban ez a társadalomban nem tudatosult. Az viszont kétségtelen, hogy maga a látvány is lehet visszataszító és undort keltő az erre érzékeny laikusokban. Ez negatívan érinti a betegeket, nemigen mutatkozhatnak nyilvános fürdőhelyeken, szűrővizsgálatoknál a levetkőzés is problémás lehet, továbbá a munka- és párválasztásban is kellemetlenségekkel szembesülnek. A bőrtünetek egyik jellemzője, hogy a pikkelyes bőr egy könnyed mozdulattal eltávolítható, ill. bármely súrlódáskor leválhat, ilyenkor alóla egy apró nyílt seb tűnik fel, ami be is fertőződhet. A súlyosabb fázisokban átterjedhetnek a panaszok az ízületekre, de a belső szervek épségben maradnak, azokra nincs hatással. Enyhe esetnek számít, ha valakinek csak a tenyerén vannak foltok, súlyosnak, ha az egész testét pikkelysömör borítja, súlyosbító tényező, ha levált plakkok befertőződésével esetekben gennyes elváltozások jönnek létre. Gyógymód Tökéletes gyógyszer egyelőre nincs, a betegséget nem lehet teljesen kiiktatni, csak tünetmentessé tenni. A bőrgyógyász a társbetegségeket és az egyéb tényezőket (nem, életkor, betegség súlyossága stb.) figyelembe véve választja ki a legmegfelelőbb kezelést, ha nagy baj van, akkor szóba kerülhet a biológiai terápia, ami egy nagyobb volumenű, hatásos injekciókúrát jelent. Ezt csak szakorvos írhatja fel abban az esetben, ha más már nem használ. Egyik, de legnehezebben megvalósítható gyógymódja az étkezési szokás megváltoztatása. Például a tejtermékekre érzékeny pikkelysömör betegeknél a tej és sajt kiiktatása az étrendből tünetmentessé teheti a pikkelysömörös egyént. Mivel ez a beteg saját akaratán, és nem a kezelőorvoson utasításain múlik, továbbá a szervezet időben elnyújtott válasza miatt türelmet igényel, ezért az itt elért javulások nem közismertek. Az étkezési szokás (pl. a reggeli kakaóivás elhagyása) megváltoztatása más betegségek esetében is a tünetek megszűnéséhez vezet. Erre az ősi betegségre igaz a Kosz szigetén élt Hippokratész tanácsa: "Ételedben keresd a gyógyulásod". Az enyhe tüneteket, illetve a már kialakult sömört szteroidos krémekkel is tünetmentessé lehet tenni, de ez szintén nem szünteti meg véglegesen. Használatos még a fényterápia, ami lehet természetes napozás, illetve mesterséges UVA illetve UVB fénnyel való megvilágítás is. Músza Ibráhím Musza Ibrahim (arabul: ���� �������) politikus, Líbia hírközlési minisztere és a Moammer Kadhafi-vezette rezsim hivatalos szóvivője. Nemzetközi szinten a líbiai polgárháború során vált ismertté. Biography Musza Ibrahim 1974-ben született a kadafa törzs tagjaként, innen származott Kadhafi is. Német feleségétől egy gyermeke van. A 2000-es évek elején az Exeteri Egyetemen politológiát tanult. A Sky News-nak azt nyilatkozta, hogy 15 évig élt Londonban, így minden utcát ismer, ahogy a brit emberek észjárását is. 2011. augusztus 19-én testvére állítólag meghalt egy Apache helikopter támadásának következtében Závija városában. Bours (Pas-de-Calais) Bours település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 609 fő (2015). Bours Marest, Pressy, Tangry, La Thieuloye, Valhuon, Brias, Camblain-Châtelain és Diéval községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Szenegál a 2011-es úszó-világbajnokságon Szenegál a 2011-es úszó-világbajnokságon három úszóval vett részt. Ace (Scooter-album) Az Ace a Scooter tizennyolcadik nagylemeze, mely 2016. február 5-én jelent meg. Egylemezes normál kiadásban, illetve limitált Deluxe Box változatban is kiadták, ez utóbbiban a csomag részét képezi egy csomag Scooteres franciakártya és egy szilikon csuklópánt. Az előző lemezhez hasonlóan ez is megjelent dupla bakeliten. Az előző albumhoz képest slágeresebb, egységesebb anyag készült, melyből három kislemezt jelentettek meg: a "Riot" már hónapokkal az album megjelenése előtt kijött, az "Oi" vele egy időben, míg a "Mary Got No Lamb" 2016 májusában. Áttekintés Phil Speiser bemutatkozása a Scooterben sikeresnek volt mondható, első vele készített lemezük, a The Fifth Chapter ugyanis a rajongók és a kritika körében is elismert lett. Ennek ellenére a lemeznek nem szerveztek külön turnét, hanem ahhoz képest másfél évvel későbbre, 2016 februárjára hirdették meg a "Can't Stop The Hardcore Tour"-t. Addig sem maradtak tétlenül, hiszen a kisebb fellépések mellett kihoztak még két kislemezt az albumról (bár azokat némiképp átalakítva). Először 2015 áprilisában röppentek fel az első hírek, hogy új anyagon dolgoznak, ám erről hamarosan kiderült, hogy csak a Radiate átdolgozott verziója, illetve Phil legújabb projektjének, a SPYZR-nek a felvételei. Legelőször az augusztus 29-i, Hamburgban megtartott koncertjükön mutattak újat, ekkor jelent meg ugyanis a semmiből a Riot, melyhez ugyanezen a fellépésen forgattak 360 fokos szögben felvett videoklipet. A szám hands up stílusa, tempója és keménysége miatt hamar nagy siker lett, ezzel hosszú idő után először még a magyar slágerlistára is felfért egy Scooter-szám, a 16. helyet megszerezve. Ezek után mindenki azt várta, hogy mikor fog megjelenni az új album. Az első hivatalos információ egy, az eventim.de szervezésében létrejött Twitter-interjú keretében hangzott el, amikor azt mondták, hogy 2016 elején lehet rá számítani. Pár nappal később a cseh TV Nova interjújában H.P. Baxxter azt mondta, hogy már négy-öt szám készen is van. Azt megerősítették, hogy új kislemezt az albumig már nem fognak kihozni. Szilveszterkor H.P. már úgy nyilatkozott, hogy február végére csúszik a megjelenés. 2016. január 5-én aztán, ahogy az előző lemeznél is, kitettek a Facebook-ra egy kikockázott albumborítót, majd nemsokára kikerült az #Ace hashtag is. Pár órával ezt követően bejelentették, hogy az új album megjelenésének ideje február ötödike lesz. Az orosz iTunes-on már ezen a napon látni lehetett a számok listáját, de hangminta nem került ki egész januárban. Végül január 30-án került ki az Internetre az "Oi" című számból egy részlet, és megerősítést nyert, hogy ez lesz a következő kislemez. Az album hivatalos minimixe 2016. február 1-jén, négy nappal az album megjelenése előtt került fel az internetre. Egy nappal előtte pedig az "Oi" klipje is kiszivárgott, ugyanis bár nem szándékoztak elérhetővé tenni, a YouTube-videó linkjét csak "nem listázott" módra állították, így a link birtokában bárki megnézhette. A dalokról Az album egységes képet mutat a tekintetben, hogy a számok legtöbbje a progresszív house illetve a bigroom house stílusában készült, egy-egy szerzemény töri csak meg ezt az ívet. Ugyancsak elmondható róluk, hogy számtalan vendégénekes tette tiszteletét, s ezzel párhuzamosan több lett az eredetiség is és jóval kevesebb a feldolgozás. Viszont megmaradt a számok hosszának limitáltsága: ezúttal csak egyetlen dal hosszabb, mint 4 perc. Az "Ace", mint intro, szokatlanul hosszú, női vokálra épülő, fokozatosan felépülő szám, amelynek a vége már a következő dalba, az "Oi"-ba folyik át. Ez a Scooter első Melbourne Bounce stílusban készült dala (Magyarországon elsősorban Pixa alkot ebben a stílusban), melynek szövege H.P. Baxxter önfényezése, rendkívül egyszerű dallammal és közönségénekeltetős refrénnel. A "Mary Got No Lamb" alapja egy Sunderland Brothers-feldolgozás, ez adta a cím alapját, valamint a "Mary Had a Little Lamb" című amerikai gyerekdal. A szövege egy Mary nevű nőről szól, akiért H.P. teljesen odáig van, és mindent megtenne, hogy elcsábítsa. A végére egy apró, egészen visszafogott dubstep-betétet is betettek. A "Riot" volt az elsőként megjelent kislemez, egy hard dance-hands up ötvözet, közönségénekeltetős refrénnel és gitár-riffekkel. Az "Encore" egy kevesebb szöveget tartalmazó progresszív house-szerzemény, szövegében számos utalással a modern technika vívmányaira (és a biztonságos szexre). A "Burn"-ben ismét Vassy énekel, a kiegészítő részeken pedig H.P. arról filozofál, hogy mit érne a világ bizonyos dolgok nélkül. A "Don't Break The Silence"-ben egy lassú énekbetét váltakozik a gyors bigroom refrénnel, ebben a számban néhány bekiabáláson kívül nincs igazi H.P.-szöveg, csak női vokál. A "The Birdwatcher" egy klasszikus szerzemény feldolgozása, szövegében és stílusában kicsit a 2000-es évek Scooterére emlékeztet, a hardstyle / Melbourne Bounce és a hard dance határán mozogva, lassabb betétekkel. A "What You're Waiting For" az első szám a kettőből, amelyekben Michael Maidwell énekes szerepel, ebben sincs igazán H.P.-szöveg, csak a vokál, progresszív house stílusban. A "Crazy" egy HPV-vokállal megspékelt bigroom szám, klasszikus H.P. MC-szöveggel. Az "Opium" a két instrumentális szám közül az első, egy progresszív house-bigroom hibrid. A "Stargazer" a másik Maidwell-szám, ez egy könnyedebb, dallamosabb szerzemény, a slágeresebb house-vonulatból. A másik instrumentális szerzemény a "Wolga", kicsit lassabb és visszafogottabb tempóban, progresszív house számként tölti ki a klasszikus "albumzáró trance" helyét. A legutolsó szám, a "Torch", egy Soft Cell-feldolgozás, az egész albumhoz képest alapvetően más stílusban: végig H.P. énekel egy lassú, deep house alapokra épülő dallamra, melyben a zongora is megtalálható. Kritikák A német laut.de portál ítésze 4 csillagot adott a lemezre az 5-ből. Amellett, hogy méltatta, hogy ez már a 18. albumuk, elsősorban a szokás szerint meghökkentő és furcsa dalszövegeket dicsérte. A Random Access portál 5 pontot adott az albumra. Megjegyezték, hogy szokás szerint őrült, már-már értelmetlen dalszövegek hallhatóak az új számokon. Azonban negatív kritikát is megfogalmaztak, mégpedig azt, hogy a lemez nagyon jó, jó számok hallhatóak rajta, de nincs bennük semmi egyediség. Ezeket bármelyik mai előadó elkészíthette volna, és nem igazán hallani bennük semmit, amitől igazán Scooteresek lennének, amely némi aggodalommal is eltöltötte a kritikust, mert így eltávolodnak attól is, amit képviselnek. A Muzoic ítésze 4 pontot adott az 5-ből a lemezre. Megjegyezte, hogy Phil Speiser érkezésével felfrissült a hangzás, ezzel vették elejét annak, hogy a zenekar "kapuzárási pánikba" essen, és hogy továbbra is meg tudják ugrani a lécet. Feldolgozások, sample-átvételek Mary Got No Lamb: Sutherland Brothers and Quiver - Arms of Mary The Birdwatcher: Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics - Második keringő Torch: Soft Cell - Torch Közreműködtek H.P. Baxxter (alias MC Ace) (ének, szöveg) Phil Speiser (zenei alapok, utómunkák) Michael Simon (szerzőtárs) Olaf Senkbeil (vokál a Mary Got No Lamb című számban) Vassy (ének a Burn című számban) Katerina (ének a Don't Break The Silence című számban) Michael Maidwell (ének a What You're Waiting For és Stargazer című számokban) Eddy Steeneken (ének a Crazy című számban) Martin Weiland (borítóterv) Juliane "Jule" Polak (kéz a borítón) Videoklipek A Riot klipje különleges abból a szempontból, hogy a Scooter történetének első 360 fokos videója. A 2015. augusztus 29-én Hamburgban tartott koncertjükön készült videó, ily módon nem tekinthető klasszikus videoklipnek, lévén a koncertintro és a " One (Always Hardcore) " is láthatóak rajta. Az Oi klipjében a Scooter-tagok láthatóak, valamint táncoslányok, méghozzá több méter magas "integető lufiemberekként", amelyeket a szélgépen kívül koreográfusok mozgatnak alulról. Feltűnik még a videóban egy hozzájuk hasonló ruhát viselő, kék jelmezes táncos is. A " Mary Got No Lamb " videoklipjében koncertfelvételek láthatóak a hamburgi Can't Stop The Hardcore turnéfellépésről, valamint egyes jelenetekben a zenekar tagjai egy szállodában mulatnak lányokkal, akik közül néhányan bárányos maszkot viselnek. Felbukkan még a klipben a Scooteres franciakártya, valamint érdekesség, hogy Phil Speiser meglehetősen aktív résztvevője a videoklipnek a korábbiakhoz képest. Érdekességek A dalokból teljes egészében elhagyták a Shure mikrofont. 1999 óta használták a speciális "megafon-hatás" eléréséhez, a The Big Mash Up -album óta azonban fokozatosan a háttérbe szorult. A "Mary Got No Lamb"-ben vokálozó Olaf Senkbeil a Blind Guardian nevű német power metal együttes vokalistája, míg Eddy Steeneken a Moke nevű holland együttes billentyűse. A "Riot" szövegének és dallamának szerzősége megosztott: a fent ismertetett szerzők a dalt szerezték, a szöveget az ott olvasottakon kívül Michael Kurth és Yasmin Shakeri jegyzi. Az "Oi" helyet kapott a "Future Trance 75" című kiadványon is. A "The Birdwatcher" végén H.P.-től elhangzik a "Cleopatra Paris" kifejezés. Ez egy Németországban közismert szappan- és testápológyártó céget takar, amelynek reklámfilmjei valamikor népszerűek voltak. A szövegkönyvben a "Crazy" vokálrészének valódi szövege helyett egy teljesen más szöveg került leírásra, ami nem is szerepel az albumon. Elképzelhető, hogy egy olyan dalból származik, amely végül nem került fel a lemezre. A "Torch" egy Soft Cell-feldolgozás, és azon ritka alkalmak egyike, amikor H.P. egyedül énekli végig a számot, és nemcsak szövegel. Ugyancsak ritkaság, hogy a Scooter balladát készít, ez a dal is ilyen, a 2009 -es "Second Skin" óta nem volt ilyenre példa. Megjegyzések VIDEO: Jedinečný rozhovor s legendou taneční muziky skupinou Scooter! Co prozradili a na co se můžeme těšit?. Prásk!. (Hozzáférés: 2016. január 5.) ACE (Official Minimix) a YouTube-on. (Hozzáférés: 2016. február 1.) Die Motörhead des Kirmestechno. (de-DE nyelven). laut.de. (Hozzáférés: 2016. február 14.) Scooter - "Ace" // random.access. randomacc.net. (Hozzáférés: 2016. február 14.) Album review: Scooter - Ace - Muzoic. muzoic.net. (Hozzáférés: 2016. február 14.) Csertalakos Csertalakos község Zala megyében, a Zalaegerszegi járásban, a Zalai-dombság területén, a Göcsejben. Fekvése A Zala megye középpontjától kissé nyugatra található falu egy dombtetőn helyezkedik el, mellette folyik össze a Cserta és a Berek-patak. Története A középkori település első írásos említése 1353-ból származik, ekkor Possesio Lakus formában szerepelt, később Cheplakus alakban írták. Ekkori birtokosa a Rezneki család volt, később az Egerváriaké lett. 1426-ban Egyedlakos volt a neve, majd a török idők alatt elnéptelenedett és később újjátelepült falut 1773-ban már Cserta Lakosnak hívták. A törökök kiűzése után az Esterházy-uradalom részét képezte, az új letelepülők nyolc évnyi adómentességet kaptak (de a tizedet fizetniük kellett). A második világháború 7 helyi áldozatot követelt, utána a földosztás ellenére folyamatos volt az elvándorlás és a lakosság elöregedése. A folyamat megállítása érdekében az önkormányzat a régi házakat megpróbálja felújítani és fiataloknak értékesíteni. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 92%. A 24 lakosból 22 római katolikusnak vallotta magát. Nevezetességei A falu régi építészeti emléke egy másik épülettel egybeépült harangláb. 1993-ban építették a világháborús hősök emlékművét. Kleinmachnow Kleinmachnow település Németországban, azon belül Brandenburgban. Lakosainak száma 20 562 fő (2014. december 31.). Kleinmachnow Berlin, Steglitz-Zehlendorf, Teltow és Stahnsdorf községekkel határos. Népesség A település népességének változása: SZK Szioni Bolniszi A Szioni Bolniszi (grúzul: ���������� ����� ����� �������, magyar átírásban: Szapehburto Klubi Szioni Bolniszi) grúz labdarúgócsapat, székhelye Bolniszi városában található. Jelenleg a grúz élvonalban szerepel. Története A klub története egészen 1936-ig nyúlik vissza, kiemelkedő eredménnyel azonban 1995-ig nem büszkélkedhet, főként alsóbb osztályokban szerepelt. Az 1995–1996-os szezonban története során először élvonalbeli csapatként játszott, melynek azóta is tagja. A 2003–2004-es szezon hozta meg az első kiemelkedő eredmény, a bajnokságban a WIT Georgia csapatával azonos pontszámmal végzett az első helyen, így rájátszásra került sor. A bajnoki címért folyó csatát végül a WIT 2–0-s arányban nyerte meg, az „aranymérkőzés” azonban véres verekedésbe fulladt. A Grúz labdarúgó-szövetség nyomozása megállapította, hogy a Szioni-szurkolók felelősek a botrányért, ezért 10 mérkőzéses pályabeltiltással büntette a csapatot, majd az UEFA is eltiltotta az UEFA-kupa-részvételtől. Az eltiltások rossz hatással voltak a csapatra, a következő idénybeli teljesítmény csak a középmezőnybe volt elegendő. A 2005–2006-os szezon meghozta a várva várt aranyat, a bolniszi együttes megnyerte a grúz pontvadászatot. A Bajnokok Ligája 2006–2007-es kiírásában az azeri Bakı FK együttesével találkozott az 1. selejtezőkörben, és összesítésben 2–1-es győzelemmel a következő körbe lépett. Búcsúra a Levszki Szofija kényszerítette, a neves bolgár együttes mindkét mérkőzésen 2–0-s diadalt aratott, így kiejtette grúz ellenfelét. Sikerei, díjai Grúz bajnok : 1 alkalommal (2006) Eredményei Európaikupa-szereplés Szezonális bontásban Megj.: A csillaggal jelölt mérkőzéseket pályaválasztóként játszotta. Németországi pártok listája Németországban jelenleg többpártrendszer van, két nagy párttal, három kisebb, de jelentős párttal és számos apró párttal. Pártok a Bundestagban A német szövetségi parlamentbe, a Bundestagba a 2013-as választásokon négy párt jutott. A Bundestag pártjai a megszerzett szavazatok arányával és az elnyert képviselői helyekkel. A számok sorrendje: szavazati arány a választókereületekben, szavazati arány a pártlistán, elnyert mandátumok. CDU / CSU (45,3%, 41,5%, 311; CDU: 37,2%, 34,7%, 255, CSU: 8,1%, 7,4%, 56) SPD (29,4%, 25,7%, 193) Baloldali Párt (8,2%, 8,6%, 64) Szövetség ’90/Zöldek (7,3%, 8,4%, 63) Kisebb pártok Több, mint 0,1% a 2013-as választásokon FDP : 4,8% Német Kalózpárt : 2,2% Német Nemzeti Demokrata Párt ( Nationaldemokratische Partei Deutschlands – NPD): 1,3% Kisebb pártok Republikánusok ( Die Republikaner – REP) Német Szürke Párducok Pártja ( Die grauen Panther – GRAUE) Német Család Párt (Deutsche Familienpartei) Német Állatjólét Párt (Tierschutzpartei) Bibliakövető Keresztények Pártja ( Partei bibeltreuer Christen – PBC) Németország Anarchista Pogo Pártja ( Anarchistische Pogo-Partei Deutschlands – APPD) Bajorország Párt (Bayernpartei) Német Centrum Párt ( Deutsche Zentrumspartei – ZENTRUM) Német Kommunista Párt ( Deutsche Kommunistische Partei – DKP) Keresztény Közép Párt ( Christliche Mitte – CM) A polgárok csinálják a politikát (Bürger machen Politik) Polgári Jogok Mozgalom Szolidaritás ( Bürgerrechtsbewegung Solidarität – BüSo) Ökológiai Demokrata Párt ( Ökologisch-Demokratische Partei – ÖDP) Feminista Párt ( Feministische Partei – DIE FRAUEN) Szabad Szavazók Uniója (Freie Wähler) Munka és Szociális Igazság Párt ( Arbeit & soziale Gerechtigkeit – Die Wahlalternative – WASG) Jog és Rend Offenzíva Párt ( Partei rechtsstaatlicher Offensive – Offensive D) Németország Marxista–Leninista Pártja ( Marxistisch-Leninistische Partei Deutschlands – MLPD) A PÁRT ( Die PARTEI ) – A Titanic szatirikus magazin szerkesztői által kreált párt Szocialista Egyenlőség Párt ( Partei für Soziale Gleichheit – PSG) Dél-Schleswig Szavazói Szövetség ( Südschleswigscher Wählerverband – SSW) – a németországi dán és fríz kisebbség pártja Korábbi politikai pártok Pártok a második világháború előtt Bajor Néppárt ( Bayerische Volkspartei – BVP) – bajor regionális párt (1920-1933) Német Centrum Párt – (Deutsche Zentrumspartei vagy egyszerűen Zentrum) – kereszténydemokrata/konzervatív (1871-1947) Németország Kommunista Pártja ( Kommunistische Partei Deutschlands – KPD) – kommunista (1919-1956) Communist Party Opposition ( Kommunistische Partei-Opposition vagy KPD-Opposition – KPD-O, KPDO vagy KPO)- kommunista Konzervatív Néppárt ( Konservative Volkspartei , KVP) – konzervatív (1920-as évek vége-1932) Szabad Konzervatív Párt ( Freikonservative Partei , FKP) – konzervatív (1866-1918) Német Munkások Általános Egyesülete ( Allgemeiner Deutscher Arbeiterverein , ADAV) – szocialista (1863-1875) Németország Független Szociáldemokrata Pártja ( Unabhängige Sozialdemokratische Partei Deutschlands , USPD) – szocialista (1917-1922) Német Konzervatív Párt ( Deutsche Konservative Partei , DKP) – konzervatív (1918 előtt) Német Democratikus Párt ( Deutsche Demokratische Partei , DDP) – baloldali-liberális (1918-1930, ezután Német Állam Párt, 1933-ig) Német Nemzeti Néppárt ( Deutschnationale Volkspartei , DNVP) – nacionalista-konzervatív (1918-1933) Német Néppárt ( Deutsche Volkspartei , DVP) – nacionalista-liberális (1918-1933) Német Haladás Párt ( Deutsche Fortschrittspartei , DFP) – baloldali-liberális (1918 előtt) Német Rasszista Szabadság Párt (DVFP) – antiszemita (korai Weimar időszak) Német Munkáspárt ( Deutsche Arbeiterpartei , DAP) – a Náci Párt elődje (1919) Nemzeti Liberális Párt ( Nationalliberale Partei – jobboldali liberális (1867-1918) Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei) – vagy Náci párt (NSDAP) (1919-1945) Haladó Néppárt ( Fortschrittliche Volkspartei , FVP) – liberális (1910-1918) Németország Szociáldemokrata Munkáspártja (( Sozialdemokratische Arbeiterpartei Deutschlands SDAP) – baloldali (1869-1875) Német Szocialista Munkáspárt (SAP) – baloldali (1875-1890); SPD-szakadárok (1931-1945) Volt pártok a korábbi Nyugat-Németországban Német Párt ( Deutsche Partei , DP) – Konzervatív Német Birodalom Párt ( Deutsche Reichspartei , DRP) – szélsőjobboldali (1949-64) Németország Kommunista Pártja ( Kommunistische Partei Deutschlands , KPD) – kommunista (1919-1956) Német Kommunista Párt ( Deutsche Kommunistische Partei , DKP) - kommunista, a KPD elvi utódja (1968-2005) Szocialista Reich Párt ('Sozialistische Reichspartei , SRP) – nemzetiszocialista (1949-1952) Pártok a korábbi Kelet-Németországban A szocialista állam idején Kereszténydemokrata Unió (CDU) – 1945-1989) Német Liberális Demokrata Párt ( Liberal-Demokratische Partei Deutschlands , LDPD) -1946-1990 Német Demokratikus Parasztpárt (DBD) Német Nemzeti Demokrata Párt (NDPD) Német Szocialista Egységpárt ( Sozialistische Einheitspartei Deutschlands , SED) Az átalakulás időszakában Szövetség 90 Szövetség Németországért Szabad Demokraták Egyesülete Demokrácia Most Demokratikus Ébredés Kelet-Német Zöld Párt Szabad Demokratikus Párt Német Fórum Párt Német Szociális Unió Kezdeményezés a Békéért és az Emberi Jogokért Új Fórum Jones megye (Iowa) Jones megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Iowa államban található. Lakosainak száma 20 611 fő (2013. július 1.). Jones megye Dubuque megye és Cedar megye községekkel határos. Népesség A megye népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 2006-os Formula–1 japán nagydíj A japán nagydíj volt a 2006-os Formula–1 világbajnokság tizenhetedik futama, amelyet 2006. október 8-án rendeztek meg a japán Suzuka Circuiten, Szuzukában. Időmérő edzés Az első rajtkockát Felipe Massa szerezte meg 1:29.599-es idővel csapattársa, Michael Schumacher előtt. Fernando Alonso csak ötödikként végzett. Meglepetésre a két toyotás, Ralf Schumacher és Jarno Trulli a harmadik illetve a negyedik pozíciót szerezte meg. Futam A második körben Michael Schumacher megelőzte brazil csapattársát, és az élre állt. Miután Massa a boxkiállása után beragadt Heidfeld mögé, Alonso feljött a második helyre. A 21. körben Albers autójának hátsó felfüggesztése kiszakadt a célegyenes előtt, de a biztonsági autót nem kellett beküldeni. 16 körrel a verseny vége előtt az addig vezető Schumachernek motorhiba miatt ki kellett állnia, így Alonso megnyerte a futamot. A leggyorsabb kör is a spanyolé lett, 1:32.676-es idővel. A további pontszerzők Felipe Massa, Giancarlo Fisichella, Jenson Button, Kimi Räikkönen, Jarno Trulli, Ralf Schumacher és Nick Heidfeld voltak. A verseny után Alonso ismét vezette a bajnokságot, 10 pontra növelte előnyét, amivel szinte bebiztosította világbajnoki címét. Schumacher csak úgy tudott volna világbajnok lenni, ha az utolsó futamot megnyeri, míg Alonso nem szerez pontot. Statisztikák Vezető helyen: Felipe Massa: 2 (1-2) Michael Schumacher: 34 (3-36) Fernando Alonso: 17 (37-53) Fernando Alonso 15. győzelme, 8. leggyorsabb köre, Felipe Massa 2. pole-pozíciója. Renault 33. győzelme. Jan Jakob Maria de Groot Jan Jakob Maria de Groot (Schiedam, 1854. február 18. – Berlin, 1921. szeptember 24.; kínai neve pinjin hangsúlyjelekkel: Gāo Yán; magyar népszerű: Kao Jen; kínaiul: ��.) holland sinológus, vallás- és kultúrtörténész, a leideni, majd a Berlini Egyetem professzora. Élete és munkássága Jan Jakob Maria de Groot 1904-ben, Gustaaf Schlegel 1903-ban bekövetkezett halála után vette át a Leiden Egyetemen a kínai fakultáns vezetését. 1911-ben a Berlini Tudományos Akadémia tagjai közé választotta. A holland egyetemi posztjáról 1911. december 1-én lemondott, és 1912. január 1-től a Berlini Egyetem professzoraként tevékenykedett tovább egészen a kilenc évvel később, 1921-ben bekövetkezett haláláig. Főműve a hat kötetben, 1892–1910 között megjelent The religious system of China („Kína vallás rendszere”) című monográfia-sorozata, amely a kínai vallástörténet egyik mérföldkövének és alapművének számít. Egy műve magyarul is olvasható, amelyet Bakay Kornél tett közzé: Hunok és kínaiak – A hunok története a Kr. sz. előtti évszázadokban – kínai források alapján . Respenna Bt. Budapest, 2006. ISBN 963-060-526-0 Főbb munkái The religious system of China . (6 kötetben, 1892‒1910) Sectarianism and religious persecution in China . (2 kötetben, 1903 és 1904) Chinesische Urkunden zur Geschichte Asiens . (két kötetben, 1921 és 1926) Colin McRae Rally (videojáték) A Colin McRae Rally a Colin McRae Rally sorozat 1998-ban megjelent első része. A sorozat többi tagjához hasonlóan, a játékot a Codemasters fejlesztette. Minimális rendszerkövetelménye miatt bárki játszhatott vele. Abban az időben ez volt a legfejlettebb, egyben a legjobb raliszimulátor is. A helyszínek (csakúgy, mint az autók) igen változatosak, hiszen az ausztrál sivatagoktól egészen Finnország havas, hegyvidékes területéig rengeteg helyszínen versenyezhetünk. Lehetőség van osztott képernyős játékra is, ha egymás ellen szeretnének játszani a játékosok. Versenyhelyszínek Új-Zéland Ausztrália Monte Carlo Indonézia Görögország Egyesült Királyság Svédország Korzika 3208 Lunn A 3208 Lunn (ideiglenes jelöléssel 1981 JM) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Edward L. G. Bowell fedezte fel 1981. május 3-án. Balogh Lajos (nyelvész) Balogh Lajos (Bük, 1933. december 14.) magyar nyelvész, egyetemi tanár. A Magyar Nyelvtudományi Társaság választmányi tagja. Az Európai Nyelvatlasz magyar nemzeti bizottságának, a Kárpát nyelvatlasz nemzetközi szerkesztőbizottsági tagja. Kutatási területe a dialektológia, a szociolingvisztika, a névtan, és ezen belül a jelenkori földrajzi nevek. A magyar nyelvjárások atlaszának munkatársa volt. Életpályája Szülei: Balogh Lajos és Ments Irma voltak. 1955-1959 között az ELTE BTK magyar-történelem szakos hallgatója volt. 1959-1960 között Szombathelyen volt középiskolai oktató. 1960-1990 között, valamint 1994-1995 között a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkatársaként dolgozott. 1982-től az ELTE BTK-n fonetikát, nyelvjárástant és szociolingvisztikát tanít. 1990-1994 között az Ungvári Állami Egyetem vendégtanára volt. 1996-ban nyugdíjba vonult. Magánélete 1960-ban házasságot kötött Horváth Emmával. Két gyermekük született; Ágnes (1961) és Péter (1968). Művei A népköltési (folklór) alkotások kritikai kiadásának szabályzata ( Voigt Vilmossal , 1974) Az állathangutánzó igék, hívogatók és terelők somogyi nyelvatlasza (Király Lajossal, 1976) Atlas Linguarum Europae. Assen/Róma: UNESCO (1975-2007) Balogh, Lajos, (szerk.). Kárpát Nyelvatlasz. Tinta Könyvkiadó. ISBN 9639372242 (2001) Büki tájszótár ; Vasi Szemle, Szombathely, 2004 Büki tájszótár ; 2. bőv. kiad.; Önkormányzat–Magyar Nyugat, Bük–Vasszilvágy, 2016 (Bük 750) Díjai Csűry Bálint-emlékérem (1977) Pais Dezső-díj (2006) Gérard Biguet Gérard Biguet (Jarny, 1946. június 16. –?) francia nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Polgári foglalkozása banktisztviselő. Pályafutása Nemzeti játékvezetés A küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói tevékenységet is végzett. 1967-ben régiós játékvezető, 1970-ben Liga, 1974-től országos besorolású bíró, 1980-ban lett az I. Liga játékvezetője. Az aktív nemzeti pályafutásától 1992-ben búcsúzott el. Nemzeti kupamérkőzések Vezetett kupadöntők száma: 2. Francia labdarúgókupa A francia JB elismerve szakmai munkáját, több alkalommal is megbízta a döntő találkozó koordinálásával. Nemzetközi játékvezetés A Francia labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) 1982-ben terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bíróinak keretébe. A FIFA JB központi nyelvei közül a franciát beszéli. Több válogatott és nemzetközi klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. 1989-ben a FIFA JB az első futsal-világbajnokságon is foglalkoztatta. A francia nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 6. helyet foglalja el 10 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi pályafutásától, a FIFA JB 45. éves korhatárát elérve 1992-ben búcsúzott. Labdarúgó-világbajnokság U20-as labdarúgó-világbajnokság Mexikó rendezte a IV., az 1983-as ifjúsági labdarúgó-világbajnokságot, ahol a FIFA JB bíróként alkalmazta. 1983-as ifjúsági labdarúgó-világbajnokság --- A világbajnoki döntőhöz vezető úton Olaszországba a XIV., az 1990-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. Labdarúgó-Európa-bajnokság Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Franciaországba a VII., az 1984-es labdarúgó-Európa-bajnokságra, Német Szövetségi Köztársaságba a VIII., az 1988-as labdarúgó-Európa-bajnokságra és Svédországba a IX., az 1992-es labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Olimpiai játékok Az 1988. évi nyári olimpiai játékok labdarúgó tornáján A FIFA JB bírói szolgálatra foglalkoztatta. Az olimpiák történetében 12. európaiként, francia játékvezetőként – Marcel Slawick után – 2. alkalommal vezethetett döntőt. Szakmai sikerek 1993 -ban a nemzetközi játékvezetés hírnevének erősítése, hazájában 10 éve a legmagasabb Ligában (osztályban) folyamatosan tevékenykedő, eredményes pályafutása elismeréseként, a FIFA JB felterjesztésére az 1965 -ben alapított International Referee Special Award címmel és oklevéllel tüntette ki. A IFFHS (International Federation of Football History & Statistics) 1987 - 2011 évadokról tartott nemzetközi szavazásán 151, játékvezető besorolásával minden idők 58, legjobb bírójának rangsorolta, holtversenyben Romualdo Arppi Filho , Gérard Biguet társaságában. A 2008 -as szavazáshoz képest 10 pozíciót hátrább lépett. Sportvezetőként Pályafutását befejezve a fiatal játékvezetők támogatásáért felelős sportember. Disco 2 A Disco 2 a Pet Shop Boys nyolcadik albuma. Megjelent 1994 szeptember 12-én a Parlophone kiadónál. Az album egy folytonos megamix hat a Very korszakban kiadott dal remixeiből, de rákerült két remix a Behaviour albumról kiadott maxilemezekről is. A lemezt egyöntetűen minden idők legrosszabb Pet Shop Boys lemezének tartják mind a kritikusok mind a rajongók. Az USA-beli limitált kiadás tartalmazott egy bónusz CD-t amely b-oldalas számokat és mixeket tartalmazott. Tracklisták Eredeti album "Absolutely Fabulous" (Rollo Our Tribe Tongue-In Cheek Mix) – 0:29 "I Wouldn't Normally Do This Kind of Thing" (Beatmasters Extended Nude Mix) – 4:15 "I Wouldn't Normally Do This Kind of Thing" (DJ Pierre Wild Pitch Mix) – 2:59 "Go West" (Farley & Heller Mix) – 3:40 "Liberation" (E Smoove 12" Mix) – 6:09 "So Hard" (David Morales Red Zone Mix) – 2:48 "Can You Forgive Her?" (Rollo Dub) – 4:03 "Yesterday, When I Was Mad" (Junior Vasquez Fabulous Dub) – 4:54 "Absolutely Fabulous" (Rollo Our Tribe Tongue-In Cheek Mix) – 6:01 "Yesterday, When I Was Mad" (Coconut 1 12" Mix) – 2:12 "Yesterday, When I Was Mad" (Jam & Spoon Mix) – 5:01 "We All Feel Better In The Dark" (After Hours Climax Mix) – 5:21 USA Limitált kiadás - Bónusz CD "Decadence" – 3:55 "Some speculation" – 6:33 "Euroboy" – 4:28 "Yesterday, when I was mad" (RAF Zone Dub Mix) – 5:37 "I wouldn't normally do this kind of thing" (7" Mix) A magyar forint pénzhelyettesítői A magyar forint pénzhelyettesítői - vagy ahogy legújabban hívják, forgatható utalványok - a XXI. században a helyi kiskereskedők és termelők egyik fontos eszköze a multinacionális cégekkel szemben vívott gazdasági küzdelemben. A névleges cél a helyi gazdaság élénkítése, amire mind a magyar, mind más nemzeti bankok jogos ellenérvként hangsúlyozzák, hogy ezt a célt a világon sehol sem érik el a hasonló kezdeményezések. És valóban, a magyar próbálkozások is messze alulteljesítik a kitűzött céljaikat. Ennek ellenére mégis sikeresnek mondhatók a pénzhelyettesítők. Ennek bizonyítéka, hogy egyre újabb helyeken vezetik be őket, ahol erősítik a helyi közösségeket. Az elfogadóhelyek köre bővül, a települések a támogatásokat is részben ilyen formában adják. A Magyar Nemzeti Bank ellentmondásosan viszonyul a pénzhelyettesítőkhöz. Nem ellenzi nyíltan őket, de presztízskérdésként kezeli használatukat, hiszen a puszta létük a bank munkájával való elégedetlenséget fejezi ki. Erre utal az utalványként való hivatkozás - korábban azt is szerették volna, ha a Forintérték is fel lenne tüntetve rajtuk. Az utalványokat elfogadó üzleteknek szerződést kell kötniük a kibocsátókkal, náluk vásárláskor általában 5–10%-os kedvezményt adnak a papírutalvánnyal fizetők számára. A kibocsátók keresik az egymással való együttműködés lehetőségét, bábáskodnak újabb pénzhelyettesítők megvalósításánál. 2013. február 20-án megalapították a Helyi Pénzek Szövetségét. Aggályok Ahogy a bevezetőben is szerepel, nem sikerül teljesíteni a kitűzött célt, a helyi gazdaság élénkítését. Továbbá nincs szükség a pénzhelyettesítőkre a pénz helyben maradásához. Kutatások kimutatták, hogy a hivatalos bankjegyek is helyben maradnak. Nos a valódi cél nem is a pénz helyben maradása, hanem a kisvállalkozókhoz kerülő arány növelése. A Forinthoz viszonyított átváltási arány 1:1-hez, de az esetleges visszaváltáskor a kibocsátónál visszaváltási jutalékot vonnak le a költségek fedezésére, így a beváltó rosszul jár. De magánszemélyek nem válthatják vissza az utalványokat - azok főleg ebben különböznek a régen használatban levő szükségpénzektől - csak vásárolhatnak vele. Az elfogadóhelyek viszont a feltételek tudatában kötnek szerződést a kibocsátóval, így senkit sem ér kár. Fennáll bizonyos csődkockázat a kibocsátóval szemben. Ha a kibocsátó tönkre megy, a kiadott utalványok értéküket vesztik. Azonban a legtöbb kibocsátó az utalványok 100%-os fedezetét letétbe helyezi a bankjánál. A pénzhelyettesítők könnyebben hamisíthatók, míg a hivatalos bankjegyek biztonsági téren folyamatosan megújulnak. Ez igaz, de a helyi kiadások hamisítványait csak lokálisan lehetne forgalomba hozni, így sokkal nagyobb eséllyel kapnák el az esetleges hamisítókat. Emellett a pénzhelyettesítők kibocsátói is igyekeznek biztonsági elemeket beépíteni. Soproni Kékfrank Az elsőként sikeresen kibocsátott pénzhelyettesítő a Sopronban és környékén használatos Kékfrank. A 2009 szeptemberében Perkovátz Tamás által életre keltett Ha Mi Összefogunk Európai Szövetkezet forgalmazza a soproni kékfrankosról elnevezett kékfrankot. Már az alapításnál cél volt, hogy az új pénzt egy határokon átnyúló régióban lehessen használni. Az utalványok háromnyelvűek (magyar, német és horvát). A kékfrankra váltott forintokat a Rajkai Takarékszövetkezetnél betétként helyezik el. Céljuk szerint az első évben százmillió kékfrank értékű utalványt szerettek volna kibocsátani. Ezzel szemben több éven keresztül nagyságrendileg tízmillió kékfrank van forgalomban. Míg az induláskor 381 elfogadóhelyen lehetett használni, addig, a honlapjuk alapján 2011-ben 444 soproni és 40, a környékbeli településen található helyen fogadták el fizetőeszközként, 2016-ban pedig 661 helyen. A kibocsátás dátuma 2010. május 7. Az utalványok tervezője Gerencsér Tamás. A címletek megegyeznek a forint bankjegyek címleteivel. Az 500 Kfr motívumai Esterházy Pál és Fraknó vára, az 1.000 Kfr-osé Kitaibel Pál és Márcfalva, a 2.000 Kfr-osé Pejacsevich László és a sporoni Pejacsevich-palota, az 5.000 Kfr-osé Lackner Kristóf és egy a XVII. században Sopronról készült metszet, a 10.000 Kfr-osé Joseph Haydn és a fertődi kastély, a 20.000 Kfr-osé pedig Liszt Ferenc. A címletek közös motívuma természetesen Sopron jelképe, a Tűztorony. Balatoni Korona A Kékfrank sikeres kibocsátása hatalmas lendületet adott a hasonló kezdeményezéseknek. Legkorábban a Veszprémben kiadott Balatoni Korona jelent meg. A Balatoni Koronát 7 Veszprém megyei település (Veszprém, Várpalota, Balatonfüred, Balatonalmádi, Litér, Tihany és Nemesvámos) önkormányzata, a megyei iparkamara és a Kinizsi Bank által alapított Balatoni Korona ZRt. bocsátja ki. Változás tehát a Kékfrankhoz képest, hogy itt már nem magánszervezet a kezdeményező. Itt is az egy éven belüli százmilliós értékű kibocsátás volt a cél, amiből 2016-ig csak 10-20 millió korona közötti értéket sikerült elérni, miközben az utalványokkal 216 elfogadóhelyen lehet fizetni. A Balatoni Korona rendelkezik érvényességi idővel, ami 2016. december 31. Ezután az utalványok nem használhatók. A kibocsátás dátuma 2012. március 22. Az utalványok tervezője a forint bankjegyekkel már bizonyító Vagyóczky Károly. A címletek megegyeznek a forint bankjegyek címleteivel. Az utalványok magyar és angol nyelvűek, gondolva arra, hogy a külföldi turisták is bizalommal használhassák azokat. Az 500 BK motívumai Jókai Mór és a balatonfüredi Kossuth Lajos-forrás ivócsarnoka, az 1.000 BK-é Horváth Balázs és a veszprémi Brusznyai Árpád emlékmű, a 2.000 BK-é Thury György és a várpalotai Thury vár, az 5.000 BK-é Óvári Ferenc és a balatonalmádi erődtemplom, a 10.000 BK-é Gizella királyné és Veszprém látképe, a 20.000 BK-é I. András és a Tihanyi apátság. Bocskai Korona Kevéssel a Balatoni Korona kiadása után jelent meg Hajdúnánáson a Bocskai Korona. A Bocskai István koronájáról elnevezett utalványt a Hajdúnánási Holding Zrt. adja ki. A korábbi pénzhelyettesítőktől eltérően a koronát eredetileg inkább helyi, mint regionális használatra szánták, és csak 2016-ban kezdtek terjeszkedni más hajdúsági települések felé. A jóval kisebb használói kör eleinte sokaknál kétkedésre adott okot a sikeres bevezetéssel kapcsolatban, de így erősebb lett az utalvány lokálpatrióta jellege. A kibocsátó kezdetben sok energiát fordított népszerűsítésre. Rendszeresen közölték az elfogadóhelyek listáját a helyi sajtóban, nyereményjátékokat tartottak. Az erőfeszítések eredményeképp 2016 elején a körülbelül 25 millió korona értékű utalványt 96 elfogadóhelyen lehet felhasználni. A Bocskai Korona érvényességi ideje a balatoni testvéréhez hasonlóan 2016. december 31. A Korona sikeréhez hozzájárult az utalványok kiemelkedően tetszetős külleme, amelynek tervezője Horváth Andrea. A kibocsátás dátuma 2012. július 22. A címletek megegyeznek a forint bankjegyek címleteivel. Az utalványok magyar, angol és lengyel nyelvűek. Az utalványok közös motívuma a szalma. Emellett az 500 BK motívumai a kerecsensólyom és a mangalica, az 1.000 BK-é a racka juh és a kilenclyukú híd, a 2.000 BK-é a darutánc és a ménes, az 5.000 BK-é a túzok és a hajdúnánási református templomról 1860-ban készült metszet, a 10.000 BK-é a gyalogos hajdú és a szürkemarha, a 20.000 BK-é pedig maga Bocskai István és koronája. Tokaji Dukát http://www.tokajidukat.hu/ Kalapácsvetés A kalapácsvetés az atlétika egyik versenyszáma, mely a gerelyhajítással, súlylökéssel és diszkoszvetéssel együtt a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) (és a tagszervezetek) legrangosabb viadalain, azaz a szabadtéri világversenyeken a dobószámokat alkotja. Története A mai modern kalapácsvetés a görögök testkultúrájában ugyan nem, de más ókori népeknél (pl. a skótok és írek) jelen volt a mágikus vetélkedés vagy harci kiképzés egyik formájaként. Az 1800-as években Angliában már elfogadott versenyszám, ekkor még egy vonal mögül, helyből dobták el a versenyzők a szert. Az első angol bajnokságot (1866) R. James nyerte 24,50 m-es eredménnyel. A kalapácsvetés 1900-ban lett olimpiai versenyszám. Az első bajnok John Jesus Flanagan volt, akinek még két alkalommal (1904, 1908) sikerült ezt a címet megszereznie. A Patrick Ryan által 1913-ban felállított 57,77 m-es első hivatalos világcsúcsot 25 éven át senkinek nem sikerült megdönteni. A női kalapácsvetést csak 1997-től vette fel az IAAF a világbajnokság versenyszámai közé. A magyar bajnokságon először 1937-ben szerepelt versenyszámként a kalapácsvetés, ezen Kemény Gábor diadalmaskodott. Szabályai A kalapácsvető a perdület állandóságát használja ki, így a lehető legmesszebbre dobva a kalapácsot. Eldobás után a dobókörből hátul kell kilépni. Ha a dobás után vagy közben máshol lép ki a versenyző, a dobás érvénytelennek fog számítani Szerek, eszközök A kalapács három részből, a fémből készült fejből , a nyélből (vagy huzal) és a fogantyúból (vagy kengyel) áll. A közönség, a versenybírók és a versenyzők védelme érdekében minden dobást elkerített helyről vagy védőketrecből kell végrehajtani. Statisztika Magyar csúcsok Felnőtt 84,19 m - Annus Adrián , Szombathely (2003) 70,79 m - Divós Katalin, Dobó SE, Doha (2001) Utánpótlás 80,90 m - Pars Krisztián , Dobó SE, Zalaegerszeg (2004) 69,10 m - Orbán Éva , VEDAC, Provo (2006) Serdülő 71,66 m - Vida József, Haladás VSE, Szombathely (1982) 60,14 m - Tudja Julianna, VEDAC, Kolozsvár (1998) Ifjúsági 83,28 m - Horváth József , Haladás VSE, Szombathely (2001) 61,35 m - Németh Orsolya, Dobó SE, Szombathely (2003) Híres kalapácsvetők Magyarok Annus Adrián Divós Katalin Csermák József Eckschmiedt Sándor Gécsek Tibor Horváth Attila Kiss Balázs Németh Imre Németh Pál Pars Krisztián Zsivótzky Gyula Külföldiek Tatyjana Liszenko Mihaela Melinte Jurij Szedih Anita Włodarczyk Colin Wilson Colin Wilson (Leicester, 1931. június 26. – 2013. december 5.) angol író. Életrajza Reinhold Alfréd (Alfred Reynolds) angol író és magyar költő fölfedezettjeként és tanítványaként, első nagy sikerű esszékötetét 1956-ban jelentette meg The Outsider (Az Idegen) címmel Reinhold Pilate's Questions című esszékötetére való válaszadásképpen. Művei The Outsider (1956) Religion and the Rebel (1957) "The Frenchman" (short story, Evening Standard August 22, 1957) The Age of Defeat (US title The Stature of Man) (1959) Ritual in the Dark (1960) Encyclopedia of Murder (with Patricia Pitman, 1961) Adrift in Soho (1961) "Watching the Bird" (short story, Evening News September 12, 1961) "Uncle Tom and the Police Constable" (short story, Evening News October 23, 1961) "He Could not Fail" (short story, Evening News December 29, 1961) The Strength to Dream: Literature and the Imagination (1962) "Uncle and the Lion" (short story, Evening News September 28, 1962) "Hidden Bruise" (short story, Evening News December 3, 1962) Origins of the Sexual Impulse (1963) The World of Violence (US title The Violent World of Hugh Greene) (1963) Man Without a Shadow (US title The Sex Diary of Gerard Sorme) (1963) "The Wooden Cubes" (short story, Evening News June 27, 1963) Rasputin and the Fall of the Romanovs (1964) Brandy of the Damned (1964; later expanded and reprinted as Chords and Discords/Colin Wilson On Music) Necessary Doubt (1964) Beyond the Outsider (1965) Eagle and Earwig (1965) Sex and the Intelligent Teenager (1966) Introduction to the New Existentialism (1966) The Glass Cage (1966) The Mind Parasites (1967) Voyage to a Beginning (1969) A Casebook of Murder (1969) Bernard Shaw: A Reassessment (1969) The Philosopher's Stone (1969) ISBN 978-0-213-17790-4 The Return of the Lloigor (first published 1969 in the anthology Tales of the Cthulhu Mythos; revised separate edition, Village Press, London, 1974). Poetry and Mysticism (1969; subsequently significantly expanded in 1970) "The Return of the Lloigor" (short story in Tales of the Cthulhu Mythos, edited by August Derleth, 1969; later revised and published as a separate book) L'amour: The Ways of Love (1970) The Strange Genius of David Lindsay (with E. H. Visiak and J.B. Pick, 1970) Strindberg (1970) The God of the Labyrinth (US title The Hedonists) (1970) The Killer (US title Lingard) (1970) The Occult: A History (1971) The Black Room (1971) Order of Assassins: The Psychology of Murder (1972) New Pathways in Psychology: Maslow and the Post-Freudian Revolution (1972) Strange Powers (1973) "Tree" by Tolkien (1973) Hermann Hesse (1974) Wilhelm Reich (1974) Jorge Luis Borges (1974) Hesse-Reich-Borges: Three Essays (1974) Ken Russell: A Director in Search of a Hero (1974) A Book of Booze (1974) The Schoolgirl Murder Case (1974) The Unexplained (1975) Mysterious Powers (US title They Had Strange Powers) (1975) The Craft of the Novel (1975) Enigmas and Mysteries (1975) The Geller Phenomenon (1975) The Space Vampires (1976) Colin Wilson's Men of Mystery (US title Dark Dimensions) (with various authors, 1977) Mysteries (1978) Mysteries of the Mind (with Stuart Holroyd, 1978) The Haunted Man: The Strange Genius of David Lindsay (1979) "Timeslip" (short story in Aries I, edited by John Grant, 1979) Science Fiction as Existentialism (1980) Starseekers (1980) Frankenstein's Castle: the Right Brain-Door to Wisdom (1980) The Book of Time, edited by John Grant and Colin Wilson (1980) The War Against Sleep: The Philosophy of Gurdjieff (1980) The Directory of Possibilities, edited by Colin Wilson and John Grant (1981) Poltergeist!: A Study in Destructive Haunting (1981) Anti-Sartre, with an Essay on Camus (1981) The Quest for Wilhelm Reich (1982) The Goblin Universe (with Ted Holiday, 1982) Access to Inner Worlds: The Story of Brad Absetz (1983) Encyclopedia of Modern Murder, 1962-82 (1983) "A Novelization of Events in the Life and Death of Grigori Efimovich Rasputin," in Tales of the Uncanny (Reader's Digest Association, 1983; an abbreviated version of the later The Magician from Siberia) The Psychic Detectives: The Story of Psychometry and Paranormal Crime Detection (1984) [A Criminal History of Mankind][1] (1984), revised and updated (2005) Lord of the Underworld: Jung and the Twentieth Century (1984) The Janus Murder Case (1984) The Bicameral Critic (1985) The Essential Colin Wilson (1985) Rudolf Steiner: The Man and His Vision (1985) Afterlife: An Investigation of the Evidence of Life After Death (1985) The Personality Surgeon (1985) An Encyclopedia of Scandal. Edited by Colin Wilson and Donald Seaman (1986) The Book of Great Mysteries. Edited by Colin Wilson and Dr. Christopher Evans (1986) An Essay on the 'New' Existentialism (1988) The Laurel and Hardy Theory of Consciousness (1986) Spider World: The Tower (1987) Spider World: The Delta (1987) Marx Refuted - The Verdict of History, edited by Colin Wilson (with contributions also) and Ronald Duncan, Bath, (UK), (1987), ISBN 0-906798-71-X Aleister Crowley: The Nature of the Beast (1987) The Musician as 'Outsider'. (1987) The Encyclopedia of Unsolved Mysteries (with Damon Wilson, 1987) Jack the Ripper: Summing Up and Verdict (with Robin Odell, 1987) Autobiographical Reflections (1988) The Misfits: A Study of Sexual Outsiders (1988) Beyond the Occult (1988) The Mammoth Book of True Crime (1988) The Magician from Siberia (1988) The Decline and Fall of Leftism (1989) Written in Blood: A History of Forensic Detection (1989) Existentially Speaking: Essays on the Philosophy of Literature (1989) Serial Killers: A Study in the Psychology of Violence (1990) Spider World: The Magician (1992) Mozart's Journey to Prague (1992) The Strange Life of P.D. Ouspensky (1993) Unsolved Mysteries (with Damon Wilson, 1993) Outline of the Female Outsider (1994) A Plague of Murder (1995) From Atlantis to the Sphinx (1996) An Extraordinary Man in the Age of Pigmies: Colin Wilson on Henry Miller (1996) The Atlas of Sacred Places (1997) Below the Iceberg: Anti-Sartre and Other Essays (reissue with essays on postmodernism, 1998) The Corpse Garden (1998) The Books in My Life (1998) Alien Dawn (1999) The Devil's Party (US title Rogue Messiahs) (2000) The Atlantis Blueprint (with Rand Flem-Ath, 2000) Illustrated True Crime: A Photographic History (2002) The Tomb of the Old Ones (with John Grant, 2002) Spider World: Shadowlands (2002) Dreaming To Some Purpose (2004) World Famous UFOs (2005) Atlantis and the Kingdom of the Neanderthals (2006) Crimes of Passion: The Thin Line Between Love and Hate (2006) The Angry Years: The Rise and Fall of the Angry Young Men (2007) Manhunters:Criminal Profilers & Their Search for the World's Most Wanted Serial Killers (2007) Super Consciousness (2009) Kiadatlan művei The Anatomy of Human Greatness (non-fiction, written 1964; Maurice Bassett plans to publish this work electronically) Metamorphosis of the Vampire (fiction, written 1992-94) War & Peace Vol. 2 (The Peace Disc) A War & Peace Vol. 2 (The Peace Disc) az amerikai rapper Ice Cube hatodik stúdióalbuma, amely 2000 március 21-én jelent meg a Priority Records kiadónál. Ez a második része a két albumos War & Peace sorozatnak az első rész a War & Peace Vol. 1 (The War Disc) volt és 1998-ban jelent meg. A War & Peace Vol. 2 (The Peace Disc) a Billboard 200 3. helyén, valamint a Billboard Top R&B/Hip-Hop Albums első helyén nyitott. Az album a "Hello" című dallal kezdett, amin közreműködtek az egykori N.W.A tagjai Dr. Dre és MC Ren. A "You Can Do It" című klub-sláger lett a második kislemez, amely később 2004-ben újra megjelent és az Egyesült Királyságban a 2. helyet foglalta el a listákon. Az album nem támogatta az olyan új előadókat, mint például Eminem és nem kapcsolódott az akkoriban megjelent Dr. Dre albumhoz a 2001-hez, amely hosszú időre elfoglalta az első helyet a listákon. Ezután 6 év telt el, mire Cube megjelentette a következő, visszatérésnek kikiáltott Laugh Now, Cry Later szólóalbumát. Dalok listája Hello (featuring Dr. Dre & MC Ren) (Produced by Dr. Dre, Mel-Man) Pimp Homeo (Insert) You Ain't Gotta Lie (Ta Kick It) (featuring Chris Rock) (Produced by Chucky Thompson) The Gutter Shit (featuring Jayo Felony, Gangsta & Squeak Ru) (Produced by Ice Cube, T-Bone) Supreme Hustle (Produced by Chucky Thompson) Mental Warfare (Insert) 24 Mo' Hours (Produced by DJ Battlecat) Until We Rich (featuring Krayzie Bone) (Produced by Chucky Thompson, Kevin Vendy) You Can Do It (featuring Mack 10 & Ms. Toi) (Produced by One Eye) Mackin' & Driving (Insert) Gotta Be Insanity (Produced by Mario Winans, Sean Puffy Combs) Roll All Day (Produced by One Eye) Can You Bounce? (Produced by Richard Frierson) Dinner With The CEO (Insert) Record Company Pimpin' (Produced by Bud'da) Waitin' Ta Hate (Produced by DJ Joe Rodrigez, One Eye) Nigga Of The Century (Produced by Charly Chap) Mario Perazzolo Mario Perazzolo (Padova, 1911. június 7. – Padova, 2001. augusztus 3.) világbajnok olasz labdarúgó, fedezet, edző. Pályafutása Klubcsapatban A Padova korosztályos csapatában kezdte a labdarúgást, ahol 1928-ban mutatkozott be az első csapatban, ahol 1933-ig játszott. 1933 és 1936 között a Fiorentina játékosa volt. 1936 és 1941 között a Genoa 1893 csapatában szerepelt, ahol 1937-ben tagja volt az olaszkupa-győztes csapatnak. 1942–43-ban a Brescia, a következő idényben ismét a Padova labdarúgója volt. A második világháború után ismét a Brescia játékosa volt 1948-ig. 1948 és 1950 között a Siracusa csapatában szerepelt és itt fejezte be az aktív labdarúgást. A válogatottban 1936 és 1939 között nyolc alkalommal szerepelt az olasz válogatottban. Tagja volt az 1938-as világbajnok csapatnak, de a tornán mérkőzésen nem szerepelt. Edzőként 1946-ban átmenetileg a Brescia edzője volt még játékosként. 1950–51-ben utolsó klubjánál, a Siracusa csapatánál edzőként folytatta pályafutását. 1951 és 1953 között a Triestina, 1953–54-ben a Fanfulla vezetőedzője volt. 1954–55-ben visszatért a Bresciához. 1955 és 1957 között a Taranto szakmai munkáját irányította. 1957 és 1959 között ismét a Siracusa vezetőedzője volt. Ezt követően az 1970-es években dolgozott újra vezetőedzőként. 1970 és 1972 között a Nissa, 1972-ben ismét a Siracusa, 1972–73-ban nevelőklubja a Padova vezetőedzője volt. Sikerei, díjai Világbajnokság aranyérmes: 1938, Franciaország Olasz kupa (Coppa Italia) győztes: 1937 Hám Kálmán Hám Kálmán (Dorog, 1923. szeptember 17. – Szuhakálló, 1952. december 22.) bányamentő, vájár. A dorogi bányavállalat alkalmazásában állt. 1952-ben, a magyar bányászat egyik legsúlyosabb balesete, a szuhakállói vízbetörés alkalmával mentés közben vesztette életét. Dorogon temették el. Emlékezete Dorogon lakótelepet neveztek el róla az északi Béke városrészben. Halála körülményeiről szól Fábri Zoltán Életjel című fimje (Sinkovits Imre alakítása). Kitüntetései A Munka Érdemrend arany fokozata (1951, 1953 posztumusz) Forrás Dorogi lexikon A–Zs. Szerk. Solymár Judit, Kovács Lajos. Dorog: Dorogi Közművelődési Közhasznú Társaság. 2000. ISBN 963-00-4973-2 Bertha Bulcsu Bertha Bulcsu (Nagykanizsa, 1935. május 9. – Budapest, 1997. január 19.) magyar író, publicista. Életrajza Édesapja tanító volt, édesanyja őt és két testvérét nevelte. A keszthelyi gimnáziumban érettségizett 1953-ban. Politikai okokból nem tanulhatott tovább, ezért különböző vidéki üzemekben dolgozott ipari munkásként, majd később egy rövid ideig könyvtáros volt. Budapestre költözéséig pécsi napilapok kulturális rovatát szerkesztette és a Jelenkor munkatársa volt. Később Jovánovics Miklóssal szerkesztették az Új Írást, amely 25 ezer példányban jelent meg. 1976–94-ig az Élet és Irodalom főmunkatársa, Jelenségek címmel láttak napvilágot közvetlen élményeken alapuló, kritikus írásai. 1992-ben a Magyar Művészeti Akadémia alapító tagja. Kétszer kötött házasságot, első felesége Nemes Teréz, egy fiuk született, második felesége, Nagy Franciska újságíró és író, egy lánynak adott életet. Munkássága „Élményanyaga a dunántúli, balatonmelléki falvak és az épülő gyárak világához kötődik.” Novelláit a Jelenkor közli rendszeresen, első publikált írása a Jégnovella, amellyel azonnal kivívta az olvasóközönség és az irodalmi közvélemény figyelmét. 1962-ben jelenik meg első novelláskötete, a Lányok a napfényben, melynek központi témája a munka, hősei hétköznapi munkások. 1964-ben jelenik meg a Harlekin és szerelmese című novellafüzér, amelyből filmforgatókönyvet is ír. A mű létfilozófiai problémákat feszeget, a második világháború emlékeit írja le és a kubai rakétaválság hatására egy újabb háború nyomasztó gondolatát veti fel. Későbbi alkotói korszakában a regény válik meghatározóvá. „Regényei aktuális eseményekhez, történeti évfordulókhoz, időszerű társadalmi problémákhoz tapadnak. Az írót közéleti érdeklődése, újságírói élményei is e kérdések felé vonzzák.” 1965-ben jelenik meg első regénye, a Füstkutyák, amely egy község történetét írja le a termelőszövetkezetek egyesítése idején. A bajnok élete (1969) című regény hőse, Káli Gyula, egy sportoló, aki minden erejével azért küzd, hogy megnyerje az asztalitenisz-bajnokságot, története a célok, az akaraterő és a kitartás fontosságát hangsúlyozza. A főhős azonban mégsem követendő példa, mert értékrendjében minden alárendelődik céljainak, győzelme nem tölti el valódi boldogsággal. Az Át a Styx folyón (1969) az 1919-es honvédő háborút ábrázolja, főszereplője egy tanárból lett századparancsnok, aki a szolnoki csatában harcol a román intervenciós hadsereg ellen. Új novellái A nyár utolsó napjában jelennek meg 1968-ban. A novellákban gyakran feltűnik a balatoni táj, gyermekkorának fontos színhelye. A Tűzgömbök (1970) cselekménye a második világháború idején zajlik és egy harmadik osztályos diák sorsán keresztül mutatja be az eseményeket. Három interjúkötetet is írt: Meztelen a király, Írók műhelyében és Délutáni beszélgetések címmel. Ezekben volt újságíró-szerkesztő kollégáit és a magyar irodalom kiemelkedő alkotóit mutatja be, például Lázár Ervin, Tüskés Tibor, Illyés Gyula, Mándy Iván, Nagy László, Zelk Zoltán, Örkény István stb. Műveit számos, köztük német, angol, olasz és kínai nyelvre is lefordították. Három nagyjátékfilm forgatókönyvét jegyzi: Harlekin és szerelmese (1967, rendező: Fehér Imre), Tűzgömbök (1975, rendező: Fehér Imre), A kenguru (1975, rendező: Zsombolyai János). Tévéjátékokat és hangjátékokat is írt. A fürdőigazgató című drámáját a Miskolci Nemzeti Színház mutatta be 1977-ben. Nevét őrzi a 2004 óta átadásra kerülő Bertha Bulcsu-emlékdíj. Bertha Bulcsút 1999-ben a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagjává választották. Díjai József Attila-díj ( 1966 , 1971 , 1975 ) Szocialista Kultúráért ( 1970 ) Haza Szolgálatáért arany fokozata ( 1972 ) SZOT-díj ( 1978 ) A Művészeti Alap Irodalmi Díja ( 1978 ) Budapest Főváros Pro Arte Díja ( 1981 ) Gábor Andor-díj ( 1986 ) Az Év Könyve Jutalom ( 1987 ) Füst Milán-díj ( 1991 ) Táncsics Mihály-díj ( 1993 ) A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje ( 1995 ) Illés Endre-díj ( 1996 ) Pro Literatura díj ( 1997 ) Alternatív Kossuth-díj ( 1997 , posztumusz) Balaton-díj ( 1999 , posztumusz) Művei Lányok napfényben ( 1962 ) Harlekin és szerelmese ( 1964 ) Füstkutyák (1965, 1989) A nyár utolsó napja ( 1968 ) A bajnok élete (1969, 1989) Át a Styx folyón ( 1969 ) Tűzgömbök (1970, 1985) Meztelen a király ( 1972 ) Írók műhelyében ( 1973 ) Balatoni évtizedek (1973, 1978, 1984) A kenguru ( 1976 ) A Teimel villa ( 1976 ) A fürdőigazgató ( 1977 ) Délutáni beszélgetések ( 1978 ) Ilyen az egész életed ( 1980 ) A fejedelem sírja felett ( 1980 ) Fehér rozsda ( 1982 ) Különleges megbízatás ( 1983 ) Medvetáncoltatás ( 1983 ) Árnyak és lovasok ( 1986 ) Te jössz, Lupusz… ( 1988 ) Willendorfi Vénusz ( 1988 ) Írók, színészek, börtönök ( 1990 ) Egy író állatkertje ( 1992 ) Kémnő a sárkányrepülőtéren ( 1992 ) Utazás fehér lavórban ( 1994 ) Kommunizmus délutáni napfényben ( 1996 ) Bertha Bulcsu beszélgetései ( 1999 ) Amerikai fiúk ( 2000 ) "... élni kell, ameddig élünk". Csorba Győző és Bertha Bulcsu levelezése, 1961-1995 ; szerk. Pintér László; Pro Pannonia, Pécs, 2004 ( Pannónia könyvek ) Araponga Az araponga (Procnias averano) a madarak (Aves) osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez, ezen belül a kotingafélék (Cotingidae) családjához tartozó faj. Rendszerezése A fajt Johann Hermann francia orvos és természettudós írta le 1783-ban, az Ampelis nembe Ampelis averano néven. Alfajai Procnias averano averano (Hermann, 1783) Procnias averano carnobarba (Cuvier, 1816) Előfordulása Dél-Amerika északi részén, Brazília, Kolumbia, Guyana, Trinidad és Tobago és Venezuela területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők. Megjelenése A hím testhossza 28 centiméter, testtömege 180 gramm, a tojóé 27 centiméter és 130 gramm. Csőre lapos, tollazata rövid. A hím feje barna, farka fekete, tollazatának többi része gyöngy-szürke színű. A tojó tollazata zöld színű. Életmódja Legfőképp gyümölcsökkel táplálkozik. Szaporodása Fészeképítéshez nagyon kevés anyagot használ, amelyet egy ág szélére épít. Benne 1 vagy 2 tojás található. A fiókák 33 nap múlva hagyják el a fészket és 3 év kell ahhoz, hogy tollazatuk színes legyen. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. december 2.) Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2017. december 2.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. december 2.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. december 2.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. december 2.) 1991-es Formula–1 portugál nagydíj A portugál nagydíj volt az 1991-es Formula–1 világbajnokság tizenharmadik futama. Futam Estorilban Patrese győzött az időmérő edzésen Berger, Senna és Mansell előtt. A rajt után Mansell a második helyre, csapattársa mögé ért fel, majd a Williamsek folyamatosan távolodtak a McLarenektől. A 18. körben Patrese a célegyenesben elengedte Mansellt, hogy a brit világbajnoki esélyét növelje. Mansell autóján azonban a 29. körben történt kiállásánál rosszul rögzítették a jobb hátsó kerekét és még a boxutcában lerepült a gumiabroncs az autóról. Miután a csapat visszarögzítette kereket, a brit a 17. helyen állt, majd később fekete zászlóval kiintették (ekkor már 6. volt) a versenyből a boxutcai eset miatt. A versenyt Patrese nyerte Senna, Alesi, Martini, Piquet és Schumacher előtt. Mansell a verseny után gyakorlatilag elveszítette esélyét a világbajnoki címre, hátránya 24 pont volt Sennával szemben, három futammal a szezon vége előtt. Statisztikák Vezető helyen: Riccardo Patrese: 59 (1-17 / 30-71) Nigel Mansell: 12 (18-29) Riccardo Patrese 5. győzelme, 7. pole-pozíciója, Nigel Mansell 22. leggyorsabb köre. Williams 50. győzelme Nelson Piquet 200. versenye. Mario Viana Mario Vianna (Rio de Janeiro, 1902. szeptember 6. – Rio de Janeiro, 1989. október 16.) brazil nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Teljes neve: Mario Gonçalves Vianna. Volt cipőtisztító, cukorkagyári munkás, újságkihordó, polgári őr és speciális rendőrségi-tisztviselő (38 éven át), edző és a Radio Globéban sportkommentátor (22 éven keresztül). Pályafutása Nemzeti játékvezetés 1929-ben vizsgázott. A Girão de Niteró–Saint Cristovão bajnoki találkozó volt első bajnoki mérkőzése. Határozottságára jellemző, hogy a São Cristovão hátvédjét Mato Grossót túlzott keménységért azonnal kiállította. 25 éves pályafutásától az I. Liga játékvezetőjeként 1957-ben vonult vissza. Nemzetközi játékvezetés A Brazil labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1945-től tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1954-ben búcsúzott. Labdarúgó-világbajnokság A világbajnoki döntőkhöz vezető úton Brazíliába a IV., az 1950-es labdarúgó-világbajnokságra, valamint Svájcba az V., az 1954-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB játékvezetőként alkalmazta. Világbajnokságon vezetett mérkőzéseinek száma: 2 + 1 (partbíró). 1950-ben nem végzett partbírói tevékenységet. 1954-ben a FIFA JB elvárásának megfelelően, ha nem vezetett, akkor valamelyik működő társának segített partbíróként. Egy csoporttalálkozón segített partbíróként. Több mérkőzést nem vezethetett mert kritizálta a FIFA JB tevékenységét. Világbajnokságon vezetett mérkőzéseinek száma: 2 + 1 (partbíró). Copa América Chile a 18., az 1945-ös Copa América, Argentína, a 19., az 1946-os Copa América, valamint Peru a 22. az 1953-as Copa América labdarúgó tornát rendezte, ahol a CONMEBOL JB Bíróként foglalkoztatta. 1953-ban a Dél-amerikai Labdarúgó-szövetség (CONMEBOL) első alkalommal vállalta a főszervező szerepkört. Sportvezetőként Aktív pályafutását befejezve a Palmeiras. Vianna csapat edzője lett. 14 mérkőzésből 8-at elvesztettek, szerződésbontás lett az eredménye. Pozitív sztori A Botafogo FR–Severiano találkozón a nézőknek nem tetszett, amiért keményen büntette a súlyos sportszerűtlen játékosokat. Tüntetésül palackokat, köveket kezdtek bedobálni a játéktérre. Mário Vianna nem esett kétségbe, elkezdte visszadobálni a tárgyakat. A nézők ezen annyira meglepődtek, hogy befejezték a dobálást. Ebben az időben Dél-Amerika játékterein rendre előfordultak súlyos rendzavarások, verekedések. A játékvezető határozottságán vagy nem látásán nagyon múlik, hogy a találkozó rendben befejeződjön. Sonneville Sonneville település Franciaországban, Charente megyében. Lakosainak száma 229 fő (2015). Sonneville Anville, Mareuil, Montigné, Rouillac és Neuvicq-le-Château községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Lake Bronson Apalachicola város az USA Florida államában. Lakosainak száma 229 fő (2010). Népesség A település népességének változása: Puente de Génave Puente de Génave település Spanyolországban, Jaén tartományban. Puente de Génave Arroyo del Ojanco, Segura de la Sierra, La Puerta de Segura és Beas de Segura községekkel határos. Lakosainak száma 2218 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Fehér varjúháj A fehér varjúháj (Sedum album) a kőtörőfű-virágúak (Saxifragales) rendjébe tartozó varjúhájformák (Sedoideae) alcsaládjában az alcsalád névadó nemzetségének egyik, a Kárpát-medencében is honos faja. Elterjedése, élőhelye Szinte egész Európában, továbbá Kis-Ázsiában, a Mediterráneumban és Szibériában is szabadon nő. Jellegzetesen sziklalakó növény; a Kárpát-medencében a sziklahasadék- és sziklagyepek állandó eleme, de a száraz lejtőkön is gyakori. Jellemzői Gyökérzete közvetlenül a talaj színe alatt, nem ritkán a csupasz sziklafelszínen ágazik szét. A talajon elfekvő, sűrűn elágazó és legyökerező szárain dúsan fejlődnek 10–15 cm magasra felálló hajtásai. Kis, hengeres-tojásdad, gyakran pirosas árnyalatú, pozsgás levélkéi szórtan állnak. Apró, csillag alakú, fehér vagy világos rózsaszín virágai bogernyőben nyílnak. Virágkocsánya a lomb fölé emelkedik. Termése csillag alakban szétálló tüszőtermés, 3–5 mm hosszú csúccsal. Életmódja Közepes fényigényű évelő. A talaj mésztartalmára nem érzékeny; a szilikátos kőzeteken és a mészkövön növő sziklagyepekben egyaránt előfordul. A levélkék könnyen letörnek, a lepottyant levelek könnyen meggyökereznek. Fagytűrő. Rovarok porozzák be. CAM fotoszintézisű. Tőosztással, dugvánnyal és magról is jól szaporítható. Felhasználása Az egyik legigénytelenebb és egyúttal leghálásabb, kertészeti célra termesztett varjúhájféle. Talajtakaró kerti évelőként sziklakertekbe vagy vékony talajú, napsütötte helyekre ültetik. Hatékonyan ültethető a tavasszal virágzó hagymások fölé, hogy azok elnyíltával is takarja a talajt. Május végétől júliusig, seregesen virágzik. Alfajai, változatai Sedum album ‘Athoum’, Sedum album var. balticum , Sedum album 'Bella d'Inverno', Sedum album 'Benahanis Alcantara', Sedum album ssp. clusianum , Sedum album ‘Coral Carpet’, Sedum album ‘Faro Form’, Sedum album ‘France’, Sedum album 'Gatarillos Almena', Sedum album 'Gorge der Verdon', Sedum album 'Lavana labra', Sedum album var. murale – fénylő, barnásvörös levelekkel és rózsaszín virágokkal. Levelei télen is színesek maradnak, de jó talajon a vegetációs időszakban kizöldülnek; Sedum album ssp. micranthum , Sedum album ssp. micranthum ‘Chloroticum’, Sedum album 'Min Leah Plateau', Sedum album 'Peleponise', Sedum album 'Roure France', Sedum album 'Sierra del Chapparal' Sedum album 'Sousset les Pins' Hibridje a Sedum album x serpentini. René Baumberger René Baumberger (Lausanne, 1908 – ?) svájci nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzeti játékvezetés Az I. Liga játékvezetőjeként 1955-ben vonult vissza. Nemzeti kupamérkőzések Vezetett kupadöntők száma: 1. Svájci labdarúgókupa A svájci JB elismerve szakmai felkészültségét megbízta a döntő találkozó koordinálásával. Nemzetközi játékvezetés A Svájci labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1952-től tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a németet beszélte. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. A svájci nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 30. helyet foglalja el 1 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1955-ben búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 4. Labdarúgó-világbajnokság A világbajnoki döntőhöz vezető úton Svájcba az V., az 1954-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB kizárólag partbíróként alkalmazta. Partbírói mérkőzéseinek száma világbajnokságon: 2. Tasnádi Zoltán Tasnádi Zoltán (1948 –) labdarúgó, kapus. Pályafutása Az 1968-as idényben a Győri Vasas ETO labdarúgója volt. Az élvonalban 1968. március 10-én mutatkozott be az MTK ellen, ahol csapata 3–1-es vereséget szenvedett. 1969 és 1980 között a Békéscsaba kapusa volt. Az élvonalban összesen 73 mérkőzésen védett. 2132 Zhukov A 2132 Zhukov (ideiglenes jelöléssel 1975 TW3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ljudmila Csernih fedezte fel 1975. október 3-án. Nevét Georgij Konsztantyinovics Zsukov (1896 – 1974) szovjet marsall után kapta. Eddie Redmayne Edward John David Redmayne (London, 1982. január 6. –) Oscar-díjas brit színész és modell. Stephen Hawkingot alakította A mindenség elmélete című filmben, ezért az alakításért több jelentős díjjal jutalmazták 2015-ben: elnyerte a legjobb férfi színésznek járó Oscar-díjat, a legjobb férfi színésznek járó BAFTA-díjat, valamint a filmdráma kategóriában a legjobb férfi színésznek járó Golden Globe-díjat. Élete Redmayne Londonban született 1982-ben. Édesapja, Richard Redmayne vállalati pénzügyekkel foglalkozik, édesanyja, Patricia költöztető vállalatot vezet. A Jackie Palmer Stage Schoolba járt High Wycombe-ban, majd az Eton College-ra, egyidőben Vilmos herceggel és Ivo Stourton íróval. Művészettörténetet hallgatott a cambridge-i Trinity College-ban, ahol 2003-ban diplomázott. A Shakespeare's Globe színházban debütált 2002-ben, a Vízkereszt, vagy amit akartok című darabbal. Karrierje Színház Redmayne profi színészként Shakespeare Vízkeresztjében debütált 2002-ben. Több kezdőknek járó, neves színházi díjat is elnyert. Modellkedés 2008-ban a Burberry modellje lett. Díjak és jelölések Díjak Oscar-díj , legjobb férfi főszereplő , A mindenség elmélete (2015) BAFTA-díj , Legjobb férfi főszereplő , A mindenség elmélete (2015) Golden Globe-díj , Legjobb férfi főszereplő– filmdráma , A mindenség elmélete (2015) Stara Bingula Stara Bingula (Стара Бингула) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Szerémségi körzetben, Szávaszentdemeter községben. Stazione di San Nicolò Stazione di San Nicolò vasútállomás Olaszországban, Rottofreno településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Alessandria–Piacenza-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Piacenza Stazione di Rottofreno Balogh Robert Balogh Robert (Pécs, 1972. július 17. –) magyar író, költő, drámaíró, a Terasz.hu online kulturális magazin főszerkesztője. Életpályája A pécsi Leöwey Klára Gimnáziumban érettségizett 1990-ben, majd a Janus Pannonius Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán (ma Pécsi Tudományegyetem) 1992 és 1997 között magyar nyelv és irodalom szakos bölcsészként tanult. 1993 óta publikál rendszeresen irodalmi lapokban. Honlapjaː http://balogh-robert.hu/ Kötetei Helyi érdekű útvesztő (Íveskönyvek, Budapest, 1995, verseskötet) Egy hónap faun (Fekete Sas, Budapest, 1998, verseskötet) Schvab evangiliom (Kortárs, Budapest, 2001, regény) Körkép 2002 (antológia) Savószabású mézgácska ; Tipp Cult, Bp., 2004 (Parnasszus könyvek. Új vizeken) Schvab legendariom (Kortárs, Budapest, 2004, regény) Körkép 2004 (antológia) Elveszett (Alexendra-Irodalmi Jelen, Budapest, 2006, regény) Svapszko evangyelje. Bakina knjiga lijekova za dusu (Schvab evangiliom) ; horvátra ford. Kristina Peternai; Disput, Zagreb, 2006 (Biblioteka Kaleidoskop) Schvab diariom. Utolsó Schvab ; Kortárs, Bp., 2007 Hollandi mártás. Az anyának és a fiúnak nevében kezdem el... ; Noran, Bp., 2008 Várból várba. A múlt életre kel ; Alexandra, Pécs, 2009 MekkBrekk. Beszélgetőkönyv (Noran, 2009, mesekönyv) 3 percesek C. E. jeligére ; Noran Könyvesház, Bp., 2012 Durva a nyár ; Kossuth, Bp., 2017 Díjai, ösztöndíjai Hajnóczy Péter Millenniumi Szépprózaírói Ösztöndíj (1999-2000) Móricz Zsigmond-ösztöndíj (2000) Az Irka Alapítvány Forgatókönyvíró Ösztöndíj (2002) Sziveri János-díj (2002) NKA Alkotói Ösztöndíj (2003) Örkény István drámaírói ösztöndíj (2004) Lilla-díj (2004) Irodalmi Jelen 3. díj (2006) ÉS tárcanovella-pályázat 3. hely (2012) Gunnel Lindblom Gunnel Lindblom (Göteborg, 1931. december 18. –) svéd színésznő. Pályafutása szorosan kapcsolódott Ingmar Bergman munkásságához, a rendező számos filmjében kapott fontos szerepet. Szintén nagy sikert ért el a színpadon August Strindberg Kísértetszonátájával Bergman rendezésében 1998 és 2000 között. Férje Sture Helander Ingmar Bergman személyi orvosa volt. A férje után gyakran használta a Gunnel Helander vagy a Gunnel Lindblom Helander nevet. 2008-ban fellépett Carl Jonas Love Almqvist A királynő fejdísze című darabjában a norvég Jon Fosse rendezésében, melyet a Királyi Drámai Színház adott elő a színház 100 éves jubileuma alkalmából. Stara Ves Košnička Stara Ves Košnička falu Horvátországban Krapina-Zagorje megyében. Közigazgatásilag Desinićhez tartozik. Fekvése Krapinától 20 km-re nyugatra, községközpontjától 4 km-re nyugatra a horvát Zagorje északnyugati részén fekszik. Története A településnek 1857-ben 50, 1910-ben 89 lakosa volt. Trianonig Varasd vármegye Pregradai járásához tartozott. A településnek 2001-ben 22 lakosa volt. Boussé Boussé Kourwéogo tartomány székhelye Burkina Faso középső részén. Rákevő fóka A rákevő fóka (Lobodon carcinophagus) egy antarktiszi ragadozó, a fókafélék (Phocidae) családjába tartozik. Nemének egyetlen faja. Előfordulása A Déli-sarkvidéket körülvelő arktikus és szubarktikus óceánok lakója, a vízben vagy az összetorlódott jégtáblákon él. Megjelenése Testhossza 2,3-2,6 méter között változik, testsúlya 200-230 kilogramm, a nőstények nagyobbak, mint a hímek. A fajt a vízi állatokra jellemző színezetű szőrzet borítja: háta sötétszürkés, az oldalán és a hasán viszont világosabb. Életmódja Alsó és felső fogsoruk illeszkedik egymáshoz, ezek összeszorításaval kiszűri a vízből a krilleket, apró tengeri rákokat és egyéb planktonikus lényeket, melyekkel táplálkozik. Szaporodása Szeptember és november között párosodik, tavasszal hozza világra 25 kilogrammos borját. Delphoi Delphoi (görögül Δελφοί) régészeti terület és modern város Görögországban. Az archaikus időkben a települést a világ közepének tartották és az Apollón tiszteletére emelt szentély-együttes az ókor legnépszerűbb jóshelye volt. Delphoiban találhatjuk az Omphaloszt (ομφαλός) – „a világ köldökét” – és a marmariai tholoszt (azt a fényképek százai által híressé vált kis kerek templomot, amelynek funkcióját a mai napig nem sikerült kideríteni). Itt, az Apollón-templom szívében (hesztia), égett az „isteni fény”: άσβεστος φλόγα – az az örökmécses, amelynek lángját Prométheusz az Olümposzról lopta az embereknek. A plataiai csata után a görögök ebből a szent tűzből vittek új lángot városaikba, életük felvirágoztatására. Delphoi több mint ezer éven át volt a hellén világ vallási központja, és jelentős hatást gyakorolt a politikai és társadalmi életre is. Fekvése A település a mitikus Parnasszosz-hegy délnyugati lejtőjén, 570 méteres magasságban fekszik, a Korintoszi-öböl közelében, Kirrha kikötővárostól 15 kilométerre. A Pleisztosz folyó völgyére néző szent terület fölé a Pheriadesz (a ragyogóak) sziklafalai magasodnak. A sziklák között fakad a „tisztaság forrása”, a szent Kasztalia-forrás. A delphoi szentély mesterséges teraszokra épült, és 190×135 méteres területét fal vette körül, amelyen 9 kapu nyílt. A dombra szent út vezetett fel, amely mellett a görög városok által emelt kis templomok – az áldozati ajándékok őrzésére épített kincsesházak álltak. A területet 3000 műalkotás díszítette, de napjainkra nagyrészük elpusztult. A terület felső részén állt Apollón temploma, amelynek legrejtettebb helyiségében – az adütonban – tartózkodott a jósnő, Apollón fantasztikus jóstehetséggel megáldott papnője, akinek neve Püthia volt. Az első szentély A delphoi jóshely eredete a mükénéi korba, az i. e. 1500 körüli időkre nyúlik vissza. Ekkor még csupán egy egyszerű, babérágakból készített kunyhó állt itt – ami a Föld istennőjének, Gaiának szentelt hely volt. Azért választották éppen ezt a helyet, mert a talaj nyílásaiból kábító hatású vulkáni gázok szivárogtak elő, és az ősi hiedelem szerint a jóserő a Föld méhéből áradt. Delphoi elnevezése kapcsolatba hozható a görög δελφ delph „üreg”, vagy δελφός delphosz „anyaméh” szavakkal, amelyek a földanyára utalnak. A delphoi Földistennő „minden istenek közül az ősjós” megtisztelő nevet viseli. Később Gaia lányai osztottak jóslatot. Először Themisz, a törvény istennője, őt a Föld másik titánleánya Phoibé, a „ragyogó” Létó anyja váltotta fel, aki pedig unokájának ajándékozta a jóshelyet. Apollón Apollón Phoibosz, aki nagyanyja nevét is őrzi, már a negyedik jósistenség e helyen. A monda szerint ötnapos korában itt küzdött meg a szörnyű kígyóval, Püthónnal, melynek teste a szent hely földjének erejétől elrohadt. Az ifjú istenség nyilaival megölte Püthónt, aki Gaia gyermeke volt, így tettéért bűnhődnie kellett: kilenc évig gulyásként szolgálta a „kérlelhetetlen” Admétoszt, Pherai királyát. Apollón nevének egyik jelzője a Δελφίνιος Delphinios, vagy Delphinian egyfelől visszautal a földanyára: „the one of the delphus” (egy az anyaméhből). Ám egy másik legenda szerint, miután büntetését letöltötte, delfin alakjában tért vissza győzelme színhelyére, és krétai hajósokat csalogatott magával, akik papként szolgálták őt. A népi etimológia Delphoi nevét ezzel a mítosszal magyarázta, és Homérosz Apollón-himnusza is ezt a történetet dolgozza fel. I. e. 800 táján emelték itt az első kőtemplomot Apollón tiszteletére. A templom i. e. 548-ban egy tűzeset miatt megrongálódott, ezért átépítették. Oszlopcsarnokkal vették körbe, és a szent terület legfelső részén egy színházat és egy stadiont építettek, ahol négyévente játékokat és költői versenyt rendeztek a Püthia tiszteletére. A delphoi jósda a történetírás kora előtt működött, így eredetének tényszerű leírását hiába is keresnénk. Az itt folyó vallási hagyományokat és legkorábbi szertartásokat három ókori szerző munkáiból ismerhetjük meg: Homérosz Apollón himnusz, Aiszkhülosz Eumeniszek című drámája és Euripidész Iphigenia a tauroszok között című műve. Jóslatok Delphoi az ókor legkedveltebb és legismertebb jóshelye volt. E kultuszhely tekintélye idővel túlnőtt a vallási kereteken. A görögök nem kezdtek háborúba vagy nagyobb közösségi vállalkozásba anélkül, hogy a Püthiát meg ne kérdezték volna, de egyszerű emberek is gyakran fordultak hozzá személyes problémáikkal. Nagy szerepe volt az erkölcsök és magatartásformák alakításában is. A delphoi szentély homlokzatán ez állt: Népszerűsége és nagy tekintélye miatt távoli népek uralkodói, így az egyiptomi fáraó, Amaszisz, de a lüdiaiak, a káriaiak és a rómaiak is gyakran fordultak Püthiához. Ha valaki a Püthia jóslatát akarta hallani, pontosan meghatározott szertartást kellett követnie. Miután a zarándok – aki csak férfi lehetett – megtisztult a Kasztalia-forrás vizében, következett a „kecskeítélet”: az állatot lefröcskölték hideg vízzel, és ha reszketni kezdett, akkor fel lehetett áldozni. Miután a kérelmező befizette a megszabott díjat, benyújtotta a papnak a táblácskára rótt kérdését, beléphetett a templomba. Az adüton melletti helyiségben várakozott, amíg a paptól megkapta a választ, amely szinte mindig bizonytalan jelentésű, kétértelmű, sőt olykor egyenesen érthetetlen volt. A jósnő jövendölés előtt megmosakodott a „tisztaság forrásában”, majd ivott a szent Kaszotisz-forrás vizéből és babérleveleket szedett, amelyeket elrágott. Ezután a papok és a hívők diadalmas menetben a templomba vezették, ahol lement a templom legbelsőbb szentélyébe. Ott egy háromlábú aranyszéken (tripusz) helyet foglalt a vulkanikus gázokat kibocsátó nyílás fölött és – további babérleveleket rágcsálva – hamarosan transzba esett. A zarándokok kérdéseire adott válaszai állítólag artikulálatlan hangokból álltak, amelyeket a papok jegyeztek le, értelmeztek, és hexameteres versbe szedve ismertettek a hívőkkel. Plutarkhosz, aki egy időben maga is papi teendőket látott el Delphoiban, leírja, hogy a Püthia papnői tisztének betöltéséhez sem előkelő származás, sem különleges adottság vagy előképzettség nem kellett. Mindössze a megfelelő testi és lelkiállapot volt fontos tényező a jóslatadásnál ahhoz, hogy a jósnő az isteni megszállottságot (enthuziazmus) elviselje. Az első jósnő egy szűz lány volt, aki évente csak egyszer jövendölt: Apollón születésnapján, Büiszosz hónap (január-február) hetedik napján. Ám miután egyszer elrabolták a fiatal Püthiát, inkább 50 év fölötti nőket alkalmaztak. Idővel egyre több kérdés érkezett, ezért nem egy, hanem két Püthia jósolt, és a jövendölésre már minden hónap hetedik napján sor került. Azok a zarándokok, akik olyan városból érkeztek, amelynek állandó követe volt Delphoiban, bármelyik nap kérhettek jóslatot. Miután Delphoit tömegesen kezdték elárasztani a látogatók, az eredeti, komoly vallási tartalom fokozatosan elenyészett. Még a „gyorsjóslás” intézményét is bevezették: az orákulum sorshúzással válaszolt a kérdésekre. Virágzás és hanyatlás A Delphoi szentély a perzsa háborúk és a gyarmatosítás korában, az i. e. 6-4 században élte fénykorát. Ám ahogy növekedett Delphoi gazdagsága és világi befolyása, a Püthia egyre részrehajlóbb, sőt kétszínű magatartást követett. A peloponnészoszi háború idején például hol Athénnak, hol Spártának jósolt győzelmet vagy szörnyű pusztulást, attól függően, hogy melyik városállam tudta fogadalmi ajándékaival a maga oldalára állítani. Egy idő után köztiszteletben álló filozófusok emelték fel szavukat az ilyenfajta jóslás ellen. Arisztophanész vígjátékaiban nyíltan gúnyolta a szentély jóslatait. Idővel terjedni kezdtek a misztériumkultuszok, (például Ízisz és Dionüszosz tisztelete) és az asztrológia. A Püthia mielőtt jóslatot adott, már nemcsak Apollónhoz, hanem Zeuszhoz is imádkozott – mert a mondák szerint Apollón, mint jósistenség Zeusz akaratának a hirdetője volt –, de imádkozott Dionüszoszhoz is, aki mindennemű önkívületi állapot fölött uralkodik, valamint a Korikoszi-barlang és a források nimfáihoz és néha még a tenger rejtelmes mélyének királyához, Poszeidónhoz is. Az i. e. 1. századtól trák törzsek, majd római seregek fosztogatták. Újabb, rövid virágzást a 2. század hozott, amikor a nagy történetíró, khairóneai Plutarkhosz delphoi főpapként tevékenykedett. Ebben az időben készült el Pauszaniasz alapos leírása a szentélyről. Ennek a korszaknak természeti katasztrófák sorozata, földrengések, hegyomlások okozta pusztítás vetett véget. Mivel Delphoi befolyása lassanként elapadt, a szentély e katasztrófák után már nem kapta vissza régi fényét. Mindez a delphoi jósda hanyatlását és végét jelezte. Amikor a keresztény Theodosius császár 385-ben betiltotta a jövendölést, Apollón szent helyének hírneve és pompája már a múlté volt. Ókori források szerint az utolsó, aki a delphoi jósdában jóslatot kért, Iulianus római császár volt, aki a düledező szentélyben a következő választ kapta az elhanyagolt külsejű papnőtől: Valójában Iulianus egy másik Apollón-szentélyben, Daphnéban kérte a jóslatot, abban, amelyik nem sokkal később gyújtogatás miatt leégett. A 19. század végétől kezdve francia régészek ásatásai nyomán csodálkozott rá ismét a világ erre az igazi klasszikus ékszerdobozra. Elhíresült jövendölések Az ókori görögök úgy tartották, hogy az ember ismerete csupán a jelenre támaszkodhat. A múlt és a jövő rejtve van előtte, mintha egy labirintusban bolyongana. Ezzel szemben az istenek fölülről nézik e labirintust, így láthatják a múltat és a jövőt is. A jóslat isteni beszéd volt. A jós szerintük a földi halandók és az örök életű istenek között állt, mivel az isteni és az emberi tudást „tolmácsolta”. Ezen az istenfelfogáson alapult az általunk ismert delphoi jóstevékenység. Apollón papnőjének jóslatai talányos versek voltak. Aki szerencsés volt, és felfogta rejtett értelmét, annak törekvéseit siker koronázta, aki félreértette, menthetetlenül elbukott. Csakis azok a jóslatok lehettek minden körülmények között igazak, amelyek nyitva hagyták a bennük rejlő, de egymásnak ellentmondó értelmezéseket. Ezért minden jóslat homályos, kétértelmű (loxon) maradt (innen ered Apollón Loxias mellékneve). Hérakleitosz ekképpen fogalmazta meg a delphoi jóshely „filozófiáját”: Kitűnően példázza ezt az a talán mindmáig legnevezetesebb jóslat, amelyet Püthia a mesés gazdagságú lüd királynak, Kroiszosznak (Krőzusnak i. e. 595–546) adott. Kroiszosz azzal a kérdéssel fordult Apollón jósnőjéhez, hogy hadat indítson-e a perzsák ellen. A válasz így hangzott: Az uralkodó ezt saját győzelmének jóslataként értelmezte és megtámadta Perzsiát. A háborút azonban elvesztette, birodalmát pedig elfoglalták a perzsák. Kroiszosz panasszal élt Püthiánál, hogy becsapta. A papnő viszont arra hivatkozott, hogy jóslata igaznak bizonyult: valóban nagy birodalom omlott össze a háború elindításával. Thészeusz apja, Aigeusz halála után nagy és csodálatra méltó vállalkozásba kezdett: egyetlen városi közösségbe egyesítette az attikaiakat. Király nélküli államot és demokráciát ígért, amelyben ő csak hadvezér lenne és a törvények őrének szerepét töltené be, minden más tekintetben egyenlőség uralkodna. Az új városállamot a városvédő istennő neve alapján Athénnak nevezte. Kikérte az istenek tanácsát és a delphoi jósdától a következő választ kapta az új állam sorsáról: Azaz elbuknia lehetetlen, vállalkozását siker koronázza. Az i. e. 8. században Lükurgosz, Spárta kormányzója és a spártai alkotmány létrehozója fordult tanácsért a jósnőhöz. Püthia így jósolt neki: Ennek eredményeként az ezüstpénz használatát betiltották Spárta szerte, és helyette vaspénzt használtak. A felszabadított helóták – akiknek jelentős része a peloponnészoszi katonai szövetség révén hadiszolgálatra került - ezüstben kapott zsoldjukat rendszeresen hazaküldték; részben ez indította el a szigorú spártai egyenlőség megbomlását és közvetve Spárta hanyatlását. Amikor i. e. 480-ban a spártaiak tudomására jutott, hogy a fiatal perzsa uralkodó Xerxész szárazon és vízen egyszerre indított seregei közelednek feléjük, szintén a Delphoi jósdához fordultak tanácsért. A homályos üzenet nem sok jót ígért: vagy megadják magukat, vagy az utolsó emberig harcolnak. A spártaiak eszményeikhez híven ez utóbbit választották, és az önfeláldozás gyönyörű példáját adták a világnak a thermopülai csatában. ”A jósda »tévedhetetlenségét« bizonyítja Pürrhosz épeiroszi királynak tett jóslata is.” Az i. e. 307-272 között élt Pürrhosz király nagy álmokat szőtt. Hatalmas birodalmat akart létrehozni a Földközi-tenger nyugati medencéjében. A rómaik elleni hadjárata előtt megkérdezte Püthiát, győzelemmel fog-e visszatérni. A harcok során, főleg a legionáriusok számára szokatlan betanított harci elefántok bevetése révén, sikert sikerre halmozott ugyan, ám ezek a sikerek olyan áldozatot követeltek, amelyek felemésztették összes haderejét. A csatában végül egyik fél sem tudott a másik fölé kerekedni. Az ókorban népszerű monda szerint Héraklész ükunokája, Perdikkasz alapította meg a makedón uralkodódinasztiát, amely Nagy Sándorig, illetve fiatalon elhunyt gyermekéig maradt fenn. Perdikkasz királysága idején a delphoi jósda tanácsát kérte abban, hogyan növelhetné uralmát, miképpen gyarapíthatná birtokait. Állítólag a következő választ kapta: A jóslat a mai Theszaloníki-öböl nyugati partja irányába, a Haliakmón folyótól északra fekvő „butéiszi föld” felé vezérelte a makedónok birodalomépítő hódításainak irányát. Az ókorban e rege szerint Perdikkasz itt alapította az első makedón fővárost, Aigait (jelentése: kecske). A juhok mellett a kecskék tenyésztése jelentette hosszú ideig a makedón gazdaság alapját, amely végül a nemzet címerállatává lett. (Ugyanezt tükrözi a Perdikkasz és fivérei pásztorkodását idéző monda is. Ezzel összhangban keringett még egy jóslat, amely szintén olyan vidéket jelöl ki Perdikkasznak, ahol bőséges kecskenyájak legelnek; továbbá a kecske Dionüszosz jelképe, akinek kultusza igen népszerű volt makedónok földjén.) A jóslatok háttere „Egy új kutatás kimutatta, hogy valószínűleg oxigénhiány »segítette« a görögországi Delphoiban az Apollón templom ókori papnőit a jóslásban, jövőlátásban.” Az ókori leírások alapján a föld vulkanikus kigőzölgései (amely gőzök az akkori görögök szerint Püthón sárkány rothadó teteméből származnak) miatt a jósnő transzba esett és ebben az állapotban közvetítette az isten szavait az ide látogató zarándokoknak. Ám a korai ásatások során semmilyen gázfeltörést nem sikerült kimutatni a templom alatt, mígnem az 1990-es évek végén egy amerikai kutatócsoport Jelle De Boer, a connecticuti Wesleyan Egyetem geológusa vezetésével metán, etán és etilén nyomára bukkant. De Boer arra a megállapításra jutott, hogy valószínűleg az etilén játszhatott fontos szerepet a papnő szertartásai során, ez a gáz ugyanis serkenti a központi idegrendszert: tudatzavart és eufóriát okoz. Napjainkban egy új tanulmány látott napvilágot, amelynek olasz kutatói szerint az etilén nem képződhetett akkora mennyiségben Delphoi vastag mészkő rétegeiben, ami transzhoz vezethetne. „Giuseppe Etiope, a római Geofizikai és Vulkanológiai Intézet geológusa szerint a papnők extázishoz hasonló állapota a metán okozta hypoxiának – oxigénhiánynak – tulajdonítható, amely azért következhetett be, mert a templom levegőtlen helyiségébe metángáz áramlott.” A világ köldöke Egyes mítoszok annak tulajdonítják a Delphoi szentély áradó jóserejét, hogy ott van a Föld közepe. A legenda szerint Zeusz egykor két sast (vagy két hollót) bocsátott fel a Föld két ellentétes széléről, hogy azok találkozási helyéről megtudja, hol van a világ „köldöke”. A sasok ott egy tojás alakú kőre, az Omphalosz-ra telepedtek. A követ ma a delphoi Régészeti Múzeum kiállítási darabjai között őrzik. A görögök számára több „köldök” is létezett: az abszolút értelemben vett középpont Delphoiban volt, de emellett minden városnak, szent helynek megvolt a magáé. Ez a hiedelem állt annak a szokásnak a hátterében, hogy a templomok alapjába egy gömbölyű követ helyeztek; ezt az eljárást átvették az etruszkok és a rómaiak, és ma is él az alapkőletétel szokásában. Kincsesházak A Delphoiba látogató zarándokok a Püthia jóslataiért fogadalmi ajándékokkal fizettek. Ezek a szebbnél szebb arany és ezüst tárgyak, valamint a szentély területén felállított szobrok sokasága Delphoit valóságos kincsesbányává tette. Egyes városok a szentély közelében kincsesházakat építettek. Ezek közül a legszebb és leggazdagabb az athéniak kincsesháza volt, amelyet a győztes marathóni csata emlékére építtettek. Püthia egyik jóslatában a perzsák ellen vívott szalamiszi csata (i. e. 480) előtt azt jósolta az athéniaknak, hogy „fabástyákkal” védekezzenek. Az előkelők a fabástyákat úgy értelmezték, hogy az Akropolisz faerődítményei közé húzódva kell bevárniuk az ellenséget. Mások, élükön a hadvezér Themisztoklésszel azt olvasták ki a jóslatból, hogy a bástyák hajókat jelentenek, és a tengeren, flottával kell szembeszállniuk Xerxésszel. A jóslat egyik mondata: „Ó, te dicső Szalamisz, de sok ifjat löksz halálba”, sokakat megzavart, de Themisztoklész leleményességének és bátor kiállásának köszönhetően Athén lakossága megmenekült, sőt ezzel a győztes csatával véget vetettek a perzsák nyugati terjeszkedésének, és egész Görögországot felszabadították. Egy másik impozáns kincsesház Szifantóé volt. Ez a Kikladokhoz tartozó termékeny sziget az ókorban arany és ezüstbányáiról volt híres. Tholosz Athéné Pronaia (a templom őrzője) szentélye mellett i. e. 380 és 360 között egy kerek kis templomot emeltek – ez az ún. marmariai tholosz. A 14,76 méteres átmérőjű külső kör 20 dór márványoszlopból, a belső 10 korinthoszi oszlopból állt. A tholosz a delphoi szentélyek fő romjaitól fél mérföldnyi (800 m) távolságban fekszik. A templom funkcióját nem ismerjük. Talán valamilyen különleges, a hívők szűk körét érintő szertartást végeztek benne? A három helyreállított dór oszlop a Delphoiba látogató turisták legkedveltebb fénykép-témája. A „Delphoi Szibülla” Szibülla névvel a hagyomány több, helyhez és istenséghez nem kötött jósnőt illet, akik anélkül fedték fel a jövőt, hogy kérdéseket intéztek volna hozzájuk. Jövendöléseik szinte mindig szerencsétlenségeket, katasztrófákat jeleztek előre. A Delphoi Szibülla a görög sötét kor legendás alakja volt, aki röviddel a trójai háború után kezdett Delphoiban próféciálni. A Szibüllák jóslatait, amelyeket sokszor együtt emlegetnek a Bakisoknak tulajdonított jövendölésekkel, írásos formában gyűjteményekbe foglalták. A Szibülla alakja nem kapcsolódik az apollóni jósdához, és nem szabad összekeverni a Püthiával. Modern Delphoi Delphoi (Delphi vagy Delfoi, Delfi) napjainkban is az ókori görögség egyik legismertebb kultikus helye és a klasszikus kor egyik legjelentősebb ásatási területe. Apollón szent területének páratlan fekvése és gazdag leletanyaga minden idelátogató számára izgalmas élmény. Maga a modern kori kisváros az ókori romoktól pár kilométernyire nyugatra található. A település szinte kizárólag az idesereglő turistákból él. Lakosainak száma 3 511 fő (2001). 1893-tól az École française d'Athènes francia régészei kezdték meg az ókori Delphoi feltárását. Munkájuk eredménye az ásatások területén látogatható Régészeti Múzeum és a szabadtéri múzeum. A delphoi romvárost (benne az Apollón-szentélyt) az UNESCO 1987-ben a Világörökség részévé nyilvánította. Christopher Dodd Christopher Dodd (Willimantic, 1944. május 27. –) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Connecticut, 1981–2011). Apja, Thomas J. Dodd szintén betöltötte a szenátori széket Connecticutban, 1959–1971 között, korábban pedig a nürnbergi per egyik helyettes fővádlója volt. Élete Szerepel a Dave című filmvígjátékban saját magát alakítva. Szenes Sándor Szenes Sándor (Szatmárnémeti, 1967. november 11. –) labdarúgó, középpályás. Pályafutása 1988-ban az FC Oradea csapatában kezdte pályafutását, ennél a csapatnál 28 mérkőzésen 7 gólt szerzett. Az 1989–90-es idényben az Inter Sibiu együttesében szerepelt (31 mérkőzés 9 gól). Innen szerződött Magyarországra, ahol 1990-'93-ig a Ferencvárosban, 1993 és 1995 között pedig a Vasas együttesében játszott. Utolsó mérkőzésén a BVSC ellen 3–1-re győzött csapata. Ferencvárosi TC A Ferencvárosi TC csapatában mutatkozott a magyar élvonalban egy emlékezetes mérkőzésen 1990. augusztus 18-án az Újpesti Dózsa ellen, ahol csapata 5–0-ra győzött. Két góllal járult hozzá a győzelemhez. Az első gólt az első percben szerezte. 1990 és 1993 között 57 bajnoki mérkőzésen szerepelt ferencvárosi színekben és hét gólt szerzett. Egy bajnoki címet és két magyar kupát nyert a csapattal. Vasas SC 1993 és 1995 között a Vasas együttesében játszott, ahol 35 mérkőzésen lépett pályára és 8-szor volt eredményes. Utolsó mérkőzésen a BVSC ellen 3–1-re győzött csapata. Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 1991–92 2.: 1990–91 3.: 1992–93 Magyar kupa győztes: 1991, 1993 Magyar szuperkupa győztes: 1993 Leppävaara vasútállomás Leppävaara vasútállomás vasútállomás Finnországban, Espoo településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Helsinki–Turku-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Mäkkylä vasútállomás Kilo railway station MH 87. Bakony Harci Helikopter Ezred Az MH 87. Bakony Harci Helikopter Ezred jogelődje, a 86. Önálló Vegyes Repülő Század 1958. december 1-jén alakult meg a kecskeméti repülőtéren a Repülő Kiképző Központ (RKK) alárendeltségében. Állományában ekkor négy darab Li–2 szállító repülőgép, hat darab Jak–12, valamint néhány Jak–18 futárrepülőgép, három darab Il–28-as közepes bombázógép és két Mi–4 helikopter tartozott. Események 1961-ben az egység rendszerbe állította a Mi–1 típusú könnyű helikoptereket, majd az ezred az Országos Légvédelmi Parancsnokság (OLP) közvetlen alárendeltségébe került, mint 86. Vegyes Repülő Osztály. 1968-ra az egységet újra ezred szintre fejlesztették fel és rendszerbe állították a Mi–8-as közepes szállítóhelikoptereket, amelyre mind a műszaki, mind a hajózó állomány a Szovjetunióban kapott kiképzést. Az alakulat 1969-ben Kecskemétről áttelepült a Veszprém melletti Szentkirályszabadja repülőterére. 1970-ben a tiszai árvíz idején az egység részt vett a polgári lakosság mentésében és Mi-8-asai mintegy 4600 embert mentettek ki az elárasztott területekről. 1973-tól az ezred 3 Mi-8 szállítóhelikopter századdal a Csapatrepülő Parancsnokság alárendeltségébe került 87. Szállítóhelikopter Ezred elnevezéssel. 1978-ban megkezdődött a Mi-24-es harci helikopter rendszeresítése, melyre az állományt a Szovjetunióban képezték ki. 1980-ra két harcihelikopter század alakult. 1984-ben a 40 db Mi-24-essel és 20 db Mi-8-assal rendelkező ezred 87. Harcihelikopter Ezreddé szerveződött át. 1987-ben az alakulatot harcihelikopter dandárrá fejlesztették. 1988-ban került rendszeresítésre a Mi-17-es típusú közepes szállító helikopter. Ekkor a dandár állományába két harcihelikopter század, egy közepes szállítóhelikopter század és egy vegyes helikopter század alkotta. 1990-ben a dandárt újra ezreddé alakították az állomány csökkentésével. 1991-ben az ezred felvette a 87. Bakony Harcihelikopter Ezred nevet. Még ez év végén az egység a MH Szárazföldi Parancsnokság alárendeltségébe került. 1995. szeptemberében megérkezett az a 20 db Mi-24-es típusú harcihelikopter, amelyet Magyarország ajándékba kapott a volt keletnémet arzenálból. Bár a gépek nagy része repülőképes állapotban volt, azok nem repültek Szentkirályszabadján; mert nagyjavításukra nem volt pénze a honvédségnek. (Az ezüst színű gépeket a volt szovjet laktanya hangáraiban tárolták.) 1995. december 16-tól az ezred a 2. Repülő és Légvédelmi Hadtest alárendeltségében tevékenykedik. 2004. december 15-én felszámolásra került a 87. Bakony Harcihelikopter Ezred és repülőterére, Szentkirályszabadján bezárásra került. 2011. januárban a volt állomány egyes tagjai Siófok-Kiliti repülőtéren repülnek. Különlegességek Az ezred állományába 5 db század tartozott. A Kerecsen és a Phoenix harcihelikopter századok a Mi-24-est, míg a Borz szállítóhelikopter század és a Vegyes helikopter század a Mi-8-as és a Mi-17-es típust üzemeltette. A Zavaró század 2 db speciálisan átalakított Mi-17-essel rendelkezett, amely rádiótechnikai zavarásra volt alkalmas.Az ezred 2 db Mi-24-ese biztosította a levegőből Magyarországi látogatásán a pápát szállító Mi-8-as helikoptert. Az ezred adott otthont 1995-ben a közös magyar–US Army Special Forces – 10th SFG(A)–US Air Force Special Operations Command amerikai légi kutató-mentő gyakorlásának, a COMBINED RESCUE '95-nek, melynek keretében a magyar és amerikai ejtőernyős specialisták együtt gyakorolták a légi kutató-mentő eljárásokat a bajbajutott katonai és polgári légijárművek személyzetének felkutatását és mentését. Megismerték egymás technikai felszereléseit. Közös gyakorláson, elsajátították egymás eljárásait alpin technikával, gyorskötélen (FastRope), valamint csörléssel, MH-53 és Mi-8/17 típusú helikopterekből. Bekötött és szabadeső ugrásokat hajtottak végre MC–130 Combat Talon repülőgépből, valamint Mi-17 helikopterből. Ez volt az első magyar-amerikai közös légi kutató-mentő gyakorlás Magyarország területén. Forrás - honvedelem.hu http://nol.hu/archivum/archiv-325137-143881 3240 Laocoon A 3240 Laocoon (ideiglenes jelöléssel 1978 VG6) egy kisbolygó a Naprendszerben. Eleanor F. Helin, Schelte J. Bus fedezte fel 1978. november 7-én. Iberomesornis Az Iberomesornis egy monotipikus madárnem volt, mely a kora krétában, mintegy 125 - 115 millió évvel ezelőtt élt - a leletek tanúsága szerint - a mai Spanyolország területén (melynek helyén ekkor egy szigetcsoport helyezkedett el). Egy faj tartozott az említett nemhez, az Iberomesornis romerali. Leírása Az Iberomesornist először José Luis Sanz és José Bonaparte paleontológusok írták le, egy Közép-Spanyolországból előkerült lelet alapján, mely Los Hoyas mellett, egy egykori tó üledékéből került elő. Az Iberomesornis egy kisméretű madár volt, mely kb. 20 cm-es szárnyfesztávolságával és néhány grammos tömegével nagyjából egy házi veréb méretét érte el (súlya 15 - 20 dekagramm körül mozoghatott). Az Iberomesornis - a többi korabeli madárfajhoz hasonlóan - a dinoszaurusz-jellemzők közül megőrizte a csőrében levő fogakat, valamint szárnyai végén is egy-egy, csökevényes karom helyezkedett el, mely valószínűleg a faágakon való kapaszkodásban segítette. Az Iberomesornis táplálkozását tekintve valószínűleg mindenevő volt: méretéből kifolyólag rovarokra vadászhatott, de étrendjének részét képezhették a környező erdőségek fáinak gyümölcsei is. Az egykori tófenék maradványát képező üledékes rétegekből előkerült Iberomesornis maradványok arra engednek következtetni, hogy a vízben élő rákok is részét képezhették táplálkozásának. Érdekesség Az Iberomesornis a BBC által megrendezett Dinoszauruszok, a Föld urai (Walking with the dinosaurs) című műsorban is szerepel, ahol viselkedésének és életmódjának egy elméleti rekonstrukciója látható. Tympanoctomys A Tympanoctomys az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a csalitpatkányfélék (Octodontidae) családjába tartozó nem. Rendszerezése A nembe az alábbi 1 élő faj és 1 fosszilis faj tartozik: Tympanoctomys barrerae Lawrence, 1941 - típusfaj †Tympanoctomys cordubensis ( Ameghino , 1889) Árnyak (Babylon 5) Az árnyak a Babylon 5 univerzumában egy idegen faj. A Babylon5 című sorozatban ez az ősi, hatalmas civilizáció a fejlődés érdekében a pusztítást használja eszközül. Az árnyak az egyik legősibb civilizáció. Fő filozófiájuk, hogy csakis háború, és konfliktus által lehet fejlődést elérni. Mikor az Elsők elhagyták a galaxist, két faj maradt, hogy elősegítsék a fiatalabb fajok fejlődését. Az egyik faj az árnyak, a másik pedig a vorlonok voltak. Ezer évenként összegyűjtik seregeiket, és lerohanják a galaxist, pusztítást és káoszt hozva. Több millió évvel ezelőtt érték el az űrutazás szintjét. A fejlettségi szintjük ebből adódóan meghaladja az emberi képzelőerő határait. Az űrhajóik továbbfejlesztett szerves technológián alapulnak. Ennek köszönhetően szinte legyőzhetetlenek. A hajó fő védelmét egy összetett biopajzs alkotja. Ez szinte minden lövést képes elnyelni. A fegyverzetet egy hihetetlenül erős és precíz sugárfegyver jelenti. Ezzel szemben a legtöbb hajó védtelen. A hajók irányítása telepatikusan történik. Ennek köszönhetően rendkívül erős támadásokat tudnak indítani. Ez egyben a gyengéjük is, ha ugyanis telepatikusan ezt a kapcsolatot megszakítják a pilóta és a (feltehetőleg külön tudattal rendelkező, élő) hajó között, az védtelenné teheti őket. Így ezt a rövid időt kihasználva (míg a kapcsolat helyre áll) az ellenséges hadihajók képesek kárt tenni az árnyak hajóiban. Az árnyak nem térkapukon át közlekednek, ahogyan a legtöbb faj. Képesek egyszerűen a semmiből előtűnni (mindenféle energiakitörés nélkül), így meglephetik a célpontot. Otthonuk a peremvidéki Z'HA'DUM nevű bolygó. Magukról az árnyaktól nem sokat tudni. A telepátia felső szintjén kommunikálnak. Minden a technikájuk megfejtésére tett kísérlet elbukott. A Centauri Birodalmat és a Föld Szövetséget támogatták. A Föld elkezdett kísérletezni, azzal, hogy hajóikra árny technológiát szerelnek. Így keletkeztek az Omega-X osztályú rombolók. 1108 (szám) Az 1108 (római számmal: MCVIII) az 1107 és 1109 között található természetes szám. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 1108-as a kettes számrendszerben 10001010100, a nyolcas számrendszerben 2124, a tizenhatos számrendszerben 454 alakban írható fel. Az 1108 páros szám, összetett szám. Kanonikus alakja 22 · 2771, normálalakban az 1,108 · 103 szorzattal írható fel. Hat osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 2, 4, 277, 554 és 1108. Az 1108 egyetlen szám valódiosztó-összegeként áll elő, ez az 1468. Csillagászat 1108 Demeter kisbolygó Stazione di Sanremo (1872) Stazione di Sanremo 2001-ben bezárt vasútállomás Olaszországban, Sanremo településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintették: Genova–Ventimiglia-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Ospedaletti Ligure Kutasi Róbert Kutasi Róbert (Budapest, 1964. február 1. – Budapest, 2012. március 1.) labdarúgó, sportvezető, a REAC klubigazgatója 2001-től haláláig. Élete 1964. február 1-jén született Budapesten. Az élvonalban mindössze egy mérkőzésen szerepelt a Bp. Honvéd csapatában. Az 1986-1987-es téli szünetben igazolt a Ganz Mávagba, ahol a labdarúgó pályafutása jelentős részét töltötte. 1990-től haláláig a Sport plusz Foci újság munkatársa volt. Rövid ideig a Nemzeti Sportnál is dolgozott. Az újságíró válogatott csapatkapitánya volt. Sportvezetőként először a BVSC-nél tevékenykedett. Itt Simon Tiborral dolgozott együtt 1999 és 2001 között. 2001-től haláláig a REAC klubigazgatója volt. 2002-ben átmenetileg a csapat vezetőedzői munkáit is ellátta. 2000-ben a Magyar Labdarúgó-szövetség sajtófőnöke volt Bicskei Bertalan szövetségi kapitány munkáját segítve. A labdarúgó szövetség elnökségi tagja is volt. A 2010-ben létrejött elnökség felállításában jelentős szervezői munkát vállalt. Halálakor az NB II-es Bizottság elnöke volt. Halála 2012. február 28-án, kedden hat jelenlegi, illetve korábbi REAC játékost állított elő a rendőrség és helyezett előzetes letartóztatásba a fogadási csalásokkal kapcsolatban. Az ügyészség szerint 2007 és 2009 között nyolc mérkőzés eredményét befolyásolták. A Nemzeti Sport 2012. március 1-jén, csütörtökön közölt interjút Kutasival, aki fogadási csalások ellen küzdők egyik élharcosa volt: Kutasi még aznap 16 óra körül a XIV. kerületi Kassai téri toronyház tetejéről a mélybe vetette magát és szörnyet halt. Sikerei, díjai Rákospalota, Pestújhely, Újpalota Érdemérem (2011) Gunther von Hagens Gunther von Hagens (eredetileg Gunther Liebchen, 1945. január 10., Skalmierzyce) német anatómus, a plasztinációnak nevezett eljárás feltalálója. 1973-ban szerzett orvosi diplomát Lübeckben, majd 1975-ben fejezte be szakorvosi képzését, és lett a Heidelbergi Egyetem Pathológia és Anatómia Intézetének rezidense. 1977-ben fejlesztette ki áttörő tartósítási technikáját, mely szerint a szövetek folyadék- és zsírtartalmának eltávolítása után műanyaggal tette a preparátumokat időtállóvá. Az 1996-ban tartotta első kiállítását különlegesen előkészített preparátumaiból Japánban, mely egyrészt csodálatot, másrészt felháborodást keltett. Azóta emberek ezrei próbálják felajánlani testüket von Hagensnek, aki küzdve az állandó ellenállással, járja a világot, hogy népszerűsítse az emberi test szépségét egy igen sajátos művészeti megközelítésben. Rambo-sorozat A Rambo-sorozat egy nagyjából huszonhat évet átölelő akció-saga, melynek főszereplője a vietnámi veterán John J. Rambo. A filmsorozat főszereplője, Rambo megtestesítője Sylvester Stallone. A sorozat részei Rambo – Első vér (1982), Rambo II (1985), Rambo III (1988), John Rambo (2008) Rambo – Első vér John J. Rambo a háborús hős, vietnámi veterán leszerelése után a poros kisváros utcáin téblábol, hogy megkeresse utolsó bajtársát, akiről azonban kiderül, már nem él. A helyi seriff, korlátlan úrnak érezve magát, csavargásért letartóztatja Rambo-t. A fogdai inzultusok hatására a civil életre alkalmatlan, gyilkos gépezetté alakított katonában elszabadulnak az indulatok, az emlékek beindítják a pusztítás ördögét. Rambo II Egykori parancsnoka, Trautman azzal keresi fel a börtönbüntetését töltő Rambo-t, utazzon Kambodzsába és derítse ki vannak-e ott amerikai hadifoglyok, fényképes bizonyítékot kell szereznie a fogvatartottakról. Vesztenivalója nem lévén, Rambo vállalja a veszélyes feladatot. Arra azonban nem gondolt, hogy az amerikai hadsereg bizonyos tisztjeinek az szolgálja az érdekeit, ha nem derül ki az igazság. Rambo III Trautman ezredes az oroszok elleni afganisztáni háborúban fogságba esik. Rambo kapja az a veszélyes feledatot, hogy a front mögé kerülve felkutassa és kiszabadítsa az ezredest. A mindenre elszánt Rambo az orosz területre érkezve megtudja, hogy az ezredest egy megerősített erődben tartják fogva. Ez a létesítmény első ránézésre bevehetetlennek tűnik, de nem Rambo számára. John Rambo John Rambo a világ zajától visszavonulva próbál élni, de újra akad munka számára, amit természetesen csakis ő képes elvégzni. Ezúttal egy emberjogi szervezet képviselői adnak neki megbízást, akik egy segélyszállítmányt próbálnak meg eljuttatni a polgárháborús Burmába. Azonban a szervezet tagjait elfogják a burmai hadsereg katonái, így Rambo-nak kell kiszabadítania őket. Állandó karakterek Érdekes megjegyezni, hogy a színészek közül csupán Sylvester Stallone (John J. Rambo) szerepel mind a négy részben. Trautman ezredes szintén állandó karakternek tekinthető, de csak az első három részben szerepel az őt alakító színész, Richard Crenna 2003-ban bekövetkezett halála miatt. FC MEN Az FC MEN a dél-koreai Suwon Samsung Bluewings labdarúgóklub színészekből, énekesekből és modellekből álló sztárcsapata, mely jótékonysági mérkőzéseken vesz részt. A csapat 2011-ben lett hivatalosan a Bluewings része és viseli a klub mezét. A csapat kapitánya a JYJ együttes énekese, Kim Dzsunszu (Kim Junsu), tiszteletbeli edzője a Bluewings kapusa, Csong Szongnjong (Jeong Seong-ryong). Az FC MEN 2011-ben megnyerte a Peace Stars Cupot a Miracle FC csapatával szemben.. Szenicei járás A Szenicei járás Szlovákia Nagyszombati kerületének közigazgatási egysége. Területe 684 km², lakossága 60 504 (2011), székhelye Szenice (Senica). A járás területe egykor Nyitra vármegye része volt, egy kis rész kivételével, amely Pozsony vármegye része volt. 2001-ben 59208 szlovák, 676 cseh, 527 cigány és 80 magyar élt a járásban. 2011-ben 57208 szlovák, 472 cseh, 239 cigány, 130 egyéb nemzetiségű, 86 magyar, 41 morva, 25 német, 20 lengyel, 16 ukrán, 14 orosz, 9 ruszin, 5 horvát, 4 szerb, 3 zsidó, 2 bolgár és 2230 ismeretlen nemzetiségű élt a járásban. A Szenicei járás települései Aszós (Osuské) Berencsróna (Rovensko) Berencsváralja (Podbranč) Bilkaudvar (Bílkove Humence) Búrszentmiklós (Borský Mikuláš) Búrszentgyörgy (Borský Svätý Jur) Büdöskő (Smrdáky) Csári (Čáry) Császkó (Častkov) Csépányfalva (Štefanov) Detrekőszentpéter (Plavecký Peter) Dócs (Dojč) Halasd (Rybky) Harádics (Hradište pod Vrátnom) Jablánc (Jablonica) Jókút (Kúty) Korlátkő (Cerová) Kukló (Kuklov) Laksárújfalu (Lakšárska Nová Ves) Luboka (Hlboké) Morvaszentjános (Moravský Svätý Ján) Nagykovalló (Koválov) Nagypetrős (Prietrž) Ószombat (Sobotište) Rohó (Rohov) Sajdikhumenec (Šajdíkove Humence) Sándorfa (Prievaly) Sasvár – Morvaőr (Šaštín – Stráže) Szenice (Senica) Székelyfalva (Sekule) Szomolánka (Smolinské) Óhíd Óhíd község Zala megyében, a Zalaszentgróti járásban. Fekvése Óhíd Zala megye északkeleti részén, Zalaszentgrót és Sümeg között fekvő község. A település a Keszthely–Vindornyaszőlős–Szalapa–Jánosháza út mellett terül el, de rövid bekötőutakon összeköttetésben áll a Zalaszentgrót–Sümeg, és Mihályfa településen keresztül a Sümeg–Szalapa mellékúttal is. Óhídra Zalaszentgrótról mintegy tíz autóbusz közlekedik naponta, amelyek többsége helyközi és távolsági járat, így továbbközlekednek Sümeg, Veszprém, Keszthely és Budapest felé. Története A falu egy részének első említése 1406-ból való. A XV. században teljesen nemesi település volt. A törökök ellen erődítmény létesült a településen, de mindezek ellenére többször behódolt, ám mindig csak pár évig fizethetett adót. A törökellenes harcban Óhíd teljesen függetlenül működött, ezért Szentgrót kapitánya többször panaszt is emelt a település ellen. A 18. században nagyobb változásokon ment át a település. Nőtt a nem nemesek (elsősorban jobbágyok) aránya, amely ekkor már mintegy 50%-ot tett ki. A század elején tanítót fogadott Óhíd, templomát 1733-ban emelte, így egyre vonzóbbá vált a beköltözésre a környező településeken élők számára. 1785-re már 690 fő volt lakóinak száma. A 19–20. században a földművelés mellett az állattenyésztés vált általános jövedelemforrássá, de több iparos is műhelyt nyitott a faluban. 1922-ben 1000 főnél népesebb településsé vált, így nagyközségi rangot kapott. 1952-től van autóbusz-összeköttetése Sümeggel. A városok felé történő ingázás az 1960-as években indult meg, de később a településről való elvándorlás is jelentőssé vált. Zala és Veszprém megye határán, egy kis völgykatlanban fekvő település, melyet a Fenyősi-patak szel át. A környező települések között központi szerepet tölt és tölt be napjainkban is a település. A falu szőlőbirtokai a Huszonya-hegyen találhatók, a dombok gerincéről kitűnő kilátás nyílik Sümeg felé, a Somlóra és a Ság hegyre. Az óhídi szállásadók természetjáró programokkal a Huszonya-hegyen kitűnő pinceszerekkel, tájjellegű specialitásokkal várják a turistákat. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 96,4%, cigány 3%. A lakosok 74,9%-a római katolikusnak, 1,8% reformátusnak, 6,1% felekezeten kívülinek vallotta magát (16% nem nyilatkozott). Nevezetességei Millenniumi Park Hősök szobra 21446 Tedflint A 21446 Tedflint (ideiglenes jelöléssel 1998 HV18) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1998. április 18-án. 2144 Marietta A 2144 Marietta (ideiglenes jelöléssel 1975 BC1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ljudmila Csernih fedezte fel 1975. január 18-án. 3256 Daguerre A 3256 Daguerre (ideiglenes jelöléssel 1981 SJ1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Brian A. Skiff, Norman G. Thomas fedezte fel 1980. szeptember 26-án. Ystad Ystad város Svédország déli részén, Skåne megyében. Ystad község központja. Történelem A települést először 1244-ben említik. 1267-ben a ferencesek alapítottak itt kolostort (Gråbrödraklostret). Ystad a 14. században a Hanza Szövetség tagja lett. Az 1599-es oklevél jogosította rá, hogy ökröket exportáljon. A város 1658-ban – Skåne tartomány többi részével együtt – Dániától Svédországhoz került a Roskildei béke értelmében. Ebben az időben 1600 lakosa volt, 1850-re azonban már 5000 főre nőtt a népessége. 1866-ban megépült a vasút, és az 1890-es évekre népessége 10 000 főre emelkedett. Közlekedés A várost érinti az E65-ös európai út, valamint az EV10-es EuroVelo kerékpáros túraútvonal. Rendszeres vasúti összeköttetése van Malmö, Simrishamn és Koppenhága felé. A második világháború után kompjáratok indultak Lengyelországba (Świnoujście és Bornholmra (Rønne). 21465 Michelepatt A 21465 Michelepatt (ideiglenes jelöléssel 1998 HG90) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1998. április 21-én. Ramburelles Ramburelles település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 269 fő (2015). Ramburelles Biencourt, Cerisy-Buleux, Framicourt, Martainneville, Rambures, Saint-Maxent és Villeroy községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Fusigobius A Fusigobius a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és a Gobiinae alcsaládjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 11 faj tartozik: Fusigobius aureus Chen & Shao, 1997 Fusigobius duospilus Hoese & Reader, 1985 Fusigobius gracilis (Randall, 2001) Fusigobius humeralis (Randall, 2001) Fusigobius inframaculatus (Randall, 1994) Fusigobius longispinus Goren, 1978 Fusigobius maximus (Randall, 2001) Fusigobius melacron (Randall, 2001) Fusigobius neophytus (Günther, 1877) - típusfaj Fusigobius pallidus (Randall, 2001) Fusigobius signipinnis Hoese & Obika, 1988 Schneider Rundfunkwerke AG A Schneider Rundfunkwerke AG egy német (korábban nyugatnémet) szórakoztató elektronikai és számítástechnikai nagyvállalat volt, amely nem tévesztendő össze a jelenleg is működő, Magyarországon is közismert, francia Schneider Electric céggel. A kezdetek A céget 1889-ben Felix Schneider alapította. A vállalkozás, amely eredetileg fából készült mosógépeket készített, 1965-ben költözött át a svábföldi Türkheimbe (ma: Bajorország), ahol - immár Leo Schneider vezetése alatt - zeneszekrényeket kezdtek gyártani, szintén fából. Ekkor kapta a cég a Schneider Rundfunkwerke GmbH, azaz "Schneider Rádióművek Kft." megnevezést (a vállalat 1985-től működött részvénytársasági formában). Hi-Fi made in Germany A zeneszekrények után 1971-től a kompakt audioberendezések gyártása következett, amelyeket nagyobb áruházláncok, így például a Neckermann cég csomagküldő részlege is forgalmazott. Az ekkor már az Albert és Bernhard Schneider testvérpár által vezetett családi vállalkozás védjegye lett a Hi-Fi made in Germany, azonban a németországi gyártás (összeszerelés) ellenére is kedvező árú termékekkel hódították meg a vásárlókat, amelyek idővel minden ismertebb NSZK-beli áruházláncban elérhetőek lettek. A cég termelési volumene 1971 és 1976 között megtízszereződött, és meghaladta az egymillió darabot. 1983-tól a vállalat kínálata televíziókészülékekkel és videomagnókkal egészült ki. A következő évben megállapodást kötöttek a brit Amstrad céggel az Amstrad CPC számítógépek németországi forgalmazására, amelyeket kisebb változtatásokkal saját márkanéven, Schneider CPC-ként árusítottak (Németországban máig ezen a néven emlegetik ezt a, mintegy 3 millió példányban eladott számítógépcsaládot). Az együttműködés az 1987. év végéig tartott—ezt követően a Schneider saját fejlesztésű számítógépeket gyártott és forgalmazott. 1988-ban a francia Thomsontól megvásárolták a bajorországi Gebrüder Steidinger céget, amely a Dual lemezjátszók gyártója volt. Az akvizíció fő célpiaca Franciaország volt, ahol már régóta működött egy Schneider nevű szórakoztató elektronikai cég (amely szintén nem azonos a Schneider Electrickel, hanem egy családi vállalkozás, amelyet 1934-ben alapított Jacques és Sacha Schneider), így szükségük volt egy ettől elkülöníthető, jól csengő márkanévre a szórakoztató elektronikai termékek számára. Miután mind a számítógépes, mind a hifi-üzletág egyre nehezebb helyzetbe került az olcsó távol-keleti konkurencia miatt, a cég az 1993. évi berlini IFA rádiótechnikai kiállításon bemutatott lézertelevízióba helyezte minden reményét. A repülőgép-szimulátorok és planetáriumok világából már ismert technológia segítségével bármilyen, akár egyenetlen felületre is tűéles képet lehet vetíteni, ami a Schneider várakozásai szerint áttörést jelentett volna az otthoni tévénézésben. Schneider Computer Division A Schneider Computer Division az Amstrad Plc-vel 1984-ben kötött együttműködési szerződés végrehajtására, azaz a CPC számítógépek forgalmazására alakult üzletág volt, melynek ügyvezetőjeként Fred Köstert, az IBM korábbi németországi vezetőjét szerződtették. Kezdetben a CPC-sorozat egyes változatait (464, 664, 6128), majd 1985-től - Schneider Joyce néven - az Amstrad PCW szövegszerkesztő számítógépeket is forgalmazták. 1986-tól a kínálat az Amstrad PC 1512/1640 IBM PC-kompatibilis gépekkel egészült ki. 1987 végén a Schneider vezetése úgy döntött, hogy az Amstrad PC-k újabb változatai helyett saját számítógépet fejleszt. Emiatt az Amstrad és a Schneider közötti szerződés megszűnt, az Amstrad 1988 áprilisában saját leányvállalatot hozott létre. A Schneider a még raktáron lévő CPC-ket eladhatta, de a továbbiakban nem volt jogosult az Amstrad termékek forgalmazására és a kapcsolódó jogok felhasználására sem. 1988-ban jelent meg a Schneider első önálló IBM PC/XT-kompatibilis számítógépe, a Schneider Euro PC, amelyet a CPC-khez hasonló "házi számítógépes" kialakítással (azaz a billentyűzetbe épített alaplappal) gyártottak, és amelybe - szintén a CPC 6128 mintájára - a gépház (egyben billentyűzet) jobb oldali részébe építették be a (már nem 3, hanem 3,5 collos) floppy meghajtót. Ebben a gépben merevlemezes egység még nem kapott helyet, azonban a Schneider a későbbiekben hagyományos, desktop és torony kialakítású, a gép házától különálló billentyűzettel kínált PC-ket is gyártott (Euro XT, Euro AT, Euro SX stb.), majd a kilencvenes évektől a vállalat csődjéig monitorokon, laptopokon és hagyományos PC-ken is megjelent a Schneider márkanév. A vállalat megszűnése A lézertévével kapcsolatos várakozások - többek között beszállítói minőségi problémák miatt - végül nem igazolódtak be, a pénzügyi nehézségek folytatódtak, a vállalat hitelképessége is megkérdőjeleződött. A cégvezetés megpróbálta menteni a menthetőt. 1996-ban a Dual márkát és a kapcsolódó jogokat a Karstadt AG-nek adták el. 1998-ban úgy tűnt, sikerült (állami, azaz tartományi) mentőövhöz jutni: 1 márka ellenében beszállt a cégbe a Landesanstalt für Aufbaufinanzierung nevű bajor állami fejlesztési bank. A Schneider-fivérek 2001. augusztus 31-éig megtarthatták szavazatelsőbbségi jogukat, azonban a hitelintézet lett a vállalat főrészvényese. Az akció azonban nem járt sikerrel. A CSU (bajor Keresztényszociális Unió) egyes politikusait sem kímélő botránnyá dagadt vállalatfinanszírozási ügylet 2002 januárjában a csőd bejelentésével ért szomorú véget. A felszámolók a lézertechnológiai leányvállalatot (Schneider Laser Technologies AG) különös módon épp annak a beszállítónak adták el, amely a minőségi hibás lézeregységeket szállította korábban (Jenoptik), ráadásul a korabeli sajtóhírek szerint a szabadalmak értékéhez képest meglehetősen áron alul. A szórakoztató elektronikai üzletág (Schneider Electronics AG) maradványait a kínai TCL Corporation (ma ismert márkanevei: Thomson, Alcatel, Palm, Blackberry) vásárolta fel 8,2 millió EUR-ért. A TCL azonban három év után úgy döntött, hogy bezárja a türkheimi gyárat, ahol a csőd idején hétszázan, de még a működés utolsó évében is több mint százan dolgoztak. A Schneider így ma már csak márkanévként ismert: Ausztriában korábbi partnere, a salzburgi Silva Schneider HandelsgesmbH forgalmaz a mai napig is Silva Schneider néven különféle szórakoztató elektronikai termékeket (pl. hordozható, illetve LCD-televízióba épített DVD-lejátszót), de ehhez a német Schneider családnak a néven kívül már nincs köze. Az egykori türkheimi gyár területét 2005-ben a Finsterwalder Transport & Logistik nevű cég vásárolta meg és Businesspark A96 néven logisztikai központtá alakította. A Schneider védjegy sorsa A Schneider Rundfunkwerke AG közismert védjegye egy S betű volt, amelynek a két fele kissé el van csúsztatva egymástól. A logó első, fekete-fehér változatát 1979. október 16-án lajstromozta a Deutsches Patent- und Markenamt (német szabadalmi és védjegyhivatal), a jól ismert színes verziót (fekete felső és piros alsó rész) pedig 1981. január 27-én vették nyilvántartásba. A védjegyek 2001-ben a Schneider Technologies AG-hez kerültek (amely a Rundfunkwerke jogutódja volt), ennek felszámolásából pedig a Schneider Electronics GmbH nevű, a TCL által a Schneider felvásárlása céljából alapított céghez vándoroltak 2003-ban. A történet 2008-ban vett érdekes csavart: nem más vásárolta meg őket, mint a francia Schneider Electric S.A. Mindkét védjegy oltalom alatt áll jelenleg is, a fekete-fehér védettségét legutóbb 2019. október 31-éig, a színesét 2020. augusztus 31-éig hosszabbították meg. Prospektusok Schneider szórakoztató elektronikai prospektusok, 1977-2002 Guoth Kálmán Guoth Kálmán (Kemenesmagasi, 1912. május 6. – Budapest, 1949. december 23.) magyar történész, levéltáros. Életútja Édesapja MÁV-altiszt volt, fiát a szombathelyi, majd a híres budapesti fasori gimnáziumban taníttatta. Itt érettségizett, majd a budapesti egyetemen történelem-latin szakon tanult tovább, Mályusz Elemér és Szentpétery Imre tanítványa volt, kiváló középkorkutatót neveltek belőle. 1936-ban doktorált. Egy évig díjtalan gyakornokként dolgozott Szentpétery professzor mellett. 1937-től az aszódi evangélikus gimnáziumban tanított Gyóni Mátyással, a híres bizantinológussal együtt. 1938-ban francia ösztöndíjjal Párizsban képezte tovább magát. 1940 és 1944 között Kolozsvár város főlevéltárosa. A Kolozsvári Szemle, Erdélyi Múzeum, Hitel munkatársa. Életét megpecsételte a II. világháború, 1944. szeptember 15-e után Kolozsvár polgármesterének utasítására a városi levéltár egy részét Szombathelyre szállította, munkahelyére már nem tudott visszatérni, Szálasi Ferencre nem akart felesküdni, a Teleki Intézetben bujkált. 1945. januárjában szovjet fogságba került, a gödöllői gyűjtőtáborba, innen néhány hónap múlva a romániai Focsaniba, majd a Szovjetunióba került. A lágerélet megtörte gyenge idegrendszerét, ráadásul koholt vádak alapján egy évig büntető táborban tartották. 1948. október 20-án tért haza, 1949 elején állást kapott az MTA Történettudományi Intézetben, nagy kutatási tervek foglalkoztatták, de egészsége csak átmenetileg javult, búcsúlevelet hagyott hátra, s Érd mellett egy kanyarban vonat elé vetette magát. Tanulmányai Az okleveles bizonyítás kifejlődése Magyarországon. Budapest 1936. 75 p. A magyarországi latinság helye az egyetemes latinságban. In: Emlékkönyv Szentpétery Imre születése hatvanadik évfordulójának ünnepére. Budapest, 1938. Egy forrás két történetszemlélet tükrében : István király Intelmei. In: Századok , 1942. pp. 43–64. Kolozsvár város és a magyar színügy kapcsolatai a XIX. század elején. In: Kolozsvári Szemle , 1942. pp. 14–24. Mikor született Mátyás király? Kolozsvár, 1943. 20 p. (Kolozsvári Szemle, 1943/3; A Kolozsvári Szemle könyvtára 10.) Megoldandó kérdések az Intelmekben. In: Századok, 1943. pp. 1–40. Eszmény és valóság Árpád-kori királylegendáinkban. Kolozsvár, 1944. ( ETF 187.) 49. p. Emlékezés Bél Mátyásra 1684-1749. In: A Ráday Gyűjtemény Évkönyve II. 1981. Budapest, 1982. Árnyékfeleség Az Árnyékfeleség (eredeti cím: Mrs. Winterbourne) egy 1996-ban bemutatott amerikai romantikus vígjáték Brendan Fraser és Shirley MacLaine főszereplésével. Történet Connie élete elég szerencsétlenül alakul. Beleszeret egy semmirekellőbe, Steve-be, akitől teherbe esik, és a férfi, miután megtudja a hírt, kidobja a nőt. Connie-nak nincs hova mennie, még vonatjegyre sincs pénze, így bliccelni kényszerül. Mikor a kalauz elkapja, a jóképű Hugh Winterbourne segít rajta, majd bemutatja Connie-t a feleségének, aki szintén állapotos. A vonat kisiklik, Hugh és a felesége meghalnak, majd a egy félreértés következtében a kórházban azt hiszik Connie-ról, hogy ő Hugh felesége. Amikor Hugh anyja, Grace Winterbourne – aki még sosem találkozott fia kedvesével – meglátogatja a kórházban, Connie úgy dönt, nem zaklatja fel a szívbeteg nőt, és hagyja, hogy Hugh feleségének higgyék. Mivel amúgy sincs hova mennie gyermekével, Connie elfogadja Grace ajánlatát és hazamegy vele, ahol szembetalálja magát Hugh ikertestvérével, Billel. Egymásba szeretnek. Connie nehezen illeszkedik be a gazdagok életébe. Connie-t gyötri a bűntudat, távozni akar, de a sofőr ráébreszti, hogy ő és a kisbaba éppolyan fontosak Grace-nek, mint neki az idős hölgy. Connie visszatér, és megtudja, hogy távozása miatt Grace szívrohamot kapott. Úgy dönt, nem fedi fel magát és Patricia Winterbourne-ként hozzámegy Billhez. Steve azonban megtudja, hogy Connie gazdag lett, és zsarolni kezdi. Steve-t valaki lelövi; Bill és Connie az esküvőjükre készülnek, de mikor megtudják, hogy Grace magára vállalta a gyilkosságot, ők is azonnal sietnek, hogy bevallják. A rendőrség azonban elmondja, hogy már megvan a gyilkos, és nem Connie, Bill vagy Grace azok. Sor kerül az esküvőre. Szereplők Shirley MacLaine – Shirley MacLaine ( Andai Györgyi ) Ricki Lake – Connie Doyle (Patricia Winterbourne) ( Kökényessy Ági ) Brendan Fraser – Bill (Hugh Winterbourne) ( Selmeczi Roland ) Peter Gerety – Brian Kilraine atya ( Barbinek Péter ) Miguel Sandoval – Paco Loren Dean – Steve DeCunzo Jane Krakowski – Christine Debra Monk – Ambrose hadnagy Cathryn de Prume – Renee Kate Hennig – Sophie Susan Haskell – Patricia Winterbourne Jennifer Irwin – Susan Victor A. Young – Dr. Hopley A Persona: Trinity Soul epizódjainak listája A Persona: Trinity Soul egy 26 részes anime sorozat. Először a Tokyo MX és a BS11 csatornán sugározták 2008. január 5-étől 2008. június 28-áig. Az MBSen 2008. január 5-étől 2008. július 5-éig, az Animaxen és a Chiba TV-n 2008. január 7-étől 2008. június 30-áig, a CBC-n 2008. január 9-étől 2008. július 2-áig, a JOUS-TV-n és a tvk-n 2008. január 12-étől 2008. július 5-éig és a GyaO-n 2008. január 13-ától 2008. július 6-áig sugározták. Fehércsőrű búvár A fehércsőrű búvár (Gavia adamsii) a madarak (Aves) osztályának a búváralakúak (Gaviiformes) rendjébe, ezen belül a búvárfélék (Gaviidae) családjába tartozó vízimadár. Tudományos nevét Edward Adams hajóorvos után kapta. Előfordulása Az Északi-sarkon Oroszország, Alaszka és Kanada területein költ, télen Norvégia, Kelet-Szibéria és Nyugat-Kanada tengerpartjai mentére húzódik. Magyarországon először 2016. december 3-án figyelte meg egy fiatal példányát Kókay Bence, Kiss Áron, Mészáros József és Takács Ádám Balatonföldvárnál. Megjelenése Testhossza 70–90 cm, szárnyfesztávolsága 150 cm, súlya maximum 6 kg, alig nagyobb a jeges búvárnál. Nászruhában nagyon hasonlít a jeges búvárra: feje fekete, alul fehér, oldala és háta fekete színű fehér pöttyökkel. Nyugalmi ruhában szürke, csak nyaka és álla fehér. A jeges búvártól egyedül szalmasárga csőre különbözteti meg, amely egy kicsit felfelé hajlik. Életmódja A többi búvárhoz hasonlóan halakkal táplálkozik, azokat a víz alatt kapja el. Szaporodása Általában 2 tojást raknak, a csupasz földre, színük barna sötét foltokkal. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. június 18.) Nowa Huta Nowa Huta Krakkó legnagyobb és legnépesebb városrésze. Nevének jelentése: Új Kohó. A városközponttól keletre fekvő, kb. 225 000 fős munkásvárost 1949-ben egy acélmű létesítése miatt alapították, majd 1951-ben Krakkóhoz csatolták. Ennek ellenére lakói önálló, Krakkó többi részétől elkülönülő identitással rendelkeztek. A város adminisztratív határainak 1990-es újrarajzolásával Krakkót 18 kerületre osztották, így a tágabb értelemben vett Nowa Huta nem csak az azonos nevű XVIII. kerületet foglalta magába, hanem a szomszédos Czyżyny (XIV. kerület), Mistrzejowice (XV. ker.), Bieńczyce (XVI. ker.) és Wzgórza Krzesławickie (XVII. ker.) kerületek egyes részeit is, amelyek Nowa Huta kirajzásainak is tekinthetőek, és a felosztás után kerültek az adott városrészekhez. A nyugati szomszédkerület, Czyżyny egyfajta átmenetet képez Krakkó történelmi magja és Nowa Huta között. 2004. december 30-án a városrész egy jelentős részét műemlékké nyilvánították. Főleg olyan, az 1950-es években épült épületek kaptak védettséget, amelyek a korabeli szocialista építészet jellemzőit viselik magukon. 2013-ban felmerült annak a lehetősége, hogy a városrészt az Világörökség részévé nyilvánítsák. Története A városrész területe már a neolitikum idején is lakott volt, a régészeti leletek a kelták és a szlávok egykori telepeire utalnak. A korai középkorban szláv törzsek népesítették be a környéket, ebből a korból származik a Wanda-halom (Kopiec Wandy) Wandának, Krak fejedelem lányának a halomsírja is. A 13. században egy ciszterci kolostor épült a városrész helyén álló Mogiła falucskában, amely a krakkói hívők kedvelt zarándokhelye volt. A Dłubnia folyó termékeny völgye kiváló lehetőséget biztosított az évszázadok során megtelepedő embereknek a földművelésre. A középkorban a területen tucatnyi település létezett, amelyeknek az Odrowąż és a Gryfici családok birtokát képezték. Később a Wodzicki, a Czartoryski, a Mycielski és a Badeni családok tulajdonába kerületek az egyes területek, ezért több általuk épített kastély és templom is található Nowa Huta mai határain belül. Az első világháborúig Nowa Hutától északra és keletre húzódott Ausztria-Magyarország és az Orosz Birodalom határa, ezért a terület stratégiailag is fontos volt, amelynek eredményeképpen az osztrákok egy erődrendszert és egy repülőteret is létrehoztak (Krakkó-Rakowice-Czyżyny repülőtér). Utóbbi helyén jelenleg a Lengyel Légi Közlekedési Múzeum működik. A Visztula–Odera hadműveletet követően 1945-ben a kommunista hatóságok jelentős ellenállásba ütköztek a konzervatív hagyományokkal rendelkező krakkói polgári középosztály körében, amely egy 1946-os népszavazáson elsöprő többséggel elutasította a Lengyel Munkáspártot. Az 1950-1955 közötti hatéves terv előkészítésekor Sztálin tanácsára a Bolesław Bierut vezette kommunista hatalom elhatározta, hogy egy új acélművet épít, amely az ország iparosításához, urbanizációjához és modernizálásához fog hozzájárulni, illetve krakkói pozícióit is megerősíti. A tervek szerint új iparváros építését és benépesítését a régió alsó társadalmi rétegeiből, illetve paraszti sorból származó munkásokkal oldották meg. Az új város építése 1949-ben, Krakkó külterületén kezdődött el, többek között Mogiła, Pleszów és Krzesławice falvak államosított földterületein. Az építkezés ideológiai síkon is zajlott, hiszen egy új, szocialista társadalmat is létre akartak hozni, ezért Nowa Huta építése egyet jelentett a szocializmus építésével is. 1951-ben Nowa Hutát Krakkóhoz csatolták, majd egy évre rá megindult az első villamosjárat is a két település között. A városrész alapításának az 1949-es évet tekintik, amikor az első lakóépületek elkészültek, majd egy évre rá a kohászati kombinát is felépült. A szükséges munkaerőt az egész ország területéről toborozták. A háború utáni vidéki szegénység elől Krakkóba és az ország többi nagy építkezésére özönlő fiatal munkások brigádokba szerveződtek, mozgalmukat pedig Szolgálat Lengyelországért (lengyelül: Służba Polsce) mozgalomnak nevezték. Az építők közül sokan le is telepedtek Nowa Hutában. A többi szocialista ország mintavárosaihoz hasonlóan (pl. Dunaújváros, Eisenhüttenstadt) Nowa Huta megtervezése és felépítése a szocialista ideológiát követte, alaprajzára a lúdtalp alakzat (franciául: patte d'oie) jellemző: egy fő térről több irányba ágaznak szét a főutak. Az első fázisban felépült és minőségileg jónak mondható lakónegyedek az 1930-as évek neoklasszicista építészetének jegyeit viselték magukon. A város felépülése utáni éveket az optimizmus jellemezte: Nowa Huta lett az újjáépülő Lengyelország, a modernizáció és az iparosítás jelképe, amit az állami propaganda is előszeretettel közvetített az irodalom, a film és a zene segítségével. Ezek a kommunikációs csatornák azt sugallták, hogy az a fiatalság lehetőségeinek városa, ahol elszakadhatnak a vidéki elmaradottságtól és nyomortól, ahol tanulhatnak és családot alapíthatnak. Ennek ellenére hamarosan több kritika is megfogalmazódott a „szocialista paradicsommal” kapcsolatban. Sztálin 1953-as halála után, az 1956-os „enyhülés”, a Szovjetuniótól való nagyobb függetlenség és a reformok idején gyakran utaltak Nowa Hutára úgy mint a sztálinizmus és a „régi rend” termékére. Adam Ważyk Vers felnőtteknek (Poemat dla dorosłych) című 1955-ös művében a Nowa Hutában tapasztalható rossz munkakörülményekről és életszínvonalról írt, a városrész lakóit pedig műveletlenként és rossz erkölcsűként jellemezte. Ważyk költeménye mellett Ryszard Kapuściński újságíró riportja (Ez is az igazság Nowa Hutáról; To też jest prawda o Nowej Hucie) is visszhangra talált, mivel a súlyos lakáshiányról, a burjánzó prostitúcióról, a szabadidős és szórakozási lehetőségek hiányáról, a korrupcióról és a dolgozók érdekeinek elhanyagolásáról szólt. A szocialista mintavárost szovjet hatásra Krakkó központjától keletre tervezték, hogy könnyebben elérjék az Ukrajnához és a Szovjetunióhoz kapcsolódó közlekedési hálózatokat. Ezzel szemben a lengyel hatalom inkább a sziléziai bányavidékhez helyezte volna közelebb. Az építkezés költségeihez a szovjetek 450 millió dollárral járultak hozzá. Bár az épülő és virágzó szocializmust kellett volna megtestesítenie, Nowa Huta mégis az kommunistaellenes mozgalmak egyik fellegvárává vált. Az első ilyen eseményre 1960-ban került sor, amikor a városrészben megkezdődött a Harc a keresztért (Walka o krzyż) néven elhíresült eseménysorozat. A szocialista mintavárosba a hatalom nem épített templomot, ezért a katolikus hívek a mogiłai ciszterci apátságba és a városrészbe beolvasztott falvak régi templomaiba jártak, azonban egyre nőtt a lakosságnak az új lakótelepeken épített templomok iránti igénye. Az 1956-os enyhülés után 1957-ben a kormány engedélyt adott egy új templom építésére, amelynek jövőbeli helyszínére egy fakereszt került. Azonban egy évvel később a hatóságok megváltoztatták döntésüket, és a telken egy iskola építésére adtak engedélyt. 1960. április 27-én a helyi lakosok megakadályozták, hogy a keresztet eltávolítsák. Az 5000 fős tömeg összecsapott a rohamrendőrséggel (ZOMO), kb. 500 tüntetőt letartóztattak, sokan megsérültek, egyes források szerint halálos áldozatok is voltak. A kereszt a helyén maradt, és 1965-ben egy új telket jelöltek ki templomépítés céljából. A bürokratikus akadályok ellenére az új telken megépülő Isten bárkája-templom a szocialista rendszerrel szembeni ellenállás szimbóluma lett. Az 1977-ben Karol Wojtyła bíboros által Szűz Máriának, Lengyelország királynőjének tiszteletére felszentelt templomot a hívek adományából és közmunkából 10 év alatt építették fel. A templom formája az Araráton megfeneklett Noé bárkájához hasonlít. Wojciech Pietrzyk tervező számára Le Corbusier ronchamp-i Magasságos Miasszonyunk kápolnája szolgált mintául. Az orgona építését Jan Jargoń, a Krakkói Zeneakadémia professzora vezette. A keresztért folyó harcot követően viszonylag nyugalmas évek következtek Nowa Huta történetében, annak ellenére, hogy az országban több sztrájk is lezajlott (1968-ban, 1970-ben és 1976-ban). Ezek az események alig érintették a városrészt. Az 1968-as diáktüntetések idején például az acélgyár dolgozói acélkábelekkel felfegyverkezve léptek fel a krakkói tüntetők ellen. A városrész központi utcáján, az Aleja Róż-on 1973. április 28-án leplezték le az országszerte ismert Lenin-szobrot, amely 1979-ben rongálás áldozata lett, majd 1989-ben több ezer tüntető lerombolt. Az 1970-es évek számítottak a gazdaságilag legeredményesebb évtizednek, amikor az acélgyártás növekedése jótékony hatással volt a munkások foglalkoztatására és életszínvonalára is. Az 1980-as áremelések azonban igen érzékenyen érintették a lakosságot, amely országszerte sztrájkokhoz vezetett. Az áremelések csak egy részét képezték a tüntetők sérelmeinek, akik szabad szakszervezeteket, a cenzúra lazulását, nagyobb vallásszabadságot és a politikai foglyok szabadon bocsátását is követelték. Ekkor jött létre a Szolidaritás is, amely a gdański kikötőből indulva az egész országra kiterjesztette hálózatát, így hamarosan a Nowa Huta munkásai is megalakították a mintegy 37 000 fős tagszervezetüket. Az 1981-es hadiállapot bevezetéséekor a Szolidaritásnak 10 milliós taglétszáma volt. Az események kezdetekor a Lenin Acélművek nagyjából 10 000 munkása is sztrájkba lépett. 1981. december 15-én a gyárat tankok vették körül, és 2000 katonát vetettek be a tüntetés ellen. Másnap 2000 munkásnak felmondtak, és december folyamán 38 személyt tartóztattak le Nowa Hutában. Ezt követően gyakoribbá váltak a gyári munkabeszüntetések és demonstrációk, amelyek átterjedtek városrész utcáira is. A tüntetők egyik fő gyülekezőpontja a bárkatemplom volt, amit a szocializmus elleni harc egyik szimbólumának tekintettek. A hadiállapotnak 1983. július 22-én lett vége, ami a sztrájkok időszakos megszűnéséhez vezetett, azonban 1986 és 1987 között a romló gazdasági állapotok miatt újabb tüntetéshullám tört ki. 1988 tavaszán több sztrájkot is szerveztek az acélművek dolgozói, akiknek soraiban több Szolidaritás-tag is volt. Megfogalmazott követeléseik között több pont is akadt, ami a későbbi, a szakszervezetek és a kormány közötti 1989-es kerekasztal tárgyalások alapját képezték. Ezek az események fokozatosan vezettek az első szabad választások megrendezéséhez, és a lengyelországi rendszerváltáshoz is. A szocializmus bukása után a korábbi rendszerhez köthető utca- és intézményneveket megváltoztatták, többek között II. János Pálról és Ronald Reaganról is utcát, illetve teret neveztek el. Mind a mai napig bizonyos szembenállás érezhető az intellektuális Krakkó és a munkás Nowa Huta lakói között. A Krakkó belvárosával való jó összeköttetése ellenére a Nowa Huta-i lakosok csak nagyon ritkán látogatnak el a városba. Ez annak is köszönhető, hogy a városrészt különálló városként tervezték, így jól kiépített saját intézményhálózattal rendelkezik. Ugyanakkor a régi krakkói kerületekben élők körében az 1950-es évekhez hasonlóan napjainkban is igen kétes Nowa Huta megítélése: ezt a kerületet gyakran a bűnözéssel, főleg a futballhuliganizmussal azonosítják. Ennek ellenére a bűnözési statisztikák hasonlóak a többi kerületekben is, sőt más városrészek sokkal rosszabb mutatókkal rendelkeznek (pl. kutatások kimutatták, hogy Krakkó belvárosában történik a legtöbb bűncselekmény). A városrész megbélyegzéséhez nagyban hozzájárultak az ingatlanok, szolgáltatások és javak alacsony árai. Az 1990-es évek átalakulása során sokan munkanélküliek lettek, azonban a 2000-es évek újra fellendülést hoztak a gazdasági életben. Gazdaság Nowa Huta gazdasági életét a közelmúltban az acélművek határozták meg, a rendszerváltás óta azonban a korábban több tízezer embert foglalkoztató gyár fokozatosan leépült. A munkanélkülivé vált egykori dolgozók új munkahelyekre kerültek, főleg kis- és közepes vállalkozások keretein belül dolgoztak tovább. A 2000-es években fellendült a turizmus egyik ágazata, amely a szocialista múlt iránt érdeklődőknek kínál városnézési lehetőséget, illetve állandó kiállításokon keresztül mutatja be az egykori munkásvárost. 2013-ban a város és a vajdaság vezetése új stratégiát dolgozott ki a városrész gazdasági fellendítésére, amely egy 5500 hektáros terület átépítését. A helyi hatóságok és az Európai Unió által is finanszírozott, 4 milliárd złoty értékű beruházásban a jövőben egy ipari park, szabadtéri kulturális központ, termálfürdő épülne. A tervek szerint az S7-es autóút (Lengyelország) krakkói szakasza Nowa Hután keresztül vezetne, ami jelentős beruházásokkal járna. Acélművek A Nowa Huta-i acélipari kombinát, Lengyelország egyik legnagyobb ilyen jellegű létesítménye ma is működik, és még mindig a városrész legnagyobb munkaadójának számít. A gyárat hivatalosan 1954. július 21-én nyitották meg Lenin Acélművek (Huta im. Lenina) néven, építése azonban jóval korábban megkezdődött. A létesítmény az ország legnagyobb acélgyártója volt, 1978-ban elérte az évi 6,5 millió tonnás termelési átlagot. A gyár akkori területe közel 10 km² volt (jelenleg 750 hektár), és a több száz egységben az acélgyártás teljes folyamatát el tudták végezni. Emellett a munkások számára egészségügyi és vendéglátóipari egységeket is létrehoztak az üzem területén. 1978-ban, működésének csúcsán az acélipari kombinát Nowa Huta lakosságának több mint 1/6-át, közel 40 000 főt foglalkoztatott, és alkalmazottainak teljes körű ellátást biztosított. Az 1989-es politikai változások a gazdasági és társadalmi életre is hatással voltak: 1991-ben a gyárat Tadeusz Sendzimir Acélművekre (Huta im. T. Sendzimira) nevezték át, majd megkezdték a privatizációs eljárást. Ennek következtében átszervezték az üzemet, és az 1990-es 27 000 fős alkalmazotti létszámot 1994-re 17 630-ra csökkentették. 2004-ben, több más lengyel acélművel együtt az Arcelor Mittal multinacionális vállalat felvásárolta a gyárat. A modernizált üzemben 2011-ben kb. 4000 alkalmazott dolgozott. Míg a kommunizmus kezdetén az acélművek az iparosítás és az ország modernizációs folyamatát jelképezték, a dolgozók pedig az új szocialista ember ideálját testesítették meg, addig egy generációval később a gyár az ellenzék egyik jelentős bázisává lett. A munkások kb. 97%-a a Szolidaritás tagja volt, és az 1980-as években gyakran részt vett az utcai tüntetéseken. Kultúra Az 50-es években számos kulturális intézmény létesült a városrész területén, amelyek a munkásosztály szocialista nevelését voltak hivatottak biztosítani. Így színházak, mozik, kultúrotthonok és múzeumok épültek, amelyek közül sok még ma is működik. Ezek közül a legfontosabb az 1955-ben megnyitott Teatr Ludowy (Népszínház), amely a hamarosan a város legfőbb avantgárd színpadává vált. Mindez olyan neves művészeknek volt köszönhető mint Józef Szajna, Tadeusz Kantor, Lidia Zamkow vagy Krystyna Zachwatowicz. A 2005-ben alapított Teatr Łaźnia Nowa Krakkó egyik legfiatalabb színháza. A városrész legfontosabb múzeumai a Krakkói Várostörténeti Múzeum kihelyezett részlegeként működő Nowa Huta-i Történeti Múzeum (Muzeum Historyczne Miasta Krakowa - Dzieje Nowej Huty), a Lengyel Népköztársaság Múzeuma (Muzeum PRL-u), a Lengyel Légi Közlekedési Múzeum (Muzeum Lotnictwa Polskiego), Nowa Huta-i Hadtörténeti Múzeum (Muzeum Czynu Zbrojnego w Nowej Hucie) Nowa Huta több művészeti- és filmfesztiválnak is otthont adott az évek során. A városrész kulturális és gazdasági életének egyik új szegmense a szocialista örökség kapitalizálása. Utazási irodák városnéző túrákat szerveznek, amelyeken a múlt rendszer építészetét, az ipari létesítményeket és a korabeli kultúrát, életmódot lehet megismerni. Számos kulturális egyesület foglalkozik a szocialista kulturális örökség megőrzésével, kiállításokon való bemutatásával. Nowa Huta a művészetekben Nowa Huta számos művészeti ág képviselőjét megihlette. A szocialista realizmus alkotásai mellett az ellenzéki művészek is gyakran megjelenítették a munkásváros történetét, mindennapjait. A lengyel filmművészet egyik jeles képviselője, Andrzej Wajda a A márványember című alkotásában egy sztahanovista munkás történetén keresztül Nowa Huta építésének történetébe is betekintést nyújt. Jerzy Zarzycki 1957-es Zagubione uczucia (Elveszett érzések) című drámája, Jerzy Gruza Przeprowadzka című 1982-es filmjének, illetve Petr Zelenka 2008-as Bracia Karamazow (A Karamazov testvérek) című alkotásának egyes jeleneteit is Nowa Hutában forgatták. Vallás A városrész lakóinak legnagyobb hányada római katolikus vallású, azonban protestáns egyházak is jelen vannak Nowa Hutában. A pünkösdisták, adventisták és a Jehova Tanúi is imaházakat működtetnek a kerületben. Főbb szakrális építmények 1949 előtt: Szűz Mária Menybemenetele és Szent Vencel -templom és a mogiłai ciszterci apátság Úr Születése és Szent Bertalan-templom (Mogiła) Nagy Szent Gergely -templom (Ruszcza) Szent Vince és az Istenszülő Születése-templom (Pleszów) Mindenszentek-templom (Górka Kościelnicka)) Keresztelő Szent János -templom (Krzesławice) Szent Júdás Taddeus -templom (Czyżyny) Częstochowai Istenanya -kápolna (Lasek Mogilski, Mogiła) 1949 után: Isten Anyja, Lengyelország Királynője-templom (népszerű nevén: Isten bárkája-templom ) Jézus Szent Szíve-templom Częstochowai Istenanya és Kadłubek Boldog Vince -templom Szent Maximilian Kolbe -templom (Mistrzejowice) Szent József -templom (Bieńczyce) Szent Albert testvér-templom (Czyżyny) Isteni Kegyelem-templom (Wzgórza Krzesławickie) Temetkezési helyek Wanda-halom ( Kopiec Wandy ) Egykori evangélikus temető (Łuczanowice) Mogiłai temető Mogiłai 390. sz. katonai temető Mogiłai 393. sz. katonai temető Emlékművek Nowa Huta területén számos emlékmű, emléktábla és szobor állít emléket a városrészhez köthető személyeknek és eseményeknek. A szocializmus idején Leninnek a központi sugárúton álló szobra volt a legfontosabb művészeti alkotás, az 1989-es változások után azonban a Szolidaritásra, az ellenállási mozgalmakra emlékező alkotások kerültek túlsúlyba. Lenin-szobor a Rózsák útján ( Aleja Róż )(1973-1989 között) Szolidaritás emlékmű a Ronald Reagan téren Franciszek Dąbrowski parancsnok emlékműve (Ujastek utca) Władysław Sikorski szobra a Műszaki Középiskola ( Zespół Szkół Mechanicznych nr 3 ) előtt Bogdan Włosik emlékműve az Isten bárkája-templom előtt II. János Pál pápa szobra (Mogiłai kolostor) II. János Pál pápa szobra az Isten bárkája-templom előtt II. János Pál pápa szobra a Szent Maximilian Kolbe-templom előtt Jan Kochanowski emlékműve (Złotego Wieku-lakótelep) Wojciech Bogusławski emlékműve (Wacław Sieroszewski utca) A grębałówi sortűz áldozatainak emlékműve (Na Wzgórzach-lakótelep) A krzesławicei sortűz áldozatainak emlékműve (Krzesławice) A krzesławicei erődben végrehajtott kivégzések áldozatainak emlékműve (Krzesławicei erőd) Jerzy Popiełuszko emlékműve (Częstochowai Istenanya és Kadłubek Boldog Vince-templom előtt) Jerzy Popiełuszko szobra (Mogiłai kolostor) A hadiállapot idején működő ellenálló sajtó emlékműve (Częstochowai Istenanya és Kadłubek Boldog Vince-templom előtt) A Szolidaritás 25. évfordulójának emlékműve (Częstochowai Istenanya és Kadłubek Boldog Vince-templom előtt) Emlékkereszt az 1960-as események emlékére ( Harc a keresztért ) (Teatralne-lakótelep) Stefan Żeromski emlékműve a róla elnevezett kórházon (Na Skarpie-lakótelep) Közlekedés Nowa Hutát és Krakkó belvárosát villamos és autóbuszjáratok kötik össze. Nowa Hutát érintő villamosjáratok: 1, 4, 6, 10, 16, 14, 21, 22, 52, 77 Éjszakai villamosjáratok: 62, 64 A tervek szerint a városrészen keresztül haladna az S7-es autóút, illetve Krakkó legkülső körgyűrűje is, amelynek nagy részét az A4-es autópálya egyik szakasza alkotja. A vasút vonala érinti ugyan Nowa Hutát, de állomás nem működik a városrészen belül. Környezet A városrész egykoron az ország egyik legszennyezettebb területe volt. Ez azonban az acélipari tevékenység csökkenésével és számos revitalizációs program megvalúsulásával fokozatosan csökkent. Nowa Huta egyre élhetőbb és környezetbarátabb lett az új kerékpárutak létesítésével, a rétek ritka állat- és növényvilágának védelmével, a turistaútvonalak kiépítésével. Parkok és zöldövezetek A tavaszi és nyári időszakban Nowa Huta Krakkó egyik legzöldebb városrésze, számos park és zöldövezet áll a lakók és a látogatók rendelkezésére. Főbb parkok és zöldövezetek: Park Tysiąclecia ( Millenium-park ) Park Lotników Polskich ( Lengyel Pilóták parkja ) (Czyżyny) Szwedzki-park Ratuszowy-park Planty Bieńczyckie-park Ogród Doświadczeń im. Stanisława Lema ( Stanisław Lem oktatókert ) Łąki Nowohuckie (városszéli rétek) Lasek Mogilski ( Mogiłai liget ) Sport Nowa Hutában számos sportolási lehetőség áll a lakók rendelkezésre. A városrész legismertebb sportklubja a Hutnik Nowa Huta, amelynek labdarúgó csapata az 1995/96-os idényben a 3. helyen végzett a lengyel labdarúgó-bajnokságban, és így az UEFA-kupában is indulhatott. Más sportágak is jelen vannak Nowa Hutában, így a Wanda Kraków keretein belül többek között labdarúgó-, röplabda- és salakmotor-szakosztály is működik. 2009-ben nyitotta meg kapuit a városrészben egy modern sport- és szabadidőközpont, a Com-Com Zone. Třebovice Třebovice település Csehországban, az Ústí nad Orlicí-i járásban. Třebovice Opatov, Rybník, Damníkov, Semanín és Anenská Studánka településekkel határos. Lakosainak száma 800 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Alessandro Birindelli Alessandro Birindelli (Pisa, 1974. november 12. –) olasz labdarúgó. Legtöbben a Juventusban töltött 11 éves időszakából ismerik, a védelem jobb és bal oldalán is bevethető volt, elnyert több különböző díjat, közel 300 hivatalos meccsen játszott. Pályafutása Klubcsapatban Korai évek Paolo és Erminia Birindelli második, egyben utolsó gyermekeként (a nővére Tiziana) Pisa városában született, nyolcéves korában a helyi San Frediano csapatában kezdett ismerkedni a labdarúgással (Pisának ez a kerülete nincs messze szülőhelyétől és a hasonló nevű templomtól). Fiatal korától kezdve a Juventus FC-nek szurkolt, lenyűgözte Michel Platini játéka, de Paolo Maldini profizmusa és sportemberisége is, karrierjét az Empoli FC akadémiáján szélsőként kezdte, mielőtt a védelembe került. 1996-ban csapatával megnyerte a Coppa Italia Serie C-t, és második helyen végeztek a Serie C1-ben, feljutva ezzel a másodosztályba, majd a Serie A-ba, 64 pontjukat csak a Brescia Calcio 66 pontja előzte meg. Juventus Közel 150 mérkőzés után Birindelli elhagyta az Empolit, és a Juventushoz igazolt, a Marcello Lippi által edzett keret már az érkezése előtt sem volt gyenge, mert a csapatban szerepelt a fiatal Alessandro Del Piero és Zinédine Zidane, de ekkor érkezett a torinói csapathoz Filippo Inzaghi és Edgar Davids is. A bajnokságban 1997. augusztus 31-én az US Lecce 2–0-s legyőzésekor debütált. Tétmeccsen még korábban, a Vicenza Calcio elleni szuperkupa-meccsen debütált. Első szezonjában rögtön Scudettót nyert a Juvéval, az FC Internazionale 5 ponttal maradt le mögöttük. A szezon keserű szájízzel ért véget: sorozatban a második Bajnokok Ligája-döntőt vesztették el, ezúttal a Real Madrid lett Európa legjobbja. Birindelli még két másik bajnoki címet nyert a Juventussal (2002, 2003), emellett kétszer nyerték meg a Szuperkupát. Ismét elvesztettek egy Bajnokok Ligája-döntőt, ezúttal a sorozat első „színolasz” döntőjét, a 2002–03-as kiírás végén rendezett AC Milan elleni döntőt. Ő volt az egyike azon kevés Juventus-játékosoknak, aki a büntetőpárbajban belőtte tizenegyesét, Del Piero volt a másik. 2005 nyarán az SL Benfica ellen bokasérülést szenvedett, és kihagyta a teljes 2005–06-os szezont. A Juve 91 ponttal fejezte be a szezont, és ismét bajnok lett, de a 2006-os olasz labdarúgóbotrány miatt elvették a címet, és visszasorolták őket a másodosztályba. Birindelli és a Juventus az eredménybefolyásolási botrány miatt 30 pontos pontlevonással kezdte a 2006–07-es szezont, de ezt később 9-re csökkentették, ezzel megnyerték a Cadettit, a játékos ismét feljutott. A hátvéd 37 meccsen játszott, és volt a csapatkapitány-helyettes is. A 2007–08-as szezonra Claudio Ranieri vette át a Juventus irányítását, Birindelli mindössze 7 bajnokit játszott a keze alatt. 2008. május 17-én 11 év után búcsút intett a fekete-fehéreknek, mivel még egy-két évig folyamatosan akart játszani. Kései időszak 2008. július 22-én a Pisa Calcio bemutatta Birindellit, aki ezzel megkapta a lehetőséget arra, hogy játszhasson szülővárosa klubjában, és a következő szezonban több időt tölthessen a pályán. Azonban a Pisa kiesett a másodosztályból, majd pénzügyi problémák miatt kiszállt a labdarúgásból, a hátvéd csapat nélkül maradt. 2009 augusztusában két évre aláírt az alacsonyabb osztályú AS Pescina Valle del Giovenco csapatához. Miután a klubot 2010 júniusában adósságai miatt kizárták, Birindelli ismét csapat nélkül maradt. Válogatottban Birindelli részt vett az U17-es válogatottal az 1991-es U17-es labdarúgó-világbajnokságon, de Olaszország három meccse közül egyiken sem kezdett. Válogatott mezben először az 1997-es bari mediterrán játékokon, a Marco Tardelli által vezetett U23-as csapatban kezdett. Olaszország aranyérmes lett, a hátvéd a négy meccsből hármon részt vett, beleértve a Törökország elleni döntőt is. A játékos felnőttszinten 2002. november 20-án egy, Törökország elleni 1–1-es barátságos mérkőzés alkalmával, Giovanni Trapattoni keze alatt debütált. Összesen hatszor volt válogatott, utolsó meccsén, 2004. augusztus 18-án, 2–0-ra kaptak ki Izlandtól, és nem hívták be a 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokság olasz keretébe. Edzőként 2010 júliusában Birindelli visszavonult az aktív labdarúgástól, nem sokkal később a honfitárs Dario Bonetti által vezetett zambiai labdarúgó-válogatott segédedzője lett. 2011 februárjában félreértések miatt lemondott. 2011. szeptember 19-én kinevezték a negyedosztályú US Pistoiese 1921 vezetőedzőjévé, de a következő hónapban menesztették. Sikerei, díjai Klubcsapatban Empoli : Serie C Kupa: 1995–96 Másodosztály : Ezüstérmes 1996–97 Juventus : Olasz bajnokság : 1997–98 , 2001–02 , 2002–03 Olasz szuperkupa : 1997, 2002, 2003; Ezüstérmes 1998, 2005 Olasz labdarúgókupa : Ezüstérmes 2001–02 , 2003–04 Bajnokok Ligája : Ezüstérmes 1997–98 , 2002–03 Intertotó-kupa : 1999 Olasz másodosztály : 2006–07 Válogatott Mediterrán játékok : 1997 Magánélete Birindelli gyerekkori szerelmét, Silviát vette feleségül, két gyerekük van, Samuele és Matteo. Gura Vadului Gura Vadului község és falu Prahova megyében, Munténiában, Romániában. A hozzá tartozó települések: Perșunari és Tohani. A „Dealu Mare” nevű borvidék egyik központja. Fekvése A megye délkeleti részén található, a megyeszékhelytől, Ploieștitől, negyvenegy kilométerre keletre, a Tohaneanca patak mentén, a Szubkárpátok dombságain. Történelem A 19. század végén Tohani volt a községközpont. Ebben az időszakban Buzău megye Tohani járásához tartozott. Ez a község Gura Vadului, Tohani, Tohăneanca (a mostani Perșunari) és Valea Scheilor falvakból tevődött össze, összesen 2020 lakossal. Ezen falvaknak egyetlen iskolája volt, valamint hét temploma. 1925-ös évkönyv szerint lakossága 3150 fő volt. 1950-ben közigazgatási átszervezés alapján, a Buzău-i régió Mizil rajonjához került, 1952-ben pedig a Mizil rajont a Ploiești régióhoz csatolták. 1968-ban ismét megyerendszert vezettek be az országban, a községközpont Gura Vadului lett, és az újból létrehozott Prahova megyéhez csatolták. Valea Scheilor falva ekkor került Călugăreni községhez. Gurabárza Gurabárza (románul: Barza vagy Gura-Barza) falu Romániában, Hunyad megyében. Nevének eredete Neve a román gură ('száj, torkolat') és a Barza pataknév összetételéből való, eredetileg azt a helyet jelölte ahol a Bárza-patak a Fehér-Körösbe folyik. A Barza név valószínűleg nem a 'gólya' jelentésű román barză szóból, hanem egy 'nyírfa' jelentésű szláv *berza szóból ered. Fekvése Brádtól négy kilométerre keletre, a Fehér-Körös két partján fekszik. Népessége 1910-ben az akkor Kristyorhoz tartozó Gurabárza telepnek 327 lakosa volt, közülük 228 magyar, 77 román és 20 német anyanyelvű; 162 római , 64 görögkatolikus , 48 ortodox , 18 református , 14 evangélikus , 11 unitárius és tíz zsidó vallású. 2002-ben összeírt 202 lakosából 201 volt román nemzetiségű, valamennyien ortodox vallásúak. Története Története 1898-ban kezdődött, amikor a német Harkort művekhez tartozó rudai 12 Apostol aranybányavállalat itt, a Bárza-patak fejénél építette fel évi 150–190 ezer tonnás kapacitású ércelőkészítőjét tizennégy nagyobb és négy kisebb, Kaliforniában gyártott aranyzúzóval. Az aranyérc kötélvasúton érkezett a rudai bányából, az üzemet villanyerőmű működtette és gépműhely csatlakozott hozzá. A munkások főként magyar nyelvű római katolikusok voltak. A telepet 1907-től hat kilométeres, keskeny vágányú iparvasút kötötte össze Bráddal. Miután a román Mica vállalat megvette a bányák koncesszióját, 1924-ben egy ciánozót, 1929-ben egy évi húszezer tonnás, majd 1935-ben egy százezer tonnás kapacitású flotálót, 1936-ban egy tíz éven keresztül működő aranyfinomítót, 1938–40-ben egy 7810 kW-os teljesítményű villanyerőművet épített, a dolgozók számára pedig 1933-ban egy kétezer férőhelyes stadiont, 1936-ban egy tisztviselőkaszinót, 1938-ban pedig egy kétszáz ágyas tüdőszanatóriumot. Gurabárza 1956-ban vált ki Kristyorból. Az 1950-es években a Ruda környéki bányákon kívül innen irányították a zalatnai és verespataki nemesfémbányákat is. A szocializmus idején az ipartelep közelében, a Fehér-Körös jobb partján is aranybányát nyitottak, a bányászok számára lakótelepet építettek. 1989-ben hatezer bányász dolgozott a környékbeli bányákban, de számuk az 1990-es évek elején a negyedére zuhant vissza, majd 2006-ban az aranybányászat megszűnt. Gazdaság Hőerőműve látja el energiával Brádot és Kristyort . Uszty-Ilimszk Uszty-Ilimszk (oroszul: Усть-Илимск) város Kelet-Szibériában, Oroszország Irkutszki területén, az Uszty-ilimszki járás székhelye. Lakossága: 86 610 fő (a 2010. évi népszámláláskor). Elhelyezkedése Az Irkutszki terület központi részén, Irkutszk területi székhelytől légvonalban 650 km-re, az Angara és a folyón létesített Uszty-ilimszki-víztározó két partján helyezkedik el. Területe 229 km². Az Angara-menti-felföld keleti részén, átlag 400–450 m tengerszint feletti magasságban épült. A Tajset–Uszty-Kut vasúti fővonalról Hrebtovaja állomásnál leágazó 214 km hosszú szárnyvonal végpontja. (A vonalat 1967–1970-ben létesítették.) A Bratszkba vezető aszfaltozott úttal kapcsolódik az országos úthálózathoz. Távolsága Irkutszktól vasúton 1459 km, országúton 883 km; Bratszktól országúton 260 km. Éghajlata szélsőségesen kontinentális. A levegő évi középhőmérséklete –3,9 °C. A januári középhőmérséklet –25,6 °C, a júliusi 17,5 °C. Éves átlagban a csapadék mennyisége 500 mm; a legtöbb csapadék (az éves mennyiség 60%-a) május és augusztus között hull. A fagymentes időszak átlagos időtartama 95–105 nap. Sok éves átlagban az első fagyos nap szeptember 6., az utolsó június 6. A hótakaró október végétől májusig megmarad, átlagos vastagsága 450 mm. Története 1965-ben az uszty-ilimszki vízerőmű építőinek településeként alapították. Nevét a kb. 30 km-re délebbre épült egykori Uszty-Ilim falutól „örökölte”, melynek helyét a víztározó feltöltésekor elárasztották. Bár a név az Ilim folyó torkolatára utal (az orosz usztyje jelentése 'torkolat'), a város az Ilim angarai torkolatától kb. 20 km-re északra (a folyón lejjebb) keletkezett. A települést a bal parton kezdték építeni. Az elkészült gát mögötti víztározó feltöltése 1974-ben kezdődött. Ugyanabban az évben a jobb parton hozzáláttak a cellulóz- és papíripari kombinát, valamint a jobb parti városrész építéséhez. Előtte, 1973. december 27-én Uszty-Ilimszk városi rangot kapott. A vízerőműben az iparszerű villamosenergia termelés 1980-ban indult meg. A gáthoz hajózsilipet nem építettek. A mai város A bal parti „régi város” a vízerőműtől lejjebb (folyásirányban), a jobb parti „új város” a vízerőműtől följebb épült. A két városrészt az Angarán híd köti össze. A gát tetején a két part között nincs közlekedés. A hivatalok, a kulturális intézmények többsége a jobb parti részen található, ahol a lakónegyedeket zömmel 5–9 emeletes házak alkotják. A bal parti, több különálló települést magában foglaló „régi város”-ban kertes faházakból és 4-5 emeletes épülettömbökből álló negyedek váltakoznak. A kombinát és a lakosság hőellátását egyaránt széntüzelésű hőerőmű biztosítja. Földgázvezeték nincs a városban. Közlekedés Az „új város” erdőkkel övezett területen, az ipari zónától távolabb fekszik, keleti szélén villamosvonal vezet a kombináthoz. A város egyetlen villamosvonalát 1988 őszén helyezték üzembe; a lakónegyedekben és közöttük autóbuszjáratok, iránytaxik közlekednek. A vasútállomás a Zseleznodorozsnij nevű külvárosban van, néhány kilométerre a jobb parti városrésztől. Akárcsak a vasútvonal, a Bratszkból idáig kiépített egyetlen országút is zsákutca, a városból kifelé nincs folytatása. Bratszkba rendszeres autóbuszjárat közlekedik. A repülőtér a központtól 17 km-re északnyugatra terül el. A szovjet korszakban jelentős forgalmat bonyolított, majd csődbe jutott és 2001 óta nem működik. Gazdaság Uszty-Ilimszk úgynevezett monováros, életét – a vízerőmű mellett – egyetlen hatalmas iparvállalat működése határozza meg. A cellulóz- és papíripari kombinát alapanyaga a tajgában kitermelt fa; fő terméke a cellulóz, aminek legnagyobb részét exportálják. Az eredeti tervekkel ellentétben nem épült fel a kombinát kartongyára, sem a fafeldolgozás hulladékát is hasznosító hidrolízisüzem, és nem fejezték be a bal parti „régi város”-t sem (2015-ig). A kombinát az „Ilim” csoporthoz (Gruppa Ilim) tartozik, mely az orosz cellulóz- és papíripar egyik vezető vállalatcsoportja. Gyárai és erdőterületei vannak Bratszkban és az Arhangelszki terület Korjazsma városában is (illetve körzetükben). Az uszty-ilimszki kombinátot a bratszki kombinát szintjére kívánták emelni és ezzel együtt a városban is felújításokat terveztek. A társaság azonban 2014 őszén bejelentette, hogy (az ukrajnai események következtében) az országgal szemben hozott gazdasági szankciók miatt a „Nagy Uszty-Ilimszk” fantázianevű terv megvalósítását elhalasztja. Delvina Delvina (görögül: Δέλβινο) kisváros Albánia délnyugati részén, Saranda közelében, az azonos nevű Delvina kerület székhelye. Lakossága mintegy 3900 fő (2006, becslés). Történelem A 14. században az albán Shpata család, majd a Velencei Köztársaság volt a város és a vár birtokosa. A török hódoltság idején nagyobb helyőrséget telepítettek ide, és a Delvinai szandzsák élén álló helyi pasák kormányozták a várost és vidékét. Evlija Cselebi 1670-es tudósítása alapján a gazdag kereskedővárosban száz lakóház, több mecset és medresze volt, a környező hegyoldalban narancs- és olajfaligetek terültek el. A 19. századtól jelentősége elenyészett, napjainkban jellemzően agrárváros. Ma már csak egy ortodox temploma és egy mecsete áll. Lindenau (Oberlausitz) Lindenau település Németországban, azon belül Brandenburgban. Lakosainak száma 726 fő (2014. január 2.). Népesség A település népességének változása: Guram Kosztava Guram Kosztava (grúzul: ����� �������, oroszul: Гурам Георгиевич Костава, Guram Georgijevics Kosztava) (Tbiliszi, 1937. június 18. –) szovjet színekben világbajnok, olimpiai bronzérmes grúz párbajtőrvívó. Moncsicsi A moncsicsi (�����; Hepburn: Monchitchi; helyes átírásban moncsiccsi) egy majmot formáló játékbaba, amit 1974. január 25-én mutatott be a japán Kóicsi Szekigucsi. Sikere után Ausztráliába, Nyugat-Európába és az Amerikai Egyesült Államokba is exportálták a terméket, ahol szintén népszerű lett. Szokatlan módon az 1980-as években a kommunista Magyarországon is kapható volt, és habár az emberek zöme nem ismerte az eredetét, az országban nagy sikert aratott. Japánban 1980-ban anime is készült a babákról. Története Kóicsi Szekigucsi 1974. január 25-én mutatta be a majombabát. Elmondása szerint célja az volt, hogy szeretetre és tiszteletre inspirálja a fiatalokat és felnőtteket egyaránt. 1976-ban a nagy népszerűségi hullám után speciális moncsicsibolt nyílt Japánban, ahol a rajongók kiegészítőket vehettek kedvencüknek. A babát kezdetben az akkor még kisméretű Szekigucsi játékgyár forgalmazta, amely ma már az egyik legnagyobb. 1975-ben már megjelent az NSZK-ban és Ausztráliában is, majd szerte Nyugat-Európában. A játék nevét több országban megváltoztatták: Angliában Chicaboo, Olaszországban Mon Cicci, Franciaországban Kiki, Dániában Bølle Spanyolországban Virkiki lett a neve. 1979-ben az Amerikai Egyesült Államokban is megkezdték a forgalmazását, ahol a forgalmazási jogokat a Mattel cég vette meg. A játék sikere után 1980-ban Japánban anime készült a babákról „Futago no Moncsiccsi” (���������; Hepburn: Futago no Monchhichi, ’Moncsicsi ikrek’) címmel. Összesen 116, nagyjából ötperces epizód készült el. 1983-ban a Hanna-Barbera produkció keretében amerikai változatát is legyártották, amit az ABC televíziós társaság sugárzott szeptember 10-étől. Szokatlan módon a termék az 1980-as évek elején – az akkor még kommunista – Magyarországra is eljutott és népszerű lett. Azt utólag már nehéz kideríteni, hogy hazánkba egyáltalán milyen forrásból jutott el az akkor már több felé (pl. Hongkongban) gyártott játék. Így azt a feltételezést is nehéz ma már igazolni, miszerint az első néhány import baba után kialakult egy helyi másolat gyártás (ami egyébként magyarázná a játék tömeges megjelenését). Habár az 1980-as évek közepén Csehszlovákiában is megjelent a moncsicsibaba Mončičák néven, de először csak dollárboltokban volt kapható. Megjelenésekor Magyarországon kevesen ismerték a moncsicsibaba pontos eredetét, de beleivódott az akkori hazai popkultúrába, és dal is készül a babáról, amit 1981-ben Ullmann Mónika énekelt, és – az akkor még gyermek énekes számára – népszerűséget szerzett. A moncsicsi kezdetben kb. 18 cm magas volt és létezett belőle fiú- és lányváltozat is. A babák először kék szeműek voltak, de 1985-től barna szeműre változtatták őket. Idővel több változat is kialakult a babákból szín, öltözék és méret alapján. Ezen kívül bizonyos használati képességek területén is kiegészítők jelentek meg, mint az ujjszopás. A moncsicsibaba – némileg áttervezett formában – jelenleg (2012) is kapható még több országban. Lindenschied Lindenschied település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Lindenschied Hecken, Dickenschied és Sohrschied községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Thomas Leverton Donaldson Thomas Leverton Donaldson (London, 1795. október 17. – London, 1885. augusztus 1.) angol építész és művészeti író. Élete Utazott Francia-, Olasz- és Görögországban és útját több kötetben írta meg. 1841-től 1864-ig az építészet tanára volt az általa Londonban épített University College-ben. Ez az épület, valamint a University Hall főművei. Elnöke volt a Royal Society of Architects-nek. Munkái Pompeii illustrated (1826) A collection of the most approved examples of doorways, from ancient buildings in Greece and Italy (1833) A collection of the most approved doorways from modern buildings in Italy and Sicily (1836) The temple of Apollo Epicurius at Bassa (1838) Architectural maxims and theorems (1838) Architectura numismatica (1860) Practical guide to architecture (1871) Temple a la Victoire (1876) Fehérfarkú tündérkolibri A fehérfarkú tündérkolibri (Urochroa bougueri) a madarak (Aves) osztályának a sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjéhez és a kolibrifélék (Trochilidae) családjához tartozó Urochroa nem egyetlen faja. A magyar név forrással nincs megerősítve Előfordulása Az Andok lejtőin Ecuador, Kolumbia és Peru területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők és cserjések, valamint erősen leromlott egykori erdők. Alfajai Urochroa bougueri bougueri (Bourcier, 1851) Urochroa bougueri leucura Lawrence, 1864 Megjelenése Átlagos testtömege 8.85 gramm. Ramiro Funes Mori Ramiro José Funes Mori (Mendoza, 1991. március 5. –) argentin labdarúgó, a Villarreal hátvédje. Ikertestvére a szintén labdarúgó Rogelio Funes Mori. Forrás Ramiro Funes Mori adatlapja a National-Football-Teams.com oldalon Linder Ernő Linder Ernő (Majs, 1886. május 5. – Pécs, 1954. január 16.) magyar újságíró. A Janus Pannonius Társaság egyik alapító tagja. Közép iskoláit Budapesten és Pécsett végezte egy ideig jegyző, majd a M.Állam utóbb a Katolikus Tudósító szerkesztője. Később Nyíregyházán a Szabolcsi Hírlap munkatársa. Végül a Pécsi Újság, Világháború Heti Postája, a Dunántúl című napilap felelős szerkesztője. A szerb megszállás alatt a Dunántúlt cikkei miatt többször pénzbüntetésre ítélték majd betiltották. Mint felelős szerkesztőt elítélték. 1944 végéig szerkesztette Dunántúlt. 1945 után újságcikkei miatt 9 hónapra bebörtönözték. Rákospalotai EAC A REAC (teljes nevén: Rákospalotai Egyetértés Atlétikai Club) a magyar labdarúgó bajnokság Magyar labdarúgó-bajnokság (negyedik – osztályában BLSZ I szereplő egyik budapesti egyesület. A csapat otthona a Budai II László Stadion (más néven: "Czabán Samu tér", "Volán Stadion", "Volánpálya"). Története A csapat 1912-ben alakult, ám az 1940-es években gyakorlatilag megszüntették. Volán néven egy alkalommal az élvonalban is szerepelt. A rendszerváltás után 1991-ben megszűnt a Volán, s helyette újra létrejött a REAC. Mivel a Volán megszűnt, bajnoki indulási jogát törölték és jogutóda, a REAC csak a BLSZ I-ban indulhatott. A csapatban időközben olyan klasszis játékos is megfordult, mint Törőcsik András, aki - levezetésképpen - az 1994/1995-ös évadban néhány mérkőzésen szerepelt a REAC-ban. A csapat egy évtized után Urbán Flórián vezetésével feljutott az NB I-be. A csapat első szezonjában bentmaradt. 2014-ben az addigi klubelnök, Forgács József az ügyvezetői feladatokat fiára, Forgács Tamásra és Sági Ferencre bízta. Bundaügy 2012. február 28-án őrizetbe vettek hat korábbi vagy akkori REAC labdarúgót, ezzel nyolcra nőtt a bundaügyben érintett REAC játékosok száma. A megalapozott gyanú szerint az őrizetbe vett személyek 2007 és 2009 között összesen nyolc NB I-es bajnoki vagy Ligakupa-mérkőzés eredményét befolyásolták, esetenként 2000, 2500 euró, illetve egy esetben 100-110 ezer forint ellenében. 2012. március 1-jén Kutasi Róbert klubigazgató öngyilkosságot követett el. Eredményei 1991-től [*] A bajnoki átszervezések miatt valójában a harmadik osztályt jelenti a Profi Liga (PNB) és az NB I mögött [**] A Gázszer FC visszalép a PNB küzdelmeitől, így egy feljutó NB I-es csapat helyére a REAC kerül a téli szünetet követően Vezetőedzők Dálnoki József 1993 Garaba Imre 1994 Antal Péter 1994–1996 Hegedűs Béla 1996 Kiss László 1996–1999 Tóth Bálint 1999–2000 Molnár Ferenc 2000 Híres Gábor 2000–2001 Simon Tibor 2001 Kutasi Róbert 2002 Mészöly Géza 2002–2004 Urbán Flórián 2004–2006 Aczél Zoltán 2006–2008 Nagy Sándor 2008–2010 Mátyus János 2010–2014 Dzurják József 2014–2015 Dinka Balázs 2015- Híres játékosok * a félkövérrel írt játékosok rendelkeznek felnőtt válogatottsággal. Sikerek Budapest-kupa-győztes: 2017-18 Jelenlegi játékosok * a transfermarkt.de 2012. augusztusi adatai alapján. Szezonok A Rákospalotai EAC 2005–2006-os szezonja A Rákospalotai EAC 2006–2007-es szezonja A Rákospalotai EAC 2007–2008-as szezonja A Rákospalotai EAC 2008–2009-es szezonja Tři Dvory Tři Dvory település Csehországban, a Kolíni járásban. Tři Dvory Ovčáry, Kolín, Starý Kolín és Konárovice településekkel határos. Lakosainak száma 971 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: FC Schalke 04 A Fußballclub Gelsenkirchen-Schalke 04 e. V., vagy röviden Schalke 04, egy 1904-ben alapított német labdarúgóklub, melynek székhelye Gelsenkirchenben van. A csapat eddig hét alkalommal hódította el a német bajnoki címet és ötször nyerte meg a német kupát. Sikerlista 7-szeres német bajnok: 1934, 1935, 1937, 1939, 1940, 1942, 1958 5-szörös német kupagyőztes: 1937, 1972, 2001, 2002, 2011 UEFA-kupa-győztes: 1997 Kupagyőztesek Európa Kupája elődöntős: 1970 Történet A csapatot 1904. május 4-én gelsenkircheni gimnazisták hozták létre Westfalia Schalke néven. A Schalke eredeti színei a vörös és a sárga voltak. 1912-ben egyesültek a Schalker Turnverein 1877 tornaklubbal, abból a célból, hogy indulhassanak a Westdeutscher Spiel-Verbandban, országrészük hivatalos bajnokságában. Egy átmeneti szakítás után a klubok 1924-ben váltak szét véglegesen, a futballcsapat ekkor vette fel ma is használt nevét, az FC Schalke 04-et. Alapszíneik a kék és a fehér lettek. Az 1920-as években a Die Knappen becenevet kapták, mivel - pár játékos mellett - a szurkolók többsége a gelsenkircheni szénbánya munkása volt. Nemsokára körzetük első osztályában - Westdeutsche Meisterschaft - játszottak, ahol rögtön az élmezőnybe kerültek. 1927-ben jutottak először a német bajnokság kieséses szakaszába. 1929 és 1933 között 4 WM bajnoki címet szereztek. A harmadik birodalom évei alatt a Schalke a Gauliga Westfalenben szerepelt és annak mind a 11 idényét megnyerte. 1933 és 1944 között 9 német bajnoki döntőt játszottak, ebből haton diadalmaskodtak. A német kupában (Tschammer-Pokal) kevésbé voltak szerencsések, itt öt döntőn egy győzelmet szereztek: 1937-ben, a Fortuna Düsseldorf ellen. A háború után a Schalke átmenetileg meggyengült, csak az 50-es években talált magára. 1955-ben a német kupa (DFB-Pokal) döntőjébe jutottak, ám alulmaradtak a Karlsruher SC-vel szemben. 1951-ben és 1958-ban megnyerték körzetük bajnokságát (Oberliga West), utóbbi alkalommal a német bajnoki címet is elhódították: a döntőben a Hamburger SV-t múlták felül 3-0-val. 1963-ban a Schalke bekerült az új, egységes német első osztály, a Bundesliga 16 csapata közé. A csapat - mely saját körzetében eddig nem kapott elég kihívást - nagyon megszenvedett az első években. Az 1964-65-ös idényt az utolsó helyen fejezték be és csak azért nem estek ki, mert a Bundesligát 18 csapatossá bővítették. A Schalke ezután lassú fejlődésen ment keresztül. 1969-ben elvesztették a német kupa döntőt. Az 1971-72-es Bundesliga idényt a második helyen fejezték be, emellett megnyerték a német kupát, a fináléban a Kaiserslauternt ütötték ki 5-0-ra. Az 1971-es német bunda-botrányban több Schalke játékos is érintett volt, egyeseket két évre is eltiltottak a profi labdarúgástól. 1973-ban a Schalke átköltözött a 70 ezer férőhelyes Parkstadionba. Az 1976-77-es idényben ismét a bajnokság második helyén végeztek. A 80-as években jelentősen visszaeső a Schalke kétszer is kiesett a Bundesligából. 1991-ben jutottak vissza az élvonalba véglegesen. 1997-ben, Huub Stevens első edzősége alatt a Schalke megnyerte első nemzetközi tornáját: az UEFA-kupát. A Roda, a Trabzonspor, a Brugge, a Valencia és a Tenerife legyőzésével jutottak a döntőbe, ahol az Intert verték tizenegyesekkel. A 2000-es években a Schalke ismét domináns csapattá vált. 2001-ben és 2002-ben is megnyerték a német kupát, 2005-ben alulmaradtak a döntőben a Bayern Münchennel szemben. 2001-ben a csapat a modern, 62 ezer férőhelyes Arena AufSchalke-be (jelenleg Veltins-Arena) költözött. 2006 őszén az orosz óriáscég, a Gazprom lett a klub új szponzora. Az oroszok jelentős pénzekkel támogatták a csapatot, akik rendre az élmezőnyben végeztek. 2000 és 2010 között 4 alkalommal végeztek a bajnokság második helyén. 2011-ben a Duisburg legyőzésével megszerezték 5. német kupa trófeájukat. Játékosok Jelenlegi keret 2018. július 31. szerint Az évszázad csapata 2004-ben, a klub százéves évfordulóján a szurkolók összeállíthatták az évszázad csapatát. Az ebben szereplő játékosok a következők: Edzők A Schalke 04 edzői 1925-től sorolva A magyar labdarúgó-bajnokság aranyérmes játékosainak listája: D Az alábbi lista a magyar labdarúgó-bajnokság bajnokcsapatainak játékosait sorolja fel, D kezdőbetűvel, bajnoki cím száma, egyesületek és idények szerint. Alessandro Farnese (1520–1589) Alessandro Farnese (1520. október 5. – 1589. március 2.) olasz bíboros és diplomata, a művészeti alkotások nagy gyűjtője és a művészet pártfogója, nagyapja III. Pál pápa, aki szintén az Alessandro Farnese nevet viselte), apja Pier Luigi Farnese, Párma hercege, akit 1547-ben meggyilkoltak. Életrajza Valentanóban született, Bolognában tanult, később a pármai egyházmegye vezetőjévé nevezték ki. 1534. december 18-án III. Pál pápa diakónussá nevezte ki. A Gran Cardinale ezzel együtt számos címet és előnyt szerzett. Ő volt a Szent Római Egyház alkancellárja, Tivoli, kormányzója. Kiküldetésben volt Jaenben Spanyolországban, Vizeuban Portugáliában, Würzburgban, Németországban, és Avignonban, Franciaországban. 1536-ban Monreale püspöke lett Szicíliában, 1552-ben megalapította az itteni jezsuita kollégiumot. Ezután 1538-ban Massa püspöke, majd 1553-ban Tours érseke lett. majd Cahors érseke, Benevento püspöke, Montefiascone püspöke, Ostia kardinális püspöke, Velltri kardinális püspöke, majd 1580-ban a Bíborosok Kollégiumának dékánja lett. Őt nevezték ki pápai legátusnak, hogy békét teremtsen az állandóan háborúzó I. Ferenc francia király és V. Károly német-római császár között. 1582-ben sikertelenül jelölték a pápaválasztáson, Munkásságának nyomait őrzi az Il Gesù templom Rómában, a Bracciano tó közelében található Farnese palota és a Tre Fontane kolostor. Alessandro Farnese arról vált híressé, hogy antikvitás vége óta nála gyűlt össze az egy kézben lévő legtöbb római építmény, s ezeket ő továbbadta művészeknek, s így egy akadémiát hozott létre, a Caprarolában építtetett házában és a Palazzo della Cancellariában lévő szállásán. Utána ezt testvére, Ranuccio Farnese 1565-től a Palazzo Farnesében folytatta. Itt a legjobb szobrászok dolgoztak a keze alatt, és itt több ókori szobrot állítottak helyre ezek darabjaiból. Mindehhez nagy figyelemre, törődésre volt szükség. Emellett az élő művészek nagy mecénása is volt. Fulvio Orsini ókori ikonográfus múzeumigazgató és könyvtáros felügyelete alatt bővítették és rendszerezték Farmese gyűjteményét. Farnese ókori pénzérméket és megrendelésre készített érmeket gyűjtött. Tiziano, Michelangelo és Raffaello munkái függtek falain. Egy külön házat építtetett gyűjteménye tárolásához, s később alapították meg az écoueni Musée de la Renaissance-t. A bíboros egyetlen - törvénytelen - lánya, Oledia először Giangiorgio Caesarinihez, Civitanova elöljárójához, másodszor Marco Pio di Savoiához, Sassuolo urához ment feleségül. Források és jegyzetek RKDartists. (Hozzáférés: 2017. augusztus 23.) Dizionario Biografico degli Italiani Giovanna R. Solari and Frederic Tuten, The House of Farnese (New York: Doubleday) 1968; Clare Robertson, "Il Gran Cardinale": Alessandro Farnese, Patron of the Arts (New Haven: Yale University Press) 1992 Ebbe beletartoztak a pápának a Cortile del Belvederében lévő gyűjteményei és a városnak a Kapitóliumi hegyen őrzött tulajdonai is. Christina Riebesell, Die Sammlung des Kardinal Farnese: ein "studio" fur Kunstler und Gelehrte (Weinheim:VCH, Acta Humaniora) 1989 3285 Ruth Wolfe A 3285 Ruth Wolfe (ideiglenes jelöléssel 1983 VW1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Carolyn Shoemaker fedezte fel 1983. november 5-én. Fuszek Kamill Fuszek Kamill, Scherz (Nagyvárad, 1920. – Nagyvárad, 1983.) labdarúgó, csatár, edző. Sikerei, díjai Játékosaként Magyar bajnokság bajnok: 1942-43 Edzőként Román kupa győztes: 1956 Kaldrma Kaldrma falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Gračachoz tartozik. Fekvése Zárától légvonalban 79, közúton 111 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 27, közúton 47 km-re keletre, Lika déli részén, a bosnyák határ mellett fekszik. Története A török kiűzése (1685) után pravoszlávokkal betelepített likai falvak közé tartozik. A településnek 1857-ben 246, 1910-ben 268 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben csaknem teljes lakossága szerb nemzetiségű volt. Lakói még ez évben csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz. A horvát hadsereg 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a települést. Szerb lakói elmenekültek.. A településnek 2011-ben 31 lakosa volt. Mondariz Mondariz település Spanyolországban, Pontevedra tartományban. Mondariz Ponteareas, Mondariz – Balneario, Pazos de Borbén, Fornelos de Montes, Covelo, A Cañiza és Salvaterra de Miño községekkel határos. Lakosainak száma 4548 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: A Pontenova A Pontenova település Spanyolországban, Lugo tartományban. A Pontenova A Fonsagrada, Ribeira de Piquín, Meira, Riotorto, Trabada, San Tirso de Abres és Taramundi községekkel határos. Lakosainak száma 2330 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Arberg Arberg település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 2007 fő (1987. május 25.). Arberg Muhr am See és Gunzenhausen községekkel határos. Villacerf Villacerf település Franciaországban, Aube megyében. Lakosainak száma 580 fő (2015). Villacerf Chapelle-Vallon, Chauchigny, Mergey, Payns és Savières községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Népszínház (Budapest, 1875–1908) A Népszínház a XIX. század második felének legnépszerűbb műfaja, a népszínmű számára épült színház. 1875. október 15-től 1908. június 30-ig működött a mai Blaha Lujza téren. Az épületet a Népszínház számára építették, megszűnte után az akkor (is) ideiglenes épületben működő Nemzeti Színház költözött bele. A Népszínház gondolata azért merült fel, mert az 1837. augusztus 22-én megnyitott Nemzeti Színház a műfaji sokszínűség miatt már nem tudta kielégíteni a közönség igényeit. A drámákon és vígjátékokon kívül itt játszották az operákat is (az Operaház csak 1884-ben nyílt meg). 1838. október 8-án mutatták be a Nemzetiben Gaal József Peleskei nótárius című tündérbohózatát, ami akkora siker volt, hogy a népszínmű első felvirágzását eredményezte a Nemzeti Színházban. A magyar közönség magyar darabokat akart a német színházak magyar környezetbe ültetett bécsi darabjaival szemben. Az épület Az új, népszínműveket játszó színház gondolata a kiegyezés után erősödött fel (akárcsak az Operaházé). A gondolat Molnár György színésztől származott, akinek Budai Népszínháza elbukott ugyan, de 1870 második felétől minden este egy Deák-párti újságírócsoport gyűlt össze a Kávéforrás kávéházban a gondolat életben tartására. A továbbra is lelkesen elkötelezett Molnár György és az újságírócsoport érte el a színház létesítését. 1872. március 15-én megalakult a Pesti Magyar Népszínházat Alapító Társulat, amely a fővárostól megkapta a Kerepesi út (a mai Rákóczi út) és a Sertéskereskedő utca (a mai Népszínház utca) sarkán lévő területet. Az építkezéshez szükséges félmillió forintot adakozásból, segélyekből gyűjtötték össze, de elfogadtak alapítványi, sőt sorsjátékból származó pénzeket is. Az épület megtervezését a tekintélyes bécsi Fellner és Helmer cégre bízták. A fő homlokzat a városközpontra (a Duna felé) nézett, az épület hátulja az akkor kialakított József körútra. A patkó alakú, három emeletes, páholyos nézőtéren 1407 ülő, 475 állóhely és 50 páholy volt. A neoreneszánsz stílusú, a korban a legmodernebbek közé számító színházat 392 gázláng és 140 „lángzós” csillár világította meg. Az épület megnyitása előtt a Nemzeti színház és a Népszínház megállapodott abban, hogy Pesten három évig csak a Népszínház ad elő népszínműveket. A Nemzeti átadja a korábban ott játszott népszínművek könyvtári anyagait, ruháit és jelmezeit. Az 1875. október 15-i ünnepélyes avatást személyes jelenlétével tüntette ki Ferenc József király és Rudolf trónörökös is. A megnyitón előadott darabokat úgy állították össze, hogy a tervezett repertoár minden műfajából legyen egy-egy felvonás: Rákosi Jenő : Leánykérő egyfelvonásos népszínmű. Zenéjét Erkel Gyula szerezte. Vidra Sipka: Jeremiás siralmai egyfelvonásos bohózat. Huber Károly : A király csókja opera egy felvonásban. Szöveg: Berczik Árpád . A Népszínház megnyitásával megkezdődött a népszínművek kb. húsz évig tartó másodvirágzása – és nem mellesleg a Nemzeti Színház aranykora is. Egyúttal otthonra lelt a megjelenőben levő operett is. Igazgatók, sikeres előadások Rákosi Jenő A Népszínház első igazgatója 1875. október 15-től pontosan hat évig. A társulat főbb tagjai Rákosi Jenő igazgatása alatt: Rendező: Rákosi Jenő , Molnár György . Karmester: Erkel Elek , Puks Ferenc Színészek: Blaha Lujza , Dancz Nina, Daray Karolin, Együd István , Hegyi Aranka , Horváth Vince, Kákosi Fanny, Karikás József, Kassai Vidor , Klárné Angyal Lenke, Komáromi Mariska , Lukácsy Sándorné, Pálmay Ilka , Párthényi József és felesége, Solymosi Elek , Sziklai Emilia, Tihanyi Miklós, Vidor Pál Sikeres darabok (a zenei szerkesztő Erkel Elek): Lukácsy Sándor : A vereshajú 1877. június 2. Főbb szereplők: Blaha Lujza , Pártényiné, Vidor Pál , Eőry Pordán Gusztáv . Ismert dalok: Ez a kislány megy a kútra , Hullámzó Balaton tetején Csepreghy Ferenc: A sárga csikó 1877. december 14. Főbb szereplők: Blaha Lujza , Tihanyi Miklós, Eőry Pordán Gusztáv, Egri Kálmán, Pártényiné, Solymosi Elek . 1886. február 14-én a 100. előadás is telt ház előtt zajlott. Csepreghy Ferenc: A piros bugyelláris . 1878. november 29. Főbb szereplők: Blaha Lujza , Tamássy József , Eőry Pordán Gusztáv , Vidor Pál , Klárné Angyal Lenke, Komáromi Mariska . 1894. január 9-én volt a századik előadás. Ismert dalok: Piros, piros, piros , Rózsabokorba jöttem a világra . Evva Lajos 1881. október 15-től pontosan 16 évig. Lerakta a Népszínház nyugdíjintézetének alapját, alaptőkét biztosított a Magyar Színház működéséhez. Sikeres darab: Rátkay László: Felhő Klári (a 100 arany pályadíj nyertese). Zenéjét Herczenberger István állította össze. Bemutató 1886. április 10. Főbb szereplők: Blaha Lujza , Tamássy József, Vidor Pál, Szirmai Imre, Rákosi Szidi , Eőry Pordán Gusztáv. Porzsolt Kálmán 1897. október 15-től. Az ő igazgatása alatt szerződött a társulathoz a huszadik század egyik meghatározó színészegyénisége, az ünnepelt primadonna, Fedák Sári, aki rögtön kirobbanó sikert aratott Huszka Jenő Bob Herceg című darabjának címszerepében, amelyet 134 alkalommal játszott el. A bemutató előadás 1902. december 20-án volt. Vidor Pál 1904. március 16. – 1906. november 30. Öngyilkos lett, mert nem tudott megbirkózni a színház anyagi gondjaival. Vidor Pál halála után a Népszínházi Bizottmány irányította a színházat kb. egy évig. Máder Rezső 1907. október 1-től igazgató. Operaelőadásokat rendezett, 2000 korona pályadíjjal népszínműpályázatot írt ki. A győztes Csiky Gergely A nagymama című művének zenés változata. Ez a színház utolsó fellángolása volt. 1908. június 30-án Csepreghy Ferenc: A sárga csikó előadásával a színház megszűnt. Az épületbe a Nemzeti Színház költözött be, és 1965-ig – az épület lebontásáig – itt működött. A Prince of Wales és a Repulse elsüllyesztése A Prince of Wales és a Repulse brit hadihajók voltak, amelyeket a második világháborúban, a csendes-óceáni hadszíntéren japán repülőgépek süllyesztettek el 1941. december 10-én. Előzmények 1941 őszén a Japán Birodalom látszólag még diplomáciai úton próbálta elérni csendes-óceáni igényeinek teljesülését, valójában azonban teljes erővel készült a háborúra. Novemberben a japán kormány felajánlotta, hogy kiüríti Indokína déli részét, amíg meg nem születik az átfogó megállapodás Kínáról, ahol megszálló csapatokat állomásoztatott. Tokió cserébe azt kérte, hogy az Egyesült Államok lássa el kőolajjal, ne avatkozzék bele a kínai ügyekbe, hagyja, hogy Japán állítsa helyre a békét Kínában, valamint segítse hozzá Holland Kelet-India termékeihez, elsősorban a nyersanyagokhoz. November 26-án az amerikai külügyminisztérium visszautasította a japán kéréseket, és felszólította a birodalmat, hogy vonja ki fegyveres alakulatait Kínából és Indokínából. Ahogy három nappal később Cordell Hull amerikai külügyminiszter Lord Halifaxnak, Nagy-Britannia washingtoni nagykövetének mondtaː ezzel a „Japánhoz fűződő kapcsolataink diplomáciai szakasza lényegében véget ért. (...) Lehetséges, hogy Japán váratlanul, és amennyire képes, meglepetésszerűen lép akcióba.” A britek október közepén elővigyázatosságból elindították Szingapúrba a szinte vadonatúj Prince of Wales csatahajót és a korosabb Repulse csatacirkálót. Egy repülőgép-hordozónak is velük kellett volna mennie, de ezek nélkülözhetetlenek voltak ahhoz, hogy figyelhessék a német Tirpitz csatahajót Norvégiában. A feladatra végül kijelölt Indomitable pedig azért nem tudott csatlakozni, mert megfeneklett a Bermudáknál. A britek célja az volt, hogy a két hajó, jelenlétével, állandó fenyegetést gyakoroljon a japánokra, segítse megőrizni Szingapúrt a koronának és megnyugtassa az ausztrál kormányt. A Z erőnek (Force Z) nevezett flotta parancsnoka Sir Tom Philips tengernagy lett, aki híres volt arról a véleményéről, hogy a repülőgépek nem jelentenek valós fenyegetést a csatahajókra. December 7-én a japán flotta repülőgépei váratlanul megtámadták Pearl Harbort, a csendes-óceáni amerikai flotta bázisát, és sok hajót, repülőgépet megsemmisítettek. A következő napokban támadás érte a Wake-szigetet, a Fülöp-szigeteket, Thaiföldet és Malájföldet. December 9-én este 10 órakor Sir Winston Churchill brit miniszterelnök értekezletet hívott össze, elsősorban az admiralitás vezetőinek, hogy áttekintsék az ázsiai brit érdekeltségek helyzetét. Megállapították, hogy egyetlen hatásos fegyver van a kezükben, a Prince of Wales és a Repulse. Úgy döntöttek, legjobb, ha a két hajó kifut a nyílt tengerre. Philips légi felderítést és vadászfedezetet kért a brit légierőtől, de ennek teljesítése a japán előrenyomulás miatt lehetetlen volt. December 8-án a két hajó négy romboló (Electra, Express, Tenedos és Vampire) kíséretében kifutott Szingapúrból, hogy megtámadja a Thaiföld déli részét Malájföldhöz kötő Kra-földhídon partra szálló japánokat. A flotta parancsnokát tájékoztatták, hogy egyetlen gépet tudnak felderítésre indítani, illetve nincs mód vadászfedezet kiküldésére. Philips ennek ellenére nem fordult vissza. Az ellenség nyomában December 9-én a Z erő északnyugati irányba haladtː megkerülte az Anamba-szigeteket, és behajózott a Sziámi-öbölbe. Mivel az ég felhős volt és esett az eső, a japán repülők elől rejtve haladhattak. Délben a felderítésre kiküldött PBY Catalina jelentette, hogy a japánok partra szálltak Szingorától északra. Philips a japán inváziós erők nyomába eredt, de az I-65 jelzésű japán tengeralattjáró meglátta a flottát. Jelentése után megkezdődött a japán vadászat a britek után. Szárazföldről és hajókról indított repülők keresték a csatahajókat, hogy még sötétedés előtt megtámadhassák őket. Délután ötkor egy hidroplán megtalálta a brit hajókat, amelyek a japánok megtévesztésére északi irányba tartottak. Miután besötétedett, 20.15-kor irányt váltottak. Philips rádión figyelmeztetést kapott Szingapúrból a japán torpedóvető gépek közelségéről. Negyven perccel éjfél után a tengernagy rádióüzenetet kapott arról, hogy a japánok partra szálltak a malájföldi Kuantannál. A jelentés, amelyre az üzenetet alapozták, megerősítetlen volt, és később hamisnak bizonyult, ugyanis valójában vízi bivalyok léptek a partmenti aknákra. A tengernagy azonban tényként kezelte az információkat, és nem akarta megszegni a rádiócsendet, hogy megerősítést kérjen. A brit flotta elindult a nem létező hídfő felé, abban reménykedve, hogy hajnalban légi fedezetet kap. Az éjszaka folyamán az I-58-as japán tengeralattjáró torpedókat lőtt ki a Repulse-ra, de nem találta el. A búvárhajó jelentette a britek helyzetét Saigonba, ahol megkezdék a 22. légiflottilla gépeinek felszerelését egy hajnali akcióra. Eközben a Z erő cikkcakkolva nyugati irányban haladt a Sziámi-öbölben. Londonban megbeszélést tartottak a két hajóról. Churchill azon az állásponton volt, hogy a Prince of Walesnek és a Repulse-nak csatlakoznia kell az amerikai flottához, de a döntést másnapra hagyták. December 10-én egy Walrus hidroplán felderítést végzett a maláj tengerparton, de nem találta nyomát a japánoknak. Hasonló eredményre jutott a helyszínt feltérképező Express romboló is. Philips biztos volt abban, hogy a japánok a közelben vannak, ezért folytatta a kutatást. Ez súlyos hiba volt, mivel a derült időben haladó hajók könnyű célpontot jelentettek a japánoknak. A repülők 10 órakor megtalálták a Tenedos rombolót, és megtámadták. A romboló rádión jelentette a zuhanóbombázók akcióját. Philips most már abbahagyta a fantominvázió keresését, és iránymódosításra adott parancsot. A rádiócsendet azonban nem törte meg, és nem kért Szingapúrból vadásztámogatást. Negyed tizenegykor a japán felderítők megtalálták a Prince of Walest, és ötven torpedóvető és 34 vadászgép indult ellenük. Az ütközet A Repulse-on 11.10-kor vették észre a közeledő japán repülőgépeket. Három perccel később a kilenc kéthajtóműves Mitsubishi G3M , amerikai kódnevén Betty, megkezdte a támadást. Tüzet nyitott a légelhárítás is. A Repulse hangárfedélzetét eltalálta egy bomba, de nem okozott súlyos kárt. Fél 12-kor a Prince of Wales radarján is megjelentek a japán gépek. Az alacsonyan szálló torpedóvetők átküzdötték magukat a légelhárításon, és megtámadták a csatahajót. A Prince of Wales találatot kapott, és kormányozhatatlanná vált. A Repulse megszegte a rádiócsendet, és jelentette a támadást. Szingapúrból hat Brewster Buffalo emelkedett fel, de esélyük sem volt eljutni időben a csata helyszínére. A következő japán támadások a Repulse-ra koncentráltak. A hajónak sikerült kitérnie több torpedó elől, de 12.20-kor találatot kapott. A robbanás által ütött léken tengervíz ömlött a hajótestbe. A tengerészek a vízbe vetették magukat, és a hajó gyorsan elsüllyedt. Ezután a japán gépek ismét a Prince of Wales ellen indultak. A hajó több bombatalálatot kapott, majd felborult, és kevéssel 13 óra után elsüllyedt. A katasztrófában 47 tiszt, köztük Philips admirális, valamint 793 tengerész vesztette életét. A két hajó elsüllyesztése sokkolta a brit hadvezetést és közvéleményt, egyben megrendítette a hitet a korábban verhetetlennek hitt haditengerészetben. Winston Churchill később a legnagyobb megrázkódtatásnak nevezte a két hajó pusztulását, amely a háború kezdete óta őt érte. 3292 Sather A 3292 Sather (ideiglenes jelöléssel 2631 P-L) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld, Tom Gehrels fedezte fel 1960. szeptember 24-én. Áron moldvai fejedelem Rettenetes Áron (? – Alvinc, 1597. júniusa) Moldvai fejedelem 1591-től 1592-ig, és 1592-től 1595-ig. Áron kocsisból lett bojárrá, majd vajdává (1591). Minden családfőre egy ökör adót vetett ki és erdélyi testőrséget tartott, de a kozákok elűzték Moldvából Konstantinápolyba. Ám nemsokára újra hatalomra jutott (1592–1595) és Báthory Zsigmonddal és Mihály havasalföldi fejedelemmel szövetkezett a török ellen, de elpártolt, mire az erdélyi hadak Jászvásáron elfogták s családostul Erdélybe vitték, ahol az alvinci Martinuzzi-kastélyban, fogságban halt meg (1597). Fernando Allende Fernando Allende (Mexikóváros, Mexikó, 1952. november 10. –) mexikói színész és énekes. Élete Fernando Allende 1952. november 10-én született Mexikóvárosban. 1959-ben kezdett énekelni hétéves korában.1977-ben Renatót alakította a Corazón salvaje című sorozatban. 2009-ben Antonio Lombardo szerepét játszotta a Kettős játszma című telenovellában. 2011-ben megkapta Orlando szerepét az Esperanza del corazónban. Filmográfia Telenovellák Fiorella (Muchacha italiana viene a casarse) - Sergio Ángeles (2014) Esperanza del corazón - Orlando Duarte (2011) Kettős játszma (Sortilegio) - Antonio Lombardo (2009) Besos prohibidos - José Luis (1999) Maria Bonita - José Santos/Damar Santoyo (1995) Sangre de lobos (1991) Amor de nadie - Guillermo (1990) Grecia - Fernando (1987) Tiempo de amar (1987) Corazón salvaje - Renato (1977) El milagro de vivir (1975) Ana del aire - Gerardo (1973) Filmek Maria (2010) El cimarrón (2006) Slayer - Luis (2006) Siempre te amaré (2004) Naked Lies - Damian Medina (1998) Angely smerti (1993) Stalingrad (1989) Beverly Hills Brats as Roberto (1989) Un hombre y una mujer con suerte (1988) The Alamo: Thirteen Days to Glory - Alamonte (1987) Murder in Three Acts - Ricardo Montoya (1986) Heartbreaker - Beto (1983) Johnny Chicano (1981) El lobo negro (1981) Duelo a muerte - Carlos Aceves/El Lobo Negro (1981) Con la muerte en ancas - Casey Kelly (1980) El contrabando del paso (1980) El hombre de los hongos - Sebastián (1980) Frontera - Fernando (1980) Verano salvaje (1980) La venganza del lobo negro (1980) The Streets of L.A. - Ramon "Gallo" Zamora (1979) La ilegal (1979) Te quiero (1979) La Güera Rodríguez (1978) La Coquito - Julio (1977) ¿Y ahora qué, señor fiscal? (1977) La Virgen de Guadalupe - Juan Diego (1976) El pacto - Sergio (1976) Negro es un bello color - Mario (1974) El desconocido (1974) El primer amor (1974) El amor tiene cara de mujer (1973) Mecánica nacional (1972) María - Efraín (1972) Para servir a usted (1971) Nagykecskés Nagykecskés Balkány város része, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Nagykállói járásban Nagykállótól 20 km.-re. Fekvése Balkánytól 7 km.-re, Abapusztától 2 km.-re Szakolytól 5 km.-re és Szitástanyától 1 km.-re található. Története Kecskés nevével először 1589-ben találkozhatunk a korabeli iratokban. Ekkor a szomszédos Szakoly falu birtokosa a Szakolyi család pereskedett a Guthy család tagjaival a Kecskés tisztája nevű határrész birtokjogáért. 1618-ban még az adózók között tartották számon: ekkor még egy és negyed porta után fizetett adót, de néhány évtized múltán már mint elnéptelenedett hely volt számontartva. 1720-ban a szomszédos Balkány lakói Szakoly lakosaival együtt területét részben szántóföldnek, részben legelőnek használták, a későbbiekben pedig már mint Balkány része, azzal együtt szerepelt. Az 1848-as jobbágyfelszabaduláskor már mint földesúri, majorság és puszta, birtokosai ekkor a Gencsy, a Jármy, a Guthy, a Jósa, és a Finta családok voltak. A Balkány és Szakoly között fekvő település az 1900-as évek elején még Kecskéspusztaként volt ismert. Akkori tulajdonosa Gencsy Margit (Horváth Mihályné) volt. Az itt álló szép kastélyt még Gencsy Ferenc (1768-1851) tábornok építette a 17. században. Az épület ebédlőjét még az 1900-as évek elején is azok a festmények díszítették, melyeket a tábornok Lyon városátol kapott érdemei elismeréseként. Demeter (esztergomi érsek) Demeter vagy Dömötör (? – Esztergom, 1387. február 20.) középkori főpap és politikus, bíboros, esztergomi érsek, szerémi, erdélyi és zágrábi püspök, illetve pecsétőr, kincstartó, végül kancellár volt. Pályafutása Származásáról semmit sem tudunk; noha állítólag alacsony sorban született, Nagy Lajossal nevelkedett együtt. Helyenként Vaskútinak nevezik, más kutatók – tévesen – a Rátót nemzetség Kapolai családjába helyezték. Nagy Lajos mellett futott be karriert: 1356-ban pecsétőr, 1359-ben pedig kincstartó volt. Ugyanebben az időben indult be egyházi pályafutása is: pécsi kanonokká nevezték ki. 1363. február 24-én egri prépost lett, V. Orbán pápa pedig szerémi püspökké nevezte ki 1364-ben káptalani megválasztása után, noha csupán szubdiakónus volt. Hivatalát 1365. április 1-jén foglalta el ténylegesen is. 1368. június 28-án a pápa utasítására áthelyezték az erdélyi püspökség élére, ahol is a krónikájáról ismert Küküllei János helyettesítette, mivel Demeter az udvarban maradt. Erdélyi püspöksége során a pálos rend számára Gyulafehérváron kolostort építtetett, Szenterzsébeten pedig restauráltatott egyet, amit szintén a pálosoknak adott. 1376. január 23-án XI. Gergely pápa a zágrábi püspökség élére helyezte, de ezúttal sem kellett távoznia az udvarból, ahol így kancellári hivatalt kapott, amit haláláig viselt. Érseksége 1378. augusztus 16-án VI. Orbán pápa esztergomi érsekké, október 18-án pedig bíborossá tette, címtemploma a Santi Quattro Coronati bazilika lett. Kardinálisként nem látogatott Rómába, amit az tett lehetővé, hogy a pápa a Szentszék magyarországi követévé nevezte ki. Egy időre ezután kiközösítették, mivel nem fizette be az Apostoli Kamarának járó illetményt, az annátákat. Érseki minőségében 1382. szeptember 16-án ő temette el Nagy Lajost Székesfehérváron, majd másnap megkoronázta leányát, Mária királynőt. 1384-ben elkísérte Mária testvérét, Szent Hedviget Lengyelországba, hogy az elfoglalja a trónt, és összeházasodjon Jagelló litván nagyfejedelemmel. 1385. december 31-én Székesfehérváron Mária és édesanyja, Kotromanić Erzsébet jelenlétében megkoronázta II. (Kis) Károlyt is. Röviddel Luxemburgi Zsigmond koronázása előtt halt meg. Utódja az érseki székben Kanizsai János lett. Ramna (Bitola) Ramna (macedónul: Рамна) település Macedóniában, a Pellagóniai körzet Bitolai járásában. Népesség 2002-ben 61 lakosa volt, melyből 53 macedón, 7 albán és 1 egyéb. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Fehérfejű szövőmadár A fehérfejű szövőmadár vagy más néven fehérfejű bivalyszövő (Dinemellia dinemelli) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez, ezen belül a szövőmadárfélék (Ploceidae) családjához tartozó Dinemellia nem egyetlen faja. Előfordulása Afrikában Etiópia, Kenya, Szomália, Dél-Szudán, Tanzánia és Uganda területén honos. Alfajai Dinemellia dinemelli dinemelli Dinemellia dinemelli boehmi Dinemellia dinemelli ruspollii Megjelenése Csőre feketésbarna, lába sötétbarna. Feje és hasi része fehér, dolmánya, evező- és kormánytollai világosabban szegett csokoládébarnák, a szárny ormán lévő kis folt, a farcsík és a farkfedők bíborpirosak. Életmódja Párosával vagy kisebb csapatban él. Gyakran társul a háromszínű fényseregély (Lamprotornis superbus) csapataihoz. Táplálékát elsősorban a földön keresi az akáciák és a tüskés bokrok alatt. Szaporodása Laza kolóniákban fészkel. Nagy méretű, rendetlen benyomást keltő fészkeit tüskés ágakból építi az akáciafák ágai közé. A bejárónyílás alul található. Belül puha füvekkel béleli ki a fészekkamrát a tojó. Starlette Starlette (franciául: Satellite de Taille Adaptée avec Réflecteurs Laser pour les Etudes de la Terre) francia geodéziai műhold. Küldetés Fő cél volt az óceánok árapály jelenségének vizsgálata. Jellemzői Gyártotta a Société Nationale Industrielle Aérospatiale, üzemeltette a Francia Űrügynökség (CNES). Megnevezései: Starlette–1; Starlette; COSPAR: 1975-010A; Kódszáma: 7646. 1975. február 6-án a Guyana Űrközpontból egy Diamant–B (BP.4) hordozórakéta juttatta magas Föld körüli pályára (HEO = High-Earth Orbit). Az orbitális egység pályája 104,2 perces, 49,8 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 806 kilométer, az apogeuma 1108 km volt. Nem stabilizált, passzív űreszköz. Formája gömb, átmérője 24 centiméter, hordozó tömege 90, működési tömege 47 kilogramm. A test közepébe urán 238 és 1,5%-os molibdén volt elhelyezve. Felületét 20 szeletből építették, amelyekben 60, alumínium ötvözetből készül tükröző (kvarcüveg) volt kialakítva. A visszavert lézersugarak mérési pontossága 1 centiméter. Kutatási terület az óceánok árapály jelenségének vizsgálata, a geocentrikus koordináták mérése, a tektonikus szerkezetek mozgásának mérése, a Föld forgási pozíciójának mérése, prizma reflektorokkal ellátott (optikai, lézeres és radar mérések, számítások segítésére), Azonos, következő műhold a Stella volt. Néraaranyos Néraaranyos (románul: Zlatița) falu Romániában, a Bánságban, Krassó-Szörény megyében. Az első világháborúig Krassó-Szörény vármegye, Újmoldovai járásához tartozott. 1956-ban kivált belőle Pârneaura falu. Nevének változásai 1840-ben Szlaticza, 1873-ban Zlatica, 1880-1900-ig Zlaticza. Népessége 1900 -ban 1267 lakosából 649 volt szerb , 534 román , 52 cseh , 27 német és 5 magyar anyanyelvű; 1185 ortodox , 79 római katolikus , 2 unitárius és 1 evangélikus vallású. 1992 -ben 768 lakosából 342 volt szerb, 268 román, 143 cseh, 7 ukrán , 6 német és 1 horvát nemzetiségű, 548 ortodox, 161 római katolikus, 58 pünkösdista és 1 evangélikus vallású. Látnivaló Szent Száva kolostor A falu határában egy hajdan monumentális épületegyüttes, egy barokkosított kolostor található. A kolostort hajdan körülvevő erődfalak maradványai jelzik, hogy a környék lakói számára is menedéket nyújthatott. A falakon kívül egy forrás – Szent Száva – kőre festett képének maradványával és néhány álló, néhány ledőlt mohos kőkereszt a monostor egykori lakóinak nyughelyét őrzi. Külső hivatkozások BANATerra fényképek a néraaranyosi kolostorról Forrás Varga E. Árpád - Erdély etnikai és felekezeti statisztikája (1850-1992) maplandia.com A történelmi Magyarország várai Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.) A statisztikai hivatal által rendelkezésre bocsátott 2002. évi helységenkénti adatsorok az 5 főt meg em haladó entitások számát (anyanyelv: 0–4, nemzetiség: 1–5) adatvédelmi okokból nem tartalmazzák. Jan Wayne Jan Wayne polgári nevén: Jan Christiansen (1974. január –) német lemezlovas, producer. Diszkográfia Albumok 2002 - Back Again 2003 - Gonna Move Ya Kislemezek 2001 - Total Eclipse of the Heart 2002 - Because the Night 2002 - Only You 2002 - More Than a Feeling 2003 - Love Is a Soldier 2003 - 1,2,3 (Keep the Spirit Alive) 2004 - Here I Am (Send Me an Angel) 2005 - Mad World 2006 - Time to Fly 2006 - All Over the World 2007 - Time Stood Still 2007 - I Touch Myself 2007 - She's Like the Wind 2008 - Numb" / "Numb Remixes" / Numb - The New Mixes - Jan Wayne Vs. Raindropz 2009 - Wherever You Will Go (Cover of The Calling's Song) 2010 - "L Amour Toujours" (WEB) / Jan Wayne Presents Marco Lovei and DVZ 2011 - " Run To You " 2011 - "Bring Me To Life" 2012 - "Free Fallin" Fehérfoltú szirticápa A fehérfoltú szirticápa (Carcharhinus albimarginatus) a kékcápafélékhez tartozó, akár 3 méteres hosszt is elérő halfaj. Az Indiai- és a Csendes-óceán trópusi vizeiben él, korallzátonyokhoz, szigetekhez közel. Potenciálisan az emberre is veszélyes lehet. Előfordulása Az óceánok trópusi, partközeli vizeiben fordulnak elő. Az Indiai-óceánon a Vörös-tengertől Dél-Afrikáig él, beleértve Madagaszkár, Seychelles, Aldabra, Mauritius és Chagos szigeteit. A Csendes-óceán nyugati felén Japántól Észak-Ausztráliáig megtalálható (közte Tajvan, a Fülöp-szigetek, Indonézia, Pápua Új-Guinea, Új-Kaledónia, Guam, Palau, a Salamon-szigetek, a Marshall-szigetek, a Főnix-szigetek és Tahiti vizein. Az óceán keleti oldalán a Kaliforniai-félsziget déli részénél és a Cocos, Galápagos és Revillagigedo-szigeteknél vannak populációi. A Mexikói-öbölben és a Karib-tengeren jelenléte nincs megerősítve. A fehérfoltú szirticápák a szigetek környékén és a kontinentális self fölött élnek, jellemzően 30–800 méteres mélységben. Leggyakrabban szigetek mentén, korallzátonyoknál és a zátonyok szélénél találhatóak meg. A fiatal példányok a partmenti sekély vizet és a lagúnákat, a felnőttek a mély vizet preferálják. Megjelenése A fehérfoltú szirticápák átlagosan 2-2,5 méter hosszúak, de elérhetik a 3 méteres hosszt is. Az eddig kifogott legnagyobb példány 162,2 kg volt; a nőstények nagyobbak a hímeknél. Testalkata robusztus és áramvonalas, orra széles, közepesen hosszú; szeme nagy. Feje két oldalán öt pár rövid kopoltyúnyílás található. Alsó és felső állkapcsa mindkét felében 12–14 sor fog ül, középen a porcos összekapcsolódásnál (symphysisnél) egy vagy két kisebb fog látható. A széles felső fogak a száj sarkai felé ferdülnek, tövüknél durván fűrészes élűek; az alsó fogak keskenyebbek, egyenesen állnak és élük finoman fogazott. Elülső hátúszója nagy és háromszögletű, a mellúszó hátsó részének vonalában ered. Az első és hátsó hátúszó között kiemelkedés fut végig. Mellúszói arányaiban nagyobbak mint a többi kékcápafélénél, kissé félhold alakúak, hegyes végűek. Színezete a test felső részén bronzos árnyalatú kékesszürke, alul fehér. A faj jellegzetessége a valamennyi úszó végén látható fehér folt és a hátsó peremükön végigfutó keskeny fehér sáv. Életmódja A fehérfoltú szirticápák meglehetősen mobilisak, ennek ellenére ragaszkodnak egyes területekhez és territoriális magatartást is megfigyeltek. Többnyire egyedül vagy párosával mozognak, de mély vízben találkoztak már felnőtt nőstények kisebb csoportjaival. A cápák agresszívan viselkedhetnek fajtársaikkal szemben és sok példányon megfigyelhetőek az összecsapások sebhelyei. Egyes esetekben a zsákmányért való versengés közben a hasonló méretű galápagosi cápákkal és feketevégű cápákkal is agresszívak. Időnként közös csapatba verődik a szürke szirticápákkal. A nyílt tengeren néha követik a delfinek, például a palackorrú delfinek csoportjait, őket pedig kalauzhalak kísérhetik. A szürke szirticápákhoz hasonlóan a fehérfoltúak is fenyegető viselkedést mutatnak, ha a búvárok túlságosan megközelítik őket. Ilyenkor mintegy 15 méterre elúsznak, majd megfordulnak és nagy sebességgel az általuk veszélyforrásnak ítélt ember vagy hal felé rohannak. Két testhossznyi távolságnál a cápa megáll, oldalt fordul, mellúszóit lenyomja, száját kitátja, testének hátsó kétharmadát leereszti és testét remegteti. Az utóbbi két mozdulat a fajra jellemző, a reszketés feltehetően úszói fehér szegélyét hivatott hangsúlyozni. Ha a búvár nem távozik, a cápa rátámad és felső fogaival megsebzi. Táplálkozása A fehérfoltú cápa elsősorban nála kisebb csontos halakat eszik: makrélákat, tonhalakat, gyöngyöshalakat, repülőhalakat, ajakoshalakat, nyelvhalakat, stb. Alkalomadtán rátámad a sasrájákra, kisebb cápákra, polipokra is. Az idősebb cápák inkább a lassú mozgású, mélytengeri fajokra vadásznak. Felső és alsó fogainak különbsége lehetővé teszi, hogy nagyobb testű zsákmányába beleharapva, alsó fogaival beleakaszkodjon és teste vad csavarásai és rángatásai révén felső fogaival nagyobb darabokat tépjen ki belőle. Megfigyelték hogy más fajtájú cápák táplálkozó csoportjának szélén úszkálva néha besprintel és eloroz néhány falatot. A faj gyakran szegődik hajók nyomába és bizonyos alacsony frekvenciájú hangokkal közel lehet csalogatni. Szaporodása A többi kékcápaféléhez hasonlóan elevenszülő. Miután az embriók elhasználják a pete szikanyagát, a szikzacskó méhlepényszerűen a nőstény szöveteihez kapcsolódik és így biztosítja az ivadék tápanyagellátását. A déli féltekén a párzás és a szülés is nyáron zajlik. Udvarlás közben a hím beleharap a nősténybe, hogy egy helyben tartsa a kopulációhoz; megfigyelték hogy egy nőstény hátúszójának végét ekkor harapták le. A nőstények egy évig hordozzák 1-11 (többnyire 5-6) utódukat és minden második évben párzanak. Az újszülött cápák 65–80 cm hosszúak és életüket a sekély vizekben kezdik. Növekedési rátájuk igen különböző lehet, évi 4 cm-től 21 cm-ig. A hímek 1,6-1,8 méteresen lesznek ivarérettek, a nőstények pedig 1,6-2 méteres korukban. Környezetvédelmi helyzete Viszonylag nagy mérete, kíváncsi és provokálható természete miatt a fehérfoltú szirticápa potenciálisan veszélyes az emberre, különösen élelem közelében. Gyakran előfordul, hogy amikor egy búvár vízbe merül, a mélyből több fehérfoltú cápa is odasiet és meglehetősen közelről szemügyre veszik a betolakodót. Időnként követi a búvárokat vagy köröz körülöttük. Egy ételcsalis kísérletben egy nagy fehérfoltú szirticápa letépte a könnyűbúvárnak öltöztetett bábu lábát, bizonyítva azt, hogy képes halálos sérülést okozni. 2008-ban négy támadást írtak ennek a fajnak a számlájára, de egyikük sem végződött halállal. A fehérfoltú szirticápát kereskedelmi halászok és sporthorgászok is fogják, szándékosan vagy melléktermékként. Uszonyai a távol-keleti piacon a cápauszonyleves alapanyagaként igen értékesek. Felhasználják bőrét és porcát is, húsát pedig frissen, szárítva vagy sózva árulják a helyi piacokon Állkapcsát és fogait a kézműiparban hasznosítják vagy turistáknak adják el. Rendszeresen halásszák Indonézia, Mianmar és a Fülöp-szigetek vizein. A nyílt-tengeri halászhajók gyakran csak az uszonyait vágják le és visszadobják a tengerbe. Lassú szaporodási rátája és territoriális viselkedése miatt helyenként túlhalászták. Indonéz halászok már feltehetően kiirtották a fajt az észak-ausztrál Scott Reef-ről. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján mérsékelten fenyegetett státusszal szerepel, de mivel becslések szerint populációi 30%-os csökkenést szenvedtek el, lehetséges hogy ez a közeljövőben sebezhetőre romlik. Demeterpataka Demeterpataka (románul: Dumitra, németül: Myttersdorf) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében. Fekvése Gyulafehérvártól 14 km-re északkeletre fekszik, Oláhherepétől földúton közelíthető meg. Határában sós források fakadnak. Nevének eredete Nevét patakjáról kapta, a román név párhuzamos jelentésű. Előtagja valószínűleg az 1269-ben előforduló Demetert jelölte. Akkor terra Demetrii, 1311-ben Demeterpotoka, 1345-ben Demeturpataka, 1435-ben Demeter pataka, 1733-ban Dumitra, 1808-ban Dumitru alakban írták. Története A 13. században a gyulafehérvári vár földje volt. 1269-ben V. István mint a hűtlenné vált Demeter korábbi birtokát a kelneki Chyl comesnek ajándékozta. 1417-ben a Vingárti Geréb és a Somkereki család birtoka volt. A 15. század végén valószínűleg román lakosságú. 1761-ben 58 ortodox és 4 görögkatolikus család lakta. Görögkatolikus egyházközsége 1824-ben alakult. 1850-ben 408 görögkatolikus lakosából 403 volt román és 5 cigány nemzetiségű. Fehér, később Alsófehér vármegyéhez tartozott. Egy 19. század elején épült zsellérportáját 1957-ben a bukaresti falumúzeumban állították föl. A ház kétosztatú (lakószobából és pitvarból–konyhából áll), paticsfalú, a tető zsúppal fedett. Melléképülete a kukoricagóré, kerítése vesszőfonatú, szalmával fedve. A házban a térségre jellemző fehér–piros–fekete pamutvászon szőtteseket, agyagedényeket és ikonokat helyeztek el. Görögkatolikus templomát 1903-ban a mezőbándi mintájára építették. 2002-ben 107 román nemzetiségű lakosából 81 volt görögkatolikus és 26 ortodox vallású. Demetrovics János Demetrovics János (Püspökladány, 1946. szeptember 27. –) Széchenyi-díjas magyar matematikus, informatikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe az adatbázisok, a relációs adatmodellek és a többértékű logikák. Életpályája 1965-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a moszkvai Lomonoszov Egyetemen. Itt szerzett matematikusdiplomát 1970-ben. Ennek megszerzése után az MTA Számítástechnikai Kutatóintézet (1973-tól MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet, MTA SZTAKI) tudományos munkatársaként kapott állást. 1974-ben főmunkatársi beosztásba került. Közben 1973-ig Moszkvában volt levelező aspiráns. 1976-ban a kutatóintézet informatikai osztály és kutatólaboratórium főosztályvezetőjévé nevezték ki, hat évre rá tudományos tanácsadói beosztásba került. Kutatóintézeti állása mellett egyetemeken tanít: 1976-ban a Kossuth Lajos Tudományegyetem Matematikai Intézetében kapott egyetemi docensi kinevezést. Itt 1981-ig tanított, amikor is átment az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának általános számítástudományi tanszékére, ahol egyetemi tanári beosztásba került. 1995-ben az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetébe kihelyezett információtudományi tanszék vezetésével bízták meg, emellett az ELTE Informatikai Karának információs rendszerek tanszékén és a gyöngyösi Károly Róbert Főiskolán is tanít. 1974-ben Moszkvában védte meg a matematikai tudomány kandidátusi, 1981-ben Budapesten akadémiai doktori értekezését. Az MTA Matematikai Bizottságának, az Informatikai és Számítás-tudományi Bizottságnak lett tagja, utóbbinak több éven át elnöke volt. 1987-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1995-ben pedig rendes tagjává. Szintén 1995-ben lett az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsa tagja (a kétezres évek közepéig). Emellett az Anyanyelvünk Európában Elnöki Bizottságba és a Könyvtári Bizottságba is bekerült. Számos tudományos szakfolyóirat szerkesztőbizottságának tagja: Acta Cybernetica, Computers and Artificial Intelligence, Alkalmazott Matematikai Lapok (itt főszerkesztő-helyettes is) és Acta Mathematica Hungarica. Rövid közéleti kitérője is volt: 1993 és 1997 között a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) képviseletében a rövid ideig működő Egészségbiztosítási Önkormányzat képviselője volt. Munkássága Fő kutatási területe az adatbázisok, a relációs adatmodellek, az algoritmuselmélet és a többértékű logikák. Az adatbázis-kezelés területén a relációs adatbázisok problémait kutatja algebrai, logikai, kombinatorikai és diszkrét matematikai módszerekkel. Az algoritmuselmélet területén a többértékű logikák strukturális (szerkezeti) problémáit, többértékű logikák funkcionális teljességét és az informatikai alkalmazások problémáit kutatja. A relációs adatmodelleknél a tervezéssel foglalkozik, itt a funkcionális függőségek, a relációs sémák szétvágása és az általános függőségek kérdéseit vizsgálja. A számítástudomány és az információs tudomány magyarországi továbbfejlesztésének jelentős alakja. Több mint száznegyven tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője, ebből tíz könyv, illetve könyvfejezet. Munkáit elsősorban magyar és angol nyelven publikálja. Családja 1970-ben nősült, felesége Lantos Katalin (1947) matematikus, a matematikai tudományok kandidátusa. Házasságukból két fiú- és egy leánygyermek született. Legidősebb gyermeke, Demetrovics Zsolt (1971) addiktológus, PhD, habilitált egyetemi docens, az ELTE PPK Pszichológiai Intézetének igazgatója és az Addiktológiai Tanszéki Szakcsoport vezetője, másik fia Demetrovics László (1976) szociológus, míg harmadik gyermeke Judit (1980) orvos. Díjai, elismerései Grünwald Géza-díj (1973) Benedikt Ottó-díj ( MTA SZTAKI , 1982) Akadémiai Díj (1984) Kalmár László-díj (1990) Széchenyi-díj (megosztva, 2005) Nívódíj (Akadémiai Kiadó, 2005) A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2010) Vietnami Tudományos Akadémia díszdoktori címe (2010) Főbb publikációi Introduction to Computer Science (társszerző, 1985) Extremal Combinatorial Problems of Database Models ( Katona Gyulával , 1988) Algebraic Properties of Crowns and Fences ( Rónyai Lajossal , 1989) Functional Dependencies and the Semilattice of Closed Classes (társszerző, 1989) Intersections of Isostone Clones on a Finite Set (társszerző, 1990) Information System for Insurance Companies (Hannák Lászlóval, 1991) Dependency Types (társszerző, 1991) Some Results About Normal Forms for Functional Dependency in the Relational Datamodel (társszerző, 1996) Kombinatorikai vizsgálatok a relációs adatmodellben (2000) Adatbázis-szerkezetek (társszerző, 2005) Demey (metróállomás) A Demey metróállomás a brüsszeli 5-ös metró (Érasme - Herrmann-Debroux) utolsó előtti állomása délkeleti irányban, Auderghem kerületben. Elhelyezkedése, leírása A metróállomás a felszínen, a belga A4-es autópálya (E411) brüsszeli bevezető szakaszának két iránya között középen helyezkedik el. Oldalfalai teljesen üvegből vannak, ami a brüsszeli metróhálózatban különleges helyet biztosít számára, lehetővé teszi a kitűnő megvilágítást, ugyanakkor a várakozók védelmét az időjárástól. A peronokat gyalogos aluljárón át lehet megközelíteni, az északi oldalon a Louis Dehoux és a Gustave Demey utakról, illetve a bevásárlóközpontok parkolójából, a déli oldalon pedig az Edmond Van Nieuwenhuyse útról. Története Az állomást 1977. június 7-én nyitották meg, mint az akkori 1A metróvonal végállomását. Nevét a közeli Gustave Demey útról (franciául avenue Gustave Demey, hollandul Gustave Demeylaan) kapta, amit pedig korábban Gustave Demeyről, Auderghem polgármesteréről (1921-1933) neveztek el. 1985. március 23-án nyílt meg a vonal folytatása, ami a közeli csomópont alatt, újra a föld alá bújva, a Herrmann-Debroux állomásig haladt. A 2010-es években az állomást teljesen felújították, liftekkel, új beléptető rendszerrel látták el. Ennek során művészeti alkotásokat is elhelyeztek, Bob Verschueren és Michel Dusariez kortárs művészek képeit. Közeli látnivalók Édouard Pinoy tér Ramosze (Amarna) Ramosze ókori egyiptomi tisztségviselő volt a XVIII. dinasztia idején, az Amarna-korban. Nem tudni, azonos-e a thébai TT55 sír birtokosával, Ramosze vezírrel. Sírja az amarnai déli nemesi sírok közül az EA11. Ramosze címei: „Királyi írnok”, „A Két Föld ura katonáinak parancsnoka”, „Nebmaatré (III. Amenhotep) birtokának háznagya”. Egyszerű, kisméretű sírjának bejárata mindkét oldalon díszített, szokásos szövegekkel és a kártusokat imádó Ramosze alakjával. A bejárati folyosó balján erősen megrongálódott jelenetben Ehnaton tömjént ajánl fel Atonnak, Nofertiti talán olajat, egyik lányuk, Meritaton is látható. Jobboldalt a térdelő Ramosze a király nagylelkűségét dicséri. A csarnok díszítetlen, leghátul díszes kerettel körülvett falmélyedésben Ramoszét és nővérét, Nebetjunetet ábrázoló kettős ülőszobor, melyet a sziklából faragtak ki és vakolattal borítottak. Forrás Amarna Project: The South Tombs (PDF) Castelsarrasin Castelsarrasin település Franciaországban, Tarn-et-Garonne megyében. Lakosainak száma 13 886 fő (2015). Castelsarrasin Les Barthes, Castelferrus, Castelmayran, Cordes-Tolosannes, Labastide-du-Temple, La Ville-Dieu-du-Temple, Moissac, Saint-Aignan, Saint-Nicolas-de-la-Grave és Saint-Porquier községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Árpád-hegy Az Árpád-hegy Szerencsen található vulkanikus eredetű hegy, amely riolitból épül fel. A hegyen borospincék, több szőlősor és fenyveserdő van. A közelben található a hegyről elnevezett Árpád-hegyi horgásztó. A hegyre épült a város északi része és a Szerencsi Református Templom. A keleti oldalon játszótér áll. A rajta levő utcák egyikét is Árpád-hegyről nevezték el. Közeli városok, várak, hegyek, híres épületek Szerencs Bekecs Legyesbénye Rátka Tállya Mád Erdőbénye Monok Megyaszó Tarcal és Tokaj Kopasz-hegy Szokolya (hegy Erdőbénye mellett) Farkas-tető Nagy-hegy Fekete-hegy Szerencs, Rákóczi vár Monok, Kossuth-ház Uszty-udai járás Az Uszty-udai járás (oroszul Усть-Уди́нский райо́н) Oroszország egyik járása az Irkutszki területen. Székhelye Uszty-Uda. Népesség 1989-ben 28 790 lakosa volt. 2002-ben 16 747 lakosa volt. 2010-ben 14 385 lakosa volt, melyből 13 672 orosz, 341 burját, 100 ukrán stb. A Rajna kincse A Rajna kincse (németül Das Rheingold) Richard Wagner operája, a négy műből álló operasorozat, A Nibelung gyűrűje első darabja. Az opera ősbemutatója 1869. szeptember 22-én volt a müncheni Nemzeti Színházban. Magyarországon először a budapesti Operaházban mutatták be 1889. január 26-án. A mű forrásai A Rajna kincse három, látszólag össze nem függő történet alapján készült, melyek mindegyike Snorri Sturluson saga-jában, a Prózai Eddában szerepel. Az első szín története teljes egészében Wagner kitalációja, az eseményeknek nincs nyoma a forrásokban. A három rajnai szűz (Woglinde, Wellgunde és Flosshilde) szintén a szerző által kiötlött alak, akiket különféle forrásokban megjelenő nimfák alapján alkotott meg. Alberich alakja a Nibelung-énekből származik. A második szín a Próza-Edda egyik története alapján készült. Az operában szereplő istenek a skandináv és germán mitológia alakjai, bár a műben más neveken szerepelnek, mint a forrásokban (például Odin Wotanként, Thor Donnerként). A harmadik szín forrásai a Próza-Edda, a Nibelung-ének, a Thidriks saga és a Grimm fivérek egyik meséje. A negyedik szín eseményei kapcsolják össze a három történetet a Próza-Edda történetei alapján. Cselekménye Előjáték Az opera egy Esz-dúr akkordra épülő zenefolyammal kezdődik, mely a természet erejét, a Rajna csodálatos hatalmát, változatlan mozgását jelképezi. Ez az előjáték nagyjából négy percig tart. Első szín Három sellő játszadozik a Rajna mélyén: Wellgunde, Woglinde és Flosshilde. Megjelenik Alberich, a törpe, és a szerelmükre áhítozik, de a sellők csak kigúnyolják. Közben felkel a nap, és fénye megcsillan a folyó mélyén fekvő aranyon. Alberich kifaggatja a sellőket, akik elárulják neki az arany titkát: aki az aranyból gyűrűt készít, az uralkodhat a világ felett; azonban ezt csak olyasvalaki teheti meg, aki örökre lemond a szerelem érzéséről. Alberich megragadja az aranyat és eltűnik vele Niebelheim, a földalatti birodalom barlangjaiban. A sellők üldözőbe veszik, de hiába. Második szín Helyszín: fennsík a Rajna vidékén. Wotan álmából ébred, pillantása az istenek palotájára esik, melyet a két óriás, Fasolt és Fafner épített, akik a munkáért Freiát, az örök ifjúság istennőjét kapták cserébe. Wotan gyönyörködik az épületben, de hitvese, Fricka figyelmezteti, milyen nagy árat fizettek érte. Megjelenik Freia és elpanaszolja, hogy az óriások el akarták rabolni, ezért Donnert, a vihar istenét hívja segítségül. Még be sem fejezi panaszát, felbukkan a két óriás és a bérüket követeli. Donner és Froh kel Freia segítségére; a harc az óriásokkal elkerülhetetlennek látszik. Wotan nem engedi a harcot, Logét várja, a furfangosság istenét, aki meg is jelenik. Alkut ajánl az óriásoknak: Freiáért cserébe a Rajna aranyát. A két óriás elfogadja az ajánlatot; magukkal viszik Freiát azzal, hogy az aranyért cserébe visszaadják őt. Wotan elhatározza, megszerzi az aranyat Alberich-től. Harmadik szín Helyszín: Nibelheim Ködországban. Alberich kergeti be a színre a törpe Mimét és egy mestermunkát követel tőle. Bár Mime állítja, nem készült még el vele, Alberich tudja, a láthatatlanná tevő varázssapka már készen áll. Kitépi a fejfedőt Mime kezéből és rögtön fejére is teszi; láthatatlanná válva űzi, veri Mimét, aki az ütések hatására elalél. Így talál rá a Nibelheim-be érkező Wotan és Loge. Mime felébred és elmeséli; Alberich birtokolja a sapkát. Beszélgetésüknek Alberich megjelenése vet véget, aki rögtön felismeri a két istent és azzal kérkedik, nincsen már hatalmuk felette. Loge ügyes szófordulatokkal ráveszi Alberich-et, hogy előbb sárkánnyá, majd békává változzon; ekkor Wotan a békára lép, Loge pedig megkaparintja a sapkát. Az ismét emberi alakra változott Alberich-et gúzsba kötve vonszolják magukkal. Negyedik szín A helyszín ismét a Rajna fennsíkja. Loge elmondja Alberich-nek, hogy csak akkor szabadulhat, ha a kincseit átadja. Wotan a gyűrűt is követeli a törpétől. Alberich figyelmezteti az isteneket, de Wotan ezzel mit sem törődve letépi a gyűrűt a kezéről, mire a törpe megátkozza az isteneket. Ekkor megjelenik a két óriás, és Freiát hozzák magukkal. Az összes kincset maguknak követelik cserébe, beleértve a gyűrűt is. Wotan habozik azt átadni, de a földből kiemelkedő Erda, a mindent tudó istennő azt ajánlja, szabaduljon meg a gyűrűtől. Miután megkapják az összes kincset, a két óriás összecsap a gyűrűért, és Fafner megöli Fasoltot, majd egy hatalmas zsákba gyűjti a kincset. Az istenek elindulnak a Walhalla felé, a mélyből a sellők panasza hallatszik. Drámai elemzése A Rajna kincse első jelenete a Rajna mélyén játszódik. A vizek mélysége az ősi, paradicsomi békét jelképezi. A sellők - ártalmatlan természeti lények Erda földanya leányai - boldogan játszadozva lebegnek egy szirt körül, amelynek csúcsán a Rajna kincse világít izzó fénnyel: ez a boldogság szimbóluma. A boldogság világának nyugalmát Alberich, a nibelung zavarja meg, aki Nibelheim földalatti világából érkezett. Az esetlen, szerencsétlen és első látásra ártatlannak tűnő Alberich kéjvágyó szemmel figyeli a sellőket és szeretné egyiküket magának megnyerni. A sellők azonban kinevetik közeledését, sőt gúnyt űznek csófságából. Sértett hiúsága háborgó dühbe torkollik. Felfigyel a sziklán csillogó aranyra és a gyanútlan sellőktől megtudja az arany titkát: a világ örökségét nyerné el, aki a Rajna aranyából gyűrűt alkotna, mely mérhetetlen hatalmat adna neki. Ennek azonban nagy ára van: le kell mondania a szerelemről. Alberichben felcsillan a bosszúállás és a hatalomvágy reménye. Ördögi üzletet köt, lemond a szerelemről, hiszen a sellők amúgy is kigúnyolták és elrabolja a kincset. A Ring-jelképrendszerében ez az esemény a bűnbeesés ábrázolása: a tudni vágyó a megismerést kívánta és azt el is nyerte. A kincs elrablása a paradicsomi boldogság végét is jelenti és a kincs szimbolikája megfordul és ettől kezdve a boldogság helyett a pusztulást hozó hatalmi vágy szimbólumává válik. A szín megváltozik, a Rajna mélye helyett az istenek világában találja magát a néző, ahol szintén véget ért a paradicsomi boldogság, amióta az istenek ura, Wotan hatalomra vágyik. Idejét a Valhalla megépítése köti le. Az erőd megépítését felesége Fricka is támogatja, aki azt reméli, hogy ezáltal sikerül otthont teremtenie számára és férje számára és így Wotan nem tekint majd a halandók nők felé. A nagyon is emberi, bölcsesség híján való, vakon mindent megkívánó Wotan vágya azonban teljesen más természetű mint Alberiché. Őt nem a bosszúvágy hajtja, hanem a szerelmi boldogság mérhetetlen élvezete ösztönzi a világ fölötti uralom megszerzésére. A Valhallát az óriások építik meg, s munkájukért Freiát, a szépség istennőjét követelik, az istennőt, akinek fényalakja az istenek birodalmában ugyanolyan szimbolikus jelentőségű mint amilyen a Rajna kincse volt. Freia az aranyalmák őrzője, amelyek az istenek örök életének a biztosítékai. Amikor az óriások megszerzik Freiát az almák rothadni kezdenek, az istenek pedig öregedni. Ez arra készteti Wotant, hogy úgy döntsön, nem tartja be az óriásokkal kötött szerződést. Wotan a szerelmet (Freia) és a hatalmat (gyűrű) is meg akarja szerezni. Loge, a veszedelmes tanácsadó és csábító megígéri, hogy megszerzi számára a csalás eszközét. Ő a természetes tudás megtestesülése, az őselem, amely mindenkit és senkit sem szolgál. Ő Lucifer megtestesítője. Csak A Rajna kincsében jelenik meg emberi alakban, a következő három operában csak tűz formájában van jelen. Mindenki gyűlöli, fél tőle és megveti, mert mindenkor készséggel adott tanácsainak igazságát a szenvedélyektől mentes fölény iróniája hatja át. Tanácsa azért olyan veszedelmes, mert nem tartalmaz figyelmeztetést. Wotan hatalomra vágyott, és Loge tanácsára szerződött az óriásokkal. Loge azt is megígérte, hogy megkeresi a módját, hogyan és mivel helyettesítsék Freiát (a szerelmet) és miképpen fizessék ki az óriásokat. De amikor az óriások fizetségüket követelik Wotantól, Loge kijelenti, hogy keresése hiábavaló volt: A világban mi sem elég gazdag, hogy kárpótolhatná a férfit a nő adta gyönyörért és értékért. Később azonban, szinte mellékesen, megemlíti Alberichet, aki az arany kedvéért megátkozta a szerelmet. Az arany megemlítése varázserőként hat a perlekedőkre, óriásokra és istenekre egyaránt. Fafner, az óriás pedig végzetes és mély értelmű felismerés birtokába jut: Örök ifjúságot is nyer, ki azt az arany varázsával keríti hatalmába. Az óriások hajlandók elfogadni Alberich aranyát cserében Freiáért, de amikor Wotan vonakodik attól, hogy az óriások érdekében rabolni induljon, azok elrabolják az istennőt. Azonnal köd borítja be az istenek alakját, mindnyájan öregnek látszanak, elszürkülnek. Wotan ekkor tudatára ébred annak, hogy mind ő maga, mind társai megsemmisülnek, ha Freia nincs velük, kénytelen tehát megkockáztatni az utat Nibelheimbe. Nibelheimben Alberich zsarnokoskodik a törpék felett és arra kényszeríti őket, hogy aranyat bányásszanak, mert ezúttal akarja elnyerni a világhatalmat. A nibelungok arról panaszkodnak, hogy korábban az arany náluk is a boldogság jelképe volt, a nők vidám ékszere. Az érkező isteneket Alberich egyértelműen szörnyű fenyegetésekkel fogadja: Ahogy én lemondtam a szerelemről, úgy mondjon le róla minden élő! Ti kiket az arany csábít, most már csak aranyra vágyjatok. Féljetek az éjszakai seregtől, ha a Nibelungok kincse a néma mélységből felszáll a napvilágra!. Loge túljár Alberich eszén: az örök kísértő dicsekvésre ingerli a Nibelheim urát. Ráveszi Alberichet, hogy mutassa meg a Tarnhelm (ködsisak) varázserejét. A Tarnhelmet Mime kovácsolta, segítségével viselője láthatatlanná tud válni, vagy át tud alakulni más emberré, sőt állattá is. A sisak itt még mitológiai varázseszköz, de a későbbiekben, amikor Siegfried szerzi meg, a hazugság és a csalás szimbólumává válik. Loge unszolására Alberich felveszi a sisakot és előbb óriáskígyóvá majd varanggyá változik. Ebben az alakjában Wotan és Loge legyűri, megkötözi és magával hurcolja a felvilágba. Alberich kénytelen lemondani kincséről szabadulása érdekében, de nem akar lemondani a gyűrűről. A könnyelmű Wotan nem is figyel Alberich figyelmeztetésére:Vigyázz' te büszke isten! Ha vétkeztem, magam ellen és szabadon vetkeztem, de te, Örökkévaló, minden ellen vetkezel, ami volt, van és lesz, ha arcátlanul elrabolod tőlem a gyűrűt!. Meg sem látva az elkövetett vétket, Wotan ujjára húzza az elrabolt gyűrűt. Nem figyel Loge hetykén odavetett ironikus figyelmeztetésére: esze ágában sincs visszaadni a gyűrűt a sellőknek, és ezzel megfeleljen igazi isteni feladatának, a törvény feletti őrködésnek. „A hatalmasok leghatalmasabb urának” érzi magát most, hogy látszólag megkerülte a „hatalom vagy szerelem” választási kényszerét. A kétségbeesett Alberich megátkozza a gyűrűt: Aki birtokolja, azt égesse a gond, és akinek nem tulajdona, azt rágja az irigység! Mindenki sóvárogjon érte, de senkinek ne legyen haszna belőle! Vonzza magához a gyilkost ... mígcsak újra kezemben nem tartom, mit elraboltak tőlem!. Ez az átok nem más, mint az igazság kimondása az aranyról, amely a hatalomra és birtoklásra sóvárgó ember kezébe került. Az átok kimondása után most már a hatalmától megfosztott Alberich az, akinek nincs többé veszíteni valója, de aki mindent visszanyerhet. A gyűrűvel együtt a gyűlölete is bevonul a világba, rontást hozva arra. Az óriások annyi aranyat követelnek Freiáért cserébe, amekkora garmada szükséges az istennő teljes betakarásához. Fasolt azonban reménytelenül szerelmes az istennőbe és a kincs egy résén még látja annak szemét. A gyűrűt követeli Wotantól, aki azonban nem akar megválni tőle. Ekkor megnyílik a föld és Wotan előtt megjelenik Erda, aki óva inti az átok beteljesülésétől. Erda Wotan ellenpólusa. Wotan az éberség, az ébresztő, férfias, alkotó elv megtestesülése, Erda álmodó anyasága ezzel szemben a létet, a kezdet és a vég tudását egyesíti magában. Intő szava minden létezés mulandóságára emlékeztet: Minden véges, ami létezik. Komor nap virrad az istenekre... Intelme úgy éri Wotant, mint kérdés: hogyan állód meg helyedet végzeted előtt? Wotan eldobja a gyűrűt, és rögtön láthatja is Alberich átkának első beteljesülését: a szerelmes Fasoltot, aki Freia helyett kárpótlásul magának követelte a gyűrűt, saját fivére veri agyon. Megtörtént az első gyűrű okozta gyilkosság a műben. A halott Fasolt láttán Wotan megérti, hogy mit okozott és a végső katasztrófa látomása gyötri. Félelmét az sem enyhíti, hogy Donner egy vihart gerjeszt, majd Froh egy szivárványhidat, amelyen keresztül az istenek bevonulnak új otthonukba. Wotan Valhallának nevezi el új hajlékát, de ezzel sem oszlathatja el az árnyakat. A való helyzetet a rajnai sellőknek a mélyből felhangzó panasza jelzi: Csak a mélyben lakozik bizalom és hűség, hamis és gyáva minden, ami odafönt örvendezik!. Loge nem csatlakozik az istenek ünnepi menetéhez, hanem elmélkedve visszamarad, és mindezt még világosabban kimondja: Végzetük felé sietnek ők, kik erősnek vélik létüket. Szinte szégyellem, hogy velük van dolgom; csábító kedvet érzek újra lobogó lánggá válni... Meggondolom még: ki tudja, mitévő leszek?. Zenéje A Rajna kincse előjátéka során az Esz-dúr hármashangzat csendül fel, mint a mitikus születés jelképe. Ez megelőlegezi a Ring egész világának a hangzásvilágát, mégpedig a kontra-Esz-t. Ennek melodikus csúcspontjai a Ring első vezérmotívumának hordozói, amely az egész előjátékban uralkodik. A zenekar legmélyebb hangszereiről kiindulva egyre magasabb és világosabb regiszterekbe emelkedik: ez a születés motívuma. A negyedik jelenetben hangzik el a természet motívum, amely egyben Erda, a Földanya vezérmotívuma is. A keletkezés motívuma jelentőségteljesen önmaga visszafordításába torkollik, és így az elmúlás, az istenek alkonya motívumává válik. A függöny akkor megy fel, amikor az előjáték felfelé irányuló mozgása a tetőpontjára ér. Ez átvált az első rajnai sellő dalának lágy melódiájába, amely tekinthető a világ bölcsődalának is. Alberichnek nincs külön motívuma a tetralógiában, sőt fiának, Hagennak sem. Disszonanciaként jelennek meg a zenében. Alberich szerelmi szenvedése adja a tetralógiua következő motívumát, a szerelmi tragikum motívumát, amely a későbbiekben a legkülönfélébb változatokban tér vissza, így mindjárt a következő jelenetben, amikor Freia az óriások elől menekül. A walkürben aztán a Wälsungok szerelmének jelképévé válik. Egy további motívum akkor hangzik fel, amikor felragyog a Rajna kincse. Ez a fanfár-motívum. Kvart-hangköz jellemzi és Wagner nyelvezetében az erőt és akarást fejezi ki. Ez lesz a későbbiekben az előfutára azon motívumok egész sorának, amelyek mind fényt árasztanak és Siegmund valamint Siegfried alakjához kapcsolódnak. A Donner-motívum is követi a keletkezés, és fanfármotívumok hármashangzatát, és ugyanígy Wotan kardmotívuma, amikor a nagy gondolattól elragadtatva a Valhalla nevet adja az istenek új várának. A kardmotívum első megjelenése azt jelzi, hogy Wotan lelkében megszületett a remény: lesz majd egy hős, aki megváltást hoz vétkeire. A rajnai sellők kezdeti boldogsága fájdalmas jajkiáltássá alakul, amikor Alberich elrabolja a kincset. Ez a motívum válik aztán a világ sorsának kifejezőeszközévé és első mint ilyen első ízben akkor hangzik fel, amikor Alberich rabszolgamunkára kényszeríti Nibelheim lakóit. A hatalom eszméjét Wellgunde fogalmazza meg: A világ örökségét nyerné el az, aki a Rajna aranyából gyűrűt alkotna.... Ennek alapját képező zene a gyűrű-motívum. A rajnai jelenet (első felvonás) felvezeti az egész mű alapgondolatainak motívumait: születés, lét, halál, szerelmi kín, fény, boldogság, hatalom és tragédia. Minden további ebből származik, ezekből vezethető vissza. A második jelenetet a Valhalla-téma vezeti fel, amely tulajdonképpen a gyűrű-motívumából ered (annak desz-dúr hangnemű változata). Ez az egyetlen lezárt témája a Ringnek, ugyanis Alberichtől eltérően Wotan hatalmi törekvése nem romboló jellegű, hanem törvényt akar adni a világnak. A Wotant kísérő másik fontos téma a dárdamotívum, amelynek diatonikusan alászálló irányvonala ellentétes a természet emelkedő motívumával. Jelentése: Wotan fegyvere, a végzetes szerződések szimbóluma és őre - halált hoz. Az óriások motívuma kvart, ritmusa pontozott. Ez a munka és a szolgaság motívuma. Ez később a Nibelungok kovácsműhelyében is visszatér. A motívum a szerelmi kín egymást szekvenciálisan követő motívumainak átalakulásából alakult ki. Következik a belépő Loge motívuma, amelyet már a zenei kromatika is alakít. A hazugság és álnokság mestere, ezért motívuma a későbbiekben felcsendül mindazon témákban, amelyek a csalással kapcsolatosak (varázssisak, álom, elkábító italok). A Nibelheim-jelenetben két egymáshoz hasonló és nagyon kifejező basszusmotívum szólal meg. Az egyik a napvilágra emelkedő kincsé, a másik az óriási sárkány, az elburjánzó állati lét, a zabáló mohóság motívuma, amely később a Siegfriedben válik fontossá, mint a sárkány-motívuma. Az utolsó fontos motívum Alberich átka. Ezt a gyűlölet szinkópákon át szívósan kúszó motívuma vezeti be s ez a csúcsponton torkollik a tulajdonképpeni jellegzetes és tömör átok-motívumba. Ettől kezdve a kard-motívum ellenpólusaként jelentkezik. Az opera végén ismét felhangzik a természet-motívum hármashangzata, amikor a lenyugvó nap beragyogja az istenek bevonulását Valhallába. Loppiano Loppiano a nemzetközi Fokoláre mozgalom modell-települése, az olaszországi Firenze közelében fekvő Incisa in Val d'Arno egyik külterülete (frazione). Modell-település A Renata Mariapolit a Fokoláre mozgalom lelkisége ihlette, amelynek Loppiano az első település-szintű megvalósulása. Chiara Lubich számára 1962-ben a svájci Einsiedeln bencés apátsága láttán lett világos, hogy ún. modell-településekre van szükség, amelyekben egy helyen jelenik meg az evangélium törvénye és egy modern város arculata. Célja az egyetemes testvériség megvalósítása lett. Ma 800 lakosa van 70 nemzetből, akik számára az elmúlt 40 évben lakóhelyek, munkahelyek, templom, sportpályák és étterem épültek. Loppiano mintájára 33 hasonló település jött létre világszerte. Története A Fokoláre mozgalom egyik elkötelezett tagja, Vincenzo (Eletto) Folonari 1964-ben örökségének egy részét, a 260 hektáros loppianoi birtokot a mozgalomnak adományozta. 1965-ben megérkeztek az első családok, és megkezdték működésüket az első vállalkozások, az Azur asztalosműhely és a Centro Ave művészeti vállalkozás. 1966 karácsonyán létrejött a két nemzetközi együttes, a Gen Rosso és a Gen Verde. 1973 május elsején, tízezer résztvevővel megtartották az első Genfestet, amelynek folytatása az 1994 óta minden május 1-jén megrendezett ifjúsági nap. 1978-ban megjelent a település néhány oldalas hírújsága. 1982-ben létrejött a Loreto Iskola, a családok formálódási iskolája, melyet 1987-ig további iskolák követtek. 1990. február 27-én meghalt Renata Borlone, aki 23 évig volt a település felelőse. Loppiano azóta hivatalosan az ő nevét viseli. 2000-ben Chiara Lubichot Incisa in Val d'Arno díszpolgárává választották. 2001-ben létrejött a Lionello Bonfanti Ipari Park. 2004-ben felszentelték a település saját templomát, a Maria Theotokos (Mária Istenanya) szentélyt, a helyi Centro Ave alkotását. 2008. szeptemberében megindul az egyetemi szintű (MA) képzés a településen állandó helyet találó Sophia Felsőfokú Kulturális Intézetben. Tevékenységek Loppiano számos különböző profilú cégnek ad otthont. Gazdaság Lionello Bonfanti Ipari Park ( E. di C. S.p.a. ) Azur - bababútorok és kiegészítők Centro Ave Ceramica - kerámiák, edények Dulcis in fundo - cukrászüzem Energia Centro Nord - villanyórák, elektromos berendezések Fantasy - babaszoba kiegészítők Fattoria Loppiano / Loppiano Prima - borászat, olajgyártás Gigli del campo - női ruházat Művészet Azioni Musicali - zenekiadó Centro Ave - művészeti központ (grafika, építészet, szobrászat, kerámia) Ciro (Roberto Cipollone) - szobrász Gen Rosso - együttes Gen Verde - együttes Lau Kwok Hung - ötvös, szobrász Progetto 1 - együttes Mondement-Montgivroux Mondement-Montgivroux település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 37 fő (2015). Mondement-Montgivroux Oyes, Allemant, Broyes, Reuves, Soizy-aux-Bois és La Villeneuve-lès-Charleville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: FC Tirol Innsbruck FC Tirol Innsbruck osztrák labdarúgó egyesület volt. Tirol 1993 és 2002 között létezett, 2002-ben csődbe ment. Elődje, a FC Swarovski Tirol volt, utódja peddig a FC Wacker Innsbruck (2002) lett. Kurt Jara, és Joachim Löw vezetésével megnyerte az osztrák labdarúgó-bajnokságot 2000-ben, 2001-ben és 2002-ben. Sikerei Osztrák bajnok : 2000, 2001, 2002 Osztrák kupa döntős: 2001 UEFA Intertotó-kupa döntős: 1995 Európai kupákban szereplése Q = Kvalifikált QF = Elődöntő SF = Semifinal CSK = Csoportkör Híres játékosok Zoran Barisic (1997–2002) Michael Baur (1997–2002) Jerzy Brzęczek (1995 – 1998, 2000 – 2002) Harald Cerny (1994–1996) Stanislav Cherchesov (1996–2002) Václav Daněk (1993–1995) Radosław Gilewicz (1999–2002) Eduard Glieder (2000–2002) Alfred Hörtnagl (1998–2002) Robert Ibertsberger (2001) Patrik Ježek (1998 – 2000, 2001 – 2002) Roland Kirchler (1993–2002) Richard Kitzbichler (1993–1997) Walter Kogler (1999–2002) Wolfgang Mair (1998–2002) Stephan Marasek (1997–2002) Souleyman Sané (1994–1995) Michael Streiter (1993–1997) Marc Ziegler (2001–2002) Menedzserek Horst Köppel (1993–1994) Wolfgang Schwarz (1994) Hans Krankl (1994–1995) Dietmar Constantini (1995–1997) František Cipro (1997–1999) Kurt Jara (1999–2001) Joachim Löw (2001–2002) Lopérec Lopérec település Franciaországban, Finistère megyében. Lakosainak száma 850 fő (2015). Lopérec Saint-Rivoal, Brasparts, Hanvec, Pleyben, Saint-Ségal, Sizun és Pont-de-Buis-lès-Quimerch községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Arbon (Haute-Garonne) Arbon település Franciaországban, Haute-Garonne megyében. Lakosainak száma 98 fő (2015). Arbon Izaut-de-l’Hôtel, Cazaunous, Juzet-d’Izaut és Malvezie községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Szölkup nyelv A szölkup nyelv (saját elnevezéseivel шöльӄумыт �ты / šöl’qumyt �ty, magyarul emellett szelkup, a többi elnevezést ld. lejjebb) a déli szamojéd nyelvek utolsó még beszélt tagja, de olyan kis létszámú népesség használja, hogy a nyelv kihalása szinte bizonyosnak mondható. Az Ob felső és középső folyásának vidékén kb. 250 000 négyzetkilométernyi területen 1989-ben három, egymást alig-alig megértő nyelvjárásban 1716-an beszélték, és körülbelül még ugyanennyien vallották magukat szölkupnak, míg a terület orosz ajkú lakossága ennek a sokszorosa. A 2010-es években még tovább csökkent szölkup beszélőinek száma, így jelenleg veszélyeztetett nyelvnek számít. A szölkupok magukat nem tartják egységes népnek, társadalmuk rettentő bonyolult, az északi és déli nyelvjárásokban a számontartott frátriák tagjai más és más szabályok szerint kell házasodjanak a sok szintű hagyományos házasodási osztályokból. Régebben hívták őket hibásan osztják szamojédoknak. Valójában évezredek óta már semmi közük az obi-ugor osztjákokhoz. A nyelv különböző saját elnevezései (cirill betűs írással és latin betűs fonetikus átírással): Nyelvükben van alanyi és tárgyas igeragozás, ami nemcsak a többi szamojéd nyelv jellemzője, hanem a magyar és a mordvin nyelvé is. A másik jellegzetesség a főnévragozásban az élő és az élettelen megkülönböztetése, ami egyetlen más uráli nyelvben sem fordul elő. A középkor és kora újkor folyamán a szölkup volt a belső szibériai népek közti párbeszéd eszköze (lingua franca). A 20. század végén a nyelv egyik ismert kutatója volt Jevgenyij Arnoldovics Helimszkij. Nálunk Simon Kuper és Pusztay János jelentetett meg egy szölkup társalgási könyvet (Szelkupszkij razgovornik. Narimszkij dialekt, 1993). Jellemzők Szölkup szavak aakaj - állkapocs esyš - lesz ilaš - ápolni, dajkálni musaš - mosni njimaš - szoptat oopty - haj peptej - száj soq - hegyfok šaral - kemény, erős tembal - savanyú, keserű Palotailva Palotailva (románul: Lunca Bradului) falu Maros megyében, Erdélyben, Romániában, Palotailva község központja. Fekvése Maros megye északi részén helyezkedik el a Felső-Maros-áttörésben, a Maros két partján, 550 méteres tengerszint feletti magasságban, a Kelemen- és a Görgényi-havasok között. Áthalad rajta az E578-as európai út (a Romániai útszámozás szerint DN15). Története Keletkezése a 19. század elejére tehető. Létrejötte és fejlődése elsősorban a faiparral hozható összefüggésbe. 1850-ben 246 lakosa volt. Kilenc évtized múlva, 1941-ben lakossága már 2462 főt számlált: 1369 magyar, 888 román, 53 német, 152 más nemzetiségű. Mondl Ferenc Mondl Ferenc (Budapest, 1902. március 27. – Csandígarh, India, 1964. március 15.) elektromérnök, Kossuth-díjas (1955). Életpályája 1902. március 27-én született Budapesten. Elektromérnöki oklevelét 1925-ben a thüringiai Ilmenauban szerezte. Munkáját Berlinben, majd Budapesten, az Ericsson gyárnál kezdte, utóbb a Hajós és Szántó cégnél mint főkonstruktőr működött. Itt szerkesztette meg a villamos fogyasztásmérők mellett a Pintsch-féle gázmérőt is. A második világháború után a mosonmagyaróvári Vadásztölténygyárban a Bouchel–Mondl-féle gázmérőt konstruálta, majd a gödöllői Ganz Árammérőgyár főkonstruktőre lett. Itt készítették el Vecsei Gézával együtt azt az új fogyasztásmérőt, melyért Kossuth-díjat kaptak. Munkássága Különleges típusú árammérők, villamos felhúzású kapcsolóórák és hitelesítő árammérők szerkesztése fűződik nevéhez. Fő műve az indiai Chandigarhban magyar exportként létesített árammérőgyár, melynek üzembe helyezése közben érte utol a halál 1964. március 15-én. Nagykeresnye Nagykeresnye (1898-ig Nagy-Krstyene, szlovákul Veľké Kršteňany) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Simonyi járásban. Fekvése Simonytól 3 km-re északkeletre fekszik. Története A mai falu területe már az újkőkorban lakott volt. A mai település 1271-ben "utraque Keressnia" néven szerepel oklevélben. 1310-ben "Keresnen" néven a nyitrai püspökség birtoka volt. 1318-ban "Keresne", 1329-ben "Kerestian", 1352-ben "Kereschenen", 1392-ben "Kerestenen", illetve "Kerestenen" alakban említik a források. Később a nyitrai káptalan, a nagyszombati szeminárium és különböző nemesi családok, köztük az Osztrosich, a Forgách, a Hunyadi és Simonyi családok birtoka. 1536-ban 12 adózó portája volt. 1601-ben 47 háza állt. 1715-ben 21 adózó háztartása létezett. 1828-ban 48 házában 311 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Vályi András szerint "Kis, és Nagy Krsztyene. Két falu Bars Várm. földes Uraik a’ Budai Prépostság, és a’ Nyitrai Káptalanbéli Uraság, lakosaik katolikusok, fekszenek Oszlányhoz nem meszsze, határbéli földgyeik Dávidújfaluéhoz hasonlítók." Fényes Elek szerint "Kis- és Nagy-Krsztenye, 2 tót falu Bars, most A. Nyitra vmegyében, a Nyitra vize mellett: 650 kath. lak., paroch. templommal, kövér rétekkel. Birják a pesti seminarium, a nyitrai káptalan, s mások többen." A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Oszlányi járásához tartozott. Népessége 1910-ben 465, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 614 lakosából 596 szlovák volt. 2011-ben 629 lakosából 556 szlovák. Menchhoffen Menchhoffen település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 592 fő (2015). Menchhoffen Ingwiller, Niedersoultzbach, Obermodern-Zutzendorf, Schillersdorf és Uttwiller községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Árpád-házi Szent Erzsébet Középiskola, Óvoda és Általános Iskola Az esztergom-vízivárosi Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium, Óvoda és Általános Iskola egyházi fenntartású oktatási intézmény 2001 óta. Az intézmény névadója és patrónája Árpád-házi Szent Erzsébet szellemiségéhez híven törekszik tanulói nevelésére és oktatására. Fenntartója a Szatmári Irgalmas Nővérek szerzetesrend, aminek magyarországi tartományfőnöksége az iskola szomszédságában található. Az iskola épülete helyi védelem alatt áll. Története Elődjét, az Érseki Boldog Margit Leánygimnáziumot 1930-ban alapították, és ugyanabban a Kis-Duna sétányi épületben működött, ahol a Szent Erzsébet ma is található. Az államosítás után a Dobó Katalin nevet vette fel az iskola. 1989-ben vált külön a mai Dobó Katalin Gimnázium, és az Egészségügyi Szakközépiskola. Előbbi a Bánomi útra költözött, míg az egészségügyi maradt az eredeti épületben, és 1992-ben vette fel a Szent Erzsébet. 2000-ben a rend tárgyalásokat kezdett Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzattal az iskola átadásáról. A megállapodás eredményeként 2001. szeptember 1-jével kezdte meg működését az egyházi fenntartású Árpád-házi Szent Erzsébet Középiskola. Az első éveket a régi és az új kettőssége jellemezte. A kimenő, még önkormányzati beiskolázású osztályok etikát tanultak, a lelki nevelésben nem vettek részt; az újonnan beiskolázott évfolyamokkal megkezdődött ez a feladat: a hittanoktatás, az osztálymisék, lelkigyakorlatok szervezése. Ez a kettősség a 2003/04-es tanév végéig tartott, ekkor ballagtak el az utolsó önkormányzati beiskolázású osztályok. A rend és az iskola nevelőtestülete a fenntartóváltás pillanatától dolgozott a képzési kínálat további bővítésén. Az Irgalmas nővérek a háború előtt óvodát, elemi és polgári leányiskolát, tanítóképzőt, leánygimnáziumot tartottak fenn, növendékeik létszáma megközelítette az 1100-at. Az 1929-ben megépített iskolaépület a nővérek komoly anyagi áldozata és munkája eredményeképpen épült meg, így nem véletlen, hogy az akkor tartományfőnöknő Zalán Katalin M. Luciána nővér az épület visszaigénylését és oktatási feladatokkal való megtöltését tartotta céljának. A nevelőtestület a bővülésben a régóta indítani kívánt gimnáziumi képzésre látott lehetőséget. Ez a 2002. szeptember 1-jén indított 4 osztályos leánygimnáziummal kezdődött, amit rövidesen nyelvi előkészítő évfolyam, kommunikációs szakközépiskolai csoport, 8 osztályos gimnáziumi, óvodai és általános iskolai képzés követett. Miután az egyházi kártalanítás során a rend visszakapta az iskola épületét, belekezdtek annak teljes felújításába. 2003-ban a tetőszerkezetet javították ki, 2008-2009-ben az épület homlokzatát renoválták, valamint megkezdődött az iskola északi felén az egykor lebombázott épületrész visszaépítése. Kapcsolatok La Sagesse Lycee, Franciaország Maria Ward Gymnasium, Altötting, Németország Árpád-házi Szent Erzsébet Líceum, Gyimesfelsőlok , Románia Castelvetro di Modena Castelvetro di Modena település Olaszországban, Emilia-Romagna régióban, Modena megyében. Lakosainak száma 11 195 fő (2017. január 1.). Castelvetro di Modena Castelnuovo Rangone, Formigine, Maranello, Marano sul Panaro, Serramazzoni, Vignola és Spilamberto községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Szent A szent szó részint az elkülönítettség, részint a tökéletesség fogalomkörébe tartozó személyek, dolgok és fogalmak jelölésére használatos, vallásos kifejezés. Noha a fogalom minden vallásban létezik, a mi kultúrkörünkben elsősorban keresztény szövegösszefüggésben fordul elő, illetve a keleti vallások magyarországi terjedésével egyre ismertebb más összefüggésekben is. Meghatározásai A Bibliában szent mindaz, ami Istené , és ami Isten köréhez tartozik. A szentség Isten elválaszthatatlan tulajdonsága; abszolút értelemben vett erkölcsi tisztaság. Amikor élettelen dolgokra, időszakokra helyekre vagy tevékenységekre használja ezt a kifejezést a Biblia, az azt jelenti, hogy ’elkülönített’ vagy ’Istennek szentelt’ , el van különítve az általános használattól. Az Újszövetség szóhasználata a szent szót többnyire Istenre, a bűntelen szellemi lényekre (angyalok) és gyakran az istenfélő személyekre alkalmazza. Ez utóbbi szerint szent az, aki Jézushoz hasonlóan tiszta és kegyes életet él. Azon keresztény felekezetekben, amelyeknek vallásgyakorlata a reformáció kora előtt alakult ki ( katolicizmus , ortodoxia ), mind a liturgiában , mind hit személyes megélésében fontos szerepet kap a szentek tisztelete és a velük való kapcsolattartás. Ebben a kontextusban a szentek azok, akik haláluk után az adott keresztény közösség hite szerint üdvözültek. A mai katolikus tanítás szerint: „Szentek (lat. sancti): tág értelemben az összes hívő, akik a keresztség által részesülnek Isten életében és szentségében. Szoros értelemben azok, akiket az Egyház hivatalosan szentté avatott és a liturgiában, ünnepnapjukon megemlékezik róluk.” Ugyanezen felekezetekben jellemző az ószövetségi szóhasználat továbbélése; ilyen értelemben beszélnek szent helyekről, időkről és tárgyakról, azt kifejezendő, hogy ezeket elkülönítették a profán használattól, és Isten számára „foglalták le”. A magyarországi katolikus szóhasználattal kapcsolatban említést érdemel a szent szó inflációja. Ez azt jelenti, hogy számos kifejezést, amelyek eo ipso (a lényegéből következően) szakrális tartalmat hordoznak, a szent- előtaggal egészítenek ki. Példa az ilyen pleonazmusokra : (szent)mise , (szent)gyónás, (szent)áldozás , (szent) Eukarisztia , (szent)olvasó , (szent)lecke stb. A reformáció egyházaiban nem kap kiemelt jelentőséget a szentség fogalma, amennyiben mégis előkerül, főleg erkölcsi értelmezéssel szerepel azon túl, hogy a szentség azt jelenti: Isten által Magának kiválasztott, az Istené: "Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben." (Ef 1,4), "Öltsetek tehát magatokra – mint Isten választottai, szentek és szeretettek – könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet." (Kol 3,12) Kora középkori írásokban „zentnek” írták, de ezekben a z-betű következetesen sz hangot jelölt, így valószínűleg ugyanúgy, mint ma, „szentnek” mondták. A nicolsburgi abc-ben külön jel van rá: . A jel olvasható Istennek és szentnek egyaránt. Köznapi használatában az olyan tárgyakat, eseményeket, mondják szentnek amik nagy figyelmet, tiszteletet, megbecsülést érdemelnek. Pl.: „Az asztalos szerszámai szentek, még neked sem adja kölcsön.” A vadász a fegyver gondozását „szent dolognak” tartja. A karácsony, a házastárs születésnapja, a vasárnap „szent nap”, stb. Általánosan elmondható, hogy a szent szó használatában napjainkban a morális értelmezés dominál. A buddhizmus szóhasználatában és terminológiájában a szent kifejezés a kereszténységgel ellentétben nem feltétlenül egy adományozott cím, hanem a buddhista gyakorlat eredménye. Ilyenformán beszélhetünk szent könyvekről, szent szobrokról, szent helyekről, szent növényekről és szent személyekről, tanítókról, lámákról. Az eddigi egyetlen magyar személy, akit a buddhizmus szentként tisztel, Kőrösi Csoma Sándor (1784-1842), akit 1933-ban, Japánban nyilvánítottak hivatalosan is szentté. A szent élet A szent ember (a legtöbb nagy vallás alapján) az, aki elérte Istent, megismerte Istent. Ő Isten földi megbízottja. Isten nyilvánul meg benne teljes dicsőségében. Áldás itt e Földön. Ő a vallás élő jelképe, és az emberiség valódi jótevője. A történelemben a szenteknek mindig is kiemelkedő szerepük volt az emberiség spirituális értékeinek megőrzésében. A szent ember a szellem tisztaságának az őre. Ő már megszabadult az ’én’ és az ’enyém’ gondolatától. Úgy szeret minden lényt, mint saját magát. Megszabadult a vágyaitól, a mohóságtól, a dühtől. Megszabadult minden szenvedélyétől, és jó szívű. Igazat mond, és másokat szolgál. Nem kér, csak ad. Nem mond rosszat másokról. Lélegzete a szeretet. Ő a könyörületesség maga, szíve telve van együttérzéssel mások iránt. A rosszat jóval viszonozza, és megáldja azokat, akik őt átkozzák. Nem törődik a maga érdekeivel, életét mások szolgálatának szenteli. A szent az egész világot Isten (vagy önmaga) kivetüléseként látja. Egységet lát a különbözőségben, és eggyé válik az egész világgal. Számára minden élet egy: az Úr lélegzik minden életben. Mindenki tagja az emberiség nagy családjának. Minden teremtmény szerves része a nagy egésznek, és egyetlen ember sem független az egésztől. A szent élete példaértékű és felemelő. Élete óriási átalakító hatással van az igaz keresők életére. A fennköltség, tisztaság és a spiritualitás magaslataiba emeli őket, és még a megrögzött materialistákat is megérinti. Egy szent boldogsága nem az érzéki élvezetekből, hanem örök üdvösségéből származik. Ő már felébredt az élet álmából. A vallási iratok alapján örök boldogság a része. A vallások alapján az ember határozott céllal érkezett e világra. Az élet értelme nem az evés, ivás, szex, szaporodás és az anyagiak gyűjtögetése. Van valami nagyszerű és fenséges ezeken túl: ott ragyog az öröklét üdvössége. Ezért a törekvőnek minden percet jól ki kell használnia, hogy eljusson oda. Ha a divatra, az önző életmódjára és a kényelemre pazarolt pénzét és idejét az emberiség erényes tettekre, jótékonykodásra és a társadalom javára használná fel, akkor már szentté vált volna és az örök békét és boldogságot élvezné. Kereszténység Isten megparancsolja a népének: „Szentek legyetek, mert Én szent vagyok.” Az ihletett Péter, János és Pál apostol ismételten kijelenti, hogy „szentség nélkül senki sem látja meg az Urat”. A szentség: egység Istennel. A bűn elcsúfította, sőt csaknem kitörölte az emberben Isten képmását. A hívők feladata visszaállítani, ami elveszett. A hívőknek együtt kell működnünk az isteni tevékenységgel. Jakab apostol írja a levelében: „Nem tudjátok, hogy a világgal való barátkozás ellenségeskedés Istennel? Aki tehát a világnak akar barátja lenni, ellensége lesz Istennek.” János apostol is figyelmezteti a hívőket: Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága és a szemek kívánsága és az élet kérkedése, amely nem az Atyától van, hanem a világból. Az Újszövetség alapján minden ember szentségre hivatott el. A katolikus szent, Vianney Szt János is határozottan szembeszállt azokkal, akik úgy vélték, az üdvözüléshez nem kell szentté válni, elég valamennyire jónak lenni. Isten feltárta a Szentírásban a szent élet szabályait. Elmondja, hogy a bűnöket és a világiasságot kerüljük el. Magyarázza számunkra az üdvösség tervét, és rámutat a menny felé vezető útra. Embereket ihletett, hogy javunkra jegyezzék le az ösvényt övező veszélyekkel kapcsolatos tanításokat és azt, hogyan kerülhetjük el e veszélyeket. A világi élet és a szent élet közül kell választanunk. Jézus intette a követőit, hogy nincs középút. Vagy az egyik, vagy a másik. Aki nem adja át magát teljesen Istennek, az egy idegen hatalom uralma alá kerül, idegen hangra hallgat, amelynek sugalmazásai egészen ellentétesek. Krisztus követőiben kíván élni, és képességeik által akar tevékenykedni. A hívőknek akaratukat alá kell rendelniük az Ő akaratának, szellemében kell cselekedniük, hogy Pál apostollal együtt elmondhassák: ‘ élek pedig többé nem én, hanem Krisztus él bennem’. A megszentelődés és a szent élet nem elragadtatásból áll, elérése nem egy pillanat műve, hanem erőfeszítés kell hozzá, azt jelenti, hogy az ember akaratát és életét teljesen Istennek adja át. A szentség szorosan összefügg az Isten parancsainak való engedelmességgel. A végső elszámolás napján kiderül majd, hogy Isten név szerint ismer mindenkit, életük minden percének, minden tettének láthatatlan tanúja volt. A Biblia alapján szent jellemmel kell rendelkeznie azoknak, akiket az Úr az emberek közül magához vesz második eljövetelekor. Katolicizmus, ortodoxia A szentek a római katolikus és a görögkeleti egyházak tanítása szerint azok a szellemi lények (angyalok) vagy elhunyt emberek, akik Isten környezetében élnek és Isten közvetlen szolgálatát látják el. Őket vagy kifejezetten erre a célra teremtette (mint az angyalokat), vagy földi életükkel érdemelték ki ezt a szerepet. Hogy kiket lehet vagy kell szentekként tisztelni, azt a szentté avatási eljárás, az ún. kanonizáció dönti el. Ennek feltétele, hogy valaki életében hősi fokban gyakorolja az erényes életet és csoda is fűződjék a személyéhez. A szentek tiszteletének módját az egyház szabja meg. A szentek száma igen nagy, ide tartoznak az apostolok, a vértanúk, az aszkéták, ún. hitvallók, szent püspökök és rendalapítók, egyes szüzek, özvegyek, élükön pedig Mária áll, az isten anyja. (lásd: Mária-tisztelet) Hinduizmus A szádhu a hinduizmusban vallásos aszkéta vagy szent ember, aki legfőbb célja a megszabadulás (móksa), Isten keresése és a szellemi megvilágosodás elérése. Ő felhagy világi törekvéseivel és lelki célokat tűz ki maga elé. Lemond erről a világról, a következő világ reményében. Bhagavad-gíta beszél az isteni és a vele szemben álló démoni természettel megáldott ember jellemzőiről: Osho, a spirituális vezető így ír: Etimológia A magyar szent szó a latin sanctus fordításának tekinthető. Ahhoz azonban, hogy ennek jelentését megértsük, ismernünk kell néhány ókori (elsősorban római) kifejezést. Fanum és profanum A „szentély” értelemben használt fanum szó a fari (mondani, ünnepélyesen kijelenteni) igéből származik, és „szavakkal megjelölt területet” jelent (hasonlóan a templum etimológiájához, melynek alapigéje, a temno „kihasítani”-t jelent), vagyis olyan helyet, amelynek az erre hivatott pap kijelölte a határait. A fanum-on kívül eső, azt „megelőző” terület volt a „pro fanum” (profán), ahol a be nem avatottak megállhattak (hasonló ehhez a jeruzsálemi szentélyben a „népek udvara”). Sacer A magyar szakrális jövevényszavunkban is élő sacer melléknév alapjelentése az elhatárolás. Ez a határ azonban – szemben azzal, ahogy a mai közbeszédben a szent szót általában használjuk – nem erkölcsi kvalitások között húzódik, nem a jót választja el a rossztól, hanem a rendkívülit a szokásostól. Ebben az értelemben sacer az isteneknek szolgáló pap, de sacer a kitaszított bűnös is, akin az istenek haragja van. A sacer ellentéte egyrészt a fentebb körülírt eredetű profanus (tehát ami kívül esik a szentség szféráján); másrészt a publicus, tehát az, ami nem az isteneké, hanem a népé; végül ugyancsak ellentétben áll vele a fas, vagyis „mindannak a foglalata, ami az isteni szférából az ember számára hozzáférhető, aminek érintése kijelentés (fari) által megengedett”. E szóból ered a sacerdos („pap”), vagyis az a személy, aki az áldozattal foglalatoskodik, „aki valami szentet ad, szentséget ad”. Sanctus A történetileg későbbi eredetű sanctus szó túllép a sacer–profanus archaikus dichotómiáján, és a jó–rossz különbözőségére teszi a hangsúlyt. Ebben az értelemben a szent már egyértelműen olyan valóságra vonatkozik, amely az isteneké. Numen A numen eredetileg egy római lélekfogalom. Egyes tulajdonságok védnökei és megtestesítői. Nem tekinthetők szoros értelemben vett isteneknek, de a vallás kialakulásával a római mitológia alapjaivá lettek, istenként tisztelték őket. Korábbi védnöki szerepükből fakadtak a belőlük kialakult istenek tulajdonságai. Például Venus numenként a bájak és a vágy (nem feltétlenül a szexuális értelemben) védnöke, istenként ezért lett a szerelem istennője, és csak ez után azonosították Turannal majd Aphroditével is. Hasonlóképpen Mars numenként a termékenység, a mezők, erdők, a termés és a tavasz védnöke. Istenként először növényi jellegű termékenységisten, majd a termékenység és a férfiasság összekapcsolásával lett a háború istene, és csak ez után azonosították Arész görög istennel. A későbbi korokban e szóval jelölték az istenség észrevehető hatását. A kifejezés ekkor nem egy konkrét istenre utal, hanem az ember által megtapasztalható isten fogalmára. Kadós Az Ószövetség e kifejezésének eredete valószínűleg a kadad szó, amely annyit tesz: levágni. Innen származik a köznapitól való elkülönítés, elhatárolás gondolatköre, amely rokon a fentebb körülírt jelentésű sacerrel. A szent fenomenológiája Rudolf Otto: A szent Rudolf Otto 1917-ben megjelent vallásfenomenológiai alapművének alcíme: Az isteni eszméjében rejlő irracionális és viszonya a racionálishoz. A könyv kulcsfogalma a numinózus: a szerző ezt használja az európai kultúrkörben a keresztény konnotációval megterhelt szent helyett. R. Otto szerint a numinózus az emberi megismerésnek a vallásos hovatartozástól független, a priori kategóriája. E kategóriát olyan terminusokkal írja le, mint a végletes függőség megrendült átélése, a „teremtményérzet”, illetve a szent ambivalenciáját kifejező „tremendum” és „fascinans”: az istenitől való megrettenés, félelem – illetve a hozzá való vonzódás, az iránta való lelkesültség és a lenyűgözöttség érzése. Mircea Eliade: A szent és a profán Mircea Eliade 1957-ben megjelent könyve A vallási lényegről alcímet viseli, és bevezetőjében R. Ottóra hivatkozik. Munkáját méltatja, ugyanakkor kijelenti, hogy saját írásának más az irányultsága: Eliade a szentben és a profánban nem két, egymással csupán „technikailag” szemben álló fogalmat lát, hanem úgy tekint rá, mint az ember világban-létének két fajtájára, két különböző egzisztenciális alapállásra, amely az emberi viselkedés minden dimenzióját meghatározza: a tér és idő strukturálását, a természethez és dologi világhoz, valamint magához az emberséghez fűződő kapcsolatát, s ebből adódóan az emberi alaptevékenységeket: a táplálkozást, a szexualitást és a munkát. A szent fogalma a kereszténységben Ószövetség Isten abszolút szentségéből következik, hogy a szentség fogalma relatíve és analóg értelemben minden létezőről állítható, amely valamilyen módon Istennel kapcsolatos. A Biblia számos helyen tanúskodik arról, hogy az egész teremtett világ hirdeti Isten dicsőségét (például Zsolt 19,2–7). Szűkebb értelemben szent az, amit/akit Isten valamilyen célra kiválaszt és elkülönít magának. Ez az Ószövetségben elsődlegesen Izraelre mint választott népre vonatkozik. Visszatérő intésként hangzik el Istentől – különösen a Lev 17–26 fejezetekben, amely részt a biblikus teológia éppen ezért a Szentség törvénye néven ismeri –: „Legyetek szentek, mert én, az Úr, a ti Istenetek szent vagyok!” Ismételten megjelenik a más népektől való elkülönítés motívuma is, pl.: „Legyetek előttem szentek, mert én, az Úr, szent vagyok, és elkülönítettelek benneteket a népektől, hogy az enyéim legyetek” (Lev 20,26). A választott nép szent voltából következik, hogy az istentiszteleti rendet is szigorú szabályok irányítják, és aprólékos rendelkezések írják le a szent tárgyak kinézetét, illetve elkészítésük módját. Ez vonatkozik elsődlegesen a frigyládára és a szentélyre, de Isten kifejezett szándékára vezetik vissza a liturgikus ruhák és egyéb kellékek külalakját is. Ugyanezen gondolatmenet alapján nevezhető szentnek – hivatalánál fogva – a főpap, illetve a papság egésze. Szintén a kiválasztás ténye indokolja, hogy Isten elvárásokat támaszt népével szemben, nevezetesen bizonyos viselkedésformákat kifejezetten előír, másokat azonban megtilt. Ez a Törvény (Tóra), amelyet Isten szerető gondoskodásból adott Izrael népének, hogy megkülönböztesse más népektől. Az említett „Szentek legyetek!” felszólítás a Törvény megtartására vonatkozik. Személyre lebontva tehát szent az, aki megtartja a Törvényt, s így a néphez tartozik. A későbbi zsidó irodalomban mind gyakrabban felbukkan az a gondolat, hogy Isten nem elégszik meg a Törvény betű szerinti betartásával. A prófétáknál gyakori motívum, hogy Isten előtt utálatosnak nevezik a nép (Isten által rendelt!) áldozatait, mert kiürült rítus csupán, amely mögött nincs ott a szív odaszánása, a személyes elkötelezettség. Ez a gondolat vezet el a szentség morális és individuális értelmezéséhez, amely aztán az Újszövetségben bontakozik ki. Újszövetség A kereszténység központi hittétele, hogy Isten Jézus Krisztusban teljes önmagát odaadta a világnak. Jézus kereszthalálakor a Templomnak a szentélyt leválasztó függönye kettéhasadt (Mt 27,51), vagyis megszűnt a különbségtétel szent és profán között. Jézus meghirdette az örömhírt: kivétel nélkül minden ember meghívást kapott az Istennel való bensőséges életre, a Szentháromság szeretetközösségébe való bekapcsolódásra. Az egész emberiség (analóg értelemben: az egész teremtett világ) ígéretet kapott, hogy részese lehet Isten szentségének. Ez az ígéret az Újszövetség lapjain olyan képekben jelenik meg, mint a királyi menyegző vagy az új Jeruzsálem. Az eljövendő egyetemes szentség jele a világban a Jézusban hívők közössége, vagyis az egyház. Az egyház ilyen minőségében ontológiailag szent, függetlenül az egyháztagok konkrét cselekedeteitől, s természetesen a szentség állítása ebben a szövegösszefüggésben nem jelenti a tökéletesség állítását Az egyház szentségéből következik, hogy keresztény értelemben az egyes hívők is szentnek nevezhetők. Számos újszövetségi irat tanúskodik erről a szóhasználatról, amely szerint a „szent” a „keresztény hívő” szinonimája. Pl.: „Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái, mindazoknak a Krisztus Jézusban hívő szenteknek, akik Filippiben vannak, püspökeikkel és diakónusaikkal együtt: kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól” (Fil 1,1–2). Azonban a kezdetektől megjelenik az erkölcsi követelmény is: ha valaki szent (azaz hívő), akkor viselkedjék is szenthez méltóan, pl.: „Ellenben paráznaság, bármiféle tisztátalanság vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön közöttetek, ahogyan ez szentekhez méltó, se szemérmetlenség, se ostoba beszéd vagy kétértelműség: ami nem illik, hanem inkább a hálaadás” (Ef 5,3). Mondorlak Mondorlak (románul: Mândruloc) falu Romániában, a Partiumban, Arad megyében. Fekvése Aradtól délkeletre, a Maros jobb partján, Öthalom és Maroscsicsér között fekvő település. Története A falu nevét 1471-ben említette először oklevél Bodorlaka alakban. A későbbiekben nevét többféleképpen is írták, így 1561-ben Badarlaka, 1564-ben Monostorlaka, 1607 előtt Mantaluk, 1752-ben Mondorloc, 1808-ban Mondorlak ~ Széplak, 1913-ban Mondorlak néven is. A trianoni békeszerződés előtt Arad vármegye Aradi járásához tartozott. 1910-ben 1583 lakosából 1534 fő román, 42 magyar volt. A népességből 1535 fő görögkeleti ortodox, 33 római katolikus volt. A 2002-es népszámláláskor 1092 lakosa közül 1080 fő (98,9%) román, 4 (0,4%) német, 3 (0,3%) magyar, 3 (0,3%) szlovák, 2 (0,2%) ukrán volt. Čejov Čejov település Csehországban, a Pelhřimovi járásban. Čejov Věž, Herálec, Humpolec, Kejžlice és Budíkov településekkel határos. Lakosainak száma 589 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: